A MIKRO-, KIS ÉS KÖZEPES VÁLLALATOK NÖVEKEDÉSÉNEK FELTÉTELEI

GKI Gazdaságkutató Zrt.

Andrási Zoltán dr. Borsi Balázs Farkas László Némethné Pál Katalin dr. Papanek Gábor D.Sc. (kutatásvezető) Viszt Erzsébet

A MIKRO-, KIS ÉS KÖZEPES VÁLLALATOK NÖVEKEDÉSÉNEK FELTÉTELEI

A tanulmány a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium megbízásából készült

Budapest 2009

1

GKI Gazdaságkutató Zrt. 1092 Budapest Ráday utca 42-44 318-1885 Fax: 318-4023

Szerkesztette: dr. Papanek Gábor D.Sc. (kutatásvezető): [email protected]

Az elemzéseket írták: dr. Borsi Balázs: [email protected] Némethné Pál Katalin: [email protected] dr. Papanek Gábor D.Sc. (kutatásvezető): [email protected] Viszt Erzsébet: [email protected] A társaságiadó-adatbázis alapján helyzetelemzést készített: Farkas László: [email protected] A sajtó-adatbázist összeállította: Andrási Zoltán: [email protected] A GKI interjúk készítői: Petri László: [email protected] Udvardi Attila: [email protected]

A mű szerzői jogilag védett. A szerzők és a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium írásbeli engedélye nélkül nem reprodukálható és terjeszthető.

2

Tartalom Tartalom ..................................................................................................................................... 3  Vezetői összefoglaló .................................................................................................................. 5  1.  Bevezetés............................................................................................................................ 9  1.1.  A kutatás tárgya ........................................................................................................... 9  1.2.  A kutatás módszerei................................................................................................... 11  2.  A kkv-k és növekedésük főbb útjai .................................................................................. 16  2.1.  A kkv szféra............................................................................................................... 16  2.1.1.  A kkv szektor gazdasági szerepéről ................................................................... 16  2.1.2.  A magyar kkv szektor ........................................................................................ 18  2.2.  A kkv-k „életgörbéi” ................................................................................................. 24  2.3.  A gyorsan növekvő kkv-k részaránya ....................................................................... 30  Függelék a 2. fejezethez ................................................................................................... 34  3.  A kkv-k növekedését segítő és gátló tényezőkről ............................................................ 41  3.1.  A kkv-k nemzetközivé válása: az export bővítésének új lehetősége......................... 42  3.1.1.  A globalizáció hatásai a világ kkv-szektorára.................................................... 42  3.1.2.  A nemzetközivé válás mozgatórugói és korlátai................................................ 45  3.1.3.  A kkv-k nemzetközivé válása mint gazdaságpolitikai célkitűzés ...................... 47  3.2.  Az innováció, mint a növekedés forrása.................................................................... 48  3.2.1.  A növekedési hatások és eltérő méreteik ........................................................... 49  3.2.2.  A hazai kettős lemaradás.................................................................................... 51  3.3.  A kockázati tőke szerepe a kkv-k fejlődésében......................................................... 57  3.4.  Előtérben a vállalkozás és a kkv-k fejlesztése........................................................... 60  3.4.1.  A vállalkozásbarát gazdaságpolitika .................................................................. 60  3.4.2.  A hazai kkv politika prioritásai .......................................................................... 62  4.  A gyorsan növekvő kkv-k fő jellemzői ............................................................................ 64  4.1.  A gazellák „számszerű” jellemzői ............................................................................. 64  4.2.  A dinamikus kkv-k „nem mérhető” (soft) tulajdonságai........................................... 68  4.2.1.  Nemzetközi tapasztalatok................................................................................... 68  4.2.2.  A magyar gazellák jellemzői.............................................................................. 69  4.3.  A kkv-k jövőbeli perspektívái ................................................................................... 77  5.  Vállalati növekedés és gazdaságpolitika .......................................................................... 84  5.1.  A jól működő finn innovációs rendszer példája ........................................................ 84  5.2.  A kockázati tőke és a kkv-k innovációja ................................................................... 87  5.2.1.  Az izraeli példa................................................................................................... 87  5.2.2.  A példa finnországi megerősítése ...................................................................... 91  5.3.  Az ír vállalkozásfejlesztés sikerei.............................................................................. 92  6.  Következtetések, javaslatok ........................................................................................... 101  6.1.  A gazdaságpolitika vállalkozás-barát jellegének fontossága................................... 101  6.2.  Ajánlások az azonnali akciókra ............................................................................... 102  6.2.1.  A nemzetközivé válás támogatása.................................................................... 102  6.2.2.  A kötelezően előírt vállalati adminisztrációs terhek könnyítése ...................... 103  6.2.3.  A sikeres vállalkozók és kkv-k „népszerűsítése”............................................. 108  6.3.  A gazdaságpolitika vállalkozás-barát jellegének megteremtése.............................. 108  Függelék a 6. fejezethez ................................................................................................. 114  Felhasznált irodalom .............................................................................................................. 116  3

Mellékletek............................................................................................................................. 123  1. 2. 3. 4. 5. 6.

A társaságiadó-vizsgálat matematikai statisztikai módszerei A kkv-k számának ágazati megoszlása Az árbevétel növekedés, illetve néhány további pénzügyi index korrelációi Faktoranalízis és diszkriminancia analízis eredmények A telefonos felmérés kérdőíve Az interjúk tematikája

4

123 125 133 135 137 140

Vezetői összefoglaló Amint ez ismeretes, az elmúlt évtizedekben a gyorsan növekvő mikro-, kis és középvállalatok (a kkv-k) világszerte a gazdasági növekedés kiemelkedő fontosságú, sőt, gyakran a legfontosabb motorjaivá váltak, s ezért a szféra mind a nemzetközi szakirodalomban, mind a fejlett országok gazdaságpolitikai gyakorlatában reflektorfényben áll. Magyarországon szintén a kkv-k adnak munkahelyet a versenyszférában foglalkoztatottak több mint 70%-ának, s innen származik a nemzetgazdaságban előállított hozzáadott érték nagyjából fele és az export harmada. Az elmúlt években szinte kizárólag a kkv-knál keletkeztek új munkahelyek. Ezért a jelenlegi válság időszakában kiemelkedő fontosságú a szektor helyzetének, perspektíváinak és gondjainak pontos feltárása. Jelen tanulmány feladatát a NFGM és a GKI közti Vállalkozási szerződés a következők szerint rögzítette: „A tanulmány célja a mikro-, kis és középvállalatok növekedését meghatározó tényezők feltárása … abból a célból, hogy a gazdaságpolitika alakításához következtetéseket lehessen levonni.” A vizsgálódások keretében a következőket kellett elvégezni: • A témára vonatkozó friss nemzetközi és hazai szakirodalom áttekintése. • Az elmúlt évek során a hazai sajtóban megjelent, a kkv-szférára vonatkozó cikkek tartalom-elemzése. • Az elmúlt években gyorsan növekvő hazai kkv-k fő jellemzőinek feltérképezése a társaságiadó-adatbázis matematikai statisztikai vizsgálatával. • A kkv-k növekedését befolyásoló cégen belüli tényezők vizsgálata (telefonos) vállalati felmérés révén. • A növekedés perspektíváinak, motorjainak és fékjeinek áttekintése innovatív hazai kkv-k vezetőivel készített interjúk segítségével. A kutatásnak az NFGM-GKI szerződés által kijelölt fő kérdései, és a vizsgálati eredmények alapján adható válaszok összefoglalása a következők: a/ Milyen útjai vannak a hazai kkv-k növekedésének? E növekedésnek milyen szakaszai különböztethetők meg? Mi jellemzi e szakaszokat? A szakirodalom szerint a vállalatoknak világszerte sokféle „életútja” lehet. Az elméleti pályának, az indulás, növekedés, érettség és hanyatlás fázisainak végigkövetése nem túl gyakori, minden fázisban csak kevesen – a szakirodalomban terjedő elnevezéssel: az ún. gazellák - tudnak komolyabb dinamikát elérni, s hosszabb idő alatt is csak igen kevés cégből lesz nagyvállalat. Kutatásunk valamennyi lépésének egybehangzó és fontos tapasztalata azonban, hogy a magyar cég cégek életútja gyakran nem a fejlett országokban megszokott módon alakul. A hazai kkv szférában a fejlett országokban kialakult arányoknál és a kívánatosnál lényegesen kevesebb a hosszú ideig dinamikus - azaz a mikro-vállalatok közül rövid idő alatt a kicsik, majd a közepes méretűek (végül a nagyok) közé kerülő – cég (az indulást és a stabilizálódást követően számos okból a hozzávetőleges stagnálás a hagyományos pálya). Vizsgálatunk a 2005-2007 évek társaságiadó-adatbázisának a felhasználásával közel 50 ezer gyorsan növekvő hazai kkv-t regisztrált ugyan, de ezek döntő többsége csak a jelzett rövid időtávon tudott sikert felmutatni, hiszen sokuk akár évtizedes, vagy ennél is hosszabb múlttal rendelkezett, s még a 2007-es adatai alapján is mikro-vállalatnak minősült. A siker „megalapozásához” tehát még a perspektivikus szférákban létrejött magyar kkv-k 5

többségének is viszonylag hosszú időre volt szüksége. Ez olykor - például a technológiai innovációra alapozott növekedéshez szükséges több évnyi befektetés miatt - elkerülhetetlen volt. Más, nem ritka esetekben azonban a lendület időleges kifulladása nyomán a teljesítmények erőteljes hullámzása volt megállapítható („több csúcsú” életgörbe alakult ki). b/ Melyek a kkv-ket növekedésre késztető fő tényezők? Milyen „prioritási” – fontossági sorrend állítható fel a tényezők között? A fejlett országokban a gyorsan növekvő cégek sikereit elsősorban vezetőiknek tulajdonítják. Számos elemzés igazolta továbbá, hogy a piacképes termékeket kínáló kkv-k esetében a növekedést a bővülő piaci lehetőségek is húzhatják, az innovációk is gyorsíthatják, s a gyors fejlődést a kockázati tőke is elősegítheti. Mindennek általános keretfeltétele azonban az innováció-barát társadalmi gondolkodás és magatartás is. Vállalati vizsgálataink során a magyar kkv-knél általában – a nemzetközi tapasztalatokkal egyezően, sőt, a fejlett piacgazdaságokban kialakultnál is meghatározóbb mértékben – szintén a vezetők személyiségi jegyei bizonyultak kiemelkedő fontosságú siker-tényezőknek. Olykor elsősorban a vezetők magas felkészültsége, alkotóképessége, máskor inkább céltudatossága, kivételes vezetési képessége, ismét máskor kapcsolatteremtő készsége, illetve mindezek kombinációja hozott jó eredményeket. További fontos (gyakoribb) tényező dinamizáló hatását azonban nem tudtuk feltárni. Mindez a hazai közvéleményben kialakulttól is eltérő, s ez idáig gazdaságpolitikánkban is csak érvényesítésre váró ismeret. c/ A nemzetközi verseny és a globalizáció milyen hatást gyakorol a kkv szektor növekedésére? Amint ismeretes, a globalizáció – az ún. négy szabadság (az áruk és szolgáltatások, a munka és a tőke szabad áramlása) révén - a versenyképes vállalatoknak új (külföldi) erőforrás piacokat is nyithat, valamint új értékesítési lehetőségeket is kínálhat, a gyengébbeknek viszont új versenytársakat teremt. Ugyanakkor vizsgálataink alátámasztották azt az elterjedt nézetet is, hogy a magyar kkv-knak csak viszonylag szűk köre tudta hasznosítani a világgazdasági nyitás lehetőségeit, integrálódott a nemzetközi piacokba (s e körben a leggyakoribb a tőkeimport előnyeinek kihasználása volt). A legtöbb kis cég nem, még számos gazella sem exportál, igen sok szembesül viszont azzal, hogy az importverseny erőteljesen szűkítette piacait. d/ Mik a (gyors) növekedés korlátjai? Ismeretes, hogy számos (például: kényszer-) vállalkozó nem is törekszik növekedni. Ugyanakkor mind vállalati felmérésünk, mind a gyorsan növekvő kkv-k vezetőitől kapott interjú-válaszok arra mutatnak, hogy a magyar kkv szférában – közvetlenül – elsősorban a gazdálkodásnak a fejlett gazdaságokban szokásosnál magasabb kockázatai, a versenyképes tudással és képességekkel rendelkező szakemberek megszerzésének nehézségei, és a tőkehiány (más megközelítésben: a nemzetgazdaságban rendelkezésre álló tőke szuboptimális allokációja) fékezik a fejlődést. De tapasztalataink szerint az a vélemény is megfelel a valóságnak, hogy a gondok gyökerei messze vezetnek. Alapvetően fogja vissza a kkv-k dinamizmusát a rendszeres bírálatok ellenére szinte változatlanul távolról sem vállalkozásbarát gazdasági környezet. Mindezek miatt még a gyorsan növekvő gazellák körében is sokhelyütt gyakori az ambíció hiány, a nagyobb ütemű növekedés elutasítása. A sajtó-feldolgozás, amely szinte nem talált közleményt gazelláinkról, ezzel újszerű bizonyítékokat tárt fel arra is, hogy a gyorsan növekvő vállalatok - fontosságuk, valamint a róluk közreadott európai rangsorok, s az ezeken olykor helyezést elért sok magyar cég ellenére - alig keltették fel a hazai kutatók és a sajtó érdeklődését, s a sikereket ismertető hírek hiánya miatt a „jó gyakorlat” sem buzdíthat a példák követésére. 6

e/ A hazai kkv-k számára hol – kiemelten: melyik szektorokban - vannak a legnagyobb növekedési lehetőségek? A mérleg-adatok elemzése szerint a hazai gazellák „arányosan” oszlanak el gazdaságunkban: súlyuk a legnagyobb cég-számú ágakban a legmagasabb, s a gyorsan bővülő, vagy a high-tech ágakban, illetve a leginkább lendületes központi régióban is csak alig több az átlagosnál. Ez azt igazolja, hogy a túlélésre törekvő cégek körében az átlagosnál előnyösebb környezet sem kellően dinamizáló hatású – s a gazdaságpolitika sem tud gyors fejlődést elindítani (ha vannak is ilyen törekvései, ezek eredményei nem kimutathatók). Az utóbbi témában azonban gondolatébresztők a hazai gazelláknak juttatott átlagon aluli adó- és kamatkedvezmények is, melyek gazdaságpolitikánk e törekvéseinek következetlenségeire is utalnak. f/ Mik a gyorsan növekvő hazai vállalatok jellemzői? A siker-tényezőkről mondottakkal összhangban idehaza is világosan kimutathatók a gazellák és a többiek vezetésbeli különbségei. A gyorsan növekvőknél többféle menedzsment stílus is eredményesnek bizonyult. A vezetés korszerűsítési hajlandósága gyakran a magas dinamizmust megalapozó legfontosabb tényezőnek is minősült. Esetenként valószínűsíthető volt a munkatársaknak az egyéb cégeknél szokásosnál jobb megbecsülése, máskor a kapcsolati tőke kamatoztatása stb. is. Megerősíti a fenti állítást az az „ellenpélda”, hogy a lassabban növekvő hazai kkv-knél gyakran éppen a „szocialista” idők vezetési hagyományainak a konzerválása (a formális tervezés, a menedzsment-döntések megkérdőjelezhetetlen volta, a vevők kívánságainak és a munkatársak érdekeinek tulajdonított kis súly stb.) tűnt a cégek alapvető jellemzőjének. g/ Milyen meggondolások érvényesülnek a növekedés folytatására, vagy lefékezésére vonatkozó döntésekben? A fejlett országokban a (dinamikus) kkv-k vezetése törekszik a lehetőségek kihasználására, a profit, illetve a vállalati érték növelésére (a kényszer vállalkozók célja azonban a hazai gyakorlattal egyezően mindenütt kizárólag a túlélés). A magyar gazdaságban viszont, mint jeleztük is, a gazellák körében sem általános a növekedési ambíció. A vezetőket gyakran az is óvatosságra készteti, mivel tudják, hogy piacgazdasági gyakorlatuk óhatatlan hiányos, s nem felkészültek az esetleg létrejövő nagyvállalat irányítására. Széles körben azonban a kedvezőtlen gazdasági környezet fogja vissza a dinamizmust. Gazdaságpolitikánkban mindez ugyancsak korlátozottan érvényesülő ismeret. h/ Milyen makro-gazdasági következtetések vonhatók le a vázolt mikro-szemléletű vizsgálat nyomán? A kutatás azt a nemzetközi tapasztalatot is alátámasztja, amely szerint a gazdaságpolitika elsősorban a vállalkozás-barát gazdasági környezet kialakításával segítheti a kkv-k előrehaladását. Ezért a magyar gazdaságpolitika számára megismételjük azt a idehaza is gyakran olvasható javaslatot, hogy törekedjen elsősorban a színvonalas oktatási rendszer kialakításával, a gazdaságpolitika kiszámíthatóságának megteremtésével, az önfinanszírozási lehetőségek növelésével (így a túlzott adminisztratív terhek és az elvonások mérséklésével), a kockázati tőke-piac további fejlesztésével (ennek keretében a potenciális finanszírozók jobb informálásával), és a gazdasági jogbiztonság erősítésével dinamizálni, kivezetni a válságból a hazai gazdaságot. Nem vitatjuk ugyanakkor, hogy mindez egyszerű akciókkal nem, csak szemléletváltással és folyamatos erőfeszítésekkel valósítható meg.

7

Úgy találtuk ugyanakkor, hogy van mód néhány, a kkv-k fejlődését célzottan támogató valamint a felsoroltaknál gyorsabban megvalósítható – intézkedésre. E tennivalók többsége eltérő az életútjuk különböző fázisaiban lévő kkv-k esetén, s ezen eltérésekhez a gazdaságpolitikának is illeszkednie kell. A megvalósításnak pedig csak akkor van esélye a sikerre, ha a növekedés ösztönzése valamennyi fázisban eredményes (azaz ha nincsenek „szűk keresztmetszetek”). • Sürgetőnek láttuk a vállalkozási kedv romlásának megállítását, sőt, e hajlandóság javítását, kiemelten az innovatív kutatók üzleti ambícióinak erősítését is (a fenti „hangulat-javító” intézkedéseken túlmenően a sikeres vállalkozók társadalmi presztízsének megteremtésével, a spin-off cégek népszerűsítésével, a vállalkozásgazdaságtan oktatásával, tanácsadással, a magvető tőke piac megteremtésével). • Tapasztalataink ugyancsak kívánatosnak mutatták a vállalat-alapítás ösztönzését (tanácsadással, inkubációs támogatással, az induló cégek tőke-ellátottságát javító JEREMIE program hatékony működtetésével, de adókedvezményekkel is). • Kiemelkedően fontosnak találtuk továbbá a gyors sikereket elért kkv-k további lendületes fejlődésének kiemelt támogatását. A feladat megvalósulásának előfeltétele a vállalkozók közti kapcsolatok erősítése – mindenek előtt a szerződésekhez fűződő jogok érvényesítési lehetőségeinek megteremtése (kiemelten: a „hitelezők”, azaz a szállítók érdekeinek védelme a vevő nem-fizetése esetén). Sokoldalú feladatokat körvonalazhatunk külgazdasági kapcsolataik építésének segítése terén (ide értve azt is, hogy ösztönözzük a kamarákat arra, hogy intenzíven vegyenek részt e tennivaló megvalósításában), valamint a kockázati tőke piac fejlesztésével kapcsolatosan is. De igen fontosnak láttuk - a pozitív példák és a jó gyakorlat (best practice) mozgósító erejének kihasználása érdekében - a sikeres vállalkozók és kkv-k „népszerűsítését” is (részben annak ellensúlyozására is, hogy a kkv-k nehézségeiről minden lapunkban naponta-kétnaponta jelenik meg sajtóhír). Vizsgálataink mindezek mellett néhány olyan gazdaságpolitikai jelentőségű tennivalóra is rámutattak, amelyek valamennyi hazai kkv, sőt, minden magyar vállalat fejlődése számára fontosak lennének. Számos operatív lehetőséget láttunk például a kötelezően előírt vállalati adminisztrációs terhek azonnali könnyítésére.

8

1. Bevezetés 1.1.

A kutatás tárgya

Jelen tanulmány a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium megbízásából készült. Feladatát a NFGM és a GKI közti Vállalkozási szerződés a következők szerint rögzítette: „A tanulmány célja a mikro-, kis és középvállalatok (kkv-k) növekedését meghatározó tényezők feltárása … abból a célból, hogy a gazdaságpolitika alakításához következtetéseket lehessen levonni.” Azonnal hangsúlyozzuk, hogy a tanulmányban – a szokásos hazai szóhasználattól eltérően, de a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – vállalkozásnak (entrepreneurship) csak tevékenységeket nevezünk (egyaránt ide értve a vállalat alapításokat, illetve az innovációk vállalaton belüli megvalósítását). A cégeket, mint szervezeti egységeket kizárólag vállalat (enterprise), illetve cég elnevezéssel említjük – azaz (mivel többféleképp lehetne értelmezni) elkerüljük a kisvállalkozás kifejezés használatát. A témáról részletesebben lásd például: Román (2003), Szerb (2004) – NFGM (2008). A kis és közepes méretű vállalat (kkv) fogalmát, ha lehet, hagyományos módon, azaz az EU ajánlások szerint (a létszámot, az árbevételt, a mérleg-főösszeget és az ún. függetlenségi kritériumot figyelembe véve) értelmezzük: e cégeknek maximum 249 foglalkoztatottja, 43 millió eurós mérlegfőösszege és 50 millió eurós éves árbevétele lehet, s – az ún. függetlenségi kritérium értelmében - az állam, az önkormányzat, illetve egy nagyvállalat tulajdoni vagy szavazati részesedése nem haladhatja meg a 25%-ot (2004. évi XXXIV. törvény). Nem tudjuk figyelmen kívül hagyni azonban a különböző adatszolgáltatások adottságait. A hazai helyzet egyes elemzéseinél például a cég-csoportokat elhatároló határértékekkel kapcsolatos hazai törvények euróban rögzített irányelveit forintban kell érvényesítenünk, máskor a függetlenségi kritérium precíz figyelembe vételére nincs módunk. A (nemzetközi) szakirodalom tanúsága szerint a gyors növekedésnek sincs egységes definíciója.1 Tanulmányunkban a fogalmat a megszokott módon értelmezzük: a növekedést alapvetően az árbevétel és a foglalkoztatott létszám adatokban bekövetkező növekedéssel mérjük, s gyorsnak akkor tekintjük, ha üteme meghalad valamely „átlagoshoz” közeli szintet. Jelezzük azonban, hogy – a mérés számos elvi és gyakorlati problémája miatt - további álláspontok is ismertek. A Menedzser Fórum szerint például: „A vállalati növekedést nem lehet az árbevételek rövid távon tapasztalt emelkedésével azonosítani. Csak a hozzáadott érték hosszú távú növekedése tekinthető a vállalati növekedés bizonyítékának. A hozzáadott érték növekedése pedig az innováció és a tartós versenyelőny következménye. Következésképpen a vállalati növekedés nem azonosítható a nagyobb piaci részaránnyal vagy a méretek megnagyobbításával.”(2003. október 3). Növeli a nézetkülönbségek miatti zavart, hogy a a dinamizmust az árbevétel-változás ütemével mérők közt sincs egyetértés a normának tekinthető „átlagos” érték nagyságáról (ezért a konkrét elemzés elején mindig megadjuk az adott számításnál alkalmazott szintet).

A gyorsan növekvő kkv-k témáját kulcs-fontosságúnak ítéljük a magyar gazdaság jövője szempontjából. Ennek kettős oka van. Egyrészt, mert gazdaságunkat (az előző időszakok kedvezőbb folyamataival ellentétben, a teljesítmények több negyedéven át tartó csökkenése értelmében) recesszió sújtja, mély, s egyre terjedő vélemények szerint elhúzódó válság fenyegeti, s ennek, bár a világgazdaságba történő integrálódás következtében részben külső, de jelentős részben (a kkv szféráéval is szorosan összefüggő) nemzeti okai is vannak. Miként ezt az IMD (2008) World Competitiveness Yearbook összevont mutatója jelzi, Magyarország az utóbbi években, ha ingadozásokkal is, de lefelé csúszott a nemzetközi versenyképességi 1

A szerzők egyetértenek ugyan Penrose (1995) iránymutatásával abban, hogy a növekedés a cég méretének valamely, az elért teljesítmények változásait mérő mutatóval kimutatható nagyobbodása. A továbbiak azonban vitatottak. Egy OECD tanulmány például gyors növekedésűként kezeli azokat a (10 fő feletti) vállalatokat, amelyek vagy az árbevétel, vagy a foglalkoztatott létszám alapján 3 éven keresztül legalább évi 20%-os növekedést értek el (Lunati, 2008). Ehhez közeli definíciót fogalmaz meg egy holland tanulmány is (Gibcus, 2006): az ebben közöltek szerint gyorsan fejlődőnek a 3 év alatt összesen 60%-os árbevétel-, vagy/és foglalkoztatás növekedést produkáló vállalat nevezhető.

9

rangsorban. A Versenyképességi Évkönyv (2008, 7. oldal) szerint: „Egyértelmű, hogy a Magyarországot utolérni akaró országok (Bulgária, Románia) javítottak, a rangsorban közelebb kerültek Magyarországhoz, míg a közvetlen versenytársak (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) jobb átlagos pozíciót szerezve lehagyták országunkat. Magyarország a felzárkózás szempontjából legközelebb álló országokat (Görögország, Spanyolország, Szlovénia és Portugália) a versenyképességi ország-rangsorban 2000-2007 között (2004 kivételével) még megelőzte, de 2008-ban már lemaradt tőlük.” Egy másik közelmúltbeli elemzés azt is kiemelte továbbá: „A magyar gazdaságot a 2008 szeptemberére világgazdasági válsággá mélyülő pénzügyi krízis már eleve kritikus állapotban találta. … Az egyes országok gazdasági teljesítményét, intézményrendszereinek hatékonyságát mérő mutatók, a versenyképességi-, a korrupciós-, a gazdasági szabadság- és vállalkozásindítás menedzselési indexek esetében helyzetünk ellentmondásos. … A 2000-es évek második felében jelentősebb javulást a vállalkozásindítás, kisebb előrelépést pedig a gazdasági szabadság terén sikerült elérnünk. Sajnos az EU-s csatlakozással növekedett gazdasági szabadság nyújtotta lehetőségekkel nem igazán tudtunk élni … Különösen riasztó versenyképességünk alakulása: 2005 és 2008 között a World Economic Forum ranglistáján a 35. helyről a 62. helyre esünk vissza, és a régióban már csak Bulgária és Románia található mögöttünk.” (Szerb, 2009. 2. oldal). Ezért keresnünk kell a problémák megoldását. A témát másrészt azért is kulcs-fontosságúnak tartjuk, mert meggyőződésünk, hogy gazdasági problémáink megoldását, a fejlődési pálya kiigazítását elsősorban a kkv szférától, s elsősorban éppen a gyorsan növekvő kkv-któl várhatjuk. A XX. század első felében világszerte a tömegtermelésre szakosodott nagyvállalatok álltak a gazdasági haladás élvonalában. Az elmúlt évtizedek során azonban a fejlett országokban (a felgyorsuló „műszaki” haladás hatására) a rugalmasság, a gyors alkalmazkodás vált a vállalati versenyképesség kulcsfontosságú tényezőjévé, s ennek hatására sorra szűntek meg a munkahelyek az acél-, a gépkocsi-, a gumi-, és a szórakoztató elektronikai ipar korábban legfontosabb munkahelyteremtő nagyvállalatainál, illetve a kormány által finanszírozott nagy szolgáltató intézményeknél, iskoláknál, egyetemeken, kórházakban. Az újonnan alapított kis- közepes vállalatok – például a Microsoft, a Netscape, a Cisco Systems, az Amazon.Com, a Yahoo, a Google – gazdasági ereje viszont szinte robbanásszerű gyorsasággal nőtt. Munkahely-teremtő képességük is igen erőteljes volt, az USA-ban például egyaránt felszívták a háborút követő baby-boom ekkor munkába álló fiataljait, a nagyvállalatoktól elbocsátottak tömegeit és az éppen ekkortájt munkába állni kívánó nők (a korábbi háziasszonyok) millióit. S ha csak a felsorolt vállalatokat vesszük alapul, akkor sem kétséges, hogy az új kkv-k igen fontos szerepet játszottak az innovációs folyamatokban is.2 A mostani válság pedig erősen aláhúzza, hogy a hasonló szerep-váltás a magyar gazdaságban is elkerülhetetlen – valamint igencsak időszerű is. Aligha reménykedhetünk abban, hogy a gazdaság jövőbeli motorja a nagy nemzetközi multik teljesítmény-növelése lesz. Perspektíváink javulása lényegében csak a kkv szféra dinamizálásától várható. Itt jegyezzük meg, hogy a fejlett országokban - Birch (1987) nyomán3 - a gyorsan növekvő cégeket gyakran gazelláknak nevezik.

2

Lásd például: Drucker (1985). Birch három csoportba sorolta a vállalatokat: a nagy, de lassan reagáló ún. elefántokra, a maximum 2-3 főnek munkalehetőséget teremtő és nem növekvő egerekre és a gyorsan változó, növekvő gazellákra. Vecsenyi (1999) a közép-európai sajátosságok figyelembe vételével kissé módosította a terminológiát: a gazellák nevet változatlanul hagyta, de a nagyok körében megkülönböztette a szocialista örökség képviselőit, a dinoszauruszokat és a piacgazdasági magatartást követő tigriseket, s az egerek elnevezést a hangyákra cserélte. 3

10

Kutatásunk a magyar kkv szféra élénkítésének lehetőségeit, módjait keresi. A tanulmánynak szintén az NFGM-GKI szerződés értelmében - elsősorban a következő kérdésekre kell válaszolnia. A felsorolás (zárójelben) annak a fejezetnek a számát is megjelöli, ahol a választ megadjuk. • Milyen útjai vannak a hazai kkv-k növekedésének? E növekedésnek milyen szakaszai különböztethetők meg? Mi jellemzi e szakaszokat? (2. fejezet) • A nemzetközi verseny és a globalizáció milyen hatást gyakorol a kkv szektor növekedésére? (3. fejezet) • Melyek a kkv-ket növekedésre késztető fő tényezők? Milyen „prioritási” – fontossági sorrend állítható fel a tényezők között? (3. fejezet) • Mik a (gyors) növekedés korlátjai? (elsősorban a 3-4. fejezetek) • Mik a gyorsan növekvő hazai vállalatok jellemzői? (4. fejezet) • A magyar kkv-k körében milyen meggondolások érvényesülnek a növekedés folytatására, vagy lefékezésére vonatkozó döntésekben? (4. fejezet) • A hazai kkv-k számára hol – kiemelten: melyik szektorban - vannak a legnagyobb növekedési lehetőségek? (4. fejezet) • Milyen makro-gazdasági következtetések vonhatók le a vázolt mikro-szemléletű vizsgálat nyomán? (5-6. fejezetek) Azt reméljük, hogy a felsorolt kérdések részletekbe menő elemzésével kutatásunk érdemben segítheti a gazdaságpolitikát abban, hogy megtalálja a recesszióból való kilábalásnak, s az elhúzódó válság elkerülésének az útját. 1.2.

A kutatás módszerei

A kutatás részfeladatait – azaz a munka során alkalmazandó „módszereket” – a munka alapjául szolgáló NFGM-GKI szerződés szintén rögzíti. Ennek megfelelően vizsgálódásaink keretében a következő elemzésekre került sor: 1. A témára vonatkozó friss nemzetközi és hazai szakirodalom áttekintése. 2. Az elmúlt években gyorsan növekvő hazai kkv-k fő jellemzőinek feltérképezése az APEH társaságiadó-adatbázisának matematikai statisztikai vizsgálatával. 3. A kkv-k növekedését befolyásoló cégen belüli tényezők vizsgálata (telefonos) vállalati felmérés révén. 4. Az elmúlt évek során egyes hazai napilapokban megjelent, a kkv-szférára vonatkozó cikkek tartalom-elemzése. 5. A növekedés perspektíváinak, motorjainak és fékjeinek áttekintése innovatív hazai kkv-k vezetőivel készített interjúk segítségével. A vázolt módszerek kiválasztását a kkv-k sokszínűsége indokolta. A statisztikai elemzést ugyanis a szektorba sorolt sok „nem működő” egység és kényszer-vállalkozó, illetve a kevésbé versenyképes és a versenyképes vállalatok egyidejű jelenléte nehezíti, néhány lényeges mutató tekintetében akár el is lehetetleníti. A postai felmérések eredményeinek megbízhatóságát az igen alacsony válaszolási arány rontja. A sajtó-elemzések, vagy a különböző (pl. irányítószerveknél, érdekképviseleteknél, illetve maguknál a vállalatoknál készített) interjúk révén nyert képet viszont az információt adók érdekviszonyai által motivált válaszok torzíthatják stb. Azt reméljük azonban, hogy a téma sokoldalú vizsgálatával valós eredményeket tudunk bemutatni.

A kkv szektorra vonatkozó igen gazdag szakirodalom áttekintése során a téma erőteljes koncentrációjára törekedtünk. Elsősorban természetesen a gyorsan növekvő vállalatokkal, az e vállalatok előtt a globalizált gazdaságban nyíló lehetőségekkel, az innováció 11

versenyképességre gyakorolt szerepével és a mindezeket elősegítő gazdaságpolitikákkal foglalkoztunk. Ugyanakkor céltudatosan fókuszáltunk az utóbbi években megjelent elemzésekre, hiszen különösen fontosaknak véltük a napjaink recessziójával kapcsolatos tapasztalatok, s ezen belül is a recesszió elleni küzdelem céljaira kimunkált ajánlások feltérképezését. Minden témakörben megkíséreltük a széleskörű nemzetközi összehasonlítást; ennek keretében részletesen is bemutatjuk három, az innovációban sikereket elérő ország – Finnország, Írország és Izrael – példáját („best practice” gyakorlatát). A társaságiadó-adatbázis azon (a 300 ezret meghaladó számú) cég adatait tartalmazza, amelyek 20044-2007 közt legalább egyszer benyújtották társasági adóbevallásukat. A bemutatott cégcsoport – 20055-2007 közti évenkénti - elemzésével kezdtük el a hazai kkv szféra jellemzőinek a feltérképezését. Az adatfeldolgozás során azonnal beleütköztünk a mikro-, kis- és középvállalatok definícióinak a problémájába. A kis- és középvállalatokról szóló törvény6 ugyanis – az uniós szabályoknak megfelelően - árbevételi és eszközérték kategóriákat, továbbá a több mint 25%-ban állami, önkormányzati vagy nagyvállalati tulajdonú cégeket a kkv szektorból kizáró függetlenségi kritériumot is rendel a csoportba soroláshoz. A KSH, és ennek nyomán a hatóságok és a kutatók többsége azonban legtöbbször egyszerűen a foglalkoztatottak száma alapján képzett csoportokat használ, ezekre közöl adatokat, számításokat és von le következtetéseket. Nyilvánvaló pedig, hogy a szokásos, egyébként kézenfekvő és praktikus „statisztikai” gyakorlat torzításokat – esetenként hatalmas hibákat - visz egy mélyebb szegmentációt használó vizsgálat eredményeibe. Ezért kutatásaink során legtöbbször a törvény szerinti vállalatnagyság kritériumok szerint tagolt adóadatbázist használtuk (ahol a vállalat - a társasági adóbevallás kitöltési útmutatóját követve saját magát sorolta be a cég-csoportokba).7 A következő fejezetben pedig is azt igazoljuk, hogy a korrekt kkv definíció használata igen erőteljesen befolyásolta például a hazai kkv-k teljesítményeivel kapcsolatos mutatók alakulását. A továbbiakban a kkv-k növekedési ütemével kapcsolatos elemzésekhez kezdtünk. Először elkészítettük a mind 2004-re, mind 2007-re társasági adó adatokat közlő cégeknek (közel 200 ezer vállalat adatait tartalmazó) adatbázisát. A cégek nagyság szerinti besorolására a 2004-es adó adatbázisnak szintén a cégek bevallása szerinti csoportosítását használtuk. Majd a nettó (ÁFA- mentes) árbevétel 2004-2007 közti változását figyelembe véve meghatároztuk a cégek növekedésének mértékét. A kiszámított növekedési ütemek minősítése során abból indultunk ki, hogy 2004-ről 2007-re az ipari termelői árak 11,3%-kal, a fogyasztói árak 16,3%-kal emelkedtek, s ezt is figyelembe véve növekedőknek azokat a vállalatokat ítéltük, ahol az árbevétel 2004-ről 2007-re legalább 50%-kal nőtt, gyorsan növekvőknek azokat, amelyeknél e növekedés legalább 200% (azokat a vállalatokat pedig, amelyeknél az árbevétel az időszak alatt 50%-nál kisebb mértékben emelkedett, a stagnáló-vegetáló cégek csoportjának neveztük). Munkánkban nehézséget okozott, hogy a vizsgált időszak alatt (2005-től) megváltoztak a besorolási értékhatárok:, az uniós statisztikák módszertanával összhangban, euróban kerültek rögzítésre, s részben ennek hatására megnőttek. Megállapítottuk azonban, hogy ez csak néhány számításnál okozhatott jelentéktelen torzításokat. 4

Csak 2004-től tudtunk összehasonlítható adatokat találni. Az adatok az APEH által évenként összeállított GYORSJELENTÉS-ekből származnak. A cégek nagyság szerinti csoportosítási elveinek 2005 januári módosítása miatt e számításoknál még a 2004-es adatok se összehasonlíthatók. 6 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról. 7 A nem kkv-k csoportjába a nagy, valamint a „nem besorolható” cégek kerültek. 5

12

Kapott adatbázisunk felhasználásával részletesen megvizsgáltuk a gyorsan növekvő cégcsoport hagyományos mérleg-mutatóinak (létszám, tőke, árbevétel, költségszerkezet, nyereség stb.8) alakulását, illetve, hogy e gazellák adatai mennyiben térnek el a valamennyi kkv-re számítottaktól. A módszertan részletes leírását lásd az 1, a mérleg-mutatók és a növekedési ütem közti összefüggéseket vizsgáló, korreláció-számítást és faktor-analízist is magukban foglaló számítások részletes eredményeit a 2-4. mellékletekben. A sajtófigyelés során az ún. tartalomelemzés (content analysis)9 egyes technikáit alkalmaztuk. Munkánk során a Magyar Nemzet, a Népszabadság és a Napi Gazdaság napilapok, a HVG hetilap, a Piac és Profitlap magazin, valamint az Index és a Portfolió interneten megjelenő, folyamatosan frissített hír-források 2006-ban és 2007-ben megjelent lapszámait néztük át. Az adott időszakban e lapokban megjelent mintegy 240 ezer cikk közt 2600 olyan találtunk, amely vagy a , vagy a , vagy a szavakat tartalmazza. A kijelölt szavakat tartalmazó cikkek száma HVG INDEX (INTERNETES) MAGYAR NEMZET NAPI GAZDASÁG NÉPSZABADSÁG PIAC ÉS PROFIT (INTERNETES) PORTFOLIO (INTERNETES) Összesen

2007 51 86 199 308 139 353 81 1217

2008 55 168 178 335 227 330 86 1379

Összesen 106 254 377 643 366 683 167 2596

Forrás: Sajtó-adatbázis

E nagy volumenű cikk-csoport közleményeiről elektronikus adatbázist készítettünk, s ezt – egy e célú szoftver kialakításával és felhasználásával - bibliometriai jellegű statisztikai vizsgálatoknak vetettük alá. Keresőszavak, szó-„bokrok”, illetve ezek logikai kapcsolatai segítségével széles körben kerestük ki a vizsgálati időszak alatt megjelent, a kkv-kkal kapcsolatos egy-egy konkrétabb témakört érintő cikkeket, s határoztuk meg ezek számát, összefüggéseit. Tárgykörünkben hasonló kutatási módszert tudomásunk szerint még nem alkalmaztak Magyarországon. Majd egyenként átnéztük a figyelemre méltó szóösszefüggéseket tartalmazó közleményeket és legérdekesebbnek ítélt mondataikat szó szerint idézve illesztettük be elemzéseink szövegébe. Hasonló fontosságot tulajdonítottunk azonban a vizsgált közlemények elolvasásának, és a közöltek szakértői munkán alapuló tömörítésének is.

8

A 21 vizsgált mutató pontosabb felsorolása a mellékletben található. A kvantitatív tartalomelemzés e módszernek a klasszikus formája, amelyet O.R. Holsti (1969) mellett B. Berelson (1971) és K. Krippendorff (1995, 2004) képvisel. A kvalitatív tartalomelemzés a Glase-Strauss-féle (1967) „elméletképzés”-ben (más szóval „megalapozott elmélet”-ben) gyökerezik, de nagy hatással volt kialakulására az ún. „természetszerű vizsgálódás” felfogásmódja is. A tartalomelemzés segítségével a kutató azonosítja és/vagy feltárja a vizsgálni kívánt szövegben a használt fogalmak (szókészlet, fogalomkészlet) összetett kapcsolatait, s a szavak, szófordulatok gyakoriságából és a fogalmak egymáshoz viszonyított kapcsolataiból von le következtetéseket. 9

13

A vállalati felmérés módszereit (a kutatás egyes résztvevőinek több évtizedes tapasztalatain túlmenően) a Babbie (1998) mű ajánlásaira alapoztuk. A CATI (Computer Assisted Telephon Interview) módszerű telefonos megkérdezést - a GKI kérdőíve alapján10 és véletlen mintavétellel - a Marketphone Kft. hajtotta végre. A megkeresettek mintáját (az interjúk előkészítő kérdése nyomán, rétegzett mintavétellel) úgy állítottuk össze, hogy nagyjából azonos arányban tartalmazzon gyorsan növekvő és egyéb cégeket. A vállalatok növekedését az árbevétellel mértük: gyorsan növekvőnek azokat ítéltük, amelyek 2000 – vagy, ha az későbbi, az alapítás éve – óta legalább másfélszeresére növelték folyóáras árbevételüket.11 Az ennél kevésbé növekvő cégeket „egyéb” vállalatoknak neveztük (e csoport tehát az időszak alatt stagnálókat is, és a csökkenő árbevételűeket is tartalmazza). A kérdőívet az 5. mellékletben mutatjuk be. Összesen 400 kis- és középvállalattól kaptunk választ.12 E minta összetétele sajátos. A cégek kor-megoszlása hozzávetőleg egyezik az alapsokaságéval: a legrégebbi vizsgált céget még 1945-ben, a legfiatalabbat 2008-ban, a legtöbbet azonban a kilencvenes évek első felében alapították. A minta ágazati megoszlása megfelel előzetes várakozásainknak: a legtöbb válaszadó cég az építőiparban és a kereskedelemben tevékenykedik, de sokan működnek a személyi szolgáltatásban is - s az iparban legtöbben a gépipar területéről válaszoltak.13 A válaszadók nagyság szerinti megoszlásában – szándékosan (!) – alul-reprezentáltak a legkisebb cégek: a mintába kerültek zöme már induláskor is kisvállalat volt, legalább öt alkalmazottal, de jelentős körükben a vizsgálat kezdő évében közepes méretű vállalatok aránya is.14 2008-ra a létszámarányok csak kicsit változtak: a középvállalatok aránya nőtt meg. A válaszolók térségi megoszlása pedig lényegesen eltér az alapsokaságétól: a mintában „sikerült” elkerülni Budapest túlsúlyát, sőt a főváros kimondottan alulreprezentált,15 s a legtöbb választ Pest és Bács-Kiskun megyéből, a legkevesebbet Nógrád és Veszprém megyéből kaptuk.16 A vállalati interjúk módszereit ugyancsak a kutatás résztvevőinek tapasztalataira, illetve a Babbie (1998) mű ajánlásaira alapoztuk. A megkérdezettek alapsokaságát az elmúlt években a 100 legdinamikusabb magyar cég listáin szereplő, illetve az Innovációs Nagydíjat nyert cégek alkották. Közülük (mivel az általánossá váló bizalmatlanság miatt sokan visszautasították

10

A felmérés kérdőívét a mellékletben csatoljuk. E követelmény nem túl szigorú, hiszen a megkívánt növekedés mértéke lényegében alig haladja meg a 20002008 közti infláció (fogyasztói ár növekedés) 149%-os mértékét. Mivel azonban nem feltételezhettük, hogy a telefonos felmérés során a válaszolók pontos információkat szerezhetnek cégük múltbeli teljesítményeiről, a némileg feszítettebb, de csak sok számjeggyel megszabható határérték előírását illuzórikusnak véltük. 12 A kapott eredmények alapján a „statisztikai” összegzésből kizártunk azonban egy, az árbevételét több, mint 200-szorására növelő, és két létszámát több, mint 80-szorosása növelő céget, mivel adatainak szélsőséges értékei túlzottan torzította volna az átlagokat. 13 A véletlen kiválasztás természetes módon vezetett ahhoz, hogy abban az ágazatban volt több kis- és középvállalati válaszadó, ahol a gazdaságos üzemméret kevésbé korlátozza a piacra lépést. 14 Ennek az alapsokaság jellemzőitől vett eltérésnek az az oka, hogy a 2008-ban is csak 0-1 alkalmazottal üzemelő vállalatokat nem is kívántuk felmérni (hiszen a vizsgálat időszaka alatt semmiképp nem is növekedhettek igazán gyorsan). 15 Mivel a fővárosi kkv-k válaszadási hajlandósága (gyakori megkérdezésük következtében) lényegesen alacsonyabb, mint a másutt működőké. 16 A fenti szempontokból reprezentatív minta mérete nagyságrenddel meghaladta volna a 2-szer 200-as mintánkét. Vizsgálataink során azonban elsősorban a gyorsan növekvő, illetve az egyéb cégek jellemzőinek az eltéréseit elemezzük - s nem törekszünk következtetésekre, ha az adott témakörben a minta reprezetativitása problémás. 11

14

kérésünket17) végül is - anonimitást ígérve - azokat kérdeztük meg, akik vállalták a válaszadást. Az interjúk tematikája (amelyet a 6. mellékletben adunk meg) többségében nyílt kérdéseket tartalmazott - azaz az interjúadókat nem korlátozta válaszaik megfogalmazásában A kapott, számszerűen is jellemezhető információkat Excel táblába rendeztük, s egyszerű mutatószámok, például a válaszok gyakoriságai segítségével mutatjuk be. A tartalmasabb verbális közlésekről viszont szöveg-boxokba illesztve adunk tájékoztatást. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy a kutatási eredményeket dolgozatunkban (szintén a NFGM-GKI szerződés értelmében) nem a vizsgálati módszerek fenti csoportjai, hanem a kkv növekedés főbb témakörei – azaz a kutatásnak a NFGM_GKI szerződésben rögzített fő kérdéskörei - szerint tagoltan mutatjuk be.

17

Hasonló tapasztalatokat szerzett a Népszabadság (2007. okt. 23.) is. „A kkv-k … nem nyújtanak szívesen céginformációt: vonakodva nyilatkoznak és még a sikereikről sem beszélnek szívesen” – mondta erről Kőrizs I., az Üzlettárs főszerkesztője. (HVG Index, 2008. máj. 15.)

15

2. A kkv-k és növekedésük főbb útjai Jelen fejezetben – a kkv szféra általános jellemzőinek rövid áttekintését követően - a „Milyen útjai vannak a hazai kkv-k növekedésének? E növekedésnek milyen szakaszai különböztethetők meg? Mi jellemzi e szakaszokat?” kérdésekre törekszünk válaszokat adni. Annak ellenére, hogy a kkv szakirodalom igen gazdag, e témákról csak kevés publikáció található. Az elemzéseket ezért jórészt saját kutatásunk eredményeire alapozzuk. 2.1.

A kkv szféra

2.1.1. A kkv szektor gazdasági szerepéről Köztudott, hogy az elmúlt évtizedben az USA (és Japán) volt(ak) a világ legerősebb, leginkább versenyképes gazdasága(i), ahol az előrehaladást sok alapvető, többnyire az IKT technikára épülő menedzsment innováció, így az e-business terjedése is erősítette. Az EU az 1990-es években ismerte fel az Egyesült Államokkal (és Japánnal) szembeni lemaradásának növekedését, s 2000-ben a Lisszaboni Programban új, a tudásra épülő gazdaság kiépítését a középpontba állító célkitűzéseket fogalmazott meg. Az új cél több elemét, így a K+F szerepének előirányzott növelését azonban az EU-nak – jórészt a hagyományos struktúrák változatlanul hagyása miatt – nem sikerült elérnie. A közép-európai gazdaságok felzárkózása az Unió szintjére az 1990-es politikai váltás ellenére lassú. A világgazdaság egyre fontosabb szereplőivé váló fejlődő országok, elsősorban Kína és India viszont gazdaságaik méretét és az olcsó munkaerőt kihasználva rohamtempóban csökkentik történelmi lemaradásukat. Mindezt a GDP statisztikák is tükrözik. Az egy főre jutó GDP alakulása (banki árfolyamon) USD 70 000

60 000

50 000

40 000

30 000

20 000

10 000

0 IE

DK

SE

NL

FI

UK

US

AT

BE

FR

DE

IT

JP

ES

GR

SI

IL

PT

CZ

EE

SK

HU

PL

RO

BG

2007 2000

Forrás: IMD (Institute for Management Development): World Competitiveness Yearbook. Lausanne. 2007.

16

CN

IN

A jelzett színvonal-különbségeknek, dinamizmusnak (vagy hiányának) okai sokrétűek. Európában egyaránt fontos hatótényezők az országok munkaerő-aktivitási arányainak, illetve termelékenységének (s az ezeket magyarázó tényezőknek, így a vállalatok innovációs hajlandóságának, illetve az üzleti környezet vállalkozás-barát jellegének) eltérései.18 Számos ok gyökereit azonban éppen a tanulmány tárgyát képező kkv szektor teljesítménye terén kell keresnünk. Amint erre már a bevezetőben is utaltunk, az elmúlt évtizedek során az USAban e szféra (amely ott a munkahelyeknek mintegy a felét adja) a fejlődés motorja is volt. Az EU-ban, ahol a kkv-kban a foglalkoztatottaknak kb. kétharmada, 100 millió fő dolgozik, a szektor szerepe ellentmondásosabb. A World Competitiveness Yearbook adatai szerint például a kkv-k Ausztriában és Németországban hatékonyabban működnek, mint a nagyvállalatok. Finnországban nincs különbség a két szektor mutatói között. Számos további országban azonban a kis- és középvállalati szektor hatékonysága alacsonyabb a nagyvállalatinál – a magyar teljesítmény-különbség pedig nemzetközi összehasonlításban szokatlan (a szomszédos országokban kialakultnál is nagyobb) méretű.19 A nagyvállalatok és a KKV-szektor működésének hatékonysága 200820 (1= nemzetközi mércével mérve nem hatékony; 10=hatékony)

Forrás: IMD: World Competitiveness Yearbook 2008, Versenyképességi Évkönyv 2008.

A hazai kkv-k teljesítmény-gondjainak főbb okairól a következőkben adunk részletes elemzést. 18

Lásd például: Botos (2007), Papanek – Borsi – Tompa (2007). Az okokról e témát illetően is keveset tudunk. Valószínűleg rontja például az adott statisztikát, hogy a hazai kkv-k közt igen sok a kizárólag az igen magas bérjárulékok „megtakarítása” céljából alapított cégecske. A nem növekvő kkv-k részletesebb vizsgálatára azonban nem törekedtünk, mert kivezetne jelen tanulmány tárgyköréből. 20 Az adatok az IMD vállalati felméréséből származnak, a cégek saját teljesítményüket a nemzetközileg szokásossal hasonlították össze. Az ábrán eltérő színek jelölik az EU15, illetve az újonnan csatlakozott országok adatait is. 19

17

2.1.2. A magyar kkv szektor A hazai kkv szektor valós jellemzőiről igen nehéz képet adni. Néhány közelmúltban közreadott szakirodalmi közlemény ennek fontos módszertani okait is megjelöli. Kiemelik például a következőket: • Magyarországon ma, a 2000-es évek első évtizedének a végén a becslések szerint nagyjából 200-an foglalkoznak valamilyen szinten (tehát akár az oktatói, irányítói stb. munkaidő töredékében) vállalkozási21 és kisvállalati témák kutatásával. Bár ez a létszám nem is olyan kicsi, messze elmarad például a rokonterületnek minősülő regionális tudományokkal, vagy az innovációval foglalkozóknak a számától, nem is beszélve azokéról, akik makrogazdaságra vagy pénzügyekre specializálódtak. A probléma súlyát fokozza, hogy a főleg egyetemeken, főiskolákon, esetleg néhány kutatóintézetben végzett kkv kutatások egymástól elszigeteltek. Az elemzések többnyire kis mintán alapulnak, és hiányoznak azok a felmérések, amelyek a cégeket a teljes életciklusuk során követnék nyomon. (Román, 2007, Szerb – Ulbert, 2008) • „Jelenleg nincsen ember Magyarországon, aki meg tudná mondani, tulajdonképpen hány hazai kkv is van. A 2008. novemberi KSH statisztika 1,651,503 regisztrált vállalatról szól,22 ugyanakkor mindenki jól tudja, e cégek jó része nem valódi vállalat, hanem kisléptékű önfoglalkoztató, őstermelő, másodállású vállalkozó, vagy fantomcég. Az EUROSTAT adatai szerint 2006 végén Magyarországon 698.146 ’valódi’ vállalat volt, ezzel szemben a hazai módszertan szerinti statisztika ekkor 1,183,953 regisztrált céget jelzett. A ’valódiak’ közül is csak nagyjából 228,000 olyan, ahol a tulajdonos mellett legalább még egy alkalmazott volt.23 A tényleges vállalatok száma azért is lényeges, mivel ennek függvényében számos, széles körben alkalmazott arányszámot is publikálnak. Ilyen például a bankkapcsolattal vagy banki hitellel rendelkező cégek aránya. Korántsem mindegy, hogy a banki hitellel rendelkező cégek számát az 1,65 millió regisztrált, vagy a nagyjából 700,000 valódi vállalat, vagy a növekedni, fejleszteni is akaró mintegy 300,000 céghez viszonyítjuk.” (Szerb 2009b).

A hivatalos statisztika a vázolt bizonytalanságok ellenére fő vonalaiban megbízható jellemzést ad a kkv szféráról. Megállapítja, hogy jelenleg a regisztrált magyar kkv-nak csak mintegy a fele „működik” (van alkalmazottja és/vagy árbevétele), s csak a negyede törekszik fejlődni. A legtöbb működő cég az „ingatlanforgalmazás, ingatlan-bérbeadás, számítástechnikai és gazdasági, illetve gazdasági tevékenységeket segítő szolgáltatás” nevű gyűjtő ágazatba van besorolva, s további igen népes szektorok a kereskedelem, valamint a feldolgozó- és építőipar. Az elmúlt évtizedben Magyarországon a kkv szféra volt az egyetlen olyan nagyobb gazdasági szegmens, amely bővítette foglalkoztatását. A szektor ma a munkahelyek több mint kétharmadát adja (ez az EU-25 átlagánál némileg magasabb érték), azaz kiemelkedően fontos szerepet vállal a foglalkoztatásban. Termelése (s GDP-je) az országosnak kb. a fele, exportja pedig csak az országos egyharmada körüli, lényegesen alacsonyabb arányú, mint az EU-ban (KSH, 2007). A két utóbbi adat a létszám21

Emlékeztetünk rá, hogy a tanulmányban a vállalkozás szót tevékenységként (például: vállalat-alapítási aktusként) értelmezzük. S itt jelezzük, hogy Drucker (1985) szűkebb definíciót ad, csak az innovatív cégek alapítását tekinti vállalkozásnak – e szóhasználatot azonban nem követjük. 22 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/tabl3_02_01hb.html?726 23 A szabályozás is jelentősen befolyásolja a cég-formák közti választást, hiszen Coase, (1937) szerint a cégek az együttműködő partnerek állományba vételére csak akkor törekszenek, ha az alkalmazás és a cégen belüli irányítás tranzakciós költségei kisebbek, mint az önálló vállalkozók piaci közvetítéssel megvalósuló együttműködésének költségei.

18

információkkal összevetve a szféra súlyos hatékonysági gondjaira is utal (GKM, 2007, NFGM, 2008). Kutatásunk során - társaságiadó-adatbázisunk felhasználásával – törekedtünk a hazai kkv szféra számszerű jellemzőinek a meghatározására is. Ezen, mintegy 334 ezer vállalatra kiterjedő (a cégeket a kkv törvényben előírt valamennyi kritérium szerint csoportosító24, továbbá az NFGM (2008) dolgozatban közölteknél egy évvel frissebb adatokra épülő) vizsgálódás, amint már jeleztük, a korábbi adatfeldolgozásokétól sokban eltérő - de azért a fenti elemzésekkel fő vonalaiban összecsengő - eredményekre vezetett. A társaságiadó-adatbázisba került vállalatok száma (amely nem egészen a fele a „működő”25 kkv-k KSH szerinti számának) 2005 – 2007 között egyenlegében mintegy 19 ezerrel nőtt, jóllehet a megszűnő cégek évente 74 és 87 ezer között szóródtak. A cég-szám emelkedése döntően 2006-ban következett be. Ez úttal is élesen hangsúlyozzuk, hogy a nem kkv-nak minősített vállalatok közt kevesebb mint 1000 nagy cég van (a cégek 0,3%-a), a többiek – például adathiány miatt -. „nem besorolhatók”. Ez nagyfokú óvatosságra int ugyanis az „egyéb” vállalatcsoport adatainak értékelésénél.

A vállalatok és a kkv-k száma

2005 2006 2007

Vállalatok száma darab 2005 = 100 314656 100,0 333297 105,9 333557 106,0

darab 310587 325888 325588

Ebből: kkv-k 2005 = 100 100,0 104,9 104,8

aránya (%) 98,7 97,8 97,6

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása

A táblázat adatai – a statisztikával összecsengve – a gazdaságunkban évtizedekkel ezelőtt kialakult kedvezőtlen vállalatméret szerinti szerkezet továbbélését is tanúsítják. A kutatók (például Mészáros T. – Pitti Z. 2003) a Laki M. és mások több évtizedes cikkei nyomán kialakult hagyományra támaszkodva ma is úgy vélik ugyanis, hogy a vállalatok nagyság szerinti összetétele akkor lenne optimális, ha a mikro-, kis-, közepes és a nagyvállalatok száma és aránya egyenletesen csökkenne, tehát az alábbi diagramon arányos háromszög képét mutatná (gyakorisági diagramjuk pedig a szokásos szóhasználat szerint „piramis alakú” lenne). Ilyen szerkezet esetén az eltérő nagyságú vállalatok között megfelelő munkamegosztás és kölcsönösen előnyös együttműködés alakulhatna ki. A diagram egyértelműen mutatja azonban, hogy a hazai cégek szférájában ez a kívánalom közel sem teljesül, a mikrovállalatok aránya a kívánatosnál jóval magasabb, a kis-közepeseké jóval alacsonyabb – s a szakértők részben ezzel magyarázzák, hogy a vállalatközi kapcsolatok sem kielégítőek (a létszámarányok kiegészítő információként kerültek a diagramba).

24

Azaz a vállalatok nagyság szerinti besorolásánál a létszám-kritériumon túlmenően az árbevételre, a mérlegfőösszegre és a cég függetlenségére vonatkozó kritériumokat is érvényesítő adó-adatokat használtuk. 25 Egy vállalat az adott évben működő, ha ekkor van árbevétele vagy foglalkoztatottja.

19

Vállalatoknak és alkalmazottaik számának megoszlása, 2007 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 Mikro

Kis

Közép

vállalatszám

Egyéb létszám

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása Az elmondottak miatt a mikro-vállalati szektor koncentrációja lenne kívánatos. Az adatok szerint e folyamat – bár lassan, de – megindult: az időszak közepén a 10 fő alatti létszámmal működő és főként építőipari, kiskereskedelmi, idegenforgalmi, pénzügyi közvetítői tevékenységet végző mikro vállalatok aránya csökkent, majd a következő évben sem változott. A 2006. évi módosulást a nettó árbevétel vagy a mérleg-főösszeg növekedéséből adódó átsorolási kényszerek is elősegítették, melynek következtében emelkedett a kisvállalatok, majd a következő évben a közepes cégek számaránya. A vizsgálatok szerint a még mindig alacsony súlyú (1,5 %) közepes nagyságú cégek gyarapodását nem csekély részben a legnagyobbakkal való kooperációs kapcsolatok gyengesége gátolja (OECD 2008). Ez utóbbiak (főként a külföldi tulajdonúak) ugyanis nem minden esetben fogadják el üzleti partnereknek (beszállítóknak)– olykor a kicsikkel kapcsolatos nagyobb kockázatok miatt, máskor „hagyományos” kapcsolataik megőrzésére törekedve - a magyar kkv-ket, így ezek üzleti kapcsolatrendszere nem kielégítő (Lengyel – Leydesdorff, 2007).

A vizsgált vállalatok számának ágazati szerkezete az országos statisztikával egyezően a szolgáltatások magas arányát tanúsító, azaz viszonylag „korszerű” (a fejlett országokéhoz közelítő) képet mutat. Megállapítható továbbá, hogy e szerkezetben 2005 és 2007 között a nemzetközi trendekkel egyező (kisebb) változásokra került sor: a gazdasági szolgáltatási tevékenységet végzők aránya tovább emelkedett, a humán szolgáltatásoké stagnált, a mezőgazdasági, ipari, építőipari, kereskedelmi26 és vendéglátó ipari vállalatoké pedig csökkent. A fejezet függelékében bemutatott adataink szerint a foglalkoztatás ágazati szerkezete és ennek közelmúltbeli elmozdulása a vállalati számokéhoz hasonló.

26

A kereskedelemben a csökkenést a nagy üzletláncok gyors terjeszkedése okozta.

20

Vállalatok számának arányváltozása 2005. és 2007. év között Egyéb szolgáltatás

100% 90%

Egészségügy

80%

Oktatás

70%

Ingatlanügyletek

60%

Pénzügyi közvetítés

50%

Szállítás

40%

Vendéglátás

30%

Kereskedelem

20%

Építõipar

10%

Ipar

0% 2005.

2007.

Mezõgazdaság

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása

A társaságiadó-adatbázis elemzés a hazai vállalatok területi szerkezetének régről ismert nagyfokú differenciáltságát mutatja: a vizsgált társas vállalatok kétötöde is Budapesten, több mint fele a központi régióban (főváros és Pest megye) működött. A főváros hosszú ideig szinte változatlan túlsúlya a történelmi okok mellett a rendszerváltás utáni tőkebeáramlás koncentráltságára is visszavezethető.27 A kkv-k minden térségben jelentős súlyt képviseltek azzal az eltéréssel, hogy az iparilag fejlettebb régiókban az átlagosnál nagyobb arányban voltak jelen. A vártnak megfelelően alakultak az adatbázisba került cégeknél foglalkoztatottak jellemzői is. A vizsgált cégeknél dolgozók száma jelentősen két millió fölött alakult, 2006-ban még 120 ezer fővel, vagyis a vállalatok számával közel azonos ütemben (5,6%-kal) emelkedett, a következő évben viszont már több mint 36 ezer fővel csökkent. A cégek átlaglétszáma folyamatosan, a 2005. évi 6,9 főről 6,7 főre csökkent. Ugyanakkor a kkv szektorban foglalkoztatottak száma markánsan emelkedett, ennek következményeként arányuk 63,5 százalékról 66,4 százalékra nőtt. Ellentétes irányú tendencia érvényesült a nagyvállalatok körében, ugyanis alkalmazottaik száma évről-évre fogyatkozott, 2006-ban 11,4 ezerrel, a következő évben 22,3 ezerrel. Érdemes viszont megemlíteni, hogy ezekben az években az egy nagyvállalati alkalmazottra jutó bruttó hozzáadott érték növekedési üteme 16, illetve 12 százalék volt; azaz a munkahelyek számának csökkenésére a termelékenység növekedésével párhuzamosan került sor.

27

A központi régió túlsúlyára azok a KSH adatok is utalnak, amelyek szerint 2007-ben Magyarországon ezer lakosra átlagosan 53, viszont a centrális területen 97 társas vállalat jutott. A többi hat régióban a cégek megoszlása már kisebb mértékben volt differenciált: 6,8 és 8,7 százalék (Dél-Dunántúl és Észak-Alföld) között szóródott. Részletes elemzést adnak például a GKM (2007) és az NFGM (2008) kiadványok.

21

Foglalkoztatás a vizsgált cégek körében Ezer fő

fő/vállalat 6,9

2 300 2 250

6,8

2 200 2 150

6,7

2 100 2 050

6,6 2005.

2006.

összlétszám

2007. átlaglétszám

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása

Az adatbázisunkba került cégek összes bevétele (nettó árbevétel + egyéb bevételek + aktivált teljesítményérték) meghaladta a 65 000 milliárd forintot. azaz a GDP 5,4-szeresét. A nettó árbevétel három év alatt átlagosan (inflációs korrekció nélkül számolva) 27 százalékkal nőtt. A feldolgozóipar és a kereskedelem árbevétele az átlagoshoz hasonló ütemben emelkedett. Kimagasló forgalombővülés jellemezte az ingatlanforgalmazást, ezzel szemben a mezőgazdaság és az építőipar bevétele csak átlag alatti ütemben bővült. A számítások igen fontos – s a kizárólag a létszám szerint csoportosított statisztikákra épülő NFGM (2007) vizsgálatától alapvetően eltérő28 - következtetésekre vezető eredménye azonban az, hogy a kkv-k bevétele „csupán” az összes bevétel 45%-a, s a szektor részesedése a bruttó hozzáadott értékből hasonló (44%). Vállalatok* 2007. évi kiemelt adatai az összes üzemi (üzleti) bevétel százalékában Kettős könyvvitelt ebből: vezetők összesen kkv-k egyéb milliárd forint % milliárd forint % milliárd forint % Összes bevétel 65421,2 100,0 29113,2 100,0 36308,0 100,0 Ebből: export 17358,2 26,5 3370,2 11,6 13988,0 38,5 Összes költség, ráfordítás 63204,5 96,6 28917,8 99,3 34286,7 94,4 Adózás előtti eredmény 4002,5 6,1 1473,8 5,1 2528,7 7,0 Fizetendő adó 351,7 0,5 187,8 0,6 163,9 0,5 Beruházás, felújítás 1691,5 2,6 1047,5 3,6 644,0 1,8 Bruttó hozzáadott érték 12004,5 18,4 5291,3 18,2 6773,2 18,7 Megnevezés

*pénzintézetek nélkül Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása A táblázat adatainak elemzésekor nem felejthető, hogy a korrekt szakmai összehasonlítás érdekében a pénzügyi szektorban működő mintegy 5 400 vállalat (1,6%) gazdasági teljesítményei nem kerültek 28

A hivatkozott NFGM elemzés szerint a nagy cégek gazdasági súlya lényegesen nagyobb az általunk közölt táblázatokban feltüntetettnél.

22

figyelembe vételre. A sajátos tevékenységet végző pénzintézetekre jellemző, hogy 2007. évben a teljes nettó árbevételből mintegy 3 százalékkal, az adózás előtti eredményből több mint 19 százalékkal, a fizetendő adóból közel 21 százalékkal részesedtek.

A táblázat tehát (szintén) a magyar kkv-k ellentmondásos helyzetére utal. Az adatok szerint a kkv-k ráfordítás- és költség-szintje a nagyokénál magasabb, realizált eredményeik részaránya viszont jóval kisebb, azaz aggregált „termelékenységi” indexeik többsége jóval alacsonyabb volt. S csak kevéssel módosítja ezt a képet, hogy a fizetendő adónál (és a beruházási tételnél) fordított a helyzet, ugyanis az adókedvezmények közötti jelentős különbségek miatt a nagyobb cégek adója árbevételüknek a kicsikénél kisebb hányadát tette ki. A téma további részletes elemzését a fejezet függelékében adjuk. A statisztikai elemzéseken túlmenő szakirodalom néhány igen lényeges vonással egészíti ki a hazai kkv-król fent adott képet. Minden vizsgálódás igazolja sokféleségüket. Néhány jellegzetes csoportosításuk, illetve csoportjuk a következő: • Közismert a jogi formáik szerinti osztályozás, a jogi személyiséggel rendelkező vállalatok (például a kft-k), és az ezzel nem rendelkező cégecskék (bt-k) megkülönböztetése, magyar sajátosság az egyszerűsített vállalkozási adó szabályai szerint adózók különválasztása stb. Olykor, így az NFGM (2008) jelentésben egyes típusok tulajdonságairól néhány statisztikai adat is található. • Egyes szerzők a tulajdonosaik alapján leírt típusok szerint (így a családi, önkormányzati, külföldi tulajdonú cégek elhatárolásával) is készítenek elemzéseket. Kiemelik például a külföldi tulajdonúaknak a hazaiaknál jobb tőke-ellátottságát, a családi tulajdonúak átlagosnál sérülékenyebb voltát stb. • Számos közlemény említi az ún. kényszer-vállalkozók által a létfenntartás céljaira létrehozott kis „cégecskéket”. Kiemelik, hogy többségüknél a vezetők képzetlenek, a cég tőkehiányos, az irányítás szakszerűtlen, a teljesítmény – és a profit – alacsony stb. Részletesebb leírást ad például Román (2003), Szerb (2005). • Drucker (1985) nyomán olykor idehaza is a jövő ígéreteinek tekintik a profi vállalkozók által valamely üzleti lehetőség kiaknázására létrehozott vállalatokat. A szerzők feltételezik, hogy e cégek vezetése színvonalas, piacismerete és alkalmazkodóképessége jó, teljesítménye versenyképes stb. Gyakori, hogy az elemzés egy-egy típusukra, így a spin-off cégekre koncentrált (például: Papanek – Perényi, 2006). • Amint már jeleztük, olykor a vizsgálatok csoportosítják a vállalatokat koruk (illetve életútjuk fázisai) szerint is, megkülönböztetik például a kezdeti nehézségekkel küzdő ún. start-up cégeket,29 a gyorsan növekvő „gazellákat” stb. E vállalat-típusokra és jellemzésükre a következőkben (többször is) visszatértünk. A felsorolt csoportosítások közül tárgyunk szempontjából elsősorban a legutóbb említettek jelentősek. Nem vitatott ugyanis, hogy minden, a jogi formák szerint megkülönböztetett cégcsoportban vannak sikeresek, s a publikációk a különböző típusú tulajdonosok által vezetett cégecskék közül is csak a családi tulajdonban levők kockázatait tekintik olykor átlagosnál nagyobbaknak. Általános az egyetértés viszont abban, hogy a kényszer-vállalkozók cégei közt csak egészen kivételesek azok, amelyeknél van törekvés a (nagyobb) növekedésre (Szerb, 2005) – ami azonban nem jelenti azt, hogy profik által a lehetőségek motivációja nyomán alapított vállalatokból okvetlen gazellák lesznek. 29

Az új cég értelmezése sem egységes, a szerzők olykor csak az alapítást követő néhány éves működését fogadja el, néha viszont az évtizedes múltat is megengedi.

23

A kényszer-vállalkozók által alapított kivételes hazai cégek ismert példája az 1990-es évtized közepén két, munkahelyét elvesztett szobafestő által alapított, ma mintegy másfél száz főt foglalkoztató „Hajtás, pajtás” kerékpáros levél-kézbesítő vállalat.

Sajtófigyelésünk - a vizsgált lapokban 2007-2008-ban megjelent, a kkv-k témakörét tárgyaló mintegy 2600 cikk – alapján nem sokat tehetünk hozzá a vázoltakhoz. Bár úgy találtuk, hogy minden lapban naponta-kétnaponta jelenik meg róla hír (azaz a tárgykör egyike az ország közvéleményét leginkább foglalkoztató témáknak), azt is megállapíthattuk azonban, hogy ez az érdeklődés elsősorban a kkv szféra makrogazdasági összefüggéseire koncentrál: a mintegy 2700 cikk közül csak igen kevés foglalkozik e cégek konkrét helyzetével, perspektíváival, egyedi sajátosságaival – viszont például 1293 tartalmazza a , 559 a <politika>, 1543 az szavakat. Arra is következtethetnénk tehát, hogy a kkv szférának nincsenek figyelemre méltó tulajdonságai. Tanulmányunk további elemzései egyértelműen cáfolják azonban ezt a feltételezést. A sikerekről informáló sajtóközlemények hiányát olykor feltehetően a sajtó „reklám-kerülő” magatartása okozza. Jellegzetes példát ad erre a „szemérmes” fogalmazásra a Blikk 2009. április 12-i száma, amely viszonylag hosszú, fényképekkel illusztrált cikkben számol be arról, hogy a húsvéti ebédhez valók egy részét Bajnai Gordon miniszter, miniszterelnök-jelölt és Orbán Viktor volt miniszterelnök, párt-elnök ugyanabban a lakásuktól távol eső „kis boltban” vásárolták meg – a nyilvánvalóan igen sikeres üzletről azonban csak annyit árul el, hogy Budán található.

2.2.

A kkv-k „életgörbéi”

A szakirodalom megkülönbözteti a vállalatnagysági szerkezetnek megoszlási viszonyszámokon alapuló, ún. statikus, illetve az „életgörbék” alakulását is figyelembe vevő ún. dinamikus elemzéseit. A vállalati életgörbék értelmezése az ismert termékéletgörbékéhez30 hasonló: e „modell” a cég „életútját” vázolja fel, megkülönböztetve annak létrejöttét, növekvő, érett és hanyatló életszakaszait, végül eltűnését. A témakörrel foglalkozó – nem túl gyakori (pl.: Perényi - Selvarajah – Muthaly, 2008) – közlemények megszokott felfogásmódját és a feltüntetett életút szakaszok főbb gazdasági jellemzőit a következő ábra összefüggései szemléltetik (ahol életgörbének a bevétel görbéjét nevezik).

30

A termék-életgörbék kutatásának nagy hagyományai vannak. A görbék alakját is több szerző vizsgálta. Empirikus felmérések révén megállapították például, hogy „lefutásuk” termékenként, időszakonként stb. igen változó lehet. Cox (1967) szerint pedig a görbének leggyakrabban két „púpja” van, mert a cégek jelentős fejlesztések segítségével gyakran késleltetik eredményesen sikeres termékeik elavulását.

24

A vállalati életgörbe és főbb gazdasági összefüggései (életgörbének szorosan véve a „bevétel” görbéjét tekintik)

Forrás: OECD, 1995, 59. oldal Az életgörbék vázolt alakjával kapcsolatos fontos kérdés, hogy a vállalatokat mi készteti a növekedésre. Az elméleti szerzők többsége úgy véli, hogy a dinamizmus alapvető magyarázata a vállalatoknak a profit, illetve a vállalati érték növelését célzó törekvése. A növekedés javíthatja ugyanis a cégek piaci pozícióit, profit-termelő képességét stb. Az (EC, 2002) szerint azonban a növekedés csak a 8000 megvizsgált unióbeli kkv 29%-ánál alapvető cél. Egyesek arra is figyelmeztetnek továbbá, hogy az – erőltetett növekedés káros is lehet. Gyakran kockázatos út a növekedés érdekében megvalósított folytonos diverzifikáció, az eladások növelésének árháborúkkal való kikényszerítése, a túlzott reklámtevékenység vagy az ésszerűtlenül nagy marketing-költség. A pénzügyi szempontból egészségtelen vállalati növekedés akár csőd-helyzetet is eredményezhet.31 Ha a növekedéssel a környezetet is súlyosan károsítjuk, ez a társadalom egészére súlyos következményekkel jár.

A tipikus kkv életgörbék jellemzése nehéz. A szakirodalomban a téma „csak” fél évszázados (az első közlemények egyike Penrose, 1952). A görbe hosszabb szakaszának a „lefutásával” (alakjával) kapcsolatos empirikus kutatások ma még kivételesek. A tárggyal foglalkozó szerzők úgy vélik, hogy már az indulásnak is több „lépcsője” van (Greiner, 1972), a szakirodalomban azonban se a görbék szakaszolása, se a szakaszok elnevezése sem egységes. Egyesek szerint például előbb megszületik a termék (és technológia) ötlete, majd az alapítók létrehozzák az ennek a hasznosítására hivatott céget, megszerzik a szükséges erőforrásokat és megszervezik a termelést, végül a cég megkezdi a növekedést (Autio, 1997). Mások kiemelik, hogy e (lineáris) elképzelés túlzottan leegyszerűsített, hiszen sok cég soha nem növekszik, továbbiak (esetleg kezdeti növekedést követően, olykor sikertelenség, máskor egyszerűen a

31

A Kim, W.C. és Mauborgne, R. Blue Ocean Strategy (Kék óceán stratégia) című könyvükben (Harvard Business Press, 2005) élesen bírálták M. Portert is azért, mert a versenystratégiák ismertetése során nem emelte ki, hogy az innovációk révén időlegesen verseny nélküli piacok is teremthetők.

25

növekedési ambíciók hiánya miatt) stagnálnak, sőt olykor visszaesnek stb. (Churchill – Lewis, 1983). Gyakori viszont a sikeres növekedés feltételeinek, mozgatórugóinak, akadályainak (illetve az érettség fázisában bekövetkező stagnálás és a hanyatlás magyarázatainak) a vizsgálata. E munkák eredményeiről a következő fejezetek számolnak be.

Ugyanakkor az életgörbe egy-egy fázisának jellemzőiről a nemzetközi publikációkban viszonylag gyakran található információ. • Világszerte egyre gyakoribbak az életgörbét elindító tényezőkkel, így a vállalkozási hajlandósággal és a vállalkozással kapcsolatos kutatások is. A GEM (Global Entrepreneurship Monitor) vizsgálatok úgy találták például, hogy a vállalkozási hajlandóság egyes távoli kis és fejletlen, szegény országokban (Peru, Uganda, Ecuador) a legmagasabb, ahol a magas arányt a kényszer-vállalkozók nagy száma eredményezi. A nemzetgazdasági teljesítmények növekedésével a vállalkozási kedv csökken. Viszonylag sokan kívánnak vállalkozni továbbá egyes igen gazdag országokban (például Új-Zélandon, Ausztráliában és az USA-ban) – ám itt már nem a megélhetési kényszer, hanem a sikeres vállalkozástól várható jelentős hozam adja a cég-alapítás vonzerejét (azaz itt az ún. „lehetőség motiválta” vállalkozók száma magas). A legtöbb EU ország a legnépesebb középső csoportban van (ami részben magyarázza az USA-ban megszokottnál kisebb innovációs aktivitást is). Kevés viszont a vállalkozó (többek között) Hong-Kongban, Szlovéniában – és az ilyen társadalmi hagyományokkal rendelkező Japánban (Szerb, 2005, Bosma et al., 2009). • Ugyancsak emelkedik az új cégekkel kapcsolatos nemzetközi vizsgálatok száma. Gyakoriak a speciális cégekkel, így az újonnan alapított spin-offok32, illetve a fiatal technológia-intenzív vállalatok fejlődésével kapcsolatos elemzések is (Papanek – Perényi, 2006, Makra, 2007) stb. Viszonylag sok mű elemzi a sikeres vállalat-alapítás feltételeit, előmozdítóit és akadályait. Egy további fejezetben például azt tekintjük át, hogy a vizsgálatok miként magyarázzák az új ír, illetve izraeli cégek sikerét a hatékony vállalkozás-fejlesztéssel, illetve a jó kockázati tőke ellátással. • A gyorsan növekvő gazellák a fejlett országokban, Penrose (1959) alapművét, majd Schumacher Small is beautiful című (1973) könyvét33 követően kerültek a figyelem előterébe. Nem csak a kutatóknak, hanem a gyakorlati gazdasági szereplőknek a figyelmét is felkeltették. Amint ezt a továbbiakban kifejtjük, mindenekelőtt a finanszírozók (elsősorban az üzleti angyalok és kockázati tőkések, másodsorban a bankok) szeretnének több információhoz jutni róluk, hiszen befektetési lehetőséget jelentenek számukra. De a gazdasági növekedésre gyakorolt kedvező hatásaik miatt legtöbbször a gazdaságpolitika is érdeklődik irántuk. A vázoltak miatt például az Europe’s 500 Entrepreneurs for Growth non-profit intézmény rendszeresen közreadja a leggyorsabban növekvő európai cégeket felsorakoztató 500-as listáját.34 Mivel az elmúlt években az ICT szektor adta a gyorsan növekvő cégeknek mintegy 30%-át, a Deloitte TMT (2008) az EMEA (európai, közel-

32

A spin-off (olykor: spin-out) az állami kutatóhelyek, vagy ezek alkalmazottai által az intézmény tudásának piaci értékesítésére létrehozott cég. 33 A Times Literary Supplement Schumacher könyvét a II. világháborút követően megjelent 100 legnagyobb hatású mű közé sorolta (October 6, 1995. p. 39). 34 http://www.europes500.eu. A listára azok a legalább 50 főt foglalkoztató és független EU-28 cégek kerülhetnek be, amelyeknek a forgalma 2005. 01. 01. és 2007. 12. 31. közt legalább 30%-kal nőtt – és regisztráltatta magát.

26

keleti és afrikai) térség leggyorsabban növekvő technológiai cégeinek ún. Technology Fast 500-as listáját is összeállítja.35 A Deloitte 500-as listáján75 francia, 69 egyesült királysági, 20 török, 14 magyar és 11csah cég szerepel. •

Mindig is az életgörbe további – azaz jórészt a kutatásunk témakörén kívüli - szakaszaiban levő cégekről volt a legtöbb ismeretünk. A vállalati csődök mindig is felkeltették, s napjainkban a korábbiaknál is erősebben vonzzák a figyelmet. Jelentős társadalmi szerepük miatt szükségszerűen egyes, az „érett” fázisukat elért, esetleg már stagnáló óriás cégek a legismertebbek,36 ezek hanyatlása különösen nagy visszhangot válthat ki. 37

A magyar kkv életgörbék tipikus alakjairól szinte nincs információ. A kivételes szakirodalmi források egyike Laki M. (1998) cikke, amely arra mutatott rá, hogy a rendszerváltás után alapított kisebb cégek teljesítménye nem igazán meggyőző, a közepes és nagyobb méretű cégek például az 1990-es évek második felében meginduló gazdasági növekedésből is jobban profitáltak. Majd a Salamonné (2006) cikk aktualizálja a megállapítást: kiemeli, hogy évtizedünk első felében is kevés az olyan magyar kkv, amely végigment az elmélet szerinti „életúton” (s nem sokkal több, amely legalább a dinamikus növekedés szakaszába eljutott). A helyzetértékelés helyességét támasztja alá továbbá sajtó-feldolgozásunk azon tapasztalata, hogy az <életgörbe> kifejezés a megvizsgált, a kkv szféráról író mintegy 2600 sajtócikk közül egyben se volt megtalálható, s az <életút> szót tartalmazó néhány közlemény se cégekről, hanem személyekről szól. Ugyancsak az indokoltnál kevesebb információnk van az éppen az életút egy-egy fázisában levő cégekről • Az elmúlt évtizedben Magyarországon leginkább a vállalkozással és a vállalatok alapításával kapcsolatos kutatások terjedtek el. A (Szerb, 2005) GEM jelentésben közölt Teljes Vállalkozói Index (TVM)38 például évtizedünk elején még viszonylag magas, 2004-ben azonban már a nemzetközi átlag – és az ország fejlettsége alapján elvárható szint - alatt volt, a 2008-as felvétel pedig további drámai romlást mutatott (Bosma et al., 2009). A vállalkozók korábban az érintett lakosság mintegy 12%-át tették ki, az átlagosnál többen voltak köztük fiatalok, férfiak és diplomások. A vállalkozási hajlandóságot javította a jó üzleti lehetőség észlelése, a vállalkozás karrier-építő lehetősége, a vállalkozó vállalat-alapítási képessége, fékezte viszont a bukástól való félelem. Mindenkor jelentősek voltak - és maradtak a - mutató térségi különbségei: értéke magasabb a fővárosban és a falvakban, mint a kis városokban (Szerb, 2005, 11-14. oldal). 2008-ra azonban igen kedvezőtlenné váltak a lakossági várakozások. Bár, különösen a szakképzetlen rétegekben, változatlanul igen sok volt a kényszer-vállalkozó, nemzetközi összehasonlításban szinte példátlanul alacsonnyá vált a kedvező üzleti lehetőségeket remélőknek, s kiugróan magassá a gazdálkodás 35

E lista az EMEA térség azon technológiai cégeit rangsorolja árbevételük öt éves növekedése alapján, amelyek működésük első évében legalább 50.000 eurós árbevételt realizáltak. 36 Az amerikai Fortune folyóiratnak a legnagyobb cégek teljesítményit áttekintő listái közismertek. 37 Gyakran olvashatunk például arról, hogy az utóbbi években néhány korábban gyorsan növekvő vállalat stagnált. Közöttük olyan, korábban sikeres és legendás céget találunk, mint az USA-ban a Kodak, a Compaq, Európában a Thomson vagy a Credit Lyonnais, a Távol-Keleten a Nomura vagy a Nissan. Ezeknek közös tulajdonsága, hogy az elmúlt néhány évtized alatt saját iparágukban vezető szerepet töltöttek be a jövedelmezőség, az innováció és a piaci részarány szempontjából, a stagnálás után azonban egyesek a túlélésért harcolnak, míg másokat a versenytársaik vásároltak fel. E vállalatok közös betegsége az volt, hogy versenyelőnyük egyre csökkent és ennek következtében növekedési lehetőségeik megszűntek. 38 A TVM a közeli vállalat-alapítás érdekében lépéseket tett, illetve 42 hónapnál nem idősebb vállalattal rendelkező személyeknek a 18-64 éves felnőtt népességen belüli aránya.

27

túlzott kockázataitól tartóknak az aránya – s így az új vállalat alapítását tervezők köre drámaian szűkült (Botsma et al. 2009). • Az induló hazai cégekről időnként a KSH is közöl adatokat.39 Ezek szerint az 198990-es politikai váltás (illetve pontosabban: a magán- és társas vállalatoknak a váltás keretében történő engedélyezése) vállalat-alapítási boomot indított el, ennek lezárulását követően az új vállalatok száma 2002-ig magas volt, majd a dinamika csökkent. A legtöbb új cég mindig mikro-vállalat volt, s mert tulajdonosaik közt (különösen az első években) igen sok volt a kényszer-vállalkozó, döntő többségük az is maradt (KSH, 2006 stb.). • A hazai kkv-k körében (miként fentebb már jeleztük) viszonylag sok az egy-két éves jó teljesítménye alapján gazellának minősülő cég is. Annak ellenére, hogy e cégecskék összesített teljesítménye távolról sem elhanyagolható, többségük (s vezetőik) szinte teljesen ismeretlenek. Bár több intézmény is próbálkozott már felmérésükkel, a minősítés egységes módszer nem alakult ki, a gazelláknak ítélt cégek listáiban is sok az eltérés – s az elismerések visszhangja is szerény. Az állításokat az alábbiak szemléltethetik. Az Europe’s 500 2008-as listájára felkerült magyar cégek (és fő profiljuk): 145. Dension Audio Systems Ltd. – feldolgozó- (így gépkocsi-) ipar, 408. Solvo Biotechnology – biotechnológia, 439. Ind Kft. - pénzügyi és jogi szolgáltatás, 449. XAPT Hungary kft. – információ- és telekommunikációs szolgáltatás, 454. Photel Communications Inc. - információ- és telekommunikációs szolgáltatás. A Deloitte TMT (Technológia, Média és Telekommunikáció) Technology Fast 500 legfrissebb, 2008-as listájára viszont a következők kerültek fel40: 27. Alerant Information Technology Inc. Üzleti informatika, 5 éves növekedés: 3677%. www.alerant.hu 63. Onlinet Ltd. Számítógép perifériák, növekedés: 2233%. www.onlinet.hu 103. AITIA International INC. Szoftver, növekedés: 1531%. 109. THEAM. Internet, növekedés: 1464%. 141. Arkon Zrt. Internet, növekedés: 1197%. www.ingatlan.com 215. Solvo Biotechnology. Biotechnológia, növekedés: 792%. www.solvo.com 270. Kancellár.hu. Telekommunikáció, növekedés: 650%. www.kancellar.hu 377. Externet. Internet, növekedés: 449%. www.externet.hu 393. NET Média Zrt. Internet, növekedés: 432%. www.portfolio.hu 396. Semilab. Félvezetők, elektronikai alkatrészek, növekedés: 430%. www.semilab.com 397. XAPT Hungary Kft. Szoftver, növekedés: 427%. www.xapt.hu 406. Carnation Zrt. Internet, növekedés: 417%. www.carnation.hu 441. Házipatika.com Kft. Internet, növekedés: 385% www.hazipatika.com 446. AR Hungária Zrt. Szoftver, növekedés: 381%. www.ar.hu A „100 kistigris 2008” című kiadvány (Kőrizs, 2009) másodszor közölt sokoldalú információkat a legdinamikusabban fejlődő magyar cégekről.41 Az első 10 vállalat a következő: Gehl-rak kft. Szárnyas tenyésztés. Pen-tech kft. Papír és írószer kereskedelem. Lengyeltóti Coop kft. Kiskereskedelem. 39

A vállalat-alapítás célszerűségét az ún. tranzakciós költségeknek (lényegében a termelést/értékesítést végző „intézmények” költségeinek) az alakulása magyarázhatja. Akkor érdemes ugyanis céget létrehozni, ha működtetése révén olcsóbb a termeléshez/értékesítéshez szükséges munkamegosztás megszervezése, mint ha önálló vállalkozók – vagy nagyvállalati részlegek - tennék ezt a piacon (részletesebben lásd: Coase, 2003). 40 2003-2004-ban 1, 2005-2006-ban 2, 2007-ben 8 magyar cég került be a leggyorsabbak közé. 41 A minősítés a 2007-ben 375 millió, illetve 1,1 milliárd Ft közti érbevételű cégeket vette figyelembe, a sorrend kialakításához a tárgyév nettó árbevételét osztották a saját vagyon és a mérlegfőösszeg szorzatával, majd e mutatószámok dinamikáját értékelték.

28

Alcanor kft. Gyümölcs és zöldség nagykereskedelem. Zászlóshajó Kulturális kft. Rendezvényszervezés. Hajta-Zagyva kft. Autóalkatrész kereskedelem. Zorba-ker kft. Hús- és húskészítmény nagykereskedelem. Kenese Marina-port Zrt. Szállodák. Mobil Gáz’98 kft. Üzemanyag kiskereskedelem. Medúza kft. Szállodák.

Egy példa a sajtóból is: A két-három éve még jószerével ismeretlen Nav N Go kis szoftverfejlesztő cég azoknak a vállalkozásoknak az egyike, amelyek busás hasznot húznak a műholdas navigáció konjunktúrájából. Vásárlói között a Sonytól a Mión át a Clarionig már vagy hetven világcég szerepel, s a magyar kft az idén várható 4-5 milliós példányszámú eladásával - a TomTom és a Garmin után - a világ harmadik legnagyobb navigációs szoftver-szállítója. HVG, 2007. dec. 5. •

Az életgörbe további fázisaiba került nagyvállalatok fejlődésével kapcsolatos kutatásoknak (a távoli gyökerekig visszavezethető nemzetközi hagyományokkal összhangban) ma már Magyarországon is egyre jelentősebb múltja van. Az elmúlt évtizedben a legnagyobbakat felsoroló cég-jegyzékek is megjelentek. Mind a többnyire külföldi tulajdonban lévő tigriseknek, mind a „szocialista” múlt vezetési hagyományaihoz ragaszkodó dinoszauruszok fejődéséről, perspektíváiról, gondjairól gyakran jelennek meg sajtó-hírek, s a szféra jellemzőit elemző tudományos közlemények se ritkák. Mindezek további tárgyalása azonban kivezetne kutatásunk témaköréből. Jeleznünk kell viszont, hogy talán az indokoltnál is kevesebb figyelmet kap egyes magyar gazelláknak az eltűnése. Egy e témakörbe sorolható példára utal az az alábbi megjegyzés, amelyhez hasonlót minden tizedik (!) interjúadónknál rögzítettünk:

A nagyarányú gépesítést azért kezdtük el, mert magasak a munkáltatókat érintő pénzügyi terhek. Már azon is gondolkodtunk, hogy áttelepítjük a céget Szlovákiába. Ezt az ötletet még nem is vetettük el. Ügyvezető Mindenképp sajnálatosnak véljük, hogy a fent idézett gazella-rangsorok, s az ezeken az utóbbi években helyezést elért magyar sikerek híre se keltette fel különösebben se a hazai kutatók (a szakirodalom), se a sajtó érdeklődését (de a gazdaságpolitika figyelmét se). Bár például a megvizsgált sajtócikkek közül a bibliometriai vizsgálat szerint 923 tartalmazza a szót, e közlemények többsége a nemzetgazdaság, vagy éppen az infláció növekedése és a kkv-k közti kapcsolatokat elemzi. A fejlett országokban elterjedten használt , szavak egyetlen cikkben sem, a kifejezés mindössze 7-ben jelenik meg, s e 7 cikk sem sikeres magyar kkv-król szól: öt az Uniónak a kkv-k támogatására létrehozott pénzügyi eszközeit ismerteti, kettő pedig nem a kkv-k növekedéséről ír. A , <expanzió>, <átütő> szavakat tartalmazó közlemények kikeresése se változtatott a képen. A magyar sajtó tehát még nem ismerte fel a gazella-téma fontosságát. Ez már csak azért is kedvezőtlen, mert a kockázati tőke elsősorban éppen az expanzív szakaszban levő cégek iránt érdeklődik (Makra, 2007), s a gazellákkal kapcsolatos információk hiánya szűkíti e cégek tőke-szerzési lehetőségeit. Ezért a vázolt tapasztalatainkból levonható talán legfontosabb következtetés az, hogy mindent meg kell tenni a sikeres kkv-k iránti köz-figyelem felkeltésére. Ugyanakkor interjúink alapján az a nem elhanyagolható gazdaságpolitikai következményekkel járó megállapítás is megfogalmazható, hogy a vizsgálataink szerint „gyorsan növekvő” hazai kkv-k nem tekinthetők egyformáknak a tekintetben sem, hogy az árbevétel bővülése mekkora létszám emelkedéssel jár. A forgalom bővülése a megkérdezett 29

cégek egy részénél egyáltalán nem teremtett ugyanis munkahelyet, másutt viszont komoly foglalkoztatás-növelő hatással járt. Érdekes, hogy a vizsgált cégeknél 2000-2008 közt elért összességében több mint négyszeres (nominális) forgalom-bővülés csak a foglalkoztatott létszám mintegy két és félszeres bővülésével párosult. Találtunk olyan példát is, ahol az átlagos állományi létszám a forgalom bővülése ellenére csökkent, illetve a cég több mint húszszoros növekedése ellenére változatlan maradt (igaz, a „beszállítás” – vagy a fekete munka /?/ – bővült). De megismertünk olyan esetet is, ahol a létszám-emelkedés dinamizmusa magasabb volt, mint az árbevételé. 2.3.

A gyorsan növekvő kkv-k részaránya

A fejlett országokban megvalósított, a témára vonatkozó empirikus kutatások úgy találták, hogy a kkv szektoron belül a foglalkoztatás bővülése világszerte a gyors növekedésű vállalatok viszonylag meglepően szűk csoportjának köszönhető. Így például az 1980-as években Egyesült Királyságban az új kkv-knak mindössze 4%-a volt az, amely tíz év alatt mintegy 50%-os foglalkoztatás bővülést generált (Storey, 1994). Az USA-ban az 1992-96 között létrejött kis-közepes cégek csoportjában a gazellák aránya 3%-os volt, és a foglalkoztatás bővülése ezeknek tulajdonítható (Autio, 1997). A Global Entrepreneurship Monitor felmérés szerint a gyors növekedésre számító cégek évtizedünkben is az új vállalkozásoknak kevesebb mint tíz százalékát teszik ki, ugyanakkor az ettől a csoporttól várt új munkahelyeknek 80%-át hozzák létre (Autio – Kronlund - Kovalainen, 2007). A gyorsan növekvő hazai vállalatokról, kiemelten e kkv-król - a kívánatosnál kevesebb kutatás miatt - ma is kevés információ áll rendelkezésünkre. A GKM (2007, 27. o.) például azt rögzíti, hogy évtizedünk közepén az - árbevétel-bővülés alapján meghatározott - gyorsan növekvő (gazella) cégek csoportjába immár egy évtizede mindenkor a vállalatoknak mintegy 15%-a tartozott. A cégcsoport tagjai jellemzően hálózatokba szerveződött beszállítókként működtek, de exportjuk is jelentős és bővülő volt. Növekedésüket beruházásokkal is segítették. Eredményességük is javult. Egyesek nemzetközi ismertségre is szert tettek. A magyar gazellák számos további jellemzője azonban még nem feltárt. Azt reméljük ezért, hogy vizsgálataink hozzájárulhatnak a témára vonatkozó ismeretek bővítéséhez. Vizsgálódásunk első lépései azonnal fontos tapasztalattal jártak. Meglepetésünkre a társaságiadó-adatbázisban szereplő cégek körében – a kutatásnak még a 2008-2009-es válság előtt záródó időtávja miatt - a vártnál egyértelműen több növekvő, illetve kiemelkedően dinamikus céget találtunk. A következő táblázat segítségével azt is megállapíthattuk továbbá, hogy a legtöbb gyorsan növekvő cég a mikro-vállalatok csoportjában működik.

30

A vállalatok száma és megoszlása a növekedésük szerinti cégcsoportokban, 2007 Cégek %-a Cég-méret száma max. 50% Mikro 35656 17,40% Kis 2366 1,20% Közepes 374 0,20% Nagy 49 0,00% Összesen 38445 18,70%

Cégek %-a száma ahol az árbevétel növekedés 50-200%

101218 15867 3490 578 121153

49,30% 7,70% 1,70% 0,30% 59,00%

Cégek %-a száma 200% felett

42763 2491 440 64 45758

Cégek száma %-a összesen

20,80% 179637 87,50% 1,20% 20724 10,10% 4304 2,10% 0,20% 691 0,30% 0,00% 22,30% 205356 100,00%

Forrás: társaságiadó-adatbázis, az ezen adatbázis cég-csoportosítását figyelembe vevő GKI számítások

Ugyanakkor adataink továbbra is érvényesnek mutatták azt a korábbi tapasztalatot is, amely szerint a mérsékelten növekvő nagyvállalatok adják az árbevétel-volumen - és az export zömét. Az árbevétel és az export megoszlása a cégek növekedési üteme szerinti csoportokban, 2007 Árbev. Cég-méret

Mikro Kis Közepes Nagy Összesen

Export

Árbev.

Export

Árbev.

Export

megoszlása azon cég-csoportokban, ahol az árbevétel növekedés 50-200% 200% felett max. 50%

0,40% 0,30% 0,20% 0,40% 1,40%

0,10% 0,10% 0,10% 0,30% 0,70%

7,80% 14,60% 13,40% 39,50% 75,30%

1,50% 6,00% 8,90% 57,20% 73,60%

7,10% 5,00% 4,30% 7,00% 23,40%

3,70% 4,50% 4,50% 13,00% 25,70%

Árbev.

Export

megoszlása összesen 15,30% 5,30% 19,90% 10,60% 17,90% 13,60% 46,90% 70,50% 100,00% 100,00%

Forrás: társaságiadó-adatbázis, az ezen adatbázis cég-csoportosítását figyelembe vevő GKI számítások

Vállalati felmérésünk során további lényeges – Laki M. és Salamonné H.A. fent idézett eredményeit megerősítő - információkat kaptunk a hazai kkv-k gyors növekedési fázisának jellemzőiről. Azt igazolta ugyanis, hogy a 2000-2008 között gyorsan növekvő hazai kkv-k többsége már nem induló vállalat volt, s jelentős hányaduk akár évtizedes, vagy ennél is hosszabb múlttal rendelkezett. A mintánkba került dinamikus és az egyéb cégeknek az alapítás éve szerinti megoszlása nem különbözik jelentősen, még a perspektivikus szférákban létrehozott magyar kkv-k többségének is viszonylag hosszú időre volt szüksége a siker „megalapozásához” (lásd az ábrát).42

42

Tapasztalataink összecsengnek a GKM (2007) azon megállapításával, amely szerint a gyorsan növekvő hazai cégek többségükben életciklusuk expanzív, vagy érett szakaszában vannak.

31

Az adott évben alapított válaszadó cégek száma

30 25 20 15 10

gyorsan növő

2007

2005

2003

2001

1999

1997

1995

1993

1991

1989

1987

1982

1976

1973

1970

1964

1961

1959

1957

1953

1945

0

1950

5

egyéb

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés A felmérési tapasztalatokat interjúink is megerősítik. Az interjút adó 30 cég átlagos életkora ugyanis 14 év.

Mindebből egyértelműen az következik, hogy a hazai gazellák életgörbéinek is több típusa különböztethető meg. • Természetesen van néhány hosszabb ideig dinamikus, azaz a mikro-vállalatok közül hamar a kicsik, majd a közepes méretűek (esetleg később a nagyok) közé kerülő cég, de ezek száma igen kicsi. A pillanatnyilag igen bizonytalan jövő miatt kockázatos lenne, hogy kedvező perspektívával rendelkező konkrét gazellákat is megnevezzünk. Mindazonáltal megjegyezzük, hogy a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (MKME) az elmúlt évtizedben „Az Év Vállalata” díjjal ismerte el például a Synergon, a Graphisoft, az Index, a Recognita, a Pharmavit, a Waberer's, a Körte-Organica, a Biopetrol, a FreeSoft, valamint az IND Group cégeket (Napi Gazdaság, 2007. nov. 25). Egyes közleményekben a dinamikus cégek viszonylag csekély számát magyarázó okokról (így az vállalkozóink jelentős hányadának felkészültségével kapcsolatos gondokról) is olvashattunk. Egy, a siker feltételeinek gyakori hiányára is utaló példa a következő:

„A mikro- vagy kisvállalkozókból stabil középvállalkozásokká kinőtt cégek alapítóinak egyike sem volt kényszervállalkozó.” Népszabadság 2007. máj. 22. •

Igen gyakori viszont a teljesítmények erőteljes hullámzása (a „több csúcsú” életgörbe).43 Úgy tűnik, hogy a viszonylag rövid időszakok adatai alapján gyorsan növekvőnek minősített magyar gazellák jelentős hányadát valójában nem a folyamatos növekedés, hanem a néhány éves vergődés után egy-egy évben elért kiugró teljesítmény, majd ezt követően ismét a vergődés jellemzi.

43

Jellemző, hogy a 2007-ben a 100 leggyorsabban növekvőnek minősült cég közül egyetlen egy maradt rajta a 2008-as listán (Kőrizs, 2008).

32

A vázolt képet a 2000-2008 közt gyorsan növekvő kkv-k körében készített interjúink információi is megerősítik. E cégek közt találtuk ugyanis olyanokat is, amelyeknek a teljesítménye már ezen néhány év alatt is hullámzott. A továbbiaknak pedig csak mintegy a kétharmada valószínűsítette, hogy fejlődése a következő években is töretlen maradhat, egyharmaduk növekedésének valószínű lefékeződéséről tájékoztatott. Ennek egyrészt a dinamizmust visszafogó valamely környezeti tényező (például a válság miatti keresletcsökkenés) az oka – de a vezetőket gyakran az is óvatosságra készteti, hogy tudják: piacgazdasági gyakorlatuk óhatatlan hiányos, s nem felkészültek a további növekedés nyomán kialakuló nagy cég irányítására. Az utóbbi gondot egyes interjúadók az alábbi módon fogalmazták meg: „A cég jelenlegi pozíciója is túlvan azon, mint amit a cég megalapításakor elképzeltünk. A jelenlegi vezetéssel a további növekedés nem kívánatos.” Alapító tag „Az alkalmazott menedzsment ismeretek a korábbi – a vezető által hozott - tapasztalatokból és a szakirodalmakból származnak. Az ügyvezetést ma már ’korszerűsíteni’ kellene. A családi vállalkozásból indult cég nagyvállalattá nőtte ki magát, azonban az ügyvezetés attitűdjei megmaradtak a családi vállalkozás szintjén. Emiatt szemléletváltásra van szükség.” Stratégiai igazgató Középtávon mindenképp korszerűsíteni kell a vezetést. Későbbiekben menedzserszemléletű szakemberek kezébe kívánják adni a cég vezetését. Alapító

33

profi,

Függelék a 2. fejezethez

A vizsgált vállalatok száma és teljesítménye különböző kkv definíciók esetén Több kutatás is – például a 2003 évi adatok alapján Némethné Gál Andrea (2006, 3. old.) - kimutatta, hogy a kizárólag „létszám alapú kategorizálás felülbecsüli a kkv-k súlyát és gazdasági teljesítményét a jogszabályban meghatározott teljes körű definiáláshoz képest”. A társaságiadó-adatbázist felhasználva néhány mutatóra mi is elkészítettük Némethné most hivatkozott számításait. Elsőként megvizsgáltuk, hogy a létszámot, illetve az e mellett a további törvényes kritériumokat is számításba vevő csoportok között a 2007 évi méretkategóriák és adatok alapján is számottevő eltérés található-e. Az alábbi táblázatokban foglaljuk össze az eltérések figyelemre méltó voltát tükröző eredményeket:

A vállalatok száma a kétféle definíció szerint, 2007 Létszám szerint Mikro Kis Közepes Nagy/egyéb Törvény szerint összesen

A kkv törvény kritériumainak Létszám szerint figyelembe vételével összesen Mikro Kis Közepes Egyéb* 1022 153848 152826 0 0 0 21817 113 211 22141 46 0 0 4128 4174 756 0 0 0 756 2035 180919 152826 21817 4241

*A létszám szerint kkv-nak minősülő cégek nem elhanyagolható hányada valójában nagy cég, például hatalmas árbevételű vállalatokat irányító, de csak néhány főt foglalkoztató holding, vagy annak leánya – illetve (például adathiány miatt) nem besorolható szervezet Forrás: A társaságiadó-adatbázis adatait felhasználó GKI számítások

A vállalatok megoszlása (%) a kétféle definíció szerint, 2007 Létszám szerint Mikro Kis Közepes Nagy/egyéb Összesen

A kkv törvény kritériumainak figyelembe vételével Mikro Kis Közepes Egyéb Összesen 0,7 100,0 99,3 0,0 0,0 1,0 0,0 98,5 0,5 100,0 1,1 0,0 0,0 98,9 100,0 100,0 0,0 0,0 0,0 100,0 1,1 84,5 12,1 2,3 100,0

Létszám szerinti megoszlás 85,0 12,2 2,3 0,4 100,0

Forrás: A társaságiadó-adatbázis adatait felhasználó GKI számítások Amint látható, a kétféle vállalat-csoportosítás eredményei közt most is jelentős eltérések voltak megállapíthatók – annak ellenére is, hogy az „egyéb” besorolású cégek közül kevesebb mint 1000 a tényleges nagyvállalat, a többi „nem besorolható”, s ez nagyfokú óvatosságra int a vállalatcsoport adatainak értékelésénél. Ellenőriztük továbbá, hogy a kétféle besorolás milyen (nagyobb) eltéréseket okoz a különböző méretű cégek átlagos gazdasági teljesítményeit jellemző egyes adatokban.44

44

2006-os adataink többsége nehezen összehasonlítható az NFGM (2007) műben közreadott egyes - például a 133, 143-144. oldalon szereplő tőke és árbevétel – adatokkal. Az említett kiadvány számításainak az adatbázisa ugyanis több olyan vállalatcsoport (pl. az EVA-s cégek) adatait is tartalmazta, amelyekét a miénk (például mert nem fizetnek társasági adót stb.) nem vett figyelembe.

34

A kétféle definíció szerint csoportosított kkv-k főbb mutatóinak megoszlása, 2007 (%) (* 1.: csak létszám szerinti csoportosítás 2.: törvény szerinti csoportosítás)

Méret Mikro Kis Közepes Nagy/egyéb Összesen

Árbevétel 1.* 2.* 15,7 11,4% 19,5 14,9% 21,5 15,7% 43,3 58,0% 100,0 100,0

1.* 8,8 9,1 14,9 67,2 100,0

Export

2.* 2,4 4,9 10,9 81,8 100,0

Saját tőke 1* 2.* 6,6 4,6 6,1 5,1 8,4 6,6 78,8 83,7 100,0 100,0

Forrás: APEH adatbázis, GKI számítások Az adatokban szembeszökő, hogy a létszám szerinti csoportosítás felhasználása milyen nagy mértékben értékeli túl a kkv-k teljesítményeit A pontosabb vizsgálatok során elkerülhetetlen tehát a létszám és a törvényi kritériumok szerinti csoportok közötti eltérések számba vétele. Ezért kutatásunk során nem maradtunk a létszám szerinti csoportosításnál, hanem figyelembe vettük mindhárom kritériumot. A vizsgálat egyes eredményeit a következőkben vázoljuk. a/ A kkv ráfordítások terén a kétféle csoportosítás nem mutat világos különbségeket. A foglalkoztatás adatai (természetesen) a két csoportosításban azonosak (s az adatsorok azt mutatják, hogy a vizsgált időszak folyamán a vizsgált cégek alkalmazotti létszáma - a vállalatok számához, és az előző időszakok szerkezeti változásaihoz hasonlóan - a szolgáltatási szféra felé tolódott el. A vizsgált vállalatok jegyzett tőkéjére vonatkozó adatoknak nem várt sajátossága viszont, hogy a 2007-ben a mikro-vállalatok tulajdonában lévő tőke általunk megállapított aránya némileg magasabb, mint az NFGM által a (2007, 132. o.) műben 2006-ban kimutatott.45 A változás azonban nem nagy, hiszen e 10 ezer milliárd forintot megközelítő volumenű tőkének több mint a felét (57 %-át) az országos arányokhoz hasonlóan a kkv-k tőkéje tette ki.

A jegyzett tőke vállalatok közötti megoszlása 2007. évben

Mikro 36%

Egyéb 43%

Közép 12%

Kis 9%

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása A jelzett tőke-arányok számos gondra utalnak. A közepes vállalatok ugyan 2007-ben átlagosan közel 290 millió forint induló vagyonnal rendelkeztek (46%), s ez a többnyire tőkegazdag nagyvállalatokéhoz viszonyítva még arányosnak is mondható. Ugyanezen arányosság közel sem állt fenn azonban a mikro- és kis vállalatok, valamint a közepes nagyságú cégek fajlagos mutatói között, mivel az előbbiek 45

Azt valószínűsítjük, hogy e sajátosság a tőke-adatok megbízhatósági korlátjaira utal. Vélekedésünket alátámasztja, hogy a jegyzett tőke 2006 évi megoszlásáról az NFGM kiadvány 132, illetve133. oldalán közölt adatok se megegyezők.

35

huszonegyszer, illetve nyolcszor kisebbek voltak az utóbbiaknál. A két legkisebb vállalati csoportra tehát a nagyon kis összegű induló vagyon a jellemző, amely sokuknál csak családi forrásból táplálkozott. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy számos kis vállalat (az ingatlanforgalmazás, lakossági szolgáltatások stb. ágakban) csekély összegű tőkével is megkezdhette működését, sokuknál azonban szükségszerűen felmerültek rövid lejáratú, kisösszegű hiteligények, amelyeket a pénzintézetek csak korlátozott mértékben elégítettek ki, aminek következményeként náluk rendszeresek voltak a likviditási problémák.

A jegyzett tőke egy vállalatra jutó nagysága 632,5

egyéb

289,9

közép

38,9

kis

14,0

mikro 0

millió Ft 100

200

300

400

500

600

700

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása Az sem egyértelműen kedvező azonban, hogy a jegyzett tőke 52 százalékot meghaladó része 2007-ben a külföldiek tulajdonában volt (s a maradéknak csak egynegyedét jegyezték belföldi társaságok, egytizedét belföldi magánszemélyek, 13 százalékát a szövetkezetek az önkormányzatok és az állam). A kkv szektor egyes vállalatcsoportjainál is a külföldi tulajdonosok játszottak domináns szerepet, akik a 10 fő alatti cégek induló tőkéjének 65 százalékát, a kis- és közepes vállalatok pedig 36, illetve 47 százalékát birtokolták. Ezek nemzetközi összehasonlításban igen magas arányok. A legnagyobb összegű külföldi tőkét befogadó ágazatok a pénzügyi közvetítés, az ingatlanügyek és gazdasági szolgáltatások, valamint a feldolgozóipar. A hosszabb távú vagyon-gyarapodás jellegéről a sajáttőke növekedési mutatónak (a jegyzett tőke, illetve az elsősorban az évenként realizált adózott eredmény felhalmozásának mértékét mutató saját tőke viszonyának) a vizsgálata nem ad egységes képet. Ez a mutató a pénzintézetek nélküli vállalatok körében a három év alatt – folyó áron - 273 százalékról 297 százalékra emelkedett, vagyis a cégek vagyonértéke 2007-ben majdnem elérte a valamikori induló vagyon háromszorosát. Az adatok szerint a vagyon egyedül a kisvállalatok körében csökkent (95,8 %), a kkv szektor másik két szegmensében növekedés volt tapasztalható. Legdinamikusabb bővülés a 10 fő alatti vállalatoknál volt (204 százalékról 253 százalékra). A nagyvállalatok vagyonértéke a második évben igen jelentősen emelkedett, majd 2007-ben mintegy 17 százalékponttal közel 317 százalékra visszaesett. Mindez aligha értékelhető valamely egységes, így a kívánatos irányba mutató trendnek.

36

A jegyzet tőke gyarapodása 2005., 2006. és 2007. évig 400 350 300 250 200 150 100 50 0 Mikro

Kis

Közép

2005.

Egyéb

2006.

2007.

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása b/ Az árbevétel-adatok terén a vállalatok létszám, illetve a törvény szerinti csoportosítása szintén világosan értelmezhető különbségeket okoz. Az NFGM (2007, 143. o.)-nek a nagy holdingokat is a kicsik közé soroló számításai szerint évtizedünkben a kkv-k részesedése az árbevételből már meghaladta a 60%-ot, adataink szerint viszont még nem érte el az 50%-ot sem. Átsorolásaink sem változtatták meg azonban az árbevételek elmúlt évek során kimutatható változásainak kedvezőtlen jellegét. Az adatok ugyanis mindkét csoportosításban a hazai kkv-k árbevétel-arányainak mérséklődésére utalnak. Mivel pedig ezekben az években a kkv-k súlya a foglalkoztatás terén tovább nőtt, ez azt jelenti, hogy a nagy cégek termelékenysége az egyébként is gyakran versenyképtelen kicsikénél gyorsabban javult.

A nettó árbevétel megoszlása (%),* 2005-2007 Megnevezés Mikro vállalatok Kisvállalatok Közepes vállalatok KKV együtt Egyéb Összes

2005 15,5 16,6 15,9 48,0 52,0 100,0

2006 14,7 15,8 15,3 45,8 54,2 100,0

2007 14,0 15,0 15,4 44,4 55,6 100,0

*Pénzintézetek nélkül Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása Az értékesítés szerkezete elsősorban a vizsgálati időszak utolsó évében változott. 2007-ben az összes cég— az előző évhez viszonyítva — mindössze 5,8 százalékos folyó áron számított nettó árbevételnövekedést ért el, alacsonyabbat a 8 százalékos inflációnál. A bővülés mértékei azonban az egyes cégcsoportokban jelentősen eltértek egymástól: a nagyvállalatok az átlagot jóval meghaladó (8,4 %) forgalomnövekedést könyvelhettek el, viszont a kkv szektorban lévő cégek ennek csak töredékét (2,7 %). Utóbbiak közül különösen a mikro- és kisvállalatok teljesítménye volt igen gyenge, alig haladta meg az előző évit. Amennyiben a kkv-k által realizált nettó árbevétel 44 százalékos súlyát a szféra tőkeellátottságának fenti arányához viszonyítjuk, a kkv-k alacsony tőkehatékonyságára is következtethetünk. A két mutató közötti legnagyobb eltérés a mikro vállalatok körében állt fenn, ezek ugyanis a jegyzett tőkéből közel 36 százalékkal részesednek, de nettó árbevételük mindössze az összes árbevétel 14 százaléka.46 A szerény szám alapján jogosan feltételezhető azonban, hogy a bevételt egyáltalán nem realizáló vállalatok száma hamis, hogy egyes cégek eltitkolták a bevételek egy részét - vagy hogy az apportált eszközöket a valóságtól elrugaszkodott mértékben felértékelték stb. Annál is inkább, mert a kis- és közepes 46

A GKM (2007) tanulmány 2005-ben hasonló irányú, de kisebb méretű arány-eltéréseket tapasztalt.

37

vállalatoknál a fenti két arány már közelebb került egymáshoz (a nagy cégek pedig az induló vagyon 44 százalékának a birtokában az árbevétel közel 56 százalékát realizálták). c/ A vizsgálat a hazai kkv szektor helyzetének néhány további (olykor már ismert) sajátosságára is rámutatott. Megállapíthatta például, hogy gazdaságunkban a bruttó hozzáadott-értéknek47 a nettó árbevételen belüli arányait a vállalati méretek is jelentősen befolyásolják. A táblázat adatai jól mutatják továbbá, hogy a közepes és nagyvállalatok – évről-évre hullámzó - teljesítmény-mutatói minden évben meghaladták a teljes vállalati kör átlagos szintjét. A mikro- és kisvállalatok indexei, jóllehet évről-évre emelkedtek, ezektől az értékektől rendre elmaradtak. A közepes vállalatok értékteremtő képessége megközelíti, sőt, 2006 és 2007 évben meghaladja a legnagyobbakét.

Bruttó hozzáadott érték a nettó árbevétel százalékában (%) 2005 2006 2007 Mikro vállalatok 14,9 15,1 16,7 Kisvállalatok 17,8 18,1 19,2 Közepes vállalatok 20,6 20,7 21,3 Egyéb 21,5 19,6 19,6 Összes 19,7 18,9 19,4 Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása A számítások szerint a vállalatok üzemi (üzleti) eredménye egyenlőtlenül oszlik meg a vállalatnagyság szerinti cég-csoportok közt: a kicsiké a nagyokénak csak töredéke. A hasonló tapasztalatokból kiindulva számos szakértő azt az álláspontot képviseli, hogy a kisméretű cégek gyenge jövedelemtermelő képessége és az ezzel járó fejlődésképtelenség a magyar gazdaság egyik alapvető gondja. Az alábbi táblázat adatai jó érveket szolgáltathatnak e nézet alátámasztására.

Az üzemi (üzleti) eredmény vállalatcsoportok közötti megoszlása 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

Egyéb

Közép

Kis

2005.

2006.

2007.

Mikro

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása 2005 és 2007 között az üzemi eredmény a teljes vállalati körben 40 százalékot meghaladóan, ezen belül a kkv szektorban mindössze 19,6 százalékkal emelkedett. Erőteljesen csökkent a kkv szektor részesedése is (a nagyvállalatoké viszont ugyan ilyen mértékben, vagyis 5,6 százalékponttal 67,6 százalékra emelkedett). A mikro vállalatok 2006-ban jelentősen emelték ugyan eredményrészesedésüket, 2007-ben viszont ellentétes irányú fordulat következett be. Közülük az 5 – 9 főt foglalkoztató cégeknél a költségek és ráfordítások 2007. évi növekedésének üteme jóval meghaladta az árbevételét, ennek hatásaként nem csak a saját, hanem az egész vállalatcsoport eredményrészesedése csökkent. Jelentősen visszaesett a kis- és közepes vállalatok részaránya is (a legnagyobb cégekének erőteljes emelkedésével párhuzamosan). 47

A bruttó hozzáadott-érték az összes kibocsátás és a termelő felhasználás különbsége, a minőségi fejlődést méri. Amennyiben a nettó árbevétel százalékában kerül meghatározásra, megállapítható, hogy a vállalkozói nettó árbevétel mekkora hányada értéknövelő teljesítmény.

38

Jellemző az is, hogy az összes nyereség több mint egyharmadát a feldolgozóipar cégei , de csak kisebb részben az ágazat kkv-i realizálták, s a eredménynek viszonylag nagy hányadát termelték meg a kereskedelem, illetve az ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatási ágak kkv-i is. Vizsgálatunk úgy találta továbbá, hogy az adatbázisban lévő cégek adózás előtti eredménye48 2005–2007. között több mint másfélszeresére (153,4%-kal), azaz az alaptevékenység eredményének 140,5%-os üteménél jóval erőteljesebben nőtt. E dinamika azonban rendkívüli (és egyetlen ágazatot a villamosenergia-ipart érintő) esemény/ek/ következményeként keletkezett. Végül úgy találtuk, hogy a pozitív adóalap százalékában kifejezett 2007. évi társasági adó tételek (amint ez a diagramon látható) a jogszabály-változások miatt jóval nagyobbak, mint a 2005. éviek. A pozitív adóalap után fizetendő 16 százalékos adómérték nem változott, azonban 2007. január 1-től kiegészült az elvárt jövedelem adójával49, a kedvezmények viszont csökkentek. Így a társasági adóteher 2007-ben elérte az árbevétel 12,5 százalékát (a két évvel korábbi 11,1 százalék után).50

Egyes társaságiadó-tételek súlya az adóalapban (%) 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0 Számított adó

Adókedvezmények 2005.

Fizetendő adó 2007.

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása A különböző nagyságú vállalatok szféráinak az adókedvezményei természetesen nem ítélhetők meg kizárólag a társaságiadó-kedvezmények vizsgálatával (ehhez valamennyi adónemre kiterjedő vizsgálatokra lenne szükség, amihez nem állnak rendelkezésünkre az információk). Mindazonáltal jelezzük, hogy a kkv csoportok társaságiadó-terhelésének nagysága mindkét évben jóval meghaladta a legnagyobb cégekét (alapvetően azért, mert, mint a következőkben bemutatjuk, a kicsik nem kaptak az olyan mértékben adókedvezményeket, mint a legnagyobbak).

48

Az üzemi, illetve az adózás előtti eredmény közötti különbözet egyrészt a pénzügyi műveletek bevételeinek és ráfordításainak, másrészt a szokásos üzletmenethez nem tartozó (rendkívüli) események bevételeinek és ráfordításainak különbözetéből származhat. 49 Az új, ún. minimális társasági adót a veszteséges vállalatok kényszerülnek fizetni, amennyiben rendes adóalapjuk kisebb az elvárt jövedelem adóalapjánál (elvárt jövedelem adóalapja = összes bevétel – ELABÉ – külföldi telephely bevétele). 50 Az elemzett években a vállalati csoportok társasági adó-terhelésének mértéke viszonylag alacsony volt (amely szintet a legnagyobb cégek beruházási kedvezmények igénybevételével még tovább is tudták mérsékelni). A szerény adóteher verseny-előnyét azonban semlegesítette, hogy a cégeknek korrigált nettó árbevételük után jelentős nagyságú iparűzési adót is kellett fizetniük. Az egyébként is több társasági adót fizető hazai kis- és közepes vállalatok helyzetét tovább rontotta, hogy - magas létszámarányukból adódóan - a bérekre épülő munkáltatói járulék-terheik is igen magasak voltak.

39

Vállalati csoportok társaságiadó-terhelése (%) (adóterhelés százaléka = fizetendő adó/pozitív adóalap x 100 Megnevezés Mikro vállalatok Kisvállalatok Közepes vállalatok Egyéb Összes

2005 15,7 15,5 15,5 7,9 11,1

2007 15,6 15,5 15,5 10,2 12,5

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása Figyelemre méltó az igénybevett társaságiadó-kedvezmények megoszlása, s ennek a kétféle kkv-definíció szerinti különbsége is. A törvény szerinti kkv definíción alapuló számítások szerint a létszám alapján kicsiknek minősített cégek által igénybevett társaságiadó-kedvezményeknek az NFGM (2007) tanulmány 153. oldalán kimutatott szerény súlya némileg tovább mérséklődött.51 A változás így – az esetenkénti magyarázkodások ellenére52 - kissé megerősítette annak a benyomásnak az érvényét, hogy a hivatalos magyar gazdaságpolitika a rendszerváltás óta soha nem, s évtizedünkben sem a kkv szektortól remélte a gazdasági fejlődés előre lendítését. A vizsgálódás arra is felhívta továbbá a figyelmet, hogy a kedvezmények összege a 2005. évi 119 milliárd forintról 2007-ben 94 milliárd forintra (80,3 %) csökkent. A látszat ellenére e módosulás sem ítélhető valamely kedvező irányú stratégiai váltás következményének, hiszen az okozta, hogy a nagyok beruházásai a külföldi tőkebeáramlás korábbi ütemének csökkenése miatt a korábbiaknál – és az adott időszakban a kkv-k által megvalósítottakénál – egyaránt kisebb értékűek voltak.

Vállalati csoportok igénybevett adókedvezménye

Mikro vállalatok Kisvállalatok Közepes vállalatok Egyéb Összesen

2005 milliárd forint 818 1464 1319 114980 118581

% 0,7 1,2 1,1 97,0 100,0

2007 milliárd forint 743 1420 1368 90828 94360

% 0,8 1,5 1,4 96,3 100,0

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása

51

A kkv adókedvezmények elégtelen volumene a sajtónak is rendszeres témája. Például: HVG, 2008. jan. 9. Kétségtelen, hogy a nagyok a kedvezmények többségét a termék-előállítást szolgáló és a foglalkoztatást bővítő több milliárd forintos beruházások után vették igénybe. Más kérdés azonban, hogy miért jelentéktelenek a kicsik egyes csoportjai (például az innovatívak) számára kialakított kedvezmények.

52

40

3. A kkv-k növekedését segítő és gátló tényezőkről Jelen fejezetben a következő kérdéseket elemezzük: „A nemzetközi verseny és a globalizáció milyen hatást gyakorol a kkv szektor növekedésére?” „Melyek a kkv-ket növekedésre késztető fő tényezők? Milyen ’prioritási’ – fontossági sorrend állítható fel e tényezők között?” „Mik a (gyors) növekedés korlátjai?” Az itt bemutatásra kerülő vizsgálódásunk során elsősorban néhány, a magyar gazdaságpolitika figyelmére igencsak méltó megállapításra koncentrálunk. Bár röviden utalunk a nemzetközi szakirodalomban gyakran szintén a vállalati növekedés befolyásolójának minősített további tényezőkre és az érintett témák terén kialakult magyar helyzetre is - a felvetett kérdések komplex elemzését csak a következő fejezetben fejezzük be. A szakirodalom sokféleképp csoportosítja a kkv-k növekedését befolyásoló tényezőket (Massey et al. 2006). Például: • Már Gibrat (1931) híres – és gyakran vitatott53 – „törvénye” megállapította, hogy a vállalatok növekedési esélye független a cégek méreteitől, viszont ágazat-specifikus. • Barney (1997), jelentős hagyományokra támaszkodva, a cég rendelkezésére álló erőforrások szerepét hangsúlyozza. • Perren (1999, p. 366) a hatótényezők négy típusát – a tulajdonos növekedési motivációját, szakértelmét, a rendelkezésre álló erőforrások jellemzőit és a keresletet - különbözteti meg. • Ghoshal et al. (2002) a vállalkozók (menedzserek), illetve a vállalati szervezet kompetenciáit határolja el. • Davidsson et al. (2006) a cégek igényei, piaci lehetőségei és képességei szerinti megkülönböztetés fontosságát is kiemeli. • Porter (1980, 1990), Quinn - Cameron (1983) egyes „külső” tényezőkre - így az iparágon belüli verseny hatásaira, a szállítók és vevők törekvéseire, az új belépők és a helyettesítő termékek fenyegetéseire - is felhívja a figyelmet. • De a külső tényezők fontosságát kiemelő álláspontot osztják azok a szerzők is, akik szerint az országok gazdasági szabályozásainak különbségei, kiemelten a vállalat, a kkv-k és az innováció támogatását célzó intézkedések alapvető eltérései magyarázzák a kkv szférának az európai országokban kialakult hatékonysági különbségeit. Például a különböző nemzetközi versenyképességi jelentések és az ezek megállapításait összefoglaló magyar Versenyképességi Évkönyvek egyaránt rávilágítanak, hogy az európai országok között hatalmas különbségek vannak a gazdaság fizikai infrastruktúrájának minőségében, a vállalkozási feltételekben, a vállalatok adminisztratív terheinek nagyságában, a közterhek méreteiben, valamint az üzleti etika és a korrupció terén egyaránt. Jelen fejezetben nem törekszünk azonban a szakirodalom vázolt, s többnyire jól ismert koncepcióinak a kifejtésére. Részleteiben elemezzük viszont négy, a nemzetközi tapasztalatok szerint napjainkban kiemelkedő fontosságú hatótényező növekedést serkentő, vagy gátló szerepét. 53

Becchetti, L. - Trovato, G. (2002) cikke szerint a vállalati méret és a cég növekedési üteme közt negatív korreláció van.

41

3.1.

A kkv-k nemzetközivé válása: az export bővítésének új lehetősége

3.1.1. A globalizáció hatásai a világ kkv-szektorára Amint erre a szakirodalom szerzői egybehangzóan rámutatnak, a világgazdaság globalizálódása az európai kkv szektor környezetének alapvető változását is jelenti. A földrajzi és egyéb korlátok fokozatos megszűnése egyrészt új piacokat tesz hozzáférhetővé, másrészt azonban új versenytársak megjelenését is magával hozza. A nemzetközivé válás (internacionalizálódás)54 az új lehetőségek kiaknázásának és a globális kihívásokra történő válaszadásnak az együttese. E folyamat figyelmen kívül hagyása viszont hosszabb távon a kkv-k fennmaradását is veszélyeztetheti. A természetes vagy „helyi” környezet folyamatos átalakulása és bővülése a kkv-k szempontjából azzal jár, hogy a nemzetközi verseny már otthon, helyben indul. Következésképpen a kizárólagosan, vagy döntően a hazai piacra koncentráló cégek sem kerülhetik el a nemzetközi megmérettetést. A globalizáció által írt új forgatókönyv kikényszeríti, ugyanakkor honorálja is azokat a képességeket, amelyek a kkv szektor fő erényei. Ezek a képességek: a találékonyság, a cselekvőképesség és a rugalmasság. Ezekre az adottságaikra építve a kkv-k nem egyszerűen csak kezelni képesek a globalizációt, hanem abból kifejezetten profitálhatnak. Ez másképpen úgy fogalmazható meg, hogy a pro-aktív magatartás lehetőségből egyre inkább szükségszerűséggé válik. A nemzetközivé válásnak mint vállalati stratégiának a versenyképesség javítását, nem pedig egyszerűen a hazai piac szűkülésének ellensúlyozását kell megcéloznia (Winch Bianchi, 2006).

Az EU-ban a belső piac integráltsága lényegesen elmarad az USA belső piacának integráltsága mögött: csak a vállalatoknak kevesebb, mint a fele rendelkezik rendszeres külföldi bevételekkel, s az amerikai tagállamok belső exportjának a GDP-hez viszonyított aránya 70 százalékkal múlja felül az EU hasonló mutatóját. Az Unió belső kereskedelme – bár a világkereskedelemnek mintegy 30 százaléka - a nemzeti határok fékező hatásának tulajdoníthatóan csupán harmada annak, mint ami a jövedelmi eltérésekből és a piacok elhelyezkedéséből adódna (OECD, 2007). Ez a piaci integrációban rejlő hatalmas növekedési lehetőségekre mutat rá. A nemzetközivé válás ugyanis a kkv-k számára két területen is megnyitja a versenyképesség javításának és a növekedésnek a lehetőségeit: • a szolgáltató-szektorban, amely a hozzáadott érték előállításában és a foglalkoztatásban 70 százalékkal, ugyanakkor az EU belső kereskedelméből csupán 20 százalékkal részesedik. • a mikro- és kisméretű vállalatok, ezen belül különösen a szakipari jellegűek körében. Az utóbbiak számára a közvetlen együttműködés szinte automatikusan kínálkozik. A szektoron belüli kapcsolatteremtés, a klaszteresedés, vagy az eredetvédelem (PDO=Protected Denomination of Origin) előmozdítása itt hatékony gazdaságpolitikai beavatkozásokra adhat módot. Bármennyire is fontos lenne az európai kkv szektor internacionalizálódása, a folyamat mindenütt csak vontatottan halad előre. Valamennyi felmérés (például: EC,2007) azt mutatja, hogy a szektor az itt foglalkoztatottak arányainál nagyságrendileg kisebb súllyal 54

. Nemzetközinek tekintünk egy vállalatok, ha árbevételének legalább 20-25%-a exportból származik, vagy külföldi tulajdonosának / tulajdonosainak tulajdoni aránya legalább 10%, vagy a cég külföldi vállalatot tulajdonol (Luostarinen 1994).

42

részesedik a külkereskedelemben (pedig éppen ez a mutató a vállalatok nemzetközivé válásának általánosan alkalmazott jellemzője). Az EU-országok külkereskedelmi adatainak elemzése alapján - a szektor már említett, nagyságrendileg alacsony részesedésére vonatkozó megjegyzésen túlmenően - a következő általános megállapítások tehetők: • a kkv szektor külkereskedelmi forgalomban való részvétele, mind az export, mind az import volumene pozitív korrelációt mutat a vállalatok (létszám alapján figyelembe vett) méretével; • a kkv-k külkereskedelmi forgalma érzékelhetően a földrajzilag közel eső – azaz európai - országokra koncentrálódik; • ez a földrajzi koncentrálódás a szolgáltatások piacán erőteljesebben nyilvánul meg, mint az árupiacon. Európában alapvető tendencia a „hazai” (nemzeti) termelés input oldali import-hányadának folyamatos növekedése. A külföldi beruházások alakulása és a tőke áramlásának vizsgálatai egyaránt azt mutatják, hogy a nemzetközivé válás üteme Európa kkv-szektorában is meghaladja az egyszerű külkereskedelem bővülés sebességét, és az üzleti partnert kereső vállalatok célállomásai az esetek mintegy 77 százalékában Európán belüliek (Eurostat, 2007). Az Egyesült Királyságban és Németországban készített kis-és középvállalati felmérések szerint a nemzetközi porondon működő cégeket az átlagosnál nagyobb növekedési és innovációs képesség jellemzi: az exportra is termelő cégek a kizárólagosan a hazai piacra szállító cégekénél erőteljesebb növekedést produkálnak (Burgel – Fier – Licht - Murray, 2000). Az internacionalizálódásból eredő haszon ugyanakkor egyáltalán nem korlátozódik az export növekedésére. Bár az export, mint a nemzetközivé válás hagyományos módja változatlanul igen fontos, az import a megváltozott körülmények között magának az exportnak is erős ösztönzőjévé válhat. Nemcsak a technológia-importnak a versenyképességre gyakorolt hatása, hanem az importőri kapcsolatoknak a vállalkozói attitűdökre gyakorolt befolyása is kedvező: az importőrök közül ugyanis többen exportálnak, illetve gyorsabb ütemben képesek exportjukat növelni, mint azok, akiknek egyáltalán nincs nemzetközi kapcsolatuk (Xiaoying – Greenaway – Hine, 2003), (Holmlund – Kock - Vanyuhin, 2007). Egyre nagyobb teret nyernek a kkv-k körében az internacionalizálódás egyéb formái, úgymint a közvetlen külföldi befektetések, a technológia transzfer, a nemzetközi értékláncokban való részvétel is. A versenyelőny megszerzésére való törekvés itt az egyszerű exportáláshoz képest fokozottabban érvényesül: az új piacok megszerzése akár fontosabb is lehet, mint a hozzájutás valamely technológiához, vagy olcsóbb input-tényezőhöz. A magyar kkv-k jelentős részének, mintegy kétharmadának-háromnegyedének semmilyen külföldi kapcsolata nincs. A szféra nemzetközivé válásának lassúságát e cégek exportjának, illetve importjának közismerten szerény arányai, s külkereskedelmük bővülésének lassú üteme is szemléltethetik. A GEM (Global Entrepreneurship Monitor) több mint 500 – alkalmazottat is foglalkoztató - kkv-ra kiterjedő 2006-os vizsgálataiban résztvevőknek például csak 23%-a exportált (s az export értéke csupán 6% esetén haladta meg az árbevétel 50%-át), 32%-a importált, s a minta 40%-ának volt valamilyen külpiaci kapcsolata. A nemzetközivé válás egyéb folyamatai terén is vontatott az előrehaladás: a cégek 14%-ának volt külföldi tulajdonosa (igaz, az esetek döntő többségében ez egyben többségi részesedést is jelentett), s nemzetközi csoportnak mindössze a cégek 9%-a volt tagja (Szerb – Márkus, 2008). Társaságidó-adatbázisunk elemzése megerősíti az elmondottakat. Azt jelzi, hogy a vizsgált időszakban a nemzetgazdaság szempontjából rendkívül fontos hazai export bevételek nagy, s 43

egyre növekvő hányadát a nagyvállalatok realizálták, részesedésük a kivitelben a kezdeti 77,7 százalékról 80,6 százalékra emelkedett. Exportbevételek* megoszlása (%), 2005-2007 2005 3,7 6,0 12,6 22,3 77,7 100,0

Mikro vállalatok Kisvállalatok Közepes vállalatok kkv együtt Egyéb vállalkozások Összes

2006 3,5 5,8 11,4 20,6 79,4 100,0

2007 3,0 5,2 11,2 19,4 80,6 100,0

* = Pénzintézetek nélkül Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása A nagyvállalatok között is domináns szerepet játszottak a teljes egészében külföldi tulajdonban lévő cégek, amelyek végül a teljes kivitel 63 százalékát bonyolították (gyakran anyavállalati kapcsolataik segítségével). Lényeges arányeltérések voltak például a tisztán külföldi tulajdoni hátterű, illetve a teljes egészében hazai kézben lévő vállalatok bevételei között. A következő diagram ennek a két társaságnak a forgalomarányait mutatja be az összes nettó árbevételen belül, kiegészítve számuk megoszlásával.

A kizárólag belföldi, illetőleg külföldi tulajdonú cégek gazdasági súlya egyes adótételekben (%) 100%-ban belföldi

100%-ban külföldi

5,7 100,0 80,0 százalék

33,5 60,0

62,6

92,1

40,0 48,1 20,0

16,7

0,0 Vállalatok száma

Nettó árbevétel

Export

Forrás: A társaságiadó-adatbázisnak az ezen adatbázis cég-besorolását figyelembe vevő feldolgozása A külföldi tulajdonban lévő közel 19 ezer vállalat (5,7 %) a teljes nettó árbevétel egyharmadát, az export közel kétharmadát realizálta. A belföldi 302 ezer cég (92,1 %) viszont a teljesítményekből, de különösen a kivitelből aránytalanul kis mértékben részesedett. Ez egyértelművé teszi, hogy a külföldi cégek teljesítménybővülésének forrása nem a létszámemelkedésből adódott, vagyis nem extenzív jellegű volt, hanem körükben hatékonyabb volt a munkaerő kihasználás, a termelés területén magasabb technikai színvonalat alkalmaztak és jobb munkaszervezéssel végezték tevékenységeiket.

Az exportteljesítményekben átrendeződés figyelhető meg a nemzetgazdasági ágak között is. 2004-2007 között 8 százalékponttal 70 százalékra csökkent a feldolgozóipar súlya, a kereskedelemé viszont 4 százalékponttal 17 százalékra emelkedett. A változások további jellemzője, hogy 3 százalékról 6 százalékra nőtt az ingatlanszolgáltatást végző szervezetek árukivitelének aránya is. 44

3.1.2. A nemzetközivé válás mozgatórugói és korlátai A nemzetközivé váláshoz vezető magatartásformák, valamint a cégalapítás, az innováció és a vállalkozás motivációi egy tőről fakadnak. Ma is érvényesek Walsh és Luostarinen két évtizeddel ezelőtt elvégzett kutatásainak eredményei: a kkv-k esetén a cégek nemzetközi szintérre való lépése szorosan összefügg azzal, hogy a menedzsernek/tulajdonosnak vannak-e ez irányú személyes és szakmai tapasztalatai (Walsh - Loustarinen, 1988). A szakirodalmi források egybehangzóan azt mutatják, hogy az internacionalizálódás módja és mértéke alapvetően a (vállalati) döntéshozók nemzetközi orientációján múlik. Egy, az Egyesült Királyságban, a sikeresen nemzetközivé vált kkv-k körében elvégzett felmérés szerint a siker fő meghatározói a cégalapítók nemzetközi elkötelezettsége, a cég vállalkozói magatartása és a külső piacokkal kapcsolatos pro-aktív stratégia (Ibeh – Johnson – Dimitratos - Slow, 2004). Különösen erős a vállalkozónak és a rendelkezésére álló személyes kapcsolatoknak ez a központi szerepe, amikor a vállalat már eleve nemzetközi jelleggel jön létre (Andersson Evangelista, 2006). A nemzetközi porondon sikerrel működő kkv-knak fontos jellemzője a szervezeti tanulási képesség55 és stratégiai gondolkodás (Chaston – Badger – Sadler - Smith, 2001). Úgy tűnik továbbá, hogy e cégek nem térségi stratégiákban gondolkodnak, hanem a külföldi befektetést mérlegelve felkutatják azokat az országokat, ahol versenyelőnyük a legjobban kihasználható, alapuljon ez az exportbővülés lehetőségén, a versenytársakénál jobb vagy olcsóbb beszállítói kínálaton, innováción, vagy bármi máson. A kis-és középvállalatok internacionalizálódása ösztönző és akadályozó tényezők eredőjeként valósul meg. Az előnyök közül a legfontosabb, hogy a kkv-k a világgazdaságba integrálódás révén hosszabb távon is megteremthetik versenyképességüket, és akár a súlyukat meghaladó arányban is élvezhetik a nemzetközivé válás hasznát (Requena - Silvente, 2005). A hátrányok viszont három fő csoportba sorolhatók (Andersson - Evangelista, 2006): • a menedzserek korlátozott ideje és jártassága, • pénzügyi korlátok, • a külpiacok ismeretének főleg az előző két körülményből adódó hiánya. 56: Mivel a nemzetközivé vált kisvállalatok száma a nemzetközi vállalkozók színre lépésével indul növekedésnek, létesülésük ösztönzése a gazdaságpolitika számára elsősorban az oktatás, s hangsúlyozottan a nyelvoktatás terén jelent feladatokat. A nemzetközi környezethez történő adaptáció kulcs-eleme a nyelvi jártasság, ami lehetővé teszi az eltérő kulturális közegekbe történő beilleszkedést, előmozdítja a vállalkozói magatartásformák kialakítását. Nem véletlen, hogy egy 2007-ben a norvég kkv-szektorban végzett, 600 interjúra épített felmérés során a kérdezetteknek megközelítően 40 százaléka számolt be arról, hogy kellő nyelvtudás hiányában értékes kapcsolatokról kellett lemondania.

55

A szakirodalom számos további szerzője is igen fontosnak ítéli a szervezeti készségeknek a kkv szektor fenntartható fejlődésében játszott szerepét (Diamantopoulos - Inglis, 1988), (Dickson – Schneider – Lawrence Hytry, 1995), (Sadler – Smith – Hampson – Chaston - Badger, 2003). 56 A Kijevben 1997-ben tartott UNECE workshop szakértői viszont a következőkben látták az akadályozó tényezőket: információk hiánya, tőke és a menedzseri ismeretek hiánya, és a nem kellő nyelvismeret.

45

A nyelvtudás értékelése a vállalatok megítélésében 2008 1=nem megfelelő, 10= megfelelő Változás 2005-2008

Forrás: IMD: World Competitiveness Yearbook 2008. Itt érdemes idézni azt a spanyol (Asturias tartománybeli) projektet is, amely már a tinédzserek körében szellemesen kapcsolja össze a nyelvtanulást, és a vállalkozói képességek tanulását (EU-Commission, 2005). A projekt célcsoportja a 12-16 éves korosztály. A diákok valódi cégeket alapítanak, és üzleti kapcsolatokat építenek ki külföldi tanulók hasonló export-import vállalataival. Ennek során hangsúlyozottan alkalmazzák az elektronikus megoldásokat. A hasznot részben elosztják, részben hasonló projektek támogatására fordítják.

A fenti hármas csoporton kívül eső, európai szintű, igen erős további korlátozó tényező a nemzeti szintű szabályozások különbözősége. A jogi, garanciális és egyéb szabályok országonkénti eltérései minden üzleti szereplőt érintenek, de a különbségek első számú kárvallottjai a szolgáltatások és a kiskereskedelem. A problémák különösen a kisméretű szolgáltató vállalatok internacionalizálódását nehezítik - és kezelésüknek a professzionális információ-szolgáltatás is kézenfekvő eszköze lehet57. A szabályozási eltérések különösen az EU-tagállamokba irányuló „export” esetén aggályosak, mivel a fogadó országok gyakran hoznak protekcionista intézkedéseket, az importőrtől megkövetelve a nemzeti technikai követelményekhez való alkalmazkodást. Az ezzel kapcsolatos kritikai észrevételek az Unión belüli kereskedelemmel kapcsolatos panaszlisták éllovasai. Becslések szerint a kereskedelmi szolgáltatások területén a szabályok egyeztetése a bilaterális forgalom 30-60 százalékos bővülését hozná magával (EU Commission, 2007). A szabályok egységesítése ezeken a területeken lökésszerűen tudná felgyorsítani a kkv szektor internacionalizálódását. Ez aláhúzza a szolgáltatások szabad áramlásának biztosítását célzó uniós irányelv, a Szolgáltatási Direktíva életbe lépéséhez fűződő várakozások realitását. Úgy véljük, a magyar gazdaság számára az elmondottaknak már a nyelvtudásra és a nyelvoktatás hatékonyságára vonatkozó megállapításai is iránymutatóak lehetnek. A nemzetközi összehasonlítások ugyanis kifejezetten tragikusnak minősítik munkavállalóink nyelvtudását – arra mutatnak, hogy a kritikus tömegű magyarul beszélő fogyasztói piacok hiánya, ez az egy tényező is meggátolhatja, hogy a hazai gazdasági szereplők is hasznosíthassák a globalizációs 57

http://ec.europe.eu/enterprise_policy/charter/2007_charter_docs/gp2007en.pdf.

46

folyamatokban rejlő előnyöket.58 Ne gondoljuk azonban, hogy e probléma megoldása elég a sikerhez. További súlyos gond például, hogy a magyar üzleti életben gyenge a stratégiai gondolkodás – és az alapfokú oktatás gyengesége miatt nehéz ennek fejlesztése is, hiszen hallgatóik gyenge alapjai az üzleti meggondolások felsőfokú oktatásának lehetőségeit is korlátozzák. Sok céget a forráshiány is korlátoz stb. Pedig a magyar kkv-knak a nemzetközi integráció irányába történő elmozdulására csak akkor számíthatunk, ha a megfelelő feltételek komplex módon rendelkezésre állnak. Ezek hiányában vállalataink nem lesznek versenyképesek és nem tudnak a nemzetközi piacokra kilépni sem. A témára a következő fejezetekben visszatérünk. 3.1.3. A kkv-k nemzetközivé válása mint gazdaságpolitikai célkitűzés Egy belga kutatás szerint a kkv-k internacionalizálódása jórészt az ezt megalapozó kapacitások kiépítésére és a megfelelő tanácsadásra irányuló lhatékony kormányzati támogatással mozdítható elő (Lambrecht - Pirnay, 2005). Az erőfeszítések hatékonysága érdekében a gazdaságpolitikának elsősorban a nemzetközivé válás folyamatának az alábbi két szempontját célszerű mérlegelnie (EU Commission, 2006), (Burgel – Fier – Licht - Murray, 2000): • tekintve a folyamat öngerjesztő jellegét, a támogatást nem a már valamilyen fokon a világgazdaságba integrálódott vállalatok növekedésének elősegítésére, hanem számuk növelésére kell koncentrálni, • az integráció foka mozgó célpont, amelynek szintje az adott vállalatok méretének és erőforrásainak függvényében értékelendő. A kkv-k nemzetközi szereplésének támogatására széles körben alkalmazott hagyományos eszköz az export támogatása. Ez az esetek zömében nem kapcsolódik egyéb gazdaságpolitikai célokhoz és egyes számítások szerint egységnyi ilyen célú ráfordítás mintegy 40 egységnyi export-többlethez vezet. A Világbank hasonló eredményre jutott: egy dollárnyi export támogatás 30 dollárnyi exportnövekedést eredményez (Lederman – Olarreaga - Payton, 2006). A támogatási gyakorlatot ugyanakkor általában mégsem elsősorban ezzel a magas hatékonysággal, hanem a kkv-k nemzetgazdasági kulcsszerepével indokolják. A hagyományos meggondolások értelmében a cél az, hogy a kis-és középvállalatok nagyvállalatokkal szemben létező versenyhátrányát csökkentsék. Az erre irányuló gazdaságpolitika többnyire már túllépi az egyszerű export támogatás kereteit. A feladatot a képességfejlesztés révén törekszenek megoldani, például képzési rendszereket építenek ki, piacelemzésre ösztönzik az érintetteket stb. A támogatási programoknak az Európai Bizottság Szakértői Csoportja szerint négy alaptípusa különböztethető meg (EU Commission,2008): • Egyedi, testre szabott támogatás. Odaítélése általában az „internacionalizálódási készség” felmérésével kezdődik. Ezt követi a konzultáció szakasza, ami általában több, támogatást igénylő területre is kiterjed. Ez a támogatási forma jellemzően holisztikus szemlélettel közelíti az adott vállalat nemzetközivé válását gátló körülményeket. A fő cél a cég világgazdasági integrációjának vezérlésére hivatott hosszú távú stratégia kialakítása; • Pénzügyi támogatás. Ezen típusnak a kereskedelemhez kapcsolódó programjai Európa-szerte viszonylag jól működnek, de sajnos a nemzetközivé válás további 58

A nemzetközi összehasonlítás megállapítását számos hazai kutatás is alátámasztja. Lásd például Polónyi (2007), Kádek – Zám (2008).

47

fázisaival (így elsősorban a kkv-k külföldi befektetéseivel) kapcsolatban ez nem állítható; • Hálózat-építés. Ez egyrészt támogatási, másrészt kooperációs hálózatok kiépítését, kialakulásuk gazdaságpolitikai eszközökkel történő előmozdítását jelentheti; • Szektorális programok. A szektorok szerinti megkülönböztetést az indokolja, hogy a globalizáció az egyes szektorokat egyenetlenül érinti. A programok sikeressége érdekében a Szakértői Csoport többek között a következőkre hívja fel a figyelmet: • a helyi- vagy regionális szinttel szemben a programokat nemzeti szinten célszerű megvalósítani (szoros együttműködésben a helyi és regionális szereplőkkel); • igen fontos a koordináció, elsősorban a párhuzamosságok elkerülése érdekében; • a programokat (a képzés és konzultáció eszközeivel a megfelelő kapacitások kifejlesztésére törekedve) a menedzsmentre kell koncentrálni; • az internacionalizálódás szempontjából a vállalatok mérete mellékes. A hatékonyság ugyanakkor megköveteli az előzetes negatív szűrést, az internacionalizálódási készség, szándék, és képesség együttes meglétének megállapítását. (Jó példa erre a norvég „Regional Programme to promote internationalisation of SMEs” során alkalmazott „Ready, willing and able” rendszer); • a programokat feltétlenül a résztvevők egyedi sajátosságaihoz kell illeszteni; • a kereskedelem fejlesztésével szemben előnyben kell részesíteni a hosszú távú együttműködést - nem annyira vevőket, hanem inkább partnereket kell keresni; • fontos sort keríteni a programok értékelésére. Ezzel kapcsolatban, valamint a korrekciókat tekintve a felhasználói vélemények hordozzák a legtöbb információt. Annak ellenére, hogy (vagy éppen azért, mert) a magyar kkv-k többségének nincsenek külföldi kapcsolatai, a gazdaságpolitika ez idáig alig talált hatékony eszközöket e cégek külpiaci integrálódásának támogatására. 3.2.

Az innováció, mint a növekedés forrása

Az innovációnak a gazdasági növekedésben betöltött szerepét mind a közgazdasági elméletek, mind a gazdaságpolitikák egyre nagyobb jelentőségűnek ítélik. A technikai fejlődésnek a gazdasági növekedésre gyakorolt hatására J. Schumpeter már a XX. század elején felhívta a figyelmet, majd Solow-nak az USA gazdasági fejlődését elemző híres növekedési elmélete is rávilágított (Solow, 1957). Az újabb növekedési elméletek pedig egyes „intézményi” tényezőket (Nelson – Winter, 1982, Hodgson, 2003), kiemelten a K+F-et, a magasan képzett munkaerőt és a tudásáramlást állították a gazdasági haladással foglalkozó elemzéseik középpontjába. Különösen fontosnak bizonyult ez a fejlett országok esetében, ahol a versenyképesség hagyományos tényezői – így a nagytömegű olcsó munkaerő – már nem hoznak üzleti sikert és növekedést (Romer, 1990, Papanek, 2006). Az OECD újabb elemzései szintén az üzleti szektor K+F-jének pozitív növekedési hatásait emelték ki (OECD, 2003). Az evolucionista növekedési elméletek pedig már az innovációs folyamatok regionális különbségeire is rámutatnak, azt (is) hangsúlyozzák, hogy egy ország innovációs aktivitása térben nem egyenletesen oszlik el. A kiemelkedő innovációs teljesítményű, s ezzel a gazdaság egészére húzó hatást gyakorló régiókra az észak-olasz Lombardia, a kaliforniai Szilicium völgy, vagy a massachussets-i 128-as út a szakirodalom sokat idézett példái (Camagni-

48

Capello, 1997), (Keeble, 1996), (Feldman-Audretsch, 1999), (Ács, 2002).59 Az OECD viszonylag friss tanulmányában ugyancsak leszögezi, hogy az innováció térbeli jelenség, ezért olykor nincs sok értelme csak nemzeti perspektívában – azaz a regionális jellemzőket figyelmen kívül hagyva - vizsgálni. (OECD, 2005). 3.2.1. A növekedési hatások és eltérő méreteik A kkv-k innovációs szerepét a szakirodalom is egyre inkább hangsúlyozza, és a gazdaságpolitika – valamint a nemzetközi szervezetek is – egyre fontosabbaknak ítélik. Ez némiképp szemben áll azzal a korábbi megközelítéssel, hogy elsősorban a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatok képesek és hajlandóak jelentős összegeket áldozni K+F-re, és ez az, ami alapvetően befolyásolja az innovációt (Scherer - Ross, 1990). Az újabb felfogásmód hívei szerint azonban nem a befektetések nagysága, hanem az innováció minősége az alapvető fontosságú. Lehet ugyan, hogy a kkv-k kevesebbet fektetnek be, de motiváltabbak az igazán radikális innovációkra (Drucker, 1985, Baumol, 2002). Az OECD 2005-ös már idézett tanulmánya is megerősíti az amerikai szakirodalomban hangsúlyozottan jelenlévő gondolatot, a kkv-szektorban tapasztalható „pezsgés” (churning) fontosságát, ami mind az új cégek létrejöttének sebességében, illetve térbeli sűrűsödésében, mind az elavuló vállalatok megszűnésében kifejeződik, s arányaiban a kisebb innovatív high-tech vállalatok számbeli gyarapodásánál jóval jelentősebb növekedési hatást generál. Amennyiben pedig elfogadjuk a kétségtelenül a nagyokénál szerényebb forrásokkal rendelkező kkv-k innovációban betöltött kulcsszerepét, szembe kell néznünk azzal is, hogy az innovációs folyamatokat egyre gyakrabban és egyre nagyobb erővel befolyásolják a mind specializáltabb kisvállalatok „kerítésein kívüli” környezeti tényezők is. Ezek elemzése különösen Európában gyakori. A statisztikák szerint az innovációk terén ma az USA a világ vezető hatalma,60 s az EU az elmúlt két évtized során jelentős versenyképességi hátrányra tett szert. A fő okokat az ún. európai paradoxon fogalmazza meg, kiemelve, hogy bár az EU–ban a legtöbb tudományterületen világszínvonalú kutatóhelyek, kutatók és kutatások is találhatók, illetve a nemzetközi piacokon egyes magyar kutató intézmények és kutatások is versenyképesek, mindez nem mutatkozik meg a gazdaság fejlettségében. Amint az alábbi ábrákból is kiolvasható, az állítás statisztikákkal is alátámasztható: míg az európai publikációs adatok általában kedvezőek, esetenként magas színvonalú kutatási eredményekre utalnak, addig az ezek alkalmazásait számszerűsítő indexek, így a szabadalmi statisztikák, vagy az új termékek és technológiák bevezetésének gyakoriságára vonatkozó adatok igen kedvezőtlenek (Cresson, E. – Bangemann, M. 1995; Papanek, 2003). 61

59

A kutatások a regionális különbségeket többféleképpen, újabban a tudás-intenzív szolgáltatásokban, vagy a high-tech iparágakban dolgozók arányával, vagy szabadalmi adatokkal illusztrálják. 60 Sokak szerint az USA ezt az előnyt a szellemi tulajdon erősítését célzó, 1980-ban hozott Bayh – Dole, majd az 1992-es technológiai transzfer törvényekkel alapozta meg. 61 A világ más tájain inkább a fordított probléma ismert: a K+F szféra számos világhírű intézménye vállal szívesebben jól fizető tanácsadást, tesztelést, mérést, hitelesítést, stb., mint mindenkor kockázatos K + F-et (Rush et al. (1996).

49

Tudományos teljesítmény 2005

Megjegyzés: a jelölt egyenesek a számtani átlagokat mutatják. Forrás: UNCTAD, Eurostat, US National Science Foundation.

Szabadalmi teljesítmény (belföldön bejelentett szabadalmak száma/1000 vállalati kutató) 2008 Változás 20002008 (szab./kut.)

IMD: World Competitiveness Yearbook 2008.

Az ezredfordulón a fejlett piacgazdasággal rendelkező országok általában fontosnak tekintik a határozott innováció-politikát. Szinte mindegyikük a kutatási-fejlesztési ráfordítások növelését tűzte ki célul. A törekvés különösen az Európai Unióban volt látványos: a 50

Lisszaboni Stratégia talán legtöbbet idézett számszerű célkitűzése, hogy 2010-re az EU K+F ráfordításai érjék el a GDP 3 százalékát. Ma már jól látható azonban, hogy e célkitűzés teljesítésére kicsi az esély. Bár a 21. század első évtizedének vége nincs már messze, a világon valójában nagyon kevés és jellemzően kisméretű ország költi a GDP legalább 3 százalékát K+F-re (közéjük tartozik például Izrael, Svédország, Finnország, Hong-Kong, Szingapúr és Svájc). A nagyobb gazdaságok közül elsősorban Japánt és Dél-Koreát érdemes említeni. A fejlett országok többnyire a 2-3 százalék közötti sávban találhatók, a felzárkózók közül Csehország és Szlovénia mutatója haladja meg az 1,5 százalékos értéket. Különösen gyors növekedésnek lehetünk tanúi Csehország esetében. Mindez nem mond ellent azonban annak, hogy a fejlett országok többsége erőteljesen támogatja az innovációt – s e támogatás nem ritkán sikeres is. 3.2.2. A hazai kettős lemaradás Kelet-Közép-Európában az európai paradoxon – miként ezt számos kutatás62 igazolta – az Unióban kimutatottnál is szélsőségesebb, ún. kettős lemaradás formában jelentkezik: az átlagos európai verseny-hátrányt a kutatószféra és a gazdaság elkülönülésének ma is élő „szovjet” hagyományai63 és az ennek következményeként kialakult leszakadás is kiegészítik. Amint ezt a fenti ábrák is világosan jelzik, a magyar kutatók nemzetközi összehasonlításban is valóban jelentős, esetenként a politikai váltás előttinél (vagy egyes uniós államokénál) is jobb publikációs teljesítménye alig van hatással a gazdaságok teljesítményeire – így a szabadalmak számára64). A termékek és technológiák korszerűsége széles körben (sok szektorban és nagyszámú vállalatnál) alacsonyabb a kívánatosnál, a nemzeti K+F eredmények hasznosítása az EU-hoz hasonlítva is gyenge, a szabadalmak korábban sem magas számának a politikai váltást követően megindult erőteljes csökkenése azonban máig nem állt meg. S mindezek alapvető okának a tudásáramlás lassúságát, az innovációk vontatott terjedését, a „tudomány” és az „ipar” közti kapcsolatok gyengeségét kell tekintenünk (hiszen a tudást közvetítő hatékony társadalmi kapcsolatrendszer – például a Nonaka – Takeuchi (1998) által leírt jó társadalmi, kiemelten: munkatársi kapcsolatok, a híressé vált „ba” - mind az új tudás létrejöttének, mind hasznosításának alapvető előfeltétele lenne). A részletesebb magyarázat azonban számos sajátos problémát tár fel. Amint ez ismeretes, Magyarország - egyes dél-európai országokhoz hasonlóan - a K+F kiadások mértékét és azok szerkezetét illetően is elszomorító képet mutat. Az elmúlt években e ráfordításaink GDP-hez viszonyított aránya (a 2002-es ambiciózus 1,6%-os kormányzati célkitűzés ellenére) a legtöbb évben csak közelítette, legfeljebb éppen elérte az 1%-ot, míg az EU átlag ennek csaknem a duplája, a japán pedig több mint háromszorosa volt. Ha pedig az GDP színvonalában meglévő különbségeket is figyelembe vesszük, azt állapíthatjuk meg, hogy az egy főre jutó hazai K+F ráfordítás alig egy tizede az élvonalénak.

62

A jelzett lemaradás már évtizedek óta közismert. A téma korszerű módszerekkel végzett első vizsgálata azonban (tudomásunk szerint) csak Ray [1991] kutatásaihoz fűződik. Ekkor már régiónk kutatói is foglalkoztak a témával (például: Papanek [1991]). 63 Az elmúlt évtizedekben számos kutatás mutatta ki és bírálta a kutatás, az oktatás és a termelőszféra (az „ipar”) merev szétválasztásának „kelet”-európai hagyományait. Lásd például a Dévai – Papanek – Borsi [2002] kötet „Examples of Evaluating R&D in the Candidate Countries” című II. fejezetét, illetve Kutlača [2002] cikkét. 64 Nem felejthető, hogy a nemzetközi, különösen USA szabadalmak terén a belföldiekénél is nagyobb hiányok regisztrálhatók.

51

A K+F ráfordítások a GDP arányában 2006 (százalék) Változás 2001-2006 (%pont)

Forrás: Eurostat, Versenyképességi Évkönyv 2008.

Növelik a gondot a K+F ráfordításainak belső arányai is. A fejlett országokban a vállalatok e ráfordításai jelentősen meghaladják az államét (a felzárkózóknál viszont, beleértve Görögországot és Portugáliát is, a kormányzati K+F kiadások aránya a jelentősebb). Magyarország arányai a kettő közöttiek, a vállalati K+F kiadások a teljes K+F ráfordítás kb. felét – tehát az élenjáró gazdaságokban kialakultnál kisebb hányadát - teszik ki. Az igazi baj azonban az, hogy Magyarországon a vállalati K+F több mint 70 százalékát a világpiaci folyamatokba bekapcsolódó nagy (többnyire külföldi tulajdonban levő) vállalatok kiadásai teszik ki. Mindenekelőtt a gyógyszer- és járműipari kutatások emelkednek ki, de más szektorokban is főként a nagyvállalatok rendelkeznek saját K+F-fel. A kialakult helyzet hosszú fejlődés eredménye. Az 1990-es évek elején-közepén, az anyacégek privatizációja, vagy leépülése, felszámolása során a korábbi állami tulajdonú nagyvállalati kutatóhelyek többsége súlyos problémákkal került szembe, visszafejlődött, sőt, olykor megszűnt. Később azonban egyes külföldi tulajdonosok, a GE, a Volkswagen stb. újraindították az RTDI (Research, Technological Development and Innovation – kutatás, technológiai fejlesztés és innováció) munkát, s napjainkra néhány „régi-új” intézmény (ismét) világszínvonalú eredményeket ér el. Egyes szférákban, így a számítástechnikai, illetve mérnöki szolgáltatások területén létezik ugyan néhány tucat – a korábbi nagy cégekből kivált, vagy újonnan alapított kisvállalatból álló, erőteljesen exportorientált, ám hazai tudásra építő „mag” 65, ez azonban kicsi, alig befolyásolja a nemzetgazdaság teljesítményét. Erőteljesen fékezik ugyanis a haladást a vállalkozási lehetőségeknek a régióbeli korlátjai (így a tőkehiány, a versenyszabályok gyakori megsértése, az állami magatartás kiszámíthatatlansága). A nagyvállalati K+F koncentrációja nem mindenütt okoz gondokat. Finnországban például – a Nokiára építve – a fejlődő országokéhoz hasonló erősségű (mivel a mobilkommunikációs és információtechnológiai kutatások nagyvállalati keretek között folynak). A Nokia K+F-je azonban kedvezően befolyásolja az egész finn kkv-szektor kutatásait.

65

Nemzetközi hírükről lásd például: Guerraoui – Richet [2001], p. 23.

52

A K+F ráfordítások vállalati méret szerinti megoszlása, 2006 (százalék)

Forrás: Eurostat, Versenyképességi Évkönyv 2008.

A nemzetgazdaság teljesítményét a legnagyobb mértékben rontó hazai innovációs probléma azonban az, hogy gazdaságunkban csak minden ötödik vállalat tekinthető „innovatívnak”, ami a következő ábra adatai szerint európai összehasonlításban szinte a legrosszabb helyezésnek felel meg. Nemzetközi összehasonlítások széles köre és számos hazai kutatás igazolta már, hogy a magyar vállalati szférában igen kevés az innováció, és ebből a helyzetből már hosszú idő óta nem sikerül kitörni. Különösen így van ez a hazai tulajdonú kis- és középvállalatoknál, s ennek korántsem mond ellent, hogy ismertek olyan vállalatok is, amelyek tevékenységének lényege éppen az innováció, ez alapozza meg a versenyképességüket, szakmai és üzleti sikereiket. A sikeres innovatív vállalatok száma ugyanis csekély, pár ezer, az iparban is csak a vállalatoknak néhány százaléka, s még ezek többsége sem növekszik.

53

Az innovatív vállalatok aránya 2004 (százalék) 80 70 60 50 40 30 20 10 0 LV

BG

HU

RO

PL

SK

LT

SL

GR

FR

Ip a r (é p ítő ip a r n é lk ü l)

ES

PT

CZ

UK

EE

FI

AT

IE

DE

Ü z le ti s z o lg á lta tá s o k

Forrás: Eurostat: Community Innovation Survey (CIS) 2004, Versenyképességi Évkönyv 2007.

Az elmúlt évek kutatásai a hazai innovációk, kiemelten a kkv innovációk kis számának sokrétű okait is feltárták. Fontossági sorrendre nem törekedve kiemeljük közülük a következőket: • Alapvető, a kis cégeket az átlagosnál is jobban sújtó (s nem csak az innovációs készséget, hanem a cégek hatékonyságát is nagy mértékben rontó) gond, hogy a képzett – az innovációk többségéhez szükséges tudással rendelkező - vállalati szakemberek kínálata szűkös.66 Az alapfokú oktatás hazai bajairól például az OECD PISA jelentései adnak megalapozott, és drámai képet (megállapítva, hogy a 15 éves fiatalok jelentős hányada nem érti, amit olvas, s matematikai készségei is fejletlenek). Amint ezt az alábbi ábrák is mutatják, minden ellenkező állítás ellenére súlyos problémák vannak a diplomások körében is: számuk szerény, a műszaki és természettudományos végzettségűeké különösen kevés. A hazai felsőoktatás szakmastruktúrája sem felel meg a munkaadói igényeknek: a munkaerő-keresletben a műszakiak és a közgazdász specialisták iránti szükségletek a leginkább hangsúlyosak, ugyanakkor jelentős túlképzés van egyes humán diplomások (például magyartanárok, kommunikáció szakosok) körében. A szakember-kínálat „minősége” esetenként kiváló, a végzett hallgatók közt igen tehetségesek és ígéretesek is vannak, az átlagos tudás azonban már nem különösebben magas és sok a kifejezetten rosszul felkészült fiatal is. Amint ezt az előző pont ábrája is tanúsítja, csaknem általános gond a gyenge nyelvtudás. Sokszor probléma a vezetői készségek fejletlensége, s széles körű a mélyebb szaktudás, a kapcsolatteremtési készségek hiánya – a mérnököknél az anyagismeret és a szervezési készségek gyengesége, a közgazdászoknál a vállalkozási, könyvviteli, adózási gyakorlat nem kellő ismerete. A végzett hallgatók jelentős része viszonylag hamar munkát talál ugyan magának, de a kevésbé keresett szakmák diplomásainál megszokott a munkával való elégedetlenség, az alacsony fizetés és a szakma elhagyása, a keresett szakmákban pedig gyakori a munkahelyek gyors cseréje.67 66

Részletesebben lásd: Bartha et al. (2007), Borsi – Udvari – Viszt (2007). Felsőfokú oktatásunk problémáiról részletesebben lásd például: Perpék (2005), Z. Karvalics – Kollányi (2006), Kádek – Zám (2008). 67

54

A felsőfokú természettudományos és műszaki végzettségűek az 1000 főben kifejezett 2029 éves népességre vetítve 2006 (fő) Változás 2000-2006 (fő)

Forrás: Gazdasági és Szociális Adattár MSZOSZ, ÉSZT 2008

• További kutatások sokrétű gondokat regisztráltak az innovációs információk elérhetősége terén is. Az európai paradoxon hatásaként számos K+F intézményünk nem is törekszik a friss kutatási eredmények gazdasági hasznosítására (Kutlača, 2002, Borsi – Dévai – Papanek, 2004). Hídverő (bridging) intézményeink gazdag hálózatának tevékenysége igen alacsony hatékonyságú (Dőry, 2001, Nyíri, 2002, Pakucs – Papanek, 2002). A problémáknak különösen a regionális vetületei súlyosak: a központi régiót kivéve egyetlen további régiónknak sincs igazi, a kkv-k számára szükséges K+F, pénzügyi, jogi, adminisztratív szolgáltatásokat nyújtó központja (Grosz – Rechnitzer, 2005, Horváth, 2006, Borsi – Papanek, 2008). Legtöbb innovatív vállalatunk nem integrálódik a környezetébe, csupán ún. sziget. A vállalatok közti együttműködés ritka, a hasonló feladatokon dolgozó intézményeket tartalmazó, az innovációs tudás áramlását lehetővé tevő klaszterek kifejezetten fejletlenek.

55

A klaszterek fejlettsége 2004 JP FI US IE UK IL DE AT FR E U -2 7 PT CZ SI PL SK GR RO EE HU BG 1

2

3

4

5

6

7

1 =a kla sz te r e k fe jle tle n e k ; 7 =f e jle tte k Fo r rá s:V e rs e n yk é p es sé g i É vk ö n yv , M ic r os of t-G K I 2 00 8 , W E F T h e G lo ba l C o m p e titiv e n e ss R e p or t 2 0 04

• Sokszor - és a gyenge érdek-érvényesítő képességű kkv szférában különösen gyakran fékezik az innovációs törekvéseket a ráfordítások megtérülésének túlzott kockázatai. Az innovatív cégek esetében a partner-cégek szerződés-szegésének, késői fizetésének, csalárd csődjének „szokásos” veszélyeit a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok hazai érvényesítési nehézségei, az ezek miatti kockázatok is kiegészítik. Ennek oka, (bár törvényeink EU harmonizáltak, s így korszerűek) hogy a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogok az igazságszolgáltatás illetékes szerveinek felkészületlensége, kapacitás-hiányai miatt gyakran igen nehezen érvényesíthetők. • Szinte minden magyar felmérés résztvevői az innováció első számú akadályának nevezik a kkv-k fejlődését általában is visszafogó, s ez okból már tárgyalt finanszírozási problémákat. Amint ez köztudott is, a kisebb vállalatok többnyire forráshiányosak, ezért a kockázatos, lassan megtérülő innovációk finanszírozására sem rendelkeznek saját forrásokkal - s az utóbbi célra a bankok sem nyújtanak hiteleket.68 Az állami források szűkösek, azokat is szigorú feltételekhez kötik, a pályázatok bonyolultak, adminisztráció-igényesek stb. A témára, fontossága miatt, a továbbiakban, így már a következő pontban is visszatérünk. • Végül, sokban az előző problémák magyarázatául is szolgálva, az innovációk 69 terjedését is súlyosan nehezíti a hazai gazdasági környezet. A környezeti adottságok körében a tisztességes, de intenzív verseny, a rugalmasan és könnyen érvényesíthető szellemi tulajdonvédelem, a korrupció elleni érdemi fellépés általában is azt eredményezik ugyanis, hogy az innovatív kkv-k jól érzik magukat, ami a gazdasági kibontakozáshoz elengedhetetlennek tűnik. Az innovatív kkv-k pedig e 68

A következmények drámaiak: a forráshiánnyal küzdő (és kedvezőtlen adózási és intézményi feltételek között működő) magyar kisvállalatok jóformán nem terveznek beruházásokat. 69 Az utóbbi korlátok közép-európai erőssége nyomán már North [1998] indokolatlannak ítélte a posztszocialista társadalmak számára sokk-terápiát ajánlók azon reményét, hogy a magántulajdon gyors kialakulását (így a privatizációt) követően automatikusan létrejönnek a piac hatékony működését ellenőrző-szavatoló intézmények.

56

keretfeltételeken túlmenően is aktív innováció-politikára tartanak igényt. A különböző intézményi szektorokat közös munkára ösztönző, esetleg kényszerítő innovációpolitikai eszközök gyorsítják a tudásáramlást, a tudáshoz való hozzáférést, így – a vállalati igényekkel összhangban – ezek preferálása jó szakmai meggyőződéssel javasolható. A szellemi tulajdon védelem erősítése különösen hatásos eszköz az innovációk ösztönzésére. A K+F adókedvezmény (ami a jövőbeli tudásba fektető vállalatokat diszkriminációmentesen jutalmazza) és a szabadalmaztatás támogatása (ami piac-közeli megoldás) egyaránt fontosak.70 Az internetes hozzáférés javítása, és ezzel párhuzamosan az Internet-szolgáltatók versenyének érvényesítése pedig annak ellenére fontos, mint innováció-politikai cél, hogy egyes innovatív kkv- k az internethez való hozzáférést nem tekintik a jövőbeli társadalmi siker egyik zálogának. 3.3.

A kockázati tőke szerepe a kkv-k fejlődésében

A modern tőkeszerkezet-elméletek többféle elméleti megalapozást is ajánlanak a vállalatfinanszírozási döntések számára. A hierarchia-elmélet (Pecking Order Theory) azt állítja, hogy „a vállalatok lehetőleg saját forrásaikat használják, és ha külső forrást kell igénybe venniük, inkább a kötvénykibocsátást (a hitelt) választják, mint a részvénykibocsátást” (Brealey – Myers, 1993, 382. o.). A választásos elmélet szerint a cégek addig a határig vesznek fel (egy éven túlra) hitelt, ameddig a hitelfelvétel kockázatai el nem érik a hitelfelvétel következtében létrejövő adócsökkenés mértékét. További nézetek a forrás-szerzés lehetőségeit tekintik döntő tényezőnek. A következőkben elsősorban ez utóbbi felfogásmódra alapozzuk elemzéseinket. Amint már többször említettük, az európai cégek sokszor gyenge versenyképességét magyarázó tényezők körében egyes szerzők a pénzügyi jellegűeket emelik ki: úgy látják például, hogy Európában, ahol általánosabb a bankhitel, mint a kockázati tőke71, alapvető gond, hogy a bankhitel nem megfelelő finanszírozási forma a tudás-intenzív kezdő vállalatok számára (Philippon - Véron, 2008).72 Állításuk szerint a gazdaságpolitikának a szokásos közvetlen vállalati támogatások – az olcsó hitelek biztosítása - helyett olyan pénzügyi megoldások kialakítására kellene koncentrálnia, amelyek az alacsony likviditású innovatív kkv-k növekedését segítenék elő. Szerintük a külső tőkét igénylő induló vállalatok esetében elsősorban a kockázati tőke finanszírozás fontos, mert esetükben a magas tranzakciós költségek korlátozzák a tőkepiac egyéb lehetőségeinek igénybevételét (amivel kapcsolatban érdemes megfigyelni az izraeli példát - a 4. fejezetben). S a szerzők e megállapításai összhangban vannak a vállalatfinanszírozás pénzügyi elveivel, kiemelten azokkal a nézetekkel, amelyek szerint a vállalatoknak „életük” különböző fázisaiban mindig más és más – az alábbi ábrán jelzett - forrásokból kell finanszírozniuk tevékenységeiket. 70

Ugyanakkor kerülni kell a túlzott illúziókat is. Egyes nemzetközi vizsgálatok szerint a legtöbb szabadalom üzletileg nagyon kis értékű, és ami igazából ér valamit, az sem függetleníthető attól az üzleti modelltől, amelyben hasznosul. Lásd. Chesbrough, (2003). 71 „A kockázati tőke a mai nyugati értelmezés szerint a professzionális tőkebefektetők olyan hosszú távú, jelentős kockázattal járó tőkebefektetése, amelyek elsődleges célja a kiszálláskor realizálható tőkejövedelem megszerzése, amit a befektetés ideje alatt kapott osztalék csak kiegészít”(Karsai, 1997, p. 168.). A fejezetben a kockázati tőke szélesebb körű felfogásmódját érvényesítjük: egyaránt ilyen tőkének nevezzük a magvető tőkét, valamint az üzleti angyaloknak és a kockázati tőke társaságoknak a tőkéjét. 72 Philippon és Véron a lisszaboni stratégiát is azért bírálják, mert az - miközben kiemeli a high-tech szektor szerepét a növekedésben és a foglalkoztatásban - mellőzi a finanszírozási feltételek fontosságának hangsúlyozását. A szerzők nem látják bizonyítottnak az Európai Beruházási Bank, vagy az EU Bizottság versenyképességi és innovációs programjaihoz rendelt pénzügyi támogatások növekedési hatásait sem.

57

A külső finanszírozás fő forrásai az életgörbe fázisaiban árbevétel Kockázati tőke társaság

Bankhitel Részvénytőke

Üzleti angyal Magvető tőke Forrás: a Centre … (2002) alapján saját szerkesztés

idő

Az ábra szerint a kkv-k legkorábbi, rendszerint még előkészítő fázisa – a „saját” tőkén túlmenően – elsősorban az ún. „magvető” tőkével (seed capital) finanszírozható. Az ötlet kifejlesztésének, a kapcsolódó kutatási fejlesztési tevékenységnek és az üzleti terv megalapozását szolgáló gazdasági elemzések elvégzésének a munkálatai olykor jelentős kockázatokat rejtenek, hagyományos források erre csak ritkán adnak pénzt. A finanszírozásért cserébe a tőkések opciót kapnak, mely jogot biztosít a létrejövő vállalkozásban való tulajdonosi részesedéshez (tekintve, hogy e fázisban a cég „hivatalosan”, jogilag még nem is mindig létezik). A vállalat beindításához (start up financing) az ún. üzleti angyaloktól - pénzzel és üzleti tapasztalatokkal rendelkező magánszemélyektől – szerezhető forrás. A tőkebefektetés kockázata e fázisban még mindig magas, a bankoktól nem várható hitel. A befektető, ellentétben a magvető tőkével, tulajdonosként ténylegesen részt is vesz a vezetésben, s szakértelmével hozzájárulhat a kockázat csökkentéséhez is. A cég sikere esetén, a gyors növekedési, terjeszkedési (expansion) szakaszban - amikor az árbevétel növekedési üteme gyors, a korábbi tőkebefektetések már megtérülnek - elsősorban a likviditási problémák, és esetleg további fejlesztések okán van szükség külső tőkére. A befektetés nagyobb összegű, a korábbihoz képest mérsékeltebb kockázatú. A finanszírozást kezdetben a kockázati tőke társaságok vállalják, majd a kockázati tőke kilép (exit) – a vállalatot, ha lehet, eladja a tőzsdén (ha viszont ez nem megy, akár fel is számoltatja). Ha a cég sikeres, a további külső finanszírozás már nem túlzottan kockázatos, de igen nagy tőkét igénylő feladat, melyet egyrészt a részvényesek, másrészt a hagyományos kereskedelmi bankok vállalnak.

A finanszírozási lehetőségekkel kapcsolatban egy, az állam kkv-kat támogató szerepkörével összefüggő fontos kiegészítést is kell tennünk. Meg kell említenünk, hogy ha a szabályozási környezet „vállalkozásbarát” jellegű, akkor az említett forrásokon kívül államilag támogatott hitelek és pályázat útján elérhető „ingyenes” források is léteznek – s mivel az üzleti szféra forrásainál olcsóbbak, ezért a finanszírozási rangsorban meg is előzik az utóbbiakat. Az empirikus kutatások arra mutatnak azonban, hogy a gyakorlat nem mindig követi a most vázolt elméleti meggondolásokat. Azokban az országokban, ahol jelentős a kutatás-fejlesztési, illetve innovációs célú ráfordítások vállalati finanszírozása - például: az USA-ban, Izraelben ott a kockázati tőke is markánsan jelen van (bár napjaink pénzügyi válsága idején a korábbiaknál óvatosabbá vált – Karsai, 2008b). Az alábbi ábra szerint viszont más, kiemelten: gyengébben fejlett országokban e tőke szerepe kisebb. Hasonló összefüggés a kockázati tőke jelenléte és az innovációk gyakorisága közt is kimutatható.

58

A kockázati tőke elérhetősége és a vállalati K+F közötti kapcsolat 2007

Forrás: Eurostat, WEF: The Global Competitiveness Report 2007-2008

A magyar piacon – amint erre Karsai (2008) rámutat – mintegy 30, kockázati tőke befektetésre vállalkozó szervezet található. Összegyűjtött tőkéjük mennyisége mindig jelentősen meghaladta a ténylegesen befektetettek összegét. Az összegyűjtött tőke 2004-ben 0,5 milliárd, 2005-ben 1 milliárd, 2006-ban 2,2 milliárd, 2007-ben 3,1 milliárd euró volt, s túlnyomó többségük külföldi forrásokból származott. A kockázati tőke a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület szerint a rendszerváltás óta mintegy 360 cég finanszírozásában vett részt (a tényleges szám azonban valamivel magasabb az MKME regisztráció nem teljes körű volta miatt). Magyarországon tehát, bár jelentősebb szerepet játszik, mint a régió más országaiban, de kisebb arányban jelent finanszírozási forrást a kezdő vállalatoknak, mint pl. Portugáliában, Finnországban, Írországban, vagy Ausztriában. A magyar kockázati tőke-piac fő gondját (az európai helyzethez némileg hasonlóan) a magvető tőke hiánya és az üzleti angyalok csekély száma jelenti. Míg a nagyobb vállalatok (megfelelő projekt esetén) válogathatnak a finanszírozók között, a kisebb, kezdő, s különösen az innovációra készülő kis cégek nehezen találnak kockázati tőkét, az innovatív kis cégek támogatására vállalkozó - alapvetően magánszektorbeli – alapok ugyanis távol maradtak gazdaságunktól. A hazai piac kicsi (azaz kevés a befektetést igénylő komoly projekt), a befektetési lehetőségekre és a potenciális társ-befektetőkre vonatkozó információk szegényesek, emellett a magyar tőzsde sem kellően likvid, így lehetőségeink nem keltették fel a kisebb befektetők figyelmét (EIU, 2007). A mikro- és kisvállalati szektorban is igen gyenge a kockázati tőke befektetés elfogadottsága: a cégvezetők többnyire nehezen elviselhető kényszernek tekintik a tulajdonosi autonómia kisebb-nagyobb korlátozását, tőkéjük kiegészítése fejében sem mondanak le önállóságukról (Állami Számvevőszék, 2005). Sőt, még a technológia-intenzív kkv-knak is csak a fele ismeri egyáltalán a kockázati tőke lehetőségeit 59

(Makra Zs., Bajmócy Z., Imreh Sz., Szerb L. tanulmánya a Makra, 2007 kötetben). De ez idáig a kockázati tőke-piac fejlesztésére se volt kormányzati stratégiánk.73 3.4.

Előtérben a vállalkozás és a kkv-k fejlesztése

3.4.1. A vállalkozásbarát gazdaságpolitika A kkv-szektorral kapcsolatos közösségi szintű gazdaságpolitika kialakítása az 1982-es „European Year of the SME” (A Kkv-k Európai Éve) égisze alatt folytatott konzultációk keretében vette kezdetét. Ezekre a konzultációkra építve a Bizottság 1986-os „SME Action Plan” bevezette azt a ma is érvényesülő osztályozást, amely különbséget tesz a vertikális, a piac meghatározott zavarainak elhárítását célzó, és a horizontális, az üzleti környezet javítására törekvő gazdaságpolitikai intézkedések között. A kkv-k foglalkoztatási potenciáljának kiaknázására irányuló gazdaságpolitika mindkét terület eszköztárát igényelheti. Lunati-nak a OECD konferencián bemutatott (2008) előadása 206, összesen 24 országban érvényes olyan programról is összefoglalót adott, amelyek célja a vállalatok növekedésének ösztönzése volt. A programok legnagyobb arányban a finanszírozási forrásokhoz való hozzájutás megkönnyítésére irányultak (27%), ezt követte a szakértelem (skill) növelésének elősegítése (17%), az innováció ösztönzése (13%), a szellemi tőke és a szellemi tulajdon védelmének erősítése (10%), valamint a kapcsolatok, az együttműködés erősítése (8%). A szerző úgy találta, hogy fejlett pénzügyi piacokon a kkv-k növekedése gyors. Számos kkv nem használják ki ugyan a külső finanszírozási lehetőségeket, alapjaiban hitelekre támaszkodik, a gyorsan növekvő, innovatív kkv-k azonban erősebben támaszkodnak differenciált külső erőforrásokra, mint a többiek. A kkv-politika kialakításában elsősorban az okoz nehézségeket, hogy a szektor rendkívül heterogén (Dannreuther, 2007). A gazdaságpolitika számára már az első lépés, a kkv-k törekvéseinek feltérképezése is nehezen megoldható feladatot jelent. Míg a nagyobb vállalatoknál a folyamatok szabályozottsága és a hierarchikus szervezeti felépítés megkönnyítik a prioritások meghatározását, a kkv-k számára ilyen kapaszkodók nem állnak rendelkezésre. A politika itt olyan területtel szembesül, ahol a bizonytalansági tényezők a standard tényezőkhöz képest előtérbe kerülnek. A kkv-k prosperálásában döntő szerepe van a vállalkozók személyes adottságainak, a működési területnek, és a gazdaság általános helyzetének is. Ebből az erős differenciáltságból és bizonytalanságból adódóan kritikával illethetők a kkv-kra irányuló gazdaságpolitika egyes vezérelvei is. Nem lehet így abszolút érvényűnek tekinteni például azt az általánosan elfogadott nézetet, hogy a szektor lényegéből adódóan, azaz eleve - jelentős munkahelyteremtő és innovatív potenciállal rendelkezik. A korlátozott megbízhatóságú statisztikákra építő általánosítások könnyen elfedhetik a szektor működésére jellemző, a gazdaságpolitikai szempontból megkerülhetetlen ellentmondásokat. Árnyaltságot kíván az az egyébként logikus gazdaságpolitikai megközelítés is, miszerint a vállalkozói gazdaság kialakulásához szükséges vállalat-alapítások száma folyamatosan meg kell, hogy haladja a megszűnő vállalatok számát. Míg ugyanis a cégalapítás költségeivel és akadályaival számos kutatás foglalkozik, a megszűnésükkel kapcsolatos gazdasági és társadalmi költségek csak igen mérsékelt figyelmet kapnak. 73

Az elmúlt hónapokban a kormány elindította a 35 milliárd forintos Új Magyarország Kockázati Tőkeprogramot. Hatásairól még nincs, nem lehet tapasztalat. Azt se szabad persze túlértékelnünk, hogy az innovációkat támogató eszköztár értékelésénél interjú adóink nem említették (még) ezt az új lehetőséget.

60

A finn koordinációval, kilenc, főként EU-ország – köztük Magyarország - részvételével elvégzett (Autio – Kronlund - Kovalainen, 2007) kutatás a gyors növekedést elősegítő, 2000 utáni gazdaságpolitikák elemzésére irányult. Úgy találta, hogy a vizsgált politikákat általában, bár nem kizárólagosan pénzügyi jellegű támogatások jellemezték, a nem pénzügyi jellegűek között pl. gyakran szerepelt tanácsadás és mentori tevékenység. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a kkv politikáknak két teljesen eltérő típusa alakult ki. A start-up-ok körében jelentős növekedési különbségekre kell ugyanis számítani attól függően, hogy egyre több (esetleg munkáját elvesztő), vagy egyre jobb, megfelelőbb ember kezd-e vállalkozásba. Előbbiektől kevéssé várható, hogy mások számára is munkahelyeket fognak teremteni, míg az utóbbiak esetében nagyobb az esély arra, hogy fejlesztik a céget. Így a két vázolt típusú cég alapítása csak eltérő módszerekkel támogatható. • A szokásos – és a vizsgált országokban is érvényesülő – kkv politika a növekedést kvantitatív értelemben segíti, azaz azt igyekszik elérni, hogy minél többen vállalkozzanak, nőjön a start-up-ok száma, és igyekszik a növekedés megfelelő, stabil környezeti feltételeit megteremteni. Vagyis a mennyiség és a stabilitás a kulcsszavak. E politikák különösen a magas munkanélküliségű európai országokra jellemzőek. Ezekben az országokban a kkv-politika és a szociális politika gyakran összekapcsolódik: a vállalkozást, főleg az önfoglalkoztatást úgy tekintik, mint a munkanélküliek számát mérséklő munkahely-teremtést (különösen az elmaradott, vagy válságtérségekben). • Ezzel szemben a gyors növekedésre irányuló kkv-politika a minőséget és a dinamizmust hangsúlyozza, s az innovációs, valamint az oktatás-politika fontosságát emeli ki (a gyakorlatban azonban általában hiányzik az ezek közötti koordináció). Különösen fontos szerepet szán (nem felejtve az alacsonyabb képzési szinteket sem) a felsőoktatásnak, hiszen a gyors növekedésre képes, innovatív kkv-k alapítói nagy valószínűséggel felsőfokon képzettek, s a felsőfokú oktatási intézmények sokat tehetnek a vezetői képességek kialakításáért. A típus további jellemzője, hogy a források elosztásakor nagymértékben differenciál, szemben a forrásokat szétterítő tradicionálissal. Jól illusztrálja e gyakorlatot – valamint előnyeit és hátrányait is - a finn példa, ahol a kockázati tőkével finanszírozott vállalatok gyakorisága (az erre irányuló kormányprogramok sokaságának köszönhetően) nemzetközi összehasonlításban igen magas, az egy-egy vállalatra jutó kockázati tőke mértéke azonban az indiai szintnek felel meg, ebből következően gyengék a megtérülési, növekedési hatásai. A gyors növekedést előtérbe állító kkv-politika kialakításánál egyes szociológiai jellegű tényezők is szerepet kaphatnak. Az innovatív kisvállalat vezetése például egy karrier fontos állomása is lehet. A legutóbbi GEM felmérés szerint a gyors növekedésű kkv-k vezetőinek (tulajdonosainak) a többsége korábban már dolgozott nagyobb szervezetekben, például nagy ipari, vagy szolgáltató cégeknél, vagy egyetemeken. Ebből következően az alkalmazottak cég-alapítási törekvéseinek ösztönzése, valamint a spin-off cégek létrejöttének megkönnyítése, az önállósodás akadályainak az elhárítása - különösen a tudás-intenzív szektorokban – szintén fontos eleme a növekedést előtérbe állító kkv-politikáknak. A kkv politikák leggyakrabban vitatott kérdése az erőfeszítések hatékonysága. A kérdés az, hogy a kkv-k körében az segíti-e jobban az innovációt, ha a vállalatokat, s ezek fejlesztési projektjeit közvetlenül támogatják, vagy az, ha javítják működésük keretfeltételeit, fejlesztik

61

az innovációs rendszert. A szakirodalom eléggé egyértelműen az utóbbi mellett tör lándzsát, a gazdaságpolitikai gyakorlat– különösen a hazai - ennek azonban nem egyszer ellentmond. 3.4.2. A hazai kkv politika prioritásai Hosszabb idő óta érvényesülő, egységes hazai kkv politikáról nem beszélhetünk. A GKM régi hiányt pótolva – a közelmúltban adta közre a tárgykörrel kapcsolatos kormányzati törekvések összefoglalására vállalkozó (2007) „stratégiát”. Négy fő tényezőcsoportot (pillért) tárgyal: a szabályozási környezetet, a finanszírozást, az – innovációs - tudás (vállalkozói tudás, humán erőforrás) fejlesztését és a vállalkozói infrastruktúra fejlődésének támogatását. A finanszírozás és az innováció hazai gyakorlatára az előzőkben már utaltunk. A hazai szabályozási környezetről mind a nemzetközi összehasonlítások, mind a hazai szakirodalom és vállalati gyakorlat meglehetősen kedvezőtlen értékelést ad. A GKM stratégia azt is rögzíti: „A gazdaság szereplői, s különösen a kisebbek, eddig is nehezen igazodtak el a gazdasági környezet adta lehetőségek között. A csatlakozással ezek a kihívások csak fokozódtak” (i.m. 31. o.).

A bírálatok kutatásunk szerint is indokoltak. Amint ezt az alábbi ábra is mutatja, s a szakirodalomban és a sajtóban is egyaránt gyakran olvasható, mind az igen magas munkaerőköltségek, mind az indokolatlanul nagy adminisztratív terhek erőteljesen rontják vállalataink versenyképességét (s az utóbbiak, miként kifejtjük majd, a kkv-kat aránytalan mértékben sújtják). A fizikai infrastruktúra egyes elemeinek (így az úthálózatnak) a minőségéről se sok jó mondható stb. Az üzleti környezet tényezői, mint a gazdálkodás korlátjai a kkv-szektorban 2007 (az említések százalékában)

Forrás: European Commission

62

Az ábra információi feladatkijelölő értékűek kkv politikánk számára is. Az elmúlt évtizedben azonban csak az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló határozott gazdaságpolitikai törekvésekkel találkoztunk. A vállalkozói „infrastruktúráról” – konkrétan a kkv-k fejlődését támogató szervezetekről – legutóbb az (NFGM, 2007) kiadvány adott részletes áttekintést. Részletesen mutatja be a Vállalkozásfejlesztési Tanácsot, a vállalkozásfejlesztési központok hálózatát, az Országos Foglalkoztatási Közalapítványt (OFA), a befektetés-ösztönzésre, a K+F és az innovációk támogatására, a kkv finanszírozás segítésére hivatott intézményeket, a kamarai rendszert és az egyéb érdekképviseleteket stb. További vizsgálataink tapasztalatai alapján úgy tűnik azonban, hogy a vázolt, igen sokoldalú intézményrendszer hatékonyságával nem lehetünk elégedettek. A kkv-k nemzetközivé válását, a innovációkat támogató célzott gazdaságpolitikai akciók hiányáról már megemlékeztünk. A kérdéskör vizsgálatát pedig a következő fejezetekben folytatjuk.

63

4. A gyorsan növekvő kkv-k fő jellemzői E fejezetben a vizsgálatok tárgyát képező fő kérdések a következők: • Mik a gyorsan növekvő hazai vállalatok jellemzői • A magyar kkv-k körében milyen meggondolások érvényesülnek a növekedés folytatására, vagy lefékezésére vonatkozó döntésekben? • A hazai kkv-k számára hol – kiemelten: melyik szektorokban - vannak a legnagyobb növekedési lehetőségek? Mivel a kkv-k sajátosságai olykor szorosan összefüggnek a fejlődésüket előmozdító, illetve fékező tényezők jellemzőivel, a következőkben olykor ez utóbbi témakörrel kapcsolatos tapasztalatainkra is kitérünk. 4.1.

A gazellák „számszerű” jellemzői

A gyors növekedés jellemzőinek vizsgálata hagyományos téma a közgazdasági szakirodalomban. Amint ez ismeretes, a nemzetgazdaságok (extenzív) bővülését kiváltó tényezők iránti érdeklődés a klasszikus szerzők óta töretlen.74 Az elmúlt évtizedekben azonban a kutatások a gyorsan növekvő vállalatok (köztük: kkv-k) jellemző jegyeit is gyakran vizsgálják. Már Gibrat (1931) is tanulmányozta például, miként említettük, a vállalati dinamizmus esélyei, illetve az ágazati sajátosságok közti kapcsolatokat. Számos elemzés ellenőrizte, hogy mennyiben mozdítják elő a vállalatok növekedését a nemzetgazdaságok fejlődésére ható tényezők, a tőke, a munka – vagy (az előző fejezetben is érintett) innováció. Statisztikusok igazolták, hogy sok fejlett országban a kicsik átlagos hatékonysága közelíti a nagyokét. Több további kutatás, így Drucker (1985) arra mutatott rá, hogy az 1980-as években az USA-ban működő dinamikus kkv-k – egy-egy high-tech iparágon túlmenően elsősorban a szolgáltatási ágak, s köztük az oktatás, az egészségügy gazdasági teljesítményeinek a növeléséhez járultak hozzá. Krugman (1991) a fejlődés területi koncentráltságát hangsúlyozta.

A gazellák ágazati megoszlását a mai elemzések is világszerte tanulmányozzák. A Deloitte TMT 2008-as Technology Fast 500 listája szerint például az EMEA térségben a gazellák közt legnagyobb arányban szoftver-cégek vannak, az 500 cégből 197 ebben az iparágban tevékenykedik. Ezt az Internet/média szektor követi 98 résztvevővel, majd a Telekom/hálózat ág 64 képviselője következik. A tér-gazdasági elemzések a dinamikus kkv-k hálózatokba, klaszterekbe illeszkedésének kulcs-szerepére világítanak rá, s például a szilícium-völgybeli, az észak-olasz, a baden-württembergi kkv-hálózatok sikereiről számolnak be. A gyors vállalati növekedés hazai feltételeinek a vizsgálata (mivel a téma a nemzetközi gyakorlattól eltérően alig keltette fel a magyar gazdaságpolitikusok figyelmét) mind ez ideig a szükségesnél ritkább volt. A politika - és a szakirodalom - szokásos állásfoglalásai (implicit módon) egyaránt azt feltételezik, hogy minden vállalat növekedni akar, s a cégek elsősorban a finanszírozás terén keresik a növekedés forrásait. Az innováció, vagy a kkv politika lehetséges szerepére gyakran se a makro-, se a mikro-szféra képviselői nem térnek ki még a válság-elhárítás lehetőségeiről szólva sem. Mindezek miatt az indokoltnál kevesebbet 74

A két hagyományos motor, a tőke és a munka már Adam Smith klasszikus művében is, de a Solow már említett (1957) műve nyomán meginduló korszerű matematikai vizsgálatok során is részletes elemzés tárgyai voltak. Az elmúlt évtizedekben azonban a szerzők (például J. Schumpeter és követői) már úgy ítélték meg, hogy a fejlett gazdaságokban e két forrás egyre kevésbé járul hozzá az előrehaladáshoz, és jóval szélesebb (akár a kulturális összefüggésekig terjedő) körben keresték a növekedés és az egyéb gazdasági jellemzők összefüggéseit.

64

foglalkozunk a valós gondokkal. Az elmúlt években a hazai kicsik – átlagos (!) - hatékonysága egyértelműen elmaradt a nagyokétól. A nagy szolgáltató ágakban (az oktatásban és az egészségügyben) köztudottan az állami tulajdonú dinoszauruszok a fő szereplők, kevés a kkv, s a meglevők többsége is csőd-közeli helyzetben van. A kkv-k fejlődése terén kulcs-fontosságú klaszterek kialakulása épp hogy elindult. A gazdaság minden területén alacsony a „gazellák” száma. Mindez nem áll a magyar kkv-k jellemzőivel kapcsolatos elemzések középpontjában – sőt, egyesek megfogalmaznak a fenti nemzetközi tapasztalatokkal ellentétes (például a nagyvállalatoknak a műszaki fejlődésben vállalt meghatározó szerepével kapcsolatos) állításokat is.

Kutatásunk (már csak a rendelkezésre álló információk szerény mennyisége miatt is) széles körben kereste a magyar gazellák jellemzőit. A társaságiadó-adatbázis vizsgálata úgy találta, hogy a gyorsan növekvő hazai cégek „átlagos” jellemzői - a nemzetközi tapasztalatokkal nehezen összeegyeztethető módon - nem térnek el lényegesen a többi cég-csoportétól (azaz a 2.1.1. pontban közöltektől).75 Amint ezt már jeleztük is, azonnal megállapíthattuk, hogy a 2004-2007 közt dinamikus vállalatok többsége - az átlagos hazai helyzetképpel egyezően - jelentős múlttal rendelkező cég. A számszaki elemzés más témákban is alig tárt fel azonban a magyar gazellákra különösen jellemző sajátosságokat. A kutatás kezdetén azt feltételeztük például, hogy a nemzetközi trendeknek megfelelően koncentrálódnak egyes – így erősen bővülő keresletű, high-tech, vagy nemzeti komparatív előnyöket élvező stb. – ágazatokra, a teljes sokaságra vonatkozó számításaink szerint azonban a különböző növekedési ütemű vállalat-csoportokban az ágazati megoszlások meglehetősen közel estek egymáshoz (lásd a 2. sz. mellékleteket). A teljes sokaságban és a mikro-vállalatok csoportjában egyaránt az „egyéb gazdasági szolgáltatás” ágazatban találtuk például a legtöbb céget, a kicsik között az építőipariak, a középvállalatok között pedig a nagykereskedők voltak a legtöbben. A legnagyobb eltéréseket a teljes sokaságban és a kisvállalatoknál a kiskereskedelemben, a mikro-vállalatoknál a nagykereskedelemben, a középvállalatoknál a mezőgazdaságban és nagykereskedelemben találtuk. Azaz: e számítás nem igazolta az a feltételezésünket, hogy a gyorsan növekvő cégek nagyobb arányban fordulnak elő korszerű, high-tech, tudásigényes és hasonló területeken. Érdekességként megemlítjük, hogy a kisvállalati kamatkedvezmény címén járó adókedvezmény esetében e számítással is megállapíthattunk némi különbséget a különböző méret-csoportok átlagai közt: úgy találtuk, hogy legnagyobb arányban nem a gyorsan, hanem a szerényebb ütemben növekvő cégek éltek ezzel a lehetőséggel.

Mikro- kis- és középvállalati kamatkedvezmény megoszlása, 2004, 2007 (%)

Mikro Kisvállalat Középvállalat Egyéb* Összesen

Stagnálók 2004 2007 19,5 9,9 31,1 22,0 19,8 13,8 1,5 2,0 71,9 47,8

Kissé növekvők 2004 2007 5,6 9,6 9,5 18,0 9,0 9,0 0,8 0,8 24,9 37,3

Gazellák 2004 2007 1,8 9,5 0,9 4,5 0,4 0,9 0,0 0,0 3,2 14,9

Összesen 2004 2007 26,9 29,0 41,5 44,5 29,3 23,7 2,3 2,8 100,0 100,0

* Emlékeztetünk rá, hogy e cégcsoportban sok „nem besorolható” cég is van, tehát nem állítható, hogy nagy cég is kapott kkv kedvezményt. Forrás: társaságiadó-adatbázis, az ezen adatbázis cég- csoportosítását figyelembe vevő GKI számítások

75

Szerb – Ulbert (2008) hasonló tapasztalatokról számolt be (215. oldal).

65

A vizsgálat következő lépésében ellenőriztük, van-e korreláció az árbevétel növekedése, illetve a legkorábbi összehasonlítható (2004-es) adó-kimutatásokban rögzített, illetve ezekből számítható mérleg-mutatók között – és a sokaság egészére ez úttal is csak nagyon gyenge összefüggéseket találtunk. Mindössze a mikro-vállalatok árbevétel arányos üzemi eredménye mutatott némi negatív kapcsolatot az árbevétel növekedéssel. Az adatokat az 3. sz. mellékletben adjuk meg. Ugyancsak megvizsgáltuk, hogy milyen összefüggések mutathatók ki azon társasági adóbevallást benyújtó cégek számszaki jellemzői közt, amelyek 2007-ben legalább 2 főt alkalmaztak és árbevételük 2004-2007 közt minimum 200%-ot nőtt (ez 26.711 cég, amelyeknek az árbevétele az adatbázisba került cégek árbevételének 19%-át teszi ki) – de e számítás se tárt fel korrelációs kapcsolatokat a növekedés üteme és az egyéb mérleg-mutatók alakulása közt. A korrelációs táblát szintén a 3. melléklet tartalmazza. Ezután azt néztük meg, hogy a növekedés üteme szerint megkülönböztetett három cég-csoport árbevétel növekedése mutat-e összefüggést valamelyik mutatóval. Itt is csak az üzemi eredmény / árbevétel aránnyal találtunk szignifikáns korrelációt, az is negatív volt, s a gyorsan növekvő cégeknél az összefüggés szorosabb volt, mint a másik két csoportnál. Ebből a vizsgálatból tehát csak azt tudtuk megállapítani, hogy azok a mikro-vállalatok, amelyek 2004-ben negatív üzemi eredményt produkáltak, részben gyors árbevétel növekedéssel próbáltak változtatni ezen.

A szakágazatokra aggregált adatok vizsgálata viszont gyenge korrelációs kapcsolatokat jelzett az árbevétel, illetve az export és a létszám növekedés mutatói közt (de szintén nem talált kapcsolatokat az export, illetve a létszám növekedése közt). Korrelációk az árbevétel-, az export-, és a létszám-növekedés ütemei közt Árbevétel-növekedés Export-növekedés Létszám-növekedés

Árbevétel-növekedés 1

Export-növekedés 0,41 1

Létszám-növekedés 0,37 0,07 1

Forrás: A társaságiadó-adatbázis alapján saját számítás

A megadott korrelációk a magyar szakértők két nem ritka véleményének az igazát jelzik: • Egyrészt arra utalnak, hogy egyes ágazatok 2004-2007 közt (is) jórészt az export hatására növekedtek - de e szektorokban az export bővülés nem hozott létre új munkahelyeket. • Másrészt azt tanúsítják, hogy bizonyos (nem export-orientált) ágazatokban az árbevétel növekedés a munkahelyek számának növekedésével párosult.76 A mérleg-mutatók körében elvégzett faktoranalízis – pontosabban: főkomponens elemzés77 segítségével is kerestük a kkv-k 2004-2007 közti növekedésére hatást gyakorló tényezőket. Úgy találtuk, hogy gyorsan növekvő vállalatok esetében valamennyi (21) vizsgált „változónak” van valamelyes magyarázó ereje. A stagnáló vállalatoknál a bevétel arányos üzemi eredmény és a saját tőke arányos árbevétel nem hatótényezők. A mérsékelten növekvő cégeket sem jellemzi a bevétel arányos üzemi eredmény. A sokaság egészére 9 faktort tudtunk kialakítani, az alcsoportokra sem 7-nél kevesebbet. Ezek nem hordoztak gazdaságilag egyértelműen beazonosítható tulajdonságokat. A változók redukciója tehát nem eredményezett kezelhető magyarázó változókat, így e számítás is arra utalt, hogy az adó76

A fejezet függelékében csatoljuk azon szakágazatok megnevezését, amelyeknek az említett mutatói az átlagosnál gyorsabban növekedtek. 77 A jelzett – és a következő bekezdésben említésre kerülő - módszerek pontos leírását az 1. mellékletben adjuk meg.

66

adatbázisból képezhető pénzügyi-gazdálkodási mutatóknak nem adnak magyarázatot a vállalatok növekedési különbségeire. A növekedés makro-gazdasági jellemzőinek a hiányát diszkriminancia analízis segítségével is megkíséreltük felszámolni. Olyan diszkrimináló függvényeket kerestünk, amelyek alapján a vizsgált vállalatok besorolhatók a három növekedési cég-csoport valamelyikébe. Már a KMO és a Bartlett teszt78 sem futott le, ami szintén azt jelezte, hogy az adathalmaz statisztikai jellemzői alapján nem különíthetők el a cégek egyértelműen különböző csoportjai. A diszkrimináló függvények alapján az eredeti besorolás 44%-át sikerült reprodukálni, ami valóban alacsony arány. Így azt kell megállapítanunk, hogy a 2004. évi pénzügyigazdálkodási mutatók nem álltak egyértelmű összefüggésben a következő háromévi árbevétel növekedéssel. Ez egybevág korábbi sejtéseinkkel. Elemzéseink arra mutatnak tehát, hogy a magyar gazdaságban – bár korlátozott körben, de érvényesül a már említett, a vállalati méret, illetve a dinamizmus üteme közti kapcsolatokat tagadó ún. Gibrat „törvény”. Más szavakkal: a fejlett országokban szokásostól eltérően gazdaságunkban a vállalati növekedés – legalábbis gyakran - nem a cég pénzügyi-gazdasági helyzetétől függ, a pénzügyi mutatók alakulása sokszor következménye, s nem magyarázó oka a vállalati növekedés tempójának. Vállalati felmérésünk, illetve interjúink szintén alátámasztották azt a fenti tapasztalatunkat, hogy a gazellák, illetve a többi cég ágazati, valamint területi megoszlásában nincsenek igazán nagy eltérések.79 Interjúink árnyalták is a képet. Így valószínűsítették, hogy a azért nem tudtunk sajátos hazai gazella-tulajdonságokat kimutatni, mert gyorsan növő cégeink igen változatosak. Jelentős hányaduk valamely speciális piaci rés kihasználására specializálódott – s ilyen résekre a magyar gazdaság szinte minden szektorában rábukkantak. Hasznosították természetesen a high-tech, így az IT szektor, illetve a biotechnológia lehetőségeit is, de kedvező pozíciókat teremthettek a friss zöldség-gyümölcs kereskedelemben, az utazási irodák körében és a rendezvény-szervezésben, a speciális mérnöki, vagy gazdasági szolgáltatások terén, illetve a nyelvoktatásban is. További cégek mutatói pedig azért simulnak bele a magyar „átlagba”, mert a gazdálkodási kockázatok megosztása céljából igencsak diverzifikáltak. Egyes interjúadóinktól a viszonylag szerény magyar kkv export okait illetően is gondolatébresztő információkat kaptunk. Jellegzetes megfogalmazások például a következők: „Kapcsolati tőke hiányában a cég nem értékesít külföldre. A jövőbeni export reményében, a tapasztaltszerzés miatt, keressük azonban a kapcsolatokat egyrészt azon magyar cégekkel, akik exportálnak, másrészt azon külföldi multinacionális vállalatokkal, akik ide szállítanak.” Ügyvezető „Nem értékesítünk külföldre. Tevékenységünk a humánerőforrás-gazdálkodással kapcsolatos, számítógéppel segített tanácsadás stb., amely szorosan kapcsolódik a magyar jogszabályi környezethez.” Kereskedelmi igazgató

78

A mutatókról részletesebben: Kovács (2006) 77-78. oldal. A számítási eredményekben látható kis különbségek - mintánk e tekintetben gyenge reprezentativitása miatt nem tekinthetők szignifikánsaknak. 79

67

Megítélésünk szerint azonban e megjegyzések már a cég teljesítményeinek a humán erőforrásokkal kapcsolatos, azaz a következő pontban tárgyalásra kerülő magyarázó tényezőire utalnak. 4.2.

A dinamikus kkv-k „nem mérhető” (soft) tulajdonságai

4.2.1. Nemzetközi tapasztalatok Az elmúlt évtizedekben a kutatók számos olyan „nem mérhető” tényezőt is azonosítottak, melyek a vállalatok növekedésére hatással lehetnek. Amint ezt már az előző fejezetben is hangsúlyoztuk, korunk szakirodalma igen gyakran keresi a „tudás”, a „műszaki” fejlődés, az innováció terén a kkv-k versenyképességének és dinamizmusának fő forrásait. Számos szerző abból indul ki, hogy a XX. század elején a villamosság, a gépkocsi-ipar, a század végén pedig az elektronika stb. néhány évtized alatt megváltoztatta az egész világot. Rámutatnak továbbá, hogy a fejlődési „gócpontokban” a mai elméleti kutatók, gyártmány- és technológiafejlesztők, menedzserek korábban elképzelhetetlenül hatékony együttműködésben dolgoznak az új termék- (technológiai, marketing stb.) ötletek megvalósításán. A nukleáris, az info-kommunikációs ipar, a biotechnológia, a menedzsment gyakorlat új és új piaci lehetőségeket kínál. A korszerű technikák egyes „hagyományos” ágazatokban (az élelmiszer-, vagy a textiliparban) is robbanásszerű ütemben terjednek. A sikeres innovációkat nem csak a legfejlettebbek körében, vagy Finn-és Írországban és a távol-keleti kis tigriseknél, hanem Kínában és Indiában is általánosan alkalmazzák.80 Egyes – például a szétfolyó, sőt, elpazarolt fejlesztési pénzekkel kapcsolatos - tapasztalatok arra mutatnak azonban, hogy súlyos tévedés, ha a vázoltakból arra következtetünk, hogy korunkban a gyors növekedés alapvető előfeltételei a nagyarányú kutatás-fejlesztési és innovációs ráfordítások és a technikai csillogás. 81 Más szakértők határozottan állítják, hogy a gyorsan növekvő vállalatok – kiemelten: a sikeres82 kkv-k - legfontosabb jellemzőit emberi tényezőkben, kiemelten a vezetők személyiségében, s az általuk kialakított vezetés (menedzsment) tulajdonságai közt kell keresnünk (Davidsson et al. 2006 stb.). Miként I. Brightman, a Deloitte TMT csoport globális vezetője mondta az európai gazellák 2003-as listájának a közreadásakor: "Az üzleti érzék és az ambíció szerencsés ötvözete emeli ki ezeket a cégeket a tömegből". So empirikus vizsgálat tanúsítja, hogy a legtöbb sikeres kkv vezetője alkotóképességének, felkészültségének, céltudatosságának, kapcsolatteremtő és vezetői képességeinek köszönheti eredményeit. Egyes elemzések a fontos személyes adottságok mibenlétére is rávilágítanak. Az Auerswald – Bazkaya (2008) műben ismertetettek szerint például a vállalkozóknak többnyire sok mindenhez kell érteniük – bár egyetlen szakterületen sem kell kiemelkedő szakértelemmel rendelkezniük. J. Collins (2005) vizsgálatai viszont azt igazolták, 80

A változások nyomán kialakuló társadalmi formációt egyes szerzők „tudásalapú”, mások „új” gazdaságnak, ismét mások információs társadalomnak nevezik. 81 Egyes gazdaságtörténeti vizsgálódások szerint például „csak” valami új feltalálásának soha nem volt gazdasági hatása. Az újdonságoknak akkor volt kedvező gazdasági eredménye, ha széles körben alkalmazásra kerültek. Minden sikeres társadalom kreatív volt, ösztönözte a társadalmi tudásbázis bővítését is, de megteremtette az új tudás alkalmazásához szükséges intézményi, piaci stb. feltételeket is. Lásd: Mokyr (1990). 82 Emlékeztetünk rá, hogy a szakértők a vállalati siker fő mérőszámát illetően sem értenek egyet. A klasszikus álláspont a profitot tekintette irányadónak. A mai szerzők azonban – Rappaport (1986) művének megjelenése óta - inkább a vállalat (szűkebben a tulajdonosi tőke, a saját tőke) értékét, ennek a növekedését tekintik a legfontosabbnak.

68

hogy a közelmúlt legsikeresebb amerikai vezetői szerények voltak, mindent megtettek cégük sikeréért (önreklámmal viszont nem foglalkoztak). Tevékenységük során /1/ mindig előbb az embert választották ki, s csak ez után jelölték ki a fő feladatokat, /2/ a kellemetlen tényekkel is okvetlen szembenéztek, /3/ elsősorban a leginkább ígéretes képességeik hasznosítására koncentráltak (ez az ún. sündisznó elv), /4/ fegyelmet követeltek, /5/ nem az élenjáró technológiák kialakítására, hanem ezek (az ún. technológiai gyorsítók) helyes alkalmazására törekedtek. Auerswald – Bazkaya (2008) arról is szólnak, hogy a vezetőknek gyakran a fiatal kkv-k nyújtanak lehetőséget a szükséges tapasztalatok megszerzésére; az is gyakori azonban, hogy a nagy, bürokratikus cégeknél dolgozó tehetséges emberek akkor válnak vállalkozókká, ha munkaadóik nem hajlandóak elfogadni (finanszírozni) elképzeléseiket.

A szerzők szerint a vállalat jövedelemtermelő képességét, illetve értékét befolyásoló fontos kkv tulajdonság az is, hogy a cég vezetése többnyire egyetlen személynek, a tulajdonosmenedzsernek a feladata. Ennek ugyanis gyakran előnyei (de hátrányai is) vannak. Jelentős előny, hogy az egyszemélyi döntések a vállalat (a döntések) jelentős rugalmasságát teszik lehetővé, és a vezetésnek módot nyújtanak a nagyobb kockázatok vállalására (mivel nincsenek bonyolult egyeztetési kényszerek). De sokszor kedvezően alakulnak a tranzakciós költségek is, hiszen az egyszemélyi vezetés feleslegessé teszi a bonyolult adminisztrációt, sok mindennek írásban rögzítését, feldolgozását. Jelentős hátrány viszont, hogy nőnek a vállalattal kapcsolatos kockázatok (s ebből fakadóan a forrás-szerzés költségei), egyrészt azért, mert az írásbeli dokumentáció visszaszorítása lehetővé teszi a számlázás elhagyását, a dokumentumok manipulálását, például a cég-, illetve a magán-kiadások összemosását is, másrészt a vezető elvesztésével kapcsolatos veszteségek veszélye miatt is. De az is gondok forrása lehet, hogy a kkv-k vezetése – mivel a cég többnyire egy, legfeljebb néhány személy tulajdonában van, s forráshiánya miatt a tanácsadók szolgáltatásait is csak kivételesen tudja igénybe venni – gyakrabban hoz hibás döntéseket, mint a nagyok professzionális menedzsmentje (Béza és társai, 2007). Sok közlemény, például Szerb (2000) a cég erőforrás-ellátottsága és a vállalkozó(k), valamint a menedzsment képességei (azaz a belső tényezők) mellett a hatóerők közé sorolta a piac, kiemelten a versenytársak és a fogyasztók adottságait, és a gazdaságpolitikát (a külső tényezőket) is. Dodge - Robinson (1992) pedig már rég megállapították azt is, hogy a külső környezeti problémák az életciklus első felében, míg a belső problémák a későbbiek során válnak jellemzővé. Ugyanakkor a szerzők a kkv-k egy gyakran súlyos következményekkel járó hátrányára, e cégek gyenge alku-erejére is felhívják a figyelmet. E gyengeséget – a versenyt torzítva - a szállítók, a vevők, a finanszírozó bankok stb. egyaránt kihasználhatják. A gazdaságirányítás ezért a legtöbb fejlett országban hangsúlyozottan törekszik a kkv szektor védelmére. Általánosan elterjedt például valamely kisvállalati „Charta” elfogadása, és a nagyokkal elfogadtatása – valamint az e dokumentumban rögzített elvek érvényesülésének következetes ellenőrzése.

4.2.2. A magyar gazellák jellemzői A magyar szerzők, mint említettük, csak kivételesen foglalkoznak a dinamikus kkv-kkal. A Laki (1998) és a Salamonné (2006) cikkek a valószínű magyarázatra is utalnak, amikor kiemelik, hogy jelenleg kevés az olyan magyar kkv, amely a dinamikus növekedés szakaszába jutott (s még kevesebb, amely az elmélet szerinti „életút” következő fázisai felé is elmozdult). A sikereket, illetve az ezek alacsony gyakoriságát magyarázó okokról kutatásunk számos információt gyűjtött. 69

A vezető személyi adottságai A gazellák ritkaságának egyes okaira egy, a témával foglalkozó kivételes kutatás, a GKM (2007) jelentése is utal. Kiemeli, hogy általában a hazai kkv-k együttműködési készsége és innovációs kapacitása is gyenge, s nehezen férnek hozzá a finanszírozási forrásokhoz is. Egyes szektorokban méret-gazdaságossági problémák is hatnak és a technológiai lemaradás is jelentős. A gyorsan növekvő gazellák tipizálását is megkísérlő Szerb – Ulbert (2008) vizsgálat nyomán egy újabb, a kkv-k növekedését befolyásoló tényezőt is valószínűsíthetünk. E kutatás részben a cég-stratégiák különbségével magyarázta ugyanis a kkv-k eltérő növekedési ütemét: úgy találta, hogy azok a kkv-k növekedtek dinamikusan, amelyek beruházásokra, illetve innovációkra vállalkoztak, illetve találtak lehetőséget. A szakirodalom alapján is feltételezhető tehát, hogy (a nemzetközi összefüggésekhez hasonlóan) a gyorsan növekvő hazai cégek sikerét szintén jórészt a vezetők személyiségi jegyei (felkészültségük, alkotóképességük, céltudatosságuk, kapcsolatteremtő készségük és vezetői tehetségük, esetenként: ambíciói) magyarázzák - a lassabban fejlődő cégeknél viszont a dinamizmus-hiány gyakran az ambiciózus törekvések hiányával párosul. De e nézeten alapul a 100 kistigris 2008 kiadvány azon sikertippje is, amely szerint „Merjünk nagyot álmodni, és elhinni magunkról azt, hogy tudunk a világnak értékes dolgokat mutatni.” (Kőrizs, 2008, 24. oldal) A fent idézett (Collins, 2005) mű mellékleteként kiadott (Tököli, 2005) elemzés nyomán feltételezésünk „hátterét” is megvilágíthatjuk. E vizsgálódás azt tanúsítja ugyanis, hogy a hazai vezetők nézetei – és magatartás-mintái - jelentősen eltérnek a sikeres amerikai menedzserekétől. A hazai menedzserek egyetértenek ugyan azzal, hogy a J. Collins által megfogalmazott jó gyakorlat (best practice) egyik eleme, a tényekkel való szembenézés fontos, s többségi véleményük, hogy egy további elem is elfogadható: t.i. az innovációk kikísérletezésénél valóban jobb a korai követés stratégiája. Széles körük vitatja azonban a további elemeket, így azt is, hogy előbb az embereket kell kiválasztani, azután a feladatokat, igen sok képviselőjük tagadja, hogy célszerű volna egyetlen profilra specializálódni, s többnyire nem tartják fontosnak a fegyelmezettséget. E mellett legtöbbjük nem ért egyet azzal sem, hogy a jó vezető alázatos, s sokan az egyetlen célra törést sem ítélik sikeres magatartásnak. Nem felejthető viszont, hogy a megkérdezett amerikai vezetők (kiválasztásuk módszeréből következően) bizonyítottan az USA legsikeresebb menedzserei voltak – a magyar nyilatkozók esetében azonban nem volt mód a hasonló kiválasztási eljárás lehetőségeinek a követésére. Valószínűsíthető tehát, hogy a hazai nézeteket nem igazolták az amerikaiakéhoz hasonló sikerek – más szóval, hogy van összefüggés a magyar cégvezetőknek a jó vezetési gyakorlatot elutasító nézetei és vállalatuk bizonytalan pozíciói között.

Sajtó-feldolgozásunk is számos, a cégek (magas, vagy szerény) dinamizmusát a vezetés mentalitására visszavezető állítást tárt fel. Két idézet: „Egy helyi ingatlanforgalmazónak köszönhető, hogy Kecskeméten megfelelő helyszín adódott a Daimler autógyárának, amely a földtulajdonosoktól a tanárokig és a beszállítókig máris sokak fantáziáját megmozgatta.” HVG, 2008. jún. 26

70

„Talán furcsán hangzik, de többnyire a cégvezetők akadályozzák saját magukat. … A tulajdonos-cégvezető maga irányítja, szervezi a cégének a teljes munkafolyamatát, értékesítését, adminisztrációját. Mindezt úgy, hogy közben szusszanni, felpillantani sincs ideje. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a vezetőt magukkal sodorják az események. Miközben a napi problémákkal foglalkozik, észre sem veszi, milyen alattomos örvények húzzák cégével együtt lefelé. Kidolgozza a lelkét is, mindent megtesz, amit emberileg lehetséges, de a szekér mégis egyre jobban döcög. Miben keresi hát a probléma okát? A rajta kívül álló körülményekben.” Napi Gazdaság, 2008. dec. 3. Empirikus kutatásunk eredményeiből szintén arra következtethetünk, hogy valóban a vezetés tulajdonságai adják a dinamikus magyar kkv-k legfontosabb soft jellemzőit.83 Az interjúk során különösen gazdag és meggyőző tájékoztatást kaptunk arról, hogy a sikeres magyar cégeknél miként váltak a vezetői képességek és ambíciók a növekedés hazai fő forrásaivá. A gyors növekedés magyarázatai közt a válaszadók szinte minden cégnél kiemelték a vezető érdemeit (a profil szerencsés kiválasztását, a termékek piacképességét, a jó stratégiát, a cég piaci rugalmasságát stb.) – illetve a részben ugyancsak a vezetést dicsérő versenyképes kollektívát és jó munkahelyi légkört. Úgy véljük, ez a tapasztalat nagyon sok súlyos gondokkal küzdő, de a vezetés (és a munkahelyi légkör) minőségére nem sokat adó magyar cég számára jelenthet világos iránymutatást. A konkrétan elhangzottakat a következő idézetekkel szemléltetjük: „2000-ben egy mezőgazdasági cég hívta a ’főnököt’, hogy segítsen fellendíteni kereskedelmi tevékenységüket. A ’főnök’ elfogadta az ajánlatot, s sikeres tárgyalásokat folytatott több multival, majd ezek eredményeképpen hamar beindult az üzlet. A cég azonban néhány évvel később úgy döntött, értékesíti ezt az üzletágat. A ’főnök’ azonnal lecsapott a lehetőségre, mivel valósággal sajátjának érezte. Innen, 2003-tól datálódik sikertörténetünk. A fejlődés ugyanis folytatódott, két év alatt megdupláztuk a forgalmunkat.” Ügyvezető igazgató „Sajátos szolgáltatásunknak elengedhetetlen előfeltétele a vevők bizalma, ami a mindennapi kapcsolatok során alakul ki.” Ügyvezető „Csak hosszú távon érdemes vállalkozásban gondolkodni. Ha valaki hisz valamiben, akkor azt végig lehet vinni - feltéve, hogy a megvalósítás tisztességes. A partnerek és munkavállalók számára ugyanis a megbízhatóság és a családias légkör is kiemelten fontos.” Igazgató Vezetési technikák A hatékony vezetési módszerek a sajtóban is gyakran szerepelnek a siker feltételének. Tipikus (bár talán reklám-ízű) állásfoglalás például a következő:

„A modern cégvezető nem elégszik meg a könyvelője által készített, számviteli logikájú kimutatásokkal, hanem maga akarja monitorozni a cégénél zajló folyamatokat. … El kell döntenie: vagy komolyabb megoldásra cseréli a korábbi, az egyszerűbb üzleti funkciókat még úgy-ahogy ellátó ügyviteli rendszert, vagy vállalja a lemaradás kockázatát.” HVG, 2007 okt. 17.

83

Megállapításunk összecseng az NFGM (2008) Jelentésben ismertetett felmérés azon eredményével, amely szerint a válaszadó cégek „versenyelőnyükként a leggyakrabban a rugalmasságot, a jó vevői kapcsolatokat emelték ki. … Ezek inkább személyes, mint technikai elemek.” (174. oldal).

71

A vállalati felmérésünk során kapott válaszok szerint84 a gazellák és a többiek között valóban említésre méltó eltérések alakultak ki egyes korszerű cégvezetési módszerek elterjedtsége terén is. Többféle vezetői stílus is eredményesnek bizonyult. A vevők elégedettségének a vizsgálata ugyan (legalább is a kapott ön-értékelések szerint) egyaránt magas gyakoriságú mind a gyorsan fejlődő cégeknél, mind az „egyéb” csoportban, tudatos jövőkép-alkotásról azonban az előzők valamivel gyakrabban informáltak, mint az utóbbiak stb. Adott vezetési módszer alkalmazásáról tájékoztató cégek gyakorisága (%) Módszerek A vevők elégedettség mérés Küldetés megfogalmazása Stratégia írásban rögzítése

Gyorsan növők 72 67 48

Egyéb 72 62 45

Összes cég 72 65 46

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

Interjúink a vázoltaknál kissé borúsabb képet adtak. Valamennyi interjúadónk a vezetés jó teljesítményét ítélte az elmúlt években elért siker egyik fő magyarázó tényezőjének. Különösen jól felkészült vezetőket elsősorban a high-tech ágakban ismerhettünk meg, akik a profi módon készült üzleti terveket és pályázatokat, a felkészült HR menedzsmentet, a kifinomult marketinget, minőségbiztosítást, illetve kontrollingot nevezték meg az eredményeiket magyarázó eszközökként. A korszerű menedzsment technikák fontosságát a nemzetközi szakirodalom is kiemeli. Az elmúlt évtizedek legnagyobb innovációinak többsége ugyanis nem műszaki, hanem menedzsment innováció volt. A világhírű specialista, P. Drucker például így ír: „Technológiailag nem sok újdonság volt abban a felismerésben, hogy a kamiontestet le lehet emelni a kerekekről és így felvinni a szállítóhajóra. A konténer-innováció nem is a technológiából fakad, hanem abból az újszerű szemléletmódból, amely a szállítóhajót árurakodó eszköznek, nem pedig hajónak tekinti – következésképp a kikötőben töltött időt minél inkább lerövidíti. Mégis, ez a „vacak” újítás megnégyszerezte az óceánjáró szállítóhajók forgalmát. … E nélkül bizonyára nem jöhetett volna létre a világkereskedelem hihetetlen mértékű növekedése az utóbbi negyven évben …” (1985, 39-40. oldal).

Ugyanakkor egyes további interjú-válaszok igen éles megvilágításba helyezték gazelláink egyes sajátos, olykor kifejezetten „nemzeti” árnyoldalait is. Például a megkérdezett vezetők mintegy fele nyilatkozott elégedetten vezetési módszereiről – egyesek annak ellenére is, hogy azt is közölték: az elmúlt években cégüknél nem korszerűsítették az irányítást (s nem ismerik a menedzsment szakirodalom e tárgyú ajánlásait85). Az utóbbi cégek álláspontját aligha ítélhetjük a cég versenyképességét javító tényezőnek. A vezetők másik fele ugyanis (jól látva a növekvő cég irányításának szaporodó nehézségeit) menedzsment módszereik jelentős korszerűsítését ítélte szükségesnek például a marketing, a döntés-előkészítés, az emberi erőforrás hasznosítás, a kontrolling területén. Két, a 2. fejezetben már bemutatottakat kiegészítő példa az utóbbi információkra:

.84 Az elemzésben többször utalunk arra, hogy információink ön-értékelések. Az a benyomásunk ugyanis, hogy a kapott kép kissé rózsaszínű – s a gazellák, illetve a többiek közti különbségek is nagyobbak, mint ami a közlések alapján felrajzolható. 85 A korszerű menedzsment módszerek ismeretének hiányát széles körben az magyarázza, hogy a hazai gazellákat vitathatatlanul sikerrel irányító vezetők többsége - bár nagy tapasztalatokkal rendelkezik, s többnyire jogosan büszke alkalmazott módszereire, de – nem rendelkezik (korszerű) közgazdasági tudást adó végzettséggel.

72

„Néhány éve gondolkozunk azon, hogy a cég vezetését egy olyan közgazdász kezébe kellene adnunk, aki rendelkezik a megfelelő vezetési ismeretekkel.” Ügyvezető A vezetésnek több alkalommal kellene nemzetközi pályázatokon indulnia. Ügyvezető Egy további, fekete-gazdasági háttere miatt kiemelésre érdemesnek ítélt tájékoztatás a következő: Az üzlet akkor vált nyereségessé, amikor az alkalmazottak létszáma lecsökkent - s a tevékenységet alvállalkozói szerződésekkel folytatták. Ügyvezető A munkatársak felkészültsége Sajtó-információk is mind a humán erőforrás, mind a jó munkahelyi légkör fontosságát hangsúlyozták.

„A megfelelő alkalmazottakat meg kell találni ahhoz, hogy egy kis- és középvállalat sikeressé váljon - állították csaknem egyöntetűen a Népszabadság által megkérdezett igencsak jól teljesítő kkv-k vezetői.” Népszabadság, 2007. okt. 23. „Öt év alatt … a digitális világ bölcsőjénél, Amerikában csodákat lehet elérni azzal, ha leépítik az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, a munkatársak elfelejtik a címeket, a beosztásokat, és keresztnéven szólítják egymást.” Népszabadság, 2008. máj. 15. Felmérésünk során ugyancsak némi különbség alakult ki a gyorsan, illetve lassabban fejlődő cégek közt a rendelkezésre álló humán erőforrás minőségére vonatkozó értékelésekben is. A gazellák dolgozói valamivel jobb átlagos „osztályzatokat” értek el, mint az egyéb cégek. Az eltéréseknek kétféle magyarázatát is adhatjuk. A jobb megítélés esetenként azt jelentheti, hogy gazelláknál dolgozók képességei, tudása valóban átlag feletti színvonalúak – de máskor azt, hogy e cégeknél a vezetők jobban megbecsülik munkatársaikat, kedvezőbben értékelik kompetenciáikat, mint az „egyéb” csoportban (s valószínű, hogy gyakran mindkét jelenség hat). A dolgozók tulajdonságait értékelő osztályzatok átlagai (1: elégtelen - 5: kitűnő) Gyorsan növők Egyéb Összes cég

Alkalmazkodóképesség 3,9 3,8 3,9

Szakismeret 4,0 3,8 3,9

Nyelvtudás 2,4 2,1 2,3

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

Interjúadóink is szinte kivétel nélkül azt hangsúlyozták, hogy becsületes, a vevők igényeit elfogadó és alkalmazkodni képes munkatársaik nélkül nem lehettek volna eredményesek. Ugyanakkor a vállalati gondok egyes okaira utal, hogy válaszadóink szerint a munkaerőpiacon a cégek kétharmada nem talál a szükségleteinek megfelelő készségekkel és tudással rendelkező munkaerőt. Okként olykor inkább a hazai „munkamorál”, máskor a nyelvtudás, illetve a szakoktatás hiánya, vagy gyengesége került megjelölésre.

73

Innováció Az előző fejezetben e témáról elmondottakat követően talán nem is meglepő, hogy a gazellák és a többiek közötti leghatározottabb különbség a cégek innovációs gyakorlatában volt felfedezhető. Az innovációkat a sajtó is a siker kulcs-tényezőiként kezeli. Tipikus állásfoglalás a következő:

„A kutatásfejlesztési műhelyek és az innovatív vállalatok frigyéből eladható termékeknek kell születniük. … Egy modern ’juhásznak’ manapság éppúgy értenie kell a molekuláris biológiához, mint a paramedicinális kutatásokhoz, különben rövid időn belül arra ébredhet, hogy már megint olcsóbban adják a kefirt a versenytársak. Ezért aztán a Bakonszegi Awassi Zrt. árbevételének mintegy 10 százalékát, évi 100-150 millió forintot költ kutatásra” HVG, 2007. márc. 21. A gyorsan növekvők vezetői felmérésünk során is a többieknél lényegesen gyakrabban tájékoztattak arról, hogy (2000, illetve az alapítás óta, ha ez volt a későbbi dátum) termék-, technológiai, szervezési vagy marketing innovációkra vállalkoztak. Úgy tűnik, hogy a magyar gazdaságban is a vezetők korszerűsítési hajlandósága a gazellák gyors növekedését lehetővé tevő egyik lényeges (sőt, gyakran a legfontosabb) tényező. Egyes innováció-típusok megvalósításáról informáló cégek gyakorisága (százalék) Innovációk terepe Termékek Technológiák Szervezés Marketing Legalább egy innováció

Gyorsan növők Egyéb Összes cég 34 25 29 43 31 37 47 29 37 39 30 35 65 45 55

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

Az innovációk dinamizáló hatására vonatkozó megállapításunkat támasztja alá, hogy a tárgykörben a gazellák, illetve az egyéb vállalatok ön-értékelései közti különbségek nem csak az innovációk gyakorisága, hanem az azokat jellemző újdonság foka terén is jelentősek. A gazellák által megvalósított innovációk között markánsan több olyan volt, ami nem csupán a vállalatnál, hanem a piacon is újdonságnak minősült, mint a lassabb társaik újításai körében. Különböző újdonság-fokú innovációkat megvalósítását jelző cégek gyakorisága (%) Újdonság foka Világújdonság A hazai piacon új Csak a vállalatnál új

Termék-innováció Gazellák Egyéb Összes cég 3 4 3 15 7 11 17 14 15

Technológiai innováció Gazellák Egyéb Összes cég 3 1 2 12 7 9 29 23 26

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

Ugyanakkor az innováció kérdésében kapott e válaszokat különösen optimistáknak véljük. A táblázat adatai aligha egyeztethetők ugyanis össze a hazai innovációk szerény számára rávilágító statisztikákkal, a korábbi vizsgálatok hasonló következtetésekre vezető eredményeivel és az előző fejezetben adott innovációs elemzés megállapításaival. Véleményünk alátámasztására ezúttal Szerb – Ulbert (2008) alábbi megállapítását idézzük: „A különböző innovációk és innovációs tevékenységek tekintetében a (vizsgált) cégek több mint kétharmada semmit sem csinált a 2003-2006-os időszakban” (219. oldal). Mivel nem 74

feltételezhető azonban, hogy az innovációkról a gazellák rózsaszínűbb képet festenek, mint a többiek, az interjúadók információinak „jóindulatú” jellege nem gyengíti a korszerűsítési törekvéseknek a gyors fejlődést elősegítő szerepével kapcsolatos fenti következtetés érvényét.

Az előzők során közöltekkel részben összecsengnek, részben ellentétesek az interjúink során az innovációkról kapott információk. Hiszen nyilván örömteli, hogy a közelmúltban a gazellák döntő többsége vezetett be innovációkat, a fejlesztési erőfeszítéseket legtöbbször a piac is visszaigazolta, sőt a korszerűsítés gyakran volt a cég sikereinek a kovácsa. Távolról sem megnyugtató azonban, hogy a megvalósult innovációk az esetek többségében „csak” „a vállalatnál új” termékek bevezetését jelentették, a nemzetgazdaság sok profilban nem különösebben gazdag termék-palettájára se hoztak új színt, s nem párosultak széles körben elavuló technológiáink megújulásával sem. Van némi eltérés a különböző dinamikájú cég-csoportok válaszai közt abban is, ahogy a cégek vezetői a termék-ötleteket feltárják. A kapott tájékoztatás szerint a gazellák 29%-ának, a többi cég 23%-ának munkatársai vesznek részt szakmai konferenciákon (törekszenek ezzel is az élethosszig tanulásra). Az előbbiek 22%-ának, az utóbbiak 20%-ának vannak jelentős innovációs segítséget nyújtó (tudást közvetítő) kapcsolatai egyetemekkel, kutató intézményekkel. Bár a hazai kkv-k többsége a szféra minden csoportjában leginkább a saját kútfőből merít (s gyakran nem is figyel az egyéb forrásokból megszerezhető információkra), a gazellák közül mégis kissé többen költenek pénzt a tudás megvásárlására, mint a többiek. A termék-ötletek megszerzésének adott módját jelző cégek részaránya (%) Cégen belül alakultak ki Pénz nélkül megszerezhető volt Vették

Gyorsan növők Egyéb Összes cég 22 18 20 7 5 6 6 1 3

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

Kutatás-fejlesztés A kifejtettek után nem meglepő, hogy a válaszadók szerint a gazellák árbevételük némileg nagyobb hányadát költik innovációkra, mint a többi cég. Érdekes, hogy hasonló különbségről a K+F kiadások terén nem kaptunk információkat. Ugyanakkor mindkét téren figyelemre méltó az átlagos ráfordítás bevallottan is szerény szintje (ami nem általános: volt gazella, ahol a vizsgált időszakban a válaszadó szerint az árbevétel nagyságával összevethető összegeket költöttek innovációkra, illetve az árbevétel felét K+F-re, s az egyéb cégeknél is kaptunk tájékoztatást kifejezetten K+F- és innováció-orientált törekvésekről). Kutatás-fejlesztési és innovációs ráfordítások az árbevétel százalékában (Súlyozott átlagok) Gyorsan növők Egyéb Összes cég

K+F ráfordítások 1,5 1,6 1,5

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

75

Innovációk költségei 5,4 4,8 5,2

Egyéb tényezők A piaci gondok következményeként az ’egyéb’ cégek vezetése kissé gyakrabban vállalkozhatott profilbővítésre, mint a többieké. Profil-szűkítéseket (sokszor feltehetően kényszerből) szintén inkább a stagnáló-visszafejlesztők csoportja hajtott végre. Profilváltoztatást végrehajtó cégek száma Változtatások Profilbővítés Profilcsökkentés száma Egyéb Gyorsan növők Összesen Egyéb Gyorsan növők Összesen 1 9 6 15 8 5 13 2 2 6 8 5 2 7 3 6 1 7 4 0 3 3 3 2 5 5-10 3 4 7 2 1 3 11-25 4 1 5 1 0 1 50-60 1 1 2 Összesen 25 22 47 19 10 29 Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

Az egyéb törekvésekben is vannak különbségek. A megkérdezett vállalatok bő harmada hozott létre például alapítása óta új telephelyet, leányvállalatot; a gazellák jóval gyakrabban, mint egyéb vállalatok. Leánycéget, telephelyet alapított válaszadók száma

35 30 25 20 15 10 5 0 1

2

3

4

5

6

7

8

10

gyorsan növő

11

12

15

20

25

30

40

egyéb

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

De a gyorsan növekvő, illetve az egyéb cégeknél választ adók eltérő képet festettek a vezetés „kapcsolati tőkéjének” jellegéről, konkrétan piaci kapcsolataik (vevőik) típusairól is A tájékoztatások szerint a gazellák árbevételének nagyobb hányada származott a vállalati szférától (beszállításból), mint másutt, az állami, illetve a magánszemély ügyfelek keresletének a súlya viszont a többi vállalatnál volt jelentősebb. A válaszok szórása azonban mindenütt nagy. A legtöbb cég egyáltalán nem informált állami vevőkről, s csak alig néhányan jeleztek jelentős arányokat. Az üzleti és a magán vevők aránya viszont a két szélső érték – a 0 és a 100% - körül tömörült. Vizsgálatunk is azt a nézetet támasztja alá tehát, hogy 76

a magyar gazdaságban leggyakrabban az üzleti szféra kereslete teremt módot a kkv-k gyors növekedésére. Az árbevétel megoszlása a vevők típusai szerint (súlyozott átlag, százalék) A vevők Állami intézmények Vállalatok Magánszemélyek Összesen

Gyorsan növők 11 61 28 100

Egyéb 13 55 33 100

Összes cég 12 58 31 100

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

Sokhelyütt a finanszírozás sem problémamentes. A vizsgált cégek nagyobbik felében minden tőke az alapítóké, esetenként kisebb-nagyobb családi, vagy alkalmazotti tőkerészesedés is kialakult, az üzleti angyaltól, vagy külföldről származó tőke viszont már kivételes. Ennek ellenére a válaszadók többsége elegendőnek ítéli a cég tőke-ellátottságát még a viszonylag visszafogott fejlesztési törekvések megvalósításához. A tőke-kiegészítést célszerűnek ítélők (az általánosan elterjedt hazai véleményekkel összhangban) valamennyien a hitel hiányát bírálták – s úgy tűnt, nincsenek is tisztában azzal, hogy a kkv-k kiegészítő finanszírozására elsősorban a magvető, illetve kockázati tőke hivatott. 4.3.

A kkv-k jövőbeli perspektívái

A fejlett országokban az új cégeket alapító vállalkozók általában optimisták (hiszen éppen azért vállalkoztak, mert úgy vélték, hogy erre kedvező piaci lehetőségek vannak). Ha pedig a piaci visszajelzések is kedvezőek, a következő időszakokban is bizakodnak a sikerben. A Deloitte TMT Technology Fast 500 listáján szereplő vállalatok ügyvezetői körében elvégzett 2008-as felmérés szerint a gazdaságba vetett bizalom az egyre nyugtalanabb gazdasági környezet ellenére erős. A vezérigazgatók 58 százaléka volt "tökéletesen" vagy "nagyon" biztos abban, hogy képesek lesznek az elkövetkező két évben is fenntartani az előző évek magas növekedési ütemét.

Vállalati felmérésünk szerint viszont csak a magyar kkv-k mintegy egyharmadának a vezetője reméli azt, hogy vállalata jövője kedvezően alakul. A gazellák azonban egyértelműen a többieknél gyakrabban ítélték meg derűlátóan piaci lehetőségeiket: az előbbieknek 36, az utóbbiaknak 33%-a vélte úgy, hogy a következő években cége árbevétele növelhető (az átlag 34%). E gyakoriságok a jelenlegi válságos időszakban viszonylag magas, sőt, az előző évekénél is magasabb86 értékek, különösen mivel a piac általános trendjeiről csak a megkérdezettek sokkal kisebb hányada adott kedvező előrejelzést (azaz: viszonylag sokan bíztak abban, hogy az általános válság se rendíti meg cégük pozícióit).

86

Tíz évek még a vállalatok 20%-a, s 2007-ben viszont csak 12%-a ítélte úgy, hogy kilátásai kedvezőek (NFGM, 2008, 173. oldal).

77

A cégek megoszlása a várt piaci trend típusai szerint (%) A piac várt trendje szűkülés stagnálás bővülés is lehet Összesen

Gyorsan növők 43 36 21 100

Egyéb 50 37 13 100

Összes cég 47 36 17 100

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés A perspektívák megítélése természetesen különböző volt ágazatok szerint. Se az optimisták, se a pesszimisták tábora nem okozott azonban meglepetéseket: a jelenlegi válság hatásai miatt a piac jövőbeli szűkülésétől még a gazellák körében is igen sok válaszadó tartott az építőiparban és az ingatlanforgalmazásban (kb. 60%), illetve a vendéglátás területén (100%). Az értékesítési lehetőségek bővülését viszont a legnagyobb arányban a vegyipar és a gazdaságsegítő szolgáltatások (40%), valamint a távközlés (50%) interjúadói remélték. Jellegzetes továbbá a mezőgazdasági válaszadók egyharmadának borús, másik egyharmadának kifejezetten rózsaszínű jövőképe is.

Felmérésünk viszonylag derűs jövőképének a kialakulásához az is hozzájárult, hogy az interjúadók problémamentesnek várták cégüknél a gyors növekedéshez szükséges erőforrások megszerzését. • A munkaerő-ellátottságra vonatkozó várakozások széles körben viszonylag kedvezőek. Némileg rontja ugyan a képet, hogy a megfelelő szakmunkások toborzását a feltehetően az átlagosnál magasabb elvárásokat támasztó gazellák a többieknél gyakrabban ítélték esetenként kihívó feladatnak - de megnyugtató, hogy lehetetlennek (annak ellenére, hogy gyakran hallani e téren súlyos gondokról) mindkét csoportban csak a megkérdezetteknek tíz-egynéhány százaléka vélte.87 A válaszolók megoszlása a szükséges szakmunkás-kapacitás megszerzésére vonatkozó várakozások típusai szerint (%) A szakmunkások felvétele Gyorsan növők problémamentes 64 olykor nehéz 21 lehetetlen 15 Összesen 100

Egyéb 72 14 14 100

Összesen 68 18 15 100

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

•

Sok megkérdezett előteremthetőknek látta a finanszírozási forrásokat is. A nem ritkán derűs jövőképek ellenére a megkérdezettek széles köre számolt be azonban a növekedésüket erőteljesen fékező közvetlen („belső”) gazdálkodási gondokról is. A jelen pénzügyi válságát figyelembe véve nem is meglepő talán, hogy a legtöbb válaszadó (mindkét csoportban kb. a felük) a tőke-szerzés nehézségeit ítélte fő gondjának88 - s a magyar tőke-piacra igen jellemző módon e probléma hangsúlyos jelentkezését azonos arányban várták a gyorsan fejlődők, mint a többiek. Ugyancsak sokan számítottak a gazdálkodási kockázatok kedvezőtlen következményeire. E

87

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a szakmunkás-felvételt lehetetlennek jelzők körét nem befolyásolja a válaszadó gazellák piaci (konjunkturális) helyzete: csaknem azonos hányadban vannak a szűkülő, a stagnáló és a bővülő piacú cégek közt. Ez arra mutat, hogy a munkaerő-hiány egyes szakmákban (például a fém- és gépipari szakmacsoportokban, Napi Gazdaság, 2007. szept. 27) már a fejlődés alapvető gátjává vált. 88 Az évtized eddigi időszakában e gondot „csak” a kkv-k harmada jelezte súlyos gondnak. Lásd például Szerb L. -Rappai G cikkét a (Szerb, 2005) kötetben, valamint az NFGM (2008) Jelentést (175. oldal).

78

tényező súlyának az értékelésében azonban jelentős különbségek mutatkoztak a két csoportnál: az „egyéb” cégeknek a gazellákénál jóval nagyobb hányada prognosztizálta ezeket (feltehetően jórészt kedvezőtlenebb piaci várakozásaik hatására) fejlődésük fő akadályának. De, bár nincs információnk a hiányolt tudás jellegéről, figyelemre méltónak, változások megindulását jelzőknek véljük a hozzáértő alkalmazottak megszerzési nehézségeit hangsúlyozó megjegyzéseket is (a 2007-es elemzés ugyanis még a következőt rögzítette: „A válaszolók többsége nem érzi szükségét annak, hogy szervezett formában üzleti, vállalkozási ismereteket tanuljon.” - NFGM, 2008, 177. oldal). A növekedést fékező adott tényezőt a legfontosabbnak ítélő (ötösre értékelő) válaszadók száma Tőkeszerzés Gazdálkodási kockázatok Alkalmazottak Infrastruktúra Maketing Műszaki problémák 0 gyorsan növő

10

20

30

40

50 egyéb

60

70

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

Nyomatékosan fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra is, hogy összességében válaszadóink a gazdálkodási kockázatokat minősítették a növekedésüket fenyegető legnagyobb súlyú belső veszélyforrásnak (annak ellenére is, hogy a tényező a kérdőív utolsó válaszlehetőségeként szerepelt).89 A növekedést fékező tényezők jelentőségének átlagos osztályzatai* Gyorsan növők Egyéb Összes cég A tőkeszerzés nehézségei 3,0 2,9 2,9 A hozzáértő alkalmazottak megszerzésének nehézségei 2,3 2,1 2,2 Az infrastruktúra gyengesége 2,2 2,1 2,1 Műszaki problémák 2,0 2,0 2,0 Marketing gondok 2,2 2,3 2,2 A gazdálkodás kockázatai 3,2 3,3 3,2 *5 a felsoroltak közül a legfontosabb tényező, 4 fontos 3 van hatása 2 jelentéktelen hatású 1 nincs hatása. Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés Természetesen a növekedést fékező tényezők ágazati eltérései – jelentős részben a szakmák eltérő igényei miatt, de nem csak ezért - szintén nagyok. A tőkeszerzés nehézségeit leggyakrabban a magas tőkeigényű 89

A korábbi évek vizsgálatai során a cégek szintén igen súlyosnak minősítették a gondok e típusát, konkrétan a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlanságát (NFGM, 2007, 175, oldal).

79

ágakban (például a mezőgazdaságban, a távközlésben) dolgozók minősítették súlyosaknak. A munkaerőkínálat hiányos szaktudását a vendéglátóiparban (!) és a fémfeldolgozásban ítélték a leginkább problematikusnak. Fontos jelzés a mezőgazdasági válaszadók jelzése az ág marketing-gondjairól. Végül akár természetesnek is vehetjük, hogy a gazdálkodás kockázatait a mezőgazdaság és az élelmiszeripar az átlagosnál is nagyobbaknak ítélte – az azonban mindenképp meglepetés, hogy a távközlési válaszolók még az élelmiszer-gazdaságiaknál is nyugtalanítóbbaknak mondták.

A kutatásnak érdekes (a témakörben gyakori feltételezéseket alátámasztó) további tapasztalata, hogy a cég növekedése esetén felmerülő vezetési gondoktól viszonylag sok kkv – s a lassan, vagy nem növekvőknek a gazellákénál nagyobb hányada - tart. Jellegzetes, hogy a lehetséges problémák forrásának mindkét vállalati típusban a legtöbben (de a gazellák a többieknél ritkábban) a bővülő kollektíva nehézkes ösztönzését látták. Ugyancsak a gazellákénál több „egyéb” cég vezetői számítottak nehézségekre a növekedéshez szükségessé váló új (s megbízható) szállítók megszerzése terén. A növekedés nyomán vezetési gond jelentkezésétől tartó megkérdezettek hányada (%) Gyorsan növők Egyéb Összes cég A vezetési gond a növekvő számú vevővel való nehéz kapcsolattartás a munkatársak nehezebb ösztönzése a növekvő számú tulajdonos érdekeinek egyeztetése a megbízható új szállítók megszerzése Legalább a gondok egyikétől tart

5 6 5 5 15

7 10 4 10 20

6 8 5 7 17

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

Sajtó-feldolgozásunk egy nyugtalanító kiegészítést is ajánl a várható gondok listájához. Tipikusnak találta ugyanis az alábbi, a kkv vezetők jelentős hányadának felkészültségét megkérdőjelező vélekedést: „Kicsi az esélye annak, hogy a kecskeméti Mercedes-üzem 2012-es beindulása után az első öt évben számottevő legyen a magyar kis- vagy középvállalatok által gyártott, beszerelt alkatrészek aránya. … A régióban várt 10-15 ezer fős beszállítói munkahely csak akkor valósulhat meg, ha a magyar kis- és közepes vállalatok vezetőinek szemlélete gyökeresen megváltozik.” - vélte a nyilatkozó klaszter-tanácsadó (Magyar Nemzet, 2008. június 5). Élesen hangsúlyoznunk kell viszont, hogy a válaszadók a növekedést visszafogó külső tényezők fékező hatását a belsőkénél lényegesen nagyobbaknak ítélték. A leggyakoribb gond megjelölése meglepően egységes.90 Megerősítést nyert a GKI hagyományos vállalati magatartás-vizsgálatainak az a tapasztalata, amely szerint ma a hazai kkv-k legszélesebb köre számára a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága jelenti a növekedés fő akadályát.91 A tényező meglepő módon (s annak ellenére, hogy szintén a kérdőív utolsó válaszlehetőségeként szerepelt) ez úttal még az elvonások mindenkor élesen bírált mértékénél is magasabb osztályzatokat kapott. De a szabályozás kereteiben kötelezően előírt adminisztráció terhe is határozottabb bírálatok tárgya volt, mint az üzleti partnerekkel kapcsolatos bármely probléma. 90

Makra és társai úgy kommentálták ezt a most bemutatásra kerülőhöz hasonló felmérést ismertető (2007) művükben, hogy a megjelölt akadályok „ugyanazok, amelyekre az összes magyar vállalat panaszkodni szokott” (210. oldal). 91 A kiszámíthatatlan gazdaságpolitikának a gazdasági előrejelzések megbízhatóságára gyakorolt hatásáról lásd például a Papanek (2009) cikket.

80

A növekedést fékező külső tényezők hatóerejének átlag-osztályzatai* gyorsan növő 3,2 2,3 2,1 2,0 3,1 3,6 4,2

Adminisztrációs terhek A vevők konzervativizmusa A beszállítók gyengesége Az üzleti szolgáltatások gyengesége Tisztességtelen verseny Túlzott elvonások A gazdaságpolitika kiszámítatlansága

egyéb 3,4 2,2 2,1 2,0 3,2 3,8 4,3

Összesen 3,3 2,3 2,1 2,0 3,1 3,7 4,3

* 5 a felsoroltak közül a legfontosabb tényező, 4 fontos 3 van hatása 2 jelentéktelen hatású 1 nincs hatása Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

A növekedés legfontosabbnak (ötösre) minősített külső fékjét illető állásfoglalások talán az átlagos osztályzatok számánál is világosabban szemléltetik a válaszadók nézeteinek a lényegét. S úgy véljük, hogy a vélemények érvényét különösebb magyarázat nélkül kiterjeszthetjük a már működő vállalatok körén túlra is: t.i. valószínűsíthetjük, hogy a szabályozás kiszámíthatatlansága, a túladóztatás és a bürokrácia, amelyek a cégvezetők szerint leginkább fogják vissza a kkv-k növekedését, egyben a visszafogott hazai vállalkozási kedv, illetve a viszonylag szerény számú vállalat-alapítás fő okainak is tekinthetők. A növekedést fékező adott tényezőt a legfontosabbnak ítélő válaszadók száma A gazdaságpolitika kiszámíthatalanasága Túlzott elvonások Adminisztrációs terhek Tiszességtelen verseny A vevők konzervativizmusa A beszállítók gyengesége Az üzleti szolgáltatások gyengesége 0 gyorsan növő

50

100

150 egyéb

200

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

Mindezek pedig arra is utalnak, hogy a magyar kkv-k jelentős hányadának, s különösen a hazai gazelláknak a jelenlegi válság ellenére van esélyük a sikerre. A szféra jövője nem csekély mértékben attól függ azonban, hogy sikerül-e gazdaságpolitikánkat vállalkozásbaráttá tenni, úgy alakítani, hogy a vállalatokat és vezetőiket a növekedésre ösztönözze (olykor erre kényszerítse).

81

Az interjúk tapasztalatai megerősítik e következtetést. A válaszolók ugyanis kevés kivétellel további gyors növekedési szándékaikról tájékoztattak. Mintegy kétharmaduk vélte úgy, hogy cégük piacai még a válság idején is bővíthetők (minden ötödik válaszoló elsősorban a kivitel növelésére látott lehetőséget). A jelentős dinamizmus megőrzéséhez azonban egyes profilokban fejlesztéseket és beruházásokat is, s széles körben marketing erőfeszítéseket is szükségeseknek ítéltek. A leginkább ambiciózus jövőképek jellegzetes példája a következő:92 „A következő években is kívánatos volna, ha a cég növekedése az előző években elérthez hasonló ütemű lenne. Ilyen tervünk ma nincs. Abban az esetben azonban belevágnánk egy új üzletbe, ha lenne esélye abból … nyereséget elérni. … Profilbővítés esetén a több mint 1000 fős cég-méret is elképzelhető, a kipróbált, több éve nálunk dolgozó alkalmazottak lehetőséget adnak e dinamizmusra. A következő évek növekedésének fő feltételei egyrészt az iparág stabilizációja, másrészt a külföldi terjeszkedés lehetőségei. Jelenleg inkább belföldön forgalmazunk hazai, illetve import termékeket.” Ügyvezető igazgató Az idézettek értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül azonban egyes (különösen az reménybeli exporttal kapcsolatos) várakozások szerény megalapozottsága sem. Ez már a fenti idézetben is érzékelhető, de két további példával is szemléltető. „A következő években is az elmúlt évekhez hasonló ütemű, évi 30%-os növekedésre törekszünk. Az is elképzelhető, hogy 1000 főnél több alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalattá fejlődünk. Ehhez azonban mindenképpen szükséges, hogy a következő 10-15 évben – többek között a nyelvi korlátokat is áttörve - meghódítsuk a spanyol, német, vagy akár kínai piacokat.” Elnök-vezérigazgató 2009-ig nem volt exportunk. Idén a szlovák piacon szeretnénk megvetni a lábunkat, erre az euró nyújtotta biztonság miatt is szükségünk van. Előreláthatólag a 2009-es forgalom 10-20 százaléka származik majd exportból, s siker esetén ez 2010-re elérheti a 30%-ot is. Ügyvezető Mindenképp elgondolkodtató továbbá az is, hogy a válaszolók nagy többsége teljességgel elképzelhetetlennek ítéli cége nagyvállalattá válását. A leggyakoribb – számos szektor képviselői által hangoztatott – indok ugyanis az, hogy „profilunkban ez nem megy”, de elhangzottak a piaci korlátokra vonatkozó magyarázatok, illetve a már említett, a kialakuló nagyvállalat irányítása terén várható nehézségekkel kapcsolatos megjegyzések is. A profilbővítés azonban minden vállalatnál követhető stratégia, úgy véljük tehát, hogy eredményünk elsősorban a hazai kkv-k erőteljesen visszafogott növekedési ambícióival kapcsolatos, széles körben elterjedt nézetek helyességére utal. Mivel a magyar gazellák jelzett „óvatossága” súlyos nemzetgazdasági következményekkel jár, erőteljesen fogja vissza a gazdaság egészének a növekedését, igen fontosnak véltük e szemléletmód indokainak az elemzését is. S úgy találtuk, hogy a kkv-k „önkorlátozása” távolról sem csak a vezetők szerény irányítási készségeivel indokolható. Egyrészt nem felejthető a vezetési szakirodalom azon egységes - minden vezetőképzésnek kiinduló pontját képező - álláspontja sem, amely szerint az irányítás módszerei tanulással és gyakorlással jól elsajátíthatók (azaz: mivel a nagyobb cég vezetésével kapcsolatos tudnivalók is megtanulhatók lennének, a készségek hiányával kapcsolatos magyarázatok eleve megkérdőjelezhetők). Másrészt az interjúk egyes további információi is arra mutatnak, hogy 92

Emlékeztetünk rá, hogy kérdőívünkben a nagyvállalattá válás lehetőségével kapcsolatosan a következő kérdést tettük fel: El tudja képzelni cégüket egy több mint 1000 főt foglalkoztató nagyvállalatként?

82

az ambícióhiány gyakran társadalmi okokra visszavezethető. Az interjúadóknak csaknem egybehangzó álláspontja ugyanis, hogy cégük a fejlesztési törekvések megvalósításához sehonnan nem kap ösztönzést, támogatást. E felvetések pedig a következő fejezetek témakörébe vezetnek át.

83

5. Vállalati növekedés és gazdaságpolitika Fejezetünkben megkezdjük az alábbi kérdéssel kapcsolatos vizsgálódást: „Milyen makro-gazdasági következtetések vonhatók le a vázolt mikro-szemléletű vizsgálat nyomán?” Elsőként, az elemzés megalapozására, a finn, az ír és az izraeli gyakorlatról mutatunk be „esettanulmányokat”. Fontos feladatunk, hogy áttekintsük az alkalmazott eszköztárakat. Mindenek előtt azt kívánjuk azonban szemléltetni, hogy a gazellák magas dinamizmusának komplex társadalmi feltételei vannak. Miként Gratton (2007) kiemeli, a kkv-k fejlődése nem gyorsítható egy-egy (voluntarista) intézkedéssel – gazellákat93 nem lehet csak úgy létrehozni. A hazai következtetéseket a következő fejezetben foglaljuk össze. 5.1.

A jól működő finn innovációs rendszer példája

Az European Innovation Scoreboard 2006 adatai szerint Finnország az innovációs mutatók tekintetében az EU25 élmezőnyében van. A finn K+F kiadások GDP-hez mért aránya az utóbbi években 3,5 százalék körül alakult, meghaladva a lisszaboni célkitűzést. Döntő tényező, hogy ezen belül a közkiadások aránya 1%, az üzletieké 2,4% volt, vagyis messze meghaladta az EU27 megfelelő átlagait (így a 2005-ös 0,75, ill. 1,1 százalékot). S az utóbbi évek során Finnországban a mérleg nyelve még inkább az üzleti szféra javára billent: a K+F célú közpénzeknek az abszolút nagysága ugyan nem, de az összkiadásokon belüli aránya csökkent. A finn K+F kiadások szektorok szerint (millió euró)

Felsőoktatás Állami szektor Üzleti szektor Forrás: INNO-Policy TrendChart, Finland 2007

A finn gazdaságpolitika elsősorban az innovációkat ösztönző, rendkívül tudatos és célorientált, a fenti számokban is tükröződő eredményű állami tevékenység miatt különbözik 93

A szerző nem használja ezt az elnevezést, a gyorsan növekvő cégeket gyémántkohóknak hívja.

84

a legtöbb európai állam gazdaságirányítási gyakorlatától. A múlt század nyolcvanas éveitől érvényesített gazdaságpolitika a fejlett infrastruktúra megteremtésével, valamint az innovációk és a technológiafejlesztés ösztönzésével a földrajzi távolságból adódó magas szállítási költségeket és egyéb hátrányokat kívánta ellensúlyozni. A támogatások legfontosabb eszközei kezdetben a hálózatépítés, a kkv-k és nagyobb cégek közötti kapcsolatok támogatása, a felsőoktatás fejlesztése voltak. Majd a kilencvenes években az ún. klaszterprogramok váltak a K+F és az innováció kulcselemévé, ezek keretében támogatták a kkv szektor modernizációját is. A programok a közvetlen segítségen túlmenően segítették az egyes tudományterületek és szakmák közötti határok áttörését is, ami szintén az innovációt serkentette. Az innovációval kapcsolatos finn gazdaságpolitika az alábbi alapelvekre – előfeltételekre épül (Dahman – Routti – Yla - Antilla, 2005): • erős törvényi keretek; • szigorú szabályozás és elszámoltathatóság; • erős pénzügyi szektor; • nyitottság a kívülről jövő ötletekre; • a kereskedelem szabadsága; • a belföldi verseny intenzív támogatása. Az állami innovációs politika kulcs-elemét, az innovációs rendeltetésű forrás-allokáció eszközeit tekintve a finn gyakorlat nem tér el az általánostól: az innovációk ösztönzésére kiterjedten alkalmazzák az adókedvezményeket. Ugyanakkor érzékelik ennek az eszköznek a korlátjait is; egyetértenek azzal, hogy az adókedvezmények - az ezt vitató vélekedésekkel összhangban - potenciálisan sértik az egyenlő elbánás elvét, különösen a kisebb cégek, vagy az induló vállalatok esélyeit. Odaítélésüknek további hátránya, hogy a támogatás hatása értelemszerűen utólagos. Az eszköztár természetesen ennél lényegesen szélesebb és az induló vállalatok kockázatos finanszírozására is kiterjed, amit a - Finnországban sem szerény intézményi paletta öt szereplője is feladatának tekint (Ahvenharju – Syrjanen – Hjelt Frinking, 2006). A finn innováció-finanszírozás struktúrája - saját meglátásuk szerint - különös figyelmet érdemelhet (Kotilainen, 2005). Az országok többségében a kormány és a felügyeleti szervek a célokat pontosan meghatározva szorosan szabályozzák a pénz áramlását, mivel egy szabadabb, a keresleti oldal igényeit a közvetlen kapcsolatok révén jobban tükröző rendszer fokozottan képes támogatni a valós igényekhez történő igazodást. Ezt figyelembe véve alakították ki a finn rendszert is, amelyben jelentős szabadsággal felhasználható juttatások és kölcsönök egyszerű eszközeivel komoly sikereket értek el. A kormányzat a fejlesztési pénzek jelzett formában nyújtott részét egy olyan ügynökség rendelkezésére bocsátja, amely ezeket az összegeket reálisan megvalósítható, vonzó célkitűzések mentén fekteti be. A rendszer jó működésének persze feltétele a fent említett szabályozási szigor és elszámoltathatóság, valamint az alacsony fokú korrupció. Bár a finn innovációs sikerek nyilvánvalóan összefüggenek az ez irányú állami erőfeszítésekkel, az ország sikerességének magyarázata túlmutat a gazdaságpolitika keretein. Ez nem csak finn sajátosság; a világ sikeres régióinak tapasztalatai és az ezeket tárgyaló szakirodalom következtetései ugyancsak azt mutatják, hogy komoly hosszú távú hatást képesek kifejteni egyes kevéssé számszerűsíthető, vagy akár szinte meghatározhatatlan tényezők is. Ezek a hatások jelentősebbek lehetnek, mint amekkorák a gazdaságpolitikai 85

beavatkozásoktól akár a legjobb esetben is remélhetők (Viszt, 2006). Ilyen jellegű finn tényezők például a következők: o Az angolnak, mint globális munkanyelvnek a széles körű ismerete. Ami a versenytárs Írországnak eleve a rendelkezésére állt, azt a finnek a maguk szívósságával megszerezték. A hatásokat növeli, hogy az eddig is fontos nyelvismeretnek - természetesen elsősorban az angolnak - a szolgáltatások jelenleg zajló globalizálódása további hangsúlyt ad. o A finn politikát hagyományosan jellemző konszenzus-orientáltság. A közösen kitűzött nemzeti célok a különböző politikai erők kiegyezése mentén hosszabb távon is követhetőek. Az egymást követő kormányok töretlenül folytatták a nemzeti innovációs rendszer építését és finomítását, a kezdetektől fogva egységes egészként kezelték a tudomány- és technológiapolitika rendszerét, mechanizmusait és intézményeit, kibocsátóit és felhasználóit. o A Nokia jelenléte és súlya. Az innováció fő sodrában működő sikeres óriáscég hatásait ugyan nehéz volna számszerűsíteni, de az általa képviselt szervezettség és hatékonyság az erős verseny üzleti standardjaihoz igazodó követelményekkel szembesíti a gazdaságpolitika formálóit és megvalósítóit éppúgy, mint a kapcsolódó piaci szereplőket. A cég rendkívüli súlyát mutatja, hogy a finn üzleti szférában a feldolgozóipar a legnagyobb kutató-fejlesztő ág, s ez elsősorban a Nokiának köszönhető, amely a vállalati szektor kutatásainak 40-50 százalékát adja. A Nokia nélkül a finn K+F/GDP arány hozzávetőleg 1 százalékponttal volna alacsonyabb. A vázolt sajátosságok természetesen nem csökkenthetik a finn innovációs politika erényeit (annál is inkább, mert például a széleskörű angol nyelvtudás részben a tudatos szakpolitika gyümölcse). A gazdaságpolitikai céloknak megfelelően az országban sikeres klaszterek jöttek létre az információs és kommunikációs technológiák, az erdészet és fafeldolgozás, a gépgyártás és a tudás-alapú szolgáltatások terén. Az egyes elemek fejlesztésével szemben a kapcsolatok építésének adtak elsőbbséget. Ez annak a felismerésére épül, hogy a nemzeti innovációs rendszer ereje a kapcsolatok sűrűségén múlik. Magának az innovációnak a fogalma is túlnyúlik a technológián, és szervezeti, politikai vonatkozásokat is érint. A finn gazdaságpolitika a kkv szektorban is a technológiai fejlesztést állítja a középpontba. Az innováció állami előmozdításának zászlóshajója egyértelműen a TEKES (Finnish Funding Agency for Technology and Innovation - Finn Technológiai és Innovációs Finanszírozási Ügynökség). Az intézmény az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz tartozik. K+F kerete 2006-ban 456 millió euróra rúgott, amiből összesen 2157 különböző projektet finanszírozott. A vállalati K+F támogatás 194 millió eurót tett ki. Ez az utóbbi összeg a kkv-szektorra koncentrálódott: a TEKES biztosította az 50 fő alatti vállalatok K+F kiadásainak több mint kétharmadát, míg az 500 fő feletti vállalatoknál ez az arány alig érte el a 3 százalékot.94 A szektor korlátozott technológiai befogadóképességét intézményi síkon a Technológiai Klinikák hivatottak növelni, melyek az egyes technológiákra koncentrálva teremtenek kapcsolatot a vállalatok és a technológiákra szerveződött klaszterek között. A Technológiai Klinikákon túl a finn kormányzat sikerrel valósította meg a kkv-k számára közvetítő és brókeri szolgáltatást nyújtó transzferprogramját (TRANS) is. A 2006-ban egyfajta szuperminisztériumként megalakuló Munkaügyi és Gazdasági Minisztérium, valamint az Innovációs Egyetem, a 18 új Kiválósági Központ és a Tudományos és Stratégiai Központok tovább gazdagítják az intézményi látképet. 94

Az információk a Magyar Tudományos Akadémián, a Tudományos és Technológiai Attasék 10. Konferenciáján hangzottak el 2007. október 2-án.

86

A finn gazdaságpolitika átfogó célkitűzéseinek követése kétségtelenül komoly szaktudást és jó helyzet-felismerési képességet igényel a vázolt szakigazgatási intézmények irányítóitól és munkatársaitól. S a finn sikerek az ez irányú kereslet, illetve sikerek közti valamely egyensúly kialakulását is tanúsítják. A sikeres finn innováció-politika sem feledtetheti azonban, hogy az amerikai Szilíciumvölgy csábító délibábja alapvető kétségeket támaszt a gazdaságpolitika szükségessége iránt - legyenek annak képviselői bármennyire is a helyzet magaslatán. A kaliforniai Szilícium-völgy és a hozzá hasonlítható „tudásklaszterek” kialakulása számos tényező szerencsés tér- és időbeli egybeesését kívánja. A kialakult helyzetet (spontán működése keretében) elsőként a piac ismeri fel és tudja kiaknázni, a gazdaságpolitikának itt legfeljebb a másodhegedűs szerepe jut. A globalizáció-szülte innovációs kényszer rohamosan növeli az ötleteket piacképes formába öntő, ennek érdekében létrejövő vállalatok külső finanszírozási igényét, s erre a hagyományos banki hitelezés - részben a magas kockázat, részben a hagyományos hitelfedezeti elemek hiánya miatt - nem alkalmas. Ezeket a vállalatokat valójában a birtokukban lévő szellemi tulajdon teszi üzletileg vonzóvá, e speciális „tőke” azonban hagyományos banki nézőpontból nem hitelképes, mivel az abban rejlő üzleti lehetőség nehezen becsülhető és számos kockázati elemet hord magában. Itt lép be a kockázati tőke, amely valószínűségekkel számol és jelentős haszon reményében kész a kockázatok ésszerű vállalására. Gyarapítja a bizonytalansági tényezők számát, hogy - különösen a start-up előtti, befektetésileg legígéretesebb fázisban - a finanszírozást igénylő ötlet jogilag csak igen nehezen körülbástyázható. Nehezíti a befektetési döntéseket az is, hogy a szellemi tulajdon megóvásának a jogi védelem mellett jelentős és gyakori eszköze az eltitkolás (Ali – Yrkkö Palmberg, 2006).95

Az innováció-politika mindenhatóságával kapcsolatos kétségek jogosságát támasztja alá az is, hogy az innovációs rendszerbe történő jelentős finn befektetések és ezek relatív eredményessége ellenére az új kutatási eredmények a kívánatosnál kevesebb esetben öltenek testet új termékekben és ritkán vezetnek új cégek alapításához. Az ország magas technológiai szintje csak mérsékelten hasznosul a piacon. Ez jelentős mértékben az új cégek beindításának finanszírozási nehézségeiből fakad: hiányzik a vállalkozásfejlesztési közpénzeket innovációs célokra elosztó testületek, a „hídverő” szervezetek és a finanszírozási források közötti egyensúly (Ali – Yrkkö - Palmberg, 2006). A probléma felvetése azonban már a következő pont tárgykörébe vezet át. 5.2.

A kockázati tőke és a kkv-k innovációja

5.2.1. Az izraeli példa Izrael mind adottságait, mind a követett gazdaságpolitikát tekintve eltér az átlagostól. A sajátosságok egyik meghatározó erejű, releváns vonása a nyolcvanas évek bevándorlási hulláma, amely a felsőfokú képzettséggel rendelkezők egyébként is magas számát lökésszerűen megnövelte. Bár a bevándorlók ismeretanyagának az izraeli gazdaság követelményrendszerétől való eltérései sok esetben okoztak gondot, az így importált tudás sok esetben speciális, ritka és értékes hozzájárulást jelentett az ország (a következő ábrákon IL) intellektuális tőkéjéhez. Frucht-Eren (1996) adatai szerint például az 1989 és 1995 közötti 750 ezer bevándorló soraiban közel 11 ezer tudós és kutatómérnök volt, ami az ország tudományos közösségét 15 ezerről 26 ezerre bővítette. Ez a létszám 1996-ban további ezer fővel bővült (Roper, 2000). A szellemi potenciált folyamatosan bővítő képzési rendszer a kilencvenes évtized közepén figyelemre méltó mértékben tér el a jó eredményeket felmutató írországitól, illetve egyesült királyságitól: 95

A jelenség hazai ismeretét az innovatív magyar vállalatok körében korábban lebonyolított interjúk során elhangzottak is tanúsítják (Borsi – Udvardi - Viszt, 2007).

87

o o

mind az Egyesült Királysághoz, mind Írországhoz képest nagyobb a végzettek között a műszaki és élettudományokban diplomát szerzők súlya; nagyobb továbbá (45,9 százalék) a magasabb, vagy tudományos fokozatok eléréséért továbbtanulók aránya is (az Egyesült Királyságban ez 30, míg Írországban 41,1 százalék). A felsőfokú végzettségűek aránya a 25-34 éves népességben 2005 (százalék) Változás 20002005 (%pont)

Forrás: OECD: Education at a Glance 2006, Versenyképességi Évkönyv 2008.

A továbbképzésnek ez a szembeszökően nagy súlya a nemzeti innovációs rendszerek két fő, intézményi jellegű különbözőségéből adódik: ƒ a polgári K+F kiadások Izraelben tartósan meghaladják a két másik ország Írország és az Egyesült Királyság – szintjét, és nagyobb arányú az egyetemi szektornak ebben képviselt súlya is. 1994-95-ben például az izraeli felsőoktatás K+F kiadásai a GDP 0,83 százalékát tették ki, szemben az írországi 0,27 és a UKbeli 0,39 százalékkal; ƒ a külső forrásokból származó kutatási támogatások különösen a természettudományok és a gyógyszerkutatás terén jelentősen segítik az izraeli képzést. A bevándorlás és képzés együttes eredményeként 1996-ra Izraelben már minden tízezer foglalkoztatott közül 133 rendelkezett műszaki és tudományos felsőfokú kvalifikációval, ami világviszonylatban az első helyezést jelenti. Ma ez a szám már 140, szemben az USA 83-as, és Németország 60-as hasonló mutatóival (DeHaan, 2005). Mindez egyrészt lehetővé tette, másrészt ösztönözte azt, hogy a tudás-alapú üzleti szektor működése a gazdaságpolitika fókuszába kerüljön.

88

A tudományos kutatóhelyek színvonala 2006 (1=igen alacsony; 7=igen magas) Változás 20002008*

Forrás: WEF: The Global Competitiveness Report 2007-2008, Versenyképességi Évkönyv 2008. Az ismereteknek egyrészt a bevándorlás, másrészt a magas szintű képzés révén létrejövő gazdagsága a kombinatív gondolkodás lehetőségeinek tágításával önmagában is a tudás keletkezésének és az innovációnak forrásává vált. Ráadásul a kilencvenes évek elejétől - az innováció egyébként is végbemenő globális felértékelődésével párhuzamosan - megnőtt az igény a hadiiparban felhalmozódott tudásnak a civil szférában történő hasznosítása, piacra vitele iránt. A tudásnak ez a klaszterszerű tömörülése a globális feltételek szerencsés alakulásával együtt döntési helyzetbe hozta az izraeli gazdaságpolitikát. A kormányzat – az addig megszokott stratégiáktól eltérően - ezúttal pénzügyi oldalról közelítette meg a feladatot, a kockázati tőkebefektetések ösztönzését állította a középpontba. A befektetések fő célcsoportja a high-tech kkv-szektor, s ezen belül a kezdő vállalatok köre volt. Természetesen ennek a pragmatikus gazdaságpolitikai váltásnak megvoltak a maga előzményei (Avnimelech-Teubal, 2004/a). A nyolcvanas évek végén az izraeli állam jelentősen támogatta a K+F-et, az eredmények azonban mérsékeltek voltak. Az innovációs folyamatok alacsony hatékonyságát a gazdaságpolitika a kockázati tőke hiányára vezette vissza. Az 1992-es Imbal Program a kockázati tőkepiac támogatásában vélte megtalálni a megoldást, azonban a várt eredmények elmaradtak. Az ismételt, de ezúttal alapvető váltást a Yozma Program elindítása jelentette. A program felügyelete alatt hozták létre 1993-ban százmillió dolláros állami hozzájárulással a vegyes összetételű, menedzser- és befektetői vállalatokat egyaránt magában foglaló Yozma Fund-ot. Az állami indulótőkét a magánbefektetők 1993 és 1997 között további 156 millió dollárral gyarapították. Az alapban tömörülő kockázati befektetők zöme a Tel Aviv-i tőzsdén is jelen van, ami sikeres működés esetén a finanszírozási lehetőségek folyamatos bővülését jelenti.

A fenti programok során szerzett izraeli tapasztalatok főleg annak a szakirodalomban sokszor felmerülő kérdésnek a kapcsán érdemelnek figyelmet, hogy a gazdaságpolitikai beavatkozás mennyiben befolyásolhatja az innovációknak egyes régiókban spontán módon kialakult sikerességét. Az izraeli gazdaság releváns szektorai - a kockázati tőke- befektetéseket nem egyszerűen járulékos finanszírozási lehetőségként, hanem külön ágazatként („venture capital industry”) értelmező izraeli közgazdászok és politikusok törekvésével összhangban - globális jellegűvé váltak, azaz az izraeli, döntően high-tech induló vállalatok finanszírozása a globális 89

tőke számára is vonzóvá vált. Ennyiben Izrael közeledni látszik a vágyott célhoz, az Egyesült Államokbeli Szilícium-völgy sikertörténetének megismétléséhez. A kockázati befektetésnek mint önálló nemzetgazdasági szektornak a kialakulása három tényező egyidejű jelenlétét igényli. Előfeltétel a befektetések kifinomult szerződéses keretrendszerének a megteremtése. Szükség van továbbá vállalkozókra, illetve létrehozandó, vagy induló vállalatokra, valamint olyan befektetőkre, akik a magas megtérülés reményében hajlandók kockára tenni tőkéjüket. A problémát tanulmányozó Gilson (2003) következtetése szerint amennyiben a három tényezőből bármely kettő egyidejűleg jelen van, akkor a szükséges harmadik tényező endogén módon létrejön. Az állam szerepe kizárólag katalitikus természetű lehet. Fő feladata a szükséges speciális intézményi keretek megteremtése, kiegészítheti továbbá a kockázati tőkebefektetők kezdőtőkéjét (az Egyesült Államokban azonban ez utóbbit a nyugdíjalapok feleslegessé tették). A gondolatmenet azt tételezi fel, hogy a finanszírozási lehetőségek kialakulása a vállalatok számának bővülését hozza magával. E hipotézisben Gilson nem számol azzal, hogy a vállalkozási kultúra hiánya meggátolhatja ennek az automatizmusnak az érvényesülését. Egyes kutatók éppen ebben látják azonban az izraelihez hasonló németországi próbálkozások kudarcának az okát (Becker - Hellmann, 2003).

Ugyanakkor számos nemzetközi tapasztalat, így a Michael Porter nevéhez fűződő releváns kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a regionális sikertörténetek nem másolhatók, az ezt célzó állami erőfeszítések potenciálisan a közpénzek pazarlásához vezetnek. A magyarázat – többek között - abban rejlik, hogy a sikertényezők jó része kívül esik a gazdaságpolitika hatáskörén. Ezeknek az endogén jellegű (történeti, földrajzi és egyéb természetű) tényezőknek a regionális, véletlenszerű egybeesése nagyobb erővel fejti ki a hatását, mint amire egy bármennyire is helyesen alkalmazott gazdaságpolitika képes lehet. Megfelelő feltételek esetén a piaci erők összjátéka a szóban forgó régiót intenzív és tartós növekedési pályára képes állítani és az innováció lökésszerűen felgyorsulhat. Mindezek alapján sem vonható azonban kétségbe, hogy a szilícium-völgyi és hozzá hasonló régiók sikerének egyes elemei, nevezetesen egyes ott alkalmazott gazdaságpolitikai eszközök ne volnának másutt is hasznosíthatók.

A vázolt izraeli gazdaságpolitika erősen támaszkodott az amerikai tapasztalatokra, az izraeli állam erősen koncentrált piaci szerepvállalása ezek ismeretében valósult meg. A spontán piaci folyamatokba történő beavatkozásra annak ellenére került sor, hogy az ország high-tech kkvszektorában az innovációk a kifejezetten jónak minősíthető feltételekből fakadóan nagy valószínűséggel autonóm módon is gyorsan terjedtek volna. A beavatkozás célja ennek a folyamatnak a dinamizálása volt annak érdekében és olyan módon, hogy a nemzeti kockázati tőke ipar - állami segédlettel - minél előbb a globális befektetők számára vállalható kockázatú, magas hozamot biztosító tereppé váljon. Az eredmények impozánsak: az izraeli high-tech szektor GDP-hez való hozzájárulása az 1990-es 5 százalékról 2000-re 14 százalékra nőtt, és ma már ez a terület generálja a gazdasági növekedés egyharmadát. Az egy főre jutó szabadalmak számát tekintve az ország az USA, Japán és Taiwan után a világranglista negyedik helyén áll, 4,7 százalékos GDP arányos K+F kiadásaival pedig világelső. Kockázati tőkebefektetési szektora az USA mögött a második legnagyobb a világon, a NASDAQ-on pedig 68 izraeli cég van jelen, ami az USA és Kanada mögött a harmadik helyezést jelenti. A technológiai szektor hozzávetőleg 2600 fiatal vállalata 120 ezer főt foglalkoztat. (Haour, 2005; Traijtenberg, 2006).

90

Az izraeli high-tech szektornak, illetve az állami segítséggel megalapozott, de mára önjáró, sőt öngerjesztő kockázati tőkének az „összeházasodása” paradigmatikus értékű példát jelent a gazdaságpolitikusok számára. Nem véletlen, hogy egyes elemzők szerint Európának az USAhoz viszonyított, növekvő innovációs lemaradása jelentős mértékben az európai pénzpiacok fejletlenségének tulajdonítható (Philippon-Véron, 2008). De a magyar, illetve izraeli viszonyok még akkora eltérései nem fedhetik el a gazdaságunk számára adódó tanulságokat sem. A GVKA innovációs munkacsoportja számára készített tanulmányok tapasztalatai is hangsúllyal mutattak rá a hazai innováció jogi-pénzügyiintézményi közegének fejletlenségére (Borsi–Udvardi-Viszt, 2007), (Bartha et al, 2007), (Szanyi et al, 2007). Pedig biztosak lehetünk abban, hogy a szükségszerűen kockázatos befektetések és az innováció csak egy kifejezetten erre hangolt közegben válnak interaktív – s öngerjesztő - piaci folyamattá. 5.2.2. A példa finnországi megerősítése Az adatok tanulsága szerint a nemzeti innovációs rendszer keretein részben kívül eső, piaci indíttatású kockázati tőkebefektetések állami segítsése Finnországban is érzékelhetően az előtérbe kerül. 2005-ben a részben állami forrásból származó finn kockázati befektetések elérték a 268 millió eurót, a kizárólagosan magántőkét képviselő üzleti angyalok pedig ennél is többet, 380 milliót fektettek be.96 A nemzeti innovációs politika és a kockázati befektetési szektor („venture capital industry”) egymással ellentétes irányból közelítik meg az innovációt. A gazdaságpolitika a versenyképesség és a jólét érdekében igyekszik ösztönözni az innovációt, a kockázati befektetők viszont fialtatni akarják a pénzüket és erre az innováció azaz a tudás kommercializálása - a kockázatok ellenére több mint egyszerűen alkalmas. Hozzátartozik a kép teljességéhez az is, hogy míg az állam az innovációra szánt pénzek elköltésével hozzájárulhat a versenyképesség javításához, a fedezet biztosítása érdekében kényszerűen megterheli a piaci szereplőket. Ez az általános versenyképességet semmiképpen nem javítja. Az Egyesült Államokban (és Ausztráliában) a horribilis pénzügyi forrásokkal rendelkező, folyamatosan új, ígéretes befektetési lehetőségeket kereső nyugdíjalapok adták meg a lökést a venture capital industry beindulásához. Izraelben viszont – amint bemutattuk - a Szilícium-völgy üzleti eredményeire figyelő állami innovációs politika bocsátotta rendelkezésre azt a tőkét, amivel az izraeli kockázati tőkebefektetők az ország intellektuális potenciálját kiaknázva meg tudtak jelenni a globális piacon.

Jól reprezentálja a finn kockázati tőkebefektetések feltehetően erősödő folyamatát a Conor Venture Partners Oy nevű finnországi székhelyű cég 2006 januári bejelentése egy, az indulás kezdeti fázisában lévő technológiai cégek finanszírozását célzó, a tervek szerint 50 millió eurós kockázati alap létrehozásáról (www.conor.vc). A Conor Venture Partners Oy a balti térségben induló, technológiai szempontból ígéretes vállalatok számára biztosít pénzügyi forrásokat elsősorban a telekommunikáció és szoftverfejlesztés, a félvezetőgyártás és az elektronika területén. Az ennek fedezetét biztosító alap létrehozásában a vállalat pénzügyi-szakmai partnere egy finn állami befektetési társaság (Finnish Industry Investment Ltd), döntően pénzügyi partnerei pedig egy biztosítótársaság (Etera Mutual Pension Insurance Company), és harmadikként az „Atine Group” elnevezésű ipari holding. A kezdőtőke felét biztosító állami befektetési társaság igazgatója az induló vállalkozások számára elérhető kockázati tőkeállomány növelésének fontosságával indokolta döntését. Szerencsés esetben az ilyen típusú állami szerepvállalás (Izrael esetéhez hasonlóan) multiplikátorként hatva növelheti az ország 96

A Tudományos és Technológiai Attasék Konferenciáján hivatkozott adatok.

91

tőkevonzó képességét. Az új alap szakmai döntéseiért felelős Conor Venture Partners Oy igazgatója, Pekka Roine úr tág összefüggésben, az alábbi szavakkal érzékeltette a kockázati befektetések jelentőségét és perspektíváit: „Míg a Szilíciumvölgyben a vállalatok induló szakaszára koncentráló kockázati tőkebefektetések hozzák a legnagyobb hasznot, ez a tevékenység Európában mindezidáig nem volt különösebben hasznot hajtó. A különbség fő oka abban van, hogy az amerikai befektetők sokkal több időt szentelnek és nagyobb gyakorlati segítséget nyújtanak a portfóliójukban lévő vállalatoknak. Ugyanerre fog törekedni mostantól a Conor Finnországban és a balti térségben. Meg fogjuk keresni a legígéretesebb induló vállalatokat, és szoros, hatékony együttműködés keretében sikeressé kovácsoljuk őket.”

Ez a néhány mondat alapjában ragadja meg az Európa versenyképességéhez szükséges paradigmaváltást, utalva az állami-intézményi megközelítés korlátjaira és változó lehetőségeire. 5.3.

Az ír vállalkozásfejlesztés sikerei

A kkv támogatás sikeres európai példái közül talán az ír jó gyakorlat (best practice) a legismertebb. A korábbi, a komparatív előnyökre épülő gazdaságpolitika A korábbi ír gazdaságpolitika a komparatív előnyök két típusára épült. Az országnak – földrajzi elhelyezkedése révén, mint Európa atlanti gyepűje – kiemelkedő lehetőségei nyíltak a transzatlanti kapcsolatok hasznosítására, és e lehetőséget sikerült is a külföldi működő tőke vonzására irányuló gazdaságpolitikával az üzleti környezet folyamatos javítására kihasználnia. Az ország másik, a földrajzi elhelyezkedéshez hasonlóan közvetlenül nem számszerűsítő, de igen jelentős nemzetközi versenyelőnyét az angol anyanyelvűség adja. Ez utóbbi, az ír esetben (a szolgáltatások kiszervezésének másik nagy nyertesétől, Indiától eltérően) kulturális kompatibilitást is jelentő nyelvi tényező a szolgáltatások globalizálódása kapcsán növekvő fontosságot nyert. Lehetővé tette azt is, hogy a külföldön élő - a hazai népességet számban felülmúló – írek generációkat átívelve tarthassák fenn anyaországi kapcsolataikat, ami üzletileg is hasznosítható, jelentős kapcsolati tőkét jelentett.97 Se a közelmúltbeli ír gazdaságpolitika vállalkozás-barát iránya, se Írország fejlődésének jelenlegi megtorpanása nem kérdőjelezheti meg azokat az eredményeket, amelyeket az ország az elmúlt bő évtizedben, a jelzett előnyöket hasznosítva elért. Magyarország mindkét említett vonatkozásban csak komparatív hátrányokkal számolhat. Egyrészt, bár szintén az Unió perifériáján helyezkedik el, az ebből fakadó közvetítési lehetőségeket nagy keleti szomszédjaink gazdasági gyengesége miatt (de esetenként ellentmondásos nemzetiségi politikánk okán is) nem tudta kihasználni. Másrészt a magyar emigránsok jelentős hányada önként, vagy gyakorlati okokból előbb-utóbb feladja anyanyelvét, ami az ország számára üzleti értelemben is súlyos veszteség. Amint erre kitűnő például szolgál Finnország, a magyar lakosság mostaninál elterjedtebb angol nyelvtudása részben ellensúlyozhatná ezt a veszteséget – de közismert, hogy a helyzet ez idáig éppen ellentétes volt.

Az említett két tényezőben lévő lehetőségeket idejében felismerő ír gazdaságpolitika a kilencvenes évek elejéig döntően a külföldi működő tőkének az országba csalogatására koncentrált – nem kis szerepet szánva ebben az alacsony nyereségadó kulcsoknak - és e tekintetben messzemenően sikeresnek is bizonyult. Közép-és Kelet-Európa több országa, így Magyarország szintén sikeres gazdaságpolitikát folytatott a kilencvenes években és később a 97

A nyelvi tényező szerepe kiemelt jelentőségű a globalizáció során létrejövő, új kihívásokat jelentő szolgáltatások terén. A szolgáltatások globális kiszervezésének résztvevői számára mind a kezdeményező, mind a befogadó oldalon igen jelentős versenyelőnyt jelent a közös - szükségképpen angol - anyanyelv. A nyelvi tényező szerepéről részletesebben lásd: Viszt (2007).

92

külföldi működő tőke befektetések ösztönzésében, kihasználva a relatíve alacsony munkaerőköltségeket és a viszonylag képzett és képezhető munkaerőt. A külföldi működő tőke befektetések ösztönzése 2007 (1=a beruházásösztönzők (ha egyáltalán vannak) nincsenek hatással a külföldi befektetőkre; 10=a beruházásösztönzők erőteljesen vonzzák a külföldi tőkebefektetéseket) Változás 2000-2008

Forrás: IMD: World Competitiveness Online 2008, Versenyképességi Évkönyv 2008.

A külföldi tőke vonzásának közismert ír eredménye a gyors gazdasági növekedés, az ország jelentős mértékű meggazdagodása volt. 2006-ra Írország fejlettségi szintje (még vásárlóerő paritáson számolva is) közel 30%-kal haladta meg az EU-15 országokét és az ábrán szereplő országok közül a legnagyobb.98

98

Az ír fejlődés érdekes sajátossága, hogy a betelepülő működő tőkével – és az ez irányú állami bátorítással párhuzamosan a klaszterek kialakulása is gyors volt (Szalavecz, 2007).

93

Egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson, 2007 (EU-27=100 százalék) Változás 2000-2007 (%pont)

Forrás: Eurostat, IMD: World Competitiveness Online, Versenyképességi Évkönyv 2008

Alacsony ír K+F kiadások Írország gyors fejlődését – amint ezt a fentebb közölt ábra is tanúsítja - viszonylag alacsony K+F kiadások, azon belül is igen alacsony vállalati, s főként hazai vállalati K+F kiadások kísérték. A technológia élvonalában lévő multinacionális cégek leányvállalatainak megtelepedése és az IT penetráció növekedése szinte automatikusan magukkal hozták a technológiai szintváltást. Írországnak nincs a Finnország K+F kiadásait önmagában is mintegy 1 százalékponttal növelő Nokiához hasonlítható saját multinacionális óriásvállalata, a vállalati K+F kiadások döntően – hasonlóképpen, mint Magyarországon – a külföldi vállalatokhoz kapcsolódnak.

94

A külföldi tulajdonú vállalatok részesedése a vállalati K+F ráfordításokból, illetve e cégek K+F kiadásainak az árbevételhez viszonyított aránya (százalék)

Forrás: OECD: Science, Technology and Industry Scoreboard 2007.

Az utóbbi években tapasztalt relatív ír visszaesés – növekedés lassulás - is részben a „túlgazdagodásra” vezethető vissza. A külföldi tőke beözönlésével a tartósan emelkedő, lassan szinte az egekbe szökő írországi ingatlanárak jelenleg zajló korrekciója szükségszerűen következett be. Ennek tovagyűrűző negatív hatásai olyan strukturális problémákkal párosulnak, amelyeknek a középpontjában az ír kkv-szektor gondjai állnak, s korábban sem voltak ismeretlenek a gazdaságpolitikusok előtt, de a gyors ütemű fejlődés szükségszerűen kissé elvonta róluk a figyelmet. A vállalkozás-fejlesztést ösztönző új törekvések A kkv-szektor támogatása és a vállalkozás-fejlesztés ösztönzése Írországban (a fentiekkel összefüggésben) Európa más országaihoz képest viszonylag későn, a külföldi befektetések lassulásával párhuzamosan indult meg. Lényeges változások csak az utóbbi évtizedben, a vállalkozási kedvvel kapcsolatos kérdések össztársadalmi szintű előtérbe kerülésével párhuzamosan kezdődtek. Az angolszász gazdaságpolitikai gondolkodásban a vállalkozásnak, és ehhez kapcsolódóan a verseny és a piaci szabadság kategóriáinak lényegesen nagyobb súlya van, mint a kontinentális Európában. Ennek a hatásait erősíti az is, hogy a kkv szektor innovációját célzó ír gazdaságpolitika meghatározó jelleggel kötődik a vállalkozás szónak ahhoz a – magyartól, mint említettük, eltérő – értelmezéséhez, amely szerint e kifejezés a vállalkozási tradíciót, kedvet, hajlandóságot, mindennek a gyakorlását jelenti, s vállalatokat soha nem nevez vállalkozásnak. Egy, az ír gazdaságpolitika alakításának műhelyeként meghatározható FORFÁS kutató intézet gondozásában publikált tanulmány például az alábbiak szerint értelmezi a vállalkozás fogalmát: o „Vállalkozásról mint foglalkozásról akkor beszélhetünk, ha valaki a saját számlájára és kockázatára dolgozik. Történhet ez új tevékenység kezdeményezésével, kivásárlással vagy üzletrész

95

megvételével, vagy a családi vállalkozásban történő generáció-váltás révén. Ez a terminus a működési területtől és egyebektől függetlenül általános érvényű: ide tartozik az önfoglalkoztató kiskereskedő is. o Mint magatartásforma a vállalkozás azt jelenti, hogy az egyén az aktuálisan rendelkezésére álló lehetőségeket figyelembe véve igyekszik megragadni a legjobbakat. A két, egymástól eltérő meghatározás az új üzleti formációk terén átfedi egymást. A tulajdonos-menedzser, amint a bevezetőben mondtuk is, az új vállalat létrehozása során nyilvánvalóan vállalkozó módjára viselkedik, a későbbiek során azonban olyan magatartásformára vált, ami inkább menedzserinek, semmint vállalkozóinak nevezhető.” (FORFAS, 2007)

Hozzájárult a gazdaságpolitika sikeréhez, hogy az ír gazdaság ágazati arányai is sajátosak. Európában - az Egyesült Királyság és Hollandia mellett - Írország az, ahol a szolgáltató szektor alkalmazotti létszámban mért súlya meghaladja a 70 százalékot. Az ír kkv-szektor fejlesztését ösztönzi, hogy a betelepült high-tech multinacionális cégek jelentős felvevőpiacot biztosítanak számára. Mindezért s (a már elért magas arány ellenére) a szolgáltató szektort változatlanul az ír fejlődés motorjának tekinthetjük (FORFÁS, 2006a). Ebből adódóan a kkvszektornak is a szolgáltató ágazat a meghatározó terepe, ahol az innováció fogalma a termelő ágazatokhoz képest jelentősen eltérő értelmezést kíván. Az írországi fejlődésnek ez a jellegzetessége felértékeli a kkv-szektor innovációjának ösztönzésével kapcsolatos ír gazdaságpolitikai tapasztalatokat. A változások nyomon követhetőek az eredetileg kizárólagosan a külföldi működő tőke vonzására koncentráló ír fejlesztési ügynökség filozófiájában is: „Az IDA tudatában van annak, hogy a technológiai fejlődés és az innováció a szolgáltató cégeknél kevésbé elkülönült formában zajlik, mint a feldolgozóiparban, ahol a tevékenységüket kizárólagosan erre koncentráló szervezeti egységek gyakran vezető szerephez jutnak. Szolgáltatási területeken a technológia fejlesztését sokkal inkább határozzák meg a vevőkapcsolatok, mint a feldolgozóiparban. Jelentős, az innovációt erősen érintő eltérés továbbá, hogy a szolgáltatási ágazatban a termékek és szolgáltatások rövidebb ciklusokban cserélődnek és a design szerepe nagyon jelentős. A nemzetközileg is forgalomképes (internationally tradable) szolgáltatásokra irányuló innováció előmozdításával kapcsolatos lehetőségek kidolgozását az IDA egyik fontos feladatának tekinti.” (FORFÁS, 2006b).

A vállalkozói magatartásforma térnyerését az ír társadalom- és gazdaságpolitika egyaránt ösztönzi. Az ír politikusok világosan látják a vállalkozói modell társadalmi elfogadásában, a közgondolkodásba való beépülésében és a vállalkozói ambíciók ösztönzésében rejlő innovációs potenciált. A kkv politika kudarcai és sikerei Az ír kkv-szektor jelentőségét a betelepült multinacionális vállalatokkal együtt vizsgálva azt látjuk, hogy míg az export terén az utóbbiak teljesítménye mintegy hat és félszeresen múlja felül a kkv-két (10 milliárd euró, szemben a 65,2 milliárddal), addig az ír kkv-k 142 ezer főt foglalkoztatnak, míg a multik 129 ezret. A belföldi kereslet (bérek, felhasznált nyersanyagok és szolgáltatások) tekintetében szintén a kis- és középvállalatok felé billen a mérleg: a vonatkozó adatok 17 milliárd euró, szemben a multik 14,7 milliárdos belföldi pénzköltésével (FORFÁS, 2004)99. Az ír kkv-szektor a magyarnál korábban kezdte érzékelni a globalizációs nyomást. A globalizálódás már az ezredforduló előtt a kíméletlenségig fokozta a versenyt, sokak számára a puszta túlélést téve a siker mércéjévé. A gazdasági környezet a kkv-szektorral szemben egyre keményebbé vált, és a kisvállalatok 33-41 százaléka az alapítástól számított öt éven belül tönkrement. A kisebb ír cégek zömének nem volt olyan kapacitása, amivel csillapítani tudta volna a negatív sokkhatásokat, illetve ha volt is, azt nem használta ki megfelelően 99

2003.évre vonatkozó adatok

96

(www.enterprise-ireland.com). Az árverseny oda vezetett, hogy ma már az ír kkv-k jellemzően külföldről szerzik be az alkatrészeket és késztermékeket, a szoftverfejlesztő és elektronikai cégek pedig Indiába, Oroszországba és hasonló befogadó országokba helyezik ki tevékenységüket. Ez a szó szerint globális környezet evidenciává tette a vevő és eladó közötti kapcsolat kulcsszerepét, ennek sikeressége pedig alapvetően a kereskedelmi és marketing tevékenységen múlik. További hangsúlyt ad ennek, hogy az ország kis méretéből adódóan a kis cégek számára az export kényszerré vált. A relációk is bővülnek, a vevők és az eladók közötti néhány ezer kilométeres távolság ma már viszonylag könnyen leküzdhető akadály, s az értékesítés nem korlátozódhat az angol nyelvű piacokra. Az eltérő kulturális viszonyoknak való megfelelés is komoly kihívást jelent, ezért a kkv-k jó része speciális, a fő fogyasztási trendekhez képest szűk piaci résekre („niche markets”) koncentrál, egy-egy országon belül sokszor csak néhány ügyfelet lát el. Az ír kkv-szektor átstrukturálódása a gazdaságpolitika vállalkozói dimenziójának erősítése mentén zajlik. A szűkebb cél a nagy növekedési potenciállal bíró „start-up”-ok számának növelése, a tágabb pedig egy olyan társadalmi közeg megteremtése és fejlesztése, amely a férfiakat és a nőket egyaránt hozzásegíti ahhoz, hogy kellő szakértelemmel és önbizalommal felvértezve önálló vállalatokat hozzanak létre. A Global Entrepreneurship Monitor 2007-ben megjelent felmérése szerint az ír társadalomnak az egyéni vállalkozáshoz való viszonyát vizsgálva a következő képet látjuk (www.gemconsortium.org): o az EU és OECD átlagokhoz képest az írek pozitívabban viszonyulnak az egyéni vállalkozáshoz; o a 37 százalékos EU és OECD átlaghoz képest az írek 38 százaléka maga is ismer vállalkozókat; o a 34 százalékos EU és a 35 százalékos OECD adatokkal szemben az írek 44 százaléka véli úgy, hogy saját környezetében jó vállalkozási lehetőségek vannak; o minden második ír (51 %) vélekedik úgy, hogy rendelkezik önálló vállalat indításához szükséges képességekkel és tudással, szemben az EU és az OECD 41 és 42 százalékos adataival. Ez az önértékelés az OECD viszonylatában a harmadik, az EU viszonylatában pedig a második helyezést jelenti; o az OECD egészével egyezően a kudarctól való félelem az íreknek is 35 százalékát tartja vissza a vállalkozói életúttól (az EU átlaga 38 százalék). Néhány további adat is arra utal, hogy a tág értelemben vett vállalkozás kulturális integrálódásának mértéke Írországban erősebb az átlagosnál: ƒ az írek 70 százaléka tekinti jó érvényesülési lehetőségnek az önálló vállalkozást, szemben a 60 százalékos EU-, és az 53 százalékos OECD-átlaggal (Magyarország: 56 százalék); ƒ az ír lakosság 82 százaléka azt érzékeli, hogy a sikeres vállalkozók nagy tekintélynek örvendenek. A vonatkozó EU adat 69, míg az OECD országokban 67 százalék (Magyarország: 68 %); ƒ az írek 84 százaléka találkozik gyakran a médiumokban vállalkozói sikertörténetekkel, szemben az EU 52, és az OECD 56 százalékos átlagával (míg ez az arány Magyarország esetében mindössze 23%!!!).100 100

Fel kell itt hívnunk a figyelmet arra, hogy saját kutatásaink során a megkérdezett vállalkozók egy része kifejezte azt az álláspontját, hogy a magyar vállalkozói sikertörténetek széleskörű bemutatása hasznos és kívánatos volna (Borsi et al. 2007, Viszt et al. 2008).

97

A felmérés a vállalkozás-barát gazdaságpolitika nemzeti szintű érvényesüléséhez a következő hét területen történő előrejutást ítéli szükségesnek: kormányzati politika, kormányprogramok, kormányzati szabályozás, a szellemi tulajdon védelme, piaci nyitottság, a gyorsan növekedő vállalatok támogatása, a nők vállalkozási lehetőségeinek bővítése. A hét tényező közül Írország kettőben teljesít jól, éspedig a szellemi tulajdon védelme és a gyorsan bővülő vállalatok támogatása terén. Ezt az első pillantásra kedvezőtlennek tűnő képet annak tükrében kell értékelni, hogy az országok felében egyetlen terület támogatási politikája sem kapott jó („supportive”) minősítést. A legjobban az Egyesült Államok áll a maga mindösszesen három „supportive” minősítésével (a szellemi tulajdon védelme, a gyorsan növekedő vállalkozások támogatása és a nők vállalkozási lehetőségei). Az ír kkv-szektor vállalatai a jelentősebb méretű bankokkal, biztosító társaságokkal és távközlési cégekkel versenyezve igyekeznek biztosítani a megfelelő munkaerőt. Egy, a kkvszektor 96 vállalatára kiterjedő felmérés azt mutatja be, hogy az értékesítés és a marketing területén dolgozók az innováció terén is kulcsszerepet játszanak, amennyiben a megkérdezett ír cégek 93 százaléka szerint az innovációhoz vezető ötletek elsősorban az ügyfelektől származnak, s csak ezt követően a munkatársaktól, illetve a cégek vezetőitől (FORFÁS, 2004). A vevőkapcsolatoknak az innováció szempontjából kiemelkedő fontossága a felmérés Írországon kívüli résztvevőire is jellemző, de az érték nem ennyire kiugró (86 százalék). Sokan úgy vélekednek, hogy az ír kis- és középvállalatok innovációban való sikerességének kulcsa ebben az erős vevő-orientáltságban van. A „vevők meghallgatása” emellett természetesen a piaci változásokhoz történő alkalmazkodásnak is kitüntetett eszköze. Az oktatásnak a vállalkozói tevékenységet elősegítő szerepével kapcsolatban az Európa szerte zajló viták Írországot sem kerülik el. Számos vállalkozói megnyilvánulás és szakértői vélemény annak ellenére negatív, hogy az ír gazdaságpolitika kiemelt figyelmet fordít a vállalkozással kapcsolatos ismeretek oktatásba integrálására. A felmérés szerint az alap- és középszintű képzés Írországban - a vizsgált 20 ország közül 15-höz hasonlóan - kifejezetten gyenge a vállalkozói tevékenység térnyerésének előmozdítása szempontjából. Nem sokkal kedvezőbb a felsőoktatás minősítése sem: a 20 közül 17 országban a felsőoktatás vállalkozásra orientáló szerepét semlegesnek minősítették. Ebben az utóbbi vonatkozásban csupán az USA felsőoktatása kapott „supportive” minősítést. Az ír oktatás már középiskolai szinten is reagált a gazdaság átstrukturálódására: például a 2001-ben az üzleti ismeretek oktatása keretében az érettségizőknek közel a fele megismerkedett az értékesítő munka (sales) és a marketing alapjaival (Report, 2006). A felsőoktatási intézményekben pedig több mint száz teljes- vagy részidős kurzus foglalkozik az értékesítés és marketing területével, közülük 38 fő-, 96 pedig mellékismeretek formájában.101 2003-ban 1519-en diplomáztak ilyen szakokon. Emellett számos intézmény folytat olyan tanfolyami, távoktatási, vagy munkahelyi gyakorlat formájában megvalósuló képzést, amely a kkv-k munkaerőigényeinek szempontjait állítja előtérbe.

A vállalkozói tevékenységet különösen a kritikus kezdő szakaszban jelentősen fékezhetik a szabályozásból adódó adminisztrációs terhek. Ezeknek a terheknek a mérséklése, a szabályozás javítása érdekében Írország a már Hollandiában, Dániában és az Egyesült Királyságban sikerrel alkalmazott Standard Cost Model szelektív, prioritásokra építő alkalmazása mellett döntött. 102. A nyelvi azonosság és a szabályozórendszer hasonlósága 101

Az utóbbi esetben legalább kétéves képzési modulokról van szó. A módszer alkalmazásának elterjesztése – különösen alkalmazásának holland, dán, vagy Egyesült Királyságbeli pozitív hatásai után – az EU Bizottság fontos törekvése. A Standard Cost Model (SCM) segítségével az egyes jogszabályok, a szabályoknak egyes csoportjai vagy azok összessége külön-külön is

102

98

lehetővé teszi az írek számára, hogy az e téren előttük járó Egyesült Királyság tapasztalataira építve erőfeszítéseiket a legígéretesebb területekre koncentrálják. Az önálló vállalat indítását Írországban döntően (89 százalékban) a kínálkozó lehetőségek megragadása motiválja, és csak elenyésző mértékben (11 %) a kényszer. A Global Entrepreneurship Monitor 2006-os adatai szerint a függetlenségre való törekvés messzemenően kiemelkedik (54%) az előbbi csoportot ösztönző tényezők közül (a vonatkozó magyar adat 41 százalék). Ehhez képest jóval kevesebben (26 százalék) vannak azok, akik elsősorban jövedelmük gyarapítása érdekében döntenek a vállalkozói pálya mellett. Nem okozhat meglepetést, hogy az önálló vállalkozás kezdeményezése a 25-34 éves korcsoportban a leggyakoribb (10,9 %). Alig marad el ettől a 35-44 éves korosztály (9,7%), míg a legcsekélyebb aktivitást az 55-64 éves korosztály mutatja (2,0 %). Az új vállalkozók több mint kétharmada férfi, és a vállalkozási aktivitás intenzitása pozitív összefüggést mutat a képzettséggel: a posztgraduális végzettségűek esetében a ráta 11,1 százalék, a felsőfokon végzettek között 9,3, a középiskolai végzettségűek között 7,3, s az ennél alacsonyabb szinten pedig csupán 3,7 százalék. Az új cégek finanszírozása A saját kezdőtőkét - amely Írországban jellemzően 20 ezer euró, az átlagos EU, illetve OECD kezdőtőkének mintegy fele - kiegészítő külső finanszírozási lehetőségeket mérlegelve a jövendő vállalkozók elsősorban banki, vagy egyéb pénzintézeti lehetőségekre, másodsorban pedig az állami programok által kínált megoldásokra számítanak. A vállalkozói kezdeményezések és az innováció közös fókuszpontjában Írországban is a kockázati tőkét találjuk. Rendelkezésre állása és működése különösen a nagy hozzáadott értéket előállító high-tech területek fejlődése szempontjából fontos. A tőzsdén nem jegyzett, tipikusan a kkv-szektort képviselő vállalatokat tulajdonrész ellenében finanszírozó befektetési társaságok az elmúlt évtized során hozzávetőleg 1 milliárd euró értékben fektettek be (www.ivca.ie). Az ezzel kapcsolatos gazdaságpolitikai célkitűzéseket jól illusztrálja az állami és EU forrásokat felhasználó Enterprise Ireland nagy fejlesztési ügynökség befektetői tevékenysége, nevezetesen a 2000-2006-os „Seed and Venture Capital Programme.” Önmagáért beszél, hogy az ügynökség az elemzés tárgyát képező kereken 250 millió eurónak az 54,5 százalékát a szoftveriparban fektette be mintegy 177 projekt megvalósításával. A beruházások kiemelkedően nagy hányada (62 százaléka) Dublinra, ill. a dublini régióra esett. Ez - a nemzetközi tapasztalatokkal összhangban - aláhúzza a vonzó nagyvárosi agglomerációknak a tudásiparban játszott szerepét. A befektetések 28 százaléka a vállalatok indulásához, 54 százaléka pedig fejlődésük korai fázisához kapcsolódott. A formalizált kockázati tőkebefektetések terén az Egyesült Államoké a vezető szerep, ugyanakkor a kockázati tőkebefektetések így meghatározható része egyelőre itt is szerénynek mondható. 2005 folyamán például az USA-ban a vállalat-indítás első szakaszában kockázati tőkéhez jutó 910 cég közül csupán 45 volt IPO kedvezményezett.103 A formalizált kockázati tőkének a GDP-hez mért arányát nézve a 18 OECD ország rangsorában Írország 2005-ben a tizenkettedik helyet foglalta el. Az első hat

vizsgálhatók abból a szempontból, hogy alkalmazásuk mekkora adminisztrációval jár. A módszer segítségével megállapíthatóak az egyszerűsítési javaslatok hatásai és az új törvényjavaslatok adminisztrációs következményei is (lásd részletesen Viszt, 2008). 103 Az IPO (Initial Public Offering) keretében az ígéretes, de kockázatos vállalatot első fordulóban közpénzekből vásárolják fel a piacképessé tétel érdekében.

99

ország (Dánia, Egyesült Államok, Svédország, Egyesült Királyság, Kanada és Norvégia) ilyen irányú pénzköltése az írnek legalább a kétszerese.

A formális finanszírozási megoldásokhoz képest eleve nagyobb kockázatot jelentő informális finanszírozás aránya Írországban nem különösebben magas. A GEM 2006-os jelentése szerint 48 ezer főt tesz ki azok száma, akik rokoni, baráti vagy egyéb privát minőségben a beruházást megelőző három éven belül hozzájárultak az induló vállalatok kezdőtőkéjéhez. Ez az ír lakosságnak 1,74%-a, amivel az ország a tizenhatodik helyet foglalja el a 22 OECD ország között. A befektetésnél a személyes kapcsolat jelentőségét mutatja, hogy az informális befektetők közül csak minden huszadik bocsátotta rendelkezésre a pénzét anélkül, hogy a szóban forgó kezdő vállalkozót személyesen is ismerte volna (www.gemconsortium.org). Az informális befektetők aránya az ezen a téren vezető USA-ban az írországinak 3,4-szerese, 6%. Az erre vonatkozó magyar becsült adat viszont mindössze 0,7 százalék, az ír szint felét sem éri el. Az alábbi sajtóhír talán ennek egyik fontos okára is utal: "Vannak olyan projektek is, ahol alacsonyabb kockázat mellett is el lehet érni a befektetett tőkére vetítve évi 20 százalék feletti megtérülést" – indokolta a később piaci sikert elért találmány bevezetésének támogatását elutasító döntését egy, induló vállalatok társfinanszírozásával a hazai piacon csaknem egyedüliként foglalkozó, széles palettáról válogató kockázati tőke alap kezelő cég igazgatója. HVG, 2008. okt. 1.

100

6. Következtetések, javaslatok E fejezetben – a tanulmány elemzéseinek lezárásaként – elsősorban a hazai gazdaságpolitika számára fontosnak vélt következtetéseinket fogalmazzuk meg. A tárgy gyors bemutatását követően előbb a válság ellenére (azaz nagyobb pénzügyi ráfordítások nélkül) is megvalósíthatónak vélt néhány ajánlást foglalunk össze, majd röviden a nagyobb távlatot és nagyobb költségvetési mozgásteret igénylő tennivalókkal kapcsolatos néhány véleményt is áttekintünk. 6.1.

A gazdaságpolitika vállalkozás-barát jellegének fontossága

Hosszú várakozás után a közelmúltban elkészült egy átfogó, az EU irányelvekkel összhangban álló hazai kkv fejlesztési stratégia (GKM, 2007).104 E dokumentum fő elemei a visszatérítés nélküli támogatások elhagyása, illetve a szelektív, a verseny elemeit is magába foglaló piacfejlesztés. A közreadott koncepciót a „szakma” összességében pozitívan fogadta. Kutatásunk során is megállapíthattuk, hogy a közölt megállapítások és célkitűzések lényegében összhangban vannak a szakirodalom állásfoglalásaival: a gazdaságpolitika a már idézett szak-szerzők szerint is elsősorban a vállalkozás-barát gazdasági környezet megteremtésével – így a színvonalas oktatási rendszer kialakításával, a gazdaságpolitika kiszámíthatóságának megteremtésével, a vállalatok önfinanszírozási lehetőségeinek növelésével (az adminisztratív terhek és az elvonások mérséklésével), a kockázati tőke-piac létrejöttének támogatásával, a gazdasági jogbiztonság erősítésével – segítheti leginkább a kkvk előrehaladását. A közvetlen pénzügyi támogatások hatékonysága viszont többnyire alacsony. Ugyanakkor azt se hallgathatjuk el azonban, hogy a stratégiai részletekben már sok a vitatott kérdés. Román (2007) például a – nemzetközi értelmezés szerinti – vállalkozás-politikát, tehát a vállalkozási hajlandóságot ösztönző stratégiai elemeket hiányolta. Az időszerű tennivalókat illetően számos további ötlet nyerhető a 2000-ben elfogadott EU ajánlás, a Kisvállalatok Európai Chartája nyomán is, amely 10 meghatározó területen javasol lépéseket a kormányoknak. E területek a vállalkozói ismeretek oktatása, az olcsóbb és gyorsabb vállalatalapítás lehetővé tétele, a hatékonyabb törvénykezés és szabályozás megteremtése, a szakmai ismeretek hozzáférhetővé tétele, az on-line hozzáférés javítása, az egységes piac jobb kihasználása, az adó-és pénzügyek egyszerűsítése, a kkv-k technológiai teljesítményének fokozása, a sikeres e-üzleti modell és a magas szintű kkv támogatás kialakítása, valamint a kkv érdekek erős képviseletének megteremtése. Hasonló ajánlásokat fogalmazott meg a MTA IVB (2007) vitája is. Az empirikus adatgyűjtésünk során szerzett tapasztalatok szintén arra mutattak, hogy ma már néhány ponton indokolt lenne a stratégia kiegészítése, pontosítása. Sok megkérdezett vállalati vezető vélte úgy, hogy az indokoltnál kevesebb szó esik benne például az oktatásról, a tanácsadásról – illetve a bürokrácia és az elvonások mérsékléséről stb. Mások a visszatérítés nélküli támogatások visszaszorulása miatt is háborogtak. Többen szóvá tették, hogy a pénzügyi támogatások kérdésköre még mindig túlhangsúlyozott. Ismét mások a súlyosbodó pénzügyi válságra hivatkozva a téma aktualitását is vitatták. 104

A mű megalapozásával, a kkv politika elméleti és gyakorlati kérdéseivel kapcsolatban Kállay (2002) cikke, illetve Kállay – Imreh (2004) könyve adja meg kiindulópontokat.

101

A pénzügyi támogatások kérdéskörének túlhangsúlyozásával kapcsolatos állítást felmérésünk információi is alátámasztják. Az alábbi táblázat – egyéb információink (például: NFGM, 2007, 153 old.) alapján magasnak tűnő - adatai alapján úgy látszik ugyanis, hogy e támogatások odaítélésénél nem sikerült a leginkább perspektivikus szférákat preferálni, hiszen a gazellák és egyéb cégek nagyjából azonos arányban részesültek a megvizsgált segítségnyújtási formákból.

Az elmúlt három évben támogatásban részesültek aránya (százalék) Támogatás típusa Vissza nem térítendő támogatás Kedvezményes hitel Tanácsadás, piaci információ szolgáltatás

Gyorsan növők Egyéb Összes cég 27,1 28,2 27,7 13,6 12,4 13,0 22,1 23,8 22,9

Forrás: Telefonos GKI-Marketphone felmérés

Interjúink szintén sok stratégiai elem terén mutattak ki feladatokat. Bár sok válaszadó hangsúlyozta, hogy cégének a jelen feltételek mellett is minden esélye megvan a túlélésre, s a gazdaságpolitikával kapcsolatos legfontosabb elvárásuk, hogy hagyják őket békén dolgozni, azért – fejlődésük gyorsítása érdekében – szinte valamennyien kívánatosnak ítélték az elvonások csökkentését. Kétharmaduk ítélte javítandónak a szabályozási környezet valamely elemét (a közbeszerzési eljárást, így ennek korrupció elleni intézkedéseit, az igazságszolgáltatást, kiemelten a nem-fizetés elleni védelmet), s ugyanilyen arányban jelezték, hogy túlzottnak tartják a vállalatoknak kötelezően előírt valamely adminisztrációt (a számviteli, valamint adó-bürokráciát, a szakmai engedélyeztetésekhez, illetve az ISO stb. minősítéshez megkívánt papírokat) stb. Két példa az interjú-felvetésekre: „Ha egy alapítvány megváltozott munkaképességű személyt alkalmaz, 100%-os bértámogatást, ha vállalat, csupán 75%-ot kap. Ez annak ellenére így van, hogy a legtöbb alapítvány nem termel állami bevételt, a forprofit cégek viszont nyereséget termelnek, s nyereségadót is fizetnek.” Igazgató „Jelenleg a 6-os úton van munkánk. Költsége (gép amortizáció, bér, szállítás stb.) 11 ezer Ft/gépóra, de hogy megkapjuk a munkát, belementünk abba, hogy 7,5 ezer Ft/óra áron odavisszük a gépeket. Sokadik alvállalkozók vagyunk, az egyetlen olyanok, akik rendelkeznek a megfelelő gépparkkal. A fővállalkozó kb. 20-25 ezer Ft/gépóra áron számolja el a teljesítést. … A fővállalkozó csak a munka legvégén fizet. Egy 2 hónapos munkát követően 15 nap kell, hogy megkapjuk a teljesítés igazolást, további 15 napot vesz igénybe az iktatás, ezt követően 90 napra fizetnek a munkáért. Gyakran ez sem biztos. Sokszor előfordul, hogy a fővállalkozó nem fizet, és arra játszik, hogy az alvállalkozók kifáradjanak, ekkor felajánlják nekik, hogy az eredeti ár 60%-át kifizetik.” Ügyvezető 6.2.

Ajánlások az azonnali akciókra

6.2.1. A nemzetközivé válás támogatása Amint erre valamennyi forrásunk - és az előző fejezetek elemzései is - rámutattak, az ország szerény méretei ellenére a hazai kkv-k többségének napjainkig nincsenek nemzetközi kapcsolatai. Jelentős késéssel, csak a nagyobb piacvesztést követően kezdték meg az importverseny elleni védekezést, s ennél is vontatottabban indították el az uniós csatlakozás nyomán átjárhatóvá vált határok lehetőségeinek feltérképezését, majd ezek kihasználását. Egy, a sajtóból vett, s sikerrel zárult példa a következő: 102

„A … pékség kíváncsi volt arra, hogy vörösvári boltját mennyiben érintette a solymári Auchan megépülése. Nos, az első három hónapban csakugyan visszaesett a forgalmuk, több környékbeli kisbolt pedig - ahová korábban szállítottak - be is zárt. Néhány hónap után azonban megfordult a helyzet. A jobb minőség, a friss áru visszacsábította a vásárlókat, sőt, a bezárt kis üzletek vásárlói is az ő pékségük mellett voksoltak. A multik jelenléte egyértelműen ösztönözte a termékfejlesztést, és a jobb minőséget.” Népszabadság, 2007. febr. 26 S megerősíti a kedvező hírt, hogy hasonló tájékoztatást interjúink keretében is kaptunk. „Sikerességünket bizonyítja, hogy azok az üzleteink is életben tudnak maradni, amelyek az Auchan áruházakban helyezkednek el. A sikert nem az árverseny, hanem a magas minőség alapozza meg. A jó minőség árát a vevő meg is fizeti.” Ügyvezető A gazdaságpolitika a külföldiek piacszerzése elleni védekezést leginkább azzal segítheti, ha a lehető legszélesebb körben „tudatosítja”, hogy ez csak a hazai cégek versenyképességének a növelése útján lehet eredményes. Gyakori ugyanis, hogy lemaradásunk elsősorban a marketing jól ismert, a közelmúlttól „örökölt” problémáiból fakad: a hazai termékekről nincs színvonalas ismertető, az értékesítési csatornák átgondolatlanok, az üzletek piszkosak (és környékük elhanyagolt), az eladók termék-ismerete hiányos és a vevőkkel szembeni magatartása udvariatlan, olykor kifejezetten törvénysértő stb. Mindezek terén „szép szóval” (például: képzéssel, tanácsadással, a jó példákat kiemelő, a rosszakat elítélő cikkek, iskolai dolgozatok, diplomamunkák íratásával) is lehet eredményesen küzdeni, de az ellenőrzés szigorítása is sikert ígér. Más esetekben a vevőket megtévesztő hamis importáruk okozzák a piaci gondokat, ezek esetében valóban az értékesítőikre kiszabott kemény szankciók jelentik a leghatékonyabb megoldást. A tárgy fontossága miatt a 3. fejezetben rögzítetteket követően itt is kiemeljük továbbá, hogy a külföldi kapcsolatok építése (bár az uniós elvárásokra hivatkozva sokan kétségbe vonják ennek lehetőségét) szintén sokoldalúan támogatható. Gazdaságunkban szinte kihasználatlanok például a Kamaráknak, szakmai szövetségeknek e lehetőségei. A kis nyugateurópai országokban megszokott például, hogy e szervezetek kiközvetítik a környező országokba a térségükben működő kkv-k kapacitásait (amelyekről pontos információkkal rendelkeznek). Széleskörű információbázist állítanak össze a beszállítások iránti keresletről. Megteremtik a színvonalas termelési kooperációkhoz szükséges mérési, minőségellenőrzési, tanúsítási infrastruktúrát. Jogi, s nyelvi segítséget nyújtanak a szerződések megfogalmazásához, majd (esetenként szerény díjazásért) a megvalósítás dokumentálásához – s ha kell, az esedékessé vált követelések behajtásához stb. Mindenképp javasoljuk ezért, hogy az NFGM is szorgalmazza e megoldások széleskörű alkalmazását. 6.2.2. A kötelezően előírt vállalati adminisztrációs terhek könnyítése A javaslat indoklása Az (EC, 2006) vizsgálat szerint a vállalatok számára kötelezően előírt adminisztratív terhek Európa minden országában magasak, az EU-25 országokban átlagosan a GDP 3,5%-át teszik ki. Ez kedvezőtlen hatást gyakorol az európai vállalatok versenyképességére is. A különböző felmérések egybehangzóan bizonyítják továbbá, hogy az adminisztratív teher súlya a kkv szférában az átlagosnál sokkal magasabb. Ha valamely adminisztratív tennivaló egy alkalmazottra jutó költségei a nagy vállalatoknál egy eurót, akkor a közepes méretűeknél négy eurót, míg a kis vállalatok esetében csaknem tíz eurót tesznek ki. 103

A szabályozásból eredő adminisztratív terhek egy alkalmazottra jutó költsége különböző méretű vállalatoknál (mikro-vállalati szint = 1) Ország Belgium Dánia Egyesült Királyság Németország Luxemburg Átlag

< 10 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0

< 20 0,5 0,5 0,6 0,6

A foglalkoztatott létszám < 50 < 100 < 250 0,4 0,4 0,3 0,3 0,3 0,2 0,3

0,3

0,4

< 500

0,1 0,2 0,3 0,2

> 500

0,1 0,1

Forrás: EC (2006)

A kkv-knak a nagyokénál súlyosabb adminisztratív terhei döntően három tényezővel magyarázhatók. Először is a szabályozás által előírt feladatoknak (pl. egy formanyomtatvány kitöltésének) a ráfordítás igénye gyakran azonos a különböző méretű vállalatoknál – azaz e munka elvégzése nagyobb teher egy néhány fős, mint egy nagy létszámú cég számára. Másodszor: a nagyobb cégek megengedhetik maguknak, hogy külön szakemberek alkalmazásával is növeljék az adminisztráció hatékonyságát, a kis cégek azonban nincsenek ilyen kedvező helyzetben, méretük nem engedi meg ezt a specializálódást, és számukra többnyire a számítógépes megoldások sem kellően költség-hatékonyak. Harmadszor a kis cégeknél az adminisztrációs feladatok jórészt szükségszerűen magára a menedzsmentre hárulnak, ami elvonja a vezetők idejét a siker szempontjából lényegesen fontosabb feladatoktól. Mindezeken túlmenően a magas adminisztrációs teher, az adminisztráció bonyolultsága sokszor el is veszi az emberek kedvét a vállalkozásindításától, akik ezért is inkább a fekete gazdaságot választják.

Az elmondottak miatt Dániában, az Egyesült Királyságban és Hollandiában a kormányzat jelentős erőket fordított a „bürokrácia” csökkentésére. Részletes elemzéseket készíttetett arról, hogy a vállalatok számára kirótt különböző adminisztratív feladatok megvalósítása mennyibe kerül, majd a legnagyobb ráfordításokkal megvalósítható előírások egyszerűsítését kísérelte meg. A törekvések igen eredményesek voltak, az intézkedések eredményeként például Dániában a kötelező vállalati adminisztráció költségeit sikerült a GDP 1,7%-ára leszorítani ((EC, 2006, p. 2). Az Unió javaslatai Az EU – többek között a kkv-k segítése céljából - régóta szorgalmazza a bürokrácia visszaszorítását.105 Igen fontosnak minősíti az egyszerű és könnyen átlátható szabályozási környezet kialakítását, s a „Think Small First” (gondolj először a kicsikre) vezérelv érvényesítését - azaz az adminisztratív szabályok megalkotásánál a kkv szektorra gyakorolt hatások elsődleges figyelembe vételét. A részletesebb módszertani ajánlások a következők (EC, 2006): • A vállalatok méretéhez igazított felmentések. A technikát mind közvetlen, mind közvetett formában elterjedten alkalmazzák. Utóbbi esetben a felmentés feltétele valamely, a vállalatok méretével összefüggő kritérium, például a cég jogi formája, vagy ágazati hovatartozása. A vállalatok nagyságának mérőszáma többnyire az alkalmazotti létszám, de például az alanyi ÁFA mentesség

105

Például: EC (2004), EC, 2006 márc.23/24, Presidency Conclusions, 28. pont.

104

többnyire az éves üzleti forgalom alapján kerül megadásra (az átlagos küszöbérték 25000 euró, a legmagasabb az Egyesült Királyságban alkalmazott 85000 euró). •

A kötelezettségek körének szűkítése. Erre általában akkor kerül sor, amikor a teljes körű felmentés veszélyeztetné a szabályozási célkitűzést. Belgiumban például az öt főnél kisebb létszámú és 400 négyzetméternél kisebb értékesítési területet használó élelmiszeripari cégek a HACCP (Hazard Analysis Critical Control Points) egyszerűsített, kevesebb kiadással járó változatát alkalmazhatják. Követendő példa lehet az Egyesült Királyságban 1997-ben bevezetett „Smothery Guarantee” is, melynek értelmében a max. 9 főnyi összlétszámmal működő vállalatok jelentős könnyítéseket élveznek a kötelező statisztikai adatszolgáltatás terén.

•

Az előírások egyszerűsítése. Alkalmazásának tipikus esete az elektronikus ügyintézés lehetővé tétele, vagy a költségek átalány alapján történő elszámolása. Az utóbbira Szlovákia lehet a példa, ahol is az alanyi ÁFA mentes adózók összbevételük negyven, a kisiparosok pedig annak hatvan százalékát átalány formájában elszámolhatják.

•

Ideiglenes felmentések. Ezek egy része hasonló a kötelezettségek körének már érintett szűkítéséhez (például egyes kötelezettségek ritkább teljesítésére ad módot), míg más esetekben a kisvállalatokat meghatározott alkalmakhoz kötődően időlegesen részben vagy egészen felmenti egyes előírások teljesítése alól. További lehetőség, amikor a kisvállalatok hosszabb türelmi időt élveznek egyes új szabályok bevezetéséhez kapcsolódóan. Utóbbinak tipikus példája az EU 2005 során bevezetett 2002/15/EC direktívája, mellyel kapcsolatban a fuvarozási mikro-vállalatok 2009 márciusáig eleve felmentést kaptak a biztonsági célzatú munkaügyi szigorítások alól.

•

Az adminisztráció összehangolása. Jelenleg a fő cél az egyablakos ügyintézés, mely elsősorban a cégalapítással kapcsolatban, esetenként akár virtuális megoldások alkalmazásával terjed.

•

Azonos határidők megállapítása a változtatások bevezetést könnyítő, időbeli koncentrálása érdekében. Az Egyesült Királyságban például a CCDs (Common Commencement Dates) értelmében 2005 óta a változtatások bármely évnek mindössze két napján, nevezetesen április 6-án vagy október 1-én vezethetők be. Óvatos becslés szerint ez évi 10 -20 millió font megtakarítást jelent a kkv szektor számára, mértékadó üzleti körökben azonban 10 százalékos megtakarítást valószínűsítenek, ami pedig meghaladja a 600 millió fontot. Ehhez még hozzá kell adni a nagyvállalati kör megtakarításait.

•

A kkv-k igényeihez igazodó információnyújtás és képzés. Az ilyen jellegű támogatás szokványos eszközei a szabályozó szervezetek által kibocsátott brossurák és kézikönyvek, illetve a különböző internetes megoldások. A kkv-kat közvetlenül, lehetőleg kizárólag a szabályozás őket érintő részére szorítkozva, érthető, világos szövegezéssel kell informálni, mivel az átlagosnál jobban igénylik a felhasználó-barát szabályozási környezetet. Ez a követelmény gyakran nem teljesül. Érdemes megemlíteni ezzel kapcsolatban az Európai Bizottságnál folyó „Fight the fog” – azaz a ködösítés ellen folyó - kampányt. Hasonló célt követ az Egyesült Királyságban több fő szabályozó és konzultatív testület összefogásával megjelentetett, főleg a kezdő vállalatokra fókuszáló „No Nonsense Guide”, vagy a Németországban 2006-ban indított „Startothek”, de említhetnénk a kifejezetten a kezdő vállalatok információs igényét kielégíteni hivatott svéd szolgáltatást is.

•

Elektronikus szolgáltatások. Az ilyen szolgáltatások annál hatékonyabbak, minél inkább képesek megfelelni a vállalatok egyedi igényeinek. Az Egyesült Királyságban a kkv-k számára 2004 áprilisa óta elektronikus úton hozzáférhető az a specifikus „lista”, amely a szabályozás bármely területén a kifejezetten a kkv-kra vonatkozó szabályokat tartalmazza. A lista tartalmát mintegy kétezer, félévente szakértők által ellenőrzött szabály-csoportból válogatják ki és állítják össze. A Department of Trade and Industry konzervatív becslése szerint ez a szolgáltatás csupán a saját szabályozói szférájában mintegy évi 15,9 millió fontos megtakarítást jelent a kkv-k számára.

•

A kkv-k privilegizált kezelése, tulajdonképpen pozitív diszkriminációja. Megvalósításához alacsonyabb eljárási illetékek, soron kívüli ügyintézés és számos egyéb eszköz állnak a szabályozó szervezetek rendelkezésére. Érdekes példa az ilyen privilégiumokra az Osztrák Szabadalmi Hivatal által 2004-ben a kkv-k számára bevezetett szabadalmi gyorskereső szolgálat, melynek feladata annak megállapítása, hogy valamely technikai megoldás mennyiben szabadalmaztatható.

105

•

A bevezetendő szabályozás által a kkv-kra gyakorolt hatás előzetes értékelése. Az előzetes hatásvizsgálatoknak ezt a kkv szektorra szabott változatát több európai országban is alkalmazzák. Így például az Egyesült Királyságban 2003 óta indokolt esetben alkalmazható SFIT (Small Firms Impact Test) a RIA (Regulatory Impact Assessment) eljárás részeként az esetek kilencven százalékában alkalmazásra kerül. A SFIT eljárás messzemenően tükrözi a „Think Small First” elvet. Svédországban már ennél is régebben (1999 óta) tizenkét meghatározott szempont alapján mérlegelik a bevezetendő szabályozás kkv szektort potenciálisan érintő hatásait.

A hazai helyzet Magyarországon a vállalatok számára központilag előírt adminisztratív kötelezettségek költségei nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően magasak; a fent hivatkozott EC vizsgálat szerint a GDP 6,8%-át teszik ki, s a hazai szakértők szerint is hasonló nagyságúak, 1000 milliárd forint körüli összegre, a GDP 4,5-6,7%-ára rúgnak (Mester, 2008, 14. oldal). Ezért vitathatatlan, hogy visszaszoríthatók, s csökkentésük jelentősen javíthatná gazdaságunk versenyképességét. A magyar kormány, pontosabban a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2007-ben a vállalatok versenyképességének növelése érdekében indította el az Üzletre hangolva programot, mely a vállalatok üzleti környezetének fejlesztésére, működési és tranzakciós költségeinek csökkentésére irányul. Intézkedései kiterjednek a cég- és adóadminisztráció egyszerűsítésére, a vállalatok jogbiztonságának növelésére, pénzügyi feltételeik javítására, a verseny tisztaságának és átláthatóságának fokozására. Bár a megtett és tervezett intézkedések méretüktől függetlenül minden vállalatot érintenek, elsősorban mégis a kis- és középvállalatok helyzetét teszik kedvezőbbé azáltal, hogy pl. a rájuk háruló aránytalanul nagy adminisztratív terheket csökkentik. • • •

• • • • •

•

Az elmúlt időszakban több olyan törvény is a Parlament elé került, amelyek ezt a programot szolgálják. A bevallási kötelezettségeiket elektronikusan teljesítő adózók nemleges (nullás) adóigazolásukat beszerezhetik, adófolyószámláikat a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül lekérdezhetik, bejelentési beadványaikat elektronikusan is előterjeszthetik. Egyszerűsödött a társadalombiztosítási járulék túlfizetésének bevallása azzal, hogy az önellenőrzés nélkül lehetővé vált. 50 millió forintról 100 millió forintra emelkedett a kötelező könyvvizsgálati értékhatár. Azaz mentesült a kötelező könyvvizsgálat terhei alól az a vállalat, amelynek az éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában nem haladta meg a 100 millió forintot, és átlagos foglalkoztatott létszáma nem lépte túl az 50 főt. Kiszélesedett az APEH adatbázisából nyilvánosan lekérdezhető adatok köre, a vállalatok tájékozódhatnak arról, hogy mely cégeknek van nagy adótartozása, kiknek az adószámát függesztették fel. Az új szabályok elvileg erősítik az alvállalkozók pozícióját, törekszenek visszaszorítani a körbetartozást. Egyszerűbbé váltak az adóbevallási szabályok. A korábbi 59 fajta adóbevallás 2008-ban 23-ra csökkent, a bevallásokban 1000-rel mérséklődött a kitöltendő sorok száma, egyszerűbbé váltak a kitöltési útmutatók, terjedelmük is 150 oldallal rövidült. Csökkentek a megkövetelt tőkeminimumok az egyes cégtípusok esetében. Egyszerűbbé és gyorsabbá vált a cégalapítás. Egyszerűsödött a cégbejegyzési eljárás (nem kell előre bankszámlát nyitni, kevesebb okiratot kell benyújtani), csökkent a cégbejegyzési illeték (50-100 ezer Ft-ról 15 ezer forintra), gyorsabbá vált az eljárás. Kizárólagossá vált az elektronikus cégeljárás, ami önmagában is gyorsítja a cégalapításokat, változás-bejegyzéseket, illetve a cég működése szempontjából további előnyökkel jár (például az elektronikusan hitelesített iratok később is felhasználhatók). Egyszerűsített cégeljárás (szerződésminta használata) esetén a cégeljárás ügyintézési határideje egy munkaórára csökken a korábbi egy nappal szemben. Egyszerűsödnek az építésügyre vonatkozó jogszabályok is. 2008. szeptember 1-jétől 18 új jogszabály lépett életbe, és összesen 30 jogszabály módosul a szektor eljárásainak felgyorsításáért.

106

A program hatékonysága nem vitatható, mert olyan intézkedések sorozatát tartalmazza, ami viszonylag kis befektetést igényel, és az állami irányítás, de főként a vállalatok számára igen jelentős pénzbeli/időbeli megtakarításokat eredményez. A kezdeti lendület lelassulása miatt elkerülhetetlen azonban a további akciók előkészítése (Mester, 2008, 14. oldal). Az eddigi racionalizálásból számos olyan ügyfajta (például engedélyezési eljárás, szociális, vagy

munkaügyi nyilvántartási kötelezettség, perbeli tennivaló, statisztikai adatszolgáltatás, vagy pályázatokkal kapcsolatos adminisztráció) maradt ki, amelyek pedig súlyosan terhelik a vállalatokat. Jellemző, hogy a rendszerváltás óta az érvényben lévő jogszabályok száma a szinte folyamatos dereguláció és rengeteg törvény és rendelet hatályon kívül helyezése ellenére duplájára nőtt.106 Nem javult a jogszabályok nehezen érthető nyelvezete sem. A közigazgatási eljárások általában lassúak, nem hatékonyak, a jogvédelmi intézményrendszer működése pedig enyhén szólva kifogásolható. Az új jogszabályokkal kapcsolatban régóta létező előírás például az előzetes hatásvizsgálat, a gyakorlatban azonban ilyenek nem készülnek (vagy legalábbis nem kerülnek nyilvánosságra). A mulasztásos törvénysértéseknek több oka van: nem ismertek a vizsgálat kívánatos módszerei, hiányoznak a könnyen hozzáférhető adatbázisok, nincsenek a színvonalas elemzéseket megrendelni és fogadni képes hivatalnokok, szűkösek az emberi és pénzügyi erőforrások stb.

Egyes interjúink konkrétabban is megjelöltek néhány, a cégek munkáját túlzott zavaró előírástípust. Amint ez várható volt, többen bírálták jelentős adminisztrációs igényei miatt (is) a kötelező számviteli, pénzügyi, adózási előírásokat. További kritikák jó példái az alábbiak:107 Igencsak bürokratikus a munkaidő, a szabadság és a táppénz nyilvántartás. Az egyetemeken megszokott, hogy nincsenek bent egész nap az oktatók, őket nem büntetik meg. Ugyanakkor az ellenőrök büntetnek, ha egy cégnél nincsenek bent a munkavállalók, és ez észreveszik. Amerikai tulajdonú cég ügyvezetője. „Bosszantó apróság, hogy az egyik kerületi önkormányzat megakadályozta egy reklámfeliratunk kihelyezésétnek azzal az indokkal, hogy rombolja a városképet. A szomszédságban azonban szinte csak városképromboló elemek (bedeszkázott épület, kilógó, életveszélyes vezetékek, óriásplakátok stb.) találhatók …” Ügyvezető igazgató „2005 végén egy tollvonással eltörölték a természettudományos oktatás kiemelt szerepét, drasztikusan lecsökkentették e tárgyak óraszámát, megvonták az ehhez kapcsolódó pályázati forrásokat. Később újabb, a korábbiaktól eltérő célokat fogalmaztak meg, a matematikai oktatás került előtérbe. Ennek keretében először irreálisan magas szintű követelményrendszert dolgoztak ki, majd ezt felváltott a másik véglet, az „óvodai” szintű matematika és reáltárgy oktatás. Öröm, ha az iskolások a jelen oktatási feltételek közepette a négy algebrai alapműveletet el tudják sajátítani.” Ügyvezető

106

Két példa a bürokrácia növekedésének irreális okaira:. „A módosított közbeszerzési törvény szerint … a nagyobb kulturális eseményeket pályáztatni kell. A Hungarofest kht-nak… ezért közbeszerzést kellett hirdetnie a 2009-es egyházi kultúra évének programjaira, ’versenyeztetnie’ kellett a katolikus egyházat és a muszlimokat abban, melyik egyház ezeréves Pécsett.” (Magyar Nemzet, június 15). Ennél is súlyosabb következményekkel jár a 200 ezer forintnál nagyobb számla kifizetéséhez szükségessé tett igazolás arról, hogy a kedvezményezettnek nincs adótartozása. A döntéshozók aligha gondoltak az évi sok millió adóigazolás kiállításának bizonyára jelentős munkaerő-igényére, se milliárd forintokra becsülhető költségeire. 107 A foglalkoztatással kapcsolatos panaszok talán meglepőek is, hiszen a nemzetközi összehasonlítások a hazai munkaerő-piaci szabályozást általában viszonylag rugalmasnak ítélik. Kétségtelen persze, hogy a rugalmasság és a túlzott adminisztrációs igény két dolog.

107

A bürokrácia elleni további küzdelem első lépéseként hangsúlyozottan ajánlható a kötelező vállalati adminisztráció költségeinek részletes felmérése és indokoltságuk sokoldalú elemzése (e munka ugyanis a kedvező nemzetközi tapasztalatok értelmében mindenkor legalább a költségek 25%-ának a megtakarítási lehetőségeit feltárhatja). 6.2.3. A sikeres vállalkozók és kkv-k „népszerűsítése” Sajtó-feldolgozásunknak feladatkijelölő értékű tapasztalata a sikeres kkv-król szóló sajtóközlemények indokolatlanul kis számával kapcsolatos megállapítás. Egyrészt elterjedt vélemény ugyanis, hogy e hiányok jelentősen járultak hozzá ahhoz, hogy a magyar társadalomban máig nem alakult ki a vállalkozók, valamint a sikeres kkv-k kellő társadalmi megbecsülése. Másrészt pedig valószínűsíthető, hogy a foglalkoztatás, az innováció stb. terén az elmúlt években elért kkv eredmények jobb kommunikációjával a vállalkozási hajlandóságot is javítanánk, s a már működő kkv-k növekedését is ösztönözhetnénk. Mivel úgy véljük, hogy a témakörben máig érvényes iránymutatás, emlékeztetünk rá, hogy amikor Széchenyi I. a magyar lótenyésztés fejlesztését kívánta támogatni, a lóversenyt szorgalmazta.

A kiemelkedő vállalkozói teljesítmények ismertetését az elmúlt években néhány szerény erőforrásokkal rendelkező intézmény – olykor NFGM stb. támogatást elnyerve - vállalta magára. A (műszaki) kutatói utánpótlás nevelését a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) által évről-évre megrendezett Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny is segíti, az innovatív kkv-k sikereinek feltérképezésében az ugyancsak a MISZ által szervezett Innovációs Nagydíj Pályázatnak is nagy szerepe van. A gazellákról a Coface Hungary – Az Üzlettárs páros törekszik áttekintést adni már többször említett (Kőrizs, 2008) kiadványában.108 A Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (MKME) az Év vállalata díjjal hasonló célt követ. A Menedzserek Országos Szövetsége megválaszttatja az „év menedzserét” stb. Az ezen és ezekhez hasonló akciók sajtó-visszhangjának hír-értéke azonban ez idáig nem érte el a társadalom inger-küszöbét. Az elmondottak miatt azt javasoljuk, hogy a NFGM törekedjen sajátos eszközeivel növelni a vázolt és ezekhez hasonló civil kezdeményezések súlyát. Például: • Ahol szükséges, ösztönözzön a módszertan csiszolására – ennek keretében arra, hogy a dinamikus kkv-k súlyukkal arányos figyelmet kapjanak. • Szorgalmazza a különböző minősítések összehangolását, valamint a korábban sikereseknek mondott cégeknél készített utóvizsgálatokat. • Emelje az elismerések súlyát (akár azzal, hogy az elismerést elnyerteknek kedvezményeket juttat; fiataloknak az egyetemi felvételinél, a doktori eljárásban, a cégeknek egyes pályázatok egyszerűsített adminisztrációjával stb.). • Buzdítsa a sajtót a best practice bemutatására. 6.3.

A gazdaságpolitika vállalkozás-barát jellegének megteremtése

Kutatásunk szerint a hazai gazdaságpolitika távolról sem vállalkozás-barát jellegét a szakirodalom szerzői is, az elmúlt években közreadott, s általunk megvizsgált sajtóközlemények is gyakran bírálták. A dinamikusan fejlődő magyar „kistigrisekről” – tehát a gazellákról - szóló legfrissebb jelentés (Kőrizs, 2008) például a következő mondattal kezdődik: „Az alultőkésítettség, a gyűrűződő nemfizetés és a banki finanszírozás nehézségei 108

E munkánál nem szerencsés azonban a 100 kistigrist kiválasztó bonyolult algoritmus alkalmazása.

108

mellé az irreálisan magas adó- és járulékterhek, a szabályozói környezet gyakori, nem életszerű és bürokratikus változásai, valamint a hatósági ellenőrzések retorziós jellege is felzárkóztak mint a hazai kkv szektor kerékkötői.” A fejlődés e fékjei elleni küzdelmet ezért gazdaságpolitikánk fontos feladatának ítéljük. A következőkben felsoroljuk tehát a feladat megvalósításához szükséges, vizsgálataink során leginkább sürgetőeknek talált tennivalókat (de részben ismert voltuk, részben terjedelmi korlátjaink miatt részletezésükre nem térünk ki).109 A gazdaság igényeit (is) figyelembe vevő oktatási rendszer kialakítása Mind a szakirodalom közleményei, mind felméréseink elkerülhetetlennek mutatták a magyar oktatási rendszer minden szintjének a korszerűsítését. Mivel a versenyképes kkv-k körében szinte egyáltalán nincs, és nem is lesz igény képzettség nélkül elvégezhető segédmunkákra, módot kell találnunk arra, hogy a fiatalok körében felszámoljuk a színvonalas munkavégzést lehetetlenné tevő, az OECD (2006) PISA jelentése szerint is nagyarányú funkcionális analfabetizmust. A nemzetközi tárgyalásokat (értékesítést) lehetővé tevő szintre kell fejlesztenünk a (potenciális) munkavállalók nyelvtudását.110 De érdemben korszerűsítenünk kell felsőoktatásunkat is,111 részben azért, hogy hallgatóik a mindenkori világszínvonalon sajátíthassák el a tudnivalókat, de azért is, hogy egyes egyetemeink szakmai hozzáértéssel tudják támogatni a környezetükben működő kkv-k innovációit, térségük valós tudásbázisaivá váljanak. E tárgykör részletes tárgyalására sem vállalkozhatunk. A Szerb (2009) munka ajánlásával összhangban a tanulmány szerzői is kiemelkedő fontosságú rész-feladatnak ítélik azonban következőt: „A vállalkozói ismereteket az EU-s alapelvekkel, a Vállalkozói Chartával (EC, 2004) összhangban az oktatás minden szintjén tanítani kell. A magyar gazdaságban e cél teljesítésétől jelenleg messze vagyunk, ráadásul a tárgy oktatásának az eredményessége is kívánnivalókat hagy maga után.”112 Az innovációk támogatása Kutatásunk tapasztalatai azt mutatják, hogy a kkv-k növekedési ütemét elsősorban az innováció (a műszaki fejlesztés és a vezetés korszerűsítése) befolyásolhatja. A fejlett gazdaságokban olykor egy-egy innovatív kkv szakterületének legnagyobbjává válik. A hazai gazellák vezetőit is a többiekénél merészebb vállalkozó kedv jellemzi. Ha a tanulmányban ismertetett nemzetközi tapasztalatokat összevetjük a magyarországi gyakorlattal, világossá válik, hogy Magyarországon az innovációknak és az ezeken alapuló növekedésnek két fő korlátja van. Egyfelől kedvezőtlen, hogy a piaci hatások sokszor csak korlátozott erővel hatnak a gazdasági folyamatokra. Másfelől gond a gyakorlati alkalmazások iránti hagyományos érdektelenség - gyakran a megvalósítás szempontjainak kifejezett mellőzése. A K+F-fel és innovációval foglalkozó tanulmányok egy részében, vagy a gazdasági viták során számos esetben nem is kerülnek említésre, még kevésbé érvényesülnek a 109

Részletesebben lásd például a Laki (1998), Papanek (2005, 2006), NFGM (2008) publikációkban. Jellemző cím a HVG Indexben: „Lesz állás, ha beszél kínaiul.” 2007. jún. 5. 111 (Z. Karvalics – Kollányi 2006) szerint például felsőoktatási intézményeink nincsenek rajta a világ felsőoktatási térképén. 112 Például a 2004- 2006-os I. Nemzeti fejlesztési terv Humánerőforrás-fejlesztés operatív programjában (HEFOP), illetve ennek meghosszabbításakor eddig is kaptak támogatást a különböző szakmai, az Európai Unióval, a vállalkozás működésével kapcsolatos (pénzügyi, számviteli, adó- vám-, társadalombiztosítási stb.) képzések, az idegennyelv-oktatás, a számítástechnikai, informatikai, munka- és egészségvédelmi, illetve a vállalkozás tevékenységével összefüggő, a környezetgazdálkodási és a vezető-képzések. (Index, internetes, 2008. máj. 13). 110

109

verseny, illetve a versenyképesség szempontjai. A tárgyalások, egyeztetések, döntéselőkészítő anyagok középpontjában mindezek helyett az intézményi struktúra kérdései, a számokban kifejezett célok, a támogatások, kedvezmények iránti igények és az ezekkel kapcsolatos érvelések állnak, a döntéshozók is e témákra koncentrálnak, s a megvalósítást is ezek vezérlik (Bartha. et al., 2007; Borsi – Udvardi – Viszt, 2007, 2008). Bármennyire is heterogén képet kaptunk kutatásunk nyomán az innovációk ösztönzési lehetőségeiről, adódik néhány általános érvényűnek tekinthető következtetés, éspedig: • Bár az innovációk a technológiaigényes, high-tech vagy erős IT kötődésű ágazatokban általában gyakoribbak és nagyobb hatásúak, mint az egyéb ágazatokban, az innovációs igény alapjában véve mégis szektor-semleges. Ezért nem az a célszerű, ha egyes ágazatok korszerűsödését ösztönözzük, hanem az, ha magát az innovációt támogatjuk (döntően a keretfeltételek javításával). A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol (amely országban, ágazatban) erős az innovációs hajlam, ott egyúttal általános is, és ahol gyenge, ott szinte minden szférában az. • Szerencsés esetben az innováció az adott régió vagy ország komparatív versenyelőnyeihez, azaz az ezt kiaknázó szektorokhoz kötődik, ami a folyamat egészére ösztönzőleg hat. Ezeknek a globális versenyelőnyöket jelentő természetföldrajzi, kulturális, vagy a felhalmozott szellemi tőke formájában jelenlévő tényezőknek az azonosítása a gazdaságpolitika kiemelt feladata. • A kiemelkedően eredményesnek ítélhető finn innovációs politika könnyen téves megközelítések forrásává válhat. Világossá kell tenni ezzel kapcsolatban, hogy az eredményesség nem a vállalati K+F közvetlen támogatásával hozható összefüggésbe, hanem éppen azzal, hogy a finn innovációs politika a K+F-et és innovációt az átlaghoz képest jóval nagyobb arányban bízza az üzleti szereplőkre, és ehelyett a keretfeltételek javítására koncentrál. Ennyiben a „finn modell” az USA gyakorlatához közelít. • Ugyanakkor nem veszíthető szem elől, hogy az állam világszerte közvetlenül is támogatja – bár eltérő arányban, de jelentős mértékben - a K+F tevékenységet. • A tőkevonzást javító infrastrukturális befektetések és az üzleti környezet javítása közvetve ugyan, de akár a K+F közvetlen támogatását meghaladó mértékben is ösztönözhetik az innovációt - kiemelten a technológiai transzfert. • A jelek szerint az izraeli gazdaság irányítóinak sikerült megtalálniuk azt a szegmenst, ahol a gazdaságpolitika a piaci viszonyok torzítása nélkül képes a hatékony – és rentábilis – beavatkozásra. Az alapgondolat egyszerű: tőke van bőven, a feladat az, hogy piacképessé tegyük a meglévő, illetve a képzés útján bővíthető innovációs potenciált. Azt kell elérni, hogy a befektetőknek legyen esélye a kockázatvállalás mértékével arányos, vagy akár azt meghaladó haszonra. Ha e feltétel tejesül, a piac már önjáró módon teszi a dolgát, a globális tőke folyamatosan megkeresi a jó befektetési lehetőségeket. Az időnként a sikeres országok másolható voltában reménykedő gazdaságpolitika figyelmen kívül hagyja, hogy egyes, egy-egy adott ország fejlődése szempontjából fontos, sőt, meghatározó erejű tényezők kívül esnek a gazdaságpolitika hatókörén. Egy specifikusan ilyen írországi jellemző az innováció társadalmi tényezőinek, az ebben rejlő mozgósító erőnek a meghatározó szerepe. Írországot történelme során nem kevésbé - sőt, talán még inkább - tépte a balsors, mint Magyarországot. A múlton keseregni azonban haszontalan, és az írek a jelek szerint nem is a múltba, nagyon is a jövőbe tekintenek. Tanulhatunk a példájukból - hiszen ha értékeljük a kutatásokért felelős tárca nélküli miniszteri poszt közelmúltbeli megszüntetését, azt is gondolhatjuk, hogy országunknak talán nincs is innovációs stratégiája. 110

A térségi (helyi) meggondolások figyelembe vétele Az elmúlt évtized kutatásai szerint a gazdaság fejlődése nem csak (és sokak szerint nem is elsősorban) az állami gazdaságpolitika keretében támogatható, gyakran e téren is a térségi kapcsolatrendszer vállal kiemelkedő szerepet. Az álláspont hazai érvényét támaszthatja alá az is, hogy a kifejezés mintegy 500 általunk vizsgált kkv cikkben szerepel. Például: „… több erőfeszítést kell tenniük, hogy a szegényebb régiókban kihasználják a növekedési lehetőségeket. Korábban, ha egy gazdaságpolitika gyorsabb fejlődést akart elérni, elsősorban a közlekedésbe, az infrastruktúrába fektetett be. Ma már tudjuk, hogy még a legszegényebb régiókban is elképzelhető az innováció …” hangsúlyozta D. Hübner, az Európai Bizottság regionális fejlesztési biztosa. HVG, 2008. ápr. 3. Az innovációk térségi támogatása azért különösen fontos feladat, mert az újdonságok többnyire valamely – innovatív – centrumban jelennek meg, és innen jutnak el a további centrumokba, illetve a perifériákra (Christaller, 1966). Ezért igen hatékony támogatás lehet a centrumok fejlesztése. Köztudott, hogy a centrumok kialakítása és fejlesztése komplex feladat. Az innovációk létrejöttének lényeges feltétele, hogy a városok sokszínűsége módot adjon a gazdasági szereplőknek sokoldalú kapcsolatrendszerük kialakítására. Ezekben a nagyvárosokban R. Florida híres és hírhedt 3T-je szerint a tehetség (képzett munkaerő), a tolerancia (a másság elfogadása) és a technológia (a helyi iparági szektorok megfelelő technológiai szintje) eredményezik a régió gazdaságának fejlődését. A kreatív osztály tehetséges emberei ezért annak alapján választanak maguknak lakóhelyet, hogy az adott város milyen lehetőségeket kínál a művelődésre, szórakozásra, kikapcsolódásra, összességében milyen gazdag a kulturális élet, milyen lehetőségek vannak az önkifejezésre., s könnyen lakóhelyet változtatnak annak érdekében, hogy javítsák életkörülményeiket, jobb állást töltsenek be (Florida, 2002). A felzárkózásért küzdő gazdaságban azonban a centrumok fejlesztésénél alapvető feladatok a város, az üzleti szolgáltatások, a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének támogatása, az innováció-igényes szférákban - így a magas high-tech igényű szektorokban, az elektronikában, a biotechnológiában – pedig az innovációs tudást létrehozó és terjesztő egyetem kialakítása is (Varga, 2002, Horváth, 2006). S amint a 2.2. pontban említettük, az újabb kutatások a korszerű „vállalkozó egyetem” kiépítésekor különösen jelentősnek találták a jelzett egyetemek körüli spin-offok dinamizáló hatását.

Az EC (1992, 1998) dokumentumaiban ajánlott regionális innovációs stratégiai (RIS) megközelítés megvalósítására napjainkig több mint száz európai régió vállalkozott. Térségi stratégiák a magyar régiókban is készültek és hatnak,113 vizsgálatuk arra mutatott azonban, hogy – mivel a regionális intézmények formálisnak vélték szerepüket – az elkészült tervezetek nem az irányadó nemzetközi gyakorlat szerint kerültek kialakításra: nem vették figyelembe a végrehajtásban résztvevők érdekeit, csak a régió igen töredékes jövőképét vázolták fel, és nem is elemezték a stratégia megvalósításához szükséges tennivalókat (Borsi – Papanek, 2008). Ezért ajánljuk, hogy az NFGM törekedjen a regionális tervezés jó gyakorlatának (best practice) a bemutatására. Ennél is fontosabb, hogy a térségfejlesztési politika (és a fejlesztési források) decentralizálása megteremtse a regionális intézményeknek a színvonalas regionális politika iránti igényeit is. Az elvonások mérséklése A hazai kkv-k vállalatok önfinanszírozási lehetőségei elsősorban elvonási rendszerünk reformjával, konkrétabban az adók, járulékok, illetékek mérséklésével bővíthetők. Ez az az

113

Például a 2007-2013-as időszakra szóló Új Magyarország fejlesztési terv (ÚMFT) Pólus programja egyértelműen támogatja a klaszteresedést. Index (internetes) 2008. aug. 26.

111

ajánlás, amely a legtöbbször kap sajtó-nyilvánosságot.114 Nem is vitatható, hogy a vállalatokat terhelő több mint ötvenféle elvonás-típus közül okvetlen és azonnal meg kellene szüntetni azokat, amelyeknek a behajtása is többe kerül, mint amennyi adó befolyik (a vizsgálatok szerint több ilyen adónk is van). Az adócsökkentési javaslatoknak a költségvetés helyzetére való hivatkozásával történő megszokott elvetése se mindig elfogadható, hiszen az adócsökkentés az adófizetők körének szélesítésével nem is ritkán ellentételezhető lenne. Ez utóbbi téren különösen ígéretesnek tűnik az esetenként hatalmas nyereségeket is adóparadicsomokban realizáló off-shore cégek nagyobb közteherviselésre kényszerítése. A vállalatvezetők azonban mindenek előtt a béreket terhelő terhek csökkentését javasolják. Az, hogy a javaslat Magyarországon egyáltalán megvalósítható-e,115 jelenleg politikai viták tárgya, ezért meghaladja tanulmányunk kereteit. A korrupció visszaszorítása A korrupció a kkv-k számára is gond. Sokszor korlátozza a szféra - például közbeszerzési piacait, növeli beszerzési, értékesítési költségeit, (pénzügyi) kockázatait, s gyakran emeli az adóterheket is. Ugyanakkor a téma mind a nemzetközi, mind a hazai elméleti és gyakorlati szakemberek érdeklődésének a középpontjában áll. Minden világtáj politikusainak, gazdasági vezetőinek ballépéseiről kaptunk már hírt. A nagy nemzetközi szervezetek és ezek dokumentumai Közép-Kelet-Európa „átalakuló” gazdaságait, s ezen belül a magyar gazdaságot is egyre élesebben bírálják. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) például már 1999 évi Transition Report-jában azt állapította meg 3000 vállalatnál készített felmérése alapján, hogy a régió vállalatai jelentős összegeket fordítanak az állami hivatalnokok körében lobbizásra, megvesztegetésre, a felsőbb elvárásokhoz igazodásra, s cserébe támogatásokat, kedvezményes hiteleket, adókedvezményeket és adósságaik esetén toleranciát kapnak. A legismertebb korrupciós felméréseket készítő Transparency International (TI) leginkább a kormányzati hivatalnokokhoz kötődő korrupció méreteit ítéli meg. 116 A szakértői értékelésekre épített, évről-évre egyre több, így 2006-ban 163 országban elkészített vizsgálatok e korrupció szintjét országunkban is, szomszédjaink többségénél is „közepesnek” értékelik (TI, 2007). A „fehérgalléros” bűnözés, ennek keretében a megvesztegetés a Pricewaterhouse-Coopers könyvvizsgáló cég legfrissebb felmérése szerint is egyre inkább átszövi a hazai gazdaságot (Magyar Nemzet. 2007. novembert 8.). Valamennyi elemzés egyetért továbbá azzal, hogy ez erőteljesen fékezi a régió, illetve Magyarország felzárkózásának, fejlődésének a sebességét. Mindezek miatt a politikusok is keresik a megoldást (Perényi, 2006). De sajtó-feldolgozásunk szerint a megvizsgált kkv cikkek közül is mintegy száz érinti a témát. Egy példa:

„Miközben a magyar jogszabályok döntően megfelelő keretet adnak, azok végrehajtása és betartatása elégtelen. Ennek is köszönhető hogy a magyar üzleti életben lényegében lehetetlen korrupció nélkül boldogulni – állapítja meg a Trasparency International felmérése. A kkv szektorban már megélhetési korrupcióról beszélhetünk … „ Index (internetes), 2008. jún. 9). A szakértők (bár egyetértenek abban, hogy korrupció mindig volt, és mindig lesz) soha nem vonták kétségbe, hogy a mai magyar gazdaságban van mód e gyakorlat visszaszorítására. A konkrét lehetőségek áttekintését segíti, hogy a közelmúltban számos nagy nemzetközi intézmény, így az ENSZ, az OECD, az EU, a Világbank indított programokat ezen - nem csak, s talán nem is elsősorban Közép-Kelet-Európában súlyos gondokat okozó – jogsértés114

Amint ez ismeretes, a nagyszámú közlemény témái szerteágazóak, egyaránt bemutatják az adó-törvények parlamenti elfogadásának kusza folyamatait (például: HVG, 2007. nov. 7), a rendelkezésekre, még az „egyszerű” EVA szabályokra is jellemző bonyolultságot (HVG, 2007. dec. 12), az adócsökkentési elképzelések társadalmi támogatottságát (Népszabadság, 2008. szept. 20) stb. 115 Napjaink gazdasági válságát számos országban kísérlik meg (többek között) adócsökkentéssel elhárítani. Lásd Például: HVG, 2008. nov. 12. 116 Lásd például R. Hodess feladatkijelölését a 2005. évi TI Report 229. oldalán.

112

típus visszaszorítására. Az ENSZ projekt főként kutatott; Magyarország e munkában is részt vett. Az OECD a külföldi személyek megvesztegetését tiltó törvényre tett javaslatot; a kívánt szabályozás gazdaságunkban már törvényerőre is emelkedett.117 A (World Bank, 2000) tanulmány komplex fegyvertár alkalmazását, így decentralizációt, a politikai érdekek átláthatóvá tételét, a monopol-pozíciók korlátozását, a költségvetések betarttatásának következetes ellenőrzését, a sajtószabadság és a „civil” szervezetek erősítését ajánlotta stb. A mindezen dokumentumokban megfogalmazott javaslatokról a fejezet függelékében rövid áttekintést is adunk. A „bizalom” helyreállítása A sajtó-feldolgozás szerint a „kiszámítható” gazdaságpolitika megteremtése is gyakori kívánalom. Megítélésünk szerint az igényelt előrehaladásnak a gazdasági előrejelzések, tervek, programok megbízhatóságának a növelése lehet az első lépése - a (Papanek 2009) elemzés értelmében ugyanis ennek számos témakörben nincs módszertani akadálya. A legfontosabb tennivaló azonban a hosszabb távon is tartható döntések hozatala és ezek következetes érvényesítése (azaz a megfelelés a szavahihetőség követelményeinek, a bizalom helyreállítása). Jelen műben azonban, helyhiány miatt, e téma további részletezésére se vállalkozhatunk. Ezért a sajtó számos további jelzése közül csak az alábbi egyet emeljük ki. Úgy véljük ugyanis, hogy a kiírási feltételekre vonatkozó megjegyzése is feladatkijelölő értékű. „A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) tegnapi adatai szerint az érintett négy programra kevesebb mint 400 pályázat érkezett be, van olyan pályázat, amelyre mindössze 11 vállalkozás volt kíváncsi. Szakértők szerint kizárt, hogy a több milliárd forintba kerülő népszerűsítési kampány elégtelensége okozná a távolmaradást, sokkal inkább a hazai kis- és középvállalatok rossz gazdasági kilátásai, továbbá a nehéz kiírási feltételek állnak a háttérben.” Magyar Nemzet, 2008. máj. 6. Kiemelkedő fontossága miatt nagy nyomatékkal idézzük továbbá interjú-adóink egyik javaslatát, s egy, a téma fontosságát illusztráló megjegyzését is: A kormányzat akkor segíthetné a cég fejlődését, ha … fejlesztenék a pályázati rendszereket, és határidőben kifizetnék a megnyert összeget. Ügyvezető „A kormányzat nem hagyja a vállalatokat dolgozni. Amennyiben ez nem változik, a céget áttelepítjük a környező országot valamelyikébe.” High-tech cég projekt-igazgatója.

117

Lásd a 2000. évi XXXII. törvényt.

113

Függelék a 6. fejezethez

Javaslatok a korrupció elleni küzdelem módszereire A korrupció elleni küzdelem távolról sem csak állami feladat. A (nagy) vállalatok például jelentős szerepet vállalhatnak a munkában. Amikor ugyanis néhány éve az amerikai ENRON mérleg-hamisítási botránya megrengette a világpiacot,118 széles körben születtek olyan, a vállalati kormányzás (corporate governance) módjára vonatkozó ajánlások, amelyek a korrupciós ügyek elkerülését is segíthetik. E javaslatok olyan rendszabályokat szorgalmaznak, amelyek a nyilvánosságot és az átláthatóságot segítik. Ajánlják például, hogy az igazgatótanácsok és felügyelő bizottságok tagjainak megválasztásánál érvényesítsék az összeférhetetlenségi szabályokat, és a menedzsment-tagokat egészítsék ki a „külső” szakértői körből, hozzák nyilvánosságra a tagok nevét, pontosan rögzítsék az e szervezetek ülésein elhangzottakat és őrizzék meg a jegyzőkönyveket stb. Azaz olyan egyszerű, sőt, triviális feladatokat fogalmaznak meg, amelyeknek a követését ma már a hazai tőzsdei cégektől is elvárjuk, s amelyekről - hatékonyságuk ellenére, vagy éppen ezért - az érintettek sokszor „megfeledkeznek”. Az állami tennivalók elemzése azonban gyakoribb a vállalatiakénál. A (TI 2005) a kormányzati szervek által kötött – például közbeszerzési - szerződések létrehozatalának módszereivel kapcsolatos ajánlásokat is megfogalmazott. Ezek a következők: 1. A közbeszerzési intézmények dolgozzanak ki etikai kódexet, amelyben az intézmény és alkalmazottai vállalják a korrupció elleni következetes harcot. 2. Az intézmény rögzítse, hogy csak olyan cégek közbeszerzési pályázatát fogadja el, amelynek van hasonló kötelezettség-vállalást tanúsító etikai kódexe. 3. Készítsék el azoknak a cégeknek a feketelistáját, amelyekről nyilvánvalóvá vált, hogy korrupciós ügyletekbe keveredtek, vagy fogadják el egy nemzetközi intézmény hasonló listáját – s a listán szereplőket meghatározott időre zárják ki a közbeszerzési lehetőségekből. 4. A felek a közbeszerzési szerződésekben – és a fővállalkozók, illetve az alvállalkozók közti szerződésekben is – vállalják a korrupciót elkerülő magatartást. 5. Nyílt versenytárgyalás előzzön meg valamennyi, egy nem túl magas értékhatárt meghaladó közbeszerzést. A kivételek indoklása legyen világos. 6. Valamennyi pályázó – és lehetőség szerint a közvélemény is – könnyen jusson hozzá a szerződéskötést megelőző minden lépéssel, a versenytárgyalási lehetőségekkel, a bírálati szempontokkal, az értékelési eljárásokkal, a döntésekkel és indoklásukkal, a szerződési határidőkkel és feltételekkel, a szerződés végrehajtásával, a közreműködők és ügynökök szerepével és a jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatos információkhoz, s csak a törvények által titkosnak minősített információk legyenek bizalmasan kezelhetők. 7. Egyetlen pályázó se juthasson hozzá olyan információhoz, amit a versenytársak nem kaptak meg. 118

A bajok az ENRON fent említett, többmilliárd dolláros könyvelési csalásának nyilvánosságra kerülésével kezdődtek (HVG, 2001. november 24. 34–36. oldal). Nagy visszhangot váltott ki az USA legnagyobb brókerházának, a Meryll Lynch-nek az elítélése a befektetői banki, illetve a befektetési tanácsadói funkciók összefonódása miatt (HVG, 2002. június 1. 35 – 36. oldal). Kiegészítette mindezt a WorldCom szintén homályos hátterű esete, az USA vállalati történetének legnagyobb csődje (HVG, 2002. július 27. 11. oldal) stb.

114

8. A pályázóknak legyen elegendő idejük a pályázat kidolgozására. Ugyancsak elegendő idő álljon rendelkezésre a pályázatok elfogadása és a szerződéskötés között arra, hogy az elutasítottaknak legyen módjuk kifogásaik beterjesztésére. 9. A szerződés nagyobb (például a szerződéses értéket 15 %-kal meghaladó) megváltoztatására csak magas szinten – lehetőleg csak a szerződést aláírók jóváhagyásával – legyen lehetőség. 10. A belső és külső ellenőrző, auditáló szervek legyenek függetlenek, és jelentéseik legyenek nyilvánosak. Minden indokolatlan késés esetén automatikusan induljanak be ellenőrző mechanizmusok. 11. Az előkészítés, a pályázatok bírálata, a szerződéskötés és a megvalósítás ellenőrzése legyen különböző testületek feladata. 12. A közbeszerzéseket lebonyolító kollektíva legyen jól képzett és kellően megfizetett, s szervezeti megoldások (így a bizottsági döntési gyakorlat bevezetése és az illetékesek rotációja) erősítsék megbízhatóságukat. 13. A civil szervezetek, mint a versenytárgyalások és a megvalósulás független megfigyelői, kapjanak lehetőségeket az eljárásokban való részvételre (i. m. 4-6. oldal). A politikai korrupció elleni küzdelem a fentieknél is nehezebb. Gyakori ajánlat az átláthatóság és a nyilvánosság.119 Argentínában az elmúlt években igen hatékonynak, jelentős visszatartó erejűnek bizonyult például a korrupciós ügyekbe keveredett politikusokról készült nyilvános Internet lista (Papanek, 2000, 57. oldal) – s e technika alkalmazása a szülészetek hálapénzrendszerénél már idehaza is sikeresnek bizonyult. Természetesen a most felsorolt rendszabályok nem elegendőek az üzleti korrupció elleni küzdelem sikeréhez sem. Nem nélkülözhetők például a hatékony ellenőrzésnek, illetve a bűnüldözés korszerűsítésének és a visszaélések határozottabb szankcionálásának konkrét lépései. Az eszköztár további fontos elemeire mutat rá a Harvard egy közelmúltbeli tanulmánya, amely az általánosabb terápiát, konkrétan a verseny fejlesztését – így a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem támogatását – ítélte a korrupció (s általában a gazdasági bűnözés) elleni leghatékonyabb fegyvernek. Végül általános vélemény, hogy korrupció ellen is a társadalmi felelősség (social responsibility) vállalása a leghatékonyabb fegyver. A skandináv társadalmak nem azért „tisztábbak”, mert ott nagy a szankciók visszatartó ereje, hanem azért, mert az állampolgárok többsége társadalom-ellenesnek, így szégyelleni valónak tartja és elutasítja ezt a magatartásformát.

119

„Eddig egyetlen kormányzati ciklus sem úszta meg korrupciógyanús ügyek nélkül. Ám a különféle botrányok - székházügyek, a ’közeli’ cégek kistafírozása, állami pénzek magánzsebekbe szivattyúzása, sztrádaépítések körüli mutyizások és így tovább - a legtöbb esetben soha nem jutottak el a bíróságokig. Ezzel együtt sem mondható, hogy - mint a gyakran idézett bon mot állítja - ez egy ’következmények nélküli ország’ volna. Az eddigi öt országgyűlési választás közül legalább kettő végeredményét befolyásolta valamennyire az aktuális kormányzat egynémely korrupciógyanús ügye (Bundula, 2007).

115

Felhasznált irodalom Ács, Z. (2002): Innovation and Growth of Cities. Edward Elgar, Cheltenheim Ahvenharju, S. – Syrjanen, M. - Hjelt, M.-Frinking, E. (2006): International R&D in High Growth SMEs – Implications to Innovation Policy: Final Report. Raia, Rand Europe Ali-Yrkkö, J. - Palmberg, C. (2006): Finland and the Globalisation of Innovation. ETLA, Taloustieto Oy, Helsinki Állami Számvevőszék (2005): Kutatástól az innovációig – a K+F tevékenység helyzete, néhány hatékonysági, finanszírozási összefüggése Magyarországon. Módszertani Füzetek, október. Andersson, S. - Evangelista, F. (2006): The Entrepreneur. In the Born Global Firm in Australia and Sweden. Journal of Small Business and Enterprise Development, Vol. 13. no 4 Auerswald, P. – Bozkya, A. (eds. 2008): Financing Entrepreneurship. E.Elgar. Autio, E.: (1997): New, technology-based firms in innovation networks symplectic and generative impacts. Research Policy. No 3. Autio, E. — Kronlund, M. - Kovalainen, A. (2007): High-Growth SME Support Initiatives in Nine Countries: Analysis, Categorization and Recommendations. Ministry of Trade and Industry, no. 1. Helsinki Autio, E. - Yli-Renko, H. (1997): New, Technology Based Firms in Small Open Economies. Research Policy 26(9) pp. 973-987 Avnimelech, G. - Teubal, M. (2004/a): Government Promotion of Learning and Innovation in SMEs of Industrializing Economies. www.redesist.ie (2008 április 1-i letöltés) Avnimelech, G. - Teubal, M. (2004/b): Strength of Market Forces and the Successful Emergence of Israel’s Venture Capital Industry. Revue Economic vol. 56. No. 6. November Avnimelech, G. – Teubal, M. (2005): Microeconomic Insights from Israel’s Venture Capital Emergence: Towards a Theory of Evolutionary Targeting of Infant Industries. Working Paper Series STE-WP-33-2006, The Samuel Neuman Institute, Technion, Haifa Babbie, E.: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, 2003. Balogh Tamás (2002): Hol állunk Európában? Magyar Tudomány, 3. sz. Barney, J. (1991): Special Theory Forum: The Resource-Based Model of the Firm: Origins, Implications, and Prospects. Journal of Management, vol. 17, no. 1. Bartha A. et al. (2007): Az innovatív vállalatok jellemzői, az innovációt hajtó és akadályozó tényezők vállalati felméréssel történő feltárása. Tanulmány. KOPINT-TÁRKI Baumol, W. (2002): The Free Market Innovation Machine; Analysing Growth Machine of Capitalism. Princeton University Press, Princeton Becchetti, L. - Trovato, G. (2002): The Determinants of Growth for Small and Medium Sized Firms. The Role of the Availability of External Finance. Small Business Economics, vol. 19, pp. 291 - 306. Becker, R. - Hellmann, T. (2003): The Genesis of Venture Capital - Lessons from the German Experience. CESifo Working Paper Series Berelson, B. (1971): Content Analysis in Communication Research. Glencoe, Ill: Free Press. Béza D. - Csapó K. – Farkas Sz. – Filep J. – Szerb L. (2007): Kisvállalkozások finanszírozása. Perfekt. Birch, D. (1987): Job Creation in America: How Our Smallest Companies Put the Most People to Work. New York, Free Press Borsi B, - Dévai K. – Papanek G. (2004): The RECORD experimental map. Innovative research organizations in European accession countries. EC. Magyarul: RECORD kísérleti térkép: innovatív kutató-fejlesztő szervezetek az európai unióhoz csatlakozó országokban. GKI Rt. 2005. Borsi B. – Papanek G. (2008): Regional Innovation and Research Policy Outlook. GKI. Borsi B. – Udvardi A. – Viszt E. (2007): Innovatív magyar vállalatok az innováció gazdaságpolitikai szerepéről. Tanulmány. GKI Gazdaságkutató Zrt. Borsi B. – Udvardi A. – Viszt E. (2008): Az innovációs tevékenységben lemaradó hazai kis- és középvállalatok felzárkózásának lehetőségei nemzetközi tapasztalatok alapján. Tanulmány. GKI Gazdaságkutató Zrt. Bosma N. - Ács Z.• Autio, E. • Coduras, A. • Jonathan Levie, J. (2009): Global Entrepreneurship monitor. 2008 Executive Report. Global Entrepreneurship Research Consortium. www.gemconsortium.org Botos Balázs (2007): A Lisszaboni Program megvalósulása Magyarországon. Fejlesztés és Finanszírozás. 4. sz. Brealey, R.A. – Myers, S.C. (1999, 2003): Modern vállalati pénzügyek. Panem. Bundula M. László (2007): Korrupció Magyarországon. Magyar Narancs. november 24. Burgel, O. - Fier, A. - Licht, G. - Murray, G. (2000): Internationalization of High-Tech Start-Ups and Fast Growth –Evidence for UK and Germany. ZEW Discussion Paper, no. 00-35

116

Camagni, R. - Capello, R. (1997): Innovation and Performance of SMEs in Italy. ESRC Centre for Business Research, University of Cambridge. Working Paper 60. Centre for Strategy and Evaluation Services (2002): Guide to Venture Financing in Regional Policy. Chaston, I. - Badger, B. - Sadler-Smith, E. (2001): Organizational Learning: An Empirical Assessment of Process in Small U. K. Manufacturing Firms. Journal of Small Business Management, April Chesbrough, H. (2003): Open Innovation. The New Imperative for Creating and Profiting from Technology. Harvard Business School Press, Boston Chorev, S. (2005): Success in Israeli high-tech start-ups. Technovation. Összefoglaló: Experts View on Marketing of High-Tech Start-Up Products to Remote Markets. Vállalkozás és innováció. 2006. 1. sz. Churchill, N.C. – Lewis, V. (1983): The five stages of small business growth. Harvard Business Review. No. 3. Christaller, W. (1966): Central Places in Southern Germany. Prentice-Hall. Englewood Cliffs. N.J. Coase, R.H.: The Nature of the Firm (1937). Magyarul: A vállalat, a piac és a jog. Nemzeti Tankönyvkiadó. 2003. Collins, J. (2001): Good and Great. Harper. N.Y. Magyarul: Jóból kiváló. HVG. 2005. Cox, W.B. (1967): Product Life Cycles as Marketing Models. Journal of Business. Oct. Cresson, E. – Bangemann, M. (1995): Green Paper on Innovation. EC, Brussels. Csapó Krisztián (2006): Áttekintés a gyorsan növekvő vállalkozásokat támogató kormányzati programokról. Vállalkozás és innováció. 1. sz. Dahman, C.J. - Routti, J. - Yla-Antilla, P. (2005): Finland as a Knowledge Economy. The International Bank for Reconstruction and Development. The World Bank Dannreuther, C. (2007): EU SME Policy: On the Edge of Governance. University of Leeds, CESifo Forum no.2. Davidsson, P. - Delmar, F. - Wiklund, J. (2006): Entrepreneurship and the growth of firms, Edward Elgar, Cheltenham, UK. De Clercq, D. - Sapienza, H.J. - Crijns, H. (2003): The Internationalization of Small and Medium Sized Firms: the Role of Organizational Learning Effort and Entrepreneurial Orientation. Gent Working Paper Series no.19. DeHaan, U. (2005): Economic Growth Through Entrepreneurship and Innovation: Key Factors For Success. The Israel High-Tech Case. www.cerom.org 2008. április 3-I letöltés Deloitte (2006): Lighting the way: Technology Fast 500 EMEA 2006, Ranking and CEO Survey http://www.deloitte.com/dtt/cda/doc/content/dtt_EMEAFast500112906.pdf Deloitte (2007): Lighting the way: Technology Fast 500 EMEA 2007, Ranking and CEO Survey http://www.deloitte.com/dtt/cda/doc/content/us_tmt_Technology%20Fast%20500%20Article_102307.pdf Deloitte (2008): Lighting the way: Technology Fast 500 EMEA 2008, Ranking and CEO Survey. November www.fast500europe.com, www.deloitte.com/dtt/section_node/0,1042,sid%253D56072,00.html Dévai K. – Papanek G. – Borsi B. (eds. 2002): A Methodology for Benchmarking RTD Organisations in Central and Eastern Europe. BUTE. Budapest. www.record-network.hu Dévai K. – Kerékgyártó Gy. – Papanek G. – Borsi B. (2000): Az egyetemi K+F szerepe az innovációs folyamatokban. Oktatási Minisztérium. Összefoglaló angolul: Role of the Technical University’s R&D in Hungarian Innovations. Periodica Polytechnica, 2001. 1. sz. Diamantopoulos, A. - Inglis, K. (1988): Identifying Differences Between High- and low-involvement Exporters. International Marketing Review, Vol. 5 No.2, pp.52-60 Dickson, P. — Schneider, P. - Lawrence, P. - Hytry, R. (1995): Managing Design in Small High-Growth Companies. The Journal of Product Innovation Management 12(5) 406-415. Dodge, H. R. - Robbins, J. E. (1992): An empirical investigation of the organizational life cycle model for small business development and survival. Journal of Small Business Management, Vol. 30, No. 1, Dőry Tibor (szerk. 2001): Az ipari parkok innovációs szolgáltatásait segítő intézmény- és informatikai hálózat rendszereinek kidolgozása. MISZ. Dosi, G. (2000): Innovation, Organisation and Industrial Dynamics. E. Elgar. Cheltenham. Drucker, P.E. (1985): Innovation and Entrepreneurship, Practice and Principles. Heinemann. London. Magyarul: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban. Park, Bp. 1993. EBRD: (1999) Transition Report 1999. Paris. EC (1992): Growth, Competitiveness and employment. Brüsszel. EC (1998): Regional Innovation Strategy Pilot Project. Brussels. EC (2000): Lisbon Presidency Conclusions. Lisbon. EC (2001): Small Business Failure in Ireland. Department of Enterprise, Trade and Employment. EC (2002): SMEs in Focus. Main Results from the 2002 Observatory of European SMEs. Luxembourg. EC (2002, 2003, 2004): European Innovation Scoreboard. www.cordis.lu/scoreboard https://Europa.eu.int/comm/eurostat – a „structural indicators” link

117

EC (2004): Kisvállalkozások Európai Chartája 2004. Luxemburg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala. EC (2005): Best Produced Projects. Final Report of the Expert Group. Directorate-General for Enterprise and Industry. September EC (2005): INNO-Policy-TrendChart. ISRAEL. Enterprise Directorate General EC (2006): Main Recommendations of the OMC-SMEs Expert group on the Design of Measures to Promote Growth of Young Research Intensive SMEs. EC (2006): Measuring administrative costs and reducing administrative burdens in the EU. COM 691 final. EC (2007): Commission proposal COM (2007) 36 Final. http://ec.europa.eu/enterprise/regulation/goods/mutrec_en.htm EC (2007): Models to Reduce the Disproportionate Administrative Burden on SMEs. Report of the Expert Group. May EC (2007): INNO-Policy-TrendChart. IRELAND. Enterprise Directorate General EC (2007): INNO-Policy-TrendChart. FINLAND. Enterprise Directorate General EC (2007): Models to Reduce the Disproportionate Administrative Burden on SMEs. Report of the 3 Expert Group. May EC (2007): Supporting the internationalisation of SMEs.Final Report of the expert group. December EC (2008): Final Report of the Expert Group on Supporting the Internationalization of SMEs EIU (2007): Hungary. Country Finance 2007. The Economist Intelligence Unit. Etzkowitz, H. – Leydesdorff, L. (eds), (1997): Universities and the Global Knowledge Economy. A Triple Helix of University – Industry – Government Relations. Pinter, London. Eurostat (2004): Community Innovation Survey (CIS) Eurostat (2007): European Foreign Direct Investment Yearbook Farkas, C.M. – De Backer, P. (1996): Maximum leadership: the world’s leading CEOs share their five strategies for success. H.Holt & Co. Magyarul: Született vezetők. Az öt legsikeresebb vezetői stratégia. KJK-Kerszöv. 2002 Feldman, M.P. - Audretsch, D. (1999): Innovation in Cities. Science-Based Diversity, Specialization and Localised Competition. European Economic Review, Vol.43. Florida, R. (2002): The Rise of the Creative Class. Basic Books. FORFÁS (2004): Sales, Marketing & Innovation Capabilities of Irish Exporting SMEs. November FORFÁS (2006a): The Changing Nature of Manufacturing and Services. Irish Trends and International Context FORFÁS (2006b): Services Innovation in Ireland – Options for Innovation Policy. September FORFÁS (2007): Towards Developing an Entrepreneurship Policy for Ireland. Page 24. September Ghoshal, S. - Hahn, M. - Moran, P. (2002): Management competence, firm growth and economic progress. In: Pitelis, C. (ed.): The Growth of the Firm – The legacy of Edith Penrose, Oxford University Press. Gibcus, P. (2006): Entrepreneurship in the Netherlands. High Growth Enterprises; Running Fast but Still Keeping Control. pp 17-32 EIM Business & Policy Research Gibrat, R. (1931): Les inegalites économiques. Librairie du Recueil Sirey. Paris. Gilson, R.J. (2003a): Engineering a Venture Capital Market: Lessons from the American Experience. Stanford Law Review, Vol.55. April Gilson, R.J. (2003b): The Dynamics of Venture Capital Industry. www.interscience.com 2008. március 11-i letöltés GKM (2007): A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája 2007-2013. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Glase, B.G. – Strauss, A.L. (1967): The Discovery of Grounded Theory: Strategies for Qualitative Research, Aldine Publishing Company Chicago. Gratton, L. (2007): Hot Spots: why some companies buzz with energy and innovation, and others not. Prentice Hall. Greiner, L.E. (1972): Evolution and Revolution as organisation growth. Harvard Business Review. No. 4. http://www.ils.unc.edu/daniel/131/cco4/Greiner.pdf Grosz A. – Rechnitzer J. (2005): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA RKK. Pécs-Győr. Guerraoui, D. – Richet, X. (eds. 2001): Economies emergentes. Harmattan. Paris. Haour, G. (2005): Israel, a Powerhouse or Networked Entrepreneurship. International Journal of Entrepreneurship and Innovation Management, No 5. Hodgson, G. M. (ed. 2003): A Modern Reader in Institutional and Evolutionary Economics. E. Elgar, Cheltenham. UK. Holmlund, M. - Kock, S. - Vanyuhin, V. (2007): Small and Medium Enterprises’ Internationalization and the Influence of Importing on Exporting. International Small Business Journal, Vol.25. pp. 459 Horváth Gyula (2006): Növekedési központok és régiók. In: A magyar gazdaság fenntartható növekedése. MKT.

118

Horváth Gyula (2006): Régiók és települések versenyképessége. MTA RKK. Pécs Holsti, O.R. (1969): Content Analysis for the Social Sciences and Humanities. Reading, Mass. Hrubos Ildikó (szerk. 2004): A gazdálkodó egyetem. Új Mandátum, Bp. Ibeh, K. - Johnson, J.E. - Dimitratos, P. - Slow, J. (2004): Micro multinationals: Some Preliminary Evidence on an Emergent ‘Star’ of the International Entrepreneurship Field. Springer Netherlands IMD (2007): World Competitiveness Yearbook 2007. Institute for Management Development. Lausanne. IMD (2008): World Competitiveness Yearbook 2008. Kádek I. – Zám É. (szerk, 2008): A diplomás pályakezdők szakmai beilleszkedése Észak-Magyarországon. Acta Oeconomica. EKF. Eger. Kállay László (2002): Paradigmaváltás a kisvállalkozás-fejlesztésben, Közgazdasági Szemle 2002. Júliusaugusztus. Kállay L. - Imreh Sz. (2004): A kis- és középvállalkozás-fejlesztés gazdaságtana. Aula. Budapest. Karsai Judit (1997): A kockázati tőke lehetőségei a kis– és középvállalatok finanszírozásában. Közgazdasági Szemle, február Karsai Judit (2008):A kockázati tőke szerepe az innováció finanszírozásában Magyarországon. In: MTA IVB: A gazdasági környezet és a vállalati stratégiák. Karsai Judit (2008b): Az aranykor vége. MTA KTI. Műhelytanulmányok. http://www.hun.hvca.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=279&Itemid=98 Keeble, D. (1996): North-South and Urban-Rural Variations in SME Performance, Innovation and Business Characteristics, Ch. 9, pp. 83-93 in Cosh, A - Hughes, A. (eds): The Changing State of British Enterprise, ESRC Centre for Business Research, Cambridge Kok, W. (chairman of a High level group, 2004): Facing the Challenge. EC. Luxembourg. europa.eu.int/comm/enlargement/communication/index.htm Korányi L. (2007): A kockázati tőke és a gyorsan fejlődő high-tech ipar. A Tudományos és Technológiai Attasék 10. konferenciája. Október 2. Kőrizs Imre (szerk. 2008):100 kistigris 2008. Coface – Az üzlettárs. Kosztopulosz A - Makra Zs. (2006): Üzletiangyal-befektetések Magyarországon: elméleti alapvetés és empirikus eredmények nemzetközi összehasonlításban Vállalkozás és innováció. 1. sz. Kotilainen, H. (2005): Best Practices in Innovation Policies. Technology Review, Helsinki, No. 177 Kővári Gy. – Polónyi I. (2005): A felsőfokú képzés és a gazdaság szakember-igényének összehasonlítási lehetőségei. OFA tanulmány. Kovács Erzsébet (2006): Pénzügyi adatok statisztikai elemzése. Egyetemi tankönyv. Budapesti Corvinus Egyetem, Pénzügyi és Számviteli Intézet. Tanszék Kft. Krippendorf, K. (1995): Content Analysis: An Introduction to Its Methodology. 2nd edition, Thousand Oaks, CA: Sage. 2004. Magyarul: A tartalomelemzés módszertanának alapjai. Balassi Kiadó, 1995. KSH (2006): Vállalkozások demográfiája 1999-2003. www.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/valldemog03.pdf KSH (2007): Vállalkozások demográfiája 2005. Központi Statisztikai Hivatal. Krugman, P. (1991): Geography and Trade. 8. kiadás: MIT Press. Cambridge, Mass. 2000. Magyarul: Földrajz és kereskedelem. Nemzeti Tankönyvkiadó. 2003. Kutlača, D. (2002): University-industry Relations: a Key to a Successful NIS and a Mystery for Transition Economies. In: Borsi, B, - Papanek, G. – Papaionnou, T.: Industry Relationship for Accession States. Centres of Excellence in Higher Education. Budapesti Műszaki Egyetem. Laki Mihály (1998): Kisvállalkozás a szocializmus után. Közgazdasági Szemle Alapítvány. Lambrecht, J. - Pirnay, F. (2005): An Evaluation of Public Support Measures for Private External Consultancies to SMEs in the Walloon Region in Belgium. Entrepreneurship and Regional Development. Vol. 17, no 2. pp 89-108. Lederman, D. - Olarreaga, M. - Payton, L. (2006): Export promotion agencies: what works and what doesn't. Policy Research Working Paper Series 4044, The World Bank Lengyel B - Leydesdorff, L. (2007): Measuring the Knowledge Base in Hungary: Triple Helix Dynamics in a Transition Economy. http://users.fmg.uva.nl/lleydesdorff/list.htm. Lippitt, G L. - Schmidt, W H. (1967): Crises in a developing organization. Harvard Business Review, vol. 45, no. 6 Lunati, M. (2008): High-Growth SMEs, Innovation, Intellectual Assets and Value Creation. OECD Conference: Montreal, June 9. Lundvall, B. (1988): Innovation as an Interactive Process: From User-Producer Interaction to National Innovation System of Innovation. In: Dosi, G. et al. (eds.): Technical Change and Economic Theory. Pinter, London. Luostarinen R. (1994): Internationalisation of Finnish Firms and their Response to Global Challenges. World Institute for Development Economics Research. WIDER, Helsinki.

119

Maeseneire, W. - Claeys, T. (2007): SMEs, FDI and Financial Constraints. Vlerick Leuven Gent Working Paper Series no.25 Makra Zsolt (szerk. 2007): A technológia-orientált kisvállalkozások jellegzetességei és fejlődése Magyarországon. U. Szeged Kiadó. Massey, C. - Lewis, K.- Warriner, V.- Harris, C.- Tweed, D.- Cheyene, J.- Cameron, A. (2006): “Exploring firm development in the context of New Zealand SMEs, Small Enterprise Research: The Journal of SEAANZ, vol. 14, no. 1 Mester Zoltán (2008): Kormányzati programok a versenyképes üzleti környezetért – középpontban az adminisztratív tehercsökkentés. In: MTA IVB: A gazdasági környezet és a vállalati stratégiák. Szeged. Mészáros T. – Pitti Z. (2003): A vállalkozási szerkezet módosulása, különös tekintettel a középvállalkozásokra és az EU sajátosságok. Európai Tükör. 1. sz. Mokyr, J. (1990): The Lever of Riches: Technological Creativity and Economic Progress. Oxford University Press. Magyarul: A gazdaság gépezete. Technológiai kreativitás és gazdasági haladás. Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004 MTA Ipar- és Vállalatgazdasági Bizottsága (MTA IVB, 2007): Emlékeztető „a kis- és középvállalatok helyzete és erősítésük útjai" címmel rendezett 2007. november 22-i műhelyvitáról. Kézirat. Nelson, R. – Winter, S. (1982): An Evolutionary Theory of Economic Change. Harvard U.P. Cambridge. Némethné Gál Andrea (2006): Statisztikai módszerek alkalmazásának lehetőségei a kis- és középvállalkozások versenyképességének elemzésében. www.sze.hu/etk , Győr. NFGM (2008): A kis- és középvállalkozások helyzete. 2007-es éves jelentés. Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Nonaka, I. – Takeuchi, H. (1995): The Knowledge-creating Company. Oxford U. Press. Nonaka, I. – Takeuchi, H. (1998): A Theory of the Firm’s Knowledge-Creation Dynamics. In: Chandler, A.D. – Hagström, P. – Sölvell, Ö. (eds): The Dynamic Firm. Oxford University Press. North, D.C. (1998): Economic Performance Through Time. In: Brinton, M.C. – Nee, V. (eds.): The New Institutionalism in Sociology. Russel Sage Foundation. N. Y. Novotny Ádám: Hogy csinálják az USA-ban? Innoval. 2007. 7. sz. Nyiri Lajos (2002): A National Contact Point rendszer fejlesztése. Zinnia Group. Budapest. 2002. OECD (1995): National Systems for Financing Innovation. Ed.: Guinet, J. Paris. OECD (2003): The Sources of Economic Growth, Paris. OECD (2006): PISA 2006 (Programme for International Student Assessment). Science Competencies for Tomorrow's World. Paris. OECD (2005): SME and Entrepreneurship Outlook, Paris. OECD: Education at a Glance 1995, 1998, 2000, 2001, 2003, 2006, 2007. Paris. OECD (2007): Economic Surveys: European Union. Paris. OECD (2008): OECD Reviews of innovation policy. Hungary. Paris. Pakucs J. – Papanek G. (szerk., 2002): A magyar kis–közepes vállalatok innovációs képességének fejlesztése. MISZ. 2002. I-II. kötet. Összefoglaló: Harvard Business Manager, 2003. május-június. Papanek Gábor (1991). L'assainissement structurel et la diffusion des innovations dans le systėme productif hongrois. Revue d'études comparatives est-ouest. No. 4. Papanek Gábor (2000): Corruption in the international transactions. GKI Rt. Összefoglaló magyarul: Nemzetközi tranzakciók monitoringjának problémái. In: Kopcsik K. (szerk.): Nemzetközi konferencia a tisztább közéletért. ENSZ – MEH. 2003. Újranyomva: Belügyi Szemle. 2003. 9. sz. (a) Papanek Gábor (2003): Az „európai paradoxon” a magyar K+F szférában. Fejlesztés és finanszírozás, 4. sz. Papanek Gábor (2005): Institutional Conditions of Businesses in Hungary. Magyarul: A vállalkozások intézményi feltételei Magyarországon. Development and Finance. (Fejlesztés és Finanszírozás). No. 3. Papanek Gábor (2006): Tudásáramlás, jogbiztonság, együttműködés. A magyar gazdaság fejlődésének láthatatlan forrásai. Akadémiai doktori disszertáció. Aula. Papanek Gábor (2009): A nemzetgazdasági előrejelzés lehetőségei és korlátjai. Polgári Szemle. 2009. 1. sz. Papanek G. – Borsi B. – Tompa T. (2007): A magyar gazdaság versenyképességét magyarázó tényezők. Külgazdaság. 2007. 3-4. sz. Papanek G. – Perényi Á. (2006): Spin-offok a fejlett világban és Magyarországon. Európai Tükör. 1. sz. Penrose, E. (1952): Biological analogies in the theory of the firm, American Economic Review, vol. 42, no. 4, December Penrose, E. (1959): The Theory of the Growth of the Firm. Oxford University Press, Oxford. Perényi Áron (2006): A korrupció és korlátozásának lehetőségei. Vezetéstudomány. 6. sz., www.mta.hu Perényi Á. - Selvarajah, C. - Muthaly, S. (2008): The Stage Model Of Firm Development: A Conceptualisation Of SME Growth. AGSE. Az 5. éves konferencia kötete. Perpék Éva (2005): A vállalkozások munkaerő-kereslete és pályakezdőkkel, tanulókkal való elégedettsége. MKIK GVI.

120

Perren, L. (1999): Factors in the growth of micro-enterprises. Journal of Small Business and Enterprise Development, vol. 6, no. 4, and vol. 7. no. 1. Philippon, T. - Véron, N. (2008): Financing European Fast Movers. Brueghel Policy Brief. No. 1. Polónyi István (2007): A gazdaság és a felsőoktatás kapcsolata. In: Kocziszky György (szerk.): A Miskolci Egyetem VI. Nemzetközi konferenciája. M.E. Miskolc-Lillafüred. 2007. I. kötet. Porter, M. (1980) Competitive strategy. The Free Press, New York. Magyarul: Versenystratégia. Akadémiai. 2006. Porter, M. (1990): The Competitive Advantage of Nations, Free Press. New York Quinn, R E. - Cameron, K. (1983): Organizational life cycles and shifting criteria of effectiveness: some preliminary evidence, Management Science, vol. 29, no. 1, Rappaport, A. (1986): Creating Shareholder Value. Free Press. New York. Ray, G. F. (1991): Innovation and Technology in Eastern Europe. NIESR. Report Series. No. 2. Report of EU Commission Conference (2006): Entrepreneurship Education in Europe: Fostering Entrepreneurial Mindsets through Education and Learning. Oslo, 26-27 October Report on Finland in the Global Economy: Competence, Openness, and Renewability. (2005): eGovernment articles. Helsinki, 13 July Requena-Silvente, F. (2005): The Decision to Enter and Exit Foreign Markets: Evidence From UK SMEs. Small business economics no.25, pp 237-253 Román Zoltán (2003): A kisvállalatok helyzete és segítésük az Európai Unióban. Európai Uniós Kommunikációs Közalapítvány Budapest Román Zoltán (2007): Az MTA IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Ipar- és Vállalatgazdasági Bizottsága által a Budapesti Corvinus Egyetemmel és a Magyar Vállalatgazdasági Kutatásokért Alapítvánnyal rendezett műhelyvita emlékeztetője. Megjelent „Egy műhelyvita tanulságai – javaslatok kkv politikánk továbbépítéséhez” címmel. Vezetéstudomány 2008. 7-8. szám. Romer, P. (1990): Endogenous Technological Change. Journal of Political Economy, Vol. 98. 5, S71-S102 Roper, S. (2000): Innovation Policy in Israel, Ireland and the UK – An Evolutionary Perspective. Working Paper No. 47. NIERC Rush, H. – Hobday, M. – Bessant, J. – Arnold, E. (1996): Technology Institutes: Strategies for Best Practice. International Thomson Business Press. London. Sadler-Smith, E.Y. - Hampson, I. – Chaston, I. - Badger, B. (2003) Managerial behaviour, entrepreneurial style, and small business performance. Journal of Small Business Management, 41(1), 47-67. Salamonné Huszty Anna (2006): Magyarországi kis- és középvállalkozások életútjának modellezése. Competitio. 3. sz. Scherer, F. - Ross, D. (1990): Industrial Market Structure and Economic Performance. Houghton and Maffin Company, Boston Schumacher, E. F. (1973): Small is beautiful. Blond & Briggs. Magyarul: A kicsi szép. KJK. 1991. Schumpeter, J. (1911): The Theory of Economic Development. Harvard UP. Cambridge, Mass. 1934. Solow, R. (1957): Technical Change and Aggregate Production Function. Review of Economics and Statistics. Vol. 39.3, 312-20. Storey, D.J. (1994): Understanding the Small Business Sector. Routledge, London Szanyi M. et al (2007): Hat ország innovációs politikája. Tanulmány. MTA Világgazdasági Kutatóintézet Szalavecz Andrea (2007): Klaszterek Írországban. Fejlesztés és Finanszírozás. 4. sz. Szerb László (2000): Kisvállalati gazdaságtan és vállalkozástan. Pécsi Tudományegyetem Szerb László (2004): A vállalkozás és vállalkozói aktivitás mérése. Statisztikai Szemle Vol 82 no. 6-7. Szerb László (szerk.) (2005): Vállalkozásindítás, vállalkozói hajlandóság és a vállalkozási környezeti tényezők alakulása Magyarországon a 2000-es évek első felében. Pécsi Tudományegyetem. Szerb László (2009): Gazdaságpolitikai javaslatok a Reformbizottság számára a kis- és középvállalatok helyzetének javítására. Kézirat. Pécs. Szerb László (2009b): A kis- és középvállalati (kkv) és vállalkozási politika Magyarországon. Kézirat. Pécs. Szerb L. – Márkus G. (2008): Nemzetköziesedési tendenciák a kis- és középes méretű vállalatok körében Magyarországon a 2000-es évek közepén. Vállalkozás és innováció. 2. sz. Szerb L. – Ulbert J. (2008): Növekedés és stratégiai konfigurációk a magyar kis- és középvállalati szektorban. In: MTA IVB: A gazdasági környezet és a vállalati stratégiák. Szeged. Szirmai Péter (2008): Vállalkozók lehangolva? Vállalkozói vélemények az „Üzletre hangolva” program hatásáról. In: MTA IVB: A gazdasági környezet és a vállalati stratégiák. Szeged. TI (Transparency International, 2005): Global Corruption Report 2005. Pluto Press. London. TI (2007): Global Corruption Report 2007. Pluto Press. London. Tököli Zsolt: Jóból kiváló magyar szemmel. HVG. 2005. A Collins (2005) mű melléklete. Traijtenberg, M. (2006): Innovation Policy for Development: An Overview. Working Paper Series STE-WP-342006. The Samuel Neumann Institute, Technion, Haifa

121

Varga, A. (2002): Knowledge Transfer from Universities and the Regional Economy: a Review of the Literature. In: Varga A. – Szerb L.: Innovation, Entrepreneurship, Regions and Economic Development. Pécsi Egyetem. Vecsenyi János (1999): Vállalkozási szervezetek és stratégiák. Aula. Versenyképességi Évkönyv 2007. Microsoft-GKI. Versenyképességi Évkönyv , 2008. Microsoft-GKI. Viszt E. (2006): Globális kihívások – regionális válaszok. In: Honnan hová? Tanulmányok a versenyképességről. MTA-MEH projekt. MTA Szociológiai Kutatóintézet Viszt E. (2007): A szolgáltatások globalizálódása és versenyképessége. In: Cikkek a cakkokról. GKI Gazdaságkutató Zrt. Viszt E. et al. (2008): Az üzleti környezet a szakmai szervezetek, szövetségek és a vállalkozók véleményének tükrében. Tanulmány. GKI Gazdaságkutató Zrt. Walsh, B. - Loustarinen, R. (1988): Internationalization: evolution of a concept. Journal of General Management. Vol. 14, No. 2. pp. 34-35 WEF: The Global Competitiveness Report 2006-2007 Winch, B. - Bianchi, C. (2006): Drivers and Dynamic Process for SMEs Going Global. Journal of Small Business Enterprise Development. Vol. 13, no. 1, pp. 73-78. World Bank (2000): Anticorruption in Transition. N. Y. www.enterprise-ireland. com. 2008. április 2-i letöltés www.gemconsortium.org. Global Entrepreneurship Monitor (2007). 2008. február 19-i letöltés www.ivca.ie/economic impact study.html. The Economic Impact of Venture Capital in Ireland. 2008. február 20i letöltés www.Interscience.com. 2008. február 5-i letöltés. www.conor.vc. New Technology Investor and Seed-Stage Capital Fund Established in Finland. 2008. március 3i letöltés Xiaoying, L. - Greenaway, D. - Hine, R.C. (2003): Imports of Services and Economic Growth. SETI Project Z. Karvalics L. – Kollányi B. (2006): Humán tőke és versenyképesség. In: Vértes A. – Viszt E.: Tanulmányok Magyarország versenyképességéről. Új Mandátum, 109–132. o. Bp. 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról.

122

Mellékletek Sz. 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Cím A társaságiadó-vizsgálat matematikai statisztikai módszerei A kkv-k számának ágazati megoszlása Az árbevétel növekedés, illetve néhány további pénzügyi index korrelációi Faktoranalízis és diszkriminancia analízis eredmények A vállalati felmérés kérdőíve Az interjúk tematikája

Oldalsz. 123 125 133 135 137 140

1. A társaságiadó-vizsgálat matematikai statisztikai módszerei APEH adatok: A vállalatok társasági adóbevallásaikban számot adnak a legfontosabb gazdálkodási adataikról, ezeket az Adó- és Pénzügyi Hivatal összesíti, és különféle kimutatásokat készít belőlük. Ezeket az évenkénti Gyorsjelentésekben teszi hozzáférhetővé a kutatások számára, illetve megfelelő biztonsági szabályok betartásával egyéb lekérdezések is megvalósíthatók. A következőkben a kutatás céljára készített egyedi vállalati adatbázisból készült vizsgálatok eredményét mutatjuk be. A kkv-k meghatározásának lépései az adatbázisban Az egyedi vállalati adatokhoz kategória-változókat rendeltünk. 1. Alap-kategóriák képzése az irányadó EU direktívák alapján: · Létszám-kategóriák: 0-9 fő (mikro), 10-49 fő (kicsi), 50-249 fő (közepes), 250 fő és felette (nagy) · Árbevétel-kategóriák: 0-2 m EUR (mikro), 2-10 m EUR (kicsi), 10-50 m EUR (közepes), 50 m EUR és felette (nagy) · Eszközérték-kategóriák: 0-2 m EUR (mikro), 2-10 m EUR (kicsi), 10-43 m EUR (közepes), 43 m EUR és felette (nagy) Faktorelemzés120 „A faktorelemzés több módszer összefoglaló neve. Ha p számú egymással korreláló változó közötti kapcsolatrendszert vizsgálunk és egymással korrelálatlan változókká transzformáljuk az eredeti változókat, akkor főkomponens elemzésről beszélünk. Ha pedig statisztikai modell húzódik meg a változók kapcsolatrendszere mögött és a modellben szereplő közös és egyedi faktorok magyarázzák a változók kovarianciáját, akkor faktorelemzést végzünk. A megfigyelt változók szórásfelbontását elvégezve három összetevőt különböztetünk meg: 120

Részletesebben lásd például: Kovács (2006) 71. oldal

123

Teljes variancia = közös variancia + egyedi variancia + hiba variancia • • •

Közös variancia: több változó mögött fekszik egy közös faktor Egyedi variancia: egy változó mögött egy faktor húzódik meg Hiba variancia: mérési hiba

A két módszer döntően ebben a felbontásban különbözik, mert • •

Főkomponenseket készítünk, ha a közös és egyedi varianciát együtt magyarázzuk Faktor elemzést végzünk, ha csak a közös varianciát modellezzük.”

A mi adatbázisunkban az alacsony korrelációk miatt közös variancia alig fordult elő, ezért volt nagy a főkomponensek száma. Ezek a varianciák nem voltak semmiféle statisztikai modellbe rendezhetők, így a faktorelemzést nem lehetett elvégezni. Diszkriminancia elemzés121 „Megfigyeléseink nem homogének, ezért szakmai megfontolások és/vagy statisztikai eljárások … alkalmazásával csoportosítottuk az egyedeket. Most azt vizsgáljuk, hogy melyik változó milyen szerepet játszik az adott, ismert csoportosításban. Célunk az, hogy a megfigyelt p számú változó olyan lineáris kombinációit állítsuk elő, amelyek a lehető legjobban elkülönítik a g csoportot. Ha ez(ek) a diszkriminancia függvény(ek) nem képes(ek) a megadott felosztás teljes reprodukálásra, akkor az eljárás megadja a függvény alapján javasolt csoportosítást. … Az ismert csoportosításból kiindulva a többváltozós szóráselemzés alapgondolatát követjük. Előfeltevéseink: • • •

A csoportbeli megfigyelések függetlenek és véletlen mintából származnak. A független változók többdimenziós normális eloszlást követnek minden csoportban. A variancia-kovariancia mátrixok azonosak minden csoportban.

A főátlagtól mért eltérések négyzetösszege két részre bontható: a csoportok közötti és a csoporton belüli eltérések négyzetösszegére. … Feladatunk olyan (függvény) becslése, amely mellett a csoportok a lehető legjobban különböznek egymástól és a belső eltérések kicsik, azaz a külső letérések maximumát és a belső eltérések minimumát egyszerre keressük…” A mi modellünkben a növekedési csoportok belső eltérései túl nagyok, a külsők pedig túl kicsik voltak ahhoz, hogy a megfelelő függvényeket tudjunk rájuk illeszteni.

121

Részletesebben lásd például: Kovács (2006) 97-98. oldal

124

2. (1) A kkv-k számának ágazati megoszlása Növekedési kategóriák 50% és 200% 50-200% alatta felett MEZŐGAZDASÁG, VADGAZDÁLKODÁS ERDŐGAZDÁLKODÁS HALGAZDÁLKODÁS SZÉNBÁNYÁSZAT, TŐZEGKITERMELÉS Kőolaj, fölgáz termelés, szolgáltatás Egyéb ásványi bányászat Élelmiszer, ital gyártása DOHÁNYTERMÉK GYÁRTÁSA TEXTÍLIA GYÁRTÁSA RUHÁZATI TERMÉK GYÁRTÁSA; SZŐRMEKIKÉSZÍTÉS, KONFEKCIONÁLÁS BŐRKIKÉSZÍTÉS; TÁSKAFÉLÉK, SZÍJAZAT, LÁBBELI GYÁRTÁSA Fafeldolgozás, fonott áru PAPÍR, PAPÍRTERMÉK GYÁRTÁSA KIADÓI, NYOMDAI, EGYÉB SOKSZOROSÍTÁSI TEVÉKENYSÉG KOKSZGYÁRTÁS, KŐOLAJFELDOLGOZÁS, NUKLEÁRIS FŰTŐANYAGGYÁRTÁS VEGYI ANYAG, TERMÉK GYÁRTÁSA GUMI-, MŰANYAG TERMÉK GYÁRTÁSA NEMFÉM ÁSVÁNYI TERMÉK GYÁRTÁSA FÉMALAPANYAG GYÁRTÁSA FÉMFELDOLGOZÁSI TERMÉK GYÁRTÁSA GÉP, BERENDEZÉS GYÁRTÁSA

Összes cég

2,9%

3,4%

2,8%

3,2%

0,6% 0,0%

0,4% 0,1%

0,6% 0,0%

0,5% 0,1%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,2% 1,2%

0,1% 1,7%

0,1% 1,2%

0,1% 1,5%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,5%

0,4%

0,3%

0,4%

0,9%

0,7%

0,6%

0,7%

0,2%

0,1%

0,1%

0,1%

0,8%

0,9%

0,9%

0,9%

0,2%

0,2%

0,1%

0,2%

2,4%

2,1%

1,4%

1,9%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,2%

0,3%

0,2%

0,2%

0,5%

0,8%

0,5%

0,7%

0,4%

0,5%

0,5%

0,5%

0,1%

0,1%

0,1%

0,1%

1,6%

2,2%

2,0%

2,0%

1,1%

1,3%

0,9%

1,2%

125

IRODA-, SZÁMÍTÓGÉPGYÁRTÁS MÁSHOVA NEM SOROLT VILLAMOS GÉP GYÁRTÁSA

0,1%

0,1%

0,1%

0,1%

0,4%

0,4%

0,3%

0,4%

0,3%

0,3%

0,3%

0,3%

HÍRADÁS-TECHNIKAI TERMÉK, KÉSZÜLÉK GYÁRTÁSA MŰSZERGYÁRTÁS KÖZÚTI JÁRMŰ GYÁRTÁSA

0,5%

0,8%

0,4%

0,7%

0,1%

0,1%

0,1%

0,1%

EGYÉB JÁRMŰ GYÁRTÁSA

0,1%

0,1%

0,1%

0,1%

1,0%

1,0%

1,0%

1,0%

0,0%

0,1%

0,1%

0,1%

0,0%

0,1%

0,1%

0,1%

0,0%

0,1%

0,1%

0,1%

10,7% 11,6% 12,1%

8,8% 9,5% 15,1%

11,6% 9,3% 11,6%

9,7% 9,7% 13,7%

3,2%

4,9%

4,5%

4,5%

2,2%

2,4%

2,9%

2,5%

0,0% 0,0%

0,0% 0,0%

0,0% 0,0%

0,0% 0,0%

1,3%

1,2%

1,2%

1,2%

0,3% 0,1%

0,3% 0,1%

0,4% 0,2%

0,3% ,02%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

1,0%

,9%

1,2%

1,0%

6,5% 0,5%

4,7% 0,5%

7,0% 0,7%

5,5% 0,5%

3,6%

3,1%

3,7%

3,3%

BÚTORGYÁRTÁS; MÁSHOVA NEM SOROLT FELDOLGOZÓIPARI TERMÉKGYÁRT NYERSANYAG VISSZANYERÉSE HULLADÉKBÓL VILLAMOSENERGIA-, GÁZ-, GŐZ-, MELEGVÍZELLÁTÁS VÍZTERMELÉS, -KEZELÉS, ELOSZTÁS ÉPÍTŐIPAR NAGYKERESKEDELEM KISKERESKEDELEM SZÁLLÁSHELYSZOLGÁLTATÁS, VENDÉGLÁTÁS SZÁRAZFÖLDI, CSŐVEZETÉKES SZÁLLÍTÁS VÍZI SZÁLLÍTÁS LÉGI SZÁLLÍTÁS SZÁLLÍTÁST KIEGÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉG, UTAZÁSSZERVEZÉS POSTA, TÁVKÖZLÉS PÉNZÜGYI KÖZVETÍTÉS BIZTOSÍTÁS, NYUGDÍJALAP PÉNZÜGYI KIEGÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉG INGATLANÜGYLETEK KÖLCSÖNZÉS SZÁMÍTÁSTECHNIKAI TEVÉKENYSÉG

126

EGYÉB GAZDASÁGI SZOLGÁLTATÁS KÖZIGAZGATÁS, VÉDELEM; KÖTELEZŐ TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS OKTATÁS EGÉSZSÉGÜGYI, SZOCIÁLIS ELLÁTÁS SZENNYVÍZ-, HULLADÉKKEZELÉS, SZENNYEZŐDÉSMENTESÍTÉ S ÉRDEKKÉPVISELETŰ SZÓRAKOZTATÁS, KULTÚRA, SPORT EGYÉB SZOLGÁLTATÁS ALKALMAZOTTAT FOGLALKOZTATÓ HÁZTARTÁS TERÜLETEN KÍVÜLI SZERVEZET Jármű-kereskedelem, javítás Üzemanyag-kiskereskedelem

16,4%

13,6%

16,0%

14,5%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

2,1%

1,6%

1,6%

1,6%

3,2%

5,9%

3,4%

4,9%

0,2%

0,2%

0,3%

0,3%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

3,7%

2,9%

2,9%

3,1%

0,8%

1,1%

1,4%

1,1%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

3,5%

3,9%

4,4%

4,0%

0,2%

0,4%

0,3%

0,3%

0,3% 0,1% 100,0%

0,4% 0,1% 100,0%

0,3% 0,1% 100,0%

Műszaki K+F 0,4% Humán K+F 0,2% Összesen 100,0% Forrás: APEH adatbázis alapján GKI számítások

127

(2). A teljes nemzetgazdaságra vonatkozó további számítások A főbb gazdasági szektorok pozíciója árbevétel- és exportnövekedés szerint

Megjegyzés: a szaggatott vonal a teljes sokaság átlagértékeit jelzi Forrás: számítások az APEH társasági adó-adatbázisa alapján

A fenti ábrából az alábbi szektorokat – kiugróan magas export-növekedésük miatt – kihagytuk. Ábrából kihagyott szektorok adatai Árbevétel

Export 2007/2004 % 498 7938 134 573 465 1651

Kőolaj, fölgáz termelés, szolgáltatás Dohánytermék gyártása Iroda-, számítógépgyártás Villamos energia-, gáz-, gőz-, melegvízellátás Biztosítás, nyugdíjalap Kölcsönzés Számítástechnikai tevékenység Szennyvíz-, hulladékkezelés, szennyeződésmentesítés Érdekképviselet

128

Létszám 132 120 172

232 138 285 185

776 14289 5850 548

80 116 132 125

145 221

1416 393

116 323

A vizsgált szektorok árbevétel, illetve export volumen szerinti csoportjai Átlag feletti exportnövekedés, átlag alatti árbevétel-növekedés mezőgazdaság, vadgazdálkodás egyéb ásványi bányászat kiadói, nyomdai, egyéb sokszorosítási tevékenység nemfémes ásványi termék gyártása víztermelés, -kezelés, -elosztás kiskereskedelem szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás egyéb gazdasági szolgáltatás egyéb szolgáltatás jármű-kereskedelem, javítás üzemanyag-kiskereskedelem Átlag alatti export-és árbevétel-növekedés erdőgazdálkodás halgazdálkodás szénbányászat, tőzegkitermelés élelmiszer, ital gyártása textília gyártása ruházati termék gyártása; szőrmekikészítés, konfekcionálás fafeldolgozás, fonott áru papír, papírtermék gyártása vegyi anyag, termék gyártása máshova nem sorolt villamos gép gyártása műszergyártás egyéb jármű gyártása bútorgyártás; máshova nem sorolt feldolgozóipari termék gyártás nyersanyag visszanyerése hulladékból nagykereskedelem vízi szállítás légi szállítás posta, távközlés pénzügyi közvetítés közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás oktatás szórakoztatás, kultúra, sport területen kívüli szervezet

Átlag feletti export- és árbevétel-növekedés bőrkikészítés; táskafélék, szíjazat, lábbeli gyártása kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás, nukleáris fűtőanyag gyártás fémalapanyag gyártása fémfeldolgozási termék gyártása gép, berendezés gyártása híradás-technikai termék, készülék gyártása építőipar szárazföldi, csővezetékes szállítás egészségügyi, szociális ellátás műszaki K+F humán K+F Átlag feletti árbevétel növekedés, átlag alatti export-növekedés gumi-, műanyag termék gyártása közúti jármű gyártása szállítást kiegészítő tevékenység, utazásszervezés pénzügyi kiegészítő tevékenység ingatlanügyletek

A fenti számításokat elvégeztük az árbevétel és létszám növekedésének kapcsolatára is. Több mint 30%-os létszámcsökkenésük miatt – a korábbiakon túlmenően – az alábbi szektorokat is kivettük a lenti ábrából:

129

Ábrából kihagyott szektorok adatai Árbevétel

Export 2007/2004 % 90 28 109 104 79 144

szénbányászat, tőzegkitermelés légi szállítás területen kívüli szervezetek

létszám

A főbb gazdasági szektorok pozíciója árbevétel- és létszámnövekedés szerint az alábbi:

Megjegyzés: a szaggatott vonal a teljes sokaság átlagértékeit jelzi Forrás: számítások az APEH társasági adó-adatbázisa alapján

130

62 61 26

A vizsgált szektorok árbevétel, illetve export növekedés szerinti csoportjai Átlag feletti létszámnövekedés, átlag alatti árbevétel-növekedés nyersanyag visszanyerése hulladékból nagykereskedelem kiskereskedelem szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás pénzügyi közvetítés egyéb gazdasági szolgáltatás oktatás szórakoztatás, kultúra, sport egyéb szolgáltatás jármű-kereskedelem, javítás Átlag alatti létszám-és árbevétel-növekedés mezőgazdaság, vadgazdálkodás erdőgazdálkodás halgazdálkodás szénbányászat, tőzegkitermelés egyéb ásványi bányászat élelmiszer, ital gyártása textília gyártása ruházati termék gyártása; szőrmekikészítés, konfekcionálás fafeldolgozás, fonottáru papír, papírtermék gyártása kiadói, nyomdai, egyéb sokszorosítási tevékenység vegyi anyag, termék gyártása nemfém ásványi termék gyártása máshova nem sorolt villamos gép gyártása műszergyártás egyéb jármű gyártása bútorgyártás; máshova nem sorolt feldolgozóipari termékgyárt víztermelés, -kezelés, -elosztás vízi szállítás légi szállítás posta, távközlés közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás területen kívüli szervezet üzemanyag-kiskereskedelem

Átlag feletti létszám-és árbevétel-növekedés gumi-, műanyag termék gyártása fémfeldolgozási termék gyártása gép, berendezés gyártása közúti jármű gyártása építőipar szárazföldi, csővezetékes szállítás pénzügyi kiegészítő tevékenység ingatlanügyletek egészségügyi, szociális ellátás műszaki K+F humán K+F Átlag feletti árbevételnövekedés, átlag alatti létszám-növekedés bőrkikészítés; táskafélék, szíjazat, lábbeli gyártása kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás, nukleáris fűtőanyaggyártás fémalapanyag gyártása híradás-technikai termék, készülék gyártása szállítást kiegészítő tevékenység, utazásszervezés

131

Az alábbi szektorok növekedtek az átlagosnál jobban mind az árbevétel, mind az export, mind a létszám tekintetében: 1. fémfeldolgozási termék gyártása 2. gép, berendezés gyártása 3. építőipar 4. szárazföldi, csővezetékes szállítás 5. egészségügyi, szociális ellátás 6. műszaki K+F 7. humán K+F A szektorokra az aggregált árbevétel-, export- és létszám-növekedési adatokkal számolt korrelációk a következők: Árbevétel-növekedés Export-növekedés Létszám-növekedés

Árbevétel-növekedés 1

Export-növekedés 0,41 1

132

Létszám-növekedés 0,37 0,07 1

3. (1) Az árbevétel növekedés, illetve néhány további pénzügyi index korrelációi Minden cég 2004: Export aránya az árbevételből

KKV Stagnáló

KKV Lassú

KKV Gazella

0,00

-0,01

-0,01

0,00

2004: Bevételarányos eredmény (üzemi / árbevétel)

-0,36

0,00

-0,03

-0,36

2004: Eszközarányos eredmény (üzemi / eszközök)

0,00

0,01

-0,02

0,00

0,00

-0,03

-0,01

-0,01

0,00

0,00

-0,03

-0,03

0,00

0,01

-0,01

0,00

2004: Költségszint (adózás el. eredmény / összköltség*100)

0,00

0,00

0,00

0,01

2004: A külföldi tőke aránya a jegyzett tőkéből (%)

0,00

0,01

0,01

0,01

2004: Árbevétel / saját tőke *100

0,00

0,01

0,00

0,00

2004: Eszközarányos árbevétel 2004: Eszközhatékonyság (üzemi / eszközök *100) 2004: Likviditás

0,00

-0,01

0,00

0,00

0,00 0,00

0,01 -0,01

-0,02 0,01

0,00 0,00

2004: Hosszú távú fedezettség

0,00

0,01

-0,01

0,00

2004: Eladósodottság (kötelezettségek/eszközök*100) 2004: Vevők/szállítók

0,00 0,00

-0,01 0,00

0,00 -0,01

0,00 0,00

0,00

0,00

0,00

0,00

0,01

0,00

-0,01

0,00

0,00

0,00

2004: Létszámarányos árbevétel 2004: Létszámarányos üzemi eredmény 2004: Eszköz és bérarányos eredmény

2004: Tőkeellátottság (saját tőke / eszközök *100) 0,00 0,01 2004: Tárgyi eszközök 0,00 -0,01 fedezettsége 2004: Kötelezettségek / 0,00 0,00 követelések 2004:K+F ktg az árbevétel 0,00 0,00 arányában 2004: beruház a tárgyi eszközök 0,00 0,00 arányában Forrás. APEH adatbázis alapján GKI számítások

133

(2). Számítások azokkal a cégekkel, amelyeknek 2007/2004-es árbevétel-növekedése legalább 200% volt Összesen 26711 olyan társasági adóbevallást benyújtó cég van, amelynek árbevétele minimum 200%-ot nőtt és 2007-ben legalább 2 főt alkalmazott. E cégek árbevétele az összes árbevételnek mintegy 19%-át teszik ki. Körükben az alábbi lineáris korrelációk adódnak (a jelöltek esetében a korreláció 99%-os szignfikancia-szint mellett jelentős):

134

4.

Faktoranalízis és diszkriminancia analízis eredmények

A faktoranalízis során az adatbázis kis- és középvállalatait három csoportra bontottuk: stagnálókra, lassan növekvőkre és gyorsan növekvőkre. A kategóriák határai a tanulmányban ismertettek voltak: 2004 és 2007 között 50%-nál kisebb árbevétel növekedésű cégeket tekintettünk stagnálóknak, 50 és 200% között lassan, 200% felett gyorsan növekvőnek. A faktorelemzéshez a korrelációszámításban használt 2004 évi pénzügyi állapotmutatókat vontuk be változóként. A program futása során az egyes csoportokra 7 és 9 közötti főkomponenst tudtunk elkülöníteni, ezek magyarázó ereje sem volt igazán meggyőző. Magyarázott variancia hányadok, kumulált Főkomponens Stagnálók Lassan növekvők Gyorsan növekvők 1 17,60 18,95 16,39 2 31,44 30,08 26,34 3 40,38 36,98 35,24 4 46,55 43,26 42,44 5 52,32 48,97 49,05 6 57,16 54,06 54,81 7 61,97 58,90 59,60 8 63,67 64,37 9 68,44 69,14 Forrás: APEH adatbázis, GKI számítások A diszkriminancia analízis során szintén a korrelációszámításban használt 2004 évi állapotmutatókat használtuk fel. Ezeket a SPSS statisztikai program beépített alprogramja lépésenként vonta be a modellbe, a három növekedési csoportba tartozó változókat elkülönítő függvény megalkotásához. A 21 pénzügyi mutatót tartalmazó változóhalmazból 8-at talált erre alkalmasnak: Az elemzésbe bevont változók Tolerance 2004: Eszköz és bérarányos eredmény 0,75204 2004: Eszközarányos árbevétel 0,798369 2004: Hosszú távú fedezettség 0,655241 2004: A külföldi tőke aránya a jegyzett tőkéből (%) 0,99662 2004: Bevételarányos eredmény (üzemi / árbevétel) 0,99876 2004: Tárgyi eszközök fedezettsége 0,952724 2004: Költségszint (adózás el. eredmény / összköltség*100) 0,93978 2004: Eszközarányos eredmény (üzemi / eszközök) 0,518411 Forrás: APEH adatbázis, GKI számítások

F to Remove 414,1628 319,0844 31,12334 19,25952 13,33251 6,232447 5,050029 5,004939

Az így megkonstruált diszkrimináló függvény azonban nagyon gyengén volt képes rekonstruálni a vállalatok eredeti eloszlását.

135

Wilks' Lambda 0,989119 0,987279 0,981708 0,981479 0,981364 0,981227 0,981204 0,981203

Besorolási eredmények Növekedési kategóriák Eredeti

Kereszt validáció(a)

Számított csoporttagság 50% és 50200% Összesen alatta 200% felett 4777 12561 14149 31487 17128 50664 41738 109530 3264 11014 22140 36418

Darabszám 50% és alatta 50-200% 200% felett Be nem sorolt esetek % 50% és alatta 50-200% 200% felett Be nem sorolt esetek Darabszám 50% és alatta

%

50-200% 200% felett 50% és alatta 50-200% 200% felett

7202

15990

25911

49103

15,2 15,6 9,0

39,9 46,3 30,2

44,9 38,1 60,8

100,0 100,0 100,0

14,7

32,6

52,8

100,0

4760

12573

14154

31487

17136 3263 15,1 15,6 9,0

50654 11015 39,9 46,2 30,2

41740 22140 45,0 38,1 60,8

109530 36418 100,0 100,0 100,0

a) A kereszt validáció az adott eset kihagyásával, a többi eset figyelembevételével számított függvény alapján történik. b) 43,7% az eredeti csoportosításnak korrektül reprodukálva. c) 43,7% a kereszt validált eseteknek korrektül reprodukálva.

Forrás: APEH adatbázis, GKI számítások

136

5.

A vállalati felmérés kérdőíve

Az előszűrés kérdése: Árbevétel, millió Ft • 2000-ben, vagy az alapítás évében: • 2008-ban: Cégazonosító információk: Alapítás éve: Megye: Létszám, fő • 2000-ben, vagy az alapítás évében (ha ez a későbbi): • 2008-ban: Hoztak-e létre új telephelyet, leányvállalatot az alapítás óta? Igen – nem Ha igen: Hányat? Lépett-e be új tulajdonos a cégbe 2000 (vagy az alapítás) óta? Igen - nem A következő 1-2 évben milyen tendenciát várnak piacukon? Összességében szűkül – stagnál – bővülhet is. Vállalati jellemzők Főágazat (ld. a végén) Változott-e a profiljuk az alapítás óta? Igen - nem Ha igen: Hányszor bővítették új termékkel, szolgáltatással? S hány profilban vonultak vissza? A vállalat vevőinek típusa, százalék • Állam, önkormányzat, egyéb közület • Más vállalat, üzleti szféra • Fogyasztók, magánszemélyek (a válaszok összege: 100%.) Hogyan értékelik dolgozóik alkalmazkodó képességét Nyelvtudását Szakismereteit (1: elégtelen … 5: kitűnő) Mindig meg tudják szerezni a szükséges szakmunkás kapacitást? Igen – Olykor vannak problémák – Gyakran vannak problémák – Nem. 137

Látnak-e módot arra, hogy a mai válság ellenére a következő 1-2 évben növeljék árbevételüket? Igen – nem A növekedés hajtóerői Megfogalmazták-e küldetésüket? Igen - nem Van írott stratégiájuk? Igen - nem Elemzik-e vevőik elégedettségét? Igen - nem Az elmúlt három évben kapott-e • Vissza nem térítendő támogatást? Igen - nem • Kedvezményes hitelt? Igen - nem • Tanácsadást, piaci információt kkv-segítő szervezettől, kamarától? Igen - nem Árbevételük hány %-át költik K+F-re (saját kutatást és kutatási eredmények vásárlását is ide értve)? Hajtottak-e végre 2000 (az alapítás) óta következő innovációkat: • Új, jelentősen javított termék bevezetése Igen - nem Ha igen: az újdonság foka? (1 világújdonság, 2 újdonság a hazai piacon 3 újdonság a vállalatnál) Honnan származott az új ötlet? Döntően cégen belül alakult ki – Vették – Pénz nélkül megszerezhető volt a gazdaságban • Új, jelentősen megújított technológia bevezetése Igen - nem Ha igen: az újdonság foka (1 világújdonság, 2 újdonság a hazai piacon 3 újdonság a vállalatnál) •

Szervezési újítások Igen - nem

•

Piaci, marketing újítások (ide értve az új piacra való belépést is) Igen - nem

Az elmúlt 3 évben árbevételük hány %-át költötték innovációra (a fenti négy típusra összesen)? A fejlesztésben résztvevő munkatárs(ak) részt vesz(nek) szakmai konferenciákon? Igen, rendszeresen – Igen, olykor – Lényegében nem A műszaki fejlesztésben vannak-e jelentős segítséget nyújtó kapcsolataik egyetemekkel, kutató intézményekkel? Igen - nem A növekedés gátjai Az esetleges kereslethiányon túl mennyiben gátolják jövőbeli növekedésüket belső tényezők ? (5 a felsoroltak közül a legfontosabb gát, 4 fontos tényező 3 van hatása 2 jelentéktelen hatású 1 semmi hatása nincs) • A tőkeszerzés nehézségei • A hozzáértő alkalmazottak megszerzésének nehézségei • Az infrastruktúra (közművek, szállítás-hírközlés stb.) gyengesége • Műszaki problémák • Marketingjük versenyképességi gondjai • A gazdálkodás kockázatai

138

A vállalat növekedése esetén véleménye szerint számítaniuk kell cégvezetési nehézségekkel? Igen nem Ha igen: A nehézségek forrása (több igen válasz is lehetséges) • a növekvő számú (esetleg: külföldi) vevőkkel való kapcsolattartás? Igen - nem • a munkatársak ösztönzése? Igen - nem • az esetleg szintén növekvő számú tulajdonosok érdekeinek egyeztetése? Igen - nem • a megbízható szállítók megszerzése? Igen - nem Tapasztalatai szerint mennyiben gátolják növekedésüket az alábbi külső tényezők? (5 a felsoroltak közül a legfontosabb gát, 4 fontos tényező 3 van hatása 2 jelentéktelen hatású 1 semmi hatása nincs) • a kötelező adminisztráció terhei • a vevők konzervatizmusa • a beszállítók gyengesége • az üzleti (piackutatás, jogi tanácsadás, tanúsítás, könyvelés stb.) szolgáltatások gyengesége • tisztességtelen verseny • túlzott elvonások • a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága. Ágazatok: Mezőgazdaság Bányászat Élelmiszeripar Könnyűipar Vegyipar Fémfeldolgozás Gépipar Hulladékfeldolgozás Építőipar Kereskedelem, szerviz Vendéglátás Szállítás, raktározás Távközlés, műsorszolgáltatás Gazdaságsegítő szolgáltatások Ingatlanforgalmazás, működtetés Személyi szolgáltatások Közösségi szolgáltatások

139

6.

A gyorsan növekvő kkv-k vezetői körében készült interjúk tematikája

Az interjú előkészítése során tisztázandó információk: A cég neve: Hozzávetőleges árbevétele 2000-ben, millió Ft: … 2008.ban: … A cég (átlagos állományi) létszáma 2000-ben, fő: … 2008-ban: … Kkv-nek számít a mérleg-főösszeg és a függetlenségi kritérium szerint is? Igen - nem Csak a kkv-nek minősülő, gyorsan növekvő122 cégeknél kérünk interjút. Az interjú időpontja: … helyszíne: … A válaszadó neve: Elérhetősége: Az interjú során tárgyalandó témák: 1. A cég az elmúltévekben igen sikeres volt. Mik ennek a fő okai? Néhány perces válasz után: Ki tudná emelni a három legfontosabbat? 2. Mikor alapították a céget? Az alapítást követően változott-e a profil? Ha igen, miben? Árbevételük értéke lényegében folyamatosan nőtt, vagy jelentősen hullámzott? Ha az árbevétel hullámzott, mi(k) volt(ak) ennek a fő okai? 3. A 2000 évi létszámból hány fő volt a diplomás? …. A cég meg tudta-e (tudja) szerezni a munkaerő-piacon a megfelelő tudással rendelkező szakembereket? Ha nem, mely (szak)területeken vannak problémák a munkaerő-ellátásban?

122

A kkv-nak maximum 249 foglalkoztatottja, 43 millió eurós mérleg-főösszege és 50 millió eurós éves árbevétele lehet, s az állam, az önkormányzat(ok), a nagyvállalat(ok) tulajdoni vagy szavazati részesedése nem haladhatja meg a 25%-ot. A kkv gyorsan növekvő, ha árbevétele 2000 és 2008 közt legalább 50%-kal nőtt.

140

4. Milyen a 2008-as saját tőke megoszlása (körülbelüli adatokat kérünk!)? Tulajdonos Százalék Megjegyzés Belföldi alapítók Belföldi üzleti angyal /informális befektető* Egyéb belföldi személy Más belföldi társaság, intézmény Önkormányzat Állam Külföldi az üzleti szférából Külföldi állami Egyéb Összesen 100 Hosszú lejáratú hitel a saját tőke százalékában * Nem családtag harmadik személy

A cég tőke-ellátottsága megfelelő? Ha nem: Mi az oka, hogy nem tudták a céget kellően feltőkésíteni? Mit tettek/fognak tenni a tőke-hiány mérséklésére? 5. A vezetés mely területeken alkalmazza a korszerű menedzsment módszereket? Általában honnan származnak a vállalatban alkalmazott menedzsment-ismeretek? (pl. menedzsment-irodalom, korábbi tapasztalatok, tanulmányok, megérzés stb.) Mely területeken lenne szükség a vezetés korszerűsítésére? 6. Az elmúlt 3 évben dobtak-e a piacra új terméket, vezettek-e be új technológiát, vezetési módszert stb.? Ha igen, ez mennyire számít újdonságnak a piacon? Előirányoztak-e ilyen lépést a következő 3 évben? Ha nem: miért nem? 7. Kívánatos lenne-e a következő években is a cég ahhoz hasonló ütemű növekedésére törekedni, mint amekkorát az előző években elértek? Ha nem célszerű a növekedés: miért nem? El tudja képzelni cégüket egy több mint 1000 főt foglalkoztató nagyvállalatként? Ha igen, mik ennek a legfontosabb feltételei? Ha nem, miért nem? 8. Lát-e módot arra, hogy a következő években dinamikusan növeljék a cég értékesítését (piacait)? Ha van mód a piacbővítésre: Mik a legfontosabb tennivalóik? Ha nem: Mik a piacnövelés fő akadályai? 9. 2008-as értékesítésüknek hány százaléka az export? … Lát-e lehetőséget arra, hogy a következő években jelentősen bővítsék exportjukat? Ha nem: melyek az export bővítés fő akadályai? 10. A kormányzat miként segíthetné a cég fejlődését? 141

11. Lényegesen befolyásolják-e az ún. szabályozási környezet elemei (a működésükre, az elvonásokra vonatkozó jogszabályok, az üzleti „etika”, az igazságszolgáltatás stb.) a fejlődésüket? Ha igen: Elsősorban mely szabályozások fogják vissza dinamizmusukat? 12. Mely területeken látja túlzottnak a vállalatokat terhelő államilag előírt adminisztrációt? Kérjük, jelölje meg a túlzott bürokrácia egy különösen bosszantó konkrét példáját! 13. Mely szakmai (köztük: K+F) intézményektől, illetve érdekvédelmi szervektől kapnak segítséget munkájukhoz? Az interjúkon elhangzottakról legalább 3 oldalas összefoglalókat kérünk.

142