kritikus AJTONY
időpont ÁRPAD
A műhely mélyen benyúlt a hegyoldalba; hogy miért építették annak idején igy, erről n e m m a r a d t a k f e n n p o n t o s a d a t o k . T a l á n csak itt volt hely, talán így s z a b a d a b b a n a l a k í t g a t h a t t á k a belső térviszonyokat, de lehet, hogy egyéb okok játszottak közre. A hátsó rész valamivel világo s a b b volt, itt u g y a n i s felülről, a k é t m é t e r e s téglalap alakú szellőző nyíláson keresztül kapták a fényt. A szellőzőnyílások sarkaihoz négy vasrudat erősítettek, „négy őrtálló katonát", ezek tartották a homályos üvegeket. N e m tudhatták, hogy a beszűrődő fény természetcs-e vagy mesterséges, legalábbis Áchim erre sohasem jött rá. H a arra gondolt, h o g y a c s a t o r n á k , a m e l y e k e n a friss levegő b s á r a m l i k , m i l y e n h o s s z ú a k és t e k e r v é n y e s e k . . . E g y s z e r k e z é b e k e r ü l t az i r o d á b a n egy tervrajz, v a l ó j á b a n csak e g y részlet a t e r v r a j z b ó l , s z a k a d o z o t t széllel és zsLrpecsétekkel, látszott, m e n n y i r e vigyázatianul és felelőtlenül bánnak itt az efféle dolgokkal. A b o n y o l u l t szellőzőhálózat útvesztőiben alig t u d o t t kiigazodni. A k k o r m a j d n e m százszázalékosan biztos volt benne, hogy n e m k a p h a t j á k a hegy tetejéről a fényt, hacsak n e m építettek be köz vetítő és erősítő t ü k r ö k e t . E g y e n l e t e s , megbízható sugárzás. Még nem l á t t a , h o g y v a l a m i k o r is k i c s e r é l t é k v o l n a az izzókat. Megállt, n é z e t t felfelé, s k ö z b e n t u d t a , n e m s z a b a d felfele néznie, b á r m i k o r o d a j ö h e t n e k és m e g é r i n t h e t i k a v á l l á t ; d e n e m m o z d u l t , ú g y é r e z t e , h a t o v á b b r a is i l y e n h a t á r o z o t t m a r a d , a k k o r e s e t l e g el t u d j a f o g a d t a t n i m á s o k k a l is; m o s t kell n é z n i e , ez m o s t fontos, e n n e k é r t e l m e v a n . A „Behajtani tilos" táblát bokrok vették körül, a rúdon karcolások, röviden g ö r b ü l ő v o n a l a k . A gazok r á h a j l o t t a k az aszfaltra. L e n t r ő l csak a n n y i látszott, hogy egy mellékutca f o r d u l föl a d o m b o l d a l r a , d e a z é r t sejteni lehetett, h o g y n e m c s u p á n e g y i r á n y ú közlekedésről v a n szó. A m i k o r először t a l á l t a s z e m b e m a g á t ezzel a képpel, z a v a r b a jött; azt hitte, m á r messziről kiderül, miként válnak letagadhatatlanná a hulladékok, ha csupán szentjárosbogár-fényü titkok hálóját borítják rájuk. Hirtelen m á s n a k képzelte magát; ú g y vélte, hogy a gyanútlan járókelők kivétel
nélkül röntgenkészülékeket cipelnek a táskákban, az ö testébe pedig URH-készüléket építettek be: hiába keresi, n e m találja az összekötte tést. Véletlenül állt rá egy állomásra, a h o n n a n h a n g o k szokatlan e g y ü t t e sét sugározták: a zavaró önálló produkcióját zenével akadályozták. Sza bályos, kétségtelenül betartott, de követhetetlen ritmus. Egyes részek hangulata meghökkentően ismerőseknek tetszettek. Meg mert volna esküdni, hogy valahol, talán épp a felkészülés nagyvonalúan beosztott i d ő s z a k a f o l y a m á n m á r h a l l o t t i l y e s m i t ; d e a z is l e h e t , h o g y c s a k k e l l e t t volna hallania. Előfordult vele már, hogy amin átrágta, átvágta magát, abból sejtései t á m a d t a k a kihagyott részekre. A nedves boltozat is b e r e z o n á l h a t . I g e n , e z e k e t ő m i n d i s m e r i , d e e d d i g még sohasem kerítették igazán a h a t a l m u k b a : ácsorgások a buszmegállóban, „azt ú g y csináltam, mintha néztem volna a kirakatokat", a kikapcsolódást he lyettesítő kérdezgetések, a tükrök elíordításai, a „napnyújtó" kísérlete zések: váratlan elrohanások. Az ágyon feküdt. Tapogatózott, elvett a polcról valamit, összeszorí totta, a p u h a g y u r m á t t a r t o t t a az ujjai között. A szoba s a r k á b a d o b t a , a vékony, d o m b o r o d ó lécek találkozási pontjára. A széken lógott a n a d r á g és az ing, a kötött szvetter, két odavetett harisnya. Az ing ujjai e g y m á s b a c s a v a r o d t a k . Az a b l a k o n túl m i n d e n az u n o s - u n t a l a n i g i s m e r t , d e s o h a s e m m e g e m é s z t e t t zöld ligetbe folyt. K é t o l d a l t k i e m e l k e d e t t k é t fa: egy hosszú j e g e n y e és egy széles, terebélyes, a m e l y n e k m á r elfelej tette a nevét. N e m érzett m a g á b a n indulatot. „Majd szólnak — gondolta —, h a szükség lesz r á m " , és elképzelte, a h o g y a n a rácsozatra öntik a betont. „ H a hirtelen b e l e d u g n á m az egyik k o c k á b a az u j j a m a t , örökre ott m a r a d n a a n y o m a " — sunyiskodott. Az elkészült d a r a b o k a t a folyosó melletti kijáraton vitték ki a sza badba, ahol a hegyből kihasított területen az ún. k a t l a n b a n várakoztak az elszállításukra. Csak egy-két n a p o t tölthettek ott, m a x i m u m h á r m a t . A szabályok közé tartozott, hogy egyszerre tíznél többet n e m tárolhat nak, bár ezt a szabályt g y a k r a n megszegték. A katlan fölülnézetből hol félelmetes, hol mosolyogni való l á t v á n y t nyújtott. A meredek part, a sebtiben k i k o t o r t földből k i m e r e d e z ő g y ö k e r e k , n ö v é n y d a r a b o k , az óriás v a j s z e l e t e k h e z h a s o n l ó a g y a g t ö m b ö k s z i n t e s u g a l m a z t á k : n e m is o l y a n régen földcsuszamlás vagy valami ehhez hasonló kisebb természeti ka tasztrófa n y o m á n alakult így a hegyoldal k é p e . U g y a n a k k o r az é l é n k színek: kék, vörös, sárga. A frissen mosott üvegeken mozdulatlanul tükröződött vissza a természet: elmosódó levelek, egy-egy ág, gally szokatlan élessége, elhalványuló m a j d villódzó fények. Á c h i m nehezen tudta követni önmagát. Pontos volt, akár egy vasúti m e n e t r e n d , „nyári m e n e t r e n d " , „téli m e n e t r e n d " , most é p p e n n y á r i m e n e t r e n d b e n élt. H a egyszer v a l a m i megkísértette, attól nehezen tudott elszakadni: gondolatai vissza-visszatértek a két nőhöz és a pepita zakós férfihez. A z első n ő m a g a s , fekete kontyos, olyan m e r e v e n járt, m i n t h a v a l a m i t e g y e n s ú l y o z n a a f e j é n . A m á s o d i k is m a g a s v o l t , c s a k v a l a m i v e l testesebb, zöld l e v e l e k e t tűzött a g o m b l y u k á b a . A széles vállú férfi sárga pepita zakóján madárcseppek, őszes h a j á t hátrafésülte, az orra alatt koromfekete argentin bajusz. Hangsúlyozta, ő n e m ért semmihez, ezzel s z e m b e n k i p r ó b á l t elvei v a n n a k , hosszú időn k e r e s z t ü l m á s t s e m csinált, m i n t h o g y az elveit próbálgatta. Változatos módszerek, mégis mennyi azonosság. „Jó lenne, h a . . . " , „Időszerű lenne talán ..." —
g y a k r a n tértek vissza ezek a kifejezések. F é l r e h í v t a k valakit, s négy szemközt közölték vele, mit kell csinálnia. M i n d e n k i n e k m á s t m o n d t a k , a z t á n e l m e n t e k , m i n t h a ez l e n n e a l e g t e r m é s z e t e s e b b , s a k i k ott m a r a d tak, azok összerakósdizhattak, sokszor órákat, n a p o k a t kínlódhattak, az ablakokhoz rohantak, kétségbeesetten megkapaszkodtak a vasrácsokba, felhúzták mgukat. Á c h i m fejében megfordult, hogy a kezüket kellene figyelni, k ö n n y e n megeshet, hogy elejtenek valamit, s ebből lehetne k ö vetkeztetni a továbbiakra. Már egyre ritkábban gondolt arra, hogy a műhely tulajdonképpen egy segédüzem. A z o k t a t ó f i l m k é p s o r a : f e h é r asztal, ü v e g e d é n y , az ü v e g e d é n y b e v ö rös folyadék csorog. M e g k í v á n t a az italt, de a k k o r a k a m e r a feljebb csúszott, s látta: a gumicsőhöz egy tű csatlakozik, vért vesznek valakitől. E z z e l a k é p s o r r a l m a j d n e m m i n d e n k i t á t l e h e t n e e j t e n i , n e m is h o z a kodott elő vele. Sejtette, h a v a l a m i k o r m a j d m e g v i l á g o s o d n a k a dolgok, a b b a n r é s z e lesz a n n a k is, h o g y n e m g y ö t ö r t é k m a g u k a t i l y e n k é p s o r o k kal. „ A se n e m áhított, se n e m gyűlölt dolgokat megvetjük, mert a m e g v e t é s n e m egyéb, m i n t a szív m o z d u l a t l a n s á g a és bizonyos dolgok hatásaival szembeni védekezése. A m i onnét ered, hogy a szívet ilyenkor erősebb h a t á s ú dolgok m á r m á s irányba mozgat t á k m e g , v a g y h o g y a s z í v n e k n i n c s a d o l g o k felől s e m m i t a p a s z talata." (Thomas Hobbes: Leviathan) T ö b b levelet írt, b á r n e m volt k i t a r t ó . A z első k e t t ő t még rögtön a megírás után elküldte, a továbbiakkai azonban általában várt egy-két napot, h o g y a z t á n űjraolvasás n é l k ü l egészítse ki őket. Később, a m i k o r buzgalma alábbhagyott, nem támadt hiányérzete. „Kedves Elvtársak! Az eredeti kérdés, nevezetesen a profil kérdése, ú g y érzem, elvesztette aktualitását. Egy bizonyos gyártmányukról ugyan tudnék részletesebben írni, d e ezt fölöslegesnek tartom. S o k m i n d e n nem tisztázódott még. N e m tisztázódtak m é g az olyan alapvető k é r d é s e k sem, hogy ez a bizo nyos g y á r t m á n y teljes egészében itt készül-e v a g y csak részleteiben. ( E s e t l e g c s a k i t t ú j í t j á k fel.) S b á r l é t e z é s e , i m p o z á n s k ü l s e j e , s a z e z z e l együtt j á r ó megkülönböztetett kezelési m ó d letagadhatatlan tény, m i n d ebből n e m következik, hogy valóban kizárólagos vagy legalábbis elsőd leges h e l y e t foglal el a m ű h e l y t e r m é k e i között. E g y s z u b j e k t í v m e g j e g y zés t a l á n m e g e n g e d h e t ő : ez a g y á r t m á n y a m a g a e g y s z e r ű s é g é b e n sok nagyszerű és felemelő részletet foglal m a g á b a n . Másfelől viszont igen fontosnak t a r t o m az itt dolgozók viselkedésével kapcsolatos megfigyeléseimet. Van például olyan, aki délig n e m csinál semmit, de aztán hirtelen, ahogy nálunk mondani szokás: „mintha m e g szállta v o l n a a szentlélek", s e k k o r egy ó r a a l a t t a n n y i t tesz, m i n t m á s egész n a p . K ö z b e n í g y m o t y o g m a g á b a n : „ M o s t a fül, a f ü l . . . m e g h a l lani, kihallani, elhallani, l e h a l l a n i . . . " — és így tovább, végigveszi az összes érzékszerveit, u t á n u k teszi a megfelelő igét és v a r i á l j a az igekö tőket. S o k a t g o n d o l k o z t a m , m i lehet e n n e k az é r t e l m e , a z t á n ú g y t a l á l tam, n e m szabad az ilyenekkel foglalkozni, ú g y kell v e n n i őket, a h o g y a n
v a n n a k . H a az ehhez hasonló eseteimet felsorolnám, azt hiszem, tele í r h a t n é k pár lapot, de lényegében m é g s e m írnék semmit. E n n e k ellenére n e m t u d t a m m e g k e r ü l n i e z e k e t az e s e t e k e t , s z á m o m r a ez volt az e g y e t l e n lehetséges módja, hogy közelebb férkőzzek szokásaikhoz, a m e l y e k sok meglepő, hasonló viszonyok között nemigen tapasztalható jellegzetes séggel b i r n a k . L é n y e g é b e n a r r ó l v a n szó, h o g y e g y n y i l v á n v a l ó a n s o k ágon összefüggő közös és ködös t e v é k e n y s é g k ö z b e n az e m b e r e k az e g y séges irányok megkerülésével a saját személyükre helyezik a hangsúlyt: m i n d e n mozgás, a m i figyelemreméltó, elsősorban az e m b e r e k b e n észlel hető, képességeik, látószögük és látókörük, fizikai és lelki erejük változá sában, s m i n d e n más csak ennek a függvénye. Az már egyáltalán nem biztos, h o g y csak a saját t a p a s z t a l a t a i k a t hasznosítják, ú g y érzem, bizo nyos esetekben elkerülhetetlen a tapasztalatok szembesítése. Ez azon ban n e m a normális m ó d o n történik, és itt látok összefüggést szokásaik furcsasága, idegenszerűsége, s a között, hogy a tapasztalatok egyenes úton h a t n a k az e m b e r e k r e . Szokásaik idegenszerűsége — m i n t h a ezeket a s z o k á s o k a t e g y s z e r m á r e l h a g y t á k volna, és m é g i s , v a l a m i m e g m a g y a rázhatatlan, pontosan ki sem deríthető ok miatt tovább folytalják őket. V a g y i n k á b b ú g y : e l h a g y o k e g y n y i t o t t esernyőt, és e n n e k k ö v e t k e z t é b e n ott á l l a n d ó a n esik az eső. D e é p p e n ez a n y i l v á n v a l ó „ a n a k r o n i z m u s " teszi lehetővé, h o g y ezek a t u l a j d o n k é p p e n belelő élő e m b e r e k úgy valósíthatják meg egyéni programjukat, hogy annak rajtuk k í v ü l eső s z f é r á k b a n is é r v é n y t s z e r e z z e n e k , s ez t e s z i l e h e t ő v é , h o g y m i n d e n m e g erőltetés nélkül szinkrónban legyenek társaikkal és a környezettel." „Kedves Elvtársak! H o g y milyen feltételei v a n n a k annak, hogy valaki pozícióba kerüljön, ez az é n h e l y z e t e m b e n m e g l e h e t ő s e n h o m á l y o s , r e m é n y t e l e n , és őszintén s z ó l v a e g y k i c s i t n e v e t s é g e s k é r d é s is. N e m h i s z e m , h o g y m á s u t t é r v é nyes következtetésekkel meg lehetne közelíteni a m ű h e l y hierarchiáját, a h o l m á r m a g a a s z ó , h a n e m is h a n g z i k szentségtörésnek, de minden esetre avatatlanságról tesz tanúbizonyságot. N e m m o n d o m , k i a l a k u l n a k n é h a a l á - é s f ö l é r e n d e l t s é g i v i s z o n y o k , d e e z e k is c s a k i d ő l e g e s e k , s p o n tán jellegűek, m a j d n e m azt írtam, m a g u k o n hordozzák az ösztönök vízjeleit. H a v a l a k i egy bizonyos h e l y z e t b e n egy bizonyos s z e m p o n t b ó l ú g y néz ki, m i n t e g y főnök, ezt ö a v i l á g é r t s e m k ö z ö l n é n y í l t a n a t ö b biekkel, ezt rendszerint v a l a m i l é n y e g t e l e n n e k t ű n ő m o z d u l a t t a l hozza a környezete tudomására, egy hangváltással, élét vesztett indulatszóval, v a g y esetleg é p p e n azzal, h o g y v a l a m e l y i k testrészét másképpen hasz nálja, m i n t ahogyan egyébként szokta. Azt azonban feltétlenül sejteti, h o g y ő csak azért „főnök", m e r t m o m e n t á n olyan dolgokat tud, a m i t a m á s i k n e m , és lehetséges, sőt valószínű, l e g k ö z e l e b b fordított lesz a helyzet. A k í v ü l á l l ó s z á m á r a ez t a l á n megzavarodottságnak t ű n h e t , az én s z e m e m b e n azonban nagyon is célszerű m a g a t a r t á s t jelent. Elsődlege sen n e m az e m b e r e k e g y m á s h o z való v i s z o n y l a t a i b a n b o n y o l ó d n a k a dol gok, hiszen ezeket b á r m i k o r h á t t é r b e szoríthatják, megváltoztathatják a külső fejlemények, ezért i n k á b b kifelé kell koncentrálni. A készenléti á l l a p o t e l e n g e d h e t e t l e n feltétel, v a l a m i t ö r t é n n i fog, v a l a m i b i z o n y o s a n t ö r t é n n i f o g . V a l a m i p é l d a n é l k ü l á l l ó . N e m is t u d o m , h o g y m i . R o b b a n á s , d e m é g s e m az. V a g y : m i n t h a m i n d e n k i tisztában l e n n e azzal, hogy .csak a r o b b a n á s t megelőző f o l y a m a t j á t s z ó d h a t le, m a g a a robbanás
kötelezően elmarad. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy eléggé l e n ü l t a r t j á k ill. t a r t j u k m a g u n k a t e g y o l y a n állapotban, ami éberséget követel."
kedvet állandó
„Kedves Elvtársak! B i z o n y á r a m e g l e p ő d v e t a p a s z t a l t á k , h o g y fél é v e e g y s o r t s e m í r t a m , s más úton sem adtam hírt magamról. Sajnos időközben komoly prob l é m á k m e r ü l t e k fel, l á t s z ó l a g u g y a n c s a k a p r ó p r o b l é m á k , amelyeknek puszta felsorolása a n n a k a v a d á s z n a k a példáját idézné, aki a saját m a g a által állított csapdába esett. Ezért most i n k á b b k i r a g a d n é k egyet, hogy ezen keresztül világítsak r á . . . — Elvtársak! Milyen merészek v a g y u n k , m i l y e n óriási kísértéseknek e n g e d ü n k néha! A vadász példájából nem s o k a t t a n u l h a t u n k , m e r t h a z u g v a d á s z volt, i s m e r e m jól a fajtáját, t u d o m m á r , m i é r t h a l l g a t t a el a m e l l é k k ö r ü l m é n y e k e t , e g y á l t a l á n n e m azért, mintha azok a körülmények valóban mellékesek v o l n á n a k . Azt hiszem, nem ártani, ha minden hazug vadásznak feltennénk néhány kérdést. A lehető legegyszerűbbeket: m i é r t p o n t azon a hajnalon szállt köd az e r d ő r e , m i é r t j á r t p o n t o s a n a z e r d ő n e k a z o n a r é s z é n , s a fák a f á k h o gyan h e l y e z k e d t e k el, s a l o m b k o r o n á k , a lombkoronák hol n ő t t e k a legsűrűbben? Itt v a n m i n d j á r t az én „levelezésem". Kénytelen vagyok idézőjelet használni, m e r t ez s z á m o m r a n e m c s a k azt jelenti, h o g y szerzek n é h á n y adatot, papíron rögzítem őket, a papírt borítékba teszem, a borítékra bélyeget ragasztok, elviszem a legközelebbi postára és a ládába dobom. Megyek és szerzek, r ö g z í t e k és teszek és l e r a g a s z t o k — m e n n y i m i n d e n b ő l á l l e g y é s u g y a n a z o n d o l o g . I g a z , s i m á b b a n is el l e h e t n e i n t é z n i , ú g y , h o g y c s a k e g y e t l e n e g y cél l e b e g j e n a s z e m ü n k előtt, n e k e m azon b a n ez m á r n e m m e g y . T ő l e m m i n d e n e g y e s m ű v e l e t érzékszerveimnek és i d e g r e n d s z e r e m n e k totális mozgósítását kívánja. Akár láthatatlan fényszórók hálójában hajtanék végre v a l a m i egyéni produkciót, amely a p i r a m i s é p í t m é n y e k h e z hasonlít: felfelé török, h o g y á t s z a k í t s a m az eget, d e látszik, h o g y m é g a felhők k ö z e l é b e se j u t o t t a m el. a sivatagban fekszem, testközelben a természeti erőkkel, átjár a szél. a homokvihar, mégsem számíthatok arra, hogy valamilyen kaDCsolatbn kerüljek velük, hogy legalább jelzésekkel befolyásolhatnám őket. Nincs fellebbezés, a téglák állnak, mint a tények, bár a tégláknak semmi közük nincs a té nyekhez, s n e k e m ú g y kell cselekednem, hogy e s y r e jobban megértsem k ö r n y e z e t e m e t . N e m c s a k n é v t e l e n , s z e m é l y t e l e n is v a g y o k . M i n d e n m o z dulatomat befejezem abban a pillanatban, amelyikben elkezdtem, hogy ezáltal állandóan tiszta helyzeteket teremtsek, s tévedések kizárásával e g y ü t t k i z á r o m a m e g é r t é s e k e t is, í g y ú j r a é s ú j r a e g é s z l é n y e m m e l k e l l m a g a m a t b e l e v e t n e m . . . a h o g y b e l é p e k a trafikba, a h o g y szólok a trafikosnőnek. Az az érzésem t á m a d , h o g y a levél t a r t a l m a összefüggésben áll azzal, h o g y a n v e s z e m m e g a bélyeget, s h o g y b á l y e g v á s á r l á s k ö z b e n dől el, v a j o n jól í r t a m - e m e g a l e v e l e m e t . f
T a r t o k tőle, hogy félreértenek. Ü g y tűnhet, m i n t h a megfeledkeztem volna tanulmányaimról, mintha m á r nem tudnám, hogy a félreértések g y a k r a n n e m c s a k a r r ó l s z ó l n a k , h o g y a d o l g o k a t rosszul értjük, hanem h o n v másként é r t j ü k ő k e t . H i g g y é k el, az én e s e t e m m o s t kivétel. A r r a j ö t t e m rá, h a egy m e g j e g y z é s e m e t kiegészítem valamivel, a k k o r a k i e g é szítés g y ö k e r e s e n m ó d o s í t h a t j a m a g á t a m e g j e g y z é s t is. H a viszont a
megjegyzést és a kiegészítést k ü l ö n m o n d a t b a foglalom, akkor vagy m i n d a kettő visszanyeri önálló é r t e l m é t v a g y pedig ismételten új értel m e t nyernek, az eredeti megjegyzés azért, m e r t már megfertőzték a vele elkövetett müveletek, a kiegészítés pedig a z é r t . . . M E R T ! H a fel cserélem őket, a k k o r esetleg egy ötödik lehetőség következik be, vagy esetleg s e m m i k ö z ü k n e m lesz többé e g y m á s h o z . E z u t ó b b i sokszor elő f o r d u l t v e l e m . E l ő s z ö r a z t h i t t e m , h o g y ez csak t e c h n i k a i akadályokra vezethető vissza, az írásjelek ostoba korlátozásai m i a t t kerültem ilyen helyzetbe. Ténylegesen ilyen tünetek jelentkeztek: n e m tudtam, mikor fejezhetek be egy mondatot, m i k o r kezdhetek újat, m e d d i g tarthatnak például a zárójelek. Ha leírtam egy kettőspontot, utána sületlen tréfá kat engedtem meg magamnak vagy banalitásokat. A pontosvesszőket félmegoldásoknak éreztem. Az idézőjelek — olyan területekre vezettek, ahol teljesen elvesztem. Mintha bekötött szemmel j á r n é k a levelem elején említett vadász erdejében, s i e t n e m kell, s csak a hetedik, tizedik, v a g y isten tudja, hányadik érzékemben bízhatok. Bosszantott a tudat, hogy megérzéseim segítségével leheletkönnyen vághatok át járhatatlan u t a kon.Elhatároztam, hogy stílusgyakorlatokat folytatok. B e a k a r t a m sze r e z n i e g y k ö n y v e t , e z is c s a k f é l i g s i k e r ü l t , a m i t k a p t a m , a n n a k p o n t a l e g f o n t o s a b b l a p j a i h i á n y o z t a k , é s a m a r a d é k s a l á t á t is e l v e s z t e t t e m p á r nap múlva. Fogalmazványokat készítettem különböző témákra. Megpró b á l t a m leírni azt az érzést, a m i k o r az öltözőben a félig n y i t o t t ajtón k e r e s z t ü l b e l á t h a t o k a z u h a n y o z ó b a , s a f o r r ó víz, a g ő z összeolvad a m u n kások hajladozó alakjaival, függönyt képez, s a függöny megakadályoz a b b a n , h o g y k ö z é j ü k l é p j e k . A z i g a z s á g s z e r i n t a z o n b a n n e m is k ö z é j ü k , h a n e m a falhoz a k a r t a m menni, hogy elzárjam a vízcsapot. Egy időben a vízcsap — fehér bakelitcsillag, közepén vörös kör — élénk ellenszenvet váltott ki belőlem. E l s ő k é n t — u t ó l a g v i s s z a g o n d o l v a , ez n a g y o n is t e r m é s z e t e s — , i n t i m e b b h a n g ú s z ö v e g e i m b e n s i k e r ü l t m e g t ö r n ö m az írásjelek terrorját. D e nem sokáig élvezhettem sikeremet. Az írásjelekkel együtt a szavakhoz v a l ó v i s z o n y o m is m e g v á l t o z o t t , e n g e d e l m e s e b b e k l e t t e k , s h o g y í z l e l g e t t e m új t u l a j d o n s á g a i k a t , k é p l é k e n y s é g ü k e t , jóformán még fel sem ocsúdva, kénytelen voltam rájönni, n e m is a n n y i é n b á n t a m e l v e l ü k , mint fordítva. M a g y a r á n szólva: szakítottak velem. Engedelmességüknek nem volt más oka, m i n t hogy teljesen elszabadultak. N y á r i kesztyűkhöz hasonlítottak: kifordítottam őket, tetszés szerint g y ű r h e t t e m vissza az ujjakat, csak éppen a használat, a h a s z n á l a t . . . Szabályosan megszemé l y e s í t e k : rossz g y e r e k e k k é változtak, akik ellopták a t e m p l o m b ó l a papi ruhákat, eretnek egyházakat alapítottak. Gügyögve próbáltam föléjük kerekedni, d e ők m i n d e n b e közbeszóltak, s mivel előzőleg beszervezték a kellékeket, egymás u t á n töhb keresztelőt tartottak, aztán átfutottak a szomszéd domboldalra, összeverték mutatóujjaikat, csúfondárosan vissza integettek. Jól b í r t á k szusszal. Alig g y ő z t e m e rossz e ml é k e z e t ű korszak papírlapjait elégetni. Kételkedtem saját kézírásomban, n e m érthettem, hogyan kerülhetett oda, amikor egy újságpapír szélén a következő sort találtam: B i r t o k b a vették a vasúti töltésen túli asszociációs mezőket és legelőket." „ Á c h i m , m i lesz a c s o p o r t o k k a l , m i lesz v e l ü k ? " — h a l l o t t a a félho mályban a hangot, de n e m tudta megállapítani, hogy merről jön. „Se-
h o g y a n se lesz e b b ő l m i k r o . . . mákrófas, m i k r ó f a s z . . . " S z e n v t e l e n , n y ö szörgő hang, a beszélő valószínűleg nehezen tud megállni a talpán, nagyon fáradt, m i n t h a messziről jött volna, pedig n e m járt b e nagy utat, egész idő a l a t t itt k ó v á l y g o t t csak a k ö r n y é k e n , akármikor leülhetett egy padra, megtámaszkodhatott, megtámaszkodhatott. „Hagyj békén, most nem érek rá" — súgta hátra Áchim. N e m szerette volna, h a fölfedezik őket. Izgatottan m a g y a r á z n i kezdett, de maga sem é r t e t t e teljesen, m i k e t beszél. Beszélt egy nyélről, a m e l y ú g y néz ki, m i n t egy k a l a p á c s n y é l , de m é g s e m az, k e m é n y f á b ó l készült, a t a p i n t á s a érdes, n e h o g y kicsússzon az izzadó kézből, g u b á k a t növeszt a t e n y é r e n , n e h e z e n l e h e t felfele h ú z n i , lefelé látszólag m á r k ö n n y e b b , d e csak l á t szólag, m e r t ügyelni kell, h o g y a vége p o n t o s a n a milliméterekkel ki számított h e l y r e zuhanjon, a v a s l e m e z és a szomszéd g é p fala közé. H a kinyitják a kis vasajtót, beláthatnak a gép „lelkébe" — így nevezik. Az egész olyan, a k á r egy játékszer, egy felhűzós autó szerkezete, a n n y i r a egyszerű, annyira finom, úgy illeszkednek egymáshoz az alkatrészei, h o g y s z a b a d s z e m m e l n e m is l e h e t f e l f e d e z n i é r i n t k e z é s ü k e t . P e d i g é r i n t keznek. L e h e t e t l e n s é g : ettől a leheletnyi kis vacaktól függ az egész g é p m o n s t r u m : két a c é l r u g ó , e g y p a t i k a m é r l e g s ú l y a i r a e m l é k e z t e t ő h e n g e r , b e n n e k e s k e n y ü r e g , a h á r o m t ű k a t t o g v a j á r fel s alá, a h a r m a d i k o l d a lazó m o z g á s t is v é g e z i d ő n k é n t . A k e f é k v é g i g s u h a n n a k r a j t u k , Á c h i m , h o g y e r r e gondolt, k é n y s z e r e d e t t e n elfordította a fejét, m e g r e m e g e t t . „A kocsik hosszú sínen csúsznak előre" — sürgette a h a n g a folyta tást. Á c h i m érezte, hogy számolnia kell elszédülésével. U g y a n a k k o r azt is el t u d t a k é p z e l n i , d i r e k t j ó t t e n n e , h a közvetlenül közelről találná szembe m a g á t a h u l l á m o k k a l : beléjük o l v a d h a t n a és azok visszacsaphat n á n a k , k i d e r ü l n e , m i a z , a m i m é r h e t ő , é s r ö g t ö n o t t is h a g y h a t n á a m é rési e r e d m é n y e k e t . A k á r c s a k k é t t e r e m küszöbén állna, s egy félfordulat kíséretében az egyikben h a g y n á mosolyszerű arckifejezését, a másikba pedig előre küldené a lábnyomát. A kocsik hosszú sínen csúsznak előre, elég tekintélyes a súlyuk, mégis k é n y t e l e n e k saját erővel tolni, s e m m i elektromosság, egy véletlenül k i p a t tanó szikra végzetes lehet, a biztonsági berendezések felszerelésével m á r elkéstek, még az elején kellett volna megcsinálni, most m á r túl nagy területen kéne felszedni a köveket, sőt a k e r a m i t egy r é s z é t is. A sín v é g é n ö s s z e é r n e k az arcok, a s z e m ü k e t leszögezik e g y p o n t r a , a sin, a k e rekek, és a „vasló" találkozási pontjára, a z u t á n aki előbb veszi észre, h o g y a „vasló'* h á t á r a k a p j a a kocsit, az e l r á n t j a a kezét, felkiált, t o m p a , torokból jövő kiáltás, mindnyájan félreugranak, megmerevednek, a vé k o n y p u l ó v e r e k e n keresztül kirajzolódnak az izmok, meztelenebbeknek látják egymást, mint a zuhanyozóban, súlytalanoknak érzik magukat, és a s i k e r u t á n m i n d a n n y i a n k i é g e t t n e k l á t s z a n a k . A nyöszörgő h a n g n e m szűnt meg, csak színt változtatott, halk serce géssé alakult, m i n t h a egy befagyott ablakról k a p a r n á k le a j é g d a r a b o kat. Á c h i m ingerülten r á n g a t n i kezdte a kezét, s közben bugyborékoló r ö h e j t ö r t fel a t o r k á n : e g y k a r m e s t e r v e s z e t t el b e n n e , g o n d o l t a . H á t a t fordított, s m e g i n d u l t a túlsó oldalra. M á r a vízcsapnál volt, a m i k o r az egyik szerelő utolérte, szembefordította magával, és erélyesen rámo solygott. A kis széken m ű a n y a g p o h á r állt. Á c h i m m e g é r t e t t e a célzást. A mozdulatai lassúak voltak, n e m akarta megtenni, de mégis megtette. Hallotta a hangot: „Nyugodj meg. M á r nincs sok hátra. M a délelőtt be-
szeltünk velük. Kénytelenek lesznek engedni, meglátod, kényszerítjük ő k e t . " H a l l o t t a a s a j á i h a n g j á t is. „ B e s z é l t ü n k ? " A m á s i k k ö z e l e b b h a jolt: „Tessék?" Á c h i m : „ . . . t ü n k ? " Érezte, m e n n y i bizonytalanság van a hangjában, mennyire félreérthető. Megkérdezte m é g egyszer, most m á r valamivel hangosabban: „ T Ü N K ? " A szerelő két névvel válaszolt. Á c h i m nak azonban n e m sokat mondtak a nevek, nem érezte, hogy szüksége l e n n e r á j u k , n é l k ü l ü k is m e g j e l e n t e k a z a r c o k , s ugyanolyan tisztán t u d t a ő k e t m e g k ü l ö n b ö z t e t n i e g y m á s t ó l . A h á t t é r b e n e l ő í r á s s z e r ű e n föls e j l e t t a p á l y a is. a s z ü r k ü l e t m é g n e m h a t a l m a s o d o t t el a z e g é s z k ö r n y é k e n . A cserepes tetők között rések nyíltak, az egyik h á z utolsó e m e letén hirtelen felgyújtották a villanyt. Nem vélte fontosnak, hogy a szerelő igazat mondott-e vagy sem, így h a m a r j á b a n n e m is v o l t e l l e n vetése, sejtette, ha ilyen kicsinységek mellett kardoskodnának, azza! csak saját s z e m ü k b e h i n t e n é k a port. M e g a k a d á l y o z h a t j á k m a g u k a t a b ban, hogy felderítsék a következményeket és ö n m a g á t is g á t o l n á a hátsó szándék felismerésében. Az elnézéseitől még szilárd m a r a d h a t , m é g semmifajta korlátozást n e m kell elszenvednie. Egy v a l a m i azért z a v a r t a : m i n t h a a cselekvésre kész tekintetek rászegeződnének, ő pedig semmit se t u d velük kezdeni: m i n t h a m e g l e n n é n e k fosztva önállóságuktól, ezt n e m ő okozta, de neki kéne közbeavatkoznia. Valamelyikük lehajolt, h o g y felvegye, a m i t feléje g u r í t o t t a k , d e az utolsó p i l l a n a t b a n felnézett, m e g a k a d t a lábai között. Megfordult, futni kezdett, hiába kiáltottak utána, hogy vigyázzon, arra a kerítés van, a betonoszlopokat még nem d ö n t ö t t é k ki teljesen, ő n e m állt m e g . . . „ I g y á l " — szólalt m e g ú j r a a szerelő, és k ö z b e n nevetett. — „Kérsz p a s z t i l l á k a t ? " Á c h i m m e g r á z t a a fejét. „ D e é n a d o k — e r ő s k ö d ö t t a s z e relő —, fogadni m e r n é k , hogy m a m é g egyet sem vettél be. Hát mit csinálsz m a g a d b ó l ? ! E g y roncs leszel, m e g l á t o d , egy roncs leszel." Az állvány eredetileg egy teherautó tetején állhatott, a ráterített p o n y v á t s o k a t c s a p k o d h a t t a a szél, t ö b b h e l y ü t t m á r e r ő s e n foszladozott. K ö z é p ü t t k é t folt. A k i s e b b i k a n y a g a u g y a n o l y a n , mint a ponyvás, bár valamivel sötétebb árnyalatú. A nagyobbik folt rikító, narancssárga s z i n e e l l e n é r e s e m t ű n t fel o l y a n m é r t é k b e n , m i n t a k i s e b b i k . A z á l l v á n y mellett térdelt a szerelő, v a d o n a t ú j franciakulcsával p r ó b á l t a az egyik csavart meglazítani. A kulcs kissé n a g y o b b volt. m i n t kellett volna, „Se h o g y a n s e f o g e z s i k e r ü l n i " — g o n d o l t a Á c h i m , h e l y e s e b b e n n e m is g o n d o l t a , c s a k é p p e n e s z é b e j u t o t t ez a m o n d a t . Ü g y á l l t ott, m i n t h a é r d e kelné a szerelő m u n k á j a , m i n t h a v é l e m é n y e is l e n n e róla, s közben t u d t a , az e g y á l t a l á n n i n c s így. A k á r c s a k e g y u n a l m a s délután, amely a z z a l t e l i k el, h o g y l e g y ű r i az u n a l m á t . A szerelő előrenyújtotta hosszú nyakát, az ujjai tétován tapagatóztak, rozsda m e n t a k ö r m e i alá. N e m látszott rajta, h o g y izgatott, hacsak a b ból n e m , h o g y i d ő n k i n t a h o m l o k á b a r á z t a hosszú szálú, szőke haját. Váratlanul indult meg a csavar, gyors kapkodó mozdulatokkal tekerte l e , e l is g u r u l t , p o n t o s a n Á c h i m l á b a i e l ő t t á l l t m e g . G u g g o l v a k e r e s t e , d e rossz helyen, az ellenkező i r á n y b a n . Á c h i m m e g k ö n y ö r ü l t rajta, o d a v i t t e neki. „ K ö s z i - p ö s z i " — b ó l o g a t o t t a szerelő, ez v o l t a jel, i l y e n k o r tudták, hogy szabadon, fesztelenül beszélhetnek. Hamarosan mind a ketten ott térdeltek a lyuk előtt, a szerelő m a g y a r á z o t t . „ N e m kell m i n d j á r t felállni" — hangsúlyozta, s arról beszélt, ha most elég nyíltan
t u d n a k e g y m á s s a l é r i n t k e z n i , a k k o r ezen a kis, félreeső h e l y e n e l k é p e s z t ő d o l g o k k a l t a l á l k o z h a t n a k . E - e l k é p e s z t ő ő ő — m o n d t a , az a r c a m e g n y ú l t . Látszott, súlyt fektet arra, hogy Áchim gátlástalanul adja át magát m i n d a z o k n a k a hatásoknak, a m e l y e k érik, d e azt n e m szeretné, h a ezek megmásíthatatlan következményekkel járnának. Áchim a szokásoktól eltérően a jobb szemével nézett, a nagyítót semmiképpen sem akarta használni. A hulladékcsövek kusza halmazai, az összevissza hajlítgatott d r ó t h u z a l o k és b á d o g l e m e z e k között nehezen m e n t a tájékozódás. E g y görbülő felületről éles fénycsík verődött vissza, sértette a szemét. Lassan rajzolódott ki b e n n e a hangulat: kopár rom h a l m a z , az e g y e s d a r a b o k n a k s e m m i j e l e n t ő s é g ü k nincs, b á r elhagyat o t t s á g u k b a n és h a s z n á l h a t a t l a n s á g u k b a n volt valami vonzó. A lapos fedelű doboz tetején szögek: ezek m i n t h a n e m véletlenül k e r ü l t e k volna s a j á t s á g o s h e l y z e t ü k b e , m i n t h a v a l a k i e g y e n k é n t h e l y e z t e v o l n a el m i n d egyiket, mégpedig ú g y , h o g y az összkép a r e n d e z e t l e n s é g benyomását keltse. C s a k n e m m i n d e g y i k szög feje e g y bizonyos b á d o g l e m e z felé i r á nyult, m i n t h a rá a k a r n á n a k csúszni, m i n t h a v a l a m i jeladásra v á r n á n a k , hogy együttes erővel szétverjék, szétcsapkodják. A bádoglemez jövője siralmasnak látszott, s ahogy Á c h i m b a n nőtt a rokonszenv, ú g y látszott mindegyre valószínűbbnek a szögek támadása. A következő pillanatban a z o n b a n e l m ú l t ez az é r z é s e ; m o s t m á r megmozdíthatatlannak látta a szögeket, a k á r oda lenne a fejük ragasztva, talán m é g komolyabb erőfe s z í t é s s e l s e m l e h e t n e e l v e n n i e g y e t s e m . Ojra a k i i n d u l á s : s e m m i é r d e m leges, esetleg m é g baloldalt, h á t u l : itt k é t kiálló v a s r u d a t látott, „két őrtálló katonát", közöttük összelapított vasháromszöget. A tárgyak m e n n y i s é g e é s s o k f é l e s é g e t ö b b e t s e j t e t e t t , m i n t h a v a l a m i o l y a s m i is e l lenne közöttük rejtve, amit érdemes kihalászni. A szerelő a bádoglemezt választotta. Kiemelve a romok közül, az alakja esőcsatornához hasonlított, bár egy átlagos esőcsatornánál jóval szélesebb volt. F é l m é t e r n y i r e eltartotta magától, és vizsgálgatta. V a l a m i t felfedezhetett rajta, ami n e m nagyon tetszhetett neki, olyan mozdulatot tett, m i n t aki eldobja, d e a z t á n m é g i s a h ó n a alá v e t t e , és kihozta. E g y e nesen a padhoz vitte. Áchim követte. Sejtette ugyan, a m i t m o s t fog csinálni, az m á r n e m t a r t o z i k rá, d e az h á t r a s z ó l t . N e m h a l l o t t a jól, csak a n n y i t értett, h o g y v a l a m i t a k a r tőle, v a l a m i egészen konkrét dolgot akar. Kicsit irigyelte, de azért magában tudatosította, nem cserélne vele. A szerelő a p a d r a helyezte a bádoglemezt, az e g y i k o l d a l á t a t é r d é v e l szorította le, a m á s i k o l d a l á r a p e d i g r á n e h e z e d e t t mind a két te nyerével. Áchim elismeréssel nyugtázta a szakértő, célratörő mozdula t o k a t . A s z e r e l ő s z i n t e eleven viszonyba került a bádoggal: nemcsak azért sikerül kiegyenesítenie, mert érti a módját, h a n e m mert a bádog l e m e z is akar n e k i e n g e d e l m e s k e d n i . B á r l e h e t , h o g y o p t i k a i csalódás áldozata: a nyersanyagok néha úgy tesznek, mintha „viselkednének", pedig ez a l á t s z a t c s a k a r a f i n á l t kezelés következménye. Sokszor ez t e l j e s e n é s z r e v e h e t e t l e n ; m a g a is t a p a s z t a l t ilyeneket. Amikor eleinte az e s z t e r g a g é p e n dolgozott és k i a l a k u l t a keze között e g y - e g y munka d a r a b , bizony n e m n a g y o n értette, ki játszotta a főszerepet. Igaz, az ő d a r a b j a i messze voltak az előírásoktól, d e azért n e m m u t a t t a k rosszul, s v é g ü l is s i k e r ü l t e l é r n i e , h o g y n é h á n y a t a „ F e l h a s z n á l h a t ó " feliratú raktárba vigyenek. Szívesen g o n d o l t vissza azokra a n a p o k r a . H a v a l a m i t nem tudott,
csak szólt az egyik szerelőnek, az odajött, és m e g m u t a t t a . K ö z b e n u g y a n egy szót s e m szóltak hozzá, ő pedig n e m a k a r t m a g á t ó l kérdezősködni, attól tartott, fölösleges v a g y helytelen kérdéseivel megzavarhatja őket. Pedig a némaság nyomasztotta. Később aztán kiderült, a s z e r e l ő k is hasonlóképpen gondolkodtak; ők éppen a tudálékos, öntetszelgő magya rázásoktól akarták megkímélni. Akkor aztán megeredt a nyelvük. Az e g y i k b e s z é l g e t é s r e p é l d á u l m é g m o s t is jól e m l é k e z e t t , e z t fél ó r á v a l a z u t á n , h o g y l e f o l y t a t t á k , m a j d n e m szó s z e r i n t h a l l o t t a vássza az e b é d l ő ben. „ E l é g t á v o l i n a k t ű n i k az a perc'* — í g y k e z d ő d ö t t . A z első r é s z é b e n a r r ó l v o l t szó, h o g y n é h a a n n y i r a p i s z k o s a k a z a b l a k o k , h o g y az e m b e r d é l i 12 ó r a k o r is k ö n n y e n f e l t é t e l e z h e t i , már szürküledik. „A kerekek g u r u l n a k . . . " , „ A m i k o r egyszer felfele m e n t ü n k a lejtőn, azt hittem, istenbizony, hogy visszagurulunk . . . " , „Ránéztem az ó r á m r a , de sajnos megállt. Előző este elfelejtettem felhúzni", „Mi előző este e g y v e n d é g l ő b e n ü l t ü n k , az asztalon e g y ü v e g b o r állt, a m i n e m k ü l ö n ö s e b b e n é r d e kes, csak azért e m l í t e m meg, m e r t literes ü v e g volt. N e m hétdecis, h a n e m literes". A beszélgetés második részében bizonyos helyzetekről foly tattak eszmecserét. Áchim szerint helyzet és helyzet között óriásiak a különbségek, a m á s i k szerint n i n c s e n e k különbségek, m i n d e n attól függ, h o g y a n f o g j u k föl a s a j á t h e l y z e t ü n k e t . K i s s é e m e l k e d e t t h a n g o n j e l e n tette ki: „A helyzetek ecsetelésével óvatosan kell b á n n i ! " A szerelő Á c h i m h o z lépett, és a szemébe nézett. A h á t a mögött a p a d o n kiegyenesítve feküdt a bádoglemez. Á c h i m látta, a szerelőnek most si k e r ü l t v a l a m i , az l e n n e az e g y e n e s beszéd, h a ezt a s z e m é b e m o n d a n á , h a n e m is g r a t u l á l n a , d e m i n d e n e s e t r e v a l a h o g y k i f e j e z n é elismerését. U g y a n a k k o r sejtette, ez a részéről elhibázott lépés lenne. Homályos elképzelései voltak csupán, hogyan kellene most viselkednie, s csak a b b a n r e m é n y k e d h e t e t t , a szerelő a g y á b a n is h a s o n l ó h o m á l y ü l ; ez e s e t ben mindketten kielégülhetnének, h a fél p e r c i g csak n é z n é k e g y m á s t . B á r a p u s z t a s z e m b e n é z é s is v e s z é l y e s : t a r t o t t t ő l e , n e m b í r n á k i n y u g o d tan, hogy n e m t u d n á megakadályozni arca hullámzását, az ellenséges vonások megjelenését, m a j d ezt ellensúlyozni akarván igyekvése torz fintorokba fulladna, végül pedig minden fény kihunyna a szeméből. Ezt szerette volna leginkább elkerülni. Ügy érezte, a fényeknek a történtek ellenére sem szabad kihunyniuk. N e m értette, hogy miért olyan biztos ebben, tudta, a fényeknek, ha léteznek egyáltalán, már nincs semmi erejük, könnyen összetéveszthetők a nedves szemhártya csillogásával, n e m a k a r t , d e n e m is l e t t v o l n a k é p e s s e m m i t s e m m e g ő r i z n i v a g y m e g védeni a segítségükkel, mégis ú g y vélte, feladásukkal átlépne a határon, elvesztené m a r a d é k lehetőségeit. A végső e n g e d m é n y e k e t akkor érezte a legfölöslegesebbeknek, amikor m á r semmi oka n e m volt rá, hogy ne tegyen engedményeket. „Hogyan lehet válaszolni, ha n e m figyelünk a kérdésre?" — ezen töprengett. Tudta, n e m magától t á m a d n a k ilyen problémái, sokszor m á r s z a b a d s z e m m e l is l á t h a t ó a f o n n y a d ó b ő r . V a l ó s z í n ű l e g arra a szán d é k r a v e z e t h e t ő vássza, h o g y a g y o r s a s á g g a l a k a r n a k felülkerekedni a másik észjárásán. Egyébként. M e r t ezt a szándékot m o s t ki kellett zár nia. M e g p r ó b á l t felidézni egy példát: a k é r d é s n e k v a n hosszúsága, rit m u s a , s a k a d e g y h a n g h o r d o z á s is, a m e l l y e l felteszik. S e j t h e t ő , h o g y a z ilyen és ilyen elemekből álló k é r d é s r e ilyen és ilyen válasz jár, s az
állandóan melegen tartott válaszok közül könnyedén a l k a l m a z h a t ó az egyik. A m i v a g y beválik, vagy nem. De általában beválik. Nemcsak a k é r d é s , d e m a g a a h e l y z e t is i n s p i r á l h a t ; m i n t a m i k o r az e m b e r i d e g e n o r s z á g b a n j á r , n e m é r t i a nyelvet, s a k k o r v a l a k i az u t c á n o d a l é p hozzá, e g y friss c i g a r e t t á v a l a k e z é b e n . . . Fülelt, n e m hall-e valahonnan zajokat. N e m hallott. Figyelt, n e m lát-e f é n y s u g a r a k a t . É b e r v o l t a s z a g o k r a is, s z i p á k o l t , m a j d m é l y lélegzetet vett, befogta az orrát, aztán hirtelen elengedte. Lépések. A falhoz lapult, két karját széttárta, a teste a vakolathoz préselődött. Behunyta a sze mét, szoborszerű kifejezést e r ő l t e t e t t az a r c á r a , reménykedett, talán továbbmennek. De nem, észrevették, megálltak. Tanakodni kezdtek. Á c h i m f ö l i s m e r t e az e g y i k e t , ő volt az, a k i k i j e l e n t e t t e : „ a z é r t v a n g a n gunk', hogy meghallják". A k k o r azt hitte, megbolondult, n e m tudta el képzelni, m i é r t beszél ilyen bornírtan, h o n n a n veszi p e t á r d a s z e r ü szavait. K é s ő b b a z o n b a n rájött, ez n e m is o l y a n h ü l y e s é g , egy hangot sokféle képpen lehet kibocsátani. Furcsa, madárrikoltásszerű hangokat idézett fel, a z t á n k ö h ö g é s e k e t , m a j d k r á k o g á s o k a t , a föld a l a t t m e g b ú v ó á l l a t o k hangjait, majd zörejeket, csörgéseket. De most mélyen a színvonaluk alatt viselkedtek. A legkülönfélébb ötleteket adták egymásnak, ecetes szivacsot a k a r t a k a szájába gyömöszölni, ütögetéseket javasoltak, hintáztatásokat. Végül a kloroformban állapodtak meg. Áchim mindenre számított, csak a r r a n e m , hogy e k k o r á t tévednek. T u d t a , elsősorban a csomagolás érdekelte őket, a hófehér kartondoboz, a háromszögletű véd jegy, a szemderítő a p r ó betűs feliratok. A hengeralakú üveg végén fémcsap, h a lefelé t a r t j á k , f o l y a d é k csöpög, h a felfelé t a r t j á k , l é g n e m ű alakban távozik. összerezzent, tartott a következményektől: az egyre erősödő katto gástól, a m e r e d e k lejtőtől, a zuhanástól, a tiszta és elviselhetetlen szí nektől, a t e h e t e t l e n s é g e s u g a l m a z t a mozdulataitól, az egész állapottól, amely é p p hétköznapiságával és banalitásával gyötri majd. Elvált a fal tól, a z t g o n d o l t a , h a m a g á h o z tér, k ö n n y e d é n megszabadulhat tőlük. N e m í g y t ö r t é n t . A k i o t t m a r a d t , h o g y f e l ü g y e l j e n r á , a z u t á n a is m e n t . Talán valamiféle magyarázatot akart, talán féltette, hogy ismét baja lesz, d e az is l e h e t , e g y s z e r ű e n c s a k k é n y s z e r e t á m a d t , h o g y m i n d e n h o v á k ö v e s s e . P á r s z ó t is v á l t o t t a k . Á c h i m a r r ó l b e s z é l t , h o g y „ n é h a m i n d e n kivel m e g e s n e k k ü l ö n ö s dolgok". Ü g y vélte, ez lesz a l e g j o b b m ó d s z e r a másik lerázására. Tévedett. Ügy érezte magát, mint amikor egy vidéki feszületről letépi a pléhkrisztust, de az egyik karja f e n n m a r a d , lóg a levegőben, himbálódzik, és a k á r m i k o r visszaakasztható. Amikor lé legzetvételnyi s z ü n e t e t tartott, a férfi s ü r g e t t e a folytatást, b á r k ö z b e n o l y a n k é p e t v á g o t t , h o g y Á c h i m j o g g a l t a r t o t t tőle, s e m m i t s e fog fel. A k é r d é s e i is e l é g e g y ü g y ű e k v o l t a k : „ M i r ő l l e h e t f e l i s m e r n i azokat a pillanatokat?" „És valóban, előzőleg s e m m i t se lehet érezni?" „Nőknél és gyerekeknél u g y a n ú g y ? " Á c h i m elvesztette a türelmét, ingerülten rá szólt, h o g y h a g y j a a b b a , m a j d h o z z á t e t t e , n a g y o n jó lenne, ha most e l m e n n e . A férfi először n e m a k a r t a m e g é r t e n i , m i é r t k ü l d i el őt Á c h i m , de aztán hátralépett, és rövid t ű n ő d é s u t á n mégis elment. Ü g y tett, m i n t h a futna; a lábizmai kétszeres m u n k á t végeztek, siet t e k , u g y a n a k k o r f é k e z t é k is. A z ü v e g k a l i t k a b e l s e j é b e n e g y m á s i k s z e relőt talált, azt, a m e l y i k p o n t o s a n k é t h é t t e l e z e l ő t t t ű n t el, m i n d e n k i azt h i t t e róla, m á r s o h a s e m fog előkerülni. „ H o g y k e r ü l s z i d e ? " — szó-
lította m e g csodálkozva. A szerelő a szájára tette a mutatóujját, m a j d hátra, a kalitka belsejébe mutatott. Áchim felágaskodott, de n e m látott ott senkit, az á g y ü r e s e n állt, r a j t a összegyűrve a pokróc, a széken ha m u t a r t ó , b e n n e p á r csikk m e g egy kettétépett szimfóniás doboz. „ A por t á s ? " „ A z " — b ó l i n t o t t a szerelő. „ N e m l á t o m . " „ N e m is k e l l l á t n o d . " „Megbeszélted vele?" „Nagyjából." „Rendes ember." „Legalábbis annak m u t a t j a m a g á t . " A szerelő kijött a k a l i t k a elé, a p u l t n a k támaszkodott, két karját keresztbe tette. „Számító — m o n d t a gondterhelten —, állan dóan a széljárást figyeli." Á c h i m n e m értette, pontosabban n e m a k a r t a érteni. „Miféle széljárást?" „Ne firtassuk — legyintett a szerelő —, ha b e l e m e g y ü n k a m e t e o r o l ó g i á b a , s o h a s e m t u d u n k kievickélni. Először is: n e m tudjuk, m e r r e v a n kelet és m e r r e v a n nyugat. Másodszor: nem szabad azt s e m k i h a g y n i . . . " Mivel látta, h o g y Á c h i m k ö z b e a k a r szólni, föltartotta a kezét. Á c h i m hagyta. „Lehetnek persze bizonyos elképzelé seink, az e m b e r n e k m i n d i g v a n n a k elképzelései, d e ezekkel m á r a n n y i a n m e g j á r t á k . P i l l a n a t n y i l a g l e g f o n t o s a b b az á l l a n d ó készenlét, ez a z o n b a n a dolog természetéből következően n e m jelenthet passzivitást, ugyanis m i n d i g egy lehetséges fokkal előbbre kell készen l e n n ü n k . Ugye, értel mes dolgok ezek?" — „Lehet" — válaszolta Áchim, bokái türelmetlenül bizsereglek. A k a l i t k a felé intett. „ J ó i t t ? " — k é r d e z t e . A szerelő hosszas gondolkodás u t á n egyetlen szóval válaszolt, de ezt olyan hangsúllyal m o n d t a , h o g y í g y is l e h e t e t t é r t e n i , m e g ú g y i s : „ T ű r h e t ő . " A liftakna földszinti védőrácsát eltávolították, s a m i n t belépett a fül k é b e , e g y i d e g e n f é r f i is u t á n a a k a r t n y o m a k o d n i . N e m e n g e d t e . „ N i n c s t ö b b h e l y " — m o n d t a . A férfi sokcsattos t á s k á t s z o r o n g a t o t t a hóna alatt, a t á s k á b a n feltehetően rádió volt, h a l k zene szűrődött ki a csattok alól. E z egy p i l l a n a t r a m e g z a v a r t a , d e a z t á n m a g á h o z tért. „ N e m szabad túlságosan megterhelni — mutatott körbe —, elég viharvert tákolmány." A férfi jellegzetes t o l a k o d ó m o z d u l a t o t tett, d e Á c h i m becsapta orra előtt az ajtót. M e g n y o m t a a g o m b o t , m a j d a t ü k ö r b e nézett. Ü g y találta, n e m lesz s e m m i p r o b l é m a , a k ü l s e j é b e n m é g n e m s o k a t l e h e t felfedezni belső tapogatódzásaiból. Megpróbálta rendszerezni a gondolatait, meg p r ó b á l t a f e l i d é z n i , k i k v o l t a k a k k o r ott a f a l n á l . T u d t a , h o g y a z ő a k k o r i viselkedése m é g n e m teljesen tisztázott. A m i k o r m e g j e l e n t a fal m ö g ö t t , a kéz, m i n d n y á j a n izgatottak lettek, pedig előre megbeszélték, h o g y t a r tózkodnak a feltűnőbb érzelemnyilvánításoktól. Valaki megfogta a kar ját. Ki foghatta meg? A halk suttogásból csak egyetlen szót értett: „ n y o m " . O l y a n v o l t ez, m i n t v a l a m i v a r á z s i g e , e g é s z t a r t o m á n y t m o z g a tott m e g az agyában. „ . . . h i d e g szél fújt, a m i k o r elindult. H o s s z ú t ö p r e n g é s u t á n sikerült magát rávenni, hogy átmenjen a puszta térségen. Fel akarta hajtani a k a b á t j a gallérját, s csak a k k o r v e t t e észre, h o g y hiányzik. B i z o n y á r a az anyja v á g t a le. N e m szerette ezt a kabátját, m á r új k o r á b a n s e m sze rette, legalább h á r o m hétig megjegyzéseket tett rá. Megbotlott egy kő ben. N e m erőltette m e g magát, hogy visszanyerje egyensúlyát, érdekelte, m i l y e n érzés lesz, a m i k o r teste é r i n t k e z i k a földdel, amikor az arcát felsebzik az éles k ö v e k . . . E g y i k k a r j á t azért ösztönösen előrenyújtotta. M i v e l m é g s e m e s e t t el, e z t s z é g y e l l t e . " B e n y i t o t t a s z o b á b a . Ü r e s s z o b a , j o b b felől is, b a l felől is e g y - e g y a j t ó . A hosszú asztal végében gyufaskatulya, a címkéjén tintaceruzával írott
m o n o g r a m : M . G., s e g y t e l e f o n s z á m . A f ü g g ö n y mögé ment, eltakarta magát. Kinézett az ablakon, a zárt u d v a r o n csak egy begyújtott Jáva m o t o r k e r é k p á r állt, n e m volt mellette senki, az ü t e m e s pöfögést elnyel ték a falak. Ajtónyitódást hallott a háta mögött. Lassan megfordult. Az irodatiszt lépett be a szobába, egyenesen odajött hozzá, félrehúzta a füg gönyt. „Hogy jöttél be?" — kérdezte. „ N e m m i n d e g y ? " Az irodatiszt le nézett a földre, gyengéden bökdösni kezdte Á c h i m cipőorrát. „De — m o n d t a lassan —, teljesen m i n d e g y . V a n egy kis i d ő d ? " „Azt hiszem." „Jó lenne, h a bejönnél hozzám, már régen beszélgettünk, csak vigyázz, nehogy észrevegyen a titkárnő." „Már észrevett" — hazudta Áchim. „ N e m vehetett észre, m e r t szabadságon van." Á c h i m előlépett, de n e m e n g e d t e el m i n d j á r t a függönyt, k i s ideig m é g s o d o r g a t t a a rojtokát. A z iroda tiszt szobájában a l e g s z e m b e t ű n ő b b b ú t o r d a r a b a szekrény volt; felül h á r o m ajtó, alul polcok, oldalt k i h ú z h a t ó asztallap, rajta v i l l a n y m e l e g í t ő , k é t ü v e g p o h á r és p á r s z e m h ó k r i s t á l y — kockacukor. Bőrtokból r á z t a elő a kulcsait, b á r Á c h i m fürkésző szemei n e h e z e n szok tak hozzá a környezethez, rögtön felfedezte az irodatiszt mozdulataiban a szokatlant. Sejtette, n e m viselkedhetett vele szemben úgy, m i n t amikor e g y e d ü l v a n , d e máig ú g y s e m , m i n t a m i k o r o l y a n o k k a l v a n e g y ü t t , a k i k kel kötöttebb, b á r u g y a n a k k o r szürkébb a kapcsolata. Ügyelnie kell a r é s z l e t e k r e is, a m i t m a j d tesz, a z t k ö r ü l m é n y e s e n teszi, a z árnyalatok nem lesznek csupán apró betűs megjegyzések a mozdulatok margóján. Rögzíteni kell, h a n e m képes v a l a m i t rögtön felfogni vagy eldobni... Mély utálatot érzett a hosszú asztalt körülvevő plüssfotelekkel szemben, m i n t h a azok o k o z n á k , h o g y c s u p a e l n y e l t kiáltásból áll. „ A s z e m m é r t é kemen m é g javítanom k e l l . . . " „Ha előbbre lépnék, talán kevesebbet látnék, d e m i n d e n t k ö z e l e b b r ő l . . . " C s a k az h o m á l y o s u l t el előtte, h o g y a szavak k ö z ü l m e l y i k a fontosabb és m e l y i k a kifejezőbb, t e h á t m e l y i k e t kellene h a n g s ú l y o s a b b a n kiejtenie. Tudta, az irodatisztnek régtől, m a j d n e m az elejétől fogva m ó d j á b a n állt, h o g y kihúzza a legféltettebb fió kokat, s h a hirtelen feltette m a g á n a k a kérdést, ez m o s t előny-e v a g y hátrány, úgy érezte, olyan előny, amelyet hátrányok szelnek keresztül kasul. „ S z a k m á k és szakmák között felderíthetetlen hasonlóságok vannak" — gondolta, s m a g a is m e g l e p ő d ö t t , m i l y e n p r o f á n m ó d o n v i s z o n y u l a helyzetükhöz. Joggal hihette, hogy tenger alatti kutatásokat folytatnak búvárfelszerelések nélkül, s eddig — a n a p v i l á g elől m é g rejtőző okok ból — n e m t ö r t é n h e t e t t csoda, a kívülről s e m k a p h a t t a k segítséget — sikerült valamivel pótolniuk a hiányosságokat, sikerült kiküszöbölniük vagy legalábbis eltolniuk a megfulladás idejét. Üvegharang.? Az iroda tiszt e s e t é b e n t a l á n ez igaz, ő m i n d e n e s e t r e ú g y érezte, m i n t h a k o p o l tyűi lennének. Jó, hogy n e m látott tükröt a szobában, m é g odament volna, hogy megnézze magát. Sejtései egészen határozott formát öltöt tek, de mégiscsak, szinte követhetetlen állhatatossággal sejtések m a radtak. Mintha a tenger alatti kutatásaik idézőjelbe kerülnének, de mindaz, ami u t á n a jön, m á r valóságos jelentéssel bír: választhattak egy módszert, amelyhez n e m kellett túlságosan megerőltetniük magukat, d e utána n e m győződhettek meg a választás helyességéről. Tűnődött, miért nehezült el a memóriája, megpróbálta felidézni a korábbi találkozásukat. Az akkori szoba elég sötét volt, a berendezés viszont n é m i k é p p e n hasonlított ehhez az irodához. R a j t u k kívül m á s o k
is v o l t a k o t t , ö s s z e s e n t a l á n ö t e n l e h e t t e k . A z e g y i k férfi kinyitotta a szekrényajtót, ahogy elfordította a kulcsot a zárban, kísértetiesen emlé k e z t e t e t t az irodatisztre. D e n e m ő volt. Dossziét v e t t elő, felolvasott. Szabatos, világos, de érdektelen felolvasás. Hogy miért volt homály, azt n e m lehetett kideríteni, talán azért, m e r t a földszintes épület egy sokkal m a g a s a b b h o z csatlakozott, a m e l y n e k az a b l a k a i r a rácsokat szerel tek. Az ablak alatt j á r k á l t a k , behallatszottak a szabályos lépések, öt lépés felfele, öt lépés l e f e l e . . . A z előző e s t e m e g k é r t v a l a k i t , h o g y a m i k o r r e g gel felébred, figyelmeztesse a napi teendőkre. Aztán a következmények: félálom, meztelen testét n y o m j á k az összegubancolódott lepedő csíkjai, a hősugárzó h a l k a n sercegett, a falon átszűrődtek a kopogások, öt lépés felfele, öt lépés l e f e l e . . . A z a t m o s z f é r i k u s zajok erősebben kerítették h a t a l m u k b a , mint kellett volna, így elmulasztotta a suttogó szavakat: el t u d o d olvasni? „ N e feledkezz m e g , h o g y mindegyik elé tegyél kötő jelet." N e m volt világos előtte, hogy hol a l u d t el: az á g y b a n vagy a szobában, a szekrény sarkához támaszkodva vagy a rozoga lábú széken? Félálmában szeretett ellenkezni: „Mindegyik elé tegyél kötőjelet." „Gondolatjelet." „Nem, kötőjelet." Percek m ú l v a már egészen más k é n t f o g t a fel a b e s z ű r ő d ő z a j o k a t , a n a g y r é s z t ennek tulajdonította, h o g y h i r t e l e n e l h a t á r o z á s s a l k i t á r t a az ablakot, és m é l y lélegzetet vett. „Te telefonálsz m o s t a n á b a n ? " — kérdezte az irodatiszt. „Én nem." „Megmondhatod, nincs b e n n e semmi. G y a k r a n v á r o m a telefonodat." Ügy tolakodott közéjük a csend, hogy Á c h i m azt hitte, mindjárt el söpri őket. N e m értette, miért ilyen eleven az irodatiszt. Az állandó hajolgatást, guggolgatást ugyan m e g lehet szokni, d e n á l a többről volt szó; azt u g y a n v a l ó s z í n ű l e g n e m f o g h a t j a rá, h o g y élvezi a tevékeny ségét, d e határozott, célirányos odanyúlásai kényszeredettségből sem t a n ú s k o d t a k . A k ö r a l a k ú fekete dobozt az asztalra állította, a tetejére g é m k a p c s o k k a l teli zacskót helyezett. Filctollal felirta e g y l a p r a : R A J ZOK, S K I C C E K , h a l e n y v e t v e t t elő, r á r a g a s z t o t t a egy k e m é n y fedelű i r a t c s o m ó r a . „ B i z t o s a n a b b a n t a r t j á k az e l ő t a n u l m á n y o k a t " — g o n d o l t a Aohim, s önkéntelenül bólintott. H a l v á n y a n emlékezett egy megjegy zésre, a m e l y v á r a t l a n s á g á v a l igen meglepte. 'Az á r n y a k és a fények megoszlása, szétszóródása.' „Erről lehet itt szó." E g y széken papírlapo kat látott. „Azokat elolvashatnád — m o n d t a az irodatiszt. — Nekem k ü l ö n ö s e n a m á s o d i k r ó l v a n v é l e m é n y e m , az elsőről is, d e az n e m é r d e k e s . " Á c h i m k e z é b e v e t t e a felső lapot. „A zárt anyagi rendszer mintegy afelé az á l l a p o t felé törekszik, a m e l y b e n az e l e m e k rendezetlensége, az e l e m e k széthullása a legna g y o b b . E z t az á l l a p o t o t kell a legvalószínűbbnek tartanunk. Bizonyos v a l ó s z í n ű s é g a r e n d s z e r t ö b b i á l l a p o t á b a n is t a r t o z i k , azonban kisebb, m i n t a legvégső állapot (amelyben az entrópia maximális) valószínűsége, e n n e k a valószínűségnek a m é r t é k e azonos az e n t r ó p i a n a g y s á g á v a l . " A m á s i k l a p o n ilyesfajta szöveget t a l á l t : „ A m ű h e l y és a föld alatti részek tájékozódási rendszerét a gyakorlat során állítják be. Alulrólfeiülről, kívülről-toelülről — ilyen párosítások alapján h a n g o l j á k a k u t a tás reflexeit. Emlékeztető: szobor a hegy tetején. Távolról vékony oszlopnak látszik, mellette állva azonban, visszanyeri eredeti a r á n y a i t . A középső, a k a r j a i t az ég felé e m e l ő n ő a l a k h a n g s ú l y o z o t t s á g a m o s t e l t ű nik, a szélső figurák k i l é p n e k mellőzöttségükből, és m e r e v vonalaikkal aláhúzzák a kompozíció sivárságát. Elhanyagolandó szempont: a távoli
oszlop és a közeli „ o p u s " egy és ugyanaz, több irányból, több oldalról ugyan m á s n a k látszik, de azonos ö n m a g á v a l . H a a szerelök pozíciói labilisak, a továbblépések szükségszerűen m ó dosítják a vizsgálódás eredeti céljait." Miközben olvasott, egyik karja elzsibbadt, leszorította, megfeszítette az izmait, ú g y emlékezett, m i n t h a az ilyesmi segítene. F e l t ű n t : m i n d a két szöveget ugyanazzal a géppel írták. A b e t ű k m á r eléggé elkoptak, az ü-t u - n a k , az l-t i-nek l e h e t e t t olvasni. L a s s a n felnézett. Az irodatiszt teljesen elmerült, talán n e m a k a r t t u d o m á s t venni a résekről, a m e l y e k e n k e r e s z t ü l m á s is b e l é p h e t . Á c h i m ú g y látta, h o g y a m i t m ű v e l , az felté telezi az ő jelenlétét, s ha helyet cserélnének, v a l ó s z í n ű l e g ő is u g y a n ú g y t e n n e . Az asztallapon m á r ott feküdt a rajz, s á r g a k a r t o n o n k ü l ö n böző színű tussal h ú z o t t ábrák, a felkunkorodó széleket rajzszögek n y o m t á k le. A d o b o z b ó l j e l z ő zászlók k e r ü l t e k elő. M e g d ö b b e n t e t t e a g a z d a g ság, s meglepte, h o g y az irodatiszt milyen otthonosan viszonyul e szá m á r a is n y i l v á n v a l ó a n i d e g e n k ö r n y e z e t h e z . M u t a t ó u j j á v a l k ö r ö k e t , v o n a l a k a t írt a levegőbe — így tervezte m e g előre m i n d e n lépését. A szája hangtalanul mozgott, de n e m úgy, m i n t h a megfeszített gondolkodását z a v a r n á k a z i n d u l a t a i . L e g a l á b b k é t p e r c t e l t el a z első h á r o m j e l z ő zászló elhelyezéséig. E g y v o n a l b a állította őket, az első és a második között tízcentiméteres távolság lehetett, a második és a h a r m a d i k között v a l a m i v e l több. Rövid t a n a k o d á s u t á n az első k e t t ő t kicserélték, a h a r m a d i k a t pedig félrelökte, a körző hegyét illetsztette a helyére, rajzolt egy félkörívet. Hirtelen felugrott, kotorászni kezdett a háta mögött, hevesen dobálgatta a dossziékat, míg végül megtalálta, amit keresett: zsírpapíron u g y a n a z az ábra. összehasonlította a kettőt. „ G y a k r a n téve dek — jegyezte m e g —, de ezt csak a k k o r vallhatom be, h a m á r kita láltam valami újat helyette." A zsírpapír szélére rövid egyeneseket h ú zott, alájuk s z a g g a t o t t és h u l l á m o s v o n a l a k a t . Á c h i m n e m v á l a s z o l t , t a l á n n e m is h a l l o t t a . N e m é r t e v o l n a v á r a t l a nul, ha hirtelen kitör rajta a fáradtság, már éppen időszerű lenne, megfontolások helyett csupa k é n y s z e r ű lépést tett. Ü g y látszik azonban, h o g y az izmai s bizonyos s z e m p o n t b ó l az idegei s e m a k a r j á k f e l m o n d a n i a szolgálatot. Élesen látta a tárgyak körvonalait, de nem vett róluk tudomást, csak a színeket e n g e d t e közel m a g á h o z , az érzelgős és közön séges színeket, amelyek a legközönségesebb értelemben közönségesek: h a m ó d j u k b a n állna, nyilván m i n d e n finomabb formáról leszakadnának. Ebből arra következtetett, hogy elhagyta a kötekedő kedve. Ez m a j d n e m helyrebillenttette az egyensúlyát, d e aztán rájött, másról v a n szó: h i á n y érzete támadt, m i n t h a elfelejtett volna valamit magával vinni, vagy mintha egy fontos megbeszélést, akaratán kívül, elmulasztott volna... Tudta, reménytelen, h a most kotorászni kezd a fejében, a variációs lehe t ő s é g e k s z á n t é v é g t e l e n e k , s ő t n e m is a z é r d e k l i , h o g y m i t f e l e j t e t t el, h a n e m h o g y m i v é fejlődhet b e n n e ez a h i á n y é r z e t . E g y e l ő r e — minél jobban tudatosította magában — úgy érezte, anyagszerűen alakul át: megfoghatatlan massza tekerőzött a belsejében, a gyomrában, aztán följebb, r á t a p a d t a szívére, szétterpeszkedett a tüdejében, felcsúszott a torkába. Nőtt, csökkent, ellaposodott, részek szakadoztak le belőle, m a j d csattanva ismét összeforrtak. Fizikai rosszullét n e m környékezte. K e d v e lett volna lenyúlni, s k i r a g a d n i az egészet, r á t a p a s z t a n i valakire, talán é p p e n az irodatisztre, b á r ő látszik e r r e a l e g a l k a l m a t l a n a b b n a k . L e h e t -
séges, h o g y n e m figyelt, s k ö z b e n v a l a m i o l y a s m i h a n g z o t t el, a m i t ú l ment a határon, ami más körülmények közepette árulásnak számítana. Egy gondolatvégnyi g y a n ú — s máris úgy érezte, hogy bezárul a kör. M é l y e n v e t t levegőt, k ö z e l e b b lépett az irodatiszthez, és a v á l l á r a t e t t e a kezét, „Te látod ennek é r t e l m é t ? " — kérdezte. Az h ü m m ö g ö t t vala mit, Á c h i m a szája szélét h a r a p d á l t a , n e m tudta, h o g y m i l y e n v á g á n y r a álljanak. „Tudod, hogy valójában miről beszélek?" „Persze — bólogatott az i r o d a t i s z t — , d e a z é r t e l m o n d h a t o d , h o g y j o b b a n tudjam." Először hallani szeretném a váleményedet. Szerinted én most f e l k e r e s t e l e k ? " A k é t szót kissé m e g n y o m t a , e l v á l a s z t o t t a ő k e t e g y m á s t ó l . „Hát persze." Á c h i m l e e n g e d t e a karját, és m e g k e r ü l t e az asztalt. „ É n m o s t egy e g é szen másik esetre gondoltam. Az alkalom azonban természetesen lehet ugyanez, ilyen semmiségek e n g e m n e m zavarnak. D e talán n e m figyel tél a r r a , m i k e t m o n d t a m , m i e l ő t t e l o l v a s t a m volna azokat a papírokat ott a széken." „Kényelmes megoldás ilyenekre hivatkozni. Lehetséges nek tartom, hogy kissé elkalandoztam. D e e n n e k nincs s e m m i jelentő sége." Á c h i m összefonta karjait a mellén, előredűlt, fejét a szekrény sarkához támasztotta. Sejtette, ha n e m akarja, n e m köteles minden sza v á t visszaolvasni az irodatiszt arcáról. E n n e k e l l e n é r e egy szusszal fogja közölni az egészet, t a l á n e g y hosszú és t e k e r v é n y e s mondatban, bár egyes részeket azért elhallgat. Nincs nagy kedve, s a k ö r ü l m é n y e k sem a legideálisabbak. J o b b , ha az irodatiszt i n k á b b csak gyanakszik, jobb, ha minél távolabb tartják magukat a kristályos halmazállapotoktól, n e m baj, ha széttöredeznek elképzeléseik, közéjük még mindig beékelhetik a maradékot. V a l a m i v e l tizenegy előtt, t a l á n tíz p e r c c e l t i z e n e g y e l ő t t . . . Hét perccel tizenegy előtt a m ű h e l y hátsó s a r k á b a n megtalálta a pa p í r l a p o t . N e m r é g d o b h a t t á k el. F ü z e t b ő l kitépett lap, a szélén margó. Legfelül radírozás nyomai. „ . . . bűnei" — csak ennyit tudott elolvasni. Alatta sürü, egymás hátára körmölt sorok: „ A fű a k e r t b e n e n y h é n v i z e s volt, s a h o g y föléje h a j o l t , h a j n a l i s z a g o t érzett. N y u g o d t a n fönnakadhatott volna ezen — a kerekek nem úgy kotyogtak, mint ahogy arra a szekér haladási irányából következtetni lehetett —, de ő n e m tette. A szél elállt. K i n y ú j t o t t a a kezeit, ú g y t a r totta k i n y ú j t v a egy ideig, megfeszítette az izmait, azt hitte, m o s t u r a a karjának. („Űristen — gondolta Á c h i m —, U r a ! Micsoda szó! É s é n is: Ú r i s t e n ! " o l v a s t a t o v á b b : ) H a l l o t t a a l á r m á t , az elfojtott kiáltá sokból, s u h o g á s o k b ó l é s d o b b a n á s o k b ó l ö s s z e á l l ó l á r m a o t t k e r e n g e t t n e m m e s s z e tőle, d e m é g k í s é r l e t e t s e m tett, h o g y felálljon. Hivatásszeretete, akár a dísztelen trikó, m i n d e n külső és belső kényszer nélkül simult a testére. A tenyeréből szemellenzőt formált, lassan a homlokához csúsztatta, egy ugrásnyira a lábától táska h e v e r t , a fedele alól n y e l v k ö n y v lógott ki. O l d a l t b a r a k k é p ü l e t e k , a z u h a n y o z ó b ó l kihallatszott a vízzubogás, az öltözők ajtaja félig kinyílt, a f a p a d o k alatt szanaszét hevertek a vasgolyók, vaskerekek és vashengerek. P á r a n a b a r a k k előtt álldogáltak, a lépcső korlátjának támaszkodtak. Várták, h o g y besötéted j e n . Á c h i m is e z t v á r t a : a k k o r s z e r e t e t t b e m e n n i a z u h a n y o z ó b a , a m i k o r a v i l l a n y f é n y v i l á g í t o t t a m e g a v í z c s e p p e k e t . H ó b o r t v o l t ez v a g y k é sőbbi állapot előrejelzései? A telep végében állt a több s z á r n y a s épület, ilyenkor alig volt valaki az épületben, az ü r e s t e r m e k b e n egymás he-
gyén-hátán álltak a bútorok. A k a p u előtt téglarakás, malterosláda, szer számok. B á r a pinceépités aznapi szakasza m á r befejeződött, a n y o m o k m é g i s c s a k n e m félig e l b o r í t o t t á k az ú t t e s t e t . H a v a l a k i m e g b o t l o t t , a n n a k k e t t e n is a s e g i t s é g é r e s i e t t e k . K é t a s s z o n y , a z e l s ő r e n y u g o d t a n r á lehetett fogni, hogy optimista és célra törő, pedig egyáltalán n e m volt ilyen, a másik pedig, m i h e l y t valaki melléhúzódott, esetleg megfogta a k a r j á t is, r ö g t ö n e g é s z l é n y é b e n megváltozott, átszellemült. Tipikus újoncok. Még n e m tudták, de n e m tehettek róla. N e m törődött velük, n e m a k a r t a ő k e t i s megérteni. A környéken csak udvaros-kertes házakat talált, félig p a r a s z ü , félig v á r o s i a s o d é h á z a k a t , s ezt n é m i megelége déssel nyugtázta, ezáltal tudta igazolni saját, a legkülönfélébb érzelmek kel és vonzalmakkal átszőtt választásait. E g y helyre különösen g y a k r a n elsétált: a széles s u g á r u t a k kereszteződéséhez. A s a r o k a b l a k m i n d i g sö tét volt. Ű g y gondolta, csakis egy öregasszony l a k h a t m ö g ö t t e , n e m is l a k i k , tanyáz, s o h a s e m e r e l ő b b r e j ö n n i , fél, h o g y a z u t c á r ó l m e g l á t h a t ják, léi, h o g y a lovasok b e l ő h e t n e k az a b l a k o n , n e m t u d v a , h o g y m á r az egész városból kitiltották a lovasokat." „Kedves Elvtársak! Éjszaka í r o m a levelet, n a g y a sötétség, az este bekapcsoltak valami gépet, a m i kivágta a biztosítékot. M á s k o r az ilyet r e n d b e szoktam hozni egy vékony rézhuzal segítségével, d e m o s t elfogyott a rézhuzalom, így kénytelen vagyok e l e m l á m p a mellett írni. H a l v á n y világítás, éppen hogy csak l á t o m a p a p í r t és a tollat, t u d o m , ez n e m tesz j ó t a s z e m e m n e k , d e ezzel m o s t n e m t ö r ő d h e t e k . M á r m i n d e n k i l e f e k ü d t , s e h o l s e m m i m o c c a nás, m é g a s z u s z o g á s u k a t s e h a l l o m , ez eléggé idegesítő. N é h á n y k é r dést szeretnék feltenni N e m találós kérdéseket, tudom, ezt m é g egy középfokú szemináriumon s e m engedhetném meg magamnak, s h a mégis a z o k n a k t ű n n é n e k , ú g y k é r e m , b o c s á s s a n a k m e g . E r e d e t i l e g egy 88 k é r désből álló kérdéscsoportot állítottam össze, a m i t aztán túlságosan körülményesnek találtam: ilyen sok kérdés feldolgozása alaposan igénybe v e n n é az i d e j ü k e t és az a p p a r á t u s t , v a l ó s z í n ű l e g n e m is t u d n á n a k m e g felelő g y o r s a s á g g a l válaszolni, a m i p e d i g az e r e d m é n y e s s é g szempont jából n a g y o n fontos. A z o n k í v ü l az utólagos selejtezések folyamán a kérdések között sok olyat találtam, amelyeket saját gondjaim szültek, egy másik részt pedig n e m t u d t a m kielégítő pontossággal f e l t e n n i . . . így kiválasztottam hetet, ezek nagyjából tükrözik az egészet. A kiválasztott kérdéseket én nemcsak kérdéseknek, h a n e m olyan űj m e g k ö z e l í t é s e k n e k f o g o m fel, a m e l y e k n é l k ü l a t o v á b b i a k b a n e g y l é p é s t sem tehetek. A h é t k é r d é s a 8 8 - a s c s o p o r t b a n s o r r e n d b e n a k ö v e t k e z ő h e l y e k e t fogrlalta el: a tizennegyediket, a tizenhatodikat, a h a r m i n c n e g y e d i k e t , a harmincötödiket, az ötvenhetediket, a hatvanegyediket és a hatvanne g y e d i k e t . T u d o m , h o g y e z e k n e m a l e g f o n t o s a b b a d a t o k , d e t a l á n ezek is hozzásegíthetnek egyfajta rálátáshoz. 1. M i l y e n t ö r v é n y s z e r ű s é g e k é r v é n y e s ü l n e k a m o z d u l a t l a n s á g dimen ziójában? 2. B e t ö l t h e t ő - e k i v é t e l e s e s e t e k b e n a z ű r s ö t é t s é g g e l ? (Azt hiszem, csak a k k o r , h a ezt e l s ő s e g é l y n y ú j t á s n a k fogjuk fel. V i g y á z n i kell, h o g y s e m m i se m a r a d j o n ki a végeken. Ű r t a r t a l o m , ű r m é r t é k . N é h a a m a r a -
d é k o k l e g p a r á n y i b b m e n n y i s é g e is a r r a k ö t e l e z h e t , hogy meglepődést m u t a s s u n k olyankor, m i k o r e r r e s e m m i szükség sincsen.) 3. M i t j e l e n t az, h o g y „ h e l y v á l t o z t a t á s " ? 4. M i a k ü l ö n b s é g a „ h e l y r e á l l í t á s " , a z „ i d e i g l e n e s h e l y r e á l l í t á s " é s a „részleges helyreállítás" között? A l k a l m a z h a t ó - e itt a „feje tetejéről tal pára" módszer? Jellemezhető-e a helyreállítás a rákbetegek fokozatos javulásával? 5. M i é r t n e m a l á z z a m e g a t e h e t e t l e n s é g a z e m b e r e k e t ? 6. L é t e z n e k - e m é g f ü g g e t l e n kísérletek? (Bevallom, számomra az lenne a legmegnyugtatóbb, ha léteznének, s néha úgy tűnik, hogy va l ó b a n l é t e z n e k is, d e a z t á n k é n y t e l e n v a g y o k r á j ö n n i , e z e k c s a k s z i m p l a árnyékképei őseiknek. N e m konkrét megnyilvánulásaikról beszélek, ezekben valószínűleg túltesznek rajtuk. A többértelműség lehetősége sokakat bevon a körbe, gyanakszom azonban, hogy technicizmusuk n e m a d h a t j a m e g nekik az igazi függetlenséget, így csupán az általuk s e m ismert nem-független-kísérletek eszközeivé válnak.) 7. M e g t a l á l h a t ó - e a z e m b e r szívében a borzalom, vagy az ember szive m a g a a b o r z a l o m ? ( T i s z t á b a n v a g y o k vele, h o g y ez a k é r d é s e m , h a n e m is r o m a n t i k u s , d e k ö n n y e n a „ d o b b a l v e r e b e t " c s o p o r t b a s o r o l h a t ó ; de talán most elmaradhat a mentegetőzés. Ugyanis képtelen vagyok más a l t e r n a t í v á t találni, m i n t h o g y odaállok a t ü k ö r elé, és p á r s z o r eiismétlem: Borzalom Béla, Borzalom Béla, Borzalom-béla... Ironikus olda láról — a m i pedig a legelfogadhatóbb lenne — éppen a következetesség hi á n y a m i a t t l e h e t e t l e n s é g e l k a p n i a l é n y e g e t . É s r á a d á s u l ez a p r o b l é m a egyáltalán n e m bírja a türelmet és a kegyeletet, annyira, hogy elhagyása talán felér egy megskalpolással.) Befejezésül csak azt kérem, hogy minél gyorsabban válaszoljanak, m e r t t a r t o k t ő l e , h o g y h a m a r o s a n e z e k a k é r d é s e k is e l v e s z t i k a k t u a l i t á sukat, s akkor aztán m á r igazán n e m tudom, mihez folyamodjak." Kibogozhatatlan a fontossági sorrend: fehér m ű b ő r á l l a t o k , ló, n y ú l . K é s ő b b ezek bepiszkolódtak. K e r e k e k nélküli postásautó, zöldre festett. Készítette: dr. H o r v á t h Elemér. Véletlenül csinált postásautót, először k ö n y v e s p o l c o t t e r v e z e t t , d e a h h o z k e v é s v o l t a fa. „ A h a j n a l r a j ö n n e k é r t ü k " t í p u s ú c s a l á d : s z o m o r ú a r c ú , k ö v é r férfi, á l m a t a g , n y u g t a l a n t e k i n t e t ű , u g y a n c s a k k ö v é r fiú, l o k n i s , k ö z e p e s k i n é z e t ű l á n y . „ M i l y e n is volt a szeme, m á r n e m e m l é k s z e m rá." — ez volt az asszony. F á r a d t a n ácsorogtak a l a k á s u k előtt, v á r a k o z t a k . Az egész ház megbolydult, a t ö m e g fel s a l á i m b o l y g o t t a l é p c s ő h á z b a n . A sima, fekete fakorlátból szilánkok hasadtak ki. H a m a r elterjedt a hír: „fehér papírokat és blokk füzeteket osztogatnak." A könyvek hozzájuk kerültek: „Az aacheni d ó m története", „Nagy Károly hadjáratai". Ebből különösen két kép ragadta m e g a f i g y e l m é t , A császár pihen é s A császár kézjegye aláírásúak. Né met monográfia Napóleonról. Egyre több jelét látta elhivatottságának. Két széket állított háttal egymásnak, a támlájukra kifeszítette az öreg asszony kendőjét, alája bújt, s ott szőtte terveit. E g y r e több lehetőséget látott. A k k o r jött rá, h o g y h a valaki közbeszól, a n n a k m e g kell fogni a karját, a n n a k olyanról kell beszélni, a m i n e m igaz ugyan, de hihető, bizonyítható, azt h á t r a kell hívni, a n n a k m e g kell magyarázni, hogy itt volt, a m i n e m volt itt, a n n a k m i n d e n t a l e g a p r ó b b részletekig a fejére kell olvasni. Felszálltak a buszra, s rábeszélte a másikat, h o g y m a r a d j a -
nak a peronon. A másik beleegyezett, mire ő odament a kalauznőhöz. H a r m i n c és negyven közötti nő, mosogatólében kiáztatott kezek, g y ű r ű nélkül. Rátette a sajátját a kalauznöjére, a szemébe nézett, s úgy finto r o d o n el, a h o g y a n n e m s z o k t a k elfintorodni. A kalauznő láthatóan m e g z a v a r o d o t t . A z t h i h e t t e , h o g y ez a fintor szavatolt, ő e d d i g t é v e d é s e k k ö z e p e t t e élt, s m o s t ez a f i n t o r o l y a n v i l á g o k b a v e z e t i el, a m e l y e k r ő l e d d i g c s a k h a l l o t t . B i z o n y o s s z e m p o n t b ó l ez igaz is volt. R ö g t ö n k i t á r t a a lelkét. Minden kérdésre válaszolt, mégpedig úgy, hogy rögtön lehetősé geket adott újabb kérdésekre, s szívesen vette, ha a kérdésekkei egyre intimebb területekre evickéltek. Észre sem vette, amikor ott hagyták. A r r a gondolt, e n n e k a f i n t o r n a k m é g vissza kell térnie, ez n e m olyan, amelyik csak úgy egyszeri a l k a l o m m a l t ű n i k fel a z ember életében. Á c h i m k é n y s z e r í t e n i a k a r t a a t á r s á t , h o g y ő is b e s z é l j e n a k a l a u z n ő v e l , pedig tudta, s e m m i dolguk nem lehet egymással. Rugdosta a lábát, bökdöste a d e r e k á t , a k ö z b e n elfúló h a n g o n lihegte: „A valóság, a v a l ó ság v i z e i . . . " Agyát elborította a vér, a busz zörögve m e n t tovább a M o s z k v a t é r felé. M é g sok ilyen esetet l e h e t n e m e g e m l í t e n i . Alacsony b e u g r ó b a n álltak a ládák, m i n d e g y i k e n o t t volt a jel, a m e lyek nagyjából megbízható támpontokat nyújtottak a továbbiakra. A s a r o k b a n h a l v á n y körte világított, h o r p a d t rács v é d t e az esetleges s é r ü lésektől. Á c h i m és a szerelő szinte egyszerre léptek oda, összeért a v á l luk, a szerelő megrezzent, de n e m szólt egy szót sem, b á r látszott rajta, hogy valami nyugtalanítja. Megragadta az egyik fogantyút, s intett Á c h i m n a k , h o g y fogja m e g a másikat. „ K e t t e n visszük — súgta —, pedig n i n c s is s e n k i a k ö z e l ü n k b e n . " Á c h i m g y a n a k o d v a f o r g a t t a a fejét, n e m tartotta véletlennek, hogy így alakult a helyzet. „Most megismétlődik" — g o n d o l t a . Minid a k e t t e n ú g y t e t t e k , m i n t h a nehéz lenne a teher. A szerelő arcán m e g r á n d u l t egy-egy izomszál, A o h i m jól i s m e r t e ezeket a r á n g á s o k a t , egyszer m e g p r ó b á l t a u t á n o z n i , az a b l a k ü v e g előtt álldogált, erőlködött, de n e m sikerült. Ha gyakorolná, előbb-utóbb sikerülne. Észrevette, hogy a szerelő noszogatja, n e m tudta, ezt m i r e vélje, kísér tésbe jött, hogy f e n n h a n g o n rákérdezzen, d e aztán letett róla. A g é p e l ő t t m e g á l l t a k . „ A z új m o n s t r u m " — g o n d o l t a Á c h i m , m i k ö z b e n r ö g t ö n tisztázta, hogy m e n n y i r e tökéletlenül ismeri a gépet. Á r n y é k vetődött eléjük, n e m fordultak meg, n e m érdekelte őket, ki szól m a j d hozzájuk. „Hányadik?" — kérdezte egy hang. Áchim várta, h o g y a szerelő vála szoljon. C s ö n d . „ A z e l s ő " — s z ó l a l t m e g e r r e ő. „ G o n d o l o d ? L e h e t , h o g y i g a z a d v a n . N e k e m m i n d e g y . " A h a n g e l h a l k u l t , m a j d a z á r n y é k is e l tűnt. „Jól válaszoltam?" — fordult Á c h i m a szerelőhöz. A szerelő d ü n y nyögött. Á c h i m n e m a k a r t a t o v á b b erőltetni az ügyet, n e m a k a r t a m a g á t se t e l j e s e n f e l f e d n i , v é g t é r e is, az e g é s z n e m n a g y d o l o g , s e g y e d ü l t a l á n sokkal h a m a r a b b végezhet. B á r n e m vallotta be, megkönnyebbült, ami kor a szerelő ott hagyta. M á r n a g y o n sűrűnek érezte a levegőt; n e m cso dálkozott volna, h a rövid időn belül válaszolnia kellene, egy olyan kér désre, amit n e m hallott, sőt h a l v á n y fogalma sincs, mivel kapcsolatosan t e h e t t é k fel. A m i k o r m á s o d s z o r is m e g j e l e n t a z á r n y é k , m á r semmi sem tartotta vissza attól, h o g y a l a p o s a b b a n s z e m ü g y r e v e g y e : m a g a s férfi á r n y é k képe, szétterpesztett lábak, az egyiket m e g r o g g y a n t a t t a , az inggallérja félreállt. V a l a m e l y e s t hasonlított a szerelőhöz. Á c h i m k é t é r t e l m ű m o z d u -
latot tett, de n e m fordult hátra, m e g a k a r t a tőle kérdezni, hogy m i a kí v á n s á g a . E h e l y e t t a z o n b a n c s a k k r á k o g ó h a n g o k h a g y t á k el a t o r k á t . A férfi v i s s z a h ú z ó d o t t . Á c h i m ú g y v é l t e , n e m h a g y h a t j a a n n y i b a n , u t á n a s d e t e t t , f é l ú t o n b e é r t e . M e g é r i n t e t t e a v á l l á t . S z e m t ő l s z e m b e is m e g m a r a d t a h a s o n l ó s á g , b á r a férfi j ó v a l a l a c s o n y a b b n a k t e t s z e t t , i d ő s e b b is lehetett. A hasonlóság egy tekintetben különös erővel domborodott ki a ráncok . . . Mindkettőjük arcvonásai külön éltek az arc tömbjétől, akár csak r a g a s z t v a l e n n é n e k . H a p é l d á u l beszéltek, a szájmozgástól az egész b ő r f e l ü l e t is v i b r á l n i k e z d e t t , a r á n c o k a z o n b a n n é m á k , r e z z e n é s t e l e n e k maradtak, s amikor elcsendesedtek, akkor áramütéshez hasonlóan, terel ték m a g u k r a a figyelmet. „ A k a r valamit?" — kérdezte Áchim. „Nem — v á l a s z o l t a a férfi — , h i s z e n n e m is i s m e r j ü k e g y m á s t . " „ H o g y h o g y n e m ? — játszotta Áchim a tájékozatlant. — N e k e m jó arcmemóriám van." „ N e k e m nincs jó arcmemóriám, de m a g á r a emlékeznék, m é g a k k o r is, h a csak egyszer t a l á l k o z t u n k volna." „ I l y e n biztos e b b e n ? " A férfi csak n a g y sokára válaszolt, visszafogott h a n g : „Igen." Á c h i m elfordult, é r d e k lődése csökkent, fél s z e m m e l a z o n b a n m é g k ö v e t t e egy ideig. T á v o l a b b h á r o m alakot látott, keresztbe haladtak a műhelyen. Homályos sejtése támadt, hogy összetartoznak. Megpróbálta rendszerezni az adatokat, de a kérdéseit — „Kik lehetnek, hova mehetnek, mit csinálhatnak ott?" — ésszerűtlennek érezte, ú g y látszik, nincs jó f o r m á b a n . F u r c s a testtartá sukkal bizonyos bennszülött törzsek tagjaira hasonlítottak, akik csípőringással egyensúlyozva, terheket cipelnek a fejükön. A kőpadló síkos volt, m á r lelocsolták a s z a p p a n o s lével, d e m é g n e m t ö r ö l t é k fel. Visszament a géphez és beindította. A k é t rés között ü v e g l a p o k , az első m ö g ö t t k i g y u l l a d t a l á m p a , a p i r o s színű. Sejtette, nem helyes, ha a folyamatos éberség mellett kötelezi el m a g á t , ezt egyrészt az a u t o m a t i z m u s fölöslegessé is teszi, m á s r é s z t h a m a j d felváltják, n e h e z e n fog v i s s z a z ö k k e n n i . H á t r á b b l é p e t t , h o g y h a s z ü k s é g e lesz rá, s z a b a d a b b a n tudjon m o z o g n i . N e m ült le, ezt csak a k k o r t e h e t t e volna meg, h a v a l a m i m ü s z e r f a l f é l é n k ö v e t n i t u d n á az egész f o l y a m a t o t , v a g y h a v a l a milyen csengőkészülék jelezné a váltásokat. N e m is é r t e t t e , h o g y e g y ilyen pokoli b e r e n d e z é s h o g y a n t u d m e g l e n n i efféle f i n o m s á g o k n é l k ü l . Azzal se j ö t t tisztába, m i t jelent rajta a „Balesetmentes" felirat. „ K a z á n szerű külső leplezi a belső falra szerelt vezetékrendszer komplikáltságát." A h o g y m e g n y í l t az ú t az alsó, szélesebb térbe, kocogások jelezték a futószalagok elfordulását, majd a két kar találkozását, egymásba ka p a s z k o d á s á t H á t r a m e n t , b e n é z e t t a z e l l e n ő r z ő l y u k o n , v i l á g í t á s n é l k ü l is látta, a fogaskerekeket, fröcskölték az olajat, n e m recsegve, h a n e m szörcsögve kapaszkodtak egymásba, húzták a láncokat. Tudta, mindjárt elérkezik a külső beavatkozás pillanata: oldalt kell rávágni. A lélegzet v é t e l n y i s z ü n e t e l e g e n d ő lesz az átvételre. K é p t e l e n n e k t a l á l t a a g o n d o l a t o t : t é v e d é s ez v a g y e g y s z e r ű e n felületesség? V a g y e g y n a g y o n is r a vasz, m i n d e n n e l számoló megoldásról v a n szó? S a j g o t t a t e n y e r e , rossz érzése n e m szűnt meg. Gyanakvása támadt: nemcsak azért történtek á t r e n d e z é s e k , é s b i z o n y o s m é r t é k i g l e é p í t é s e k is, h o g y n a g y o b b l e g y e n a h e l y , h a n e m p o n t o s a n a z é r t , h o g y ennek a g é p n e k t e r e l e g y e n . í g y k ö n y n y e b b e n t u d j á k m e g k ö z e l í t e n i , e g y s z e r r e t ö b b e n is h o z z á t u d n a k f é r n i . Az eddig lényegtelen szerepet betöltő kételkedései, m o s t egész falat v o n t a k köréje. M i n t h a ez a g é p kis á t a l a k í t á s s a l o l y a n f e l a d a t o k e l v é g z é s é r e is a l k a l m a s l e n n e , a m e l y e k e t e g y á l t a l á n n e m g é p e k k e l s z o k t a k csinálni.
Megtapogatta az arcát, úgy érezte, száraz a bőre, s ahogy leengedte a karját, nyilallt a dereka. Körülnézett, a közeiben n e m látott senkit sem, balra m á r ott sorakoztak a pótalkatrészek, amelyekkel összeállítható a k i e g é s z í t ő m e c h a n i z m u s . A b e l ü l r ő l j ö v ő h a n g o k a t t ú l s á g o s a n is v á l t o z a tosan érzékelte, ehhez képest saját némaságát tengerszürke csöndnek. A ház megkerülése. Az ablak alatt szétmorzsolt egy rögöt, s d a r a b j a i val m e g k o c o g t a t t a az üveget. Felállt a szétázott ládára, a m e l y b e n v a l a m i k o r a fontos holmikat tartották, s még egyszer bekopogott. Azt m o n d ták, c s a k i s í g y m e h e t b e . A z t v i s z o n t m a g á t ó l is t u d t a , h a b e n t lesz, n e m c s a k a f e l a d a t á t t e l j e s í t h e t i , d e i l l ú z i ó i n a k is é r v é n y t s z e r e z h e t . A kert alakját semmihez sem lehetett hasonlítani, mintha elszabták volna, középre b e n y ú l t a szomszéd ház, de h á t u l kiszélesedett, a fák el t a k a r t á k a végét. Egészen a földig hajoltak a fák. A g y ü m ö l c s ö k íze k e serű m a n d u l á r a emlékeztetett. A föld a f ű s z á l a k a t is m a g á h o z h ú z t a , akár szőnyeget terítettek v o l n a le. A k e r í t é s t n a g y r é s z t szétmarta a rozsda, d e erőszakos behatolást n e m fedeztek fel, n e m v á g l a k szét a drótokat, n e m nyomorították meg őket, hogy átbújhassanak alattuk, talán azért, m e r t a szomszédék kertje valahogy m a j d minden esetben gondozottabbnak tetszett, ott m é g m e g t a l á l h a t ó a k voltak a virágágyások, a kerti hinták, a tavaszonkint újrafesthető vesszőszékek. Lassan, de feltartóztathatatlanul szétmálló világ. Á c h i m mégis indokoltnak érezte visszatérését. Az épület n e m nyílt kulcsra, aki be akart hatolni, az a c s e n g ő t is h i á b a n y o m o g a t t a , h a m e g is t a l á l t a , r e n d s z e r i n t n e m m ű k ö dött. Telefonálni n e m lehetett, a vonalak beáztak. A legutóbbi nagy esőzések idején. Ezt a kifogást m é g a k k o r sem lehetett kivédeni, ha hosszú idő óta n e m esett az eső. K o p o g t a t á s az ajtón. Csak sejteni l e h e tett, hogy az előszobában félhomály fogad, v a g y h o g y a z a j t ó n e m is az előszobába nyílik, h a n e m e g y köves, m o s ó k o n y h a s z e r ű ü r e g b e , d e ez esetben a következő ajtó m á r bizonyosan a valódi előszobába vezet. A parázsette parkettát szétrongyolódott, összegubancolódott perzsák takar ták, a falakon képek lógtak, szemérmetesen vékony keretben, képek: színes kréiaportré, h a l v á n y nyári tájkép görög oszloppal, nimfával. K é t utca, az e g y i k v í z s z i n t e s e n h a l a d t , a m á s i k felfele tartott. Mind egyik telek be volt építve, egyedül csak a m e r e d e k e n akadt még egy üres. Innen viszont rá lehetett látni a vízszintes utcára, pont arra a házra, amelyik n e m állt e g y v o n a l b a n a többivel. Kiléptek a k a p u n , s tovább mentek, egészen addig, míg úgy vélték, m á r n e m láthatják őket, akkor megálltak, a tenyerüket odatapasztották a vakolathoz. így most már a tenyérszínű ballonkabát n e m volt összevethető a lehorzsolódó bőrrel. Átlépett a villamossínen, majd egy pillanatra megtorpant. Messziről é s z r e v e t t e a k é k p u l ó v e r t , a b a n k felől közeledett, két alak eltakarta, m a j d ú j r a kivillant, s ű r ű , erős f é n y ö n t ö t t e el az ú t t e s t e t , a k é k p u l ó v e r visszatükröződött a köveken, elvesztette közben a színét, elmosódó moz gás, egy fordulat balra, aztán nekiiramodott. Nyugvó kéz a homlokon. A villamos kettőt csengetett, két rövidet, d e n e m ü t ö t t e el, á t m o z d u l t rajta, légnyomás, a végtelen szalmaszálakhoz hasonló sugarakban ke-
ringő porszemek a megmerevedő hajszálakhoz t a p a d l a k , a b ő r ö n friss reggeli víznyomok, pedig lehet, h o g y csak az ujjait mártotta bele a létra alatt álló lavórba, csak az ujjait m á r t o t t a bele, a h o m l o k á n és a nyakán szétkente. A katlan bejáratánál ült, várta, h o g y érte jöjjenek. Az ebéd kissé m e g f e k ü d t e a g y o m r á t . R e m é l t e , h o g y n e m f e l e j t e t t el s e m m i t . A n n a k ellenére, hogy a k á r m e n n y i r e erőlködött, nem tudott rájönni, mi volt a n n a k az ü z e n e t n e k a t a r t a l m a , a m i t a szerelő rábízott. Gondolatai vissza-visszatértek azokra a reggeleire, amelyeket még nem rontottak m e g a r á d i ó g o m b o k c s a v a r g a t á s a i és az e l n y ú j t o t t telefoncsörgések. A döntést elhalasztotta: lehetséges, h o g y az ü z e n e t e n kívül még egyéb d o l g a is a k a d n a a s z e r e l ő v e l , d e m o s t n e m k í v á n k o z o t t a g é p e k közé. Felidézte a sötétbarna, göndör hajat, képzeletében meg is simogatta, akár puha báránybőrhöz érne. Semmi verejtékszag, s ezen alapjában v é v e el is c s o d á l k o z h a t o t t v o l n a , h i s z e n ő s o h a s e m v e t t e k é s z p é n z n e k az efféle homályos utalásokat, mint a „sohasem" és a „ s e m m i k o r " . E s mégis; egyetlenegy olyan esetre sem tudott visszaemlékezni, amikor a homlokon és a n y a k o n végigcsordogáló cseppeknek szaguk lett volna, pedig a mühelyszegletek olybá tűntek, mint amelyek a hűvösség ellenére is t a r t ó s í t j á k a k ü l ö n f é l e s z a g o k a t é s i l l a t o k a t . A k r ó n i k u s k é s é s e k f e l s z í v ó d t a k a v é r é b e ; t a l á n j o b b is, h o g y í g y t ö r tént, ellenérvei g y a k r a n e g y m á s alatt v á g t á k a fát — ez másfajta b e állítottság jele, a m e l y n e m a l k a l m a s arra, hogy kilépjen vele a deszkap a l l ó r a . H a m é l y e n m a g á b a n é z e t t , ú g y i s m e r t e el v á l t o z á s a i t , a k á r e s ő után a tócsákat. Valahogy csak így tudta igazán értékelni azonosulásait. A z t u g y a n s e n k i s e m i s m e r t e el a l a p s z a b á l y n a k , h o g y h a e g y újszerű vagy legalábbis a n n a k tetsző eljárást vezetnek be, akkor a saját mód s z e r e i k e n is v á l t o z t a t n i k e l l , d e h a k í v ü l r ő l é r k e z n e e z a r á f o g á s , s e n k i s e m t i l t a k o z n a . V i l á g o s : h a n e m ez, a k k o r v a l a m i m á s . U t ó l a g v i s s z a g o n d o l v a és e g y e z t e t v e , k ö n n y e n e l k é p z e l h e t ő n e k tartotta, hogy a további eshetőségek még inkább igénybe vennék teherbíró képességét. Ha n e m csak a felszíni repedések, d e a l á t h a t a t l a n t ö r é s e k is l e g y ű r e n d ő f e l a d a t o k k á a l a k u l n a k át, a k k o r k ü l s e j ü k b e n a dolgok, a f e l i s m e r h e t e t l e n s é g i g megváltoznak. S ezen m é g a k k o r sem javíthat, ha bevallja tanácstalan s á g á t A r r a g o n d o l v a , h o g y első b e n y o m á s a i m e n n y i r e n e m tévesztették meg, humorosnak találta töprengéseit. Ormótlan alakzatok, lemezekkel bevont alkalmatosságok, a z a l u m í n i u m , a v a s é s a fa k ü l ö n ö s egyve lege . . . Utésnyomok, valószínűleg szállítás közben sérülhettek meg. Eldobált rézkallantyúk. Tűnődni kezdett, vajon n e m találna-e a belse jükben valami különleges tárgyat. Felállt, és nyújtózkodott, irtózott saját ötleteitől, szinte m á r - m á r kötelességszerűen igyekezett m e g s z a b a dulni tőlük. A k á r valami csúszósát érezne a m a r k á b a n , ami miatt n e m m e r i ö s s z e s z o r í t a n i , n e m is n é z o d a . Egyszer m á r közel k e r ü l t hozzá, h o g y ú g y vélekedjen: nincs már szüksége sok időre. D e aztán hirtelen kitágult a m ű h e l y és a katlan, az e m b e r e k és a t á r g y a k t á v o l a b b k e r ü l t e k . Alig g y ő z k ö d t e k a p k o d n i a fejét, csak n a g y erőfeszítések á r á n sikerült türtőztetnie magát, visszaült a h e lyére, b á r odáig azért n e m jutott, hogy számolja m a g á b a n a másodper ceket, v a g y hogy megpróbálja eltalálni, m i k o r vált s á r g á r a a lámpa. Mintha a két erő, amely h a t rá — ideiglenesen és mellékzöngékkel
ugyan, de körvonalazódni k e z d e n e ; a belső: saját a k a r a t a azt d i k t á l t a , h o g y j e g y e z z e fel h o m l o k a b e l s ő f a l á r a a s z á m o k a t é s a z a l a k z a t o k a t , a külső (tisztázatlan eredete ellenére, végső m e g n y i l v á n u l á s a i b a n e z t is k i t a p i n t h a t ó a n é r e z t e ) : el a k a r t a v á l a s z t a n i a környezetétől. Az erő viszonyok nagyjából kiegyenlítődtek. Látta, hogy a kezén megdagadt az ér, a fehér ingujj a h a j l a t o k n á l összegyűrődött, a n a p á l l á s zsugorodó folttá alakította á r n y é k á t . A külső erők az „ellenállhatatlan" m a s z k j a i b a n l é p t e k fel: a lapos fedelű k ö v ö n s z é t á z t a k a r o n g y o k , a n a p kiszívta színűket, agyonszárította őket, hogy aztán valami kenőcs vagy ragacs á l t a l r ö g z í t v e m é g a l e g g y e n g é b b s z é l f ú v á s n a k is k i l e g y e n e k t é v e . M é g i s csak meg kellett volna kérdeznie: „Körülbelül h á n y órakor?" Egyetlen a d a t h i á n y a — képtelenül fészkelődött az agyában, h a n g u l a t a darabos volt. Oldalról m a d á r k r á k o g á s t és s z á r n y s u h o g á s t hallott, felnézett, t e k i n tete azonban csak a hegy tetejéről lehúzódó villámhárítóba ütközött. Tülkölés. Igen, ez m á r n e k i szól: v á r t a a lépéseket. A z alacsony, f e h é r r e meszelt falhoz m e n t , ú t k ö z b e n megállapította, h i á n y o z n a k a foltok. N e m h a g y t a el a k e d v e , d u d o r á s z v a szórakoztatta magát: „eltakart, de nem e l t ü n t e t e t t s e b h e l y e k " . A f ö l d h á n y á s r a állt, h o g y az ú t r a nézzen, a bokrok azonban eltakarták a kilátást, a könyökével majdnem lelökött egy m e g l a z u l t téglát. H á t r a h a j t o t t a a fejét, a n y a k a vastag, húsos r á n c o k b a n y o m ó d o t t össze. M á s o d s z o r r a m á r a k a r a t t a l lökte m e g a téglát, d e az m o s t s e m esett le. M e g e r e s z t e t t e a nadrágszíját.
