A mérnöktanárképzés pedagógiája Különös tekintettel a Dunaújvárosi Főiskolára

A mérnöktanárképzés pedagógiája – Különös tekintettel a Dunaújvárosi Főiskolára

Cserné Pekkel Márta

Készült a TÁMOP.4.1.2-08/1/B-2009-0007 A Közép-Dunántúli Régió pedagógusképzését segítő szolgáltató és kutatóhálózat kialakítása című pályázat keretében.

Tartalomjegyzék

1.

2.

A DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG .... 3 1.1.

A FELSŐFOKÚ KOHÓIPARI TECHNIKUM TÖRTÉNETE (1962-69) ................................... 3

1.2.

A FŐISKOLÁVÁ VÁLÁS FELTÉTELEINEK KIALAKULÁSA ................................................. 5

1.3.

A NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM KOHÓ ÉS FÉMIPARI FŐISKOLAI KARA (1969-89) ......... 5

1.4.

A MISKOLCI EGYETEM DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLAI KARA (1993-1999)......................... 6

1.5.

A DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA ............................................................................ 7

A MŰSZAKI TANÁR SZAK JELLEMZŐI ........................................................... 9 2.1.

A SZAK FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉSE ................................................... 9

2.2.

A MŰSZAKI PEDAGÓGUSKÉPZÉS MODELLJEI ........................................................... 9

3.

A MÉRNÖKTANÁR KÉPZÉS JELLEMZŐI ÉS VÁLTOZÁSAI .............................. 10

4.

KUTATÁSOK A DF NEVELÉSTUDOMÁNYI TANSZÉKÉN ................................. 13

5.

MÉRNÖKTANÁR – MESTERSZAK A DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLÁN................. 14

6.

ÖSSZEGZŐ GONDOLATOK........................................................................... 16

7.

FELHASZNÁLT IRODALOM .......................................................................... 17

2

Pannon Egyetem MFTK Neveléstudományi Intézet 8500 Pápa, Mézeskalács u. 2./b Pf. 68. Tel/Fax: (+36 89) 510-298; e-mail: [email protected]

1. A Dunaújvárosi Főiskola története a kezdetektől napjainkig 1.1. A Felsőfokú Kohóipari Technikum története (1962-69) 1949 januárjában a Magyar Dolgozók Pártja határozatot hozott egy új vaskohászati kombinát és hozzá kapcsolódó város felépítésről, Magyarország gyors iparosítása érdekében. A minisztertanács Dunapentelét jelölte ki a Kohászati Kombinát helyszíneként, és 1950 májusában már el is kezdődtek az építkezések. A helyi ipar megkövetelte a szakképzett és a megfelelő számú munkaerőt. A szakmunkásképzés profilja a Dunai Vasműhöz (DV) kellett, hogy igazodjon, így 1962. szeptember 1-jével Felsőfokú Kohóipari Technikum (FKT) jött létre kohász, gépész és üzemszervező szakokkal, metallurgus, technológus, öntő és gyártástechnológus ágazatokkal.

Felsőfokú Kohóipari Technikum címere Az első tanévben csak esti tagozaton folyt az oktatás mindössze 103 kohász és 26 üzemszervező hallgatónak. Az FKT-nek csak egyetlen főhivatású tanár igazgatója volt, dr. Horváth Aurél okleveles kohómérnök személyében, akit erre a feladatra a Dunai Vasműből kértek át. A következő, 1963-64-es tanévben végre 23 kohász-, és 32 gépészhallgatóval megindult a nappali tagozatos képzés is, egyelőre a Kerpely Antal Kohóipari Technikum épületében. Ez a tanév is még csak az alapok lerakásának kezdetét jelentette, de elindulás volt a teljes kibontakozás felé.

3


Kerpely Antal Kohóipari Technikum épülete, ma a DF főépülete Dr. Horváth Aurél igazgató saját kérésére visszatért a Dunai Vasműbe. Az igazgatói teendőket a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem oktatója, Dr. Molnár László vette át. Az 1964-65-ös tanévben bővült a nappali tagozatos oktatás. A rohamosan fejlődő oktatási feladatok a főállású oktatók és az óraadók számának növelését igényelték. E tanévtől kezdve az oktatás már tanszéki egységekben folyt és ekkor alakult meg az általános alaptárgyi és a műszaki alaptárgyi tanszék. Ebben a tanévben bocsátották ki az úgynevezett tanulmányi rendet, amely a hallgatóság tanulmányi munkáját, számonkérését, fegyelmét, felelősségét és kötelezettségeit pontosan szabályozta. Sor került sor az ipar igényelte új Acél és Könnyűfémszerkezeti Szak és az Üzemeltetési Szak, valamint a Kohógépész Ágazat tanterveinek és programjainak kidolgozására. Ez a tanév különleges jelentőségű volt, hiszen ekkor került sor először végzős hallgatók kibocsátására. Az első ünnepélyes diplomakiosztás, melyen a város közéleti személyiségei és a Dunai Vasmű vezetői személyesen is megjelentek, 1966. március 4én volt. A kohász és üzemszervező felsőfokú szaktechnikusok ekkor vehették át diplomájukat, júliusban pedig a nappali tagozaton végzett kohászok és gépészek. Az 1966-67-es tanév további mennyiségi és minőségi fejlődést jelentett az FKT számára. E tanévhez kapcsolódott, és a diákrendezvények közül kiemelkedő volt a végzős kohászok által, az ősi diákhagyományok szerint megrendezett első dunaújvárosi Szakestély. Ebben a tanévben jött létre a Tanulmányi Osztály, és megoldódott az intézmény függetlenített gazdasági vezetésének kérdése is. Összefoglalóan megállapítható erről a tanévről, hogy az FKT főiskolává fejlődésének újabb jelentős állomása volt. A tantervek és a programok teljessé tétele a tematikákkal, az elméleti és gyakorlati oktatás színvonalának emelése mind azt a törekvést szolgálta, hogy az intézmény kiérdemelje a főiskolai rangot. Az 1967-68-as tanév legfőbb célkitűzése a főiskolává válás előkészítése volt. Az ipar által jelentős mértékben támogatott FKT jogosan remélhette, hogy el is tudja érni a főiskolává válást. Ebben a tanévben már csaknem 600-an tanultak a nappali tagozaton (305 kohász, és 279 gépész), hozzájuk 317 esti és levelező hallgató csatlakozott. A tanév végén 105 végzettet bocsátottak ki. A Dunai Vasmű mind erkölcseiben, mind anyagiakban, sokat áldozott az intézmények létrejöttéért, fenntartásáért, fejlesz-

4


téséért. Az is igaz viszont, hogy az oktatásfejlesztés fő haszonélvezője is a Dunai Vasmű volt. Így például az egész ország számára kiképzett, s az FKT-ban végzett kohász, gépész, acélszerkezetes üzemszervező felsőfokú szaktechnikusok több mint 20% -a itt lyezkedett el. A főiskola vitathatatlanul igen hasznos volt a város számára is, és így a vasmű adta segítség hozzájárult a város kulturális, tudományos színvonalának emelkedéséhez is.

1.2. A főiskolává válás feltételeinek kialakulása Az 1968-69-es tanévben a Felsőfokú Kohóipari Technikum hallgatóinak létszáma két szakon, 8 ágazaton, nappali, esti és levelező tagozaton 1040 főre emelkedett. Már 300-nál több a kibocsátott felsőfokú szaktechnikusok száma. Az intézmény évek óta formálódó, fejlődő szak és ágazati rendszere kiforrott, alkalmassá vált a főiskolai üzemmérnökképzés zökkenőmentes bevezetésére. Már ebben a tanévben tulajdonképpen a tervezett főiskolai tanterveknek megfelelően oktattak. A már végzett hallgatók munkája, helytállása, illetve az iparral kiépített szoros kapcsolat révén megállapítható volt az, hogy az intézményben tanuló, jövendő szakemberek alkalmasak lesznek az alapanyaggyártás, a kohászati termékeket közvetlenül feldolgozó fém szerkezetgyártás irányítására, továbbá a gyártó és anyagmozgató gépek és berendezések üzemeltetésére, karbantartására és felújítására. A nappali tagozaton végzettek jelentős hányadára már tanulmányaik alatt, társadalmi ösztöndíjasként igényt tartott az ipar, illetve a kibocsátottaknál nagyobb számban is tudott volna felvenni szakembereket. Tehát több tény igazolta azt, hogy a magyar kohászati ipar igényel egy üzemmérnököket kibocsátó főiskolát, mivel szükség van új szakemberekre és garantálni tudja a végzettek elhelyezését. A város pedig a kulturális és műszaki-tudományos fejlődés szempontjából szintén fontosnak tartotta a helyi ipar jellegének legjobban megfelelő műszaki főiskola jelenlétét. A Dunai Vasmű jó szakemberek átengedésével, pénzeszközökkel, felszereléssel messzemenően igyekezett segíteni az FKT-t. A Felsőfokú Kohóipari Technikum oktatási-nevelési módszerekben, oktató kádereinek kiválasztásában, tapasztalataiban, felszereltségében, létszámában fokozatosan megerősödve módszeresen azt az utat követte, amelyen főiskolává fejlődhetett, és amelyet a felettes hatóságok, a KGM, illetve a Művelődési Minisztérium is egyértelműen elismert. Az 1969. július 19-én keltezett 1028/1969.sz. kormányhatározattal, majdnem egy évtizedes, sok gonddal, de ugyanakkor eredményekkel, sikerekkel teli folyamatos alkotómunka eredményeként, egy új szakasz kezdődött a dunaújvárosi felsőfokú műszaki oktatás életében, létrejött a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó és Fémipari Főiskolai Kara (NME KFFK).

1.3. A Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó és Fémipari Főiskolai Kara (1969-89) 1969. július 17-én a 1028/1969. (VII.19) sz. kormányhatározat alapján jött

5


létre Dunaújvárosban a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó és Fémipari Főiskolai Kara. A képzés célkitűzése az volt, hogy az új technológiákat önállóan, magas szinten végrehajtani, fejleszteni tudó, specializált, gyakorlatias, a közvetlen gazdaságos gyártás, üzemfenntartás, termelésirányítás, ellenőrzés-szervezés számára nappali tagozaton 3 év, esti levelező tagozaton 4 év alatt kooperációban üzemmérnököket képezzenek ki a körülbelül 450 ezer dolgozót foglalkoztató ipari terület számára. Az első tanév az immár főiskolai karként működő intézmény további fejlődését biztosított. Az 1970-71-es tanévben már 1220 a hallgatólétszám, közöttük 584 a nappali tagozatos, és beindult a műszaki-szakoktatóképzés 338 fővel. A tanszékek száma 7-re emelkedett (Marxizmus-Leninizmus, Matematika-Fizika, Mechanika-Fémszerkezetek, Metallurgia, Alakítástechnológia, Géptan, Üzemgépészet). Kiemelten fontos tényező volt az oktatásban a Dunai Vasmű, ahová minden oktatónak és III. éves hallgatónak állandó belépője volt. A DV igazi „ipari háttér volt” az iskola számára. Színtere volt a gyakorlatoknak, az üzemlátogatásoknak, sőt záródolgozat, TDK készítéseknek is témát adott. Megkezdődött az ősi selmeci példa nyomán diákhagyományok eredményes kialakítása is. Másfél évtized alatt az iskola szakmai profiljának és az ehhez tartozó oktatási alapdokumentumoknak (tanterv, program, tematika) korszerűsítésére, folyamatos fejlesztésére is sor került. A fejlesztések az iparfejlődés, az ezzel szorosan összefüggő szakmunkás- és szakközépiskolai képzés, a számítástechnika, a szervezés országos igényeinek megfelelően történtek meg. A Művelődésügyi Minisztérium kérésére bevezetésre került az úgynevezett „ipari hátterű” (IH) kooperatív képzés. Lényege, hogy a hallgatók a megszerzett elméleti ismereteiket az üzemi feladatok megoldásában való közreműködésükkel kiegészítsék és elmélyítsék, továbbá az üzemben szerzett tapasztalataikat a főiskolai tanulmányokat lezáró szakdolgozat készítésénél és az államvizsgánál hasznosítsák. A képzés „távlati” célja, hogy az oklevelet szerzett üzemmérnökök a saját szakterületükön nehézségek nélkül kapcsolódhassanak be a termelési tevékenységekbe azáltal, hogy az alapvető üzemi folyamatokat már a főiskolai képzés során megismerték és gyakorolták. Amikor az iskolát 1969-ben főiskolai rangra emelték a képzés Kohász és Gépész szakokra tagozódott. Ezekhez a szakokhoz csatlakozott 1971-ben a Műszaki Tanár szak, majd 1980-ban a Kohász szak Rendszerszervező szakirányából létrejött a Szervező szak.

1.4. A Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kara (1993-1999) A rendszerváltozás és a privatizáció folyamata új helyzetet teremtett a problémákkal küzdő felsőoktatás számára. Az iskola akkori rendjében – intézményi szervezetei, infrastruktúrája, finanszírozása, hallgatói létszáma és társadalmi presztízse alapján – az iskola vezetése szerint, gyökeres változás nélkül alkalmatlan volt arra, hogy a tudomány, a közélet, a kultúra és a gazdaság igényeinek, az általuk támasztott kihívásoknak megfeleljen. A műszaki szakképzéssel foglalkozó intézmények nagyvállalati háttere látványosan összeomlott, vagy nehéz helyzetbe került, a műszaki egyetemek és főiskolák éles versenyhelyzetbe jutottak. Az intézmény 30 éves múltja megfelelő alap volt a megújuláshoz. A DFK a 24. tanévére mind tartalmi, mind szervezeti szempontból megérett a „nagykorúságra”, az önállóságra. Az anyaegyetem hozzájárult a főiskola leválásához és

6


regionális keretek közötti működéséhez. Így 1993-ban az intézményt a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kara (ME DFK) névre keresztelték át.

Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Karának címere Ebben az évben immár 6 szakon folyt a képzés: anyagmérnöki, gépészmérnöki, kohómérnöki, műszaki informatika, üzemmérnök-tanár szak, üzemgazdász szak. Ezen belül 19 féle szakosodási lehetőség létezett. A felsőoktatási integrációs törekvések és megoldások nyomán új lehetőségek nyíltak a főiskolai kar számára.

1.5. A Dunaújvárosi Főiskola Az Országgyűlés 1999. június 1-i ülésnapján elfogadta az 1999. évi LII. Törvényt a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról. A döntést követően 2000. január 1-jén a 250 km-re fekvő Miskolci Egyetemről levált és önálló intézményként megalakult a Dunaújvárosi Főiskola. Az új intézmény létrehozása komoly kihívásokat teremtett minden területen. A Dunaújvárosi Főiskolának határozott elképzelése volt az arról, hogy miként váljon az intézmény a város és a régió szellemi innovációs központjává. Képzési és kutatási területek bővítésével létre akartak hozni egy korszerű intézményt, a Közép-európai Innovációs és Technológiai Campust.

Dunaújvárosi Főiskola címere Az elmúlt évek számos változást hoztak a Dunaújvárosi Főiskola életébe. Tudatos oktatási és infrastrukturális fejlesztésekkel elérte az intézmény, hogy az elmúlt húsz évben a hallgatók száma a nyolcszorosára emelkedett, jelenleg közel ötezer hallgatója van a DF-nek. Bővült a képzési kínálat is. Jelenleg 9 Bsc/BA alapszak, 2 mesterszak, 35

7


felsőfokú szakképzési szak és 30 szakirányú továbbképzési szak választható a képzési kínálatból. Ezzel egy időben külföldi hallgatók is tanulnak a főiskolán, angol nyelven az Engineering Business Management Bsc szakon folyik oktatás főként ukrán és ázsiai hallgatóknak, de a 2011/2012-es tanév első félévétől már több szakon indul el a képzés angol nyelven. Az elmúlt tíz évben, európai campus épült közel tízmilliárdos fejlesztésnek köszönhetően: belvárosi főépülettel, a vele szomszédos kollégiumokkal, új létesítményekkel, felújított és bérelt korszerű kollégiumokkal. Az infrastrukturális fejlesztések még korántsem fejeződtek be. Regionális Egyetemi Tudásközpontként hallgatóbarát campus folyamatosan épül, fejlődik, hogy rendelkezésre álljon mindaz, ami ma egy európai embernek szüksége van. A Dunaújvárosi Főiskola jelenlegi és leendő partnereivel, valamint a jövő diplomásaival együttes érdeke, hogy igényeiknek megfelelő képzést nyújtson, együttműködve az oktatás-, és kutatásfejlesztésben egymás javát is szolgálva. Ma már korszerű létesítményekben kiváló eszközpark, és az intézmény által biztosított gyakorlati helyek is segítik a mérnöki, informatikai, közgazdasági, kommunikációs és pedagógiai területeken tanuló hallgatók elméleti és gyakorlati felkészülését.

A DF főépülete a Molnár László emlékparkkal A főiskolánk ápolja 1735-ben alapított Selmeci diákhagyományokat, melynek egyik elsőrendű feladata a hallgatóságot összefogni, követői egy életen át tartó, egymás megbecsülésére építő közösség tagjaivá válhatnak. A Dunaújvárosi Főiskola szervezeti felépítése 2010 nyarán jelentősen megváltozott. A korábbi Tanárképző Intézet és a Déri János Kommunikációs Intézet egyesülésével egy új intézet alakult Kommunikációtudományi és Tanárképző Intézet néven, mely jelenleg két tanszéket foglal magába, ezek a Déri János Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék és a Neveléstudományi Tanszék. Az intézet hosszú távú stratégiai feladata a műszaki pedagógusképzésben, a felnőttképzésben, a kommunikáció és médiatudományban, a kommunikációs szakemberek képzésében betöltött országos és regionális szerep fenntartása, fejlesztése, a minőségi oktató-nevelőmunka feltételeinek biztosítása a szakmai kamarákkal való együttműködésben, az intézet fenntarthatóságának és fejlődésének biztosítása.

8


2. A műszaki tanár szak jellemzői 2.1. A szak fejlődésének történelmi áttekintése Magyarországon jelentős hagyománnyal bír a műszaki pedagógusképzés, így a mai oktatás a korábbi képzési változatok tapasztalataira épül. Az első intézményes tanárképzés a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen indult útjára 1936ban, de mivel nem tudta kielégíteni a tanonciskolák szaktanár igényét 12 évvel később megszüntették. 1950-ben alapították az Ipari Szaktanárképző Intézetet, ahol kezdetben 10 hónapos volt csupán a képzés, 1951-ben azonban az intézmény Műszaki Tanárképző Főiskola néven 3 éves képzéssel, valamint nappali és levelező tagozatos oktatási formákkal kezdte az oktatást. 1955-re kevesebb igény mutatkozott a műszaki tanárok iránt, így a képzést megszüntették. 1961-ben hozták létre a Pedagógiai Tanszéket a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Dunaújvárosi Főiskola jogelődje pedig 1970-ben kapcsolódik be a műszaki tanárok képzésébe, ekkor alakul meg a Pedagógiai tanszék. A képzés megindításakor a fő cél a gyakorlatiasabb műszaki tanárképzés megvalósítása volt, amely szorosan kapcsolódott a szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek gyakorlati orientációjához. A gazdasági változások nyomán a képzés szakmai tartalma módosult és mérnök-tanári képzéssé alakult, kettős végzettséget nyújtott: mérnökit és tanárit. A műszaki tanári (mérnöktanári) kettős diploma azért is képviselt nagy értéket, mert egyrészt a tanárjelöltek kellő műszaki gyakorlatot szerezhettek tanulmányaik során, másrészt azok a végzett hallgatók, akik iskolákban nem tudtak elhelyezkedni, vállalhattak állást az iparban, ahol pszichológiai és pedagógiai tudásuk lehet előnyükre.

2.2. A műszaki pedagógusképzés modelljei A műszaki pedagógusképzésnek három modellje alakult ki: - A párhuzamos képzési modell esetén a képzés egész ideje alatt vagy annak hoszszabb időszakában a műszaki és a pedagógiai képzés egymással párhozamosan halad. Ez a modell nagyobb lehetőséget biztosít a fokozatos tapasztalatszerzésre és a pedagógiai képzés szakszerű szervezésére valamint a hallgatók jobban motiválódhatnak a pálya iránt. Ilyen képzési formával Magyarországon kívül Hollandiában és Franciaországban találkozhatunk. - A követő képzési modellben a pedagógiai képzési szakasz csak a műszaki képzési szakasz befejezése után kezdődik. Előnye a gazdaságossága, de számos országban alkalmazzák a későbbi pályamódosítások elősegítésére. A követő képzési modellel az angol és a magyar egyetemi szintű pedagógusképzésben találkozhatunk. - A harmadik forma, a munkában megvalósuló képzés a követő modell egy változatának tekinthető. Itt a pedagógiai képzést a már szintén befejezetett műszaki képzésre építik. A hallgatók gyakorló pedagógusként vannak jelen, tanulmányaikat az őket alkalmazó középfokú szakmai iskolákban mélyíthetik el. Ez a modell Ausztria és Olaszország műszaki pedagógusképzésében honosodott meg.

9


3. A mérnöktanár képzés jellemzői és változásai A felsőfokú tanárképzési modellekhez igazodva alakult ki a magyar műszaki pedagógusképzés is. A közismereti tanárképzéssel ellentétben azonban mérnöktanár-képzés a mérnökképzéshez kötődik a főiskolai és az egyetemi szintem egyaránt. Ennek az az oka, hogy a műszaki pedagógusnak nem csak egyes műszaki tantárgyakból kell jártasságot szereznie, hanem átfogó tudással kell rendelkeznie akár 10-15 féle tantárgyból, hiszen ezen tárgyak bármelyikét kellhet oktatnia pályája során. Mivel a korábban alkalmazott oktatási modellek csak részben vagy egyáltalán nem tudták megvalósítani a tanári pályára történő eredményes felkészülést, a követési képzési struktúrát kezdték el követni a mérnöktanár képzésben, melyben a tanárképzési tárgyak, ismeretek elsajátítására csak egy közös műszaki, alapképzési szakaszt követően van lehetőség. A mérnöktanárképzés egyik legnagyobb kihívása a technikai fejlődés, melynek fejlődésével párhuzamosan tartalmi változásokra is szükség van. Ez nem csak konkrét szakmai ismeretek átadását jelenti, hanem az ezen ismeretek átadásához szükséges pedagógiai módszerek fejlődését is. Előtérbe kerül tehát a tudás átadása helyett, a tanulás megkönnyítése kihasználva a különböző tanulási módszereket és biztosítva a megfelelő tanulási környezetet. A tudás közvetítésében folyamatosan új szerep vár a tanárokra. Új feladatként jelenik meg számukra a tudásszervezés és a tudás folyamatos átszervezése. A tanár nem csak magyaráz, hanem segít az értelmezésben, mely lehetővé teszi a hallgatók alkalmazását a változó tanulási forrásokhoz. A technikai eszközök korlátlan használata pedig szükségessé teszi a gondolkodás fegyelmezését is. A tanulás forrásainak (tanárok, tankönyvek, jegyzetek, internet… stb.) meg kell felelniük számos igénynek. Ilyenek például a korszerűség, a megbízhatóság, az interaktivitás, a rugalmasság vagy például számítanak a költségek is. A tanárok az interaktivitás és a rugalmasság szempontjából olyan értékekkel rendelkeznek, mellyel más forrás nem. Ellenben korlátaik is vannak, hiszen csak meghatározott helyen és időben érhetők el, szemben például az internettel. A könyvek és jegyzetek megbízható tudást jelentenek, nem kell alkalmazkodni hozzájuk, de hamar elavulnak és nem interaktívak. Az oktatóprogramok használatához megfelelő hardverre van szükségé és korlátozva van az interaktivitás is, az internet ebből a szempontból nagyobb lehetőségekkel bír. A központi szabályozás megszűnésével, mellyel a szakiskolák nagyobb önállóságot kaptak, az oktatási intézmények között színvonalbeli és technológiai különbségek kezdtek kialakulni. Ezekhez a különbségekhez a főiskolai és egyetemi tanárképzésnek is igazodnia kellett és kell ma is. A mérnöktanár képzés változtatásánál meghatározó tényezőnek bizonyulnak továbbá egy-egy intézmény esetében az azt körülvevő gazdaság és munkaerőpiac szempontjai. Az évek során végbement változások leginkább az alábbi területeken mutatkoznak meg: - új tantárgyak megjelenése a kötelező tantárgyak között, - régi kötelező tantárgyak megszűnése vagy választhatóvá tétele, - folyamatos tananyagfejlesztés, - a felnőttoktatás jelentőségének preferálása, - a vállalati oktatásra való felkészítés. A mérnöktanár-képzés céljai összegezve: A hallgatók a mérnöki ismeretek megszerzésén túl elsajátítják a tanármesterséget is,

10


melynek segítségével alkalmasakká válnak képzési feladatok ellátására, illetve akár ipari és más szervezetek humán fejlesztési faladataiban is részt vehetnek. A mérnöktanári szakok képzésének célja olyan szakemberek képzése, akik: - nemcsak mérnöki, hanem emellett még pedagógiai ismeretekkel is rendelkeznek; - megismerkednek az általános és középiskolai, a vállalati és magánoktatásban folyó tanári munkával; - rendelkeznek vezetéselméleti és pszichológiai tudással; - jártassá válnak a különböző műszaki tantárgyak oktatásában (például: informatika, mechanika, szakrajz… stb.); - tudásuk alapján alkalmasak vállalati vezetői beosztások ellátására. A szak célja továbbá a személyiségfejlesztés valamint egy mobilitásra képes műszaki pedagógus értelmiség kibocsátása.

A Bolognai-folyamat hatásai a mérnöktanár-képzésre: Az új „bolognai” típusú képzés bevezetéséhez Magyarországon elsőként a győri Széchenyi István Egyetem, A Budapest Műszaki Főiskola és a Dunaújvárosi Főiskola kaptam meg a szükséges engedélyeket 2006 decemberében. Ezen felsőoktatási intézményekben 2007. decemberében kezdődhetett meg a mesterszintű mérnökképzés. A korábban osztatlan tanárképzés az új rendszerben alapszintű és mesterszintű képzésre tagolódik. A képzési program úgy van összeállítva, hogy az intézmények a teljes kreditérték 5 százalékában szabadon választott tantárgyakat kínálnak a hallgatóknak, ahol pedig tanárképzés is folyik, ott tanári előképzést szolgáló tantárgyak is felvehetők szabadon választott tárgyként. Ezek a tantárgyak alkalmat biztosítanak az oktatók számára, hogy jobban megismerjék diákjaikat a személyiségfejlesztési valamint a kommunikációs tréningek során. Ráadásul az ezekben a tantárgyakban felmért teljesítményük alapján az oktatók rangsorolni tudják a mesterszintű képzésre való felvételizőket. Ezek a fejlesztések akkor igazán hatékonyak, ha a foglalkozásokat kis csoportokban szervezik meg, bár ez ellentétes a gazdaságosság fogalmával, ráadásul a mérnökképzés hallgatói ezeket a tréningeket díjmentesen vehetik igénybe képzésük részeként, miközben a tanár szakra jelentkezni készülő hallgatók kimaradnak ebből a lehetőségből. A mesterszintű tanárképzésben szintén új elem a tanári gyakorlati képzés erősítése. Ezek a gyakorlatok fokozatosan szoktatják hozzá a pályára készülő hallgatókat a pedagógiai munka minden lényeges területébe. Megismerkedhetnek az iskolák működésével, az intézményekben folyó nevelői munkával és ki is próbálhatják magukat a katedránál. A gyakorlatok további szintjein a szaktantárgyak oktatását mélyíthetik el. A képzés egyik teljesen új eleme az összefüggő oktatási és nevelési gyakorlat, melynek az a célja, hogy a hallgató az elméletben megszerzett tudásanyagot felhasználja a gyakorlatban tanítás során egy féléven át legalább heti két órában. A hallgatók a tanítás teljes folyamatát átélik a gyakorlat során, elkészítik és használják azokat a dokumentumokat, amelyekre a pedagógiai munka során szükség van, például szemléltető anyagok, feladatlapok, informatikai alkalmazások, és megismerkednek például a mai iskolákban már jócskán elterjedt elektronikus naplóval is. Ennek véghezvitelét a középfokú intézménytől egy vezetőtanár, mentor segíti munkájukat. A félév első felében csupán órát látogatnak (hospitálnak) vezetőtanáruknál, jegyzetelnek, ezekre a tapasztalatokra építve tartják meg később legalább heti 2 szakmai órájukat.

11


Az összefüggő oktatási és nevelési gyakorlat dokumentumait egy portfólióban öszszesíti a hallgató. Ez tartalmazza a hospitálási jegyzőkönyveket, az órai foglalkozásterveket, a tanulók házi feladatait, dolgozataikat értékelési szempontokkal kiegészítve. Mivel a gyakorlat célja, hogy a pedagógiai munka minél szélesebb spektrumát megismerjék a félév során, ezért a hallgatók részt vesznek a tanórán kívüli iskolai életben is, rendezvények szervezésében segíthetnek, hospitálnak a szülői értekezleteken, majd ezeknek a tapasztalatait is beépítik elkészítendő portfóliójukba. Mivel a képzés hallgatói már rendelkeznek főiskolai szintű tanári oklevéllel, ezért a portfólió helyettesíti a szakdolgozatot, ezt kell majd a záróvizsgán is bemutatniuk.

12


4. Kutatások a DF Neveléstudományi Tanszékén A tanszék kutatásai közül elsősorban a távoktatásban, az e-learning képzésben elért eredményekről lehet beszámolni. Több európai ország egyetemével állnak kapcsolatban a tanszék oktatói: Ausztria, Franciaország, Görögország, Hollandia, NagyBritannia, Norvégia, Portugália és Spanyolország. Kutatások folynak a hazai és nemzetközi szakmai tantervek fejlesztési lehetősége terén, a társadalomtudományi és pszichológiai terén és a kutatások egy jelentős területe kapcsolódik a regionális kistérségi gazdasághoz, a régióban kialakítandó szakképzéshez. A kutatások zöme éppen a pályázatoknak köszönhetően nemzetközi kutatók bevonását is jelentette a munkába és a nemzetközi műhelymunka eredményei sikeresen ötvöződtek a főiskola fejlesztő munkájával. Az eredmények zöme megjelent a szakmai sajtóban, bemutatásra került a hazai és nemzetközi konferenciákon. Az oktatói és kutatói munkát fémjelzik a képzéshez kapcsolódó pályázatok és programok sora a Neveléstudományi Tanszék keretén belül: - Cooperation between Hungarian Technical Teacher Training and the Association for Teacher Education in Europe TEMPUS CME project 1994-95. - Staff Development in Technical Teacher Training TEMPUS CME project 1994-95. - Műszaki pedagógiai képzés fejlesztése PFP pályázat 1997-98. - Technical Teacher Education Restructuring TEMPUS JEp project 1996-99. - Community Vocational Training Action Programme: Virtual Electronic Learning in Vocational Initial Teacher Training / Virtuális, elektronikus tanulás a szakmai tanárképzésben (HU/02/B/F/PP-136003) LEONARDO projekt (2003-2004.) - „Együtt a belüggyel” (2003-2004.) - SULINET Express informatikai és informatikai alapú pedagógus-továbbképzések (2003.) - Multimédia az oktatásban (2002-2003.) - Szakértői/animátori pályázat 2003/J működtető, tanácsadói projekt - Lifelong learning in Technical Teacher Treaning – Élethosszig tartó tanulás a műszaki tanárképzésben (HU/99/1/083102/PI/I.1.1.b/CONT) LEONARDO projekt (19992002., 2003-2004.) - Pilot projects (Including Thematic actions), Language competenciens, Transnatiaonal networks, Reference material LEONARDO projekt (2001-2002.) - Gruntvig projektek (2001-2002.) - From Competence To Continue Qualification (A kompetenciától a minősítés folytatásáig) Sokrates – Gruntvig projekt (2003-2004.) - A szakmai tanár-képzés helyzete és korszerűsítése (FKA-KT 4/2006.) HEFOP projekt (2006-2007.) - A rendszerváltás társadalomtörténete (TÁMOP projekt, 2009-2011.) - TÁMOP – 4.1.2-08/1/B-2009-007 A Közép-Dunántúli Régió pedagógusképzését segítő szolgáltató és kutatóhálózat kialakítása (2010-2011.)

13


5. Mérnöktanár – mesterszak a Dunaújvárosi Főiskolán A növekvő igények és a Bolognai-folyamat eredményeképpen a 2007/2008-as tanévtől indult el a Mérnöktanár – mesterszak a Dunaújvárosi Főiskolán anyagmérnöki (kohómérnöki), gépészmérnöki és mérnök informatikus szakterületeken. A Dunaújvárosi Főiskola mesterképzési szakjára - a Bolognai-folyamatnak megfelelően - a különböző mérnöki szakmai előképzettséggel rendelkező hallgatók jelentkezhetnek. Teljes kreditérték beszámításával figyelembe veendő szakok a műszaki és informatikai képzési terület előbbi alapképzési (BSc) szakjain szerzett végzettség: - alapképzési szintű anyagmérnök szakképzettség - alapképzési szintű gépészmérnök szakképzettség - alapképzési szintű mérnök informatikus szakképzettség Feltételekkel figyelembe vehető szakok: 1. Korábban szerzett alábbi szakképzettségek: - mérnök (kohász, gépész, anyagmérnök) - műszaki informatikus - műszaki, illetve mérnöktanár (gépész, kohász, informatikus) 2. Műszaki szakoktatói (BSc) szakon (gépész, informatikus szakirányon) szerzett szakképzettségek esetén: - A beszámítható kreditek megállapítása az előző tanulmányok során szerzett ismeretek összevetése alapján történik. - A bemeneti feltételként meghatározott pedagógiai-pszichológiai előkészítés: A gépész- és anyagmérnök, valamint mérnök informatikus hallgatóknak az alapképzés (BSc) során – a szabadon választható tantárgyak terhére – legalább két féléven keresztül –, összesen 10 kredit értékű pedagógiai-pszichológiai előképzésben kell részt venniük. A Tanárképző Intézet által felkínált pedagógiai-pszichológiai előképzést biztosító tárgyak a Bevezetés a pszichológiába és a Bevezetés a pedagógiába című tárgyak. A 4 féléves mérnöktanár mesterszak 120 kredites, a korábbi főiskolai műszaki tanári illetve mérnöktanári végzettséggel rendelkezők számára a képzés 3 féléves és 90 kreditet kell teljesíteniük a hallgatóknak. A mérnöktanár MA szak tanterve az alábbiak szerint épül fel: - alapozó szakmai törzsanyag - szakterületi ismeretek (szakmódszertani) - szakterületi ismeretek (differenciált) - pedagógiai-pszichológiai ismeretek - szakdolgozat (melynek része a portfolió elkészítése is) - összefüggő pedagógiai gyakorlat A szakmai gyakorlatnak kiemelt szerepe van a képzés során. A gyakorlat célja, hogy a hallgató a szakképzettséghez kapcsolódó gyakorlati ismereteket (pl. tanórára való felkészülés, óratervezés, óravezetés, tanári szerepkörök, pedagógiai mérések és kísérletek) megszerezze, a munkahely világával ismerkedjen (pl. iskolai élet, iskolavezetés, szülőkkel való kommunikáció), valamint az, hogy a hallgatók későbbi munkájuk hatékonysága érdekében jártasságot szerezzenek a tanítási és tanulási, illetve nevelési folyamatok értékelésében, fejlesztésében és kutatásában. A képzésben résztvevő hallgatók gyakorlatuk egy részét az intézet által szervezett

14


hospitálás és óratarás teszi ki. A városban működő szakközépiskolákkal szoros kapcsolatban állunk, gyakorlóiskolákként funkcionálnak. A szakmai gyakorlatok megszervezésének szakmai és pedagógiai feltételei adottak. A hallgatókkal foglalkozó vezetőtanárok szakmai, pedagógiai felkészültsége a törvényeknek és az elvárt gyakorlatnak megfelelő. Folyamatosan képzik magukat és a szakmai kutatási programokban aktívan részt vesznek. A tanári képesítő vizsgára bocsátás feltétele az előírt tanulmányok sikeres elvégzése, a kreditek teljesítése, a bírálók által védésre javasolt szakdolgozat beadása. A képesítő vizsga két részből tevődik össze, a szakdolgozat megvédéséből és a komplex szóbeli vizsga letételéből. Ez utóbbi egyaránt magában foglalja a szakterületi és a pedagógia-pszichológiai ismereteket. A képesítő vizsga végeredményét a tanítási gyakorlatokra kapott érdemjegyből, a szakdolgozat és védése átlagából, a komplex szóbeli vizsga érdemjegyéből egész számra kerekített átlag adja. A képzés végén a záróvizsga után felsőfokú mesterfokozatot és az adott képzéshez társítható mérnöktanári diplomát lehet megszerezni, amely a munkaerő piaci elhelyezkedést, valamint a legtehetségesebbeknek a doktori iskolákban való továbbtanulást biztosítja.

15


6. Összegző gondolatok A szakmai tanárképzés különböző szinteken és formában, megtalálható az Európai Unió minden tagállamában. Minden ország fontosnak tartja a szakoktatással foglalkozó szakemberek szakmai és pedagógiai felkészítését, az oktatáshoz szükséges kompetenciáinak kialakítását, fejlesztését. A kompetencia alapú képzés kialakítása Magyarországon is célként jelent meg az akkori oktatási stratégiai tervében. Az elmúlt évek során a technikai fejlődés következtében a hazai műszaki tanárképzés területén egy elméletileg megalapozottabb, de gyakorlati irányultságú képzés iránti igény jelentkezett. Ez markánsan különbözik a korábbi mérnöktanár képzéstől. Ez az igény reális, hiszen megjelenik benne a gazdaság elvárása, ennek meg kell jelennie a képzési profilban. Ehhez pedig olyan képzésre van szükség, amely képessé teszi a tanárokat a gyorsan változó gazdasági változásokhoz való alkalmazkodásra, a modern pedagógiai eszközök rugalmas felhasználására.

16


7. Felhasznált irodalom [1] www.poliod.hu/tortenet (2004. február) [2] www.duf.hu (2011. augusztus) [3] Bán Anetta – Mészáros Attila – A mérnöktanári diploma munkaerő-piaci értéke, Szakképzési Szemle, 2003/I. [4] Bán Anetta – Mészáros Attila – Konvergens és divergens tendenciák a magyarországi mérnöktanár-képzésben, Szakképzési Szemle, 2003/IV. [5] Dr. Molnár István: Jubileumi évkönyv, ME-DFK Kiadói Hivatal, Dunaújváros, 1998. [6] Tóth Béláné – A mérnökpedagógia kihívásai a XXI. században, Szakképzési Szemle, 2000/I. [7] Tóth Béláné – A műszaki pedagógusképzés fejlesztése, Ligatura Kiadó, Vác, 1999. [8] Tóth Béláné – Néhány európai ország műszaki pedagógusképzésének összehasonlító elemzése, Ligatura Kiadó, Vác, 2000. [9] Tóth Béláné – Vásárhelyi Zsuzsa – A mesterszintű mérnöktanárképzés tapasztalatai, Szakoktatás 2007/X. [10] Tóth Péter – A mérnöktanárképzés helyzete a Bologna folyamatot követően II., Szakoktatás, 2010/IX. [11] Kérelem a mérnöktanár mesterszak indítására, Dunaújvárosi Főiskola, 2006.

17


A mérnöktanárképzés pedagógiája Különös tekintettel a Dunaújvárosi Főiskolára

Recommend Documents