A megváltozott olvasás multimediális környezetben. Könyvtárinformatikai Tanszék

A megváltozott olvasás multimediális környezetben 1

Fekete Márton 1, Hegedüs Nikolett 2, Kis Andrea 3 DE IK Könyvtárinformatikai Tanszék, 2 DE IK Könyvtárinformatikai Tanszék, 3 DE IK Könyvtárinformatikai Tanszék [email protected], [email protected], [email protected]

Az előadás alapját egy olvasásszociológiai metodológiai kutatás képezi, mely során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az utóbbi években megfigyelhető változások hogyan befolyásolták az olvasási szokásokat. Kutatásunk alapja Marc Prensky Digital Natives, Digital Immigrants című cikke volt, mely világszerte nagy port kavart és általánosan elterjesztette a „digitális bennszülött” és a „digitális bevándorló” fogalmakat. A szerző a cikkben körvonalazza a legújabb nemzedék tanulási szokásait. Ezek alapján egy hipotézist alkottunk arról, hogy a digitális bennszülöttek olvasása miben különbözik a korábbi generációk szokásaitól. Eszerint a mai olvasó a releváns, azonnal használható információhoz gyakran egyszerre, egymással párhuzamosan használt médiumokon keresztül jut el, amelyet non lineárisan keres és ugyanígy dolgoz fel. A szöveggel szemben kép, hang és videó preferenciája jellemző rá. Kutatásunk során a tézis állításait vettük sorra és bizonyításukat vagy cáfolatukat kerestük, elsősorban az utóbbi évtizedben kelt nemzetközi szakirodalomban. Ennek eredményeként úgy találtuk, hogy a hazánkban jelenleg a felmérések alapjául szolgáló olvasás- és olvasófogalomból következnek mindazok az eredmények, amelyek újra és újra gyászos olvasási szokásokról beszélnek a mai fiatalok körében. Előadásunkban a kutatási eredményeket kívánjuk ismertetni az érdeklődőkkel, miközben arra a kérdésre keressük a választ, hogy miként különbözik a multimediális környezetben folytatott olvasás a hagyományos környezetben való olvasástól.

Számos kutatási eredmény mutatja, hogy kortársaink egyre kevesebbet olvasnak egyre kevésbé értékes irodalmat, amely alapján több szociológus meglehetősen komor jövőt festett generációnk olvasáskultúrájáról. Nem lehetséges-e azonban, hogy a sorozatos rossz eredmények egy már elavult vagy elavulóban lévő szempontrendszer alapján végzett felmérésből születtek, amely alapvető felfogásában korszerűtlen a középiskolás korosztály olvasási szokásainak megismeréséhez? Nem lehetséges vajon, hogy a ma középiskolása már valami egészen mást művel olvasás néven, mint a tegnap tanulója? Nem lehetséges, hogy a digitális, multimediális környezet, melyben a ma ifjúsága felnő, egy teljesen másféle generációt nevel ki az előzőekhez képest? S ha mindez így van, nem kell újragondolnunk az olvasásról alkotott elméleteinket? Az előadás során ezekre a kérdésekre keresem a választ. N-generáció

Egy 2005-ös, a Nemzeti Hírközlési Hatóság részére készített Eneten lakossági internethasználati tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az internetet leggyakrabban felhasználók a 14-19 éves korosztályt alkotók, azaz éppen azok, akiknek olvasási szokásairól a vonatkozó felmérések szólnak.[1] Ugyanígy ez a ’90-es években született generáció adja az internet legtöbb lehetőségét kihasználók körét is. [2] A korosztályban a legmagasabb az internetes olvasás aránya is (60%), míg az idősebbek körében mért legmagasabb arány is csak 35%,[3] tehát az internetes olvasási szakadék itt húzódik. Egy 2001-es Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) által végzett tanulmány azt mondja ki, hogy az internetet használók 46%-a munkával kapcsolatos információszerzésre, 30%-a magáncélú információszerzésre használja az internetet. [4] Ugyanez a tanulmány mutat rá arra is, hogy azok, akik keveset interneteznek, legnagyobb részt azért teszik, mert nincs otthon (megfelelő) számítógépük. [5] Ezt összevetve a korábban említett NHN kutatás azon eredményeivel, hogy a háztartások több mint felében már van számítógép és egyre növekszik azok száma, akik az életet kényelmesebbnek érzik az internet révén és úgy látják, hogy az internet hatást gyakorol a világ állapotára, [6] egyértelművé válik, hogy nem mehetünk el a világháló jelentősége mellett.

A technikai fejlődésben előrébb járó országokban ezt a jelenséget már néhány éve felismerték. Ennek eredménye az N-generáció fogalmának megszületése. A generációt napjaink diákjai alkotják, akik anyanyelvként beszélik a net és más multimedális eszközök nyelvét, azaz olyan könnyedséggel használják a számítógépet és az internetet, a mobiltelefont és az MP3lejátszókat, mintha korábban csak ezzel foglalkoztak volna. Ezzel a jellemzőjükkel érdemelték ki a digitális bennszülött elnevezést, melyet Marc Prensky tett népszerűvé. Az amerikai pedagógus az új generáció tanulási nehézségeivel foglalkozik, s megoldást kínál a problémákra. Szembeállítja a digitális bennszülöttek felfogását és igényeit a digitális bevándorlók, a digitális környezethez adaptálódni próbáló korábbi generációk elképzeléseivel. Prensky elmélete elsősorban pedagógiai szempontból vizsgálja a generációk közti különbséget, s a következő ellentéteket tárja fel a két generáció között: A bennszülött Az információhoz többféle médium által jut el (gyors hozzáférés) Párhuzamos információfeldolgozás, párhuzamos feldolgozás Kép, hang és videó preferenciája a szöveggel szemben Non-lineáris feldolgozási mód Szimultán interakció preferenciája Belső tanulási motiváció Azonnali jutalomorientáltság A releváns, azonnal használható információk tanulásának preferenciája

A bevándorló Nyomtatott információhordozók preferálása (lassú hozzáférés) Egyszintű információfeldolgozás, egyszintű terhelhetőség Szöveg preferenciája a kép, hang és videóval szemben Lineáris információfeldolgozás Egyéni munkavégzés preferenciája Külső kényszerhez kötött tanulási motiváció Késleltetett jutalomorientáltság Irányított tanulási tesztekkel a végén

mód

standard

1. ábra – A digitális bennszülöttek és bevándorlók tanulásának összehasonlítása [7]

Prensky kijelenti továbbá, hogy a digitális bennszülöttek felfogásának és hajlandóságának különbsége minden olyan területen megmutatkozik, amiben valami újszerűt hozott az utóbbi évtizedek technológiai változása [8],[9] – ebbe pedig beletartozik az olvasás is. Abban a reményben, hogy megoldást jelenthet az olvasásszociológiai felmérések eredményeinek értelmezésében, az elmélet olvasásmódszertanra is értelmezhető részeiből alkottunk egy a mai olvasásra, mai olvasóra vonatkozó tételmondatot, melyet aztán nemzetközi és hazai tudományos eredményekre alapozva elemenként alátámasztottunk vagy cáfoltunk. Az új, digitális környezetben való olvasásra vonatkozó tézisünk a következő: A változó olvasó a változó környezetben fellelhető információhoz egymással párhuzamosan használt médiumokon keresztül jut el, amelyeket nonlineárisan keres és dolgoz fel. A szöveggel szemben a kép, a hang és a videó preferenciája jellemző rá. Változó olvasó

Elsőként azt kell megvizsgálnunk, hogy a korábban bemutatottakon kívül miben változott még meg a mai olvasó, a digitális bennszülött, aminek hatása lehet olvasási szokásaira. Ilyen változás a figyelmi küszöb általános csökkenése, melynek okát többen a csecsemőkorban tapasztalt multimediális környezetben látják. Minden átlagos óra, amelyet az 1-2 éves csecsemő napi szinten tévé- és monitornézéssel tölt csökkenti a figyelmi küszöböt és óránként 10 százalékkal növeli az ehhez kapcsolódó figyelmi zavarok kialakulásának valószínűségét. [10] Ezt célszerű összevetni a Médiainfó webportálon 2010 júniusában közreadott tévézési

szokásokról beszámoló cikkel, melynek tanulsága szerint „míg hétfőtől péntekig jellemzően átlagosan 168 percet tévézhetnek a gyerekek, addig szombat-vasárnapokon 229 percet regisztrált a Nielsen Közönségmérés” a 4-14 éves korosztály körében.[11] Ugyanebből a cikkből kiderül, hogy azokban a háztartásokban, ahol él 4-14 éves gyermek, 2009-ben a háztartások 42 százalékában elérhető volt az internet, s ezekben a családokban a gyerekek mintegy 20 perccel kevesebb időt töltöttek a tévé előtt. Ennek ellenére a tévézésre szánt idő nem változott drasztikusan a legfiatalabb korosztályban az elmúlt évek során: 2005 óta mindössze 10 perc ingadozás volt megfigyelhető a gyerekek átlag napi 3 órás tévés fogyasztásában. [12] A digitális bennszülöttek jelentős része tehát hazánkban is ilyen környezetben nőtt és nő fel, melynek eredménye, hogy statisztikák szerint az átlagos idő, amelyet egy honlapon töltenek kevesebb 60 másodpercnél, [13] ám ha hozzászokunk, hogy az ablakok között gyorsan váltogatva szörfölünk a neten, ez a szám akár 9 másodpercre is csökkenhet, amely általános figyelmi küszöbértékünkké is válhat. [14] Ez agyunk reorganizációs képessége segítségével történhet meg, mely során az úgy rendezi újra magát, hogy a lehető legjobban kiszolgálja ezt a böngészési magatartást. Az idegrendszernek ez a nemrég bizonyított képessége a neuroplaszticitás illetve agyi plaszticitás (brain plasticity), melyet az agy egész életünkön át megőriz. [15] Agyunknak ez a képessége adja a szilárd természettudományos alapot ahhoz, hogy újfajta olvasásról beszélhessünk, hiszen ez bizonyítja, hogy agyi működés szintjén változhat meg és változik meg az olvasási képesség. Változó dokumentumok

A mai olvasó változó pszichéjének bemutatása után tekintsünk most mindarra, amit a digitális környezetben olvasunk, ugyanis az itt elhelyezett dokumentumok korábban nem sokban különböztek a hagyományos, nyomtatott dokumentumoktól, ez azonban mára teljesen megváltozott. A legfontosabb változások egyike, hogy sokkal hangsúlyosabbá vált a vizualizáció, [16] tehát sokkal több képet, grafikont, beágyazott videót találhatunk a cikkek, tanulmányok mellett. Nem kevésbé jelentős változás, hogy felerősödött az interaktivitás iránti igény, [17] az oldalak ma már egyre több módon próbálják bevonni az olvasót, felhasználót a véleményformálásba azáltal, hogy hozzászóláshoz, azonnali és könnyen kezelhető reakcióhoz biztosítanak lehetőséget, amely elsősorban a Web2 alkalmazásaival valósítható meg. Jelentősen csökkent a felület szakszerű kezeléséhez szükséges kognitív ismeretek szintje is, tehát egyre kevesebb megelőző ismeret kell ahhoz, hogy a felhasználó-olvasó a böngészőjének lehető legtöbb funkcióját ki tudja használni. [18] Ezek közül a nemzetközi szakirodalom egyik leggyakrabban emlegetett bizonyítékai a grafikus felhasználói felületek (GUI = Graphic User Inferface), melynek segítségével mindhárom korábbi pont bemutatható a gyakorlatban. A GUI-k számos eleme szolgál arra, hogy segítse az adatok kezelését, a felhasználó és a rendszer interakcióját: ikonok, ablakok, képes menürendszerek, jelölőnégyzetek, választéklisták. Így olyan felhasználói felületet kapunk, ahol szöveges üzenetek és grafikus elemek egyszerre jelennek meg. A GUI-k használata intuitív és könnyen tanulható, módszerei a felhasználóval való kölcsönhatáson alapulnak, használatuk nem igényel magas fokú kognitív közvetítést, kapcsolatot (high cognitive mediation).[19] A GUI-k használata ráadásul olvasásként értelmezhető, mivel a grafikus felület a felhasználó – és egyben olvasó – és a program között közvetítenek.[20] Emiatt a GUI-k fejlődése egy újfajta írás evolúciójának minősíthető, melynek fontosabb trendjei a fentebb megfogalmazottak: a vizualizáció hangsúlyosabbá válása; az interaktivitás erősödése; és a felület szakszerű kezeléséhez szükséges kognitív közvetítés szintjének csökkenése. [21]

Rövid utánagondolással mindhárom változás könnyen kapcsolható a figyelmi küszöb csökkenéséhez, hiszen ezek a változások nem mások, mint olyan módszerek általánossá válásai, amelyekkel az online médiumok megpróbálják minél jobban lekötni az olvasó figyelmét, minél tovább marasztalni őt. Multimediális írásbeliség

Az online dokumentumok változása olyan jelentős, hogy a New Media Consortium (NMC, Új Média Konzorcium) a változásokra reagálva újra is értelmezte a 21. századi írásbeliség fogalmát a korábbival szemben. Az új írásbeliség – melyet joggal nevezhetünk multimediális írásbeliségnek is – az NMC szerint azon készségek összessége, amelyek az auditív, a vizuális és a digitális írástudás elsajátításához szükségesek. [22] A legtöbb újfajta írásbeliség megköveteli azokat a szociális kompetenciákat, amelyek az úgynevezett „networking” során kialakíthatók. [23] Kutatásunk során bebizonyosodott, hogy ezek közé a készségek, jellemzők közé tartozik a nonlineáris feldolgozási mód, a kvázi-párhuzamos terhelhetőség és a multimédia preferenciája a szöveggel szemben – mely úgy tűnik, megfelel az általunk korábban a változó olvasó olvasásáról alkotott hipotézisünknek. Ezeket az újféle készségeket egyenként is érdemes röviden megvizsgálnunk. Nonlinearitás

Carey Jewitt egyik tanulmányában a következőt mondja: „Néhányan úgy nyilatkoztak, hogy a lineáris narratíva halott, mások pedig azt állítják, hogy soha nem is létezett. Véleményem szerint a lineáris narratívák különböző módon “tovább élnek” a különféle médiumokban. Ezzel együtt is úgy gondolom viszont, hogy az új technológia alkalmazásai inkább lehetségessé teszik a nonlineáris narratívát, mint a nyomtatott papír.” [24] Ezt az elméletet igazolja a Londoni Egyetem professzora, Günther Kress is, aki azt írja, hogy a monitorról való olvasás, ahol a dokumentum nem csak szöveget, de kép-, hang- és videóanyagokat is tartalmaz, nem lineáris és nem szekvenciális. [25] A nonlineáris olvasás képességének kialakulását szintén igazolja a fentebb kifejtett változás az egyéni figyelmi küszöbben, így láthatjuk, hogy ha másért nem, hát azért haladunk kisebb részeket olvasva egy adott szövegen belül, vissza-visszaugorva korábbi részletekre, mert nem vagyunk képesek elég ideig figyelni ahhoz, hogy a lineáris feldolgozás lehetővé váljon. Kép, hang és videó preferenciája

Az olvasásra bizonyíthatóan hatással van az írás térbeli elrendezése és szerkezete, iránya, formája és mérete. A nyomtatott szövegek olvasása és írása mindig is multimediális tevékenység volt – az olvasók számára hozzáférhető multimediális források ezért központi szerepet játszanak az olvasás újraértelmezésében. Kiváltképp fiatal gyerekek és a fent bemutatott multimediális írásbeliség készségeivel bíró személyek esetében azonban egyértelműen kimutatható, hogy a képeket és a színeket részesítik előnyben, a szöveg csak ezek után következik értelmezésük sorrendiségében. [26] Interaktív könyv típusú programok használata során figyelték meg, hogy amikor a nyelvtanító program által hangosan felolvasott kifejezéseket a megjelenítésben is kiemelték, azaz a szavak vizuális megjelenítését a hangzással kombinálták, az olvasók a szavakat nem betűk kombinációjaként, hanem képekként dolgozták fel. [27] Párhuzamos információfeldolgozás

Az agy párhuzamos terhelhetősége számos más területen felmerült az utóbbi időben, így végül neurológiai vizsgálatokkal igazolhatóvá vált, hogy az agy képtelen egyszerre több figyelmet és/vagy aktív részvételt igénylő feladat ingereit feldolgozni; amennyiben azok között nem telik el legalább 1 másodperc, ugyanis addig nem kezdi el a következő inger feldolgozását, amíg a korábbira nem történt válasz. [28] A szó szoros értelmében vett párhuzamos, azaz egyidejűség tehát neurológiailag nem lehetséges, a gát ugyanis olyan elemi szinten található, ahol az agy már nem képes a plaszticitásra. Azt viszont saját tapasztalatból tudjuk, hogy több lap van megnyitva egy ablakban és több programot futtatunk, használunk egyszerre, beleértve a zenelejátszókat, az irodai programcsomagokat, a képmegjelenítőket stb., és bizonyos gyakorisággal váltogatunk ezek között. Új párhuzamosság-értelmezésre van tehát szükség, amelyet az újfajta olvasásra vonatkoztathatunk: nem a szó szoros értelmében vett egyidejűleg használt médiumokról, egyidejűleg feldolgozott információról van szó, hanem párhuzamosan megnyitott oldalak és futó programok felváltva való, rövid ideig tartó böngészéséről, használatáról. A szónak ebben az új értelmében egyelőre azonban nem beszélhetünk csak kvázi-párhuzamosságról, hiszen ennek igazolásához későbbi felmérések szükségesek. Új olvasás, régi mérések

A fentiekben vázoltak alapján biztosnak látszik a következtetés, mely szerint az olvasás hagyományos fogalma és az erre épülő vizsgálatok egyre kevésbé reprezentálhatják a középiskolás korosztály olvasáskultúráját. Ennek ellenére hazánkban mind a mai napig ehhez a hagyományos fogalomhoz igazítják a különböző olvasásszociológiai felméréseket és azok kiértékelését. A 2000-ben végzett Gereben Ferenc felmérés eredményeinek elemzésben a szerző összesíti a tanulmány több kérdését, hogy választ adjon a „Mit szokott olvasni?” kérdésre. A kérdésre adott, vizsgált válaszok között nincs nyoma az interneten való olvasásnak, a digitális környezetben való információszerzésnek. [29] Az Országos Széchenyi Könyvtár 2001-ben végzett felmérésében több kérdést is szenteltek az internet használatának és a számítógép népszerűségének felmérésére, ám arra a kérdésre, hogy „Szokott-e Ön interneten olvasni”, mindössze a sajtótermékeket, a szakmai közleményeket és a szépirodalmi alkotásokat kínálja fel válasznak. [30] A 2005-ben az MTA Szociális Kutatóintézete által közreadott cikk már foglalkozik a digitális közegben való olvasással. Sajnos a tanulmány ezt a fajta olvasást a hagyományos olvasásfogalmak mentén vizsgálja, egylényegűként kezelve a hagyományos és a digitális környezetben való olvasást, így eredményei az N-generáció olvasásáról nem tekinthetőek pontosnak. [31] A fentiek ugyan csak kiragadott példái annak az országszerte elterjedt pedagógusi és kutatói gondolkodásmódnak, melyeknek sorát rengeteg tanulmány, cikk, felmérések és elemzések egészíthetnék ki. Mi szeretnénk átértelmezni és átértelmeztetni ezt a fogalmat, hiszen számunkra nyilvánvalónak tűnik, hogy a felmérések és elemzési módszerek nem a valós olvasási tendenciákat mérik, hanem egy a mai olvasó ifjúságot már alig-alig érintő fogalom mentén vizsgálják és ítélik el. Gondolatmenetünket eddig követve világosan érthetővé válik, hogy mind az olvasó, mind az olvasott dokumentumok jelentősen megváltoztak az elmúlt évtizedben. Csakúgy követhető, hogy elméletben miként különbözik a multimediális környezetben való olvasás a hagyományos környezetben való olvasástól; nonlinearitásában, multimedialitásában és feltételezett párhuzamosságában mindenképpen.

Referenciák [1]

Lakossági internethasználat 2005, web: http://www.nhh.hu/dokumentum.php?cid=9615 (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [2] Uo. [3] GYENES Edina, Találkozások a kultúrával 5: Olvasási szokások, web: http://www.socio.mta.hu/dynamic/Talalkozasok_a_kulturaval_5.pdf (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [4] A digitális jövő térképe, web: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a493.pdf (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [5] Uo. [6] Lakossági internethasználat, i.m. [7] Digitális tanuló, web: http://hu.wikipedia.org/wiki/Digit%C3%A1lis_tanul%C3%B3 (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [8] PRENSKY, Marc, Digital Natives, Digital Immigrants, On The Horizon Vol. 9 No. 5. (2001) [9] PRENSKY, Marc, Do They Really Think Differently? On The Horizon Vol. 9 No. 6. (2001) [10] ELIAS, Marilyn, Short attention span linked to TV, web: http://www.usatoday.com/news/nation/2004-04-05tv-bottomstrip_x.htm (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [11] Így tévézik a magyar II, web: http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=16988 (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [12] Uo. [13] Turning into digital goldfish, web: http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/1834682.stm (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [14] Uo. [15] MERZENICH, Michael, About Brain Plasticity, web: http://merzenich.positscience.com/?page_id=143 (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [16] ESHET, Yoram, Digital literacy: a new terminology framework and its application to the design of meaningful technology-based learning environments, web: http://www.eric.ed.gov/PDFS/ED477005.pdf (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [17] Uo. [18] Uo. [19] Uo. [20] Uo. [21] ESHET, Yoram, Digital literacy: a new terminology framework and its application to the design of meaningful technology-based learning environments, web: http://www.eric.ed.gov/PDFS/ED477005.pdf (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [22] Confronting the challenges of participatory culture: media education in the 21th century, web: http://digitallearning.macfound.org/atf/cf/%7B7E45C7E0-A3E0-4B89-AC9CE807E1B0AE4E%7D/JENKINS_WHITE_PAPER.PDF (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [23] Uo. [24] JEWITT, Carey, Technology, literacy and learning: a multimodal approach, 133. [25] KRESS, Günther, Literacy in the new media age [26] KENNER, Charmian, Becoming biliterate: young children learning different writing systems [27] ESHET, i.m. [28] MOLAN, Melanie, Neural bottlenech found that thwarts multi-tasking, web: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2007-01/vu-nbf011807.php (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [29] GEREBEN Ferenc, Olvasáskultúránk az ezredfordulón, Tiszatáj 2002. február, 62. [30] NAGY Attila, Háttal a jövőnek., web: http://mek.niif.hu/01600/01643/01643.pdf (letöltés ideje: 2010. jún. 20.) [31] GYENES, i.m.