A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása négy EU-s tagországban

A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása négy EU-s tagországban

Tanulmány Készítette: Komádi Mónika – Kurucz Győző Szabó Gyula – Pál Zsolt Debrecen, 2008. április

TARTALOM I. A TANULMÁNYRÓL NÉHÁNY SZÓBAN...................................................................... 4 II. A MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ MUNKAVÁLLALÓK FOGLALKOZTATÁSÁNAK TÁMOGATÁSA AUSZTRIÁBAN..................................... 6 II.1 Bevezetés ............................................................................................................................ 6 II.1.1 Történeti áttekintés és szakpolitikai háttér ................................................................... 6 II.2 A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatását célzó rendszer struktúrája Ausztriában................................................................................. 8 II.2.1 A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása, a foglalkoztatási rendszerbe való illeszkedése .................................................................................................. 8 II.2.1.1 A foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer a fogyatékossággal élők szempontjából..................................................................................................................... 8 II.2.1.2 A fogyatékossággal élők munkaerő-piaci (re)integrációjának célkitűzései ........ 11 II.2.2 Aktív ellátások (pénzügyi ellátások és szolgáltatások) .............................................. 12 II.2.2.1 A tartós munkanélküliség csökkentése................................................................ 12 II.2.2.2 A fiatalok képzése és integrációja ....................................................................... 17 II.2.2.3 A foglalkoztatás biztonsága................................................................................. 19 II.2.2.4 Vállalkozásorientált szolgáltatások ..................................................................... 21 II.2.2.5 Érzékenyítés......................................................................................................... 21 II.2.2.6 Akadálymentes hozzáférés biztosítása ................................................................ 22 II.2.2.7 Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség ............................................................... 23 II.2.2.8 Az intézményi keretfeltételek továbbfejlesztése ................................................. 24 II.3 Komplex munkaerő-piaci programok Ausztriában..................................................... 27 II.3.1 Szociál-ökonómiai üzemek (SÖB) és a közhasznú foglalkoztatási projektek (GBP) 28 II.3.2 Munkaasszisztencia .................................................................................................... 30 II.3.3 Lebenshilfe ................................................................................................................. 31 II.4 Összegzés .......................................................................................................................... 32 III. A MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ MUNKAVÁLLALÓK FOGLALKOZTATÁSÁNAK TÁMOGATÁSA A CSEH KÖZTÁRSASÁGBAN ......... 34 III.1. Bevezetés........................................................................................................................ 34 III.2. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatását célzó rendszer struktúrája a Cseh Köztársaságban............................................................ 36 III.2.1. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása, a foglalkoztatási rendszerbe való illesztése ..................................................................................................... 39 III.2.2. Aktív ellátások (pénzügyi hozzájárulások és szolgáltatások) .................................. 41 III.3. Komplex munkaerő-piaci programok a Cseh Köztársaságban ............................... 46 III.3.1. Védett műhely .......................................................................................................... 46 III.3.2. Munkarehabilitáció................................................................................................... 47 III.3.3. Támogatott foglalkoztatás ........................................................................................ 49 III.3.4. Szociális célú vállalkozás......................................................................................... 50 2

III.4. Összegzés ....................................................................................................................... 53 IV. A MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ MUNKAVÁLLALÓK FOGLALKOZTATÁSÁNAK TÁMOGATÁSA NAGY-BRITANNIÁBAN ................... 56 IV.1. Bevezetés ........................................................................................................................ 56 IV.2. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatását célzó rendszer Nagy-Britanniában ....................................................................................... 58 IV.2.1. A jogi háttér ............................................................................................................. 58 IV.2.2. Intézményi keretek................................................................................................... 61 IV.2.3. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását segítő stratégiai irányok ....... 63 IV.3. Komplex munkaerő-piaci programok Nagy-Britanniában ...................................... 69 IV.3.1 Pathways to Work ..................................................................................................... 69 IV.3.2 New Deal for Disabled People.................................................................................. 72 IV.3.3 WORKSTEP ............................................................................................................. 74 IV.3.4 Sheltered Placement Scheme .................................................................................... 77 IV.4 Összegzés......................................................................................................................... 78 V. A MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ MUNKAVÁLLALÓK FOGLALKOZTATÁSÁNAK TÁMOGATÁSA NÉMETORSZÁGBAN........................ 81 V.1 Bevezetés........................................................................................................................... 81 V.2. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatását célzó rendszer struktúrája Németországban ....................................................................... 82 V.2.1. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása, a foglalkoztatási rendszerbe való illeszkedése ................................................................................................ 82 V.2.2. Aktív ellátások (pénzügyi ellátások és szolgáltatások) ............................................. 89 V.2.2.1 Foglalkoztatással összekapcsolt képzés, próbafoglalkoztatások és gyakorlatok 90 V.2.2.2 Fogyatékossággal és súlyos fogyatékossággal élő emberek képzése.................. 90 V.2.2.3 Fogyatékossággal és súlyos fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása ...... 92 V.2.2.4 Segítség egy önálló szakmai egzisztencia megalapozásához és megtartásához . 94 V.2..2.5 Foglalkoztatási kötelezettség és kompenzációs összeg...................................... 94 V.2.2.6 Integrációs foglalkoztatási projektek................................................................... 95 V.2.2.7 Egy üzemi integrált menedzsment rendszer bevezetése...................................... 96 V.3. Komplex munkaerő-piaci programok Németországban ............................................ 96 V.3.1 JOB program .............................................................................................................. 96 V.3.2 „Job 4000” program ................................................................................................... 97 V.4 Összegzés .......................................................................................................................... 99 VI. FELHASZNÁLT IRODALOM.................................................................................... 101

3

I. A tanulmányról néhány szóban Tanulmányunkban előre meghatározott szempontok alapján – az állami szervek, nonprofit szolgáltatók honlapjain elérhető, valamint az ott hivatkozott szakmai anyagokat feldolgozva (dokumentációk, tanulmányok, jogszabályok, stratégiák, stb.) – mutatjuk be négy EU-s tagország (Ausztria, Csehország, Nagy-Britannia, Németország) foglalkozási rehabilitációval kapcsolatos gyakorlatát, intézményrendszerét. Munkánk során arra törekedtünk, hogy az egymástól esetenként karakteresen is eltérő gyakorlatok ellenére a későbbiekben összevethető legyen az adott ország megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatásával kapcsolatos gyakorlata. Dolgozatunkban a többi között áttekintjük a négy ország: •

foglalkoztatási rendszerét (rövid bemutatás), a hatályos rendszer előzményeit,

•

a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatását célzó rendszer struktúráját,

•

a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának támogatását, a foglalkoztatási rendszerbe való illeszkedését,

•

foglalkozási rehabilitációban érintett szereplőit, intézményeit, illetve a rendszer finanszírozását,

•

aktív ellátásainak rendszerét (pénzügyi ellátások és szolgáltatások, szereplők, finanszírozás, szolgáltatás vásárlás stb.),

•

nagyobb komplex munkaerő-piaci programjait (jellemzően a nonprofit szervezetek által működtetett komplex programok).

A megváltozott munkaképességű munkavállalók négy foglalkozási rehabilitációs rendszerének leírása kapcsán mindenképpen szükséges kiemelnünk azokat a – vizsgált területet érintő – rendkívül gyors változásokat, amelyek az elmúlt évtizedben zajlottak, illetve részben zajlanak ma is. Mindez a tanulmány szempontjából azt jelenti számunkra, hogy sok kérdésben, amivel kapcsolatban néhány éve még egyértelmű és könnyű volt válaszokat megfogalmazni (a többi között említhetjük például a civilszervezetek vagy éppen az állam szerepvállalását, a szolgáltatói piac kijelölését stb.) ma már óvatosabban kell fogalmaznunk. Emellett szembesülnünk kellett azzal is, hogy a néhány éve íródott szakirodalmi megállapítások csak bizonyos kritikával és/vagy fenntartásokkal fogadhatók el. Éppen ezért a gyakorlatok leírásakor meglehetősen óvatosan kell eljárnunk, s csak a teljesen egyértelmű

4

ismertetőjegyeket szabad kiemelnünk. Mindazonáltal mindvégig törekszünk arra, hogy az adott ország fontosabb vonásait és kontúrjait – végső soron a vizsgált rendszerek karakterét – bemutassuk az olvasónak, lehetőséget biztosítva ezáltal arra is, hogy ki-ki maga vethesse öszsze a hazai gyakorlattal, saját tapasztalataival az itt olvasottakat. A foglalkozási rehabilitáció területén zajló strukturális – sok esetben hangzatos paradigmaváltást is hirdető – átalakítások egyaránt érintették az intézményi, támogatási és szolgáltatási alrendszereket is. A téma tehát mindegyik – általunk összehasonlított – országban napirenden van. Véleményünk szerint elsősorban gazdasági megfontolásoktól vezérelve (a jóléti állam le- és átépítése, újragondolása, a nagy ellátórendszerek átstrukturálása, karcsúsítása, reformja stb. játszik ebben leginkább főszerepet) központi helyet foglal el a foglalkoztatáspolitika napi kérdései között. Ráadásul a foglalkozási rehabilitáció intézményi, támogatási és szolgáltatási mintázatai, logikái ismétlődnek (még akkor is, ha a hozzákapcsolt ideológia más és más), újra meg újra felbukkannak (előbb vagy utóbb) az idősek, a fiatalok, a nők, a romák, a menekültek stb. kapcsán: eltérő motiváció, szolgáltatási hangsúlyok és ritmusok, de a lényeg mindig a munkaerő-piaci (re)integráción, illetve annak technikáján van. Éppen ezért minden országnak mihamarabb elemi érdeke lesz mihamarabb, hogy olyan költséghatékony rendszereket, illetve módszereket alakítsanak ki, amellyel – nem utolsó sorban – humánusan képesek kezelni a területen felmerülő igényeket és szükségleteket.

5

II. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása Ausztriában II.1 Bevezetés Az ausztriai foglalkoztatási módszerek, eszközök és célok alakulása az állami és nem állami szereplők szoros együttműködésének eredménye. Általános foglalkoztatáspolitikai célkitűzés a munkaerő-piaci kereslet és kínálat lehető legteljesebb, gazdaságilag ésszerű és tartós összehangolása. Ennek keretében a feladat •

a gazdasági szereplők ellátása megfelelő munkaerővel,

•

a potenciális munkavállalók alkalmassá tétele a munkavállalásra

•

és ezt követően a lehető legteljesebb mértékű foglalkoztatás (Basisinformationsbericht 2002).

Ezzel kapcsolatosan a legfontosabb alapelvek az önkéntesség, az adatvédelem, a gender mainstreaming 1 és az esélyegyenlőség. Utóbbi manifesztálódik többek között a fogyatékossággal élő emberek (Menschen mit Behinderungen) 2 szociális és munkaerő-piaci integrációjában, amely – függetlenül a fogyatékosság okától és jellegétől – az ausztriai szociálpolitikai egyik legfontosabb deklarált célja. II.1.1 Történeti áttekintés és szakpolitikai háttér 3 Az akadályozott emberek foglalkoztatása Ausztriában hosszú múltra tekint vissza. Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1915-ben speciális munkaerő-piaci központokat hoztak létre a háborús veteránok számára, majd 1920-tól az addigi tapasztalatok alapján törvénnyel is szabályozták a területet. Ez a törvény (Invalidenbeschäftigungsgesetz) innovatív módon már bevezette a kvótarendszer és az ahhoz kapcsolódó rehabilitációs hozzájárulás eszközét. A törvény az Anschlusst követően is hatályban maradt, majd 1940-ben az érintett célcsoportot kiterjesztették az egyéb okból megváltozott munkaképességűekre is. 1946-ban új, de szellemiségében nem változó törvényt hoztak (Invalideneinstellungsgesetz), amelynek hatálya alá 1950-ben a vak- és gyengénlátó személyeket is bevonták. A törvény 1953-as felülvizsgálata 1

A gender mainstreaming alapelvének lényege, hogy „a nők és férfiak közötti különbségek soha nem képezhetik a hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) alapját”. További részletek: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16291&articleID=31969&ctag=articlelist&iid=1 2 Ausztriában – Magyarországgal ellentétben – a vizsgált célcsoportnak nincs eltérő megnevezése munkaerőpiaci és szociális szempontból, ezért a tanulmányban következeten a fogyatékossággal élőkről beszélünk. 3 A történeti áttekintés alapja 1997-ig egy nemzetközi összehasonlító tanulmány (Patricia Thornton – Neil Lunt: Employment Policies for Disabled People in Eighteen Countries: A Review. Cornell University, 1997. http://digitalcommons.ilr.cornell.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1158&context=gladnetcollect), 1997-től a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv (Nationaler Aktionsplan für Beschäftigung 2003 Österreich – Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit) ec.europa.eu/employment_social/employment_strategy/nap_2003/nap_aut_de.pdf

6

egyfelől (számszakilag) szigorúbb, másfelől (bizonyos ágazatokat tekintve) engedékenyebb kvótarendszert eredményezett. A 22/1970. törvény a kvótarendszer újbóli módosításához és a tartományok növekvő szerepéhez vezetett. Ezt követően kisebb módosítások történtek jogszabályi szinten (pl. a rehabilitációs hozzájárulás megemelése) egészen 1990-ig, amikor egyrészt megváltoztatták a fogalomhasználatot („rokkant” helyett „fogyatékos”, „munkára való képesség” helyett „fogyatékosság szintje”), másrészt tovább erősítették az együttműködést az intézményrendszer egyes elemei között. A májusi fogyatékosügyi törvény (Bundesbehindertengesetz) lefektette a rehabilitációs intézkedések alapvető keretfeltételeit. Az 1993-tól érvényes új fogyatékosügyi koncepció nagyobb hangsúlyt fektet a képessé tevésre és arra, hogy a célcsoport tagjai minél nagyobb arányban tartósan az elsődleges munkaerőpiacra kerülhessenek. Ennek érdekében számos – napjainkban is használatos – innovatív eszközt vezettek be (pl. munkaadók támogatása, munkaaszisztencia, a rehabilitáció folyamatának standardizálása). Emellett a dokumentum hangsúlyozza a mainstreaming gondolatának fontosságát is. Ausztria európai uniós csatlakozásától lényegesen több forrást tudtak erre a területre fordítani: az 1995 és 1999 közötti tervezési időszakban az Egységes Progratmtervezési Dokumentum 3. célkitűzése a tartós munkanélküliség leküzdése, valamint a fiatalok és a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci (re)integrációja volt, amelynek keretében összesen mintegy 1,2 milliárd schillinget (kb. 87,2 millió euró) fordítottak a fogyatékos emberek integrációjára. 2000 és 2006 között ez az összeg az EQUAL közösségi kezdeményezéssel együtt a 125 millió euró volt. Az osztrák kormány 2001-ben indította el a „Milliárdok a Fogyatékos Embereknek” Foglalkoztatási Offenzíva programját (Beschäftigungsoffensive „Behindertenmilliarde”), amely a Szövetségi Szociális Hivatal támogatásaival jelentős mértékben kiszélesítette a foglalkozási rehabilitáció eszköztárát. Kiemelt figyelmet fordítanak az integrációs támogatásokra, a munkahelymegőrző intézkedésekre, a segítő szolgáltatásokra (pl. munkaassztisztencia, job coaching), továbbá a vállalkozások fogadókészségének növelésére (pl. érzékenyítés, vállalkozói tanácsadás). Speciális célcsoportot jelent a fogyatékossággal élők fiatal korosztálya: a 13-24 év közöttiek esetében folyamatos segítséget kell nyújtani az iskola és a munka világa közötti átmenet megkönnyítésére (pl. clearing, munkaasszisztencia fiatalok számára, speciális képzési programok). A 2003-ban, a fogyatékossággal élők európai évében megalkotott Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv (Nationaler Aktionsplan für Beschäftigung, NAP) 7

•

a fenti intézkedések továbbvitelének fontosságát hangsúlyozza,

•

kiemel további célcsoportokat (2004-ben például a fogyatékossággal élő nőket),

•

valamint célként tűzi ki egy új esélyegyenlőségi törvény kidolgozását a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatosan, amely 2006-ban lépett hatályba.

A 2005-ben megalkotott Szövetségi Munkaerőpiaci Fogyatékosügyi Program (Bundesweites arbeitsmarktpolitisches Behindertenprogramm, BABE) a konkrét intézkedéseket és feladatokat tartalmazza. II.2 A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatását célzó rendszer struktúrája Ausztriában Az osztrák rehabilitációs rendszer, amely magában foglalja az orvosi, a szociális, a pedagógiai és a foglalkozási rehabilitációt, a „nyugdíjazás előtti rehabilitáció” (Rehabilitation vor Pension) 1996-ban jogi formába öntött alapelvén nyugszik, ami azt jelenti, hogy a biztosítási intézmények költségvetésük egy – pontosan nem meghatározott – részét rehabilitációs intézetek fenntartására, illetve a rehabilitációval járó költségek finanszírozására fordíthatják. Ennek hátterében az áll, hogy mérsékeljék a csökkent munkaképesség miatt fizetett nyugdíjak mértékét (Strukturanpassungsgesetz 1996, BGBL. Nr. 201/1996). A központi gondolat tehát az, hogy a fogyatékossággal élőket és a krónikus betegeket minden lehetséges eszközzel igyekezzenek visszavezetni a munka világába – ennek a folyamatnak a szintjei, intézményei és eszközei rendkívül sokrétűek. II.2.1 A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása, a foglalkoztatási rendszerbe való illeszkedése II.2.1.1 A foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer a fogyatékossággal élők szempontjából Az intézményrendszer felépítésének alapja a feladatok elkülönítése egyfelől tartományi és szövetségi szinten, másfelől a célcsoportok tekintetében. A társadalombiztosítási intézmények, amelyek szerepe az orvosi rehabilitáció idejére korlátozódik, területileg, szakmacsoportok szerint vagy feladat alapján jöttek létre (pl. területi betegpénztárak, Közalkalmazottak Biztosítója, általános balesetbiztosítás). A szövetségi állam hatásköre a különböző háborús áldozatokra, a bűncselekmények vagy a kötelező védőoltás miatt megbetegedőkre és a tuberkulózisban szenvedőkre terjed ki, számukra biztosít szociális és foglalkozási rehabilitációt. Előbbi elsősorban fizikai jellegű (pl. mobilitás támogatása, lakókörnyezet átalakítása), utóbbi a bértámogatásokat, az integratív üzemeket, a munkaasszisztenciát és a munkahelyek adaptációját foglalja magában. Ehhez a

8

szövetségi szintű jogszabályi hátteret négy törvény jelenti, amely igyekszik egységesíteni a téma fragmentált jogszabályi rendszerét: 4 •

31/1969. Szövetségi törvény a munkaerő-piaci támogatásokról (Arbeitsmarktföderungsgesetz, AMFG),

•

22/1970.

Szövetségi

törvény

a

fogyatékossággal

élők

foglalkoztatásáról

(Behinderteneinstellungsgesetz, BEinstG), •

283/1990. Szövetségi törvény a fogyatékossággal élők számára nyújtott tanácsadásról, gondoskodásról és speciális támogatásról (Bundesbehindertengesetz, BBG),

•

82/2005. Szövetségi törvény a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségéről (Bundesbehindertengleichstellungsgesetz, BGstG).

Az adminisztrációt szövetségi szinten a Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, (Bundesministerium für Soziales und Konsumentenschutz, BMSK) regionális szinten a Szövetségi Szociális Hivatal (Bundesamt für Soziales und Behindertenwesen, röviden Bundessozialamt, BSB) tartományi kirendeltségei végzik. A BSB az egyetlen állami szereplő, amely a fogyatékosság jellegétől függetlenül az összes munkaerő-piaci rehabilitációs és reintegrációs kezdeményezést, továbbá az ezzel összefüggő tanácsadásokat és szolgáltatásokat összefogja (1. ábra). 1. ábra A Szövetségi Szociális Hivatal tevékenysége Programfejlesztés a regionális partnerekkel

A megváltozott munkaképességű emberek mukaerő-piaci helyzetének felmérése

SZÖVETSÉGI SZOCIÁLIS HIVATAL

A regionális kínálat összekapcsolása

A támogatási eszközök továbbfejlesztése Forrás: Bundesweites arbeitsmarktpolitisches Behindertenprogramm, 2005

4

A fogyatékosság területét mintegy 90 szövetségi és tartományi jogszabály határozza meg (Thornton, P. – Lunt, N, 1997.)

9

Tevékenységének elsődleges célja a fogyatékos emberekkel kapcsolatosan, hogy megfelelő foglalkoztatási lehetőségeket teremtsen a számukra – együttműködve az összes érintett partnerrel. Ehhez a pénzügyi hátteret a rehabilitációs hozzájárulás, az Európai Szociális Alap és a szövetségi költségvetésben kifejezetten erre a célra allokált források jelentik. A tartományok a rehabilitáció folyamatába akkor kapcsolódnak be, ha az előbbi szereplők tevékenységi köre valamelyik, a tartományban jelenlévő csoportot nem érintik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azok szociális és munkaerő-piaci helyzetével foglalkoznak, akik esetében az elsődleges munkaerőpiacon való foglalkoztatás nem jöhet szóba. Számukra nyújtanak elsősorban orvosi és szociális jellegű szolgáltatásokat, támogatásokat. 2. ábra A foglakozási rehabilitációhoz kapcsolódó intézményrendszer

SZOCIÁLIS ÉS FOGYASZTÓVÉDELMI MINISZTÉRIUM • központi koordináció • szövetségi munkaerő-piaci programok fogyatékos embereknek (BABE)

KÜLSŐ SZAKÉRTŐK • szakmai támogatás • kontrolling • külső programértékelés

SZÖVETSÉGI SZOCIÁLIS HIVATAL • tartományi koordináció • tartományi munkaerőpiaci programok fogyatékos embereknek (RABE)

Tartomány

Vállalkozások

Munkaerő-piaci szolg.

Oktatási intézmények

Társadalombiztosító

Projektmegvalósítók

Szociális partnerek

Érdekképviseletek

Forrás: Bundesweites arbeitsmarktpolitisches Behindertenprogramm, 2005

10

A munkaerő-piaci szolgálatok (Arbeitsmartkservice – AMS) szolgáltatásai közé számos olyan intézkedés tartozik, amelyek a foglalkozási rehabilitációt szolgálják •

bérköltség-hozzájárulások,

•

munkaasszisztencia biztosítása,

•

át- és továbbképzési programok megvalósítása.

Tevékenységüket, amelyet a munkaerő-piaci támogatásokról szóló törvény szabályoz, elsősorban abban az esetben végzik, ha a rehabilitációs intézkedések viszonylag rövid és problémáktól mentes munkaerő-piaci integrációt eredményezhetnek. A foglalkozási rehabilitáció folyamatában kiemelt szerepet játszanak a különböző nem állami és piaci szervezetek, amelyek közül kiemelendők az integrációs üzemek, a szocálökonómiai üzemek és a különböző nonprofit szervezetek, amelyek komplex munkaerő-piaci projekteket valósítanak meg. II.2.1.2 A fogyatékossággal élők munkaerő-piaci (re)integrációjának célkitűzései A Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv célcsoportorientált áttekintést nyújt az összes olyan munkaerő-piaci intézkedésről, amelyek a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci beilleszkedését segítik elő. A NAP-ban meghatározott célok és intézkedések teljes mértékben figyelembe veszik az adott élethelyzetet éppúgy, mint a munkaerőpiac szükségleteit annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetűek – és köztük a fogyatékossággal élők – tartósan álláshelyet találhassanak. A 7. prioritás, azaz a Hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrációjának támogatása és diszkrimációjának csökkentése (pl. a szükségletorientált munkaasszisztencia, a képzési és foglalkoztatási programok) nem kezeli külön célcsoportként a fogyatékossággal élőket, hanem azonos szolgáltatási, képzési, foglalkoztatási és támogatási eszközöket határoz meg számukra, mint más hátrányos helyzetű csoportoknak (pl. alacsony iskolai végzettségűek, korai iskolaelhagyók, bevándorlók, tartós munkanélküliek). Mivel a statisztikai adatok azt jelzik, hogy a fogyatékossággal élők az ausztriai munkaerőpiacon jelentős mértékben alulreprezentáltak, ezért foglalkozási rehabilitációjukkal kapcsolatosan az alábbi célokat tűzték ki: •

a fogyatékossággal élők (tartós) munkanélküliségének csökkentése és munkaerőpiaci (re)integrációja,

•

a fiatalok képzése és integrációja,

•

a munkahelyek fenntarthatósága és a foglalkoztatás biztonsága,

•

tanácsadás a vállalkozások számára, a munkaszervezet adaptációja a fogyatékossággal élők alkalmazásának elősegítésére,

11

•

érzékenyítés, azaz a problémára való fogékonyság növelése,

•

akadálymentes hozzáférés biztosítása,

•

nők és férfiak közötti esélyegyenlőség,

•

az intézményi keretfeltételek továbbfejlesztése.

Ezen célkitűzések mentén mutatjuk be az Ausztriában alkalmazott aktív munkaerőpiaci eszközöket, majd egy áttekintő táblázatban összefoglaljuk a támogatások legfontosabb jellemzőit. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy az egyes célkitűzésekhez rendelt eszközök között átfedések rajzolódnak ki, például a tartós munkanélküliség csökkentésére irányuló támogatásokat részben a munkahelyek fenntartására is igénybe lehet venni. II.2.2 Aktív ellátások (pénzügyi ellátások és szolgáltatások) A fent megfogalmazott célok eléréséhez olyan módszereket és eszközöket választottak, amelyek a hatékonyság és a hatásosság szempontjából a lehető legnagyobb mértékben járulnak hozzá a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci helyzetének átfogó javításához. Ezek egy része konkrét intézkedés, míg fennmaradó hányaduk inkább az elvek megfogalmazását és annak következetes érvényesítését jelenti. A (re)integráció folyamatát az alábbiakban bemutatott eszközök alkalmazásával, egy előre meghatározott, személyre szabott intézkedéscsomag mentén hajtják végre. II.2.2.1 A tartós munkanélküliség csökkentése Az egyre gyorsabb technológiai fejlődés, az alkalmazkodás az új piaci folyamatokhoz és a megváltozott gyártási technológiákhoz, valamint az info-kommunikációs technológiák alkalmazása különösen a fogyatékossággal élők számára jelent nehézséget, ami akadályozza munkaerő-piaci jelenlétüket is. Az alábbi eszközök elsősorban arra irányulnak, hogy megállítsák és megfordítsák a kedvezőtlen irányú folyamatokat. Integrációs támogatás (Integrationsbeihilfe): A fogyatékossággal élők foglalkoztatásához és képzéséhez az ún. integrációs támogatás nyújt financiális segítséget. A támogatás maximális időtartama 3 év (1. táblázat), és előfeltétele, hogy új munkáltatói jogviszony jöjjön létre. Az évente csökkenő mértékű támogatás számítási alapja a havi bruttó bérköltség, valamint egy átalánydíj a járulékos bérköltségekre. A támogatás integratív jellegét jól mutatja, hogy a közszféra több szereplője esetében határozott idejű munkaszerződéseknél nem vehető igénybe.

12

1. táblázat Az integrációs támogatás havi mértéke

1. év 2. év 3. év

A támogatás mértéke a számítási alaphoz viszonyítva 100%-a 70%-a 50%-a

Maximális támogatás 1000 euró 700 euró 500 euró

Forrás: http://www.bundessozialamt.gv.at/basb/Downloads/Publikationen

Akció 500 (Aktion 500): a Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium legújabb, 2007-ben indított „foglalkoztatási offenzívája” az ún. Bonusaktion – Aktion 500. Ennek keretében – a szokásos integrációs támogatások mellett – hat hónapra összesen 3600 eurós bértámogatást nyújtanak •

egyrészt azoknak a cégeknek, amelyek fogyatékossággal élő munkanélkülit alkalmaznak 2007. november 1. és 2008. július 31. között,

•

másrészt azoknak a fogyatékossággal élő személyeknek, akik az önfoglalkoztatást választják a fenti időszakban.

Emellett azok a cégek, amelyek képzési, betanítási jogviszonyt létesítenek fogyatékossággal élővel, havi 600 eurós támogatást kapnak a képzés első egy évére. További kedvezmény, hogy a fogyatékosság mértéke – az általános feltételként alkalmazott 50% helyett – akár 30%os is lehet. A kezdeményezés pozitívuma, hogy új munkahelyet kell létrehozni, negatívuma azonban, hogy a támogatás mértékét nem teszi függővé a bér nagyságától. Az akció eredményeként, ahogyan az az elnevezésben is tükröződik, a Minisztérium legalább 500 új munkahely létrehozását reméli – elsősorban kis- és középvállalkozásoknál, ugyanis a tapasztalat szerint fogyatékossággal élőket többnyire a nagyvállalatoknál, illetve a közszférában foglalkoztatnak. Egyéni képzés (Einzelqualifizierung): a munkahelyi közvetítéssel párhuzamosan a fogyatékossággal élő támogatást igényelhet egyéni betanításra, képzésre annak érdekében, hogy a munkavégzéshez szükséges készségeket és a magasabb képzettséget megszerezze. Beiskolázási költségek (Schulungskosten): egy munkahely megszerzéséhez szükséges beiskolázás, továbbképzés és munkapróba költségei olyan mértékben vállalhatók át a fogyatékossággal élőtől, amennyire azok valóban hozzájárulnak a munkaerő-piaci integrációjához. Képzési, betanítási hozzájárulás (Ausbildungsbeihilfen): azok a fogyatékossággal élő fiatalok, akik a meghatározott képzési formákban vesznek részt, hozzájárulást kaphatnak tanulmányaik elvégzéséhez. 13

Orientációs és mobilizációs tréningek (Orientierungs- und Mobilitätstraining): a fogyatékossággal élők igénybe vehetnek orientációs és mobilizációs tréningeket kommunikációs és egyéb gyakorlati képességeik fejlesztésére, ha az szükséges a foglalkoztatás elkezdéséhez vagy folytatásához. Önálló keresőtevékenység támogatása (Selbständige Erwerbstätigkeit): új vállalkozás alapítása esetében a fogyatékossággal élők számára támogatást nyújtanak a gazdasági önállóság megteremtéséhez. Technikai munkatámogatás (Technische Arbeitshilfe): támogatják a munkahely egyénre szabott építészeti, technikai és ergonómiai átalakítását annak érdekében, hogy a fogyatékosság miatti teljesítménykiesést meg lehessen előzni, továbbá optimalizálni lehessen a fogyatékossággal élők teljesítményét. Munka- és gyakorlati helyek kialakításának támogatása a BEinstG 6. § 2.b) alapján (Schaffung von Arbeits- und Ausbildungsplätzen, § 6 Abs. 2 lit. b BEinstG): a munkaadók támogatásokat és szolgáltatásokat kaphatnak új munka- és gyakorlati helyek kialakítására fogyatékossággal élő munkavállalóknak és tanulóknak, illetve arra az esetre, ha a támogatás nélkül bizonyíthatóan megszűnne a fogyatékossággal élő álláshelye. Munkaasszisztencia (Arbeitsassistenzprojekte): a munkaasszisztencia szolgáltatások mind a munkavállalókat, mind a munkaadókat megcélozzák. A munkaasszisztensek •

segítik a fogyatékossággal élőket a munkahely megszerzésében és megtartásában, továbbá a foglalkoztatással kapcsolatos problémák megoldásában;

•

rendszeres tanácsadást nyújtanak a munkaadóknak;

•

együttműködnek a különböző érintett munkaerő-piaci intézményekkel, szervezetekkel.

A munkaasszisztencia részletes bemutatására egy későbbi fejezetben kerül sor. Job-Coaching: ez a munkaasszisztenciából kifejlődött szolgáltatás közvetlen intenzív munkahelyi támogatást jelent a munkafolyamatok betanítása, illetve a beilleszkedés során. Gyakorlatilag egy tréner/mentor, általában 3-6 hónapig nyújt segítséget az adott munkahelyen: •

egyrészt az új tevékenységek akadálymentes elsajátításában,

•

másrészt a beilleszkedéssel járó esetleges munkahelyi konfliktusok feloldásában.

14

Személyes segítségnyújtás a munkahelyen (Persönliche Assistenz am Arbeitsplatz, PAA): a személyi segítők minden olyan területen segítséget nyújtanak, amely a munka/képzés során a fogyatékossággal élőknek problémát jelentenek. Ennek bevezetésére azért volt szükség, mert a fogyatékossággal élőknek – a szaktudás megléte ellenére – számos olyan nehézséggel kellett megküzdeni, amely gátolta az akadály nélküli munkavégzést. Képzési projektek (Qualifizierungsprojekte): a projektek a munkaerő-piaci problémák megoldásához nyújtanak nagy segítséget azzal a céllal, hogy az egyes – elsősorban az infokommunikációs technológiákkal összefüggő – ágazatokban jelentkező keresletet megfelelő munkatréningekkel és képzésekkel ellensúlyozzák. A projektek speciális helyszínei az integrációs üzemek. Foglalkoztatási projektek (Beschäftigungsprojekte): a projektek – a képzési projektekhez hasonlóan – struktrális hiányosságokat orvosolnak a munkaerő-piaci integráció érdekében. Határozott munkaidejű foglalkoztatásra nyújtanak lehetőséget, így a fogyatékossággal élők a lehető legreálisabb munkakörnyezetben készülhetnek fel az elsődleges munkaerő-piaci részvételre. Kihelyezés (Outplacement-Maßnahmen): az eszköz célja az elsődleges munkaerőpiacra történő integráció elősegítése a képzési és foglalkozási intézkedésekből kiindulva. Ez gyakorlatilag munkaközvetítést jelent a megelőző munkaorientáció eredményeinek megfelelően. Közhasznú munkaerő-átengedés (Gemeinnützige Arbeitskräfteüberlassung): az eszköz gyakorlatilag egy határozott idejű munkavállalói „lízingszerződés”, amelynek végső célja a normál foglalkoztatás. Integrációs üzemek (Integrative Betriebe): a 2004 előtt védett üzemnek hívott üzemek feladata az elsődleges munkaerőpiacra való felkészítés és képzés, amelynek keretében speciális rehabilitációs szolgáltatásokat is biztosítanak az akadályozott munkavállalók számára annak érdekében, hogy optimalizálni lehessen teljesítményüket, valamint társadalmilag és gazdaságilag is hasznos tevékenységet végezhessenek. Az integrációs üzemek moduláris felépítésűek: •

A foglalkoztatási modul keretében a megfelelő körülmények megteremtésével biztosítanak munkahelyeket a fogyatékossággal élők számára. Az üzemek kompenzálása csak olyan mértékben történik meg, ami az akadályozottak foglalkoztatásából eredő versenyhátrány ellensúlyozásához szükséges, ennek megfelelően –

15

bármely más vállalkozáshoz hasonlóan – szabadpiaci körülmények között kell értékesíteni termékeiket és szolgáltatásaikat. •

A munkaerő-piaci felkészítés modulja keretében speciális képzéseket nyújtanak a fogyatékossággal élők számára.

•

A szolgáltatási modul keretében az integrációs üzemek egy átfogó, egységes know-how-t, egyfajta szolgáltatási csomagot alkalmaznak annak érdekében, hogy a célcsoport munkaerő-piaci (re)integrációja minél hatékonyabban és eredményesebben menjen végbe. 5

Azt, hogy az integrációs üzemek létrehozásának és fenntartásának szigorú feltételei vannak (pl. 20 m² bruttó hasznos alapterület/munkavállaló, min. 30 fogyatékossággal élő alkalmazása, akik aránya az összlétszámból legalább 60%, tagság az integrációs üzemek ernyőszervezetében, 12 munkavállalónként egy szakmai, pszichológiai és pedagógiai mentor stb.), jól mutatja, hogy Ausztriában mindössze 8 ilyen vállalkozás működik, igaz a telephelyek száma ennél lényegesen magasabb. Adókedvezmények (Steuerbegünstigungen): a munkavállalásra ösztönöznek a különböző – részben normatív alapon járó – adókedvezmények, amelyek egyfelől a fogyatékosság mértékétől, másfelől a jövedelem nagyságától függenek (3. ábra):

5

•

éves átalány-jóváírás,

•

kiegészítés a betegek diétás ellátásához,

•

gyermekek ápolása után járó támogatás,

•

nem rendszeresen fellépő költségek, oktatási és bentlakásos költségek,

•

adókedvezmény mozgásukban tartósan vagy erősen akadályozottak számára,

•

gépjárműadó alóli mentesség,

•

rádiódíj alóli mentesség és hozzájárulás a távbeszélődíjakhoz,

•

receptdíj alóli mentesség.

Richtlinien Integrative Betriebe (RIB), 2004

16

3. ábra A fogyatékosság mértékétől függő kedvezmények változása 800

726

700 600 507 500

435 363

294

400 300

262

243

262

262

262

262

200 100

75

99

0 25-34%

35-44%

45-54%

55-64%

65-74%

75-84%

85-94%

95-100%

fogyatékosság mértéke átalány adókedvezmény összege fogyatékos gyermekek után járó támogatás

Forrás: http://www.bundessozialamt.gv.at/basb/Downloads/Publikationen

Rehabilitációs hozzájárulás (Ausgleichstaxe): közvetetten járul hozzá a fogyatékossággal élők alkalmazásához, hogy 25 munkavállalónként egy fogyatékossággal élőt kell alkalmazni (a fokozottan akadályozott munkavállalókat, pl. a vakokat vagy kerekesszéket használókat a munkaadók duplán számolhatják el), és amelyik munkáltató ezt nem teszi meg, be nem töltött álláshelyenként havi 209 euró rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezett. II.2.2.2 A fiatalok képzése és integrációja Külön figyelmet, eszközöket és forrásokat kell fordítani azokra a fogyatékossággal élő fiatalokra, akik a tankötelezettség után kikerülnek a hivatalok látószögéből. 4. ábra Átmenet az iskola és a munka között

Betanítás

Sajátos nevelési igényű gyerekek

„Clearing”

ISKOLA

SZÖVETSÉGI SZOCIÁLIS HIVATAL felzárkóztatás képzés munkaasszisztencia

MUNKAERŐPIAC

AMS

job coaching integratív TARTOMÁNY

MUNKATERÁPIA

Forrás: Bundesweites arbeitsmarktpolitisches Behindertenprogramm, 2005

17

Clearing: az ilyen típusú szolgáltatások célja, hogy megkönnyítsék az iskola és a munka világa közötti átmenetet a fogyatékossággal élő fiatalok számára (4. ábra). A 13 és 24 közötti korosztály esetében egy speciális szakértői csoport (Clearingteam) vizsgálja meg az egyéni teljesítőképességet, majd erre építve pontos fejlesztési tervet dolgoznak ki. A tartományok modellprogramjainak egységesítésére az elmúlt időszakban sor került, aminek eredménye egyfelől az érintett összes szereplő bevonása a programba, másfelől a lépések sztenderdizálása. Munkaasszisztencia fiatalok számára (Jugendarbeitsassistenz): a clearing során kidolgozott fejlesztési tervre építve egyénre szabott segítséget nyújtanak az érintettek számára. Integratív betanítás (Integrative Berufsausbildung): az integrációs céllal megvalósított képzések kétféleképpen valósulhatnak meg az ún. integratív képzési asszisztensek segítségével, akik támaszt nyújtanak a képzésben résztvevők számára: •

egyrészt lehetőség van a törvényben meghatározott tankötelezettség egy, kivételes esetben két évvel való meghosszabbítására, amennyiben ez a végzettség megszerzéséhez mindenképpen szükséges,

•

másrészt képzési szerződés keretében ún. részképesítés szerezhető oly módon, hogy 1-3 év alatt egy szakma meghatározott részét sajátítják el további képességés készségfejlesztéssel párhuzamosan.

A képzésen azok vehetnek részt, akiket a munkaerő-piaci szolgálat nem iskolázott be formális oktatási rendszerbe, valamint azok, akik a következő követelményeknek megfelelnek: •

a sajátos nevelési igényű gyermekek, akik legalább részben speciális iskolában tanultak;

•

az általános iskolát nem befejezők,

•

a fogyatékossággal élők a vonatkozó törvények szerint,

•

azok, akik a munkaorientáció szerint nem képesek formális képzési folyamatban részt venni.

A cél a szakképesítés megszerzése mellett a fiatalok munkaszocializációjának elősegítése (pl. munkaidőhöz való hozzászokás, csapatmunka elsajátítása). Felzárkózási és képzési projektek (Nachreifungs- und Qualifizierungsprojekte): amennyiben a fogyatékossággal élőnek hosszabb felzárkózási és szocializációs folyamatra van szüksége, speciális intézkedéscsomagot állítanak össze számára, amelynek időtartamát is egyénre sza-

18

bottan állapítják meg. Ennek keretében lehetőség nyílik a szociális kompetenciák, a munkamorál, az alapvető kulturális technikák és az önálló életvitel elsajátítására. II.2.2.3 A foglalkoztatás biztonsága Számos idősebb munkavállaló – akadályozottsága miatt – már nem képes tovább folytatni tevékenységét. A mobilitás és a rugalmasság elvesztése hosszú távon tartós állástalansághoz vezet, a munkaerő-piaci reintegrációra alig nyílik lehetőség. Ennek a megelőzését szolgálják azok a – többnyire preventív jellegű – beavatkozások, amelyek a munkaerő-piaci szolgálat és a gazdasági szereplők együttműködésének eredményei. A személyre szabott szolgáltatásokat egyfelől a vállalkozások speciális, a feladat ellátásához megfelelő képesítéssel rendelkező alkalmazottja, másfelől a munkaerő-piaci szolgálat tanácsadói nyújtják: •

A jelenleg is foglalkoztatott fogyatékossággal élők számára ugyanolyan továbbképzési lehetőségeket kell biztosítani, mint a többi munkavállalónak.

•

A fogyatékosság romlásának megakadályozását szolgálják a különböző munkarotációs programok.

A pozitív diszkrimináció versenyelőnyt jelent a strukturális változáskhoz nehezebben alkalmazkodó fogyatékossággal élők számára. Hozzájárulás a bér- és képzési költségekhez (Zuschüsse zu den Lohn- und Ausbildungskosten): a fogyatékossággal élők esetében előfordulhat, hogy teljesítményük állandóan vagy időszakosan alacsonyabb a többi munkavállalóéhoz képest. Emiatt kaphatnak a munkaadók támogatást mind a bér- és járulékköltségekhez, mind a gyakornoki, betanítási helyek fenntartásához, de csak abban az esetben, ha ez a teljesítménycsökkenés nem ellensúlyozható valamilyen technikai megoldással. Szintén hasonló jellegű támogatást kap a munkáltató, ha a fogyatékossággal élő által betöltött álláshely fenntartása valamilyen okból nem biztosítható. Mobilitási támogatások (Mobilitätshilfen): az eredményes munkaerő-piaci integráció egyik előfeltétele a képzési vagy a munkahely elérhetősége. Azoknak az ingázóknak, akik a közúti közlekedési rendelet (Straßenverkehrsordnung, StVO) 29b. § alapján kiállított igazolvánnyal rendelkeznek, és közösségi közlekedésben nem tudnak részt venni, támogatást nyújtanak a munkába járáshoz.

19

2. táblázat Az ingázóknak járó támogatás mértéke a távolságtól függően

Távolság (km) 2-19 20-39 40-59 60-

Átalánytámogatás (euró/év) 270 1071 1863 2664

Forrás: http://www.bundessozialamt.gv.at/basb/Downloads/Publikationen

A fentiek mellett azok számára, akik helyváltoztatása foglalkoztatási vagy képzési célú, de nem tudnak részt venni a közösségi közlekedésben, •

egyfelől évente 627 euró hozzájárulást kapnak;

•

másfelől ha a helyváltoztatáshoz személygépkocsi szükséges, o támogatják a személygépkocsi-vásárlást, o pénzügyi segítséget nyújtanak a jogosítvány megszerzéséhez a költségek legfeljebb 50%-áig; o továbbá normatív alapon ötévente visszamenőlegesen legfeljebb 20 ezer euró támogatást, illetve ingyenes autópályamatricát kaphatnak.

Vakvezető kutya igénybevétele (Anschaffung eines Blindenführhundes): szintén a mobilitást segíti elő a vakok és gyengénlátók számára a vakvezető kutya igénybevétele, amihez legfeljebb 17 765 euró támogatást kaphatnak. Jelnyelvi tolmács (Gebärdensprachdolmetschleistungen): a kommunikációs nehézségek ellensúlyozására jelnyelvi tolmácsot biztosítanak az egyes munkavállalók számára a munkavagy képzési helyeken. Megelőző intézkedések (Präventivmaßnahmen): korábban csak a már meglévő fogyatékossággal kapcsolatos támogatásokra volt lehetőség, azonban amennyiben az eddig végzett munka elvégzését egy esetleges fogyatékosság közvetlenül fenyegeti, vagy a a munkavállaló állapota várhatóan nagymértékben romlani fog, lehetőség nyílik preventív intézkedések (pl. technikai fejlesztések vagy képzési programok) támogatására. Felmondás elleni védelem (Kündigungsschutz): A munkavállalók a szabályozások értelmében, amellett, hogy több szabadnappal rendelkeznek, nagyobb fokú felmondás elleni védelmet élveznek, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elbocsátáshoz a Szövetségi Szociális Hivatal által létrehozott Fogyatékosügyi Bizottság (Behindertenausschuss) jóváhagyása szükséges. A 20

munkaadók számára nyújt egyfajta rugalmasságot, hogy a fenti szabály nem alkalmazandó a szerződés első hat hónapjában, határozott idejű szerződés lejáratakor és közös megegyezés esetén. II.2.2.4 Vállalkozásorientált szolgáltatások A vállalkozások külön támogatása azért igényel kiemelt figyelmet, mert az élesedő versenyhelyzetben a fogyatékossággal élőkkel szemben többnyire elutasító a magatartásuk. A cél esetükben az információhiányból fakadó előítéletek leküzdése. Szolgáltatások vállalkozóknak (Service für Unternehmen): az egyik legfontosabb eszköz ezen a területen a tanácsadás, amely egyfelől a vállalkozói igények felmérését, másrészt a fogyatékossággal élők számára megfelelő munkahelyek megtalálását célozza meg. A tanácsadások a következő témákat érinthetik: •

különféle fogyatékossági formák hatásai a teljesítményre,

•

képzési lehetőségek a fogyatékossággal élők számára,

•

integrációs és egyéb pénzügyi támogatások a munkaadók számára,

•

munkahelyek átalakítása,

•

szociális integráció a munkakultúrában,

•

szervezetfejlesztés.

A munkahelyi integráció felelőse az ún. fogyatékos-menedzser (Handicap-Manager) lehet, aki megfelelő képesítéssel rendelkezik az előítéletek csökkentésére, a beilleszkedési terv kidolgozására és a munkahelyi feltételek biztosítására. Probléma esetén a Szövetségi Szociális Hivatal helyi kirendeltéségéhez lehet fordulni. Multiplikátorok képzése (Multiplikator/innenausbildung): a különböző munkahelyi segítő személyek (pl. Behindertenvertrauensperson, Betriebsrat) képzése során a törvényi hátteret és a támogatási lehetőségeket ismerhetik meg a résztvevők, akik ezt követően akár belső tréningeket, modellprojekteket is szervezhetnek, valamint képessé válnak mediátori szerepre az üzemen belüli konfliktusok feloldására. II.2.2.5 Érzékenyítés Jóllehet az elmúlt időszakban jelentős változáson ment át a társadalom hozzáállása a fogyatékossággal kapcsolatosan, ennek ellenére a munka világában ez a folyamat lassabban megy végbe: a fogyatékossággal élők képességeinek össztársadalmi szintű fel- és elismerése még nem történt meg. A fogyatékossággal élők társadalmi és munka-erőpiaci integrációja csak 21

akkor történhet meg, ha számukra az esélyegyenlőség jegyében megfelelő környezetet teremtenek, és a gazdasági folyamatokban figyelembe veszik teljesítménybeli korlátaikat. Célzott információkkal és felvilágosítással javítható a vállalkozások foglalkoztatási hajlandósága és csökkenthető a fogyatékossággal szembeni előítélet, azonban elsődleges, hogy ne a financiális előnyök jelentsék a fő motivációt. Elő kell segíteni a különböző szintű együttműködések és hálózatok kialakulását a tapasztalatcsere, a probléma-megoldási stratégiák disszeminációja és esetlegesen a közös támogatási kérelmek benyújtása, projektek kidolgozása érdekében. A téma nyilvánosságához az internet, a célzott információs kampányok és rendezvények, a best pracice gyűjtemények, valamint a különböző díjak és kitüntetések is nagymértékben hozzájárulnak. Utóbbira példa az 1999 óta átadott stájerországi Integrációs Díj (korábbi nevén JobOskar), amelyet három kategóriában – kisvállalkozások, középvállalkozások, közszféra – osztanak ki azon szervezeteknek, amelyek kiemelkedően sokat tesznek a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci integrációjáért. A különböző hivatalok, érdekvédelmi szervezetek és a gazdasági szereplők bevonásával további érzékenyítési intézkedések alakíthatók ki a fogyatékossággal élők el- és befogadottságának növelésére. II.2.2.6 Akadálymentes hozzáférés biztosítása A fogyatékossággal élők számára a társadalmi integráció alapvető feltételét jelenti az épített környezet hozzáférhetősége, valamint a termékek és szolgáltatások akadálymentes igénybevétele. Ennek megfelelően az „akadálymentesség” („Barrierefreiheit”), a „hozzáférhetőség” („Zugänglichkeit”) és a „design for all” fogalma minden fogyatékosügyi törekvés középpontjában áll, ami minimálisan •

a lakások, épületek, közlekedési eszközök,

•

a képzés és a foglalkoztatás,

•

az áruk és a szolgáltatások,

•

valamint az információk akadálymentes elérhetőségét jelenti.

Akadálymentesítés (Barrierfreier Zugang): az ilyen jellegű támogatások elősegítik mind az otthoni, mind a munkahelyi körülmények javítását. •

A rehabilitáció fizikai megkönnyítéséhez járul hozzá a fogyatékossággal élők számára nyújtott egyszeri támogatás (Unterstützungsfond), amely által elsősorban az otthoni életkörülmények javítása érhető el (pl. rámpa kialakítása). Előfeltétel, hogy a fogyatékosság mértéke legalább 50%-os legyen, a jövedelem pedig a meghatáro-

22

zott szint (két személy esetében nettó 2060 euró) alá essen. A támogatás, amelynek maximális mértéke 5800 euró) függ a család jövedelmétől. Elsődlegesen azok számára nyújtják, akik már vagy még nem tudnak (re)integrálódni a munkaerőpiacra (gyermekek, idősek, nem rehabilitálható személyek), vagy a munkába jutásukhoz fontos a lakókörnyezet átalakítása. •

A fizikai környezet megfelelő átalakításához a munkaadók is kapnak támogatást a felmerült költségek 50%-áig, összesen legfeljebb 50 ezer euró értékben. A legfeljebb 50 főt foglalkoztató vállalkozók esetében a támogatásintenzitás elérheti a 67%-ot is, amennyiben a beruházás teljes költsége 1000 és 5000 euró közé esik.

Részvétel az információs társadalomban (Teilnahme an der Informationsgesellschaft): az info-kommunikációs technológiák számos könnyebbséget jelentenek az iskola, a képzés a munkavállalás és a mobilitás területén, ami a fogyatékossággal élők számára is lehetővé teszi az intenzívebb társadalmi jelenlétet – de csak abban az esetben, ha használatukat elsajátították. Ebben nyújt segítséget az ún. „technológiaoffenzíva”, amely nagymértékben hozzájárul a fogyatékossággal élők társadalmi (re)integrációjához. Könnyen érthető információs anyagok („easy to read”): a foglalkoztatási offenzíva keretében olyan projekteknek is támogatást nyújtanak, amelyek az információkat az egyes célcsoportok számára is könnyen érthető formában foglalják össze. Ez jelenti egyfelől a megfelelő tartalmi előkészítést (pl. egyszerűbb formanyomtatványok kidolgozása), másfelől a formai kialakítást (pl. olvashatóság segítése, grafikai elemek használata). A hosszú távú cél, hogy ezeket a standard alapelveket a jövőben a közszféra minden dokumentuma esetén használják. Akadálymentes honlapok (Barrierefreie Websites): Az Európai Unió „e-Europe” kezdeményezésének megfelelően minden olyan online információt akadálymentesen hozzáférhetővé kell tenni, amely a foglalkozási rehabilitációval kapcsolatos. Ehhez nyújt egységes útmutatást a Minisztérium „Irányelvek az akadálymentes honlapok kialakításához” („Leitlinien für die Gestaltung von barrierefreien Websites”)című kiadványa. II.2.2.7 Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség A nemek közötti esélyegyenlőség súlyponti megjelenítése abból adódik, hogy a munkaerőpiacon a férfiak és nők közötti megkülönböztetés – a központi törekvések ellenére – nem csökken. A feladat a fogyatékossággal élők esetében is az, hogy a nők és a férfiak szükségleteit szisztematikusan figyelembe kell venni, azaz sem direkt, sem indirekt diszkrimináció nem

23

történhet többek között a rehabilitációs támogatások odaítélésénél. Ennek megfelelően a gender mainstreaming elvének minden területen érvényesülnie kell (információnyújtás, tanácsadás, képzés, foglalkoztatás). II.2.2.8 Az intézményi keretfeltételek továbbfejlesztése A fogyatékossággal élők munkaerő-piaci helyzete közvetett módon az intézményrendszer rugalmasságán, az ott dolgozók szakértelmén és az általuk nyújtott szolgáltatások minőségén múlik. A foglalkozási rehabilitáció központi szereplőjeként a Szövetségi Szociális Hivatal tevékenységének folyamatos javítását tűzte ki célul. Ennek eszközei a következők: •

a humánerőforrás-fejlesztés keretében kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy javulhasson a kapcsolat a munkaadókkal, és hogy a különböző támogatások felhasználása minél eredményesebben történjen;

•

a minőségbiztosítás elsődleges eszköze az egységes, projektspecifikus kvalitatív és kvantítav kritériumrendszer;

•

a projektfelügyelet egyfajta mentori tevékenység, amely abban segít, hogy az esetleges problémákat időben felismerjék és orvosolni tudják;

•

a nem állami intézmények esetében is szükség van a szakmai, tartalmi és szervezeti fejlesztésekre.

A következő oldalon található táblázat egy részletes és pontos áttekintést nyújt a fenti támogatásokról, azok legfontosabb feltételeiről, mértékéről, összegéről és támogatásáról.

24

3. táblázat Az ausztriai támogatások jellemzőinek összefoglalása

Támogatás megnevezése Integrációs támogatás Akció 500

Munkahelyi környezet átalakítása

Kiegészítés a betegek diétás ellátásához

Ingázóknak járó támogatás

Adókedvezmény mozgásukban tartósan vagy erősen akadályozottak számára Jogosítvány megszerzése Mobilitási támogatás Utólagos normatív hozzájárulás az autó használatához

A legfontosabb feltételek új foglalkoztatási jogviszony létrehozása fogyatékossággal élő foglalkoztatása 2007.11.01 és 2008.07.31. között fogyatékossággal élő által új vállalkozás indítása 2007.11.01 és 2008.07.31. között képzési, betanítási jogviszony létrehozása • legfeljebb 50 főt foglalkoztató vállalkozások • 1000-5000 eurós beruházás esetén AIDS, cukorbetegség, TBC, lisztérzékenység máj-, vese-, epebetegek gyomor- és egyéb belszervi betegek StVO 29b. § alapján igazolvánnyal rendelkeznek és közösségi közlekedésben nem tudnak részt venni • vakok vagy közösségi közlekedésben részt venni nem tudók • a saját gépjárművel nem rendelkezők taxiszolgáltatással csökkenthetik adójukat közösségi közlekedésben részt venni nem tudók közösségi közlekedésben részt venni nem tudók • közösségi közlekedésben részt venni nem tudók

6

Támogatás mértéke 50-100%

Támogatás összege 6

Támogatás időtartama

max. 500-1000 euró/hó

max. 3 év

-

600 euró/hó 6 hónap

-

600 euró/hó

max. 50%

600 euró/hó max. 50 ezer euró

67%

1 év -

-

70 euró/hó

-

-

51 euró/hó 42 euró/hó

-

-

270-2664 euró/év

-

-

153 euró/hó

-

max. 50%

-

-

-

627 euró/év

-

-

max. 20 000 euró/5 év

5 évente újabb kérelem nyújtható be

A támogatások összegénél a jelenlegi érvényes értékeket tüntettük fel. A számítási alap több esetben a rehabilitációs hozzájárulás – ennek többszörösében határozzák meg a támogatásokat (pl. a képzési, betanítási hozzájárulás esetén annak háromszorosa).

25

Támogatás megnevezése

Autóvásárlás támogatása

A legfontosabb feltételek • a számlák a fogyatékossággal élő (esetleg civil szervezet) számára szólnak • a fogyatékossággal élő személy vagy sofőrje rendelkezik jogosítvánnyal • az autót túlnyomórészt a fogyatékossággal élő személy közlekedésére használják • 5 év eltelte a legutóbbi támogatás óta • közösségi közlekedésben részt venni nem tudók • jövedelem max. 2508 euró (iskolaköteles korú személyenként +10%) • a fogyatékos személy vagy a sofőr rendelkezik jogosítvánnyal • 5 év eltelte a legutóbbi támogatás óta

Támogatás mértéke

Támogatás összege 6

Támogatás időtartama

-

max. 1881 euró + a speciális átalakítás költségei

-

Képzési, betanítási hozzájárulás

-

-

627 euró/hó

Vakvezető kutya igénybevétele

-

17 765 euró

Teljesítménycsökkenés kárpótlása

már meglévő foglalkoztatott esetén

bérköltségek max. 50%-a bér- és képzési költségek max. 50%-a

A fogyatékossággal élők álláshelyének veszélyeztetettsége esetén járó támogatás Mentesség a rehabilitációs hozzájárulás alól Gyakornokok támogatása

-

max 650 euró/hó max 1000 euró/hó

max. 3 év korlátlan

25 munkavállalónként 1 fogyatékossággal élő

-

209 euró/hó/álláshely

-

-

400 euró/hó

19. év betöltése után

-

755 euró/hó

26

egy tanítási évre, legfeljebb a teljes képzési időre évente benyújtandó kérelem

a képzés teljes időtartamára -

II.3 Komplex munkaerő-piaci programok Ausztriában A különböző szociális és munkaerő-piaci projektekről több internetes adatbázis is elérhető. A 2003 februárja óta működő www.sozialprojekte.com a német nyelvterület szociális, munkaerő-piaci és egyéb ezzel összefüggő projektjeit, pontosabban a szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket tartja nyilván. Az osztrák szolgáltatások sokrétűségét mutatja, hogy az adatbázisban nyilvántartott 1038 projekt 60%-a ausztriai, amelyeken belül többségben vannak a – komplex munkaerő-piaci

projektnek

tekinthető

–

szociális

foglalkoztatási

projektek

(5. ábra). Fontos azonban, hogy nem az összes projekt fókuszál kizárólag a megváltozott munkaképességűekre: egyes szervezetek általánosságban is nyújtanak – például coaching – szolgáltatásokat. 5. ábra A projektek összetétele a www.sozialprojekte.com adatbázisban Lichtenstein Svájc Németország

83 307

362

54

625

35

Ausztria szociális foglalkoztatási projekt tanácsadás

146

44

integrációs szakszolgálat

7

betanítási, képzési helyek egyéb

Forrás: www.sozialprojekte.com

A foglalkozási integrációs ernyőszervezet (Dachverband Berufliche Integration, dabei) adatbázisában (www.dabei-austria.at/index.php/seite/68) 512 szervezet szerepel, amelyek csaknem ¾-e nyújt különböző munkaasszisztensi szolgáltatásokat, de jelentős a job coaching és clearing szolgáltatásokat biztosítók aránya is (18,5% és 16%). Tartományi bontásban Alsó-Ausztria és Stájerország emelkedik ki 141, illetve 150 szervezettel. A harmadik jelentős adatbázist (www.wegweiser.bmsg.gv.at/basb/) a Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium működteti. Az előzőekkel ellentétben részletesebb keresőfunkciókkal ellátott online adatbank kifejezetten a megváltozott munkaképességűek munkaerőpiaci

integrációjára

(6. ábra).

irányuló,

összesen

459

projektekről

tartalmaz

információkat

6. ábra A projektek összetétele a www.wegweiser.bmsg.gv.at/basb/ adatbázisban tartomány, projekttípus és célcsoport szerint 15%

7%

Burgenland

14%

Karintia

7%

16%

értelmi fogyatékos

14%

siket és nagyothalló

Alsó-Ausztria

6%

16%

8%

Felső-Ausztria

44%

12% 22%

7%

22%

21%

Salzburg

vak és gyengénlátó

Stájerország 42%

Tirol Voralberg Bécs

munka és foglalkoztatás tanácsadás, gondozás, orientáció képzés

mozgáskorlátozott

11%

16%

tanulásban akadályozott pszichés betegség

Forrás: www.wegweiser.bmsg.gv.at/basb/

Kifejezetten a foglalkoztatási projektek közé 63 projektet soroltak, ami jelzi, hogy számos olyan komplex munkaerő-piaci program működik, amelyek bemutatása ebben a fejezetben indokolt lenne, azonban terjedelmi okok miatt ez nem kivitelezhető. Ezért a bemutatott három komplex program az alábbi szempontok alapján került kiválasztásra: •

szervezeti forma: sajátos szervezeti formában működnek a szociál-ökonómiai üzemek és a közhasznú foglalkoztatási projektek;

•

elterjedtség: az egyik leginkább elterjedt integrációs, rehabilitációs eszköz Ausztriában a munkaasszisztencia,

•

szociális foglalkoztatás: az ország teljes területét lefedi, ennek megfelelően a szervezetek és a szolgáltatások hálózatosodására példa a szociális foglalkoztatást is végző Lebenshilfe Österreich.

II.3.1 Szociál-ökonómiai üzemek (SÖB) 7 és a közhasznú foglalkoztatási projektek (GBP) A szociál-ökonómiai üzem (sozialökonomischer Betrieb) „olyan munkaerő-piaci eszközt jelent, amely piac-közeli, mégis relatíve védett, határozott ideig fennálló munkahelyek rendelkezésre bocsátásával segíti a nehezen elhelyezhető személyek munkaerő-piaci integrációját.” (Frey, 2005, 21.). A kísérleti jelleggel már az 1980-as években bevezetett üzemek a megváltozott munkaképességűek minden szegmensének nyújtanak speciális foglalkoztatási lehetőséget a hajléktalanoktól kezdve a fogyatékossággal élőkön és a pszichés problémákkal küzdőkön át az idősekig – a foglalkoztathatóság javításának céljával. A szociál-ökonómiai üzemen keresztül a különböző célcsoportok eltérő tartalmú támogatáscsomagot vehetnek igénybe, amelybe alapesetben a foglalkoztatás, a szociálpedagógiai gondozás és tanácsadás, a pá7

A szociál-ökonómiai üzemek bemutatása Frey Mária 2005-ben készült „Az állami foglalkoztatási szolgálatokkal kapcsolatos uniós elvárások, fejlesztési stratégiák” című nemzetközi áttekintő tanulmányára épül.

28

lyaorientáció, az álláskeresési tréning és az elhelyezkedési támogatás tartozik, szükség esetén kiegészítve a betanítással, az alapismeretek pótlásával és a munkatapasztalat-szerzéssel. A SÖB a korábban bemutatott integrációs üzemhez hasonlóan piaci áron kínálja termékeit és szolgáltatásait, összkiadásainak egy részét is az ebből származó bevételből kell fedeznie. Az integrációs üzemek és a SÖB közötti alapvető különbség, hogy míg előbbi hoszszabb távon is védett szervezetként működik, utóbbi esetében meghatározó a tranzit jelleg, azaz átmeneti munkahelyeket – és ezzel együtt különböző gondozási és képzési szolgáltatásokat – biztosítanak a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű emberek számára (ütemezett be- és kilépéssel, 1-3 év közötti időtartammal). Ez gyakorlatilag azt eredményezi, hogy a SÖB-ök kettős elvárás között őrlődnek: úgy kell megfelelniük a megrendelő, azaz a munkaerő-piaci szolgálatok által meghatározott követelményeknek, hogy közben értékelhető gazdasági teljesítményt kell produkálniuk. A SÖB finanszírozásában tehát a munkaerő-piaci szolgálatok is részt vesznek oly módon, hogy bizonyos szolgáltatásokat megvásárolnak tőlük: •

a munkahelyek rendelkezésre bocsátását,

•

a tranzit foglalkoztatottak képzését,

•

a tranzit foglalkoztatottak nélkülözhetetlen szociálpedagógiai gondozásának és beilleszkedésének segítését.

Emellett hozzájárulnak a tranzit foglalkoztatottak szakmai irányításához és képzéséhez szükséges szakértők bérjellegű költségeihez is. A feladatellátás projektszerűségét a SÖB és a munkaerő-piaci szolgálat közötti határozott idejű szerződés erősíti, amely szabályozza •

a SÖB foglalkoztatási kötelezettségét mind a kulcsszemélyzetre, mind a tranzitfoglalkoztatottak számára és összetételére vonatkozóan,

•

a szociális és munkajogi előírások betartásának kötelezettségét,

•

a SÖB és AMS együttműködését a tranzit foglalkoztatottak kiválasztására és reintegrációjára,

•

a gondozás, a szakképzés és a szakmai irányítás eszközeit, módszereit és formáit,

•

a rendszeres jelentéstételi kötelezettséget valamint a monitoring rendszer ismérveit és indikátorait,

•

a munkaerő-piaci szolgálat garantált hozzájárulását és a társfinanszírozók kötelezettségvállalását.

Társfinanszírozóként többek között a tartományok és a helyi önkormányzatok jöhetnek szóba, amelyek viszonya a SÖB-ökkel szoros együttműködést és egymásrautaltságot feltételez. Ennek alapja, hogy a közszféra bevonhatja a SÖB-öket bizonyos tevékenységek ellá-

29

tásába (pl. városrehabilitáció, közterület-fenntartás stb.), aminek ellentételezéseként piaci árat fizet a tranzit foglalkoztatók számára. A cél – a társadalmilag is hasznos feladatok ellátása mellett – az, hogy az állami hozzájárulás legalább 1/3-a tőlük származzon. Gyakorlatilag nagyon hasonló az ún. közhasznú foglalkoztatási projektek (Gemeinnützige Beschäftigungsprojekte, GBP) működése, azzal a különbséggel, hogy ezek – elnevezésüknek megfelelően nem termelnek jövedelmet. A projektgazdák többsége az Európai Szociális Alap támogatási forrásaira is pályázik tevékenységeinek fenntartásához. II.3.2 Munkaasszisztencia A munkaasszisztencia az akadályozott emberek foglalkoztatási integrációjának országos szinten elterjedt eszköze. A munkaasszisztens feladata a célszemély számára megfelelő munkahely keresése és a munkahelyi stabilitás biztosítása. Ennek keretében különböző szolgáltatásokat nyújtanak mind a munkavállalók, mind a munkaadók számára (4. táblázat), valamint együttműködnek a különböző illetékes szakhatóságokkal, segítenek a megfelelő szociális és családi háttér megteremtésében, valamint ellátják a tájékoztatási kötelezettségeket. 4. táblázat Szolgáltatások a munkaasszisztencia keretében

Szolgáltatások munkavállalóknak

Szolgáltatások munkaadóknak

• Képesség- és készségprofil kidolgozása • Megfelelő munkahely keresése a munkavállalóval közösen • Állásinterjúra való felkészítés és a célszemély elkísérése az első találkozóra • Egyéni segítségnyújtás a munkahelyi beilleszkedési folyamatban • Utókövetés

• A szükséges munkavállaló profiljának meghatározása • A megfelelő munkavállaló kiközvetítése és bamutatása • Tájékoztatás a támogatási lehetőségekről • Segítségnyújtás a támogatási kérelmek kidolgozásában • Aktív közreműködés a munkahelyi beilleszkedési folyamatban • Krízisszituációk és problémák megoldása

Forrás: www.bmsg.gv.at

A munkaasszisztencia keretében megkülönböztetik a rövidebb időintervallumú, elsősorban a tájékoztatásra épülő tanácsadást (Beratung), illetve az összetettebb beavatkozásokra épülő, hosszabb időig tartó személyi segítést (Begleitung). Utóbbi időtartama legfeljebb egy év, amelyet megalapozott esetben – a Szövetségi Szociális Hivatallal egyeztetve – újabb célkitűzés megfogalmazásával meg lehet hosszabbítani. A meghatározott képzettséggel rendelkező munkaasszisztenseknek, akik száma már 1999-ben meghaladta a 150-et, előre meghatározott mutatószámot kell teljesíteniük, ettől függ az adott szervezet támogatása is.

30

A

fentiekhez

hasonlóan

működik

a

fiatalok

munkaasszisztenciája

(Jugendarbeitsassistenz) és a képzési, betanítási munkaasszisztencia (Berufsausbildungsassistenz), amely a fiatalabb korosztályt célozza meg szolgáltatásaival. Jóllehet a fenti szolgáltatások hasonló koncepciót követve már a nyolcvanas évek közepén megjelentek, az első kifejezetten munkaasszisztensi modellprojekt 1992-ben indult a pszichés betegséggel élők számára Felső-Ausztriában. Ausztria 1995-ös európai uniós csatlakozása óta lépésről lépésre kiterjesztették a munkaasszisztenciát az ország egész területére és az érintett összes célcsoportra, amit részben az Európai Szociális Alap forrásai tettek lehetővé. 1999-ben a munkaasszisztencia alkalmazását jogszabályban is rögzítették. A koncepciót 2001-ben egészítették ki a fiatalok számára biztosított speciális szolgáltatásokkal, majd megkezdődött a munkaasszisztensi szolgáltatásokat nyújtó szervezetek hálózatosodása: a Dachverband Arbeitsassistenz 2006-tól a már említett dabei néven működik tovább, jelenleg 47 tagszervezettel. A rendszer finanszírozásában a tartományi szociális hivatalok, a munkaerő-piaci szolgálatok és/vagy a tartományok vesznek részt. II.3.3 Lebenshilfe Az egyik legismertebb, komplex munkaerő-piaci, szociális és közösségi szolgáltatásokat nyújtó ausztriai szövetség az 1967-ben alapított Lebenshilfe Österreich, amely 8 tartományi egyesület ernyőszervezete. Maga az ernyőszervezet elsősorban tájékoztatási, lobbi-, kutatási és disszeminációs feladatokat végez, míg a tényleges szolgáltatásokat az egyes tartományi szervezetek (illetve azok tagszervezetei) látják el. A szervezet létrehozásában nagy szerepet játszottak a fogyatékossággal élők hozzátartozói. A munka világában a hálózatos formában működő Lebenshilfe több műhelyet tart fenn, ahol egyéni fejlesztési terv alapján értelmi és halmozottan fogyatékos emberek képesség- és készségfejlesztése történik szociális foglalkoztatás keretében. Az egyes tartományi – illetve azokon belül a regionális vagy települési szintű – szervezetek összesen több mint 200 helyszínen, több ezer akadályozott ember számára nyújtanak lehetőséget a legkülönfélébb munkavégzésre a kézműves tevékenységektől kezdve a feldolgozóiparon át a kertészetig. A foglalkoztatást minden esetben különböző szolgáltatásokkal egészítik ki (pl. munkaasszisztencia, clearing, job coaching, pályaorientáció, munkapróba), amelyek hosszú távon lehetővé teszik az elsődleges munkaerő-piacra történő tartós beilleszkedést.

31

II.4 Összegzés Az Ausztriában alkalmazott aktív foglalkoztatási, rehabilitációs eszközök többsége azt a célt szolgálja, hogy a fogyatékossággal élők egyrészt megtarthassák jelenlegi munkahelyüket, másrészt visszakerüljenek az elsődleges munkaerőpiacra. Ezt a folyamatot erősítik a (potenciális) munkavállalóknak nyújtott szolgáltatások és ellátások, a munkaadóknak juttatott, többnyire csökkenő mértékű támogatások és a különféle időkorlátos tranzit programok. Ettől függetlenül vannak olyan adatok is, amelyek azt támasztják alá, hogy az integráció nem minden esetben megy végbe maradéktalanul: pl. az integrációs üzemek egyik feladata az lenne, hogy felkészítsék a munkavállalókat a nyílt munkaerő-piacon történő helytállásra, az adatok szerint ez évente átlagosan mindössze a munkavállalók 3%-ánál sikerül, vagyis a védett munkaerőpiaci állapot továbbra is fennmarad. Azon személyek számára, aki esetében nem jöhet szóba az elsődleges munkaerőpiacra történő visszailleszkedés, kiterjedt szociális foglalkoztatási hálózatot építettek ki. Annak érdekében, hogy lehetőség szerint ne történjen meg a fogyatékossággal élők állástalanságának „újratermelődése”, kiemelt figyelmet fordítanak a fiatal korosztályra. Nemcsak az oktatási intézményekben igyekeznek megteremteni a társadalmi integráció feltételeit, hanem széleskörű eszköztárral segítik a fiatalok átmenetét az iskola és a munka világa között. A foglalkozási rehabilitáció minden esetben ütemezetten, egyéni fejlesztési terv alapján történik. Az osztrák rendszer előnye, hogy egyénközpontú: a támogatások és szolgáltatások többségét a fogyatékos személyéhez köti, aki egyfajta „beváltható” kuponként (voucherként) viheti azokat magával a munkaadóhoz. Jóllehet az ilyen típusú támogatások egy része ettől függetlenül is a befogadó szervezet helyzetét erősíti (pl. a fizikai feltételek megteremtéséhez járó támogatást az egyénen keresztül végülis a munkahely kapja). Ausztriában a komplex foglalkoztatási eszközök szervesen beépültek a szabályozási rendszerbe is: a piaci vagy civil szférában már bevált, jól működő módszereket jogszabályi szintre emelik. A kezdetben modellkísérletként működő munkaasszisztenciával kapcsolatosan például egységes irányelveket határoztak meg, amelyeket minden szolgáltatónak alkalmaznia kell, de pontosan szabályozzák az integrációs üzemek működésének feltételeit is. Ehhez hasonlóan alakult a személyes munkahelyi asszisztencia fejlődése is: egy bécsi szervezet (Wiener Assistenzgenossenschaft, WAG) kísérleti programjából nőtte ki magát szövetségi szinten biztosított szolgáltatássá. Mindennek köszönhető a komplex munkaerő-piaci beavatkozások dominanciája az egyelemű intézkedésekkel szemben.

32

Mindezzel elérhető, hogy a gyakorlatban is érvényesülhessenek a foglalkozási rehabilitáció Ausztriában megfogalmazott alapelvei: •

az empowerment, azaz a képessé tevés,

•

a minőségi és egyéni megoldások előtérbe helyezése,

•

a különböző eszközök kombinációja egyfajta (re)integrációs lánc formájában,

•

a különböző életszakaszok és élethelyzetek közötti átmenetek fokozott támogatása,

•

az előítéletek és félelmek lebontása,

•

a rehabilitáció szereplői közötti együttműködés és hálózatosodás,

•

a regionális különbségek figyelembevétele.

Azt, hogy az európai szinten is példaértékűnek tekinhető ausztriai munkaerő-piaci (re)integráció folyamatában sem teljesülnek maradéktalanul a fenti elvek, jól mutatja egy 2005-ös felmérés (Steiner, K. – Egger-Subotitsch A. – E. Weber M., 2005.), amely szerint a teljes rehabilitációs folyamatban az egészségügyi, a pszichológiai és a szociális rehabilitáció jól működik, azonban a leggyengébb láncszem éppen a foglalkozási rehabilitáció. Ennek okát – az egyéni elvárásokon és igényeken, valamint a környezet be- és elfogadási hajlandóságán kívül – abban látják, hogy a központi törekvések ellenére nincs egységes kezdeményezés: sokan sokféle információt és szolgáltatást nyújtanak, de nincs egyetlen szervezet, amely egységes koncepcióban biztosítaná ezeket. Az ügyfelek – a rehabilitáció aktuális stádiumától függően – ingáznak az egyes szereplők között, amelyek hálózatosodása és együttműködése előrehaladott, de még mindig nem megfelelő. A megoldást a 2005-ös tanulmány szerzői az egyéni gondozás fokozottabb érvényesítésében látják, továbbá abban, hogy – kvázi „egyablakos” szolgáltatásként – egyetlen személy kísérje végig az ügyfelet a rehabilitáció folyamatán. Ehhez az is szükséges lenne, hogy a személyi segítők számára is megfelelő, interdiszciplináris képzéseket kínáljanak – akár egyetemi szinten is.

33

III. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása a Cseh Köztársaságban III.1. Bevezetés A Cseh Köztársaságban egyre jelentősebb kérdéssé válik a megváltozott munkaképességű személyek iránti sokoldalú felelősségvállalás. Az ország területén a becslések szerint 1 millió felettire becsülhető a különféle fogyatékkal élő személyek száma, ami a populáció több, mint 10 %-át teszi ki. Hátrányos helyzetüket megalapozza, hogy csökkent munkaképességük miatt nem tudják felvenni a versenyt a nyílt munkaerőpiac által támasztott követelményekkel. Ezt a tendenciát jelzi, hogy a fogyatékkal élők között a munkanélküliek aránya mintegy 16%, ami közel kétszerese a normál cseh populációban tapasztalható értéknek 8 . A fogyatékkal élők mindennapi életvitelük, továbbá megélhetésük biztosítása során komoly akadályokkal néznek szembe. A rendszerváltás, valamint a bársonyos forradalom óta jelentős fejlődés ment végbe ezen a területen is. A jelen szituáció megértéséhez tekintsük át a fogyatékosok foglalkozási rehabilitációjának történetét. 1945 és 1948 között Csehszlovákiában jelentősen fellendült a rehabilitációs tevékenység, amely a harctérről visszatérő katonák társadalmi reintegrációját volt hivatott elősegíteni, elsősorban a mezőgazdaság területén történő foglalkoztatással. A rehabilitációs tevékenység fő formái a munkaterápia és fizikoterápia voltak. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel számos változás mellett a fogyatékosok kezelésének szemléletbeli és gyakorlatbeli változását is okozta. A fizikoterápiás centrumok átnevezése rehabilitációs központokká, valamint a munkaterápia háttérbe szorulása a rehabilitáció orvosi szemléletének elsőbbségét alapozta meg, amely a motoros diszfunkciók és krónikus fájdalmak kezelését hangsúlyozta, szemben a fogyatékos társadalom átvezetésével az elsődleges munkaerőpiacra. Elterjedt gyakorlat volt a fogyatékkal élő személyek számára a termelő-szövetkezetekben való foglalkoztatás, amely révén viszonylag védett körülmények között dolgoztak, viszont az elsődleges munkaerőpiactól, és a normális, egészséges munkavállalóktól szegregálódtak. A fogyatékosok érdekeit támogató nemzetközi szervezetek ajánlásai felett a szocialista rezsim sem tudott sokáig szemet hunyni, és 1955-ben elfogadta az ILO (International Labour Organization; Munkavállalók Nemzetközi Érdekvédelmi Szervezete) javaslatait, amely a foglalkozási rehabilitáció fellendítését propagálta. A rendszer torziója azonban annyiban jelent8

A Cseh Statisztikai Hivatal 2007. december 31-i, munkanélküliekről, és betöltetlen munkahelyekről szóló kimutatása alapján

34

kezett, hogy a rehabilitációs lehetőségeket csak az enyhe fogyatékkal élők számára nyitották meg, míg a súlyos fogyatékkal élők csak passzív kórházi ellátásban részesülhettek. A szocialista totalitárius rendszer bukásával és a Cseh Köztársaság megalakulásával nem csupán az elmúlt rendszer elhibázott intézkedéseit kellett felszámolni, hanem számos területen strukturális változtatásokra volt szükség, hogy az újonnan létrejött demokrácia meg tudjon felelni a piacgazdaság követelményeinek. A rendszerváltás után a fogyatékkal élő embereket foglalkoztató termelőszövetkezetek komoly kihívással találták szembe magukat, amikor a verseny a nyílt piacon folytatódott. Az alkalmazottak csökkent munkaképességéből fakadó alacsonyabb termelékenység rövid idő alatt kiszorította őket a munkapiacról. Azon termelő szervezetek, akik továbbra is fogyatékkal élőket foglalkoztattak komoly hátrányba kerültek a piacon folyó versenyben, esetleg kénytelenek voltak kivonulni a piacról. 1991-ben a cseh kormány felállította a Fogyatékkal élők Kormánybizottságát, amelynek azt a feladatot szánta, hogy támogassák a törvénykezést olyan módon, hogy az jobban igazodjon a fogyatékosok igényeihez, szükségleteihez. A bizottság 1992-ben el is készített egy tanulmányt, amely összefoglalta azokat a prioritásokat, amelyek kapcsán a fejlesztés megkezdése a legsürgetőbb: 1. Adekvát rendszer kidolgozása az egészségi állapot mérésére 2. Fogyatékkal élők nyilvántartásának elkészítése 3. Fogyatékkal élők foglalkoztatásban tartása a lehető leghosszabb ideig A bizottság a prioritások teljesítése érdekében teendő intézkedéseket a Fogyatékkal élők Megsegítésének Nemzeti Tervében összegezte, amelynek végrehajtását az 1992-1994 időszakra ütemezték. A tervezet a diszkrimináció legsúlyosabb formáinak megszüntetését, valamint a törvényi szabályozás módosítását tűzte ki célul. A terv körülírja a tervezet célcsoportját, a Fogyatékkal élők Kormánybizottsága működésének célját, alapvető feladatait, továbbá megjelöli azokat az irányvonalakat, amelyek mentén a fogyatékkal élők általánosságban vett jóléte elősegíthető. A kormánybizottság, deklarált feladatának megfelelően folyamatosan felügyeli a tervezetben szereplő stratégiai célok, és a célokhoz kapcsolódó intézkedések megvalósulását, valamint folyamatosan frissíti azt. A fogyatékkal élők életminőségének javítása érdekében eddig a következő tervezetek készültek: •

Fogyatékkal élők megsegítésének Nemzeti Terve (1992-1994)

•

Nemzeti Terv a fogyatékosságból következő negatív következmények enyhítésére (1993-ban fogadták el) 35

•

Nemzeti Terv a fogyatékkal élők esélyegyenlőségéért (1998-ban fogadták el)

•

A fogyatékkal élőkkel kapcsolatos kormányzati politika középtávú koncepciója

•

Nemzeti Terv a fogyatékkal élők támogatásáért és integrációjáért (2006-2009)

A jelenleg érvényben lévő terv a fogyatékkal élők támogatásáért és integrációjáért lényeges nézőpontot igyekszik meghonosítani úgy az oktatás, mint a foglalkoztatás területén, nevesen azt, hogy azok alapvető (oktatási valamint foglalkoztatási) céljukon túl a társadalmi integráció folyamatának biztosítói lehetnek. Fokozott hangsúlyt kap továbbra is a széleskörű akadálymentesítés, nem csupán a közszolgálati intézmények, de kulturális intézmények esetében is, továbbá az információkhoz való hozzájutás fejlesztése azon fogyatékkal élők számára, akiknek az információszerzés hagyományos formái nem nyújtanak megfelelő lehetőséget arra, hogy az információs társdalom hatékony tagjai lehessenek. A tervezetek pozitív bel- és külföldi fogadtatásának köszönhetően Csehország azon országok közé sorakozott fel, ahol a legfejlettebb az egészségügyi fogyatékossággal élők segélyezésének terve.

III.2. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatását célzó rendszer struktúrája a Cseh Köztársaságban A fogyatékkal élők csoportjának definiálása alapvetően fontos annak megértéséhez, hogy a foglalkoztatási rendszerben milyen formában vesznek, vehetnek részt. Természetesen több definíció létezik attól függően, hogy milyen célból született a meghatározás. A munkavégzés szempontjából a cseh törvénykezés megkülönbözteti: 1. a megváltozott munkaképességű személyt, akinek a munkára és tanulásra való képességei alapvetően korlátoltak, és ez a helyzet hosszú ideig fennáll, valamint 2. a súlyos egészségi problémával küzdő megváltozott munkaképességű személyt, akinek a munkára és tanulásra való lehetőségei nagymértékben korlátozottak, és csak néhány, speciális körülmények között történő munka elvégzésére alkalmas, A szociálpolitika definíciója sokkal szigorúbb, hiszen az eszközök megfelelő elosztásához pontosan meg kell határozni a célcsoportot, és ki kell zárni azokat, akik nem tartoznak oda. A társadalombiztosító által nyújtott rokkantsági nyugdíj jogosultsági feltételei szigorúbb és határozottabb meghatározást tesznek lehetővé, mint a fenti definíció: 1. Teljes rokkantnak tekinthető a személy, akinek: • gazdasági aktivitásra való képessége legalább 66%-kal csökkent,

36

• fogyatékossága miatt csak speciális körülmények és feltételek mellett tud munkát végezni. 2. Részlegesen rokkantnak minősül az a személy, akinek: • gazdasági aktivitásra való képessége legalább 33%-kal csökkent, • egészségi állapotának huzamosabb ideig tartó romlása károsan befolyásolja életvitelének minőségét. A fogyatékosságot, valamint annak mértékét szakorvosi vélemény alapján állapítják meg. A szakorvos által kiállított fogyatékossági bizonyítvány az alapja mind a rokkantsági, vagy részleges rokkantsági nyugdíj, mind egyéb, specifikus szolgáltatások igénybevételének. A szakorvosi véleményezésnek egységesített rendszere működik, ezért a szakvélemény ellen való fellebbezésnek nincs helye. Mielőtt áttekintenénk a fogyatékkal élők számára rendelkezésre álló foglalkoztatáspolitikai szolgáltatások rendszerét, ismerkedjünk meg a szolgáltatási rendszer főszereplőivel. Ezek a következők: 1. Cseh Köztársaság Munka- és Szociálisügyi Minisztériuma 2. Kerületi munkaügyi hivatalok 3. Nem állami szervezetek (civil-, non-profit szervezetek) Az ezredforduló táján lezajlott közigazgatási reform jelentős decentralizációhoz vezetett, amely a központi hatalom irányító szerepének csökkenését hozta magával, a helyi, regionális szintű állami intézmények felelősségvállalásának növekedése mellett. Az állam foglalkoztatáspolitikájának irányításáért és felügyeletéért a Munka- és Szociálisügyi Minisztérium felelős. A minisztérium dolgozza ki a foglalkoztatáspolitika országos koncepcióit és programjait, felügyeli valamint elosztja az állami költségvetésből a foglalkoztatáspolitika biztosítására elkülönített eszközöket, finanszírozza és ellenőrzi a munkaügyi hivatalok működését, valamint létrehozza és fenntartja a fogyatékkal élő személyek számára az állami átképző központokat és a munkarehabilitácós központokat 9 . A minisztérium szerepe így alapvetően az országos stratégia kialakítása, valamint a végrehajtás finanszírozása és felügyelete, néhány esetben azonban a szolgáltató szerepét is betölti. A munkaügyi hivatalok kerületi szintű hatáskörrel rendelkeznek, Csehország mind a 77 kerületében megtalálható egy-egy iroda. A munkaügyi hivatal, saját igazgatási kerületére

9

2004/435 sz. foglalkoztatási törvény 6. § alapján, a Munka- és Szociálisügyi Minisztérium hatásköréről

37

vonatkozóan kidolgozza a foglalkoztatás fejlesztésének koncepcióját, folyamatosan figyeli és értékeli a munkaerő-piaci helyzetet. A munkaügyi hivatal feladatai közé tartozik még 10 : 1. munkaközvetítés, 2. tanácsadó szolgáltatás, 3. aktív foglalkoztatáspolitika eszközeinek biztosítása, 4. hozzájárulások folyósítása, 5. nyilvántartás vezetése a szabad munkahelyekről, a munkát kereső, valamint a munka iránt érdeklődő személyekről, 6. ellenőrző tevékenység folytatása, amibe a pénzbírság kiszabása is bele tartozik. A kerületekben található munkaügyi hivatalok a szolgáltatásokat igénybevevőkkel kirendeltségeik révén tartják a kapcsolatot. A 77 kerületi munkaügyi hivatal mindegyikéhez több kirendeltség tartozik. A nem-állami szervezetek, a civil-, non-profit, vagy egyházi szervezetek, alapítványok fontos szerepet játszanak a modern szolgáltatások terjesztésében. A totalitárius rendszer ezen szereplők tevékenységét teljesen felszámolta, így komolyabb szerepvállalásuk csak 1989 után indulhatott meg újra. A szolgáltatási rendszer nem kedvező a civil szektornak, mivel az állami költségvetésből származó finanszírozás csak részlegesen fedezi a nyújtott szolgáltatásokat (szemben az állami szektor teljes mértékű finanszírozásával), ezért a programok, szolgáltatások működtetésének anyagi feltételeit más forrásokból kell kiegészíteni. A szolgáltatások biztosítása feltételezi a szolgáltatást felhasználó igényének bejelentését, továbbá civil szervezetek esetében a szolgáltatási szerződés megkötését. A finanszírozás az állami költségvetésből történik. A kormányzati és nem kormányzati szervek finanszírozása élesen elkülönül, és míg a kormányzati szervek által nyújtott szolgáltatások teljes költsége a finanszírozás alá esik, addig a non-profit, és civil szervezetek által nyújtott szolgáltatások legfeljebb 50%-ig támogathatók az állami költségvetésből. Ezen szervezeteknek így saját bevételből, vagy egyéb forrásokból (pl. uniós pályázati forrásokból) kell kiegészíteniük a szolgáltatások költségeit. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy bizonyos esetekben az egyes szolgáltatások költségeihez a szolgáltatást igénybe vevőnek is hozzá kell járulnia.

10

2004/435 sz. foglalkoztatási törvény 7. § alapján, a Munkaügyi Hivatalok hatásköréről

38

III.2.1. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása, a foglalkoztatási rendszerbe való illesztése A hátrányos helyzetű emberek – köztük a fogyatékkal élők – munkában való érvényesülésének segítését a nemzeti stratégia alapvetően három részre osztja fel: 1. törvényi szabályozás (jogi normák) 2. ösztönző intézkedések 3. foglalkoztatottságot támogató programok, szolgáltatások A törvényben lefektetett jogi normák rendelkeznek a fogyatékkal élők és foglalkoztatóik közötti tárgyalás szabályozásáról. Ezen normák megszegése különböző szankciókat von maga után. A 2004/435 foglalkoztatási törvény értelmében a munkáltatók kötelesek: 1. értesíteni a Munkaügyi Hivatalt, amennyiben fogyatékosok számára megfelelő munkahellyel rendelkeznek (Munkaügyi Hivatallal történt egyeztetés alapján); 2. lehetőségeik szerint kibővíteni a fogyatékkal élők foglalkoztatásának lehetőségeit, a munkahelyek és munkafeltételek egyedi kialakításával; 3. együttműködni a Munkaügyi Hivatallal a munkarehabilitáció ideje alatt; 4. nyilvántartást vezetni a fogyatékkal élő munkavállalókról; 5. nyilvántartást vezetni a fogyatékkal élők számára fenntartott munkahelyekről. Ezen kötelességeik teljesítése érdekében a munkáltatóknak joguk van tanácsot és együttműködést kérni a Munkaügyi Hivataltól. A fogyatékkal élő emberek érdekeit szolgálja a munkáltatók azon kötelezettsége, mely szerint ha 25 főnél több alkalmazottat foglalkoztatnak, akkor kötelesek a fogyatékkal élők alkalmazására, a teljes alkalmazotti létszám alapján meghatározott részarányban11 . A kötelező részarány, kvóta mértéke 4 %. A kötelezettség teljesítése három módon történhet: 1. fogyatékos személyek munkaviszonyban történő foglalkoztatásával; 2. termékek, szolgáltatások vásárlásával olyan munkáltatóktól, akik több mint 50%ban foglalkoztatnak fogyatékkal élő személyeket, védett műhelyektől, vagy önálló kereső tevékenységet folytató fogyatékos személytől; 3. Az állami költségvetésbe történő befizetéssel (ennek mértéke a havi átlagbér 2,5szerese12 minden egyes fogyatékkal élő személy után, akit a munkáltatónak kötelezettsége szerint foglalkoztatnia kellett volna). Az állami költségvetéshez való

11

Tulajdonképpen az éves átszámított átlag foglalkoztatotti létszám mutatóját használják, amely lényegében az alkalmazottak által ledolgozott órák számán alapszik. 12 A havi nemzetgazdasági átlagbért a megelőző naptári év első három negyedéve alapján a Cseh Statisztikai Hivatal teszi közzé minden évben. Ennek mértéke jelenleg 23.435 CZK.

39

hozzájárulást évente egyszer, a megelőző évre vonatkozóan kell teljesíteni a munkaügyi hivatal révén. A kötelezettség teljesítésének három módja a lehetőségekhez mérten tetszőlegesen kombinálható. A Munkaügyi Hivatal a munkaközvetítés során fokozott gondoskodással kötelezett fordulni azon személyek felé, akiknek arra – egészségi állapotuknál, koruknál, gyerekkel való gondoskodás, vagy más komoly okból – szükségük van. A fogyatékkal élők is fokozott gondoskodásban kell, hogy részesüljenek. Ennek érdekében egyéni fejlesztési terv készülhet, amelynek célja, hogy növelje a munkát kereső személy esélyeit a munkaerőpiacon való érvényesülés során. Az egyéni akcióterv tartalmazza az érvényesülés fokozását szolgáló tevékenységek listáját, valamint az ütemtervet, és összhangban van az egyén képzettségével, képességeinek és lehetőségeinek szintjével. A jog a diszkriminációtól is védi a fogyatékkal élőket a Cseh Köztársaságban, mind a munkahely-keresés, mind a munkavégzés során. A szabályozás a diszkrimináció közvetlen és közvetett formájára is kitér, továbbá nem tekinti diszkriminációnak a megkülönböztetés pozitív formáit, azon cselekvéseket, amelyek valamilyen hátrány leküzdését, vagy kompenzálását szolgálják. A jogorvoslat kiterjedhet: 1. jogsértés beszüntetésére, 2. jogsértés következményeinek megszüntetésére, 3. megfelelő elégtétel követelésére. Az ösztönző intézkedések azzal a céllal jöttek létre a Cseh Köztársaságban, hogy a munkáltató késztetését növeljék a fogyatékkal élő személyek igényeinek megismerésére, elfogadására, valamint az ahhoz való igazodásra. (Ezen intézkedések nem kötelezőek a munkáltatókra nézve.) Ide értendők – a többi között – a fogyatékossággal kapcsolatos információs kampányok. A foglalkoztatottságot támogató programoknak hívjuk azokat az intervenciókat, amelyeket az állam a magasabb foglalkoztatottság elérése érdekében eszközöl. A szolgáltatás érinthet alkalmazottakat, munkáltatókat, vagy szolgáltatókat. Az aktivitás mértéke szerint megkülönböztethetünk passzív, és aktív programokat. A passzív programok többségében azt a bevételt helyettesítik, ami a munkából folyna be, ide sorolható a korai öregségi nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, vagy a munkanélküli segély. Az aktív foglalkoztatási programok azok, amelyek segítenek a hátrányos helyzetben lévő munkát kereső személynek az elsődleges munkaerőpiacra való visszatérésben, vagy védett körülmények között való elhelyezkedésben. Az aktív programokat tovább oszthatjuk álta40

lános, illetve speciális programokra, az érintett célcsoport alapján. A speciális programok kifejezetten a fogyatékkal élők célcsoportjára irányulnak, míg az általános programokat minden hátrányos helyzetű munkát kereső személy igénybe veheti (köztük természetesen a fogyatékosok is). A 7. ábra segít áttekinteni a Cseh Köztársaság foglalkoztatási stratégiáját. 7. ábra: a Cseh Köztársaság foglalkoztatási stratégiájának elemei

Foglalkoztatási stratégia

Törvényi szabályozások

Ösztönző intézkedések

Foglalkoztatást támogató programok Passzív

Kvóták

Aktív Antidiszkriminációs intézkedések

Általános Speciális

Foglalkoztatott védelme Forrás: Saját szerkesztés

A munkaerő-piaci programok között megkülönböztethetünk egyszerű programokat, amelyek csupán egyetlen eszközt alkalmaznak a célcsoport aktivizálására, valamint komplex programokat, amelyek különböző eszközök kombinációjából tevődnek össze. A következő fejezetekben részletesebben megismerkedünk az aktív foglalkoztatás politika egyszerű eszközeivel, majd a komplex munkaerő-piaci programokról is szót ejtünk.

III.2.2. Aktív ellátások (pénzügyi hozzájárulások és szolgáltatások) A Cseh Köztársaság aktív foglalkoztatáspolitikája a maximális foglalkoztatási szint elérését szolgálja. Az intézkedések kivitelezéséért a minisztérium és a Munkaügyi Hivatalok felelősek, akiknek lehetősége van együttműködni egyéb szervezetekkel (pl. civil szervezetekkel, munkáltatókkal, természetes személyekkel, speciális cél-intézményekkel). Az aktív fog-

41

lalkoztatáspolitika az alábbi általános és specifikus (tehát a fogyatékkal élők által igénybe vehető) programokból, szolgáltatásokból áll 13 . 1. tanácsadás 2. átképzés 3. beruházás-ösztönzés 4. közhasznú munka 5. közösségi célú munkahely 6. áthidaló hozzájárulás 7. utaztatási hozzájárulás 8. betanulási hozzájárulás 9. hozzájárulás új vállalkozói programra való áttéréskor 10. hozzájárulás a fogyatékkal élők foglalkoztatásának támogatásához 11. foglalkoztatás megoldására szolgáló célprogramok 12. munkarehabilitáció 13. védett munkahely 14. védett műhely 15. egyéb, civil szervezetek által működtetett komplex programok A Munkaügyi Hivatal foglalkoztatási célú, vagy szakmai tanácsadást biztosít mind munkát kereső személyek, mind munkavállalók, mind munkáltatók részére. A tanácsadást nyújthatja a Munkaügyi Hivatal, vagy megállapodás alapján azzal megbízhat szakmai tanácsadó

intézményt

(például

pedagógiai-pszichológiai

tanácsadót,

vagy

foglalkoztatás-

diagnosztikai műhelyt). Az átképzés új ismeretek megszerzését, vagy a meglévő ismeretek bővítését jelenti a munkát kereső, vagy munka iránt érdeklődő személy számára. A képzés mértékének és formájának meghatározásakor az egyén képzettségéből, egészségi állapotából, valamint képességeiből és tapasztalataiból indulnak ki. Az átképzés akkreditált 14 átképző intézményekben történik. A Munkaügyi Hivatal megtéríti az átképző intézmény számára a képzéssel kapcsolatos költségeket, a szolgáltatást igénybe vevő személynek pedig a képzéssel kapcsolatos szükséges és bizonyított költségeket. Az átképzés alapja a Munkaügyi Hivatal és az átképző intézmény, valamint a Munkaügyi Hivatal és az átképzésben részt vevő személy közötti megállapodás. A szolgáltatás speciális esete, amikor a munkáltató vállalja az átképzést. Ez esetben a képzés, és 13

A 2004/435 sz. foglalkoztatási törvény, valamint a Munka- és Szociálisügyi Minisztérium honlapján található tájékoztató anyagok alapján 14 Akkreditáltnak tekinthető az az átképző intézmény, amely megszerezte az Oktatási-, Ifjúsági-, és Sportminisztérium akkreditációját, amelynek kritériumai a 2004/96 sz. törvényben vannak rögzítve

42

a képzéssel kapcsolatos költségek részben téríthetők meg a munkáltató számára. A szolgáltatás nyújtásának alapja a Munkaügyi Hivatal és a munkáltató, valamint a munkáltató és a munkavállaló közti megállapodás. Ha a munkáltató a képzést külső átképző intézményre bízza, szükséges az átképzést végző intézmény, valamint a Munkaügyi Hivatal közti megállapodás is. A beruházás-ösztönzők a munkáltató anyagi támogatását jelentik azokban az esetekben, amikor a munkáltató új munkahelyet létesít, vagy új munkavállalókat képez ki. Új munkahely létesítésére akkor kaphat támogatást a munkáltató, ha azt kiemelt területen hozza létre 15 . Képzés alatt olyan elméleti és gyakorlati képzés, ismeret- és készségszerzés értendő, amely a munkáltató igényeinek megfelel. A képzést a munkáltató is biztosíthatja. A támogatást a Munka- és Szociálisügyi Minisztérium folyósítja, ami célzott felhasználású, tehát egyéb célra nem fordítható. Közhasznú munka alatt olyan korlátozott mennyiségű munkaalkalmakat értünk, amelyek elsősorban közterek karbantartását, középületek és utak takarítását, a települések, vagy állami, esetleg más közhasznú intézmények javára végzett hasonló tevékenységet foglalnak magukban. A munkáltató közhasznú munka keretében a munkavállalót legfeljebb 12 egymást követő hónapig foglalkoztathatja, a Munkaügyi Hivatallal kötött megállapodás alapján. A Munkaügyi Hivatal támogatást folyósíthat a munkáltatónak, amely a foglalkoztatott bérköltségeinek 16 mértékig terjedhet. A közösségi célú munkahely olyan munkahely, amelyet a munkáltató hoz létre a Munkaügyi Hivatallal történt megállapodás alapján, és olyan munkavállalókkal tölti fel, akiknek más módon nem lehet munkát biztosítani. Közösségi célú munkahelynek minősül az a munkahely is, amelyet a Munkaügyi Hivatallal való megállapodás alapján a munkát kereső személy létesít, önálló kereső tevékenység céljából. A Munkaügyi Hivatal hozzájárulást folyósíthat a közösségi célú munkahely kialakításához. Áthidaló hozzájárulást a Munkaügyi Központ folyósíthat azoknak az önálló kereső tevékenységet folytató személyeknek, akik közösségi célú munkahely után járó támogatásban részesültek, és megszűntek munkát kereső személyek lenni. A hozzájárulás legfeljebb 3 hó-

15

Olyan helyen, ahol a munkanélküliségi ráta eléri, vagy meghaladja a Cseh Köztársaság átlagos munkanélküliségi rátáját 16 A bérköltségek közé sorolható a nyugdíjbiztosítási járulék, a foglalkoztatáspolitikai hozzájárulás, valamint az egészségbiztosítási járulék

43

napig folyósítható, maximális mértéke pedig a 26 évnél idősebb állampolgárra vonatkozó létminimum 17 felével egyenlő. A munkavállalók közlekedéséhez való hozzájárulását a Munkaügyi Hivatal a vele kötött megállapodás alapján folyósíthatja a munkáltatónak akkor, ha a munkáltató biztosítja a munkavállalónak a mindennapos közlekedést az otthona és a munkavégzés helye között, azokban az esetekben, amikor a tömegközlekedés erre nem nyújt megoldást, vagy amennyiben a munkavállaló fogyatékosságánál fogva nem képes igénybe venni a tömegközlekedést. A hozzájárulás mértéke a közlekedésre fordított költségek legfeljebb 50%-a lehet. Kivételt képez ez alól a fogyatékkal élők közlekedésének biztosítása, amely esetben a költségek 100%ban megtéríthetők. A betanulási hozzájárulást a Munkaügyi Hivatal akkor folyósíthatja a munkáltatónak, ha a munkáltató olyan személyt alkalmaz, akikre a Munkaügyi Hivatal fokozott figyelmet fordít (ide értendők a fogyatékkal élők is). A hozzájárulás folyósításának maximális időtartama 3 hónap, és mértéke nem haladhatja meg a minimálbér 18 felét. Új vállalkozói programra való áttéréskor a Munkaügyi Központ hozzájárulást folyósíthat a munkáltatónak akkor, ha a munkáltató az áttérés miatt nem képes alkalmazottainak a meghatározott heti munkaidő terjedelmében munkát biztosítani. A hozzájárulás maximum 6 hónapig folyósítható, mértéke nem haladhatja meg a minimálbér felét. A foglalkoztatás megoldására szolgáló célprogramok olyan programok, amelyek települési, járási, regionális, vagy országos szintű problémákat oldanak meg. A célprogramok arra szolgálnak, hogy fokozzák a természetes személyek és azok csoportjainak érvényesülési lehetőségeit. Az országos szintű célprogramokat a Cseh Köztársaság Kormánya, a települési, járási és kerületi szintű célprogramokat a Munka- és Szociálisügyi Minisztérium hagyja jóvá. Célprogramnak minősül olyan tárgyi eszköz felújítása is, amely a fogyatékkal élők foglalkoztatását szolgálja. Ebben az esetben azon munkáltatóknak, akik legalább 50%-ban foglalkoztatnak fogyatékkal élő munkavállalókat, a hozzájárulás mértéke a tárgyi eszköz beszerzési árának akár 70%-a is lehet. A munkarehabilitáció kizárólag fogyatékkal élő személyek által igénybe vehető program, amely folyamatos tevékenység megfelelő állás megszerzése, vagy megtartása céljá-

17

A 2006/110. tv. rögzíti a létminimum összegét, amely szándék szerint elegendő ahhoz, hogy egy háztartást fenn lehessen tartani, de kellően csekély ahhoz, hogy ösztönzőleg hasson a munkavállalás szempontjából. A 2007. illetve 2008. évre meghatározott létminimum egyedül élő, 26 évnél idősebb állampolgár számára 3.126 CZK. 18 A minimálbérről szóló 2006/567. kormányrendelet alapján a minimálbér összege 8.000 CZK, amely a 21 évnél idősebb állampolgár heti 40 órás munkavégzésére vonatkozik.

44

ból. A munkarehabilitáció a Munkaügyi Központok által nyújtott komplex szolgáltatáscsomag. Részletesebb leírása a komplex programokkal foglalkozó fejezetben olvasható. A védett munkahely olyan munkahely, amelyet a munkáltató fogyatékkal rendelkező személyek számára hozott létre, a Munkaügyi Hivatallal történt előzetes megállapodás alapján. A védett munkahely kialakításához a Munkaügyi Hivatal, a munkáltató kérelme alapján, hozzájárulást folyósíthat, aminek mértéke munkahelyenként a mindenkori nemzetgazdasági átlagbér 8-szorosa (tíz, vagy annál több védett munkahely kialakítása esetén 10-szerese) enyhe fogyatékkal rendelkező foglalkoztatott, valamint az átlagbér 12-szerese (tíz, vagy annál több védett munkahely kialakítása esetén 14-szerese) súlyos fogyatékkal rendelkező foglalkoztatott személy esetén. A hozzájárulás folyósításának feltétele, hogy a munkáltatónak ne legyen hátraléka, vagy tartozása az adó, egészségbiztosítási és társadalombiztosítási járulék, kötbérek, valamint a foglalkoztatáspolitikai hozzájárulás fizetése tekintetében, vagy amennyiben engedéllyel rendelkezik ezek részletekben történő törlesztésére, a részletek fizetésével ne legyen késésben. A védett műhely a munkavégzés olyan helye, amelyet a munkáltató a Munkaügyi Központtal kötött előzetes megállapodás alapján hozott létre, és ahol legalább 60 %-ban foglalkoztat fogyatékkal élő munkavállalókat. A védett műhely komplex foglalkoztatáspolitikai programnak tekinthető, ezért a komplex programokkal foglalkozó fejezetben olvasható róla részletesebb információ. A Munkaügyi Központ hozzájárulást folyósíthat azon munkáltató részére, aki alkalmazottai között több mint 50 %-ban foglalkoztat fogyatékkal élő személyeket. A hozzájárulás célja, hogy részben fedezze azokat a költségeket, amiket a fogyatékkal élők foglalkoztatása jelent. A hozzájárulás folyósítása havonta történik, mértéke súlyos fogyatékkal élő munkavállaló esetén a havi átlagbér 0,66-szorosa, kevésbé súlyos fogyatékkal élő munkavállaló esetében pedig a havi átlagbér 0,33-szorosa. Az aktív munkaerő-piaci rehabilitációs programok közé tartozik továbbá a civil-, illetve non-profit szervezetek által működetett támogatott foglalkoztatás, valamint a szociális-célú vállalkozás is, amelyek részletes ismertetése a komplex foglalkoztatási programokat tárgyaló fejezetben olvasható.

45

III.3. Komplex munkaerő-piaci programok a Cseh Köztársaságban A komplex munkaerő-piaci programok több eszköz kombinálása révén segítik a rászorulókat a nyílt munkaerő-piacra való visszatérésben, vagy a védett munkahelyen való elhelyezkedésben. A programok között találhatók olyanok, amelyek törvényben rögzítettek, az aktív foglalkoztatáspolitika részét képezik, de találunk olyanokat is, amelyek attól függetlenek, de hasonló eszközöket használnak fel. Általában ilyenek a non-profit szervezetek által működtetett programok, amelyek többnyire a foglalkoztatás modern programjai, és jó gyakorlatként átvett külföldi tapasztalatokra épülnek. Az alábbiakban a következő komplex programokkal foglalkozunk részletesebben: 1. Védett műhely 2. Munkarehabilitáció 3. Támogatott foglalkoztatás 4. Szociális célú vállalkozás

III.3.1. Védett műhely A védett műhelyeket a munkáltató hozza létre azzal a céllal, hogy fogyatékkal élő személyeket olyan körülmények között foglalkoztathasson, amely az elsődleges munkaerőpiacnál kevesebb kihívást támaszt az alkalmazottakkal szemben. Védett műhelynek tekinthető a munkavégzésnek az a helye, ahol a foglalkoztatottak legalább 60%-a fogyatékkal élő személy. A védett műhelyek a foglalkoztatáson túl egyéb szolgáltatásokat is biztosítanak az alkalmazottaknak. Ezen szolgáltatások közé tartoznak a munkarehabilitációs szolgáltatások, tanácsadás, terapeuta szolgáltatás, valamint további nevelési, művelődési és aktivációs szolgáltatások. Vannak műhelyek, amelyek a fogyatékkal élők folyamatos és huzamosabb ideig történő foglalkoztatását szolgálják védett körülmények között, távol tartva őket ezáltal az elsődleges munkapiac által támasztott követelményektől, amelyek túlzott megterhelést jelentenek számukra. A védett műhelyek egy másik típusa az alkalmazottakat a nyílt munkapiacon való helytállásra készíti fel, segítséget nyújt az elsődleges munkaerőpiac követelményeihez való alkalmazkodásban. A védett műhely a Munkaügyi Hivatallal történt előzetes megállapodás alapján kerül kialakításra, kijelölésre úgy, hogy az megfeleljen a fogyatékkal élő alkalmazottak képességeinek és speciális szükségleteinek. A munkáltató a védett műhelyt legalább két éven ke-

46

resztül köteles fenntartani. A Munkaügyi Hivatal a védett műhely létrehozásához, valamint az üzemeltetéshez 19 , a munkáltató kérelme alapján, hozzájárulást folyósíthat. A hozzájárulás mértéke megfelel a védett munkahely létesítése esetén nyújtott hozzájárulás mértékének: a nemzetgazdasági átlagbér 8-szorosa, súlyos fogyatékkal élő foglalkoztatott esetén 12-szerese; legalább tíz munkahely létesítése esetén az átlagbér 10-szerese, súlyosan fogyatékos foglalkoztatott esetén pedig 14-szerese minden ilyen munkahely esetén. A munkáltató megállapodást köthet a Munkaügyi hivatallal, hogy részben fedezze a fogyatékkal élők foglalkoztatásának köszönhetően megnövekedett üzemeltetési költségeket. Az üzemeltetési költségekhez való hozzájárulás mértéke a cseh átlagbér 4-szerese enyhe fogyatékkal élő foglalkoztatottak esetén, valamint 6-szorosa súlyos fogyatékkal élő foglalkoztatottak esetén. A létesítéshez való hozzájárulás folyósításának feltételei megegyeznek a védett munkahely létesítéséhez való hozzájárulás folyósításának feltételeivel. Az üzemeltetési költségekhez való hozzájárulás feltételeit a foglalkoztatási törvény nem rögzíti.

III.3.2. Munkarehabilitáció A Cseh Köztársaság aktív foglalkoztatáspolitikai rendszerének egyik komplex programja a munkarehabilitáció. A munkrehabilitáció olyan folyamatos tevékenység, amely arra irányul, hogy a fogyatékkal élő személy megfelelő állást szerezzen, vagy tartson meg. A szolgáltatást a területileg illetékes Munkaügyi Hivatalok biztosítják a rehabilitációs központokkal együttműködve. A feladat elvégzésével megbízhatnak más természetes vagy jogi személyt is. A munkarehabilitációval kapcsolatos költségeket a Munkaügyi Hivatal állja. A szolgáltatás nyújtásának feltétele kérelem benyújtása, amely tartalmazza a fogyatékosságot igazoló okiratot is. Ezért a program a célcsoport szempontjából speciálisnak mondható, mivel kizárólag fogyatékkal élő személyek vehetik igénybe. A program magában foglalja: 1. a tanácsadói tevékenységet szakma, munka, vagy egyéb keresőtevékenység választásához, 2. az elméleti- és gyakorlati felkészítést a kereső tevékenységre, 3. a munkaközvetítést, munkahelymegtartást, vagy munkahelyváltást elősegítő szolgáltatásokat, 4. a megfelelő munkakörülmények megteremtését. 19

A védett műhely üzemeltetési költségei közé tartozik pl. bérleti díj, rezsiköltség, védett műhely felszereléseinek javítási és karbantartási költségei

47

A munkarehabilitáció kiindulópontja a fogyatékos személlyel együttműködésben kialakított egyéni munkarehabilitációs terv, amely egy szakmai munkacsoport jelentéséből indul ki 20 . Az egyéni munkarehabilitációs terv tartalmazza a munkarehabilitáció célját, a munkarehabilitációs tevékenység formáját, annak feltételezett időtartamát, az elért eredmények értékelésének formáját és a végső értékelés időpontját. Az egyéni terv alapján indulhat meg valamely szolgáltatónál a munkarehabilitáció kivitelezése. A munkarehabilitáció fontos része a pénzkereső tevékenységre való elméleti- és gyakorlati felkészítés, amely történhet munkára való felkészítés, vagy speciális átképző tanfolyamokon való részvétel formájában. A munkára való felkésztés során a fogyatékkal élő személy megszerezheti azokat a képességeket, készségeket és ismereteket, amelyek egy bizonyos munka ellátásához szükségesek, egyben „bedolgozza” magát az adott munkahelyre. A felkészítés történhet a leendő, vagy aktuális munkahelyén, amelyet az adott személy egyéni speciális igényeinek megfelelően alakítottak ki. A folyamat során igénybe veheti asszisztens segítségét. Másik lehetőség egyéb természetes- vagy jogi személy által üzemeltetett védett munkahelyen, védett műhelyben való felkészítés vagy állami, önkormányzati, egyházi, civilszervezetek által fenntartott oktatási intézményekben való felkészítés. A szolgáltatás záródokumentuma az a bizonyítvány, amelyet a felkészítést végző természetes-, vagy jogi személy ad ki a fogyatékkal élő számára. A felkészítés maximális ideje 14 hónap. Amennyiben a munkáltató a saját munkahelyén végzi a fogyatékkal élő személy számára a munkára való felkészítést, a Munkaügyi Hivatal megtérítheti annak költségeit. A foglalkoztatást kiváltó szolgálati időnek tekinthető a fogyatékkal élő személy munkára való felkészülésének ideje 21 . A specializált átképző tanfolyamot az átképzéshez hasonló feltételekkel valósítják meg (lásd. fentebb), azzal a különbséggel, hogy specializált átképzésen csak fogyatékkal élő személyek vehetnek részt. Annak a fogyatékkal élő személynek, aki nem rendelkezik fizetéssel, vagy fizetést helyettesítő juttatásban nem részesül, az átképzés idejére a Munkaügyi Hivatal átképzési támogatást 22 folyósít. A munkaközvetítést a Munkaügyi Hivatal végzi, amint az a törvényben meghatározott kötelessége. A munkaközvetítés során az adott személy számára megfelelő munka megta20

„A munkaügyi hivatalok az egészségügyi fogyatékkal élő személyek megfelelő munkarehabilitációs formáinak elbírálása céljából szakcsoportokat hoznak létre, amelyek elsősorban az egészségügyi fogyatékkal élők szervezeteinek képviselőiből és az egészségügyi fogyatékkal élő személyeket 50 %-nál nagyobb arányban foglalkoztató munkáltatók képviselőiből állnak.“ 2004/435. tv. 7§ (5) alapján. 21 2004/435 sz. foglalkoztatási törvény, 41.§, 3. bekezdés, a) pont 22 Az átképzési támogatás összege a munkát kereső személy előző foglalkozásában elért átlagos nettó jövedelmének 60%-a, azonban legfeljebb a 26 évnél idősebb cseh állampolgárra vonatkozó létminimum 2,8-szerese.

48

lálása a cél. Megfelelő munka alatt az a munka értendő, amely többek között megfelel a fogyatékkal élő személy egészségügyi állapotának, valamint – lehetőség szerint – képzettségének, képességeinek, lakhatási és közlekedési lehetőségeinek.

III.3.3. Támogatott foglalkoztatás A támogatott foglalkoztatási program a 90-es évek első felében jelent meg Csehországban. A modell az Egyesült Államokból származik, akárcsak az első cseh ügynökség megalapításához nyújtott pénzügyi támogatás. A támogatott foglalkoztatás csehországi megalapításában jelentős szerepet játszott a Rytmus polgári közösség, amely mind a mai napig terjeszti és fejleszti a támogatott foglalkoztatás gondolatát, módszertanát. A program célja a hátrányos helyzetűek visszaillesztése a nyílt munkaerőpiacra. Az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedésben, valamint a munkavégzés kezdeti szakaszában egy előre meghatározott ideig támogatást élveznek a program keretében azok, akik szeretnének a nyílt munkapiacon elhelyezkedni, de hátrányos helyzetűeknek tekinthetők, mivel képességeik korlátozottak, speciális segítségre szorulnak. A hátrányos helyzetű célcsoport megjelölése mutatja, hogy a támogatott foglalkoztatási programot nem csupán fogyatékkal élők, de szociálisan hátrányos helyzetűek, szenvedélybetegek, hajléktalanok, és a börtönbüntetésüket letöltött személyek, akiknek nehezített a társadalomba való visszailleszkedése. A tapasztalatok szerint azonban a támogatott foglalkoztatást igénybe vevők többsége fogyatékkal élő személy. A támogatott foglalkoztatás szolgáltatói kizárólag a civil szférában működő szervezetek lehetnek. A területtel foglalkozó szervezeteket koordináló ernyőszervezet a Cseh Unió a Támogatott Foglalkoztatásért, amely 2004-ben adta ki a támogatott foglalkoztatás hivatalos előírásait. Az előírások célja a szolgáltatás minőségének megőrzése azáltal, hogy meghatározzák azt a minimális szintet, amely alapján egy adott szolgáltatás a támogatott foglalkoztatás kategóriájába sorolható. A támogatott foglalkoztatás lépései lényegében megegyeznek a munkarehabilitáció lépéseivel: 1. karrier-tanácsadói tevékenység munkakonzultáns segítségével; 2. munkára való elméleti és gyakorlati felkészítés (ide tartozik a munkahely fogyatékkal élő állapotának megfelelő átalakítása, munkaasszisztens segítségével); 3. a munkaközvetítés (ezt a munkahelykeresést a konzultáns oldja meg, miközben nagy hangsúlyt fektet az ügyfél egyéni szükségleteire, képességeire);

49

4. munka-asszisztens segítségével biztosítják a megfelelő munkavégzéshez szükséges megfelelő körülmények kialakítását. Jelenleg nincs Csehországban speciális jogi alapja a támogatott foglalkoztatási program működtetésének, a munkarehabilitációra vonatkozó intézkedések azonban alkalmazhatók. Ez a két program hasonlóságának köszönhető, hiszen a támogatott foglalkoztatás a munkarehabilitáció alternatívája. A hasonlóságnak köszönhető az is, hogy a munkaügyi hivatalok a szolgáltatók támogatott foglalkoztatás szolgáltatását, megállapodás alapján finanszírozhatják. Ennek mértékéről, és a saját erőből, vagy más forrásból történő finanszírozás arányáról nem áll rendelkezésünkre információ. A támogatott foglalkoztatást a munkarehabilitációtól alapvetően megkülönbözteti, hogy a támogatott foglalkoztatás szolgáltatói civil szervezetek, valamint hogy a programot igénybe vevők köre szélesebb, mivel a fogyatékkal élőkön túl bele tartoznak a szociálisan hátrányos helyzetű, drogfüggő, vagy beilleszkedési nehézségekkel küzdő emberek is.

III.3.4. Szociális célú vállalkozás A szociális célú vállalkozás olyan vállalkozás, ahol fogyatékkal élő, hátrányos helyzetű személyek, valamint egészséges személyek dolgoznak együtt. A vállalkozás keretében piaci tevékenységet folytatnak: termékeket állítanak elő, vagy szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek nem különböznek az egyéb piaci vállalatok által készített termékektől, vagy szolgáltatásoktól. A szociális célú vállalkozás alapvető célja a szociálisan hátrányos alkalmazottak támogatása, és emellett a hatékony piaci szerepvállalás. A vállalkozásban minden alkalmazott egyenlő jogokat és lehetőségeket élvez, és a végzett munkáért járó bér is versenyképes jövedelem, függetlenül a munkavégzés hatékonyságától. Az alkalmazotti kör speciális igényeit elismeri, és alkalmazkodik is azokhoz. A szociális célú vállalkozás biztonságos munkahelyet, szakmai, valamint pszichológiai és szociális jellegű tanácsadást is biztosít alkalmazottainak. Az egészséges/ép személyekkel végzett közös munka, és a hosszabb adaptációs idő lehetőséget nyújt a fogyatékkal élő személynek, hogy önbecsülésük, önbizalmuk megerősödjön, társas készségeik fejlődjenek, de az egészséges munkatársak fogyatékossággal kapcsolatos előítéleteinek fokozatos csökkenéséhez is hozzájárulhat. A szociális célú vállalkozás alapítását kezdeményezheti természetes vagy jogi személy, létrejöhet védett műhelyekből, vagy hagyományos vállalkozásból, valamint non-profit szervezet részeként is. Finanszírozása több forrásból történhet, segélyeket, közhasznú forrásokat is felhasználhat, amivel kiegészítheti a piaci tevékenység során keletkező bevételt.

50

A szociális vállalkozás egyéb foglalkoztatási formáktól való megkülönböztetése érdekében standardokat alkottak, amelyek a brit modellen alapszanak. A standardok azt a célt is szolgálják, hogy a vállalkozás működése átlátható legyen mind az állami intézmények, a foglalkoztatottak, megrendelők, lehetséges szponzorok és befektetők, szervezetek és ügynökségek, foglalkoztatással kapcsolatos szolgáltatásokat biztosító szolgáltatók számára. A standardok négy területhez köthetők (ezek összefoglaló ismertetése az 5. táblázatban található): 1. Definíció 2. Vállalkozás 3. Foglalkoztatás 4. Támogatás

5. táblázat: a szociális célú vállalkozás standardjai

Definíció

1. standard: Küldetés

Vállalkozás

2. standard: Vállalkozás

3. standard: Finanszírozás

4. standard: Vállalkozás működése

5. standard: PR-tevékenység

A szociális vállalkozás piaci kezdeményezés, amelynek célja, hogy munkalehetőséget teremtsen a munkaerő-piacon hátrányt szenvedő személyeknek, biztosítva a számukra megfelelő, munkához kapcsolódó személyes- és társas támogatást. Mind a vállalkozás belső eljárási rendjei, mind a vezetés ehhez a célhoz alkalmazkodtak. A szociális vállalkozás megfelelő aktivitást fejt ki az elsődleges piacon. Tevékenysége nem sérti az alapvető viselkedési normákat, és összhangban van az érvényben lévő jogszabályokkal. A vállalkozás bevételének legalább fele a termelő, és szolgáltató tevékenységéből származik. Gazdasági célja, hogy anyagilag stabil, virágzó vállalattá váljon, amivel kivívhatja üzleti partnereinek elismerését. Egyéb bevételek (segélyek, támogatások) csupán a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának magas költségeit ellensúlyozzák. A szociális célú vállalkozás biztonságosan működik. Figyelembe veszi alkalmazottai speciális szükségleteit, és ennek megfelelően eljárásokat dolgoznak ki vészhelyzetek esetére. Ezen eljárási leírások világosan vannak megfogalmazva, és minden munkavállaló számára elérhetőek. A szociális célú vállalkozás törekszik a nyilvánosság, csakúgy mint az üzleti partnerek, lehetséges megrendelők őszinte és alapos 51

Foglalkoztatás

Támogatás

tájékoztatására, hogy megelőzze, vagy mérsékelje a stigmatizációt, ami a hátrányos helyzetű munkaerő foglalkoztatásából származhat. 6. standard: A munkahelyek legalább 25, legfeljebb 55%Hátrányos helyzetű át hátrányos helyzetű személyek töltik be. személyek Olyan szociálisan hátrányos helyzetű személyeket alkalmaznak, akiknek hosszabb adaptációs időre, és rendszeres szakmai és pszichológiai támogatásra van szükségük. 7. standard: Minden munkavállaló törvényes munkajogi Szerződések és bérek kapcsolatban áll a munkáltatóval, és munkájáért fizetést kap. A fizetés mértékét a betöltött pozíció határozza meg. 8. standard: Hangsúlyos etikai normákkal rendelkezik, Etikai alapelvek, belső különösen a munkavállalók emberi méltósákommunikáció ga megőrzésére vonatkozóan. Ezen normák írásban rögzítettek, és a hatékony belső kommunikáció által minden alkalmazott ismeri őket. 9. standard: Világos szervezeti struktúra, ahol minden Szervezet felépítése alkalmazott ismeri a lehetőségeit és kötelességeit. A pozícióból fakadó követelmények alkalmazkodnak a dolgozó speciális igényeihez. 10. standard: Barátságos, támogató légkör az alkalmazotAlkalmazkodás tak beilleszkedését, és további fejlődését segíti. 11. standard: Garantált a munkavállalók szakmai szupervíMunka megtartása ziója, valamint a továbbfejlődés lehetősége csakúgy, mint a munkahely egyéni igényekhez való illesztése. 12. standard: Saját képzési programja segítségével fejleszti Szakmai fejlődés az alkalmazottak képességeit, készségeit, hogy támogassa a szakmai fejlődést, és hogy növelje esélyeiket a nyílt munkaerő-piacon. 13. standard: A szociális célú vállalkozás együttműködik Szociális vállalkozások olyan intézményekkel, amelyek célja a hátráegyüttműködése nyos helyzetű személyek visszaillesztése a nyílt munkaerő-piacra.

A szociális vállalkozás működésének feltételei nem rögzítettek jogszabályokban. Gyakorlatilag bármely természetes, vagy jogi személy kezdeményezheti szociális vállalkozás alapítását, de kialakulhat védett műhelyből, vagy hagyományos piaci szervezetből, esetleg non-profit szervezetek kezdeményezése révén. A vállalkozás előnyös helyzetét nagymértékben támogatják azok a segélyek, hozzájárulások, amelyek a fogyatékkal élők, és szociálisan hátrányos helyzetű személyek foglalkozta52

tása után járnak, így ellensúlyozva a fogyatékból következő csökkent munkavégzőképességet. A civil szervezetek által működtetett szociális vállalkozások további előnye, hogy élhet a civil szervezetek által használható adókedvezményekkel. Ezen előnyök révén a szociális vállalkozás képes megőrizni versenyképességét a nyílt piacon, még úgy is, hogy jelentős erőfeszítéseket kell tenni alkalmazottai foglalkoztatása érdekében.

III.4. Összegzés A Cseh Köztársaság foglalkoztatási stratégiája nagy gondot fordít a fogyatékkal élők munkaerő-piaci reintegrációjára, valamint a védett körülmények között való foglalkoztatására. Az állami aktív foglalkoztatáspolitikai programok, és a civil szervezetek által működtetett komplex programok meglehetősen tág lehetőségeket biztosítanak bár nem kizárólag a fogyatékkal élő munkakeresők számára. A programok, szolgáltatások nagy része arra irányul, hogy a munkáltató hajlandóságát növelje a fogyatékkal élő személyek foglalkoztatására. Ezen szolgáltatások (lényegében hozzájárulások, valamint támogatások) azon költségek teljes, vagy részleges fedezésére szolgálnak, amelyek a munkáltatót terhelik akkor, ha fogyatékkal élő alkalmazottakat foglalkoztat. Ezen szolgáltatások nem érintik közvetlenül a fogyatékkal élő munkavállalót, de azáltal, hogy előnyök nyújtásával enyhítik azokat a nehézségeket, amelyeket a fogyatékkal élők foglalkoztatása esetlegesen okoz, a munkáltató számára, ösztönző erőként hathatnak. Ilyen motiváló erejű ösztönzők: 1. Beruházás ösztönzők 2. Munkavállalók közlekedéséhez való hozzájárulás 3. Betanulási hozzájárulás 4. Hozzájárulás új vállalkozói programra való áttéréskor 5. Védett munkahely, valamint védett műhely kialakítása esetén nyújtott hozzájárulás A kvóta-rendszer ugyanakkor erős ellen ösztönzés is a munkáltató számára, amelynek keretében vagy köteles fogyatékkal élő személyeket foglalkoztatni, vagy olyan vállalkozásoknak, szervezeteknek megbízást adni, akik megfelelő arányban foglalkoztatnak fogyatékkal élő személyeket. Ezek általában a védett műhelyek, vagy szociális célú vállalkozások, így megrendeléseivel a munkáltató ezen szervezeteket, fogyatékkal élő személyeket támogatja. A kvóta teljesítésének harmadik módja, az állami költségvetéshez való hozzájárulás befizetése bár szintén a fogyatékkal élők közvetett támogatását szolgálja, némileg csökkenti ezen ösz-

53

tönző intézkedés hatóerejét, hiszen a befizetett foglalkoztatási hozzájárulás beépül az állami költségvetésbe, ezáltal bármilyen egyéb célra felhasználható. A Cseh foglalkoztatási törvény által rögzített aktív foglalkoztatáspolitikai programok nagy része egyszerű, egylépéses szolgáltatás formájában jelenik meg, csupán három komplex program kerül kifejtésre: 1. Munkarehabilitáció 2. Védett műhely 3. Foglalkoztatási célprogramok Az egyszerű, egylépéses szolgáltatások standardjainak leírása azonban lehetővé teszi, hogy akár a Munkaügyi Hivatal, akár más szolgáltató komplex programokat állítson össze. Ebben nagy segítséget nyújthat a fogyatékkal élők számára elkészített egyéni akcióterv, amely megfelelő, fogyatékkal élők ügyeiben jártas szakmai csoport véleménye alapján készül. A civil szektor jelentős szerepet tölt be a modern, komplex munkaerő-piaci programok működtetésében, hiszen egyes szervezetek olyan hatékony, külföldi tapasztalatokon alapuló programokat működtetnek, mint a támogatott foglalkoztatás, vagy a szociális célú vállalkozás. A szektor azonban nem kellően erős, mindazonáltal a rendszerváltás óta sokat fejlődött, és az Európai Unióhoz való csatlakozással enyhülni látszanak azok a finanszírozási problémák 23 is, amelyek az állami és civil szektor között feszültek. A Cseh Köztársaság fogyatékosokkal kapcsolatos koncepciója kiemeli az elsődleges munkapiacra való (re)integráció fontosságát. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök szolgálják ezt a koncepcióban rögzített célt. Ha részletesen megnézzük a programokat, szolgáltatásokat fellelhetünk elemeket, amelyek e cél irányába hatnak. A fogyatékkal élők kötelező részarányú foglalkoztatása és az ehhez kapcsolódó hozzájárulások, a munkaadók tekintetében arra szolgálnak, hogy növeljék a munkáltatók hajlandóságát a fogyatékkal élők foglalkoztatására, akár a nyílt munkaerőpiacon, akár a speciális szükségleteknek megfelelő körülmények biztosítása mellett. Jóval inkább elterjedt gyakorlat azonban a munkáltatók részéről a kötelező részarány kiváltása az állami költségvetésbe való befizetés révén. A védett műhelyek között vannak, amelyek célja elsődlegesen az, hogy egyfajta átmenetet képezzenek a fogyatékkal élők számára a nyílt munkapiacra, így ezen műhelyek a reintegráció fontos helyszínei lehetnek. 23

Nevezetesen azon problémák, amelyek a finanszírozás rendszerének kettőségéből fakadnak, és a közintézmények által nyújtott szolgáltatások teljes mértékű-, valamint a civil szervezetek által nyújtott szolgáltatások legfeljebb 50%-os finanszírozásában jelentkeznek.

54

A munkanélküli segély folyósításának korlátozott időtartama és idővel csökkenő mértéke szintén ösztönzőleg hat a munka világába való visszailleszkedésre, azonban a fogyatékkal élők esetében a rokkantsági nyugdíjra jogosultaknak ez még továbbra sem tűnik kifizetődőnek. Igazi alternatívákat azok a modern szolgáltatások nyújtanak, amelyek valós reintegrációhoz vezethetnek. Ezen programokat civil szervezetek működtetik. Ide sorolható a támogatott foglalkoztatás, amely a fogyatékkal élőt eleve az elsődleges munkapiacon igyekszik elhelyezni, ott segítve beilleszkedését. A szociális célú vállalkozás szintén az elsődleges munkapiacon végzi tevékenységét. Alkalmazottai között a fogyatékkal élők, vagy egyéb hátránnyal küzdők együtt dolgoznak az egészséges személyekkel, és versenyképes jövedelemhez jutnak, miközben számos támogatásban részesülnek. A fogyatékkal élők számára nyújtott szociális támogatási, segélyezési rendszer meglehetősen kiterjedt, amely ezt a csoportot nehezen megmozdíthatóvá teszi. Sajnos nem állnak rendelkezésre kellő adatok arról, hogy a reintegrációt nagyobb mértékben segítő programok milyen hatékonyak a fogyatékkal élők elsődleges munkaerőpiacra való visszaillesztése terén.

55

IV. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása Nagy-Britanniában IV.1. Bevezetés A megváltozott munkaképességű munkavállalók munkához juttatását segítő eszközök közül a támogatott foglalkoztatásnak van a legnagyobb hagyománya Nagy-Britanniában, története a 18. század második feléig vezethető vissza. Ekkor indultak az első adományokból finanszírozott, a vakok számára otthoni munkát biztosító kezdeményezések. A 20. században indult igazán fejlődésnek a gondoskodás ezen formája, ekkor jöttek létre az első műhelyek, amelyek munkalehetőséget kínáltak a fogyatékossággal élő veteránoknak, bár ezeket még ekkor is inkább a jótékonykodás egyik formájának tekintették, nem pedig üzleti vállalkozásnak. Idővel a hasonló műhelyek kialakítása a vakok számára az önkormányzatok törvényi kötelezettségévé vált. A támogatott foglalkoztatás további fejlődése nagyrészt a második világháború alatt megváltozott elvárásoknak tudható be, illetve annak a felismerésnek, hogy a támogatott munkahelyek működtetése akár ipari méretekben is lehetséges. A Tomlinson Bizottság jelentése 1943-ban fogalmazta meg a támogatott foglalkoztatást mint a jótékonyság és a „valódi munka” kombinációját, aminek a végső célja a rehabilitáció (Purvis et al., 2006). A korszakban a témával foglalkozók azt remélték, hogy a megfelelő képzettség és a védett munkahelyen megszerzett munkatapasztalat birtokában a háborúban maradandó sérülést szenvedők nagy része visszatérhet a nyílt munkaerőpiacra. Ezen vélemények szellemében fogalmazták meg az 1944-es törvényt is, amely lehetőséget teremtett a támogatott foglalkoztatás közpénzekből való finanszírozására. Az ilyen jellegű gondoskodás megvalósítására a törvény helyi önkormányzatoknak, az önkéntes szervezeteknek és a Remploy-nak adott lehetőséget. Utóbbi egy kimondottan erre a célra létrehozott, máig is sikeresen működő szervezet, amely ma már mintegy 12 ezer embert foglalkoztat. A Tomlinson Bizottság és az 1944-es törvény teremtették meg tehát a támogatott foglalkoztatás alapjait a szigetországban. Azzal, hogy a már akkor is ezen a területen tevékenykedő szervezetekre épített, tartósította a három elemből (önkormányzatok, önkéntes szervezetek, Remploy) álló szerkezetet, megakadályozva egyúttal egy egységes megközelítés kialakulását. Igyekezett ugyanakkor a támogatott foglalkoztatás témakörét az önkormányzatok és jótékonysági szervezetek által inkább alkalmazott szociális megközelítés felől a „munka” irányába elmozdítani, bár a gyakorlatban a támogatott foglalkoztatás fogalma még hosszú ideig inkább a jóléti intézkedésekkel és a terápia fogalmával kapcsolódott össze. Az 56

elmozdulást jelezte ebben a kérdésben ugyanakkor az a tény, hogy az 1958-as törvény a támogatott foglalkoztatással kapcsolatos kérdéseket az Egészségügyi Minisztériumtól a Munkaügyi Minisztériumhoz helyezte át. A nyílt munkaerőpiacra való visszavezetés gondolata is egyre erőteljesebben fogalmazódott meg a ’60-as években. Az új elképzelések szerint a folyamat több lépcsőben zajlik le, a rehabilitációs szakaszban a képzés egy támogatott munkahelyen történik, ezt követi a munkatapasztalat megszerzése és további képzések egy védett munkahelyen vagy „enklávéban” már a nyílt munkaerőpiacon belül, annak reményében, hogy az utolsó szakaszban a résztvevők el tudna helyezkedni a hagyományos munkaerőpiacon. Az ilyen védett munkahelyek támogatása a ’70-es évek elején vált a kormány fontos céljává, de miközben ezek valóban alternatívát kínáltak a támogatott munkahelyek mellett, egyben korlátokat is emeltek a megváltozott munkaképességűek elé, akadályozva teljes integrálódásukat a nyílt munkaerőpiacra. Ennek felismerése vezetett az ún. Sheltered Placement Scheme beindításához 1985-ben. Bár alapvetően itt is egy védett munkahelyi programról van szó, megalkotói igyekeztek kiszélesíteni azon munkahelyek körét, ahol az érintettek elhelyezkedhettek. A támogatott foglalkoztatás jelenlegi helyzetéről és a Sheltered Placement Scheme működéséről a III. fejezetben lesz bővebben szó. Ma Nagy-Britanniában a munkaképes korú lakosság közel egyötödét teszik ki a fogyatékossággal élők, de a foglalkoztatottak körében ez az arány mindössze egy nyolcad. Az 1999. évi munkaerő-piaci felmérés adatai szerint több mint 6,5 millió ember élt az országban olyan tartós fogyatékossággal vagy egészségügyi problémával, ami alapvetően befolyásolta az egyén életét a napi tevékenysége vagy munkája során. Másfelől megközelítve a kérdést, 2006os adatok szerint a 19-59 éves fogyatékossággal élők száma Nagy-Britanniában 3,6 millióra tehető. Közülük mindössze egy millió embernek van állása, ez kevesebb, mint egyharmados arány, miközben az egészséges emberek között foglalkoztatottak aránya 75 százalék körül van (6. táblázat). 6. táblázat A foglalkoztatottak arány a fogyatékossággal élők körében 2006-ban Egészséges

Fogyatékossággal élő

Összesen

Ezer fő

%

Ezer fő

%

Ezer fő

%

Foglalkoztatott

21 130

76

1 034

29

22 164

71

Nem foglalkoztatott

6 509

24

2 546

71

9 055

29

Összesen

27 638

100

3 580

100

31 218

100

Forrás: Berthoud, 2006

57

A jelenlegi adatok mellett érdemes az elmúlt évtizedek adatait is megvizsgálni: a fogyatékossági járadékért folyamodó felnőttek száma az 1970-es egy millió főről több mint két és fél millióra növekedett a ’90-es évek közepére (Berthoud, 2006). Ugyanebben az időszakban az egészségügyi problémával küzdő lakosok száma nem nőtt jelentősen, nyilvánvalóan a fogyatékossággal élők foglalkoztatottsága esett vissza drámaian. A vizsgálatok szerint a fogyatékossággal élőknek hatszor akkor az esélye, hogy kiszoruljanak a munkaerőpiacról, és segélyért kelljen folyamodniuk, mint egészséges társaiknak. Az említett több mint két és fél millió ember közül, akik fogyatékossági járadékot kapnak, több mint egy millió ember szeretne dolgozni. Mindazonáltal a munkahellyel rendelkezők közül is jóval nagyobb a részmunkaidősök aránya, mint az önállóké.

IV.2. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatását célzó rendszer Nagy-Britanniában Nagy-Britanniában a megváltozott munkaképességűekkel kapcsolatban az alábbi alapelv fogalmazható meg: „munkát azoknak, akik képesek dolgozni, és biztonságot azoknak, akik nem”. A kulcskérdés ebből következően az, hogy miként lehet munkát biztosítani a fogyatékossággal élőknek? A segítség definíciója is más és más attól függően, hogy a stratégián belül hová helyezzük a hangsúlyt. Jelenleg Nagy-Britanniában a Foglalkoztatási Szolgálat abból a szempontból vizsgálja a kérdést, hogy az egyénnek milyen segítségre van szüksége – ez a segítés hagyományosabb megközelítése. A rendszer most azt próbálja meghatározni, mit lehet tenni a megváltozott munkaképességű munkavállalók megsegítésére. Ennek számos módja lehetséges, de a jelenleg uralkodó megközelítés szerint a legfontosabb, hogy azokat juttassák be a munkaerőpiacra, akik szeretnének dolgozni.

IV.2.1. A jogi háttér A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának szabályozását tekintve az 1944-es Fogyatékkal Élők Foglalkoztatásáról szóló törvényig kell visszanyúlnunk. Természetesen nem véletlen, hogy a modern kori Nagy-Britannia első, a megváltozott munkaképességűekkel foglalkozó törvénye éppen a második világháború végén született meg. A háború jelentősen megnövelte azok számát, akiknek például sebesülések következtében nem volt esélye visszatérni a munkaerőpiacra, éppen ezért a kormányzat gyors beavatkozására volt szükség.

58

Az 1944-es Fogyatékkal Élők Foglalkoztatásáról szóló törvény a következőképpen definiálja a fogyatékossággal élő fogalmát: a sérülés, betegség vagy veleszületett deformitás miatt egy állás megszerzésében vagy megtartásában, illetve önálló vállalkozás beindítása esetén súlyos hátránnyal induló személy. A törvény rendelkezett a fogyatékossággal élők regisztrációjáról, és bevezetett egy foglalkoztatási kvótát is, ennek értelmében minden 20 főnél többet foglalkoztató vállalkozás köteles volt gondoskodni arról, hogy az alkalmazottak legalább három százaléka a regisztrált fogyatékossággal élők közül kerüljön ki. Ezen kívül a törvény meghatározott bizonyos szakmákat, amelyek a megváltozott munkaképességű munkavállalók számára voltak fenntartva, és meghatározta a védett foglalkoztatás, a szakmai átképzés és rehabilitáció fogalmát, valamint rendelkezett egy, a fogyatékossággal élők foglalkoztatásának kérdésében illetékes országos tanácsadó testület megalakításáról. A jogszabályból látható, hogy Nagy-Britannia fogyatékkal élőkre vonatkozó foglalkoztatási politikája alapvetően az Európában általánosan elfogadott paradigmát követte, amely elsősorban kötelező foglalkoztatási kvótákra támaszkodik, és széleskörű állami beavatkozás jellemzi. A világháborút követő évtizedekben nemcsak a fogyatékossággal élők igényei változtak meg jelentősen, de olyan fogalmakat is át kellett értékelni, mint fogyatékosság vagy diszkrimináció, illetve át kellett gondolni hogy a foglalkoztatási igényeket miként lehet kielégíteni. Másrészt az eltelt évek azt bizonyították, hogy a törvény abban a formában nem érheti el a célját. Sok gondot okozott például a 3%-nyi regisztrált fogyatékossággal élő alkalmazása, vagyis a kvóta betartása a munkaadók számára, mivel az érintett fogyatékossággal élőknek csak töredéke, hozzávetőleg 1%-a regisztráltatta magát mindössze. Ráadásul a kvóta-rendszer és a regisztráció nem feleltek meg a megváltozott munkaképességű munkavállalók igényeinek sem a modern munkaerőpiacon. Mivel elsősorban a fogyatékosságra koncentrált, sok esetben inkább a sztereotípiák erősödése és a megbélyegzés lett a következmény. Bár az eredeti 1944es törvényt több esetben is módosították, illetve kiegészítették, az új helyzet alapvetően új jogi szabályozást kívánt. Az új törvény a Fogyatékkal Élők Diszkriminációjának Törvénye címmel végül 1995-ben született meg. A törvény fő célkitűzése egy olyan jogi környezet megalkotása volt, amelyben a megváltozott munkaképességű munkavállalók a lehetőségekhez képest a leginkább egyenlő esélyekkel vehetik fel a versenyt nem fogyatékos társaikkal. A jogszabály hatályba lépésével törvényellenessé vált a diszkrimináció a munkavállalók felvétele, a jutalmazás, a képzés, a munkafeltételek és az elbocsátás esetén, hogyha ezek oka a személy fogyatékosságához köthető. Ahogy a jogszabály címe is mutatja, a törvény részben paradigmaváltásként is fel59

fogható, hiszen az Európára jellemző aktív állami beavatkozás helyett a diszkrimináció ellenes küzdelmet és a polgárjogok fontosságát hangsúlyozza, ami ezáltal az Egyesült Államok törvényi szabályozásához teszi hasonlóvá. Ennek megfelelően az 1995-ös törvény a fent említett okok és tapasztalatok eredményeként megszűntette a kvóta-rendszert és a regisztrációt. Ugyanakkor a kérdéssel részleteiben foglalkozók megállapítása szerint (Goss, D. et al., 2000) mégsem állíthatjuk, hogy Nagy-Britannia teljesen szakított volna az európai hagyományokkal, hiszen például az 1944-es törvénynek a védett foglalkoztatást szabályozó paragrafusai érvényben maradtak. A törvény elfogadása óta eltelt több mint egy évtizedben is számos további módosítás történt a brit szabályozásban. Az 1997 óta kormányon lévő Munkáspárt – a törvényi kereteken belül – szinte azonnal hozzálátott a megváltozott munkaképességű munkavállalókkal kapcsolatos stratégia és szabályozás mélyreható átalakításához. A kormány több célcsoport számára vezetett be foglalkoztatást ösztönző programokat 1998-ban, és az ezredforduló után is számos új, vagy alapvetően átalakított munkaerőpiaci program elindításával igyekezett javítani a fogyatékossággal élők helyzetét, ezeket a IV.3. fejezetben mutatjuk be részletesen. A megváltozott munkaképességű munkavállalók problémáival foglalkozó intézményrendszer is jelentős átalakításon esett át ezekben az években, erről a következő fejezetben lesz szó. melyről szintén külön fejezetben lesz szó a későbbiekben. Az első évek eredményeit elemző tanulmányok szerint bár 1999 és 2002 között a népesség egészében nőtt a foglalkoztatás, és csökkent a munkanélküliség, eközben nőtt a munkaképtelenségi segélyben részesülők száma, akik jellemzően átlagosan nyolc évig maradtak az ellátásban, és többségük ezalatt nem dolgozott. A foglalkoztatási program működését vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a korábbihoz képest ugyan több segítséget kapnak az fogyatékossággal élők a munkába álláshoz, de az nem kellően célzott, és nem elegendő mértékű. A munkaügyi szervezet szolgáltatásai elegendők az átlagos, éppen szorult helyzetbe került munkanélküliek számára, de a rokkantellátásra jelentkezők ennél többet igényelnek. A megromlott egészségi állapothoz a legtöbb esetben más hátrányok is társulnak: alacsony iskolázottság és alapvető készségek (olvasás, kommunikáció, eligazodás) hiánya vagy gyengesége. Az ilyen esetekben személyre szabott segítségre van szükség, ami kezdetben segít pótolni, később pedig megtanulni a hiányzó készségeket. A segítségen túl szorosabb ellenőrzésre is szükség van: az egyik leggyakrabban hiányzó képesség ugyanis maga a motiváció, amit gyakori számonkéréssel és anyagi ösztönzőkkel lehet erősíteni. 60

2006-ban a kormány bejelentette, hogy további reformokat tervez a fogyatékossággal élők számára nyújtott szolgáltatások és a juttatások területén. A legfontosabb célok között szerepel a foglalkoztatottság szintjének emelése a fogyatékossággal élők körében, ezzel együtt pedig a szociális juttatásokban részesülők számának csökkentése. A kormányzati elképzelések szerint a célok elérésének egyik lehetséges módja az, hogy átalakítják a munkaképteleneknek járó juttatások rendszerét, nagyobb figyelmet fordítanak a korai beavatkozásra, hogy ezáltal a juttatásokra jogosultak minél nagyobb eséllyel térjenek vissza a munkába, és lehetőség szerint csökkenjen a munkahelyi sérüléssel és munkaképesség-csökkenéssel járó balesetek száma. A Munka és Nyugdíjügyi Hivatal, valamint az Egészségügyi Hivatal által közösen összeállított új egészségügyi, munkaügyi és jóléti stratégia fontos célja, hogy előrelépés történjen a betegségek és sérülések megelőzése terén, a gyógyulás és rehabilitáció, továbbá általában a munkahelyi baleset-megelőzés és egészségmegőrzés területén.

IV.2.2. Intézményi keretek Nagy-Britanniában jelenleg nincs olyan kormányzati szervezet, amely országos szinten kizárólagosan felelne a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos stratégiáért, de a különféle szakpolitikák kialakítása során minden egyes minisztériumnak figyelembe kell vennie, hogy azok milyen hatással vannak a fogyatékossággal élőkre. A fogyatékossággal élők foglalkoztatásával kapcsolatos politikák kidolgozása és végrehajtása így három terület között oszlik meg, melyek a következők: juttatások és társadalombiztosítás; foglalkoztatással kapcsolatos juttatások; oktatás és képzés. A három terület hagyományosan három különböző kormányzati szervezethez tartozott: az Oktatási és Foglalkoztatási Minisztérium (Department for Education and Employment – DfEE), Társadalombiztosítási Minisztérium (Department of Social Security – DSS) és a Képzési és Vállalkozási Tanácsok (Training and Enterprise Councils - TECs) – utóbbiakat váltották fel az Oktatási és Szakképzettségi Tanácsok (Learning and Skills Councils – LSCs) a minisztériumoktól független köztestületek. Az előbbi két minisztériumot egy átszervezés során egy új szervezetben, a Munka- és Nyugdíjügyi Minisztériumban (Department for Work and Pensions) egyesítették 2001-ben. A legfontosabb szerep az Oktatási és Foglalkoztatási Minisztériumnak, 2001 óta pedig a Munka- és Nyugdíjügyi Minisztériumban tartozó Foglalkoztatási Szolgálatnak (Employment Service – ES) jut, az utóbbi által már korábban létrehozott tanácsadó testületen keresztül (Tanácsadó Testület a Fogyatékos-

61

sággal Élők Foglalkoztatása és Képzése Területén (Advisory Committee for Disabled People in Employment and Training – ACDET). A Foglalkoztatási Szolgálat azonban nem csak ezen az intézményen keresztül, hanem közvetlenül is segítséget nyújt a megváltozott munkaképességűek számára a mainstream munkaerő-piaci programokon keresztül. A Társadalombiztosítási Minisztérium foglalkozik a juttatásokkal kapcsolatos kérdésekkel, és ellenőrzi a társadalombiztosítási juttatásokat kezelő kormányhivatalt, amely ezen kívül a Minisztériummal közösen kezeli a foglalkoztatási juttatásokat is. A munkanélküliek számára biztosított képzésekkel, a fiatalok számára meghirdetett szakképzési programokkal, valamint a munkaadók által szervezett tréningekkel kapcsolatos feladatokat Nagy-Britanniában jelenleg a helyi munkáltatók által irányított magáncégek látják el. Ők kötik meg a szerződéseket a képzési szolgáltatásokra a köz-, a magán-, vagy a civil szférában tevékenykedő szervezetekkel. Ugyanakkor a közelmúltban elfogadott oktatással és szakképzéssel foglalkozó törvény (Post-16 Learning and Skills Bill) át kívánja strukturálni a rendszert, a képzésekkel kapcsolatos feladatokat az újonnan létrehozott regionális Oktatási és Szakképzettségi Tanácsokra bízná. Az intézményrendszer legalsó, az érintettekkel közvetlen kapcsolatot tartó szintjét sokáig az ún. Jobcentre-ek és a Benefits Office-ok jelentették. Utóbbiak nevüknek megfelelően elsősorban a segélyekkel, juttatásokkal kapcsolatos igények befogadását, az ezekkel kapcsolatos adminisztrációt és a juttatások kifizetését intézték, míg a munkát keresők segítése elsősorban a Jobcentre-ek feladata volt. A rendszer 2002-ben részben módosult (8. ábra) közoktatási Szolgálat átalakulásával a Jobcentre-t a Jobcentre Plus váltotta fel. Az így létrejött kormányzati szervezet közvetlenül a Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium felügyelete alá tartozik, és feladatköre jelentősen kibővült. Legfontosabb általános feladata természetesen továbbra is a munkát keresők segítése a megfelelő állás megtalálásában, illetve a járulékok kifizetése. Ugyanakkor a rendszer megalkotói nagy hangsúlyt helyeztek az egyéb szolgáltatások fejlesztésére is, többek között a fogyatékossággal élők számára is fontos telefonos és online ügyintézés bevezetésére. Hasonlóan fontos a személyes tanácsadói szolgáltatás nyújtása, melynek keretében személyre szabott tanácsokat tudnak adni a hozzájuk fordulóknak és részletesen el tudják magyarázni a különféle foglalkoztatási programok lényegét, a részvétel előnyeit és esetleges hátrányait.

62

8. ábra A foglalkozási rehabilitáció intézményrendszere Nagy-Britanniában Oktatási és Szakképzettségi Tanácsok

Munka- és Nyugdíjügyi Minisztériumban

Foglalkoztatási Szolgálat

Jobcentre Plus Sheltered Placement Scheme

Pathways to Work New Deal for Disabled People

WORKSTEP

Access to Work

Forrás: Saját szerkesztés

A szakpolitikák természetesen számos ponton összekapcsolódnak, és a különféle feladatokat ellátó szervezetek munkájának jelentős részét teszik ki a koordinációval kapcsolatos teendők, illetve a „összekapcsolódó” szakpolitikai kérdések. A közösen kialakított szakpolitikák alkalmazása a kormányzat egyik legfontosabb célkitűzése, ugyanakkor a több részre osztott intézményrendszer negatív hatásai továbbra is érezhetők. A folyamatos átalakítások részben éppen ezen negatív hatások csökkentését célozzák, hiszen korábban mérhető különbség volt azon munkát keresők között, akik csak a segélyekkel foglalkozó Benefits Office-okat keresték fel, és azok között, akik a Jobcentre-ek szolgáltatásait vették igénybe. Utóbbiak ugyanis jóval nagyobb eséllyel kerültek be valamelyik képzési vagy munkahelyteremtő programba, mint az előbbiek. Az átalakítások a tervek szerint tovább folytatódnak, a cél a munkakeresés és a segélyek felvétele közötti szakadék áthidalása, a lehető legtöbb ember munkakeresés felé való irányítása.

IV.2.3. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását segítő stratégiai irányok A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának előmozdítását segítő, NagyBritanniában jelen lévő szakpolitikák a következő típusokba sorolhatók: 63

1. Oktatás, képzés és munkába helyezés 2. Szakmai tanácsadás és segítő szolgáltatások 3. Szakmai átképzés 4. Munkaerőpiacon belüli és kívüli juttatások 5. Ösztönzők a munkaadók számára 6. Munkavállalói jogok 7. Fizikai megközelíthetőség javítása A fenti stratégiák egy része inkább a kínálati oldalhoz sorolható – ezek segítségével fokozhatjuk a fogyatékossággal élő emberek versenyképességét a munkaerőpiacon – míg másik része inkább a keresleti oldalhoz – ezek segítségével növelhető azon munkaadók száma, akik hajlandóak felvenni és folyamatosan alkalmazni ezeket az embereket. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy miközben az állami programok többnyire inkább a szolgáltató, vagy inkább a keresleti oldalra kívánnak hatni, sok esetben a hatás mindkét oldalon jelentkezik. Ez különösen igaz a nagyobb kormányzati programokra, például a New Deal for Disabled People (NDDP), az Access to Work (ATW), a Work Preparation Scheme (WP), és a Pathways to Work (PTW) programokra, ezekről részletesebben később szólunk. A felsorolt foglalkoztatási stratégiák közül négy a megváltozott munkaképességűekre koncentrál úgy, hogy (1) emelni kívánja iskolázottságukat és szakmai képzettségüket, (2) segítséget és tanácsokat kínál a munkakeresésben és az állás megszerzésében, (3) segíti a rehabilitációjukat, vagy (4) segít legyűrni a különféle szociális juttatásoktól a munkába állásig vezető utat kísérő, pénzügyi bizonytalanság okozta félelmet. A másik három stratégia inkább a munkaadókra és a keresleti oldalra koncentrál: (1) ösztönözni próbálja a munkaadókat, hogy fogyatékossággal élőket alkalmazzanak, (2) különféle, az állások megszerzéséhez és megtartásához kapcsolódó jogokat biztosít a megváltozott munkaképességűek számára, és (3) biztosítja a munka elérhetőségét a fizikai akadályok megszüntetésével. Azt is figyelembe kell vennünk ugyanakkor, hogy a keresleti és a kínálati oldal megsegítésére kialakított stratégiákhoz szükséges anyagi források nincsenek egyensúlyban, és különösen a háború utáni foglalkoztatási kvóta eltörlése óta (1995) aránytalanul nagy hangsúly került a kínálati oldalra. A munkaadók oldaláról a mai napig nem fordítottak kellő figyelmet a megváltozott munkaképességű munkavállalók iránt tanúsított növekvő keresletre, holott a vállalkozásokat érő ösztönző és taszító hatások központi helyet kellene, hogy elfoglaljanak a stratégiák kidolgozása során.

64

Oktatás, képzés és munkába helyezés Az ide tartozó kezdeményezések kitűzött célja az, hogy a szaktudás színvonalának emelésével, a munkatapasztalatok bővítésével és munkáltatóknál történő elhelyezésével, vagy az elismert szakképzettség megszerzésével növeljék a foglalkoztatottságot. A járadékok jogosultjai, akik fogyatékossággal élőnek számítanak a helyi iskolákban is bekapcsolódhatnak a mainstream foglalkoztatási képző programokba. A szakmai készségek fejlesztése az elképzelések szerint növeli a megváltozott munkaképességű munkavállalók „alkalmazhatóságát”, hiszen termelékenyebbek lesznek a munkában, így értékesebbé válnak a többi munkavállalónál, akiket a munkaadó esetleg felvehetne. Néhány kezdeményezés a moduláris megközelítést is alkalmazza, ami magába foglalja mind a munkába való kihelyezés, mind pedig a szakmai átképzés szempontjait. Szakmai tanácsadás és segítő szolgáltatások Néhány szolgáltatás úgy próbálja segíteni a fogyatékossággal élők munkához jutását, hogy az álláskereséshez szükséges készségeket fejleszti, hozzáférést biztosít az oktatási és képzési programokhoz, információkat nyújt a munka mellett elérhető juttatásokról, és a szakmai tanácsadás és támogatás még sok más formáját kínálja. A fogyatékossággal élők számára elérhetők az általános foglalkoztatási szolgáltatások (mint amilyen a Jobcentre Plus, illetve számos más speciális szolgáltatás is), amelyek az ő sajátos igényeikhez igazodva keresnek számukra elérhető munkahelyet, speciális tanácsokkal látják el őket, számukra elindított képzésekről tájékoztatják az ügyfeleket, esetleg segítséget nyújtanak a motiváltság kialakításában és megőrzésében stb. A szakmai tanácsadási és támogatási kezdeményezések gyakran ajánlanak egyszemélyes – szemtől-szembeni – támogatást és tanácsadást a fogyatékossággal élőknek, mikor egy megfelelő állás megtalálásáról, megszerzéséről és megtartásáról van szó. Az utóbbi időben megfigyelhető, hogy az újabb programok akár a civil, akár az üzleti szektorról van szó, lehetőséget kínálnak egy szakmai tanácsadóval való kapcsolatfelvételre is. Az újabb segélyezési programok is többnyire feltételekhez kötik a segély megítélését, többnyire ahhoz, hogy az ügyfél vegye fel a kapcsolatot a szakmai tanácsadó és támogató szervezetekkel vagy személyekkel. Szakmai átképzés A szakmai átképzés sok országban a munka világába való visszavezetés egyik bevett eszköze, ami segítséget nyújthat a fogyatékossá váló személyeknek, akik szeretnének továbbra is aktívak maradni a munkaerőpiacon. A segítség ezekben az esetekben azt jelentheti, hogy megfelelő módon hozzá tudják igazítani az életmódjukat, valamint a munkával kapcsolatos szokása-

65

ikat és környezetüket az új helyzethez, illetve ha szükséges segítséget kaphatnak egy új, alternatív munka megtalálásában is. A szakmai átképzési programok rendszerint szakmai támogatást, orvosi segítséget vagy ezek kombinációját jelentheti, ezzel növelve a munkába való viszszatérés esélyét és az egészségi állapot rendben tartását. Az ilyen programok segíthetnek abban is, hogy az emberek jobban megértsék saját helyzetüket, így a saját egészségi állapotukról és képességeikről alkotott kép nem válik az álláskeresést akadályozó tényezővé. A következő években az átképzéseknek kiemelt hely jut a kormánynak a munkaképtelenségi segélyt igénylők számának csökkentéséért folytatott harcában. Munkaerőpiacon belüli és kívüli juttatások A megváltozott munkaképességű munkavállalók is, ép társaikhoz hasonlóan szeretik, ha munkájukat a befektetett erőfeszítésüknek megfelelő módon értékelik. Vagyis valószínű, hogy egy adott, számukra elérhető munka esetében a munkából származó anyagi és nem anyagi haszon kiszámításakor összehasonlítják, milyen haszonnal járna az, ha más munkát végeznének, vagy nem dolgoznának egyáltalán. Ezért a megváltozott munkaképességű munkavállalókat érintő kormányzati stratégiák kialakítása során, amikor a munka mellet, illetve a munka helyett biztosított segélyekről van szó, mindenképpen figyelembe kell venni a munka és a munkanélküliség relatív hasznát is. Megvan az esélye, hogy a munkavégzés mellett nyújtott támogatások, megerősítik az alkalmazottakban a munka hasznosságába vetett hitet, és csökkentik a munkával járó negatív hatásokat, amiket a nem alkalmazásban állókhoz képest érezhetnek. Az alkalmazás idején nyújtott segélyek célja is az, hogy növeljék a foglalkoztatottságot úgy, hogy segítenek legyőzni a megváltozott munkaképességű munkavállalókban meglévő félelmek egy részét. Félelemérzetük alakulhat ki attól, hogy olyan alacsony bért kapnak a munkájukért, ami a megélhetésüket sem teszi lehetővé, félelem attól, hogy elveszíthetik a jogosultságukat a többi segélyre, ha nem tudnak tartósan lehelyezkedni, félelem a munkával járó egyéb költségektől, mint a közlekedés költségei, illetve félelem attól, hogy a biztos jövedelmet jelentő segélyek kiesése anyagi problémákat okozhat. Az olyan juttatásoknak, amelyeket kimondottan azért adnak, mert a fogyatékossággal élő nem dolgozik, a kívánttal éppen ellentétes hatásai is lehetnek. A juttatások lehetnek pénzbeli segélyek, amit azok kaphatnak, akiket a háziorvosuk vagy az egészségügyi szolgálat valamilyen betegségből vagy fogyatékosságból eredően munkára képtelennek nyilvánított, és akik ugyanakkor megfelelnek a jogszabályokban lefektetetett

66

egyéb feltételeknek. De támogatás lehet az is, ha a fizikai akadályokat távolítják el, amelyek akadályozzák a fogyatékossággal élő eljutását a munkába, vagy ilyen lehet a munkába járáshoz nyújtott közlekedési támogatás is. Ösztönzők a munkaadók számára A munkaadókat megcélzó ösztönzők arra próbálják rávenni a vállalkozásokat, hogy minél nagyobb arányban alkalmazzanak megváltozott munkaképességű munkavállalókat . Az alkalmazott ösztönző rendszerint bértámogatást jelent, ami a foglalkoztatás alapvető költségeit fedezi. Az ilyen foglalkoztatás időt ad a munkáltató számára, hogy felmérje a jelölt alkalmasságát az adott pozícióra anélkül, hogy ez bármibe is kerülne a cégnek, és lehetőség nyílik arra is, hogy a munkavállaló munkaképességével kapcsolatos esetleges bizonytalanságoknak is végére járjanak, és ha lehetséges, megoldják ezeket a problémákat. A munkáltatói ösztönző programok korlátozott idejű bértámogatást tartalmaznak, vagy lehetőséget biztosítanak a munkavállaló számára, hogy a munkába állás után is megtarthassák a járadékaikat egy meghatározott ideig. (A támogatott foglalkoztatási programok, mint például a WORKSTEP, arra is biztosítanak forrásokat, hogy a munkaadó segítse a munkavállaló integrációját az új munkahelyi környezetbe.) Munkavállalói jogok A Fogyatékkal Élők Diszkriminációjának Törvénye határozta meg a munkavállalói jogokat a fogyatékossággal élők számára is. Nagy-Britanniában a foglalkoztatással kapcsolatos rendelkezések megtiltják a munkáltatók számára, hogy a munkavállaló fogyatékosságára hivatkozva alaptalanul megkülönböztetést alkalmazzanak bárkivel szemben akár a felvételi eljárás során, akár a már ott dolgozókkal szemben. A törvény egyik hatása lehet, hogy növeli a jogi költségeket, amikkel a munkáltatónak szembe kell néznie, ha fogyatékossággal élőt alkalmaz, vagy ha ilyen személy nyújt be hozzá álláspályázatot. 2004 óta a törvény előírásai minden vállalkozásra érvényesek, mivel a korábbi átmeneti könnyítés, miszerint a 20 főnél kevesebb dolgozót alkalmazó cégekre az előírások nem vonatkoztak, hatályát vesztette. Fizikai megközelíthetőség javítása A fizikai akadálymentesítésre irányuló „ésszerű átalakításokat” a törvény ma már mint kötelezettséget fogalmazza meg a munkáltató felé. Ezért az ebbe a csoportba tartozó támogatások jó eséllyel csökkenthetik mind a munkavállaló, mind pedig a munkaadó költségeit megváltozott munkaképességű dolgozó alkalmazása esetén. A fogyatékossággal élők a munkahelyen szükséges átalakítások költségének akár 10 százalékát is igényelhetik támogatásként a következő esetekben:

67

•

A helyiségek és felszerelések átalakítása

•

Segítség a kommunikációban az interjú során

•

Speciális segítség és felszerelések

•

Segítők

•

Munkába járás

•

Egyéb

Néhány esetben az érintett munkavállaló anyagi hozzájárulására is szükség lehet. Külön szót kell ejteni a védett foglalkoztatásról, ami sokáig a fogyatékossággal élők foglalkoztatását segítő legfontosabb eszköznek számított. Nagyobb számban csak a korábban bemutatott 1944-es törvény hatályba lépése után kezdtek szaporodni a védett műhelyek. Ugyanakkor szemben más országokkal, Nagy-Britanniában mindössze két szakmát neveztek meg, amit a törvény előírásainál fogva csak fogyatékossággal élőkkel lehetett betöltetni, ezek a parkolóőr és a liftkezelő szakmák voltak. Mindkét munka státusza alacsony, csakúgy, mint a szakmák ellenértékéül szolgáló fizetések, nem csoda, hogy számos kritika érte a törvény ezen rendelkezését. Az ilyen módon – nagyrészt a Remploy keretében, szegregáltan – foglalkoztatottak száma, mint azt az I. fejezetben is említettük, meghaladja a 10 000 főt (Barnes, 1992). A védett műhelyeket többnyire civilszervezetek, önkormányzatok és nonprofit kormányzati szervezetek, elsősorban a Remploy működtetik. A védett műhelyeket alapvetően súlyosan fogyatékos munkavállalók számára találták ki, akiknek nem volt esélyük visszatérni a mainstream munka világába. Orvosi alapon a fogyatékossággal élőket regisztrációjuk során két kategóriába sorolhatják. Az első kategóriába azok kerülhetnek, akik állapotuk alapján a nyílt munkaerőpiacon is boldogulhatnának, a másodikba pedig azok, akik nem. A döntésnek fontos hatása lehet emberek későbbi életére, ennek ellenére a besorolást végző semmilyen külön képzésben nem részesül, és nem állnak rendelkezésre pontos definíciók sem az egyes kategóriákról, a döntés tehát teljesen önkényes. Az ilyen műhelyekben dolgozó fogyatékossággal élők az ország legrosszabbul kereső munkavállalói között vannak. Többségük a Remploy 93 üzemében dolgozik, az általuk előállított termékek skálája igen széles: gyártanak bútort, ágyneműt, kötött árut, ezen kívül csomagolnak vagy összeszerelnek.

68

IV.3. Komplex munkaerő-piaci programok Nagy-Britanniában Az előző fejezetben bemutatott hét, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatottságának javítását célzó stratégiának a gyakorlati életbe való átültetését több mint húsz programnak kell megvalósítania. A következő fejezetben a számos program közül azokat igyekeztünk kiemelni, amelyek vagy méretüknél, vagy átfogó jellegüknél fogva, vagy azért mert jól példázzák más programok működését, kiemelkednek a többi közül.

IV.3.1 Pathways to Work A kormány 2002-ben indította útjára a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását segítő egyik legfontosabb kezdeményezését, a „Pathways to Work” programot. Mint látni fogjuk, a programon keresztül számos más kezdeményezés válik elérhetővé a fogyatékossággal élő emberek számára, egyfajta összefoglaló keretként is felfoghatjuk, ezért részletesebben mutatjuk be. A program eredeti formájában elsősorban a munkaképtelenségi segélyre újonnan jelentkezőket célozta meg. Legfontosabb eleme a munkakeresésre koncentráló interjúk (Work Focused Interviews) kötelezővé tétele, illetve a munkát keresők számára felajánlott különféle szolgáltatások és anyagi támogatások közötti választási lehetőség volt (Nice et al., 2008). A Pathways to Work programban a segélyért jelentkezők számára hat interjún való részvételt tettek kötelezővé, az egyes interjúk között hozzávetőleg egy hónapnak kell eltelnie, a beszélgetéseket egy személyes tanácsadó vezeti. A találkozókon a segélyért folyamodó céljairól, vágyairól, a munkába állás esetleges akadályairól, illetve azok leküzdéséről esik szó, célja pedig egy „akcióterv” kidolgozása, ami megkönnyítheti a munkába való visszatérést. A munkaerőpiacra visszavezető út megkönnyítését az ún. választható csomag szolgálja. A csomag számos szolgáltatást, programot tartalmaz, így többek között a Work Preparation and Work-Based Learning for Adults, a Condition Management, vagy az „Új szerződés a fogyatékos emberek számára” (New Deal for Disabled People) programokban való részvételt, ez utóbbiról később még részletesen szólunk. Az elérhető pénzügyi segítség számos formája közül az egyik a Munkába visszatérők hitele (Return to Work Credit), ami a munkát kereső számára heti 140 angol fontos támogatást jelent legfeljebb 52 héten keresztül. A másik felajánlható támogatás a tanácsadók saját hatáskörében felhasználható Adviser Discretionary Fund. Ez az alap legfeljebb 100 font értékben használható fel olyan eszközök és szolgáltatások vásárlására, amelyek jelentősen javíthatják a munkanélkü-

69

li esélyeit az álláskeresésé során. Ilyen lehet például megfelelő ruházat, vagy a gyermekfelügyelet megoldása az állásinterjú idejére. A már munkaképtelenségi járadékban részesülők esetében a program két fontos elemben tér el az eddig tárgyaltaktól: egyrészt csak három interjún kell kötelezően részt venniük, (bár önkéntes alapon több találkozásra is lehetőség van), másrészt a pénzügyi támogatási lehetőségek az ő esetükben kiegészülnek még egy formával. Ez a Job Preparation Premium, ami kifejezetten a már hosszabb ideje segélyből élők számára teszi könnyebbé a visszatérést a munkaerőpiacra, és heti 20 fontos támogatást jelent. A Pathways to Work program terveit még a széles körű bevezetése előtt nyilvánosságra hozták, és a társadalmi vita eredményeként már 2003-ban jelentős változtatásokat hajtottak végre rajta (Scharle, 2007). A megújított program négy fő eleme a következő: 1. a munkaképtelenségi segélyre jogosultakkal interjút készítenek, és egy szűrőprogram segítségével megállapítják, hogy szükségük van-e a program által nyújtott speciális segítségre 2. akinek ez szükséges, az további interjúkon vesz részt, ahol megbeszélik a munkába állás érdekében tett és még szükséges lépéseket 3. sokféle, a foglalkoztathatóságot és a munkához jutási esélyek javítását célzó program közül kiválasztják a támogatott számára leginkább megfelelőket 4. a munkába állók a korábbinál több anyagi ösztönzést kapnak Az új program nagyrészt a már 1998-ban bevezetett aktív eszköz rendszerére épül, a változtatásokat a korábbi programértékelések alapján dolgozták ki. Az újítások többsége a kirendeltség ügymenetét, a szolgáltatások időbeli ütemezését, illetve a szakemberek közti együttműködés javítását célozta. A munkaképtelenségi segélyre igénylők megmaradt képességeit és egészségi állapotát egy több lépcsős, összesen általában 12 hétig tartó vizsgálatban mérik fel, és ennek alapján döntenek a jogosultságról. Az ellátásra jogosult, de munkavégzésre képes munkanélküliek az igénylést követő 8. héten egy álláskeresésre összpontosító interjún vesznek résznek. Az első interjút tehát nem az igénylés alkalmával, hanem két hónappal később tartják: ezáltal az emberek figyelmét nem az köti le, hogy mi lesz kérelmük eredménye, így jobban képesek koncentrálni a munkavállalással járó feladatokra. A képességfelmérést pedig több részletben, fokozatosan végzik el – úgy, hogy a részeredmények alapján már elindulhasson az aktiválási program. Korábban ugyanis a képességfelmérés eredménye csak hat hónap alatt készült el, és ezalatt az ügyfelek nem kerestek munkát. Az első interjú alkalmával az ügyfelek kérdőívet töltenek ki: válaszaikat egy számító70

gépes program értékeli, és megállapítja, hogy milyen valószínűséggel tudnának egy éven belül elhelyezkedni a programban kapott segítség nélkül. A további interjúkon csak annak kell kötelezően részt vennie, akinél alacsony esélyeket mutat ki a szűrés – a többiek önkéntes alapon kaphatnak további szolgáltatásokat. A későbbiekben négy hetente még öt alkalommal hívják be az ügyfelet, és megbeszélik az álláshoz jutás érdekében tett lépéseit. Az elhelyezkedési esélyt mérő szűrő-kérdőív az aktív eszközök célzását javítja: azok kapnak több figyelmet, akik külön segítség és ösztönzés nélkül kevés eséllyel térnének vissza a munkaerőpiacra. A korábbinál gyakoribb interjúk célja kettős: egyrészt segítenek felderíteni és megoldani a munkába állás akadályait, másrészt folyamatosan ellenőrzik a munkakészséget. Az interjúkon kötelező a megjelenés, és annak elmulasztása esetén csökkentik a segélyösszeget. A rokkantsági ellátásban részesülő új ügyfél számára személyes tanácsadót (esetgazdát) jelölnek ki, aki a program teljes ideje alatt foglalkozik vele. A tanácsadók segítenek kiválasztani a számára megfelelő munkába állást segítő szolgáltatásokat. Ezeket 16 csomagba rendezték, s a munkavállalást akadályozó tipikus élethelyzetek vagy problémák szerint kínálnak munkakipróbálást, internetes hozzáférést, állásinterjú-tréninget, szakmai átképzést, életvezetési tanácsadást vagy más szolgáltatásokat. A megváltozott munkaképességű ügyfelek számára új, egészségiállapot-kezelő (condition management) tréningeket fejlesztettek ki: ezek a 6–13 hetes tréningek ahhoz adnak segítséget, hogy a rossz egészségi állapot vagy rokkantság fizikai terheit (például a fájdalmat) megtanulják kezelni. A munkanélküli- és a rokkantsági ellátás adminisztrációját egyazon intézmény, a kibővített feladatkörű munkaügyi kirendeltségek (Jobcentre Plus) végzik, de számos szolgáltatást nonprofit vagy forprofit szervezetekkel kötött szerződésekkel biztosítanak. A munkatársakat felkészítik a megváltozott munkaképességű munkavállalók szerteágazó problémáinak felismerésére és az ezekre megfelelő megoldást nyújtó programok kiválasztására. Az anyagi ösztönzés megerősítését szolgálja, hogy a heti legalább 16 órás munkában elhelyezkedők 1 évig kisebb összegű (heti 40 font, a minimálbér 20 százaléka) kereset-kiegészítést kapnak (adójóváírás formájában) ha keresetük nem éri el az évi bruttó 15 000 fontot (a minimálbér másfélszeresét). A foglalkoztatási esélyeket javító programok résztvevői heti 20 fontos kiegészítő támogatást kaphatnak (például a közlekedési kiadások kompenzálására). A jóváírást nem az adórendszeren keresztül, visszatérítés formájában, hanem közvetlenül a kirendeltségtől kapják meg. A Pathways to Work program első, kísérleti változatát 2003 októberében vezették be három olyan munkaügyi kirendeltségen, ahol a körzeti munkanélküliségi ráta az országos 71

átlagnál jóval magasabb volt (Derbyshire, Renfrewshire és Bridgend valaha mind ipari vidék volt). A kísérletben részt vevő kirendeltségeken az új belépőknek kötelező volt a részvétel, a rokkantellátásban már részesülők önkéntes alapon bekapcsolódhattak. Ezután fokozatosan vontak be újabb kirendeltségeket: 2004 áprilisában négy további körzetet. A következő bővítés 2005 februárjában történt: ekkor a kísérleti kirendeltségeken minden rokkantellátásban részesülőre kiterjesztették a programot. 2005 októberében további négy kirendeltség csatlakozott, és 2006 januárjában a rokkantnyugdíjasok arányát tekintve legrosszabb helyzetű kirendeltségek (az alsó harmad) mindegyikére kiterjesztették a programot. A kísérletre az első évben 19 millió, a második évben 47 millió fontot költöttek. Ez utóbbi a megváltozott munkaképességűekhez kapcsolódó összes költségvetési kiadás 0,3 százalékának felel meg. 2007 júniusában egy parlamenti interpellációra adott válaszában a munkaügyi tárca államtitkára elmondta, hogy a program már a kirendeltségek 40 százalékában működik. A további kiterjesztést magán- és nonprofit intézmények bevonásával, szerződéses alapon kívánják megvalósítani. A pályázati kiírásokat két hullámban indítják el: 2007 végéig még 15, 2008 áprilisáig pedig a maradék 16 körzetben is hozzáférhetők lesznek a programban nyújtott szolgáltatások. Hat magánszolgáltatóval 2007 szeptemberében már megkötötték a szerződést. A már ellátásban részesülők számára a programba belépés önkéntes, az új igénylők számára kötelező. A mindenkire kiterjedő kötelező részvétel tesztelését 2007-ben kezdték el hét kirendeltségen. A minisztérium saját felméréseket készít, és az erre a célra felállított értékelési adatbázis alapján követi a program eredményeit. Az adatbázist több adminisztratív adatforrásból állították össze: szerepelnek benne a kirendeltségek adatai a regisztrált munkanélküliekről és aktív eszközökben résztvevőkről, a jóléti ellátásokban részesülők regiszterének adatai, a szűrőprogram adatai, valamint a régi (még működő) rokkantellátási program résztvevőinek adatai. Az adatbázisban mindenki szerepel, aki belépett a programba, és követni lehet a részvételük minden fázisát. IV.3.2 New Deal for Disabled People A New Deal for Disabled People a brit kormány Pathways to Work programjának része, miközben maga is több alprogramra osztható. Jelenleg ez a munkaképtelenségi segélyben részesülő álláskeresők legfontosabb programja. A program első változatát még 1998-ban indította az akkori Oktatási és Foglalkoztatási Minisztérium, eredetileg három évre és korlátozott területi jelleggel (összesen hat körzetben), de 2001-ben a kormány döntése alapján or-

72

szágos szintre emelték, és újabb három évvel meghosszabbították, majd ugyanez történt 2004-ben és 2006-ban is. 2003-ban és 2004-ben már közel 58 000 ember vett részt a program valamely részében, ennek eredményeként 20 400-an álltak munkába, mindennek a költsége több mint 37 millió font volt. A célcsoportot elsősorban azok az emberek jelentik, akik még nem távolodtak el túlságosan a munkaerőpiactól, ezért használni tudnak olyan szolgáltatásokat, mint az álláskeresési tanácsadás, az önbizalom-építés, segítség a pályázatok kitöltésében, önéletrajzok elkészítésében, és felkészítés az állásinterjúkra. A teljes program legfontosabb alapelve az alkalmazhatóság, amely az egyén képességeinek előhozását és erősítését célozza meg, ezzel segítve őt abban, hogy a jóléti ellátó rendszerből visszatérjen a munka világába, illetve hogy képes legyen ott tartósan megmaradni. A programba való belépés önkéntes alapon történik, feltétele, hogy a jelentkező valamiféle, az egészségkárosodással összefüggő juttatásban részesüljön, mint például a munkaképtelenségi segély, rokkantsági lakhatási járadék, üzemi baleset után kapott járadék stb. A New Deal for Disabled People egyik sajátossága az a kettősség, ahogy a szolgáltatások eljutnak a felhasználókhoz (Loumidis et al., 2001). Már az 1998-ban elindult a személyes tanácsadói szolgáltatás (Disablement Advisory Service – DAS), kezdetben a teljes program erre a szolgáltatásra épült. 2001-ben a programot felügyelő minisztérium döntése értelmében külső szervezetek bevonására is mód nyílt, ekkor alakult ki az ún. Job Broker szolgáltatás, a program másik pillére. Az új szolgáltatás sokkal hatékonyabb segítséget ígért az ügyfeleknek, illetve lehetőséget adott számukra a választásra, a program számára pedig szaktudás és tapasztalatok bevonását jelentette. A Fogyatékossági Foglalkoztatási Tanácsadó az előző. fejezetben bemutatott intézményrendszeren belül, a Jobcentre-ek, később pedig a Jobcentre Plus-ok keretében tevékenykednek. A Job Broker szolgáltatást ezzel szemben szerződés alapján külső szervezetek végzik, bár a két szolgáltatás alapvetően nem tér el egymástól, az ügyfél döntésén múlik, melyik utat választja. A Fogyatékossági Foglalkoztatási Tanácsadók által a Jobcentre Plus-okban végzett munkát röviden bemutattuk a Pathways to Work program leírásában, ezért most nézzük át inkább röviden a külső szervezetek – a Job Brokerek – által végzett feladatokat. A program végrehajtását jelenleg hozzávetőleg 60 Job Broker szervezet végzi, ezek segítenek a megváltozott munkaképességű munkavállalóknak a tartós elhelyezkedésben. A Job Brokerek minden őket választó, náluk regisztráló ügyfél után kapnak bizonyos összeget, illetve további ”jutalékot” kapnak minden általuk munkába helyezett ügyfél után, aki legalább 13 hétig (ko73

rábban 26 hétig) folyamatosan ott is dolgozik az adott munkahelyen. A regisztrált ügyfelek után járó összeg előre megszabott, minden esetben 400 angol fontot jelent (2003-ig csak 100 fontot jelentett), ezzel szemben a sikeres elhelyezkedés után kifizetett összegekről minden egyes szervezettel külön tárgyalás után állapodik meg a minisztérium, és ez igen eltérő is lehet. A Job Broker szolgáltatást működtető szervezetek igen sokfélék, részben civil szervezetek, de a köz- és az üzleti szférából is jöhetnek. Hasonlóképpen nagyon különböző lehet az a mód, ahogy működnek, és méreteik is eltérő. Ami közös bennük, hogy az ügyfeleknek elsősorban a munkakeresésben segítenek, illetve igyekeznek az ügyfelek önbizalmát növelni, elhitetni velük, hogy képesek elvégezni az adott munkát. Sok szervezet van, amely igyekszik az ügyfél munkával kapcsolatos ismereteit is bővíteni, folyamatosan figyelemmel kíséri fejlődését, problémáit a munkahelyen, ahol sikerült elhelyezni, sőt próbál közbelépni is, ha az ügyfélnek problémái adódnak. Néha előfordul, hogy az ügyfeleket tovább irányítják más külső szervezetekhez, amennyiben ők maguk nem tudnak segíteni, például olyan szolgáltatásokra van szükség, amiket ők nem tudnak nyújtani. A legtöbb Job Broker olyan szervezetnek tagja, amely a New Deal for Disabled People programon kívül más kezdeményezésekben is részt vesz. Sok tényezőn múlik, hogy a New Deal programban végzett munka, vagy az egyéb tevékenységek kapnak-e nagyobb hangsúlyt, ez nagyban befolyásolhatja természetesen a végzett munka minőségét is. Egy-egy Job Broker általában egy, vagy néhány helyi önkormányzat területét fedi le, és van néhány olyan is, amelynek egynél több irodája is van. Mivel egy körzetben nem csak egy szervezet működtethet ilyen szolgáltatást, a potenciális ügyfeleknek általában lehetőségük van választani nem csak a DAS és a Job Brokerek között, de még a különböző Job Brokerek között is. Eredetileg a Jobcentre Plus-ok tanácsadóitól azt várták, hogy semlegesek legyenek, és ne adjanak tanácsot az ügyfeleknek, hogy melyik helyi Job Brokerhez forduljanak, melyik felel meg leginkább az ő igényeiknek, de most már ezt is megtehetik. A legtöbb Job Broker ma piaci alapon működik abban az értelemben, hogy igyekszik terjeszkedni, és minél több ügyfelet magához vonzani. IV.3.3 WORKSTEP Magát a WORKSTEP programot 2001. áprilisában indították, azonban a védett foglalkoztatás múltja, mint azt a bevezető fejezetben már bemutattuk, több évszázadra nyúlik vissza. A program közvetlen előzménye az 1994-ben bevezetett Supported Employment Programme (SEP) volt, ami igyekezett egyesíteni a különféle támogatott foglalkoztató he-

74

lyeket, hogy a korábbinál konzisztensebb és rugalmasabb rendszer jöjjön létre. Bár a változásokat az értékelések szerint alapvetően siker koronázta, 2001-ben jelentős átalakítás mellett döntött a kormány, ebből született meg a WORKSTEP. A WORKSTEP támogatási rendszerének alapját a következő célok határozzák meg: •

a munkával kapcsolatos, a foglalkoztatást segítő készségek, kialakítása és fejlesztése, ide értve a másokkal végzet munkára való képességet és az állás megtartásának képességét;

•

azon fogyatékossággal élők igényeinek kielégítése, akik a legkomolyabb akadályokkal találják szembe magukat a munka világában, és akiknek folyamatos támogatásra van szükségük;

•

a fogyatékossággal élők személyes fejlődésének bátorítása és függetlenségük erősítése;

•

a munkáltatók bátorítása, hogy segítsék alkalmazottaik fejlődését, és támogassák őket;

•

lehetővé tenni az egyének számára, hogy munkájukban hatékonyak lehessenek, megtervezett és megszervezett módon figyelembe véve saját és a munkáltatók érdekeit is.

A program 2003-as átalakításának legfontosabb célja a nyújtott szolgáltatások modernizálása volt, a változtatások legfontosabb elemei a következőképpen foglalható öszsze: •

új belépési feltételek, többek között az, hogy a megkövetelt munkaidő legalább 16 órára nőtt (a SEP programban ez a határ még nyolc óra volt);

•

a szolgáltatások nyújtóinak finanszírozása a teljesítménnyel arányosan történik, illetve célként tűzték ki, hogy szorosabbá váljon a kapcsolat a munkáltatóknak a bérfizetésre adott támogatásokkal;

•

a támogatott foglalkoztatásban részt vevők esetében is eltolódik a hangsúly az egyénre szabott támogatási formák felé, amit a személyre szabott fejlesztési tervek tesznek lehetővé;

•

minőségi standardok bevezetése a szolgáltatók számára

A program olyan munkalehetőségeket igyekszik kínálni, amelyek a megváltozott munkaképességű emberek különféle igényeinek is megfelelnek, illetve a helyi munkaerőpiac elvárásait is figyelembe veszik. A támogatás többféle formája is elérhető mind a munkaadók,

75

mind pedig a munkavállalók számára, ilyen az ún. „job trainer” igénybe vétele, továbbá a kollégák mentori tevékenysége, a tanácsadás, illetve a bértámogatás szerepel a megengedett támogatási formák között. A finanszírozás a betöltött álláshelyek számától függően változik, ezek maximális számát a szerződés határozza meg. 500 font előzetes kifizetésére van lehetőség a Fogyatékossági Foglalkoztatási Tanácsadó által készített Fejlesztési terv alapján, illetve további 250 fontot kaphat a munkaadó, amikor a megváltozott munkaképességű személy munkába áll. A további kifizetések havonta történnek, függetlenül a kapott támogatás típusától. A minőségi standardokat a támogatott foglalkoztatás területéről összegyűjtött jó gyakorlatok alapján állították össze, céljuk pedig a szolgáltatások tartósan magas színvonalának biztosítása az egész országban. A WORKSTEP programban több mint 200 szervezet vesz részt jelenleg szolgáltatóként, közöttük találunk önkéntes szervezeteket, helyi önkormányzatokat és minisztériumhoz nem tartozó köztestületeket is. Minden szervezet toborozhat részvevőket közvetlenül is, ha a jogosultságukat megerősíti a Fogyatékossági Foglalkoztatási Tanácsadó. A program különösen nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a megváltozott munkaképességűeket a nem-támogatott foglalkoztatás irányába terelje, ez az alapvető célok között fogalmazódik meg, ugyanakkor konkrét, rögzített célokat nem fogalmaz meg az egyes szolgáltatók felé. A WORKSTEP célja továbbra is az, hogy hosszú távú segítséget nyújtson a rászorulók számára, illetve azon fogyatékossággal élőket tekinti célcsoportnak, akiknek összetettebbek a szükségletei. Ugyanakkor, bár a hangsúly egyre inkább a nem-támogatott foglalkoztatás felé történő elmozdulásra és a teljesítményen alapuló finanszírozásra kerül, a szolgáltatóktól továbbra is elvárják, hogy változatlanul támogassák az arra rászorulókat, beleértve azokat, akik helyzetük miatt csak ilyen módon kerülhetnek be a munkaerőpiacra. A többszöri átalakítás ellenére a WORKSTEP továbbra is megtartotta sokszínűségét, ami a nyújtott szolgáltatásokat illeti, íme néhány példa: •

a WORKSTEP által nyújtott szolgáltatás módszerei: o támogatott vállalkozás; o elhelyezés támogatott munkahelyen; o a támogatott vállalkozás és a támogatott munkahely kombinációja,

•

a szolgáltatást nyújtó szervezet típusai: o önkormányzatok; o nonprofit szektor; o magánszektor. 76

IV.3.4 Sheltered Placement Scheme A Sheltered Placement Scheme létrehozásának célja elsősorban az volt, hogy integrált foglalkoztatási lehetőségeket hozzanak létre a megváltozott munkaképességű munkavállalók számára, tehát ne elkülönítve, hanem az egészséges alkalmazottakkal együtt dolgozhassanak. Bevezetése után a programban részt vevők száma gyorsan növekedett, sokak számára új lehetőségnek, alternatívának tűnt a szegregált védett munkahelyekkel szemben. A rendszer lényege hogy egy szponzor szervezet, ami lehetett helyi önkormányzat vagy civil szervezet, alkalmaz egy megváltozott munkaképességű munkavállalót, ugyanakkor egy szerződés alapján „továbbadja” őt egy „gazda” vállalkozásnak. Ez a vállalat biztosítja a munkát, a szerszámokat, a helyszínt, a képzést és minden más szükséges feltételt megteremt, mindezek mellett pénzt is fizet a szponzornak. A vállalat számára fizetett összeg azonban nem állandó, nagysága a megváltozott munkaképességű munkavállaló teljesítményétől függ. Ha a felvett munkatárs csak egy egészséges munkavállaló teljesítményének 50%-át tudja teljesíteni, akkor a fizetése is csak 50 % lesz. A szabályozás előírja azt is, hogy a minisztérium csak a 30–80% között teljesítő megváltozott munkaképességű dolgozó után fizet. A munkavállaló a fizetését a szponzor szervezettől kapja, ők kötelesek az ezzel járó összes feladatot, például az adó kiszámítását is elvégezni. A szponzor költségeit a vállalat által fizetett összeg és a programot felügyelő minisztérium támogatása fedezi. A lelkes fogadtatás mellett hamar megjelentek a pesszimista vélemények is, sokan bírálták a programot. Miközben vannak bizonyos pszichológiai előnyei annak, ha a megváltozott munkaképességű munkavállalók integrált környezetben dolgoznak, számos hátránnyal is számolni kell. Egyrészt a programba való bekerülés feltételeit meglehetősen szabadon lehet értelmezni, így főként olyanok kerülnek be, akik a munkaadók számára „elfogadhatóbbak”, például fogyatékosságuk jellege miatt. Másrészt mivel a fogyatékossággal élő munkaadója papíron a szponzor szervezet, többnyire nem részesülhet a vállalatnál egyébként megszokott juttatásokból, amit a többi alkalmazott megkap, hiába dolgoznak a gyakorlatban egy helyen, végzik ugyanazt a munkát. Bár a munkáltató számára semmi nem tiltja, hogy az ilyen módon foglalkoztatottak számára is kifizesse ezeket a juttatásokat, a gyakorlatban erre alig van példa. Harmadrészt létezik egy korlátozás a minisztérium által a munkahelyek után kifizethető támogatásokra. (ez munkahelyenként 25 600 font volt helyi önkormányzatok számára és 352 800 font civil szervezetek számára). Ennek az összegnek fedeznie kell minden költséget, például a társadalombiztosítást, így reális alternatívát inkább csak a képzetlenebb munkaerőt igénylő, alacsonyabb fizetéssel járó munkák esetében jelent. Bár elvi lehetőség van rá, hogy a

77

munkaadók a képzettebb dolgozók számára többet fizessenek, ez rendkívül ritkán történik meg. Végül, ahogy említettük, a program csak a legfeljebb 80%-ot teljesítő munkásokat támogatja, aki ennél jobban tud dolgozni, azokat a mainstream foglalkoztatás keretei közé szeretné átvinni a rendszer, ami üdvözlendő cél lehetne, de hiányoznak az átmenetet megkönnyítő eszközök, mint például a szakmai képzés.

IV.4 Összegzés Ha a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásáról beszélünk NagyBritanniában, mindenképpen az első pontok között kell kiemelnünk a rendkívül gyors változásokat, amelyek az elmúlt évtizedben zajlottak, és részben zajlanak ma is. Az intézményrendszer átalakításánál valószínűleg jóval nagyobb jelentőséggel bír, hogy számos új munkaerő-piaci program indult be az elmúlt tíz, de még inkább az elmúlt 5 évben. Kisebb részben már korábban is létező programokat alakítottak át a mai kor elvárásának megfelelően, de a kezdeményezések többsége teljesen új. Mindez a tanulmány szempontjából azt jelenti, hogy sok kérdésben, amivel kapcsolatban néhány éve még egyértelmű és könnyű volt állást foglalni (mint például az állam szerepvállalása) ma már óvatosabban kell fogalmaznunk, másrészt a néhány éve íródott szakirodalmi megállapítások is csak bizonyos kritikával fogadhatók el. Európai összehasonlításban különösen fontos, hogy figyelembe vegyük az elmúlt évek változásait. Az 1944-es brit Fogyatékossággal élők foglalkoztatásáról szóló törvény még teljesen beleillett az akkori európai képbe. Mára viszont, bár az EU Szociális Európa Agendája hatására sok tagállam felülvizsgálta a fogyatékkal élőkre vonatkozó törvényeit, Nagy-Britannia kivételével megtartották az állami beavatkozást a foglalkoztatási kvóták megerősített rendszerének formájában, amelyet néhány esetben (Franciaország, Németország, Spanyolország) antidiszkriminációs intézkedésekkel is alátámasztottak. A szigetország viszont egy új úton indult el a ’90-es évek közepén, amikor szakított az európai hagyományokkal, megszűntették a kvóta rendszert, és inkább az amerikai szemlélettel rokon (bár valójában ahhoz is csak részben hasonló) diszkrimináció ellenes intézkedésekkel helyettesítették azt. A kutatás során szerzett információk azt mutatják, hogy meglepően kevés az általános, mindenki által elérhető szolgáltatások szerepe a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását célzó erőfeszítésekben. Az Európai Unió által meghatározott irányelveknek ez sem felel

78

meg teljesen, hiszen az integrált szolgáltatások fontosságát hangsúlyozza. Az általunk vizsgált programok és szolgáltatások esetében integráltságról ilyen értelemben alig beszélhetünk, bár az intézményrendszeren belül nincsenek elválasztva fogyatékossággal élők ügyei, minden munkát kereső a Jobcentre-eket keresi fel elsősorban. Ezen túl azonban a hivatalos források, bár több dokumentumban megjelenik, többnyire nem emelik ki fontos célként az integrációt. Hozzá kell tennünk rögtön, hogy ez részben a kutatás irányának is betudható, hiszen a cél itt elsősorban a fogyatékossággal élők számára indított programok vizsgálata volt, ez torzíthatja némileg az általunk megrajzolt képet. A kérdésre, hogy tranzit vagy ösztönző jellegű-e a brit rendszer, a rövid válasz az lehet, hogy a nyílt munkaerőpiacra való kijuttatás a cél. A deklarációk szintjén mindenképpen ez a helyzet. Mint a tanulmányban is olvasható, a legnagyobb múltra Nagy-Britanniában a védett foglalkoztatás tekinthet vissza, a 20. század közepétől ezek a megoldások dominálnak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására irányuló kezdeményezésekben. Az is kiderül a leírtakból, hogy hosszú ideig az ilyen jellegű foglalkoztatást inkább a jóléti intézkedések közé sorolták, csak a század második felében vált valósággá, hogy ezeket a tevékenységeket a munkaerőpiac szemszögéből vizsgálják. A nagyrészt hagyományos, inkább szociális szerepet betöltő intézmények népszerűsége ma sem csökkent, a Remploy alkalmazottainak száma ma is tízezres nagyságrendű, de az ezredforduló környékén változás volt tapasztalható. A kormányzati kezdeményezések minden program esetében azt hangsúlyozzák, hogy a végső cél a nyílt munkaerőpiacra való visszahelyezés. Az új programok többségében a hangsúly már semmiképpen sem a védett munkahelyen való elhelyezésen van, sokkal inkább a személyre szabott segítség fontosságát emelik ki. A felkészített, megfelelő képzettséggel rendelkező fogyatékossággal élőket arra bátorítják, hogy a nyílt munkaerőpiacon próbáljanak szerencsét, nem kizárva természetesen a védett foglalkoztatás lehetőségét sem, hiszen erre a jövőben is mindig szükség lesz. A köz- és magánszféra szerepvállalása kapcsán azt mondhatjuk, hogy míg korábban hagyományosan a magán szféra, azon belül is a civilszervezetek szerepe volt kiemelkedő, ma már nem ennyire egyértelmű a helyzet. A rendelkezésre álló adatok alapján, akár csak megközelítően pontos arányokat is képtelenség megállapítani. Az biztos, hogy sok európai országhoz viszonyítva a civil szféra szerepvállalása kiemelkedően magas. Ugyanakkor az elmúlt évtizedben elindított számtalan kormányzati kezdeményezés hatására az állami szerepvállalás bizonyos területeken érezhetően erősödött. Legtöbb esetben persze csak kezdeményező szerepről van szó, a megvalósítás továbbra is jelentős részben a nem-kormányzati szereplők

79

feladata, de az is előfordul, hogy a köz- és magánszféra egymással párhuzamosan működtet intézményeket, ld. a New Deal tanácsadói hálózatát. A dolgozat maga csak érintőlegesen foglalkozott a kérdéssel, de más kutatók megállapításaira alapozva érdemes megemlíteni, hogy milyen meglepően alacsony a profit-orientált szervezetek jelenléte ezen a területen. Ezt a kutatók nagyrészt az önkormányzatok, civil szervezetek és a Foglalkoztatási Szolgálat között kialakult együttműködés következményének tartják. Az évek, évtizedek alatt kialakult kapcsolatok a hagyományos rendszerben szinte kizárták új, profit-orientált szereplők megjelenését. Ezen a területen is az új programok, mint a New Deal vagy a WORKSTEP hozhatnak változást. Hasonlóképpen meglepő lehet, hogy az önfoglalkoztatás támogatása, a saját vállalkozás elindításának segítése szinte teljesen háttérbe szorult Nagy-Britanniában.

80

V. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása Németországban V.1 Bevezetés Dolgozatunk ezen fejezetében a megváltozott munkaképességű emberek lehetőségeit szeretnénk bemutatni a német foglalkoztatási rendszerben. Nem tudunk teljes körű áttekintést adni, de megpróbáljuk bemutatni a főbb jellemzőket, elveket, támogatásokat, programokat, melyek ezt a csoportot érintik. Annyit meg kell jegyeznünk, hogy a támogatások tekintetében az európai tendencia érvényesül, ami nem határoz meg alapvetően más – önálló – támogatásokat, hanem a főáramba helyezi ezeket („mainstream”), és csak néhány esetben alkalmaz kifejezetten erre a célcsoportra alakított eszközöket. A fentiek, és az érthetőség miatt, röviden be szeretnénk mutatni az általános foglalkoztatási rendszert is olyan mértékben, hogy az olvasó el tudja helyezni az egyes eszközöket, és rálátása legyen a teljes rendszerre, valamint annak a megváltozott munkaképességű embereket közvetlenül érintő eszközeire. Mielőtt rátérnénk az elemzésre, érdemes áttekinteni azt, hogyan jutottak el a jelenlegi struktúra kialakulásáig Németországban. Az 1990-es évek fontos időszak volt a foglalkoztatáspolitika szempontjából. Az ekkortájt zajló társadalmi és gazdasági változások, valamint az Unió törekvései mind-mind hozzájárultak a szemléletbeli átalakuláshoz. Az EU-s országok sokféleképp reagáltak a kihívásokra, de közös volt bennük a segélyezéstől való elmozdulás az aktív eszközök, a foglalkoztatás támogatása felé: a többi között a képzések fontosságának felértékelődése, az élethosszig tartó tanulás megjelenése, a foglalkoztatás rugalmassá tétele. Németországban a reformok 1998-ban kezdődtek azzal, hogy a foglalkoztatási törvényt beemelték a szociális törvénybe, ami az első lépése volt a két terület összehangolásának. A reformkezdeményezés nem állt meg, és az ún. Hartz-törvényekkel vált teljessé a folyamat. Ezek a folyamatok természetesen hatással voltak a megváltozott munkaképességű munkavállalókra is. A megváltozott munkaképességű emberek tekintetében is változások történtek. Itt a rehabilitáció került más kontextusba. Előtérbe került a megmaradt képességek fejlesztése, és a nagyobb társadalmi szerepvállalás, amit a munka világába való visszavezetéssel is erősítettek. A változások érintették magát a szervezetrendszert is. Megmaradt az a kettősség, melyben a szövetségi és a tartományi szint létezik, de ezek mellett erősítették az ún. intézményi szintet. Ez utóbbi magába foglalja mindazon szervezeteket, melyek nem állami (költségvetési) szervek, de szolgáltatásokat nyújtanak a megváltozott munkaképességű munkavállalók 81

részére. A változások mellett a korábbi alapelv – mely szerint a munkavállalót a meglévő munkahelyén belül kell elsősorban rehabilitálni, és csak indokolt esetben kell számára más munkalehetőséget, képzést felajánlani –, megmaradt. V.2. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatását célzó rendszer struktúrája Németországban Mielőtt részleteiben vázolnánk fel a rendszert, szükséges megemlítenünk, hogy bár a foglalkoztatás része a szociális törvénykezésnek, két elkülöníthető, bár sok tekintetben összefüggő struktúrát lehet látni. Egyrészről a német foglalkoztatási szolgálat (Bundesagentur für Arbeit – BA), más

részről

pedig

az

integrációs

hivatalok

(Bundesarbeitsgemeinschaft

der

Integrationsämter und Hauptfürsorgestellen – BIH) nyújtanak támogatásokat és szolgáltatásokat. Ami a két szervezet közötti különbséget adja, hogy a BA egy önkormányzatként működő szerv, amely megállapodásokat köt a szövetségi kormányzattal, míg az integrációs hivatalok központi/tartományi szervek, és a szociális rendszerhez tartoznak. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy Németországban, ahogy jelenleg Magyarországon is: a munkaügy és a szociális kérdések egy minisztériumon belül vannak. V.2.1. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása, a foglalkoztatási rendszerbe való illeszkedése Mielőtt rátérnénk a konkrét intézkedésekre, meg kell említenünk, hogy a BA elsősorban általános jelleggel nyújt támogatásokat, szolgáltatásokat, míg a BIH, illetve az integrációs hivatalok célzottan a megváltozott munkaképességű munkavállalók célcsoportjára specializálódott. Ez persze nem zárja ki, hogy a BA ügyfelei között is legyenek megváltozott munkaképességű munkavállalók. Ebben a fejezetben elsősorban az integrációs hivatalok által nyújtott támogatásokról, szolgáltatásokról lesz szó. Az integrációs hivatalok (IH) feladatait a szociális törvény határozza meg. Ezen feladatok a következők: •

a rehabilitációs járulék (Ausgleichsabgabe) beszedése, és felhasználása;

•

támogató/kísérő segítségnyújtás (Begleitende Hilfe) a fogyatékos munkavállalók részére;

•

a felmondási korlátozással kapcsolatos teendők ellátása, valamint

•

iskoláztatási és képzési intézkedések.

A fentieken túlmenően, az IH-k szerepet játszanak a támogató/kísérő segítségnyújtásban a szakszolgálatok kiválasztásában, illetve ők bízzák meg ezeket a szervezeteket. Az integ82

rációs szakszolgálatok szolgáltatásait a BA is igénybe tudja venni, de a felelősség kérdése az IH-nál marad. Továbbá az IH-nak lehetősége van ún. integrációs projektek támogatására, valamint intézményi támogatásra. Az IH-nak rendelkezésére áll egy olyan tananyag, amely a fogyatékos személyek munkahelyi integrációját segítő embereknek szól, és az Ő felkészítésükben, információkkal való ellátottságában játszik szerepet. Mielőtt részletesen bemutatnánk a fenti eszközöket, fontos megemlíteni, hogy a cél minden esetben a munkavállaló elsődleges munkaerőpiacra – lehetőség szerint integrált környezetbe, illetve a korábbi munkahelyére – való be-, illetve visszakerülése, A rehabilitációs járulék/hozzájárulás (Ausgleichsabgabe) Azok a magán és közalkalmazotti munkaadók fizetik be, akik a súlyosan fogyatékos személyek foglalkoztatását érintő kötelezettségeiknek nem tesznek eleget. Itt minden 20 főnél nagyobb munkáltatónak fizetési kötelezettsége van, aki nem foglalkoztat legalább 5%-os arányban ilyen munkavállalókat. A beszedett összeg 70%-a az IH-nál marad, míg a fennmaradó 30%-ot a szövetségi munkaügyi és szociális minisztérium rehabilitációs alapjába folyósítják. A járulék célja kettős, mivel egyrészről „sújtja” azokat a munkáltatókat, akik nem foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű munkavállalókat, illetve támogatja azokat, akik az előírtakon felül foglalkoztatnak ilyen munkavállalókat. Az IH-k ebből finanszírozzák a teljes működésüket, támogatják – többek között - az integrációs projekteket, az intézményeket, bértámogatást nyújtanak, beruházásokat támogatnak, melyek a munkahelyek átalakítására szolgálnak. A támogató/kísérő segítség (Begleitende Hilfe) A támogató/kísérő segítség az IH-k legfontosabb feladatai közé tartozik. Ez egy hatékony eszköz a fogyatékos munkavállalók támogatásához, melyben segítséget nyújtanak új, a sérüléshez igazított, munkahely kialakításához, valamint meglévő munkahelyek átalakításához, hogy elősegítsék az integrált munkavállalást. A személyes segítségnyújtás, valamint a pénzügyi támogatás elősegíti a munkavállalók, és munkáltatók ösztönzését. Továbbá a tanácsadás és az információnyújtás során javítják a kapcsolatokat, megkönnyítik az együttműködést, és a befogadást. Ez a segítségnyújtás egyben megelőző jellegű is, ami így lehetőséget jelent az IHk számára a vállalati menedzsmentbe való bekapcsolódásra. (Megjegyzés: Ez összefüggésben van azzal, hogy az elbocsátások során a munkavállalónak kötelessége jelezni ezt a tényt a BA felé.)

83

Az IH-k és az általuk megbízott integrációs szakszolgálatok, minden, a munkával kapcsolatos kérdésben partnerek a fogyatékos munkavállalók felé. Ezek a szervezetek tanácsadást nyújtanak a munkavállalóknak, illetve a munkáltatóknak is, többek között a munkahely veszélyeztetése esetén, vagy technikai kérdésekben (munkahelyek felszerelése, munkaszervezés). A szakszolgálatok elsősorban a sérülések tekintetében tudnak segítséget adni. Az integrációs szakszolgálatok célcsoportját azok a különösen súlyos állapotú sérültek képezik, akiknek egy állás biztosításához és megtartásához külön szakszolgálati támogatásra van szükségük. Jelenleg 260 ilyen szakszolgálat működik, de területi eloszlásuk nem egyenletes. A támogató/kísérő segítségnyújtás során lehetőség van pénzügyi támogatásra is. Ez a támogatás az esélyegyelőséget, az egyenlő hozzáférést, valamint a versenyképességet hivatott elősegíteni. Ezen támogatások típusai: •

technikai munkasegítség,

•

segítség a munkahely eléréséhez,

•

segítség a gazdasági önállósághoz,

•

segítség egy, a sérülésnek megfelelő lakás megteremtéséhez és fenntartásához,

•

segítség a szakmai ismeretek és készségek megtartására és bővítésére szolgáló intézkedésekben való részvételhez,

•

segítség a speciális zavarok miatt fennálló élethelyzetekben,

•

a szükséges munkasegédlet költségeinek megtérítése.

A munkasegédlet költségtérítése fokozatosan a legfontosabb támogatási típussá vált a súlyosan sérülteknek juttatott támogatások között, mind a támogatást kapók számát illetően, mind a kiadások összegét tekintve. A munkasegédletet a legkülönbözőbb helyzetekben lehet igénybe venni, például, mint személyes támaszt a súlyos testi sérültek mellé, mint felolvasót a vakok és az alig látók mellé, vagy mint tolmácsot a süket emberek mellé. A munkasegédlet jelentősen javítja a különösen súlyos sérültek esélyeit a képzés- és álláspiacon Az integrációs projektek Az integrációs projektek olyan cégek, melyek létszámukat tekintve legalább 25%-ban, de legfeljebb 50%-ban foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű munkavállalókat. Ezek a szervezetek helyüket tekintve az elsődleges munkaerőpiac, és a védett műhelyek között helyezkednek el. Itt nem csak önálló üzemeket kell érteni, hanem üzemegységeket is. A projekt elnevezés nem teljesen pontos, ezért a gyakorlatban inkább az integrációs üzem elnevezés használatos.

84

Ezek az üzemek a fogyatékos emberek tartós szakmai beilleszkedését elősegítő eszközök. Elsősorban azok számára nyújtanak segítséget, akik képességeiket tekintve meghaladják a védet műhelyek foglalkoztatási, szakmai szintjét, de csekély esélyük van az elsődleges munkaerő-piacon. A célcsoporthoz azok a szellemi vagy lelki zavarokkal küzdő emberek tartoznak, akik különleges – munkájukat kísérő – felügyeletet igényelnek, de azok is, akik egy műhelyből az általános álláspiacra váltanak, vagy sérült, iskolát végzett személyek, akik speciális támogatás nélkül nem tudják megteremteni maguknak az utat a szakmai karrier felé. Az integrációs üzemek valójában hídszerepet töltenek be az általános álláspiac és a sérült emberek műhelyei között. A gyakorlatban az integrációs üzemeknek kell segítséget nyújtaniuk ahhoz, hogy gazdaságilag kifizetődő vállalkozásként a piacon és a versenyben egyaránt helytálljanak, illetve a lehető legtartósabban munkahelyeket teremtsenek a különösen súlyosan sérült emberek számára. Az integrációs projektek a legkülönbözőbb gazdasági csoportokban fejtik ki tevékenységüket, leginkább a kert- és tájépítésben, a gasztronómiában, a kereskedelemben és a háztartásban/ háztáji gazdaságban, de a bérmunka szerződésekben és az ipari beszállításban is. Munkaerő-piaci programok Az IH-k támogatnak munkaerő-piaci programokat, melyek tartományi, regionális szinten valósulnak meg. Ezek a programok inkább kiegészítő jellegűek, és egy-egy speciális csoportra, vagy területre korlátozódnak. Ezek a programok kiegészítést jelenthetnek az integrációs projektekhez, illetve ezekhez kapcsolódhatnak az integrációs szakszolgálatok is. A célzott munkaerő-piaci programok, melyek az elsődleges munkaerő-piacra próbálják visszajuttatni az ügyfeleket, inkább az IH-k finanszírozási körébe tartoznak, mert a BA által folyósított/rendelkezésre álló támogatások nehezebben mobilizálhatóak. Intézmények támogatása Az intézmények, védett műhelyek, lakóotthonok támogatása másodlagos feladat az IH-k számára. Itt olyan személyeket foglalkoztatnak, akik egyáltalán nem, még nem, illetve már nem tranzitálhatók sem az integrációs projektekbe, sem az elsődleges munkaerőpiacra. A támogatás az alábbi típusokból áll: •

sérültek számára működő műhelyek,

•

lakóhelyek sérültek számára,

•

támogatási szolgálatok a súlyosan fogyatékos emberek számára,

85

•

támogatások az illetékes üzem számára.

A felmondás korlátozása A súlyos fogyatékkal élő foglalkoztatottak számára egy speciális felmondás-korlátozás van érvényben. Egy súlyos fogyatékkal élő személy foglalkoztatási kapcsolatának felmondása az integrációs hivatal előzetes beleegyezését igényli. A hivatal megvizsgálja a helyzetet, és mérlegeli a munkaadó és a munkavállaló érdekeit egymással szemben. Ezáltal biztosítani kell, hogy a felmondás előtt minden más lehetőséget kimerítettek annak érdekében, hogy a munkaviszonyt fenn lehessen tartani. Mindenek előtt a prevenciós intézkedések kötelezőek, abban az esetben, ha a súlyos fogyatékkal élő személy munkaviszonyában nehézségek lépnek fel. Ebben minden résztvevőt felszólítanak – munkaadót, munkavállalót, az üzemi integrációs csoport tagjait az illetékes integrációs csoport bevonásával – hiszen a cél, hogy konstruktív megoldásokat keressenek a veszélybe került munkaviszony folytatására. Az integrációs hivatal döntése egy felmondás elfogadásáról az „Ulima Ratio” marad. Elsődlegesen békés egyezségre kell törekedni, amely a további foglalkoztatást engedi. A személyi-, viselkedési- és üzemi feltételekkel indokolt felmondási kérelemről tehát minden döntést megelőz egy vizsgálat, hogy lehetséges-e egy üzemgazdaságilag célszerű további foglalkoztatás az integrációs hivatal támogatásával, illetve hogy az álláshely kiesése esetén van-e esély egyéb foglalkoztatási lehetőségek találására. Az integrációs hivatal és az integrációs szakszolgálat szaktanácsadói ennek során segítséget nyújtanak a munkát kísérő segítség keretében minden kérdés kapcsán, amely a súlyosan fogyatékos személy foglalkoztatásával összefüggésben felmerül, tanácsokat adnak a munkahely alakítás alkalmával, és adott esetben pénzbeli támogatást is kínálnak. Az IH-knak gondos mérlegelés, és minden körülmény figyelembevétele mellett kell a döntést meghozni. Vannak esetek, amikor azonban nem sok lehetőség áll rendelkezésre. Ilyen esetben például üzemi átszervezésre, az üzem bezárására, felszámolására, csődeljárásra kerülhet sor. Képzés és információnyújtás Az IH-k egyik törvényben rögzített feladata, hogy olyan képzési programokat alakítsanak ki, melyek elősegítik a fogyatékos emberek munkához való alkalmazkodását, a munka megtartását. Ezek a képzések elsősorban azoknak a szakembereknek szólnak, akik az érdekvédelemben, vagy a munkahelyi kapcsolatokban, illetve segítő szolgáltatásokban dolgoznak. A képzések moduláris jellegűek, és olyan információkat adnak, melyeket az üzemi gyakorlat 86

során lehet alkalmazni. A kurzusokban megtalálhatóak az alapképzések, a szintetizáló képzések, valamint olyan előadások is, melyek akár a menedzsment részére is hasznos információkat tudnak nyújtani. Az integrációs hivatalok, amelyek lefedik Németország összes régióját, nemcsak egy átfogó képzéskínálatot nyújtanak, hanem a fontos témákhoz internetes tanulási modulokat is kínálnak a www.integrationaemter.de portálon. A súlyosan fogyatékos emberek szakmai szerepvállalása és a munkát kísérő segítő intézkedésekben rejlő lehetőségek képezik az integrációs hivatalok információs kínálatának legfontosabb pontját. Az információk és a sérült emberek üzemi képzésének és foglalkoztatásának támogatási lehetőségeiről és jogi keretfeltételeiről való felvilágosítás iránt támasztott – ma is jelentős – igény alapján a BIH támogatja a Szövetségi Munkaügyi- és Szociális Minisztérium „Munka akadályok nélkül” nevű kezdeményezését, és kiveszi a részét a sérültek szövetségének akcióiból, a szakvásárokból és az üzemi prevenciót megcélzó intézkedésekből. Támogatások munkaadóknak Ezekről a támogatásokról itt most csak röviden szeretnénk szólni, mert a következő fejezetben részletesebben tárgyaljuk ezeket . Ezen támogatások középpontjában az új munka- és képzési helyek teremtése áll, melyeket az IH-k a saját költségvetésükből finanszíroznak. A támogatások között fontos szerepet kap a munkahelyek átalakításának ösztönzése. A támogató/kísérő segítség minden további, a munkát érintő tanácsadói és pénzbeli jellegű támogatása a munkaadók hajlandóságán alapszik. A támogatás célterületei: •

munka- és képzéshelyek létrehozása,

•

a munka- és képzéshelyek sérülésre irányuló berendezése,

•

támogatások rendkívüli zavarok esetén,

•

jutalmak és hozzájárulások a szakképzéshez,

•

az üzemi beilleszkedés megszervezése.

A sérüléstől függő csökkent teljesítmény és a munkahelyi speciális támogatás kiegyensúlyozása fontos támogatási eszköznek bizonyult. Ezek nemcsak a fennálló munkakapcsolatok biztosítását szolgálják, hanem fontos figyelemfelkeltő funkciójuk is van a munkaadók számára. Magán- és közalkalmazotti munkaadóknak is megkönnyítik a súlyos fogyatékkal élő jelentkező melletti döntést az új munkaerő felvétele alkalmával. Ez a pénzbeli segítség egy átfogó szakmai tanácsadással és minden, a foglalkoztatást és a munkahelyet érintő kérdésben történő tájékoztatással egészül ki, az integrációs hivatalok és ezek szakszolgálatai részéről.

87

Szövetségi Munkaügyi Ügynökség (Bundesagentur für Arbeit/BA) Alábbiakban röviden szeretnénk áttekinteni a BA struktúráját, és egyes szolgáltatásait. A struktúrában a központ Nünbergben van, amihez kapcsolódik 10 regionális igazgatóság, és 178 kirendeltség (Agentur für Arbeit - AA). Ezen kívül csatlakoznak a rendszerhez intézetek és egyéb, speciális feladatokat ellátó, valamint képző intézmények is. A BA működését tekintve egy önkormányzat – amely a szövetségi kormányzattal áll kapcsolatban –, tulajdonképpen agency modell alapokon nyugszik. A következőkben a BA által nyújtott szolgáltatásokról lesz szó. Itt nem kívánunk foglalkozni az ún. aktív eszközökkel, mert ezek bemutatása a következő fejezet tárgyát képezi. Alapvetően a fogyatékossággal élő emberek ugyanazokat az egyéni szolgáltatásokat kapják, mint a fogyatékosság nélkül élők, amennyiben ezzel elérhetővé válik egy szakmai integráció. Amennyiben szükségessé válik egy speciális szolgáltatás, akkor azt a BA nyújtja. Ezek a szakszolgáltatások lehetnek pszichológiai, egészségügyi/orvosi, illetve technikai segítségnyújtó szolgáltatások. A szakmai rehabilitációt segítő szolgáltatások támogatásában és megvalósításában a következő alapelv érvényesül: „lehetőleg a szokott módon, szükség esetén speciálisan”. Ebből a következő irányelvek adódnak a szolgáltatások kiválasztását tekintve: az általános szolgáltatások elsőbbséget élveznek a speciális szolgáltatásokkal szemben: •

az üzemen belüli intézkedések elsőbbséget élveznek az üzemen kívüli intézkedésekkel szemben;

•

a lakóhely közeli intézkedések elsőbbséget élveznek az intézeti intézkedésekkel szemben;

•

a normál képzések elsőbbséget élveznek a fogyatékosság-specifikus képzésekkel szemben.

Az alkalmasságot és a hajlandóságot, az eddig végzett tevékenységet, valamint a munkaerőpiaci helyzetet és fejlődést minden esetben ennek megfelelően veszik figyelembe. Amennyiben ez szükséges, először is tisztázható a szakmai alkalmasság kérdése, vagy próbamunka végeztethető. A rendelkezésre álló szolgáltatásokat az intézkedések megkezdése előtt, a BA területi kirendeltségénél kell igényelni. A szolgáltatásokat minden esetben az ügyfél előzetes beleegyezése után lehet nyújtani. A szolgáltatások között külön részt képviselnek a rehabilitációs eljárás során nyújtható szolgáltatások. Ilyen például a megélhetést biztosító szolgáltatások, melynek része lehet az átmeneti segély, vagy a képzési segély. Ezt akkor folyósítják, amikor az ügyfél képzési programban vesz részt, és ennek kapcsán biztosítják a megélhetését. 88

A programban való részvétel esetén még lehetőség van egyéb költségek megtérítésére is. Amennyiben szükséges, illetve indokolt, akkor további szolgáltatások is nyújthatóak, mint pl: gépjármű beszerzés- és jogosítványszerzés, technikai segítségnyújtás, nem ortopédiai jellegű segédeszközök támogatása, lakhatási költségek támogatása, elhelyezkedést segítő program. A BA keretein belül is van lehetőség a munkaadók támogatására. Bizonyos feltételek mellett a munkaadók is kaphatnak a munka világában való részvételt segítő szolgáltatásokat: képzési szolgáltatások üzemi megvalósítását segítő képzési támogatások (képzés- vagy továbbképzés), egy tartós szakmai integrációt segítő integrációs támogatások, az üzemi képzési- vagy munkahelyek speciális (a fogyatékosságot szem előtt tartó) berendezését segítő támogatások (felhajtó rámpák, egészségügyi berendezések), a határozott ideig tartó próbafoglalkoztatás költségeinek részleges, vagy teljes megtérítése. Röviden összegezve a fentieket, elmondható a struktúráról, hogy a két intézmény némileg párhuzamosan működik. Ez a párhuzamosság azonban nem jelent megkettőződést, hanem sokkal inkább a profilból adódik. Míg a BIH kifejezetten a megváltozott munkaképességű – fogyatékos – munkavállalók foglalkoztatását támogatja, illetve segíti elő, addig a BA sokkal általánosabb célcsoporttal „rendelkezik”. Mindezek mellett elmondható az is, hogy a BIH rendelkezik azzal a pénzeszközzel, amely kifejezetten a célcsoport integrációja, rehabilitációja számára folyik be. A német rendszerben a BIH a fogyatékos emberek foglalkozási rehabilitációjának elsődleges megvalósítója. V.2.2. Aktív ellátások (pénzügyi ellátások és szolgáltatások) Azért emeltük ki ezeket a támogatásokat, mivel elsősorban a foglalkoztatást segítik elő, és többségében a munkáltatók, valamint a képző szervezetek a támogatások alanyai. Hasonlóan a legtöbb európai ország foglalkoztatási rendszeréhez, elmondható, hogy a német rendszerben is inkább az általános jellegű támogatásokat preferálják a speciális támogatásokkal szemben. Vannak azonban olyan esetek, helyzetek, amikor célszerű, illetve szükségszerű speciális támogatásokat alkalmazni, mivel a csoport, melynek a foglalkoztatottságát bővíteni szeretnénk, az átlagtól eltérő szükségletekkel bír. A tisztánlátás érdekében, a megcélzott csoport a megváltozott munkaképességű munkavállalók, de a támogatások alanya a munkáltató, még akkor is, ha az ügyfél kapja meg az utalványt, amivel képző intézményt választhat. Az előző fejezethez képest itt nem válik el a két szervezet által nyújtott szolgáltatás, mivel itt inkább a támogatások, szolgáltatások a „főszereplők”, nem a struktúra. Természetesen vannak átfedések. Ilyen az „Integrációs projektek” támogatása, amelyet a BIH (Integráci-

89

ós Hivatal – IH) finanszíroz, illetve további támogatások melyeket a munkáltatóknak juttatnak. Elöljáróban annyit szeretnénk elmondani, hogy az integrációs szakszolgálatoknak egyik legfontosabb kötelezettségük az információnyújtás. Feladatuk, hogy tájékoztassák a munkáltatókat a BA, a BIH, valamint egyéb társadalombiztosítási, és rehabilitációs szervezetek szolgáltatásairól, az igénybevétel feltételeiről, továbbá segítséget nyújtsanak az igénylésekben. V.2.2.1 Foglalkoztatással összekapcsolt képzés, próbafoglalkoztatások és gyakorlatok Szolgáltatás A szolgáltatás nyújtói Támogatás a határozott ideig tartó próbafoglalkoztatásra A költségek átvállalása három hóna- BA, rehabilitációt pig támogató intézmények

Feltételek

Rendkívüli ráfordítások kiegyenlítésének támogatása

Műhelyben foglalkoztatottak, akik a műhelyből az általános munkaerőpiacra való áttérést támogató intézkedés keretein belül egy üzemben dolgoznak próbaidőn vagy gyakorlaton.

Fogyatékossággal élő, súlyos fogyatékossággal élő embereknek és velük egyenlő elbírálás alá eső fogyatékossággal élők részére, amennyiben ez által a munkában való részvétel lehetősége javul, valamint ha a munkában való állandó és tartós részvétel elérhetővé válhat. Foglalkoztatással összekapcsolt képzés – próbafoglalkoztatás és gyakorlatok A munkaadó nem köteles kifizetni a Integrációs Hivatal Szakképző vagy ehhez hasonló inmunkaidő alapján járó bért. tézményben tanuló fogyatékossággal élő emberek képzésük egy részét egy üzemben teljesítik. Integrációs Hivatal l

V.2.2.2 Fogyatékossággal és súlyos fogyatékossággal élő emberek képzése Szolgáltatás A szolgáltatás nyújtói Feltételek A képzési helyek speciális (a fogyatékosságot szem előtt tartó) berendezése A munkahelyek speciális (a fogyatéRehabilitációt támoA szükséges költségek támogatása kosságot szem előtt tartó) berendezégató intézmények, vagy kölcsön nyújtása az egyedi se és fenntartása. A képzési helyek Foglalkoztatási Ügyesetek körülményeinek tekintetbe felszerelése a munkát segítő szüksénökség, Integrációs vételével. ges technikai eszközökkel. Egyéb Hivatal rendelkezések, amelyek által lehetségessé, könnyebbé vagy biztosítottá válik a tartós speciális (a fogyatékosságot szem előtt tartó) foglalkoztatás. Új munkahelyek teremtése súlyos fogyatékossággal élő emberek számára Integrációs Hivatal Támogatott helyet tartanak fenn súA szükséges költségek teljes mértélyos fogyatékossággal élő dolgozókkének támogatása vagy kölcsön nyújnak. tása a munkaadó összköltségekhez való méltányos hozzájárulása mellett.

90

A fogyatékossággal élő embereknek nyújtandó képzési juttatás támogatásai Rehabilitációt támoFogyatékossággal élő emberek részéAz utolsó képzési évben nyújtandó gató intézmények, re, ha másképp a képzési cél máshavi képzési juttatás 60 százalékig terjedő támogatása, kivételes esetek- Foglalkoztatási Ügyképp nem elérhető. ben ennek 100 százalékig terjedő nökség támogatása. A súlyos fogyatékossággal élő embereknek nyújtandó képzési juttatás támogatásai Az utolsó képzési évben nyújtandó Foglalkoztatási ÜgySúlyos fogyatékossággal élő, illetve havi képzési juttatás 80 százalékig nökség velük egyenlő elbírálás alá eső fogyaterjedő támogatása, beleszámítva a tékossággal élő emberek részére, ha a teljes társadalombiztosítási járulékképzési cél másképp nem elérhető. ban erre eső munkaadói részt, kivételes esetekben ennek 100 százalékig terjedő támogatása. Díjtámogatások Támogatások, kiváltképp a vizsgadí- Integrációs Hivatal Különösen veszélyeztetett súlyos jak támogatása. fogyatékossággal élő fiatalkorúak és fiatal felnőttek részére. A szakmai képzés költségeinek támogatásai Prémiumok és támogatások Integrációs Hivatal Azon fogyatékossággal élő fiatalkorúak és fiatal felnőttek részére, akik a szakmai képzés idején súlyos fogyatékossággal élő emberekkel estek egyenlő elbírálás alá. Képzést előkészítő gyakorlat Foglalkoztatási ÜgyKépzési helyekre pályázók, akiknek A fiatalok ellátásának és a képzést egyéni okokból kifolyólag korlátoelőkészítő gyakorlatnak a támogatása nökség zottak a közvetítési esélyei, és akikhavi 192 euróig, beleszámítva a teljes nek a Németország-szerte végrehajtársadalombiztosítási járulék általány alapon meghatározott részét (102 tott utólagos közvetítési akciók után sincs képzési helye, valamint azon euró), hattól legfeljebb tizenkét hófiatalkorúak (amennyiben a támoganapig terjedő időtartamra. Támogatás akkor is szerezhető, ha a képzést tott program kezdetekor még nem előkészítő gyakorlatot részmunkatöltötték be a huszonötödik életévüidőben, heti legalább 20 órában végket), akik teljes mértékben még nem alkalmasak a képzésre. Továbbá zik el (gyermeknevelés vagy családtag ápolása miatt). amíg nem egyéni fejlesztési szükséglet kíván meg egy üzemen kívüli képesítést, számításba kell venni a fiatal nőket, a bevándorló családok fiatalkorú gyermekeit, a fogyatékossággal és súlyos fogyatékossággal élő fiatalkorúakat, valamint a német szakképzési törvény 50. paragrafusának 1. bekezdése értelmében hátrányos helyzetűnek számító fiatalkorúakat.

91

V.2.2.3 Fogyatékossággal és súlyos fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása Szolgáltatás Szolgáltatás nyújtója Integrációs támogatás egy képzés után A nyilvántartott munkabér 70 száza- Foglalkoztatási Ügylékig terjedő támogatása egy éves nökség időtartamra.

Feltétel

Egy súlyos fogyatékossággal élő ember munkaviszonyba állítása közvetlenül egy lezárult képzés- vagy továbbképzés után, amennyiben ekkor támogatásokat szereztek. Integrációs támogatás fogyatékossággal és súlyos fogyatékossággal élő emberek részére A nyilvántartott munkabér 70 száza- Foglalkoztatási Ügy- Fogyatékossággal és súlyos fogyatélékáig terjedő támogatása 24 hónapig nökség, rehabilitációt kossággal élő emberek részére, akiktámogató intézmének a közvetítése a személyüket érintartó időtartamra. 12 hónap után a nyek, alapvető ellátő körülmények miatt nehéz feladat. munkavállaló teljesítőképesség nötást nyújtó intézmévekedésének megfelelően a támoganyek a német Társatást csökkenteni kell legalább 10 dalombiztosítási Törszázalékponttal. vénykönyv II. fejezete alapján Integrációs támogatás a különösen veszélyeztetett súlyos fogyatékossággal élő emberek részére A nyilvántartott munkabér bérköltsé- Foglalkoztatási Ügy- Azon súlyos fogyatékossággal élő illetve a velük egyenlő elbírálás alá geinek 70 százalékig terjedő támoga- nökség, alapvető eső fogyatékossággal élő emberek tása: ellátást nyújtó intéz– 36 hónapig tartó időtartamra, mények a német Tár- részére, akik a személyüket érintő sadalombiztosítási – az 50. életévüket betöltött munkakörülmények miatt nehezen közvetíthetőek. Különösen olyan személyek, Törvénykönyv II. vállalóknál 60 hónapig tartó időtarakik(et): tamra, fejezete alapján – a fogyatékosságuk jellege vagy – az 55. életévüket betöltött munkasúlyos volta vagy egyéb körülmények vállalóknál 96 hónapig tartó időtarmiatt a munkaerőpiacon különösen tamra. veszélyeztetettek, 12 hónap után a munkavállaló teljesí– több mint egy éve munkanélküliek, tőképesség növekedésének megfele– közvetlenül egy fogyatékossággal lően a támogatást csökkenteni kell élő embereket foglalkoztató műhelylegalább évi 10 százalékponttal. Az ben való munkavégzés után állítanak 50. életévüket betöltött munkavállamunkába, vagy akiket integrációs lóknál a támogatást csak 24 hónap foglalkoztatási projektekben alkalletelte után csökkentik. maznak, – részmunkaidőben dolgozóként foglalkoztatnak. Új munkahelyek teremtése súlyos fogyatékossággal élő emberek részére Integrációs Hivatal Új, vagy adott esetben speciálisan (a A szükséges költségek teljes mértéfogyatékosságot szem előtt tartva) kének támogatása vagy kölcsön felszerelt munkahelyek teremtése nyújtása a munkaadó összköltségekazon súlyos fogyatékossággal élő hez való méltányos hozzájárulása emberek részére, akik(et) mellett. – törvényi kötelezettségek nélkül, vagy a kötelező kvótán (a munkaadók kötelesek munkahelyeik egy bizonyos százalékán súlyos fogyatékossággal élő embereket foglalkoztatni = kötelező kvóta) felül alkalmaznak, – különösen veszélyeztetettek, azaz kiváltképp azok az emberek, akik

92

külön segítőre szorulnak, akik csak alacsonyabb munkateljesítményre képesek, vagy akiknek a foglalkoztatása külön ráfordításokkal jár a munkaadó részéről, – több mint 12 hónapja munkanélküliek – közvetlenül egy fogyatékossággal élő embereket foglalkoztató műhelyben való munkavégzés után állítanak munkába. A munkahelyek speciális (a fogyatékosságot szem előtt tartó) berendezése A szükséges költségek támogatása Rehabilitációt támoTámogatható intézkedések: vagy kölcsön nyújtása az egyedi gató intézmények, – a munkahelyek speciális (a fogyatéesetek körülményeinek tekintetbevé- Integrációs Hivatal, kosságot szem előtt tartó) berendezételével. Foglalkoztatási Ügy- se és fenntartása, – részmunkaidős munkahelyek létrenökség hozása, – a szükséges technikai munkasegédeszközökkel felszerelt munkahelyek fenntartása, – egyéb intézkedések, amelyek elősegítik a súlyos fogyatékossággal élő emberek speciális (a fogyatékosságot szem előtt tartó) foglalkoztatásának tartós voltát. Szolgáltatások rendkívüli ráfordítások esetén Támogatás, melynek mértékét és Integrációs Hivatal Azon súlyos fogyatékossággal élő időtartamát az egyedi esetek körülemberek részére, akik(et): ményei szabják meg. – a fogyatékosság jellege vagy súlyos volta miatt különösen veszélyeztetettek a munkaerőpiacon, – részmunkaidőben foglalkoztatottak, – közvetlenül egy fogyatékossággal élő embereket foglalkoztató műhelyben való munkavégzés után állítanak munkába, különösen akkor, ha a foglalkoztatási viszony eme szolgáltatások nélkül veszélyben forogna, – akiknek a foglalkoztatása rendkívüli ráfordítással jár a munkaadó részéről. Rendkívüli a ráfordítás, amennyiben a ráfordítás költségeinek viselése a munkaadótól az összes lehetőség kihasználása után sem várható el. Rendkívüli ráfordításnak számít egy elhelyezkedést segítő program, amit a munkaadó súlyos fogyatékossággal élő munkavállalóinak szervez.

93

V.2.2.4 Segítség egy önálló szakmai egzisztencia megalapozásához és megtartásához Szolgáltatás Szolgáltatás nyújtója Kölcsön nyújtása vagy támogatások Integrációs Hivatal Egy önálló szakmai egzisztencia megalapozását és megtartását segítő támogatások vagy kölcsönök nyújtása. A kölcsönöket évente 10 százalékával kell törleszteni. A kifizetés évében, és a rá következő évben el lehet tekinteni a törlesztéstől.

Feltételek

A súlyos fogyatékossággal élő ember eleget tesz a tevékenysége ellátásához szükséges személyi és szakmai feltételeknek. Tevékenységével előreláthatólag tartósan biztosítani tudja megélhetését. A tevékenység célszerűnek tekinthető a munkaerőpiac helyzetét és fejlődését figyelembe véve. A munkahely speciális (a fogyatékosságot szem előtt tartó) berendezése Integrációs Hivatal Támogatható intézkedések a(z): A szükséges költségek támogatása – munkahelyek speciális (a fogyatévagy kölcsön nyújtása az egyedi kosságot szem előtt tartó) berendezéesetek körülményeinek tekintetbe se és fenntartása, vételével. – munkahelyek felszerelése a szükséges technikai munkasegédeszközökkel, – egyéb intézkedések, amelyek segítik a tartós, fogyatékossággal együtt is kivitelezhető, önálló szakmai egzisztencia megvalósulását.

V.2..2.5 Foglalkoztatási kötelezettség és kompenzációs összeg Szolgáltatás Beszámítás képzésnél Egy fogyatékossággal élő munkavállaló beszámítása egy, a részükre fenntartott helyre. Egy fogyatékossággal élő munkavállaló beszámítása kettő, részükre fenntartott helyre.

Szolgáltatás nyújtója

Feltételek

Foglalkoztatási Ügynökség

Műhelyben foglalkoztatottak, akiket a műhelyből az általános munkaerőpiacra való áttérést támogató intézkedés keretein belül foglalkoztatnak. Súlyos fogyatékossággal élő ember képzése (szakképző- vagy szakképzést segítő intézetben tanuló fogyatékossággal élő emberek, akik képzésük egy részét egy üzemben teljesítik). A közvetítés a fogyatékosság jellege vagy súlyos volta miatt külön nehézségeket okoz.

Foglalkoztatási Ügynökség

Egy fogyatékossággal élő munkavál- Foglalkoztatási Ügynökség laló beszámítása három, részükre fenntartott helyre. Beszámítás részmunkaidős foglalkoztatásnál Egy fogyatékossággal élő munkavál- Foglalkoztatási Ügynökség laló beszámítása egy részükre fenntartott teljes munkaidős helyre.

Azon súlyos fogyatékossággal élő, részmunkaidőben foglalkoztatottak, akik nem kevesebb, mint 18 órát dolgoznak hetente. Öregségi részmunkánál és indokolt egyedi esetek során alacsonyabb óraszám mellett is. Egy fogyatékossággal élő munkavállaló beszámítása kettő vagy három részükre fenntartott helyre. Egy fogyatékossággal élő munkavál- Foglalkoztatási Ügy- Közvetlenül egy lezárult képzés utáni átvétel egy munka- vagy foglalkoztalaló beszámítása kettő részükre fenn- nökség tási viszonyba a foglalkoztatás első tartott helyre. évében.

94

Egy fogyatékossággal élő munkavállaló beszámítása kettő vagy maximum három részükre fenntartott helyre.

Foglalkoztatási Ügynökség

Egy korábban egy fogyatékossággal élő embereket foglalkoztató műhelyben munkát végzett súlyos fogyatékossággal élő ember átvétele. Egy súlyos fogyatékossággal élő ember részvétele a munka világában külön nehézségekbe ütközik. A fogyatékossággal élő embereket foglalkoztató műhelyek megbízásainak beszámítása a kompenzációs összegbe Integrációs Hivatal Ezen megbízások a műhely munkaA műhely igazolja a beszámítási feltételjesítményére jutó számlaösszegételek meglétét a számlán. nek 50 százalékos beszámítása a kompenzációs összegbe.

V.2.2.6 Integrációs foglalkoztatási projektek Szolgáltatás A kiépítést, bővítést, modernizálást, felszerelést, bezárólag az üzemgazdasági tanácsadással és a rendkívüli ráfordítást segítő szolgáltatások.

Szolgáltatás nyújtója Integrációs Hivatal

Közhasznúsági státus, és ezzel együtt jövedelemadó-mentesség, valamint forgalmi adó kedvezmény.

Adóhivatal

95

Feltételek Legalább 25 százaléknyi különösen veszélyeztetett súlyos fogyatékossággal élő ember foglalkoztatása, valamint olyan emberek foglalkoztatása, akik(nek/et): – fogyatékossága olyan jellegű (értelmi, érzelmi vagy súlyos testi-, érzékszervi-, vagy halmozott fogyatékosság), amely a munka világában különösen hátrányos következményekkel jár, – egy fogyatékossággal élő embereket foglalkoztató műhelyből, vagy egy pszichiátriai intézményből jönnek, és az integrációs foglalkoztatási projektben egy általános munkaerő-piaci tevékenységre kapnak felkészítést, – az integrációs foglalkoztatási projekt befejezése után egy általános munkaerő-piaci foglalkoztatásra való felkészítés céljából alkalmaznak és képesítenek tovább. Legalább 40 százaléknyi különösen veszélyeztetett súlyos fogyatékossággal élő ember foglalkoztatása.

V.2.2.7 Egy üzemi integrált menedzsment rendszer bevezetése Szolgáltatás Prémiumok és kedvezmények

Szolgáltatás nyújtói Integrációs hivatal, rehabilitációt támogató intézmények

Feltételek Bevezetésre kerül egy üzemi integrált menedzsment rendszer. Ez arra szolgál, hogy megőrizze a dolgozók foglalkoztathatóságát. Ennek eszköze, hogy egy hosszan tartó vagy kiújuló betegség esetén ideje korán és célzottan lépnek közbe a munkahelyen, és nyugdíjazás helyett megfelelő szolgáltatásokat nyújtanak a rehabilitáció szellemében.

V.3. Komplex munkaerő-piaci programok Németországban Ebben a fejezetben két programot szeretnénk bemutatni. Mindkét program központi jellegű, és bizonyos mértékig kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a programok Németország teljes területén működnek. Természetesen vannak tartományi/regionális szintű programok is, melyek finanszírozását az integrációs hivatalok végzik. Részben említettük már őket, de jelentőségüket tekintve a két országos program a meghatározó. V.3.1 JOB program Az első program, a „JOB („Jobs ohne Barieren”), magyarul: „Munkahelyek akadályok nélkül” nevet viseli. Ebben a programban a következő szervezetek működnek együtt: a BA és annak kirendeltségei, az integrációs hivatalok (BIH), valamint a rehabilitációs folyamatban résztvevő szervezetek, továbbá a munkaadók, a szakszervezetek, és a fogyatékos emberek szervezetei. A programmal azt szeretnék elérni, hogy a fogyatékos emberek nagyobb eséllyel tudjanak részt venni a munka világában, olyan módon, hogy bevezetnek egy – a munkavállalók munkaképességével kapcsolatos – üzemi besorolási rendszert, amely így a munkahelyek tartós megtartását eredményezheti. A program céljai: •

A fogyatékos fiatalok képzési támogatása azzal a céllal, hogy minél több képzési lehetőséget tudjanak a fogyatékkal élő fiataloknak felajánlani.

•

Javítani a súlyos fogyatékos emberek foglalkoztatását, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások esetében, azzal a céllal, hogy a foglalkoztatási kötelezettség tekintetében javuljon a súlyos fogyatékos munkavállalók aránya.

•

A munkahelyi prevenció erősítése, amely az egészség, és a munkavégző képesség hosszan tartó megőrzését és javítását célozza. 96

A program lényege, hogy a munkaadók és a fogyatékossággal élő munkavállaló emberek között olyan partnerség jöjjön létre, mely elősegíti a képzést, a munkahelyteremtést, valamint a munkahelyi egészségmegőrzést és a prevenciót.

V.3.2 „Job 4000” program Ennek a programnak a keretében indult el 2007. január 1-én a „Job 4000” program, ami a fentiekben rögzített első két célhoz kapcsolódik. A program kidolgozásakor arra törekedtek, hogy integráltan lehessen foglalkoztatni a fogyatékos munkavállalókat. Ez összességében kb. 4000 fogyatékos végzős diákot érint, akiknek segítséget kell nyújtani a munkahelyteremtésben. A Szövetségi Állam szerint az új Foglalkoztatási Program „Job 4000” három pilléren nyugszik: •

munka,

•

képzés,

•

támogatás.

A munkaerő-piaci programnak segítenie kell a súlyosan fogyatékos munkavállalók foglalkoztatásba való beilleszkedését azáltal, hogy több munkahelyet teremt fogyatékos emberek számára. Mindenek előtt esélyt kell adni a megváltozott munkaképességű munkavállalók számára, mert nagy nehézségekbe ütköznek az általános munkaerő-piaci bejutást illetően, és mert a fogyatékosság ténye általánosságban érzékenyen érinti az embereket, épp ezért a súlyosan fogyatékos és végzős diákok számára nehézségekbe ütközik a továbbtanulás és a munkaerőpiacra való kilépés. A program, pont ezért a fiatal fogyatékkal élők számára megkönnyíti az iskolából a munkaerő-piacra való kikerülést. A Szövetségi Minisztérium (BMAS) a „Job 4000” program keretében munkát és szociális segítséget nyújt, melyet a rehabilitációs alap (Ausgleichangabe) finanszíroz. Ezen törekvések a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatási helyzetét javítanák, amennyiben a Szövetségi Államnak rendelkezésre állnak a pénzügyi eszközei. A „Job 4000” program a következő konkrét célokat fogalmazza meg: 1. 1000 új munkahely 1000 új munkahely teremtése szükséges a súlyosan fogyatékos emberek számára. Ebben az esetben azok a célcsoportok érintettek, akiknek szükségük van folyamatos szakmai képzésre: ilyenek a súlyosan fogyatékos, szellemi fogyatékos vagy a pszichés betegségben szenvedők. 97

Ezeket az új munkahelyeket 5 évig támogatják 36000 euró-val. A program jellegét tekintve egyedi és meghatározó lesz. Cél: egyrészről a támogatott munkahelyek hosszú távra történő megőrzése, másrészről a vállalatoknál alkalmazásban lévő súlyosan fogyatékos munkavállalók számának növelése. 2. 500 új képzési hely A súlyosan fogyatékos fiatalok számára megfelelő támogatással biztosítani kell az üzemeknél (vállalatoknál) 500 új képzési helyet. A munkaadóknak új képzési helyeket kell teremteniük a súlyosan fogyatékos végzős diákok számára. Ezeket a képzési helyeket a képzés kezdetétől meg kell őrizniük, melyért képzési helyenként max. 3000-5000 euró prémiumot kapnak. A képzés befejezése után és ezzel egyidejűleg határozatlan idejű vagy 2500 euró prémium átvétele esetén a munkaadó határozott idejű munkaszerződést köt a munkavállalóval. A foglalkoztatás további feltétele, hogy a munkaidő éves átlagban ki kell, hogy tegye a heti 15 órát. Ennek a pontnak az a célja, hogy minél több szakmunkástanulót tudjanak tartós munkaviszonyban foglalkoztatni az üzemekben. 3. Szakképzés vagy munkahely közvetítés Az Integrációs Szakszolgálat legalább 2500 súlyosan fogyatékos végzős tanulónak nyújt segítséget a nyílt munkaerőpiacra történő kijutáshoz, ezen kívül szakterületenként lehetőséget ad betanulási időszak biztosítására, ez havonta max. 250 eurót biztosít támogatásukra. Jelen projekt célja, a súlyosan fogyatékos munkavállalók tartós foglalkoztatásba történő beillesztése. A programot a szövetségi állam finanszírozza. Az eddig elért eredmények (1000 új munkahely, és 500 új képzési hely) összesen 20 millió euróba került az integrációs hivataloknak, mely összeget a beszedett rehabilitációs járulékokból teremtettek elő. A fent bemutatott központi programokon túl tehát léteznek regionális programok is. Azonban ezek inkább egy-egy helyi problémára fókuszálnak, és hatásuk is helyi jellegű, finanszírozásukat tekintve pedig az integrációs hivatalok körébe tartoznak. A programok komplexitását az integrációs hivatalok szolgáltatásai, illetve a rehabilitációban érintett szervezetek együttműködése biztosítja.

98

V.4 Összegzés Összegezve a fentebb leírtakat, elmondható, hogy a német struktúrában meglévő intézmények esetleges párhuzamossága, sokkal inkább egy egymást kiegészítő rendszer, ahol az egyes szereplők pontosan tudják a feladataikat, kompetenciáikat. A két intézmény (BA és BIH) munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtanak, annyi különbséggel, hogy a BA egy sokkal általánosabb jellegű (több célcsoport számára elérhető), míg az integrációs hivatalok (BIH) szolgáltatásai, támogatásai inkább a megváltozott munkaképességű munkavállalók, és az őket foglalkoztató cégekre „korlátozódnak”. Ha szakpolitikák szintjén szeretnénk megközelíteni a rendszert, akkor a BA profilja inkább csak a foglalkoztatáspolitika eszközrendszerével dolgozik, kifejezetten a foglalkoztatás kérdéseire fókuszálva. Az integrációs hivatalok rendszere pedig egy olyan intézmény, ahol a célcsoport specifikus mivoltából, és szükségleteiből adódóan a foglalkoztatási eszközök mellett érvényre jut a szociális szakma is. Ha az integráció-szegregáció kérdéskörét vizsgáljuk Németországban, akkor azt látjuk, hogy az alapvető célkitűzés az integráció: mind az oktatásban, mind a foglalkoztatásban. Mindehhez természetesen olyan szolgáltatásokat is nyújtanak, melyek elősegítik a be-, illetve visszailleszkedést mind a munkavállalók mind a munkakörnyezet és a benne dolgozók számára. Elsődleges célként jelenik meg a rehabilitációban, hogy a „megszerzett” munkahelyet meg kell tartani, akár annak átalakítása révén is. Természetszerűleg a szegregáció sem kerülhető el, lévén ezen csoport speciális igényei és szükségletei miatt, de az ún. integrációs projektek – melyek gyakorlatilag tranzitfoglalkoztatást végeznek – továbbirányítják az ügyfelet az elsődleges munkaerőpiacra, amennyiben az lehetséges. Mindezek részben megvilágítják a következő dimenziót is, ami a munkaerőpiac elsődleges, vagy másodlagos jellegében ölt testet. Mivel Németországban nagyon hangsúlyos szerepet tölt be a szakképzés, és annak gyakorlati része, melyben a munkáltatók is részt vállalnak, így elmondható, hogy minden esetben cél az elsődleges munkaerőpiacra való (re)integráció. Kérdés, természetesen, hogy ez elérhető-e, és vannak-e olyan megoldások, melyek lehetőséget nyújtanak azoknak, akiket nem lehet visszavezetni erre a munkaerőpiacra. Az Integrációs Hivatalok egyik – nem elsődleges – feladata egy olyan intézmények támogatása, ahol olyan fogyatékos embereket foglalkoztatnak, akik nem vezethetők vissza (még időlegesen sem) az elsődleges munkaerő-piacra. Ez utóbbi csoport számára léteznek az ún. integrációs projektek, melyek valójában cégek, és feladatuk a tranzitfoglalkoztatás megoldása.

99

A fentiekből már látható a következő dimenzióra adott válasz. Ez a dimenzió a támogatott, vagy védett foglalkoztatás. Az mindenképp elmondható, hogy a foglalkoztatási szolgálat esetében az ún., aktív eszközök a támogatott foglalkoztatást erősítik, és hasonló mondható el az integrációs hivatalokról is. Annyi különbség azonban megjegyzendő, hogy az ún. támogató/kísérő segítség, melyet az integrációs hivatalok nyújtanak, az egyik legfontosabb, és leghatékonyabb támogatás a megváltozott munkaképességű munkavállalók részére. Mindez azért is bír nagy jelentőséggel, mert ezt a szolgáltatást törvény írja elő az integrációs hivatalok számára. A támogatásokkal kapcsolatban fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a támogatások alanya a képző/gyakorlati hely, illetve a munkáltató. Az előbbieknél azonban az ügyfél választja ki a képző intézményt, annak a profilnak a figyelembevételével, amelyet rögzítenek róla, és az utalványon feltüntetik. Ennek az utalványnak a segítségével a képzési piac sokkal rugalmasabb, és alkalmazkodóbb a munkaerőpiac változásaival szemben. A munkaadók tekintetében a támogatások a következő csoportokba sorolhatók: képzési/átképzési támogatások, új munkahelyek kialakítása fogyatékos munkavállalók részére, meglévő munkahelyek átalakítása, bértámogatás mind a munkavállalók, mind az őket segítők részére. A munkaadókat próbálják partnerként kezelni, és meggyőzni őket a foglalkoztatás előnyeiről. Ami a komplex programokat illeti, ezek a programok egy széles társadalmi partnerség mentén alakultak, és céljaikat tekintve a képzés és a foglalkoztatás bővítése a legfontosabb célkitűzésük. Ezek elsősorban országos jellegűek. Emellett természetesen vannak regionális programok is, ezek azonban csak kisebb jelentőséggel bírnak. A német foglalkoztatási rendszerről elmondható, hogy sok olyan eleme közvetlenül beépült a törvényi szabályozásba, amit a nemzetközi szervezetek (ILO, EU) fogalmaztak meg a megváltozott munkaképességű munkavállalók esetében. Részben talán ennek is köszönhető az a struktúra, amelyben elkülöníthetőek egymástól azok a szervezetek, melyek támogatásokat, szolgáltatásokat nyújtanak. Ez a rendszer teszi lehetővé azt is, hogy egy ilyen speciális helyzetű és szükségletű csoport megfelelő támogatást kapjon a munka világába való bekapcsolódásra, és ezáltal az aktív társadalmi szerepvállalásra.

100

VI. Felhasznált irodalom Arbeitsassistenz in Österreich – Zusammenfassender Endbericht (2002): Bundesministerium Für Soziale Sicherheit und Generationen Basisinformationsbericht Österreich – Berichtsjahr 2002 (2003): Institutionen, Verfahren, Maßnahmen.

Bundesministerium

für

Wirtschaft

und

Arbeit

(http://www.eu-

employment-observatory.net/resources/bir/bib_at2002_de.pdf) Barnes, C. (1992): Disability and Employment. Department of Sociology & Sociology, The University of Leeds. 26. Berthousd, R. (2006): The employment rates of disabled people. Department for Work and Pensions, London, 94. Bewley, H. – Dorsett, R. – Haile, G. (2007): The impact of Pathways to Work. Department for Work and Pensions Research Report, Department for Work and Pensions, London, 134. Biskup, J., Kotrusová, M. (2002): Disability Protection in the Czech Republic. In: Fultz, E., Ruck, M. (eds.): Reforming Worker Protections: Disability Pensions in Transformation. ILO, Budapest, 33-92. Blumberger, W. – Jungwirth, C. (1994): Evaluierung der Geschützten Werkstätten nach § 11 Behinderteneinstellungsgesetz.Institut für Berufs- und Erwachsenenbildung der Universität Linz (http://www.ibe.co.at/web/projekt/abstr4225.pdf) Bolderson, H.– Mabbett, D. (2002): Definitions of Disability in Europe: A comparative Analysis. Study prepared by Brunel University for the European Commission Directorate-General

for

Employment

and

Social

Affairs

Unit

E.

4

(http://ec.europa.eu/employment_social/publications/2004/cev502004_en.pdf) Bundesweites arbeitsmarktpolitisches Behindertenprogramm (BABE) (2005) Bundesministerium für Soziale Sicherheit, Generationen und Konsumentenschutz Goss, D. – Goss, F. – Adam-Smith, D. (2000): Disability and employment: a comparative critique of UK legislation. In: The International Journal of Human Resource Management. Volume 11, Issue 4., 807-821 Das Behindertenkonzept der österreichischen Bundesregierung (1992) Bundesministerium für Arbeit und Soziales Ergänzende Richtlinien zur Förderung von Arbeitsmöglichkeiten für behinderte Menschen im Rahmen

der

Beschäftigungsoffensive

der

Bundesregierung

(REB)

Bundesministerium für Soziale Sicherheit, Generationen und Konsumentenschutz 101

(2005)

Europäisches Jahr der Menschen mit Behinderungen 2003 (2002) Österreichisches Arbeitsprogramm. Bundesministerium für Soziale Sicherheit und Generationen Frey, M. (2005): Az állami foglalkoztatási szolgálatokkal kapcsolatos uniós elvárások, fejlesztési stratégiák – Nemzetközi kitekintés, Zárótanulmány. Foglalkoztatási Hivatal Kutatási Főosztály, Budapest Fiserová, S. (2001): Workers with disabilities in the Czech Republic. „State of Play”. Country Monograph: Czech Republic. Czech National Observatory, Prague. Fric, P., Lenka, D., Pajas, P., Silhanova, H. (1998): Defining the non-profit sector: The Czech Republic. Working Papers of the Johns Hopkins Comparative Nonprofi Sector Project, no. 27, edited by Lester M. Salamon and Helmut K. Anheier. Baltimore: The Johns Hopkins Institute for Policy Studies. Fultz, E. (2002): A comparative overview of disability pension reforms in the Czech Republic, Estonia and Poland. In: Fultz, E., Ruck, M. (eds.): Reforming Worker Protections: Disability Pensions in Transformation. ILO, Budapest, 13-32. Human Development Report: The Czech Republic 2003. Where do WE come from, what are we and where are we going? Charles University in Prague, Prague (http://hdr.undp.org/en/reports/nationalreports/europethecis/czechrepublic/czech_republi c_2003_en.pdf) „Jahresbericht 2006/2007 - Hilfen für schwerbehinderte Menschen im Beruf” (2007) BIH – Bundesarbeitsgemeinschaft der Integrationsämter und Hauptfürsorgestellen Janoudová, H. (2005): A hátrányos helyzetűek érvényesülése Csehországban. BSC szakdolgozat. Prága, Károly Egyetem, Szociális Tudományok Kara, Gazdasági Tanulmányok Intézete Koenig, O. (2005): Qualitätsmanagement in Institutionen der beruflichen Integration für Menschen

mit

Behinderung

(http://bidok.uink.ac.at/library/koenig-management-

dipl.html) Koldinska, K. (2004): Country Reports: Czech Republic. In: Tomes, I. (ed): The role of social services in the transformation process – legal framework and forms of organisation. Observatory for the Development of Social Service sin Europe – Working Paper no. 12. Loumidis, J. - Stafford, B. – Youngs, R. – Green, A. – Arthur, S. – Legard, R. –Lessof, C. – Lewis, J. – Walker, R. –Corden, A. – Thornton, P. – Sainsbury, R. (2001): Evaluation of the New Deal for Disabled People Personal Adviser Service pilot. Department for Work and Pensions, Leeds, 249.

102

Nationaler Aktionsplan für Beschäftigung 2003 Österreich – Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit http://ec.europa.eu/employment_social/employment_strategy/nap_2003/nap_aut_de.pdf Naue, U. (2006): Governing Disability in Austria: Reflections on a Changing Political Field. Disability Studies Quarterly, Spring, Volume 26, No. 2. (www.dsq-sds.org) Majerova, J. (2004): Czech Republic. In: Vocational Rehabilitation and Employment of People With Disabilities: Report of a European Conference. GLADNET Collections. 75-76. (http://digitalcommons.ilr.cornell.edu/gladnetcollect/178) Nice, K. – Irvine, A. – Sainsbury, R. (2008): Pathways to Work from incapacity benefits: A study of experience and use of the Job Preparation Premium. Department for Work and Pensions, London, 122. Ostruszková, I. (2006): Social Economy Seminar. Second Transnational Partnership Meeting, 2nd March 2006, Santander, Spain Purvis, A. – Lowrey, J. – Dobbs, L. (2006): WORKSTEP evaluation case studies: Exploring the design, delivery and performance of the WORKSTEP Programme. Centre for Public Policy, Northumbria University, 178. Richtlinien

für

die

Berufliche

Integration

von

Menschen

mit

Behinderung.

Bundesministerium für Soziale Sicherheit, Generationen und Konsumentenschutz, (2005) Richtlinien für die Förderung begleitender Hilfen (2003) (§ 6 Abs. 2 lit. d BEinstG, Sonderrichtlinie zur Förderung von Arbeitsmöglichkeiten für behinderte Menschen) (Zl. 44.101/2-6/02; 44.101/24-6/03) Bundesministerium für Soziale Sicherheit und Generationen Richtlinien Integrative Betriebe (RIB) (2004) Bundesministerium für Soziale Sicherheit, Generationen und Konsumentenschutz Scharle, Á. (2007): A tényeken alapuló szakpolitika működése egy foglalkoztatást ösztönző program példáján. Kézirat 13. Social firm – Challenge for 21st century enterprises. Fokus Praha, Praha, September, 2007. Steiner, K.–Egger-S. A. – E. Weber, M. (2005): Individuelle Lebenslagen von RehabilitandInnen: Erfolgsaspekte der sozialen und beruflichen Rehabilitation. AMS Österreich, Abt. Arbeitsmarktforschung und Berufsinformation Tájékoztató anyag a cseh nyugdíj-biztosítás típusairól a Munka- és Szociálisügyi Minisztérium honlapján.(http://www.mpsv.cz/en/1606)

103

Tájékoztató anyag a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos szolgáltatásokról és támogatásokról a cseh Munka- és Szociálisügyi Minisztérium honlapján.(http://www.mpsv.cz/en/1612) Tájékoztató anyag a Cseh Köztársaság foglalkoztatási politikájáról a Munka- és Szociálisügyi Minisztérium honlapján.(http://www.mpsv.cz/en/1604) Tájékoztató anyag a nyugdíjak feltételeiről a Csehországi Társadalombiztosítási Igazgatóság honlapjáról.(http://www.cssz.cz/NR/rdonlyres/47D45714-FF04-4BE3-A7D1483C4B19CCEB/0/information_on_the_condition.pdf) The National Strategy of the Czech Republic for the European Year of Equal Opportunities for All (2007) Thornton, P. – Lunt, N. (1997): Employment Policies for Disabled People in Eighteen Countries: A Review. Cornell University (http://digitalcommons.ilr.cornell.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1158&context=gladn etcollect) Vocational rehabilitation and employment of people with disabilities. Report of a European Conference, 23-25 October 2003, Warsaw Vylitová, M. (2003):(De)centralization of Social Services in the Czech Republic. Paper submitted to the NISPAcee 11th Annual Conference, March 2003.

Ajánlott internetes honlapok: www.arbeitsagentur.de http://bidok.uibk.ac.at www.ams.at www.arbeitundbehinderung.at www.bmas.de www.bmsk.gv.at www.bundessozialamt.gv.at www.dabei-austria.at www.konsumentenfragen.at www.lebenshilfe.at www.oear.or.at www.pakte.at www.ris2.bka.gv.at www.sozialprojekte.com www.wegweiser.bmsg.gv.at/basb/

104