F o l . H i s t . - n a t . Mus. M a t r . ,
14: 115-124, 1989
A Mátra Múzeum zengőlégy gyűjteménye (Diptera: Syrphidae) TÓTH Sándor Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc ABSTRACT: (The hovering-fly collection of the Mátra Museum. /Diptera: Syrhidae/) - As a result of regional researches Diptera collections were estab lished in the country museums in the seventies. In this period the Diptera collection of the Mátra Museum was founded too. The most significant part of the Diptera material of the museum is the Syrphidae collection, which consists of 4000 specimens, the classification and arrengement of them was completed in 1989. Author publishes the list of the 185 species which represent the collection, together a short description of some more interesting species among them, as well as he demonstrates the home localities in an UTM networkmap from where the specimens of Mátra Museum originated. Magyarországon jelentflsebb múzeumi kétszárnyú (Diptera) gyűjtemény (eltérj en pl. lepkéktől, bogaraktól) korábban csak fludapesten, az Országos Természet tudományi Múzeum Állattárában jött létre. Ez a helyzet az 1470-es években a vi déki múzeumok által szervezett tájkutató programok nyomán alapvetően megválto zott. A gyöngyösi Mátra Múzeum kétszárnyú gyfijteményének megalapozása is erre az időre tehető. A gyűjtemény gyarapítása aznnhan nem terjedt ki a kétszárnyúak va lamennyi családjára. A fejlesztésben kiemelt szeren jutott a zennólegyeknek (Syrphidae). Ennek köszönhető, hogy a Mátra Múzeumban jelenleg egy kereken 4.ПОП példányból állrt zengőlégy-gyűjtemény található. (Hasonló nagyságrendű a pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának, valamint a sznmhathelyt Savaria Múzeumnak a zengőlégy anyaga is.) A Mátra Múzeum zengőlégy gyűjteményének meghatározása, illetőleg a korábbi meghatározások revíziója a közelmúltban fejeződött be és megtörtént a gyűjtemény esztétikus formában való felállítása. Az anyag 11 szabvány múzeumi rovardobozba került úgy, hogy biztosítva vannak a feltételek a gyűjteményből még hiányzó ha zai fajok a gyűjteménybe helyezésére, valamint a meglévő fajok továhbi gyűjtések során bekerülő példányainak betűzésére. A zengőlégy gyűjtemény zöme a Mátrából, illetőleg az Északi-középhegység ből származik, de található több-kevesebb példány az ország más tájegységeiről, sőt külföldről is. UTM hálótérképen bejelölve szemlélhetjük a gyűjtemény hazai lelőhelyeit. Külön jegyzék tartalmazza a gyűjtőhelyeket. A gyűjtemény szerényebb mértékben való jövőbeni gyarapítása indokoltnak lát szik. A fejlesztést azonban a továbbiakban célszerű lenne úgy irányítani, hogy az ún. tömegfajokból ne kerüljenek be nagy szériák az amúgy is örökös tárolási kapacitással küszködő múzeum gyűjteményébe. Ezt indokolja az is, hogy valamennyi begyűjtött (könnyen felismerhető fajoknál egyes esetekben megfigyelt) és megha tározott példány lelőhelyadatai számítógépes adattárolóba kerülnek, így későbbi feldolgozásra és publikálásra rendelkezésre állnak. A gyűjtemény lelóhelyadatainak tételes közreadása két okból sem lenne célszerű: 1. A folyamatban lévő szá mítógépes faunisztikai adatfeldolgozás a közeljövőben történő lezárása és befe jezése után kerül sor valamennyi hazai zengőlégy-adat faunisztikai közleményben való publikálására. 2. A közeli évek tervei között szerepel a Mátra (késóbh esetleg a Bükk, valamint a Cserhát) zengőlégy faunájának monografikus feldolgozá sa . Éppen ezért dolgozatom a gyűjteményben jelenleg megtalálható fajok felsoro lására, valamint néhány ritkább, érdekesebb faj jellemzésére szorítkozik. Mint az a következő fajlistából kitűnik a Mátra Múzeum jelenlegi zengőlégy gyűjteménye 185 fajt tartalmaz. Ezek között az alábbiakból csak külföldről szár mazó példány található:
115
Eoseristalis jugorum EGG. - Magas-Tátra: Csorba-tó (Csehszlovákia) Spazigaster ambuláns FABRTCIUS - Becherov Javoryni (Csehszlovákia) Tschyrosyrphus glaucius L. - Becherov Javnryni (Csehszlovákia) Ischyrnsyrphns laternarius MÜLLER - Göteborg (Svédország) Sericomyia silentis HARRIS - Becherov Javoryni (Csehszlovákia) Vagyis a hazai faunát alkotó fajok közül 181-et tartalmaz a gyűjtemény, ami egy vidéki múzeum esetében jelentós, hiszen a Magyarországról eddig kimutatott zengfilégyfajok több, mint a felét (56,6 4) teszi ki.
Л MÄTRA HÚZEUM 7ENGÖLÉGY GYŰJTEMÉNYÉBEN TALÁLHATÓ FAJOK JEGYZÉKE 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 30. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 40. 49. 50. 51. 52. 53.
Paragus bicnlor FABR. Paragus haemorrhous MEIG. Paragus quadrifasciatus MEIG. Baccha elnngata FABR. Baccha obsuripennis MEIG. Spazigaster ambuláns FABR. Xanthandrus cnmtus HARR. Melanostoma mellinum L. Melanostoma scalare FABR. Platycheirtis albimanus FABR. Platycheirus angustatus ZETT. Platycheirus clypeatus MEIG. Platycheirus fulviventris MACQ. Platycheirus manicatus MEIG. Platycheirus peltatus MEIG. Platycheirus scutatus MEIG. Platycheirus tarsalis SCHUMM. Pyrophaena granditarsis SCHIN. Pyrophaena rosarum FABR. Meliscaeva auricollis MEIG. Meliscaeva cinctella ZETT. Episyrphus balteatus HEG. Diriea alneti FALL. Oidea fasciata MACQ. Dasysyrphus albostriatus ENO. Dasysyrphus friuliensis GOOT. Dasysyrphus hilaris ZETT. Dasysyrphus lunulatus MEIG. Dasysyrphus tricinctus FALL. Dasysyrphus venustus MEIG. Scaeva pyrastri L. Scaeva selenitica MEIG. Metasyrphus corollae FABR. Metasyrphus latifasciatus MACQ. Metasyrphus luniger MEIG. Lapposyrphus lapponicus ZETT. Leucozona lucnrum L. Ischyrosyrphus glaucius L. Ischyrnsyrphus laternarius MÜLL. Syrphus ribesii L. Syrphus torvus 0.-S. Syrphus vitripennis MEIG. Epistrophella euchroma K0W. Epistrophe diaphana ZETT. Epistrophe eligans HARR. Epistrophe melanostomoides STR. Epistrophe grossulariae MEIG. Epistrophe nitidicollis MEIG. Parasyrphus annulatus ZETT. Parasyrphus lineolus ZETT. Parasyrphus punctulatus VERR. Parasyrphus vittiger ZETT. Melangyna compositorum VERR.
* = példányszám 116
2* 16 1 8 13 1 9 147 17 47 13 94 15 l 22 14 5 3 10 4 11 111 1 4 12 11 1 13 7 26 39 10 71 5 12 5 8 2 4 50 22 140 1 1 6 2 4 6 44 5 6 7 2
54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119.
Melangyna labiatarum VERR. Meligramma cinctus FALL. Meligramma guttata FALL. Doros conopseus FABR. Xanthogramma citrofasciatum D E C Xanthogramma pedisseguum HARR. Chrysotoxum fasciatum MÜLL. (= arcuatum L.) Chrisotoxum bicinctum L. Chrysotoxum cautum HARR. Chrysotoxum elegáns LOEW Chrysotoxum festivum L. Chrysotoxum lineare ZETT. Chrysotoxum intermedium MEIG. Chrysotoxum octomaculatum CURT. Chrysotoxum vernale LOEW Chrysotoxum verralli COLL. Sphaerophoria loewi ZETT. Sphaerophoria menthastri L. Sphaerophoria rueppelli WIED. Sphaerophoria scripta L. Sphaerophoria taeniata MEIGv Rhingia campestris MEIG. Neoascia aenea MEIG. Neoascia dispar MEIG. Neoascia geniculate MEIG. Neoascia interrupta MEIG. Neoascia obliqua СОЕ. Neoascia podagrica FABR. Sphegina clunipes FALL. Sphegina kimakowiczi STRÓBL Triglyphus primus LOEW Trichopsomya flavitarse MEIG. Pipizella divicoi GOEDL. Pipizella maculipennis MEIG. Pipizella varipes MEIG. Pipizella virens FABR. Heringia heringi ZETT. Pipiza austriaca MEIG. Pipiza bimaculata MEIG. Pipiza fasciata MEIG. Pipiza festiva MEIG. Pipiza noctiluca L. Pipiza quadrimaculata PANZ. Psarus abdominalis FABR. Myolepta luteola GMEL. Myolepta potens GMEL. Lejogaster metallina FABR. Lejogaster splendida MEIG. Orthonevra intermedia LUN0B. Orthonevra nobilis FALL. Orthonevra splendens MEIG. Chrysogaster chalybeate MEIG. Chrysogaster macquarti LOEW Chrysogaster solstitialis FALL. Chrysogaster viduata L. Cheilosia albipila MEIG. Cheilosia albitarsis MEIG. Cheilosia canicularis PANZ. Cheilosia carbonaria EGG. Cheilosia choris MEIG. Cheilosia flavipes PANZ. Cheilosia gigantea ZETT. Cheilosia grossa FALL. Cheilosia illustrate HARR. Cheilosia impressa LOEW Cheilosia longula ZETT.
1 11 3 2 11 56 1 26 19 6 61 1 10 1 29 2 3 6 25 223 43 8 3 28 1 35 1 5 1 2 2 2 2 5 84 3 2 2 2 1 1 6 12 1 3 3 7 42 10 9 1 3 5 22 22 13 44 4 7 2 3 8 1 1 32 1
120. 121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150. 151. 152. 153. 154. 155. 156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164. 165. 166. 167. 168. 169. 170. 171. 172. 173. 174. 175. 176. 177. 178. 179. 180. 181. 182. 183. 184. 185. 118
Cheilosis mutabilis FALL. 15 Cheilosia nasutula BECK. 27 Cheilosia nigripes MEIG. 7 Cheilosia pagana MEIG. 3 Cheilosia praecox ZETT. 1 Cheilosia proxima ZETT. 1 Cheilosia scutellata FALL. 6 Cheilosia variabilis PANZ. 54 Volucella bombylans L. 13 Volucella inanis L. 18 Volucella pellucens L. 65 Volucella zonaria PODA 27 Arctophila bombiformis FALL. 1 Eoseristalis abusiva COLL. 24 Eoseristalis arbustorum L. 305 Eoseristalis horticula DEG. 5 Eoseristalis intricaria L. 10 Eoseristalis jugorum EGG. 1 Eoseristalis nemorum L. 96 Eoseristalis pertinax SCOP. 78 Eoseristalis pratorum MEIG. 9 Eristalis tenax L. 95 Eristalinus sepulchralis L. 77 Lathyrophthalmus aeneus SCOP. 62 Myathropa florea L. 62 Helophilus pendulus L. 73 Helophilus parallelus HARR. 87 Mesembrius peregrinus L0EW 15 Parhelophilus frutetoruro FABR. 2 Parhelophilus versicolor FABR. 69 Eurimyia lineatus FABR. 29 Anasimyia concracta CL.-T 2 Anasimyia interpunctus HARR. 1 Anasimyia transfugus L. 14 Lejops vittatus MEIG. 3 Merodon armipes ROND. 4 Merodon avidus ROSSI 15 Merodon nigritarsis ROND. l Merodon contans ROSSI 2 Merodan ruficornis MEIG. 2 Eumerus strigatus FALL. 1 Eumerus tricolor MEIG. 12 Microdon devius L. 15 Microdon eggeri MIK 1 Microdon mutabilis L. 5 Tropidia scita HARR. 70 Criorhina pachymera EGG. 8 Brachymyia berberina FABR. 13 Brachymyia floccosa MEIG. 1 Brachypalpus laphriformis FALL. 7 Brachypalpus valgus PANZ. 1 Xylota florum FABR. 2 Xylota segnis L. 20 Xylota sylvarum L. 20 Xylota tarda MEIG. 2 Xylota xanthocnema COLL. 1 Xylotomima femoratus L. 1 Xylotina nemorum FABR. 4 Brachypalpoides lentus MEIG. 4 Syritta pipiens L. 143 Calliprobola speciosa ROSSI 1 Spilomyia saltuum FABR. 2 Temnostoma bombylans FABR. 1 Temnostoma vespiforme L. 3 Ceriana conopsoides L. 2 Sericomyia silentis HARR. 1
A GYŰJTEMÉNYBEN TÁLALHATÓ NÉHANY ÉRDEKESEBB FAJ RÖVID JELLEMZÉSE Brachypalpus laphriformis (FALLÉN, 1816): Altalános elterjedése PECK (1908) szerint: Európa (S, SF, GB, DK, NI., 8, D, PL, R, YU), beleértve a Szovjet unió európai területének közép- és déli sávját. Magyarországon szórványos előfordulású. Egyetlen faunisztikai irodalmi adata a Bakonyból származik (TÓTH 1984). Publikálatlan adatokkal rendelkezünk még a Mecsekből, a Budai hegységből, a Bükkből, és a Mátrából. A Mátra Múzeumban a Bükkben (Hórvölgy, Tardi-patak völgye) és a Mátrában gyűjtött példányok találhatók. Calliprobola speciosa (ROSSI, 1790): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa (GB, NL, B, 0, PL, CS, F, CH, A, H, I, YU, R ) , a Szovjetunió euró pai területe észak kivételével, Transzkaukázus, Ázsiában Kelet-Szibéria. Magyarországon szórványos előfordulású. Faunisztikai irodalmunkban első nek FÁSZL (1878) közli a Soproni-hegységből (Balfi-erdő). Ezt az adatot em líti, továbbá Budapestről közli THALHAMMER (1899). Újabb irodalmi adatai a Mecsekből (TÓTH 1977) és a Bakonyból (TÖTH 1984) ismertek, de előfordul a Mátrához tartozó Sár-hegyen is (TÓTH 1988). A Mátra Múzeumban Sástón gyűj tött példány található. Cheilnsia grossa (FALLÉN, 1817): Általános elterjedése PECK (198FO szerint: Gyakorlatilag egész Európa, Ázsiában Szovjet Közép-Ázsia (Kirgizia, Üzbe gisztán), Nyugat-Szibéria, Orientális Régió. Magyarországon szórványos elő fordulású. Faunisztikai irodalmunkban először FÁS7L (187R) munkájában ta lálkozhatunk adatával (Soproni-hegység). Továhbi irodalmi adatok: KOWARZ (1883), THALHAMMER (1899), TÓTH (1984). Gyűjteményi példányai zömmel domb os hegyvidékeinkről származnak. A Mátra Múzeum gyűjteményében a Bükk déli lejtőjéről (Cserépváralja) származó példányt őriznek. Chrysotoxum fasciatum (MÜLLER, 1764), Syn. arcuatum (LINNAEUS, 1758): Általános elterjedése PECK (1980) szerint Európa, beleértve a Szovjetunió európai területét is, Transzkaukázus, Ázsiában Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Tá vol-Kelet, Irán, Mongólia, Japán. Magyarországon szórványos előfordulású, csak hegyvidékeinkről ismerjük (Bakony, Bükk, Mátra, Sátor-hegység). Első hazai irodalmi adata a Bakonyból származik (TÓTH 1909). A Mátra Múzeum gyűj teményében a Mátrából (Galyatető) származó példányt őriznek. Chrysotoxum lineare (ZETTERSTEDT, 1819): Általános elterjedése PECK (1988) sze rint: Európa néhány országa (S, D, CS, F, P, R, BG), a Szovjetunió európai részének északi és középső területe, Ázsiában Kazahsztán. Magyarországon szórványos előfordulású, inkább a sík vidékek lakója, de felnyomul a domb vidékek alacsonyabb részére is. Hazai lelőhelyeit TÚTH (1989) közli. A Mátra Múzeum gyűjteményében a Tisza-hullámteréről (Bokros=Csongrád) szár mazó példányok találhatók. Criorhina pachymera (EGGER, 1858): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa (NL, B, D, PL, CS, F, A, E, YU, R ) . Magyarországon szórványos elő fordulású, eddigi egyetlen irodalmi említése a Bakonyból származik a konk rét lelőhely megadása nélkül TÓTH (1904). Ezért a Mátra Múzeumban őrzött példányok (Galyatető, 1900. 06. 22., 4ó\ leg. TÓTH S., 2rf\ leg. CSIBY M.) tulajdonképpen új adatot jelentenek Magyarország Syrphidae faunájához. További hazai adatai: Bakony (Burok-völgy, Gézaháza), Tass. Dasysyrphus friuliensis (VAN DER G00T, 1960): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa (NL, B, L, D, PL, CS, A, I, YU, BG), ide számítva a Szovjet unió európai területének középső és déli része, Ázsiában Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Mongólia. Magyarországon szórványos előfordu lású, csak hegyvidékeken él, de mindenütt ritka. Hazánkból elsőként a Ba konyból közli TÓTH (1989). A Mátra Múzeum gyűjteményében a Mátrából (Galya tető, Rudolftanya) származó példányokat őriznek, de megtalálták Mátraszent imrén és a hozzá tartozó Piszkéstetőn is. Ismerjük továbbá a Bükk és a Soproni-hegység egy-egy pontjáról. Didea alneti (FALLÉN, 1817): Általános elterjedése PECK (1988) szerint Észak- és Közép-Európa, a Szovjetunió európai területe, Ázsiában Kazahsztán, Szovjet Közép-Ázsia (Kirgizia), Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Mongó lia, Korea, Japán, Nearktikus Régió. Magyarországon szórványos előfordulá sú, irodalmi adata a Bakonyból származik TÓTH (1983 b ) . A Mátra Múzeum gyűj teményében a Bükkből (Tardi-patak völgye) származó példányt őriznek. Ismer jük még hazánkból az Alpokaljáról (Soproni-hegység) és a Mátrából.
119
Poros conopseus (FABRICIUS, 1775): Általános elterjedése PECK (1908) szerint: Európa, beleértve a Szovjetunió európai területét is, Transzkaukázus, Ázsiában Kazahsztán, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Mongólia, Japán. Első ha zai faunisztikai adata THALHAMMER (1899) munkájában olvasható (Budapest, Fertő). Újabb adatát csak TÚTH (1984) felsorolása tartalmazza, közelebbi lelőhely nélkül a Bakonyból. Magyarországon szórványos előfordulású, zömmel hegy- és dombvidékről ismerjük. Érdekes, hogy eddig nincs róla adatunk a Börzsönyből a Cserhátból és a Mátrából. A Mátra Múzeumban Hejőbábán gyűj tött példányokat őriznek. Eoseristalis jugorum EGGER, 1858: Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa (Nl_7 B, D, PL, CS, F, A, E, I, YU, R, BG), a Szovjetunióban Transz kaukázus. Magyarországon ritka. A Mátrából Mátraszentimréről ismerjük, de a Mátra Múzeum gyűjteményében csak Csehszlovákiából származó példány ta lálható (Magas-Tátra: Csorba-tó, 1964. 07. 26., lg, leg. TÓTH S.). Epistrophe grossulariae (MEIGEN, 1822): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa (SF, GB, DK, NL, B, 0, PL, CS, CH, H, I, YU, R ) , a Szovjet unió európai területei, Transzkaukázus, Ázsiában Nyugat-Szibéria, TávolKelet, Mongólia, Japán, Nearktikus Régió. Magyarországon szórványos elő fordulású, főleg domb- és hegyvidékeken gyűjthető egyesével, de nem hiány zik a síkságról sem. A Mátra Múzeum gyűjteményében Galyatetőn, Pomázon és Szolnokon fogott példányok találhatók. Ischyrosyrphus glaucius (LINNAEUS, 1758): Általános elterjedése PECK (1988) sze rint: Európa (N, SF, GB, DK, NL, B, L, D, PL, CH, A, YU, R ) , a Szovjetunió európai területének északi és középső részei, Ázsiában Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Mongólia, Japán. Hegyvidékekre jellemző faj, hazánkban ritka. A Mátra Múzeum gyűjteményében csak Csehszlovákiából (Becherow-Javoryni, 1973. 07. 10-17., ló', Íj, leg. JABLONKAY-VARGA. ) szár mazó példány található. Ischyrosyrphus laternarius (MÜLLER, 1776): Általános elterjedése PECK (1980) szerint: Európa (N, S, SF, GB, DK, NL, B, L, D, PL, CH, R ) , a Szovjetunió európai részének északi és keleti területei, Ázsiában Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Mongólia, Kína, Japán. Magyarországról még nem közölték. A Mátra Múzeum gyűjteményében Svédországból (Göteborg, 1972. 07. 12 -18., ló* 3o, leg. NAGY Gy.) származó példányt őriznek. Merődön nigritarsis R0NDANI, 1845: PECK (1988) szerint a Merődön spinipes FABR. alfaja (Merődön spinipes nigritaris ROND). Az újabb adatok alapján azonban önálló fajnak kell takintenünk. Ezt az ivarszervi vizsgálatok is egyértel műen igazolják. Általános elterjedése PECK (1988) szerint Európa néhány or szága (F, E, I, YU), a Szovjetunióban Transzkaukázus. Ennél azonban bizo nyára lényegesen több országban megtalálható. Magyarországi előfordulási körülményeivel TÚTH (1989) foglalkozik. A Mátrában a Gyöngyös melletti Sár hegyről ismerjük TÚTH (198B). A Sár-hegyen gyűjtött példány található meg a Mátra Múzeum gyűjteményében. Microdon eggeri MTK, 1897: Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európának elsősorban az északi és középső sávja, beleértve a Szovjetunió európai te rületét is, Transzkaukázus, Ázsiában Szovjet Közép-Ázsia (Kirgizia), NyugatSzibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Mongólia. Magyarországon szórványos előfordulású. Faunisztikai irodalmunkban eddig csak bakonyi adata szerepel TÚTH (1984). A Mátra Múzeum gyűjteményében a Mátrából (Csór-hegy) származó példánya található. Myolepta potens (HARRIS, 1780): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa kevés országából (GB, F ) , a Szovjetunióban a Transzkaukázusból ismert faj. Magyarországon szórványos előfordulású, bizonyító példányait eddig csak a Bakonyból és a Bükkből ismerjük. A Mátra Múzeum gyűjteményében a Tardi-patak völgyéből származó példányok találhatók (1957. 04. 27., lg, leg. TÚTH S., 1958. 06. 06. ló4, lg, leg. TÚTH S.). Pipiza austriaca MEIGEN, 1822: Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa nagy része, a Szovjetunió európai területének középső sávja, Transzkaukázus. Ázsiában Kazahsztán, Nyugat-Szibéria, Távol-Kelet, Japán. Magyarországon szórványos előfordulású. Hazánkból elsőként THALHAMMER (1099) közli Kalocsá ról és Csepelről. Tekintve azonban, hogy eddigi ismereteink szerint hegyvi déki fajról van szó, THALHAMMER adatai (bizonyító példányok hiányában) meg bízhatatlanok. Első hitelesnek tekinthető hazai adata a Bakonyból származik TÚTH (1984). A Mátra Múzeum gyűjteményében a Mátrában fogott példányok ta lálhatók: (Galyatető, 19B3. 06. 09., lg, leg. TÓTH S., Fekete-tó, 1983. 06. 09., ló*, leg. TÚTH S.).
120
Pipiza quadrimaculata (PANZER, 1804): Altalános elterjedése PECK (1988) szerint: Europa nagy része, beleértve a Szovjetunió európai részének északi és kö zépső területeit is. Ázsiában Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Mongólia. Nearktikus Régió. Magyarországon szórványos előfordulású. Faunisztikai iro dalmunkban először THALHAMMER (1899) munkájában bukkan fel (Budakeszi), > majd TÓTH (1979) közli a Tisza-völgyből (ez az adat megerősítésre szorul) és később a Bakonyból TÓTH (1984). Adataival rendelkezünk még az Alpokaljá ról és az Északi-Középhegységből. A Mátra Múzeum gyűjteménye a Mátrából (Ágasvár, Galyatető, Rudolftanya) tartalmaz példányokat. Pipizella divicoi (GOELDLIN DE TIEFENAU, 1974): Általános elterjedése PECK sze rint: Európa középső és déli része (D, DDR, B, CS, F, CH, A, I, YU, GR), beleértve a Szovjetunió európai területének középső és déli részeit is, Transzkaukázus. Ázsiában Szovjet Közép-Ázsia (Kirgizia), Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Mongólia. Magyarországon szórványos előfordu lású, faunisztikai irodalmunkban csak bakonyi adata található TÓTH (1984). Példányokkal rendelkezünk még hazánkból csaknem valamennyi hegyvidékünkről. A Mátra Múzeum gyűjteményében Pásztóról (Zagyva-part) származó példányok találhatók. Platycheirus manicatus (MEIGEN, 1822): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa nagy része beleértve a Szovjetunió európai területét is. Transzkauká zus. Ázsiában Szovjet Közép-Ázsia (Kirgizia), Nyugat-Szibéria (Altaj), Mon gólia. Magyarországon kimondottan hegyvidéki faj, melyet eddig csak a Ba konyban TÓTH (1982) és a Mátrában (Galyatető) gyűjtöttek. A Mátra Múzeum gyűjteményében az utóbbi példányt őrzik (Galyatető, 1983. 06. 09., lg, leg. TÓTH S.). Platycheirus tarsalis (SCHUMMEL, 1837): Általános elterjedése PECK (1988) sze rint Európában: GB, DK, NL, B, L, D, PL, CS, F, CH, A, BG, a Szovjetunió európai területe. Ázsiában Kelet-szibéria, Távol-Kelet. Nearktikus Régió. Közép-Európában csak hegyvidékeken él, mindenütt ritka. Magyarországon szór ványos előfordulású, elsőként TÓTH (1902) közli a Bakonyból. A Bakonyon kí vül gyűjtötték a Bükkben, a Mátrában, a Mecsekben és a Pilisben TÓTH (1990). Eddig csak a Bakonyból és a Mátrából ismerjük több lelőhelyét. A Mátra Múzeum gyűjteményében található példányok lelőhelyei: Galyatető, Mátraszent imre, Párád. Psarus abdominalis (FABRICIUS, 1794): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa néhány országa (S, B, D, PL, F, A, YA, R, BG), a Szovjetunió európai területének középső és déli sávja. Magyarországon szórványos előfordulású. Faunisztikai irodalmunkban megtalálható THALHAMMER (1899), 8ARTAL (1906), PILLICH (1914) és TÓTH (1978b, 1984) munkájában. Gyűjteményi adattal rendel kezünk a fajról a Bakonyon kívül a Sátor-hegységből a Nagyhutához tartozó Kőkapu lelőhelyről. A Mátra Múzeum gyűjteményében a Bükk déli lejtőjéről (Tardi-patak völgye) származó példányt őriznek. Pyrophaena granditarsis (FORSTER, 1771): Általános elterjedése PECK (1988) sze rint: Európa, beleértve-a Szovjetunió európai területét, Ázsiában Kazahsztán, Szovjet Közép-Ázsia (Kirgizia), Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Ke let, Észak-Kína, Nearktikus Régió. Magyarországon szórványos előfordulású. Elsőnek TÓTH (1979) közli a Tisza-völgyből Tiszatarjánból, majd később a Bakonyból TÓTH (1983b). A Mátra Múzeum gyűjteményében található példányok Tiszatarjánból, Fehértóról és Szécsényből származnak. Sericomyia silentis (HARRIS, 1776): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa nagy része, beleértve a Szovjetunió európai területének középső és déli sávját. Transzkaukázus. Ázsiában Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Tá vol-Kelet, Japán. Európában hegyvidéki faj, Magyarországén eddig még nem került elő. A Mátra Múzeum gyűiteményében Csehszlovákiából (ßecherov-Javoryni, 1973. 07. 10-17., ló*, leg. JABLONKAY-VARGA) származó példányát őrzik. Spazigaster ambuláns (FARRICIUS, 1798): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa (PL, CH, I, YU, R ) , a Szovjetunió európai területének déli ré sze, a Transzkaukázus. ÍÍEPEL^K (1986) azonban Szlovákia több pontjáról is említi. Ugyancsak rendelkezünk közölt adatokkal (THALHAMMER 1899), de közü letien adatokkal is Magyarországról, a Mátra Múzeum gyűjteményében találha tó példány Szlovákiából származik (8echerov-Javoryni, 1973. 07. 10-17., о leg. JABLONKAY-VARGA) és kiegészíti a faj Szlovákiában való elterjedésének ismeretét. Sphaerophoria loewi (ZETTERSTEDT, 1843): Általános elterjedése PECK (1988) sze rint: Európának főleg az északi fele (N, S, SF, GR, ПК, Ml., T, 0, PL, F, A, R), a Szovjetunió európai területének északi és középső részei, Ázsiában Kazahsztán, Szovjet Közép-^zsia, Mongólia.
121
A felsorolás ugyan nem tartalmazza, de újabban előkerült Magyarországról is, ahonnan elsőnek TÓTH (199(1) közli a Bakonyból. Hazánkban egyenlőre nanyon ritka, csak a Bakonyból és a Velencei-tó mellett, gyűjtötték, az utóbbi helyről származó példányok találhatók a Mátra Múzeum gyűiteményében is (Gár dony, 1986. (17. 11., 3ó\ len. TŐTH S.). Sphegina kimakowiczi (STRÓBL, 1897): Altalános elterjedése PFCK (19ЛЛ) szerint: Európa, beleértve a Szovjetunió euróoai területének középső és déli részeit is, Transzkaukázus. Hazai elterjedését valószínűién csak hézagosan ismerjük. MindenkápDen a szórványos előfordulású fajok közé tartozik. Faunisztikai irodalmunkban egyenlőre csak a Bakonyból szerepel TÓTH (19"5b). л Mátra Mú zeumban a Mátrából (Mátraháza) gyűjtött példányok találhatók. Trichopsomyia flavitarsis (MFIGFN, 1822): Altalános elterjedése PECK (190П) sze rint: Európa nagy része, beleértve a Szovjetunió eurónai részének északi és középső területeit is. Ázsiában Kazahsztán, Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet. Magyarországon szórványos előfordulású faj, faunisztikai iro dalmunkban eddig csak a Bakonyból TÓTH (1984), a Kiskunsági MP-ból TÓTH (1907a) és a Gyöngyös melletti Sár-hegyről TÓTH (l9flR) találhatunk róla adatnkat. Triglyphus primus LDEW, 184(1: Általános elterjedése PECK (19ПП) szerint: Európa észak kivételével, heleértve a Szovjetunió európai területének középső és déli részeit is. Ázsiában Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Ko rea. Magyarországon szórványos előfordulású. Áriatokat közöltek róla a Tiszavölgyből TÓTH (1979), a Hortobágyi HP-ból TÓTH (1903a) és a Kiskunsági Np-ból TÓTH (1987a). A Mátra Múzeum gyűjteményében Egerben (Szépasszony völgy) és Párádon fogott példányok találhatók. Xanthandrus comtus (HARRIS, 1780): Altalános elterjedése PECK (1988) szerint egesz Európa, beleértve a Szovjetunió európai területét is, Ázsiában Mongó lia, Korea, Japán. Orientális régió. Magyarországon szórványos előfordulású, általában csak egyesével fogható. A Mátra Múzeum gyűjteményében az alábbi lelőhelyekről találhatók példányok: Cserököz (Tiszaderzs), Sarud, Sugaró (Tard), Tardi-patak völgye (Cserépváralja), Tiszafüred. Xylota xanthocnema COLLIN, 1939: Altalános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa (Észak-Európa kivételével), beleértve a Szovjetunió európai területét is, Transzkaukázus. Magyarországon szórványos előfordulású. Faunisztikai irodalmunkban elsőnek TÓTH (1977) közli a Mecsekből, majd a Bakonyból TÓTH (1984). Ismerjük még az előfordulását a Budai-hegységben és a Pilisben, to vábbá a Mátrában és a Bükkben. A Mátra Múzeum gyűjteményében a Mátrából (Galyatető) származó példányt ,őriznek. Xylotomima femoratus (LINNAEUS, 1758): Általános elterjedése PECK (1988) szerint Európa nagy része, Transzkaukázus. Ázsiában Kazahsztán, Szovjet Közép-Ázsia (Kirgizia), Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Kína. Mindenütt ritka. Magyarországon szórványos előfordulású. Faunisztikai irodalmunkban az első adata még a múlt század második feléből származik Sátoraljaújhely ről (KOWARZ 1883). Ezt az adatot közli alapvető munkájában THALHAMMER (1899) is. így csaknem 100 évre volt szükség újabb faunisztikai adatának megjelené séhez, amikor is TÓTH (1978a, 1905a) közölte a Barcsi Borókás TK-ből. A Mátra Múzeumban a Mátrában (Kőkutpuszta, 1972. 05. 16., fcs, lí) gyűjtött példányát őrzik. Egyéb hazai gyűjteményi adatai: Bálvány (Bükk), Istvánkút (Háromhuta), Kiskomárom, Orfalu, Szakonyfalu. A Mátra Múzeum gyűjteményében szereplő Syrphidaefajok lelőhelyeinek jegyzéke DT DU DS DS 0U DU ET DU ET BT DS EU YN
65 52 33 28 10 60 99 51 40 94 27 51 14
122
Abádszalók Ablakos-kő-völgy (Nagyvisnyó) Algyő (Szeged) Alpári-Holt-Tisza (Tiszaalpár) Ágasvár Bába-völgy (Tard) Bátorliget Berva-völgy (Eger) Biharugra Bodajk Bokros (Csongrád) Bujtos (Nyíregyháza) Cuha-völgy (Zirc)
DU CU 0T DU DU CS XN DT DU DU CS CS DU
73 71 76 20 20 48 70 96 30 20 89 68 10
Csanyik (Miskolc) Cserháthaláp Cserököz (Tiszaderzs) Csór-rét (Gyöngyössolymos) Csór-hegy (Parádsasvár) Ounaföldvár Fehér-tó (Fehértó) Fekete-rét (Tiszafüred) Fekete-tó (Párád) Fényespuszta (Parádsasvár) Fülöpháza Fülöpszállás Galyatető (Mátraszentimre)
1. ábra: A Mátra Múzeum zeng61égy-gyújteményében található magyarországi példi nyok lelőhelyei UTM hálótérképen DT ОТ DU OU ET
си ET BS
си
DU DU DU YN DU CS DS DU DS DU DU DU EU OS DU DT DU DU DU EU YN
09 29 63 90 09 91 17 91 31 61 20 67 14 30 69 34 30 29 62 72 62 35 44 11 29 20 10 53 51 23
Gyöngyöspata Gyöngyössolуmos Harica-völgy (Varbó) Hejöbába Hejö-part, Tisza-hullámtér (HejőHollókő kürt) Hortobágy Hosszúhetény Hosszú-völgy (Nagybörzsöny) Hór-völgy (Cserépfalu) I l o n a - v ö l g y (Párád) jósvafő Kardosrét ( Z i r c ) Kisnána K i s - r é t (Szabadszállás) K ö r t v é l y e s , M á r t é l y i TK (Hódmezörvásárhely) Kőkútpuszta ( S i r o k ) Lakitelek Létrás (Miskolc) Lillafüred (Miskolc) Lusta-völgy (Miskolc) Makkoshotyka Mártély Mátraalmás (Szuha) M á t r a f ü r e d (Gyöngyös) Mátraháza (Gyöngyös) Mátraszentimre Nagyvisnyó Nyíregyháza Olaszfalu
EU 011 Oil Dil CT DU DU CT Oll Oll ОТ Oll ОТ Oll Oll FII DI) RS Oll Oll CT CD CD OS Cll DU DT Oll Oll CU
00 Oszlári-Holt-Tisza
(Hejökürt) ?n Párád 20 Parádfürdö (Párád) 00 Pásztó 57 Pomáz 50 Rakottyás (Ostoros) 31 Recsk 56 Remete-hegy (Budapest) 20 Rudolftanya (Parádsasvár) 91 Sajószöged 67 Sarud ?n Sándorrét (Párád) 29 Sár-hegy (Gyöngyös) 20 Sás-tó (Gyöngyös) ?n Sástó (Gyöngyös) 46 Sátoraljaújhely 51 Sikfókút (Noszvai) 79 Siófok 30 Sirok 60 Sugaró (Tard) 40 Szalkszentmárton RO Szanda ВО Szandaváralja (Szanda) 3? Szeged R? Szécsény 5П Szépasszony-völgy (Eger) 3? Szolnok 50 Szólóske (Eger) no Szurdokpüspöki 72 Szügy 123
DU DU EU BS ОТ OS DT DS DT
70 60 27 00 87 37 66 35 65
Tard Tardi-patak völgye (Cserépváralja) Telkibánya Tettye (Pécs) Tiszafüred Tisza-hullámtér (Csongrád) Tisza-hullámtér (Kisköre) Tisza-hullámtér (Mindszent) Tisza-hullámtér, Pusztataskony (Tiszabura) EU 32 Tisza-».ullámtér (Tiszaladány) EU 00 Tisza-hullámtér (Tiszapalkonya)
ОХ 5д 09 PU x2 EU 93 EU 32 E U 00 EU 93 рд ДО QT 76 CS 81 CT 23 DU 11
ET
Tisza-hullámtér (Tiszaroff) Xisza-hullámtér (Tiszatarján) Tisza-hullámtér (Tivadar) Tisza-hullámtér (Vásárosnamény) Tisza-part (Tiszaladány) Tisza-part (Tiszapalkonya) Tisza-part (Vásárosnamény) Tisza-part (Vezseny) Tiszaszólös Tompa Velencei-tó (Gárdony) Zagyva-part (Nemti)
IRODALOM BARTAL, A. (1906): Adatok Magyarország légyfaunájához - Rov. Lapok, 13: 119223. CEPELÁK, 3. (1906): Diptera Slovenska, II. (Cycloropha), p. 36-87. FÄSZL, I. (1878): Adatok Sopron légyfaunájához. - A Pannonhalmi Szent Benedek Rend soproni Kath. Fögimn. Ért. az 1877/70. tanévről, p. 29-33. KOWARZ, F. (1833): Adatok Zemplén megye természetföldrajzi ismeretéhez (III. Dr. Chyzer Kornél Zemplén megye legyei.) - a Magyar Orv. és Term, vizsg. XXII. Vándorgy p. 238-239. PECK, L, V. (1908): Syrphidae, in: S0ÓS: Catalogue of Palaerctic Diptera, 8: 1363. PILLICH, F. (1914): Aus der Arthropodenwelt Simontornyas, p. 135-139. THALHAMMER, J. (1899): Diptera (in: Fauna Regni Hung., III. Arthropode, Ordo: Diptera), p. 37-43. TÓTH, S. (1977): Adatok a Mecsek zengólégy faunájához (Diptera: Syrphidae) Janus Pann. Muz. Évk. 22: 107-114. TÓTH, S. (1978a): A Barcsi ósborókás zengólégy faunája (Diptera: Syrphidae) Dunánt. Oolg. Term. tud. Sor. 1: 127-138. TÓTH, S. (1970b): Dipterológiai vizsgálatok a Szigligeti Arborétumban - A Veszpr. Megy. Muz. Közi., 13: 105-109. TÓTH, S. (1979): Preliminary Investigation into the Syrpidae Fauna of the Tisza-Valley. - Tiscia, 14: 163-174. TÓTH, S. (1982): A Bakonyi Természettudományi Múzeum zengólégygyűjteménye (Oip tera: Syrphidae), I. - Fol. Mus. Hist.-nat, Bakonyiensis 1: 139-154. TÓTH, S. (1903a): Simuliidae, Tipulidae, Limoniidae, Bombyliidae, Therevidae and Syrphidae (Diptera) in the Hortobágy. - The Fauna of the Hort. Nat. Park, p. 293-301. TÓTH, S. (1903b): A Bakonyi Természettudományi Múzeum zengólégygyűjteménye (Dip tera: Syrphidae), II. - Folia Mus. Hist.- nat. Bakonyiensis, 2: 203-210. TÓTH, S. (1904): A Bakony hegységben folyó zengólégy-kutatás (Diptera: Syrphidae) - Kilencedik Bakony-kut. Ankét, p. 55-66. TÓTH, S. (1985a): A Barcsi Borókás zengólégy faunája (Oiptera: Syrphidae), II.Dunántuli dolg. Term. tud. Sor., 5: 151-162. TÓTH, S. (1985b): A Zirci Arborétum zengólégy faunája (Diptera: Syrphidae) - A Bakony term. tud. kut. eredm., 16: 73-84. TÓTH, S. (1987a): Therevidae, Bombyliidae and Syrphidae in the Kiskunság National Park (Diptera) - The Fauna of the Kisk. Nat. Park., p. 258-264. TÓTH, S. (19B8): Adatok a Sár-hegy zengólégy faunájához (Diptera: Syrphidae) Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., Suppl., 2: 47-54. TÓTH, S. (1989): Seltene Schwebfliegen in der Fauna des Bakony-Gebirges (Dipte ra: Syrphidae), I. - Fol. Mus. Hist.-nat Bakonyiensis 8: 67-78. TÓTH, S. (1990): Seltene Schwebfliegen in der Fauna des Bakony-Gebirges (Dipte ra: Syrphidae), II. - Fol. Mus. Hist.-nat. Bakonyiensis, 9 (megjelenés alatt). Dr. TÓTH Sándor Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 ZIRC Rákóczi tér 1. 124
