A matematika tanítása a 20. század első felének. tanyai népiskoláiban Hódmezővásárhelyen

Koncz Sándor

A matematika tanítása a 20. század első felének tanyai népiskoláiban Hódmezővásárhelyen [i] [ii]

(2007. szeptember. 12.)

TARTALOM

Tartalmi összefoglaló Bevezetés A hódmezővásárhelyi külterületi oktatás áttekintése A tanyasi iskolákról... Tankötelezettség és végrehajtása

Beiskolázás. Iskoláztatási lehetőségek és körülmények Ismétlőiskolai iskoláztatás

Tananyag

Tananyagbeosztás a mindennapi iskolai tanításban és az ismétlőiskolában Órarend az elemi népiskolai és a továbbképző (ismétlő) népiskolai tanításban Tanterv és utasítások. Az ismétlőiskolai képzés jellege

Tanév Tanévkezdés, tanév vége, tanévközi szünet, tanóra, óraközi szünetek, tanítási nap, tanítási hét, váltakozó rendszer

Tananyagszervezés A számtan órarendbe iktatása

Órarend az első világháború előtt, 1915-től, a húszas évektől 1941-ig. A nyolcosztályos népiskola órarendje. Részben osztott iskola órarendje. Ismétlőiskolai órarend a leventeoktatás előtt, a gazdasági ismétlőiskolák megszervezése után és az általános továbbképző iskolákban.

Számtan, mértan a tananyagbeosztásban

Tananyagbeosztás az 1905-ös tanterv után, és az 1925-ös tantervet követően. Ismétlőiskolai tananyagbeosztás a századelőn, gazdasági irányú ismétlőiskola és az általános továbbképző iskola tananyagbeosztása.

Témakörök tanítása Bemutató órák, módszertani előadások

A számfogalomról, elsős számtan tanítása, számkörbővítés, műveletek tanítása a 2. osztályban, helyiértékes írásmód és geometria 3. osztályban, a negyedikes tananyagról, kör kerülete 5-6. osztályban.

Észrevételek, vélemények témakörökről, fejezetekről.

Számfogalom kialakítása, fejszámolás, számok alaki és helyi értéke, műveletek, tizedes törtek, feladatmegoldások, általános észrevételek. A beszélgetés, csendes foglalkozás, szabályok és képletek tanítása, szemléltetés és szemléltető eszközök.

Követelményrendszer Törekvések a korszerű matematikatanításra Tananyag Tanterv, tananyagbeosztás, órarend, tankönyvek.

Az általános iskola kezdetei Összefoglalás

Jegyzetek Rövidítés és irodalomjegyzék

Tartalmi összefoglaló A szerző a hódmezővásárhelyi tanyai iskolákban folyt oktatásról ad képet, a matematika tanításából mutat be mozzanatokat. A hódmezővásárhelyi tanyai iskolák története, nemkülönben az ott folyt nevelés története korábban kutatlan terület volt. A szerző több év óta kutatja s igyekszik minél alaposabban feltárni a vásárhelyi tanyai iskolák múltját. E levéltári forrásokra épülő munkája eredményeiből már többet publikált. A hódmezővásárhelyi tanyai iskolák történetéről még nem jelent meg átfogó kifejtés, így e dolgozat hiánypótló a tanyai iskolák története iránt érdeklődők számára. A trianoni Magyarország második legnagyobb területű városának tanyavilágát országosan kiemelkedő adatok jellemzik, valóban megalapozott ezért e nagy múltú tanyavilág iskolahálózatának feltárása és részletes bemutatása. A szerző korábbi kutatási eredményei alapján áttekintést ad a hódmezővásárhelyi tanyai iskolaépületek történetéről, a tankötelezettségről és annak végrehajtásáról, az iskoláztatásról; vázolja a tananyagbeosztást, órarendet és tantervet; mozzanataiban áttekinti a tanévet. Rávilágít a korjellemzőkre és helyi sajátosságokra. Ezen, önmagában is értékes összefoglalás után, annak szerves folytatásaként mutatja be kutatási eredményeit a dolgozat témájában. Részletes elemzéssel tárja fel a korabeli órarendtervezést és rekonstruálható alapossággal írja le a matematika foglalkozások órarendbeli elhelyezését. Bemutatja a tantárgy korabeli tananyagbeosztásait, témakörök felől csoportosítva a tartalmat. Elemző összehasonlításokat végez a korszak tantervei alapján összeállított órarendek és tananyagbeosztások között. Ezt követően bemutató tanításokat tár az olvasó elé. Nemcsak az óra vázlatát és az óraelemzéseket írja le, hanem ahol lehetett, oda rajzot is készített a korabeli vázlatok alapján. Bőségesen mutatja be a számfogalom kialakítását és a számkör-bővítéseket. A nagyon gazdag és különösen szép első osztályos óraanyag mellett figyelemre méltóak a másodikos anyaghoz kapcsolódó óraelemzések és módszertani viták. A bemutató órákon túl korabeli didaktikai előadások és arra tett észrevételek teszik igazán értékessé ezt a fejezetet. Alapos elemzéssel mutatja be a korabeli véleményeket a matematika tananyag témaköreiről, fejezeteiről, a tanítás során alkalmazott munkaformák és szervezési formák korabeli megítéléséről. Részletekbe menően tárja fel a hódmezővásárhelyi tanyai tanítók törekvéseit hatékony módszerek keresésére a matematika sikeres tanításához. A tantestületi munka és a tanyai iskolák intenzív igazgatói irányítása mellett foglalkozik a matematika tantervek korabeli megítélésével. Végül betekint a tanyai népiskolák általános iskolákká átalakításának időszakában zajló matematika tanításba.

Bevezetés Dolgozatunk a matematika tanítását mutatja be a 20. század első felében a hódmezővásárhelyi tanyai iskolákban. A tárgyalt időszak 1903-tól 1947-ig tart, de a rendelkezésre álló levéltári iratok szerint nem azonos hangsúllyal végig, mert két világháború között van gazdagabb iratanyag. Ezért a tárgyalás az 1925-ös tantervtől a nyolcosztályos népiskolák megszervezéséig, 1944-ig bővebb. A korszakhoz a hódmezővásárhelyi külterületi iskolákról és elemi oktatásról részletes tanulmány készült, mely jelen tanulmány irodalomjegyzékében megtalálható (Koncz 2006b.), és a megjelenés előtt álló Hódmezővásárhely története 3. kötetében lesz olvasható. Témaválasztásunkat tehát indokolttá teszi, hogy e izgalmas témát továbbkutassuk, tantárgy-pedagógiát, neveléstörténetet tárjunk fel. Dolgozatunk levéltári forrásokra épül, elsősorban a tanítótestületi ülések iratanyagaira. A tanyai tanítók munkájában az egyesületek, tanítótestületek közül legfontosabb a külterületi állami iskolák tanítótestülete volt.

Igazgatósági körzetenként egy testület volt, azaz előbb egy, végül három tanítótestület volt a vásárhelyi tanyasi iskoláknál. Minden hónapban tartottak ülést, olykor összevontat. 1920-tól a tanítótestületi értekezleten részletesebben foglalkoztak egy-egy módszertani kérdéssel; gyakorlati tanítást tartottak, módszertani értékelést, tantervbírálatot, tapasztalat-megosztást szülői értekezletről stb. Később rendszeressé vált gyűlésenként egy-egy elméleti és egy gyakorlati előadás tartása. A korabeli tanév végi értékelések szerint a tantestületek nagyon szép tevékenységet fejtett ki egy-egy tanév folyamán; a testületi üléseken mindig volt egy-két tanító, aki előadást tartott a tanítás és nevelés köréből, és a gyűlések minden nívósak voltak. Hódmezővásárhely hatalmas kiterjedésű külterületén már az 1890-es évek végétől összefogott tanyai iskoláztatás volt. A város 132.260 katasztrális hold (76.097 hektár) területű határában, mely túlnyúlt a Orosházán, a századelőre jól kiépült iskolahálózat lett. 1928-ban a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége országos jelentőségűnek nevezte a hódmezővásárhelyi tanyai tanítók sok évtizedes munkáját - a források egyre jobban igazolják, hogy ez valóban nem csak udvariassági gesztus volt. A kutatás eredményei megerősítik az idős, volt tanyasiak elmondásait, melyek a tanyai iskolák kulturális és művelődési szerepét elismerő vélemények, a tanyai tanítók közéleti tevékenységét dicsérő megállapítások. Ezek az iskolák a tanyai ember számára hozzátartoztak a külterület képéhez. Kenéz Sándor, országosan is ismert (állami díjas pedagógus és az olvasóköri mozgalom rendkívüli személyisége), volt vásárhelyi tanyai tanító szavaival: az iskolák tájékozódási pontok voltak a tanyák között. Az idős volt tanyasiak az iskolaépületek minőségét és küllemét is méltatják, továbbá a tanyai iskoláknál fúrt (egészséges ivóvízzel a környező tanyákat is ellátó) artézi kutak jelentőségét is hangsúlyozzák. - A hódmezővásárhelyi összlakosság közel 40 százaléka élt tanyán a huszadik század első felében. 1890-től már több mint húszezer volt a tanyai lakosság száma, 1900 után már huszonháromezer feletti, de az 1910-es és 1920-as népszámláláskor 24.000-nél is többen éltek e Budapest után második legnagyobb területű magyar város határában. - Tehát a hódmezővásárhelyi tanyavilágról országosan kiemelkedő adatok mondhatók, valóban megalapozott ezért e nagy múltú tanyavilág iskolahálózatának feltárása és részletes bemutatása.

A hódmezővásárhelyi külterületi oktatás áttekintése A tanyasi iskolákról... A hódmezővásárhelyi határban 1855-ben létesítették az első tanyai iskolákat. Számuk folyamatosan emelkedett, bár a legtöbb iskola nem állandó épületben volt elhelyezve. A helye is gyakran változott egy-egy iskolának, sőt előfordult, hogy megszűnt, majd évek múltán ismét létesítettek. Az 1870-es évek végétől kezdett lendületesebben fejlődni a hódmezővásárhelyi tanyai iskoláztatás, ebből a város, az egyházak és az érdekelt tanyai lakosok egyaránt kivették részüket. 1882-ben 16 tanyai iskola volt, 1887-ben pedig már 21 iskola működött a vásárhelyi határban. A korai iskolák legtöbbje érdekeltségi iskola volt a fenntartójuk szerint, azaz az érdekelt szülők által társulás folytán fenntartott iskola; ugyanakkor legtöbb zugiskola volt az iskola-felügyelet szerint, mert felügyelet nélkül működött.[1] 1878-tól voltak községi iskolák. 1896-ig csak egy iskola volt községi felügyelet alatt, de két iskolaépület volt községi tulajdon. 1896-tól 6 iskolát biztosított felügyeletéről a város, 1897-től pedig egy alapítványi iskola kivételével az összes községi felügyeletű lett. Több mint felük bérelt épületben volt ekkor, közülük a legtöbb iskola céljára teljesen alkalmatlan tanyában, de 1903. szeptemberben már 22 iskola a város tulajdona volt (az öt bérelt helyiségből pedig négy iskola céljára épített épület volt). Egyházi tulajdonú iskolák 1890-től kezdtek lenni, de még 1896-ban is voltak egyházi jellegű iskolák, azaz érdekeltségi iskolák, amelyekre az egyház gyakorolt közvetlen felügyeletet. E felügyelet ellátásának korabeli megítélésére enged következtetni, hogy már 1892-től községi felügyeletű érdekeltségi iskolát akartak a tanyasiak több helyen. Az egyházi felügyeletű iskoláknál gyakran kell alkalmazni a jellegű kifejezést, mert a levéltári iratok

arra engednek következtetni, hogy az egyházak a felügyeletet alig, vagy egyáltalán nem látták el; voltak olyan tanyai iskolák, amelynek egyházi mivolta kimerült az ott tanító (legtöbbször képesítés nélküli személy) hitfelekezeti hovatartozásában. Ezeket legfeljebb egyházi jellegű iskoláknak szabad nevezni, de nyugodtan mondhatnánk zugiskoláknak is, mint ahogyan korabeli iratok nemegyszer annak minősítették. A vásárhelyi tanyák között 1903-tól állami iskolák voltak. Minden községi tanyai iskola állami felügyeletű lett ekkor, de az iskolaépületek csak évekkel később mentek át államkincstári tulajdonba, vagyis az állam csak felügyeletet látott el, az épületeket a város tartotta fenn és újabbak építése is a város kötelessége volt. Az 1890-es években építették azokat az iskolaépületeket, amelyekben az iskolák végeleges elhelyezést kaptak, de tanyai iskolák korszerű épületei 1897, a községi kezelés alá vétel után épültek. 1903-ra, a hódmezővásárhelyi tanyai iskolák állami kezelés alá adásáig 11 téglaépületet adtak át. Az 1903. szeptembertől 1918. őszéig terjedő időszak iskolaépítésben nagyon látványosan indult. 1903-tól 1909-ig évenként átlag egy épületet adtak át. 1910-ben 5 új iskolaépület készült el. Az 1910/11. tanévben már 36 iskolában folyt tanítás, mindegyik iskola céljára épült épületben volt elhelyezve, melyekből 22 korszerű, új épület volt.[2] Már az 1800-as évek végén rendelet mondta ki, hogy egy külterület milyen sűrűn legyen behálózva iskolával. 1894-ben "törvényes másfél mérföldnyi távolság"-ot írtak egy iratban, 1903-ban az iskolakörzetek megállapítása során figyelembe vették hogy "a tanköteles gyermekek (fél mérföldnél) 3-5 km-nél távolabb eső iskolába nem kényszeríthető". Az 1920-as években a rendeletek szerint a tanyák között olyan sűrűn kellett iskolákat létesíteni, hogy ne legyen tanya, amely 3 km-nél nagyobb távolságra lenne valamely iskolától.[3] E rendelkezés megelőzte a nagy jelentőségű klebesbergi iskolaépítési törvényt. Klebelsberg Kunó - aki 1922. június 16. és 1931. augusztus 24. között volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, és minisztersége idején a kultusztárca különleges helyet vívott ki magának - nevéhez kapcsolódik az 1926. évi VII. törvénycikk a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról. E törvény rendelkezése szerint népiskola állítása és építése hivatalból mindenütt elrendelhető volt, ahol legalább másfél, legfeljebb négy kilométer sugarú területen (körzetben) legalább 20 család vagy 30 mindennapi tanköteles lakott és a körzeten belül valamennyi tanköteles befogadására alkalmas iskola nem volt.[4] 1919 és 1939 között 12 tanyasi iskola létesült Hódmezővásárhely külterületén, majd a második világháború után 1950-ig még 3 iskola. Összességében a hódmezővásárhelyi külterületi iskolahálózat egyértelműen jónak értékelhető 1910-től, tehát már a klebesbergi iskolaépítési törvény előtt.[5] A tanyai iskolák tanítói a 19. század végéig sokszor képesítés nélküli tanítók voltak, és gyakran változtak. Az utolsó évtizedben az állandó épületben elhelyezett iskolákban már okleveles tanítókat alkalmaztak az egyházak, az iskolák községi kezelés alá vétele után pedig csak rendkívüli esetben alkalmaztak képesítés nélküli tanítót. A tanyai iskolák egytanerősek voltak. Az 1910-es évek második felétől alkalmaztak két tanítót a legnépesebb iskolákban, de összesen csak néhány tanyasi iskola lett kéttanerős az általános iskolák létesítéséig, és mindössze csak a falvakban levő, azaz a mártélyi és vásárhelykutasi iskola volt háromtanítós.[6]

Tankötelezettség és végrehajtása Beiskolázás

A korszakunkban is érvényes tankötelezettséget 1868-tól törvény írta elő. Ebből az ún. népiskolai törvényből ezeket a rendelkezéseket meghagyta az iskoláztatási kötelezettségről 1921-ben kiadott törvénycikk is.[7]

Minden hatodik életévét betöltött gyerek köteles volt elemi népiskolába járni. Ha továbbtanult, akkor négy osztályt kellett elvégeznie és folytathatta a tanulmányait polgári iskolában vagy gimnáziumban. Ilyen azonban nagyon kevés volt a tanyai iskolások között, mivel akiknek módjukban állt gyermekeiket taníttatni, azoknak volt városi házuk és már elemi iskolába is onnan, városi iskolába járatták gyerekeiket. Ha nem tanult tovább az elemi iskolás, akkor hat tanéven át elemi népiskolai, továbbá három tanéven át továbbképző (ismétlő) népiskolai oktatásban kellett részt vennie. Az iskolába járási kötelezettség kezdete az életkor szerint mindkét irányban elmozdítható volt, és vége kitolható volt. A tanköteles kor meghosszabbítása nem az ismétlő iskolai osztályok végzésénél, hanem az elemi népiskolai, azaz a mindennapos iskolai évek végén jelentkezett. Az iskoláztatási kötelességről szóló törvény biztosította, hogy ha egy tanuló 6 év alatt nem sajátította el a tanítási tantervben kitűzött ismereteket, akkor a mindennapos iskolába járási kötelezettsége meghosszabbítható. Emellett külön rendelkezések is történtek, tanév végéhez közeledve rendre megtalálhatók a tanfelügyelői utasítások, amelyek intézkedtek a tankötelesség szükség szerinti meghosszabbításáról.[8] A vásárhelyi tanyasi iskolákban az első világháború után átlagosan 56 tanuló volt korszakunkban. Ezen belül az 1920-as években átlagosan 48 tanulót írattak be iskolánként, a harmincas években és negyvenes évek első felében átlagosan 61 tanulót, végül az 1945 utáni átlag 63 tanulót. A kiértékelést azért kell 1945-nél megszakítani, mert addig jelentős az évközi lemorzsolódás: átlagosan 9 tanuló nem fejezte be a megkezdett tanévet. Ezen belül a húszas években 8, a harmincas években 10, a negyvenes évek első felében átlagosan 8 tanuló hagyta abba az iskolába járást tanév közben. Az 1920 előtti évek alacsony tanulói létszámot jelentettek minden iskolában, ami a háború következményeként érthető is; ugyanakkor ezekben az években alig van évközi lemorzsolódás, nyilvánvalóan amiatt, hogy a munkára fogható gyerekeket fel sem adták. Az 56 tanulóátlag nagyon eltérő szélsőértékek között oszlik meg, a legnéptelenebb iskolákban átlag 22 tanuló volt a legnépesebbekben átlag 167. A tanulói összlétszám átlagosan 2369 volt, a legkevesebb tanuló a 1925/26. tanévben volt, amikor 1448 iskolást írattak be, a legmagasabb az 1942/43. tanévi 3113 tanulói összlétszám.[9] A tankötelezettség végrehajtása sokszor problémás volt a vásárhelyi külterületen mindkét oldalról, azaz mind az iskoláztatási lehetőségek és körülmények, mind az iskolába járás körülményei akadályozták a tankötelezettség végrehajtását. Találkozunk olyan esetekkel, hogy a szülők járatták volna gyereküket iskolába, de nem volt hova, mert a közelben nem volt iskola, és találkozunk olyannal, hogy a szülők vagy gondviselők nem küldték iskolába a tanköteles korú gyerekeket.[10] A visszatartó körülmények közül a gyermekmunka az, amiről első helyen kell szólnunk. A szülők ősszel és tavasszal a nagy mezőgazdasági dologidőre való hivatkozással visszatartották gyermekeiket. Előfordult, hogy naponként alig 7-8 gyerek jelent meg tanórákon, és emiatt az iskolákban eredményes munkát végezni nem lehetett.[11] Az iskolák megközelíthetőségének problémája második visszatartó körülmény a külterületi iskoláztatásban. Esős időben az utak sárosak voltak, olykor járhatatlanul feláztak, a határban gyakori volt a belvíz megjelenése - mindmind olyan körülmény, amely nemhogy a kisgyerekeket, de még a felnőtteket is próbára tette.[12] A tanulók életkörülményei, amit harmadik sajátosságként kell említenünk a vásárhelyi tanyasi iskolák kapcsán. Közismert tény, hogy korszakunkban sok tanyasi család élt nehéz, nemegyszer nyomorúságos körülmények között. A külterületi állami népiskolák iratai között minden évből megtalálható a segélyezések iratai, amikor ruhát, cipőt osztottak szét a szegény sorsú gyerekeknek. E bőséges iratanyagon túl az iskolaügyeknél is olvasható: sajnálattal állapítják meg, hogy a nehéz viszonyok között nagyon sok tanuló lábbeli nélkül van, akik a rosszidő miatt nem járhattak iskolába.[13] A lakásváltozások szintén jelentős probléma volt a tankötelesség végrehajtása során. Szeptember hónap végén tömeges változások voltak a tanyai iskolákban; szeptember végén volt a tanyások és felesek váltása, ami változást

okozott az iskolák életében is. Ilyenkor több iskolánál olyan tanköteles is jelentkezett, aki addig be se volt íratva. Ezért gyakorlatilag minden tanévben október elején állt be a normális állapot.[14] A hiányzások jelentős része adódott olyan okból, amelyről sem a szülők, sem a gyerekek nem tehettek. Ezek a tanyasi iskoláztatás sajátosságai voltak: az időjárás. Több évben előfordult, hogy a nagy hideg és hófúvás miatt sok iskolában nem lehetett érdemlegesen tanítani; néhány órás foglalkozás után hazaküldték azt a pár tanulót, aki a közeli tanyákból "felment". Rendszeresen lehet találkozni olyan feljegyzéssel, hogy a zivataros idő miatt csak nagyon kevesen voltak az iskolában, például az egyik iskola tanulói közül 49-en hiányoztak egy rossz idő alkalmával.[15] Korszakunkat szinte teljesen végigkíséri a jelentős hiányzás. Csupán a negyvenes években kezdett csökkenni és csak 1945 után állt be egy 21. századi értékítélettel elfogadható szintre. A korabeli iskolai anyakönyvi naplóban gyakran szerepel a "sok mulasztása miatt nem osztályozható" bejegyzés. Különösen áll ez az ismétlőiskolásokra. Azonban a sok mulasztás oka a naplókból nem derül ki; nem lehet tudni, hogy betegség miatt, ruhátlanságból adódó téli otthonmaradások miatt, vagy a gyerekek munkába bevonása miatt hiányozott sokat egy-egy gyerek.[16] Ismétlőiskolai beiskolázás Az ismétlőiskola, amelyet a korabeli iratok legtöbbször két szóban "ismétlő iskolának" írtak, az elemi iskola 6 osztályát elvégezett gyerekek számára volt kötelező iskolai oktatás. A 6. osztály után három tanévig tartott, és tananyaga túlnyomórészt az elemi iskolai ismeretek ismétlését jelentette. Ebből adódott az elnevezése, de ki kell itt térni arra, hogy az megnevezés nem volt egyértelmű. Az iratokban leginkább ismétlőiskolának írták, ám a korabeli naplók elejében vegyesen szerepel a nyomtatványmegnevezés. Az 1890-es évek végén egyaránt van nyomtatva a belső borító aljára "gazdasági ismétlő-iskola", "ismétlő iskola"; az 1900-as elején "ismétlőiskola" számára nyomtatták a naplót, ugyanakkor a tanítók "állami elemi ismétlő népiskola", "állami gazdasági ismétlő iskola" és "ismétlő iskola (gazdasági)" névvel egyaránt megnevezik intézményüket. 1910 körül olyan naplókat adott ki a VKM, amely "a ... elemi mindennapi, általános ismétlő-, gazdasági nép- iskola ... osztályának" naplója volt, (nyilván a megfelelő aláhúzásával, vagy a fölösleges megnevezések áthúzásával). Néhány év múlva kötőjeles írásmódot használtak: "napló az elemi mindennapi iskolák és a velük kapcsolatos általános és gazdasági ismétlőiskolák, továbbá a [...] számára". Az iskoláztatásról 1921-ben kibocsátott törvény "továbbképző (ismétlő) népiskolá"-nak nevezi és "továbbképző (ismétlő) népiskolai" oktatásról rendelkezik. Eközben az 1920-as években a tanítók "gazd. ismétlő iskola", "általános ismétlő iskola" és "ismétlő iskola"-ként egyaránt megnevezik iskolájukat, de a nyomtatvány megnevezése is "előmeneteli és mulasztási napló az elemi mindennapi iskolák s a velük kapcsolatos általános és gazdasági népiskolák számára". Az 1930-as évek elején olvasható a leginkább "továbbképző iskola" megnevezés az iratokban.[17] Az ismétlőiskolai oktatás nem mindennapos iskolai képzés volt, és a tanév is rövidebb volt az elemi iskolai tanévnél. Egy héten két napon kellett iskolába menni a tanulóknak: szerdán és szombaton. Szerdán az elemi iskolásoknak nem volt tanítás, ekkor csak az ismétlősökkel foglakozott a tanító; ezen a napon tantárgyi órák voltak. Szombaton két óra hittan volt, ilyenkor az elemi iskolásokkal közösen mentek iskolába az ismétlősök vallásuktól függően délelőtti, vagy délutáni hittanórára. A tanév októbertől április közepéig tartott a korszakunk elején, később májusig, majd a 1929-től május végéig június elejéig. A tanévet tanítás szempontjából két időszakra bontották: téli időszakra, ami november elejétől március végéig tartott, valamint őszi-tavaszi időszakra. A téli időszakban reggel 8-tól délután 3-ig voltak órák (délben egy órányi szünettel), ilyenkor elméleti oktatás volt. Őszi-tavaszi időszakban reggel 8-tól 12-ig volt iskolai foglalkozás, és ilyenkor gyakorlati munka volt, rossz idő esetén elméleti oktatás, ismétlések. A tanítás tehát októberben kezdődött, eleinte október 15. táján, később október első szerdáján. A harmincas években felsőbb rendelettel kísérletet tettek szeptember 16-i tanévkezdésre, de érdemleges munka csak október végétől folyhatott ekkor is a külterületen. A nyolcosztályos népiskola bevezetése kapcsán 1941-ben tanfelügyelői utasításra a tantestületeknek kellett megállapítani a felső tagozat szorgalmi idejét, vagyis a tanév hosszát. A

külterületi tanítók testülete az 1941/42. tanévet október 15-től, április 30-ig, 1942/43. tanévet október 1-től május 1-ig állapította meg. A vásárhelyi tanyai ismétlőiskolákban az első világháború után átlag 28 tanuló volt. Ezen belül az 1920-as években átlagosan 25 tanulót írattak be iskolánként, a harmincas években 38 tanulót. Évközi lemorzsolódás a mindennapos oktatáshoz hasonlóan itt is volt: átlag 5 tanuló nem fejezte be a megkezdett tanévet. Az 1920 előtti évek alacsony tanulói létszámot jelentettek minden ismétlőiskolában, sőt a legtöbb iskolánál nem iratkozott be egyetlen ismétlős sem, ami a háború következményeként érthető is; ugyanakkor ezekben az években alig van évközi lemorzsolódás, nyilvánvalóan amiatt, hogy ahol munkára fogták a gyerekeket, ott be sem íratták. Néhány további jellemző a beiratkozottak és bizonyítványt szerzettek számáról: A 28 tanulóátlag eltérő szélsőértékek között oszlik meg, a legnéptelenebb ismétlőiskolákban átlag 9 tanuló volt, a legnépesebbekben átlag 60. A tanulói összlétszám átlagosan 1202 volt, a legkevesebb tanuló a 1919/20. tanévben volt, amikor 38 ismétlőiskolást írattak be, a legmagasabb az 1938/39. tanévi 2106 tanulói összlétszám.[18] Az ismétlőiskolák látogatottságából azonnal kitűnik, hogy ezt a korosztályt már bevonták otthon a mezőgazdasági munkába. Az első világháború után 1924-re rendeződött az ismétlőkötelesek iskolába járása. Az ismétlősök lemaradása a harmincas években is gond volt. Az igazgatóság külön kérte a tantestületet, hogy az anyakönyvi napló félévi kitöltésekor különös gondot fordítsanak az ismétlősökre, mert azok nagy része újévkor kimarad s így pontosan jegyezzék fel azt is, hogy hová költözik. Januárban volt a cselédválasztás, ilyenkor sok ismétlőköteles a határ más részére került, az eddigi iskolájától akár egészen távolra.[19]

Tananyag Tananyagbeosztás

A hódmezővásárhelyi tanyasi iskolákban egységes tananyagbeosztás szerint oktattak, amelyet a külterületi tanítók testülete készített el. Az új tananyagbeosztással, amit az 1925-ben bevezetett új tantervnek megfelelően az 1926/27. tanévtől kellett volna használni, behatóan foglalkoztak a tanyai tanítók. Ekkor azonban még nem jelent meg az új tanterv szerint szerkesztett mindegyik tankönyv, ezért a tanyai tanítók az előző tanévben használt tananyagbeosztást változtatás nélkül megtartani javasolták. Ezt indokolta az is, hogy A és B évre volt beosztva, és 1926/27-ben B év következett.[20] Végül 1926. július 31-én rendkívüli tantestületi értekezleten döntöttek a következő tanévtől bevezetésre kerülő tankönyvekről, igaz, ezt szeptemberben némileg módosították. A Kalász kiadású tankönyvek használatát határozták el, ám a Kalász-könyvek drágák voltak, mert minden tantárgyhoz külön könyvre volt szükség. Időközben a VKM engedélyezte tankönyvnek a Franklin Társulat által kiadott Falusi iskolások olvasó és tankönyve című munkát. Ez a tankönyv magában foglalta az olvasókönyvet, nyelvtant és földrajzot, ennek használata tehát kisebb terhet jelentett a szülőknek, így a szeptemberi ülésén a tantestület úgy döntött, hogy a 2., 3. és 4. osztályban ez lesz a tanyai tanulók egyik könyve. Az írásbeli dolgozatokhoz "Hungária" füzetek használatát, a rajzhoz pedig pontjelzetlen rajzfüzetek használatát határozták el. A tankönyvek meghatározása után az új tanagyag elkészítésével név szerint bízott meg tanítókat az igazgató. 1928-ban a tananyagbeosztás megváltozott, mivel a Kalász-féle osztatlan iskolák részére kiadott új tankönyveket vezették be. Irkákra vonatkozólag annak a kiadónak a füzeteit tervezték használtatni, amelyik 5 %-ot a szegedi Tanítók Házának ad.[21] A tananyagbeosztásról és az órarend készítéséről ezután éveikig nincs részletesebb adat. Minden tanév előtt elkészült a külterületi állami tanítók együttműködésében. Az A és B év rendszere - vagy másképp, korabeli iratok

szóhasználattal turnusrendszer - továbbra is fennállt. 1939-ben ehhez egy olyan rendeletet hoztak, hogy egy-egy tananyagbeosztást három évre jóvá hagyhat a tanfelügyelőség.[22] A harmincas években a Kalász-féle füzetek használatát rendelték el. Tankönyvekből is a Kalász-féle tankönyveket használták ebben az évtizedben, ugyanis 1936. decemberben a VKM a Kalász-féle tankönyvek használatát újabb öt évre rendelte el.[23] 1945-ben VKM rendelet jelent meg a tankönyvek felülvizsgálatáról. Nyáron összeült a külterületi állami népiskolák tanítóiból alakult bizottság, amely felülvizsgálta a tankönyveket és javaslatot tett javításukra. A bizottság álláspontja szerint a tankönyvek nem a kor szellemét tükrözték, helyettük új tankönyvek szükségesek, átjavításokat csak ideiglenes szükségmegoldásként láttak elfogadhatónak.[24] Az ismétlőiskolai tananyagbeosztás általános jellemzőiről keveset mondhatunk. Az 1930-as évek közepétől az ismétlő iskolában A, B, és C évek voltak, vagyis bizonyos tárgyakból minden osztály előbb az ismétlő iskolai első osztályos anyagot tanulta, a következő tanévben minden osztály a második osztályos anyagot tanulta, majd a következő évben a harmadikos anyagot. Igaz, így azok a tanulók, akik C évben kerültek ismétlő iskolába, előbb tanulták a harmadikos anyagot, majd az elsőst és végül a másodikost, viszont ezzel a módszerrel eredményesen lehetett használni az ismétlő iskolai foglalkozásokra rendelkezésre álló időt.[25] Órarend

A vásárhelyi tanyai állami iskolákban már korszakunk előtt is egységes órarend volt és ez gyakorlat korszakunkban is megmaradt. A tanórák alapegysége 30 perces foglalkozás volt. Egy-egy osztálynak a tanító fél órás tanórát tartott, az önálló foglalkozások viszont gyakran 60 percesek voltak. A tanyai iskolák legtöbbje osztatlan iskola volt, együtt tanult az 1-6. osztály; néhány iskola részben osztott volt, itt az 1-2. és 3-6. osztály tanult egy-egy tanító vezetése mellett. Ilyen lehetőségek mellett egy-egy osztállyal általában két órát foglalkozott egy nap a tanító közvetlenül, a többi órán csendes foglalkozás (vagy későbbi elnevezéssel önálló foglalkozás) volt. A csendes foglalkozásokat gondosan megtervezve ugyanúgy órarendbe állították, mint a közvetlen foglalkozásokat. Érdekessége, hogy általában napi egy csendes foglalkozása az volt órarendileg egy-egy osztálynak, hogy "figyel", ami a legtöbb esetben az eggyel alatta járó osztály számtan órájára való odafigyelést takarta.[26] A külterületi állami elemi népiskolai tanítók testületének egyik 1922. évi ülésén foglalkoztak a helyes órarendösszeállítás kérdésével. Az órarend megszerkesztésénél nemcsak a gyermekre, azoknak figyelőképességére, hanem a tanító erejére is tekintettel kell lenni. Helytelen az olyan órarend, amelyben a tanítóknak 5 félórán át folyton a legfárasztóbb munkát, a számtan tanítását kell végeznie. A csendes foglalkozások tervszerű megoldását osztatlan iskolában feltétlenül szükségesnek tartotta a tanyai iskolák igazgatósága. Hangsúlyozta, hogy az órarend készítésekor a ezek tárgyait is fel kell tüntetni, valamint minden tanító a tényleges osztályok tekintetbe vételével készítse el az órarendjét. Az iskolalátogatások alkalmával külön felhívta a tanítók figyelmét, hogy a csendes foglalkozás is megkívánja, hogy órai előkészületet tegyen rá az osztálytanító.[27] Egy-egy tanév megkezdése előtt lehetőség volt az órarenden módosítani. 1926-ban az új tanterv bevezetésével a külterületi tanítók jelentős változtatást nem terveztek, mindössze a második osztály számtanórájának számát akarták emelni a rajz és kézügyesség óra rovására. Ezután minimális változások voltak az tanyai iskolák órarendjében, több tanéven keresztül ugyanaz az órarend volt érvényben.[28] Az ismétlőiskolai órarend egyszerű szerkezetű volt. A tanítási idő - mint, ahogy már arról már szóltunk - szerdára korlátozódott. 8-tól 12-ig, majd délután 1-től 3-ig voltak tanórák. A tanítás alapegysége 60 perces volt, de néhány tanórai foglalkozás (a mindennapos iskolaihoz hasonlóan) 30 perces volt. Mindhárom osztálynak volt egy-egy óra

gazdaságtan, egy-egy óra számolás, és egy-egy óra közismeret. A csendes foglalkozásokra számtan, gazdaságtan, olvasás, fogalmazás és szépírás volt órarendbe állítva. A gazdaságtan keretében állattenyésztésről, növénytermesztésről és földművelésről tanultak. A közismereti tárgy keretében földrajz, fizika, egészségtan mellett szó volt pl. a segélypénztárról, a tűz- és jégkár elleni biztosításról, valamint a mezőgazdasági munkásokról és cselédekről szóló törvényről. (A hittan tanítását az ismétlőiskolában is nagyon fontosnak tartották: utasították a tanítókat, hogy a rendes hittanórákra az ismétlősöket is fel kell rendelni.) 1933-ban tanfelügyelői utasítás rendezte az ismétlőiskolában, vagy ahogyan ekkor nevezték, általános továbbképzőben a tanórák számát. E rendelet értelmében a nyári hónapokban négy, a téli hónapokban hét óra volt az ismétlő iskolákban. Ahol a tanító leventeoktató is volt, ott ezt a rendelkezést körülményes volt betartani. Mindamellett az előírt óraszámból kettő hittan volt, vagyis télen 5, nyári hónapokban 2 tantárgyi óra volt. Ekkor a tanítás alapegysége már teljesen 60 perces volt, kizárólag egész órás tanórák voltak; számolás-mérés, írásfogalmazás, gazdaságtan és környezeti olvasmányok tárgyalása volt órarendbe állítva. 1934-ben a tantestület elhatározta, hogy az ismétlősöknek rendszeresen házi feladatot fog adni, mert a heti egy alkalom, amikor ezek a tanulók iskolában vannak, nagyon kevés, így nagyon sokat felejtenek. A házi feladattal otthon is foglalkoztatva lettek.[29] Tanterv Az elemi népiskolák számára az 1905-ös tanterv és utasítás volt a meghatározó dokumentum az első világháború után is, majd 1925-ben jelent meg az új népiskolai tanterv. A külterületi tanítók ülésén 1926. februárban részletesen foglalkoztak vele. Hiányolták, hogy akkor, amikor a tanyai iskolákat előtérbe helyezték, nincs speciális tanyai tanterv, amely a tanyai iskolázás különleges körülményeinek tekintetbe vételével készült volna. A tanyai iskolák októberig üresek - hiába minden szigor. A téli hónapokban a tanítást 9 óra előtt kezdeni és délután 3 óránál tovább tartani nem lehet a rossz utak miatt és a nagy távolságok miatt, ahogyan sok gyerekek iskolába jár. Heteket tesznek ki azok a napok, amelyeken a rossz időjárás miatt csak az iskolához közeli tanyából járhatnak iskolába a gyerekek. Tehát tanyasi iskolában a tanításra rendelkezésre álló idő olyan rövid, hogy az új tantervben előírt anyagot elvégezni is alig lehet, becsületesen feldolgozni végképp nem lehet. Szerencsésnek tartották a tanterv által bevezetett A és B évek rendszerét, amellyel az amúgy is gyér létszámú ötödik és hatodik osztályban nagy időmegtakarítást lehet elérni. Úgy vélekedtek, hogy nagyon csalódnak azok, akik ezután jellemesebb és tanultabb embereket várnak felnőni. Nem az a baj, hogy eddig keveset nyújtott az iskola, hanem, hogy 12 éves korban befejeződött a mindennapi nevelés és tanulás, abban a korban, amely a jellemkifejlődés ideje. Célravezető a nyolcosztályos iskola, vagy a 9 éves kezdő életkorra épített hatosztályos iskola lenne. Az új, 1925-ben megjelent tanterv követelménye éppen a nyolcosztályos iskola számára lenne megfelelő - vélekedett a külterületi tanítóság. Az 1925/26. tanév végén már sokkal barátságosabb vélemény volt az új tantervről. Megállapították, hogy az jó, és nem azért mert új, hanem mert közelebb áll a gyakorlati élethez; nagy előnye, hogy a természetismeretek tanítását már a harmadik osztályban kezdi. 1927-ben ismét elemezték: Véleményük szerint a tanterv által meghatározott anyag helyes ugyan, de olyan sok, hogy a tanítóság nem képes a követelményeit rendesen megvalósítani. A tanítók más irányban is nagyon igénybe vannak véve, amit meg kellene szüntetni. 1930-ban már kifejezetten pozitívan vélekedtek; úgy összegezték, hogy az új tanterv csak egyet emel ki hangsúlyozottan: a gyermeket. És ennek kell lennie a központban, ebből kell kiindulnia a tanítóknak. Az új tanterv szükséges - vonták le a végkövetkeztetést.[30] 1932-ben új tantervi utasítás jelent meg. A külterületi tanítók rendszeresen foglalkoztak értekezleteiken az új utasítások szerinti tanítás módszertani kérdéseivel. A tanítók jó véleménnyel voltak az új tantervről, az idősebb tanítók arról számoltak be, fokozatosan belátták, hogy az új módszer jobb, mint a régi. Ugyanakkor elhangzott az a vélemény is 1933-ban, nagy baj, hogy az elemi iskolához a középiskola nincs hozzáhangolva s így az elemi iskola után a középiskolában a növendékek nem tudják megállni a helyüket.[31] Az 1941. évi nyolcosztályos népiskolai tanterv és a hozzá kiadott utasítás hathatós bevezetéséhez pedagógiai szemináriumokat rendeztek, amelyeken a tanyai tanítók is részt vettek.[32]

1946-ban megjelent az általános iskola első tanterve. 1947 tavaszán össze kellett foglalniuk a tanyai tanítóknak a gyakorlatban szerzett tapasztalatokat, ötleteiket és a nevelőtestület állásfoglalásáról jelentést kellett küldeni a tanfelügyelőséghez. A tanyai tanítók azon a véleményen voltak, hogy az általános iskolai tanterv kibővült célú és kibővült tartalmú tananyaga az egytantermes tanyai iskolák nevelőit nehéz helyzetbe hozta, különösen a felső tagozatokban. Szükségtelen többletnek ítéltek az új tantervben bizonyos dolgokat (mint pl. az első osztályban 100as számkörig venni a számokat), de találtak hézagot is (pl. a negyedik osztályból a földrajz eltörlése). Kifejtették, hogy a tanterv követelményeinek megvalósításához megfelelő iskolaépületek is kellenének, minden tanyai iskolát kéttantermessé kell alakítani (de a nem megfelelő iskolaépülteket nem toldozgatni kellene, hanem újakat építeni helyettük).[33] Az ismétlőiskolai képzés tantervéről szólunk néhány gondolatot e fejezet végén. Az 1900-as évek elején - mint ahogy arról már az ismétlőiskolai beiskolázás kapcsán szóltunk - az ismétlőiskola jellege a hódmezővásárhelyi tanyai népiskolák mellett nem volt egyöntetű. Az 1910/11. tanévtől a képzést átszervezték, egységesen kisebb fokú gazdasági ismétlő iskolákat alakítottak ki. Ennek jellemzői a rendelkezésre álló iratokból nem derül ki, ezért nem körülírható e képzés sajátossága.[34] 1921-ben a külterületi tanítótestület gyűlésén felmerült az ismétlőiskolák átszervezésének gondolata: gazdasági ismétlő iskolákat kellene szervezni külön szaktanító vezetése alatt. 1923 tavaszán a tanfelügyelőség felhívást adott ki, hogy a földbirtokreform végrehajtása kapcsán az iskolákat földhöz kell juttatni a gazdasági ismétlő iskolák céljaira.[35] 1926 nyarán napirendre került az ismétlőiskolák átalakítása, a hódmezővásárhelyi 35 külterületi állami elemi iskolákkal kapcsolatosan kisebb fokozatú gazdasági ismétlő iskolát terveztek szervezni és működtetni. Az 1927/28. tanév novemberétől megszervezték a gazdasági továbbképző iskolákat, mint ismétlőiskolát. A tanfelügyelőnek megküldték a kidolgozott tananyagbeosztást, órarendet, üzemtervet, valamint a gyakorló területet biztosító nyilatkozatokat, és intézkedést kértek, hogy a tanítók a szakoktatásért járó tiszteletdíjat megkapják. 1928 nyarán gazdasági tanítói és tanítónői tanfolyamokat rendeztek, a tantestületi gyűléseken behatóan foglalkoztak a gazdasági szakoktatás témakörével.[36] 1929/30-tól a tanyai iskoláknál megszüntették a gazdasági továbbképzőt a megfelelő feltételek hiánya miatt. Helyette általános továbbképző oktatás lett elrendelve. A tantestület a Kalász Kiadó által megjelentetett, az általános továbbképző iskolák tanulói részére engedélyezett tankönyv használatához kérte a tanfelügyelőség hozzájárulását.[37] 1934/35-től új irányba fejlesztették az ismétlőiskolákat, a háztartási gyakorlatokat kibővítették, a főzés gyakorlati tanítása bevezetésre került az ismétlőiskolákban. 1937/38-ban a mártélyi iskola mellett egy évre kísérleti jellegű általános továbbképző iskolát vezettek be. Ebben az ismétlőiskolában a mindössze öt hónapon át volt tanítás, de heti 14 órában. A tanulók hetenként két napon "jártak fel", és az előírt anyagot - korabeli értékelés szerint is sokkal jobban elvégezték, mint azok az ismétlősök, akik hetenként egyszer mentek iskolába. 1938-ban tanfelügyelőség intézkedett az általános továbbképzőként működő ismétlő iskolák átszervezéséről. Új tananyag és órabeosztás összeállítást írt elő, amelyben a téli félévben több óraszám lesz a tanulók nyári elfoglaltsága miatt. Az átszervezés ekkor még nem volt keresztülvihető.[38] A nyolcosztályos népiskolát bevezető 1940. évi törvényt követően a VKM rendelete szerint az ismétlő iskolát felmenő rendszerben kellett megszüntetni. 1943/44-től bevezették a IX. osztályt, amelyet gyakorlóéveseknek is neveztek. Ezek a tanulók minden héten szerdán jártak iskolába, és a 7-8. osztályokhoz kapcsolódva tanultak. A legtöbb iskola naplójában a ezt osztályt nem értékelték jeggyel, év végi értékelésként "a gyakorlati évet elvégezte" bejegyzés van.[39]

Tanév

Az iskolai évnek a rendelet értelmében minimum 190 munkanapnak kellett lennie. A Közigazgatási Bizottság engedélyezhette ugyan a tanév megrövidítését, de egyrészt a munkanapok száma 150-nél kevesebb nem lehetett ebben az esetben sem, másrészt csak a 10 éven felüli tanulók, azaz a 4-6. osztályosok számára lehetett engedélyezni.[40] 1919-ig a tanévkezdés, a régi szokásoknak megfelelően, október 1-én volt. 1920-tól már szeptember elején kezdődött a tanév, leginkább szeptember 5-10. körül, olykor szeptember 1-jén, ám előfordult 15-i tanévkezdés is, viszont a tankötelesek jelentkezése az iskoláknál egész októberig elhúzódott. A tanyai körülmények között szeptember a tanításban elvesztett hónap volt, mert a tanyások változása miatt, mely szeptember végére esett, minden iskolában olyan nagymértékű változás volt, hogy a tanítók emiatt nem tudtak rendes munkát végezni. Azonkívül a mezőgazdaságban is olyan sok munka van még szeptemberben, hogy - a szülők ha be is íratták a gyerekeket, de nem járatták - ebben a hónapban nagyon rendetlenül jártak a tanulók az iskolába. 1941/42-ben, a nyolcosztályos népiskola bevezetésével az alsó tagozatosoknak szeptember elején kezdődött a tanév, a felső tagozat csak október 15-től járt iskolába.[41] A tanév vége június 10-15-én volt általában. Eltérések ebben is voltak, például az 1920/21 tanévet egyes iskolákban hamarabb be kellett zárni s a vizsgákat korábban meg kellett tartani a kanyarójárvány miatt. Ugyanakkor volt olyan is, amikor a tanév több iskolában június végéig elhúzódott. Az ismétlő iskolások tanéve hamarabb befejeződött, legtöbbször májusban. Az 1941/42. tanév végén, a nyolcosztályos népiskola bevezetése után is hamarabb volt a felső tagozat évzáró vizsgája, mint az alsó tagozatosoké. 1942. októberben a tanfelügyelő állásfoglalást kért a felső tagozat tanévének hosszáról. A külterületi tanítók azon a véleményen voltak, hogy a felső tagozatban a tanév maradjon továbbra is hat hónap, mert annak meghosszabbítása az alsó tagozat eredményének romlását eredményezné.[42] Tanévközi szünet kétszer volt egy-egy tanévben: karácsonykor és húsvétkor. A karácsonyi szünet általában december 20-án kezdődött és január 3-ig tartott. A tavaszi szünet rendszeresen virágvasárnaptól húsvét másnapjáig tartott. Tanévközi kényszerszünetet gyakran kellett elrendelni tüzelőanyag hiánya, rendkívüli hideg vagy járvány miatt. Egyéb iskolaszüneti napok nagyon ritkán voltak. A tanórai foglalkozások alapegysége 30 perces volt. Szünetek ugyanakkor csak óránként voltak. Ebből adódóan a csendes foglalkozások, vagy későbbi elnevezéssel önálló foglalkozások között voltak 50 vagy 55 percesek is, attól függően, hogy milyen hosszú szünetet tartott a tanító. Gyakran előfordult, hogy 9-kor, 11-kor és du. 2-kor csak ötperces szünet volt, és csak a 10 órai valamint a du. 3 órai szünet volt tízperces.[43] A tanítási nap reggel 8-kor kezdődött és du. 4-ig tartott. 12:00-től 13:30-ig ebédszünet volt. Azokon a napokon, amelyeken hittan volt délután, két óra ebédszünet volt, a hittan órák du. 2-kor kezdődtek. A téli hónapokban a tanítást hamarabb abba kellett hagyni a korai sötétedés miatt.[44] A nyolcosztályos népiskola megnyitásával az 1941/42. tanévtől változott a tanítási nap rendje. A tanítás 8-tól és 1-ig tartott minden nap, továbbá hitfelekezettől függően pénteken vagy szombaton délután kellett emellett hittanra menni 2-től 3-ig. A tanítási hét osztott volt: a hét 6 napján volt tanítás, ebből az 1-6. osztály 5 napot járt iskolába, szerdán az ismétlő iskolásoknak volt tanítás. Szombaton csak 10-ig voltak tanórák, azután hittanra kellett menni. Mivel a vásárhelyi tanyasiak jellemzően két - római katolikus vagy református - hitfelekezet valamelyikéhez tartoztak, ezért az egyik hitfelekezethez tartozóknak délelőtt volt két óra hittan, a másik felekezethez tartozóknak délután. A határ keleti részén a lakosság jelentős része evangélikus volt, így a tanulók három felekezethez tartoztak, ott bizonyos tanévekben több iskolában csütörtökön délután is volt hittan, de utána voltak még közismereti órák. 1941/42-től a

tanítási hét rendje megváltozott. Az 1-4. osztálynak 5 napon volt tanítás, az 5. osztálytól most már szerdán is kellett iskolába járni. Az kifutó ismétlőiskolai osztályoknak szerda délután 2-től volt foglalkozás órarendbe állítva. A váltakozó rendszer sajátossága volt korszakunk tanyai iskoláinak, és azt jelentette, hogy a tanulók egyik fele délelőtt, a másik fele délután járt iskolába. A rendelkezésre álló iratok szerint a 3-6. osztályosok jártak délelőtt, és az 1-2. osztályosok jártak délután. Ezzel a megoldással elég jó arányban sikerült az óraszámokat felosztani az osztályok között. A korabeli órarendek szerint délelőtt 8-tól 12-ig volt tanórai foglalkozás, szombaton csak 8-tól 10-ig, így 22 órahossza jutott 4 osztályra (váltakozó rendszerben szerdán délelőtt is járni kellett iskolába a 3-6. osztálynak). Délután fél kettőtől 4-ig volt tanítás, ám szerdán és szombaton nem volt, tehát 10 órahossza jutott 2 osztályra. Ettől eltértek télen, rendkívüli hideg időszakokban, olyankor egyik nap az 1-2. osztály, másik nap a 3-6. osztály járt iskolába.[45]

Tananyagszervezés A számtan órarendbe iktatása

A századelőről olyan órarendek maradtak fenn, amelyek csak a közvetlen foglalkozásokat tartalmazzák. 1915-ig az 1. osztálynak heti három számtan órája volt, amit a korabeli összesítésekben néha másfél órának adtak meg, miközben három különböző napon megtartott 30-30 perces tanóra volt. Szintén három órája volt a 2. osztálynak. Két-két órája volt a 3. és 4. osztálynak, végül három közvetlen foglalkozás volt az 5. és 6. osztályra együtt. Tehát osztályonként rendre 3, 3, 2, 2, 3 óra volt, ezért a tanítónak heti 13 tanórát kellett tartania matematikából a mindennapos iskolásoknak. Az ismétlő iskolai órákkal együtt 16 tanórája volt ebből a tárgyból, ez nyolc órányi munka. Jellegzetessége, hogy a matematika órák reggel voltak, és csak hétfőn, valamint csütörtökön nyúlt 10 óra utánra is, tehát a szabadnapokat követő napokon. Sajátossága továbbá, hogy az 5-6. osztály óráiból kettőt számtannak, egyet mértannak írtak be az órarendbe.[46] 1915-től módosult az órarend. A 2. osztály óraszámát 4-re növelték az 5-6. osztály óráinak terhére, az összóraszám tehát nem változott, osztályonként rendre 3, 4, 2, 2, 2 óra volt. Eközben az első világháború miatt több iskolában egyénien alakult az órarend. Alacsony létszámúak voltak a felsőbb osztályok, de tudunk olyan iskoláról, amelyben hiányzó évfolyam volt, ezért az óraszámokat emelni lehetett. Matematikából az 1. és 2. osztály óraszámát növelték meg.[47] 1922. őszén kezdte összeállítani a külterületi állami iskolák tanítótestülete azt az órarendet, amely azután hosszú évekig érvényben volt - minimális módosításokkal - a hódmezővásárhelyi tanyai iskolákban. E munkából fennmaradt nemcsak az általános óraterv, hanem az önálló foglalkozások tervezése is. A közvetlen foglalkozások számát ekkor még ugyanannyinak határozták meg, mint amennyi 1922 előtt is volt, de a húszas évek végén csökkentették. Az új órarenddel változott a 2. és 3. osztály óraszáma: a másodikosoké 4-ről 3-ra csökkent, a harmadikosoké 2-ről 3-ra emelkedett. A többi osztályé nem módosult, tehát az óraszám osztályonként rendre 3, 3, 3, 2, 2, így összesen 13 közvetlen foglalkozást kellett tartania a tanítónak matematikából. 1929-től már csak 12-t, mert a 2. osztály órái 2-re csökkentek. Ezek továbbra is 30 perces tanórák voltak. Az 5. és 6. osztályt ezután is együtt kezelték (ez nemcsak matematikából volt így, minden tantárgy közösen volt órarendbe állítva e két osztálynak). A számtan, mértan órák minden nap a tanítás elején voltak, tehát olyankor, amikor még a gyerekek frissek. Ugyanakkor háromnál több matematika óra nem volt egy napon, tehát arra is figyeltek, hogy a pedagógus egyenletesen legyen terhelve napról-napra a matematika tanításával.[48] Az önálló foglalkozásokon (vagy korabeli elnevezéssel csendes foglalkozásokon) minden osztálynak volt órarendbe állítva matematika. Egyrészt "számtani feladat" néven. Ezek 60 perces tanórák voltak a legtöbb esetben, csupán a másodikosoknak 1 és a negyedikeseknek 2 tanóra volt 30 perces. Tehát volt alkalom elmélyülni az

anyagban. Osztályonként rendre 4, 5, 4, 6, 4 ilyen önálló foglalkozás volt, ha 30 perces tanítási alapegységgel fejezzük ki, és rendre 2, 3, 2, 4, 2 az osztályonkénti számuk, ha alkalmakat számítjuk. (Természetesen azért van mindössze öt szám az osztályonkénti felsorolásban, mert 5. és 6. osztály itt is együtt szerepel.) Ezek az órák szintén a tanítási nap első órái voltak, párhuzamosan egy-egy osztály közvetlen számtan órájával. - Másrészt "figyel" van az órarendbe írva a 2. osztálynak kétszer, amikor az elsősöknek van számtanból közvetlen foglalkozásuk; a 4. osztálynak az egyik harmadikos órával egyidejűleg, valamint az 5-6. osztálynak egy harmadikos és két negyedikes órával párhuzamosan. - Harmadrészt az elsősöknek "számképek" van órarendileg beosztva minden napra egy 30 perces önálló foglalkozásra. Ez az óra a tanítási nap vége fele van órarendbe iktatva. - Végül negyedrészt, szintén az elsősöknek "számsorok" három délutánra 30 percben.[49] Az önálló foglalkozások rendszere az osztatlan iskolák hatékony módszere volt, megfelelő tanítói irányítást feltételezve. Az önálló órák alatt a tanulók egymást tudták segíteni, ha a tanító megengedte. Ezzel nemcsak sikerélményt fokozó gyorsabb feladatmegoldást érhettek el, hanem a megértést is segíthette olykor egy diáktárs elmondása, még akkor is, ha nem fogalmazott precízen. Az alsóbb osztály közvetlen órájára odafigyelés felidézte, megerősítette a korábban tanultakat. Egy-egy arra alkalmas helyzetben a tanító bevonhatta a közvetlen foglalkozásba az alsóbb osztályosokat néhány percre - nagyszerű motivációs tény, inspiráló erő volt ez annak a tanulónak, aki sikeresen válaszolt egy "nagyoknak szánt" kérdésre. Az önálló foglalkozásokat jól szervezni, igényesen végezni az ezzel járó munkát, megfelelően irányítani a tanulókat nehéz feladat volt a tanító számára. Egyszerű számolással adódik, hogy 27 önálló foglalkozást kellett irányítania egy héten a mindennapos iskolások tanítása során. Összesen 40 matematika foglalkozás volt, majd a másodikosok közvetlen óráinak csökkentése után 39. Az iskolalátogatásai alapján az igazgató is kiemelte, hogy az osztatlan iskola más típusú tanítói munkát kíván meg, mint amilyen az osztott iskolákban szükséges.[50] Az óraszám sokkal nagyobb tehát ténylegesen, mint amennyit egy olyan órarendről le lehet olvasni, amely csak a közvetlen órákat tartalmazza és az önálló foglalkozásokat nem. Gyors számolással kapjuk, hogy az 1. osztályosoknak 13 matematika foglalkozásuk volt, a 2., 4. és 5-6. osztálynak 7-7 foglalkozásuk volt. A 3. osztálynak feltűnően alacsony, mindössze 5. (30 perces tanítási alapegységben kifejezve osztályonként rendre 15, 9, 7, 9, 9 tanórányi matematika foglalkozás volt.) A nyolcosztályos népiskola bevezetése első évének, az 1941/42. tanév órarendjét tekintjük. Miután a nyolcosztályos iskolát felmenő rendszerben vezették be, ekkor járt mindennapos iskolába 7 osztály, és ismétlő iskolába a 2-3. ismétlőosztály. Az órarendben együtt kezelték az 5-6. osztályt és önállóan a 7-et.[51] A matematika tanórák száma lényegesen változott a korábbihoz képest. Minden osztálynak 2 közvetlen foglalkozása volt. Ezek továbbra is 30 perces tanórák voltak. A csendes foglalkozásokon ötféle tartalommal lett órarendbe állítva matematika. Egyrészt "számtani feladat" néven. Ezek 60 perces tanórák voltak a legtöbb esetben, de a 2., 3. és 4. osztályosoknak volt egy-egy 30 perces feladatmegoldó órájuk is. Osztályonként rendre 1, 5, 5, 5, 4, 2 alkalommal volt ilyen önálló foglalkozás (az 5. és 6. osztály itt is együtt szerepel). - Másrészt "figyel" van az órarendbe írva a 2. osztálynak az egyik elsős számtan közvetlen foglalkozással párhuzamosan; a 3. osztálynak az egyik negyedikes órával egyidejűleg, az 5-6. osztálynak egy hetedikes órával párhuzamosan, valamint a 7.-nek mindkét ötödik-hatodikos óra alatt. - Harmadrészt az elsősöknek "számképek" van órarendileg egy órahossznyi önálló foglalkozásra. - Negyedrészt, szintén az elsősöknek "számsorok" három alkalommal. Ebből félórás foglalkozás volt egy. - Végül az 5-6. osztálynak volt egy órahosszas "számtan dolgozat". Minden matematika foglalkozás a tanítási nap első óráiban volt, az önálló foglalkozások is, kivéve az 5-6. osztály dolgozatírását. Az közvetlen foglalkozások az 1., 2., 3. osztálynak hétfőn-csütörtökön, a 4. osztálynak keddenpénteken, az 5-6., 7. osztálynak szerdán-szombaton volt. Rövid számolással kapjuk, hogy az 1., 4. osztályosoknak 7-7 matematika foglalkozása volt, a 2., 3., 5-6. osztálynak 8-8 foglalkozás, a 7. osztályosoknak 6 foglalkozás volt. Látható tehát, hogy 32 önálló foglalkozást kellett irányítania a tanítónak és összesen 44 matematika foglalkozás volt egy héten a mindennapos iskolások tanítása során.[52]

1941/42-ből ismerjük az egyik részben osztott iskola órarendjét. Az 1. és 2. osztálynak 6-6 közvetlen foglalkozás volt, mind 30 perces. A 3. és 4. osztálynak 5-5 közvetlen foglalkozás, de ebből egy-egy 60 perces. Az 5-6. és 7. osztálynak szintén 5-5, közvetlen foglalkozás volt, és mind 30 perces. Önálló foglalkozása a 2. osztály kivételével mindegyiknek 5 volt, 3. és 4. osztálynak ebből egy-egy 60 perces. A 2. osztálynak 9, ebből 6 az elsősök órájával egyidejűleg és arra "figyel" van az órarendbe írva.[53] Ismétlőiskolai órarend

A század elején mindhárom ismétlőiskolai osztálynak egy-egy 30 perces számtanóra volt órarendbe állítva. Az 1. osztálynak nyolctól félkilencig, a 2. osztálynak félkilenctől kilencig, majd a 3. osztályosoknak féltizenegytől tizenegy óráig.[54] Az első világháború alatt több ismétlőiskolának alig volt tanulója, elegendő volt ezért az ismétlősöknek csak délután iskolába járniuk szerdánként. Ahol nagyobb tanulói létszám volt, ott is csak 9-től 12-ig, és délután 2-től 4ig volt órarend szerinti foglalkozás. Mindhárom ismétlőiskolai osztálynak 30 perc számtan volt órarendbe iktatva. Ezekkel a foglalkozásokkal kezdődött a tanítás, tehát matematikát akkorra állították órarendbe, amikor még a tanulók nem fáradtak.[55] A leventeoktatás elrendelésével új órarendet kellett összeállítani, miután a szerda délutánokat a levente foglalkozásokra fel kellett szabadítani. Ezért 1926-ban a tanfelügyelő olyan órarendet hagyott jóvá, amelyben 4 órahossza tanítás van tervezve a - ahogyan az órarend fejlécén írták - három osztályú vegyes továbbképző állami elemi népiskola részére. Mindegyik osztálynak 30 perc számtan volt közvetlen foglalkozásban. Mindez a tanítási nap elején, 8-tól az elsősöknek, 8:30-tól a másodikosoknak és 9-től a harmadikosoknak. Mindhárom osztálynak számtani feladat van beírva önálló foglalkozásul a következő 30 perces tanórára, azaz az elsősöknek 8:30-tól, a másodikosoknak 9-től, és a harmadikosoknak 9:30-tól.[56] Az ismétlőiskolában 1927/28-tól, azaz a gazdasági ismétlőiskolák megszervezése után, 2-2 órahossznyi számtan volt az 1. és 3. ismétlőosztályosoknak, és két és fél órahossznyi a 2. ismétlőosztályosoknak. Mindhárom osztálynak - mint ahogy az ismétlőiskolai órarend kapcsán említettük - egy-egy tanóra közvetlen foglalkozás volt. Sajnos ezek a közvetlen foglalkozások 30 perces tanórák voltak. Az önálló foglalkozásokat részben párba állították egy másik osztály közvetlen foglalkozásával: az 1. osztály számtan órája alatt a 2. osztálynak volt csendes foglalkozása számtanból, majd a következő 30 percben a 2. osztálynak volt közvetlen és az elsőnek önálló foglalkozása számtanból; a 3. osztályosok számtan órája alatt szintén számtan csendes foglalkozása volt a másodikosoknak ekkor volt a plusz fél óra ennek az osztálynak. Az 1. és 2. osztályhoz hasonlóan a 3-ban is számtan csendes foglalkozás kapcsolódott a 60 perc másik felében a számtan közvetlen foglalkozásukhoz. A többi önálló órát nem bontották 30 perces részekre, azokat valamelyik osztály gazdaságtan órájával - miután azok 60 perces tanórák voltak - párhuzamosan állították órarendbe.[57] Az általános továbbképző iskolák 1933-as tanórarendezése után 60 perces számtanóra volt. Itt több osztályról beszélni már nem kell, mert - mint ahogy az tananyagbeosztás áttekintésekor említettük - ebben a korszakban az ismétlőiskolában A, B és C évek voltak, így ténylegesen csak egy osztály volt, különböző korosztályú gyerekekből szervezve. Így önálló foglalkozások sem voltak ebben az órarendben, miután egyetlen tanulócsoporttal foglalkozott a tanító.[58]

Számtan, mértan a tananyagbeosztásban

Az a tananyagbeosztás a századelőről, amellyel korszakunk kezdődik, fennmaradt a hódmezővásárhelyi tanyai iskolák iratai között. Az 1905-ös tanterv után állították össze, és ezt a tananyagbeosztást használták több éven keresztül.[59] Az 1. osztálynak heti 3 órát osztottak be, ezek 30 perces órák voltak.[60] A tantárgy neve számtan, a tanítási idő 30 hét volt. A tanév végére a 20-as számkört kellett ismerni, és benne a négy alapműveletet. A 10-es számkörre az évi óraszám kétharmada volt előirányozva. - A tanév eleji munkában természetesen szerepelt a tájékozódás a tanulók számfogalmáról, a számjegyírás előkészítése (egyenes vonalak és ívek, függőleges és dőlt vonalak rajzolása stb.), a mennyiségi tájékozódáshoz szükséges alapfogalmak (semmi, sok stb.) áttekintése. Ezt követte a számok fogalma és képe; 12-ig két hét volt egy-egy számkörre. - A négy alapművelet mindegyikét tanítani kellett első osztályban. Az összeadás jelének ismertetése a 3-as számkörbe történt, az egyenlőség az 5-ös, a kivonás jele a 6-osnál. A szorzás jele, amit "×" alakban használtak, és a "-szor", "-szer" ismertetése a 7-nél volt. A "-ban", "-ben" ismertetése a 9-nél volt, de részekreosztás és bennfoglalás a 4-es számkörrel kezdődött, a pár fogalmával és gyakorlásával. A számok bontása természetesen a 2 fogalma után már volt, előbb "számolás a 2-es, 3-as,... 5-ös számkörben", 6-tól a szám "összeadása és kivonása" alakban írták. - Méréssel nagyon keveset kellett foglalkozni az elsősöknek. A 10-es számkörrel együtt ismerni kellett a 10 fillérest, más mérés viszont nem volt feltüntetve az elsős tananyagban. A 2. osztályban heti 3 óra, 30 hét tanítási időben volt számtanra. A 100-as számkörig kellett eljutni a tanév végére. A számkörök megismerésével egyenletesen haladtak, háromhetenként egy-egy újabb tízesig véve a számsorképzést és azokban a négy alapműveletet. Tízesenként az 1/2, 1/3,... 1/10 fogalma és gyakorlása. - A négy alapművelet gyakorlása mellett minden számkörnél volt a tananyagba állítva gyakorlati példák feldolgozása. - Mérés a 2. osztályban se volt hangsúlyos, a 100-as számkörnél volt előírva a korona ismertetése. 3. osztályban a tanítási idő 30 hét, a heti óraszám 2 volt. A tantárgy neve számtan, anyaga volt az ezres számkör; számok írása, olvasása, helyi érték szerinti értelmezése és bontása. A számsorképzéssel 1000-ig az 5. héten el kellett jutni. A harmadik osztály anyaga volt a római számjegyek ismertetése írása és kimondása. - Műveletek: Szóbeli és írásbeli összeadás, kivonás (egynevű és különnevű számokkal). Szóbeli szorzás egynevű számokkal. Szorzás 10-zel, 100-zal. Írásbeli szorzás egyjegyű és kétjegyű szorzóval (egynevű és különnevű számokkal). Szóbeli osztás egyjegyű és kétjegyű osztóval egynevű számokkal. Osztás 10-zel, 100-zal. Írásbeli osztás egyjegyű és kétjegyű osztóval (egynevű és különnevű számokkal). - Feladatmegoldások közül hangsúlyos volt a gyakorlati példák feldolgozása, megoldása fejben és írásban számolással. - Méréssel a 3. osztályban sokat kellett foglalkozni. Ekkor történt meg a hosszúságmérték, űrmértékek és súlymérték ismertetése. A pénznemek használatában jártasság kialakítása. Tananyag volt az idő és részei. Gyakorlati példák megoldása, pénznemek, idő- és mértéknevekkel. A 4. osztály heti óraszáma 2 volt, szintén 30 tanítási hétben és szintén számtan néven. Ebben a tanévben volt a milliós számkör (számsorképzésben 10.000-ig, majd millióig a tanév első hónapjában el kellett jutni), a számkörben számok írása, olvasása vizsgálata. A tizedes tört fogalma. A tizedes tört leírása, osztályozása, kimondása. A mértéknevek tizedes törtben való kifejezése és leírása. - Műveletek: A négy alapművelet gyakorlása fejben és írásban. A műveletek próbája. Összeadás, kivonás egy- és különnevű számokkal. Szorzás, osztás egy- és különnevű számokkal. Szorzás, osztás 10-zel, 100-zal, 1000-rel. Négy alapművelet tizedes törtekkel. Feladatmegoldások: Gyakorlati példák fejben és írásban. Gyakorlati példák feldolgozása összeadással és kivonással. A számítás ellenőrzése a fordított művelet alkalmazásával. - Mérés: A mértékismeret bővítése, gyakorlása. Terület és térfogat mértékegységek ismertetése (m2, dm2, cm2, m3, dm3, cm3). Kisebb mérések. A mértékek összehasonlítása. Időszámítás. Pénznemek. Az 5. osztály heti óraszáma 3, de a 6. osztállyal együtt. Tanítási időnek 30 hetet terveztek. A tantárgy neve számtan, mértan, az anyag a négy alapművelet ismétlése, gyakorlása és legfőképpen kiegészítése. A számok halmaza nem bővült, csak a számrendszerre vonatkozó ismeretek. Tananyag volt: A tízes számrendszer kiterjesztése az egység tized, század és ezred helyi értékre. A tizedes tört alkalmazása mértékekre és pénznemekre. Tizedes törtek összeadása, kivonása, szorzása; szorzásuk és osztásuk 10-zel, 100-zal, 1000-rel. Feladatmegoldások: Gyakorlati példák feldolgozása. Kamatszámítás. Egyszerű hármasszabály (azaz feladatok egyenes és fordított arányosságra).[61] Geometria: Geometriai alapismeretek (egyenes és görbe vonal, az egyenes

helyzetei, párhuzamos egyenesek). Egyenesek rajzolása adott távolságokban. Párhuzamos függőlegesek rajzolása. A négyzet szemléltetése, rajzolása. A kör, vízszintes és függőleges átmérők. A szög keletkezése és mérése. Csoportosításuk nagyság szerint (derékszög, hegyesszög, tompaszög). Szerkesztés. A négyzet és téglalap területe. Szerkesztés. Földmérésben használatos terület-mértékegységek: ár, hektár, négyzetkilométer.[62] A 6. osztály heti óraszáma 3, az 5. osztállyal közösen. Tanítási idő 30 hét, a tárgy számtan, mértan. A tanév elején 5 óra még nem új anyag volt: szóbeli számolás a tanultakkal; az 5. osztályban tanultak ismétlése, gyakorlása. - A tizedes és közönséges törtek összehasonlítása. Törtszám, vegyes szám. Műveletek törtekkel, közönséges törtek összeadása, kivonása, szorzása, osztása. - Feladatmegoldások: Egyszerű és összetett kamatszámítás. Egyszerű és összetett hármasszabály.[63] - Mértan: A kocka és hálózata. A kör 2, 3, 4, 6, 8 egyenlő részre osztása. Ismerkedés a háromszögekkel, a háromszög területe, gyakorlati területmérések. Háromszögek, a háromszög területe, gyakorlati területmérések. Az öl, mérföld, és katasztrális hold összehasonlítása a métermértékekkel. A m3, dm3. Az egyenes hasáb és térfogatának kiszámítása és hálózata. Gyakorlati példák feldolgozása.[64] Az 5-6. osztály tanítása - mint ahogy arról már az áttekintésben szó volt - turnusrendszerben történt, azaz egyik tanévben mindkét osztály az ötödikes anyagot, másik tanévben mindkét osztály a hatodikos anyagot tanulta. Tehát amelyik tanuló B tanévben lett ötödikes, az a 6. osztály tananyagát tanulta előbb, és hatodikosként az 5. osztályét a következő A évben. Az 1925-ös tanterv után új tananyagbeosztás készült. Továbbra is 30 tanítási héttel terveztek minden osztályban. 3. osztálytól tankönyvet is megjelöltek, mindegyik osztálynak: "Kalász Számtan és Mértan". A tantárgy neve 1-2. osztályban: számtan, 3-6. osztályban: számtan, mértan.[65] Az 1. osztályban jelentős változás nem volt. Ugyanúgy heti 3 félóra volt az óraszám. Továbbra is a 20-as számkör ismerete volt előírva tanév végére, de a számok ismerkedésével gyorsabban kellett haladni, mint ahogy az előző tananyagbeosztás szerint volt. A felépítés sokkal átgondoltabbnak tűnik. Az első héten kellett venni a semmi és sok fogalmát, a semmi jelét. A második héten volt az 1 fogalma és számjegye. "Az egy korona az egyezer korona (mint értékegység). A méteres a kilós bemutatása, célja és használata." A fél és a pár fogalma és begyakorlása 2-vel együtt volt a 3-4. héten. Az összeadás, kivonás és egyenlőség jele a 4-hez került, és 4-gyel együtt már mind a négy alapműveletet venni kellett. A szorzás és osztás jelét a 11 héten a 6-os számkör gyakorlásával kellett venni. 7-nél a naptári hetet és a hét napjait, vasárnap, ünnepnap fogalmát. A 10 ismertetéséhez tananyagba volt állítva a helyiértékes írásmód előkészítése, mértékegységek és decimális többszörösei közül a méter, deciméter, centiméter, a liter, deciliter; "mérések gyakorlata és számítása", valamint számolás a tízkoronással és tízezer-koronással. A 12es számkör ismertetése és gyakorlása után, venni kellett a tucat fogalmát, foglakozni kellett a naptári évvel és hónapokkal, a hónapok neveivel - mindez a 20. tanítási hétre volt tervezve. A beosztás végén külön kiemelték, hogy a begyakorlás keretében minden számkörben gyakorolni kell a pénz használatát (bevásárlás, visszaadás) és a különböző mérőeszközök használatát. A 2. osztály tananyaga sem változott abban, hogy a százas számkörig kellett eljutni a tanév végére, viszont az is koncentráltabb lett. Az év elején hangsúlyos lett a 20-as számkör átismétlése, 50-ig a korábbi tananyagbeosztáshoz képest lassabban haladtak, azon belül is harmincig jól láthatóan fokozatosan. Kivették a ketted, harmad,... tized tanítását, hangsúlyt kapott gyakorlat: 12-vel kapcsolatban szerepelt a tucat, az évszakok és hónapok. 24-nél a nap 24 órája, 31-nél a hónapok. 60-nál a perc és óra, az idő mérése és az óra használata tananyag volt. 100-nál mértékegységek és decimális többszörösei közül a dekagramm, kilogramm, centiméter, méter, liter, hektoliter. Feltűnően sok a geometria: négyszögekre egy hetet terveztek, újabb hetet terveztek az "egyenes és görbe vonalak; a vonal mérése; több vonal összeadása"-ra, foglalkozni kellett a szoba kerületével, mérések gyakorlásával. Tananyag volt a szög, a szögek felismerése egyes tárgyakon, szögek összehasonlítása. A 3. osztály heti óraszáma három félóra lett. A fokozatosság itt is érvényesült. Nagyobb hangsúlyt kapott az év eleji ismétlés, a négy alapművelet a 100-as számkörben; a szorzótábla és mértékegységek ismétlése. Harmadikos anyag maradt a római számok, amelyet két tantárgyi egységben, előbb 100-ig, majd 1000-ig kellett tanítani. A 2. osztályos beosztáshoz hasonlóan mérsékeltebb lett a számkörbővítés: 200-ig a nyolcadik és 1000-ig a 12. héten

kellett eljutni. Műveletek: összeadás és kivonás fejben és írásban, szorzás és osztás kétjegyű számokkal, valamint gyakorlati példák különnevű számokkal. Geometria a harmadikos anyagban is feltűnően sok van: négyzet és téglalap, szerkesztésük, területszámításuk. Mérések köréből tananyag volt a hosszmértékek, súlyértékek, űrmértékek, pénznemek és felváltása. Egy hét volt tervezve a terület mértékegységek közül négyzetméterre és négyszögölre. Tanév végén egy-egy hét volt a négy alapművelet gyakorlására a mértékegységek köréből, valamint a geometriai feladatokra. A 4. osztályosok heti óraszáma két félóra maradt. A számfogalom a nemnegatív egész számok 1.000.000-ig és a tizedes törtek, de bekerült egy hét "a törtek ismertetése általában" megnevezéssel. Műveletek közül egyértelműen megjelöli a háromjegyű számmal való szorzást, osztást. Nem szerepel a szorzás, osztás 10-zel, 100-zal, 1000-rel, és a tizedes törteknek is csak az összeadása, kivonása tananyag. Geometriából viszont tananyagba került a kocka (élek, lapok), hasáb és téglatest; a kocka felszíne és térfogata. Mérésből anyag volt a földmérés, mértékegységek közül szerepelt a kishold, magyar hold és katasztrális hold. Számolás pénzzel, nyereség, veszteség; visszaadás nagyobb pénzből. A tanév vége fele szerepel a tengerszint feletti magasság, de ez a forrásokban csak itt szerepel, más iratban nem, így megközelítése nem derül ki: nem tudjuk, hogy a földméréshez kapcsolódóan tárgyalták, mint topográfiai fogalmat, vagy magasság-mélység modellként próbálták megközelíteni és vele a negatív számokat "megsejtetni".[66] Az 5. és 6. osztály tananyagbeosztását egyben állították össze. Heti két félóra volt a két osztálynak közös matematika órára. A tananyag nem változott, csak tömörebb lett, miután az eddig két évhez felsorolt anyagot egy tanévbe kellett besűríteni, kevesebb óra jutott egy-egy témára. A könnyebb átláthatóság kedvéért összefoglaljuk: A négy alapművelet gyakorlása. Számok bontása ezresekre, százasokra, tízesekre, egyesekre, tizedekre stb., a számok helyi értéke, alaki értéke. A tizedes tört alkalmazása mértékekre és pénznemekre. Műveletek tizedes törtekkel. Szorzás 10-zel, 100-zal, 1000-rel. Egyszerű és összetett hármasszabály egységre hozatallal. Százalékszámítás. Kamat, tőke, kamatláb fogalma, kiszámításuk a többi mennyiségből. Társaságszabály. Közönséges törtek fogalma, írása, átalakítása. Geometriából a négyzet, téglalap kerülete, területe; a háromszög területe, a kör és kerülete, területe. Területszámítások. A kocka és a hasáb, felszíne és térfogata.[67] Az 5-6. osztályos tananyag megközelítőleg összefésülése az előző tananyagbeosztás 5. és 6. osztályos anyagának. Egyetlen feltűnő eltérés látható: a törtek, ami a 6 osztály anyagának közepén volt, a tanév végére került. Ennek oka abban kereshető, hogy a téma túl nehéz volt a 10-11 éveseknek. Ismétlőiskolai tananyagbeosztás

A századelőn vázlatos tananyagbeosztás készült az ismétlőiskolai képzéshez. A beosztást két csoportra végezték: I. és II. csoport. A csoportok megszervezése a rendelkezésre álló iratokból nem derül ki, az osztályoktól különbözőnek kellett lennie, miután már az 1868. évi népiskolai törvény 3 évre terjedő ismétlő iskolai tanítást rendelt el. A tantárgy megnevezése elsőben számtan, a másodikban számtan és mértan; tervezett tanítási időszak öt hónap: november-március. Az elsősök anyagában szerepelt egy hétre a hosszúság-, terület-mértékegységek, újabb héten a súlymértékegységek, végül egy hétre az űrmértékegységek. Kettő hét volt az összeadás gyakorlására, négy hét a kivonásra, majd négy hét a szorzás végül hat hét az osztás gyakorlására. - A második tanév a tizedes törtek és az arányosságok megtanulása és gyakorlása volt. A tizedes tört fogalma, valamint egész számok és tizedes törtek összeadása, kivonása, szorzása, osztása volt a tananyag január középéig. Ezt követte egy hónapig az egyszerű és összetett hármasszabály, két hét kamatszámítás, végül egyszerű és összetett társaságszabály. Mértanból havonként vonalak, szögek, háromszög területe, négyszögek területe, kocka és hasáb köbtartalma volt a tananyagbeosztásba beírva. - A tananyagbeosztás alján megjelölték, hogy az első csoport anyaga az 1000-es számkör, és a fő hangsúly a fejszámolásra fektetendő, 1000-nél nagyobb számokkal a második csoportban kell számolni.[68]

1928-ban a következő tananyagbeosztást hagyta jóvá a tanfelügyelő "a hódmezővásárhelyi külterületi állami elemi népiskolákkal kapcsolatos vegyes osztatlan gazdasági irányú továbbképző iskolák" 1-2-3. osztályainak, amely a gazdasági irányú ismétlőiskola tananyagbeosztása volt: Az 1. osztálynak heti óraszám egy 30 perces tanóra ("fél óra"). Tervezett tanítási idő 5 hónap (november-március). Novemberben a négy alapművelet gyakorlása fejben és írásban egész számokkal. Hosszúság és űrmértékek. Pont, vonal. Decemberben a négy alapművelet gyakorlása egész számokkal. Súlymérték. Pénz. A használatos régi mértékegységek. Januárban a négy alapművelet gyakorlása egész számokkal. Terület mértékegységek. A párhuzamos vonalak. Szög és fajtái. Februárban gyakorlati példák megoldása egész számokkal. Négyszögek csoportosítása, kerülete, területe. Régi területmértékek (kishold, magyar hold, katasztrális hold). Márciusban gyakorlati példák megoldása egész számok körében. Háromszögek, a háromszög területe és kerülete.[69] A decemberhez nem részletezték a régi mértékegységeket. Használatos mértékegység volt űrmértékben a véka, amely egy korabeli helyi kiadvány szerint 31 liter, a szerző által lemért véka 32 literes, több megkérdezett vásárhelyi idős ember 25 kg búza térfogatában határozta meg. Használatos volt a mérő, amelyet minden megkérdezett vásárhelyi idős ember 2 dl-nek határozott meg, és csak "konyhai mennyiségként" mondott rá példát, pl. egy mérő tejföl. A hosszúság használatos mértékegysége volt az öl, amely 1,89648 m. Az ölhöz kapcsolódott a négyszögöl és a hold. Egy kishold 1100 négyszögöl volt, azaz 3956,3 m2 = 0,3956 ha, a magyar hold 1200 négyszögöl = 0,4316 ha, és 1 katasztrális hold = 1600 négyszögöl = 0,5755 ha.[70] A 2. "fiú és leányosztálynak" szintén egy 30 perces tanóra ("fél óra") volt heti óraszám. Tervezett tanítási idő 5 hónap (november-március). Novemberben a tizedes törtek fogalma, tizedes törtek összeadása és kivonása. Decemberben kamatszámítás, százalékszámítás. Tizedes törtek szorzása. Nem szabályos négyszögek és sokszögek kerülete, területe. Februárban osztás tizedes törtekkel. A kör és kerülete, területe. Márciusban kerület- és területszámítások.[71] A 3. osztály heti óraszám ugyancsak egy 30 perces tanóra ("fél óra"). Tervezett tanítási idő 5 hónap (novembermárcius). A tantárgy neve: a kisgazda számvitele, számtan és mértan. Novemberre tananyagbeosztásba beírt anyag volt a "számvetés fontossága, vagyonleltár". Továbbá gyakorlati példák tizedes törtekkel, kamatszámítás, százalékszámítás. Decemberben "feljegyzések naplója, pénztárnapló", a közönséges törtek fogalma és áttekintése. Januárban "követelések és tartozások jegyzéke, új leltár", törtek összeadása és kivonása gyakorlati példákban is. Kocka és hasáb felszíne. Februárban "a kisgazdáknak leginkább megfelelő könyvvezetési példa kidolgozása". A henger felszíne. Márciusban ugyanúgy könyvvezetési példa, valamint a kocka, hasáb és henger térfogata.[72] Ez a tananyagbeosztás matematikából szó szerinti másolata az előző évinek, mindössze a címlapban van eltérés, amely egy további példa az ismétlőiskola elnevezése körüli határozatlanságra: az 1927/28. tanévre összeállított beosztáson "gazdasági továbbképző tanfolyam"-nak nevezik. Kiemelendő, hogy decemberhez már akkor sem részletezték a régi mértékegységeket, és ez a tanfelügyelő kézírásának tűnő írással észrevételezve is van.[73] 1930-ban az általános továbbképző B évfolyam számára összeállított tananyagbeosztásban a heti óraszám 1, a tanítási idő 25 hét volt. Tankönyv: Kalász olvasókönyv a II. osztály számára. Az első 7 hétben a számjegyek helyi és alaki értékének gyakorlása, a mértékegységek áttekintésére és a négy alapművelet gyakorlása volt kitűzve. Ezt követte a tankönyv néhány fejezetének feldolgozása: Gyakorlati példák feldolgozása a tankönyv "Gazdaságból", "A vetőmag csírázó képessége", "Veszteségek a gazdaságban", "A földadó", "A műtrágya" c. fejezetei felhasználásával. - Erre a témára 7 hét volt beállítva a tananyagbeosztásban. 5 hét volt előirányozva gyakorlati példák dolgozása a kamatszámítás különféle módozatában, féleségében. 6 hét volt tankönyv alapján. Gyakorlati példák dolgozása a tankönyv "Hogyan trágyázzuk a gyümölcsfákat?", "Hogyan mérhetünk a mezőn?", "Hogyan mérhetjük meg földünket?" c. fejezetei felhasználásával.[74] Az általános továbbképző A és C éveinek tervezete a rendelkezésre álló iratok között nem található meg.[75]

Bemutató órák, módszertani előadások

Témakörök tanítása

1. osztály számfogalom, számkörbővítés, műveletek tanítása Előadás a számfogalomról 1924-ből. Az előadó matematikából tehetséges tanító volt, rendszeresen tartott bemutató órát, előadást, és értékes hozzászólásokkal gazdagította kollegái előadásait. Szerinte 1. osztályban az iskolába lépéskor a gyereknek már tiszta fogalma van a 4-es számkörig. Ezért az volna a leghelyesebb, hogy mintegy négyes csoportok szerint haladnánk. De ez ellenkezik a 10-es számrendszerünkkel. Maga az ötös számcsoportot használja. Ezt fehér papírszalagokra ragasztott piros korongokkal szemlélteti. Pl. 4 db piros korong meg egy kék egyenlő öt; egy négy piros korongot és egy kéket tartalmazó papírszalag végéhez egy piros korongot tartalmazó szalagot téve: 5+1=6, stb., végül két darab négy piros korongot és egy kéket tartalmazó papírszalag: 5+5=10. Tehát 4 piros meg 1 kék, az 5 korong, vagyis egy számcsoport s ehhez adja majd a többit, míg végre 5+5=10 vagyis két csoport.

Ezt természetesen kézen is be lehet gyakorolni. Az előadó a számfogalom és számkörbővítésben a tantervi anyagnál többet teljesíthetőnek tart. Szerinte az 1. osztályban legalább 30-as számkörig lehet haladni. Annál is inkább, mert a szorzást és az osztást úgysem lehet szemléltetni. Azt a gyermek nem érti meg, arra csak izomemlékezés útján tanítható meg a felsőbb osztályokban. Az egyik hozzászóló, ki szintén kiemelkedő munkát végzett a matematika tanítása terén, a 30-as számkört nem helyesli, hanem csak 20-nál marad. Mert az a fontos, hogy szilárd alapot csináljunk a 10-es, illetve 20-as számkörben s akkor már biztosan építhetjük arra a többit. Hozzászólások után az igazgató befejezésül azt jegyezte meg, hogy eredményes számtantanítást sokféleképpen lehet elérni. Az a fontos, hogy lélekkel mélyedjen bele a tanító a számtantanításba s ne legyen rabja a szemléltetésnek.[76] A tanító észrevétele a négyes csoportról felveti annak átgondolását, hogy voltak olyan golyós számológépek (abakuszok), amelyeken egy-egy golyósoron a két középső más színű, azaz golyósor két végén egy-egy négyes csoport volt. Lehetséges, hogy gyakorlati haszna volt ennek a kialakításnak, a számolás megkönnyítésére képezték ki így, s ezt kivitelezést a hétköznapok tapasztalata alakította ki, tehát a négyes csoportokban gondolkozásban van egyfajta magától adódó természetesség. Könnyen adódik az összevetés a kéz ujjaival. A hozzászólásokat mindig az igazgató zárta és nem pusztán az ülést vezető elnökként, hanem figyelemreméltó gondolatokkal. A tanyai iskolák igazgatói nagy tapasztalattal rendelkező pedagógusok voltak, akik korábban maguk is jelentős ideig tanyai tanítók voltak. Például 1930-ban a III. körzet élére megbízott tanító 1911. óta tanyán tanított; kiváló tanító volt mind a környékbeliek visszaemlékezése szerint, mind a levéltári iratok szerint, és 1929ben kiemelkedő munkájáért kitüntetést kapott. Az igazgatók rendszeresen látogatták az iskolákat, ellenőrizték a pedagógiai munkát, módszertani tanácsokkal segítették a tanítókat. Egy-egy iskolalátogatás két órahossznyi volt

általában. Az iskolalátogatások célja a jól irányított oktatás megteremtése volt. Ennek biztosítására a tanfelügyelőség rendszeresen határozott utasításokat adott. Kijelentette: elvárja, hogy tanítás alól felmentett igazgatók minden idejüket a legsűrűbb és leglelkiismeretesebb iskolalátogatás kösse le.[77] Ugyancsak 1924-ben, az 1. osztály számtantanításának módszeréről tartott előadás kapcsán ismertették a Kecskésféle módszert. E számtantanítási módszer a számológép golyóival 5-ös számcsoportot képez a dominó számlapjainak megfelelően s ilyen alakzatban pontokkal ellátott papírlapokat is használ a megrögzítésre. Egyik hozzászóló elmondta, hogy csodálatos módon hasonlít ez a módszer az előbb bemutatott - a maga idejében az előző értekezleten éppen e hozzászóló által elmondott - módszerhez, csak annyiban különbözik, hogy csupán számcsoportokkal dolgozik, továbbá a bennfoglalást előnybe helyezi az összeadásnál. Továbbra is fenntartja azt, hogy a gyermek, minden tanítás dacára az osztást és a szorzást nem érti meg, nem is tartja kívánatosnak tanítani az első osztályban. Egy másik hozzászóló megjegyezte, hogy kevésnek találja csupán a golyókkal való szemléltetést.[78] A Kecskés-féle módszer bemutatása a rendelkezésre álló iratok alapján nem pontosítható. Az 1923/24. tanév végén egy szorgalmas és tehetséges tanító tartott előadást a elsős számtan tanításáról: Az első osztályban a számtanítást ő is természetesen a sok és a semmi fogalmával kezdi. Szemléltető tárgy egy mákgubó, amelyet kettévág és kiönti belőle a "sok" mákot, majd visszamarad az üres mákfej, amiben a "semmi" van. Megmutatja a mákfejet úgy, amint azt elvágta és annak alakját lerajzolja: lesz a semmi képe "0". Készített egy fakorongot, amelybe 10 lyuk van fúrva egyenlő hosszúságú pálcikák beledugásához. Tehát a korong a "semmi", ahhoz tesz egyet, lesz 1. Majd így tovább 10-ig. 11-et úgy szemlélteti, hogy a 10 pálcikára ráhelyez egy újabb korongot s abba szúr bele 1 pálcikát, s így tovább.

A számok alakjának begyakorlására készített - a Gáspár szegedi tanító által szerkesztett szétszedhető számokhoz hasonlóan - falapból kivágott íveket, amelyek a végüknél összeilleszthetők. A számjegyet annyi ívből kell kirakni, amennyi annak alaki értéke:

A négy alapművelet szemléltetésére szerkesztett korongokra erősített pálcákat, melyeken pontozott táblák, mint zászlók lengenek, illetve ráhelyezhetők pirosan pontozott táblák:

Továbbá hozzátette, hogy a felsőbb osztályokban helytelennek találja a gyermekeknek a kivonás és az osztás tanításánál a ma általánosan használt módokat. Szerinte helyesebb a kölcsönkérés, illetve az osztásnál aláírni az osztó szorzatát az osztandónak és azt kölcsönkérési módon kivonni. A hozzászólások szerint az összerakható számokat összehasonlítva a szegedi Gáspár-félével, ez utóbbi jobb, mert bár komplikáltabb, világosabb képet nyújt a számok alakjáról. A bemutatott módszer kifogásolható, mert a négy alapműveletet már a 2-es számkörben megkezdi.[79] Gáspár Dezső kilétét illetően található egy anyag, mely szerint Szegeden a Szent György téren majd a Csongrádi sugárúton tanított, és számtan tanítási módszerével nemcsak az országon belül, hanem külföldön is felkeltette a figyelmet.[80] 1927-ből mutatunk be egy előadást a számtan tanításáról, részletesebben kitérve az elsős számfogalom és számkörbővítésre. Az előadó szerint érdemes különválasztani az 1-2. osztály anyagát a 3-6. osztály számtan anyagától. Véleménye szerint sok munka figyelmen kívül hagyja a gyermek érdeklődését és nem segíti a számfogalom kialakítását. Nehéz feladat ez a tanítóra nézve is, mert a gyermek már iskolába járáskor rendelkezik némi számfogalommal. Nehéz azért is, mert a gyermek inkább olvasási, mint számolási kedvet hoz. Unalmasnak találja a gyermek azt is, hogy egyes tanító folyton golyósorokkal szenvedteti. Igaz, kezdő fokon elvont számokkal operálni hiba, de ügyes fogásokkal ez is elérhető. Vizsgálja meg a tanító az első osztály gyenge tehetségű gyermekeit, hogy mennyire rendelkezik számfogalommal; kezdjük ott a számtantanítást, amely számfogalommal a nagy többség rendelkezik. Ő jelenleg a kettes (kettős) fogalmán kezdte a tanítást, így jut idő a nehezebb tételek tanítására. Legyen a tanítás egyéni. Tanításunkban a gyermekek figyelmét folyton hívjuk fel a környezetében előforduló számviszonyokra. A számtan tanításának megkedveltetése függ a tanító leleményességétől is. Ne forgácsoljuk el a gyermek figyelmét sok példával, maradjunk egy tanítási órán belül egy tárgykörnél. A példa elmondását feltétlenül követeljük meg. Ritkábban az utat is, hogy hogyan érte el az eredményt. Amit lehet személyesítsünk. Ha a számokat tudják, akkor az absztrahálást példákból vezeti le. 5-nél, mint alapnál hosszabban időzik. Hogy tovább milyen módszert kövessünk, analitikust-e vagy szintetikust? - szerinte 12-ig a szintetikus jobb. Tovább csoportképekkel dolgozzunk. A csoportképben rejlő törvényszerűségre nagy gond fordítandó. Ha 10et, mint egy tízest megértették, tovább mehetünk. A 11-nél és a 15-nél időzzünk, mert az előbbi átmeneti, az utóbbi támpontot képez. Ha ez megy, akadály 20-ig nincs. Szoktassuk elvont számokhoz is őket. Szerinte a szorzás és osztás technikai kérdés, hiányosságuk nem jelenti a számfogalom hiányát. Minden óra végén pár percig végezzünk gyors számolást. "Az iskola feladata nemcsak a hajlamok ápolása, hanem a rossz kiirtása, s jó hajlamok továbbfejlesztése." Egyik hozzászóló szerint a tanítás mindig 1-nél kezdődjön, mert a tudás így biztosabb. 10-en belül is csoportképekkel dolgozzunk. A szorzás és osztás tanítása sem nehéz, ha cselekvőleg végeztetjük. Az előadó szerint 2-ig minden gyermek tud számolni iskolába járás előtt, tehát fölösleges időtöltés egytől kezdve tanítani. Egy-két gyenge tanuló miatt nem lehet a tanítást unottá tenni. Az igazgató helyesli, hogy a számtan tanítása legyen egyéni és sokoldalú, mert nem tudni melyik mód ragadja meg a gyermeket, illetve rögzíti a számfogalmat benne. A tanítás eredményességének megítélésekor tömegtanítást kell nézni és a háború előtt is a tömeg legfeljebb 10 %-a marasztalható el.[81]

1927-ből olvashatunk egy rendkívül látványos előadásról. Az előadó rajztehetség volt az iratok szerint. Előadása a számfogalom kialakítása, a tízes átlépése és a műveletek tanítása az 1. osztályban, melynek eredeti címe: "a kezdő (1. osztályos) számtan módszere". Egyik tanítótársa múlt értekezleten tartott előadásából indul ki, aki azt mondta, hogy a gyermek csak akkor tud számolni, ha minden osztály naponta számol. Ha nem is fél, de negyed órát. Ezt vallja ő is. Előadásában be akarja mutatni azt a módot, mellyel ő a tízes számkört fölépíti, továbbá, hogy az első tízesből a másodikba való átjutás nehézségeit hogyan gyűri le. A számfogalom kialakításánál használja a következőket: Sok, semmi - csillagos éj, sötét éj; mákfej benne sok szemmel, üres mákfej. Egy - hány feje, orra,... van a tanulónak? Kettő - hány szeme, keze,... van a tanulónak? Hány kereke van a kordénak? Három - hány lába van a padnak, hány levele van a lóherének, hány kéménye az iskolának?... Tízig minden számnál bőven ad ilyen példákat. A számfogalom kialakítása után a számjegyeket ismerteti így:

azaz a számjegyeket annyi vonalkával igyekszik leírni, amennyi az alaki értéke. A számfogalmak e rajzokkal:

azaz olyan alakzatokat rajzol, amelyekben a vonalkák száma a releváns, ujj rajzokkal, dominókő rajzokkal végzi. Majd bemutatja e rajzok elemeinek a műveletek tanításánál való használatát. Áttekinti a négy alapműveletet a lényeget kiemelve úgy, ami mintatanításnak is nevezhető. Lendülettel, hévvel, szinte szuggesztív erővel bizonyítja, hogy módszere bevált, mert eredményes. Rátér előadásának második részre, hogyan küzdi le a tízes átlépéskor támadó nehézségeket. Legjobb segítség az ujj és rajza. Ha a feladat 7+5 - mikor a tanuló mondja hét, a tanító írja 7+, mikor a tanuló mondja 5, a tanító rajzol egy ötöt mutató kezet:

Héthez hogy tíz legyen kell három, azt a gyermek föltétlenül tudja, mert a tízre való pótlást szinte a gépiességig gyakorolták. Amint mondja a gyermek: "Héthez annyit adok, hogy tíz legyen. Hármat.", a tanító abban a pillanatban áthúz a rajzon három ujjat. A gyermek leolvashatja a rajzról, hogy még két ujjat kell odaadni. Kivonásnál hasonló a helyzet. Még az osztásról, szorzásról emlékezik meg. Amazt a kivonás, emezt az összeadás alapján ismerteti. Köszönő szavakkal, zajos tetszés között fejezi be előadását. Az egyik hozzászóló úgy látja, hogy e módszer igen nagy fáradságot kíván a tanítótól. Egy másik hiszi, hogy e módszer gyönyörű eredménnyel alkalmazható, de azt is hiszi, hogy van olyan módszer, amely elér ugyanilyen eredményt, s a tanítót nem fárasztja ennyire. A tanulságosnak és elismerésre méltónak tartja az előadást. Egyik, az iratok szerint kiemelkedő tehetségű tanító azt mondja, ha nem teljes egészében, de részleteiben alkalmazhatjuk az előadáson hallottakat, egyéniségünk szerint. Az igazgató elmondta, hogy igen szép számtan eredményt talált az előadónál, s ezért kérte fel az előadóul. Ajánlja a testület figyelmébe a módszert. Csatlakozik a kollegák kéréséhez,

hogy a "rajzos" tanító más alkalommal is adjon elő rajzban módszereiből. Hisz az előadó még a történelmet is rajzról tanítja. Tanítótestület az előadónak teljes elismerését és köszönetét fejezte ki a tanulságos és jól megtartott előadásért.[82] Egy bemutató tanítás rövid ismertetése következik 1928-ból. Az órát tartó tanító tehetségéről név nélkül már említést tettünk, néhány évvel ezután az egyik tanyai iskolakörzet igazgatója lett. Az óra anyaga a 10 fogalma, a 10-es számkör. Bevezetésképpen bemutatta a 9-es számkörben elért eredményét. Gyakorlati példákon, mind a négy alapművelet keretében. Látható volt, hogy a tanulók teljes biztonsággal számolnak 9-ig. E bevezetés után áttért a tanító az új anyagra, a 10 fogalmának kialakítására. A tanítás e részében megfigyelhető volt, hogy a tanító számtantanításnál szemléltető eszközül elsősorban az ujjakat alkalmazza. Továbbá megfigyelhető volt, hogy egy példa keretében több, lehetőleg minden alapműveletet gyakoroltat. Élénk befejezése volt a tanításnak a 10-es számnak tanulónkénti felíratása a fali táblára. Szinte verseny alakult ki a tanulók között az óra ezen mozzanatában. A tanítás ideje alatt mind a hat osztály jelen volt, s a tanító a többi osztálynak csendes foglalkozást adott, s majd annak eredményét megvizsgálta. A hozzászólásokat az órát tartó tanító kezdte, és elmondta, hogy ujjakkal való számolás technikáját, az ő módszerét, s az elért eredményt kívánta bemutatni. Elmondta, hogy módszerét tanítótársai korábban bemutatott módszereit is felhasználva alakította ki. Az igazgató helyesnek tartotta a négy alapművelet kapcsolt gyakorlását, továbbá azt, hogy a gyermekek beszélőkészsége a számtan órán is fejlesztve van. Iskolalátogatásainak számtanra vonatkozó észrevételei alapján fontosnak tartja, hogy a tanuló a kérdést precízen ismételje el, és a megoldásnál, megválaszolásnál logikus legyen a gyermek eljárása. A tanítótestület tagjai az igen értékes és módszeres tanításáért köszönetüket fejezték ki. A bemutató tanítás alapján megállapították, hogy a kezdő számtantanítás legelső, legalkalmasabb szemléltető eszközének a 10 ujjat tartják, s alkalmazzák. Megállapították továbbá, hogy a négy alapművelet kapcsolt, egymásból származtatott alkalmazása az ismeretek biztos rögzítésére nagyon alkalmas. Pl. 5+5=10, 10-5=5, 5+?=10, ?+5=10, ?-5=5, 10-?=5, 10-?=5, 2×5=10, 5×2=10, ?×2=10 stb., stb.[83] 1936-ból fennmaradt egy bemutató tanítás értékelése. Az óra 1. osztályban volt, anyaga a tizenhatos számkör. A tanítás felépítése módszeres, kivitelezése jó volt; a tanítás sikerült. Különösen a számok összetevését, összetevésének módját helyeselte több hozzászóló. Más vélemény szerint helyesebb lett volna, ha kockákat használ szemléltető eszközül: egy sorban tízet, a tízen felüli mennyiséget pedig az első sorra helyezték volna; így szemléletesebb lett volna a gyermekek számára. Másik vélemény szerint a látott szemléltetés helyesebb, mert így legalább minden számból összerakja a gyermek a számokat. További vélemény szerint a legtermészetesebb szemléltető eszközünket, az ujjunkat is igénybe lehetett volna venni. Helyes volt a számok összetevése. A számok szétbontása pedig a következő óra anyaga kell legyen.[84] Az értékelés leírása láthatóan nem részletes, de több továbbgondolásra érdemes mondatot tartalmaz. A számok összetevése elnevezés arra utal, hogy sokféle formában tapasztalunk ugyanannyit. Alapja a szemléleti változatosság. Fontos, hogy a tanító tudjon pontos különbséget tenni elvégzendő művelet és a szám valamely alakja között. Amikor nemcsak a 9+7=16, hanem a 8+8=16 stb. szituációkhoz kapcsolva külön-külön megfogalmazódik ugyanaz az összeg, és a különféle értelmezések alapján egy számhoz képes a kisgyerek megtalálni az összetevést, akkor alakul ki az összeadás (elsődleges) fogalma. Egy bemutató óra-pár értékelését, és a hozzá kapcsolódó véleményeket tekintjük. Különösen érdekes a leírásból kirajzolódó munkahangulat. A tanítás fél órában az első osztályban volt, és az óra anyaga: a 2 fogalma és képe; fél óráig a második osztályban, ahol az óra anyaga: a 12-es számkörben a négy alapművelet ismétlése. A tanítás október elején volt, azaz tananyagbeosztás szerinti órát láttak a tantestület tagjai.

Az igazgató megkérdezte a tanítót, hogy van-e valami megjegyezni valója a tartott tanításairól. Miután nem volt, a testület tagjait szólította föl bírálatra. Az első hozzászóló elmondta, mit tanult ő a látott tanításából. Nem szokta a 2-es számkört ilyen alaposan kidolgozni, most belátta annak helyességét, a módszert is megismerhette, ezután alkalmazni fogja. Nagyon megnyerte tetszését a 2. osztályban használt kombinált példafaj. (Pl. ha az egyik zsebemben van 7 pengő, a másikban 5, és költök belőlük 4 pengőt, mennyi pénzem marad? Stb.) Másik hozzászóló szerint a gyerekek számolás közben kevés szóval éltek. A beszélőkészség fejlesztésére ez a tanítás is alkalmas lett volna. A következő tanító nézete szerint a palatábla nem való az iskolába. Nemcsak azért, mert "a kezelése undorító", hanem a gyakorlati életet nem szolgálja. Hátránya, hogy a gyermek megszokja a palavesszővel járó nyomást, és mikor ceruzával, pláne tollal fog írni, akkor is nyomja íróeszközeit úgy, ahogy a palavesszőt nyomta. Elismeréssel szólt a tanító nyugodt magatartásáról, melyből szerinte látható, hogy ha nem a testület előtt tanít, akkor is teljes odaadással, pedagógiai fölkészültséggel, gonddal és nem ötletszerűen tanít. Egy további tanítónak tetszett az első hozzászólás, mert nem a hibákat kereste és jegyezte meg, mint általában tenni szokták, hanem azt mondta el, amit tanult. Javasolta ezt a tantestület tagjai számára szempontnak a gyakorlati tanításokhoz. Elmondta továbbá, hogy a látott órákat összevetette Háros szentesi előadásával, s gondolkozott azon, vajon munkaiskola volt-e a bemutató tanítás? Megítélése szerint - különösen, mikor az 1. osztállyal foglalkozott az volt. Kiemelte az órák fegyelmét. A palatábláért szállt síkra: elismeri, hogy annak kezelése nem higiénikus, de mint osztatlan iskolai nélkülözhetetlen taneszközt - pártolja a palatáblát. Az igazgatónak különösebb kiemelni valója nem volt az elhangzottak után, csak arra hívta föl a testület figyelmét, hogy a tanító órarendszerűen foglalkozott az osztályokkal, amely azt bizonyítja, hogy birtokában van azon fogásoknak, eljárásoknak, amellyel egy osztatlan iskola tanítójának bírnia kell, hogy ki ne fogyjon az időből. A tanítás teljességéhez hozzátartozott volna - ima után - a hiányzók ellenőrzése, a tanulók különböző jelentéseinek elintézése stb. A tanítást végző tanító elmondta, hogy a palatáblát ő főképpen karácsonyig használja, azután túlnyomórészt füzetet használ. - A mulasztás ellenőrzése megtörtént, de nem ő, hanem egy 6. osztályos csinálta. Ugyanis az ő iskolájában a nagyobb leányok ügyeletesek, a nagyobb fiúk pedig naposok. Ezek beosztása az iskolai szekrény oldalán látható. A napos egyik kötelessége az, hogy ugyancsak a szekrény oldalára fűzött papírlapra 10 órakor fölírja a hiányzókat, amit ő a déli szünetben vezet be a naplóba. Általában az igazgató által említett dolgokat a déli szünetben végzi.[85] Ebben az időszakban bontakoztak ki az újabb munkaiskola-koncepciók. Reformpedagógiai elképzeléseket akartak megvalósítani, a tömegoktatást s ezzel a népiskolák korszerűsítését helyezték előtérbe. A munkaiskola gondolatai a húszas években a világ számos országában elterjedtek, a munkáltatás, a tanulói öntevékenység, a tanulói kísérletezés minden tantárgy oktatásának módszerei között megjelent, és a népiskolai oktatás széles körben használt módszertani alapelvévé vált. A munkaiskolában végzett tevékenység közös munkát, együttműködést feltételez, amely fejleszti a gyermekben a felelősségvállalás, a becsületes, gondos és pontos munkavégzés képességét.[86] Az említett Háros nevű előadó nem nevezhető meg a fennmaradt iratanyag alapján. Szentesen vármegyei szintű pedagógus találkozók is voltak, tehát akár egy országos személyiség előadónak való meghívása sem volt kizárt. Ezért személyét Háros Antal népiskolai vezérkönyv szerző (Háros Antal - Kőrösi Henrik: A magyar fogalmazás vezérkönyve, M. Kir. Egyetemi. Nyomda, Bp., é. n.) alakjában keressük. 2. osztály A következő mintatanítást tartó tehetséges tanítótól már láttunk órát. A testület ez alkalommal külön köszönetet szavazott a szép és élvezetes tanításért. A tanítás helye: 2. osztály, az óra anyaga: számkör bővítés 70-ig.

A tanító gyakorlati példák számoltatásával ismétli az anyagot, majd elvont számokkal végezteti ugyanezt, végül, különösen a szorzás és osztásnál, a gyermekek gépies számolás tudását is bemutatja. Ezután tér rá az új anyagra, kibővítve a 60-as számkört a gyermekek tevékenysége mellett 1, 2, 3,... 10-zel. Különböző számokban érzékelteti a különbséget. Tanító a számológépen dolgozik, elvesz, hozzáad s a tanulók az eredményt maguktól leolvassák. Majd ugyanezt végzi minden gyermek akként, hogy a hét tízest hét ujján mutatja s így számolnak. Végül szemléltető eszköz igénybe vétele nélkül fejben számolnak (összeadnak, kivonnak) a gyerekek. Mindig úgy, hogy egyazon példán az összeadás, kivonás, kipótlás szemlélhető legyen. Ezután a számológépen a 10×7 és 7×10 szemléltetésével, majd annak fordítottjaként a 70 tizedrésze és hetedrésze szemléltetése, tehát a szorzás és osztás következik. Ugyanezt végzik a 70 különböző módon való felezésével (70:2, 70:35, 35×2, 2×35 stb.) Ezután következik az új számsor íratása, majd az alkalmazás, begyakorlás. A tanításhoz többen hozzászóltak, egyértelműen sikerültnek tartották. Több oldalról világított meg egy-egy módszertani kérdést. Egyik hozzászóló különösen a bennfoglalás szerű részt tartotta igen helyesnek. Kiemelte a gyermekek biztos számolástudását. Más vélemény szerint nagyon jól vezette rá a tanulókat az új anyag megismerésére. Miután a Tanterv és utasítás szerint a számtan tanítás célja az, hogy a gyakorlati életben leggyakrabban előforduló példákkal ismerkedjék meg a gyermek, ezt leginkább pénzszámítással lehet elérni. A tanításból pedig ez hiányzott. Egyik hozzászóló a tanítást a látott tanítások között legértékesebbnek tartja. Nem csatlakozik az előző megjegyzéséhez, mert nemcsak a pénz, hanem minden gyakorlati példával fejleszteni lehet a tanulók gyakorlati érzékét. Ezután a gyakorlati tanítást tartó tanító elmondta, hogy teljesen azt akarta bemutatni, amit fél óra alatt osztatlan iskolában tenni szokott és tenni lehet. Szóval is kiemeli a kartársak előtt, hogy szerinte a számtan tanítás, mint a legnehezebb tantárgy, alapos és állandó gyakorlást, biztos eljárási módot, következetességet kíván a tanítótól. Fontos, hogy egy példán az összes számítási változatok, összeadás, kivonás, pótlás vagy szorzás, részekre osztás, bennfoglalás érzékeltetendők. Ne szégyelljük a gyermekek ujjainak e fokon való állandó igénybevételét sem. Az csak mint a tudást megerősítő mód itt már - s csak a gyengébbeknél - szükséges támasz. Ha pedig a tanító akarja, kellő számú gyakoroltatás után az ujjak elhagyásával is megy a számolás. Az igazgató a tanítással kapcsolatban különösen kiemelte, hogy a tanítónak úgy a módszerét, mint tevékenységét minden tekintetben követendőnek tartja. A tanító biztos tudással, logikus gondolkodással vezeti a gyermekeket lépésről-lépésre s ezért a tanítást a legteljesebb mértékben sikerültnek tartja, e sikeres gyakorlati tanításért a legnagyobb elismeréssel és köszönettel adózik.[87] Szólnunk kell itt pár szót a bennfoglalásról. A valóságból kiolvasható osztás kétféle tevékenységről szól, ezért értelmezése is ezzel a két tevékenységgel történik: Az egyik értelmezés az úgynevezett bennfoglalás, azt jelenti, hogy egyenlő elemszámú csoportokat készítünk, és azt kívánjuk megállapítani, hogy hány csoport készíthető a rendelkezésre álló elemekből. A másik értelmezés az úgynevezett egyenlő részekre osztás (röviden, részekre osztás), amiben adott, hogy hány egyenlő darabszámú csoportot kell létesíteni a rendelkezésünkre álló elemekből, de nem tudjuk, hogy egy-egy csoportba mennyi elem fog kerülni; éppen ezt akarjuk megtudni. Tehát arra a szakmai kérdésre, hogy beszélhetünk-e kétféle osztásról, a válasz igen. Ha komolyan vesszük azt a módszertani elvet, hogy a kisgyerekeknek csak a valóságból merített konkrét cselekvésekkel tudunk kellő tapasztalatot nyújtani a tanulás során, akkor be kell látnunk, hogy az osztás megértéséhez szükséges a kétféle értelmezés. A tízben a kettő (10:2 - ez a művelet a bennfoglalás, mennyiségekkel: 10m:2m=5) és a tíz osztva kettővel (10/2 - ez a művelet a részekre osztás, mennyiségekkel: 10m/2=5m) osztások eredménye számszerűen megegyezik, ez a szorzás kommutativitásából ered, mégis más-más tevékenység által jön létre.

A bennfoglalás azért fontos, mert előkészíti a maradékos osztást, sőt a maradékos osztás nem az osztásnak egy másfajta értelmezése, az is bennfoglalás.[88] Egy érdekes előadást mutatunk be, amely "Az én módszerem a számtantanításban a 2. osztályban" címmel hangzott el 1926-ban. Nemcsak a tartalma miatt érdekes, hanem azért, mert ez az egyetlen olyan matematikai tárgyú előadás a fennmaradt iratok között, amelyet a tanfelügyelő nem megdicsér, vagy észrevétel nélkül hagy, hanem megkritizál. Az előadás témája a műveletek tanítása: "Nem tartom még a magam módszerét sem csalhatatlannak, hanem csak a magam gyakorlatában beváltnak s csupán csak azért választottam ezt a témát, hogy kartársaim őszinte bírálatát provokáljam abban az irányban s ezek alapján döntsek, vajon mennyiben érdemes módszeremet a gyakorlatban továbbra is megtartani. S ha értekezleteinken más-más kartárs adja elő az egyes tantárgyakban saját gyakorlatában bevált metódusát, úgy hiszem, hogy az ilyen irányú értekezletek hivatásunkat megkönnyítő lesz. Előadásom tárgya: Hogyan tanítsam a számtant a 2. osztályban? Minden iskolában, ha nem is 20-ig, de mindenesetre 10-en felül számolnak az első osztályban. Én először is a 10-ig terjedő összeadási és kivonási számtani műveleteket tanítom meg a 2. osztályban. Ha ez jól megy, áttérek a 20-as számkörbe, ahol szintén az összeadást és kivonást gyakoroljuk. Addig nem megyek tovább, míg az általam 10-ig terjedő, de nem számsorrendben következő számjegyekhez minden egyes mennyiséget kifejező számot (10-ig) hozzá nem tud adni. Ugyanúgy járok el a kivonás műveleténél. Ha a számolás a 20-as számkörben jól megy, úgy áttérek a 30-as számkörbe. Itt arra ügyelek, hogy a tanulók tisztában legyenek az 1-30-ig számsor helyi értékével. (17=10+7) Ha ezzel tisztába jöttek, akkor áttérek arra, hogy az összeadandó két számjegy kettős legyen. Így járok el a kivonás műveleténél. Ezután következik ugyanez a módszer a 40-es, majd pedig az 50-es számkörben. Ha a tanulók 50-ig kifogás nélkül tudnak összeadni és kivonni, úgy először az összeadás műveletét folytatom 60, 70, 80, 90, 100-ig, ami már, ha 50-ig jól számol a tanuló, csekély fáradtsággal rövid időn belül elvégezhető. Majd ugyanúgy járok el a kivonási művelettel is. Mire a növendékek megtanulnak 100-ig összeadni és kivonni, azalatt az idő alatt az egyszeregyet is gyakoroltatom úgy, hogy mire 100-ig érek az összeadással és kivonással, egy kis fáradtsággal a szorzást is elvégzem 100-ig. Azután rátérek az osztásra, de mindenesetre összekapcsolom a szorzással (pl. 40:5=8, mert 8×5=40). Én ezt a módszert kipróbáltam s nálam teljesen eredményre vezetett." Az első hozzászóló megjegyezte, hogy ő nem így tanít, hanem együtt halad a négy alapművelettel és ha a gyerek megtanulta ezeket 70-ig, akkor magától számol 100-ig. Ezzel a módszerrel a nagyon gyengét nem lehet eredményre vezetni. Ilyen levezetést csak otthon lehet alkalmazni, ahol egy-két gyermekkel foglalkozik a tanító. A következő szerint alaposan kellene ismerni a gyermek lelkét, hogy ezt a módszert megértsék jól. Nem helyesli a módszerben, hogy egyszer végighalad 100-ig és ezután visszatér a kisebb számkörbe. A számolás célja, hogy a gyermek tudjon számolni. Egy további hozzászóló megjegyzi, hogy mint módszer előadásnak értékes. Sokkal gyorsabb és könnyebb az az általánosan elfogadott módszer, hogy egyes számkörökben, mikor a gyermek az összeadással párhuzamosan megtanulta a kivonást, utána egy időben megtanulja a szorzást és osztást. A tanfelügyelő a jegyzőkönyv jóváhagyásakor észrevételt írt az előadáshoz: a módszertani értekezésre "értesítem a tantestületet, hogy minden feldolgozott számkörben mind a négy alapműveletet el kell végeztetni. Nem helyes és meg nem elegendő, hogy a tanító 2. osztályban az összeadással meg a kivonással 100-ig haladjon és csak azután kezdje a szorzást és osztást is ismertetni. Ide vonatkozólag a testületnek határozatot kellett volna hozni."[89] 3. osztály A bemutató tanítás mozgalmassága is kidomborodik a most következő vázlatból. Az óra anyaga a számok alaki értéke. 3. osztályos tananyag, amelynek tanítását a külterületi állami iskolák tanítótestületének városban tartott értekezletén mutatta be a tanító, az igazgatóság melletti elemi iskola 4. osztályos növendékeiből néhány tanulóval.

Először számokat írat a táblára, azután letörölteti. Mesél: Egy gyermek, Pista, aki nemigen szeretett tanulni, nem tudta leírni az "s" betűt, "z"-t írt helyette. Miért? (Mert nem ismerte az "s" alakját.) Mit jelent a betű? (Hangot.) Mit jelölünk a számjeggyel? (Értéket.) Miről ismerjük fel a számokat? (Alakról.) Felírja a 12-t, 21-t, a számjegyek fölé tesz egy-egy pontot. Mennyi az első? (12) Mennyi a második? (21) Melyik ér többet? Mijét változtattam meg a számoknak? (Helyét.) Csak az alak jelöli az értéket? Most a számjegyek alaki és helyi értékéről fogunk tanulni. Felírja az 1-et. Miről ismerted meg? Hány egyet jelent? Mennyi az alaki értéke? Hány egyet ér a kettő? A 3,... a 7 stb.? Miről látjuk, hogy hány egyet ér? Írj olyan számot, amely 8 egyet ér! Felírja sorban a számjegyeket egymás alá, megkérdezi, hogy melyik számjegy hány egyet ér? Írd le a tizenegyet! Hány jeggyel írtad le? Hányat jelent alakja szerint? Az első pontnál milyen értékű szám van? A másodiknál? Írj még egy egyest a harmadik pontra! Mennyi ez? Ha külön írod fel a százat, hány jeggyel írod le? Fel lehet-e írni egy jeggyel? Hol? (A számsorban.) Mije jelenti a százast? (A helye vízszintes sorban.) Az egyesektől merre vannak a tízesek, százasok? Hány értéke van a számoknak? Ha az alakjáról ismered meg, alaki-, a helye szerint való értéket pedig helyi értéknek nevezzük. Ha külön vannak felírva a számjegyek, csak milyen értékük van? Mikor lesz helyi értéke? (Ha egymás mellé írom vízszintes sorban.) Begyakorlás, összefoglalás következett, majd a tanító elengedte a tanulókat: Figyeljetek és tanuljatok, hogy jobban megismerjétek a számokat, mint az én Pista fiam! (A tanulók elmennek.) A tanító órájához elmondta, hogy ugyanazt a módszert követte, ahogyan 3. osztályban szokta tanítani. A hozzászólók szerint a választott feladatot helyesen oldotta meg.[90] A szám értéke és tízes számrendszerben felírt alakja közti kapcsolat építésének jó lehetősége, ha egy-egy számjegy változásával figyeltetjük a szám nagyságának változását. A számok szerkezetének megértése, a számjegyek alaki-, helyi- és valódi értékének vizsgálata feltétele annak, hogy tudatosítsuk a gyerekekben az alak és az érték közti kapcsolatot. A számjegy valódi értékének megállapítása nagyon sok és változatos gyakorlatot igényel. A számrendszer alapgondolatán kívül már a helyiérték-rendszert is képviseli a golyós számológép. A vele való ismerkedés és munka jól előkészíti az írásban alkalmazott helyiértékes jelölést. A negyvenes évekből tekintünk egy 3. osztályos bemutató óra értékelését. Tanítási egység: számkörbővítés 100-tól 200-ig. A hozzászólások szerint a tanítás lendületes volt. A gyerekek figyelmét, érdeklődését teljes mértékben lekötötte a szemléltetett persellyel. A tanítás folyamán a nevelési tevékenységekre kínálkozó alkalmat nem hagyta figyelmen kívül a tanító, de még jobban a gyermekek lelkivilágába pillanthattak volna, ha megkérdezi őket, hogy ők mit vennének, ha összegyűjtött pénzük lenne. Az igazgató a maga részéről is igen élénknek, sikerültnek értékelte az órát. Általános tanulságul jegyezte meg, hogy a nevelési tevékenység, erkölcsi tanulságok levonása sose hiányozzanak a tanításainkból, mert ezekkel nevelünk, gondolatokat ébresztünk gyermekeink lelkében. Szükségesnek tartja, hogy alsó osztályokban minden órán gyorsszámolást végeztessünk, mert ez öntevékenységre sarkallja a gyermekeket.[91] Geometriai anyag tanítása következik a harmincas évekből. A tanítás tárgya: a téglalap szemléltetése, kerületének és területének kiszámítása a 3. osztályban. Tanítási idő: 1 óra. Az új anyag előkészítését kapcsolódó ismétléssel, a négyzetről tanult ismeretek felújításával kezdte a tanító. A célkitűzést a tégla lapjainak megszemlélése követte. Az új anyag tárgyalását 5 pontra osztotta vázlatában: szemlélődés, téglalapok felismerése; téglalap rajzolása; a téglalap legfontosabb tulajdonságai; kerületének kiszámítása; területének kiszámítása. Harmadik egységként begyakorlást írt az óravázlatba, amelyen belül az új ismeretek összefoglalása, majd tetszés szerinti téglalap lerajzolása és kerületének, területének kiszámítása volt. A hozzászólások szerint szép és kedves volt a tanítás, a gyerekek ügyesen feleltek. Kicsit sokat beszélt a tanító s a gyerekeknek nem hagyott teret gondolataik közlésére. A szemléltetés szép és sokoldalú volt. Egy további

hozzászóló hasonló jó véleménnyel volt, csupán a hosszúság, szélesség, magasság fogalmát tévesztette el a gyermek és ki kellett volna javítani. "Az egyformaság kifejezés helyett helyesebb az egyenlőséget használni, mert lehet két oldal egyforma, de nem egyenlő. Ezek azonban csekély hibák, mely semmit se vonnak le a tanítás értékéből." Az igazgató is elismeréssel vélekedett a tanításról: Három tanítási egység anyagát dolgozta fel nagyszerű időbeosztással. Csupán a munkaiskola fontosságára hívja fel a kartársak figyelmét. A gyermekeket többet cselekedtethette volna a kartárs. Egyébként az eredmény teljes volt. Végül a bemutató órát tartó tanító a mértantanításról beszélt röviden, javasolta a tanítótestületnek, hogy a kerti munkák alkalmával csináljanak a gyerekek négyzet és téglalap alakú ágyat. A hozzászólásokhoz elmondta, hogy szerinte az egyenlőség és egyformaság a 3. osztályban még nem hiba.[92] Az egyenlőség, egyformaság szavak felvetik az ugyanannyi, ugyanakkora fogalmak átgondolását. Ebben a szakaszban tisztul és mélyül a több-kevesebb, hosszabb-rövidebb, nehezebb-könnyebb, nagyobb-kisebb stb. szavak tartalma, és kapnak tartalmat az ugyanannyi, ugyanolyan hosszú, ugyanolyan nehéz stb. kifejezések. Ezek döntő fontosságú szerepet játszanak a számfogalom megszületésében. A számfogalmat az ugyanannyi relációhoz kötjük. Az "ugyanannyi" és az "ugyanakkora" kapcsolat lényeges jellemzője az állandósága. Az iskolakezdéskor még nem feltétlenül alakul ki a darabszám állandóságának tudata, létezik egy olyan szint, amikor a kisgyerek még azt hiszi, hogy a szétterítés megnöveli a darabszámot. 4. osztály A 4. osztály tanításába bepillantást egy összevont órával kezdjük. Az 1921. októberi tantestületi értekezleten egyik tanítónő tartott a 3. és 4. osztályos növendékeivel számtan tanítást, saját módszerének bemutatásával. A gyerekek számolási készségeinek kifejlettségét begyakorlottságát látták bemutatni a kollegák. A tanítónő részéről pedig azt a vas szorgalmat, melyet már eddig is ismertek, aki evvel a tanításával újabb példáját adta tanítói rátermettségének. Az egyik matematikából tehetséges tanító késégbe vonta a módszer gyakorlati hasznát, de a bemutató tanítás kapcsán átgondolt több gyakorlati példát, és az meggyőzte a látott módszer eredményességéről. Több hozzászólás után az igazgató úgy összegezte, hogy a látott módszer gyakorlatilag, mint az eredmény mutatja, teljesen jó, de vigyázni kell minden módszerre, még a legjobbra is, mert ha túlzásba viszik, úgy az is rossz lesz. Kérte a kartársakat, hogy aki érzi, hogy ez a módszer a saját egyéniségének megfelel, vegye át, és a fő súlyt a pénznemekkel való számolásra fektesse.[93] A pénznemekkel való számolás alkalmas eszköz a számrendszerek megértéséhez. Előadás a 4. osztályos anyagról: a számfogalom elmélyítése, számkör kibővítés 100.000-1.000.000-ig, számok alaki és helyi értéke, a tizedes törtek fogalma és írása. Az előadó arra mutatott rá, hogy ezen a fokon a számtan inkább a kéz és szem munkája, mint az észé. A gyermek értelme ezen a szinten nem képes a számok összefüggését, vonatkozását megérteni. Ezért nagyon fontos a folytonos gyakorlás. A tanító használja fel a tízperceket is a gyakorlásra, vegyüljön a gyermekek közé és használjon fel minden alkalmat a gyakorlati és játékkal összefüggő példák feladására. Tapasztalni fogja rövid idő múlva az előrehaladást. A számkörbővítésnél nagyon óvatosan haladjon előre a tanító. Először dolgozza fel alaposan és nem nagyjából a számkört. Csináltasson a gyermekekkel papírpénzt és gyakoroltassa a felváltást s miután már a gyerekek a váltásban kellő jártasságra tettek szert, fogjon hozzá a számok íratásához, az alaki és helyi értékek begyakorlásához.

A tizedes törtek szemléltetésére a legtermészetesebb szemléltető eszköz a használatban levő mértékrendszer. A tizedes törteknél is a fősúlyt a szemléltetésre fektessük, a begyakorlás és a számok írása már csak gépies munka. Az egyik hozzászólás szerint a tizedes törtek szemléltetésénél a legjobb, ha a tanító úgy jár el, hogy felír egy számsort: 111 és az egyes fölé egy pontot tesz; és megérteti a gyerekekkel, hogy a ponttal jelzett szám után jobbra az egységnél 10-szer kisebb a számok értéke, míg balra 10-szer nagyobb. Kellő gyakorlat után írjuk le a tizedes pontot a helyére.[94] Az akadémiai helyesírási szabályzat a tizedesvesszőt tekinti helyesnek, ez a szabály azonban viszonylag új keletű. A 20. század első feléig az elfogadott írásmód szerint a tizedespont volt a helyes. Az 1955-ben megjelent helyesírás szabályaiban szerepel először a tizedesvessző, mint az általánosan elterjedt szokás utólagos szentesítése.[95] 5-6. osztály Rendelkezésünkre áll egy értékelés 5-6. osztályban tartott bemutató tanításról. Az óra anyaga: a kör kerülete. A hozzászólások szerint helyesebb lett volna, ha a tanító nem csak az átmérő feleként tünteti fel a sugarat, hanem a középpontból külön is rajzoltatott volna legalább egyet. Az időbeosztás sem volt megfelelő, mivel 30 perc alatt nem tudta befejezni az anyagot. Másik vélemény szerint találó a kör sugarának a napsugárhoz való hasonlítása. Helyesebb lett volna, ha a tanító először nem 2 m átmérőjű kört rajzoltatott volna, hanem csak 1 métereset. 1 m-es átmérőjű körnél könnyebben be tudja bizonytani a tanító, hogy tényleg 3,14-szer nagyobb a kerület, mint az átmérő. További vélemény szerint szemléletes és hangulatos volt a tanítás, és célját tökéletesen elérte. Más vélemény szerint a probléma megválasztása kifogásolható, helyesebb lett volna, ha a tanító az évszaknak inkább megfelelő problémát vett volna fel. Kifogásolható, hogy a tanító nem javította rögtön az egyik tanuló tévedését.[96]

Észrevételek, vélemények témakörökről

A számfogalom kialakítása fokozott figyelmet kapott. Probléma esetén nem maradt el a határozott utasítás, szükség esetén a komoly intézkedés sem. 1920-ban a külterületi állami elemi népiskolák tantestületének évzáró ülésén az igazgató súlyos problémának ítélte, hogy az egyik iskolában az elsősök a 10-es számkörben csak számlálni tudtak. Egy másikban az elsősök csak 5-ig számolnak, de az is nagyon gyenge. Egy további iskolánál az 1. és 2. osztályosok "számolni egyáltalán nem tudtak, még a számlálással is küszködnek, pedig a tanító egyéb példát sem adott, mint számlálási és számsorképzési példát". Több iskola esetén "a számtan nagyon gyenge" véleménnyel volt. Ezen iskolák tanítóinak kilátásba helyezte a fegyelmi eljárás kezdeményezését.[97] A számlálással összességek elemszámát, vagy sorba rendezett elemek valamelyikének sorszámát állapítjuk meg. A gyerekeknek a számláláshoz meg kell tanulniuk a számneveket, ezek sorrendjét, használatukat és képzésüket. A viszonylag nagy számú tárgyak megszámlálásához használják a gyerekek a valahányasával való számlálást, az egység többszöröseivel való mérést. Golyós számológépen természetesen adódik, hogy például ötösével vagy egész soronként, tízesével számoljanak. Tízesével, húszasával ötvenesével, százasával, kétszázasával, ötszázasával való számláláshoz természetes helyzeteket teremt a pénz számlálása. Amikor egy gyerek el tudja sorolni a számokat valameddig, egyáltalán nem biztos, hogy már van kialakult számfogalma. - Az iskolalátogatásokon szerzett tapasztalati alapján az igazgató arra szólította fel a tanítókat, hogy

ne siessenek a számsorképzésben. Pl. egyik iskolában a tanító a másodikosokkal már novemberben 50-ig haladt, mert az osztályában van egy kiemelkedő tanuló, pedig tanterv szerint ide január végén kellett volna eljutni. Egy további iskolában a számolási készség minden osztályban megfelelő, csupán a 3. osztályban a számok alaki és helyi értéke szorul még gyakorlásra. Más iskolalátogatáskor azt állapította meg egy iskolában, hogy az 1. osztály 7ig gyengén számol. Egy további iskolában az első osztály számol 8-ig gyengén; a 2. osztály 60-as számkörben van. Kár volt előre sietni, mert a tudás rovására van - mutatott rá az igazgató.[98] Tehát a számfogalom kialakítását igyekeztek figyelemmel kísérni. Különösen a 3. osztály kapcsán hívta fel a figyelmet, hogy a számokról helyes fogalmat nyújtsanak és legyen tisztában a tanuló egy-egy mennyiséggel, pl. 1000 pengőből mi mindenfélét lehet vásárolni. Itt a gyermeknek alkalma nyílik a helyes takarékosságra, a beosztásra, az idővel való számolásra - tette hozzá az igazgató. A számnevek használatához már az 1925-ös tanterv előtt utasításba adták a tanyai tanítóknak, hogy a 0 (nulla, zéró, semmi) egyöntetűen semminek nevezendő.[99] Folyamatos feladata volt a tanítóknak fejszámoltatást végeztetni. Nyilván ehhez fejszámolási eseteket is kellett kidolgozni. A fejszámoláshoz (vagy szóbeli számoláshoz) kellő számú gyakorlás után semmiféle segédeszközre nem volt szükség. A fejszámolás tanulásának eszközei lehettek többek között apró tárgyak vagy használati eszközök (babszem, ceruza), a kisgyerek ujjai, a golyós számológép. Az első világháború után néhány évvel az igazgató a tantárgyi eredmények kapcsán a számtanról azt mondta, hogy általános javulást tapasztalt. Csaknem valamennyi iskolában megfelelő a gyorsszámolás. Mindemellett folyamatosan szóba került a tanítótestületi értekezleteken, hogy a megfelelő fejszámolás eléréséről ne feledkezzenek meg: A fejszámolást különösen mértékek és pénznemek alkalmazásával még a legfelsőbb osztályokban is gyakorolják. Az életre való előkészítést azzal nagymértékben teljesíthetik. Az iskolalátogatásokon írt feljegyzések a gyorsszámolásról, fejszámolásról általában rövid, ténymegállapítás szerű bejegyzések, és az igazgatói beszámolókban is egysorosak: a 2. osztályosok fejszámolása igen helyes, logikus, eredményes munka volt. - Az osztály számtani példákat dolgozott ki fejszámolással. A módszer jó, a példák az életből való, megfejtésük logikus. - Az iskolában fejben számolást végeztek minden osztályban. A példák és megfejtések módszeresek ugyan, de lassú kivitelűek. - A fejszámolás jól megy. Az iskolalátogatások alkalmával személyesen is adott instrukciókat az igazgató. Az egyik iskolában a 2. osztályosok számolása volt kissé vontatott menetű. A helyes módszert a tanítóval megbeszélte. Máshol az 1-3. osztályban voltak fejszámolások iskolalátogatáskor, amelynek kapcsán a gyakorlati példák alkalmazásának szükségességét a tanítóval megbeszélte. Általánosan elmondták a tanítóknak, hogy ügyeljenek a számolásra, minden fokon gyakoroltassanak. A fejszámolást soha ne hagyják el, amit lehet, számoltassanak ki fejben. Fejszámolást még a felsőbb osztályokban is végeztessenek. Gyakori megállapítás volt, hogy a gyerekek számtan tudása jó, azonban a gyorsszámolást kéri gyakorolni.[100] A számok alaki értéke, helyi értéke a harmadik osztályban volt anyag, mégis a legtöbb észrevétel a negyedik osztályos órák alapján volt. Egy 1923-ból való igazgatói észrevétel: gyakorolni kell a számok alaki és helyi értékét, mert különösen a 4. osztályokban sokan nem tudják a számok leírását. Szinte ugyanez a mondat olvasható egy későbbi iratból, viszont figyelmet érdemel belőle, hogy együtt említik a mértékrendszerrel és a pénzzel, ami arra enged következtetni, hogy a számrendszer megértéséhez fontosnak tartották: "A 4. osztályban a számok alaki és helyi értékének fogalma s ezzel a számok leírása nincs kellően tanítva. Nagy gond fordítandó a mértékrendszer, pénzrendszer tanítására is." További érdekessége, hogy ugyanennek a tanévnek év végi értékelésben ismét kihangsúlyozta az igazgató, hogy e témakör tanítására nagyobb gond fordítandó. 1941-ből olvasható az egyetlen olyan észrevétel, amelyben a harmadik osztályt emelték ki: a számolási készség minden osztályban megfelelő, csupán a 3. osztályban a számok alaki és helyi értéke szorul még gyakorlásra. Rendszeresen olvasható általános megállapítás az iskolalátogatási észrevételek között, úgy mint "a tanítónő a

számok alaki és helyi értékét jól tanította meg", vagy "a számok alaki és helyi értéke közepesen van megtanítva", máshol "a 4. osztályban ezt még gyakorolni kell".[101] A műveletek tanítása közül legtöbbször a szorzásra tettek észrevételt. Az egyik iskolakörzet igazgatója az iskolalátogatások alapján elmondta, hogy a számtantanításnál a pótlásra nagyobb hangsúlyt kér helyezni, valamint a számok szétbontását figyelmébe ajánlja a testületnek, és példákat hozott fel, miként kell helyesen végezni. 1920ból fennmaradt egy megállapodás: a kivonás metódusa legyen "6-hoz, hogy 11 legyen, kell 5". A szorzás gyakorlását rendszeresen hangsúlyozták az igazgatók. Felhívták arra a figyelmet, hogy a 4. osztályban a 0-val való szorzás gyakorlása külön fontos, és rövidített szorzást is meg kell tanítani.[102] A szorzás tanításában szemléletmód váltás sejthető az első világháború után az iratok alapján. Hangsúlyozták: a második osztályban különösen fontos az egyszeregy, ajánlott minden számtanóra befejezésében a pár perces gyors számolás az egyszeregy begyakorlásárára egészen a gépiesig. Eközben az egyik tanév végi értékelés szerint a szorzótábla tanítása néhol túl sok volt s a többi számtani ismeret elhanyagolását eredményezte. Majd végül az 1922/23. tanévről igazgatói összefoglalóban az áll, hogy "az egyszeregy helyes tanítását keresztülvittük". Természetesen a későbbiekben is volt erre vonatkozó módszertani javaslat: a szorzótábla begyakorlására nem szabad karban mondatni a tanulókkal, hanem minden egyes számtan óra végén össze-vissza kérdezni azt; csendes foglalkozásnál lehet sokat gyakorolni. Az igazgatók fokozottan figyeltek szorzás tanítására, mert az iskolalátogatásokról rendszeresen írtak ténymegállapításszerű felsorolást, például: a 3. osztályban közepesen számolnak, a szorzótáblát még sokat kell gyakorolni; a 4-7. osztályban a szorzótáblát jól tudják. Hasonlóan olvashatunk az osztásról: a továbbképző (ismétlő) iskolában "számtanból kétjegyű osztóval végeztek kellő biztonsággal gyakorlati példákat."[103] A tizedes törtek bevezetése - miként a tananyagbeosztásnál ezt láttuk - a negyedikes tananyagban szerepelt, majd a következő tanévekben kellett elmélyíteni a témakörben szükséges ismereteket. Fogalmának kialakítása minden bizonnyal bizonyos mennyiségek vizsgálatával volt utasításba adva - például 111 m 1 dm, 111 m 11 cm -, és azt a metódust el is várták. Ugyanis az igazgató az iskolalátogatások során szerzett tapasztalatai alapján egyik tanítótestületi értekezleten azt az instrukciót adta, hogy a tizedes törtek tanítása megnevezett mennyiségekkel történjen. A jártasság kialakításához a helyiértékes számírást, mint előzetes tudást igyekeztek jól megértetni, melyről szintén olvashatunk az iratokban: gyakorolják a számok alaki és helyi értékét, mert különösen a 4. osztályokban sokan nem tudták a számok leírását; ezt a tizedes törtekkel is gyakorolni kell. A készség elsajátításához kiemelte az igazgató, hogy a számtan tanításánál a tizedesponttal való bánás nagyobb mértékű begyakorlására még több helyen szükség van. Ki kell használni a csendes foglalkozásokat. Didaktikai szempontból fontosnak tartotta, hogy a tizedes törtek tanításánál ne használjanak többféle kifejezést ugyanarra a fogalomra: elvágjuk, kiteszem, elkülönítem a számokat - leghelyesebb, ha egyöntetűen azt mondjuk, hogy pl. két számjegy elé kiteszem a tizedes pontot. Kritizáló észrevételek közül kettőt olvashatunk: amikor a tizedes törtekhez ér a tanító, ne mindig csak tizedes törtekkel dolgozzék, hanem kombinálja egész számokkal is - hangzott el az egyik tantestületi értekezleten. Máskor probléma volt egy iskolánál, hogy az 5-6. osztályban a tizedes törtekkel már mind a négy alapműveletet gyakoroltatja a tanító, ami nagy sietségre mutat, mert az 5. osztálybeli tanulók a tizedes törtek osztását még nem is tanulták és már gyakorolják. Vissza kell térni és mindent módszeresen feldolgozni - mondta az igazgató.[104] A feladatmegoldásnál fő hangsúly a példa jó megválasztásán, a helyes megoldási módszeren és a rutinos számoláson volt. 1923-ban javasolták a tanítóknak, a felsőbb osztályokban alkalmazzanak több műveletet útján megoldható összetett példákat, hogy a tanulók a komplikált példákból megtanulják a helyes eredményre vezető utat. Szintén ebből az időszakból való a következő javaslat: A számtan tanításánál honosítsák meg a versenyszámolást. Egy dicsérettel vagy egy-egy apróbb ajándékkal (ceruza, kép stb.) fokozzák a tanulók tudásvágyát s jobb előmenetelre, eredményre számíthatnak.[105]

A számtan példák kiválasztásához olyan tartalmúak feladását ajánlották, amelyek lehetőleg a mindennapi életből valók s a tanulók környezetébe vágnak. 1930 után már elvárás volt, hogy a példákat az eddigieknél nagyobb mértékben vegyék a gyakorlati életből, lehetőleg a tanulók környezetéből. Szükség esetén az igazgató a példák helyesebb megválasztását és mindennapi élettel való vonatkozás szükségességét megbeszélte a tanítóval iskolalátogatáskor. A példák kidolgozásánál törekedjünk arra, hogy abba a tanulók minél aktívabban részt vegyenek. A példák alapján feltehető kérdést, vagyis hogy mit számítsunk ki, mire vagyunk kíváncsiak, szintén a gyerekek fogalmazzák meg, illetve válaszolják meg - mondta az igazgató. Felhívja a figyelmet a példák megoldásánál a fokozatok betartására, "mert csak e fokozatok betartásával lehet elérni a tanítványoknál a számolás és mérés egyik fontos célját, a logikus gondolkodást". Utasítás volt tehát, hogy a logikus megoldást megköveteljék a és alkalmazzák gyakorlati példáknál. Megoldásnál jó tempót kellett kialakítani megfelelő gyakorlással. A számolásnál önállóságot kellett elérni, végül a válaszadásnál megfelelő hangos beszéd elvárás volt.[106] Az elvárásokat jól összegzi az egyik 1941-es igazgatói beszámoló az iskolalátogatásokról: Az egyik 1. osztály a 20-as számkörben elég jól oldott meg gyakorlati példákat. Egy másik iskola 2. osztályosai gyakorlati, a mindennapi életből merített példákat dolgoztak ki helyes logikával és módszerrel. További 2. osztályosok biztosan és jól számolnak, logikusan és bátran oldják meg a feladatokat. Ugyancsak 2. osztályosokról mondta, hogy a fejszámolásuk igen helyes, logikus, eredményes munka volt. Egyik 3. osztályban számolás volt 100-as számkörben helyes módszerrel és a gyakorlati életre való nevelési, előkészítési céllal; a tanulók megfelelő számolással oldották meg a gyakorlati példákat. Más iskolában azt látta, hogy a 3. osztályosok helyesen, logikusan oldják meg a számolási feladatokat.[107] A feladatmegoldások kapcsán gyakoriak az elismerések. Méltányolta az igazgató, ha a látogatott órán alkalmazott módszer jó, a példák az életből valók, megfejtésük logikus. Egy másik iskolát kiemelt, mert a tanulók számolási készsége megfelelő, a példákat a gyakorlati életből veszi a tanító. Egy további iskola tanítóját szintén megdicsérte, mert a tanulók helyes okoskodással számolnak gyakorlati példákat.[108] A továbbképző (ismétlő) iskolák, illetve a felső tagozat feladatmegoldásairól kevés feljegyzés van. Egyet az 1941/42. tanévből olvashatunk, amikor még volt ismétlőiskolai osztály a 13-14 éveseknek, de 12 évesek már 7. osztályba jártak. Az egyik iskolánál köbtartalmat számoltak helyes okoskodással és kellő biztonsággal. A tanító gyakorlati példái jók voltak. Egy másik iskolánál a köbtartalom számítását az igazgató mutatta be és megállapította, hogy a gyerekek előismerete gyenge. Ez az előző tanító hibájából adódik, amit lehetőleg pótolni kell. Máshol azt állapította meg az igazgató, hogy a tanulók közepes tudással oldanak meg gyakorlati példákat. Bemutatta a helyes módszert, amelynek révén nagyobb eredményt remél.[109] Néhány általános véleményt, észrevételt említünk meg, mielőtt a munkaformákra térnénk. Elvont számolás 1. osztályban minimális legyen. Második osztályban már több elvont számolás kell, és különösen fontos az osztály anyagában az egyszeregy. Harmadik osztályban arra kell törekedni, hogy a fél óra alatt, mely tulajdonképpen 20 perc, egy tárgykör példáit dolgozzuk föl, például függjenek össze, ne kapkodjunk ide-oda. Negyedikben ügyelni kell különösképpen a számhelyes írásra, a nullák változatai alkalmazására. Olyan példák is szerepeljenek, amelyben több alapművelet fordul elő. Okosodjon a gyerek, ne találomra mondja az alapművelet faját. A példák főképpen mezőgazdasági példák legyenek. A mértan tanítása is a gyakorlati élettel függjön össze. Főleg a földmérés legyen a tárgykör. Nagy gond fordítandó a mértékrendszer, pénzrendszer tanítására is. Olykor utaltak a megfelelő előhaladásra, mert több tanító sietett a tananyagban, és az értelmes számolás rovására ment. Javasolták a tanyai tanítóknak, hogy inkább lassabban haladjanak az anyaggal, de amit elvégeztek, azzal a növendékek tisztában legyenek.[110] Gyakori észrevétel volt, hogy a tanulókat aktivitásra kell szoktatni: általában a számtan tanításába "nagyobb élénkséget kell belevinni", nem szabad száraz tudományt tanítani, hanem vonzóvá kell tenni e tárgyat. További

rendszeresen emlegetett elvárás volt a logikus gondolkodásra nevelés és a gyakorlati élettel való kapcsolat igénye. Egyik észrevételében az igazgató különösen felhívta a figyelmet arra, hogy a számolás mérésnél a logikus megfejtés fokozatának szigorú betartásával, végezzen mindenki gyakorlati példamegoldást, mert a cél csak így lesz elérhető. A példákat az életből, a környezetből vegyük - mondta az igazgató. Egy másik vélemény nagyon plasztikusan fogalmaz: A számtan a felsőbb osztályokban az a tantárgy, ahol legszebb alkalom nyílik a logikus gondolkozásra. Mivel önálló gondolkodásra van szükség, a gépiesség majdnem egyenlő a tudatlansággal. - Ezt hangsúlyozta az egyik látogatása után a tanfelügyelő is, amikor felkeresett több hódmezővásárhelyi tanyai iskolát: Számtanból kerülni kell a nagy számok használatát. Úgyszintén különböző számok definiáltatását is. Az életből vett értelmes számolásra kell súlyt helyezni. - A mértani anyagnál szintén a gyakorlati élettel függjön össze a feladat. Figyeljenek a kerület és a terület szavak használatára, hogy a rokonhangzás ellenére se cserélje föl a gyerek a két fogalmat. Legyenek tisztában a gyerekek a m2, m3 jelzéseknél a kis kettes, kis hármas jelentőségével. A tanultakat foglalják össze.[111] Az iskolalátogatások alapján osztályonként, osztálycsoportonként is tettek általános értékelést, például a 2. osztályosok számtantudása gyenge, sokat kell gyakorolni; a 3. és 5-6. osztály számtani készsége közepes. Egy további: az egyik iskolában a 2. osztályban a számtanból feladott példákat jobbára a tanítónő számolta ki a tanulók helyett; a 3. osztály számtani tudása is gyenge, sok gyakorlás szükséges. Osztálycsoportról tett észrevételre egy eset: az 1-4. osztályban az anyagot közepes eredménnyel elvégezte a tanító.[112] Az általános észrevételekhez teszünk két kirívó esetet az 1940-es évek elejéről. Az egyik tanítónak gyakran kellett utasításokat adnia az igazgatónak a számtan tanításához, mert munkáját és tanítási eredményét rendre nem találta megfelelőnek, pedig ekkor már 11 éve a pályán levő tanító volt. A tanító módszere rendkívül poroszosnak tűnik, a dolgozatokhoz nemegyszer goromba megjegyzést írt be, pl. "25 fenekest érdemelnél!" - Egy másik iskoláról rendszeresen az olvasható, hogy "a számtantudás gyenge, lassú, vontatott". Az iskola tanítónőjét folyamatosan kritizálta az igazgató, az iratok szerint nem alaptalanul.[113] Természetesen az elismerő vélemények sem ritkák, sőt nagyon gyakoriak, például: az 5-8. osztály számtanból nagyon helyes gyakorlati példát adott fel a tanító és azokat nagy biztonsággal oldották meg. Mindezek idézése azonban módszertanilag nem tűnik olyan mértékben gondolatébresztőnek, mint néhány probléma kiemelése. Az oktatási módszerek közül a beszélgetés gyakran volt észrevétel tárgya. Az egyik igazgató az iskolalátogatások alapján nem a matematika tanítása kapcsán, hanem általánosan mondta el, hogy a beszédkészség fejlesztése nagyon szükséges. Önálló gondolkodásra, következtetésre kell szoktatni a tanulókat. A tanulók szókincse kevés, nem tudják előadni saját szavukkal a tanultakat, hanem csak a könyv szavai szerint és azzal is csak akkor, ha a megfelelő szóval elindítja a tanító őket. Számtan órán is minél többet, s minél hangosabban beszéljenek a gyerekek. Neveljük a tanulókat önállóságra, legyen bátrabb, élénkebb és közvetlenebb a feleletadásuk. A számtanpéldák bátor, élénk és határozott beszéddel való önálló megoldására kell szoktatni a tanulókat. Konkrét utasításként elmondta az igazgató egy-egy tanítónak, tanítónőnek hogy arra kell törekednie, hogy ő kevesebbet, a tanuló többet és hangosabban beszéljen. Általánosságban felhívta a tanítók figyelmét arra, hogy a számtan példákat röviden, élénk előadásmódban mondassák el. Hangsúlyozta, hogy minden iskolánál feltétlenül értelmes beszéddel történjen az ellenőrzés, legyen cél az önálló és szabatos felelet.[114] A csendes foglalkozás korszakunk tanyai iskoláiban a matematikatanítás hatékony munka- és szervezési formája volt. A tanítótestületi értekezleten hangsúlyozták az igazgatók: A tanyai iskola tanítójának egyik legnagyobb feladata, hogy a tanulók szinte egész napon hasznosan foglalkoztatva legyenek. Az az idő, ami közvetlen foglalkoztatásra jut egy-egy osztállyal, az semmiképpen nem lehet elég. A csendes foglalkozás az osztatlan iskolában szinte kifejezhetetlen nagy fontosságú. Elengedhetetlen kötelessége a tanyai tanítónak, hogy a mindennapi csendes foglalkozásra szintén előkészüljön. A csendes foglalkozás anyagának helyes eltervezésével nem csak anyagot adunk a munkához, de a magunk munkájának sikerét is elősegítjük. Különben csak hátráltatjuk saját közvetlen foglalkozásunkat s a tanulók unatkozása zajt, fegyelmezetlenséget szül. Ha csend, nyugalom, munka folyik a közvetlen tanítás alatt is, nem vonja semmi nagyobb dolog, zaj, lárma, nyugtalanság sem a tanító,

sem a közvetlenül foglalkozó tanulók figyelmét. Nyilvánvaló, hogy ez a munka eleinte különösen az fiatal, kezdő tanítóknak nehéz, de szükséges.[115] A tanítói felkészülést ellenőrizték az igazgatók iskolalátogatáskor. Átnézték a vázlatokat, figyelve arra, hogy a csendes foglalkozásra megfelelően tervez vagy sem. Külön-külön elmondták, hogy a csendes foglalkozást szakszerűen használják ki, mert ez az osztatlan iskolák legnagyobb erőssége. Ne legyenek a gyermekek sohasem tétlenek. Naponta adjanak csendes foglalkozásként számtani dolgozatokat, hogy ezzel gyakorolják a tanultakat. Helyes munkabeosztást készítsenek. A felsőbb osztályok számtani tudását a csendes foglalkozások helyes kihasználásával lehet elmélyíteni, sőt osztatlan iskolában csakis itt van mód és alkalom annak begyakorlására.[116] Itt kell szólnunk a tanyai iskolák egyik módszeréről, a kint-tanulásról. Egy-egy osztályt kiküldött a tanító, hogy önállóan vagy csoportosan hangosan tanuljanak. Egy konkrét utasítás 1942-ből: "A 2. osztálynál vegye igénybe a nagyobb tanulókat, akik a szép napos időben az udvaron vagy az előszobában gyakoroltatják a tanulókat. Hasonlóan járjon el a 3. osztályban, mert a szorzótáblát nem tudják, amit együtt gyakorolhatnak a 4. osztályosokkal, mert azok is gyengén számolnak."[117] A szabályok, képletek tanítása ritkán került szóba. Lebeszélni igyekeztek a tanítókat azok tanításáról: A számtantanítás egyik célja a - mondta az igazgató - a logikus következtetés, értelmes gondolkodásra való nevelés. Ezért a számtanban ne szabályokat tanítsunk be, nem ezen van a fő hangsúly, mert nem az a cél. Hangsúlyozta, hogy amit tanítunk, azt jól tanítsuk meg; a számtan nem tűr tévedéseket vagy botlásokat. Különösen a fiatal tanerők figyelmét hívta fel arra, hogy szabályokat ne tanítsanak, de ha már tanítanak, akkor azok helyesek is legyenek; pl. a kör kerületét, kamat kiszámítást látta rosszul tanítani. Az egyik körzet igazgatója kifejtette, hogy helytelennek tartja a kamatszámításnak képlettel való tanítását, "melyet a gyermek hamar elfelejt s ha kikerül az életbe, a képleten töri a fejét, mely vagy eszébe jut, vagy nem, s ha igen, akkor is a legtöbb esetben rosszul, és így hibás lesz a számítása." Ehelyett azt ajánlotta, hogy előbb az 1 %-os kamatát számíttassák ki az összegnek, azt szoroztassák meg a kamatlábbal, majd az évek számával. E számítási mód rövidségét és könnyebb érthetőségét egy példa kidolgozásával is szemléltette. A kör kerület és terület kiszámításánál azonban már szükségesnek tartotta a képlet alkalmazását. Ugyanakkor a háromszögekre vonatkozó képletek kapcsán elmondta, hogy a háromszögek tanítását nem tartja szükségesnek, mert a gyermekek értelmi fokához magasnak találja.[118] A tanyai tanítók testülete azon az állásponton volt, hogy házi feladatot csak a lehető legszükségesebb esetben szabad adni. A tanyán, ahol a gyermekek reggel 8 órától délután 4 óráig iskolában vannak, a nap többi részére a gyerekeknek szüksége van. Különben is, ha a gyermek nem érti a feladatot, megcsinálja helyette a szülő és így teljesen értéktelen a munka. Amennyiben a tanító úgy ítéli meg, hogy házi feladatot ad, akkor előre beszélje meg a tanulókkal, azután pedig kérje mindig számon, mert csak így lesz értelme.[119] A szemléltetés szerepét rendszeresen hangsúlyozták az iskolaigazgatók: fontos a szemléltetés és cselekedtetés. Fontos, hogy a szemléltetés ne csak a számológép golyóinak ide-oda tologatásából álljon, különösképp 1. osztályban, hanem a tanulók maguk cselekedjenek, lehetnek ők is "tárgykörök". Elvont számolás 1. osztályban minimális legyen. Az 1925/26. tanév végi értékelésben a tanyai iskolák igazgatósága a számtan tanítást összességében kifogástalannak találta. Néhány tanító ugyan keveset szemléltet, viszont olyan is akad, aki túlságosan sokat; az egyik kényelemre vall, a másik túlzás - mondta az I. körzet igazgatója. Mindegyik iskolakörzeti igazgató több tanítótestületi ülésen mondta, hogy a számtantanításnál, különösen az alsóbb osztályokban nagyobb gondot kér fordítani a szemléltetés különféleségére. Nem szabad folyamatosan a számológéppel kínozni a gyerekeket, ez visszahatást vált ki és a tanuló is meggyűlöli ezt a tárgyat. Szemléltessenek minél többet, mert csak úgy alakulnak ki helyes számképek, számfogalmak. Egy alkalommal külön kiemelték az egyik iskola tanítóját, mert az 1-3. osztályban a számtant szemléltetve tanította és az elért eredmény kifogástalan.

Egy további alkalommal egy másik iskolát emeltek ki, mert a 3. osztályban a kisebbített mérték fogalmának erősítésére rajzoltak helyesen és célravezetően.[120] Mindössze kétszer olvasható, amikor az iskolalátogatásokon szerzett tapasztalata alapján az igazgató mérsékletességre szólította fel a tanítókat. Egyik alkalommal általánosan mondta, hogy a számtan tanításánál a szemléltetést ne vigyék túlzásba. Másik alkalommal egyetlen iskola kapcsán mondta, hogy a tanító az 1. osztályban túlzásba viszi a pálcikákkal való szemléltetést.[121] Az alkalmazott taneszközök és szemléltető eszközök közül sokszor lehet olvasni a számológépről. Általában bátorították a tanítókat annak használatára: "a számtan tanításnál a számológép használata felette kívánatos, azonfelül többoldalú szemléltetés ajánlatos". Másszor módszerességre hívták fel a figyelmet, mert nem kell túl sok időt tölteni a számológéppel.[122] Az iskolai tábla előtti tanulói munkához is olvasható módszertani javaslat: ha egy gyermek a fali táblánál számol, a többi a helyén, palatáblán, füzetében számoljon vele, hogy minden gyermek foglalkozzék![123] Az iskolai füzet használatáról szintén olvashatunk módszertani véleményt. A második iskolakörzet igazgatója 1930-ban azon a véleményen volt, hogy bár az új tanterv az iskolai számtani irkát nem kívánja meg, azt az egész vonalon be kell vezetni. Módszeres használatához elmondta, hogy minden egyes számtani feladványt megoldás után alul és jobbról egy-egy kockával el kell választani. Nem kell megengedni, hogy a tanulók a feladványokat kerekítsék. Ügyelni kell arra is hogy a tanulók minden számjegyet külön kockába írjanak.[124] A palatábla használatáról - mint arról a bemutató tanítások kapcsán szó volt - tanyai tanítók eltérő véleménnyel voltak, általában a használatát igyekeztek minimálisra szorítani. Talán nem fölösleges felidézni magát az eszközt: Fakeretbe foglalt, sima felületű, könyv nagyságú 4-6 mm vastagságú kőlap volt, amelyre a gyerekek palavesszővel karcolták a számokat, betűket. Anyaga jó minőségű, tiszta, könnyen hasítható, egyenletesen lemezes szerkezetű agyagpala volt. Nemcsak a kosz miatt kifogásolható, hanem azért, mert a ráírt betűk, számok, vonalkák nem kellően szembeötlők. A palavessző finom szemcséjű, tiszta agyagpalából készült íróvessző volt.[125] A pénz, mint szemléltető eszköz természetesen nagyon sokszor előfordul. Például az egyik tanítótestületi értekezleten az igazgató az iskolalátogatások alapján elmondta az egyik iskoláról, hogy a 3. osztályban közepesen számolnak, pénzzel még sokat kell gyakorolni.[126] Egy érdekes eszközről olvashatunk 1933-ból. A tanítótestületi értekezleten javasolták, hogy a számtan példák könnyebb megszerkesztése céljából a tanulókkal közösen csináljanak árlapot, amin a fontosabb árak vannak feltüntetve, amely árakat a tanulók maguk igazítsák ki árváltozás esetén. Ezen árlapot azután függesszék ki a tanteremben.[127]

Követelményrendszer Törekvések a korszerű matematikatanításra A számtantanításról tartott előadást 1930-ban a tanítótestületi értekezleten az egyik tehetséges tanító "a számtantanítás újabb módjáról" címmel. Elmondta: az új tantervet úgy fogja fel, mint a régit, mert szerinte még a cél is ugyanaz. Csak egyet emel ki hangsúlyozottan, a gyermeket. Ez legyen a központ, ebből induljunk ki, vagyis szeressük a gyermeket, kérjünk részt minden gondolatából, érzéséből, cselekvéseiből. Ha szeretettel közeledünk felé, akkor megteremtjük azt a légkört, melyet az új tanterv készítői feltételeznek. A többi már egyéni dolog. Az új tanterv embert akar nevelni, aki a való élettel állandó összeköttetésben van. Ehhez pedig csak módszeres út vezet, a

szeretet. Életnek s életet tanítsunk. Nem lehet mindent induktive tanítani, vannak tanítások, amelyeknél egyenesen deduktive járunk el., pl. a számtan tanításánál. Bemutatott az első osztály anyagából egy számtani egység tanítását, amelynek célja a 6+2, 2+6, 8-2, 8-6 érzékeltetése: Beszélgetés a karácsonyról, a szünetről. Mit csináltak, mit láttak stb. Kiválasztja a legmegfelelőbb feleletet. Mondjuk: Pistáéknál 6-an voltak, Piroskáéknál 8-an. Mikor ez megvan, akkor könnyű vezetni tovább: melyik a több, miért? Rajzold fel, hányan voltak Pistáéknál, te meg, hogy Piroskáéknál! Stb. A tanító ezt sokféle alakban bizonyítja, rögzíti, éppen elég egy fél órára. A második osztályban, kik már tudják a hónapokat, napokat, és legalább a 40-es számkörben vagyunk, megbeszélhető hány napból áll egy-egy hónap. A beszélgetésbe bevonható a 3., 4., 5., 6. osztály. Azokkal folytatva a beszélgetést, mire végigszámoljuk az esztendőt és a hónapok változatait, addig a 4-6. osztályban az időszámítást is megtanulják. Kijelenti azonban, hogy ez a koncentráció nem mindig keresztülvihető. Van úgy, hogy a számtannak semmi kapcsolata nincs az élettel; amikor egy szabály, eljárás mechanizmusát akarja elérni. Ezt lényegesen megelőzőleg már olvashatunk egy előadásról, amikor a számtan tanításáról a 3-6. osztályokban értekezett az igazgató. Előadta, hogy a szorzótábla tudása csak akkor biztos és maradandó, ha az egyes szorzatok gondolkodás, okoskodás után való megfejtését erős begyakorlás követi. A begyakorlást addig kell folytatni, míg a tudás élénkké, lendületessé nem válik s a kérdezést pillanat, vagy észre sem vehető gondolkodás után - látszólag gépiesen - azonnal követi a helyes felelet. A harmadik osztályban a számok kiírása különösen fontos. Példáinkkal vigyünk hangulatot a számtan tanításba. Unalmas és meg sem engedhető olyan típusú példa, ahol a számok elvontak s az alapművelet fajtája adva van, s így csak a kiszámítás a feladat. E példák a számolási készséget sem fejlesztik. A negyedik osztályban - tudva azt a sajnálatos tényt, hogy a tanulók nagy többségének ez az utolsó mindennapos osztálya - igyekezzünk kerek egészet nyújtani. Különös gonddal tanítsuk a területmértékekkel kapcsolatban a holdak fajtáit, s az ezzel kapcsolatos számítási feladatokat. Tanítsunk a való életnek! Példáink a való élet példái legyenek! Az ötödik osztályban a tizedes törteknél a tized, századrészek írására nagy gond fordítandó. A kamatszámításnál egységre hozatallal, következtetéssel oldjuk meg feladatainkat. Képletekkel nem nyerünk maradandó ismeretet. A hatodik osztályban is ilyen elvek vezessenek bennünket. Minden osztályban követjük a példa szabatos elmondását s megoldás után a feleletet. Ha a tanuló módot ajánl a feladat megoldására, ami helyes, de nem olyan mint a tanítóé - felhasználandó.[128] Szintén az 1920-as évek elején volt, amikor tanítótestület egyik tagja előadást tartott a lélektanról. Rámutatott a régi és új pedagógia közötti különbségekre, amely különösen a módszerben látható. A régi lélektan egyetlen módszere az elmélyedés volt, míg az új lélektan emellé felvette a tervszerű megfigyelést, valamint a kísérletezést és így megalkotta a gyermeklélektant. Ezen épül fel a gyermek tanulmányozásában a pedagógia, melynek egyik ága a kísérleti pedagógia. A kísérleti pedagógia középpontjában öröklött és szerzett tulajdonságaival a gyermek áll. A kísérleti pedagógia feloszlik egyéni és társadalmi pedagógiára. Az egyéni pedagógia első kérdése: milyen összefüggés van a test és a lélek között. Rámutat az e téren végzett kísérletekre és az ebből leszűrt pedagógiai tanulságokra. Végül kéri a tantestület tagjait, hogy a gyermekeket személyi és testi adatainak összegyűjtésével tanulmányozzák, mert az iskolában elérhető eredmény szempontjából nagyon fontos a gyermek lélektani megfigyelése. - Ezen előadás feljegyzése rávilágít a korszak hangulatára, érzékelteti annak törekvéseit. A kísérleti pedagógia a századforduló után kibontakozó új pedagógia-pszichológiai törekvés volt, amely módszeres elemzéssel kívánt eredményesebb pedagógiai gyakorlatot kialakítani.[129]

Ebből az időszakból olvasható az a tanév végi értékelés, amelyben az igazgató megállapítja, hogy a számtan tanítása az alsó fokon már jó, a legfontosabb témakörök helyes tanítása megvalósult. A felsőbb osztályokban bizonyos anyagrészekre a jelen körülményeknek megfelelően nagyobb gond fordítandó.[130] Az igazgatói értékelésből jól kidomborodik a törekvés a tanítás korszerűsítésére. Ugyanez a szándék érezhető abból, ahogyan a külterületi tanítók testülete a nyolcosztályos népiskoláról vélekedett a húszas években: A háború, a forradalom megmutatta, hogy az anyagi tőkénél többet ér a szellemi kincs. Ezen hiányokat a népiskola van hivatva pótolni. Azt azonban tudjuk, hogy a mai iskola nem felel meg az ilyen követelményeknek. Ezt pótolni csak úgy tudjuk, hogy a tankötelest 14-15 éves koráig itt tartjuk a mindennapos iskolában. [...] Az 1-4. osztályban tanulná a gyermek az eddig tanultakat, az 5-8. osztályban a polgári iskola anyagát. Kihagyva a német, ábrázolómértan tárgyakat, és felvéve a helyére a gazdaságtant, alkotmánytant, mint fontosabbakat.[131] Az 1920-as évekbeli változás és az ebből adódó korszerűsítési szándék a címéből is kidomborodik a következő előadásnak: "Hogyan tanítsunk a mai időnek megfelelően?" A tanító elsősorban kiemelte a számtan tanítását (a földrajz és történelem mellett). Azt mondta, a számtan tanításánál az 1. osztályban ma már nem lehet filléres, sőt még koronás példákat sem adni, mert az a jelenlegi viszonyokhoz nem illik. Így tehát ő az ezresekkel számol már az 1. osztályban is, de nem az ezres számkörben, hanem csak az ezres mint "darab" szerepel. Pl. 1 doboz gyufa 2 db ezerkoronásba kerül; hány ezerkoronásba kerül 4 doboz gyufa? Vagy tízezer koronában van 10 db ezerkoronás; 10 db ezerkoronásnak mennyi a fele? Stb. A felsőbb osztályokban pedig, főleg a 3. osztálytól kezdve, szinte korlátlanul lehet haladni a mennyiségekkel. Mert a tapasztalat az utóbbi időben világosan bizonyítja azt, hogy azok is, akik talán számolni is alig tanultak, mégis milyen könnyen számolnak százezresekkel.[132] Az 1925/26. tanév végi értékelésben a tanyai iskolák igazgatósága a számtan tanítást összességében kifogástalannak találta. Ugyanezekből a hónapokból való adat, és érdekesség a korabeli matematika tanítás megítéléséhez, hogy a tanulmányi verseny - melynek rendezését először 1926 tavaszán rendelte el a tanfelügyelő versenytárgyai között nem szerepelt a számtan. A külterületi iskolák első körzetének tantestülete javasolta, hogy vegyék fel a versenytárgyak közé, mivel a legalkalmasabb a tanulók ügyességének és tudásának megismerésére. Helyette még most az első alkalommal a művészi tárgyakat mellőzzék. Továbbá a számtan ne kötött tétel szerinti versenytárgy legyen, hanem az egész évi anyagból lehessen kérdéseket feltenni. (Az egész évi anyagból kérdezés nemcsak kevesebb visszaélésre ad alkalmat, hanem közelebb vezet ahhoz a célhoz, hogy a gyerek tárgybeli tudása megismerhető és a legjobb kiválasztható legyen.) A tanfelügyelő csak kísérletképpen engedélyezte a versenytárgyak közé a matematikát felvenni, de a tantestület álláspontjával mindenben egyetértett.[133] Az 1925-ös tanterv tapasztalatai tükröződnek abból, amikor a tanítótestületi értekezleten azt kérdést vitatták meg, hogy milyen cél legyen a tanító előtt a számtantanításnál? - Kezdőfokon számképeket adjunk a gyerekeknek, míg a 3.-6. osztályban legyen a számtantanítás cselekvő. A számtantanítás anyaga kettős célt szolgál, egyik a számolás gépies betanítása. Ezt a tanító a folytonos gyakoroltatás által éri el, melyek között legnehezebb az osztás tanítása. Az előadást tartó tanító elmondta, hogy a műveletek tanításánál csak egyes dolgoknak követeli a magyarázatát. A gyermek gondolkodó képességét pedig sok gyakorlati példa adásával igyekszik fejleszteni, amelyeknek megoldása során megköveteli a választ a "mit és hogyan számítottad ki?", vagy "hogy érted el az eredményt?" kérdésekre. Hozzátette, hogy véleménye szerint sokszor elég, ha csak kiszámítani tudja. Nem fontos ha nem tudja magyarázatát is adni, mert ha követeljük, elvesszük a kedvét a számtan szeretetétől. - Egyik hozzászóló megjegyezte, hogy öntudatos gyakorlati példa adásával nem lesz a tanítás gépies, ha helyes arányban van a gépies rész az elméleti résszel. Az igazgató úgy összegezte, hogy az előadó figyelemreméltó dolgokat mondott. Legyen a gyakorlati példa a gyermek közvetlen környezetéből véve.[134] Az igazgató zárómondata átvezet a harmincas évek törekvéseihez, amelynek egyik fő célkitűzése volt a tanulók szinte egész napos hasznos és gyakorlati élethez kapcsolódó foglalkoztatása. A számolás és mérési feladatok megoldásához a példákat az eddigieknél nagyobb mértékben a mindennapi életből kellett venni, lehetőleg a tanulók életéből, továbbá a logikus gondolkodásra nevelésre kellett törekedni. A csoportos és egyéni munka, munkaszervezésének mozzanatai között nagyobb hangsúlyt kellett fektetni a közös megbeszélésre.[135]

Tananyag

A tanyai iskolák első körzetének 1926. februári értekezletén foglakoztak először a tanítók az új tantervvel és tananyagbeosztással. Az új tanterv különbséget tett osztott és osztatlan iskolák közt, mégis a két tananyag közt alig van különbség - állapították meg. Legalább is nincs akkora, amilyent az osztatlan iskolákban rendelkezésre álló kevesebb idő igényel. A számtan tanításáról azt állapították meg, hogy az 1. osztályban a dm, cm, dl, cl ismertetése korai. A 11-es számkör (mint legnehezebb) jó begyakorlására egy heti időt kevésnek tartották. A 2., 3. osztályokban a mértan bevezetése meghaladja a gyerekek értelmi fejlettségét. A tanterv nagy fontosságot tulajdonít a közönséges törteknek és már 5. osztályban bevezeti, pedig a gyakorlati életben csak a fogalmára és számképére van szükség.[136] Az 1926/27. tanévi tananyagbeosztással - mint arról az oktatás áttekintésében szó volt - összevont tantestületi értekezleten foglakoztak a tanyai tanítók. Az eddigi tananyagbeosztásban csak a beszéd- és értelemgyakorlatot javasolták módosítani. Azt többen is, a számtanhoz nem volt észrevétel. Ugyanekkor foglalkoztak az órarend elkészítésével. Ebben viszont javasoltak módosítást: a 2. osztályban a heti két fél óra számtanhoz vegyenek egy harmadikat. A heti két félóra kevésnek bizonyult, a harmadikat a rajz és kézügyesség óra helyett javasolták. - A tanfelügyelő nem határozott a javaslatról a tantestületi ülés jegyzőkönyve alapján, külön felterjesztést kért későbbi intézkedéshez.[137] Az órarend összeállításáról alkotott korabeli véleményt az oktatás áttekintéséről szóló fejezetben már megismertük: a matematika tanítását a korbeli értékelések is komoly feladatnak tartották. Az órarend kialakításához 1926. júniusban a tanfelügyelő körrendeletet adott ki, melyben elrendelte, hogy az 1926/27. tanévtől kezdve a foglalkozásokat arányosan kell beosztani délelőtti és délutáni órákra. Emellett azonban engedélyezte az ún. egyhuzamos tanítást és a váltakozó tanítást azokon helyeken, ahol nincs kellő számú tanterem, továbbá ahol 3 kmnél nagyobb távolságról is járnak tanulók az iskolába.[138] 1926 tavaszán jelent meg a rendelet az új tanterv értelmében használható könyvekről. A 2., 3., 4. és 5-6. osztálynak határozott meg könyvet, mindegyiknek "Számtani példatár" cím van feltüntetve. Sajnos ennél több a rendelkezésre álló iratokból nem derül ki e tankönyvekről. Tudjuk, hogy a tanyai tanítók az 1926/27. tanévre a Kalász kiadású tankönyvek bevezetését határozták el (olvasás, nyelvtan és földrajzhoz a 2-4. osztályosoknak a Falusi iskolások olvasó és tankönyvét), de nem állapítható meg innen, hogy a számtan könyvek megjelentek-e már ekkorra az új tantervhez. A tananyagszervezés fejezetben, az 1925-ös tanterv utáni tananyagbeosztásnál láttuk, hogy abban Kalász-féle számtan és mértan tankönyv van feltüntetve.[139] Itt jegyezzük meg, hogy az 1910-es években használt könyvekről van feljegyzésünk. Az 1. osztályban nem használtak könyvet, a 2. osztályban Szigeti Sándor: Számtani példatár I., a 3. osztályban Szigeti Sándor: Számtani gyakorlókönyv III., 4. osztályban Szigeti Sándor: Számtani gyakorlókönyv IV., 5-6. osztályban Szigeti Sándor: Számtani gyakorlókönyv V-VI. könyvek vannak beírva. (A szerző nevéhez Szigethi is van írva olykor.)[140] A tananyagbeosztásra visszatértek 1926/27. tanév tavaszán. A tanítótestületi értekezleten előadást tartó tanító a számtant "nem tette bírálat tárgyává", mert véleménye szerint a számtan csak akkor tanítható kellő eredménnyel, ha minden áldott nap - ha nem is fél, de negyed órán át - minden osztály számol. A számtan nem tűri a tananyagbeosztás tempóját. A gyermekek adottsága folytán elért eredmény lehet itt egyedüli irányadó. A számtani írásbeli dolgozatoknak nem híve, miután a tanító munkájának eredménye nem állapítható meg a számtani írásbeli dolgozatokból. Álljon ki a táblához, számoljon ott jól, számoljon fejben jól, akkor biztos az eredmény. Szerinte a számtandolgozatok legfeljebb a szépérzék fejlesztői.[141]

Az 1928/29. tanévtől a tananyagbeosztás megváltozott, mivel a Kalász Kiadó által osztatlan iskolák részére kiadott új tankönyveket vezették be. A tananyagbeosztást a két iskolakörzet erre kijelölt tanítói közösen készítették el. A számtan, mértan beosztásához a II. iskolakörzet tanítótestülete azt határozta, hogy az első négy osztály anyagát hagyják meg változatlanul. Az 5-6. osztály anyagát osszák A és B évre úgy, hogy a jelenlegi beosztás első 15, továbbá a 23.-tól a 30. hétig terjedő szakasza legyen azonos mindkét osztályban, csak a 16-22. hetek anyaga legyen kettéosztva. - Az tervet összevetve a tananyagbeosztásokkal, úgy tűnik, hogy egyszerű és összetett hármasszabály, valamint a százalékszámítás lett volna A és B évre osztva. Az viszont nem derül ki az indítványból, hogy ez a felosztás hogyan történt volna. Például úgy, hogy ötödikben nem lesz összetett hármasszabály, helyette terület- és kerületszámítás, hatodikban pedig nem lesz százalékszámítás, helyette felszín- és térfogatszámítás lesz, valamint többet foglakoznak a törtekkel? Ezt az elgondolást a régi és új tananyagbeosztást összevetve lehet elképzelhetőnek tartani. - A szándék megvalósulásáról nincs adat.[142] A nyolcosztályos népiskolához 1943-ban tartottak a külterületi tanítók testületének beható ismertetést és magyarázatot az újonnan kiadott Tanterv és Útmutatások III. kötete alapján a tanmenet, az órarend, a tanítási vázlatok és a tanítási óra felépítése tárgyában. Az igazgató rámutatott arra, hogy mennyire megköveteli a nevelő oktatás az iskolai munkának tervszerűségét. Az órarend összeállításánál fontos a nevelési, lélektani és egészségügyi szempontok figyelembe vétele. A tanmenet elkészítése hosszú és gondos munkát igényel. Részletesen kitért a tanmenet összeállításának ismertetésénél a következő szempontok figyelembe vételére: 1. rendelkezésre álló idő megállapítása; 2. az anyag egymásutánjának megállapítása; 3. az egyes tárgyakra fordítható idő; 4. az ismétlés ideje; 5. a többi tárggyal való kapcsolat megvalósítása; 6. az ismétlés módjának megállapítása. A tanítási vázlatokra vonatkozólag kifejtette, hogy a figyelmes és lelkiismeretes előkészület biztosíthatja a nevelő és oktató munkának az eredményét. A tanítási óra felépítésénél fontos, hogy a tanítói rendszerességen alapuljon. Ez a tanulókat rendszeres, komoly munkára szoktatja.[143] 1943 őszén ismertették a IX. osztály rendszerét. Az előadás anyaga, vagy feljegyzés az előadásról nem maradt fenn, csak az iskoláztatás rendjéről tudunk. A IX. osztály - mint azt az oktatás áttekintésénél a tananyagon belül a tantervnél láttuk - minden szerdán járt iskolába és a tanulásba a 7-8. osztályhoz kapcsolódott be.[144]

Az általános iskola kezdetei

A nyolcosztályos népiskola a második világháború miatt alig rajzolódik ki a tanyai iskolák irataiból, a matematikatanításról szinte nincs iratanyag. A háborús helyzet 1940-ben kezdett láthatóvá válni a tanyai iskolákban. A katonai szolgálatra behívott tanítók miatt a külterületi iskolák igazgatósága többször kénytelen volt a tanfelügyelőséghez fordulni intézkedésért, hogy iskoláikban a tanítás folytatható legyen helyettes tanítókkal. 1943ban a tanév november 3-án kezdődött minden iskolában és április 1-jén rendeletileg bezárták. 1944-ben a tanítás rendes időben megkezdődött, viszont szeptember végén megszakadt, mert a front elérte Hódmezővásárhelyt. Áprilisban a legtöbb iskolában folytatódott a tanítás ugyan, de csak az alsó tagozatosoknak. A háborút követő gazdasági helyzet megmutatkozott a következő tanévekben: 1945/46-ban sok iskolában kényszerszünetet kellett elrendelni tüzelőanyag hiány és a gyerekek ruhátlansága miatt, 1946/47-ben a téli szünetet február 10-ig meghosszabbította a tanfelügyelő.[145] 1946. augusztusban az I-II. iskolakörzet tanítóinak rendkívüli tanítótestületi ülésen ismertették az általános iskola szervezéséről kiadott VKM rendeleteket. A következő nyáron általános iskolai tanmenet elkészítéséről tájékoztatták a tanítókat. Ekkor ismét összevont ülésen foglalkoztak az általános iskolai tanítással.[146]

A korszak első bemutató tanítása 1947. június 2-án volt: számolás-mérés 1-4. osztályban. Jegyzőkönyvi részletezés nincs róla, összesen két mondatban rögzítették. A tanító ismertette röviden tapasztalatait, módszerét és ennek alapján vezette le a tanítást. A tanítás kiváló és sikeres volt.[147] A következő bemutató tanítás közel egy év múlva volt 5-6. osztályban. Az óra anyaga: a kör területe. Jegyzőkönyvi részletezés erről az óráról se készült, viszont a hozzászólásokat rögzítették. Egyik hozzászóló a tanítást nehezen indulónak mondta, mert a tanító a főbb ide vonatkozó kérdéseket felírta a táblára. Kifogásolta, hogy a kör területének kiszámításakor nem hozta azt kapcsolatba a háromszög területével. - További hozzászóló szerint helyes volt a főbb dolgokat kérdés alakjában rögzíteni a táblán. Olyan tanítást láttak, melyet az osztatlan iskolában is meg lehet valósítani. - Az igazgató szerint a tanítás kiválóan sikerült, mert az elvont és nehezen érzékelhető számítást szemléletesen közelítette meg. A tanulók a már ismert téglalap területéből könnyen és érzékelhetően, szinte maguktól jöttek rá a kiszámítás módjára akkor, amikor a félkör kerületéből (sugár × 3,14) kiszámították a kör területét úgy, hogy azt megszorozták a sugárral (r × 3,14 × r). A tanító halkan beszélt, de a növendékek bátran és hangosan beszéltek. A tanulók, ha jól vannak fegyelmezve, jobban figyelnek és kénytelenek csendben lenni.[148] A számolás-mérés tanításának módszere volt a témája egy 1950-ben tartott értekezletnek. Az előadó a számtan nagy gyakorlati szerepét hangsúlyozta. Kifejtette, hogy a helyes módszer a legfőbb biztosítéka annak, hogy a gyermek megtanul számolni. Legelső lépés az elsősök már ismert számfogalmait sok oldalról megvilágítani. A szemléltetés a számképek kialakításával a számfogalmakat biztosan és határozottan rögzíti, különösen cselekvő szemléltetésnél. A 10-es számkört nagyon alaposan kell feldolgozni. Ennek átlépése nagy gonddal történjen. A szóbeli és írásbeli számolás állandóan egymás mellett haladjon. Felsőbb osztályokban is legyen fejszámolás. A gyermekhez közel álló példák legyenek a feladatmegoldások középpontjában. Hétköznapi problémákat vigyünk a számolás-mérés problémakörébe. Egy órán csak egy tárgykörből vegyünk példákat. A tárgyszámolást megnevezett, majd tiszta számokkal való számolás kövesse. - A számonkérés a számolás-mérésnél a házi feladat ellenőrzésével és megbeszélésével kezdődjön. Vigyázni kell a kérdezés helyes módjára: A kérdést az egész osztályhoz intézzük. A kérdés feltevése után engedjünk időt arra, hogy mindenki átgondolhassa a kérdést, illetőleg megfogalmazhassa a feleletet, elvégezhesse a műveletet. Így biztosítjuk a teljes osztály foglalkoztatását. - Ismétléskor ne a tanult szabályokat követeljük meg, hanem állítsuk a tanulót egyszerű probléma elé, hogy azt oldja meg. A tankönyvnél arra gondoljunk, hogy az anyagot a gyermek az iskolában tanulja meg. Nem mindig szükséges a tankönyvekre támaszkodni, mert így a tanuló nem szokik hozzá az önálló tevékenységhez. A tanító a tankönyvet csak anyaggyűjtésre használja. Ezt követően egy bemutató tanítást láttak az értekezlet résztvevői. A hozzászólásokról van jegyzőkönyvi részletezés, de azok legtöbbje módszertanilag értéktelen, csak a korszellem érzékeltetésére tekintünk egy részletet. A tanító "gyakorlati tanításához (százalékszámítás) a következő önbírálatot fűzte: az iparilag fontos növények szerződéses termelésének ipari jelentőségét nem tudta az idő rövidsége miatt úgy kidomborítani, ahogyan szerette volna. Napi problémát, a szerződéses termelést állított a feladott százalékszámítási példái középpontjába. Nála naponta átnézik a gyerekek az újságot és abból veszik a számtan órák példáit." - Hangsúlyozzuk, két hozzászólás arra enged következtetni, hogy az óra alig segítette a gyerekeket a százalékszámítás elsajátításában.[149] Tárgyalásunk végén egy 1953. januári iratot tekintünk, amelyben egy komoly tapasztalatokkal rendelkező idős tanító beszámolóját jegyzőkönyvezték. Az irat tehát már az általános iskola korszakához kapcsolódik, ezáltal témánkon kívül esik, de a tanító tapasztalatai, amely alapján véleményt mondott, a népiskola korszakából valók. Beszámolója kidomborítja a tanyai iskolákban alkalmazott hatékony módszereket, lefesti a tanyai iskolák hangulatát. A nyolcosztályos tanyai iskolában nagy fontossággal bírnak a házi feladatok és önálló foglalkozások - vélekedett a tanító. A számtani házi feladatok ellenőrzésére saját módszere az, hogy a tanítás megkezdése előtt a minden osztályban kijelölt leckenézők ellenőrzik a házi feladat meglétét, amelyet a hetes összesítve jelent. (Kevés a tanulói összlétszám, így ez semmi nehézséget nem jelent.) Az órákon történik a házi feladatok tényleges ellenőrzése. Sorra veszi a példákat, s mindegyiknél egy tanulót megkérdez, hogy mennyi az eredmény, majd az összestől, hogy kinél annyi, vagy kinél nem annyi. A kérdezett tanulót, akár jó, akár rossz eredményt mond, az első pillanatban nem

javítja ki, s a többinek ahhoz viszonyítva kell a sajátjáról megállapítani, hogy annyi-e az eredmény vagy sem. Így nem tudnak csalni. Ha különböznek az eredmények, egyenként kérdezi meg, s a vázlatában kidolgozott példákon ellenőrzi. Ha nem általánosan fordul elő hiba, esetleg az illető tanulópárjának a segítségével győzik le az akadályt. Általános hiba esetén az órán közösen a táblán végzik a javítást. A tanulók füzeteiben is hetenként többször színes ceruzával javítok. Táblánál való feleléskor a tanuló kiteszi az asztalra a füzetét, amelyet felelés közben is leellenőrzök. A többi tárgyból is nagyjából így történik a házi feladatok és önálló foglalkozások ellenőrzése.[150] Ugyanitt olvasható egy beszámoló, amely a matematika tankönyvek korabeli megítélésén keresztül ad betekintést a tanyai iskolai tanításba: 1952. decemberben tartott pedagógus-továbbképzésen arról is szó esett, hogy a jövőre nézve legyenek-e teljes anyagot nyújtó, módszeresen kidolgozott számtankönyvek, vagy csak példatár? A tanyai tanítók azon a véleményen voltak, hogy ez azt jelentené, hogy az egytanerős iskolákat felszámolják, vagy az ellenkezője, hogy ezeknek a munkáját még nehezebbé teszik. Hiszen ezekben az iskolákban az önálló foglalkozásokon elég jól felhasználhatók az eddigi számtankönyvek. (Attól eltekintve, hogy néhol hibák is vannak bennük.) Különösen az előkészítő és az új anyagot tárgyaló önálló foglalkozásoknál. Igaz, hogy egyre gyakrabban előre megtárgyaltak olyan anyagokat, amelyek önálló foglalkozásokon kerültek volna sorra. Az eredményt úgy előreláthatólag gyengének ítélték, és a rendelkezésre álló időnek is rovására lenne, ha tankönyv helyett csak példatár kerülne bevezetésre.[151] Az irat tartalma rendkívül figyelemreméltó. Bizonyítja hogy a tanyai tanítók nagyon komolyan vették feladatukat, ezekben az iskolákban eredményes matematika tanítás folyt. Végezetül egy tanítónő 1928-ban tartott előadásának feljegyzéséből kiemelt részlet. Elragadó az a szakmaszeretet és gyermekszeretet, amely sorokból kitűnik. Itt is találkozhatunk az egyik korabeli sajátossággal, a tanévkezdés nehézségével, ám ami figyelemre méltó, az a szakmai elhivatottság. A 3. osztály anyagáról tartott értekezést a tanítónő és a tanév elejétől indult, mely - mint kiemelte - a tanyák világában sokkal előbb kezdődik, mint ahogy az összevágna a parasztember munkájával. A tanyasiak egy 6-7 éves gyermeknek is számottevő hasznát veszik, nemcsak a nagyobbnak, ezért az őszi munkára egy pár hétre "lekérik" a gyereket. Az is megtörténik, hogy Szt. Mihályig nem is küldik. De az első héten feltétlen kell jönni a gyereknek. "Ezen a héten úgy körül kell fogni a gyermeket, hogy mikor eljön a hét vége, ne azért jöjjenek mert kell, hanem eszükbe jutva az iskolában hallott történet, mese, azok főszereplőinek mondásai, siessenek iskolába, sőt ha nem engedik, elszökik."[152]

Összefoglalás Összegzésül elmondhatjuk, hogy a hódmezővásárhelyi tanyai iskolákban nagyon eredményes munka folyt. A bemutató tanításokról feljegyezett módszerek izgalmasak, figyelemre méltók. A korabeli módszertani vélemények közül nagyon sok ma is továbbgondolható. A tanítók meglátásai a matematika tanításáról szakmai elmélyülést tükröz. Megállapítható a vizsgált korszakról, hogy a vásárhelyi tanyai népiskolák tanítói között többen voltak kiemelkedő tehetségű, kiváló tanítók. Megállapítható továbbá, hogy a tanyai tanítóknak határozott törekvése volt a matematikát, amennyire csak lehet, a kor elvárása szerint színvonalasan tanítani. A bevezetőben már utaltunk a korabeli elismerésekre, de az ott hivatkozottak mellett ki kell emelni a tanfelügyelőség értékeléseit is. A hódmezővásárhelyi tanyai oktatás általános elismerését mutatja a tanfelügyelő összegzése az 1926 tavaszán tett látogatásáról. Nagyon meg volt elégedve a látott eredményekkel, örvendetesnek tartotta a tanyai népoktatás olyan előrehaladottságát, amit ezekben a tanyasi iskolákban tapasztalt.[153] A matematika oktatás elismeréséhez ki kell emelnünk a tanítótestületi értekezleteken tartott bemutató órákra, matematikai tárgyú előadásokra tett tanfelügyelői rövid, köszönő, elismerő mondatokat. A tanítótestületi ülések jegyzőkönyveinek jóváhagyásakor rendszeresen tett a tanfelügyelő pár soros értékelő megjegyzést ezekre a

bemutató órákra és előadásokra. Nem mehetünk el a tanítótestület tagjainak elismerései mellett sem, amelyeket egy-egy bemutató óra értékelésekor mondtak.[154] A téma kidolgozásához igen széleskörű levéltári iratanyagot tekintettünk át, melyet korunk módszertani irodalmának ismeretében igyekeztünk feldolgozni. A tanulmányt alaposan átgondolt arányokban törekedtünk összeállítani. A főtémát megelőző áttekintésben csak olyan tényekre tértünk ki, amelyek a tanulmányhoz szükségesek és áttekintését adják a hódmezővásárhelyi tanyai oktatásnak úgy, hogy a főtéma annak szerves folytatása legyen. Törekedtünk hogy a gondos és sokrétű levéltári forrásfeltárás és elemzés a tanulmány szakmai értéke legyen. A téma feltárásában alaposságra törekedtünk, de korántsem teljes, különösen az anyag bemutatása. További feldolgozás feladata a fellelt levéltári iratanyagok alapos összevetése a korabeli pedagógiai folyóiratokkal, a népiskolai tantervvel és útmutatókkal. Dolgozatunk összeállítása végén újabb levéltári anyagokat sikerült fellelni, ami előrevetíti, hogy a téma kutatását folytatjuk.

Jegyzetek [i]

Pályamunka az MTA Szegedi Területi Bizottsága Neveléstudományi és Pszichológiai Szakbizottság által kiírt pályázatra A tanulmány az MTA SZAB 1. díjában részesült. [ii]

A pályamunka eredetiben megtalálható: MTA SZAB, SZTE TTIK Bólyai Intézet Könyvtára, valamint a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltárában. [1]

Koncz 1990., Koncz 1998b., Koncz 2000., Koncz 2005., Koncz 2006a., Koncz 2006b.

1903-ban kettő, 1905-ben kettő, 1906- és 1907-ben egy, majd 1909-ben ismét egy, állami elvárásnak teljesen megfelelő új iskolaépületet adtak át. 1914-ben terveztek felépíteni egy új iskolát, de a háborús helyzet miatt elmaradt. - Uo. [2]

1894-ből nem tudjuk milyen mérföldről van szó, így ez a másfél mérföldnyi távolság megközelítőleg 2,5 km-től 12,5 km-ig változhat. - Uo. [3]

1926. évi VII. törvénycikk a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról - Magyar Törvénytár [4]

A nagybirtok-parcellázások és a város külterületén megerősödő központok - Kardoskút, Mártély és Vásárhelykutas (a mai Székkutas) - tették szükségessé az új iskolák kétharmadát a két világháború között. A második világháború utáni iskolaállításban átérezhető a szovjet típusú tanyaközpontosítási szándék. - Koncz 1990., Koncz 1998b., Koncz 2000., Koncz 2005., Koncz 2006a., Koncz 2006b. [5]

Mártélyon már 1916-tól két tanító dolgozott, egy tanítónő az 1-2. osztályosokat tanította, valamint az ismétlőiskolás lányokat; a másik tanerő férfi volt, ő tanította a nagyobb gyerekeket és a fiú ismétlősöket. - Koncz 2006a., Koncz 2006b. [6]

[7]

1868. évi XXXVIII. törvénycikk a népiskolai közoktatásról, 1921. évi XXX. törvénycikk az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról - Magyar törvénytár.

Az iskolakezdést lefelé csak nagyon minimálisan lehetett változtatni (a tanév első négy hónapjában be kellett tölteni a hatodik életévet), de ez nem volt jellemző és nem is található adat a tanyai iskolák iratai között koraengedményről. Nem maradt fenn irat iskolaéretlenségről sem, azaz arról, hogy valakit hatévesen nem vettek volna fel iskolába; ugyanakkor szinte minden évben van irat az iskolába járás alól felmentésről amiatt, hogy gyermek testileg vagy szellemileg hátramaradt. - Koncz 2006b. [8]

Nyilvánvalóan a legnépesebb a falukban levő, azaz a mártélyi és vásárhelykutasi iskola volt. Folyamatosan kevés tanulója volt a rossz termőföldeken, ezáltal a sűrű betanyásodáshoz nem megfelelő területen levő iskoláknak. Ezekben az iskolákban a létszám legtöbbször 30 alatt volt. - Uo. [9]

[10]

A törvény értelmében minden iskolalátogatási kötelezettség alól mentesültek azok a tankötelesek, akik mind a legközelebb eső tanyai iskolától, mind a várostól három kilométernél nagyobb távolságra laktak. - Uo. Volt olyan év, amikor szeptember első felében sok felsőbb osztályos tanulónak "gazd. szabadságot" kellett adni. Tavasszal az ismétlő iskolákban áprilisban hétről-hétre növekedett a mulasztók száma. - Uo. [11]

A megközelíthetőség miatti mulasztásokat a havi jelentésekben lehet megtalálni, mint általános tényeket, de külön ügyiratban foglakoztak egy-egy súlyosabb esettel. - Uo. [12]

Az idős tanyasiak gyakran mondják visszaemlékezéskor, hogy a fagyoskodást jelentette nekik a hittanra járás, mivel legtöbb iskolában csak egy hitfelekezetnek tartottak hittant, így a másik hitfelekezethez tartozó gyerekeknek a messzebb levő szomszéd iskolába kellett átjárni, és ez a hosszú gyaloglás a szegénység miatt alulöltözött gyerekeknek hideg időben nagyon rossz volt. - Uo. [13]

Uo. Tanyásoknak a tanyabérlőket nevezték, a felesek földbérlők voltak. A tanyásokat gazdasági évre fogadták, vagyis Mihály naptól Mihály napig, azaz amikor az új szántás kezdődik. - Kiss 1981. [14]

[15]

Feljegyezték, hogy néha a tanítók se tudtak tantestületi értekezletre a városba bejutni a nagy hóban. Továbbá az igazgatói iskolalátogatások is elmaradtak nemegyszer, mert a tavaszi olvadások idején némelyik iskolát a vadvíz teljesen körülvette, szinte megközelíthetetlenné vált. - Uo. A tanév végi igazgatói beszámolók szerint az igazolatlan mulasztás évről évre nem haladta meg az átlagosat, továbbá csak néhány szülőt volt, akit a törvény erejével kellett kényszeríteni, hogy gyermekét rendesen járassa iskolába. - Uo. [16]

[17]

Külter. isk. akv. 1890-1950., 1921. évi XXX. törvénycikk az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról - Magyar törvénytár, Koncz 1999., Koncz 2006a., Koncz 2006b. Nyilvánvalóan a legnépesebb iskola - a mindennapos iskolához hasonlóan - a falukban levő volt. Folyamatosan kevés tanulója volt a gyérebb tanyás területen fekvő iskoláknak, és ahonnan cselédnek adták más területre gyermekeiket a szegény családok. Ezekben az iskolákban a létszám 15 alatt volt. Abszolút minimum több tanévben és több iskolánál volt, mindössze 2 diákkal; természetesen nem tekintve azokat az iskolákat, amelyekben nem is volt beírt ismétlős, és így azoknál létszámként 0-val kellene számolni. - Uo. [18]

1919-ben csak 6, a következő évben csak 8 ismétlőiskolának volt tanulója, 1920-ban viszont már csak nyolcnak nem. Igaz, 17 iskolában 10 alatti volt a létszám. - Uo. [19]

[20]

Az A-B év azt jelentette, hogy párba állítható osztályok bizonyos tantárgyakból ugyanazt tanulták. Például az ötödik és hatodik osztály földrajz, történelem, állampolgári ismeretek tantárgyakból, tehát A évben minkét osztály ötödikes anyagot, B évben mindkét osztály hatodikos anyagot tanult ezekből a tárgyakból. - Uo.

A tanítók háza tulajdonképpen diákotthon volt. Eredeti megfogalmazásban: tanárok, tanítók, óvónők középiskolába járó gyermekei számára a tankerület székhelyén fiú és leánynevelő intézet (Tanítók Háza). Azaz Tanítók háza a megyeszékhelyeken volt, hiszen egy-egy tankerület megegyezett a vármegyék területével. - Uo. [21]

[22]

Bizonyos években a tananyagbeosztást és az óratervet a három külterületi igazgató dolgozta át, amelyet jóvá kellett hagyatni ebben az esetben is a tanfelügyelővel. 1938-tól minden tanító maga szerkesztethette meg iskolájának tananyagbeosztását. Vezérvonal a Tanterv és utasítás volt, de támpontul szolgálhatott a régi tananyagbeosztás. - Uo. Az új tantervi utasításnak megfelelően a 2. osztályban magyar vonalazású irkát, a 3. osztályban német vonalazású, a 4. osztályban első félévben német, a második félévben egyvonalas füzetet kellett használni. Az 5. és 6. osztályban első félévben egyvonalas, a második félévben vonalazatlan füzetet kellett használni. - Uo. [23]

A bizottság törölni javasolta az irredenta részeket, a történelmi Magyarország területeiről szóló olvasmányokat. - Uo. [24]

Ez az ún. turnus rendszer 1929. novemberben került napirendre. Egy VKM utasítás lehetővé tette, hogy az osztatlan gazdasági irányú továbbképző iskolákban a tananyagot úgy osszák be, hogy minden évben egy osztály anyagát tanulja az összes tanuló. - Uo. [25]

[26]

Koncz 2006b.

Egyöntetűség szempontjából a hittan órákat szombatra, az ismétlő iskolákat szerdára osztották be. Arra az esetre, ha időhiány miatt a tantárgyak előírt heti óraszámát redukálni kell, az ének és testgyakorlat óraszámának csökkentését határozták meg. - Uo. [27]

[28]

Uo.

[29]

Uo.

[30]

Uo.

[31]

Uo.

[32]

Uo.

Ezekben a kéttantermes és két tanerős iskolákban tanulna az alsó tagozat, ugyanakkor a felső tagozatosok részére körzetenként (6-8 iskola alkotna egy körzetet) internátussal ellátott többtantermes iskola épülne, ahol teljes szakoktatás lenne. - Uo. [33]

Külter isk. ir. 271/1912. (VI. 17.) - Ettől kezdve a tanév végi statisztikai kimutatások K/1. ív helyetti K/2. minta szerinti beterjesztéséhez intézkedést kértek a tanfelügyelőségtől. [34]

A tanyai iskolák igazgatósága ezért a földbirtokrendező hivatalok felé jelezte, hogy minden iskolához kérik a törvény szerinti gyakorló területet, mert annál az egy-kettőnél is, ahol van, kevesebb áll rendelkezésre a jogszabály szerintinél. - Koncz 2006a., Koncz 2006b. [35]

[36]

1927. januárban megküldtek a tanyai iskoláknak tanulmányozásra egy gazdasági iskolai tananyagbeosztást és üzemtervet. Ajánlották azt a tanítói könyvtárak részére beszerezni, a Hüber-féle gazdasági iskolai tankönyvvel együtt. - A tanfolyami oktatás a legtöbb esetben kimerült az oltás és szemzés megtanításával, holott a gyerekeknek

meg kellene ismernie és tanulnia a helyes földművelést, állattenyésztést, a helyes építkezést és a műtrágyák használatát. Ezért szükségesnek látták, hogy ezeket az ismereteket gazdasági szaktanító tanítsa. - Uo. [37]

A gyakorló terület a tanítói kert volt, amelyet emiatt saját céljukra nem tudtak rendesen használni, továbbá a gazdasági továbbképző iskolában végzett 2 évi munkáért eddig nem kaptak díjazást a tanítók. - Uo. [38]

A mártélyi kísérleti iskola 14 tanórája, 10 órahossznyi foglalkozást jelentett, az 50 perces tanórák mellett voltak 25 perces tanórák is. - 1938-ban az új tananyagbeosztást nem lehetett elkészíteni, mert az új könyvek még nem jelentek meg. - Uo. [39]

A IX. osztályosok gyakorlati képzésére kirándulásokat és helyszíni megbeszéléseket, valamint az iskolánál vagy egy-egy gazdaságban végzett gyakorlatokat határoztak meg. - Uo. [40]

Koncz 2006a., Koncz 2006b.

A tanítók aug. 25-én kötelesek voltak szolgálati helyükön megjelenni. 1928-ban található meg először a tanévnyitó fogalma. - Uo. [41]

A vizsgázatás rendjéről utasítás rendelkezett. A vizsgán minden tanulónak felelni kellett valamely tantárgyból. A vizsgálat három óránál hosszabb nem lehetett, ténylegesen a tanulók kikérdezése másfél óránál tovább nem tartott. A hittanvizsga a tantárgyi vizsgáktól külön is megtartható volt, és gyakran meg is tartották (általában a rendes vizsgánál sokkal hamarabb, májusban). - Tanév után a tanítók kötelesek voltak július 1-ig állomáshelyükön maradni, hogy az év végi adminisztrációt elvégezhessék és felettes hatóságaik rendelkezésére álljanak. - Uo. [42]

A szünetek alatt uzsonnázás, játék és felfrissülés céljából a tanulókat az udvarra, rossz időben a nyitott folyosóra ki kellett küldeni. A tanítóknak a szünetekben is felügyelni kellett a gyerekekre. - Uo. [43]

Befejezésére határozott időpontot nem adtak meg, rendszeresen csak annyi utasítás volt, hogy a tanulókat olyan időben engedjék haza, hogy világossal hazaérjenek. - Uo. [44]

Tanfelügyelői utasítás szerint az 1926/27. tanévtől csak a délelőtti és délutáni arányos beosztású tanítás volt engedélyezhető, heti szünet két délutánon volt tartható. Emellett azonban a váltakozó rendszer engedélyezhető volt olyan iskolákban, ahol nem volt kellő számú tanterem, továbbá ahol 3 kilométer távolságról is jártak tanulók az iskolába. - Uo. [45]

[46]

Külter. isk. akv. 1903-1920. (a. 40. - a. 129., b. 35. - b. 60., c. 3. - c. 62.)

[47]

Uo., Külter. isk. ir. 409/1917. (IX. 25.), 407/1918. (XI. 30.)

[48]

Külter. isk. ir. 170/1922. (X. 2.), 107/1923 (VII. 15.), 105/1926. I. (VI. 1.), 183/1926. I. (X. 15.), 106/1929. II., 213/1929. II., 64/1930. II., Külter. isk. akv. 1920-1940. (a. 13. - a. 130., b. 9. - b. 61., c. 7. - c. 81.) [49]

Uo.

[50]

Külter. isk. ir. 37/1932. II. (IV. 12.), 20/1928. II. (II. 6.), 65/1931. I. (IV. 1.), 24/1939. I. (II. 1.), 72/1941. II. (IV. 25.), 81/1942. I. (IV. 7.), 120/1942. I. (XI. 3.), 26/1944. I. (II. 1.), 5-1/1953. II. (I. 3.) [51]

[52]

Külter. isk. ir. 184/1941. I. (X. 20.)

Külter. isk. akv. 1940-1948. (a. 32. - a. 39., b. 26. - b. 33., c. 74. - c. 81.), Külter. ált. isk. ir. Felvételi és anyakönyvi naplók 1948-1950. (10. - 12.)

[53]

Ekkor már 60 perces tanítási alapegységben összesítettek. Az 1-2. osztály tanítója 3-3 órának összesítette a heti órák számát, miközben 6 egymástól elkülönülten megtartott 30 perces foglalkozás volt órarendbe állítva. A 3-4. osztály tanítója az órák számához szintén 3-3 órát írt be az általános óratervbe. Az 5-6. és 7. osztály órarendjének "tantárgyak" oszlopába számtanból 2 és fél - 2 és fél szerepel. - Külter. isk. ir. 184/1941. I. (X. 20.) [54]

Külter. isk. ir. 388/1906., 153/1907., 460/1918. (XII. 28.) (ad 196/1914.)

[55]

Külter. isk. akv. 1903-1920. (a. 40. - a. 129., b. 35. - b. 60., c. 3. - c. 62.)

Ebben az órarendben minden ismétlőiskolai tanóra 30 perces. Külter. isk. ir. 183/1926. I. (X. 15.), Külter. isk. akv. 1920-1927. (a. 16. - a. 130., b. 12. - b. 61., c. 7. - c. 63.) [56]

[57]

Külter. isk. ir. 159/1927. I. (XI. 24.), 131/1928. I. (X. 17.), 106/1929. II. (VI. 28.)

[58]

Külter. isk. ir. 144/1928. I. (IX. 1.), 193/1929. II. (XI. 18.),160/1931. I. (X. 1.), 118/1933. I. (IX. 16.), 73/1929. I. (V. 3.), 108/1937. I. (IX. 4.), 126/1938. II. (V. 16.), 189/1941. I. (XI. 3.); 162/1930. II., Külter. isk. akv. 19271948. (a. 17. - a. 39., b. 13. - b. 33., c. 64. - c. 81.) Külter. isk. ir. 556/1907. (X. 2.), 47/1919. (ad 286/1918.), A hódmezővásárhelyi külterületi állami elemi iskolák részletes tanterve az 1918-19. tanévre. A címlapon eredetiben az 1912-13. tanévre, arról felülírással átjavítva 18-19-re [59]

[60]

A heti óraszámot 60 percben kifejezve adták meg gyakran a korabeli iratokban, olyankor az 1. osztálynak heti "másfél" órát tüntetnek fel. Korabeli meghatározás szerint az egyszerű hármasszabály: számtanban alkalmazott eljárás amellyel három ismert mennyiségből egy negyediket számítunk ki. Tehát olyan feladatok megoldásánál alkalmazzuk, amelyek egyenesen vagy fordítottan arányos mennyiségeket tartalmaznak. - Pallas nagy lexikona [61]

Párhuzamos függőlegesek rajzolása jelenthet egyfajta ábrázolás tanítást. A tájékozódás a lapon kompozíciós értelemben, vagyis a lap helyes kitöltése, nemcsak gyerekeknek jelent komoly vizuális problémát. Ábrázolástechnikai készség kialakítását feltételezi a függőleges egyenesek helyes elhelyezése egy lapon. [62]

Összetett hármasszabály elnevezést használták arra, amikor öt adott mennyiségből a hatodikat, hétből a nyolcadikat stb. kell kiszámítani. - Pallas nagy lexikona [63]

[64]

Lásd még: ismétlőiskolai tananyagbeosztás.

[65]

Külter. isk. ir. 183/1926. I. (X. 15.), 170/1922. I., 29/1926. I., 105/1926. I., 111/1926. I., 44/1927. II., 63/192. II., 97/1928. I., 43/1943. II. [66]

Itt inkább a négyzetes oszlopról lehet szó valójában, és nem a hasábról általában tanultak a negyedikesek.

Az egységre hozatalon a következtetés többről az egyre, majd egyről a többre metódust értették. - A társaságszabály, mennyiség adott arányú felosztását jelenti. Másképpen nevezve arányos osztás. Ilyen számítási eljárást kell alkalmazni pl. akkor, ha közös vállalkozáshoz az üzlettársak különböző nagyságú összegekkel járultak s a keletkezett hasznot igazságosan akarják egymás között felosztani. [67]

[68]

Külter. isk. ir. 388/1906., 153/1907. (II. 27.), 1868. évi XXXVIII. törvénycikk a népiskolai közoktatás tárgyában, 48. § - Magyar törvénytár

[69]

Külter. isk. ir. 131/1928. I. (X. 17.)

[70]

Az ölet általában csak 1,896 m-rel számították, és a millenniumhoz kapcsolták, pedig jóval korábbi. Az 1855. március 4-i császári rendelet vezette be az öl, négyszögöl és kat. hold használatát. - Magyarország történeti kronológiája (Főszerk.: Benda Kálmán) III. köt. 1848-1944, Akadémiai Kiad., Bp., 1982. 713., A hód-mezővásárhelyi ev. reform. egyház évkönyve. Kiadja: az ev. ref. egyháztanács. I. füzet - 1892-1896. Hód-mezővásárhely, Részvény Nyomda. [71]

Az a tény, hogy a tizedes törtek fogalmát tananyagként kihangsúlyozták, nem csupán a tizedes törtek áttekintéseként vették bele a tananyagbeosztásba, arra enged következtetni, hogy a népiskolai 1-6. osztályban e témakör alapos megtanulására nem kerülhetett sor. Az iratokban többször leírták, hogy nagyon sok tanulónak a 4. osztály az utolsó mindennapos iskolai tanuló éve. [72]

Külter. isk. ir. 131/1928. I. (X. 17.)

[73]

Külter. isk. ir. sz. n. 59/1928. tfsz. sz.

[74]

Külter. isk. ir. 162/1930. II. (IX. 24.)

[75]

Külter. isk. ir. 106/1929. II. (VI. 28.) [3703/1929. (VII. 10.) tfsz.]

[76]

Külter. isk. ir. 20/1924. I. (III. 1.) [1356/1924. (III.20.) tfsz.], az előadó Szilágyi Endre volt.

[77]

Külter. isk. ir. 103/1930. I. (V. 1.), 140/1930. I. (VI. 21.), 100/1930. II. (V. 12.), 116/1931. I. (VII. 16.), 128/1931. II. (X. 16.), 133/1922. (VI. 20.), 132/1926. (IV. 24.), 170/1929. II. (X. 7.). Saját gyűjtés 1988-ból Kenéz Sándor, volt sóshalmi tanító szíves közlése korabeli feljegyzések alapján. - Külter. isk. ir. 41/1926., 124/1926. II., 1/1927. I., 228/1927. II., 25/1928. I., 175/1928. II., 54/1929. I., 217/1929. II., 34/1930. I., 171/1930. II., 42/1931. I., 46/1931. II., 7/1932. I., 22/1933. I., 15/1934. I., 20/1935. I., 170/1935. II., 14/1936. I., 176/1936. II., 195/1937. II., 206/1937. II., 13/1938. I., 259/1938. II., 6/1939. I., 62/1939. II., 23/1940. I., 185/1940. I., 47/1941. II. [78]

Külter. isk. ir. 29/1924. I. (IV. 1.) [2049/1924. (IV. 10.) tfsz.]

[79]

50/1924. I. (VI. 2.) [3503/1924. (VI. 30.) tfsz.], az előadó Gáspár Kálmán volt.

Blazovich László: Szeged rövid története (2. jav., bőv. kiad.) Dél-alföldi évszázadok 21., Szeged, 2007. [online] http://www.sk-szeged.hu/kiadvany/szrt/polgar.html [2007.08.02] [80]

Külter. isk. ir. 55/1927. I. (III. 1.) [390/1927. (III. 15.) tfsz.], az előadó Szilágyi Endre, a kiemelt hozzászóló Gáspár Kálmán volt. [81]

Külter. isk. ir. 60/1927. II. (IV. 1.) [817/1927. (IV. 25.) tfsz.], az előadó Kovalcsik András volt. Az előző értekezleten Deli Lajos tartott előadást. - Külter. isk. ir. 44/1927. II. (III. 1.) [82]

[83]

Külter. isk. ir. 20/1928. II. (II. 6.) [658/1928. (II. 20.) tfsz.], a bemutató tanítást Deli Lajos tartotta.

[84]

Külter. isk. ir. 40/1936. I. (IV. 1.) [244-3/1936. (IV. 14.) tfsz.], tanított Brujman Károly

[85]

Külter. isk. ir. 179/1927. II. (X. 10.) [450/1927. (X. 26.) tfsz.], az órát Csikesz Lajos tartotta

[86]

Online Pedagógiai Lexikon, Pukánszky-Németh 1998.

[87]

Külter. isk. ir. 30/1929. II. (II. 4.) [262/1929. (II. 19.) tfsz.], Deli Lajos mintatanítása

[88]

Dr. Kivovicsné Horváth Ágnes, Sz. Oravecz Márta: Matematika tantervek [online: Tanítók a hálón] http://alsos.fazekas.hu/ [2007.07.22.] [89]

Külter. isk. ir. 88/1926. II. (III. 27.) [206/1926. (IV. 3.) tfsz.], az előadó Csongor Aranka

Külter. isk. ir. 201/1927. I. (XI. 2.) [4521/1927. (XI. 24.) tfsz.], tanító Szűcs József. A hozzászólók közül többen elmondták, hogy szívesen megnézetek volna egy órát a több számjegyből álló számok kimondásáról, és hogy erre az alapra hogyan építi fel a számsort. [90]

[91]

120/1942. I. (XI. 3.) [236-10/1942. (XI. 14.) tfsz.], Kovács Jenő bemutató tanítása

[92]

71/1936. II. (IV. 24.) [3-4/1936. (V. 8.) tfsz.], Fülöp Mihály gyakorlati tanítása.

Külter. isk. ir. 229/1921. (X. 1.) [4759/1921. (X. 19.) tfsz.], Tárkányné Szűcs Irén tanított, a kiemelt hozzászóló Szilágyi Endre. [93]

[94]

Külter. isk. ir. 30/1929. I. (II. 1.) [263/1929. (II. 14.) tfsz.], az előadó Szilágyi Endre

Náray-Szabó Gábor-Sztáray Bálint: Tizedesvessző vagy tizedespont? = Magyar Tudomány. 2001/5. [online] http://www.matud.iif.hu/ [2007.08.02] [95]

[96]

Külter. isk. ir. 137/1935. I. (XII. 2.) [613-7/1935. (XII. 3.) tfsz.], Kovács Jenő tartott bemutatót

Külter. isk. ir. 164/1920. (VII. 1.). Sajnos még a következő tanévben is súlyos hibák voltak. A márciusi iskolalátogatások alkalmával azt tapasztalta az igazgató, hogy van olyan iskola, ahol a 3. osztály még mindig a 100-as számkörben dolgozik. - Külter. isk. ir. 98/1921. (IV. 1.) [97]

[98]

Külter. isk. ir. 146/1923. I. (XII. 1.), 205/1941. I. (XII. 1.), 12/1942. I. (I. 6.), 65/1931. I. (IV. 1.)

[99]

Külter. isk. ir. 63/1923. (V. 1.)

[100]

Külter. isk. ir. 138/1921. (V. 2.), 53/1933. II. (IV. 7.), 297/1939. II. (XII. 12.), 49/1941. (III. 1.), 72/1941. II. (IV. 25.), 83/1941. I. (V. 1.), 173/1941. II. (X. 17.), 12/1942. I. (I. 6.), 120/1942. I. (XI. 3.), 48/1944. I. (II. 3.) [101]

Külter. isk. ir. 63/1923. I. (V. 1.), 94/1923. II. (VII. 2.), 146/1923. I. (XII. 1.), 205/1941. I. (XII. 1.), 12/1942. I. (I. 6.), 9/1944. I. (I. 6.) [102]

Külter. isk. ir. 96/1920. (IV. 1.), 243/1930. I. (XII. 1.), 44/1944. I. (III. 1.), 12/1942. I. (I. 6.)

[103]

Külter. isk. ir. 96/1920. (IV. 1.), 183/1921. (VI. 30.), 94/1923. II. (VII. 2.), 65/1931. I. (IV. 1.), 12/1942. I. (I. 6.), 103/1942. I. (V. 1.) [104]

Külter. isk. ir. 146/1923. I. (XII. 1.), 180/1939. (XI. 1.), 24/1939. (II. 1.), 53/1933. II. (IV. 7.), 100/1930. II. (V. 12.), 189/1941. I. (XI. 3.) [105]

[106]

Külter isk ir. 94/1923. II. (VII. 2.), 125/1926. II. (V. 1.), 191/1931. I. (XII. 1.)

Külter. isk. ir. 37/1932. II. (IV. 12.), 53/1933. II. (IV. 7.), 71/1934. II. (V. 18.), 297/1939. II. (XII. 12.), 189/1941. I. (XI. 3.), 48/1944. I. (II. 3.), 72/1941. II. (IV. 25.)

[107]

Külter. isk. ir. 173/1941. II. (X. 17.)

[108]

Külter. isk. ir. 72/1941. II. (IV. 25.)

[109]

Külter. isk is. 103/1942. I. (V. 1.)

[110]

Külter. isk. ir. 96/1920. (IV. 1.), 63/1923. (V. 1.), 111/1926. I. (VI. 18.), 100/1930. II. (V. 12.)

[111]

Külter. isk. ir. 20/1928. II. (II. 6.),65/1931. I. (IV. 1.), 189/1941. I. (XI. 3.), 80/1943. II. (IV. 10.)

[112]

Külter. isk. ir. 205/1941. I. (XII. 1.), 83/1941. I. (V. 1.), 12/1942. I. (I. 6.), 120/1942. I. (XI. 3.)

[113]

Külter. isk. ir. 228/1930. I. (X. 31.) , 45/1932. I. (V. 2.), 49/1941. I. (III. 1.), 160/1941. I. (IX. 25.), 54/1942. I. (III. 2.). A szóban forgó tanítót valamikori tanítványai is, akiket az 1930-as években tanított, "nagyon katonás tanítónak" jellemezték visszaemlékezéseikben. - Saját gyűjtés. [114]

Külter. isk. ir. 37/1932. II. (IV. 12.), 53/1933. II. (IV. 7.), 49/1941. (III. 1.), 72/1941. II. (IV. 25.), 12/1942. I. (I. 6.) [115]

Külter. isk. ir. 37/1932. II. (IV. 12.), 81/1942. I. (IV. 7.)

[116]

Külter. isk. ir. 65/1931. I. (IV. 1.), 24/1939. (II. 1.), 26/1944. I. (II. 1.), 72/1941. II. (IV. 25.)

[117]

Külter. isk. ir. 120/1942. I. (XI. 3.)

[118]

Külter. isk. ir. 65/1931. I. (IV. 1.), 53/1933. II. (IV. 7.), 41/1932. I. (IV. 1.)

[119]

Külter. isk. ir. 19/1931. I. (I. 27.), 53/1933. II. (IV. 7.)

[120]

Külter. isk. ir. 96/1920. (IV. 1.), 111/1926. I. (VI. 18.), 65/1931. I. (IV. 1.), 53/1933. II. (IV. 7.), 49/1941. (III. 1.), 72/1941. II. (IV. 25.), 189/1941. I. (XI. 3.), 44/1944. I. (III. 1.) [121]

Külter. isk. ir. 120/1942. I. (XI. 3.), 37/1937. I. (III. 1.)

[122]

Külter. isk. ir. 96/1920. (IV. 1.), 65/1931. I. (IV. 1.), 49/1941. (III. 1.), 9/1944. I. (I. 6.)

[123]

Külter. isk. ir. 44/1928. II. (III. 5.)

[124]

Külter. isk. ir. 100/1930. II. (V. 12.)

[125]

Online Pedagógiai Lexikon, Pallas Nagy Lexikona - html változat [online] http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/ [2007.08.02] [126]

Külter. isk. ir. 12/1942. I. (I. 6.)

[127]

Külter. isk. ir. 53/1933. II. (IV. 7.)

[128]

Külter. isk. ir. 7/1930. I. (II. 1.), az előadó Szilágyi Endre volt., uo. 98/1921. (IV. 1.)

[129]

Külter. isk. ir. 241/1921. (XI. 2.), az előadó ugyancsak Szilágyi Endre volt. Online Pedagógiai Lexikon

[130]

Külter. isk. ir. 94/1923. II. (VII. 2.)

[131]

Külter. isk. ir. 68/1926. II. (III. 1.)

[132]

Külter. isk. ir. 20/1924. I. (III. 1.), Deli Lajos előadása

[133]

Külter. isk. ir. 66/1926. I. (IV. 6.), 111/1926. I. (VI. 18.)

[134]

Külter. isk. ir. 97/1927. I. (V. 2.), Szilágyi Endre tartott előadást.

[135]

Külter. isk. ir. 37/1932. II. (IV. 12.), 297/1939. II. (XII. 12.), 72/1941. II. (IV. 25.), 80/1943. II. (IV. 10.)

[136]

Külter. isk. ir. 29/1926. I. (II. 1.)

[137]

Külter. isk. ir. 105/1926. I. (VI. 1.)

[138]

Külter. isk. ir. 111/1926. I. (VI. 18.), 170/1922. I. (X. 2.)

[139]

Külter. isk. ir. 68/1926. II. (III. 1.), 12714/1926. III. a. sz. VKM rendelet, 157/1926. I. (IX. 1.). A VKM az 1930/31. tanévben használható tankönyvek jegyzékét a Hiv. Közlöny 1930. 11. számában tette közzé. - Külter. isk. ir. 136/130. II. (VI. 21.) [140]

Külter. isk. ir. 353/1912. (VII. 10.), 215/1913. (VI. 30.) 409/1914. (VII. 14)

[141]

Külter. isk. ir. 44/1927. II. (III. 1.), Deli Lajos előadása.

[142]

Külter. isk. ir. 63/1928. II. (III. 1.), 97/1928. I. (VI. 1.)

[143]

43/1943. II. (II. 9.), 370-1/1943. (III. 8.) tfsz.

[144]

Eredeti feljegyzés szerint: "a tanítást a VII-VIII. osztályhoz kapcsolódóan hallgatja". Azaz egyáltalán nem biztos, hogy a IX. osztályosok komolyan foglalkoztatva voltak. - Külter. isk. ir. 178/1943. I. (X. 27.) [145]

Koncz 2006b. Külter. isk. ir. 9/1944. I. (I. 6.), 26/1944. I. (II. 1.), 48/1944. I. (II. 3.), 44/1944. I. (III. 1.)

[146]

Külter. isk. ir. 163/1946. I. (VIII. 6.), 232/1947. I. (VIII. 25.). A Köznevelés 1947. aug. 15-i számban volt szó részletesen az általános iskolai tanmenet elkészítéséről [147]

Külter. isk. ir. 167/1947. I. (VI. 2.), Takács Zoltán bemutató tanítása.

[148]

Külter. isk. ir. 152/1948. II. (V. 3.)

[149]

Külter. isk. ir. 37-1/1950. (I. 17.)

[150]

Külter. isk. ir. 5-1/1953. II. (I. 3.)

[151]

Uo.

[152]

Külter. isk. ir. 63/1928. II. (III. 1.)

[153]

Külter. isk. ir. 111/1926. I. (VI. 18.)

[154]

Külter. isk. ir. 20/1924. I., 29/1924. I., 50/1924. I., 55/1927. I., 60/1927. II., 179/1927. II., 20/1928. II., 30/1929. II., 7/1930. I., 40/1936. I., 98/1921., 229/1921., 201/1927. I., 30/1929. I., 137/1935. I., 71/1936. II., 55/1938. I., 120/1942. I.

Rövidítés- és irodalomjegyzék Levéltári iratok

CSML HL

=

Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltára

Kgy. jkv. iktatószám/évszám.

=

Hódmezővásárhely Város Törvényhatósági Bizottságának iratai CSML HL IV. B. 1402. a. Közgyűlési jegyzőkönyvek

Külter. isk. akv.

=

A Hódmezővásárhelyi Külterületi Állami Elemi Népiskolák iratai CSML HL VIII. 119. Felvételi és anyakönyvi naplók

Külter. isk. ir. iktatószám/évsz.

=

A Hódmezővásárhelyi Külterületi Állami Elemi Népiskolák iratai CSML HL VIII. 119. Iratok

Külter. ált. isk. ir.

=

A Hódmezővásárhelyi Külterületi Általános Iskolák iratai - CSML HL XXVI. 125. Felvételi és anyakönyvi naplók

Szerzői munkák

Balogh et al. 1986.

=

Balogh Sándor - Gergely Jenő - Izsák Lajos - Jakab Sándor - Pritz Pál - Romsics Ignác: Magyarország a XX. században. 2. kiad., Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1986.

Bertényi-Gyapai 1992.

=

Bertényi Iván - Gyapai Gábor: Magyarország rövid története, Macenas Kiadó, Bp., 1992.

Felkai-Zibolen 1993.

=

Felkai László - Zibolen Endre A magyar nevelés története. II. (Főszerk.: Horváth Márton). Felsőoktatási Koordinációs Iroda, Bp., 1993.

Hajdu 1977.

=

Hajdu Géza: Vásárhelyi egyletek és könyvtárak 1827-1944. Szeged, 1977. (A Somogyi-könyvtár kiadványai 20. Szerk. Péter László)

Herczeg 1994.

=

Herczeg Mihály: A gróf Károlyi család hódmezővásárhelyi uradalma a 19-20. században. Szeged, 1994.

Kéri 1993.

=

Kéri Katalin: A történeti Baranya katolikus iskolái a dualizmus korában 1-2. (doktori értekezés, kézirat). Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 1993.)

Kiss 1981.

=

Kiss Lajos: A szegény emberek élete I-II. 3. kiad. Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1981.

Koncz 1990.

=

Koncz Sándor: Tanyai iskolák Hódmezővásárhelyen 1849-1944. Szakdolgozat. (Témavezető: dr. Oláh János) JGYTF Neveléstudományi Tanszék, Szeged, 1990.

Koncz 1998a.

=

Koncz Sándor: Jelentősebb határnevek Hódmezővásárhely külterületén (Kézirat) 1998. - CSML HL kézirattár

Koncz 1998b.

=

Koncz Sándor: Tanyai iskolák Hódmezővásárhelyen 1849-1944 (Előadásvázlat) Hódmezővásárhely, 1998. február 20. - CSML HL kézirattár

Koncz 1999.

=

Koncz Sándor: A tanítókkal szemben támasztott igények, követelmények a századforduló hódmezővásárhelyi tanyai iskoláiban. In.: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 1999. Mayer Nyomda és Könyvkiadó, Hódmezővásárhely-Budapest, 2000. ISSN 1219-7084.

Koncz 2000.

=

Koncz Sándor: Tanítói fizetések a hódmezővásárhelyi tanyai iskolákban 1849-1903 (Kézirat) 2000. - CSML HL kézirattár

Koncz 2005.

=

Hódmezővásárhelyi tanyai iskolák tanítói az államosításig (18551903). In.: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 2004 (Helytörténeti tanulmányok). Mayer Nyomda és Könyvkiadó, Hódmezővásárhely-Budapest, 2005. ISSN 1219-7084.

Koncz 2006a.

=

150 éves a külterületi iskoláztatás Hódmezővásárhelyen - a tanyai iskolaépületek első száz évének vázlata. In.: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 2005. (Helytörténeti tanulmányok). Mayer Nyomda és Könyvkiadó, Hódmezővásárhely-Budapest, 2006. ISSN 1219-7084

Koncz 2006b.

=

Koncz Sándor: Tanyai iskolák Hódmezővásárhelyen 1919-1949 között (Tanulmány a Hódmezővásárhely története 3. kötethez), Hódmezővásárhely, 2006. - CSML HL kézirattár

Koncz 2007.

=

Koncz Sándor: Új iskolák létesítése és az épületek karbantartása Hódmezővásárhely külterületén 1919-1949 között. In.: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 2006. (Helytörténeti tanulmányok). Mayer Nyomda és Könyvkiadó, Hódmezővásárhely-Budapest, 2007. ISSN 1219-7084

Mat. tanítás 1988.

=

Ács Pál (szerk.): A matematika tanítása I-III. (Tanárképző főiskolák, egységes jegyzet - kézirat), Tankönyvkiadó, Bp., 1988

Mészáros-Németh-Pukánszky 2003.

=

Mészáros István - Németh András - Pukánszky Béla: Neveléstörténet. Osiris Kiadó, Bp., 2003.

Nagy 1975.

=

Nagy Gyula: Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán. Békéscsaba, 1975

Nagy 1990.

=

Nagy István: Magyarország története (1918-1945). (egységes jegyzet), Tankönyvkiadó, Bp., 1990.

Nevelés tört. 1984. I-III.

=

Dr. Tóth Gábor (szerk.): A nevelés története I-III. (ELTE BTK, egységes jegyzet - kézirat), Tankönyvkiadó, Bp., 1984

Ped. lex.

=

Pedagógiai Lexikon I-IV. (Szerk.: Nagy Sándor) 2. kiad. Akadémiai Kiadó, Bp., 1980

PMJ'77., PMJ'78.,... PMJ'27.

=

Hódmezővásárhely törvényhatósági joggal felruházott város polgármesterének évi jelentése az 1877.-, 1878.-, ... 1927. évről. Hódmezővásárhely, 1878, 1879,... 1928

Pukánszky 1991.

=

Pukánszky Béla: Neveléstörténet I. Egységes jegyzet, Tankönyvkiadó, Bp. 1991.

Pukánszky 1992.

=

Pukánszky Béla: Neveléstörténet II. Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged, 992.

Pukánszky-Németh 1992.

=

Pukánszky Béla - Németh András: Neveléstörténet III. Juhász Gyula

Tanárképző Főiskola, Szeged. 1992. Pukánszky-Németh 1998.

=

Pukánszky Béla - Németh András: Neveléstörténet. 6. kiad. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998.

Soós-Herczeg 1979.

=

Soós János: Hód-mező-vásárhely (1864) - A forrást közli és jegyzetekkel ellátta: Herczeg Mihály. In.: Vásárhelyi tanulmányok IX. (Szerk.: Herczeg Mihály, Szemenyei Sarolta, Szigeti János), Hódmezővásárhely, 1979

Törvények, rendeletek

1868. évi XXXVIII. tc.

a népiskolai közoktatás tárgyában

1876. évi XXVIII. törvénycikk

a népiskolai hatóságokról

1908. évi XLVI. törvénycikk

az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről

1921. évi XXX. törvénycikk

az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról

1923. évi XIX. törvénycikk

az alföldi erdő telepítéséről és a fásításokról

1926. évi VII. törvénycikk

a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról

1930. évi VII. törvénycikk

az elemi népiskolai beíratási díjak újabb szabályozásáról és felhasználásáról

1935. évi VI. törvénycikk

a közoktatásügyi igazgatásról

1940. évi XX. törvénycikk

az iskolai kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról

1948. évi XXXIII. törvény

a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában

Térképek

Csongrád megye 1960.

=

Csongrád megye 1:133.000. Kartográfiai Vállalat, Bp., 1960 (Lezárva: 1959 október 31.)

Csongrád megye 1986.

=

Csongrád megye 1:150.000. 7. jav. kiad. Kartográfiai Vállalat, Bp., 1986.

Erdei 1939.

=

Hódmezővásárhely thj. város külterületének térképe. 1:75.000. Erdei könyvkereskedés. Hódmezővásárhely, 1939.

Szabó 1935

=

Hódmező-Vásárhely thj. város kült.-térképe. - 1:75.000. Szabó István kiadása. Hódmezővásárhely, 1935

Topogr. 25.

=

Hódmezővásárhely és környékének topográfiai térképszelvényei 1:25.000. KuK. Militari-Kartens-inst., Wien, 1913.

Topogr. 25-1970.

=

Hódmezővásárhely és környékének topográfiai térképszelvényei 1:25.000. M. N. Térk. Int. - Kartográfiai Vállalat, 1970.

Topogr. 50.

=

Hódmezővásárhely és környékének topográfiai térképszelvényei 1:50.000. MH. Tóth Ágoston Térképészeti Intézet, 1990.

Topogr. 75.

=

Hódmezővásárhely és környéke. M. 1198/932. B., M. Kir. Állami Térképészet. 1:75.000, (Részbeni helyesbítés éve: 1928, 1926. Helyszíni helyesbítés éve: 1924, 1927.)

Online anyagok Educatio - az Oktatáskutató Intézet folyóirata [online] [2007.08.01.] Magyar néprajzi lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977-1982 [online] [2006. 03. 21.] Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum online anyagai [online] [2007. 07. 20.] Pálfalvi Józsefné: Matematika didaktikusan. [online: Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár] [2007.07.22.] Pallas Nagy Lexikona - html változat [online] [2007.08.02] Online Pedagógiai Lexikon [online] [2005. 10. 14.] Pukánszky-Németh: Neveléstörténet [online] [2001. 02. 06.] Somfai Zsuzsa: A matematikatanítás gyakorlata = Hidak a tantárgyak között - Kereszttantervi kompetenciák és tantárgyközi kapcsolatok (Szerkesztő: Kerber Zoltán), Országos Közoktatási Intézet, Bp., [online] [2007.07.22.] Somfai Zsuzsa: A matematika tankönyvről [online: Oktatási és Kulturális Minisztérium - Tankönyvkutatások] [2007.07.22.] Szalontai Tibor: A matematika-didaktika néhány időszerű kérdése (Jegyzetvázlat), 2005. [online] [2007.07.22.] Dr. Kivovicsné Horváth Ágnes, Sz. Oravecz Márta: Matematika tantervek [online: Tanítók a hálón] [2007.07.22.] Kerettanterv az alapfokú nevelés-oktatás első szakaszára [online: Oktatási és Kulturális Minisztérium - Tantervek] [2007.07.22.] Kerettanterv az alapfokú nevelés-oktatás második szakaszára [online: Oktatási és Kulturális Minisztérium Tantervek] [2007.07.22.] Kerettantervrendszer az általános iskolák számára, Matematika 1-4. évfolyam, Mozaik Kiadó - Szeged, 2004 [online: Mozaik - Tantervek] [2007.07.22.] A Nemzeti Tankönyvkiadó műhelyének kerettanterve az alapfokú nevelés-oktatás számára. [online: Oktatási és Kulturális Minisztérium - Oktatás, Közoktatás, Tantervek] [2007.07.21.] Nyíregyházi Tantervcsalád, 2004. május 11. [online: Oktatási és Kulturális Minisztérium - Oktatás, Közoktatás, Tantervek] [2007.07.21.] Kerettanterv az alapfokú nevelés-oktatás számára, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. [online: Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. - Tantárgyi rendszer, Matematika] [2007.08.01.] Ez lett volna a Nemzeti alaptanterv 1993-ban. - Nemzeti alaptanterv (NAT-4) 1993-as tervezet, Szerkesztette: Baranyi Károly (1992-1993) [online] [2007.07.21.]

2007. 09. 12.