A MÁIG ÉRŐ MÚLT. (Vándormozgalmak Magyarországon a 18. század utolsó harmadában)1

A MÁIG ÉRŐ MÚLT (Vándormozgalmak Magyarországon a 18. század utolsó harmadában)1

F A R A G Ó TAM ÁS

1. Bevezető A 16—17. század folyam án a nagyjából 150 évig tartó tö rö k megszállás, az ezt szinte folyam atosan kísérő kisebb-nagyobb háborúk és gerillaharcok, valam int a rendszeres időközönként kelet felől érkező, az országot végig­ pusztító pestisjárványok m egtizedelték a történeti M agyarország lakosságát. Régebbi vélem ények szerint a népesség abszolút szám ban is csökkent. Az újabb kutatások ÇDávid Géza 1997) valamivel árnyaltabb képet festenek. A m agyar etnikum lakta területeken nem csak másfél évszázad szaporulata veszett el, hanem a népesség abszolút száma is körülbelül 30 százalékkal csökkent, összességében azonban ezt ellensúlyozta a főként nem m agyarok lakta nyugati és északi területek népességnövekedése. E nnek eredm énye­ képpen, bár az össznépesség száma valószínűleg nem csökkent a 15. század végi/16. század eleji adatokhoz képest, a magyar etnikum nak a tö rö k h áb o rú k előtti 70 százalékra becsülhető aránya a M agyar Királyságban a 17. század végére nagyjából 50 százalékra esett vissza. A z 1520—1700 közötti háborús időszak népességváltozása — különösen a m agyar népesség ese­ tében — a harm incéves háború N ém et B irodalom ra gyakorolt hatásával

A w iesbadeni ném et-lengyel-m agyar dem ográfiai kerekasztalon 1998. m árcius 12-én elhangzott előadás k ib ő v ített változata. Vizsgálati eredm ényeink első m egfogalm azását ld. "M agyarország 18. századi vándorm ozgalm ai az 1770—1780-as évek állam i adatgyűj­ téseinek tükrében" cím m el a Studia M iskolcinensia 2. szám ában (Miskolc, 1996. pp. 109—123.), m ely az O T K A 18734. szám ú tám ogatásának segítségével készült. A szöveg­ ben az egykorú m agyar helyneveket használjuk, a mai hivatalos elnevezéseket ld. a füg­ gelékben.

8

FA R A G Ó TAMÁS

hozható párhuzam ba, azzal a különbséggel, hogy az eredeti lakosság megritkulása, majd az ezt követó' több évtizedes bevándorlási hullám -sorozat a Kárpát-m edence etnikai szerkezetében is döntő m értékű változásokat, eltolódásokat eredm ényezett. U tó b b i jelentősége azonban majd csak a 19— 20. század során válik igazán szem betűnővé. A fenti folyam atokban a népesség-összetétel alakulása szem pontjából a kulcsidőszak vélem ényünk szerint a 18. század. A történeti demográfus számára azonban a kizárólag a népesség összlétszámára és etnikai össze­ tételére vonatkozó történészi megközelítés nem elégséges. A tö rö k háborúk folyam án a M agyar Királyság területén bekövetkezett népességritkulás na­ gyobb m értékű népességmozgásokra terem tett lehetőséget, de a 17. század végén még nem volt egyértelm űen eldöntött tény, hogy az alacsony népsűrűségű területek milyen m értékben töltődnek fel a belső átrendeződés, és m ilyen m értékben a bevándorlás révén, illetőleg az esetleges bevándorlók honnan, m ilyen létszámban, m ilyen etnikai és felekezeti összetételben, m ilyen kor-, nem- és családszerkezetben érkeznek. E bből következően m ind a népesség-, m ind a társadalom történet szem pontjából alapvető fontos­ ságúnak tartju k a 18. századi vándorm ozgalm ak részletesebb, a demográfiai szem léletnek jobban megfelelő tanulm ányozását. • H a a k utató kiindulásképpen a 18. századi m agyarországi vándor­ m ozgalm ak m éretével, típusaival, szerkezetével, tendenciáival kapcsolatos vizsgálatokat próbálja áttekinteni, akkor többnyire csak a telepítésekről hall, azon belül is elsősorban a N ém et Birodalom ból, illetve a H absburgok örökös tartom ányaiból M agyarországra irányuló ném et nemzetiségű lakosság szervezett bevándorlásáról. N éhány kisebb írás foglalkozik ugyan a városok új polgárainak származáshelyeivel, illetőleg a kézműveslegények vándorlásával, azonban e vizsgálatoknál többnyire m ind az időbeli tendenciákra, m ind a szóban forgó vándorm ozgalm ak m éreteire vonatkozó inform ációk meglehetősen esetlegesek. M indez több okkal is m agyarázható. K iindulhatunk abból az egyszerű tényből, hogy a vándorm ozgalm ak mérése, figyelemmel kísérése még a jelenkor statisztikusa számára is meglehetősen em bert próbáló feladat. A vándorló értelmezése, meghatározása és nyilván­ tartása sokkal bonyolultabb, sokkal kevésbé egyértelm ű problém a, m int egy újszülött számbavétele. Vélhetőleg azonban a történészek szám ára nem annyira a statisztikai technika máig tartó bizonytalanságai, hanem a vándor­ m ozgalm ak dem ográfiai szemléletet (is) megkívánó megközelítése és a fel­ használható források nem kellő ismerete jelentette a problém át.

V Á N D O RM O ZG A LM AK M AGYA RORSZÁ G ON

9

M ielőtt belem ennénk eddigi vándorlástörténeti kutatásaink rövid ism er­ tetésébe, szóljunk néhány szót az írásunkban em lített fogalmakról, illetve az elemzés során használt forrásokról. N em mélyedve bele a különböző értel­ m ezési/definíciós problém ákba, vándorlóknak tekintjük a forrásainkban m egadott jelenlevő idegeneket, illetve távollevő helybelieket, ahogy azt általában a népességstatisztika teszi, függetlenül érkezésük vagy távozásuk (általában ismeretlen) időpontjától. A m i a vándorm ozgalm ak tipizálását illeti, ezeknek számos formája létezett m ár a 18. század folyam án is. A teljesség igénye nélkül, csak a legfontosabb típusokat érintve, m egkülön­ b ö zteth ető k egym ástól a szervezett és spontán, a csoportos és egyéni vándorlások, valam int céljuk szerint a végleges (letelepedés, házasodás), illetőleg az ideiglenes (szolgálatvállalás és — iskolában vagy kézműves­ m esternél tö rtén ő — tanulás céljából bekövetkező) vándorm ozgalm ak. Ezek közül azonban nem m indig és nem m indegyiket tudjuk egyenlő mélységben vizsgálni annak ellenére, hogy források tekintetében mai szemmel nézve a 18. század vége m eglepően gazdag. A z 1770—1780-as évek lé le kössze írásai elsősorban a vándorlók céljai iránt érdeklődtek, ezért m egyénként, illetőleg városonként rögzítették a katonának, illetve szolgálatba álló elvándorlók, valam int a tanulás, ideiglenes ott-tartózkodás és letelepedés céljából érkezett idegenek számát, de származási helyükre nem voltak kíváncsiak. A lélekösszeírások sorát felváltó 1784—1787. évi népszámlálás viszont inkább a v ándorlók eredetére, illetve célterületére összpontosította figyelmét, így ebből a létszám ok és arányok m ellett elsősorban a vándorm ozgalm ak irá­ nyait ism erhetjük meg. A forrásban azonban a vándorlások célja hom ályban m arad, és a kor- és nem szerinti megoszlásra vonatkozó adatok is tú ln y o m ó ­ részt hiányoznak. E zt némileg pótolja, hogy a népszámlálási m unkálatok során az idegeneket külön jegyzékben, név szerint összeírták, és e listákból elég sok fenn is m aradt2. U tó b b i jegyzékek révén viszonylag sok adat gyűjthető a v ándorlók egyéni jellem zőire, szárm azási/születési helyére, életkorára, foglalkozására és családi állapotára nézve. E forrástípust külön

21788. január 29-i rendeletével II. József, illetve a H elytartótanács a k itö rt tö rö k háború m iatti kedvezőtlen belpolitikai helyzetben nem kívánta tovább terhelni a helyi közigazgatást a népszám lálások évről évre tö rté n ő helyesbítésének m unkájával (a re­ vízióval), ezért beszüntette azt (Thirring 1937. 10.). A b ürokráciák önm ozgása k övet­ keztében azonban m ind M agyarországon, m in d a szom szédos osztrák tarto m án y o k b an még szám os törvényhatóság 1788-ban, sőt 1789-ben is elkészítette és összesítésre felküldte az idegenek jegyzékét, m ely nagyrészt m egm aradt a H elytartótanács iratanyaga k ö zö tt.

10

FARAGÓ TAMÁS

m unkában kívánjuk elemezni, ezért jelen alkalom m al főként csak a lé le kösszeírások és népszám lálások nem név szerinti adatokat tartalm azó, törvényhatóságonkénti összesítéseire koncentrálunk3. Elöljáróban jeleznünk kell azonban azt, hogy megállapításaink többnyire tendencia jellegűnek tekintendők. M int az előbbiekben m ár céloztunk rá, forrásaink ugyanis egyáltalán nem problém am entesek. A z 'idegenekről' (a vándorlókról) név szerinti jegyzékek csak a külföldiek esetében készültek, ezért a belső vándorm ozgalm ak néhány közreadott összesített részadatát — m elyeket az 1770—1780-as évek lé le kössze írásai és népszámlálásai törvény­ hatóságok szerint ugyancsak m egadtak — pontosság, teljesség és dem ográfiai­ társadalm i jellem zők tekintetében nem tudjuk sem ellenőrizni, sem hiá­ nyaikat kiegészíteni. A név szerinti adatok eddigi elemzéséből4, valam int a 1770-es évek végének lélekösszeírásaiból és a józsefi népszámlálások m akroadataiból további problém ák létezése is valószínűsíthető: a) úgy tűnik, hogy a gyerm ekek teljesen, a nők pedig túlnyom órészt ki­ m aradtak a vándorlók/idegenek nyilvántartásából; b) m inden bizonnyal úgy szintén hiányos, illetve esetleges lehetett a nem iparosok, valam int a katonának nem alkalmasak feljegyzése; c) az összeírásokat végző hatóságok munkavégzésének lelkiismeretessége valószínűleg különböző m értékű volt, ami önm agában is elég kom oly regionális torzításokat eredm ényezhetett adatsorainkban. Forrásaink m egbízhatóságának felsorolt hiányosságai nem függetlenek attól a ténytől, hogy az idegen, a vándorló fogalma korántsem volt teljesen világos az egykorú összeírok számára. A z összeírási utasítások erre az 1770-es években elég szűkszavúan tértek ki, és a fogalmat az 1780-as évek nép­ számlálásai először csak 1787-ben értelm ezték világosan. Eszerint idegennek tekintendő m indenki, aki kevesebb m int 10 éve tartózkodik az összeírás

3A lélekösszeírások közül elem zés céljára az 1777. évi összesítőt használtuk (hiányzó adatait az 1778. és 1782. éviekből vettek k el egészítettük ki). Vizsgált népszám lálási ada­ tain k főként az 1787. évi utolsó revízióból szárm aznak, m elyet az 1785—1786. évi eredm ényekkel együtt Thirring G usztáv k ö z ö lt először (Thirring 1938). 4 "V ándorm ozgalm ak a K árpát-m edence északkeleti részén az 1780-as években" cím ű előadásunkban ezzel részletesebben fo glalkoztunk. (E lhangzott Eperjesen 1996. novem ­ ber 25-én a "D em ográfiai fejlődés problém ái a K árpát-m edence keleti részén az utolsó h áro m évszázadban" c. nem zetk ö zi konferencián (Faragó 1997a)).

VÁ ND O RM O ZG A LM AK M A G YARORSZÁGON

11

helyén, illetve nem a letelepedés szándékával érkezett5. 1784—1786 k ö zö tt az idegenek jegyzékébe valószínűleg m indenki bekerült, aki nem helybeli szár­ mazású volt, illetőleg a helybeliek ó't és családját idegennek tekintették. így találkozunk olyan furcsaságokkal, hogy például Bereg megye idegenekről összeállított 1788. évi jegyzékében a 200—250 évvel ezelőtt bevándoroltak (vagyis bevándorlóit családok leszármazottai) is idegenként voltak fel­ tü n tetv e6. T ény, hogy az új értelmezés következtében az 1787. évi nép­ számlálásban a ’belső v ándorlók1 — az országban távollevő helybeliek — száma harm adára esett vissza. De a régm últ k o ro k dem ográfusának azokkal a forrásokkal kell dol­ goznia, am elyeket elődei ráhagytak. Figyelem mel a számba vett hiányokra és torzítási lehetőségekre, úgy gondoljuk, hogy am ikor a továbbiakban a v ándorlók számáról, összetételéről, a vándorm ozgalm ak irányáról, céljairól beszélünk, nem annyira az abszolút számok, hanem az arányok, tendenciák, a regionális és településtípusok közötti különbségek azok, am elyek figye­ lembe vehető és veendő eredm ények. A z érvként használt táblázatokkal egyenrangúnak — esetenként talán fontosabbnak is — tekinthetők tehát a m ellékelt térképekből kivehető arányok és eloszlások, am elyek elsősorban az egyes közigazgatási egységek (megyék és városok) országos átlagértékektől való eltérése alapján szám ított kategóriák segítségével kerültek ábrázolásra.

2. A 18. századi vándor mozgalmak kutatásának vázlata A vándorm ozgalm ak eddigi irodalm a jó néhány könyvespolcot m egtölt, ennek ellenére elég vegyes benyom ást kelt. G yakorta keveredik benne az értékes a kevésbé időtállóval; a pontos, szakmailag m inden igényt kielégítő feldolgozás a nem túl magas színvonalú "helytörténetírással". Területileg 5A H elytartótanács 1787. április 24-i rendelete k im ondta, hogy az olyan idegen születésű lakosok, akik m á r 10 év óta helyben laknak és m aradni kívánnak, helybelinek kezelendők. K orábban az összeírást végző helyi hivataln o k o k a kategóriát szabadon, a saját fejük, illetve a k ö rn y ezet vélem énye alapján értelm ezték. A pontosabb, egy­ értelm űb b fogalom m eghatározás következtében az idegenek aránya országosan h ar­ m adára, S opronban m indössze 22 százalékára esett vissza (Thirring 1939. 157). 6E z nem csak az idegenekre v o n atk o zó összeírási utasítások hom ályosságát m utatja, hanem arra is világos jelzés, hogy 'h elybelivé1 válásra, a közösségbe való befogadtatásra az adott korszak hagyom ányos társadalm ában gyakran két-három generációnyi ottlakás sem v o lt elegendő.

12

FA R A G Ó TAMÁS

nézve elég jól feldolgozottnak tűnik a történeti M agyarország néhány régiója: az Alföld, a Délvidék és D él-D unántúl; míg a D unántúl középső és északi része, valam int a Felvidék, Kárpátalja, a Tiszántúl és Erdély vándor­ m ozgalm airól sokkal kevesebbet tudunk. Etnikai csoportok tekintetében elsősorban a ném etekről, valam int az alföldi és palócföldi m agyarokról vannak részletesebb ism ereteink, a többi etnokulturális csoport vándor­ mozgalm ai kevésbé feltártak. A vándorlások típusai közül az irodalom leginkább a szervezett telepítéseket, valam int (elsősorban az 'endogám ia' problém akörével összefüggésben) a házasodással kapcsolatos vándorlást sze­ reti tárgyalni, a migráció többi típusa iránt kevesebb figyelmet tanúsít7. M ódszerüket tekintve a vándorlással foglalkozó történeti vizsgálatok a népességtörténész szemével nézve m eglehetősen elavultnak tűnnek, a tém á­ val kapcsolatos m odern (történeti) demográfiai m ódszerek ismerete szinte teljesen hiányzik belőlük. Ez utóbbi azonban nem annyira a kutatást végzők mulasztásaira vezethető vissza, inkább a kutatások sajátos kronológiájával és szakmai hátterével m agyarázható. Lényegében ugyanis három nagy, egy­ mástól némileg időben és szemléletében is elváló vizsgálati vonulatról beszél­ hetünk. A századfordulótól nagyjából az 1940-es évek végéig m űk ö d ö tt egy úgynevezett település- és népiségtörténeti kutatási irány, míg az utolsó két évtizedben főként néprajzi ism eretekre tám aszkodó helyi kutatásokkal talál­ kozhatunk, am elyek elsősorban a nemzetiségek története/betelepedése és a házasodással kapcsolatos vándorm ozgalm ak (endogámia-exogámia) iránt ér­ deklődnek. Vagyis a három irányzatból kettő eleve kevéssé figyelt a vándor­ lások demográfiai vonatkozásaira, a településtörténészek kutatásai pedig túl­ nyom órészt a tö rtén eti demográfiai kutatások 1950—1960-as években meg­ indult új hullám át megelőzően készültek. T ekintettel arra, hogy a telepítés- és népiségtörténet, illetőleg az endogámiavizsgálatok szinte teljes m értékben helyi keretek, lokális esettanulm á­ nyok form ájában folytak és folynak, csak a vándorm ozgalm ak fő tendenciáit rögzítő tö rtén eti dem ográfusok legfontosabb eredm ényeit próbáljuk az alábbiakban röviden összefoglalni. A vándorm ozgalom a húszadik század első felének településtörténészei számára szinte kizárólag a 18. századi újra­ telepítések/bevándorlások kérdésének vizsgálatát jelentette. A történeti irodalom ban a 18. századi bevándorlások m éretére vonatkozólag összesen 7E szűkszavú és m in d en b izonnyal talán túlságosan is som m ás m egállapítások több tucat átn ézett m onográfia és tan u lm án y ism eretére épülnek, bibliográfiai adataikkal azonban nem kív án tu k e rövid írást m egterhelni.

VÁ ND O RM O ZG A LM AK M A G YARORSZÁGON

13

négy ism ertebb becsléssel rendelkezünk (1. táblázat), de — alaposabban meg­ nézve ezeket — valójában csak két, egymással is szorosan összefüggő' számítás rejlik m ögöttük. A j toy József 1905. évi, Kovács Alajos 1919. évi és Barsy Gyula 1938. évi adata ugyanis a 18. századi népességfejlődés — egyébként ugyancsak Acsády Ignác számításain alapuló és annak m értékét meglehetősen alá­ becsülő — számításaira épít, részletesebb elemzéseket szerzők nem végeztek, országosan egyetlen feltételezett népességszámot közölnek. D ávid Zoltán 1957. évi adatai sem tekinthetők igazán réginek és teljesen eredetinek sem, hiszen lényegében Kovács Alajos közel 40 évvel korábbi becslési eredm é­ nyeinek alapulvételével születtek meg. A fent em lített szám ítások közös jellemzője, hogy gyakorlatilag nin­ csenek m ö g ö ttü k igazi vándorlástörténeti és népességfejlődési részlet­ kutatások, hanem az össznépesség számának alakulásából, valam int a term é­ szetes népm ozgalom m éretének (általában nem tényleges term ékenység­ tö rtén eti vizsgálatokon alapuló) becsléséből, deduktív úto n állítottak fel a bevándorlás m értékére vonatkozó létszám adatokat. Kovács Alajos a század­ forduló nemzetiségi adatainak és arányainak visszavetítéséből (az egyes etn ik u m o k feltételezett népességnövekedéséből) indult ki, D ávid Zoltán pedig a korábbi irodalom ból {Kovács Alajos, illetve Acsády Ignác, Fényes Elek, Szabó István, Jancsó Benedek kutatásaiból). Ténylegesen azonban máig rend­ kívül kevés olyan vizsgálatunk van, am ely a tém ában m élyreható levéltári kutatásokat végzett, illetőleg az egyes települések szintjén megkísérelte volna a bevándorlások tényleges alakulásának elemzését országosan vagy akár csak egy nagyobb terület vonatkozásában. így állhatott elő olyan helyzet, hogy a ném et k u tató k többsége — akik m ögött kiadott és név szerint elem zett telepesjegyzékek, lokális és regionális m onográfiák tucatjai, tanulm ányok százai állanak — a M agyarországra irányuló ném et bevándorlás m éreteit mindössze 100—150 ezer fő közöttire teszi {Eberl 1989, Schödl 1992), ami a Kovács Alajos, illetve D ávid Zoltán által becsült 350-400 ezer fős érték m ind­ össze körülbelül 40 százaléka8. Vagyis nagyon itt az ideje annak, hogy a

8Persze nem teljesen k izárt, hogy a ném et kutatások adatai ném ileg alábecsültek, m ert a spontán hozzávándorlásokat nem tudják egyértelm űen m érni. E rre utal Hans Fenske (1980. 344—345) becslése — tudom ásunk szerint az egyetlen —, amely szerin t a 18. század folyam án M agyarországra összesen kb. 350 ezer főnyi ném et telepes v án d o ro lt be: körülbelül felük szervezett form ában, m ásik felük egyénileg. E bből azonban az a tény még tény m arad, hogy a m agyar k u tató k becslései m ögül még közel 100 év u tán is nagyrészt hiányoznak a megfelelő mélységű és alaposságú részletvizsgálatok.

14

FA R A G Ó TAMÁS

vándorm ozgalm akkal részleteiben, konkrét kutatások alapján, nyelv­ területektől és országhatároktól függetlenül az eddigieknél intenzívebben foglalkozzunk. Erre az utolsó két évtized m agyar és ném et lokális kutatásai és a (főként németországi) forráskiadások m ost m ár alapot és kom oly segít­ séget nyújthatnak9.

3. A vándormozgalmak mérete és irányai A M agyarországon 1784 és 1787 között végrehajtott népszámlálásokat a H absburg Birodalom örökös tartom ányaiban m ár az 1770-es évektől kezdve több ízben elvégezték (Gürtler 1909, Sekera 1978), így különböző összeveté­ sekre is m ó dunk van (2. táblázat). Ezekből az adatokból egyértelm űen ki­ derül, hogy a H absburg Birodalom fejletlenebbnek szám ító területein — így Galíciában, E rdélyben és a szűkebb értelem ben vett M agyarországon — a vándorlások volum ene, illetőleg a vándorlási m ozgékonyság lényegesen kisebb, alig tö b b m int fele a fejlettebb nyugati tartom ányokénak (Cseh­ ország, Stájerország, Krajna), egyenlegeik pedig se pozitív, se negatív irányba nem m u tatn ak nagy kilengéseket. N ézzü k meg a vándorm ozgalm ak adatait közelebbről. H a részletesebb bontásban, törvényhatósági adatok alapján próbáljuk vizsgálni a m agyar­ országi vándorlási m ozgékonyságot — a ki- és bevándorlások összegének össznépességhez viszonyított arányát —, akkor sajátos képet kapunk. A városok m ind az átlagosnál nagyobb, a m egyék pedig néhány kivétellel jóval átlag alatti10 vándorlási m ozgékonyságot m utatnak. Csak a m egyéket nézve (I. térkép) négy átlag feletti vándorm ozgalom m al bíró terület (Erdély, az Alföld keleti perem e, a Felvidék középső része és H orvátország) em elkedik 9Bóvebb irodalom ism ertetés helyett legyen szabad itt a Juhász A n ta l (1990, 1997), Kaposvári Györgyi — Bagi G ábor (1989) által szerkesztett tan u lm án y k ö tetek re, Gyetvai Péter (1992) m onográfiájára, a k ü lö n b ö ző "interetnikus", dletve "nem zetiségi néprajzi" konferenciákra, avagy a ném et településtörténeti kutatás v álogatott bibliográfiájára (Eberl 1989) h iv atk o zn u n k . 10A z I. térképen — és ugyanígy az ezt k ö v ető k ö n — a jelenségek terü leti eltérésének kim utatására az átlagtól való eltérést használtuk fel. A "nagyon m agas” az (átlag + szórás)nál nagyobb, az "átlag feletti" az átlag és az (átlag+szórás) közé eső adatokat jelenti. A z "átlag alatti", illetve a "nagyon alacsony" megjelölés értelem szerűen az átlag és az (átlag­ szórás) közé eső adatokat, illetve az (átlag-szórás)-nál kisebb érték ek et jelzi egy-egy m egyére vonatkozóan.

V Á N D O RM O ZG A LM AK M AGYA RORSZÁ G ON

15

ki a tö b b i közül, és egy igen kevéssé m ozgékony régió, mely a H a tá rő r­ vidéktől az Erdélyt és M agyarországot elválasztó Bihari hegységig terjed. (Érdemes megjegyezni, hogy utóbbi terület nagyobb része tulajdonképpen csak az előző évtizedekben települt újra, déli megyéi egészen 1718-ig tö rö k uralom alatt álltak). H a a vándorlás mérlegét — a ki- és bevándorlás összegzéséből adódó vándorlási több letet vagy hiányt — vizsgáljuk meg (П. térkép), akkor annak területi eloszlása teljesen más. V ándorlási többletet találunk a gazdálkodás szem pontjából kedvezőbb adottságú földrajzi m edencékben (Alföld, Kis­ alföld egy része, Erdélyi-medence), egyes újonnan települt területeken (DélD unántúl, Bács-Arad-Hunyad-Krassó megyék), illetve Borsodban és G öm örben. (U tóbbi helyeken nem zárható ki a korai ipari fejlődés népességvonzó hatása.) Vándorlási hiány m utatkozik a rossz term észeti adottságú terü ­ leteken (határm enti hegyvidékek, Erdélyi Szigethegység, az árvizes/m ocsaras Tem es-T orontál megye, illetve Baranya és Szerem — szintén dom bos­ hegyes — területein), valam int az osztrák határtól nem túl messze fekvő és legfejlettebb területeknek nevezhető Észak- és N yugat-D unántúlon, vala­ m int a Zalától Pozsonyig terjedő nyugati határszélen. Vagyis a magas vándorlási m ozgékonyságú területek közül a Közép-Felvidéket és H o rv á t­ országot inkább az elvándorlás, az Alföld perem ét a vándorlási nyereség jellemzi, míg E rdély esetében egymással keveredve, sokszor egymás szom ­ szédságában m egtalálhatók m ind a kibocsátó, m ind a befogadó területek. Érdekes és fontos kérdés az, hogy honnan jönnek a vándorlók. H a erre vonatkozólag forrásaink némileg szűkszavúnak is m ondhatók, azért a belföldiek-külföldiek m egállapíthatók k ö zö ttü k (Ш. térkép). Eszerint a kül­ földi eredetűek aránya igen magas a Vastól Árváig, valam int Sárostól Máram arosig terjedő határszéli megyékben, továbbá Tem es-Torontál-Szatm ár, illetve Varasd-Szerém megyék vonalában. H a ezt az eloszlást jobban végig­ gondoljuk, ak k o r arra kell következtetnünk, hogy itt valószínűleg nem igazán és nem egyértelm űen a külföldiek beözönléséről van szó, hanem inkább viszonylag rövid távú vándorlásokról. A felsorolt megyék ugyanis m ind határm entinek szám ítanak (az összeírások a külön közigazgatási rendszert alkotó E rdélyt, illetve H atárőrvidéket külföldnek tekintették), így a h atár másik oldalán levő, szomszédos településekről jövő m igránsok kül­ földiként kerültek be nyilvántartásainkba. (Debrecen 1788. évi név szerinti idegenjegyzékei, m elyek tömegesen tartalm azzák a szomszédos erdélyi m e­ gyékből érkezettek adatait, ezt megerősítik.) Tolna-Baranya — a Schwa-

16

FA R A G Ó TAMÁS

bische T ürkei — viszonylag magasabb külföldi bevándorló arányai esetében más a helyzet, itt valódi hosszú távú vándorm ozgalom ra gyanakodhatunk. T ekintettel arra, hogy a nagy szervezett betelepítéseken —legalábbis ezeken a területeken — m ár jórészt túl vagyunk, arra kell gondolnunk, hogy főként a ném et helységekbe tovább folyik a rokonok-ism erősök spontán 'hozzávándorlásának' folyamata. Jóval bizonytalanabbnak tűnnek az elvándorlások irányára végezhető kö­ vetkeztetések. N égy jellegzetesség azonban valószínűsíthető: a) a határo k m entén (Kárpátok, illetve Erdélyi Szigethegység) meg­ lehetősen sok a "külföldre vándorolt", vö. a fent em lített rövid távú határm enti vándorlással; b) a Pozsony-Vas-Veszprém megyék által határolt három szögben (vagyis a Kisalföldön) viszonylag szám ottevő a külföld (vélhetőleg elsősorban A usztria és Csehország) felé irányuló elvándorlás; c) az Erdélyi-m edencében, valam int a Felvidék közepén (H ont, Zólyom , Szepes, G öm ör, Abaúj megyék) szinte egyáltalán nincs külföldre ván­ dorlás; d) mivel összességében a vándorm ozgalom egyenlege közel áll a nullához 1786-ban és 1787-ben, ezen belül a városok többsége vándorlási tö b b ­ lettel, a megyéké pedig vándorlási hiánnyal rendelkezik, ebből arra következtethetünk, hogy a migráció fő áram a m ost m ár nem elsősor­ ban a bevándorlás, hanem az országon belüli népességi különbség-ki­ egyenlítődés (ezen belül a falvakból városokba vándorlás) folyamata.

4. A vándorlások típusai Érdem es külön-külön megvizsgálni a városok és a vidék (a megyék) közö tti különbségeket (3. táblázat). A józsefi népszámlálások alapján ki­ rajzolódó vándorm ozgalm ak m érete, illetőleg a vándorlási m ozgékonyság a városokban közel négyszer akkora, m int a m egyékben, és egyenlege erősen pozitív. A városokban összeírt férfiak kereken 7,5 százaléka idegen. Ezzel szem ben a m egyékben — vagyis a falvakban és m ezővárosokban — a ván­ dorlási m ozgékonyság összességében elég alacsony, egyenlege pedig enyhén negatív. Itt az idegen férfiak aránya csak 1,5 százalék körüli és számát tekintve többnyire kisebb a távollevőkénél. Ezen belül a vidék vándor­ m ozgalm a valamivel több m int 70 százalékban az országon belüli terüle­

V Á N D O RM O ZG A LM AK M AGYA RORSZÁ G ON

17

tekhez kapcsolódik, míg a városokban az idegenek nagyjából felerészben külföldiek, illetve a távollevők fele külföldre ment. E gyenként vizsgálva a városokat a fenti kép differenciáltabbá válik. A városok közül 14 igen nagy vándorlási nyereséget m ondhat magáénak (Pest, Buda; a Felvidéken Pozsony, Kassa, Lőcse, Besztercebánya; a D élvidéken Temesvár; Erdélyben M arosvásárhely, Kolozsvár, G yulafehérvár és N agy­ szeben; H orvátországban pedig Kőrös, K árolyváros és Zágráb). Ezekben a többnyire fejlett, 10 000 főt meghaladó lakosságú, magyarországi fogalmak szerint nagyvárosnak m inősíthető településeken akár a férfilakosság 15—20 százalékát is kiteheti a bevándorlottak/idegenek aránya, a vándorlási nyere­ ség pedig elérheti a 15 százalékot (150 ezreléket) is. Ezzel szemben az 1780-as években négy olyan várostípust11 találunk, ahol a vándorlási mozgékonyság viszonylag alacsony és mérlege többnyire negatív, vagyis a népesség egy része elvándorlóban van: a) idetartozik a bányavárosok túlnyom ó része (nyilván összefüggésben a hagyom ányos ércbányászat stagnálásával); b) a nyugati h atár m entén fekvő törpe m éretű, többnyire szőlőterm e­ lésből élő szabad királyi városok; c) az A lföld nagy parasztvárosai (Zom bor, Szabadka, Szeged, Debrecen); d) néhány középkori eredetű, felvidéki kereskedőváros (Zólyom , Bártfa, Kisszeben), m elyek főként a Lengyelország felé irányuló, hanyatlóban levő kereskedelem közvetítésében voltak érdekeltek. Vizsgáljuk meg ezek után a vándorlások célja szerinti regionális különb­ ségeket. Term észetesen ebből nem m indent tu d u n k elemezni — a házassági migráció, illetve a kézm űvesvándorlás csak név szerinti adatok segítségével vizsgálható, ami későbbi kutatások feladatát kell, hogy képezze. Vizsgálható viszont az 1770-es évekbeli lélekösszeírások adatai alapján a szolgálatba állás, valam int a letelepedés kérdése, m elyeket a forrás m egkérdezett. A IV. térkép adatai magas arányú szolgálatba állással kapcsolatos vándor­ m ozgalm at jeleznek a Felvidék középső és nyugati részén Trencséntől Abaújig (kivéve Árva, Liptó és T úróc m egyéket), valam int a N yugat-D unántúlon és a Kisalföld megyéiben egy Som ogytól Pozsonyon át Esztergom megyéig terjedő karéjban. Ezzel szem ben az ország többi területén feltűnően alacsony a szolgálatban lévők száma és aránya. A z eltérés annyira szembe-

n A felsorolt csoporto k h o z hasonló vándorlási adatok jellem zik F iúm ét is, ezt azon­ ban jelenleg m egfelelő ism eretek hiányában n em tu d ju k értelm ezni.

18

FA R A G Ó TAMÁS

szökő, hogy — am ennyiben nem számbavételi hibáról van szó (ennek azonban területileg sokkal szórtabb, egyenetlenebb eredm ényeket kellene m utatnia) — csak arra gyanakodhatunk, hogy két, M agyarországon egy­ szerre létező, egym ástól alapjában eltérő gazdaság- és m unkaszervezet-típus alakítja ki a fenti sajátos regionális eloszlást: a) a N yugat-D unántúl és a Felvidék em lített területein többségükben olyan paraszti és földesúri gazdaságok helyezkednek el, am elyek rend­ szeresen bérm unkaerőt (szolgákat) foglalkoztatnak és ennek term é­ szetes ritm usa szerint folyam atosan igénylik a szolgálatba állókat; b) az ország többi területén a gazdálkodás a fentiek alapján elsősorban családi/rokoni m unkaerőre épül, illetőleg a földesúri gazdaságok dön­ tő többsége kevés fizetett alkalm azottat használ (kizárólag ro b o tra ala­ pozódik, illetve egyáltalán nem folytat szám ottevő m értékű majorsági gazdálkodást). A fenti eredm ény egyúttal óhatatlanul felidézi John Hajnal kelet-nyugati házasodási és háztartás-keletkezési elm életét, illetve az ennek kapcsán meg­ jelölt, K özép-E urópát keresztül m etsző északkeleti—délnyugati irányú határ­ vonalat. Ü gy tűnik, hogy ez az eredeti elm élethez képest némileg Kelet felé tolandó, keresztülhúzódik a Kárpát-m edence társadalm ain (Faragó 1997b). A letelepedők fölényét m utató m egyék eloszlása ismét sajátos regionalitást tü k rö z (V. térkép). A z ország öt területén találunk az átlagosnál jóval magasabb arányban új letelepedőket: a) D él-D unántúl (Somogy, Tolna, Baranya megyék); b) D élvidék (Bács, T orontál, Csanád megyék); c) D unam ente (Pest, Fejér megyék); d) N yugat-D unántúl és Kisalföld háromszöge; e) Bereg, Abaúj, Zem plén megyék. A felsorolt m egyék nagyobb része a 18. század első felében újratelepített terület, illetve egyikük olyan régió, am elyik eleve fokozott m értékben vesz részt a vándorm ozgalom ban (Kisalföld). A rra következtethetünk tehát, hogy a spontán vándorm ozgalm ak elsősorban gazdasági okokból vagy a korábbi telepítések következm ényeképp jelentkeznek. (Hogy az északkeleti m egyék hogyan illeszthetők be ebbe a gondolatm enetbe, az még további kutatásokat igényel — az itteni vándorm ozgalm ak története azonban m ind a 18., m ind a 19. század vonatkozásában még tartogathat szám unkra meglepetéseket.) H a a fenti adatokat — a szolgálatba állókat és letelepedőket — nem ek szerinti bontásban is megvizsgáljuk (4. táblázat), akkor ismét sajátos minta-

V Á N D O RM O ZG A LM AK M AGYA RORSZÁ G ON

19

kat találunk: a szolgálatba állással kapcsolatos vándorm ozgalm akban részt­ vevők többsége, közel 60 százaléka férfi, míg a letelepedők között a nem ek aránya valamivel kiegyenlítettebbnek nevezhető. Vagyis adataink szerint a spontán vándorm ozgalm akban a nem ek nagyjából azonos m értékben vesz­ nek részt (feltételezhetően a vándorlók jó része családostul érkezik), míg a bérm unkást foglalkozató gazdálkodók nagyobb arányban igényelnek férfi szolgát, m int szolgálólányt. A telepítések kérdésébe ezúttal nem m ennénk bele részletesen, m ert az a jelenleg rendelkezésünkre álló lehetőségeknél sokkal alaposabb elemzést igényel. Ú gy gondoljuk azonban, hogy két részeredm ényt m ár érdemes be­ m u tatnunk. A z egyik Bereg megye vándorm ozgalm aival kapcsolatos (5. táb­ lázat). M int fentebb m ár em lítettük, itt az összeírok m indenkit feljegyeztek, akiket a helyi lakosság idegennek tekintett, vagyis a szervezett és spontán vándorm ozgalm ak hosszabb távú együttes eredm ényére vonatkozóan egy­ aránt kap u n k inform ációkat. Eszerint az adatokat szolgáltató települések — 103 helység, a megye összes településének kereken 40 százaléka — körül­ belül harm adában semmiféle mozgás nem észlelhető a század folyam án, közel kétharm adban pedig csak szórványos spontán bevándorlás folyt. A települések elenyésző kisebbségében, mindössze 5 százalékában figyelhető meg szervezett és csoportos betelepülés. A m i viszont a meglepetés erejével hatott: az összes betelepült családnak nem egészen fele az, am elyik a szer­ vezett települések során érkezett, a spontán m ozgalm ak keretében be­ vándorlók száma — akikről a települési m ozgalm ak tárgyalása során elég keveset szo k tu n k hallani — valamivel m eghaladta a csoportosan betelepí­ tettekét. Ugyancsak érdekes következtetések vonhatók le a Bereg megyébe tö r­ ténő betelepítések/betelepülések irányából is. A telepesek körülbelül 40 szá­ zaléka az osztrák és ném et tartom ányokból érkezett (szinte m indannyian szervezett, illetve csoportos bevándorlók), többségük, 60 százalékuk azon­ ban galíciai eredetű ruszin/ukrán. Érdekes új inform áció volt ez szám unkra, ugyanis tö rténetírásunk többnyire a galíciai zsidó bevándorlókról szokott beszélni (Varga 1992) — m elyre vonatkozólag forrásaink nem adnak ada­ to t —, ukrán bevándorlásról azonban nem. A dolog nyitja alighanem abban rejlik, hogy az u k rán /ru szin telepesek közel 80 százaléka spontán m ódon, szórványokban és fokozatosan kö ltö zö tt be azokba a falvakba, ahol őket 1788-ban összeírták.

20

FA R A G Ó TAMÁS

M ásik részletvizsgálatunk a II. József alatti betelepítésekkel kapcsolatos (6. táblázat). A z irodalom a 'kalapos király' alatti betelepítettek összes szá­ mát csak 30 ezer fő körülire teszi, saját számításaink szerint azonban az 1784—1788 k özötti telepítések során lezajlott vándorm ozgalm ak körülbelül három -négyszer annyi em bert, kereken 100—130 ezer főt m ozgattak meg. A szervezett form ában külföldről érkezők kim utatható száma kb. 60 ezer fő, az ugyanígy végrehajtott belső áttelepítések körülbelül 20—25 ezer em bert m ozgathattak meg, míg a spontán m ódon vándorló egyének és családok területileg és időben rendszertelenül szóródó, leginkább bizonytalan mennyisége összesen 16—45 ezer fő közöttire becsülhető12.

5. A vándorlók demográfiai jellemzői A vándorlók nem ek szerinti megoszlása a jelentős férfitöbbletre vonatko­ zó közhiedelm ekkel ellentétben viszonylag kiegyensúlyozott volt. A józsefi népszámlálás közism erten férficentrikus adatainál erre vonatkozóan jóval pontosabb inform ációkat szolgáltató 1777—1778. évi lélekösszeírások13 szerint a vándorlásokban részt vevő nők aránya összességében 46,5 százalék (4. táblázat), és m egyénként is többségében 40—50 százalék között m ozgott. Ugyancsak e forrás szerint a m egyékben letelepülő idegenek 39 százaléka 15 év alatti, vagyis a telepesek családjukkal és gyerm ekeikkel együtt érkeznek. (Ez a többnyire egyedülálló és nem házas állapotú szolgálatot vállalókra ter­ mészetesen nem jellemző.) A z elsősorban városokról fennm aradt, név szerinti idegenjegyzékek vizs­ gálata (.Faragó 1997a) ugyanakkor azt m utatja, hogy a külföldről érkezők jelentős része az 1780-as évek végén fiatal felnőtt férfi, aki ekkor m ár nem feltétlenül az állandó letelepedés szándékával érkezik. Foglalkozási adataik tekintetében határozottan különböznek a szervezett települések főként pa­ rasztokból álló népességétől (Kollega 1993, Nagy Kálozi 1943). Szám ottevő részük vándorló kézm űveslegény — M agyarország a 18. század folyam án ismét bekapcsolódott a kézm űvesvándorlás közép-európai, főként a ném et nyelvterületet átfogó, Strassburgtól Rigáig terjedő univerzum ába. 12Szám ításaink Czoernig 1855—1857, Eberl 1989, Isbert 1930, Kaposvári—Bagi 1989, Kardhordó 1926, Nagy K álozi 1943, Sirácky 1966, Weidlein 1937. és Z o m 1989. alapján készültek. 13A z összeírás tö rtén etére v o n atk o zó a n ld. Fügedi 1966.

V Á N D O RM O ZG A LM AK M AGYA RORSZÁ G ON

21

Bár összefoglaló, országos jellegű forrásunk a vándorlók felekezet és et­ nikum szerinti összetételére vonatkozóan nincs, ism ereteink alapján bizo­ nyosra vehető, hogy az 1780-as évek migrációjának e téren is határozott karaktere volt, csakúgy, m int az azt megelőző évtizedekben. A szervezett telepítésekben résztvevők, illetve a spontán m ódon bevándorolt kézművesek k ö zö tt igen szám ottevő volt a ném etek és osztrákok aránya (.Heckenast 1994), míg a rendszertelenül, a felsőbb hatóságok tudta nélkül külföldről egyénileg, illetve kisebb rokoni csoportokban beszivárgó paraszt-telepesek többsége ruszin, rom án, szerb, horvát etnikum ú lehetett. A belső, ugyancsak tö b bnyire egyénileg áttelepülő népesség zöme ezzel szemben magyar, szlovák, esetenként ruszin (Erdélyben rom án), bár arra is találunk példát, hogy a szervezetten betelepített ném etek egy része spontán m ódon tovább­ vándorol (Bonomi 1940).

6. Összefoglaló V izsgálatunk tanulságait röviden az alábbiakban összegezhetjük. Először is ahhoz, hogy a b em u tato tt m akroadatokból kikövetkeztetett arányokat, tendenciákat ténylegesen értelm ezhessük, számos mikroelem zésre van szük­ ségünk a vándorlók demográfiai jellemzőivel, származási helyével, társadal­ mi-foglalkozási szerkezetével kapcsolatban. Személy szerint jelenleg az 1780as évek végének idegen-jegyzékei alapján néhány magyarországi nagyváros (Pozsony, Buda, Kassa, G yőr, D ebrecen, Nagyvárad), valam int Bihar, G yőr és Abaúj m egyék külföldi eredetű bevándorlóit, illetve Csehország, M orva­ ország, a grazi kerület és Bécs m agyarországi eredetű 'idegenjeit' dolgozzuk fel, de szükség lesz még további olyan elemzésekre is, m int am ilyet Kollega Tarsoly István (1993) végzett 5000, az 1784—86. év folyam án betelepített né­ met család adatán. K ülönösen fontos lenne, hogy ne csak a ném et telepesek­ ről kapjunk pontosabb, gazdagabb adatokat, hanem a többi etnokulturális csoportról is, illetőleg az eddigieknél tö b b inform ációnk legyen a települési' m ozgalm akban résztvevők demográfiai és társadalmi jellem zőiről. A koráb­ ban készített vizsgálatok ugyanis túlzo ttan a létszámokra, valam int a telepü­ lési és vándorm ozgalm akban résztvevők etnikai és felekezeti összetételére koncentráltak, ami nem m inden esetben segíti igazán értelm ezni-m agyarázni e m ozgalm ak tényleges kiváltó okait és megvalósulásuk sajátosságait.

22

FA R A G Ó TAMÁS

Összességében úgy tűnik, hogy tö b b et kellene foglalkoznunk a 17. század végétől kezdődő és egészen a 18. század végéig (néhol a 19. század elejéig) tartó újratelepülési m ozgalmakkal. M ár eddigi adatainkból valószínűsíthető ugyanis két tény: egyrészt az, hogy az eddig alig figyelembe vett spontán települési m ozgalm ak mérete közel ugyanakkora lehetett, m int a szervezett telepítéseké, másrészt a telepeseknek sem etnikai, sem felekezeti összetétele nem teljesen azonos azzal, m int am it a korábbi településtörténeti irodalom akarva-akaratlan sugallt. A z előző évtizedek vizsgálatai ugyanis a szervezett telepítésekben nagyobb súlyt kapó ném etek és délszlávok, illetőleg a róm ai katolikusok szerepét túlhangsúlyozták, ezzel szem ben a többségében nem szervezett form ában vándorló ruszin és rom án vándorm ozgalm akat figyel­ m en kívül hagyták. Ugyancsak a mai napig nagyobbrészt feltáratlanok az ország belső népességmozgásai: a sűrűbben lakott területek m agyar és szlo­ vák népességfeleslegének áttelepülése a lakatlanná vált, illetve kedvezőbb gazdasági lehetőségeket nyújtó területekre. F o n to s lenne a vándorm ozgalm ak regionális sajátosságainak alaposabb elemzése is. Egyértelm űen úgy tű n ik ugyanis, hogy a városok, a nyugati határszél, a kárpáti perem vidékek, a belső m edencék (alföldek), valam int az újratelepült déli területek más-más vándorlási m intákkal írhatók le m ind demográfiai, m ind etnokulturális, m ind felekezeti tekintetben, és jellem zőik az idő múlásával összefüggésben is változnak. A 18. századi regionális vándorm ozgalm ak feltételezhető irányait tér­ képen ábrázolva (VT. térkép) nagy vonalakban az alábbi főbb mozgási irá­ nyokat és típusokat valószínűsíthetjük a Kárpát-m edencében : a) kétirányú határm enti vándorlás (a nyugati határszélen Ausztria, M orvaország, a Szerémségben és Baranyában pedig a H atárőrvidék és H orvátország irányába); b) kelet felől kiinduló lépcsőzetes vándorm ozgalom (Galícia —» Keleti K árp áto k —» Alföld) elsősorban a ruszinok és kisebb m értékben a zsidók körében; c) a hegy- és dom bvidékekről a kedvezőbb gazdasági adottságokkal ren­ delkező medencékbe tö rtén ő folyam atos áttelepülés; d) növekvő, a falvakból a városokba irányuló vándorlás; e) részben párhuzam osan a szervezett telepítésekkel, részben azokat követően kitapinthatok a külföldiek 'hozzávándóriási' mozgalm ai (ez adataink szerint az 1780-as években a ném etek T olnába és Arad megyébe, illetőleg a rom ánok Krassó és A rad megyébe tö rtén ő

V Á ND O RM O ZG A LM AK M AGYARORSZÁGON

23

vándorlásán figyelhető meg, de nyilván más időszakokban, illetve más területeken is előfordult); f) égtájak szerint a 18. század végén — de valószínűleg az ezt megelőző időszakokban is — két nagy vándorlási irány m utatható ki: egy észak­ ról délre, illetőleg egy keletről nyugatra irányuló. K ülön érdekesség az, hogy a korábban szervezett form ában m egtelepített területek nem m indig azonosak a 18. század végén magas vándorm ozgalm at felm utatókkal. A z 1780-as években például a Délvidék egy része kifejezetten alacsony vándorlási intenzitású, illetőleg negatív vándorlási egyenlegű terü­ letként jelenik meg — vagyis feltehető, hogy az újratelepedés egyszeri nagy mozgását egy időre viszonylagos mozdulatlanság követi. Végezetül, tekintettel arra, hogy a történésznek nem biztos, hogy kötelességszerűen el kell szakadnia saját korától, feltehetjük azt a kérdést, hogy nincs-e véletlenül valam ilyen, a szűkebb szakmai eredm ényeken túlm enő jelentősége a 18. századi vándorlási vizsgálatoknak? Aligha kétséges, hogy erre igennel kell felelnünk. A vándorm ozgalm akkal kapcsolatban — m int annyi m inden más történeti kérdés esetében — manapság ugyanis még szá­ m os m ítosz, számos téves adat él és forog közkézen. Ezek közül nem kevés­ nek manapság politikai jelentősége is van, így a közvélem ény, a politikusok és a "szakma" ism ereteinek "rendbetétele" sürgető kötelessége a vándorlás­ tö rtén et kutatóinak. Be kell vallanunk ugyanakkor, hogy a 18—19. századi vándorm ozgalm ak vizsgálatára vonatkozóan — különös tekintettel az újra­ telepítésekre — kom oly m unka az elm últ 40 évben nem igazán folyt14. N em tisztáztuk, hogyan alakult ki a történeti Magyarország, illetőleg a K árpát­ medence sok tekintetben máig érvényes etnokulturális képe a 18. század folyam án — pedig ekkor alakult ki, nem kizárólag és talán nem is elsősorban a középkorban. Ugyancsak nem elem eztük ki, hogy a 'beván­ d o rló ', az 'idegen', az 'őslakó' fogalmak m it jelentettek az egykorú társa­

14H osszú ideig nem kívánatosnak m inősült maga a településtörténet m in t kutatási irányzat, a m űvelőinek szám ottevő részét k itevő ném et szárm azású k u tató k at pedig 1946—47 folyam án kitelepítették. A körülbelül egy-másfél évtizede fellendülésnek in d u ­ ló kutatás elsősorban néprajzi, ag rártörténeti szem pontokra, illetőleg az etnikai össze­ tétel kérdésére összpontosít, dem ográfiai szem p o n to k ra kevéssé érzékeny. Ld. erre nézve a néprajzi nem zetiségkutató konferenciákat, a m iskolci interetn ik u s kapcsolatokkal foglalkozó rendezvényeket (K unt—Szabadfalvy— Viga 1984, K atona— Viga 1996), vala­ m in t a D una-T isza köze m igrációs folyam ataival foglalkozó konferenciákat Szegeden (Juhász 1990, 1997) . '

24

FA R A G Ó TAMÁS

dalom számára, és hogyan értelm ezi azokat ma a tudom ány, illetve a köz­ vélem ény. Jellem ző m ulasztásainkra, hogy a 18. századi bevándorlásokra v o ­ natkozó, a tö rténeti M agyarország felbomlásának időszakában a trianoni bé­ ketárgyalásokra készült, Kovács Alajos által kidolgozott és 1919-ben közre­ adott, körülbelül 1 m illiónyi bevándorlóra vonatkozó becslés — am it D ávid Zoltán 40 évvel ezelőtt némileg átdolgozott — tulajdonképpen még ma is "él", m ert nincs helyette jobb. Ezt az adatot 80 év óta nem tudjuk sem cáfolni, sem bizonyítani, mivel az ehhez szükséges részletkutatások nem tö rtén tek meg, h o lo tt biztos, hogy e becslés kellő pontosságát a rendelke­ zésre álló idő rövidsége, a légkör zaklatottsága nem segítette. A m odern társadalom - és történettudom ányi kutatások esetében ilyesmi — tudniillik, hogy egy lényeges kérdéssel kapcsolatos hipotézis cáfolat vagy további alá­ támasztás nélkül évtizedeken keresztül változatlanul, háborítatlanul fenn­ m arad — más szakterületeken szinte elképzelhetetlen. Sajnos manapság a vándorm ozgalm ak történetével még mindig inkább politika- és eszme­ történészek, m int dem ográfusok foglalkoznak. U tó b b iak szinte kizárólag a közigazgatás szám ára napi problém ákat okozó m enekültek, legális és illegális vendégm unkások kérdését vizsgálják. N em utolsósorban ennek a szűkén prakticista hozzáállásnak a következm énye, hogy az utóbbi években ismét zavartalanul virágzik a nem zeti sérelmeket felhánytorgató és a nacionalista érzelm ek megújulását alátámasztó, az első világháborút követő békeköté­ sekkel kapcsolatos pro- és ko n tra magyar, rom án, szlovák és szerb lektűr­ irodalom . Félő azonban, hogy ez nem a vándorm ozgalm ak, a telepítések (és tágabb értelem ben a Kárpát-medence népesség- és társadalom története) m é­ lyebb m egértésének irányába visz, és nem segíti, hanem inkább nehezíti a célszerű és m egalapozott vándorlási, kisebbségi és regionális politikát, vala­ m int az em beri jogokat érintő döntések m eghozatalát, és hozzájárul az anti­ dem okratikus, kirekesztő, idegengyűlölő gondolkodás, valam int a 19. századi típusú bezárkózó nem zetállam i eszmerendszer fennmaradásához, esetenként újraerősödéséhez.

V Á ND O RM O ZG A LM AK M AGYARORSZÁGON

25

BIBLIOGRÁFIA 1. A jta y József 1905 A magyarság fejlődése az utolsó kétszáz év alatt. 2. kiad. Budapest, Singer és W olfner. 63 p. 2. Barsy G yula 1938 "M agyarország népessége a honfoglalás óta." In: M agyar Statisztikai Szemle (16) 4 sz. pp. 343—358. 3. Bonomi, Eugen 1940 "D ie A nsiedlungszeit des O fn er Berglandes.” In: S üdostforschungen (5) Klny. 4. Czoernig, C arl 1855—1857 E thnographie des O esterreichischen M onarchie. W ien, Bd. 1 - 3 . " ‘ 5. Dávid, Géza 1997 "M agyarország népessége a 16—17. században." In: Kovacsics József (szerk.) M agyarország tö rtén eti dem ográfiája (896—1995). M illecentenárium i elő­ adások. Bp., KSH pp. 141—171. 6. D á v id Zoltán 1957 "A z 1715—20. évi összeírás." In: Kovacsics József (szerk.) A tö rté ­ neti statisztik a forrásai. Bp, Közgazdasági és Jogi Kiadó. pp. 145—199. 7. Eberl, Im m o (bearb.) 1989 D ie D onauschw aben. D eutsche Siedlung in Südosteuropa. A ustellungskatalog. Sigm aringen, Jan T horbecke. 328 p. 8. Faragó Tamás 1997a V ándorm ozgalm ak a Kárpát-m edence északkeleti részén az 1780as években. Eperjes, (Kézirat). 9. Faragó Tamás 1997b D ifferent household fo rm atio n systems in one c o u n try at the end of the eighteenth century: variations on Jo h n H ajnal's thesis. (Paper presented fo r the X X III. G eneral P o pulation C onference, Beijing, C hina, 11-17. O cto b er, 1997.) 10. Fenske, H ans 1980 "International M igration: G erm an y in the E ighteenth C en tu ry ." In: C entral E uropean H isto ry (13) pp. 332—347. 11. Fügedi E rik 1996 "A X V III. századi lélekösszeírások története" In: D em ográfia (9) pp. 3 6 6 -3 8 0 . 12. Gürtler, A lfre d 1909 D ie V olkszáhlungen M aria Theresias u n d Josef II. 1753—1790. Innsbruck, Verlag W agner'schen U niversitats-B uchhandlung. 152 p. 13. G yetvaiP éter 1992 A Tiszai k o rona-kerület telepítéstörténete I—III. Kalocsa, 3 k ö tet. 14. Heckenast G usztáv 1994 "M agyarország nem m agyar iparos népessége a 18. század­ ban." In: Századok (128) 1 sz. pp. 91—101. 15. Isbert, O tto A . 1930 "G eschichtliche U n tersuchungen ü b er das südw estliche ungarische M ittelgebirge u n d seine B auernsiedlungen." In: U ngarische Jah rb ü ch er (10) pp. 2 3 0 -2 8 1 ,3 8 7 -4 2 5 . . 16. Juhász A n ta l (szerk.) 1990 M igráció és település a D una-Tisza közén. Szeged, Szegedi ny. 145 p. 17. Juhász A n ta l (szerk.) 1997 M igráció és település a D una-T isza k özén 2. Szeged, JA T E N éprajzi Tanszéke. 212 p. (Táj és népi k u ltú ra 1.) 18. Kaposvári G yöngyi — Bagi Gábor (szerk.) 1989 Jubileum i tudom ányos ülés a jászkun­ ságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján (Kisújszállás, 1986. április 19—20). Szolnok, D am janich M úzeum . 233 p. 19. Kardhordó Károly 1926 "N éhány adat a Szatm ár-vidéki asszim ilációhoz." In: M agyar Kisebbség (5) pp. 2 6 1 -2 6 7 , 2 9 8 -3 0 2 .

26

FA R A G Ó TAMÁS

20. K atona Judit — Viga Gyula 1996 A z in teretn ik u s kapcsolatok kutatásának újabb ered­ m ényei. M iskolc, H e rm an O ttó M úzeum . 376. p. 21. Kollega Tarsoly István 1993 "N ém et bevándorlók II. József korában." In: T ö rté n e ti D em ográfiai F ü zetek (12) pp. 33—55. 22. Kovács Alajos 1919 M agyarország népességének fejlődése a tö rö k u ralo m m egszűnte u tán. Budapest, 23 p. 23. K u n t E rn ő — Szabadfalvi József — Viga Gyula (szerk.) 1984—1985 In teretn ik u s kap­ csolatok E szakkelet-M agyarországon. M iskolc, H erm an O ttó M úzeum 1—2. k ötet. 24. Nagy K álozi Balázs 1943 Jászkunsági reform átusok leköltözése Bácskába II. József k o ­ rában. Budapest, Sylvester ny. 157 p. (Település- és népiségtörténeti értekezések 8.) 25. Schödl, G ünter 1992 "D ie D eutschen in U ngarn." In: Bade, Klaus J. (Hg.) D eutsche im A usland — F rem de in D eutschland: M igration in G eschichte u n d G egenw art. 2. A ufl. M ünchen, Beck. pp. 70-84. 26. Sekera, Václav (comp.) 1978 O byvatelstvo Ćeskych zem i v letech 1754—1918. Praha, Ceskÿ Statistickÿ Ú íad. Vol. 1—2. 27. Sirácky, Ján 1966 St’ahovanie Slovákov na D o ln ú zem v 18. a 19. storocí. Bratislava, Slovenskej A kadém ie Vied. 297 p. 28. Thirring G usztáv 1937 "A z első soproni népszámlálás." In: Soproni Szemle (1) 1 sz. pp. 1—13. 29. Thirring G usztáv 1938 M agyarország népessége II. József korában. Bp, M T A . 192 p. 30. Thirring G usztáv 1939 S opron városa a 18. században. Népesedés- és gazdaság­ tö rtén eti tanulm án y . Sopron, Sopron sz. kir. város. 356 p. 31. Varga László 1992 "Zsidó bevándorlás M agyarországon." In: Századok (126) 1 sz. pp. 5 9 -7 9 . 32. Weidlein János 1937 A tolnam egyei ném et telepítések. Szekszárd, T o ln a várm egye közönsége. 73 p. 33. Z o m A n ta l 1989 "N ém et betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a 18. és 19. században." In: Bács-Kiskun Megye M últjából (10) pp. 325—390.

V Á N D O RM O ZG A LM AK M AGYA RORSZÁ G ON

Függelék A történeti Magyarország tanulmányban használt régió- és városnevek mai elnevezése Present names o f regions and towns used in the paper on historical Hungary

27

28

FA R A G Ó TAMÁS

1. Becslések a 18. századi betelepülések nagyságára Estimations regarding the numbers o f immigrants settled during the 18th century

V Á N D O RM O ZG A LM AK M AGYARORSZÁGON

29

3. Város és vidék vándormozgalmának főbb jellemzői a Magyar Királyságban (1786—1787) Main characteristics o f migrations o f towns and the countryside in the Hungarian Kingdom (1786—1787)

aA z idegenek fogalm át az összeírási utasítás a tíz évnél rövidebb ideje itt-tartó zk o d ó k ra szűkítette le. bA jelenlevő m agyarországi eredetű, valam int a távollevő helybeli illetőségű n őket n em írták össze. Forrás: Tbirring 1938.

30

FA R A G Ó TAMÁS

4.

A vándorlók megoszlása nemek és vándorlási célok szerint a magyarországi megyékben, az 1770-es évek végén Distribution o f migrants by sex and by the destination o f migrating in the counties o f Hungary, at the late 1770s years (ъ7.Я7.я]р\с\

Források: O rszágos Levéltár, Kancelláriai Levéltár, C on scrip tio A n im aru m 1777, 1778, 1782.

5. Bereg megye 18. századi vándormozgalmainak tükröződése az idegenek jegyzékében (1788) Migration movements o f county Bereg during the 18th century as mirrored in the list o f foreigners

al —12 bevándorló. b20-nál több, általában nagyjából azonos időben települt família. cSziléziával együtt. Forrás: O rszágos Levéltár, H elytartótanácsi Levéltár, D ept. conscriptionale.

V Á N D O RM O ZG A LM AK M AGYARORSZÁGON

31

6. Telepítések II. József uralkodásának idó'szakában (Becslés) Settlings during the period o f the reign ofJoseph II (Estimation)

aA ném et és m agyar betelepülők átlagos háztartásnagysága alapján (ez 4,5 fő /h á z ­ tartás — Czoernig 1857. III. és Nagy K álozi 1943. szerint). bA z 1786. o k tó b er végéig bevándorlási céllal útlevelet k a p o tt b irodalm i ném et fam í­ liák szám a 9011 (Czoernig 1857. III. 67.). 'B ecslésünk óvatos, m ert a spontán hozzátelepülés m értéke nem ritk á n elérte a szer­ vezett bevándorlás nagyságát (Weidlein 1937, Z o m 1989). Fqrrás: szerző szám ításai.

FARAGÓ TAMÁS

I. Vándorlási mozgékonyság Magyarország megyéiben Crude migration rate, in counties o f Hungary

VÁNDORMOZGALMAK MAGYARORSZÁGON

II. Vándorlási egyenleg Magyarország megyéiben Net flo w o f migration in counties o f Hungary

FARAGÓ TAMÁS

III. A belföldi és külföldi származású bevándorlók területi arányai Magyarország megyéiben Regional rates o f immigrants o f home and foreign origin in counties ofH ungary

VÁNDORMOZGALMAK MAGYARORSZÁGON

I V A szolgálatba állók összlakossághoz viszonyított aránya Magyarország megyéiben 1778 körül Ratio o f persons entering into service as compared to the total population in counties o f Hungary around 1778 o j

Ln

О

FARAGÓ TAMÁS

V. A letelepedők összlakossághoz viszonyított aránya Magyarország megyéiben 1778 körül Ratio o f settlers as compared to the total population in counties o f Hungary around 1778

VÁNDORMOZGALMAK MAGYARORSZÁGON

VT. Magyarország feltételezhető vándorlási mozgalmai és irányai az 1780-as évek végén Presumable migration movements and their directions in Hungary at the late 1780s years

^

38

FA R A G Ó TAMÁS

Tárgyszavak: T ö rtén eti dem ográfia V ándorlás

THE PAST REACHING THE PRESENT (M igrations in H u n g ary d u rin g the last th ird of the 18lh century) S um m ary T h e present eth n ic p ictu re of the C arp ath ian Basin to o k shape decisively in the course of m igrations du rin g th e 18th cen tu ry as the consequence of those. H ow ever, on the basis of th e official conscriptions o f the years 1777—87 also num ero u s o th e r dem ographic characteristics o f those m ig ratio n m ovem ents can be proved. D u rin g th a t perio d considerable in tern al m ig ratio n can be seen and b o th the individual regions and ethnocultural groups m ay be characterized by peculiar m ig ratio n pattern s. D efinite differences can be established also betw een th e m igrations of cities and of the countryside. In o rd e r to u nderstand b e tte r th e populations m ovem ents of th e eighteenth cen tu ry the case studies — m ore and deeper th an earlier — w o u ld be needed, first of all on m ig ratio n h isto ry conducted b y a d em o g rap h er’s view — as the significance of the p ro b lem has been effective up today.