A MAI HÁBORÚ A SZÉKELY EGYETEMI ÉS FŐISKOLAI HALLGATÓK EGYESÜLETE KÖNYVEI

A

MAI

HÁBORÚ

A SZÉKELY EGYETEMI ÉS FŐISKOLAI H A L L G A T Ó K E G Y E S Ü L E T E KÖNYVEI

SZILAS-STEFF TIBOR

REPÜLŐK

FELSZÁLLNI!

RÉVAI

C o p y r i g h t by Révai, B u d a p e s t , 1941. 69026 - Révai

Kezdjük a végén: a halál semilyen Miért megy orvoshoz az ember? Többnyire azért, mert betegnek érzi magát. Szakítva az általános és nagyjából bevált szokással, 1935 egy tavaszi napján csakis azért mentein orvoshoz, mert egészségesnek éreztem magam. Az „egészség"

testi

és lelki állapotának magyar neve, mint oly sok más ma­ gyar szó, mélyen és érzékletesen ábrázolja a fogalmat. Egészséges az ember akkor, ha egész, vagyis teljes ember: ha minden emberi feladatra alkalmas. Ez a fölényes ön­ bizalom bátorított

fel arra, hogy

az „egész emberhez"

méltó repülői pályára is alkalmasnak

érezzem

magam.

(Egész embernek ugyanis manapság már nem lehet azt tartani, aki szükség esetén, de legfeljebb a jég hátán is megél; már évtizedek óta az embernek éppen úgy otthona a levegő is, mint a föld, a víz, a jég.) Ebben az időben már több esztendős vitorlázórepülői multtal büszkélkedhettem.

Elhatároztam, hogy

katonai

kötelezettségemnek a magyar légierők szolgálatában igyek­ szem eleget tenni, s pilótának jelentkezem, mielőtt valaSzilas: Repülők

felszállni!

1

5

mely földi fegyvernemhez osztanának be. Így kerültem erre az önbizalommal kövezett útra, amely az orvosi vizs­ gálathoz vezetett: az első napon az egyik honvéd helyőr­ ségi kórházba, a másodikon a Repülő Orvosi Vizsgáló Intézetbe. E d d i g is sejthettem, hogy a doktor urak számos te­ kintetben lesznek kíváncsiak arra, ami bőröm mögött rej­ tőzik, s amit egy francia gondolkozó „bőralatti ember­ nek" nevezett. Most azonban bőrömmel és bőralatti ré­ szemmel együttesen elámulhattam

azon, milyen

nagy,

kutatásra alkalmas terület rejtőzik bennem. A vizsgálat első része — ez is félnapig tartott — csak a r r a terjedt ki, hogy nem vagyok-e feltűnően beteg. Repülésről ekkor még nem volt szó. Ha nem tudtam volna, miért állok az orvos és a röntgenkészülék elé, azt is gondolhattam volna, hogy

hosszúlejártú

életbiztosítást

szándékozom

kötni,

esetleg nősülni akarok. Egészségükért szorongva aggódó, éltes urak szívét, gyomrát, máját

és

zsigereit

szokták

olyan alaposan szemügyre venni, mint most az enyémet. Ellenőrizték szívem természetét és hajlamait; vizsgálati módszereikkel behatoltak vesémbe és csontom velejébe; megmérték tüdőmet, hogy befogad-e 4.5 liter levegőt; ki­ számították

vérnyomásomat,

megfigyelték

kiválasztási

szerveim működését. E szorgos és alapos vizsgálat ered­ ményeinek nagy részét egy-egy szám fejezte ki. A vizs­ gálat végén immár két lábon j á r ó számrendszernek érez­ tem magam, bonyolult egyenletnek, amely kifogástalanul egyensúlyban van.

Minthogy

vizsgálóim

az egyenletet

úgyszólván matematikailag helyesnek találták, átutaltak 6

a doktor urak másik csoportjának hatalmába. Ők már repülő-orvosok

voltak.

Repülni egyáltalán nem repültek; bíráló arccal, meg­ semmisítően kutató tekintettel fogadták a pilóta-önjelöl­ tek néhány főnyi csapatát, amely elébük került. Társai­ mon az egyszerű és pilótához nem méltó szurkolás szá­ mos j e l é t fedezhettem fel. Nem is szabad csodálkozni ezen, hiszen a Légierők

szakorvosai

zető légi u t a k kapujában talpig

fehérben,

mint

mintegy a világürbe ve­

álltak

holmi

a

jelentkezők

tiszta

előtt,

kerubinok,

akik

egy szavukkal kitilthatják a méltatlanokat az ígéret Föld­ jéről, helyesebben: az ígéret Egéről. Én azonban nem szurkoltam, mert — ahogy már említettem — évek óta repültem. Elképzelem, hogy egy lovagrendbe sem veszik fel az embert kisebb-nagyobb próbatétel nélkül, csak úgy, szépszóra.

Itt

azonban

tapasztaltam, hogyha

a

pilóták

nem tartoznak is valami eszményi és zárt lovagrendbe, alkalmassági

vizsgájuk

bonyolultabb

és szigorúbb,

mint

amilyen a Grál-lovagoké lehetett. A repülés rangját, mél­ tóságát és emberfölötti fontosságát éreztem e vizsgálat alatt. Közben azonban egyebet is éreztem;

leginkább kí­

váncsiságot. Tudtam, hogy a vizsgáló-orvos csak elméleti számítások alapján ismeri azokat a követelményeket, ame­ lyeknek a repülő ember testének-lelkének meg kell fe­ lelnie. Ő maga nem repülő. (Azóta már megváltozott a helyzet.)

Vitorlázórepülői eredményeimre gondoltam te­

hát, s arra voltam kíváncsi, vajjon az elmélet alkalmaz7

kodik-e a valósághoz, felismeri-e azt, amit én már régóta tudok és bebizonyítottam:

hogy alkalmas vagyok repü­

lőnek? Az orvos hellyel kínált. Fürkészően nézett arcomba, szemmeltartotta talán a k i s u j j a m apró mozdulatait i s : nyilván látni akarta, hogy nem küzdök-e túlzott szoron­ gással, vagy egyéb j e l l e m h i b á v a l amely miatt rám üt­ hetné az alkalmatlanság bélyegét? — Mit szokott olvasni? — érdeklődött váratlanul és megtisztelően. Ez a bensőséges kérdés meghatott

és

rokonszenvre

hangolt. Teljes bizalommal soroltam fel kedvenc íróimat és műveiket. Úgy láttam az orvos arcán, hogy irodalmi ízlésem nem hoz rám szégyent. Ez megnyugtatott. Azok az emberek, akik ugyanazt szeretik, hasonlóak egymás­ hoz, sőt, talán csakis ők hasonlóak. — Mikor volt utoljára moziban? —

Tegnapelőtt — válaszoltam, s meghitt kapcsola­

tunkon felbuzdulva a mozidarab címét is megmondtam. Ekkor néhány percig úgy látszott, hogy az orvost nem is annyira a súlyos erkölcsi tartalmú könyvek érdeklik, mint inkább az amerikai revüfilm meséje. Talán szcenárium-írással is foglalkozik titokban? — tűnődtem, felszólítására

részletesen

sovány meséjét, talán

elmondtam

amíg

a tegnapelőtti film

részletesebben is, mint

ahogy

a

hollywoodi mesegyáros megcsinálta. — Miért akar repülni? — csapott le rám a következő kérdés, kissé élesen, mintha valami aljas szándékot akart volna leleplezni bennem. — Miért akar hadipilóta lenni? 8

—

Mert Magyarországnak nemcsak földje van, ha­

nem levegője is, és ha majd egyszer harcolni kell érte, a levegőjét is meg kell védeni. Tudom, hogy az országnak kevesebb a pilótája, mint amennyire szüksége van. — Minden országé kevesebb — mondta az orvos halkan és szinte önkénytelenül. A bensőséges, szinte ünnepélyes csend csak egy pillanatra avatott bennünket testvérekké. Az orvos mindjárt nekilátott, hogy újabb vizsgálatoknak vessen alá, olyanok­ nak, amilyeneket gyerekkori elképzelésem

szerint

a jó

testvérek nem szoktak elkövetni egymáson. E l é m tett egy nyomtatott szöveget, hogy jelöljem meg a benne rejlő sajtóhibákat és a torlódó magánhangzókat. Tudtam, hogy most

megfigyelőképességem

alaposságát

pontozzák az eredményből; a

bonyolult

és

gyorsaságát

egyenlet tehát,

amely az eddigi vizsgálatokból szűrődött le, s amelyről már azt hittem, hogy maradéktalanul kifejezi testemetlelkemet, még nem volt teljes. Újabb számok és értékek bonyolították, amikor az orvos megállapította, hogy hány sajtóhibát és hány torlódó magánhangzót fedeztem fel a szövegben, mennyi idő alatt.

A

személyemet

kifejező,

titkos egyenlet tovább bővült: egy kapcsolótábla elé kel­ lett ülnöm, s a számozott, felvillanó izzólámpákat elolta­ nom olymódon, hogy a megfelelően számozott dugaszt ki­ választom a sok közül, s beleszúrom az azonos számmal jelölt nyílásba. Eközben mérték az időt, ameddig a lámpa égett. Az idő az életrevalóság próbaköve, — ismertem fel — minél rövidebb időre van szüksége az embernek, annál eredményesebb és ügyesebb. Ha egyszer majd tökéletessé 9

fejlődik, talán egy pillanat alatt elvégzi mindazt, amire mostanában még átlagosan hetven esztendőre van szük­ sége. Az eddigi vizsgálatok csak azt derítették ki, hogy tagjaim és szellemi képességeim épek. Most következett a nehezebb kérdés, amely gorombább eszközökkel igyekezett zavarbahozni idegeimet és zsigereimet: vajjon elég ellen­ álló vagyok-e a levegő dzsungelében várakozó fenevadak, a lökések, pörgetések, szélrohamok vad támadásaival szem­ ben is? Forgószékbe ültettek, s úgy megpörgettek a saját tengelyem körül, hogy ezt az elméleti vonalat vasfonál­ nak éreztem, amely koponyám

tetejétől

kezdve

végig­

húzódik törzsemben. Várakozóan ültem az örvénylő falak között; hirtelen megállt az örvény, majd ellenkező irányba kezdett forogni. E g y parancsoló hang kiáltott rám: — Nézzen a szemembe! Tudtam, hogy az orvos hangoztatja ezt a szigorú fel­ szólítást;

tudtam,

hogy előttem áll fehér köpenyében.

Tudtam, de nem láttam. A test forgása közben ugyanis az emberi szem tengelye elferdül, úgyszólván elmarad a forgástól.

Kétségbeesetten

keresgéltem

arcát

vénylő, fehér foltok és sötét vonalak sűrűjében.

az

ör­

Ezzel

az erőlködéssel oldalt tekintő szemgolyóimat igyekeztem egyenes helyzetbe állítani. Sikerült. Előbb-utóbb mindenkinek sikerül az efféle feladat, hiszen köztudomású, hogy aki például keringőzés közben szédül el, nem éli le életét elferdült szemgolyóval. Csak az a kérdés, hogy előbb 10

vagy utóbb sikerül-e? Akinek

csak egy szigorúan megvont időhatáron túl táncversenyt

nyerhet

sikerül, az

ugyan, repülőtanfolyamra

azon­

ban nem j u t h a t . A szememmel egyébként oly sokat fog­ lalkozott a doktor úr, mint valamely divatos arcképfestő a portrét rendelő milliomosnő szemével. Csupa kellemes tu­ lajdonságot állapított meg róla: azt, hogy nem kancsalít, nem is l á t j a a világot egy síkban, mint egy mozi-vállal­ kozó. E z t a képességemet,

vagyis a térben-látást

elmés

készülékkel ellenőrizte az orvos. Leültem az elsötétített szobában, mint valami nézőtéren; hat méternyire előttem fölülről

megvilágított

színpadszerű

kis térség nyílt.

A

vakító rivaldafényben három pálcika állt; a középső le­ rögzített helyzetben, a két szélső pedig előre-hátra csúsztathatóan. Az orvos azt kívánta, világürbe nórok

hogy az árnyéktalan

helyezett három pálcikát a kezembe adott zsi­

segítségével

állítsam

egyenes

vonalba. A

vizsga

szabályai szerint tíz-tizenöt millimétert hibázhattam, hat méternyi távolságból. E pálcikák mozgatása közben vet­ tem észre, hogy már eddig is térbenlátásom segítségével állapítottam meg leszállás közben tíz méter magasságból, öt-hat centiméternyi

pontossággal, milyen

messze

van

tőlem a föld. Ott sem volt köztem és a szemem előtt meg­ jelenő látvány között anyagi kapcsolat; ott is szinte úgy mértem a távolságot, mint a csillagászok, akik egyik égi­ testről, a Földről, csak számokkal hidalják át a másik égitestig vezető utat. Most már értettem, hogy mi a térben­ látás: megtisztult látási forma, amely tárgyat és eseményt elfogulatlanul ábrázol. Szemléletünk általában a viszony­ lagosságon alapszik; mindent, amit látunk, csak valami11

hez mérten, valamihez hasonlítva tudunk értékelni.

A

repülő felszabadul e földi fogyatékosság alól. Vizsgám j ó l végződött, s ugyanekkor megállapíthat­ tam, hogy az orvostudomány is jól vizsgázott, mert elmé­ leteivel nem mondott ellent sokéves repülői multam ta­ pasztalatainak. Mire átjutottam valamennyi kísérleti szű­ rőn és retortán, már csak feleannyian voltunk pilótajelöl­ tek, mint ahányan alávetettük magunkat a fehérköpenyes arkangyalok próbatételeinek. Megfigyeltem, hogy társaim közül, kevés kivétellel, a soványak és kicsinyek hullottak el a vizsgálatok tekervényes útjain. Ez is megcáfolja az avatatlan

földi

ember

elképzelését,

amely

szerint

testi

könnyedség nélkül aligha boldogulhat az ember a könnyű levegő birodalmában. Nem így van. Lehet, hogy a könynyedség minden esetben hasznos egy balett előadáson; az eszményien

könnyed

és

fínomrajzú

fecskék

pályatársai

között azonban szép számmal találunk vaskos, sőt nyárs­ polgári, sörivó méretekkel bővelkedő embereket. Úgylát­ szik, a kövér embereknek még az idegvégződéseit is jóté­ kony zsírpárna burkolja,

veszedelmes helyzetekben még

életösztönük zűrzavaros riadalma is elcsitul a hasi tája­ kat védelmező rétegek alatt. Kíváncsi voltam a részletes eredményre is. Megkér­ deztem az orvost, hány pontot szerezhet e vizsgálatokon az eszményien tökéletes ember, és hány pontot szereztem én. A számszerű adatokat azonban titokban tartotta. — Elégedjék meg azzal, — felelte — hogy úgyneve­ zett százszázalékos ember nincs. Meg kellett elégednem önmagammal, mint nem-száz12

százalékos emberrel. Nem is nyugtalanított a kérdés, hogy miféle r e j t e t t hibák és fogyatékosságok éktelenítik el szer­ veim és lelkem működését, amelyet mindeddig tökéletes­ nek hittem. Ha már mindent százalékban mérünk, le­ gyen igaza az orvosnak:

százszázalékos ember nincs —

vontam vállat. — Az orvostudomány, úgylátszik, szerény­ ségre nevel; nem ártana, ha időnként mindenki alávetné magát hasonló vizsgálatnak. Talán kevesebb bajunk lenne egymással. —

H á t mi beváltunk! — üdvözölt elégedetten egy

alkalmasnak bizonyult társam a várószobában. Nem állhattam meg, hogy legalább gondolatban, né­ hány szóval meg

ne lazítsam a saját, megnőtt önbizal­

mamat: — Érzékszerveink és idegreflexeink kétségkívül be­ váltak. Mindössze az van még hátra, hogy mi magunk is beváljunk. Az orvos ugyanis mindent

megállapíthat

a

pilótajelöltről, csak éppen azt nem, hogy lesz-e belőle re­ pülő? Nem emlékszem, hogy olyan műszerrel is szembe­ állítottak volna bennünket, amely csalhatatlanul megjö­ vendöli, nem félünk-e majd a felhők között, fejjel lefelé lógva, négy-öt ellenséges géppuska kereszttüzében? Azt sem derítheti fel semmiféle kísérleti módszer, miért is szántuk

voltaképpen

hadipilótának

magunkat?

Pedig

ezen fordul meg minden. A tehetségen kívül igen sok kö­ rülmény befolyásolja az ember elhatározását; gondoljunk csak arra, hogy a repülés divatos dolog, a repülő a nem­ repülők között magasztos dicsfényben

ragyogva jelenik

meg; a szép egyenruha is vonzó. De mindezen felül nem 13

lehet tudni, melyikünket ösztökél titkos halálvágy a magasság felé. Új barátommal is közöltem kétségeimet. Meglepődve nézett rám, s nem szólt ugyan, de látszott a r c á n a vé­ l e m é n y : bizonyára hiúságból vagy t i t k o s öngyilkossági szándékból szántam magamat repülőnek. Nem árultam el neki, hogy m á r régóta pilóta vagyok. M é g vizsgálat közben megtudtam, hogy az orvosi intézet újszerű kísérleti módszerrel igyekszik megállapí­ tani a „magassági halál" előfeltételeit. Természetesen egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy az önkéntes jelent­ kezőt

légritka

térbe

zárva

addig-addig

hagyják

fuldo­

kolni, míg szerencsésen meg nem fullad, — aztán, néhány könnycseppet ejtve tetemére, megállapítják, hogy az áldo­ zat mennyi

oxigénnel elégedett meg, mennyi

széndioxi­

dot t ű r t el, s miféle határvonalon döntötte el, hogy ezt az állapotot tovább nem bírja, inkább meghal. Nem akar­ tam a tudomány önkéntes vértanúja lenni. Számítottam arra, hogy a tudomány majd csak boldogul valahogy az én önfeláldozásom nélkül is. Mindössze kíváncsi voltam, legalább olyan kíváncsi, mint az orvosok. Jelentkeztem a vizsgálatra. Tudni akartam,

hogyha

majd 6 — 7 0 0 0 méter magasságban repülök, s elmulasztom szájamba dugni az oxigénes tartály vezetékét, milyen ér­ zés figyelmeztet a veszedelemre, hol van az

a

pillanat,

amikor vagy lejjebb kell szállnom, vagy igénybe kell ven­ nem a légzésre szolgáló felszerelést, ha nem akarok ájul­ tan lezuhanni a földre, a megsemmisülésbe? Kényelmes székre ültettek. Szájam-orrom elé álarcot 14

erősítettek, amelyet két gumicső kapcsolt össze a levegő­ palackkal, illetve az elhasznált levegő befogadására szánt palackkal. A palackokon megfelelő műszerek jelezték a gáz nyomását és mennyiségét, s a közelben kíváncsi or­ vosok figyelték haldoklásomat. Zavartalanul, szinte unalmasan kezdődött. E g y pa­ pírlap

volt

előttem;

számjegyeket

kellett

írnom

rá,

százon kezdve és hármasával visszafelé számolva. Közben békésen p i p á z g a t t a m : szívogattam az egyik csőből, fuj­ dogáltam a másik csőbe. Számolgattam-számolgattam, azzal a biztonsággal, amelyet a j ó l végzett középiskola, sőt az egyetemi tanulmányok idején szereztem az ele­ mista számolás dolgában. Mielőtt azonban a kiszabott számsor végére j u t o t t a m volna, egy pillanatra elbizony­ talanodtam:

vajjon

kilenc, vagy talán éteri

könnyedséggel

negyvennyolc,

esetleg

negyven­

negyvenhat

következik-e? V a l a m i

elintéztem

magamban a kérdést,

leírtam az ízlésemnek leginkább megfelelő s z á m o t : 48. A

következő

számjegyet

már

olyanféle

akadálynak

éreztem, mint a magasugró a mércét, ha m á r

messzi­

ről látja, hogy nem tudja átugrani, de azért nekiszalad, azzal a tudattal, hogy legfeljebb leüti. Így „ütöttem l e " a 44-es számot. E z u t á n anélkül, hogy újabb gondom akadt volna, meglepetve vettem észre, hogy hanyattdőlve, lógó karral terülök el a székben. Valami nagy, zavaros ködfolt­ ból lassan kibontakozott előttem az orvos aggódó arca. Gyorsan,

kissé

szégyenkezve

felegyenesedtem,

folytatni

akartam a számolást, de egyszerre megértettem, hogy már késő: a 44-es számjegy leírása óta eltelt időtlen időben 15

történt velem valami, már nem hitethettem el senkivel, legkevésbbé pedig önmagammal, hogy mostanáig kiálltam a próbát. Igen, történt velem valami: életem szüntelen folyamata egy ponton

vagy talán

egy

vékony

vonalon

kettévált, — s e vékony vonal, amelynek szélessége talán csak néhány másodperc, mélysége azonban mérhetetlen, maga a halál volt. Még

mindig

szégyenkeztem, mintha

illetlenséget követtem volna el, vagy például szórakozott és magambízó séta közben elcsúsztam volna egy narancs­ héjon. — Köszönöm — hálálta meg az orvos a vizsgálatot. Nekem is meg kellett volna köszönnöm valamit. Azt, hogy hatezer méter fölé repülve ezután

majd nem az

úgynevezett „józan észben" bízom, hanem az orvosi tudo­ mányban és a saját tapasztalatomban, amely szerint a magassági halált nem előzik meg hírnökök és előjelek, ez a rettenetes Nagyúr ceremónia nélkül, de annál teljesebb hatalommal jelenik meg, — az öntudat nem alkonyul be fokozatosan, szédülés, testi

fájdalom nem

figyelmeztet,

hogy elérkeztünk az örök éjszaka küszöbére. Nincs zök­ kenő, nincs átmenet élet és halál között. Az életben ta­ pasztalt betegségek, rossz közérzetek nem magát a halált jelzik, hanem csak az ellene folytatott küzdelmet, amely j ó l is végződhet. A halált éppen a küzdelem hiánya jelzi. A halál feltétlenül bizonyos, — állapítottam meg — s akik ezt csak tudják, de nem hiszik el, abban remény­ kednek, hogy a kellő pillanatban észreveszik a közeledését és majd tesznek ellene ellene! 16

valamit. Semmit

sem

tehetünk

Igyekeztem visszaemlékezni élményemre,

a „magas­

sági halálra". Milyen volt? J ó ? Rossz? F á j d a l m a s ? Kel­ lemes? Hasonlítható-e valamihez, amire az életből em­ lékezem? Semmihez sem hasonlítható. Milyen a halál? — erre csak egy szóval adhatok pontos és teljes választ: semilyen.

17

M á r nem vagyok egyedül, mert katona vagyok A repülőtér üde gyepén, a korareggeli napfényben húsz tudóssal együtt meneteltem katonásan, a starthely felé. Nem viseltek hosszú, ősz szakállt a tudósok, nagy­ jából egykorúak voltak velem és tudósi mivoltukhoz nem­ igen illő kék kezes-lábas pötyögött rajtuk, akárcsak jóma­ gamon. Daloltunk is, együttesen, menetelésünk ütemére; a szikrázó levegőtenger megtelt a színleg panaszkodó, de a valóságban dicsekvő dallal: „ S e j h a j , pilóta se lettem volna s o h a . . . " Társaim ekkor már nem is voltak annyira tudósok, mint egy nappal előbb. Az előző napon kezdődött ugyanis a sportrepülő-tanfolyam, kiképző

tanfolyamát.

amely megelőzi a hadipilóták

Minden

jóval, meghitt

haszná­

lati tárgyakkal, kaláccsal, jótanácsokkal és anyai könnyek­ kel ellátva érkeztünk meg a repülőtérre. A tájékozatlan szemlélő azt hihette volna, hogy tengerentúli világba in­ duló,

felfedező karaván görnyedezik

a csomagok

súlya

alatt. Tévedett volna a tájékozatlan szemlélő, mert sok18

kal messzebbre indultunk: földfeletti világba és messzemessze időbe, — minthogy tanfolyamunk két hónapra el­ választott a megszokott környezetünktől. Hamarosan kialakult közöttünk a tudósok szakava­ tott és élénk csoportja. Ezeket a szakférfiakat leginkább az jellemezte, hogy még ők sem ismerték el egymás tudo­ mányát, de annál makacsabbul igyekeztek tündökölni va­ lami olimpuszi bölcseség fényében. E d d i g még csak meszsziről láttak repülőgépet, akkor is csak moziban. Semmit sem láttak, semmit sem tapasztaltak, semmit sem tettek, de mindent tudtak, ami a repülésre vonatkozik, — tud­ tak,

tudtak, szenvedélyesen

és

bőbeszédűen

egyebet

sem t e t t e k , csak tudtak, mintha egész lényük túlmé­ retezett

értelem

lett

volna,

telve a repülőgépgyárak

neveivel, a f a j t á k számával, a világrekordok adataival. Tudománygyüjtésük

eszköze

a

hallószervük

volt.

Hallomásból tudtak mindent, s e tudás hitelességét nem bizonyították holmi kétes értékű oklevéllel, hanem inkább élő és holt személyekre való hivatkozással, akik családi és ismeretségi körükbe tartoztak. Egyikük azzal bizonyította tudománya alapját és nagyságát, hogy nagybátyja már Rákoson, a repülés őskorában majdnem feltalálta a mai, legkorszerűbb gépek modelljét. A többiek kicsinylő mosollyal hallgatták ezt az üres hencegést, alig várták az alkalmat, hogy fokozottabb sze­ rénységre intsék a rákosi nagybácsi unokaöccsét, mond­ ván, hogy nekik nem is nagybátyjuk, hanem egyeneságú őseik foglalkoztak repüléssel, mégpedig nem úgy, hogy majdnem feltaláltak valamit, hanem úgy, hogy fel is ta19

láttak, v a g y i s . . . i l l e t v e . . . i z é . . . édesatyjukat csak állomásfőnöki teendői akadályozták meg abban, hogy részle­ tesebben kidolgozza ama terveket, amelyek s e g í t s é g é v e l . . . Sajnos, nem tudhattam meg, hogy mire j u t o t t volna a világ ama tervek segítségével, mert egy türelmetlen tu­ dós a szónok lélekzési szünetét felhasználva gyorsan fel­ világosította a hallgatóságot, hogy ő sokkal érzékibb kap­ csolatban van

a

érzékszervével:

saját szemével látta már elemista korá­

ban a hírneves

repüléssel, — minthogy

Graf

legfontosabb

Zeppelin léghajót, amint iszonyatos

fergeteggel küszködött Budapest j ó l i s m e r t égboltozatán. E tudósnak rokonlelke is akadt egy másik tudós szemé­ Graf

lyében; a másik tudós is a amellyel rokoni kapcsolat

Zeppelinre hivatkozott,

kötötte össze olymódon, hogy

mostohafivére sajátkezűleg húzta lefelé egy kötél segít­ ségével a léghajót, — természetesen nem egyedül, hanem kétszáz katonatársával együtt. Miután a repüléssel való rokoni kapcsolatok tisztá­ zódtak, s a

szakértelem

hitelessége

bizonyítást

nyert,

folytatódott a tudósok heves tudománycseréje. Tíz kül­ földi szakfolyóiratban nem gyüjthettem volna össze annyi szakkifejezést, adatot, pilótanevet, repülési és aerodina­ mikai tételt, mint amennyit itt öt perc alatt. Elszédülten hallgattam e mértéktelen tudomány özönében. Nem egyedül szédültem; velem szédült és hallgatott két másik pilótanövendék is. J ó l ismertem őket: vitorlázórepülők voltak, ismerték már a magasság igézetét és kísértő ve­ szedelmeit, akárcsak én. Ahogy csomagjainktól 20

megszabadultunk

és alkalom

kínálkozott

rá,

leendő urainknál

mindjárt vagy

jelentkeztünk

szolgáinknál:

a

hangárban,

a repülőgépeknél.

Bizonytalanul jelölöm meg a gépek rangját, amikor azt mondom, hogy „urak vagy szolgák". K i n e k ura, kinek szolgája a repülőgép, aszerint, hogy ki született tehetet­ len szolgájának vagy ellenkezést nem tűrő urának. É n , amint megláttam a vászon- és fatestű, kétfedelű, zöldes­ szürke kis sárkányokat, melyek előre terpesztett két, kurta „lábon" lapultak meg a hangárban, mindjárt elhatároz­ tam, hogy sem

uruk, sem

szolgájuk, hanem

barátjuk

leszek. A tudósok választékos kifejezésekkel ismertették egy­ más előtt a 105 lóerős mótor gyártásának titkait, a gép­ törzs építésének apró és bűvös fogásait; összehasonlítot­ ták a sportgépet a bombavetővel, a légcsavart az evezőlapáttal, a repülést a palacsintasütéssel.

(Tudományuk

mindenre kiterjedt.) E z a l a t t mi hárman, zubbonyunkon a vitorlázórepülők kék zománcjelvényével, szótlanul és megilletődve ismerkedtünk leendő barátunk, a mótoros repülőgép

testi

sajátságaival,

szellemi

tulajdonságaival,

amelyeket a külső jelek és méretek alapján már elkép­ zeltünk. Magasabb volt, mint vitorlázó gépeink. Benzín­ és olajszagot árasztott ismeretlen szervéből: a mótorból. Kissé

félelmetesen hatott; éreztük súlyát és sebességét,

már most is, amikor még mozdulatlanul, némán állt a földön. Nem sokat beszéltünk róla, tiszteltük rejtőzködő erejét és képességeit. Talán azért hallgattunk az első per­ cekben, hogy ne zavarjuk magányát. Úgy tetszett, álmoSzilas: Repülők felszállni! 2

21

dik, az átrepült kilométerek ezreiről és régi barátainak, az előttünk kiképzett növendékeknek hosszú soráról. Aztán megtörtént az első mótoros repülés. Alig ne­ gyedóráig tartott.

A

kétüléses,

kétkormányos gép első

ülésében alig figyeltem másra, mint az életrekelt mótor harsány kiáltására, amely úgy zengett előttem, mint va­ lami rohamra serkentő kürtszó. E z t az emléket hoztam magammal első mótoros repülésemből. Mindez azonban még tegnap történt. Most már a tan­ folyam második napja ragyogott előttünk, amíg a repü­ lőkre vonatkoztatott, régi bakanótát daloltunk önfeledten. A „tudósok" úgy fújták a dalt, mintha ehhez is kereszt­ apai,

vagy egyéb

forrásból

szerezték

volna

szakértel­

müket. E g y i k oktatónk kedélyt, erőt és biztonságot sugárzó alakja haladt a menet élén. Majdnem olyanféle tiszte­ lettel és bizalommal tekintettünk rá, mint a honfoglaló ősök Árpád fejedelemre. Azt vártuk tőle, hogy új hazába vezessen bennünket. E g y e l ő r e egy k u k o r i c a t á b l a mellé vezetett. M á r régen észrevettem, hogy repülőteret el sem le­ het képzelni a szomszédságában zöldelő kukoricaföld nél­ kül. Később azt is megtanultam, hogy egyéb határvonalra is szüksége van minden valamirevaló repülőtérnek: nagy­ feszültségű áramvezetékre, távíróvonalra, vasúti töltésre, de legalább is egy sor szépen fejlett jegenyére, mert enél­ kül a felszállás és a leszállás ásítóan unalmas volna. Hoszszas

dalolás

után

elkanyarodtunk

a

kukoricaföldtől,

szembefordultunk a csaknem kilométeres távolságban el22

törpülő hangárokkal.

Oktatónk vezényszava figyelmezte­

tett, hogy földi sétánk végetért, s valami más következik. -Állj! Álltunk egy pillanatig, mint a cövekek sora, aztán a „ P i h e n j " vezényszóra elernyesztettük figyelmünk annál inkább megfeszüljön.

tartásunkat, hogy Szinte a látha­

tárig nyúlt előttünk a mosolygó, zöld róna, — majdnem olyan nagy, sima és mosolygó volt a föld, mint az ég. A távolban halk zúgás éledt fel, rohamosan nőtt, alakult, hullámzott hang:

— szinte már lobogott felettünk

az

óriási

most vettük csak észre, hogy majdnem az égből

nyilai felénk három zöldesszürke sárkány, az

iskola

há­

rom gépe. Z á r t rajban repültek, oly szorosan, hogy szinte egymásba karoltak. A vezetőgép szárnya mögé jobbról is, balról is benyúlt a másik két gép szárnya. Amerikai filmben láttam egyszer,

hogy egy össze­

esküvő társaság három t a g j a szinte test-test mellett nyo­ mul át a bank irodahelyiségein, hogy megrémítse a hiva­ talnokokat és ügyfeleket, kirabolja a pénztárt, megszök­ tesse az elnök lányát, felforgassa az élet nyugodalmas rendjét. A

három

gép

úgyszólván

megcélzott

bennünket,

mintha mi lettünk volna a pénztár, vagy az elnök lánya, vagy a békés földi rend. Tudtam, hogy tervük makulát­ lanul becsületes, szándékuk tiszteletreméltó és árnyékuk, amely szinte összefut velük a földön, nem a bűn árnyéka. Éreztem azonban, hogy a földi világ határán túlról jön­ nek, s valami erős, kérlelhetetlen szándék h a j t j a őket. Mit akartak? Csak azt, hogy ne féljünk tőlük. Azt, 23

hogy lássuk saját szemünkkel és érezzük majdnem a bő­ rünkkel, milyen biztonságos eszköz a repülőgép, milyen éles és tapasztalt az oktatóink szeme, milyen nyugodt e három férfi keze, amely a csapkodó szélben is oly közel vezeti egymás mellett a gépeket, hogy szinte megsimogat­ j á k egymást, alig öt méternyire a föld felett, — és még­ sem történik szerencsétlenség, íme, már emelkednek is, már kanyarodnak, szabályos

ékalakban;

zúgásuk

most

már bátorító csatakiáltásnak hallatszik. A „tudósok", akik néhány pillanattal előbb még be­ húzták a nyakukat, hogy a fölöttünk elszálló három gép szét ne kuszálja jólfésült hajzatukat, most ismét tudo­ mányukra leltek. Megállapították, hogy a katonai raj­ repülésben nem haladnak a gépek ilyen közel egymáshoz. Nyilván nem értették oktatóink

kamaszosan

merész

és

tréfás mutatványának titkos nevelői szándékát. Mi hár­ man, zománcjelvényesek, tudtuk, hogy oktatóink a mi megnyugtatásunk érdekében

vállalták az idegeket csik­

landó j á t é k veszedelmét. — K é t hónap mulva ti is megteszitek ezt, talán még szebben i s ! — biztatott a kedélyes oktató,

aki

köztünk

állt. A hangárok felől kékzubbonyos-nadrágos alak köze­ ledett a mezőn. Vidoran lépkedett, már messziről látszott rajta, hogy kedvérevaló a reggeli séta, s azért halad át a repülőtér középvonalán, közvetlenül a

startzászló

mel­

lett, mert szereti a szimmetriát, a rendet. Oktatónk rá­ pillantott, 24

hunyorított,

megdörzsölte

szemét,

mintha

csípte volna cigarettája füstje, aztán élénk szóval felénk fordult: — Hallottátok már, hogy nem szabad átvágni a re­ pülőtéren, ha a gépek a levegőben vannak? I g e n ? He­ l y e s . . . akkor ezt a barátunkat is meg kell tanítanom a rendre, mielőtt a feledékenysége miatt beleakadna vélet­ lenül egy induló vagy leszálló g é p ! Amint vidor társunk,

a tegnapi „tudósok"

egyike

odaérkezett hozzánk, mindjárt kiderült, hogy az emléke­ zet helyes és alapos gyakorlatoztatása mit jelent. Az em­ lékezés tudvalevően lelki képesség; a lélek és a test azon­ ban, köztudomás szerint, összefügg egymással. A vidám sétáló tehát lelkigyakorlatul azt a feladatot kapta, hogy futólépésben

kerülje

meg

a

repülőteret, lehetőleg az

eddigi derűs mosollyal, de feltétlenül azzal a tudattal, hogy csak a tér szélén szabad közlekednie. A fiúk több­ sége szemérmesen elfordult, egyik-másik talán megillető­ dött attól a gondolattól, hogy ő is elkövethette volna tár­ sunk hibáját, ha nem

vonultunk volna ide zárt me­

netben. Ha eddig nem tudtuk, most már meg kellett érte­ nünk, hogy katonák lettünk. Katonák, vagyis fegyelme­ zett őrzői a mások és

a

magunk

tartozunk immár nemcsak

életének; felelősséggel

szándékos

mulasztásainkért,

hanem szórakozottságunkért, könnyelműségünkért, rossz emlékezetünkért is. Az emberrel történhet szerencsétlen­ ség véletlenül is, s ez csak az ő baja, — állapítottam meg. — A katonával azonban nem szabad véletlen szerencsét­ lenségnek történnie, mert ez már nemcsak az ő baja volna, hanem a közösségé, az országé, amely katonájává avatta. 25

Most értettem meg az igazi fegyelmet, amely azt követeli az embertől, hogy minden helyzetben, minden pillanat­ ban éber és alkalmazkodó legyen, fenntartás

nélkül

vi­

selje a felelősséget, szinte a létezéséért is. Amíg a szórakozott tudós „lelkigyakorlata" folyamán a t é r túlsó sarkáig ügetett, a három repülőgép indián­ sorban rásiklott a gyepre és széles ívben, döcögve kanya­ rodott elénk. F o r d u l ó közben egymás mellé sorakoztak. Néhány lépésnyire megálltak előttünk. Légcsavarjuk át­ tetsző, fényes körben köszörülte a levegőt, mótorjuk krá­ kogott, — úgy tetszett egy pillanatig, hogy mondani ké­ szülnek valamit, elmondani tapasztalatukat, amelyet az égi úton, a magasban szereztek. A szokásos reggeli próbarepülés után a három oktató kimászott a gépekből. Vigyázzba

merevedve,

fővetéssel

köszöntöttük őket. A főoktató intésére köréje gyűltünk. Megköszörülte torkát; ez a hang kísértetiesen emlékezte­ tett a várakozó és titkos mondanivalóktól terhes gépek krákogására. Szinte úgy beszélt, mintha a gépek üzene­ tének egy részét tolmácsolta volna: — F o l y t a t j u k a szoktató-repülést, de ma m á r nem úgy, mint tegnap. Ti ültök a hátsó ülésbe, mi leszünk elől. Lábatokat tegyétek rá az

oldalkormányra, a

bot­

kormányt és a gázosító fogantyúját pedig fogjátok kézbe. Kézbe, nem m a r o k r a ! Elegendő lesz két u j j is. Lehet, hogy ti már különb repülők vagytok, mint mi, de azért nem szükséges,

hogy beavatkozzatok az oktató szándé­

kába és helyesbítsétek mozdulatait. Csak azért legyen ke­ zetek-lábatok a kormányon, hogy közvetlenül érezzétek 26

és figyelemmel kövessétek a vele összekapcsolt másik kor­ mány mozgását. Van valami kérdés? Hallgattak a

„tudósok".

A

főoktató,

mögötte két

oktató, visszament a szüntelenül krákogó gépekhez.

Há­

rom növendék kilépett és katonásan jelentette, hogy re­ pülésre következik. E n g e m a második csoportba osztot­ tak be, várnom kellett tehát

negyedórát, hogy

sorra­

kerüljek. Szememmel, fülemmel, minden idegemmel lestem az elsőnek

induló

gép

valamennyi

életmegnyilvánulását,

szinte azt is, amit érzékelni nem lehetett. Tünődve indult neki a zöld mezőnek, magassági kormánya lekonyult a farkán, óvatosan döcögött a vakondtúrások apró domb­ jain, — úgy rémlett, keres valamit a földön, talán egy emléket, valami biztató és marasztaló jelet. Több mint százméteres úton ballagott végig, egyre türelmetlenebb morgással és egyre sietősebben. B a l r a kanyarodva meg­ állt az indító őrhelyén álló növendék mellett, aki piros zászlóval marasztalta. A gép dühödten felüvöltött mótor­ jával, mintha azt felelte volna a marasztaló jelnek, hogy itt is hiába nézi a földet, itt sem t a l á l j a meg azt, amiért érdemes volna idelent

maradnia.

A vezető

kinyujtott

karral előre intett az első ülésből. Az indító kezében fel­ lendült és lecsapott a fehér zászló, mintha csak azért adta volna meg a szabadulás jelét, mert belátta, hogy a resz­ ketve hörgő gépet már nem tudja tovább visszatartani. Előreszegzett fejjel iramodott neki a sárkány a mezőnek, valami indulatszót hadart futása közben, egyre szenve­ délyesebben, — úgy rémlett, még mindig nézi a földet, 27

fejét is közelebb hajtotta hozzá, törzsének vége fölemelke­ d e t t . . . aztán, örökre lemondva arról, hogy megtalálja a boldogságot a földön, elhagyta a mezőt, ment, ment előre és egyre m a g a s a b b r a . . . csak a hangárok fölül, egy éles balkanyarból nézett vissza.

M á r indult is nyomában a

másik gép, gyötrődve és türelmetlenül, mint a kivándorló az új hazába. Rögtön utána a harmadik. A levegő reszke­ tett egyhangú és fájdalmas éneküktől. irányba szálltak, úgy látszott, nincs közük

hozzánk,

H á r m a n három

nincs közük egymáshoz,

semmihez,

csak az éghez,

amely

simogató-kéken öleli fel őket magához. Amíg kettőt szemmeltartottam, valami haragos szó­ zat zúgott felém hátulról: az elsőnek indult gép t é r t vissza a kukoricatábla felől, prüszkölve, aztán fojtott dohogással. Szinte ráugrott a földre, s morogva szaladt felénk; türelmetlenül viselkedett, mint

akinek

fontos

útjáról

vissza kell térnie, mert otthon felejtett valamit. E l é n k ka­ nyarodott, pontosan a r r a a helyre, ahonnan az imént el­ indult. A növendék kimászott a hátsó ülésből, a főoktató pedig homlokra tolt szemüvegű, nyájas és csodálkozó arc­ cal szólt le hozzá a nyeregből: — É d e s fiam, a légiharcnál

egyelőre még nem tar­

t a s z ! Bizonyára legyőznél engem, de ne próbáljuk meg; elsősorban azért ne,

mert

mind a ketten magyarok va­

gyunk, másodszor pedig azért ne, mert közös gépen ülünk. Legközelebb szelídebben rángasd a kormányt és a gázosítót ne fogd marokra, mint a

bunkót,

nyakát, amelyet ki akarsz tekerni.

vagy

a

csirke

Ez a gép nagyobb,

mint egy közepes csirke, de van olyan érzékeny: elég egy 28

„...ZÁRT RAJBAN R E P Ü L T E K OLY S Z O R O S A N , HOGY S Z I N T E EGYMÁSBA K A R O L T A K . . . "

„...ÉN KÖVETKEZTEM..."

dühös markolás, hogy vége legyen. De neked is, meg ne­ kem i s ! Most

pihend

ilyen bizalmatlanul,

ki

magad és máskor ne viselkedj

próbáld elhinni, hogy a gép ért a

szelíd símogatásból is, te pedig olyan jól vagy bekötve az ülésbe, hogy akkor

sem pottyansz ki, ha nem kapasz­

kodsz bele a kormányba. J ö j j ö n a következő! Én következtem. Nem akartam növelni társam zava­ rát, aki odafent nyilván azt képzelte, hogy a botkormány a

világ

közepe,

olyanféle eszköz,

az

egyetlen

megbízható

fogódzkodó,

mint a szalmaszál a fuldokló kezében.

Úgy haladtam el mellette,

hogy

nem

tekintettem

rá.

Sohasem voltam kíváncsi a mások gyöngeségére, bajára, fogyatékosságára;

mindig azt gondoltam, hogy csak

az

erő, a biztonság és a jókedv példájából érdemes okulni. Felkapaszkodtam a második ülésbe. Egyszerre nézett rám öt szemével a gép lelke. volt:

sebességmérő,

Ez az öt szem öt műszer

magasságmérő,

fordulatszámmérő,

iránytű, benzínnyomásmérő. Az öt pillantás szúró erejét szinte agyvelőmben éreztem. Tudtam, hogy azért kell ma már a hátsó ülésben repülnöm, mert csak a hátsó szerelékfalon van öt műszer.

Meg kell szoknom, hogy szemmel-

tartsam őket. Vitorlázógépeim lelke nyilván egyszerűbb volt, mert kevesebb és érthetőbb szemmel tekintettek rám. Bizalmatlanságot éreztem a gép iránt. Felismertem, hogy barátságára szükségem van és meg is nyerhetem, de résen kell lennem állandóan, mert olyan elfojtott, kárté­ kony ösztönök

rejtőzhetnek

benne, mint az emberben.

Hasonlít a gép az emberhez, mert kulturált fenevad mind a kettő. A kultúra formálta a gépet az élettelen nyers29

anyagból, a

kultúra

törvényeinek

engedelmeskedik, de

mélyen, talán anyagától is függetlenül, benne rejlik a rontás, a lázadás kaján ösztöne. M á r zörgött a l a t t a m a futószerkezet, m á r kisimí­ totta a sebesség a mező apró ráncait, de csak egy pil­ lantást vetettem ki, aztán ismét szemközt néztem, kissé tétovázva, az öt

műszerrel; egyetlen

apró

szemhunyo-

rításukat sem a k a r t a m figyelmen kívül hagyni. Öt mű­ s z e r ! H o g y a n igazodjam el köztük, hogyan ismerjem fel jelzésüket késedelem nélkül?

Egy

pillanatig irigyen

gondoltam növendéktársaim többségére, a k i k nem vol­ t a k vitorlázórepülők,

mint én, tehát nem ismerték a

repülés tiszta és természetes örömét, álomszerű bizton­ ságát, de nem ismerték a mótorban — minden mótor­ ban — leselkedő fenevadat sem, amely természetéhez híven hűtlenségre és árulásra hajlamos. Minél mered­ tebben annál

figyeltem

a mótor állapotát jelző műszereket,

vadabb hajszában v á g t a t o t t

át

öntudatomon

a

mótorhibák elképzelhető sorozata. E l é g , ha egy szívó­ szelep eltörik, s a robbanás l á n g j a belövel a porlasz­ t ó b a ; elég,

ha egy csavar meglazul,

a száz meg száz

csavar közül, ha egy rúgó eltörik, egy fogaskerék száz finom foga körül l e p a t t a n

egyetlenegy.

A

mótorban

rejlő veszedelmek élén pedig ott zúg és szikrázik káp­ r á z t a t ó a n a légcsavar veszedelme. É r e z t e m , hogy éle­ tem ezer meg ezer szálon függ, de ezek a szálak bonyo­ lult l á n c c á fonódnak,

s

ha

egyetlenegy

is

elszakad

k ö z ö t t ü k : elszakad a lánc, amely csak látszólag erős. A vitorlázó-repülőgépen s a j á t 30

kezemben

volt az éle-

tem, azonkívül a jóságos, szelíd és mindig következetes természet hatalmában, a meleg légáramlatok k a r j á b a n . Most azonban attól függött minden, amit emberi kezek c s i n á l t a k : mérnökök, üzemvezetők és munkások százai­ nak keze. Olyan kezek hatalmában voltam, amelyeket sohasem láttam, gazdájukat nem ismertem, m u n k á j u k a t már

évekkel

ezelőtt

elvégezték,

amikor

megépítették

ezt a g é p e t ; azóta talán el is enyésztek. Most mégis azon múlik életem, mit t e t t e k valahol, valamikor ezek az ismeretlen kezek. R a j t u k kívül még két kéztől függött

az é l e t e m :

a főoktató kezétől. Csak a k o p o n y á j á t l á t t a m magam előtt, beburkolva a repülősapkába. K e z é t és lábát azon­ ban közvetlenül éreztem, minthogy az iskolagépek ket­ tős

kormányrendszere

szoros

összeköttetésben

B a l r a húzta lábamat az oldalkormány,

van.

mert vezetőm

most kanyarodott balra, az indító zászlóhoz. Még min­ dig a földön voltunk. Nem tudtam, elegendő-e a k u r t a és határozott kis mozdulat, v a g y t a l á n nem sok-e? E g y pillanatig m á r úgy elüti

láttam,

hogy a j o b b s z á r n y

az indító-zászlóval jelző növendéket.

A

vége

botkor­

mány most lassan előre húzta k e z e m e t : az oktató leszo­ rította a magassági kormányt, leszorította a sárkányt a földhöz, hogy kellő nekifutásból emelkedjék fel. Ismét hallottam a gép indulatszavát, amely azt harsogta, hogy nem t a l á l j a helyét és boldogságát a földön, ezért t e h á t elhagyja,

örökre.

Most m á r nemcsak sejtettem, hanem értelmemmel is tudtam, hogy a gépnek valóban mondanivalója van, 31

titkot őriz magában, de majd csak odafent árulja el. A földön azért köszörülte torkát, mert már régóta feszült benne a közlési vágy. Oldalt tekintettem, a síma földre, s egyszerre azt éreztem, hogy megnőttem.

Szinte

megnyúlt

minden

tagom, magasabbról l á t h a t t a m a földet, mint egy má­ sodperccel azelőtt, magasabb lettem,

mint

bármelyik

ember, — m á r óriás vagyok, mert érzem ugyan alulról a föld ellenállását, de emeletnyi magasból tekintek le rá. E z e k b e n a pillanatokban h a g y t a el a gép a földet. A h a n g á r o k összezsugorodása, a zöld mező színár­ nyalatainak

gyors

összefolyása

nem

volt

szokatlan.

A földön most is ugyanaz történt, mint amikor vitor­ lázó-gépben ültem. Az égbolt selymes volt és mély, a levegő tiszta és k e m é n y ; az égen és a levegőben sem történt változás azóta, hogy u t o l j á r a l á t t a m vitorlázó­ gépből.

Mi

gondolatban.

változott

meg?

Én

— U t a s vagyok.

magam,

—

feleltem

E d d i g repülő voltam,

most súlytöbblet vagyok egy gépen, az egyensúlyi hely­ zet egyik t é n y e z ő j e ; alkatrész, semmi más. M á r ötszáz méter magasan zúgtunk. A „tudósok" talán csak most találták volna aggasztónak a helyzetet, amikor távol volt a föld. Pedig a repülő helyzete csak a föld közelében lehet veszélyes, ahol már nincs idő az eset­ leges kormányzási

hiba

kijavítására, vagy

kényszerle­

szállóhely kiválasztására. Egyszerre, figyelmeztető nyomással jelezte a botkor­ mány, hogy történt valami. Feltekintettem. Oktatóm ma­ gasra emelte két k a r j á t előttem, jelezve, hogy rám bízza a 32

vezetést. Ismerte repülői multamat, s kellő biztonsági magasságban voltunk, hogyha rossz útra terelném éle­ tünket egy hibás mozdulattal, ő megmenthesse a helyes mozdulattal. Ésszel

és

megnevezhetetlen

idegérzékenységgel

cselekedtem. Hasznosítottam minden pillanat

tanulsá­

gát. L á m , most j o b b o l d a l r a billentünk, mert túlságosan erős és t á g mozdulattal a k a r t a m egyenes t a r t á s b a iga­ zítani a baloldalra dőlő g é p e t . . . persze, hiszen több, mint kétszer

oly gyorsan repülök,

gépet v e z e t n é k . . .

mintha vitorlázó­

a k o r m á n y o k hatásosabbak, a

gép

é r z é k e n y e b b . . . az oldalkormányt is óvatosabban kell b e l é p n e m . . . kíméletesen kell bánnom a géppel, mert élőlény, emberi értelmű, szinte a halk szót is m e g é r t i . . . olyan érzékeny és okos, hogy talán abból is megértené szándékomat, ha levélben közölném vele, esetleg gyors­ írással. Most m á r nemcsak tiszteltem, nemcsak aggód­ tam miatta, hanem tanulni is a k a r t a m tőle. E g y s z e r r e megszólalt,

—

hozzám beszélt,

a mótor harsogásával,

a kormány finom j á t é k á v a l : — Vigyáznod k e l l ! V é g e

az önálló, felelőtlen és

céltalan barangolásnak, amit eddig műveltél légi útjai­ don. Most m á r oda kell menned, azt kell tenned, amit elrendeltek.

Dolgod van a l e v e g ő b e n ! Vigyáznod kell

rám és társadra, aki egy méternyire ül előtted, ölbe­ tett kézzel, rádbízva j ö v ő j é t , reményeit, kötelességeit, egész életét. F e g y e l m e z e t t n e k kell lenned. Megtanultad már, mi a fegyelem? Szüntelen felelősségvállalás. Ran33

got k a p t á l a világban, a földön és az égen. M á r nem vagy

egyedül.

Katona

vagy!

E z t mondta a gép. Óvatos k a n y a r t próbáltam. a féloldalt dőlő mezőre, figyelmeztető j e l e t :

Ahogy

odalent

hatalmas

is

rátekintettem

észrevettem egy

gép suhant

el

alattam.

Még a távolság sem fokozta le arányait, erejét, gyor­ saságát. M e g i s m e r t e m :

kétmótoros

k a t o n a i gép volt,

bombavetőgép. Nyilván a közeli repülőtéren állomásozó század parancsnoka látogatott el hozzánk, az „Iskolába", hogy megnézze, milyen lesz az utánpótlás. Most szerezhettem fogalmat a repülés sebességéről, de nem az én gépem sebességéről. Néhány pillanatra ugyanis egymással párhuzamosan haladtunk, a bomba­ vetőgép alattam, vagy háromszáz méterrel. M i n t h a nem is a távolságot, hanem az időt a k a r t a volna átszúrni, olyan gyorsan siklott ki alólam és fúródott a messze­ ségbe. A j ö v ő felé mutatott, a rám várakozó jövő felé, amelyben én is k a t o n a leszek.

34

Zegzugosan a célpont f ö l é . . . Én vezettem a kétmótoros, kétezer lóerős bombázó­ gyakorlógépet... Még olyan elevenen emlékeztem

vissza

a

fából-

vászonból épült, százlóerős kis sportgépre, amellyel le­ m a r a d t a m az a l a t t a m elszáguldó katonai gép mögött, mintha varázsló cserélte

volna

ki

a

fából-vászonból

készült, k é t p á r könnyű szárnyat egy p á r óriási, zengő fém-szárnnyá,

a mozgékony és ideges kis gépmadarat

sok tonna súlyú repülő-üzemmé. Ez a varázsló a múló idő volt. M ö g ö t t e m volt m á r

a sportrepülő-tanfolyam

két

h ó n a p j a és a k a t o n a i repülőkiképzésben eltöltött idő. M ö g ö t t e m volt az első katonai iskolagép, a fémből épült, kétszáznegyven lóerős

mótorú

sárkány,

utána

pedig

a kétmótoros bombázó-iskolagép. Úgy v o l t a k mögöttem eddigi oktatóim, gépeim, növendéktársaim, az elmult hónapok élményei, mint egy hosszú lépcsősor, amelyet m á r megmásztam. 35

Én vezettem a kétmótoros, kétezer lóerős bombázó­ gyakorlógépet... Az elmult idő, a szerzett élmények és tapasztala­ t o k összezsúfolódtak számomra ebben a helyzetben, mint sok tonnányi anyag

átalakulásainak

és

bomlásainak

eredménye egy gramm rádiumban. Most m á r rövidnek látszott katonai pilóta-multam. Ez a szelíd, őszi reggel úgy kezdődött, mint a többi nap.

É b r e s z t ő után felkeltem, rendbeszedtem magam,

aztán t á r s a i m m a l együtt

levonultam a repülőtér lak­

tanyaépületének első emeletéről. Kavicsos úton, gondo­ zott p a r k o n át meneteltünk a h a n g á r felé. É b r e d e z e t t a f ö l d ; a f á k és bokrok hervadóan mosolyogtak a fel­ kelő Napra. Muskátli üdvözölt bennünket a virágágyak­ ból, szemérmesen rózsaszínű és zavartan elpiruló arcá­ val. M e g h i t t ismerősöm volt m á r ezen a rövid gyalog­ úton minden virágágy,

minden b o k o r és fa, — úgy

éreztem, ők is l á t n a k engem, ők is tudomásul veszik, hogy az életükhöz tartozom, mint ők az enyémhez. Az út szélén vízcsap állt, lefelé hajló végéből ezüst cseppek h u l l o t t a k ; ezeket a cseppeket is j ó l ismertem, mert a vízcsap emberemlékezet óta állandóan és k i t a r t ó a n cse­ pegett. Hét ó r a k o r sorakoztunk a h a n g á r előtt. Az vonal

előtt

megjelent

iskolaszázadunk

arc­

parancsnoka,

szigorú arccal, fürkésző t e k i n t e t t e l . A szolgálatvezető elébelépett és feszesen j e l e n t e t t e : — Százados úr, alázatosan j e l e n t e m : a bombázóiskolaszázad együtt áll, létszám 162 fő. 36

A százados ellépett az arcvonal előtt, aztán beosz­ t o t t a a c s o p o r t o k a t : az első csoport hajózási előadást hallgat, a második

csoport

gyakorló

felszállást végez

a nehéz-bombázókkal, a harmadik csoport a bombázó­ iskolagépeken

végzi

feladatát.

A század tizenkét gépe kigördült a

gyepes térség

szélére. Mintha egymást ébresztették volna fel dermedt á l m u k b ó l : amint az első megszólalt, a többi egyre har­ sányabban felelt vissza. E g y perc ordított valamennyi.

Láttam

mulva

m á r együtt

a körülöttük

sürgölődő

„földi személyzetet", tudtam, most végzik az indulást megelőző mótorpróbát és bemelegítést. megrázó harsogásban, a levegőt tépő vénylésében sűrű porfelhő gépek

függetlenítették

kavargott.

magukat,

Az eget-földet légcsavarok ör­

Úgy

vad

rémlett,

a

forradalomban

törtek ki az ég és a föld ellen, — egyre hevesebben tüze­ lik egymást, talán csak egy pillanat hiányzik ahhoz, hogy

felszabadítsák magukat

az

emberi

rend

uralma

alól. Tízezer lóerő tombolt alig néhány négyzetméternyi földdarabon. Tízezer lóerő, — ismételtem magamban a számot, s visszaemlékeztem arra, hogy a kiképzés folya­ mán hányszor beszélgettünk a „tudósokkal"

a külön­

féle államok harci gépeinek teljesítményeiről; a beszél­ getések

leggyakrabban

ismétlődő

szava,

szinte

varázs­

igéje egy-egy szám v o l t : a lóerők száma. M á r régóta tudtam, hogy szinte csak ez a fontos, semmi más. Meny­ nyi a l ó e r ő : legtöbbször ezen múlik minden. Az isme­ retlen időpontban, ismeretlen

helyen

ránk

várakozó

harcot majd ez dönti el. Lóerő h a r c o l lóerő ellen, az Szilas:

Repülők

felszállni! 3

37

embernek pedig az a szerep j u t o t t , hogy felszabadítsa és m a r a d é k t a l a n u l érvényesítse a tűzben acélban szunynyadó erőt. M e g k a p t a m az első

harcszerű feladat

elvégzésére

szóló p a r a n c s o t : felszállás 1000 méter magasra, repülés mintegy tizenöt kilométernyire, egy kijelölt falu fölé, onnan visszafordulva

pedig támadást

kell

intéznem

a

repülőterünk ellen. A parancs úgy szólt, hogy a táma­ dási célt

olyan módon közelítsem

meg,

mintha

földi

elhárítás veszélyeztetné repülésemet, — arra kell

tehát

törekednem, hogyha az utakon, vasúti átjárókon elhárító ágyúk

leselkednének

rám,

tüzelésük

hatástalan

j o n . Harmadmagammal kellett felszállnom; tisztet" és „rádióst"

marad­

„megfigyelő­

vittem magammal. H. E.-t jelölte

ki a parancs a megfigyelőtiszt szerepére. Kissé feszengve pillantottunk egymásra mind a ket­ ten:

a kijelölt

megfigyelő-tiszt,

vagyis repülés közben

a gép parancsnoka, és én, a gép vezetője.

A távoli­

távoli időben ugyanis még más viszony volt k ö z ö t t ü n k : H. E. szerény és törekvő

vitorlázó-növendék volt, én

pedig az o k t a t ó j a . Én írtam elő teendőit, én ellenőriz­ tem végrehajtásukat, az én elismerésemtől, vagy korholásomtól függött jókedve és rosszkedve

egyaránt.

Most

engem rendelt a parancs az ő felügyelete alá; ő volt az iskola legkitűnőbb növendéke. Amint megkaptuk felada­ tunkat és szerepünket, már

csak

gondolatban

mertem

keresztnevén nevezni barátomat. Én vezettem a kétmótoros, kétezer lóerős bombázó­ gyakorlógépet... 38

Pontosan és részletesen visszaemlékeztem reggelének

minden pillanatára,

mintha

e

nap

örökre

meg

a k a r t a m volna tartani eszméletemben. E l f o g l a l t u k he­ lyünket a gondjainkra bízott óriási repülő-üzemben. Az én helyem, a vezetőé, baloldalt v o l t ; mellettem, a törzs jobboldalán, a megfigyelő-tiszt ülése. A rádiós mögöt­ t ü n k helyezkedett el. E l ő l , oldalt, felül, — majdnem minden irányban

csillogó

üveg

vett körül. K é t tár­

sammal együtt szinte légmentesen voltam elzárva a kül­ világtól.

Hátamra,

ernyő nehezedett, A szegény

vállamra az összecsomagolt mint

emberről

valami

kiránduló

azt mondják,

ejtő­

hátizsákja.

hogy hátán háza,

kebelén kenyere. Én nem a házamat, hanem biztonsá­ gomat, jövőmet, szinte egész életemet vittem a háta­ mon. E l l e n ő r ö m és parancsnokom azonban lekapcsolta a saját e j t ő e r n y ő j é t és oldalt egy kampóra

felakasz­

totta. E g y é b k é n t , ottmaradt mellén az erős, nagy csat, amelybe szükség esetén egy pillanat alatt be lehet kap­ csolni az ejtőernyőt. Az indító-zászló fehéren felvillant.

Félrehúzták a

f é k b a k o k a t a k e r e k e k elől, a kétezer lóerő lassan von­ tatni

kezdte

a

repülő-üzemet.

Több

gázt

adtam

a

jobboldali mótornak, hogy simán kanyarodjunk balfelé, a starthelyre. Éreztem, hogy óvatosabban kell bánnom ezzel a házsúlyú fémtömeggel, mint a könnyed és ke­ cses

iskolagépekkel,

mert

futószerkezete

bármilyen

szilárd is, a teherhez viszonyítva soha nem lehet elég erős. Megállítottam a s t a r t h e l y e n ; a jelzőzászló pirosra vál­ t o z o t t ; megszorítottam egy mozdulattal

a

két k e r é k 39

fékét,

hogy

földhöz

cövekeljem

amíg előírás szerint

a

fémszárnyú

óriást,

elvégzem az utolsó mótorpróbát.

A kétezer lóerőnek, amely zárt fülkénken kívül dolgo­ zott, nem volt erősebb a hangja, mint a sportgépeké. De megrázta a hatalmas test minden molekuláját és az ember minden gondolatát. A fordulatszámmérők muta­ tói megnyugtattak, hogy mindkét mótor kötelességsze­ rűen teljesíti a szükséges kétezer

fordulatot

percen­

ként. Az indító zászlója pirosról ismét fehérre változott, a féket felengedtem, helyeztem

a

h a j t ó k a r r a l indulási

a fékszárnyakat.

A

gyöngelábú,

állásba hatalmas

k a r ú óriás most úgy ült a földön, mint a szárnyával földet söprő pávagalamb. Aztán a

gázosító emeltyűjé­

nek könnyed mozdulatára ismét gurulni kezdett, egyre é l é n k e b b e n . . . a hátsó futókerék zörgése m á r nem hal­ latszott, elmaradt a távolodó földön,

az első kerekek

alatt is kisimultak a göröngyök, — a gép oly könnyen hagyta el a földet,

mintha sohasem

tartozott

volna

hozzá. ( F e l s z á l l á s á t és leszállását a két fékszárny könynyítette meg, amelyek a

szárnyak hátsó

éléről lefelé

konyultak és ezáltal növelték a szemközt rohanó levegő felhajtó-erejét.) E g y kapcsolótábla előtt ültem, üzem"

önálló hatáskörű gépésze.

mint Nem

a

„repülő­

volt

alattam

föld, nem volt fölöttem felhő, nem voltak mellettem szárnyak, — semmi sem volt, csak a szereléktábla negy­ vennél több

műszere,

fogantyúja, kapcsológombja.

A

gyorsan elmult hónapokkal ezelőtt még kishitűen néz­ tem 40

farkasszemet az iskolagép

öt

műszerével.

Most

pedig

már

nem

nyugtalanított

a

negyvennél

több

számlap és fogantyú titka és híradása sem, pedig egytőlegyig életbevágóan fontos lehetett valamennyi. Tudtam azonban, hogy elsősorban annak a műszernek figyelmez­ tetését dok.

kell

Ha

követnem,

amelyet

az

idegeimben hor­

repülőösztönömre hallgatok,

idejében meg­

érzem a kétezer lóerős üzem helyzetének és működésé­ nek

minden

változását,

csak

szükség esetén kell a

szereléktáblára tekintenem, de a k k o r sem mind a négy t u c a t műszerre, hanem a r r a az egyetlen egyre, amely a pillanatnyi üzemzavar pontos megállapításához szük­ séges. A kezemben már nem b o t k o r m á n y volt, légi utazá­ saim

megszokott

varázspálcája,

hanem

ökörszarvhoz

hasonló, félköralakú fogantyú, amely előretolva süllyesz­ tette, hátrahúzva emelte a gépet, jobbra-balra forgatva pedig a megfelelő irányba döntötte.

Már

arról, hogy két kézzel kapaszkodjam

belé;

leszoktam elegendő

volt, ha k é t u j j a l fogom, sőt, megfelelő magasságban akár el is engedhettem. Ez a kétezer lóerős „üzem" ugyan­ is úgy haladt

a

szárnyai

alatt

megkeménykedő

leve­

gőn, mint a mozdony a sineken. Szinte nem is k e l l e t t kormányozni, m e r t ereje, súlya, szilárdsága nyugalom­ ban t a r t o t t a . S mint ahogy a mozdonyvezető sem az utat figyeli, hanem a szemaforok és egyéb biztonsági be­ rendezések jelzéseit, úgy nekem is mindenről pontos hely­ zetképet a d t a k a rámtekintő műszerek. L á t h a t a t l a n , de acélnál is erősebb sineken haladtunk. Száz m é t e r !

—

figyelmeztetett

a

magasságmérő 41

mutatója.

Behúztam a fékszárnyakat.

Kétszáz m é t e r !

Most j ö t t el az ideje, hogy behúzzam a gép futószerke­ zetét. Megnyomtam egy gombot, mire kialudt a szere­ lékfalon két kis zöld lámpa,

amelyek reménytkeltően

jelezték mindeddig, hogy a k e r e k e k használatra készen várakoznak, — még leszállhatnék

tehát, ha akarnék,

s ha a parancs megengedné. K i a l u d t

már

a

ség zöld sugara, de helyette egyelőre nem semmi.

Halk

zúgást

hallottam

a

remény­

villant fel

mótorok

harsány

kürtszaván k e r e s z t ü l : most húzta be a villanyos mótor a

futószerkezetet.

egymásra;

Hosszú-hosszú

pillanatok torlódtak

most derült ki, hogy a gép, amely emberi

munkát végzett,

emberi

közreműködés nélkül, vajjon

pontosan teljesíti-e a parancsot? ( H a a „gép" szóval je­ lölök meg valamit, nem az egész repülőgépet értem, mert nem is lehet belefoglalni ebbe a szóba. Bonyolult repülő­ üzemet vezettem, amelyben több, mint egy tucat külön­ féle rendeltetésű és egymástól független gép működött.) A zúgás elakadt, jelezve, hogy a villanymótor elvégezte kötelességét. Egyszerre feloldódott bennem minden bizal­ matlanság,

megértettem,

hogy

a

gép

elvégzi

feladatát

kételkedés, vonakodás nélkül, — a gép megbízható, a gép is k a t o n a ! Zöld lámpák helyett most két kis piros fénycsillag jelezte állandóan, hogy a futószerkezet be van húzva a törzsbe, leszállni tehát nem szabad. Alig emelkedtünk még kétszázötven méternyire,

de m á r úgy

eltávolod­

tunk a Földtől, mintha képzeletbeli r a k é t á n a Holdba utaztunk volna és már túljutottunk volna azon a hatá42

ron, ameddig a földi vonzás uralkodik. Már nem a földi világhoz tartoztunk, hanem a kötelesség, a fegyelem, a belénk plántált hatalmas akarat éteri világába. T é r k é p szerint elvezettem a gépet a feladatban ki­ kijelölt falu fölé, aztán

széles

ívben

tam. Ó r á m r a p i l l a n t o t t a m : tíz óra

visszakanyarod­

harminckét

perc

volt. F e l j e g y e z t e m az időt az ölemben t a r t o t t jegyzet­ tömbre. Tíz óra harminckét perc, — állt előttem a papiro­ son. Az ó r á r a p i l l a n t o t t a m : most tíz óra harminchármat mutatott.

E g y perc múlt el t e h á t azóta, hogy végig­

gondoltam és végigéltem a mai nap ébredésétől idáig vezető utat. Szinte öntudatlanul vezettem e perc köz­ ben a légi sineken a százezreket érő „üzemet" és benne három ember sorsát, életét. Most találtam vissza önmagamhoz, az örök jelenbe. — T á m a d á s r a m e g y e k ! — szólalt meg a parancs minden idegemben. Most m á r a légi üzem m u n k á j á n a k és helyzetének minden változását,

eredményességének

minden feltételét szinte tapintó-érzékkel figyeltem. A mótorok egyenletes kürtszavát, a forduló befejez­ tével, hadaró, „ d a r á l ó " h a n g t ö r t e meg. Az üzem „da­ r á l t " , — vagyis a két mótor nem forgott egyenlő sebe­ sen. A baloldali mótor gázosítójának karját lassan előre­ toltam, oly érzékenyen, mint műszerét az orvos a fel­ bontott test belsejében.

Úgy

éreztem, élő húsba nyú­

l o k . . . végre megvan, i t t a hajszálnál pontosabb határ, ameddig haladnom k e l l . . .

s a k é t fordulatszámmérö

m á r egyenlő számot mutatott, az idegeket borzoló zö43

rej m á r nem szennyezte be a mótorok zenei hangját. L e t e k i n t e t t e m balra, a földre, amely a gyakorlat fel­ tétele szerint m á r „ellenséges"

terület volt. E g y pilla­

natig önkénytelenül is keresni kezdtem r a j t a az ellen­ séges

indulat,

az

ártó szándék j e l é t .

síma, merev lap volt alattam,

Barnás-szürke,

kemény

és zárkózott.

A szántóföldek, dűlőutak szögletes vonalai,

az elszórt

t a n y á k és majorok pontjai valami ismeretlen írás, talán rovásírás földre,

képét

mutatták.

Valóban,

mint egy megfejthetetlen

kőlapra, amely

úgy

néztem

a

á b r á k k a l televésett

gőgösen és elutasítóan

őrzi mondani­

valóját — írásmódja is, nyelve is idegen. Lehet, hogy valóban ellenséges terület a föld — gondoltam. Mostanáig

egy

elhagyatott

országút

fehér

fonala

kísérte utamat, mint valami éber idegszál, amellyel az „ellenség" tudomást szerezhet közeledésemről. Önkény­ telenül is fellélekzettem fonál

elkanyarodott

örömömben,

balra,

mintha

mert a vékony belefáradt

volna

a figyelembe, hogy felismerje és jelezze támadásomat. Úgy

éreztem,

zéketlen, nincs ellenem.

a

föld

ezekben

tudomása

rólam,

Néhány pillanat

mulva

a

pillanatokban nem tud

ér­

védekezni

azonban egy másik

érzékeny f o n á l : egy kis folyó keresztezte utamat. F e h é r házak gyűltek csomóba a víz p a r t j á n , mint fehér vér­ s e j t e k a testben, hogy fogadják és elpusztítsák a be­ tolakodót. V a j j o n nincs-e légelhárító gépfegyver, vagy gépágyú Jobbra

a közelben? kanyarítottam

ellenére is megfeszült 44

— nyilait a

át

rajtam

„repülő-üzemet".

a

kérdés.

Akaratom

minden izmom, mintha testem

„ . . . A GONDJAINKRA B Í Z O T T , Ó R I Á S I R E P Ü L Ő - Ü Z E M . . . "

„...A

J E L K É P E S L Á T H A T Á R VONALKÁJA E L F E R D Ü L T . . . "

így próbált volna védekezni az alulról „ v á r h a t ó "

go­

lyók és g r á n á t o k ellen. Hideget éreztem magam körül, s úgy rémlett, a rám tátongó fegyvercsövekből áradt ez a természetfölötti hideg-sugárzás. M á r a középisko­ lában is

megtanulhattam,

hogy

a

tudomány szerint

hideg nincsen, csak meleg van, s a meleg kellemetlenül érezhető hiányát nevezi a botor emberi nyelv hidegnek. Most azonban még ennél is bölcsebbet t a n u l t a m :

azt,

hogy a hideg is van, éppen olyan valóságosan, mint a meleg, a fény és a hang — de ez a műszerrel nem mér­ hető jelenség nem tartozik

a

fizika-tudomány

hatás­

körébe. Hideg-sugarak is vannak, igen — a túlvilágból ragyognak

ránk.

M á r előbb is észrevettem, hogy a levegő könnyű páratömege

vastag

fátyollá

sűrűsödik

a

támadásra

rohanó légi-üzem előtt. A h a ! — ismertem fel — a föld, úgylátszik,

védekezik.

Rendben

v a n . . . meglátjuk, k i

az ü g y e s e b b . . . E l l e n e használom fel a tulajdon véde­ kezését i s ! Felvezetem a gépet az alacsony felhők fölé, rejtve maradok az „elhárító tüzérség" elől. Í g y . . . most már aligha láthatnak, lőni pedig nem tudnak r á m . . . legfeljebb a vakhomályba lövöldözhetnek, ha ugyan nem sajnálják a p u s k a p o r t . . . A

könnyű

felhőréteg

csony folyosó kínálkozott vas-szürke felhőréteg perc műve v o l t : m á r

fölött elénk, a

azonban

ala­

ránehezedő tömör,

boltozata alatt. befutottunk

csak

a

Néhány másod­ folyosóba.

Saj­

nos, csak az első pillanatban gondolhattam, hogy fo­ lyosó — aztán

mindjárt

észre kellett vennem,

hogy 45

nem nyílik alagútba

ablaka sehová.

vezettem

a

E z u t á n azt hittem, hogy

láthatatlan

sineken

futó „moz­

donyt", de ez az elképzelésem is megsemmisült hama­ rosan, mert a nyílás rohamosan szűkült előttünk. B a r ­ lang volt bizony, feltáratlan,

ismeretlen égi barlang,

zsákutca, amely nem vezetett sehová. Nem b a j , — von­ tam vállat

—

holtvágányra

futottam ugyan,

szeren­

csére azonban oly sűrű a sínhálózat idefent a levegő­ ben, hogy

egy

kis kisiklás

árán

feltétlenül rábukka­

nunk az alattunk-fölöttünk-mellettünk futó

célirányo­

sabb sínpárra. Könnyedén magam felé húztam a kor­ m á n y t ; a gép orra felemelkedett. — M i t csinálsz? — k i á l t o t t rám H. E. — Felvezetem a gépet a felhő fölé. Í g y legalább egészen

bizonyos,

hogy

észrevétlenül

közelíthetjük

meg a célpontot. — V i s s z a ! L e f e l é ! Az alsó felhőréteg alatt vezesd a támadást! Ha nem lettem volna katona, a k k o r is teljesítettem volna a tapasztaltabb repülő parancsát, de

alig­

hanem elöntött volna a szégyen. Most azonban szégyen­ kezés

nélkül

engedelmeskedtem

egykori

tanítványom­

nak. M á r magam is régen érvénytelennek tekintettem a rangsort, az é r t é k e k arányát, amelyet a polgári vi­ lágban ismertem. „ J e g y e z d meg újra, — parancsoltam önmagamra — hogy nem cserkészni küldtek ismeretlen felhőbarlangokba,

hanem

megjelölt

útvonalon

támadást

vezetni egy kijelölt célpont ellen! Jegyezd meg azt is, hogy az a katona, akit melléd 46

rendeltek

ellenőrnek

és

parancsnoknak, most már

nem

azonos

a

sokesztendős

multból ismert fiú-barátoddal és növendékeddel. Katona ül melletted, sokkal különb katona, mint amilyen te vagy, mert fegyelmezettebb." A kétezer lóerő

enyhe l e j t ő n

húzta magához az

alsó felhőréteget, aztán az „ellenséges" terület szürke síkját.

Amint a magasságmérő

ezer métert mutatott,

ismét magam felé húztam a k o r m á n y t : a kétezer lóerő m á r nem vonta felénk ellenállhatatlan erővel a földet, hanem

elengedte

és

egyenletes

távolságban

tartotta.

Szinte lógott a föld, l á t h a t a t l a n f o n a l a k k a l ráakasztva a

fémszárnyakra. Zöld posztóval fedett billiárdasztal négyszöge, gyu-

fásdoboznál kisebb, szürke s k a t u l y á k sora úszott felénk egyenes v o n a l b a n : a repülőtér, a hangárok, a c é l p o n t ! M i n t e g y három kilométernyire volt előttünk. Hirtelen, pattanásig

feszülve

érezték meg idegeim,

jutottunk

a „támadás" legveszedelmesebb

hogy

most

szakaszába,

most v á r r á n k a legerősebb elhárító-tűz. Olyan élénken működött a képzeletem, hogy szinte l á t t a m is a körü­ löttünk

felrobbanó

lövedékek

fekete-szürke

gomolya-

gát. Úgy éreztem, olyan nehéz lesz megtalálnom köz­ tük az életben-maradás ú t j á t , mintha

kiszámíthatatla­

nul csapkodó villámokat kellene kerülgetnem. Most már nem két u j j a l fogtam a kormányt, hanem teljes ma­ rokkal. Képzeletem és ösztönöm parancsa szerint rán­ gattam a gépet jobbra-balra, fel-alá, vonalban,

amilyenről

hat a legrosszabb

csak

olyan zeg-zugos

egy futurista festő álmod­

éjszakáján,

ha sík

felület

helyett 47

háromirányú térbe a k a r n a képet festeni az őrült élet­ ösztön küzdelméről. Nem hiszem, hogy útvonalam képe, mint festmény, aranyérmet nyerhetett volna egy képző­ művészeti tárlaton, de a bombatámadás harcászati tapasz­ talatai szerint kétségkívül sikerhez j u t t a t o t t volna engem. Ha ugyanis valóban r e j t ő z ö t t volna légelhárítás alat­ tunk és valóban tüzelt volna ránk, volna meg a kiszámíthatatlanul

aligha célozhatta

szeszélyes pályán ci­

kázó bombavetőt. A repülő-üzem szilárd volt, erősebb próbát is elviselt volna, csegni hallottam Lélekzetfojtó

a

a

levegőt azonban szinte re­

meredek fordulók

bujkálás-kergetődzés

pillanataiban.

folyt

köztünk

és

az alulról felfelé esőző képzelt g r á n á t o k k ö z ö t t . . . — Most! nat.

—

A repülőtér

nyilait

át

rajtam

sarka

alig

a

döntő

pilla­

ötszáz méternyire volt

előttünk. Kissé j o b b r a dőltünk és kanyarodtunk, aztán nyílegyenes

vonalban,

„halálraszántan",

a

parancs­

teljesítés kérlelhetetlen erejével röpültünk rá a célra. És most, ezekben

a

döntő pillanatokban

történt

valami. A repülőtér mostanáig csak támadási cél v o l t : hirtelen azonban

átváltozott az emlékezetemben,

éledt, visszanyerte régi mivoltát.

fel­

Hiszen ez a mi lak­

t a n y á n k . . . ott, az első emeleten van az ágyam, amely­ ben végigálmodtam ezt a n a g y napot megelőző éjsza­ k á t . . . éppen most repülök el fölötte, t a l á n az álmaim fölött i s . . . I t t a kavicsos gyalogút, amely olyan barát­ ságosan csikorgott mindig a lépéseim a l a t t . . . I t t van­ n a k személyes szemérmesen 48

barátaim,

a

rózsaszínű

és

hervadó fák és bokrok, a elpiruló

arcú

muskátli-

f e j e k . . . itt

a

vízcsap,

cseppeket hullat, sok

amely nyilván most is ezüst-

esztendős szokása s z e r i n t . . . itt

van a hangár, egy pillanat mulva fölébe é r e k . . . oda­ lent van az otthonom, odalent

a

hazám,

szinte én magam is

vagyok!

Pontosan a legnagyobb

hangár

mértani

fölött repültünk el hosszanti irányban. A hibátlanul sikerült,

a támadásban nem

tengelye

„rárepülés"

volt zökkenő,

légelhárító ütegek lövedéke meg sem k a r c o l t bennün­ ket, annál is kevésbbé, mert nem is lőttek ránk. Mi sem vetettünk bombát, minthogy nem is hoz­ tunk

magunkkal.

49

A célpont reszket a szálkereszt közepén Most m á r bombát is vitt a „repülő-üzem". Őszi nap volt, akárcsak az, amelyről az imént be­ széltem. Most azonban nem a kapcsolótábla előtt ül­ tem, mint az „üzem" vezetője és egyszemélyben mun­ kása,

hanem

egy

A nagy bombázógép lett lejönni ide előre, tam mögött,

a

laboratórium-szerű

helyiségben.

vezetőfülkéjéből két

lépcsőn kel­

a

bombázó-tiszt fülkéjébe. Há­

válaszfalon túl,

ült a pilóta,

mögötte

a rádiós és a lövész. Az ő üléseik külön-külön fülkék­ ben voltak, amelyekhez folyosón tül

lehetett

lemezek

bejutni.

csillogtak

ez a labirintus,

kezéshez szükséges.

ajtókon

keresz­

Ajtók, lépcsők, szegecselt mögöttem

a k á r c s a k egy

minden volt benne,

át,

ezüstösen.

búvárhajó belseje,

ami a kényelemhez, Úgy

Szűk

fém­ volt de

gyors érint­

éreztük magunkat, mint egy

külön pályán mozgó égitest lakói. Lassan,

egyenletesen

szeptembervégi

táj

göngyölődött ki

sárgásszürke

térképe.

alattam a Jobbról-bal-

ról síkság dermedezett, szemközt pedig, a könnyű pá50

rák

mélyéből,

hegyvonulat

formálódott

ki kékesen.

Mintegy öt percnyire volt előttünk a hegység.

(A tá­

volságot ugyanis nem kilométerekben, ha nem percek­ ben mértem. Szinte m á r az eszméletem is átalakult e külön pályán mozgó égitest, az óriásgép önálló törvé­ nyei szerint. A t é r három dimenziója fölött legfonto­ sabb volt a negyedik dimenzió: az idő. Az időben mo­ zogtunk,

az idő

mértékével

mérhettünk

úgyszólván

mindent, a közel négyszáz kilométeres sebességgel szá­ guldó fülkében.) — Öt fokkal b a l r a !

— mondtam

hangosan,

lát­

szólag a puszta levegőnek. Utasításomat azonban nyom­ ban követte a gép iránya. Nyakamhoz ugyanis, az ál­ lam alatt, finom szerkezet

tapadt:

a

gége-mikrofon.

Fülemhez telefonhallgatók lapultak. Csak méterek vá­ lasztottak el négyünket egymástól, a méterek azonban csak a „ F ö l d " néven ismeretes

égitest területén szá­

m í t h a t n a k csekély távolságnak.

Négyünk önálló csil­

lagán

néhány

méternyi

távolságban

is

olyan messze

voltunk egymástól, hogy telefonon kellett érintkeznünk. Az

egymástól

olyan

elkülönített

volt, mint

a

Földön

fülkék az

helyzete

óceánokkal

majdnem elválasztott

világrészeké. E l m u l t lassan

öt

perc; a

magaslatokra-völgyekre Mintha

mótorjaink

hegység emelkedően és

szakadozva

ereje

forgatta

várt volna

bennünket. egy óriási

tengely k ö r ü l : lassan-lassan oldalt kezdett csúszni fül­ kém üvegablakai előtt és pillanatok mulva szinte félre­ állt utunkból. F é l e l e m érződött a hegység

félrehúzó51

dásában.

Völgybarázdái

szinte

alázatos

készséggel

billentek át alattunk, egymás u t á n ; úgy éreztem, fellélekzenek azok a vonulatok, amelyeket már átrepültünk, mert tudják, hogy nem őket vesszük célba.

A harma­

dik völgybarázda azonban a r r a kényszerült, hogy alat­ tunk

maradjon.

győzötten is,

Remegve,

feszült szét a

baloldalt

is.

Már

szinte

szárnyak

alacsonyan

vonakodva, mellett

de

le-

jobboldalt

szálltunk;

a

hegy­

csúcsok fölénk magasodtak. J o b b f e l ő l , néhány másod­ perc távolból előderengett a csupasz föld és a kő szürke testén valami pirossal szegett, körkörös ábra. Ez volt a hegyoldalra kihelyezett

célpont.

F e l n y ú l t a m a falon elhelyezett, dob-alakú töltény­ t á r a k közé, tal

lekaptam a legközelebbit,

rákattintottam

a

géppuskacsőre.

egy mozdulat­ Kilencvenkilenc

töltényt zárt magába, kilencvenkilenc mérges kis vil­ lámot,

amelyek olyan

röviden és

togni, mint a szitkozódás.

élesen tudtak pat­

A másodpercek rohamosan

fogytak, de m á r markoltam a fegyver agyát, u j j a m a ravaszra kapcsolódott, neken,

zajtalanul

kezem

futó

j o b b r a fordította

géppuskaállványt,

és

a

si­

tekin­

tetem m á r ráhelyezte az irányzékot a célpontra. Megszorítottam Ebben

a

és

pillanatban

szorítva t a r t o t t a m szinte

csöve — kétszáz méternyire

nyúlt ki,

sziklába, ú g y törte-vágta, mint ismeretes fúrókészülék,

megnőtt

a

a

ravaszt. géppuska

belefúródott a

a nagyvárosi u t c á k r ó l

amely szakadatlan,

apró üté­

sekkel töri fel az aszfaltot. A hosszú, acélszürke vonal — fegyverem csövének kinyúló 52

folytatása

— a

gyors

egymásutánban volt,

kiröppenő

foszforos

amely folyamatos és állandó

dult a tekintetemben.

lövedék

pályája

acélvonallá szilár­

(A tölténytárban ugyanis min­

den negyedik lövedék foszforos volt, hogy szemmel kí­ sérhessem

a lövés

irányát.)

A „kőtörő

készülék" pon­

tosan úgy rázott és zakatolt, mint az útburkolat fel­ szedéséhez használatos

gép.

Lövedékeinek

folyamatos

acélfúrója valóban szinte fel is szedte a hegyoldal kő­ burkolatát, — porzott

és

ternyi távolságra tőlem.

füstölgött

a kő, kétszáz mé­

Néhány pillanatig

tem, hogy bányászmunkát végzek; be a hegyoldal kincsét.

belsejébe,

meg

akarom

úgy érez­

a k a r o k hatolni találni

elrejtett

V a l ó b a n csak néhány pillanatig t a r t o t t ez az

érzésem, mert a t ö l t é n y t á r pillanatok alatt kiürült. (A harci repülőgépen, amelyben az ember sorsa pil­ lanatokon múlhat, a támadás lehetősége is csak pilla­ n a t o k r a terjed. Egész lőszerkészletem alig egy percnyi sorozatos lövésre lett

volna

elegendő. A vadászrepülő­

gépek sem vihetnek m a g u k k a l

aránylag

több lőszert,

m e r t egyszerre több fegyverrel tüzelnek. Ez a magya­ rázata annak, hogy néha váratlanul, ség őszinte meglepetésére

esetleg az ellen­

abba kell hagyni a harcot,

mert a csövekből kinyúló „acélfúró" egyszerűen elfogy.) Csak a puskapor-füsttel telített, savanyú és csípős levegőnek mondtam hangosan, hogy emelkedjünk kissé magasabbra,

aztán

forduljunk

azonban máris engedelmesen aztán körbefordult.

vissza.

A hegyvonulat

lefelé süllyedt alattunk,

(A pilóta ugyanis híven teljesítette

a telefonon kapott parancsot.) Néhány másodperc mulva Szilas:

Repülők

felszállni! 4

53

halk zörgést hallottam a mótorok lármáján keresztül: a rádiós kezdte meg

lőgyakorlatát.

Lebocsátotta fülkéjét

a gép törzse alá, szinte elvált tőlünk, de azért enge­ delmesen követte pályánkat, mint a bolygócsillagot a hold, a

világürben

lebegve.

Ha légiharcra

került a sor, a

rádiós feladata volt, hogy alulról-oldalról-hátulról fenye­ gető támadások ellen védje

repülő-üzemünket.

porzott a célkörön belül a hegy b u r k o l a t a :

Ismét

a rádiós

géppuskája fúrt belé új kincskereső aknát. Nem hiszem azonban, hogy értékesebb leletre bukkant volna, mint én. (A lövész, aki békés pillanatokban szerelői tevé­ kenységet folytat a nehéz-bombázó független égitestén, most nem j u t o t t szerephez, minthogy

az

ő

fegyvere a

törzs felső részén elhelyezett géppuska, hátulról-felülrőloldalról fenyegető támadások elhárítására szolgál.) Ismét

közöltem

parancsomat

az

üres

levegővel,

ugyanakkor azonban a gégemikrofonon és a telefonveze­ t é k e n át a pilótával is,

hogy forduljunk meg,

k o r l a t második részének,

a gya­

a bombatámadásnak végre­

h a j t á s á r a . A hegység lassan elmaradt mögöttünk, ma­ gában őrizve t i t k o s kincseit, a majdan utánunk követ­ kező „kutatók" fúrói számára. (A lőgyakorlatra szolgáló c é l t á b l á t természetesen

a

parancsnokság

állíttatta a

hegyoldalra, mintegy megjelölve, hogy itt, ezen a he­ lyen látszik legtöbbet ígérőnek a „ f ú r á s " . ) A síkság még mindig dermedten feküdt alattunk. Visszamásztam Leültem,

a

géppuskaállásból

nézelődtem.

Tudtam,

a

hogy

bombázó-ülésbe. negyedórányira

r e j l i k a l á t h a t á r párái mögött a bombavetési gyakor54

lat célpontja. E g y e l ő r e

biztonságban

volt, még csak

a térképen láthattam. Ha lenéztem a F ö l d r e , erre a távoli

égitestre,

semleges

szelíden, a kétezer lóerő nom remegéssel. U t a k

terület

tekintett

dübörgése

által

fel

rám

okozott, fi­

szabdalták fel, falvak

tarkáz­

t á k piros háztetőkkel a t a r mezőket, mozdonyok fehér lélekzete oszladozott a táviróvezetékek finom pálcikái felett. Gémberedett volt a világ, mintha nem is az ősz mosolygott volna rá, hanem kemény tél szorongatná. Sohasem láttam a F ö l d e t ilyen közömbös és tárgyila­ gos szemmel. Idegen terület volt, amelyhez nem kap­ csolódtam semmiféle emlékkel és indulattal. Csak egy parancs fűzött hozzá: keressem meg egy kijelölt pont­ j á t és ott t ö r j e m f e l hideg kérgét. A bombák sötéten sorakoztak mögöttem, a repülő-üzem törzsében. A l á t h a t á r p á r á j a alól mocsaras, lápos terület víz­ felületei

csillogtak

felém,

mint

egy összetört t ü k ö r

apró cserepei. L á t t a m a térképről, hogy m á r csak rö­ vid idő választ

el

utunk

céljától. Nem

néztem tovább

a F ö l d e t , minden figyelmem, gondolatom, egész életem szinte behúzódott a fülke a

fülkém falai közé, otthonomba. Ez

„repülőüzem"

laboratóriuma volt.

Falain

n y o m t a t o t t táblázatok és magyarázatok függtek. Tudo­ mányos munka várt rám, fizikai kísérlet, műszerek és számítások felhasználása, alkalmazása.

A tudatom mé­

lyén nem repülőnek, t a l á n nem is harcosnak, fehér vászonköpenyes,

puritán

tudósnak

hanem

éreztem ma­

gamat, aki a gyakorlati életről, kínálkozó örömökről 55

és a kísértő bánatról megfeledkezve, csak a tudomány elvont igazságainak szenteli magát. Mindenekelőtt meg kellett állapítanom a külvilág h e l y z e t é t : milyen gyorsan húzódik a l a t t u n k

hátrafelé

a Föld, milyen mélység választ el tőle — végül pedig azt, hogy milyen erős és milyen irányú oldalszél elterelni bennünket célunktól.

igyekszik

A repülés magasságát

a magasságmérő m u t a t ó j a közölte. E z t a számot tisz­ tán felhasználható adatnak fogadhattam el. ségmérő

állítása

kilométeres

azonban,

óránkénti

nyers adat volt,

amely

sebességről

A sebes­

háromszáznegyven számolt be,

csak

amelyet további mérések és számítá­

sok által kellett használható é r t é k k é finomítani. A se­ bességmérő ugyanis nem

a

földhöz

viszonyított sebes­

séget, hanem a velünk szemközt rohanó levegő nyomá­ sát jelezte: függött,

ez a nyomás pedig nemcsak sebességünktől

hanem

a magasságunktól is,

hiszen

magasabb

rétegekben kisebb a levegő sűrűsége és nyomása, mint a föld felszínén. Sebességünk pontos értékét a mellékadatok tömegének felhasználásával bányásztam ki a táblázatok számtengeréből. Ezután az oldalszél erejét kellett kiszámítanom. Bele­ tekintettem a célzókészülék

nyílásába,

szkópba. A lencse mögött elhelyezett mezőre osztotta a földi tájat.

mint egy mikro­ szálkereszt

négy

Az egyik mezőben hosszú

majorépület bukkant elő. A szálkereszt hosszanti ágáról tudnom kellett, hogy párhuzamosan áll repülőgépünk tör­ zsével. A majorság lassan libegett e szál mellett a mikro­ szkóp alján. 56

Nem

haladt

egészen párhuzamosan vele,

— vagyis gépünket az oldalszél állandóan el akarta térí­ teni útjából

— végeredményben tehát a repülőgép tör­

zsének hossztengelye nem egyezett a

repülés irányával,

hanem kissé féloldalasan haladt, szinte elferdült gerinc­ cel. Az eltérési szöget pontosan kellett megállapítanom, hogy a célzókészüléket

és a gépet a földhöz is viszonyí­

tott, valóságos helyzetünknek megfelelő szögben állíthas­ sam be. Természetesen a géptörzs eltérési szögét is mű­ szerrel mértem és táblázatból számítottam ki. Öntudatom­ ban

ekkor már csak elvont fogalmak, számok, mennyisé­

gek, viszonylatok rajzottak. E nyüzsgő és bonyolult töme­ get kellett

összefoglalnom

kiegyensúlyozott

és

szilárd

rendszerbe, amely végeredményben tiszta és egyszerű volt, mint a világ tervrajza, a Teremtés harmadik napján, ami­ kor még nem volt élet. (Természetesen, amikor a bombázó­ tiszt elkezdi a célzáshoz szükséges méréseket, a gép már nem repülhet zegzugosan.) A kristálytiszta adatokat végre beállítottam a célzó­ készüléken.

Hasábalakú

kis doboz volt a készülék. Mö­

götte ültem, a két térdem között elfért. beállítócsavarok voltak

rajta,

Oldalt és felül

mint egy mikroszkópon,

amely a sejtek életének titkait vetíti a figyelő szem elé. Ez a különös szerkezet azonban nemcsak nagyításra szol­ gált, nemcsak a megfigyelés előfeltételeit teremtette meg, hanem úgyszólván ő maga teremtette meg a látómezőben mutatkozó anyagot is, — általa választhattam ki célpont­ j a i m a t és dönthettem el sorsukat. Amint beállítócsavarjait forgatva közöltem vele a repülőgép magasságának, sebes­ ségének és a szélnyomás által okozott oldalozásának ada57

tait,

úgy éreztem, akaratot plántálok belé, mint a hip­

notizőr a delejes álomba merült médiumba.

A médium

majd felébred és úgynevezett „poszthipnotikus" ban, erkölcsi és értelmi gátlás nélkül, h a j t j a a sugalmazott

akaratot,

állapot­

pontosan

végre­

úgy, mintha a sajátja

volna. Laboratóriumom

egy

másik

készülékéhez

nyúltam:

meghúztam egy fogantyút. Ezzel a mozdulattal kinyitot­ tam a kettős csapóajtót a gép törzse alján. Szegecselt fém­ lemezek, szűk fülkék és emberi testek választottak el csapóajtótól,

amely egyébként is a hátam mögött

a

volt

néhány méternyire. Mégis világosan elképzeltem, amint lassan,

az esemény

fontosságát

jelezve

nyílik k e t t é ,

szinte l á t t a m az embernyi bomba-testeket is, amelyek a csapóajtó fölött függtek egymás

mögött,

mozdulat­

lan sorban, kísérteties várakozásban. Az ajtó kinyílásával egyidejűen vörös lámpa gyulladt fel a kapcsolótáblán, j e ­ lezve, hogy parancsom teljesült, de jelezve azt is, hogy a géppel most nem lehetne leszállni, beleakadnának

a

földbe

és

mert a kitárt ajtók

bajba

sodornák az egész

üzemet. A vörös szín a veszedelem jele. Fülkémet megtöltötte az őszi nap halvány aranyfénye, ebbe a színbe azonban egyre több vörös vegyült, ahogy egymásután gyulladtak fel előttem a veszélyre ezüstösen-szürkén

figyelmeztető

csillogó

műszer

és

lámpák.

A

sok

fogantyú között

amúgy is volt egy állandóan vörös felület: egy emelőkar, amelynek

meghúzásával

bármely

pillanatban

kinyithat­

tam magam a l a t t a padlót, és egy csapóajtón keresz58

tül kizuhanhattam a világba. Ez a készülék arra szolgált, hogyha önálló csillagzatunk a pusztulás felé rohan, el­ hagyhassam és az ejtőernyő segítségével megpróbálhassak visszajutni régi lakóhelyemre, a F ö l d r e . A célzókészülék beállítása után a bombázótiszt né­ hány pillanatig

elgondolkozhat.

Meg

kell

állapítania,

vajjon hány darab és milyen súlyú bomba felel meg leg­ inkább a célpont természetének és igényeinek? Ellenálló, esetleg páncélos felületű, rendkívül fontos célponthoz ter­ mészetesen egy-egy nagyméretű bomba illik,

a kevéssé

ellenálló és nagy területen szétszórt célpontokhoz pedig több, de kisebb „csomag". A négy rekesz többnyire más és más méretű bombákat tartalmaz a repülőüzem törzsé­ ben. Ez a négyrészes t á r olyanféle rendeltetésű, mint egy valóságos gyárüzemben az elkészült ipari termékek rak­ tára, amelyben a megrendelők változatos igényeinek meg­ felelő áru vár kiválasztásra. A bombázótisztnek pontos ki­ mutatás áll rendelkezésére a „ r a k t á r " pillanatnyi kész­ leteiről:

egy

világító-tábla,

amelyen

minden

egyes

bombának külön száma van. A bombázó-műnyelv „lakók névjegyzékének" keresztelte el humorosan ezt a l a j s t r o mot. I t t is vörös fények világítanak, s a levetett bombák megüresedett helyén sötét folt jelzi, hogy a „lakó" már kiköltözött. Most nem volt szükség hosszas egyetlen

bombát

kellett

vetnem;

töprengésre,

mivel

az sem acélból és

robbanóanyagokból készült, hanem csak betonból. Beállí­ tottam tehát az üzem központi elosztószervét, a bombavető automatát a megfelelő

számra, olyanféle módon, ahogy 59

egy telefonszámjegyet tárcsázunk. Az idő múlásából most már kitekintés nélkül is tudtam, hogy csak egy-két perc választ el a nagy pillanattól. Következő

tennivalóm

a

bomba-élesítés volt. (Nem szabad azt képzelni, hogy erre a célra hosszú fenőszíjak, szolgálnak, amelyekkel

esetleg

az

finom

köszörűkövek

ügybuzgó bombázó borotva­

élesre feni az ötszáz kilós repeszbombákat. A katonai mű­ nyelv „éles"-nek nevezi azt a lövedéket, amely az ellen­ állás harcszerű leküzdésére alkalmas.)

A bombavetőgép

belsejében csakis „életlen"

függesztenek fel,

vagyis olyanokat, amelyek fel, mert gyujtószerkezetük

bombákat

durva ütésre sem robbannak működését egy biztosítószeg

vagy más szerkezet megakadályozza. hogy a katonával nem szabad ténnie, — nem szabad tehát

Említettem

véletlen

már,

balesetnek tör­

megtörténnie annak, hogy

rosszul sikerült felszállás közben vagy a repülőgép hibás kormányzása következtében a bombák esetleg egymáshoz verődjenek és azt képzeljék, hogy elérkezett kötelességük teljesítésének ideje. E tévedésük miatt ugyanis az egész üzem, négyfőnyi személyzetével együtt, molekuláira oszol­ nék. Ügyelni kell a r r a is, hogy a bombák a lehető legrövi­ debb ideig tartózkodjanak robbanásra kész állapotban repülőgépben, tehát

csak

a

közvetlenül vetés előtt kap­

csolja be a bombázó azt a kis villanymótort, amely meg­ felelő áttételezések és kampók segítségével megragadja a vetésre szánt bombák gyujtószegét. Amint aztán a bombakioldó-készülék elengedi a súlyos szögek függve

a

biztosító­

maradnak és bombák cselekvésre készen

hullanak a mélybe. 60

testeket,

Ismét kigyulladt egy piros lámpa, állandó figyelmez­ tetésemül, hogy most már élesített bombát r e j t magában az üzem.

Akármerre

pillantottam, mindenünnen piros

lámpaszem szúrt felém fenyegető tekintettel. Mindenütt veszély volt, minden mozdulatra fokozottabban vigyázni kellett.

Veszély van

minden tekintetben a bombázógép

körül, — állapítottam meg tárgyilagosan — nemcsak a földön van most veszély, hanem idebent, zárt fülkémben is. É l n i mindenütt és mindenkor veszélyes volt; de nem mindenütt és nem mindenkor láthatta az ember ilyen vi­ lágosan a veszélyt, mint a bombavetőgépen, ahol egymás­ után felgyulladnak a piros lámpák. Az idő közeledett: az utolsóelőtti gombot kellett meg­ nyomnom. Halk zümmögéssel megindult a célzókészülék. Működni kezdett a bombavetőgépnek, ennek a harcos és szárnyas gépembernek az agyveleje. mélyén az agyvelő tekervényeihez

A

szürke kis láda

hasonlóan

bonyolult

villanyos szerkezetben futott az áram. Beletekintettem a

figyelőnyílásba.

Négy mezőre osz­

totta a szálkereszt a földi tájat, amely mozdulatlannak látszott, minthogy a vetítőszerkezetet a gép sebességének és mozgásának megfelelően forgatta

körbe

a

pontosan

beállított célzókészülék mótorja. A mozdulatlan

földi t á j sarkában

állt

a

fehéres­

szürke gúla: a betonház, a gyakorlat célpontja, amelyre bombámat vetnem kellett. — Nem jó helyen vagy, öregem, gondolatban — pedig m á r éppen

—

szóltam

hozzá

eléggé megtanulhat­

tad, hová kell á l l n o d ! Hiszen a kiképzőiskola minden 61

növendéke r a j t a d p r ó b á l j a ki

tudományát!

Tudod te

nagyon j ó l , hol a h e l y e d . . . a szálkereszt kellős köze­ p é b e n ! Na látod, lassan-lassan magad is m e g é r t e d . . . A gép magassága és sebessége

szerint volt beállítva

az előretartás szöge. Ez a szög voltaképpen az időbeli távolság, amellyel előbb kellett vetnem a bombát, mint amikor a betonház fölé érkeztem. A bombát azért kell a célpont előtt vetni, hogy a gép előrehaladásából és a füg­ gőleges irányú földi vonzásból kirajzolódjék a zuhanás olyan parabola-vonala, amely

belefúródik

a

célpontba.

Minthogy adataimat m á r amúgysem ellenőrizhettem a hátralévő minden

másodpercek eddigi

ket, úgy, ahogy

alatt,

hiteleztem

tevékenységemnek, volt,

a

bizalmat

és a célzókészülé­

ráirányítottam

a

betongúlára.

— pontosabban szólva: a betongúlát állítottam a célzó­ készülék

forgatógombjaival

a szálkereszt kellős

köze­

pébe. Valóban ezt tettem; a kicsiny és tehetetlenül resz­ kető földdarabot helyeztem az optikai készülék látómeze­ j é n e k középpontjába, nem pedig a készüléket irányítot­ tam rá. A célpont kicsi, én nagy vagyok, — állapítottam meg, mint a mikroszkóp fölé hajló bakteriológus, aki tet­ szése szerint tologatja a nyüzsgő és ismeretlen parányokkal megrakott üveglemezt a lencsék alatt. Néztem kísérletem t á r g y á t , szenvedő áldozatomat, ezer méter magasból, de nem úgy, mintha távcsövön néz­ ném, hanem úgy, mint mikroszkópon át. A betongúla szálkereszt metszési pontján volt

de

nem

akart

a

ott­

maradni. Apró remegéssel mozdult ki helyéről (a repülő­ gép természetesen sohasem haladhat teljesen nyugodtan 62

és egyenletesen), szinte öntudatosan ismerte a rá váró veszedelmet, A félelem azonban nem

mozgott, bizonyára

félt, menekülni próbált.

védhette meg: ott kellett ma­

radnia a szálkereszt találkozási pontján. Reszketett egyéb­ ként az egész földi táj is mikroszkópom úgy látszott, szinte

lencséje előtt;

kocsonyássá lágyul a félelem miatt.

Hiábavaló félni, — gondoltam — mert aminek meg kell történnie, az így is, úgy is bekövetkezik. A természeti tör­ vények és az emberi világ szükségszerűségei nem módo­ sulnak a félelem l á t t á r a ! A készülék látómezejében egy számskála is állt. Mel­ lette jobbról-balról egy-egy kis jelzőék. állítottam az előretartás szögének

Az egyiket be­

megfelelő számra,

m á s i k a t pedig önműködően elindítottam, m á r

a

a

célzó­

készülék bekapcsolásakor. Lassan siklott a számskála mel­ lett, a túlsó oldalon várakozó ék felé. Minden rendben volt! Bekapcsoltam a vető-automatát. Amint az ékek egyvonalba értek, könnyed himbálást éreztem.

Most szaba­

dult el a bomba a helyéről. Olyan könnyű volt ez a himbálás, mintha sóhaj fu­ tott volna át az egész repülőüzem minden csavarján, fém­ lemezén, tekervényes gépezetén. Mindannyian megkönynyebbültünk. „Mikroszkópom" előtt megjelent a bomba. Nem moz­ gott, szinte függve maradt a levegőben, de valami kísér­ teties változás történt vele:

rohamosan összezsugorodott.

Arányait megtartotta, de ha az imént még ökölnyi nagy volt, néhány másodperc mulva már egy filléresnél is ki­ sebbnek

látszott.

(A

bomba ugyanis,

minthogy

együtt 63

repült vízszintesen a géppel, függetlenné válva sem ve­ szítette el vízszintes irányú sebességét, tehát zuhanása közben is állandóan a cél felé továbbrepülő gép alatt ma­ radt.) Már olyan kicsiny volt, hogy szabad szemmel nem is láthattam volna. A növekvő távolság művelte vele ezt a csodát, mint valami bűvész. Állt, állt, de arányait meg­ tartva összezsugorodott. Hirtelen felvillant, — most, a becsapódás pillanatá­ ban robbant benne a füstfejlesztő töltés — aztán emlékét is eltakarta a célponttal együtt a feketén gomolygó füst nehéz felhője. Elvégezte dolgát, tárgyilagos feletti mit...

64

hősiességgel:

elpusztult,

és

ember­

hogy elpusztítson

vala­

Vak vezet világtalant Még mindig a szelíd és érett ősz mosolygott, akár­ csak azokon a napokon, amelyeken először vezettem re­ pülőgépet „támadásra" a saját repülőterünk ellen, s elő­ ször vetettem bombát a másra sem alkalmas célházra. Most, amikor már

majdnem

olyan

tudós voltam,

mint a kiképzés első napján a „tudósok", E. D. százados, a bombázóiskola parancsnoka, méltónak talált a r r a a fel­ adatra, hogy egy óra hosszat repüljek elsötétített pilóta­ fülkében,

tájékozódjam

föl-le, jobbra-balra,

úgyszólván

minden

bekötött

szemmel

a

irányban mozgó világban.

Kétmótoros, de csak 480 lóerős bombázó-iskolagépet kap­ tam erre a légi botorkálásra. Három ülése volt. Hátul a törzsben a rádiós foglalt helyet, mellettem pedig, szinte vak-vezetői minőségben, régi barátom és ifjú bajtársam: S. L. A gépnek kettős kormányberendezése volt; S. L.nak az a feladat jutott, hogy a félfülke el nem sötétített ablakain keresztül vakon

ellenőrizze

botorkálásom

irányát, a

vezetett repülőgép magatartását a levegőben,

és

szelíd óvással, szinte hónom alá nyúlva tessékeljen a he65

lyes útra, ha esetleg fejtetőre akarnám ejteni a gépet, hármunkkal

együtt.

— Vigyázz,

kérlek, óvatosan, finom mozdulatokkal

vezess, hogy minden rendben legyen! — súgta vak-veze­ tőm, beszállás közben. Tisztáznom kell S. L.-t az elhamarkodott gyanú alól: nem volt bizalmatlan képességeim iránt, s általában nem szokott félni a repülőgépen. Hősies lélek lakozott benne, a legválságosabb légi helyzetekben is. Nem

a

fejtetőre­

bukástól félt, hanem a századparancsnok úrtól. Mások is féltek tőle. Igen sok ember hajlamos arra, hogy ne a valóságos veszedelemtől féljen leginkább, pél­ dául egy állig felfegyverzett haramiától, aki éjnek idején behatol lakásába, nyilvánvaló szándékkal, hogy megölje és kirabolja, — a legtöbb ember nem az ilyen egyszerű és úgyszólván természetes jelenségtől fél, hanem például egy lepedőben j á r ó

szellemalaktól,

aki

sír felett lebeg, és szándéka sem j ó t , sem

éjfélkor rosszat

egy nem

ígér, mert egész mivolta kívül van a köznapi erkölcs és értelem határain. E. D. százados is érthetetlen jelenség volt az iskola legtöbb

növendéke előtt. Majdnem

olyan

bizonytalan

szorongással gondoltak rá a fiúk, mint a babonás embe­ rek a lepedőbe öltözött, szemérmes kísértetre, noha meg­ jelenése nem volt kísértetszerű; száraz, inas, kistermetű férfialakban parancsnokolt felettünk. Tekintete, arckife­ jezése, egész mivolta éles és acélos volt, mint a kard. K í ­ sérteties volt azonban a kiképzési előírásokat és követel­ ményeket messze felülmúló igénye, amely például azt kö66

vetelte tőlünk, hogy az első napon szóról-szóra tanuljuk meg a hangár falán látható valamennyi rendszabályt, az óvatos és fegyelmezett repülő magatartásának alaptörvé­ nyeit; azt követelte tőlünk, hogy a harcigépek szerkeze­ tének

egyes részeit szorgalmi feladatként

rajzoljuk le;

azt követelte, hogyha valaki például nem készült el ide­ jében a kijelölt feladattal, mert szabadidejét ifjú hölgyek körében lovagias kötelességeinek

teljesítésére

használta

fel, akkor a rajz benyujtására kijelölt időben katonásan jelentse be mulasztását és kérjen ujabb határidőt, mert ha csak tíz perccel is megkésve, de

magyarázat

nélkül

adja át a rajzot, példás büntetésben részesül. Rendszere­ tete úgyszólván minden lélekzetvételünkre kiterjedt. Meg­ követelte, hogy az ügyeletes minden alkalommal foglalja jelentésébe, van-e elég hosszú kanóc és elegendő petró­ leum a laktanya folyosójának szükség-lámpáiban,

ame­

lyeket rövidzárlat esetén kellett volna használni. (Rövid­ zárlat egyébként emberemlékezet óta nem történt a lak­ tanyában.)

Még azt is megkövetelte, hogy az ügyeletes

a piros-fehér kőlapokkal padlózott folyosón csak a piros négyzetekre lépve álljon elébe, s arccal a lépcsőház felé fordulva mondja el jelentését. Úgy látszott igen sok nö­ vendék előtt, hogy parancsnokunk világrendje, amelybe vas-erővel kényszerített bennünket, következetes ugyan, de nagyjából és egészében értelmetlen, és csak a r r a szolgál, hogy minél többször hitték

a legtöbben,

részesülhessünk

büntetésben. Azt

hogy E. D. százados úr ezért tölti

szabadideje j a v á t új és meglepő rendszabályok kieszelé­ sével, mert nincs j o b b szórakozása. Csak a kiképzés vé67

gén értette meg mindenki, hogy nemcsak feladatokat és büntetéseket kaptunk tőle,

hanem

olyan ajándékot

is,

amely j a v u n k r a szolgál majd, ha a feladatok terhét és a büntetések kínját már régen elfeledtük. Megajándékozott bennünket a saját logikájával, fegyelmezettségével, ame­ lyet napiparancsokba foglalt. Ha megtanultuk mindazt, amit szerinte tudnunk kellett, akkor szinte minden hely­ zetben, az elképzelhetetlen

veszedelem

pillanataiban

is

gondolkozás nélkül tudhattuk, mit kell tennünk. E. D. százados nevelői módszere nem szigort, hanem féltő szere­ tetet r e j t e t t magában. Azt akarta, hogyha már nem gya­ korlat lesz a katonáskodásunk, ha már nem rajzlapon kell teljesíteni feladatunkat, akkor majd az ő éber és okos szelleme működjék bennünk, védjen meg minden bajtól, amely tapasztalatlanságunkból származhat, ne is kelljen fárasztani magunkat a helyzet felismerésével, amikor erre nincs idő, — önálló

gondolkozásra

csak

akkor

legyen

szükségünk, ha olyan helyzetbe jutunk, amelyet még ő sem láthatott előre pontosan. E. D. százados szabályokba foglalta a repülő helyes magatartásának minden mozza­ natát, ami nehezebb feladat, mintha szabályok által akart volna megtanítani bennünket a siker és az érvényesülés útjaira. Az ő titka, hogyan tudta katonás eszközökkel tel­ jesíteni ezt a mágikus feladatot. Csak akkor ismertük fel, mit köszönhetünk neki, amikor már régen elhagytuk a kiképző-iskolát. S. L. azonban ezidőtájt még a babonás félelem kor­ szakában élt, különösen azért, mert éppen ő nyujtotta be négy óra helyett négy óra tíz perckor a pilóta-géppuska 68

szerkezetét ábrázoló rajzot és éppen ő kapott a dicséretes rajz jutalmául dicstelen szobafogságot, a tízpercnyi ké­ sedelem miatt. — Nagyon vigyázz, kérlek —

figyelmeztetett

másod­

szor is aggodalmasan. — Tudod, mi vár rád, ha valami nem tetszik majd n e k i . . . Nem tudtam, mi vár rám, ha „valami nem tetszik n e k i " . Nem is igyekeztem elképzelni a jövőt. Hálás gon­ dolattal nyugtáztam azonban, hogy barátom ilyen őszin­ tén aggódik értem; mindig is szerettem azokat az önzet­ len lelkeket, akik saját kéztörésük és nyaktörésük után is úgy értelmezik a mentők híres jelmondatát, hogy: „Má­ sokat érhet baleset!" Nekifuttattam a mezőnek az erős, de igen nyugodt és kiegyensúlyozott jellemű repülőgépet, aztán a magas­ sági kormányt könnyedén hátrahúzva, lefelé billentettem előttünk a láthatárt. Széles

csavarmenetben

haladtunk

fölfelé a felhőtlen, de párás légtengerben. Amint három­ száz métert jelzett a magasságmérő, S. L. olyan aggodal­ masan, mint egy műkedvelő-előadás rendezője a jelenésre következő és csiszolatlan hangú műkedvelő-primadonná­ nak, odaszólt nekem, a zárt fülke túlsó oldaláról: — Na m o s t ! . . . De úgy vigyázz, kérlek, mintha ő is itt ülne a gépben! Ez a „na most"

azt jelentette, hogy sötétítsem el

magam körül a fülkét. Odakint szívélyesen sütött a nap, úgy, mint az ősidőkben, amikor még senki sem találta ki a mesterséges sötétséget, s az emberiségnek

be

kellett

érnie azzal, hogy csak éjszaka van sötét. „ F e j l ő d ü n k — Szilas:

Repülők

felszállni!

5

69

— gondoltam. — A saját életemben is lemérhetem a fej­ lődés nagyságát.

A

multkor,

—

szinte

egy

pillanattal

ezelőtt — amikor a bombavető-gyakorlógéppel „támadást" vezettem a repülőterünk ellen, kísérőm nem engedte meg, hogy a felhőkbe repüljek. Most pedig az a kötelességem, hogy felhőt rakjak a szemem elé ezekkel a szép, sötétkék függönyökkel." A szép, sötétkék függönyök feltekerve díszelegtek a fülke ablakain, továbbá oldalt: S. L. pilótaülése között és közöttem. Lebocsátottam a göngyölegeket. Kísérőm za­ vartalanul örvendhetett a jóságos napsütésnek és annak a tudatnak, hogyha én sötétkék félhomályú, szűk lakom­ ban esetleg téves ábrándok szerint ítélném meg a kül­ világ folyton változó helyzetét, még idejekorán észretérít­ heti a földnek rohanó gépet. Egyedül

voltam;

annyira

egyedül,

hogy

érzékeim

által azt sem tudhattam, merre van a föld és merre az ég. Egyedül voltam, mint a világmindenség közepén egy mértani pont, amely nem tudhatja, mi van előtte és mi van mögötte, mivel nincs iránya, — tehát semmi sincs „előtte" és

semmi

sincs

volt „ i r á n y a " , vakrepülés

„mögötte". F ü l k é m n e k k ö z b e n ; a homály

sem

minden

oldalról sűrűn és mégis anyagtalanul vett körül. Min­ denfelől hallottam a

mótorok

búgását

és

mindenfelől

éreztem az állandóan munkálkodó és sürgölődő légáram­ latok lökéseit; mintha láthatatlan óriások lábai botlottak volna belém, a vakon tévelygőbe. A vakok fehér bottal tapogatják ki, mikor fogy el előttük a járda, hol szögell ki egy ház fala. Az én vak70

ságom nyilván egyetemesebb volt, mint az övék, mert engem nem egy szál fehér bot értesített a fekete világ helyzetéről, hanem négy műszer foszforeszkáló jelzése. Előttem állt, kerek üveglap alatt, a saját repülőgépem kicsinyített képe. Rá volt festve az üveglapra, olyan hely­ zetben, mintha

hátulról

láttam

volna

repülni. E l ő t t e ,

vagyis a műszer lapján, fehér sáv húzódott végig. A sáv alatt sötétre csíkozott mező töltötte ki a félkört, a sáv fölött pedig halványkék

fénnyel derengett a kör felső

része. Ez a műszer volt a mesterséges láthatár. A földön j á r ó ember általában biztonságban érez­ heti magát akkor is, ha nem látja a horizontot. Néha még korcsmából hazatérve is megelégedhet azzal, ha a lába elé lát; akkor sem billen fel okvetlenül. A repülő azonban sokkal

gyámoltalanabb: nyomban

kétségbeesik,

ha nem tudja helyzetét a láthatárhoz viszonyítani. Második vakrepülő-műszerem az iránytű volt. Har­ madik lék,

a

sebességmérő,

összeépítve

vele

negyedik a

dőlés

a fordulást helyességét

jelző

vagy

készü­

helytelen­

ségét mutató acélgolyós inga. E n n e k a kettős műszernek tanácsait már régen, vitorlázórepülő útjaimon is megbe­ csülhettem. A fordulást jelző mutatójának jobb- vagy bal­ oldali kilengése figyelmeztetett arra, hogy fordul-e a gép, s ha igen, milyen irányban és milyen széles ívben? A dő­ lést jelző acélgolyó pedig, amely egy vályuban futkároz­ hatott, a gép egyensúlyi helyzetét mutatta. Ha ugyanis fordulás közben a sebességet és a kanyarodás ívét nem j ó l ellensúlyozta

a gép bedőlése, vagyis olyankor, ha

a centrifugális erő és a föld vonzása nem egészítette ki 71

egymást a repülőgép helyzetében, — akkor az acélgolyó elcsúszott a vályu közepéről, jelezve, hogy egyik vagy má­ sik természeti erő túlságosan elhatalmasodott rajta, vele együtt az egész gépen és ebből semmi jó nem származik. Az acélgolyó tehát csak úgy szerez jó közérzetet a piló­ tának, ha nem mutat semmit. Ebből is látható, hogy a repülőgép titokzatos lény, egyensúlyi helyzetére ugyanaz vonatkozik, ami a női erényre: akkor van rendben, ha nincs mit mondani róla. A szerelékfalon kékes sugárzás derengett a műszerlámpákból.

Ebben a szellemfényben

figyeltem,

milyen

helyzetben van a kerek üveglapra festett parányi repülő­ gép a számlapot átszelő fehér csíkhoz viszonyítva, amely a láthatárt jelképezte a műszeren. Az üveglapra festett kis repülőgép a szerelékfal egyik

merev

szerelékfal pedig szilárdan volt

tartozéka volt, a

beépítve a repülőgépbe.

Az előttem látható parányi gépecske ábrája együtt dőlt tehát oldalra a valóságos, nagy géppel, amelyben ültünk. S ahogy odakint a valóságos föld és valóságos égbolt ta­ lálkozása: a láthatár, független volt a repülőgéptől, éppen úgy, a műszer lapján ábrázolt föld és ég helyzete sem függött a repülőgép helyzetétől. Kettős pörgettyűs szer­ kezet rejtőzött ugyanis a kerek fémlap mögött, a pörgetytyűk tehetetlenségi nyomatéka pedig nem engedte, hogy forgási tengelyük iránya megváltozzék. E n n e k a közis­ mert fizikai jelenségnek jóvoltából tehát a zsebóránál alig nagyobb

műszer önálló

híven mutatta,

volt

repülőgépben,

mindig

hogy kísérteties fülkémen kívül milyen

helyzetben van a láthatár. 72

a

A fehér vonal lassan, libegve csúszott az üvegre festett parányi repülőgép alá;

azt mutatta, hogy repülő­

gépem orra a láthatár fölé mutat, tehát emelkedünk. Megnyugodva

fogadtam a műszer hűséges értesítését, mert

valóban emelkedésre kormányoztam a gépet. Egyszerre azonban a jelképes láthatár fehér vonalkája elferdült a jelképes kis repülőgép előtt, — balra fordult el, egyre merészebben.

Egyszerre

nyugtalan

ugyanis azt jelezte, hogy a

lettem.

A

műszer

repülőgép jobbra dől, lefelé

lógatott j o b b szárnnyal repül, — én azonban nem éreztem a dőlést, testi állapotom

zavartalan

volt, érzékszerveim

valamennyien arról tanúskodtak, hogy nyugodt repülő­ helyzetben vagyok. Az értelem és az érzékelés ellentmon­ dásából származott

növekvő

nyugtalanságom, amelyhez

foghatót eddig még sohasem tapasztaltam. Minek higgyen az ember? A szemének, az idegeinek és ösztöneinek, vagy pedig az iskolában tanult szabályoknak, az érzéki világtól függetlenített értelmének? Mindenesetre balra csűrtem a repülőgépet, hogy a mesterséges láthatár fehér vonala ismét párhuzamosan álljon a jelképes repülőgéppel. Meg­ tettem, mivel katona voltam, a belém nevelt kötelesség­ tudatra hallgattam. Megtettem, de meggyőződés nélkül, mert amint a műszer kívánsága szerint kormányoztam a gépet, nyomban úgy éreztem, hogy oldalt

csúszom

az

ülésen, a gép tehát most repül ferdén. Már megrándult a kezem, hogy visszahúzzam a kormányt az előbbi hely­ zetbe, de legyőztem fellázadt repülő-ösztönömet, elfogad­ tam, hogy a műszer hívebben érzi a valóságot, mint én. Ez az alárendeltség egyre több zavart okozott ben73

nem. Az ember nem mondhat le büntetlenül emberi rang­ járól és méltóságáról. Meglepő visszahatással szokott j á r n i már az is, ha valaki egy másik ember igénye és kívánsága szerint rendezi be életét;

kiderült

azonban, hogy még

sokkal zavarosabb és bomlasztóbb állapot az, ha az ember egy pörgettyűs kis szerkezet véleményét helyezi engedel­ mesen a saját meggyőződése fölé. Néhány

pillanat

mulva minden

voltam győződve arról, hogy a gép Önkénytelenül

jobbra

csűrtem

porcikámmal

meg

balra

kanyarodik.

és jobbra

beléptem az

oldalkormányt, mire a fordulást mutató készülék ingerül­ ten billent jobboldalra. E d d i g holtponton állt, Vélemé­ nyem szerint nem is kellett volna javítanom a gép irá­ nyát,

mert egyenesen repültem.

E g y pillanatig szédül­

ten tétováztam, hogy minek engedelmeskedjem i n k á b b : egy

kisujjnyi

fémpálcikának-e,

vagy pedig az ösztön­

nek, amely olyan nagy és erős volt, mint repülőmultammal

együtt.

Végül

mégis

a

én

magam,

fémpálcikára

szavaztam, de akkor már testileg is éreztem a szédülést. E g y pillanatig elernyedten vártam, hogy majd csak tör­ ténik valami,

majd csak

összeszedem

magamat.

Szinte

szórakozottan tekintettem a mesterséges láthatárra, s alig akartam hinni szememnek: a fehér vonal a repülőgép fö­ lött lebegett, a jelképes égbolt halvány félkörének tetején. Eszerint tehát a repülőgép a kötéltáncosok kétségbeesett imbolygásával haladt lefelé, meredek és egyenes pályán. Magam felé

húztam

a

kormányt,

vagyis

emelkedésnek

irányítottam a repülőgépet, hogy a zsarnoki műszer is­ mét j ó l érezze magát, — a heves mozdulattól azonban 74

még a sötétkék derengés olyan

zaklatott

is

eltűnt

idegállapotban

fülkémből. Nyilván

voltam,

olyan

hevesen

rántottam fölfelé a repülőgépet, hogy a vér leszaladt fe­ jemből. Beleszorultam az ülésbe. Most már rendszertele­ nül kavargott előttem minden mutató és jelzés;

akár­

hogyan iparkodtam is, nem tudtam egymáshoz illeszteni értelmüket; a száguldó pillanatokat úgy éreztem, mintha az Idő maga

is nyaktörően

volna át, s minden fordulója

hullámos

pályává

alakult

más-más

irányba

rántott

volna, de valamennyi a megsemmisülés felé: E. D. szá­ zados szigorú megrovása felé. — Nem boldogulsz vele? — kiáltott be fülkémbe el­ lenőröm, olyan hangon, mintha rémült suttogást erősí­ tett volna fel ordítássá. — V á r j csak, átveszem t ő l e d . . . „Átvette

tőlem",

vagyis

saját

kormányeszközeivel

állította helyre a repülőgép és a fenyegetően tántorgó láthatár békéjét. Világtól elzárt fülkémben a mesterséges láthatár is megnyugodott, én is megnyugodtam. Most azon­ ban ismét nekem kellett kormányoznom. Összeszorítottam fogaimat,

megfeszítettem

akartam volna legyőzni

minden az

izmomat, mintha így

érzékcsalódásokat. Nyugodt

fejjel, önmagamat legyőzve engedelmeskedtem a műsze­ rek jelzésének, azzal az érzéssel, hogy körülöttem felbo­ rult a világ és vakon kell őrt állnom benne, mintegy a rend és a hűség jelképéül. Távolról ugyan, de valamikép­ pen hasonlítottam a Pompeji-beli katonához, aki a pusz­ tulás éjszakáján,

mint

a

birodalom rendjének

jelképe,

kitartott őrhelyén, amikor már mindent elöntött a láva és minden mindegy volt. Olyan önuralomra volt szük75

ségem, mintha valaki majdnem

az eszméletlenségig ré­

szegen, pusztán szellemi erői segítségével legyőzné ma­ gában a mámort és féllábon állva, ujjahegyén sétapálcát egyensúlyozva, másodfokú egyenleteket fejtene meg. Most már voltaképpen csak Érzékeim tévedését

önmagamat figyeltem.

mértem, a műszerek

segítségével.

Lestem, hogy mikor érzem süllyedni a gépet, holott éppen emelkedünk, és mikor érzem nyugodtnak helyzetünket, holott éppen felborulóban vagyunk. M a g a m voltam a kísérletezés tárgya és a kísérletező, egyszemélyben. Velemszületett rossztulajdonságaimat, idegeim

megbízhatatlan

működését figyeltem, éppen az idegeim segítségével. Ne­ héz jellempróba volt; meggyőzött arról, hogy rettenete­ sen nehéz dolog legalábbis annyira szilárdnak ingathatatlannak maradni önmagunkban, hogy

és egy

meg­ re­

pülőgépet ne vezessünk botorul a földnek. M i r e kimerültem volna, éppen letelt a gyakorlatra szánt óra.

Elhúztam

a kísérőmtől

elválasztó függönyt.

Beömlött hozzám az áldott világosság. S. L. félig lehunyt szemmel, hátradőlve merengett, mint egy elégedett ház­ tulajdonos, vasárnap délután, az emésztés kellemes má­ morában. —

Szervusz! — üdvözöltem, mintha nagyon régóta

nem láttuk volna egymást. Közöttünk volt az elmult óra és az önvizsgálat embertelenül nehéz kísérlete, amelyet foszforeszkáló

műszerek

előtt,

halványkék

fényben

vé­

geztem, úgyszólván mindentől és mindenkitől elhagyatva. — Szervusz — riadt fel. Aggodalmas arcán m á r láttam, hogy figyelmeztetni 76

akar:

húzzam be gyorsan a függönyt, mert

parancsno­

kunk, ha nincs is jelen, bizonyára észreveszi mindentlátó szemével, hogy csaltam a feladat

végrehajtása

közben.

Mielőtt azonban megszólalhatott volna, diadalmasan mu­ tattam feléje karkötő órámat, jelezve, hogy letelt az idő. Megkönnyebbülten

sóhajtott.

Láttam, milyen bajtársia-

san örül annak, hogy jól végeztem el feladatomat, nem törtem rapittyára a repülőgépet, velünk együtt, — nem kell tehát aggódnia, hogy parancsnokunk szobafogsággal büntet engem. Valósággal megszégyenített —

Ha

ez az önzetlen

ilyen szerencséd lesz hazáig,

szeretet.

akkor otthon

sem lesz semmi b a j o d ! — ordította túl a mótorok lármá­ j á t , lelkesen. — F o r d u l j vissza, gyerünk haza! — Milyen irányt tartsak? — kérdeztem, mert az ő dolga volt megfigyelni, merre repülünk, hol vagyunk. — Milyen i r á n y t ? — háborodott fel, kissé a század­ parancsnokunk helyett is. — H á t természetesen északit! Most már semmi sem volt könnyebb, mint megfor­ dítanom a gépet és az iránytű szerint pontosan északnak vezetnem. E k k o r már ugyanis nem takarták el ablakai­ mat a kék

függönyök.

Talán

félóráig

haladtunk

elé­

gedetten a párás levegőben, mely gyöngyházfényű ragyo­ gással

töltötte

meg

a

világot

és

finom, elmosódott

festményként varázsolta elénk a távoli földet. Ha letekin­ tettem, valóban úgy tetszett, hogy festményt látok, ame­ lyet elködösítettek és nemessé érleltek az elmult évszá­ zadok. (Másfél órája hagytam el a földet, de a másfélórás mult éppen olyan átléphetetlen távolság, mint az évszá77

zadok.) Tetszett a szemhatáron

halvány

derengő

rajzolatú kép, a

vízfelület, — a látvány

jobboldali azonban

idegen és meglepő volt. — Jó lesz az északi i r á n y ? — kérdeztem ellenőrö­ met. — Nem először repülök dél felől haza, de azt hiszem, itt még sohasem j á r t a m ! —

Ne törődj vele — nyugtatott meg barátom. —

Még nem szoktál hozzá a világossághoz, ezért nem tudsz tájékozódni. Tartsd az északi i r á n y t ! T a r t o t t a m , hűségesen, újabb félóráig. E k k o r azon­ ban m á r észrevettem, hogy S. L.-t ismét elhagyja nyu­ galma, amely

oly

könnyen

hagyta el máskor is, ha

valakit a parancsnokunk haragjától

féltett.

Gyanúsan

sokszor pillantgatott kifelé az oldalablakon, előre is nyuj­ togatta a nyakát, — látszott rajta, mennyire reszket a gondolattól, hogy büntetés vár rám, mivel rossz irányba vezetem a gépet. Rádiósunk előremászott hozzánk, közénk dugta fejét, — Hol vagyunk? Szeretnék behozni egy állomást, — Délkeletre vagyunk a repülőtértől — válaszoltam S. L. véleménye ellenére, de saját meggyőződésem sze­ rint. Most már, hogy nem kellett a műszerekkel össze­ mérnem magamat, bátran érvényesítettem véleményemet. Kétségtelenül tudtam, hogy eltévedtünk. Ellenőröm is tudta, sőt, nem győzte sajnálkozó fejcsóválással kife­ jezni rosszalását, meggondolatlanságom felett. Szinte már érzékeltetni akarta századosunk büntető ítéletének indo­ kolását, amely szerint a katonának nem szabad eltévednie és nem szabad elkésnie. Mi pedig nyilván eltévedtünk, 78

mert az óramutató szerint már otthon kellett volna len­ nünk, az északnyugati szemhatáron azonban még mindíg nem látszott a viztorony üvegtetejének csillogása, amely hozzá tartozott repülőterünk látképéhez. Minden idegem­ mel hátrafelé ügyeltem, ahol a rádiós u j j a i fürgén táncol­ tak a morse-billentyűn. Tudtam, hogy szellemkezek nyúl­ nak most felénk az éteren át a hazai repülőtérről, — szel­ lemkezek, amelyek megfogják és jó útra vezetik eltéve­ lyedett lelkünket; a rádiós ugyanis felhívja repülőterün­ ket és megkérdezi, milyen irányból hallják a gépünk rádió­ jelzéseit. I r á n y u n k a t a repülőtér forgatható

antennája

segítségével észlelik. Lemérik az elfordítás szögét, s ha ezt közlik velünk, mindjárt tudjuk, milyen irányban ta­ lálunk haza. A rádiós visszamászott hozzánk. — Háromszáztíz fokos irányt kell t a r t a n i ! — kiál­ totta. S. L. kétségbeesve pillantott rám. már minden rosszra, a r r a is, hogy

Nyilván

készült

haditörvényszék

elé

kerülök, mert nem tudtam, merrefelé visz haza az út, É p p e n negyedóra mulva bukkant

elénk

alulról a

honi repülőtér ismerős és üdvözítő képe. Gyorsan és si­ mán szálltunk le, de ez már nem segített r a j t u n k : majd­ nem húsz percet késtünk. Jelentkeztünk E. D. százados előtt. B a j t á r s a m és barátom beszámolt arról, hogyan tel­ jesítettem a feladatot, — Mit csináltak húsz percig? — kérdezte parancs­ nokunk, de csodák-csodájára nem

tőlem, hanem

ellen­

őrömtől. 79

S. L. módfelett meglepődött. Magától értetődőnek ta­ lálta a választ, miszerint

a

kérdésben

szereplő húsz

percben is repültünk, nem pedig nyúlra vadásztunk; de zavarában egy szót sem tudott szólni. Annál is kevésbbé szólhatott, mert a százados egy pillanatnyi szünet után folytatta: — Ha egy óráig tartott a vakrepülés, akkor legfel­ jebb egy óra alatt haza is érhettek volna. Azért nem értek haza, mert nem tudták, hol vannak, — vagyis odamenet a megfigyelő nem jegyezte meg az irányt. Ezért bünte­ tésből egy héten át minden reggel jelenti

a

Szolgálati

Szabályzatnak a kincstári anyagok kezelésére vonatkozó előírásait. E n g e m csak szúrós tekintetével sujtott. Amint kiléptünk az iroda ajtaján, részvétem jeléül megszorítottam a barátom kezét, — Ez még semmi ahhoz képest, — vigasztaltam — ha ugyanezt háborúban tettük

volna

és

szórakozottsá­

gunkban egy ellenséges vadászszázad kellős közepébe té­ vedtünk volna. Óriási szerencsénk van! Nem örülsz?

80

Kelet felé kígyózó menetoszlopok Ami eddig történt, több volt, mint játék, de kevesebb, mint igazi küzdelem. Megbukni lehetett, de jóvátehetet­ lenül elbukni nem, vagy legfeljebb csak a véletlen foly­ tán. (A véletlenről azonban már említettem, hogy a pol­ gári élet tényezője; a katonai rendben nincs helye.) 1940 nyarán egyszerre megváltozott minden;

nem­

csak életünk feszültsége növekedett meg, nemcsak az előt­ tünk tátongó jövendő burkolódzott sűrű ködbe, hanem a helyszín is megváltozott. Katonai behívó szólított, hogy jelentkezzem szolgálattételre a Budapest—K.-i hadirepülő­ téren. Ott kaptuk a váratlan parancsot, hogy felderítő­ századunk foglaljon el új állomást a keleti határszél kö­ zelében, a hn.-i hadirepülőtéren. Sejtettük, hogy nem gyakorlat miatt helyeznek át bennünket, azt pedig félreérthetetlenül tudnunk kellett, mi származhat abból a

hadműveletből, amelynek

nem

gyakorlat a célja. Éberen, de mégis gondtalanul fogad­ tuk a változást, — valahogy úgy, mintha az ember az ébresztőóra szavára riad fel, s már tudja, hogy elmult az 81

éjszaka, nem szabad álmodnia tovább, már látja a józan napfényt is, de szeme még ittas az álomtól. A hn.-i repülőtéren kevés alkalmunk adódott arra, hogy latolgassuk: milyen feladat vár reánk? Tizenöt kilo­ méternyire voltunk a várostól. Valahol a láthatáron túl zajlott és forrongott a

nagyvilág, titokzatos

hőhatások

már beteljesülésig érlelték a nemzet vágyait, mi azonban magunkra hagyatva éltünk az alföldi nyár égboltja alatt, amely békét sugárzott ránk. Rádiónk természetesen volt, de csak parancsokat közvetített, a hadikészülődés kibon­ takozó képének apró mozaikkockáit, amelyekből nem le­ hetett felismerni a készülő kép tervét és arányait. A ten­ gersík vidéken kora reggeltől késő estig úgy nyaraltunk, mint egy óceáni szigeten, ahol nem változik semmi, s még a nyár is örökkévalónak ígérkezik. Nyaraláskor az ember kivetkőzik önmagából, kisza­ badul szokásainak és elfogultságának

rabságából.

Most

láttuk, hogy ez a törvény nemcsak emberekre vonat­ kozhat, hanem gépekre is. Amíg a repülőtéren, vagyis a

legelőn, a

hogy

gémeskút

Ádám-apánk

megközelítve, pirosrasült

jelmezét

jéghideg

tagjait,

gépei rendeltetésükkel

káváján

és

egy

vízzel

addig

azzal

a

szórakoztunk,

fürdőnadrágnyira

locsolgattuk század

egymás

közelfelderítő-

alaptermészetükkel

szakítva,

nemcsak földön álltak repülés helyett, hanem vakondok­ módra be is bújtak a földbe.

M á r megérkezésünk

előtt

alkalmas méretű gödrök várták a magasfedelű, egymóto­ ros gépeket; úgy lehetett beállítani őket a gödrökbe, hogy szárnyuk alig emelkedett a talajszint fölé. De nemcsak 82

így védelmeztük őket az ártalmas napfény és a felülről várható kíváncsi tekintetek ellen, hanem a nyaralás egyéb kellékeivel is; hálóval takartuk le szárnyukat és törzsü­ ket, a hálóra pedig zöld lombokat szórtunk. Mindent elkövettünk, hogy az emberiség egy kis része elől eltitkoljuk igazi mivoltunkat: azt, hogy repülők va­ gyunk.

Az országút utasai kétségkívül felismerhették a

gödrökben hűsölő és lombokkal álcázott katonai gépeket, esetleg talán a gulyástanyán elhelyezett rádióállomásunk antennáját is, sőt, a tág körben elhelyezett légvédelmi ágyúk lombokkal álcázott csöveit is. De most a földi em­ bereket

tekintettük barátainknak.

Óvakodnunk

kellett

azonban az emberiség ama kis töredékétől, amely a leve­ gőben szokott tartózkodni. Nem kívántunk ennek az em­ berfajtának semmi rosszat, legfeljebb azt, hogyha a szom­ szédos állam gépein véletlenül a mi nyájas nyaralószige­ tünk fölé repül, kapjon néhány jólirányzott gránátot a kellős közepébe, mielőtt kitalálná, hogy mi történt vele — vagy ha valamilyen okból sikerülne elkerülnie ezt a talál­ kozást az elébefutó gránátokkal, akkor se gondoljon hadi­ repülőterünkről semmi rosszat, leginkább pedig azt ne, hogy repülőgépek várakoznak rajta. A föld anyai szeretettel óvta gépeinket, mintha tudta volna, hogy övéi: arra valók, hogy védjék ezt a földet. A szikes talajú, nádassal-sással tarkított síkság a magasból tekintve iszonyatos méretű párducbőrnek látszott, mert a vízfelület a magasból mindig sötétebbnek hat, mint a kopárra sült legelő. Gépeink úgy kuksoltak a bölcsen el­ készített gödrükben, a lombtakaró alatt, hogy nem volt 83

árnyékuk, tehát felülről tekintve nem volt körvonaluk, — aminek pedig nincsen körvonala, a csalfa emberi szem tanúsága szerint nem lehet repülőgép. Kétezer méter ma­ gasságból

a

század

repülőgépállománya

vadmadarakat

rejtegető, sással borított mocsárvidéknek látszott, mi pe­ dig, a csordakút mellett, őskori méretűre nőtt békák ha­ dának. Pillanatnyilag igen jól éreztük magunkat ebben a minőségben. A világ zűrzavara nem hatolt át a negyvenötfokos hőség vastag páncélján.

(Mert valóságos páncél

volt ez a hőség, amely ránkborult és eltakarta öntuda­ tunk elől a szemhatáron túl leselkedő holnapot.) Ha túl­ ságosan

csiklandós volt m á r a hideg fürdőzés, elsétál­

hattunk verőfényes szigetünk egyik-másik ismerős pont­ j á r a . Ha valami

említésreméltó

újság

adódott volna,

például a rádióállomás sátrában, akkor nyomban vége­ szakadt volna hőséggel páncélozott életünknek, kiléptünk volna a szemhatáron túl rejtőző nagyvilágba, ahol orszá­ gok perzselő szenvedélyei és jéghideg tervei csaptak össze. Sétautunk közben nem mulasztottuk el meglátogatni az öreg V. fegyvermestert. Ősi szokása szerint a fegyver­ raktárul szolgáló gödörben üldögélt egy padon, töménte­ len géppuskatöltény

és

üres

géppuskaheveder társasá­

gában. Állhatatos nyugalommal töltögette az üres hevede­ reket: a kétcsövű pilóta-géppuska számára a töltények ál­ tal egybekapcsolta az apró darabokban várakozó kapcsos hevedert, a megfigyelő géppuskájának pedig a cipóforma dobba tömködte a „magot". Ádázul készítette a lőszert fegyvereinknek,

fáradságot nem

ismerve, szakadatlanul.

Olyan előrelátóan és bőségesen gondoskodott rólunk, hogy 84

megnyugodhattunk: ha majd szembekerülünk az ellenség vadászrepülőgépeivel, hetjük

az

lőszerben nem lesz hiányunk,

ellenséget

apró

darabokra,

s

ha

lő-

abba­

hagyjuk, csak mi leszünk az oka, vagy legfeljebb az, hogy bennünket

is

méltányoltuk

apró

darabokra

a fegyvermestert,

lőttek. aki

Valamennyien

ilyen

buzgón

fá­

radozott érettünk, s beláttuk, e bokros teendők miatt gondolnia sem lehet arra, hogy ő maga is használja al­ kalomadtán a töltényeket, V. fegyvermester egyébként is derekasan ellőtte már a világháborúban azt a töltény­ porciót, amelyet egy bátor repülőaltisztnek el kell lőnie élete folyamán. Mindannyian szám szerint, időpont sze­ rint és helyszín szerint pontosan tudtuk, hány ellenséges repülőgépet semmisített meg 1914 és 18 között V. fegyver­ mester ádáz harci szenvedélye. Légi győzelmeinek törté­ netét olyan j ó l tudtuk valamennyien, mintha ott lettünk volna, — sőt, mintha nemcsak mi lettünk volna ott, ha­ nem maga V. fegyvermester is.

Egyszer ugyanis egyi­

künk, aki világháborútjárt édesapjának elmondta fegyver­ mesterünk dicsőséges harci multját, azzal a különös hír­ rel j ö t t vissza közénk, hogy a p j a pontosan emlékszik V. háborús

szereplésére.

Eszerint

fegyvermesterünk

már

ifjúkorában is szorgalmasan töltött és sütött, véletlenül azonban nem fegyvert töltött és fegyvert sütött el, ha­ nem kemencét töltött és kenyeret sütött,

mivel a mo­

narchia hadseregének legeredményesebb pékjei közé tar­ tozott. Ezekután beláttuk, hogy más a legenda és más a valóság, s e két ellentétes elemet többé nem is kevertük össze. Ha egymás között voltunk, elfogadtuk V. fegyverSzilas:

Repülők

felszállni!

6

85

mester multját olyannak, amilyen a valóságban volt;

a

jelenlétében azonban feltétlenül hittük a legendát, lega­ lábbis annyira, mint ő. E n n é l jobb és egészségesebb be­ osztást nem is találhattunk volna. —

Szeretnék két napi szabadságot kérni a százados

úrtól — ezzel a vallomással telepedett le egyikünk a fegy­ vermester mellé. — Mit gondol: megadja? A fegyvermester rémségesen bölcs és tapasztalt em­ ber volt; erősen hittünk abban, hogy nemcsak a multat ismeri, hanem a jövendőt is. Ő maga is ezt hitte. — B a j o s a n adhatja meg — jósolt, mint egy őszbajuszos, pirospozsgás Kasszandra, fegyvermesteri öltözékben. —

Miért nem? — érdeklődött barátom, aki fékez­

hetetlenül kíváncsi volt. — H á t azért nem, mert minden pillanatban a nya­ kunkon lehet a riadó. Én nem szeretek jósolni, nem is ez a dolgom, de amit látok, azt látom. Amit én csinálok, az nem babra-játék! — jelentette ki és erélyesen nyomott be három gépfegyvertöltényt a hevederbe. — Nem kell egy hét: ezek

a

golyók

kirepülnek

innen. Mi másért

töltögetném őket? Ha minden golyó, ami egy hét óta a kezemben

j á r t , megtalálja

a

célját, akkor

hamarosan

hazamehetek Erdélybe. — Velünk jön, vagy esetleg csak utánunk? — érdek­ lődtem tapintatlanul. V.

fegyvermester sohasem szerette ugyan

szándékait firtató embereket, ban válaszolnia kellett. 86

a

titkos

tekintélye érdekében azon­

— Majd akkor megyek, amikor parancsolják — nyugtatott meg. M á r éppen megnyugodtam volna, de nem j u t o t t rá időm, mert küldönc futott hozzám, hogy azonnal jelent­ kezzem a századparancsnoknál. Kifutottam

a

sátorból,

útközben felkaptam és futás közben magamra ráncigál­ tam kezeslábas ruhámat, fejemre csaptam tányérsapká­ mat, felcsatoltam pisztolytáskámat, hogy kincstári alak­ ban jelentkezhessem. —

A század hiányzó gépe elkészült — közölte pa­

rancsnokom az irodában. — Azonnal el kell vinned a két­ üléses futárgépen Cs. őrmestert a s.-i repülőtérre. Ő majd hazahozza a kijavított futárgéppel jössz

gépet

a

műhelyből, te pedig a

vissza.

Tisztelegtem, kimentem az irodából. Az ajtóban ta­ lálkoztam Z. N. hadnaggyal, aki ezúttal elkésett az ese­ ményről. Z. N. a polgári életben, különösen pedig a kereske­ delmi életben olyan eredményesen működik és olyan si­ kereket arat,

hogy bármelyik közönséges halandó beér­

hetné velük. Z. N. hadnagy azonban nem közönséges ha­ landó;

annyira szereti a katonaéletet, annyira szeretne

résztvenni háborús cselekményben, továbbá olyan titok­ zatos szálak

fűzik

a

mindannyiunk

Végzethez, hogy amint

a

legkisebb

felett

uralkodó

feszültség támad

az ország külpolitikai helyzetében, ő már másnap egyen­ ruhába

öltözve

valamely

hadirepülőtéren

tartózkodik,

csatára készen. Ezen a nyáron történt másodszor, hogy 87

amint behívómmal jelentkeztem a Budapest—K.-i repülő­ téren, elsőnek őt üdvözölhettem a kapuban. Ösztöne helyesen figyelmeztette, hogy a század kebe­ lében valami esemény készül, ha nem is éppen harci ese­ mény, — szerencséje azonban nem volt, mert a futárszol­ gálatra tehát

én

örök

kaptam

parancsot. Lemondóan

kísérőjéhez

és

visszatért

vigasztalójához: a „medicin­

labdához". Mindannyian tudjuk, mi a labda.

Gömbölyded

és

könnyed tárgy, amely arra szolgál, hogy kézzel vagy láb­ bal továbbítsuk és közben lehetőleg bájos és kecses moz­ dulatokra neveljük tagjainkat. A medicin-labda úgy kü­ lönbözik a köznapi

életben

ismeretes

egyéb

labdáktól,

mint a gőzfűrész a lombfürésztől. Csak teljes gőzzel lehet játszani vele, minthogy átmérője majdnem eléri a métert, lószőrrel tömött belseje pedig oly nehéz, a vastag bőrből készített külseje oly kemény, hogy bombatalálathoz ha­ sonló eredményt lehet elérni vele azon a játékoson, aki gyönge karjával

nem

tudja ügyesen

feszültség idején jelentékenyen

elkapni. Háborús

növelte

a

század izom­

erejét, — különösen ezen a nyáron, amikor olyan kegyet­ lenül

meleg

volt, hogy

kínunkban

hajlandók

voltunk

medicin-labdázni. Mindegy volt már, akármit teszünk is, erősebben verejtékezni emberileg lehetetlen volt. Z. N. hadnagy visszatért tehát labdájához, én pedig azonnal intézkedtem, hogy a futárgép Szúnyogszerűen

útrakész

karcsú, kétfedelű, nyolcvan

legyen.

lóerős gép

volt, afféle légi bicikli, amely a század sürgős és csak személyesen elintézhető ügyeinek lebonyolítására szolgált. 88

Cs. őrmester az egyik ülésbe telepedett, mindjárt el is aludt. Én még átvettem a parancs végrehajtására vo­ natkozó részletes utasítást. Három-ötszáz méter magasan kellett repülnöm, hogy a légelhárító tüzérség azonnal fel­ ismerje gépem felségjelét, ne tévesszen össze keleti szom­ szédunk repülőivel. A hidakat, városokat, fontos vasút­ állomásokat el kellett kerülnöm, mert átrepülési tilalom óvta őket. A tilalmon kívül áldozatra

éhes

légvédelmi

ágyúk és gépfegyverek is óvták őket és felségjelzésre való tekintet nélkül nyilván belémdurrantottak volna, ha elszállok fölöttük, mert végre is, a gép szárnyaira és oldal­ kormányára festett nemzeti színek nem mindig bizonyí­ tanak jószándékot, hiszen néhány ecsetvonásra való piros­ fehér-zöld festék minden államban akad. Megkaptam a repülőterek bejáratául szolgáló titkos „légi kapuk" terv­ rajzát is. A hadikészültség állapotában ugyanis több kilo­ méteres átmérőjű bűvkört von a vezérkar a repülőterek köré; a légelhárító ágyúk csak azt a gépet nem ugatják meg (és nem harapják meg), amelyik pontosan az uta­ sításban

megjelölt

irányból

időszakban vendégjárásra

közeledik. Minthogy ilyen

nincs idő:

a gépek

személy­

azonosságát az is elárulja, hogy hivatlanul, vagy pedig előre bejelentve érkeznek-e a repülőterek

fölé?

Futár-

utamról rádióállomásunk jóelőre értesítette tehát az útba­ eső repülőtereket, Cs. őrmester édesdeden szunnyadt a hőségben, ami­ kor négyszáz méter magasságban beállítottam a gép irá­ nyát és százötven kilométeres utazósebességgel vezettem a felhőtlen égbolt üvegkupolájában, a szemem előtt lebegő 89

láthatár felé, amely mindig éppen olyan gyorsan hátrált előttem, mint amilyen gyorsan üldöztem, s amelyről már sejtem, hogy soha életemben nem érem utól. Nekem sem volt sokkal több dolgom, mint utasom­ nak. Ki-kipillantottam tehát a nyitott gépből, hogy lás­ sam: mi újság a nagyvilágban, amelyről semmit sem tud­ tunk nyaralásunk paradicsomi szigetén, a medicin-labdával tusakodva és a csordakút vizében zuhanyozva. A

Tisza közelében komoly újságokat vettem észre.

Az országút végtelen fonala nemcsak az én gépem moz­ gása által haladt vissza, kelet felé, hanem önállóan is moz­ gott a határ irányában. Nem is fonál volt, hanem lánc, — szegletes alakú láncszemek következtek egymás után, lassan áthúzódtak a homorúnak tetsző földön. Felismer­ tem a katonai tehergépkocsik ponyvatetejét. A lánc min­ tája változatos volt:

amint az egyszerű körvonalú lánc­

szemek csoportja elfogyott, utána mindjárt bonyolultabb rajzú lánc következett; harckocsi-alakulat követte a teher­ szállítmányt. Vele sem fogyott el a lánc, mert gépesített tüzérség következett, aztán ismét a teherszállítmányok hosszú sora. A láthatárból, mint valami szűk nyílásból húzódott elő a végeláthatatlan lánc, — nem is egy lánc, hanem

kettő, három, bizonyára

még

sokkal

több is,

messze északon és délen, a párhuzamos országutakon. Megbabonázva meredtem néhány pillanatig erre az is­ meretlen látványra, a felvonuló m a g y a r hadsereg vál­ tozatos ízléssel összekovácsolt és végtelenül hosszú lán­ colatára. Gépies és nyugodt volt e láncok hangtalan kú­ szása a földön. Valami óriási mótort kellett elképzelnem, 90

hogy megérthessem, a surlódást és minden akadályt le­ győző mozgást. Mótor azonban nem látszott. Valahol na­ gyon messze keleten van a mótor, a határon túl — gon­ doltam, és megértettem, milyen ellenállhatatlan vonzása van húsz esztendő után is az elszakított Erdélynek. A vasúti vonalakon is hosszú „láncdarabok" futottak kelet felé, rövid megszakításokkal. Igen sok vasúti kocsi tetején láttam a

vöröskeresztes

jelzést.

Sebesültszállító

vonatok is mentek tehát a határra. E k k o r már hittem is, amit a néhány napos gondtalan nyaralás közben csak tud­ tam, de még nem hittem: azt, hogy a háború nemcsak a történelemkönyvekben, az újságokban, a katonai szabály­ zatban

ismeretes

tünemény,

hanem

a

alakja,

az élet egyik legelső törvénye,

világ valóságos olyan

hatalmas

jelenség, mint a Nap, amely akkor is felkel hajnalra, ha nyugodt álomban töltjük az éjszakát és nem gondolunk rá, mert egyetlen j e l sem mutatja, hogy közeledik. Úgy készül a háború, ahogy álmunk közben a holnap készül, jeltelenül, de megállíthatatlanul — gondoltam. Egyszerre szégyenkezni kezdtem, a gondtalanul töltött napok miatt, és V. fegyvermestert láttam magam előtt, amint töltö­ gette a géppuskahevedereket. Odalent egy újabb sebesült­ szállító

vonat

vöröskereszttel

mintázott lánca húzódott

kelet felé. Mire a fegyvermester hevederei mind megtel­ nek, akkor majd ezek a vonatok is telni kezdenek — gon­ doltam és most már mindenestül kész voltam a harcra. É p p e n másfélórai nyugodt és egyenletes mótorzúgás után elérkezett a láthatárra a s.-i repülőtér elmosódott vonalú, sima foltja. Lassan növekedett, szinte felparcellá91

zódott, tarkult és részletekre szakadt repülőgépem szár­ nyai előtt. Éreztem bőrömön a tüzelésre kész ágyúcsövek sötét pillantását és

a

szúró tekintetét. Kínos

megfigyelő-tüzérek gonddal,

távcsöveinek

mintha hajszálvékony

útvonal rajzolódott volna elébem és lesiklanom róla nem lett volna szabad: követtem az irányt a légi kapu felé, s úgy repültem be ezen a „kapun", hogy akkor se ütköz­ zem belé, ha csak egy méterrel szélesebb, mint szárnyaim fesztávolsága. Most már alattam forgott a repülőtér, lassú, felfelé emelkedő csavarmenetben. Üde fák árnyékából nyá­ j a s nyaralóépületek tarkállottak elém, teniszpályák vörös salakja hivogatott. A fák között hosszú hangárok hasal­ tak a földön, látszólag békés álomba merülve. A repülő­ tér talaja zörögni kezdett a futószerkezet érintésére; Cs. őrmester felébredt és tudomásulvette, hogy megérkeztünk. Mindjárt keresni kezdte

a

század gépét,

amelyet neki

kellett visszavinnie, a hn.-i repülőtérre. Egyelőre tanácstalanul nézelődött. Kétmótoros nehéz­ bombázók, griffmadárhoz hasonló vadászgépek, nagytestű távolfelderítők állomásoztak a füvön. Valami baja volt mindegyiknek, ezért került ide, a Légierők központi javító­ üzemébe. Fehérköpenyes alakok tanakodtak

körülöttük,

keresték hibájukat, amelyekről a néma szörnyetegek nem tettek vallomást. M á r az első pillanatban tudtam, hogy klinikaszerű helyen vagyok, ahol olyan méretű „tömeg­ rendelés"

folyik, mint valamely járványkórházban, pél­

dául influenza-betegség idején. Kényesek — állapítottam meg, a javítóműhely pácienseire tekintve. — Testük nem olyan bonyolult ugyan, mint az emberé, de éppen olyan 92

„...ÉREZTEM A T Ü Z E L É S R E K É S Z ÁGYÚCSÖVEK SÖTÉT P I L L A N T Á S Á T . . . "

„...A KÖZELFELDERÍTŐ A HARCOLÓ CSAPATOK ELŐRETOLT SZEME..."

könnyen megbetegszik és ami még ennél is sokkal na­ gyobb b a j : önmagától sohasem gyógyul meg. Az ember néha úgy megy át a betegségen, hogy észre sem veszi; ha azonban ezekkel történik valami baj, észre

kell

venni,

amíg nem késő. Cs. őrmesternek várnia kellett a századunk létszá­ mából hiányzó gépre, még vagy félóráig. É p p e n most p r ó b á l t á k ki pilóta-géppuskáit.

A repülőgép egy

ho­

moksánc előtt állt, rendkívül mérgesen, olyan mérge­ sen, hogy indulatában vízszintesre emelte törzsét. Cöve­ kek fogták le kerekeit, hogy neki ne menjen a sáncnak, amelyre nyilván szerfölött haragudott.

Mótorja

har­

sogva üvöltött, s a légcsavar villogó fényköréből két vörös

lángnyelvet

döfködött

szaporán

Gyors puskaropogás hallatszott.

a

sánc

felé.

(A pilótagéppuska a

törzs elejébe mereven beépített, kétcsövű fegyver; sok­ kal szaporábban működik, mint a megfigyelő könnyű géppuskája. tényből

Szerkezetét ugyanis nem az elsütött töl­

visszaáramló

gáz,

hanem a

repülőgépmótor

h a j t j a . Most azt p r ó b á l t á k ki, j ó l van-e b e á l l í t v a : az egyik, vagy a másik

cső

lövedéke

nem

ütközik-e bele

a légcsavar szárnyába, amelynek fénykörén keresztül­ hatol.) Csak egy-két pillanatig gyönyörködtem a gépben, aztán elfordultam tőle, hogy ne f á j j o n tovább a szí­ vem. — J o b b volna, ha maga menne haza a futárgéppel, én pedig ezzel, — mondtam Cs. őrmesternek, de nem is vártam meg válaszát, mert úgyis tudtam, hogy a parancs 93

ellen hiába beszélek. Visszamentem meleg mótorral vá­ rakozó futárgépünkhöz, s ahogy b a r á t s á g t a l a n tekintet­ tel végigmértem, kicsinynek, szégyenteljesen kicsinynek és hozzám méltatlannak találtam. Beültem, megindíttat­ tam,

felhúztam a levegőbe, de

háláltam meg igyekezetét,

egy

hogy

gondolattal

sem

utasom terhe nélkül

könnyedén emelkedett a magasba. Alig hagytam el tíz percnyire a s.-i repülőteret, a mótor nyugodt dott.

és

Óvatosan

búgás

közben,

fegyelmezett

durrogott mintha

munkája

egyet-egyet egyelőre

megzavaro­

az

csak

egyenletes

ingerültségét

a k a r t a volna kifejezni néhány zokszóval, — de azért tovább végezte dolgát, most m á r kedve ellenére. F o r ­ tyogott, morgott, fel-felvakkant, szinte érezni lehetett, hogyan forral magában egy haragos gondolatot, hogyan hajszolja bele m a g á t a dühbe. „Mi az, öregem, meg­ sértődtél? — kérdeztem

tőle

nyájas

gondolattal. —

Hiszen nem mondtam rólad semmi rosszat, az pedig nem tagadható, csinosabb,

hogy mint

az te!

ezerlóerős Nem

tehetsz

felderítőgép róla,

de

sokkal

így

van.

Te is tudod. L é g y szíves, ne d u r c á s k o d j ! " Olyan ter­ mészete volt azonban, mint egy vadembernek. Nem to­ rolta meg rögtön a r a j t a esett sérelmet, hosszas időre volt szüksége, hogy j ó l m e g r á g j a magában a bosszú ter­ v é t ; közben szinte érezhetően vadította önmagát, mint a tulajdon mellét öklöző ausztrál-néger, hogy aztán ha­ r a g j á t kellő hőfokra hevítve, a legkényesebb pillanat­ ban álljon bosszút sérelméért. Jól választotta ki a legkényesebb pillanatot, mert 94

éppen egy tó nyúlt el alattunk, előre-hátra sok kilo­ méter hosszúan, s jobbra-balra is olyan szélesen, hogy háromszáz m é t e r magasságból már nem lehetett volna mótor nélkül a partjáig siklani. É p p e n a tó kellős közepe fölött a szaggatott

búgás

zavaros

rikácsolásba

csapott

át, a mótor négy hengere többször hagyta ki a robbanás ütemét, mint ahányszor teljesítette, — éreztem, hogy a gép bukdácsol velem, zörög és rángatódzik, mint egy csónak, amely a síma vízről lapos homokzátonyra futott. Annyira

megijedtem

tőle,

hogy

nem

volt

időm

ha­

ragudni rá. „Csak ezt ne tedd, öregem, — kérleltem — ne ülj le a nádas kellős közepébe, van itt elég vizi­ madár amúgyis, hiszen látod, — téged nem is szívesen fogadnának maguk k ö z é ! Meg aztán gondolj arra, hogy mennyi vizet nyelsz m a j d !

M a g a m r ó l nem is szólok,

mert nekem m á r úgyis mindegy, — gondolj

azonban

arra, hogy esetleg holnapig i t t kell majd tanyáznod az i s z a p b a n ! " Azt hiszem, j ó l céloztam meg hiúságát és önzését, amikor néma fohászomban nem a r r a hivatkoz­ tam, mi lesz velem, ha belepottyanunk a nádasba, hanem arra, hogy mi lesz vele. Hirtelen ugyanis megrázkódott, és mielőtt a víz t ü k r e felcsapódott volna hasa alá, egy­ szerre teljes

erejével, fegyelmezetten

dolgozni

kezdett,

mintha meg a k a r t a volna mutatni a parton rémüldöző strandolóknak, hogy mit tud ő, ha rászánja m a g á t ! Alig értünk azonban a szárazföld fölé, ismét elérkezettnek vélte bosszúja p i l l a n a t á t :

ismét k r á k o g o t t , prüszkölt,

lövöldözött, rángatódzott,

haldokolt, — megtett min­

dent, hogy égnek meredjen a hajam és kényszerleszálló 95

helyül kiválasszak a k á r egy bérházudvarnyi libalegelöt is. Úgylátszik azonban, felfedezte a bosszú igazi gyönyö­ rűségét, amely nem a végrehajtásban, hanem az állandó fenyegetésben rejlik, mert amint elhatároztam, hogy akár kéz-lábtörés árán is leszállok, nyomban és ismét

működni

alkalma

kezdett. Majdnem

fenyegetődzni:

teljes

virgoncan

félóráig

volt

eddig tartott ugyanis az út a

Budapest—K.-i repülőtérig, ahol aztán leszálltam, mielőtt négyhengeres ellenségem észbekapott volna és beváltotta volna fenyegetését. Ez az állomás volt a század anyarepülőtere, innen indultunk el néhány nappal ezelőtt a hn.-i hadirepülő­ térre. Most üresen t á t o n g t a k az ismerős hangárok, csend honolt az ismerős mezőn, csak egy vadászszázad vára­ kozott teljes készültségben, hogy bármikor, b á r k i ellen megvédje Budapestet. Idegen volt a csend és az üres­ ség. E k k o r értettem meg, hogy a háborús állapot egyhelyütt sokszorosára fokozza az élet ütemét, más he­ lyütt pedig megbénítja. Mi a háború? Átcsoportosítás, átrendezés — feleltem önmagamnak. J e l e n t e t t e m , hogy a futárgép makrancosan viselke­ dett, ezért kellett leszállnom. H. főhadnagy fejcsóválva hallgatta csillogó

a panaszt, odalépett az géphez,

nézegette,

aztán

ártatlanul, derűsen kijelentette,

hogy

megpróbálja, v a j j o n az ő kezében is okoskodik-e? Neki­ szalajtotta a mezőnek, simán felhúzta a magasba, — hátraszegett f e j j e l k e l l e t t utánabámulnom m á r néhány pillanat mulva. A gép vidáman körözött felettem, mó­ t o r j a jólnevelten és egészségesen zengett. Úgy parádé96

zott a magasban, mintha előadást t a r t o t t volna a rossz magaviseletű gépeknek arról, hogy íme, így kell visel­ kednie

egy

udvarias, szeretetreméltó

futárgépnek.

Né­

hány perc mulva visszazökkent a gyepre. H. főhadnagy kimászott belőle. — Nincs ennek semmi b a j a — n y u g t a t o t t meg egy legyintéssel. Ahogy szemem sarkából a gépre sandítottam, törzse gömbölyded elején furcsa görbületet fedeztem f e l ; ha­ tározottan úgy t ű n t : vigyorog r a j t a m . Beültem, elindítottam, felhúztam a magasba. Hi­ bátlanul viselkedett, s nem

akart

Amint

azonban

mert tudta, hogy odalent figyelik,

bizonyítékot

szolgáltatni

elenyészett

önmaga

ellen.

mögöttünk a repülőtér és

kitárult az Alföld homorú katlana, minden figyelmez­ tetés

nélkül

mintha már

a

nagyot

tüdejét

mozdulni

sem

köhögött,

köhögte tud,

aztán

volna

kár

is

úgy

elnémult,

ki. Ő m á r

félholt,

rángatnom, mert

ő

m á r meghalt. „Hát, ha azt mondod, m e g h a l t á l : hadd legyen

igazad!"

— szóltam hozzá magamban, és m á r

kiszemeltem egy vasúti töltés alját, az egyetlen símá­ nak kínálkozó kis foltot

a nádasok, akácerdők, tanya­

épületek sűrűjében, amely szinte ragyássá aprózta a sík­ ságot. Amint azonban belekanyarodtam a leszállóhely irányába, a mótornak eszébejutott, hogy k á r volna ilyen h a m a r abbahagyni a kéjes mulatságot, tehát ismét mű­ ködni

kezdett,

„Földiekkel játszó

égi t ü n e m é n y . . . "

— szólítottam meg és hozzátettem gondolatban a R e ­ ményhez címzett vers második sorát is. Elismertem róla, 97

hogy égi tünemény, bevallottam, hogy én csak földi va­ g y o k ; de azt kívántam, hogy ne j á t s s z é k tovább ide­ geimmel, tehát ama néhány

perc

alatt, amíg

tisztes­

ségesen viselkedett, felvezettem több, mint ezer méter magasra, anélkül, hogy észrevette volna. Ha m á r min­ denáron játszania kell valakinek az idegeimmel, akkor én akarok játszani velük! — jelentettem ki és vártam, hogy melyik pillanatban durrant

alám egy légvédelmi tüzér,

aki észreveszi, hogy a háborús

állapotra

kijelölt utazó­

magasság fölött repülök, s azt hiszi, hogy álcázott ellenség vagyok. Borzolódtak idegeim minden majorság, minden útkereszteződés közelében, de a gépecske játékos haldok­ lásán most

már

mosolyogtam: olyan magasban voltam,

hogy jobbnál jobb kényszerleszállóhelyek között válogat­ hattam. Hamarosan kiderült, hogy a harag valóban rossz ta­ nácsadó.

A gépecske ugyanis még mindig azt képzelte,

hogy nagyon megijeszt kétpercenként

hörgésével és köhögésével, tehát

hörgött és köhögött, immár céltalanul és

ostobán. Én már csak mulattam rajta, s amint haldokolni kezdett, mindjárt

azt mondtam: „Lássuk, hol a legköze­

lebbi libalegelő?" Gondolatban csak azt számítottam ki, milyen messze van az egyik kényszerleszállóhely a követ­ kezőtől. Három k i l o m é t e r . . . ennyivel is közelebb jutot­ tam h a z á i g . . . újabb öt kilométer, ez is s i k e r ü l t . . . Így, három- és ötkilométerenként repültem a hn-i repülőtér felé, s minthogy sok kicsi sokra megy, idővel összetevődött mögöttem a többszáz kilométeres útvonal. Mire a gonosz kis jószág utoljára akart megijeszteni azzal, hogy ő most már 98

valóban nem repül tovább: kár

volt ismét életrekapnia,

mert már le is tettem a legelőre, a gulyástanya közelében. Ahogy lecsatoltam fejemről a repülősapkát, éles bú­ gás lángolt hozzám a fénylő magasságból: éppen most ér­ kezett meg Cs. őrmester repülőgépe,

vezetésével a század kilencedik

amely utolért.

E b b e n a pillanatban a kis

futárgép mérgeset durrant, s ezzel elárulta, kire harag­ szik és miért. Minthogy tudomásom szerint a féltékenység sebei ne­ hezen gyógyulnak, többé nem is szálltam fel vele. Azóta is találkoztunk néhányszor; gazdái dicsérik, nem győzik magasztalni hűségét és egyéb erényeit, én azonban csak egy pillantást vetek rá és elfordulok

tőle, mert érzem,

hogy még mindíg haragszik. T a l á n mire vége lesz a há­ borúnak és annyi minden megváltozik a F ö l d hátán, ő is megbékül.

99

Futárszolgálat Kolozsvár—Budapest

között

Augusztus végéig tartott a háborút megelőző állapot. Úgy szűnt meg, mint a nyári éjszaka

villanyos feszült­

sége, amely hangtalan villámcsapással oldódik fel. Az em­ ber, ha nem figyelt oda feszülten,

nem is tudja,

száraz

villámlás volt-e a hirtelen fény, amely megvilágította egy pillanatig az égboltot, vagy pedig csillaghullás? Ez a fény, amely szinte érzékletesen világította meg felettünk a kora ősz bársonyos égboltját, nem egy pilla­ natig tartott, hanem napokig: a bécsi döntéstől a kolozs­ vári bevonulás napjáig. A repülő nem látja az országhatárt, mert az ő mér­ tékéhez viszonyítva csak

mikroszkópikus

jelek mutatják

a földön, hol végződik az egyik állam területe, hol kezdő­ dik a másiké. Idegen országok határait átrepülve sohasem éreztem, hogy történt valami; nem államok területe fölött, hanem

hegységek,

folyóvölgyek

és

rónaságok

fölött

repültem külföldi utaimon. Azon a napon azonban, ami­ kor az ország keleti határa megindult és előrenyomult 100

a

Kárpátokig, ellenállhatatlan vonzással éreztük valamenynyien, hogy követnünk kell. S a kolozsvári ünnepség nap­ j á n ellenállhatatlan

vonzással ölelte magához a katonai

ünnepségen résztvett repülőket a felszabadult égbolt. Az országhatár — ismétlem — a repülőknek nem je­ lent semmit, de ez csak idegen országok h a t á r á r a vo­ natkozik; Kolozsvár fölött testileg éreztük valamennyien, hogy megváltozott a föld:

zászló-virágokkal

tekint fel

ránk a mélyből, nem pedig szétrobbanó légelhárító lövedé­ kek vörös-fekete csokraival, amelyek néhány nappal ez­ előtt még bizonyára

felrepültek

Húsz évig nem repülhettünk

volna

gépeink után.

szabadon e t á j

fölé. A

t e n g e r fölé igen, Afrika fölé igen, de ide nem. Nem tu­ dom, másoknak mit jelentett az, hogy Magyarország meg­ n ő t t ; nekem azt j e l e n t e t t e , hogy megnyílt az égboltja, keletről nyugatra tartó időzik fölötte,

vándorútján a Nap hosszabban

hosszabb ideig

tekint reá

a

Hold és a

bolygó csillagok. T ö b b lett Magyarország napfénye és csillagfénye. A bevonulás után, amíg bajtársaim a földön is igye­ keztek megismerni a várost, váratlanul parancsot kaptam, hogy egy négyüléses futárgéppel induljak el Budapestre. Délután volt. Szinte magam voltam a szamosfalvai tágas repülőtéren, helyesebben: kettesben a futártáskával.

Az

őrség természetesen ellátta a szolgálatot, minden épület előtt legalább egy feltűzött szurony fénylett; de a hozzá­ j u k tartozó emberek éppen olyan személytelenek voltak, mint a szuronyok. Délután öt óra mult néhány perccel. A parancs telSzilas:

Repülők

felszállni! 7

101

jesítésének látszólag nem volt semmi akadálya; indulásra készen közeledtem a megszállás idején épült, de befe­ jezetlenül maradt óriási hangár felé. A futárgép hibát­ lan állapotban várta, hogy felszabadítsam a magas égbol­ tozatra, sötét rabságából. (Unatkozni ugyan nem unatkoz­ hatott, hiszen elég jó társaságban volt; ott pihent körü­ lötte

a

bevonulás légi ünnepségén

nagyrésze: a hatalmas

testű

résztvett légi had

nehézbombázók, a villám­

gyors vadászgépek, a mozgékony felderítők.)

Mindössze

a r r a volt szükség, hogy kihozzam a hangárból. E g y pilla­ natig sem gondoltam arra, hogy a megszállás idején ké­ szült hangárból nem lehet úgy

kihozni egy repülőgépet,

mint általában a többi hangárokból. Megálltam a kétemeletes,

kétfelé

tolható

vaskapu

előtt és kissé mérsékeltebb önbizalommal tekintettem fel rá, mint annakidején B o t o n d Bizánc kapujára. E g y sze­ relő volt mellettem, az is a füle tövét vakargatta. — Reggel még csak

kinyílt,

mert

voltunk

hozzá

nyolcvanan, de most mit csináljunk vele mi ketten?

Az

ideiglenes háztulajdonos, aki építtette, elvitte magával a villanymótort.

Rozsdát azonban bőven hagyott a kapu­

szárnyak alatt és fölött, a kerekek tengelyein és a sineken. Mondom, reggel nyolcvanan nyitottuk ki, de egyi­ künk sem mondta a végén, hogy könnyű v o l t ! — Mit csináljunk veled mi ketten? — tünődtem a pokoli kapu előtt,

mint egy hangya, akinek egy lezárt

szekrényt kellene kinyitnia. A hangya egyébként esetleg bemászhat a szekrény nyílásán, én azonban még ennek a lehetőségnek 102

sem

örvendhettem.

Egyébként is, ha én

éppen csak bemászhatok, a repülőgép sehogy sem mász­ hat ki. Néhány tucat gép rejtőzött a kapu mögött, lóerejük mértéktelen nagyságát csak csillagászati számmal lehetne kifejezni. Mégis, ez a nagyvárosok elpusztítására elegendő erő emberi segítség nélkül kevés volt ahhoz, hogy csak megérintse is a kaput belülről. Ezekben a pillanatokban valamicskét csökkent előttem a gépek rangja, tekintélye, s ugyanannyit emelkedett az emberé. Sok időm azonban nem volt az elmélkedésre. Szep­ tember közepén jártunk, ilyenkor a Nap felhőtlen idő­ ben is eltűnik már hét óra tájban. K é t és félórai út tá­ tongott

előttem, —

vagyis, ha

nyomban

indulhattam

volna, akkor is már csak szürkületben érhettem el a Budapest—D.-i repülőteret. Versenyt kellett futnom a gyorsj á r a t ú Nappal, de már az indulás előtt megbotlottam egy akadályban, ebben a toronymagas kapuban. Mindjárt kiderült, hogy akadálynak valóban nem csekélység. A szerelő elővarázsolt a föld alól még négy embert. Hatan vetettük neki vállunkat az egyik kapuszárnynak és elkezdtük nyomni. Tolni akartuk, de csak nyomni sike­ rült. Olyan hűségesen ragaszkodott párjához, s a rozsda, mint a testté vált megszokás, olyan hűségesen marasztalta a páros kötelékben, hogy verejtékünktől csaknem felázott a föld, ő azonban meg sem nyikkant. Nem nyikkant, nem, a mindenét, pedig mi már nyikkanni sem tudtunk. Ne­ gyed hatkor figyelmeztettem társaimat, hogy így nem jó lesz, hamar varázsoljanak elő még néhány tucat embert, o n n a n , ahonnan lehet. Csak őröket ne hívjanak, mert azok 103

úgysem jönnek, azonkívül idegent

se

hívjanak, mert

annak úgysem szabad idejönni. Nem hiszem, hogy akárki megoldhatná ezt a szigorúan körülírt feladatot; az én em­ bereim sem oldhatták volna meg, civilkorukban.

Mivel

azonban a Légierők kötelékébe tartoztak, többek között ezt is megoldották. Nem

lettünk

ugyan

nyolcvanan,

de

egyikünk­

másikunk százhúsz helyett is káromkodott, s a kapu végre engedett az erőszaknak. Nehezen engedett, keserves alku­ dozást kellett folytatni vele, akárcsak építőivel, néhány héttel azelőtt, a bécsi

döntést

megelőző

tárgyalásokon,

— de végül mégis nekünk lett igazunk. E k k o r azon­ ban m á r háromnegyed hat is elmult. Nem b a j , — vi­ gasztalt

a

repülőtér

val frissebb a d a t o k a t indultam volna el.

időjelzője

—

kapok, mintha

legalább félórával

félórá­ előbb

Negyed hatkor csak azt tudta volna

megmondani, milyen az időjárás negyed hatkor az utamba kerülő repülőtereken és Budapesten. Most azonban, mivel néhány perc mulva hat óra lesz,

már azt is megmond­

hatja, hogy milyen az idő néhány perccel hat óra előtt. Eszerint

valamennyi állomás közepesen erős ellenszéllel

fenyeget, Budapest vár rám.

azonban

derült éggel, mosolyogva

Igaz ugyan, hogy készíti már az őszi estéket

megillető talajmenti ködöt, amelyről a Budapest—D.-i re­ pülőtér egyébként is országszerte nevezetes. (Ezt a neve­ zetességet senki

se

irigyelje tőle.) Különösebb

aggoda­

lomra nincs okom, csak igyekezzem, mert a Nap na­ gyon siet. Amennyire r a j t a m múlt, igyekeztem. Rendben talál104

tam a gépet, a bemelegítés után indulásra késznek ta­ láltam a mótort: beültem tehát a zárt fülkébe, néma és titokzatos útitársammal, a futártáskával. Négy kényelmes ülés várakozott ránk, párosával egymás mögött. Most vet­ tem csak észre, hogy semmi sem lehet olyan kényelmetlen, mint a túlméretezett kényelem. Együléses gépben soha­ sem éreztem magamat ilyen magányosnak, mint most, há­ tam mögött a fülke ásító ürességével.

Hová lettek tár­

saim? — tolakodott fel bennem az oktalan kérdés, mintha bajtársaim valahogy, a sors titokzatos parancsára, elvesz­ tek volna mellőlem. E z t a különös érzést részben az okozta, hogy a nagy futárgép, amelynek

százhatvan lóerős mó­

torja a nagy súlyhoz viszonyítva gyenge volt, olyan nehe­ zen emelkedett fel a földről, akárcsak egy teljes terhelés­ sel rakott bombázógép, amelyben negyedmagammal szok­ tam repülni. Balkéz felől végre mégis leszakadt és lefelé siklott a mélybe a repülőtér nagy szerű hangár.

forgalmi épülete és a börtön-

E g y pillanatig még l á t t a m az időjelző

állomás tetején a kanalas szélsebességmérőt, amely búcsú­ zóul figyelmeztetett az erős ellenszélre. Aztán elmerült a szilárd világ többi részével együtt. A Szamos ezüst sávja egy-két perc alatt a város fölé vezetett, Karcsútestű,

a

folyó

völgyében

hosszan

elnyúló

aranyváros volt. A késő délutáni nap aranyfénye porzott rá s a magasból láttam

azt is, amit közelről nem lehet

látni: a város szilárdságát, idővel dacoló erejét és a szent­ ség sugárzását, amely egyaránt áradt reá a Nap fény­ küllőiből és a róla szóló regényekből, legendákból, amelye105

ket ismertem.

Sürgetett az idő, de nem tilthatta meg,

hogy ne szálljam körül egyszer a kincses várost. Megfür­ dettem magamat is, egyenruhámat is, futártáskámat is fénylő egében. Meleg léghullám

emelte

meg

gépemet;

mintha a város lelke szállt volna szárnyaim alá. Kolozs­ várról viszek parancsot, — gondoltam, aztán ráállítottam a gépet a kissé északnak hajló nyugati irányra. tűre nem is volt szükségem; megcéloznom a légcsavar

Irány­

egyenesen a Napot kellett

tündöklő és áttetsző körével.

Repültem feléje, mint a bogár a lámpafény felé. Kétszázötven-háromszáz méter közelre emeltem ma­ gamhoz a földet, hogy kevésbbé érezzem az ellenszél ere­ jét, amelyet csekély magasságban csökkentett a földhöz való súrlódás. Mély szurdokvölgy fogadott magába; a he­ gyek csúcsa felülről tekintett le rám. Vasút és országút kí­ sért odalent. Gépem kiterjesztett szárnya őrt álló sziklafa­ lak meredek, fehér testére vetett árnyékot. E r d é l y ! — kö­ szöntöttem gondolatban közös néven a folyót, az ország­ utat, a falvakat, a sziklákat. Felismertem őket, bár még sohasem láttam; felismertem, hogy ők voltak jelen a hn.-i készülődés napjaiban, belőlük eredt a villanyos áram, amely augusztus elejétől kezdve á t j á r t valamennyiünket, — bennük rejtőzik az óriási mótor, amely kelet felé vonta az Alföld országútjain a menetoszlopok

végeláthatatlan

láncát. A völgy szűkült, mintha meg akart volna fogni, hogy maradjak benne, mindörökre. Sürgős parancsot vit­ tem magammal, nem maradhattam. Hatszáz méter magasra emeltem a

gépet.

Bánffy-

hunyadon mégis szinte felnyúlt hozzám az ősi templom 106

tornya. A történelem erejével akart megállítani, magához­ vonni, — csak a mótor ereje szakíthatott el tőle. Most már a K ö r ö s völgye nyílt ki előttem. Lefelé merült a föld, hogy szélesebben táruljon ki, többet és nagyobbat láthas­ sak Erdélyből. Jobbkéz felől lassan, ünnepélyesen köze­ ledett a kapu, E r d é l y

kapuja.

„Átmegyek

a

Király­

h á g ó n . . . " — révedezett bennem a népszerű dal emléke; a folytatást azonban, némi habozás után, nem vállaltam, mert nem rendelkeztem megfelelő huszárcsákóval, s

ha

vittem is volna magammal, bizonyára gondosan ügyeltem volna rá, — aligha veszítettem volna el ezt az értékes és ritka ruházati tárgyat. A folyóvölgy lassan szétnyílt előttem, mintha át­ keltem volna egy szoroson. A nyugati láthatár, amely eddig

lilán

és

üvegzölden

h á t r á l t , most

vörös

színt

öltött. S ű r ű volt a levegő, mint valami víztiszta folya­ dék; az alkonyat színei színes

tintákat

úgy folytak szét benne, mintha

cseppentettek

földön füstfelhő közeledett,

volna

belé

felülről. A

szinte beleömlött a K ö r ö s

vizébe. F ü s t , tehát nagyváros! — ismertem fel. A repülőnek nem váltók, raktárházak jelzik a köze­ ledő nagyvárost, mint a vasúton utazónak, hanem a füst. Úgylátszik, ha nagy vonalakban és csak végeredményében tekintjük az emberi kultúrát és civilizációt, akkor egyet­ len j e l é t l á t j u k a tiszta föld h á t á n : a füstöt. Nagyvárad! A repülő nemcsak másképpen ismeri fel, hanem más­ képpen osztályozza is a városokat, mint a földi utas. Nem tudom, Nagyváradot milyen jellegű városnak minősítik a 107

földrajztudósok. településnek

Magasból

látszik.

A

tekintve szabályszerű alföldi

dombvidéki

városok

keskeny,

hosszútestűek, összeszorulnak a folyóvölgyben, mint pél­ dául Kolozsvár. Nagyvárad olyan, mintha körzővel rajzol­ ták volna. Utcarendszerét körutak egymásra gyűrűző vo­ nalai alkotják. Az alföldi város felülről olyan, mint a ketté­ fűrészelt fatörzs, amelyen az évgyűrűk elárulják a fa nö­ vekedésének történetét,

multjának

nagyságát.

E b b ő l az

elfűrészelt törzsből azonban aprócska ágak hajtottak ki a széle körül: gyárkémények. Repülőgépről tekintve

nem

lehet megbírálni valamely város építészeti emlékeit, erköl­ cseit, kulturája mélységét. De egyetlen pillantással csal­ hatatlanul meg lehet állapítani életerejét, lakóinak főfog­ lalkozását, sorsának legfontosabb okait. A folyóvölgyek, a természetes kapuk és

útvonalak

mindent

elárulnak

arról, hogy miért van ott a város, ahol van, s merre mu­ tat fejlődésének i r á n y a ? A repülő, anélkül, hogy erre tö­ rekednék,

pillanatok alatt j u t egyetemes érvényű föld­

rajzi és gazdasági törvények birtokába. Nagyvárad erősen és magabízóan terült el a Körös partján. Keleti szélén dombsor gátolta, hogy korlátlanul terjeszkedjék, nyugati oldalán azonban érintetlenül táton­ gott előtte a síkság, mint a tiszta lap, amelyet az ember­ kéz zavartalanul írhat tele utcák és háztömbök rovásaival. Alig haladtam

el

a

város felett, szemembe tűnt

a nyugati síkságon egy hosszú és idegenszerű mondat, — olyan zegzugos ákom-bákom,

három-négy

párhuzamos

sorban, hogy azonnal felismertem: ezt a szöveget nem ma­ gyarul, nem is magyar betűkkel írták. Idejétmult, hamis 108

szöveg volt; amint fölébe

értem,

egy

szempillantással

megértettem jelentését. Tilalmi felirat volt a föld hátán, cement- és

vasbetűkkel,

sok

kilométeres

hosszúságban

északról délnek. Azt hirdette a csonka ország felé: Állj! A

Károly-vonal

négysoros

árka,

tankcsapdája

betonerődökből alkotott pont-rendszere

volt

a

és

tilalmi

szöveg. A fehér beton rikoltva kiáltott fel hozzám a föld sötétszürke táblájáról. Élettelen volt, mozgás nem látszott körülötte; a szöveg szelleme elköltözött, elmúlt. I t t volt hát a hatalmas felirat, amelynek eltörlésére készültünk az izzó és villanyárammal telített nyári hóna­ pokban; itt volt az önkényesen megfogalmazott törvény, amelyet eltöröltünk volna erőszakkal is, de erre már nem került sor, mert képtelenségét, tarthatatlanságát csúfosan rábizonyította a múló idő! Bizony már holt szöveg volt a Károly-vonal, olyanféle tétel, mint az ókori csillagászat tanítása, miszerint a F ö l d a Világóceánban

úszó lapos

korong. M á r az Alföld t á b l á j a suhant gépem szárnya alá. R a j t a is volt szöveg, de természetes és ősidőkből való értelmű. Vadvizek, nádasok változatos rajzú ábrái tar­ kították. Fölöttem lebegett a tükörképe, egy másik sík­ s á g : a magasban összegyülemlett és finoman eloszlott por rétege. Mostanáig nem látszott,

hogy

a Nap gyorsabban

halad nyugatra, mint én. Úgy tetszett, hogyha nem is érem utol az üldözési versenyben, de legalább t a r t a n i tu­ dom a távolságot. Most egyszerre, mintha új erő gyulladt volna

benne,

hirtelen

és

kiszámíthatatlanul

elhúzott 109

előlem, s néhány perc mulva m á r befutott a célvonalba: a l á t h a t á r vonalába. Egészen belevörösödött a túlheví­ t e t t verseny izgalmába, fekete pára lebegett körülötte, mint a füst — a Nap óriási, rohanó kazánja úgy szórta magából a vörös szikraesőt, hogy fényével totta a l a t t a m a Tisza árterületét.

Úgy

lángbaborí­

rémlett, hogy

gépemet is lángbaborította, m e r t vörös

fényben

tün­

dökölt körülöttem minden fém-alkatrész; fülkém zárt levegője is vörösen izzott. Az órára pillantottam. Öt perc hiányzott a nyolc­ hoz.

M á r éppen két órája zúgott előttem a mótor és

szürcsölte a benzíntartályok t a r t a l m á t . Tudtam, hogy a szárnyba épített két kisebb t a r t á l y m á r k i ü r ü l t ; át­ kapcsoltam

tehát a gázosítót

a törzstankra. Még több,

mint egy óráig m a r a d h a t t a m a levegőben, mert annyi ideig t á p l á l h a t o t t az üzemanyag. Az előttem tátongó sötét út félóránál tovább nem t a r t h a t o t t , ha minden rendben van.

Minden

rendben

nem volt az aggodalomra. honvágy szorongatott vágy, amely az

Észszerű okom

Nem is aggódtam. Csak a

egyre fojtogatóbban — a

alkonyat

után

félelmes erővel hívja a ha beáll

volt.

éjszaka,

elér

minden

földre, vissza a

levegő

a

hon­

repülőt

és

földre, mert

többé nem a repülő

ember, hanem ismeretlen démonok világa lesz. A Nap legyőzött

a

hettem, hogy utolérem, nyomát makacsul,

versenyben.

M á r nem remél­

de még mindig hajszoltam a

hajszoltam

derengő barnás-vörös fényt,

a amely

nyugati

láthatáron

minden térképnél

és iránytűnél biztosabban vezetett célom felé. 110

Alattam m á r semmi sem volt. A magasságmérő azt mondta ugyan, hogy ötszáz méternyire lapul meg alat­ tam a föld,

de ez csak elméleti szám volt,

amely ér­

vénytelenné vált mértéket szorzott meg. A „ m é t e r " fo­ galma ugyanis megszűnik az éjszakában. Nem láttam semmit,

ami tíz

méternyire,

vagy tízezer méternyire

l e t t volna tőlem. A távolságokat feloldotta az éjszaka, mint a sósav a belé méter?

ejtett

fémszálakat.

Mennyi ezer m é t e r ?

Mennyi egy

M á r nem tudtam.

Csak

elméleti meghatározást közölhettem v o l n a : egy méter száz centiméter, vagy, ha úgy tetszik, ezer milliméter. De a centimétert és a millimétert sem volt mihez vi­ szonyítanom. Tudtam, hogy nappal ugyanezen a tájon síkság húzódnék

alattam.

Az éjszakai föld

azonban

nem azonos a nappalival. Az éjszakában rejtőző anya­ gok és formák minden rosszra és meglepetésre k é s z e k ; megtörténhet

éjszaka,

t é r k é p és a nappali pontja

egy

hogy a síkságon, amelynek a tapasztalat szerint legmagasabb

gémeskút

ágasa,

komor

sziklacsúcs

áll

utamba. Szinte öntudatlanul húztam egyre feljebb a gépet, amíg a magasságmérő ezerszáz métert nem mutatott. I t t némileg biztonságban éreztem magamat az éjszaka orvtámadásai ellen. A l a t t a m sötétszürke

semmi honolt,

előttem még

mindig derengett a lenyugvó Nap emléke a láthatáron. E m e l k e d é s közben kivilágítottam

gépemet a sötétség

középpontjában. A kapcsoló működésére

meggyullad-

tak a helyzet-lámpák: a jobboldali szárny végén zöld, 111

a bal szárnyon piros,

a törzs végén fehér fénybogár

villant fel. Ú j a b b gombnyomásra halványkék derengés költözött műszertáblámra. Mindössze ennyit tehettem az éjszaka ellen. E k k o r , mintegy csillagok.

Az

első

válaszul, kigyulladtak alattam a pillanatban

meghökkentem:

fel­

borult a gépem, f e j j e l lefelé repülök? Műszereim azon­ ban megnyugtattak, hogy egyensúlyi helyzetem

rend­

ben van, s amúgysem t a r t o t t a m m á r semmitől, az éj­ szakában feloldódtak gondjaim. Néztem tehát az alat­ tam tátongó ismeretlen földi csillagképeket, amelyek­ nek mását világban

eddig talán

sohasem földi

láttam.

térképem

Ebben

a

csillag­

tájékoztatott

volna,

hiszen minden csillagkép egy-egy várost és falvat j e ­ lentett. Most m á r fölöttem gok;

is

kigyulladtak

a

csilla­

a Göncöl-szekér csillagképe egy ismeretlen község

csillagképével nézett farkasszemet, a L a n t pedig test­ vériesen üdvözölte földi t á r s á t :

a vele szemközt hu­

nyorgó Cegléd városát. Most láttam először, hogy az ég és a föld tökéletes egyensúlyban van, mint vala­ mely mérleg k é t k a r j a . Én voltam a mérleg forgópont­ jában.

Minden, ami megvan odafönt, megtalálható a

másik oldalon is — ismertem fel. É g n e k a F ö l d , F ö l d n e k az ég volt társa az egye­ temes éjszakában, forgópontjában. fülke homályába.

csak én voltam egyedül, a mérleg Hátra-hátrapillantgattam, Nem volt

velem

mohó közlési vágy ragadott meg

—

senki.

az

üres

Egyszerre

szerettem volna

beszámolni valakinek a naplementéről, az éjszakáról, a 112

fenti és lenti j ö t t e m és

csillagokról, önmagamról, hogy

hová megyek,

óta l á t t a m és éreztem;

mindenről,

honnan

amit születésem

sietősen kellett

volna beszél­

nem, hogy elmondhassak mindent, mielőtt üzemzavar tör­ ténik a g é p b e n . . . betöltötte ez

a

E g y pillanatig egész eszméletemet

gondolat:

bármi történhet velem az

éjszakában, mert nincs tanú, nincs, akinek én elmond­ j a m é s a k i elmondja m á s n a k . . . A fülke elülső ablakán a l á t h a t á r derengését néz­ tem, hogy el ne kanyarodjam az i r á n y b ó l ; ugyanekkor az időt mérő

órát és a benzínórát is figyeltem. Még

félórám van

—

gondoltam és kísérteties-tisztán lát­

tam, hogy két benzíntank egészen üres, a harmadik is üres

már

a

közepéig,

s

a

megfogyatkozott

benzín

ijesztően gyorsan szivárog a vezetéken át a mótorba. K i n y i t o t t a m az oldalablakot, hogy beáradjon hozzám az éjszaka.

Legalább

az

éjszaka hűvössége legyen a

társam, ne m a r a d j a k egyedül fülledt gondolataimmal. Szinte már a reménytelenség szélén j á r t a m . E k k o r , mintegy égi parancsra, új szín csurgott a nyugati lát­ h a t á r v ö r ö s b a r n á j á b a : sárgásfehér. Lassan nőtt, növe­ kedett, m á r felfutott két arasznyival az égi csillagok felé, s mielőtt egy gondolattal megjelent

az

égi

fény

földi

üdvözölhettem volna, mása,

a

kivilágított

fény

vonalai fo­

Budapest. A körsugár irányaiban szétfutó

godtak először, mint ölelésre t á r t karok. Megismertem a városból keletre vezető főútvonalakat.

Aztán újabb

és újabb lámpafüzér-sorok t á r u l t a k szét az éjszakában. 113

A városnak

most

már

nem két k a r j a

volt,

mint az

imént, hanem nyolc-tíz-tizenöt. Mint valami foszforeszkáló polip a tenger alján, úgy feküdt az éjszaka mé­ lyén, minden irányba kiterjesztett végtagokkal.

Sötét

vasöv húzódott át fénylő, kerek t e s t é n : a Duna vonala. A hidak lámpáinak szikrázó ékkövei díszítették kete övet.

Most ismertem fel,

a fe­

hogy mit j e l e n t e város

életében a folyam. Éjszaka, a magasból tekintve: a Duna az üresség. Lelkesen, de megélesedett figyelemmel vezettem a gépet tovább, amerre a repülőteret s e j t e t t e m a sötét­ ben. Még mindig nem érkeztem meg, még nem volt okom fellélekzeni, pedig csak percek választottak el a földtől. De előttem volt a legnehezebb pillanat, az éjszakai leszállás

pillanata,

ismeretlen

és zavaros fenyegetésé­

vel. A város részvétlenül, közömbösen araszolt hátra­ felé alattam.

Semmi sem vallott arra,

hogy együttérez velem, hogy legalább

hogy felismer, egy gondolatot

küld fel hozzám, a kietlen sötétségbe. Hirtelen azonban f e l k i á l t o t t a m : —

Várnak!

A mélyben fénycsóva villant fel, szűk szögben el­ fordult, eltűnt, de néhány pillanat

mulva

ismét előt­

tem volt biztató üzenete. V á r n a k — m á r talán hallják is a gépem zúgását, „világítótornyá"-nak

már forgó

meggyujtották fényszóróját,

a repülőtér amely

éppen

úgy jelzi a kikötőt, mint a tengeren a világítótorony. Várnak, nem vagyok egyedül, velem v a n n a k a gondo­ lataik, — íme, m á r kigyulladnak a repülőtér határait 114

jelző vörös neonfények.

M á r régóta

velem voltak a

gondolataik, elébem j ö t t e k a Tiszáig, vagy még meszszebb; én nem gondoltam rájuk, de ők nem hagytak cserben, a hűséges b a j t á r s a i m ! Széles

kanyarral,

lassan,

minden

centiméterre

ügyelve húztam fel gépemhez a vörössel határolt fe­ kete négyszöget. Egyszerre,

alkalmas pillanatban,

a négyszög

két

sarkából két fényszóró tüzelt egymásra. Hosszában rá­ repültem a sötétségbe hasított fehér fény-folyosóra — szemközt

kialudt

a

reflektor,

hogy ne vakítson el,

csak hátam mögül m u t a t t a a világosság, hová szálljak le. É k s z e r k é n t csillogott minden fűszál a mezőn, va­ kítóan zöldesfehér fény szóródott az éles árnyékok rácsozata mögül. Elszédültem e csillogásban. Még mindig nem volt élő tartalma számomra a mértékegységek fogalmá­ nak, ebben a természeteijenes fényben még mindig az é j ­ szaka hatalmában éreztem magamat. Nem tudtam, hogy két méterre vagy tíz méterre vagyok-e a földtől? Egyszerre azonban a saját árnyékom vezetni kezdett, megmutatta, hol vagyok a távolságokkal

nem

mérhető

éjszakában. Repülőgépem földi mása: az árnyéka elébem futott, megmutatta, hol kell találkoznom

vele.

Simán,

szelíden simult gépem alá, — olyan j ó l sikerült a leszál­ lás, hogy a kerekek is olyan halkan szólaltak meg a törzs alatt, mintha csak álmukban beszéltek volna. A fűszálak harmatosan

ragyogtak a reflektor fényében.

Hirtelen

előttem termett egy hangár épülete, de nem történt baj, sikerült megállnom, mielőtt belefutottam volna. 115

Tizen-tizenöten tolongtak a gépem körül. Csak miat­ tam maradtak szolgálatban mostanáig, csak engem vártak. Olyan boldogak voltak valamennyien,

mintha testvérük

ért volna partot szerencsésen a veszedelmes éjszakában. Első mozdulatom azonban nem az ő kezük felé nyúlt, hanem futártáskám felé.

116

„Haditérkép" felett 1 9 4 1 tavaszán, amint a behívóval zsebemben szolgá­ latra jelentkeztem Budapest—K.-i repülőtéren,

természe­

tesen Z. N. hadnaggyal találkoztam először a kapuban. — Most végre lesz valami! — biztatott. — Remélem, nemcsak a medicinlabdát használhatjuk! Én is reméltem, mert még

élénken

emlékeztem

a

tavalyi nyárra, az izzó hónapokra, amelyekben megérett E r d é l y sorsa, s amelyekben az egyéb lázakon kívül még izomlázat is átéltem a medicinlabda miatt. Jugoszlávia nevével voltak tele az

újságok; a

déli

szomszédállam most már felismerhetően közeledett a ka­ tasztrófa felé. Válság,

—

mondta magában a legjám­

borabb újságolvasó is.

Mi pedig felkészültünk, hogy a

levegőn keresztül is megvédjük az ország érdekeit. Bonyolult szövedék az ország érdeke; számtalan nyezőből tevődik össze.

A légierők felkészültsége

té­ arra

szolgált, hogy lehetőleg minden vonatkozásban megfelel­ j e n a mindennél nagyobb érdek egy-egy részletének. A re­ pülőtér nyugati sarkában vadász-század állomásozott. A Szilas:

Repülők

felszállni!

8

117

keleti oldalon a nehézbombázók rajai várták a támadásra szólító parancsot.

Középütt

bonyolódott le az érkező­

induló gépek forgalma. M á r napok óta szigorú készültségben éltünk. Olyan­ féle volt helyzetünk, mint az élesített bombáé, amely alatt nyitva áll a csapóajtó és csak egy gombnyomás hiányzik, hogy nekivágjon ismeretlen útjának, félelmet és kételke­ dést nem ismerve. Bármelyik pillanatban bekövetkezhe­ tett ez a gombnyomás, eljuthatott hozzánk a villanyos pa­ rancs: sohasem találhatott készületlenül. Aznap reggel, amikor az ország Kormányzója kiadta hadparancsát, több szó nem esett közöttünk a háborúról. Most már benne voltunk, s ahhoz, hogy híven teljesítsük feladatunkat, elegendő volt, ha

mindannyian csakis

a

magunk szerepére, személyesen kijelölt szerepére gondol­ tunk. Azt hiszem, a nagy drámák szereplői is így vannak: a próbákon még az egész színjátékra kíváncsiak, figyelem­ mel kísérik azokat a jeleneteket is, amelyekben nem ők vesznek részt, látni akarják a cselekmény összefüggéseit és a főszereplők pár-jeleneteit. Amint azonban elérkezik a bemutató n a p j a és megszólal a gong,

mindenki csakis

abban a jelenetben, esetleg csak abban a néhány mondat­ ban és taglejtésben él, amelyet neki kell megelevenítenie a színpadon, a rendező utasítására. V. fegyvermester sem hangoztatott több politikai jós­ latot. K é t egymásra állított láda tetején trónolt a sza­ bad ég alatt.

(Fegyvertárunk ugyanis ilyenkor, háború

idején, óriási módon megnövekedett; most már nem zárt tető borult fölébe, hanem az egész égbolt. Szinte az egész 119

ország egyetlen,

óriási fegyverraktárrá

változott.)

Öreg

mesterünk tehát trónolt a ládákon, s ezt a kifejezést a szó teljes értelmével írom le, mert valóban fejedelmi méltóság­ gal trónolt sürgölődő alárendeltjeinek hada felett, két ke­ zét nyugalmasan térdére helyezve. Nyilván elfáradt e két szorgalmas kéz a géppuskahevederek lehetett,

hogy

munkájukat

töltésében;

elvégezték.

érezni

Alighanem

V.

fegyvermester volt az ország egyetlen olyan katonája, aki tökéletes nyugalommal és

önmagával elégedetten tekin­

tett a jövendő elé, mert elmondhatta (el is mondta), hogy egy percig sem henyélt mostanáig, hanem éjt-napot egybe­ vetve töltögette a hevedereket. Most már valamennyi meg volt töltve, tehát bátran meg lehetett tartani a háborút. Nekünk, többieknek azonban

minden

igyekezetünk

ellenére sem adta meg a sors azt a kegyet, hogy béke ide­ j é n tökéletesen elvégezhessük dolgunkat, oly tökéletesen, hogy a háborúban már ne legyen V.

fegyvermester

nyilván

meg

semmi

tennivalónk.

is állapította

magában,

hogy lusta fráterek vagyunk, mert még most, a háború kitörése után sem érünk rá pihenni. Elképzelésének nyil­ ván az a hadsereg felelt volna meg leginkább, amely már béke idején úgy elvégzi dolgát,

hogy a háborúban meg

sem kell mozdulnia. A vadászok eszerint

a

„lusta népség"

tartoztak, mert minden fontos

csoportjába

teendőt az utolsó pilla­

natra hagytak. Meg is bűnhődtek V. fegyvermester fel­ fogása szerint, mivel most bőrruhában kellett, verejtékezniök állandóan.

Teljes hadifelszereléssel várakoztak gé­

peik mellett, — várták a parancsot, amely a Budapestet 119

fenyegető

támadás elhárítására

szólítja

őket.

Gépeikre

állandóan rá volt kapcsolva kígyózó vezetékével a sűrített levegőjű palack. (E palack légnyomását ráeresztik a mó­ torok dugattyúira, így indítják el a mótorokat.) A vadász­ tanya felől állandó mótorbőgés hallatszott.

Egymásután

indították meg a gépek mótorjait, öt-tíz percig járatták, aztán

leállították, de

mielőtt

kihűlhetett

üzembehelyezték. Melegen kellett tartani

volna, ismét a

mótorokat,

mert a repülőgéppel nem lehet bármely pillanatban fel­ szállni; majdnem olyan értelemben kell előre „befűteni", mint a gőzhajókat vagy a mozdonyokat. Ahogy az ezer­ lóerős mótorok fel-felüvöltöttek néhány percre, önkény­ telenül visszaemlékeztem:

ilyen földrengető ordítás har­

sog az állatkertben, amikor az oroszlánokat etetik. A távolfelderítők már kora hajnalban elvégezték dol­ gukat. Hatalmas gépeik a nehézbombázók közelében pi­ hentek a mezőn, ők maguk pedig az árnyékban lustálkod­ tak. Kissé hasonlítottak V. fegyvermesterhez, bár koránt­ sem végezték el dolgukat olyan alapos előrelátással, hi­ szen ők is a háború idejére halasztották tevékenységüket. A legnagyobb élénkség nálunk, a közelfelderítőknél uralkodott. A század első gépe a reggeli órákban indult el a déli határ felé, a honvédvezérkar parancsában megjelölt fel­ adat elvégzésére. M á r napok óta találgattuk, melyik pilóta és melyik megfigyelő indulhat majd elsőnek ellenséges terület fölé. E d d i g ugyanis csak pilóták voltunk, s ezenkívül csak tiszti, vagy altiszti rangunkat irathattuk névjegyünkre. Ahhoz, 120

hogy valaki „tábori-pilóta" minőséget szerezzen, legalább ötször kell ellenség fölött repülnie. Tudtuk, hogy amint kitör a háború, rövid időközökben egymásután minden gép és a repülőszemélyzet minden tagja megkapja a fel­ derítésre szóló parancsot, tehát már az első napon leg­ alább egyszer mindenki eljut az ellenség fölé. Az elsőbb­ ség kérdése csak órákon, vagy félórákon múlhatott. Mégis, már előre irigyeltük a szerencséseket, akik az első beve­ tésben vehetnek részt, mert a beosztás rendje szerint, ha már mindenki bevetésre került, a második csoportot ismét ők nyitják meg, tehát ők nyerhetik el az ötödik forduló után elsőnek azt

a

címet, amely rangot nem jelent, s

amely mégis egyedül szentesíthette

elmult

esztendőink

küzdelmeit és törekvéseit. Végül is, mindannyiunknak vol­ tak személyes kívánságaink, de egy

kívánságban

vala­

mennyien m e g e g y e z t ü n k : táboripilóták a k a r t u n k lenni. Egyelőre még egyikünk sem lehetett az. Ahhoz, hogy va­ laki zseniális legyen, elegendő a lángelméje, de ahhoz, hogy valaki hős legyen, nem elég a hősiessége. Alkalom is kell hozzá. A századparancsnok a legügyesebb

pilóták

egyikét

jelölte ki az elsőnek induló gép vezetőjéül, megfigyelő­ nek pedig az egyik fiatal zászlóst osztotta be, aki már régóta és türelmetlenül várta az első háborús szereplést. Azt a feladatot kapták, állapítsák meg, milyen élénk és milyen irányú a vasúti és országúti forgalom a Sz.—Ő.vonalon. A megfigyelőtisztnek fényképfelvételeket kellett készítenie a jugoszláv csapatok mozdulatairól; a felvétele­ ket a század fényképlaboratóriumában kell majd előhívni 121

és kidolgozni, — a közelfelderítő feladatához híven azonban a repülőgép személyzetének az arcvonalban küzdő csapatainkat is értesítenie kell a legrövidebb időn be­ lül az előttük álló ellenséges keleti

erők

helyzetéről. B. város

határának legszélső háza mellett fehér festékkel

körülrajzolt

jelentésdobóhely

várta

a

jelentőhüvelyt.

E b b e a fémhengerbe kellett rejtenie a megfigyelőtisztnek a repülőgép ülésében írott jelentést és a térképre rajzolt vázlatot. Valahol messze délen, B. város legszélső keleti házá­ nál bizonyára már várta néhány honvéd a felhők közül érkező tanácsot és útmutatást. A repülőgép azonban még előttünk állt a földön, nyugtalanul morgó mótorral. A két szerencsés kiválasztott éppen most kapaszkodott fel a nyitott ülésekbe. A pilótafőhadnagy azonban még vissza­ fordult,

hogy meghallgassa

a

századparancsnok

végső

utasításait: — Ha ellenséges vadásszal találkoztok és a harcot nem kerülhetitek el, mindenáron fordulóharcra kell kény­ szeríteni! E g y pillanatra se felejtsd el, hogy megszökni nem tudsz előle, legalább is az ellenség területe fölött n e m ! Tehát csak szembe, bátran, aztán a legszűkebb ka­ nyarral m ö g é j e ! Ne felejtsd el még hazai terület fölött kipróbálni a pilóta géppuska meghajtószerkezetét, de ne­ hogy bekapcsolva felejtsd! Az utóbbi figyelmeztetést megkapta később is vala­ mennyi felszálló pilóta, s talán ennek köszönhető, hogy az első háborús órák izgalmában egyik sem tette tönkre gép­ puskáját szórakozottságból. 122

A harc lázát ugyanis meg

kell szoknia az embernek. Nem elég, ha nem követ el hibás mozdulatot:

ezzel egyenértékűen fontos, hogy a szüksé­

ges mozdulatot idejében megtegye. A j ó l kiképzett repü­ lőt nem is a kapkodás, hanem a feledékenység réme fe­ nyegeti, amíg belé nem idegződtek a légiháború minden pillanatban új meg új helyzetei, felvillanó és villámgyors alkalmazkodást követelő fordulatai.

A

pilótának, de a

megfigyelőnek is, előírás szerint, az ellenség felé közeledve ki kell próbálnia fegyvereit már jóelőre, amikor ellenség­ nek még híre sincs a láthatáron. Bölcs szabály ez, mint­ hogy a légiharcok általában csak néhány másodpercig tartanak, s a legkisebb üzemzavar olyan kellemetlen kö­ vetkezményekkel j á r h a t , hogy mire az

ember

rendbe­

hozná, már nincs szüksége fegyverekre. De a lámpalázas szórakozottság egyik legsúlyosabb

következménye

fenye­

geti a pilótát, ha kipróbálás céljából bekapcsolja gép­ puskája meghajtószerkezetét, s bekapcsolva hagyja. Ha négy-öt perc mulva használni akarja a fegyvert, óriási meglepetéssel veheti észre, hogy füstölni füstöl ugyan, de az ellenségnek ez egyáltalán nem árt, mivel a gyorsan forgó alkatrészek már régen megolvadtak, s az egész szer­ kezet „ b e s ü l t " . A gép

reszketve, tombolva

tépte

a

levegőt

lég­

csavarjával és hangjával. Nekizúdult a mezőnek, pilla­ natok mulva már meredeken süvöltött fölfelé. Az ezer lóerő pehelyként ragadta magával a könnyű és mozgé­ kony sárkányt. Kitűnően emelkednek a közelfelderítőgépek, de kétszáznyolcvan-háromszáz kilométeres sebességnél

gyorsab123

ban nem repülhetnek, mert ha túlságosan gyorsak volná­ nak, nem felelnének meg rendeltetésüknek: a megfigyelőtiszt, szinte elvakítva a sebességtől, nem láthatná részle­ tesen

a

katonából-tűzből-vasból

alkotott

haditérképet,

amely alatta tátong. E z é r t figyelmeztette századparancsnokunk a pilótát, hogyha ellenséges vadászgéppel talál­ kozik és nem kerülheti el a harcot, ne is igyekezzék me­ nekülni a sokkal gyorsabb támadó elől, hanem forduló­ harcba bocsátkozzék. A felderítőgép ugyanis, minthogy lassúbb a vadászgépeknél, szűkebb ívben tud kanyarodni. A pilóta esetleg győzelemmé hasznosíthatja ezt az előnyt, ha igyekszik minél közelebb férkőzni a gyorsabb ellen­ félhez és lehetőleg szemközt repül. Amennyiben a tü­ zelésre

kínálkozó

másodperceket

egyik

harcoló

sem

tudja végleges győzelemmé aknázni, s elzúgnak egymás mellett, a megfigyelőgép hamarább fordulhat vissza az ellenfél háta mögé, mint a vadászgép. Nyer tehát néhány pillanatot, amelyben csak ő tüzel, de őt még nem lövik. Ez a néhány pillanat pedig esetleg maga az élet. A régi szabály, mely szerint aki időt nyer, életet nyer, sehol sem érvényes annyira, mint légiharc közben. Alig enyészett el emlékezetünkben az első gép zú­ gása, már a következő fordult harsogva a láthatár felé. Mi, akik a földön maradtunk, egy szóval sem találgattuk, milyen lesz a szerencséjük és mikor érkeznek haza? A tu­ datunk mélyén úgy

hittünk

az

élőszó

varázserejében,

áldó v a g y rontó hatalmában, mint a vademberek. Vég­ eredményben nem tudtuk, mi a szerencse és mi a végzet, — nincs-e füle a balsorsnak, nem hallja-e meg, ha emle124

getjük, s nem támadja-e meg bajtársainkat, azért, mert nevén neveztük, tehát felidéztük? K a t o n á k és repülők voltunk, tehát kétszeresen éreztük, hogy az életet emberi ésszel fel nem érhető hatalmak óvják és pusztítják. Még néma gondolatban sem szívesen állapítottuk meg, hogy a légierők valamennyi fegyverneme közül talán

a

közel­

felderítő dolga a legnehezebb. A közelfelderítő ugyanis lehetőleg nem harcol, ha­ nem a többiek harcát készíti elő. Végeredményben min­ den katona, aki ellenséggel kerül érintkezésbe, egyenlő veszedelemben van, de a veszedelmet nem mindegyiknek egyformán könnyű elviselnie. A vadászrepülő már a fel­ szálláskor tudja, mit akar. É l é n k fantázia nélkül is előre elképzelheti az ellenséges vadászokat és bombázókat, ame­ lyekkel életre-halálra meg kell küzdenie. V a n azonban egy varázsigéje, egy meggyőződése, egy életnél erősebb hite, amely azt mondja: „Nem te lősz le engem, hanem én lőlek le t é g e d ! " — A bombázó is tudja, hogy felké­ szülten várja őt az ellenséges elhárítás, de azt mondja m a g á b a n : „Azért kísérnek el vadászaink, hogy megvéd­ jenek; a légiharc nem az én dolgom, hanem az övék; test­ őreim között megyek a célpont felé, nem is érdekel az ellenfél

izgágasága és zavargása."

A

távolfelderítő

azt

m o n d j a : „ É n a legmagasabb régiókba tartozom, semmi közöm az alantas világhoz; a tűzvonalat olyan magasan repülöm át, hogy észre sem vesznek, és

csak

messze,

az ellenséges ország belsejében fényképezgetek ártatlanul, — mozgalmas, de egyelőre békés tájakat, városokat és utakat, amelyekért még nem folyik harc." A közelfelde125

rítő azonban a harcoló csapatok előretolt szeme. Szinte oda kell dugnia orrát az ellenfél csapatainak tüzelő fegy­ verei közé, hogy számbavegye őket. Olyanféle feladat ez, mintha valakinek csupasz kézzel

kellene

odamenni

az

oroszlánhoz, kinyitni a száját, belenézni, megszámolni a fogait, u j j a hegyén kipróbálni az oroszlánkörmök élét. A közelfelderítő, ha valamivel

biztatni

akarja

magát,

amikor elindul az ellenség felé, csak ezzel a zavaros fenye­ getéssel vigasztalódhat: „ T e lelősz ugyan, de én lefény­ képezlek és aztán jelentést írok r ó l a d ! "

A századirodában az egész nap folyamán csak néhány pillanatnyi idő j u t , hogy azokra gondoljunk, akik m á r elmentek, de még nem j ö t t e k vissza. Szinte szünet nélkül cseng a telefon. Olyanféle a forgalom, mint valami el­ árusító központban, ahol az élethez leginkább szükséges eszközök felett rendelkeznek, s ahová

állandóan

újabb

meg újabb igénylések futnak be. A vezérkar küldi paran­ csait: állapítsa meg és jelentse a század, áll-e még a gom­ bosi híd, át lehet-e kelni r a j t a ? Milyen irányú a forgalom a Zomborba vezető utakon? A Ferenc-csatorna hídjait, amelyek a kora reggeli jelentés szerint még használható állapotban voltak, nem robbantották-e fel azóta? Mire hazaérkezik a század

elsőnek

indított

gépe,

már a hatodik indul el útjára. Csak egy-egy másodpercnyi idő akad a hajszolt munka közben, hogy az ember fel­ eszméljen: a jelen pillanatban hány gép van úton, me­ lyiknek kell legközelebb megérkeznie, nem mult-e még 126

el három óra elindulása óta? A gépek ugyanis csak három órára való üzemanyagot visznek magukkal. Amelyik száz­ nyolcvan percen belül nem száll le a repülőtérre, talán nem száll le már sohasem. A pillanatnyi önmagunkra-eszmélés szünetei között drámai órák telnek el. A befutott fényképfelvétel-anyagot kidolgozzák a laboratóriumban, s lassan-lassan

kialakul

az egymáshoz ragasztott fényképekből a harctér részletes és időszerű térképe. Részletes térképpel akármelyik turista is felszerel­ heti magát, ha pontosan akar ismerni egy kultúrterületet. A polgári használatra szánt térképek azonban csata köz­ ben nem időszerűek. Még a katonai térképek sem beszél­ hetnek arról, amire a harcoló csapatok pillanatnyilag leginkább kíváncsiak. A gondosan elkészített és nyomta­ tott térképek ugyanis azt ábrázolják, hogy milyen volt a föld valamely darabja a térképfelvétel idejében. A föld általában lassan változik; évszázadok szükségesek ahhoz, hogy egy-egy város eltűnjön, vagy felépüljön; évmilliók szükségesek ahhoz, hogy hegységek

lekopjanak

folyók vagy

irányt

változtassanak,

kiemelkedjenek. V a n n a k

azonban olyan vonások is a föld arculatán, amelyek gyor­ sabban alakulnak és változnak, mint az időjárás, a felhők és szelek. Hol van az ellenség ütegállása? H á n y század védelmezi a falut? Milyen irányban haladnak a tartalé­ kok? Járható-e még

az

országút, amelyen

bombázóink

félórával ezelőtt megsemmisítettek egy gépkocsizó-oszlopot? A térkép mindezt nem tudja. Csak az erdőfoltokat, a vasúti töltéseket, esetleg a gémeskutakat t a r t j a nyil127

ván, azt, ami lassan készült és pillanatok alatt elmúl­ hatott. A

századirodában

haditanács alakul ki

a fénykép­

anyagból összeragasztott eleven térkép előtt. Eleven tér­ kép: nemcsak a föld állapotát, hanem indulatait is ábrá­ zolja. Vörössel rajzolt karikák tarkítják; ezekből a kari­ kákból tüzet és vasat lövelnek ágyúk.

az

ellenséges

elhárító-

(A hazaérkezett felderítők ugyanis azt is jelen­

tik, hol fogadta őket erős elhárítótűz.) A színes jelek — az úttörők felfedezéseinek

eredményei — szinte

harcá­

szati baedekerré, útikalauzzá fejlődnek. A későbben in­ duló

gépek pilótái

már tudják, melyik területrész fölé

nem ajánlatos alacsonyan repülniök. ( H a azonban éppen ott rejlik a felderítésre váró titok, akkor ez a tudás nem válik nagy hasznukra.)

Úgylátszik, ez a nap sohasem ér véget. A vezérkar ismét újabb

parancsot küld telefonon,

ismét hallatszik

a repülőtérről az induló gép fémes, szinte zenei hangja. Olyan, mint egy végtelenbe nyúló dallam első üteme. Ide­ lent csak az első ütemet és az utolsót halljuk e dallamból, — az utolsót akkor, amikor a gépek mélyreereszkedő bú­ gással, aztán

sóhajszerű

hanggal lesiklanak a földre. A

dallam többi része elvész előlünk a messze láthatár mö­ gött. A repülők, akik zengő mótorjukkal végigénekelték ezt az ismeretlen dalt, csak kurta szóval mondják el, mit éreztek közben. Fényképfelvételeket hoznak haza, mint a messzi úton vendégszerepelt művész a sikereiről. Csak 128

V. fegyvermester nincs velük megelégedve, mert a heve­ derekből alig néhány töltény hiányzik. Olyan sértődött és gúnyos, mint a lakodalmi szakácsnő, aki inaszakadtáig főzött, főzött, s most az ételt

nagyrészt

visszahozzák a

konyhára, mert a vendégek mind rossz étvágyúak. H á t érdemes ilyen embereknek főzni? Esteledik, de még nem vagyunk itthon valamenynyien. Igyekszem ezt az érzést köznapi szavakba rögzí­ teni, kissé eltorzítani, hogy érthető legyen. A valóság sok­ kal

bonyolultabb.

Egy

gép

hiányzik,

tehát

még

egyikünk

sincs itthon. Vele vagyunk mindannyian. Most már tu­ dom: így voltak velem a repülőtéren várakozó bajtársaim már útközben, már a Tisza fölött, amikor Kolozsvárról repültem Budapestre és útközben rámsötétedett. Nem bízunk emlékezetünkben, tehát az írott szö­ vegből állapítjuk meg ú j r a meg újra, mikor indult el a hiányzó gép. Még félórányi benzínje van az utolsó tar­ tályában. Szinte látjuk valamennyien a repülőgép törzsé­ ben a víztiszta folyadékot, amely most drágább, mint a vér. L á t j u k a mótorba vezető benzíncsövet, ezt a vastag eret, amely a gép szívét táplálja. Úgy érezzük a múló pillanatokat, mintha közben elvéreznék valaki és nem segíthetnénk rajta. Még negyedórája

v a n . . . Alig

lehet

megkülönböz­

tetni a nyugati láthatárt a keletitől. Körülvesz bennünket az éjszaka égigérő fala. Hogyan törhet át a repülőgép ezen az acélnál is keményebb anyagon? Hogyan jöhet be közénk, akik úgy érezzük magunkat a földön, mintha be129

zárt ajtójú-ablakú otthonunkban volnánk? Még a kopog­ tatását sem halljuk, hogy beereszthessük... Egyszerre megszólal valaki, nagyon csöndesen: — Jön. Néhány pillanatig fülelünk,

aztán

szótlanul bólin­

tunk: igen, már itt van, már kopogtat a „légi kapun". Beengedjük. F e l v i l l a n n a k a fényszórók, s a fény kinyíló ösvénye idevezeti hozzánk, a földre. M á r lent van a me­ zőn. Valamennyien lélekszakadva futunk feléje. A repülő­ gép meredten, diadalmasan áll. Mótorja halkan zihál a hosszú út végeztével, a kipuffogócsövekből

kék

lidérc-

lángok nyúlnak ki koszorúalakban. Ez a fénykoszorú csak éjszaka virul ki a repülőgép homlokán. Úgy világít, mint valami óriási szem, amely áthatolt a föld és az éjszaka titkain.

130

Riadó, bombák nélkül A háborús állapot kifejlődésének éppen olyan éle­ sen széttagolható fokozatai vannak, mint a katonai ki­ képzésnek. Legalábbis mi nem kerültünk egyik pillanat­ ról a másikra a béke rózsaillatából és verőfényéből a há­ ború füstöt és hőt okádó, harsány lángolásába. Lassan mentünk bele, úgyszólván lépésről-lépésre, mintegy elő­ zetes programm szerint. Először felkészültünk rá, aztán vártuk, aztán keresnünk kellett a veszedelmet, aztán el­ j ö t t az a nap, amikor már a veszedelem keresett ben­ nünket. Délelőtt átküldtek a Budapest—D.-i repülőtérre egy gépkocsival, repülési

anyagért.

Megérkeztem a repülő­

térre, bementem a raktárba. A hajszás nyüzsgésben sze­ rencsésen megtaláltam a raktárnokot. Örömmel üdvözöl­ tem és felszólítottam, hogy adjon s z a p o r á n . . . Mielőtt megmondhattam volna, mit adjon, egyszerre feljajdultak a riasztó szirénák, olyan szívet hasogató fáj­ dalommal, mintha

százezer Niobe

egyszerre

volna elvesztett gyermekeit. Beláttam

gyászolta

rögtön, hogy

e

131

mérhetetlen fájdalom idején a raktárnoknak nincs kedve meghallgatni kívánságomat, s nekem sincs kedvem elő­ adnom. Azt már alaposan megtanultam, mi történik a re­ pülőgépen, ha bombával fenyegeti a földet. Most kiegé­ szíthettem a légitámadásról alkotott képemet egy hason­ lóan fontos

részlettel: mi

történik

a

földön, amelyet

bomba fenyeget? Mindenekelőtt azt vettem

észre, hogy

valamennyi

ember ugyanazt teszi, amit én tettem, amikor gyorsan be­ csuktam szólásra nyitott számat. Akik éppen beszéltek, elhallgattak a mondat közepén. Akinek valami eszköz volt kezében vagy egy útirány és egy törekvés a lábában, azonnal megszabadult tőle. Az emberek letették a földre a benzínes kannákat, a csavarkulcsokat, a jelzőzászlókat, a szereléshez használatos létrákat, — letették foglalkozá­ suk

eszközeit,

mesterségük

címerét, szinte

társaslény-

mivoltukat is. Mindent letettünk, amivel megterheltük magunkat,

hogy

könnyűek

legyünk

és

megmenthessük

könnyű és egyszerű életünket. Csak azok nem szabadultak fel m á r most, a föld és ég első feljajdulásakor, akikre nemcsak a saját bőrük megmentését bízta a légvédelmi utasítás. A gépkocsivezetők kocsijaikhoz rohantak és pil­ lanatok mulva, mint a méhcsalád a füst elől, úgy raj­ zott ki zúgva a kocsiszínekből a repülőtér gépkocsitábora, ki az országútra, a szabad mezőre. A szerelők sietve ki­ vonszolták a hangárokból a javításba fogott néhány re­ pülőgépet a térre. Minél távolabb egymástól, minél több 132

üresség legyen közöttünk, minél több csupasz földet ta­ láljanak maguk alatt a támadó bombázók! A mezőn négy

szállítógép

állt. Szerencséjük volt:

éppen az imént szálltak le, tehát meleg mótorukkal fel is szállhattak

nyomban. A légitámadást déli irányból vár­

hattuk; egy perc mulva a négy gép már zümmögő bogár­ ként olvadt bele az északi láthatárba. Nem néztünk utánuk irigykedve, nem is gondoltunk rájuk. Tudtuk jól, ha baj lesz, egyikünk sem marad se­ gítség nélkül, lesz gondunk egymásra; most azonban még nem bajban, csak veszélyben voltunk, tehát mindenki rá­ ért önmagával törődni. Szaporán inaltam ki a repülőtér kapuján, bele az összeszorult tömegbe, aztán át az ország­ úton, át az árkon, keresztül a vasúti jelzőkészülékek huza­ lain

(ez volt az akadályverseny legkényesebb része, i t t

lehetett a legsikeresebben orrabukni úgy, hogy az emberi orr valósággal kicsipkéződött az éles gránitkavicsokon). I n n e n aztán mindenki olyan orral, amilyen maradt neki, átbukdácsolt a vágányokon,

felkapaszkodott

a

bevágás

túlsó oldalán, belehuppant egy árokba, s amint sikerült megállapítania a föld

keménységéhez

viszonyított

testi

épségét, sérelmeinek elhanyagolásával inalt, ahogy tudott, az ötszáz méternyire kínálkozó légvédelmi árok és lég­ védelmi tölgyfacsoport felé. M á r a természet is nyilván légvédelmi célokra teremtette a földet, amikor fákat és vízmosásokat alkotott r a j t a . Munkáját a repülőtér kör­ nyékén a találékony embernek csak néhány árokkal kel­ lett megtoldania. Az árok azonban még messze volt; futás közben bőSzilas:

Repülők

felszállni! 9

133

ven j u t o t t

időm, vegyes tartalmú játszi

gondolatokra.

Először is azt állapítottam meg, hogy nagyon buzgón, de nem a magam jószántából futok, — nem egészen

úgy,

mintha el akarnám nyerni a győzelmi serleget egy mezei futóversenyen. Igyekeztem elképzelni, milyennek láthatna az, aki most részvét és káröröm nélkül tudna szemlélni. Be kellett vallanom magamnak, hogy ez a magasrendű szemlélő egy pillanatig sem tévesztene össze engem olyan emberrel, aki kerget valakit. Nem, sajnos, nem látszom olyannak, aki kerget. Olyannak látszom, akit kergetnek. Repülőgépek kergetnek, mégpedig nem is jelenlévő, ha­ nem egyelőre még igen távoli repülőgépek, minthogy lát­ határomon belül, néhány riadt verébfalkát nem számítva, semmi sem repül. Ilyen kutyafejű t a t á r tehát a repülő­ gép, hogy már a híre elől is menekülni kell? Úgylátszik, ilyen — ziháltam. Különös nyugtalanság kínozott. Azt éreztem,

hogy

védtelen vagyok, mert nincs fegyverein, — de leginkább azért vagyok védtelen, mert nem vagyok egyedül. Soha­ sem ismertem az embergyűlölet

legrejtettebb

formáját

sem. Most egyszerre kitöltötte minden porcikámat. Nem is ember voltam, hanem két lábon rohanó embergyűlölet. Tudtam, ha egyedül volnék, nem kellene menekülnöm a bombázók elől. Tudtam, hogy én, ha a támadó bombázó gépben ülnék, nem érdemesítenék egy szál földi embert egy bombára, amelynek célzása és levetése magasrendű, tudományos előkészítést igényel; a r r a sem érdemesítenék egy szál menekülőt, hogy leereszkedjem hozzá a magas­ ból 134

és

gépfegyvertűzzel

árasszam el. Tudtam, hogy a

repülő nem embervadász; nem az embert, hanem a tömeget, a tömegben megnyilatkozó

erőt

és

szervezettséget

igyekszik megsemmisíteni. „A többi menekülő, az ember­ tömeg miatt vagyok veszélyben — bujkált a gondolat a rohanástól elkábult agyamban. — Magukkal hurcolják a bajt, mint a pestises a j á r v á n y t ; a közelségük engem is megfertőz, bombacélponttá tesz. Ha lehetne, úgy kerül­ ném el őket, mint a járványos betegeket." Nemcsak arra volt időm, hogy átgondoljam az embergyűlölet nyers és borzalmas evangéliumát, hanem arra is, hogy elszégyeljem magamat.

Csak

egyetlen

mentséget

tudtam önmagamnak: azt, hogy repülő vagyok. Repülő­ nek soha sem volna szabad légitámadásba kerülnie, mert túlságosan j ó l ismeri a támadás erejét, sorsszerű hatal­ mát.

A

görög sorstragédiákban

sem szerepelnek

olyan

tragikus alakok, mint a repülők, akik repülőgépek elől futnak. Az ember úgy érzi, mintha a saját árnyéka elől kellene futnia, a saját lelkéből feltámadt fúriák üldöznék. Végre beugrottam én is a mély árokba a többiekkel együtt. Most már nemcsak gondolkozni, hanem nézelődni is volt időm. Mindenekelőtt azt vettem észre, hogy való­ ban végzetszerű hatalom

üldözött

bennünket, mert ha

ember rendezte volna a futást, aligha szórhatott volna szét bennünket ennyire. A repülőtér személyzetének igen sok t a g j á t ismertem; emlékeztem is, hogy együtt nyoma­ kodtam ki velük a kapun. Most azonban egyetlen egy is­ merőst sem sikerült felfedeznem az árokban. Elvesztet­ tem őket úgy, mint ők engem. Idegen emberek üldögél­ tek, j á r k á l t a k

körülöttem.

Tudtam

azonban, hogyha

a

135

veszedelem á r n y é k a testet ölt és megjelenik fölöttünk bombáival, amelyek a gép törzsétől elszakadnak és ijesz­ tően növekedve hullanak felénk, nem leszünk már idege­ nek. E g y ü t t kuporgunk majd a földön, karunkkal is véd­ j ü k fejünket a szétfreccsenő acéldarabok ellen és köze­ lebbi rokonai leszünk egymásnak, mint a testvérek. Hiú

reménységgel

egyébként

nem

áltattam

maga­

mat. Ehhez túlságosan j ó l ismertem a bombavetés techni­ káját és találati valószínűségét. Tudtam, hogy semmivel sem biztosabb az életem itt, mint a repülőtéren. A tá­ madó gépek ugyan bizonyosan a repülőtér épületeire és a szabadban álló gépek közé vetik majd első bombáikat, de éppen ilyen bizonyos, hogy nem

mindegyik

bomba

találja el a célpontot. Amelyik pedig az elkerülhetetlen „szóródás" miatt eltéveszti a célt, az éppen közibünk ta­ lál. T a l á n még az a j o b b , ha az embert célozva talál­ j á k el, mintha csak véletlenül, vagyis ügyetlenségből, — ágaskodott bennem a katonaszellem a véletlenség, mint sorstényező ellen. Nem tudom, milyen végeredményre j u t o t t a m volna gondolkozás közben, ha egy üdvözítő szózat fel nem sza­ badít megalázó és tehetetlen helyzetemből. „ V é g e ! " kiáltotta valaki, s mindannyian

úgy

tekintettünk

— rá,

mintha az emberiség legnagyobb és legvigasztalóbb igé­ j é t hirdette volna ki. A szirénák emelkedett hangon, lel­ kesen hirdették, hogy elmult a légi veszély, mi pedig le­ poroltuk ruhánkat és megilletődötten, de kissé szégyen­ kezve siettünk vissza a repülőtérre, mint akik felkészül­ tek arra, hogy főszerepet játszanak egy világot rengető 136

drámában, de félórai, szívszorongató várakozás után haza kell kullogniok, mert az előadás elmaradt, — sőt kiderült, hogy a drámát amelyet ők már kiszerepeztek maguk kö­ zött, nem is í r t a meg senki.

Mire visszakocsiztunk a beszerzett repülési anyaggal a Budapest—K.-i repülőtérre, éppen akkor suhantak le vadászgépeink elégedett morgással a zöld mezőre. Udva­ rias vendéglátókhoz illően a bejelentett vendég elé men­ tek, messze, Budapest légikapuján túl; várakoztak is egy ideig a levegőben, a „vendég" azonban nem jelentkezett. Néhány perc mulva megérkezett az értesítés, hogy a támadó

ellenséges bombázókat a földi

félútról

visszaűzte.

Negyed egy volt. Mindenütt

a

elhárítótűz

föld

már

hátán, még a

repülőtéren is, béke honolt, a legfontosabb étkezés szer­ tartását megelőző áhítat. A katonák a repülőtéren, a pol­ gárok a községben, rangra és érdemeikre való tekintet nél­ kül valamennyien úgy érezték:

megérdemlik az ebédet.

A konyha előtt hosszú emberkígyó alakult ki; valamennyi pikkelye egy-egy ember volt, csajkával kezében.

Lassan

vonszolódott a hosszú test a gulyásillatot árasztó kondé­ rok felé. Villa és kanál zörgött a csajkában. Néhányan, hogy zene is legyen az ebédhez, a csajkák fedelén dobol­ tak. Most egyszerre valamennyien polgárok lettek, mint­ hogy az ember nem lehet szakadatlanul, percnyi szünet nélkül katona. Polgári ábrázatok ragyogtak a bőven osz­ tott

és

omlatagon

kínálkozó

húsdarabok

felé,

polgári 137

gyomrok teltek meg, hogy majd nemsokára újult erővel láthassák el kötelességüket a katonák. Olyan biztonságban éreztük magunkat, mint a világ­ mindenség legjobban megerősített óvóhelyén. Az ebédidő általánosan elfogadott és megszentelt hagyománya, mint valami „ T r e u g a D e i " védelmezett bennünket. Az ellenség is eszik, — gondoltuk megbékélten és nem irigyeltük tőle a táplálékot, éppen olyan kevéssé,

mint

önmagunktól.

Dél volt. Ilyenkor talán a fegyverek csütörtököt monda­ nak, a levetett bombák lógva maradnak a levegőben, sőt, amelyiknek van egy kis érzéke az illem és jólneveltség szabályai

iránt, talán

felrepül, vissza a

bombavetőgép

tárába, hogy jelenlétével se zavarja az étkezőket. Az emberkígyó fele már elfogyott a konyha előtt és önálló tagokra oszolva kanalazta a párolgó levest. E b b e n az áhítatos percben egyszerre csak ismét fel­ üvöltött a százezer Niobe fájdalma. A ládákra, padokra vagy csak a földre letelepedett étkezők kezében megder­ medt a kanál. Ki mer zavarni bennünket magasztos tevé­ kenységünkben? — kérdezte tekintetük, amint egymásra és a szirénákra néztek. A szentségtörő üvöltés azonban nem szűnt. A következő pillanatban a szakácsok a kondér szélére akasztották merítőkanalaikat, a csajka fedelén do­ bolók hónuk alá kapták az üres csajkát. Nekik, akik egy pillanattal ezelőtt még a

fogukat

szívták

éhségükben,

könnyű dolguk volt, de ezerszer is nehéz az előbbi pilla­ nat boldogainak. Kezükben az ebéd-kincs, a nap ékessége és az ember öröme, — honnan vegyenek annyi lelkierőt, hogy elbúcsúzzanak tőle? Ők sem tudták, én sem tudom, 138

mi erősítette meg

lelküket, — tiszta

igazság

azonban,

hogy az illemsértő üvöltés második másodpercében már gulyáslevessel töltött csajkák virítottak a földön; az egész föld veteményeskertté változott, amely kerek és párolgó csajka-gyümölcsöket

termett. Mindent

letettünk,

min­

dent, még az ebédet is, hogy könnyűek legyünk és sike­ resebben menthessük könnyű és egyszerű életünket. Az ellenséget rosszul nevelték! — állapítottuk meg mély fel­ háborodással.

Véleményünk

tökéletes

egyetértésben

for­

rott össze, de jegyzőkönyvben nem állapítottuk meg, hogy az ellenség nem töltötte gyermekkorát gondos felügyelet alatt, mert csak a r r a a megállapításra jutott időnk, hogy Budapesten és környékén pillanatnyilag senki sincs na­ gyobb veszedelemben, mint mi, mivel

a

légitámadások

első célpontja természetesen mindig és mindenhol a re­ pülőtér. A gépkocsivezetők kocsijaikhoz rohantak, s mint ke­ vés idővel ezelőtt a másik repülőtéren, innen is kifüstölt méhcsalád módjára rajzott ki a gépkocsitábor az utakra és a szabad mezőre. A szerelők sietve kivonszolták a han­ gárokból a javításba fogott néhány repülőgépet. A fegy­ veres őrség egy része is elhagyta a repülőtér területét, de a közelében maradt. Aki pillanatnyilag fegyveres szol­ gálatot teljesített, annak kevesebbet kellett futnia, sőt, most is eltelhetett a lelke változatos érzelmekkel: harag­ gal a támadó gépek iránt és reménységgel a kézifegyver iránt, amelynek első lövése szerencsésen leteríti majd a földre a támadó légiflotta vezérgépét. Mi többiek azon­ ban nem szórakozhattunk hasonló érzelmekkel, nekünk 139

csak az önfenntartás ösztöne maradt. Ez ragadott ben­ nünket bokrokon

és

kerítéseken át, a repülőteret

kör­

nyező villák kertjébe, ahol már földszagúan vártak ránk a zegzugos légvédelmi futóárkok. A szirénák elhallgattak, az idő múlt, nem történt körülöttünk semmi. Annál fontosabb esemény

és

elszomorítóbb

történt azonban a repülőtéren,

a gulyáslevest

párolgó csajkákkal beültetett mezőn. Akik még nem kap­ ták meg ebédadagjukat, aránylag tűrhetőnek találták a helyzetet,

mert

jogosan

számíthattak

arra,

hogyha

a

bomba nem okoz bennük említésreméltó kárt, még nem veszett el minden: még megkapják az ebédadagot. A töb­ biek azonban kétségbeejtően tudták, hogy

a

várakozás

percei közben veszedelmesen hűl a földrerakott csajkák tartalma, megfagynak az bőrösödik a

illatos zsírok

leves, s gyomorrontást

és

szerző

húsdarabok, méreggé vál­

tozik az igézetes eledel. Határozottan rosszkedvűek voltak a boldogok, akiknek a sor elején sikerült a kondérok kö­ zelébe jutniok. — J ö n n e k , vagy nem j ö n n e k ! — kérdezte valaki tü­ relmetlenül, mintha az

ellenséget

szólította

volna fel,

hogy azonnal tegyen kötelező erejű nyilatkozatot szán­ dékai felől. Nyilatkozat azonban nem érkezett hozzánk, semmi sem érkezett, csak a

sűrű

és

fojtogató

csend,

amely úgy feküdt ránk, mint a füst. A távolban hűlő csajkák tulajdonosai már türelmetlenül topogtak, mintha fázott volna lábuk a tavaszi napsütésben, — mintha tes­ tükben érezték volna az alattomos hideget, amely meg­ dermeszti és megöli a gulyásleves minden ízét és örömét. 140

Végre-végre felrikoltottak ismét a szirénák, jelezve, hogy az ellenség látogatása elmarad. Most nem mindenki sétált vissza zavart és szégyenkező arccal, mint alig egy órával ezelőtt, a másik repülőtérre. Az ebédtulajdonosok most éppen olyan erős életösztöntől hajtva ugráltak át bokron-kerítésen, mint ahogyan iderohantak. Az igyeke­ zet azonban már nem segített: elárvult kedveseiket zsír­ jukba

fagyva találták.

A háborús események éppen úgy nem fejeződnek be önmagukban, akárcsak az égiháború. Köztudomású, hogy a villám lobbanása után némi szünet következik, aztán égi morajlás hallatszik. Köztudomású az is, hogy a háborús esemény felvillanása után is néhány másodpercnyi szünet következik, aztán már hallatszik az álhírek földi moraj­ lása. Hamarosan híre j á r t , hogy Budapest határáig j u t o t t el egy ellenséges bombázó és csak azért nem repülhetett a város fölé, mert az elhárítótűz alaposan megpörkölte szárnyát. Olyanok is akadtak, akik nemcsak egy, hanem számos ellenséges gépről tudtak részletes leírást mesélni. A halálveszedelmet átélt embereknek, akik nem ismerik, nem is ismerhetik a sors munkáját és szándékait, szüksé­ gük van e természetfölötti jelenség magyarázatára. Szük­ ségük van egységes világképre, hogy épségben maradjon az emberi értelembe vetett hitük.

A pogány

népeknek,

amelyek még kevésbbé ismerték a természet titkait, mint mi, szükségük volt arra, hogy valamiképpen megmagya­ rázzák önmaguknak a világ keletkezését, a villámcsapást, a sötétséget, az őszi harmatot. Magyarázatul számtalan 141

istenséget, bálványt, mítoszt és babonát, teremtettek. Az álhírek ugyanabból a

szükségérzetből

fakadnak, mint

a

babonák. Egyébként csakhamar kiderült, hogy tott egy ellenséges bombázógép a lehető

legbarátságosabb

fiú volt, otthagyta

a

Budapest

valóban elju­ közelébe,

de

szándékkal. Vezetője magyar

felbomló

jugoszláv

hadsereget és

É r d közelében szerencsésen leszállt. Mindennap van dél, mindennap osztanak ebédet a katonáknak. E k k o r azonban már kicsorbultnak láttuk a megszentelt déli békesség tekintélyét. A gyerek is csak addig bízik a befűtött kályha jóindulatában, amíg meg nem égette r a j t a a kezét. A mi gulyáslevesünk azonban egyszer m á r megfagyott, s az emléke igen sok lelket és gyomrot feküdt meg. A második alkalommal tehát meg­ lepetés nélkül fogadtuk pontosan ebédkiosztás közben a szirénák üvöltő panaszát E g y i k ü n k m á r vissza is felelt nekik: — Ti panaszkodtok? Nekünk több okunk volna! Kitűnően tudtuk már a műsort, szinte vizsgázhat­ tunk volna belőle. Csajkáinkat a földre tettük, lábunkat a nyakunk közé kaptuk, veszendő életünket átmentettük a bokrokon, kerítéseken, a villák virágoskertjein, bele az óvóhelyárkokba,

—

és

fájdalmas

gondolatainkat

vissza-

küldtük, a kétségbeejtően hűlő csajkák felé. Több dol­ gunk aztán nem is volt, csak várni és érezni, hogyan leszünk

percről-percre

karcsúbbak, a koplalás követ­

keztében. Néhányan megállapították, hogy ez az ellen142

ség ördögi bosszúterve: Mások akar

viszont

úgy

ki a k a r éheztetni bennünket.

vélték,

használni, minthogy

hogy a

csak

pilóták

szépségünknek

között

a k a d né­

hány teltebb idomú férfialak is. Valaki visszaemlékezett egy régi szabályra, mely szerint a szép arcbőr

megóvása

érdekében sohasem ajánlatos melegen enni a sertéspörköl­ tet. Mintegy félóra hosszat taglaltuk az ellenség titokza­ tos kozmetikai terveit.

Mielőtt

azonban

egységes véle­

ményre j u t o t t u n k volna, ismét kinyitották előttünk a szi­ rénák a repülőtérre visszavezető utat. A véletlen régi barátom és bajtársam, S. L. felé so­ dort, a rövid száműzetésből hazavezető úton. S. L. sem tartozott a törtetők és rohanók közé, mivel ebédje előre­ láthatóan még meleg maradt a kondérban. Buzgó és csil­ lapíthatatlan tudásvágyát azonban megőrizte, miként ez mindjárt

kiderült,

— Bosszantó, hogy ezek mindig csak bejelentik ma­ gukat, de sohasem jönnek e l ! — panaszkodott. — Mit képzelnek:

talán azt, hogy minden

délben

otthagyjuk

miattuk az ebédet? —

Szeretnéd, ha egyszer eljönnének? — kérdeztem.

— Valamit bizonyára tanulnánk tőlük, — mondta — ha mást nem, legalább azt, hogy mit nem szabad ten­ nie a jó bombavetőnek. S. L. tudásszomja aznap sem n y e r h e t e t t kielégülést, mert a negyven

bombázó,

amely átrepült Magyarország

felett, bomba helyett csak sok benzínt vitt magával. Meszszire szálltak, a felhők fölött, északkelet

felé,

Szovjet-

Oroszországba. 143

Bombák, riadó nélkül A futár mindenütt jelen van, ahol az események ké­ szülnek. Természetesen a személyes érdeklődés nem volna elegendő ahhoz, hogy kíváncsi szemmel közeledhessék a történelem laboratóriumához, a zárt lombikokhoz, ame­ lyekben szinte a természettudomány

kérlelhetetlen tör­

vényei szerint készül a jövendő. P a r a n c s küldi a futárt a titok közelébe. Kötelességteljesítés közben azonban aka­ ratlanul is talál alkalmat arra, hogy személyes érdeklődé­ sét kielégíthesse. Nincs mindig úton. Ilyenkor úgylátszik, hogy nem érdemli meg a „ f u t á r " nevet. Ez a szó egy zárkózott, iz­ galmát elpalástoló személy képét idézi az ember elé, — olyan személyét, aki éppen gyorsvonaton száguld, lóhá­ ton, autón, repülőgépen viszi a titkos utasításokat, s ag­ gódva fürkész maga körül, hogy nem akarják-e az ellen­ ség ügynökei véres erőszak árán megszerezni tőle a titkot. A futár tehát, elnevezése szerint, állandóan futna. Nem tudom, milyen nevet érdemel az a futár, aki áll. Pedig ha összeadjuk ébrenlétének napi 1 6 — 1 8 — 2 2 óráját, (eset144

leg napi 24 óráját)

többnyire az derül ki, hogy az órá-

val mérhető idő nagyobb részét fizikai nyugalomban töl­ tötte, irodában, vagy repülőtéren várakozva. A közelfelderítő-századnak aznap délelőtt véletlenül éppen nem volt olyan természetű ügye, amely engem, a szelíd bárányfelhőkkel csipkézett, tavaszian

üde

égbolt

felé küldött volna, futárszolgálatom mezejére. A vezér­ kartól sem érkezett parancs, hogy vigyek át egy tisztet Szegedről egy másik városba. Így hát, polgári elképzelés szerint teljes nyugalomban tartózkodtam a késő délelőtti órákban a szegedi repülőtér szélén, lustán álldogáló gé­ pem mellett. A valóság azonban, amely oly sokszor cáfol rá a polgári elképzelésre, most is más volt. Készenlétben voltam minden idegemmel és gondolatommal, — készen­ létben, mint az egész ország, amely a déli határok felé fordult, s mint a légvédelmi tüzérség, amely a szabályta­ lanul ötszögű repülőtér

minden

puskacsövekkel t e k i n t e t t

a

sarkából

ágyú- és gép­

várható ellenség felé, —

készenlétben, mint V. fegyvermester hevederei. Körülöt­ tem, nem is látótávolságban, hanem csak egy kiáltásnyi

távolságban

a háború kavargott, noha egyetlenegy

lövés sem hallatszott. J ó l i s m e r t szóképpel szokás emlegetni a béke kis szi­ getét, amely szilárdan és unatkozva áll a tomboló vihar­ ban. A valóság a szóképekre

is

rácáfol. A

repülőtér a

háború tomboló kis szigete volt a látszólagos béke óriási tengerében. Ha ugyanis a bárányfelhők alá, a t é r kör­ nyékére tekintettem, nyájas és szelíd látvány fogadott. Keleten és északon szelíd fasor határolta a teret. A tava145

sziasan

áttetsző

fakoronák

mögött,

mindkét

oldalon,

vasúti töltés látszott. Személyszállító vonatok jöttek-men­ tek utasokkal megrakva, akiket üzleti ügyeik, rokoni meg­ hívásaik, esetleg szerelmi féltékenységben fogant bosszú­ terveik szólítottak útra.

A töltésen t ú l rejtőző város

kíváncsian t e k i n t e t t reánk, a fogadalmi templom két tornyával.

Sürgönypóznák,

selymesen

zöld

búzaveté­

sek, távoli és csak délibábnak tetsző gémeskutak oly békésen pihentek a napsütésben, mintha K í n á n á l köze­ lebb nem is dúlt volna háború.

L e h e t azonban, hogy

a növények és az élettelen t á r g y a k is éppen úgy vá­ rakoztak egy parancsra, mint én. Az események ugyanis mindig oly szükségszerű pályán haladnak, mint a vona­ tok a sínen. Az a sín, amelyen a váratlan esemény köze­ ledett, titokban m á r bizonyára készen volt, nemcsak a támadó szerb bombázók

tudatában, hanem

körülöttünk

is, fűben, fában, kőben, minden élő és holt anyagban. Mögöttem, alig

néhány

lépésnyire, a

hangárokhoz

csatlakozva, földszintes kis épületek sora húzódott. Szo­ báikban egy-egy repülőszázad

irodája

volt

elhelyezve.

Századom tisztjei kis csoportba gyülekezve álltak a „szá­ zadiroda"

zsindelytetejű

verandája előtt. V á r t á k a pa­

rancsot. A századirodák vonala volt a partszegély, amely a békés tengert a viharzó szigettől elválasztotta. I t t m á r „örvénylett valami". Induló és

érkező

repülők

siettek

ki-be az ajtókon; a térségen pedig már tombolt a háború. K o r a reggel óta fáradhatatlanul zengett, remegett a föld és a levegő a gépek harsány szavától, mintha olt146

h a t a t l a n indulat tombolt volna levegőben és földben, a k á r c s a k a sok-sok tízezernyi felszabadított a

repülőgépek

mótorjaiban.

Az emberi

lóerőben,

idegek

nem

ilyen fáradhatatlanok. Az én fülem például már érzé­ ketlenné vált ahhoz, hogy

szenzációnak

fogja fel az

egyetemes indulatkitörést. E z e k b e n a percekben szinte már nem is hallottam a lármát. Visszafordultam a századiroda

felől

a tágas térség

felé. Végigtekintettem r a j t a . Baloldalt a vadászok és a felderítők gépei lapultak a földhöz, szinte ugrásra ké­ szen;

mellettük jobbra, jókora

távolságban, a

műhely-

csoport munkálkodott, azon túl pedig a rombolók végez­ ték földi dolgukat: a várakozást, a gépek utolsó vizsgá­ latát harcbavetés előtt, a parancsok megbeszélését.

A

térség közepén feküdt az óriási T-alakú leszállójel. Sza­ kadatlan sorban szálltak le közelébe és szálltak fel köze­ léből a repülőgépek. Ha félig behúnyt szemmel néztem a látványt, kiszűrve belőle az apró részleteket, úgy tetszett, hogy folyamatos mozdulatokat látok, — ugyanazok a gé­ pek szállnak fel, amelyek megérkeztek az imént; szinte csak megérintik a földet egy könnyed mozdulattal, mintha üzenetet adnának át neki, aztán ismét fellendülnek a ma­ gasba.

J á t é k o s volt ez a mozgás, mint

egy

tánccsoport

előadása, amelyben a táncosok végigfutnak a színpadon és ugyanazon helyen elhaladva valamennyien egyenként ugyanazt a mozdulatot végzik. Abbahagytam a

hunyorgó

szemlélődést, amely já­

tékká, táncos libegéssé egyszerűsítette a háborút. Nyitott szemmel, tárgyilagosan néztem. Az érkező és induló gé147

pek rajzásában feltűnően

sok

rombolót

vettem

észre.

Alakjuk karcsú és könnyed volt; úgy hatottak, mint az elpohosodott

nehézbombázók

testvérei. A karcsúság

fiatalabb

és

tettrekészebb

mozgékonyságukat növelte, erejü­

ket azonban nem csökkentette. K é t mótorjuk kétezernégy­ száz lóereje a szilaj

ifjúság dalát harsogta; szinte már

nekifutás közben megjelenítette előttem a hat-hétszázkilo­ méteres sebesség villámfényét, amellyel a gépek majd ke­ resztül füttyennek a mérhetetlen levegőn. Ha leszállás közben felém fordultak a mezőn, a két légcsavar fénykoszorúi közül hat szemmel tekintett rám az

arcuk.

törzsük tuk

A

rombolók

elején:

négy

ugyanis hat fegyvert viselnek

egymás

géppuskát.

A

mellett pilóta

két

gépágyút,

hüvelykujjának

alat­ egy

könnyed nyomására mind a hat cső tüzet okádhat, ( T e r ­ mészetesen

egyenként,

vagy párosával,

vagy

bármilyen

csoportosításban be lehet kapcsolni őket aszerint, hogy az ellenfél igényei milyen nyolcszáz méterről,

kiszolgálást

kívánnak. Hét­

vagy még messzebbről leginkább

a

gépágyúk elégítik ki üdvözlésükkel az ellenséges repülő­ gépet. Közelebbi szóváltásra megfelelnek a géppuskák is. Ha azonban az ellenséges bombázó vagy vadász nem akar érteni a csöndesebb szóból, a hat fegyver együttes beszédét többnyire egy-két pillanat alatt megérti. A gép törzsének hátsó részén is felkészülten áll egy géppuska, hogy szót váltson a hátulról, vagy alulról jelentkező kíváncsiakkal. Esetleg néhány könnyű bombát is visz magával a rom­ boló, hogy el ne veszítse minden kapcsolatát a földi vi­ lággal. A bombák összekötik vele. Ez a gépfajta általá­ 148

ban ugyanazt a feladatot végzi, mint

a

vadászgép, de

nemcsak villámgyorsan, hanem a villámcsapás erejével is.) Egyikük már néhány másodperc óta magára vonta figyelmemet. Délről érkezett, társai laza csoportjában, de nem illeszkedett bele a leszállás folyamatos sorába, ha­ nem a repülőtér felett maradt. Csupa-fém teste nyugtalanul keringett a nyüzsgő világ felett, mintha ki akarta volna várni a nyugalom néhány pillanatát, meg akarta volna találni a béke szigetét, azt a helyet, amelyen har­ cokban sebesült teste-lelke egyedül lehet. Ez a nyug­ talan keresés vonta rá figyelmemet, sugallta képzeletem­ nek a sebesülés fogalmát is. Önkénytelenül is vizsgálóbban néztem rá, amint elszárnyalt fölöttem, s akkor lát­ tam, — igen, most már egészen világosan láttam, amint körvonalai is rárajzolódtak az égbolt h á t t e r é r e . . . világo­ san láttam, hogy a hatalmas madár egyik lába hiányzik. A pilóta természetesen tudta, hogy az egyik kerék, amely párjával

együtt

repülés közben a gép törzsébe

húzva gubbasztott, a tér fölött nem teljesítette a gombnyo­ más parancsát: nem ereszkedett ki a gép testéből. Nyil­ ván lövés érte a futószerkezetet. Repülni hibátlanul tudott a gép, de úgy látszott, hogy nem tud leszállni. Az efféle sérülést a levegőben semmiesetre sem lehet kijavítani. Te­ hetetlenül néztem elszánt és visszariadó mozdulatait. É p ­ pen úgy nem segíthettem rajta, mintha én ültem volna a pilótaülésben.

Alig néhányszáz méternyire voltam tőle,

de ő nem j u t h a t o t t hozzám, én pedig nem j u t h a t t a m el hozzá. K é t távoli csillagon sem lettünk volna messzebb Szilas:

Repülők

felszállni!

10

149

egymástól. Meredten álltam és néztem, a szívem együtt dobogott az ő szívével. A térség nyüzsgésében hézag támadt;

már a töb­

biek is észrevették ugyanis, hogy a sérült gép leszálló­ helyet keres,

lehetőleg távol mindenkitől,

hogy élete

megmentésével, ezzel a bizonytalan kísérlettel lehetőleg senkiben se tegyen kárt. A sebesült észrevette a szaba­ don hagyott, felkínált térséget. Zúgása hirtelen elakadt, szinte lélekzetét is visszafojtotta, soha érzésével lesiklott hozzánk

amint a most-vagya

földre.

(A pilóta

nemcsak l e f o j t o t t a a mótorokat, hanem teljesen kikap­ csolta a gyújtóberendezést, mert a rosszul sikerült le­ szállások borzalmas végét, a felrobbanást és porráégést rendszerint

az

okozza, hogy

a felborult és

összetört

gép benzínje szétfolyik és a villannyal telített, de el­ szakadt vezetékek rövidzárlatától meggyullad.) L e n t van! — villant át

rajtam

az

öröm, m e r t a

sebesült gép egyetlen k e r e k é n is nyugodtan és egyene­ sen rohant, most m á r a szilárd földön. Százötven kilo­ méteres sebességgel érkezett, a kormányok tehát még hatásosan működtek, a pilóta a szárnyak végén elhe­ lyezett csűrőkormányok segítségével

még

támogathatta

a gépet, hogy félkerekéről ne dőljön oldalt. A sebesség azonban gyorsabban fogyott,

mint

egy feltépett ütő­

érből a v é r ; a gép m á r ingadozott félkerekén. Hirtelen, amint a levegő ellenállásának

csökkenésével a csűrő

kormány h a t á s a megszűnt, a gép a hiányzó bal kerék felé billent, bal szárnyának vége a földbe szúródott, s az egész tömeg az érintkezési pont körül, mint valami 150

tengely körül, szédítően forogni kezdett. E b b e n a pillanatban vastag porfelhő zúdult fel rá alulról, mintha a föld füstölve lángralobbant volna az érintéstől. A sűrű gomolyagból villantak elő.

csak tört

fények, bizonytalan

cikázások

F á j d a l m a s j a j d u l á s h a l l a t s z o t t : még el

sem ült a gép körül a felkavart por, m á r rohant feléje a segélyautó, tűzoltókészülékkel, orvossal, szerelési esz­ közökkel. Olyan sűrűnek láttam a sebesült gép körül ka­ vargó por- és emberörvényt, mintha a saját életem tit­ kát takarta volna el. Néhány másodperc mulva azonban észrevettem, hogy szárnya leszakadt ugyan, de három­ főnyi személyzete segítség nélkül mászik ki a fülkéből. Fellélegeztem. Ismét biztonságban éreztem

magamat.

Hirtelen egy másik pillanatkép vont magához. E g y másik

romboló ugyanis elgyöngült, szinte segélytkérő

hanggal keringett fölöttem.

Csak egyik mótorja élt,

a

másik, mint valami holttest feküdt a szárnyba ágyazva. Neki is tágabb leszállóhely kellett, mint az egészsége­ seknek. Döccenve ért földet, de amint sebességét kifu­ totta, nyugodtan állt meg két kerekén. Egészen közel jött

hozzám.

P a n a s z és fájdalom nem látszott

rajta,

pedig jobboldali mótorja szörnyű sebhelyként t e k i n t e t t a világba. Nyilván telibe t a l á l t a és felrobbant benne egy gépágyú lövedéke. Mégsem pusztult bele a rette­ netes sérülésbe, hazajött és hazahozta magával két em­ berét i s !

Most ismertem fel századszor,

vagy

talán

százezredszer a gépek emberfölötti erejét, szívósságát, életvágyát. Most már k u t a t t a m a sebesülés j e l é t valamennyi 151

érkezőn. L á t t a m szitává lőtt szárnyakat, megsérült kor­ mányfelületeket,

átlyukasztott

törzseket.

Mégis

haza­

j ö t t e k ! Tudtam, hogy sebeik h a m a r g y ó g y u l n a k ; a fél­ kerékkel

érkező

és leszállás közben

összetört

gépben

például épen maradt a két mótor. A szétlőtt jobboldali mótorral érkező gép teste viszont sértetlen volt, de nyil­ ván megbízhatatlanná vált a baloldali mótorja is. Az egyik sebesültből t e h á t m a j d kiemelik a mótorokat és alig négy óra alatt á t r a k j á k a másikba. K é t nyomorék­ ból egy egészségeset egy-kettőre

csinálnak.

kifoltozzák

lyik gép ma délelőtt ban,

délután

delmet.

már

Semmiféle

alkalmas

szinte

fémlapokkal.

halálra

újjászületve csodát.

Ame­

sebesült a harc­

folytathatja

a

orvostudomány, semmiféle

élővel nem tehet hasonló ugyanis nem

A szárnyak sérüléseit

Ehhez

elegendők a csodadoktorok:

a

küz­

szerves

csodához

olyan csoda­

lények is kellenek hozzá, mint az érctestű és érclelkű repülőgépek. Kísérteties alakban j e l e n t meg előttem a háború: csak a sebesülések látszottak, csak a küzdelem heve érződött a gépekből kimászó pilóták arcán, a mótorok zihálásában; maga a küzdelem azonban nem látszott, még egy lövés sem hallatszott. I t t a t é r e n l á r m a tombolt, a l á t h a t á r o n azonban mint sejtelmes és égigérő fal,

állt

a

csend.

E l t a k a r t a előlem az ellenséges terület fölött dúló csatát. Ismét a sebesült gépekre tekintettem. Tudtam, hogy ebben

a

pillanatban

mások

is

közelednek

hazafelé

sebesülten, sőt, ugyanebben a pillanatban süvítenek a levegőben azok a lövedékek, 152

amelyek

a következő

pil-

lanat

sebesüléseit

okozzák.

Amíg

gépem mellett

állva

a nyugodt földön, egy lélekzetet veszek, addig a há­ ború roppant arénájában eldől a sorsa azoknak,

akik

semmivel sem kisebbek, gyöngébbek, vagy csökkentebb értékűek, mint én vagyok. Úgy éreztem magam, mintha a háború arénájának fala előtt állnék; nem látszik a po­ rond, de minden j e l elárulja, mi történik odabent. V a j j o n mikor nyílik ki a kapu, mikor j u t o k be én is az igazi hábo­ rúba, a golyók és bombák röppályájának sűrű szövedé­ kébe? E b b e n a pillanatban m á r meg is k a p t a m a választ. É l e s csattanás hallatszott a mótorok l á r m á j á n ke­ resztül, utána

morajlás

hullámzott

végig

a

földön és

levegőn. Olyan volt ez a hang, mint a t e n g e r p a r t föve­ nyére

csapódott h u l l á m ;

szinte

anyaggá

sűrűsödött.

Anyagszerű nyomását éreztem is a dobhártyámon. E g y pillanatra

megsüketültem,

ismét k i c s a t t a n t v a l a m i :

aztán egy

a

hangtalanságból

földhözvágódó

fémtárgy

zaja, s utána ismét a morajlás hullámcsapása követke­ zett. Nyugodt érdeklődéssel fordultam h á t r a ,

amerről

a hang j ö t t . S e m a veranda zsindelyteteje fölött, sem a fasornál, sem a vasúti töltésen nem mozdult semmi. Odasétáltam a századiroda előtt beszélgető csoporthoz. Ők is füleltek, nézelődtek, t a n á c s t a l a n u l és nyugodtan. — Mi volt ez? — Talán a g á z g y á r . . . — Élesebb volt a hangja és nemcsak egyet s z ó l t ! Lehet, hogy egy lőszeres v o n a t . . . 153

—

Pedig én

már

elhozattam

a

medicin-labdámat,

hogy ne unatkozzunk — mondta Z. N. hadnagy. — Reméljük, hogy csak

egy

benzínszállítmány...

Csöndesen és megfontoltan váltottuk a szót. éreztük

természetellenesnek nyugalmunkat,

Nem

amely

azt

mondta, hogy nem kell gondolnunk semmi rosszra, hi­ szen talán csak a gázgyár repült a levegőbe vagy egy lőszervonat

siklott

ki, de

az is

lehet,

hogy

csak

egy

benzínszállítmány robbant fel. Nem is gondoltunk t e h á t semmi rosszra.

( M á r ízig-vérig

á t a l a k í t o t t bennünket

a háború.) Hunyorogva néztünk a Nap felé, amely a töltésen túl rejlő

város felett

ragyogott,

teljes

sugárözönnel.

Nem l á t t u n k mozgást a töltés felett, úgyszólván sem­ mit sem láttunk,

csak az aranyfénnyel á t i t a t o t t

kék-

égboltot. B a l k é z felől

hirtelen riadt

kelepelés

hallatszott.

A hang megérkezésével egyidejűen é r t e t t ü k meg, hogy megszólalt kánk.

a

t é r s a r k á b a n elhelyezett

Túllármázta

a

felettünk

rajzó

egyik

géppus­

repülőgépeket.

Csak egy-két másodpercig kelepelt magányosan, aztán mindjárt társa is akadt a veszedelem hirdetésében: fel­ bődült a föld és a levegő. S z i r é n a ! T ö b b magyarázat nem kellett. Gondolkozás nélkül é r t e t t ü k meg,

hogy

fölöttünk

a

levegő

felbomlott a rend, betört az ellenség.

birodalmában Ugyanebben a

pillanatban értettük meg azt is, hogy a veranda zsin­ delyteteje annyi menedéket sem kínál golyók és bomba­ szilánkok ellen, 154

mint sapkánk

a

villámcsapás

ellen.

Még ugyanebben a pillanatban, anélkül, hogy parancs­ nak

engedelmeskedtünk volna, v a g y

egymás

példáját

követtük volna, a ház kőfala mellé ugrottunk. Amint ott voltunk, m á r hallatszott a gépágyúk ugatása is. Hason feküdtem.

Nem emlékeztem vissza, m i k o r

feküdtem l e ; a r r a sem, hogy a többieket l á t t a m volna, amint elvetették magukat. Olyan hézag támadt öntuda­ tomban, de szinte a folyamatos Időben is, mintha vala­ mely filmből k i v á g t a k volna egy darabot, s az egymás­ hoz logikusan nem kapcsolódó két részt összeragasztották volna. Váratlanul valamennyien a földön feküdtünk, s a repülőtéren dolgozó szerelő-személyzet eltűnt, m i n t h a a föld nyelte volna el egy pillanat alatt. (Sohasem láttam ilyen varázslatosan sikerült légvédelmi gyakorlatot.) A t é r közepén egy gép, amely leszállás közben m á r megérin­ t e t t e a földet, elrúgta magát, fel, a magasba, — három, négy, tíz másik gép,

amely éppen az imént érkezett

meg, még meleg mótorral v á r t a embereit, s a repülők m á r f u t o t t a k is feléjük, szempillantás a l a t t felvetették m a g u k a t a fülkébe. Örvény kavargott, a sorsdöntő pil­ l a n a t ö r v é n y e ; széttört minden rendet, még a fegyelem és parancs rendjét is, mert a felszálló gépek ügyet sem vetettek a mező közepén fekvő T-jelre, ügyet sem vetet­ t e k a forgalmi

és

ott

elszabadulni

igyekezett

biztonsági

előírásokra, mindegyik a

földtől,

ahol

éppen

volt. Úgy u g r o t t a k fel a magasba, mintha hirtelen fel­ izzott volna alattuk a t a l a j . A veszedelem még nem lát­ szott, pedig m á r ott volt előttem, a látókörömben, sze­ memet azonban elvakította a napfény, amelyből most 155

láthatatlan

fegyverek

dörgése,

kattogása

hallatszott.

Porzott a föld, mintha a n a p s u g a r a k kemény a n y a g g á szilárdulva döfködték és f u r k á l t á k volna. E g y pillana­ tig

visszaemlékeztem

géppuskalövészi

a hegyoldalra festett

céltáblára,

gyakorlataimra,

amelyet

a kiképzés

idején magam is megfurkáltam az egymás nyomában haladó géppuskagolyókkal, úgy, mintha maga a fegy­ vercső nyúlt volna ki, többszáz m é t e r hosszúságúra. Az ellenség azonban még mindíg nem látszott, még mindig a napfényből

nyúlt

ki

a láthatatlan

vasvesszőnyaláb,

amely itt is, ott is belefúrt a porzó földbe. (A támadók ugyanis lehetőleg mindíg úgy

rohannak

a

hogy r a j t a legyenek a célpontot a Nappal

célpontra, összekötő

képzeletbeli egyenesen, vagyis á r n y é k u k a t éppen a cél­ pontra vetítsék. H á t t e r ü k ebben az esetben maga a Nap­ korong, és nincs olyan szem, sem,

de

nincs olyan műszer

amely a támadási célpont helyéről m e g l á t h a t n á

őket.) H i r t e l e n öltöttek testet, amint megjelentek a re­ pülőtér

felett.

Kettő,

három, négy, t a l á n még több

Bristol-Blenheim-típusú gép csapott le a magasból, a napsütésből, — rendetlenül szétszóródva, szinte lélek­ szakadva érkeztek, ferde pályán, mintha meredek hegy­ oldalon r o h a n t a k volna lefelé; éppen a repülőtér közepe felett nyilván

elérték a levegőben

rejlő,

láthatatlan

völgy mélypontját, mert p á l y á j u k hirtelen fölfelé ívelt, mintha a túloldali légi „ h e g y r e "

törtettek

volna fel,

zúgva és sivítva. A t é r közepén egy magányos alak állt, ég felé mu156

tató karral. Visszaemlékeztem r á : egy pillanattal ezelőtt is láttam ezt a repülőt magányosan, amikor mindenki a

gépek

felé

rohant, vagy szinte

a

föld

alá

bújt

a

veszedelem elől. F e l m u t a t ó jobbkeze körül könnyű füst szállongott, mert ez a katona, aki harcolni akart, zsebbe való kis revolverével lődözött a géppuskatüzet árasztó bombavetőkre. K a t o n a volt és igazi ember. Csak a hely­ zete lehetett reménytelen, ő m a g a azonban n e m ! Kínzottan Hogyan szere

néztünk

szabadítsuk

alól,

hogyan

fel

egymásra:

mit

magunkat

a

harcoljunk,

csináljunk?

lapulás

hogyan

kény­

segítsünk

a

többieknek, akik felszálltak romboló-gépeiken a táma­ dók után, vagy már

leszállás előtt észrevették őket

és

azonnal r á j u k zúdultak? Dermedt csend volt a válasz. B i z o n y á r a harsogott k ö r ü l ö t t ü n k a küzdelem, ezekben a pillanatokban azonban egyetlen hangot, egyetlen villa­ nást sem közvetítettek idegeink a külvilágból. A fényesen és villámgyorsan cikázó légiharc néhány másodperc a l a t t m á r a vasúti töltés fölött, a város fölött kavargott, aztán eltűnt. Néhány gép azonban még szemh a t á r u n k o n belül volt. A kék, égi mezőn nagy, fekete virágok bomlottak ki körülöttük: elhárító tüzérségünk fel­ robbant gránátjai. Gyorsan teremtek és még gyorsabban enyésztek el a piroskelyhű, húsos szirmú fekete halál­ virágok. A repülőtér s a r k á b a n még mindig ugatott egy á g y ú : az dobálta fel őket az égi mezőre. F e n t érez­ tem m a g a m a t a harcolók között, az óriási virágok kö­ zött, és szinte féltem, — sokkal inkább féltem, mintha 157

engem fenyegetett volna az a veszély, hogy véletlenül eltalál a saját tüzérségünk. —

Megvan!

— mondta valaki mellettem, éles és

gyors hangon. Nem kiáltott. Olyan gyors és biztos volt a hangja, mint a célbataláló lövedék. A rombolók gyűrűjébe szorult ellenséges bombázó féloldalára billent és egy pillanat alatt elvesztette alak­ j á t . Füstölgő, fekete kis tömeg lett, gyorsan ereszkedett lefelé, mintha zsinóron b o c s á t o t t á k volna le a magasból. A füst fekete zsinórja ottmaradt mögötte a levegőben s egyre inkább nyúlt, nyúlt. Alsó vége, amelyen szinte rá­ erősítve lógott a füstölgő fekete szaladt a vasúti töltés mögé.

158

tömeg,

csakhamar le­

A hölgy és a háború A légiharcot és eredményét nem l á t h a t t a m saját szememmel, hanem csak egy hölgy szemével. T á m a d á s közben ugyanis a repülőtéren tartózkod­ tam, délután pedig nem volt alkalmam kimenni a város határába,

hogy

megnézzem

egy

lelőtt

Bristol-Blen-

heim roncsait. A vasúti töltés és a szolgálati időbeosz­ tás

e l t a k a r t a előlem a harcot és eredményét.

Valami

hiányérzet maradt bennem egész nap. Szinte bűntudat­ hoz hasonló érzéssel gondoltam arra,

hogy életemben

először lehettem volna valóságos légiharc de elmulasztottam az alkalmat.

Úgy

szemtanúja,

éreztem magam,

mint a sebész, aki hírét hallja, hogy a közelében valami b á t o r műtétet végeztek, — olyant, amilyent feltétlenül látnia kellett volna,

mert orvosnövendék k o r á b a n so­

hasem láthatta, pedig majd ezután, gyakorlata közben, alkalmasint neki is el kell végeznie. Mielőtt háborúba kerül az ember, előbb sokat kell tanulnia, — gondoltam. — A háború a vizsga, amelyen minden esetben hiányos tudással jelenik meg, bármeny159

nyire készült is rá. Vizsga közben is tanulnia kell a má­ sok „feleletéből". E z t az alkalmat mulasztottam el. A sors azonban k á r p ó t o l t ;

ha nem is l á t h a t t a m

saját szememmel, hogyan semmisítették meg a rombolók az ellenséges bombázókat,

megtudhattam,

milyennek

l á t t a a légiharcot az, aki semmit sem é r t e t t belőle. Ez is hasznos tanulság volt. Megismerhettem, ha nem is a háborút, de legalább az olyan embert, aki mostanáig úgy vélte, hogy békében él. A t á m a d á s t követő napon be kellett mennem a vá­ rosba.

Dolgom

végeztével

találkoztam

egy

szegedi

hölggyel; még az elmúlt esztendőkben ismertem meg, abban a világban,

amely azt remélte,

háborítatlanul

élhet. Annakidején talán húszesztendős volt. Azóta csak egy nappal lett idősebb: a tegnapi nappal, a légitáma­ dás napjával, amelynek meglepetése és izgalma félre­ ismerhetetlen j e l e k e t hagyott r a j t a .

Megnőtt a szeme,

elhomályosodott a mosolya, határozottabb és érettebb lett a beszéde. Ez a nap látszott meg r a j t a , egyébként semmit sem változott.

Most is húszévesen, karcsún, jól-

öltözötten, — a jólét, az ápolt szépség, szinte a béke illatával j e l e n t meg előttem. — H á t maga is itt

van? —

csodálkozott

rajtam

kedvesen, amint végignézett egyenruhámon. — M i t szól a tegnapi esethez? Nem szóltam

a

tegnapi

„esethez"

semmit,

mert

hirtelenében — bevallom — elvesztettem a lélekjelenlétemet, vagyis nem t a l á l t a m meg azt a könnyedén, kel­ lemesen, udvariasan csevegő hangot, amellyel jólnevelt 160

ember hölgytársaságban ki szokta fejezni elítélő véle­ ményét a teniszklubban történt és nyilvánosságra került botrányos eset felett. Csak hümmögni tudtam és néhány összefüggéstelen kötőszóval jeleztem, hogy véleményét ugyan nem ismerem, de csatlakoztam hozzá. Ilyenfor­ mán: — H á t . . . bizony... igen... — M a g a talán nem is volt itt tegnap délben? — kérdezte gyanakodva. Úgy éreztem, hogy szégyelni ille­ nék magamat. — I t t ugyan nem voltam, de a repülőtéren voltam, amikor alacsony-támadást intéztek ellene.

Maga

hol

volt? — É n ? H á t ezt nem lehet ilyen könnyedén és egy­ szerűen elmesélni, egy-két szóval, mint ahogy maga kép­ zeli! Úgy történt, hogy tegnap már kora délelőtt elmentem hazulról, elkísértem a vasúthoz rokonainkat, akik nálunk vendégeskedtek.

Szerencsére a menetrendet úgy állí­

t o t t á k össze, hogy véletlenül nem éppen a k k o r kellett indulnia a vonatnak, amikor a légitámadás történt. Gon­ dolja csak el, mi lett volna, ha éppen a k k o r vagyok k i n t az állomáson! Valahogy furcsán éreztem m a g a m a t m á r k o r a r e g g e l . . . nem mondhatnám, hogy előre érez­ tem, mi lesz, de azért valósággal fellélegeztem, amint elment a vonat. E g y e n e s e n haza a k a r t a m menni, de na­ gyon szép idő volt, g o n d o l t a m : sétálok egyet, amúgyis el kell intéznem néhány apró bevásárlást, amit m á r na­ pok óta h a l o g a t t a m . . . 161

— Remélem,

azóta

már

szerencsésen

bevásárolt

mindent. Hol volt fél t i z e n k e t t ő k o r ? — Várjon csak, v á r j o n ! Hol vagyunk még a fél tizen­ k e t t ő t ő l ! Amint csomagokkal megrakva kiléptem a bolt­ ból, elhatároztam, hogy most m á r igazán hazamegyek. Nem mondhatnám, hogy határozottabban éreztem valami rosszat, mint a pályaudvaron, de m é g i s . . . Már napok óta háborús hangulatban volt otthon mindenki, az asztalnál sem hallottam egyébről

beszélni,

a

rokonok is ezért

utaztak sürgősen haza Pestre, és az előző napon magam is tapasztaltam egy kis háborús hangulatot. E s t e ven­ déglőben

vacsoráztunk,

kilenc

után

mentünk

haza,

mert gondoltuk, hogy sötét lesz az utca. H á t olyan sötét volt, amilyent még álmodni sem

lehet!

L á t t a m légvé­

delmi elsötétítést P e s t e n is, de az valósággal tündéri kivilágítás volt a szegedihez képest. E g y e t l e n utcalámpa sem égett, még egy árva csillag sem világított. J á r t a m én m á r sötétben a szabad mezőn, de olyan sötét ott sem volt, hogy legalább az orra hegyéig ne látott volna az ember. — M e r t a felhőkön át mindíg dereng valami kevés holdfény

vagy csillagfény, de városban a házfalak ár­

nyéka miatt ez is elvész, — magyaráztam sietve, hogy minél hamarább eljussunk a tegnapi dél történetéhez. — M i t l á t o t t a légiharcból? — Hiszen éppen azt akarom félbeszakít,

—

panaszkodott.

—

hogy haza akartam sietni, mert

elmondani! Ott

hagytam

Mindíg abba,

nyugtalankodtam vala­

miért, magam sem tudtam, miért. Sajnos, alig léptem 162

ki a boltból az utcára, találkoztam egy régi barátnőm­ mel, akit m á r hónapok óta nem láttam. Azért mondom, hogy sajnos, mert örültem ugyan a találkozásnak, de ha egyedül lettem volna, idejében hazaértem volna és most nem mesélhetnék el m a g á n a k semmit. — De hiszen még nem is mesélt! —

Dehogynem, — n y u g t a t o t t meg. — L á t o m , hogy

türelmetlen, az

bizonyára

előzményeket

és

sok

dolga

mindjárt

a

van, végén

hát

kihagyom

kezdem.

Már

elbúcsúztam a barátnőmtől, a Tisza Lajos-körúton igye­ keztem hazafelé. fölött,

R e n g e t e g repülőgép zúgott a

fejem

annyi, hogy meg sem tudtam volna számolni

őket. Különben nem is néztem fel rájuk, hiszen m á r megszoktam a zúgásukat, meg aztán én is ültem már egyszer repülőgépen, — t e h á t semmi különöset, hogy

nem

találtam

abban

olyan sokan repkednek fölöt­

tem. De egyszerre csak nagyot c s a t t a n t valami. Olyan élesen és erősen, mintha egy n a g y fazék esett volna a j á r d á r a . R ö g t ö n sejtettem, hogy valami b a j van, mert amint elhangzott a csattanás, morajlott, m á r azt

de nagyon hangosan gondoltam,

u t á n a nyomban valami és

erősen...

hogy földrengés,

tudja,

mert olvastam

egyszer, hogy a földrengést m o r a j l á s kíséri. Különben is, úgy éreztem, hogy a föld megmozdul alattam, de gon­ dolkozni sem volt időm, mert a fülemben is éreztem va­ lami kellemetlen nyomást, olyanfélét, mint amikor az ember nagyon mélyre bukik a víz alá. Megálltam, körül­ néztem, hogy mit csinálnak a többiek az utcán, mert ha én nem is tudtam hirtelen, hogy mit kell ilyenkor tenni, 163

sejtettem, hogy mások tudják. E g y é b k é n t ne gondolja, hogy nem ismerem a légvédelmi s z a b á l y o k a t ! Csak ép­ pen akkor, hirtelen nem j u t o t t a k eszembe. É r t h e t ő , hiszen egy pillanattal előbb még egészen

másra

gondoltam,

nem is képzelhettem el, hogy útközben t ö r t é n i k valami, amíg haza

nem

érek.

Most j u t eszembe, hogy nem

mondtam még m a g á n a k : nem sokáig t a r t o t t a nyomás a fülemben, de amint megszűnt, az utca túlsó oldaláról nagy csörömpölést hallottam. Úgy potyogtak ki az ab­ lakok, mintha huzat repítette volna ki őket. Csupa üveg­ cserép lett a j á r d a . Még örültem magamban, hogy nem a másik tam,

oldalon

hogy

csak

m e n t e m ; egy az

ablakok

pillanatig csapódtak

azt

gondol­

be, más

baj

nem t ö r t é n t . Mondom, nem gondoltam semmi rosszra, de egyszerre csak észrevettem, hogy denki szalad, nő, férfi, fiatal, öreg,

körülöttem min­ Én

is

szaladtam

néhány lépést, de nem tudtam, miért szaladok, h á t meg­ álltam és vártam, hogy mi lesz. A k k o r következett a második csattanás és u t á n a mindjárt a morajlás. Most már közelebb

is

potyogtak

üvegcserepek.

Egyszerre

eszembe jutott, hogy mi történik. Bombázzák Szegedet! Annyira hihetetlen volt ez a helyzet, hogy azt hittem, valami tévedésről van szó. Fölnéztem, hogy melyik gép bombáz bennünket.

É p p e n a k k o r az egyiknek az alján

megjelent egy sötét pont, alig nagyobb, mint egy mák­ szem. Először nem tudtam, mi az.

De ahogy néztem,

hátraszegzett f e j j e l , hát

láttam, hogy egyre

lesz, — kicsit ingadozik

a

levegőben,

nagyobb

billeg jobbra­

balra, mintha berúgott volna, de aztán egyenesen ma164

"...AZ EGYIKH I R T E LEN L E F E L É S Z Á L L T , M I N D J Á R T EGY MÁSIK UGROTT A NYOMÁBA... MÉG F O R O G T A K I S A SZÁRNYUKKAL..."

„...ÉS

AMI

MARADT B E L Ő L E . . . "

rad és j ö n , jön, éppen felém. Elismerem, hogy nem valami okosan viselkedtem, mert gondolkozni sem tud­ tam azon, hogy mit csináljak, csak magamhoz szorítot­ tam a csomagjaimat, álltam, mintha földbegyökeredzett volna a lábam és néztem azt a feketeséget, amint egyre nagyobb lett és éppen rám a k a r t esni a magasból. A r r a gondoltam,

hogy most m á r nem szaladhatok el,

már

úgyis mindegy, t a l á n nem is érdemes elszaladnom, hi­ szen vége lesz mindennek egy pillanat alatt, — addig sem t a r t ,

hogy fájdalmat érezzék.

Nem dicsekvésből

mondom, de igazán nem féltem. L e g a l á b b i s nem anynyira, mint most, ha elképzelem m a g a m a t abban a hely­ zetben. Amint ott álltam a j á r d á n és nem volt senki körülöttem,

egyszerre

csak

hátulról

Most j u t eszembe, még nem is

elkapott

valami.

mondtam: úgy

üvöltöt­

t e k a szirénák, hogy majdnem belesüketültem. E g y szót sem t u d t a m szólni, annyira meglepett, hogy a bomba még nem esett le, még csak j ö t t - j ö t t felém a magasból, és közben hátulról rántott

el

valami: mire

magamhoz

tértem, bent voltam a kapu alatt, ahol már együtt szo­ rongott vagy tíz ember, előttem pedig egy nagy, erős rendőr állt. Persze, ő r á n t o t t be a k a p u alá. A bomba egyébként nem esett a r r a a helyre, ahol az előbb áll­ tam, mert mindjárt hallatszott a csattanás és morajlás és t u d t a m : ez volt a z ! — de a j á r d á n nem látszott semmi. Azt hiszem, a bombák megtévesztik az embert. Aki felnéz rájuk, úgy látja, hogy éppen a fejére akar­ n a k esni, pedig lehet, hogy tíz utcával odább robbanSzilas:

Repülők

felszállni!

11

165

nak majd fel. Magával is megtörtént már, hogy úgy látta, mintha éppen oda esnék a bomba, ahol maga áll? — Velem még sohasem t ö r t é n t meg, — vallottam be szégyenkezve. — De elméletből és mások beszámo­ lóiból tudom, hogy így van. E g y é b k é n t nem is aján­ latos légitámadás közben azt nézegetni, hová esik majd a bomba. A hölgyek legjobban teszik, ha nem nézeget­ nek sehová, hanem oda bújnak, ahol legerősebb fölöt­ tük a t e t ő . . . — Tudom, tudom, hiszen m á r mondtam, hogy én is

ismerem

a

légoltalmi

szabályokat!

mégis csak kíváncsi, ha még

sohasem

De látott

az

ember

ilyesmit!

Mondhatom, hogy nemcsak én voltam kíváncsi a kapu alatt.

A k a d t a k ugyan olyanok is, akik beljebb húzód­

tak, különösen az idősebbek, t a l á n még olyan is akadt, aki hangosan sírvafakadt, de mi, fiatalok, bizony kiné­ zegettünk

a

rendőr

háta

Úgy álltunk mögötte egy

mögül,

amennyire

csomóban,

lehetett.

mint a bajnoki

döntőmérkőzésen az u t c a g y e r e k e k , a k i k n e k nincs pén­ zük j e g y r e és a futballpálya p a l á n k j á n a k résén keresz­ tül bámulják a meccset. De aztán

olyan

hangokat hal­

l o t t u n k hamarosan, hogy még a l e g b á t r a b b a k is vissza­ húzódtak a kapu alá.

El sem mondhatom

magának,

milyen borzalmas hang v o l t ! Puffogás, ropogás, csat­ togás hallatszott, mintha egyszerre az egész ég össze­ omlott volna és hatalmas vasdarabok

hullottak volna

belőle, olyan sűrűn, mint a záporeső. A rendőr mondta, hogy géppuskával

és

ágyúval lövik egymást a magas­

ban. E l é g messze voltak tőlünk, mégis úgy éreztem, hogy 166

emberi idegekkel nem lehet elviselni ezt a lármát. Ho­ gyan viselik el maguk, akik c s i n á l j á k ? — Emberi

idegekkel.

A harcoló repülő ugyanis

csak egy fegyver ropogását h a l l j a : a s a j á t fegyveréét. — S z e r e n c s é s e k ! Maguk, akik résztvesznek benne, úgylátszik, nem

is

tudják, milyen

a

háború! Én sem

sokat l á t t a m belőle, de ahogy felágaskodtam, a rendőr válla és a kapu t e t e j e között egy kis darabon láttam, amint kergetőznek a gépek az égen, de nem párosával, hanem rendetlenül, össze-vissza, — valósággal hemzsegett az é g ! Hogyan t e r e m t e k ott hirtelen olyan s o k a n ? — Ú g y , hogy

a

hazaérkező

rombolók

nagyrésze

még le sem szállt, amikor a t á m a d ó k m e g j e l e n t e k Sze­ ged fölött; amelyik pedig leszállt, az is rögtön felszáll­ hatott, mert még meleg volt a mótorja. Az a n é h á n y bombázó, amelynek sikerült a város fölé j u t n i a , volta­ képpen maga okozta a vesztét, mert nem elégedett meg azzal, hogy ledobta bombáit a városra. Túlságosan fel­ buzdultak a sikerükön, megfeledkeztek arról, hogy mene­ külniök kellene hamar, mielőtt légiharcra kerül a sor. Ha a bombázás után nyomban visszafordultak volna, ta­ lán sikerült volna négykézláb h a z a m á s z n i o k . . . —

Négykézláb? — csodálkozott,

s

látszott

rajta,

hogy tetszik neki a szakkifejezés. — Repülőfelfogás szerint négykézláb, vagyis negy­ ven-ötven

méter

magasan.

A

hazaérkező

rombolók

nagyrésze ugyanis még ezer m é t e r magasan volt. É s z r e sem v e t t é k volna, hogy idegen gépek repülnek el mé­ lyen

alattuk, majdnem

a

földön. Persze, ha

felfede167

zik az ellenséget, amint négykézláb lopakodik a föld felett, a k k o r bizony nincs mentség, mert a magasabban repülő gép helyzeti előnye végzetes. Úgy választhatja meg támadási irányát, hogy lecsapás közben csak ő lő­ hesse az alacsonyan repülő gépet, az pedig ne is lőhes­ sen vissza. A tegnapi

támadás

azonban

efféle tanul­

ságot nem eredményezett, mert a támadók túlságosan sokat k í v á n t a k a szerencsétől: nem elégedtek meg azzal, hogy sikerült a városra dobni bombáikat, hanem felköszöntöttek bennünket is a repülőtéren

egy

kis

gép­

puskatűzzel. Közben elpazarolták a menekülést kínáló utolsó másodperceket is. — Nem is a k a r t a k azok m e n e k ü l n i ! — magyarázta a szemtanú

fölényével. — Hiszen

nem tudom, melyik volt

az

azt

sem

nek,

l á t t a m , hogy hanem

egyik

össze-vissza

l á t t a m ! Azt

ugyan

ellenség a sok közül, de repült

forogtak,

egyenesen

bújócskáztak.

dél­ Az

egyik hirtelen lefelé szállt, mindjárt egy másik ugrott a nyomába, aztán éppen mint az előbb,

sőt,

ellenkező

irányba repültek,

még forogtak is a szárnyukkal.

I l y e t is kell csinálni? — érdeklődött hitetlenül. — Kell.

Azt hiszem, szerencséje volt ahhoz, hogy

láthatta

a

A gépek

legerősebb

és

elől

beépítve

törzsbe. A

van

légiharc

egyik

a

a repülőgép tudniillik

legegyszerűbb

legtöbb túlságosan

tosan mozog ahhoz, hogy

a

formáját.

tüzifegyvere

ugyanis

pilóta használja őket; gyorsan

és változa­

megfigyelő éppen olyan

pontosan célozhasson, mint aki vezeti a gépet. A pilóta céloz t e h á t a gép irányításával, vagyis magával a gép168

pel. E g y e n e s e n a célpontnak repül és

közben

esetleg

féltucat csőből tüzel előre. Ez magyarázza meg a kergetődzést, amit maga látott. Amint ugyanis a romboló az

ellenség

mögé

j u t o t t , kedve

szerint

belelőhetett

akár ezer lövedéket is, az ellenség pedig hátrafelé alig tudott védekezni. Ugrált, mint akinek állandóan a sar­ k á r a lépnek, igyekezett kibújni a hátulról fecskendező acélsugarak

közül,

lehajlik,

látja,

ha

s

mint

hogy

ahogy

feléje

a

lőnek,

földi a

ember

is

repülőgép

is

„lehajolt", vagyis lecsapott a mélybe. Útközben szép fél­ kört rajzolt a levegőbe, mert amint hez j u t o t t ,

egy kis lélekzet-

nem folytatta tovább a zuhanást,

hanem

visszakanyarította a gépet az egyenes repülés vonalába. Olyan vonalat rajzolt t e h á t a levegőbe, mint egy óriási hajtű, amelynek felső és alsó szára között esetleg nanagyobb magasságkülönbség van, mint B u d á n a J á n o s ­ hegy és a Dunapart között. Az alsó hajtű-szárba azonban fordított

helyzetben,

f e j j e l lefelé lógva érkezett,

tehát

félorsóval átfordult, hogy ismét alatta legyen a föld és fölötte az ég. Alighanem ezt a forgást látta. — Kimondani is nehéz — ismerte el rövid gondol­ kozás után. — H o g y a n t u d j á k megcsinálni? V a n ide­ j ü k gondolkozni

azon,

hogy

most lefelé kell bukni,

most forogni kell egyet, most kitérni, jobbra-balra ug­ rálni? Nem zavarodnak bele a n a g y forgásba úgy, hogy a végén m á r m a g u k sem tudják, melyik a j ó b a r á t és melyik az ellenség? — A n n y i r a nem zavarodnak bele. De annyira eset­ leg igen, hogy végül m á r nem tudják, melyik a jobb169

kezük, melyik a bal, merre van az ég és merre a föld. Az egyik fél előbb-utóbb feltétlenül belezavarodik ebbe a n a g y m é r e t ű és gyors rajzolgatásba, amit a

gépével

és önmagával végez a levegőben. Annyira belezavaro­ dik,

hogy többé

már

nem

tisztázhatja helyzetét.

Többnyire

nem az

tovább

a n y a k a t e k e r t vonalú pályafutást,

ezt

a

is

kérdés odafent,

hogy ki b í r j a hanem

az, hogy ki győzi kevesebb ideig? Nem szokott sokáig tartani... — T e h á t mindig olyan h a m a r befejezik, mint teg­ n a p ? — kérdezte megnyugodva. —

A k k o r t a l á n nem

is lehet olyan n e h é z . . . M e r t amit én láttam, nem tu­ dom ugyan, meddig t a r t o t t , de azt mondták, hogy alig tíz másodpercig.

Igaz, hogy nekem ez is sok v o l t . . .

Mondja, miért gyulladt meg az e g y i k ? E g y s z e r r e csak füstölni kezdett és füstölt, füstölt, amíg el nem tűnt a háztető mögött. Meg szoktak gyulladni? — Bizony, mert

az

éghetetlen benzínt még nem

t a l á l t á k fel, ha pedig f e l t a l á l t á k volna, szórták volna

a

tengerbe a t i t k á t ,

rögtön bele­

minthogy semmit

sem érne. Az a legnagyobb b a j odafent, — vallottam be — hogyha

egy-két

foszforos

lövedék

beletéved

a

benzíntartályba, m i n d j á r t meggyullad a benzín. Már­ pedig

az

ellenfél

arra

törekszik,

hogy

beletévedjen

egy-két golyó, esetleg még több is. Mit vett még észre a harcból? — Csak azt, amit m á r elmondtam. De azonkívül l á t t a m még valamit. Az eredményét. A végeredményét! — Hogyan? Hol? 170

E l ő a d á s á n a k árama egy pillanatra kikapcsolódott. L e h a j t o t t f e j j e l maga elé nézett a földre, mintha va­ lamiért szégyenkezett volna.

Akadozva kezdett

ismét

beszélni: — Tegnap

délután

elkövettem

egy

őrültséget.

Autón értem j ö t t e k , hogy m e n j e k én is megnézni a le­ lőtt gépeket. Azt hiszem, éppen ahhoz mentünk ki, ame­ lyik a szemem l á t t á r a esett le füstölögve. N a g y csoport ember állt a friss

búzavetésben.

ott. Nem lehetett közel menni

Csendőrök is voltak hozzá, de azért mégis

láttuk, m e r t távcsövet is hoztunk

m a g u n k k a l és fel­

álltunk az autó s á r h á n y ó j á r a . Azt hittem, hogy majd valami n a g y romhalmazt l á t o k . . . és éppen az volt a legszörnyűbb, hogy csak egy kis halom girbe-gurba vas feküdt a földön. Amikor még repülni láttam a g é p e t . . . majdnem azt m o n d t a m : volt,

amikor még élt,

olyan nagy

hogy bele sem fért volna a házunkba.

És

ami

maradt belőle, talán a szobámban is elfért volna. Nem tudom, látott-e m á r ilyent maga i s . . . egy halom vas­ cső, beleroskadva egy kis gödörbe. Azt mondták a fiúk, hogy az egyik

mótorja

másikat ötven méterrel

bent volt

gödörben,

de a

messzebb t a l á l t á k meg.

Nem

volt sem szárnya, sem törzse.

a

(Az alumínium-elektron­

fémből készült burkolat ugyanis ilyen esetben többnyire porrá ég — gondoltam.) A mótorja előtt három kígyózó, összecsavarodott vasdarab

kapaszkodott

a

földbe. Úgy

markolt belé, mint egy megnyomorodott óriási kéz, három ujjal...

Azt mondták

a

fiúk,

hogy

ez

volt a lég­

csavarja. M u t o g a t t á k azt is, hogy melyik volt a gép171

puskája,

meg

egyebet is magyaráztak,

csakhogy

azt

már nem a k a r t a m hallani, nem is figyeltem oda. M á r legalább hat órája szállt

belőle

a

feküdt a földön,

füst,

mintha most szállt

vékony

de még mindig

csíkban;

volna el a lelke.

olyan

volt,

Nem láttam, mi

maradt azokból, a k i k benne ü l t e k . . . Nem a k a r o m el­ képzelni s e m . . .

Nem

tudom,

k i k voltak,

de lehet,

hogyha egy nappal azelőtt az utcán találkoztam volna velük, t a l á n azt gondoltam v o l n a :

csinos, jólöltözött

fiúk. T a l á n azt is észrevettem volna, hogy megnéznek. Most p e d i g . . . valami szörnyű,

émelyítő szagot érez­

t e m . . . azt hiszem, ott égtek el a roncsok között. Csak azt a szagot ne érezném még m i n d í g ! Iszonyodása

ösztönös,

természetes

és

rokonszenves

volt. Egész előadásában ezt találtam a leginkább emberi­ nek, pontosabban szólva: leginkább asszonyinak. — Nyugodjék meg — mondtam. — Elsősorban nem azért lőtték le őket, hogy

elpusztuljanak, hanem

azért,

hogy mi ne pusztuljunk el. Kétségkívül megérdemelnek ugyanannyi, pontosan

ugyanannyi

részvétet, amennyit

ők éreztek volna, ha mi jutottunk volna az ő helyzetükbe.

172

A megfejtett szöveg Nagypénteken hangzott el a Kormányzó Úr hadparancsa: „Honvédek! E l ő r e az ezeréves déli h a t á r o k r a ! " Aznap délután a magyar seregek már áttörték a kiserődvonalat, amely a trianoni békeparancs nyomán mint jel­ képes szakadék húzódott át Bácska áldott síkságán. Húsvét vasárnapja a feltámadás fényével köszöntött be a Délvidékre. Újjászületett az égbolt, a zölden zsen­ dülő föld, — újjászületett Szeged is, amely alig néhány nappal azelőtt élte át a légitámadást. A repülőtérre is ünnepi nyugalom költözött. Néhány felderítő-alakulat tek a gépek.

és biztosító vadászraj kivételével pihen­

Megérdemelték

pihenésüket:

nagypéntek

napján, néhány óra alatt eltörölték a déli határon húsz esztendő makacs és konok tévedését. K o r a reggeltől estig, szinte percnyi nyugalom nélkül rajzottak ki a repülőtér­ ről, elsimították bombáikkal a föld jelképes szakadékát, újabb bombarakományért tértek vissza a repülőtérre, s folytatták igazságot osztó munkájukat estig. Harcoltak a földért és a levegőért. E s t é r e Magyarország földje is, le173

vegője is nagyobb lett. Térképen néztük, hogy az ország mértani középpontja mennyivel délebbre húzódott. Ma­ gyarország délibb ország lett;

nemcsak búzával, földdel

gazdagodott, hanem meleggel is. Vasárnap még a futárnak is j u t o t t pihenő. Félnapos szolgálatmentességet élveztem. Nem kis gondot okozott, hogy mivel töltsem a szabadidőt, mire használjam ezt a váratlan ajándékot. Ahhoz kevés volt az idő, hogy otthon tölthessem, ahhoz pedig sok, hogy Szegeden elsétálgas­ sam. Egyébként is úgy éreztem, hogy az ünnepből meg­ különböztetett örömet és biztatást kell merítenem, mert ilyen húsvét nincsen minden esztendőben! F é l ő volt azon­ ban, hogy elmúlik az idő, amíg azon gondolkozom, ho­ gyan hasznosítsam. Minden öröm, még a legillanóbb is félretehető, felhalmozható és konzerválható. Csak a leg­ nagyobb földi jót, az I d ő t nem lehet elraktározni, ké­ sőbbi felhasználás céljára. A szerencse nagy alakjában.

segítségemre A főhadnagy

szolgált felderítő-századunkban.

j ö t t , D. páncélos-főhad­ megfigyelői

beosztásban

Kivette részét

alaposan

a küzdelmes nagypéntekből, a huszonnégy órából, amely húsz esztendő súlyát billentette helyre a mérlegen. felderítő-szolgálatban

ugyanis

nemcsak

repülőkre

(A van

szükség, hanem más fegyvernembeli tisztekre is. A földi sereget pontos és szakszerű jelentéssel kell támogatni; e jelentések azonban csak akkor lehetnek pontosak és szak­ szerűek, ha olyan részletekre is kiterjednek, amelyekhez a repülők voltaképpen nem értenek. Csak a tüzér érté­ kelheti kellően az ellenséges ütegek tűzerejét, csak a pán174

célos ismerheti fel pontosan az előrenyomuló páncélosok útjában álló mesterséges és természetes akadályok jelen­ tőségét. A megfigyelőszázad

hírszolgálata

működik, mint egy gondosan

csaknem

megszervezett

úgy

hírlapszer­

kesztőségé, amelyben a zenei eseményekkel zenész foglal­ kozik, a sportrovatot sportember vezeti.) D. főhadnagy tehát, e hasonlat szerint a „páncélos­ rovat" vezetője volt. Nagypénteken különösen sok és vál­ tozatos esemény tartozott e „rovat" keretébe, minthogy a földi sereg élén a páncélosok vágták keresztül az erőd­ vonal ellenállását. A főhadnagynak vasárnap délelőttre alkalma nyílt, hogy a

földön

szemlélje

meg

azokat

a páncélkocsit-elhárító akadályokat, amelyeket két nap­ nap ezelőtt a magasból olyan

részletesen

és

hasznosan

szemügyre vett. Szolgálati ügyben a felszabadított terület egyik

városába

kellett

gépkocsiznia.

Magával

hívott

engem. — Legalább láthatod az eredményen, mit tudnak a páncélosok! — mondta, — Örülök az alkalomnak. Legalább közelről mutat­ hatom meg neked a légibombázás h a t á s á t ! A repülők ás a páncélosok között ugyanis titkos ver­ sengés folyik, — nem féltékeny és elkeseredett, de azért a szó teljes értelmében életre-halálra törő versengés. Ter­ mészetesen nem egymás életére törnek eközben, hanem az ellenfélre. P á l y á j u k nem egymás ellen, hanem egymás mellett halad, s úgy pillantgatnak

egymásra,

mint

az

ikertestvérek, — a gépesített hadviselés j e g y é b e n fogant ikrek, akik szinte egyidőben születtek, azonos körülmé175

nyek között fejlődtek, egyazon támadó szellemet hordoz­ zák magukban és szinte csak játékból vitáznak arról, hogy melyikük vitte többre? „Próbálnátok

csak

benyomulni

olyan területre, amelyet mi nem derítettünk fel és nem puhítottunk meg n e k t e k ! "

— mondjuk mi. „Próbálná­

tok csak leszállni olyan területen, amelyet mi nem fog­ laltunk el n e k t e k ! " — mondják a páncélosok. Ők is tud­ ják, mi is tudjuk, hogy az elsőbbségről folytatott vita el­ dönthetetlen. De éppen ezért t a r t ; hiszen csak olyan vita tarthat sokáig, esetleg

mindörökké, amelyben

mindkét

félnek igaza van. Vitázunk tehát, nagyjából olyan komo­ lyan, mintha arról volna szó, mi volt

előbb: a

tyúk-e,

vagy a t o j á s ? B e ü l t ü n k a szolgálati gépkocsiba. E g y perc mulva megnyílt előttünk a távolság mélye, amelybe szürkén és összefutó vonalakkal

vezetett

az

országút. Alacsonyan

reszketett a kocsi hűtője előtt a párás láthatár, lapos volt a föld és földgömbszerűen homorú az égbolt. A földről tekintve lényegesebben különbözik egymástól a síkság és az ég, mint repülőgépről nézve. A pilóta ugyanis bármi­ lyen magasan repül, a szeme magasságában l á t j a a hori­ zontot, t e h á t homorúnak l á t j a a földet is, arányosnak a mennybolt és az alföld egymás

felé

törekvő

hajlatát.

„Odafent minden kiegyenlítődik — gondoltam. — A föld azonban,

úgylátszik,

a kiegyenlíthetetlen

ellentétek

vi­

lága. Odafentről a legmagasabb hegy sem magas, a sík­ ság sem lapos; emelkedés és mélyedés szelíd hullámzás­ ban folyik össze. Idelentről azonban lapos táblának lát­ szik a mező és meredek hegynek a szélhordta, kis halom 176

is. Odafent az ember csak ember, sem gazdag, sem sze­ gény, sem boldog, sem boldogtalan. Különbség csak ide­ lent van köztünk. Odafent a gép — a repülőgép -

egyen­

rangú társunk,

módja

életünk megtartásának

egyetlen

és eszköze. Idelent a gép — például ez a gépkocsi — csak szolgánk, kényelmünk egyik alárendelt tartozéka." A kocsi dühös morgással falta a kilométereket, lélek­ telenül rohant el poroszkáló szekerek, napsütésben szunynyadó fehér tanyák,

árván búslakodó facsoportok mel­

lett. A síkság töretlenül

vezetett a szüntelenül

hátráló

láthatárig, s úgy látszott, szerves egységben folytatódik, talán a világ végéig. Az

országút

közepén

egy

emberalak

már

távolból

megállásra intett. Ahogy közeledett és sikoltva megtor­ panó kocsink mellé került, láttam, hogy magyar határőr. D. főhadnagy igazolta utunk célját, volt időm néze­ lődni. Az út jobboldalán őrház állott magányosan; vako­ latán pajzsalakú világos folt látszott, az évekig ott lapuló és nemrég eltüntetett címer helye. E k k o r értettem meg váratlanul, hogy áthaladtunk a trianoni határon, mert az eltüntetett címer nyilván a megszűnt jugoszláv állam címere volt, ez a ház tehát nem a magyar, hanem a teg­ napelőtti jugoszláv őrház! Még mindig hitetlenül, hátra­ néztem a kocsiból: valóban, néhány száz méternyire ott állt a pirostetős magyar őrház. F e l kellett fognom ésszel, milyen természetes és magától értetődő volt, hogy útköz­ ben észre sem vettem a trianoni határt. A töretlen síkság, amelyet csak a horizont határolt, nem ismert határvona­ lat ezen a tájon, talán a világ teremtése óta. Húsz évvel 177

ezelőtt azonban rajzoltak a térképen egy vonalat; ez lett a határ. De hol van már azóta az a térkép, mi köze a való­ sághoz a n n a k az értelmetlen rajzvonalnak? országút és a friss búzamező

nem tudott

A föld, az

róla

semmit.

Nyilván hírét sem hallotta annak a gondosan cirkalma­ zott rajzvonalnak. Igazi határ nem volt itt soha. É k e s bizonyítékom van r á : úgy haladtam át rajta, hogy észre sem vettem. Az őrház ott állt ugyan, de nem volt semmi köze a földhöz, amelyre épült. Lapostetejű, nyaralószerű épít­ mény volt;

úgy hatott, mintha kész állapotban hozták

volna ide, s a fuvarosok egyszerűen mert nem

tudták, hová

tegyék, mit

letették

a

földre,

csináljanak vele.

Csinos homlokzata, barátságos alakja valami nyaralóte­ lepre kívánkozott; itt nem volt helye. Halottnak látszott, de nem úgy, mintha két nappal ezelőtt halt volna meg, hanem úgy, mintha már évtizedek óta állt volna elha­ gyatva és céltalanul. Vakolatán sebhelyek látszottak: gép­ puskagolyók vaksin

nyomai.

tekintettek

a

Üres

ablakkeretei

napsütésbe. A

üvegtelenül,

golyók nyoma, az

a b l a k k e r e t e k üressége is ősréginek l á t s z o t t ; mintha az épület utolsó gazdái már időtlen-időkkel ezelőtt elköltöz­ tek volna, s a szél és a jégeső csúfolta volna meg a szeren­ csétlen épületet. Az árok szélén piros-kék-fehérre festett farúd hevert. Ez volt valaha a határsorompó, a t é r k é p r e rajzolt ha­ tár

rövidke, anyagszerű

d a r a b j a . Tudtam, hogyha

a

véletlen jóvoltából megmarad valahol, valami raktárban, egy-két év mulva szinte már senki sem tudja, mi volt. 178

M á r most is úgy látszott, mintha ő maga sem emlékez­ nék egykori szerepére. Ott feküdt, mint valami haszna­ vehetetlen

kellék,

egy

lejátszott

és

régóta

elfelejtett

színmű kelléke, amelyre többé nem lesz szüksége senki­ nek, mert a színművet nem újítják fel többé soha. Az őrség rendben találta

papírjainkat.

Megindul­

tunk. A föld síma volt, az ég síma, homlokunk is kisímult, — minden síma volt, csak az út nem. D. főhadnagy meg­ ugratta a

kocsit, de

mindjárt

olyan gödrökbe huppant a négy

lassítania

kellett, mert

kerék, mintha

a

hul­

lámzó és kővédermedt Balatonon autóztunk volna. Halk szisszenéssel fejeztem ki örömömet, hogy mégsem harap­ tam le nyelvemet, pedig már magam is azt hittem, hogy megtettem. — Nem vagy tankosnak való — mondta a főhadnagy, némi kárörömmel. — E z t a kedélyes bukdácsolást sem bírod? Hogyan éreznéd magad a páncélkocsiban, ami­ kor töltéseken és mély árkokon gurul á t ? — Nem rosszabbul, mint a páncélostiszt a repülőgé­ pen, amikor látja, hogy pörög előtte a láthatár, majdnem olyan gyorsan, mint a légcsavar! — Nem lehet olyan kellemetlen látvány, ha még ti repülők is k i b í r j á t o k ! De mit szólnátok a páncélkocsiban, ha ilyen szép napsütéses időben áthevül az egész vas­ szerkezet

és

minden

ablak, minden

nyílás

sen be van csukva? Hiszen nektek m á r

az

légmente­ üde nyári

kánikulában is melegetek van, amikor a hőmérő alig har­ mincöt fokot m u t a t ! —

Mit szólnánk? Legfeljebb azt mondanánk, hogy 179

kutya meleg van. A kutya nem valami veszedelmes állat és a meleget legfeljebb csak vele együtt szokták emlegetni. A hideget azonban a farkasról nevezték e l ! Mit szólnátok ti, öt-hat-hétezer méter magasan, ahol ötven-hatvan-het­ ven fokkal hűvösebb van, mint idelent? Ott már a farka­ sok is csak azért nem ordítanak, mert még az ordítás előtt megfagytak. A vita abbamaradt, mert a l a p j a megszűnt: a hul­ lámzó útvonal fokozatosan kisímult kerekeink előtt. Min­ den országhatáron így szokott lenni, — egy-két kilomé­ ternyi útszakaszt, amely a „senki földjén" vezet keresz­ tül, az államok gondozatlanul hagynak. Annál több gond­ j u k van vele az autósoknak, akik nem szeretik a rúgótörést és az agyrázkódást. Végre olyan útszakasz követ­ kezett, amely, kellemes érzésünk szerint, nyilván elég so­ kat szerepelt a jugoszláv állam költségvetésében. A kocsi morogva iramodott neki, úgy látszott, meg sem akar állni utunk céljáig. Egyszerre azonban újabb emberforma pont növekedett elénk rohanásunkban és őrségen álló honvéddé alakult. Valamit intett. D. főhadnagy egy féknyomással megállította a mellettünk hátrafelé süvöltő fasort. — Mi baj van? — kérdezte az őrtől. — F ő h a d n a g y úr, alázatosan jelentem:

baj nincs,

de tessék lassan hajtani tovább, mert hídunk még csak gerendából van, aztán meg a törmeléket sem hordtuk el utolsó szálig az ú t r ó l ! Az intelem magyarázatát már maga a gerendahíd és a törmelék szolgáltatta. A töltésen mély 180

vizesárok

húzódott

futó

keresztben.

országút Valaha

alatt

beton-

„...MARADANDÓSÁG..."

"...A HATALMAS H O L T T E T E M NÉMÁN ŐRIZTE ELMÚLÁSA TITKÁT..."

építmény hidalta át. Valaha, vagyis két nappal ezelőtt még beton volt és áthidalta. Most már

csak

cement­

húsától szörnyűségesen megfosztott vasváz volt, s nem hi­ dalta át az árkot, hanem élettelenül, törött gerinccel és végtagokkal beléroskadt. Olyan volt, mint egy őskori óriás­ hüllő teteme. Alaposan elbánt vele az alma, amelyet nyil­ ván az ellenség robbantott fel előrenyomuló csapataink előtt. Ha páncélos helyett utásztiszt ült volna mellettem, bizonyára szakszerűen hívta volna fel figyelmemet arra a boszorkányos

munkára, amellyel

utászaink

szinte a

semmiből, — néhány szál gerendából — szükséghidat va­ rázsoltak az árok fölé. Nem szakszerűen, de tisztelettel ismertem el gondolatban, hogy az utászok dolgát sem le­ hetne egy nap alatt megtanulni. Visszafojtottuk lélekzetünket, amíg átcsúsztunk az árok f e l e t t : észre ne vegye a híd, hogy r á m e n t ü n k ! Amint a túlsó p a r t r a értünk, visszatekintettünk. Nem vette észre. Nyugodtan állt a helyén. Most következtek az

előre

Nyílegyenes és szilárd volt

az

bejelentett útvonal,

törmelékek.

gödrökkel sem

igyekezett leszakítani kocsink egyik-másik kerekét, de tüskéi nőttek, igen leleményesen. Alacsony kőfal állt keresztben, majdnem az út tel­ j e s széltében. Csak annyi helyet hagyott az út jobboldali széle felé, hogy elmehettünk mellette. De alig jutottunk túl ezen a nagy kődarabokból összecementezett gáton, a másik oldalon már a következő gát fogadott bennünket. E g y m á s után négy fal gátolta utunkat; váltakozva jobb­ ról és balról nyúltak be az út széléről, csak kígyózva leheSzilas:

Repülők

felszállni!

l2

181

tett elhaladni közöttük. M á r nem álltak épségben a gátak, magukon viselték az utászok munkájának nyomát. Felada­ tuk nyilván az volt, hogy a személyforgalomban haszná­ latos gépkocsiknál szélesebb járművet ne engedjenek át maguk között, — tehát a páncélosokat és

a

tüzérséget

tartsák vissza. A töltés alján heverő kődarabok azonban arról

tanúskodtak,

hogy nem

tartottak vissza semmit,

mivel utászaink úgy kiszélesítették a labirintust, hogy el­ fért benne a legszélesebb harckocsi is. Néhány lépésnyi

zavartalan

útszakasz

után

ismét

keskeny ösvényre szorultunk, mert jobbról-balról különös erdő foglalta el az országút nagy részét. Vasúti síndara­ bok nőttek ki a földből, betonba ágyazva, nyilván azzal a céllal, hogy mint a cet fogazata a vizet, úgy szűrjék meg az országút forgalmát: csak könnyű kocsikat engedjenek át szűk térközeiken. A fogazat azonban súlyosan megsé­ rült, mert az utászok rést törtek benne előrenyomuló pán­ célosainknak. Ú j a b b néhány lépésnyi szünet után idomtalan betonhegy termett volna előttünk, ha az utászok min­ denre kiterjedő figyelme nem akadt volna fent rajta. Így hát völgyet találtunk a betonhegyben és továbbjutottunk a negyedik, immár utolsó akadályig. Nem is egy, hanem két betonhegy volt, s három nappal ezelőtt nyilván olyan nehezen haladhatott át közöttük a kocsi, mint a teve a tű fokán. Most már, minthogy megfelelő robbanóanyaggal kitágították a rést,

egész karaván

áthaladhatott

volna

köztük. Úgy hatott e négy akadály, mint valami pokoli érett­ ségi vizsga, amelyen négy fogós tételen 182

kell a maturan-

dusnak átrágnia magát, hogy megkapja a bizonyítványt. A jelek azt mutatták, hogy a honvédség utászalakulatai megérdemelték az érettségi bizonyítványt. A síkságból hordta

alacsony

homokdombok

dombsor emelkedett ki.

voltak;

utunk

közéjük

Szél-

vezetett.

Csak egészen közelről vettük észre, hogy a feketészöld hal­ mok közé homokszürke domborulatok nyomultak, — nyil­ ván nem abban a történelmi időben, amelyben homokdom­ bok keletkeztek, hanem később, sokkal később. Apró nyí­ lások látszottak rajtuk; mindegyiknek volt egy-két ablak­ szeme, amellyel bizalmatlanul sandított ránk. Zeg-zugosan futó ároksor húzódott előttük a mezőn, — fölösleges díszítmény a föld díszítést messziről

láttuk, hogy

nem

kívánó

kisebb-nagyobb

felületén. M á r honvédcsapatok

tevékenykednek ebben a furcsa világban. Megálltunk, gép­ kocsinkat egy honvéd őrizetére bíztuk, aztán gyalogosan letértünk az országútról, hogy

megnézzük

az

ellenség

erődvonalát. Háromnegyed évvel ezelőtt láttam futárgépemről a Károly-vonalat. L á t t a m a föld hátára ékírással rovott is­ meretlen szöveget,

az érvénytelenített

törvényt.

Ez az

erődvonal, ez a szöveg ugyanazt mondta, mint a Károlyvonal; ugyanazt az immár érvénytelen törvényt hirdette. Most közel voltam hozzá, j ó l megnézhettem írásmódját, megfejthettem jelentését. Az út mellett álló betonerőd épen maradt. Mondta is egy honvéd, hogy ebből alighanem kiköltöztek a lakók, mielőtt erőszakkal lakoltatták volna ki őket. A költözés 183

azonban, a jelek szerint, így is igen sietős lehetett. A ce­ mentpadlón

csajkákat

találtak,

amelyekben

még

benne

volt a reggelire kiosztott kávé. Nyirkos hűvösség áradt a félhomályos cementépítményből. Olyan volt, mértéktele­ nül kicsinyített alakban, mint az egyiptomi piramisok, amelyeket már csak az elhunytak szelleme őriz. Ezt azon­ ban nem őrizte semmiféle kísértet, nyilván már az is el­ költözött belőle. Értelmetlen sírbolt volt, amely már a halottnak sem szolgál lakásul. Továbbmentünk a hevenyészett „piramisok" A többi nem volt olyan

között.

szerencsés, mint az első. A má­

sodik szinte megfulladt a ráomlott földréteg alatt. lépésnyire tátongott

mellette

a

repülőbomba

(Tíz­

tölcsére,

amelyből a robbanás egy pillanat alatt annyi földet do­ bott rá, hogy szinte elevenen elhantolta.)

Egyiptomban

vannak olyan királysírok, amelyeket az évezredek pora a csúcsukig ellepett. Minthogy ez a piramis nem az örökké­ valóságnak készült, évezredek helyett egy pillanat is elég volt, hogy a homok ellepje. A harmadik erődhöz gyalogoltunk. Ez olyan sorsra jutott,

amilyenre

egyiptomi

mása

csak

égszakadás-

földindulásban j u t h a t n a . V a l ó b a n ilyenféle csapás érte, minthogy közvetlen

közelében

csapódott le a repülő­

bomba. K i e m e l t e helyéből és kissé félredobta, de olyan vigyázatlanul, hogy a

cementépítmény felborulás köz­

ben k e t t é t ö r t . Üresen hevert előttünk, mint egy feltört t o j á s h é j , amelynek t a r t a l m a szétlöttyent és elfolyt. A b u n k e r t a r t a l m a valóban „elfolyt" ; acéldarabok, szövet­ foszlányok 184

hevertek

körülötte,

elkeveredve

a

kormos

földdel. A szürke betonon nagy, sötét folt látszott egyh e l y ü t t ; t a l á n vérnyom. — M á r a bombázóiskolában is tiszteletreméltó jószág­ nak ismertem meg a repülőbombát, — mondtam — most azonban még tiszteletreméltóbbnak látom. Nem tudom, harckocsival hogyan szokás összetörni egy e r ő d ö t . . . — Sehogyan — vallotta be D. főhadnagy. — A harc­ kocsi csak a r r a való, hogy elfoglaljon egy országrészt és lehetővé tegye a repülőnek, hogy séta közben megszem­ lélje az elpusztított erődvonalat. Végignéztem a széttörött, feketére égett erődök során, amely a láthatárig húzódott. Kicsiny, szinte jelen­ téktelen volt a betontömeg és a vashalom, az óriási földön, a még nagyobb égbolt alatt. Most már értettem az ékírás­ sal rovott szöveget, amelyet eddig csak a magasból pró­ báltam megfejteni. E g y szó volt a t a r t a l m a : M A R A D A N ­ DÓSÁG. Illetheti-e az ember hazugabb szóval önmagát vagy a művét? Hiába írták a földre kővel és vassal a hival­ kodó kijelentést: maga a felirat is múlandónak bizonyult. Visszamentünk gépkocsinkhoz; folytatódott a végte­ lenbe nyúló országút az autó hűtője

előtt.

Nemsokára

azonban ismét lassítani kellett, mert újabb akadályok ke­ rültek utunkba. Ezeket az akadályokat azonban nem az ellenség rakta elénk, hanem az előrenyomuló magyar se­ reg tüzelése. Felborult szekerek, kimúlt lovak hevertek az úton — az ellenség szekerei és lovai. Az árokban gya­ logsági

fegyverek,

tölténytáskák,

géppuskaalkatrészek

lapultak meg. Az útilapu kíváncsian nézte ezt az ú j f a j t a 185

útilaput. Az emberkészítette tárgyak, amelyek az ember szerepének egy részét

vállalták magukra és szinte már

maguk is emberek voltak, az elmult két nap alatt hozzá­ hasonultak a békés, szelíd, néma növényvilághoz. Kisvártatva azonban tömörebb és nagyobb felszerelési tárgyakat vettünk észre a mezőn, mint amilyenek az el­ dobált gyalogsági fegyverek voltak. Mint egy óriási, szét­ tépett lánc szemei, úgy állt egymás mellett öt feketére égett harckocsi. Holtan, mindörökre mozdulatlanul áll­ tak, Szibéria jegébe fagyott mammutokra emlékeztettek. Sokkal-sokkal a jégkorszak után születtek;

a gépkorszak

mammutjai voltak. D.

főhadnagyot természetesen még inkább

ték, mint engem.

érdekel­

K i s z á l l t u n k kocsinkból, odamentünk

hozzájuk. Az elsőn szinte alig látszott külsérelmi nyom, mozdonyhoz hasonló súlyú acéltömege épségben maradt, hernyólánca sem szakadt el, géppuskái és ágyúi szinte még fenyegetően tekintettek ránk. — Telitalálatot kapott — mutatott D. főhadnagy

a

kocsi oldalán, a kerekek bonyolult rendszerében rejtőző nyílásra. — Nyilván felrobbant az üzemanyaga. Nézzük csak... Megpróbált felmászni rá, kinyitni ajtaját, belenézni belsejébe. Nem ismerte azonban az ellenséges kocsi szer­ kezetét, nem tudta felnyitni egyik rését sem. A huzamos próbálkozástól az is kedvét vette, hogy

vastag

korom­

réteg védte a kimúlt szörnyeteget minden érintés ellen. Korom volt a hullafoltja; úgy óvakodtunk tőle, mintha hullamérgezéstől tartottunk volna. 186

A másik kocsi egy mély gödör partján feküdt. Olda­ lára fordulva mutatta felénk óriási, széles hasát. — Úgy látom, előlről érte a páncélgránát — magya­ rázta a főhadnagy. — A vezető meghalt vagy súlyosan megsebesült, ezért csúszott bele a kocsi a gödörbe. —

A gödörbe, — helyeseltem — igen, a

gödörbe,

amelyet, úgy látom, egy ötvenkilós légibomba kapart ki, külön erre a célra. A hatalmas holttetemek némán őrizték életük és el­ múlásuk titkát. K é t nappal ezelőtt talán feldöntöttek volna homlokukkal egy házat. Most már kihúnyt bennük a harc­ vágy, rombolási düh. Ismét olyan szelídek voltak, mint nyersacél korukban, mielőtt a kohók tüzében, a gyárak műhelyeiben keménnyé és harcossá teremtette volna őket az ember. A negyedik kocsinál vettük észre, hogy nem kettes­ ben nézelődünk. Ezüstgombos

ünneplőbe

öltözött, öreg

gazda került elő az acéltömeg mögül. — K i j ö t t e m én is, hogy megnézzem őket — mondta magyarul. — Ez az én földem — mutatott a széles föld­ táblára. — Várom, hogy elhordják ezeket a dögöket innen. M á r úgyis elkéstünk

a s z á n t á s s a l . . . Szeretném

alat­

tuk is felszántani a földemet. Gondolom, kár volna, ha a helyükön nem teremne semmi az idén.

187

A gépek enni akarnak 1941

j ú n i u s 22-én

reggel az ország

lakosságának

nagyrésze zavartalanul örült a verőfényes vasárnapnak. A felhőtlen égbolt, a kellemes meleg pompás kirándulási alkalmat ígért. H é t óra tájban váratlan rádióközlemény térítette a valósághoz mindazokat, akik még ezt a nyarat is boldog, békebeli nyárnak képzelték. A bejelentés kurta és kemény mondatokkal adta tudtul, hogy k i t ö r t a szov­ j e t háború. Mindannyian tudtuk, hogy most már teljes erőkifej­ tést kívánó, valóban háborús mértékű próbatétel elé jutot­ tunk. A kételkedők is, akik nem ismerték fel világosan a helyzetet, az északkeleti határainkon

történő

sorozatos

berepülésekből és a Kassára lesujtó orvtámadásból hama­ rosan meggyőződhettek arról, hogy a háború elérkezett hozzánk, nem törődve azzal, hívtuk-e

vagy sem?

Mint­

hogy nem hívtuk, ő küldte el meghívóját nekünk. E r r ő l tanúskodtak a kassai

légitámadás

ártatlan és

védtelen

áldozatai. A légitámadást követő napon, június 26-án a miniszterelnök az ország törvényhozásának színe előtt, de 188

az egész nemzet öntudatának tette be, hogy

egységét

kifejezve

Magyarország a Szovjetunióval

jelen­

hadiálla­

potba j u t o t t . Most érkezett el az igazi

alkalom, hogy

légierő kiérdemelje az évek óta

előlegezett

a

magyar

bizalmat

és

megbecsülést. Most kellett beváltanunk néma ígéretün­ ket, amelyet nemcsak a nemzetnek, hanem önmagunknak is tettünk. A kiképző-iskola k a p u j á n belépve, sőt t a l á n már előbb, az orvosi vizsgálat előtt megfogadtuk magunk­ ban, hogy nem prédálódnak el a kiképzésünkre fordított erkölcsi és anyagi javak. A háború parancsa más-más helyre szólított bennün­ ket, akik annakidején együtt készültünk fel rá. V á r a t lanul találkoztam a n y á r

végén

egy

bombázó-repülő

téren régi b a r á t o m m a l és bajtársammal, S. L.-lel. Szer­ fölött felvidultunk, látva, hogy mind a ketten hibát­ lan

egészségnek

örvendünk,

az

utolsó

találkozásunk

óta átélt viszontagságok ellenére is. B a r á t o m megkomo­ lyodott, megférfiasodott, m á r nem hasonlított a kiképző­ iskolából ismert, szurkoló diákra. Mindkettőnknek volt némi szabad időnk. Elhatároz­ tuk, hogy együtt töltjük el. Már nem

fél

ban

nem

ő

a

beszélgetés

E.

D.

annak

kötelékében

elején

századostól. köszöni, szolgál,

bevallotta,

hogy

többé

Felszabadultságát

azon­

hogy

hanem

most annak,

már

nem

hogy

az

azóta

százszor is, ezerszer is belátta a kiképző-század parancs­ nokának igazát. Attól pedig, akinek igaza van,

nem kell 189

félni.

De nemcsak E. D. századostól

nem fél

többé, —

hangoztatta — hanem a sokkal brutálisabb és kiszámít­ hatatlanabb

veszedelmektől

sem. Attól

figyelemreméltóbb veszedelemtől sem,

a

amely

mindennél a bombázót

kerülgeti az ellenség heves tüzelése közben. V a n tudása, lélekjelenléte, önbizalma ahhoz, hogy a k á r

a

legkét-

ségbeejtöbb helyzetet is sikeresen megoldja. E z t pedig E. D. százados kiképzési elveinek

köszönheti,

amelyek­

től annakidején úgy rettegett, mint egy polinéziai benn­ szülött a fehér emberek érthetetlen és nyomasztó törvé­ nyeitől. Nem kellett unszolnom, hogy mesélje el a keleti há­ ború első heteiben szerzett, legemlékezetesebb élményét. Önként is beszélt, szívesen és lelkesen. Némi gondolkozás után első hadicselekményének történetét választotta ki a hetek alatt felszaporodott élmény-anyagból. J ú n i u s utolsó napjaiban m á r a határ közelében be­ rendezett hadirepülőtéren állomásozott századával. Har­ mincadikán este érkezett hozzájuk a parancs, hogy más­ nap reggel támadásra kell indulniok. Mindeddig a ma­ gyar honvédség meg sem kísérelte a határ átlépését. Kísér­ teties csend honolt az északkeleti K á r p á t o k felett, a vára­ kozás csendje, a Teremtés előtti világ csendje. A parancs szerint a földi csapatoknak

július elsején

reggel, pon­

tosan hét ó r a k o r kell átlépniök a szovjet-határt. A re­ pülőknek addig meg kell tisztítaniok a benyomulás út­ j á t az ellenség területén. Rövid idő alatt kell megtörniök a szovjet-sereg határszéli ellenállását, mert csak napvilág­ nál indulhatnak támadásra, és pontosan hét órakor be kell 190

szüntetniök a bombázást, hogy kárt ne tegyenek a saját csapatainkban. K é t bombázó-század szerepelt a támadási tervben, egyenként három r a j j a l , minden rajban három géppel. A nagy nap hajnalán öt órakor kürtölés nélkül, sut­ togó szóval ébresztette fel őket az ügyeletes. Gyorsan fel­ öltöztek, megmosakodtak, még a r r a is volt idejük, hogy körülkémleljék a láthatárt és találgassák, milyen lesz az idő? Úgy érezték magukat, mint kisdiák korukban, Esz­ tergomba, vagy a Dobogókőre vezető nagyszerű és izgal­ mas kirándulás előtt. B o l d o g t a l a n o k l e t t e k volna vala­ mennyien, ha valami elképzelhetetlen

okból

olyan

rancs érkezik, hogy a támadás elmarad, vagy pedig

pa­ nem

ők vesznek benne részt, hanem egy másik század. Olyan is akadt közöttük, aki megreggelizett, sőt meg is borotvál­ kozott, hogy minél

csinosabb

külsővel

jelenjék meg az

„ünnepségen". Semmit sem mulasztottak el, hogy meg­ szerezzék a szovjet-csapatok tiszteletét. E r r e a célra azon­ ban nemcsak

borotvát

használtak, hanem

személyesen

ellenőrizték a földi személyzet munkáját, gondosan figyel­ ték a bombák elhelyezését, a benzíntartályok megtöltését, a mótorok bemelegítését. Minden rendben volt; elárasz­ totta őket az a kellemes érzés, hogy még az ellenség sem találhat r a j t u k hibát. V é r is folyt m á r indulás előtt, de

csak

csekély

mértékben.

S.

L.

gépének

rádiósa

ugyanis olyan buzgalommal nyeste le képéről a legpará­ nyibb tüskét is, hogy három sebet ejtett a bal orcáján. Ez a látvány megnyugtatta valamennyiüket, a rádiós kivé­ telével. Megállapították,

hogy a raj már meghozta

vér191

áldozatát, s remélhetőleg aznap a szigorú s o r s sem kíván tőle többet. Elérkezett az indulás ideje. S. L. úgy közeledett a tonnányi bombával várakozó és szelíden berregő hatal­ mas géphez, mint jóbarát a jóbaráthoz. Nem régóta telje­ sített szolgálatot rajta, de ez a gép édestestvére volt an­ nak, amelyen az első bombavetési gyakorlatokat végezte a kiképző-iskolában.

(A gépek

világában a

testvéreket

nem a hasonlóság, hanem szinte az azonosság szálai kötik össze. B a r á t o m határozottan érezte, hogy ez a gép ismeri és elismeri a meghitt viszonyt, amely őt a kiképző-iskola gyakorlógépéhez fűzte. M á r ismeretségük első percében meghitt családias kapcsolatba jutottak, akárcsak a nomá­ dok, akiknél az egyik családtaggal kötött barátságot az egész család, sőt az egész törzs vállalja.) H a t óra után néhány perccel felkerekedett a század. S. L.-nek ismét eszébejutott a nomádokra vonatkozó ha­ sonlat, mert úgy kerekedtek fel, elhagyva sátraikat, mint egy nomád törzs, amelyet semmi sem köt a föld egyik vagy másik megjelölt darabjához, — mindenütt egyaránt ide­ genben van és egyaránt otthon, mert ott a hazája, ahol dús legelőt talál. Barátom, a bombázótiszti fülkében üldö­ gélve, határozottan úgy érezte, hogy valóban legelőt men­ nek keresni. Az óriási gépek reszketve bömböltek, mintha mardosó éhségüket üvöltötték volna világgá, — éhségüket, amely egyidős volt velük. Amióta

ugyanis

elhagyták a

gyárat, még egyszer sem elégíthették ki gyötrő vágyukat, hogy kopárrá legeljék a magasból az ellenséges állásokat, országutakat, 192

vasúti

csomópontokat.

J ó l van, na,

csak

ordíts, ma jóllakhatsz! — biztatta barátom néma szóval a kiterjesztett szárnyú óriást, amely a pilóta mozdulatára, mint az elefánt az ösztöke szavára, cammogva megindult a felszállóhely felé. ( S . L. egyébként az állította, hogy ezen a napon többször is tettenérte magát efféle fesztelen hangú és gyerekes beszéden, amellyel úgy szólt a gépek­ hez, felhőkhöz, ellenséges ütegekhez, mint élő személyek­ hez, akik feltétlenül felszabadult pusztalakó

benne nomád

megértik néma ezekben a döntő

szelleme,

aki

üzeneteit.

Valami

órákban; talán

ismeri

és

a

önmagához

hasonlónak érzi a Nap, a csillagok, a porszemek szelle­ mét.) Nyolc gép szállt fel előtte. Utolsónak került sorra. Szétszórtan zúgtak, keringtek előtte és körülötte a testvér­ gépek. Úgy látszott, nem lelik

helyüket a tágas levegő­

tengerben, amelyet csak alulról határolt a föld roppant katlana. Barázdás és foltos volt ez a katlan, mintha valami üledék rakódott volna belé. A Kárpátok nyúlványai és északkelet

felé magasodó hegyvonulatai

ülepedtek meg

benne. A szétszórtan keringő ércmadarak lassan-lassan em­ beralkotta

mértani

rendbe

tömörültek.

A

kilenc

gép

három r a j r a oszlott, s a r a j o k három gépe ékalakban csoportosult.

Egyenes

oszlopokban

következett

egy­

más után a három r a j . B a r á t o m az utolsó r a j baloldali gépében ült. Ha előretekintett, hat p á r kiterjesztett szár­ nyat l á t o t t mértani

rendben, amint

alig

észrevehető

ingással, egyenesen és kitartóan vágták keresztül az előt­ tük álló távolságot. Jobboldalt, kissé elől, a r a j parancs193

noki gépe úszott az ék csúcsában. Nem repültek, hanem úsztak a gépek valamennyien, mint az acélhajók az acélnál könnyebb fajsúlyú vizen. M á r a tömegük, méretük, kör­ vonaluk is

elárulta, hogy a levegőnél

hasonlíthatatlanul

súlyosabbak; nem k e l t e t t e k olyan benyomást, hogy bele­ tartoznak a magasság híg és átlátszó világába. I n k á b b azt

érezhette a szemlélő,

hogy

legyőzték a magasságot,

szakadatlan és harsogó munkával. É r e z n i lehetett a gép mozgásán a súlyos bombaterhet. Nemsokára a hegyek közül, mint valami sötét barlang­ ból, előgördült a napvilágra M. város. Még nem állapodott meg, nyilván túlságosan nagy lendülettel görbült ki a völgy homályából, még mindíg mozgott és lassan a gép szárnya alá csúszott. A két bombázó-század éppen a vá­ ros

felett

találkozott.

Egyenlő

magasságban

B a r á t o m f e l t e k i n t e t t : a magasban, t a l á n nyire felettük,

hármasával ékalakban

repültek.

ezer

méter­

csoportosult ti­

zennyolc kis bogár keringett. Az ő útjuk egy pillana­ tig sem változott e tizennyolc

rovar miatt. E g y e n l e t e ­

sen, a k a d á l y t nem ismerve úsztak előre északkelet felé. A hegyek most m á r egyre magasabbról omlottak alá­ j u k . Amint messze-messze k i n ő t t e k a földből, látszott, hogy völgyeikben a felkelő nap

fénytavai,

fényfolya­

mai á r a d n a k el. Amint azonban közeledtek a hegyek, derekuk vastag homályba öltözött. K ö d és hajnali pára borult a völgyek fölé. Végül a hegycsúcsok villantak fel élesen az elhúzó gépek alatt. Keskeny, árnyékos szaka­ dékokban, a sziklák bonyolult épületeinek rejtekében gyé­ mántfénnyel tündökölt a hó. S. L. csak most, a hó láttára 194

vette észre, hogy decemberi éghajlat van körülötte a nyár derekán is. ( É g h a j l a t szerint csak a föld felszínén lehet felosztani a világot; a kalendárium is csak a föld hátán érvényes. Repülőgépen, négyezer méter magasságban, a földkerekség minden pontján tél van. Úgylátszik, ez a világegyetem állandó és változatlan évszaka, — a tavasz, a nyár és az ősz csak parányi területre, a föld közvetlen felszínére korlátozott közjáték.) Már nem látta maga fölött

a

hármasával

keringő

darazsakat: a vadászgépeket. Nyilván felsorakoztak a bom­ bázó oszlop mögé. S. L. barátom a hidegben is kezdett ki­ melegedni. Úgy érezte magát, mint a diákkori magasugró­ versenyen, nekiszaladás közben, amikor előtte állt a mérce, s úgy képzelte,

hogy az

egész

világmindenség figyeli

bíráló szemmel, vajjon sikerül-e ezzel a most-vagy-soha ugrással átvetnie magát fölötte? De legyőzte izgalmát, már nem törődött a külvilággal, minden figyelmét össz­ pontosította üvegfülkéje határai között. Most tanulmá­ nyozta át éppen huszadszor a térképeket. A felderítők j ó ­ voltából vörös

karikák jelölték rajtuk a

szovjet

be­

tonerődítményeket, ütegállásokat és egyéb ellenálló cél­ pontokat, amelyeket bombavetéssel kellett leküzdeni. A támadási parancs értelmében a századnak a J a b lonkai-völgyet kellett megtisztítania a hét órakor táma­ dásra induló földi csapatok előtt. Erdővel borított, ma­ gas hegyek közé mélyedő völgyet ábrázoltak a térképek; a völgyben patak, országút és vasút futott párhuzamosan egymás mellett. Az országút a határtól mintegy tízperc­ nyire ketté ágazott, Kolomea és Nadworna felé. Útközben 195

a térkép tanúsága szerint két nevezetesebb helység vára­ kozott: Dora és Delatyn. Előttük és közöttük jelezték a vörös karikák a bombázásra méltó célpontokat. B a r á t o m letekintett a mélységbe, amelyből az Észak­ keleti Kárpátok legmagasabb

hegycsúcsai

éppen

most

törtek fel meredeken a gép alá. I t t volt tehát a termé­ szetes vízválasztó vonal, a kétféle állam, kétféle kultúra, kétféle életmód választóvonala, az országhatár, szinte a világ határa. A gégemikrofonon át parancsot adott a rádiósnak, hogy géppuskáját készítse elő. Néhány másodperc mulva jelentette az ékesre borotvált távírász, hogy a „fedélze­ ten"

minden

rendben

van.

(A

bombázógép

rádiósa

ugyanis csak addig tartózkodik készüléke mellett, amíg a gép saját terület fölött repül, ellenséges vadászelhárítás­ tól nem kell tartani. Támadás esetén azonban a rádiós kikapcsolja készülékét, megszüntet minden összeköttetést a „repülő-üzem" négyfőnyi személyzete és a világ többi része között, s a géppuskaállásába megy, hogy fegyvere mellett készenlétben v á r j a az ellenséges vadászokat.) A másik bombázószázad, amelynek másutt kellett tel­ jesítenie feladatát, lassan balfelé távolodott. Most, né­ hány másodpercig jól látszott, hogyan biztosítják a bombá­ zókat a védelemre kirendelt vadászszázad repülői a szovjet­ orosz vadászok esetleges rajtaütési kísérlete ellen. A bom­ bázók három ékalakú r a j a egymás mögött úszott a levegő­ ben. Az utolsó r a j mellett jobbról is, balról is egy-egy va­ dászraj repült, kétszáz méterrel magasabban, mint a bom­ bázók. A vadászszázad harmadik raja zárta be a menetet. 196

szinte csatlakozva az utolsó bombázórajhoz, de ötszáz mé­ terrel magasabban. Mint valami emelvényről tekinthette át ez a biztosítóraj az egész felvonulást, a láthatárt, s ha rossz szándékú légjárót vett volna észre a száz kilomé­ terre terjedő láthatáron belül, pillanatok alatt a bombázó­ század elé tudott volna siklani, hogy

géppuskái

szava

által vitassa meg a kérdést: szabad-e az út a bombázók előtt, vagy sem? A balfelé elkanyarodó kötelék, a tizennyolc sötéten vonuló gép lassan belezsugorodott az égboltozat hátterébe. B a r á t o m sietve összehasonlította térképét a valósá­ gos földi t á j j a l . Meg kellett állapítania, hogy a valóság szűkszavú, szinte elutasítóan rejtőzködő

és

talányos. A

földön ugyanis nem jelölték piros karikák a betonerődö­ ket, ütegállásokat, őrházakat, mint a térképen. A parányi kis domborulatok és kockák óvatosan belesímultak a föld kisebb-nagyobb daganatokkal tarkított felületébe. Szinte csak detektívmunkával lehetett felfedezni őket. A barátom r a j a ekkor már támadásra fejlődött: a három gép egymás mögött haladt, követve a völgy kanya­ rulatait. A parancsnok gépe vezette a sort, S. L. gépe zárta be. B a r á t o m ekkor már minden idegével detektívnek érezte magát. Úgy rémlett neki, bűnözőket kell el­ fognia. A „bűnözők" — a határmenti erődítmények és állások — a földi világban ismeretes gonosztevőkhöz ha­ sonlóan,

nem

viseltek magukon megkülönböztető jelet,

hanem igyekeztek á r t a t l a n külső mögé rejtőzni. Bom­ bázótiszt luk: Szilas:

a

barátom térképen

Repülők

azonban

személyleírást

bekarikázott

felszállni! 13

pontokat.

kapott E

ró­

személy197

leírások

segítségével,

lélekzetfojtóan

sietős

nyomozó-

munka által, sikerült sorjában felfedeznie őket. Most kö­ vetkezett a feladat második része: a bűnözők letartózta­ tása, négyezer méter magasságból,

közvetlen érintkezés

nélkül, szinte csak jelképes módon, — megbélyegzés által. S. L. beállította első célpontját, — egy rejtett ütegállást, — a célzókészülék szálkeresztjének középpontjába. A pilóta igyekezett egyenesen rávezetni a gépet a célra, az előttük haladó testvérgépek

nyomán, S. L. azonban az

utolsó pillanatban parányi eltérést észlelt. A rendelkezé­ seit váró oldalkormány segítségével

helyesbítette a gép

irányát. A bombákat m á r élesítette, a célzókészüléket m e g i n d í t o t t a ; vörös lámpafények r i k o l t o t t á k feléje a ve­ szedelmet,

amely jelen volt

a

repülő-üzem

önműködő

gépeiben, vezetékeiben, műszereiben. M o s t ! A célzókészülék skáláján egyvonalba ért a két jelző-ék, gyönge zökkenés érződött, — a látómezőben már megjelentek az elszabadult bombák, gyorsan zsugorodtak, szinte elolvadtak, s éppen az utolsó pillanatban, mielőtt ponttá zsugorodva elenyésztek volna, hirtelenül megnőt­ tek, de

elveszítették

fekete folttá

alakjukat. Szabálytalan

tágultak. S. L. határozottan

köralakú,

úgy

érezte,

hogy a négy bomba négy füstfelhőjével megbélyegezte a „bűnözőt", s az most már nem rejtőzhet el ártatlan kép­ pel a földet benépesítő fák, sziklák békés világában. S o r r a került a térképen megjelölt

második

számú

„bűnöző": egy őrház. Kisebb volt, mint előbbi társa, ártó szándéka is nyilván gyengébb volt, tehát négy „pecsét" helyett csak egyet kellett ráütni. Következett a tisztessé198

ges világból való kiközösítésre ítélt harmadik rejtőzködő „bűnös":

egy betonfedezék. E g y másik bombázó ugyan

már belesütötte bélyegét, de S. L. úgy látta, hogy a füs­ tölgő „ j e l " kissé félrecsúszott: a látómezőben néhány milliméternyire,

a

valóságban

talán

húsz

vízszintes irányú repülésből vetett

méternyire.

bombák ugyanis

(A a

leggondosabb célzás ellenére sem mindig találnak a kis­ méretű

célpontokba.

hosszúcsövű

A

mozdulatlan

földre

erősített,

ágyú is valamelyes „szórással" működik; ter­

mészetes tehát, hogy a

bombavetésnek

is

van szórása,

vagyis elkerülhetetlen hibaszázaléka.) S. L. a hiányosan megbélyegzett fedezéket ellátta egy szerencsésebben

irányzott pecséttel.

Hidegen,

felesleges

mozdulatok nélkül, de lázas iramban dolgozott. Érezte, hogy minden pillanat drága. A földön rejtőzködő „bű­ nözők", ha most megszabadulnak az égi rendtartás elől, hét óra után előrenyomuló földi csapatainkon tombolják ki rossz hajlamaikat. Halasztást nem tűrő munkája közben szórakozottan vette észre, hogy az „alvilág" zavaros társadalma nyilván védekezni próbál: hasonló formájú pecséteket sütöget körü­ lötte a levegőbe, mint amilyeneket ő üt az alvilág tagjaira. F e k e t e füstté robbantak szét a fülke ablakai körül a lég­ védelmi ágyúk gránátjai. Ez is csak olyan jelképes tevé­ kenységnek látszott, mint az övé, amikor fekete pecséte­ ket ütögetett a földre. Úgy tűnt, a légvédelmi tüzérség sem akarja elpusztítani a repülőgépet, hanem csak meg akarja bélyegezni, hogy a hátralévő célpontoknak semmi­ féle kétségük ne maradjon a nehézbombázók szándékait 199

illetően. B a r á t o m nem sokat hederített a fekete füstgomolyagokra.

Sem számbavenni, sem

elkerülni

nem

tudta

őket. Különben sem j u t o t t ideje arra, hogy mással fog­ lalkozzék, mint műszereivel és a „személyleírás", vagyis a térkép alapján felismert „bűnözőkkel". Teljesen eltöl­ tötte az az érzés, hogy akik megbízták feladatával, azok ismerték a rá leselkedő veszedelmet és gondoskodtak az ő védelméről. Ha súlyos találat érte volna gépét, az első pillanatban talán nem is ijed meg, hanem csak meglepő­ dik és megbotránkozik. A „lakók névjegyzéke", amely a gépben tartózkodó bombák számát közölte, most már nagyrészt üres bomba­ tárakat

tartott

nyilván.

Két

százkilogrammos „lakó"

azonban még nem hagyta el a házat. S. L. semmiesetre sem akarta hazahozni őket. (A bombázók általában óva­ kodnak attól, hogy bombateherrel együtt szálljanak le a földre. A gép futószerkezete ugyanis aránylag gyönge az óriási súlyhoz viszonyítva; a leszállás mindíg, még a leg­ kedvezőbb körülmények között is rendkívüli figyelmet és óvatosságot kíván. Még ha nem is élesítették a bombákat, elegendő volna szerencsétlen esetben egy goromba ütés, hogy a „repülő-üzem", négy főnyi személyzetével együtt, apró részeire oszolva érkezzék a földre.) A térképen megjelölt célpontokat már egytől-egyig felkereste. Parancsot adott tehát a pilótának, hogy repül­ j ö n rá az országútba torkolló mellékútra. Kettőzött figye­ lemmel követte az alvilágon áthúzódó, késfoknyi keskeny útvonalat. Egyszerre észrevette, hogy nem nyomoz hiába: nyolc-tíz apró bogárkát fedezett fel, amint egymást kö200

vetve szorgalmasan iparkodtak az országút felé. Tüzete­ sebb

vizsgálatra

kiderült,

hogy

a

bogárkák

szovjet

katonai teherautók. Egyébként nem is sokáig titkolták mivoltukat, mert kisvártatva

hirtelen

megmerevedtek

fehér füstkarikák

útjukban, s

virágoztak ki közelükben:

gépágyúk torkolati tüze. „Benneteket is megbélyegezlek" — gondolta S. L., s hosszában rárepülve a célra, meg is tette, amit elhatározott. A két fekete pecsét hosszú pilla­ natokig teljesen eltakarta a gépkocsioszlopot. B a r á t o m csak most vette észre, hogy a testvérgépek eközben már valamennyien eltűntek előle. Nyilván hama­ rább végezték el dolgukat, mint ő, tehát a parancs értel­ mében megindultak hazafelé. „Csak menjetek, — biztatta őket gondolatban — majd otthon találkozunk." Megkér­ dezte a pilótát, mennyi időre van még benzínjük. A hely­ zetet kielégítőnek találva, parancsot adott, hogy repülje­ nek vissza az országút mentén bombázott célpontok fölé. Elhatározta, hogy lefényképezi őket, részint hadműveletek

számára,

részint

személyes

a

további

tanulság

cél­

jából. Alig ötszáz méternyi mélységben terült el előtte az „alvilág". A „bűnösökre" ütött „pecsétek" — a felrobbant bombák kis felhői — már elenyésztek, szinte beleszívód­ tak a földbe. Szétroncsolt betontömbök, letarolt ütegállá­ sok, elszakított vasúti sínek hevertek a helyükön. Élette­ lenül kopár volt minden; csak kő, csak vas, csak romhal­ maz látszott. S. L.-nek fényképezés közben eszébe jutott, hogy té­ vedett, amikor bűnösöket megbélyegző rendőri hatalom201

nak érezte magát. Úgylátszik, más volt a szerepe, — is­ merte fel — sokkal mellékesebb, mint

amilyennek

kép­

zelte. Visszaemlékezett a hasonlatra, amely indulás köz­ ben j u t o t t eszébe: a gép, a hatalmas szörnyeteg éhségében bömbölt, legelőre kívánkozott, s neki csak az a feladat jutott, hogy legelőre hajtsa. Hát igen. Ez történt. Minden egyéb csak látszat. A valóság az, hogy a gép enni kívánt, s az eredmény az, hogy felfalt, megevett minden életet, amelyre rászabadították. — B a l r a elől vadászraj közeledik! — hallotta a te­ lefonkészülékben a pilóta figyelmeztetését. F e l t e k i n t e t t : megismerte a karcsú gépek szárnyára festett magyar szí­ neket. A raj éles körben megfordult fölöttük, aztán jobb­ felé repült. S. L. kissé sértődötten nézett utána. Abból, hogy fölébe repültek és visszafordultak, megértette, hogy az ő keresésére jöttek. Azt hitték talán, hogy elveszett? Ez a gondolat néhány pillanatig bántotta önérzetét. De hamarosan észrevette benne a megbecsülés jelét. — Gyerekkoromban egyszer elkeveredtem a búcsú­ ban — mondta. — A szüleim majdnem egy óra hosszat kerestek ugyan, de nem emlékszem, hogy valami nagyon nyugtalankodtak

miattam.

Most pedig

alig tíz

percre

sétáltam el, máris hárman kutattak fel miattam egy vármegyényi területet. Soha életemben

nem

értem

olyan

sokat, mint m o s t ! Ezzel a felfedezéssel gazdagodtam az első háborús bombázóutamon.

202

A fénykör Néhány nappal azután, hogy S. L. barátom elmon­ dotta az első kellett

északkeleti

mennem

találtam,

egy

leginkább

bombatámadás

vadász-repülőtérre. azonban

h a d n a g y n a k örültem meg.

egy régi

aznap délután

Sok

ismerőst

barátomnak, N.

A parancs szerint századá­

nak másnap reggel kellett indulnia új hadnagynak

történetét, át

volt

egy

támadásra. kis

N.

szabadideje.

Leültünk beszélgetni. — Melyik volt eddig a legemlékezetesebb harci él­ ményed? — kérdeztem. E g y pillanatig tünődött. — után

Talán a legelső. A július elsejei. Reggel hat óra indultunk...

— V á r j c s a k ! — szóltam közbe. — M. város légteré­ ben találkoztatok a bombázókkal, akiket aztán el kellett kísérnetek a Jablonkai-szoroson át a Kolomea felé vezető útvonalra... — Úgy van, — mondta,

kissé

elkedvetlenedve. —

Ha már ismered a történetet, nem ezt mondom el. 203

— De éppen ezt mondd e l ! Hiszen annál is inkább érdekel, mert részben ismerem! Szó szerint igyekszem tolmácsolni elbeszélését. Tu­ dom, hogy igyekezetem nem lehet egészen sikeres. Ha az ember élőszóval elmondott

előadásra

emlékszik

vissza,

nem pontosan a r r a emlékszik, amit hallott, hanem arra, amit hallani akart, vagy talán még inkább arra, amit ő mondott volna el a beszélő helyében.

Lehetséges

tehát,

hogy nem mindenütt idézem híven N. hadnagy szavait. De az bizonyos, hogy híven idézem bátorságát, harcratermettségét,

és

vele

együtt

a

magyar

vadászrepülők

alkonyat

után érkezett

merész és nemes szellemét. — J ú n i u s harmincadikán, hozzánk a parancs,

hogy a század

egy másik

vadász­

századdal együtt másnap reggel hat órakor M. város lég­ terében, négyezer

méter magasságban várja meg a dél­

nyugat felől érkező két bombavető-századot, csatlakozzék az egyikhez, kísérje át biztosított menetben a Jablonkaihágón, fedezze bombázás közben, kísérje vissza az ország­ útig, aztán ismét térjen vissza az ellenséges terület fölé és alacsony-támadással semmisítse meg azokat a katonai célpontokat, amelyek még a bombázás után is épségben vannak. — Öt óra

után

néhány

perccel

keltünk. A Nap

megelőzött bennünket, de nem ő volt az egyetlen égi utas: magasan a repülőtér fölött egy nagy sas keringett. B e ­ vallom, nem ismertem volna fel, mert a budapesti Állat­ kerten

kívül még sehol sem figyeltem meg sasokat.

K.

szakaszvezető, aki erdélyi fiú, figyelmeztetett rá. Azt kér204

"...FÉL

HAT T Á J B A N K É S Z Ü L Ő D Ö T T A VADÁSZ-SZÁZAD..."

"...A

REPÜLŐGÉP E N N I K Í V Á N T ÉS FELFALT MINDEN É L E T E T . . . "

dezed, mit éreztem, amint megláttam ezt az eleven jel­ képet, ezt a véletlen-küldte jóslatot, a harc és a győzelem m a d a r á t ? Nem tudom

egykönnyen

szavakba

foglalni,

mit éreztem. Csak azt mondhatom, hogy egyszeriben meg­ értettem az ókori katonákat,

akiket a középiskolából és

Shakespeare ókori tárgyú tragédiáiból ismertem. Megér­ tettem, hogy a légionisták biztosak voltak győzelmükben és győztek is, ha sasokat láttak keringeni fejük fölött a csata előtt, de elkedvetlenedtek és esetleg csatát vesztettek, ha keselyük kísérték felvonulásukat. Megértettem, hogy életem fölött most éppen úgy nem én rendelkezem, mint a sas felett, vagy egy ausztráliai

halastó

felett, —

s azok a hatalmak, amelyek rendelkeznek velem, j ó l tud­ ják, mire szántak. Úgy lesz, ahogy ők akarták, — gon­ doltam. — Harcolni fogok! Nem személytelen célpontok ellen, mint a bombázók, hanem emberek ellen, akiket majd talán közelről is láthatok. Bizonyos, hogy ők is harcolnak majd ellenem. Ők is megteszik a legtöbbet, amit tehetnek, én is megteszem. Az én dolgom csak annyi, hogy valamivel jobban harcoljak, mint ők. Az ellenséggel is, velem is a közös sors rendelkezik. — F é l hat tájban indult a század. A harmadik rajt vezettem.

Széles,

gyors

erdős, sötét t á j forogva menetben haladt

volna,

körökben süllyedt amely

íveltünk

felfelé. Az

alánk, mintha lefelé húzza.

csavar­

Amint ki-

szabadultunk a repülőterünket őrző magaslatok közül, a századparancsnok rajrepülésbe intette két kísérőjét. Csatlakozott u t á n a a második r a j , s végül én, a menet végére.

Két

kísérőm

az előírásos

távolságban

tartotta 205

mellettem a gépét. Nem láttam arcukat, mert eltakarta ez álarcszerű pilótaszemüveg, de álluk

tartásáról,

tekinte­

tükből, amely a szélvédő cellontáblán keresztül is meleget sugárzott rám, éreztem, hogy épp olyan jókedvűek és biza­ kodóak, amilyen én vagyok. aztán a balt, s olyan

Felemeltem jobb kezemet,

könnyed

ujjmozdulattal, ahogy a

karmester inti be az összetanult zenekar tagjait, köze­ lebb intettem őket magamhoz. Olyan közel dörgött egy­ más mellett a három villámgyors

gép,

mintha

testté forrott volna össze. Bajtársiasságot,

egyetlen

eltéphetetlen

összetartozást éreztem e közelségben. E z e r meg ezer méter­ nyire voltunk a földtől, egymástól

azonban alig néhány

méternyire. Szinte úgy összeszorultunk, mintha a széltől és hidegtől óvtuk volna egymást. — H a t óra előtt néhány perccel érkeztünk M. város fölé. Alaktalanul szétfolyt a háztömeg a völgy párás fél­ homályában; olyan volt, mint egy hegyvidéki tó, amely a békéről

és

széles, talán az

nyugodalmas örökkévaló­

ságról álmodik. B á r h o g y a n erőltettem is szememet, nem fedeztem fel egyetlen mozgó pontot sem a kifelé vezető útvonalakon. Nyilván még aludt az egész város. Remél­ hetőleg nem rontjuk el az álmotokat, — gondoltam — de ha mégis fölébredtek a berregésünkre, akkor se szid­ jatok bennünket. Jelenleg is éppen azért berregünk, hogy ne kelljen majd sokkal rosszabb lármára felriadnotok. — Azelőtt, a békében, földi életemben, természetesen nem egyszer

jelentem meg előre megbeszélt

találkozón.

Megérkezve a kijelölt helyre, mindíg bosszantott, ha vár­ nom kellett, — különösen akkor, ha szabad ég alatt ren206

deztük a találkozót. B á r k i t kellett is várnom, mindig úgy éreztem, hogy szándékosan vagy szándéktalanul, de meg­ aláz engem. Most azonban különös örömmel töltött el, hogy a találkozó színhelyét, a tiszta égboltozatot üresnek talál­ tuk, — nem bennünket vártak a bombázók, hanem mi jelentünk meg elsőnek a harc reggelén. Szégyeltem volna, ha megelőznek. —

H a t óra után két perccel vettem észre a távoli Al-

föld kékségéből kiütköző apró, sötét pontokat. Lassan köze­ ledtek, növekedtek, néhány perc mulva már meg lehetett különböztetni a nehézbombázók orra mellett jobbról-balról a szárnyakba épített tömzsi mótorokat is. Kétfelől érkezett a két század; útvonaluk majdnem egyesült a talál­ kozás színhelye fölött. A mi századunk a baloldalról ér­ kező bombázókhoz csatlakozott. Lomhán úsztak alánk a súlyos fém-testek; valahogy úgy éreztem, nehezebb a faj­ súlyuk, mint a miénk, s ezért tartózkodnak lejjebb, a sűrűbb

rétegekben.

Odakanyarodtunk

a

bombázó-század

utolsó rajához. A parancs szerint az én rajom az oszlop vége mellett jobboldalt helyezkedett el, kétszáz méternyi magasságban felettük. Századparancsnokom raja baloldal­ ról kísérte az oszlop végét, harmadik rajunk pedig sereghajtóként követett bennünket, magasan fölöttünk. — kitárult

A Kárpátok előttünk.

nézték a roppant

hajnali

napsütéstől

A bombázók földszinti látványt.

Mi

véres

arénája

közönségként

páholyban

foglaltunk

helyet, harmadik rajunk pedig szinte a kakasülőről szem­ lélődött. De mindössze néhány percig éreztem, hogy tár­ saimmal együtt nézőközönség vagyok. Amint a pillanatról207

pillanatra változó díszletezésű térképekről

alaposan

arénában

tanulmányozott

ismertem azt is, hogy nem nézők,

felismertem

országhatárt,

hanem

a fel­

szereplők

va­

gyunk. Szerepünk azonban még nincsen megírva az elő­ adásra váró drámában, — r a j t u n k múlik, milyet kapunk: főalakok leszünk-e, vagy csak tömegszereplők, sikert ara­ tunk-e, vagy

elbukunk

a megvalósításra szánt történet­

ben. Mindenesetre most már bizonyos volt, hogy szereplők vagyunk, tehát szükségesnek látszott, hogy rövid proló­ gusba üdvözöljük nagyérdemű közönségünket, — a fehé­ ren szikrázó hegycsúcsokat, a sötétkék északkeleti égbol­ tot és fejedelmi nézőnket:

a Napot. Bekapcsoltam

gép­

puskáimat, intettem kísérőimnek, hogy ők is kapcsolják be

a magukét,

levegőbe.

A

aztán próbasorozatot

földön

hangzott a sortűz. ropogását

bizonyára

Én azonban

hallottam és

működnek-e.

csak

Elégedetten

eresztettünk

mennydörgő csak a saját

azt

ki

a

szózatnak fegyvereim

figyeltem:

hibátlanul

kikapcsoltam őket;

kísérőim

fegyverei is elnémultak. — Most már nem kellett többé törődnöm a magam és kísérőim gépével; nem volt egyéb dolgom, mint figyelni a bombázókat és az útjukban, mellettük, alattuk, fölöttük elterülő széles világot. Úgy figyeltem, mint a pásztor, aki farkascsordák közelében legelteti nyáját. „ T i csak legel­ jetek

nyugodtan,

én

majd

vigyázok",

—

gondoltam.

Mintha megértették volna a biztatást: abban a pillanat­ ban lehullottak az első bombák az elől repülő r a j gépei­ ről. Hatalmas füstoszlopok vágódtak fel a mélyből. Néhány pillanat mulva füstbeborult az egész föld, a sűrű gomo208

lyagok között azonban még zölden kandikált elő az erdőség, barnán a szántóföldek foltja. Olyan lett a föld, (for­ dított

értelemben)

mint a bárányfelhős ég,

amelynek

sűrű felhőgöröngyei közül apró lyukakon szűrődik ki a kékség. F o r d í t o t t értelemben, — hangsúlyozom

— mert

odalent

örömet,

feketék

voltak a

bárányfelhők, s nem

hanem iszonyatot tükrözött a közülök kilátszó sötétzöld és barna szín. — Egyszerre, közvetlenül alattunk és mellettünk is megjelentek a fekete bárányfelhők: az ellenség magához­ tért első rémületéből, elhárító tüzérsége szaporán lődözött ránk.

A légvédelmi ágyúk gránátjai feketén robbantak.

Pillanatok mulva azonban, nyilván a változatosság kedvé­ ért, új színfoltok jelentkeztek. Működni kezdtek odalent a gépágyúk is. Apró fehér virágok nőttek ki a csövek tor­ kán, a virágok belsejében sárgáspiros porzó és bibe virí­ tott; olyan gyorsan működtek az ágyúk, hogy torkolati tüzük és fehér

füstjük

csaknem

állandóan

látszott.

E

mérges virágokból a robbanás szele meglepően nagyszemű vörös hímport fújt felénk. A gépágyúk dékei izzó vörös

fénnyel

a napsütés sem sötétítette

világítottak el

őket.

foszforos löve­

röptükben,

még

P á l y á j u k legmaga­

sabb pontjáról tehetetlen ívben hullottak vissza, de ezek a legmagasabb pontok már a közelünkben voltak; csiklandósan a közelünkben! Intettem kísérőimnek, hogy kissé távolodjanak el mellőlem. gépemben harsogó

Nem hallottam mást, csak a

ezer lóerőt; a fekete-vörös

tüzijáték

némán esőzött körülöttem a mélységből felfelé. A bombá­ zók talán ügyet sem vetettek rá, más dolguk volt, szaba209

tosan és

sietve

ejtegették le „csomagjaikat".

tevékenység közben nem értek rá

E

buzgó

veszedelemben

érezni

magukat, — nyilván úgy vélték, az ő dolguk a bombázás, a miénk a biztosítás, amíg tehát mi mellettük vagyunk, úgysem érheti baj őket. Én azonban nem háríthattam át a veszedelem tudatát senki másra. Vállalnom és viselnem kellett, minden pillanatban,

amely újabb gránát felhők­

kel következett az előbbi pillanatok után. Nyitott szemmel néztem a mélyből felénk

emelkedő vörös

gömböcskéket.

Ez háromszáz méternyire robbant... ez csak százötvenre... ebből könnyen kaphattam volna néhány szilánkot, ha a sors úgy a k a r j a . . . ez pedig

most rögtön telibetalál,

ha

úgy kell lennie, hogy általa fejezzem be pályámat. Nem dicsekvésből

mondom,

hiszen

nem

volna

szégyen,

ha

kényelmetlenül éreztem volna magamat, de a nyers igaz­ ság az, hogy nyugodtan, közömbösen nézelődtem. Mintha nem is én ültem

volna a gépben,

vagy inkább:

mintha

egyszerre kiderült volna, hogy két lényem van, s csak az egyik, a mellékes és árnyékszerű repül a vad tüzön keresz­ tül, a másik pedig eközben sérthetetlenül nézelődik a világ­ tér megjelöl hetetlen területén, — talán a Jablonkai-völgy felett, talán a Napban. Minden világos összefüggés nélkül eszembejutott a sas,

amelyet

elindulásunk előtt láttam.

Ezenkívül csak az j á r t eszemben, hogy nincs annyi ágyúja egész

Szovjetoroszországnak,

amennyi

megakadályoz­

hatná, hogy bombázóinkat elkísérjem, akár a pokol kapu­ j á b a is. — Ha éreztem valami testi kényelmetlenséget, akkor csakis a nyakamban 210

éreztem.

Már

szinte

megfájdult,

annyit

tekergettem

tartsam Néha,

az

jobbra-balra-hátra,

egész láthatárt.

egy-egy

villanásnyi

Kísérőim időre,

hogy

szemmel

ugyanezt

találkozott

tették.

a

tekin­

tetünk. E g y m á s szemét nem l á t h a t t u k ugyan, de érez­ tük a pillantásunk biztató melegét. Bárhogyan kerestünk is azonban, még képzeletünkben sem láttunk ellenséges vadászt. Miénk volt az egész

levegőtenger;

miénk és

a k ö r ü l ö t t ü n k felrobbanó gránátoké. Időnként éreztem, hogy gépem könnyedén himbálódzik. Nem tudtam, hogy szél,

vagy

a

közeli

robbanások

légnyomása

himbál-

gatja-e? A felénk törő vörös-fekete gömbök sokasága olyan néma volt, hogy talán azt sem hallottam volna meg,

ha

közvetlenül

gépem

mögött robban

fel egy

lövedék. — E g y s z e r r e észrevettem, hogy bombázóink törzsé­ ről már nem hullanak le fekete „ c s o m a g o k " ; visszafelé repülünk, abba az irányba, ugyanis

nem

figyeltem,

amelyből j ö t t ü n k .

merre

kanyargunk;

Eddig teljesen

rábíztam magamat és kísérőimet a bombázók vezeté­ sére, azzal az elhatározással, hogy odamegyünk, ahová vezetnek.

Most

azonban

fel

kellett

ismernem,

hogy

alánk domborodik a K á r p á t o k lejtője, amely idejövet kicsúszott

alólunk.

Gyorsan

megszámoltam az őrize­

tünkre bízott sereget, mint a pásztor a n y á j a t , amellyel híven kell elszámolnia a gazdának. méltem rá, hogy

a

Megdöbbenve esz­

harmadik bombázóraj egyik gépe

hiányzik. E l t ű n t valahol útközben, a veszedelem fekete­ vörös záporában.

Bevallom, egy pillanatra úgy meg­

ijedtem, hogy elállt a szívverésem is.

De m i n d j á r t ma211

gamhoz

tértem.

I n t e t t e m kísérőimnek.

észrevették ők is,

hogy

rettenetes

Nyilván

bajba

már

jutottunk:

hiányzik az őrizetünkre bízott nyájból az egyik bombázó! — Széles j o b b k a n y a r r a l megfordultunk. hogy elenyésszen

mögöttünk a hazafelé

mas

pedig

menet,

mi

nekimentünk

amelyben eltűnt a bombázónk.

Úgy

Hagytuk,

t a r t ó diadal­

az

ürességnek,

szegeztük gépein­

ket az ürességnek, mintha tőrt szegeztünk volna

egy

óriás m e l l é n e k : „Ha kedves az életed, add vissza rög­ tön a z s á k m á n y o d a t ! " Öntudatom szinte két részre sza­ kadt;

az egyik rész

hullámzó,

változatos

láthatatlan tájat

csápokkal az alattunk

tapogatta,

hogy

felismerje

azokat a helyeket, amelyek fölött támadás közben elre­ pültünk.

Öntudatom

másik részéből pedig u g y a n e k k o r

szinte periszkóp nyúlt ki,

amely

az

elmult

percekbe

t e k i n t e t t vissza, ott igyekezett meglátni az eltűnt gép sorsát. „ T a r t s a t o k ki, m á r m e g y ü n k ! " — ezt az üzene­ tet küldtem b a j t á r s a i m n a k drót nélkül, sőt, rádió nél­ kül;

éreztem,

hogy

gondolatom

kisugárzik

t á j r a , s ha veszedelemmel küzdenek,

az

felfogják

egész üzene­

temet. — Hát

aztán...

egy-két

pillanatig

úgy

látszott,

hogy aggodalmam fölösleges volt. Az eltűnt gépet észre­ vettük a letarolt ellenséges erődítmények fölött, amint buzgón igyekezett társai után. Nem tudtam, miért ma­ radt h á t r a , nem is kérdezhettem meg, de nyugodt repü­ lésén láttam, hogy nem érte találat, üzemzavarral sem küzd. Nyilván j ó l érezte magát, nem is gondolt másra, mint 212

a hazai repülőtérre, nem tudta,

hogy mögötte,

a mélységben, három pont l e b e g . . . igen, amint teljes figyelemmel odanéztem,

mindjárt

felismertem:

három

vadászgép! Most már ismét nem látszott értelmetlen­ nek, hogy aggódva fordultunk vissza a k e r e s é s é r e ! — E g y s z e r r e intettem magamhoz mindkét kísérő­ met. Ú j a b b i n t é s : m á r ők is bekapcsolták géppuskái­ kat. H ü v e l y k u j j a m lyezkedett

a

a tüzelést elindító billentyűre he­

kormányon.

És

most

váll

váll

mellett,

a harclázban egyetlen súlyos tömeggé forrva, a kilőtt g r á n á t a k a d á l y t nem ismerő erejével zúdult a r a j előre, a mélybe, az ismeretlen vadászokra. — Hétszáz kilométeres sebességgel süvítettünk. A zuhanás

lendülete,

az

ezer

lóerő,

a

szilárd

halmaz­

állapotú anyagot szinte cseppfolyósító sebesség úgy rán­ t o t t a elénk a három idegen gépet a mélyből, ahogy a horgász r á n t j a ki

egy

mozdulattal

a

horograkerült

halat. A pontok néhány pillanat alatt olyan méretű és olyan ben

nagy mi

alakultak.

repülőgépekké

ültünk, Olyan

—

nőttek,

szinte

meglepő

a

volt

mint

saját a

amilyenek­

tükörképeinkké

találkozás,

mintha

a villámgyors száguldásunktól megkeményedett levegő­ ben váratlanul egy t ü k ö r került volna elénk. A három idegennek nézett gép, — még j ó k o r felismertem, mielőtt megnyomtam

volna

hüvelykujjammal

a

billentyűt

—

u g y a n c s a k három m a g y a r vadász v o l t ! Nyilván a má­ sik bombázó-századot kisérő vadász-század egyik

rajá­

val kerültünk össze. L e c s a p t u n k alájuk, s oly gyorsan h a g y t u k magunk mögött őket, hogy még gondolataink sem találkozhattak. Szilas:

Repülők

Aztán

felszállni! 14

széles k a n y a r r a l visszaira213

modtunk

a magányos bombázó nyomába.

ként t ö r e k e d e t t társai után, előtt. R a j o m elfoglalta

a

Sereghajtó­

utol is érte őket a h a t á r

levegőben

láthatatlanul kije­

lölt helyét az utolsó bombázó-raj mellett. Í g y kísértük a gondjainkra bízott nyájat a hazai határig. amíg el nem tűntek az felszabadultan

otthoni levegő párájában, aztán

visszafordultunk,

vadászterület felé.

a

határon

túl

E d d i g testőrök voltunk,

bad vadászok lettünk.

Vártunk,

Sokkal

rejtőző

most

sza­

gyorsabban repült a szá­

zad, mint amíg a bombázókat kísérte. — Közelről,

alig ezer m é t e r r ő l hullámzott

az ismeretlen völgyszakasz,

elénk

a k a n y a r g ó patak, az or­

szágút, a vasút. Mély sebhelyeket ü t ö t t e k benne bom­ bázóink. Elhúztunk a feltépett dök, letaposott ütegek fölött. lott.

sinek,

szétrombolt erő­

Századunk

A századparancsnok raja,

éppen

enyém, önállóan indult a „ v a d "

rajokra

úgy,

mint

osz­ az

felkutatására. A har­

madik raj kétezer m é t e r magasan c i r k á l t a t á j felett, hogy szemmeltartsa az egész l á t h a t á r t ,

amíg mi

más

irányba k ö t j ü k le figyelmünket. — E g y oldalról nyíló völgy m e l l é k ú t j á r a vezettem r a j o m a t . Úgy haladtunk az úton, mint a földi utasok, a k i k nem t é r h e t n e k le róla. Nem sokáig kellett ván­ dorolnunk. Észrevettem a keskeny, fehér szalagon egy negyvenöt-ötven láncolatban

főnyi

vánszorgott

mi száguldottunk.

bogárcsapatot, abba

az

„ J o b b lépcsőbe"

amint

irányba,

hosszú

amelyben

intettem r a j o m a t ,

— vagyis a három gép m á r nem ékalakban, hanem egy­ más mögé, de jobbfelé szóródva helyezkedett el, a kes214

keny célpont ellen

intézett

alacsony-támadás szabályos

harci alakzatában. Aztán m á r egy pillanat sem k e l l e t t ; betoltam a gázt

a mótorba, magam

elé

fogtam

mind

az ezer lóerőt, lefelé csapó gépem orra elé r á n t o t t a m az ellenséges társzekér-oszlopot. Úgy látszott, egyenesen belerohanok.

Néhány

száz méternyire előttük azonban

visszahúztam a gázt szabályozó kart. M á r nemcsak a sze­ k e r e k e t és a lovakat, hanem a leugráló, gépfegyvereik­ hez futó, tüzelőállásba helyezkedő embereket is egyen­ ként l á t t a m .

Megnyomtam h ü v e l y k u j j a l a k o r m á n y r a

szerelt b i l l e n t y ű t ; abban a pillanatban olyan éktelenül gyorsan kezdtek volna,

perelni

fegyvereim,

mintha

tudták

hogy régóta m a g u k b a f o j t o t t mondanivalójukat

egy-két másodperc alatt kell kiontaniok. A csövekből hosszú fehér zsinórok futottak ki. E g y i k végük gépem­ hez, másik végük a szekerekhez volt rögzítve. dászgépekben

ugyanis

tölténytáraikban

nehéz-géppuskák

minden

(A va­

működnek,

második - harmadik

s

lövedék

foszforos nyomjelző. E z e k a golyók egyesültek pályáju­ kon fehér zsinórrá a szemem előtt.) tam az ellenséges katonákhoz,

Olyan közel vol­

hogy m á r nem l á t t a m

őket egyenként. Csak a bomlott zűrzavar képe j u t o t t elém, mintha felkavart és tajtékzó vízbe tekintettem volna. — Közvetlenül fölöttük zúgtam el. E l e n g e d t e m a b i l l e n t y ű t ; a fehér zsinórok mintha leszakadtak volna gépemről. Meredeken tátongott előttem az égbolt, ahogy felhúztam a gépet. A felszabadított mótor harsogásában is apró pendüléseket, csattogásokat hallottam a szárnyak felől. Tudtam, hogy utánam lőnek, s hogy engem talál215

nak-e el a nyitott

gépben, benzíntartályaimat

lángba,

a

vagy

csak

szárnyakat

ez a választás nem tőlem függ,

lövik-e

lyukasztgatják-e

nem is tőlük, hanem

ki: a

sorsomtól. Teljes bizalommal, szinte alázatosan vetettem magamat ítélete alá. — Amint meredek pályámon, a levegő l á t h a t a t l a n hullámhegyének t e t e j é n szinte sík útra

találva

repül­

tem tovább, egy pillanatig körülnéztem, aztán

nyom­

ban ismét megnyitottam magam alatt a mélységet, mert az útvonal távolabbi szakaszán észrevettem egy másik kocsisort. néztem,

Még a zuhanórepülés előtt hogy

mögöttem

is

rendben

gyorsan vissza­ van-e

minden?

Rendben v o l t : kísérőim követtek. — Most olyan helyzet kínálkozott, hogy messzebb­ ről n y i t h a t t a m meg a tüzet, mint az előbb. A zűrzavar formát öltött a szememben: láttam a megvaduló lova­ kat,

az árokbaforduló szekereket,

menekülő

katonákat.

j u t o t t a m az országút

Mire fölé,

a közeli erdő felé

ötven-hatvan már

nem

méternyire

mozdult

rajta

semmi, nem volt ott semmi, csak egy ember, egyetlenegy ember, talán még teljesebb magányban, mint én. Nehéz­ géppuskája mögött térdelt; keresett engem, fürgén és gya­ korlottan keresett a csővel és szaporán tüzelt rám. Csak egy-két

pillanatig

láttam,

de

közelről

és

mélyebben,

mintha percekig figyelhettem volna. Nyugodtképű fiatal­ ember volt;

közömbösen, a félelem vagy düh legcseké­

lyebb jele nélkül végezte dolgát, mint egy akkordmunkás, aki nem ér rá gondolkodni sem önmagán, sem helyzetén, sem munkáján, csak arra ügyel, hogy ne veszítsen el 216

egyetlenegy másodpercet, ne tegyen egyetlen fölösleges mozdulatot sem. E g y e d ü l volt, egy szál géppuskájával, szemközt

az

én

nyolcszoros-tízszeres h a t ó e r e j ű

puskáimmal. L á t n i a kellett,

hogy

gép­

mögöttem j ö n két

kísérőm, s ők is végiglövik az országutat. A fehér zsi­ nórok vége közvetlenül mellette és előtte rögzítődött a földhöz. De nem futott el, nem b ú j t fedezék mögé, nem mondott le arról

a tudatról és büszkeségről, hogy

ő is katona. Rendületlenül tüzelt, az utolsó pillanatig, mindaddig, amíg h a n y a t t nem dőlt térdeplő helyzeté­ ből; alighanem jobban céloztam, mint ő. Valóban katona volt. — Ismét felhúztam a r a j t a magasba. Megismétel­ tük a támadást. Ellőttük tölténytárunkból mindazt, amit e l l ő h e t t ü n k : a lőszerkészlet kétharmadát. E g y h a r m a d á t az előírás szerint t a r t a l é k o l n u n k kellett, hogy ne le­ gyünk védtelenek, hazamenet. Megállapítottam, egy-egy

géppuskámnak

már

csak

100—150

hogy

tölténye

maradt. — H a r m a d i k rajunk, amely a magasban őrködött felettünk, kétezer méteren c i r k á l t állandóan. Felrepül­ tünk

hozzá,

szétszóródott

összegyülekezett a vadászat társaság.

vagyunk mindannyian.

Megállapítottuk,

izgalmában hogy

meg­

Azt hiszem, a földi vadászok az

efféle gyülekezések alkalmával megszemlélik a t e r í t é k r e került zsákmányt. szat

Mi nem tarthattunk szemlét a vadá­

eredménye felett, de azért néhány

jelből észrevet­

tük, mit végeztünk. L á t t u k egymás szárnyán, géptör­ zsén a golyóütötte lyukakat. Az én gépem is olyan álla217

potban volt, mint a céltábla, lövész-verseny után. A magá­ nyos géppuskás j ó l lőtt tehát, de sorsom nem engedte, hogy súlyos sebet ejtsen. Századparancsnokunk gépén, közvetle­ nül a pilótaülés mögött, akkora lyuk tátongott, hogy egy dinnye is belefért volna.

Később, a földön állapítottuk

meg, hogy az ellenséges golyó szétzúzta a sűrített-levegő palackját, s a

századparancsnokunk válla

t e t t el. A repülőgép fegyverei felmondták tot.

E z e k a lyukak,

ezek a roncsolások,

felett

süví­

a szolgála­ az

elvállalt

veszedelem jelei, s velük együtt a saját épségünk, oltal­ mazó sorsunk t u d a t a : ez volt a mi vadászzsákmányunk. —

Kétezerötszáz méter magasan

repültünk haza­

felé. Óránk azt mutatta, hogy nem sok idő múlt el harc közben, nekünk azonban úgy rémlett,

napokig, talán

hetekig, mérhetetlen ideig voltunk távol hazulról, egy másik

világban.

Mintha

minden megváltozott

volna

körülöttünk. A K á r p á t o k gerince is idegen lett, óriási, átláthatatlan

felhőfal

emelkedett

fölébe.

Zuhogó

töltötte meg a l a t t u n k vakhomállyal a völgyeket.

eső Már

kevés volt az üzemanyagunk. Aggasztó sötétség tekin­ tett r á n k minden oldalról: mi lesz, ha kényszerleszál­ lást kell v é g r e h a j t a n u n k

a

sziklák és szakadékok kö­

zött? Anélkül, hogy megbeszéltük volna teendőnket, a század

a

helyzetparancsolta

megoldást

választotta:

r a j o k r a oszlott. Minden r a j a s a j á t ösztöne szerint ke­ reste a hazafelé vezető utat. — Kísérőimet szorosan a közelembe intettem. Az én feladatom volt az iránykeresés, a helyzet megállapí­ tása a felhők közt; 218

nekik

csak

alkalmazkodniok

kel-

lett hozzám. Vakrepülő-műszereikre sem kellett tekin­ teniök. Gépeik helyzetét az én gépem helyzetéhez viszo­ n y í t o t t á k . Ha féloldalt dőlve, vagy a k á r f e j j e l lefelé fordulva repültem volna, volna mozdulatomat.

teljes bizalommal utánozták

Én a mesterséges l á t h a t á r hori­

zontját figyeltem, ők pedig a

gépem

szárnyát.

Az

volt

a horizontjuk. A két gép jobbról-balról szinte a fülem mellett

harsogott.

kelték.

Soha,

A hűség és testvériség

dalát

éne­

még harc közben sem éreztük ennyire

egymás t e k i n t e t é n e k melegét, mint most, az óriási fel­ hők b a r l a n g j á b a n , ahol nem l á t h a t t u n k semmit, sem­ mit, csak egymást. — Számításom szerint egyenes vonalban repülve is húsz percnyire voltunk otthonunktól. Benzínórám el­ árulta, hogy még huszonöt percnyi üzemanyagom van. Félelem nehezedett rám, mert tudtam, hogy kísérőim­ nek még ennyi benzínjük sem lehet, hiszen én a felszál­ lás óta többnyire egyenletes sebességgel repültem, ők azonban rajrepülés közben állandóan hozzám igazítot­ t á k sebességüket, lazítaniok hány

és

méter

karjának nyelven fűrészelés

centiméterenként

feszíteniök távolságot.

állandó, szólva: közben

t o t t a k , mint én.

kellett

a

gépeinket

E

lazítást

finom

mozgatásával

állandóan

elválasztó a

több

né­

gázszabályozó végezték, szak­

„fűrészelniök"

természetesen

állandóan

kellett.

benzínt

A

fogyasz­

A repülőtér húsz percnyire van, —

gondoltam. — Lehet,

hogy

kísérőimnek

huszonegy-

huszonkét percnyi üzemanyaguk maradt. Hogyan talál­ j a m meg ebben az átláthatatlan, tekervényes barlangban 219

a hazavezető legrövidebb utat, azt, amelyet fényes nap­ sütésben k ö v e t n é k ? mert

egy

A

fölösleges

felhők

méterre

fölé való

nem

repülhetünk,

benzínünk

sincs.

A felhők a l a t t nem k e r e s h e t j ü k a kijárást, mert nem tudjuk, hol vagyunk, mi r e j l i k alattunk. T a l á n szelíd völgy, talán mindannyiunkat szétroppantó sziklafalak. Vakon

repültem,

kétszáznegyvenöt

fokos

irányban,

amelynek tükörképén idáig jöttünk. Csak arra ügyeltem, hogy a mesterséges horizonttal ne

kerüljek

ellentétbe,

iránytűmön pedig a délnyugatot jelentő kétszáznegyven­ ötödik fok maradjon mindig előttem. — Egyszer-egyszer

kivilágosodott

körülöttünk

a

felhő-barlang, mintha óriási szelelőlyukon tévedt volna be hozzánk a fény. Aztán ismét elsötétedett a világos­ ság biztatása. Derengés és sűrű sötétség úgy váltako­ zott, mintha egy óriási madár szárnya csapkodott volna felettünk. Í g y t ö r t ü k át az egyik felhőréteget a másik után. Kísérőimre most m á r nem is tekinthettem. Csak a mellettem dübörgő mótorok h a n g j á b a n éltek. — K o c k á z t a t n o m kellett. Mást nem tehettem. Tíz percnyi vakrepülés után úgy gondoltam, remélhetőleg m á r t ú l j u t o t t u n k a legmagasabb hegycsúcsokon. Elszán­ tabban,

mint

a r á n k tüzelő

géppuska

felé, vezettem

a r a j t meredek siklással a sötétség mélyébe. V a g y ki­ jutunk

a szabad levegőre, vagy p e d i g . . . Nem

fejez­

hettem be gondolatban sem a mondatot, mert gépeink orra előtt hirtelen széthasadt a felhő, sötétséghez szokott szemem csak hunyorogva viselte el a tiszta égbolt tekinte­ tét, az Alföld felé szelíden lankásodó föld boldog sugár220

özönét. Jó irányban repültünk, napsütésben sem repül­ hettünk volna jobban, már közvetlenül előttünk zöldelt a r e p ü l ő t é r ! Ösztönöm, iránytűm és jó sorsom vezetett bennünket. — Leszálltunk. Olajos, füstös képpel másztunk ki az ülésből, — aztán, mintha évezredekig t a r t ó némaság­ ból szabadultunk volna ki, túláradva, az élet mámorá­ val mondtuk el egymásnak, mit tettünk, hol j á r t u n k , mit hoztunk haza gépeinken és a lelkünkben.

V. fegyvermester száz kézzel sem dolgozhatna eleget. Használjuk már a töltényeket! Háborúban vagyunk. A vér, a tisztaság és a remény­ ség színeivel ékes repülőgépeink ellenséges területek fölött szállnak. Fekete-vörös halálvirágok nyílnak ki körülöttük az égi mezőn. A „repülőüzemek" belsejében a veszedelem vörös fényei villóznak. De akik a kapcsolótáblák és fogan­ tyúk előtt ülnek, nem a félelem parancsát ismerik, hanem a hűségét és önfeláldozásét. Néha még akkor is, ha egyedül ülök, békés hivatású repülőgép szárnyai mögött, a dübörgő mótorban és az em­ lékezés mélyében megszólal egy hang, a katona lelkiisme­ retének h a n g j a : — Vigyáznod k e l l ! Vége az önálló és felelőtlen baran­ golásnak, amit eddig műveltél légi utaidon.

Most m á r

oda kell menned, ahová rendeltek. Megtanultad már, mi a fegyelem? Szüntelen felelősségvállalás! Rangot kaptál a világban, a földön és az égen. Már nem vagy egyedül. 221

Katona vagy! Ne kérdezd, hogy holnap milyen tájak le­ begnek

majd

alattad,

milyen felhők és ködök

állják

utadat. Kéklő messzeség a holnap; vágj neki b á t r a n ! Ne félj a holnapi tájaktól, amelyek majd tüzet hánynak rád a mélyből, ne félj a vörös-fekete halálvirágoktól. Ne félj a holnaptól.

Tekints előre:

ott, ahol a légcsavar zúgva

hadarja a levegőt, fénykör tündököl. Ismered ezt a fényt? Emlékszel, mióta hivogat?

Azóta,

repülőgépre! Kövesd híven

hogy

először

ültél

ezután is, a messzeségbe,

a

holnapba! A repülőgép

mindig

a

fénykörben

tündöklő

lég­

csavarja után száll. A repülő mindig a fényesség hívását követi. Vége

222

TARTALOM Kezdjük a végén: a halál semilyen

5

Már nem vagyok egyedül, mert katona vagyok

18

Zegzugosan a célpont fölé A célpont reszket a szálkereszt közepén

35

Vak vezet világtalant Kelet felé kígyózó menetoszlopok Futárszolgálat Kolozsvár—Budapest

65

50 81

között

100

„Haditérkép" felett Riadó, bombák nélkül

117

Bombák, riadó nélkül

144

A hölgy és a háború A megfejtett szöveg A gépek enni akarnak

159 173 188

A fénykör

203

131

223

R É V A I I R O D A L M I

I N T É Z E T

A L A P Í T Á S I É V : 1869 Eötvös József Jókai Mór Eötvös Károly Mikszáth Kálmán Ambrus Zoltán Rákosi Viktor Móra Ferenc Kosztolányi Dezső Komáromi János Bánffy Miklós Makkai Sándor Márai Sándor Kós Károly Nyiró József Tamási Áron és más neves írók kiadója MAGYAR M Ű V E L Ő D É S T Ö R T É N E T RÉVAI

NAGY

K L A S S Z I K U S E G Y E T E M E S

L E X I K O N A REGÉNYTÁR T Ö R T É N E T