A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
IV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2009. ÁPRILIS 24.
Kedves Barátaim! Itt a pillanat! Most van szükség a segítségetekre, hogy a nevetségesen szegény, gyakorlatilag nulla forint büdzsével mûködõ Zöld Baloldal minden valószínûség ellenére megkapja a szükséges – több mint húszezer – ajánlószelvényt, és részt tudjon venni az európai választási kampányban. – Ha azt akarjátok, hogy hatékony ellenállást tanúsíthassunk a tõke közvetlen diktatúrájával, a megszorításokkal, a dolgozók, a munkanélküliek, a nyugdíjasok, a fiatal anyák, a szociális segélyre szorulók, a szegények végsõ tönkretételével szemben; – Ha azt akarjátok, hogy ne engedjük meg a nyomor kriminalizálását, a rendõrállamot, a cenzúrát, az újfasizmus elõrenyomulását;
Úton vagyunk … A párt tagjai és barátaink, szövetségeseink most úton vannak. Telefonon és e-mailen toborzunk, szomszédolunk, felkeressük barátainkat és felkeresünk ismeretleneket is, gyûjtjük a kopogtatócédulákat. A listavezetõk tv-kben szerepelnek, sajtónyilatkozatokat adnak és cikkeket írnak. Valami megváltozott bennünk és körülöttünk. Érdeklõdés tárgyai lettünk. Találkozunk még sok hitetlenséggel, úgysem fog sikerülni, mondják egyesek. Másoktól azt halljuk: végre egy új hang; azt halljuk tõletek, amit mi is látunk és gondolunk. Ismét mások nekünk rontanak, és nemcsak az ellenvetések, de nem ritkán a stílus, a hangnem is elárulja a jobboldali propaganda hatásait, az indulatot, ami minden valódi kezdet osztályrésze volt a történelemben és a mában is. Barátaink és ellenfeleink reakciói mutatják, hogy úton a kopogtatócédulákért egyben elindultunk, úton vagyunk a harmadik erõvé válás felé. Természetesen ezek még nagyon kezdeti lépések, még túlságosan szûk a kör, még sok munka és közben csalódások és gáncsoskodások várnak ránk, de levegõhöz, térhez jutottunk. Minek köszönhetõk a körülöttünk megindult változásnak ezek az elsõ jelei? Tagadhatatlan, hogy mindebben elsõdleges szerepe a megváltozott viszonyoknak van. Nem szolgál örömünkre, de tény,
– Ha azt akarjátok, hogy a magyar nép vagyon és hatalom nélküli többségének a hangja elhallassék a nyugati fõvárosokig, küldjétek el a kopogtatócédulát a következõ címre, lehetõleg elsõbbségi levélben: Zöld Baloldal, Pf. 710, Budapest, 1439 Mondjátok meg mindenkinek. Próbáljuk meg – akkor is, ha sok tekintetben bírálhatók és ügyetlenek vagyunk. Az ügy fontosabb a mi gyarlóságainknál, amelyeket majd igyekszünk menet közben kijavítani. Köszönöm elõre is. A demokratikus, szocialista Európáért! Tamás Gáspár Miklós
[email protected] hogy a gazdasági válság szele megérintett sokakat, megindult a gondolkodás, hiteltelenné váltak a húsz éve, vagy már korábban is sokszor sulykolt nézetek arról, hogy a kapitalizmus a szabadság, a demokrácia és a jólét hona lehet mindenki számára. Csak igyekezni kell, és mindent el lehet érni. Az induláskor voltak is nagyon sikeres példák, csak jókor kellett jó helyen lenni, na meg ki kellett használni a törvények által akkor nyújtott széles lehetõségeket, nem kevesen a laza ellenõrzést kihasználva túllépték a tág törvényes határokat is. Most azonban mély gazdasági válság bontakozik ki, hatalmas vagyonok zsugorodnak vagy semmisülnek meg, vállalkozások kénytelenek feladni tevékenységüket, rohamosan nõ a munkanélküliség és az elszegényedett, kisemmizett társadalmi rétegek helyzete teljesen ellehetetlenül. A társadalom túlnyomó többsége létbizonytalanságban és kilátástalanságban él. A politikai válság oka Magyarországon és a többi keleteurópai országban a világméretû válság következményein kívül abból is ered, hogy nyilvánvaló lett, hogy a rendszerváltáskor és az EU csatlakozás alkalmával a “Nyugat” becsapott bennünket. Amíg lehetett volna, csak saját szûken vett érdekével törõdött, nem igazán akart segíteni, most pedig növekvõ belsõ nehézségei miatt nem is igen tud már mit tenni. A tehetetlenség a régi szólamok megújult ismételgetésében, a lényegi változást takaró nyilatkozatokban, az érdemi tettek hiányá-
A TARTALOMBÓL Új feladatokat keres a NATO Születésnap ellentüntetésekkel 2. oldal
Erõsödik a baloldal Az EP választások elõtt
2. oldal
A G20-ak londoni értekezlete csalódást okozott Baloldali kommentárok
3. oldal
Az elnökség javaslata Törvényt az alternatív energiáról
4. oldal
Strasbourgi értékelés A magyarországi rasszizmusról
4. oldal
A Zöld Baloldal és az MSZP Tamás Gáspár Miklós vitája Hegyi Gyulával
5. oldal
Duna−Tisza-Csatorna Mosonyi Emil írása
6. oldal
Három választás Pécsett TGM látogatása
7. oldal
ban nyilvánul meg. A hazai politikai mezõnyben eltûnõben vannak a rendszerváltás élvonalában haladt pártok, az SZDSZ és az MDF. A Fidesz befolyása ezzel szemben megerõsödött, és jelenleg parlamenti gyõzelme elkerülhetetlennek látszik, legfeljebb a mértéke képezheti vita tárgyát. A Fidesz tagjai kezdetben még liberális jelszavakkal léptek fel, de már akkor is kitûntek a nacionalista és oroszellenes hangulatkeltésben. Azóta egyértelmûen a magyar történelem jobboldali konzervatív hagyományainak folytatóivá váltak. Semmibe veszik a polgári demokrácia írott és íratlan szabályait, nem határolódnak el az erõsödõ rasszizmustól, az utcai randalírozásoktól, a félkatonai szervezetek félelemkeltést célzó agresszív megmozdulásaitól. Politikai ellenfeleikkel szemben a számonkérést helyezik kilátásba. A rend és a jog pártjaként definiálják magukat, ez a rend és jogállamiság azonban miben sem különbözne a Horthy-rendszer rendõri és csendõri fegyelmétõl. (Folytatás a 4. oldalon.)
2 TÁMPONT
IV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2009. ÁPRILIS 24. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
NATO születésnap tüntetésekkel Április 3−4-én a Rajna-menti Strasbourgban tartották a szervezet csúcsértekezletét, amelynek több programját a német oldalon fekvõ Kehlben és Baden Badenben rendezték. Hatvan évvel ezelõtt az USA és szövetségesei az “orosz veszéllyel” indokolták a NATO alapítását, de a Szovjetunió szétesése és a Varsói Szerzõdés feloszlatása ellenére a hidegháborúra emlékeztetõ katonai−politikai szervezet mûködése nem szûnt meg. A washingtoni vezetés nem tartotta meg a német egység helyreállításakor Gorbacsov szovjet elnöknek a NATO további terjeszkedésének a leállítására vonatkozó ígéretét, mert befolyási övezetét kibõvítette az orosz határok felé. Több közép-kelet európai és balkáni állam csatlakozásával a tagok száma 12-rõl 28-ra bõvült az elmúlt évtizedekben. Medvegyev orosz és Obama amerikai elnökök április elsején, Londonban történt találkozója új fejezetet nyithat a két ország kapcsolataiban. Oroszország stratégiai szerepének a megerõsödése és a nemzetközi konfliktusok rendezésében való megkerülhetetlensége miatt az új amerikai adminisztráció láthatólag nem erõlteti Ukrajna és Grúzia NATO-tagságát. Várólistára került a Lengyelországba és Csehországba telepítendõ rakétapajzs terve is. A megváltozott nemzetközi helyzet miatt a NATO új feladatokat keres. Japp De Hopp Scheffer leköszönõ fõtitkár szerint a terrorizmus elleni küzdelem jelenti a legnagyobb kihívást a szervezet számára. A strasbourgi csúcs egyik fõ témája az afganisztáni háború volt. Mintegy 70.000 külföldi fegyveres állomásozik a közép-keleti országban, köztük 38.000 amerikai. Obama elnök további 17.000 katona és 4.000 kiképzõ küldését jelezte. A többiek csak 4−5.000 fõs bõvítésre tettek ígéretet, de ezt is különbözõ feltételekkel. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt a háborút az amerikaiak és szövetségeseik nem tudják megnyerni. Washington elégedetlen szövetségesei anyagi és katonai hozzájárulásával. Az USA a GDP négy százalékát, 543 milli-
árd dollárt fordított védelmi célokra 2007-ben. A tagországok katonai költségvetése csak Nagy-Britannia, Franciaország, Törökország és Görögország esetében éri el a kétszázalékos NATO-minimumot. Az USA hadseregének 14 százaléka vesz részt különbözõ “mûveletekben”, az európai átlag viszont 4 százalék. Szekeres Imre miniszter a napokban azzal dicsekedett, hogy a magyar fegyveres erõk létszámának 12 százalékát kötik le az afganisztáni és balkáni feladatok, és ezzel az átlaggal az USA-t és Nagy-Britanniát követõen a vitatható dicsõséget jelentõ harmadik helyre kerültünk. A feladatok megosztásáról egyelõre nem alakult ki érdemi párbeszéd a két rivalizáló szövetség, a NATO és az EU között. Mindkét szervezetnek öt-öt olyan tagja van, amelyik nem vesz részt a másik tevékenységében. A tagállamokat megosztják olyan problémák, mint Törökország megítélése, a ciprusi helyzet, az izraeli−palesztin konfliktus, az Oroszországgal való kapcsolatok és mások. A NATO szerepe az utóbbi idõben csökkent az USA és Európa között folytatott stratégiai párbeszédben. A gazdasági válság problémáiról elsõsorban a G20-ak vitatkoznak, és az iráni atomfenyegetéssel fõleg a “hatok” klubja foglalkozik. Erdogan török miniszterelnökkel folytatott hosszas alkudozás után a csúcs résztvevõi az 56 éves Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnököt jelölték a NATO új fõtitkárának, aki augusztusban veszi át hivatalát. A vétóval is fenyegetõ török ellenkezés oka az volt, hogy a Dániában kialakult iszlámellenes hangulatért Ankara szerint a Rasmussen kormány is felelõs. Az új fõtitkár jobboldali politikus és a neoliberális gazdaságpolitika híve. Támogatta Bush elnök iraki háborúját és egy tengerészegységet küldött a közép-keleti országba. A NATO-találkozó idején a baloldali erõk ellencsúcsot szerveztek, amelynek a különbözõ európai országokból, az USAból, Japánból és Brazíliából mintegy ötszáz résztvevõje volt. Francis Wurtz, az Európai Parla-
ment Baloldali frakciójának az elnöke a tanácskozáson kijelentette, hogy “békeszeretõ Európát akarunk, amelynek a politikája nem a NATO militarista elvárásaihoz igazodik”. A határ két oldalán a NATO megszüntetését követelõ tömegmegmozdulások zajlottak, amelyeknek mintegy 30 ezer résztvevõje volt. A
“rendre” 15 ezer francia és német rendõr ügyelt, akik 300 tüntetõt letartóztattak. Marie-George Buffet, a Francia Kommunista Párt országos titkára és Francis Wurtz tiltakoztak a rendõrségnek a felvonulók ellen alkalmazott brutális intézkedései miatt, amit “a demokrácia szégyenének” neveztek. K.G.
Erõsödik a baloldal Európában Simon Hix, a londoni Közgazdasági és Politikai Tudományok Fõiskolájának professzora április 7-én ismertette a június 4−7. között tartandó európai választásokra vonatkozó felmérés eredményét. A Burson−Marsteller közkapcsolati cég által támogatott anyag elkészítésében részt vett Michael Marsh, a dublini Trinity College tanára is. Az új parlamentnek a jelenlegi 785 helyett 736 tagja lesz. Az Európai Néppárt képviselõinek a száma várhatóan a 288-ról 249re, a szocialistáké 217-rõl 209-re és a liberálisoké 100-ról 87-re csökken. 58 mandátummal a negyedik a fõleg brit képviselõk által támogatott európai konzervatívok csoportja lehet, amihez még több cseh és lengyel honatya csatlakozhat. A kommunistákat is tömörítõ Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/ NGL) frakció a jelenlegi 41 helyett, 48 mandátumot szerezhet, és ezáltal aránya 5,2 százalékról 6,6 százalékra növekedhet az
Európai Parlamentben. A Zöld képviselõk száma várhatóan 43ról 39-re csökken. A Függetlenség/Demokrácia csoporthoz tartozó euroszkeptikusok 15−20, míg a függetlenek 25−30 helyre számíthatnak. Az Európai Baloldal erõsödéséhez hozzájárul, hogy a közvélemény-kutatás a korábbi 3 helyett 12 francia képviselõvel számol, ami elsõsorban a nemrég alakult Új Antikapitalista Párt népszerûségét mutatja. A német Balpárt 11 mandátumot szerezhet, ami négyfõs növekedést mutat. A görög, a portugál és a holland baloldali pártok négynégy, a ciprusi AKEL viszont két helyre számíthat. A cseh és az olasz kommunisták 3−3 mandátumot kapnak, ami korábbi arányuk érzékeny csökkenését jelenti. Dániából, Finnországból, Írországból, Nagy-Britanniából, Spanyolországból és Svédországból egy-egy baloldali−kommunista képviselõ befutása várható. ács
Nicaragua vitája Brüsszellel A nicaraguai delegátus kivonult az öt közép-amerikai állam (Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Salvador) és az EU képviselõinek a hondurasi Tegucigalpában tartott tanácskozásáról, ahol a tervezett Társulási Szerzõdés elõkészítésének hetedik fordulóját tartották. A tárgyalások a napirendjén a politikai párbeszéd elmélyítése, a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése és egy szabadkereskedelmi megállapodás terve szerepelt. Daniel Ortega nicaraguai elnök szerint, a szerzõdés “csak a nagyok érdekeit szolgálná” és egy “cápához” hasonlította az Európai Uniót, ami a kis országokat, mint “a szardíniát felfalja”. Az államfõ hangsúlyozta,
hogy céljuk a megegyezés, de meg kell védeni a termelõk érdekeit. Az agrárszervezetek félnek, mert a tervezett megállapodás egyes pontjai elsõsorban az európai 27-ek számára kedvezõek. A viták középpontjában jelenleg a cukor és banán piaci kvótái vannak. A nicaraguai “kivonulás” közvetlen oka, hogy a résztvevõk elutasították azt a javaslatot, hogy 30−40 millió dollár értékben létesítsenek egy közös alapot, ami a régió országainak a fejlesztési programjait támogatná és csökkentené az egyes területek közötti különbséget. A tervek szerint, a Szerzõdés aláírására a jövõ év elején, Madridban kerülhet sor. K.G.
IV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2009. ÁPRILIS 24.
2009. április 4-én Londonban találkoztak a világ 20 legnagyobb gazdaságának legmagasabb szintû képviselõi, hogy megtanácskozzák a világgazdasági válság miatt szükségessé vált változtatásokat a világ pénzügyi és gazdasági rendjében. Alább a tanácskozás eredményeinek visszhangjából közlünk néhány írást. (Az oldalt szerkesztette Morva Tamás)
A Francia Kommunista Párt a G20-ról Miután a saját maga által kikiáltott igazgató tanácsot, a G20-at ünnepélyesen úgy kürtölték be, mint egy “új Bretton Woods”-t vagy, N. Sarkozy szerint, mint amelyen “megújítják és erkölcseiben megjavítják a kapitalizmust”, az ülésen nem kérdõjelezték meg a globális és rendszerspecifikus válságot kiváltó logikát. A kijavítására hozott intézkedések távolról sem lesznek elegendõk a világrecesszió megfékezésére. − A bankok és pénzintézetek támogatásának terve nem tartalmaz garanciákat a hatalmas összegeknek sem a szociális és ökológikus fejlõdés céljaira való felhasználására, sem a társadalmi ellenõrzés új eszközeire. − A szabályozásról és ellenõrzésrõl szóló intézkedések csak néhány szektorra terjednek ki, és nem kísérik olyan rendelkezések, amelyek a gazdasági demokrácia kiterjesztésének az irányába mutatnának. Az intézkedések természete nem teszi lehetõvé a baj orvoslását, a pénzfelhalmozás ellensúlyozását, a hiteleknek a társadalmi szükségletek szerinti átirányítását. − A pénzügyi paradicsomok elleni harc céljai nagyon mérsékeltek mind az érintett területeket mind az elõirányzott korlátokat illetõen. − Minden demokratizálás és a funkciók minden változtatása nélkül, a G20 pecsétjével ellátva, visszahelyezték jogaikba a négy pénzügyi intézetet, amelyek politikái hozzájárultak a válság kialakulásához (Nemzetközi Valutaalap, Világbank, Világkereskedelmi Szervezet, Pénzügyi Stabilitási Fórum). − A Nemzetközi Valutaalap pénzalapjait jelentõsen kibõvítik anélkül, hogy köteleznék politikája megváltoztatására, bár ma már világosan láthatók azok a károk, amelyeket e politikák okoztak (például Kelet-Európában). − A dollár dominanciáját
fenntartották annak ellenére, hogy erõsödik egy közös tartalékvaluta létrehozásának eszméje. − A gazdasági fellendítés fõ eszközének tekintik a nemzetközi kereskedelmet, miközben a társadalmi egyenlõtlenségek elleni harc, a munkahelyek teremtése, az ökológiai politikák továbbra is marginálisak maradnak, és számukra nem hoztak létre új eszközöket. Kívánjuk, hogy egyre szélesebb és harcosabb legyen az összefogás, amely radikális változást követel a politikában Franciaországban, Európában és a világban, és amelynek a napirendjén szerepelnek a jelszavak: “nem fizetünk az õ válságukért”, “be kell zárni a kaszinót”. A válságról szóló csúcstalálkozó elõkészítésére az ENSZ által létrehozott munkabizottság világméretekben új követeléseket támaszthat. Elisabeth Gauthier, az FKP-nak a globalizációval foglalkozó megbízottja
TÁMPONT 3
Fidel Castro észrevételeibõl Fidel Castro elõször részleteket idéz az Obama által közvetlenül a csúcsértekezlet után adott interjúból. Obama: Azt gondolom jól csináltuk. Tudják, azzal a szándékkal jöttem ide, hogy meghallgassak másokat és tanuljak, de egyúttal, hogy az amerikai vezetõ szerepet is biztosítsam. És azt gondolom, hogy az elfogadott dokumentum és az ezt követõ konkrét akciók visszatükrözik a mi prioritásaink egy sorát. … Ez egy kollektív dokumentum, de kétségtelenül minden országnak megvannak a maguk csalafintaságai és a saját külön szempontjai, … amik számukra nem képezhetik vita tárgyát. És megpróbáltuk, amennyire csak lehet, egyeztetni ezeket a szempontokat olyan módon, hogy ne akadályozzák az átfogó dokumentum hatékonyságát. … Azt gondolom, hogy mindig sokféle nézet volt arról, hogy milyen igazságtalan lehet a szabad piac, és ennek folyományaként vannak, akik megkérdõjelezik a globalizációt, míg mások azt gondolják, hogy mindig a piac a király, de én azt hiszem, hogy ha valaki tanulmányozta a történelmet, akkor tudja, hogy a piac a leghatékonyabb mechanizmus a vagyon
Részlet Paolo Ferreronak, az olaszországi Refondazione Communista fõtitkárának a Junge Welt (Berlin) újságírójának adott interjújából jW: A G20 londoni csúcstalálkozón a vártnál több volt az ellentét. Úgy tûnik, hogy a válságot az országokon belül az osztályok, nemzetközi síkon pedig az államok közötti erõviszonyok megváltoztatására akarják felhasználni. Ön is így látja? Ferrero: A kapitalizmus válságai mindig egyúttal kísérletek a strukturális átalakításra. A hivatalos csúcs igazi eredménye az Egyesült Államok és Kína találkozója. Washington és Kína egyetértett abban, hogy Kína pénzt bocsát rendelkezésre, hogy Amerika ismét felélénkítse a fogyasztást. És egyetértés van, hogy a dollár marad a tartalékvaluta. Az újrakezdés az USA és Oroszország között is
több mint egyszerû udvariasság. jW: Emellett erõpróba is volt egyfelõl Franciaország és Németország, másfelõl az USA és Nagy-Britannia között. Ferrero: A két tábor különbözõ recepteket követ. A probléma az, hogy Merkelnek és Sarkozynek igaza van az adóparadicsomok kérdésében, míg Obamának van igaza a rövid távú állami eladósodást illetõen. [Obama vállalja a további állami eladósodást, MT]. Senkinek sincs azonban terve a jövedelmek újraelosztására nemzeti szinten és a világban Észak és Dél között. Egy ilyen terv nélkül az említett koncepciók nem kínálnak kiutat a válságból.
létrehozására. Vannak idõk, amikor letér a nyomvonalról, és ha nincs szabályozva és nincs olyan szerkezet, amely tereli a piaci energiákat, akkor olyan helyzetbe vezethet bennünket, amilyet nem akarunk. A G20 csúcs záróközleménye többek között a következõket jelentette be: Megháromszorozzák az IMF forrásait 750 milliárd dollárral a következõ megoszlásban: 500 milliárd a válság által leginkább érintett országoknak és 250 milliárd új SDR (speciális lehívási jog). Egy másik 100 milliárdot szánnak a multilaterális fejlesztési bankok megerõsítésére. Továbbá adnak 250 milliárdot a nemzetközi kereskedelem élénkítésére. Fidel: A forrást ezekhez az alapokhoz az Európai Unió országai, Japán, Kína és más országok, valamint az IMF aranytartalékai egy részének eladásából biztosítják. … Obama Bretton Woods*-t említve elmondta, hogy a második világháború végén az Egyesült Államok birtokában volt a világ aranykészletének 80 százaléka és gazdasága virágzott. Bretton Woods megadta azt az elõjogot, hogy kemény valutát adjon ki, míg a többi ország csõdben volt. Fidel: Az USA-nak dollárja és aranya is volt. Az arany ára stabil maradt több mint 25 évig, amíg az USA kormánya fel nem függesztette a dollár aranyra való átválthatóságát a csõd miatt, amit az imperialista vietnami háború okozott, és amíg át nem tért a világ többi országának kénye-kedvére való manipulálására. *Az
Egyesült Államokbeli Bretton Woods-ban tartották 1944. júliusában 44 állam részvételével a pénzügyi világrend új szabályairól szóló konferenciát. A dollár aranyra válthatóságát 1971. decemberében Nixon elnök egyoldalúan felmondta, aminek következtében a rendszer mûködése alapvetõen megváltozott, de a létrehozott intézmények (IMF, Világbank) azóta is folytatják tevékenységüket.
4 TÁMPONT
IV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2009. ÁPRILIS 24.
Történelemlecke Soltész Miklósnak A Munkáspárt 2006 felajánl a KDNP parlamenti képviselõjének egy-egy gazdasági és történelem kurzust, hogy ne beszéljen olyan ostobaságokat, mint a minap tette. Természetesen, ahogy a kommunista körökben szokás, ingyen tesszük ezt. Soltész Miklós, aki szemmel láthatóan ismeretek hiányával küzd, április 3-án a Bajnai-csomag megszorításait a kommunista kiáltványhoz hasonlította. Láthatóan fogalmas sincs arról, hogy éppen a kommunista kiáltvány az, ami a kizsákmányolt emberek érdekeit védelmezi a nagytõke érdekeivel szemben. Mi szeretnénk Soltész Miklós ismereteit bõvíteni a marxiz-
musról, ezért felajánljuk neki ezeket a kurzusokat, ahol megismerheti mi az a kommunizmus. Talán rájön, hogy mi szolgálja valóban az emberek érdekeit, szemben azzal a politikával amit a mai pártja folytat. Azt már végképp csak slusszpoénnak tartjuk, hogy a Fidesz és a KDNP parlamenti frakcióban is vannak bõven, akik korábban az MSZMP vagy a KISZ tagjai voltak, sõt nem egyikük funkcionáriusa volt a két korábban említett szervezetnek, tehát egykoron kommunistának vallották magukat. Legalábbis papíron… Magyarországi Munkáspárt 2006 Elnöksége
Törvényt az alternatív energiáról Amikor a világgazdasági válság minden elképzelhetõ negatív rekordot megdönt, különösen nagy jelentõsége van az olyan ügyek középpontba helyezésének, melyek emberek tízezrei számára kínálhatnak új munkalehetõségeket. Ha Magyarország befektetéseinek egy részét az energiaszektoron belül az alternatív energiákra fordítaná, a sikeres munkahelyteremtés mellett megfelelne európai uniós vállalásainak is melyek szerint 2020-ig a káros anyag kibocsátást, emissziót 20%-kal csökkenti, s ezzel egy idõben az alternatív energia felhasználása eléri a 20%-ot. Ma még nagyon messzire vagyunk ezektõl az értékektõl. További elõnye az alternatív energiának a fosszilis hordozókkal szemben, az olcsóbb elõállíthatósága, továbbá az, hogy kevésbé, vagy egyáltalán nem károsítja egészségünket. Magyarország fekvése, természeti adottságai kifejezetten kedvezõek, szinte
predesztinálják arra, hogy az alternatív energiát minél nagyobb mennyiségben használja fel. A Kárpát-medence éghajlati adottságai, a napsütéses órák száma érdemessé teszi a napenergia felhasználását, ugyanakkor bizonyos területeken nagyon jó feltételek mellett lehet szélerõmûvek építésébe fogni. Felszín alatti vizeink gazdagsága pedig a hõcserélõs megoldásoknak, a geotermikus energia kinyerésének kedvez, s szóba jöhet még számos ismert és kevésbé ismert, de mindenképpen gazdaságos alternatív megoldás a vízi energiától az energiafû és energiaerdõ telepítésén át, az állati eredetû anyagok (biogáz) hasznosításáig. A fentiek alapján a Zöld Baloldal indítványozza, hogy az Országgyûlés sürgõsen alkosson törvényt az alternatív energiáról, melyben meghatározza az új energiaforrások hasznosításának programját és rendszerét.
Úton vagyunk … (Folytatás az 1. oldalról.) Négyéves kormányzása idején a Fidesz politikája csak abban különbözött az elõzõ kormányok politikájától, hogy saját klientúráját hozta helyzetbe, az államhatalomban megerõsítette a jobboldali, antidemokratikus szellemiséget. “Szociális” intézkedései a középosztály felsõ rétegét támogatták a növekvõ szegénység rovására. A Fidesznek nincs a jelenlegitõl eltérõ gazdaságpolitikai programja, ezért Orbán Viktor általános frázisokkal tér ki az állásfoglalások elõl, szakértõi azonban ugyanúgy a megszorító politika mellett érvelnek, mint a szocialista−liberális kormányok. Az MSZP átalakulóban van, a kezdeti bázis csalódott és elöregedett, a fiatalabb generációkból rekrutálódott támogatók serege is zsugorodik, a baloldalisággal járó társadalmi elkötelezettség csak kevesekben található meg. A bizalomvesztésben nagy szerepe volt annak, hogy részt vettek az ország kiárusításában, szolgaian viszonyultak a Nyugat követeléseihez, felvállalták és felvállalják az utóbbi idõszak antiszociális intézkedéseit, tehetetleneknek bizonyultak a szélsõjobb megerõsödésével szemben. A helyzet szükségessé teszi a baloldal megújulását, a baloldali összefogást. A dolgozóknak, a munkanélkülieknek és a szegényeknek nincs politikai képviselete, a baloldali érzelmû értelmiség megosztott és bizonytalan. A társadalomban van igény a Fidesztõl és az MSZP-tõl balra álló új harmadik erõre, és a Zöld Baloldal alapítói és támogatói erre a szerepre akarnak vállalkozni. Alkalmasságunkat azonban még bizonyítani kell jó politikával és a társadalmi támogatottság megnyerésével. Nem hisszük, hogy ez egy csapásra létrejöhet, de reméljük, hogy törekvésünk sikerre fog vezetni. Morva Tamás
Strasbourgi szakértõk bírálják a rasszizmus elleni magyarországi védelmet A strasbourgi székhelyû Európa Tanács (ET) fajgyûlölet- és intolerancia-ellenes bizottsága (ECRI) februárban tette közzé negyedik jelentését a rasszizmussal szembeni védelem magyarországi helyzetérõl. Ez megállapítja, hogy az ECRI harmadik Magyarországról szóló jelentésének 2004. június 8-án történt közzététele óta a beszámolóban foglalt területek számottevõ részében valósult meg elõrelépés. Pozitívumként elsõsorban néhány új jogszabályt és intézkedést említenek, ezek között olyanokat, amelyek a romák hátrányos megkülönböztetésének, hátrányos helyzetének a megszüntetését célozzák. A gyakorlatban megmutatkozó helyzetet azonban erõs kritikával illetik: “A gyakorlatban a romákat továbbra is aránytalanul nagy munkanélküliség sújtja, az álláskeresésben pedig hátrányos megkülönböztetéssel kell megküzdeniük. Az oktatás és a lakhatás területén a központi hatóságok erõfeszítéseinek sikerét sok esetben meggátolja az a mód, ahogyan a helyi hatóságok az intézkedéseket a gyakorlatba átültetik: számos visszaélésrõl érkezett jelentés, így a központi hatóságok változtatásra irányuló intézkedéseinek a
hatékonysága számottevõen csökken. A roma családokat a helyi hatóságok diszkriminatív szabályokkal és gyakorlatokkal fosztják meg a szociális alapon adott lakhatás lehetõségétõl; a roma gyermekeket pedig továbbra is sújtja az iskolai elkülönítés, a szegregáció, ami jelentõs mértékben rontja a gyerekek iskolai eredményeit, és ennek megfelelõen beszûkülnek a jövõbeni választási lehetõségeik és foglalkoztatási kilátásaik.” Az ECRI szakértõi továbbá megállapítják, hogy az elõzõ jelentés óta “bekövetkezett Magyarországon egy különösen nyugtalanító fejlemény, miszerint jelentõsen fokozódott a közbeszédben tapasztalható rasszizmus. A sajtóban és az interneten rendszeresen jelennek meg antiszemita cikkek, a romaellenes közbeszéd pedig láthatóan egyre elterjedtebb és virulensebb. Különösen az egyik radikális jobboldali csoport létrehozása és egyre erõsebb jelenléte keltett komoly aggályokat a civil társadalom és a kormány tagjaiban, nem csak a csoport nyíltan cigányellenes és antiszemita megnyilvánulásai miatt, de azért is, mert olyan félkatonai stílusú egyenruhákat és jelvényeket vi-
selnek, amelyek erõsen emlékeztetnek arra a jobboldali pártra, amely rövid idõre megszerezte a hatalmat a második világháború folyamán, és amelynek az uralma alatt több tízezer zsidót és romát gyilkoltak meg. Legalább egy olyan faji indíttatású erõszakos cselekmény történt, amelyet esetlegesen hozzá lehet kapcsolni ennek a csoportnak a rasszista megnyilvánulásaihoz. Ugyanakkor a véleményszabadság nagyon magas szintû alkotmányos védelme mostanáig lehetetlenné tette a hatóságok számára, hogy hatékony jogszabályokat léptessenek hatályba a rasszista megnyilvánulásokkal szemben: a magyar jogrendszerben kizárólag a rasszista megnyilvánulások legszélsõségesebb formái büntethetõk, … ezek a követelmények annyira magas szintûek, hogy tulajdonképpen szinte soha nem alkalmazzák õket”. A jelentés további része intézkedésekre tesz javaslatot, amelyek a jelenleg is hatályos büntetõjogi rendelkezések határozottabb érvényesítésére valamint nemzetközi alapokmányok ratifikálására vonatkoznak. Forrás: MTI, 2009. március 21.
IV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2009. ÁPRILIS 24.
A Zöld Baloldal és az MSZP A Népszava április 15-i száma a fenti címen közli Tamás Gáspár Miklósnak, a Zöld Baloldal EP-listavezetõjének a cikkét. A cikk − érdemeit elismerve − vitába száll Hegyi Gyula április 2-án megjelent cikkével, amelyben megbírálta a Zöld Baloldal választási programadó nyilatkozatának az MSZP− SZDSZ-es kormánypolitikát bíráló, elutasító és nemcsak a jobboldaltól következetesen elhatárolódó, de ezzel a politikával szemben is alternatívát állító álláspontját. Hegyi Gyula a baloldali összefogás érdekében emel szót és rosszalja a kormánypolitika bírálatát. TGM ezzel szemben idézi a nyilatkozatból: “A Magyar Szocialista Párt haláltusája nem lehet közömbös senkinek”, aki baloldali, és ismerteti e véleményünket alátámasztó megállapításokat. Terjedelmi okokból nem tudjuk sem Hegyi Gyula cikkét, sem az arra adott választ egészében közölni, úgy érezzük azonban, hogy a vita a Zöld Baloldal politikájának és a napjainkban folyó politikai vitáknak alapvetõ problémáját érinti: meddig kell és meddig lehet baloldali szolidaritás címén egy a baloldaliságtól eltávolodott
politikát a “kisebbik rossz” címén támogatni. A Zöld Baloldal egyik alapítójának, a Magyarországi Munkáspárt 2006-nak a létrehozásában alapvetõ szerepe volt, hogy elutasítottuk a Munkáspárt “egyedül vagyunk erõsek” elvét, amelyhez nem ritkán kapcsolódott a jobboldal akcióihoz nyújtott cinkos támogatás, a rasszizmussal való megalkuvás, sõt rasszista kijelentések. Politikánk alapvetõ pillére a baloldali összefogás, aminek alapvetõ szerepe volt abban, hogy idén létrejött a Zöld Baloldal. Meggyõzõdésünk szerint az MSZP-nek is fontos érdeke lett volna e törekvésekre pozitívan válaszolni, de ennek sem a múltban nem adták jelét, sem jelenleg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az MSZP-ben is, mint az egész baloldalon, sok barátunk van, és ezek közé számítjuk Hegyi Gyulát is. Azonban az MSZP vezetésének politikája balra zárt és jobb felé nyitott az elmúlt években, és most még inkább. A baloldali szolidaritást így nem lehet rajtunk számon kérni. E szerkesztõi bevezetõ után jöjjön egy részlet Tamás Gáspár Miklós cikkébõl.
A gazdasági helyzetrõl számtalan hazugság van forgalomban. Túlfogyasztást vetnek (elsõsorban a kelet-európai) dolgozók szemére, pedig a válság túlakkumulációs, túltermelési és alulfogyasztási válság. A termelékenységhez (tehát a megtermelt értéktöbblethez) viszonyított magyarországi reálbér az európai átlag fele körül jár, tehát a reálbér nálunk nem tûrhetetlenül magas, hanem képtelenül alacsony. Amennyiben a kormányzat anticiklikus keresletszabályozás (tehát a fizetõképes kereslet serkentése) helyett prociklikus fogyasztáscsökkentéssel pusztítja el a piac nélkül megszûnésre ítélt hazai termelõkapacitásokat, nemcsak a nyugati gazdaságpolitikai trenddel szegül szembe, hanem olyan lefelé tartó spirálba dönti a magyarországi népgazdaságot, amely meg sem áll az éhín-
ségig. Erre a politikára szavazott majdnem egyhangúlag a Magyar Szocialista Párt kongresszusa (és az SZDSZ országos tanácsa). Ez egyszerre népellenes merénylet és a magyarországi polgári rend (“demokrácia”, “liberális jogállam”, “képviseleti kormányzat”) öngyilkossága. Minderre azt szokás válaszolni, hogy erre kényszerít bennünket a költségvetési hiányt korlátozó maastrichti kritériumokat alkalmazó Európai Unió és a kölcsönével a magyar kormányt és a magyar hitelüzletet kisegítõ, szigorú föltételeket szabó Nemzetközi Valutaalap (IMF). Nem tudni, mi a ráció abban, hogy Nagy-Britanniának lehet 17 százalékos hiánya, de nekünk ezt 3 százalék alatt kell tartanunk. Ez merõben hatalmi kérdés. Ha Magyarországnak lenne prog-
TÁMPONT 5 resszív és patrióta kormánya, minden erejét és ügyességét arra fordítaná, hogy ezeket a hitelföltételeket újratárgyalja. Az EU és az IMF föltételeit nem lehet teljesíteni − s ha nem lehet, nem is kell. Nota bene, a Nemzetközi Valutaalap egyik kiszivárogtatott tanulmánya ugyanígy ítéli meg a helyzetet. (Tehát bevallotta, hogy a Brüsszelben megalázott Gyurcsány, a leköszönõ miniszterelnök kérései igenis ésszerûek voltak.) Minden eddigi neokonzervatív bölcselmet sutba vágva, a nemzetközi tõke (és képviseletében a nyugati gazdaságpolitika) árasztja a pénzt a gazdaságba − persze szocializálva a veszteséget és privatizálva a nyereséget −, hogy elkerülje a legrosszabbat, a kelet-európai kormányok pedig kiszívják a pénzt belõle, éppen evvel kényszerítve a nemzetközi bankokat és transznacionális nagyvállalatokat, hogy repatriálják a nyereséget, a megtakarításokat, és meneküljenek innen. Róna Péter professzor (akit korábban a humanista nagypolgárság utolsó méltó képviselõjének neveztem) hiába mondja fáradhatatlanul − mindenekelõtt a Népszava hasábjain −, hogy nem az egyensúly helyreállítása teremt gazdasági növekedést, hanem megfordítva: csak a növekedés teremthet egyensúlyt, hiába óv ugyanitt az antiszociális reformok válságot súlyosbító hatásától az egyetemi közgazdaságtan olyan vitathatatlan szaktekintélye, mint Erdõs Tibor akadémikus vagy másutt dr. Vígvári András, az Állami Számvevõszék vezetõ közgazdásza, vagy hiába int türelemre, lassúságra, óvatosságra akár olyan ortodox neoliberális tudós, mint dr. Soós Károly Attila volt államtitkár (MTA), a Magyar Szocialista Párt ragaszkodik hozzá, hogy a saját vesztébe − és az ország elkerülhetetlen összeomlásába − rohanjon. A Zöld Baloldal szembeszáll evvel a kártékony és esztelen politikával, s ez fontosabb ügy annál, hogy a jobboldal várható uralma bizony kevés jóval kecsegtet”. … “Az antikapitalista, antirasszista és feminista Zöld Baloldal − rokonszenvezõknek
ajánlunk néhány weboldalt, honlapot: www.gondolkodjunkegyutt.hu, www.zoldbaloldal.hu, www.charta-2008.tvn.hu, www.european-left.org, érdeklõdni lehet a
[email protected] címen − még gyöngécske kezdet, a szél is elfújja. Nem tagadjuk, hatalmi szempontból egyelõre irreleváns. Nincs semmi pénze. Friss, rokonszenves, fiatalos, ambiciózus vetélytársa (sok szempontból, így éppen zöld tekintetben lehetõ szövetségese), a kissé eklektikusabb, polgáribb, se-jobb-se-bal karakterû “Lehet Más a Politika” (LMP) viszi tõle az ifjú támogatókat. Nem baj. A cél nem lehet más e pillanatban, csak az, amit kimondtunk: legalább ideiglenes otthont kínálunk azoknak a baloldaliaknak, akik sem a neokonzervatív, sem a nemzeti konzervatív, de egyként jobboldali politikával nem értenek egyet, s nem úgy általában elégedetlenek a kétségtelenül csõdöt mondott “nagy pártokkal”, parlamenti erõkkel. Viszont a magyarországi dolgozók, munkanélküliek, nyugdíjasok, tanulók, fiatal anyák, betegek, mozgássérültek érdekeinek következetes képviseletét szeretnék végre látni. Politikai otthont azoknak, akik egyenlõséget és méltóságot kívánnak (a valóságban és azonnal) a romáknak, a melegeknek, a felekezeti és nemzeti kisebbségeknek hazánkban és mindenütt Európában. Azoknak, akik sürgetnék a nukleáris leszerelést, föloszlatnák a NATO-t, akarják a békét. Azoknak, akik egyenlõséget akarnak az európai népek között, Kelet és Nyugat között. Azoknak, akik az autóipari és kõolajipari konglomerátumok ellenében is védenék a természetet, a környezetet, az emberek tüdejét. Ha vannak még emberek, akiknek a szíve baloldalon dobog, arra kérjük õket: adjanak jelt. A beletörõdés még soha nem vezetett semmi jóra. Szelíden, de határozottan állítjuk − ami egyébként nyilvánvaló −: a Magyar Szocialista Párt a mai formájában nem alkalmas minderre. Újra kell alapítani a magyar baloldalt. Ez most az elsõ lépés.
6 TÁMPONT
IV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2009. ÁPRILIS 24.
Krugman, Paul: Az értékpapír piac mítosza Hétfõn Lawrence Summers, az Országos Gazdasági Tanács feje válaszolt az Obama-kormányzat mérgezõ tõkék magánvásárlásának a szubvencionálására irányuló tervének a bírálataira. “Nem ismerek olyan közgazdászt” − jelentette ki −, “aki ne hinné, hogy jó ötletet képviselnek a jobban mûködõ tõkepiacok, amelyeken tõkékkel lehet kereskedni”. Mellõzzük egy pillanatra a kérdést, hogy vajon egy olyan piac, amelyen a vevõket meg kell vesztegetni a részvételért, valóban “jobban mûködõként” írható-e le. Még ha így is lenne, Mr. Summersnek többet kell válaszolni. Jó néhány közgazdász a jelenlegi válság fényében megváltoztatta a kedvezõ véleményét a tõkepiacokról és a tõkekereskedésrõl. Az utóbbi néhány nap alatt egyre világosabbá vált, hogy az Obama-kormányzat vezetõ tisztviselõi még a piaci mítosz szorításában vannak. Õk még hisznek a pénzpiac varázsában és a varázslók rettenthetetlenségében, akik megvalósítják ezt a varázst. A piaci mítosz nem mindig irányította a pénzpolitikát. Amerika szigorúan szabályozott bankrendszerrel emelkedett ki a Nagy Depresszióból, amely a pénzügyet megfontolt, sõt unalmas üzletté tette. A bankok a betéteseket a fiókok kényelmes elhelyezésével, és esetleg egy-két ingyen kenyérpirítóval vonzották; az így odavonzott pénzt kölcsönzésre használták, és ez volt minden. És a pénzügyi rendszer nem csak unalmas volt, hanem a mai mércék szerint kicsi is. Még az (aktív) “go-go évek”, az 1960-as hossz (fellendülés) alatt is, a pénzügy és a biztosítás együtt a GDP-nek kevesebb mint 4%-át tette ki. A pénzügy viszonylag kevéssé fontos voltát tükrözte, hogy a Dow Jones ipari átlagot alkotó részvények jegyzéke 1982-ig egyetlen pénzügyi céget sem tartalmazott. A mai szabványok szerint mindez primitívnek hangzik. Mégis ez az unalmas, primitív pénzügyi rendszer szolgált egy olyan gazdaságot, amely egy nemzedék élete során megkétszerezte az életszínvonalat. 1980 után egy nagyon eltérõ pénzügyi rendszer jelent meg. A
deregulációs gondolkodású Reagan-érában az ódivatú banküzletet egyre inkább a nagyvonalú ügyeskedés váltotta fel. Az új rendszer sokkal nagyobb volt a réginél. A jelenlegi válság elõestéjén a pénzügy és a biztosítás a GDP 8%-át tette ki; az 1960-as évek alatti részesedésének több mint a kétszeresét. A múlt év elejére a Dow már öt pénzügyi társaságot tartalmazott, olyan óriásokat mint az A.I.G., a Citigroup és a Bank of America. És a pénzügy bármi lett, csak nem unalmas. Sokakat vonzott a legélesebb elmék közül, és a kevés kiválasztottat mérhetetlenül gazdaggá tette. A pénzügy elbûvölõ új világát az értékpapírképzés folyamata alapozta meg. A kölcsönök már nem maradtak a kölcsönadónál. Ehelyett ezeket eladták másoknak, akik az egyes adósságokat felszeletelték, kockákra vágták és pépesítették, hogy új tõkéket szintetizáljanak. Másodlagos (subprime) jelzáloghitelek, hitelkártya-adósságok, gépkocsikölcsönök − minden a pénzügyi rendszer léfacsarójába került, amelynek a túlsó végén feltehetõen édes ízû, AAA osztályú befektetések jöttek ki. És a pénzügyi varázslókat bõkezûen jutalmazták az eljárás felügyeletéért. De a varázslók csalók voltak, akár tudták, akár nem, és kiderült, hogy a mágiájuk nem több, mint olcsó színpadi trükkök gyûjteménye. Mindenek felett, az értékpapírképzés döntõ ígérete − hogy robusztusabbá fogja tenni a pénzügyi rendszert a kockázat szélesebb terítése révén − hazugságnak bizonyult. A bankok az értékpapírosítást a kockázatuk növelésére, nem a csökkentésére használták, és az eljárásuk a gazdaságot sebezhetõbbé tette a pénzügyi szétesésre. Elõbb-utóbb a dolgoknak el kellett romlaniuk, és valóban ez is történt. Megbukott a Bear Stearns, megbukott a Lehman, de leginkább megbukott az értékpapírok piacosítása. Ez visszavezet bennünket a pénzügyi válságnak az Obamakormányzati megközelítéséhez. A mérgezõtõke-terv vitájának nagy része a részletekre és az aritmetikára összpontosult, és jogosan. Ezen túl, azonban, ami megdöbbentõ, az a vízió, amelyet mind a pénzügyi terv tartal-
ma, mind a hivatalos kormányzati személyek nyilatkozatai kifejeztek. Lényegében, a kormányzat hinni látszik abban, hogy ha egyszer a befektetõk megnyugszanak, akkor az értékpapírok piacosítását − és a pénzügyi üzletet − ott lehet folytatni, ahol egy-két éve abbahagyták. Igaz, hogy a tisztviselõk több szabályozásra hívtak fel. Valóban, Tim Geithner, a pénzügyminiszter csütörtökön olyan fokozott szabályozási tervet terjesztett elõ, amelyet nemrégen még radikálisnak tekintettek volna. De az alapvízió olyan pénzügyi rendszer maradt, amely
többé-kevésbé azonos a két évvel elõbbivel, noha valamelyest megzabolázzák az új szabályok. Mint kitalálhatják, én nem osztom ezt a víziót. Nem hiszem, hogy ez csak egy pénzügyi pánik; úgy vélem, hogy ez az egész bankmodell kudarcát mutatja, egy túlnõtt pénzügyi szektorét, amely több kárt okozott, mint jót. Nem hiszem, hogy az Obama-kormányzat újra felélesztheti az értékpapír piacosítását, és nem hiszem, hogy meg kell próbálnia. (Forrás: International Herald Tribune, 2009. 03. 27. Fordítás: Szende Gy.)
Dr. Mosonyi Emil, egyetemi tanár levele:
A Duna−Tisza-Csatorna Több ízben tették fel a kérdést nekem szakmai megbeszéléseken (tudva magyar származásomat) a Duna−Tisza-Csatornával kapcsolatban: hová tervezi a magyar kormány ezt a mûvet? hol lesz a csatorna kezdete, milyen helyiségeket érint, hol torkol majd a Tiszába? Ennek tisztázását sokszor szorgalmaztam, ám sajnos az illetékes hatóságok a mai napig nem adtak választ erre. Nem foglalkoznak vele. Talán nem tartják idõszerûnek, noha az országnak égetõen fontos lenne a Duna és a Tisza között egy hajózható csatorna létesítése. A fõ célja a csatornának: az úthálózat tehermentesítése; az áruk zavartalan továbbítása; az aszály sújtotta területek öntözése. Tudomásom szerint Orlóci István magyar vízimérnök foglalkozik részletesen a csatornával kitûnõ tanulmányában. A Duna-Tisza-Csatornáról számos cikk jelent már meg szakfolyóiratokban, s igen sok javaslat is volt a kivitelre, tehát a felsorolt paraméterekre. Mivel a paraméterek száma jelentõs, így igen sok mérnöki munkaidõt kell befektetni a csatorna optimális kialakításának megoldására. (Sajnos politikusaink nagy részének nincs érzéke ennek megítélésére...) Véleményem szerint több mérnöki munkaévre lenne szükség csak a tervek elkészítéséhez, amely már a kiviteli terv alapját képezné. Ha politikai részrõl az az ellenvélemény, hogy egy ilyen nagymértékû vízimérnöki beru-
házás miatt (pl. árvízvédelem) nem lehet elvonni egyéb munkahelyekrõl a vízimérnököket, akkor a válasz: több vízimérnököt kell kiképezni, illetve több mérnök-jelöltnek kell kedvet teremteni ahhoz, hogy a szakosítás során a vízimérnöki ágazatot válassza! A Mûegyetemen azért választják a vízimérnöki ágazatot olyan kevesen, mert nem látnak jövõt benne. A Duna−Tisza-Csatorna elõbb-utóbb meg fog épülni. Ha tervezését nem kezdjük meg hamarosan (de a legnagyobb intenzitással), úgy lehetséges, hogy a hiányos elõkészületek miatt gazdaságtalan lesz a csatorna, és a beruházás a szükségesnél nagyobb lesz. Végül egy alapvetõ javaslatot terjesztek a Magyar Kormány elé: a Duna−Tisza-Csatorna olyan nagyszabású létesítmény, mint az Alföld öntözésének nagyméretû alkotásai − a Tiszalöki vízlépcsõ vagy az öntözõ fõcsatorna. Ezek megtervezésére és megépítésére az akkori kormány felállította a Magyar Királyi Országos Öntözésügyi Hivatalt. Ennek mintájára célszerû lenne egy ugyanolyan önálló szervet felállítani, a következõ névvel: “Duna−Tisza-Csatorna Központi Hivatala”. Ennek feladata lenne (az öntözésügyi hivatal mintájára) a csatorna megtervezése, az építési pályázatok kiírása és elbírálása, valamint az építõ vállalatok munkájának ellenõrzése. Forrás: Mérnökújság, 2009. február
IV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2009. ÁPRILIS 24.
Három választás Pécsett A Munkáspárt 2006 Baranya megyei és Pécs városi szervezete három közeli választásra mozgósít. Május 10-én lesz a pécsi polgármester-választás, ahol a Munkáspárt 2006 Szili Katalin jelenlegi házelnököt támogatja, aki sokszor tett tanúbizonyságot baloldaliságáról és Pécs városa iránti szeretetérõl és ragaszkodásáról. A városnak nagy nyereség volna, ha õt választanák meg. Június 7-én, a másik két választáson a Munkáspárt 2006 önálló jelölttel indul. Ezen a napon Pécs 3. Kertváros választókerületében országgyûlési képviselõ választások lesznek, mert Toller László balesete következtében nem tudja betölteni a funkciót. A Munkáspárt 2006 jelöltje a parlamenti helyre Dr. Jegesy Andrea, a pécsi egyetem orvostudományi karának docense. Az õ személyében is Pécs város egy elkötelezett polgárát javasoljuk megválasztani, aki szaktudása mellett elkötelezett baloldaliként képviselni fogja a társadalom dolgozó, munkanélküli és szociális segélybõl vagy nyugdíjból élõ nagy többségének érdekeit. Június 7-én az egész ország szavaz arról, hogy kik képviseljék a következõ években az Európai Parlamentben. A Munkáspárt 2006 ezen a választáson széles baloldali szövetségben indul, együtt a baloldali zöldekkel és számos baloldali civil szervezet támogatásával. A választási szövetségnek, amely a Zöld Baloldal nevet viseli, a listavezetõje Tamás Gáspár Miklós filozófus, egyetemi tanár. Politikusi pályáját, amely még a kilencvenes évek közepén megszakadt, most a baloldalon kívánja folytatni, mert lelkiismereti kérdésnek tekinti, hogy az ország súlyos
helyzetében jóvátegye a rendszerváltásban játszott szerepét. Írásaiban és a nyilvános megnyilvánulásaiban már régóta a kialakult antidemokratikus és antiszociális viszonyok bírálatát adja, és európai parlamenti képviselõnek való megválasztása esetén − baloldali szocialistákkal, kommunistákkal és baloldali zöldekkel együtt − az Európai Baloldali Párt frakciójának tagja lesz. Tamás Gáspár Miklós április 7-én Pécsre látogatott. 11 órakor a Konzum Áruház tárgyalótermében sajtótájékoztatót tartott, amelyen részt vett Fratanolo János, a Munkáspárt 2006 elnöke, Morvay Nándor megyei és Csepeli László városi elnök, több párttagunk és baloldali civil szervezetek képviselõi. A jelölt elemezte a választási szövetség céljait, az európai és a hazai baloldal helyzetét, majd kérdésre válaszolva mérlegelte az EP választások várható eredményét és hatásait. Kérte, hogy a baloldali érzelmû emberek adják kopogtatócéduláikat a Zöld Baloldalnak és szavazzanak rá. Tamás Gáspár Miklóssal sétát tettünk a belvárosban, megmutattuk a város nevezetességeit, és ismertettük a 2010-ben, mint az európai kulturális fõvárosban tervezett programokat. A Zöld Baloldal EP jelöltjének pécsi látogatása délután 16 órakor a Mozgalmi Házban rövid elõadással és közvetlen beszélgetéssel összevont taggyûlésen folytatódott, amelyen részt vett a Kádár János Baráti Kör megyei és városi elnöksége is. A taggyûlés végén 65 éves párttagsága alkalmából köszöntötték Zafilisz Evangeliszt. (Tudósítónktól)
Értesítjük az érdeklõdõket, hogy az Európai Zöld Párt Kiáltványa magyar nyelven is megtalálható a zoldbal@ zoldbal.hu internetes honlapon. A Zöld Baloldal hamarosan önálló füzetben kihozza az Európai Zöld Párt Kiáltványát, az Európai Baloldali Párt választási programját és a Zöld Baloldal Tamás Gáspár Miklós által jegyzett programadó Nyilatkozatát.
Tájékoztatom a TÁMPONT olvasóit, hogy 2009. március 26-án Dorog városában megalakult Komárom− Esztergom megye negyedik Munkáspárt 2006 alapszervezete. Horváth Mihály megyei elnök
TÁMPONT 7
Kerecsényi Zoltán: Füttyentek rád, zord világ! Pápa − Petõfi Sándor és Nagy László. Ég és föld. Összetett, bonyolult következtetésekkel találkozunk a többször elõvett, megrágott és ízlelgetett mûben, hogy aztán igazságot adjunk neki, és újra ellent mondjunk. Kerecsényi Zoltán legújabb kötete − ahogy én látom. Napjainkban jelent meg a Füttyentek rád, zord világ! − Hasonlóságok − párhuzamok − különbségek két egykori pápai diák: Petõfi Sándor és Nagy László életútjában, költészetében címû könyv. Már a megjelenés elõtt kétkedve fogadom a címet, hiszen “különbözöm, tehát vagyok”. Aztán jönnek a már ismert versek rendbe szedve, sorba rakva. Mindketten falusi származásúak, vallásos környezetben nõttek fel, szüleik különös hangsúlyt fektettek iskoláztatásukra. Bár két különbözõ korban, de Petõfi és Nagy is a református kollégium diákja lett, a humán tárgyak szeretete Pápán bontakozott ki bennük, elsõ igazi verseik itt születtek. Petõfi egyáltalán nem volt szorgalmas, alig voltak barátai, Nagy meglehetõsen visszahúzódó volt, társai alig emlékeztek rá. Miután látták, hogy erõfeszítéseiket nem koronázza siker, Petõfi ellenszegült, Nagy elmenekült a politika elõl. Megelevenedik elõttünk a lázadó, villogó szemû szabadságharcos és az elgondolkodó, tiszta tekintetû költõ. Ahogy telik az idõ, a hasonlóságok ellenére egyre inkább két eltérõ habitusú embert látok magam elõtt. Szépen építkezik a mû, a rajz
szeretete újabb hasonlóság. Itt azonban érdemes megjegyeznünk, hogy az írók−költõk szívesen kamatoztatják tehetségüket a képzõmûvészet más területén is, így az elõbbi tény talán csak személyiségükbõl adódik. Költészetük nyitánya Pápához kötõdik. Mûveikben hangsúlyos az igazmondás, a családmotívum szerepe, a hovatartozás fontossága, fõ ihletõ forrásuk a szerelem, amelyet egy méltó költõ-társ gerjeszt bennük. Nem kell egyetértenünk Kerecsényivel, hiszen könyve nem errõl szól. Egy volt pápai diák szemüvegén keresztül követhetjük nyomon két, generációkkal ezelõtt Pápán tanuló és alkotó költõ lelki rezdüléseit, lejegyzett cselekedeteit és munkásságukat, hogy hasonlóságokat fedezzünk fel bennük. Egy olyan vers-, adat- és forrásgyûjtemény ez a kis könyv, ami az irodalomkönyvek kiegészítõje is lehet. A sok hivatkozás miatt nem könnyen emészthetõ, de éppen a rengeteg információ és a gondosan összegyûjtött életrajzi adalékok, válogatott versek teszik informatívvá és érdekessé. A legfontosabb, hogy továbbolvasásra, gondolkodásra, vitára ösztönöz. És persze a végén mindenki, nemcsak a költõk, hírességek, hanem a hétköznapi emberek is megtalálják a saját párhuzamaikat. Én például Nagy László szülõfalujában nõttem fel, és Petõfi iskolájában koptattam a padot... (Forrás: Pápai Napló, 2009. március 11. Szerzõ: Szarka Evelin)
Új alapszervezet Egerszalókon Megalakult a Magyarországi Munkáspárt 2006 és a Fiatal Baloldali Unió Magyarországi Ifjú Kommunisták Egerszalóki alapszervezete. Az alakuló ülés óta is többen jelezték csatlakozási szándékukat. A megalakuláson részt vett Tatár Csaba, a Munkáspárt 2006 Eger városi elnöke. Egerszalók lakossága is kezdi felismerni az igazi baloldali értékeket, és tudják, hogy mi nem a zsebünkre politizálunk, nem önös érdekbõl vagyunk balolda-
liak. Tagságunk fiatalos lendülettel vág neki az elõttünk álló feladatoknak. Célunk, hogy megismerjék programunkat, és havonta tartunk fogadónapot, ahol az emberek elmondhatják problémáikat. Az alapszervezet Ürmös Alfonzot tikárrá és Balogh Ernõnét szervezõ tikárrá választotta. Tatár Csaba gratulált az új vezetésnek és jelezte, hogy minden segítséget megadnak az alapszervezet beindulásához. (Tudósítónktól)
8 TÁMPONT
IV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2009. ÁPRILIS 24.
Szolidaritás − Demokrácia − Béke
A Zöld Baloldal bemutatja: Kiutak a gazdasági válságból Baloldali közgazdászok és társadalomtudósok vitája Vitavezetõ: Tamás Gáspár Miklós
Ha elutasítod a neoliberális gazdaságpolitikát, ha eleged van a tõkének tett engedményekbõl, a korrupciós botrányokból, ha szerinted is fel kell lépni a rasszizmus, antiszemitizmus ellen, ha szerinted se legyenek tömegpusztító fegyverek, ha fontosnak tartod, hogy fellépjünk az idõsek, gyermekek, fogyatékos emberek, szegények jogaiért, érvényt szerezve az Európai Szociális Chartának, ha szerinted is szükség van egy baloldali és alternatív környezetvédõ politikai mozgalomra, akkor gyere közénk és támogasd a ZÖLD BALOLDALT!
Listavezetõk: Tamás Gáspár Miklós, filozófus Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 elnökhelyettese Droppa György, a Zöld Demokraták elnöke Szöllösi Istvánné, a Pedagógus Szakszervezet volt fõtitkára Alapító és támogató szervezetek: Magyarországi Munkáspárt 2006 * Magyar Antifasiszta Liga * ATTAC Magyarország
Európai Feminista Kezdeményezés * Fiatal Baloldali Unió
Zöld Demokraták Szövetsége * Szociális Charta 2008 * Civil Parlament Szövetség
Kérjük, hogy ajánlószelvényét (kopogtató céduláját) adja a ZÖLD BALOLDALNAK és SZAVAZZON A ZÖLD BALOLDALRA! Elérhetõségeink: Magyarországi Munkáspárt 2006 helyi, területi, megyei, szervezetei. Budapesten a Nefelejcs u. 8. 1078. Ügyelet naponta: 10−18 óráig. Telefon: 06-20-500-97-70 Zöld Baloldal: Tóth Csaba, e-mail:
[email protected] Telefon: 06-30-971-53-87 Internet: http://www.munkaspart-2006.hu http://www.gondolkodjunkegyutt.hu http://www.zoldbaloldal.hu http://charta-2008.tvn.hu
2009. április 26-án, du. 5-tõl 7-ig Helyszín: Budapest 5. kerület Erzsébet téri “Gödör”
Találkozzunk május elsején! A Zöld Baloldal baráti beszélgetésre és mûsorokkal várja barátait és minden érdeklõdõt május elsején 9.30-tól 16 óráig a Városligetben a Vajdahunyad vára mögött, a Paál László sétányon levõ rendezvényterületen. 12-tõl 13.30-ig nyílt fórumot tartunk, ahol bemutatkoznak képviselõjelöltjeink, ismertetjük programjainkat és válaszolunk a kérdésekre. A helyszínen le lehet adni a Zöld Baloldalt ajánló szelvényeket, a kopogtatócédulákat. A rendezvényterület a korábbi évekhez hasonlóan széles Baloldali Udvart alkot, amelyen megtalálhatók az alábbi baloldali szervezetek képviselõi: Zöld Baloldal, Magyarországi Munkáspárt 2006, Európai Feminista Kezdeményezés, Fiatal Baloldali Unió, ATTAC Magyarország, Civil Parlament Szövetség, Magyar Antifasiszta Liga, Szociális Charta 2008, Marx Károly Társaság, Május Elseje Társaság, Kádár János Baráti Kör
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Apafi Mihály u. 45. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu
