A MAGYARORSZÁGI GYÓGYSZERÉSZET ÉRDEKKÉPVISELETI SZERVEI (1800—1944) K E M P L E R
AZ
ELSŐ
KURT
TESTÜLET
hazai gyógyszerészek első centrális tömörülésének, m ű k ö d ő érdekképviseletének keletkezési idejét pontosan megállapítani nem tudjuk. A z á l t a l á b a n igen pontos adatokat közlő Sztankai szerint „ a z 1800-as évek elején"' alakult volna meg a „Buda-Pesti Gyógy 1809-re teszik ennek időpontját; ekkor alapították szerészek Testülete". M á s a d a t o k volna Vereinigte Apotheker Gremium von Ofen und Pesth néven a testületet. Halmai is 1809-ben jelöli meg az alapítás időpontját. A német szövegből azonban valószínűnek tarthatjuk, hogy ezt megelőzően is kellett léteznie külön budai és/vagy külön pesti gré miumnak; az „egyesült" jelzőből erre joggal következtethetünk. Lehetséges azonban az is, hogy sokkal k é s ő b b egyesült a testület ; így igaz lehet a Gortvay és Zoltán által közölt 1847. évi d á t u m . E z utóbbit támasztja alá Ernyey k ö z l e m é n y e is, aki név szerint fel sorolja a budai, a pesti és még több m á s vidéki grémium elnökét 1833-ban. így lehetséges, hogy a budai és a pesti g r é m i u m csak a 40-es években egyesült ; adataink szerint a k o r á b ban felterjesztett, a király által szentesített alapszabályuk csak 1847-ben érkezett le, hét éves huzavona u t á n . Közvetve ugyancsak ezt igazolja Sztankainak egy másik adata, mely szerint a pesti városi tanács a pesti gyógyszerésztestülettel 1823-ban szerződést kötött a Szent R ó k u s k ó r h á z betegcinek gyógyszerrel v a l ó ellátására. Bársony szerint viszont „az első okmány, amely a Testület aláírásával került a Tanácshoz, 1813. március 14-én kelt". H a egyesült pest-budai testület nem is, de önálló pesti i l l . budai testület a X I X . sz. eleje ó t a bizonyára fennállt. Még így is jelentős késésben voltunk, mert b á r II. József az a k k o r m á r nagy tekintéllyel bíró bécsi grémiumot 1782-ben feloszlatta (a hadsereg számára szállított gyógyszerek silány minősége feletti felháborodásában), de u t ó d a ezt 1796-ban hatályon kívül helyezte. A prágai gyógyszerészek Lipót királytól 1671-ben 1
2 - 3
4
5
0
7
8
9
10
1 2 3 4 5 0
7 s 9
10
Sztankai István; A gyógyszerészeire .. . vonatkozó adatok. Bp. 1935. 35. Gyógyszerészi Almanach az 1942. évre. Bp. é. n. 52, 319. Gyógyszerészek Zsebnaptára az 1943. évre. Bp. é. n. 339. Halmai J . : A magyar gyógyszerészet hagyományai. Gyógyszerészet 1959. 448—453. Gortvay György—Zoltán Imre: Semmelweis élete és munkássága. Bp. 1966. 35. Ernyey József: Kísérletek országos gyógyszerész egyesület alapítására. Gyógyszerészi Folyóirat 1906. 38. A Budapesti Gyógyszerész Testület könyvtárának könyvjegyzéke. Bp. 1930. Sztankai i . m. 244. Baradlai János—-Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története, [továbbiakban: B—B.] Bp. 1930. II. köt. 38. Ernyey i . m. 24.
kapott szabadalmát M á r i a Terézia 1748-ban ünnepélyesen megújította és kiegészítette. Igaz, ezek a g r é m i u m o k még sok h a s o n l ó s á g o t mutattak a céhekhez. Messzebbre tekintve: F r a n c i a o r s z á g b a n az 1778-ban alakult Collège de Pharmacie 1797-ben mint Société libre des Pharmaciens, majd 1803-ban Société de Pharmacie néven folytatta működését. Bernben 1801-ben, Rigában 1803-ban alakult társulat, m í g a Deut scher Apotheker-Verein 1820-ban 106 taggal indult. A z egyes német v á r o s o k b a n évszáza d o k k a l k o r á b b a n is m ű k ö d ö t t egyesület; a nürnbergi p l . 1632-ben alakult meg Collegium Pharmaceuticum Norimbergense n é v e n . 11
AZ
ORSZÁGOS
SZERVEZKEDÉS
ELŐFUTÁRAI 12
N á l u n k is felmerült az országos szervezkedés eszméje m á r 1816-ban; erre utal a Helytartótanács engedélyező leirata. Ernyey kutatta, de ő sem talált m a g y a r á z a t o t arra, hogy miért csak 1833-ban történt ú j a b b előrehaladás. E k k o r ugyanis n é h á n y vidéki gyógyszerész, valamint Rath József, a budai és Székely Károly, a pesti g r é m i u m elnöke k é n t — hosszas e l ő m u n k á l a t o k u t á n — az elkészült „előrajzot" megbeszélték, majd jóvá hagyás végett felségfolyamodványként felterjesztették az udvari kancelláriához. E kér vényhez két tervezetet mellékeltek: 13
/ . a németül és latinul fogalmazott alapszabály-tervezetet a helyi g r é m i u m o k és a gré miumok szövetségének működését illetően és 2. az országos g r é m i u m beosztását. Bízva kérelmük teljesítésében azonnal meg is indították az országos szervezkedést: nyomtatott körlevélben hívták fel az egész ország gyógyszerészeit, hogy csatlakozva a mozgalomhoz, kívánságaikat, sérelmeiket közöljék a szervezőbizottsággal. Egyúttal mindenkitől (tulajdonostól és okleveles segédtől egyaránt) 4 — 4 forint beküldését kérték az előzetes költségekre. Jóhiszeműségükben nem várták meg az engedélyezést, és elfeledkeztek a r r ó l , hogy a nyomtatvány c e n z ú r a nélkül készült. Tartalma lázítónak számított, hiszen a gyógyszeré szeket sérelmeik felsorolására, panaszaik összegezésére szólították fel. Emiatt e mozgalom ellen a hatóságok felléptek; az aláírók csak nehezen tisztázták magukat a politikai össze esküvés vádja alól, és örülhettek, hogy a „tiltott n y o m t a t v á n y terjesztését"' pénzbüntetés sel megúszták. Bár emiatt kudarcba fulladt az a l a p í t ó k szándéka, é r d e m e s röviden áttekinteni a terve zett országos egylet szervezeti felépítését. A pesti és a budai grémium egyesítésével, az ide csatolandó Pest megyei, jászsági és k u n , valamint az Esztergom és a Fejér megyei gyógy szertárak képezték volna a központi magot, innen történt volna az egész országos szer vezet irányítása is. E z utóbbi b e o s z t á s á n a k terve nagyon hasonló volt a m a oly divatos városkörnyéki v o n z á s k ö r elvéhez, mely a Felvidék 25 megyéjét 7 város, az Alföld 21 me gyéjét 10 város g r é m i u m a köré c s o p o r t o s í t o t t a volna; Erdély külön állt. Előremutató volt e tervezet a b b ó l a szempontból is, hogy minden évre kötelezően elő írta a gremiális ülésen való részvételt; ezen összejövetelek mindegyikén t u d o m á n y o s értekezlet, felolvasás megtartását is tervbe vette. Szabályozni kívánta a gyógyszertárak 11 12 1 3
Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője 1933. 81. Ernyey i. m. 37. 1816. december 10-én, 35. 992 sz. alatt
állami felügyeletét, m ű k ö d é s ü k belső rendjét; a létesítendő szervezet jogává k í v á n t a tenni azt, hogy véleményét a gyógyszerkönyv és az árszabás kérdéseiben a hatóságok kikérjék. A kudarcba fulladt p r ó b á l k o z á s n a k tulajdonítható, hogy 1836-ban királyi rendelettel hívták fel a Helytartótanácsot arra, hogy helyi grémiumok létesítését az egész o r s z á g b a n mozdítsa elő. Ezeknek a hatásköre azonban — ha meg is alakultak — természetesen tá volról sem közelíthette meg az elképzelt o r s z á g o s szervezet működésének e r e d m é n y é b e vetett reményeket.
AZ
1 8 4 8. É V I
E R E D M É N Y E K
A fővárosi testület alapszabályai szerint céljuk — többek közt — a gyógyszerészek egye sülése, egyetértése, kereskedelmi viszonyaik kölcsönös előmozdítása, a magasabb szintű képzés, a hazai gyógyszerészet „tökéletesítése" volt. E testület tehát országos feladatok ellátására is vállalkozott, így — közvetve — a társadalom összességének szolgálatát is zászlajára tűzte. Ennek jegyében járt el 1848-ban akkor, amikor haladó szellemű javasla tokat terjesztett elő. A közegészségügy ezen á g a ekkor nem a belügyminiszterhez, hanem Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez tartozott, ezért ide címezték 6 pontban összefoglalt, a legfontosabb reformokat t a r t a l m a z ó kérvényüket. (Ezeket itt nincs m ó d u n k részletezni, csak utalunk az Orvosi Hetilap 1973. évi kötetében 3035—3036 lapszám alatt megjelentekre.) A miniszter a hat kérés közül ötöt elfogadott; egyedül az országos egyesülésre vonatkozó kérést nem teljesítette. Itt kell megjegyeznünk, hogy a képzést illetően b á r ó Eötvös József „vallás és nevelési" miniszterhez fordultak: ennek a kérésnek az eredménye már csak az i d ő rövidsége miatt sem lehetett pozitív. A z 1848. évi eredményekről részletesen tudósított az a k k o r N y i t r á n megjelent Gyógy szerészi H í r l a p ; az első, csak néhány s z á m o t megért hazai, magyar nyelvű gyógyszerészi szakfolyóiratunk.
AZ
ORSZÁGOS
EGYESÜLET
ELŐKÉSZÍTÉSE
A szabadságharc b u k á s a u t á n sem lehetett — t ö b b mint egy évtizeden át — gondolni arra, hogy a gyógyszerészek egyesülése megvalósuljon. A z 1860-as években azonban a politikai viszonyok enyhülése lehetővé tette azt, hogy a pest-budai testületben vezető sze repet j á t s z ó gyógyszerészek ismét felvessék az országos t ö m ö r ü l é s szükségességét. A z elő készítésben jelentős szerepe volt annak, hogy a Helytartótanács 1861. november 7-i lap alapítási engedélye alapján, alig néhány hét m ú l v a , 1862. j a n u á r 2-án m á r meg is jelent az első — fenn is m a r a d ó — magyar nyelvű gyógyszerészeti szakfolyóirat: a Gyógyszerészi Hetilap. Szerkesztő-tulajdonosa: Schédy Sándor m á r induláskor egy országos gyógysze rész-egyesület életrehívását tűzte ki célul L a p j á n a k első s z á m á b a n Felletár Emil, akkor még tanársegéd, később az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet megalapítója, síkraszállt annak érdekében, hogy a gyógyszerészek o r s z á g o s egyletben tömörüljenek. Schédy maga pedig —• „ E l ő r a j z u n k " címmel közölt p r o g r a m j á b a n — így írt: , , . . .miután pedig ügyünk fölvirágzására nézetünk szerint csak az országos gyógyszerészegylet létesíthetése adhatná meg a valódi lendületet: minden igyekezetünket felhasználandjuk, hogy ezen. . . oly rendkí vül üdvös intézmény ne tartozzék a jámbor óhajtások közé. 14
11
Kempler Kurt: Gyógyszerészet 1972. 467—470.
A l a p jelentős m é r t é k b e n hozzájárult ahhoz, hogy az országos egyesülés feltételei meg teremtődjenek. Létével megszüntette az országban szétszórtan m ű k ö d ő gyógyszerészek egymástól való elszigeteltségét, közelebb hozta őket egymáshoz, lehetőséget biztosítva ez zel a szervezkedésre. A konkrét előrehaladásra a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók évenként tartott vándorgyűlése látszott alkalmas f ó r u m n a k . A z 1863-ban Pesten tartott I X . nagygyűlés során a gyógyszerészi szakosztálynak Rath Péter (1812—1873), a fővárosi testületnek 1850-től alelnöke, 1854-től haláláig volt elnöke vezetésével tartott ülésén elfogadták az országos egyesület felállítására irányuló javaslatot. A tárgyalás során a nagy tekintélyű Jármay Gusztáv n é h a i Bene Ferencre hivatkozott: a magyar orvostörténelem e méltán kimagasló személyisége életében szintén javasolta az „Országos magyar gyógyszerész egyesület" megalakítását. Réith a hatósági engedély megszerzésének megkönnyítése érde kében azt javasolta, hogy a szervezet neve országos gyógyszerész testület legyen. A z ere detijavaslatot Schédy nyújtotta be. Végül is h a t á r o z a t o t hoztak, hogy a felállítandó orszá gos szerv 4fióktestületet foglaljon m a g á b a n : a D u n á n i n n e n i t , a Dunántúlit (ehhez csatla kozna H o r v á t h o r s z á g és Szlavónia), a Tiszáninnenit és a Tisztántúlit (ez utóbbihoz tar tozna Erdély is). A székhelyet Pesten jelölték k i . A nagygyűlés a fővárosi testületből, vala mint a vidéki gyógyszerészek küldötteiből előkészítő bizottságot alakított azzal a feladat tal, hogy dolgozza k i az alapszabályokat és a h a t ó s á g o k n á l eljárva készítse elő az alakuló közgyűlés összehívását. A következő esztendőben a M . O . T . X . nagygyűlésén, Marosvásárhelyen Jármay m á r bemutatta az elkészült alapszabály-tervezetet . Ez a l k a l o m m a l az „országos testület esz m é j e " közhelyesléssel elfogadtatott. A szaklap a 37 p o n t b ó l álló alapszabály-tervezetet 1865-ben folytatásokban közzé is tette. ' Még további két évnek kellett azonban eltelnie addig, amíg 1867-ben a pest-budai testü let folyamodványára a belügyminiszter engedélyezte egy országos értekezlet összehívását. Mindez — m á r m i n t az évszám — a szakma törvénytiszteletét jelzi, hiszen a M . O . T . nagygyűlésein k ü l ö n engedély nélkül évente a k á r h á n y gyógyszerész háborítatlanul össze jöhetett és t a n á c s k o z h a t o t t nemcsak t u d o m á n y o s ügyekről. A hangsúly azonban éppen a jogi különbségen, az új szervezeti forma —• akkor nagy reményeket t á m a s z t ó — előnycin volt. Tény, hogy e k k o r kb. 150 gyógyszerész jött ö s s z e ; és ez volt a legelső országos, olyan szakmai m e g m o z d u l á s h a z á n k b a n , amely nem m á s (pl. a M . O . T . ) keretben, hanem kifejezetten csak gyógyszerészi szervezetként t ö m ö r ü l t . A létszám viszonylag nagy; meg ítéléséhez figyelembe kell vennünk, hogy ekkoriban alig 700 gyógyszertár működött ha zánkban, Erdélyt is beleértve, és ezek 95%-ban vidéken települtek. A közlekedési viszo nyok fejletlensége miatt ez hetes eltávozást is jelenthetett. E z az első o r s z á g o s megmozdulás előkészítő bizottságot választott abból a célból, hogy új, megfelelőbb alapszabályt dolgozzon k i és egyben gyógyszerészeti reformjavaslatokat szerkesszen; ez u t ó b b i t törvényjavaslatnak szánták. Újabb két év m ú l v a , 1870. j ú n i u s á b a n t a r t o t t á k meg a l l . országos értekezletet, mely 3 napig ülésezett. Ezen m á r 250 gyógyszerész vett részt. Végül további két év múltán, a III. országos értekezlet alkalmával alakulhatott meg hivatalosan is 1872. május 6-án az Orszá gos Gyógyszerész Egylet. 1,J
10
1
18
15
16 17 1 8
Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének történeti vázlata és munkálatai 1863. [továbbiakban MOTV] Pest, 1864. 187—188. MOTV 1864. Pest, 1865. 37—39. Gyógyszerészi Hetilap ÍGYHJ 1865. 500, 513. Kempler Kurt: Acta Pharm. Hung. 44. 1974. 267—282.
AZ
EGYESÜLET
MEGALAKULÁSA 19
A megalakulást a szaklap nagy horderejű, fényes vívmányként üdvözölte. A z időköz ben Hintz György kolozsvári gyógyszerész által módosított alapszabály-tervezetet Zeyk Károly belügyi államtitkár 1872. szeptember 11-én hagyta j ó v á . A z egylet első elnöke a már említett Ráth Péter lett,egyben a fővárosi testületnek is elnöke, igen tekintélyes ember, Semmelweis sógora, akit 1868-ban országgyűlési képviselővé is v á l a s z t o t t a k . Ráth azon ban alig egyéves elnökség után meghalt. U t ó d a Jármay Gusztáv lett, aki 1886-ig viselte e tisztséget. Őt követte Csávássy Kiss Károly (1820—1898). a k i egyébként az a l a k u l á s k o r az egylet első alelnöke volt. M á r az első — 1873. évi — közgyűlés megváltoztatta az egyesület nevét: „ Á l t a l á n o s magyarországi gyógyszerészek egylete" lett az új elnevezés, majd 1881-ben „ M a g y a r o r s z á gi gyógyszerész egylet"-re változott a név. A z 1874. májusában tartott közgyűlés h a t á r o z a t a alapján osztották az országot 6 kerü letre, az egyes kerületeket pedig 4-4 j á r á s r a . Ekkoriban a gyógyszertár-tulajdonosoknak alig egyharmada volt tagja az egyletnek. E k k o r még azt hitték, hogy ez csak a kezdeti nehézségek k ö v e t k e z m é n y e ; rövidesen azonban szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy az egylet a dualizmus öt évtizede alatt sohasem tudta maga köré tömöríteni a ha zai gyógyszerészeknek nemhogy az egészét, de még a t ú l n y o m ó többségét sem. A z ala csonyfokú szervezettség, amely a korszak egésze alatt fékezte a gyógyszerészet fejlődését, elsősorban annak volt a következménye, hogy a kisebb, vidéki tulajdonosok érdekei nem estek egybe a nagy, egy vagy t ö b b alkalmazottat foglalkoztató városi — elsősorban fővárosi — gyógyszertár-tulajdonosok sajátos érdekeivel. M i v e l pedig az egylet ügyeit a fővárosi testület a p p a r á t u s a intézte, ez a dolog természeténél fogva a fővárosiak érde keinek érvényesülését eredményezte. E belső ellentétek külső megnyilvánulási formája — az, hogy az országos egylet kezdettől fogva a fővárosi testület függvényeként m ű k ö dött — még s z e m b e t ű n ő b b volt. A z országos egylet m é g külön irodahelyiséggel sem rendelkezett, a fővárosi testületnél talált otthonra. így volt ez a 90-cs években is, amikor a testület felépítette Aggteleki utcai (ma: V I I I . Kiss József utca) székházát, melynek alag s o r á b a n a gyakornoki tanfolyam t a n l a b o r a t ó r i u m a i kaptak helyet. A z országos egylet csak 1924-ben vásárolt önálló székházat a mai Szófia u t c á b a n . A z egylet ügyeit a fővárosi testület fizetett a p p a r á t u s a — elsősorban a titkár — vitte, abban az időben érthetően a főállása érdekeinek megfelelően. A vidékiek elégedetlensége odáig fokozódott, hogy 1918-ban Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetsége néven önálló szervezetet alakítot tak; ehhez akkor h á r o m hét alatt többen csatlakoztak, mint amennyi tagja az országos egyesületnek k o r á b b a n v o l t . A z ellentétről a fővárosiak m á s szemléletéről levéltári adat is t a n ú s k o d i k : fennmaradt egy vidéki gyógyszerésznek közvetlenül a belügyminiszterhez intézett terjedelmes b e a d v á n y a . A z egyesület, „részint fővárosi, részint más nagyvárosi gyógyszerészekből állván a kiknek csak is hallomás után, de gyakorlatilag fogalmuk sincs a nagyvárosi s vidéki, különösen falusi gyógyszerészek közti különbség"-vö\, nem m ű k ö d i k 2 0
21
22
23
24
25
19 2 0
21 22 2;i 24 2 5
GYH 1872. május 12. Bánóné Fleischmann M.—Zalai Károly: Gyógyszerésztörténeti Diárium 1973. augusztus, 28—31. Mozsonyi Sándor: Gyógyszerészet 1968. 241—-246. B—B. II. 221. 5—B. II. 424. B—B. II. 439. Orsz. Levéltár K K . 150 B M Ált. iratok. IV. kútfő 1893—7. 27037
megfelelően. A bajok gyökerét egyébként abban látta, hogy egyetlen orvos nem elég egy gyógyszertár fenntartásához. Ebben olyannyira igaza volt, hogy c megállapítás ma is érvé nyes. Ezen azonban sem az egylet, de m é g a minisztérium sem tudott — a k k o r i b a n sem — segíteni. így a z u t á n válasz nélkül ad acta tették az ügyet. A z országos egyletnek a fővárosi tulajdonosokkal, azok érdekeivel azonosult orientá cióját egyébként az is biztosította, hogy az országos egylet 1872-től 1918-ig m ű k ö d ő elnö keinek többsége megtalálható a testület elnökeinek n é v s o r á b a n : valamennyien fővárosi gyógyszertárak tulajdonosai voltak. Mindez persze azon a nevezetes n a p o n : 1872. május 6-án még messze nem volt előre l á t h a t ó ; bár némi figyelmeztetést jelenthetett, hogy mindössze 91 gyógyszerész mondta k i a megalakulást. A következő — 1873. évi — közgyűlésen még kevesebben jelentek meg: mindössze 71 személy. Igaz, ez az a k k o r dúló kolerajárvány terhére is lenne írható, ha a későbbiek nem igazolnák az érdektelenséget. A z érdektelenség kezdeti oka — hiszen akkor még n m t u d h a t t á k , hogy elégedetlenek lesznek az érdekképviselettel — az, hogy mire az egylet megalakult, a politikai enyhülés lehetővé tette vidéken is mind t ö b b egylet megalakítását. így azok a gyógyszereszek, akik szívükön viselték szakmájuk sorsát, érdeklődtek a t u d o m á n y haladása iránt, természetük nél fogva az átlagosnál aktívabbak voltak, az ehhez szükséges egyesületi kereteket szűkebb h a z á j u k b a n is megtalálhatták. A vidéken szervezett egyesületek közül legrégebbi a miskolci — k é s ő b b Borsod me g y e i — orvos-gyógyszerész társaság, mely még 1847-ben alakult.- ' A l i g egyéves m ű k ö d é s u t á n a szabadságharcot követően elhalt ugyan, de 1861-ben újjáalakult.' Ugyanebben az évben alakult meg a Debreceni Gyógyszerész Testület; az alapítók a k o r á b b a n kért engedélyt erre csak ekkor kapták meg. Ö i évvel később e szervezet a Bihar megyei gyógy szerészek csatlakozásával létszámában és nevében egyaránt b ő v ü l t . A hatvanas é v e k b e n többféle alakultak hasonló szervezetek. E társulások összetétele meglehetősen heterogén volt: a többséget kitevő orvos-gyógyszerészi összefogás mellett helyenként a t e r m é s z e t t u d o m á n y o s képzettségű egyéb foglalkozású értelmiséget is fel ölelte. E tömörülések célja a szakmai művelődés lehetőségeinek a kiterjesztése mellett az önművelés alapjainak a megteremtése is volt. Tudnunk kell, hogy akkoriban a T e r m é s z e t t u d o m á n y i Társulat (a mai T I T elődje) nem csak népművelési, ismeretterjesztő, felvilágosító teendőket látott el, hanem — talán első sorban — átvállalta az Akadémia feladatait a természettudományos k u t a t á s o k irányítá s á b a n , minthogy az M T A főleg h u m á n t u d o m á n y o k k a l foglalkozott. Ebben a jelentős fel adatban bizton t á m a s z k o d h a t o t t a M a g y a r Orvosok és Természetvizsgálók éves vándor gyűléseire; ezeknek programjában a t u d o m á n y szervezésének kérdései is helyet kaptak. Itt nem kevés gyógyszerész szerepelt. Említettük, hogy az országos egylet életrehívásának is ez volt a f ó r u m a . Mindezek ismeretében már nem szorul bővebb bizonyításra, hogy az említett társulások a kiegyezés előtt és u t á n egyaránt t u d o m á n y o s végvárak voltak; ugyanakkor nem tagad h a t ó , hogy helyenként a hazafias érzelmek táplálásának a jegyeit is magukon viselték. E z azonban nem jelenti azt, hogy esetenként nem foglalkoztak sajátos érdekvédelmi CT
1
27
28
29
26 Fürész J. : Szemelvények a 86 éves egyesületünk múltjából. Borsod-Miskolci Orvos—Gyógysze rész Egyesület Évkönyve 1933/34. 77. Gyárfás Ágnes: Borsodi Szemle 1976. 4. 57—59. A Debreczen—Biharmegyei Gyógyszerész Testület... története. Debrecen, 1882. 41. Bánóné—Zalai i . m. 28—31. 2 7 28
2 9
kérdésekkel és feladatokkal is. E társulások fejlődésének merőben eltérő irányaira jellem ző, hogy míg pl. a Békés megyei Orvos-Gyógyszerész Egyesület 1898-ban közgyűlési h a t á rozattal kimondta ö n m a g a feloszlatását, és egyidejűleg megalakították a Békés megyei Orvosszövetségct, " addig pl. N a g y v á r a d o n m é g további két évtized múltán is m ű k ö d ö t t a Bihar megyei Orvos-, Gyógyszerész és T e r m é s z e t t u d o m á n y i Egylet, melynek gyógysze rész tagjai többnyire a területi gyógyszerész-egyletnek is tagjai voltak. A vidéki orvos gyógyszerész egyletek száma a millenium idején 26 volt. :í
31
32
AZ
ORSZÁGOS
EGYESÜLET
SZERVEZÉSE
A központi vezetés a területen élő gyógyszerészekkel való ellentét felismerése u t á n m á r az 1873. évi közgyűlésen tucatnyi vidéki gyógyszerészt választatott a vezetőségbe. E z azon ban csak látszat-gesztus volt, hiszen az ügyek tényleges vitele a budapesti elnök, alelnök és titkár kezében volt és maradt. A következő évben bevezették a decentralizációt : a vidéki szervezetek kialakítását és viszonylagos önállóságát. A z országnak kerületekre és j á r á s o k r a való felosztásáról m á r szóltunk; itt ezt azzal kell kiegészítenünk, hogy ezek nem egyeztek a közigazgatási egysé gekkel. Mindegyik élén a tagság által választott igazgató, helyettes igazgató és titkár állt. Ezzel sikerült a fiatal egyletet a felbomlástól megmenteni. 1874 n y a r á n alakult meg a III. kerület 4. j á r á s a Debrecenben; ennek körülményeit rész letezve, betekintést nyerhetünk a szervezés nehézségeibe. Erre a n n á l is inkább lehetősé günk nyílik, mert a részletekről bőséges irodalmi források állnak rendelkezésünkre. Előre kell bocsitanunk, hogy a debreceniek képviselői — említettük, hogy itt 1861-ben testület alakult — részt vettek az országos egylet m e g a l a k í t á s á b a n . Hazatérve, a pesti események ről tartott beszámolóhoz hozzáfűzték aggályaikat : „bármennyire helyesli is elnök az összes tagtársakkal együtt" ezt a szervezést, tart attól, hogy „testületünk némely tagja ezen kétfelé való fizetés miatt nem fog-e inkább megvetini óhajtani az eddig oly barátságos és támogató egyetértésben fenntartott testületünktől ?" A jelenlévők egyhangúlag saját testületük fenn tartása mellett foglaltak állást azzal, hogy a tagok „személyes tetszésére bizatik" az orszá gos szervezetbe való belépés. K o m p r o m i s s z u m k é n t a debreceni testület jogi tagságként vállalta két tagdíj — évi 40 forint, akkoriban t ö b b , mint egy havi fizetés — anyagi terhét. Ez a tagdíj a kis gyógyszertárak jövedelmi viszonyaihoz mérten magas volt. Ehhez járult a fővárosi utak költsége. E megbízást illetve résztvételt egyébként is csak olyan tulajdo nos vállalhatta, akinek alkalmazottja volt; ez is az önálló gyógyszerészek többségét kitevő kis egzisztenciák, az egyedül dolgozók érdektelenségét növelte. így történhetett, hogy a debreceni szervezetből a m á r belépett tagok közül is akadt, aki kilépni s z á n d é k o z o t t . 1875-ben a Gyógyszerészi Hetilapot az egylet hivatalos lapjává nyilvánították, így ke rült fel a j ú n i u s 22-i lapszám címoldalára, hogy az ,,az Altalános magyarországi gyógysze részegylet szakügyeinek közlönye". A tagok s z á m a abszolút számban ugyan növekedett, hiszen ekkoriban m á r , az 1873. évi gazdasági válság után, évi átlagban mintegy 20 új gyógyszertár létesült az országban, azonban a szervezettség nem javult: a tagok s z á m a 1879-ben sem haladta meg a gyógyszertár-tulajdonosok 4 0 % - á t . 33
34
30 31 32 33 31
GYH 1898. 92. Népegészségi Országos Nagvgvülés Munkálatai. Bp. 1918. 24. Gyógyszerészi Almanach (Bp.) II. 1896. X I — X I I . A Debreczen—Biharmegyei i . m. 93. B—B. II. 313.
30
A z országos szervezet kiépítése tehát vontatottan haladt. A z 1881. évi közgyűlés újból nevet v á l t o z t a t o t t ; az elnevezés „Magyarországi Gyógyszerész-egylet" lett. Ugyanakkor fogadták el az új alapszabályokat, amelyeket ugyancsak Hintz dolgozott k i . A z egylet pecsétjében a név melletti jelmondat: „Salus publica suprema lex esto". A z új a l a p s z a b á lyok szerint „ r e n d e s tag" a nyilvános (közforgalmú) gyógyszertárak tulajdonosa, bérlője vagy gondnoka lehetett, míg a többi gyógyszerész — tehát az alkalmazottak — „ r e n d k í vüli tag" minőségben, szavazati jog nélkül vehettek részt az egylet m u n k á j á b a n . A most már világosan érdekképviseleti szerv a tagdíjat is leszállította: a rendkívüli tagok évi 2 forint, a rendes tagok évi 5 forint — ha alkalmazottal m ű k ö d t e k , évi 10 forint — tagdíjat fizettek. A vezetőség neve: központi igazgatóság, mely a közgyűlés által titkosan választott elnökből, alelnökből, p é n z t á r n o k b ó l és titkárból állt, akik csak budapestiek lehettek; továbbá 12 fővárosi rendes tagból és a 24 járásigazgatóból. A kerületeket m á r megszün tették. E k k o r i b a n e tisztségek egyike sem járt fizetséggel, egyedül a titkár részesült az alap szabály 27.§-a alapján az „irodai költségek fedezésére a választmány által időnként meg határozandó átalányban". Minthogy a vidékiek — b á r elvileg többségben voltak — nem jelenhettek meg minden ülésen, az egylet tényleges vezetése továbbra is a fővárosiak kezében maradt. Tény viszont, hogy a hetente megjelenő szaklap útján az eseményekről általánba mindenki gyorsan értesülhetett.
A Zj E G Y L E T
MŰKÖDÉSE
A z érdekképviseleti munka sorából első helyen az 1876. évi X I V . törvénycikk, a közel egy évszázadon át hatályos közegészségügyi törvény előkészítése során benyújtott emlék iratot kell megemlítenünk, mely dokumentum a gyógyszerészet a k k o r i nehézségeit és kívánságait részletezte. A képviselőházhoz intézett felterjesztés terjedelmes szövegé ből kiemelendők a következők: 30
— a t u d o m á n y o k , főleg az alkalmazott t e r m é s z e t t u d o m á n y o k gyors fejlődése új igénye ket t á m a s z t a gyógyszertárakkal szemben ; — e fejlődő igények a jövedelmezőséget c s ö k k e n t i k : n ő a gyógyszerválaszték, új műszerek szükségesek, „tetemes i d ő á l d o z a t o k a t " kénytelen hozni a gyógyszertár, ez növeli a létszámszükségletet ; —- az új berendezések költségesek; — a c s o m a g o l á s r a is t ö b b i d ő szükséges; - nő a k é m i a i készítmények alkalmazása, ezeket a gyógyszertárak beszerzik és így eles nek a g y á r t á s hasznától; — a gyógyszertárakat jogtalanul megkárosítják a „gombaként terjedő", titkos szereket áruló d r o g u i s t á k és fűszerkereskedők. A memorandum helyesen állapítja meg, hogy a gyógyszertárak jövedelmezősége folya matosan c s ö k k e n n i fog. E z v a l ó b a n így is történt. A felterjesztést a következő kérésekkel zárták: / . Legalább egy gyógyszerész „államhivatalnoki m i n ő s é g b e n " t ö r t é n ő alkalmazása a minisztériumban, h a s o n l ó a n , amint az 1848-ban történt. 35 36
GYH 1881. 324. Schédy Sándor: A magyar gyógyszerészeire Bp. 1887. 262—275
vonatkozó törvények és rendelet gyűjteménye.
..
2. A z Országos Közegészségi T a n á c s m u n k á j á b a n két gyógyszerész rendes t a g k é n t vegyen részt. 3. A gyógyszerészeti k a m a r á k a t — kötelező érvénnyel — állítsák fel. 4. A z új gyógyszertárak jogainak a d o m á n y o z á s á t a lakosság l é t s z á m á h o z kössék. N é m e t országra hivatkoztak, ahol 8—10 ezer lélek a h a t á r ; a hazai „vagyonossági és művelt ségi" viszonyokra tekintettel 10—15 ezres minimális lélekszámot kértek megállapítani azzal, hogy 5—6 ezer l a k o s n á l is engedélyezhető lehet az új gyógyszertár, ha 10 km-es „ k ö r t á v o l b a n " nincs másik. 5. A reál- és személyjog közti különbség megszüntetését kérték ; azonban számoltak azzal, hogy ez nem teljesül. Ezért ez esetben legalább a személyes j o g ú gyógyszertári jogosít ványok á t r u h á z h a t ó s á g á t és örökölhetőségét kérték törvénybe iktatni. A felterjesztett kérelmek k ö z ü l csak ez a legutolsó került bele a törvénybe; a 131.§ alapján az átruházást képesített személy esetében csak „bizonyított erkölcsi megbízhatat lanság esetén" tagadhatta meg a belügyminiszter. K é s ő b b az ú n . L e x Szapáryana alapján — ugyancsak az egylet felterjesztése n y o m á n — az elhalt gyógyszerészek özvegyeiről is lehetségessé vált a jog á t r u h á z á s a . A z egylet ért el némi e r e d m é n y t a jogosulatlanul gyógyszert á r u l ó kereskedők, szató csok elleni küzdelemben is. A belügyminiszter 1881-ben k ö r r e n d e l e t b e n hívta fel a tiszti f ő o r v o s o k a t arra, hogy a titkos szereket forgalmazó kereskedőket szigorúan ellenőriz zék, majd 1884-ben, mivel a „visszaélések sűrűbben merülnek fel", ezt megismételte. Kötelezte a h a t ó s á g o k a t arra, hogy „azon alkalommal, amidőn a bolti üzletek és kereske dések, a fennálló szabály értelmében, az erre illetékes közegei által váratlanul megvizsgál tatnak, főfigyelem az ily tiltott gyógyszerek készletére fordttassék". A r r a is vannak adatok, hogy pl. Bács-Bodrog megyében a vizsgáló bizottságban a gyógyszerészek egylete is képviseltette m a g á t ; ez nyilvánvalóan kihatott az ellenőrzés h a t é k o n y s á g á r a . A z egylet mind az egyéni, mind a szakma összességének érdekeit a maga módján igye kezett képviselni. így p l . az 1879. évi szegedi árvíz következtében súlyosan károsult gyógyszerészek s z á m á r a a hazai a d o m á n y o k o n túl 3000 forintot gyűjtött külföldi gyógy szerészeti szervezetektől és m a g á n o s o k t ó l ; pedig a károsultak t ö b b s é g e nem is volt tagja, az egyletnek. A szakma egészét érintette a gyógyszerkönyv ügyének az előbbrevitele a képzés színvonalának az emelése, a kuruzslók elleni küzdelem stb. Sikerült kivívni a 6 gimnáziumot végzett gyógyszerészek s z á m á r a — a gyakornoki vizsga birtokában, az egyébként csak az érettségizetteknek j á r ó — „önkéntességet", illetőleg az ezzel j á r ó rövidebb szolgálati időt a hadseregben. E r e d m é n y e s — bár kevés — lépést tett az egylet a hazai szakirodalom alapjainak a lerakása é r d e k é b e n is. Ezen, itt csak vázlatosan emlí tett eredmények ellenére a dualizmus k o r s z a k á n a k egésze alatt sem sikerült 50%-osnál magasabb szervezettséget e l é r n i . 37
38
39
40
11
42
3 7 3 8 39 10 41 12
Részletesebben lásd: Kempler Kurt: Acta Pharm Hung. 50. 1980. 166—172. 15.370 sz. B M rendelet, kelt 1881. május 28-án. 5.991 sz. B M . rendelet, kelt 1884. január 26-án. Részletesebben lásd: Kempler Kurt: Gyógyszerészet 1982. 161. B—B. II. 224. B—B. II. 367.
A GYÓGYSZERÉSZI
KAMARÁK
A z egyleti tagság alacsony r é s z a r á n y a kétségtelenül akadályozta a m ű k ö d é s hatékony ságát. Ilyen körülmények közt, ha az egylet a h a t ó s á g o k h o z fordult, nem érezhette maga mögött m é g a tulajdonosok összességének t á m o g a t á s á t sem; ugyanakkor pedig „lefelé*' nem szerezhetett érvényt h a t á r o z a t a i n a k . E z az o k a annak, hegy m ű k ö d é s e során ismét lődően a kötelező kamarai tagságot kívánta elérni, azonban mindvégig sikertelenül. Láttuk, hogy m á r az 1876. évi közegészségügyi törvény előkészítésénél is ezt javasolta az egylet. Pedig az orvosi és a gyógyszerészi k a m a r á k felállítását — az ügyvédi k a m a r á k mintájára — m á r az 1876. évi közegészségügyi törvény parlamenti vitája alkalmával is h i á n y o l t á k . N y o l c évvel k é s ő b b , az egylet 1884 j ú n i u s á b a n tartott közgyűlése h a t á r o z a tot hozott a r r ó l , hogy az igazgatóság a k a m a r á k „ m e g a l a k í t h a t c s á g a végett folyamodás sal j á r u l j o n " a belügyminiszterhez. E z a b e a d v á n y — mellékletként — a gyógyszerészi k a m a r á k r a kidolgozott szabálytervezetet is tartalmazta. E z 3 2 § - b a n foglalta össze a ka m a r á k célját, szervezeti formáit, m ű k ö d é s ü k ügyrendjét; előírta a tervezet minden önálló — tulajdonos, bérlő vagy gondnok — gyógyszerész kötelező k a m a r a i tagságát. A dekla rált célok — amelyekről a t o v á b b i a k b a n rövid áttekintést n y ú j t u n k — eleve illuzóriku sokká váltak az alkalmazottakra k i nem terjedő kötelező kamarai t a g s á g következtében. A legfontosabb célok: 43
44
— a kar erkölcsi tekintélyének emelése és m e g ó v á s a ; — a gyógyszerészek „ t u d o m á n y o s és erkölcsi mívelődésének " fejlesztése és annak ellenőr zése; — a gyógyszerészet törvényes jogainak megvédése; — a gyógyszerészi szabályok pontos teljesítésének ellenőrzése, a gyógyszerészet „egyön tetű kezelésének" e l ő m o z d í t á s a ; - fegyelmi eljárás gyakorlása m u n k a a d ó k és munkavállalók, valamint kamarai tagok közti sérelmek, nézetkülönbségek ügyében; - t u d o m á n y o s értekezések és felolvasások meghallgatása, erre m é l t ó művek megjelen tetése, díjazása. A tervezett kamara ö n m a g á t gyógyszerészeti ügyekben a belügyminisztérium vélemé nyező szervének tekintette, emellett gondoskodni kívánt a gyógyszertárak és a gyógyszer tári személyzet nyilvántartásáról. Segítséget akart nyújtani a minisztériumi rendelkezések végrehajtásában is. Magát a tervezetet ugyancsak Hintz dolgozta k i . Ezt a meg nem valósult tervezetet még hét m á s i k követte 1892 és 1911 k ö z ö t t ; lényegében h a s o n l ó tartalommal. A z 1884. évi memorandum elutasításakor a k o r m á n y z a t arra hivatko2ott, hegy a fel állítani kívánt kamara „csak választékosabb névvel illetett formája"'' lenne a megszüntetett c é h r e n d s z e r n e k . Hasonló o k o k b ó l nem fogadták el a későbbi tervezeteket sem. A kor mány ugyan 1908-ban, a gyógyszerészeti törvény reformtervezetével együtt, tervbe vette a k a m a r á k felállítását, ez az Andrássy nevével jelzett javaslat azonban parlamenti tárgya lásra nem került, majd a k o r m á n y bukása után lekerült a n a p i r e n d r ő l . A gyógyszerészek számára gyenge vigaszt jelentett, hogy az orvosi k a m a r á k sem valósultak meg ekkoriban. 4 5
46
4 3
14 45 46
Knöpfier Vilmos felszólalása. Az országgyűlés képviselőházának 135—137. Schédy i . m. 276. Gyógyszerészi Közlöny [GYK] 1924. 134. GYK 1903. 202.
naplója 6. köt. Bp. 1876.
Ezzel szemben H o r v á t o r s z á g b a n 1895-től m ű k ö d t e k a gyógyszerészi k a m a r á k , kötelező t a g s á g g a l . ' Gyógyszerészeink egy része azonban — hasonlóan az orvosokhoz — nem szimpatizált a kamara gondolatával. A kor liberalizmusába a kötelező kamarai tagság és annak viszonylagos fegyelmező ereje nem illett bele; bár a szaksajtóban ellenkező véle pályának mény is megjelent : „A dekadentia beteges symptómáit magún hordó gyógyszerészi szüksége van a kamarák megteremtésére minden áron!". Meg kell jegyeznünk, hogy amikor — évtizedekkel k é s ő b b — az 1936. évi I. tc. alapján felállították az orvosi k a m a rák at (előrevetvén a fasizálódás árnyékát), gyógyszerészi k a m a r á k r a ekker sem volt szükség, mivel a jogosítványok a d o m á n y o z á s a illetve visszavonása útján a fasiszta célok e nélkül is elérhetők voltak. 1
48
F R A K C I Ó H A R C O K
AZ ORSZÁGOS
E G Y L E T B E N
A z egyesület elleni vidéki elégedetlenség 1907-ben oda vezetett, hogy Debrecenben egy olyan értekezletet hívtak össze, amelyen a fővárosi vezetéssel szembeni elégedetlenség nyíltan hangot kapott. A z aktualitást az jelentette, hogy — m i k é n t azt a k a m a r á k r ó l szólva megemlítettük — k ü s z ö b ö n állónak t ű n t az új gyógyszerészeti törvényjavaslat benyújtása a képviselőházban. A z sem véletlen, hogy éppen Debrecen volt a gyújtópont: itt gazdaságilag viszonylag erős, szakmailag ismert, sőt országosan is elismert gyógyszertár tulajdonosok m ű k ö d t e k , k ö z ö t t ü k — az országos á l l a p o t o k h o z képest •— h a g y o m á n y o s a n j ó , összetartó szellem uralkodott, és ez a kollegialitás — a kor mércéjével mérve — az alkalmazottak irányában is megmutatkozott. A z a r á n y o k a t érzékelteti, hegy Eeb reeer ben ekkor 120 gyógyszerész jött össze, míg az ugyanazon évi országos közgyűlésen csak 69 szavazattal bíró tag. Debrecenben felszínre t ö r t a szakma minden baja: a k o r m á n y hatalmi intézkedéseitől való „rettegés", az elavult jogszabályok, az orvcsi szuprerrácia, mely miatt a Belügyminisztériumban nem tölt be é r d e m i állást gyógyszerész, a tisztesség telen verseny a szatócsok, a drogériák i l l . az orvosi kézigyógyszertárak részéről stb. Kifogásolták, hogy mindezzel szemben a pályát „aranybányának véli a közvélemény"," pedig az hanyatlik, süllyed, „anyagilag is, másként is". Ervelésük szerint e bizalmi munka k ö r b e n az „anyagilag tönkre tett, reményétől megfosztott, elkedvetlenedett gyógyszerész az annyira fontos közegészségnek hasznára nem lehet". Valóban : ekkoriban a gyógyszerész személye volt az egyetlen garancia a gyógyszer minőségére v c n a t k c ï c f n . E Debrecenből indult mozgalom Szegeden is rendezett gyűlést; demonstrációnál t ö b b r e azonban nem jutott. A z egylet nevét és alapszabályait 1913-ban újból m e g v á l t o z t a t t á k : ekkortól Magyarországi Gyógyszerész Egyesület (Gyógyszertártulajdcncsok Egyesülete) néven m ű k ö d ö t t , és még a szaksajtó képviselői sem lehettek többé tagok. E z sem tudta azonban megváltoztatni azt a folyamatot, amely — amint arról m á r említést tettünk — 1918-ban az egyesület felbomlásához vezetett. Igaz: ezt később ismét újraegyesülés k ö vette. A két világháború között az egyesület igyekezett többet tenni a z e k é r t a vidéki tagjaiért, akik jogilag ugyan ö n á l l ó a k vcltak, a valóságban azcr.be n egy életre a falujuk hoz láncolt „ t ö r p e " tulajdonosokként éltek; nemhegy szabadságra rem rr ehettek, de esetleges betegségük anyagi romlást jelentett, mert képtelenek voltak egy helyettesítő 4!l
0
í}1
47 18 49 50 51
GYH GYH GYH GYH GYK
1899. 180. 1898. 414. 1907. 513. 1907. 564—567. 1914. 686—693.
kollégát megfizetni. A z előmenetel reménye — városba kerülés — is csak szerencsés keveseknek nyújtott perspektívát. Amíg a X I X . században — annak 80-as éveinek végéig — az alkalmazotti sors csak szükségszerű átmenet volt, hiszen előbb-utóbb gyógyszertári jogosítványhoz juthatott a fiatal segéd is, addig a X X . század fordulója k ö r ü l ez m á r egyre nehezebbé vált. Szembe kellett nézni azzal, hogy az önállósodás helyett az ö r ö k ö s alkalmazotti állapot szükség szerűvé vált. Részben ez is vezetett az alkalmazotti érdekképviselet kialakulásához.
AZ
A L K A L M A Z O T T GYÓGYSZERÉSZEK SZERVEZKEDÉSE
A z ö n á l l ó s o d á s elérhető k o r s z a k á b a n a segédek helyzete ugyan nem volt rózsás, ezt azonban — mint átmeneti állapotot — t u d o m á s u l vették. A z 1888. évi képzési reform következtében a X I X . század utolsó évtizedében fokozódott a gyógyszerészhíány, a m u n k a k ö r ü l m é n y e k azonban nem javultak. Egy korabeli panasz szerint „a munkáló/ túlcsigázott segéd nem képes (nagyobb gyógyszertárban) reggeli öt órától este 10 óráig, sőt még aztán is 1—2 órán keresztül laboratiot végezni, mely szokás gyógyszertár-zárásig, különben igen sok főnöknél divatban van". A tulajdonosok elismerték, hogy a m u n k a i d ő hosszú, de azzal védekeztek, hogy az kényelmesen telik el, a segédek kedélycsen cigaret táznak és pipálgatnak. Egy világot járt gyógyszerésznek a szaklapban megjelent levele elítélte azt a régi szokást, hogy a segédnek a t á r a mellett állnia kellett a k k o r is, ha nem volt vény, amit elkészítsen. Ennek o k a az volt, hogy a közönség lássa, hogy sok a dolog és ezzel nőjön a bizalma. 1891 végén Lukács István — akkoriban még a Gyógyszerészi Hetilap f ő m u n k a t á r s a , később ö n á l l ó laptulajdonos — Gyógyszerészsegédi K ö r megalakítására hívta fel az alkalmazottakat. A következő évben Gyógyszerészi K ö r néven ez meg is alakult. B á r alapszabályaiban nem az érdekképviselet, hanem i n k á b b a kulturális szempontok kerültek előtérbe, a z é r t nem maradt k i a segédi kar „testületi szellemének fejlesztése" sem. A z ér dekvédelem azonban háttérbe szorult, mert a végleges megalakulás után Bayer Antal személyében egy neves pesti tulajdonos lett az e l n ö k : az alelnöki szék jutott Buzinkay László gyógyszerész-segédnek. Bár e K ö r tevékenysége rövidesen elhalt,'' mégis kiinduló pontjává vált az alkalmazotti törekvések megfogalmazásának. 1893 o k t ó b e r é b e n ugyanis egy 15 tagú akcióbizottságot választottak, melynek Buzinkay lett az elnöke. A róla elnevezett bizottság memorandum ban foglalta össze az alkalmazottak kívánságait. Elsősorban a napi 12 órás m u n k a i d ő csökkentései Kívánták elérni, emellett fizetésemelést, emberibb lakást, heti másfél nap „ k i m e n ő t " , évi 14 nap fizetett szabadságot k é r t e k . A z ügyeletes szolgálat tehermentesí tésére azt j a v a s o l t á k , hogy éjjel csak sürgős jelzésű orvosi vényt legyen kötelező elkészíteni és kiadni. K é r t é k továbbá annak a sérelmes testületi h a t á r o z a t n a k a visszavonását, mely szerint a gyógyszertári jogosítvány iránt f o l y a m o d ó segéd a fővárosban nem kaphat állást. A Testület 1893 decemberében — m i u t á n Bécsben már november 15-vel bevezették a 21 ó r a i zárást — ezt a kérést teljesítette, és 1894. j a n u á r elsején be is vezette. M é g egy 52
53
4
55
« GYK 1893. 532. « GYK 1893. 501. GYK 1903. 244. GYK 1893. 847. a
54
pontban engedtek: a jogért f o l y a m o d ó k r a kimondott bojkottot törölték. Minden m á s követelést viszont mereven elutasítottak. Öt évvel később Havelka Ignác kezdeményezte az egyesülést. Felhívására 1898 novem berében egy Andrássy úti vendéglő különtermében jöttek össze az érdekeltek, akiknek Szőcs Károly m á r az alapszabály-tervezetet is felolvasta. " M i v e l a mozgalom feléledését az váltotta k i , hogy küszöbön á l l ó n a k tűnt a gyógyszerészi k a m a r á k felállítása, és nyilván valóvá vált, hogy e k a m a r á k b a n a segédeknek jogaik alig lesznek, érthető, hogy a leg fontosabb célkitűzés: „a segédek köréből választott megfelelő képviselet minden gyógy szerészi testületben".'" A közgyűlésen megválasztott tisztikarban Szőcs elnök. Havelka pénztáros lett. A tömörülés azonban még érdemi m ű k ö d é s é n e k kifejtése előtt válságba került, mert Buzinkay jogot nyert a Baranya megyei Véménd községben, Szőcs pedig kultuszminisztériumi számtiszti állást kapott. A vezéreitől megfosztott mozgalom meg torpant. A századforduló után azonban mind gyakrabban éledtek fel a segédek követelései. 1901-ben a különösen méltánytalan, protekcionista j o g a d o m á n y o z á s m á r a sztrájk gondolatát is felvetette. 1 902/3 fordulóján memorandumot intéztek a Testülethez, melyben a fizetés, a lakás, a szociális ellátás és biztonság terén fennálló sérelmeiket össze gezték. A tulajdonosok mindezt visszautasították, egyedül a l a k á s o k minőségében ígértek változást. A segédek harcát e k k o r Joanovics Sándor vezette; maga is beismerte, hogy e kevés eredményt is a minisztérium közbenjárásának k ö s z ö n h e t t é k . A z alkalmazotti mozgalom a k k o r tudott meggyökeresedni, a m i k o r önálló sajtóval rendelkezett. így volt ez a tulajdonosok egyletével is annak idején. 1906. augusztus 12-én indult útjára a Gyógyszerészsegédek Lapja, alcímében hirdetve p r o g r a m j á t : „a magyar országi gyógyszerészsegédek érdekeinek független lapja'*. Szerkesztői: Csikós Adám és Orosz László. M é g abban az évben, december 8-án megalakult a M a g y a r o r s z á g i G y ó g y szerészsegédek Országos Szövetsége; az alakuló ülésen mintegy kétszázan vettek r é s z t . Elnökké Esztegár Bélát választották. A z egyhangúlag elfogadott követelések legfontosabbjai : 5
58
09
60
- a szolgálati idővel a r á n y o s fizetésemelés, a fővárosban 180—300, vidéken 150—260 koronáig; — a lakáskérdés rendezése; — az éjjeli ügyelet rendezése; — ncgyednaponként teljes szabadnap; — másfél órai ebéd- és egy órai v a c s o r a i d ő ; — évi két hét fizetett s z a b a d s á g ; — a gyógyszertárak esti 20 órai z á r á s a : — a j o g a d o m á n y o z á s o k igazságos rendezése. Nincs t e r ü n k a követelések részletesebb elemzésére, így csak n é h á n y megjegyzésre szorítkozhatunk. A fizetéseknél nem annyira az összegszerűség okozott problémát, mert az egykorú hirdetések a kért m i n i m u m n á l általában többet ajánlottak, hanem a szolgálati évekkel a r á n y o s emelkedés h i á n y a . Állásváltoztatás esetén az alkalmazott újra a kezdő fizetéssel volt kénytelen beérni. Ennek az e l l e n t m o n d á s n a k az egyetlen intézményes 56 5 7 58 59 6 0
GYH 1898. 793. Részletesebben lásd: Kempler K . : OH. 1973. 2305—6. GYK 1901. 747., 753. GYK 1903. 208, 209. Bányai K . : Harminc év krónikája. Bp. 1941. 4.; Gyógyszerészek Lapja Naptára 1910. 55.
áthidalása: a korpótlékos fizetőpénztár, nálunk — ellentétben Ausztriával — sohasem jött létre. Figyelemre méltó a követelések s o r á b a n a j o g a d o m á n y o z á s ü g y e : bizonyítja, hogy a segédek problémáját ez milyen m é r t é k b e n érintette; lényegében mindegyikük tulajdonos szeretett volna lenni — egyébként teljesen é r t h e t ő e n . A követelések egy része teljesült. A fővárosi Testület a kért s z a b a d i d ő t 1907. július 1-től biztosította. ' A reggeli nyitást fél órával k é s ő b b r e : fél nyolcra m ó d o s í t o t t á k , de az esti 21 órás z á r á s o n nem voltak h a j l a n d ó k változtatni. E z vezetett 1914-ben az emlékezetes sztrájkhoz. Időközben Esztegár fővárosi jogot nyert. E k k o r r a azonban a mozgalom m á r annyira megerősödött, hogy érdekvédelmi harcát töretlenül tudta folytatni. A vezető Mátray Gusztáv lett, akit 1908-ban e l n ö k k é választottak. Lapjuk címe is megváltozott: 1908. június 21-től mint Gyógyszerészek Lapja jelent meg. E z évben hat vidéki v á r o s b a n — elsőként Szegeden — alakult meg a segédek helyi fiókja. 1909-ben m á r 500-nál t ö b b tagjuk volt. K é t év múlva, a m i k o r Mátray bérbe vett egy vidéki gyógyszertárat, Millner György eddigi alelnököt v á l a s z t o t t á k e l n ö k k é . Vezetésével új program készült, mely a régi követeléseket t o v á b b fejlesztette. A z eredményt azonban h á t r á l t a t t a a belső harc: Szántó Sándor szakszervezetté, ezzel együtt szociáldemokratává kívánta átalakítani a szövetséget. A z 1913. évi vezetőségválasztás ugyan még Millner és a konzervatívok győzel mét hozta, de a vezetőségbe jelentős számú radikálist is beválasztottak. Egy vita után Csikós — lapjával együtt — kilépett a szövetségből. Rövidesen az elnök és 200 tag követte. A bennmaradtak Maurer ArmandoX választották elnökké, és az eredeti címen (Gyógy szerészsegédek Lapja) újságot is indítottak. A kilépettek új néven ( G y a k o r l ó Gyógysze részek O r s z á g o s Szövetsége) új szervezetet a l a k í t o t t a k . A z elkövetkező időszakra a belső harc voltjellemző, és bár m i n d k é t fél a maga módján igyekezett szolgálni az alkalmazot tak érdekeit, ez természetesen nem lehetett h a t é k o n y . A z 1914. évi sztrájk ugyan — átme netileg — k ö z ö s t á b o r b a t ö m ö r í t e t t e a segédeket, de ez csak egy hétig tartott. A sztrájk egyébként — mint említettük — 1914. június 6-án az esti 21 órai z á r ó r a miatt tört k i , de eredménytelen volt. Egyetlen eredménye az az ígéret volt, hogy a tulajdonosok megvaló sítják a k o r p ó t l é k o s fizetőpénztárt; a világháború azonban közbeszólt. A sztrájk egyéb ként csak a fővárosra terjedt k i , a s z a k m á n a k sokat ártott, a közvéleményt a tulajdonosok ellen hangolta. Közvetett h a t á s á n a k bizonyára szerepe volt abban, hogy a radikális szövetség közel 1500 tagjával 1918-ban csatlakozott a Szakszervezeti T a n á c s h o z . 1 1
C2
Eddig t e h á t vázlatosan végigkísértük a tulajdonos és az alkalmazott gyógyszerészek érdekképviseleti szervcinek megalakulását, m ű k ö d é s ü k első évtizedeit a Monarchia bukásáig. E z az a korszak, a m i k o r a gyógyszerészet korábbi patriarchális viszonyai fel bomlottak; ez részben azzal függ össze, hogy az önállósodás lehetőségei erősen beszűkül tek, másrészt a h a g y o m á n y o s , klasszikus gyógyszerészet fokozatosan, de egyre gyorsuló ütemben szétfoszlott, á t a l a k u l t : a gyógyszerkészítés súlypontja kikerült a gyógyszertárak ból, átvette az ipar. A z e l l e n t m o n d á s t fokozta, hogy míg az 1876. évi közegészségügyi törvény kiemelte a gyógyszertárakat az iparüzletek sorából, addig ettől jellegük nem 61 6 2
GYH 1907. 403—4. Bányai i . m. 113.
változott, s ő t : s z á m u k szaporodásával, a megélhetési viszonyok nehezülésével az egymás sal folytatott gazdasági verseny élesedett. Egészségügyi intézményi jellegük nem tudott érvényre jutni annak ellenére sem, hogy a szakma egyes reprezentánsai — é l ü k ö n Deér Endrével — a t u d o m á n y o s m u n k á l k o d á s b a n keresték a kiutat. Bár m á r 1898-ban életre hívták a fővárosban a magyarországi gyógyszerészegylet tudományos és gyakorlati szak osztályát,^ melynek m u n k á j á b a minden gyógyszerész, sőt a „ r o k o n f o g l a l k o z á s ú a k " bekapcsolódására számítottak, e törekvés keveseket mozgósított. A m ű k ö d é s a kétha vonta megjelent Gyógyszerészi Folyóirat n y o m á n figyelemmel kísérhető. E lap 1906-ban indult, de hat év u t á n megszűnt. Pedig helyesen ismerte fel a gyógyszerész feladatát a megváltozott k ö r ü l m é n y e k között: legyen a gyógyszerész „a tisztes kereskedőn, az ügyes iparoson, a pontos hivatalnokon túl az, amire ő foglalkozásának, természetének és kiképez te lésének irányánál fogva egyenesen predesztinálva van: az orvosnak a path, kémiában és a bakteriológiáiban megbízható társa, a nagyközönségnek pedig a természettudományokkal összefüggő, gazdasági és élelmezési kérdésekben értelmes felvilágosítója és irányítója, a természettudományi műveltségnek pedig ápolója és irányítója". E k o r á t messze megelőző felismerés azonban akkor nem válhatott széles k ö r b e n valóra.
A
KÉT VILÁGHÁBORÚ
KÖZÖTTI
H E L Y Z E T
Amint azt m á r említettük, az első világháború végén a vidéki gyógyszertár-tulajdonosok nehéz anyagi helyzetük miatt annyira megelégelték a fővárosi vezetők — szerintük — hi bás szakmapolitikáját, hogy önálló szervezetet hoztak létre. A ..Vidéki Gyógyszerészek O r s z á g o s Szövetsége ' taglétszáma 900-nál is t ö b b volt; ez a létszám magasabb — a fővá rosiak nélkül is —, mint amit az országos egylet valaha is elért. E z a szervezet azonban vi szonylag rövid ideig m ű k ö d ö t t . Lényeges ténykedése az a memorandum, amely 1918 szep temberében a belügyminiszterhez fordulva feltárta a pálya súlyos gondjait. így pl. azt. hogy ,,a hazai gyógyszertárak kétharmad részének sem villany-, sem gázvilágítása nines", ennek ellenére petróleumból havi egy liter kiutalást k a p n a k . A tulajdonosi érdekképvi selet kettészakadása egyébként megnövelte az aktivitást, amely azonban csak gyűlések megtartásában, a nehézségek, a rossz körülmények megfogalmazásában merült k i . Ugyancsak említettük, hogy az alkalmazotti érdekképviseleti szervek közül a radikális segédszövetség 1918 szeptemberében belépett a Szakszervezeti Tanácsba. Mindez termé szetesen fokozta szembenállásukat a mérsékelt G y a k o r l ó Gyógyszerészek Országos Szö vetsége elnevezésű egyesülettel. A z események azonban e k k o r igen gyorsan követték egy mást. A z „őszirózsás" polgári demokratikus forradalom idején ugyan számos reformter vezetről tárgyaltak a k ü l ö n b ö z ő orientációjú érdekképviseleti szervek, a T a n á c s k ö z t á r saság idején azonban m á r egyikük sem m ű k ö d ö t t : az egyedüli szervezet a Gyógyszertári M u n k á s o k Szakszervezete vol. Ez június 25-től kezdődően Gyógyszertári M u n k á s o k Lapa címen a d t a ki a k o r á b b i Gyógyszerész Újságot, a radikális segédszövetség l a p j á t . 1
,H
60
(il 65
GYH 1X98. 792, 705. B—B. II. 439. B—B. II. 444
A
HÁBORÚT
KÖVETŐ
ÉVEK
A m i k o r 1920-ban a régi, feloszlatott szervezetek újjászervezésére került sor, szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy a t a g s á g erősen megfogyatkozott: z ö m ü k az elcsatolt területeken maradt. így a két országos tulajdonosi szervezet 1921 februárjában hivatalo san is egyesült. A z újraegyesített o r s z á g o s szervezetnek Gaál Endre lett az e l n ö k e . A z or szágos szervezetnek volt része a Budapesti Gyógyszerész Testület, amely azonban meg tartotta a maga a u t o n ó m i á j á t . Figyelemre méltó, hogy azok a személyi küzdelmek és ellentétek, amelyek ez idő tájt jellemezték a hazai gyógyszerészet helyzetét, elsősorban a fővárosi testületben csapódtak le. A m i k o r Fi/ó János elnök (ő volt az elnök az emlékezetes 1914. évi sztrájk idején is) 1917-ben elhunyt, a tagság Deér Endrét választotta e l n ö k k é . Személyében nagykvalitású és ennek megfelelően elismert személyiség kapott vezető szerepet. Ő volt p l . T h a n Károly ó t a az első gyógyszerész, akit az O K T rendes tagjául neveztek ki 1920-ban. A z adott k ö rülmények között azonban a t u d o m á n y o s elkötelezettség nem volt e l e g e n d ő ; a vesztett h á b o r ú t követő, a gyógyszerészetet sem kímélő gazdasági nehézségek a gyakorlati kérdé sekben is biztonsággal eligazodó, rugalmas vezetést kívántak volna meg. M i n d e n t ő l elte kintve ilyen személyiség volt Gaál; hiszen a századelőn m é g az alkalmazotti mozgalom egyik vezére, akit emiatt a fővárosi tulajdonosok b o j k o t t á l t a k . Rövidcsen azonban jogot nyert a főváros szívében: az Andrássy ú t o n . Ezt a gyógyszertárát azonban rövidesen el adta; majd a h á b o r ú u t á n politikailag erősen aktivizálódott. Kisgazdapárti programmal előbb képviselő, majd népjóléti minisztériumi államtitkár lett. így nem csoda, hogy Deér Endre helyett r ö v i d e s e n ő lett a budapesti testület elnöke is; ezzel mindkét érdekképvise leti szerv vezetése az ő kezében egyesült. E z a hatalmi koncentráció azonban e k k o r m á r nem szült j ó vért; olyannyira, hogy ne ves személyiségek (Bayer Antal, Deér Endre) vezetésével csoportosan léptek k i a Testület ből. Korabeli szóhasználattal „disszidenseknek" nevezték őket. F ő t á m a d á s i pontjuk G a á l n a k az az ügyeskedése volt, amellyel az elnéptelenedett, lebontásra ítélt T a b á n terü letén levő reáljogú gyógyszertárát (amely emiatt nem volt jövedelmező), politikai össze köttetéseit felhasználva, miniszteri engedéllyel az a k k o r igen forgalmas N a g y k ö r ú t r a tele pítette át, az Oktogon közelébe. A gyógyszertár értéke és jövedelmezősége ezzel többszö rösére emelkedett. A sokirányú t á m a d á s o k hatására G a á l 1924-ben lemondott ugyan a Testület elnöki tisztségéről, de m á r egy hét múlva újraválasztották. E z a közgyűlés 76 szavazattal állt k i mellette akkor, a m i k o r a taglétszám 120 volt. Többsége t e h á t nem volt jelentős. A helyzet t o v á b b éleződött a k k o r , amikor G a á l kiváló összeköttetései ellenére sem tudta m e g a k a d á l y o z n i azt, hogy a képviselőház t ö r v é n y b e ne iktassa a betegbiztosító p é n z t á r a k n a k azt a j o g á t , hogy gyógyintézményeik s z á m á r a házigyógyszertárat létesíthet tek. E z az érdekelt gyógyszertártulajdonosokat érthetően közelről érintő, egzisztenciális kérdés annyira fokozta a G a á l elleni t á m a d á s o k a t , hogy ennek eredményeként 1926 végén 58 : 53 a r á n y b a n alulmaradt. A „disszidensek" nem maguk, hanem K o r á n y i Lajos sze mélyében egy kevésbé exponált személyt választottak e l n ö k k é . Ebben a helyzetben a Gaált p á r t o l ó népjóléti miniszter, Vass József azzal avatkozott be, hogy az ú j o n n a n megválasz tott testületi vezetőség tisztelgő látogatását nem is fogadta. A budapesti gyógyszerészek nek így be kellett látniok, hogy — legalábbis addig, amíg Vass miniszter a gyógyszerészet legfőbb irányítója — eme összefonódottság ellen nem sokat tehetnek. A z újra e l n ö k k é választott Gaál é r d e k é b e n a miniszter m é g azt is kilátásba helyezte, hogy az évtizedek so. 66
6 6
B—B. II. 501.
rán soha megvalósítani nem sikerült gyógyszerészi k a m a r á k a t is életre hívja. A szakma irányítását e k k o r r a — előbb csak a háttérből — m i n d i n k á b b Mozsonyi Sándor vette á t ; az ő bölcs tevékenysége révén 1929 őszén — Mozsonyi m a g á n l a k á s á n — megtörtént a kibékülés. Mindebben kétségtelen szerepe volt annak is, hogy G a á l vezetésével bizonyos eredményeket fel tudott mutatni a kar. Igaz, a k a m a r á k most sem valósultak meg, de pl. a h á b o r ú végén teljesen vagyontalan országos egyesület 1927-ben új, akkoriban igen kor szerű, jól felszerelt székházhoz jutott; ebben nemcsak k ö n y v t á r és a vidékről fellátogató gyógyszerészek s z á m á r a kialakított vendégszobák voltak, hanem a vidéki gyógyszerészek fiai és leányai s z á m á r a internátus is, ami kétségtelenül jelentősen megkönnyítette a kis egzisztenciák s z á m á r a gyerekeik taníttatását. Megalakult a kaszinó: megírták és kiadták a magyarországi gyógyszerészet kétkötetes történetét, mely ugyan rendszertelen, de számos adatot foglal m a g á b a n . Megkezdődött a gyógyszerészek továbbképzésének megszervezé se is.
A L K A L M A Z O T T I
S Z E R V E Z E T
A húszas években még a gondolata sem merülhetett fel annak, hogy a radikális segéd szövetség újjáalakuljon, hiszen vezetői részben b ö r t ö n b e n ültek, részben emigráltak, rész ben el voltak tiltva a gyógyszerészi gyakorlattól. így 1922-től előbb G y a k o r l ó Gyógysze részek Országos Nemzeti Szövetsége néven, majd — á t a l a k u l v a — Okleveles Gyógyszeré szek Országos Egyesülete néven tömörült az alkalmazottak t á b o r a . Ebben a régi mérsé kelt, k o n z e r v a t í v a b b tagok közül t ö b b e n vezetőségi t a g k é n t játszottak irányító szerepet. Millner György tiszteletbeli elnök pedig a hasonló jellegű nemzetközi szervezet („Inter nationale Union Angestellter Apotheker") alelnöki tisztét is betöltötte. A lényeges kérdé sek közül elsősorban a j a v a d a l m a z á s terén fennálló ellentét ellenére ez a szervezet a tulaj donosi szervezetekkel szemben — a helyzet ismeretében — a meggyőzés eszközét kívánta alkalmazni. Gaál meg is ígérte a k o r p ó t l é k o s fizetőpénztár felállítását, amely azonban — Vass miniszter t á m o g a t ó kijelentései ellenére — soha létre nem j ö t t . Hosszas előkészítés után azonban életre hívták a Gyógyszerészek Országos Jóléti A l a p ját, amely bizonyos idő elteltével megoldotta volna az önálló nyugdíjpénztár ügyét, és ez zel n y u g v ó p o n t r a juttatta volna a m u n k a k é p t e l e n , idős, beteg, ellátatlan gyógyszerészek illetőleg özvegyeik, árváik sorsát. A k o r á b b i nyugdíjpénztár vagyona ugyanis hadikölcsönökbe fektetve az infláció következtében teljesen megsemmisült. A G Y O J A jelentős, vívmány volt : létesítését t ö r v é n y írta elő. Pénzügyi bázisát a gyógyszertári m u n k a d í jak m e g a d ó z t a t á s a képezte. A törvényt a belügyminiszter h á r o m rendelete léptette életbe illetve hajtatta végre. Minden egyes magánvény után 4 fillért, az egyleti vények u t á n e n n é l alacsonyabb összeget kellett befizetni. A z alapból évi 120 000 pengő tartalékolását irá nyozták elő a nyugdíjintézet létesítésére. A d d i g is, a m í g az létre nem j ö n , segély folyósí tását tették lehetővé a rendelkezések. Ilyen segélyt csak gyógyszertárral nem rendelkezők kaphattak, szociális rászorultságuk esetén; tulajdonosok csak egészen kivételesen, akkor, ha önhibáján kívül kerültek n y o m a s z t ó helyzetbe. A hivatkozott belügyminiszteri ren deletek előírták az alap v a g y o n á n a k kezelési szabályait, gyümölcsöző befektetését. 67
6 8 - 6 9
70
fi7 68 6 9 7 0
B—B. II. 540. B—B. II. 608. 1 9 3 5. évi III. tc. 307, 308, 309/1935. B M sz. rendelet
A belügyminiszter által kinevezett vezetőségben 5-5 tulajdonos és alkalmazott (az ér dekképviseletek tagjai), t o v á b b á két egyéb szakember foglalt helyet; a döntés szótöbbség gel t ö r t é n t . Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata volt a d ö n t ő . A rendelkezések ből nyilvánvaló volt, hogy jelentős költséget fog felemészteni a központi adminisztráció. Ugyanakkor a gyógyszertárakat is olyan könyvvitelre kötelezték, amelyben minden elké szített és kiadott magisztrális gyógyszer vényelőirata szerepelt. * A vesztett h á b o r ú és következményei a gyógyszerészetre is kihatottak. A z a m ú g y is súlyos gazdasági viszonyok közepette személyi torzsalkodások nehezítették a szakmai érdekképviselet m u n k á j á n a k eredményességét. A gazdasági helyzetre jellemző, hogy a h á r o m fennmaradt szaklap — m i n d h á r o m hetilap volt — kénytelen volt egyesülni oly m ó d o n , hogy a nézetkülönbségek ellenérc hetente felváltva jelentek meg. Ilyen k ö r ü l m é nyek k ö z ö t t csak csekély szakmai eredményt jelenthetett az újjászervezett o r s z á g o s egye sület s z á m á r a az önálló székház — benne a fiú- és leányinternátus, a vendégszobák, a k ö n y v t á r , a kaszinó — megteremtése. A z 1929/33. évi gazdasági válság után az új (IV.) G y ó g y s z e r k ö n y v m á r régen aktuális életbeléptetése jelentett szakmai fejlődést — de egy ben gazdasági terheket is. A korszak két jelentős eseménye közül a G Y O J A 1935-ben tör tént megalakulásáról, mint fontos szociális előrehaladásról szóltunk. N e m tárgyaltuk azonban a gyógyszerészképzés korszerűsítését jelentő, a 8 egyetemi félévre emelt kiképzési rendet, mely hosszas előkészítés után 1940-ben lépett életbe. A gazdasági válságot nemcsak konszolidáció követte, hanem a 30-as évek végén fellen dülés is t a p a s z t a l h a t ó volt; igaz, ennek h á t t e r é b e n a kezdődő infláció, a h á b o r ú r a való ké szülődés, illetve a területnyereséggel kapcsolatos rövidéletű sikerek állottak. M i n d e z né mileg oldotta a szociális feszültségeket. Ezt az ú n . Nemzeti Önállósítási A l a p is előse g í t e t t e azzal, hogy az alkalmazott gyógyszerészek számára is lehetővé tette 10 éves köl csön folyósítását, melynek még a 2%-ban megszabott alacsony kamata is elengedhető volt. Említésre méltó, hogy 1939-ben hatóságilag szabályozták az alkalmazott gyógyszeré szek legkisebb m u n k a b é r é t . E k k o r egy teljesjogú (approbált) gyógyszerész m i n i m u m - b é r e — a településtől függően — 200, 220 illetve 240 pengő volt havonta. Ezen nominálösszegek é r t é k é n e k valós megállapításához közelebb visz, ha hozzátesszük ugyanezen jogsza bálynak azt a kitételét, mely a teljes ellátás illetve a csak lakás és reggeli nyújtásáért levon h a t ó pénzösszegeket tartalmazta. E szerint teljes ellátásért havi €0, 70 illetve 80 pengő, csak l a k á s é r t és reggeliért havi 14, 17 illetve 18 pengő volt l e v o n h a t ó . Mindezek a vívmányok azonban a m á s o d i k világháború utolsó szakaszában elvesztek; az egész t á r s a d a l m o n belül a gyógyszerészet helyzete is a mélypontra zuhant. 71
72
Zusammenfassung Der Verfasser behandelt die Entwicklung der Organe der Interessenvertretung der ApothekerEigentümer und ihrer Angestellten in der Zeitspanne von 1800 bis 1945. A m Anfang des 19. Jahrhunderts lösten sich die patriarchalischen Verhältnisse hauptsächlich deshalb auf, weil die Möglichkeiten der Verselbständigung stark eingingen, und weil sich die klassische Apothekerkunst 71 72
4600/1937. M E szt. rendelet. Atzél E. : Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye.
Bp. I X . köt. 152.
allmählich, aber ständig auflöste. Der Schwerpunkt der Arzneiherstellung kam aus den Händen der Apotheker in den Bereich der industrie. Den Widersatz steigerte noch jene Tatsache, daß das Gesetz über die Sozialmedizin vom Jahre 1876 die Apotheken aus der Reihe der Tndustriegeschäfte herausnahm, wovon sich aber ihr Charakter noch nicht änderte. Durch die zahlenmäßige Steigerung auf einer Seite, und die Verschlechterung der Lebensverhältnisse anderseits, verschärfte sich noch mehr die Konkurrenz. Der Charakter einer medizinischen Institution konnte sich nicht durchsetzen, auch dadurch nicht, daß einige Repräsentanten des Faches — mit Endre Deér an der Spitze — in der wissenschaftlichen Arbeit einen Ausweg suchten. Obzwar 1898 in der Haupt stadt die wissenschaftliche und praktische Sektion des Ungarischen Apotheker Vereins ins Leben gerufen wurde, worin man neben der Arbeit der Apotheker auch auf die Mitwirkung von den benachbarten Fachgebieten rechnete, konnte sich diese Tendenz nicht behaupten. Ihrer Betätigung ist auf den Blättern des „Gyógyszerészi Folyóirat", das zweimonatig erschien, nachzugehen. Dieses Blatt wurde 1906 organisiert und erschien 6 Jahre hindurch. Es interprätierte die Aufgaben der Apotheker unter den veränderten Umständen, indem es erklärte, außer des gewissenhaften Geschäftsmannes, geschickten Handwerkers, pedanten Beamters soll der Apotheker ein gewissen hafter Partner des Arztes auf dem Gebiet der pathologischen Chemie, Bakteriologie, und der breitesten Öffentlichkeit ein Ratgeber und Leiter in naturwissenschaftlichen Fragen sein. Diese Auffassung konnte sich in jenen schweren Jahren nicht durchsetzen. Der verlorene Weltkrieg hat seine negativen Auswirkungen auch auf dem Gebiet der Pharmazie spürbar gemacht. Neben den schweren ökonomischen Zuständen hinderten persönliche Konflikte die ergebnisvolle Arbeit des Faches. Auf die ökonomische Lage des Landes Rücksicht genommen, mußten die drei Fachblätter fusionieren, von denen durften wöchentlich nur eine erscheinen. Zufolge dessen kann nur als ein bescheidener fachlicher Erfolg bewertet werden, daß der neu organisierte Landesverein einen neuen Amtssitz zugewiesen bekam, worin ein Internat für Mädchen und Jungmänner, Gästeräume, eine Bibliothek und ein Kasino untergebracht wurde. Nach der Weltwirtschaftskrise der Jahre 1929/1933 bedeutete das Inkrafttreten des IV. Arznei buches einen längst aktuellen fachlichen Fortschritt, aber zugleich auch eine finanzielle Belastung. Von den zwei wichtigen Ereignissen der Epoche kann die Gründung der Fürsorgerischen Landesfundation der Apotheker im Jahre 1935 erwähnt werden, die einen wichtigen sozialen Fortschritt bedeutete. Als wichtig ist auch die auf acht Semester gehobene Ausbildungszeit der Apotheker zu erklären, die nach langer Vorbereitung 1940 inkrafttreten konnte. Nach der Wirtschaftskrise folgte nicht nur eine Konsolidation, sondern zu Ende der 30er Jahre ist auch ein Aufschwung zu bemerken, der zwar den Schatten der Inflation und die Vorbereitungen zu einem neuen Krieg, aber auch die kurzfristigen Ergebnisse des Gebietzusatzes in sich trug. Die sozialen Spannungen konnten dadurch ein wenig gelöst werden. Für die Apotheker bedeutete die Landesfundation für Verselbständigung eine Erleichterung, die für die angestellten Apotheker einen 10 jährigen Kredit ermöglichte, dessen 2%-Zinsen weggelassen werden konnten. 1939 wurde der Minderlohn der angestellten Apotheker nach Siedlungsgebieten in monatlich 200, 220, 240 Pengő festgesetzt, wovon für die volle Verpflegung im Monat 60, 70 bzw. 80 Pengő, für Unterkunft und Frühstück 14, 17, 18 Pengő abzuziehen gestattet war. Diese Errungenschaften gingen in den schweren Zeiten des Krieges volkommen zugrunde, die Lage der Apotheker sank auf den Tiefpunkt zurück.
