A Magyarok Szövetsége Mezőgazdasági Tagozatának Nemzeti Érdek Programja (Vázlat) Szerkesztette: Dr. Nagy Ferenc a tagozati munkacsoportok vázlatainak felhasználásával Hazánk mezőgazdasága és az azzal szoros egységben lévő élelmiszeriparunk nehéz, kiszolgáltatott helyzetben van. Ezáltal nemzetünk biztonsága is veszélybe került. Ezen a helyzeten egy új alkotmányos keretek között felépített, új szemléletű mezőgazdasági programmal tudunk felül kerekedni.
Programunk a Magyarok Szövetsége alapvetésein a Szent Korona Tanon, a Történeti Alkotmányunk jogfolytonosságának visszaállításán alapszik. Tulajdon viszonyok A föld tulajdonlása Mivel a termőföld életünk tere, létünk, egészséges életmódunk és táplálkozásunk biztosítéka, megélhetésünk, országunk gazdasági fejlődésének alapja, közérdekből meg kell különböztetnünk más termelési eszközöktől. Ezért adás-vétel szempontjából, megművelése és gondozása szempontjából, a Föld, mint élőlény egyensúlyának a megtartása szempontjából más szabályok és előírások vonatkoznak rá, mint a többi tőkeként nyilvántartott termelési eszközre. A termőföld és a földben lévő természeti erőforrások nemzeti vagyon, a Szent Korona tulajdona. A magyar termőföld kizárólagos használója a magyar nemzetközösség természetes személyiségű tagja lehet, amelyet nem az országhatár, hanem a nemzethez való tartozás alapoz meg. Minden föld a Szent Koronáé, a már magántulajdonban lévő földek használati joga adható, vehető, örökölhető, de csak azok körében, akik mezőgazdálkodók, helyben vagy 20km-es körzeten belül laknak, megfelelő szaktudással rendelkeznek, és vállalják a föld megművelésével járó kötelezettségek teljesítését. Az állami tulajdon értékesítésével magántulajdonba került földek tulajdonjoga visszaszáll az államra. Az örökölt birtoktestet egyben kell tartani. Az örökösnek gazdálkodnia kell, vagy gazdálkodónak értékesítheti az öröklött föld használati jogát. Más esetekben az állam forgalmi értéken megváltja azt. A megváltott földeket használatba adhatja elsősorban családi gazdálkodóknak, majd önkormányzatoknak, szövetkezeteknek és végül gazdasági társaságoknak. Az önellátó családi gazdaságok kialakításához is az állam ad használatba termőföldet.
A földhasználói kötelezettségek meghatározásánál figyelembe kell venni a vízgazdálkodási szempontokat, természetvédelmi szempontokat, a termőföld állapotának javításához kapcsolódó szempontokat, talajvédelmi szempontokat, biológiai sokféleség és a genetikai tartalékok megőrzésének szempontjait. A jelenleg állami tulajdonban lévő földek nem értékesíthetők, csak hosszú lejáratú használatba adhatók. Az államtól használatba kapott földekért a földhasználók több évre elosztva a megtermelt javaik egy részével fizetnek, amíg végleges használati jogát meg nem szerzik. Az önkormányzatok a Szent Koronától használatba kapott földeken önkormányzati gazdaságokat létesítenek, legelő-és erdő közbirtokosságokat hoznak létre. Ezek megvalósításával a helyi közérdekek érvényesülnek. Új birtokméretek: A termőföld alapvető tulajdonlási egysége a családi birtok, amelynek nagysága a főállású gazdálkodó családtagok számának bővülésével egyenes arányban növekedhet. Ösztönzési rendszerrel szántóföldi növénytermesztés esetében a 3ha-nál nagyobb, átlagosan 30-40ha, de 100ha-nál kisebb max.300ha birtokméretek kialakítására kell törekedni. Zöldséggyümölcs-és szőlőtermesztés esetén a 3-10ha közötti birtokok kialakítása a cél. Új független intézményrendszert kell létrehozni, amely ellátja a földhasználati nyilvántartásokkal, adás-vételi szerződések tartalmi és formai követelményeinek felülvizsgálatával, örökléssel, földcserével, osztatlan közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos feladatokat. -Élelmiszer-feldolgozók tulajdonlása Az élelmiszer-feldolgozók a Szent Korona Országában stratégiai fontosságúak. Az élelmiszer feldolgozóknak alapvetően helyi használatban kell lenniük. A privatizációval külföldi tulajdonba kerülteket az állam forgalmi értéken megvásárolja, miután a tulajdon szerzést és a működtetést jogilag felülvizsgálták. Ezek az élelmiszer-feldolgozók önkormányzati vagy szövetkezeti használatba kerülnek. Az állami tulajdon privatizációjával magántulajdonba, vagy gazdasági társaságok tulajdonába került feldolgozók tulajdonszerzési viszonyait szintén felül kell vizsgálni. Visszásság megállapításakor a fentiek szerint szintén önkormányzati vagy szövetkezeti használatba kerülnek. A használatba került építmények fenntartásával és működtetésével kapcsolatos költségeket az üzemben tartó viseli.
Gazdálkodási formák: családi gazdaságok: A jövő mezőgazdaságának alapvető gazdálkodási formája. Az újonnan létrejövő családi gazdaságok földet az államtól kaphatnak használatba. Szántóföldi növénytermesztésre alapozott családi gazdaság átlagos mérete 30-40ha, legeltetéses állattartásra alapozott 50-100ha, zöldség-gyümölcstermesztés, szőlészet esetén 3-10ha, amely a föld aranykorona értékétől függően változhat. A családi gazdaságok a
növénytermesztés-állattenyésztés-és szervesanyag-gazdálkodás hármas egységének megteremtésére törekednek, a megtermelt alapanyagok minél nagyobb részét kis- vagy középüzemi szinten földolgozzák. Az élelmet háztól, piacokon vagy boltokon keresztül értékesítik. Saját részre önellátásukhoz házilag megtermelik élelmüket. Nagyobb mennyiségben, értékesítés céljára egymással összefogva, szövetkezve termelnek, földolgoznak és értékesítenek.
-
szövetkezések: A termelők, feldolgozók és fogyasztók érdekeik egyeztetése után szövetkezeteket hoznak létre a beszerzésre, termékek előállítására és értékesítésére. Önkéntes alapon összefogva, egymás kölcsönös segítésével, egymást erősítve építik ki piaci pozíciójukat. Együttműködésük alapja a munka, elosztásuk alapja költség-haszon arányos, a szövetkezeti tagok a haszonból a költségek,(befektetett tőke és a ráfordított hatékony munka) arányában részesülnek. A szövetkezetekben a döntési jogok elkülönülnek a tulajdonolási jogoktól. A döntési jog a részvétel arányában jelenik meg.
-
Önkormányzati gazdaság: a Szent Korona földjét használja, növénytermesztésre, állattenyésztésre, erdő-és vadgazdálkodásra. Legelő és erdő közbirtokosságokat működtet, saját állatállománnyal rendelkezik, a település lakosainak helyben munkát biztosít. Termelő eszközeit már meglévő tulajdona mellett az államtól kapja, vagy saját forrásból bővítheti. Az előállított élelemmel a helyi közétkeztetést oldja meg. Az előállított élelmiszer alapanyagot helyben, vagy szomszédos települések összefogva közösen dolgozzák fel. Közvágóhidat, közös malmot, tejfeldolgozót, közös húsüzemet hoznak létre.
-
Gazdasági társaságok: A biztos alapokkal rendelkező, már meglévő gazdasági társaságok tovább működnek. Jogszabályi keretek módosításával tisztább, átláthatóbb feltételeket kell teremteni működésükhöz. Cél az, hogy termékeiket minél magasabb feldolgozottsági fokon értékesítsék.
-
Kincstári gondnokságok: Az állam vagyonkezelésében maradó földterületeken, és a hozzá kapcsolódó feldolgozó létesítményekben megvalósuló gazdasági tevékenységet végző szervezetek, amelyek a piacorientáltság helyett non-profit elven működnek. Központi terv szerint, állami felügyelet mellett közcélú feladatokat látnak el.
Növénytermesztés, állattenyésztés Növénytermesztés A mezőgazdaságban dolgozók jelenleg az EU által megszabott pályázati és támogatási rendszerben végzik munkájukat. Kiszolgáltatottak az Uniós piaci viszonyoknak, az energia áraknak, a valuta árfolyamoknak, amelyeknek a mindenki által ismert hátrányai folyamatosan érzékelhetők. Stabil környezeti feltételek megteremtésével mezőgazdaságunk újra az ország gazdasági fejlődésének motorjává válhat.
Hazánk természeti adottságai kiválóan alkalmasak mezőgazdasági termelésre, jó minőségű élelmiszer alapanyagok előállítására, a változatos termőhelyi adottságok pedig sokszínű termelést tesznek lehetővé. Az új mezőgazdasági programunkban a növénytermesztés és állattenyésztés egyes elemei a múltat idézik, ragaszkodnak a hagyományokhoz, tiszteletben tartják a természeti törvényszerűségeket, de egyben hasznosítják a modern kor vívmányait és tudományos eredményeit is. A jövő mezőgazdaságában nem lesz értelme, és nem is lesz rá mód több ezer hektáron a talajra erőltetni olyan növényeket, ami nem oda való, valamint a minél nagyobb profit elérése érdekében vegyszerekkel kezelni a területen elvetett génmanipulált F1-es kultúrákat, melynek utódai olykor már szaporodásra sem képesek. Az élelmiszerek előállításához szükséges alapanyagok termelését biztosító területet növelni, a takarmány és ipari alapanyagok termelését biztosítókat csökkenteni kell. A takarmánynövények termesztése a nemzeti igényeknek megfelelően történik, figyelembe véve a tartalékolás szükségességét is. A rét-legelőgazdálkodást fejleszteni kell a legeltetéses állattartás feltételeinek megteremtésével. A fóliázást, zöldség-és gyümölcstermesztést többszörösére lehet növelni a feldolgozás és az értékesítés feltételeinek megteremtésével, külpiaci kapcsolatok kialakításával. Alapvetően fontos, hogy a megtermelt javak helyben maradjanak és fordíttassanak az ottani szükségletekre. Fontos az olyan szövetkezeti rendszerek kialakítása, amelyben a termeléstől a feldolgozásig akár kisüzemi szinten is megoldható az élelmiszer ellátás és a piacra készáru megtermelése.
Termeléstechnológiailag a vetésforgóba a föld pihentetésének szerepelnie kell. Figyelembe kell venni a területi adottságokat és ennek értelmében meghatározni a termelendő növényeket. A jelenleg elterjedt repce és napraforgó ipari növények helyett a len és kender termesztését kell elősegíteni, ami lehetőséget ad egy könnyűipari feldolgozó ágazat újjászületésének. Szerves trágyát kell használni a műtrágya kiváltására kb.400- 600 q / ha 2- 4 évente talaj minőségtől függően. A fenntartható mezőgazdasági fejlődés igényli a különböző eredetű, trágyaként alkalmazható anyagok használatát, a lehető legteljesebb körű szerves anyag újrahasznosítást. A mechanikus trágyázási gyakorlatról át kell térni egy dinamikusra. A csapadékvizet helyben kell tartani és hasznosítani. Vízgazdálkodás szempontjából foglalkozni kell az ártéri gazdálkodással, az ér-és fokrendszerek visszaállítási lehetőségével, ami nagymértékben segíti a Duna-Tisza közének gazdálkodását ( elsivatagosodás megállítását) és csökkenti az árvizek katasztrofális és néha mindent elsöprő megjelenését. . A növénytermesztést és az állattenyésztést a piaci igényekkel szükséges mértékben össze kell hangolni. Ki kell alakítani egy olyan központi adatbázist, információs központot, ahonnan a gazdák tájékozódni tudnak az ország és a piac mezőgazdasági termékeinek helyzetéről. Előre tervezni kell azt, hogy mikor, miből, hol, mennyit termeljenek, milyen termés és árumennyiség várható a minimálisra csökkentett kockázatok figyelembe vételével. Ezek az információk legyenek hozzáférhetőek a gazdák számára.
Törekedni kell arra, hogy az állattenyésztés és növénytermesztés egy gazdaságon belül valósuljon meg, a gazdaság területi igényét ez alapján kell meghatározni. Szántóföldi gabonanövények (búza, rozs, árpa, köles, zab, kukorica,) termesztésekor előtérbe kell helyezni a hazai, betegségeknek ellenálló, a környezethez már korábban alkalmazkodó fajtákat. Az adottságok figyelembe vételével a változatos tájjellegű fajták termesztése fontos, a génmódosított fajták betiltása kötelező feladat. Abrak takarmányok (kukorica, árpa, tritikálé, zab, borsó) termesztése esetén figyelembe kell venni az állatlétszámokat, számolva a tartalékokkal is. Szálas takarmányok esetén (vetett fű, lucerna, cirok, somkóró, herefélék, szarvaskerep) a már jól bevált fajták termesztését (nem feltétlenül hazai) kell előtérbe helyezni. Állati kártevők ellen minél több helyen a biológiai védekezés formáival, gombabetegségek ellen megelőzéssel, a növények ellenálló képességének fokozásával kell védekezni. Zöldség- és kertészeti növények termesztésekor az érés gyorsító kémiai eljárások alkalmazását kerülni kell. A zöldség-gyümölcstermesztésnél és a szőlészetekben cél a hazai tájjellegű fajták elterjesztése. A szél és erózió ellen ültetett erdősávokat gondozásmentes ellenálló fajtájú gyümölcsfákra, gyógyászati szempontból hasznos fákra pl.: hárs, galagonya, kökény, kell cserélni. A gyógynövény-termesztés helyi adottságai kedvezőek, a szárítás, csomagolás és feldolgozás több szempontból is komoly lehetőségeket rejt magában, megfelelő piaci háttér megteremtésével. Állattenyésztés A már jól bevált állatfajok tenyésztése, a genetikai tartalékok megőrzése, a génállományok javítása fontos feladat. Korszerű legelőgazdálkodásra alapozott állattartást kell megvalósítani az erre alkalmas területek kijelölésével, a vízgazdálkodási feltételek megteremtésével. A már meglévő és az újonnan létesült állattartó telepek megfelelő higiéniai állapotának megteremtése, az állatjóléti szempontok megvalósítása nélkülözhetetlen. A növekedést serkentő hormonkészítmények, továbbá a nem természetes alapanyagú betegségmegelőző készítmények tiltottak, a homeopátiás szerek, gyógynövények vagy azok kivonatai engedélyezettek. A betegség megelőzésére kell fektetni a hangsúlyt a megfelelő táplálással, gondozással, minél inkább a természeteshez közelítő körülmények megteremtésével. Az állatok egészséges körülmények között való tartása a húsuk ízében, zamatában, beltartalmi értékében is megmutatkozik, a jó minőségű élelmiszerek előállításának alapja. Trágyakezelést és a szántóföldre való kijuttatását csak szigorú ellenőrzés mellett szabad folytatni. Az állatlétszámhoz a megfelelő terület meglétét kell biztosítani, kerülendő a kötött, zárt istállózott, ketreces tartás. A szarvasmarha tartás szervezésénél a helyi adottságok és a piaci igények figyelembe vételével fejleszteni, genetikailag javítani kell a magyar-szürke állományt előnyeire való
tekintettel. A jobb legelőkön a kettős hasznosítású, nagy értéket képviselő magyar-tarka állományt kell tartani. A tejelő fajták tartásánál körültekintőbbnek kell lenni a fajta adottságokra. A juhtenyésztés fejlesztésére a könnyűipar újrateremtésével, valamint új piacok kialakításával van lehetőség. Kecsketartásra az ország különböző pontjain jó adottságok kínálkoznak. A termelők összefogásával, a kis-és középüzemi szintű feldolgozás feltételeinek közös megteremtésével gazdaságos ágazattá válhat. A háztáji sertéstartást újra kell szervezni a sertésvágás, feldolgozás helyi feltételeinek megteremtésével. A baromfi ágazatot a vágás, feldolgozás és belföldi piacra jutás megszervezésével erősíteni kell. A nyúltenyésztést integrált formában újra el kell indítani, a vágás és külföldi piacra jutás feltételeinek újjáteremtésével. Minél több településen kell lenni helyi vágóhídnak, a helyben megtermelt nyers húst, és feldolgozott termékeket elsősorban helyben kell értékesíteni. A mezőgazdálkodók szakmai felkészültségét növelni kell, a növénytermesztés és állattenyésztés hatékonyságának fokozása érdekében létre kell hozni a folyamatos szakmai képzés feltételeit. A szaktanácsadói hálózatnak el kell érnie a gazdákhoz, folyamatos személyes kapcsolatban kell lennie a termelőnek a szaktanácsadóval. Mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés területén szükség van ismertető kiadványok terjesztésére, melyekben az adott faj, fajta leírása mellett fel kell hívni a figyelmet a megfelelő gondozási jellegzetességekre, a tartási, takarmányozási igényekre és a gazdaságos termelés szempontjaira.
Tájgazdálkodás-vízgazdálkodás, természeti erőforrások A tájgazdálkodás olyan kiegyensúlyozott gazdálkodási rendszert jelent, ahol a gazdálkodás a természeti környezet gazdagítására irányul oly módon, hogy eközben a helyi (az adott tájban, természeti környezetben élő) társadalom megélhetését is biztosítja. A gazdálkodás rendszerét a természeti környezet (a körülvevő táj) adottságai, ill. eredendő működése határozzák meg. A tájgazdálkodás együttműködést feltételez a társadalom és természeti környezete között, amelyben elsősorban a társadalom oldaláról történik alkalmazkodás. A fenntarthatóság érdekében Magyarországon a jövőben – a jelenlegi iparszerű tájhasználattal szemben – a tájgazdálkodás elveit, törvényszerűségeit be kell tartani minden gazdálkodási formában a gazdaság méretétől függetlenül olyan eszközökkel, ill. módszerekkel, amelyeknek a külső erőforrás szükséglete minimális. A tájgazdálkodás megteremtésének fontos feltétele, hogy a tájhasználatban ne érvényesülhessenek külön-külön az egyes ágazati szempontok, hanem ezek egységesen, a természeti adottságoknak alárendelve jelenjenek meg. A stratégiai erőforrások megléte esetén (termőföld, vízkészlet, és a természeti folyamatokhoz alkalmazkodó ember) a mezőgazdasági műveléshez szükséges eszközök és ismeretek pótolhatók az adottságoknak megfelelően (gazdasági épületek, gépek, stb.)
Vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok
A tájgazdálkodás alapfeltétele a vízzel való megfelelő gazdálkodás. Ahol jelentősebb népességet, ill. infrastruktúrát nem veszélyeztet, ott szükséges az eredendően vízjárta területeknek, ártereknek a felszíni vízrendszerbe való visszakapcsolása. Kiegyenlítő vízgazdálkodás megvalósítására van tehát szükség, ahol a fő szempont a víz megőrzése a tájban (szétterítés és helyben felhasználás levezetés helyett). A vízelvezető érrendszert kétirányú vízpótló-elvezető rendszerré kell visszaalakítani, patakoktól kezdve az egész vízgyűjtőn át patakmeder helyreállítással, csapadékvíz tárolással, tórendszer kiépítésével. A víz visszatartására, ill. szétterítésére alapozó vízgazdálkodás a tájgazdálkodás feltételeinek megteremtésén, valamint a biológiai sokféleség megőrzésén túl jelentős mértékben hozzájárul a klímavédelemhez is.
A Termőföld fenntartható használatával, talajerő megőrzésével kapcsolatos feladatok Szerves- és zöldtrágya felhasználást növelni kell, műtrágyák használatának csökkentésével. A mezőgazdaságban fokozatosan szakítani kell az eddigi gyakorlattal, és az intenzív (iparszerű) módszereket extenzívebb, a tájba illő gazdálkodási módszerekkel kell felváltani. Tájhasználat váltásra van szükség a belvizes és az időszakosan elárasztható területeken. (szántó helyett gyep, erdő, ártéri gyümölcsös gazdálkodás) Dinamikus tájszerkezet kialakítására van szükség, (monokultúrás parcellák méretének csökkentése, vizes élőhelyek beékelése, belvizes foltok használatának átalakítása, erek fenntartása, elárasztható gyepterületek kialakítása), szántóföld arányának csökkentésével, erózió sújtotta területek erdősítésével. Erdősültség növelésére van szükség (30 év alatt 30 százalékra) az erdősávok, erdőfoltok visszaállításával, természet közeli erdőkezelés megvalósításával, domboldalakon a szántóföldi művelés megszüntetésével, időszakos vízborításra alkalmas területek erdősítésével. Fontos a külterjes állattartás visszaállítása a táj karbantartására, legeltetéses állattartás megvalósításával a kényszerművelés helyett.
Mezőgazdasági kutatás, oktatás és intézményrendszer. Az ágazat intézményei: A fennálló mezőgazdasági irányítási, szervezési, ellenőrzési stb. feladatokat ellátó intézményrendszert felül kell vizsgálni a hiányosságok feltárásával. Lobbi-érdekek kizárása, hibás döntések megváltoztatása, elmaradt döntések meghozatala szükséges. Ki kell dolgozni ennek megoldási lehetőségeit. Új ágazati rendszert kell felépíteni, amelynek alkotói: - országos irányítási hálózat, független ellenőrző szervezettel,
- megyei/kistérségi/körzeti szervezetek, - helyi, önkormányzati szervezetek. A megyéknek, de elsősorban az önkormányzatoknak nagyobb önállóságot biztosító modellt vissza kell állítani. Faluszövetségeket, gazdaszövetségeket be kell kapcsolni az országos hálózatba. Falugazdász hálózatot felül kell vizsgálni, a falugazdászok adminisztrációs terheit csökkenteni kell, a termelésben való közvetlen részvételük javára. Az MgSzH összevont intézményeinek működését felül kell vizsgálni, az erdészetet más kapcsolódó ágazatokhoz kell társítani. Intézményen belül az ágazatok munkáját össze kell hangolni. A kutatás és intézményei: A mezőgazdaságban, előnyös adottságainkból kifolyólag kiemelten kell kezelni a kertészeti kultúrák (zöldség, gyümölcs, gyógynövény) illetve a szőlészeti-borászati, és élelmiszeripari kutatás helyzetét, finanszírozását. A kutatásra, fejlesztésre fordított összegeket jelentősen növelni kell. Közvetlen bevételi forrásokat kell biztosítani , amellyel az intézmények önállóan gazdálkodhatnak. Szükséges a K+F ágazat önállóságának biztosítása, magánkézbe adásának megszüntetése, felsőfokú oktatási intézmény keretei között és a központi irányítás alatt maradó kutatási intézmények körének felülvizsgálata, szerepük tisztázása. A kutatási intézmények ágazati és térségi feladatait, tájegységek szerinti régiós irányító, szaktanácsadó feladatait meg kell határozni és újra kell szabályozni. Feladataik: - A biológiai alapok, génbankok, törzsültetvények fenntartása. Kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a „Hungaricum” jellegű és őshonos állat és növényfajták megmentésével, és fenntartásával kapcsolatos feladataik ellátására. - Régi tudásra épülő művelési, feldolgozási módszerek visszahonosítása, kidolgozása. - A nagy múltú mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás felújításának, fejlesztésének ösztönzése. -Az élelmiszer előállítással, táplálkozástudománnyal, élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos eredményes kutatások végzése. -A mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladék újrahasznosítása, környezetkímélő megsemmisítési módszereinek kidolgozása.
Az oktatás és intézményei: Az oktatás területén bekövetkezett minőségi visszaesés miatt, szükség van a kollégiumi, alapítványi kezdeményezések támogatására, ösztöndíj lehetőségek körének bővítésére. Mezőgazdasági programunk új szakmai szemlélet változását az oktatásnak követnie kell. A mezőgazdasági oktatás alapvetése szerint falusi környezetben a mezőgazdasági munka alapérték. Pici kortól nevelni kell a gyerekeket a mezőgazdasági munkára, szoktatni kell őket az állatok közelségéhez, és meg kell tapasztaltatni velük a természet törvényszerűségeit. A mezőgazdaság szempontjából különösen fontos a nemzeti öntudatra, az összefogásra és családi kötelékek erősítésére irányuló nevelés. A versenyképes végzettség megszerzésén túl, lehetőséget kell adni a munkavégzéshez szükséges egyéb (fegyelem-, pszichológiai) ismeretek, készségek elsajátításához. Nagyobb hangsúlyt kell fordítani a gyakorlati oktatásra. A középfokú képzésnek ki kell terjedni a piaci marketing ismeretek, a kapcsolódó turisztikai és falusi vendéglátási ismeretek átadására is. Élelmiszeripar, élelmiszer feldolgozás, piac Az átgondolatlan privatizáció, annak hiányos jogi szabályozása, valamint a vevők részéről kötelezettség vállalás elmaradása miatt a magánosítást az élelmiszeripar nagyon megszenvedte, kiszolgáltatottá és sebezhetővé téve ez által országunkat. A bankok és felszámoló cégek együttműködésével, politikai elhallgatással, állami beavatkozás hiányában, az utóbbi években a még magyar tulajdonban maradt feldolgozók is tönkre mentek. Elengedhetetlen a korábban említettek szerint az élelmiszer feldolgozók állami tulajdonba vétele, és használatba adása önkormányzatoknak, szövetkezeteknek. Az élelmiszeripar célja a növényi, állati és ásványi eredetű nyersanyagok emberi fogyasztásra történő előkészítése és feldolgozása. Az élelmiszer gazdaság a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart és az élelmiszer kereskedelmet foglalja magában. Indokolt, hogy a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart és az élelmiszer-kereskedelmet egységes egészként kezeljük. A magyar élelmiszergazdaság a nemzet gazdaságának egyik legfontosabb területe. Az élelmiszeripar a belföldön fizetőképes kereslet hiányában már nem értékesíthető termékeit külföldre viszi, valamint tudatos, export célú termelést is folytat. Az élelmiszeripar elsődleges célja a nemzet élelmiszer szükségletének minél teljesebb, biztonságosabb kielégítése. Fontos és megvalósítható cél az, hogy az élelmiszer szükséglet 90%-át hazai alapanyagokból, belföldön előállított élelmiszerekkel biztosítsuk. A mezőgazdaság kiváló adottságainak ellenére jelenleg a régió utolsó országai közé tartozunk élelmiszeriparunk tekintetében.
A hajdani kiváló magyar termékek szinte eltűntek a boltok polcairól, ami megmaradt az magára hagyottan nem tud változtatni hazánk leszakadásán. Hazánk egyik esélye a felemelkedésre az, ha erős ütemben növeli élelmiszer feldolgozó iparának kibocsátását. Ehhez természeti erőforrásaink és a megfelelő szaktudással rendelkező alkotó munkaerő rendelkezésünkre áll. Rendezni kell hozzá a termőföld és élelmiszer-feldolgozók tulajdonlási viszonyait, létre kell hozni a megfelelő jogszabályi hátterét, át kell alakítani az intézményrendszert, meg kell teremteni a belső piac védelmét. Szükség van továbbá folyamatos fejlesztésekre. Az élelmiszertudomány nemzetközileg egyre nagyobb szerepet és megbecsülést kap különösen a jóléti társadalmakban. A kutatások felélesztésére elengedhetetlen szükség van, melyek céljaiban központi szerepet kell kapni a fogyasztónak. A teljes problémakörök megoldására, a kutatásoknak a piaci bevezetésig való végig vitelére kell helyezni a hangsúlyt. Az élelmiszer, a táplálkozás és az egészség összhangját kell figyelembe venni. Fontos feladat az élelmiszerek minőségének javítása, ezáltal versenyképesebbé tétele. Ennek megvalósítása érdekében új feldolgozási módszerek kidolgozása, új nyersanyagok bevezetése, a nyersanyagok minőségének javítása, új és kíméletes gyártási technológiák, az egészségre ártalmatlan tartósító módszerek bevezetése, a nyersanyagok és termékek nyomon követhetőségének biztosítása, roncsolástól mentes és gyors vizsgálati módszerek bevezetése szükséges. Össze kell gyűjteni a jó hírű termékeket, elfeledett hagyományos élelmiszerek eredeti receptúráit. Le kell védeni eredetüket, és meg kell kezdeni gyártásukat. A tájjellegű élelmiszerek előállítását elsősorban helyi kisüzemi szinten a termelők szövetkezésével kell megvalósítani. Tökéletesíteni kell a hagyományos technológiákat a termékek jobb minősége érdekében. Új, formatervezett csomagolással is növelni kell a termékek elismertségét. Az élelmiszerbiztonságot fokozni kell, ezáltal vissza kell nyerni a fogyasztók bizalmát a hazai termékek iránt. A magyarországi élelmiszeripar a romló helyzetén csak nagyobb összefogással tud felül kerekedni. A belföldi piac védelme, a feketegazdaság visszaszorítása, a kereskedelmi láncok szigorú ellenőrzése mind-mind olyan területek, amelyeken a siker eléréséhez a szervezettség növelése szükséges. Létre kell hozni egy szakértői, tanácsadói testületet, amely a hatóságoktól függetlenül végzi munkáját és folyamatosan nyomon követi az egész élelmiszer gazdaságot. Létre kell hozni egy kizárólag szakmai alapon működő, független ellenőrző hatóságot országos és megyei szintű jogkörrel. Az önálló élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság hatásköre kiterjed a növénytermesztés, állattenyésztés, takarmányozás, élelmiszer- előállítás és forgalmazás területére is. Nem a büntető, hanem elsősorban az ellenőrző, figyelmeztető
szerepének kell érvényesülnie. Költségvetését a mostanitól eltérően nem a befolyt büntetésekből, hanem más forrásokból kell fedeznie. A megelőző hatósági felügyelettel az államnak nagyobb felelősséget kell vállalnia élelmiszer biztonsági és minőségi kérdésekben. Differenciálni kell az élelmiszer-előállítók körét a feltételek és az ellenőrzési követelmények szempontjából. Az uniós országokba szállítóknak élelmiszereiket EU-s szabvány szerinti üzemekben kell előállítaniuk, a hazai piacra termelőknek pedig a nemzeti szabályozás követelményeinek kell megfelelniük. Kiemelt figyelmet kell fordítani a biogazdálkodásra, zöldség-gyümölcstermesztésre, szőlő ültetvényekre épülő élelmiszeripari feldolgozásra, melyek többlet munkaerőt igényelnek és így hozzájárulnak a foglalkoztatottság javításához. A többlet hozzáadott értékek pedig megtérülnek a jó minőségű termékek magasabb árában.
Mező-és élelmiszeripari gépgyártás Nagy múltú gépiparunk a mezőgazdaság és élelmiszeripar előzőekben említett növekedési feltételeinek megteremtésével újra fontos szerepet kaphat a fejlődésben. A mező- és élelmiszeripari gépek és berendezések fejlesztését, gyártását, beszerzését, üzemeltetési feltételeinek biztosítását, a mezőgazdaság területi, szerkezeti, birtok és foglalkoztatási adottságainak feltérképezésével, a bel- és külpiaci értékesítés célkitűzéseinek meghatározásával, a mezőgazdasági gazdaságszervezeti összeírások (GSZÖ) rendelkezésre álló adatai alapján kell meghatározni. Az elemzések alapján meg kell határozni a mező-és élelmiszeripari gépek azon csoportjait, amelyek hazai fejlesztésre, gyártásra, import útján történő beszerzésre szorulnak, a közösségi érdekek legteljesebb kibontakoztatása és teljesítése érdekében. Az ágazati célú kis és középgazdaságok adottságaihoz igazodó komplex gépsorok (zöldbab, paradicsom stb.) hazai gyártása csak részben megoldott. Teljesen hiányoznak a gyártmánystruktúrából a mezőgazdasági gépek vezérgépei (traktorok, magajáró gépek), valamint a zöldségtermesztés betakarító (vontatott, magajáró) gépei. Ezért a növénytermesztés teljes vertikumának gépipari fejlesztését, gyártásba vételét és összeszerelését fontos feladatnak tekintjük. A fent felsorolt termékek kifejlesztése és 1-3 éven belüli piaci igény szerinti rugalmas gyártása a fizetőképes kereslettel összhangban nemzetgazdasági érdek. Ki kell emelni azt a tényt, hogy a környező országok velünk hasonló célú mezőgazdasági átalakulása gépipari hátterének biztosításához is hozzájárulhatunk, sőt a nyugat- európai, orosz és ukrán keresletre is nagy eséllyel számíthatunk.
Erdő-és vadgazdálkodás Erdőgazdálkodás
Minden állami tulajdonú erdőnek a közcélú szolgáltatásai miatt forgalomképtelen kategóriába kell tartoznia. Az állami tulajdonú erdő közcélt szolgál, ezért haszonbérbe nem adható és a vagyonkezelését kincstári gondnokságoknak kell végezni. Az erdő funkcióit (a védelmi, közjóléti és gazdasági) érintő szakpolitikák összehangolása elkerülhetetlen, ha alapvető feltételkent az erdő érdekeit, mint a rendszer egészének érdekét akarjuk érvényesíteni. A természeti erőforrások szakigazgatását egy tárcába kell összevonni, ezáltal a szervezeti rendszer ésszerűsítésére és a közpénzekkel nagyságrendi takarékosságra nyílik lehetőség. A szakigazgatásban és vagyonkezelésben lévő belső tartalékokat fel kell tárni, a párhuzamos hatósági, szakhatósági jogkörök megszüntetésével, az állami tulajdonú erdők egységes vagyonkezelésének, szervezetének megteremtésével. A természeti erőforrásokra vonatkozó törvényeket (erdőtörvény, vadászati-és természetvédelmi törvény) felül kell vizsgálni, ami által együttes tárgyalás teremt majd összetartást a törvények fogalmai, anyagi és eljárási szabályai között. Az erdősültség további növelése fontos cél, de nem a magas aranykoronájú földek hátrányára. Feladat az erdők természetességének folyamatos növelése, ami termőhelynek megfelelő őshonos fafajú, vegyes korú és elegyes állományok egyre nagyobb területfoglalását jelenti. Teljesen szét kell választani az „erdőket” és a „faültetvényeket”. A korábban állami támogatással létesült és erdő termőhelyen álló faültetvényeket át kell alakítani természetes erdőkké. A lakosság szociálisan megalapozott tűzifa igényének kielégítését az állami erdőkből kell biztosítani. Ennek egyik lehetséges módja az, ha önkormányzatok feladatuk ellátásához a helységhatárukban állami erdőterületeket kapnak vagyonkezelésbe. Olyan közbirtokosságokat hoznak létre, ahol az erdőtervezésnél az állami érdekek érvényesülnek ugyan, de az erdőtervi előírások teljesítésével munkát és faanyagot biztosítanak a térségben a rászorulóknak. Meg kell teremteni az állami tulajdonú erdők egységes vagyonkezelését. Létre kell hozni egy kincstári gondnoksági központot, a jelenlegi 19+3 erdészeti társaság helyett pedig legfeljebb 7 területi gondnokságot. Meg kell szüntetni az erdészeti társasági formát, az ebből következő vállalkozói és az állami tulajdonú vagyonelemek összekeveredési lehetőségét. A piaci orientáltság helyett non-profit szervezetnek kell biztosítani az állami erdőkben az erdő mindhárom funkciójának érvényesülését. Szorgalmazni kell a magánerdő-tulajdonosok társulatba (közösségbe) tömörülését.
Törekedni kell az erdőből kikerülő faanyag helyben történő és minél magasabb készültségi fokú feldolgozására, a térség választék igényének ellátására. Vadgazdálkodás A vad természeti érték, a földi ökoszisztéma része, a természetnek, mint a rendszer egészének egyik eleme. Léte a rendszer egészében nyerhet értelmet. A nagyragadozók hiánya miatt az embernek be kell avatkozni a rendszerbe, de ezt a természeti törvények ismeretével és csak úgy teheti, hogy a rendszer egyensúlya ne boruljon fel. A vadgazdálkodás-vadászat jelenlegi jogi szabályozása lényegét tekintve szolgálhatja a nemzet érdekeit, mert a vad az állam tulajdona és megfelelő feltételek mellett kerülhet csak a vadászatra jogosult tulajdonába. A vadászati jog Magyarországon helyesen földtulajdonhoz kötött, ahol a földtulajdonosok eldönthetik, hogy kívánnak-e vadgazdálkodást folytatni, vagy megfelelő keretek között átengedik a hasznosítási jogokat. Magyarország híres nagyvadállományának minőségét a túltartás megszüntetésével és szakszerű vadgazdálkodással kevesebb vadlétszám mellett kell biztosítani. A vad élőhelyét jelentő erdő és mezőgazdasági területek gazdálkodását pedig a vadeltartó képességnek megfelelő vadlétszám már nem fogja korlátozni. A vadeltartó-képességnek megfelelő vadlétszám biztosítása mellett az intenzív nagyvadtenyésztést ellenőrzött, lehatárolt helyeken, vadaskertekben kell folytatni. A vadgazdálkodás három lépcsős tervezési rendszeréből a körzeti tervezés javításra szorul. Célszerű a körzetek nagyságát csökkenteni és a tartalmi részét konkrétabbá tenni. A vadászati idényeket a hagyományainkhoz kell igazítani. A nem őshonos vadfajokat ki kell szorítani Magyarország területéről. A vadgazdálkodást-és vadászatot ,az erdészeti, halászati, természetvédelmi, vízügyi és környezetvédelmi szakigazgatást, mint természeti erőforrásokat képviselő szakterületeket egy tárcához kell csoportosítani. Ez az ésszerűsítés jelentős közpénz megtakarításával jár, aminek kidolgozása külön tanulmányt igényel.
Magyarok Szövetsége Mezőgazdasági Tagozata Vácrátót, 2009.06.16.
