EME 112
DR. R O S K Á
MÁRTON
A magyarköblösi* oláhság fogadalmi és babonás napjai. Róheim Géza az Ethnographia XXIV. (1913.) k. 90—95. II. a kedd asszonyáról írván, tanulságos összehasonlítást nyújt az oláhok marfolea\a, az orosz Nedelja és Pjatnica kultusza, a magyarok kedd asszonya stb. közt.1 Az alábbiakban egy pár adattal kívánok hozzájárúlni a kérdés tisztázásához, mikor a magyarköblösi (Szolnokdobokam.) oláhság fogadalmi és babonás napjaira vonatkozó följegyzéseimet a nyilvánosság elé bocsájtom. A magyarköblösi oláhság keddi boszorkányáról már több ízben írtam.2 Ez alkalommal a többi fogadalmi napokról való tudni valók közlésére szorítkozom. Ezek három csoportba oszthatók: a) az év bizonyos napjaira ; b) a hét egyes napjaira; c) a nap bizonyos szakára vonatkozók. Az első csoportba tartanak: 1. Szilveszter éjszakáján a lányok kieresztik a disznókat, teheneket, mert akkor háztüznézők jönnek. — Az is szokás ilyenkor, hogy a lányok tálak alá pénzt, szenet, kenyeret tesznek. A ki a pénzt rejtő tálat fedi fel, annak a férje gazdag, a ki a szenet takaró tálat borítja fel, annak ura csúnya, a ki pedig a kenyeres tálat emeli fel, annak a férje nagy gazda lesz. — Ha ezen az éjjelen a lányok megferednek, semmi rontás sem fog rajtuk. * A czímlapon levő térképen 12. sz. 1
Róheim
most idézett czikkében (93. I.) egy kis megróvásban
a véleményemért, hogy „a magyarok kedd asszonyát a vallásos
részesít
felfogás
az oláhok úgynevezett kedd asszonyát a babonás hiedelem szülte." Róheim nographia
azért
teremtette, az Eth-
most idézett lapján azt a felfogást imputálja nekem, hogy a keltőnek tehát
egymáshoz semmi köze. A j á n l o m Róheimaak,
olvassa el ismét az
Erdélyi
Múzeum
1906. évf.-ban megjelent közlésemet, a hol a 239. 1. azt m o n d o m , hogy „a kettőnek az eddigi adatok alapján csak annyiban van köze egymáshoz, hogy m i n d a kettőnél szerepel a mosási tilalom. N e m lehetetlen, hogy az ezután
gyűjtendő
találkozási pontot fognak szolgáltatni." Az Ethnographiának
még 1910-ben beküldött,
adatok
több
de csak 1912-ben megjelent második közleményemben pedig szintén egy szóval sem m o n d t a m , hogy a magyarok kedd asszonyának és az oláhok keddi
boszorkányának
semmi köze sincs egymáshoz. Hogy ítéletemben tartózkodtam, egészen világosnak tűnhetik fel mindenki előtt, a ki idézett két czikkemet a megérdemelt figyelemmel olvasta,
valamint
megtalálta
volna annak is a magyarázatát, hogy e vitában az utolsó szó kimondásával m é g soká kell várnunk. Róheimxnal 2
magam is elmondhatom : sed nunc venio ad fortissimum.
Keddi boszorkány, Erdélyi
Mtízeum
Keddi boszorkány, Ethnographia
1906. 336-339. 1.
XIII. 1012. 96—100. 1.
Az Eth-
EME A
MAGYARKÖBLÖSI
OLÁHSÁG
FOGADALMI
ÉS
BABONÁS
NAPJAI
113
2. Némelyik 1 oláh paraszt újév napján egy kis szénát s kilencz kis kalácsot tesz az asztalra s másnap mindezt megeteti a marhákkal, hogy bőven tejeljenek. — Az is szokás az oláh parasztok között, hogy újév napján tizenkét hagymarétegbe sót tesznek, mindeniket elkeresztelik a hónapok egymást követő neveivel. A melyikben meglágyúl a só, az a hónap esős lesz. — A lányok egyike, másika pedig a patakban megfürdik, hogy ne legyen nálánál senki sem szebb, kedvesebb s még abban az évben férjhez menjen. 3. Karácsonytól vízkeresztig nem szabad mosni sem a patakban, sem a kútnál, hogy Keresztelő Szt. János tisztán kapja a vizet. — A ki pedig fuszujkát főz, vagy eszik ez időn belül, a következő nyáron kiütésekkel telik meg. 4. A magyarköblösi oláhok a nagy bojt közbelső napját (negyedik hét szerdája) tig inna int e tig innapoi-nak nevezik. Ezen a napon semmi asszonyi dolgot sem szabad végezni, mert nem sikerül. — Beszélik, hogy Bokosné, a papné, osztovátát tett s úgy összebonyolódott az egész fonala, hogy semmire sem tudott menni. — Balogh Mariékról is mondják, hogy egy ilyen napon tétette fel az osztovátát. Nagyon roszszúl járt. Mikor sehogysem tudták leszőni, látták, hogy a fonal fele a hasalyón volt, pedig a kompostorra húzták volt föl. 5. Szent György napja előtti délután, vagy östve (Gergely-naptár szerint máj. 5., görög-orosz naptár szerint ápr. 22.-én d. u. vagy östve) vadrózsaágat tesznek minden ablakba, ajtóba, még a juhakol, istálló, disznóól, tyúkketrecz ajtajába is, hogy a strigoi-nak nevezett rossz szellem meg ne rontsa éjjel, vagy el ne vigye a bennt levőket. 6. Szent György napja előtt némelyik leány fog egy zöld leveli békát s beteszi egy új csuporba, melynek fenekén megelőzőleg lyukat fúrt s Szt. György éjjelén beássa egy hangyabolyba. A hangyák a lyukon bemásznak, reggelig a békát megeszik, csak egy villa és egy nographia
X I V . 1913. k. 93. 1. a következőket írja : „A magyar kedd asszonya ugyanis
Szent Anna a szegedvidéki nép hite szerint, voltaképpen azonban a vele identikusnak hitt Nagyboldogasszony, Boldogasszony Karacsay Szűz. Az oláh mdrczszárának identicusnak
bizonyult
mindezekhez
Pjatnicának."
ugyanezért ró meg engem,
holott
Ezt én
gyűjtése
semmi köze, de annál Róheim
ilyesmit
mondja, sohsem
szerint
pedig a B.
inkább
a ki 5—6
állítottam,
van a vele
sorral
sohsem
elébb írtam.
Sapienti sat. keddi
boszorkányáról
szóló vitát a magam részéről nem tekintem befejezettnek. Alkalmilag
Ismétlem, a magyarok kedd asszonyáról
és
az
oláhok
kitérek rá. Ad-
dig is, hogy a kérdéssel foglalkozók részére egy kis direktívával szolgáljak, fordítsuk tekintetünket a Balkán felé, a hol az erdélyi oláhság mesevilága is gyökerezik. 1
Tehát nem mindenki. Az ilyen szempontok hangoztatását szükségesnek tar-
tom az általánosítások elkerülése végett s hogy lássuk, hogy a b a b o n á k idők jártával veszítenek az erejükből. 8
EME 114
£>R. R O S K Á MÁRTON
horog alakú csont marad meg belőle (azt mondják, hogy ennyiből áll a békának egész csontváza!). Ha már most az illető leány, a ki ezt végig csinálta, az emiitett horog alakú csonttal egy legényt észrevétlenül meghúz, az vonzodni fog hozzá, a kit pedig a villával megszúr, az eltávolódik tőle. 7. A juhokat Szt. György napja után szokták összeadni, és pedig kedden, csütörtökön vagy szombaton. 8. Szt. János napja előtti d. u. vagy östve (Gergely-naptár szerint máj. 20., görög-orosz naptár szerint máj. 7.-én d. u., vagy östve) a tőlük sinsiene-nek nevezett, Szentjánosvirágból, (Galium verum, egyéb nevei: Szt. Antal, Szt. Ivánvirág, kásafü, tejzsugoritó fü, tejoltó, Szt. Iván seprűje) ki a családból ráér, annyi kis koszorút fon, vagy köt, a hány tagja van a családnak. Mindenik családtag koszorúját, az illető nevének megemlítésével („ez a Jánosé, ez a Péteré stb.") földobja a ház fedelére. A kié visszaesik, az meghal abban az esztendőben, a kié pedig fennakad, életben marad. 9. Marina (Marina mucenicá) a Gergely-naptár szerint júl. 30-ra, a görög-orosz naptár szerint július 17-re esik. Ezen a napon sem az asszonyoknak, sem a férfiaknak nem szabad dolgozni. 10. Illés-napján (Gergely-naptár szerint aug. 2., görög-orosz naptár szerint július 20.) nem szabad dolgozni. A ki dolgozik, vagy dolgoztat, megbűnhődik. Csiky Lászlóról beszélik, hogy egy ilyen napon dolgoztatott az embereivel s bár ezek szabadkoztak, nem engedett, sőt tréfára fogta a dolgot, azt mondván embereinek, hogy szívesen látja Illést ebédre. Délire el is égett mindenestül a csűrje, a melyben dolgoztatott. 11. Fokáz-napja (Gergely-naptár szerint aug. 5., görög-orosz naptár szerint júl. 23.) nem ünnep, de a nép megtartja, mert nincsen áldás az ezen a napon végzett munkán. Ha sütnek, kigyúl a ház, ha a mezőn dolgoznak, lesújt a villám, vagy más baj, kellemetlenség éri azokat, a kik dolgoznak. 12. Pantalemon-napján (Gergely naptár szerint aug. 9., görögorosz naptár szerint júl. 27.) sem szabad dolgozni, mert a ki dolgozik, azt villám sújtja. — Beszélik, hogy egy Szilágyi nevü ember dolgozott. Szénát gyűjtött. Nehéz idő keletkezett s a szél nemcsak azt a szénát kapta fel és zavarta össze, a mit az nap, hanem azt is, a mit azelőtt való napon gyűjtött, — hiában kiáltotta: „Pántyilimon, Pántyilimon, ne rontsd el a szénámat mind, mert egy részét tegnap gyűjtöttem 1" 13. Az év alábbi tizenkét péntekét is megtartják: az újév, karácsony, húsvét, pünköst, Szt. György, Marina, Illés, Fokáz, Pantalemon, Péter és Pál előttit. Az első csoportba tartozó fogadalmi napok közé kellett sorolnom az 5., 6., 8. sz. alatt leírt babonákat, bár cselekményük a nap bizonyos szaká-
EME A
MAGYARKÖBLÖS I OLÁHSAQ
FOGADALMI
ÉS
BABONÁS
115
NAPJAI
ban történik, de annyira Szt. György, illetőleg Szt. János napjához vannak kötve, hogy attól éppen olyan elválaszthatatlanok, mint a hét bizonyos napján történő, de mégis Szt. György napjához kapcsolódó, fennt7.sz. alatt említett szokás. E helyütt kell megjegyeznem, hogy a magyarköblösi oláhság életében, időszámításában fontos szerepet játszanak a Nedelják (Nedelje). Meghatározásuk szerint Péter és Pál után három hétre esnek s az egyik bemondás szerint Illés- és Fokáz napját, egy másik bemondás szerint Marina-, Illés-, Fokáz- és Pantalomon napját magába foglaló időt kell ezen érteni. Kötelezvények stb. terminusát gyakran szabják meg úgy, hogy „a Nedeljákig" s ez esetben rendesen az aug. 1-ével kezdődő időt értik ezen. Mind a két bemondás szószerint megegyezik egymással abban, hogy a Nedeljákat magában foglaló ünnepek haragosak, szelekkel és villámokkal jönnek s a ki, akár férfi, akár nő, ezeken dolgozik, porúl jár. A második csoportba — a hét bizonyos napjaihoz fűződők — a következők tartoznak: 1. Nagyböjti szombatokon nem szabad ruhát mosni, mert azokon a szombatokon a halottakért miséznek. 2. Húsvét utáni csütörtökön nem szabad varrni, mert a menykő sújtja az illetőt. 3. Szerdán és pénteken nem jó tavasszal első ízben kihajtani a marhákat a legelőre. 4. Pénteken nem jó asszonyi dolgot végezni, mert akkor feszítették fel Krisztust. A mosás nem sikerűi s ha sütnek kigyúl a ház.1 A pénteki napnak megtartása Magyarköblösön még egy másik szempontból is figyelmet érdemel. Vannak u. i. napok, a melyeket a nép az elemi csapások ellen fogadott föl. Ilyen Magyarköblösön a péntek, a melyet a jégverés ellen tartanak meg. Más községekben más napot fogadnak föl. Így a völcsiek (Magyarköblössel szomszédos község) a csütörtököt tartják meg. Fontosnak tartom különös hangsúlylyal megjegyezni, hogy ezeket az adatokat 1906-ban jegyeztem föl s mivel gyermekkoromból sehogy sem emlékeztem arra, hogy a péntek a sütéstől, mosástól való tartózkodástól eltekintve, fogadalmas nap lett volna, érdeklődtem a dolog eredete iránt s azt a választ kaptam, hogy egy pár éve tartják, mert Isten intését látták abban, hogy határaikat a jég egy idő óta minden évben elveri.
1
Külön is meg kell jegyeznem, hogy a péntek egyike a legszigorúbban
tartott napoknak.
meg-
M é g a magyar asszonyok is megtartják, amennyiben ezen a n a p o n
ők sem sütnek és nem mosnak. 8*
EME 116
£>R. R O S K Á MÁRTON
5. A keddnek a babonában való szerepéről a kedd asszonyával kapcsolatosan részletesen megemlékeztem már két ízben is, más jelentőségéről pedig fennebb (7. sz.) szóltam. Eltekintve a juhok összeadására vonatkozó jelentőségétől, melyben a csütörtökkel és szombattal osztozik, sajátosan találkozik ez a három nap a babonában is. Ha u. i. elveszik a tehén tejét, kedden, csütörtökön vagy szombaton östve egy sóval behintett kenyérszeletet tesznek olyan helyre, a hol másnap a felkelő Nap egyenesen rásüthet. Aztán megetetik a tejét vesztett tehénnel s megjön a teje. Ez vezessen át a nap bizonyos szakához kötött babonákhoz. 1. Első helyen állanak a kedd östéhez fűződők. Ezek egy része a keddi boszorkánnyal kapcsolatos, más része pedig más babonás ténykedések, hiedelmek, a melyek kedd östéjén történnek, ahhoz kapcsolódnak. Mivel ezekről a magyarköblösi oláhok keddi boszorkányairól írt közléseimben részletesen szólottam, ez alkalommal elégséges, ha e közlésekre hivatkozom.1 2. E sorok rendjén már volt alkalmam megállapítani azt az esetet, mikor a Nap felkelésének az ideje szerepel a babonás cselekmény lejátszásában. (Tejét vesztett tehén részére kedden, csütörtökön, vagy szombaton östve kitett sós kenyér, hogy másnap reggel a fölkelő Nap rásüssön.) . 3. Szerepe van azonban a babonában a Nap följöttének idején kivül a Nap felkelte előtti időnek is. Ennek igazolására is a magyarköblösi oláhok keddi boszorkányáról írt közléseimre kell hivatkoznom. Mielőtt ezeket az adatokat lezárnám, még a következő, magyarköblösi följegyzésemet kell ideiktatnom. Ha valaki nagyon beteg s egy napot akar fölogadni, melyet megtartván, betegégétől megszabadul, vesz hét kavicsot, azokat sütés után a kemenczébe teszi s ott hagyja más napig. Ekkor kiveszi, a hét napjainak nevét adva nékik, hét vizes edénybe teszi be azokat. A mely napon nem szabad dolgoznia, hogy betegsége elmúljék, az annak a napnak megfelelő kavics sustorog a vizes edényben. E fogadalmi napok és tilalmas, vagy bizonyos cselekmények elvégzésére alkalmas napszakok tehát részint a vallással kapcsolódnak, részint pedig a babonák kimeríthetetlen hitvilágába vezetnek. A kettő közötti hol erősebb, hol lazább kapcsolat itt is, ott is szembeötlik. Nagyobb perspektívából nézve a dolgot, azonos napokhoz, vagy napszakokhoz fűződő jelenségeket nagyobb körzetben is találunk s kétségtelen az is, hogy vannak esetek, amikor az egyes napok, napszakok tilalmi jellege egyező vonásokat árúi el. Ez kiválóan fontos az eredet és vándorlás kérdésének tisztázása szempontjából és fontos az egyes népeknek egymás közt való érintkezése szempontjából is. > Erdélyi M ú z e u m 1906. 326-330. 1. —
Ethnographia XIII. 1812. 9 6 - 1 0 0 , I,
EME A MAGYARKÖBLÖSI
OLÁHSÁG
FOGADALMI
ÉS
BABONÁS
NAPJAI
117
Teljesen aláírom, a mit Róheim i. czikkében az Ethnographia 1912. évf. 94. I. mond, hogy t. i. „az orosz péntek asszonya . . . részint a magyar kedd asszonyával, részint az oláh kedd esti boszorkánnyal egyezik és így kétségtelenné teszi a magyar és az oláh néphit között való kapcsolatot", — de tovább megyek egy lépéssel és a kérdés teljes megoldása érdekében eddigi vizsgálódásaimon alapúló legjobb meggyőződésem szerint, kijelölöm az irányt, a melyben kutatásainknak haladnia kell és megjelölöm a kereteket, a melyeken belül mozogva, czéIunkat, nehéz munka árán ugyan, de elérhetjük. A kiknek az erdélyi oláhság kérdésével alkalmuk volt foglalkozni, éppen olyan jól tudják, mint magam, hogy ez a nép nem egységes. Oeographiai elhelyezkedése is e mellett szól, bár e tekintetben sokat módosított a dolgon az a fejlődésbeli folyamat, amelynek tartama alatt e nép egy része a hegyi lakó pásztorból a völgyekbe települő földmunkás lett. Abból a körülményből azonban, hogy szigetekre tagolódik, egy kutatásbeli direktívát már is leszegezhetünk. Azt t. i. hogy mielőtt kényelmesen általánosítanánk, tanulmányozzuk szigetenkint ezt a népet. Magamra nézve még szigorúbb direktívákat állítok fel e tekintetben, mikor községenkint haladok. A másik szempont: vizsgáljuk az egyes népek szomszédságát a kölcsönhatások szempontjából. A harmadik a vándorlás kérdése, mely a negyedikhez, az eredet kérdésének a megoldásához fog vezetni s ennek rendjén megtaláljuk az oroszföldi vonatkozások okait is. Különös hangsúllyal kell rámutatnom a Balkánra, ahol mint mondottam, az oláhság mesevilága is gyökerezik.1 Az ebben az irányban való kutatás nemcsak a vándorlás, hanem az eredet kérdésének megoldásához is alaposan hozzá fog segíteni, valamint az oroszföldi egyezések kulcsát is megfogjuk találni ennek a révén. E munka elvégzéséhez azonban természetesen nem elégségesek a hazai szaktársak. Bele kell abba vonni a most említett területeken munkálkodó erőket is. Dr. R o s k a M á r t o n .
1
V. ö. Moldovait
X X X I , 1914. 133 l.
Gergely : A tündérnők az oláh népmesében, Erdélyi
Múzeum
