A magyar zöldség-gyümölcs ágazat stratégiai megvalósíthatósági tanulmánya

A magyar zöldség-gyümölcs ágazat stratégiai megvalósíthatósági tanulmánya

Készítette: FRUITVEB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet 1118 Budapest, Villányi út 35-43.

Készült a FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet (FVM VKSZI) megbízásából

Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa

2009. május

FRUITVEB – A magyar zöldség-gyümölcs ágazat stratégiai megvalósíthatósági tanulmánya

TARTALOMJEGYZÉK oldal

1 Előszó..................................................................................................................................................3 2 Bevezetés.............................................................................................................................................4 3 A zöldség-gyümölcs ágazat gazdasági környezetének elemzése....................................................6 3.1 Az ágazat teljesítménye...........................................................................................................................6 3.1.1 Termelés és árukibocsátás..................................................................................................................................6 3.1.2 Értékesítési csatornák.......................................................................................................................................11 3.1.3 Fogyasztói szokások és ágazati marketing tevékenység...................................................................................20

3.2 Jogi és szabályozási környezet...............................................................................................................27 3.2.1 Képzés és Foglalkoztatás..................................................................................................................................27 3.2.2 Adózás (őstermelés)..........................................................................................................................................31 3.2.3 Környezetvédelmi szabályok.............................................................................................................................38 3.2.4 Kereskedelmi szabályozás................................................................................................................................41 3.2.5 Szakmaközi szervezeti munka...........................................................................................................................45

3.3 Pénzügyi és finanszírozási környezet.....................................................................................................48 3.3.1 Támogatások és hitelek....................................................................................................................................48 3.3.2 Agrárkárenyhítési rendszerek...........................................................................................................................57 3.3.3 TÉSZ támogatások............................................................................................................................................61

4 Fejlesztési programok és intézkedések..........................................................................................64 4.1 Fejlesztési környezet és tapasztalatok....................................................................................................64 4.2 Frisspiaci zöldség és növényház-fejlesztési program.............................................................................69 4.2.1 Fejlesztési körzetek...........................................................................................................................................70 4.2.2 Növényház típusok és technológiák..................................................................................................................71 4.2.3 Alternatív energiaforrások felhasználása........................................................................................................74 4.2.4 A zöldséghajtatás gazdaságossági szempontjai...............................................................................................77 4.2.5 Perspektivikus frisspiaci zöldségfajok..............................................................................................................80

4.3 Ültetvénykorszerűsítési program...........................................................................................................85 4.3.1 Optimális termőhelyek, korszerű technológiák................................................................................................87 4.3.2 Perspektivikus gyümölcsfélék...........................................................................................................................88

4.4 Feldolgozóipari fejlesztések...................................................................................................................95 4.4.1 Termelői tulajdonú üzemek..............................................................................................................................97 4.4.2 Termékpaletta diverzifikáció............................................................................................................................97 4.4.3 Perspektivikus feldolgozóipari termékek..........................................................................................................98

4.5 Termékminőség fejlesztési program....................................................................................................105 4.5.1 K+F, szaktanácsadás, oktatás........................................................................................................................105 4.5.2 Integrált termelési program...........................................................................................................................107 4.5.3 Minőségszabályozás.......................................................................................................................................107 4.5.4 Nyomon követhetőség és minőségirányítás a zöldség-gyümölcs ágazatban..................................................113 4.5.5 Várható minőségpolitikai fejlesztések az Európai Unióban...........................................................................118 4.5.6 A nyomon követhetőség követelményei a kertészeti termelésben...................................................................120 4.5.7 Egyedi márkázás, védjegyezés........................................................................................................................121

4.6 Kereskedelem- és TÉSz fejlesztési program........................................................................................121 4.6.1 A TÉSz-ek aktuális problémái........................................................................................................................124 4.6.2 Kereskedelmi érdekeltség megteremtése és a tőkebevonás lehetőségei.........................................................127

5 Összefoglaló következtetések, intézkedési javaslatok................................................................130 6 Felhasznált Szakirodalom.............................................................................................................142

2


1 Előszó Magyarország földrajzi és természeti adottságai kiváló lehetőséget biztosítanak a zöldség- és gyümölcs termesztésére, valamint kereskedelemre. Az ágazat szerepe a rendszerváltás után jelentősen felértékelődött, miután ezen a területen a termelésnek és a kereskedelemnek nincsenek európai uniós kvótái és korlátai. A rendszerváltás kori visszaesést követően – a '90-es évek közepétől – lassan elindult az ágazat fejlődése. Az utóbbi években a kedvező kormányzati döntések eredményeként a kiemelten támogatott ágazatok közé került, és ennek eredményeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv 2007-2013 közötti európai uniós költségvetési időszakában lehetősége nyílik az eddiginél dinamikusabb fejlődésre. Magyarország ebben az időszakban azt a célt tűzte ki, hogy az elkövetkezendő években növeli a zöldség-gyümölcs a termelését, bővíti a piacait és növeli termelését, eredményességét és az ágazat részesedését a GDP-n belül. A fejlesztési program alapelemei: a kertészet korszerűsítése, az ültetvényrendszer átalakítása és az értéknövelő beruházások fejlesztése. Az így megvalósuló új, korszerű technológiák révén várhatóan a jövőben megfelelő árualap biztosítható a piacbővítéshez. A termelésfejlesztés mellett kiemelt feladat a kereskedelemfejlesztés is. Ennek legfontosabb eleme az Európai Unió piacszabályozásában is preferált integrációs szervezetek, a TÉSZ-ek megerősítése, amelyek az elaprózott termelők termékeit koncentráltan tudják kínálni a piacon. E program keretében az elmúlt 6-8 évben megalakult mintegy 60 termelői szervezet, melyek fejlesztési programjuknak megfelelően kiépítették a mára már óriási nemzeti értéket képviselő hűtőházi és csomagoló infrastruktúrájukat. Ez a hálózat jó alapot teremt a magyar zöldséggyümölcs logisztikai rendszer továbbfejlesztésére és alkalmas arra is, hogy a jövőben – a magyar termelésen kívül – az Európába beáramló zöldség-gyümölcs termékek elosztóközpontja legyen. Kedvező esetbe így kialakulhat Magyarországon is egy Hollandiához hasonló termelési és kereskedelmi rendszer, mely a jövőben megtöbbszörözheti az ágazat teljesítőképességét, valamint biztos megélhetést és munkahelyet teremthet az ágazat szereplői számára. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján napjainkra szükségessé vált összefoglalni azokat a legfontosabb működési és fejlesztési elemeket, melyek a jelenlegi válságidőszakban további lendületet adhatnak a fejlődéshez. A jelen stratégiai ezeket a megvalósíthatósági elemeket foglalja össze.

3


2 Bevezetés Szakmai körökben mára már nyilvánvalóvá vált, hogy az EU és hazai szinten mérve is alul támogatott magyar zöldség-gyümölcs ágazat az elmúlt 20 év piacgazdasági körülményei közt is felszínen tudott maradni, több, sokszor magasan támogatott más mezőgazdasági ágazatokkal szemben. Az elmúlt években a mezőgazdaság területén alkalmazott szociális szempontokat is figyelembe vevő támogatások lehetőségét a 2004. évi európai uniós csatlakozás jelentősen szűkítette, de teljesen máig sem tudta eltüntetni. Ennek alapvető hatása van a zöldség-gyümölcs ágazatban szinte minden évben felszínre kerülő krízishelyzetek kezelési mechanizmusára. Az intézkedésekben ugyanis keverednek a szociális problémák kezelése és a gazdaságfejlesztési lépések, amelyek a legtöbb esetben nem teszik lehetővé, hogy megfelelő eredmények szülessenek. A személyi jövedelemadó szabályaival lehetővé tett, adókedvezmények igénybevételére jogosító őstermelői igazolványt több százezren váltották ki és alkalmazzák. Joghézagai megteremtették a lehetőséget az átláthatatlan termelési és piaci viszonyoknak, teret adva a fekete kereskedelemnek. Alapvető ellentmondás, hogy ezen „kvázi” láthatatlanságot kihasználó gazdálkodók mesterségesen könyveléstechnikai és adózástechnikai okokból széttagolt gazdasági egységei önmagukban alkalmatlanok és ellenérdekeltek a magas szintű technológiák bevezetésére és ezáltal a termésátlagok és a minőség szükségszerű emelésére, ami nélkül viszont lehetetlen hosszú távon a piacon maradni. A gazdasági szabályzórendszer ilyen működtetése mellett a feketegazdaságban tevékenykedők mindig versenyelőnyben lesznek a szabályosan gazdálkodókkal szemben. Alacsonyabb termésátlaggal és minőséggel is jövedelmezőbb a tevékenységük, mint azoknak, akik beruháznak, fejlesztenek; és ráadásul még az azévi termelési költségeiken kívül jóformán más kockázatot nem is vállalnak. Ez egy folyamatos hajtóerőt jelent a feketegazdaság felé és alapjában ingatja meg az ágazat stratégiai célkitűzéseinek megvalósítását. A jelenlegi pénzügyi válságban még sokkal kontrasztosabb a kép, mert épp azok a gazdaságok és szervezetek kerültek bajba és sokan felszámolás alá, akik az elmúlt években beruháztak és fejlesztettek, hogy produktivitásuk és hatékonyságuk növelésével fel tudják venni a versenyt a feketegazdaságban tevékenykedőkkel. Ezek a cégek és magánszemélyek jelentős hitelállománnyal rendelkeznek, melyet a megnövekedett törlesztőrészletek és a banki szféra passzivitása miatt egyre kevésbé tudják kigazdálkodni. Ez egy hibás, negatív, figyelmeztető jelzés a társadalom felé. A közigazgatás működési mechanizmus fejlesztése is elmaradt az utóbbi években. Ebben a termelőknek sokszor átláthatatlanná tett hivatali dzsungelben legtöbbször már az első néhány lépésnél elakadnak az ügyek, még ha sikerült is ésszerű és hatékony szakmai javaslatokat tenni. Példaként említhető a kormányzat által segítő szándékkal a múlt év novemberén meghirdetett forgóeszköz hitel, melyhez a különböző jogszabályi háttér miatt a mai napig nem tud hozzájutni a TÉSZ-ek döntő többsége. Sajnálatos módon a hivatali ügyintézésben még mindig inkább az ügyintézők jó vagy hibás szemlélete a meghatározó – tisztelet a kivételnek –, ami egyértelműen a hivatali struktúrák kialakulatlanságát mutatja. Ebben a helyzetben sokszor esetlegesek a döntések, amire jó példa – név nélkül említve – az ugyanazon fejlesztési pályázatra három ügyintéző által adott három teljesen különböző hivatali bírálat. Az egyik támogató, a másik elutasító, míg a harmadik hiány4


pótlásra szólít fel. Ebben a heterogén közigazgatási rendszerben még a jól összerakott és működtetett kormányzati szakterületek sem tudnak hatékonyan működni. Ennek eredményeként sokszor nehézkesek a döntések, és egyszerűbb az Európai Unióra hivatkozva elhalasztani azokat. Minden EU tagállamban elsőként a saját gazdaságuk és cégeik érdekeit képviselik, és a szabályokban rejlő lehetőségeket próbálják kihasználni. Ezzel szemben Magyarországon a túlszabályozottság, agyonellenőrzés és büntetés hivatali kultuszának fenntartása tapasztalható, ami elsősorban a „látható”, bejelentett, működő, járulékfizető és adózó vállalkozásokat, gazdaságokat sújtja. Ezek természetesen csak a problémahegy csúcsát jelentik, de már ezek is egyértelműen mutatják, hogy más közigazgatási mechanizmus megteremtésére van szükség, amely ösztönzi és jutalmazza a teljesítményt és nem pedig ellene hat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene az előírt ellenőrzéseket idejében elvégeznie a hatóságoknak. A fejlődéshez természetesen egy gyors ágazati építkezés szükséges, főként a humán erőforrás és az intézmények oldalán. Rendkívül kiürült szakmailag az ágazat, a gazdaságok számához viszonyítva nagyon kevés a jól képzett gyakorlati szakember, szaktanácsadó és az utánpótlás. Ebben az innovációellenes környezetben nem jelent perspektívát az ágazat a fiatalok számára sem. A helyzet megoldása az oktatási rendszerek és képzési arányok és struktúrák teljes megváltoztatását is igényli. Az együttes közösségi szakmai gondolkodásnak a térhódításához elengedhetetlen a szakmai munka intézményrendszerének megerősítése is, az erre hivatott szakmai szervezeteken keresztül. Ennek elmaradása a jövőben egyértelműen az üzleti fejlődés ellen hat. Számításaink szerint mindössze 50-60 ezer olyan gazdasági egység van a zöldség-gyümölcs ágazaton belül, amely ténylegesen árutermeléssel foglalkozik, akik mintegy 350 ezer embernek adnak munkát és megélhetést. A kertészeti ágazat fejlesztésének a jövőben kulcskérdése lesz, hogy az egyébként kézimunka-igényes ágazat számára megfelelő mértékben áll-e rendelkezésre alkalmi és részmunkaidős munkaerő. Ennek érdekében az e téren alkalmazott jelenlegi szabályozás felülvizsgálatra szorul, és a jól működő európai példákat figyelembe véve, speciálisan a mezőgazdaság igényeinek megfelelően szükséges azt kidolgozni. A közelmúltban készültek ugyan elemzések és tanulmányok, melyek megpróbálták csokorba gyűjteni az ágazat problémáit, lehetőségeit és megoldási javaslatokat adni a fejlődés beindítására, de ezek leginkább tudományos és statisztikai oldalról közelítették meg a problémákat in vitro módszerekkel vizsgálva a körülményeket. Jelen tanulmány célja a piaci szereplők szemszögéből egy olyan stratégiai elemzés készítése, mely elsősorban azokra a területekre fókuszál, melyek javításával már rövidtávon jelentős eredményeket érhetünk el a zöldség-gyümölcs ágazat fejlődésében. Az ágazat potenciálisan fejleszthető területei az elmúlt években kikristályosodtak és szakmai javaslatok alapján nagy részük be is került a különböző fejlesztési programokba. Az a tény, hogy ezek a fejlesztések mégsem valósultak meg olyan mértékben, mint ahogy az kívánatos lenne és azt vártuk, az a meglévő belső piaci feszültségek mellett elsősorban az ágazat kontraösztönző makrogazdasági környezetére vezethető vissza. Ennek megfelelően ezen tanulmányban is nagyobb figyelmet szentelünk a külső környezet problémáinak tárgyalására.

5


3 A zöldség-gyümölcs ágazat gazdasági környezetének elemzése 3.1 Az ágazat teljesítménye 3.1.1 Termelés és árukibocsátás Világszerte növekszik a zöldség- és gyümölcstermelés. Összesen 800 millió tonna zöldségfélét – dinnye nélkül – állítottak elő a világon 2006-ban. Bár a zöldségtermelés az utóbbi években folyamatosan növekszik, az összes megtermelt mennyiségnek mindössze 3-4%-a kerül friss termékként a nemzetközi kereskedelembe. Ez a 30 millió tonnás mennyiség így is megközelíti az EU-27 friss zöldség fogyasztását. A feldolgozott zöldségfélék szerepe a világkereskedelemben ennél jóval jelentősebb, de még mindig szerény a gyümölcshöz viszonyítva. A világ legfontosabb zöldség- és gyümölcsimport régiója az EU, majd Észak-Amerika, Japán és fokozódó mértékben Oroszország is. Az Eurostat adatai szerint az európai kertészet számára az utóbbi években hat zöldség- és gyümölcsfaj volt különösen fontos. 2006-ban a jelenlegi EU-27 területén összesen 15,8 millió tonna paradicsomot, 11,7 millió tonna almát, 6,7 millió tonna narancsot, 5,3 millió tonna sárgarépát, 5,0 millió tonna hagymát és 2,8 millió tonna körtét termeltek, és ez a termelés tulajdonképpen csak néhány tagországra összpontosult. Például 2006-ban a paradicsomtermés 40,1%-át Olaszországban, 23,3%-át Spanyolországban állították elő, de ugyanitt termelték meg a narancsmennyiség 83,2%-át és a körte 52,9%-át is. Ezen kívül az almának több mint felét Lengyelországban, Olaszországban és Franciaországban, a hagymának több mint felét Spanyolországban, Hollandiában és Lengyelországban termelik. Az EU teljes sárgarépakészletének kereken 60%-át lényegében öt ország állítja elő: Lengyelország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Hollandia. A zöldség-gyümölcstermelő gazdaságok birtokmérete kicsi Az Eurostat megállapítja, hogy a termesztés minden országban jobbára 10 hektárnál kisebb területeken folyik. Az újonnan csatlakozott országokban a gazdaságok átlagos mérete egyenesen kisebb 1 hektárnál. A statisztikai vizsgálat Lengyelországban és Romániában különösen sok, mindkét országban mintegy 460 ezer kis gazdaságot talált, melyekben igen kis parcellákon termelik a friss zöldséget, dinnyét és a szamócát. Németországban 18.680 zöldségtermelő és 20.760 gyümölcstermelő gazdaságot számoltak össze, ezek átlagos mérete 6,4 illetve 3,2 hektár. 2005-ben a zöldség és gyümölcs nagykereskedelmi forgalom az EU-ban 113 milliárd euró volt, ami a teljes nagykereskedelmi forgalomnak 2,7%-át teszi ki. Különösen jelentős volt ez a szektor Spanyolországban, ahol ebben a szektorban 140.200 fő dolgozott és 22,8 milliárd eurós forgalmat bonyolított le. Németország a 17,8 milliárdos nagykereskedelmi zöldség és gyümölcsforgalommal a második helyen áll, és 8,1 milliárddal pedig első helyet foglal el a feldolgozás terén, megelőzve Olaszországot. A specializált kiskereskedelem 1,0 milliárd eurós forgalmával azonban Németország mindössze ötödik a rangsorban Olaszország, Franciaország, Spanyolország és Nagy-Britannia mögött. Nem szerepelnek a statisztikában a nagy kereskedelmi láncok, diszkontáruházak, holott Németországban a zöldség és gyümölcs kiskereskedelem nagy része itt bonyolódik le.

6


Az Eurostat adatai azt mutatják, hogy a múlt évben 22,6 millió tonna zöldség és gyümölcs érkezett az EU-ba az unión kívüli országokból. Ez a mennyiség 16,4%-kal több, mint 2000-ben. A növekedés mindenekelőtt a nagyobb gyümölcs-szállításoknak tudható be. A friss gyümölcsök és az aszalványok, valamint a diófélék importja a vizsgált időszakban 37,2%-kal, azaz 12,5 millió tonnára nőtt, mialatt a friss és gyorsfagyasztott zöldség behozatala 20,3%-kal, vagyis 5,4 millió tonnára esett vissza. A világpiacon szereplő legfontosabb zöldség- és gyümölcs-szállító országok: Costa Rica, Thaiföld, Törökország, Kína, Brazília, Ecuador, Dél-Afrika, Kolumbia és Marokkó, ezekből az országokból érkezett 2007-ben az EU-ba a zöldség és a gyümölcs behozatal megközelítőleg 60%-a. Az Európai Unió friss tanulmánya szerint Magyarország a jelentősebb zöldség-gyümölcs termelő tagállamok közé tartozik, melyet az alábbi ábra szemléltet:

Az EU-27 tagországok között Magyarország zöldségtermelésben a 11., gyümölcstermelés tekintetében a 9-10. helyen áll. Abszolút értékben ez 2,6%-os részesedést jelent az elmúlt tíz év átlagában az EU-27 teljes zöldség-gyümölcs termelésén belül, míg a népesség arányát tekintve az egy főre jutó EU átlag alapján ez mindössze 2% körüli értéket képviselne. Termelésünkkel a nagy mediterrán tagállamokat követő táborba tartozunk, Portugáliával, Lengyelországgal, Hollandiával, Belgiummal és Romániával együtt. Ha az egy főre eső termelésünket hasonlítjuk össze, még előkelőbb helyet foglalunk el.

7


Az elmúlt tíz év átlaga alapján a zöldség-gyümölcs ágazat elsődleges termékkibocsátása a mezőgazdasági termékek 12.2 %-át tette ki, melyen belül a zöldség:gyümölcs arány 70:30 %-ot mutatott. Kiskereskedelmi szinten, feldolgozott, vagy friss termékként a jelenlegi 200 milliárd Ft körüli elsődleges termelési érték átlagosan megháromszorozódik, így értéke a becslések szerint elérheti a 600 milliárd Ft-ot is. A zöldség-gyümölcs termeléssel hasznosított földterületek átlagos mérete jelenleg mintegy 155 ezer hektár, ami több mint 10 %-kal kisebb a tízéves átlaghoz viszonyítva. Ennek mintegy fele zöldség, fele gyümölcstermő terület. A területcsökkenést a termésátlagok javulása ellensúlyozta, így a termelt mennyiségek gyakorlatilag a 2,6 millió tonna körüli szinten maradtak. Ez alól csak a 2005. és 2007. évek jelentettek kivételt, amikor súlyos természeti csapások miatt 400-400 ezer tonnás terméskiesés következett be.

Mezőgazdasági termelés ágazatonként Ágazat

/ millió HUF

Gabonafélék (vetőmaggal) Ipari növények Takarmánynövények Kertészeti termékek összesen Zöldség-gyümölcs összesen Zöldségek Gyümölcsök Ültetvények és virágok Szőlő összesen Burgonya (vetővel együtt) Egyéb növényi termékek Növénytermesztési és kertészeti termékek Állatok Állati termékek Élő állatok és állati termékek Mezőgazdasági termékek összesen Mezőgazdasági szolgáltatások Másodlagos tevékenységek Mezőgazdasági kibocsátás összesen

'98-'07 átlaga 323 424 112 704 33 377 229 448 159 690 111 221 48 469 36 068 33 690 30 091 7 251 749 129 370 378 192 492 562 870 1 311 999 81 059 48 266 1 441 323

% 24,7% 8,6% 2,5% 17,5% 12,2% 8,5% 3,7% 2,7% 2,6% 2,3% 0,6% 57,1% 28,2% 14,7% 42,9% 100%

Forrás: KSH A zöldség-gyümölcs termelésünk szerkezete is jelentősen átalakult az elmúlt húsz évben, aminek vannak kedvező és kedvezőtlen oldalai is. Az egyik legnegatívabb trend, hogy a feldolgozóipari termékkör teljesen leszűkült és ma már szinte csak 5-6-féle termékből állítunk elő kereskedelmi mennyiségű készterméket. Ezek közül a meghatározóak a csemegekukorica, zöldborsó, ipari paradicsom, ipari alma és a meggy.

Sajnos a friss piaci termékek között sem tudtak igazán új fajok kiemelkedni, sőt a káposztafélék és a gyökérzöldségek jelentősége sajnálatos módon nagyon lecsökkent. Ez az új termékek estében a hazai piaci ismeretlenséggel magyarázható, aminek következtében a piaci jelenlét megteremtéséhez szükséges mennyiség előállítása sem jelent gazdaságilag alternatívát a termelők számára, a többi terméknél viszont a termelés versenyképtelensége mutatkozik meg az európai versenytársakkal szemben. Ennek a törvényszerűségét talán csak a spárgatermelés felfutása cáfolhatja meg, ahol a szűk hazai piac ellenére, kifejezetten exportcélra egy jelentős termelői bázis alakult. Mindenesetre tény, hogy bármely termék meghonosításához legelőbb a hazai keresletet kell megteremteni, majd az így kialakult termelői bázis szélesítésével és a minőségi árualapok növelésével lehet exportpiaci lehetőségeket építeni. Azonban mindkettőhöz céltudatos és következetes marketingmunka szükséges, ami valljuk be őszintén egyenlőre nem erőssége a magyar zöldség-gyümölcs ágazatnak. Bár az elmúlt tíz évben a szabadföldi zöldségtermő területeink a 2001-2004 évi felfutást követően jelentősen csökkentek, összességében hasonló területen gazdálkodunk, de az országos termésátlagaink mintegy 12,9 %-kal emelkedtek, így a megtermelt árualap is 1,3 millió tonnára emelkedett. A termésátlagok növekedését két tényező idézte elő, amelyek közül sajnos a technológiai fejlesztéseknek volt a kisebb szerepe, míg a termelésből kieső extenzív kistermelők indirekt „javító” hatásának a nagyobb. A gyümölcstermesztés esetében az évjáratonkénti jelentős ingadozások miatt ez a változás nehezebben kimutatható, de tíz év távlatában sajnos javulással nem számolhatunk.

8


A gyümölcstermesztésünkre még mindig az almatermesztés túlsúlya jellemző, de az utóbbi években láthatóan elindult a csonthéjas gyümölcsök termőterületi felfutása, ami egy jobb termelési szerkezet kialakulásának lehetőségét vetíti előre. Zöldség-gyümölcs termelésünk alakulása az elmúlt 15 évben Szabadföldi zöldségfélék

Hajtatott zöldségfélék

Gyüm ölc sfélék

3 500 3 000

ezer tonna

2 500 2 000 1 500 1 000 500 0 1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

Ötéves dinamikus átlagolással, az öt év legalacsonyabb és legmagasabb termés-eredményeinek eltávolításával készített idősoron kiszűrhetőek a szélsőséges időjárás következtében bekövetkező jelentős termésingadozások és egy közelebbi képet kaphatunk a valós termelési eredményekről és azok trendjéről. Ezek szerint az elmúlt 15 év zöldség-gyümölcs termelése 2,4 – 2,7 millió tonna között ingadozott, enyhe emelkedő trenddel. Az egyedüli probléma, hogy ezt az enyhe emelkedő tendenciát az alacsonyabb értékű szabadföldi zöldségtermesztés adta és nem az igazán perspektivikus zöldséghajtatás és intenzív gyümölcstermesztés, ahol mindkettőnél enyhe csökkenést figyelhetünk meg, bár sajnos az utóbbi néhány évben már a szabadföldi zöldségtermesztés trendje is megfordulni látszik. Szabadföldi zöldségfélék


Gyüm ölc sfélék

3 000 2 500

1 500

1 000 500

9

00 8 20 0

42

00 7 03 20

02 20

-2

00 6 -2

00 5 20

01

-2

00 4 20

00

-2

00 3 -2 19 99

00 2 19 9

82

00 1 19 9

72

00 0 19

96

-2

99 9 95 19

94

-1

-1

99 8

0

19

ezer tonna

2 000


Zöldség-gyümölcs termelésünk alakulása ötéves dinamikus átlagolással Termékek

19941998

Szabadföldi Paprika

4 550

Szabadföldi Paradicsom Görögdinnye Sárgadinnye

19992003

20042008

Változás

3 733

2 800

-38,5%

66,3

56,0

7 393

4 813

2 027

-72,6%

167,5

7 567

9 300

7 133

-5,7%

146,5

698

760

1 060

51,9%

1 370

1 500

1 547

470

600

567

Sárgarépa

2 027

2 733

2 303

Petrezselyem

1 990

2 233

Torma

1 500

1 233

Spárga

830

Vöröshagyma Fokhagyma

hektár

19941998

%

19992003

20041994- 1999- 2004Változás Változás 2008 1998 2003 2008

ezer tonna

%

t/ha

%

47,0

-29,1%

14,6

15

16,8

15,1%

136,3

98,8

-41,0%

22,7

28,3

48,7

114,5%

175,0

175,2

19,6%

19,4

18,8

24,6

26,8%

6,9

8,9

14,1

104,3%

9,9

11,7

13,3

34,3%

12,9%

54,5

53,7

48,9

-10,3%

39,8

35,8

31,6

-20,6%

20,6%

10,4

12,0

11,3

8,7%

22,1

20

20

-9,5%

13,6%

59,2

73,7

65,3

10,3%

29,2

27

28,4

-2,7%

1 897

-4,7%

43,8

45,0

38,5

-12,1%

22

20,1

20,3

-7,7%

1 310

-12,7%

10,1

8,7

11,3

11,9%

6,7

7,1

8,7

29,9%

1 650

2 067

149,0%

1,7

2,7

3,5

105,9%

2

1,7

1,7

-15,0%

7 859

5 118

2 700

-65,6%

169,3

116,3

74,0

-56,3%

21,5

22,7

27,4

27,4%

1 649

1 130

522

-68,3%

13,7

5,7

3,6

-73,7%

8,3

5,1

6,9

-16,9%

Konzervuborka

3 816

3 195

753

-80,3%

33,0

34,6

17,9

-45,8%

8,7

10,8

23,8

173,6%

Zöldborsó

15 833

17 933

16 500

4,2%

68,3

66,0

85,0

24,5%

4,3

3,7

5,2

20,9%

Csemegekukorica

15 900

29 125

31 180

96,1%

195,3

406,0

516,6

164,5%

12,3

13,9

16,6

35,0%

Zöldbab

2 517

2 320

2 823

12,2%

15,8

16,9

20,6

30,4%

6,3

7,3

7,3

15,9%

99,8

91,8

65,5

-34,4%

13,4

12,9

12,1

-9,7%

11,6%

13,9

13,9

15,7

12,9%

-4,1%

77,1

77,2

77,4

0,4%

Fejes káposzta Kelkáposzta

Egyéb szabadföldi zöldségféle

7 450

7 116

5 412

-27,4%

Szabadföldi zöldségfélék

83 420

94 492

82 602

-1,0%

Hajtatott Paprika

2 140

2 343

2 047

-4,3%

Hajtatott Paradicsom

1 090

1 107

800

683

503

290

Egyéb hajtatott zöldségféle

2 874

2 637


6 787

6 590

Hajtatott Uborka

1 162,1 1 309,2 1 297,1 165,0

181,0

158,3

-26,6%

91,5

100,0

111,0

21,3%

-57,5%

116,7

79,3

43,5

-62,7%

2 639

-8,2%

99,2

105,7

104,8

5 776

-14,9%

84

90,4 138,8

65,2%

170,7 157,6

150

-12,1%

5,6%

34,5

40,1

39,7

15,1%

69,6

70,7

72,3

3,9%

472,4

466,0

417,6

-11,6%

Termesztett Csiperkegomba

23,1

33,9

20,0

-13,4%

Egyéb Termesztett Gomba

2,0

2,4

1,7

-15,0%

497,6

502,3

439,2

-11,7%

73,3

76,2

76

3,7%

4,6%

18,4

17,9

19,6

6,5%

1,8%

11,9

13,4

12,7

6,7%

Hajtatott zöldség és gomba

6 787

5 776

-14,9%

Zöldség összesen

90 206 101 082 88 377

-2,0%

Alma

41 085

39 469

39 138

-4,7%

489,4

527,4

498,3

Körte

2 340

1 816

1 947

-16,8%

40,0

33,3

36,4

-9,0%

17,1

18,4

18,7

9,4%

Cseresznye

2 110

971

1 065

-49,5%

21,3

15,5

9,3

-56,3%

10,1

16

8,7

-13,9%

Meggy

6 780

6 657

7 842

15,7%

57,3

46,7

56,1

-2,1%

8,5

7

7,2

-15,3%

Kajszi

5 120

4 736

4 655

-9,1%

28,7

25,5

34,5

20,2%

5,6

5,4

7,4

32,1%

Őszibarack

6 780

6 267

6 096

-10,1%

59,8

47,3

55,4

-7,4%

8,8

7,6

9,1

3,4%

Szilva

7 140

5 308

5 221

-26,9%

104,6

79,3

62,0

-40,7%

14,6

14,9

11,9

-18,5% 5,1%

Szamóca

6 590

1 659,7 1 811,6 1 736,3

610

451

439

-28,0%

9,6

7,7

7,3

-24,0%

15,8

17

16,6

Málna

1 870

1 202

1 064

-43,1%

17,8

12,5

10,8

-39,3%

9,5

10,4

10,2

7,4%

Szeder

456

426

427

-6,4%

3,1

6,0

6,3

103,2%

6,7

14,2

14,7

119,4%

Egres

410

224

239

-41,7%

6,0

2,3

2,1

-65,0%

14,6

10,1

8,9

-39,0%

Piros és fekete ribiszke

2 140

1 225

1 083

-49,4%

18,8

10,2

10,9

-42,0%

8,8

8,3

10

13,6%

Dió

1 850

1 883

2 285

23,5%

2,6

4,7

5,9

126,9%

1,4

2,5

2,6

85,7%

350

600

2 418

590,9%

0,5

1,3

7,4

1380,0%

1,3

2,2

3

130,8%

Gyümölcs összesen

79 041

71 235

73 918

-6,5%

859,5

819,8

802,7

-6,6%

10,9

11,5

10,9

0,0%

Mindösszesen

169 247 172 317 162 295

-4,1%

0,8%

14,9

15,3

15,6

4,7%

Bodza

2 519,2 2 631,3 2 539,0

Forrás: FruitVeB adatok

10


Legfontosabb zöldség és gyümölcsfajaink aránya a termelésből

uborka fejes káposzta 4,0% 4,4% sárgarépa 4,7% zöldborsó csemegekukorica 5,1% 28,9%

kajszi 4,7%

meggy 7,0% szilva 7,5%

vöröshagyma 5,3%

őszibarack 7,8%

görögdinnye 9,3%

alma 62,2%

egyéb zöldség 17,0% zöldpaprika 9,8%

egyéb 10,8%

paradicsom 11,5%

Zöldség-gyümölcs termelésünk és külkereskedelmünk alakulása 2000

4000 3711

Export

1800

Import

Termelés

3500

1600

1.000 tonna

1400

3200 1311

2696

2561

1200

2800 2527

810

822

881

1200 2204

2130 909

800

2802

2289

2230

831

2724

2854

2529

1000 796

759

802

801

800

680 523 408

396

400

311

298

525

589

1600 1200

507

416

800

316

198

400

0 L CÉ

20 07

20 06

20 05

20 04

20 03

20 02

20 01

20 00

19 99

19 98

0

19 97

19 86 -'9 0

2400 2000

904 804

600

200

3600

3.1.2 Értékesítési csatornák Fontos kérdés az előállított termékeink áruszerkezete, mely sajnos még mindig nem képes követni a gyorsan változó piaci igényeket, ezért rendszeresen előfordul, hogy az egyébként nagy tömegben meglévő árualapokkal sem tudjuk kielégíteni a jelentkező kül- és belpiaci keresletet. Ez egyrészt a keresett és az általunk kínált áru eltérő minőségi specifikációival, időzítésével, fajtájával és fogyasztói kiszerelésével, másrészt a koncentrált kínálat alacsony szintjével magyarázható. 11


A modern piaci csatornák kiszolgálása egészen más struktúrákat igényel, mint amivel jelenleg rendelkezünk. Az építkezés szempontjából az ezredforduló előtti években szinte semmi sem történt, majd az EU csatlakozás előtti kényszerűen felgyorsított termelői szervezeti fejlesztésekben bíztunk, melyek jelentős része épp a szerves fejlődés hiánya, valamint az ellenük dolgozó szabályozási és makrokörnyezet miatt képtelen volt megerősödni. Bár ezzel együtt is elindultak bizonyos pozitív irányú fejlesztések, de a kedvezőtlen közgazdasági és gazdaságpolitikai környezet rendkívül megnehezítette ezek hatékony működését. Az ágazat átlagos árumérlegében az export és a belföldi piacok közel 50-50 %-os részesedéssel szerepelnek, mely egy igen jó aránynak tekinthető. Bár az EU csatlakozást követően az import jelentősen emelkedett és átlagosan elérte a kivitelünk 60%-át, ennek ellenére külkereskedelmünk még mindig egy jelentős, 50 milliárd Ft körüli pozitív egyenleget mutat. Ez szintén egy jelentős pozitívum, főként ha számba vesszük, hogy az újonnan csatlakozott EU tagállamok (EU-12) közül rajtunk kívül mindössze Lengyelország büszkélkedhet még pozitív zöldséggyümölcs külkereskedelmi mérleggel. A termelésünk és kereskedelmünk célirányos fejlesztésével ez az arány jelentősen javítható.

Ötéves, átlagos zöldség-gyümölcs árumérlegünk 2003-2007 átlaga

Frisspiaci Tartósított

Hűtőipari

Szárítóipari Összesen

%

Import áru

372,3

138,5

20,8

18,1

549,8

32,1%

Belföldi áru

726,8

138,0

45,6

3,9

914,3

53,4%

Belföldi áru alapanyagigénye

787,4

252,4

76,9

28,0

1 144,7

46,4%

1 099,1

276,4

66,4

22,0

1 464,0

85,6%

Export áru

253,8

426,0

99,9

16,8

796,5

46,6%

Export áru alapanyagigénye

275,2

756,1

172,4

118,1

1 321,7

53,6%

Belföldi árufogyasztás

Áruvákészítési alapanyagveszteség

81,8

444,5

103,8

125,4

755,6

30,6%

980,6

564,0

145,5

20,7

1 710,8

100%

Összes magyar alapanyag

1 062,5

1 008,5

249,3

146,2

2 466,5

100%

Magyar alapanyag megoszlása

43,4%

40,5%

10,1%

6,0%

100,0%

Összes magyar áru

Forrás: FruitVeB

Zöldség-gyümölcs exportunk értékének változása termékcsoportonként ME: millió HUF Termékcsoport

EXPORT 2004

2005

2006

2007

Átlag / '04-'07

Változás '07/'06

Változás '07/Átlag

Friss zöldség

19 964

15 452

18 181

19 933

18 383

9,6%

8,4%

Fagyasztott zöldség

13 677

12 126

14 239

17 923

14 491

25,9%

23,7% 34,6%

Szárított zöldség Friss gyümölcs Déligyümölcsök Hazai friss gyümölcs Fagyasztott gyümölcs Szárított gyümölcs

4 937

5 190

5 778

8 066

5 993

39,6%

18 681

10 507

15 933

16 353

15 369

2,6%

6,4%

184

228

404

2 228

761

451,7%

192,8%

18 496

10 280

15 530

14 125

14 608

-9,0%

-3,3%

4 671

3 530

4 134

4 887

4 306

18,2%

13,5% 15,3%

410

161

296

351

304

18,7%

Tartósított zöldség-gyümölcs

85 828

98 264

98 264

99 168

95 381

0,9%

4,0%

Zöldség-gyümölcs összesen

148 300

145 341

156 986

166 756

154 346

6,2%

8,0%

Forrás: KSH

12


Értékesítési csatornáink

Hagyományos exportpiacaink főként friss termékek esetében Németország, a Visegrádi országok és a Baltikum, melyekhez az utóbbi években jelentősen felzárkózott Románia, ahová az EU csatlakozásuk óta meggyőződésünk szerint lényegesen több termék kerül ki a hivatalos statisztikai adatoknál, mely forgalom legalizálása mindkét ország érdekeit szolgálná.

Legjelentősebb exportpiaci célországaink ME.: tonna ország Összes Ország Németország Oroszország Lengyelország Ausztria Románia Csehország Szlovákia Ukrajna Hollandia Nagy-Britannia Belgium Litvánia Svédország

2006 801 605 170 910 111 679 92 142 62 268 50 155 43 799 27 876 25 190 20 331 18 038 17 183 15 093 13 260

EXPORT 2007 803 589 170 186 87 656 81 678 62 367 47 822 42 159 25 407 28 574 20 889 20 388 21 035 15 630 12 123

% 100,0% 21,2% 10,9% 10,2% 7,8% 6,0% 5,2% 3,2% 3,6% 2,6% 2,5% 2,6% 1,9% 1,5%

A szállítási költségelemzések és modellek azt mutatják, hogy a jelenleg elterjedt közúti fuvarozási módszerekkel az értékesebb friss és feldolgozott zöldség-gyümölcs termékek szállítási hatótávolsága elérheti akár az 1500 km-t is. Egy 10%-os maximális szállítási költséghányaddal kalkuláló modellben például a 33 raklapos kamionnal történő szállítás esetén a 20 tonnás nettó tömegre számítva legalább 225 Ft/kg-os értékesítési árat kell elérni, hogy 1500 km-re gazdaságosan elszállítható legyen az áru. Mindez arányosan 1000 km-nél 150 Ft/kg, míg 500 km-nél 75 Ft/kg-ot jelent CPT paritáson számítva. A következő ábrán látható, hogy 500 km-es körzetben mintegy 80 millió potenciális fogyasztót érhetünk el, amely közösség 1000 km esetén már 300 millióra duzzad, míg 1500 km-nél már mintegy 600 millió fogyasztóval számolhatunk. Ez egy óriási piac, aminek gyakorlatilag a közepén helyezkedünk el.

13


Áruszállítási irányok, potenciális fogyasztók és volumenek

Áruszállítási költségszámítási modell 0

10 20

300

0 szálltási távolság (km)

30 40 50

60

290

200

280

400 600

270

800 1000

260

1200 1400

70

250

1600 1800 2000

80

240

90

230

100

220

110

210 120

200 130

190 140

180 150

160

170

termékár (Ft/kg)

Forrás: FruitVeB

14

18 raklapos, 5 tonna 18 raklapos, 8 tonna 33 raklapos, 12 tonna 33 raklapos, 20 tonna


Az agrártermékek kereskedelme gyökeres átalakuláson ment át az utóbbi évtizedben. Az évek során az egyes szereplők súlya, jelentősége változott, az integrációs és koordinációs kapcsolatok (a megmaradtak, illetve az újonnan kialakultak) változatosabbak lettek. A friss zöldség-gyümölcs jellemzően két úton jut el a termelőtől a fogyasztóig: A kisebb boltokba és a fogyasztói piacokra hagyományosan az egyéni termelőktől származó áru kerül (leginkább nagykereskedőkön és a Budapesti Nagybani Piacon keresztül, illetve kisebb részben közvetlen értékesítés is előfordul, főleg a fogyasztói piacokon). Az élelmiszer-kiskereskedelmi láncokba elsősorban a szervezett gazdáknak (TÉSz-eknek) vagy a nagyobb volument előállító termelőknek van esélyük beszállítani. A kistermelők − ha egyáltalán bejutnak ide termékeik − főleg nagykereskedőkön keresztül szállítanak a láncoknak. Az egyéni termelők legnagyobb részben a nagykereskedők és a nagybani piac felé értékesítenek (12, illetve 14%). A KSH 1681 zöldség- és gyümölcs nagykereskedőt tart számon, ezek közül a 10 legjelentősebb – 1 milliárd árbevétel feletti cégek – az összes hivatalosan hazai nagybani piacokon értékesített áru 80%-át forgalmazó Budapesti Nagybani Piacon is árusít. Ebben természetesen benne van az import termékek mintegy 70% is, aminek innen történik az elosztása. Az egyéni termelők termésük 6%-át a harmadik szinten elhelyezkedő fogyasztói piacokon, 1,5%-át közvetlen export formájában értékesítik. A kereskedelmi csatornák arányai és az értékesítési irányok alapvetően nem változtak 20022004 óta. Közvetett adatok alapján úgy becsülhető, hogy a hazai értékesítésen belül a hipermarketeket, szupermarketeket és diszkontláncokat magában foglaló „modern kiskereskedelem” részaránya 2007-re 50% fölé emelkedett, míg a hagyományos kiskereskedelemé (kis élelmiszerboltok, zöldségboltok, fogyasztói piacok) 47%-ra csökkent. Nagybani piacok A Budapesti Nagybani Piac részesedése a kereskedelmi forgalomba kerülő friss zöldséggyümölcsből kb. 30-35%-os. A nagybani piacnak az egyszerű beszerzési helyen túl, fontos információforrás szerepe is van. Egyrészt a koncentrált kereslet-kínálat lehetőséget ad rá, hogy reális árat alakítsanak ki, másrészt átfogó képet adnak az aktuális kínálatról, a piacra kerülő újdonságokról, primőr termékekről. Harmadik fontos szerepe a BNP-nek abban van, hogy a személyes szemrevételezés, árukiválogatás biztosítja a megfelelő minőséget. A Nagybani Piacon való értékesítésnek azonban vannak problémái is, az áru jelentős része számla nélkül kerül eladásra, nincs szigorú minőségellenőrzés, a nyomonkövethetőség nincs biztosítva, előfordul az illegális import is (később az árut átcsomagolják), látványos büntetés nincs, a termelők a „nepperek” kiterjedt piaci jelenlétére panaszkodnak. A kisebb élelmiszer-, zöldségboltok és a fogyasztói piacon található zöldséges standok tulajdonosai számára továbbra is a BNP a fő beszerzési forrás, csak nagyon kevesen élnek a közvetlen, termelőktől való beszerzés lehetőségével, szerződéses kapcsolatokat pedig szinte egyáltalán nem építenek ki. A nagykereskedők továbbra is fontos közvetítők a kiskereskedelem és az egyéni termelők között. A kisebb méretű, egyéni termelők árui gyakorlatilag csak a közvetítésükkel juthatnak be a kiskereskedelmi láncok polcaira és a külpiacokra. A nagykereskedők vásárolnak közvetlenül a termelőktől, ilyenkor állandó, de nem feltétlenül szerződéses (vagy csak rövidtávú szerződéssel lefedett) kapcsolatban állnak a termelőkkel, emellett a nagybani piacokon (a belföldin, de közvetlenül külföldi piacokon is) megjelennek felvásárlóként (illetve eladóként) is. A kistermelői kínálat koncentrációja mellett a nagykereskedők további funkciója a láncok ellátásában az olyan szolgáltatások elvégzése, amelyekre a kistermelők nem képesek vagy nem hajlandóak: mosás, válogatás, egalizálás, csomagolás, jelölés.

15


A nagykereskedőkön keresztül történő beszállítások azonban a jövőben egyre kevésbé jelenthetnek kerülőutat a kistermelők számára, mert az áruházláncok beszerzéseiknél igyekeznek kikapcsolni minden felesleges közvetítőt és árrést. E csatorna jövője attól függ, hogy a láncok igényeit a kistermelők helyett más szállítók – hazai nagyobb termelők, TÉSz-ek, importáru – ki tudják-e elégíteni. A fejlett országokban azonban a kiskereskedelmi láncok zöldség-gyümölcsértékesítésben betöltött egyre nagyobb szerepe miatt az elmúlt évtizedekben a nagybani piacok szerepe megváltozott. A regionális árképzési funkció ellátására szorítkoznak, bár az Európai Unióval ellentétben az Egyesült Államokban már erre is egyre kevésbé képesek, ott ezt a szerepet a láncok nagy elosztó központjai veszik át. A BNP nem működik valódi nagybani piacként, számos funkciót amely a nyugati nagybani piacok tradicionális tevékenységi körébe beletartozik, nem lát el. A szakemberek egy része – látva, hogy a multinacionális kereskedelmi láncok hatására hogyan esik vissza a nagybani piacok szerepe a világ számos országában –, nem is ebben látja a kereskedelem fejlesztését, problémáinak, hiányosságainak megoldását. A hazai nagybani piacokra elsősorban a kisgazdaságokból kerülnek az áruk, így az ott megjelenő árualap nagyon heterogén. E piacok jellemzője, hogy különböző termékekből a beszállítás időszakos, a felhozatal egyáltalán nem kiegyenlített. A kiegyenlített kínálatra a kiskereskedők – mint a legjelentősebb vásárlók a piacokon – részéről sincs igény; nem a választék egyenletességének fenntartására törekednek, hanem inkább a nagybani piacon aktuálisan kapható zöldséggyümölcsökkel próbálják meg feltölteni polcaikat. Egész éven keresztüli nyitva tartással két nagybani piac, a budapesti és a szegedi működik; a többi nagybani piac szezonálisan tart nyitva. A nagybani piacok nyitvatartási rendje sem kedvez a termelőknek, mert a felvásárlók könnyen ki tudják azt használni. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően maximum 4 órán át lenne szabad nyitva tartaniuk. Nagy probléma – főleg a fejletlen disztribúciós rendszerrel rendelkező országokban (így Magyarországon is) –, hogy a nagybani értékesítés nem különül el egyértelműen és teljesen a kiskereskedelemtől, vagyis a nagybani piacokon a végfelhasználók, fogyasztók is vásárolhatnak. A hazai nagybani piacok egyaránt betöltenek elosztó-, gyűjtő- és felhasználói piaci funkciókat. A vegyes piaci profil megnehezíti a piac szervezését és irányítását, valamint a piaci árak értelmezését a szektorban tevékenykedők számára. A Budapesti Nagybani Piacon a nagykereskedők által bérelt, hűthető raktáraktól eltekintve korszerűtlen módon történik az áru értékesítése. A piacra érkező termelők és kereskedők a nyitásig egy átmeneti, ’puffer’ parkolóban várakoznak. Az átmeneti parkolóban az árusítás tilos, ennek ellenére ez hallgatólagosan elfogadott és mindennapi gyakorlattá vált. A köztes kereskedők (a mindennapi szóhasználatban a ’nepperek’) az átmeneti parkolóban felvásárolnak bizonyos tételeket, a piac nyitását követően pedig 25-50 %-kal magasabb áron kínálják az árut. Annak ellenére, hogy a termelők nehezményezik a nepperek jelenlétét, mégis eladják nekik az árut - így ugyanis a felvitt áruért azonnal megkapják az ellenértéket. Az árak azonban így mesterségesen magasabbak, mint a közvetlen piaci értékesítéskor, a többletbevétel ugyanakkor nem a termelőknél jelentkezik. Jelenleg a friss áru értékesítése többnyire fedetlen helyen történik, a termelők a földről – jobb esetben az autó utánfutójáról vagy kis teherautók platójáról értékesítenek. Az átmeneti tárolási kapacitás hiánya, valamint nem megfelelő szállító- és tárolóeszközök (hűtőberendezések hiánya) miatt azonnali értékesítésre törekednek az eladók.

16


A hazai felhozatal esetében a különböző minőségű áruk keverednek, az eladás nem az objektív minőségi osztályok szerint történik. A piacra szállított áru gyakran egyáltalán nem, vagy nem megfelelően osztályozott; az árut tartalmazó ládán, csomagoláson semmiféle információ (termelő azonosítására szolgáló adatok, fajta, egységtömeg, minőség, ár stb.) nincs feltüntetve. A piacon megjelenő árualap inkább mezőgazdasági, feldolgozóipari alapanyagnak, mintsem készárunak tekinthető, a termékmanipulálás (tisztítás, minimális csomagolási elvárások) teljes hiánya miatt. A fentiekből egyenesen következik, hogy a nagybani piacok ilyen módon történő működtetése a telephellyel rendelkező, szabályosan kereskedő cégek és termelők érdekei ellen való, hiszen egyértelműen versenyhátrányt teremtenek számukra. Élelmiszer-kiskereskedelmi láncok Egy közelmúltban készült AKI tanulmány szerint a multinacionális vállalatok további terjeszkedése a kisboltok, szakboltok részére egyre fokozódó piacvesztést, illetve folyamatosan szőkülő piacot eredményez. Egyre kevesebb üzletben egyre több élelmiszert vásárolunk. A GfK mérése szerint a napi fogyasztási cikkek forgalma 2000 és 2005 között 55%-kal nőtt. Az ACNielsen pedig kimutatta, hogy tavaly 48 új diszkontot és 15 hipermarketet nyitottak, ugyanakkor két év alatt megszűnt 1800 kis bolt. Egyre több nagy eladóterű üzlet létesül. A hipermarketek száma négy év alatt több mint duplájára nőtt. Szupermarketből és diszkontból összesen 813 volt december végén, szemben az előző évi 752-vel. Az 50 négyzetméternél kisebb boltok száma az elmúlt két évben 6-6%-kal mérséklődött, pedig a kemény diszkontok igazi vidéki terjeszkedésének még előtte vagyunk. FMCG kereskedelmi láncok

élelmiszerüzlet hipermarket szupermarket

diszkont

CBA

Tesco

Spar

Aldi

Coop

Interspar

Kaiser's

Lidl

G'Roby

Cora

Match

Penny Market

Héliker

Auchan

Plus

Profi

cash and carry Metro

Reál Forrás: GfK Hungária

Ma három forma, a hipermarketek, a diszkontok és a hazai láncok a kiskereskedelem fejlődésének motorjai. Míg a hipermarketek csak a sűrűn lakott településeken vannak ádáz versenyben, a diszkontok és a hazai láncok a kisebb helységekben is. A terjeszkedés nemcsak vidéken, hanem a városok belső kerületeiben is folytatódik. A Domus áruházakba települő Tescók is jelzik, hogy a peremkerületek telítődtek nagy üzletekkel, és a front most beljebb kerül, s a napi bevásárlókat célozza meg. A diszkontok nyugati, például németországi sikere is azon alapul, hogy sikeresen ötvözték a lakóhelyhez való közelséget az alacsony árakkal. Persze a nagy városok belső részein lassabban lehet terjeszkedni, hiszen nincsenek üres telkek, kevés az eladó sarki üzlet. Nem úgy a kisebb településeken!

17


Látható, hogy még mindig gyors ütemben változik a magyar élelmiszer-kiskereskedelem, egyre erősödik a modern bolttípusok súlya. A diszkontok növekvő szerepet játszanak, ahogyan a szupermarketek és a továbbra is terjeszkedő hipermarketek. Ennek következtében tovább koncentrálódik mind a forgalom, mind a bolthálózat. Érzékelhetően nő a hiper- és szupermarket, valamint a diszkont piaci részesedése az élelmiszerek bolti eladásából. Részarányuk sorrendben 30, 11 és 19 százalék a tavaly február-júliusi időszak adatai alapján. A Nielsen által mért 90 élelmiszer kategória kiskereskedelmi forgalmában a legnagyobb növekedést a szupermarket érte el; a bolttípus a legutóbbi hat hónap során – értékben - 15 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mint az előző év február-júliusban. Szintén növekedett az utána következő diszkont 10, hipermarket 9, hazai lánc 4 százalékkal. Az önálló kis boltok bevételei stagnáltak. Összességében a 90 élelmiszer kategória értékben mért eladásai 7 százalékkal emelkedtek tavaly február-júliusban, az előző év hasonló időszakhoz képest. A hazai bolthálózat legfontosabb jellemzője a folyamatos koncentrálódás. Egyrészt csökken az üzletek száma: December végén 700-zal kevesebb egység alkotta a bolthálózatot, mint egy évvel azelőtt. Ugyanakkor viszont terjeszkednek a modern csatornák, és az összes kiskereskedelmi eladótér folyamatosan növekszik. A magyar kiskereskedelem változásának egyik motorja a hipermarket. Jelenleg 127 hipermarket működik Magyarországon, szemben a múlt év végi 123-mal, és a tavalyelőtti 109-cel. A bolttípus az elmúlt tizenöt év során látványosan fejlődött: Élelmiszernél 30, háztartási vegyi árunál és testápoló szereknél 38 százalékos, kimagasló piaci részesedést ért el a Nielsen idei első félévre vonatkozó adatai szerint. A következő három év során azonban várhatóan lassul a növekedés. Újabb hiperek nyílnak, de az egy üzletre jutó forgalom valószínűleg kisebb lesz. A diszkont terjeszkedése következtében a hagyományos kereskedelem jelentősége az eddigieknél gyorsabban csökken annak ellenére, hogy a magyar vásárlók sokkal lojálisabbak a „sarki boltokhoz”, mint a nyugat-európaiak. Jelenleg az öt magyarországi diszkont lánc (Aldi, Lidl, Penny Market, Plus és Profi) 518 egységét tartja nyilván a Nielsen. Magyarország a közép-kelet-európai országok között a legfelső, 60% feletti koncentrációjú csoportba tartozik. Hazánkban a hipermarketek 30%-os, a diszkont üzletek 19%-os, a szupermarketek pedig 11%-os részarányt képviseltek 2008. évben. A magyar tulajdonú üzletláncok 28%-kal részesednek a hazai kiskereskedelmi forgalomból, ami nemzetközi összehasonlításban kiemelkedőnek számít. Az alacsony áraknak a fogyasztó fejébe való beégetéséből mindegyikük kivette a részét. Ez már érzékelhetően súlyos társadalmi problémák forrása. Ez a modernnek nevezett kereskedelem nem tud mást szajkózni évek óta, mint azt, hogy milyen alacsonyak az árai. Miközben pedig próbál megfelelni saját árvezető imázsának, tönkreteszi a beszállítókat, a termékek minőségét, és rossz beidegződéseket idéz elő a vásárlókban. Mára elérték, hogy nincs kitörési lehetőségük, a vevők már csak az árakra reagálnak. Pedig ha időben túllépnek ezen, már messze nagyobb jövedelmezőségnél tarthatnának. Mert ugye az a legfontosabb? Az összefüggés egyszerű: ha nem a legalacsonyabb árú és minőségű termékből adom el a legnagyobb mennyiséget, máris nőtt a profitom. Ha magasabb hozzáadott értékű, jó minőségű, ismert márkákat forgalmazok, nagyobb árréssel tudok dolgozni. (Fórián Z. 2008) Bizonyos szelekciós folyamat megalapozott, de a megfelelő színvonalú kisboltokra a jövőben is szükség lesz. Indokolja ezt: a városképi és idegenforgalmi fontosságuk, továbbá a jelentős társadalmi réteget érintő lakóhelyi kereskedelemben és a kistelepülések létében betöltött funkciójuk. Ezek az üzlettípusok főleg a minőségre, a széles áruválasztékra, a prémiumtermékekre, a szezonban megjelenő újdonságokra helyezik a hangsúlyt, ezért az igényes fogyasztók rétegét 18


célozzák meg. A magyarországi élelmiszer-kiskereskedelmi láncok zöldség-gyümölcs beszerzési politikája korántsem homogén. Vannak olyan cégek, ahol a regionális központ végzi e termékek beszerzését is (pl. Lidl, Plus), de a legtöbb láncnál a magyarországi központ látja el a feladatot, az egyes üzletek csak mennyiségi rendeléseket adnak le. A központosított beszerzés olykor tovább koncentrálódik a beszerzési társaságoknál (példa erre a PROVERA, amely a Match, a Cora és a Profi számára végez beszerzést). Akad azonban olyan hazai lánc is (CBA), ahol az egyes boltok önállóan végzik a zöldség-gyümölcs beszerzését. Jellemző, hogy a láncoknak az általuk forgalmazott hatalmas árumennyiség miatt nagy, homogén árutételekre van szükségük, ezért hatékonysági megfontolásokból igyekeznek korlátozni beszállítóik számát. Emellett egy sor olyan követelményt támasztanak a beszállítóikkal szemben, amelyeknek csak a nagyobb partnereik tudnak megfelelni: szállítókapacitás, megfelelő csomagolás, jelölés, hőtőlánc biztosítása, szabványoknak, minőségi, élelmiszerbiztonsági előírásoknak való megfelelés (pl. GLOBALGAP), napi szállítási gyakoriság, rugalmasság a mennyiségben, szerződési fegyelem. A legtöbb zöldség-gyümölcs ebből kifolyólag TÉSz-ektől, nagykereskedőktől illetve közvetlen importból érkezik a láncokba. Kisebb, egyéni termelőktől a nagy élelmiszerláncok csak speciális, választékbővítő termékeket vásárolnak (jellemzően munkaigényes, kényesebb fajokat, mennyiségben és/vagy értékben kisebb tételt jelentő cikkeket, amelyekre a nagy termelők nem tudnak eléggé odafigyelni, mert számukra azok kevésbé fontosak, pl. újhagyma, különleges paprikafajták, padlizsán, cukkini, cherry-paradicsom, saláták, csillagtök, gyalult tök). A hipermarket polcára kerülésnek azonban ára van, a beszállítókra kirótt hozzájárulások között pedig óriási különbségek lehetnek. Magyarországon az uniós országokkal összehasonlítva is igen magasak a különféle beszállítói hozzájárulások (marketingpénz, logisztikai hozzájárulás, polcpénz). A visszatérítések módja-összege áruházlánconként más és más. Sőt, a különböző beszállítók termékei sem azonos feltételek mellett kerülhetnek a polcokra. Arra is akad példa, hogy a külföldi illetőségű cégekkel mindössze három százalékos visszatérítést fizettetnek, a TÉSZ-ekre viszont huszonegy százalékos "sarcot" vetnek ki az áruházláncok. Ez egy öt-hatszáz forintos primőr termék esetén már akkora árkülönbséget generál, hogy az importtermék hatalmas előnyre tesz szert. A Gazdasági Versenyhivatal 2007 évi tanulmánya szerint a hazai zöldség-gyümölcs kereskedő szervezetek árbevételében kiemelt szerepet játszanak a nagyméretű kiskereskedelmi láncok. Több cég forgalmában a láncok részesedése eléri a 80-90%-ot. Néhány megkérdezett vállalatnál ez az arány alacsony, 20-30%, de ők sem mellőzhetik a kereskedelmi láncokban való megjelenést. Többen említették az ún. „kemény” diszkont láncok (Lidl, Penny Market) utóbbi években tapasztalható előretörését. Az éves szerződések megkötése az üzleti kapcsolat múltjától és intenzitásától függetlenül minden alkalommal kemény tárgyalásokon keresztül vezető, akár hosszú hónapokig elhúzódó folyamat. Mindez a beszállítók bizonytalan helyzetét erősíti. Ilyenkor az előző szerződés feltételeivel dolgoznak tovább. Előfordul, hogy a szerződések néhány pontját megállapodás híján nyitva hagyják, a véleményeltérést vagy rögzítik írásban, vagy nem. Az együttműködést a felek fenntartják, remélve, hogy a vitás kérdéseket sikerül év közben rendezni. Egyoldalú módosítást a beszállítók véleménye szerint főként a kereskedelmi láncok kezdeményeznek. Az utóbbi években megjelent gyakorlat az, hogy a kereskedő írásban vagy szóban kiköti harmadik személy igénybevételét. Ezt a beszállítók egyértelműen erőfölénnyel való visszaélésnek tekintették (ahogyan azt a kereskedelmi törvény is teszi). A harmadik személy általában a logisztikai szolgáltató meghatározását, vagy pedig a polcpakoló munkások beszállítók által fizetett alkalmazását jelenti. A kereskedő olyan szolgáltatást vár el a beszállítótól, amit alapvetően neki 19


kellene nyújtania, majd később azt is meghatározza, hogy hol, mely cégeknél (milyen árakon) veheti ezt a beszállító igénybe. A díj akár 30-40%-kal magasabb lehet, mint amit ugyanaz a polcpakoló cég egy másik áruházban alkalmaz. A beszállítóknak ez több millió Ft kiadást jelenthet. A kereskedelmi láncok és beszállítóik kapcsolatában szinte általánosnak mondható gyakorlat, hogy a beszállítók a kereskedők számára áraikból azonnali vagy utólagos (negyedéves, éves) kedvezményeket, visszatérítéseket nyújtanak. A kereskedők továbbá díjakat számítanak fel az általuk nyújtott különféle (pl. marketing, logisztikai) szolgáltatásokért is. Mindezeket a térítéseket az értékesítési szakzsargonban a „kondíció” elnevezéssel foglalják össze. Körülbelül 30-40-féle jogcím létezik, ami alapján a kereskedők kedvezményeket követelhetnek. Ezek között vannak olyanok, amelyek valóban kölcsönösségen alapulnak, és szolgáltatásokat nyújtanak érte cserébe. Ilyen például a logisztikai díj. Más kondíciók esetében a beszállítók papíron kapnak ellenszolgáltatást, a gyakorlatban azonban nem, vagy nem arányosan. Az ún. progresszív bónusz például eredetileg a teljesítménnyel arányosan járt, az elért forgalomnövekedés arányához volt kötve, mára azonban fix bónuszként épül be a szerződésekbe. A marketing hozzájárulás tartalma és az e címen nyújtott szolgáltatás gyakran követhetetlen a beszállítók számára. Sok cég kér „új áruháznyitási” hozzájárulást, a beszállítók különösen nehezményezik, hogy nekik kell a láncok terjeszkedését finanszírozni, jóllehet azt egyáltalán nem vizsgálják, hogy az adott termék szempontjából ez valóban piacbővülést jelent, vagy sem. A díjak, visszatérítések rendszere sok esetben áttekinthetetlenné vált. Új tendenciaként megjelent egyes láncoknál, főként a diszkonthálózatoknál a kondíciók egyszerűsítése, illetve teljes elhagyása. A kereskedők a beszállító árstratégiáját, árváltoztatásait nem veszik figyelembe. Az árváltoztatási igényeket általában év közben nem érvényesítheti a beszállító, erre legfeljebb az éves tárgyalásokon kerül sor. Ha ez a gyakorlat valóban széles körben elterjedt, akkor a kiskereskedelmi láncoknak jelentős árstabilizáló hatásuk van a fogyasztók esetében. A kiskereskedelmi partnerek a beszállítók nyilatkozata szerint az esetek túlnyomó részében pontosan fizetnek. A minimális fizetési határidő átlagosan 33 nap (ez nagyjából megfelel a törvény által előírt 30 napnak), a maximális határidő átlagosan 49 nap.

3.1.3 Fogyasztói szokások és ágazati marketing tevékenység Az Agrárgazdasági Kutató Intézet friss tanulmánya szerint az elmúlt 10-15 év alatt növekedett a világ zöldség- és gyümölcsfogyasztása. Ezzel ellentétben az EU régi tagországaiban a fogyasztás stagnál. Növekedési lehetőséget főként az új tagországok hordoznak, ahol a zöldségfogyasztás csupán háromnegyede, a gyümölcsfogyasztás fele az EU-15 szintjének. A fejlett országokban a zöldség- gyümölcs piacának leggyorsabban növekvő szegmensei a friss áruk, valamint a biotermékek (a fogyasztás 5-10%-áig), a közepes árukategóriát a mélyhűtött áruk képezik, míg a konzervipari termékek a legkevésbé keresettek. Az EU-15 átlagos fogyasztása zöldségből és gyümölcsből 2006 évben bruttó 243 kg/fő/év volt, nyersanyagra vetítve. Bár a fogyasztási szokások némileg elmozdultak az egészségesebb táplálkozás felé, ami az alacsonyabb zsír-, cukorés szénhidrátfogyasztásban érhető nyomon, emellett azonban a zöldség- és gyümölcsfogyasztás alacsony. A KSH felmérése szerint 2003-2006 között az egy főre jutó zöldségfogyasztás bruttó 112-120 kg között változott Magyarországon, ami enyhe növekedést tükröz. A gyümölcsfogyasztás bruttó 83-94 kg/fő között mozgott. A konkrét termékmérlegek elemzése alapján ezeket a számokat túlságosan felülbecsültnek tartjuk. A fogyasztás szerkezetének és a kínálat egyenletességének hazai helyzete nem megfelelő. A hazai zöldség- és gyümölcsfogyasztás inkább ár-, mint jövedelem-rugalmas. 20


A magyar kertészeti termelés exportorientált, ezzel szemben a belső fogyasztás egyre nagyobb hányadát importból biztosítjuk, beleértve az itthon is megtermelhető zöldség- és gyümölcsféléket. A 2006-ban elfogyasztott összes gyümölcs egyharmada, a zöldségeknek 20%-a importtermék volt. A magyar lakosság zöldség-gyümölcs fogyasztási szokásairól több felmérés is készült, melyek nagyságrendileg hasonló fogyasztási mértékeket határoznak meg. Egy uniós kutatás szerint a magyar lakosság átlagosan 350 gramm zöldséget-gyümölcsöt eszik naponta, miközben az EU27 átlag 534 gramm. A fogyasztási módot illetően, a magyarok zöme a zöldségeket és gyümölcsöket elsősorban nyersen fogyasztja, egyötöde főtt vagy párolt formában, illetve léként, legkevésbé pedig tartósítottként. A fogyasztás gyakoriságát nézve naponta többször fogyasztanak zöldséget-gyümölcsöt az emberek, azonban míg például a férfiaknál a hetente többszöri fogyasztás dominál, addig a nőknél a napi többszöri fogyasztás. A zöldség fogyasztási ideje főként vacsora és ebéd, kevésbé a reggeli, míg a gyümölcsé a tízórai és uzsonna (főétkezésen kívül). A lakosság a zöldséget és gyümölcsöt a közeli zöldségesnél, élelmiszerboltban vagy hipermarketben szerzik be. A helyi piac, a saját kert vagy a szedd magad típusú akciók eléggé le vannak maradva, inkább a vidéken élők esetében gyakoribb. A zöldségek-gyümölcsök árát vizsgálva a lakosság megfizethetőnek ítéli meg. A 18-45 éves korosztály inkább megfizethetőnek, a 48-55 éves csoport fele-fele arányban megfizethetőnek és drágának, míg az 55 év fölöttiek kifejezetten drágának ítélik a zöldségek és gyümölcsök árát. Az egyedülállók és házasságban élők is a megfizethetőség mellett voksolnak, míg az elvált és özvegy emberek inkább drágának gondolják a zöldségek, gyümölcsök árát. Az alapfokú végzettséggel rendelkezők több mint fele a középfokú végzettségűek fele, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők kevesebb mint a fele tartja megfizethetőnek a zöldségeket és gyümölcsöket. A fajokat illetően a lakosság elsősorban almát és őszibarackot fogyaszt nyáron, ezután következik a meggy, cseresznye, málna, körte, szilva. Zöldségeknél szignifikánsan szerepel a paradicsom, a paprika és a dinnye, majd a burgonya, az uborka, a hagyma és a saláta. Nagyon aktuális kérdés az élelmiszerek eredete. Felmérésünkből kiderül, hogy a fiatalok (1835) nem, az idősebbek (36+) odafigyelnek, hogy, ha tehetik, magyar zöldséget-gyümölcsöt vásároljanak. Az egyedülállóak nem, a házas, elvált vagy özvegy emberek pedig odafigyelnek a zöldség-gyümölcs származására. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők odafigyelnek a termék származására, míg a középfokú és alapfokú végzettségűek már kevésbé. A megyeszékhelyen és városon élők odafigyelnek, hogy magyar terméket vegyenek, míg a fővárosiak és a kistelepülésen élők nem tesznek különbséget az import és a magyar zöldség és gyümölcs között, nem a származási hely szerint döntenek vásárláskor. A lakosság véleménye is érdekesen alakul a zöldség-gyümölcs élelmiszerfogyasztásban betöltött szerepéről. A megkérdezettek rendszerint a hús - tejtermék - cereáliák - zöldség-gyümölcs sorrendet jelölik meg, ami éppen ellentmond az egészségügyi szervezetek által ajánlott fogyasztási struktúrának (Táplálkozási piramis!). Ez a tény alapvetően alátámasztja az ez irányú fogyasztásösztönző akciók létjogosultságát.

21


Zöldség-gyümölcs fogyasztásunk alakulása

250

800 ZGY árufogyasztás (kg/fő/év)

Napi ZGY fogyasztás (g/fő/nap)

220

200

600

700 600

162

kg/fő/év

Ezen fogyasztási szokások megváltoztatására és egy egészségesebb életmód ösztönzésére a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács az Agrármarketing Centrum (AMC) támogatásával 1997-ben indította az amerikai 5aDay program nyomán a „Naponta 3x3 programot”, amelyhez hasonló programok már egész Európában hódítanak. A magyar Naponta 3x3 fogyasztásnövelő kampány célja a a lakosság egészségi állapotának javítása, valamint a zöldség-gyümölcs ágazat fejlődése és kereslet teremtése.

150

136

374

148

151

406

413

146

399

151

414

443 127

500

144

394

400

348

100

300 200

50 100 0

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Forrás: FruitVeB adatok

22

2006

2007*

CÉL

0


A Naponta 3x3 zöldség-gyümölcs fogyasztásösztönző program célja a mostani 400 gramm körüli fogyasztás növelése 600 grammra, amellyel legalább 500 ezer tonnás belső piacbővülés érhető el a hazai termelés számára. A nemzetközi 5aDay program őshazája az Egyesült Államok. Az amerikai 5aDay program kulcskomponenseinek átvétele és felhasználása szinte az egész világon megtörtént. Minden ország a saját kultúrája, hagyományai szerint adaptálta a programot. Az eredeti amerikai program a napi ötszöri zöldség-gyümölcs fogyasztást hirdeti, amit sok ország meg is tartott, azonban akadnak ettől eltérő példák is, mint a dánok, ahol a naponta hatszor, vagy mi magyarok, ahol a naponta háromszor ajánlás szerepel. A nemzetközi 5aDay program mintájára 1997-ben elindított magyar program, a "Fogyasszon naponta 3x3-féle zöldséget, gyümölcsöt az egészségért!" mottójú kampány célja a magyar fogyasztás bővítés mellett a termelés bővítése, valamint a lakosság figyelmének felkeltése a magyar termékek vásárlásának fontosságára, valamint, hogy a hazai termékek nagyon finomak és kiváló minőségűek. Az agrárgazdasági és népegészségügyi célt megvalósító "Naponta 3x3" program céljai tehát egyaránt kedveznek a lakosságnak, a zöldség-gyümölcs termelőknek, a kereskedelemnek és a feldolgozóiparnak, valamint az egészségügynek. A kampány fontos üzenetet közvetít, fogyasszunk megfelelő mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt, hiszen bizonyított tény, hogy a daganatos betegségek 30-40%-a megelőzhető a bőséges zöldség-gyümölcsfogyasztással, a szervezet fizikai kondíciójának javításával és az ideális testsúly fenntartásával. Emellett a gyakori zöldség-gyümölcsfogyasztás a szív- és érrendszeri betegség kialakulását is gátolja. Az egészség megőrzése szempontjából javasolt valóban hatásos mennyiség 600-800g. Magyarországon az összes halálozás feléért szív- és érrendszeri betegségek, negyedrészéért a daganatos betegségek a felelősek. Népegészségügyi szempontból rendkívüli jelentőséggel bír egy zöldség-gyümölcsfogyasztást ösztönző program. A "Naponta 3x3" program megindítása óta eltelt időszak alatt a zöldség-gyümölcsfogyasztás az átlagos napi 380 g-ról mintegy napi 400 g-ra emelkedett. Ez az érték azonban csak statisztikai átlagot jelent, és a lakosság jelentős részében a minimális fogyasztási szint alatt marad. A 600 grammos átlag elérésével a lakosság ezen alacsony zöldség-gyümölcsfogyasztású szegmense is eléri a 400 grammos szintet. A statisztikai adatok alapján Magyarországon a kilencvenes évek elején nagy visszaesés volt tapasztalható a zöldség- és gyümölcsfogyasztásban. Emellett a termőterület is jelentősen csökkent. Az egykori 2 millió tonnás zöldségtermelés 25%-kal, az 1,6 millió tonnás gyümölcstermelés közel 50%-kal esett vissza. A zöldség-gyümölcsfogyasztás pedig mintegy 20 kg/fő/év mennyiséggel csökkent, ami azt eredményezte, hogy a napi zöldség-gyümölcsfogyasztás az egészség megőrzése szempontjából ajánlott minimális 400 g/nap/fő alá esett. A 2008-2013-as időszakra a szervezet célja a napi 600 grammos fogyasztás elérése. A program fontos célja a lakosság egészségi állapotának és életminőségének javítása. A program egészségügyi célja, hogy a lakosság életmódjának és szemléletének változását tudományos tényeken alapuló információkkal segítse és ösztönözze, így öntudatra ébresztve a fogyasztókat, hogy saját egészségük érdekében több zöldséget-gyümölcsöt fogyasszanak.

23


A FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács által kezdeményezett programot széles társadalmi alapokon célszerű megvalósítani. A program sikeressége érdekében elengedhetetlen az ügyben érintett minisztériumok és hatóságok szerepe. 1 Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2 Egészségügyi Minisztérium 3 Oktatási Minisztérium 4 Szociális és Családügyi Minisztérium

5 Gazdasági Minisztérium 6 ÁNTSZ 7 OÉTI

A programhoz egyelőre csak az agrártárca, valamint az ÁNTSZ és az OÉTI csatlakozott, azonban pénzeszközzel - az Agrármarketing Centrumon keresztül - hatékonyan csak az agrártárca támogatja. A program kiszélesítéséhez, a kitűzött célok és a pozitív eredmény eléréséhez azonban szükség lenne valódi társadalmi összefogásra és a többi érintett terület programba való tényleges bevonására és részvételére. A "Naponta 3x3" program eszközrendszerét a nemzetközi zöldség-gyümölcs fogyasztás ösztönző programok tapasztalatainak felhasználásával a magyar viszonyoknak megfelelően kerültek kialakításra. A program üzenetének széleskörű megismertetése a következőképpen történik:     

televíziós reklámok a közszolgálai és kereskedelmi csatornákon. sajtóhirdetések és PR-cikkek (női magazinok, napilapok, szakmai lapok). köztéri hirdetések (balusztrád, óriásplakát, citylight). rendezvények (iskolai és óvodai egészségnapok, falunapok, sportversenyek, egészséggel kapcsolatos rendezvények, fesztiválok, gyerekprogramok). kiskereskedelmi promóció (SPAR, Cora, Match).

A program célcsoportjai: 

Kisgyerekek: Fontos korcsoport, ebben az időszakban alakulnak ki az alapvető szokások, köztük az étkezési szokások is, amelyek életük végéig kísérik őket. A családnak és az óvodáknak hangsúlyos szerepe van ennek kialakításában. Koncepció: egy oktatási segédanyag kifejlesztése, olyan játékos elemekkel, mint kifestő könyv kisgyerekeknek, matricák, fénymásolható emblémák, feliratok, zöldség-gyümölcs logikai játék, valamint egy szakmai kézikönyv az óvónők részére.



Általános iskolás korosztály: Ez a korosztály már olvasási képességgel rendelkezik, illetve az egészséggel, az emberi testtel kapcsolatos alapvető fogalmakat ismerik. Koncepció: oktatási segédanyag az általános iskolások részére, amely a tanárokat segítő információkat és kellékeket tartalmaz, hogy a programot be tudjak vezetni az iskolákban. Információs anyag (leporelló, receptkártya, poszterek) eljuttatása az iskolákba, rajzversenyek és foglalkozások szervezése a zöldség-gyümölcs fogyasztással kapcsolatban.



Tizenévesek: Nehezen megközelíthető korosztály, hiszen ebben az időszakban általában minden felnőtt kezdeményezést elutasítanak. Koncepció: iskolai egészségnapokhoz való csatlakozás, promóciós anyagok eljuttatása, amelyek felhívják a diákok figyelmét az egészséges táplálkozásra és életmódra, fesztiválokon és ifjúsági rendezvényeken való megjelenés.



Felnőttek: Célunk, hogy elsősorban azokat érjük el, akik fogékonyak az egészséges táplálkozás iránt. Koncepció: kiskereskedelmi promóció szervezése, ahol tájékozódhatnak a zöldségek-gyümölcsök egészségben betöltött szerepéről és fontosságáról, egészségnapokon, falunapokon való részvétel, sportrendezvények. A felnőtt korosztályban 3 célcsoportot emeltünk ki: 24


  

fiatal felnőttek: kezdeményezők, van energiájuk mást csinálni, sőt sok esetben mást is akarnak csinálni. családanyák: felelősséget éreznek a családjukért. betegségen átesett felnőttek: ők már nagyobb figyelmet fordítanak az egészséges életmódra és, hogy szeretteik se legyenek betegek. Zöldség-gyümölcs fogyasztásösztönző programok a Világon Ország Argentína Ausztrália Ausztria Brazília Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Hollandia Japán Kanada Lengyelország Magyarország Mexikó Németország Norvégia Peru Spanyolország Svájc Svédország Új-Zéland USA Venezuela

Program neve 5 al día Go For 2 Fruit and 5 Veg Obst mal 5 5 ao día 6 a day 5 a Day Kotimaiset Kasvikset 10 par jour 2 + 2 (2 fruits + 2 vegetables) 5 a Day 5 To 10 A Day For Better Health Eat 5 a Day Fruits and Vegetables Naponta 3x3 5 X DÍA, Verduras y Frutas 5 am Tag Skolefrukt 5 al día 5 al día 5 am Tag – Früchte & Gemüse Fruktogront 5 a Day 5 a Day 5 al día

Napi adag 5x 7x 5x 5x 6x 5x 10x 2x2 5x 5-10x 5x 9x 5x 5x 5x 5x 5x 5x 5x 5x

Iskolagyümölcs program Az Európai Unió évek óta tervezi az egész Unióra kiterjedő iskolagyümölcs program megvalósítását. Ennek első lépéseként, 2008. decemberében az uniós mezőgazdasági miniszterek Brüsszelben jóváhagyták a friss gyümölcs és zöldség beszerzését, iskolai szétosztását a 20092010-es tanévben 90 millió eurós költségvetését, annak ellenére, hogy az Európai Parlament azonban ennek a sokszorosát, 500 millió eurót tartotta kívánatosnak a programra fordítani. A számítások szerint Magyarország ebből közel 2 millió eurót használhat fel. A közösségi program szerint a 6-10 éves korú gyermekek 30 héten keresztül heti egy alkalommal, 120 gramm gyümölcsöt vagy zöldséget kapnának ingyenesen. A rendelkezésre álló összeget a programban résztvevő tagállamok nemzeti és magán forrásokkal fogják kiegészíteni. A nemzeti hatóságoknak az egészségügyért és az oktatásért felelős állami szervekkel együttműködve, az ágazat és az érdekelt felek bevonásával a tagállami preferenciákhoz igazodó stratégiát kell kidolgozniuk. Az iskolagyümölcs-program célja, hogy helyes étkezési szokások kialakítására ösztönözze a fiatalokat, ők ugyanis tanulmányok szerint többnyire később, felnőtt korban is kitartanak e szokások mellett. Sok gyermek nem eszik elegendő gyümölcsöt és zöldséget, és gyakran nem is tudja róla, hogy valójában milyen finom. Az Európai Unióban és az Egyesült Államokban is súlyos probléma az elhízottság és a túlsúly. A WHO adatai szerint 1,6 milliárd felnőtt túlsúlyos van a világon és ebből körülbelül 400 millió elhízott. Számítások szerint 2015-re közel a túlsúlyosok száma 2,3 milliárdra, az elhízottak száma pedig 700 millióra nő. 25


A gyerekeket illetően, a világon körülbelül 20 millióra tehető az 5 év alatti túlsúlyos kisgyermekek száma. Az EU-ban 22 millióra becsülik a túlsúlyos gyermekek számát. Közülük több mint 5 millióan minősülnek elhízottnak, és ez a létszám minden évben 400 ezerrel emelkedhet. A magas jövedelmű réteg mellett egyre inkább az alsó- és a középréteg esetében is egyre nagyobb probléma az elhízottság és a túlsúly. Az iskolagyümölcs program legsikeresebben Nagy-Britanniában működik, ahol 2004 óta 16 ezer iskolában 2 millió 4-6 éves kisgyerek kap iskolagyümölcsöt és zöldséget minden nap. A "pilot projektek" sikerét követően az ún. Új Lehetőségek Alapja 42 millió angol fonttal támogatta a programot. 2004. áprilisára Anglia északi és nyugati részén beindult a program, közel 1 millió gyereket beleértve. Az Egészségügyi Minisztérium 2004. januárjában jelentette be, hogy 2004-2006 között a programra 77 millió angol font jut, amelynek következtében az ország délidélkeleti része is csatlakozhatott a programhoz. A 2004. szeptemberében kezdődő tanévben az alma, körte, banán, könnyen hámozható citrusfélék szerepeltek a listán, amelyre később felkerült a sárgarépa, koktélparadicsom, szamóca, majd az uborka és a zöldborsó. A program javítja a gyerekek egészségi állapotát és táplálkozás kiegészítője, megtanítja a gyerekeket egészségesen táplálkozni, közösséget teremt, segíti a csoportkohéziót. A kommunikációt illetően külön tájékoztató füzeteket, ismertető anyagot dolgoztak ki a gyerekeknek, szülőknek, beszállítóknak, termelőknek és magának az iskolának is, amelyben pontosan meg van határozva, kinek, milyen teendői vannak. A program fejlesztésének legfontosabb pontja az volt, hogy az iskolák könnyen működtetni tudják. 2000-ben és 2001-ben a "pilot projektben" közel 500 iskola vett részt. A disztribúciót illetően, az Egészségügyi Minisztérium nevében a Nemzeti Egészségügyi Hatóság egyik alosztálya külön választotta a szállítókat és disztribútorokat. Pályázatot írtak ki és külön szerződési rendszert alakítottak ki, összhangban az uniós direktívákkal. Jelenleg 15 szállítóval dolgoznak együtt, akik eljuttatják a központi raktárakba az árut. Innen 22 disztribútor viszi tovább a zöldséget-gyümölcsöt hetente háromszor az iskolákba. Az iskolában kapott zöldségek és gyümölcsök mellett elengedhetetlen a napi mozgás, valamint fontos, hogy a gyerekeknek lehetőségük nyíljon például egy gazdaság vagy nagybani piac látogatására, ahol láthatják, hogyan kerül az asztalukra a zöldség, gyümölcs. Magyarország tehát következő 2009-2010-es tanévben 2 millió euróval gazdálkodhat. A nemzeti forrást is hozzászámolva ez kb. 900 millió Forintot jelent. Jelenleg, Magyarországon 3257 általános iskola üzemel önkormányzati hatáskörben, amelyben 390 ezer alsó tagozatos gyerek tanul. Számításaink szerint a rendelkezésre álló összeg heti 2 alkalomra lenne elég, amikor kezdetben a gyerekek almát kapnának, majd a kezdeti tapasztalatokat leszűrve lehetne bővíteni a gyümölcsök és zöldségek listáját. Magyarországon inkább a termelő és disztribútor kategóriákat használnánk, amelyek a programba bevont termelő értekesítői szervezetek (TÉSZ) egy személyben lennének. A TÉSZ tagok a központi raktárba szállítják a termékeket, majd a TÉSZ szállítana tovább a körzetébe tartozó iskolába. Az elszámolást illetően, a TÉSZ a közte és a termelő között szerződésben rögzített, meghatározott áron veszi át a termékeket, majd küldi a a végszámlát az MVH-nak, ami alapján történik majd a végleges elszámolás. Az iskolának fizetési feladata nincs, a szállítótól kapott kísérőlevelet és átvételi elismervényt köteles 1,5 évig megőrizni, hogy ellenőrizni lehessen később a mennyiséget.

26


3.2 Jogi és szabályozási környezet 3.2.1 Képzés és Foglalkoztatás A mezőgazdaság visszaesése annak mértékét messze meghaladóan érintette az agrárnépességet a hozzá kötődő vidéki népességet. A foglalkoztatás csökkenése, a jövedelemvesztés a számszerűsíthető hátrányokon túl felmérhetetlen szociális, erkölcsi, társadalmi következményekkel járt, ami a következő generációkra is kihat majd. Az agrárnépesség jelentős része leszakadt a társadalmi átlagtól, jövedelmét, életkörülményeit és jövőbeli lehetőségeit illetően egyaránt. Ez érinti a jelenlegi munkaképes generációt, amelynek jó része munkanélküli vagy illegálisan foglalkoztatott. A biztosítás-, nyugdíjszerzés hiánya szociális bombaként fenyeget! Még hosszabb távú veszélyt jelent a fiatalokat sújtó munkanélküliség, a társadalmi hátrányok halmozódása. A vidéki jövedelemhiány és az illegális foglalkoztatás áttételesen az egész társadalmat érinti, mivel ez a réteg nem vesz részt olyan arányban a közterhek viselésében, mint amennyivel a rájuk fordított szociális kiadások a költségvetést terhelik. (MOSZ) A kertészet az intenzív termesztésben rejlő magasabb árbevételi lehetőségek és az ehhez társuló kézimunka-igény miatt a legjelentősebb munkahely-teremtő és vidékinépesség-megtartó ágazat az állattenyésztés mellett. Az AKI által vizsgált részmunkaidős kisgazdaságok átlagában a felhasznált saját munka 500-800 óra között változott hektáronként [pl. szabadföldi paradicsom 350-500, szabadföldi paprika 500-800, fűszerpaprika 600-700, vöröshagyma 400, uborka 8001000, alma 350-500, őszibarack 700-800 óra/hektár, de a különösen kézimunka-igényes növényeknél (zöldséghajtatás, málna, gyógynövény-termesztés stb.) 6-7 ezer óra/ha is lehet] (AKI tanulmány, 2008) A kertészeti ágazatok becsült kézimunkanap-igénye 49 millió nap/év, figyelembe véve a termesztés, tárolás, áruvá készítés teljes kézimunkanap-igényét. Miután a kertészeti termesztésben főleg a vegetációs időszakban folyik a munka – eltekintve most a hajtatástól és a tárolással kapcsolatos munkáktól – évi hat hónappal és havi 22 munkanappal számolva azt kapjuk, hogy a kertészet mintegy 340 ezer főnek biztosít fél éven keresztül munkalehetőséget. (Természetesen e számban a családtagok is benne vannak.) Ugyanakkor főleg azokban a régiókban nyújt munkalehetőséget, bevételt és segíti a helyben maradást, ahol különben is magas a munkanélküliség, pl. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol 8,4%-os, vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahol ennél is magasabb, 11,2%-os a munkanélküliségi ráta. Ugyanakkor a napi munkabért átlagosan 5 ezer Ft/főnek véve megfelel bruttó 110 ezer Ft/fő/hó összegnek, azaz becslésünk szerint ennyit keresnek havonta fél éven keresztül a vidéki kertészeti termesztésben résztvevők. (Kertgazdaság) Az országosan magas munkanélküliség ellenére problémát jelent a kertészeti termesztés magas kézimunka-szükségletének (növényápolási munkák, szedés, betakarítás) biztosítása a legális munkaügyi keretek, járulékterhek betartása mellett. A foglalkoztatási nehézségek, az idény- és alkalmi munkavállaláshoz kapcsolódó adminisztrációs terhek, a szociális segélyezés munkavállalást visszatartó ereje egyre kedvezőtlenebb helyzetet teremt, s ma már alig lehet mezőgazdasági munkást találni. (A magasabb fizetést viszont a termelési költség nem viseli el.) Az ellenőrzések során kiderült, hogy a kedvezőbb járulékfizetési kötelezettség miatt a foglalkoztatók a határozatlan idejű munkaviszonyt tömegesen alakították át AM könyves foglalkoztatássá. A tervek szerint megszűnnek az AM könyv és a közteherjegy, helyette elektronikus bejelentést vezetnének be és csak bizonyos szektorokban engedélyeznék az alkalmi munkavállalást.

27


Azokban a megyékben a legnagyobb a munkanélküliség, amelyekben korábban tradicionálisan termesztettek – és jelenleg is termesztenek – zöldségeket, gyümölcsöket, és ahol az ehhez kapcsolódó feldolgozóipar is kialakult Így pl. Hajdú-Bihar megyében nagy zöldborsó- és csemegekukorica termesztésre épülő feldolgozóipar alakult ki, ugyanitt korábban komoly mennyiségben termeltek tormát és uborkát ipari feldolgozásra. E kézimunka igényes kultúrákat ma már munkaerő hiányában alig termesztik. Ehhez hasonlóan Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az alma-, meggy és diótermesztés, Borsod- Abaúj-Zemplén megye pedig a kajszibarack-termesztés kiemelkedő régiója. A déli országrészen Bács-Kiskun megye korábban jelentős fűszerpaprikatermesztő körzet volt, ahol mára azonban – elsősorban a kézimunkaerő hiánya miatt – a korábbi mennyiség töredékére csökkent a termesztés. Ugyanez jellemző Baranya megyére is, ahol a környezeti adottságok kiválóan alkalmasak a korai érésű dinnyefajták termesztésére, nem utolsó sorban a munkaerőhiány miatt hagytak fel a termesztéssel. Kiemelendő Csongrád és BácsKiskun megyék, ahol a hajtatásos termesztés, mint legnagyobb kézimunkaigényű ágazat meghatározó volumene koncentrálódik. Következésképpen elsősorban azokban a megyékben célszerű ösztönözni és fejleszteni a termesztést, ahol hagyománya van a gyümölcs- és zöldségtermesztésnek, és/vagy a korábban a termesztésre épülő feldolgozóipar is kiépült. Az ágazat hozzájárulhat a vidéken élő népesség helyben tartásához, hiszen 25-30%-ban 10-11 hónapos, további 65-70%-ban 4-8 hónap foglalkoztatást jelent a kis- és középvállalkozásoknál (AKI, 2008) A kertészet az egyik leginkább kézimunka igényes ágazat. Ráadásul a termelés folyamán a kézimunkaigény a növény biológiájához igazodva időben és mennyiségben eltérő módon jelentkezik. Továbbá egyes termesztési módok, technológiák is nagyban eltérnek (pl. zöldséghajtatás, szabadföldi zöldség-, gyümölcs- és gombatermesztés). Vannak növények melyek folyamatos szedést (heti, kétheti) igényelnek, míg mások egy-menetben betakaríthatók. Ugyanez a helyzet a gyümölcsfajok legtöbbjénél. A szabadföldi termesztés másik, munkavégzést befolyásoló tényezője az időjárás. Ezért a kertészetben a sok kézimunkát adó növényfajoknál a vállalkozó kevés állandó és időnként sok alkalmi munkaerőt alkalmaz. Minden jelentősebb kertészeti termeléssel bíró országban egyre nagyobb gondot okoz a kertészeti termelés szervezése. Például Franciaország, Spanyolország azon kertészeti termelését mely nem gépesíthető, kénytelen folyamatosan csökkenteni és áthelyezni olyan országokba, ahol még van olcsó munkaerő (például Észak-afrikai országokba). Magyarországon is az elmúlt években a kertészet fejlesztésének egyik gátjává vált az alkalmai munkavállalók számának csökkentése és a munkavégzés szabályinak túlzott bürokratikus volta, mely a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen. A kertészeti munkák 70%-a szakmai alapvégzettségű munkaerővel (szakmunkással), kis betanítással elvégezhető. A jelenlegi gazdasági helyzet, főleg a vidéken élőket, alacsony képzettségűeket sújtja leginkább. Az ipari üzemek is először a vidékieket küldik el, mert költségtakarékosabb ha a bejárást nem kell fizetni. Az egész mezőgazdaság, de elsősorban azon kertészeti kultúrák, melyek szakaszosan igényelnek nagy létszámú betanított munkást, teljes paradigma váltásra van szükség a munkaerő szabályozást illetően. Meg kell találni annak a módját, hogy az elbocsátott munkaerő ne Önkormányzatoknál „gereblyézzen”, hanem értéket előállító munkát végezzen. A mezőgazdaságot /a kertészetet/ külön szabályozó, munkavállalási szabályzatot újra kellene gondolni úgy, hogy sokkal jobban igazodjanak a természet adta lehetőségekhez. Mivel az egyes növényfajok termesztése, technológiái (szabadföldi – fóliás) eltérő mennyiségű élő munkát igényel adott területre, meg kellene határozni egy átalányértéket. Javaslataink szerint ezek az átalányadózás alapjául szolgálnának és hajtatásban 1 hektáros, szabadföldi zöldségés gyümölcskultúráknál pedig 5 hektáros gazdaság méretig lehetne választani. Ezekben a gazdaságokban az ellenőrzés során a kötelező jelenléti ív (ezáltal lenne biztosítva a munkavállaló), valamint a balesetvédelmi oktatás jegyzőkönyve kerülne ellenőrzésre. 28


A részfoglakoztatás szabályozásában az éves, esetleg féléves munkaidő keret meghatározása volna célszerű, mely éves szinten mintegy 800-1200 óra teljesítését írná elő, mellyel a jelenlegi alkalmi munkavállalóknak 30-40%-a legalizálhatóvá, alkalmazotti jogviszonnyá válna. Teljes foglalkoztatottság esetén is éves munkaidőkeret megállapítására lenne szükség, melyhez elengedhetetlen a kötelező adatszolgáltatás a termelésről, az őstermelés teljes átalakítsa, a növényfajok, termesztéstechnológiák élőmunka igényének meghatározása, valamint a fenti példa alapján az átalányadózás területi maximumának meghatározására. Fontos, hogy rész- és teljes foglalkoztatást is csak egyéni vállalkozó, szövetkezet, vagy gazdasági társaság végezhessen! A zöldség-gyümölcs ágazat másik egyre fejlődő területe a „postharvest” tevékenység (csomagolás, osztályozás áruvá készítés stb.) munkaerő kérdéseinek szabályozása. Itt szintén fontos, hogy ilyen tevékenységet csak regisztrált, telephely engedéllyel rendelkező egyéni vállalkozó, szövetkezet, vagy gazdasági társaság végezhessen. Az alkalmazottak éves munkaidőkeretben dolgozhassanak, a részmunkaidőben foglalkoztatottak éves munkaidőkerete max. 1200 óra legyen és alkalmai munkaerő foglalkoztatása esetén a teljes alkalmazotti és a részfoglalkoztatási létszám összegének éves szinten maximum 50%-át teheti ki. A napi foglalkoztatásról minden reggel 9 óráig interneten keresztüli jelentést kell küldeni. A kertészet fejlesztésével az elkövetkező években sok dolgozni akaró embert tudna alkalmazni, átlátható, egyszerű megbízható szabályok mentén. A leírt javaslatok átgondolásával a költségvetés lényegesen több bevételhez jutna, kevesebb lenne a vidéki munkanélküliség és a kertészet is új fejlődési pályára állhatna. Ehhez kell az egész szabályozást új alapokra helyezni, mert ha ez nem történik meg, akkor a mezőgazdaság egyik siker ágazata – mely a mezőgazdaságban a legtöbb élőmunkaerőt foglalkoztatja – komoly károkat szenvedhet el. Vizsgálatainkból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak összlétszáma a jövőben remélhetőleg már csak lassulva fog csökkenni, a foglalkoztatottak között emelkedni fog a magasan képzettek és a szakmunkások aránya. A gazdálkodás rendjének, szervezettségének, technológiájának átalakulása – a belső és külső kereslethez való igazodása – új elvárásokat teremt a szakember-ellátottsággal, a szakemberképzéssel szemben. A megváltozott feladatok ellátása nem csupán a szakemberek arányának növekedését feltételezi, hanem a szükséges szakismeretek átalakulását, újfajta képességekkel és készségekkel való kiegészülését. A szakképzés és munkaerő piaci képzés struktúrájának igazodnia kell az új termelési szerkezet által megkövetelt keresleti szerkezethez, emellett pedig kiemelt figyelmet kell fordítani az eddig „kiegészítő ismeretekként” számon tartott, de ma már nélkülözhetetlen számítástechnikai, kommunikációs és kreatív képességek elsajátítására, miközben az oktatásnak és még inkább a felnőttképzésnek közvetítenie kellene egy új munkakultúra elterjedését is. Ezeknek a feltételeknek megvalósulása híján lelassulhatnak, elakadhatnak azok a modernizációs folyamatok, amelyek lehetővé teszik, hogy az ágazat megfeleljen az előtte álló kihívásoknak. A mezőgazdaság összlétszámnak fogyatkozása mellett az egyes alágazatokban jelentős tudásszint emelkedés játszódik le. A mezőgazdaságban alkalmazott agrár- és kertészmérnökök létszáma is emelkedni fog, a számítások szerint évente közel 1000 fő újonnan belépő mérnökre lesz szükség. Ugyanakkor az egyetemekről évente közel 2000 fő pályakezdő lép ki mérnöki diplomával. Most tehát úgy tűnik, hogy mérnökökből jelentős túlkínálatra számíthatunk. Igaz, az agrármérnökök többségét már ma is a gazdasági szolgáltatás területén alkalmazzák, nagy szervezetekben épp úgy, mint szolgáltató mikróvállalkozásokban. A százezernyi családias vagy kollegiális vállalkozás eddig csak kismértékben alkalmazott felsőfokú végzettségűeket, ha igen, akkor ezek főként a tulajdonosok voltak. A nemzedékváltással nő a gazdálkodó agrármérnökök száma. 29


A következő tíz év alatt a mezőgazdaságban mintegy 16 ezer újonnan belépő szakmunkásra lesz igény. Ha a képzési kibocsátás jelenlegi szerkezete nem változik szakmunkásból hiány lesz, mégpedig tíz év alatt összességében több mint tízezer fő fog hiányozni. A gazdálkodás modernizációja nem csupán a szakmunkások nagyobb arányát igényli, hanem a szükséges szakmai ismeretanyag is változik, bővül. A piacon való tájékozódás, kapcsolatteremtés jelentőségének növekedésével elengedhetetlenné válik a számítógép-használat, az Internet segítségével való tájékozódás és kapcsolatépítés képessége és egyre fontosabb az idegen nyelvek használata. felsőfokú Az adatokból kitűnik, hogy a felső- és középfokú képzésből kikerülők létszámstruktúrája már ma is jelentős mértékben eltér a munkaerőpiac igényeitől, és a különbségek a jövőben még csak erősödni fognak, hacsak nem teszünk érte valamit egy új megközelítésű, területi gazdaságfejlesztési szempontokat is figyelembe vevő humán erőforrás fejlesztési stratégia alapján. A legátfogóbb szerkezeti feszültség a mezőgazdaságban a foglalkozások jelentős körében a szakmunkások hiánya.

3000

2000

képzésből kikerülő igényelt munkaerő

1000

0

középfokú

szakmunkás

Ahhoz hogy a vállalkozás-szerveződés és ezen át a foglalkoztatás problémáit – s főképp hogy a szükséges tudás tartalmát – megértsük, meg kell értenünk azt a két nagy folyamatot, amelyek a vállalkozások külső és belső kapcsolatrendszerét magukhoz idomítják. Enélkül a szokásszerűen slampos közbeszéd képzeteivel tudunk csak (terméketlenül) beszélni a mezőgazdaságról. Ezt a két nagy folyamatot általában a mezőgazdaság iparosodása és a tudásgazdaság kiterjedése kifejezésekkel célszerű leírni. A mezőgazdaság iparosodásának a legláthatóbb tartalma az, hogy az egyes mezőgazdasági üzletágak elkülönülnek egymástól, és felhasználóként a hagyományos mezőgazdaságtól különböző – szolgáltató és ipari – gazdasági szereplők termékeire támaszkodnak. A mezőgazdálkodás e folyamat eredményeként megszűnt összefüggő tevékenységrendszer lenni, csupán a statisztikai hagyomány láttatja egységnek. Hiszen a szántóföldön gazdálkodó folyamatosan újuló, gépipar gyártotta eszközökkel dolgozik, nemesítő szervezetek által termeltetett vetőmagot használ, vegyipari segédanyagokkal biztosítja a föld termőképességét és óvja a növények egészségét. Az állattenyésztő gyárszerű körülmények közt, mikrobiológiai meggondolások alapján is kialakított eljárásrendben, élelmiszeripar által előállított takarmánnyal dolgozik, stb. A szántóföldi gazdálkodásnak és az állattenyésztésnek még akkor sincs közvetlen kapcsolata, ha ugyanaz az ember végzi. Az intenzív kertészetek pedig már két nemzedék óta teljesen önálló kapcsolathálóban működnek. E folyamatban a szokásos értelemben vett parasztság is megszűnt. Ezért ma már nem létezik az a szocializációs közeg, amelyben a gazdálkodói tudás vagy akár a mezőgazdasági betanított munkavégzéshez szükséges ismeretek kialakulnak. A mezőgazdaság így alig tud „tanulatlan embereket” foglalkoztatni. Az iparosodott mezőgazdaság kialakult szervezési mintái, az árutermelő nagyüzem, a minőségbiztosítással és szelekciós mechanizmusokkal működő szövetkezet és a termeltetési rendszer kanonizált formái ugyan a tudásgazdaság kiterjedésével (képzett és tájékozott vállalkozók egymásra támaszkodó hálózatai révén) átalakulnak, de értékrendszerük: a marketing-vezérelt, minőségbiztosításra és a hálózati logisztika racionalizálására törekvő együttműködési rendszerek30


ben való gondolkozás versenytársainknál már általánossá vált. Ezért minden oktatás és kultúrpolitikai eszközt fel kell használnunk, hogy gazdálkodóink körében (valamint a teljes vertikum menedzsment-kultúrájában) megértessük e gazdálkodói kultúra lényeges elemeit, a kapcsolatok szükséges tartalmát.

3.2.2 Adózás (őstermelés) Az Európai Unióban az adó-és járulékpolitika döntően nemzeti hatáskörbe tartozik, a tagországok maguk határozzák meg többek között, hogy mekkora adót vetnek ki a vállalatok profitjára, a személyi jövedelmekre, a megtakarításokra és a tőkenyereségre. Az EU-nak egyedül a fogyasztási adókra van kötelező érvényű szabályozása (a standard áfa kulcs nem lehet 15%-nál alacsonyabb, a kedvezményes kulcs pedig 5%-nál kisebb), mivel ezeknek kiemelt szerepe van a javak és szolgáltatások szabad mozgása szempontjából. A tagországok többségében az adó-és járulékrendszer esetében az agrárágazatra nem külön törvények vonatkoznak, hanem az egyes országok az adott adó törvényeken belül szabályozzák az agrárszereplők fizetési kötelezettségeit, figyelembe véve a szektor gazdasági sajátosságait. Magyarországon a gazdálkodó és egyéb szervezetek a társasági adó, míg a magánszemélyek és az egyéni vállalkozók mezőgazdasági tevékenységének adózása a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá tartozik. A magyar mezőgazdaság sikeres működését és fejlődését nagyban meghatározza az ország mindenkori közteherviselési politikája, mivel az ágazat jövedelemtermelő képessége kisebb más nemzetgazdasági ágazatokénál (ipar, szolgáltatás), így az adórendszer elvonásai érzékenyebben érintik az agrárvállalkozások működési és fejlesztési döntéseit. A mai magyar közteherviselési rendszer más nemzetgazdaságban működő szereplők mellett az agrárium működését is megnehezíti, ami nagymértékben rontja az ágazat sikeres piaci szerepvállalását és fejlődését valamint nemzetközi versenyképességét. A hazai adószakértők egységes álláspontja alapján a magyar közteherviselési rendszer általános problémái között lehet megemlíteni a nemzetközi viszonylatban magas adó-és járulékkulcsokat, az állami bürokrácia alacsony hatékonyságát valamint a magas adminisztratív terheket. Ezeknek a tényezőknek a kedvezőtlen hatása leginkább a rossz adómorálban („adóelkerülés”) nyilvánul meg, aminek eredményeként hazánkban túl kevesen fizetnek névlegesen túl sok adót. Ez sérti a horizontális egyenlőség elvét, torzítja a társadalmi erőforrás-elosztást, és nehezíti az államháztartás finanszírozását. Az adóelkerülés miatt kieső adók mértékét hazánkban a GDP 7,5 százalékára becsülik, szemben az EU átlag 3,5–4 százalékos értékével. A magyar adóelkerülés mintegy kétharmada a munkajövedelmek adójához kapcsolódik. Ennek fő formái az önfoglalkoztatók jövedelemelrejtése, az alkalmazottaknak a valóságosnál alacsonyabb béren történő bejelentése, a munkajövedelem tőkejövedelemként való kimutatása és színlelt szerződések alkalmazása. A kieső adó többi része az áfa csalásokból és kis részben a tőkejövedelmek elrejtéséből ered. (MNB, 2008) Az Európai Unió 27 tagállamának adó- és járulékrendszerét megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a magyar adóterhelés, ami 2007-ben a hazai GDP arányában számítva (adóbevétel/GDP ráta) 38,6%-volt, az uniós átlaghoz mérve nem kirívóan magas, azonban az újonnan csatlakozó (EU12) országok közül az egyik legnagyobb. Az újonnan csatlakozott EU-tagállamok közül az adóterhelés 2007-ben Szlovéniában volt a legnagyobb (40,5 százalék). A két legalacsonyabb adóterhelés 2007-ben Romániában (27 százalék) és Szlovákiában (28 százalék) volt.

31


Az összes adóbevétel a GDP arányában az EU27 tagországokban

Forrás: EUROSTAT 2008

A 2007. évi adó- és járulékbevételeket vizsgálva megállapítható, hogy az EU-országokban átlagosan a három fő adókategória (forgalmi- és termékadók; jövedelemadók, TB járulékok) közel azonos súlyt képviselt a teljes adóbevételen belül. Az egyes adókategóriákon belül igen jelentősek voltak a tagállamok közötti arányeltérések. Magyarországon 2007-ban a termékadók részaránya 39,7 százalék volt, jóval meghaladva a tagállamok átlagát. A környező országok közül Szlovákia, Románia és különösen Bulgária költségvetése realizált jóval nagyobb arányú bevételeket a forgalmi adóból, a jövedéki adóból és a vámbevételekből. Legkevésbé az osztrák, a francia, vagy a német adófizetőket sújtották termékadóval. A jövedelemadók részaránya az új tagállamokban igen alacsony: Szlovákiában, Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában még a 19 százalékot sem érte el. Magyarország összes adóbevételének 22,6 százaléka származott ebből az adófajtából. Az uniós országok 2007. évi járulékbefizetései átlagosan nem érték el az összes adóbevétel egyharmadát (32,2 százalék), Magyarországon ezt a szintet valamelyest meghaladták (35,3 százalék). Az adóbevételek megoszlása a fő adófajták szerint az Európai Unióban 2007 (%)

Forrás:OECD 2008.

32


Az ezredfordulót követően az Európai Unió tagországainak többségében jelentősen csökkentek a társaságok nyereségére kivetett adómértékek. A tagországok a versenyelőny megszerzése érdekében 2000 és 2008 között átlagosan több mint 10 százalékponttal, 33 százalékra csökkentették a vállalkozásaik nyereségére kivetett átlagos adómértéket. A mérséklés terén rendkívül éles verseny alakult ki az újonnan csatlakozott országok között is. Legerőteljesebb, 24 százalékpontot meghaladó volt a csökkenés Bulgáriában, ezáltal jelenleg itt a legkisebb (10 százalék) a nyereség adóterhe. Szlovákia 10 százalékponttal, 19 százalékra csökkentette adókulcsát, a cseh és a lengyel gazdaságban 14, illetve 15 százalékpont volt a csökkentés mértéke. Magyarországon a standard vállalati nyereségadókulcs 2004-ben 2 százalékponttal 16 százalékra csökkent, majd költségvetési egyensúly javítási okok miatt 2006-ban kiegészült a nagyobb adóalapból számítandó 4 százalékos „különadóval”. Önmagában az összevont mérték még mindig vonzó és elviselhető lenne, azonban a helyi iparűzési adóval együtt a vállalkozások nyereségterhe megközelíti a 30 százalékot. Ez már meghaladja a környező országok adóterhét és korlátozza az ország tőkevonzó képességét.

Vállalati nyereségadó kulcsok 2008 (%)

Forrás: OECD 2008

Hazánkban az EU-csatlakozás előtt az áfakulcs-struktúrája (0, 12, 25 százalék) nem felelt meg az uniós előírásoknak, így a csatlakozással a 0 kulcsot 5 százalékra kellett emelni. További változtatás eredményeként 2004. január elsejétől az új adókulcs-struktúra 5, 15, 25 százalék lett, amely 2006-tól 5, 15, 20 százalékra, majd 2008-tól 5 és 20 százalékra változott. Az EU tagállamok döntő többsége 19 és 22 százalék közötti általános kulcsokat alkalmaz. A tagállamok kedvezményes áfa-kulcsai ettől jóval szélesebb sávban szóródnak, mivel az erre vonatkozó átmeneti szabályozások a nemzeti kivételek sokaságát tartalmazzák. A Bizottság 2007-ben olyan javaslatot fogadott el, amely szerint egyszerűsíteni és ésszerűsíteni kell az áfaszabályokat, kiemelten a mérsékelt kulcsokra vonatkozókat annak érdekében, hogy azokat rugalmasabban lehessen a tagállamoknak alkalmazni. Az új jogszabálytervezetet a Bizottság 2009-ben terjeszti elő, annak elfogadása pedig 2010-ben várható.

33


Általános forgalmi adó kulcsok 2008 (%)

Forrás: Corporate and Indirect Tax Rate Survey KPMG 2008

Magyarországon a munkát terhelő adóék, vagyis a munkáltató által fizetett összes bérjellegű kifizetés (adókkal és járulékokkal együtt) és a dolgozó által kézhez kapott nettó bér hányadosa túlzottan magas. A megelőző években is jelentős nagyságú adó- és járulékteher 2006-ban 3,4 százalékponttal tovább emelkedett és ezzel meghaladta az 54 százalékot. Ez a mérték különösen a környező versenytársakénál lényegesen magasabb (Csehország: 42,9 százalék, Lengyelország: 42,8 százalék, Szlovákia: 38,5 százalék). Béradók a munkabérköltségek arányában 2007 (%)

Forrás: OECD 2008

A munkaerőköltség különbségek az Európai Unión belül óriásiak, különösen a 2004. és a 2007. évi bővítés után. Legalacsonyabbak Bulgáriában, ahol az egy munkaórára jutó munkaerőköltség alig haladja meg az egy eurót. A magyar és a német vagy a finn munkaerőköltségek között kb. négyszeres a különbség. Az euróban kifejezett egy munkaórára jutó munkaerőköltségek nem különböznek lényegesen Magyarországon, Csehországban, valamint Lengyelországban, valamivel alacsonyabbak Szlovákiában. Ezek között az országok között tehát a versenyelőnyt ma már kevéssé a bérkülönbségek, egyre inkább más típusú tényezők biztosíthatják. Kiemelkedő viszont még mindig Románia és Bulgária bérelőnye, de ebből főként Románia veszített sokat az utóbbi években.

34


Egy munkaórára jutó munkaerő költség 2007

Forrás:Eurostat 2008

A tőke- és vagyonadók jellemzően alárendelt szerepet töltenek be az EU tagállamainak adórendszereiben, annak GDP-arányos átlagos nagysága mindössze 1,2 százalék. Legalacsonyabb a ráta Csehországban (0,4 százalék), legmagasabb Franciaországban (3,5 százalék). Magyarország jelenlegi adórendszerében kicsi a vagyonadó szerepe. Az önkormányzatokhoz folyik be, nem költségvetési forrás. Kiszélesítése és a költségvetésbe való bevonása már többször felvetődött. Tőke- és vagyonadók a GDP arányában 2007(%)

Forrás: OECD 2008.

A főbb adótípusok nemzetközi összehasonlításából jól látható, hogy a magyar mezőgazdaság adóterhelése összességében az EU 27 tagállamának átlagához közelít, azonban az újonnan csatlakozó a magyar agrárium versenytársainak tekintett (Szlovákia, Lengyelország) tagállamokban az alkalmazott adókulcsok a hazainál sokkal kedvezőbbek. A nemzetközi viszonylatban magas adó- és járulékkulcsok mellett a magyar agrárium számára komoly problémát jelent az ágazatban működő szereplők nem egységes adóterhelése, ami az ágazat számára elérhető adókedvezmények kedvezőtlen szerkezetére vezethető vissza. Az aktuális hazai adótörvények értelmében a mezőgazdaságban a fizetendő adó összegét a gazdálkodás jellege, az adózás rendje (átalány vagy tételes költségelszámolás), a gazdaság bevéte35


le, a gazdasághoz tartozó őstermelők száma, valamint a termelés szerkezete nagyban befolyásolja. Ennek alapján az azonos méretű és eredményű gazdasági tevékenység után más-más összegű adófizetési kötelezettség keletkezhet, feszültségeket okozva ezzel a piac szereplői között. Magyarországon a mezőgazdaság társas és egyéni vállalkozói szektora közel azonos arányban részesedik az ágazat előállított termelési értékből, ugyanakkor a társas gazdaságok közteherviselése az egyéniekét jelentősen meghaladja. Ez leginkább arra vezethető vissza, hogy a mezőgazdasági társas vállalkozások adózási rendje megegyezik a többi nemzetgazdasági szektorban működő társas vállalkozásokra vonatkozó előírásokkal (pl. társasági adótörvény), így a „legális” társas gazdaságok jövedelme valamint adó- és járulékfizetési kötelezettségének nagysága könnyen megállapítható és ellenőrizhető. Ezzel szemben a mezőgazdasági kistermelők, őstermelők (az adórendszer „legális potyautasai”) és kisebb mértékben az egyéni vállalkozók is olyan speciális adókedvezményben, kedvezményes költség elszámolási lehetőségben részesülnek, amely különböző adóelkerülési eljárások (számla nélküli forgalmazás, jövedelmek felosztása inaktív családtagok között, illegális foglakoztatás) egyszerű alkalmazását teszi lehetővé. Konkrét példa erre az őstermelők között ismeret „szétírás intézménye”, amelynek lényege, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó gazdálkodó kihasználva a 600 ezer forint árbevételig kapható adómentességet adott évi jövedelmét őstermelő igazolvánnyal rendelkező nem termelő családtagjai között szétosztja. Ez egy 5 fős családnál 3 millió forint adómentes bevételt jelenthet. A másik jellegzetes adóelkerülési gyakorlat a termelők körében az „egyszerűsített adóbevallás” lehetőségének kihasználása. Ennek lényege, hogy személyenként 4 millió forint bevételig elégséges 20 % költségszámláról nyilatkozni. Ennek értelmében például egy 5 fős családnál 20 millió forint bevételig (5x4 millió) elégséges összesen 4 millió forint értékű költségszámláról nyilatkozni. A valóságban azonban ekkora bevétel elérésére a termelési ágazattól függően (40-60 % közötti anyagköltség hányaddal számolva) átlagosan legalább 10 millió forint értékű anyagfelhasználás szükséges. Az adóelkerülési példákból is jól látható, hogy az egyéni vállalkozási formából (kiemelten az őstermelő) eredő, túlzott mértékű adó- és járulékfizetési megkülönböztetés nemcsak mesterségesen torzítja az ágazat vállalkozásszerkezetét, de erősíti a szürke- és fekete gazdaság működést is. Ma becslések szerint a magyar zöldség-gyümölcs termékek közel 35-40%-a a szürke- és fekete gazdaság csatornáin keresztül jut el a fogyasztóhoz, ami nemcsak jelentős adóbevétel kiesést jelent az állam számára, hanem nagymértékben rontja az egyébként legálisan működő, magas minőségi szinten termelő, munkahelyteremtő- és megtartó agrárvállalkozások versenyképességét. Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a magyar mezőgazdaságban a feketekereskedelem és az őstermelői forma szorosan összefonódik. Fontos azonban kiemelni, hogy az alapvető probléma nem az őstermelő, mint adózási formával van, hanem a formához kapcsolódó adókedvezmények valódi jogosultságának nehézkes ellenőrizhetőségével. Napjainkban közel 800 ezer őstermelői igazolvány van kiállítva, de csak 270-280 ezer főre becsülik azoknak a körét, akik az őstermelői formában valódi termelő tevékenységet végeznek. A maradék igazolvány olyan nem termelő magánszemély kezében van, akik csak az őstermelői formából származó adózási előnyöket kívánják évről-évre kihasználni. Valóban van egy olyan társadalmi réteg a magyar agráriumban akinek az adófizetési kötelezettségét minél egyszerűbben kell lehetővé tenni, ezzel is támogatva fontos szociálpolitikai célok megvalósulását. A magyar agrárium sikeres működése érdekében azonban elengedhetetlen, hogy azok a személyek akik nem végeznek tényleges mezőgazdasági tevékenységet és/vagy tökéletesen ismerik a gazdaság pénzügyi folyamatait és a különböző vállalkozói forma kötelezettségeit, de a pénzügyi átláthatóság elkerülése érdekében inkább őstermelőként működnek, kikerüljenek a kedvezményezettek köréből. Az őstermelői igazolvány kiállítása és ezen keresztül az adókedvezményre való 36


jogosultság könnyen áttekinthető feltétele lehetne, ha a meglévő feltételek mellett a kiállítását egy meghatározott nagyságú földterület bérléséhez vagy tulajdonlásához kötnék, kizárva a bérleti szerződés közeli családtagok közötti megkötésének lehetőségét. 2007-ben és 2008-ban elsősorban uniós előírások kötelezettségeként az adó-és járulékfizetési rendszer megkülönböztető (egyéni kontra társas vállalkozás) szabályozásaiból származó feszültségek enyhítésére, valamint a szürke- és feketegazdaság visszaszorítására hatásos döntések születtek. Az őstermelői adókedvezményt 2007-ben az Európai Unió a gazdálkodóknak nyújtott működési támogatásnak minősítette, amely csak a mezőgazdasági „de minimis” rendeletekkel összhangban nyújtható. Ebből adódóan az őstermelői adókedvezményt a személyi jövedelemadó törvény 2007-től csekély összegű („de minimis”) támogatásnak minősíti és érvényesítését regisztrációs szám meglétéhez köti. A mezőgazdasági csekély összegű állami támogatás alapfeltétele, hogy három egymást követő évben összege nem haladhatja meg a 7500 eurót. A csekély összegű állami támogatás formája lehet például közvetlen támogatás, kedvezményes kamatozású hitel, adóalap- vagy adókedvezmény. További fontos intézkedésnek tekinthető, hogy az adó- és járulékrendszer 2007. évi módosításának eredményeként a társadalombiztosítás szabályain belül a mezőgazdasági őstermelő is bekerült a biztosítottak körébe, így egészségbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége van. Ezek mellett az intézkedések mellett a gazdaság fehéredését támogathatja a 2008-ban életbe lépett új ÁFA törvény őstermelőket érintő azon előírása, amely a kompenzációs felár fizetés köréből kizárja a kapcsolt vállalkozások őstermelő tulajdonosait. A kompenzációs felár bevezetésének a múltban az volt a célja, hogy a bekerülési költségek (ipari termékek) ÁFA-ja és az eladott termékek (élelmiszerek) ÁFA-ja közti különbséget az ÁFA körbe történő bejelentkezés nélkül „kompenzálja” valamint csökkentse az őstermelők adózással kapcsolatos adminisztratív feladatait. A 2008-ban életbe lépett korlátozás alapelve arra vezethető vissza, hogy aki a törvényben maximált 25%-nál nagyobb részt birtokol egy társas vállalkozásban, feltételezhetően rendelkezik annyi vállalkozási és adózási alapismerettel, hogy az ÁFA nyilvántartás adminisztratív terhe ne jelentsen megoldhatatlan problémát. Indokolt lenne a kompenzációs felár jogosultsági körének további szűkítése, majd középtávon a megszüntetése, mivel ma már a bekerülési költségek ÁFA-ja és az eladott termékek ÁFA-ja között adókulcsbeli különbség nincs, ebből adódóan a kompenzációs felár létjogosultsága megkérdőjelezhető. Ezzel együtt viszont meg kellene teremteni a mezőgazdasági termelők teljes körének ÁFA visszaigénylési lehetőségét is. A fentiekből is látszik, hogy a magyar adó- és járulékfizetési szabályok és kategóriák, valamint a jogszabályi ellentmondások gátolják az ágazat és ezen belül a termelői szervezetek fejlődését is, mert ellenérdekeltté teszik a termelőket a TÉSZ-eken keresztül történő forgalmazásban. Adott esetben számla nélkül értékesítve, rövid távon akár alacsonyabb árral is jobban járnak, mint legálisan a TÉSZ-en keresztül értékesítve. Ezzel a termelő egy mesterséges piaci konkurenciát is teremt a TÉSZ-ek számára, aminek következtében a működésük hatékonysága csökken és az árak lezuhannak. Ez a jelenség a TÉSZ-ek lehetséges tagi árualapját és ezáltal az ehhez kapcsolódó közösségi támogatásokat is nagyban csökkenti. Mivel a termelői réteg rövid távú pénzügyi, likviditási problémákkal küzd, a fennmaradásához elsősorban ezeket a problémákat akarja megoldani, akár szabálytalanságok árán is. A legfontosabb feladat tehát egy olyan termelőbarát adó- és járulékfizetési rendszer kialakítása és jogszabályi harmonizáció, amely nem elriasztja, hanem kifejezetten ösztönzi a termelőket, hogy a TÉSZ-ekhez beszállítóként, majd tagként csatlakozzanak és az azokon keresztül értékesítsenek. Ezzel egyszerre több célkitűzés is teljesülne. A termelés nagy része kivonulna a szürkegazdaságból, ezáltal az ágazat átláthatóbbá és szabályozhatóbbá válna és megtöbbszöröződne az ágazat fejlesztésére fordítható közösségi támogatások összege, mely további fejlődést indukálna. 37


3.2.3 Környezetvédelmi szabályok Az ágazatot érintő környezetvédelmi szabályok közül a növényházi termesztés lehetőségeit erősen korlátozó geotermikus energiafelhasználás szabályozása, a termékdíj fizetés rendszere és a zöldség-gyümölcs termelői szervezetek és csoportok kötelező környezetvédelmi tevékenysége emelhető ki. Bár logikailag ide tartoznak az agrárkörnyezet-gazdálkodással és ezen belül az integrált termesztés elterjedésével kapcsolatos gondolatok is, de ezeket külön fejezetben taglaljuk. Magyarország annak ellenére, hogy nem aktív vulkáni területen található geotermikus adottságai nemzetközi és európai viszonylatban is kiemelkedőek. A kedvező geotermikus adottság oka a Pannon-medence fejlődéstörténetében rejlik. A terület kontinentális átlagot (65 mW/m2) jóval meghaladó hőárama 90-100 mW/m2, a medence keletkezése során a középső-miocén alatt bekövetkezett litoszféra elvékonyodásnak következménye. A magas hőmérsékletű asztenoszféra – a litoszféra elvékonyodása miatt – közelebb került a felszínhez, így a földkéregben megemelkedett a geotermikus gradiens és vele együtt a hőáram is. Hazánkban a hőmérséklet mélységgel történő emelkedése, ~ 45 °C/km, szemben az átlagos 20-30 °C/km értékkel. 500 m mélységben az átlaghőmérséklet már 35-40 °C, 1000 m-ben 55-60 °C, 2000 m mélységben pedig 100-110 °C, sőt egyes területeken akár 120-130 °C-t is elérheti. A geotermikus energia hordozója a Kárpát-medencében döntően a termálvíz, amely a nagy vastagságú, több helyen 6 km-t is meghaladó üledékes kőzet porózus-permeábilis tartományait tölti fel, lehetővé téve a geotermikus energia termelését és hasznosítását. A geotermikus energia legfőbb előnye, hogy időjárástól és napszaktól függetlenül kiaknázható valamint a rendelkezésre álló mennyiség csaknem korlátlan. A hasznosítás elején ugyan nagyobb volumenű beruházásra van szükség, azonban az üzemeltetés más energiaforrásokhoz viszonyítva olcsóbb. Az energiaforma további kedvező tulajdonsága, hogy használata közben nem keletkezik üvegházhatást okozó égéstermék. A geotermikus energia kiemelt hasznosítási területei (fűtés, melegvíz-szolgáltatásra, energia termelés) a lakossági felhasználás mellet ipari és mezőgazdasági célokat is hatékonyan szolgálnak. A geotermikus energia meleg víz (termálvíz) formájában eredményesen használható a mezőgazdaság különböző területein, kiemelten a növényházak, fóliaházak, baromfitelepek, istállók fűtésére, terményszárításra és haltenyésztésre. Ezeknél az alkalmazásoknál a termálvíz elsődleges előnye a fűtőolaj vagy földgáz megtakarításában jelentkezik. Magyarországon a mezőgazdaságon belül a termálvíz legelterjedtebb hasznosítási módja a növényházak és a fóliasátrak fűtése. A termálvíz-hasznosítással működtetett növényházak, fóliasátrak a tenyészidőszak meghosszabbításában töltenek be jelentős szerepet, lehetővé téve a korai és a késői időszakban a gazdaságos friss zöldség illetve dísznövény termesztést. Az üvegházak légtérfűtésére a 60-90 °C-os termálvíz a megfelelő, míg a talajfűtésre elegendő a 25-45 °Cos termálvíz is. A fóliaházak esetében pedig – amelyek télen nem, csak kora tavasszal és késő ősszel üzemelnek – az egészen alacsony hőmérsékletű (20-30 °C-os) termálvíz is alkalmas. A termálvízzel fűtött növényházak beruházási költsége 20-25%-kal nagyobb, mint az olaj- vagy a gázfűtésűeké, de a kisebb üzemköltségek miatt a többletkiadás 5-8 éven belül megtérülhet. A statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy hazánkban az elmúlt két évtizedben a geotermikus energia kertészeti hasznosítása megtorpant, a szükséges fejlesztések elmaradtak, ami elsősorban az uniós normáknál jóval szigorúbb hazai jogi- és környezetvédelmi szabályozásokra vezethető vissza. A termálvízhasznosító rendszerek közülük sok a 1980-as évek színvonalát képviseli. Általános gond a vízkitermelő és elosztó berendezések működtetési-, valamint automatizálási feltételeinek (tárgyi, személyi), és a korszerű hőszigeteléseknek a hiánya. A korszerűtlenség miatt nagy a használat során bekövetkező hőveszteség, ezért feleslegesen több termálvizet kell kitermelni, amely növeli a szükséges energiafelhasználást, valamint megsokszorozza a termálvíz elhelyezésből eredő gondokat. 38


A geotermikus energia hasznosítására vonatkozó hazai jogszabályi és hatósági keretrendszert három jól elkülöníthető ágazat adja: energetika, bányászat, környezet-és vízgazdálkodás. A jelenlegi jogszabályhalmaz az átlagpolgár és a hasznosítók számára is átláthatatlan, ellentmondásokkal, joghézagokkal, szakmai pontatlanságokkal, és ismétlésekkel terhelt. Komoly akadályt jelent a földhő, mint fenntartható termelés esetén megújuló természeti erőforrás feletti megosztott állami felügyelet és hatósági engedélyezési fórum: GKM/MBFH; továbbá ELGI és MÁFI , KVVM és VITUKI, VKKI. A közigazgatás egymással versengő (kompetitív), és csak részben egymást kiegészítő (komplementer) vízügyi és bányászati szabályozást hozott létre. Vitatható, és mindenképpen hátrányos egyazon természeti erőforrás többszörös állami adóztatása: vízkészlet-gazdálkodási járulék, bányajáradék; igazgatási szolgáltatási és felügyeleti díjak. A hazai geotermikus energia kiaknázásának gyors ütemű fejlődését az uniós viszonylatban is magasnak számító járulékok és felügyeleti díjak mellett a hazai vízelhelyezési követelmények is nagyban nehezítik. Ennek következtében a zöldséghajtatásban például a jelenlegi 920 hektáros fűtött felületből kevesebb, mint 300 hektáron használnak termál fűtést. Magyarország uniós csatlakozása során a szükséges jogharmonizációs folyamatban az EU Víz Keretirányelvére alapozva módosította a geotermikus energia hasznosítását szabályozó rendelkezéseit. Az uniós jogszabály indokolt, rögzített esetben előírja a kitermelt termálvíz talajba történő vissza táplálását, de alkalmazásának megítélése tagállami hatáskörbe tartozik. Magyarországon annak ellenére, hogy az unió legtöbb tagállamában nem kötelező, a 2003. évi CXX. törvény értelmében a kizárólag energia hasznosítás céljából kitermelt termálvizet vissza kell táplálni. Ez a törvény környezetvédelmi szempontból nem kezeli egyenlően a termálvizek fürdési és fűtési célú felhasználását, mivel a fürdési célra kitermelt termálvizet nem kötelező visszatáplálni a vízadó kőzetbe. A termálvíz feltárására épült kutakból évente kitermelésre kerülő víz nagy része felszíni befogadókba kerül elvezetésre. A környezetvédelmi és vízkészlet gazdálkodási követelmények azonban már nem teszik lehetővé a régi elhelyezési gyakorlat folytatását, az aktuális követelményeknek csak a termálvizek víztároló rétegeikbe való visszasajtolása felel meg. Ez jelentősen megdrágítja a már működő kutak fenntartását, valamint az új kutak kialakítását mivel visszasajtoláshoz egy külön kútra van szükség. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos alapkőzetekbe egyszerűen technikailag nem megoldható a visszasajtolás, így például a Dél-Alföldön nagy részén sem. Az újonnan kialakított kutak vízjogi engedélyét viszont csak úgy állítják ki ha maximálisan megfelelnek a visszasajtolás követelményének. Amennyiben a termálvíz felhasználói a lehűlt vizet élővízbe, patakba, folyóba vagy tóba engedik, annak magasabb sótartalma, illetve néhány egyéb alkotórésze (pl. a nátrium) miatt szennyvízbírságot kell fizetniük. A visszasajtolás üzemeltetése műszakilag igényesebb feladat mint a felszíni elfolyatásos vízelhelyezés, ami a beruházás költségei mellett a fenntartáshoz szükséges szakemberek létszámába is megnyilvánul. A szakértők egybehangzó véleménye alapján hazánkban a visszasajtolás módszernek hasznossága napjainkban még megkérdőjelezhető, mivel a technológiáról nem állnak rendelkezésre hosszabb idejű üzemi tapasztalatok és megfelelő számú hazai referencia helyek. Arra vonatkozólag sem rendelkezünk még megfelelő, minden kétséget kizáró adatokkal, hogy a felszíni vízfolyásba engedett sótartalmú termálvíz, milyen hatása van az élővilágra. Szentesen például 1957 óta engedik az elhasznált termálvizet Kurca patakba, ennek ellenére vízminőségében és medrében még a mai napig nem tudtak kimutatni semmiféle káros hatást. Ennek alapján megkérdőjelezhető a jelenlegi, évente lépcsősen emelkedő díjfizetési és környezetvédelmi büntetési rendszer, ami ellehetetleníti a termál energiát használó termelőket.

39


A környezetvédelmi termékdíj jelenlegi szabályozása értelmében alapvetően kötelezetté váltak a mezőgazdasági termelők (őstermelők, egyéni vállalkozók, társas vállalkozók) akik zöldséggyümölcs termékeiket értékesíteni kívánják. Ennek fő oka, hogy a törvény szerint, aki csomagolást végez termékdíj-fizetésre kötelezett. Mivel a fent említett termelők a megtermelt áruikat más módon nem tudják beszállítani a kereskedelmi átvevő helyekre (például egy TÉSZ telephelyére), mint többutas (esetleg egyutas) göngyölegekben (műanyag rekesz, raklap), így a szabályozás máris kötelezettségi körbe sorolja őket. Az ún. szállítási csomagolások után (többutas csomagolások) a törvény szerint a nyitókészlet után egyszer meg kell fizetni a termékdíjat, a kötelezett vezetni köteles a kibocsátott, visszaforgatott, selejtezett és újonnan beszerzett többutas csomagolások mennyiségét. Természetesen, ha szigorúan a szabályozás szerint járunk el, akkor szinte az összes mezőgazdasági termelő érintett. Ez hatalmas adminisztratív terhet és nem utolsó sorban költséget jelentene az őstermelő, egyéni vállalkozó, társas vállalkozó számára. Egyértelműen bebizonyosodik, hogy ezen esetekben (kisebb volumenű vállalkozásoknál), az adminisztratív költség legtöbb esetben meghaladja a fizetendő termékdíj összegét. A visszás helyzetre megoldást jelentene, amennyiben a többutas göngyölegek esetében a gyártó fizetné meg a termékdíjat. Legyen érdekelt a selejt visszavásárlásában – annak újra feldolgozásában – a visszaszállított, (természetes igazolt) újra feldolgozott mennyiségek után igényelhesse vissza a termékdíjat. Ezzel versenyképesebb árat tud elérni termékeivel, mint az a gyártó, aki nem tud, vagy nem akar újrafeldolgozást végezni. Amennyiben ez valamely okból kivitelezhetetlen, úgy azon őstermelők, egyéni vállalkozók, társas vállalkozások esetében, akik valamely integráció vagy termelői szervezet (elismert, vagy véglegesen elismert TÉSZ) tagjai és termelői tevékenységüket, áruiknak értékesítését csakis e termelői tömörülésen keresztül teszik meg (értékesítési szerződéssel rendelkeznek), ne kerüljenek a környezetvédelmi termékdíjas szabályozás hatálya alá. Se nyilvántartási, se fizetési kötelezettség ne terhelje. Természetesen ezek a termelői szervezetek ezen őstermelők, egyéni vállalkozók, társas vállalkozások tevékenysége során az egymás közti többutas csomagolásokról, kötelezően termelőnként köteles lenne nyilvántartást vezetni, mely részét képezné a többször használatos csomagolásokra vonatkozó nyilvántartási és bevallási kötelezettség is. Ez a jogszabályi módosítási javaslat csakis kizárólag a termelő és valamely integráció, TÉSZ közötti ügyletekre vonatkozna. Az olyan termelőkre, akik a fent említett tömörüléseken kívül más irányú értékesítési tevékenységet is végeznek, továbbra is a jelen hatályos jogszabályi kötelezettség állna fenn, hiszen ezek esetében az integráció, TÉSZ nem tud valós képet, nyilvántartást vezetni a többutas mozgásairól. Egyutas csomagoló anyagok szabályozása (karton, eldobó raklap, „kivis tálca”, különböző fóliák, zacskók, stb.) esetén a jelenlegi szabályozás elfogadható, azzal a kiegészítésekkel, hogy az integrációt végző szervezet (pl. TÉSZ) tagjaitól e díj megfizetését átvállalhassa, melyre jelenleg is lehetőség van, amennyiben ezt cég belső szabályzatban rögzíti. Az export célú főleg egyutas csomagoló anyagok elszámolása, visszaigénylése, ugyan kicsit bonyolult, de elfogadható a TÉSZ-ek számára. A termékdíj fizetés szabályozásában egy igen kedvező fordulatot jelent, hogy az új szabályozás szerint a különböző integrációkban szerződéses jogviszonyban álló kistermelők ilyen irányú kötelezettségeit átvállalhatják az integrátor szervezetek, ami nagyban segíti a TÉSZ-ek munkáját is.

40


3.2.4 Kereskedelmi szabályozás A termelői és a fogyasztói árak közötti különbség olyan pontra jutott, hogy elvárható az európai intézmények azonnali fellépése. A jelenleg is zajló élelmezésbiztonsági válság következtében jelentős árkülönbségek figyelhetők meg Európán belül, nem csupán abszolút mértékben, de a fogyasztói és a termelői árak közötti különbségek tekintetében is, az ágazatok között tapasztalható jelentős eltérésekkel. Európa és a világ a közelmúltban jelentős áremelkedést tapasztalt a mezőgazdasági és élelmiszertermékek körében, amelynek mezőgazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem egyértelmű: míg egyesek hasznot húztak az árak emelkedéséből, addig mások – többnyire az élelmiszerfeldolgozói oldalról – jóval magasabb költségekkel kénytelenek számolni. A válság az élelmiszerárak inflációjának számos EU-tagállamban tapasztalható növekedése miatt negatív hatással volt a fogyasztókra. Ez azokat az alacsony jövedelmű háztartásokat érintette a legsúlyosabban, amelyek számára az élelmiszerek jelentik a legfőbb kiadást, de számos kis- és közepes méretű élelmiszer-feldolgozó vállalkozást is mélyen érintett. Részben egy sor strukturális tényező, főként pedig az élelmiszerpiac hiányosságai miatt egész Európában a termelői és a fogyasztói árak közötti különbség növekedése figyelhető meg. A kiskereskedők értékesítési viselkedését, a közvetítők megnövekedett részvételét, az élelmiszerrel mint árucikkel való spekulációt, a nem mezőgazdasági jellegű költségek (elsősorban az energia és a munkaerő költsége) arányának növekedését, a nemzeti jogalkotási és szabályozási keretrendszereket azonosította az ártranszmissziós mechanizmust és a termelői és fogyasztói árak közötti különbséget befolyásoló tényezőként, ezek mellett azonban a politikai eszközök hatókörén kívül eső olyan tényezőket is, mint a termék romlandó volta, a termék kezelésének, tárolásának és feldolgozásának mértéke vagy a fogyasztók vásárlási preferenciái. A probléma vizsgálata során egy állandó tényező merült fel: a koncentráció mértéke az élelmiszerek értékesítése és forgalmazása terén. Számos tanulmány igazolja, hogy a legmagasabb piaci koncentrációjú tagállamokban nagyobb különbség tapasztalható a termelői és a fogyasztói árak között. Az elmúlt évtizedben a nagy alapterületű kiskereskedelmi egységek kezdték el uralni az európai élelmiszerpiacokat. A koncentráció szintje például az 1993-ban átlagos 21,7%-ról az EU 15-ök területén jelenleg több mint 70%-ra emelkedett. A tények arra engednek következtetni, hogy a nagy élelmiszer-áruházak a beszállítóiknak (az EU területén működőknek és az azon kívülieknek egyaránt) fizetett árak fenntarthatatlan szintre történő lenyomásával és tisztességtelen feltételek kiszabásával visszaélnek vásárlóerejükkel. A nagy alapterületű kiskereskedelmi egységek egész Európában egyre inkább a mezőgazdasági termelők és egyéb beszállítók uniós fogyasztókhoz való eljutását ellenőrző „kapuőrökké” váltak. A végső fogyasztói ár ugyanakkor Európában a mezőgazdasági termelőnek fizetett ár 1–5-szörösének tartományában található. Ötven évvel ezelőtt Európában a mezőgazdasági termelők a kiskereskedelmi élelmiszerár körülbelül felét kapták kézhez. Ma ez az arány jóval alacsonyabb szintre, az Egyesült Királyságban átlagosan 7%-ra, Franciaországban pedig 18%-ra süllyedt. A kenyér esetében a termelői és a kiskereskedelmi árrés akár a mezőgazdasági termelői ár 30-szorosát is elérheti, és a gazdálkodó általában a végső kiskereskedelmi ár körülbelül 8%-át kapja. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy nagyrészt a termelés számos tényezőjének végső fogyasztói árban történő érvényesítése, a termék feldolgozói vagy kiskereskedői szinten történő tárolása és az értékesítési stratégiák lehetősége miatt – ami a végső eladó számára nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé – az elsődleges mezőgazdasági termelő szintjén az áringadozások gyakrabban és nagyobb kilengésekkel következnek be. 41


Mindezen tényezőket figyelembe véve határozott meggyőződésünk, hogy európai közérdek az árak megfelelő szinten tartása és a tisztességes verseny biztosítása, különösen olyan stratégiai árucikkek tekintetében, mint a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek. Európának gondoskodnia kell elfogadható árú élelmiszerekről a fogyasztók, valamint stabil jövedelemről a mezőgazdasági termelők számára. Ugyanakkor elfogadható árakat kell fizetni a termelőknek a jó minőségű, az európai környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági feltételeknek megfelelően előállított élelmiszerekkel való folyamatos ellátás biztosítása érdekében. A kiskereskedelmi hálózatok egy sor olyan általános értékesítési gyakorlatot használnak, amely torzítja a szabad versenyt az élelmiszer-ágazatban, és hozzájárul a kiskereskedelmi és a mezőgazdasági termelői jövedelmek közötti különbség növekedéséhez. Ilyenek az előállítási költségek alatti értékesítés, a kilistázással való fenyegetés, bizonyos márkájú élelmiszerek polcra történő elhelyezéséért fizetendő speciális szupermarketdíjak, a belistázási díj, a polcpénz, a már értékesített árukra vonatkozó visszamenőleges árengedmények, a kereskedelmi reklámköltségekhez való indokolatlanul magas hozzájárulás vagy a kizárólagos szállítási megállapodások megkövetelése. Ezekkel szemben összehangolt európai és nemzeti fellépés és konkrét ellenintézkedések szükségesek. E kereskedelmi gyakorlatnak több olyan hatása is megfigyelhető, ami ugyan közvetlenül nem érinti a beszállítókat, de igen negatívan befolyásolják a nemzetgazdaságok egészét. Ilyenek a kiskereskedelmi láncok közötti árháborúk, a szigorú költségcsökkentési versenyben a munkaerő költségének leszorítása, illetve a nyitva tartási időre vagy a hétvégi munkavégzésre vonatkozó szabályozás liberalizálása révén hatnak károsan a foglalkoztatásra és a jövedelmekre. Az agresszív árverseny bizonyítottan a termékminőség romlásához, a termékek tápértékének csökkenéséhez, valamint az idényjellegű gyümölcsök és zöldségek termelésének összeomlásához vezet. Miközben a piaci koncentráció kétségtelenül az élelmiszerek alacsonyabb árszínvonalához vezethet, ugyanakkor közép- és hosszú távon káros hatást is gyakorolhat azáltal, hogy sérti a szabad versenyt, és kiszorítja a kisvállalkozásokat és a kistermelőket a piacról. Ezért az élelmiszerágazatban számos kkv rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van, különösen akkor, ha nagymértékben függ valamely nagyméretű kiskereskedelmi üzlettől. Ennek oka, hogy a kiskereskedők gyakran több kisebb beszállítót versenyeztetnek a legalacsonyabb árért, így a kis beszállítóknak az életben maradáshoz csökkenteniük kell költségeiket és árrésüket. Emellett a KAP reformjával és különösen a termelés és a támogatás szétválasztásával összefüggésben az európai és nemzeti mezőgazdasági politikák rovására egyre inkább a kiskereskedelmi ágazatból árak és kereslet formájában érkező jelzések befolyásolják a gazdálkodók azon döntését, hogy mit termeljenek. A hiányosságokra reagáló európai válasz nagyobb átláthatóságot, jobb piaci szabályozást és hatékonyabb költség- és árellenőrző rendszer elérését célzó intézkedésekből kell álljon. A kiskereskedők, a feldolgozók és az elsődleges termelők árképzési struktúrájának és haszonkulcsainak nagyobb átláthatósága érdekében a meglévő nemzeti és európai szintű versenyfelügyeleti hatóságoknak az EU teljes területén meg kell vizsgálják és értékeljék a fogyasztói árakat annak biztosítására, hogy a versenyt a Közösségben mindenütt tiszteletben tartsák. A jobb ellenőrzés tekintetében a változások és az ártendenciák, valamint a ráfordítási költségek kimutatására képes európai piacfigyelő rendszer létrehozása lehet a megoldás. E rendszernek biztosítania kellene az átláthatóságot, és lehetővé kellene tennie a hasonló termékek határokon átnyúló összehasonlítását, és azt az Eurostattal szoros együttműködésben kellene létrehozni, munkáját pedig az európai fogyasztói központok hálózatával szoros együttműködésben kellene végeznie. 42


Olyan intézkedések is szükségesek, amelyek célja a mezőgazdasági termelők és a fogyasztók közötti közvetlen kapcsolat megkönnyítése. Ez a közvetítők és a nagyobb kiskereskedők befolyásának visszaszorítása és egyúttal a fogyasztóknak nyújtott jobb és szélesebb választék révén nagyobb szerepet biztosíthat a termelők számára a piacon. Nagyobb lendületet kell adni továbbá a „helyi élelmiszerek” koncepciójának, és fokozottabban támogatni a hagyományos élelmiszerpiacokat. Szükség van a származási és a földrajzi jelzések és más tanúsítványok védelmét szolgáló európai uniós politikák megerősítésére is. A napi fogyasztási cikkek területén a versenytörvény szerinti gazdasági erőfölény értelmezésnek nincs helye, hiszen ezen termékek eladásánál meghatározó piaci részesedéssel egy áruházlánc sem rendelkezik. A beszerzési oldalon viszont vevői erővel/vásárlói hatalommal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy egy beszállító „kilistázása” – tekintettel a sok ezer cikkre, amelyet forgalmaz – egy áruházlánc esetében forgalma legfeljebb 1-2 százalékát befolyásolhatja átmenetileg, miközben a beszállító termelésének meghatározó részét érintheti, amely tönkremeneteléhez vezethet. A kereskedelem tehát jelentős kockázat nélkül képes befolyásolni az üzletkötés feltételeit. Kopint-Tarki Zrt. szerint a nemzetközi tapasztalatok igazolják, hogy a versenyjog és a versenypolitika nem kellően hatékony az üzletláncok olyan megoldásaival szemben, amelyeket a „józan megítélés” kifogásolhatónak tart (túlzott mértékű visszatérítések, dömpingár, erőfölénnyel való visszaélés stb.). Az eredményes fellépés érdekében ezért uniós szinten is szorgalmazni kell a jog és a gyakorlat továbbfejlesztését megalapozó közgazdasági kutatásokat, illetve a nemzetközi tapasztalatok széles körű megismertetését. A láncok ellenőrzésének, az esetleges visszaélések felderítésének fő eszköze a nyilvánosság lehet. Tevékenységüket a lehető legnagyobb mértékben átláthatóvá kell tenni. A nemzetközi gyakorlatban egyaránt alkalmaznak szankciókat (pl. civil szervezetek „szégyenhonlapokon” mutatják be a negatív példákat) és ösztönzőket (a pozitív példákat emelik ki). Ki kell használni, hogy a láncok mindent megtesznek a cég pozitív imázsa érdekében, amelyet pedig akár egy „ügy” is le tud rombolni. A nemzetközi trendnek megfelelően mind inkább meg kell felelniük az üzleti etika követelményeinek is. Egyes láncok még az import visszaszorításában is partnerek lehetnek, hiszen van olyan multinacionális hálózat, amely a magyar áru magas hányadát és ennek kommunikációját cégstratégiájának kulcselemévé tette. Ezt a folyamatot hivatott erősíteni a napokban aláírt áruházlánci kereskedelmi kódex, melynek szabályrendszere féléves tesztidőszak után felülvizsgálatra kerül és a szükséges módosítások megtehetőek. Az áruházláncokból, illetve legális értékesítési csatornákból kiszoruló, vagy éppenséggel szándékosan kimaradó termelői réteg árualapjának értékesítése is több problémát vet fel. Ezek jelentős része a gombamód szaporodó útszéli bódékban értékesül, ahol nyomát sem találhatjuk az alapvető higiéniának, élelmiszerbiztonságnak, nyomonkövethetőségnek és számviteli fegyelemnek. Alapvető követelményként fogalmazódik meg a legálisan működő részében, hogy zöldséggyümölcs kiskereskedelmi tevékenységet csak és kizárólag olyan cégek és magánszemélyek végezhessenek, akik rendelkeznek az összes kereskedelmi előírásnak megfelelő üzlethelységgel és átlátható működéssel. Ugyanez igaz a nagykereskedelmi tevékenységre is, ahol egyre szaporodnak azok a zugfelvásárlók, akik mindenféle szabály és előírás kikerülésével végeznek időszakos felvásárlói tevékenységet. Mivel sem telephelyük, sem engedélyük nincs, nem működtetnek semmiféle minőségbiztosítási rendszert és rendszerint a feketekereskedelemből élnek, tehát közterheket sem viselnek, igen jelentős „versenyelőnnyel” rendelkeznek a tisztességes cégekkel szemben. Ezek felszámolása általános ágazati és nemzetgazdasági érdek.

43


A 2008. január 1-től hatályos új Uniós zöldség-gyümölcs piacszabályozás végrehajtási rendelete, a 1580/2007/EK rendelet ezen tagállami tevékenységhez megfelelő jogalapot biztosít, mivel a kereskedői adatbázis kialakításával kapcsolatos tagállami feladatokat részletesen és egyértelműen szabályozza. Sajnos ezidáig e téren semmilyen lépés nem történt, pedig ez a gyakorlat milliárdokat húz ki az ágazat és az állam zsebéből egyaránt. Részletek a 1580/2007/EK rendelet említett szakaszaiból: 11. bekezdés „Mivel a kereskedők és azok főbb tulajdonságainak ismerete elengedhetetlen eszköz a tagállamok által végzett elemzéshez, nagyon fontos minden tagállamban létrehozni a frissgyümölcsés zöldség-kereskedők adatbázisát. ” 9. cikk A kereskedői adatbázis (1.)A tagállamok olyan adatbázist állítanak össze a zöldség- és gyümölcskereskedőkről, amely az e cikkben megállapított feltételek mellett felsorolja azokat a kereskedőket, akik az 1182/2007/EK rendelet 2. cikke szerint megállapított forgalmazási előírások alá tartozó friss zöldség és gyümölcs értékesítésével foglalkoznak. E fejezet alkalmazásában „kereskedő” minden olyan természetes vagy jogi személy, aki a forgalmazási előírásoknak megfelelő friss gyümölcsöt vagy zöldséget birtokol, azzal a szándékkal, hogy azt a Közösség területén bemutassa vagy eladásra kínálja, értékesítse, vagy bármilyen módon forgalomba hozza és/vagy harmadik országokba exportálja, akár saját felelősségére, akár egy harmadik fél megbízásából. (2.) A tagállamok meghatározzák azokat a feltételeket, amelyeknek megfelelően a következő kereskedőket fel kell venni az adatbázisba vagy ki kell hagyni abból: a, azok a kereskedők, akiknek a tevékenysége a 3. cikk szerint mentesül a forgalmazási előírásoknak való megfelelés kötelezettsége alól, valamint b, olyan természetes vagy jogi személyek, akiknek a zöldség- és gyümölcságazatban végzett tevékenysége áruszállításra, vagy csak kis mennyiségek kiskereskedelmi értékesítésére korlátozódik. (3.) Ahol az adatbázist több elkülönülő elemből állítják össze, a koordináló hatóság biztosítja, hogy az adatbázis, annak elemei és azok frissítése egységes legyen. A frissítést főként az ellenőrző szervek végzik, az értékesítés különböző szakaszaiban elvégzett ellenőrzések során összegyűjtött információk felhasználásával. (4.) Ez az adatbázis minden kereskedőre vonatkozóan tartalmazza a nyilvántartási számot, nevet, címet, a kereskedőnek a 10. cikkben említett kategóriák valamelyikébe való besorolásához szükséges információt, különösen az értékesítési láncban elfoglalt helyét, a kereskedő jelentőségére vonatkozó információt, az egyes kereskedők korábbi ellenőrzései során tett megállapításokra vonatkozó információkat, csakúgy, mint bármely egyéb, az ellenőrzésekhez szükségesnek tartott információt. (5.) A kereskedőknek biztosítaniuk kell a tagállamok által az adatbázis létrehozásához és frissítéséhez szükségesnek ítélt információt. A tagállamok meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek szabályozzák a nem az adott tagállam területén alapított, de ott kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedők bekerülését az adatbázisba.

44


10. cikk Megfelelőségi ellenőrzések a belső piacon (1) A tagállamok bevezetnek egy, az értékesítés minden szakaszában alkalmazandó, mintavétellel járó ellenőrzést a kereskedők által birtokolt termékek forgalmazási előírásoknak való megfelelésére vonatkozóan. Ebben a rendszerben a tagállamok meghatározzák az ellenőrző szervek által elvégzendő ellenőrzések gyakoriságát, a forgalmazási előírásoknak meg nem felelő árukat forgalmazó kereskedők kockázatelemzése alapján. Az ellenőrzések gyakoriságának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa a közösségi szabályoknak való megfelelést, minden általuk előzetesen meghatározott kereskedői kategóriára. A kockázatelemzés különösen a kereskedők méretére, az értékesítési láncban elfoglalt helyükre, a korábbi ellenőrzések során tett megállapításokra és a tagállamok által meghatározott egyéb lehetséges paraméterekre terjed ki. A zöldség és gyümölcs előkészítésével és csomagolásával foglalkozó kereskedőket, különösen a termelési régiókban, nagyobb arányban kell ellenőrzésnek alávetni, mint az egyéb kategóriába tartozó kereskedőket. Ellenőrzések szállítás közben is végezhetők. Ha az ellenőrzések jelentős szabálytalanságokat tárnak fel, az ellenőrző szervek megnövelik az ellenőrzések gyakoriságát az érintett kereskedőkre vonatkozóan. (2) A kereskedőknek az ellenőrző szerveket el kell látniuk minden olyan információval, amelyet az említett szervek az ellenőrzések megszervezése és elvégzése szempontjából szükségesnek ítélnek. (3) A tagállamok feljogosíthatják a feladás szakaszában a forgalmazási előírások alá tartozó gyümölcs- és zöldségfélék egységes és magas megfelelőségi arányát garantáló kereskedőket arra, hogy a II. mellékletben szereplő mintát használják az egyes csomagok címkézéséhez. A felhatalmazás hároméves időszakra szól és megújítható.

3.2.5 Szakmaközi szervezeti munka Az Európai Unió agrárpiaci rendtartásának intézményrendszerében fontos szerepet töltenek be az egyes termékpályákon szerveződő mezőgazdasági szakmaközi (interprofesszionális) szervezetek. A szakmaközi szervezetek az EU-ban egy-egy termékpálya adott országban működő különböző szereplőit (termelők, kereskedők, feldolgozók, fogyasztók) fogják össze, azzal az elsődleges céllal hogy a termékek termelésének (fenntartható termelési módszerek) és forgalmazásának fejlesztését előmozdítsák valamint a piac szereplői között az információ áramlást elősegítsék. A szakmaközi szervezetek elismerését és működésük felügyeletét az 1234/2007/ EK tanácsi rendelet alapján a tagállamok illetékes hatósága (Magyarországon az FVM) végzi. Magyarországon a zöldség-gyümölcs ágazatban szakmaközi szervezetként a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács van akkreditálva. A FruitVeB legfőbb célkitűzése a magyar zöldség-gyümölcs ágazat érdekösszhangjának elősegítése, a magyar termékek piacainak fejlesztése és a jobb átláthatóság megteremtése az uniós és hazai szabályozáson keresztül. A FruitVeB két jogelőd szervezete a Magyar Gyümölcs Szövetség és Terméktanács valamint az Országos Zöldség Terméktanács 1993-ban (a 1993. évi VI. törvény alapján) alakult. A két szervezet 1999-ben azzal a céllal egyesült, hogy a létrejövő új szervezet a jövőben a teljes zöldséggyümölcs ágazatot lefedve hatékonyabban tudjon működni és továbbfejlődve alkalmas legyen az Európai Unió által a szakmaközi szervezetek iránt támasztott követelmények teljesítésére. A kitűzött cél érdekében 2002 évtől az FVM és a holland Mezőgazdasági és Halászati Minisztérium által támogatott PPA01/HU/9/1 számú projekt keretében a szervezet szakmai 45


átalakítást indított el. Az átalakulás keretében a szervezet felépítése úgy lett kialakítva, hogy a magyar zöldség-gyümölcs ágazat valamennyi szereplője (termelők, kereskedők, feldolgozók, fogyasztók, képzési központok) képviseltesse magát, ezzel biztosítva a folyamatos szakmaközi egyeztetés lehetőségét. A projekt eredményeként 2004. év májusára egy olyan országos lefedettségű szervezet jött létre amely nemcsak a magyar zöldség-gyümölcs ágazathoz kapcsolódó szakmai munkákat képes koordinálni de a kormányzati döntések előkészítésében is tud együttműködni. A szervezet teljesítve az előírt követelményeket Magyarország uniós csatlakozását követően, 2005. június 23-án szerezte meg a szakmaközi szervezetként való uniós és hazai elismerést. A FruitVeB kiemelt tevékenységeit az alábbi pontokban lehet összegezni:  

 



 

 

Szakmai hátteret biztosít az ágazatot érintő kormányzati döntések előkészítésére. Unió-konform szervezeten keresztül végzi érdekegyeztető munkáját, amely átfogja nemcsak a friss, de a feldolgozóipari termékkört is. A termelők és a vásárlói oldal (kereskedők és feldolgozók) azonos arányban vesznek részt a döntéshozatalban. Segíti a termelői szervezetek (TÉSZ-ek) működését, továbbfejlődését. Szervezi a zöldség-gyümölcs ágazat közösségi marketingjét. A nemzetközi 5 a Day programhoz kapcsolódva működteti a magyar zöldség-gyümölcsfogyasztást ösztönző programot „Naponta 3x3 félét” néven. (www.3x3.hu) Képviseli a magyar zöldség-gyümölcs ágazatot az EU zöldség-gyümölcs fórumain és kapcsolatokat épít a nemzetközi szakmai szervezetekkel. Segíti a minőségbiztosítási rendszerek – pl. GLOBALGAP – honosítását és kiépítését. Piacinformációs lapot ad ki a Zöldség-Gyümölcs Piac újság formájában és szakmai weblapot működtet (www.fruitveb.hu). Piackutatást és elemzéseket végez a piaci tendenciák és lehetőségek megismerésére Nemzetközi és hazai tanulmányutakat és konferenciákat szervez az ágazati kommunikáció elősegítésére.

A FruitVeB működésének alapját jelenleg a független önkormányzatként működő ágazati főbizottságok jelentik (zöldségtermelői-, gyümölcstermelői-, TÉSz-, feldolgozóipari-, és kereskedelmi főbizottság). Ezek a főbizottságok magukba foglalják a szakmai szövetségeket és egyesületeket is és alapját jelentik a termékbizottságokban folyó szakmai munkának. A főbizottságok elnökei adják a szervezet alelnökeit és az elnökségük tagjai pedig együttesen alkotják a szakmaközi szervezet elnökségét. A magyar modell egy országos szakmaközi szervezetként épül fel hasonlóan a francia INTERFEL-hez, de tevékenysége több hasonlóságot mutat más Európai Uniós szervezetéhez is, például a Holland Kertészeti Tanácséhoz; azonban azoktól eltérően nemcsak a friss termékkör területét fogja át, hanem a Magyarországon jelentős feldolgozóipart is. A szervezet a szakmai munkát termékbizottsági szinteken szervezi és fogja össze. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például az ipari paradicsom termékbizottság a zöldségtermelői- a TÉSz- és a feldolgozóipari főbizottságokban folyó érdekegyeztetés mentén hoz döntéseket. A dinnye termékbizottság viszont elsősorban a zöldségtermelői- és a kereskedelmi főbizottságok bevonásával tárgyalja meg a felmerülő kérdéseket. A döntéshozatal ezen főbizottságok képviselőinek szavazatai alapján történik, melyet aztán az ügyvezetés az elnökség jóváhagyása mellett képvisel a különböző fórumokon, súlyt adva a „kis ágazatok” problémái számára is.

46


A FruitVeB szervezeti felépítése

A megállapodásokat és a döntéseket bizottságok a szakmai kérdések figyelembe vételével összehangoltan hozzák. A termékbizottságok mellett különböző ideiglenes bizottságok működnek, mint például a marketing bizottság, adózási és számviteli bizottság, lobbi bizottság stb. Ezek a bizottságok mindig az adott gazdasági igény szerint fogalmazzák meg tevékenységüket. A bizottsági munkák kialakításánál elsődleges szempont, hogy minden főbizottság képviseltesse magát az érdekegyeztető munkában. A döntési javaslatok itt is az ügyvezetésen keresztül kerülnek az elnökséghez. Ennek megfelelően az ügyvezetés felépítése is elsősorban a termékbizottsági szakmai referatúrákra épül. Így például külön kiemelt feladatként foglalkozik a szervezet az ágazat gazdasági elemzésével, a hazai és európai jogszabályok adaptálásával, a kormányzati kapcsolattartással, a piacelemzéssel és piacépítéssel, az ágazati marketinggel, vám- és nemzetközi megállapodásokkal stb.. Az elmúlt években egyre több EU tagállam látta meg a szakmaközi munkában a pozitív lehetőségeket és kezdte megszervezni hasonló szervezeteit. Az Unió vezető testületeiben is egyre nagyobb támogatásnak örvend e tevékenység egész mezőgazdaságra történő kiterjesztése, mert ez a civil szervezeti munka hidat képez a szakma és a kormányzatok közt. Átlátható adat és információs bázisával megalapozottabbá, érdekegyeztető és kommunikációs munkájával pedig gördülékenyebbé teszi az ágazat irányítását és ezen keresztül az egész EU piacszabályozást. Ehhez azonban különböző eszközök és kompetenciák szükségesek, amit elsősorban az adott tagállamok biztosíthatnak jogszabályaikon keresztül, mint például Franciaországban a szakmaközi törvénnyel. Ezen kívül régóta napirenden van a szakmaközi szervezetek bevonása az Európai Bizottság ágazati információs rendszerébe is, ami 2009. év elején egy konkrét projektben is testet öltött. Ebben a projektben Magyarország részéről a FruitVeB vett részt. Célszerűnek tartanánk a nemzeti mezőgazdasági szakmaközi szervezeti szabályozás létrehozását, biztosítva ezzel a hatékonyabb civil szakmai munka megerősödését és a tevékenységhez szükséges ágazati önfinanszírozás megalapozását.

47


3.3 Pénzügyi és finanszírozási környezet 3.3.1 Támogatások és hitelek Az agrárágazat pénzügyi és finanszírozási környezete világszerte jól meghatározható specifikumokkal jellemezhető, amelyek az ágazat más nemzetgazdasági ágazatoktól eltérő sajátosságaival függnek össze. A sajátosságok okai a következőkben keresendő. A mezőgazdasági termelés folyamatai biológiai és természeti alapokon működnek, közvetlenül kapcsolódnak a földhöz és erősen függenek az időjárástól. Ebből adódóan hosszú a termelés időszükséglete és hektikusan alakulnak a munka- és finanszírozási csúcsok. A mezőgazdasági termelés elindításához és fenntartásához jelentős forgó eszközre (pl. input alapanyagok), illetve tárgyi eszközre (föld, épületek, gépek) van szükség, ami nagy mennyiségű tőkét igényel. A jelentős tőkeigény mellett a termelés jövedelmezősége azonban más ágazatokénál jóval kisebb (elsősorban a termelők alacsony piaci pozíciója miatt) így a befektetett tőke megtérülése lassú, a természeti tényezőknek való fokozott kitettség pedig növeli a saját-és idegentőke megtérülésének illetve visszafizetésének kockázatát. Az agrárvállalkozások pénzforgalmának további jellemző, hogy a termelési ciklus elején főként ráfordításokkal lehet csak számolni, az árbevételek időben később (5-7 hónapra) keletkeznek így a szezonalitás likviditási zavarokat okozhat. Ezekből a tulajdonságokból következik, hogy a mezőgazdaság külső forrás igénye magas, így a sikeres működés és fejlődés egyik alapfeltétele az adott ország pénzügyi szektora és agráriuma közötti kölcsönösen pozitív üzleti kapcsolat. Az agrárvállalkozások működésének finanszírozását a pénzintézetek többcsatornás rendszeren keresztül, egyrészt a termeléshez biztosított éven belüli forgóeszközhitelekkel, másrészt a beruházásokhoz nyújtott hosszú távú hitelek kihelyezésével tudják támogatni. A mezőgazdasági vállalkozások finanszírozhatóságának (hitelképességének) megítélése a nemzetközi gyakorlatban az adott pénzintézet saját pénzkihelyezési szabályai alapján, objektív és szubjektív mutatók valamint mikro- és makrogazdasági adatok elemzésével történik. Az elemzés teljes körű képet ad a pénzintézet számára a vállalkozás tevékenységéről, tartalmaz mutatók alapján számított trendeket (múltbeli és jövőbeni) valamint SWOT analízist, mely bemutatja a cég (belső) erősségeit és gyengeségeit, illetve (külső) lehetőségeit és veszélyeit. Az objektív megítéléshez a legtöbb pénzintézet az alábbi főbb mutatók eredményeire támaszkodik. 

Likviditási mutató, mely a forgóeszközök és a rövidlejáratú kötelezettségek arányát tükrözi



Tőke-ellátottsági mutató, mely az összes kötelezettség és a saját tőke arányát mutatja



Cash flow ráta, mennyi a szabad pénzeszköz (eredmény és amortizáció) és az árbevétel aránya



Egyéb, az eredménykimutatásból, mérlegből és a kiegészítő mellékletből számítható mutatószám, pl. árbevétel arányos nyereség, lejárt kintlévőség aránya az összes követeléshez viszonyítva, vagy a kamatfedezeti mutató, stb.

A vállalat szubjektív szempontok alapján történő értékelése jellemzően az alábbi nehezen számszerűsíthető elemekre terjed ki. 

A gazdálkodó egység működésének jellemzői;



Tulajdonosi háttér; 48




Vezetésre vonatkozó elemzés, szervezeti jellemzők



A gazdálkodó egység bankkapcsolatai



Piaci helyzet jellemzői;



Szállítóinak és vevőinek minősége; üzleti stratégiája, stb.

A pénzintézetek a vállalkozás elemzésének eredményeként megállapítják a hitelképességet (kockázat nagyságát), a hitel visszafizetés tervezet ütemét, valamint az ügylethez szükséges hitelfedezet (biztosíték) nagyságát, amik alapján eldöntik, hogy finanszírozzák-e az adott vállalatot vagy sem. A biztosítékkal szemben a pénzintézetek általános követelménye, hogy minél likvidebb legyen (könnyen pénzzé tehető), értékálló maradjon, és a tulajdonosa egyértelműen tisztázott legyen. Biztosíték lehet minden olyan eszköz, jog, követelés, melyből a bank az adós nem fizetése esetén a követeléseit maximálisan kielégítheti. Magyarországon az agrárhitelezés intézményes hálózatát pénzpiaci oldalról a kereskedelmi bankok, takarékszövetkezetek, faktor társaságok és lízingcégek valamint garancia szervezetek alkotják. A fejlett nyugat-európai államoktól eltérően sajnos jelenleg a magyar pénzpiacon nem működik olyan pénzintézet („agrárbank”), ami elsősorban az agrárszektor finanszírozására specializálódott volna. A hazai agrárhitelezés a rendszerváltás után a kezdeti nehézségek (pl. a hitelezést nehezítő jogszabályi hiányosságok és ellentmondások, tulajdon viszonyok bizonytalansága) leküzdését követően az 1990-es évek második felében vett nagyobb léptéket, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előkészítése során az ágazatba jelentős mértékű fejlesztési források áramoltak. A szektor külső finanszírozásának fellendülésében kiemelkedő szerepe volt az állami szerepvállalásnak, ami a kedvezményes pénzügyi hitelkonstrukciók támogatásában és garanciavállalásokban nyilvánult meg. A Magyar Fejlesztési Bank (MFB) által biztosított kiemelkedően kedvező feltételek mellett kamattámogatással meghirdetett tőkepótló hosszú lejáratú hitelek (12 év türelmi idő, 10-15 év futamidő; deviza kamatszinthez igazodó, forintban fizetendő) „közvetítői” a kereskedelmi bankok és takarékszövetkezetek voltak. Új lendületet adott a hazai agrárhitelezésnek az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, mert a gazdálkodóknak évente folyósított uniós közvetlen támogatások (pl. területalapú támogatás) és nemzeti kiegészítő támogatások (pl. top up támogatás) javították a termelők likviditási és jövedelempozícióját, így csökkent a hitelintézetek szemszögéből a finanszírozási kockázat. Az ágazat iránti pénzpiaci érdeklődés a hitelintézetek közötti egyre növekvő hitel kihelyezési „versennyel” valamint az ipari szektor nagyvállalatainak nyújtott pénzügyi szolgáltatások piacának beszűkülésével is magyarázható, ami a hitelintézeteket a kevésbé profitabilis szegmensek (pl. mezőgazdasági KKV-k) finanszírozására ösztönözte. Ezek együttes hatására a pénzintézetek felfrissítették pénzügyi szolgáltatásaikat és újfajta finanszírozási termékeket dolgoztak ki az agrárium számára. Napjainkban a hazai hitelintézetek az agrárvállalkozások (egyéninek és társasnak egyaránt) számára két nagy csoportba sorolható finanszírozási termékeket kínálnak. Az egyik csoport a rövidlejáratú, elsősorban az éven belüli működést finanszírozó termékek köre, míg a másik a nagyobb beruházások és fejlesztések (projektek) közép és hosszú távú finanszírozását támogató konstrukciók. A hazai mezőgazdasági termelőknek nyújtott éven belüli finanszírozási konstrukciók közül a leggyakrabban alkalmazott a különböző uniós és hazai támogatásokat előfinanszírozó formák. A támogatások előfinanszírozása faktorálással, illetve hitelnyújtással valósul meg. Pénzintézeti oldalról ezeknek a konstrukcióknak a mezőgazdaságban megszokottól eltérően alacsony a kockázata, mivel a hitelkérelmező (termelő) támogatásra való jogosultsága viszonylag egyszerűen vizsgálható és a támogatások kifizetése a központi forrásokból „garantált”. A faktorálásnál az ügyfél felajánlja a pénzintézetnek megvásárlásra az Mezőgazdasági és Vidékfej49


lesztési Hivatal (MVH) felé fennálló követelését, például területalapú támogatási kérelem jogosultságát. A finanszírozó bank ezt a követelést nem 100%-on vásárolja meg, hanem csökkenti a finanszírozás költségeivel. A faktoring nagy előnye, hogy gyorsan és viszonylag könnyen lebonyolítható forma, azonban relatíve nagy a költség igénye. A támogatás-előfinanszírozó hitelek esetében a külső forrás után kamatot számít fel a hitelintézet és a támogatás jogosultsága szolgál fedezetként. A kamat mértékét alapvetően nem az ügyfél adósminősítése határozza meg, hanem a támogatás kifizetésének várható időpontja. Ez a hitelkonstrukció a pénzintézetek többségénél forint és deviza alapon egyaránt igénybe vehető. A támogatás előfinanszírozása mellett az éven belüli hitellehetőség közé sorolható a folyószámlahitel is. A folyószámla hitelnél a számlavezető intézet a számlaforgalom alapján egy folyamatosan rendelkezésre álló hitelkeretet biztosít az ügyfél számára abban az esetben ha az adott bankkal tartós és pozitív üzleti kapcsolata van valamint „feddhetetlen banki múlttal” rendelkezik (pl. nem BAR-listás). A tartós kapcsolatra alapozva a folyószámla hitelek kondíciói általában kedvezőbbek a pénzpiaci feltételeknél. A konstrukció lényege, hogy bármikor hozzáférhető forrást biztosítson a gazdálkodó szervezetnek, ugyanakkor ha a gazdaság pénzügyi helyzete ezt lehetővé teszi, törlesztéssel bármikor csökkenthesse a hitelállományát. Az ilyen típusú hiteleket nevezzük „rulírozó” hiteleknek. A magyar agráriumban ez a hitelforma terjedt el a legkevésbé, mert az agrárszereplők közül sokan nem rendelkeznek tartós és pozitív banki kapcsolattal. A termelés éven belüli finanszírozásának összetettebb formája a rövid lejáratú forgóeszközhitel. Ezeknek a hiteleknek a kamata általában magas és hátrányuk, hogy a hitelösszeg jóváhagyásához fedezetet kell biztosítani. A finanszírozási termékek másik nagy köre a beruházásokat, fejlesztéseket veszi célba. A beruházások, fejlesztések finanszírozására klasszikusan az éven túli hitelek szolgálnak. Az éven túli hitelek között lejárat szerint megkülönböztetünk közép (3-5 év) és hosszú távú (5-10 év) konstrukciót. A rövid lejáratú konstrukciókhoz hasonlóan a hosszú lejáratú hiteleket is a legtöbb hazai banknál forint vagy deviza elszámolási alapon lehet kérelmezni. Az agrárvállalkozások beruházási hiteleinél probléma, hogy a fejlesztés tárgyát képező vagyontárgy a hitelintézeteknek gyakran nem nyújt elegendő fedezetet, így a pénzintézetek más, hitellel nem terhelt vagyontárgy bevonását is szükségessé teszik. Ez a gazdák körében nehezen, vagy egyáltalán nem teljesíthető. Az elmúlt években a gazdálkodók alacsony szabad fedezet kapacitásának problémáját az állam és a pénzügyi szektor kétféle módon próbálta megoldani. Az egyik megoldás, hogy a beruházási hitelek fedezetként a vagyontárgy mellett az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány (AVHGA) készfizető kezességvállalását is bevonják, ami fizetésképtelenség esetén csökkenti a pénzintézet kockázatát. A másik megoldás a lízingcégek által kínált zártvégű pénzügyi lízing. A lízingnek ez a formája hasonlít a beruházási hitelekhez, hiszen a vagyontárgy tulajdonjoga a lízingszerződés időpontjában eldől. A zártvégű pénzügyi lízing esetén ha a lízingbevevő a szerződés futamideje alatt minden kötelezettségének eleget tesz (minden tartozását megfizeti) a futamidő végén a tulajdonjog automatikusan átszáll rá. Ennek a konstrukciónak a hosszú lejáratú hitelekkel szemben előnye, hogy ügyintézése viszonylag gyors és rugalmas valamint más vagyontárgyon történő jelzálogjog alapításra nincs szükség, csupán a projekt vagyontárgya képezi a fedezetet. A bemutatott hitelkonstrukciók széles palettájából jól látható, hogy a mezőgazdasági vállalkozások hitelfinanszírozási lehetőségei pénzpiaci oldalról elméleti síkon adottak, azonban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar termelők jelentős része ezekhez a forrásokhoz egyáltalán nem, vagy csak szűk köréhez tud hozzáférni (pl. támogatások faktorálása). Az ágazatban sok olyan gazdálkodó van, amely a pénzintézetek minősítése alapján nem teljesíti a hi50


telintézeti értelemben vett hitelképesség feltételeit. A hazai pénzintézetek a mezőgazdaság általános és nemzeti sajátosságai miatt a rendszerváltástól napjainkig az agrárvállalkozások finanszírozását különböző mértékig, de mindig is kockázatosnak tekintették. A kockázat hatására a vállalkozásoknak nyújtott hiteltermékek (az államilag támogatott konstrukciók kivételével) árjellegű (hitel nyújtásáért felszámított díjak, kockázatosabb hiteleken lévő kamatprémium) és nem ár jellegű (hitelkeret maximális nagysága, adós kötelezettségvállalásai, fedezeti követelmények) feltételei nemzetközi- és hazai viszonylatban is az átlagostól magasabbak voltak. A nem megfelelő hitelképesség problémája, amely már a rendszerváltás óta gondot jelent az ágazat több szereplője számára leginkább a mezőgazdasági tevékenység pénzügyi értelemben vett „nem egységes” megítélésével, a hazai mezőgazdasági vállalkozások jövedelemtermelő képességének alacsony szintjével (részben a vállalkozók „jövedelemelfedő” gyakorlatával), valamint a biztosítékként felhasználható tehermentes fedezetek hiányával magyarázható. A hazai agrárhitelezés általános problémája, hogy a magyar pénzügyi szektorban továbbra is hiányzik a mezőgazdasági tevékenység pénzügyi értelemben vett egységes megítélése. A nyugateurópai gyakorlattól eltérően a hazai pénzintézetek többsége üzletpolitikájában nem tesz különbséget a gazdaság egyes szektorai között, így a hitelképesség vizsgálatakor figyelmen kívül hagyja az agrárágazat sajátos termelési- és pénzforgalmi mechanizmusát. Az agrárgazdasági adatokat elemezve megállapíthatjuk, hogy hazánkban a rendszerváltás óta eltelt időszakban a mezőgazdaságban működő egyéni és társas vállalkozások jövedelemtermelő képessége hektikusan változott, átlagában más nemzetgazdasági ágnál jóval kisebb mértékben növekedett, ami elsősorban a termelési, a piaci, a pénzügyi valamint a szabályozási tényezők kiszámíthatatlanságának együttes hatására vezethető vissza. A hazai mezőgazdasági gazdaságok jelentős részénél megfigyelhető a kedvezőtlen birtokszerkezet, a tőkehiány, a termelési szerkezet egyszerűsödése, a technikai hatékonyság nem megfelelő szintje, a horizontális és vertikális kooperáció gyengesége, valamint a gyorsan változó vevői igényeknek való nehéz alkalmazkodás. Ezek a problémák nehezítik a vállalkozások sikeres piaci szerepvállalását, ami a jövedelemtermelő és ezen keresztül önfinanszírozó képességük éven belüli és évek közötti hektikus változását eredményezi. Az önfinanszírozás hektikussága egyre inkább növeli az ágazat külső forrás igényét és ezen keresztül a hazai pénzügyi szektor finanszírozási szerepét. A biztosítékként felhasználható tehermentes fedezetek hiánya szorosan összefügg az elmúlt másfél évtized ágazat fejlesztésével. A rendszerváltás után a nagyszámú, többségében alultőkésített, technológiailag alacsony színvonallal megalakított mikro- kis- és közép mezőgazdasági vállalkozás a piaci igényekhez alkalmazkodva az elmúlt évek során elengedhetetlen technikai, technológiai megújításba kezdett. A szükséges vagyontárgyak (gépek, épületek, technológiai eszközök) beszerzése, a fent említett szűkös anyagi források miatt a nemzeti és európai uniós (pl. SAPARD, AVOP) támogatások bevonása mellett nagy összegű hosszú lejáratú beruházási hitel felvételét eredményezte. A mezőgazdasági vagyontárgyak (föld, speciális épületek, gépek) forgalomképességének korlátozottsága és a vállaltok által gyakran alacsony önrész miatt a hitelek fedezeteként a beszerzett vagyontárgy mellett további biztosíték bevonását tette szükségessé. Ennek hatásaként egy-egy nagyobb beruházás alkalmával a hosszú lejáratú hitelügylettel az alacsony tőkével rendelkező vállalkozások gyakran valamennyi szabad fedezeteiket lekötötték. A gazdálkodók mindenkori fedezet hiányát hivatott megoldani a rendszerváltás után európai uniós, állami, és pénzpiaci szereplők által létrehozott Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány (AVHGA). Az alapítvány elsődleges célja, hogy az agrárvállalkozások hiteleihez garancia díj megfizetése mellett kézfizető kezességet vállaljon, így csökkentve a fedez hiány miatt elutasított hitelkérelmek számát. Az alapítvány vitathatatlan fontossága ellenére a hitelezési tapasztalatok azt mutatják, hogy „garantőr” szerepét csak korlátozottan tudja betölteni. 51


Ennek legfőbb oka, hogy az AVHGA kézfizető kezességvállalása mögött nagyobb részt az állam áll, ezért a hitelintézetek a garancia elfogadása előtt az állam aktuális nemzetközi megítélését, politikai- és financiális helyzetét is mérlegelik, így a garancia piaci értéke a nemzeti folyamatoktól függően egyik napról a másikra változhat. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) által 2009. február végén közzétett, a monetáris pénzügyi intézmények által a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott hitelek állományadatai alapján a mezőgazdaság1 összes hitelének nagysága 330 milliárd, míg az élelmiszeriparé 416 milliárd forint volt 2008. év végén. A teljes hitelállományt szemléltető grafikonokból jól látható, hogy a mezőgazdasági hitelek nagysága 1995.év és 2008. év között közel ötszörösére nőtt, az 1995-ös 69 milliárd Forintos állomány 2008 végén elérte a 330 milliárd Forintot. A gyors ütemű bővülés az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előkészítéséhez kapcsolódó, az ágazat felzárkóztatása érdekében a fejlesztésekhez biztosított kedvezményes hitelkonstrukciók felvételével magyarázható. 2006-tól a trend megváltozott, az hitel állomány közel 9 %-ot csökkent az előző évhez képest. 2007-ben elindult EMVA pályázatok hatására a nagy volumenű beruházások ellenére a hitelállomány csak kismértékben bővült (8 milliárd Forinttal) és 2008 végére ismét a 2006-os szintre eset vissza. A 2006-tól tapasztalható hitelállomány „stabilizáció” a már megvalósított beruházások aktív hiteltörlesztésével valamint a gazdaságok jövedelemtermelő képességének kismértékű javulásával magyarázható. Az élelmiszeripar összes hitelállományának nagyság a mezőgazdasághoz hasonlóan a vizsgált 1995.év és 2008.év közötti időszakban 136 milliárdról 3 szorosára bővült. Az élelmiszeriparban a hitelbővülés elsősorban a működés finanszírozásához kapcsolódik. A hitelállomány növekedésében kiemelkedő volt a 2007. év, amikor az élelmiszer alapanyagárak a nagy fagy- és aszálykárra való tekintettel drasztikusan megemelkedtek, amire az élelmiszeripar az elmúlt évek legnagyobb éven belüli hitelfelvételével reagált. Teljes hitelállomány a mezőgazdaságban 400 350

500

Összesen Hitel Összes Forint hitel Összes Deviza hitel

450 400

Összes hitel Forint hitel Deviza hitel

350

250

Milliárd HUF

Milliárd HUF

300

Az élelmiszeripar teljes hitelállománya

200 150 100

300 250 200 150 100

50

50

0

0

1997. III. 1999. IX. 2002. III. 2004. IX. 2007. III. 1995. XII. 1998. VI. 2000. XII. 2003. VI. 2005. XII. 2008. VI.


Forrás: MNB

Forrás: MNB

A két ágazat hitelszerkezete ellentétes képet mutat, a mezőgazdaságban az éven túli, az élelmiszeriparban az éven belüli hiteleknek van nagyobb súlya. A mezőgazdaságban az vizsgált időszakban az 1996, 2001 és 2002. évek kivételével az éven túli hitelek aránya az összes hitelen belül 50 százalék felett volt, sőt egyes években (2004.év és 2005.év) a kedvezményes tőkepótló konstrukciók hatására a 70 százalékot is meghaladta. Fontos azonban kiemelni, hogy a 2006-tól megfigyelhető teljes hitelállomány „stabilizációja” mögött egy kedvezőtlen folyamat indult el. Az éven túli hitelek jelentős csökkenése (visszafizetése) mellett látványosan bővült az éven belüli hitelek felvétele, aminek eredményeként az éven belüli hitelek aránya 2008 végére az elmúlt 5 év legmagasabb szintjére, 44 százalékra emelkedett. 1 vadgazdálkodással, erdőgazdálkodással és halgazdálkodással együtt

52


Az évről évre romló arány valószínűsíti, hogy a jövedelmezőség romlása esetén számos termelőnél a magas kamatterhek miatt nehézségekbe ütközhet majd a termelés finanszírozása. A magyar élelmiszerágazat hiteleinek nagyobb részét az éven belüli hitelek teszik ki, ami a működés egyenletes finanszírozását szolgálja. 1995. év és 2008.év között az élelmiszerágazat hitelének állományában az évek értékeinek átlagában 68 százalékban éven belüli, míg 32 százalékban éven túli hitelek voltak. Ez a hitelszerkezet közelít más ágazat feldolgozóinak hitelszerkezetéhez. 2003 és 2005 között az átlagostól eltérően az éven túli hitelek aránya a 40 százalékot is elérte, ami a SAPARD és AVOP fejlesztési programokban megvalósult beruházásokhoz kapcsolódó, döntően deviza alapú hosszú lejáratú hitelek felvételére vezethető vissza. Az élelmiszer alapanyagárak 2007-es emelkedése kiemelten fontossá tette az éven belüli hitelek szerepét, így az elmúlt két évben az összes hitelállományon belüli aránya folyamatosan nőtt, 2008 év végén elérte a 65 százalékot. A mezőgazdaság hitel szerkezete

Az élelmiszeripar hitel szerkezete

400

Milliárd HUF

300 250

500 Összesen Hitel Összes éven belüli hitel Összes éven túli hitel

450 400 350 Milliárd HUF

350

200 150 100

Összes hitel Összes éven belüli hitel Összes éven túli hitel

300 250 200 150 100

50

50

0

0



Forrás: MNB

Forrás: MNB

Az ágazatok teljes hitelállományának pénznemét megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy mindkét ágazatban a forint alapú hitelek dominálnak, azonban különböző mértékben. A mezőgazdaságban a forint alapú hitelek dominanciája a forint alapú kedvezményes éven túli hitelek meghatározó nagyságával magyarázható. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat követően a mezőgazdaság éven túli hiteleinek forint dominanciája mellett az éven belüli hitelek pénznemében új tendencia alakult ki. Uniós csatlakozásunk előtt a devizában felvett éven belüli hitelek nagysága a mezőgazdaságban 5-7 százalék között mozgott, ami az elmúlt évek értékeinek átlagát figyelembe véve csatlakozásunk után 29 százalékra emelkedett. Fontos kiemelni, hogy ez az átlag nagy szélsőségeket takar (min. 17%, max. 40%) mivel a forint erősödése és gyengülése a devizahitel iránti keresletet nagyban befolyásolja. A devizahitelek állományának növekedése elsősorban azzal az uniós szabályozással magyarázható, amely értelmében a mezőgazdasági vállalkozások a termelés finanszírozására kedvezményes kamatozású hitelt nem (kivéve „de minimis” támogatás) csak piaci alapú hitelt vehetnek igénybe a finanszírozó pénzintézetektől. A forint stabil árfolyamába vetett bizalom valamint a forinthitel és devizahitel közötti magas kamatszint különbség a gazdálkodókat külföldi devizában való eladósodásra ösztönözte. Az éven belüli devizahitelek növekedése a mikro- és kis mezőgazdasági vállalkozások finanszírozásában hatványozott kockázatot rejt, mivel ezeknek a vállalkozásoknak a többsége nem közvetlenül exportálja termékét, így bevétele nem vagy csak kismértékben származik devizában, ennek eredményeként a devizahitel révén ki vannak téve az árfolyamváltozásnak. Az agrárvállalkozások jelentős része alábecsüli árfolyamkitettségét és semmilyen tudatos kockázatkezelési technikát nem alkalmaz. 53


A mezőgazdaság éven belüli hitelei

Az élelmiszeripar éven belüli hitelei

120 100

160 Forinthitelek Forint folyószámlahitelek Devizahitelek

140 120 Milliárd HUF

Milliárd HUF

80 60 40

Forinthitelek Forint folyószámlahitelek Devizahitelek

100 80 60 40

20

20

0

0



Forrás: MNB

Forrás: MNB

Az élelmiszeripar teljes hitelállományának összetételéből látható, hogy a forint alapú konstrukciók dominanciája mellett a deviza alapú hitelek az elmúlt 6-7 évben egyre meghatározóbb szerepet töltöttek be a szektor finanszírozásban. A deviza hitelek gyors ütemű bővülését mutatja, hogy arányuk az uniós csatlakozás előtti (1995-2003. év) átlagos 27 százalékról, az uniós csatlakozás után (2004-2008. év) 46 százalékos átlagértékre változott a teljes hitelállományon belül. A devizahitelek aránya az éven belüli hiteleknél az uniós csatlakozásunk utáni években átlagosan 38%, míg az éven túli hiteleknél ugyan ebben az időszakban átlagosan 58% volt. A devizahitelek bővülése a forint hiteleknél kedvezőbb kamatlábra valamint a szektor nemzetközi kereskedelmi (export, import) tevékenységének élénkülésére vezethető vissza. Általánosságban megállapítható, hogy az élelmiszeriparban a deviza alapú kölcsönöknek az ágazat export orientáltsága valamint a piaci szereplők nagy részére jellemző egész évben folyamatos nemzetközi kereskedelmi tevékenység miatt kisebb kockázata van mint a mezőgazdaságban. Fontos azonban kiemelni, hogy a 2008.év végére elsősorban az éven túli hiteleknél kialakult szerkezet (devizában való erős eladósodás) már kedvezőtlennek tekinthető elsősorban a deviza árfolyamának való erős kitettség miatt. Ebből következik, hogy az export piacok esetleges beszűküléséből származó deviza bevétel kiesés nagyon komoly finanszírozási problémát okozhat az élelmiszeripar piaci szereplői számára.

A mezőgazdaság éven túli hitelei

Az élelmiszeripar éven túli hitelei

300 250

180 Forinthitel Devizahitel Összes éven túli hitel

160 140 120 Milliárd HUF

200 Milliárd HUF

Forinthitelek Devizahitelek Összes éven túli hitel

150 100

100 80 60 40

50

20 0

0 1997. III. 1999. IX. 2002. III. 2004. IX. 2007. III. 1995. XII. 1998. VI. 2000. XII. 2003. VI. 2005. XII. 2008. VI.


Forrás: MNB

Forrás: MNB

54


A FruitVeB a zöldség-gyümölcs ágazatban működő 2008. év végi TÉSZ hitelállomány termelői szervezetek és termelői csoportok körében 2009. év elején felmérést készített a szervezetek aktuális pénzügyi és finanszírozási helyzetének megálHosszú lejáratú hitel 3,1 lapítására. A megkérdezett 60 TÉSz közül 45 küldött 46,3% vissza a pénzügyi helyzetét bemutató adatokat. A 45 TÉSz értékesítési nettó árbevétele 2008. évben meghaladta a 40 milliárdot, ami a teljes becsült TÉSz forgalom 94%-a volt. A beérkező adatok alapján a vizsgált szervezetek együttes hitelállománya 2008.év végén 6,2 milliárd forintot tett ki, amiből a hosszú leRövid lejáratú hitel 3,6 járatú hitelek állománya 46 % (3,1 milliárd forint) a 53,7% rövid lejáratú hitelek állománya 54 % (3,6 milliárd forint) volt. A vizsgált szervezetek teljes hitelszerkezete (45 TÉSz együtt) összességében nem mutat kedForrás: FruitVeB vezőtlen képet, a kereskedelmi tevékenységnek (a működést kiegyensúlyozó rövid lejáratú hitelek dominanciája) megfelelő, azonban az átlagok mögött jelentős szélsőségek mutatkoznak. A vizsgált szervezetek egyharmadánál volt olyan mértékű a rövid lejáratú hitelek állománya ami a szervezetek éves nettó jövedelmét figyelembe véve kedvezőtlennek mondható. Ezeknél a szervezeteknél a rövid lejáratú hitelek magas állománya az éven belüli működés finanszírozása mellett a hosszú lejáratú hitelek kiváltásával és/vagy törlesztésével is magyarázható. Ez a finanszírozási stratégia a TÉSz-enek az éven belüli fizetőképességét jelentősen gyengítheti és a működésüket nagyban megnehezítheti. A vizsgált szervezetek pénzügyi és finanszírozási helyzetét elemezve megállapítható, hogy TÉSz-ek finanszírozásának alapvető problémája a felvett hitelek törlesztésének és a szervezetek árbevételének diszharmóniája. Megalakulásuk óta jelentős fejlesztéseket (pl. hűtő, csomagoló, rakodó gépek megvásárlása) hajtottak végre, amik finanszírozása egyrészt támogatásból, másrészt saját tőke hiányában hosszú lejáratú hitelekből valósult meg. A szervezetek bízva a taglétszám és az árualap gyors ütemű növekedésében, „pozitív szemlélettel” a szükséges kapacitásnál sokkal nagyobb fejlesztést hajtottak végre. A fejlesztések végrehajtását a piaci igények mellett a jogszabályi környezet is szükségessé tette. A korábbi hazai TÉSz-ekre vonatkozó jogszabály (60/2005/FVM) az elismerés követelményeként a postharvesthez szükséges logisztikai kapacitás teljes meglétét írta elő, amit csak saját tulajdon keretén belül lehetett biztosítani. (A 19/2008/FVM rendelet értelmében a szükséges eszközöket a szervezet már bérelheti is.) Az elmúlt évtized azonban kevés szervezetnél igazolta a kialakított kapacitás maximális kihasználását, a taglétszámot és az árualapot a TÉSz-ek nem tudták a tervezet ütemben növelni. A felvett hitelek a szervezetek alacsony jövedelemtermelő képessége (non-profit jelleg) miatt terhet jelentenek és nagyban befolyásolják a szervezetek azonnali fizetőképességét. Az elmúlt évek működési tapasztalata az, hogy a TÉSz-ek csak akkor tudnak versenybe szállni más kereskedő vállalatokkal, és a „nepper” kereskedőkkel ha közel azonos fizetési határidőt tudnak biztosítani a tagok számára. Ez a mai magyar kereskedelmi környezetben, ahol a fizetési határidők elhúzódása a jellemző rendkívül nehéz. Az alacsony forgótőkével rendelkező TÉSz-ek nem mindig tudnak azonnal fizetni tagjaik számára ez gyengíti a tagi „hűséget”, ami a beszállított áru és azon keresztül az árbevétel csökkenését eredményezi. A TÉSz-ek közül ma jó néhány alultőkésített, így néhány tíz millió forint tagi befizetésből csak jelentős hitelfelvétel mellett képesek több milliárdos forgalmat bonyolítani. Az értékesítési szezonban kialakuló likviditási hiányt a szervezetek éven belüli rövid lejáratú forgóeszköz hitelekkel próbálják meg áthidalni. 55


A pénzintézetek a kötelezettség állományára való tekintettel a forgóeszközhiteleket nagy fedezetre és magas felárral nyújtják a TÉSz-eknek. A 2008. évben kialakult és hazánkba is begyűrűződött nemzetközi pénzpiaci válság hatásait mára az agrárium és ezen belül a zöldség-gyümölcs ágazat piaci szereplői is egyértelműen érzékelik. Az ország pénzügyi helyzetének nemzetközi viszonylatban kedvezőtlen megítélése, a hazai gazdaság fejlődésének visszaesése, az export piacok beszűkülése valamint a forint árfolyamának hektikus mozgása az ágazat szereplőinek működését is kedvezőtlenül érinti. A válság hatására feltehetően tovább fog erősödni az agrárvállalkozások finanszírozási szerkezetében a rövid lejáratú követelésállomány- és készletfinanszírozási hitelek jelentősége. A pénzintézetek forrásállománya azonban az elmúlt fél évben jelentősen beszűkült, ami a hitelezési feltételek szigorítását eredményezte. Komoly problémát jelenthet, ha a pénzpiac szereplői a kihelyezési kockázat minimalizálására törekedve, a más nemzetgazdasági ágazatokénál magasabb kockázattal hitelezett mezőgazdaságtól a válság hatására elfordulnak. Az elmúlt hónapokban ennek jelei az egyébként is magas kockázati prémium és díjtételek valamint a szerződéses követelmények (fedezet) további növekedésében nyilvánultak meg. A pénzügyi válságban az agrárvállalkozások önfinanszírozó képességének gyengülése és a napi működést biztosító rövid lejáratú hitelek költségének növekedése valamint a szabad fedezetek szűkülése súlyos finanszírozási helyzetet teremthet. Az agrárkormányzat érzékelve a probléma súlyát a válságra való tekintettel 2008 végén, 2009 elején a Magyar Fejlesztési Bankkal (MFB) közösen kedvezményes forint alapú forgóeszköz finanszírozását elősegítő konstrukciókat dolgoztak ki (Agrár forgóeszköz hitel, TÉSz és Gabona forgóeszköz hitel). A kedvezményes lehetőséggel azonban ennek a tanulmánynak a megírásáig (2009. április) csak kevesen tudtak élni. Ennek legfőbb oka, hogy a meghirdetett hitelforrások kihelyezését a pénzintézetek (kereskedelmi bankok, takarékszövetkezetek) végzik, akik a kereskedelmi konstrukcióhoz hasonlóan egyedi elbírálásuk alapján ítélik meg az ügyfélkockázatot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bankok a hitelkonstrukcióban opcionálisan szereplő Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány (AVHGA) maximum 80%os kezességvállalást egyáltalán nem, vagy nem megfelelő arányban veszik figyelembe, így fedezethiányra hivatkozva sok hitelkérelmet elutasítanak. A zöldség-gyümölcs ágazat termelői számára mindenképpen kedvező, hogy az elutasított hitelkérelmek nagy számára való tekintettel az MFB 2009. április elején közleményt (7/2009 MFB) adott ki, ami az Új Magyarország TÉSz Forgóeszköz Hitelprogram MFB általi közvetlen finanszírozását teszi lehetővé. A közvetlen finanszírozás az AVHGA kezességvállalásának elfogadásával a kialakult fedezethiány megoldását eredményezheti. Fontos azonban kiemelni, hogy az MFB hitelkihelyezési szabályzata az elmúlt évek tapasztalatai alapján szigorúbb feltételeket szabott a hitelképesség megítélésére mint a kereskedelmi bankok. A hitelszabályzat mellett a közvetlen finanszírozás további hátráltató tényezője lehet, hogy jelenleg az MFB-nek nincs kifejezetten erre a célterületre fordítható szabad humánerőforrása, így a beérkező kérelmek elbírálása adott esetben elérheti vagy meg is haladhatja a kereskedelmi bankok és takarékszövetkezetek hitelbírálati idejét. Ezek alapján a kedvezményes hitelkonstrukciók közvetlen finanszírozása csak akkor lehet sikeres, ha az MFB a kialakult gazdasági helyzetre valamint a potenciális hitelkérelmezők vagyoni- és jövedelmi pozíciójára való tekintettel hitelezési szabályzatát felülvizsgálja valamint megfelelő számú humánerőforrást csoportosít át ezeknek a hiteleknek az ügyintézéséhez. Annak érdekében, hogy a gazdasági válságból származó pénzforrásszűkülés a mezőgazdaság, ezen belül a zöldség-gyümölcs ágazat piaci szereplőinek (kiemelten a termelőket összefogó és jövedelempozíciójukat stabilizáló TÉSz-ekre) működését a lehető legkisebb mértékben veszélyeztesse, az MFB általi közvetlen finanszírozás lehetősége mellett meg kell vizsgálni a kedvezményes forgóeszközhitelek mellé biztosítható, az AVHGA által nyújtott kezességvállalásnál nagyobb súlyú állami garancia kialakításának lehetőségét is. 56


A jövőre való tekintettel fontos azonban, hogy a felvett forgóeszköz hitelek a pillanatnyi likviditási nehézségek enyhítése mellett ne ”szivárogjanak el”, hanem eredeti céljukat megtartva, egy biztos alapot nyújtsanak a következő évek kereskedelmi tevékenységének stabilitásához is. Ennek érdekében az igényelt kedvezményes forgóeszköz hitelek felhasználásának folyamatos monitoringja elengedhetetlen. Az MFB-vel ügynöki szerződéssel kapcsolatban álló vidéki pénzintézetek (pl. takarékszövetkezetek), amelyek a korábbi hitelezési gyakorlatból származó tapasztalatok alapján már ismerik a TÉSz-ek finanszírozási sajátosságait, alkalmasak lehetnek a felvett források hasznosulásának nyomon követésére.

3.3.2 Agrárkárenyhítési rendszerek Magyarország éghajlatát az óceáni, mediterrán és a kontinentális klíma együttesen határozza meg, ezek a Kárpát-medence domborzati hatásaival együtt változékonnyá teszik hazánk időjárást. Ez a változékonyság szélsőségek mellett a csapadék, a hő és a légmozgás tér- és időbeni alakulásában nyilvánul meg, ami az emberi, gazdasági, valamint természeti károk (pl. árvíz, belvíz, aszály, fagy, jég, hőhullámok és szélviharok) magas kockázatát is eredményezi. Az ország éghajlatának nemzetgazdaságra gyakorolt hatását megvizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a termelés sajátosságaira való tekintettel a hazánkra jellemző időjárásnak, és annak változékonyságának egyik legjobban kitett nemzetgazdasági ágazata a mezőgazdaság, és azon belül a növénytermesztés. A mezőgazdaságban olyan kockázati tényezőkkel is számolni kell, amelyek más típusú vállalatokban alig, vagy csak korlátozottan jelenik meg. Ezek a sajátos tényezők többségükben abból fakadnak, hogy a mezőgazdasági elsősorban a növénytermesztési tevékenység a kivételektől eltekintve a termőföldhöz kötötten nyílt területen, az időjárás hatásainak kitetten folyik. Az időjárás okozta kockázat természetesen az állattartást is érinti, hatása azonban inkább közvetve (takarmánynövényeket ért elemi károk miatt gyengébb minőségű vagy drágább takarmány; stb.) és csak kisebb mértékben közvetlenül (kedvezőtlen időjárás miatt kialakult állatbetegségek; stb.) érvényesül. A növénytermesztésben a szántóföldi és kertészeti kultúrákat sújtó jég- és elemi károk, fagykárok, vízkárok és viharkárok valamint a hőmérsékleti minimum és maximum csúcsok, illetve a csapadék egyenetlen eloszlása évről-évre komoly Magyarországi elemi károk elmúlt 35 évi kockázatot jelent, erősen befolyásolva a gazdaságok megoszlása tevékenységét és adott évi árbevételét, valamint nem utolsó sorban a versenyképességét. Általánosságban megállapítható, hogy nemzeti szinten a növénytermesztésben az elemi károk nagyságának összértéke megelőzi a másik két termeléshez kapcsolódó kár (kártevők és kórokozók kártétele valamint az emberi tevékenységgel összefüggő károk) együttes értékét. A magyarországi elemi károk elmúlt 35 évi megoszlása a következők szerint alakult: aszálykár 42 %, jégkár 20 %, vízkár 18 %, fagykár 16 %, egyéb elemi kár 3 %. Az elemi károk egyes típusának kockázata az ország különböző tájegységein más-más arányban jelenik meg. Az aszálykárok elsősorban az alföldi megyékben okoznak nagyobb veszteséget. Jégkárnak kiemelten Baranya és Heves megye van kitéve. 57

egyéb 3%

fagykár 17%

aszály 42% vízkár 18% jégkár 20%

Forrás: KSH


A fagykárok általában az alföldi gyümölcsösökben okoznak nagyobb károkat, de az őszi vetésű növények tekintetében Észak-Magyarország valamint Szabolcs megye is veszélyeztetett. Vízkár esetében folyóink árterületén árvizek jellemzőek a Bodrogközben, a Tisza menti megyékben, a Körösöknél, valamint a Kis-alföldi, Rába menti térségekben, míg a belvízkárok Szabolcs, Hajdú, Szolnok, Békés, Csongrád megyék jól körvonalazható részein okoznak rendszerint jelentős problémát. A klímakutatók által már régen hangoztatott globális felmelegedésből származó természeti változások hatására az éghajlati tényezők más országokhoz hasonlóan Magyarországon is egyre inkább eltolódhatnak a szélsőségek irányába, ami az előre nem látható elemi károk kialakulásának egyre gyakoribb lehetőségét vetíti fel. Ez kiemelten fontossá teszi, hogy a korábbi gyakorlatot fejlesztve a mezőgazdasági gazdálkodók minél szélesebb köre a termelés biztonsága és folytonossága érdekében az időjárási tényezők által okozott károk kockázatának kezelésére stratégiát dolgozzon ki és hajtson végre. A mezőgazdaságban a termeléshez kapcsolódó kockázatkezelési stratégiának egyik alapeleme, a termelés eszközeinek valamint az előállított vagy félkész termékek biztosítása, ami a kedvezőtlen hatás (pl. elemi kár) negatív anyagi következményeinek kompenzálására szolgál. A mezőgazdaságban kötött biztosítások a vagyonbiztosítás körébe tartoznak és alapvetően növény, állat, valamint egyéb biztosításokra csoportosíthatók. A magyar mezőgazdasági termelők biztosítási szokásait megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a nyugat- európai gyakorlattól eltérően a hazai gazdaságok csak egy szűk köre él a biztosítások által nyújtott kockázat mérséklés lehetőségével. Az okok a gazdák többségénél nem a nem megfelelő felelősség tudattal vagy a biztosítási termékek hiányával magyarázható, sokkal inkább az ágazat alacsony jövedelmezőségével van összefüggésben. Az ágazatban tapasztalható alacsony öngondoskodási szint az állami szerepvállalás különböző formáit (pl. kárenyhítés) kiemelten fontossá tette az elmúlt években. Mezőgazdasági biztosítások számának és értékének változása 25 000

20 000

millió HUF , db

A rendszerváltás után a magyar mezőgazdasági termelők agrárbiztosításának száma a kezdeti rendkívül alacsony szintről csak a ’90-es évek második felétől kezdett el emelkedni. A biztosítások igénybevételének 1997-től tapasztalható növekedése az üzleti alapú biztosítók megjelenésével és agrártermékeik kidolgozásával is összefügg, azonban a legfontosabb oka a biztosítások ösztönzését szolgáló állami támogatási rendszer kidolgozása volt.

Növénybiztosítás Állatbiztosítás Egyéb mg. Biztosítás Szerződés szám

15 000

10 000

Az állam a gazdálkodók ténylegesen kifizetett és számlával igazolt mezőgazda5 000 sági biztosítási díjuk 30%-át támogatás formájában át vállalata. Az 1997-ben regisztrált 3,06 milliárd forintos díjbevé0 tel 2002-ig fokozatos ütemben, majd 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2003-ban ugrásszerűen bővült, megközelítve a 20 milliárd forintot. 2003-ban a Forrás: MABISZ 2001-2008. évkönyv alapján FruitVeB szerkesztés legtöbb új biztosítást az állatállományra kötötték, így a 2000-ben még mindössze 2,7 milliárdos piac a 2003-as évre majdnem 15 milliárdosra nőtt, miközben a növényekre kötött biztosítások értéke kismértékben csökkent. 58


2004. évben az uniós csatlakozásunkkal a biztosítások díjának korábbi direkt támogatási lehetősége megszűnt, aminek hatására a mezőgazdasági biztosítások piaca összeomlott, az összes díjbevétel közel harmadára esett vissza. A visszaesés az állatbiztosítások körében volt nagyon látványos. A drasztikus csökkenés után az agrárbiztosítási piac csak lassan állt talpra és jelentősebb növekedést csak 2007-ben tudott elérni, amikor az előző évhez viszonyítva a biztosítások száma 7%-kal emelkedett. A magyar agrárbiztosítási piac biztosítóit két nagy csoportra, a kereskedelmi biztosítókra, valamint a mezőgazdasági biztosító egyesületekre lehet felbontani. Négy kereskedelmi biztosítótársaság foglalkozik a növénytermesztés elemi károk okozta veszteségeinek biztosításával. Kiemelt termékeik közé sorolható a jég- és tűzkárhoz valamint téli fagykárhoz és viharkárhoz kapcsolódó biztosítások. A jég, tűzkár, viharkár biztosítási termékek a kereskedelmi biztosítóknál igen széleskörűen fedik le a termesztett növényfajokat, azonban a fagykár (csak téli) biztosítás a társaságoknál az őszi kalászosok, az őszi takarmánykeverékek és az őszi káposztarepce kifagyás, felfagyás, kipállás által okozott kárainak kártalanítására terjed ki. Aszálykárra a nagy kockázat miatt a kereskedelmi biztosítók nem szerződnek. Az agrárbiztosítási piac biztosítóinak másik csoportja a mezőgazdasági biztosító egyesületek. A 101/2001. (VI.20.) kormányrendelet által szabályozott mezőgazdasági biztosító egyesületek önkéntesen létrehozott, kölcsönösségi alapon működő szervezetek, amelyeket hasonló kockázatnak kitett személyek hoznak létre és kizárólag tagjaik részére, nyereségérdekeltség nélkül kötnek elsősorban nehezen biztosítható mezőgazdasági kockázatokra biztosításokat. Döntően növénybiztosítási kockázatokra szerveződött mezőgazdasági biztosító egyesületek jöttek létre Magyarországon, de megtalálhatóak az állattenyésztéssel foglalkozó társaságok szerveződései is. Taglétszámuk a kötelező tíz és negyven közötti határon mozog. Maguk a társaságok az ország területén szórtan helyezkednek el, nem figyelhető meg fokozott koncentrálódás egy-egy tájegységen belül. A gyakorlat szerint a biztosítótársaság tagjai ugyanabban a földrajzi egységben tevékenykednek, vagy ugyanannak a termelési ágnak a képviselői. Az egyesületi keretek között szervezett növénybiztosításban a kereskedelmi biztosítókhoz mérten lényegesen nagyobb a testreszabottság, illetve specializálódás lehetőség. Ezek a kis veszélyközösségek, mivel azonos tájegységen működnek, rendkívüli károk esetében meglehetősen kiszolgáltatottak, több tagot érintő kár esetén a kárenyhítés teljesítése ellehetetlenülhet, így valódi szerepüket csak korlátozottan tudják betölteni. Ezeknek az egyesületeknek a kereskedelmi biztosítótársaságok általi viszontbiztosítása elengedhetetlen. Az hazai agrárbiztosítási piac 2007-ben egy új elemmel a nem biztosítható elemi károk ellen létrehozott nemzeti agár-kárenyhítési rendszerrel bővült. A nemzeti agár-kárenyhítési rendszer a mezőgazdasági termelők befizetéseiből és az állam ezzel legalább azonos ősszegű költségvetési támogatásából gazdálkodó „biztosítási rendszer”, amely fagykár, belvízkár, aszálykár bekövetkezése esetén nyújt kárenyhítési juttatást a rendszerhez csatlakozott mezőgazdasági termelők részére. Az agrár-kárenyhítési rendszer működésének elsődleges célja, hogy a természeti csapások miatt a termelőknél keletkező bevételkiesést áthidalja, ezzel biztosítva a folyamatos termelés feltételeit és a mezőgazdaságból élő vidéki családok megélhetési biztonságát. A rendszerbe a szántó, szőlő és gyümölcsültetvények tartoznak. A rendszer jogviszonyának sajátos jellege (állami szerepvállalás) valamint a rendszer biztosítási konstrukciója önmagában nem korlátozza a versenyszférában működő biztosító intézetek agrárbiztosítások területén meglevő versenyét, mivel a kárenyhítési rendszer elsősorban olyan káreseményekre (pl. aszály) amelyekre az üzleti biztosítók kockázatvállalása nem vagy csak korlátozottan terjed ki.

59


A 2007. év és 2008. év működési tapasztalata alapján megállapítható, hogy a termelők és az állam kölcsönös kockázat és felelősségvállalására épülő kárenyhítési rendszer a termelők nagyfokú bizalmatlanságából és az ebből adódó érdektelenségből fakadóan feladatát nem tudta megfelelően ellátni, a kitűzött célok elmaradtak. A rendszerhez a 2007. évi súlyos fagykárt követő ismételt megnyitást is figyelembe véve csupán 11.500 termelő, a regisztrált gazdálkodók mintegy 5,9%-a, a szántóterület 10,5%-ával és az ültetvény terület 43,4%-ával csatlakozott, ami messze elmaradt az előzetes várakozástól.

A nemzeti agrárkárenyhítési rendszerbe belépett termelők területi megoszlása 2008. évben Ültetvények

Szántóföld

A 2007-2008. években a termelői befizetésből és az állam ezzel azonos összegű támogatásából csupán mintegy 1-1 milliárd forint kárenyhítési forrás képződött. Ez az összeg súlyos elemi károk bekövetkezése esetén nem biztosít megfelelő védelmet a károsult termelői kör számára. Az érdektelenség valamint a képződő alacsony biztosítási összeg az agrárkormányzatot 2008. évben a kárenyhítés szabályainak olyan irányú módosításának kidolgozására ösztönözte, amely a mezőgazdasági termelők meghatározó körének a kárenyhítési Forrás: FVM rendszerbe történő belépését eredményezheti. A kidolgozott változtatásokat a korábbi törvényt (2006. évi LXXXVIII. törvény) felülírva a 2008. évi CI. törvényben valamit a 32/20009 (III.31.) FVM rendeletben rögzítették. A változtatások értelmében a kárenyhítési alaphoz a tipikusan árutermelő gazdálkodó szervezetek (például gazdasági társaságok, szövetkezetek) és az egyéni vállalkozók (kis-és középvállalkozások) számára kötelező a belépés, míg a mezőgazdasági őstermelők továbbra is saját döntésüktől függően léphetnének be a kárenyhítési rendszerbe. A kormányzat számításai alapján a rendszer kötelezővé tételével 32-35 ezer mezőgazdasági termelő, az összes terület mintegy 57%-ával fog csatlakozni és anyagilag hozzájárulni a kárenyhítési alaphoz. A csatlakozó termelői kör várt bővülése lehetőséget adott a befizetés összegének mérséklésére. Az évenkénti hozzájárulás fajlagos összege szántóföld esetén az eddigi 1.000 Ft/hektárról 800 Ft/hektárra, a szőlő és gyümölcsültetvények esetén pedig az eddigi 3.000 Ft/hektárról 2.000 Ft/hektárra csökkent. Az agrár-kárenyhítési rendszer 2009.évben életbe lépő változtatásainak eredményeként évente közel 2,5 milliárd forint termelői befizetéssel számolnak, amit az állam legalább ilyen összeggel fog kiegészíteni. Az így képződő forrás a kármentes években történő halmozódással kedvező esetben lehetőséget adhat a természeti csapások miatti bevételkiesés elfogadható mértékű kompenzálására.

60


3.3.3 TÉSZ támogatások A zöldség- és gyümölcspiac szabályozása az Európai Unióban jelentősen eltér más mezőgazdasági ágazatokétól. A zöldség- és gyümölcspiaci rendtartás piacszabályozási és támogatási rendszere, más közös rendtartástól eltérően a termelőket összefogó, centralizált szervezetekre épül. A zöldség- és gyümölcs közös piacot szabályozó 1234/2007/EK tanácsi rendelet értelmében a rendtartás alappillérei a zöldség-gyümölcstermelők által létrehozott termelői szervezetek (Producer Organisation (PO) és termelői csoportok (PG), magyarul Termelői Értékesítő Szervezetek – TÉSz), amik más mezőgazdasági ágazatban működő termelői összefogástól eltérően a zöldség-gyümölcs ágazatban piacszabályozó tevékenységet is ellátnak, ezzel egyszerűsítve az ágazathoz kapcsolódó közigazgatást és a piaci válságmegelőzési- és kezelési tevékenységek végrehajtását. Az Európai Unióban 1594 termelői szervezet és 266 termelői csoport működik, melyek mintegy 33%-át forgalmazzák az uniós zöldség-gyümölcs termékeknek. Hazánkban jelenleg 31 elismert termelői szervezet és 34 előzetesen elismert zöldség-gyümölcs termelői csoport van, akik piaci részesedése 20% körül alakul, mintegy 43 milliárd Ft nettó forgalmi értéket képviselve. A termelői értékesítő szervezet és csoport (TÉSz) olyan természetes vagy jogi személyiségű, a zöldség-gyümölcstermelők termékének közös értékesítésre és feldolgozásra létrehozott szervezet, amely meghatározott agrárrendtartási feltételek betartása esetén uniós támogatásban részesülhet. Ezt a szervezeti formát a termelők saját elhatározásukból, gazdálkodásuk támogatására hozzák létre, a közös együttműködésből származó előnyökre alapozva. Fontos kiemelni, hogy a TÉSz nem egy önálló jogi forma, hanem egy elismerési eljárás keretében megszerzett cím, amihez az Európai Unió a szervezet működésének támogatását köti. A szervezet működési kereteit egy gazdasági társaságnak (zRt., Kft.) vagy szövetkezetnek kell biztosítania. A szervezet elismerésének és támogatásának feltétele, hogy a szervezet felépítése és működése teljes egészében megfeleljen az Európai Unió által megfogalmazott mindenkori célkitűzéseknek. Az Unió a TÉSz-ek elismerésének és támogatásának feltételeit a 1234/2007/EK tanácsi rendeletben szabályozza, a végrehajtási eljárásokat az 1580/2007/EK bizottsági rendeletben rögzítették. A közösségi szabályozás a TÉSz-ek elismeréséhez iránymutatásokat tartalmaz, amely alapján a tagállamok az adott ország zöldség- és gyümölcs ágazatának egyedi tulajdonságaihoz igazítva, nemzeti szabályozásban határozhatják meg az elismerés konkrét feltételeit. Magyarország az említett uniós rendeletek alapján a 19/2008. (II.19.) FVM rendeletben szabályozza a TÉSz-ek elismerési rendjét, követelményeit, minimum feltételeit, a benyújtandó okiratokat, a tagok demokratikus részvételét a döntéshozatalban, valamint a működéssel, nyilvántartással és ellenőrzéssel kapcsolatos eljárásokat. Az uniós jogszabály a termelői szerveződéseket, a szervezettség stádiuma alapján az előzetesen elismert illetve az elismert kategóriába sorolja. Az előzetes elismerés célja, hogy olyan termelői szerveződések működését és beruházásait is támogassa a közösség, amelyek az elismeréshez szükséges követelményeknek még nem tudnak teljes egészében eleget tenni. Ezeket az előzetesen elismert szervezeteket a magyar jogszabály zöldség-gyümölcs termelői csoportnak nevezi. Az előzetes elismerés maximum 5 évig tarthat, mely közben, vagy utána az adott szervezetnek elismerésért kell folyamodni. Az elismerés feltételrendszerét az uniós jogrend többek között a szervezet taglétszámához, illetve a szervezet tagi árbevételéhez (a szervezet tagjai által termelt és beszállított termékek értékesítéséből származó árbevételhez (ÉTÉ)) köti.

61


A 19/2008 FVM rendelet a hazai elismert szervezetek minimális méretét 15 tagban és 250 millió forint éves tagi árbevételben határozza meg. A elismerés másik feltétele az uniós szabályozásban megfogalmazott, a szervezetre és a tagokra egyaránt előírt kötelezettségek betartása. A kötelezettségeket nemcsak a szervezet elismeréséig, hanem azt követően is be kell tartani, amit a hatóságok rendszeresen ellenőriznek. Az Európai Unió a termelői értékesítő szervezeteket az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (EMGA) finanszírozott belpiaci intézkedéseken keresztül támogatja. A zöldség-gyümölcs termékpályán három belpiaci intézkedés kapcsolódik a termelői együttműködés támogatásához. Ezek a következők: előzetesen elismert TÉSz-ek működésének és beruházásának, valamint az elismert TÉSz-ek működési programjának támogatása. A TÉSz-eknek nyújtott támogatásokat az Unió utófinanszírozással biztosítja a szervezetek számára, melyet a tagállamokkal társfinanszírozással egészítenek ki. Lehetőség van éven belüli részfizetés igénylésére is, valamint az előfinanszírozás biztosítékaként a kifizető ügynökség támogatási ígérvényt állít ki a szervezet kérésére. Az előzetesen elismert szervezeteknek a működési költségek fedezésére valamint a elismeréshez szükséges, az elismertetési tervben szereplő beruházások megvalósításához igényelhetnek támogatást. Az előzetesen elismert szervezetek működési költségeiknek támogatása a szervezetek adminisztratív működésének támogatását szolgálja. A támogatás alapja a szervezet adott évi nettó értékesítési árbevétele. A működési támogatás értéke 5 éven át az évenkénti értékesítési árbevétel 10-10-8-6-4 %-a, de évente maximum 100 ezer euró. Fontos szabály, hogy csak annak a termékkategóriának a bevételét lehet figyelembe venni, amire a szervezet az előzetes elismerést megkapta. A nettó árbevételbe bele számít a tagok TÉSz-en keresztül forgalmazott termékeinek értéke, valamint a melléktermékek értéke is. Az előzetesen elismert TÉSz-ek támogatásának másik formája a beruházási támogatás. A támogatás alapja az elismerés eléréséhez összeállított elismerési tervben szereplő, a beruházási tevékenységekkel kapcsolatban felmerülő, számlával igazolt költségek. Csak azok a beruházások részesülnek támogatásban, amiket az elismerési terv adott félévben vagy évben előirányoz. Az Európai Unió a beruházási támogatás mértékét az újonnan csatlakozott országok (EU 12) esetében az elszámolható költségek 55-75%-ban maximalizálta, de ennek pontos értékét a tagállamok maguk dönthetik el. Magyarországon a 28/2008. (III.18.) FVM rendelet szabályozza az előzetesen elismert TÉSz-ek támogatását, amely alapján a hazánkban az előzetesen elismert szervezetek az elismerési tervben foglalt beruházásaikhoz az adható minimális 55%-os támogatásban részesülnek, amihez Magyarország nemzeti társfinanszírozásként mindössze 5%-kal járul hozzá. Ezzel szemben például Romániában ez a támogatási mérték eléri a maximálisan adható 75%-ot, a román állam 25%-os hozzájárulásával. A működési és beruházási támogatás kifizetése az elismerési tervben szereplő ütemezéstől függően féléves vagy éves részletekben történhet. A támogatás igénylését legkésőbb az adott félév vagy év végét követő harmadik hónap végéig kell benyújtani. A támogatási kérelmet a tagország kifizető ügynökségéhez, hazánkban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (MVH) kell eljuttatni, ami az ellenőrzések lefolytatása és a támogatási feltételek maradéktalan teljesülése esetén a benyújtást követő 6 hónapon belül folyósítja a megítélt összeget. Az elismert termelői értékesítő szervezetek a működési programjuk sikeres megvalósításához közösségi és nemzeti forrásból támogatásban részesülhetnek. Támogatásra csak azok az elismert TÉSz-ek jogosultak, amelyek rendelkeznek a nemzeti szakhatóság (hazánkban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) által elfogadott működési programmal és létrehoztak egy a tagok befizetésekből álló pénzalapot, azaz a működési alapot. A működési alap célja a jóváhagyott működési program intézkedéseinek finanszírozása. 62


Az elismert TÉSz-ek támogatása az Európai Unióban a szervezet működési alapjának kiegészítésével valósul meg. Az uniós támogatás mértéke maximálisan a tagok által befizetett összeggel lehet azonos, azzal a feltétellel, hogy nem haladhatja meg a szervezet tárgyévet megelőző év értékesítési árbevételének 4,1%-át és az alapból finanszírozott költségek 50%-át. A 4,1%-os támogatási kulcs 4,6 %-ra növelhető, amennyiben a forgalomba hozott termék értékének 4,1 %-át meghaladó összeget csak válságmegelőzési és -kezelési intézkedések céljaira használják fel. A szervezet értékesítési árbevételének meghatározásakor az előzetesen elismert szervezethez hasonlóan csak azoknak a termékeknek az értékét lehet figyelembe venni, amelyekre a szervezet az elismerést megkapta. Az értékesítési árbevétel számításába az első szintű feldolgozáson átment termékek értéke, a melléktermékek értéke, valamint az értékesítésből kivont termékek értéke is. Azokban a tagállamokban ahol a termelők szervezettsége nem éri el az uniós átlagot, a rendelet lehetővé teszi a működési alap nemzeti hozzájárulással való kiegészítését is. Ennek összege nem haladhatja meg a tagi hozzájárulás nagyságának a 80%-át. Magyarország a kiegészítő nemzeti támogatást a 119/2008 (IX.11) FVM rendeletben szabályozza és 3,68 %-ban maximálja. Sajnos ez a nemzeti támogatás az eddigi tapasztalatok alapján, az FVM pozitív szándéka ellenére is eléggé nehézkesen működik, amihez a hosszú és bürokratikus brüsszeli jóváhagyási procedúra és a forrásoldal szűkössége is hozzájárul. Pedig ez egy olyan lehetőség, amivel érdemi segítséget tudnának kapni a szervezetek.

63


4 Fejlesztési programok és intézkedések 4.1 Fejlesztési környezet és tapasztalatok Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) finanszírozott támogatásokról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet alapján elkészített, a 2007-2013 évekre tervezett magyar agrár-és vidékfejlesztési intézkedések együttese, amely a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) és az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) együttes továbbélése. Hazánknak 2007 és 2013 között a program megvalósítására mintegy 5 milliárd euró fejlesztési forrás áll rendelkezésére, ami többek között az agrárium fejlesztését, a vidék gazdaságának megerősödését, és a vidéki környezet értékeinek megőrzését kívánja elősegíteni. A program öt kiemelt prioritást céloz meg: I. A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és erdészeti szektor versenyképességének javítása, a strukturális feszültségek enyhítése, a termelési szerkezetváltás elősegítése II. A versenyképes agrárgazdaság humán feltételeinek megteremtése, különös tekintettel az innovációs készség, a piacorientált szemlélet elterjedésére III. A fenntartható termelés és földhasználat erősítése IV. A vidéki foglalkoztatási feszültségek csökkentése, a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése, illetve a vidéki életminőség javítása, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása V. Helyi közösségek fejlesztése A prioritások végrehajtására négy támogatási tengely került kidolgozásra: I. tengely: A minőség és a hozzáadott érték növelése a mező- és erdőgazdaságban, valamint az élelmiszer-feldolgozásban II. tengely: A földhasználat racionalizálása a környezeti és természeti értékek figyelembe vételével III. tengely: A vidéki foglalkoztatás bővítése, a tevékenységek diverzifikálása IV. tengely: Helyi közösségek fejlesztése Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) forrásai €-ban

Intézkedéscsoport

Az EMVAÖsszes közpénzből Az EMVA-ból Tengelyek hozzájárulás történő hozzájárulás nyújtott összeg közti arány mértéke (%)

I. tengely

2 384 995 192

75

1 788 746 394

48%

II. tengely

1 522 337 357

80

1 217 869 885

31%

III. tengely

583 562 653

75

437 671 990

12%

IV. tengely

261 651 733

80

209 321 386

5%

Technikai segítségnyújtás

202 978 314

75

152 233 735

4%

Összesen

4 955 525 250

3 805 843 392

100%

Forrás: ÚMVP

64


A 2007-2013 közötti programidőszakban az ÚMVP egyik fő fejlesztési prioritása a kertészeti ágazat, amit vidékfejlesztési és foglalkoztatáspolitikai célokhoz való kapcsolódása indokol. Az ágazat export orientáltsága mellet, mint magas kézimunka igényes ágazat jövedelem forrást biztosít a vidéki lakosság jelentős részének. Az ágazat versenyképességének javítása és ezen keresztül piaci tevékenységének és népesség eltartó szerepének növelése érdekében a program a kertészeti termékek termelésének, a kezelési és feldolgozási technológiák fejlesztését, valamint a képzési-szaktanácsadási programok megvalósítását támogatja. A 2007-2013 közötti uniós költségvetési időszak végéig a program pénzügyi keretéből az előzetes tervek alapján megközelítőleg 80-100 milliárd forint állhat rendelkezésre a kertészeti ágazat modernizálására. A források felhasználásának kiemelt célterületei a növény- és gombaházak korszerűsítése, a gyümölcsültetvények megújítása, az öntözés fejlesztése, a zöldség-gyümölcs feldolgozás bővítése valamint az energiagazdálkodás fejlesztése. A program a kertészet hozzáadott értékének növelését a „mezőgazdasági üzemek korszerűsítése” valamint a „mezőgazdasági és erdészeti termékek értékének növelése” intézkedéseken belül támogatja. A „mezőgazdasági üzemek korszerűsítése” intézkedés révén a kertészeti ágazat szereplői számára lehetőség nyílik a • •

•

a termelés szerkezetének korszerűsítésére („gyümölcs ültetvények telepítése” alintézkedés), a termékek minőségét javító új post-harvest technológiák valamint alternatív energiatermelési technológiák adaptálására, fejlesztése („növénytermesztést és kertészetet szolgáló beruházások” illetve „önálló, építéssel nem járó – gépek, technológiai berendezések beszerzésének támogatása” alintézkedések), a termelést és az értékesítést elősegítő információs rendszerek valamint információs és kommunikációs technológiák adaptálására (pl. GazdaNet Program” alintézkedés). A „mezőgazdasági üzemek korszerűsítése” intézkedésnek horizontális célja, hogy a mezőgazdasági, ezen belül a kertészeti üzemek megfeleljenek a fokozott fogyasztói, társadalmi és EU-s jogszabályokon alapuló elvárásoknak az élelmiszerminőség-és higiénia valamint a környezetvédelem területén.

A „mezőgazdasági és erdészeti termékek értéknövelése” intézkedés az élelmiszer célú feldolgozást végző vállalkozások szerkezetátalakítására és technológiai-műszaki fejlesztésének (pl. tartósítás) megvalósítására; új, innovatív, a speciális fogyasztói igényeket kielégítő, minőségi termékek előállítására; valamint az élelmiszerbiztonság és higiénia fokozására irányuló fejlesztés végrehajtására biztosít forrást. Az ÚMVP végrehajtásának első fázisa 2008 év végén lezárult. A tervezett 58 jogcímből ezidáig több ütemben 32 jogcím került meghirdetésre, amelyekre összesen közel 56 ezer támogatási kérelmet nyújtottak be. A benyújtott kérelmek alapján 2008 végéig több mint 429 milliárd forint támogatás megítéléséről döntött, és 103 milliárd forintot fizetett ki a termelők részére a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal. Az ÚMVP első szakaszában, 2007-2008 években összesen hat, a kertészet számára meghatározó beruházási és szerkezetátalakítási jogcímet hirdetett meg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Ezek a következők voltak. •

Ültetvények korszerűsítése, telepítése (75/2007.(VII. 27) FVM rendelet)

•

Kertészeti gépek, technológiai berendezések beszerzése (26/2008. (III. 7.) FVM rend.)

•

Kertészet korszerűsítése (25/2008. (III. 7.) FVM rendelet)

•

Az öntözés, a melioráció, a területi vízgazdálkodás üzemi és közösségi létesítményeinek fejlesztése (34/2008. (III. 27.) FVM rendelet) 65


• •

Telephelyen belül történő energiaellátás megújuló energiaforrások felhasználásának fejlesztése (38/2008. (III. 29.) FVM rendelet) A mezőgazdasági termékek értéknövelése (47/2008. (IV. 17.) FVM rendelet)

Kizárólag a kertészeti ágazat számára meghirdetett jogcímek adatai Benyújtott Összes beérkezett Támogatott Jóváhagyott kérelmek támogatási igényelt összeg kérelmek száma támogatási igénye kérelmek száma (e Ft) (db) (e Ft) (db) Kertészeti gépek, technológiai berendezések beszerzése

3 046

14 139 113

1 994

10 252 223

Kertészet korszerűsítése

303

24 492 117

153

12 041 291

Ültetvények korszerűsítése, telepítése

163

2 180 000*

102

1 500 000*

Forrás: MVH 2009. április, * FruitVeB által becsült adat

A kertészeti ágazat számára is meghirdetett jogcímek adatai Benyújtott Összes beérkezett támogatási igényelt összeg kérelmek száma (e Ft) (db) Az öntözés, a melioráció, a területi vízgazdálkodás üzemi és közösségi létesítményeinek fejlesztése A mezőgazdasági termékek értéknövelése Telephelyen belül történő energiaellátás megújuló energiaforrások felhasználásának fejlesztése

Támogatott kérelmek száma (db)

Jóváhagyott kérelmek támogatási igénye (e Ft)

18 444

15 678 626

(a második benyújtási időszak ügyintézése folyamatban)

547

58 322 189

427

44 988 417

12

211 476

7

89 334

356 314

Forrás: MVH 2009.április

A kertészeti ágazat szereplői számára 2008-ban meghirdetett jogcímekről egészében megállapíthatjuk, hogy a fontos fejlesztési szakterületekre való tekintettel a jogcímeket a gazdálkodók részéről nagy érdeklődés kísérte, azonban lebonyolításuk hasonlóan már korábban meghirdetett más ÚMVP-s jogcímekhez (pl. Állattartó telepek korszerűsítése) nem volt teljesen problémamentes. A korábbi fejezetekben már részletesen tárgyalt jogi-, szabályozási és gazdasági indokok miatt az előzetes érdeklődéshez képest a ténylegesen leadott kérelmek száma és a fejlesztések volumene lényegesen elmaradt a szakmai várakozásoktól. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a kérelmek befogadása és elbírálása az jogszabályban előre rögzített határidőkhöz képest több hónapot csúszott, sőt kritikus esetekben a leadási dátumtól számított egy év múlva sincs bírálati eredmény. A múlt év őszén kirobbant gazdasági váltság és az ezzel összefüggő finanszírozási nehézségek a már leadott kevés számú pályázat megvalósulási esélyeit is nagyban csökkentették, így a fejlesztési program alapvető célkitűzései kerültek veszélybe. 66


További kérdéseket vet fel, hogy az azonos tartalmú pályázatok bírálatára megyénként más és más eredmények születtek. Ebből és a hivatal által kiadott hiánypótlásokból az a következtetés vonható le, hogy a támogatási rendeletet az MVH megyei kirendeltségein különböző módon értelmezték. A kialakult kedvezőtlen helyzet okait egyrészt a támogatási kérelmek összeállításához másrészt az MVH-hoz beérkező kérelmek hivatali adminisztrációjához lehet kapcsolni. A támogatási kérelmek betétlapjainak kitöltése az általános részek valamint a pénzügyi terv és a kapcsolódó dokumentumok terén nem okozott problémát, azonban a tételes költségvetés elkészítése az ún. „B” adatlapon teljesen új feladatok elé állította nemcsak az igénylőket, de a tervezőket és műszaki szakembereket is. A tételes költségvetést építés és felújítás esetén az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program részeként összeállított, az építőiparban már jól bevált Építési normagyűjteményhez (ÉNGy) hasonló rendszerben kell megadni, ezzel támogatva a benyújtott kérelmek szakszerű elbírálását valamint a költségek vizsgálatát. Az ÉNGY azonban a „Kertészet korszerűsítése” jogcímnél komoly problémát okozott, mert a beruházások jelentős része a fűtött növényházakra, a bennük lévő technológiákra (öntözés, fűtés) valamint a kapcsolódó termál technológiára (fűtőberendezésekre) korábban nem voltak használatosak. A fő problémakör abban jelentkezett, hogy a pontos mennyiségeket előre kell meghatározni, sokszor több száz ÉNGy tétel esetében, és az hogy az erre megalkotott ÉNGy valójában nem alkalmazkodik az eddig használatos ÉNGy-t készítő szoftverekhez. Hátráltató tényezők a gyakorlatban: ●

2007-ben megváltozott az építőipari kivitelezési szabályozás a 290/2007-es (X. 31.) Korm. rendelet formájában, mely teljesen új előírásokat tartalmaz a növényház építési gyakorlatát nem figyelembevevő előírások sokaságával. Ebben az új szabályozásban még nem történtek meg az építési engedélyek kiadása, amelyeket az alábbiak miatt csak szeptemberben kerülhettek benyújtásra.

●

A támogatási kérelmek benyújtási időszakában, nem álltak rendelkezésre a megfelelő építésügyi jogszabályok a növényházak gerincmagasságát illetően, ezért nem volt a pályázók kezében az építési hatóság által elfogadott, a megvalósításhoz szükséges pontos tervdokumentáció, illetve engedélyes terv. Bár ez ügyben a kormányzat gyors intézkedése később megoldotta a problémát, de ennek ellenére jelentős mértékben csökkentette a megpályázott felületeket.

●

A támogatási kérelem „B” betétlapjának kitöltése természetesen nem kivitelezhető az egyes munkanemekhez kapcsolódó tervek megléte nélkül. Az ún. kiviteli tervek elkészítése a megrendelő részéről akár 1-2 millió Ft-os plusz költséggel járnak. Az építési engedélyek, illetve a támogatási határozat megszületése előtt egy pályázó sem vállal ilyen jellegű plusz áldozatot, – hiszen akkor kétszer kellene ezt az összeget kifizetni – ahhoz, hogy a kérelem elbírálásra kerüljön.

●

A tételes költségvetés meghatározásakor szükséges a beruházás tételenkénti árainak kialakítása, annak ellenére, hogy a „B” betétlapon nem kell szerepeltetni. Ez nagyon fontos, mivel az egységnyi anyagmennyiségre és munkára elszámolható költségek, illetve a TERC Kft. által kifejlesztett ÉNGy áraitól alacsonyabbak, az MHV honlapján található ÉNGy árai, és frissítésük még nem történt meg. Ahhoz, hogy az aktuális árakat elérjék, 10-20 %-kal több anyagmennyiséggel kell számolni, így kapják meg a megfelelő összeget. 67


Az ÉNGy konkrét hibái: ●

Nem tartalmazza a fejlesztésekre vonatkozó növényháztípusok szerkezeti elemeit, fóliaházak esetében egyáltalán nem, üvegházak esetében a legnagyobb magasságú szerkezetet.

●

Kötött rezsióradíjakat határoz meg, ami a gyakorlatban nem használatos.

●

Nincsenek frissítve az építési tételek árai, különösen a vas és acél alapanyagokból készült építőanyagok esetében.

A pályázatírókban kérdésként merült fel, hogy milyen mértékben térhetnek el a támogatási kérelemben leírtakhoz képest a beruházások megvalósítása során? A fentiekből következik, hogy a támogatási kérelmek hiánypótlása után születtek meg az építési engedélyek és az építés megkezdéséhez szükséges kiviteli tervek. A kiviteli tervek határozták meg pontosan a költségvetési tételeket, melyekben műszaki tartalom sok esetben különbözött az általuk „B” betétlapon feltüntetett tételektől. Ez az eltérés akár 10-15 %-os mértékű is lehetett. A támogatási határozatokban az „A” betétlap tételeinek, azaz a munkanem összesítők adatait kellene alapul venni, az ott feltüntetett munkanem kódok mindegyikének szerepelnie kellene az elszámolásban. A (23/2007 FVM rend. szerinti) +10 % megengedett eltérés az egyes munkanemeknél költségszinten jelenthet mozgáslehetőséget, így az kivitelezés során nem kell a „B” betétlap mennyiségeihez és tételkódjaihoz egyenként ragaszkodni. A hiánypótlási időszak 8 napját szükséges lenne 15 napra meghosszabbítani, mivel a fűtött fóliák, a mobil fóliák és az üvegházak esetében két-három kivitelező és országosan néhány fő műszaki tervező vesz részt az előkészületi munkákban. Az egyszerre kiérkező hiánypótló levelek nehézkessé teszik, hogy mindent határidőre elkészítsenek a pályázók, és természetesen a megfelelő minőségben. A 2008-as évben a 2007-es évhez képest világszinten jelentősen növekedett az acél ára, 40-50 %-os mértékben. A fóliaházak és az üvegházak szerkezetében, és a fűtésrendszerben az acélszerkezetek alkotják a növényházak költségeinek 70 %-át. A növényházak négyzetméterre vetített elszámolható kiadásait a jelenlegi árak mellett fólia esetében 40 %-kal, üvegház esetében 10 %-kal kell növelni ahhoz, hogy a beruházások kivitelezhetőek legyenek. A 2008. évi EMVA gyümölcsös ültetvény telepítési pályázatok szakmai bírálatára a FruitVeB Szakmaközi Szervezet egy 30 fős szakértőbizottság hozott létre és működtetett. A Szakmaközi Szervezet Szakmai Bizottsága azt vizsgálta elsősorban, hogy a beruházást térségi, termeléspolitikai, piaci illetve a telepíteni tervezett fajták megfelelőek-e. Csemegeszőlő esetén a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának munkatársait is bevontuk a szakmai munkába. A pályázati kiírással kapcsolatosan rendkívül fontos kérdésnek tartjuk, hogy a pályázók számára megfelelő mennyiségű és minőségű szaporítóanyag időben rendelkezésre álljon, ebből a szempontból a pályázatok időbeni meghirdetése rendkívül fontos tényező. A FruitVeB a szakvélemények kiállítása során az alábbi leggyakoribb problémák merültek fel: A szakvélemények igénylésében a hiányosan vagy nem megfelelően kitöltött kérdőívek aránya 65-70%-ra tehető. A beadott kérvények 30%-a volt csak elfogadható, azaz feltételek nélkül támogatható. A leggyakrabban felmerülő gyakorlati problémák a következők voltak: Hiányzott a szaporítóanyag igazolása, hogy a telepíteni tervezett szaporítóanyag megfelelő mennyiségben és minőségben, regisztrált faiskolából rendelkezésre áll. Gyakori a nem megfele68


lő fajta-, illetve alanyhasználat. Sok esetben nem teljesült a 200%-os kivágás az öt jelentős gyümölcsfaj esetében. Gyakori probléma, hogy sok több fajtát kívánnának eltelepíteni természetesen területnagyságtól függően, mint amennyi az árutermesztő gyümölcstermelés szempontjából indokolt lenne. Gyakran nem megoldott az öntözés, habár azt az ültetvény intenzitása megkívánja, Nem megfelelő fajtatatársítás, nincs porzó az ültetvényben illetve gyakoriak az hasonló jellegű ökonómiai ill. tervezési problémák is. A piacorientált kertészeti termesztés nem képzelhető el megfelelő színvonalú öntözéses technológiák használata nélkül. Ma Magyarországon a kertészeti területeknek csupán 20%-a öntözött, ami egyéb hátrányai mellett minden évben óriási kockázatot jelent. Ennek ismeretében az ágazatfejlesztésünk egyik kulcskérdése a kertészeti ágazat teljes öntözhetőségének megteremtése. Különösen fontos ez Magyarországon, ahol az öntözővíz megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll és a felhasználásához csak pozitív kormányzati akarat szükséges. Szemléletváltás szükséges a kertészeti öntözést illetően a Magyar Tudományos Akadémia és a Környezet- és Vízgazdálkodási Minisztérium részéről is, mert meg kell fordítani a 20:80%-os arányt. Egyértelműen látni kell azonban, hogy a termelő gazdaságok öntözési infrastruktúrájának fejlesztése önmagában nem képes megoldani a jelenlegi tarthatatlan helyzetet. Az egyik legnagyobb probléma az öntözővíz biztosítása, eljuttatása a gazdaságokig, amihez a meglévő csatornarendszert és infrastruktúrát korszerűsíteni kell és új öntözési fürtöket kell létrehozni. Jó példa lehet az olaszországi Pó völgyében, vagy a Törökországban kiépített öntözési háttérinfrastruktúra.

4.2 Frisspiaci zöldség és növényház-fejlesztési program A pontosan időzíthető termesztés és szállítás hiánya a piacaiknak elvesztéséhez vezethet. Akár áruházláncokba, akár kereskedőknek értékesít a termelő, rá van kényszerítve, hogy az előre megbeszélt időpontra, a megadott mennyiségű árút beszállítsa. A szállítási pontosság, a minőség mellett, elsődleges szemponttá vált annak érdekében, hogy a termelőt partnerként kezeljék a kereskedők. A termésbiztonság megteremtése érdekében a fejlett kertészeti kultúrával rendelkező országokban egyre nagyobb lett a fedett termőfelületek aránya. Még olyan országokban is a növényházi termesztés került előtérbe, ahol azt a klimatikus okok nem feltétlenül indokolnák. A magyarországi tendenciák is hasonlóak, a friss export vagy belföldi piacra termelt melegigényes zöldségfélék szinte teljes egészében fedett termesztés alól kerülnek ki. Ezen növények körébe tartozik a paprika, a paradicsom, és az uborka, de ide sorolható például a kisebb jelentőségű padlizsán vagy a kisebb hőigényű saláta is. A primőr áruk jó áron történő értékesítése miatt, azonban szinte a zöldségfélék teljes palettája előfordul fedett termesztő berendezések alatt. A hajtató házak alól kikerülő termékekre jellemző, hogy ha a beltartalmi tulajdonságai alapján nem is, de a külső paraméterek alapján mindenképpen jobb minőségű, mint a szabadföldön megtermelt árú. Van olyan termék, mint például a fehér paprika mely esetén a kereskedők ragaszkodnak, hogy a termék hajtatásból származzon. Hazánkban is és Európa többi országában is megfigyelhető, hogy a nagy termesztő tájak mellett a nagyobb városok környékén kisebb hajtató körzetek alakultak ki, sokszor ezek területileg koncentráltan jelentek meg. A friss termékeket preferáló piac igényeinek kielégítésére jelentős technikai és technológiai korszerűsítést kell végrehajtani, mert e termékkör szabadföldi termelé69


sének biztonsága évjáratonként változik. Ezért ezeken a területeken csak a fedett területek fejlesztésével lehet garantálni a pontosan időzített, nyomonkövethető és szabályozott termesztést. Az ország déli területei kiválóan alkalmasak ennek a technológiának a bővítésére, amelyre az 1970-es évek nagy sikerű fóliafejlesztési programjai már rámutattak. Azóta mintegy felére csökkent a fóliafelület, nagyrészt technikailag korszerűtlenné vált és mára már alkalmatlan a versenyképes termelésre. A piaci kényszer és az adottságaink ezért e területen elengedhetetlenné teszik, hogy egy kiemelt fejlesztéssel, a jelenlegi mintegy 3.500 hektáros fedett technikai területet korszerűsítsük és jelentősen bővítsük. Ezek főleg a paprika, paradicsom, korai káposztafélék, salátafélék, retek, korai burgonya, korai gyökérzöldségek, gomba és szamóca kultúrákat érintik. A növényházi termelés jelenleg Magyarországon főleg a hideg hajtatásra épül, szezonja áprilistól októberig tart. A növényházfejlesztéssel együtt célszerű a magyar termál energia kincsünket is a fejlesztés szolgálatába állítani és használatának akadályait megszüntetni és ezáltal termelésünk versenyképességét megnövelni és szezonalitását csökkenteni. A növényházi fejlesztéssel a magyar zöldségtermesztésnek jelenleg mintegy 25-30%-át adó zöldséghajtatás termésmennyisége jelentősen növelhető és ezáltal a jó minőségű, piacképes frissáruk mintegy 2/3-a innen kerülhetne ki. Ez jelentős eltartóképességet, foglalkoztatásnövelést és régiófejlesztési lehetőséget is jelent. Követendő példaként állhat előttünk a spanyolországi almériai átgondolt fejlesztési program, ahol ma Európa legnagyobb 28 ezer hektáros fólia felülete alatt 3 millió tonna zöldséget állítanak elő és visznek az európai piacra. A fedett területek fejlesztésén belül a gombaházak fejlesztése speciális helyzetben van és külön programot igényel. A rendszerváltás után felfutó gombatermelésünk a termesztőberendezések technikai elmaradottsága és egyéb okok miatt visszaesett és az EU csatlakozás időpontjára jelentős piacvesztést szenvedett el. E területen nehezíti a problémát, hogy a gombatelepek jó része belterületen van és így a városépítészeti előírások vonatkoznak rá, mellyel gazdaságos gombatelep létesítése lehetetlen. E perspektivikus ágazat fejlesztésére az általános fóliafejlesztési programon belül egy speciális célprogramot kell kidolgozni. A hajtatott kultúrák alkalmazásával megnövelhető a termelési periódus hossza, ezáltal nem csak az értékesítés terén tudunk hosszabb periódusban árualapot biztosítani, hanem a termelő is közel egész évben bevételhez jut. A hajtatott termesztéstechnológia ugyanakkor kiemelkedő szakértelmet és magas beruházási költséget igényel. Ekkora volumenű termelői beruházást csak akkor érdemes megvalósítani, ha rendelkezésre állnak az értékesítés feltételei. Ha a magyarországi adatokat megnézzük sajnos látható, hogy ezen a téren a lemaradásunk jelentős, a zöldségtermesztő felületünk csupán 9 %-án tudunk, az időjárás káros hatásaitól valamilyen szinten védett termesztést megvalósítani, pedig már hazánkban is kereskedelmi gyakorlattá vált, hogy egyes növények esetén friss piacra előállított zöldségfélék kizárólag a növényházi termesztésből kerülnek ki. Ezekből a termékekből csak a hajtatásban megtermelt árú minősége felel meg stabilan a piac elvárásainak. A jó minőség mellett a termelőnek megfelelő biztonságot nyújt, és az intenzitás emelésével költséghatékonyabbá teheti termelését.

4.2.1 Fejlesztési körzetek A növényház-fejlesztési program elsősorban a délmagyarországi régióban lehet sikeres, mely területet a termelési hagyományok és szakértelem, valamint a kedvező éghajlati adottságok ezidáig is meghatározóvá tettek a növényházi termesztés területén. Az ország növényház felületének közel 80%-a jelenleg is ezen a területen koncentrálódik. Az alkalmazható technológiák sokszínűsége és a geotermális energia széleskörű elérhetősége viszont más régiókban is lehetőséget biztosít a sikeres fejlesztéseknek. 70


4.2.2 Növényház típusok és technológiák Ha áttekintjük, hogy Európában hogyan alakul a fedett területek nagysága, láthatjuk, hogy Nyugat-Európa nagy kertészeti hagyományokkal rendelkező országaiban elsősorban az intenzív zöldséghajtatás játssza a fő szerepet. A termesztésre jellemző, hogy modern technikai felszereltségű növényházak alatt folyik, intenzív termesztéstechnológia mellett. Ha Európa déli országait nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy még a mediterrán országokban is a melegigényes zöldségfélék termesztése szinte teljes mértékben termesztő-berendezések alatt történik. A fedett területek nagysága évről-évre növekszik, amit a spanyol példa is mutat. Az utóbbi tíz év alatt megduplázódott a hajtatott felületek nagysága, s mára már meghaladta a 60 ezer ha-os felületet. A fedett területek 90 %-án, közel 55 ezer ha-on foglalkoznak a kertészek zöldségtermesztéssel.

Növényházi felületek regionális megoszlása Magyarországon Dél-Alföld

77%

Közép-Magyarország

13%

Észak-Alföld

4%

Nyugat-Dunántúl

3%

Dél-Duntántúl

2%

Észak-Magyarország

0,5%

Közép-Dunántúl

0,5%

Növényháztípusok és felületek Európában

A hajtató berendezések kis százaléka csak a korszerűen Spanyolország: Vázas fólia 60.000 ha felszerelt blokk-rendszerű növényház. A termesztő létesítmények zöme egyszerű vázszerkezetű, olcsó, viVáz nélküli 120.000 ha szonylag kis légterű fóliasátor. Ezek beruházási költséHollandia: 10.000 ha üvegház ge 6-7 Euro/m2-t alig haladja meg. Takarófóliaként a polietilén fóliát használják, de egyre nagyobb szerepet Franciaország: 8.000 ha üvegház kapnak az EVA (etil-vinil-acetát) alapanyagú sátorfóliLengyelország: 1.500 ha üvegház ák. A termesztést úgy időzítik, hogy termékeiket a tél végi, kora tavaszi időszakban tudják értékesíteni. A közepes technológiai színvonal nem eredményez kiugróan magas termésmennyiségeket, azonban a jól időzített, sokszor kétszer ültetett kultúra megfelelő jövedelmet biztosít a kertészeknek, főleg ha a szabadföldi termesztés időjárásnak kitett, kockázatos termelését vesszük alapul. Ezen rendszerek nagy felületen történő meghonosításával megteremtették a jó minőségű, homogén árualap biztosítékát, melyre komoly exportot lehet alapozni, így Spanyolország a melegigényes fajok terméséből (pl. paprika, kabakosok) fő beszállítójává tudott válni a nyugat- és az észak-európai magas igényű piacoknak. Olaszországban is hasonló kép fogad minket. A Pó völgyében található zöldségtermesztő körzetekben is elsősorban az egyszerű, blokkrendszerű termesztő berendezéseket használják a zöldségtermesztők. Ilyen növényházak alá kerülnek be a különböző salátafélék, melyek fogyasztásának nagy hagyományai vannak Olaszországban. A korai termesztésű kabakos (sárgadinnye, görögdinnye) kultúrákat is hasonló sátrakban nevelik. Hosszabb kultúraként ezekben a házakban paprikát vagy paradicsomot termesztenek. A korai időszakban kisebb hőigényű növényt előveteményként is lehet ültetni. A zöldségfajok mellett egyes gyümölcsök is helyet kapnak hasonló termesztő-berendezések alatt. Angliában akár 50-60 ha-os egybefüggő fóliafelületeket hoztak létre, melyek alatt bogyóstermésű gyümölcsöket termesztenek. A szamóca mellett fás szárú, bogyós termésű növények termesztésére is vannak példák blokk fóliarendszerek alatt.

71


A hazai zöldségtermesztés fejlesztésében is kiemelt szerepet játszik a hajtatás. A minőségi, belföldi előállítású áruból (paprika, paradicsom, uborka) hiány van március közepétől november közepéig. A termesztőberendezések fejlesztésének segítségével ez az áruhiány megszüntethető. A termesztőberendezések négy típusa javasolható Magyarországon, melyek igazodnak a jelenlegi különböző színvonalú technológiai megoldásokhoz és szaktudáshoz és átmeneti lehetőséget biztosítanak az intenzív szabadföldi termesztés felől egészen a csúcstechnológiájú, talaj nélküli üvegházi termesztésig, a hidegfóliás mobil fóliablokkon és a fűtött blokkfóliákon keresztül. Az üvegházak által elfoglalt terület jelenlegi nagysága kb. 100 hektár, ami a fedett felület 2%-a. Ezek fűtöttek, egy növénnyel, egy hosszú kultúrával 10-11 hónapon keresztül hasznosítják. Általában TV paprikát és hegyes erős paprikát, paradicsomot, uborkát termesztenek bennük. A tervezett fejlesztések hatására 25-30% növekedést valószínűsítve, mintegy 125-130 hektárra bővülhet a terület – különösen, ha beindul a termál kutak fejlesztése is.

Az egyhajós hideg fólia jelenleg a magyar valóság gerince, a hazai hajtatás döntő része a dupla falú, fűtés nélküli, hideg fóliák alatt történik. Ezek technológiai felülete kb. 4500 ha, (vagyis egy adott fizikai terület annyiszor kerül számításba, ahány kultúrával hasznosítja a termelő). Részarányuk 90% a hajtatásban. 80%-ukban kettős termesztés folyik, főleg káposztafélék, paprika, salátafélék, gyökérzöldségfélék, egyéb zöldségek termesztése jellemző. 20%-ukban 7-8 hónapon keresztül egy növénnyel, hosszú kultúrákkal: paradicsommal, uborkával hasznosítják. Mivel a 7,5 m-es fóliákban előállított termékek minősége, hozama, önköltsége nem versenyképes a nagy légtérben előállított termékekével, további bővítése nem javasolható. Magyarország zöldségtermesztő körzeteiben járva egyre több helyen találkozhatunk, a hagyományos fóliasátrak mellett, külföldi mintára megépített blokkfólia rendszerekkel. Különböző felszereltségű rendszerek léteznek, a már említett legkorszerűbbek elsősorban a hosszú kultúrás intenzív zöldséghajtást szolgálják, míg az egyszerű szerkezetű sátrak esetén legfontosabb szerepet a környezeti tényezőkkel szembeni védelem játssza, így ezek a rendszerek a szabadföldi termesztést hivatottak leváltani. Hasonló kultúrákkal és hasonlóan hosszú ideig, mintegy 10 hónapon keresztül, egy növénnyel foglalkoznak a fűtött fóliablokkokban. A jelenlegi 350 ha felület, ami a teljes felület 7%-a, a fejlesztéssel 20–25%-os növekedést érhet el, ami 420–440 hektárt jelent. Itt is fontos szerepet játszhat a termál kutak fejlesztésének beindulása.

72


A mobil fóliablokk, vagy más néven vándorfólia egy jelenleg bevezetés alatt álló, mindössze 1-2%nyi részesedéssel bíró növényház típus, mely a mediterrán országokban általánosan használt, általában szimpla falú, fűtés nélküli fóliablokkok hazai viszonyokra adaptált változatai. Ezek elsősorban a korábban szabadföldi technológiával termesztett zöldségek, a paprika, a káposztafélék, a salátafélék, a sárgadinnye és a tojásgyümölcs, valamint a szamóca magasabb szintű, védett termesztését biztosítja. Két réteggel takarva jó megoldás lehet. Éppen ezért ezen a területen látványos fejlődésre lenne szükség, és az összes termőfelületnek el kellene érnie a 650-700 ha felületet. A jelenleg kapható mobil fóliablokk rendszerű berendezéseket („vándorfóliák”) a külföldi (olasz, spanyol, angol) tapasztalatok alapján a magyarországi időjárási viszonyokhoz (csapadék, szél, hó) adaptálták. A szerkezet kialakításánál elsődleges szempont volt, hogy egy egyszerű és olcsó alternatívát nyújtson mind a szántóföldi, mind pedig a hajtató kertészek számára, hogy nagy felületen, nagy tömegű, jó minőségű árut költséghatékonyan tudjanak termelni. A „Vándorfólia” számos előnyt biztosít a termelők számára. Mint azt a fóliarendszer neve is sugallja nem igényel szilárd alapot, így az oldható kötések segítségével könnyen áttelepíthető a fóliarendszer, és szükség esetén a vetésváltást is meg lehet valósítani a használatával. Szükség esetén így ki lehet küszöbölni a monokultúrás termesztés káros hatásait, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy ez alatt a termesztőberendezés alatt is a növényváltás és egyéb termesztéstechnikai megoldások biztosítják (ilyen például az oltott növények használata) a megfelelő, olcsóbb megoldást. A sátor megépítésénél a lábak 5 m távolságra kerülnek egymástól, amiket a csúcsos ív köt össze. Ez a kialakítás teszi lehetővé, hogy télen a hó könnyedén le tudjon csúszni a fóliáról és ne terhelje a sátor szerkezetét a hó súlya. Az ívek egymástól 1,5 m távolságra kerülnek. Az ívek és a fólia rögzítéséről UV stabil kötél gondoskodik, mely fellazítása esetén könnyen kialakítható szellőző felület a lábaknál. Az 5 m-es hajószélesség és a 1,5 m-es bordatávolság szabad mozgásteret biztosít, így a termelő saját adottságaihoz igazíthatja a „Vándorfólia” méreteit. Standard méretnek az 50x50 m-es méret tekinthető, mely könnyen átszellőztethető az oldalfalak és a végeknél található szellőzők teljes nyitásával. A két méter hosszú lábakból 1,2 m-es rész van a talajfelszín felett, így kisebb erőgépekkel könnyen gépesíthetőek a fólia alatti munkák, minimálisra csökkentve a nehezen művelhető területeket a sátron belül. Széles a termeszthető növények köre, egy évben több kultúra termesztéséhez is lehetőséget nyújt. A hosszú kultúrák esetén (pl. paprika) a két-három héttel korábbi ültetés akár egy hónappal korábbi betakarítást tesz lehetővé. Amennyiben a fólia alatt az októberi egy-két fagyos éjszakát átvészeli a kultúra, akkor tenyészidőszak vége is meghosszabbítható akár egy hónappal is. A fentiek alapján akár 2 hónappal is meghosszabbítható a betakarítás időszaka, így az intenzív szántóföldi termesztéshez képest akár megduplázható a termésmennyiség, ezzel párhuzamosan javul a termelés jövedelmezősége is. Melegigényes kultúrák előtt előveteményként valamilyen hidegtűrő növény ültetése is lehetséges, ilyenek a korai káposztafélék, a saláta, a kínaikel. A korábban lekerülő hosszabb kultúrák után (görögdinnye, sárgadinnye) másodnövényként rövid tenyészidőszakú levélzöldség termelhető biztonságosan. Az előveteménynek elkészített és letakart bakhátakba ültetik bele a főnövényt, így a talaj-előkészítés költsége is megoszlik a két 73


kultúra között. Gyümölcsfajok közül a szamóca termesztésének eredményességére több példa is van Magyarországon. Az alacsony (2000 Ft/m2 körüli) bekerülési költség lehetővé teszi, hogy nagy felületű beruházások valósuljanak meg, melyek segítségével nagy tömegű, homogén termékalap jön létre, s így könnyebben kiszolgálhatóak a kereskedői igények. A védett virágzásnak és a kedvezőbb beporzási és nevelési körülményeknek köszönhetően jobb lesz a termés minősége, amellett, hogy magasabbak a termésátlagok is. Akár 30 %-kal magasabb lehet az első osztályú termések aránya, mely jelentős árbevétel többletet eredményez. Az időjárás szélsőségei elleni védelem nagyon fontos a termelők számra, a fólia alatt történő termesztéssel kiküszöbölhető a jég, az eső, a szél és a szélsőséges hideg időjárás káros hatásai, ezáltal is növelve a termés biztonságát. A „Vándorfólia” által nyújtott biztonság következtében jobban meg tud a termelő felelni a piac elvárásainak. Jól programozhatóakká válnak növényvédelmi kezelések, a szedések és a szállítások. A kisebb kitettség miatt alacsonyabb lesz a fertőzési nyomás, mely kisebb növényvédelmi költséget, és kisebb vegyszerterhelést eredményez, így növelve a késztermék élelmiszerbiztonságát. A fenti előnyök azt eredményezik, és a gyakorlat is azt mutatja, hogy a legtöbb növénynél 2-3 szezon után megtérül a beruházás, szerencsés esetben arra is volt példa, hogy egy év alatt sikerült kigazdálkodni a fóliarendszer költségét. Ha ezen fóliarendszerek területe elérne egy kritikus értéket, akkor olyan mennyiségű, homogén, jó minőségű árualap keletkezhetne, ami segítségével újabb export piacok nyílhatnának meg hazánk előtt, illetve a meglevő piacok tovább tudnának növekedni. A termesztőberendezések várható felületnövekedésének köszönhetően növekedés prognosztizálható a TV paprikánál, a kápia paprikánál, a folytonnövő fürtös és bogyós paradicsomkülönlegességeknél: a cseresznye és koktél paradicsomnál. A termőfelület szinten maradását vagy enyhe növekedését vetítik előre a kínai kelnél, a sárgarépa és petrezselyem esetében, a salátaféléknél, a burgonyánál, dinnyénél. Nem nő vagy várhatóan csökken a felülete a pritamin, a hegyes erős paprikának, a féldeterminált és a szabadföldi támrendszeres paradicsomnak, az uborkának, salátának, a karfiolnak és a kelkáposztának.

4.2.3 Alternatív energiaforrások felhasználása A kertészet magas értékelőállítása energia- és munkaigényes tevékenység. A magyar fedett termesztés gázfelhasználása jelentősen befolyásolja a termékek versenyképességét. A rohamosan növekvő gázárak miatt kiemelten kell támogatni az alternatív fűtési megoldások bevezetését. Külön figyelmet és programot igényel Magyarország alternatív energia felhasználási kötelezettségének teljesítéséhez a magyar termál energia kincs használata. Magyarországon található ugyanis a világ potenciálisan termelésre felhasználható termál energiájának az egyik legkedvezőbb aránya. Kormányzati döntés szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi, a termál energia felhasználását gátló szemlélet megváltozzon. Semmi nem indokolja és nem kéri Magyarországon számon azt a költséges visszasajtolási kötelezettséget, mellyel az értelmetlen járadékfizetési terhek mellett lehetetlenné teszik ennek az energiának a gazdaságos használatát. A jelenlegi, évente lépcsősen emelkedő díjfizetési és környezetvédelmi büntetési rendszer az új Uniós költségvetés idejére teljesen ellehetetleníti a termál energiát használó termelőket. Alternatív energiaként veendő figyelembe a biogáz és biomassza tüzelés is, amit nemzetközi program keretében fejlesztenek. E területen a felhasználáshoz szükséges innovációt megfelelő pályázati támogatási rendszerrel szükséges a továbbiakban is segíteni. 74


A biomassza kazánok kertészeti felhasználásának alapkövetelményei a következők: • •

• •

Minimum 5.000 m2, nagy légterű sátor nagyságrendtől válhat üzemi szinten gazdaságossá a beruházás Fontos szempont olyan kazán preferálása, amely a lágyszárú növények pelletjét és mindenféle mezőgazdasági hulladékot (megromlott termények, napraforgóhéj stb.) képes hatékonyan elégetni Fontos továbbá, hogy a kazán részét kell képeznie egy hőmennyiség mérőnek és egy több programos irányító PLC komputernek Kritikus pont a pellet folyamatos rendelkezésre állása és a rendeléstől számított min. két napon belüli szállítása, a gyártó üzemek megfelelő kapacitása és a logisztika megszervezése, valamint természetesen a szükséges biomassza rendelkezésre állása a pelletgyártáshoz

A biomassza kazánok használatának gazdaságossági számításai 1 hektáros, hosszú kultúrás zöldséghajtatást végző üzemet és átlagos időjárási körülményeket alapul véve a gazdaságossági számításokhoz szükséges adatokat az alábbi táblázat tartalmazza: Gázfűtés

Biomassza fűtés

8,5 millió MJ/szezon

8,5 millió MJ/szezon

Átlagos energia tartalom

34 MJ/m3

17 MJ/kg

Nettó átlagár

105 Ft/m3

Energia szükséglet

27 Ft/kg

Felhasznált energiahordozó 250.000 m3/év földgáz Éves költség Egyéb járulékos költségek

Összes éves költség

500.000 kg/év pellet

26,25 millió Ft

13,5 millió Ft

az éves alapdíj ilyen volumennél meghaladja az 1,2 millió Ft-ot

átlagosan napi kb. 2 óra élő munkadíj, ami 8 hónapos szezonra vetítve és minimálbér kétszeresén számolva mintegy 0,6 millió Ft átmeneti pellet tároló építése, min. egy hónapos készlet tárolására: 100 m3-es száraz és fedett tároló sátor költsége: 0,5 millió Ft

27,45 millió Ft/év

14,2 millió Ft/év

A számításból látható, hogy a biomassza fűtés alkalmazása egy átlagos 1 hektáros kertészeti hajtatóüzem esetében 13,25 millió Ft megtakarítást jelent éves szinten. Ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek az üzemeknek hosszú kultúrás zöldséghajtatás esetében és gázfűtést alkalmazva a fűtési költség a teljes költség, mintegy 50%-át teszi ki, úgy a teljes költség viszonylatában a biomassza fűtésre való áttérés több, mint 25%-os költségmegtakarítást jelent. Ez a beruházás igen gyors megtérülésére ad lehetőséget, ami után egy jelentős versenyelőnyt eredményez. A biomassza energetikai hasznosításának egyik alternatívája a biogáz termelés. Ez a terület egyre nagyobb figyelmet és támogatást kap egyrészről, másrészt pedig a villamos energia 2008. január 1.-től hatályban lévő új szabályzása meglehetősen mostohagyermekként kezeli a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia átvételét. Míg az Európai Unióban több mint 4500 biogáz üzem működik (főleg Ausztriában, Németországban, Dániában és Belgiumban), addig itthon az elmúlt 3 évben a támogatási eszközöknek köszönhetően összesen 4 mezőgazdasági biogáz üzemre épülő villamos áram termelő kiserőmű beruházás valósult meg. A jelenleg összesen 5 működő mezőgazdasági biogáz üzem teljes beépített kapacitása 6,2 MW. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) idén 35 biogáz üzem kapott támogatást. Azonban a megújuló energiaforrásból termelt villamos energiai átvételének új jogszabályi környezete ezen üzemek felépülését gazdasági szempontból lehetetlenné teszi, éppen ezért valóságos veszély, hogy hamarosan Magyarországon nem várható megújuló energiaforrásból villamos energiát előállító kiserőművek számának növekedése. 75


A biogáz üzemek, kiserőművek sajátosságai: A biogáz üzemek előnye, hogy az energiatermelés alapanyaga nemcsak elsődleges biomassza (energetikai célra termelt zöldnövény) lehet, hanem mezőgazdasági és feldolgozóipari hulladékok valamint állati trágya is felhasználható. Ezáltal a biogáz termelés nem befolyásolja az élelemszer célú növénytermesztésre fordítható földterületek nagyságát. A hulladékok, szerves trágya zárt rendszerben való feldolgozásával viszont csökken a metán emisszió. A hulladékhasznosítás a szűkebb környezetre, a metán emisszió globálisan fejt ki pozitív hatást. Összességében környezetvédelmi (hulladékgazdálkodási) és klímavédelmi szempontból is előnyös a biogáz üzemek működése. A megújuló energiaforrások, köztük a mezőgazdasági biogáz üzemek gazdaságélénkítő hatást gyakorolnak különösen a vidék területein, ahol célszerűbb az energiaellátás kisközösségi szintű biztosítása, szemben a centralizált energiaközpontokkal. Ennek a feltételnek a biogáz kiserőművek megfelelnek, mivel az üzemek jellemző mérete egész Európában 0,5-1,5 MW. A működés során új munkahelyek képződnek, a mezőgazdasági alapanyag termelésben munkahelyek maradnak meg. A biogáz üzemek további előnye, hogy az alapanyaggal való ellátás kizárólag a szűkebb környezetet érinti, ezért nem terheli az országos úthálózatot, a természeti környezetet. A biogáz üzemekben a biogáz termelés a betáplált szerves anyagokból biológiai folyamatok során, mikroorganizmusok lebontó tevékenysége által, több ezer m3-es fermentorokban (erjesztő tartályokban) zajlik. A működési kapacitás elérése egy hosszú folyamat, ami azt a célt szolgálja, hogy a biológia (megfelelő mikroorganizmus összetétel és szám) felépüljön (ezt az időszakot próbaüzemnek hívjuk). A gyakorlat szerint ez fél évnél több időt vesz igénybe, melynek a következő szakaszai vannak: ●

Felfűtés: A fermentor feltöltése után a benne lévő 2-3000 m3 felhígított szerves anyagot fel kell fűteni a működési hőmérsékletre, amely jellemzően 38 ̊C. A felfűtéshez általában a gázmotor által termelt hőenergiát használják, de miután még nincs biogáz termelés, ebben a szakaszban földgázzal vagy PB gázzal működtetik a gázmotort, vagy más külső energiával (tüzelő olaj) fűtik a fermentort. A felfűtési időszak, amely függ a fermentor nagyságától is, 1-3 hónapot igénybe vehet.

●

Teljes kapacitásra felfutás: Ebben a szakaszban a napi betáplált szerves anyag mennyiségét lassan emelik a maximális napi mennyiségre. Időigényes folyamat, mert a mikroorganizmusoknak stabil egyensúlyi állapotban kell végig maradniuk, ezért nem lehet egyszerre a teljes napi szerves anyag mennyiséggel megterhelni a fermentort. Az üzem méretétől függően 3-6 hónap szükséges ehhez a folyamathoz. Ebben az időszakban a termelődő biogáz mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy a gázmotor folyamatosan működjön, ezért a gáznyomástól függően szakaszosan termeli a villamos energiát.

Miután a biogáz üzem beállt a teljes kapacitáson való működésre, a folyamatos szerves anyag beadagolás mellett folyamatosan termelődik a biogáz. A biogáz üzemek fő jellemzője a folyamatosság. Olyan esetben, amikor az kiserőmű nem kapcsolódhat a hálózatra, akkor a megtermelődő biogáz a gázfáklyán elégetésre kerül. A naponta termelődő biogáz mennyisége viszont nem egy konstans érték, hanem a beadagolt szerves anyag minőségétől, a külső légköri, hőmérsékleti tényezőktől függően bizonyos mértékben változik. A biogáz-üzem ellenben más erőművekkel nem állítható le azonnal és újra indítása sem egyszerű. A biogáz-üzemben a betáplált szerves anyagokból a mikroorganizmusok saját szabályozásuk szerint termelik a gázokat, a szerves anyag megvonást követően a gáztermelés lassan csökken, a teljes leálláshoz hosszabb időszakra van szükség. A termelés leállítása költség és időigényes, ezért csak az üzem végleges leállításakor lehet megtenni. 76


4.2.4 A zöldséghajtatás gazdaságossági szempontjai A zöldséghajtatás gazdaságossági számításait és annak szempontrendszerét az egyik legperspektivikusabb hajtatott zöldségnövényünk hozama, költség és jövedelmi számításán keresztül mutatjuk be. Az európai és Európát bizonyos időszakban ellátó déli országok (Marokkó, Törökország stb.) legfontosabb és legnagyobb zárt térben termelt zöldségnövénye a paradicsom. Magyarországon a paprika mögött a 2. helyet foglalja el. (700-800 ha) Európában több fajtatípust termesztenek, melyek termesztéstechnológiája sok estben lényegesen eltér egymástól. Fajtatípusok tekintetében, elsősorban a bogyó nagyságát figyelembe véve beszélhetünk hús paradicsomról (160-250 g bogyók); gömbparadicsomról (hagyományos) 110-160 g; fürtös paradicsomról 100-150 g – 1 fürt 4-8 bogyó egyszerre érik; vagy Cherry paradicsom – koktél paradicsomról, mely lehet „bogyós” szedésű és „fürtös” szedésű. A bogyó színe alapján a legjellegzetesebb szín a piros, de már jelentős a sárgára, barnára érő fajták megjelenése is minden fajtatípus körben. A bogyó alakja szempontjából a legjellegzetesebb a gömb alak, de ezen kívül a hajtatásban is megjelentek a különböző alakok (szív, lapított, gömb, csepp stb.), keménysége alapján pedig vannak a hagyományos fajták, a „fél” LSL2 fajták és az LSL fajták, melyeknek nagy szerepe van a hosszú szállíthatóság és pulton tarthatóság szempontjából. Paradicsom növekedése szempontjából megkülönböztetünk folyton növő, fél determinált és determinált fajtákat, de hajtatásban főleg csak az első kettő típust használják. Itt a fajtaválasztásnál elsődleges szempont a termesztő berendezés légtere, „vápa magassága”. Magyarországon jelenleg a gömbölyű bogyójú, pirosra érő (120-150g), LSL vagy fél LSL fajták terjedtek el a termesztésben. Növekedés szempontjából közel fele-fele arányban vannak a folyton növő és fél determinált fajták. Az utóbbi években jelentősen növekszik a „fürtös” fajták termesztésre és főleg a szállodaipar megrendeléseinek köszönhetően a koktél paradicsom termesztése is, de így sem éri el együttesen a termesztett mennyiség 1,5-2%-át. A paradicsom termesztési költségei és jövedelmezőségi viszonyai aránylag jól összehasonlíthatók az egyes országokban (azonos típusú fajták termesztése) ebből pedig az következik, hogy egy-egy ország termelői elég nagy biztonsággal el tudják dönteni, hogy mely időszakra próbálják időzíteni a termesztést annak reményében, hogy tisztességes jövedelem képződjön. Alapvető megállapítás, hogy egyes termesztési színvonalhoz, eltérő költség és jövedelem társul. Pl. Hollandiában a csúcstechnológiával, a növény számára a mesterséges megvilágításon kívül mindent megadnak, így már 60 kg/m²/év hozamszintet érnek el, addig Dél-Spanyolországban 30-32 kg/m²/év, Marokkóban 24-26 kg/m²/év, Magyarországon pedig 38-42 kg/m²/év. Az egyes országok eltérő termesztéstechnológiája termesztési költség szerkezete nagymértékben eltér egymástól. Míg az északabbra fekvő országokban (Hollandia, M. o.) fűtés, fényhiány, munkaerő költség a meghatározó, addig pl. Marokkóban a nagy meleg, nagyobb növényvédelmi költségek a meghatározóak. Magyarországon éves termesztésben végzett paradicsom hajtatás szinte már csak a termál energiával fűtött termesztő berendezésekben gazdaságos. Hidegfóliában, március végi ültetéssel kisebb költségszint mellett, alacsonyabb technológiával, alacsonyabb hozamok mellett is lehet gazdaságos termelést folytatni. Az elmúlt években Magyarországon is megjelent már és terjed a Hollanddal közel megegyező csúcstechnológia, de azért 70%-ban inkább egyszerű, közepes légterű berendezésekben folyik termelés. 2 LSL rövidítéssel a hosszan pulton tartható fajtákat jelölik

77


Egy-egy termelőnek tisztában kell lenni azzal, hogy milyen m²-kénti hozam mellett gazdaságos a termelése. Magyarországon a legegyszerűbb termesztéstechnológia mellett 11-13 kg/m² hozam mellett van önköltségi szint, míg a magyar viszonyok között csúcstechnológiának számító technológia mellett 45-48 kg/m². mivel a kettő között minden „átmenet” megtalálható a technikai színvonal és termesztési színvonal között ezért általános érvényű „receptet” adni nagyon nehéz. Azonban pontosan ismertek azok a legfontosabb szempontok melyeket a termesztés során mindenképpen figyelembe kell venni, ahhoz, hogy eredményes gazdálkodást tudjunk folytatni. A termesztő berendezés tekintetében fontos, hogy a meglévő termesztő berendezés, milyen hozam elérésére alkalmas, illetve egy esetleges korszerűsítés eredményeként, mennyivel tudjuk emelni a hozamot és ez hány év alatt térül meg? Amennyiben új berendezés létesítéséről van szó, tudnunk kell, hogy a tervezett technológiai, termesztési színvonal milyen hozamértékeket eredményezhet, így mennyi idő alatt térül meg a beruházás? Általánosan megállapítható, hogy új berendezés létesítése esetén vagy a holland csúcstechnológiához közeli vagy a legegyszerűbb, hidegfóliás megoldást érdemes választani, mely lehetővé teszi a termesztés bevitelét szabadföldről termesztő berendezés alá. Közbülső megoldások legtöbb esetben a fajlagos költségek drágulása miatt nem vagy nehezen térülnek meg. A legfontosabb feltételek, amelyek lehetővé teszik hazánkban is az 50 kg/m² hozam elérését: ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●

éves 10-11 hónapos termesztés talajnélküli termesztés – automata tápoldatozás korszerű fajták alkalmazása mesterséges fény használata optimális hő biztosítása a termesztés során precíz technológia fegyelem (munkaerő) Integrált – biológiai növényvédelem CO2 trágyázás Nagylégterű üvegházak 4-5 m-es vápa magasság Klímavezérelt berendezés Nyári árnyékolás (energiaernyő, festés) Beruházás költsége 25-30 ezer Ft/m²

Paradicsomhajtatás céljából építendő, új hidegfóliás termesztő berendezés létesítésének főbb szempontjai: ● ● ● ● ● ● ● ● ●

termesztő hely kiválasztása (talajviszonyok: a talaj kémhatása, szerkezete, talajvíz magasság, talajáteresztő képesség stb.), öntözővíz minősége (ne legyen szükség további vízkezelésre), a berendezés alkalmas legyen viszonylag nagy súly (25-30 kg/m²) megtartására (támberendezés), dupla fóliatakarás, fajta választás, palánta minősége, alkalmas legyen Integrált növényvédelemre (biológiai növényvédelem), üzemméret – fajlagos költségek leszorítása, precíz technológia (élőmunkaerő minősége), öntözés-tápoldatozás és szellőztetés, automatizálásával a bekerülési költség: 2500-3500 Ft/m²

78


Paradicsomhajtatás hozama költsége 2008. – termálvízfűtésű üvegházban

Hagyományos hideg-fóliás paradicsomtermesztés fontosabb termesztési költségei 2008-ban.

Anyagköltség

Ft/m²

Anyagköltség

a. kőzetgyapot

160

Fólia külső, belső

200

b. talajtakaró fólia

45

Szerves trágya

20

c. palánta

300

Palánta

350

d. műtrágya

750

Műtrágya

100

e. öntözővíz

120

Növényvédelem

150

Növényvédelem

450

Talajművelés

20

Egyéb anyag

250

Öntözés

40

Anyag összesen

2075

Kötöző anyag

40

Munkabér és közterhei

2100

Egyéb

30

Segédüzem

300

Munkabér és közterhei

650

Gépi szolgáltatás

1300

Segédüzem

60

Áram

700

Gépi szolgáltatás

50

Értékcsökkenés

80

Karbantartás

10

Egyéb költségek

50

Értékcsökkenés Összesen:

Áttételezett költség Kertészeti ált.

200

Karbantartás

450

Egyéb

100

Összesen:

7355

Ft/m²

30 1800

A Délalföldi Kertészek Szövetkezete tagjainak a következő (nettó) átlagárakat fizette a beszállított paradicsomért.

A Délalföldi Kertészek Szövetkezete 2008-ban 215 Ft/kg átlagot fizetett (nettó) a termelőnek a paradicsomért, ami azt jelenti, hogy a fedezeti összeget a termelő 34,3 kg/m² hozam mellett érte el.

Június

190,33 Ft/kg

Július

131,30 Ft/kg

Augusztus

113,13 Ft/kg

Szeptember

173,64 Ft/kg

Ez azt jelenti, hogy a termelőnek az önköltség eléréséhez átlagosan 12 kg/m² hozamot kellett elérnie.

Az elmúlt 5 évben a paradicsom átlagára a 2007-es évet leszámítva stabilnak mondható. Éves változása ± 10%-kon belül mozgott. Megfigyelhető, hogy a növekvő import ellenére is stabil piaca van az étkezési paradicsomnak hazánkban. Novembertől április végéig az import árakkal a hazai termelők nem tudnak versenyezni (még a termál-fűtött üvegházak sem). Májustól október végéig az elmúlt években a belföldi termelői árak általában magasabbak voltak az export áraknál, ezért Magyarországról paradicsom export 2008-ban minimális volt. A technológia korszerűsítésével, új termesztő berendezés építésénél mindig meg kell határozni az adott technológiával elérhető hozamszintet. Ennek tudatában kell dönteni arról, hogy az adott korszerűsítést, beruházást célszerű-e végrehajtani.

79


4.2.5 Perspektivikus frisspiaci zöldségfajok

Hajtatott zöldségfélék Export lehetőségeinket és belföldi ellátásunkat egyaránt figyelembe véve a paprika, paradicsom, kígyó és salátauborka, saláta félék és káposzta félék hajtatása kiemelten fontos. Az alábbiakban ezeknek a növények az elemzésével és fejlesztési lehetőségeikkel foglalkozunk.

Paprikafélék Versenyképesség elemzés Erősségek • Termesztési hagyomány • Szakértelem • A magyar paprika ismertsége, a fehér paprika Magyarországhoz kötődik • Kedvező klimatikus adottságok Lehetőségek • Export tevékenység fokozható • A belső fogyasztás növelhető • Termálenergiai és bioenergiai adottságok • Védjegyhasználata és márkázás • Korszerű termesztéstechnológiai elemek bevezetése • Csomagolás és osztályozás javítása • Hűtőlánc megteremtése • Alacsonyabb vegyszerterhelés és környezetkímélő technológiák • A kínálati szortiment növelése

Gyengeségek • A szakértelem nincs kihasználva • Időjárási bizonytalanságok • Megfelelő osztályozottság és csomagolás hiánya • Szétaprózott termesztés és korszerű termesztőberendezések hiánya • Tőkeerő és marketing tevékenysége hiánya • Kedvezőtlen adópolitika Veszélyek • Az import paprika fokozott jelentkezése • Fizetőképtelenség • Technológiai fejlesztések hiánya, amely minőség és termésátlag csökkenést idézhet elő • Finanszírozás hiánya

A paprikatermesztés fejlesztési pontjai és várható hatása Fejlesztések Korszerű termesztőberendezések nagyobb arányú elterjesztése Intenzív technológiák Postharvest fejlesztés Termálprogram Logisztikai központok

Várható hatások Jobb minőség, hosszú szállítási idő Magasabb termésátlag, jövedelmezőség Pultra-kész, minőségi árú Hosszú értékesítési szezon, jövedelmezőség javul Árukoncentráció, erősödő pozíciók

80


Paradicsom Versenyképesség elemzés Erősségek • Kedvező éghajlati adottságok • Export piacok közelsége • Hagyomány a hajtatásban • Termálenergia

Gyengeségek • Elaprózott termesztés • Korszerűtlen hajtató berendezések • Hiányos termesztési gyakorlat • Gyenge versenyképesség (főleg tavasszal és ősszel) • Gyenge marketing • Postharvest technológia hiánya • Értékesítés szervezetlensége • Logisztika hiánya • Tőkeerő, megfizethető befektetési hitelek hiánya • Árualap hiánya • Kedvezőtlen adópolitika Veszélyek • Növekvő verseny • Új versenytársak belépése • Áruházláncok további erősödés • A hagyományos szántóföldi termesztés bevonul a termesztőberendezések alá

Lehetőségek • Új piacok, piaci szegmensek • Termékskála bővítése • Termelők szerveződése • Beszállítás az áruházláncokba • Hazai előállítású termék pozitív piaci megítélése

A paradicsom termesztés fejlesztési pontjai és várható hatása Fejlesztések A termelők szervezettségének javítása, a termelés koncentrációja Nagy légterű fóliaházak

Várható hatások Nagyobb egységes minőségű árualap, az áruvá készítés feltételei javulnak Hosszabb termesztési ciklus, magasabb termésátlag, jobb jövedelmezőség és minőség Magasabb termésátlag, önköltség csökkenése, minőségi árú, környezetvédelem, egészséges (szermaradvány mentes) termék Piaci pozíció javítása

Korszerű termesztéstechnológia Árukezelés javítása (postharvest műveletek, osztályozás, csomagolás) Minőségbiztosítás széleskörű bevezetése Hazai előállítású termék pozitív piaci megítélését növelő kampány

Importált termékmennyiség csökkenése

Káposztafélék Versenyképesség elemzés Erősségek • Termesztési hagyomány • Szakértelem • Megfelelő fajtaválaszték

Lehetőségek • A kínai kel és fejes káposzta esetében az export megtartása és bővítése. • Karalábé, kelkáposzta esetében a belföldi piac megtartása, karfiol esetében a belföldi piaci visszaszerzése • Kínai kel esetében a belföldi fogyasztás növelése • Csomagolóházak segítségével a szupermarketekhez történő nagyobb mértékű beszállítás

81

Gyengeségek • Az időjárás hatása a korai termesztés sikerére • A korábbi évek exportjánál előforduló minőségi problémák piaci lehetőségeink csökkenéséhez vezetnek • Kereskedőink egymással versenyezve saját maguk verik le export árainkat Veszélyek • Növekvő verseny a viszonylag szűk időtartamú (kb. 3 hét) export piacokon • Déli országokból érkező árú, új versenytársak • Rossz minőségű re-export, magyar terméknek feltüntetve


A hajtatott káposztafélék fejlesztésének pontjai és várható hatása Fejlesztések A termelők szervezettségének javítása, a termelés koncentrációja Nagy légterű fóliák szélesebb körű bevezetése Vándor fólia program Logisztikai központok Integrált termesztés

Várható hatások Nagyobb egységes árualap, az árúvá készítés feltételei javulnak A termesztés biztonságának növelése A termesztés biztonságának növelése Árú koncentráció, erősödő pozíciók Minőségi árú

Kígyó illetve saláta uborka Versenyképesség elemzés Erősségek • Szakértelem

Lehetőségek • Belföldi piac megtartása • Termelők szerveződése

Gyengeségek • Elaprózott termesztés • Korszerűtlen hajtató berendezések • Gyenge versenyképesség • Hazai termőfelülete folyamatosan csökken, májustól szeptemberig tudjuk ellátni a belföldi piacot Veszélyek • Olcsó import • Új versenytársak belépése

A hajtatott uborka fejlesztésének pontjai és várható hatása Fejlesztések Váltás a talajnélküli termesztésre Kiegyenlített klímát biztosító berendezések építése (korszerű berendezések, energia ernyő, automata párásító, széndioxid trágyázás, pótvilágítás) Hűtőlánc kialakítása Megbízható piacok megszerzése, szerződéskötések

Várható hatások A termesztés biztonságának növelése, javuló jövedelmezőség Hosszú értékesítési szezon, jövedelmezőség javul Erősödő pozíciók

Salátafélék Versenyképesség elemzés Erősségek • Új technológiák ismerete

Lehetőségek • Egy jól szervezett árualap megteremtésével a belföldi piac visszaszerzése, az export beindítása • A belföldi fogyasztás növelhető az új típusok bevonásával • Folyamatos beszállítás áruház láncokhoz

Gyengeségek • Elaprózott termesztés • Korszerűtlen hajtató berendezések • Gyenge versenyképesség • Szezonális termesztés, minimális árualap Veszélyek • Szupermarketek egész éves beszállítási igényeit nem tudjuk kielégíteni • A technológiai korszerűsítés elmaradása miatt a termésátlagok alacsony jövedelmezőséget biztosítanak • Import folyamatosan növekszik

Salátafélék fejlesztésének pontjai és várható hatása Fejlesztések Megfelelő méretű termesztő berendezések (min. 15 ha), a termesztés koncentrációja Műszaki fejlesztés ( ágyáskészítő, palántázógép, öntözés technológia, betakarítógép, vákuum hűtő, megfelelő csomagoló technikával, garantált hűtőlánccal) Logisztikai és kereskedelmi háttér, versenyképes árpolitikával Szerződéses termeltetési kapcsolat az élelmiszer láncokkal

82

Várható hatások Jobb minőség, hosszú szállítási idő Termesztés biztonságának javulása, jövedelmezőség javulása


Szabadföldi, frisspiaci zöldségfélék

Dinnyetermelésünk elhelyezkedése

Ebben a csoportban a meghatározó fajok dinnyefélék, gyökérzöldségek és káposztafélék. Mindhárom fajra jellemző, hogy alacsony a termelői koncentráció, nagyszámú alkalmi munkás dolgozik főleg a betakarítási időszakokban és a termelői üzemméret kicsi. A TÉSz-ek hatása következtében elindult a görög-dinnye és gyökérzöldségek esetében a termelői és kereskedelmi koncentráció, a káposztaféléknél továbbra is az őstermelők által beszállított árú mennyiség határozza meg a piacot.

nem jelentős

kevésbé jelentős

jelentős

igen jelentős

Görögdinnye Versenyképesség elemzés Erősségek • Ár/érték arányunk jelenleg versenyképes a nyugat-európai piacokon • Jó adottságaink miatt, jobb a termésminőség a spanyolokhoz és a szomszédos országokhoz képest • A környező országokhoz képest jobb technológiai feltételek (termelésben és betakarítás után) , több tudás és tapasztalat halmozódott fel Lehetőségek • Földrajzi pozíciónk miatt, mint exportőrök, mi vagyunk legközelebb a szlovák, cseh, lengyel, baltikumi, skandináv, német és dán piacokhoz • Anglia, Benelux és francia piacok nyitottak a megfelelő minőségű( és árú) kelet-európai árura • A melegedő klíma miatt nagyobb dinnyefogyasztás várható • Az egészséges (rákmegelőző, zsírszegény) táplálékok népszerűsége növekszik

Gyengeségek • A felvevő piachoz ( áruházláncok: bel- és külföld) képest nincs megfelelő szintű szervezettség • Minőség biztosítás és folyamatos ellenőrzés hiánya • Koncentrált, A kategóriás termelők minimális száma • Kényszertermelők megjelenése, tájékozatlanság • Rövid intervallumban tudunk termelni( 8 hét), termésátlagaink nem elég magasak • Külkereskedelmi aktivitásunk, piackövetésünk nem elég erős • Marketing, promóciós eszközök minimális használata Veszélyek • Növekvő import észak-afrikai és dél-európai területekről • Gazdasági válság hatása • A környező országok termelése fejlődik (Szerbia, Macedónia, Románia) • Az agrár-olló tovább nyílik • Ha a fiatal generáció igényeit nem követjük, csökkenhet a fogyasztás

A görögdinnye termesztés fejlesztési pontjai és várható hatása Fejlesztések A kötelező kereskedői regisztráció bevezetése (telephely), nyomonkövethetőség erősítése, zugfelvásárlók felmérése, aránytalan versenyfeltételek megszüntetése, a beszerzési ár alatti értékesítésnél azonnali bejelentés a versenyhivatal felé Uniós és hazai jogszabályok betartásának gyorsítása, joghézagok orvoslása, minőségbiztosítási rendszerek bevezetése annak támogatása és megkövetelése A termelők csoportokba (kereskedők köré, TÉSz-ek stb.) vagy akár közös szervezetben tömörülése (pl. Magyar Dinnyetermelők Egyesülete) egységes kommunikáció, közös fellépés Termék és technológiai fejlesztés (magnélküli, icebox, szeletelt stb.), a termesztési szezon széthúzása

83

Várható hatások Piaci anomáliák csökkenése, értékesítési lehetőségek bővülése

Prémium piacok megszerzése, vevőkör bővülése, átlag hozamok növelése


Gyökérzöldségfélék Versenyképesség elemzés Erősségek • Termesztési hagyományok • Kialakulóban lévő korszerű termesztési, tárolási, csomagolási infrastruktúra • A belföldi piac igénye • A gyökérzöldségek iránt nem csökken a belföldi kereslet Lehetőségek • Technológiai fejlesztések • Koncentrált piaci megjelenés • Újdonságok átvétele, új kapacitások kialakítása

Gyengeségek • Szervezetlen széttagolt termesztés, kevés nagy üzemmérettel dolgozó termelő • A kisebb termelők esetében tőkehiány a fejlesztésekhez • Kevés az új kezdeményezés, innováció alacsony szintje • Monokultúrás termesztés következtében erősödő termesztési problémák Veszélyek • Folyamatosan erősödő import • Piacvesztés elmaradt műszaki fejlesztések miatt

Gyökérzöldségfélék termesztésének fejlesztési és várható hatása Fejlesztések A termesztés és feldolgozás fejlesztése

Várható hatások Bővülő árukészlet, tartósabb jelenlét a belföldi piacon a magyar árúval Biztosabb árualap Tartósabb jelenlét a belföldi piacon a magyar árúval

Új termesztési körzetek kialakítása A belföldi piac ellátása hagyományos és új termékekkel

Káposztafélék Versenyképesség elemzés Erősségek • Korszerű fajtakínálat • Termesztési ismeretek

Lehetőségek • Belföldi ellátás • Nyári export • Új típusok termesztése ( mini, csúcsos, kínai-kel, édes, romanesco, színes stb.) • Fresh cut termékek • Fogyasztási szokások bővülése (brokkoli)

Gyengeségek • Kicsi üzemméretek • Monokultúrás termesztés • Megszűnő termőtájak • Termelők szervezetlensége • Korszerű hűtőtárolók hiánya • Gyenge logisztika • Nincs folyamatosan elegendő árualap • Magas termelési ktg. (öntözés, munkaerő, magas közterhek) Veszélyek • Erős versenytársak egész Európából • Folyamatos import • Fogyasztói szokások változása (karfiol) • Áruházláncok egész éves beszállítási igénye • Feldolgozóipar versenyképtelensége

A káposztafélék termesztésének fejlesztési pontjai és várható hatása Fejlesztések Termelői szerveződések erősítése Hűtőtárolók építése Korszerű technológiák alkalmazása Termesztés gépesítése

Várható hatások Beszállítási lehetőség növekszik a belföldi piacokra Hosszabb értékesítési idény, jobb piaci pozíció Termésátlagok emelkedése, jövedelmezőség javulása Önköltség csökkenése

84


4.3 Ültetvénykorszerűsítési program A gyümölcstermelés az agrárágazatok között a szarvasmarha-tenyésztéshez, -tartáshoz hasonlóan csak nagyon lassan és hosszú, folyamatos, azonos irányú ráhatásokkal mozdítható. A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszak mai nézőpontból is működőnek látszó piaci eladási és fizetési biztonsága egyfelől a piaci szereplők átalakulás, megszűnése, eltűnése, másfelől a privatizáció során megvalósult termelési és értékesítési atomizáció kapcsán megszűnt és minden termelő megismerhette a valódi piaci korlátokat. A nagy anyagi áldozatok árán megindult termelési, áruvá készítési és piaci újjáépítés sok buktatót hozott. Nagy csalódás számunkra ma is, hogy Uniós csatlakozásunkig kitűnően működő EUs gyümölcspiac importvédelmi rendszer – mely gyakorlatilag a legtöbb magyar terméket nem engedte oda bejutni – napjainkra formálissá vált vagy egyáltalán nem működik. A hazai és exportpiacaink kinyílását követő csatlakozás után egyre újabb kihívásokkal kell szembenéznünk, egy felől az EU-s partnerek, másfelől a közel-keleti, ázsiai és a déli féltelén lévő országokkal korábban kötött EU-s bilaterális, liberális gyümölcsimportot engedélyező egyezmények számunkra is hatályossá válása mellett mai is tanúi vagyunk a GATT/WTO tárgyalásokon az EU védelmi pozícióinak feladásának. Csatlakozásunk után érvényessé vált EU belső agrárszabályozás felerősítette a korábban is létező belső aránytalanságokat. Szembeötlőek a növénytermelés és állattenyésztés, -tartás ellentétes trendjei és a mezőgazdasági növénytermelés mintegy 30%-át jelentő kertészet, melynek 3/4-ét adó zöldség-gyümölcs ágazat dinamizálásának késéséből bekövetkező stagnálás. Ha a gyümölcstermesztést vizsgáljuk – melynek értéke összességében mintegy 60-65 milliárd forint – megállapítható, hogy a friss étkezési áru iránti világméretű kereslet-növekedést nem tudjuk kínálattal követni, holott ökológiai viszonyaink, termelésünk hagyományai, a magyar fajtahasználat szinte egyedüli ízvilága komoly gazdasági előnnyé változtatható és nem csak a piacok megtartásának, hanem bővítésének lehetőségét is magába rejti. Az EU-tizenötök gyümölcstermelői 1997-ben a zöldség-gyümölcsrendtartás intézkedéseként kaptak egy lehetőséget, hogy meglévő gyümölcsültetvényeik méretét az ismétlődő piaci túlkínálat elkerülésére harmonizálják a valóságos piaci lehetőségekkel. A kivágáshoz pályázhattak EU-forrásokra, mellyel a veszteséges étkezési gyümölcsöt termő ültetvényeiket megszüntethették. Ez az intézkedés intervenciónak minősült, alma és körte esetében 0,5 ha, őszibarack esetében 0,4 ha volt a minimális mérte. A legkisebb fasűrűség 300 db/ha lehetett. A végrehajtás hatósági helyszíni szemlével történt, megszegés esetén szankcionálták és 15 éves ültetési moratóriumot kellett bevállalni és megtartani. Számos erőfeszítés és lobbizás ellenére sem a magyar termelők, sem a csatlakozó 12 többi ország számára nem nyílt lehetőség e rendkívül racionális intézkedésre, pedig a magyarországi 12-15 tonnás almáskertek, 2-6 tonnás meggyes kertek, 1-4 tonnás málnáskertek, 2-3 tonnás feketeribiszke-kertek olyan veszteségforrást jelentenek a gyümölcstermesztő gazdák számára, melynek rendezése nem tűr halasztást és külső források bevonását is igényli. Az import a korábbi időszakban csak rövid periódusokban, elsősorban télen volt lehetséges, napjainkban 12 hónapon keresztül szinte minden gyümölcsfaj jelen van a piacon. Az Unióhoz való csatlakozásunk óta érvényes zöldség-gyümölcs piaci rendtartás és szabályozás a termelők alkupozíciója érdekében az áruvá készítésre és eladásra létrehozott szervezeteiket preferálja, ahol a címzett a termelő és az évi büdzsé 1,5 milliárd euró.

85


Teljes jogú tagságunkkal megszűnt a korábbi időszakra előírt belépési ár és minimálár, mely az egyre gyakoribb és az azóta megismert piaci zavarok kiváltója. E krízisek elhárítására alkalmas kezelésére nincs működő rendszere az EU-nak, és a korábban említett ültetvény-piac harmonizáció hiánya gyarapítja gondjainkat. Szakmai vélemények szerint a zöldség-gyümölcs szektorban a szürke és fekete kereskedelem aránya az országosnak megfelelő, mintegy 30-40%, ami rendkívül kusza, átláthatatlan piaci helyzetet generál. A konszolidált viszonyokkal rendelkező országokra jellemző, hogy regisztrált termelők, ezek eladó szervezetei, regisztrált kereskedők és feldolgozók dolgoznak a piacon. Ügyleteik árai másnaptól nyilvánosak, ezért orientálják a kereslet-kínálat egyensúlyát és a verseny semlegességét az adja, hogy elhanyagolható a szürke-fekete kereskedelem aránya. Tény, hogy ezek az országok 50-100 éves múlttal és tapasztalattal rendelkeznek a piacszabályozásban, míg Magyarországon a 1989-es rendszerváltásig többször átszervezték a zöldség- és gyümölcskereskedelmet. A piac naponta megmér mindenkit, kikerülhetetlen a verseny, s az a közös érdekünk, hogy a verseny szabályai minden résztvevő számára azonosak legyenek. A versenyképességhez első és legfontosabb feltétel a minőség. A kifogástalan beltartalom mellé egy biztonsággal eladható gyümölcsméret tartozik, melyet a tévhitek ellenére nem lehet a sokból, a nagy termésből kiválogatni, hanem a technológiai alapelemeitől kezdve célirányosan kell megcsinálni. Az almatermelésben a friss, étkezési és ipari alma termesztési és hasznosítási iránya jó száz éve szétvált és az elmúlt években erősödik fel Magyarországon a friss feldolgozási célú meggy és a friss, étkezési célú meggy fajtahasználata, termesztés-technológiája, betakarítási, áruvákészítési és csomagolási technikája. Elég sokat késett az a gazdasági felismerés, hogy a Brüsszel által jelentősen támogatott Új Magyarország fejlesztési Program keretében készüljön és épüljön be stratégia a versenyképessé tehető gyümölcskultúrák faj- és fajtaszerkezetének alakításáról. Az a benyomásunk, hogy az NFT tervezése során rosszul rögzült a friss és feldolgozott gyümölcstermékek eladhatóságáról kialakított értékítélet. Naponta szembesülünk a ténnyel, hogy a jó minőségű gyümölcs, a prémiumtermék eladható piaca bővíthető, de rendszeresen az ilyen kvalitású árualap hiányával küzdünk, ez a dinamikusabb bővülés gátja. A versenyképesen termelhető gyümölcsfajok fajtakínálatának korszerűsítéséhez meggyőződésünk szerint átmeneti ideig célszerű fenntartani az e célt valóban szolgáló új ültetvények öntözéssel történő létesítésének támogatását. Az ágazatban az hozhat leghamarabb eredménybővülést, ha technológiai innovációkkal, fegyelmezettebb, az optimumokat jobban teljesítő munkavégzéssel javítjuk az extra és elsőosztályú áruhányad arányát, az ültetvények tudományosan megalapozott talaj- és növényanalízisen nyugvó kondíciójavításával, valamint a koronaalakítás, -ápolás legújabb eredményeit alkalmazva megnövelt termőfelületen gyarapítjuk az összes termés – ezen belül a prémium minőség abszolút mennyiségét is. E munkához elengedhetetlen, hogy a nálunk eredményesebb gyümölcstermelő országok gyakorlatát megismerve, ha lehetséges adaptálva,vagy fejlesztő, alkalmazott kutatással adjunk a magyar gyümölcstermelő gazdák kezébe olyan saját kertjére adaptált technológiákat, melyek segítik őket extra és elsőosztályú 50-60 t alma, 20-22 t meggy, 22-28 t kajszi vagy 4-5 t dió termés eléréshez.

86


4.3.1 Optimális termőhelyek, korszerű technológiák Az elmúlt 30 év során a drágán és sok keserűséggel megszerzett hazai termesztési tapasztalatok bizonyítják, hogy a gyümölcsfajok ökológiai optimumának hiánya sokszor plusz technológiai ráfordításokkal sem pótolható gazdaságosan. Például a cseresznye, az őszibarack, vagy a szeder termésbiztonsága sem biztosítható olyan területeken, ahol a -22 – -25 0C téli fagyok viszonylag rendszeresen előfordulnak, de kimondhatjuk, hogy a jó áron eladható gyümölcsméret elérését is csak a vegetációban kijuttatott, rendszeres 250-300 mm csapadékpótlás teheti biztonságossá a magyar klímaviszonyok mellett. A megbízható minőség és kiváló beltartalmi értékek előállításához is elengedhetetlen az öntözéssel összekapcsolt és a növények harmonikus táplálását célzó tápanyagpótlási rendszer. A mezőzgazdasági területből mintegy 100 ezer hektárt tartanak nyilván gyümölcs művelési ágban, melyből 70 ezer hektárt valamivel meghaladó gyümölcsterületet művelünk. Mind az Európai Unióban, mind hazánkban fontos és irányelvben rögzített törekvés a fenntartható mezőgazdálkodás keretébe illesztve végezni a gyümölcs-árutermelést. Jogosan felmerülő kérdés, hogy hogyan lehetséges ez? Napjainkban telik le az Agrár-környezetgazdálkodási Program első periódusa és kerülhet sor arra megígért átrendeződésre, mely megszüntetheti az elmúlt időszak aránytalanságait és a magyar gyümölcstermelők versenyhátrányát. Az EU-ban, de harmadik országok piacán is rendszeresen találkozunk olasz, német, spanyol, görög, osztrák gyümölcstermelőkkel, akik az általuk művelt területekre elnyert uniós forrásból évente jelentős összegű, az integrált technológia kivitelezését segítő támogatáshoz jutnak. Magyarországon az integrált technológiát alkalmazó területek aránya mintegy 34%-os (alma 30%, cseresznye 43%, őszibarack 23%, szilva 32%, kajszi 33%, dió 30%, körte 25%, málna 8,3%). Az ökológiai termelés területi aránya 1,4%, az összes termésből ez valamivel szolidabb hányadot képvisel. Meggyőződésünk, hogy a hazánkhoz hasonló klímájú országok tapasztalatait adaptálva, két-háromszorosára szükséges bővíteni a biogyümölcs-termesztést. A klímaváltozás – globális felmelegedés kapcsán természetvédőkből, tudósokból, gyakorlati szakemberekből, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával és vezetésével munkacsoportok, bizottságok alakultak, melyek hosszútávon is működő megoldásokat keresnek. Törekvésük támogatása mellett fontosnak tartjuk e témakörhöz a minden napok gyakorlatához kapcsolódó racionális döntéseket is. A fenntartható mezőgazdaság részeként és működtetésének elvét és gyakorlatát betartva eminens össztársadalmi és nemzetgazdasági érdek, hogy a magyar lakosságot jó minőségű hazai gyümölcshöz juttassuk. A rendszerváltás előtti időszakhoz viszonyítva jelentősen, 85-90 kg/főről 55-60 kg/főre csökkent a magyar gyümölcsfogyasztás, elsősorban a hazánkban termelt fajokból és az importliberalizáció okán nőtt a citrusfélék, a banán és más déli gyümölcsök fogyasztása. A termésingadozások csillapításához és az eladható áruminőséghez a mintegy 70 ezer ha gyümölcsültetvény csapadékpótló öntözésének (évi 350 mm) pótlásához, illetve kijuttatásához annyi vízre van szükség, amely átlagos vízhozam mellett a Dunán 15 óra alatt folyik ki. Nem látjuk reális akadályát annak, hogy a jelenlegi 20%-os öntözött és 80% „száraz művelésű” ültetvényhányad aránya megforduljon. Ehhez gyökeres szemléletváltozásra van szükség a hatóságoknál, a természetvédőknél és a Magyar tudományos Akadémián is, nem kihagyva a sorból a magyar gyümölcstermesztőket sem. A gyümölcsültetvények a múlt század '70-es éveiben kataszterbe sorolva felmérésre kerültek és meggyőződésünk szerint hatósági segítség is szükséges ahhoz, hogy csak öntözhető területre kerüljenek gyümölcsösök és minden indokolt esetben öntözzenek is - természetesen okszerűen, tudományos megalapozottsággal és a környezetvédelem, -kímélés minden szabályát betartva. Az elmúlt 10-12 évben sajnálatosan lazult a termőhely-kiválasztás következetessége almánál, meggynél, szedernél és leginkább az észak-keleti termőtájon.68 87


Az élelmiszerbiztonsági szabályok szigorodásával piacszabályozó eszközzé vált az élelmiszerbiztonsági tanúsítvány megléte. A tanúsításnak feltétele a helyes mezőgazdasági gyakorlat során alkalmazott környezet- és fogyasztóbarát technológia – integrált technológia – alkalmazása, mert ezzel biztosítható a gyümölcsfától a fagyasztóig az áru útjának követése. A zöldséggyümölcs integrált területi arány 80% fölé emelésének a versenyképesség visszaszerzésének igénye miatt nincs alternatívája. Az ágazatból mintegy 200 ezer család él meg vállalkozóként, gazdaként, állandó, időszaki vagy alkalmi munkásként és piaci viszonyok mellett az üzleti szférában állítva elő a terméket a fehér gazdaság keretei között fizet járulékot és adózik. A most induló AGK periódusban új, bölcsebb prioritásokra van szükség. A szántóföldi növénytermesztésben egyre növekvő földalapú támogatást kapnak a gazdák és két család megművel 1000 ha szántóterületet. Figyelemmel a mai válságos viszonyok miatt gyarapodó munkát keresők számára ezzel az indirekt módszerrel is elő kell segíteni a vidéken élő népesség munkához jutását és a nemzetgazdasági egyensúlyhoz szükséges igényes piacokon, jól eladható prémium gyümölcstermékek előállítását. A NATURA 2000 tájvédelmi területeken, mely az ország mezőgazdasági felületének közel 20%-át jelenti, a természet megőrzését és védelmét célzó tevékenység keretében és a néprajzi hagyományok megőrzésére az élőhely-védelmet, a tájképalakítást és a vizes élőhelyeken való gyümölcstermelést változatlan területen és mértékben gondoljuk támogatandó törekvésnek.

4.3.2 Perspektivikus gyümölcsfélék Alma Az alma piacát telítettnek ítéli az Európai Bizottság és korlátozza a tagállami telepítések támogathatóságát, és ha az egyes országok gyakorlatát elemezzük szisztematikus alAlmatermelésünk elhelyezkedése materület csökkenés tapasztalható (pl. Hollandia, Belgium, Franciaország). A magyarországi piaci elemzések azt mutatják, hogy '90-es évek közepe óta nem bővült jelentősen a déligyümölcsimport és a banánimport (kivétel a fagyos év és a múlt év), tehát nem vélelmezhető, hogy azért 12-13 kg-os a statisztikai magyar almafogyasztás, mert az előbbit fogyasztják az emberek. Az importverseny nem zárható ki, a déli féltekéről február közepétől friss almát hoznak és az EU érdemben nem korlátozza ezt a folyamatot.

nem jelentős

kevésbé jelentős

jelentős

igen jelentős

Meggyőződésünk, hogy Magyarországon meg lehet és meg kell termelni és hazai piacra kell juttatni azt a 250-280 ezer t almát, mely az egészséges élethez elengedhetetlen. További 50-80 ezer t korán színeződő, őszi exporttal bővülhet ez a friss étkezési alma igény. 15-25% kiesővel számolva ez maximum összesen 400-450 ezer t étkezési alma. A világ étkezési alma kereskedelmében a jelentősen megnőtt kínai termelés túlkínálatot okoz, ezért nem számolhatunk árnövekedéssel. Dél-Tirol példája azt bizonyítja, hogy átalakítva ültetvényeit 40-45 tonnáról 60-65 tonnára növelte hatékonyságát. A versenyképes önköltséghez ez a legkézenfekvőbb út. 88


Az előbbi példát magyar viszonyokra adaptálva meg kellene célozni a 45-50 t/ha extra minőségű árut. A fajta és ültetvényváltásnál felértékelődik az öntözhetőség, a relatíve jobb talajminőség, a korábbi és biztosabb színeződés. Napjainkban tanúi lehetünk, hogy a világ minden almatermelő országában növekszik a területi koncentráció és egyre parancsolóbb szükség az összefogás. A biztonságos piacra jutáshoz a ritkítással garantált gyümölcsméret mellett jobban kell figyelni az optimális időben végzett és több menetes betárolásra, a szabályozott légterű és ULO tárolókban pedig a SMARTFRESH eljárással segíteni a minőségmegőrzést. Figyelmeztető jel számunkra, hogy rendkívül kevés a megfelelő és tanúsítható árualapot biztosító ültetvények aránya, technológiai innovációkkal egységes és kertre adaptált ajánlásokkal, a szaktanácsadás gyakorlatának továbbjavításával teljesíthető csak az élelmiszerbiztonságot szolgáló nyomonkövethetőség általánossá tétele. A almafeldolgozás Magyarországon egysíkú, a sűrítménygyártásra összpontosító feldolgozást diverzifikálni kell, megcélozva az előbb említett termékeket, és azokat az iparágakat, melyek gyorsfagyasztott áruként is jelentős volumeneket igényelnek. A még mindig jelentős Jonatán ízvilága előnyt jelenthet. Az ipari alma előállításánál is a versenyképes önköltség érdekében magasabb termésátlagok kínálnak rentabilitást. A 400-450 ezer t étkezési alma osztályozásánál, csomagolásánál kieső ipari minőség mellett olyan nagyságú ipari céltermelésre célszerű berendezkedni, melynek megszerezhetők a hosszú távú eladási garanciái. Az EU bizottságának múlt év második felében hozott engedményező intézkedése - mely a 100%-os gyümölcstartalmú almakészítményekben engedélyezi a hozzáadott sav felhasználását - korrekcióra, stratégia újragondolásra és a termékpaletta diverzifikálására kell, hogy késztesse a magyarországi almaszektor minden szereplőjét. A szigorodó élelmiszerfeldolgozási szabályok elsősorban a pálinkafőzési hasznosítás irányába nyitnak utat. A sűrítmény, rostos lé, aszalvány, almaszirom, fagyasztott termékek mellett az ismét működésbe állított kis pálinkafőzők pálinkáját tovább finomítva és egységes árualapot képezve lehetne elindulni az egyensúlyi helyzet irányába. A pálinkafőzést nem csak az almánál kellene preferálni. Körte

Körtetermelésünk elhelyezkedése

Az Európai Bizottság korlátozza a tagállami telepítések támogathatóságát. Ezzel együtt tapasztalható, hogy az almaterület-csökkenés Hollandiában, Belgiumban körteterület-növekedéssel jár együtt, és bővült Spanyolországban és Portugáliában is. A hazai körtepiac évek óta bővül és magyar kínálat hiányában az import növekszik. A Magyarországon termelt fajtáknak és az általunk kínált minőségnek konkrét kereslete van skandináv, angol nem jelentős kevésbé jelentős jelentős igen jelentős és újabban még olasz piacon is, ezért a magyar vevők még kevesebb ilyen áruhoz juthatnak. A körte termőhely igényét specifikusnak tartja a szakma és fontosságát évtizedek óta hangoztatja. Mégis arányaiban a legkisebb hányadban öntözött gyümölcsfaj Magyarországon. 89


Olasz és spanyol példák azt bizonyítják, hogy még légköri aszályra érzékeny fajták igényeit is ki lehet elégíteni megfelelő öntözési móddal. Vilmoskörtéből, Bosc Kobakból, Pachamsból nem tudunk eleget kínálni. A régmúlt idők 40-50 ezer tonnája eladható lenne. A három legfontosabb termőtájban (Nyugat-Magyarország-Somogyban, Bodrogközben és Szatmárban) rendkívül kedvező ökológiában ha kis intenzitású szórófejekkel rendezzük be az öntözést, fagyvédelemre is eredménnyel számíthatunk. Az ULO tárolókból kínált áru jelentősen meghosszabbítja az értékesítési szezont.

Meggy Az ezredforduló táján telepített ültetvéCseresznye- és meggytermelésünk elhelyezkedése nyek termőre fordulása egy jobb minőségű, egységesebb árualap reményét kelti és a koncentráltabb, nagyobb felületű ültetvények precízebb növényvédelem elvégzését teszik lehetővé. Sajnálatos módon szükség is van rá, mert moníliából és cseresznyelégyből is gazdagodtunk egy új fajjal, amivel folyamatossá vált a fertőzésveszély. Járványszerűen megszaporodott, előretört a glöospórium fertőzés. Ugyanakkor az Eus növényvédőszer- revízió pedig előnytelenül korlátozza a védekezés lehetőségeit. Az elmúlt 9-10 évnem jelentős kevésbé jelentős jelentős igen jelentős ben hektikusan váltakozó piaci felvásárlási árak magas értékeinek hatására a termelők elmulasztották az időszerű kivágásokat. A gyümölcs-betakarítógépek megháromszorozódása jelentősen fokozta a napi kínálatot. A nagy vevő német konzervüzemek, német importőrök és a két meghatározó élelmiszer kiskereskedelmi lánc a 2007-es magas beszerzési árakat kompenzálandó kivárt, később indítva a feldogozást, nyomott árakon vásárolt. Feldolgozási struktúránk egysíkú, a kompótmeggy több mint kétharmada egy piacra és egy üvegméretben kerül legyártásra. Vannak információk lehívatlan, sőt eladatlan készletekről is a 720 ml-es áruból. A lengyel, német, török struktúrát tanulmányozva azt találjuk, hogy rendkívül jelentős a gyorsfagyasztott árugyártás ebből a +21 mm-es magozott kompótmeggyből. Magyarországon sajnos ez nem több, mint néhány száz tonna. Új vonása az ipari célú meggytermelésnek, hogy a +23 mm-es átmérőjű, szárral, kézzel szedett magyar árunak sikerült felépíteni ma már az összes termés közel hatodát jelentő étkezési piacot. Úgy gondoljuk, hogy minőségjavítással, a repedési hajlam kezelésével, a szállíthatóság javításával stabilizálható, sőt növelhető ez a piac, és az is látszik, hogy ez eltérő fajtahasználatot és termesztéstechnológiát feltételez. Mind a hazai fogyasztásban, mind a hagyományos piacainkon (német, osztrák, balti, orosz, ukrán) lehetséges és szükséges egy célirányos termékmarketing elindítása. A fajtahasználatban az észak-keleti régió hagyományos fajtái gyakran összeérnek a német, lengyel szezon első negyedével, harmadával, ami piaci zavart okoz. Az elmúlt 6-8 évben ez az arány tovább romlott.

90


Reklámkampányt kívánunk indítani a meggyfogyasztás népszerűsítésére annál is inkább, mivel a magyar fajták beltartalmi értéke igen kiváló. Pár évvel korábban az amerikai Amway Corporation vizsgálatokat végeztetett néhány magyar meggyfajta (Újfehértói fürtös, Érdi bőtermő) beltartalmára és a meggy színanyagainak és antioxidásainak az egészségre gyakorolt hatására vonatkozóan. A beltartalmi vizsgálatok szerint a magyar meggyből készített áruk és sűrítmények több antioxidánst és négyszer-ötször több anthociánt tartalmaznak, mint a Montmorencyből készített sűrítmény, ezáltal mind táplálkozásbiológiai értéke, mind áruértéke lényegesen magasabb az egyéb európai és amerikai fajtáknál. A magyar gyümölcsaszalványok méltatlanul feledésbe merültek, a kereskedelmi forgalomban az import dominál, még a hazánkban termeszthető gyümölcsfajok esetében is. Színesíthető a termékpaletta, az alternatív konyha, müzligyártás, a Szatmárban készült meggy aszalványokkal, a szilva, körte, alma mellett.

Cseresznye A cseresznyefelület nagyságát illetően nem vezető gyümölcsfaj Magyarországon, de hazánk klímájában a termesztésbe vont – döntő hányadában magyar nemesítésű – fajták használatában olyan minőség és a gyümölcsméret érhető el, mely eladásaink többszörözését jelentheti. Olyan fajtákat, klónokat, alanyokat és termesztéstechnológiát kell alkalmazni, mely 30-34 mm átmérőjű gyümölcsöt minden évben produkálja. Az egyöntetűséghez fontos feltétel a magasabb tőszámmal ültetett, öntözött intenzív ültetvény. A cseresznye 65-75 napos piaci jelenlét mellett fedi le a hazai piacot. A középérésű, középkései és kései fajtákkal Európa déli részén is tudnánk árut kínálni, bár néhány száz hektárral nőtt a felület és az infrastruktúra is kiegészült két helyen a tároláshoz és hosszabb szállításhoz nélkülözhetetlen hydrocoolerrel, az útnak még csak a legelején vagyunk. A hazai piac bővíthető, a hagyományos piacok is keresik a magyar árut és jó lehetőségek vannak harmadik országokban is. Különleges tárolási eljárással növelhető a piaci jelenlét. A magyar időjárási viszonyok mellett szinte a teljes szezonban van veszélye esős periódusnak, mely gyümölcsrepedéssel és az áru megsemmisülésével fenyeget. Előrehaladott kísérletek és üzemi próbák vannak e folyamat biostimulátorokkal való gátlására a szállíthatóság javítása érdekében. Spanyolországi, olaszországi példák és ezekkel kapcsolatos számítások alátámasztani látszanak egy jéghálós szerkezetre kifeszített takarást, mely kizárja a közvetlen csapadékot az ültetvényből. Zalában, a Duna-Tisza-közén, Hevesben, Zemplénben és az Ipoly-völgyében történtek jelentős ültetvényfejlesztések. Eladási lehetőségeinkkel a 1-3 ezer t közötti exportot jelentősen növelni lehetne.

91


Kajszi Kajszitermelésünk 15-45 ezer t között ingadozik. Az Európai Unióban termelt átlagosan 600 ezer t évi mennyiséggel összevetve a hazánkban a telepítések alapján prognosztizált 30-70 ezer t terméssel jelentős, az összes gyümölcsfaj közül jelentős arányúnak ítélhetjük.

Kajszitermelésünk elhelyezkedése

A világban mindenütt nagy kockázattal termelik ezt a gyümölcsfajt, a piaci zavarok elhárítása érdekében szerepel is a piaci árukivonás támogatásban részesíthető fajok között, de túltermelés ellen nem hozott intézkedést az ültetvénykivágás támogatásával az elmúlt 25 évben az Unió bizottsága.

nem jelentős

kevésbé jelentős

jelentős

igen jelentős

A kajszit hungarikumnak tekintjük, de körülnézve és megismerve az európai kínálatot, a kínált olasz, spanyol, francia áruminőséget, úgy gondoljuk, hogy igen kemény versenyfeltételeknek kell megfelelni. A hazai nemesítés eddigi céljait és a honosítás szempontjait oly módon kell kiegészíteni, hogy a biztonsággal elérhető gyümölcsméret alsó határa 41-45 mm legyen. Ehhez az öntözés nélkülözhetetlen. Ez rendkívül szigorú feltétel, de az eladhatóság első számú kritériuma az EU piacon, ahol a középérésű és a kései fajtáknak vannak jobb lehetőségei. A hazai növekvő kajszipiac kitűnő árral preferálja a korai fajtákat és az egész fajtasort augusztus közepéig. Az elmúlt néhány év téli és kora tavaszi fagykárai bizonyítják, hogy csak a legbiztonságosabb termőhelyeken lehet gazdaságosan termelni ezt a gyümölcsfajt. Bár biztosítással sokat lehet enyhíteni az egy-egy kieső, vagy részleges termőév kárainak következményén, revízió alá kell venni az ültetvény kataszterben szereplő területeket, a tengerszint feletti magasság abszolút értékei szerint is sorolva, a területek fekvése értékelésénél. A frisspiaci eladások, e faj gyors érésmenete miatt lényegesen nagyobb műszaki, technikai kapacitásokat, áruvá készítő feltételrendszert, precízebb szervezést és fogyasztóhoz juttatáshoz felkészültebb logisztikai rendszert kívánnak. Őszibarack termelésünk elhelyezkedése

Őszibarack Az őszibarack termelésünk 50-75 ezer t között változott az utóbbi öt évben. Termesztésünk nagy kihívása a hazánk termőtájaitól 700-1000 km-rel délebbre termelő országok hektáronkénti 15-20 tonnával magasabb termésátlaga, 7-12 napos korábbisága szinte minden fajtánál, és a más csapadékviszonyok, illetve öntözéssel elért 15-25 mm-rel nagyobb átlagméret. E tények miatt csak rendkívül átgondolt, reális és visszafogott célkitűnem jelentős zéseink lehetnek a magyarországi 40-60 ezer t/év termeléssel, összevetve az Európai Unió 4,0-4,5 millió t/év eladott őszibarackjával. 92

kevésbé jelentős

jelentős

igen jelentős


Rendkívül fontos elhitetni a magyar és a félnapi szállítási távolságon belüli tradicionálisan magyar barackot importálókkal, hogy a mi általunk kínált, kifogástalan minőségű és méretű, szépen csomagolt, „majdnem szájérett” gyümölcs ízesebb, mint a 2-3 nappal korábban szedett. Őszibarack termesztésünk, mint a kajszi is csak nagy felkészültségű termelőkkel, körültekintő és igényes termőhelyválasztással, termesztéstechnológiával lehet sikeres. Szilvatermelésünk elhelyezkedése

Szilva Magyarország a szilva egyik géncentruma, és Szatmárban egy helyi tájfajtából különleges minőségű lekvárt és pálinkát készítenek. A '70-es évek végén még 200 ezer t feletti szilvát termeltünk, melynek fő fajtája a Besztercei volt. Ez napjainkra 70-80 ezer tonnára csökkent, és fő fajtánk a Stanley lett, eközben az Unió 13%-kal, a spanyolok 31%-kal, a németek 41%-kal növelték termelésüket.

Az Unióban a szilvapiac az elején a Canem jelentős kevésbé jelentős jelentős igen jelentős canska lepotica érésének közepéig kitűnő és szeptember közepe után újraéled. Tehát a kései, az igen kései és a tárolható fajtákkal bővíthető a piaci kínálat. Romániában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban komoly nemesítőmunka folyik 35-40 mm-nél nagyobb, sárga húsú, magvaváló, jóízű kék színű fajták irányában, de még az útkeresés stádiumában tartanak. Zavart okoz a piacon a kompótérettségben leszedett és tálcából kínált áru az olyan országokban, ahol ismerik a jó ízű szilvát. Ez számos alkalommal tönkreteszi a piacot. A szilva kozmopolita növény, mélyebb fekvésű területeken is elfogadhatóan és az ország szinte minden részén termelhető. Kiváló és keresett püré-a-, kompót-, és aszalvány-alapanyag és közkedvelt a kiváló egészségügyi hatású szilvalé és aszalt szilvalé. Diótermelésünk elhelyezkedése

Dió A héjasok között a dió rendkívüli jelentőségű hazánkban. Számos területen évszázados hagyományokkal rendelkezik, bár egyenlőre nem vagyunk a világban dió-nagyhatalom. Piaci oldalról a mai évi 5-6 ezer tonnás dimenziókhoz képest szinte korlátlannak tűnő és évek óta csak töredékben kielégített piacra tudnánk kínálni kitűnő áruminőséget.

A magyar diónemesítés eredményei, a fajtainnováció felgyorsítása rendkívüli távlatokat nyújt a kedvező hidrológiai vinem jelentős kevésbé jelentős jelentős igen jelentős szonyú területeken. Az oltvány diók rövid termőre fordulási ideje, az oldal rügyön is termő és a tavaszi fagyokat késői fakadással elkerülő újdonságaink elfogadható termésbiztonságot kínálnak. 93


A piaci lehetőségeinket jól tükrözi, hogy a világ diótermelése 3,6%-kal 1300 ezer tonnára nőtt, az Unió termelése 7,9%-kal, ezen belül Franciaországé 18%-kal, Németországé 12%-kal nőtt és jelentős a török 11%-os növekedés is, mellyel 136 ezer t lett az összes termésük. A jó piaci sorrendbe illeszkedő magyar árualapok gyorsabb növelésével tovább lenne bővíthető a dió hazai és exportpiaca. Szamóca Szamócatermelésünk elhelyezkedése

A magyar szamócatermelés 8-12 ezer tonnás évi mennyiségét nem sorolhatjuk a jelentős kultúrák közé. Az ültetvényterület mintegy 85-90%-a öntözött, termesztéstechnológiánkban megjelentek, majd elterjedtek az intenzív bakhátas fóliatakarásos rendszerek, az új fajták – érdekes módon a korábbi jelentős telepítési támogatás ellenére sem növekedett sem a terület, sem a termés, melyre nehéz magyarázatot adni. E kertekben a termésmennyiség jelentős szóródást mutat 1225 t/ha között, nehézséget okoz e rendnem jelentős kevésbé jelentős jelentős igen jelentős szernél a légköri aszály, mely részben korlátja is a hatékonyságnak. A szalmával takart, soros, később keskeny ágyásos rendszerré alakuló technológia jobb beruházási megtérülést eredményez és a terjedő „Szedd magad” rendszerben is költségtakarékosabb. Sokat alakult, változott a szamóca piaca, az ezredforduló környékén chilei, spanyol, majd olasz importtal kezdődött a szezon és a hazai középérésű fajtákkal egy időben megjelent a lengyel és a román ipari célú import áru, melyből néha jutott valami a friss piacnak is. A EU-csatlakozás körül bővült a termelés, a hazai igények mellett baltikumi exportra is biztosított árualapot. A csatlakozást követően napjainkig az import kibővült a spanyol termelésnek is nagy konkurenciát jelentő marokkói, valamint egyiptomi importtal. A román termelés visszaesett. Ma a feldolgozott szamóca konzervkínálatot a lengyel és a kínai import uralja. A hazai hideghajtatású árutermelés a friss zöldség vegyes kamionok importőreinél talál gazdára, megítélésünk szerint folyamatos, jó minőségű árukínálatával tovább bővíthető lenne. A friss piaci árukínálatban a korai és középérésű fajták kedvező piaci szituációban kerülnek a vevőkhöz - kár, hogy a magyar termelők nem fordítanak kellő gondot a csomagolásra, még mindig jellemző a fakanalas, lapos rekeszből történő eladás az előrecsomagolttal szemben. Figyelemreméltó és felkarolandó lenne és forradalmasítaná a hazai piacot, megerősítené a vevők bizalmát az úgynevezett friss pult-rendszer, mely minden nyitásra frissen szedett árut kínál és a piaczárást követően a maradékot ipari feldolgozásra előkészítve adja el. A középkései és kései fajtáknál egy melegebb időszakkal együtt járó érésgyorsulás miatti túlkínálatnál fontos lenne egy biztonságosabb árulevezetési lehetőséget jelentő export rendszeressé tétele a korábbi kapcsolatok visszaépítésével. Meggyőződésünk, hogy egy jó minőségű és jó méretű árukínálattal a bevezetett 12-15 ezer t körüli termelés jelentős részben fedezi a hazai igényeket. A gyorsfagyasztó ipar gyümölcsmixeinek gyártásához nehezen vagy egyáltalán nem talál magyar árualapot sajnálatos módon.

94


4.4 Feldolgozóipari fejlesztések A zöldség-gyümölcs termelésen belül jelentős arányt képvisel a feldolgozott termékkör, amely mintegy felét adja termelésünknek. A hazai feldolgozóipar két oldalról szorongató árprés, az alul-tőkésítettség és a tulajdonosi-beszállítói-vásárlói érdekellentétekből fakadó ellentmondások közt vergődik és jelenleg talán a legsérülékenyebb területe az ágazatnak. Az egyik oldalról az energia, az input- és az alapanyagok áremelkedése feszíti, a másik oldalról az áruházláncok erőfölényéből fakadó kiszolgáltatottság, amely sokszor 30% fölötti visszatérítésekkel sarcolja a feldolgozóipari beszállítókat. A zöldség-gyümölcsfeldolgozó üzemek közül mind a konzervgyárak, mind a gyorsfagyasztó üzemek privatizációja során az összes klasszikus hiba előfordult. Volt ahol piacot vettek és bezárták a gyárat, volt ahol nem emeltek tőkét a leírt feltételek ellenére és a tőkehiány miatt mentek tönkre. Mára az egyre kevesebb vállalkozás az életben maradásért harcol. A konszolidált piaci viszonyok hiánya az olcsó import féltermékek vásárlásának irányában mozdítja el a gyártókat. A zöldség-gyümölcsstruktúrán belül úgy tűnik, ezért növekszik a zöldségkészítmények aránya mert tudnak partnereikkel a szezonban előre megállapodott áron dolgozni, míg a gyümölcsféléknél ez nem gyakorlat. A hűtőipar szerkezetét tekintve 8 cég rendelkezik 20 ezer tonnánál nagyobb éves termeléssel, 10 a 10-15 ezer tonnás szinten, míg a többi ennél is kisebb kapacitással rendelkezik. A hűtőipar szinte teljesen hazai kezekben van. Az exportot zöldségből, gyümölcsből szinte csak a nagyok végzik, a kisebbek a belföldi piacon versenyeznek. A konzervipar súlya is folyamatosan csökken, egyre kevesebb a vállalkozások száma, kisebb a termék-előállítás. A konzervipar forgalma mintegy 100 milliárd forint körüli, aminek mindössze 20%-a származott belföldi eladásokból. A 18 Magyarországon működő konzerves cég már kevesebb, mint 10%-a a korábbi évek cégeinek. A külföldi érdekeltség 50% fölötti az iparágban. Az elmúlt években a termelés 400-600 ezer tonna között erősen ingadozott és sajnos erőteljes csökkenést mutatott. Ez a folyamat együtt járt a termékkínálat beszűkülésével is, ami mára gyakorlatilag azt jelenti, hogy csemegekukoricán, zöldborsón, savanyúságokon, meggybefőttön és almasűrítményen kívül alig akad jelentős mennyiségű termék. A belföldi piac és kismértékben a keleti exportpiacok is stagnálnak, ugyanakkor kismértékben sikerült növelni a nyugati irányú kivitelt. Összességében a feldolgozóipar külkereskedelme igen stabilnak tekinthető a maga 430 ezer tonnás kivitelével és a 160 ezer tonnás behozatalával.

A magyar zöldség-gyümölcs feldolgozóipar nyersanyag-felvásárlásának változásai 2 500

50 000 Mennyiség

Érték

45 000

2 000

40 000

1 500

1 407

35 000

1 574

1 476

30 000

1 329 1 132

1 119

1 000

25 000 20 000 15 000

500

10 000 5 000

0

0 2001

2002

2003

2004

95

2005

2006

2007

Milliárd HUF

1.000 tonna

1 666


A konzerviparunkat három nagy cégcsoport uralja. Az elmúlt évek cégfelvásárlásainak következtében a Globus-csoport, az Univer és a Bonduelle együtt közel kétharmados részesedéssel bír, ami egy jelentős koncentrációnak tekinthető. Rajtuk kívül mindössze néhány cég akad, akik 1-2 milliárdos forgalmat bonyolítanak. A feldolgozóipar évek óta nehézségekkel küzd, melynek egyik oka, hogy a rendszerváltás után jelentős mértékben külföldi tulajdonba került üzemek mára már néhány kivételtől eltekintve korszerűtlenné váltak. Elmaradt a privatizáció alkalmával előírt és az új tulajdonosok által bevállalt tőkeemelés. Az évek folyamán elmaradtak a szükséges technikai fejlesztések, gyakoriak voltak a tulajdonos váltások és kevés kivételtől eltekintve a termékek megfelelő marketing hiányában koncepció nélkül értékesülnek. Ezzel egy időben a feldolgozóipart sújtó nehézségek az ipari zöldség-gyümölcs termelés területén is jelentkeztek, melynek eredményeként a feldolgozók részére a termelés ma nem tud versenyképes áron nyersanyagot, alapanyagot kínálni. A magas költséggel előállított félkész- és késztermékek egy része így piacot vesztett. A fő veszély az, hogy az ipar számára a legelőnyösebb megoldást az jelenti, ha az alapanyagot külföldről szerzi be, ahogy az már egyes termékek - akár a tradicionális magyar áruk esetében már ma is előfordul (hagyma, gyökérzöldségek, uborka, paradicsom, meggy, alma stb.). Ez azonban nyilvánvalóan és egyértelműen visszahat a kertészeti termelésre is, és olyan volumen csökkenést okoz, amit néhány marginális termék tervezett vagy prognosztizált felfutása nem képes ellensúlyozni. Minden eszközt be kell tehát vetni a fajlagos termelési eredmények, a hatékonyság növelésére, valamint a fajlagos költségek csökkentésére mindazon termékek esetében, amelyek meghatározó méretű volument jelentenek és/vagy jelentős mértékű foglalkoztatást biztosítanak. Fontos ez például a megfelelő korszerűsítés után a konzerviparon kívül a versenyképes termékeket előállítani képes hűtő- és szárítóiparra is. Fontos azt látnunk, hogy a feldolgozóipar területén is lezajlottak, illetve még jelenleg is zajlanak azok a globalizációs folyamatok, melyeket a kiskereskedelem, mint a feldolgozóipar kereskedelmi partnerénél tapasztalhatunk. A kereskedelmi láncok terjedése ugyanis ezen a területen is nagy kihívások elé állította a cégeket, sokszor a friss termék beszállítók kondícióinál is rosszabb feltételeket kényszerítve rájuk. Ez a tendencia nyomon követhető Magyarországon is, ahol a konzervipar többsége már az előzőekben említett multinacionális cégek tulajdonában van. Ebben a szituációban a nemzeti kormányoknak elvész a közvetlen érdekeltsége ezen cégek támogatásában, hiszen semmi sem biztosítja azt, hogy az áruházláncokhoz hasonló globális beszerzés az üzemek termelését hazai alapanyagokkal fogja kiszolgálni, nem pedig valamely szomszédos állam termelőinek nyit meg új piacokat. Itt elsősorban az alapanyag termelés versenyez, a tagállamok elsődleges feladata tehát az alapanyag-termelés versenyképességének támogatása, mind makrogazdasági intézkedésekkel, mind pedig a technológiai innováció segítésével. A másik lehetőség a mára már rendkívül beszűkült termékpaletta piaci szemléletű bővítése lehet, mely inkább a különleges minőségű, vagy egyedi piacokat kiszolgáló termékek és gyártástechnológiák kifejlesztését jelenti, mely ugyan volumenben nem érhet fel az un. tömegtermékek előállításával, de értékben hosszútávon megközelítheti azt. A problémák megoldásához néhány alapvető változtatás szükséges a jövőben, elsősorban a piacképes termékeink alapanyag-termelési színvonalának az emelésével és a feldolgozó üzemekben a befektetői mellett a termelői tulajdoni érdekeltség megteremtésével, ami egyben újjáépíti azt a közös kockázatvállaláson és átlátható elszámoláson alapuló integrátori rendszert.

96


4.4.1 Termelői tulajdonú üzemek A tartósítóipar hosszú ideig integrátori feladatokat látott el, az alapanyag-termeléstől, a szaktanácsadáson keresztül egészen a betakarítás szervezéséig és előfinanszírozták az alapanyagtermelést. Ma már azonban ezt a feladatot nem, vagy csak lényegesen kisebb mértékben látják el, aminek hiánya más helyettesítő struktúrák gyengesége miatt alapanyag-beszerzési nehézségekben mutatkozik meg. A jövőt illetően viszont elengedhetetlen az együtt gondolkodás és a szervezettség növelése. A termelés és a feldolgozás összekapcsolása mindkét fél számára előnyöket biztosít, a termelői tulajdonú üzemek működtetése csökkenti a jelenleg sokszor szemben álló felek kiszolgáltatottságát és egy hatékonyabb termelési struktúrát eredményezhet. A termelői tulajdonban lévő feldolgozóipari üzemek nem ismeretlenek Európában. Minden nagyobb kertészeti termeléssel rendelkező országban megtalálhatóak. Szerencsére hazánkban is elindult egy piaci folyamat ezeknek az üzemeknek a kialakítása érdekében, amit minden eszközzel támogatni szükséges.

4.4.2 Termékpaletta diverzifikáció Rendkívüli gondot jelent, s ez több évtizedesteher, hogy túl egysíkú a termékpaletta, ellentétben a tradicionális nagy konzervüzemekkel szemben. A szinte szinuszgörbeként mozgó világpiaci árak a völgyekben nem adnak fedezetet a termelő költségeire, aki termeléskorlátozással reagál. Minimális a befőttgyártás, az aszalványgyártás. Túl kicsik a mennyiségeink friss és feldolgozott áruban is ahhoz, hogy a tömegtermékek területén versenyezzünk a világgal, ugyanakkor vevőink jó része minőségjavítási céllal veszi meg nagy kiszerelésű, jó ízű portékáinkat. Termelői tulajdonba kerülő gyümölcsfeldolgozók megítélésünk szerint segítenék a termelők és a feldolgozók együttgondolkodását vagy egy közös érdekeltségű konstrukció, modell kidolgozását és működtetését. Az élelmiszerkiskereskedelmi láncok a friss étkezési termékeket jelentősen meghaladó 200400%-os árréseket is alkalmaznak a feldolgozott gyümölcstermékeknél (pl. fagyasztott meggy, gyümölcsaszalványok), ami tarthatatlan. Új felhasználók jelentek meg a piacon, ezekre kellene felépíteni az új marketingpolitikát, a gyártmányfejlesztést és a gyártást (édesipar, pékipar, cukrászipar). Új termékek iránti igény fogalmazódik meg - keresik a valódi zseléket, a félkész és konyhakész termékeket és az átmeneti termékeket, melyekkel mind a háziasszonyok, mind a nagyobb felhasználók számolnának, ha lenne és a magyar ízvilágból több pénzt lehetne csinálni. Megjelentek az új külföldi igények is – instant por, rostos por, aszeptikus velő bébiételekhez és újdonságként lisztpótló készítmények. Ez egy nagyon igényes piac kitűnő árakkal és garantált minőséggel. Újra kell gondolni, újjá kell építeni a feldolgozott magyar zöldség-gyümölcstermékek piacát, mert ízvilágban, aromában, illatban a világtól eltérő választékból több pénzt lehet csinálni.

97


4.4.3 Perspektivikus feldolgozóipari termékek

Ipari paradicsom Az ipari paradicsom vetésterülete 2007ben 1860 ha volt, a megtermelt összes áru mennyisége pedig 115.320 tonna, 62 t/ha átlaghozammal számolva. Az előállított érték termelői/átvételi áron 1.153 millió Ft (az átvételi átlagár 10 Ft/kg). 2008-ban a vetésterület 30%-kal, 1300 ha-ra csökkent, a termésmennyiség 35% csökkenést mutatott, így mindössze 74,3 ezer tonna termett. A felvásárlási árak emelkedésének köszönhetően az előállított érték viszont 16%-kal növekedett 1360 millió Ft-ra (átlagos átvételi ár 18 Ft).

Ipari paradicsom termelésünk elhelyezkedése

nem jelentős

kevésbé jelentős

jelentős

igen jelentős

Az erősségek és a gyengeségek tekintetében nincs változás az előző évhez képest. A jó ökológiai és éghajlati adottságok, a korszerű termesztéstechnológia ismerete, a szakértelem, a feldolgozói technológia megléte mind továbbra is létező előny. Amit előállítunk, az megbízható, kiváló minőségű, prémium termék kategória, tartósítószer nélküli, egészséges, kiváló élettani hatású, jól tárolható késztermék. A gyengeségként említett multinacionális túlsúly, a környezeti infrastruktúra hiányosságai, a technológiai eszközök elöregedése, a termésingadozás megmaradt. A támogatási rendszer változásai miatti problémák az egész EU -ban hasonlóak. A piac keresleti jellegűvé vált, a kínai áru kínálata csökkent, a sűrítmény árak 40–50%-kal nőttek a világpiacon. Ez az árnövekmény a késztermék árában nálunk is megjelenik. Az Európai Unióban a paradicsom felvásárlási ára 2008. évben meghaladta a 20 Ft/kg-ot, míg a magyar termelők ennél alacsonyabb áron kínálták a paradicsomot. Az ipari paradicsom vertikumban rejlő további lehetőségek között első helyen szerepel a termelés és a feldolgozás összekapcsolása, termelői tulajdonú üzemek működtetése, a külföldi és a belföldi piacok bővítése a marketing eszközeivel (magyar termék, egészséges táplálkozás), a termék paletta bővítése minőségi réspiacok (pl. porítás, gyógyszergyártás stb.) megszerzésével. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ugyanakkor az import paradicsomsűrítmények kifogásolható minőségét sem; ki kell zárni az egészségre ártalmas termékeket. Kezelni kell a termelői támogatások átalakulása következtében kialakult termelési volumen csökkenést, a feldolgozási költségek és adóelvonások növekedését, a védjegy hamisítások terjedését. A piaci adottságok ismeretében a termelési volumen jelentős növelésének lehetősége erősen korlátozottá vált. A fejlesztés lehetséges útja a termesztés technológia fejlesztése, a hozamok növelése, az öntözés fejlesztése és nem utolsó sorban a termelők és a feldolgozó üzemek kommunikációjának javítása. Ezek eredményeként javulhat a jövedelmezőség, nőhet a termesztés biztonsága, és fenntartható lesz a termelés és a feldolgozás.

98


Versenyképesség elemzés Erősségek • Jó ökológiai és éghajlati adottságok • Korszerű termesztéstechnológia ismerete • Szakértelem • Feldolgozói technológia megléte, bővíthetősége • Állandó , fix minőségi feldolgozás lehetősége • Logisztikai szempontból Közép-Európai stabilitás • Megbízható, kiváló minőség prémium termék kategória • Tartósítószer nélküli, egészséges kiváló élettani hatású termékek • Jól tárolható késztermékek Lehetőségek • A termelés és feldolgozás összekapcsolása ( teljes vertikum), termelői tulajdonú üzemek • Külföldi és belföldi piacok kibővítésének lehetősége • Marketing munkával belső piacok megszerzése ( magyar termék, egészséges táplálkozás) • Termék paletta bővíthetősége (minőségi réspiacok) pl. porítás, gyógyszergyártás stb. • Gyári kapacitások növelhetősége

Gyengeségek • Multi cégek piaci diktátuma • Minőségi termékek viszonylagos drágasága, a fogyasztási szokások árérzékenysége • Környezeti infrastruktúra hiányosságai (autópálya hiánya, stb.) • Technológiai eszközök elöregedése • Öntözés bizonytalansága, drágasága • Ingadozó éves termelés, évjárat hatás • Jövedelmezőség különbsége termelők között Veszélyek • EU-n kívüli import paradicsom árcsökkentő hatása • Import paradicsom sűrítmények kifogásolható minősége, egészségre ártalmas hatása • Termelői támogatások átalakulása következtében várhatóan 10-30 %-os termelési volumen csökkenés • Feldolgozási költségek és adóelvonások növekedése • Védjegy(márkanév) hamisítások terjedése pl. Aranyfácán

Az ipari paradicsom fejlesztési pontjai és várható hatása Fejlesztések Termesztés technológia fejlesztése, hozamok növelése Öntözés fejlesztése, támogatási rendszerének stabilizálása Termelők és feldolgozó üzemek kommunikációjának javítása

Zöldborsó

Várható hatások Javuló jövedelmezőség Termesztés biztonsága nő Középtávon fenntartható termelés és feldolgozás

Zöldborsó termelésünk elhelyezkedése

A zöldborsó vetésterülete 2007-ben 17.500 ha, a megtermelt összes árumennyiség 96.250 tonna volt, ebből konzervipari feldolgozásra (kb. 65%) 62.563 t, hűtőipari feldolgozásra (kb. 35%) 33.687 tonna került. Az előállított érték termelői/átvételi áron számolva összesen 5.881 millió Ft-ot ért el, a konzervek esetében ez 3.691 millió, a gyorsfagyasztott termékek esetében 2.190 millió Ft. A konzerveknél az alapanyag átvételi ára átlagosan 59 Ft/kg, a gyorsfagyasztott termékek alapanyagának átvételi átlagára 65 Ft/kg szinten alakult.

nem jelentős

kevésbé jelentős

jelentős

igen jelentős

A 2008-as évben a zöldborsó vetésterülete 17 ezer ha, gyakorlatilag alig változott. A termékvonal erősségei továbbra is értékelhetők: kielégítő a fajtaválaszték, jó a vetőmag ellátás, elegendő feldolgozó kapacitás áll rendelkezésre, és jó technológiai színvonal esetén a megfelelő jövedelmezőség is biztosítható. 99


Viszont a gyengeségek is megmaradtak. Kevés az öntözött terület, ökológia problémák miatt hullámzóak a termésátlagok, a technológiai színvonal is lehetne jobb. Továbbra is viszonylag kicsik vagyunk az európai piacon és a termelés rizikója is nőtt a hektikus klimatikus viszonyok miatt. A továbblépés útja az öntözés fejlesztésével, a technológiai elemek korszerűsítésével, a betakarítógépek kiemelt támogatásával, a földalapú támogatás fenntartásával képzelhető el. Versenyképesség elemzés Erősségek • Kielégítő fajtaválaszték • Jó vetőmag ellátás • Elegendő feldolgozó kapacitás • Bővülő keleti és bővíthető nyugati piacok • Jó technológiai színvonal esetén, megfelelő jövedelmezőség • Pillangós elővetemény kedvező hatása, AKG követelmény

Gyengeségek • Kevés öntözött termelés • Ökológiai problémák, hullámzó termésátlagok • Nem kielégítő technológiai színvonal • A vető és betakarítógépek nem megfelelő arányban felelnek meg a műszaki elvárásoknak • Korrekt szerződéses kapcsolatok hiánya • A betakarítógépek nem megfelelő koordinációja • A talajművelés nem megfelelő műszaki színvonala • Viszonylag kicsik vagyunk az európai piacon Veszélyek • Támogatás hiányában a fejlesztés elmarad, a termésátlagok a jövedelmezőséget nem biztosítják • Ha az öntözés fejlesztése elmarad, a hozam és jövedelmezőség csökken, ezért a feldolgozóipar elfordul a borsó feldolgozástól • A betakarítógépek beszerzése elmarad, ezért sok területen nem optimális időben történik az aratás, ezért a minőség jelentősen romlik • A feldolgozás könnyen mobilizálható (áttelepíthető más országokba, pl. Lengyelország

Lehetőségek • Betakarító gépek beszerzésének támogatása esetén a betakarítás optimalizálható, a minőség és így a jövedelmezőség javul • Megfelelő műszaki fejlesztés esetén a termőfelület jelentősen növelhető, a gazdaságosság biztosítható • A zöldborsó termesztési lehetősége kapcsolódik a csemege kukoricatermesztéssel

A zöldborsó termesztés fejlesztési pontjai és várható hatása Fejlesztések Öntözés fejlesztése, támogatási rendszerének termelőbaráttá tétele Technológiai elemek korszerűsítése (talaj-előkészítés gépei, precíziós tápanyag utánpótlás stb.) Betakarítógépek kiemelt támogatása Földalapú támogatás fenntartása

100

Várható hatások Termésbiztonság és termésátlag nő A minőség és jövedelmezőség javul Jelentősen javul a minőség A jelenlegi vetésterület stabilizálása esetleg területbővülése


Zöldbab

Zöldbab termelésünk elhelyezkedése

A babfélék vetésterülete 2007-ben 3.450 ha, ebből zöldbab 3.000, kifejtőbab 450 ha. A megtermelt áru mennyisége 26.600 tonna, zöldbabból 24,8 ezer, (átlaghozam: 8,26 t/ha), kifejtőbabból 1.800 tonna (átlaghozam: 4 t/ha). Az előállított érték termelői/átvételi áron számolva 1.564 millió Ft, vagyis a zöldbabnál 1.339, a kifejtőbabnál 225 millió Ft. (A zöldbab átvételi átlagára: 54 Ft/kg, kifejtőbab átvételi átlagára: 125 Ft/kg.) A 2008. évi tapasztalatok a vetésterület enyhe növekedését mutatják, idén 3.300 ha (+ 10%) területtel lehet számolni.

nem jelentős

kevésbé jelentős

jelentős

igen jelentős

A zöldbab továbbra is jó kiegészítő növénye az iparnak a zöldborsó és csemegekukorica mellett, a hőtűrő fajták rendelkezésére állnak a termesztéshez, a jelenlegi termesztést professzionális termelők végzik, stabil feldolgozóipari háttérrel. A fogyasztási szokások változása (sárga hüvelyű aránya csökken a zöld hüvelyű növekszik), illetve a nálunk olcsóbban termelő versenytársak sárga hüvelyű termesztése miatt, ésszerűen nem bővíthető a termelés. A jobb minőség és a feldolgozóipari oldalról kisebb veszteség érdekében szükség lenne a betakarítógépek fejlesztésére, a feldolgozóipari kapacitások növelésére és mindenek előtt az öntözés fejlesztésére. Versenyképesség elemzés Erősségek • Jó kiegészítő növénye az iparnak a zöldborsó és csemegekukorica mellett • Hőtűrő fajták a termesztés rendelkezésére állnak • Hagyományosan fogyasztott zöldségféle • A jelenlegi termesztést professzionális termelők végzik stabil feldolgozóipari háttérrel Lehetőségek • Az ágazat szinten tartása, stabilizálása • Az öntözés fejlesztése, működésének harmonizálása • A másodvetésben vannak tartalékok

Gyengeségek • Ökológiai adottságok (fővetés esetén) • Hazai termésátlagaink nem versenyképesek a kedvezőbb ökológiai adottságokkal rendelkező országokéval Veszélyek • Fogyasztási szokások változása( sárga hüvelyű aránya csökken a zöld hüvelyű növekszik) • A meglévő sárga hüvelyű termesztést nálunk olcsóbban termelő versenytársak állítják elő

A zöldbabtermesztés fejlesztési pontjai és várható hatása Fejlesztések Betakarítógépek fejlesztése Feldolgozóipari kapacitások növelése Öntözés fejlesztése

Várható hatások Jobb minőség, kisebb veszteség feldolgozóipari oldalról Másodvetések jobb kihasználása Termésbiztonság és termésátlag nő

101


Csemegekukorica A csemegekukorica az első számú, az Csemegekukorica termelésünk elhelyezkedése ipari zöldségfélék között meghatározó növénye Magyarországnak. A világ második legnagyobb exportőrének számítunk jelenleg. A tavalyi adatokhoz képest a csemegekukorica vetésterülete 31 ezer hektárra csökkent. Így a feldolgozóipar igényéhez képest mintegy 20%-kal kevesebb volt a megtermelt mennyiség. 2007ben 33 ezer hektáron termeltünk. Ebből kb. 90% a normál édes, 29.700 ha, és kb. 10% a szuper édes fajta, 3.300 ha. Az összes megtermelt mennyiség 524.700 tonna, amiből normál édes 475.200 tonnem jelentős kevésbé jelentős jelentős igen jelentős na, a szuper édes 49.500 tonna volt. Az előállított érték termelői/átvételi áron számolva 13.266 millió Ft-ot tett ki. A normál édes értéke 11.880 millió, a szuper édes 1.386 millió Ft. Átvételi ár a normál édesnél 25 Ft/kg, a szuper édesnél 28 Ft/kg volt. A termelői és feldolgozói oldal helyzete is nehezebb lett 2008-ban, mert az input anyagok és a nyersanyagok ára erősen emelkedett. A takarmánynövények komoly alternatívát jelentettek a szántóföldi zöldségekkel szemben. Versenyképesség elemzés Erősségek • Kiváló ökológiai adottságok • Nagyüzemi termesztés, Magas termesztési színvonal • A termesztés és feldolgozás összhangja • Biztos feldolgozóipari háttér • Export piacok bővülése, egyre nagyobb arányban szállítunk nyugat-európai piacokra • A világ második legnagyobb exportőre Magyarország • Működő támogatási rendszer Lehetőségek • Új piacok • Hazai fogyasztás növelése • Termékskála bővítése(friss export)

Gyengeségek • Az öntözhető terület korlátozott nagysága • Az ágazati szereplők együttműködési készsége

Veszélyek • Új versenytársak belépése (Tajvan) • Lassú piaci növekedés • Túltermelés Európában, input anyag árak emelkedése • Bioenergia-termelés és annak támogatási rendszere • Szántóföldi vetőmag előállítás terjeszkedése

A csemegekukorica termesztés fejlesztési pontjai és várható hatása Fejlesztések A tagozat harmonizációs munkája az ágazat szereplőinek együttműködési készségének javítása érdekében Technológiai elemek szinten tartása, további fejlesztése Az öntözés fejlesztése, támogatási rendszerének harmonizálása A friss export feltételeinek megteremtése (műszaki háttér is) A csemegekukorica ágazat súlyának növelése

102

Várható hatások Összehangolt piaci tevékenység Termésbiztonság növekedése Termésbiztonság növekedése Új piacok meghódítása Piaci súlyának növekedése


Torma

Tormatermelésünk elhelyezkedése

2007-ben Magyarországon 1680 hektáron termeltek tormát. A megtermelt összes áru mennyisége 13,1 ezer tonna volt, az átlagos hozam hektáronként elérte a 7,8 tonnát. A termelők által előállított érték termelői/átvételi áron számolva 1.873 millió Ft-ot tett ki. Az átvételi ár átlagosan: 143,-Ft/kg volt. A legfontosabb erőssége a vertikumnak a jó ökológiai és éghajlat adottságokkal rendelkező, koncentrált termőtáj. A Hajdúsági torma külleme és beltartalmi érténem jelentős kevésbé jelentős jelentős igen jelentős ke alapján jól elkülöníthető az egyéb termesztéstechnológiával előállított tormától. A területen dolgozók hagyományokra épülő, kiváló szakértelemmel rendelkeznek. Részben jelen van a korszerű termesztés technológia, ami azt eredményezi, hogy megbízható, kiváló minőségű, prémium termékek kerülnek ki a termőtájból. Versenyképesség elemzés Erősségek • Jó ökológiai és éghajlat adottságokkal rendelkező koncentrált termőtáj • A Hajdúsági torma külleme és beltartalmi értéke alapján jól elkülöníthető az egyéb termesztéstechnológiával előállított tormától • Hagyományokra épülő szakértelem • A korszerű termesztés technológia részleges jelenléte • Megbízható, kiváló minőség, prémium termék Lehetőségek • A Hajdúsági torma földrajzi eredetvédelmének és nemzetközi áruvédjegy oltalmának elnyerése • Export és belföldi piacok bővítése, frisspiaci értékesítés növelése • Nyitás a minőségi réspiacok pl. gyógyszergyártás, kozmetikumok stb. irányában • A torma népesség eltartó jelentőségének további erősítése (450-600 roma család), 2007-ben a megye 13 településén termesztettek tormát • Élőmunka ésszerű helyettesítése, gépesítési irányzatok • A meglévő hűtőkapacitások jobb kihasználása, fejlesztése

Gyengeségek • Ingadozó éves termelés, évjárat hatás • Öntözés bizonytalansága, drágasága • A termőtájban nincsen mindenütt öntözés • Évente változó piaci igények ( pl. a lengyel piacnak való megfelelés). Több éves termékértékesítési szerződések nagyobb részarányának elérése a hazai piacon • Jövedelmezőség különbség termelők között Veszélyek • Az import torma megjelenésének hatása közvetlenül export piacainkon érezhető. Jelenleg egyik legerősebb versenytársunk Lengyelország • Feldolgozási költségek növekedése • A termesztésben használt engedélyezett növényvédőszerek hiánya. • Fajta oltalom hiánya • A torma a ,,kisemberek,, növénye. Az őstermelő kategória adózási, járulékfizetési és egyéb kötelezettségek változásának hatására várható a termelők számának csökkenése • Munkaerő hiány

A torma termesztés fejlesztési pontjai és várható hatása Fejlesztések Termesztés technológia fejlesztése Öntözés fejlesztése (pl. mélyfúrású kutak) A Hajdúsági torma földrajzi eredetvédelmének és nemzetközi áruvédjegy elnyerését követően aktív marketing tevékenység Az ágazat szereplőinek jobb együttműködése, összefogása- a TÉSZ tevékenység erősítése Az optimális termőterület közös kialakítása hosszabb távra a termelőkkel és kereskedő házakkal (TÉSZ)

103

Várható hatások Termésbiztonság és termésátlag nő Piaci lehetőségek bővülése, a meglévők megtartása mellett Értékesítési lehetőségek megszilárdulása hosszú távon


Konzervuborka A konzervuborka a magyar zöldségterUborkatermelésünk elhelyezkedése melés egyik sikerágazata volt néhány évvel ezelőtt. Azóta sajnos változott a helyzet. A konzervuborkánál a 2002-ben tapasztalt kiugróan magas termőterület és termésmennyiség fokozatosan csökken. A termés mennyisége az évjárat függvényében az elmúlt években 25 és 45 ezer tonna között ingadozott. A termőterület 2007-ben már nem érte el a 700 ha-t. A termőtáji átrendeződés folytatódik. A dunántúli termelés tovább csökken. KeletMagyarországon a nagy felületű integrációk is csökkenést mutatnak. A friss exnem jelentős kevésbé jelentős jelentős igen jelentős port jelentősen visszaesett, 2007-ben 6000 t volt. Az import 600 tonnát tett ki. Az ágazat életben tartásához fontos az időszaki munkaerő biztosításának kérdése is. Nehezíti a helyzetet, hogy a felvásárlók itt is versengenek egymással. Továbbá vélhetően egy 10-15 ezer tonna konzervuborka feldolgozása vált bizonytalanná feldolgozói oldalról ebben az évben. Versenyképesség elemzés Erősségek • Kordonos technológiából származó tiszta, sima héjú termések, megbízható jó minőségben, akár kis méretben, jól kalkulálható hozamok • Fátyolfóliás termesztésből (jún. első hete), • korai szedés lehetősége • Szakmai tapasztalat a kordonos termesztésben • Jól szervezett logisztika (válogatás, begyűjtés, előhűtés) Lehetőségek • Termésátlag növelése, a hazai termőfelület stabilizálása • Prémium piacokon történő értékesítés • Inputanyag kihelyezés és finanszírozásának fejlesztése

Gyengeségek • Drágán termelünk a kordonon • A szezonális mezőgazdasági munkaerő foglalkoztatásának nehézségei • Termelői forgótőke hiánya a termelés és input anyagok finanszírozásában • Hagyományos korábbi piacaink elvesztése Veszélyek • Versenyképességünk romlása a magas önköltség miatt • Az olcsó indiai uborka európai térhódítása • Hazai feldolgozóipar likviditási problémái • Román, bolgár és szerb termelés erősödése

A konzervuborka termesztés fejlesztési pontjai és várható hatása Fejlesztések Technológiai elemek szinten tartása, további fejlesztése Friss export bővítése, a hazai feldolgozás stabilizálása Az ágazat szereplőinek jobb együttműködése, szerződéses fegyelem erősítése

Várható hatások Termésbiztonság, termésátlag, hatékonyság növekedése Új piaci lehetősége Piaci pozíciók erősödése

104


4.5 Termékminőség fejlesztési program Amint az a tanulmány előző részében megfogalmazásra került, jelentős ellentmondás van a piacon a szürkegazdaságból, illetve a fehérgazdaságból érkező árutulajdonosok között. A vevők koncentrációja kikényszeríti, hogy az alkupozíció érdekében a termelői összefogás elkerülhetetlen, de a közös számlás eladás együtt jár a kompenzációs felár és az ÁFA befizetési különbség veszteségként való megjelenésével, mely az ezt elkerülők gazdasági előnye, sajnos még mindig negatív következmény nélkül. A termelői összefogások további szövetkezései és együtt eladásai jelenthetik az a gazdasági előnyt, mely piaci tényezőként fogja elismerni a termelői szervezeteket. Meggyőződésünk szerint ez egy belső, logikusan végiggondolt folyamat eredménye kell, hogy legyen, külső beavatkozást, ráhatást nem látunk kivihetőnek. A legfontosabb kormányzati lépésnek azt tartjuk, ha az élelmiszerbiztonság fogyasztók, vevők, hatóságok által megkövetelt magas színvonala érdekében a 2005 óta EU-s törvényben kimondott nyomonkövethetőségi kötelmet vasszigorral megtartatjuk. Az átláthatóbb piachoz minden szereplőnek regisztráltnak kell lennie a nyomonkövethetőséghez, az élelmiszerbiztonság garanciáihoz, ez teremthet egyenlőbb feltételeket és fehérítheti a gazdaságot. Meggyőződésünk szerint csak ezzel kerülhetjük ki a röviden és konkrétan csalással nevezhető manőver, akikor EU-n belülről vagy kívülről érkező friss étkezési zöldség-gyümölcs magyar göngyölegbe kerül átrakásra, átöntésre, magyar származási ország megjelöléssel, de bizonyíthatatlan és rendkívül veszélyes előélettel, melynek számonkérése valószínűleg az első mérgezési botránynál fog más megvilágításba kerülni. Nem nélkülözhető az ellenőrzések rendszeresebbé tétele sem. A magyar gyümölcstermés biztonságosabb eladásához szükséges a fogyasztásbővítés, széles körben támogatandó más szervezetekkel és társtárcákkal is az „Egyen naponta 3x3 -féle zöldséget és gyümölcsöt az egészségét!” fogyasztásösztönző program. A hazai fogyasztó, a hazai piac felértékelődött, de csak kifogástalan árut szabad ajánlani, mert ellenkező esetben az import győz. A márkázás, az eredetvédelem, a földrajzi árujelző, aminőségi jel, a prémium termék segíti az ármunkát és az Unió 460 millió lakosú piacán a 27 tagállamból segít megtalálni azt a 11-et, mely nem önellátó zöldségből és gyümölcsből.

4.5.1 K+F, szaktanácsadás, oktatás Mára már látható, hogy az elmúlt 2-3 évtizedben a legnagyobb veszteségeket a kutatásfejlesztés és szaktanácsadás nem megfelelő kezelése okozta a zöldség-gyümölcs ágazatnak. Ezért a fejlesztési stratégia kiemelten fontos teendője egy új piacorientált kutatás-fejlesztési és szaktanácsadási rendszer felépítése. Az elmúlt évek tapasztalatai alátámasztották azt a tényt, hogy jól működő független szaktanácsadási rendszer nélkül a zöldség-gyümölcs ágazat várt fejlődése nem biztosítható és még a különböző jogcímeken kifizetett támogatások segítségével megvalósuló beruházások és fejlesztések megfelelő hasznosulása sem garantálható. Ezért igen fontos feladat volt, hogy egy a termelői szervezetekre alapuló független kutatás-fejlesztési és szaktanácsadási tevékenység elinduljon és a jelenlegi alacsony marketing aktivitás is, mind ágazati, mind pedig a termelői szervezetek szintjén erőteljes lendületet kapjon. Ezen belül fontos feladat az integrált- és bio módszerekkel előállított termékek bővítése, kiemelt megkülönböztetése és promóciója is. Tekintettel arra, hogy Magyarországon a szakképzés színvonala sem kielégítő és nem követi a korszerű gyakorlati ismereteket, szükség van a termelői szervezetek által koordinált és működtetett képzési és továbbképzési szolgáltatásokra, amely mind a tagok felé, mind a pedig TÉSZ 105


alkalmazott szakemberei felé folyamatosan a legkorszerűbb ismeretanyagokat juttatja el. Ez a tevékenység az egyik kulcseleme a termékminőség javításának, a versenyképes hozamok elérésnek és a különböző jogszabályi kötelezettségeknek való hiánytalan megfelelésnek is. A tagszervezetek termelő tagjainak jelentős része kényszervállalkozó, sok esetben eredeti szakmája nem is kötődött a mezőgazdasághoz, kertészethez. Többségük ugyan a termesztés gyakorlati oldalát elsajátította, de az újabb technikai és technológiai fejlesztések elméleti elsajátítását önképzéssel nem tudja megvalósítani. A megnövekedett adminisztrációs követelményeknek (növényvédelem, nyomonkövethetőség, minőségbiztosítás) sem tud segítség nélkül eleget tenni. Magyarországon a rendszerváltás óta a független zöldség-gyümölcs technológiai kutatás is erősen visszaesett, pedig a gyorsuló fajtaváltás és a modern technológiák adaptációja szükségessé teszi ezen kutatási-fejlesztési feladatok elvégzését. Ezen a területen a termelői szervezetek tölthetnek be úttörő szerepet. Ez tipikusan olyan tevékenységi kör, melyet közösen, sokkal hatékonyabban és nagyobb léptékkel lehet működtetni. Tekintettel a 2008 január 1-től életbe lépett új Európai Uniós zöldség-gyümölcs piacszabályozási rendeletekre és ezek végrehajtását szabályzó nemzeti jogszabályokra, melyek egyik kiemelt célja a termelői szervezetek közti együttműködések elősegítése és pénzügyi támogatása, a program keretében, első lépésként a FruitVeB és az elismert TÉSZ-ek létrehozták a TÉSZ-ÉSZ Nonprofit Kft.-t, melynek célja egy független szaktanácsadói rendszer felépítése és működtetése. A modellt a mellékelt elv alapján lehet felépíteni, melyben természetesen helyet kapnak azok a kutatóintézetek, és oktatási intézmények is, akik tudásbázisukkal és piacorientált tevékenységükkel képesek bekapcsolódni a pályázati úton meghirdetendő képzési és kutatási programokba, együttműködve a termék- és témaspecifikus szaktanácsadási hálózat tanácsadóival, mint a kutatási eredmények közvetítőivel a termelők felé. A rendszer finanszírozásához kezdetben egy kutatás-fejlesztési alapot célszerű létrehozni, majd a teljes működőképesség elérése után a kutatás-fejlesztés egy részét és a szaktanácsadást független piaci szervezetként lehet működtetni. Az együttműködés megalakuláskori kiemelt célja a termelői szervezetek képzési, szaktanácsadási és kutatás-fejlesztési feladatainak koordinálása és az ezzel kapcsolatos gyakorlati és adminisztrációs tevékenységek elvégzése. A szerződő felek azonban nem zárták ki ezen tevékenységek jövőbeni igény szerinti bővítését sem. A fenti célkitűzéseknek megfelelően a TÉSZ-ÉSZ Nonprofit Kft. által kidolgozott tevékenységeket a szerződő felek saját működési programjukba illesztik és a végrehajtásához szükséges pénzügyi eszközöket e közös szervezetük részére biztosítják. A TÉSZ-ÉSZ Nonprofit Kft. hivatalos elismerést kapott a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól és a közös tevékenységeket mint az elismert TÉSZ-ek leányvállalata hajtja végre, de lehetőséget biztosít az előzetesen elismert szervezetek társult részvételére is. A szervezet számára a tevékenységek végzéséhez szükséges infrastruktúrát (iroda, irodai eszközök stb.) kezdetben a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, mint tagszervezet biztosítja, de a középtávú tervek közt szerepel egy független infrastruktúra kiépítése is. 106


Az ágazat működésének és fejlődésének hátterét a kutatás-fejlesztés és a szaktanácsadás csak az oktatás átalakításával, gyakorlat- és piacorientálttá tételével együtt közösen tudja biztosítani, melynek finanszírozásához természetesen szintén szükséges a korábbiakban már említett agrárbanki háttér megteremtése is.

4.5.2 Integrált termelési program A zöldség-gyümölcs ágazatban kiemelten fontos az integrált környezetbarát termelés általánossá tétele, ez ugyanis ma a legerősebb versenyfeltételek egyike. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program részeként a zöldség és gyümölcstermeléssel kapcsolatban az alábbiak kerültek megfogalmazásra: „A gyümölcs- és zöldségágazat a magyar mezőgazdaság egyik fontos és perspektivikus ágazatává válhat, ha az áruszerkezet megújításával és célirányos fejlesztési projektekkel képes lesz kihasználni az ökológiai lehetőségeit. Magyarországon ugyanis ma az adottságaink ellenére sincs a piaci igényeket kielégítő mennyiségű és minőségű termék.” „Az egyik kiemelt fejlesztési irány az intenzív, valamint az integrált és környezetbarát technológiák, valamint a biotermelés alkalmazása. Ezek piacmegtartó eszközzé váltak, ám bevezetésükre Magyarország még nem készült fel. ” A nemzetközi zöldség-gyümölcs kereskedelemben ma már elengedhetetlen a minőségbiztosítás, – a nemzetközi kereskedelem gyakorlatilag minden esetben megköveteli a termelésre vonatkozó élelmiszerbiztonsági rendszerek meglétét (Pl.: GLOBALGAP) – ezen rendszereknek pedig alapvető követelménye az integrált termesztéstechnológia megléte. Emellett a zöldséggyümölcs termékek belföldi kereskedelmének mintegy 50%-a kiskereskedelmi áruházláncokon keresztül kerül a fogyasztókhoz és ezek az élelmiszerhálózatok is megkövetelik valamely élelmiszerbiztonsági rendszer tanúsítását beszállítóiktól. Összességében tehát megállapítható, hogy az ágazati árukibocsátás mintegy 75%-ában gyakorlatilag az értékesítés feltétele az integrált termesztés. Ezzel szemben jelenleg még az integrált művelésű gyümölcsültetvények aránya is alig éri el a Tekintettel ez irányú lemaradásunkra a zöldség-gyümölcs termelés területén rövid határidőn belül el kell érnünk, hogy a termőterületek legalább 75%-a (55-57.000 ha) tanúsítottan integrált technológiát használjon. A jelenlegi AKG rendeletben a kertészeti ágazat szempontjából nem tartjuk indokoltnak, hogy a „zöldségnövény hajtatásos termesztése nem támogatható”. A zöldségtermesztésben a hajtatás a termőfelület kb. 5%-át jelenti, termésmennyiségben viszont gyakorlatilag a megtermelt árumennyiség 25-26%-át, az előállított értéknek viszont több, mint 40%-át adja. A nemzeti fejlesztési tervben szerepel a hajtatott termékkibocsátás megduplázása, mint cél. Hajtatásban a termesztéstechnológia szinte kizárólag környezet és fogyasztóbarát módon kell történjen, ez a fogyasztói társadalomban ma már alapvető elvárás és mivel intenzív kultúrákról van szó, jelentősebb az input anyagok felhasználásának mértéke, nagyobb az élelmiszerbiztonsági kockázat és fokozottabb a környezetterhelés veszélye is, ezért elengedhetetlenül fontosnak tartjuk a hajtatásos kultúrák környezetgazdálkodásának támogatását. 4.5.3 Minőségszabályozás A minőség szabályozásának alapját a szabványok képezik, melyeknek központi elemei az osztályba soroláshoz szükséges minőségi és méretbeli előírások. Mára a minőségnek ez az egyszerű megközelítése kissé túlhaladottá vált, és szorosan hozzátartozó fogalom lett az élelmiszerbiztonság, valamint a nyomon követhetőség is. Vagyis míg a szűken értelmezett minőség csak a szabványokat foglalja magába, addig tágabb értelmezésben része az előbb említett két tényező is. A zöldség-gyümölcs közös piaci szervezet szabályozásában azonban kötelező elemként csak 107


a szabványok vannak jelen, ebből kifolyólag e fejezetben az élelmiszer-biztonság és a nyomon követhetőség kérdésével nem foglalkozunk, de a későbbiekben még részletesen tárgyaljuk – a minőségbiztosítás kérdéskörével együtt. A minőségi szabványok tehát elsődlegesen a termék azon objektíven megítélhető paramétereit határozzák meg, melyek alapján lehetővé válik a termékek osztályba sorolása. Az Európai Unió mintegy 45 zöldség- és gyümölcsfajra vonatkozóan teszi még jelenleg kötelezővé a szabványok alkalmazását a friss piacra történő értékesítés esetében. Ezek összhangban vannak az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által kialakított szabványokkal. Jogszabályi alapjukat EK rendeletek képezik, melyek mind a 25 tagállamban közvetlenül hatályosak. Az ezek alá eső zöldség- és gyümölcsféléket az alábbi felsorolás tartalmazza: Alma Körte Articsóka Avokádó Banán Bimbóskel Citrusgyümölcsök Cukkini Csemegeszőlő Cseresznye és meggy Dió Fejes saláta, fodros és széles levelű endívia

Fokhagyma Görögdinnye Hajtatott cikória Kajszi Fejes és kelkáposzta Karfiol Kivi Mandula Mogyoró Őszibarack és nektarin Paradicsom Póréhagyma Sárgadinnye

Sárgarépa Spárga Spenót Szamóca Szilva Termesztett csiperke Tojásgyümölcs Uborka Vöröshagyma Zeller Zöldbab Zöldborsó Zöldpaprika

A minőségi szabványokat minden – a fenti felsorolásban szereplő – fajra vagy fajcsoportra egyegy EK Bizottsági rendelet határozza meg. A szabványok megadják a termékek azon méretbeli és minőségi paramétereit (a megengedhető eltérésekkel együtt), amelyek alapján az osztályba sorolást (Extra, I., II. osztály) el kell végezni, valamint rendelkezéseket tartalmaznak a kiszerelésre és a jelölésre vonatkozóan is. Ennek megfelelően a szabványok minden faj esetében a következő hat fejezetből épülnek fel: ● ● ● ● ● ●

a termék meghatározása minőségi jellemzőkre vonatkozó előírások méretelőírások megengedett minőségi és méreteltérések kiszerelésre vonatkozó rendelkezések jelölésre vonatkozó rendelkezések

A termék meghatározása az adott faj azon alfajait és változatait, illetve felhasználási területeit adja meg, amelyekre a szabályozás vonatkozik. A felhasználási területet illetően általában érvényes, hogy a szabályozás csak a friss fogyasztásra kerülő termékre irányul, az ipari felhasználásra kerülő tételeket nem foglalja magában. A minőségi (kvalitatív) jellemzőkre vonatkozó előírások két részre oszthatóak, mégpedig az ún. minimumkövetelményekre, valamint az osztályozási követelményekre. Előbbiek azokat az általános, vagyis alap minőségi jellemzőket határozzák meg, melyekkel minden kereskedelmi forgalomba kerülő terméknek kötelezően rendelkeznie kell, míg utóbbiak az egyes osztályok elkülönítésére szolgáló kvalitatív paramétereket foglalják magukba. A szabványok mind a három minőségi osztály tekintetében részletesen rendelkeznek ezekről a jellemzőkről (alak, fejlettség, szín, állag, stb.). Az Extra osztályban szereplő terméknek kifogástalan minőségűnek kell lennie, esetleg néhány olyan – gyakorlatilag elhanyagolható – hibát tartalmazhat, amely nem befolyá108


solja az általános megjelenést, az eltarthatóságot vagy a kiszerelést. Az I. osztályban enyhe hibák (alakhiba, fejlődési hiba, színhiba, stb.) már megengedettek. A II. osztály tartalmazza azon tételeket, amelyek nem felelnek meg a magasabb osztályok előírásainak, de eleget tesznek a minimumkövetelményeknek. A minimumkövetelmények, melyek értelemszerűen miden osztályra érvényesek szinte minden zöldség- és gyümölcsfajra vonatkozóan a következők: ● ●

● ● ● ● ●

a termény legyen ép, egészséges, kizártak azok, amelyek romlóhibával rendelkeznek vagy más minőségcsökkenés miatt fogyasztásra alkalmatlanok, tiszta, gyakorlatilag minden látható idegen anyagtól mentes, kártevőktől gyakorlatilag mentes, kártevők által okozott károktól gyakorlatilag mentes, rendellenes külső nedvességtől mentes, idegen szagtól és/vagy íztől mentes.

Mindezek mellett meg kell még jegyezni, hogy I. és II. osztály minden zöldség- és gyümölcsfaj esetében létezik, míg az Extra osztály nem mindegyiknél. Az EU törekvése az egyszerűsítési elképzelésekig az volt, hogy az I. osztály képezze a kereskedelembe kerülő tételek lehető legnagyobb hányadát. A méretelőírások az osztályba soroláshoz szükséges méretkategóriákat (általában minimumméretet) adják meg, a termék jellegétől függően kifejezhetők a tömegre, az átmérőre vagy a hosszra vonatkoztatva, egyes fajoknál pedig ezek kombinációit alkalmazzák. A legtöbb fajnál mindhárom osztályra írnak elő minimális méretet, egyes esetekben azonban a II. osztálynál ez elmarad vagy megegyezik az I. osztályéval. Tekintettel arra, hogy az osztályozás soha nem végezhető hiba nélkül, a szabványok lehetővé tesznek ún. minőségi és méretletéréseket. Ezek mindhárom osztályra vonatkozóan az áru azon megengedhető hányadát adják meg, amelyek nem tesznek eleget az adott osztály minőségi és méretelőírásainak. Ez a hányad az Extra osztály esetében általában nem lehet több 5%-nál, míg a másik két osztálynál 5-10% közötti értékek a szokásosak. A fentiek alapján elmondható tehát, hogy a zöldségek és gyümölcsök minőség-szabályozásának központi eleme az osztályozás, ez pedig a méretbeli és a minőségi jellemzők alapján történik. A kiszerelésre vonatkozó rendelkezések az áru egyneműségére, csomagolására és a megjelenésére vonatkozóan határoznak meg előírásokat, amelyek természetesen fajtól függően eltérőek lehetnek. Az egyneműség azt jelenti, hogy az adott csomagolási egységnek kizárólag azonos származású, fajtájú, minőségű, méretű és azonos érettségi fokú terméket kell tartalmaznia. Az „Extra” osztály esetében több fajnál még a színeződés egyneműsége is követelmény. Természetesen azonban ez alól is van kivétel, hiszen egyes fajoknál összeállíthatók több fajtából álló csomagok, feltéve, hogy azok minősége, eredete, mérete és érettségi foka egynemű. Másik eltérés, hogy a legfeljebb három kilogramm tömegű kereskedelmi csomagokban keverni lehet különböző zöldség- és gyümölcsféléket is. A csomagolás tekintetében alapvető követelmény, hogy a csomagolóanyagnak és a csomagolás módjának megfelelő védelmet kell biztosítania, a csomagolóanyag pedig nem tartalmazhat az emberi egészségre káros összetevőket. Az áruval érintkező anyagoknak újnak és tisztának kell lenniük, és nem szabad elváltozást okozniuk a termékben.

109


A szabványok utolsó fejezete a jelölésre vonatkozó követelményeket fogalmazza meg, melyek keretében általánosan a következő információk feltüntetése szükséges: ● ● ● ● ●

azonosító adatok (csomagoló/feladó adatai) termény megnevezése (faj, fajta) termény eredete (származási ország) kereskedelmi jellemzők (osztály, méret, darabszám, stb. hivatalos ellenőrző jel (nem kötelező)

Minden egyes csomag egyazon oldalán, olvashatóan, letörölhetetlenül és kívülről jól látható betűkkel kell szerepeltetni ezeket az adatokat. Az ömlesztve szállított áruk esetében, amelyeket közvetlenül rakodnak a szállítóeszközökre, az árukhoz tartozó okmányokon vagy a szállító járművön belül jól látható helyen kell feltüntetni. Az előbbiekben ismertetett minőségi szabványok a zöldség-gyümölcs közös piaci szervezet szabályozásban központi jelentőséggel bírnak, szerepük, céljuk többrétű, melyeket a következők szerint foglaltunk össze: ●

●

●

●

Védi a fogyasztót a nem kielégítő minőségű termékek piacra kerülésével szemben, és egyben folyamatosan igyekszik összhangba hozni a termelést a fogyasztói igényekkel. A minőségi szabványok egységes és objektív mércét állítanak fel a különböző körülmények között termelt, ezáltal különböző megjelenésű termékekre, ami a kereskedelem minden szintjén könnyíti az eladó és a vevő adás-vételi megállapodását, valamint a piaci átláthatóság kialakulását. A minőség szabályozásával áttételesen a piacra kerülő mennyiség is szabályozható, mivel a szabványok szigorításával a „gyengébb” minőségű termékek egyre nagyobb köre zárható ki a friss zöldség-gyümölcs piacról, csökkentve ezzel a túlkínálatot eredményező mennyiséget. Kizárja az EU belső piacáról az esetlegesen rosszabb minőségű, de olcsóbb külföldi termékeket, ezzel tehát piacvédő funkciót is megtestesít anélkül, hogy protekcionizmusnak minősülne.

Magyarország 1995-ben a Magyar Élelmiszerkönyvben vette át az Európai Unió minőségi szabványait. Az EU-csatlakozás után azonban az ezt szabályozó EK-rendeletek Magyarországra is közvetlenül hatályossá váltak, így ettől az időponttól kezdve a zöldség-gyümölcs minőségi standardok már nem képezik az Élelmiszerkönyv részét. E változás viszont mindössze technikai jellegű, mert a korábban kialakított hazai előírások is már teljes mértékben összhangban voltak az uniós szabályozással. A minőség – előbbiekben leírt – szabályozásának részét képezik a hatósági minőségi ellenőrzések is, melyben Magyarországon az alábbiak vesznek részt: ●

●

az MGSzH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezetvédelmi Igazgatóság koordinálásában működik a zöldség-gyümölcs minőségellenőrzési, az FVM élelmiszerminőség-ellenőrzést felügyelő részlege.

Gyakorlatilag ezek együttesen képezik a Zöldség-Gyümölcs Minőségellenőrzési Szolgálatot, mely hivatott ellátni a minőségellenőrzés feladatát a termelőnél, feldolgozónál, az export-, import- és hazai forgalomban egyaránt. A friss fogyasztásra szánt zöldség és gyümölcs esetében annak ellenőrzése érdekében az áru birtokosa köteles bejelenteni, mint vizsgálati alapot: ● ●

a Magyarországról az EU valamely tagállamába kiszállításra kerülő szállítmányt, a Magyarországra valamely tagállamból beszállításra kerülő szállítmányt, 110


● ●

a harmadik országokba kivitelre kerülő szállítmányt, valamint a harmadik országból behozatalra kerülő szállítmányt,

A harmadik országokkal való kereskedelemben mind az export mind az import esetében 100%ban kötelező a tételes minőségellenőrzés. Az országon belüli áruforgalomban a hatósági minőség-ellenőrzés igénylése nem kötelező, de kérhető. Általános szabály, hogy a szabványok betartásáért a kereskedelmi lánc minden szakaszában az áru birtokosa a felelős. A bejelentett vizsgálati alap ellenőrzésének arányát a Koordinációs Központ határozza meg, és a változó közösségi követelményeknek megfelelően az ellenőrzések arányát csökkentheti, a bejelentett vizsgálati alap és a felmerült problémák aránya alapján, figyelembe véve a minőségügyi rendszerek alkalmazásának a hatását is. Lényeges megjegyezni, hogy a szabályozás szerint a piacra csak Extra, I. és II. osztályú áru kerülhet. Ez rendkívül komoly feladat elé állítja a hazai termelőket, mivel a nem megfelelő technológiai színvonal következtében legtöbb termelőnél az osztályos áru aránya nem haladja meg az 50-60 %-ot, márpedig ilyen paraméterek mellett gazdaságos termesztés nem folytatható. Fontos kérdés, hogy a forgalmazási előírások esztétikai vagy csökkent értékű termékek forgalmazására adjanak-e lehetőséget és minőségi osztályozás, méretre válogatás szükséges-e, termékspecifikusan a zöldség - gyümölcs termékek vonatkozásában. A II. osztály toleranciájába szinte a fogyasztásra alkalmatlan kategória kivételével minden belefér. A szabványokat hatályba léptető EU rendeletek a végső fogyasztó előtti szakaszban megengedőbbek, mint az export feladóhelyen, a következő szöveget alkalmazva: "Azonban a feladást követő fázisokban az előírások rendelkezéseihez viszonyítva a termékek esetében a következők fordulhatnak elő: ●

A frissesség és a feszesség kis mértékű hiánya,

●

Az "extra" osztályon kívül minden más osztályba sorolt termékek esetén, fejlődésük és romlandóságuk következtében kismértékű minőségromlás."

Ezt a szabályt alkalmazva, a II. osztály toleranciáján kívül eső termék nem csupán esztétikailag hibás, - figyelembe véve a termékek romlandó jellegét – hanem nem eladható. Ugyanakkor ezen termékek egyéb célú felhasználását nem tiltja a rendelet. A fogyasztásra alkalmatlan élelmiszer forgalomba hozatalát egyébként nem csak ezen szabályok, hanem az EU általános élelmiszerjoga is tiltja. Tehát minden ilyen jellegű, a II. osztályban értékesíthető, kisebb hibákkal értékesítésre kerülő terméket, a fogyasztó számára konkrétan jelölni, feliratozni szükséges, mert különben az a fogyasztó becsapásához vezet. Kiindulási alapnak tekintjük a kötelező elemeket, melyek: ●

a termékazonosító (faj, fajta, fajtacsoport) név;

●

a származási ország (termelési régió, termelő);

●

a minimum követelmények és az osztályba sorolás rendszere;

●

a jelölési követelmények;

●

és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot tiltó rendelkezések

és fontosnak tartjuk ezek minden csomagolási egységen való kötelező feltüntetését. Mindezek alapján megállapítható, hogy a zöldség-gyümölcs forgalmazási-minőség szabványok, kötelező szabályozások komplex és szétválaszthatatlan rendszere.

111


Minőségszabályozás egyszerűsítése A zöldség-gyümölcs ágazat új egyszerűsített keretrendszerét a Bizottság már elfogadta és széleskörű sajtókampányt folytatott álláspontja ismertetésére. A kommunikáció során viszont azt nem hangsúlyozták, hogy az eddig nem szabályozott termékek is bekerültek az általános szabvány hatálya alá, így a specialitások csökkennek ugyan, de a szabályozottság nő és az ellenőrzés minden zöldség-gyümölcs termékre kiterjed majd. Tíz termékre továbbra is megmarad a termékspecifikus szabvány, így azok továbbra is szakmailag megfelelő szinten lesznek szabályozva, míg az eddig specifikusan szabványosított 26 helyett a rendelet egy általános szabványt állapít meg, ezt Szervezetünk aggályosnak tartja. Az a legjelentősebb probléma, hogy a zöldség-gyümölcs termékek rendkívül változatosak (másmás részük fogyasztható a gyökerétől, a száron, levélen, virágon, keresztül a termésig; a gyorsan romló szamócától a hosszan tárolható dióig) ezek nem írhatók le egy általános szabvánnyal, tehát mindenképp különböző ellenőrzési útmutatók kidolgozására lesz szükség. Tehát a zöldségek-gyümölcsök minőségének ellenőrzésére speciális szabályok vonatkoznak, azonban azokat illeszteni kell a növényi eredetű élelmiszer termékek különböző szintű általános szabályaihoz is. Vagyis a piac szereplőinek (termelők, feldolgozók, forgalmazók) valamennyi szabályt összefüggéseiben kell ismerniük. A piac szereplőinek is szükségszerű elvárása egy integrált zöldség-gyümölcs ellenőrzési rendszer, amiben a kapcsolattartás egyszerűbb, a szabályok átláthatóbbak és speciális szabályok irányadók. Ebben az esetben az élelmiszerbiztonság és a forgalmazási minőség azonos szinten van, mellérendelt viszonyban. Mindkettő részét képezi a teljes körű minőségnek, amibe a termékminőség mellett a folyamatminőség is beletartozik. A két elem értékelésében ott van a jelentős különbség, hogy az élelmiszerbiztonságot garantálni szükséges, míg a forgalmazási minőséget elegendő ellenőrizni. Ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetni a minőségügyi rendszerek és a hatósági ellenőrzés kapcsolatára. A minőségügyi rendszerek egyre szélesedő (teljes körű minőség iránti) igényét, csak egy integrált ellenőrzés fogja tudni kielégíteni. Így tehát a különböző célú zöldség - gyümölcs ellenőrzések integrálása szükséges, mely hatósági szintű szankcionálással karöltve szabályozva, jól fenntartható egységes szabályozású rendszer lehet, ami nagyobb hatásfokkal garantálja (biztosítja) az elvárt minőséget. A fogyasztók, sőt a termelők sem képesek követni az újabbnál újabb logókat, illetve az azok által lefedett tartalmat. Logikusabb gondolat lenne egyetlen logóba integrálni és azzal szavatolni a zöldségek-gyümölcsök minőségét és biztonságát, meghagyva a speciális területek szabadságát. Egy integrált zöldség-gyümölcs ellenőrzés kialakítása a fogyasztónak is érdeke, mely által érvényesülhet a teljes körű tájékoztatás igénye is. A korábbiakban leírtakból logikusan következik, hogy miután ez a komplex rendszer a zöldséggyümölcs ágazatban előállított termékek minőségét több aspektusból vizsgálja, tehát mind a forgalmazási minőség és mind az élelmiszerbiztonsági kérdések szempontjából, így a gazdálkodási követelményeknek való megfelelést is szavatolni tudja. Habár ez a hatóságokra nagyobb feladatot hárítana, de úgy gondoljuk a hatóságok ehhez megfelelően felkészült szakemberekkel rendelkeznek, esetleges továbbképzésük mindenféleképpen megoldható. Egy ilyen rendszer a termelők számára is több feladatot jelent, viszont ez szintén csak a termelők képzésével hidalható át és ezt szervezetünk kulcsfontosságúnak tartja. A logóval ellátott termékek fogyasztói bizalma viszont nő, hiszen az elvárt minőséget a magyar hatóság garantálja, továbbá a logó közösségi marketing eszközökkel széleskörűen népszerűsíthető a fogyasztói társadalom számára. A zöldség-gyümölcs ágazat szempontjából kívánatos lenne hasonlóan egységes szabályozás az integrált termesztési technológiával előállított zöldségre-gyümölcsre közösségi, illetve tagálla112


mi részszabályozások szintjén annak érdekében, hogy a fogyasztó meg tudja különböztetni a konvencionális módon előállított termékektől. Az Európai Unió csak néhány termőtájában, régiójában és néhány faj esetében uralkodó jelentőségű az integrált módon megtermelt áru hányada. Az egységes szabályozás, logó használat és a marketing segítené a fogyasztók korrekt tájékoztatását, az ökológiai áruhoz közelítő árujellemzőkről és az ennek kapcsán várhatóan bővülő fogyasztás javítaná e termékkör jövedelmezőségét. A Termelői Szervezetek működési programjában racionálisan kisebb forrásigényt jelentene ennek megtámogatása. A magyarországi gyümölcstermesztés mindössze 35%-át jelenti az integrált termelésből származó árualap, ezért Szakmaközi Szervezetünk rendkívül fontosnak tartaná e szabályozási rendszer EU-ban egységes, de legalább nemzeti szintű kialakítását. A fogyasztók felé történő értékesítés nagyobbik hányada miután az élelmiszerhálózatokon keresztül történik és hogy növekedjen mind az ökológiai, mind az integrált termelésből származó áru hányada, a megkezdett reformok és programok mentén bővíteni kell a Termelői Szervezetek piaci jelenlétét és az ágazat többi szereplőére kisugárzó példamutatást az ilyen módon előállított termékek arányának növelésében, az előállítás igényességében és a szakmai magalapozottságban. 4.5.4 Nyomon követhetőség és minőségirányítás a zöldség-gyümölcs ágazatban A globalizáció egyre erőteljesebben érződik a zöldség-gyümölcs ágazatban is. A kiskereskedelmet uraló multinacionális hálózatok működése és kereskedelem politikája nagy mértékű keresleti koncentrációt teremtett. Ez a koncentrált kereslet a fogyasztók számára koncentrált kínálatot jelentve megköveteli az élelmiszerek biztonságosságát, ami a fogyasztói magatartásból és igényekből fakadóan is komoly jelentőségűvé vált. A kínálati koncentráció ún. minőség-irányítási rendszerek meglétét feltételezi, s napjainkban az áruházlánci beszállítók számára egyre inkább az értékesítés feltétele. Az élelmiszerek, különösen a frissen fogyasztható termékek, tehát zöldségek - gyümölcsök fogyasztói biztonságának érdekében be kell tartani a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabványait és a rossz árukezelési eljárásokat meg kell szüntetni. Ehhez valamennyi termelőnek bizonyítania kell, hogy betartja a nemzeti és nemzetközi jogszabályokat, kötelezettséget vállal, hogy a fogyasztóknak az élelmiszerek minőségébe és biztonságába vetett bizalmát fenntartja, a környezetet érő káros hatásokat csökkenti és védi a természetet. 178/2002, 852/2004 EK rendeletek betartása minden tagállamban kötelező. Az 178/2002 EK rendeletet a korábbi Fehér Könyv alapján állították össze. Az élelmiszerjog általános elveiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárásokról szóló EU rendelet ad keretet ennek. Alapvető követelmény az önellenőrzés és az áru nyomon követhetőségének és visszakövetésének teljesítése, továbbá a 852/2004 EK rendeletnek vagyis az élelmiszerhigiéniáról szóló rendeletnek a betartása, ami Naplóvezetési kötelezettséget is előír. A nyomon követhetőség elsősorban arra szolgál, hogy a nem biztonságos élelmiszerek kellőképpen célzottan és megbízhatóan legyenek kivonhatók a forgalomból, ezáltal védve a fogyasztókat és a vállalatokat. A vállalkozásoknak össze kell tudni állítani egy „termék-szállító” listát, vagyis nyomon kell tudni követni, hogy mely terméket ki szállítja. Össze kell tudni állítani egy „termék-vevő” listát, mely terméket mely vevő vette meg, de ez a végfelhasználóra nem vonatkozik. Ezekhez képesnek kell lenni a szállítók és vevők azonosítására, így kiemelt szerepet kap a belső nyomon követhetőség is, ez pedig a tételes előírások, az értékesítési és minőségi normák meglétét, betartását feltételezi. 113


Gyorsan romló termékeknél, melyek eltarthatósága kevesebb mint 3 hónap, vagy nincs eltarthatósági dátuma, mint a zöldségek és gyümölcsök, a feljegyzéseket 6 hónapig kell az előállítás vagy a szállítás dátumától megőrizni. Az alábbi információk mindig kinyerhetőek kell hogy legyenek, az egyet előre-egyet vissza lépés alapelve szerint: ● ●

● ●

● ●

Tudni kell, a terméket hol állították elő. A termelésben felhasznált anyagok (műtrágyák, növényvédőszerek) az adott kultúrában alkalmazhatók, továbbá hogy milyen dózisban kerültek kijuttatásra, továbbá hogy betakarításkor lejárt az élelmezésügyi várakozási idejük. A termék betakarítási dátuma visszakereshető legyen. Bizonyíthatónak kell lennie, az adott csomagolásban, mely termelőnek, mely terméke van. Kevert termékek esetén minden alkotó nyomon követése megoldott kell legyen. A rendszert évente tesztelni szükséges.

A termelésben legminimálisabb szinten gyűjtendő adatok: ● ● ● ●

Termelésazonosítás, belső nyomon követési rendszer kialakítása Beszerzett és felhasznált vetőmag, palánta minőség feljegyzése Tápanyagutánpótlás dokumentálása Növényvédőszer-használat dokumentációja, kezelések nyilvántartása

A zöldség-gyümölcs ágazatban ezen követelményeket részben vagy egészben felölelő rendszerek alakíthatók ki ill. alkalmazhatók: ●

HACCP (Veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok) – Élelmiszerbiztonsági rendszer – elsősorban a feldolgozás folyamatára alkalmazandó, alkalmazható rendszer

●

QS – egy aránylag újabb német kezdeményezésű minőségbiztosítási rendszer a zöldséggyümölcs ágazatban.

●

GLOBALGAP – mára már világszerte elterjedt kertészeti minőségbiztosítási rendszer

Elsődleges termesztésben alkalmazható minőségügyi rendszerek: HACCP A HACCP „Veszélyelemzés és Kritikus szabályozási pontok” rendszere a 109/1997 FM rendelet, 93/43 EKK rendelet alapján működik az Európai Unióban és hazánkban is. Az élelmiszerek feldolgozása során kötelezővé tett rendszer, tulajdonképpen kiépíthető a kertészeti friss árutermelésre is, viszont felállítása bonyolult, és megfelelő információ, képzettség nélkül igen borsos árat kell fizetni a tanácsadásért. Elsődleges termelés esetén nem elterjedt rendszer. A rendszer összeállítása az alábbi fő csoportba sorolt tennivalókat kell tartalmazza: HACCP elemzés készítése: információ gyűjtés, értékelés; Veszélyelemzés végzése, fizikai, kémiai és biológiai veszélyekre; kritikus szabályozási pontok meghatározása, határértékek megállapítása; helyesbítő tevékenységek meghatározása; nyilvántartások vezetése.

114


QS - zöldség-gyümölcs minőségbiztosítási rendszer Ez a Németországban kialakított rendszer kiterjedtebb, mint a termelői szintű GLOBALGAP. A vezérfonalak 3 szinten kerültek kidolgozásra, a termelés, zöldség-gyümölcs kereskedelem és az élelmiszer-kereskedelmi hálózatok szintjein. Ezek a vezérfonalak garantálják a friss zöldség- és gyümölcs-termékek minőségét a farmtól az asztalig. A QS németországi élelmiszerkereskedelem kezdeményezésére jött létre, mely elsősorban a származás biztosítására terjed ki a termelés, kereskedelem és értékesítés vonalán keresztül. A QS rendszert a Qualität und Sicherheit GmbH működteti, bonni központtal. A QS rendszerekben mintegy 19 hálózat vesz részt, ami közel 8500 szupermarketet jelent. A német élelmiszerkereskedelmi hálózatok közül az alábbiak tagok, a nagyobbak közül: Metro, Spar, Lidl, Edeka, Rewe, Aldi. A termelési szint előírásai megfelelnek ma már az GLOBALGAP feltételrendszerének, így a QS tanúsítvánnyal már gyakorlatilag GLOBALGAP tanúsítvány is (QS-GAP) megszerezhető.

GLOBALGAP – a friss zöldség-gyümölcs ágazatban Ez a friss zöldség-gyümölcs ágazatban legelterjedtebb, leginkább megkövetelt rendszer. A GLOBALGAP (EUREPGAP) tanúsítási rendszer 1997-ben indult az EUREP (Euro Retailer Produce Working Group - Európai Kiskereskedői Termékmunkacsoport) kiskereskedőinek kezdeményezésére, a GAP (Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat - Good Agricultural Practice) szabványainak és folyamatainak fejlődése érdekében. A cél az volt, hogy a kiskereskedelem képviselői a termelői képviseletekkel megegyezésre jussanak. A fogyasztói elvárások ma már mind az élelmiszer-biztonságra, mind az állat-, környezet-, és munkavédelemre vonatkoznak. Emiatt szükséges egy olyan elismert mezőgazdasági minőségbiztosítási rendszer, mely a növényvédő szerek használatának csökkentését, valamint a „Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat” fejlesztését tűzi ki célul már meglévő minőségbiztosítási rendszereken keresztül, továbbá része az áru nyomon követhetősége is, melyet a 178/2002 EK rendelet is minden élelmiszer-előállítótól megkövetel. A kezdeményezés célja egy egységes és elismert rendszer bevezetése a független minősítés érdekében, illetve az ágazat minden részvevőjével történő nemzetközi egyeztetés, beleértve a termelőket, kereskedőket, exportőröket és importőröket is. Termelői csoportok vagy egyéni termelők számára az GLOBALGAP tanúsítványt az GLOBALGAP által elismert tanúsító szervezetek (CB) állíthatnak ki. Ezek listáját a hivatalos honlapon is nyilvánosságra hozzák. Ezek az állomások rendszeresen továbbképzéseken vesznek részt és folyamatosan ellenőrzik azokat. Már meglévő nemzeti vagy térségi minőségbiztosítási rendszereknek bizonyítható az GLOBALGAP követelményeinek való megfelelése (Benchmarking), ami által a többszörös átvilágítás elkerülhető. Gyakorlatilag ma már a legtöbb élelmiszerhálózat megköveteli zöldség és gyümölcs áruszállítójától a GLOBALGAP feltételeinek teljesítését. A hazánkban is tevékenykedő, tanúsítványt megkövetelő, vagy a közeljövőben kérni fogó kiskereskedelmi hálózatok száma folyamatosan növekszik: pl.: TESCO, METRO, SPAR, de közel 30 hálózat kéri már a tanúsítványt Európaszerte. A feldolgozóipar is egyre több országban követeli meg a friss zöldség-gyümölcs alapanyag beszállítóitól az GLOBALGAP tanúsítványt. Mind inkább úgy tűnik, hogy a minőségbiztosítás megléte a megtermelt áru eladhatóságának feltétele! A dinamikus növekedés magyarázatát az adhatja, hogy a fogyasztói biztonság megtartása érdekében az élelmiszerlánc tagjainak be kell tartania a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabványait, és a rossz árukezelési eljárásaikat meg kell szüntetniük. 115


Az GLOBALGAP tehát a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat (GAP) azon kereteit rögzíti, melyek a kertészeti termékek (gyümölcsök, zöldségfélék, saláta, vágott virág, faiskolai áruk stb.) teljes termelési folyamatára kialakítandó leghelyesebb gazdálkodás lényeges elemeit tartalmazzák. Meghatározza a vezető európai kiskereskedők által elfogadható szabványminimumot, jóllehet néhány kiskereskedő és termelő által alkalmazott szabvány követelményei szigorúbbak lehetnek az alább leírtaknál. Hazánkban az idáig megszerzett tanúsítványok száma 150 körül alakult és mintegy 2000 termelő gazdaságra vonatkozik, ebbe elsősorban azon kertészeti termelést végző cégek tartoznak, akik termékeiket legnagyobb részét az exportpiacokon értékesítik. Jelenleg a rendszer harmadik ún. modulokból álló verziója van érvényben, melynek magyar változatát a FruitVeB által működtetett nemzeti munkacsoport, végezte, az ágazat piaci pozícióinak megtartása. Érdekében. A legújabb 3. moduláris verzió bevezetése 2007. márciusában történt meg, de ebben az új rendszerben már kombinálható tanúsítvány szerezhető, tehát pl. zöldség termelés mellett szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó üzem tanúsítványa együtt is megszerezhető. A követelményrendszer, több modulból áll össze. Alapmodul, mely minden gazdaságra vonatkozik, Növénytermesztési modul, Zöldség-gyümölcs modul. (A 3. modulba a zöldség - gyümölcsön kívül dísznövény, zöld kávé, tea, szántóföldi növények tartoznak.) A rendszer jelentős összefüggésrendszert épített ki arra az esetre, ha egy csomagolóház már rendelkezik IFS/BRC tanúsítvánnyal, e két tanúsítást megalkotó és működtető szervezettel is 2009. februárjában együttműködési megállapodás született. Az új szabvány az integrált termesztés követelményrendszerét is alapkövetelményként tartalmazza. „HUNGAP ” egyszerűsített magyar rendszer A külső és belső minőségi követelmények együttes kezelésére alkottuk meg az ún. „HUNGAP”-et, egy integrált minőségügyi minimumrendszert, mely tartalmazza a zöldséggyümölcs ágazat szempontjából szükséges őszes alapvető követelményt, mellyel növelhető lehetne a magyar fogyasztók bizalma, biztosítaná a nyomon követhetőséget és hozzájárulna a gazdaság fehérítéséhez, mivel a rendszer működtetéséhez elengedhetetlen lenne a hatósági ellenőrzés és felügyelet. A rendszer a benne résztvevő termelőket az alábbi előnyökhöz juttatná, a vonatkozó ágazati jogszabályok betartásán és végrehajtásán túl: teljesíthető általa a nyomon követés alapvető követelményei, a termelt áru megfelelne a minőséggel kapcsolatos előírásoknak, jelölési kötelezettségeknek, megfelelne a jogszabályiban előírt minimális dokumentációs kötelezettségének, fenntartaná a fogyasztóknak az élelmiszerek minőségébe és biztonságába vetett bizalmát és fokozná a környezet védelmét, javítaná a természeti erőforrások hatékonyságát. „HUNGAP”-rendszer kialakítása fontos kettős szerepet töltene be: egyfelől az ágazati, zöldséggyümölcs termeléssel kapcsolatos jogszabályok, az Európai Unió piacszabályozásának egyik fontos alappillérét is alkotó minőségi előírások, árujelölés, áruk nyomon követhetőségének betartása, másfelől a belső minőség, azaz az élelmiszerbiztonsági alapkövetelmények, hazai és EU-s jogszabályi kötelezettségek betartása: szaporítóanyagok megválasztása, talajmunkák, a permetezési napló, „táblatörzskönyv” vezetése által. Szakmaközi szervezetünk véleménye szerint a magyar zöldség-gyümölcs áruk minőségének javítása érdekében egy ilyen minimum rendszer bevezetésének kötelezővé tétele jelentős változást eredményezne.

116


Kereskedelmi minőségügyi rendszerek Kereskedelmi oldalon az elmúlt 5-6 évben kialakultak, kiforrtak ún. beszállítói minőségbiztosítási rendszerek. Ezen rendszerek jelentősége a kereskedelmi és áruvá készítési tevékenységet folytató cégek vagy szervezetek esetében hangsúlyos. Továbbá egyre nagyobb hányadban értékesülnek a zöldség-gyümölcs termékek kiskereskedelmi hálózatokon keresztül (Magyarországon ez az arány mintegy 40% körül alakul). A kereskedelem globalizációjával, a kereslet koncentrációjával mind erősebb kiskereskedelmi áruházláncok, illetve azok szövetségei, de napjainkban már egyre erőteljesebben a feldolgozóipar is, mindinkább megkövetelik a minőség biztonságát (élelmiszer-biztonság). Ennek megfelelni a kínálat koncentrációjának szükségességével és a termelők együttműködésében létrehozott MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI RENDSZEREKEN keresztül lehet, mely rendszerek megléte, akkreditált tanúsítással történő igazolása, az áru kereskedelmi értékesítésének egyre erősebb mértékben a feltétele. A kiskereskedelmi oldal viszont bonyolulttá teszi a beszállítok helyzetét azzal, hogy különféle élelmiszerbiztonsági rendszereket követelnek meg, tesznek kötelezővé, esetleg alkotnak külön egy saját rendszert. Többek között erre keresi az Európai Unió is a minőségügyi Zöld könyv kiírása alapján a választ, hiszen minden mezőgazdasági, vagy élelmiszeripari szereplő számára ez jelentős hátrány, és ennek szabályozása szükségessé fog válni. A beszállítói kereskedelemben alkalmazott rendszerek a következők: IFS - International Food Standard (Nemzetközi Élelmiszeripari Szabvány) Az IFS szabványt a német kiskereskedelmi hálózatok hozták létre a sajátmárkás termékek ellenőrzésére, hogy azokra nemzetközi szabványt hozzanak létre. A szabvány állandó javító intézkedéseket és dokumentációt követel és minden a kereskedelemben megjelenő termékre vonatkozik. Német és francia hálózatok követelik meg elsősorban: ezek a Metro AG, Rewe, Edeka, Aldi, Tengelmann, AVA, Tegut, Merkant, Lidl, Globus, továbbá a Carrefour, SystemU, Monoprix, Achuan, Provera hálózatok. A szabvány tartalmazza a minőségirányítási rendszert (QMS); a HACCP rendszerrel szemben támasztott követelményeket, a minőségi kézikönyv bevezetését, dokumentáció követelményrendszerét; a menedzsment felelősségét, az ügyvezetés felelősségét és kötelezettségeit, a minőségi és termelési rendszer ellenőrzését az eredmények optimalizálásához; az erőforrásmenedzsmentet (személyzeti, higiéniai kérdések, orvosi vizsgálatok, szociális kérdések), az előállítási folyamatot: minden egyes lépésére vonatkozóan, a nyomon követést, továbbá méréseket, elemzéseket, javító intézkedéseket, a termékkezelést, a reklamációkat és az áruvisszahívás kérdéskörét. BRC – British Retailer Consorcium (brit szabvány) A szabvány a brit kiskereskedelmi láncok saját márkaneve alatt forgalmazott élelmiszertermékek beszállítóira vonatkozó követelményrendszer, mely a ISO 9000, HACCP, GHP alapelvein épül fel. Az ipar fejlesztette ki a kereskedelmi láncok közreműködésével. Nemzetközileg is tanúsítható, de csak Angliában akkreditált rendszer. Nyugat -Európában a legkorábban megalkotott, fejlett élelmiszerbiztonsági rendszer. 6 fő területe az alábbiakat foglalja magába: élelmiszerbiztonság – HACCP; minőségbiztosítás ISO 9000:2000; üzemi környezet: gyártás, higiénia; termékellenőrzés szabályozása, nyomon követhetőség; termék előállítás folyamatának szabályozása; személyzeti kérdések.

117


ISO 22000 A nemzetközi Szabványügyi szervezet által kiadott, a világ 150 országa által jóváhagyott szabvány. A szabvány magában foglalja a HACCP alapelveket és alkalmazásának lépéseit, megköveteli az élelmiszerbiztonság alapvető feltételeit, a veszélyek elemzését és hangsúlyt fektet a nyomon követhetőségre. Az általa kiépített élelmiszer-biztonsági irányítási rendszer önmagában is alkalmazható, ugyanakkor integrálható egyéb irányítási rendszerekkel. Gyakorlatilag az élelmiszerlánc minden olyan részvevője számára iránymutató, akik hatékony, a vevői elvárásoknak is megfelelő irányítási rendszert akarnak kialakítani, és hitelt érdemlően igazolni. E nemzetközi szabvány olyan követelmény-rendszert határoz meg, amely összekapcsolja az élelmiszerbiztonságot biztosító kulcselemeket az élelmiszerlánc mentén egészen a végső fogyasztásig. A szabványt alkalmazhatja minden az élelmiszerlánchoz kapcsolódó szervezet, amelyek közvetve, vagy közvetlenül részesei az élelmiszerlánc egy vagy több szakaszának.

4.5.5 Várható minőségpolitikai fejlesztések az Európai Unióban Az élelmiszerágazat rendkívül fontos az Európai Unió számára. Az ágazat sokszínűségét fent kell tartani, a fogyasztók számára pedig az általuk leginkább igényelt környezetbarát, etikusan előállított élelmiszereket kell tudni biztosítani. Egészségesen étkezni és fenntartható módon előállított élelmiszereket fogyasztani nem luxus. A minőség erőssége kell legyen az unió agrárgazdaságának. Meg kell találni a jövőben a lehetőséget arra, hogy lényegesen intenzívebb legyen a kommunikáció a fogyasztók felé, tehát az unió fontos feladata az agrárágazatban és élelmiszeriparban a minőség fokozása. A fennálló kereskedelmi normák megkövetelik, hogy a rendszer tovább alakuljon, ezeket a normákat tovább kell egyszerűsíteni, de semmikképp sem úgy, hogy ez a minőség rovására menjen. A biotermékek piacán várhatóan az új, egységes biologó egységes termékpiacot eredményezhet. A jövőben a minőségi árupiac lehetséges növekedésének alapját sokkal erőteljesebb fogyasztói kommunikáció fogja képezni. A zöld könyv tárgyalásának konszenzusairól 2009. májusában részletes közlemény kerül összeállításra, melynek következményeként 2010-ben várható az új rendeletalkotás. Az alábbiakban összefoglaljuk az EU legfrissebb következtetéseit, melyek a legutóbbi minőségügyi konferencián kerültek megállapításra és melyek többségével egyet is értünk. A termékminőséggel kapcsolatos megállapítások (termelési követelmények, forgalmazási előírások, termékminőség): ● ●

●

● ●

●

●

Az élelmiszerbiztonság és higiénia alapvető követelmény az élelmiszerek minőségében. A jelenleg érvényes forgalmazási előírások széles körben elterjedtek, habár nem minden esetben nyújtanak jelentősebb hasznot, hozzáadott értéket a termelés számára. Egy kötelező EU-logó a termelési követelményeknek való megfelelés tanúsítására mint opció felmerült, habár egy új logó bevezetésének előnye kicsinek tűnik (a tagállamok többsége elvetette). A származási hely kötelező feltüntetésére vonatkozó szabályokat még ki kell munkálni. Az értékesítési előírásokra vonatkozó rendszer fenntartását többen preferálják, bár bizonyos egyszerűsítések elfogadhatók, de az nem mehet a minőség rovására. Az értékesítési szabványok területén az önszabályozás nem lehet jó megoldás, leginkább azok pontos betartásának ellenőrzése kapcsán. Külön feltételek kidolgozása szükséges azon termékek értékesítésére, melyek a higiéniai 118


●

●

és élelmiszerbiztonsági követelményeknek megfelelnek, de a forgalmazási előírásoknak nem. A minőség és méret meghatározása és a megfelelő definíciók kidolgozása a megértés és elfogadás végett rendkívül fontos. Az általánosan használt kifejezések egységes definícióinak kimunkálása hasznos lenne a piac számára, mint pl.: hegyvidéki termékek, hagyományos termékek.

A speciális minőségügyi rendszerekkel kapcsolatos következtetések (Földrajzi árujelzők, a hagyományos különleges termékek, a legkülső régiók termékei, ökológiai termelés) ●

●

●

●

●

●

●

●

A hagyományos, különleges termékek jelentősebb szerepet kell játsszanak a jövőben, hiszen javítják a termelés szintjén a minőséget, a fogyasztók számára is bizonyos szintű minőséget nyújtanak és az agrárium ökonómiáját is javítják. Az új tagállamok is jelentős érdeklődést mutatnak a rendszer iránt (Szlovénia, Lengyelország). Az eddigi csekély érdeklődés és eredmény ellenére a régebbi tagállamok is jelentősebben támogatták, azzal hogy időt kell még adni a rendszernek, hogy bizonyíthasson. A rendszert vonzóbbá kell tenni a termelők és a fogyasztók számára is azáltal, hogy jelentősebb fogyasztói kampányt szükséges kiépíteni és a kialakításának, ellenőrzésének procedúráját is egyszerűsíteni szükséges. A földrajzi jelzések továbbra is nagyon fontos elemei az EU minőség-politikájának, ezeket nem lehet felváltani a kereskedelmi márkákkal, sőt tisztázni szükséges azok kapcsolatát. Igény mutatkozik a rendszerek regisztrációs rendjének további egyszerűsítésére és az eljárásrend felgyorsítására. Tegyen a Bizottság javaslatot termelők szövetségei számára a termelés menedzselésének lehetőségére, a csomagolás és névhasználat ellenőrzésére továbbá biztosítson alapokat azok promóciójára. A földrajzi jelzők (földrajzi jelzés és eredetmegjelölés) védelmének megerősítése szükséges az unión belül és kívül.

A jelölési rendszerekkel kapcsolatos következtetések (élelmiszer jelölési rendszerek, biotermesztés): ●

●

● ●

●

Az élelmiszerek minőségjelölési rendszerei rendkívül fontosak, ezek hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez, a helyi hagyományok megőrzéséhez, lehetséges piaci értéket, azáltal jobb értékesíthetőséget biztosítanak. Segítik a fogyasztót a választásban, tudnak reagálni fogyasztói igényekre, garanciát jelentenek a fogyasztó számára (származás, átláthatóság) a tanúsítási rendszerekben, és megkülönböztetést biztosítanak a privát rendszerek között. Fontos ezen rendszerek promóciója a fogyasztók irányába. A biotermékek minőségi rendszerének jó alapot biztosít a 834/2007/EK rendelet. Egyensúlyt kell teremteni az értékesítés és a támogatás között. Fenn kell tartani a termelés sértetlenségét, és a fogyasztó bizalmát (ellenőrzés, logó). Fontosak ezek a termékek a regionális, helyi piacokon, melyek az EU globális piacának részét képezik. A tanúsítási rendszerek dzsungelében való eligazodáshoz irányelveket fog összeállítani a bizottság. 119


4.5.6 A nyomon követhetőség követelményei a kertészeti termelésben Az Európai Közösség 2002-ben alkotta meg a korábbról ismert „Fehér könyv” alapján az élelmiszerjog általános elveiről és az élelmiszerek biztonságával foglalkozó rendeletét (178/2002 EK). A rendelet követelményrendszerét az Unió tagországaiban egyetemlegesen 2005. január 1től kötelező alkalmazni. A rendelet szükségesnek tartja olyan intézkedések bevezetését, amelyek garantálják, hogy a nem biztonságos élelmiszerek ne kerülhessenek piacra, és biztosítják, hogy legyenek olyan rendszerek, amelyek felismerik az élelmiszerbiztonsági problémákat és megteszik az ellenintézkedéseket. A rendelet szerint az élelmiszeripari vállalkozó (ez alatt értendő a közvetlen fogyasztásra terméket előállító kertészeti termelést folytató vállalkozó is) van a legkedvezőbb helyzetben ahhoz, hogy felépítse az élelmiszerszállítás biztonságos rendszerét, és gondoskodjon arról, hogy az általa szállított élelmiszer biztonságos legyen; ezért az ő elsődleges jogi felelőssége az élelmiszerbiztonság szavatolása. A kertészeti termelésben is elengedhetetlenül fontos két kötelezettség a rendelet alapján a következőképpen hangzik: „Az élelmiszeripari vállalkozók, vállalkozásaik termelő, feldolgozó és forgalmazó tevékenységének minden szakaszában gondoskodnak arról, hogy az élelmiszerek vagy takarmányok megfeleljenek a tevékenységükre vonatkozó élelmiszerjog követelményeinek, és ellenőrzik e követelmények teljesülését.” (17. cikk) „A termelés, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában biztosítani kell az élelmiszerek, a takarmányok, az élelmiszertermelésre szánt állatok, valamilyen élelmiszerbe vagy takarmányba bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagok útjának nyomon követhetőségét.” (18. cikk) A nyomon követhetőség koncepciója arra szolgál, hogy probléma esetén az adott élelmiszer kivonható legyen a forgalomból és a fogyasztó felé a termékkel kapcsolatosan célzott és konkrét információkat lehessen közvetíteni. Maga a nyomon követhetőség még nem teszi az élelmiszereket biztonságossá, hanem a kockázatkezelés eszköze, amely arra szolgál, hogy az élelmiszerbiztonsági problémákat megelőzzék. Az élelmiszervállalkozónak azonosítania kell tudnia minden személyt, akitől élelmiszereit, alapanyagait beszerzi. Ez magán és jogi személy is lehet. Tehát egy lépéssel előre és egy lépéssel utána kell tudni átlátni a tevékenységeket. A Növény és Talajvédelmi Szolgálatkeretében működő Zöldség-Gyümölcs Minőségellenőrzési Szolgálat jelenlegi ellenőrzéseinél is kontrollálja a termékek visszakövethetőségét (a származási ország kötelező feltüntetése), de ez még igen kevés a jogszabályi követelmények tükrében. Az élelmiszeripari tevékenységet végzők rendszerét úgy kell kialakítani, hogy a termékek fizikai mozgása követhető legyen: etikettekkel, szállítólevelekkel hatékony a nyomon követés. A zöldség-gyümölcs kereskedelemben résztvevő vállalkozások kötelező regisztrációjának bevezetése is segítené az ágazat kifehérítését. Jelenleg ezen a területen jelentősnek mondható az ágazat elmaradottsága, hiába teszi az Unió rendelete kötelezővé, az előrébb jutás érdekében mielőbbi elszánt lépések bevezetésére volna szükség.

120


4.5.7 Egyedi márkázás, védjegyezés Az Európai Unió zöldség-gyümölcs termesztésében élenjáró tagállamok integrált termesztéstechnológia alkalmazásának részaránya 70-90%-ra tehető, hiszen a fogyasztók szemszögéből ma már alapvető elvárás a környezet és fogyasztóbarát termesztés. Az ilyen módon előállított nemzeti, vagy tartományi szinten ellenőrzött termékeket védjeggyel látják el, már a 90-es évek közepétől (Pl: Spanyolországban: „Producció Integrada – Cataluniya” - Consell Catalá de la Producció Integrada; Németországban: „Herkunft und Qualität” - Ministerium für Ländlichen Raum, Ernährung, Landwirtschaft und Forsten; Ausztriában: „Frisch-saftig, steierisch - Aus integriertem Anbau” - AMA-Agrarmarkt Austria). Ezek nagyon fontos szerepet töltenek be a fogyasztók tájékoztatásában és a termékek marketingjében. A fenti példák alapján rendkívül fontosnak tartanánk a magyar fogyasztók tájékoztatása érdekében a friss fogyasztásra alkalmas termékek esetében (zöldségek és gyümölcsök) egy nemzeti védjegy kidolgozását és a hazai marketing megszervezését.

4.6 Kereskedelem- és TÉSz fejlesztési program Az Európai Unió 2008. január 1-jével léptette hatályba a zöldség-gyümölcs ágazat újabb átdolgozott piacszabályozási rendeletét. A reform hatályba lépése óta 2009 elejéig alig több mint egy év telt el, de a 2008-as magyarországi tapasztalatok alapján kevés az esélye annak, hogy az Unió céljai (minőség, árukoncentráció, decentralizáció) Magyarországon középtávon megvalósulhatnak. A reform ellenére a termelői szervezetek adminisztrációs terhei nem csökkentek, inkább növekedtek. A működés keretét meghatározó jogszabályok folyamatos változása megnehezíti a termelői szervezetek működtetésének tervezését. A működési programok által finanszírozható tevékenységek meghatározása gyakran nem egyértelmű, ami ellehetetleníti az ésszerű feladatok megvalósítását. Bonyolult, nehezen értelmezhető mutató rendszerrel próbálja mérni a termelői szervezet hatékonyságát. Annak ellenére, hogy a zöldség-gyümölcs szektor elviekben a kevésbé szabályozott ágazatok közé tartozik, a terme-lőket koordinálandó termelői szervezetek szabályozása ezzel ellentétben túlszabályozott. A 2008. évben a Magyarországon elismeréssel rendelkező 68 TÉSz (elismertek és előzetesen elismertek) értékesítésének nettó árbevétele előzetes becsléseink alapján meghaladta a 43 milliárd forintot. 2007-ben 12 szervezet értékesítésének nettó árbevétele maradt 250 millió Ft alatt. A 250 és 400 millió Ft közötti nettó árbevétellel rendelkező 11 szervezet közül 5 esetén az üzemi tevékenység eredménye veszteséges gazdálkodást mutatott, ezért ennek az 5 szervezetnek működése is veszélybe kerülhet. További 5 szervezet esetén (450 millió Ft feletti árbevétellel rendelkezők) szintén negatív az üzemi tevékenység eredménye. Az előbbi 10 kritikus helyzetben lévő szervezetből 7 esetben a mérleg szerinti eredmény is negatív volt. 2008-ban a 68 TÉSz közül 14 TÉSz nem teljesítette a minimum 250 millió Ft-os tagi árbevételt, valamint további 7 TÉSZ gazdálkodása a mérleg szerinti eredmény negatív értéke miatt volt kritikus. Az adatok alapján – ha nem alakultak volna újabb szervezetek – akár 50 alá is csökkenhetne a TÉSz-ek száma 2009. május 1-je után. Ezen TÉSz-ek teljes nettó árbevétele 36-38 milliárd Ft volt 2008ban.

121


TÉSz-ek gazdasági- és tevékenységi mutatóinak változásai 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008*

TÉSz-ek száma (db)

1

4

12

25

69

101

77

64

58

Elismert TÉSz-ek száma (db)

0

0

0

1

1

8

7

7

9

11

TÉSz tagok száma (fő ill. db)

54

362

1 165

4 120

13 450

23 980

20 514

20 494

20 177

20 000

Átlagos taglétszám (fő ill. db) TÉSz tagok területe (ha)

63

54

91

97

165

195

237

266

320

348

317

268

1 145

3 320

9 825

25 139

25 640

26 122

29 550

34 982

35 000

Átlagos TÉSz terület (ha)

268

286

277

393

364

254

339

462

603

556

Átlagos tagi üzemméret (ha)

4,96

3,16

2,85

2,38

1,87

1,07

1,27

1,44

1,73

1,75

Teljes értékesítés (mill. HUF) (1)

262

879

2 087

6 311

22 103

33 956

32 878

37 980

33 030

43 000

Tagi értékesítés MPV (mill. HUF) (2)

213

698

1 616

5 430

20 312

26 244

23 518

30 011

29 492

38 000

Teljes ágazati kibocsátás (mill. HUF) 155 200 142 700 154 000 140 000 155 900 165 000 149 800 198 500 178 800 204 000 TÉSz értékesítés aránya (%) (1)/(3)

0,2%

0,6%

1,4%

4,5%

14,2%

20,6%

21,9%

19,1%

18,5%

21,1%

Tagi értékesítés aránya (%) (2)/(3)

0,1%

0,5%

1,0%

3,9%

13,0%

15,9%

15,7%

15,1%

16,5%

18,6%

Átlagos tagi értékesítés (mill. HUF)

3,94

1,93

1,39

1,32

1,51

1,09

1,15

1,46

1,46

1,90

Átlagos MPV (mill. HUF/ha)

0,79

0,61

0,49

0,55

0,81

1,02

0,90

1,02

0,84

1,09

213,0

174,5

134,7

217,2

294,4

259,8

305,4

468,9

508,5

603,2

Átlagos TÉSz MPV (mill. HUF)

*: előzetes adat

TÉSz-ek számának és forgalmának változásai

TÉSZ-ek száma (db) 250 000

Tagi értékesítés MPV (mill. HUF) (2)

Elismert TÉSZ-ek száma (db) Teljes ágazati kibocsátás (mill. HUF)

Teljes értékesítés (mill. HUF) (1)

120

100

200 000

60

db

millió HUF

80 150 000

100 000 40 50 000

20

0

0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008*

Ha szigorúbban vizsgáljuk meg a kérdést, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek a jelenlegi gazdasági válság közepette is fennmaradhatnak, azaz megfelelő árbevétellel és finanszírozással rendelkeznek (becsléseink szerint legalább 300 millió forintos nettó árbevétel szükséges ahhoz, hogy a TÉSz teljesítse a 250 millió Ft-os tagi árbevételt) és mérleg szerinti eredményük sem negatív, akkor megközelítőleg 40 TÉSZ teljesítheti a feltételeket. Abban az esetben, ha csak a TÉSz-ek üzemi tevékenységének eredményét nézzük, és az alsó nettó tagi árbevételi korlát 200 millió Ft-ra csökkenne, akkor hozzávetőleg még 5-6 szervezet tarthatná meg az önállóságát és működhetne tovább TÉSz-ként. Figyelembe véve a 2008 végén a Magyarországra is begyűrűző pénzügyi-gazdasági válságot fontosabbnak tartjuk egy TÉSz működésének a megítélésekor a stabil, nyereséges gazdálkodást, mint az árbevétel emelkedését. Annak eldöntése, hogy ezen szervezetek közül melyik kapja majd meg a végleges elismerést Magyarország hatáskörébe tartozik.

122


Amennyiben a közeljövőben a TÉSz-ek megszilárdítják gazdálkodásukat, stabilizálják a termelői körüket, akkor a másodlagos együttműködések kialakításának az irányába is elmozdulhatnak. Az alapítók önállóságának fenntartása mellett létrehozott közös vállalkozás bizonyos funkciókat és tevékenységeket a nagyobb méretből adódóan költséghatékonyabban működtethet. Hasonlóan a TÉSz működéséhez a közös vállalkozáson keresztül a tag TÉSz-ek alacsonyabb áron juthatnak a termesztéshez szükséges inputanyagokhoz (vetőmag, műtrágya, növényvédőszer), csomagolóanyagokhoz, valamint az összehangolt értékesítés segítségével nagyobb volumenű hazai és export piacokra is beléphetnek, hiszen a közösen nagyobb mennyiségű árualappal rendelkeznek. A TÉSz-ek közötti információáramlás és együttműködés lehetővé teszi a közös termelési stratégiák és azonos minőségbiztosítási rendszerek kidolgozását és alkalmazását is. Magyarországon történtek kísérletek a másodlagos együttműködések létrehozására, de jelenleg is sikeresen működő szervezetről egyenlőre nem beszélhetünk. Az egyik legígéretesebb kezdeményezés a 2004-ben alapított DATÉSZ Zrt. volt, ami eleinte közös inputanyag beszerzéssel, közös marketing tevékenységgel és minőségbiztosítási rendszer kiépítésével segítette tagjait. 2005-ben a közös értékesítés koordinálása is elindult, ami a kezdeti sikerek után 2007-től kezdve folyamatosan leépült, ami elsősorban a tulajdonosi struktúra állandó változására, valamint a tagok közötti értékesítési konkurenciára vezethető vissza. 2009-ben mindenképpen létrejön a TÉSz-ek azon köre, amelyek teljesítik a megszigorodott elismerési feltételeket, ami után ezen TÉSz-ek között földrajzi vagy termék alapon létrehoz-hatók olyan kapcsolatok, amelyek a magasabb szintű másodlagos együttműködés létrehozásához vezethetnek. A korábbi próbálkozások tapasztalatait is felhasználva mindenképpen szükséges a másodlagos szerveződések megerősítése, vagy tiszta lappal újak létrehozása. Legnagyobb nehézség a TÉSz-ek közötti bizalmatlanság leküzdése. A TÉSz-ek jellemzően féltik saját meglévő piacaikat, valamint a közös vállalkozás finanszírozási módjának és mértékének a meghatározása is nehezen megoldható konfliktushelyzetet teremt. Fontos hangsúlyozni, hogy a magyarországi TÉSz vezetők ismerik egymást, ami nagyban köszönhető a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács működésének. A szakmaközi szervezet szervezésében évente 6-7 alkalommal üléseznek a TÉSz vezetők, ahol lehetőség nyílik a személyes kapcsolatok kiépítésére (bizalom kialakulására), valamint aktuális szakmai kérdések érdemi megtárgyalására (piaci helyzet, finanszírozási kérdések, támogatások, jogszabály tervezetek) is. A TÉSz vezetők ülésein rendszeresen részt vesznek az FVM és az MVH felelős képviselői is. Ezek alapján elmondható, hogy a másodlagos együttműködések létrehozása elsősorban a TÉSz-ek vezetőin múlik, hiszen ők rendelkeznek mindazokkal az ismeretekkel és hatáskörrel, ami az együttműködés létrehozásához szükséges, ugyanakkor az Európai Unió által adható támogatási formák megtalálása és juttatási módjának a kidolgozása az FVM feladata. Egy TÉSz akkor tud eredményesen működni, ha tagjai a belépés után is beszállítói maradnak, vagyis rajta keresztül értékesítenek. A TÉSz-en keresztül történő értékesítés legfontosabb belső ösztönzői a termelő számára a megfelelő mennyiségű áru átvételével, a beszállításkor mutatott rugalmassága, a megbízhatóságával és a pozitív személyes kapcsolatok megléte. A rugalmas és gyors fizetési feltételek és az érvényes szerződések a tagok számára további ösztönző tényezők lehetnek. Az előbbi tényezőknél kevésbé fontos motiváló tényező az ár, valamint a TÉSz által nyújtott szaktanácsadás és egyéb szolgáltatások. A TÉSz-ek jelenlegi formájukban csak azoknak a termelőknek tudnak alternatívaként szolgálni, akik önállóan is képesek minőségi árutermelésre, viszont értékesítési lehetőségeik korlátozottak. Ezt támasztja alá az is, hogy a tagok a TÉSz legfontosabb feladatának az értékesítés biztonságának a megteremtését, azaz értékesítési kapcsolatok kiépítését tartják. Az értékesítés feltételei között pedig fontos tényező a megfelelő mennyiségű áru átvétele. 123


A tagok a termesztéstechnológiai szaktanácsadást kevésbé tartják fontosnak, ami arra utal, hogy úgy gondolják rendelkeznek a termeléshez szükséges ismeretekkel. A TÉSz számára ugyanakkor nélkülözhetetlen a hatékony szaktanácsadási rendszer működtetése, hiszen az értékesítés során szigorú környezetvédelmi, növény-egészségügyi, élelmezési szabályok kell betartania, ami a termelők bevonása nélkül nem lehetséges. A kereskedelmi láncok minőségbiztosítási rendszereinek kiszolgálása sem lehetséges a termelők közreműködése nélkül. Összegezve, a TÉSz-nek tagjai (tulajdonosai) érdekeit maximálisan képviselő szervezeteknek kell lennie, amely koordinált, irányított termesztéssel állítja elő a piac által igényelt áruféleségeket. Emellett biztosítja a raktározáshoz, hűtőtároláshoz, feldolgozáshoz és értékesítéshez szükséges háttér infrastruktúrát is. A TÉSz legfontosabb feladata az értékesítés biztonságának a megteremtése, aminek megvalósulása esetén szolgáltatásokkal is segítheti a tagjait. Az eddigi félreértésekkel szemben a TÉSz nonprofit-jellegű, de határozottan eredmény-orientált piaci szervezet. Amíg Nyugat-Európában a TÉSz-ek meghatározó szerepet töltenek be a termékpálya koordinálásában (értékesített termékek mennyisége alapján), addig Kelet-Európában, ezen belül Magyarországon is alacsony a piaci részesedésük. Az együttműködési hajlandóság alacsony szintjének egyik lehetséges oka a bizalom hiányára vezethető vissza. A termelői szervezetek az Európai Uniós csatlakozás után 2004. és 2005. évben a támogatások lassú kifizetése miatt, valamint a 2005. és 2007. évi kedvezőtlen időjárás következtében kritikus helyzetbe kerültek. A TÉSz-ek további fejlődése és az egyesülési folyamatok fenntarthatósága érdekében fontos, hogy a működési és beruházási, infrastruktúrafejlesztési támogatások továbbra is a szervezetek rendelkezésére álljanak és az új CMO adta lehetőségek maximális kihasználásával a lehető legmagasabb szintű nemzeti támogatásokkal ösztönözzük a további integrációt. A támogatások csökkenése, vagy elmaradása esetén számolni kell a TÉSz-ek sorozatos felszámolásával, ami a kívánatos összeolvadási folyamatokat is meggátolja. A termelői szervezetek jelenlegi legnagyobb gondját a forgóeszközhiány jelenti, amely a termelői kifizetéseket hátrányosan érinti. A termelői szervezetek tevékenységét kizárólag a legális gazdaságban végzik, és sok esetben versenyhátrányba kerülnek a felvásárló kereskedelemmel szemben. Ez a versenykülönbség hosszútávon nem tartható fent és ennek érdekében fontos, hogy a TÉSz-ek forgóeszköz támogatást vehessenek igénybe, Magyarország folyamatosan csökkentse a fekete- és szürkegazdaságot az ágazatban és jogos támogatásaikhoz időben juthassanak hozzá. A jövőben a termelői szervezetek kereskedelmen belüli részarányának növeléséhez az egyik jó lehetőség a véglegesen elismert TÉSz-ek koordinálásával olyan TÉSz beszállítói hálózat kiépítése, amely tovább koncentrálja e területen az árukínálatot.

4.6.1 A TÉSz-ek aktuális problémái A TÉSz-ek jelentős része tőkehiányban szenved. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy a szintén forráshiánnyal küzdő termelő tagok nem bírják el, hogy jelentős befizetéssel feltöltsék a szervezetet. Bár a kereskedelem során elméletileg lehetne nagyobb árrést képezni, de akkor ezt adó terheli és ezáltal alacsonyabb árat kapna a termelő, ami azonnal tovább csökkenti a TÉSz vonzóképességét az alternatív és sokszor fekete piaci csatornákkal szemben. A másik probléma, hogy a legtöbb TÉSz esetén a hitelfelvételnek akadálya a vagyon hiánya, vagy a fedezetként nyújtható ingatlanok és eszközök fejlesztésekhez kapott támogatások miatti jelzáloggal terheltsége.

124


Tehát egy megoldás maradna a forgóeszköz finanszírozásra, ha a tag áruja benn maradna egy ideig. Ez viszont szintén feszültséget okoz a termelő és a menedzsment között és az áru végső soron ez esetben is inkább elkerüli a szervezetet. Megoldás lehetne az árufedezet melletti forgóeszközhitel, ami a fizetési gondokon enyhítene, ahol a már beszállított, de még ki nem fizetett áru lenne a fedezet. Sajnos tudomásul kell venni, hogy a termelők szempontjából a minél rövidebb fizetési határidők és kifizetési biztonság mindenek előtt áll és csak ezek után beszélhetünk a tagi hűséget pozitívan befolyásoló előnyökről és szolgáltatásokról. Amennyiben ezen a téren hiányosságok mutatkoznak a termelők rövidesen elfordulnak a saját szervezetüktől is és alternatív értékesítési lehetőségeket keresnek. Ez viszont többnyire az áru nagy részének átláthatatlan piaci csatornákra való kerülését jelenti és ezzel együtt természetesen a különböző közterhek elkerülését is. A vagyoni viszonyok számos szemszögből érdekesek. Egy TÉSz vagyonának alapja a tagok által befizetett részjegy, törzstőke, vagyoni hozzájárulás, illetve a kapott támogatás, amennyiben azt a régebbi szabályozás alapján tőketartalékba tudták helyezni. A jelenlegi helyzetet vizsgálva láthatjuk, hogy ahány szervezet, annyiféle törzstőke, illetve szövetkezeti üzletrész nagyságrend alakult ki az 5 ezer forinttól a több millióig. A szervezet működése és gazdálkodása mindkét szélsőség esetében korlátozottá válhat, hiszen a túl alacsony befizetések miatt nem képződik elég forrás, viszont lényegesen könnyebb a tagság bővítése, míg ellenkező esetben szinte lehetetlenné válik új tagok felvétele, de a kezdeti fejlesztésekhez képződik önrész. Ez igaz abban az esetben is, amikor a folyamatos beruházások miatt megnövekedett vagyon srófolja fel a belépéshez szükséges pénzügyi hozzájárulásokat. Erre az esetre azonban megoldást jelenthet a nemzeti szabályozás alapján működtethető un. „szatellit szervezetek”, melyek a belépni kívánó termelői körök számára biztosít egy szoros piaci együttműködési lehetőséget, de önálló gazdasági és jogi személyként esélye van a megerősödésre, majd elismert szervezetként egy másodszintű együttműködésben, vagy beolvadva folytatni a közös munkát az anyacéggel. Erre már több elismert TÉSz vonzáskörzetében találunk pozitív példákat. A TÉSz-ek jelentős része szövetkezet. Egy tag, egy szavazat, egy vagyoni részarány. Ez azért problémás, mert nem veszi figyelembe, hogy a nagyobb termelőknek nagyobb részt kellene vállalniuk a beruházásokból. Ebből a szempontból mindegy, hogy ha a működés során tesszük félre ezt a pénzt, az akkor is a forgalomtól függ. Ha nyereséget képzünk, s ebből fejlesztünk, akkor mindenképpen a nagyobb forgalmú termelő járul hozzá többel. Viszont jelenleg a magyar szövetkezeti törvény kimondja, hogy nem lehet üzletrészt képezni, csak részjegyet jegyezni. De több részjeggyel rendelkező gazda is csak egy szavazati arányt képvisel, hisz az egy tag egy szavazat elve érvényesül! Ez nem képviseli a befektetett pénz érdekét. Ezért számos országba úgynevezett szövetkezeti részvénytársaságokat működtetnek. A másik jelentős kérdés a menedzsmenttel kapcsolatos: ki legyen a TÉSz vezetője. A tapasztalat az, hogy sok esetben eleinte a hangadó irányító termelő társadalmi munkában vállalja ezt a feladatot. Ez csak átmeneti megoldás lehet, mert ha valaki gazdálkodik, akkor nem tud a TÉSz feladataival foglalkozni. Főleg ha a kereskedelmet is egymaga akarja kézben tartani. Ugyanakkor egy rátermett képzett ügyvezető, kereskedő, aki a szakmához is ért, elengedhetetlen lenne. Viszont ez újabb költséget jelent. Az viszont nem lehet kérdéses, hogy a hatékony működéshez a TÉSz-nek fenn kell tartania egy szakmai stábot, amit tekinthetünk úgy, mint felmerülő általános költség, ugyanakkor szakmai feladatot lát el, csomagol, tárol, kiszerel, válogat, szállít. Ezek a költségek viszont termékarányosak, kilóra, egységre lebonthatók. Ezért lényeges az átláthatóság, hogy tudni lehessen tételre, termelőre minek mennyi az ára. Az árképzésnek is ez a lényege. A tényleges eladási árból kell kiindulni és le kell vonni a felmerült költségeket.

125


Általában egy adott termék egyszerre több irányban kerül értékesítésre, így a különböző tételeknek különböző ára lehet. Ekkor véletlenszerű, hogy melyik termelő áruja melyik eladási tételbe kerül. Például a meggy értékesítése esetén heti két alkalommal történik ármegállapodás, de azonos kondíciók mellet. Ettől még alkukérdésként felmerül a különböző vevők között árdifferencia. Viszont arra a hétre azonos elszámoló árat kell megállapítani. Máskülönben ha a termelő spekulál, s játszik az árral akkor előfordulhat, hogy mindenki egyazon a napon hozza be az árut. Viszont ez azonnal relatív túlkínálatot jelent. Egyébként is a hétvégi beszállítások erősebbek. Ezzel szemben nincs akkor kereslet. Ugyanakkor az igény a folyamatosan tervezhető szállítás. Adott kapacitás (feldolgozó), vagy vevői igény kielégítése (friss áru). Ezt pl. hagyma esetében Bécs mellett egy TÉSz a következő módon oldja meg. Adott árukészlet mellet folyamatosan szállít. A termelők tárolnak, s bejelentik igényüket az eladásra előre egy hónapra. Abban az esetben, ha túlkínálat van, akkor arányosan csökkentve lehet beszállítani a hagymát feldolgozásra. Ha hiány van, akkor arányosan mindenkitől berendeli a hiányzó árut. Ezzel árstabilizációt valósít meg, hiszen nem enged a túlkínálat okozta áresésnek. A TÉSz-ek költségeinek minimalizálásával kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy takarékosság miatt sok esetben magát a TÉSz-t valójában egy gesztor cég működteti szinte a teljes adminisztrációval. Ez olyan szinten is igaz, hogy az alkalmazottak is onnan kapják a fizetésüket. Így a TÉSz gyakorlatilag egy „fedőszerv”, ellenőrzési funkcióval. Ettől még, ha átlátható a működés és a szervezet megfelel a jogszabályi követelményeknek, akkor betölti a szerepét, sőt adott esetben hatékonyabb is lesz. Ez volt tapasztalható például az osztrák Steierobst szövetkezetnél, ahol a Beerenfrost GMBH vitte az ügyeket. A szövetkezetben csak egy adminisztrátor van állandó alkalmazásban. Az elnökség, a felügyelő bizottság társadalmi funkció költségtérítéssel működik. A szaktanácsadók, betakarítás szervezők önálló vállalkozók. Így, a célfeladatok ellátására tud mindenki koncentrálni. Ez a tevékenységek teljes kiszervezésének tekinthető, ahol azonban nehézkes lehet az adott termelői kör kiszolgáltatottságának elkerülése, hiszen ebben az esetben nem igazán marad olyan terület, aminek működtetésébe demokratikusan beleszólhatnak. Az adatszolgáltatás is egy lényeges feladata a TÉSz-eknek. Elengedhetetlen alapfunkció a normális tervezhető működéshez, ami területén azonban számos probléma van. Egyrészt komoly adminisztrációt jelent, már 100-200 fős létszámnál is. Az adatok frissítése, karbantartása megfelelő informatikai háttér és szaktudás hiányában sok TÉSz-nél kaotikus helyzetet teremt. Ehhez több esetben hozzájárul a termelők gondatlansága, vagy az adatáramlás tudatos akadályozása. Sajátos tapasztalat, hogy többször kötelezettségnek és tehernek élik meg a termelők a kitöltendő adatlapokat, amiben persze szerepe van a piaci taktikázásnak is. Alapvetően nem lehet elkerülni egy hatékony, képzett vezetőréteg kialakítását és a megfelelő adminisztráció kiépítését. Ehhez – tekintve a nagy létszámot, s a kötelezően gyűjtendő adatokat – elengedhetetlen a tevékenységhez illeszkedő informatikai háttér, aminek működtetéséhez minimum egy könyvelő, és egy adminisztrátor szükséges, s a forgalomtól (bizonylatszám, termékféleségek) függően pedig további munkatársak. Kell egy kereskedelmi vénával megáldott cégvezető. Ez lehet választott tisztségviselő a tagok közül, de lehet alkalmazott ügyvezető is. A választott tisztségviselő mellet az szól hogy nagyobb az érdekeltsége, s átmenetileg az első időszakban nagyobb is a bizalom. Azonban az idő s a feladatok szükségessé teszik, hogy ezt a feladatot valaki főállásban lássa el, s ekkor már kérdéses a saját vállalkozásban betöltött szerep. Egy biztos a cég vezetésének megfelelő pénzügyi, jogi, kereskedelmi, kertészeti ismeretekkel kell rendelkezni nem beszélve a több nyelv ismeretének szükségességéről.

126


A személyi feltételek mellet fontos egy jó iroda. Telefon, internet, autók a közlekedéshez. Összességében ha figyelembe vesszük a fenti igényeket és azok költségvonzatát, akkor ez éves szinten egy kisebb forgalmú szervezet esetében is eléri a 20 millió forintot. Csak ez a költség 500 millió forintos forgalom mellett mintegy 4%-os árrés szükségletet jelent. A forgalom növekedésével azonban nem egyenes arányban növekszik e költségelem, ami azt jelenti, hogy 1 milliárdos forgalom felett már elég hatékonyan tud működni a szervezet. Természetesen ebben is vannak kivételek, hiszen egy feldolgozóipari zöldségekkel foglalkozó, vagy egy termékre specializálódott TÉSz esetében lényegesen kisebb az adminisztrációs teher, mint egy friss termékkör áruházlánci beszállítását végző szervezetnél. Sajnos jelenleg több TÉSz-nél ezek a feltételek nem adottak. Sőt a költségek spórolása, nem megfelelő személyek alkalmazása, pont az ellenkező hatást váltja ki és a működés hatékonysága ellen hat. 4.6.2 Kereskedelmi érdekeltség megteremtése és a tőkebevonás lehetőségei A magyar zöldség-gyümölcs ágazat sikerének egyik kulcskérdése, hogy a kereskedelmi struktúránk a bővülő zöldség-gyümölcs termelői szervezetekkel elég hatékonyan tudja-e piacra juttatni a magyar termékeket? A szemlélet átalakítására van szükség az eddig főként 3-4 országgal kereskedők a jövőben az Unió zöldség-gyümölcsből nem önellátó 16 országában is kell, hogy eladjanak. Markánsabban kell közvetíteni a piac igényeit a termelők számára, mivel lehetetlen vagy nagyon nehéz egy heterogén minőségű és sokszor bizonytalan eredetű termékkel üzleti sikereket elérni. Nagykereskedőink jelenleg szinte csak egy közvetítői szintű kereskedelmi tevékenységet végeznek és igazi piacbővítésre alig van lehetőségük. A komplex ágazatfejlesztés részét kell, hogy képezzék a kereskedelmi tevékenységet segítő intézkedések; például: az élelmiszerbiztonsági-, minőségvizsgálati-, vámellenőrzési kötelezettségek és a szabályozási feladatok végrehajtásának támogatása. Az 1999. évtől kiépült TÉSz rendszer jelentős értéket képvisel, nemcsak cégszinten, hanem állami szinten is, hiszen ez a hálózat jelenti alapját az ágazat további hatékony fejlesztésének. A kereskedelemfejlesztés részét képezi, hogy ez a már kialakult logisztikai rendszer segítségével Magyarország lehetőséget teremtsen – Hollandiához hasonlóan – a beáramló déli termékek piacra juttatására és közvetítő kereskedelmére is. TÉSz-ek területi elhelyezkedése Magyarországon

127


A kereskedelem szervezési feladatai mellett lényeges a kereskedelmi infrastruktúra fejlesztése, mivel ez teremti meg Magyarország számára azt a logisztikai hátteret, mellyel e tekintetben a térség centruma lehet. Az EU példái a spanyol zöldség és gyümölcs, az olasz őszibarack, a Déltiroli alma, a francia Bretagne zöldsége lehet jó mintája a magyar fejlesztésnek, ahol a termelői szervezetek összefogása ad garanciát annak, hogy hogy jelentős piaci tényezőkké váljanak. E példák bizonyítják, hogy a termelői összefogást, a folyamatosan kínált kifogástalan áruminőséget és az átlátható elszámolást nem lehet egy-két múltidéző komplexum felépítésével helyettesíteni. Magyarországon a 12 új EU tagállam között legnagyobb számban kialakult TÉSZ hálózat kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy összefogás, közös értékesítés, beolvadás vagy másodlagos szerveződés és a kereskedelemmel piaci alapon együttműködve harmadlagos szerveződéssel egy ütőképes zöldség-gyümölcs logisztikai hálózat alakuljon ki. A program részeként a TÉSzek megerősödése után lehetőséget kell biztosítani arra, – miként ez az EU nagy zöldséggyümölcs termelő országaiban is így van –, hogy átlátható érdekeltségi alapon a privát kereskedelem is bekapcsolódhasson a TÉSZ-ek munkájába. Ez a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatainkat is alapvetően továbbfejleszti, mind a TÉSZ-ek, mind a kereskedő cégek részéről. Fontos feladat a tagok számára a tárolási, csomagolási és értékesítési feltételek biztosítása. A tárolás és logisztika számos beruházást tesz szükségessé. A TÉSz-ek egy részénél, amely nem kezdett erőn fölüli beruházásokba, a kapott támogatások nagy része elment működésre, vagy kisebb gépberuházásokra. Ezek a szervezetek jellemző módon bérelt infrastruktúrával dolgoznak, melyek vagy korábbi termelői bázisok (volt tsz, állami gazdaság) vagy az elmúlt tíz évben épített hűtőházak telepek, amik egy termelő, vagy független magáncégek tulajdonában vannak. Ha az infrastruktúra tulajdonosa nem esik egybe a TÉSz tulajdonosaival, az új belépőknek meg kellene vásárolniuk ezt a vagyont. A tagoknak komoly pénzt kellene beadni, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben nem reális. Hitelből megint csak nem lehet, mert a hitelnek minimum 1,5-2,5 szeres fedezet szükséges. Tehát egy megoldás marad, ami számos EU országban jelen van, ez pedig külső kockázati tőke bevonásával létrehozott leányvállalat, ahol a TÉSz tulajdonos, de nem feltétlenül többségi tulajdonos. Ebben az esetben a jól körülhatárolható egység önállóan gazdálkodik. A TÉSz és a leányvállalata között egy szoros szerződéses viszony és átlátható elszámolás van a mellékelt modell szerint. Kereskedelmi és befektetői tőkebevonás a TÉSz-ekbe Közös Kereskedő cég

Termelők mint befektetők

Tész(ek) mint befektető(k)

Kockázati Tőke befektető

Kereskedelmi befektető

Max. 30%

Ennek a modellnek az előnye, hogy lehetőséget teremt források bevonására és ezáltal megteremthetőek a pályázatokhoz szükséges önrész is. Ha megvizsgáljuk a befektetői érdekeket az alábbiakat tapasztaljuk: 128


A termelők nem egyforma birtokon, s nem egyforma hatékonysággal gazdálkodnak. Ebből fakadóan eltérő befektetési szándékaik lehetnek. Hisz egy olyan termelő, aki másodállásban gazdálkodik, nem feltétlen lát fantáziát egy hűtőház építésében. Viszont aki egy komplett gazdaságot művel nagy területen, fel van építve a munkaerő ellátás miatt egy faj, vagy fajtasor, annak elemi érdeke a hatékony kiszerelés, és a piaci lehetőségek szélesítése. Magának a TÉSz-nek is vannak fejlesztési tartalékai, csak hát nem elégséges az önálló beruházáshoz. S nem véletlen a többes szám. Egy adott modern nagy logisztikai központba több TÉSz is beszállhatna. Hisz egymaguknak gondot okozhat az egész éves fenntartás. Kockázati tőke befektető szempontjából bár egy TÉSz nonprofit jellegű gazdálkodást folytat, ettől függetlenül a tőkének meg kel térülnie. A hitelekkel szemben jobb megoldás egy ilyen befektető, s ő is jobban jár, mintha a pénzét bankba tenné, mert nagyobb lehet a hozama, mint a bankbetét. Ugyanakkor az állami szerepvállalás miatt van egy biztonságérzet; nem utolsósorban a kapott támogatás miatt létrejövő beruházás kapacitás kihasználása termelői háttérrel, csábítóbb és megoldhatóbb lehet. A piacokkal rendelkező kereskedő elemi érdeke a biztos áruháttér megteremtése. Ezért egy jó alapanyag előállító bázis mellé rendelni egy minőségmegőrző, áruérték növelő beruházást mindenképpen jövedelmező gondolat. Ugyanakkor nem neki kell fenntartani, s a kockázati tőkebefektetőnél említett indokok számára is kecsegtetőek. Összegezve a vertikum egy jól működő cégben egyesülhet. Részt kap a termelői, az állami, a befektetői, a kereskedői érdek. Hisz a cél az, hogy jól működő hatékony bázisokat hozzunk létre, ami mögött kiszámítható, követhető áru van. Ezáltal csökkenthetők a kockázati tényezők, így a profit maximalizálható.

129


5 Összefoglaló következtetések, intézkedési javaslatok A zöldség-gyümölcs termeléssel hasznosított földterületek átlagos mérete jelenleg mintegy 155 ezer hektár, ami több mint 10 %-kal kisebb a tízéves átlaghoz viszonyítva. Ennek mintegy fele zöldség, fele gyümölcstermő terület. A területcsökkenést a termésátlagok javulása ellensúlyozta, így a termelt mennyiségek gyakorlatilag a 2,6 millió tonna körüli szinten maradtak. Ez alól csak a 2005. és 2007. évek jelentettek kivételt, amikor súlyos természeti csapások miatt 400400 ezer tonnás terméskiesés következett be. Kiskereskedelmi szinten, feldolgozott, vagy friss termékként a jelenlegi 200 milliárd Ft körüli elsődleges termelési érték átlagosan megháromszorozódik, így értéke a becslések szerint elérheti a 600 milliárd Ft-ot is. Fontos kérdés az előállított termékeink áruszerkezete, mely sajnos még mindig nem képes követni a gyorsan változó piaci igényeket, ezért rendszeresen előfordul, hogy az egyébként nagy tömegben meglévő árualapokkal sem tudjuk kielégíteni a jelentkező kül- és belpiaci keresletet. Ez egyrészt a keresett és az általunk kínált áru eltérő minőségi specifikációival, időzítésével, fajtájával és fogyasztói kiszerelésével, másrészt a koncentrált kínálat alacsony szintjével magyarázható. A modern piaci csatornák kiszolgálása egészen más struktúrákat igényel, mint amivel jelenleg rendelkezünk. Ennek ellenére külkereskedelmünk még mindig egy jelentős, 50 milliárd Ft körüli pozitív egyenleget mutat. A termelésünk és kereskedelmünk célirányos fejlesztésével ez az arány jelentősen javítható. Az agrártermékek kereskedelme gyökeres átalakuláson ment át az utóbbi évtizedben. Az évek során az egyes szereplők súlya, jelentősége változott, az integrációs és koordinációs kapcsolatok (a megmaradtak, illetve az újonnan kialakultak) változatosabbak lettek. A friss zöldséggyümölcs jellemzően két úton jut el a termelőtől a fogyasztóig: A kisebb boltokba és a fogyasztói piacokra hagyományosan az egyéni termelőktől származó áru kerül (leginkább nagykereskedőkön és a nagybani piacokon keresztül, illetve kisebb részben közvetlen értékesítés is előfordul, főleg a fogyasztói piacokon). Az élelmiszerkiskereskedelmi láncokba elsősorban a szervezett gazdáknak (TÉSz-eknek) vagy a nagyobb volument előállító termelőknek van esélyük beszállítani. A hazai nagybani piacok nem működnek valódi nagybani piacként, számos funkciót amely a nyugati nagybani piacok tradicionális tevékenységi körébe beletartozik nem lát el. A hazai nagybani piacok egyaránt betöltenek elosztó-, gyűjtő- és felhasználói piaci funkciókat. A vegyes piaci profil megnehezíti a piac szervezését és irányítását, valamint a piaci árak értelmezését a szektorban tevékenykedők számára. A fentiekből egyenesen következik, hogy a nagybani piacok ilyen módon történő működtetése a telephellyel rendelkező, szabályosan kereskedő cégek és termelők érdekei ellen való, hiszen egyértelműen versenyhátrányt teremtenek számukra. A szakemberek egy része – látva, hogy a multinacionális kereskedelmi láncok hatására hogyan esik vissza a nagybani piacok szerepe a világ számos országában –, nem is ebben a kereskedelmi formában látja a fejlesztés lehetőségét, illetve a problémák és hiányosságok megoldását. Az elmúlt évtizedben a nagy alapterületű kiskereskedelmi egységek kezdték el uralni az európai élelmiszerpiacokat. A koncentráció szintje például az 1993-ban átlagos 21,7%-ról az EU 15-ök területén jelenleg több mint 70%-ra emelkedett. A tények arra engednek következtetni, hogy a nagy élelmiszer-áruházak a beszállítóiknak (az EU területén működőknek és az azon kívülieknek egyaránt) fizetett árak fenntarthatatlan szintre történő lenyomásával és tisztességtelen feltételek kiszabásával visszaélnek vásárlóerejükkel. 130


Miközben a piaci koncentráció kétségtelenül az élelmiszerek alacsonyabb árszínvonalához vezethet, ugyanakkor közép- és hosszú távon káros hatást is gyakorolhat azáltal, hogy sérti a szabad versenyt, és kiszorítja a kisvállalkozásokat és a kistermelőket a piacról. Ezért az élelmiszerágazatban számos kkv rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van, különösen akkor, ha nagymértékben függ valamely nagyméretű kiskereskedelmi üzlettől. A nemzetközi tapasztalatok igazolják, hogy a versenyjog és a versenypolitika nem kellően hatékony az üzletláncok olyan megoldásaival szemben, amelyeket a „józan megítélés” kifogásolhatónak tart, így a láncok ellenőrzésének, az esetleges visszaélések felderítésének fő eszköze a nyilvánosság lehet. Ezt a folyamatot hivatott erősíteni a napokban aláírt áruházlánci kereskedelmi kódex, melynek szabályrendszere féléves tesztidőszak után felülvizsgálatra kerül és a szükséges módosítások megtehetőek. Alapvető követelményként fogalmazódik meg a legálisan működő cégekben, hogy zöldséggyümölcs kiskereskedelmi tevékenységet csak és kizárólag olyan cégek és magánszemélyek végezhessenek, akik rendelkeznek az összes kereskedelmi előírásnak megfelelő üzlethelységgel és átlátható működéssel. Ugyanez igaz a nagykereskedelmi tevékenységre is, ahol egyre szaporodnak azok a zugfelvásárlók, akik mindenféle szabály és előírás kikerülésével, bizonylatok nélkül végeznek időszakos felvásárlói tevékenységet. A 2008. január 1-től hatályos új Uniós zöldség-gyümölcs piacszabályozás végrehajtási rendelete, a 1580/2007/EK rendelet ezen tagállami tevékenységhez megfelelő jogalapot biztosít, mivel a kereskedői regisztrációval és egy kereskedői adatbázis kialakításával kapcsolatos tagállami feladatokat részletesen és egyértelműen szabályozza. Közvetett adatok alapján úgy becsülhető, hogy a hazai értékesítésen belül a hipermarketeket, szupermarketeket és diszkontláncokat magában foglaló „modern kiskereskedelem” részaránya 2007-re 50% fölé emelkedett, míg a hagyományos kiskereskedelemé (kis élelmiszerboltok, zöldségboltok, fogyasztói piacok) 47%-ra csökkent. A magyar élelmiszer-kiskereskedelem azóta is gyors ütemben változik, egyre erősödik a modern bolttípusok súlya. A diszkontok növekvő szerepet játszanak, ahogyan a szupermarketek és a továbbra is terjeszkedő hipermarketek. Ennek következtében tovább koncentrálódik mind a forgalom, mind a bolthálózat. A Gazdasági Versenyhivatal 2007 évi tanulmánya szerint a hazai zöldség-gyümölcs kereskedő szervezetek árbevételében kiemelt szerepet játszanak a nagyméretű kiskereskedelmi üzletláncok. Az alacsony áraknak a fogyasztó fejébe való beégetéséből azonban mindegyikük kivette a részét, ami már érzékelhetően súlyos társadalmi problémák forrása is. A magyar lakosság zöldség-gyümölcs fogyasztási szokásairól több felmérés is készült, melyek nagyságrendileg hasonló fogyasztási mértékeket határoznak meg. Egy uniós kutatás szerint a magyar lakosság átlagosan 350 gramm zöldséget-gyümölcsöt eszik naponta, miközben az EU-27 átlag 534 gramm. A lakosság véleménye is érdekesen alakul a zöldség-gyümölcs élelmiszerfogyasztásban betöltött szerepéről. A megkérdezettek rendszerint a hús - tejtermék - cereáliák – zöldséggyümölcs sorrendet jelölik meg, ami éppen ellentmond az egészségügyi szervezetek által ajánlott fogyasztási struktúrának. Ez a tény alapvetően alátámasztja az ez irányú fogyasztásösztönző akciók létjogosultságát. Ezen fogyasztási szokások megváltoztatására és egy egészségesebb életmód ösztönzésére a FruitVeB Magyar Zöldség- Gyümölcs Terméktanács az Agrármarketing Centrum (AMC) támogatásával 1997-ben indította az amerikai 5aDay program nyomán a „Naponta3x3 programot”, melynek célja a mostani 400 gramm körüli fogyasztás 600 grammra történő növelése, amellyel legalább 500 ezer tonnás belső piacbővülés érhető el a hazai termelés számára. 131


Az ágazat jelenlegi problémái közül kiemelten kell foglalkoznunk a képzés és foglalkoztatás kérdéskörével, mivel a kertészet az egyik leginkább kézimunka igényes ágazat. Ráadásul a termelés folyamán a kézimunkaigény a növény biológiájához igazodva időben és mennyiségben eltérő módon jelentkezik. Ezért a kertészetben a sok kézimunkát adó növényfajoknál a vállalkozó relatíve kevés állandó és időnként sok alkalmi munkaerőt alkalmaz. A kertészet fejlesztésével az elkövetkező években sok dolgozni akaró embert tudna alkalmazni, átlátható, egyszerű megbízható szabályok mentén. Az alábbi javaslatok átgondolásával a költségvetés lényegesen több bevételhez jutna, kevesebb lenne a vidéki munkanélküliség és a kertészet is új fejlődési pályára állhatna. Ehhez kell az egész szabályozást új alapokra helyezni, mert ha ez nem történik meg, akkor a mezőgazdaság egyik lehetséges sikerágazata – mely a mezőgazdaságban a legtöbb élőmunkaerőt foglalkoztatja – komoly károkat szenvedhet el. Az egész mezőgazdaság, de elsősorban azon kertészeti kultúrák, melyek szakaszosan igényelnek nagy létszámú betanított munkást, teljes paradigma váltásra van szükség a munkaerő szabályozást illetően. A mezőgazdaságot /a kertészetet/ külön szabályozó, munkavállalási szabályzatot újra kellene gondolni úgy, hogy sokkal jobban igazodjanak a természet adta lehetőségekhez. Mivel az egyes növényfajok termesztése, technológiái (szabadföldi – fóliás) eltérő mennyiségű élő munkát igényel adott területre, meg kellene határozni egy átalányértéket. Javaslataink szerint ezek az átalányadózás alapjául szolgálnának és hajtatásban 1 hektáros, szabadföldi zöldségés gyümölcskultúráknál pedig 5 hektáros gazdaság méretig lehetne választani. Ezekben a gazdaságokban az ellenőrzés során a kötelező jelenléti ív (ezáltal lenne biztosítva a munkavállaló), valamint a balesetvédelmi oktatás jegyzőkönyve kerülne ellenőrzésre. A részfoglakoztatás szabályozásában az éves, esetleg féléves munkaidő keret meghatározása volna célszerű, mely éves szinten mintegy 800-1200 óra teljesítését írná elő, mellyel a jelenlegi alkalmi munkavállalóknak 30-40%-a legalizálhatóvá, alkalmazotti jogviszonnyá válna. Teljes foglalkoztatottság esetén is éves munkaidőkeret megállapítására lenne szükség, melyhez elengedhetetlen a kötelező adatszolgáltatás a termelésről, az őstermelés teljes átalakítsa, a növényfajok, termesztéstechnológiák élőmunka igényének meghatározása, valamint a fenti példa alapján az átalányadózás területi maximumának meghatározására. Fontos szempont, hogy rész- és teljes foglalkoztatást is csak egyéni vállalkozó, szövetkezet, vagy gazdasági társaság végezhessen! A zöldség-gyümölcs ágazat másik egyre fejlődő területe a „postharvest” tevékenység (csomagolás, osztályozás áruvá készítés stb.) munkaerő kérdéseinek szabályozása. Itt szintén fontos, hogy ilyen tevékenységet csak regisztrált, telephely engedéllyel rendelkező egyéni vállalkozó, szövetkezet, vagy gazdasági társaság végezhessen. Az alkalmazottak éves munkaidőkeretben dolgozhassanak, a részmunkaidőben foglalkoztatottak éves munkaidőkerete max. 1200 óra legyen és alkalmai munkaerő foglalkoztatása esetén a teljes alkalmazotti és a részfoglalkoztatási létszám összegének éves szinten maximum 50%-át teheti ki. A napi foglalkoztatásról minden reggel 9 óráig interneten keresztüli jelentést lehessen és kelljen küldeni. A vizsgált képzési adatokból kitűnik, hogy a felső- és középfokú képzésből kikerülők létszámstruktúrája már ma is jelentős mértékben eltér a munkaerőpiac igényeitől, és a különbségek a jövőben még csak erősödni fognak, hacsak nem teszünk érte valamit egy új megközelítésű, területi gazdaságfejlesztési szempontokat is figyelembe vevő humán erőforrás fejlesztési stratégia alapján. A legátfogóbb szerkezeti feszültség a mezőgazdaságban a foglalkozások jelentős körében a szakmunkások hiánya.

132


A magyar mezőgazdaság sikeres működését és fejlődését nagyban meghatározza az ország mindenkori közteherviselési politikája, mivel az ágazat jövedelemtermelő képessége kisebb más nemzetgazdasági ágazatokénál (ipar, szolgáltatás), így az adórendszer elvonásai érzékenyebben érintik az agrárvállalkozások működési és fejlesztési döntéseit. A mai magyar közteherviselési rendszer más nemzetgazdaságban működő szereplők mellett az agrárium működését is megnehezíti, ami nagymértékben rontja az ágazat sikeres piaci szerepvállalását és fejlődését valamint nemzetközi versenyképességét. Az Európai Unió 27 tagállamának adó- és járulékrendszerét megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a magyar adóterhelés, ami 2007-ben a hazai GDP arányában számítva (adóbevétel/GDP ráta) 38,6%-volt, az uniós átlaghoz mérve nem kirívóan magas, azonban az újonnan csatlakozó (EU12) országok közül az egyik legnagyobb. Magyarországon a mezőgazdaság társas és egyéni vállalkozói szektora közel azonos arányban részesedik az ágazat előállított termelési értékből, ugyanakkor a társas gazdaságok közteherviselése az egyéniekét jelentősen meghaladja. Ez leginkább arra vezethető vissza, hogy a mezőgazdasági társas vállalkozások adózási rendje megegyezik a többi nemzetgazdasági szektorban működő társas vállalkozásokra vonatkozó előírásokkal (pl. társasági adótörvény), így a „legális” társas gazdaságok jövedelme valamint adó- és járulékfizetési kötelezettségének nagysága könnyen megállapítható és ellenőrizhető. Ezzel szemben a mezőgazdasági kistermelők, őstermelők (az adórendszer „legális potyautasai”) és kisebb mértékben az egyéni vállalkozók is olyan speciális adókedvezményben, kedvezményes költség elszámolási lehetőségben részesülnek, amely különböző adóelkerülési eljárások (számla nélküli forgalmazás, jövedelmek felosztása inaktív családtagok között, illegális foglakoztatás) egyszerű alkalmazását teszi lehetővé. Ma becslések szerint a magyar zöldség-gyümölcs termékek közel 35-40%-a a szürke- és fekete gazdaság csatornáin keresztül jut el a fogyasztóhoz, ami nemcsak jelentős adóbevétel kiesést jelent az állam számára, hanem nagymértékben rontja az egyébként legálisan működő, magas minőségi szinten termelő, munkahelyteremtő- és megtartó agrárvállalkozások versenyképességét. Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a magyar mezőgazdaságban a feketekereskedelem és az őstermelői forma szorosan összefonódik. A magyar agrárium sikeres működése érdekében azonban elengedhetetlen, hogy azok a személyek akik nem végeznek tényleges mezőgazdasági tevékenységet, de a pénzügyi átláthatóság elkerülése érdekében inkább őstermelőként működnek, kikerüljenek a kedvezményezettek köréből. Az őstermelői igazolvány kiállítása és ezen keresztül az adókedvezményre való jogosultság könnyen áttekinthető feltétele lehetne, ha a meglévő feltételek mellett a kiállítását egy meghatározott nagyságú földterület bérléséhez vagy tulajdonlásához kötnék, kizárva a bérleti szerződés közeli családtagok közötti megkötésének lehetőségét. Indokolt lenne a kompenzációs felár jogosultsági körének további szűkítése, majd középtávon a megszüntetése, mivel ma már a bekerülési költségek ÁFA-ja és az eladott termékek ÁFA-ja között adókulcsbeli különbség nincs, ebből adódóan a kompenzációs felár létjogosultsága megkérdőjelezhető. Ezzel együtt viszont meg kellene teremteni a mezőgazdasági termelők teljes körének ÁFA visszaigénylési lehetőségét is. A statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy hazánkban az elmúlt két évtizedben a geotermikus energia kertészeti hasznosítása megtorpant, a szükséges fejlesztések elmaradtak, ami elsősorban az uniós normáknál jóval szigorúbb hazai jogi- és környezetvédelmi szabályozásokra vezethető vissza. A hazai geotermikus energia kiaknázásának gyors ütemű fejlődését az 133


uniós viszonylatban is magasnak számító járulékok és felügyeleti díjak mellett a hazai vízelhelyezési követelmények is nagyban nehezítik. Megkérdőjelezhető a jelenlegi, évente lépcsősen emelkedő díjfizetési és környezetvédelmi büntetési rendszer is, ami ellehetetleníti a termál energiát használó termelőket. A környezetvédelmi termékdíj jelenlegi szabályozása értelmében alapvetően kötelezetté váltak a mezőgazdasági termelők (őstermelők, egyéni vállalkozók, társas vállalkozók) akik zöldséggyümölcs termékeiket értékesíteni kívánják. Ez hatalmas adminisztratív terhet és nem utolsó sorban költséget jelent az őstermelő, egyéni vállalkozó, társas vállalkozó számára. A termékdíj fizetés szabályozásában viszont egy igen kedvező fordulatot jelent, hogy az új szabályozás szerint a különböző integrációkban szerződéses jogviszonyban álló kistermelők ilyen irányú kötelezettségeit átvállalhatják az integrátor szervezetek, ami nagyban segíti a TÉSZ-ek munkáját is. A kialakult helyzetre megoldást jelentene, amennyiben a többutas göngyölegek esetében a gyártó fizetné meg a termékdíjat. Egyutas csomagoló anyagok szabályozása esetén a jelenlegi szabályozás elfogadható. Az agrárágazat pénzügyi és finanszírozási környezete világszerte jól meghatározható specifikumokkal jellemezhető, amelyek az ágazat más nemzetgazdasági ágazatoktól eltérő sajátosságaival függnek össze. Ezekből a tulajdonságokból következik, hogy a mezőgazdaság külső forrás igénye magas, így a sikeres működés és fejlődés egyik alapfeltétele az adott ország pénzügyi szektora és agráriuma közötti kölcsönösen pozitív üzleti kapcsolat. Magyarországon az agrárhitelezés intézményes hálózatát pénzpiaci oldalról a kereskedelmi bankok, takarékszövetkezetek, faktor társaságok és lízingcégek valamint garancia szervezetek alkotják. A fejlett nyugat-európai államoktól eltérően sajnos jelenleg a magyar pénzpiacon nem működik olyan pénzintézet („agrárbank”), ami elsősorban az agrárszektor finanszírozására specializálódott volna. Az igény bevehető hitelkonstrukciók széles palettájából látható, hogy a magyar mezőgazdasági vállalkozások hitelfinanszírozási lehetőségei pénzpiaci oldalról elméleti síkon adottak, azonban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar termelők jelentős része egyáltalán nem, vagy csak szűk köréhez tud hozzáférni (pl. támogatások faktorálása). Az ágazatban sok olyan gazdálkodó van, amely a pénzintézetek minősítése alapján nem teljesíti a hitelintézeti értelemben vett hitelképesség feltételeit. A hazai pénzintézetek a mezőgazdaság általános és nemzeti sajátosságai miatt a rendszerváltástól napjainkig az agrárvállalkozások finanszírozását különböző mértékig, de mindig is kockázatosnak tekintették. A hazai agrárhitelezés általános problémája, hogy a magyar pénzügyi szektorban továbbra is hiányzik a mezőgazdasági tevékenység pénzügyi értelemben vett egységes megítélése. A nyugateurópai gyakorlattól eltérően a hazai pénzintézetek többsége üzletpolitikájában nem tesz különbséget a gazdaság egyes szektorai között, így a hitelképesség vizsgálatakor figyelmen kívül hagyja az agrárágazat sajátos termelési- és pénzforgalmi mechanizmusát. A teljes hitelállomány vizsgálatából jól látható, hogy a mezőgazdasági hitelek nagysága 1995. év és 2008. év között közel ötszörösére nőtt, így az 1995-ös 69 milliárd Forintos állomány 2008. végén elérte a 330 milliárd Forintot. Az élelmiszeripar összes hitelállományának nagyság a mezőgazdasághoz hasonlóan a vizsgált 1995.év és 2008.év közötti időszakban 136 milliárdról 3 szorosára bővült. 2006-tól megfigyelhető a teljes mezőgazdasági hitelállomány „stabilizációja”, azonban emellett egy kedvezőtlen folyamat is elindult. Az éven túli hitelek jelentős csökkenése (visszafizetése) mellett látványosan bővült az éven belüli hitelek felvétele, aminek eredmé134


nyeként az éven belüli hitelek aránya 2008 végére az elmúlt 5 év legmagasabb szintjére, 44 százalékra emelkedett. Az évről évre romló arány valószínűsíti, hogy a jövedelmezőség romlása esetén számos termelőnél a magas kamatterhek miatt nehézségekbe ütközhet majd a termelés finanszírozása. Az ágazatok teljes hitelállományának pénznemét megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy mindkét ágazatban a forint alapú hitelek dominálnak, azonban különböző mértékben. A FruitVeB a zöldség-gyümölcs ágazatban működő termelői szervezetek és termelői csoportok körében 2009. év elején felmérést készített a szervezetek aktuális pénzügyi és finanszírozási helyzetének megállapítására. A vizsgált szervezetek egyharmadánál volt olyan mértékű a rövid lejáratú hitelek állománya ami a szervezetek éves nettó jövedelmét figyelembe véve kedvezőtlennek mondható. A szervezetek pénzügyi és finanszírozási helyzetét elemezve megállapítható, hogy TÉSz-ek finanszírozásának alapvető problémája a felvett hitelek törlesztésének és a szervezetek árbevételének diszharmóniája. A felvett hitelek a szervezetek alacsony jövedelemtermelő képessége (non-profit jelleg) miatt terhet jelentenek és nagyban befolyásolják a szervezetek azonnali fizetőképességét. Az elmúlt évek működési tapasztalata az, hogy a TÉSz-ek csak akkor tudnak versenybe szállni más kereskedő vállalatokkal, és a „nepper” kereskedőkkel ha közel azonos fizetési határidőt tudnak biztosítani termelő tagjaik átvett árujának kifizetéséhez. Ez a mai magyar kereskedelmi környezetben, ahol a fizetési határidők elhúzódása a jellemző rendkívül nehéz. Az alacsony forgótőkével rendelkező TÉSz-ek nem mindig tudnak azonnal fizetni tagjaik számára ez gyengíti a tagi „hűséget”, ami a beszállított áru és azon keresztül az árbevétel csökkenését eredményezi. A TÉSz-ek közül ma jó néhány alultőkésített, így néhány tíz millió forint tagi befizetésből csak jelentős hitelfelvétel mellett képesek több milliárdos legális forgalmat bonyolítani. El kell kerülni a TÉSZ-ek pénzügyi ellehetetlenülését, mert nemzetgazdasági érdek fűződik az adó- és járulékfizetők körének bővüléséhez. Az ország éghajlatának nemzetgazdaságra gyakorolt hatását megvizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a termelés sajátosságaira való tekintettel a hazánkra jellemző időjárásnak, és annak változékonyságának egyik legjobban kitett nemzetgazdasági ágazata a mezőgazdaság, és azon belül a növénytermesztés. A növénytermesztésben a szántóföldi és kertészeti kultúrákat sújtó jég- és elemi károk, fagykárok, vízkárok és viharkárok valamint a hőmérsékleti minimum és maximum csúcsok, illetve a csapadék egyenetlen eloszlása évről-évre komoly kockázatot jelent, erősen befolyásolva a gazdaságok tevékenységét és adott évi árbevételét, valamint nem utolsó sorban a versenyképességét. A magyar mezőgazdasági termelők biztosítási szokásait megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a nyugat- európai gyakorlattól eltérően a hazai gazdaságok csak egy szűk köre él a biztosítások által nyújtott kockázat mérséklés lehetőségével. Az agrár-kárenyhítési rendszer 2009.évben életbe lépő változtatásainak eredményeként évente közel 2,5 milliárd forint termelői befizetéssel számolnak, amit az állam legalább ilyen összeggel fog kiegészíteni. Az így képződő forrás a kármentes években történő halmozódással kedvező esetben lehetőséget adhat a természeti csapások miatti bevételkiesés elfogadható mértékű kompenzálására. A 2007-2013 közötti programidőszakban az ÚMVP egyik fő fejlesztési prioritása a kertészeti ágazat, amit vidékfejlesztési és foglalkoztatáspolitikai célokhoz való kapcsolódása indokol. A források felhasználásának kiemelt célterületei a növény- és gombaházak korszerűsítése, a gyümölcsültetvények megújítása, az öntözés fejlesztése, a versenyképesség javítása és aminőség 135


biztosítása érdekében technológiai innovációk bevezetése, a zöldség-gyümölcs feldolgozás bővítése valamint az energiagazdálkodás fejlesztése. A jogi-,szabályozási és gazdasági indokok miatt az előzetes érdeklődéshez képest a ténylegesen leadott kérelmek száma és a fejlesztések volumene lényegesen elmaradt a szakmai várakozásoktól. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a kérelmek befogadása és elbírálása az jogszabályban előre rögzített határidőkhöz képest több hónapot csúszott, sőt kritikus esetekben a leadási dátumtól számított egy év múlva sincs bírálati eredmény. A kialakult kedvezőtlen helyzet okait egyrészt a támogatási kérelmek összeállításához másrészt az MVH-hoz beérkező kérelmek hivatali adminisztrációjához lehet kapcsolni. Pedig az ágazat technikai és technológiai fejlesztése és a kínálati koncentráció növelése az egyetlen út termékeink piacon maradásához. Akár áruházláncokba, akár kereskedőknek értékesít a termelő, rá van kényszerítve, hogy az előre megbeszélt időpontra, a megadott mennyiségű árút beszállítsa. A szállítási pontosság, a minőség mellett, elsődleges szemponttá vált annak érdekében, hogy a termelőt partnerként kezeljék a kereskedők. A termésbiztonság megteremtése érdekében a fejlett kertészeti kultúrával rendelkező országokban egyre nagyobb lett a fedett termőfelületek aránya. A magyarországi piaci tendenciák is hasonlóak, a friss export vagy belföldi piacra termelt melegigényes zöldségfélék szinte teljes egészében fedett termesztés alól kerülnek ki. A növényházi fejlesztéssel a magyar zöldségtermesztésnek jelenleg mintegy 25-30%-át adó zöldséghajtatás termelése jelentősen növelhető és ezáltal a jó minőségű, piacképes frissáruk mintegy 2/3-a innen kerülhetne ki. Ez jelentős eltartóképességet, foglalkoztatásnövelést és régiófejlesztési lehetőséget is jelent. A kertészet magas értékelőállítása energia- és munkaigényes tevékenység. A magyar fedett termesztés gázfelhasználása jelentősen befolyásolja a termékek versenyképességét. A rohamosan növekvő gázárak miatt kiemelten kell támogatni az alternatív fűtési megoldások bevezetését. Kormányzati döntés szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi, a termál energia felhasználását gátló szemlélet megváltozzon. Semmi nem indokolja és nem kéri Magyarországon számon azt a költséges visszasajtolási kötelezettséget, mellyel az értelmetlen járadékfizetési terhek mellett lehetetlenné teszik ennek az energiának a gazdaságos használatát. Alternatív energiaként veendő figyelembe a biogáz és biomassza tüzelés is, amit nemzetközi program keretében fejlesztenek. E területen a felhasználáshoz szükséges innovációt megfelelő pályázati támogatási rendszerrel szükséges a továbbiakban is segíteni. Naponta szembesülünk a ténnyel, hogy a jó minőségű gyümölcs, a prémiumtermék piaca bővíthető, de rendszeresen az ilyen kvalitású árualap hiányával küzdünk, ez a dinamikusabb bővülés gátja. A versenyképesen termelhető gyümölcsfajok fajtakínálatának korszerűsítéséhez meggyőződésünk szerint átmeneti ideig célszerű fenntartani az e célt valóban szolgáló új ültetvények öntözéssel történő létesítésének támogatását. Az ágazatban az hozhat leghamarabb eredménybővülést, ha technológiai innovációkkal, fegyelmezettebb, az optimumokat jobban teljesítő munkavégzéssel növeljük az extra és elsőosztályú áruhányad arányát, az ültetvények tudományosan megalapozott talaj- és növényanalízisen nyugvó kondíciójavításával, valamint a koronaalakítás, -ápolás legújabb eredményeit alkalmaz136


va megnövelt termőfelületen gyarapítjuk az összes termés – ezen belül a prémium minőség – abszolút mennyiségét is. A zöldség-gyümölcs termelésen belül jelentős arányt képvisel a feldolgozott termékkör, amely mintegy felét adja termelésünknek. A hazai feldolgozóipar két oldalról szorongató árprés, az alul-tőkésítettség és a tulajdonosi-beszállítói-vásárlói érdekellentétekből fakadó ellentmondások közt vergődik és jelenleg talán a legsérülékenyebb területe az ágazatnak. Az egyik oldalról az energia, az input- és az alapanyagok áremelkedése feszíti, a másik oldalról az áruházláncok erőfölényéből fakadó kiszolgáltatottság, amely sokszor 30% fölötti visszatérítésekkel sarcolja a feldolgozóipari beszállítókat. Minden eszközt be kell tehát vetni a fajlagos termelési eredmények, a hatékonyság növelésére, valamint a fajlagos költségek csökkentésére mindazon termékek esetében, amelyek meghatározó méretű volument jelentenek és/vagy jelentős mértékű foglalkoztatást biztosítanak. Fontos ez például a megfelelő korszerűsítés után a konzerviparon kívül a versenyképes termékeket előállítani képes hűtő- és szárítóiparra is. Fontos azt látnunk, hogy a feldolgozóipar területén is lezajlottak, illetve még jelenleg is zajlanak azok a globalizációs folyamatok, melyeket a kiskereskedelem, mint a feldolgozóipar kereskedelmi partnerénél tapasztalhatunk. A kereskedelmi láncok terjedése ugyanis ezen a területen is nagy kihívások elé állította a cégeket, sokszor a friss termék beszállítók kondícióinál is rosszabb feltételeket kényszerítve rájuk. Ez a tendencia nyomon követhető Magyarországon is, ahol a konzervipar többsége már az előzőekben említett multinacionális cégek tulajdonában van. Ebben a szituációban a nemzeti kormányoknak elvész a közvetlen érdekeltsége ezen cégek támogatásában, hiszen semmi sem biztosítja azt, hogy az áruházláncokhoz hasonló globális beszerzés az üzemek termelését hazai alapanyagokkal fogja kiszolgálni, nem pedig valamely szomszédos állam termelőinek nyit meg új piacokat. Itt elsősorban az alapanyag termelés versenyez, a tagállamok elsődleges feladata tehát az alapanyag-termelés versenyképességének támogatása, mind makrogazdasági intézkedésekkel, mind pedig a technológiai innováció segítésével. A másik lehetőség a mára már rendkívül beszűkült termékpaletta piaci szemléletű bővítése lehet, mely inkább a különleges minőségű, vagy egyedi piacokat kiszolgáló termékek és gyártástechnológiák kifejlesztését jelenti, mely ugyan volumenben nem érhet fel az un. tömegtermékek előállításával, de értékben hosszútávon megközelítheti azt. A problémák megoldásához néhány alapvető változtatás szükséges a jövőben, elsősorban a piacképes termékeink alapanyag-termelési színvonalának az emelésével és a feldolgozó üzemekben a befektetői mellett a termelői tulajdoni érdekeltség megteremtésével, ami egyben újjáépíti azt a közös kockázatvállaláson és átlátható elszámoláson alapuló integrátori rendszert. A termelés és a feldolgozás összekapcsolása mindkét fél számára előnyöket biztosít, a termelői tulajdonú üzemek működtetése csökkenti a jelenleg sokszor szemben álló felek kiszolgáltatottságát és egy hatékonyabb termelési struktúrát eredményezhet. A termelői tulajdonban lévő feldolgozóipari üzemek nem ismeretlenek Európában. Minden nagyobb kertészeti termeléssel rendelkező országban megtalálhatóak. Szerencsére hazánkban is elindult egy piaci folyamat ezeknek az üzemeknek a kialakítása érdekében, amit minden eszközzel támogatni szükséges.

137


Mára már látható, hogy az elmúlt 2-3 évtizedben a legnagyobb veszteségeket a kutatásfejlesztés és szaktanácsadás nem megfelelő kezelése okozta a zöldség-gyümölcs ágazatnak. Ezért a fejlesztési stratégia kiemelten fontos teendője egy TÉSZ-ekre alapozott, új, piacorientált kutatás-fejlesztési és szaktanácsadási rendszer felépítése. Az elmúlt évek tapasztalatai alátámasztották azt a tényt, hogy jól működő független szaktanácsadási rendszer nélkül a zöldség-gyümölcs ágazat várt fejlődése nem biztosítható sőt még a különböző jogcímeken kifizetett támogatások segítségével megvalósuló beruházások és fejlesztések megfelelő hasznosulása sem garantálható. Fontos ez a zöldség-gyümölcs ágazatban kiemelt integrált környezetbarát termelés általánossá tételéhez is, ez ugyanis ma az egyik legerősebb versenyfeltétel. Az élelmiszerágazat rendkívül fontos az Európai Unió számára. Az ágazat sokszínűségét fenn kell tartani, a fogyasztók számára pedig az általuk leginkább igényelt környezetbarát, etikusan előállított élelmiszereket kell tudni biztosítani. A nemzetközi zöldség-gyümölcs kereskedelemben ma már elengedhetetlen a minőségbiztosítás, – a nemzetközi kereskedelem gyakorlatilag minden esetben megköveteli a termelésre vonatkozó élelmiszerbiztonsági rendszerek meglétét (Pl.: GLOBALGAP) – ezen rendszereknek pedig alapvető követelménye az integrált termesztéstechnológia megléte. Az élelmiszerek, különösen a frissen fogyasztható termékek, tehát zöldségek-gyümölcsök fogyasztói biztonságának érdekében be kell tartani a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabványait és a rossz árukezelési eljárásokat meg kell szüntetni. Ehhez valamennyi termelőnek bizonyítania kell, hogy betartja a nemzeti és nemzetközi jogszabályokat, kötelezettséget vállal, hogy a fogyasztóknak az élelmiszerek minőségébe és biztonságába vetett bizalmát fenntartja, a környezetet érő káros hatásokat csökkenti és védi a természetet. A nyomonkövethetőség elsősorban arra szolgál, hogy a nem biztonságos élelmiszerek kellőképpen célzottan és megbízhatóan legyenek kivonhatók a forgalomból, ezáltal védve a fogyasztókat és a vállalatokat. Ezen kívül rendkívül fontosnak tartanánk a magyar fogyasztók tájékoztatása érdekében a friss fogyasztásra alkalmas garantáltan egészséges, környezet és fogyasztóbarát zöldség-gyümölcs termékek esetében egy nemzeti védjegy kidolgozását és a hazai marketing megszervezését. A magyar zöldség-gyümölcs ágazat sikerének egyik kulcskérdése, hogy a kereskedelmi struktúránk a bővülő zöldség-gyümölcs termelői szervezetekkel elég hatékonyan tudja-e piacra juttatni a magyar termékeket? A 2008. évben a Magyarországon elismeréssel rendelkező 68 TÉSz (elismertek és előzetesen elismertek) értékesítésének nettó árbevétele előzetes becsléseink alapján meghaladta a 43 milliárd forintot. Amennyiben a közeljövőben a TÉSz-ek megszilárdítják gazdálkodásukat, stabilizálják a termelői körüket, akkor a másodlagos együttműködések kialakításának az irányába is elmozdulhatnak. A termelői szervezetek jelenlegi legnagyobb gondját a forgóeszközhiány jelenti, amely a termelői kifizetéseket hátrányosan érinti. A termelői szervezetek tevékenységét kizárólag a legális gazdaságban végzik, és sok esetben versenyhátrányba kerülnek a felvásárló kereskedelemmel szemben. Ez a versenykülönbség hosszútávon nem tartható fent és ennek érdekében fontos, hogy a TÉSz-ek forgóeszköz támogatást vehessenek igénybe, Magyarország folyamatosan csökkentse a fekete- és szürkegazdaságot az ágazatban és jogos támogatásaikhoz időben juthas138


sanak hozzá. A jövőben a termelői szervezetek kereskedelmen belüli részarányának növeléséhez az egyik jó lehetőség a véglegesen elismert TÉSz-ek koordinálásával olyan TÉSz beszállítói hálózat kiépítése, amely tovább koncentrálja e területen az árukínálatot. A TÉSz-ek jelentős része tőkehiányban szenved. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy a szintén forráshiánnyal küzdő termelő tagok nem bírják el, hogy jelentős befizetéssel feltöltsék a szervezetet. A másik probléma, hogy a legtöbb TÉSz esetén a hitelfelvételnek akadálya a vagyon hiánya, vagy a fedezetként nyújtható ingatlanok és eszközök fejlesztésekhez kapott támogatások miatti jelzáloggal terheltsége. Egy megoldás marad, ami számos EU országban jelen van, ez pedig külső kockázati tőke bevonásával létrehozott leányvállalat, ahol a TÉSz tulajdonos, de nem feltétlenül többségi tulajdonos. Ebben az esetben a jól körülhatárolható egység önállóan gazdálkodik, de a TÉSz és a leányvállalata között egy szoros szerződéses viszony és átlátható elszámolás van. Így a vertikum egy jól működő cégben egyesülhet. Részt kap a termelői, az állami, a befektetői, a kereskedői érdek. Hisz a cél az, hogy jól működő hatékony bázisokat hozzunk létre, ami mögött kiszámítható, követhető áru van. Ezáltal csökkenthetők a kockázati tényezők, így a profit maximalizálható. Az elmúlt években egyre több EU tagállam látta meg a szakmaközi munkában a pozitív lehetőségeket és kezdte megszervezni hasonló szervezeteit. Az Unió vezető testületeiben is egyre nagyobb támogatásnak örvend e tevékenység egész mezőgazdaságra történő kiterjesztése, mert ez a civil szervezeti munka hidat képez a szakma és a kormányzatok közt. Átlátható adat és információs bázisával megalapozottabbá, érdekegyeztető és kommunikációs munkájával pedig gördülékenyebbé teszi az ágazat irányítását és ezen keresztül az egész EU piacszabályozást. Ehhez azonban különböző eszközök és kompetenciák szükségesek, amit elsősorban az adott tagállamok biztosíthatnak jogszabályaikon keresztül, mint például Franciaországban a szakmaközi törvénnyel. Ezen kívül régóta napirenden van a szakmaközi szervezetek bevonása az Európai Bizottság ágazati információs rendszerébe is, ami 2009. év elején egy konkrét projektben is testet öltött. Ebben a projektben Magyarország részéről a FruitVeB vett részt. Célszerűnek tartanánk a magyarországi nemzeti jogszabályalkotásban is megteremteni a mezőgazdasági szakmaközi szabályozást, teret engedve ezzel egy hatékonyabb civil szakmai munka megerősödésének.

A tanulmányban felvetett problémák alapján az intézkedéseket két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba azok a javaslatok kerülnek, melyek az ágazaton kívüli, elsősorban a gazdasági és szabályozási környezettel összefüggő kérdésekre adnak válaszokat, míg a másik csoportban lévők az ágazaton belüli problémák megoldására fókuszálnak.

139


A zöldség-gyümölcs ágazat működését és fejlődését nehezítő külső tényezők megoldására javasolt intézkedések: 1. A feketegazdaság visszaszorítása érdekében elengedhetetlen a nagybani és a városi piacokon, valamint a telephellyel nem rendelkező kereskedők körében folytatott folyamatos szigorú ellenőrzésének fenntartása, ami részletesen kiterjed többek között a számlák igazolására és a termék nyomonkövethetőségének megkövetelésére is. 2. Szigorítani kell az őstermelői formához kapcsolódó adókedvezményekre való jogosultság feltételeit. A jogosultság könnyen áttekinthető feltétele lenne, ha a meglévő feltételek mellett az őstermelői igazolvány kiállítását egy meghatározott nagyságú földterület bérléséhez vagy tulajdonlásához és igazolt termeléshez kötnék. Az igazolvány kiállításának szigorítása mellett indokolt lenne az őstermelői formához kapcsolódó kompenzációs felár jogosultsági körének további szűkítése és fokozatos megszüntetése. Ezzel együtt viszont meg kellene teremteni a mezőgazdasági termelők teljes körének ÁFA visszaigénylési lehetőségét is. 3. Az ágazat sikeres működése és fejlődése érdekében elengedhetetlen a jelenlegi foglalkoztatási szabályozás ágazatspecifikus módosítása. A foglalkoztatási szabályozás átalakítása csak akkor lehet sikeres, ha az adminisztrációra vonatkozó egyszerűsítések mellett az ágazatra jellemző foglalkoztatási sajátosságokra (magas kézimunka igény, a termesztés során hektikusan változó alkalmi munkaerő szükséglet) is figyelemmel van. Ennek mielőbbi kidolgozását a jelenlegi foglalkoztatási nehézségek is indokolják. 4. A mezőgazdasági foglalkoztatás területén jelentős probléma a szakmunkások hiánya, melynek megoldása érdekében jelentős lépéseket kell tenni a középszintű oktatás hatékony megerősítése és népszerűsítése érdekében. 5. Felül kell vizsgálni az ágazatban használatos alternatív energiaforrások (pl. geotermikus energia, biomassza, biogáz) szabályozási rendszerét, azzal a céllal, hogy a jelenlegi szabályok – amik gyakran az EU normáknál lényegesen szigorúbbak – ne gátolják ezen technológiák elterjedését. 6. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) végrehajtásának elmúlt két éves tapasztalatai alapján javítani kell a program lebonyolításában érintett hatósági és ágazati szereplők közötti kapcsolatot, a jogcímeket szabályozó rendelkezések egységes értelmezése érdekében. Ezt az egyeztető fórumok gyakoriságának és hatékonyságának növelésével lehet elérni. 7. Az ágazat gyenge önfinanszírozó képességére való tekintettel javítani kell az uniós és hazai támogatások kifizetésének hatásmechanizmusát és határidejét, ami az irányító hatóság (MVH) kérelemelbírálási eljárásának átalakítását, valamint az igényléshez alkalmazott szoftverek összehangolását és alkalmazásuk egyszerűsítését teszi szükségessé. 8. A magyar mezőgazdaság és ezen belül a kertészet vagyoni, jövedelmi és pénzforgalmi sajátosságai szükségessé teszik egy nyugat-európai mintára létrehozott pénzügyi intézmény („agrárbank”) működtetését, ami állami szerepvállalás mellett elsősorban az agrárium finanszírozására specializálódna, és elsődleges célja nem a minél nagyobb profit elérése, hanem a gazdálkodók pénzügyi stabilitásának biztosítása lenne. 9. Tekintettel arra, hogy a versenyjog és a versenypolitika nem kellően hatékony az üzletláncok tisztességtelen piaci magatartásával szemben, fontos, hogy a már elfogadott kereskedelmi etikai kódex előírásainak folyamatos felügyelete és a azok be nem tartása esetén törvényi szabályozás elfogadása. 140


A magyar zöldség-gyümölcs ágazaton belüli problémák megoldására javasolt intézkedések: 1. A zöldség-gyümölcs piac átláthatósága érdekében létre kell hozni az EU előírásainak (1580/2007/EK) megfelelő kereskedői adatbázist, amelyben olyan regisztrált telephellyel, vagy üzlethelységgel rendelkező kereskedők szerepelnének, akik igazoltan eleget tesznek valamennyi zöldség-gyümölcs kereskedelemhez kapcsolódó előírásoknak. Csak ezek a regisztrált piaci szereplők végezhessenek zöldség-gyümölcs kereskedelmi tevékenységet. A regisztrációt a szakmaközi munka keretében a FruitVeB végezné. 2. A minőségbiztosítási rendszerek, a nyomonkövethetőség és az integrált környezetbarát termelés az élelmiszerbiztonság és piacaink megtartásának, bővítésének alapvető fontosságú eszközei, ezért segíteni és támogatni kell elterjedésüket és működésüket. 3. A jövőben folytatni és élénkíteni kell az egészséges táplálkozást és ezen keresztül az egészséges életmód fontosságát hangsúlyozó marketing kampányokat, aminek egyik meghatározó eleme kell hogy legyen a zöldség és gyümölcs termékek fogyasztásösztönzése. Ennek feltétele a nemzetközi 5aDay program mintájára elindított magyar 3x3 program többtárcás együttműködésének és támogatásának a megteremtése. 4. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jól működő független szaktanácsadási rendszer nélkül a zöldség-gyümölcs ágazat várt fejlődése nem biztosítható sőt még a különböző jogcímeken kifizetett támogatások segítségével megvalósuló beruházások és fejlesztések megfelelő hasznosulása sem garantálható, így fontos egy a TÉSZ-ekre alapozott, új, piacorientált kutatás-fejlesztési és szaktanácsadási rendszer felépítése. 5. A feldolgozóipar fontosságára való tekintettel tovább kell folytatni az üzemek korszerűsítését, bővíteni kell a termékpalettát és támogatni kell a termelői tulajdonú feldolgozók alakulását és működését. A feldolgozók pénzügyi lehetőségeinek bővítése elsősorban az ügyletfinanszírozás irányában fejlesztendő. 6. A zöldség-gyümölcs termelői szervezetek folyamatos forgóeszköz finanszírozásának biztosítása érdekében fenn kell tartani és elérhetőbbé kell tenni a már meghirdetett kedvezményes hitelkonstrukciókat. A magas beruházási hitelállomány miatt jelenleg szükséges egy hitelátütemezési intézkedés kidolgozása. Emellett a TÉSz-ek döntő többségére jellemző alul-tőkésítettség egyik megoldása lehet a tőkefeltöltés és a külső kockázati tőke bevonásával létrehozott kereskedőházak kialakítása, amik piacok bővülése mellett a finanszírozás stabilitásának megteremtését is eredményezhetik. 7. Célszerűnek tartanánk a nemzeti mezőgazdasági szakmaközi szervezeti szabályozás létrehozását, biztosítva ezzel a hatékonyabb civil szakmai munka megerősödését és a tevékenységhez szükséges ágazati önfinanszírozás megalapozását a francia és holland rendszerekhez hasonlóan. Az ágazati átláthatóság érdekében szükséges az EU rendszerekhez kapcsolódó, egységes szakmaközi információs rendszer kiépítése. A zöldség-gyümölcs ágazathoz közvetve és közvetlenül kapcsolódó, külső és belső problémák szoros koherenciát mutatnak, ezért a tanulmányban megfogalmazott és a fentiekben összefoglalt javaslatok komplex kezelése alapfeltétele az ágazat szakmailag megalapozott fejlődésének. Fontos kiemelni azonban, hogy a külső tényezők kedvezőtlen hatásai jelenleg súlyosabban érintik az ágazat szereplőit, ezért a külső környezet minél előbbi átalakítása elengedhetetlen a belső problémák hatékony megoldásához. 141


6 Felhasznált Szakirodalom 1. Agrár Európa Kft. (2008): A konzerv- és hűtőipar helyzete és kilátásai Magyarországon 2. Agrárgazdasági Kutató Intézet (2008): A Tesztüzemi Információs rendszer 2007. évi eredményei 3. Agrárgazdasági Kutató Intézet (2008): A versenyesélyek javításának lehetőségei a kertészeti vertikumban 4. Agrárgazdasági Kutató Intézet- Magyar Agrárkamara (2008): A versenyesélyek javításának lehetőségei a főbb termékpályákon 5. Agrosynergie (2008): Évaluation des mesures concernant les organisations de producteurs dans le secteur des fruits et légumes 6. Agrosynergie (2008): Hatásértékelés a regionális modell szerinti közvetlen kifizetéseknek a gyümölcs– és zöldségtermelésben történő bevezetéséről (magyar nyelvű összefoglaló) 7. Állami Számvevőszék (2008): Értékelő tanulmány a 2009.évi költségvetési tervezés makrogazdasági mozgásterének néhány összefüggéséről 8. AREFLH (2007): Proposal for EC regulation on integrated production of agricultural products 9. Csizmadia György (2004): TÉSz-ek működési keretei, és gyakorlati problémái 10. Dudás Gyula (2009): A termelői értékesítő szervezetek (TÉSz) lehetőségei a zöldséggyümölcs ágazat koordinálásában 11. Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság (2008): Jelentés a közös agrárpolitikáról és a globális élelmezésbiztonságról (A6-0505/2008) 12. Fertő Imre (2008): A magyar agrárexport kereskedelmi előnyei és versenyképessége az EU piacán 13. Fórián Zoltán (2006): Kereskedelmi koncentráció: mennyiség, vagy minőség? 14. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (2007): Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv és Program 15. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (2008): Jelentés az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről 16. Fülöp Edit-Juhász Pál (2008): A mezőgazdasági foglalkoztatás bővítésének lehetőségei, különös tekintettel az élelmiszerkereslet bővülésére,az árutermelő kistermelésre 17. Gazdasági Versenyhivatal (2007): A Nagyméretű kiskereskedelmi láncok és beszállítóik kapcsolata 18. GKI Gazdaságkutató Zrt. (2009): Versenyképességi Évkönyv 2008 19. Herczeg Adrienn-Bács Zoltán-Orbán Ildikó (2007): Társas mezőgazdasági vállalkozások tőkehelyzetének és-szerkezetének vizsgálata és elemzése Magyarországon 20. Huszta Roland (2005): A magyar zöldség-gyümölcs szakágazat logisztikai problémái 21. Kalmárné Hollósi Erika (2003): A nagybani piacok, értékesítő szervezetek szerepe és jelentősége a friss zöldség-gyümölcs forgalmazásban 22. Kutatás-Fejlesztésért Felelős Tárca Nélküli Miniszter Hivatala (2009): Kutatás-fejlesztési és innovációs támogatások forrástérképe 2009-2010 142


23. KvVM-MTA (2006): A globális klímaváltozás: Hazai hatások és válaszok („VAHAVA projekt”) 24. Magyar Nemzeti Bank (2008) Adóelkerülés és a magyar adórendszer 25. Magyar Nemzeti Bank (2008): Elemzés a konvergencia folyamatokról 26. Magyar Tudományos Akadémia (2008): A geotermikus energiahasznosítás nemzetközi és hazai helyzete, jövőbeni lehetőségei Magyarországon 27. Mészáros Katalin (2007): A magyarországi élelmiszer-kiskereskedelmi egységek által alkalmazott kiskereskedelmi stratégiák és a potenciális fogyasztók elvárásai 28. Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (2008): Előterjesztés az agrárágazat helyzetéről és kilátásairól 29. Paksi András- Ábrahám Csaba (2006): A piacra jutás lehetőségei a mezőgazdasági vállalkozók számára 30. Pénzügyminisztérium Gazdaságpolitikai főosztály Közgazdasági kutató osztály (2007): A magyar adórendszer szerkezete és hatékonysága 31. Semjén András-Tóth István János-Makó Ágnes (2008): Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás jellemzői 32. Szűcs Mária (2005): Kamattámogatás és az állami kezességvállalás szerepe az agrárszabályozásban A tanulmány készítéséhez felhasznált weboldalak: 1. http://ec.europa.eu 2. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/ 3. http://hu.nielsen.com 4. http://www.3x3.hu 5. http://www.agrarkamara.hu 6. http://www.akii.hu 7. http://www.amc.hu 8. http://www.apeh.hu 9. http://www.areflh.org/ 10. http://www.asz.hu 11. http://www.copa-cogeca.be 12. http://www.europarl.europa.eu 13. http://www.freshfel.org 14. http://www.fruitveb.hu 15. http://www.fvm.hu 16. http://www.gazdakorok.hu 17. http://www.gfk.hu 18. http://www.gki.hu 19. http://www.gvh.hu

20. http://www.interfel.com 21. http://www.kopint-tarki.hu/ 22. http://www.ksh.hu 23. http://www.kutatas.gov.hu/ 24. http://www.magyarorszag.hu 25. http://www.mfb.hu 26. http://www.mgszh.gov.hu 27. http://www.mgte.hu/ 28. http://www.mkik.hu/ 29. http://www.mnb.hu 30. http://www.mosz.agrar.hu 31. http://www.mta.hu 32. http://www.mvh.gov.hu 33. http://www.szmm.gov.hu/ 34. http://www.termekdij.hu 35. http://www.umvp.eu 36. http://www.vam.hu 37. http://www.vkszi.hu 38. http://www1.pm.gov.hu/

143

A magyar zöldség-gyümölcs ágazat stratégiai megvalósíthatósági tanulmánya

Recommend Documents