A MAGYAR TISZTKÉPZÉS TÖRTÉNETE A török hódoltságot követően a XVIII. században, török seregekkel folytatott csaták tapasztalatai alapján szükségessé vált – a reguláris – tömeghadsereg létrehozása. Az új hadsereg olyan vezetőket, tiszteket követelt, akiknél nem elsősorban a származás, hanem a katonai, szakmai hozzáértés, a haza és a katonai hivatás iránti elkötelezettség volt a fő meghatározó. Ezek a követelmények jelentkeztek a magyar hadügyi gondolkozásban is, kibővülve azzal a követeléssel, hogy a jövőben a tisztek képzési nyelve – az anyanyelv – a magyar legyen. E gondolatok jegyében 1790-ben az Országgyűlés 7. Tudományos Bizottsága olyan határozatot hozott, hogy „…egy katonai akadémia állíttassék fel, a katonai nevelés érdekében, magyar nyelven”. Ezt tovább erősítette az 1792-i VIII. Országgyűlés IX. törvénycikke, amely kimondotta, hogy „… a Hadbiztosi Hadiakadémián magyarok is tanuljanak”. A két törvény kiadása egyben jelezte a magyar főnemesség követelésének teljesítését a magyarnyelvű tisztképzésben. Az 1802-es IV. törvény meghatározta a katonai akadémia felállítását Magyarországon. Amíg ez meg nem valósul, addig a pesti egyetemen egy tanszék szervezését rendelték el a katonai tudományok művelésére, előadások tartására. Mindezek az intézkedések és határozatok eredményeképpen az 1808-as VIII. törvény kimondotta, a katonai akadémia felállítását Vácott, a Teréziánum (ma börtön) épületében. Az épület átalakításához, szükséges pénzösszeghez Ludovika királyné 50.000.- aranyat ajánlott fel, amelyet más főnemesek és intézmények hozzájárulása követett, és mintegy 850.000.arany gyűlt össze. A Napoleon-i hadjárat miatt az építkezés és az Akadémia megnyitása elmaradt, bár a főigazgatót, Petrich András ezredest és törzsét kinevezték. Az Akadémia 1808-tól 1828-ig névleg létezett, de tisztképzést nem folytatott, az épület rossz állapota miatt. (Ajtók, ablakok, tető hiánya, stb.)
2
Elkészítették az akadémia szervezeti és működési szabályzatát, a hallgatók és a tanárok jogait, és kötelezettségeit tartalmazó követelményrendszert. Az Országgyűlés hosszas vita után 1830-ban olyan határozatot hozott, hogy a Tisztképző Akadémiát Pesten kell létrehozni, amelyhez a szükséges területet Orczy báró adományozta. Az adományozott területen 1830-ban, ünnepélyes keretek között lerakták az Akadémia alapkövét. Pollach Mihály tervei szerint megkezdték az építkezést, amit 1836-ra fejeztek be. A Kormányzat különböző okokra hivatkozva az intézet megnyitását elhalasztotta és az épületegyüttest egyéb, más katonai célokra használták fel. 1848-ban a Független Magyar Kormány elhatározta a magyarnyelvű tisztképzés megindítását és az oktatást, az elkészült épületegyüttesben kívánta megkezdeni „Magyar Katonai Főtanoda” címen, amelynek főigazgatójául kinevezte Lubberth János ezredest, aligazgatónak Petzelt József alezredest. Lubberth ezredes a szabadságharcban kialakult katonai helyzet, és a folyó hadjáratok miatt helyét nem tudta elfoglalni. A Főtanoda megnyitása napjául 1849. január 07-ét határozták meg, amelynek megnyitó beszédét, a főtanoda programját és szervezeti szabályzatát Petzelt József készített el. A Főtanoda tervezett megnyitása a háborús események következtében elmaradt, mert az osztrák hadsereg 1849. január 05-én bevonult Pestre. Az elkészült szabályzat és kiképzési terv azonban a későbbi Akadémia követelményszintjének meghatározásában alapul szolgált. A szabadságharc leverése után a magyarnyelvű tisztképzés fontossága nem került előtérbe, sőt a „Kiegyezés” megkötéséig erről a kérdésről az uralkodóház nem is volt hajlandó tárgyalni. A kiegyezés megkötése után ismét az Országgyűlés elé került a tisztképzés kérdése, a korábban felépített épületegyüttes hasznosítása. Hosszan elnyúló vita után, 1872. november 21-én az épületegyüttesben megkezdődött az alacsonyabb szintű tisztképzés, magyar nyelven a magyarhonos hallgatók részére, gyalogsági és lovassági szakon.
3
Az Akadémia megnyitása után az Országgyűlés több ízben is követelte a budapesti Ludovika Akadémia azonos szintre való emelését a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémiával, amit végül is – hosszas vita után – 1887-ben az uralkodó teljesített. Jelentős eseménye volt a Ludovikának 1902-ben, amikor I. Ferenc József király zászlót adományozott. Az átadási ünnepségre hivatalos volt a korabeli katonai- és politikai vezetés, és érdekességként kell megemlíteni, hogy az 1848-49-es szabadságharcban részt vett, és még élő tisztek is meghívást kaptak az ünnepségre. Az akadémia képzését 1913-ig az jellemezte, hogy csak gyalogos és lovas tiszteket képzett a honvédség számára, de a nélkülözhetetlen technikai, fegyvernemi tisztképzés továbbra is Ausztriában, német nyelven valósult meg. 1913-tól bevezették az Akadémián a tüzér tisztképzést is, de ezt nehezítette, hogy a szabályzatok német nyelvűek voltak, és a szakmai nyelvezetet az oktató tisztek németül ismerték. 1918. december elején a különböző ausztriai akadémiákon (Taitschkirchen, Mődling) tanuló magyarhonos hallgatókat − a megkötött fegyverszüneti egyezménynek megfelelően – hazaküldték. A hazaérkező hallgatókat a Ludovika Akadémia vette fel, és a politikai helyzetre való tekintettel, az alacsonyabb évfolyamú hallgatókat szabadságolták, míg a felsőbb évfolyamúakat csapatszolgálatra, illetve a tanfolyam befejezésének folytatására osztották be. A Tanácsköztársaság kikiáltása és a választások megtartása után – 1919. április 12-én – a Ludovika Akadémiát feloszlatják és 1919. május 01-ei hatállyal felállítják a Parancsnokképző Tanfolyamot, 51 hallgatóval. 1919. június 08-án Katonai Főiskolai Tanfolyam címmel felállítják a Felsőfokú Tisztképző Intézetet, de az oktatást a háborús helyzet alakulása miatt nem tudják megkezdeni. A Tanácsköztársaság bukása után az akadémia volt hallgatói igazoló bizottsági eljárás alá kerültek, és a bizottság döntése alapján folytathatták, illetve befejezhették tanulmányaikat.
4
1922-ig az akadémia újabb hallgatókat nem vett fel. 1922-ben – a Trianon-i békeszerződés határozatának megfelelően – megkezdte a tisztképzést a Ludovika Akadémia, évfolyamonként 100-150 hallgatóval, de páncélos és repülő kiképzést nem folytathatott. 1928-tól, amikor megkezdődött a magyar hadsereg fejlesztése, megnövekedett az akadémiára felvett hallgatók létszáma, és megváltozott a képzés szintje. Akadémia-I. elnevezéssel műszaki, páncélos és repülő kiképzést folytatott. 1939-ben a Ludovika Akadémiából kivált az Akadémia-II. és önálló akadémia „Bolyai János Műszaki Akadémia” néven kezdte meg tevékenységét, majd 1940-ben Kassán felállításra került az önálló Horthy Miklós Repülő Akadémia. A világháború alatt az akadémiák növelték a hallgatók számát, csökkentették a kiképzési időt, hogy minél több tisztet tudjanak biztosítani a frontra. A hadműveletek alakulása miatt 1944. őszén a Ludovika Akadémiát Németországba telepítették át, hozzákapcsolva a Bolyai és a Horthy Akadémiát, a jutasi Kinizsi Tiszthelyettesi Iskolát, valamint a tartalékos tiszti tanfolyamokat, és mintegy 80 helyőrségben helyezték el a tiszteket, a hallgatókat és a parancsnokságokat. Ezzel valójában megszűnt az akadémiai képzés, a háború befejeztével pedig megszűnt a Ludovika Akadémia. Az I. Világháború után a Trianon-i Békeszerződés meghatározta az akadémia képzési szakait és létszámát. A változás 1928-tól kezdődött meg azzal, hogy a „Szövetséges Ellenőrző Bizottság” megszüntette a hadsereg ellenőrzését. Megkezdődött a hadsereg fejlesztése, létszámának növelése. A II. Világháború kirobbantását követően megnőtt az Akadémiával szemben támasztott követelmény, növelték a hallgatók létszámát és csökkentették a kiképzési időt. Magyarországgal a szövetséges csapatok 1945. január 20án aláírták a fegyverszüneti egyezményt, amelynek külön rendelkezése intézkedett 8 hadosztály felállításáról, és a németek elleni harcbavetéséről a szövetséges csapatok oldalán. Ezt a kitételét a fegyverszüneti szerződésnek a magyar kormány csak részben teljesítette, mert mire a szervezés befejeződött, az eu-
5
rópai hadszíntéren a német csapatok feltétel nélküli kapitulációjával véget ért a háború. Így Magyarország részéről 2 gyalog hadosztály és műszaki ezred vett részt a németek elleni harcokban. A háború befejezése után tovább folytatódott – az új helyzetnek megfelelően – a demokratikus hadsereg szervezése. A hadsereg számára szükséges tiszti állomány biztosítása az „igazolt” tisztekből, a tiszti vizsgát tett tiszthelyettesekből, valamint a különböző partizán csoportokban harcoló volt tisztekből kerültek ki. A Honvédség vezetése kéréssel fordult a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz a tisztképzés megindításának engedélyezése ügyében, de ezt a kérelmet a bizottság elutasította azzal az indokkal, hogy Magyarországgal csak fegyverszüneti egyezmény van érvényben, és a hadsereg, valamint a szükséges tiszti állomány képzését csak a békeszerződés aláírása után, a szerződésben meghatározottak alapján lehet megoldani. E körülmények miatt a hadsereg vezetése megkezdte a tisztek átképzését, valamint a tiszthelyettesek közül a legjobbak tiszti vizsgára való előkészítését. Ezek az át- és továbbképző tanfolyamok 6-10 hónapos időtartamúak voltak, és a célja az volt, hogy a megszületőben lévő demokratikus hadsereg számára a követelményeknek megfelelő tisztek álljanak rendelkezésre. A tanfolyamok – képzésük jellegének megfelelően – Nevelőtiszti tanfolyam, Demokratikus átképző tiszti tanfolyam, Tiszti továbbképző tanfolyam, Hadbiztosi tanfolyam, Gazdász tiszti tanfolyam volt, amelyekre kizárólag tisztek jelentkezhettek, illetve vehettek részt. A tiszthelyettesek részére, akik négyéves csapatszolgálattal rendelkeztek és kiváló vagy igen jó minősítésük volt, – és vállalták, hogy a tiszti vizsga letétele után tisztként teljesítenek szolgálatot – szerveztek tiszti vizsgára előkészítő képzést. 1947. február 10-én aláírták Magyarországgal a békeszerződést. A békeszerződés, a katonai vonatkozású rendeletében előírta, hogy Magyarország hadserege 65000 fő szárazföldi és 5000 fő légierő lehet. A békeszerződés meghatározásának
6
megfelelően lehetővé vált, hogy a hadsereg számára meginduljon a tisztképzés. 1947. június 17-én jelent meg a toborzó felhívás a Honvéd Kossuth Akadémiára. A felhívás kimondja, hogy „… 1947. október 1-jével felállításra került a tiszt- és tiszthelyettesképző iskola, a Honvéd Kossuth Akadémia. …Olyan tiszt- és tiszthelyettesi kar kiképzését tűzte ki céljául, amely Kossuth szellemében hű őre és harcos védelmezője a magyar népnek, a magyar demokráciának. … Hallgatói sorába hívom mindazokat a paraszt, munkás és értelmiségi ifjakat, akik ebben a szellemben a katonai pályát élethivatásul választják…” (Honvédségi Közlöny 1947. június 17., 18. szám.). A felhívás egyben közli a képzés időtartamát és megosztását. Az első év a csapatoknál történik és tisztes képzést kapnak a jelöltek. A tisztes iskola sikeres elvégzése után, és a kötelező felvételi vizsgakövetelmények teljesítésével felvételt nyernek az egyéves tiszthelyettes képzésre, ez az akadémia első évfolyama. Az első évfolyam sikeres elvégzése után kerülhettek a hallgatók a II., illetve a III. évfolyamra, a tiszti tanfolyamra. Azok a hallgatók, akik a további tanulást nem vállalják vagy a tanulmányi eredményeik gyengék, tiszthelyettesként a csapatokhoz kerülnek hivatásos tiszthelyettesi beosztásba. A tiszti tanfolyamot elvégző hallgatók alhadnagyi rendfokozatban kerülnek tiszti avatásra. Az első induló iskolai hallgatói létszám 477 fő volt. A hároméves tagozaton kívül létrehozták az egyéves tagozatot, amelyre tiszthelyettesek kerülhettek be. Az előkészületek után, 1947. október 1-jén megindult a Honvéd Kossuth Akadémián a tisztképzés, az akadémia parancsnoka Révay Kálmán vk. ezredes lett. Az akadémiai képzésben a hadsereg számára szükséges fegyvernemi és szolgálati ágak ellátására készítették fel a hallgatókat. A Honvéd Kossuth Akadémián a képzés megindulását követően – a változó belső- és külső politikai helyzet miatt – az eredetileg meghatározott létszám kevésnek bizonyult. Megnőtt a hadsereg létszám igénye, ami fokozott szükségletet támasz-
7
tott a tiszti helyek betöltésére, így a tisztképzésre is. A hallgatói létszámot először 850 főről 1600-ra, majd 2410 főre emelték. Ezt a nagy létszámot már az akadémia épületeiben elhelyezni nem tudták, ezért az akadémia keretén belül 3 zászlóaljat szerveztek három elhelyezési körletben. Ez a széttagoltság nehezítette az akadémia parancsnokságát a vezetésben, de a tanári állomány sem tudott a minőségi követelményeknek eleget tenni a létesítmények közötti utazgatások miatt. A felmerült nehézségek, valamint a nemzetközi politikai helyzet éleződése miatt, a megnövekedett tiszti hiány kielégítése érdekében a hadsereg vezetése 1949. október 1-jével megszüntette a Honvéd Kossuth Akadémiát, és átmenetileg 1 éves képzési idővel felállította a fegyvernemi tiszti iskolákat. A felállított tiszti iskolák az utolsó elnevezésük szerint a következők voltak: •
Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola (1949.X.1. Budapest)
• Dózsa Lövész Tiszti Iskola (1949.X.1. Pécs) •
Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola (1949.X.1. Szolnok)
•
Kossuth Tüzér Tiszti Iskola (1949.X.1. Budapest)
•
Petőfi Politikai Tiszti Iskola (1949.X.1. Budapest)
• Rákosi Páncélos Tiszti Iskola (1949.X.1. Tata) •
Táncsics Műszaki Tiszti Iskola (1949.X.1. Szentendre)
•
Vasvári Repülő Műszaki Tiszti Iskola (1949.X.1. Budaörs)
•
Zalka Máté Híradó Tiszti Iskola (1949.X.1. Budapest)
•
Ságvári Hadtáp Tiszti Iskola (1949.X.1. Budapest)
•
Sport Tiszti Iskola (1950.XI.1. Budapest)
•
Gépkocsi és Traktor Tiszti Iskola (1950.V.1. Budapest)
•
Egészségügyi Tiszti Iskola (1950.X.15. Budapest)
• Tolmács Tiszti Tanfolyam (1950.XI.1. Budapest) •
Gábor Áron Tüzér Technikus Tiszti Iskola (1951.IX.15. Budapest)
• Térképész Tiszti Iskola (1951. Budapest) Az új tiszti iskolák személyi állományát egy hónapos időtartammal készítették fel azokra a teendőkre, amelyeket a tisztképzés érdekében végezniük kell. Az iskolák 1949. őszétől
8
kezdve folyamatosan fejlődtek, mindinkább nőtt a tanári, a parancsnoki állomány felkészültsége. Fejlődtek oktatási módszereik, és előtérbe került a minőségi tisztképzés feltételeinek megteremtése is. 1951-től ismételten két évben határozták meg a képzést, ami már jobban felkészült tiszteket adott a hadsereg részére. A kezdeti szakaszparancsnoki feladatok ellátására való felkészítésről áttértek a század- és ütegparancsnoki feladatokra való felkészítésre. 1952. őszén három évre növelték a tiszti iskola képzési idejét, ami már megfelelt az átlagosan elismert tiszti képzési időnek. A tiszti iskolák egységes irányításának megvalósítása érdekében a minisztériumban létrehozták a Tanintézeti Csoportfőnökséget, amelynek feladatául jelölték meg a képzési elvek, a főbb tantárgyak és a megvalósítási célok meghatározásának kidolgozását, valamint az iskolákon folyó képzési munka ellenőrzését és hatékony segítését. A fegyvernemi tiszti iskolákon a kiképzett tisztek létszáma tízszerese nőtt az 1948-as tanévhez képest, ami a hadsereg összlétszámának 17 %-a volt. Mindezek a tevékenységek megteremtették a feltételeit a tisztképzés színvonalának további javításának. A megváltozott nemzetközi helyzet lehetővé tette, hogy a hadsereg létszámcsökkentést hajtson végre. 1953. őszétől több lépcsőben kezdetét vette a létszámcsökkentés, ami reális lehetőséget biztosított a tiszti iskolák összevonására, a fegyvernemi sajátosságok figyelembevételével. 1953-ban felállításra került a „Rákóczi Katonai Középiskola”, amelynek feladatául jelölte meg a vezetés, hogy a tiszti iskolák hallgatóinak utánpótlását jelentős mértékben biztosítsa. A középiskolán jól felkészült katona- és polgári tanárok vezetésével végezték a középiskolai oktatást, amely kiegészült bizonyos katonai kiképzéssel is. (Alaki-, Szolgálati Szabályzat, stb.) A megváltozott kiképzési követelmények lehetőséget nyújtottak, hogy a tisztek egy része a katonai akadémiai képzésbe,
9
vagy más polgári főiskolákra, egyetemekre kerüljenek, ami már előre jelezte a hadsereg szakmai felkészülésének és felkészítésének várható jelentős minőségi változását. Ezt a változást tovább segítette, hogy 1955-56-ban a meglévő tiszti iskolákat összevonták az alábbiak szerint: •
A Gépkocsi és Traktor Tiszti Iskola beolvadt a Páncélos Tiszti Iskolába, majd ehhez csatlakozott a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskola és „Dózsa György Lövész és Páncélos Tiszti Iskola” néven Tatán kezdte meg működését.
•
A Tüzér Tiszti Iskola és a Tüzér Technikus Tiszti Iskola, valamint a Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola „Kossuth Lajos Tüzér Tiszti Iskola” néven állt fel Budapesten.
•
A Zalka Híradó Tiszti Iskola és a Táncsics Műszaki Tiszti Iskola „Zalka Máté Műszaki és Híradó Tiszti Iskola” néven Szentendrén kezdte meg működését.
•
A Kilián Repülő Hajózó Tiszti Iskola és a Vasvári Repülő Műszaki Tiszti Iskola „Kilián György Repülő Tiszti Iskola” néven Szolnokon folytatta munkáját.
Az így kialakított iskolák oktatásukat azonban nem tudták folytatni az 1956. októberében kirobbant forradalom következtében. Az iskolák hallgatóinak egy része (jelentős hányada) 1956. novembere után leszerelt. A megmaradt hallgatókat a katonai vezetés összevonta Budapesten, az Egyesített Fegyvernemi Tiszti Iskolában. 1957. áprilisában kezdődött meg az oktatás az iskolában, és 1957. szeptemberében került sor az avatásra. Még ez év októberében megkezdődött a hároméves oktatás. 1958-ban az iskola új nevet – Egyesített Tiszti Iskola – kapott, amelynek első parancsnoka Köteles Jenő vezérőrnagy lett. Az Egyesített Tiszti Iskolán lényegesen jobbak voltak a tisztképzés feltételei, mint a korábbi fegyvernemi iskolákon. Ez a különbség nemcsak a tárgyi, technikai feltételekben nyilvánult meg, hanem a parancsnoki és tanári összetételben is. Mind több olyan tanár végezte az oktató munkát az iskolán, akiknek katonai akadémiai (hazai és külföldi) szakmai képesítése volt, illetve az egyéb tárgyakat oktató tanárok egyetemi, főiskolai
10
szakdiplomával rendelkeztek. Ugyancsak a feltételek javítását jelentette, hogy a hallgatók most már kivétel nélkül, mindnyájan csak úgy nyerhettek felvételt az iskolára, ha középiskolai végzettséggel rendelkeztek. Ezeknek a lehetőségeknek a megteremtése, egy újabb minőségi változás létrehozását segítette elő. 1959-ben határozat született a hadsereg minőségi fejlesztésének végrehajtására, ami kihatott a tisztképzésre is. 1960-ban a 3 éves tisztképzés idejét 4 évre emelték, és a honvédelmi, valamint a művelődésügyi miniszter együttes rendelete alapján polgári főiskolai diplomát kapnak a kibocsátásra kerülő avatott tisztek. Így a katonai szaknak megfelelően a polgári diploma alakulása a következő volt: gépesített lövészszak, földraj tanári, illetve műszaki ismereti tanári, a tábori tüzéreknél matematika, a határőröknél német és orosz nyelvtanári, műszaki magas- és mélyépítő diplomát kaptak a hallgatók, amelyek azonos értékűek voltak a polgári főiskolák szakvégzettségével. 1964-ben avatták az első olyan tiszteket, akik már két diplomával és főiskolai végzettséggel rendelkeztek. Az Egyesített Tiszti Iskola három bázison történő oktatása mind nehezebbé vált, valamint a minőségi tisztképzés is indokolttá tette az újabb módosítást. A változás lényege, hogy létre kellett hozni olyan katonai főiskolákat, amelyek azonos értékűek a polgári főiskolákkal. 1967-ben az állami- és katonai vezetés határozatában kimondta, hogy az Egyesített Tiszti Iskola teljesítette azt a kötelezettségét, amelyet a felállításakor a katonai és társadalmi vezetés az iskolától elvárt. Az új körülmények azonban azt kívánják, hogy a profiloknak megfelelően olyan önálló katonai főiskolákat kell létrehozni, ahol a jövő tisztjeinek képzése mindenben megfelel a felsőoktatási követelményeknek. 1967-ben az Egyesített Tiszti Iskola parancsnoki profiljába tartozó fegyvernemi hallgatókat a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola állományába helyezték. A technikai fegyvernemek, szolgálati ágak hallgatói a budapesti Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola állományába kerültek. A repülő kiképzést pe-
11
dig a szolnoki Kilián György Katonai Repülő Műszaki Főiskola folytatta. Az oktatás színvonalát növelte a 60-as évek tapasztalatai alapján kidolgozásra kerülő audio-vizuális programok elkészítése, a főiskola szintű nyílt órák megtartása, a rendszeres oktatói módszertani konferenciák megszervezése. 1973-ban a vezetés elhatározta, hogy az eddigi különböző tanári és üzemmérnöki képzés helyett általános nevelő tanári, illetve a műszaki profilnál magas- és mélyépítő üzemmérnöki képzést folytat. Az eddigi két diploma helyett egy diplomát kaptak a hallgatók, amelyben a polgári szakképesítés is megnevezést kapott. A főiskola tanári állománya az évek folyamán mind magasabb képzettségre és gyakorlatra tett szert. A felsőfokú végzettség mellett több vezető és tanár tudományos fokozatot szerzett szakmájában (doktori, kandidátusi), ami az általa oktatott tantárgy követelményszintjét növelte. A katonai felső vezetés 1980-ban a hadsereg megváltozott technikai viszonyainak követelményeként utasította a főiskolát, hogy folyamatosan át kell térni a nevelő tanári képzésről az üzemeltető üzemmérnöki képzésre, a fegyvernemi szakterületnek megfelelően. 1984-től a jelentkező tiszthiány megoldása érdekében átmenetileg a 4 éves tisztképzést 3 évre csökkentették. A főiskola létesítményei tovább bővültek, elkészült az úszás- és a sportoktatást szolgáló tornaterem és uszoda. A hallgatók és a személyi állomány kultúrált szórakozását, művelődését elősegítő Főiskola Művelődési Otthon, amelyben modern, 250 férőhelyes színházterem, korszerű könyvtár, olvasó- és különböző klubszobák szolgálják a művelődni és szórakozni vágyókat. 1990-ben a művelődési és közoktatási miniszter, valamint a honvédelmi miniszter 1048/90. III. 21. MT határozata alapján a tisztképzés ismételten 4 éves időtartamban gépesített lövész, páncélos, rakéta-tüzér, felderítő, műszaki, és a Belügyminisztérium részére határőr szakokon folyik.
12
1992-ben a főiskola megkapta a Ludovika Akadémia zászlóját, és egyben azt is, hogy a patinás iskola jogutódja lett. 1996-ban a főiskolát integrálták a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetembe, mint annak Kossuth Lajos Katonai Főiskolai Kara. 1999-ben kormányrendelettel az egyetem Hadtudományi Karaként működik tovább, és törölték a korábbi nevét. Az egyetemi kar feladata kibővült a biztonság- és védelempolitikus szakemberek képzésével.
