A magyar társadalom értékrendje

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt

A magyar társadalom értékrendje

Zárójelentés

2003-2004 Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

1

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Tartalom

I. ÉRTÉK – KULTÚRA – KÖZÖSSÉG

3

I.1. A társas-közösségi viszonyok és a kulturális habitus

5

I.2. Az ifjúság helyzete és a kultúra

25

I.3. Összefoglalás és kitekintés

47

II. VÁLTOZÁSTENDENCIÁK A MAGYAR TÁRSADALOM ÉRTÉKTUDATÁBAN

50

I.1. A kutatás tárgya és témája

50

I.2. A kutatás indoklása

51

I.3. A kutatás eredményei

54

Policy ajánlások 96

III. KÖLTSÉGELSZÁMOLÁS

Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

97

2


I. ÉRTÉK – KULTÚRA – KÖZÖSSÉG (Vitányi Iván – Csejtei Mária – Bánáthi Ferenc) Jelen kutatás egy nagyobb, átfogó, több felmérést magában foglaló programmal áll szerves és szoros összefüggésben. Ennek „vezérszavai”: Életmód, kultúra, közösség, társadalmi fejlődés, Európa. Munkaközösségünk évtizedek óta ennek a feladatnak szenteli munkáját. Az első vizsgálatot (Szabadidő és kultúra) 1968-ban a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóintézetében végezte. 1972-ben e célra alakult a Népművelési (majd Közművelődési) Központ Művelődéskutató Intézete, amelyben

kutatások

sorát

végeztük,

számos

könyvet,

tanulmányt

jelentettünk meg, nemzetközi kutatásokban vettük részt. A munkacsoport tagjai voltak: Vitányi Iván, a munkacsoport vezetője, Manchin Róbert, Váradi László, Hidy Péter, (a vezető helyettese, ebben az évben bekövetkezett váratlan és szomorú haláláig), Sági Mária, Koncz Gábor, Kuti Éva, Tibori Tímea, Izinger Anna és mások). 1992-ben a munkaközösség az MTA-hoz került, részben a Szociológiai, majd részben a Politikatudományi Intézetbe. Változatlanul végeztünk azonban közös kutatásokat, az MTA Stratégiai Programja keretében, az OTKA és a Kulturális Minisztérium megbízásából. A jelen kutatásban új tagokként csatlakoztak Csejtei Mária és Bánáti Ferenc. 2002-ben a Széchenyi terv keretében kezdtünk egy új kutatási programba ÉLETMÓD, KULTÚRA ÉS EURÓPAI INTEGRÁCIÓ címmel.

A

program több ágon folyik, gerincében több, nagyméretű országos vizsgálattal. Ennek zárójelentését is most készítjük. A munka közben azonban világossá vált, hogy a téma vizsgálatát mindenképpen ki kell egészíteni. Legalább két új terület bekapcsolását ítéltük szükségesnek – éppen azoké, amelyek felmérésével a változások irányáról is jellegéről kaphatunk képet. Az egyik az IFJÚSÁG KULTURÁLIS és ÉLETMÓD ORIENTÁCIÓJA, a másik a TÁRSAS- KÖZÖSSÉGI VISZONYOK ÉS A KULTURÁLIS HABITUS. Mindkét téma önmagában is kiemelkedően fontos, az egész magyar társadalmi fejlődés egyik kulcsproblémája. Ezért Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

3

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt bátorkodtunk külön támogatást kérni rá a Miniszterelnökségi Hivatal által iníciált MTA kutatások keretében. A MEH-MTA támogatást a múlt év végén (október 30.) kaptuk meg. Az óra ketyegését innen lehet számítani. Az idő és az anyagi keret nem lett volna elegendő nagyszabású, új, reprezentatív empirikus felmérés elvégzésére, ezért az e tárgyban folyó saját kutatásaink összegezését és néhány kiegészítő vizsgálat elvégzését kellett vállalnunk. Munkánk azonban – merjük remélni – azt bizonyítja, hogy valóban így kellett kezdeni, és már az eddigi eredmények is alkalmasak több fontos összefüggés megrajzolására, a kérdés hiteles bemutatására. Ugyanakkor jó hátteret adnak további (idő-, munka-, és költségigényes kutatások) lefolytatására. Az alábbiakban e két kutatás (eddigi) eredményeit összegezzük. 

A társas-közösség magatartás és a kulturális habitus. A téma felelőse és a záró-tanulmányt összeállította: Csejtei Mária.



Az ifjúság kulturális és életmód orientációja. A téma felelőse, és a záró-tanulmányt összeállította: Bánáti Ferenc.

A munkaközösség vezetője és a záró-tanulmány szerkesztője: Vitányi Iván. I.1. A TÁRSAS-KÖZÖSSÉGI VISZONYOK ÉS A KULTURÁLIS HABITUS A kutatás vezetője: Csejtei Mária A kérdés feltevése Hatalmas, színvonalas irodalma van annak, hogy mi a helyzete és szerepe a különböző típusú közösségeknek a modern, sőt posztmodern társadalomban. Megmaradnak-e a hagyományos közösségek, mennyire alakulnak át, milyen új közösségek alakulnak, az individualizáció folyamata megsemmisíti-e a tradicionális formákat, vagy új formában alakítja újjá őket? Az idevonatkozó nemzetközi irodalomból csak három példát szeretnénk kiemelni – egy viszonylag régebbit és két újabbat. David RIESMAN méltán


4

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt világhíres könyve A magányos tömeg már lényegében ezt a problémát vetette fel: az embereket ma már nem a közösség „vezérli” (mint a hagyományos társadalmi viszonyok között), de nem is „belülről vezetettek” (a „klasszikus polgárság” erénye szerint), hanem egyre több közöttük, akit az események mintegy „kívülről irányítanak”. A közösség ereje mindenképpen gyengül. A másik munka egészen friss: Robert A. PUTNAM könyve 2003-ban jelent meg Bowling Alone címmel. (Egyedül tekézni.) A könyv az amerikai (USA) társadalomban végzett kutatások egész sorára támaszkodva mutatja be az érvényesülő trendeket. Az Egyesült Államok közösségi élete a 20. század második feléig (körülbelül a hatvanas évekig) változatlanul erős intenzitást mutatott. Igen sokféle formája volt ennek: a családi összetartástól a

gyülekezeti

együttlétekig,

egy-egy

település

lakosságának

szigorú

közvéleményétől kezdve az egyesületekig, az alkalmi közös sporttól (tekézni) kezdve a civil szervezetekig. Putnam adatai szerint a hatvanas évek után minden hanyatlásnak indult. A magányosság fokozódik. Érdekes most Putnam mellé egy európai szociológust, Ulrich BECK-et is hozzátenni. Ő nem a közösség hiányát, hanem annak másik oldalát, az individualizációt emeli ki. „Elolvadtak” azok a „szocio-kulturális milliók”, amelyek még a weimari korban is meghatározták, hogy az egyes ember, a felnövekvő generáció milyen társadalmi osztályba, vagy rétegbe kerül. A jóléti államban az élethelyzetek homogenizálódtak, az egyén helyzete pedig

individualizálódott.

munkahelyre

és

a

Az

családra.

individualizáció Az

így

keletkező

egyaránt

kiterjed

ellentmondások

a

nem

osztályjellegűek, hanem általánosak. Útban vagyunk tehát a „munkavállalók individualizált társadalma” felé. A magyar szociológia nem maradt el a probléma felismerésében. A múlt század utolsó évtizedeiből két nagyhatású munkát kell említenünk. Az egyik MÉREI Ferenc könyve „A közösségek rejtett hálózata”. (Mérei a modern szociálpszichológia alapján önálló koncepciót dolgozott ki a közösségek működéséről. Új vizsgálati módszert dolgozott ki, amit kontaktometriának nevezett el. A vizsgálati személyektől azt kérdezték, hogy milyen kapcsolatok fontosak a számukra más emberekkel – és elemezték a kapcsolatok


5

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt mennyiségét és minőségét. Mérei tanítványa, Fonyó Ilona el is végezte az első vizsgálatot a budapesti értelmiség körében. Igen nagy hatása volt HANKISS Elemér tanulmányának is, amely a Diagnózisok című kötetben jelent meg. (Magvető, 1982) A közösségek helyzetével

foglalkozott,

a

közösségi

magatartás

visszaszorulását,

sőt

válságát mutatva be egy olyan társadalom ölében, amely magát hivatalosan társiasnak kívánta nevezni (azaz szocialistának). A jelen kutatás elődjének indítékát is voltaképpen Hankiss Elemér vizsgálatai adták meg. Az akkor a Művelődéskutató Intézet kereteiben működő Kultúrakutató Műhely tagjait ez is arra késztette, hogy a Hankiss által feltett kérdésre konkrét választ keressenek. Így gondoltak el és kezdtek hozzá egy nagyobb vizsgálathoz. A JELEN KUTATÁS ELŐZMÉNYE A Művelődéskutató Intézet felmérése (1986-89) A Népművelési Intézet keretében működő Művelődéskutató Intézet – jelen Munkaközösségünk elődje – 1986-ban határozta el, hogy kutatatást indít a társas-közösségi viszonyok felmérésére. Tagjai: Vitányi Iván, Sági Mária, Vidovszky Gábor, Sági István, Izinger Anna. A munkaközösség kidolgozta a vizsgálat elméleti koncepcióját és metodikáját. Az elméleti koncepció Az általánosan elfogadott szociológiai megközelítés megkülönböztette az emberi közösségek, pontosabban a „csoportok” két formáját. Az elsőt (COOLEY)

nyomán

primernek,

a

másodikat

szekundernek

nevezik.

(Magyarra „elsőfokúnak” és „másodfokúnak” fordítjuk, mert ez fejezi ki a szavak itt használt értelmét. Az „elsődleges” és „másodlagos” terminusok félrevezetők, mert azt sugallják, hogy a kettő között fontossági sorrend is van!) A primer, elsőfokú közösség „testmeleg”, szemtől szemben való, benne mindegyik tag ismeri a másikat, és létének, személyi létének egészével


6

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt fordul a másik felé. A kapcsolatok közvetlenek. Az ember csak egyetlen (vagy legfeljebb néhány) közösségbe tartozik bele, ha kimarad belőle, elvész. Alaptípusa a hagyományos család, vagy faluközösség. A szekunder, másodfokú közösségek tagjai viszont csak személyiségük egyik oldalát fordítják a másik felé, tehát nem szemtől-szembe (face to face) jellegűek, a kapcsolatok közvetítettek, egy ember egyszerre több társas szerveződéshez tartozhat és tartozik is. Ezen a fokon a társas szerveződés mind nagyobb létszámot foglalhat magába (várost, gyárat, népet, osztályt, nemzetet, emberiséget), a kapcsolat azonban köztük lazább. Ez a fejlődés hatalmas lehetőségeket nyit meg az emberiség előtt, és hatalmas problémákkal jár. (A németnyelvű irodalomban ugyanezt fejezi ki a GemeinschaftGesellschaft szembeállítás. [Ferdinand TÖNNIES]. A primer csoportok Gemeinschaft, a szekunderek Gesellschaft jellegűek.) A kérdés ezek után az, hogy a fejlett társadalmak történetének legújabb szakasza, a technikai forradalom, a kapitalizmus új formái, a világméretű globalizáció milyen hatással van a közösségekre, azok mindkét fajtájára. Egyre erősebb az individualizáció – ez azonban sokszor a hagyományos kapcsolatok kiüresedését eredményezi. Az individuum akkor él harmóniában, akkor találja és őrzi meg identitását, ha mindkét fajta közösségben otthonosan mozog. Súlyos problémákat okoz azonban, ha bármely kapcsolatrendszer idegen marad az egyén számára. Tehát, ha 1. ha az egyén nem tudta megtapasztalni a „testmeleg” primer közösségek szolidaritását, és 2. ha nem tudta elsajátítani a szekunder közösségek világának törvényrendszerét. 3. És különösen, ha egyiket sem. Felmerült annak lehetősége, hogy nincsenek-e, nincs-e lehetősége annak, hogy valamilyen „harmadfokú” közösségek is kialakuljanak. A Munkaközösség hipotetikusan azt a feltevést fogadta el, hogy ilyenek akkor vannak, vagy lehetnek, ha az primer közösségek „köldökzsinórjáról”


7

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt leszakadt,

autonóm

individuumok

saját

akaratukból,

autonómiájuk

megtartásával lépnek szövetségre. A vizsgálati módszer A munkaközösség kidolgozta a vizsgálati módszert, amelyet (a Méreimódszer továbbfejlesztéseként) kollektometriának nevezett. Az irányított mélyinterjú technikáját választotta, és az elméleti koncepció szerint rögzítette a kérdezés szempontjait és menetét. A mélyinterjú kérdéseinek három iránya van, az egyik a „mi”-re irányul (kvidditás), a másik „mennyi”-re (kvantitás), a harmadik a „milyen”-re, azaz a minőségre (kvalitás). A „mi”-t illetően a közösségnek teret adó keretet vizsgálták. A vizsgálati személytől azt kérdezték, hogy élete során, hol, mikor, milyen közösségekben vett részt, milyenekhez kapcsolódott. Összeállították a lehetséges intézményes keretek listáját: vérségi, kortárs, iskolai, szakmai, politikai, mozgalmi, világnézeti, vallási, szabadidős, sport, kulturális, hobbi csoportok stb. A „mennyi”-t és a „milyen”-t a extenzivitás és intenzivitás fokozatai szerint kérdezték. Az extenzivitás, azaz a mennyiségi mutató itt azt jelenti, hogy az adott keretben mennyi időt töltöttek együtt, milyen közös tevékenységeket folytattak. Az intenzivitás, azaz a minőségi mutató pedig, hogy milyen közös értékeket vallottak-vallanak, milyen eszközökkel biztosították azok érvényességét, milyen továbbvihető mintát kaptak tőlük. Mindezek alapján felvázoltak egy hipotetikus közösség tipológiát is (csoport – kör – társaság – társulás). A mintaválasztásban a Statisztikai Hivatal szabadidő vizsgálatra támaszkodtak: abból emeltek ki részmintát, a budapesti középértelmiség köréből – egy vidéki várossal (Hatvannal) kiegészítve. A kérdezés


8

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt A vizsgálat koncepciója és módszertana 1985-ben készült el. A kérdezés 1986/89 folyt le. Egy-egy vizsgálati személy megkérdezése átlagban három-négy órát vett igénybe, 1989-ig tartott. Ez alatt mintegy 280 mélyinterjú gyűlt össze. Igen értékes anyag – nem tudunk arról, hogy máshol hasonló

mélységben

foglalkoztak

volna

a

társas-közösségi

viszonyok

empirikus felmérésével. Az interjúk színvonala természetesen egyenetlen, de a legkevésbé sikerült is nyújt információkat, míg sok közöttük valóságos vallomás a kor belső társas-közösségi életéről. Az anyag egyharmadának feldolgozásával Izinger Anna készített munkaközi összefoglalót. A szakszerű és teljes körű feldolgozást azonban már nem sikerült végrehajtani – a nyolcvanas évek második felének légköre ezt már nem tette lehetővé, a Művelődéskutató Intézetnek más feladatokat kellet végrehajtani, amelyek sodrásában ilyen nagy intenzitást követelő munkára már nem kapott támogatást.


9


A JELEN VIZSGÁLAT A jelen vizsgálat célja kettős célt tűzött maga elé. 1. Az imént bemutatott mélyinterjús vizsgálat anyagának feldolgozása és összegezése – természetesen most már a mai szemmel. 2. Ennek alapján egy hasonlóan nagyarányú új kutatás előkészítése – és legalább is a próbakérdezés szintjén való megkezdése. (Magát az új kutatást már nem lehetett volna elvégezni, mert ahhoz nem lehet hozzáfogni addig, amíg a viszonyítási alapul is szolgáló felmérés eredményeit nem foglaltuk össze. De azért sem, mert – mint már utaltunk rá – a rendelkezésünkre bocsátott anyagi forrás nem lett volna rá elegendő.) A 86-89-as KUTATÁS EREDMÉNYEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA Még egyszer a mintáról Mint mondtuk, a vizsgálatban 280 személyt kérdeztek meg, budapesti (és hatvani) értelmiségieket. A férfiak és a nők aránya körülbelül kielégített – a férfiak enyhén túlreprezentáltak. Korban 25 évestől a 69 évesig. A budapestiek mintegy 60 százaléka elsőgenerációs értelmiségi, tehát voltaképpen felnőtt korában „váltott” társadalmi réteget. Származásuk azonban jelentős részben vidékhez köti őket. A megkérdezettek több mint 50 százalékának szülei, nagyszülei, déd-szülei vidéki városokban, falvakban éltek, 30 százalékuk Trianon után elcsatolt területeken. Ezek az adatok nem egyszerűen mobilitást mutatnak, hanem a jól elviselhetőnél nagyobb instabilitást is. A társadalom hosszan elnyúló átmenetisége rányomta bélyegét az emberek társas viszonyaira. Az átmenetiségen nem csupán és nem elsősorban a politikai rendszerváltások gyakoriságát kell érteni, hanem sokkal inkább azt az ennél sokkal szélesebb folyamatot, amelyben egy még erősen tradicionális társadalom modernizálódik.


10


A TÁRSAS-KÖZÖSSÉGI ÉLET KERETEI A család A megkérdezett budapesti értelmiségiek többsége (mintegy 80 %.-a) a családot tartotta a legfőbb keretnek és a legfőbb értéknek. Nyitottak az emberi kapcsolatok iránt, de úgy nyilatkoztak, hogy legfontosabb, sokuknak szinte egyetlen igazi közösségük a család volt és maradt – gyerekkori családjuk, amelyben beleszülettek, és választott felnőttkori családjuk egyaránt. A család, mint elsőfokú közösség jelentette és jelenti a biztos hátteret,

a

követhető

mintákat,

az

emberi

értékeket,

miközben

az

egyénekben bizonyos leválási és függetlenedési képességek kialakulását is elősegítheti. A Művelődéskutató Intézet munkaközössége – amely a most elemzett vizsgálatokat

elvégezte

–

egy

másik,

nemzetközi

kutatás

zárójelentésében „familizmusnak” nevezte ezt a jelenséget. (The Family and its Culture. An Investigation in Seven East and West European Countries. Edited by Manfred Biskup, Vassilis Filias and Iván Vitányi, 1985) A familizmus akkor sem volt kizárólagos magyar jelenség, nemcsak a pártállam elől való menekülés egyik módja. Az említett nemzetközi vizsgálatban hét európai ország vett részt (Franciaország, Olaszország,

Görögország,

Lengyelország,

Románia,

Észtország,

Magyarország) és alig különböző mértékben mindegyikben ugyanezt találták. Arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb érték az életben, minden országban 50-60 % a „békés, boldog családi élet” feliratú kártyát húzták ki legelőször, és akár a társadalmi célra, akár az értelmes munkára utalót csak jóval kisebb arányban. Adatokat kaptunk azonban arra vonatkozóan is, hogy korábban nem pontosan ez volt a helyzet. A második világháború utáni évtizedben a társadalmi feladat és a munka öröme jóval nagyobb vonzóerőt jelentett. Valamikor a hatvanas években azonban szociálpszichológiai fordulat következett be, éspedig - ezt érdemes külön hangsúlyoznunk Nyugat- és KeletEurópában egyaránt. A két fertály történelme nem volt mindenben ellentétes,

ugyanazon

valóságnak

alkották

két

oldalát.


Nagyon 11

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt messzire vezetne most azt boncolgatnunk, hogy miben volt az azonosság és miben a különbözőség. Elég itt annyi, hogy míg nyugaton éppen bizonyos célok viszonylagos elérése (a jóléti állam) váltotta ki a lakosság orientációjának befelé fordulását, addig keleten talán éppen ugyanezeknek a céloknak délibábszerű távolsága, vagy (Magyarország esetében) a konszolidáció mímelése. Akárhogy is, az emberek itt is, ott is úgy látták, hogy mindenekelőtt a saját kertjüket kell művelniük. A megkérdezettek, különösen az idősebb korosztályhoz tartozók, örök emberi értéknek mondták – amit a szülői házban is elvártak tőlük – a rendszeretetet, a becsületességet, a szorgalmat, a munkához való pozitív hozzáállást, a szülők és az idősebbek tiszteletét, az igazmondást, a felebaráti szeretetet, a barátságot. A család feladatának tartották, hogy kialakítsa a gyerekben

a

biztonságérzetet,

hogy

ne

kelljen

félnie,

nem

kellejen

szorongania senkitől és semmitől. A család adjon eligazodási pontokat, egyfajta rendet: a jó és a rossz, a helyes és a helytelen ismeretét. Kiemelték, hogy régen az igyekvő, előrelátó, takarékoskodó, a reggeltől estig valami hasznosat végző embert tisztelték. Nem kávéztak máskor, csak reggel. Az üldögélő, olvasó, meditáló ember figurája nem volt szimpatikus, még jó, ha afféle csodabogárnak számított. A vizsgálat jelezte azonban az értékek elmozdulását is. A fiatalabb nemzedékek tagjainál már nagyobb arányban jelentek meg az anyagi értékek: a jó egzisztencia, a lakás, a kocsi, a nyaraló, a külföldi utazások. A családok többségében természetes dolognak számított a család centrikusság és a továbbtanulásra való törekvés. A legjellemzőbb szülői intelmek: „Csak akkor boldogulsz az életben, ha jól tanulsz” és a „Több legyél, mint mi voltunk, vagy lehettünk”. Azoknál a családoknál, ahol a tudásnak nem volt olyan nagy a becsülete, a gyerekeknek göröngyösebb út jutott osztályrészül: többszöri sikertelen egyetemi, főiskolai felvétel. A legtöbb szülő tehát igyekezett műveltséget csöpögtetni gyermekébe, felkelteni az érdeklődését a különböző tudományos és művészeti területek iránt. A gyermekkori családról a legtöbb megkérdezettnek a biztonság, a visszahozhatatlan gondtalanság, a szerény, de mégis tapintható jólét és a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

12

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt boldogság jut az eszébe. Emlegetik a hétvégi közös családi kirándulásokat, vasárnapi ebédek szertartásosságát, ami nem nyűgöt jelentett, hanem az együttlét örömét. Jólesően szóltak az ételmorzsák fölötti végtelenségig tartó beszélgetésekről, ahol állandó beszédtéma volt a gyerek iskolai előmenetele. Hasonló szerepe volt és van a családi életben az ünnepeknek, karácsonynak, húsvétnak, valamint a név- és születésnapoknak. Ezek szigorúan családi körben zajlanak, és erre összejön a család apraja-nagyja. A vendéglátó legtöbbször az a családtag, aki a legnagyobb alapterületű lakással rendelkezik. Ezek az együttlétek szépek, meghatóak, szinte mindenki erején felül ajándékozott játékokat, hasznos és haszontalan dolgot – és sok-sok könyvet. (A könyvolvasás egyébként gyakran kapcsolódik a családhoz. Mértéke természetesen

az

iskolai

végzettséggel

és

a

foglalkozással

van

összefüggésben, mint időtöltés azonban többnyire a család keretében történik. Mint az egyik megkérdezett mérnök mondta: „Nekem a társasági fecsegéshez kevés az időm, de nagyon szeretek olvasni, a feleségem, meg a gyerekek

is.

Ha

jól

érezzük

magunkat,

veszünk

egy-egy

könyvet,

szétszóródunk a lakás különböző zugába, és mindenki olvassa a magáét.”) Az iskolarendszer A közösségképződés első színterei lehettek volna az óvodák is – de nem voltak azok. A legtöbb megkérdezett ugyanis nem járt óvodába, vagy ha igen, leginkább semmilyen, vagy „rossz emlékeket” őriz. Így például az az informatikus (esete nem egyedüli), akinek egyik kis társa már az első napon jól megcibálta a haját, a rákövetkező napokon pedig tönkretette a játékait, aminek az lett a végkifejlete, hogy óvodásléte mindössze két hétig tartott. Utána inkább két nagynéni felváltva szerető, babusgató őrzésére bízták. Az édesanyák többsége otthon volt, így a gyerekek nevelését ők vállalták, illetve megosztották a többi családtaggal, meg az idősebb testvérekkel. A

megkérdezettek

az

általános

iskolát

sem

nevezték

igazi

közösségteremtő intézménynek. Legtöbbjük inkább beilleszkedési zavarokról


13

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt panaszkodott, amin a sportolás, a szakkörök, vagy az énekkar sem segített igazán. A középiskola tekintetében jobbnak ítélték a közösségek létrejöttének esélyeit, hiszen ide már olyan fiatalok jártak, akik hasonló érdeklődésük révén lettek az iskola növendékei. Sokan arról számoltak be, hogy itt alakultak ki az első szorosabb baráti szálak, kapcsolatok a társakkal, amelyek aztán néhány esetben életre szóló barátságként tudtak továbbélni. Egy doktornő így vélekedett a többgenerációs barátság értékéről: „Én a barátnőmet a gimnáziumban eltöltött évek alatt ismertem és szerettem meg. Édesanyám nagyon örült a barátságunknak, hiszen az ő barátnője ennek a lánynak volt az édesanyja. Én pedig most annak örülök, hogy az én lányom és a barátnőm kislánya már kiskoruktól fogva elválaszthatatlanok.” Az egyetemi, főiskolai évekre elsősorban az idősebb nemzedék tagjai emlékeznek szívesen. Azt mondják, hogy jó volt együtt lenni, az otthonról kapott csomagot megosztották társaikkal, kölcsönösen segítettek egymásnak a vizsgákra való felkészülésben. A legtöbben szegények voltak, és – mondták – a szegénységben az emberek összetartanak. A nyolcvanas évek fiatalabb korosztályánál már korántsem volt ilyen derűs a kép. Budapestiek és vidékiek, kollégisták és albérletben lakók, a jobb módúak és a szegényebbek bántó elkülönüléséről vallanak az interjúkban.

A

kollégistáknál

még

tovább

érdekközösségek

emeletenként,

szobánként,

bomlanak

a

tankörönként.

csoportok, A

kisebb

csoportoknál azért észrevehető volt a jobb légkör, az összetartozás érzete. Egyébként a vidéki egyetemekről, főiskolákról kedvezőbb képet festettek az egykori hallgatók, mint a jó nevű budapestiekről. Az egyetemi időszak sokaknál rengeteg küszködéssel járt. Az elvégzett középiskola

nem

mindig

nyújtott

elégséges

alapot

a

felsőfokú

tanulmányokhoz, ezt már az egyetemen kellett pótolni. Egy vegyipari gépészmérnök például így beszélt:


14

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt „Nem éreztem magamat jól az egyetemen, de társaim többsége sem. Nagyon visszahúzódó és zárkózott voltam, csak tanultam és olvastam, különösebben nem jártam el sehova sem. Nálunk nem volt közösség, viszont volt stressz, és a vizsgáktól való állandó félelem. Ha visszagondolok, csak a fiatalság az, ami csábító az egyetemi létben.” A munkahely Az interjúk tanúsága szerint a munkahelyek is csak ritkán válnak igazi közösségek színterévé. A megkérdezettek többsége szereti a munkáját, a férfiak többsége úgy érzi, hogy az életben a legfontosabb a munka és a család. A munka által tud kiteljesedni a személyisége. Szüksége van arra, hogy itt jó eredményeket tudjon felmutatni, amely révén elismerést remélhet feletteseitől és kollégáitól. Ugyanakkor azt is mondták, hogy sok az irigység, a helyezkedés, a „betartás”, az intrika. A kutatóhelyen dolgozók közül sokan panaszolták, hogy mindig bajuk származott abból, ha valamit kitaláltak, vagy eredeti ötlettel álltak elő. A legtöbb értelmiségi szakmára nem jellemző, hogy egy munkahelyről szabadidejükben is összejárjanak. Ott benn ugyan jól elvannak, de utána mintha nem is ismernék egymást, rohannak haza. Ennek

ellenére

születnek

baráti

kapcsolatok.

Leginkább

a

feleségek

fáradoznak egy-egy munkahelyi baráti kapcsolat létrehozásán, előbb-utóbb sikeresen tető alá is hozzák.

A lakóhely A

lakóhelyi

környezetnek

kettős

szerepe

van

a

közösségi

kapcsolatokban. Gyermekkorban – különösen 6- 8- 10 évesen – igazi közösségi tér. Nem ritka, hogy a budapesti bérházak belső udvarán együtt játszanak, vidéki városi, meg falusi környezetben együtt csatangolnak. Sülve-főve együtt vannak, jóban-rosszban összetartanak, igazi közösséget alkotnak. A felnőttkori lakóhelyre viszont inkább az jellemző, hogy éppen csak köszönnek egymásnak. Többen mondták, hogy nem is tudják pontosan, ki a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

15

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt szomszéd – a régi, jól ismert lakók elköltöztek, az újakról pedig senki sem tudja, ki fia borja. Az emberek bizalmatlanok, nem kezdeményeznek, nem barátkoznak, jobb így – mondják. A hétvégi telekszomszédoknál nem ilyen sanyarú a helyzet. Ott többször elegyednek egymással beszélgetésbe a kertművelésről, vagy a ház körüli dolgokról. A közös szabadtéri szalonnasütések sem ritkák, ám ezek az alkalmanként borozgatással egybekötött társalgások többnyire felszínesek, tartalmasabb közösség nem alakul ki.

A KÖZÖSSÉGEK JELLEGE, TÍPUSAI A

felmérés

kiscsoportokhoz

természetéből

való

kapcsolódást

következett, lehetett

hogy vizsgálni.

elsősorban A

a

szekunder

közösségek nagy konglomerátumaihoz (nép, nemzet, osztály (és/vagy) státuszcsoport, Európa, emberiség) fűződő viszonyt nem tudták hasonló mélységben követni, nem fért volna be az interjú keretébe, még egyszer annyi idő kellett volna hozzá. (A nyolcvanas években pedig féltek volna válaszolni.) Az interjúk elemzése után (tehát most már nem csak a hipotetikus elméleti koncepcióból, hanem az empirikus anyagból kiindulva) némi változtatással el lehet fogadni a vizsgálat előtt felállított tipológiát. Így jellegük szerint négyféle közösséget különböztethetünk meg. A. Primer-elsőfokú közösségek 1. Hagyományosan primer-elsőfokú közösségek. Vizsgálatunkban ilyen elsősorban a család – pontosabban azok a családok, ahol a belső élet primer vonásai még megvannak. De lehetnek ilyenek lakóhelyen, munkahelyen stb. is. B. Szekunder-másodfokú kis közösségek. 2. A csoport elnevezés ebben a vizsgálatban voltaképpen semleges együttest

jelöl.

természettől

Olyan

adva

közösséget,

hozzátartozik

amelyhez

az

ember

(család,

iskola,

mintegy

katonaság,

munkahely), részt vesz benne, sokat vannak együtt, de nem mindig alakítanak ki mélyebb, érték-alapú kapcsolatokat. Voltaképpen tehát


16

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt primer jellegű, de már nem mindig rendelkezik az elsődleges csoportok igazi „testmelegével”. 3. Körnek, vagy társaságnak nevezzük az olyan szekunder típusú kiscsoportokat, amelyeket az egyén már maga választ magának, de nem teljes személyiségével vesz bennük részt. A mélyinterjúkban két típusa jelent meg: a szabadidős-hobby körök (amelyek jobbára valamely tevékenységre szerveződtek) és az ideologikus körök vagy (itt inkább ez a kifejezés megfelelő) társaságok. Náluk – a közös tevékenység mellett – fokozott összetartó szerepet játszik a közös érték, a közös gondolkodás. Ennek mértéke azonban igen különböző lehet. C) Tercier, harmadfokú közösségek 4. A társulás viszont azt a célt teljesíti ki, a mit úgy fogalmaztunk, hogy benne az autonóm ember tudatosan egyesül másokkal közösséggé. Interjúink szerint két fajtájával találkoztunk, amelyek mentálhigiénésönkiteljesítő és ideologikus-informatív közösségeknek neveztünk. Mit mutat a vizsgálat ezek helyzetéről? Mint mondtuk, elsősorban a család tudta megőrizni a PRIMER KÖZÖSSÉG vonásait – különösen a megkérdezettek szülői, de sok esetben választott, felnőttkori családjuk is. Elemi szinten primer közösség jellegét mutatták bizonyos kortárs csoportok. A megkérdezettek többször is utaltak arra, hogy az elmúlt negyven év alatt felbomlottak, átalakultak azok a tradicionális közösségek, amelyek még a háború előtt megvoltak. Újak nem épültek ki helyettük, vagy csak kisebb mértékben. Régen erősebbek voltak a vallási közösségek (a nyolcvanas években vagyunk!), és erősebb volt a falu társadalma is. Ezek az urbanizációval, az életforma változással megszűntek, és hosszú idő kell újak kialakulásához. A fiatal generációk továbbtanulni, diplomát szerezni a városokban és a fővárosba mennek, ott ragadnak, családot alapítanak, elvesztik gyökereiket. Újakat csak nagyon nehezen tudnak ereszteni. Fiatal korukban az emberek bátrabban és gyakrabban kötnek barátságot, felnőtt vagy

idősebb

korban

ez

nehezebben

megy.

A

megkérdezetteknek

gyermekkorukban több volt a bizalmas barátja, mint felnőttként – igaz, Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

17

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt akkor se volt sok. Ma az igazi barátot a társ, a férj, a feleség jelenti – bár több férfi említette, hogy munkahelyi gondjait még a feleségével sem osztja meg, nem akarja vele megterhelni. Ma már tehát egyre ritkább a természet adta módon elsőfokú közösségek élménye, helyette sokszor olyan közösségek élnek, amelyek vázuk, felületük, szerkezetük szerint még olyanok, mint az elsőfokúak, de a tartalom már elhalványodott, vagy halványodóban van. Amikor a modern társadalom viszonyrendszerében a hagyományos közösségek kiüresednek, pusztán formális keretekké válnak, akkor beszélhetünk CSOPORTRÓL. Csoport jellegű közösségekben természetesen mindenki részt vett és vesz, egész kivételes esetekben maradhat csak ki. Ilyenek - nagyrészt a családok is - ezt az élményt hozzák magukkal a gyerekkorból, és ezt valósítják meg a felnőttkori családban. Hasonló módon vesznek részt más csoportokban is. A KÖR és a TÁRSASÁG már tudatos másodfokú csoport, amely valamilyen közös érdeklődés alapján való választáson alapul – és ezért szociológiai értelemben a „civil társadalom” kategóriájába is beletartozik. Vizsgálatunkban elsősorban hobby körökkel találkoztunk. A következőkkel: vannak, akik sportolnak (fociznak, kosárlabdáznak, teniszeznek), mások kertészkednek, vasútmodelleznek, búvárkodnak, vadásznak, bridzselnek, sakkoznak, ismét mások amatőr művészcsoportba (színház vagy tánc) járnak. Kör jellegű közösségekben a megkérdezetteknek fiatal korukban mintegy 60, felnőtt korukban már csak körülbelül 30 %-a vett részt. Ez tehát a legnépszerűbb választott közösség. Ugyanakkor jó átmenetet képes teremteni szervesebb, mélyebb közösségekben való részvételre. Kérdéses azonban, hogy ezzel a lehetőséggel mennyire élnek. Interjúink tanúsága szerint csak viszonylag kis mértékben, felnőtt korban már a kör-jellegű közösségekben való részvétel is sokkal kisebb. Bridzs-hobbijáról így vélekedett egy műegyetem végzett mérnök: „Bridzs-társaságom inkább csak kiegészíti az életemet. Nem olyan fontos, nincs rá feltétlen igényem, mégis jól kiegészíti az Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

18

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt életemet.

A munkán teljesen leköt, abban találom meg az

örömömet. A bridzs-versenyeken sok emberrel találkozom, de nem ők érdekelnek elsősorban, hanem a verseny és a győzelem, az erőfeszítés, hogy nyerjek a versenyben.” Végül találtuk jelét harmadfokúnak nevezhető, tehát az autonóm személyiség tudatos döntésével vállalt TÁRSULÁSOKNAK is. Nem érdemes százalékarányt adni – ekkora mintában ez nem szignifikáns. Arányuk körülbelül azt a mértéket közelíti meg, amekkorát a magasrendű kultúra hívei alkotnak társadalmunkban. Vannak, akik vallási jellegű gyülekezet tagjai voltak, mások társadalmi-politikai érdeklődés szerint társultak, ismét másik kulturális és szakmai közösségeket alkottak (az egyik egy színjátszó csoportban vett részt, a másik egy kórházi pszichológus teamben), és voltak olyanok is (ismét hangsúlyozandó, hogy a nyolcvanas évek végén járunk), akik gazdasági közösségükben (GMK) fogtak össze emberileg is. Külön figyelmet érdemelnek a „latens” közösségek. Megkérdezettjeink arról számoltak be, hogy vannak, akikkel a munkahelyen szemvillanásokból megértik egymást, azonos módon ítélik meg a jelenségeket, közös cél vezeti őket, ezt tudják is egymásról – és mégsem szövetkeznek, nem is barátkoznak közelebbről és személyesen. Tisztelik, szereti egymást, de nem jönnek össze. Általános igény, hogy munkahelyüket, mint közösséget is megélhessék. Gyakori, hogy munkájukat ugyan nem szeretik, de maradnak, mert a társaság jó. Ez a munkahelyi „jó társaság” sokszor külső formáiban is társasági életet él a munkahelyen, teával, keksszel. Csak ketten nyilatkoztak úgy, hogy nem igazán ismerik munkatársaikat, de nem is akarják. Nyomatékkal mondták, hogy a munkahelyen dolgozni akarnak, nem érnek rá barátkozni. *


19


Mielőtt a tanulságokra és az ajánlásra térnénk, vegyük sorra a próbakérdezés által nyújtott adatokat. A PRÓBAKÉRDEZÉS (2004) A

2004-ben

lefolytatott

próbakérdezés

értelmiségivel

készítettünk

interjút

Mindannyian

diplomások,

többségük

kétharmaduk

vidéki

származású.

során

20

véletlenszerű

kiválasztással.

elsőgenerációs

Foglalkozásuk

budapesti értelmiségi,

mérnök,

tanár,

informatikus, közgazdász, orvos. A minta természetesen nem reprezentatív. Fő kérdésünk inkább magunknak szólt: vajon mennyire működik ma az akkor kialakított metódus, és milyen új szempontokra kell tekintettel lenni. A próbakérdezés a következő eredményeket hozta. 1. Azt tapasztaltuk, hogy az interjú vázlat ma is alkalmazható, érdemes tehát a vizsgálatot nagyobb arányban megismételni. 2. A megkérdezettek szívesen vállalkoztak az interjúra, de a beszélgetés során megjelent egy új momentum, A megkérdezettek egy része úgy vélekedett, hogy személyes közösségeik, baráti kapcsolataik olyannyira a magánügyük, hogy csak nagyon általánosan hajlandók róla beszélni. A nyolcvanas években ilyet nem tapasztaltunk. 3. A legfőbb különbség, hogy szinte valamennyien úgy vallottak, hogy a munka foglalja el őket, családjukon kívül nincs közösségük, és nem is igénylik. Egy orvos interjújából idézünk: „Dolgozom a klinikán, ahol egyre több a

beteg,

pénzt

keresek

magamnak

és

családomnak

a

magánrendelésen. Vannak olyan betegeim, akiknek a munkájuk miatt csak a szombati vagy vasárnapi időpont megfelelő a kezelésre, így akkor is rendelek. Nekem ez a közösségem.” Egy 50 éves informatikus pedig így nyilatkozott: „Családomban régóta mindenki arra vágyott, hogy kertes családi házban éljünk. Ez néhány éve teljesült, de a kertet csak az apám gondozza. A gyermekeim Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

20

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt tanulnak, nekem pedig pénzt kell keresnem, hogy a családot eltartsam. Sokszor szégyellem is magamat, hogy nem tudok segíteni 75 éves apámnak a ház körüli munkában. Azzal vigasztalom magamat, hogy a legjobb kezekben van: apám agrármérnök, nyugdíjasként meg van ideje és kedve, sőt szerencsére egészsége is a munkához.” 4. Legfontosabb közösségük a családjuk, de nem mulasztják el felemlegetni, hogy gyermekkori családjukban „milyen jó volt gyereknek lenni, nyugalom, biztonság, szeretet, egy azóta már visszahozhatatlan, emberibb légkör vette körül őket.” 5. Gyerekkori, iskoláskori közösségeik nem hagytak mély emléket. Inkább egy-egy barátot említettek, vagy „néhány régi havert, akivel jó volt motorozni”. Három vagy négy tankör-társ az egyetemről, akikkel évente néhány alkalommal vendéglőben lehet találkozni, és jót beszélgetni örömről, bánatról, szakmáról, családról, közéletről, politikáról.” Új vonás, hogy megjelenik

egy kifejezetten közösség-szkeptikus

magatartás. Van, aki tételesen is kifejti, hogy ma nincsenek közösségek. Egy reklámterületen dolgozó 43 éves mérnök mondja: „Az én ismeretségi körömben nagyon sok barátság, kapcsolat nem állja kin az idő próbáját. Az emberek becsapják, átverik a másikat a pillanatnyi előny kedvéért, ezért a legtöbben befelé fordulnak, és tudják, hogy csak

magukban

bízhatnak.

Szerintem

nincsenek

közösségi

kapcsolatok az ember életében, vagy ha igen, elenyésző számban. Közösségek helyett inkább csak lazább baráti kötődések léteznek.” 6. A közösség-szkepticizmus mellett a legfontosabb új jelenség a számítógép és az Internet használata, mint időtöltés, és mint „közösségpótló”. A megkérdezettek több mint fele vallott így. Álljon itt is egy idézet egy 65 éves mérnöktől. „Kezdetben nagyon utáltam a számítógépet, és néha most is utálom, ha valami nem jól működik, és nem találom az okát. Megkerülhetetlen azonban a munkámban: naponta nyolc-tíz órát ülök előtte, De nagyon érdekes is tud lenni, mert én is szörfölök a világhálón, és sok Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

21

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt érdekességre bukkanok. Két évvel ezelőtt, sok keresgélés után, az internetes lakáshirdetések között sikerült végre a lányomnak egy jó kis lakásra rátalálni. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy nyugdíjas létemre még mindig nekem kell dolgoznom és eltartanom a családomat, naphosszat görnyedve egy számítógép előtt, amit akkor még nem is ismertem.

A

próbakérdezés

adataiból

nem

vonhatunk

le

messzemenő

következtetéseket, de figyelembe kell vennünk az ott tapasztalt tendenciákat (például

az

internetezéssel

Magyarországon

ugyanazok

kapcsolatban). a

nemzetközi

Azt

is

gyaníthatjuk,

tendenciák

hogy

érvényesülnek,

amelyekről Robert Putnam-ot és Ulrich Beck-et idéztük. Éppen ez teszi indokolttá, hogy egy nagyobb terjedelmű vizsgálattal a helyzetet érdemben is meg lehessen vizsgálni.

KITEKINTÉS A

kutatás

igazi

eredményei

akkor

lesznek

láthatóak,

ha

a

próbakérdezés után hasonló terjedelmű, ezáltal összehasonlítható felmérést tudunk végezni. A legfőbb tendenciák azonban így is kirajzolódnak. 1. Mindenekelőtt, hogy mi is részesei vagyunk azoknak a nemzetközi folyamatoknak, amelyről a nemzetközi irodalom (Putnam-ot és Beck-et idéztük) beszél. Ugyanezeket a kérdéseket tették fel nálunk is (Mérei Ferencet és Hankiss Elemért idéztük) a nyolcvanas években, ezért indította a Művelődéskutató Intézet 1986-89-ban a most tárgyalt vizsgálatot. 2. Ezeket a tendenciákat a következőkben foglalhatjuk össze: a) A világ (legalább is az euró-atlanti centrum és a hozzátartozó félperiféria) fejlődésében az elmúlt évszázadban, különösen 1950 után hatalmas átalakulás következett be. Ezt a technikai forradalom, a gazdasági addig

nem

látott

növekedése,

a

jóléti

intézmények

megalakítása,

a

társadalmi szervezetben a középosztály kiszélesedése, a plurális demokrácia Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

22

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt megerősödése, a globalizáció, a kommunikáció és az információ forradalma jellemezte. Ez a folyamat erőteljesen kihatott a társadalom (a társadalmak) társas-közösségi viszonyaira. b) Mindenekelőtt egy egymással ellentétes, de egymással szorosan összefüggő és egymást feltételező folyamatban. Ennek egyik oldala, hogy megerősítette az egyén, az individuum autonómiáját, ennek következtében sokban kiüresítette az addig folyamatos közösségi hagyományokat. Még pontosabban:

sorvasztóan

hatott

a

primer

(elsőfokú)

közösségek

hagyományaira, és az addiginál formálisabbá tette a szekunder (másodfokú) szervezetek működését (beleértve mindent amit az „álladalom” = az establishment jelent.) Sok interjúban jelenik meg a magány érzete, olykor inkább csak tényként, olykor kifejezetten nyomasztóan. Putnam és Beck éppen ezt a folyamatot írják le, Hankiss Elemér éppen erre figyelmeztetett 1982-ben írt tanulmányában. c) Ezzel szemben természetesen kibontakoztak az ellentendenciák is, még pedig két síkon. Először is magában a széles értelemben vett politikában (tehát a nyilvános társadalmi életben), ahol új megfogalmazást nyertek, és új gyakorlatot alakítottak a szolidaritás eszméi. (A civil társadalom). Másrészt a társadalom és az abban élő ember belső életében, ahol a társas-közösségi viszonyok új formáinak kialakítására jelentkezett igény. Ezt próbáltuk kifejezni a tercier-harmadfokú közösségek fogalmával, amelyben a modern (vagy posztmodern) társadalom individuuma tudatosan keres új erős közösséget. d) Az igény azonban a jelenlegi pillanatban még gyenge. 3. A vizsgálat tapasztalatai nem adnak okot sem pesszimizmusra, sem optimizmusra. Nem lehetünk egyoldalúan pesszimisták, mert a kérdezés tanulságai szerint a közösség iránt igény nem sorvadt el, hanem most is él a társadalom jelentős részében, és keresi azokat a formákat, amelyekben megnyilvánulhat. Másrészt azonban nem lehetünk optimisták sem, mert ez a keresés csak a társadalom kisebbségére terjed. A nagyobb részére ma is érvényes Hankiss Elemér megállapítása az életképes emberi közösségek krónikus hiányáról.


23

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt 4. Milyen ajánlást tehet a kutató e helyzet láttán? Nem tehet ajánlást a politikának. Ezeket a folyamatokat ugyanis csak áttételeken keresztül befolyásolja a politikai helyzet alakulása. Az „áttét” azonban túlnyomó részben kulturális jellegű, a szónak nem szokványos értelmében, hanem abban, amely az életmódot, a magatartást, a habitust, az információt, a szabadidőt, a szórakozást, a nevelést is magában foglalja. A tanulságokat ezeken a területeken kell megfontolni. I.2. AZ IFJÚSÁG HELYZETE ÉS A KULTÚRA A kutatás vezetője: Bánáti Ferenc A magyar kultúra állapotát vizsgálva nem mulaszthatjuk el, hogy ne foglalkozzunk külön és hangsúlyosan az ifjúság kulturális helyzetével. A fiatal nemzedék természetesen mindig információt nyújt a jövőről – de korántsem mindig egyértelműen. Mindenképpen jelzés értéke van annak, hogy az éppen felnövekvő emberek sokasága mit von le magának arról, hogy hogyan kell élni – de egyrészt nincs garancia arra, hogy jól gondolja, sőt arra se, hogy a dolgok aztán úgy alakulnak, ahogyan éppen képzeli. Mindenesetre lakmuszpapírként szívja magába az adott társadalom sokszor még csak latensen jelenlévő tulajdonságait, és a felnőtt társadalom kendőzése nélkül mutatja fel ellentmondásait. Ez ad egyetemes jelentőségét az ifjúságról szóló kutatásoknak. Vizsgálatunk ebből kiindulva azokat az általános vonásokat kívánta megragadni, amelyek az ifjúság ma helyzetét a kultúra szempontjából nézve jellemzik. A munkát Bánáti Ferenc, munkaközösségünk tagja, az INEX kutató vállalkozás vezetője készítette, saját kutatásai alapján, a kutatási program más vizsgálatai és egyéb vizsgálatok segítségével. Az elkészült 200 oldalas dolgozatnak az alábbiakban összegzését adjuk. Az általános helyzet A fiatalság általános helyzetét mindenekelőtt a társadalom helyzetének leírásával

kell

kezdenünk.

A

társadalom

helyzete

itt

a

társadalom


24

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt rétegződését, az egyes rétegek arányát, azok helyzetét, az elmúlt időszakbeli változások tendenciáit jelenti. Az

utóbbi

többségének

tizenöt-húsz

életében kettős

év

társadalmi

eredményt

átalakulása,

hozott

a

lakosság

Magyarországon.

Elvi-

politikai- ideológiai dimenziókban a változás pozitív tartalmú volt, de anyagiegzisztenciális- és szociális téren jobbára negatív következményekkel járt – vagy jobb esetben nem tudott javítani a régin. Az ifjúság nem külön társadalmi réteg, a társadalom minden rétegének,

osztályának,

státuszcsoportjának

van

ifjúsága.

Ezért

a

hogy

a

vizsgálódást a társadalmi szerkezettel kell kezdeni. A társadalmi szerkezet A

mai

magyar

társadalom

legsúlyosabb

problémája,

rendszerváltás óta változott meg a társadalmi szerkezet elmaradt, feudális jellege. Voltak pozitív változások: a legfelső rétegek helyzete és életmódja jobban megközelíti az európai szintet, mint azelőtt, a középosztály jelentős része sikeresen alkalmazkodott az új viszonyokhoz. Ezzel szemben áll az, hogy a legfelső és a legalsó rétegek közötti távolság növekedett. A legalsó 20 % (az „underclass” ma szegényebb és elesettebb, mint tizenöt éve, az el fölött lévő mintegy 30 %-os „lower class” pedig veszélyeztetett, bizonytalan helyzetben van. Ralf Dahrendorfnak sajnos igaza volt. A „rendszerváltás” hármas folyamatból áll, amelyek különböző időtartamot igényelnek. A politikai rendszerváltáshoz (a demokratikus intézményrendszer kiépítéséhez) elég volt 6

hónap.

A

gazdasági

rendszerváltáshoz

(a

modern

kapitalizmus

intézményrendszerének kiépítéséhez) már legalább 6 év kellett. A társadalmi rendszerváltáshoz azonban Dahrendorf szerint 60 év. Ha azt akarjuk, hogy rövidebb ideig tartson, tenni kell. Ezek a tények meghatározzák a társadalom – és benne az ifjúság – helyzetét, magatartását, tudatát. Több szálon is. A rendszerváltás a magyar lakosság gondolkodásában nagyon erősen kapcsolódott össze valamiféle „csodavárással”. Sokan hittek abban, hogy a hosszú idő alatt felhalmozódott, megoldhatatlan problémák (tőkehiány, Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

25

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt túlfogyasztás, korrupció, kapun belüli munkanélküliség, a társadalom egy részének hátrányos helyzete és kiszolgáltatottsága) jó része rendszerfüggő. Vagyis hogy a „szocializmus” megszűnésével automatikusan, egy csapásra eltűnnek. Ez az óhaj több párt politizálásában nagyon is tudatosan kapcsolódott össze az „átkos” múlt kizárólagosan negatív értékelésével, s az eljövendő szép új világ kritikátlan dicséretével. Az „átkos múlt” folyamatos szapulása, s a piaci társadalom kritikájának teljes negligálása azonban nem érte

el

a

kívánatos

hatást,

ellenkezőleg,

elbizonytalanította

az

állampolgárokat, kiölte belőlük a kritikai szellemet, a progressziót és a már említett hitet is. A csoda azonban nem következett be. A helyzetet ebből a szempontból az jellemzi, hogy egy erősödő demokratikus jogállam, és (habár nem a legmagasabb szinten, de) működő kapitalista gazdaság egy lényegében feudális szerkezete társadalommal él együtt. Az ifjúság helyzetének mai bajai és ellentmondásai ebből vezethetők le. 

pályakezdők elhelyezkedési makacsul érvényesülő nehézségei



az ifjúkori iskolázottság felértékelődése, az oktatási-képzési rendszerben eltöltött idő meghosszabbodása, ami a lakosság nagy részét anyagilag és mentálisan is felkészületlenül érte,



a munkavállalás idejének későbbi életkorra tolódása, ami a családalapítás és a gyerekvállalás idejének kitolódását is maga után vonta



a mobilizációs csatornák beszűkülése, némely csoportnál a teljes megszűnése.

Az új évezred elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszerváltás az eddigi várakozással ellentétben igen gyötrelmes, s a „tervezettnél” jóval hosszabb ideig tartó folyamat, amelynek nemcsak nyertesei vannak, a vesztesek között jelentős számban találhatók olyan családok és harminc éven aluli fiatalok is, akiknek többsége nem saját hibájából került a ebben a táborba. A

családok

továbbörökítik

szerzett

előnyeiket

és

hátrányaikat,

s

tehetséges fiatalok sokasága, a fiatal generációkhoz tartozó egész társadalmi csoportok kerülnek reménytelenül kilátástalan helyzetbe, mivel társadalmiMagyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

26

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt intézményi

segítség

és

támogatottság

hiányában,

pusztán

önerőből,

képtelenek hátrányos helyzetükből kitörni. Meg kell ismételnünk: a magyar társadalom talán egyik legsúlyosabb ellentmondása,

hogy

ezek

a

folyamatok

alig

egy

évtized

alatt

megkerülhetetlen és domináns irányzatokká erősödtek, láthatóan olyan trendekké, amelyek a generációs reprodukció egész menetét kondicionálják, és amelyekkel a következő évtizedekben is számolnunk kell. Munkaerő-piaci folyamatok A piacgazdaságra való áttérésnek egyik súlyos, a társadalom és az ifjúság számára teljesen új következménye a munkanélküliség. A rendszerváltást követő néhány évben csaknem másfélmillió munkahely szűnt meg, ami a munkaerőpiac léptékbeli szűkülésével járt. párhuzamosan

robbanásszerűen

nőtt

munkanélküliség

sokkszerűen

érte

érintetteket;

elbocsátottak

és

az

a

a az

munkanélküliség.

társadalmat,

A

Ezzel

tömeges

különösképpen

elhelyezkedni

nem

az

tudókat.

A

pályakezdők hasonlóképpen értetlenül álltak azon tény előtt, hogy frissen megszerzett

szaktudásukra

és

tenni

akarásukra

nincs

szüksége

a

társadalomnak. Az új jelenség fogadására sem a társadalom, sem a család, sem az iskola nem volt felkészülve. Az iskolarendszer még azt a jóval korábban ismert problémát sem tudta megoldani, hogy az általános iskolát ez időben elhagyó nagy létszámú korosztályok

középfokú

iskolarendszeri

nemhogy

tömegesen

elhelyezkedni

a

átvezetéséről nem

tudó

gondoskodjon, fiatalok

iskolai

„parkoltatásáról”, piacképes szakmai felkészítéséről, vagy az átképzéséről. A vázolt folyamatok tartósnak bizonyultak. A munkaerőpiac kilencvenes évek eleji nagyléptékű beszűkülését követően a foglalkoztatottak száma hosszú ideje stagnál, a foglalkoztatottság pedig ezen az alacsony szinten állandósult. A legalacsonyabb 3 millió 600 ezer körüli foglalkoztatottak létszáma 2002-2003-ig csak 200-230 ezer fővel tudott bővülni, jelentősebb elmozdulás csak a múlt év végétől ez év elejétől tapasztalható.


27

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Így hazánkban is sajátos munkaerő-piaci helyzet alakult ki: az alacsony foglalkoztatottság,

nem túl

magas

munkanélküliséggel és számottevő

inaktivitással párosult. A kilencvenes évek eleji tömeges munkanélküliség sokak számára tartóssá vált, melyből alternatívák hiányában csak az inaktivitás irányába tudtak kilépni. Globalizációs trend az új képzettségek, kompetenciák iránti igények és követelmények gyors munkaerő-piaci megjelenésében öltött testet. Ez döntően leértékelődést jelentett. A rendszerváltás után nem csupán az alapiskolai végzettség értékelődött le, hanem a szakmunkás-bizonyítvány (és a mögöttes tudástartalmak) is. Tekintettel arra, hogy az államszocializmusban csak a középfokú oktatás vált tömegessé, és itt is az érettségit nem adó szakmunkásképzés dominált, főként a férfiak körében, érthető, hogy e leértékelődés tömegeket érintett és társadalmi méretű zavarokat okozott. Akik a szakmunkás bizonyítvány megszerzését felemelkedésként élték meg, annak leértékelődését és az emiatti jövedelem-, munkahely- és státusvesztést lecsúszásnak érezték. Maguk az iskolák sem készítették fel őket a tovább- vagy átképzés lehetőségére vagy kényszerére. Időközben megjelentek a külföldi beruházók is, és új technológiákat, termelésszervezési módokat, új munkaerő- és tudás-felhasználási formákat honosítottak meg – ezek a hazai vállalatok körében is terjednek Az igényesebbé váló, az egyre kritikusabbá és szelektívebbé váló munkaerőpiac sokakat tartósan kiszorított a foglalkoztatottak köréből, nem keveseknek kevés vagy semmiféle esélyt és alternatívát sem kínálva a visszatérésre. A szocializmusban a keresők döntő többsége - 80–90 százaléka - bérből és fizetésből

élt, alkalmazott

volt,

vagyis munkavállalását

–

napi, heti

munkaidejét, túlmunkáját, elbocsátást, bérét, szabadságát stb. – államilag garantált

törvényeken,

érdekegyeztetéseken

és

alkukon

nyugvó

munkaszerződések rögzítették. Jóllehet a bérből élő munkások és a fizetésből élő tisztviselők különféle rétegei erősen differenciált világot alkottak, mégis közös volt bennük – főként a határozatlan időre szóló alkalmaztatásuk nyomán –, hogy társadalmi helyzetük hosszabb távon is kiszámíthatóvá, biztonságossá és tervezhetővé vált. Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

28

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Hazánkban ez az „alkalmazotti társadalom” a Kádár-rendszerben alakult ki, amikor is a keresők döntő többsége az államosított („első”) gazdaságban dolgozott. A rendszerváltás után, pontosabban a mintegy másfél-millió munkahely megszűnésével, a tartós munkanélküliség állandósulásával és a külföldi

tőke

megjelenésével

szinte

az

egyik

pillanatról

a

másikra

megroggyant a hazai „alkalmazotti társadalom”. Összefoglalva:

Az

elmondottak

szükségszerűen

együtt

jártak

a

társadalmi polarizáció és a marginalizáció folyamatának megerősödésével. A vagyoni polarizálódással, hiszen egyeseknek (keveseknek) nagy vagyonok, míg a döntő többségnek semmi vagy csupán „morzsák” jutottak. A munkaerő-piac

polarizálódással,

amennyiben

tömegek

tartósan

úgy

szorultak ki a munkaerőpiacról, hogy oda alkalmilag vagy egyáltalán nem tudtak

visszatérni,

vagy

ha

igen,

megragadtak

a

legigénytelenebb

szegmensben a továbblépés esélye nélkül. Ez egyben jövedelmi polarizálódás is. Ugyanis a munkaerőpiacról tartósan kiszorultak segélyekből, alkalmi munkákból, állami járadékokból élnek, illetve a családjuk tartja el őket. A legkevésbé

kvalifikált

szerencsésebbeknek

van

munkaerő-piaci ugyan

állásuk,

szegmensbe de

döntően

visszakerült a

mindenkori

minimálbér körül keresnek. A marginalizáció a társadalmi polarizáció egyik szélsőséges megjelenési formája. Népes csoportok szorulnak ki a munkaerő piacról, olyan tartósan – ez ma már 10-12 évet is jelenthet –, hogy a társadalom szélére sodródnak. Másként fogalmazva a társadalom „alatti” helyzetbe kerültek. Ez az állapot a családon belül is hat: ki, nem utolsó sorban ezen élethelyzetnek a következő generációra történő átörökítésében. Röviden: az elmúlt évtizedben megjelent a marginalizálódott léthelyzetben felnőttek ifjú nemzedéke is. A társadalmi polarizálódás irányzatával egy időben azt felerősítve végbe ment a területi differenciálódás és polarizálódás folyamata is. A felsorolt tendenciák a rendszerváltás után bontakoztak ki – vagy legalább is azóta érvényesülnek. Nem tartoznak azonban szükségszerűen a rendszerváltáshoz – inkább ahhoz, hogy éppen a változás nem volt elég mélyre hatoló és erőteljes.


29

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt A GENERÁCIÓS ÚJRATERMELŐDÉS ÚJ FOLYAMATAI

Vizsgálódásunk a következő alapelvekből indult ki: 1. Az ifjúság nem egységes, önálló társadalmi csoport vagy réteg, nem öntörvényű világ. Mozgásterét társadalmi makro-folyamatok kondicionálják. 2. A modern társadalmakban a fiatalok társadalmi felkészítését sokféle intézmény és szervezet összehangolt munkája biztosítja. Ilyenek; a család, az állam, az önkormányzatok, az iskola, az ifjúsági és civil szervezetek, az egyházak, a médiák stb., Az intézményrendszer optimálistól eltérő állapota diszfunkcionális zavarokat okoz, gyengíti, esetenként kifejezetten gátolja a társadalom hatékony generációs reprodukcióját. 3. A fiatalok társadalmi felkészítésében vannak „életkorhoz” kötött események és folyamatok, amelyek megismétlése, pótlása később már nem lehetséges, vagy csak igen nagy befektetések árán. (Mint pl.: a csecsemő- és gyerekkori elégtelen és hiányos étkezés, avagy az ifjúkori iskolázás.) Azoknak, akik tényleges vagy funkcionális analfabétaként lépnek ki az iskolarendszerből, csak minimális esélyük van a munkaerőpiacon, pozícióik (a következő 30–40 évben) is igen rosszak. A rendszerváltást követően a generációs újratermelődés feltételei és körülményei is gyökeresen átalakultak. Ez nem magyarázható egyes egyedül az államszocializmusról a piacgazdaságra való áttéréssel. 1990 előtt Magyarország gazdaságilag a közepesen fejlett országok alsó harmadának

szintjén

állt,

az

államszocialista

modell

„alkalmazotti

társadalom”-, és „koraszülött jóléti állami” változata szerint. A globalizálódó világ viszont olyan utat nyitott meg, amelyben a gazdasági növekedés, a jövedelmek

emelkedése,

a

gazdagodás,

az

élénkülő

kereslet

és

a

munkaerőhiány folyamatai mellett a gazdasági leépülés és válság, a tömeges és tartós munkanélküliség, az elszegényedés és lecsúszás, a társadalmi polarizáció is jelen van. Ifjúsági munkanélküliség


30

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Az ifjúsági munkanélküliség megjelent, tömegessé vált és állandósult. A munkaerőpiac kilencvenes évek eleji drámai összezsugorodása különösen két generációt érintett: a munkaképes korúak legidősebbjeit és legfiatalabbjait. Az előbbieket a munkaerőpiac minél gyorsabb elhagyására kényszeríttette, az utóbbiaknak lehetetlenné tette az oda való belépést. A demográfiai csúcs időszakában

született

fiatalok

ekkor

fejezték

be

tanulmányaikat

és

jelentkeztek dolgozni. A munkaerőpiacokon a közel másfél-millió munkahely megszűnése nélkül is feszültségek keletkeztek volna, hiszen az onnan természetes módon kilépők helyére lényegesen több fiatal „kívánt” belépni. A rendszerváltást

követően

azonban

a

drámai

összeszűkülésből

adódó

feszültségek oldásának nem voltak meg az előfeltételei. A munkanélküliség rövid idő alatt bekövetkezett emelkedése bizonyítja, hogy mennyire.

1992-ben a 15-19 évesek közt 27, a 20-24 évesek közt pedig 14 %-os rátát

regisztráltak,

noha

három-négy

évvel

korábban

szinte

minden

hasonlókorú fiatal el tudott helyezkedni. A ráta az évtized utolsó harmadáig nőtt, majd némi javulással az ezredfordulóig mindkét korcsoportban rendkívül magas szinten – 20 és 10 % körül – stabilizálódott. Ma a 15-19 éveseknek csak egy kisebbsége tud és/vagy akar belépni a munkaerőpiacra, és a 20-25 évesek közt is sokkal többen tanulnak, mint fél évtizeddel korábban. Érthető tehát, hogy a rendszerváltás után a fiatalok egyik meghatározó élménye a munkanélküliség volt. Az „Ifjúság 2000” vizsgálat adatai szerint 2000-ben a 15-29 éves fiatalok 34 % volt munkanélküli. Ez az átlag. A 20-24 éveseknek már kétötöde, a 25-29 éveseknek pedig a fele (48 %). A munkanélküliség negatív következményeire (leépülés, önértékelési zavarok, céltalanság, sodródás, drog-probléma stb.) most nem térünk ki.


31

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt A generációs újratermelődés új menetének további fontos jellemzője, hogy látványosan kitolódott az első munkába állás ideje az iskolából a munkaerőpiacra kilépni akaró és tudó fiatalok körében. Együtt

járt

ezzel

az

ifjúkori

iskolázás

felértékelődése,

és

az

iskoláztatási idő meghosszabbodása. Társadalmi méretekben is elfogadottá vált a magasabb végzettség megszerzésének nélkülözhetetlensége a sikeres elhelyezkedés, általában a sikeres jövő érdekében. Szerepet játszott ebben az államszocializmus idején szerzett iskolai ismeretek (pl. nyolc osztályos alapiskola, szakmunkásképzés) leértékelődése. A róluk szóló bizonyítványok elfogadhatatlanná váltak. Megnőttek az igények az érettségit adó középfokú iskolák és a felsőfokú oktatás iránt. A munkaerőpiac felvevőképességének a korlátozottsága miatt azok sem tudnak belépni, akik nem akarnak az alapiskola után továbbtanulni. Az állam a megoldhatatlan ifjúsági munkanélküliséget az oktatási-képzési rendszerben történő „parkoltatással” igyekezett és igyekszik enyhíteni. Felemelték a kötelező iskolázás idejét, az érettségit adó középiskolákat és a felsőoktatást is kinyitották a fiatalok előtt.

A családról leválás és az önálló egzisztencia megteremtése Az iskolázás és ez által a munkavállalási idő kitolódása a fiataloknak a szülői családról való leválását, függetlenedését, önálló élet- és pályakezdését, családalapítását is a későbbi időkorra tolja. A hetvenes években a hajadonok 14-15 %-a 18 éves kora előtt, 40 %-a 20 éves koráig férjhez ment. A kilencvenes években a 18 éves kor előtti házasodás 4-5, a 20 éves előtti pedig 18-20 %-ra esett vissza. A 15-19 évek nők 2, a 20-24 évesek 23, de még a 25-29 éveseknek is alig több mint a fele (55 %) mondta magát férjezettnek. A hasonló korú férfiaknál ugyanez a helyzet.


32

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt A biológiai érés és a társadalmi éretlenség közti távolság jelentős növekedése átalakította a párkapcsolatokat, amit jelez, hogy a kilencvenes évekig hazánkban deviánsnak tekintett élettársi kapcsolat azóta ugrásszerűen megnőtt a fiatalok körében. Esélyek és esélykülönbségek A

különböző társadalmi rétegek jelentősen eltérő mentális és

gazdasági

felkészültségi

állapotban

kerültek

szembe

e

kényszerítő

kihívásokkal. Voltak, akik a rendszerváltás előtt is gyerekük versenyképes felkészítésében gondolkodtak, így nekik az első munkavállalás idejének kitolódása nem okozott gondot. Számukra a rendszerváltás legfeljebb a számottevően megnőtt anyagi javak előteremtése okozhatott-okozott gondot. A társadalom többségét azonban azok tették ki, akik gyerekeik iskoláztatását a nyolcvanas években már általánossá vált középfok szintjéig támogatták, ami 17-18 éves kori munkába lépést tett lehetővé. A zöm a szakmunkásképzést ambicionálta – ez volt a legkevésbé iskolázott szülői rétegek iskolája – és innen tömegével kerültek ki olyan fiatalok, akik ezzel a három

évvel

egy

életre

letudni

vélték

a

tanulást.

Őket

valóban

felkészületlenül érte mind a frissen megszerzett szakképzettségük gyors leértékelődése, mind egy további megszerzésének, mind a középiskolában való továbbtanulásnak, vagy az át- és továbbképzésnek a kényszere. Erre sem „fejben”, sem anyagilag nem voltak felkészülve. Náluk is rosszabb helyzetben voltak és vannak azok a nagy létszámú rétegek és csoportok, amelyeknek gazdasági-társadalmi integrációja, a szervezett munkaerőpiacra történt betagolódása, az itt kínált munkákra, tevékenységekre, értékekre, életvitelekre és életmódokra való szocializálódása csak a rendszerváltást megelőző néhány évtizedben kezdődött el. (Például az elmaradott vidékek lakói, cigányok stb.) A kilencvenes évek szűkülő és egyre igényesebbé váló munkaerőpiacról legelőször ők szorultak ki. Legtöbbjük tartósan. Mindent egybevéve, ha ismét átgondoljuk e rétegek gyermekeinek zömében rövid, 15-17 éves korig tartó iskolai életútját, majd az ezzel


33

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt megszerezhető munkaerő-piaci szocializációját, látjuk, hogy az érintettek minden szempontból felkészületlenek és felkészítetlenek egy modern és igényes gazdaságba és társadalomba történő sikeres beilleszkedésre. És, ha summásan azt halljuk róluk, hogy „nem akarnak dolgozni”, akkor bizton állíthatjuk, ennél tragikusabb a helyzetük: „nem tudnak dolgozni”, mert erre sem a család, sem az iskola, sem az általuk elérhető munkaerőpiacok nem készítették fel őket. Régiók és települések esélyegyenlőtlenségei Mindezek azt jelentik, hogy hazánkban a társadalmi esélykülönbségek szélsőséges formái alakultak ki. Az érintettek magas aránya önmagában és aktuálisan

is

súlyos

társadalmi

problémára

utal,

hosszú

távú

következményei azonban igazán csak akkor tárulkoznak fel, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a fiatalok még 30-40 évig munkaképes korúak maradnak. Döntően a felnőttkori képzésbe való sikeres részvétel és a marginalizált helyzetből történő tartós kilépés esélye nélkül, továbbá az érintettek

és

családjaik

valamilyen

szintű

évtizedes

segélyezésének

társadalmi kényszerével. Jelentősek a regionális különbségek is. Amíg Budapesten 19 éves korig még csaknem mindenki (93 %) iskolapadban ül és csak elszórtan vállal munkát (4 %) vagy szorul vissza a családba eltartottként (3 %), addig az észak-magyarországi régióban és községekben élőknek csupán némileg több mint a háromnegyede (78 %) tanul, a többiek dolgoznak (11-12 %), illetve önként vagy kényszerből inaktívvá (10-11 %) váltak. Az esélykülönbségek a 20-24 évesek körében legalább ilyen látványosak. Budapesten ebben az életkorban a fiatalok 41 %-a tanul, szemben Észak-Magyarországgal, ahol az érintettek aránya nem éri el az egynegyedet (23 %), és a községekkel (14 %). A

25-29

éves

korcsoportban

a

fővárosi

fiatalok

előnyei

még

markánsabban kirajzolódnak. Itt a magas aktivitási arány (78 %) – Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

34

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt döntően a sikeres elhelyezkedésnek (74 %) köszönhetően – alacsony inaktivitással (14 %) párosul. Ezzel szemben az észak-magyarországi régióban és a községekben élő hasonló korú fiatalok körében ehhez képest kevéssé magas (71-71 %) és kevéssé sikeres (61-62 %) munkavállalást, kevés tanulót (2-4 %), és nagyon jelentős inaktivitást (25-27 %) regisztrálhatunk. Iskolázási – továbbtanulási – mobilitási esélyek A

modern

társadalmi

tudásalapú

mozgásterének

meghatározó

szerepet.

társadalomban kijelölésében

Megszerzésük

a

a

fiatalok

esélyeinek

és

játsszák

a

tudás-javak

lehetőségei

azonban

roppantul

egyenlőtlenek. A munkaerőpiacra lépő fiatalok közel háromtizede nem tesz szert semmiféle olyan tudás-tőkére amit a megélhetést biztosító pozícióra lehetne váltani. Ezért főként az alsó társadalmi rétegekhez tartozó fiatalok jó részének útja a társadalmi integráción kívül rekedt underclass-ba, az ún. roncstársadalomba vezet, ahonnan azután éppen a mobilizálható személyes erőforráshiány következtében rendszerint nem sikerül feljebb emelkedni. A fiatal nemzedék társadalmi esélyeit számtalan tényező alakítja. Minden más hatásnál erőteljesebb azonban az oktatási-képzési rendszer minősége, a tudásközvetítés és elosztás szociológiai karaktere. Az oktatás idevonatkozó kérdéseivel a jelen kutatás rész-összefoglalása részletesen foglalkozik. A jelen zárójelentésben azonban – mivel nem tartozik szorosan a témához – nem térünk ki rá. Családi háttér A család intézményével is csupán egy vonatkozásban foglalkozunk. Mennyire képes megfelelni azoknak a kihívásoknak, amelyek a gyermekek versenyképes társadalmi felkészítése kapcsán a mai magyar piacgazdaság körülményei között ráhárulnak. A család intézményének a rendszerváltás utáni általános politikaiideológiai „rehabilitása” sok esetben egy olyan családideált rajzolt fel, melyet döntően a „közép- és felsőosztályokra” szabtak. A rendszerváltás utáni reálfolyamatok

(társadalmi és területi

polarizálódás, munkanélküliség,


35

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt szegénység, marginalizálódás, erőforrás-hiányos intézményi állapotok) között azonban a családok jelentős része ennek nem tud megfelelni. Az a család, amelyik nem rendelkezik elégséges saját rendelkezésű erőforrással gyermekei iskoláztatásához

és

munkapiaci

felkészítéséhez,

az

lemarad.

Ez

a

marginalizálódott állapot tömegméretekben való generációs átörökítését jelenti. A gyermeket nevelő háztartások száma a rendszerváltást követően csökkent.

A

gyermekes

család-háztartásoknak

az

összeshez

viszonyított aránya az 1993. évi 45 %-ról az ezredfordulóra 36 %-ra esett vissza. (Ma már alacsonyabb a gyerekes háztartások száma és aránya, mint a nyugdíjasoké.) A gyermekes háztartások 2000. évi egy főre jutó átlagos 349 ezer forintos nettó jövedelme 29 százalékkal volt alacsonyabb, mint a gyermekteleneké (489 ezer forint). Ez a rés 1993-ban még csak 22 százalék volt. A gyermektelen háztartások között egyre nagyobb hányadban vannak jelen fiatal és magasabb jövedelmű családok. Amíg a gyermekes háztartások munkajövedelmének egy főre jutó összege változatlan áron számolva az 1993. évinek „csupán” a 96 százalékára esett vissza, addig a társadalmi jövedelmek (gyes, családi pótlék stb.) az 1993-asnak 71 százalékára zuhantak. A legnagyobb értékvesztést, 1996-ot követően, a családi pótlék szenvedte el. Az 1999-től bevezetett gyermekek utáni adókedvezménnyel alapvetően csak

a

nem-szociális

típusú

jövedelemmel

rendelkező

családok

élhettek. Az

aktív

keresővel

bíró

háztartások

(88%)

között

csökkent

a

kétgyerekes háztartások aránya 1993 óta 43,8 %-ról 40,0-re. Nőtt az egy (46,8 %-ról 48,5 %-ra), továbbá a három- és többgyermekeseké (9,3 %-ról 11,5 %-ra). Sok fiatal egy gyermeket még igen, kettőt azonban már nem mert vállalni.


36

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Az elmúlt évtizedben a gyermekes háztartásoknak az alsóbb jövedelmi decilisekbe történő lecsúszása volt a jellemző trend. Amíg 1993-ban a gyermekes háztartások 48 %-a tartozott a legalsó négy jövedelmi decilisbe, addig 2000-ben már több mint a fele (52 %). Különösen kritikus helyzetben vannak a legalsó decilis családjai – az összes gyerekes család 14,5 százaléka –, amelyekben 430 ezer gyereket neveltek az ezredfordulón. E háztartásokat döntően a munkaerőpiacról való

kiszorultság

jellemzi,

gyermekeik

legfeljebb

az

alapiskola

befejezéséig jutnak el, ami kedvezőtlen munkaerő-piaci pozíciót biztosít számukra,

így

szegénységük

újratermelődik.

A

becslés

szerint

napjainkban mintegy 300–400 ezer olyan gyerekes család van, amelyekben a napi megélhetés is gondot okoz. A családok döntő többsége tisztában van gyermekei iskoláztatásának fontosságával és azt lehetőségeihez mérten támogatja is. Egy 2001-es vizsgálat szerint az egy iskolás gyerekre jutó éves oktatási kiadás kerekítve 40 ezer forint. Az egy háztartásra jutó éves oktatási kiadás ennél magasabb, 60 ezer forint, mely összeg a háztartások éves összes kiadásainak 5 %-a. A gyerekek taníttatására fordított kiadások összege alapvetően a háztartások anyagi helyzetétől függ. A szegényebb családokat sokkal jobban megterhelik e jóval alacsonyabb összegek is, mint a jobb anyagi helyzetben lévőket. Az oktatási kiadások közül jelentős különbségek vannak az iskolai táborozásra, közös kulturális programok látogatására, osztálypénzre stb. fordított összegek tekintetében. Az iskolázatlan háztartások 7200 forintjával szemben az értelmiségi családok 18 ezer forintot költenek ilyen célokra. Hasonló a helyzet a különórákra költött összegek tekintetében is. Például amíg a „halmozottan hátrányos helyzetű” családoknál nincs is ilyen kiadás, addig a családok többségét kitevő, „megfelelő társadalmi helyzetű”-nek

nevezett

háztartások

már

7200

forintot

költenek

különórákra, a „kedvező társadalmi helyzetűek” pedig ennek több mint a kétszeresét, összegszerűen 16 900 forintot. Az iskolás gyerekeket nevelő háztartások több mint a fele (54 %) különórákra járatja gyerekeit. Az Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

37

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt alapfokú végzettségű szülők gyermekeinek 36 %-a, a szakmunkásképzőt végzettek 52 %-a, a felsőfokú diplomások gyermekeinek már 71 %-a százaléka jár különórákra. Összefoglalva: Az iskoláztatás fontosságát a magyar családok döntő többsége

felismerte

ugyan,

de

gyermekei

közoktatásbeli

esélye,

támogatottsága nem ettől a felismerésétől, hanem döntően az anyagi, s koránt sem mellékesen a szellemi erőforrásai állapotától függ. Az is világos, hogy ilyen korlátozott érvényű családképre alapozva nem lehet kezelni a generációs újratermelődésben jelentkező problémákat. AZ IFJÚSÁG KULTURÁLIS MAGATARTÁSA

Ifjúságunk kulturális magatartásának megrajzolásában a szabadidő kutatásokra támaszkodunk. Azt kérdezzük-kérdezik bennük, hogy mivel foglalkoznak szabadidejükben. A szabadidő térbeni és időbeni - évi, havi, heti és napi - megoszlása, a tevékenységformák gyakorlására szánt aktív és passzív

idő

mennyisége

alapvető

információ

az

egyén

kulturális

viselkedésmintáiról, gazdasági hátteréről és közösségi, társas kapcsolatairól. Két szabadidő felvétel eredményeit összegezzük. Elsőként mindenekelőtt azokat a vizsgálatokat, amelyeket Inex Stúdió végzett a kilencvenes években és az ezredfordulón empirikus szociológiai kutatások

tapasztalatai

felhasználásával,

több

időpontban,

különböző

mintákon végeztük. A tevékenységek számbavételén túl megkíséreljük a szabadidőben végzett tevékenységek belső, mélyebb szerkezeti elemeinek a feltárását. Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a fiatalok a szabadidős tevékenységstruktúrájának egyes elemei, milyen jellegzetes beállítódások léteznek, s hogy az egyes, tevékenységi körökhöz milyen társadalmi- gazdasági hátterű egyének sorolhatók, tartoznak inkább.

A tevékenységek gyakorisága


38

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Elsőként itt is a szabadidőben végzett tevékenységek gyakoriságát vizsgáltuk meg. A lista 29 gyakran végzett tevékenységet sorolt fel. Az első csoportba azok a tevékenységek tartoznak, amelyeket gyakorta, naponta, vagy majdnem naponta végeznek. Leggyakrabban természetesen a tévét nézik a fiatalok, 67% naponta, 25% hetente többször, alig volt közöttük nem gyakori TV néző. A majdnem minden nap végzett tevékenységek a következők: rádiózás, újságolvasás, együttlét más fiatalokkal, valamint a közelebbi tárgy nélküli „tevés-vevés”. A második csoportba azok a tevékenységek tartoznak, amelyekkel szintén gyakran foglalkoznak, de már nem mindennap. Idetartoznak a TV politikai műsorok nézése (amire külön kérdeztünk), folyóirat olvasás, szakkönyvek

olvasása,

rokonlátogatások,

sportolás,

hobbi.

Ezeket

a

tevékenységeket naponta 14-22 %, hetente 25-35 % végzi. A harmadik csoportban olyanok vannak, mint a szépirodalom olvasása, és a mozi látogatás. Ezeket a már jóval ritkábban végzik fiatalok, s ha felidézzük az 1990 előtti statisztikákat a mozilátogatók létszámáról és a látogatások gyakoriságáról, akkor komoly visszaesést regisztrálhatunk. A szépirodalom olvasásában azonban nem olyan jelentős a visszaesés, mivel akkor sem olvastak sokkal többen a fiatalok közül. Ebbe a csoportba tartozik gyakoriság szerint számítógéppel való foglalkozás, a házibuli és általában a bulizás, valamint a könnyűzenei koncertek látogatása. A naponta végzők aránya 5-15 %. Az utolsó csoportba sorolt tevékenységeket a fiatalok többsége nagyon ritkán, vagy egyenesen sohasem végzi. Idetartozik a színház- és múzeumlátogatás, és utolsó helyen a komolyzenei koncert (ahová 56 % sohasem járt). Elemezve az adatokat először is azt kell megállapítanunk, hogy a lista első

10

helyén,

gyakorlásához

nem

zömmel,

olyan

szükséges

tevékenységek

nagy

aktivitás.

találhatók, A

fiatalok

melyek többsége

szabadidejében a passzív, nagyobb energia befektetést nem igénylő, inkább a kikapcsolódást és a szórakozást, mint sem a művelődést, segítő tevékenység


39

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt - formákat részesíti előnybe. A

helyzet a 80’-as évekhez képest annyiban

változott, hogy azóta ez a trend még inkább felerősödött. Az adatok az egész ifjúságra vonatkoznak, a társadalmi rétegekhez való tartozás szerint a mezőny természetesen széthúzódik. Természetesen van egy olyan réteg – az értelmiségi, vezető állású, magas iskolai végzettségű, városban élő szülők gyermekei – akik a művelődés iránt érdeklődnek, de az adatok szerint arányuk az évek során kisebbedik. Tevékenység-struktúra A tevékenység struktúra második réteg azt mutatja meg, milyen tevékenységeket végeznek együtt leggyakrabban a fiatalok. Ezt a mélyebb A faktorok struktúrája a faktor súlyokkal kultúra Társas

kommunikáció Rekreáci beszéd ó

Kumpute sport

barkács

r

Hangverseny látogatás 0,7721 szépirodalom olvasás

5 0,7703

Múzeumlátogatás

1 0,6838

színház látogatás

1 0,6743

Szakkönyv olvasása

6 0,5512

koncet könnyűzenei

8 0,5105 7

Együttlét a barátokkal

0,7251

baráttal,barátnővel

4 0,7194

Házibuli, egyéb buli

3 0,6882

Mozilátogatás

2 0,6174

Rokonlátogatás

6 0,4523 1

TV: nézés Újságolvasás Rádiózás TV: politikai műsor Folyóirat Nyaralás külföldön Nyaralás belföldön Országjárás

0,69721 0,64503 0,57423 0,56921 0,38593 0,70734 0,70464 0,55868


40

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Kirándulás tevés-vevés

0,42603 0,7225

Beszélgetés

7 0,6844

lődörgés semmittevés

8 0,6614 9

számítógépes játék Számítógép nem játék Hobbi

0,80384 0,78313 0,7984 6 0,7510

Sport

8 Szomszédolás Barkácsolás

0,72853 0,60578

struktúrát faktoranalízissel kíséreltük meg feltárni. A 29 változóval végzett faktoranalízis eredményeként nyolc dimenziót/faktort1 különítettünk el. Ez

a

nyolc

dimenzió

végül

is,

az

ifjúság

körében

felelhető

legjellegzetesebb nyolc „fogyasztói típust”, beállítódást jelöli.

A

faktor-analízis

vizsgálati

eljárása

ugyan

is

nem

az

egyes

tevékenységeket sorolja csoportokba, mint a cluster-analízis, hanem a különböző magatartás-típusokat, beállítódásokat. Szigorú kritériumok szerint ugyan is, a látens változó, a faktor valójában nem valamilyen fogalmat jelent, jelöl, hanem a magatartás valamilyen formáját. Végül is a faktorok nevei jelzik azt, milyen szabadidős tevékenységtípusokat „találtunk” 1. Magas kultúra. Az ide sorolt elemek többsége- a könnyűzenei koncertek kivételével - olyan tevékenység, melyek a hagyományos értelemben vett

kultúra-művelődés

szabadidő-

kutatási

kategóriába

tapasztalatai

tartoznak. azt

Az

mutatták,

elmúlt e

évtizedek

tevékenységek

gyakorlására szánt idő, a gyakorlók számával együtt, egyre csökken. Ezt a tapasztalatot erősítették e kutatás, előzőekben már bemutatott eredményei is: a fiatalok közül csak kevesen és igen ritkán töltik e tevékenységi formák gyakorlásával szabadidejüket. A fiatalok egy (kisebb) csoportja azonban ilyen 1

A nyolc faktor magyarázó értéke: 56..5% volt


41

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt beállítottságú. Ez a beállítottság a Budapesten lakó, értelmiségi foglalkozású, vezető beosztásban dolgozó, vagy még tanuló, felsőfokú végzettségű apák gyermekeire inkább, jellemző, mint a falun élő, fizikai munkát végző, alacsony iskolai végzettségű apák gyermekeire. A magas kultúra művelése, ezek szerint, csak egy szűk ifjúsági réteg beállítódása, jellemző „kulturális magatartása”.

2. Társas együttlét. Az ide sorolt tevékenység művelése társak nélkül nem lehetséges. (A mozi kivételével, oda egyedül is el lehet menni, de azért inkább barátokkal.) A fiatalok jelentős része igen gyakran végzi őket. Az ifjúság körében tehát a társas együttlét, nem pusztán a szabadidő eltöltésének egyik formája, hanem a társadalmi-társas kapcsolatinak egyik kiemelten fontos jellegzetessége. A társas együttlét a 25 éven aluliak, a tanulók, s a magasabb iskolai végzettségű apák gyermekeire a legjellemzőbb.

3.

Tömeg

kommunikáció.

A

különböző

médiák

fogyasztási

gyakoriságában nem volt nagy különbség, mindegyiknek jelentős tábora volt, Gyakran ezt is társaságban, együtt művelik, de persze magányosan is lehetséges. Nem meglepő, sőt inkább természetes , hogy nem ugyanabból a körből kerülnek ki a nagy média fogyasztók , mint a média kerülők, de vannak olyan csoportok is itt, és nem is egy, melyek egyik része az egyik, a csoport másik része pedig a másik fogyasztói táborba tartozik, Az ilyen éles elkülönülések, s ez végül is a típus egyik sajátosságként is felfogható.

4. Rekreáció. A belföldi, de főleg a külföldi nyaralás, az országjárás és a kirándulás olyan tevékenységek, melyeket csak nagyon ritkán, s nagyon kevesen végeznek a fiatalok közül. Ez a tevékenységi kör tehát, melynek a rekreáció nevet adtuk, már nem meghatározó eleme az ifjúság szabadidős tevékenység- struktúrájának. Tapasztalataink szerint ez a beállítódás, a vezetők, az értelmiségiek, a megyei városokban lakó, felsőfokú végzettségű apák gyermekeire, inkább


42

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt jellemző, mint a képzetlen fizikai munkásokra, a falun élőkre, és az alacsony iskolai végzettségű apák gyermekeire.

5. Semmittevés.

Ebben a faktorban három tevékenységi körre

kérdeztünk: tevés-vevés, beszélgetés és lődörgés-semmittevés néven. Miért nevezzük összefoglalóan semmittevésnek? Mert úgy véljük, hogy a másik két tevékenység sem követel komolyabb fokú aktivitást. Ez a beállítódás a fiatalabbakra inkább jellemző, mint az idősebbekre.

6. Komputer. A „számítógépezés” még nem az egész szerves része, az ifjúság foglalatossága. Többségük (65 %) soha sem, vagy csak nagyon ritkán játszik a számítógépen, a kisebbség (16%) azonban nagyon is gyakran naponta, vagy hetente többször is. Meglepetésünkre valamivel még ennél is magasabb volt azok aránya (25%), akik naponta vagy heti több alkalommal számítógépeznek, s nem játékokat játszanak azon.

7. Sport és hobby. A sport is lehet hobby, még mindig jobb, mintha sohasem sportolnának. A sport alapvető funkciója, feladata a sportnak mégsem ez, hanem az életkornak, a terheléseknek megfelelő testi- lelki kondíció és egyensúly fenntartása s ennek megőrzése; a tudatos rekreáció. Ez a felfogás az ifjúság körében ma még csak kevesek sajátja.

8. Szomszédolás. Ide soroltuk a barkácsolást, bár csak az alacsony faktorsúly miatt. Egyiknek sincs számottevő szerepe az ifjúság tevékenység struktúrájában.

A kulturális olló, lejtő, vagy spirál Az eddigiekkel párhuzamosak, de fontos adatokat adnak hozzá annak a szabadidő felvételnek az eredményei, amelyet a mi kutatásunk keretében végzett el a Szonda Ipszosz. A kutatás vezetője: Hunyadi Zsuzsa. Az egész lakosság szabadidő töltését mérték fel – „különös tekintettel” a kultúrára. Kérdezőbiztosok közreműködésével, standard kérdőívekkel 3400 embert Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

43

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt kérdeztek meg 1903. október-novemberében. Ebből vették ki a mintában szereplő 14-30 éves fiatal (1169 fő) adatait. Most elsősorban a művelődési tevékenységek megoszlásának arra a belső struktúrájára kell kitérnünk, amelyet Hunyadi Zsuzsa lejtőnek, vagy spirálnak nevezett. Azaz: A kulturális tevékenységek súlya és mértéke (az össztevékenységhez való aránya) az alábbi dimenziókban következetesen csökken: A magasabb iskolai végzettségtől az alacsonyabb felé, a szülők magasabb iskolai végzettségétől (és foglalkozásától) az alacsonyabb felé, Budapesttől a városokon át a falusi közösségek felé, a tizenévesektől a már felnőtt fiatalok felé. A vizsgálat természetesen általánosan is mérte a fiatalok kulturális aktivitását. A – televíziózás mellett – a legtöbben járnak moziba, fesztiválra,

művészeti

rendezvényre

(a

megkérdezettek

70

%-a).

Művelődési házban 60 %-a. Színházban, könnyű zenei rendezvényen kb. a fele, könnyűzenei koncerten 40 %, de komolyzenei koncerten már csak 15 %. Legaktívabb a 14-18 éves korcsoport. Utána fokozatosan csökken az érdeklődés.

A 14-18 évesek fele hetente legalább egyszer olvas valamilyen könyvet. A 19-30 éveseknek már csak 40 %-a. A könyvtárak igénybevételével ezek a számok: 64 és 27 %. Az érdeklődés sorrendje sem meglepetés: hobby, szakirodalom, természet, kaland, krimi – ezek járnak az élen. A klasszikus szépirodalmat még ezek után is megelőzi a szerelmi romantika. A kortárs szépirodalom a legutolsó helyen áll, a társadalmipolitikai írások és az ezotéria után.

Ha a kultúra eloszlásának törvényei után kutatunk, a „lejtő”, vagy „spirál” kemény tényeibe ütközünk. Óriási különbség van városi és falu szerint. Egy budapesti fiatal átlag 8,2 alkalommal megy moziba, egy megyei székhely lakosa 5,7-szer, egy vidéki városé 5,3-szor, egy falusi tízen- vagy huszonéves 3,7-szer. És így van ez minden kulturális tevékenységgel, a fesztivál (és mint Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

44

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt mindjárt látjuk, a művelődési otthonok kivételével). Csakhogy a fesztivál mást jelent Budapesten és vidéken. Budapesten elsősorban kulturális esemény vidéken elsősorban búcsújellegű utcai szórakozás. (Ami természetesen szintén kell, de a kettő nem azonos.)

Hasonló arányok jelennek meg, ha iskolai végzettség szerint rakjuk sorba a tevékenységeket. A komolyzenei koncertek látogatásában az olló ötszörös, (40 kontra 8 %), a színházak esetében több, mint kétszeres (75-33 %), a mozi esetében majdnem másfélszeres (88-62 %), és még egyáltalán valamiféle olvasásban is a 1,3-szoros (94-74 %). Egyedül a művelődési otthonok látogatásában azonos. Nyilvánvaló, hogy nem pusztán iskolai végzettség eltérése okozza az olló két szárának távolságát, hanem azzal együtt és a mögött az előző részben tárgyalt kemény társadalmi különbségek. (Noha az underclass gyermekei közül kevesen kerültek a mintába.) És ezek a különbségek a „generációs újratermelődés” szabályai szerint ma nagyon is mereven érvényesülnek. A szabály alól egyedül a művelődési otthon, illetve a művelődési otthon, illetve (ahogy a körültekintő kormányzati szakkifejezés mondja) a „művelődési otthon jellegű intézmények” vonják ki magukat. Amibe a faluház, a közösségi ház, az ifjúsági ház, a „teleház” is beletartozik – de bizonyos mértékig ugyanebbe a kategóriába tartoznak a fesztiválok is. Lényegük, hogy egyszerre szolgálják a társas-közösségi együttlétet és a kultúrát. A

vizsgálat

megállapítása

szerint

a

művelődési

ház

a

„legdemokratikusabb intézmény”, mert körülbelül azonos arányba keresik fel a legmagasabb és a legalacsonyabb végzettségűek, budapestiek és vidékiek. A cél természetesen különböző, az egyszerű társas együttléttől, tereferétől kezdve a koncertig vagy a kiállításig. Az adatok szerint mindkettő megvan. Igaz, továbbképzés, tanfolyamok, ismeretterjesztés céljából ma kevesen keresik fel a művelődési otthont, mint azelőtt (e célból más intézmények kerültek

előtérbe).

A

fiatalok

önkifejezésének,

az

amatőr

kulturális


45

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt tevékenységeknek azonban ma is elsődleges intézménye – és ez azok közé a tevékenységek közé tartozik, amely szintén nincs egyértelműen alávetve a társadalmi

rétegződésnek.

(Mint

korában,

most

is

–

ágazatonként

különbözően – a fiatalok 10-20 %-a vesz részt bennük.)


46

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt I.3. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS Vizsgálatunkban ellentmondásait

az

igyekeztünk

ifjúság

mai

megragadni.

helyzetét,

különösen

Azokat

konfliktusokat

a

pedig és

antinómiákat, amelyekről nem esik elég szó, vagy ha mégis, inkább csak érzelmileg

és

felületesen,

mintsem

a

helyzet

súlyának

megfelelő

alapossággal. A rendszerváltásnak nevezett átalakulási folyamat nem egynemű. Különböző részekből áll, amelyek különböző időtartamokat vesznek igénybe. Nem pusztán a hatalmi rendszer leváltásáról és átváltásáról volt szó. (Antall József méltán szólt gúnyosan arról, hogy nem „válthatunk” rendszert ugyanúgy, mint fehérneműt). Mégis váltásról kell beszélni, de egészen más értelemben. Az egész társadalom gyökeres és alapvető átalakulása a tét, amely magában foglalja a gazdaságot, a társadalmi-közösségi életet, a politikai berendezkedést, és a legszélesebb értelemben vett kultúrát (tehát értékeket, magatartást, világnézetet, „habitust”). Arra is rámutattunk – Dahrendorfot idézve – hogy a politikai, valamint a gazdasági élet rendszerszerű átalakulása viszonylag rövidebb időt vett igénybe (hat hónapot, illetve hat évet). Dahrendorf jóslatai körülbelül beváltak. A rendszerváltás folyamata maga lényegében befejeződött az Európai

Unióba

való

belépés

pillanatában.

Most

mindenesetre

a

társadalmon, a kultúrán, az értékeken „van a sor”, amelynek átalakulása az elmúlt tizenöt évben nem történt meg, legfeljebb csak elkezdődött. Nem véletlen, hogy a közéletben és a közgondolkodásban is egyre több szó esik arról, hogy az elmúlt tizenöt év valóban hatalmas átalakulása után (amelynek eredményeit és állomásait itt nem soroljuk fel), a társadalom egészének helyzete sokban azonos maradt. Azonos abban, hogy anyagi helyzete (ismét csak az egész társadalom vonatkozásában) hosszú ideig rosszabb volt, mint 1990 előtt. Pár év már meghaladja, de a túllépés mértéke még kicsi. A szegénység, az ellátatlanság, a kultúra és az esélyek hiánya ma ugyanolyan probléma, mint tizenöt évvel ezelőtt volt. Vagy inkább még sokkal nagyobb. Mert ma ez az első számú kérdés.


47

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt A társadalmat azonban nem nézhetjük csak egészében. A népesség részekre, osztályokra, és/vagy rétegekre, „státuscsoportokra” oszlik, amelyek helyzete különböző. Ki lehet számítani „összegüket”, vagy legalább átlagukat, de tudnunk kell, hogy az így nyert számok, adatok mögött egészen különböző élethelyzetek állnak. A társadalmi szerkezete sohasem statikus, mert vagy mozgásban van, vagy ha megmerevedik, a robbanás veszélye fenyeget. A magyar társadalmat (és a volt szovjet blokk más országait) éppen az jellemzi, amiben ma is különbözik a nyugat-európai országok társadalmi szerkezetétől. Nem pusztán az itt a fontos, hogy a társadalom legfelső és legalsó csoportja („decilise”) között ma nagyobb a távolság, mint korábban. Ennél is fontosabb, hogy az össznépességnek ma igen nagy százaléka van „társadalomalatti”

(underclass),

valamint

veszélyeztetett

helyzetben,

a

tisztességes lét határain belül való maradásért küzdve (lower class). Együtt kiteszik a lakosság felét. Létrejött és megnőtt a munkanélküliség, a társadalom alattiak helyzete szinte kilátástalan, az alsó rétegeké kétséges. Nehéz helyzetben van a volt és meglévő mezőgazdasági lakosság, az egykori segédmunkások, köztük a romák helyzete etnikailag is színezi a feszültséget. És így tovább. Dolgozatunkban azt állítottuk, és azt valljuk, hogy az ma az egész magyar élet egyik, vagy inkább egyenesen „a” legnagyobb problémája. Az ifjúságra nézve ennek az a legsúlyosabb következménye, hogy a különböző rétegek egymás viszonyított helyzete merevvé vált, a mobilitás csökkent. Ma annak van esélye, hogy az adott rétegek szülöttei nem tudnak kitörni abból a sorból és sorsból, amelybe beleszülettek. A munkanélküliek gyerekei munkanélküliek lesznek, az épphogy megélők gyerekei épphogy megélők, az értelmiségieké értelmiségiek, a gazdagoké gazdagok, és így tovább. A társadalom adott szerkezete az új generációkban újjátermelődik. Mint egy a kérdéssel foglalkozó szociológus, Laki László mondta, ma talán nem is beszélhetünk „magyar ifjúságról” a szó általánosságában, sokkal kevésbé, mint az elmúlt évszázad évtizedeiben bármikor. Ma „ifjúságok” vannak, amelyek sorsa, pályája, esélyei, kultúrája, habitusa különböző, közös identitásuk sem alakult ki. A családok nem képesek áttörni ezeket a korlátokat, önerejükből semmiképpen. Az oktatás sem képes, csakúgy, mint Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

48

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt az elmúlt évtizedekben. A gazdaság eleddig szintén nem nyújtott rá elegendő esélyt. Előbbre való volt a régi-új gazdasági rendszer visszaépítése, modernizálása és megszilárdítása. A politika pedig olyannyira el volt foglalva a maga bajával, hogy mindmáig nem jutott hozzá. Az ifjúság kulturális helyzetét ebből a szempontból kell megítélnünk, vizsgálódásainkban erre igyekeztünk. A következmények kitapinthatók. A szabadidős tevékenységek listája azt mutatja, hogy a fiatal generáció művelődési érdeklődése ma a szülők társadalmi helyzetét (és az ebből fakadó érdeklődését) követi. A kulturális olló- lejtő- spirál keményen érvényesül Az értelmiségi, magasabb végzettséggel és ennek megfelelő foglalkozással rendelkező szülők gyermekei járnak tovább iskolába, és ők tartoznak a magasabb kultúra hívei közé. Ők azok is, akik a rekreáció szervezett formáit (hazai és külföldi nyaralás, kirándulás gyakorolják. Ők ülnek a komputer és az Internet előtt, veszik igénybe a modern technika új lehetőségeit. És ők azok, akik 25 éven túl is ragaszkodnak a társas élet valamilyen formájához. Azoknak, akiknek szülei szegényebbek, kevesebb iskolát végeztek, nem Budapesten vagy a vidéki városokban élnek, küzdenek az életlehetőségekért, esetleg munkanélküliek – a kultúrából is kevesebb jut. Őnmaguk is hamarabb fejezik be tanulmányaikat, bizonytalan a munkaerőpiacon való elhelyezkedésük, nem kapják tálcán a kultúrát – természetesen azt „fogyasztják”, amit találnak. Nem ők a felelősek, még mindig a történelem. Ugyanakkor valamennyi társadalmi réteg fiatal nemzedéke kedveli a passzív, vagy viszonylag passzív időtöltést, a televíziózást, rádiózást, ilyen jellegű összejöveteleket. Az ifjúság nagyobb részének, úgy látszik, ez foglalja el szabadideje nagyobb részét. Hogy a társadalom alsó felébe szoruló fiataloknak is volna másra igényük, azt a művelődési otthonok helyzete és szerepe mutatja, de természetesen az igényt önmaguk nem tudják beteljesíteni. Mi a teendő? A kérdés nem pusztán kulturális természetű. Nem is lehet megoldani pusztán kulturális eszközökkel. Az egész társadalom összefogása – benne a társadalom

intézményrendszerének,

tehát

a

politikának

átgondolt

tevékenysége szükséges hozzá. Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

49


III. VÁLTOZÁSTENDENCIÁK ÉRTÉKTUDATÁBAN

A

MAGYAR

TÁRSADALOM

(Hankiss Elemér - Füstös László) III.1. A KUTATÁS KERETE ÉS TÁRGYA

Az MTA PTI Értékszolciológiai Műhelye 1978 óta vesz részt az "Európai Értékrendszer Kutatásban", amely a kilencvenes évek óta "World Values Study" néven öt kontinenst átölelő nemzetközi értékrendszer kutatásként folytatódott. Ezen belül végeztünk el egy újabb országos érték-szociológiai felmérést 2002 május – júniusában (NKFP 2002/5). A MEH-MTA pályázatban való részvételünk célja az volt, hogy ezt a felmérést további társadalmi csoportokra terjesszük ki. Erre azonban a pályázatban nekünk ítélt összeg nem nyújtott lehetőséget. Ezért úgy döntöttünk, hogy az említett nagy kutatás feldolgozását mélyítjük el és szélesítjük ki a MEH-MTA támogatásával. Eredetileg arra a kérdésre akartunk koncentrálni, hogy a nyugati civilizáció átalakulása az elmúlt fél évszázadban hogyan hatott a magyar társadalom értékrendjére és önképére. E munkáról azonban végül is az NKFP kutatás keretén belül számolunk be ez év július 31-én benyújtandó zárójelentésünkben. Úgy ítéltük meg, hogy a MEH-MTA kutatáson belül fontosabb a kutatásnak egy olyan területéről s eredményéről beszámolnunk, amely az európai integráció jelenlegi szakaszában a lehető legtöbb tanulsággal szolgál. Ennek érdekében a MEH-MTA támogatást – kiegészítve a NKFP kutatásbban kapott támogatás egy részével – arra használtuk föl, hogy két fontos kérdésblokkot Magyarország

mellett

két

további

országban,

Lengyelországban


és 50

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Romániában

is

lekérdeztünk.

Összehasonlító

adatok

birtokában

így

eredményeinket jóval több szempontból elemezhettük. A következő kérdésekre kerestünk választ: 

Hogyan látják a világot, a világot alkotó komplex „erőteret” e három ország polgárai?



Hogyan látják saját helyüket és lehetőségeiket ebben a világban, erőtérben?



Hogyan befolyásolja ez a hely önképüket, önértékelésüket?

III.2. KUTATÁS INDOKLÁSA

Magyarország szempontjából alapvetően fontos annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hol helyezkedik el az ország Európában, illetve a világban. Európa és a világ nem egyszerűen egy papírlapra nyomtatott térkép, hanem erőtér: gazdasági, katonai, politikai, kulturális, spirituális értékek küzdelmének erőtere. Ebben az erőtérben kell az országnak megtalálnia és megállnia a helyét. Ebben az erőtérben kell felvennie a versenyt más szereplőkkel, más országokkal, más régiókkal. Vizsgálatunk egyik fontos feladatának azt tartottuk, hogy próbáljuk meg Magyarországot elhelyezni ebben az erőtérben, illetve pontosabban hogy tegyük meg az első lépéseket annak feltárásában, hogy ma Magyarország hol helyezkedik el ebben az erőtérben, és milyen irányban mozdulhat el a következő években, évtizedekben. Egy ország helyét a világban, vagy akárcsak Európában egyfelől tények másfelől percepciók határozzák meg. Lássuk előbb a tényeket. Vannak olyan területek, ahol a tények, vagyis a működő egymással küzdő erők viszonylag pontosan, akár statisztikailag meghatározhatók, máshol inkább csak megbecsülhetők. A gazdasági erőteret például meglehetősen


51

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt pontosan mérik a különböző országok, régiók egy főre eső össztermékével, fejlődési százalékaival, külkereskedelmi és költségvetési mérlegével, inflációs rátájával, a megtakarítások százalékarányával, a világkereskedelemben való részvétel arányszámaival, és így tovább. Viszonylag pontosan mérhetők a világ szociális térképének is bizonyos dimenziói. Meghatározható például az egy főre eső átlagjövedelem, a jövedelmek eloszlása, az orvosok, kórházi ágyak, középiskolai és egyetemi helyek és diplomák száma mondjuk százezer lakosra vetítve, és így tovább. Más tényezők viszont legfeljebb csak megbecsülhetők. Még puhább ilyen szempontból a világ politikai vagy kulturális térképe. Számszerűen nehezen határozható meg például egy országban a demokratikus intézményrendszer működésének szintje. Bár vannak fontos mutatók, például a választási rendszer jellege, vagy a választások

tisztasága;

a

kormányzati

politika

áttekinthetősége,

a

döntésekhez való hozzáférhetőség mértéke; az emberi jogok tiszteletben tartásának illetve megsértésének szintje, gyakorisága; a választásokon való részvétel számaránya; a bírói függetlenség szintje; a parlament és a kormány munkáját kiegészítő, azt részben ellensúlyozó intézmények autonómiájának szintje; a helyi önkormányzatok és régiók autonómiájának a szintje, és így tovább. Itt, az esetek többségében inkább a tényezők meglétéről, mintsem pontos, statisztikailag meghatározható mértékéről van szó. A világnak ezek a tényszerű gazdasági, politikai, társadalmi-szociális térképei megrajzolhatók, és e térképeken Magyarország már ma is viszonylag jól elhelyezhető. Kulturális téren mérhető az analfabétizmus szintje, mérhető az emberek iskolai végzettsége. Mérhető a kiadott könyvek száma, mérhető a TV nézettségének öntevékeny

arányszámrendszere,

amatőr

látogatottsága.

csoportok,

Mérhető

az

mérhető

színházak, emberek

a

művelődési

hangversenyek szabadidő-,

házak,

száma

és

és

általában

időfelhasználása. De itt már jóval több a bizonytalanság, mint a gazdasági és a társadalmi- szociális dimenzióban. Viszonylag pontosan mérhető és számszerűsíthető az egyes országok katonai ereje.


52

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Szerkeszthetők azonban más jellegű, más típusú világtérképek is, amelyek legalább annyira fontosak, mint a tények alapján megrajzolt térképek. Nevezzük el ezeket a Világ Percepciós Térképeinek, vagyis olyan térképek ezek, amelyek azt ábrázolják, hogy az emberek hogyan látják a világot; a világot, mint erőteret, a világban egymásra ható erők rendszerét, a különböző erők fő forrásait, fő hatalmi központjait, fő sugárzó központjait. A percepciók alapján

megrajzolt

térképek

természetesen

„szubjektivek”,

szubjektíve

torzítottak, de ez nem von le fontosságukból. Mert az emberek és társadalmak nem magukra a puszta tényekre reagálnak döntéseikkel és cselekedeteikkel, hanem arra, ahogy érzékelik, látják, észlelik, percipiálják, átélik e tényeket. A mindennapi életben, a közéletben, a politikában és világpolitikában a tények észlelése, helyes vagy téves észlelése nagy szerepet játszott mindenkor, és játszik ma is. Ezeket az észleléseket, benyomásokat az empirikus szociológusok és politikatudósok általában „puha változóknak” tekintik, szemben a tényszerű, számszerűsíthető

úgynevezett

„kemény

megkülönböztetésre

szükség van, de

változókkal”.

nem szabad

Erre

a

elfelejtenünk,

sőt,

hangsúlyoznunk kell, hogy az úgynevezett puha változók gyakran igen kemény

tényekké

alakulnak át. És

ez a

mai világban,

amelyet

a

kommunikáció hálói minden eddiginél sűrűbben szőnek át, még inkább így van. Manapság a puha változók gyakran keményebbek, mint a kemény változók. Hadd adjak erre egy látványos és döbbenetes példát. A 2002.

Szeptember 11.-diki

new yorki

és washingtoni katasztrófa

létrejöttében nyilván tények is komoly szerepet játszottak, de valószínűleg fontosabb szerepet játszottak azok a puha változók, azok az érzelmek, szenvedélyek, gyűlöletek, előítéletek, sértődések, frusztrációk, melyek a merénylők fő motívumaik között lehettek, és ezek a puha változók vezettek jelentős mértékben a tényszerűen rettenetes robbanásokhoz. És vezettek a szeptember 11.-dikét követő téves és helyes döntések, a világpolitikát átalakító döntések hosszú sorához.


53

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Tudományos szempontból is, a gyakorlati döntések szempontjából is rendkívül fontos tehát vizsgálnunk a percepciókat, azokat a módokat és formákat, ahogy az emberek a különböző közösségek, társadalmak észlelik a világot, és esetünkben, a világban működő erőket. E terület fontossága ellenére viszonylag kevés kutatás folyt még e téren. Közvetve

persze

valamennyi

attitűd-vizsgálat,

világnézet

elemzés,

értékvizsgálat érintette ezt a területet, de a világban működő gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális erők észlelésének jellegét, struktúráját, hatását a világpolitikára és az emberek életére és közvetve – mint majd látjuk – az emberek és társadalmak önképére még alig-alig vizsgálták. Ezen a téren kísérelünk meg néhány lépést előre haladni.

III.3. A KUTATÁS EREDMÉNYEI Egy igen egyszerű módszert választottunk. Mindössze két kérdést tettünk föl, három országos survey keretében, Lengyelországban, Romániában és Magyarországon a megkérdezett személyeknek. Azt az első pillanatban képtelen kérdést tettük fel nekik, hogy hol a „világ közepe?”. Pontosabban, hogy az általunk felsorolt városok, illetve országok közül melyek vannak központi helyen a világban, ami a katonai-, politikai-, gazdasági hatalmat, kulturális kisugárzást, életmód modelleket, társadalmi igazságosságot, társadalmi szolidaritást, új mozgalmakat, új eszméket, és még néhány további tényezőt illet. A két kérdés a következő képen hangzott (1. - 2. Tábla):


54


1. Tábla A következőkben arra kérjük Önt, hogy néhány fontos tulajdonság mentén hasonlítson össze egymással öt országot. A felolvasott tulajdonságok valamilyen mértékben minden egyes országra jellemzőek. De mégis arra kérem, válasszon ki egyet az öt közül, amelyre a leginkább jellemző az adott jelenség, tulajdonság.

TULAJDONSÁGOK

AMERIKAI EGYESÜL T ÁLLAMOK

FRANCIAORSZÁG

MAGYAR -ORSZÁG

NÉMETORSZÁG

OROSZORSZÁ G

N T

NV

1.

Szabadság

5

4

3

2

1

8

9

2.

Demokrácia

5

4

3

2

1

8

9

3.

Dinamikus gazdasági fejlődés

5

4

3

2

1

8

9

4.

Jó filmek

5

4

3

2

1

8

9

5.

Jó zene

5

4

3

2

1

8

9

6.

Új divatok

5

4

3

2

1

8

9

7.

Társadalmi igazságosság

5

4

3

2

1

8

9

8.

Szociális biztonság

5

4

3

2

1

8

9

9.

Bűnözés

5

4

3

2

1

8

9

10.

Híres sztárok

5

4

3

2

1

8

9

11.

Üzleti siker

5

4

3

2

1

8

9

12.

Új eszmék, gondolatok

5

4

3

2

1

8

9

13.

Kábítószer-probléma

5

4

3

2

1

8

9

14.

Új tudományos felfedezések

5

4

3

2

1

8

9

15.

Új technikák, gépek, eszközök

5

4

3

2

1

8

9

16.

Erkölcsi értékek

5

4

3

2

1

8

9

17.

Művészi értékek, szépségek

5

4

3

2

1

8

9

18.

Új mozgalmak

5

4

3

2

1

8

9

19.

Jogrend, biztonság

5

4

3

2

1

8

9

20.

Tisztesség

5

4

3

2

1

8

9


55


2. Tábla Ön szerint hol van a világ „közepe”? Melyek azok a városok, amelyeknek a legnagyobb a „kisugárzásuk”, a befolyásuk? Kérem, válassza ki azt a várost, amely Ön szerint a világ közepe gazdasági szempontból. És melyik a következő legfontosabb, legnagyobb kisugárzású város gazdasági szempontból? És most ugyanígy értékelje a városokat politikai szempontból. (KÉRDEZŐ! És így tovább ...)

1 – Gazdasági

2 Politikai

3 Katonai

–

4 – Kulturális

5 Új technikák

Berli n

Hollywood London

New York

Páriz Róma s

Tokio Washington NT NV

Első legfontosabb

8

7

6

5

4

3

2

1

88

99

Második legfontosabb

8

7

6

5

4

3

2

1

88

99

Első legfontosabb

8

7

6

5

4

3

2

1

88

99


8

7

6

5

4

3

2

1

88

99

Első legfontosabb

8

7

6

5

4

3

2

1

88

99


8

7

6

5

4

3

2

1

88

99

Első legfontosabb

8

7

6

5

4

3

2

1

88

99


8

7

6

5

4

3

2

1

88

99

Első legfontosabb

8

7

6

5

4

3

2

1

88

99


8

7

6

5

4

3

2

1

88

99

8

7

6

5

4

3

2

1

88

99

8

7

6

5

4

3

2

1

88

99

Első legfontosabb

8

7

6

5

4

3

2

1

88

99


8

7

6

5

4

3

2

1

88

99

Első legfontosabb

8

7

6

5

4

3

2

1

88

99


8

7

6

5

4

3

2

1

88

99

Első legfonto6 Új sabb gondolatok Második legfontosabb 7 Új életstílus

8 – Divat


56


Vizsgálatunk anyagi keretei csak arra adtak lehetőséget, hogy ebben a három

országban tegyük

föl

ezeket

a

kérdéseket.

Vagyis

csak

azt

vizsgálhattuk, hogy e három ország lakosainak szemszögéből nézve hol vannak a világ erőközpontjai. Mint majd látjuk, már ez is igen érdekes eredményekre vezetett, de a világ sokdimenziós perceptuális térképét csak akkor tudjuk majd megrajzolni, ha a világ számos más pontján élőket is meg tudjuk majd kérdezni és az ő percepcióikat is fel tudjuk majd dolgozni.

Kiinduló hipotézisünk, amely a társadalomtudósok jelentős többségének közmegegyezésére alapozódott, az volt, hogy ma már a világ szinte valamennyi fontos erőközpontja az USA-ban található. (Lásd a 3. Táblát)


57


3. Tábla ===================================================

Amerika mint a világ szimbolikus közepe

Az amerikai dollár

A jólét és hatalom világszimboluma

A Wall Street

A gazdasági világhatalom szimbolikus központja

A Fehér Ház

A politikai hatalom világközpontja és szimboluma

A Pentagon

A katonai hatalom központja és szimboluma

Harvard, Yale Stanford

A tudás és tudományos kutatás központjai

Szilikon-völgy

A digitális világ és a technikai haladás központja

Kalifornia

Az életöröm, az új "lifestyle" központja és szimboluma

Hollywood

A kor nagy mítoszainak és isteneinek központja

CNN A világ híreinek a központja. Az történik a világban, amit a CNN képernyőjén látunk

===================================================


58


Az említett három survey eredményei, amelyek azonban nem a tények, hanem a tények észlelésére, percepciójára alapult, jelentősen más képet rajzoltak ki. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy több fontos dimenzióban az USA valóban dominánsan centruma a világnak, a világ említett erőterének. De ezekben a dimenziókban sem olyan egyértelmű a szerepe, mint ahogyan az előző hipotetikus tábla azt sejtetni engedte. Az emberek percepciójában, képzeletében a világ centrumai egészen máshol vannak. Lássuk részletesen e három survey eredményeit. A 4. Táblán azt mutatjuk be, hogy a három ország lakosságának szemléletében, percepciójában a világ hat nagy városa milyen mértékben központja néhány fontos tényezőnek. A hat város, mint láttuk, a következő: New York, Washington, Hollywood, London, Berlin, Róma, Tokió, és a három ország saját fővárosa. A vizsgált dimenziók itt a következők voltak. A világ közepe gazdasági, politikai, katonai, kulturális szempontból, illetve az, új technikák, új gondolatok, új életstílus és a divat szempontjából. Mindenki két választ adhatott: kiválaszthatta a legfontosabb, majd a második legfontosabb várost minden dimenzióban. Most először csak az első válaszok eredményeit elemezzük. A három ország lakosai két területen tekintik Washingtont a világ egyértelmű központjának.


59

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt A világ katonai központja a magyar válaszolók 73%-a, a román válaszolók 72%-a, és a lengyel válaszolók 66%-a szerint Washington. Második helyre, jóval alacsonyabb százalékokkal (13-13-17%) New York fut be. Harmadik helyen szintén jelentéktelen súllyal Berlin szerepel (5-6-7%). A többi város gyakorlatilag meg sem említődik. (4. Tábla) 4. Tábla

CENTERS OF THE WORLD: CITIES

MILITARY F irst most important cities mentioned in Hungary , Poland and Romania - valid percentsWashington

66 13 13

New York

17

01 1

Hollywood

4 4 4

London Paris

1 2 1

Rome

1 2 1

Romania Poland Hungary

67 5

Berlin THE GALLU P OR GANI Z ATION

72 73

Warshaw

1

Bucharest

2

Tokyo

12 1 0

20

40

60

80

5. Tábla


POLITICAL First most important cities mentioned in Hungary, Poland and Romania - valid percentsWashington

61 12 14

New York

London

6 2 2 2 1 12 3 3

Paris Rome Berlin THE GALLU P OR GANI Z ATION

18

1 11

Hollywood

Warshaw

8 8

Romania Poland Hungary

6

3 2

Bucharest Tokyo

70 72

00 0

1 20

40

60


80

60


Nagyjából ugyanez a helyzet a világ politikai központjával kapcsolatban is. Itt Washingtont tartja a központnak a magyar válaszolók 72%-a, a román válaszolók 70%-a, a lengyel válaszolók 61%-a. Második helyen New York szerepel (14-12-18%), harmadik helyen már elég jelentéktelen súllyal London (6-8-8%). (5. Tábla) Korántsem ilyen egyértelmű a világ gazdasági központjának helye. Itt New York vezet (39-34-37%) Washington előtt (21-29-17%), harmadik helyre viszont már Tokió jön be (19-16-21%). A többi város itt sem igazán jelenik meg a világtérképen. (6. Tábla) 6. Tábla


ECONOMIC First most important cities mentioned in Hungary, Poland and Romania - valid percentsWashington

17

21

34 37 39

New York Hollywood

22

3 9 8 8

London

Romania

33 3

Paris

Poland

0 12

Rome

4

Berlin

THE GALLU P ORGANI Z ATION

29

Warshaw

2

Bucharest

2

Hungary

79

16

Tokyo 0

19 21 20

40

60


80

61

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Nagyot fordul a kocka, hogyha a világnak azt a központját keressük, amelyből az új technikák sugároznak szét a világba. Itt egyértelműen Tokió vezet igen magas százalékokkal (66-59-61%), jóval alacsonyabb szinten a második helyen van New York (13-10-19%), harmadik helyen már Berlin fut be (9-14-6%) Washington mellett (5-11-7%). A többi város itt sem jelenik meg. (7. Tábla) 7. Tábla


NEW TECHNIQUES First most important cities mentioned in Hungary, Poland and Romania - valid percentsWashington

5

10

New York

13 1 2 2 2

Hollywood London

19

3 3

Romania

2 2 2

Paris

Poland

0 1 1

Rome Berlin

Hungary 6

Warshaw

9

14

1 2

Bucharest THE GALLU P OR GANI ZATION

11

7

59 61

Tokyo 0

20

40

66

60


80

62

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Erősen átrendeződik a térkép akkor is, hogyha a gazdasági, politikai, katonai, technikai dimenziókból átmegyünk a kulturális dimenziókba. Itt egyértelműen Párizs vezet (45-51-49%) Hollywood előtt (25-14-13%), és Róma fut be a harmadik helyre (14-12-15%). Itt több mindenre érdemes felfigyelni. Egyrészt arra, hogy az eddigi tudásunk szerint úgy véltük, hogy Párizs csak a kelet-európai értelmiségiek számára volt fontos kulturális kisugárzási központ. Az országos vizsgálat azt mutatja, hogy a teljes lakosságnak majdnem a fele még ma is Párizst tekinti a világ kulturális központjának.

Lehet,

hogy

ez

ma

már

egy

téves

percepció,

de

hangsúlyoznunk kell újra, hogy a téves percepciók legalább olyan fontosak, mint a helyesek, mert az emberek magatartását, szemléletmódját, döntéseit a téves percepciók ugyanúgy befolyásolják, mint a helyes percepciók. (8. Tábla)

8. Tábla


CULTURAL First most important cities mentioned in Hungary, Poland and Romania - valid percents2 1 1

Washington

3

New York

5 6 14 13

Hollywood London

5

25

9

6

Paris

45 12

Rome Berlin

1

Romania

51

Poland

15 14

Hungary

2 3

Warshaw THE GALLU P OR GANI ZATION

49

8 7

Bucharest 1 2 1

Tokyo 0

20

40

60


80

63


Érdekes az is, hogy Párizs mellett, mint a feltételezhetően magas kultúra világközpontja mellett második helyen megjelenik Hollywood, az új populáris globális kultúra központjaként. Róma megint valószínűleg a magas kultúra központjaként a harmadik helyre kerül. Figyelemre méltó az is, hogy Washington teljesen eltűnik a világ kulturális térképéről. New York is alig jelenik meg (6-3-5%), Londonnak sincs igazi jelentősége (5-9-6%). Berlin gyakorlatilag nincs a térképen. Viszont a két ország, ahol megkérdeztük a saját fővárost is (sajnos az első surveyben Budapestet még nem kérdeztük meg), a két megkérdezett ország fővárosát saját lakosaik viszonylag magasra, Bukarestet 7%-ra, Varsót 8%-ra helyezik, tehát Londonnal egy szintre és New Yorknál magasabb szintre. Ez nyilvánvalóan etnocentrikus percepciós torzulás, de ennek ellenére egy igen fontos tényező. És egyben pozitív jelenség az, hogy ezekben a közép-európai, kelet-európai országokban a kulturális múlt és jelen a társadalmi-nemzeti öntudat, önbecsülés bázisául szolgál, szolgálhat.


64

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Ha az új divatok világközpontját keressük, Párizs verhetetlen győztesként kerül

ki

(77-67-77%),

az

összes

többi

nagyváros

tulajdonképpen

jelentéktelen. Itt megint egy téves percepcióról van szó. Ma már Beverly Hills, New York vagy Róma vetekszik Párizzsal e téren. (9. Tábla)

9. Tábla


FASHION First most important cities mentioned in Hungary, Poland and Romania - valid percents1 1

Washington

Romania

5 55

New York Hollywood

77

Poland

11

Hungary

5 4 4

London

67

Paris Rome

5

77 77

7 6

1

Berlin 00


Warshaw

1 3

Bucharest Tokyo

1 1 0 0

20

40

60

80

Meglepő az, hogy a magyarok szerint Párizs az új gondolatoknak is világközpontja. A lengyelek viszont New Yorkot, a románok Tokiót tekintik a központnak. Viszonylag jelentős százalékokkal jelenik meg ezen a térképen Washington is (11-15-9%), London (7-5-9%), Berlin (9-5-6%) és Róma is (52-6%). A lengyelek a saját fővárosukat is relatíve magasra, 7%-ra helyezik (a


65

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt megkérdezettek 7%-a tekinti Varsót a világ központjának az új gondolatok sugárzásának szempontjából). (10. Tábla) 10. Tábla


NEW IDEAS First most important cities mentioned in Hungary, Poland and Romania - valid percentsWashington

9

15

14 15 12 8 11

New York Hollywood 5

London

7

24

9 9

Paris 2

Rome Berlin

6 5 5 6

Warshaw

21

Romania

35

Poland Hungary

9

7 5

Bucharest THE GALLU P ORGANI ZATION

11

Tokyo

7 0

33

11 20

40

60


80

66

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Vegyes a kép az új életstílust sugárzó világközponttal kapcsolatban is. Itt Hollywood vezet (36-31-28%) Párizs előtt (23-26-29%), a harmadik New York (17-17-21%), a többi város viszonylag jelentéktelen szerepet játszik ebből a szempontból. (11. Tábla)

11. Tábla


NEW LIFESTYLE First most important cities mentioned in Hungary, Poland and Romania - valid percentsWashington

4 4

6 17 17

New York

21

Hollywood

28 5

London

6

26 23

Berlin

THE GALLU P OR GANI Z ATION

Romania

29

5 3 5

Poland

3

Hungary

2

Warshaw

36

7

Paris Rome

31

5 3 5

Bucharest 3 3

Tokyo

4

0

Összefoglalásképpen

20

megállapíthatjuk

40

tehát,

60

hogy

80

az

USA

szerepe

egyáltalában nem olyan egyértelmű ezekben a dimenziókban, mint ahogy azt eredetileg feltételeztük. Csak a katonai és politikai szempontból tekintik a megkérdezett országok lakosai egyértelműen a világ középpontjának, az összes dimenzióban osztoznia kell ebben a rangban más országokkal.


67

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Valamelyest változik a kép, és erősebben, még inkább csökken az USA vezető szerepe, hogyha a két választ összevonjuk, vagyis, ha együtt tekintjük a válaszok által legfontosabb, majd a második legfontosabbnak tekintett válaszok százalékát. Katonai szempontból itt is Washington vezet (43-4341%), a második helyre erőteljesebben fel jön London (25-17-24%), a harmadik helyen New York (13-11-17%) osztozik Berlinnel (11-11-15%), tehát már itt Berlin is megjelenik, mint fontos katonai központ. Párizs is megjelenik a térképen, bár igen alacsony százalékokkal (3-4-4%), és Tokió is hasonló szinten (3-3-3%). (12. Tábla) 12. Tábla


MILITARY

(First and second most important cities, multiple answers, percent percent of responses responses)) 43 41 43

Washington 11

New York 1 0 1

Hollywood London

24 25

17

Romania

44 3

Paris

Poland

1 12

Rome

Hungary

11 11 15

Berlin


17

13

Warshaw

2

Bucharest

2 3 3 3

Tokyo 0

20

40

60


80

68

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt A politikai téren is ugyan ez a helyzet, itt is első marad Washington (42-3842%), második helyre bejön London (21-24-18%), harmadik helyen New York (16-11-16%), itt már negyedik helyre Berlin jön be (10-8-14%) és Párizs is jelentősen rárajzolja magát a térképre (6-8-6%). (13. Tábla) 13. Tábla


POLITICAL


Washington 11

New York 1 1 1

Hollywood London

18 21 6 6

Paris

24

Romania

8

Poland

2 23

Rome

8

Berlin Warshaw

Hungary

10 14

4 1

Bucharest THE GALLU P ORGANI ZATION

16 16

Tokyo

2 2 0

4 20

40

60


80

69


Gazdasági szempontból is tovább differenciálódik a kép. Továbbra is New York vezet (30-27-31%) Washington előtt (18-21-15%), harmadik helyre Tokió jött föl (23-19-19%), negyedik helyen London van (13-14-15%), és itt újra megjelenik fontosabb szerepben Berlin (8-8-11%), és Párizs is (5-4-6%). (14. Tábla) 14. Tábla


ECONOMIC (First and second most important cities, multiple answers, percent percent of responses responses)) Washington

15 18

21 27

New York Hollywood

2

33 14 1315

London Paris

45

Romania

6

Poland

2 12

Rome

Hungary

8 8 11

Berlin Warshaw THE GALLU P ORGANI Z ATION

3031

2 1

Bucharest

19 19

Tokyo 0

20

23 40

60


80

70

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Az új technológiák világközpontja továbbra is Tokió (42-39-41%), de itt New York (21-18-26%) mellé harmadiknak már Berlin jön föl (16-11-16%), negyedik helyre jön föl Washington (7-13-8%) és London is játszik már valamilyen szerepet (7-6-6%). (15. Tábla) 15. Tábla


NEW TECHNIQUES (First and second most important cities, multiple answers, percent percent of responses responses)) Washington

7

8

13 18

New York

26

2 1 2

Hollywood

6 67

London

Romania

3 44

Paris

Poland

1 12

Rome Berlin

11

Warshaw THE GALLU P ORGANI Z ATION

21

Hungary

16 16

1 2

Bucharest

39 4142

Tokyo 0

20

40

60


80

71

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt A kulturális dimenziókban az a meglepő, hogy Párizs (38-38-39%) és Hollywood (19-11-13%) mellé erőteljesebben fel jön Róma a második helyre (22-21-22%). Hollywood itt a harmadik helyre kerül. New York illetve Varsó és Bukarest megtartja a korábbi helyét. Berlin még mindig nincs igazán a térképen. (16. Tábla) 16. Tábla


CULTURAL


Washington

5 67

New York

11

Hollywood London

89

13

19

13

Paris

Poland

21 22 22

Rome

Hungary

3 2 4

Berlin Warshaw THE GALLU P ORGANI Z ATION

Romania

38 39 38

7 7

Bucharest 1 2 2

Tokyo 0

20

40

60


80

72

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Az új életstílus középpontját tekintve a kép nem sokban változik. Továbbra is Párizs a központ (25-28-28 %), másodiknak fut be Hollywood (26-22-22 %) New York a harmadik (17-15-19%) London előtt (9-11-11%), amelyet Róma követ (9-11-7%), a többi város továbbra sem játszik ezekben a dimenziókban jelentős szerepet. (17. Tábla) 17. Tábla


NEW LIFESTYLE (First and second most important cities, multiple answers, percent percent of responses responses)) 4 44

Washington

15

New York

17

19 22 22

Hollywood 11 9 11

London

Romania

28 25 28

Paris Rome


26

7

Berlin

4 4

Warshaw

3

9

Poland

11

Hungary

6

3

Bucharest 3

Tokyo 0

45 20

40

60


80

73

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt A világ divatközpontjának térképe valamelyest átrajzolódik, Párizs kirívó szerepe valamelyest csökken (47-44-47%), második helyre följön Róma (2118-15%) Hollywood előtt (10-14-12%), London is fontosabb szerepet kap (1311-11%) és New York is a térképre kerül (7-7-10%). (18. Tábla) 18. Tábla


FASHION


Washington

7 10 7

New York Hollywood

12 10 11 11 13

London

14

Romania 44

Paris Rome

15

Berlin

1 1

THE GALLU P ORGANI ZATION

Warshaw

18

47 47

Poland

21

Hungary

2 2 3

Bucharest 0 2 1

Tokyo 0

20

40

60

80

***


74

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Tovább árnyalódik a kép, ha a másik kérdésre adott válaszokat elemezzük, Itt nem a városokra, hanem magukra az országokra kérdeztünk rá. Itt több dimenzióval dolgoztunk, ami bizonyos fokig az USA javára billentette el a mérleget. Mindent elsöprő győzelmet aratott Amerika azzal, hogy a világ híres, nagy sztárjainak a hazája. (19. Tábla) A magyarok szerint e hírességek 89%,-a a lengyelek és románok szerint 90-90%-a amerikai. Ezt csak az tekintheti triviális győzelemnek, aki nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy a híres sztároknak milyen óriási szerepe van az emberek magatartásformáinak, értékeinek, életstílusának, és akár még világnézetének is az alakításában. Amerika hatalmának ez legalább olyan mértékben forrása, mint katonai vagy gazdasági ereje. A következő Franciaország egy gyenge második hellyel (5-5-7 %). A többi ország nincs a térképen, illetve nincs ebből a szempontból az emberek tudatában. 19. Tábla

GREAT STARS - valid percentsUnited States

France

5 5

Romania

2 3 2

Hu /Pl /Ro*

Poland Hungary

1 2 1

Germany

Russia

7

0 1 0

20

40

60

80

*In Hungary was asked about Hungary, in Poland about Poland, and in Romania about Romania.


75


A másik dimenzió, amelyben Amerika szinte ellenfél nélkül veri a világot az üzleti siker. (20. Tábla) A magyar válaszolók 72%-a, a lengyelek 81%-at, a románok 77%-a szerint Amerika az üzleti siker világközpontja. Itt már egy tisztes második helyet foglal el Németország (18-12-16 %), és egy gyengébb harmadik helyet Franciaország (6-3-4 %).

20. Tábla

BUSINESS SUCCESS - valid percents77

United States

72 4 3

France

6

Romania

3 2 3

Hu /Pl /Ro*

Germany

Poland

12

Hungary

16 18

0

Russia

2 1

0

20

40

60

80



76

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Érdekes azonban megfigyelni azt, hogy amikor a gazdasági dinamizmusra kérdeztünk rá, akkor Amerika előnye már nem ilyen nagy. (21. Tábla) A magyaroknak például csak 46%-a tekinti ebből a szempontból az USA-t a világ középpontjának, és Németország már 39%-kal jön föl a második helyre. A lengyelek és a románok 62%-a tekinti az Egyesült Államokat ebből a szempontból a világ középpontjának, a németeket 27-30%-uk. Itt először figyelhetünk föl egy érdekes jelenségre. Arra, hogy a három középeurópai ország közül a magyar válaszolóknak a legpozitívabb az önképe, mert 8%-uk Magyarországot tekinti a gazdasági dinamizmus szempontjából a világ középpontjának. Ez nyilvánvalóan téves percepció, de e téves percepciók igen fontosak lehetnek például abból a szempontból, hogy relatíve pozitívabb önkép épülhet rá. Itt egyébként a harmadik helyet megint Franciaország foglalja el (7-5-6 %). 21. Tábla

ECONOMIC DYNAMISM - valid percentsUnited States

62 62

46 6 5

France

1

Hu /Pl /Ro*

3

7

Romania Poland

8

Germany

27

1

Russia

1 0

Hungary

30 39

4

20

40

60

80



77

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Ami a tudományos felfedezéseket illeti, itt megint igen nagy Amerika előnye (65-78-70 %). Második helyre Németország jön be, 13-6-18 %-al. Illetve a magyar válaszolóknál a második helyre ismét Magyarország kerül 25%-al, szemben a lengyelek 7-, illetve a románok 3%-ával. A magyarok önképe megint jóval pozitívabb, mint társaiké, s pozitívabb, mint amit a tények alátámasztanak. Magyarország valójában nem ilyen fontos világközpontja a tudományos felfedezéseknek. Valószínűleg még mindig a „Nobel díjasok nemzete

vagyunk”

hite,

büszkesége

és

hiedelme

munkálkodik

az

emberekben. (22. Tábla) 22. Tábla

SCIENTIFIC DISCOVERIES - valid percents70

United States

56 4

France

4

6 Romania

3

Hu /Pl /Ro*

Germany

7

6

Russia

2 0

4

78

Poland

25

Hungary

18 13

6

20

40

60

80



78

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Ami a szabadság világközpontját illeti, itt több meglepetés is ért minket. Először is az, hogy mind a három közép-európai ország lakossága messze az Egyesült Államokat tette az első helyre. A magyarok 61%-a, a lengyelek 72%a, a románok 74%-a szerint Amerika a szabadság világközpontja. Második helyre összesítésben Franciaország jön be (14-9-10 %), és a harmadik helyre már a három közép-európai ország önmagát jelöli. Különösen a magyarok ismét pozitívabbak ebből a szempontból: szerintük Magyarország ugyanolyan mértékben a szabadság világközpontja, mint Franciaország (14 és 14 %). A lengyelek és románok valamivel szerényebbek - vagy józanabbak - (12 és 6 %). Németország itt csak a negyedik helyre kerül. Különösen alacsony a lengyelek szavazataránya: 5%-uk tekinti Németországok ilyen szempontból a szabadság világközpontjának. (23. Tábla) 23. Tábla

FREEDOM - valid percentsUnited States

61 10 9

France

6

Hu /Pl /Ro*

Germany

Russia

74 72

5

14

Romania Poland

12 14

Hungary

10 10

0 1 1 0

20

40

60

80



79

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Ugyanilyen meglepő a demokráciával kapcsolatos kérdésünkre adott válaszok összessége. Első helyen itt is az Egyesült Államok szerepel: különösen a románok tekintik Amerikát a demokrácia központjának (70%), a magyarok és lengyelek valamivel kevésbé (45-61 %). Második helyen itt a németek jönnek be. Különösen a magyarok tartják ilyen szempontból fontosnak Németországot: 24%-uk válaszolta azt, hogy Németország a demokrácia világközpontja, szemben a lengyelek 15- és a románok 13%-ával. Franciaország a harmadik helyre jön csak be (16-13-9 %). A magyarok önképe itt is pozitívabb, mint a lengyeleké és románoké: a magyarok 14%-ka tartja saját országát a demokrácia szempontjából fontos világközpontnak, a lengyelek 10% és a románok 7%-ával szemben. (24. Tábla)

24. Tábla

DEMOCRACY - valid percentsUnited States

61

45 9

France

7

Hu /Pl /Ro*

10

13

16

Romania Poland

14

Hungary

13 15

Germany

70

24

1 1 2

Russia

0

20

40

60

80



80

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Az új technológiák központjaként is az Egyesült Államok szerepel az első helyen (59-72-58 %). Itt első sorban a lengyelek Amerika-képe igen pozitív. Második helyre Németország jön be: itt a románok a legpozitívabbak 34%-al, utána következnek a magyarok 28%-al, és a lengyelek 19%-al. Franciaország ebből a szempontból szinte nincs is a térképen. Ami a három közép-európai országot illeti, Magyarország megint pozitívabb önképpel rendelkezik, mint a másik két ország. A magyar válaszolók 9%-a tekintette Magyarországot fontos központnak az új technológiák szempontjából, szemben a lengyelek 3és a románok 2%-ával. A magyarok önképe itt megint pozitív és téves. A tények

nem

igazolják

szempontjából

azt,

fontosabb

hogy

központ

Magyarország

az

lenne,

Franciaország

mint

új

technológiák vagy

Oroszország. (25. Tábla)

25. Tábla

NEW TECHNOLOGIES - valid percents58

United States

72

59 3 3 3

France

2 3

Hu /Pl /Ro*

Germany

Romania Poland

9

19

Russia

1 0

Hungary

34 28

3 3

20

40

60

80



81

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt A tömegkultúra terén Amerika vezet. Különösen így van ez, ami a jó filmeket illeti. A románok 85%-a szerint ebből a szempontból Amerika a világ közepe, szemben a magyarok 68- és a lengyelek 63%-ával. Második helyen itt Franciaország szerepel (19-10-6 %). Figyelemre méltó az, hogy a lengyelek saját filmművészetüket fontosabbnak tartják, mint a franciát vagy németet, ugyanis 18%-uk mondja azt, hogy Lengyelország fontos központja a jó filmeknek, szemben Franciaország 10%-ával és a németek 9%-ával. (26. Tábla) 26. Tábla

GOOD FILMS - valid percentsUnited States

63

6

France

4

Hu /Pl /Ro*

8 5

Germany

Russia

10

3

19

68

Romania Poland

18

Hungary 9

0 1 1 0

20

40

60

80



82

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Ami a jó zenét illeti, Amerika vezet itt is (48-48-63 %). Második helyre viszont bejön nagy fölénnyel a három közép-európai ország. Különösen a magyarok és lengyelek tekintik, hallják a saját zenéjüket kiválónak. A magyarok 38%-a, a lengyelek 34%-a, a románok 25%-a tekinti önmagát ebből a szempontból fontos világközpontnak. Franciaországot éppen hogy, Németországot és Oroszországot szinte meg sem említik. (27. Tábla) 27. Tábla

GOOD MUSIC - valid percentsUnited States

63

48 48 9

France

9

11 Romania 25

Hu /Pl /Ro*

2

Germany

3

34

Poland

38

Hungary 6

1 2 3

Russia

0

20

40

60

80



83

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Az új gondolatok, új eszzemék terén is az Egyesült Államok vezet, különösen a románok szerint: 63%-uk tekinti az USA-t ebből a szempontból a világ középpontjának, szemben a magyarok 42% és a lengyelek 58%-ával. A magyarok és a lengyelek Franciaországot teszik a második helyre (30-20 %), a románok viszont Németországot 17%-al. A magyar önkép itt is rendkívül

pozitív:

a

válaszolók

15%-a

szerint

Magyarország

fontos

világközpont az új eszmék, új gondolatok sugárzása terén. Németország 109-17 %-al a harmadik helyen szerepel. (28. Tábla)

28. Tábla

NEW IDEAS - valid percentsUnited States

42 13

France

4

Hu /Pl /Ro*

Germany

10

9 10

20

58

30

63

Romania Poland

15

Hungary

17

3 3 3

Russia

0

20

40

60

80

*In Hungary was asked about Hunary, in Poland about Poland, and in Romania about Romania.


84

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Ami az új mozgalmak világközpontjait illeti, itt az Egyesült Államoknak már jóval kisebb az előnye (35-44-41 %). Második helyen Franciaország jön be (28-27-19 %), az összes többi ország nagyjából egyformán a harmadik helyen szerepel,

bár

vannak

lényeges

különbségek.

A

magyarok

szerint

Magyarország van a harmadik helyen, a lengyelek szerint a lengyelek, a románok szerint viszont az oroszok,. (29. Tábla) 29. Tábla

NEW MOVEMENTS - valid percents41

United States

35 19

France

12 13

Hu /Pl /Ro*

Germany

8

Russia

8

0

44

27 28

Romania Poland

17

Hungary

13 11 15 10 20

40

60

80



85

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Megbillen a mérleg, amikor arra kérdezünk rá, hogy hol van az új divatoknak a világközpontja. Itt Franciaország az egyértelmű győztes (74-5369 %). Második helyre fut be az USA, amelyet különösen a lengyelek tekintenek fontos központnak (19-37-23 %). A többi ország ebből a szempontból nem játszik szerepet. (30. Tábla). Itt mind a három ország lakói tévednek: ma már Beverly Hills, New York és Róma vetekszik ezen a téren Párizzsal. 30. Tábla

NEW FASHIONS - valid percents23

United States

19

37

France

Hu /Pl /Ro*

5 4 2

Germany

Russia

69

53

2

74

7 Romania Poland

4 Hungary

1 0 0

20

40

60

80



86

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Hasonló a helyzet a művészetek terén is, amikor arra kérdezünk rá, hogy hol van a kiváló műalkotások (művészetek) központja. Megint Franciaország jön be erőteljesen az első helyre (59-64-43 %). Második helyre viszont újra a három közép-európai ország teszi önmagát (26-23-30 %). Itt a románok önképe a legpozitívabb. Harmadik helyre jön be az Egyesült Államok (9-820%), amely megítélésben a románok a legpozitívabbak. Németország és Oroszország a három közép-európai ország lakosainak tudatában nem játszik ebből a szempontból fontos szerepet. (31. Tábla) 31. Tábla

WORKS OF ART - valid percentsUnited States

8 9

20

43

France

59

Hu /Pl /Ro*

23

30 26

Romania

4 3 3

Germany

64

Poland Hungary

4 2 3

Russia

0

20

40

60

80



87

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Erőteljesen megváltozik a kép akkor, ha társadalmi jelenségekre kérdezünk rá. A három közép-európai ország válaszolói Németországot emelik ki mint a szociális

biztonság

világközpontját

(52-58-31%),

kivéve

a

román

válaszolókat, akik szerint az Egyesült Államokban nagyobb a szociális biztonság, mint Németországban: 55%-uk szavaz így, szemben a magyarok 23- és a lengyelek 28%-ával. Franciaország jön be a harmadik helyre (10-108%). A magyarok önképe itt is meglepően pozitív: 14%-uk mondja azt, hogy Magyarország fontos középpontja a szociális biztonságnak, szemben a lengyelek és románok 3-3%-ával. (32. Tábla) 32. Tábla

SOCIAL SECURITY - valid percentsUnited States

23 8

France

3 3

Hu /Pl /Ro*

55

28

10 10

Romania Poland

14

Hungary

31

Germany

52

Russia

1 1 0

58

3

20

40

60

80



88

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Nagyjából hasonló a kép, ha a társadalmi igazságosságra kérdezünk rá. Itt is a németek vannak az első helyen (41-54-40%), és az Amerikai Egyesült Államok a második helyen (32-31-42%). A románok itt is inkább az USA-t tekintik a társadalmi igazságosság középpontjának, mint Németországot. Harmadik helyre Franciaország jön be (16-12-12%). A magyarok önképe itt is relatíve pozitív: 10%-uk tekinti Magyarországot ebből a szempontból fontos világközpontnak. A románok és lengyelek 3-3%-a tekinti saját országát a társadalmi igazságosság szempontjából fontos országnak. (33. Tábla) 33. Tábla

SOCIAL JUSTICE - valid percentsUnited States

42

31 32 12 12

France

3 3

Hu /Pl /Ro*

16

Romania Poland

10 40

Germany

41

Russia

0 1 0

Hungary 54

4

20

40

60

80


Hasonló a kép a jogrendre vonatkozó kérdéssel kapcsolatban is. Első helyen itt is a németek szerepelnek (43-46-48%), második helyre jönnek be az Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

89

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt amerikaiak (25-34-40%). Megismétlődik az a helyzet, hogy a románoknak a legpozitívabb az Amerika-képe, ezzel szemben a lengyelek és magyarok Németországot teszik ebben a dimenzióban magasabbra. Harmadik helyre, viszonylag alacsony arányszámokkal Franciaország jön be (13-12-8%). A magyarok itt önmagukat Franciaországnál magasabbra teszik, tehát úgy vélik, hogy Magyarországon erősebb a jogrend, és ilyen szempontból Magyarország fontosabb világközpont: 18%-uk szavaz a saját országára, szemben a lengyelek 8- és a románok 2%-ával. (34. Tábla) 34. Tábla

THE RULE OF LAW - valid percentsUnited States

25 8

France

2

Hu /Pl /Ro*

8

34

40

12 13

Romania Poland

18

Germany

Russia

43

Hungary

48 46

2 1 0 0

20

40

60

80



90

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Még tovább billen a mérleg Európa felé, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a becsületességnek és tisztességnek a világközpontja. A kép itt nagyon változatos. Összesítésben Németország van az első helyen (33, 20, 43 %), az USA a második helyen (12, 28, 33 %), és a három középeurópai ország a harmadik helyen. Ebben az esetben kivételesen a románok tekintik a német társadalmat a legbecsületesebbnek, és második helyre helyezik az Egyesült Államokat. A magyarok és a lengyelek önmagukat teszik első helyre (36%), magasabbra, mint a németeket (33 és 20%). A románok önképe viszont igen negatív, 4%-uk szavaz a saját országára. Negyedik helyre Franciaország jön be (18-15-18%). (35. Tábla) 35. Tábla

HONESTY, DECENCY - valid percentsUnited States

28

12

France

15

33

18 18

Romania

4

Hu /Pl /Ro*

Germany

Poland

36 36

20

Hungary

43 33

2 2 1

Russia

0

20

40

60

80


Még furcsább a kép az erkölcsi értékek világközpontjával kapcsolatban. Itt a lengyelek messze önmagukat tekintik a legfontosabb világközpontnak,


91

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt 60%-uk szavaz így. A magyarok szerint viszont Magyarország és Németország holtversenyben világközpontja az erkölcsi értékekeknek (31, 31%).

A

harmadik helyre jön föl Franciaország, és a negyedik helyre az Egyesült Államok.. A románok Franciaországot teszik az első helyre, az USA-t a második helyre és Németországot a harmadik helyre (31-26-25%). Önképük itt is meglehetősen alacsony: csak 16%-uk tekinti országát az erkölcsi értékek központjának (36. Tábla)

36. Tábla

MORAL VALUES - valid percentsUnited States

26

16 14

France

31

14

21

Romania

16

Hu /Pl /Ro*

60

31

Germany

Hungary

25

9

Poland

31

2 1 3

Russia

0

20

40

60

80


Igen

negatív

kép

alakul

ki Amerikáról

a kábítószer

problémákkal

kapcsolatban. Mind a három közép-európai ország lakosai Amerikát tekintik e

problémák

világközpontjának

(72-67-72%).

Második

helyre


jön

föl 92

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Oroszország (12-15-13%), de saját országukat is elég rosszul ítélik meg ebből a szempontból: 13-10-12%-uk tekinti saját országát ebből a szempontból a világ középpontjának. Igen kedvező a képük viszont mind a három országnak Németországról és Franciaországról (1 és 2%, 3% és 5%). (37. Tábla)

37. Tábla

DROG PROBLEMS - valid percentsUnited States

67

2 3 1

France

Hu /Pl /Ro*

Germany

2

72

Romania 12 10 13

1

72

Poland Hungary

5

13 15 12

Russia

0

20

40

60

80



93

MEH-MTA „Napjaink magyar társadalma és fejlődési irányai” című projekt Hasonló a helyzet a bűnözéssel kapcsolatban is. A magyarok szerint az első helyen itt is Amerika szerepel, második helyen Oroszország, harmadik helyen Magyarország (53-37-8%). A lengyelek szerint első helyen szerepel Oroszország, második helyen Amerika, harmadik helyen Lengyelország (4440-12%). A románok szerint Amerika ebből a szempontból a világ negatív közepe, utána következik Románia, majd Oroszország (42-32-24%), vagyis a románok önképe ebből a szempontból is meglehetősen negatív. (38. Tábla) 38. Tábla

CRIMINALITY - valid percents42 40

United States

53

1 1 1

France

Romania

Hu /Pl /Ro*

8 2

Germany

1

32

12

Poland Hungary

4

24

Russia

37 0

20

40

44

60

80



94


Összefoglalva megállapíthatjuk tehát, hogy ami az üzleti sikert, a gazdaságot, a technikai újításokat, másfelől a tömegkultúrát, a filmeket és a zenét illeti, az amerikaiak alkotják a legfontosabb világközpontokat. Megjegyzendő azonban, hogy a szavazati arányok 45-75% között mozognak, ami azt jelenti, hogy

sok

közép-európai

válaszoló

nem

Amerikát

látja

ezekben

a

dimenziókban sem a világ középpontjának. Ami a társadalmi igazságosságot, szociális biztonságot, erkölcsi értékeket illeti,

egyértelműen

Európát

tekinti

a

válaszolók

többsége

a

világ

középpontjának. Ami a három válaszoló társadalom önképét illeti, az erkölcsi értékek tekintetében messzemenően a lengyelek önképe a legpozitívabb, a többi dimenzióban - számunkra meglepő módon - a magyarok önképe általában jobb, mint a lengyeleké és a románoké. Ez ellentmond annak a magyarországi közvélekedésnek, hogy a hazai önkép rendkívül negatív. Vagy legalábbis árnyalja ezt a vélekedést. A rendelkezésre álló forrásokból

ennyire jutottunk.

Próbálunk itthon és

külföldön további forrásokat szerezni, hogy a világ különböző pontjain további országokban is lekérdezhessük e két kérdésblokkot, és a válaszok alapján megszerkeszthessük a világ “Sokdimenziós perceptuális térképét”, vagyis azt, hogy a világ különböző pontjairól az emberek hogyan látják azt a gazdasági, politikai, kulturális, társadalmi erőteret, amelyben élnek és amelyben meg kell találniuk a helyüket. Ennek a térképnek az alapján Magyarország

is

pontosabban

meghatározhatná

a

maga

helyét

és

lehetőségeit a világban.


95


POLICY AJÁNLÁSOK 

Javasoljuk, hogy a közélet szereplői (a kormány, a minisztériumok, az önkormányzatok, országos intézmények, szervezetek az eddiginél sokkal pontosabban mérjék föl helyüket, lehetőségeiket és teendőiket Európában (és a világban). Ennek egyik lehetséges módszerét fent ismertettük, de számos más módszer is a rendelkezésre áll.



Javasoljuk a közélet szereplőinek és a kutatóknak, hogy az eddiginél árnyaltabban elemezzék Európa helyét a világban, és keressék meg azokat a pozitív értékeket és területeket, amelyeken Európa vezető szerepet játszhat.



Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az általános vélekedéssel ellentétben a magyar társadalom önképe – bizonyos pontokon - pozitívabb, mint azt általában gondolni szokás. (Gazdasági

dinamizmus,

Tudományos

felfedezések,

Szabadság,

Demokrácia, Új technikák, Zene, Új eszmék, gondolatok, Társadalmi mozgalmak,

Művészetek,

Társadalmi

biztonság,

Társadalmi

igazságosság, Jogrend, Tisztesség, Erkölcsösség). 

Ez persze csak relatív, a másik két ország önképéhez mért pozitivitás. Komolyan átgondolt stratégiára és sok munkára van még szükség e téren.


96

A magyar társadalom értékrendje

Recommend Documents