A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER FEJLESZTÉSE MAKÓ FERENC

MAKÓ FERENC: A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER FEJLESZTÉSE „SZAKKÉPZÉS-VIZSGÁLATOK 2008-2010.”

ZSKF TKK FÜZETEK 6.


A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER FEJLESZTÉSE MAKÓ FERENC „SZAKKÉPZÉS-VIZSGÁLATOK 2008-2010.” KÉSZÜLT A

ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONTJÁBAN AZ

OKTATÁSÉRT KÖZALAPÍTVÁNY TÁMOGATÁSÁVAL

1

ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA BUDAPEST 2010. FEBRUÁR



________________________________________________________________________________________

„PEGAZUS” PROJEKT TÁMOP-4.1.1-08/2/KMR-2009-0011 ________________________________________________________________________________________

37/TKOKA II. PÁLYÁZATI KUTATÁS „A GAZDASÁGI SZEREPLŐK ELVÁRÁSAI A SZAKMAI KÉPZÉS ÁTALAKÍTÁSÁRA.” ________________________________________________________________________________________________

A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER FEJLESZTÉSE MAKÓ FERENC ________________________________________________________________________________________________

ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT

KÉSZÜLT AZ OKTATÁSÉRT KÖZALAPÍTVÁNY TÁMOGATÁSÁVAL „SZAKKÉPZÉS-VIZSGÁLATOK 2008-2010.”

ZSKF TKK BUDAPEST 2010. FEBRUÁR ________________________________________________________________________________________________

ZSKF TKK FÜZETEK 6. ________________________________________________________________________________________________

2



A jelen kiadvány a 37/tkOKA II. Pályázati Kutatás „A gazdasági szereplők elvárásai a szakmai képzés átalakítására. A munkaerőpiac keresleti oldalán megfogalmazódó elvárások kompetencia-alapú módszertani kutatása a műszaki szakmai képzés különböző szintjein (érettségi előtti, utáni és felsőfokú szakképzés)”keretein belül készült kutatásokra épül. A kiadvány megjelenését támogatta a „PEGAZUS” TÁMOP4.1.1-08/2/KMR-2009-0011 program.

© L’Harmattan Kiadó, 2010. © Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont, 2010. © Makó Ferenc, 2010.

A kiadványt szakmailag lektorálta: Bánhidyné Szlovák Éva

ISBN 978-963-236-359-2

Sorozatszerkesztő: Kabai Imre

A kiadásért felel: Gyenes Ádám A kiadó kötetei megrendelhetőek, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14-16. [email protected] www.harmattan.hu A borító Ujváry Jenő, a nyomdai előkészítés a Robinco Kft. munkája.

3



TARTALOMJEGYZÉK

1. A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER STRATÉGIAI FEJLESZTÉSE 1.1. A KÉPZÉSI SZERKEZET FEJLESZTÉSE, KÉPESÍTÉSI KERETRENDSZERBE

OLDALAK 5. 8.

ILLESZTÉSE

1.2. AZ ISKOLAI RENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS 1.3. AZ ÚJ OKJ FEJLESZTÉSE ÉS AZ AHHOZ KAPCSOLÓDÓ TÁRSADALMI

9. 17.

PARTNERSZEREPEK

1.4. KOMPETENCIA ELV ÉS MODULARIZÁCIÓ A SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI

21.

PROGRAMOKBAN

1.5. A SZAKKÉPZÉS MINŐSÉGFEJLESZTÉSE, INDIKÁTORAINAK BEVEZETÉSE

2. A KOMPETENCIA ALAPÚ SZAKKÉPZÉS FEJLESZTÉSE 2.1. A SZAKKÉPESÍTÉSEK SZAKMAI ÉS VIZSGAKÖVETELMÉNY (SZVK)

23. 27. 27.

JELLEMZŐI

2.2. A SZAKKÉPESÍTÉSEK AJÁNLOTT KÖZPONTI PROGRAMJAINAK FELÉPÍTÉSE (KP) 2.3. A SZAKKÉPZÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ TARTALOMFEJLESZTÉS 2.4. AZ OKTATÁS-GAZDASÁG EGYÜTTMŰKÖDÉSE A GYAKORLATI KÉPZÉSBEN, A KVALIFIKÁLT SZAKEMBERKÉPZÉS KOMPETENCIÁINAK

28. 29. 31.

FEJLESZTÉSE

2.5. A KIMENETI KOMPETENCIÁK MÉRÉSI RENDSZERE, A

35.

VIZSGARENDSZER FEJLESZTÉSE

2.6. A TANULÁST, PÁLYAVÁLASZTÁST ÉS FOGLALKOZTATÁST SEGÍTŐ

38.

TÁJÉKOZTATÓ ÉS TANÁCSADÓ SZOLGÁLTATÁSOK FEJLESZTÉSE

FORRÁSJEGYZÉK

41.

________________________________________________________________________________________________

ZSKF TKK FÜZETEK 6. ________________________________________________________________________________________________

4



1. A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER STRATÉGIAI FEJLESZTÉSE A napjainkra kialakult tudásalapú társadalmakban a legjelentősebb értékteremtő tényezővé a versenyképes tudás vált. A felgyorsuló tudományos-technológiai fejlődés világszerte új kihívások elé állítja az oktatási rendszereket. Olyan új intézményi modellek bevezetése válik szükségessé, amelyek dinamikusan képesek összehangolni az átfogó társadalmi kezdeményezéseket, a regionális foglalkoztatási igényeket. A tudásátadás hagyományos (rendszerközvetítő) útjai immáron egyre kevésbé képesek kiszolgálni a megváltozó társadalmi-gazdasági és munkaerő-piaci igényeket. Az oktatás céljának homlokterébe a képességek, készségek elsajátíttatása került, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyén saját egyedi élethelyzeteinek és adottságainak megfelelő tudást szerezzen meg, amellyel újra meg újra biztosítani tudja érvényesülését a társadalmi-, gazdasági-, munkaerőpiaci környezetben. A magyar szakképzés-fejlesztési stratégia az európai szakképzési rendszerek azon élenjáró tapasztalatainak figyelembe vételével készült, amelyek szerint a szakképzésnek korszerű oktatási szolgáltatásként kel funkcionálnia. Célja a gazdaság által igényelt mennyiségi és minőségi szakemberigény szerinti munkavállaló képzése. A vállalkozások számárára is kulcsfontosságú a szakképzésben történő aktív szerepvállalás, abból a célból, hogy leendő, illetve alkalmazásban álló munkavállalóik magas színvonalúan képzett személyek legyenek. Az egész életen át tartó tanulási stratégiával összhangban a 2013-ig tartó időszakban az alábbi kihívásokra kell felkészülnie a szakképzésnek:

-

a gazdaság versenyképességének növelése, a gazdasági aktivitás növelése és a potenciális munkaerő mobilizálása;

-

a munkaerő fokozott alkalmazkodásának segítése, a képességek fejlesztése, a tudásalapú társadalom kihívásainak való megfelelés;

-

a foglalkoztatást meghatározó készségek és képességek, szakmai személyiségjellemzők elsajátításának biztosítása a képzés rendszerében;

-

megfelelő színvonalú képzési infrastruktúra, tárgyi- és humánerőforrás feltételrendszer biztosítása minden szakképzésbe kapcsolódó számára.

5



A stratégiát megalapozó kutatások szerint az utóbbi évtized munkaerő-piaci változásai során differenciáltabbá vált a munkaadók által támasztott igény a munkaerő-piaccal, a potenciális és tényleges munkavállalókkal szemben. Nőtt a kereslet a magas képzettségű szellemi és fizikai munkavállalók, a betanítható mobil munkaerő iránt, a szakmák egy része leértékelődött, mások felértékelődtek. Egyre erőteljesebb, a munkaerőpiaccal szembeni elvárásként jelenik meg a változó körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás képessége. Elvárás lett a korszerű szakmai-, informatikai-, idegen-nyelvi kompetenciák készség szintű elsajátítása, amelynek a munkaerő-piaci kínálat jelenleg még csak részben képes megfelelni. A szakképzés tartalmi fejlesztése, korszerűsítése az új Országos Képzési Jegyzék (OKJ) szerinti szakképzési programokhoz kapcsolódóan indult meg, de ennek érdemi hatása csak az első teljes szakképzési ciklusok lefutása után válik teljes mértékben érzékelhetővé.

Az iskolarendszerű szakképzéssel szemben támasztott erős elvárás a gyakorlat orientáltság, amelyet számos szakképzési kutatás emel ki az utóbbi években. Minden szakterületen szükségessé vált a gyakorlati ismeretek, jártasságok, készségek növelése, amelyhez a gyakorlati képzés rendszerének kialakítására, továbbá pedagógiai és módszertani munka megújítására (paradigma-váltásra) van szükség. A magyar szakképzés egyik jelentősen gyenge pontja a megfelelő- és korszerű gyakorlati tudás alacsony színvonala, pedig éppen az alkalmazható

gyakorlati

ismereteket

kérik

számon

leginkább

a

munkaadók.

Következésképpen a jelenleg biztosítottnál lényegesen nagyobb számban kellene a gazdálkodó szervezeteknél megszerezniük a tanulóknak a gyakorlati ismereteket.

A gyakorlati képzés eredményességéről a szakmai vizsga bizonyítványa ad érdemi információkat, folyamat-közbeni minősítő mérés nincs. Fontos volt ebben a tekintetben a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara (MKIK) kezdeményezése a gyakorlati szintvizsgák rendszerének általános bevezetésére, amelynek hatására növekszik a gyakorlati képzés színvonala, illetve a pályakezdő szakmunkások elhelyezkedése. A munkaerő-piaci orientáltságú szakképzési rendszer irányába tett progresszív lépés a tanulószerződés intézményrendszerének kiszélesítése. A vállalkozásokhoz szakmai gyakorlatra kihelyezett tanulók tanulószerződéssel történő foglalkoztatása bevezeti a fiatalokat a munka világába, biztosítja a gazdasági szektorok, a foglalkozások, a munkaerő-piac megismerését, továbbá a képzettek értékteremtő munka folyamatában ismerik meg szakmájuk munkahelyi 6


körülményeit.

A

tanulószerződés

rendszerének

általánossá

válását


különösen

a

hiányszakmák képviselői támogatják- és hajlandók harmonikus együttműködésre. A Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK-ek) létrehozásával megkezdődött a szakképzés tagolt intézményrendszerének koncentrációja, a képzési és beiskolázási létszámok racionalizálása. Funkciójukat tekintve a szakmai gyakorlati képzés és vizsgáztatás modern, rugalmas és széles körű fejlesztési lehetőségeket nyújtó központjaiként működnek. A TISZK-ek a szakmai és az élethosszig tartó tanulás oktatási-módszertani központjainak szerepét is betöltik. A fejlesztési folyamatok fő céljaivá – a fentiekkel összhangban – az alábbiak váltak:

- kompetencia elvű, modulrendszerű és gyakorlatorientált szakképzési struktúra megteremtése, amely rugalmasan alkalmazkodik a foglalkoztatási igényekhez; - szolgáltatásorientált, korszerű tanulási feltételeket biztosító iskolarendszer kialakítása; - a szakképzés modernizációjában a gazdasági szereplők, a vállalkozói szektor partnerségi együttműködésének

megteremtése,

továbbá

az

azt

megalapozó

szakmai

érdekegyeztetés rendszerének a kialakítása; - a gazdasági kamarák a szakképzés területén betöltött állami feladatok szélesítése az elért eredményekre építve, új feladatok átadása, különös tekintettel a tanulószerződés rendszerének koordinálására; - a gazdálkodó szervezetek számára a gyakorlati képzésben történő részvétel érdekeltségi és sokoldalú funkcionális kapcsolódási rendszerének további növelése.

Magyarország jelenleg még nem rendelkezik készségek-, kvalifikációs szükségletek előrejelzéséhez kapcsolódó stratégiával. A munkaerő-igény előrejelzésével kapcsolatban a szakképzés-politika az elmúlt években két fő célra helyezte a hangsúlyt. Annak biztosítására, hogy a képzési kínálat megfeleljen a regionális és helyi foglalkoztatási igényeknek, valamint az OKJ szerkezeti és tartalmi korszerűsítésére. A képzési kínálathoz kapcsolódó intézkedések közül az alábbiak emelhetők ki: - a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB-k) feladatul kapták a régiók hiányszakmáinak meghatározását, az ezen szakmákban való képzés elősegítése érdekében a tanulószerződéses képzésben résztvevő tanulók és képzést folytató gazdálkodók anyagi ösztönző rendszerének kidolgozását; 7



- (2008-tól) az RFKB-k határozzák meg a szakképzés regionális szükségleteit, valamint a szakképzés főbb irányait és a beiskolázási arányokat; - a szakképzés helyi tervezését segítő szakmai tanácsadó testületet kell felállítani minden TISZK mellett; - a szakképzésben végzettek pályakövetési rendszerének kidolgozása. Utóbbi rendszer célja az lesz, hogy közvetlen visszacsatolást nyújtson a szakképzés munkaerő-piaci hasznosulásáról és a képző intézmények hatékonyságáról, továbbá nagy segítséget nyújt majd a tanulási útvonalak kiválasztásában a pályatanácsadás számára. A rendszerbe jogszabály szerint érkeznek majd információk az OKJ képesítésekkel rendelkezők végzettségéről és (a szakképesítés megszerzését követő 3 éven át) munkahelyéről, munkaköréről.

Az iskolarendszerből kikerülők elhelyezkedéséről szóló információk rendszerezett gyűjtése a szakképzés- és foglalkoztatáspolitika kiemelt fontosságú területe lett az elmúlt egy-két évben. A szakpolitika feltett szándéka, hogy ezeket az információkat a képzési keretszámok tervezéséhez felhasználja, sőt, azok ezen alapuljanak. (Átfogó és reprezentatív szakképzési pályakövetési felmérésekre csak az utóbbi években; 2008-ban és 2009-ben került sor.) A szakképzési partnerek az utóbbi években nagy hangsúlyt fektettek a szakiskolai beiskolázás növelésére, különösen a hiányszakmákban. Az elmúlt években a fejlesztési törekvésekkel megegyező irányban, mintegy 3 százalékkal csökkent a középfokon gimnáziumban továbbtanulni kívánók száma (42,5%-ról 39,5%-ra), és 2,4 százalékkal nőtt a szakiskolába jelentkezők aránya (19,1%-ról 21,5%-ra). A szakközépiskolába törekvők aránya gyakorlatilag változatlan maradt (kb. 39%).

1.1. A KÉPZÉSI SZERKEZET FEJLESZTÉSE, KÉPESÍTÉSI KERETRENDSZERBE ILLESZTÉSE A közelmúltig fennálló szakmastruktúra és a megváltozott munkaerő-piaci igények között tapasztalható súlyos eltérések szükségessé tették a szakképzési rendszer gyökeres átalakítását, ezáltal egy munkaerő-piaci irányultságú, keresletvezérelt szakképzési rendszer kialakítását Magyarországon. Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) 1993-ban keletkezett és – noha folyamatosan, minden évben módosult – nem tudta követni a gazdaság, a munkaerőpiac fejlődését, átalakulását. A Jegyzékben szerepeltek elavultnak tekinthető 8



szakképesítések, de voltak olyan (modern, napjainkban a munkaerőpiacon hangsúlyos) szakmák is, amelyek hiányoztak belőle. Az eddigi képzési jegyzékben a szakképesítések csak laza kapcsolatban álltak, nem volt jellemző az egyes szakmák egymásra épülése. Ez azt is eredményezte, hogy új szakma tanulásakor nem volt lehetőség a korábban megszerzett ismeretek beszámítására, így nem jöhettek létre hatékony és modern képzési pályák. Mindez nagyon megnehezítette az élethosszig tartó tanulás céljainak megvalósulását, azt, hogy a tanulni vágyók lépést tudjanak tartani a munkaerőpiac változó igényeivel. Az "Új szakképzési szerkezet" Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) 3.2.1 komponens a szakképzés tartalmának és szerkezetének – a magyar foglalkoztatási szerkezet elemzésén és a moduláris szakképzési rendszer újonnan kidolgozott programjainak a fejlesztésén alapuló – megújítását foglalta magában. Egyik legfőbb célja az volt, hogy olyan munkaerő-piaci igényeket rugalmasan követő szakképzési rendszer jöjjön létre, amely felkészíti a fiatalokat az egész életen át tartó tanulásra és a munkaerőpiacon való eredményes részvételre. A projekthez kapcsolódó feladatelemzések 480 foglalkozásra terjedtek ki. A feladatelemzés a foglalkozás/munkakör feladatainak tartalmát, valamint azoknak a dolgozóval szembeni elvárásokkal és a foglalkozás/munkakör további ismérveivel fennálló összefüggéseit tárta fel.

1.2. AZ ISKOLAI RENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS Magyarországon a szakiskolában és a szakközépiskolában a szakképzési évfolyamokon folyik szakképesítés megszerzésére irányuló szakmai vizsgára történő felkészítés (1. számú táblázat). Az iskolai rendszerű szakképzés a szakképzési évfolyamra történő továbbhaladással, felvétellel, illetve átvétellel kezdődik. Az iskolai rendszerű szakképzés az OKJ-ben meghatározott szakképesítés tekintetében a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott szakmai és vizsgakövetelmény, valamint a szakképesítés központi programja (tanterve) alapján szakmai elméleti és gyakorlati képzés keretében történik, illetve ajánlott szakképzési programja alapján szakmai elméleti és gyakorlati képzés keretében történhet.

A tanuló gyakorlati képzése minden olyan szakképző iskola vagy gyakorlati képzést végző jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéni 9



vállalkozó által fenntartott, illetőleg működtetett gyakorlóhelyen megszervezhető és folytatható, ahol a gyakorlati követelményekre való felkészítés jogszabályban előírt feltételei biztosítottak.

1. számú táblázat: Az iskolai rendszerű szakképzés intézménytípusai Szakiskola[1] (ISCED 3) Szakiskola[2] (A kurzus / B kurzus[3]) (ISCED 2 + ISCED 3) Szakiskola[4] (ISCED 4) Szakközépiskola (ISCED 3)

14-18 éves korig (2 + 2 év) 15/16-18/19 éves korig (1-2 + 2 év) 18-19/20 éves korig (1-2 év) 14-18/19/20 éves korig (általában 4 év) (Forrás: OKM, 2009.)

[1]

Ez a Szakiskola lényegében az eredeti Szakmunkásképző Iskolát váltja fel. 2 év általános és további 2 év szakképzésből áll. [2] Ez a típusú felzárkóztató Szakiskola egy általános felzárkóztató, 1-2 éves kurzusból, valamint egy rövid 2 éves szakmai képzésből áll. Ezek az iskolák általában olyan diákokat fogadnak, akik nem tudták befejezni az általános iskolát, vagy problémáik vannak az alapkészségekkel (írás, olvasás, számolás). [3] Az A és B kurzusok közötti különbség az, hogy más szinten kezdik el a felzárkóztatást. Azon diákok számára, akiknek speciális alapoktatási igényeik vannak. [4] A Szakiskolák által szervezett kiegészítő szakképzés, 1-2 év.

1.2.1. A SZAKISKOLAI OKTATÁS- ÉS ANNAK FEJLESZTÉSE A szakiskolának kilencedik-tizedik és az adott szakképesítés megszerzéséhez szükséges szakképzési évfolyama van. A szakképzési évfolyamok számát az Országos Képzési Jegyzék határozza meg. Ha a szakiskola több szakképesítés megszerzésére készít fel, a szakképzési évfolyamok száma - a felkészítési időtől függően - az egyes szakképzésekben eltérhetnek egymástól. A szakiskola kilencedik-tizedik évfolyamán általános műveltséget megalapozó nevelésoktatás, továbbá a kötelező óra legfeljebb ötven százalékában pályaorientáció, gyakorlati oktatás, szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás folyik, valamint – az Országos Képzési Jegyzék szerinti – elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás is folyhat. A gyakorlati oktatást iskolai tanműhelyben kell megszervezni. 10



A szakképzési évfolyamokon az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott, a középiskola utolsó évfolyamának befejezéséhez vagy az érettségi vizsga letételéhez nem kötött szakképzettségek körében folyhat szakképzés. A szakképzési évfolyamokon a tanuló a szakmai vizsgára készül fel. A szervezett oktatásban résztvevők számára rész-szakképesítés megszerzésére irányuló felkészítés is folyhat. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2009. évi XLIX. törvénnyel történő módosításával egy újabb képzési forma, az előrehozott szakképzés jelent meg a szakiskolai képzés rendszerében. Az előrehozott szakképzésben a képzési idő 3 év, amelyből egy tanév óraszáma (kb. 1000 óra) az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeire épülő, a szakképzés gyakorlásához szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemek átadására fordítható.

Az (eredetileg a 2003-2006-os időszakra tervezett, majd a 2006-2011 közötti időszakra kiterjesztett) Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) a szakiskolai képzés korszerűsítését, a lemorzsolódás csökkentését, a szakiskolákból kikerülők felkészültségének, munkaerő-piaci értékének növelését és a szakiskolák presztízsének javítását tűzte ki célul. A program első szakaszában 90, második szakaszában 70 szakiskola vett részt. A szakiskolai képzés fejlesztésének 2003-2006 között (Szakiskolai Fejlesztési Program I.) két társadalmi cél megvalósulását szolgálta. Egyrészt a szakiskolai képzés első szakaszában a tankötelezettség teljesítésének érvényre jutása mellett, a tanulóknak el kellett sajátítaniuk azokat az általános készségeket és ismereteket, amelyek az életben való eligazodáshoz, továbbá a szakképzésbe való bekapcsolódáshoz elengedhetetlenül szükségesek, másrészt törekedni kellett a gazdaság munkaerőigényének kielégítésére, a pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci értékének növelésére. A program forrásai az oktatás és képzés tárgyi feltételeinek javítását, a szakiskolák gép/berendezés- és eszközparkjának tervszerű modernizálását szolgálta. Az eszközfejlesztés elsődleges célja a korszerű ismeretek átadását segítő körülmények és lehetőségek biztosítása volt. Az új elemek (módszerek és programok) szerinti képzés bevezetéséhez feltétlenül szükségessé vált a tanárok, oktatók korszerű pedagógiai és szakmódszertani eljárások alkalmazására történő felkészítése, továbbképzése, valamint a modern oktatástechnikai eszközök hatékony használatához szükséges ismeretek biztosítása. Hasonló

11



jelentőségű volt a tanárok és szakoktatók felkészítése a fejlesztések nyomán telepített új/korszerűsített gépek/berendezések és eszközök bevezetésére és alkalmazására.

1.2.2. A SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI PROGRAM – II. E program keretében a szakképzés fejlesztés fő céljai az alábbi hangsúlyozott területeken kerültek meghatározásra: -

hátrányos helyzetűek reintegrációja, amelynek célja kis létszámú osztályok indításával az általános iskolát el nem végzett hátrányos helyzetű, aszociális, tanulási problémákkal küzdő tanulók felzárkóztatása, akik egy tanév alatt megszerzik az általános iskola kilépő, illetve a szakképzés belépő kompetenciáit;

-

a közismereti oktatás- és szakmai alapozás a szakiskolák 9-10. évfolyamán az alapismeretek hiánypótlásával, a szakképzés megalapozásához szükséges ismeretek, készségek

fejlesztésével,

tevékenységközpontú

a

gyakorlati

oktatás

tananyagfejlesztéssel,

időkeretének

növelésével,

hatékonyságnövelő

módszerek

bevezetésével és kipróbálásával, a tárgyi feltételek javításával, továbbá a pedagógusok módszertani és pedagógiai és szakmai ismereteinek fejlesztésével. a közismereti és szakmai alapozó oktatásának átalakításához járul hozzá; -

a szakképzési évfolyamokon megvalósítandó módszertani fejlesztés révén a szakmai tanárok és oktatók felkészítése valósul meg a kompetencia alapú, moduláris jellegű szakképzésre, amely a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT-II.) keretében kidolgozott modulrendszerű tananyagok adaptálására és a szakmai tartalom munkaerő-piaci igényeknek megfelelő fejlesztésére irányul;

-

a szakiskolai mérés–értékelés programrész keretében a tanulók ismeretanyagában, készségeiben, jártasságaiban fellelhető hiányosságok, erősségek gyors módszerekkel történő, objektív feltárása; az országos és helyi elvárásoknak megfelelő mérésiértékelési rendszer kidolgozása valósul meg.

-

a

szakiskolai

minőségfejlesztés

jegyében

a

Szakképzési

Minőségbiztosítási

Keretrendszer (CQAF) alapján adaptált hazai modell bevezetése.

A szakiskolai képzés fejlesztéséhez kapcsolódóan megvalósított munkaerő-piaci megfelelőség értékelések részeként, 2009-ben második alkalommal került sor az MKIK GVI 12



szakiskolai kutatására, melynek alapját egy 9000 vállalkozásra és közintézményre kiterjedő kérdőíves adatfelvétel képezte. A kutatás célja az volt, hogy feltérképezze az üzleti szektor és a közszféra munkaerő-keresletét a szakképző iskolát végzettek iránt. Az adatelemzés eredménye azt mutatta, hogy a szakképzett pályakezdők iskolájukkal, szakmájukkal és gyakorlati képzőhelyükkel kapcsolatban általában elégedettnek mondhatóak. A szakiskolát végzett fiatalok munkaerő-piaci helyzetéről ugyanakkor problémákkal telített képet formálnak az adatok: a kérdezés időpontjában a megkérdezetteknek csak 45%-a volt alkalmazott, 20%-uk munkanélküli volt és 29%-uk éppen továbbtanult szakmája megszerzése után. A munkanélkülieket, a továbbtanulókat és a foglalkoztatottakat egyaránt figyelembe véve elmondható volt az is, hogy a szakképzettek 60-70%-a nem a szakmájában dolgozott (vagy egyáltalán nem dolgozott) a felmérés időpontjában.

1.2.3. A SZAKKÖZÉPISKOLAI OKTATÁS A szakközépiskolának érettségire felkészítő, általános műveltséget megalapozó négy középiskolai évfolyama van. A kilencedik évfolyamtól kezdődően a Nemzeti Alaptantervben meghatározott szakmai orientáció, a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően – az Országos Képzési Jegyzék szerinti – elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás is folyhat. A középiskolai nevelés-oktatás a kilencedik évfolyamon kezdődik és a tizenkettedik, illetőleg a tizenharmadik évfolyamon fejeződik be. A szakmai vizsgára felkészítő szakképzési évfolyamok számát az OKJ határozza meg. A szakközépiskola a szakképzési évfolyamon az Országos Képzési Jegyzékben meghatározottak szerint az utolsó középiskolai évfolyam elvégzéséhez, illetve középiskolai végzettséghez kötött szakképesítések körében szakmai vizsgára készít fel. A szakközépiskolában a tanuló a középiskolai évfolyamon felkészül az érettségi vizsgára, valamint felsőfokú iskolai továbbtanulásra, illetve munkába állásra, és előkészül a szakképzésbe való bekapcsolódásra. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény értelmében a szakközépiskolák működhetnek kizárólag szakképző évfolyamokkal is, amennyiben érettségi bizonyítvánnyal rendelkező tanulókat készítenek fel szakmai vizsgára. A szakközépiskolák – felsőoktatási intézménnyel együttműködve – a felsőfokú szakképzéshez kapcsolódva az új, OKJ szerinti 55 szintkódú szakmai képzések (ISCED 5B) indítására is jogosulttá váltak.

13



1.2.4. FELSŐFOKÚ SZAKKÉPZÉS A szakképzés egy új szintje az úgynevezett felsőfokú szakképzés (FSZ) 1998-ban került bevezetésre. E felsőfokú szakképzettséget, de felsőfokú végzettséget nem nyújtó programok (ISCED 5B) eredeti célja, hogy a felsőoktatásnál rövidebb idő alatt moduláris, a változó munkaerő-piaci igényekhez gyorsan alkalmazkodni tudó képzést adjon, mely magas szintű szakmai munkára készíti fel a résztvevőket, ugyanakkor biztosítja a megszerzett ismeretek (kreditek) beszámítását is a szakképzésből a felsőoktatásba történő belépés elősegítésére. Felsőfokú szakképzést csak főiskolák és egyetemek szervezhetnek, de a képzés folyhat – és jelentős arányban folyik is – szakközépiskolában, az intézmények közti megállapodás alapján, így a résztvevők jogállása és az irányítási, finanszírozási rendszerek a képző típusától függően változnak. A belépés általános előfeltétele az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A), ezen kívül az adott OKJ-s szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei (SZVK) meghatározhatnak további (pl. egészségügyi/szakmai alkalmassági) feltételeket is. Amennyiben a képzés hallgatói jogviszonyban folyik, a felsőoktatási intézménybe történő felvétel az általános – a kormány által rendeletben meghatározott – felvételi szabályok szerint történik, a kétszintű érettségi vizsga és a középiskolai tanulmányi eredmények alapján működő pontrendszer révén. Amennyiben a képzés szakközépiskolában tanulói jogviszonyban folyik, a felvétel feltételeit a szakközépiskola határozza meg, a fenntartó által meghatározott keretek között. Az előzetes, megegyező tartalmú szakképzésben folytatott tanulmányok a képzés során 30-60 kredit értékben beszámíthatóak a felsőoktatás alapképzési programjaiba.

1.2.5. A TISZK RENDSZER KIALAKÍTÁSA A szakképzésről szóló törvény szerint a közoktatási intézmények fenntartói, a gyakorlati képzés szervezésében részt vevő gazdálkodó szervezetek, a felsőoktatási intézmények a közoktatási törvényben meghatározott szakképzéssel összefüggő feladatok végrehajtására térségi integrált szakképző központot hozhatnak létre. A törvény a TISZK-ek számos jogi formáját engedi meg (pl. iskolafenntartó helyi önkormányzatok szakképzés-szervezési társulása, non-profit gazdasági társaság, szakképzés-szervezési társaság, iskolák egy intézmény keretében történő fenntartása stb.), melyeket önkéntes alapon hozhatnak létre az iskolafenntartók, esetleg a gyakorlati képzést végző gazdasági szervezetekkel és felsőfokú 14



szakképzést folytató felsőoktatási intézményekkel együttműködve. A TISZK-ek szakképző iskolát tarthatnak fenn, illetve bekapcsolódhatnak a felnőttképzésbe is, meghatározzák az általuk vagy tagjaik által fenntartott iskolák szakképző évfolyamain indítható osztályok számát és egyetértési jogot gyakorolnak az iskolák szakmai programjának jóváhagyásánál. 2009 júliusáig 77 ilyen központ jött létre az országban. A TISZK rendszer kialakításának célja, hogy a tartalmi, módszertani fejlesztések megvalósulásával, a foglalkoztathatósághoz szükséges kompetenciák kialakításával és fejlesztésével a képzési rendszer azokat a naprakész ismereteket adja át, amelyekre a gazdaság igényt tart. (Mind a közoktatási, mind a szakképzési törvény módosítása szorosabbra fűzte a szakképző intézmények integrációját – a szakképzésnek a munkaerőpiaci igényekkel való erősebb összehangolása érdekében – elsősorban a térségi integrált szakképző központok új koncepciója által.) Az integráció ösztönzésével – nem kizárva a vertikális TISZK-ek létrehozását –, a tartalmi, módszertani fejlesztések összehangolásával a munkaerő-piaci igényekre jobban reagáló, versenyképes szaktudást biztosító, fenntartható intézményrendszer megteremtésére nyílik lehetőség.

1.2.6. CSATLAKOZÁS AZ EURÓPAI KÉPESÍTÉSI KERETRENDSZERHEZ, AZ ORSZÁGOS KÉPESÍTÉSI KERETRENDSZER LÉTREHOZÁSA Az EKKR-hez (Európai Képesítési Keretrendszer) történő csatlakozás a magyar oktatásügy kitüntetett érdeke. Egyfelől előfeltétele annak, hogy az elkövetkező évek során Magyarország a kialakulóban lévő egységes európai oktatási térség egyenrangú szereplőjévé váljon, s a magyar oktatási rendszerben mindenekelőtt a felsőoktatásban keletkezett képesítések tekintélye, elismertsége növekedjék, ez által oktatási rendszerünk európai és szélesebb nemzetközi kitekintésben kellő vonzerőt gyakoroljon. Másfelől elengedhetetlen ahhoz, hogy hazánk lépést tartson az európai oktatási, képzési rendszerekben jelenleg végbemenő átfogó strukturális és tartalmi reformokkal. Magyarország az EKKR-hez történő csatlakozás szakmapolitikai, jogi és költségvetési kereteit az Országos Képesítési Keretrendszer (OKKR) létrehozásával (2069/2008. VI. 6. – kormányhatározat) teremtette meg. A jogszabály az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) elveivel és szerkezetével kompatibilis OKKR létrehozásáról és 2013-tól történő egységes bevezetéséről rendelkezik. 15



Az OKKR létrehozásának átfogó célja az oktatás és a képzés különböző szintjeinek és formáinak egységes – az Európai Képesítési Keretrendszer elveivel megegyező és szerkezetével kompatibilis – rendszerbe foglalása, általa az egész életen át tartó tanulás gyakorlati megvalósításához szükséges feltételek megteremtése. Az OKKR kidolgozásának közvetlen céljai: -

az oktatás és képzés különböző szintjei kimeneti szabályozóinak egységes rendszerbe foglalása, e kimeneti szabályozók harmonizációjának segítése;

-

az oktatás és képzés minőségbiztosítási rendszereinek az erősítése és összhangjuk kialakításának támogatása;

-

a nem-formális és az informális tanulás keretei között megszerzett tudás és kompetenciák elismerése;

-

az oktatási és képzési rendszeren belüli szakmapolitikai koordináció, a társadalmi partnerekkel való együttműködés erősítése;

-

az oktatási-képzési programok tervezésének és kidolgozásának eredményesebb orientálása;

-

az egyén pályaválasztásának, a pályaorientációs és tanácsadási rendszerek eredményesebb működésének a támogatása;

-

a vállalkozások (munkaadók) számára európai kontextusban is értelmezhető rendszerszerű információk szolgáltatása a képesítésekről.

1.2.7. AZ OKKR BEVEZETÉSÉNEK ÉS MŰKÖDTETÉSÉNEK LEGFONTOSABB ELVÁRT EREDMÉNYEI Az Országos Képesítési Keretrendszer kialakítása a következő elvárásokhoz kapcsolódik: 1. Javul az oktatási és képzési rendszerek átláthatósága, amely -

orientálja az egyént, az oktatás és a munkaerőpiac valamennyi szereplőjét a képesítések tartalma és gyakorlati hasznosíthatósága tekintetében;

-

hozzájárul az oktatás és képzés eredményességének, hatékonyságának, munkaerőpiaci relevanciájának az erősítéséhez.

2. Javul az oktatási és képzési rendszerek közötti, továbbá a formális, nem formális tanulási utak közötti átjárhatóság, és ennek révén össztársadalmi méretekben erősödik a tanulás

16



vonzereje, a tanulás különböző formáihoz való hozzáférés lehetősége, javulnak a társadalmi mobilitás esélyei.

3. Megteremtődnek az Európai Képesítési Keretrendszerhez történő csatlakozás szakmai, jogi feltételei. Ennek eredményeként: -

Magyarország belátható időn belül a kialakulóban lévő egységes európai oktatási térség aktív szereplőjévé válik;

-

európai méretekben erősödik a bizalom a magyarországi képesítések iránt, ami nemzetközi szintéren növeli a hazai oktatási rendszerek, mindenekelőtt a felsőoktatás elismertségét, vonzerejét;

-

javítja a magyarországi képesítéssel rendelkező munkaerő versenyképességét az európai munkaerő-piacon.

1.3. AZ ÚJ OKJ FEJLESZTÉSE ÉS AZ AHHOZ KAPCSOLÓDÓ TÁRSADALMI PARTNERSZEREPEK Magyarországon 1993-ban adták ki először az Országos Képzési Jegyzéket (OKJ). Az újabb, 2006-ban kibocsátott jegyzék modern alapokra helyezte a szakmastruktúrát. Az új OKJ kialakításának fő célja a modernizáció volt. Korábban ugyanis mind mennyiségi problémák (a kapacitásfejlesztés

elmaradása),

mind

minőségi

problémák

(tartalmi

fejlesztések

elmaradása) jelentkeztek. Emellett hiányzott a formális tanulás keretein kívül szerzett ismeretek elismerésének gyakorlata, a vizsgarendszer pedig nem vette figyelembe a piaci elvárásokat (ismeret alapú volt). Az 1/2006. (II.17.) OM rendeletben kiadott új OKJ a szakképesítések számát 804-ről 416raredukálta, és egy olyan szakképzési rendszert vezetett be, melynek résztvevői – képzési modulok egy előre meghatározott csoportjának követelményeit teljesítve – teljes szakképesítést szerezhetnek az iskolarendszeren belül vagy kívül, és amely részképesítések és ráépülő képesítések meghatározásával elősegíti az egész életen át tartó tanulást. Az új jegyzékben a kompetencia-alapúság és a modularitás elve érvényesül. Az új Országos Képzési Jegyzék fő célkitűzései ennek megfelelően a következők:

17





jobban felépített, átláthatóbb szakmastruktúra, egymással szorosabb és jobban kihasználható kapcsolatban levő szakképesítések kialakítása;



kompetencia-alapú kimenet felőli szabályozás létrehozása;



különösen kívánatossá vált egy korszerű, többcélú és funkciójú oktatási és képzési intézményrendszer kialakítása, amely egyszerre teszi lehetővé a szakmai ismeretek gyakorlatorientáltabb átadását, valamint a regionális szintű gazdasági párbeszéd ösztönzését;



a szakképesítések közötti átjárhatóság javítása, a korábban megszerzett tudás beszámíthatóságának megteremtése. A tartalmi fejlesztés fő eleme az említett kompetencia-elv, vagyis annak elérése, hogy a szakképesítés tananyaga és annak vizsgakövetelményei ténylegesen az adott szakmához szükséges készségekre készítsenek fel, olyan szakképesítéseket váljanak elérhetővé, amelyek valóban összhangban vannak a munkaerőpiac igényeivel, továbbá a képzési tartalmak és képzési programok modularitása;



a mai munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakmakínálat megalkotása. Az új rendszer legfőbb célkitűzése a munka és a szakképzés világának közelítése; a gazdaságban bekövetkező változások rugalmas és gyors követése, a szakképzés tartalmának hatékony korszerűsíthetősége, a már megszerzett kompetenciák eredményesebb továbbfejlesztése, a képzésben részt vevők naprakész gyakorlati ismereteinek bővítése.



az előzetesen megszerzett tudás elismerhetősége, és a szakmák közötti átjárhatóság szabályainak kidolgozása, lehetőségeinek biztosítása;

1.3.1. AZ ÚJ OKJ JELLEMZŐI A szakképzés tartalmának korszerűsítésére és az új szakmaszerkezet kialakítására irányuló fejlesztések megteremtik a modularitás érvényesíthetőségét, illetve az országos modultérkép létrehozását (több szakmában azonos modulok bevezetését, a szakmák csökkenthetőségét, az átfedések megszüntetését, a rész-szakképesítések, elágazások és ráépülések megvalósítását, a szakmák közötti átjárhatóságot). A moduláris szerkezet bevezetése azt jelenti, hogy a rokonszakmák közös tudásanyagát ugyanaz a követelménymodul tartalmazza. Így aki egy szakma megszerzése során sikeres 18



vizsgával teljesített egy bizonyos modult, annak nem kell abból ismét vizsgáznia, és a második szakma tanulásakor felmentést kaphat a tananyag egy – az első szakma keretében már megismert – része alól is. A kompetencia alapú szakképesítések kidolgozása pedig – a munkaerő-piaci igényeknek is megfelelő, gyakorlat-, illetve alkalmazásorientált – tartalomfejlesztést, képzést, mérést, értékelést és vizsgáztatást vezeti be a szakképzés rendszerébe. A korábbiaktól eltérő, a munkaerő-piaci orientáltságot és az életpálya szemléletet erősítő szakképesítés típusok kerültek bevezetésre az alábbiak szerint:



Az alap-szakképesítés a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott modulokból épül fel, munkakör ellátására képesít.



A rész-szakképesítés egy szakképesítésnek a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott moduljaiból épül fel, legalább egy munkakör ellátására képesít. A rész-szakképesítés egy szakképesítésnek a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott moduljaiból épül fel, legalább egy munkakör ellátására képesít. Ezek segítségével lehetővé válik, hogy az se maradjon szakma nélkül, aki az elkezdett képzését valamilyen okból nem tudja befejezni, illetve a szakmai vizsgán nem tud minden feladatot az elvárt szinten teljesíteni. Az így megszerzett rész-szakképesítések – amellett, hogy akár az elhelyezkedést is lehetővé teszik – azt is biztosítják, hogy a már megszerzett ismeretek későbbi beszámításával folytathassák tanulmányikat.



Elágazások, ráépülő szakképesítések esetében a szakképesítések sokkal szorosabb kapcsolatban állnak egymással, így – amellett, hogy az OKJ is átláthatóbbá válik – hatékonyabb képzési pályák (például egymásra épülő szakmák megszerzése) jöhetnek

létre.

Az

elágazás

a

szakképesítés

részeként

a

szakmai

és

vizsgakövetelményben meghatározott modulokból épül fel, amely kötelezően választandó modullal/modulokkal együtt munkakör ellátására képesít. A ráépülésnél a szakmai és vizsgakövetelmény tartalmazza, hogy mely modulok/szakképesítés/részszakképesítés/elágazás moduljaira épül a képzés, meghatározza, hogy mely modulokból épül fel, így együtt újabb munkakör ellátására képesít.

19



Az új Képzési Jegyzék bevezetésével az OKJ-azonosító is megváltozott. Az eddig 8 számjegyű kód helyét 15 számból álló azonosító vette át, amely leírja az adott szakma helyét a rendszerben, tükrözi az egyes szakképesítések kapcsolatát, viszonyát. A korábbi OKJ több mint 800 alapszakmájával szemben az új OKJ-ban csak 420 van, ez azonban messze nem jelenti azt, hogy csökkent volna a szakmakínálat. Egy soron belül ugyanis több elágazást, ráépülő szakképesítést is találhatunk. Az új OKJ szerinti szakképzést az újonnan kiadott szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK) alapján a felnőttképzésben 2007. január 1-től, az iskolarendszerű szakképzésben a központi programok kiadása után, de legkésőbb a 2008/2009. tanévben kellett megkezdeni. Az SZVK-k új OKJ alapján történő kidolgozása és megjelentetése 2006-tól 2008-ig zajlott, ezt követte a kerettantervek (központi programok) Szakmai és Vizsga Követelmények (SZVK-k) alapján történő kidolgozása. Jelenleg – 2010 elején – folyik a modulszintű tartalomfejlesztés, valamint egy nagyszabású informatikai fejlesztés, amely a modul-tananyagok internetes letölthetőségét fogja eredményezni. A

kompetencia-alapúság

és

a

kimeneti

követelményrendszer

a

szakképzésben

erőteljesebben érvényesül, mint a közoktatásban. A 2004-2006-ban kiadott új OKJ és a hozzá kapcsolódó SZVK-k ugyanis munkakörelemzésekre épülő, kompetencia alapú tanulási kimeneteket határoznak meg. Az egyes foglalkozások kompetenciaprofiljai – melyeket képzési tapasztalattal bíró gyakorló szakemberek dolgoztak ki – meghatározzák az adott foglalkozás/munkakör részét alkotó különböző feladatok végzéséhez szükséges szakmai ismereteket és készségeket, valamint emellett a módszer (gondolkodás, problémamegoldás, munkastílus),

társas

(kommunikáció,

kooperáció,

konfliktuskezelés)

és

személyi

(rugalmasság, kreativitás, önállóság, adottságok, jellemvonások) kompetenciákat is. A tanárok/oktatók bevonásával készült új, központilag meghatározott kerettantervek és az ezekre

épülő

helyi

szakképzési

tantervek

az

SZVK-ban

meghatározott

szakmai

követelményeknek megfelelő tananyagegységekből épülnek fel, és a kompetenciák fejlesztésére összpontosítanak.

20



1.4. KOMPETENCIA ELV ÉS MODULARIZÁCIÓ A SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI PROGRAMOKBAN A gazdaság egyre kevésbé elégszik meg azzal, hogy valaki valamit (egy technológiai leírást, tudományos ismereteket, szabályzatokat stb.) ismerjen; számára az a fontos, hogy a munkaerőként jelentkező szakember valamit eredményesen meg tudjon csinálni. E követelmény fejeződik ki kompetenciafogalomban. A kompetencia teljesítő képes tudást, a megszerzett tudásnak és a meglevő személyes adottságoknak- készségeknek egy adott, konkrét környezetben való alkalmazási képességét jelenti: a foglalkozási/munkaköri feladatok sikeres ellátásának személyi feltételrendszere (Udvardi, 2002). Az OECD kompetencia kutatások eredményeképpen 2003-ra az OECD egyértelműen úgy fogalmazott, hogy a kompetencia nem a képesség (skill) szinonimája, hanem komplex feladatok adott kontextusban való sikeres megoldására való képesség (ability). Ezzel a definícióval egyértelműen kizárta a kompetencia köréből a műveltséget és amellett foglalt állást, hogy a kompetencia esetében a megismerés pszichológiai sajátosságai (és nem valamely kultúra) szerint szerveződött tudásról van szó. Egy adott szakma sikeres gyakorlásához kapcsolódó kompetenciák jellemzően öt alapvető jelentőségű tulajdonsággal bírnak:

A kompetencia lehetővé teszi, hogy tudatosítsuk az informálisan és nem formális keretek között megszerzett tudás szerepét a hozzáértő munkavégzésben, továbbá a "procedurális"-nak tartott képességek együttesét. A kompetencia mindig cselekvéshez kapcsolódik. Lehetővé teszi a cselekvést, a feladatok elvégzését, ekképpen pontosan körülírható. Nem létezik önmagában, a megoldandó probléma megoldásától, illetve a megoldás során használó személytől függetlenül. A kompetencia mindig egy meghatározott összefüggéshez kapcsolódik, mindig egy konkrét és döntő szituációhoz, ami ekképpen elsősorban az átjárhatóság és az átvihetőség elméleti problémáját veti fel. A kompetenciák lényegében három képességcsaládot érintenek: a tudást, vagyis a generikus ismeretanyagot, a know-how-t, vagyis a jártasságokat és készségeket, illetve a „létezés tudományát”, vagyis a kapcsolatteremtő képességet és a szociális viselkedési formákat. 21



Ezek a képességek integrálódtak. Nem egyszerűen arról van tehát szó, hogy a teljesítményben testet ölt egy bizonyos képességmennyiség, hanem inkább arról, hogy ezek a képességek strukturáltak és egymásra épülnek. Olyan forrástőkét alkotnak, amelyek egymással keveredve lehetővé teszik magát a tevékenységet, ezáltal a teljesítményt is.

A fejlett szakképzési rendszerrel rendelkező országokban a – már régóta alkalmazott – moduláris rendszer lényege, hogy az adott szakma ismeretanyagát tananyagegységekre, un. modulokra osztják. (A legáltalánosabb megfogalmazás a modulfogalomra Goldschmidt-től származik: a "tanulási tevékenységek megtervezett sorozatának önmagában zárt, független egysége, amely a hallgatót egyértelműen meghatározott feladat megoldásában segíti". Lényegében minden modult zárt egységnek lehet tekinteni, annak ellenére, hogy az oktatás általában modulcsoportokban vagy tömbök formájában folyik, amelyeket szintén hozzá lehet igazítani az egyéni igényekhez. A modul, mint építőelem a jellegétől függően tehát egyszer tantervet, máskor tananyagot épít. Természetesen az is fennállhat, hogy a két "építkezési forma" egyszerre valósul meg.) Mivel léteznek olyan egységek, amelyek több szakmához is szükségesek, azonos ismeretanyagot tartalmaznak, ezeket a kompetencia-együtteseket követelménymodulként határozzák meg. Így az új struktúra segítségével, amely lehetővé teszi a szakmák közötti átjárhatóságot, illetve a korábban iskolai rendszerben vagy azon kívül elsajátított ismeretanyag beszámítását, a munkavállalók is könnyebben igazodhatnak a munkaerő-piac igényeihez. Az OKJ – a FEOR-ban szereplő foglalkozások, munkakörök elemzése alapján – négy kompetenciakategóriát/főcsoportot használ:



szakmai kompetenciák;



személyes kompetenciák;



társas kompetenciák és



módszerkompetenciák.

A moduláris felépítés az egész OKJ-ra, azon belül minden szakmacsoportra, szakképesítéscsoportra és szakképesítésre is jellemző. (A modultérkép biztosítja az egyes szakképesítések

22



– szakmai és vizsgakövetelményeiben meghatározott – szakmai- és követelménymodulok egymáshoz történő kapcsolódásainak áttekintését.) Az

új

OKJ-ban

szereplő

szakképesítések

szakmai

moduljai,

illetve

kimeneti

követelménymoduljai a szakképesítések vonatkozásában 6-8 modulból álló moduláris képzési szerkezetet eredményeznek, amelyet tartalmi oldalról a tananyag modul-, a tananyagegység és a tananyagelem, mint tananyag építési szerkezet egészít ki.

1.5. A SZAKKÉPZÉS MINŐSÉGFEJLESZTÉSE, INDIKÁTORAINAK BEVEZETÉSE Az elmúlt években az Európai Unióban egyre erősödött a szakmapolitikai együttműködés az oktatás és szakképzés területén, hiszen Európa gazdasági és társadalmi fejlődése érdekében kitűzött célok (versenyképesség növelése, a tudásalapú társadalomba való átmenet, a foglakoztathatóság növelése, az EU bővítésével az európai munkaerőpiac megnyitása) EU-szinten is újra előtérbe és középpontba helyezték a szakképzés minőségének kérdését. A Koppenhágai Folyamat minőségbiztosítással kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósítására, a minőségbiztosítás terén az európai együttműködés elősegítésére az EU Bizottság létrehozta a „Minőség a szakképzésben” Szakmai Munkacsoportot, amely 2003–2004-ben kidolgozta a szakképzésben alkalmazandó, európai szinten közös minőségbiztosítási keretrendszert (CQAF). A munkacsoport célja, hogy elősegítse a szakképzés minőségének fejlesztését

és

e

téren

az

EU

tagállamok

szakképzést

érintő

szakmapolitikai

kezdeményezéseinek növekvő áttekinthetőségét és konzisztenciáját, továbbá hogy közös irányt adjon a nemzeti és az intézményi szintű minőségirányítási rendszerek kialakításához és fejlesztéséhez. A modell logikája arra épül, hogy amennyiben egy szakképzést irányító vagy folytató intézmény teljesíti ezeket az alapvető minőségi követelményeket, akkor ezáltal megteremti a lehetőségét annak, hogy jó képzési minőséget szolgáltasson. A CQAF keretrendszer az alábbi alkotóelemekből épül fel:

-

egy modellből, amely lehetővé teszi a rendszerek megtervezését, gyakorlatba átültetését, működtetését, értékelését és felülvizsgálatát a megfelelő szinteken;

23


-


megfelelő módszertana van a rendszerek értékelésére és felülvizsgálatára, a folyamatos fejlesztés előmozdítása céljából: a hangsúly a külső értékeléssel egybekötött önértékelésen van;

-

monitoring rendszere: egy külső szerv általi monitoringot tesz lehetővé nemzeti vagy regionális szinten (lehetőség szerint európai szintű Peer Review *azonos tevékenységet végzők egymás általi értékelése+ alkalmazásával kombinálva);

-

egy mérőeszköz is: adott számú referenciamutató kifejlesztésével, amelyek az a célja, hogy segítse a tagállamokat saját rendszereik országos vagy regionális szintű ellenőrzésében és értékelésében.

A CQAF Modell négy, egymással szoros kapcsolatban álló elemre tagolódik. Az 1. Tervezés, 2. Megvalósítás/végrehajtás, 3. Mérés és értékelés, 4. Felülvizsgálat (visszacsatolás és a változás bevezetésének eljárásrendje) elemek – amelyeket a módszertan fog össze egységes rendszerré – azonosak a folyamatos fejlesztés (PDCA - ciklus) lépéseivel, amelyek minden minőségmodell vagy rendszer fő lépéseit alkotják. A CQAF Modell hozzáadott értéke abban rejlik, hogy minden egyes lépéshez európai szinten elfogadott, közös alapvető minőségkövetelményeket határoz meg. A minőség és összetevőinek mérése minden szinten kulcsfontosságú kérdés a minőségirányításban. A CQAF javaslatot tesz a szakképzés minőségének mérésére és értékelésére vonatkozó, rendszerszintű közös indikátorok első csoportjára. Ezt a 10 indikátort a tagállamokban alkalmazott több mint 200 indikátor közül választották ki azzal a céllal, hogy a minőségirányítási tevékenységeket összekapcsolják a szakképzési rendszerekre vonatkozó, európai szinten megállapított szakmapolitikai célkitűzésekkel. A kiválasztott indikátorok környezeti információkat, valamint a bemeneti követelményekhez, a folyamatokhoz, a kimeneti követelményekhez és az eredményekhez kapcsolódó információkat tartalmaznak. Az alkalmazott 10 indikátor leírása:

1. minőségirányítási rendszert alkalmazó szakképző intézmények aránya; 2. a képzők képzésére fordított befektetések; 3. munkanélküliségi ráta; 4. hátrányos helyzetű, érzékeny, veszélyeztetett csoportok aránya; 5. a szakképzésben és az élethosszig tartó tanulásban (LLL) való részvételi arány; 24



6. a szakképzésbe jelentkezők és azt sikeresen elvégzők aránya; 7. a tanulók/képzésben részt vevők státusza a képzés befejezése után hat hónappal; 8. a megszerzett készségek alkalmazása a munkahelyen; 9. a munkaerő-piaci igények változását követő mechanizmusok minőségi mutatója; 10. a szakképzéshez való hozzáférés fejlesztése érdekében végzett intézkedések minősége.

Az önértékelés rendszeres visszajelzést szolgáltat a partnereknek az oktatási-képzési szolgáltatásokkal

való

elégedettségéről,

a

munkaerőpiac

igényeiről,

valamint

a

munkavállalók képzés során nyert képességeinek és készségeinek megfelelőségéről, lehetővé teszi továbbá a szakképzési rendszerek eredményességének és hatékonyságának értékelését, ezáltal a szakképzés és a munka világa közötti kapcsolat erősítését is. A magyarországi Közoktatási Törvény is arra kötelezi az intézményeket, hogy minőségpolitikát határozzanak meg és minőségfejlesztési rendszert működtessenek. A KMD (Közoktatás Minőségéért Díj Modell (3/2002. (II. 15.) OM rendelet), mint az intézmény kiválósági fokának megítélésére szolgáló önértékelési keretrendszer – az ösztönzés (díj) mellett – elsősorban az intézményi önértékelést, azaz a szervezet erősségeinek és legfontosabb fejlesztendő területeinek az azonosítását, valamint a továbbfejlesztés (stratégiai) irányainak a kijelölését szolgálja. A Szakiskolai Fejlesztési Programban a kezdetektől kiemelten fontos fejlesztési terület a szakiskolai minőségfejlesztés, amelynek keretében – 2005 óta, az elsők között az Európai Unióban – jelentős számú szakképző iskolában került bevezetésre és alkalmazásra az európai közös minőségbiztosítási keretrendszeren alapuló és a hazai sajátosságok figyelembevételével adaptált Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer (SZMBK) szerinti, teljes körű szervezeti önértékelésen alapuló minőségirányítási, minőségfejlesztési rendszer. A Szakiskolai Fejlesztési Programban az önértékelés megvalósításának elősegítésére 2003-ban kidolgozásra került a Szakiskolai Önértékelési Modell, majd 2006-ban a CQAF adaptáció eredményeképpen a Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM), amely átfogja az adott intézmény teljes működési rendszerét, érinti a szervezet folyamatait, képességeit és az elért eredményeit egyaránt. Az SZFP I. eredményei lehetővé teszik, hogy az SZFP II. - ben – az Európai Unióban elsők között – jelentős számú szakképző intézményben vezessék be az európai uniós – a 25



Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer alapján adaptált – hazai modellt. Fontos terület az önértékelés során kapott eredmények felhasználása. Az önértékelés fontos eszköz a feltárt problémák korrekciójához. Ezek alapján lehet kidolgozni olyan eljárásokat, algoritmusokat, amelyek képessé teszik az iskolák vezetőit arra, hogy megfelelő választ tudjanak adni az iskolai rendszerű szakképzés minőségét jól leíró indikátorrendszer egyes elemeiben beállt kedvezőtlen változásokra. A Közoktatás Minőségéért Díjhoz hasonlóan, a Szakiskolai/Szakképzési Önértékelési Modell megalkotása nemzetközi viszonylatban is egyedülálló szakmai fejlesztés volt, hiszen az első olyan intézmény specifikus önértékelési modell, amely közvetett módon az Európai Minőség Díj alapját képező EFQM Kiválóság Modell kritériumrendszerén alapszik, ugyanakkor figyelembe veszi a szakképző iskolák feladatait és működési sajátosságait. A Szakképzési Önértékelési Modell alkalmazása az intézmények számára fokozatosan, három bevezetési szinten valósulhat meg: I. Helyzetfelmérő szint, II. Fejlesztési szint, III. Kiválóság szint. Az önértékelés mindhárom szinten azonos alapokon nyugvó, de tartalmában részben eltérő önértékelési modell alkalmazásával történik. A modellben szereplő kritériumok – az EFQM és a KMD önértékelési modellekhez hasonlóan – itt is két fő csoportra oszthatók: az Adottságokra (azaz az intézményben alkalmazott módszerekre, technikákra, eljárásokra) és az ezekkel elért Eredményekre. Az önértékelési modell rendszeres alkalmazásával az intézmény (de a fenntartó és a különböző szinteken megvalósuló oktatás-irányítás is) átfogó és átlátható képet kaphat az intézmények működéséről, ennek részeként a nevelési és képzési tevékenység hatékonyságáról, továbbá annak eredményességéről. Az önértékelést egy független, harmadik fél – országos, regionális vagy ágazati szintű, külső testület – által rendszeres időszakonként elvégzett külső értékeléssel szükséges kiegészíteni, megerősíteni.

26



2. A KOMPETENCIA ALAPÚ SZAKKÉPZÉS FEJLESZTÉSE 2.1. A SZAKKÉPESÍTÉSEK SZAKMAI ÉS VIZSGAKÖVETELMÉNY (SZVK) JELLEMZŐI Az új OKJ szerinti szakképesítések szakmai követelménymoduljának tartalma két fő részből épül fel a feladatprofilból és a tulajdonságprofilból. A feladatprofil a szakképesítés megszerzése birtokában betölthető munkakörben elvégzendő feladatok célszerűen csoportosított listája. A feladatprofil azoknak a munkavállaló személyéhez köthető, a szakképesítés megszerzését követő munkába álláskor ellátható munkafeladatoknak, cselekvéseknek a rendezett listája, amelyeket egy dolgozó a szakképesítés megszerzése révén el tud végezni. (A feladatprofilban felsorolt feladatok a „mit csinál?” kérdésre adnak választ.) A tulajdonságprofil azoknak a tulajdonságoknak (alkalmazott szakmai ismeretek, szakmai készségek, képességek, módszer, társas és személyes kompetenciák) a listája, amelyek révén a személy képes a szakképesítés birtokában a munkafeladatok elvégzésére. A tulajdonságprofil a személyt jellemző tulajdonságok kategóriákba csoportosított, egyes kategóriákban adott készletből választott, a teljesítmény, minőség típusát, illetve szintjét is tartalmazó megnevezéseinek rendezett felsorolása. A szakképesítés szakmai követelményei között a tulajdonságprofil részeként kizárólag a munkatevékenység során közvetlenül használt, alkalmazott ismereteket szerepeltetik. A szakmai ismeretek a munkatevékenység során közvetlenül alkalmazott, a műveletek sorrendjére, technológiai szabályokra, a műveletek során használt anyagok, tárgyak, eszközök egymásra gyakorolt hatására, az összetettebb eszköz- és forráshasználatra, az alkalmazott számszerű paraméterekre és minőségi jellemzőkre vonatkozó adatok, információk. A szakmai ismeretalkalmazások típusai, és azok értelmezése, felmérési lehetőségei A-E szintekkel jelölve, 5 szinten kerültek leírásra. A munkatevékenység során a feladat elvégzéséhez a tulajdonság-kompetenciák – amellett, hogy összetételük is különböző – eltérő szintű megnyilvánulásai szükségesek.

A szakmai készség a szakképesítésre jellemző munkatevékenység automatikus, a tudat közvetlen irányítása nélkül működő összetevője, eleme, amelynek szintje az adott készség birtoklása révén végezhető tevékenység tartalmát tükrözi. A szakmai készségek, képességek 27



alkalmazott öt szintje a következő: az 1. szintet az alapszintnek, a 3. szintet a közép szintnek, az 5. szintet a felső szintnek, a 2. és a 4. szintet ezek közötti szinteknek tekintik. További leíró elemeket

képeznek

a

személyes

kompetenciák,

a

társas

kompetenciák

és

a

módszerkompetenciák. A személyes kompetencia Azok a személyes tulajdonságok (adottságok, jellemvonások, értelmi és érzelmi viszonyulások), amelyek megléte elősegíti, illetve lehetővé teszi a munkatevékenység hatékony és eredményes elvégzését. A személyes kompetenciák kategóriája

két

csoportból

áll:

az

adottságok,

illetve

a

jellemvonások

kompetenciacsoportjából. Adottságok kompetenciacsoportban a szakmához tartozó feladatok ellátásához szükséges fizikai (pl. erős fizikum), fiziológiai (pl. látás, hallás, térlátás) és pszichológiai (pl. érzelmi stabilitás, tűrőképesség) képességek találhatók. A jellemvonások kompetenciacsoport pedig olyan személyiségbeli sajátosságokból áll, melyek ösztönzik, szervezik és regulálják az értékes és eredményes munkavégzést.

A módszerkompetencia a munkatevékenység során a személy munkamódszerére, munkastílusára, problémamegoldására és gondolkodására jellemző, a személynek a munkafolyamat meghatározásában játszott szerepét, a tevékenységhez való viszonyát, valamint tevékenységének minőségét leíró ismérvek. A szociális kompetencia a munkatevékenységben résztvevőkkel, illetve ügyfelekkel (azon személyek, akikre a munkatevékenység irányul) való közvetlen kapcsolatot, a velük összefüggő cselekvéseket, különösen az együttműködés, a kommunikáció és a konfliktuskezelés milyenségét leíró jellemzők.

2.2. A SZAKKÉPESÍTÉSEK AJÁNLOTT KÖZPONTI PROGRAMJAINAK FELÉPÍTÉSE (KP) A

szakképzés

tartalmi

szabályozása

részint

kimeneti

szabályozásként,

részint

folyamatszabályozásként valósul meg. A kimeneti szabályozás alapvetően a szakképesítés szakmai- és vizsgakövetelménye, a folyamatszabályozás a központi programja által valósul meg. A szakképzési törvény fogalom-meghatározása szerint a központi program a szakképzés folyamatának megszervezéséhez, valamint nevelési-oktatási dokumentumok, azon belül a szakmai program, valamint a tankönyvek, segédletek elkészítéséhez kiadott dokumentum. 28



Az új központi programok a kompetenciaelvűség egyik megnyilvánulásaként a régiektől eltérő módon tervezik meg, építik fel a képzési folyamatot. Az új központi programokban rögzített tananyagtartalom három szintre tagolódik. A legkisebb rész a tananyagelem, a középső szint a tananyagelemekből álló tananyagegység. A tananyagegységek a legnagyobb részhez, a követelménymodulokhoz vannak rendelve. A központi programban megadott tananyagelem a képzési folyamatnak egy tovább nem bontott, tartalmát és alapvető folyamatbeli jellemzőit tekintve homogén részlete. A tananyagegységek

célja

a

követelménymodulokban

megfogalmazott

tulajdonságok

kialakítása. A tanulói munkaformák azokat a feladatokat kell, hogy lefedjék, amelyeket a követelménymodul feladatprofilja határoz meg. A

központi

programban

megadott

tananyagegység

a

képzési

folyamatnak

a

tananyagelemekből valamilyen képzésszervezési elv alapján összetett része. A központi programokban a kompetenciaelvnek megfelelően a tananyagegységeken belüli elemeket jellemzően a céltartalom, azon belül is elsősorban a feladatkompetenciák főzik össze. A központi programok elkészítésének munkamódszeréből következően a tananyagegységek valamelyik követelménymodulhoz kötődnek.

2.3. A SZAKKÉPZÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ TARTALOMFEJLESZTÉS Az új szakképzési szerkezet kompetenciaalapú szakmai és vizsgakövetelményei, illetve központi programjai azonban csupán címszavakban tartalmazzák a szakmai feladatokat, a szakmai ismereteket és készségeket, illetve a tulajdonságkompetenciákat. A képzők ezzel szemben igénylik a tananyagtartalmak részletes kifejtését, az egyértelmű, egységes kompetenciaelvű tartalomelem-fejlesztést a sikeres kimenet biztosítása érdekében. A gazdaság igényeihez igazított szakmaszerkezet kialakítása során olyan új technikák, technológiák,

nyersanyagok,

illetve

szolgáltatások

jelentek

meg

a

szakmai

és

vizsgakövetelményekben, illetve központi programokban, amelyekhez jelenleg még nincs ajánlott tananyag. Az eddig bevezetett és a közeljövőben bevezetendő képzésekhez a még jelenleg forgalomban lévő tankönyvek csak részben használhatóak fel, mivel nem kompetenciaalapúak, nem illeszkednek az új szakmaszerkezethez, a munkaerő-piaci igényekhez, esetenként korszerűtlenek, elavultak, hiányosak. Az új szakmaszerkezet szerint bevezetett képzések, valamint a gyakorlatorientált képzés előtérbe helyezése módszertani 29



megújulást is igényel, továbbá a tanulásirányítás/tanulástámogatás kifejlesztését is megköveteli. A tartalomelem-fejlesztés az új OKJ-ben található, iskolai rendszerben oktatható szakképesítések egyes moduljaira vonatkozik, melynek kiindulópontja a modultérkép és a ténylegesen kiadott új központi programok. A folyamatban lévő fejlesztési projektek az alapmodulokra, a páros modulokra, a páros-többes modulokra, valamint néhány un. saját modulra irányul. A fejlesztés első két évében várhatóan mintegy 3000 tartalomelem kerül kidolgozásra. A tananyagtartalom-fejlesztésben nem csak a szakiskolákban tanító tanárok, de a gazdaság szereplői, szakemberei is aktívan részt vesznek, biztosítva ezzel a megfelelő eredményt és a szakképzésből kikerülő diákok munkaerő-piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodását. (A szakképzésből így kikerülő és a munkaerőpiacon elhelyezkedő munkavállalók a szakmák társadalmi megítélését, elismertségét pozitívan befolyásolják.) Ennek következtében a szakképzetséggel rendelkezők foglakoztatási esélyei megnőnek, csökken a szakmunka világában tapasztalható munkanélküliség, illetve ennek köszönhetően várhatóan növekszik a szakképzettséggel rendelkező munkavállalók társadalmi megbecsülése, és csökkennek a társadalmi egyenlőtlenségek. A szakértők által kifejlesztett tananyagtartalom-elemek webes felületre történő feltöltése révén a projekt keretében létrehozott szellemi termékek szabadon kinyomtathatóak, összefűzhetőek és tankönyvvé szerkeszthetők lesznek, úgy a szakképző iskolák, mint a munkáltatók és munkavállalók vagy akár a könyvkiadók számára Az SzTTR (Szakmai Tankönyvi Tartalomszolgáltató Rendszer) felületén tárolt tartalomelemek rugalmasan illeszthetőek lesznek a központi programok alapján készülő helyi tantervekhez, továbbá lehetővé teszik az egyéni tanulási utakat segítő és követő tananyagszerkesztést is, a rugalmas szak- és felnőttképzési, valamint az atipikus tanulási körülmények között.

30



2.4. AZ OKTATÁS-GAZDASÁG EGYÜTTMŰKÖDÉSE A GYAKORLATI KÉPZÉSBEN, A KVALIFIKÁLT SZAKEMBERKÉPZÉS KOMPETENCIÁINAK FEJLESZTÉSE

2.4.1. A SZAKKÉPZŐ INTÉZMÉNYEK ÉS A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK PARTNERSÉGI EGYÜTTMŰKÖDÉSE A SZAKKÉPZÉS FEJLESZTÉSÉBEN A gazdaság munkaerőigényének jobban megfelelő képzettség biztosítása, a pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci értékének növelése, a szakmai életút biztosabb megkezdése, majd későbbi eredményes korrekciója érdekében a szakiskolákban hatékonyabb és gyakorlatiasabb elméleti képzés szükséges, amelyet ki kell egészíteni a munka világába való belépéshez szükséges ismeretek és készségek elsajátításával. Olyan új módszerek kifejlesztése, bevezetése a feladat, amelyek elősegítik a tanulók tanulás alatti sikerélményeinek megszerzését, önálló munkavégzésre serkentenek, és ezáltal növelik a fiatalok szakma iránti érdeklődését, továbbá jelentős motivációs erőt adnak a szakképesítés megszerzéséhez. A gazdasággal való kapcsolat és együttműködés szorosabbá tétele, a gazdaság gyakorlati képzésben való közreműködésének erősítése, illetve a pályakezdő szakmunkások gyakorlati képzettségének

növelése

érdekében

a

vállalkozások

gyakorlati

képzésben

való

érdekeltségének megerősítése vált szükségessé. A gazdálkodó szervezetek bevonásával olyan gyakorlati képzés megvalósítása a cél, amelyben a tanulók a munkakör betöltéséhez szükséges életszerű munkatapasztalatra tehetnek szert. A színvonalasabb munkahelyi gyakorlati képzés jobban segíti az iskolai képzési pedagógiai munkát, javul a TISZK-ek, az iskolák és a gazdálkodó szervezetek együttműködése, bővül kapcsolatrendszerük, fejlődik partnerségi viszonyuk. A képzésekben érintett vállalkozásoknál javul a tanulószerződéses gyakorlati képzés pedagógiai színvonala, hatékonysága, eredményessége, erősödik a tanulók kötődése a gyakorlóhelyhez és javulhat a továbbfoglalkoztatás aránya. A munkahelyi gyakorlati képzések és az így megszerzett szakképzettségek tényleges tartalma a helyi igények mellett jobban megfelel a szakmai és vizsgakövetelménynek is. A gazdasági válság hatására azonban 2009-ben csökkent a vállalkozások aktivitása a szakképzésben és fejlesztésekben, és némileg szűkültek a tanulószerződéses gyakorlati képzés lehetőségei. Jelentős problémaként fogalmazódik meg a felsőfokú szakképesítésekhez kapcsolódóan a 31



legtöbb SZVK-ban előírt szakmai gyakorlati kötelezettség (3 hónap) teljesítéséhez szükséges munkaadói fogadó készség.

2.4.2. A KAMARÁK SZEREPE A GYAKORLAT ORIENTÁLT SZAKMAI KÉPZÉS FEJLESZTÉSÉBEN A szakképzési törvény módosítása során szélesedtek, illetve új elemekkel bővültek a gazdasági kamarák szakképzési feladatai. A szakmai és vizsgakövetelmények kidolgozásában, korszerűsítésében, illetve a gyakorlati szintvizsgák rendszerének bevezetésében a gazdasági kamarák törvényi felhatalmazást kaptak. Ezzel összhangban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 16 gyakorlatigényes szakmában elvégezte a szakmai és vizsgakövetelmények munkaerő-piaci követelményeknek megfelelő korszerűsítését, illetve kidolgozta a gyakorlati szintvizsga bevezetésének rendszerét, amelyet pilot jelleggel 4400 tanuló körében el is végzett. (Azokban a szakképesítésekben, amelyekben a gazdasági kamara dolgozza ki a szakmai és vizsgakövetelményt, a szintvizsgát az illetékes területi gazdasági kamara a gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel, szakmai szervezetekkel együttműködve – az illetékes

szakképző

iskola

és

a

gyakorlati

képzés

szervezője

képviselőjének

közreműködésével – szervezi.) A vizsga- és kompetencia-központok működtetésében a gazdasági kamaráknak és érdekképviseleti szerveknek meghatározó szerepet kell a továbbiakban is kapniuk ahhoz, hogy

a

felhasználói

oldal

elvárásai

megfelelően

érvényesüljenek.

A

gazdasági

érdekképviseletek részére pedig delegálási jog biztosítása szükséges a szakmai vizsgabizottságokba. A tanulószerződést, illetőleg a gyakorlati képzést szervező gazdálkodó szervezetet az illetékes területi gazdasági kamara tartja nyilván, a gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel, szakmai szervezetekkel együttműködve ellátja a gyakorlati képzés ellenőrzését. A korábbiakhoz képest a kamarai szakképzési feladatok ellátásának finanszírozása is kedvező változásokon ment keresztül, mivel az éves feladatokra lebontott tanulószerződések számára vetített normatív finanszírozási rendszer bevezetésre került. Az MKIK aktív és felelős szereplőjévé vált az iskolarendszerű szakképzés modernizációjának, amelynek révén kidolgozásra és bevezetésre került a gyakorlati képzés minőségbiztosítási rendszere. 32



A gazdasági kamarák részvételét növeli a szakmai tanulmányi versenyekben az, hogy az MKIK a gondozásra átvett 16 szakképesítésben a nappali tagozaton végzős tanulók számára rendezi meg a Szakma Kiváló Tanulója Versenyt. A nívós szakmai verseny a magyar szakképzés színvonalának emeléséhez, a szakképzés eredményeinek minél szélesebb körű bemutatásához egyaránt hozzájárul. Célja a végzős tanulók és iskoláik (tágabban a magyar szakképzés) szakmai megfeleltetése a gazdaság igényeinek és elvárásainak. A szakképzésben részt vevő tehetséges tanulók számára a jelenleginél alaposabb, átfogóbb megmérettetést biztosít. A gyakorlati szintvizsga szerepének erősítése, szakmai megfeleltetése a gazdaság igényeinek és elvárásainak, életszerű, gyakorlatorientált, kompetenciákat mérő feladatsorok bevezetésével történik.

(Forrás:

http://www.mkik.hu/download.php?id=8449 Letöltés

ideje: 2010.03.10.)

2.4.3. A SZAKKÉPZÉSI PARTNEREK EGYÜTTMŰKÖDÉSE A PÁLYAKÖVETÉSBEN ÉS EREDMÉNYEI VISSZACSATOLÁSÁBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SZAKMAI KÉPZÉS FEJLESZTÉSÉRE Napjainkban még hiányzik a rendszeresen megszervezett, sztenderdizált adatgyűjtés arról, hogy mi történik a képzést eredményesen befejezőkkel a szakmai vizsgákat követően. Kevés (projektkutatási eredmény) adat áll rendelkezésre arról, hogy miként tudják hasznosítani szakmai és személyes kompetenciáikat, és ezek közül melyekre van szükségük a munkavégzés során, illetve melyek hiányoznak a sikeres életpálya megkezdésekor. A szakképzési pályakövetési rendszer hazai fejlesztése eredményeként a képzésekről és az egyénekről gyűjtött adatok lekérdezhetőségével, valamint a képzések színvonalára és a munkahelyi

beválásra

vonatkozó

munkáltatói

és

munkavállalói

vélemények

visszacsatolásával a társadalom minden csoportjának és tagjának érdemi információs szolgáltatás lesz nyújtható. Pontosabb képet kaphatunk a szakmák a gazdaság által történő megítéléséről, a képzések szerkezetének és összetevőinek munkaerő-piaci értékeléséről.

Települési önkormányzatok szerepe a térségi munkaerő-igények rugalmas kielégítésében. Az önkormányzatok az adott régiók társadalmi-gazdasági fejlődését felmérve felelős szakképzés-fejlesztési

koncepciót

kialakítva

képesek

biztosítani

egy-egy

térség

szakképzésének munkaerő-piaci megfelelőségét és annak támogatását. E tekintetben az 33



önkormányzatok többsége alapos hatásvizsgálatokkal tervezi meg a szakképesítések indítását. Jó példaként emelhetjük ki az önkormányzatok gyakorlatából, hogy a munkaadókkal szoros partnerségi együttműködést alakítottak ki a munkaerő igény prognosztizálására. A kis létszámú igényeket is összegyűjtve megfelelő képzési csoportokat tudnak indítani. A 2009-es FSZ képzési kutatások eredményei alapján az önkormányzatok sikeresen képesek összekapcsolni a munkaadókat-, a szakképző intézményeket, a szakmai kamarákat, az RFKB-at és a felsőfokú szakképzettséget megszerezni kívánó fiatalokat a fenntartói, koordinatív és partnerségi szerepeik gyakorlása folyamán. További szerepük lehet a pályaorientációs, információs és egyéb szakmai szolgáltatások fejlesztésében, fórumok szervezésében; ezzel is elősegítve a fiatalok vidéki városokban, kistérségekben való megtartását.

2.4.4. A MUNKAHELYI GYAKORLATI KÉPZÉS ÖSZTÖNZÉSE A tanulószerződéses képzés fontos megkülönböztető jegye, hogy a tanulószerződéseket a tanuló (nem a szakképző iskola) és a gazdálkodó szervezet kötik meg az illetékes területi gazdasági kamara képviselőjének felügyelete alatt, és a kamara ellenőrzi a képzés megkezdése előtt és a későbbiekben is a képzés feltételeit és színvonalát. A tanulószerződés előfeltételeit és tartalmát „A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. Törvény” szabályozza. A szerződésben a gazdálkodó szervezet arra vállal kötelezettséget, hogy a tanuló számára egészséges és biztonságos munkahelyen gondoskodik az adott szakképesítés törvényben előírt szakmai és vizsgakövetelményeinek megfelelő gyakorlati képzésről. A tanuló hasonlóképpen köteles a gazdálkodó szervezet képzési rendjét megtartani és a képzésre vonatkozó utasításait végrehajtani, valamint a biztonsági és egészségügyi előírásokat megtartani. A tanulószerződés jogi kapcsolatot létesít a tanuló és a gazdálkodó szervezet között, mely jogviszony csak közös megegyezéssel vagy a törvény által szabályozott feltételek alapján bontható fel. A szerződés nem változtat a tanuló tanulói státuszán, csupán különböző előnyöket biztosít a számára. A tanulószerződéses képzés további fontos sajátossága, hogy a gyakorlati képzést folytató gazdálkodó köteles a tanuló részére rendszeres havi pénzbeli juttatást fizetni (a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulók esetében ez az összefüggő nyári 34



gyakorlat idejétől eltekintve nem kötelező). Ezen felül a tanulók a tanulószerződésnek köszönhetően társadalombiztosítási juttatásokban részesülnek, és a tanulószerződéses képzés ideje a szolgálati időbe is beleszámít. Az oktatáspolitika (különösen az utolsó szakképző évfolyamon) egyre inkább a tanulószerződéses képzést támogatja, mint a szakképzés és a gazdaság közti kapcsolatok erősítésére leginkább alkalmas képzési formát. A tanulószerződések számának további növelése érdekében került sor a közelmúltban a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosítására, melynek értelmében 2007. január 1-jétől, amennyiben a gyakorlati képzési idő több mint ötven százalékában gazdálkodó szervezetnél folyik a képzés, az csak tanulószerződés alapján végezhető. A tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzés költségeit a képzést folytató gazdálkodó állja, aki szakképzési hozzájárulásának (SZH) egy részét vagy egészét az ezzel kapcsolatban felmerülő költségek fedezésére fordíthatja

2.5. A KIMENETI KOMPETENCIÁK MÉRÉSI RENDSZERE, A VIZSGARENDSZER FEJLESZTÉSE Az új OKJ-ban megjelenő szakképesítések kompetenciaelvű és moduláris szakmai követelményei tartalmuknál és szerkezetüknél fogva szükségessé tették a szakmai vizsgáztatás rendszerének, módszereinek és tartalmának átalakítását. Az egyes változások alapvetően a kompetenciaelvűség és a modularitás alapelveinek érvényesülését szolgálják. A szakmai- és vizsgakövetelmények (SZVK-k) – többek között – tartalmazzák a vizsgafeladatok legfontosabb jellemzőit: a vizsgafeladatok rövid leírását (milyen módon történjék a kompetenciák mérése és értékelése); az adott vizsgafeladathoz rendelt jellemző vizsgatevékenységet és a feladat végrehajtásához szükséges időt. A

modulárisan

kapcsolódó

szakképesítések azonos

követelményei

alkotják

a

követelménymodult. Ez a központi meghatározású feladatok esetében teljes azonosságot jelent. Eltérések – az egyes vizsgák esetében pl. a vizsgáztatók tevékenységével összefüggő természetes eltéréseken kívül – csupán a helyi meghatározású feladatok esetében az eltérő helyi szakmai környezetből következnek. Ezáltal egyensúlyban tartható a szakképesítés követelményeinek garanciális célú központi meghatározottsága és a helyi igények-, elvárások szerepe. A szakmai vizsgán elsősorban a munkavégzésre való alkalmasságot kell felmérni, és 35



csak másodsorban szolgál az iskolai teljesítmény utólagos felmérésére. Ennek megfelelően a vizsgatevékenységnek a lehetséges határig azonosnak kell lennie a munkatevékenységgel, illetve modelleznie, szimulálnia kell azt. Az így sem megjeleníthető munkafeladatoknak a tulajdonságprofilok alapján meghatározott vizsgafeladatokban kell tükröződniük. Minden egyes vizsgán előforduló feladatnak és értékelési részletnek kapcsolódnia kell a kompetencia-profilhoz, azon belül is elsődlegesen a feladatprofilhoz. A vizsga – természetesen a szokásos véletlenszerű feladat-kiválasztás mellett – lehetőséget ad- a teljes kompetencia-profilnak való megfelelés felmérésére.

A régi vizsgarendszerben a szakmai vizsga írásbeli, gyakorlati és szóbeli vizsgarészekből állt, a vizsgarészek szakképesítésektől függően a szakmai elmélethez, illetve a szakmai gyakorlathoz kötődtek. Az új vizsgarendszerben egy vizsgarész egy – a szakképesítés szakmai- és vizsgakövetelményében megadott – követelménymodulhoz kötődik, az abban foglalt kompetenciák felmérésére szolgál. Egy teljesített vizsgarész (követelménymodul) egy vagy több szakképesítésben lehet érvényes. A vizsgarész feladatait a vizsgázó általában egy alkalommal egymást követően, esetenként összefüggően végzi el, függetlenül attól, hogy azok milyen vizsgatevékenységgel járnak. A vizsgarészek általában hatnál nem több vizsgafeladatból állnak. A vizsgafeladatok adataként, jellemzőjeként a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelménye a vizsgafeladat megnevezését, a vizsgafeladat teljesítésére rendelkezésre álló időt, a jellemző vizsgatevékenységet tartalmazza, valamint megadja a vizsgafeladat százalékos súlyát a vizsgarész értékelésében. A vizsgatevékenység lehet írásbeli, számítógépes interaktív, szóbeli és gyakorlati. Az egyes típusok értelmezését az alábbiakban mutatjuk be:



Az írásbeli vizsgatevékenységhez kapcsolódóan az írásbeli vizsgafeladat értékelése a tanuló produktuma alapján történik, az értékelő személyesen nem találkozik a vizsgázóval, a munkatevékenység közvetlen megfigyelésére nincs lehetőség.



Interaktív (számítógépes) vizsgatevékenység esetében az értékelés a produktum értékelése mellett a tevékenység több jellemző részlete alapján lehetséges (válaszadási idő, hibázás, hibajavítási idő, az igénybe vett segítség). Ez a munkavégzés

36



értékelésének sajátos, szűkebb körre irányuló, kevésbé komplex, de egzaktabb, paraméterezett eredményt hozó változatának tekinthető.



Szóbeli vizsgatevékenységnél a szóbeli vizsgatevékenység értékelése a valós-, életszerű

szakmai

feladat

megoldásához

kapcsolódóan

elhangzott

információtartalomra, a kommunikáció minőségére és szakmai beszélgetés esetén annak szakszerűségére irányulhat.



Gyakorlati vizsgatevékenységnél törekedni kell arra, hogy a feladatok tartalma, teljesítési körülményei (helyszín, eszközök, anyagok, produktumok, információs környezet, felügyeleti körülmények stb.) és értékelése minél inkább azonos legyen a munkavégzés során tipikusan szokásossal. A munkavégzés modellezésének általában az tekinthető, amikor a vizsgázó tevékenysége megegyezik a munkabelivel, a környezet azonban eltér az eredetitől, többnyire egyszerűbb annál, a tevékenység nem jár pl. veszéllyel, kockázattal, jelentős költséggel. A vizsgázó gyakorlati felkészültségének átfogóbb felmérése érdekében a szakmai és vizsgakövetelmény a szakmai vizsgát megelőzően külön gyakorlati „vizsgaremek” készítését – vagy egyéb vizsgaprodukció megvalósítását, illetve szakdolgozat készítését – is előírhatja.

Egy vizsgarészen belül több, azonos tevékenységgel járó vizsgafeladat is lehet. A vizsgafeladat a vizsgafolyamatnak a szakmai- és vizsgakövetelményben meghatározott legkisebb része. Az egyes vizsgatevékenységek a kompetenciaelvűségnek, illetve a munkafolyamatok vizsgán való megjelenítésének megfelelő tartalmi meghatározást kaptak. Eszerint mind a négy definiált vizsgatevékenység egyformán a szakképesítés birtokában végezhető munkatevékenységgel azonos vagy azt pontosan modellező tevékenység a szakmai vizsgán. A meghatározások ezen kívül a tevékenységi tartalomban rejlő alapvető közös sajátosság mellett egy-egy jellegadó, – elsősorban a tevékenység értékelésével összefüggő – körülményt ragadnak meg.

A szakmai vizsga értékelése: A vizsgázó szakmai vizsgán nyújtott teljesítményét a vizsgafeladatok

értékelésével

kezdve,

annak

alapján

kell

elvégezni.

Az

egyes

vizsgafeladatokat – minden vizsgafeladat esetében – a feladatlap részeként kezelendő 37



javítási és értékelési útmutató alapján százalékosan kell értékelni. A vizsgafeladatok százalékos eredményeit a vizsgarész eredményének megállapításához a szakmai és vizsgakövetelményben rögzített súlyok szerint kell összegezni. A szakképesítés vizsgája eredményének megállapítása hasonlóképpen, a vizsgarészek eredményei és a szakmai és vizsgakövetelményben megadott súlyuk alapján történik.

A minőségelvű oktatáspolitikai célkitűzések megvalósításában kiemelt szerepe van a szakmai vizsgáztatásnak. A gazdasági kamarák 1994-tõl jogosultak a szakmai vizsgák bizottságaiba kamarai vizsgabizottsági tagok delegálására. 2007. április 1-jétől tovább erősödött a kamarák szakmai vizsgáztatásban betöltött szerepe, amely egyben a gazdaság szakképzésben betöltött szerepének növekedését is jelenti. A gazdasági kamarák delegáltjaik útján – a szakmai és vizsgáztatási követelmények figyelembevételével – közvetítik a gazdaság elvárásait

a

vizsgázók,

vizsgaszervezők

és

képzést

végzők

részére.

A

képzés

eredményességének megítéléséhez a kiképzett-, továbbképzett személy teljesítményének mérése mellett, a szakmai képesítés elismertetése is szükséges. A munkaadók számára fontos, hogy olyan mérési rendszer, eljárás működjön a vizsgáztatás során, amely a képzésben résztvevők felkészültségéről reális képet ad. A szakképesítést igazoló tanúsítvány mögött a tudás, a képességek és készségek meglétének államilag elismert és igazolt teljesítése van.

2.6. A TANULÁST, PÁLYAVÁLASZTÁST ÉS FOGLALKOZTATÁST SEGÍTŐ TÁJÉKOZTATÓ ÉS TANÁCSADÓ SZOLGÁLTATÁSOK FEJLESZTÉSE Magyarországon a pályaválasztási információs és tanácsadó szolgáltatásoknak nincs egységes, központi irányítása. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) irányítja a szolgáltatások fejlesztését, azonban az Oktatási és Kulturális Minisztérium is fontos szerepet tölt be ezen a téren. A két minisztérium között azonban jelenleg még nincs hosszú távú stratégiai együttműködés. Az állampolgárok, a munkáltatók nincsenek tisztában a tanulást, pályaválasztást és foglalkoztatást segítő tájékoztató és tanácsadó szolgáltatások céljaival, módszereivel és hasznával.

38



A European Lifelong Guidance Policy Network (ELGPN) létrehozása adott lendületet a hazai fejlesztéseknek. 2008. januárjában megalakult a Nemzeti Pályaorientációs Tanács (NPT), majd ugyanazon év szeptemberében az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) 2007-2013 Társadalmi Megújulás Operatív Programja (TÁMOP) keretében indult el egy új nemzeti program, amelynek a célkitűzései közé tartozik az országos tanácsadói hálózat létrehozása. A pályaorientáció magyar rendszerének legfőbb hiányosságai napjainkban az alábbiakban foglalhatóak össze:

-

a szervezetek nincsenek abban a helyzetben, hogy komplex tanácsadói szolgáltatásokat nyújtsanak;

-

a szakpolitikák összehangolása és intézmények közötti koordináció alacsony szintű;

-

kevés az információ az elérhető szolgáltatásokról;

-

az ügyfelek elvétve kapnak személyre szabott tanácsadást.

A pályainformációs és tanácsadói szolgáltatásokat nyújtó ágazatok között gyenge a koordináció mind az intézményi, mind pedig a szakmai kapcsolatok tekintetében. A szolgáltatások jelenlegi rendszerének megítélése nem kedvező, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem megoldott széles körben; fejlesztésük fontosságát és szükségességét szakpolitikai dokumentumok is évek óta kiemelik, azonban az utóbbi években indított fejlesztési programok nagy része elsősorban az információs rendszerek, valamint a munkaerő-piaci információk adatbázisának kialakítására és weboldalak létrehozására helyezte a hangsúlyt. 2008-ban nagyszabású, a pályaorientáció (életpálya-építés) nemzeti szintű, integrált rendszerének kialakítását célzó fejlesztés indult a fenti TÁMOP projekt keretében. Az online és hagyományos eszközrendszerekre építendő, a meglévő és újonnan kialakítandó pályatanácsadási, pályaorientációs és pályakövetési rendszereket fejlesztő és a munkaerő-piaci információs rendszerekkel összekapcsoló, az rendszereibe – European Qualification Framework (EQF), EUROPASS, PLOTEUS stb. – bekapcsolható nemzeti pályaorientációs rendszer kialakítását a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) irányította. Az Állami foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) 1992 óta Világbanki segítséggel létrehozott kilenc regionális képző központja különféle hátrányos helyzetű csoportból kikerülő ügyfelei

39



számára kínál pályaorientációs, információs és tanácsadó szolgáltatásokat, beleértve pályaorientációs képzési programok szervezését is. A Szakiskolai Fejlesztési Program I. keretében jelentős innovatív fejlesztésekre került sor a szakiskolákban folyó pályaorientáció fejlesztése érdekében. A program különféle tevékenységei – így a kompetencia-alapú tananyag és innovatív taneszközök (az érdeklődés és a kompetenciák értékelését segítő, illetve pályainformációkat nyújtó tanulói munkafüzet és módszertani kézikönyv, pályaismertető filmek és multimédiás DVD) fejlesztése, pedagógus-továbbképzések és a tapasztalatcseréket lehetővé tevő regionális konferenciák szervezése – azt célozták, hogy a pályaorientációs foglalkozásokon a fiatalok motivációs szintje fokozódjon. A 11. évfolyamon induló tényleges szakképzést minél jobb alapozás, önismereti és pályaismereti felkészítés alapján, tudatos szakmaválasztási döntés hatására kezdjék meg. A projekt fejlesztési tevékenysége fokozottan figyelembe vette a szakiskolai diákok körében kimutatott motivációs deficitet, a kudarcélmények magas szintjét és a lemorzsolódások magas számát. Jelenleg a pályatanácsadást és tájékoztatást végzők tevékenysége ellenőrzésének sincs egységes, az egész országra kiterjedő minőségbiztosítási rendszere, a szolgáltatók maguk értékelik tevékenységüket. A Nemzeti LLG Fejlesztési Program keretében az oktatás minden területén kidolgozásra kerül egy országos elégedettségi felmérés; a személyes, csoportos, és az online szolgáltatásokkal való elégedettség mérésére. A szakiskolákban pályaorientációt oktató tanárok számára nyújtható továbbképzési lehetőségek kidolgozása és megvalósítása a Szakiskolai Fejlesztési Program pályaorientációs projektjének is lényeges része volt. A felnőttképzést szabályozó (2001. évi CI.) törvény előírja, hogy az akkreditált intézmények folytassanak a felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatásokat. A pályatanácsadás ilyen, ajánlott szolgáltatás. Ennek szakmai követelményeit azonban nem határozza meg a vonatkozó törvény, felügyeletük sem biztosított.

40



FORRÁSJEGYZÉK 1. A 2008-AS RFKB DÖNTÉSEK ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK ELEMZÉSE. AZ RFKB DÖNTÉSEK, TIHANYI JAVASLATOK ÉS MUNKAERŐPIACI

ELŐREJELZÉSEK

ÖSSZEVETÉSE,

MKIK

GVI,

2009.

HTTP://WWW.GVI.HU/DATA/RESEARCH/SZAKISKOLA_2009_RFKB_DONTESEK_090307.PDF

2. A KÖZÉP-

MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ KÖZÉPTÁVÚ SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA.

BUDAPEST,

EXPANZIÓ HUMÁN TANÁCSADÓ, 2009. 3. A

KÖZOKTATÁS A VERSENYKÉPESSÉG ÉS A TÁRSADALMI KOHÉZIÓ SZOLGÁLATÁBAN.

MINISZTÉRIUM

HOSSZÚ TÁVÚ KÖZOKTATÁS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA

AZ OKTATÁSI

2005 – 2015,

KÉZIRAT,

SULINOVA, OPEK, 2005. 4. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA: SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA 2013-IG OKTATÁSI MINISZTÉRIUM, FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM BUDAPEST, 5. A REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI

ÉS

KÉPZÉSI BIZOTTSÁGOK

HATÁROZATAINAK FELDOLGOZÁSA A SZAKKÉPZÉS

IRÁNYAIRÓL ÉS ARÁNYAIRÓL 2009., HTTP://WWW.OH.GOV.HU

6. A SZAKISKOLAI FEJLESZTÉSI PROGRAM I.

SZAKASZÁNAK HATÁS- ÉS BEVÁLÁS VIZSGÁLATA

–

VEZETŐI

ÖSSZEFOGLALÓ. BUDAPEST, MONDOLAT IRODA, 2008.

7. A

SZAKKÉPZÉS

MAGYARORSZÁGON 2009. REFERNET

ORSZÁGJELENTÉS.

BUDAPEST, OKTATÁSI

OBSERVATORY, 2009. 8. A

SZAKKÉPZÉS TARTALMI, MÓDSZERTANI ÉS SZERKEZETI FEJLESZTÉSE:

ÚJ

SZAKKÉPZÉSI SZERKEZET

(ÖSSZEFOGLALÓ LEÍRÁS) /NEMZETI SZAKKÉPZÉSI INTÉZET NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV PROGRAMIRODA. HTTPS://WWW.NIVE.HU/NFT/DOKUMENTUMTAR/3.2.1_OSSZEFOGLALO_LEIRAS.PDF

9. BARBER, M.– MOURSHED, M. (2007): MI

ÁLL A VILÁG LEGSIKERESEBB ISKOLAI RENDSZEREI

TELJESÍTMÉNYÉNEK HÁTTERÉBEN? MCKINSEY & COMPANY.

10. BÁNHIDYNÉ SZLOVÁK ÉVA – MAKÓ FERENC – JANÁK KATALIN: AZ OKJ KORSZERŰSÍTÉSE AZ EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁS FIGYELEMBE VÉTELÉVEL. BUDAPEST, NSZI, 2003.

41



11. CSERMELY PÉTER: SZÁRNY ÉS TEHER –A MAGYAR OKTATÁS HELYZETÉNEK ELEMZÉSE. (HÁTTÉRANYAG. A BÖLCSEK TANÁCSA OKTATÁSI SZAKÉRTŐI BIZOTTSÁGÁNAK ÉS A BIZOTTSÁG ÁLTAL FELKÉRT SZAKÉRTŐKNEK AZ ELEMZÉSEI) BUDAPEST, 2009.

12. FAZEKAS KÁROLY – KÖLLŐ JÁNOS – VARGA JÚLIA (SZERK.): ZÖLD MEGÚJÍTÁSÁÉRT

KÖNYV A MAGYAR KÖZOKTATÁS

2008 (GREEN BOOK FOR THE RENEWAL OF HUNGARIAN PUBLIC EDUCATION 2008).

HTTP://OKTATAS.MAGYARORSZAGHOLNAP.HU/IMAGES/ZKTARTALOM.PDF

13. GUBÁN GYULA – KADOCSA LÁSZLÓ: ADEKVÁT

KOMPETENCIA-FEJLESZTÉSI KUTATÁS A FELSŐFOKÚ

SZAKKÉPZÉS GYENGESÉGEINEK ÉS ERŐSSÉGEINEK FELTÁRÁSÁRA

–

ALKALMAZHATÓ ADATGYŰJTÉSI ÉS

OKTATÁSI MÓDSZERTAN KIDOLGOZÁSA. BUDAPEST, NSZFI, 2009.

14. HENCZI LAJOS (SZERK.): KÉZIKÖNYV

A SZAKMAI VIZSGÁK SZERVEZÉSÉHEZ.

MKIK-NSZFI, BUDAPEST,

2007. 15. HERMANN ZOLTÁN – IMRE ANNA – KÁDÁRNÉ FÜLÖP JUDIT – NAGY MÁRIA – SÁGI MATILD – VARGA JÚLIA: TALIS – ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS AZ OECD NEMZETKÖZI TANÁRKUTATÁS ELSŐ EREDMÉNYEIRŐL. BUDAPEST, OKTATÁSKUTATÓ ÉS FEJLESZTŐ INTÉZET, 2009., ISBN 978-963-682-646-8 16. JEKKEL ANTAL (SZERK.): A GYAKORLATI SZINTVIZSGA KÉZIKÖNYVE. BUDAPEST, MKIK, 2006. ISBN 963 9008 85 0 17. KÖPECZI BÓCZ TAMÁS (SZERK.): A SZAKKÉPZÉS MAGYARORSZÁGON 2008. REFERNET ORSZÁGJELENTÉS. OKTATÁSI OBSERVATORY 2008. 18. KÖPECZI BÓCZ TAMÁS (SZERK.): REFERNET

SZAKKÉPZÉS-POLITIKAI JELENTÉS

MAGYARORSZÁG 2008.

ELŐREHALADÁS A SZAKKÉPZÉST ÉRINTŐ SZAKMAPOLITIKAI PRIORITÁSI TERÜLETEKEN. 19. LÁZÁR GYÖRGY: A FEJLŐDÉSE

RÖVID TÁVÚ MUNKAERŐ-PIACI PROGNÓZISOK KÉSZÍTÉSÉNEK KIALAKULÁSA ÉS

MAGYARORSZÁGON, 1989-2008 INTERNETEN

ELÉRHETŐ

AZ

ALÁBBI

CÍMEN:

HTTP://WWW.MMPP.HU/DOCS/PROGNOZIS_2008_LAZAR_GYORGY_PROGNOZIS_TORTENELEM_080

605.PDF

42



20. NAGY LÁSZLÓ: A KOMPETENCIA ALAPÚ, MODULÁRIS SZAKKÉPZÉSI STRUKTÚRA – A HUMÁNERŐFORRÁS – FEJLESZTÉSI

PROGRAM 3.2.1

INTÉZKEDÉSÉNEK EDDIGI EREDMÉNYEI IN:

SZAKKÉPZÉSI

SZEMLE

XXI.

ÉVFOLYAM 2005/4 BUDAPEST, NEMZETI SZAKKÉPZÉSI INTÉZET, 2005.

21. RADÓ PÉTER (SZERK.): TANULÁS MAGYARORSZÁGON. BUDAPEST, SULINOVA KHT., 2005. 22. SZABÓ ZOLTÁN: A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS ÉS A KÉPZÉSI STRUKTÚRA ALULNÉZETBŐL, SZAKOKTATÁS 2008. 10. SZÁM 23. SZÉKELY ISTVÁN: AZ

ELŐZETES TUDÁS FELMÉRÉSÉNEK ÉS ELISMERÉSÉNEK ELVEI, FORMÁTUMAI ÉS

RENDSZERSZERŰ ALKALMAZÁSA A

HEFOP 3.5.1

PROGRAMFEJLESZTÉS SORÁN.

BÉKÉSCSABAI

REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT, 2006. 24. SZILÁGYI JÁNOS (SZERK.): A MAGYAR KERESKEDELMI

ÉS

IPARKAMARA

KÖZÉPTÁVÚ SZAKKÉPZÉSI

STRATÉGIÁJA 2005-2013. BUDAPEST, MKIK, 2005.

25. TÁJÉKOZTATÓ A TÉRSÉGI INTEGRÁLT SZAKKÉPZŐ KÖZPONTOK JOGI SZABÁLYOZÁSÁRÓL (INFORMATION ON THE LEGAL REGULATION OF

REGIONAL INTEGRATED VOCATIONAL TRAINING CENTRES)/ MINISTRY

OF

EDUCATION AND CULTURE, JANUARY 7 2008. HTTP://WWW.OKM.GOV.HU/MAIN.PHP?FOLDERID=2085&ARTICLEID=230427&CTAG=ARTICLELIST

&IID=1 26. ZACHÁR LÁSZLÓ (SZER.): ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI FEJLESZTÉSEK A FELNŐTTKÉPZÉSBEN – HEFOP 3.5.1 „KORSZERŰ FELNŐTTKÉPZÉSI MÓDSZEREK KIDOLGOZÁSA ÉS ALKALMAZÁSA”. BUDAPEST, NSZFI, 2008. 27. ZACHÁR LÁSZLÓ (SZERK.): A

SZAKKÉPZÉS RENDSZERE

- HEFOP 3.5.1 „KORSZERŰ

MÓDSZEREK KIDOLGOZÁSA ÉS ALKALMAZÁSA.” BUDAPEST, NSZFI, 2008.

43

FELNŐTTKÉPZÉSI



________________________________________________________________________________________________

ZSKF TKK FÜZETEK 6. ________________________________________________________________________________________________

44

A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER FEJLESZTÉSE MAKÓ FERENC

Recommend Documents