A Magyar Összefogás lista jelöltjeinek írásai:

IV. évfolyam 4. szám 2010. május 14.

A Vajdasági Magyar Szövetség lapja

k n u t z s a l á v ú j M n á a g 6 t y s o a u s r Nemzeti Tanác ni ú j . 0 1 20

A Magyar Összefogás lista jelöltjeinek írásai:  saját elképzeléseik, céljaik  elvárásaik önmagukkal és az új MNT-vel szemben

MNT-VÁLASZTÁS • JÚNIUS 6.


Ifj. dr. Korhecz Tamás – listavezető

Három IGEN, három NEM Avagy mire szavazzunk és mire ne!

Hosszú, kitartó politikai küzdelem során megteremtettük annak lehetőségét, hogy a magyarság június 6-án demokratikusan megválassza valós törvényes jogosítványokkal felruházott országos autonómiatestületét, a Magyar Nemzeti Tanácsot. Választások előtt gyakran halljuk azt a felületes és sommás megállapítást, hogy a versengő jelöltek, listák között nincs különbség, az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz! Ezúttal szerencsére nem így van, a tények, ha megismerjük azokat, másról tanúskodnak. Három olyan markáns különbség is van a MAGYAR ÖSSZEFOGÁS jelölt listája és konkurensei között, ami figyelmet érdemel és megkönnyítheti a jó választást. Az első, hogy a Magyar Összefogás listája nem csak nevében hirdeti az összefogást, hanem ez a jelöltlista egy eddig páratlanul őszinte érdekegyeztetés és megállapodás eredménye. Egy közös cél, egy közös program körüli nemzeti összefogást képvisel. Az önzetlen és eredményes összefogás elérése érdekében a legnagyobb magyar párt, a VMSZ egy asztalhoz ült minden, a közösségünk nevében és érdekében tevékenykedő párttal, egyesülettel, civil szervezettel, egyházzal, értelmiségiekkel, és felajánlotta, hogy hozzák létre a lehető legszélesebb összefogást, és induljanak együtt a nemzeti tanácsi választásokon. Őszinte szándékát a VMSZ – amely gyakorlatilag kiharcolta a magyar autonómia lehetőségét – azzal tette hitelessé, hogy előre lemondott a többségről, úgy az összefogás listáján, mint a jövendő Magyar Nemzeti Tanácsban is. Hovatovább, a VMSZ arról is lemondott, hogy befolyásolja, kik alkossák a listán a nem VMSZ-es többséget, azaz átengedte az összefogásban

2

2010. május 14.

részt vevő több száz civilnek, egyesületnek, az egyházaknak, hogy ők maguk válasszák meg jelöltjeiket a közös listán. Noha – amint az várható is volt –, érdekből, számításból vagy gőgből a meghívottak közül egyesek nem kívántak részesei lenni a közös listának, de az összefogás páratlanul szélesre sikerült. Meggyőződésem, hogy ez az összefogás fényes példája lehet annak, hogy a nemzeti ügy, a magyar autonómia pártok feletti politikai ügy, amely még e legerősebbtől is megkövetel egy önmérsékletet, megköveteli annak a bizonyítását, hogy a párt győzelménél, a feltétlen sikerességnél vannak fontosabb dolgok is. A többi konkurens választási lista esetében hiteles összefogás még nyomaiban sem lelhető fel, egyes listák sokkalta inkább tekinthetők az ÖSSZEFOGDOSÁS listáinak, hiszen a listaállítók pénzt, energiát, ígéretet nem kímélve próbáltak a listára tekintélyes magyar embereket felvenni, elkendőzve valós arcukat. Hiteles tanúvallomásokból tudjuk, hány tekintélyes magyar ember mondott nemet ezekre a felkérésekre. Ha mégis van valamilyen összefogás a többi lista esetében, az nem más, mint a VMSZ elleni összefogás vágya. Összefogni, gyengíteni azt a magyar politikai erőt, amely évek óta bizonyítja, hogy egyetlen olyan párt, amely képes a magyar érdekek hatékony képviseletére a szerb politikai színtéren. Egy ilyen politikai erő sokakat zavar, és a cél érdekében minden eszköz engedélyezett. A második érv a Magyar Összefogás jelöltlistája mellett, hogy ez az összefogás egy szakmailag megalapozott, részletes és bátor választási program mentén jött létre – van választási programunk és nem is akármilyen! Pontosan tudjuk, mit szeretnénk és hogyan elérni a magyarság oktatása, kultúrája, tájékoztatása és nyelvhasználata terén. Pontos vállalásokkal, követhető és számon kérhető tervekkel állunk a magyar választópolgár elé. Olyan eredmények megvalósítását vállaljuk, amelyek közösségünk felemelkedéséhez vezethetnek. Ezzel szemben vetélytársaink ködbe mosódó általánosságok mögé rejtőznek, hangzatos, konkrétumokat mellőző általánosságokat ígérgetnek, vagy olyan programot kínálnak, aminek a nemzeti tanács jogosítványaihoz, hatásköreihez, lehetőségeihez semmi köze. Foglalkoztatást, infrastruktúrát, segélyeket, Európát, egyszóval olyasmiket, amihez az MNT-nek nincs

köze, de felelőssége és cselekvési lehetősége sem. Ez utóbbi engem arra emlékeztet, mintha valaki oktatási miniszter szeretne lenni, és azzal győzögeti a választókat, hogy milyen fontos dolgokat fog tenni az állattenyésztők helyzetének a javításáért. Harmadszor, a Magyar Összefogás listájának a legnagyobb ereje mégiscsak a jelöltek hitelességében, eddigi közösségi teljesítményében, nemzeti és emberi tartásában található. Valódi megtiszteltetésként élem meg, hogy olyan névsort vezethetek, amelyen közösségünk legkiválóbb tagjai közül sokan helyet kaptak, akik nem egyszer, de számtalanszor helytálltak, konkrét, történelmi súlyú teljesítményeket tettek le a nemzet asztalára. Itt vannak a nemzet lelki tartását biztosító történelmi egyházaink tudós püspökei, legnagyobb élő jogtudósunk, legfontosabb felsőoktatási intézményünk dékánasszonya, külföldön is elismert színházi és filmes szakembereink, művelődési életünk vezetői, a történelmi VMDK 11 alapítója közül hárman, de sok olyan személyiség is, aki a helyi, közösségi élet nélkülözhetetlen mozgatója. Ezek a személyiségek a jó programnál is fontosabbak, hiszen a jó terveknél csak egy dolog fontosabb: azok következetes végrehajtása. És ehhez a legképzettebbekre, a leginkább elkötelezettekre van szükségünk. Magától értetődő, hogy a listán szereplők mindegyike magyar iskolába járt és magyar iskolába járatja gyermekét, hogy kendőzetlenül és helyesen használja édes anyanyelvünket családja körében, de nyilvánosan és a hivatalokban is. Ez így természetes, vagy mégsem? Nincs szükség titkos adatgyűjtésre ahhoz, hogy felismerjük a konkurens listákon sokan ezt a természetes elvárást nem teljesítik. Sajnos sokan vannak, akiknek a magyar önazonosságuk nem más, mint egy ruhadarab, amit alkalomtól-alkalomig, hol felöltenek, hol gyorsan levesznek, vagy tartósan megválnak tőle, attól függően, mit diktál az önös egyéni, anyagi érdek. Mindazonáltal méltánytalan lenne elhallgatni, vannak a konkurens listákon is tisztességes, tanult magyar emberek, csakhogy ezek az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy nevüket és tekintélyüket szerecsenmosdatásra használják a listaállítók. De ne szaporítsuk a szót! Mert nem az a legfontosabb, hogy ki és mit mond, hanem az, hogy ki mondja ki a szavakat! A választópolgár akkor hozhat felelős döntést, ha a programokon, választási üzeneteken, ígéreteken túl, veszi a fáradságot, megismeri és megvizsgálja a jelölteket, azok eddigi életútját, tevékenységét, múltját, emberi tartását. Ha ezt megteszi, nyugodt lelkiismerettel és egyértelműen dönthet június 6-án!

www.magyarosszefogas.org

Dr. Német László SVD

Felgyűrt ingujjal lássunk munkához Amikor több mint 30 külföldön töltött év után visszatértem a Vajdaságba, örömmel tapasztaltam, hogy a magyarság, függetlenül attól, hogy már 90 éve kisebbségben él ezeken a tájakon, Bánátban pedig nagy részben szórványban, még mindig egy erős nemzeti csoportot képez. Igaz, hogy a számunk mind kisebb és kisebb, hogy beolvadásról és elköltözésről is beszélhetünk, meg hogy kevés a gyerek, de ez egy általános jelenség ezeken a tájakon, függetlenül a nemzeti hovatartozástól. Lehet, hogy furcsán hangzanak ezek az eddig elhangzott szavak, de a külföldön leélt harminc évem lehetővé tette, hogy találkozzam olyan magyarokkal, akik a világ legfejlettebb országaiban éltek és élnek, demokratikus berendezkedésű államokban, ahol tökéletes kisebbségi törvények uralkodnak, és ahol már a második generáció nem beszéli jól az anyanyelvét, a harmadik pedig csak arra tud vissza emlékezni, hogy a nagyszülei magyaroknak vallották magukat. Mi, ezeken a tájakon, a szép Vajdaságban eddig is sokat tettünk a nemzetünkért, magyar öntudatunk megőrzéséért, most azonban, hogy szabad Nemzeti Tanácsot alakítanunk, gondolom, hogy még több lehetőség fog erre adódni. Én mindig is optimista voltam, ebből fakadóan hiszem, hogy összefogással és általános támogatással a Magyar Nemzeti Tanács nagyon pozitív szerepet fog játszani az kultúra, oktatás, nyelvi identitás megőrzésében, a magyarság közéletben való képviseletével. Arra kérek és hívok minden magyart a Vajdaságban, hogy tegye félre a kicsinyes sértődöttségi érzelmeit, gyűrje fel az inge ujját és tegyen valamit azért, hogy még sokáig hallatsszon magyar szó e szép tájakon.

Náray Éva

Új értékek teremtése A vajdasági magyar értelmiség jelöltjeként kerültem a Magyar Összefogás listára. Húsz évig Újvidéken, a Magyar Szó újságírójaként, majd a művelődési rovat, illetve a Kilátó melléklet szerkesztőjeként dolgoztam, 2002 novembere óta a topolyai Népkönyvtárat vezetem. Újságíróként két évtizeden keresztül alkalmam volt figyelemmel kísérni a vajdasági magyar művelődési élet és az oktatás folyamatát, problémáit. Könyvtárvezetőként ugyancsak a közművelődés és az oktatás területéhez kapcsolódó feladatokat látok el. Tapasztalataim azt mutatják, hogy egy egységes, átfogó, a vajdasági magyar oktatás és kultúra jövőjével (alapelveivel, hosszú távú céljaival és priotitásaival) foglalkozó elképzelés mentén kidolgozható lenne a hosszútávú, érdekérvényesítő oktatási és kulturális stratégia, amely nem a saját kultúrába való bezárkózást, hanem éppenséggel a nyitást, az esélyegyenlőtlenség csökkentését tenné lehetővé. Könyvtárvezetőként fontosnak tartom, hogy elkészüljön egy egységes könyvtárstratégia, amelynek keretében a könyvtárak, mint a magyar kultúrát (is) közvetítő, gyakran közművelődési feladatokat is ellátó intézmények megkaphatják az őket megillető státust és nem az alapító, működtető önkormányzat jóindulatától függne működésük eredményessége. Szülőként, gyermekeink oktatása esetében ugyancsak az esélyegyenlőtlenség csökkentését tartom fontosnak. Egy olyan szempontú megközelítést tartok elfogadhatónak az oktatási stratégia megfogalmazása során, amely révén gyerekeink bármilyen közép- vagy főiskolát és egyetemet elvégezhetnek azonos esélyekkel, nem csak magyar nyelven, s ennek következményeként be tudnak illeszkedni, gyökeret tudnak ereszteni egy olyan többnyelvű környezetben, mint Vajdaság. Csak az ilyen, itt élő, itt tanuló, több nyelvet beszélő fiatal magyar szakemberektől, fiatal magyar értelmiségiektől várható el, hogy kultúránk ne csak a hagyományok ápolására szorítkozzon, hanem új értékek létrehozására is képes legyen, ami hosszú távon szemlélve a vajdasági magyarság fennmaradásának és fejlődésének feltétele.

3



Dr. Várady Tibor

A magyar összefogás esélye és ereje Megcáfolva nem csak a pesszimista, hanem a realista elvárásokat is, több mint százharmincezren iratkoztunk fel a Magyar Választói Névjegyzékre. Ezzel bizonyítottunk is valamit. Bebizonyítottuk, hogy megérdemeljük a magyar kultúrát, és képesek vagyunk kiállni is érte. Ismét bebizonyítottuk azt is, hogy sok mindenre van jogunk, de arra nem, hogy lebecsüljük magunkat. A névjegyzéken nem csak egyforma gondolkodású vajdasági magyar emberek vannak, de mindenki aki ott van, kötődik a magyar kultúrához és értelmét látja annak, hogy saját kezünkbe vegyük a kultúránkat. Ez tisztán és bizonyítottan magyar összefogás. Ennek a magyar összefogásnak akarunk hangot és esélyt adni – ezt az összefogást akarjuk szolgálni. Sok dologgal foglalkoztam az életben, de semmi sem hozott közelebb emberekhez, mint a magyar nyelv és magyar kultúra. Ezért igyekeztem gimnazista koromban a nagybecskereki gimnáziumban magyar önképzőkört alakítani. Az egyetemi tanulmányaim alatt Belgrádban is igyekeztem valamilyen teret szorítani a magyar kultúrának – így hoztuk létre a Bartók Béla kultúregyesületet. Amikor Újvidéken tanítottam, sikerült magyar nyelvű oktatást bevezetnem a Jogi Karon. Felelős szerkesztője voltam az Új Symposion, majd a Létünk folyóiratoknak. Ezekben a környezetekben – és másutt is – azt is megtanultam, hogy sokan vagyunk, akik a kultúránkért valamit tenni akarunk és valamit tenni is tudunk. Létjogosultsága és ereje is van az összetartozásnak és összefogásnak. Ezzel az erővel nem csak panaszkodni lehet, hanem tenni is. Én hiszek abban, hogy a magyar kulturális autonómia lehetséges. Hogy valóra váljon, ehhez MAGYAR ÖSSZEFOGÁS-ra van szükség.

Az örökkévaló alapokra építve Mint református lelkipásztor, Krisztust követve csakis a krisztusi elvek alapján tudom elképzelni ténykedésemet a megújuló Magyar Nemzeti Tanácsunkban. Ez azt jelenti, hogy a keresztyén-keresztyén értékeket képviselve kijelenthetem, hogy egy nép: így a mi magyar népünk sem térhet el sem testületi döntéseiben, sem az összeségét alkotó magyar családok, vagy azokat alkotó egyénei sem Jézus tömör összefoglalása szerinti két alap lelki törvénytől: 1. Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 2. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ennek a két alapvető élet-törvénynek betartása szent kötelességünk nemzeti kereteinken belül, de ki kell tejednie a körülöttünk és velünk együtt élőkre. De a többségi nemzet és annak döntéshozóitól is megköveteljük – mivel mi betartjuk ezeket, hogy ezen mennyei törvény alapján vegyenek bennünket, mert Isten előtt nincs személyválogatás. Hiszem, hogy ezeken az örökkévaló alapokon építve a Magyar Nemzeti Tanács munkájára áldás fog térni.

Joó-Horti Lívia

Kihívások és megoldások A nyelv hordozója és alapletéteményese identitásunknak, kultúránknak. Megőrzését, gazdagodását, fejlődését szolgáló eszköz az oktatás. Ezen eszközök megmaradása, fejlesztése az egyik fő feladatunk. A fejlesztés során az új összetételű MNT-nek többszörös összetettségű problémával kell megküzdenie. Nem csak közösségünk megőrzése, de erősítése, gazdagítása, versenyképességének- és önbecsülésének növelése a tét. Mindezt olyan társadalmi háttérben, amely sokszorosan összetett kihívásokkal teli. 2010. május 14.

Th. Mgr. Dolinszky Árpád

Együtt

Dr. Csete-Szemesi István

4

Nemzeti, nyelvi identitásunk alapja a család. Az ott átadott értékrendet, nyelvet, kultúrát fejleszti, ápolja tovább az oktatással, kultúrával megbízott intézményrendszer. Azonban magyar közösségünk nem homogén területen él, és a család, mint intézmény sem az a stabil keret már, mint ami a XX. század hatvanas, hetvenes éveiben volt. Más és más megközelítést és megoldást követel a szórvány- és a tömbmagyarság helyzete. Míg a szórványban a magyar nyelv megtartása, őrzése jelenti a legnagyobb problémát, addig a tömbben a környezet nyelvének, a szerbnek a nem megfelelő kommunikációs szintje okoz nehézséget, olykor súrlódást és kényszerpályát. Hogyan megoldani, hogy a színmagyar és vegyes házasságból született gyermekek a szórványban is minőségi magyar oktatást kaphassanak? Hogy a tömbben a színmagyar házasságból született gyermekek is jól beszéljék a szerb nyelvet és ne a magyarországi továbbtanulásnál veszítsük el őket? Hogy a vegyes házasságban élő szülők elhiggyék, hogy gyermekük előnyére válik, ha kétnyelvű, ha megőrzi a magyar szülő nyelvét és kultúráját is, és többnyelvűségének megszilárdulását biztosítja, ha a magyart választják iskoláztatási nyelvnek. Többek között ezen kihívások megoldásához kell ötleteket, erőforrásokat rendelnünk. Olyan közmegegyezés irányába kell haladnunk, ahol a nehézségeket is és a megoldásokat is hasonlóan definiáljuk. Meg kell erősítenünk azokat a kereteket amelyek biztonsággal szolgálják közösségünket, érdekeinket, utódaink fejlődését. Célunkat akkor érjük el, ha gyermekeink is itt akarnak majd élni, alkotni, nevelni. Ha sikeresek és versenyképesek lehetnek bárhol a nagyvilágban, de otthonuknak akkor is Vajdaságot tartják és tevékenységükkel ezt a közösséget építik.


A Nemzeti Tanácsokról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a vajdasági magyarság törvényes keretek között saját kezébe vehesse jövőjének munkálását. Ebben az értelemben állt fel a VMSZ által támogatott jelöltlista Magyar Összefogás néven. Mint jelölt, néhány gondolatot szeretnék közreadni. Együtt – a délvidéki magyarsággal. Számomra döntő az, hogy Isten engem magyar evangélikusnak teremtett. Drága örökségem ez, és arra kötelez, hogy szeressem, becsüljem és szolgáljam nemzetemet. Keresztyénségében, hitében, anyanyelvében és kultúrájában. Három régióban él nemzetünk, de mégis oszthatatlan egy nemzetként. Ezért közös örömünk és bánatunk. Közösek gondjaink is. Közös jelenünk, és szétválaszthatatlan jövőnk munkálása is. Együtt. Szülőfalumban mindenki magyar és evangélikus volt. Kisgyermekként úgy gondoltam, hogy ez mindenütt így van. A későbbiekben átéltem ennek ellenkezőjét. Egyszeriben rádöbbentem arra, hogy mennyire fontos hithű őseim vallomása: csak együtt. Tudatosan együtt kell mennünk az egyetlen járható úton – a magyar úton. Van ilyen, készen van, Isten jelölte ki, eleink kitaposták. Nekünk csak rá kell erre lépni. És ez kötelességünk Isten, gyermekeink és unokáink iránt, függetlenül attól, hogy biblikus vagy nem bibliai alapokon hordozzuk – mégis együtt – szívünkben nemzetünk sorsát. Egyházaink nem idegen testek társadalmunkban, hanem annak szerves részei. A VMSZ által felállított jelölt listán történelmi egyházaink a legmagasabb szinten vannak jelen. Elkötelezés ez arra, hogy hitében, anyanyelvében, kultúrájában éljen népünk. Tisztelt Nemzettársaim és Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Merjünk tenni EGYÜTT a szebb, biztosabb magyar jövőért! Ehhez kérem szíves támogatásukat!

5



Hajnal Jenő

Nemzeti együttműködés, erkölcsi tekintély Az elmúlt évtizedek tanulságai szerint számunkra csak egy út járható: a cselekvés, pontosabban az önálló cselekvés útja, amelynek újabb állomása előtt áll a Magyar Nemzeti Tanács abban a pozícióteremtési folyamatban, amely partnerré és nem kiszolgáltatottá teszi magyar nemzeti közösségünket minden hatalommal szemben. Ebben nagy segítségünkre lehetnek azok az eredmények, amelyeket az elmúlt évtizedekben az önszerveződés hozott létre, amelyekre kulturális autonómiánkat építhetjük, és amelynek fő tanúsága, hogy a szakmaiság teremtette erkölcsi tekintély védelmet nyújt, s a legjobb kisebbségi politika maga a minőségteremtés. Ennek legfontosabb eszköze az oktatás és a közművelődés. A kultúrának ugyanis kulcsszerepe lehet a társadalmi igazságosság megteremtésében, a szociális integrációban, de választ adhat a kor legfontosabb társadalmi problémáinak – akár az identitáskeresés – megoldásaira is. Ehhez viszont nélkülözhetetlen egyebek között a kultúra egészének stratégiai szintű felértékelése és fejlesztésének kidolgozása is. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a kultúra területén feladatot vállalók között kialakul és erősödik a közös tervezés és cselekvés igénye. A magyar nemzeti együttműködés kulturális dimenziójáról beszélve magyar kultúrának a magyarok önértelmezését és világértelmezését, valamint ezek kifejezését és az ezekkel kapcsolatos mindenfajta párbeszédet tekinthetjük. A magyar kultúra országhatárok szerint, sőt még azokon belül is tagolt. Épp ezért a nemzeti együttműködés kulcskérdése minden fejlesztésnek és minden olyan problémafelvetésnek, amely különösen akkor lehet hatékony, ha nem arra összpontosít, hogy mi jelenik meg a kulturális kommunikációban, hanem arra, hogy mi az, ami nem jelenik meg, pedig ott kellene lennie. Ennek a problémafeltáró és megoldó párbeszédnek a központjában kell a megújuló Magyar Nemzeti Tanácsnak állnia és cselekednie.

Sárosi Gabriella

Gondolatok a vajdasági magyar oktatás céljairól Szülőként, tanárként és intézményvezetőként is szembesültem a ténnyel, hogy az oktatás éppúgy, mint a gyermeknevelés hosszú távú befektetés. Az alapozás az óvodában kezdődik el és folytatódik az általános iskolában. Az új oktatási törvény nem látja elő sem az iskolaérettségi, sem képesség-felmérési tesztek alkalmazását, mégis szükségszerű a tesztelés lebonyolítása és a differenciáló-fejlesztő foglalkozások megelőző jellegű alkalmazása. A fejlesztéssel megelőzhető a tanulási nehézségek (diszlexia, díszgráfia, diszkalkulia) kialakulása. A szerb, mint környezetnyelvvel való ismerkedés szintén kisgyermekkorban kezdődik. Kiemelkedő eredmények érhetők el a kommunikatív-tapasztalati módszer alkalmazásával, amelynek segítségével már több óvodában és az iskolai oktatás első ciklusában (alsó tagozatokon) is folyik a szerb, mint környezetnyelv oktatása. Gyermekeink iskolai előrehaladását, önbizalmuk növelését, könnyebb beilleszkedését segítjük elő azzal, hogy lehetővé tesszük számukra az anyanyelven való tanulást legalább a középiskola befejezéséig. Szintén ezt kell hogy szolgálja egy támogató, segítő tanári háttér amely megtanítja tanulni, gondolatait megfogalmazni és elmondani azokat. A középiskolai oktatás munkaerőpiac orientáltsága és a középiskolai szakok ésszerűbb kialakítása törvényszerű, mert így tudjuk megőrizni több évtizedes múltra visszatekintő középiskoláinkat, és nem termelünk munkaerő felesleget. Szakdolgozatom írása során, amelyben a magyarországi és szerbiai oktatási rendszer minőségbiztosítási menedzsmentjét hasonlítottam össze, megállapítottam, hogy hazai viszonylatban nagymértékben hiányoznak az oktatási rendszerből a magyar ajkú oktatási tanácsadók. Rátermett pedagógusaink

6

2010. május 14.


ösztönzése és támogatása a különböző tanácsadói címek megszerzésében elengedhetetlen, mert az ő segítségükkel, az oktatási törvénnyel összhangban kialakítható egy magyar szaktanácsadói hálózat. A minőséges munkavégzéséhez elengedhetetlenek az anyanyelven megtartott továbbképzések és a széleskörű szakirodalomhoz való hozzáférhetőség, tehát szükségszerű egy magyar oktatási-továbbképzési központ létrehozása. A felsorolt célok helytállóságát a gyakorlat már máshol igazolta. Beépítésük a vajdasági magyar oktatási stratégiába elengedhetetlen.

Dr. Sarnyai Zoltán

Legyünk egyenlők, de merjünk különbözni! Szándékom, hogy a Magyar Összefogás lista tagjaként javaslataimmal elősegítsem a vajdasági magyarság gyarapodását, megerősödését és nemzetem jó hírét öregbítsem. Célom minden olyan pozitív törekvés támogatása, amely a tájékoztatás, az oktatás, a kultúra és a nyelvhasználat területén kiegyenlíti a magyarság helyzetét a többségi nemzettel – azaz a teljes egyenjogúság elérése érdekében szándékozom tevékenykedni – javaslatokat tenni, határozatokat elfogadni a Magyar Nemzeti Tanácsban. Pontosítva: rendkívül lényegesnek tartom az egyenlőségre törekvést, de még ettől is fontosabbnak az alapvető kulturális és nyelvi jellegzetességeink megőrzését, ha úgy tetszik a különbözőségünket. Ezt jelmondatomban is megfogalmaztam, amely így hangzik: „Legyünk egyenlők, de merjünk különbözni!” Iskolaigazgatóként elsősorban a Vajdaságban magyar nyelven oktató iskolarendszer kínálatát, programját, területi megoszlását, és a naponta utazó, illetve a diákotthoni elhelyezés előnyeit – hátrányait ismerem. Tudom, mit jelent a magyar nyelvű tankönyvhiány és látom, hogy évről évre mind kevesebben iratkoznak magyar tannyelvű osztályokba. Van változtatni való. A vajdasági magyarság számára már régóta szükség lenne egy jól működő iskolai hálózatra és ezt a szerb Oktatási Minisztérium tavaly beindított „ésszerűsítési programja” még indokoltabbá, sürgősebbé teszi. A közeljövőben meg kell határozni az itt élő magyarság szempontjából kiemelt jelentőségű oktatási-nevelési intézményeket és a középiskolák mellett ahol szükséges, kollégiumokat kell létrehozni, így biztosítva minden magyar gyermek számára a magas színvonalú, anyanyelvű oktatást. A Szerb állam által szorgalmazott ésszerűsítési program nem szabad, hogy a kisközösségek iskoláinak megszűnését jelentse, mert ezeknek az iskoláknak közösségmegtartó szerepük van, s bezárásuk az asszimiláció folyamatának felgyorsulását, a magyar lakosság eltűnését eredményezné. Részben változtatni kell a nemzeti kisebbség tantervein. Jóval több olyan anyagra van szükség, amely az anyanyelv és irodalom, a történelem, a zene, a képzőművészet és egészében a nemzeti kultúra elemeit tartalmazza. Olyan jogszabályra van szükség, amely nem gördít akadályt a tankönyvbehozatal elé. Én magyar tannyelvű iskolába jártam, szeretném, ha unokáim is magyar nyelven tanulhatnának.

Ft. mr. Horváth Endre

Elkötelezetten A Szabadkai Püspökség képviselőjeként a következőkben kívánok mindenképpen közelebbről is részt venni: • a magyar nyelvű felsőoktatás erősítése és továbbfejlesztése Vajdaság területén. • a szórványmagyarság magyar nyelvű oktatásának megőrzésében, kulturális és művelődési életének erősítése. • a kultúra és a művelődés terén: kulturális hagyatékunk teljes feltérképezése és hatékony megőrzése terén.

7



• a médiára vonatkozóan – többek kérése alapján – szeretnék megfelelő alapot teremteni egy olyan párbeszédhez, amelyben reagálni tudunk olyan esetekben, amikor egy-egy írás sérti a keresztény közvéleményt (elsősorban a Magyar Szó egyes írásaira gondolok).

Dudás Diana

Mi döntsünk saját ügyeinkről A Magyar Nemzeti Tanács, mely a vajdasági magyarság jövőjét legjobban befolyásoló országos kisebbségi önkormányzati szerv, június 6-án 35 új tagot választ a magyarság parlamentjének soraiba. A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény megváltoztatásával lehetőség nyílt az MNT számára, hogy a törvényben szabályozott kereteken túl, mely a nyelvhasználatra, az oktatásra, a tájékoztatásra és a kultúra kérdéseire vonatkozik, képviselje a magyar nemzeti közösségünket, kibővített szereppel, döntéshozatali jogkörrel, valamint intézmények alapításának jogával. A nemzeti tanácsoknak nemzeti jelleggel kell rendelkezniük, hiszen egy nemzeti kisebbség, egy nemzeti közösség fennmaradása és fejlődése függhet és függ is tőle. Az MNT önmagában kell, hogy hordozza a közösségi fejlődés lehetőségét és az újonnan megválasztott MNT tagjainak lehetőségében fog állni, hogy betöltsék a magyarság legfőbb képviseleti szervét, mely szervnek elég ereje, ötlete, kitartása kell, hogy legyen mely megmaradásunkat, fejlődésünket fogja szolgálni. Gyors és hatékony munkavégzéssel a lehetőségekből eredmények lehetnek, jól megszervezett munkával az MNT a lehetőségekből konkrét megoldásokat tud varázsolni. A vajdasági magyarok ismerik a jogaikat és élnek is velük, ez derült ki akkor is, amikor aktivistáink házról-házra járva, a vajdasági magyarságot arra ösztönözték, hogy iratkozzanak fel a választói kölönnévjegyzékre, hiszen ezáltal az MNT-t a szerbiai magyar választópolgárok közvetlen úton választhatják meg. A jó szervezésnek és sikeres koordinálásnak köszönhetően egy hónap alatt sikerült összegyűjtenünk a közvetlen választáshoz szük¬séges számú aláírást. Ebből kiindulva szeretném megjegyezni, hogy a nemzettársaink felismerték a kérdés nemzeti karakterét, így azt is látják, hogy a Magyar Összefogás lista képviseli legjobban a közösségünket, mely lista olyan emberekből áll, akikben megbízhatunk és tudják képviselni azokat a magyar érdekeket, amelyeket a magyar szavazópolgár is támogat. Ezen a listán VMSZ-es, fiatal szakemberként szepelhetek, ami büszkeséggel tölt el és még több munkára sarkall ott, ahol dolgozom, az anyanyelvi tájákoztatásban. A magyar lakta területek polgárainak minőséges tájékoztatása primáris feladatunk, a magyar nyelven sugárzó médiaházak hálózatba kötését kell elősegíteni, egymással kapcsolatba fonódva, ezzel is biztosítva a helyi médiaházak fennmaradását. Egy ilyen hálózattal racionalizálhatnánk a tájékoztatást, naprakészebbé tehetnénk a magyarul való szólás, tájékoztatás és vélemény-nyilvánítást. Ehhez fejlesztenünk kell, tárgyi és személyi feltételeket mínőségesebbé kell tennünk a már meglévő médiák számára. Ez pedig egy egységes vajdasági magyar médiastratégiát eredményez, mely folyamat nemzeti önazonosságunk megtartását szolgálja és ezt csakis összefogással érhetjük el. Előre hát, Magyar Összefogás lista! Győzni akarunk, és megakadályozni azt, hogy beolvadjunk és mások döntsenek a minket érintő kérdésekről.

Sebestyén Imre

Tájékoztatás: Optimista gondolatok lehangoló helyzetben Eredményes pályára lehet helyezni a most súlyos gondokkal küszködő vajdasági magyar tájékoztatást. Ehhez régi problémákat kell orvosolni és újabban elrontott dolgokat kell helyrehozni. Nagy kihívás ez igazgatóknak, szerkesztőknek, tulajdonosoknak, tulajdonosi jogokat gyakorló intézményeknek. Hogy melyek a célok, azt valamennyien tudjuk. Az első: szilárd pénzügyi alapokra helyezni „az országos”, a nemzeti közösség számára fontos médiumokat. A második: szakmailag megalapozni működésüket. A harmadik pedig a szerkesztéspolitika, ám ennek ala-

8

2010. május 14.


kításában még kifejezettebb függetlenségük, nem kaphatnak segítséget, nem oszthatják meg a felelősséget. Kezdjük a pénzzel. S azzal az eddig nemigen hangoztatott gondolattal, hogy bizony a médiumoknak alkalmazkodni kell a lehetőségekhez, miközben természetesen azon van minden szerkesztőség, médium- és cégvezetés, hogy e lehetőségeket bővítse. De nem teheti meg, hogy például Internetről lecopyzott tartalmakat továbbít. Vagy például mezőgazdasági mellékletet ad ki, amikor már egy ilyen van Vajdaságban, miközben senkinek sem jut eszébe, hogy esetleg a már meglevőt támogassa meg, ami nem jelentene komolyabb kiadást (természetesen nem az számít, hogy kinek a tulajdonában van, hanem milyen minőségben kerül a fogyasztó kezébe). Vagy például olyan mellékletek kiadását vállalja magára, amelyek iránt elenyésző az érdeklődés. Felesleges célokra eltékozolt pénzek ezek. S ennek árát részben az olvasó fizeti meg. ( Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy magyar napilapolvasó – akinek ugyanolyan joga van tájékozódni, mint a többségi nemzet tagjainak – drágábban élhet e jogával.) A fentebb felsoroltak csak példák, s a limitált terjedelem állíttatja meg velem a további felsorolást. Pedig még szólnunk kellene a munkatársakkal való okos gazdálkodás hiányáról vagy hiányosságairól. A másik feladat a médiumok működésének szakmai megalapozása. Tehetséges fiatal újságíróink vannak, ám ez sajnos nem mutatkozik meg a vajdasági magyar médiumok hanyatló színvonalán. Pedig sok esetben csak az hiányzik, hogy minden szerkesztőségben – s ez jóval többet jelent, mint a gyorstalpaló újságíró-iskola – legyen egy-két tapasztalt újságíró, idősebb kolléga, vagy kiváló, tehetséges fiatal szerkesztő vagy olvasószerkesztő, aki már munka közben, megjelenés előtt eligazítást ad nemcsak kezdőknek és bizonytalanoknak. Akihez fordulni lehet. Nemcsak cikkel, hanem a szerkesztéssel kapcsolatosan is. Oktat, szakmára nevel. Ezt kellene első lépésként a szerkesztőségekben intézményesíteni. Most természetesen nem a napi taposómalomban részt vevő szerkesztőkre hárítanék pluszfeladatokat. Azért szóltam inkább csak a fiatalokról, mert egy sikertelen – mondhatnám: felelőtlenül intézett – generációváltás miatt hiányzott a középgeneráció, amely annak idején pártfogásba vehette volna szakmailag majd csak ezután beérő derékhadat. De ez szintén egy újabb történet. Harmadikként említem, pedig a legtöbb vitát általában a médiumok szellemisége, arculata, hangja, szerkesztéspolitikája váltja ki. Mindenki mást várna el az adott médiumtól. Könnyű azt mondani, hogy napilapunk csak egy van, legyen az ideológiailag, világnézetileg egyszerre sokféle, ha egyáltalán szükség van a lap szellemiségének ilyen meghatározására. Magam azt vallom: legyen plurális. Ám egy kérdésben ilyen választása nemigen lehetne: az itteni magyarság szellemi erejének erősítése, az ezzel kapcsolatos értékek és közösségi érdekek védelme magától értetődő. Ezt a magától értetődő feladatot el kell látnia, természetesen a saját – a tájékoztatás – eszközeivel, a politikacsinálást be nem engedve. Az ilyen hivatástudatot pedig nem lehet a szerkesztőségekre ráoktrojálni. Ide ilyen emberek kellenek. Szerencsére ez jórészt így is van. Jórészt.

Mérges Sándor

Ne legyünk oldott kéve A 2010-es Magyar Összefogás választói jelölő lista részeseként nyilatkozom azon témakörről, amiért nyíltan síkra szállok, amit fontosnak tartok. A magyar szellemiség újraéledéséért, anyanyelvünk ápolásáért, kulturánk és hagyományunk megőrzéséért. Bánság, Dél-Bánát, a szórványmagyarság helyzete, leépítések, az ezzel járó nehézségek és gondok, szinte gátszerű elzárkózottságnak, helybentopogás. Ezzel kell szembenézni, megmaradni akarásunka kínjait hordozó, teherbíró népünk maroknyi porszeme vagyok és akikért tenni akarok, a kibontakozás útjára való felzárkózás terén. Hogyan? Erőteljes fellépés azokkal szemben, akik a mélység posványába evicgéltetnek egy olyan szigetvilágban élő nemzetet, akikkel éreztetve van a „nemzeti hovatartozás – alkalmazkodj” gyakorlása, vagy megszoksz vagy megszöksz módra. Dél-Bánát magyarsága gazdag szellemi kultúrával rendelkezik, egy nemzet sokszínűségét tükrözi úgy a dél-alföldi, mint a székelyföldi kultúra őrzőjeként. Ki látja…? Ki hallja…? – vagyunk, mint kiáltó szó a pusztába… hallgatagon és észrevétlenül. A cél: kiúszni a partra, hallatni magunkról, hogy törvényadta jogainkon senki se ejthessen csorbát. A tenniakarók ébredjenek föl, hisz ma még van kikkel és van kikért tennivaló – a magyar kultúra terén, hagyományaink felkutatásáért és azok ápolásáért, valamint anyanyelvünk haszná-

9



latáért. Én mindezért nemcsak szóval, de cselekedettel is bizonyítani fogok. Ne csak le, hanem fel is nézzenek már végre a dél-bánsági szórványmagyarságára. Szellemi kultúránkat, anyanyelvünket nem engedem veszni hagyni, oldott kéve módjára, a szél sem fogja széjjel szórni. Támogatom a Magyar Nemzeti Tanács erőbevetését, ami nemzetünk erősítésére szolgál.

Linka B. Gabriella

Az MNT rólunk szól, vajdasági magyarokról A nemzeti tanácsokról szóló törvény, amelyen nemrég fogadott el a Szerb Képviselőház, világosan meghatározza a nemzeti tanácsok hatásköreit, felhatalmazásait. A törvény rendelkezéseit, jogköreit az Alkotmány szavatolja. Országos kisebbségi önkormányzatunk tagjaként szeretnék hozzájárulni a magyar nyelvű és szellemiségű oktatást biztosításához minden magyar gyermek számára, külön tekintettel a szórványban élőkre. Fontosnak tartom a vajdasági magyar oktatás stratégiájának kidolgozását. A vajdasági magyar fiatalok képzettségi szinjét ösztöndíjak és tanulást serkentő programok alkalmazásával kell bővítenünk. A magyar gyerekek számára fontosnak tartom a szerb nyelv ismeretének magasabb szintű elsajátítását. Mivel a művelődési szférából jelöltek a listára, szeretnék aktívan részt venni a törvény által biztosított jogaink megvalósulásához a művelődési témákban. Szerintem fontos és kívánatos lenne a vajdasági magyar művelődési stratégia kidolgozása és elfogadása. Az MNT alapította intézményhálózat további kiépítésével és fejlesztésével lehetőséget teremthetünk a közösségi szempontból fontos művelődési intézményeink fejlődéséhez. Szeretném elérni a művelődési intézmények és programok átláthatóbb támogatási rendszerének az alkalmazását. Fontosnak tartom a kiemelt programok hathatósabb és ellenőrzöttebb figyelemmel kísérését, a támogatások hatékonysága szempontjából. Véleményem szerint lehetőséget kell teremtenünk a könyvkiadásunk dinamikusabbá tételéhez, szépirodalmi- és gyermekkönyvek gyakoribb megjelenéséhez. Kiemelten fontosnak tartom a hiánypótló kiadványok támogatását. A támogatási rendszer átszervezésével lehetőséget kellene teremtenünk a színházi előadások utaztatásához. A vajdasági média stratégia kidolgozása régóta időszerű feladatunk. A tájékoztatási témák közzül fontosnak tartom az elektronikus sajtó, de az írott sajtó munkatársainak szakmai felkészültségi szintjének a javítását, szakújságírók képzését, és alkalmazását. A napi- és hetilapunk, valamint az időszakos kiadványok hathatós támogatása, szintén fontos feladatunk. Szerintem szükség lenne a magyar közösségek által kiadott helyi lapok képviselőinek időnkénti találkozójára, és szakmai véleménycseréjére is. Az MNT-nek mindenképen rálátása kell, hogy legyen a vajdasági magyar kiadványok összeségére. A magyar nyelv hivatalosan használatának folyamatos bővítése, véleményem szerint, állandó feladata lesz az MNT-nek.

Dr.Ricz György

Összefogás és számonkérhető program Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Összefogás listáján szerepelhetek. Egy olyan listán, amely széleskörű összefogás által jött létre. Együtt vannak a listán az értelmiségiek, civilek, az egyház képviselői és a politikum. Van-e ettől fontosabb, nekünk, vajdasági magyaroknak, mint az összefogás, az egység hangsúlyozása? Megmaradásunk egyik alappillére, hogy kezet nyújtsunk egymásnak és közösen tekintsünk a jövő felé. Tegyük ezt úgy, hogy közben mindenki felelősségteljesen viszonyuljon a vajdasági magyarság gondjaihoz, kérdéseihez. Mi, jelöltek, felelősséggel tartozunk a választópolgároknak, de

10

2010. május 14.


Önökre, kedves választók, legalább ekkora feladat vár! Nem mindegy ugyanis, hogy Önök kire adják le szavazatukat, kit juttatnak a Magyar Nemzeti Tanácsba. Számunkra a legfontosabb a megmaradás kérdése. Egy olyan program mellett sorakoztunk fel, amely számonkérhető, lekövethető és olyan kérdéseket fogalmaz meg, amelyek kulcsfontosságúak az itteni magyarság életében. Nem mindegy ugyanis, hogy gyermekeink magyar iskolába járnak-e. Nem mindegy, hogy a vajdasági magyar kulturális élet, amely színes, sokoldalú, értékekkel teli, virágzik, vagy hanyatlani kezd. Fontos az, hogy a sajtószabadság, a független, objektív, színvonalas tájékoztatás szellemében szülessenek sajtótermékeink. És fontos a nyelvi egyenjogúság is. Hogy használhassuk anyanyelvünket, hogy magyarul éljünk, imádkozzunk és magyarul álmodjunk! A Magyar Összefogás lista jelöltjei igyekeztek érthetően, világosan megfogalmazni a legfontosabb feladatokat. A jelen legjelentősebb feladata azonban, hogy őseink, magyar múltunk értékeit megőrizve döntést hozzunk június 6-án és bízzunk a közös jövőnkben!

Zsoldos Ferenc

A civil szerepvállalás erősítése a jövendőbeli MNT-ben Immár tizenegy éve foglalkozom civil ügyekkel, s amikor a civil ernyőszervezetek jelöltek a Magyar Összefogás listájára, természetesen igent mondtam. Hiszen egy folyamatosan visszaszoruló kisebbségi közösség esetében, amelyben, párhuzamosan e folyamattal, egyre inkább háttérbe szorulni látszik a magyar nemzet iránti elkötelezettség gondolata is, természetesen egyetlen lehetséges megoldás a nemzeti erőknek az összefogása. Az egységre való törekvés gondolata ugyanis nem csak a politikusainkat, hanem civil vezetőinket, értelmiségünket, az egyszerű magyar embert is kötelezi. Nem kérhetünk számon máson olyat, amit mi magunk sem hajtunk végre. A fenti okok miatt fogadtam el a felkérést. Az egység, de nem az egyszólamúság jegyében. A jövendőbeli Magyar Nemzeti Tanácsban elsősorban a civil gondolatot kívánom érvényesíteni, s emellett a szórvány-magyarság ügyét szeretném előremozdítani. Szeretném, ha az új MNT-ben megvalósulna az átláthatóság és a nyilvánosság. Különböző eszközök útján (MNT honlapja, ülések nyitottsága, médiák által való közvetítése) szükséges, hogy akár az egyszerű magyar ember is tájékozódni tudjon a testület munkájáról. Hiszen csak akkor válhat igazi, délvidéki kis magyar parlamentté, ha az ott elhangzó szavaknak súlya van, s a közösségi nyilvánosság által kontrollálható a testület működése. A civil szervezetek szerepét is erősíteném az új MNT-ben. A pár hónappal ezelőtt felállított civil bizottságot demokratikusabb alapokra helyezném. A bizottságba egyrészt a délvidéki szintű ernyőszervezetek és szövetségek delegálnának tagokat, másrészt pedig regionális gyűléseken az adott régió civil szervezetei választanának egy-egy tagot. Párhuzamosan a bizottság szerepkörét is megnövelném. Egyrészt természetesen szakmai, egyeztető munkát végezne (elkészítené pl. a délvidéki civil fejlesztési stratégiát), másrészt a forráselosztásban is szerepet játszana. Az egyes pályáztató szervezeteknek (Szülőföld Alap, Szekeres László Alapítvány, tartományi titkárságok) a civil szervezetek részére kiírt támogatási programjai esetében, tanácsadói szerepkörben, előzetesen véleményezné, s rangsorolná a beérkezett pályázatokat. A civil gondolat erősítése mellett szeretném, ha a szórvány-magyarság ügye erősebben jelen lenne a testület munkájában. Az új MNT feladatai közül az elsők között lesz a különböző ágazati (kulturális, oktatási, tájékoztatási és nyelvhasználati) stratégiák megalkotása. Ezekben a stratégiákban kiemelt prioritásként, ún. horizontális elvként kell majd érvényesíteni a szórvány magyarság ügyét. Az oktatás területén egyértelműen létre kell hozni a regionális szórvány-magyar oktatási központokat (Nagybecskerek, Újvidék, Zombor). Fontos, hogy azokat a korábbi kezdeményezéseket kell felkarolni ezen a téren, amelyek már e cél érdekében megtették az első lépéseket (túl kevesen vagyunk ugyanis már ahhoz, hogy a pozitív, a nemzet iránt elkötelezett személyek közül bárkit is mellőzünk). Az oktatási intézmények mellett kollégiumok, iskolabuszok erősítenék a rendszert.

11



A tájékoztatás területén pedig meg kell oldani a magyar nyelvű nyomtatott sajtótermékeknek és kiadványoknak a szórvány-magyar területen való terjesztését, valamint erősíteni kell a magyar nyelvű tévé-, illetve rádióműsorok sugárzását. Biztos vagyok benne, hogy az új Nemzeti Tanácsban mások is hasonlóan gondolkodnak, s így teljesíteni tudjuk a népünk szolgálata kapcsán ránk rótt feladatot, a magyar nemzet erősítését e tájon.

Bojtos Irén

Az utánunk jövő nemzedékekért Vajdaságban élünk, nemzeti kisebbségként, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy háttérbe kell húzódnunk, és arra várnunk, hogy mások döntsenek arról, mi a jó nekünk. A Magyar Összefogás listára javasolt jelöltként, alapvetően fontosnak tartom, hogy a vajdasági magyarokat érintő kérdésekben, a Magyar Nemzeti Tanácsban, de másutt is, hiteles magyar emberek döntsenek, és ne olyanok, akiknek a véleményét és tetteit Belgrádból irányítják. A nemzeti tanácsokról szóló törvény számos felhatalmazást biztosít számunkra az oktatás, kultúra, tájékoztatás, és a nyelvhasználat területén. A VMSZ kitartó munkája eredményeként, a határon túl élő magyarok között nekünk Szerbiában élő magyaroknak sikerült elsőként biztosítanunk az autonómiára való törvényes jogunkat. Ez olyan lehetőség, amit mindenképpen ki kell használnunk ahhoz, hogy magyarként élhessünk itt Vajdaságban. Ha sikerül megvalósítanunk a törvénnyel garantált mostani jogainkat, akkor megnő az esélye annak, hogy ezek a jogok a jövőben tovább gyarapodjanak. Fontosnak tartom, hogy mi fiatalok ragadjunk meg minden lehetséges alkalmat arra, hogy Szerbia élhetőbb ország legyen, hiszen ezáltal nő az esélye annak, hogy az utánunk jövő nemzedékek is megmaradjanak magyarnak. Meg kell teremtenünk a feltételeket a fiatalok számára, hogy anyanyelven minőséges oktatásban részesülhessenek, olyan oktatásban, amely révén megfelelően tudnak érvényesülni szülőföldünkön. A népesség csökkenésének következtében egyre több iskolában szűnnek meg magyar nyelvű tagozatok. A mi feladatunk lehetővé tenni hogy a magyar gyerekek magyar oktatásban és nevelésben részesülhessenek Vajdaság minden területén, a tömbben és a szórványoban egyaránt. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy hány magyar fiatalt veszít el a közösségünk a középiskolai oktatás során, annak következtében, hogy bizonyos szakok csak szerb nyelven érhetőek el számukra. A mi feladatunk, hogy lehetővé tegyük a magyar nyelvű oktatás jövőbeni fennmaradását és a lehetőségek bővítését, biztosítva annak úgy anyagi, mint jogi hátterét. Bizom abban, hogy a VMSZ által támogatott Magyar Összefogás lista megnyeri a június 6-i választást, és azáltal lehetőséget szerzünk arra, hogy életre keltsük a törvény által szavatolt jogunkat a magyar autonómiára Szerbiában.

Kovács Frigyes

Nem vagyok párttag Szeretném előrebocsátani : nem vagyok párttag, nem voltam, nem leszek. Bimbózó demokráciánk gyermekbetegségben szenved. A demokrácia tanulása generációkon átívelő, lassan, apró lépésekkel tanulható folyamat, legyünk hozzá türelmesek. Az elmúlt 20 évben a vajdasági magyar politizálásban sokat vétettünk a demokrácia alapelvei ellen. Rengeteg veszteséget okozott ez nekünk: sok jó gondolatot, kitűnő elképzelést, tehetséges tervet és álmot darált le rosszul felfogott demokrácia értelmezésünk. Ha egy politikus (aki éppen hatalmon van) ténykedését hatalmaskodásnak és nem szolgálatnak (a közösség szolgálásának) értelmezi, rossz úton jár. Téves úton, a közösség számára káros folyamatoknak lehet résztvevője, indítványozója, gerjesztője. Azért vállaltam jelöltetésemet az új MNT-be, éppen a VMSZ listáján, mert ezen a gyermekbetegségen szeretnék segíteni, szerény lehetőségeim szerint a demokratizálódás útját kívánom egyengetni.

12

2010. május 14.


Sajnálatos tény, hogy az első MNT hosszúra nyúlt regnálása alatt rengeteg fiaskót szenvedett,a vajdasági magyarok elveszítették bizalmukat és az MNT-be vetett hitüket. Most, hogy megszületett végre a nemzeti tanácsokról szóló törvény és létre jöhet egy jóval demokratikusabb módon megválasztott magyar parlament, amelyben remélhetőleg nagyobb számban lesznek jelen a civil szféra képviselői, mint a pártok katonái, módosulhat ez a bizalmatlanság. Ennek reményében bíztatnám a vajdasági magyarokat, hogy minél nagyobb számban menjenek el szavazni. Ha a VMSZ listáján elegendő lesz a 19. hely ahhoz, hogy bekerüljek az MNT-be, azt fogom szorgalmazni, hogy a vajdasági magyar parlamentben ne alakuljon frakció, hanem az egyéni vélemények legyenek a döntések eredői. Én magam, mint a vajdasági magyar értelmiségiek egyik körének képviselője, folyamatos kapcsolatot kívánok kialakítani neves értelmiségiekkel és értelmiségi körökkel, akiknek véleményével igyekszem kialakítani álláspontomat olyan témakörökben, amelyekben nem vagyok elég tájékozott. Az MNT alapítói jogköreinek átvétele ügyében óvatosságra, maximális empátiára törekszem és erre a szuptilitásra való hajlandóságot szorgalmazom. Markánsan fogom képvisleni a vajdasági magyar média sajtószabadságra való feltétlen jogát. Maximális figyelmet szeretnék szentelni a művészeti, művelődési intézményeink munkafeltételeinek javítására, működési stratégiájuk kiaklakítására és ezekben a témákban nem a „megmondó”, hanem a tanácsnok, a segítő ember szerepét szeretném betölteni. A legjobb tudásom szerint segíteni kívánom a „magyarul az óvodától az egyetemig” jelszóval illetett törekvéseket. Ehhez a témakörhöz, mint gyakorló szülő és mint a pedagógiában több éve kontárkodó személy több-kevesebb betekintésem van, amit a pedagógus egyesületekkel kialakítandó kapcsolatok révén kívánok kiegészíteni. Igyekszem majd szorgalmazni a kisebbségi és a nemzeti tanácsokról szóló törvények módosításait, hogy ezek kompetenciája bővülhessen, igyekszem visszaadni az embereknek az MNT-be vetett (és sajnos elveszni látszó) hitét. Lehetséges MNT tagságomat szolgálatnak és nem uralkodásnak tekintem.

Mészáros László

Kisközösségeinkért A Magyar Összefogás programjában megfogalmazott célokat elérhetőnek tartom, megvalósításukat létfontosságúnak a vajdasági magyarság számára. Mivel ezen a listán én a szórvány magyarság egyik képviselője vagyok, a programban megfogalmazott célok mentén a Nyugat-Bácskában 15 településen szétszórt mintegy 17000 magyar érdekeit kívánom szolgálni. Legfontosabb cél az anyanyelvű oktatás biztosítása minden magyar ajkú diák számára, ezért ahol csak létezik magyar nyelvű általános iskola, ott azoknak a kis létszámú osztályok ellenére is, a végsőkig való megtartását elemi érdeknek tartom. Meggyőződésem, hogy a kis közösségek fennmaradásának egyik záloga a magyar iskola. Amennyiben és amikor ez már nem fenntartható, akkor az iskolabusz rendszer biztosítása a megvalósítandó feladat. Nyugat-Bácskában magyar tannyelvű középiskolai oktatás Zomborban zajlik. Fontosnak tartom ezekben az iskolákban a magyar tagozatok számának új szakirányokkal történő bővítését, a későbbiekben pedig egy kollégium létrehozását, amely vonzóbbá tenné a régió nagy területen szétszórt magyarsága számára a zombori középiskolákat. Az oktatás terén, a nem csak a szórványt érintő probléma, amellyel véleményem szerint az MNT-nek foglalkoznia kell, az a magyar nyelvű tankönyvkiadás. A kis példányszámok miatt a gazdasági alapokon működő kiadóknak nem éri meg a magyar nyelvű tankönyvek kiadása, ezért a magyar nyelven tanuló diákok és az őket tanító pedagógusok hátrányos helyzetbe kerülnek a többségi nemzet tagjaival szemben. A MNT egyik feladata kell , hogy legyen ezen kiadók, illetve magyar szakemberek pályázati úton történő anyagi ösztönzése a magyar nyelvű tankönyvek skálájának kibővítésére. Az iskolák mellett a szórványban élő magyarság nemzeti identitásának másik alappillérei a művelődési egyesületek, amelyek a legnehezebb időkben is összetartották a nemzetet. Ezek megőrzése és tevékenységük fejlesztése alapvető feladat. Ezért fontos az MNT eddig működtetett pályázati rendszerének fenntartása és kibővítése, valamint a kőszínházak elsősorban szórvány településekre történő tájolásainak támogatása.

13



A nyugat-bácskai régióban két kiemelten fontos magyar nyelvű tájékoztatási eszköz a Zombori Rádió magyar szerkesztősége és a Dunatáj hetilap. Szükségesnek látom a rádió magyar nyelvű műsoridejének növelését illetve a Dunatáj példányszámának, terjedelmének és terjesztési hálózatának a kibővítését. Mindezekhez az MNT-nak a lehetőségekhez képest anyagi támogatást kell biztosítania.

Dr. Ózer Ágnes

A vajdasági magyarság kulturális öröksége megőrzésének fontosságáról A vajdasági magyarság kulturális örökségének megőrzésről való gondoskodást a nemzeti tanácsokról szóló törvény az MNT-re ruházta át. Ennek értelmében a Magyar Összefogás listájának választási programjában stratégia célként jelöltük meg kulturális hagyatékunk teljes feltérképezését és számbavételét. E mellett, stratégiai célkitűzésként kell kiemelni a kulturális örökség birtokbavételének fontosságát is. E célból, az újonnan megválasztott MNT-nek gondot kell viselnie arról, hogy ez a kulturális örökség kifejthesse identitásformáló szerepét, tehát bele kell épülnie az oktatásról és a médiákról szóló stratégiai célkitűzésekbe is. A vajdasági magyarságban, elsősorban pedig az ifjú nemzedékekben, tudatosítani kell azt a tényt, hogy a vajdasági magyarság kulturális és szellemi öröksége nemcsak hogy része az egyetemes magyar kulturális örökségnek, hanem – környezetéből adódó jellegzetességei – az egyetemes magyar kultúrát is gazdagítják, tehát az egyetemes magyar kultúrában is megvan a helyük, és meg is állják helyüket. A munkának elsősorban azokra a területekre kell összpontosulnia, amelyek napjainkig is kulturális örökségünk számbavételekor annak gyenge pontját képezik. A ma is érvényben lévő törvényes előírások a kulturális hagyomány számbavételét, az ingó- és ingatlan kulturális emlékek esetében nehezítik meg a legnagyobb mértékben. Ezért a műemlékvédelemben, a múzeumokban és a levéltárakban lévő hagyaték számbavételének tevékenységét kellene elsősorban előmozdítani, ha másként nem, akkor sajátos „virtuális” Vajdasági Magyar Múzeum létrehozásával. A történelmi-, képzőművészeti-, néprajzi-, épített örökség emlékeinek egy helyen való „számbavétele” sajátos összegezése tehát a vajdasági magyarság kulturális autonómiájának megvalósulásában, és mint ilyen a hosszútávú stratégiai célok közé sorolandók, az ezen a téren való munkálkodás pedig a vajdasági magyarság kulturális felemelkedését szolgálják.

Valka Károly

Megmaradás a szórványban A Magyar Nemzeti Tanácsnak hatványozott a felelőssége a szórványban élő kisebbségek érdekvédelmének szempontjából. Mivel ezeken a területeken az asszimiláció hatása nagyobb, különösen fontosnak tartom az anyanyelven való oktatást, a hagyományok őrzését és nyelvünk egyenrangú használatát a hivatalokban. Ahhoz, hogy ezt az asszimilációt megakadályozzuk vagy legalább lelassítsuk, minőséges anyanyelvű oktatást kell biztosítani az itt élők számára az óvodától a kisérettségiig. Legtöbb esetben a kis létszám miatt nem nyitható magyar nyelvű tagozat. Erre megoldás lehetne egy iskolabusz, ami lakóházuktól szállítaná a diákokat az iskoláig és vissza, minden tanítási napon. Így biztosítani tudnánk minden magyar gyerek anyanyelven való oktatását. A középiskolába induló diákoknak is lehetőséget kell biztosítani, hogy anyanyelvükön tanuljanak tovább és felsőfokú tanulmányokat is tervezhessenek. Továbbtanulási terveikhez ösztönző erő lehetne egy új ösztöndíjalap létrehozása, amely kitérne a hátrányos anyagi helyzetben élő diákok megsegítésére is, valamint kollégiumok létrehozására. A hagyományőrzés és a kulturális élet fellendítése érdekében elsődleges feladatomnak tartom, a

14

2010. május 14.


művelődési egyesületek munkájához szükséges feltételek megteremtését. Az egyesületek vagyonának visszaszármaztatása is lehetőség lehet arra, hogy a kulturális élet fellendüljön, különösen azokon a helyeken, ahol még a helyiségek hiányával is számolni kell. Fontosnak tartom a kultúrális eseményeket szervezők számára az állandó továbbképzéseken való részvételt, mert csak így biztosítható a minőséges és igényes munka, tömeges részvétel. Meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy a történelmi egyházak és az oktatásban és művelődésben tevékenykedő intézmények között még szorosabb kapcsolat alakuljon ki. Egyházi ünnepeinkhez kötődnek hagyományok, amelyek úgy adhatók át a fiatalabb korosztálynak, hogy az egyházak, az iskolák és a művelődési egyesületek egyaránt számon tartják azokat. A szórványban is ragaszkodunk anyanyelvük hivatalos használatához és a médiában is a számunkra fenntartott helyünkhöz. A Magyar Összefogás listájának támogatása segítséget nyújt ezek és az ehhez hasonló elképzelések megvalósításához.

Kiss Tóth Erika

Művelődési házaink megújulásáért Tanulmányaimat a zentai Közgazdasági Kereskedelmi szakközépiskolában fejeztem 1988-ban. Két fiúgyermek édesanyja vagyok. Természetes és fontos volt számomra, hogy gyermekeink is magyar óvodába, iskolába járjanak ugyanúgy, mint én is tehettem. Nálunk ez magától értetődő volt. Biztos vagyok abban, hogy a fiaim azzal, hogy anyanyelvükön folytatják tanulmányaikat, a társadalom teljes értékű tagjai lehetnek, kiváló szakemberekké válhatnak – ha eléggé elkötelezettek és kitartóak. Szerencsére sok szülő gondolkodik így, de ahhoz, hogy idáig eljuthassanak gyermekeink, hogy meg kell számukra teremteni a megfelelő körülményeket, és ez ránk vár. Több mint húsz éve figyelemmel kisérem Csóka község oktatási és művelődési életének alakulását, ami jelentős mértékben befolyásolja fiataljaink nemzeti öntudatának kialakulását, feljlődését. Öt éve kapcsolódtam be a művelődési élet aktív szervezésébe, akarva-akaratlanul egyre aktívabb szerepet vállalva. Törekvésem elsősorban arra irányult, hogy megvalósuljon közösségünk célja, és otthont teremtsünk a magyar művelődésnek azzal a csapattal, amelyiknek nem mindegy, hogy mit hagyunk gyermekeinkre örökségül. Maradandó értéket kell létrehoznunk, ahol biztosíthatjuk a lehetőséget a magyar kultúra és hagyomány megtartására, továbbéltetésére. Tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy mindezért tennünk kell, nem várhatjuk, hogy a gondok megoldódjanak, hogy a célok megvalósuljanak – valaki megoldja, valaki megvalósítsa. Nekünk kell ezért tennünk. És ez ösztönzött arra, hogy pályázatok megírásával olyan anyagi hátteret és munkakörülményeket biztosítsunk, amelyek kizárólag a közösség céljait szolgálják. A csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület 35. évfordulóját követően, 2006-ban kezdődött meg az építkezés, amihez az eszközöket pályázaton nyertük. Munkánk eredményeként elkészült az épület is, amely egyesületünk otthona és kollégiumként helyet kíván adni a helyi élelmiszeripari és vegyészeti szakközépiskolában tanuló vidéki diákoknak. Az építkezés, felújítás eredményeképpen 750 m² – három szinten 250 m² – áll a tizenkét szakosztály rendelkezésére, így az ének-, tánc-, irodalmi-, történelmi-, kézimunka-, kézműves-, népzenei csoport gyermek- és felnőtt csoportjai méltó körülények között dolgozhatnak. Amikor sikerül a ,,papírmunkát” elintézni, akkor működhet majd a kollégium, húsz gyereket el tudunk helyezni. Ezek a – többségükben dél-bánáti – gyerekek most albérletben laknak, de ők és szüleik vállalják ezt, hogy magyarul tanulhassanak. Kiemelt célunk, hogy a kollégiumi elhelyezést lehetővé tegyük. A kanizsamonostori táborház felújítását 2008-ban kezdeményeztük. Ez a tábor minden nyáron befogadja a vajdasági és határon túli magyar hagyományápoló csoportokat immáron tizenkét éve. Mindenképpen kötelességemnek érzem tapasztalataimat megosztani azokkal, akikre hasonló feladat vár és segíteni őket. Lehetőségeinket fejleszteni, gazdagítani tudjuk, megerősíteni és értékekkel gyarapítani. Ehhez legjobb tudásommal szeretnék hozzájárulni. Hiszem, hogy az ember is, akárcsak a fa, saját gyökereibe kell, hogy kapaszkodjon és csak általuk nőhet óriássá!

15



Jerasz Anikó

Csernik Árpád

Elsődleges céljaim az MNT-ben

A közéleti vállalás kötelessége

- Az oktatás területén szerzett többéves munkatapasztalatom alapján kiemelt célként kezelem a magyar nyelvű oktatás minőségének javítását az óvodától a felsőoktatásig. Az anyanyelven történő oktatás nélkülözhetetlen minden egyes diák számára. Sajnálatos módon gyakran olyan helyzettel találkozunk, hogy a magyar kisdiákok nem anyanyelvükön tanulnak, félve attól, hogy az iskoláztatás folyamán a közép és a felső oktatásban nem lesz lehetőségük anyanyelvükön folytatni tanulmányaikat. Vannak olyan iskolák is, ahol a szakkáderek hiánya miatt a tanulók egyes tantárgyakat nem tanulnak anyanyelvükön. Ez megengedhetetlen! - Az oktatás körülményeit mindenképpen korszerűsíteni, fejleszteni kell. Elengedhetetlen a korszerű szemléltető eszközök, tanfelszerelések, technikai eszközök biztosítása az iskolák számára, ehhez forrást kell hozzárendelni. Továbbá fontos a pedagógusok szakmai továbbképzése, hogy minőségi oktatást tudjanak nyújtani. - Fel kell mérni mely szakmákban van szakemberhiány és ezzel arányban kell középiskolai szakokat nyitni magyar nyelven. Hasonlóan a felsőoktatásban is felmérést kell végezni, mely szakma iránt van kereslet és a tanulókat arra kell ösztönözni, hogy ezen a pályán induljanak el a saját jövőjük és a magyarság érdekében. - Az MNT-nek valójában az az elsődleges célja, hogy megteremtse minden gyermek számára az anyanyelven történő tanulást, bármely részén is él Vajdaságnak. - Az MNT-nek támogatnia kell a civil szférát. Különös tekintettel a művelődéssel foglalkozó civil szervezetekre, mert ezek a szervezetek vállalják fel a magyar identitás, a hagyományok ápolását. - Fontosnak tartom a Bánátban lévő egyesületek támogatását, mert kis létszámúak és a megszűnés veszélye fenyegeti őket. Figyelemmel arra, hogy ezek az egyesületek vállalják fel a szórványban élő magyarság fennmaradását.

Saláta Zoltán

Fiatalok – a megújító nemzeti erő Szabadkai születésű fiatalként közel egy évtizede foglalkozom ifjúsági munkával. Hazai és nemzetközì szintű fiatalokat érintő projektek szervezesében, vezetésében vettem részt. A fiatalok problémáit és az őket érintő kérdéseket – maga az ifjúság, és a velük foglalkozó szervezetek tudják igazán meghatározni, megfogalmazni. Az ifjúsági szférában és tanulmányi éveim alatt eltöltött időszakban szerzett tapasztalataim, és tudásom arra ösztözött és ösztönöz, hogy a vajdasági magyar fiatalok és az őket képviselő szervezetek társadalmi helyzetének javítását tudjam serkenteni. A Magyar Összefogás listája nyújtotta lehetőség által a Magyar Nemzeti Tanács tagjává válva olyan testület létrehozását kezdeményezném, melynek a szakterülete az ifjúság és az ifjúsági szervezetek szakmai együttműködése és annak támogatása. A fiataloknak gondolniuk kell saját társadalmi helyzetük építésére, hiszen egy olyan országban, ahol a magyarság kisebbségként él, ki kell használni az országos törvények által adta leghetőségeket, az összefogásban kell szilárdítani a nemzeti identitásunkat és a társadalmi helyzetünket. Közel 3 éve megfogalmazódtak az ifjúsági szervezetek részéről a konkrét elvárások. A megfelelő lépések és feladatok megvalósításával, komoly előrehaladást jelentenének a vajdasági magyar fiatalok részére. Ezeknek a igényeknek teljesítése fontos elemeket tartalmaz, melyek az ifjúságpolitika közös formálásában jelentenek nélkülözhetetlen segítséget. Fontosnak tartom az egységes Nemzeti Ifjúsági Stratégia megfogalmazását, ami egyúttal a vajdasági magyar ifjúságpolitika alapját képezné. A nemzeti identitásunk megőrzése szempontjából az ifjúságot egy folyamatos, innovatív, korszerű tudással rendelkező erőforrásnak kell tekintenünk, amely képes a társadalom megújítására és az aktív szerepválallásra. Ezekkel a célokkal felvértezve szeretném képviselni a vajdasági magyarságot, azon belül azt a társadalmunkat megújító nemzeti erőt, amit magyar fiatalnak nevezünk.

16

2010. május 14.


Mottóm: nem kell minden gyermekből színészt nevelni, az a fontos, hogy míg foglalkozáson van, addig sem az utcán kallódik, de ha még valamit meg is tanul, már volt értelme küzdeni. Topolyai vagyok, de már régóta palicsi lakos, a szabadkai Népszínház tagja nyolc éve. Előtte 1993-tól az Újvidéki Színház szerződéses- (mint egyetemi hallgató), majd 1998-tól állandó tagja voltam. E két színházon kívül még dolgoztam vendégként a Kosztolányi Dezső Színházban, a Tanyaszínházban, a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínházban, a zombori Népszínházban, az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban, az uzsicei Népszínházban, a szabadkai Népszínház szerb nyelvű társulatánál, és még egyéb színházaknál, műhelyeknél is. Eddigi pályafutásom során több, mint hatvan előadásban, projektumban, kísérleti produkcióban vettem részt. Ezen felül oktatok több gyermekcsoportot, rendezek műkedvelő társulatoknál. Szakmai elismeréseket, díjakat határokon erről is, arról is kaptam már nem egyszer, de ezekkel kérkedni nem szeretnék... Ha valaki emlékezik rájuk, nagy örömmel tölt el, ha meg nem, akkor úgyis mindegy. Politikával nem állt szándékomban foglalkozni, de mikor felkértek, hogy szerepeljek a Magyar Összefogás listán, némi gondolkodás után igent mondtam, részben azért, mert nagy megtiszteltetés számomra komoly szaktekintélyekkel, közéleti személyiségekkel egy listán szerepelni, részben mert jól esik, hogy kíváncsiak a véleményemre, igényt tartanak a szaktudásomra, továbbá azért, mert 37 évesen azt gondolom, hogy mi „korosabb fiatalok”, vagy ha így jobban tetszik, „ifjú középkorúak” , kötelesek vagyunk a továbbiakban vállunkra venni a közélet nem túl hálás, ilyenolyan feladatait, kötelesek vagyunk kezünkbe venni egyre fogyó közösségünk sorsát, ha azt akarjuk, hogy gyermekeink ne váljanak végérvényesen albérlőkké, megtűrt, vagy nem megtűrt idegenekké saját szülőföldjükön. Reményeimről, vágyaimról, és terveimről, valamint folyamatban lévő projektumaimról mondanék pár szót. Természetesen ezek szűkebb szakmai tevékenységemmel kapcsolatosak elsősorban. Remélem, hogy immár öt színházunk tovább menetel azon az úton, amelyen elődeink elindultak, és amely komoly szakmai sikereket és elismeréseket hoztak bel-, és külföldön egyaránt. Remélem, ezek a sikerek egyre nagyobbak lesznek. Remélem, az az alkotásvágy, az a szellemi erő, amely eddig jellemezte színjátszásunkat, egyre inkább kiteljesedik. Vágyam, hogy minden végzett ifjú színész tehetségéhez méltó feladatokat kaphasson, ezzel együtt persze megélhetést is tudjon számukra biztosítani közösségünk. Ne kelljen többé értékes, fiatal, tehetséges embereknek megélhetési okokból elvándorolni. Vágyam, hogy sikerüljön a Bánságban is újraindítani a hivatásos színjátszást, ezzel munkalehetőséget biztosítva ott tartani, megtartani, helyben tartani az alkotni vágyó embereket. Tervem, hogy a műkedvelő színjátszást Vajdaság/Délvidék szerte intenzíven kövessem, tevékenységét még inkább megismerjem, és erőmhöz mérten hathatósan támogassam, mert különösen nálunk látszik az, hogy mekkora közösségteremtő, közösség megtartó ereje van a műkedvelő mozgalomnak. Gondoljunk csak arra, hogy sok helyütt az egyedüli magyar nyelvű művelődési tevékenység épp a műkedvelő színjátszás, és ezeken a településeken SIKERÜL megőrizni a magyar nyelvet, sőt értékes szellemi energiákat megmozgatni, remek előadásokat színre vinni. Csúnya szóval „prodzsektjeim” pedig gyermekek oktatásával kapcsolatosak. Már évek óta nagy erőbevetéssel próbálom az ifjúságnak átadni tudásomat. Igyekszem minél nagyobb csoportokat összehozni. Mottóm, hogy nem kell minden gyermekből színészt nevelni, az a fontos, hogy míg foglalkozáson van, addig sem az utcán kallódik, de ha még valamit meg is tanul, már volt értelme küzdeni. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy gyermekszínjátszó csoportjaim kiemelkedő sikereket érnek el rendszeresen. Előbb felsorolt reményeim, vágyaim, terveim megvalósítása érdekében legjobb tudásom szerint megteszek minden tőlem telhetőt. Végül még annyit szeretnék megjegyezni: CSAK úgy tudom elképzelni közösségünk fennmaradását, ha meg tudjuk teremteni a belső egyetértést. Erre látok most komoly esélyt. Hiszen „Minden magyar felelős minden magyarért.”

17



Dr. Káich Katalin

Felsőoktatásunkért, a versenyképes tudásért Káich Katalin vagyok, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző dékánja, egyetemi tanár. Gyakorlatilag tudjuk azt, hogy egy tudásalapú társadalom van kiépülőben a XXI. században, amelyben az értelmiségieknek meghatározó szerepe van. Tudjuk azt is, hogy a vajdasági magyar értelmiségen nagy csorbát ejtett a balkáni háború, igencsak megfogyatkoztunk, és mind a mai napig nem sikerült bepótolni azokat a hiányokat, amelyek ezzel az eseménnyel kapcsolatban keletkeztek. Pontosan ezért szükség van arra, hogy olyan felsőoktatási intézményeket építsünk ki, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a magyar szakemberek aktívan be tudjanak kapcsolódni mind az ország, mind pedig a kárpát-medencei gazdasági, társadalmi, tudományos életbe. A tudomány fejlesztése szintén nagyon fontos, és tudjuk azt, hogy a tudást elsajátítani legjobban anyanyelvi szinten lehet. Ezt már a XVIII. században is, a felvilágosodás eszméinek kontextusában megfogalmazták. Éppen ezért a felsőoktatási intézmények bővítését tartom nagyon szükségesnek, és a tudományos kutatások hatékonyabb beindítását ebben a térségben.

Siflis Zoltán

Célkitűzéseim az új MNT testületeinek munkájában Már az elején szeretném hangsúlyozni, hogy az előző időszakban is tagja voltam az MNT Intéző Bizottságának, ezen belül is elsősorban a kultúrával és a közművelődéssel, kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztam. Eddigi munkám – teljesítményem értékelése nem az én tisztem. A választási helyzetből kifolyólag ez most az Önök, a tisztelt választók joga és lehetősége. Az MNT jövőbeni feladataiként, dióhéjban az alábbiakat kívánom kiemelni és tudásom, tapasztalatom legjavát nyújtva segíteni is azok megvalósulását a mindennapi kultúrpolitikai folyamatokban. A nemzeti tanácsokról szóló törvény a kultúra terén új időszámítást jelent számunkra. A törvény elfogadása óta a Magyar Nemzeti Tanácsban, már az előző összetételben is megkezdődtek azok a folyamatok, amelyek az új törvény adta lehetőségekhez igazítják majd a vajdasági magyar önkormányzat működési mechanizmusait. Most már tudjuk, hogy az állam mekkora arányban és milyen területen ruházta át a nemzeti tanácsokra a döntéshozatalt, ezeket kell a gyakorlatban sikeresen érvényesíteni és alkalmazni. Az elkövetkező időszakban ki kell dolgoznunk azokat a mechanizmusokat, módszereket és metódusokat, amelyekkel, megőrizhetjük és sikeresen működtethetjük az értékteremtő alkotó folyamatokat. Az első, legfontosabb – a jogi keret, megvalósult. A második feltétel - feladat, az az, hogy a legrátermettebb, legcselekvőképesebb embereink, teret, lehetőséget kapjanak intézményeinkben, műhelyeinkben, ötleteik és elképzeléseik megvalósításában. A meglévő szakembereink mellett, meg kell találni az új embereket is, és helyzetbe hozni őket. Az itt jelentkező kreatív projekteket, igényeket, elvárásokat stratégiai döntésekkel segíteni és támogatni. Más szóval, a vajdasági magyar kulturális élet újrapozícionálására kell összpontosítani, ami alatt azt értem, hogy az újrapozícionálás a hagyományos értékeink megőrzése, fejlesztése és támogatása mellett azt is jelenti, hogy kisebbségi kultúrpolitikánk kiemelt figyelmet fordít az új irányzatokat képviselő műhelyekre, egyénekre és értelemszerűen értékekre. A vajdasági magyar művészetre már évtizedek óta az a jellemző, hogy művészileg színvonalas, a kortárs művészeti folyamatokba beilleszkedő, értékteremtő munka folyt, folyik. Ennek a fenntartása, további támogatása az egyik legfontosabb stratégiai feladat kell lennie a MNT számára a jövőben.

Lengyel László

Szerepvállalásom az MNT munkájában Oktatásszervezőként dolgozom a Zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központban, ahol alapvető megbízatásom a Budapesti Corvinus Egyetem Zentai Konzultációs Központjának vezetése. A konzultációs központ munkáját a „Pro Scientia Naturae” Alapítvány is segíti, mely a többi között a tudo-

18

2010. május 14.


mányos intézmények és a szakemberek együttműködésének elősegítésével fontos szerepet vállal a régió fejlesztését szolgáló tudástranszfer és innováció-menedzsment területén. A konzultációs központ fejlesztési programjai is a korszerű kommunikáción alapuló hatékony képzési metodika bevezetését, illetve a helyi igényeknek megfelelő, gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, jól felkészült agrár-értelmiség képzését, illetve folyamatos tájékoztatását szolgálják. Az értelmiségi réteg egymás közötti kommunikációjának lehetővé tételén, illetve az ötletek és fejlesztések megvalósulásának elősegítésén alapul az óbecsei Than Fivérek Értelmiségi Kör működési stratégiája is, melynek munkájában alkalmanként program-tanácsadóként veszek részt. Az értelmiségi kör ajánlotta, hogy vegyek részt a Magyar Nemzeti Tanács munkájában – egy független szakértői csoport tagjaként. Ezt a kihívást szívesen vállalni is tudtam, hiszen meggyőződésem, hogy térségünk helyzetének javításában kulcsszerep hárul az értelmiség szellemi kapacitásnak összehangolására, fejlesztési célú felhasználására és továbbfejlesztésére. Fontos továbbá a kommunikáció és az együttműködés megteremtése a tudományos, az oktatási intézmények és a munkahelypiac, valamint a termelői és felhasználói rétegek között. Hasonlóan fontos figyelembe venni Magyarország helyzetét és lehetőségeit az Európai Unió felé vezető úton történő szerepvállalásban. Ez páratlan előnyt jelenthet számunkra abban az esetben, ha sikeresen össze tudjuk hangolni a Magyarország által nyújtható gazdasági, politikai és szakmai segítséget a helyi igényekkel és fejlesztési irányvonalakkal. Ebben a folyamatban viszont kulcsszerepe van a helyi ismeretekkel rendelkező szakemberek és a térségünk fejlesztési stratégiáját képviselő politikai vezetők összehangolt munkájának. Véleményem szerint ezt a tevékenységet tudnám munkámmal és tapasztalataimmal elősegíteni a Magyar Nemzeti Tanács szakértői bizottságában.

Erdély Lenke

A minőségi oktatásunkért – anyanyelvünkön A Magyar Nemzei Tanács a vajdasági magyarok olyan testülete, amelynek elsődleges feladata, hogy éljen azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a nemzeti tanácsról szóló törvény és más törvények biztosítanak a Vajdaságban élő kisebbségek számára. Az oktatás területén meg kell teremteni a gyermekközpontú, minőséges, anyanyelven történő oktatás feltételeit a bölcsődétől az egyetemig. Ennek érdekében a szülőket és a közvéleményt folyamatosan szükséges tájékoztatni azokról az pozitívumokról, kompetenciákról, készségekről és képességekről, amelyekre a gyermekek az anyanyelvű oktatás során szert tesznek. Megoldást kell keresni arra, hogy a MNT minden magyar gyereknek biztosítsa, így a szórványban élőknek is, az önazonosságot megőrző és építő anyanyelvű oktatást. Ennek a megoldásnak fontos feltételei: az iskolabusz program (elsősorban a szórvány és a szigettelepüléseken), a diákok ösztöndíjazási rendszerének reformja, a kollégium-hálózat bővítése, az Európa Kollégium megnyitása Újvidéken. Amikor a vajdasági magyar oktatás minőségének javításáról van szó, nem szabad megfeledkezni azoknak az oktatási-nevelési intézményeknek a bevonásáról, amelyek tanárképzéssel, tantervek kidolgozásával, tankönyvek megjelentetésével foglalkoznak. Fontosnak tartom a hazai erőforrások maximális kihasználását a tankönyvírásnál, taneszközök és más didaktikai segédeszközök kidolgozásánál, akkreditációs továbbképzési programok előkészítésénél és a pedagógusok igényeinek megfelelő, szakmai továbbképzések megvalósításánál egyaránt. Létre kell hozni a színvonalas, kétszakos tanárképzést, de ameddig erre nincs lehetőség, átképzési programokat kell szervezni azok számára, akik nem rendelkeznek megfelelő szakmai illetve pedagógiai képzettséggel, de tanítanak. Az oktatás területén is minden intézményben biztosítani kell a részarányos foglalkoztatást, így a magyar nyelvet anyanyelvi szinten beszélő tanfelügyelőket és tanügyi tanácsosokat szükséges kinevezni. A Magyar Nemzeti Tanácsnak ki kell harcolnia a szerb, mint nem anyanyelv tantárgy differenciált oktatási programjának elfogadtatását és megvalósítását, valamint a magyar mint választott második idegennyelv bevezetésének a lehetőségét a szerb tagozatok tanulói számára. • A gyermekközpontú, minőséges, anyanyelven történő oktatás feltételeinek megteremtése a bölcsődétől az egyetemig. • A szülők és a magyar közvélemény folyamatos tájékoztatása azokról az pozitívumokról, kompetenciákról, készségekről és képességekről, amelyekre a gyermek az anyanyelvű oktatás során tesz szert. • Minden magyar gyereknek biztosítani az önazonosságot megőrző és építő anyanyelvű oktatást. • Iskolabusz-program beindítása. • A diákok ösztöndíjazási rendszerének reformja.

19



• A kollégiumhálózat bővítése, az Európa Kollégium megnyitása Újvidéken. • Az MNT szorosan működjön együtt azokkal a hazai oktatási-nevelési intézményekkel, amelyek magyar tanárképzéssel, tantervek kidolgozásával, tankönyvek megjelentetésével foglalkoznak. • Tantervek kidolgozása és elfogadtatása azokra a tantárgyakra/foglalkozásokra, amelyek a nemzeti identitás megőrzése szempontjából fontosak az általános- és középiskolákban/óvodákban. • A hazai erőforrások maximális kihasználása a tankönyvírás, taneszközök, didaktikai segédeszközök és a pedagógusok igényeinek megfelelő, akkreditációs továbbképzési programok megvalósításakor egyaránt. • Létrehozni a színvonalas, kétszakos tanárképzést, de ameddig erre nincs lehetőség, átképzési programokat kell szervezni azok számára, akik nem rendelkeznek megfelelő szakmai illetve pedagógiai képzettséggel, de tanítanak. • Az oktatás területén is minden intézményben biztosítani a részarányos foglalkoztatást, így körzetenként, a magyar nyelvet anyanyelvi szinten beszélő tanfelügyelőket és tanügyi tanácsosokat szükséges kinevezni. • A szerb, mint nem anyanyelv tantárgy differenciált oktatási programjának elfogadtatása és megvalósítása, valamint a magyar mint választott második idegennyelv bevezetése a szerb tagozatok tanulói számára.

Várady József

Szívós, konok kitartással Meggyőződésem, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak, mint a magyar kulturális autonómia legfőbb választott testületének felbecsülhetetlen jelentősége van a vajdasági magyarság szülőföldjén, magyarként való megmaradásában. Ugyanakkor e testület léte embert próbáló komoly kihívás is. Véleményem szerint sok függ a választástól, s attól, hogy a már kiharcolt lehetőségekkel élni tudunk-e illetve, hogy ennek az önmagunk által választott testületnek a munkáját milyen tartalommal sikerül megtölteni. Természetesen az sem mellékes, hogy a behatárolt célkitűzések megvalósításán milyen elszántsággal, szívós-konok kitartással munkálkodunk. Közel két évtizede állok a nonprofit civil szervezetek szolgálatában, ahol minden tőlem telhetőt megtettem a magyar nyelv ápolására, a magyar nyelvű oktatás, kultúra, hagyomány és önazonosság megőrzése érdekében. Én a továbbiakban is ezen elvek mentén akarok dolgozni. Megválasztásom esetén a Magyar Nemzeti Tanácsban az oktatási célok megvalósítását (a teljesség igénye nélkül) az alábbiak szerint csoportosítva szándékozom szorgalmazni: - A vajdasági magyar oktatási stratégia kidolgozásában a regionális magyar iskolaközpontok létrehozásának, megalakulásának ügyét tartom kiemelt jelentőségűnek, mert szerintem magyarajkú közösségünk megmaradásának ez a záloga. E cél megvalósítása érdekében komoly áldozatok árán is kitartóan szándékozom dolgozni. - Szorgalmazni akarom az ösztöndíjazási rendszer újragondolását, új alapokra helyezésének kidolgozását. - Megoldásra váró feladatnak tartom a kollégiumi rendszer kidolgozását. - Komoly figyelmet kell szentelni a tájékoztatásnak. Konkrétan például annak a felvilágosító munkának, amely kapcsán közösségünk megismeri az alkotmányban, a hatályos jogszabályokban, kormányrendeletekben rögzített emberi és kisebbségi jogait, hogy ezek ismeretében jogaival élni tudjon, s ne csak tudjon, hanem ami ennél még fontosabb, hogy akarjon is élni velük. S nem utolsó sorban figyelmet kell szentelnünk, időt és energiát kell fordítanunk az itt élő magyarság kisebbségi létének, kisebbségi sorsának tudatos vállalása érdekében.

Dr. Hódi Sándor

Az összefogásról és a tanulópénzről A Magyar Nemzeti Tanács régóta áhított, demokratikus – több listás – megválasztása előtti napokban látjuk, hogy milyen nagy az érdeklődés a listaállítás iránt. Erről eszembe jut 1992 áprilisa, amikor abban a fenyegetett légkörben Magyarkanizsán elfogadtuk a stratégiai jelentőségű autonómiakoncepciót. Akkor ott ehhez nem kis civil kurázsi kellett. Ezzel szemben ma olyan személyek is szerepelnek a különböző lis-

20

2010. május 14.


tákon, akik sokáig a hatalom kiszolgálói voltak, vagy távol tartották magukat a politikától, a legjobb esetben egy szalmaszálat sem tettek keresztbe a vajdasági magyarságért. – A remélt haszon és hatalom miatt nagy a tülekedés a vályú körül – jegyzi meg keserűen Dudás Károly. Ez a felismerés nem kis aggodalommal tölt el, hiszen tapasztalt és harcedzett személyek nélkül nehezen várható eredményes érdekképviselet. Azzal a gondolattal próbálom vigasztalni magamat, hogy az a körülmény, hogy immár olyanok is a magyar nemzeti tanács tagjai szeretnének lenni, akik korábban hátat fordítottak nemzeti közösségüknek, a hatalomhoz és a szerb pártokhoz törleszkedve keresték és találták meg számításukat, bizonyos értelemben előremutató is lehet. Hiszen mindig voltak és vannak, akik Saulusból Paulussá váltak. Térségünkben Dunát lehetne rekeszteni a politikai pálfordulókkal. Ne feledjük, hogy az „eredeti” pálfordulás pozitív esemény volt: a vérszomjas, dühödt keresztényüldöző Saulból a keresztény egyház legnagyobb igehirdetője lett. Látva a formálódó listákat, épp a pálfordulók hívják fel a figyelmünket arra a körülményre, hogy összességében és egészében talán egy széleskörű nemzeti együttműködés formálódik előttünk. Mint ahogyan a magyar választói névjegyzékre való tömeges felíratkozás is határozottan a nemzeti összetartozás érzését szimbolizálta, a nemzeti tanács megválasztása körüli nyüzsgés is a nemzeti egységesülési folyamat irányába mutathat. Az egységesülés differenciálódást is jelent egyúttal, a sokféleség megmutatkozását. A történelminek mondott VMDK fénykorához képest ma a vajdasági magyar nemzeti közösség politikailag meglehetősen tagolt. A tagolódásban éppen a VMDK széthullása jelentette az első lépést, amit a pártok sokasodása és a politikai szervezetek közötti hatalmi harc kiéleződése követett. Ez a választásokon elszenvedett kudarcok sorozatát eredményezte. A magyar pártok támogatottsága a választópolgárok részéről drasztikusan csökkent, bár ezzel a körülménnyel soha, egyetlen párt sem volt hajlandó szembenézni. A pártok erodálódása vélhetően tovább tart, amely azzal a veszéllyel járhat, hogy a szerb pártok megpróbálják a magyar politikai önszerveződés alól teljesen kihúzni a talajt. A délvidéki magyar választópolgárok többségének a szerb pártok színeiben történő politizálása már eddig is a magyar önkormányzatok sorának az elvesztését vonta magával, ami végzetes hibának bizonyult, hiszen a kibontakozás, továbblépés, fejlődés útját a vajdasági magyar nemzeti közösség részére mindenekelőtt a települési és területi önkormányzatiságának a megvalósítása jelentené. Ebben a helyzetben a Magyar Nemzeti Tanács szerepe érthetően felértékelődött. De az újonnan megválasztott Nemzeti Tanácstól sem várhatunk csodát. A Tanács a listás választások következtében a korábbinál talán hívebben tükrözi majd a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség sokféle politikai akaratát, de ez korántsem garantálja a hatékonyságát. Ellenkezőleg, a listák révén olyan személyek juthatnak mandátumhoz, akik különböző politikai elkötelezettségük miatt nehezen jutnak közös nevezőre. Bonyolítja a helyzetet, hogy minden listás választás előre nem látható kockázatokat rejt magában. A listákon olyan személyek kerülhetnek pozíciókba, akiket személy szerint soha meg nem választott volna senki. A demokrácia szabályai szerint mindenki választhat és választható, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki egyaránt alkalmas közfeladatok ellátására, jelen esetben közösségi érdekeink képviseletére. Sajnos, ez azonban mindig csak utólag derül ki. Félő, hogy a tanulópénzt meg kell fizetni.

Varjú Potrebić Tatjana

Tevékenységi gondolatok megfogalmazása Az oktatás kérdésével foglalkozó szervezetek feladatai A civil szférában olyan lehetőségek és szellemi tartalékok vannak, amit az önkormányzatok és a kormányforrások hatékony anyagi támogatásával a magyarság megmaradásának szolgálatába lehet állítani. Az oktatási bizottságon belül az MNT hozzon létre egy egységes adatbázist nem csak az oktatással kapcsolatban álló, hanem más érdekeltségű civil szerveződésekről; az azonos érdekeltségű oktatással kapcsolatos civil szervezetek munkáját koordinálja; folytassunk megbeszéléseket, rendszeresítsük azokat, ha kell akár szakosodva, és ne csak civil síkon, hanem teremtsük meg a tematikák, területi problematikák köré csoportosítva az egyeztetés lehetőségét az állami, önkormányzati felelősökkel; az intézményes képzésen túl a vajdasági magyarság oktatással kapcsolatos problémáinak megoldásában segíthetnek a kapcsolódó civil szervezetek, az MNT közreműködésével:

21



- A civil szervezetek bekapcsolódhatnak a létező intézményes oktatási hálózatba és karöltve végezhetik a felnőttek átképzését, továbbképzést. - A szerb nyelv megismerésében, éltető kompetenciák megszerzésében, amelyek a szülőföldön való megmaradást erősítik. - Kihangsúlyozni a hagyományőrzés és a népművészet oktatását. - A tehetséggondozást elősegítő aktivitások felkarolása, mert ezek önbizalom-növelő, identitástudat-megerősítő lehetőségek, növelik annak a lehetőségét, hogy a fiatalok az egyetemi képzést követően is visszakívánkozzanak a szülőföldre - A tanterv-módosításokkal kapcsolatos tevékenységek, ahol elsősorban az anyanyelvi, történelmi, földrajzi, képzőművészeti valamint a zenekultúra tanterveinek módosításával, hogy tartalmazzák, és megőrizzék nemzeti sajátosságainkat. - A vezető oktatási pozíciókban levő magyar szakembereket serkenteni kell abban, hogy a maguk területén ne csak az anyaország, hanem a hazai források bevonásával is fejlesszék a saját intézményüket, szervezetüket. Az intézményes oktatás területére összpontosított feladatok - A tervszerű oktatási stratégia alapján szoros kapcsolatot kell kiépíteni az Iskolaigazgatóság körzetvezetőivel. - Az alacsony létszámú tagozatok megtartása miatt erre nagy szükség van. A jóváhagyást hosszú távra kell biztosítani, hogy tervezni lehessen az oktatói-nevelői munkát az adott oktatási intézményben; az óvodás korú gyermekek szüleivel folyamatos kapcsolatot kell fenntartani a magyar lelkületű civil szervezeteknek, hogy az iskolába iratkozásnál fel se merüljön az esetlegesen szerb tannyelvű osztályba való iratkozás lehetősége. Természetesen az állandóan felmerülő iratkozási döntéseket megnehezítő körülmények nem ismétlődhetnek meg évről évre, hanem az MNT hatékony munkájának köszönve állandóan csökkenteni kell a negatív hatásokat, így megnyerve a magyar szülők bizalmát. - A racionalizáció nem érintheti a magyar tannyelvű alsós tagozatokat. - Az oktatás hatékonyabb megszervezése és irányítása céljából a valamikor integrált általános iskolákat le kell bontani önálló intézményekre. - A tantárgytanítás helyzetének felmérésére nagy hangsúlyt kell fektetni. Ismernünk kell a most tanító szakosok pontos struktúráját ahhoz, hogy a kétszakos tanárképzés kiépítését argumentumokkal támogassuk. - A magyar nyelvű oktatás tervezési és ellenőrzési feladatokkal ellátott pedagógiai intézet létrehozása. - Az állandóan változó oktatási elvárásoknak megfelelően pedagógus továbbképző központok létrehozása a magyar nyelven oktató pedagógusok számára. - A tankönyvkiadás felélénkítése és a szerzők motiválása - Ki kell dolgozni a kis létszámú középiskolai tagozatok számára az elektronikus tankönyvek és oktatási segédanyagok megjelentetésének módját. - A szerb nyelv, mint környezetnyelv tanítására a megfelelő végzettségű pedagógusok képzése a módosított tanítási célok, elvárások és módszerek szerint a kétszakos tanárképzés keretein belül.

Báló Tibor

Csak a ,,Magyar összefogásban’’ van esélye a szórványmagyarságnak Vajdaság magyarságnak megközelítőleg 1/3-a szórványban él, a legtöbb Bánság szétszórt településein. Ezek a közösségek kis létszámuk miatt nem tudják az identitásuk megőrzéséhez szükséges értékeket saját erejükből beszerezni, fejleszteni. Milyen sors vár ezekre a szórványban élő magyarokra? És mit tehet a majd leendő nemzeti tanács a szórványmagyarságért? Ez a kérdés jogosan fogalmazódik meg minden bánáti magyarban. Hisz eddig igencsak megfeledkeztek róluk, nemcsak az anyaország, hanem a tömbben élő vajdasági magyarság is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy a támogatásoknak csak elenyésző százaléka jut a szórványhoz, a szórvány képviselői nincsenek jelen sem a helyi, sem a tartományi közigazgatásban; de a helyi önkormányzatokban valamint intézményeikben sem, vagyis érdekérvényesítő erejük minimális. Azok, akik elvárják a pozitív diszkriminációt a többségi nemzettől, sajnos ugyanazt nagyon sokszor nem tudják gyakorolni saját szórványban élő nemzettársaik iránt. A hosszantartó általános gazdasági válság pedig csak még egy ok, hogy fokozottabban kifejezésre jussanak az olyan problémák is, mint a minimális el-

22

2010. május 14.


helyezkedési lehetőségek a szórványmagyar településeken, ami egyik fő okozója az elvándorlásnak. Tisztában lévén azzal, hogy általános javulást csak nagy beruházások eredményeként lehet majd várni a hazai vidékfejlesztési, vagy a leendő EU-s vidékfejlesztő programokkal, de addig is lehet tenni, hogy változtassunk. Ahhoz, hogy a környezetünkön vátoztatni tudjunk, nekünk magunknak kell előbb változnunk. Éspedig a szórványmagyaroknak “igent” kell mondaniuk az ÖSSZEFOGÁSRA, a fejlődésre, és nemet kell mondaniuk az acsarkodásra, a széthúzásra. Ki kell alakítani olyan kisebbségi anyanyelvi közösségeket, amelyek meg tudják állítani a felmorzsolódást. Olyan programokat kell kiviteleznünk a szórványban, amelyek hiánypótló, majd közösségépítő jelleggel bírnak. Pótolni kell a magyar szórványban a vállakozókat, a gazdákat, az értelmiségieket, és e pótlást olyan támogatásokkal segíteni, amelyek szorosan kötődnek az identitástudathoz. A kérdés az, hogy ezt a jövőt elég gyorsan tudjuk-e felépíteni? A szórvány a magyarság láthatatlan ,,szellemi” bástyái, de hogy e bástyák ne dőre álmokból épüljenek, sokat kell tenni. Serkenteni kell az olyan szórványintézmények működését, mint az általános iskolák, egyházak, művelődési intézmények, civil szervezetek, a kistérségi vállakozásfejlesztő központok, mert ezek jelentik a ,,féket” az asszimiláció területén. Fontos, hogy minden magyar anyanyelvű gyereknek lehetővé tegyük az anyanyelven való tanulást legalább a középfokig. Minden településen, ahol 4-5 gyermek is van, meg kell nyitni az alsó tagozatot, míg a felsősök és a középiskolások részére az iskolabusz intézményenek megszervezése (háztól iskoláig és vissza alapon), valamint a középiskolások és egyetemisták kollégiumi rendszerének a kifejlesztése lenne megoldás. Az otthon maradottaknak pedig biztosítni kell a felnőttképzés lehetőségét az e-lerning fejlesztésével, a falusi civil és informatikai központok segítségével. Nagyon fontos, hogy mindenhol kialakítsuk a nyelvőrzés és az identitásápolás intézményeit. Az iskolákat és a templomokat a szórványközösségek fennmaradási szimbólumainak kell tekintenünk. De ahhoz, hogy a templomban hívők legyenek, az iskolában gyermekek, szükségszerű a fokozott, célirányos vidékfejlesztés, a kisvállalkozás, a kisgazdák, valamint a falusi értelmiség létrehozása a szórványban, és olyan falufejlesztési programok, amelyek különös jelentőséggel bírnak az identitásmegőrzésében, mint pl. a testvériskolai kapcsolatok, kulturális csereprogramok,vallási és hagyományőrző programok. ,,Sok az aratni való, és igen kevés az aratómunkás” – szokták mondani, de ahhoz, hogy arassunk, előbb vetnünk kell. És hogy e vetést meg tudjuk tervezni, hogy minél sikeresebb legyen, létre kellene hozni egy külön ,,szórvány tanácsot” a MNT keretin belül. Nem szabad a magyar széthúzással segíteni a helyzet romlását, mert ,,Magyar összefogásra” van szükség. Fogjunk össze, hogy megmaradhassunk!

Urbán András

Részesei vagyunk a világnak Számomra a Magyar Nemzeti Tanács lehetőség, hogy a vajdasági magyar kultúra – és egyáltalán – a vajdasági magyar kisebbségi létezés ne egy elsöpörhető, kívülről taglalt és irányított, csak formális, adminisztratív értelemben létező szubjektum legyen, hanem valós, élő, a valósághoz, a világhoz és nem utolsósorban önmagához szervesen kapcsolódó létezési lehetőségként valósuljon meg. Élhető legyen a kisebbségi lét, végre, és nem utolsósorban, megfogalmazható, artikulálható legyen. Személy szerint örülök, hogy magyar nyelven tanultam, és ezt semmiképp sem hátránynak, hanem előnynek élem meg. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem lehet egy belterjes, önmagunkat szeparáló és önnönmagába forduló, a vidékiséget rosszul értelmező intézményről szó. Ellenkezőleg! Mindenképp a működési, fejlődési és természetesen nem utolsósorban, a megmaradási stratégiák, a közép-európai, európai hovatartozás irányába kell hogy mutassanak. Hasonló közhelyeinket komolyan kell venni, gondolom, valós megvilágításukban. Azt gondolom, hogy sem a történelmi feladatra, sem a hagyományra, sem az emberek vélt, állított igényeire hivatkozva, senki nem határozhatja meg egyedül azt a stratégiát, életteret, amiben vajdasági magyarként élek, vagy élünk. Azt kell előidéznünk, ha úgy tetszik, kiharcolnunk, hogy eme identitástudat ne egyfajta teher legyen, behatároló tényező, ne a sors által leszegett fejet jelentsen, hanem a teljes emberként létezés normális, egészséges lehetőségét. Ugyanúgy részesei vagyunk a világnak, mint bárki más.

A Körkép melléklete • Felelős kiadó: Vajdasági Magyar Szövetség, 24000 Szabadka / Subotica, Ago Mamužić u. 11/I. • Szerkeszti a szerkesztőség: Bús Ottó, Dévavári Zoltán, Dudás Károly, Pál Károly. Főszerkesztő: Lovas Ildikó • Arculat, grafikai szerkesztő: Lackó Lénárd (e-mail: [email protected]) • Nyomtatja: Rotografika Kft. • Megjelenik havonta.

23

A Magyar Összefogás lista jelöltjeinek írásai:

Recommend Documents