A Magyar Polgári Párt elektronikus hírlevele. I. évfolyam, 3. szám. 2010. július 2.
A Magyar Polgári Párt elnökének sajtótájékoztatója Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke Székelyudvarhelyen, július 1.-én tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy részt vett Schmitt Pál államelnökké választásának ünnepélyes parlamenti ülésén. Kitért arra, hogy az augusztus 6.-án tisztségbe lépő köztársasági elnökkel lefolytatott utolsó megbeszélésén abban állapodtak meg, hogy az erdélyi magyarság problémáiról való információcserét elsősorban a köztük lévő személyes jó kapcsolatra építik. A Magyar Polgári Párt elnöke ugyancsak kedden egy több, mint egy órás megbeszélésen vett részt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrral, amely során kielemezték a miniszterelnök-helyettes úr romániai látogatását és megfogalmazták a Magyar Polgári Párt álláspontját és elvárásait a látogatás körülményeit, illetve a jövőbeni együttműködést illetően. Semjén Zsolt bukaresti látogatásának a legkézzelfoghatóbb eredménye Basescu államelnök azon ígérete volt, hogy Románia nem sorakozik fel Szlovákia mögé a kettős állampolgárság ügyében, nem fognak kettős mércét alkalmazni, sőt Daniel ortodox patriarcha is megígérte, hogy támogatja a kettős állampolgárság ügyét, illetve, hogy a felekezeti oktatás megerősítésében számíthatunk az ő hathatós segítségére. Szó került ugyanakkor Borbély László környezetvédelmi miniszter Semjén Zsolt visszautazásának másnapján adott interjújára is, amelyben az RMDSZ-es politikus – a magyar miniszterelnökhelyettessel megbeszéltek ellenére – kifejtette, hogy a verespataki nemesfémbánya a román törvénykezés alapján megkaphatja a kitermelésre vonatkozó engedélyeket, ami nyilvánvaló kétarcúságról ad tanúbizonyságot. A továbbiakban a miniszterelnök-helyettes úr, illetve a Magyar Polgári Párt elnöke megállapodtak egy rövidesen sorra kerülő kétoldali hivatalos találkozóban, és kölcsönösen biztosították egymást, hogy az MPP és a KDNP közt töretlen a kapcsolat. Szász Jenő budapesti látogatása alkalmával találkozott Kövér Lászlóval, a FIDESZ Választmányi elnökével, a Magyar Országgyűlés elnöki tisztségének várományosával, megköszönve hozzájárulását abban, hogy elősegítette Kubatov Gábor országos pártigazgató június 18-19-i gyergyóújfalvi látogatását, ahol részt vett a Magyar Polgári Párt rendezvényén.
A Magyar Polgári Párt közleménye Schmitt Pál államelnök úr megválasztásával kapcsolatban A Magyar Polgári Párt üdvözli Schmitt Pál, a FIDESZ-KDNP jelöltjének Magyarország legfőbb közjogi méltóságába való megválasztását, és úgy gondolja, hogy az új államelnök személye garancia arra, hogy minden magyar összetartozása és a nemzet egysége megvalósuljon.
1
A Magyar Polgári Párt megelégedéssel nyugtázza, hogy az új magyar államfő beiktatási beszédében kitért arra, hogy feladatának tartja a rendszerváltozás utáni kor lezárását, az ezeréves alapokon nyugvó, modern és önbizalommal teli XXI. századi Magyarország megszületését, az egységes magyar nemzet új alkotmánya kidolgozásának történelmi felelősségét. Kérjük Isten áldását Schmitt Pál elnök úr életére és munkásságára! a Magyar Polgári Párt Sajtóirodája
Megtorpedózott tanácsülés - Névtelen sajtóközlemény Udvarhelyen A Magyar Polgári Párt székelyudvarhelyi frakciója a prefektúrához és a közigazgatási minisztériumhoz fordul amiatt, hogy a névtelen sajtóközlemény mögé rejtőző polgármester – miután júniusban nem hívta össze az önkormányzati ülést – azt is megakadályozta, hogy az MPP és a Zöld Párt, a helyi tanács többségi tagjainak kezdeményezésére rendkívüli ülést tartson Székelyudvarhely önkormányzati testülete. Orbán Balázs frakcióvezető elmondta: a demokrácia megcsúfolásáról, az önkormányzati testület munkájának ellehetetlenítéséről van szó. Felháborítónak és megengedhetetlennek tartják, hogy tanácsosi kezdeményezési jogukat semmibe véve egy aláíratlan papírlapon „üzent valaki” a Polgármesteri Hivatalból. A rendkívüli tanácsülés elutasítására vonatkozó érvelés nem helytálló, csak semmitmondó mellébeszélés. Molnár Miklós önkormányzati képviselő elmondta, hogy egyebek között olyan fontos kérdésről is tárgyalni kellett volna, mint a helyi kórház egyes tevékenységi ágazatának privatizációja, mert értesülésük szerint közbeszerzési pályázat kiírása nélkül már egy magáncégnek adták át a betegek étkeztetését. Orbán Balázs frakcióvezető azt hangsúlyozta, hogy az MPP kezdeményezése minden szempontból törvényes, nem volt joga senkinek felülbírálnia, s nem helytálló az érvelés, miszerint szükségesek lettek volna a szakbizottsági véleményezések. Balázs Árpád önkormányzati képviselő szerint szánalmas és olcsó kommunikációs trükkökkel próbálják megakadályozni a tanács működését, a Hivatal nem megoldani kívánja, hanem megmagyarázza a problémákat, a törvényesség betartásáért pedig Bodnár László jegyző a felelős. A sajtótájékoztató után a tanácsosok megkeresték Bodnár Lászlót, aki a történtekről nem szolgált konkrét válasszal, csak azt mondogatta: nem ő „a főnök”, nem ő vezeti a Hivatalt. Polgári Élet
2
Itt a vagyon, hol a vagyon? Hónapok óta elérhetetlen Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester vagyonnyilatkozata, így teljes homály fedi, hogy mekkora volt vagyonának gyarapodása az utóbbi időben. Korábban is csak a 2008-as adatokat ismerhettük meg, amelyek azonban már rég nem fedik a valóságot. Mint Hargita megye tanácselnöke, 2006-ban még szerényebb anyagi körülményekről számolt be a Krónika napilap: „Egy 1968-ban gyártott Trabant és egy 1982-ben gyártott Mobra motorbicikli tulajdonosa. Tulajdonában van ugyanakkor több mint 12 hektár mezőgazdasági és erdőterület Székelyudvarhely környékén, a városban pedig 2004-től birtokol egy közel 800 négyzetméteres beltelket. A 100 négyzetméteres udvarhelyi lakóháza mellett 20 négyzetméteres kereskedelmi helyiséggel és szintén 20 négyzetméteres ingatlannal is rendelkezik.” 2007-ben panziót építtetett édesapja nevére a csíksomlyói kegytemplom szomszédságában, a Fodor-kertben. Bunta Levente leginkább az udvarhelyszéki falvakban szeret földterületeket vásárolni. Nem is keveset: Telekfalván 12,7 hektár területet örökölt, illetve vásárolt, Székelyszenttamáson 58 árat, míg Kőrispatakon nem kevesebb, mint 29,7 hektár területet vásárolt a 2007-es esztendőben. Polgármesteri megválasztását követően örökpanorámás, több tízezerezer eurós lakásba költözött a szombatfalvi Széldombon, úgy tudjuk, az ingatlan nem a nevén szerepel. A kopár oldalba infrastruktúrát telepíttetett az RMDSZ és a zöld képviselő támogatásával, sőt a Kamilla utca három lakójának több ezer eurós magasnyomású vízpumpát harcolt ki az elöljáró. Tovább is ment: álomautót vásárolt, az erős és biztonságos Audi Q7-et választotta, ilyen csodajárgánnyal nem sokan koptatják a romániai utakat, ára 80 ezer (!) euró körül mozog. Adatok hiányában is kitűnik, hogy a polgármester vagyona jelentősen növekedett az utóbbi két esztendőben, éppen ezért várjuk új vagyonnyilatkozatának frissítését és elérhetővé tételét. Polgári Élet
Időközi önkormányzati választások Egriben Időközi önkormányzati választásokat tartanak a Szatmár megyei Egri községben, a voksolásra július 18-án, vasárnap kerül sor. A tizenegy tagú helyi önkormányzati testület megválasztására a korábbi tanács feloszlását követően kerül sor. A mandátumok többségének megszerzéséért a Magyar Polgári Párt helyi szervezete is harcba száll, tizenhárom tagú listát állítva. A Magyar Polgári Párt Országos Szervezete a sikeres szereplés érdekében igyekszik mindenben támogatni lelkes egri csapatát, sok sikert, eredményes választást kívánva nekik!
3
Csoportérdek és kisebbségi képviselet – Garda Dezső írása A válsághelyzetek ismétlődnek. Gyakran kerülünk olyan helyzetekbe, amikor nem könnyű a népünkért, közösségünk érdekeiért való kiállás. Vannak olyan pillanatok, amikor szülőföldünk emberének érdekében kénytelenek vagyunk szembeszállni a mindenkori hatalommal, azért hogy székely-magyarságunk szabadságjogait, megélhetési körülményeit ne tegyük lehetetlenné. Most, amikor az állami fizetésből és nyugdíjból élők fizetés-, illetve nyugdíjcsökkentéséről kellett szavazni a parlamentben, az ellenzék bizalmatlansági indítványának benyújtása során elvártuk volna a székely-magyarok érdekeinek a felvállalását. Legalább is a nép érdekeinek a szolgálatára kötelezte volna őket a mandátumuk kezdetén letett esküjük. Puskás Bálint mint alkotmánybíró nem az őt hivatalába küldő pártérdeket, hanem a törvényesség betartását és ezzel népe érdekképviseletét is felvállalta. Így például, ha már a négyes számú képviselői körzet honatyja számára a pártérdek szolgálata fontosabb volt a népérdeknél, akkor példát kellett volna venni Korodi Attiláról és Antal Istvánról, és bocsánatot kellett volna kérnie a választóitól. A jelenség nem újszerű. Gyergyó ezen a téren gazdag hagyományokkal rendelkezik. Így történt ez 79 évvel ezelőtt is, az akkori gazdasági világválság idején. A Magyar Párt egyik vezéralakja a Gyergyói Újságban megjelent nyilatkozatában akkor a következőképpen értékelte a különböző román pártok viszonyulását a korabeli magyar politikai képviselethez: „Amióta az erdélyi magyarság a passzivitás álláspontjával felhagyott, sorra kereste a kisebb és nagyobb román pártok barátságát, sorra meg is nyerte mindegyikét – választás előttre. Sorra elfeledkeztek, s mint szegény rokont kezeltek akkor, amikor már nem volt szükség a szavazatokra. (…) A liberálisok községi választások idejére barátkoztak volt össze velünk. Választás után másnapra még tudták, hogy a világon vagyunk, de csak azért, hogy szidjanak és a legcinikusabb módon elfelejtkezzenek ígéreteikről. S a nemzeti-parasztpárt, amely Gyulafehérvárjával még a politikában is, pedig ott sok minden meg van engedve, szokatlan módú és méretű becsapást vitt véghez. S még ezek után is hittünk nekik, míg végre két éves kormányzásuk sikeresen kigyógyított bennünket ezen utolsó, végzetes tévedésünkből.” A korabeli magyar párti képviselő 1931-ben ki merte mondani, hogy: „Nem paktálunk, mert egyik román politikai pártnál sincsen mit keresnünk. Mindegyikkel vannak közös érdekeink, hiszen egy országban élünk, de mindegyiktől a gondolkozás, világfelfogás óriási ellentétei választanak el.” A korabeli magyar képviselők között akkor is voltak olyan személyek, akik szűk csoportérdekeket, nem pedig az egyszerű emberek érdekeit védelmezték törvényhozói és politikai tevékenységük során. Akkor azonban ki merték mondani a székely emberek a véleményüket az érdekeiket eláruló választottjaik magatartásával szemben. Napjainkban sajnos nem így történik. 1931. június 7-én a Gyergyói Újság szerkesztőjének volt bátorsága leírni véleményét az egyszerű emberek érdekeit eláruló korabeli képviselőjéről. A következőkben ennek az újságcikknek a közzétételével próbálom bemutatni a korabeli székely ember véleményét választottjával szemben, aki a közérdek szolgálata helyett az egyéni érdekért, a szűk csoportérdekért munkálkodott.
4
Képzelt levél egy képzelt képviselőhöz, nehogy azt képzelje, hogy megválasztottuk Gyergyói Újság 1931. június 7. Képviselő úr, amikor utoljára alkalmunk volt beszélgetni, a helyzet, az ön helyzete, még egészen más volt. És miután sokan azt tartják, hogy a siker mindent megváltoztat és mindent megbocsáttat, gondolom, nem fog ártani, ha mai álláspontunkat megpróbáljuk leszögezni. Tegnapelőtt, tegnap, ma… hogy telik az idő! Tegnapelőtt ön, a kicsi, alázatos éhenkórász, alulról súrlódott hozzánk és mi megtűrtük, sajnálattal, mert szerencsétlen volt, magyar volt. Volt. Tegnapra kibontakozott a báb, kezdett kibújni a születő pillangó, megmutatta bontakozó szárnyai rajzát. Csakhogy mintha fordítva történt volna, mint a lepkénél. Míg az azelőttit még el tudtuk viselni, leszámítva édeskés alázatosságát, a bábból kibújó állat förtelmes, ocsmány teremtés volt. Ezt már nehezebben viseltük el, de azért vigasztalódtunk. Eszünkbe jutott, hogy hiszen ön azelőtt se volt valami kóser fiú. Voltak kisebb és nagyobb gazemberségei, amelyek nyomorúsága idejére feledésbe mentek volt – hiszen az éhes ember éhes, ha becsületes, ha nem, s a szerencsétlenség letörli a múlt emlékeztető tábláját, ha mégoly tarkázott is az különféle pecsétekkel. Mondom, nagyon rosszul tudtuk önt, mint képviselőjelöltet, pöffeszkedő prefektúraembert elviselni, s csak egy vigasztalásunk volt, hogy nem sokáig tart az egész, mert a választás végére ügyesen levitézlik, s – gondoltuk – még jó is ez így, mert legalább megszabadultunk a szeméttől. És valóban, mindent el is követtünk, hogy ez így legyen. Így is lett volna szépen, átlátszó, otromba hazugságainak igen kevesen ültek fel, az érdekében kifejtett terror gyenge eredményeket hozott, székelyeink a legtöbb helyen gyönyörűen szavaztak, de… De. A szavazat, tudja, ugye, amikor bedobták az urnába, magyarpárti volt. Amikor kivették – akkor is. De amikor az eredményt kimutatásba vettük, akkor már nem mindenütt volt az. Így születtek furcsaságok, hogy amíg az egyik tiszta székelv vidék, pont az, ahol ön magát legerősebbnek gondolta és hirdette, adott nyolcvanöt százalék magyarpárti szavazatot, a másik éppoly tiszta székely község tizenöt, tizenhatot. Már amennyit szívesek voltak belőle az Összeszámlálok kiszámolni. Ugyanígy hagyhattak volna hármat, kettőt vagy egyet sem. Amikor az első jelentések befutottak, gyönyörű sikerről és óriási százalékú bukásról, azt hittük először, hogy valami furcsa álom. Az álom kezdett kissé sokáig tartani és mire vége lett, arra ébredtünk, hogy önt – megválasztották. Nem megválasztottuk, dehogy, ilyesmi nem fordulhatott volna elő, megválasztották. De mindegy, legalább is önnek. Valószínűleg úgy fogja ön mondani, kissé rossz magyarsággal, hogy „meg van választva”. Ez ellen aztán senkinek se lehet kifogása, hogy nem igaz.
5
Meg van választva, így képviselő. Csíkban van megválasztva, tehát képviselőnk. Elég baj az nekünk. Mert képzelje el, mi történik, ha Bukarestben, például Iorga professzor, jóhiszemű miniszterelnökünk önről akarja kitanulmányozni a székelyek természetét, erényeit, hibáját. Semmi csodálatos nem volna abban, ha önt személyesen megismerve revízió alá venné a székelyek tatárkozák-mongol származásáról szóló elméletét, s azt kezdené hirdetni, hogy ilyen népség, mint ön, talán a cigánytól s még valami, azóta kihalt alsóbbrendű népfajtól kerekedhetett. Önnek ez sem baj, képviselő úr. Meg lett választva, képviselőnk, tehát illendő, hogy üdvözlő beszédet intézzünk önhöz, mégis, úgy dukál. Nem fogja ugye, azt kívánni, hogy hazudjunk: Isten hozta, amikor ön is nagyon jól tudja, hogy nem Isten hozta a nyakunkra, még az ördög se, csak az ambiciózus prefektusi titkár és annak túl naiv gazdája. Inkább itt se firtassuk a dolgot, s törődjünk bele, hogy itt van. Nem tehetünk egyebet. És most következnék önnel szemben való álláspontunk leszögezése, képviselő úr. A nyakunkra kerekedett s ezideig nem találtak ki olyan fertőtlenítő szert, ami hirtelenében megszabadítson öntől, tehát már csak a viszketésből is, érezzük, hogy van valami közünk önhöz. És tetteiért, a módért, ahogy képviselő lett, önt és azt a néhány embert, akik áruló módra önhöz csatlakoztak, akik győzelmét hamisításaikkal megszerezték, járjanak bár a székely ember harisnyájában, legyen ügyvédi diplomájuk vagy díszítse vállukat hermelines bírói talár, leköpjük, képviselő úr. Garda Dezső
Ortodox történelemhamisítás Erdőszegyelen Az Erdőszengyeli Ortodox Parókia honlapján a következő furcsa szöveg olvasható: „In cinstea eroilor si martirilor romani din satul Sangeru de Padure, cazuti in timpul Revolutiei de la 1848, s-a ridicat in 11 mai 2010, la initiativa Parohiei Ortodoxe Sangeru de Padure.” Ami annyit jelent, hogy az erdőszengyeli ortodoxok emlékművet állítottak a fenn olvasható napon, azoknak a hősöknek a tiszteletére, akik elestek a Forradalomban. A hazugság azért bődületes, mert 1848 forradalmi hevületének a szele sem érintette ezt az álmos kisfalut a Görgényi-havasok lábainál, nemhogy 100 románt gyilkoltak volna itt le a magyar szabadságharcosok, miként azt a történelem ortodox hamisítói előszeretettel leírják és sugalmazzák. Az sem zavarja őket, hogy a saját dicső nemzetük Traian Popa nevezetű íróembere azt írja egyik, 1932-ben kiadott monográfiájában, hogy nem Erdőszengyelen, hanem a Torda melletti Mezőszengyelen voltak a fent említett korszaknak halálos áldozatai. Most nem mennék bele abba, hogy ezek az áldozatok magyarok voltak-e, vagy románok, mert nem akarom történészeink elől
6
elvenni a lehetőséget, hogy kutatási élményekkel gazdagodjanak, de azért feltennék pár kérdést. Ha szemünk előtt állítgatnak emlékműveket úgy, hogy a saját forrásaikat is lehazudják, akkor mi miért ülünk ölbe tett kézzel, egymást piszkálva? Miért nem tiltakozunk a minket megalázó, történelmünket elferdítő és az elődeinket nyilvánvalóan gyilkosokká minősítő emlék felállítása ellen? Miért nem fognak össze az értelmiségiek ezen időtálló cselekvés ellen is? Hogyan építhetjük ezen a tájon reményteli jövőnket, ha elveszik a múltat a hátunk mögül, miközben próbálnak vétkesekké tenni bennünket azokért a bűnökért, amiket sose követtünk el. Miért lapulunk ilyenkor taktikusan? Kicsit konkrétabb leszek. Az Ortodox Egyház honlapján Mikházánk szent hajléka (a település híres búcsújáró hely volt a középkorban) a honlapíró szerint: román nyelvű templom. Valaki tiltakozott eme hazugságuk ellen? Visszatérve a szengyeli förtelemre: vajon Kelemen H. miniszter mit szólt ehhez? Engedélyezte az emlékműállítást? Volt elég „dokumentáció”? A község RMDSZ-es első embere vajon szintén rábólintott erre a csúfságra? Na, ezek a férfimunkák, nem az árpádsáv. De ezekhez kemény textil kell. Csíki Sándor – Polgári Élet
Kápolnási Falunapok
7
