2011.10.12.
A magyar önkormányzatok finanszírozása – történelmi áttekintés Illés Iván
A települések finanszírozása a kiegyezés után a „modern” magyar államban 1. • Ezt megelőzően: osztrák apparátus, túlnyomó hányadban katonai behajtás, nemesség és a föld sem adózik • Kiegyezés után: új rendszer kiépítése. Megyei hatáskörök megvonása • Nyugat és kelet-európai rendszerek • Magyar: vegyes. Megyékre és falvakra kivetett, gyakran kollektív adóztatás: állami földadó, házadó, társulati adó, jövedelemadó, szesz, só, dohány forgalmi adók. • Pótadók: föld- és házadónál max 50%, jövedelemnél max, 20% százalék, szeszadónál max. 10 % • Megyék esetében max 3%
1
2011.10.12.
A települések finanszírozása a kiegyezés után a „modern” magyar államban 2. • Városok további adói: vigalmi adó, közlekedési (jármű) adó, útadó, járda-adó, vízvezetéki és csatorna-adó, ebadó. • Megyék: adót nem vethetnek ki de túlnyomó részben (93%) központi finanszírozás. A központi kormányzat erős beleszólása (egy minisztériumi tisztviselő is adhatott utasításokat) • Városoknál: túlnyomóan saját bevétel, de 1912-től állami támogatás is. (Autonómiájuk jóval nagyobb mint a megyéké) • Falvak: csak pótadók, de a kiadásoknál nagy önállóság (de! szolgabíró korlátlan beavatkozás) • „Rendes” és „rendkívüli” költségvetés. Utóbbi döntően beruházás ill. azt fedező kölcsön és kamatai.
Finanszírozás a két világháború között 1 • Az ország és a települések pénzügyi helyzete nagymértékben romlott. • Megyék (25) helyzete különösen kritikus. Az állam csak a béreket finanszírozza (erősen korlátozott keretek között) A többit 1920-tól a községeknek kell összeadniuk („a vármegyei közönség hozzájárulása”). Ez átlagosan a községek pótadó bevételeinek a fele volt, A megye pótadót nem vethet ki. • A kormány átadja az általános forgalmi adó 25%-át, a bor- és húsfogyasztási adó egészét a városoknak és községeknek.
2
2011.10.12.
Finanszírozás a két világháború között 2 • Új helyi adók városoknak: inségadó, községi betegápolási adó, stb. • Városoknak és községeknek állami támogatás (de nem normatív és a megyék osztják fel, kicsit hasonlít a mai „önhiki”-hez. • A községek költségvetését az alispánnak kellett benyújtani, aki azon önkényesen változtatásokat eszközölhetett. Ezt felküldte a belügy- és pénzügyminisztériumnak, akik tovább változtathattak. • A helyi forrás és az állami támogatás aránya a kiegyenlítődés arányában haladt a megyék, városok és községek között. A központi kontroll minden szinten nőtt.
Finanszírozás a két világháború között 3 • 1925. a kormány amerikai kölcsönt vesz fel a nagyobb városok számára (New York-i Speyer Bank) és ezzel szanálja azokat. A kormány ellenőrzi a visszafizetést és ettől kezdve a városok kormányzati támogatása gyakorlatilag megszűnik. • Budapest maga vett fel kölcsönt.
3
2011.10.12.
Az „ötvenes évek” • •
Totális államosítás és centralizáció Tanácsrendszer: megyei, járási és települési szinten. Dekoncentrált szervek nagy része beolvadt a tanácsokba. Az irányítás azonban valamennyi szinten a pártbizottságoknál volt, amelyek természetesen ugyancsak hierarchikusan szerveződtek.
•
A lakosság általában nem fizetett adót: a bérek olyan alacsonyak voltak, hogy az messze nem fedezte a „munkaerő újratermelését”. Ennek nagy része eleve az állami költségvetésben maradt, amit az ingyenes, vagy kedvezményes juttatásként nyújtott a lakosságnak (egészségügyi ellátás, oktatás, lakbér és rezsí, üdülés, közlekedés, támogatott árú élelmiszerek és más áruk).
Az „ötvenes évek” • A tanácsoknak kellett beszedniük a megmaradt magánszektorból bizonyos adókat és járulékokat, de különösen a parasztok beszolgáltatását. Ebben kiemelt szerepe lett a a járásoknak. Az így beszedett pénzt és termékeket teljes egészében tovább kellett küldeni a magasabb szinteknek. A tanácsoknak helyi forrásai és bevétele egyáltalán nem voltak. A helyben beszedett forrásoktól teljesen független ősszeget kaptak a felsőbb szervektől feladataik ellátására. Ilyen a magyar történelemben addig nem volt.
4
2011.10.12.
Az „ötvenes évek” • 1954. Nagy Imre miniszterelnök lesz. • A beszolgáltatás többé nem a tanácsok feladata. • 1955. január. Határozat a községfejlesztési alap (KÖFA) és a községfejlesztési hozzájárulás bevezetéséről • A KÖFA tervezett forrásai: • Tanácsi vállalatok terven felüli nyeresége ? • Költségvetési többletbevételek? • Házadó, földadó, önálló tev. jövedelemadójának 10%-a • Minden háztartás évi 100 forint adója (egy éven belül megszüntették) • 1955 Nagy Imrét leváltják
Az „ötvenes évek” • 1955-1956 „visszarendeződés • KÖFA szigorítása: • Csak saját forrásból – állami forrással számolni nem szabad • Ahol központi mutatószámok vannak (óvodai férőhely, iskola tanterem, orvosi rendelő, könyvtár, kultúrház, stb.) ott attól eltérni nem lehet • Csak terven felüli építőanyag használható fel • Az OT és a PM bonyolult tervezési előírásai
5
2011.10.12.
1956 után • • • •
•
•
Némi enyhítések: községfejlesztési terveket az illető tanácsok fogadják el. Forrás: az állami ház-, föld- és jövedelmi adó 20 százaléka Állami vállalat: az általa elfoglalt terület 1 négyszögöle után 2 forint, de ez az adó nem haladhatja meg a termelési érték 4 tízezrelékét 1959-től kétlakiak és háztáji gazdaságok is fizetnek 50-300 forintot évente. Támogatás! Függ a helyben beszedett forrásoktól. Annak minden forintjához: 1,5 forint ha termelőszövetkezeti város, vagy község, 0,75 forint ha nem az. Objektív ok: a TSz tag már nem fizet adót. Később ezt lecsökkentették: az 1,5 forintot 60 fillérre, a 0,75 forintot 30 fillérre. Ez a „akinek van annak adatik” típusú támogatás egy oka volt a falvak későbbi differenciálódásnak. Másrészt nem lehetett előre tudni, hogy az államnak mennyit kell fizetnie (költségvetés!)
1956 után • • •
• • •
1962-64 körül további szigorítások KÖFA-ból 20 %-ot a felsőbb tanácsok döntéseinek támogatására kell fordítani, 10 százalékot pedig tartalékolni kell. Így eleve is csak 65 %-ot lehet aját döntéseik alapján felhasználni. Községfejlesztési alap két részből áll: 1.felsőbb szervektől származó pénzek, amelyeket a felsőbb szervek hatáskörébe tartozó fejlesztésekre kell fordítani (tanterem, orvosi rendelő, szociális otthon, stb. 2. Helyi forrásokból megvalósuló fejlesztések Ok: el akarták kerülni, hogy olyan létesítmények jöjjenek létre, amelyek üzemeltetése nem biztosított. Állami és tanácsi vállalatok befizetése megszűnt
6
2011.10.12.
1956 után • Új támogatási rendszer. Minden településben minden saját forint után 0.60 forint (TSz-esítés már befejezve) • Községekben ez az összes támogatás • Járási jogú városokban: minden lakos után 30 forint • Megyei jogú városok és a főváros: minden lakos után 44 forint • Ez az un. Fejlesztési kvóta • 1964-ig nincs szó a városok és falvak közötti támogatási különbségtételről. A differenciálódás ekkortól, 1964-től kezdődik • 1965: az első házgyár termelni kezd.
1966-75 • Az I. világháború utáni Magyarországon a leggyorsabb növekedés korszaka volt, de már magában hordta a későbbi válság magjait. • 1967-be bevezetik a „kommunális adót”, azaz vállatok újra adóznak a telephelyükön is, az ágazat jellegétől függően munkabér-kifizetéseik 1, 1,5 illetve 2 százalékát. De… • A megyei tanácsoknak joga van annak elvonására és újraelosztására. Így ez nem biztos bevétel a települések számára.
7
2011.10.12.
1966-75 • • • • • •
14 év után megszűnik a KÖFA… helyette Tanácsi Fejlesztési alap lett (1971) Városokban és megyékben külön van a költségvetés és a Tanácsi Fejlesztési Alap. Községeknél csak költségvetés van. Ez azt jelenti, hogy az állam lényegében kivonult a községek fejlesztéséből. A Tanácsi Fejlesztési Alap forrásai: Saját forrás, megosztott forrás, állami hozzájárulás Saját forrás: lakosság helyi adói, vállalatok telek-használati és telekigénybevételi díja Megosztott forrás: városi és községi hozzájárulás (kommunális adó utódja, de nem bér hanem bruttó nyereség alapján fizetik cégek (6, majd 10, végül 15 százalék) Állami támogatás: amit a megyék kapnak és osztanak el a városok között, elvileg a Tervhivatal „objektív mutatói” alapján
A rendszerváltozás küszöbén • A 80-as évekre a gazdasági rendszer válsága nyilvánvalóvá vált. Különösen a falvaké, amelyek a 70es évek elejétől kiestek az állami segítség köréből és ebből következően óriási különbségek jöttek létre. • 1987 Területfejlesztési és Szervezési Alap, döntően a legszegényebb települések megtámogatására (inkább szociális, mint fejlesztési jelleg). • 1985: „fejlesztési fejkvóta”. 5 év alatt 5700-5800 Ft. • 1984: minden kereső által fizetendő „településfejlesztési hozzájárulás” teljes kudarc.
8
2011.10.12.
Ország
A „szubnacionális” kormányzatok részesedése a kormányzati kiadásokban és a foglalkoztatásban
A „szubnacionális kormányzatok jövedelmei
Év 2001
Részesedés az összkormányzati kiadásokból
Részesedés a közszféra foglalkoztatásáb ól
Részesedés az összkormányzati jövedelmekből
Részesedés az adójövedelemb ől
Ausztria
28,5
62,3
21,4
18,9
Belgium
34,0
..
11,3
28,6
Németország
36,1
88,5
32,4
29,2
Svájc
..
..
..
40,4
Csehország
..
34,0
..
10,6
Dánia
57,8
..
34,6
33,8
Finnország
35,5
77,8
24,7
22,4
Franciaország
18,6
45,8
13,1
9,3
Görögország
5,0
87,8
3,7
1,0
Hollandia
34,2
25,6
11,1
3,5
Írország
29,5
11,3
34,6
1,9
Lengyelország
..
6,2
..
18,3
Magyarország
..
65,1
..
5,5
Nagy Britannia
25,9
..
7,6
4,1
Norvégia
38,8
..
20,3
16,3
Portugália
12,8
..
8,3
6,5
Spanyolország
32,2
63,6
20,3
16,5
Svédország
43,4
..
32,0
30,8
Szlovákia
..
..
..
3,8
Átlag
32,2
57,0
21,9
17,8
9
