$
Angyal Béla
22 Komárom, 1920. július 7. A Komáromi Lapok c. lap terjedelmes tudósítás a a M a g y a r N é p s z ö v e t s é g K o m á ro m b a n P ü n k ö s d n a p j á n m e g t a rt o t t a l a k u l ó k ö z g y û l é s é rõ l , a h o l a t u d ó s í t ó s z e ri n t m i n t e g y h á ro m e z e r, m a g y a rs á g á t b ü s z k é n v á l l a l ó , l e l k e s ré s z t v e v õ v o l t j e l e n a F e l v i d é k m a g y a rl a k t a v á ro s a i b ó l é s k ö z s é g e i b õ l . A s z e rv e z e t e l fo g a d o t t c é l j a i k ö z ö t t a fe l v i d é k i magyarság kultúrájának, mûvelõdésének gyarapítása, az anyanyelvi oktatás megtartása és a magyarság perifériára szorításának megakadályozása s z e re p e l . M i n d e z t p o l i t i k a m e n t e s e n , p á rt o k fe l e t t i ö s s z e fo g á s s a l k í v á n j á k v é g e z n i , a m e g a l a k u l ó h e l y i s z e rv e z e t e i k ré v é n . A s z e rv e z e t e l n ö k é v é K ü rt h y Ist v á n t , K o m á ro m m e g y e n y u g a l m a z o t t fõ i sp á n j á t v á l a sz t o t t á k meg. A MAGYAR NÉPSZÖVETSÉG Vasárnapi zászlóbontása sokáig felejthetetlen ünnepnapja marad nemcsak Komáromnak, hanem az egész hazájától elszakított magyarságnak is, mely másfél év út és irány nélkül való bolyongásai és az ebben kiállott megpróbáltatások és szenvedések után végre megtalálta a helyes és jó utat, megtalálta önmagát, ráeszmélt legjobb szövetségesére: õ saját erejére. Megjelentek ezen a zászlóbontáson a helyi érdekeltségen kívül, akiket összetoborozni nem nehéz feladat, azok is, akik ma Szlovenszkó magyarságának hivatott vezérei. Tizenkét vármegye területérõl, messze vidékekrõl fáradtak, törték magukat ide, hogy tanúi lehessenek a magyarság hitvallásának és abban részt véve otthonukban hirdessék az igét a magyarok szövetkezésérõl és magyarok összetartásáról. De legmeghatóbb mégis a falu érdeklõdése volt, közel száz község küldte el követeit Komáromba ezen és a szomszédos magyar vármegyékbõl. És legtöbben csak az újságokból értesültek arról, hogy Komáromban megalakulni készül a Magyar Népszövetség, meghívókról szó sem volt, de még falragaszokról sem. Szívünket örömmel töltötte el, hogy ott láttunk komoly és fegyelmezett munkásokat is, akik ellentétes politikai és társadalmi világnézetük mellett se tudják, de nem is akarják levetkezni magyarságukat. Bizonyos, hogy beállnak a Magyar Népszövetség lelkes táborába, mely nem ismer osztály, politikai, vallási és társadalmi különbségeket: csak magyarokat keres férfiakat és nõket, akik ezt meg merik vallani. Mit bizonyít ez, mint azt, amit hirdetünk most már másfél év óta, törhetetlen hittel és minden bajunk közt meg nem ingó reménységgel, hogy a magyarság sorsa saját kezébe van letéve. Egy nagy lelki szükséglet kielégítésének mohó vágya hozta Komáromba a magyarokat össze, mely élt bennük és kielégítés után sóvárgott. Most
Dokumentumok az OKP történetéhez
%
meglátták annak módját, hogy faji összetartásunkban van az õserõ, amelyet ideig óráig lenyûgözni lehet, de sem megtörni sem megsemmisíteni soha sem nem lehet. Az itt találkozó magyarok elbeszélték egymásnak kiállott szenvedéseiket, megaláztatásaikat, nyelvük sérelmeit, iskoláik veszedelmét, a szabadnak hirdetett kultúra önkényes elnyomását. Ezekbõl megalkották a vezetõk a követendõ programot: a magyarság teljes kulturális felszabadítását. Pünkösd ünnepe volt ez, magyarok pünkösdje, amelyen összesereglettek az apostolok és tanítványok, hogy betöltse lelkeiket a magyarok Szent Lelke hittel, reménységgel, akarással és a hozzávaló erõvel. Ezt érezte a több ezer magyar lelkében, mikor födetlen, de emelt fõvel könnyes szemekkel és szent áhítattal vonult ki példás rendben véget nem érõ sorokban a fõgimnázium udvaráról. Közöttünk idõzõ és hazatért magyar véreink, hálatelt szívvel mondunk nektek köszönetet, hogy hívó szavunkra eljöttetek körünkbe ünneppé tenni egy napot, melyen magyar szíveink összedobbanhattak. Ezt az összedobbanást megérzi az itt élõ egész magyarság vérkeringése útján és meghallják azok is, akik a mi sorsunk irányítását vállalták és végzik. Az egyetlen szétválasztó ék kihullott a magyarság testébõl: ugyanis pártpolitikát a Magyar Népszövetség nem fog ûzni, de ehelyett a magyar kultúrpolitika, a magyar nemzeti mívelõdés jelszavai vannak zászlajára írva, fajunk szeretete és fajunk erõsítése, a magyar faj védelme, melynek szerepe ezeréves múltja után sem szûnhetett meg. Az elsõ felhívásra három mikor e sorokat írjuk már négyezernél több tagból áll a sereg, de hamarosan megnõ az százezerre is. Amit pedig százezrek akarnak, és erõsen következetesen akarnak: azt el is fogják érni. A szép, a ragyogó ünnep elmúlt. Hétköznap van, a munka napja. Magyarok véreink! Megerõsödött hittel, felébredt és szebb jövõt ígérõ reménységgel dolgozzunk, munkálkodjunk apostolokként szétoszlott magyarok! * A Kultúrpalotában Már a kora délelõtti órákban megindult a közönség a Kultúrpalota felé, ahova a Magyar Népszövetség alakuló közgyûlését hirdette. Még tíz óra sem volt, de a terem, amely legfeljebb 5-600 látogatót képes befogadni, zsúfolásig megtelt, de megteltek a folyosók is és tágas udvar is. A vezetõség elõrelátóan számolt ezzel a körülménnyel és fél tizenegy órakor kiadta a jelszót, hogy négyes sorokban vonulunk át a fõgimnázium udvarára. A hatalmas menet megindult és hozzáértõk becslése szerint háromezer lehetett az abban résztvett közönség száma. Hölgyek és urak feltûnõ nagy számban kisgazdák és földmívesek. Roppant sok volt az idegen, igen sokan családaikkal feleségeikkel.
&
Angyal Béla
Ott láttuk a közönség soraiban Kürthy István volt komáromi, Bittó Dénes volt pozsonyi, Majláth István volt barsi, Rudnay Béla volt barsi fõispánokat, Körmendy-Ékes Lajos, Tobler János és Füssy Kálmán nemzetgyûlési képviselõket, Hangos István szenátort, a felföldi vármegyék vezetõ egyéniségeit, Pozsony, Nyitra és Barsmegyék közönségeinek több száz fõre tehetõ kiküldötteit. Gyõr, Komárom és Esztergom megye közönsége részérõl is igen sok érdeklõdõ jelent meg: Palkovich Viktor gútai esperes, Fejérváry Géza, Luczenbacher Pál, Závody Albin, Kálmán Ferenc, dr. Farkas Ferenc, Bathó Aladár, Galántai Farkas Ferenc, Hickisch Károly, Erdélyi István, stb. és más volt megyebizottsági tagok. A pozsonyi egyetemet dr. Kiss Albert jogkari dékán képviselte, az országos keresztény szocialista pártot az említett képviselõkön kívül Varjú József titkár, Kánya Richárd nyug. polgármester, dr. Pesthy és Arkauer szerkesztõk képviselték, az Országos Kisgazda és Földmíves és Kisiparos párt Füssy Kálmán képviselõ, dr. Mohácsy János pártelnök és Lukovich Ferenc párttitkár vezetése alatt kétszáz tagú küldöttséggel jelent meg; a helyi ker. szociális párt dr. Bardócz pártelnök vezetése alatt vett részt, a hatóságok részérõl ott volt Komárom város tanácsa dr. Szijj Ferenc polgármester vezetése alatt megjelent Komárommegye tisztikara, a törvényszék Zsindely Ferenc elnök, a járásbíróság Gombos Kálmán táblabíró és az államügyészség dr. Soós Imre ügyésszel élén. Élénk feltûnést keltett a szekeresgazda küldöttség festõi ruhájában. A tanintézetek tanárai és tanítókara közül a fõgimnázium Mórocz Emilián, polgári fiúiskola Czéh István, a polgári leányiskola Schlosser Hermin helyettes-igazgató, a községi elemi iskola Lakatos Károly, a r. kath. fiúiskola Zsidek Mihály igazgatók vezetése és a Komárom Vidéki Tanító Egyesület Pathó Flóris és Marcsa György, elnökök Weisz Kornélia és Telkes Mihály titkárok vezetése alatt. Küldöttségekkel képviseltették magukat a Komáromi Kaszinó dr. Tuba János igazgató, az ipartestület, a kereskedõk testülete Fried Jenõ elnök, a Football Club dr. Kállay Endre elnök, a Dalegyesület dr. Kamrás József elnök a r. kat. egyházi énekkar Ivanics Gyula és a ref. gazda énekkar Vargha Sándor, a kat Legényegylet dr. Szunyogh X. Ferenc, a ref. Ifjúsági Egylet dr. Gaál Gyula elnök, a ref. iparos énekkart Kollár Lajos titkár képviselte, a Jótékony Nõegylet Csepy Daniné elnök, a Protestáns Nõegylet özv. Liszkay Jenõné, a sz. Erzsébet Egylet Kiss Endréné alelnök, az Izr. Nõegylet özv. Bányai Lipótné elnök és a Gyermekvédõ Leányegyesület Szilágyi Mária Terézia elnökök vezetése alatt. Megjelentek Pozsony, Kassa, Nyitra, Trencsén, Léva, Losonc, Érsekújvár, Selmecbánya, városok kiküldöttei, a komáromi ág. h. ev. egyház és a barsi ref. egyházmegye küldöttsége, Patay Károly esperessel élén, a pozsonyi jogászifjúság Radványi Titusz vezetése alatt.
Dokumentumok az OKP történetéhez
'
A közeli falvakból: Õrsújfalu 100, Keszegfalva 40, Madar 50, Udvard 30, Naszvad 15, Nagymegyer 20, Gúta 20, Megyercs 20, Csallóközaranyos 10, Búcs 10, Nemesócsa 12, tagú küldöttsége, de az összes megyei községek képviselve voltak. Pozsonymegyébõl Dunaszerdahely 40, Bõs, Magyardiószeg, Nemeskosút, Lévárd, Jóka, Deáki, Galánta, Felsõszeli, Alsócsöpöny, Barsmegyébõl: Kismánya, Alsószecse, Újbars, Nemcsény, Herestyén, Kövesd, Nagykálna, Kissáró. Nyitramegyébõl: Vágfarkasd, Nagysurány, Vágújhely stb. községek voltak kisebb-nagyobb számú küldöttekkel képviselve. Ezek csak a rendezõségnél jelentkezett küldöttségek, amelyeken kívül bizonyára voltak sokan, akik a jelentkezésre súlyt nem helyeztek. A fõgimnázium udvarán A zárt sorokban érkezõ sokaság a fõgimnázium udvarán helyezkedett el és kevéssel 11 óra elõtt Kürthy István elnök a következõ beszéddel nyitotta meg az alakuló közgyûlést: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A megjelenteket, különösen a felvidéki vármegyék és városok magyarságának képviselõit tiszteletteljesen üdvözölve van szerencsém a Magyar Népszövetség alakuló gyûlését megnyitni. A jegyzõkönyv vezetésére dr. Alapy Gyula urat, a Jókai Egyesület fõtitkárát és dr. Gosztonyi Nándor tanár urat kérem fel, akik a felszólalni kívánókat jegyezni fogják. Tisztelt közgyûlés! Mihelyt rideg valóvá vált, hogy a világhatalmak az általunk képviselt vidéket meghallgatásunk nélkül az anyaországtól elszakítják és egy hozzánk nyelvben kultúrában és világfelfogásban idegen nép által dominált államalakulatba kényszerítik bele, nemcsak mi Komáromiak, de meg vagyok gyõzõdve, önök is valamennyien tudatában voltak annak, hogy reánk ezer éven keresztül az államalkotó és fenntartó összmagyarság integráns részére a mostani szomorú kényszerhelyzetben, mint nemzeti kisebbségre az a szent kötelesség hárul, hogy röviden fejezzem ki magamat: Magyarnak maradni nyelvben, szívben, lélekben és a jövõ generációt is ilyennek nevelni. Ezt a jogunkat az említett hatalmak, nemcsak hogy nem konfiskálták, de a csehszlovák köztársasággal kötött szerzõdésben biztosították is. Jogunk van tehát tömörüléssel szervezkedéssel ezen szerzõdés végrehajtását ellenõrizni s a netalán ezzel ellenkezõ ténykedéseket jóvátétel végett az illetékes bíróság elé juttatni. Hogy ezen szervezkedés elsõ megnyilatkozása éppen innét indult ki, annak oka az hogy más vidéki barátaink abban a nézetben voltak, hogy a színmagyar Komárom a legalkalmasabb hely egy ilyen szervezet középpontjának. Ezek elõrebocsátása után legyen szabad mozgalmunk felébredését, annak folyamatát tömörülésünk tervezett kereteit és mûködésünk szándékait röviden ismertetni.
Angyal Béla
Kettõs célt tûztünk magunk elé: elsõnek a magyarságnak a szó szoros értelmében az utolsó emberig való egységessé tételét, másodiknak erõsítésünkre szövetséges társak megszerzését. Hogy az elõbbit elérhessük, okulva a múltak tapasztalatain, kizártunk alakulásunkból minden politikát, munkánkban nem nézünk társadalmi, vallási vagy osztálykülönbségekre, csak arra, ami összeforraszthat bennünket: magyarságunkra. A fegyvertársak az állam többi nemzeti kisebbségei; melyeknek egy hatalmas szerve a Deutsche Völker Bund1 máris eredményesen mûködik. A Magyar Népszövetségünk tervezett mûködési körét és tartalmát az illetõ szakelõadó Tuba János ügyvezetõ igazgató úr fogja ismertetni, itt röviden csak a szövetség céljaira akarunk reámutatni: Védeni erkölcsileg és anyagilag, gyámolítani kívánjuk a magyar kultúrát, annak minden már meglevõ és ezentúl felállítandó intézményét. Õrködni kívánunk, hogy a magyar ifjúság nevelése magyar és valláserkölcsi legyen, a népiskolától a legfelsõbb oktatásig. De legszigorúbban õrködni kívánunk a felett, hogy a magyarság ne kezeltessék se egyenként, se a maga összességében, mint az állam alsóbb osztályú polgára. Minden erre vonatkozó jogos panaszt felveszünk és százezrekbõl álló szövetkezésünk egész súlyával fogjuk az illetékes helyeken a jóvátételt követelni. Ezeket a röviden és egyszerûen elmondott, de a gyakorlati életben óriási munkát jelentõ feladatokat csak akkor végezhetjük eredményesen, ha oly példásan tartunk össze, mint aminõ példa nélkül való a mi szerencsétlenségünk. Csak akkor végezhetjük eredményesen feladatainkat, ha nemcsak mi, de megnyerhetõ véreink is mind a magyarságnak hangos hitvallói a magyarság bátor és tántoríthatatlan apostolai leszünk. (Lelkes éljenzés.) Az elõttünk és mögöttünk álló tanintézetek falait a magyar impérium virágzó korszakában raktuk le a magyar kultúra erõsítésére, most hogy a kultúrát a magyar földön is veszedelem fenyegeti, induljon ki innen magyar mivoltunk megvédésének nagy munkája. Amikor ezen falak követit raktuk le, az a mondás hangzott el, hogy e küszöböt mindig és mindenki Istenbe és a magyarság jövõjébe vetett erõs hittel és bizalommal lépje át, - most meghozandó határozataink után ugyanezzel az erõs hittel induljon meg a magyarság egyesítésének nagy munkája. (Zajos taps és éljenzés.) Az elnök megnyitó szavai után dr. Szijj Ferenc polgármester köszöntötte Komárom városának díszes vendégeit a közeli és messze vidékek magyarságának színét-javát, akik eljöttek ide, hogy tanúi legyenek a magyarság egy test és lélekbe való összeforrásának. Hangsúlyozza, hogy ebbõl a magyar városból kellett kiindulnia a magyarság szervezkedésének és összefogásának. (Éljenzés.) Majd dr. Alapy Gyula gyûlési jegyzõ olvasta fel az üdvözlõ táviratokat és leveleket és utánuk emelkedett szólásra Tuba Já1
A szudétanémet kisebbség szervezete.
Dokumentumok az OKP történetéhez
nos, a magyar Népszövetség lelkes úttörõje, aki hajlott kora ellenére is fiatalokat megszégyenítõ munkával és mozgékonysággal vezette a szervezés elõmunkálatait. Ennek számszerû eredménye az alakulásig belépett 3000 tag, amely azóta már jóval átlépte a 4000 taglétszámot, de rövidesen még hatalmasabb eredményekre mutathat reá a szövetség. Ismertette a Szövetség szervezetét, melynek alsó alakulatai a községekben és városokban megalakítandó fiókok lesznek, ahol a helyi kulturális élet kifejtését mozdítják elõ, ezekbõl alakulnak vidékenként az osztályok, melyek 5000-nél több tagot fogadnak magukba, végül a Szövetség központja az összes itt élõ magyarság kulturális ügyei védelmét és kiépítését végzi el. A tagdíj 2 K a pártoló 10 K-tól feljebb a rendes és 300 K-tól kezdve van az alapítók részére megállapítva. A kiosztott alapszabály tervezetbõl mindez az elõzetesen kivehetõ és azt a közönség átnézhette. Az elnök kérdésére az alapszabályokat Holló Géza (Újbars) és Patay Károly (Alsószecse) felszólalásai után elfogadta a közgyûlés és áttért a tisztikar megalakítására. Majd Tobler János nemzetgyûlési képviselõ szólal fel. A program csak program marad, ha vezérek nincsenek. Azért, hogy az ismertetett alapszabályok életet kapjanak vezérkarra van szükség. Elnöknek ajánlja azt a férfit, aki a szövetség létrehozása körül és a magyarság érdekében eddig is oly sokat tett: Kürthy Istvánt, aki megalkuvást nem ismerõ erõs magyar egyéniségével erre igazán rátermett. (Lelkes éljenzés.) Kürthy megválasztott elnök hálásan köszöni a bizalmat. Kéri a tagok támogatását. Õ szentül ígéri, hogy erejét teljesen a szent cél érdekében fejti ki. Az elnök ajánlatára társelnökké Bittó Dénes nyug. fõispánt (Pozsony) és Körmendy-Ékes Lajos nemzetgyûlési képviselõt (Kassa) alelnökké Jánossy Lajos ág. h. ev. esperest (Komárom), ügyvezetõ igazgatóvá a Szövetség eddigi nagytevékenységû szervezõje Tuba János, fõtitkárrá dr. Alapy Gyula, a Jókai Egyesület fõtitkára, titkárrá Gosztonyi Nándor fõgimn. tanár, jogtanácsosokká: dr. Aranyossy László és dr. Witausek Károly, pénztárnokká: dr. Gaál Gyula ny. polgármester, ellenõrré Vaskó István ny. takarékpénztári igazgató, jegyzõkké: dr. Baranyay József és Ivánfy Géza szerkesztõk, a számvizsgáló bizottság tagjaivá: Bartha János, Boross Gyula és Szalai Józsefet választotta meg a közgyûlés közfelkiáltással nagy lelkesedéssel. Elnöki tanács Elnöki tanács: Bathó Lajos, Boldoghy Gyula, Bardócz József dr., Fried Jenõ, Füssy Kálmán, Kamrás József dr., Mórocz Emilián, Mohácsy János dr., Pathó Flóris, Szabó György, Szijj Ferenc dr., Boross Kálmán, Feszty Béla, Jankovics Arisztid, Jaross Vilmos, Luczenbacher Pál, Lukovics Ferenc, Nagy Nándor, Palkovich Viktor, Rédly Gyula, Szinnay Sándor Komáromból és Komárommegyébõl.
Angyal Béla
Barsmegyébõl Malcomes Béla, Majláth István, Patay Károly, Pozsonyból és Pozsony megyébõl Bartal Ferenc, Jabloniczky János dr. nemzetgyûlési képviselõ, Kánya Richárd és Tobler János nemzetgyûlési képviselõ, Nyitramegyébõl Basilides Barna dr., Hangos István szenátor, Lelley Jenõ dr. nemzetgyûlési képviselõ, Mezey Gyula, Trencsénmegyébõl Sipeky Sándor, Zólyommegyébõl Petrogalli Oszkár, Radvánszky Antal, Turócmegyébõl Rakovszky Iván, Liptómegyébõl Thuránszky Zoltán, Árvamegyébõl Csillaghy István, Hontmegyébõl Ivánka László, Rudnay Béla, Nógrádmegyébõl Novek Béla, Sörös Béla, Szilassy Béla, Kassáról és Abaújtornamegyébõl Stuhlmann Patrik dr., Grosz Sándor dr., Toszt Barna dr., Gömörmegyébõl Szent-Ivány József nemzetgyûlési képviselõ, Szepesmegyébõl Kéhler Tibor dr., Telléry Gyula szerkesztõ, Sárosmegyébõl való tagokkal csak ezután egészíthetik ki az elnöki tanácsot. A megválasztott tisztikar nevében Tuba János mond köszönetet a beléjük helyezett bizalomért. Nem riadva vissza semmitõl, szívvel lélekkel és minden erõvel a szövetség felvirágoztatásán fognak mûködni. Gyújtó szavait melyeken az átérzés melegsége remegett át zajos tapsok köszöntötték. Körmendy-Ékes Lajos a kassaiak nevében szól. Sehol melegebb pártolásra nem talált a Népszövetség gondolata, mint Kassán, melynek lakossága 90 százalékban, érzésre 100 százalékban magyar. Kulturális érdekeink megvédése szent kötelességünk. Kisebbségi jogainkat senkitõl meg nem félemlíthetõen akarjuk és fogjuk védeni. Lelkesedésre buzdítja a megjelenteket, de erre szükség nincs is, mert ezekért a célokért minden magyar embernek lelkesülnie kell. (Zajos tetszés.) Radványi Titusz jogászelnök a pozsonyi és kassai szoc. diákszervezet nevében jelenti be a csatlakozást. Agitációval, fáradhatatlan munkával fognak küzdeni a népszövetségért. (Lelkes éljenzés.) A közönség hangos kívánságára, mely hallani kívánta, dr. Szunyogh Ferenc röviden fejtette ki azt, hogy ezután is a magyarságért küzd minden téren. (Zajos éljenzés.) Tobler János mint az Orsz. Ker. Szoc. Párt kiküldötte 136 000 szavazó nevében üdvözli a Szövetséget. Elsõ teendõ az, hogy lehetetlenné tegye a Szövetség, hogy a magyarokat csak azért, mert magyarok, mint a vadakat üldözzék, bebörtönözzék. Ne kezeljenek bennünket másodrendû polgárokként. Második kötelesség a magyar iskolák megvédése. Harmadik a régi magyar tisztviselõk és tanszemélyzet gyalázatos anyagi helyzetén javítani. Egy táborba kell tömörülni, hogy úgy elérhessük azt az idõt, amikor ismét büszkeség és boldogság lesz magyarnak lenni. (Lelkes tapsok.) Weisz Kornélia a komáromi tanítóegyesület titkára és küldötte ajánlja, hogy az elnöki tanácsba nõt is válasszanak (Kiss Endrénét nevezi meg.) Kiss Endréné felszólalásában felemlítette, hogy Komárom vára bevehetetlenségérõl volt nevezetes. Meg van rajta örökítve egy gyenge szûz.
Dokumentumok az OKP történetéhez
!
Minden poklokon keresztül kell küzdeni a magyar nyelvért, a magyar kultúráért. Ebben a küzdelemben kitûnõ segítõtársak lesznek a nõk is, mert: Amit asszony akar, azt az Isten is akarja. Alapy Gyula dr. felolvassa a megjelent küldöttségek névsorát és a képviselt intézményeket és szervezeteket. Meghívja a vendégeket a múzeum megtekintésére. Kürthy István a jegyzõkönyv hitelesítésére Csepy Dani és Kállay Endrét felkérve, lelkes szavakkal bezárja a gyûlést és Isten áldását kéri a Magyar Népszövetség mûködésére. A kultúrpalota megtekintése. A közebéd Az óriási tömeg példás rendben eloszolván, a vidéki közönség egy része a kultúrpalotába vonult, ahol dr. Alapy múzeum és könyvtárigazgató fogadta õket és kalauzolta a múzeum gazdag gyûjteményein végig, rövid elõadásban az érdekesebb és nevezetesebb tárgyakra felhívta a vendégek figyelmét. Majd a képtárt és a Jókai Egyesület gazdag és a legmodernebb módon berendezett könyvtárát tekintették meg a látogatók, akik a legnagyobb csodálkozással nyilatkoztak a Kultúrpalota gyûjteményeirõl. A Nemzeti Szállóban ezalatt mintegy háromszázan társasebédre gyûltek össze, hol a vonatok indulásáig lelkes hangulatban maradtak együtt. Az ebéd végén Tuba János, a Magyar Szövetség ügyvezetõ-igazgatója mondott gyújtó hatású felköszöntõt, melyben azt hangoztatta, hogy ne álljunk meg az alapkõ letételénél, de építsük ki a Magyar Népszövetség hatalmas palotáját, mely az idõjárás minden viszontagsága ellen megvéd és oltalmat nyújt. A Magyar Szövetség felvirágzására ürítette poharát. (Lelkes taps és éljenzés.) Miután a közönség e teremben nem fért el, a Vigadó éttermében is sokan jöttek össze ebédre. Így folyt le a magyarság szervezkedésének ünnepi aktusa, mely sokáig emlékezetes marad elõttünk. Komáromi Lapok, 1920. július 7. 1-3. p. A szerzõ megjelölése nélkül. A magyarságot összefogó szervezetnek szánt Magyar Népszövetség alakuló ülése hivatva volt bizonyítani a magyar egység megszületését. A csehszlovák hatóságok azonban veszélyesnek ítélték meg a szervezkedést és 1920. október 20-án kelt határozatában a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium, éppen az alakuló ülésen tapasztaltakra hivatkozva, megtagadta az alapszabályának bejegyzését. Lásd KL. 1920. október 20. 1. p. Ezután a vezetõi hónapokig kísérleteztek a hivatalos elismertetéssel, új alapszabályt és vezetõséget választottak. Az új elnök 1921. júniusától Majláth István lett. De mindhiába várta a szervezet a hivatalos elismerést. Így 1921 végére elhalt a szervezet. Ekkorra világossá vált, hogy a kisebbségi érdekvédelmet egyedül a magyar pártok tudják felvállalni.
