A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Bíróság General Profit Magyarország Kft. (1118 Budapest, Iglói u. 17-) felperesnek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (1013 Budapest, Krisztina krt. 39.) alperes ellen felügyeleti ügyben hozott 1-1227/2004. számú közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében, nyilvánosan megtartott tárgyaláson meghozta és kihirdette a következő ÍTÉLETET: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. A bíróság kötelezi a felperest, hogy a Fővárosi Illetékhivatal külön felhívására - az abban megjelölt módon és időben - fizessen meg 16.500.- (tizenhatezer-ötszáz) Ft feljegyzett kereseti illetéket az Állam javára. A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 40.000.(negyvenezer) Ft perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A bíróság az ügyben a közigazgatási és peres intek alapján a következőket állapította meg. A Székesfehérvári Rendőrkapitányság tájékoztatta az alperest, hogy a felperes tevékenységével kapcsolatos eljárást folytat, mivel a rendelkezésre álló adatok szerint a felperes hitelfolyósítással is foglalkozik. A tájékoztatást követően az alperes eljárást indított annak vizsgálatára, hogy a felperes folytatott-e engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási tevékenységet. Az alperes az eljárás során megvizsgálta a rendőrség által részére átadott Dél-Pest Megyei Szuperinfóban megjelent hirdetés szövegét, a felperes szórólapjait, az ahhoz kapcsolódó tájékoztatókat, megbízási szerződéseket, és az általános szerződési feltételeket. Eljárása során helyszíni vizsgálatot is tartott, telefonos tájékoztatást kérte a felperes ügyintézőjétől, valamint megvizsgálta a felperes által átadott egyéb iratokat. A lefolytatott eljárás eredményeként az alperes 2003. február 11. napján kelt I.173/2003. számú határozatában megállapította, hogy a felperes engedély nélkül végezte a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § /1/ bekezdés b) pontja szerint hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatást, ezzel egyidejűleg megtiltotta, hogy a felperes pénzügyi szolgáltatást végezzen, és elrendelte a határozat azonnali végrehajtását. A felperes a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte a Fővárosi Bíróságon. A Fővárosi Bíróság 15.K.30.691/2003/14. számú, 2004. február 3. napján meghozott ítéletével az alperes I-173/2003. számú határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes határozatában kizárólag két esetet említett meg, amelyek alapján azt állapította meg, hogy a felperes a fogyasztói, vásárlói körök szervezése mellett hitel és pénzkölcsön nyújtási tevékenységet is folytat, majd a határozat meghozatala után az alperes a bizonyítási eljárást kiegészítette, a felperesi társaság ügyvezetőit meghallgatta, további panaszos leveleket értékelt, a panaszosakkal felvette a
kapcsolatot, azokat meghallgatni kívánta, illetve tőlük nyilatkozatot kért. A határozat meghozatala után történt bizonyítási eljárás kiegészítésére tekintettel a bíróság megállapította, hogy a határozatban foglalt indokok teljes körűen nem támasztották alá a határozatban foglaltakat, azaz az alperes a lefolytatott közigazgatási eljárás során a tényállást nem tárta fel kellő mértékben, és nem megalapozott határozatot hozott. Ezzel az alperes megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. § /1/ bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségét. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek az új eljárás során a korábbi közigazgatási eljárásban feltárt tényeket, illetőleg az utóbb beszerzett bizonyítékokat együttesen kell mérlegelnie és a bizonyítékokat egyenként és összességében kell értékelni, hogy meggyőző tényállás alapján hozza meg határozatát. A bíróság felhívta továbbá az alperes figyelmét, hogy a Hpt. 3. (1) bekezdés b) pontja szerint folytatott pénzügyi szolgáltatási tevékenység megállapításához szükséges annak vizsgálata is, hogy e tevékenységet a felperes üzletszerűen folytatta-e, s az alperesnek az üzletszerűséggel kapcsolatos határozati megállapításokat is indokolnia kell határozatában, önmagában nem elegendő annak határozati rögzítése, hogy a felperes pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végzett. Az új eljárásban az alperes 2004. május 7. napján meghozott I-1227/2004. számú határozatával megállapította, hogy a felperes engedély nélkül végezte a Hpt. 3.§ /1/ bekezdés b) pontja szerinti hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatást, azonnali hatállyal megtiltotta, hogy a felperes pénzügyi szolgáltatást a határozat kézhezvételét követően végezze, elrendelte a határozat azonnali végrehajtását és rögzítette, hogy a Hpt. 141.§ /2/ bekezdés a) pontjában meghatározott büntetőeljárás kezdeményezését, mivel ilyen eljárás már folyamatban van, mellőzi. Határozatát a következőkkel indokolta. A felperes a Dél-Pest Megyei Szuperinfó 2002. november 20.-i számában hirdetést jelentetett meg, amely hirdetés szövegezése banki szolgáltatásra hívta fel a figyelmet (jelzálogfedezet melletti pénzkölcsön nyújtása), egyéb tevékenységre a szöveg nem utalt, sem a fogyasztói csoport, sem a vásárlói klub utalásszerűen sem szerepelt a szövegben. E mellett a Székesfehérvári Rendőrkapitányság 2002. november 25.-ei megkeresésében tájékoztatta az alperest, hogy a felperes tevékenységével kapcsolatban büntetőeljárás van folyamatban, amelynek során felmerült annak lehetősége, hogy megvalósulhatott jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység, jogosulatlan befektetési szolgáltatási tevékenység, vagy piramisjáték szervezése bűncselekmény is. A hirdetésben és a rendőrségi megkeresésben foglalt tényállás tisztázása érdekében a Felügyelet “próbavásárlást” végzett, majd helyszíni vizsgálatot folytatott le a felperes székhelyén. A “próbavásárlás” során a telefonon adott információ arra engedett következtetni, mintha a felperes hitelezési tevékenységet folytatna, ezért a Felügyelet munkatársai helyszíni vizsgálatot tartottak, amelynek során beszerzett információk ás dokumentumok (általános szerződési feltételek) alapján megállapítható volt, hogy a felperes tevékenysége fogyasztói csoportok szervezésére és működtetésére irányul a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CXLV. törvény 2.§ g) pontjára figyelemmel. E tevékenység, a vásárlói csoportok szervezése és működtetése nem tartozik a Hpt. hatálya alá. A határozat rögzítette, a helyszíni ellenőrzés során a szerződések ás cégadatok nem voltak fellelhetőek, ezeket a felperes székesfehérvári irodájában vizsgálták meg a helyszíni ellenőrök. A vizsgálaton részt vett M. R. és Sz. P. ügyvezető, akiket az ellenőrök az üggyel kapcsolatban meghallgattak. Az alperes megállapította, hogy a vizsgált iratanyag túlnyomóan valóban vásárlói klubok működésére vonatkozott, és a felperes által rendelkezésre bocsátott általános szerződési feltételek szerint is a felperes fogyasztói csoportot szervez és működtet.
Ugyanakkor az ellenőrzés során beszerzett, szúrópróbaszerűen megvizsgált megbízási szerződések (Sz. T.-vel 2002. augusztus 29.-én megkötött megbízási szerződés, P. T.-vel 2002. szeptember 11.-én megkötött megbízási szerződés, Sz.P.-vel megkötött megbízási szerződés, K. I.-néval 2002. augusztus 26.-án megkötött szerződés, Cs. E.-vel 2002. szeptember 11.-én megkötött szerződés), a tanúvallomások (Sz. T., Sz. P. és Cs. E. tanúvallomásai), továbbá K.. P.- né és F. J.-né közérdekű bejelentésének egybevetése alapján megállapította, hogy a felperes a fogyasztóvédelmi törvény fogalom meghatározásával ellentétben nem meghatározott áru tulajdonjogának megszerzésére, hanem szabad felhasználásra ígér, illetve biztosít kölcsönt a csoport tagja részére. Kifejtette, a fogyasztóvédelmi törvényben meghatározott szabályozási céllal ellentétes a fogyasztói klub szervezésére és működtetésére alapított szervezet által jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység folytatása, a megbízási szerződésekkel kapcsolatban pedig felmerült annak valószínűsége, hogy azok színlelt szerződések és szabad felhasználású pénzkölcsön nyújtását leplezik. Megállapította, a felperes azzal, hogy hirdetéseiben szabad felhasználású kölcsön felvételét reklámozta, továbbá a Sz. T.-vel kötött szerződéssel, amelyben családi kölcsön visszafizetéséhez nyújtott pénzkölcsönt, valamint azzal, hogy bizonyítottan a valóságtól eltérően minden esetben “ingatlant” határozott meg a szerződés tárgyát képező dologként, megvalósította az engedély nélküli pénzkölcsön nyújtását. A felperes az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. Kereseti kérelmét a következőkkel indokolta. A közigazgatási eljárás megindítása alapjául szolgáló Dél-Pest Megyei Szuperinfóban megjelent hirdetés szövegét időközben megváltoztatta, a kifogásolás időpontjától kezdődően nem használja. A hirdetés nem banki szolgáltatást hirdet, a szövegben nem jelenik meg a pénzkölcsön nyújtására utaló megjegyzés, a felhívás és a benne közölt információk csupán a figyelem felkeltését szolgálják. Az alperes azon tényállítása, miszerint a hirdetés pénzügyi szolgáltatási tevékenység üzletszerű végzésére utal, alaptalan, nem bizonyított, s az alperes maga is elismerte, hogy az iratok megvizsgálásából az a nyilvánvaló tény került megállapításra, hogy a felperes fogyasztói csoportok szervezésével foglalkozik. A próbavásárlásra, mint bizonyítékra való hivatkozás elfogadhatatlan, mivel nem derül ki, hogy pontosan melyik munkavállalóval, milyen beszélgetést folytattak le az ellenőrök. A bíróság által hatályon kívül helyezett alperesi határozat óta helyszíni ellenőrzés, a felperes ügyvezetőjének meghallgatása nem történt, a megismételt eljárásban az alperes további okiratot nem kért be, személyes meghallgatásokra sem került sor, ezért az ezekkel kapcsolatban rögzített megállapításokat a korábbi határozat indokolásából átvett szövegrészletként lehet csak értékelni, az állítások mögött tényleges tartalom nincs. Az alperes a konkrét szerződések elemzését követően téves következtetésre jutott. Az alperes a vizsgált szerződéseket, tanúvallomásokat helytelenül értékelte és azokból okszerűtlenül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a Hpt. 3.§ /1/ bekezdés b) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatás tevékenységet folytatott. A pénzügyi szolgáltatás jogszabályi fogalmának lényeges eleme az üzletszerűség, melynek megvalósulását az alperes szintén nem bizonyította, a határozat indokolásában is csupán arról van szó, hogy több száz ügyféllel kötött szerződések közül néhányat kiragadva a fogyasztói csoportok működésének lényegét figyelmen kívül hagyva próbálja bebizonyítani az alperes, hogy a felperes üzletszerűen hitelezési tevékenységet folytat, amely viszont nem felel meg a valóságnak. Álláspontja
szerint megállapítható, hogy az alperes a határozat indokolásában olyan jogszabályra hivatkozott, amely nincs hatályban, másrészt a fogyasztói csoportok működését nem érintő jogszabályok értelmezésével kívánta a felperes működését jogellenes színben feltüntetni. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, a megismételt eljárásban a bíróság útmutatása szerint járt el, határozata az ítéleti elvárásoknak maradéktalanul megfelelt. A felperes engedély nélkül pénzkölcsön nyújtása tevékenységet folytatott, ezt az alperes minden tényállási elemre, így az üzletszerűségre is kiterjedően megvizsgálta, részletesen indokolta határozatában. A bíróság útmutatását követve mind a hatályon kívül helyezett határozatot megelőzően rendelkezésre állott, mind pedig az azt követően keletkezett bizonyítékokat mérlegelte az új eljárásban meghozott határozatában. A korábban beszerzett felperesi hirdetések egyértelműen pénzügyi szolgáltatás végzésére utaltak, ezen nem változtat az a körülmény, hogy a hirdetések szövegezését a felperes utóbb megváltoztatta, és jelenleg azok már nem alkalmasak banki tevékenység látszatának keltésére. A “próbavásárlás” során szintén arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a felperes szabad felhasználású hiteleket kínált ügyfeleinek, a “próbavásárlást” azonban nem tekintett ügydöntőnek, a tényállás tisztázása érdekében helyszíni ellenőrzés lefolytatásáról döntött. A helyszíni vizsgálat során beszerzett iratok és az általános szerződési feltételek tartalmából arra következtetett, hogy a felperesi társaság tevékenysége alapvetően vásárlói klub szervezésére irányul, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tevékenység valós tartalmát vizsgálva a vásárlói klub szervezése során a felperes ne valósította volna meg pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatási tevékenységet. A megvizsgált egyedi ügyletek és tanúvallomások alapján került megállapításra, hogy ezekben az esetekben a felperes nem előre meghatározott ingó, vagy ingatlan megszerzéséhez nyújtott a többi csoporttag által felhalmozott összeg terhére segítséget, hanem az iratokban rögzítettekkel ellentétben ténylegesen pénzkölcsönt nyújtott, illetve szabad felhasználású kölcsönre irányuló szerződés jött létre a felek között. Határozatában tételesen felsorolta a figyelembe vett bizonyítékokat, okiratokat, tanúvallomásokat és nyilatkozatokat. A releváns tényállást teljes körűen feltárta, az alapján megállapította, hogy a felperes nem vitatottan vásárlói klubok szervezésére irányuló tevékenységet folytat, de legalább a határozatban felsorolt számú esetben (tehát rendszeresen) a hirdetések útján toborzott (tehát előre, egyedileg meg nem határozott) személyekkel megkötött egyedi szerződésekben meghatározott regisztrációs és megbízási díj ellenében (tehát ellenérték fejében, illetve nyereségre törekedve) olyan tartalmú egyedi szerződéseket (is) kötött, amelyek alapján nem az eredetileg meghatározott felhasználásra pénzösszeget bocsátott az ügyfél rendelkezésére, amelyet az a szerződésben meghatározott ütemezéssel a felperesnek köteles visszafizetni. Mindezekből megállapítható, hogy a felperes a Hpt. 3.§ /1/ bekezdés b) pontjában meghatározott pénzügyi szolgáltatási tevékenységet üzletszerűen, de az alperes engedélye nélkül folytatta. Előadta továbbá, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 2.§ (1) bekezdésének g) pontjában foglalt törvényi meghatározás a felperesnél lefolytatott vizsgálati időszakban hatályban volt, valamint a határozat tartalmaz utalást a 186/2001. számú Kormányrendelet 2.§ (1) bekezdésére is, jóllehet ez utóbbi jogszabály nem lépett hatályba, de tény, hogy a felperes általános szerződési feltételei ezen szöveg alapján kerültek kialakításra, és az Általános Szerződési Feltételek szerint is előre meg kellett határozni az előre megvásárolandó dolgot, szolgáltatást, valamint a befizetendő részletek számát egyaránt. E körben kiemelte, a felperes a szerződések megkötése során a szerződések ás a tanúvallomások alapján bizonyítottan nem követelte meg a megvásárolandó dolog megjelölését, illetve a megjelölttől eltérő célra, és nem az eladó, hanem a csoporttag kezéhez folyósította a kölcsönt, ezzel vásárlói klubok sajátosságait túllépve a Hpt. hatálya alá tartozó hitelezési tevékenységet folytatott.
A felek egymással szemben perköltség igénnyel éltek. A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak az alábbiak miatt. A per tárgyát az alperes határozatának törvényességi felülvizsgálata képezte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezete szerinti közigazgatási per keretében. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 31. sz. állásfoglalása értelmében az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Keresetében a fél anyagi- és eljárási jogszabálysértésre hivatkozhat és arra, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, a döntés érdemére is kihat, és a bírósági eljárásban nem orvosolható. A bíróság a törvényességi felülvizsgálatot követően úgy foglalt állást, hogy az alperes határozata - a felperes kereseti kérelmének korlátai között - nem jogszabálysértő. A bíróságnak abban kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytálló volt-e az az alperesi határozati megállapítás, hogy a felperes engedély nélkül jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végzett. A Hpt. 3.§ (1) bekezdés b) pontja alapján pénzügyi szolgáltatás a hitel és pénzkölcsön nyújtásának üzletszerű végzése forintban, illetve devizában, valutában. A Hpt. 3 § /3/ bekezdése szerint az /l/-/2/ bekezdésben foglalt tevékenységek csak engedéllyel végezhetők. A Hpt. 3.§ /4/ bekezdése rögzíti, hogy ha törvény másként nem rendelkezik kizárólag a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével végezhető az /1/ bekezdésben meghatározott pénzügyi szolgáltatást. A Hpt. 2. sz. melléklet 10.2. pontja szerint pénzkölcsön nyújtás a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében, vagy anélkül köteles visszafizetni. A Hpt. értelmező rendelkezésének III. egyéb meghatározásokat tartalmazó 22. pontja alapján “Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre, egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység”. A fenti jogi előírások egybevetésével az alperes akkor állapíthatja meg, hogy a felperes a Hpt. 3.§ /1/ bekezdés b) pontjába ütköző módon engedély nélkül pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytatott, ha a lefolytatott bizonyítási eljárás során kétségtelenül tudja bizonyítani, hogy hitel és pénzkölcsön nyújtását végezte a felperes üzletszerűen. Az Áe. 26.§ /1/ bekezdése szerint a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, míg a /4/ bekezdés alapján a közigazgatási szerv a
bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. Az alperes által vizsgált időszakban hatályos, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 2.§ g) pontja szerint a fogyasztói csoport olyan csoport, amelyet a fogyasztók azzal a céllal hoznak létre, hogy meghatározott áruk tulajdonjogát a csoport egyes tagjai a csoport segítségével megszerezzék. Az alperes határozatában is rögzítetten megállapította, illetve nem vitatta, hogy a felperes vizsgált tevékenysége túlnyomóan valóban vásárlói klubok működtetésére, fogyasztói csoportok szervezésére irányult. E megállapítás azonban nyilvánvalóan nem zárja azt ki, hogy az alperes a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésével és mérlegelésével ne állapíthatná meg, hogy a felperes megvalósította a pénzügyi szolgáltatási tevékenységet is. Az alperes határozatában értékelt bizonyítási adatok (Dél-Pest Megyei Szuperinfó 2002. november 20.-aj számában megjelent hirdetés, a felperes által rendelkezésre bocsátott Sz.T.re, P. T.-re, Sz. P.-re, K. I.-néra és Cs. E.-re vonatkozó iratok, Sz. T., Cs. E., Sz. P. tanúvallomása, továbbá K. P.-né és F. J.-né bejelentése) tartalma nem volt vitatott, ezért a bíróságnak azt kellett vizsgálnia hogy ezen bizonyítási adatok mérlegelésével helyesen állapította meg az alperes a tényállást és helyes-e az arra alapított jogi döntése. A felperes által 2002. november 20.-án megjelentetett hirdetés szövegezése egyértelműen jelzálogfedezet mellett pénzkölcsön nyújtása banki szolgáltatásra hívta fel a figyelmet, fogyasztói csoport, vagy vásárlói klub a hirdetés szövegében utalásszerűen sem szerepelt. E tényen, illetve e tény jogi értékelésén nem változtat az a körülmény, hogy a felperes a hirdetésének szövegezését utóbb megváltoztatta. Az alperes által vizsgált szerződések kapcsán a felperes is elismerte, hogy a szerződés tárgyát képező dolog megnevezése rovatban konkrétan, egyedileg meg nem határozott ingatlan szerepel, S a felperes elismerte azt Is, hogy az ügyfél dokumentációk részét olyan ingatlanok tulajdoni lapjai is képezték, amely ingatlanok az ügyfelek tulajdonában álltak. E tényeket egybevetve a felperes hirdetésével, valamint a tanúk vallomásával az alperes megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a határozatban felsorolt esetekben a felperes tevékenysége túlmutatott a vásárlói klub, vagy fogyasztói csoport szervezésén. A bíróság súlytalannak találta a felperes azon hivatkozásait, hogy az ügyfél kizárólagos joga és lehetősége volt a megvásárolni kívánt dolog megjelölése, konkrét dolog meghatározását jogszabály egyébként sem írja elő, és a felek közötti jogviszony időtartamára tekintettel az igények változása miatt a dolog konkrét meghatározása egyébként sem lehetséges, illetve a tulajdoni lapokat csak tájékoztatás céljából kérte be annak érdekében, hogy az ügyfél kellő fedezettel rendelkezik-e a megvásárolni kívánt dolog értékékén kívül is. A megvásárolni kívánt dolog ismeretének hiányában ugyanis nyilvánvalóan annak értéke sem lehet ismert, másrészt az, hogy a vásárlói jog átadása időpontjában az ügyfél milyen fedezettel rendelkezik értelemszerűen nem következik abból, hogy a korábban megkötött megbízási szerződés időpontjában az ügyfél tulajdonában milyen ingatlan állt. Az alperes által megállapított szabad felhasználású kölcsön nyújtását a felperes Sz. T. ügyfél ügylete kapcsán a keresetben előadott okfejtése is alátámasztja. Ennek során a felperes
kifejtette, hogy az általános szerződési feltételek 7.1. pontja lehetőséget ad arra, hogy a dolog megvásárlására szánt összeget a felrepes a megbízónak fizesse, miközben a felperes minden esetben kontrollálja azt, hogy a megbízó ügyfél milyen célra fordítja a felvett pénzösszeget. Sz.T. esetében Ugyanis fel sem merült, hogy az ügyfél - akár konkrétan, akár konkrétum nélkül - meghatározott dolog vásárlására fordította volna a felperes által részére átadott 1.000.000.-Ft-ot, mivel az ügyfél a felperes által „kontrolláltan” magánkölcsön törlesztésére fordította a felvett összeget. A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes határozata megfelel az anyagi és eljárási szabályoknak, az alperes részéről jogszabálysértés nem történt. Az alperes a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével és értékelésével helyesen állapította meg a tényállást, és az arra alapított jogi döntése is megfelelt a jogi előírásoknak, azaz a vizsgált időszakban a felperes a Hpt. 3. (1) bekezdés b) pontjában meghatározott pénzügyi szolgáltatási tevékenységet üzletszerűen, de az alperes engedélye nélkül folytatta. Mindezek alapján a bíróság a felperes keresetét, figyelemmel a Pp. 339.§ (1) bekezdésére, a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította, és kötelezte a felperest a per tárgyi illeték feljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (ltv.) 43.§ /3/ bekezdése szerinti eljárási illeték megfizetésére, melynek viselésére a felperes a 6/l 986. (V1.26.) IM rendelet 13. /2/ bekezdése alapján köteles. A bíróság a Pp. 78. / I / bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes költségeinek megfizetésére. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 340.§ /11/ bekezdése zárja ki. Budapest, 2006. március 20. dr. Albert Zoltán sk. bíró
