Fővárosi Munkaügyi Bíróság 28.M.3818/2004/9.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a Független Rendőr Szakszervezet Jogsegélyszolgálata (1388 Budapest, Pf. 52., üi.: dr. Tordai Gábor jogtanácsos) által képviselt M. R. felperesnek az Országos Rendőr-főkapitányság (1139 Budapest, Teve u. 4-6.) alperes ellen kártérítés miatt indított perében meghozta az alábbi: ítéletet: A bíróság a 2004. július 12-én kelt, 33/445/2004. ált határozatot megváltoztatja, a biztosítási díj beszámítását mellőzi. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek részére jogalap nélkül kifizetni elmulasztott nettó 228.500,- (azaz Kettőszázhuszonnyolcezerötszáz) Ft-ot és ennek 2001. október 21 – december 31-ig évi 20 %-os, 2002. január 1 – 2004. december 31-ig évi 11 §-os, 2005. január 1-jétől a kifizetés napjáig a mindenkori jegybanki alapkamatot. Az alperes viselni tartozik saját perköltségét. Az illetéket a magyar állam viseli. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, de jelen bíróságnál 3 példányban benyújtandó fellebbezéssel lehet élni. A peres felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását. Amennyiben a fellebbezés csak a teljesítési határidővel, a perköltséggel, az illetékkel, a kamattal vagy az ítélet indokolásával lenne kapcsolatos, úgy a fellebbezés tárgyaláson kívül kerül elbírálásra. Ez utóbbi esetekben a tárgyalás megtartását a fellebbezésben külön kérni kell. INDOKOLÁS: A bíróság a felperesnek keresete, az alperes ellenkérelme, a peres felek nyilatkozata és a becsatolt iratok alapján a következő tényállást állapította meg: Felperes a 2004. augusztus 9-én érkezett keresetében a 2001. október 22-én bekövetkezett szolgálati balesetből eredő kárigényét elutasító, 2004. július 12-én kelt határozatot támadta azzal, miszerint a munkáltatói jogkör gyakorló a Hszt. 170. §-ával ellentétesen beszámította a biztosítótól kapott nettó 228.500,- Ft-ot, és ezzel arra a
2 következtetésre jutott, hogy felperesnek kára teljesen megtérült, mivel a biztosító által kifizetett összeg meghaladja a károsultat a kimutatások szerint megillető összegeknél. Felperes kérte a határozat megváltoztatását, a biztosítási díj beszámításának mellőzését, és az őt még megillető 228.500,- Ft kiutalását kamatokkal együtt. Alperes ellenkérelme elsődlegesen a per megszüntetésére irányult azzal, hogy igaz ugyan, hogy felperes kárigényét az ORFK bírálta el, azonban megítélése szerint a pert az nem megfelelő alperes ellen indította. Hivatkozott alperes a Pp. 349. §-ára és a 23/1997. (III. 19.) BM rend. 42. §-ára. Alperes kifejtette, hogy felperes munkáltatója a Fejér megyei Rendőr-főkapitányság, ezért a kárigényt vele szemben lehet érvényesíteni. Érdemben a felperes keresetének elutasítását indítványozta az alperes azzal, hogy a kártérítési felelősséget szabályozó 23/1997. (III. 19.) BM rend. 46. §-a kimondja, hogy a rendeletben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. szabályai az irányadóak. A jogrendszer egészét érintően érvényesülni kell annak az elvnek, hogy nem csak a kártérítésért felelős személytől, hanem harmadik személytől kapott értéket is le kell vonni a kártérítés összegéből azért, hogy a károsult a kárát meghaladó többletjövedelemhez ne jusson. A Belügyminisztérium által kötött csoportos élet- és balesetbiztosítás díjfizetési kötelezettséget teljesítő szerződős fele a munkáltató felügyeletét ellátó szerv, a biztosított pedig a munkavállaló, tehát a biztosítási szerződés tartama alatt a biztosító viseli a káresemények kockázatát a munkáltató helyett. A munkáltató pedig nem azért kötötte meg ezt a szerződést, hogy még egyszer megtérítse azt, amit a biztosítás útján már megfizetett. A károsult tehát a jogviszonyból eredő követelését a biztosító által már kifizetett összeg beszámításával, tehát azon felül érvényesítheti csak a munkáltatóval szemben. Felperes perköltséget nem igényelt, alperes jogtanácsosi munkadíjra igényt tartott. A bíróság megállapította, hogy a felperes helyesen jelölte meg a kárigényt elbíráló ORFK-t alperesként, ezért a bíróság nem a per megszüntetéséről határozott, hanem az ügyet érdemben tárgyalta. Munkaügyi perekben fő szabályként nem vitásan a munkáltató és a munkavállaló, így a fegyveres szerv és az állományában szolgálatot teljesítő hivatásos állomány tagja állhat. A Hszt. 342. § (2) bek. g) pontja felhatalmazást adott a miniszter részére a kártérítéssel kapcsolatos eljárás rendjének részletes szabályozására. Jelen esetben ezt a 23/1997. (III. 19.) BM rendelet tette meg. Ez a rendelet a fő szabálytól eltérő speciális rendelkezést tartalmaz, ugyanis a 31. §-a a fegyveres szerven belül kártérítési eljárás lefolytatásával kapcsolatos hatásköröket rendezi a szerint, hogy az egyszerű megítélésű kárigénynél a kártérítési eljárás lefolytatására az állományilletékes parancsnok intézkedik, míg a nem egyszerű megítélésű kárigénynél az ORFK Gazdasági Főigazgatósága jár el. Felperes esetében ezt mérlegelve a határozatot az ORFK Gazdasági és Igazgatási Főigazgatója hozta meg, ezért függetlenül attól, hogy felperesnek más a munkáltatója, perbeli jogképességgel a Pp. 48. §-a alapján kizárólag az ORFK rendelkezik. Érdemben a bíróság a következők miatt találta megalapozottnak a felperes kereseti kérelmét:
3 A Hszt. 170. §-a meghatározza egy taxatíve felsorolás keretében, hogy a kártérítés kiszámításánál milyen összegeket kell levonni a kár összegéből, így nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot és SZJ-előleget, egészségügyi és tb-keretben járó ellátás ellenértékét, a munkaerő hasznosításával megkeresett vagy elvárhatóan megkereshető pénzösszeget, továbbá olyan összeget, amelyhez az állomány tagja vagy hozzátartozója a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott végül, amelyhez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá. Ebbe a kimerítő, tehát nem példálózó jellegű felsorolásban nincsen benne a balesetbiztosítási szerződés alapján a biztosító által kifizetett összeg, így ezen törvényhely alapján az alperes nem volt jogosult a biztosító által fizetett összeg levonására. A magasabb rendű törvényi szabályozást pedig nem írhatja felül, illetve a taxatíve felsorolást nem tágíthatja egy alacsonyabb rendű BM rendelet. Ugyanilyen következtetésekre jutott a bírói gyakorlatnak iránymutató Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében is (EBH 2001/480.). Megjegyzi a bíróság, hogy a levonási jogcímeknek törvényi felhatalmazáson alapuló szükségességét mutatja például a Hjt. 191. § c/d pontja, amely katonák esetében szabályozza ezen jogcímű levonás megengedhetőségét. Alperes tehát köteles 15 napon belül megfizetni felperesnek a tőle jogalap nélkül levont nettó összeget annak a jogszabályi rendelkezés szerint változó kamataival együtt. Pervesztes alperes igényelt csak perköltséget, ezért viselni tartozik saját költségét, míg az alperes személyes költségmentessége miatt a kereseti illetéket a magyar állam viseli. Budapest, 2005. május 4.
dr. Farkas Beáta s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Gombos Andorné s Balogh Sándor ülnökök helyett is
4 FŐVÁROSI BÍRÓSÁG mint másodfokú bíróság 49.Mf.27850/2005/2.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság FRSz Jogsegélyszolgálata /1388 Budapest, Pf. 52., ügyintéző: dr. Tordai Gábor jogtanácsos/ által képviselt M. R. felperesnek az Országos Rendőr-főkapitányság /1139 Budapest, Teve u. 4-6./ alperes ellen baleseti kártérítés megfizetése iránt indult perében Fővárosi Munkaügyi Bíróság 28.M.3818/2004/9. számú ítélete ellen az alperes által 10. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet. A Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, kötelezi alperest, hogy az elsőfokú ítéletben meghatározott marasztalási összeg helyett bruttó 286.458 /Kettőszányolcvanhatezer-négyszázötvennyolc/ forintot és ennek 2001. október 22-től 2001. december 31-ig évi 20 %, 2002. január 1-től 2004. december 31ig évi 11 %, 2005. január 1-től a kifizetésig a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő kamatát fizesse meg felperesnek. A Biztosítási díj beszámításának mellőzésére vonatkozó ítéleti rendelkezést helybenhagyja. Alperes saját másodfokú költségét maga viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: Felperes keresetében a 2001. október 22-én szolgálati kötelmei teljesítése közben bekövetkezett balesetéből eredő kárigényeit /elmaradt délutáni, éjszakai és gépjárművezetői pótlék, valamint megbízási díj/ érvényesítette alperessel szemben. Alperes a 2004. július 12-én kelt határozatával a felperes kárigényét elutasította azzal az indokolással, hogy a Belügyminisztérium által kötött élet- és balesetbiztosítás alapján a QBE Atlasz Biztosító Rt. összesen 228.500,- Ft kártérítést fizetett felperesnek, amelyet a 23/1997. /III. 19./ BM rendelet 39. § /2/ bekezdése értelmében a megítélt kártérítés összegéből le kell vonni. A károsult kárát, ami pótlékok címén bruttó 127.050,- Ft., valamint megbízási szerződés alapján nettó 102.021,- Ft – a biztosító által kifizetett összeg meghaladja, ezért a kárigény megalapozatlan. Felperes
5 az alperesi kártérítési határozat felülvizsgálatát arra hivatkozással kérte keresetében, hogy az 1996. évi XLIII. tv. /Hszt./ 170. § taxatíve felsorolja, hogy a kártérítés kiszámításánál a kár összegéből milyen jogcímű levonások eszközölhetők, a felsorolás pedig nem tartalmazza a biztosító által kifizetett térítést. Felperes a keresetét a per során módosítva kérte a biztosító által kifizetett összeg beszámításának a mellőzését és alperes nettó 228.500,- Ft és kamatai megfizetésére kötelezését. Alperes pontosított ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte a Pp. 157. § a/ pontja alapján, figyelemmel a Pp. 130. § /1/ bekezdés g/ pontjára – mivel a pert a felperes munkáltatója a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság ellen kellett volna megindítani, nem pedig a kártérítési eljárást lefolytató ORFK ellen. Érdemben a kereset elutasítását és a felperes perköltségekben marasztalását kérte lényegében a keresettel támadott határozatában foglalt indokok alapján. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva az alperes 2004. július 12-én kelt 33/445/2004. számú határozatát megváltoztatva a biztosítási díj beszámítását mellőzte. Kötelezte alperest nettó 228.500,- Ft a felperes részére jogalap nélkül kifizetni elmulasztott összeg és kamata megfizetésére. Rendelkezett az alperes saját perköltségének és az eljárási illeték magyar állam általi viseléséről. Nem fogadta el az alperes per megszüntetésére irányuló kérelmét, ezért a keresetet érdemben tárgyalta. Utalt a Hszt. 342. § /2/ bekezdés g/ pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott 23/1997. /III. 19./ BM rendelet 31. §-ában foglaltakra, amely a fegyveres szerven belüli kártérítési eljárás lefolytatásával kapcsolatos hatásköröket rendezi. Felperes esetében a kártérítési határozatot az alperes hozta meg, ezért függetlenül attól, hogy felperesnek más a munkáltatója perbeli jogképességgel a Pp. 48. § alapján kizárólag az ORFK rendelkezik. A felperes keresetét érdemben megalapozottnak találta. Kifejtette, hogy a Hszt. 170. § taxatív felsorolás keretében meghatározza, hogy a kártérítés kiszámításánál milyen összeget kell levonásba helyezni a kár összegéből. Ezen felsorolásban nem szerepel a balesetbiztosítási szerződés alapján a biztosító által kifizetett összeg, így ennek levonására az alperes nem volt jogosult. A magasabb szintű törvényi szabályozást nem írhatja felül, illetve a taxatív felsorolást nem tágíthatja egy alacsonyabb rendű BM rendelet. Utalt a Legfelsőbb Bíróság EBH 2001/480. számú eseti döntésére, valamint a Hjt. 191. § c/d. pontjára, amely katonák esetében a Hszt-től eltérően a biztosítási díj jogcímen kifizetett összeg levonását lehetővé teszi. Az ítélet ellen alperes élt fellebbezéssel, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezésével a per megszüntetését, másodlagosan az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte, lényegében a per során már előadott érvelését megismételve. Álláspontja szerint alapvető jogelv, hogy a káreseménnyel összefüggésben, akár harmadik személytől kapott értéket is le kell vonni a kártérítés összegéből azért, hogy a károsult a kárát meghaladó többletjövedelemhez ne jusson. A 23/1997. /III. 19./ BM rendelet 39. § /21/ bekezdésében foglaltakat az alperesnek alkalmaznia kell, a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket a káron szerzés tilalma elvével együttesen kell értelmezni. Sérelmezte, hogy a megítélt összeg vonatkozásában az ítélet rendelkező része iratellenes, ellentétes a feltárt tényállással. A bíróság annak ellenére marasztalta
6 alperest nettó 228.500,- Ft-ban, hogy ezen összeget a biztosító a felperes részére nem vitatottan megfizette. Amennyiben az alperes által eszközölt levonás jogellenes volt, a felperes a kárigény bejelentésben és a keresetben kért pótlékokra és megbízási díjra lehet jogosult, nem pedig a már egyszer részére kifizetett biztosítási összegre. A fellebbezés részben megalapozott. A Fővárosi Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást a következőkkel egészíti ki: Az alperes által lefolytatott kártérítési eljárás iratanyagából kitűnik, hogy alperes bizonyítást folytatott le arra nézve, hogy felperesnek a szolgálati kötelmekkel összefüggőnek elismert balesetéből eredően milyen jövedelmei maradtak el. A kártérítési határozatban megállapítást nyert, hogy felperes 2001. október 22-től október 28-ig és 2002. január 9-től 2002. június 13-ig keresőképtelen volt, ez idő alatt bruttó 13.860,- Ft délutáni, bruttó 83.160,- Ft éjszakai és bruttó 30.030,- Ft gépjárművezetői pótléktől, valamint nettó 102.021,- Ft megbízási szerződés alapján járó közreműködési díjtól, azaz összesen nettó 162.369,- Ft-tól esett el. Ennek ellenére a felperes kárigénye kizárólag azért került elutasításra, mert a Belügyminisztérium által kötött élet- és balesetbiztosítás alapján a QBE Atlasz Biztosító Rt ennél magasabb összeget /228.500,- Ft-ot/ térített felperesnek, amelyet a 23/1997. /III. 19./ BM rendelet 39. § /2/ bekezdése alapján levonásba helyezett alperes a felperes részére járó kártérítési összegből. A biztosító igazolása szerint a felperesnek a következő jogcímeken teljesített kifizetéseket: baleseti eredetű múlékony sérülés címén 30.000,Ft-ot, balesetből eredő keresőképtelenségre szóló napi támogatás /táppénz kiegészítés/ címén 8 napra 3-500,- Ft-ot, balesetből eredő 5 %-os végleges maradandó egészségkárosodás címén 195.000,- Ft-ot, azaz összesen 228.500,- Ft-ot. Mindezekből egyértelműen megállapítható, hogy a biztosító nem a felperes által igényelt keresetveszteség /pótlékok és megbízási díj/, hanem attól teljesen eltérő, más jogcímeken teljesített a felperes részére a biztosítási szerződés alapján. Ezen eltérő kártérítési jogcímeken kifizetett összegek egymásba beszámítására pedig lehetőség nincs, így az alperes a beszámítás mellőzését alaptalanul sérelmezte fellebbezésében. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság a marasztalási összeg meghatározásakor, hiszen – mint ahogyan arra alperes helytállóan hivatkozott – felperes az általa igényelt és az alperes kártérítési határozatában rögzített – egyébként összegszerűségében nem vitatott – elmaradt pótlékokra és megbízási díjra jogosult kártérítés címén a Hszt. 162. § /1/ bekezdése alapján, nem pedig a biztosító által már kifizetett összegekre. Ezért a másodfokú bíróság az alperesi fellebbezésnek e részében helyt adva az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján részben megváltoztatva alperest bruttó 286.458,- Ft kártérítés megfizetésére kötelezte. A kártérítést bruttó összegben határozta meg a Fővárosi Bíróság, amelyből a kifizetéskor a jogszabály által előírt levonásokat kell teljesíteni. A számítás a kártérítési határozatban rögzített bruttó pótlékösszegek: 13.860,- Ft + 83.160,- Ft + 30.030,- Ft = 127.050,- Ft, valamint a nettó 102.021,- Ft megbízási díj bruttó összege – amely a Fejér Megyei Rendőrfőkapitányság Gazdasági Főosztály 2004. május 20-i igazolása szerint 159.408,- Ft – történt. /127.050,- Ft + 159.408,- Ft = 268.458,- Ft/
7
Egyebekben a Fővárosi Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel, ezért a rendelkező rész szerint határozott. A fellebbezési eljárásban nagyobb részben eredménytelenül fellebbező alperes perköltségét a Pp. 81. § /1/ bekezdése alapján maga köteles viselni. Felperes részére perköltséget a másodfokú bíróság azért nem állapított meg, mivel a perköltség a Pp. 75. § /1/ bekezdése értelmében a peres félnél felmerülő költséget jelent, adott esetben pedig felperest a szakszervezet jogsegélyszolgálata ingyenesen képviselte, így tényleges költsége felperesnek nem keletkezhetett. A fellebbezési eljárás illetékét az alperes személyes költségmentessége folytán az állam viseli a 6/1986. /VI. 26./ IM számú rendelet 13. § /1/ bekezdés és 14. § értelmében. Budapest, 2006. február 3.
dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Ané. dr. Viniczai Éva sk. előadó bíró
dr. Vrábl Eszter sk. bíró
