Fővárosi Bíróság 4.K. 34.505/2006/9. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Bíróság a Dr. Balatonfüredi Sándor Ügyvéd Iroda - ügyintéző: dr. Balatonfüredi Sándor ügyvéd - (....) által képviselt felperes neve (...) felperesnek a dr. Molnár Krisztián jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Elnöke (....) - mint a Pénzügyminisztrer perbeli jogutódja - alperes ellen szerencsejáték ügyben hozott, 272/2/2005. számú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, nyilvánosan megtartott tárgyaláson meghozta és kihirdette a következő Í T É L E T E T: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. A bíróság kötelezi a felperest, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal külön felhívására az abban megjelölt módon és időben - fizessen meg 16.500 (tizenhatezer-ötszáz) forint feljegyzett kereseti illetéket. A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 60.000 (hatvanezer) forint perköltséget, amely összeg magába foglalja a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Kfv.III.37.107/2006/6. számú végzésében megállapított 20.000 (húszezer) forintot is. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I N D O K O L Á S: A bíróság az ügyben a közigazgatási és peres iratok alapján a következőket állapította meg. A Szerencsejáték Felügyelet (a továbbiakban: első fokú hatóság) ..., ...i, ...i és ...i Területi Felügyelőségének munkatársai ellenőrizték a felperes játéktermeit 2004. augusztus 18.-tól 2004. október 25.-ig terjedő időszakban. Az első fokú hatóság az egyes helyszíni ellenőrzések során feltárt hiányosságok alapján 2004. november 26. napján kelt SZF: 97939/1/2004. számú határozatával a felperessel szemben 1.360.000.-Ft bírságot szabott ki. Határozatának indokolásában a bírság kiszabására okot adó tények és körülmények, valamint jogi előírások körében játéktermekre bontva a következőket rögzítette. A 2004. augusztus 18. napján ellenőrzött .... szám alatti játékteremben a .... engedélyszámú pénznyerő automata (a továbbiakban: PA) teljes körű ellenőrzése meghiúsult, mert a teremfelügyelő nem tudta átadni a PA számlálóit fedő első ajtó nyitásához szükséges körkulcsot. Az első fokú hatóság megállapította, hogy a felperes ezzel megsértette a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 9.§ (2) bekezdését, figyelemmel az Szjtv. 7.§ (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján kiadott, az engedély részét képező PA üzemeltetésére vonatkozó általános játékfeltételek (a továbbiakban: ÁJF) 9.§-ára, ezért 170.000.-Ft-ra bírságolta a felperest, amely bírság kiszabásánál súlyosbító
körülményként értékelte, hogy a felperes mulasztása az ellenőrzést részletesen meghiúsította, s ezáltal megsértette az Szjtv. 36.§ (3) bekezdését is. A 2004. szeptember 2. napján .... szám alatti játékteremben üzemelő .... engedélyszámú PA bankjegy elfogadó berendezése le volt ragasztva, azonban a PA forgalmi engedélye, valamint az OMH bizonyítványban szereplő üzemeltetési mód szerint bankjegy elfogadóval működtethető PA-ról lévén szóló, a PA az engedélyezett játéktervtől eltérően üzemelt. A PA engedélyezett játéktervtől eltérő üzemeltetése miatt a felperest az Szjtv. 9.§ (2) bekezdésének megsértéséért, figyelemmel az ÁJF 12.§ (1) bekezdés e) pontjára 170.000.-Ft-ra bírságolta. Rögzítette, a felperes a leírtakkal megsértette az Szjtv. 9.§ (1) bekezdésében foglaltakat is, mert szerencsejáték csak jóváhagyott játékterv alapján szervezhető, a játéktervtől csak a Szerencsejáték Felügyelet engedélyével lehet eltérni, ezért súlyosbító körülményként értékelte ezt a körülményt a játéktervtől eltérő üzemeltetési mód miatti bírság kiszabásánál. A 2004. október 7.-én a felperes .... szám alatti játéktermének ellenőrzésekor az ellenőrök megállapították, hogy a játékterem zárva volt annak ellenére, hogy a nyilvántartás szerint az ellenőrzés időpontjában (18 óra 55 perckor) nyitva kellett volna lennie. 2004. október 19.-én ismételten ellenőrizték ezt a játéktermet, melynek során megállapították, hogy a felperes a nyomtatványvezetés szabályait megszegte azzal, hogy a 2004. október 7.-i rendkívüli zárva tartást nem jegyzőkönyvezte. A felperes észrevételezte, hogy a teremfelügyelő a felhívása ellenére mulasztotta el a zárva tartás jegyzőkönyvben való rögzítését. Az első fokú hatóság rögzítette, a feltételek biztosításáért a felperes felel, a jogszabály szankciórendszere egyébként is objektív alapú, így a kimentés eleve kizárt. A felperes megsértette az Szjtv. 9.§ (2) bekezdését, az ÁJF 16.§ (7) bekezdését és 1. sz. melléklete 2.A.c. pontját. A nyomtatványvezetési hiányosság miatt 150.000.-Ft-ra bírságolta a felperest. A 2004. szeptember 28. napján a felperes ... szám alatti játékterme kapcsán az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes a nyomtatványvezetés szabályait megszegte, mert a ..... engedélyszámú PA vonatkozásában az üzemeltetői napló pontatlanul rögzítette az adatokat. E mellett a 2004. január 13.-i, január 29.-i, április 21.-i és április 29.-i gépmozgások alkalmával megnyitott üzemeltető napló oldalakon a továbbüzemelő PA-knak az aktuális és nem a tárgyhó eleji számláló állásait rögzítette. További hiányosságként tárta fel, hogy az üzemeltető napló 2004. május 1.-jei oldalán a bejegyzést tevő aláírása nem szerepel. Megállapította, a felperes megsértette az Szjtv. 9.§ (2) bekezdését, az ÁJF 16.§ /7/ bekezdését és az 1. sz. melléklet 1.A.b. és 2.B.g. pontjait is. A nyomtatványvezetési hiányosságok miatt 250.000.-Ft bírságot szabott ki, súlyosbító körülményként értékelte a hat esetbeli nyomtatványvezetési hiányosságot. A 2004. október 11. napján ... szám alatti játékterem ellenőrzése során az ellenőrök megállapították, hogy a teremfelügyelő nem tartózkodott a játékteremben, a teremfelügyelői feladatokat a II. kategóriás játékterembe pultosként dolgozó alkalmazott látta el. A teremfelügyelő rendkívüli helyettesítésére vonatkozóan nem történt bejegyzés. Az Szjtv. 9.§ (2) bekezdésének megsértéséért, figyelemmel az ÁJF 10.§-ára, a 16.§ (7) bekezdésére és 1. számú melléklete 2.A.d. pontjára a teremfelügyelőre, illetve annak helyettesítésére vonatkozó szabályok megszegése miatt 150.000.-Ft bírságot szabott ki, emellett rögzítette, a játékteremben üzemelő ...... engedélyszámú PA-ban az ellenőrzés időpontjában bankjegy elfogadó berendezés nem működött, azonban mind a PA forgalmi engedélye, mind OMH bizonyítványa üzemeltetési módként a bankjegy elfogadó berendezést is szerepeltette, ezért a PA az engedélyezett játéktervtől eltérően üzemelt, anélkül, hogy bankjegy elfogadó lett volna megtalálható, vagyis a felperes nem helyezte üzemen kívül a PA-t. Az Szjtv. 9.§ (2) bekezdésének megsértéséért, figyelemmel az ÁJF 12.§ (1) bekezdés e) pontjára, az eltérő üzemeltetés miatt 170.000.-Ft bírságot szabott ki a felperes terhére.
2004. október 18. napján a felperes .... szám alatti játéktermének ellenőrzése során az ellenőrök megállapították, hogy a felperes a nyomtatványvezetés szabályait megszegte, mivel 2004. március hónapra a hónap első három munkanapján nem nyitott az üzemeltetői naplóban új oldalt. Megállapította továbbá, hogy a 2004. június 12.-ei jegyzőkönyvi bejegyzésben a PA forgalmi engedély csere során a PA aktuális számláló állásait nem rögzítette a felperes. Az első fokú hatóság a felperesi észrevételt elfogadva pontatlan nyomtatványvezetés miatt 150.000.-Ft bírságot szabott ki az Szjtv. 9.§ (2) bekezdésének megsértéséért az ÁJF 16.§ (7) bekezdését és 1. sz. melléklete 1.a. és 2.B.g. pontjaira figyelemmel. 2004. október 25. napján a felperes .... szám alatti játékterme ellenőrzése során az ellenőrzök megállapították, a játékterem felügyeletét egy másik játékterem pultosa és teremfelügyelője látta el, ezért a játékterem folyamatos felügyelete nem volt megoldott. A folyamatos felügyelet hiánya miatt 150.000.-Ft bírságot szabott ki a felperes terhére az Szjtv. 9.§ (2) bekezdésének megsértéséért, figyelemmel az ÁJF 10.§-ára. Az egyes megállapításoknál már külön részletezetten rögzített súlyosbító körülményeken túl, a határozat indokolása szerint bírság összegének megállapításánál súlyosbító körülményként vette figyelembe az elsőfokú hatóság, hogy a jogszabálysértések tárgyi súlyának megítélése szempontjából a szigorú számadású nyomtatványok szabályszerű vezetése kiemelt jelentősséggel bír, továbbá a felperes két éven belül már a feltárt minden egyes jogsértésért ( a PA megfelelő kulcsának hiánya, játéktervtől eltérő üzemeltetés, nyomtatványvezetésre- és teremfelügyeletre vonatkozó szabályok megszegése) részesült jogerősen pénzbírságban. A határozat ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy a debreceni és a nyírbátori játéktermekben a bankjegy elfogadóval történő üzemeltetés mellőzése adott esetben nemcsak joga, de kötelessége is volt a Vhr. 11.§ (3) bekezdés b) pontja szerint. Amennyiben hibás bankjegy elfogadóval üzemeltette volna a gépet, valóban olyan sérelmet okozott volna, amely esetleg az állam és játékosok érdekeit érinthette volna. Ezzel szemben a leggondosabban járt el, senkit meg nem tévesztette, folytatta tevékenységét, javíttatta a készüléket, és annak megjavítása után gondoskodott szabályszerű ellenőrzéséről és üzembe helyezéséről. Álláspontja szerint az ÁJF-re alapított bírságot alkotmánysértőek. Az Szjtv. egyetlen bírságolásra vonatkozó rendelkezése sem említi az ÁJF-be ütköző cselekmények szankcionálhatóságát, az ÁJF-re hivatkozó határozati indokolások törvénysértőek. Kifejtette, az első fokú határozat tévesen, illetve nem következetesen tartalmazza a mérlegelés szempontjait, a kiszabott bírság összege a törvény szerinti maximálisan kiszabható összeget is meghaladja, ezért a határozatok emiatt is törvénysértőek és megalapozatlanok. Nem tekinthető jogszerűnek az a mérlegelési jogkörben hozott határozat, amely olyan mérlegelési szempontokat is tartalmaz, amelyek nincsenek kifejezetten nevesítve az ügyben alkalmazandó jogszabályban, továbbá ha jogszabályban a mérlegelési szempontok nevesítve vannak, akkor azokat és kizárólag azokat a szempontokat lehet figyelembe venni. Az egy eljárásban elbírált azonos típusú jogszabálysértések esetén nem lehet a jogsértés típusára, illetve több, a törvény 12.§ (3) bekezdésének a-f) pontjai közül ugyanabban a pontban szereplő több jogszabálysértő cselekményre azonos összegben meghatározott maximum bírságtételek összegét meghaladó összegű bírságot kiszabni, mivel a bírság összegét nem játéktermenként kell megállapítani, a bírság alanya a szervező, nem pedig a játéktermek. Az Szjtv. bírság együttes kiszabására vonatkozó rendelkezéséből nem következik, hogy korlátok nélkül kumulálhatóak lennének az egyes cselekmények játéktermenkénti megállapított bírságai.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd 2005. március 3. napján meghozott 272/2/2005. számú határozatával az első fokú határozatot helyben hagyta. Határozatában hivatkozott az Szjtv. 9.§ (2) bekezdésére, mely szerint a szerencsejáték szervező tevékenység kizárólag az engedélyben foglalt feltételekkel folytatható. E feltételeket az Szjtv. 7.§ (5) bekezdése alapján kiadott, az engedély részét képező pénznyerő automata üzemeltetésére vonatkozó ÁJF tartalmazza. A PA üzemeltetésére szóló engedélyben is szerepel, hogy az üzemeltető köteles betartani az első fokú hatóság által kiadott ÁJF-et. Az Szjtv. 36.§ (1) bekezdése alapján az első fokú hatóság törvényességi felügyeletet gyakorol, melynek keretében ellenőrzi, hogy a tevékenység a jogszabályoknak, az engedélynek, a játéktervnek és a jogszabály alapján kiadott előírásoknak megfelel-e. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan az ÁJF-re utal, azaz az első fokú hatóság köteles ellenőrizni ezen feltételek meglétét, illetve azt, hogy az ÁJF-ben rögzített követelményrendszernek megfelel-e. A bírósági gyakorlat is alátámasztja, hogy az ÁJF-ben foglalt részletesebb szabályokat a szerencsejáték szervezők kötelesek betartani, mivel magán az engedélyben is feltüntetésre kerül a szervező ezen kötelezettsége. A 2003. december 22.-től hatályos ÁJF közzétételre került a Pénzügyi Közlöny 2003. évi 16. számában, hozzáférhető az első fokú hatóság honlapján, továbbá az első fokú hatóság 2004. januárjában minden szervezőt levélben tájékoztatott arról, hogy az ÁJF módosult és azt hol tudják a szervezők megismerni, továbbá tájékoztatást tett közzé a ... Lapjában és ott is közzétette az ÁJF szövegét, valamint minden területi felügyelőségen kifüggesztésre került. Mindezek alapján nem találta megalapozottnak a fellebbezés azon kifogását, miszerint az ÁJF nem képezheti bírságolás alapját, illetve, hogy ahhoz a szervezők nem jutottak hozzá. Az engedély szerint bankjegy elfogadó készülékkel üzemeltetendő PA kapcsán kifejtette, a felperes az SzF engedélytől eltérően üzemeltette a pénznyerő automatát, amikor azokon bankjegy elfogadó készülék nem működött. Az engedély iránti kérelem benyújtását megelőzően van lehetősége a szervezőnek annak megválasztására, hogy a PA-t milyen üzemeltetési móddal kívánja üzemeltetni, azonban a játékterv jóváhagyását és az engedély kiadását követően a szervező csak az SzF engedélyével térhet el ettől. A felperes akkor járt volna el helyesen, ha a bankjegy elfogadó készülék meghibásodása után a PA-kat addig nem üzemelteti, amíg a hiányosságot nem pótolja. Az alperesi jogelőd határozata rögzítette, az Szjtv. 12.§ (6) bekezdése szerint a bírság összegét a mulasztás, vagy kötelességszegés súlyának figyelembe vételével kell megállapítani, ebből, valamint az Szjtv. 12.§ (3) bekezdéséből következően az első fokú hatóságnak meghatározott bírság keretek között mérlegelési jogköre van az ott meghatározott jogszabályhelybe ütköző tevékenység vagy mulasztás szankciójaként a bírság megállapítására. A mérlegelés szempontjaként az Szjtv. a mulasztás vagy kötelességszegés súlyát rendeli figyelembe venni. Az alperesi jogelőd megállapította, az első fokú hatóság számot adott a mérlegelés szempontjairól, a határozat indokokolásából a mérlegelés jogszerűsége megállapítható. Az első fokú határozat részletesen kifejtette, az elkövetett jogszabálysértések súlyaként milyen szempontokat vett figyelembe, a jogszabálysértések súlyaként figyelembe vett mérlegelési szempontokat következetesen tartalmazta. Kifejtette, az Szjtv. 12.§ (3) bekezdés egyes pontjai meghatározott jogszabályhelyekbe ütköző tevékenység, vagy mulasztás elkövetése esetén kiszabható bírságösszegek minimumát és maximumát határozza meg. Az Szjtv. nem valamennyi, a szervező által elkövetett adott jogszabályhelybe ütköző tevékenység, vagy mulasztása szankciójaként határozza meg a bírságtétel kereteket, hanem tevékenységenként, mulasztásonként. Álláspontja szerint az Szjtv. 12.§ (7) bekezdéséből következik, hogy a bírság együttesen is kiszabható.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperesi jogelőd határozatával szemben, melyben elsődlegesen az Szjtv. 12.§ (5) bekezdése szerinti szubjektív elévülése hivatkozva az alperes határozatának első fokú határozatra kiterjed hatályon kívül helyezését kérte új eljárás lefolytatására való kötelezés nélkül. Az elévülés megállapításának hiányában másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására történő kötelezését kérte. Másodlagos kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes és az első fokú hatóság döntése sérti az Szjtv., az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásról szóló 25/1991. (X.16.) PM rendeletben (a továbbiakban: Vhr.), valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Áe.) foglaltakat, és egyéb tekintetben is alapvetően téves jogértelmezésen alapulnak. Álláspontja szerint a megalapított bírságok alaptalanok, az egyes cselekmények tekintetében alkalmazott mértékek túlzóak, a megállapított bírság kumulált összege törvényellenes, ilyen mértékű bírság kiszabására nincs jogszabályi lehetősége a hatóságoknak. A mérlegelésnél a hatóságok által hivatkozott, jogszabályban nem rögzített szempontok figyelembe vételével ugyancsak jogszabálysértő. Kiemelte, az ÁJF nem képezi részét az engedélynek, az Alkotmánybíróság 12/2005. (IV.6.) AB határozat rendelkező részének 4. ontja rögzítette, hogy a PA üzemeltetésére vonatkozó általános játékfeltételekről szóló felügyeleti tájékoztató, mint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenes, ezért azt 2005. szeptember 30.-ai hatállyal megsemmisítette. Az állami irányítás egyéb jogi eszköz, mint normatív aktus - amely egyébként az Alkotmányba ütközik - nem lehet egyedi hatósági aktus része. Kifejtette, az Szjtv. 9. § (2) bekezdésének, illetve az ÁJF-nek a kapcsolata a normaszövegből nem vezethető le véleménye szerint. Álláspontja szerint ugyanis más kérdés az, hogy valamely létrejött jogviszony érvényességét az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntése nem érinti és más kérdés az, hogy kifejezetten regresszív szankció alapjaként kívánja felhasználni a jogalkalmazó az alkotmánysértőnek kimondott állami irányítás egyéb jogi eszköze formájában megjelenő állami aktust. Az ÁJF nem képezheti részét az engedélynek, mivel rendelkezései nem az engedélybe vannak belefoglalva. A hatóság az ÁJF-et igazoltan nem is kézbesítette a szerencsejáték szervezőknek. Állampolgári jogokat és kötelezettségeket megállapító normát a Magyar Közlönyben kell közzétenni, az interneten történő közzététel és a Pénzügyi Közlönyben történő megjelentetés ezért nem releváns. A hatóság által felhívott Szjtv. 36. § (3) bekezdését meg sem sérthette, mivel a rendelkezés első mondata a hatóságra vonatkozik, a második mondata szerinti ellenőrzés meghiúsítására pedig az Szjtv. nem tartalmaz szankciót. Amennyiben a hatóság azt tapasztalja, hogy az ügyfél akadályozza az ellenőrzést, úgy az Áe. alapján lett volna bírság kiszabásának helye. Álláspontja szerint nem ütközött jogszabályi rendelkezésbe az sem, hogy a bankjegyelfogadóval történő üzemeltetést mellőzte, mivel ez nemcsak joga, de kötelessége is volt. A ... szám alatti játékterem kapcsán kifejtette, ha lenne is törvényes jogcím az adott magatartás szankcionálására, a bírság összege eltúlzott lenne akkor is, mivel a teremfelügyelő helyettesítésével kapcsolatos adminisztráció elmaradásával kapcsolatban a hatóság semmilyen súlyosbító körülményt nem állapított meg, a kapcsolódó szankció ennek ellenére a minimumösszeget 50%-ban meghaladta. Egyebekben a teremfelügyelő helyettesítése megoldott volt, az ellenőrök meg is tudták állapítani a helyettes teremfelügyelő személyt, e körben a játékosok érdekei sem sérültek. A .... szám alatti játékteremben a teremfelügyelő helyettesítése szintén megoldott volt. A játéktermenként történt bírságösszeg megállapítás álláspontja szerint nélkülözi a jogszabályi alapot, az ellentétes az Szjtv. 12.§ (6) bekezdésével és az Szjtv. 12.§ (1) bekezdésben foglaltakkal. A bírság alanya ugyanis nem az önálló jogalanyisággal nem rendelkező telephely, vagy üzlet, hanem a tevékenységet folytató jogalany, azonos típusú jogsértést pedig a szervező
több játékteremben is megvalósíthat. Ugyanakkor a hatóság nem szabhat ki magasabb bírságösszeget egy eljárásban az azonos típusú jogsértések elbírálása esetén, mint ami az adott jogszabálysértő cselekményre előírt maximális tétel összege. E körben hivatkozott munkaügyi-, természetvédelmi- és hulladékgazdálkodási bírságra vonatkozó jogszabályi előírásokra és az azokhoz kapcsolódó eseti döntésekre. Az alperesi jogelőd ellenkérelmében a határozatában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását kérte. A Fővárosi Bíróság 2005. november 9.-én kelt 4.K.31.864/2005/8. számú ítéletével az alperesi jogelőd határozatát hatályon kívül helyezte az első fokú határozatra kiterjedően. A bíróság döntését az Szjtv. 12.§ (5) bekezdésében foglalt bírság kiszabására, megállapítására való jog relatív elévülésére alapította, osztva a felperes elsődleges kereseti kérelmében előadottakat. A bíróság jogerős ítéletével szemben az alperesi jogelőd felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek eredményeként a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2006. szeptember 5. napján kelt Kfv.III.37.107/2006/6. számú végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította azzal, hogy a relatív elévülés a perbeli esetben jogszerűen nem állapítható meg, az alperesi jogelőd határozata e tekintetben törvényes volt. Az új eljárásban a Fővárosi Bíróságnak érdemben kell döntenie a kereseti kérelemről, elvégezve a közigazgatási határozatok érdemi felülvizsgálatát. Az új eljárásban a perbe perbeli jogutódként a Pénzügyminisztrer helyett az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Elnöke lépett. A felperes fenntartotta kereseti kérelmét, az alperesi jogutód pedig a kereset elutasítását kérte. A felek egymással szemben perköltség igénnyel éltek. A felperes keresete a következők szerint nem alapos. A per tárgyát az alperesi jogelőd határozatának törvényességi felülvizsgálata képezte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezete szerinti közigazgatási per keretében. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 31. sz. állásfoglalása értelmében az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Keresetében a fél anyagi- és eljárási jogszabálysértésre hivatkozhat és arra, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, a döntés érdemére is kihat, és a bírósági eljárásban nem orvosolható. A bíróság a törvényességi felülvizsgálatot követően úgy foglalt állást, hogy az alperesi jogelőd határozata - a felperes kereseti kérelmének korlátai között - nem jogszabálysértő. Az új eljárásban a bíróságnak arról kellett döntenie, hogy a felperes a közigazgatási
határozatokban rögzített szabályszegéseket (mulasztásokat) elkövette-e, e szabályszegések (mulasztások) miatt jogszerűen van-e helye bírság kiszabásának, és a bírság kiszabása megfelelt-e a jogszabályban előírt követelményeknek. A bíróság megítélése szerint az alperesi jogelőd a rendelkezésre álló bizonyítási adatok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást és helyes az arra alapított jogi döntése is. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a PA-k működtetése során nem követett el szabályszegést. Az Szjtv. 7.§ (4) bekezdése rögzíti, a Szerencsejáték Felügyelet feladata a szerencsejáték szervezésére vonatkozó kérelem alapján az engedélyek kiadása, nyilvántartása, az engedélyben foglalt és a törvény rendelkezéseit betartásának ellenőrzése. Az Szjtv. 7.§ (5) bekezdése előírja, a Szerencsejáték Felügyelet állapítja meg az egyes játékok lebonyolításával kapcsolatos Általános Játék Feltételeket és az ellenőrzés általános szabályait. A PA-kra vonatkozó ÁJF rendelkezései egyértelműen meghatározzák, hogy a PA-k üzemeltetésére engedéllyel rendelkező gazdasági társaság az üzemeltetés során milyen személyi, tárgyi, működési és egyéb feltételeknek köteles eleget tenni. Az első fokú hatósági határozat egyértelműen és világosan rögzítette minden egyes játékterem tekintetében az ellenőrök megállapításait a felperesi szabályszegések, mulasztások körében és tartalmazta az ÁJF vonatkozó előírásait is. A penészleki játékteremben a felperes nem vitatottan az ellenőrzéskor nem tartotta a játékteremben a pénznyerő automata számlálóit fedő ajtó nyitásához szükséges kulcsot. A felperes ezzel megsértette az ÁJF 9. §-ában előírt kötelezettségét, megakadályozva egyben, hogy az ellenőrök a Vhr. 4. számú mellékletében előírt ellenőrzési feladataiknak eleget tegyenek. Nem volt vitatott az sem, hogy a debreceni és nyírbátori játéktermekben az ott üzemelő automatákat bankjegyelfogadó berendezéssel nem rendelkeztek annak ellenére, hogy a vonatkozó engedélyben üzemeltetési módként a bankjegy is szerepelt. A tiszaluci játékterem kapcsán nem voltak vitatottak az ellenőrök által feltárt ÁJF 16.§-ának (1), (2) és (7) bekezdésében ütköző nyomtatványvezetési hiányosságok. Az első fokú hatóság a nyírbátori és demecseri játéktermekben lefolytatott ellenőrzések eredményeként helytállóan állapította meg a teremfelügyelőkkel kapcsolatos, ÁJF 10.§-ában ütköző hiányosságokat. A ...-i játékteremben a teremfelügyelő helyettesítése nem volt dokumentált. Önmagában az, hogy a játékteremben jelenlévő pultos magáról azt állítja, hogy ő a teremfelügyelő, a pultos nem válik teremfelügyelővé. A ...-i I. kategóriás játékteremben pedig a folyamatos felügyelet nem volt megoldott, mivel nyilvánvaló, hogy a szomszédos vendéglátóegységben pultosi és teremfelügyelői feladatokat is ellátó személy egyidejűleg az ellenőrzött egyes kategóriás játékterem folyamatos felügyeletéről gondoskodni nem tudhat. Az Szjtv. 9.§ (2) bekezdése rögzíti, az engedély kizárólag az abban foglalt, illetőleg az engedélyben meghatározott tagokból álló szerencsejáték szervezőre az ott meghatározott időtartamra, az abban foglalt feltételekkel és jóváhagyott játéktervre, a játékkaszinó, játékterem és bingó játék esetén az engedélyben meghatározott épületre, vagy helyiségre vonatkozik. Az engedély másra át nem ruházható. A játéktervtől csak az SZF engedélyével lehet eltérni. Az eltérés a játékosok érdekeit vagy mások jóhiszeműen szerzett jogait nem sértheti. Az Szjtv. 7.§ (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás folytán megalkotott ÁJF-ben rögzített
részletesebb szabályok egyértelműen vonatkoznak minden szerencsejáték szervezőre, maga a játékengedély is tartalmazza a PA-t üzemeltető gazdasági társaság azon kötelességét, hogy a PA üzemeltetésére vonatkozó ÁJF-et köteles betartani. Az Szjtv. 36.§ (1) bekezdése kimondja, az SZF törvényességi felügyeletet gyakorol a szerencsejátékok szervezése felett. Ennek keretében folyamatosan ellenőrzi, hogy a tevékenység a jogszabályoknak, az engedélynek, a játéktervnek és jogszabály alapján az SZF által kiadott előírásoknak megfelel-e. Az SZF által kiadott előírásokon nyilvánvalóan az ÁJF-et kell érteni. A bíróság megítélése szerint fenti jogszabályi előírások egybevetésével megállapítható, hogy az ÁJF a PA üzemeltetésére vonatkozó tevékenység gyakorlásához szükséges engedély részét képezi, következésképpen az ÁJF-ben rögzített, tevékenység gyakorlásához előírt követelmények megsértése egyben magának az engedélynek, az Szjtv. 9.§ (2) bekezdésének a megsértését is eredményezi, így az Szjtv. 12.§ (3) bekezdésének e) pontja alapján az ÁJF-be ütköző tevékenység (mulasztás) bírság kiszabását vonja maga után. A bíróság e körben rögzíti, az ÁJF Magyar Közlönyben történő közzétételének hiánya önmagában a szerencsejáték szervezőt a tevékenysége gyakorlására ÁJF-ben előírt kötelezettségei alól nem mentesíti, és kellő alappal arra sem hivatkozhat, hogy igazoltan vele szemben az ÁJF nem került közlésre. Az ÁJF nem vitatottan a Pénzügyi Közlönyben közzétételre került, e mellett hozzáférhető volt a hatóság internetes honlapján és kifüggesztésre került a hatóság területi felügyelőségein. A felperes nem volt elzárva attól, hogy a tevékenység gyakorlására vonatkozó feltételeket, részletes szabályokat megismerje, ez feladata is volt, mivel azok betartását a részére kiadott engedély is előírta. Az Szjtv. 12.§ (3) bekezdésének e) pontja szerint a bírság ezer forinttól 1 millió forintig terjedhet a 9. § (2) bekezdésébe ütköző tevékenység vagy mulasztás esetén. Szjtv. 12.§ (6) bekezdése előírja, a bírság összegét a mulasztás vagy a kötelességszegés súlyának figyelembevételével kell megállapítani, a (7) bekezdés pedig kimondja, a bírság együttesen is kiszabható. A felülvizsgálati kérelemmel érintett határozatok kellő részletezettséggel tartalmazzák az egyes kötelességszegések (mulasztások) tárgyi súlyára vonatkozó értékelést és mérlegelést. A eljárt közigazgatási szervek a helyesen megállapított tényállás és a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján hozták meg döntésüket. A mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat eredményesen akkor támadható, ha a tényállás megállapítása iratellenes, a mérlegelés szempontjai nem állapíthatóak meg, és a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen volt. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a felülmérlegelésnek nincs helye. Az Szjtv. 12.§(6) bekezdésének alkalmazása körében a bíróság osztotta azt az alperesi álláspontot, a mulasztás vagy a kötelességszegés súlyának értékelésekor a korábban ugyanolyan kötelességszegés (mulasztás) miatti bírságolást súlyosbító körülményként figyelembe lehet venni. Ugyanis a hatóság kellő alappal juthat arra a következtetésre, hogy a szerencsejáték szervező a szankcióval való fenyegetettség ellenére, annak tudatában továbbra is az előírásokat megsértve való eljárása azt bizonyítja, hogy a korábbi bírságolás (bírság összeg) a szervező esetében nem érte el jogsértéstől visszatartó célját. Az Szjtv. 12.§ (7) bekezdésének felperesi értelmezése a jogszabály szövegéből nem vezethető le. A jogszabályban nincs olyan korlátozás, hogy a jogszabályba ütköző több tevékenység vagy mulasztás esetén a kiszabott bírság együttesen nem haladhatja meg a törvényben előírt felső határt. Az Szjtv. 12. § (3) bekezdésében rögzített bírság kereteket ugyanis - figyelemmel itt a 12.
§ (3) bekezdés utolsó fordulatára is -, tevékenységeként, illetve mulasztásonként kell figyelembe venni. A felperes által e körben hivatkozott munkaügyi-, természetvédelmi- és hulladékgazdálkodási bírságra vonatkozó jogszabályi előírások, illetve az azokhoz kapcsolódó eseti döntések sem tárgyukban, sem szabályozási környezetükben nem vonatkoznak a perbeli esetre, ezért azok a perbeli közigazgatási határozatok jogszerűségének megdöntésére alkalmatlanok. Mindezekre figyelemmel a bíróság megállapította, hogy az alperesi jogelőd határozata a keresettel érintett körben nem sértett jogszabályt, ezért a bíróság a felperes keresetét, figyelemmel a Pp. 339.§ (1) bekezdésére, a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította és kötelezte a felperest a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43.§ (3) bekezdés szerint számított eljárási illeték megfizetésére, melynek megfizetésére a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§ /2/ bekezdése alapján köteles. A felperes pervesztes lett, ezért köteles a Pp. 78.§ /1/ bekezdése alapján az alperes perrel felmerült költségeinek megfizetésére. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 340.§ /1/ bekezdése zárja ki. Budapest, 2007. május 9. dr. Albert Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: Fővárosi Bíróság 4.K. 34.505/2006/10-I. Végzés A bíróság a Dr. Balatonfüredi Sándor Ügyvéd Iroda - ügyintéző: dr. Balatonfüredi Sándor ügyvéd - (....) által képviselt felperes neve (...) felperesnek a dr. Molnár Krisztián jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Elnöke (....) - mint a Pénzügyminisztrer perbeli jogutódja - alperes ellen szerencsejáték ügyben hozott, 272/2/2005. számú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a 9. sorszámú, írásba foglalt ítélet rendelkező részében a "... fizessen meg a felperesnek 60.000 (hatvanezer) forint perköltséget" mondatrészben a "felperesnek" megjelölést "alperesnek"-re kijavítja. A végzés ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Ítélőtáblához címzetten a Fővárosi Bíróságon írásban 3 példányban lehet benyújtani. I n d o k o l á s:
A kiadmányozott, írásba foglalt ítélet perköltséget megállapító részében elírás folytán részben tévesen tartalmazza a felek nevét, ezért azt a bíróság a Pp. 224.§ (1) bekezdésének alkalmazásával kijavította. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 224.§ (4) bekezdése biztosítja. Budapest, 2007. július 9. dr. Albert Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül:
