ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
ERDÉLYBEN
ErdéLyi La;ot~
Magyar uúJók Romániában, Erdélyben A dokumentumok értékelésének feltétele, hogy a lehetőség határain belül elkerüljék az "extrém zsidó szubjektivitás" csapdáit (amely hajlamos arra, hogy a zsidó történelmet, beleértve az újkori, modern történelmet is, egyrészt az üldözések és jogfosztások, másrészt a rendkívüli történelmi érdemek részletes leltáraként tüntessék fel). Ugyanakkor, kerülni kell "az extrém nem zsidó szubjektivitást" (amely hajlamos mindenütt és mindenkoron úgy mutatni be a zsidókat, mint a destruktivizmus és/vagy a bomlasztás megtestesítóit). Benjamin Lya Culer írása a Revilla Cultufui Mozaic 1988. 638/15. számában. Bukarest
A
magyar judaisztika el•ósorban a magyarországi zsidóság elemzésével foglalkozik, míg Romániában, a legutóbbi években több tanulmány is megjelent a romániai zsidóságról. Különös, hogy csak érintőlegesen foglalkoznak azzal a sajátos helyzettel, amelyet a két zsidó etnikum érintkezési pontján, Erdélyben figyelhetünk meg: a XX. században megjelenő és mindkettőtől bizonyos vonatkozásokban eltérő romániai, erdélyi magyar zsidóknál. Bár történelmi előzményeik jóval a korábbi századokra vezethetők vissza, máig ható jellemző vonásaikat a Trianonban aláírt békeszerződés és határrendezés óta számíthatjuk. Olyan zsidóságról van szó, amely immár nyolcvan éve őrzi azt a magyar kultúrát, azt a sajátos identitástudatot, amelyet a múlt században szerzett (vívott ki) magának. Sajátosnak tekinthetjük, mert gazdasági-politikai érdekeik ellenére is ragaszkodtak, ragaszkodnak ehhez a kultúrához. Az alábbiakban a romániai, erdélyi magyar zsidók néhány jellemző vonásával foglalkozom. Azokról a különbözőségekről írok, amelyekre érdemes felfigyelni, amikor általában beszélünk a magyar vagy román zsidókról.
Tanulmányok, összefoglaló múvek sora foglalkozik mindkét etnikum megtelepedésével, fejlődé sével a Kárpátok, illetve a Duna-medence térségében. Részletekbe menő ismertetésük felesleges. Közismert, többé-kevésbé tudományosan megalapozott tényekről van szó. A magyar, illetve a román zsidók történelmének, szellemi alkatuk ismertetésének ezúttal annyiban van szerepük, amennyiben - és ez nem kevés - meghatározzák a romániai, erdélyi magyar zsidók magatartásformáit, állásfoglalásait a XX. század viharos történéseinek különböző szakaszaiban. A romániai, erdélyi magyar zsidóság Belső- Erdély, Bánság és a Partium térségében él (vagy inkább: élt). Még amindenkoron jellemző zsidó mobilitást is meghaladó mértékben találkoznak itt Európa zsidó etnikumainak különböző ágai. Szefárd, azaz "török" zsidók és askenáz, vagyis "német" hitsorsosaik. Ortodoxok és a status quo ante hitközségekhez tartozók, neológok és haszidok élnek és imádkoznak egymás tőszomszédságában. Asszimilánsok, akik az őket befogadó nemzetek nyelvét és kultúráját sajátítják el, és a másik cso-
ERDÉL Y l MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
------
ROMÁNlÁB t\ N,
De'J.tzüleimről nincd fényképem. Falun élő ninNtelen uúJók ritkán fényképeztették magukat. Apai ágon az eúő értékelhető dokumentum, ami átvédzelte a ..XX: Jzáza{) megpróbáltatá.Jait, erkö'lc.Ji bizonyítvány: a 23. életévét betöitő GoúMein LajiM kéré-Jére állitották ki az erdélyi Nagykapwon. Az ő keruztnevét örökö/tem. Nagy.Jzüleimről Nak jóval ké.Jőbb ké.Jzült ez a felvéte' a JzázadforJulót kö'vető években. Lehet, hogy volt több il, én ezt
port, amelyik annak vallását is. Kényelmetlen, kellemetlen bevallani, de néhány száz, vagy csak néhány tíz kilométernyi távolságban, máskor egyegy város különböző negyedeiben olyan zsidó közösségek élnek (helyesebben: éltek), amelyek kész örömmel tagadták meg a másikkal közös származásukat. Megtelepedtek itt spanyol, görög, morva, galíciai, orosz eredetű zsidók, és befogadták maguk közé ama székelyeket, akik Péchi Simon tanításait követve tértek be a zsidóságba. Vala-
ERDÉLYBEN
az egyet találtam meg. A baromfüWvarban, Jzemétkupac alján. A gettózá.Jt kö·vetően lezárt, lepeNételt laká.Junkat menekülttknek (?) utalták ki. Rövi{) úJeig ha.1ználták, hi.Jzen onnét il továbbfutottak, Nyugatnak. A lakáJunk falait borító nagybányaifutményeket magukkal vitték. Ennek az öreg fényképnek a kerete bizonyára nem volt eléggé {)&zu -ezért hajították k~ a tö-bbi lommal e_qyütt.
mennyiük közös jellemzője, hogy kisebb-nagyobb mértékben a maguk javára fordították a XIX. század második felében, illetve a XX. század első évtizedében előttük is megnyíló asszimilációs lehetőségeket. A korábbi jiddis anyanyelvük mellett a későbbiekben és gyakran: helyette - elsajátították a magyart. Erdélyben, az esetek többségében a románt és a németet is. Átvették az őket befogadó nép szokásait, hagyományait, beillesztették a magukéba.
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
ERDÉLYBEN
Go/J,Jtein Lajod hét gyermeke kö"zvetlenüL a rn.á.Jodik világháború elfftti években. Az Aranyod menti unitárÚM faLubó' SinjaiváróL költö"zött be a eJaLád MaroJ!tÚJaJra, az Erdélyi Meződég kö"zpontjába. A Go!Jdtein te.Jtvérek hatnyolc évig jártak ü koLába - kivéve az apró termetű Emilt, É()e.Japámat. 6t a dinjalvi unitárÚM egyházközöddég ödztö"nd(jávaL kü/Jték Kolo:uvárra, a hirneve.J kollégiumba. A Ferenc Jó:uef TUJományegyetemen dzerzett két magna cum laUJe diplomát. A korJzeLiemnek, az elvárá.Joknak megfelel/fen -immár Erdélyire magyarodUott CJaLádnévveL A képen Látható hét te.Jtvér kö"zü[ hatot Marodvá.JárheLyrőL deportáltak. Egy tért vÜdza közüLülc - É()e.Japám. Rajta kívüL a Marod[u()aJon maradt nővére élte túL a háborút. DéL-RomániábóL nem hurcolták eL a :uwókat. A kép eredeti pé/Jányát a CJaLád marod[u()aJi ága őrizte meg.
Mindez megegyezik a Közép-Kelet-Európa többi országában megtelepedett zsidó etnikum magatartásformájávaL Egyedi, az általánostól eltérő vonás: hogy nyolcvanévi román fennhatóság alatt, annak agresszív nemzetiségi politikájával dacolva, megőrizték a nagyszülők idejében asszimilált magyar nyelvet és kultúrát. Korábban már jeleztem: tették mindezt azonnali, saját érdekeik ellenében. Még a holocaustot követő évtizedekben is. A szokatlan magatartásforma további tapasztalata szerint jellemző, hogy az Erdélyből emigrált magyar-zsidó
családok többsége Izraelben vagy Amerikában továbbra is ápolja a csempészáruként kivitt magyar kultúrát. A jelenség részletekbe menő taglalásával igyekszem megvilágítani az erdélyi zsidó-magyarok másoktól némileg különböző arcélét. ("Zsidó-magyarok" fogalmát használtam; nem helyesírási botlás miatt. Zelea Codreanu vasgárdistáinak szóhasználatát idéztem, "Evreu-maghiar". L. Moshe Carmilly-Weinberger: A :uiJódág története Erdélyben [1623-1944}. BMTA Judaisztikai Kutatócsoport, Bp., 1995).
ER'~)LL
MAC,YAR
ZSIDÓK
Yl
LAJOS
------
ROMÁNIÁBJ',N,
Dr. ErdéLyi Emd, a eJaidd eÚtl & generácUf_Jiín beLüL egyetlen diplomá.Ja. (lgyvéJbojtárként kezJte, maJd egy JdJika-birtolcon voLt intéző. A dévai Heller CJafdé)MI nőJüLt, felcJ~7éve/, HelénneL koltb'ziHt át iJ1aroJwlJárheLyre. IllatJzeréJz lett, foMiaborattÍriumot alapttot/:. Kora fiataLJágátdL CJatlalcozott a cwnúta mo~: gaLomhoz - az erdélyi cwnizmtu vezetfí egyénúége volt.
A második világháborút követő évtizedek semmiképp nem kedveztek a kelet-európai holocaust valóban tudományos igényű kutatásának. Mindenekelőtt a Gheorghe-Gheorghiu Dej, illetve a Ceaw~es cu nevével fémjelzett korszakokban. Ám tévedés lenne a kérdés kutatására kimondott tilalmat leszűkíteni Romániára" Ahogyan Erdély tabutéma volt a magyar történészek számára, éppen úgy volt az a judaizmus budapesti kutatóinak. Kevéssé érdekelte őket a határokon túl élő, a magyar kultúr-
ERDÉLYBEN
körhöz tartozó, ám lélekszámukban igencsak megfogyatkozó zsidók sorsa. Ha mégis, akkor mindkét oldalon beleütköztek a kormányzatok tilalomfájába. M
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
ERDÉLYBEN
A Heller c.1aláJ. Fa!tMi környezethól kerültek he Dévára. Anyai nagyapám bérlő volt, a c.1aláJ a po/gároJu!M egy magaJabb lépc.1űjokán állott. A gyermekeiket tanfttatták, kö'zülük töhhen érettJégiztek. Ehhen talán Jzerepet játJzott, hogy felmenőik köZölt töhh rahhit tartottak nyilván. Ez a kép a htiJZaJ évek derekán ké.Jzült. A c.1aláJ töhhJége, nagyJzüleim, nagynénéim 1934-hen kivándoroltak Pa/e.Jztináha. Néhányan Romániában, ám annak Jél-erdélyi vároJaiban maradtak. Ezért élték túl a má.JoJik világháhorút. A képen látható népe.J rokon<Jághól egyedül Anyám (ülő Jor, hal o!Jalról az e/Jő) pwztult el Awchwitzhan.
Az Erdélyben élő magyar zsidók gazdasági-tudományos-művészeti teljesítményeinek számbavételén túl időszerű lenne vizsgálat tárgyává tenni az Izraelben, Európa nyugati országaiban, az Egyesült Aliarnokban élő, az erdélyi magyar zsidó hagyományokat igencsak ápoló emigráció gazdaságitudományos-művészeti potenciálját, súlyát. Hogy mennyire nem öncélú egy ilyen jellegű felmérés, arra ma már konkrét formában lehet bizonyítékokat felmutatni. Magyarországon egyértelműen tapasztalható, hogy az innen alijázó, emigráló zsidóság nagymértékben mozgósítható az általunk igényelt gazdasági beruházások, a tudományos és mű-
vészeti javak importjára. Az új, határokon átívelő (magyar-magyar) gondjaink megoldásában ugyanígy figyelembe lehetne venni az Erdélyből (hasonlóképp: Szlovákiából, Kárpátaljáról) kivándorolt magyar zsidók hajlandóságát. Össze kellene állítani a világ különböző egyetemein oktató, kutatóintézeteiben dolgozó, egykoron a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, a temesvári Politecuica műszaki egyetemen végzett fizikusok, matematikusok, történészek lajstromát. Felmérni, milyen gazdasági, művelődési szférákban működ nek Erdélyből származó zsidók, akik helyismere-
ERDÉLYI MAGYAR
tükből,
ZSIDÓK
LAJOS
------
ROMÁNIÁBI\N,
ERDÉLYBEN
ják magukat. Carvagy éppen milly-Weinberger érzelmi kötődéseik részerint az anyavén partnerei lehetnyelvi és nemzetinek az ott megvalósíségi lélekszám kötandó gazdasági, tuzötti különbség a dományos és művé szeti beruházásokban, tisztán magyar nyelvű erdélyi zsiprograrnak kivitelezédóságot jelenti. sében. Megítélésem szeA fenti gondolatmerint a jelzett aránet érvényes az Erdélyben élő, illetve nyok - mármint Erdélyből a XX. száaz itt élő zsidók zad második felében magyar és jiddis távozott, német anyaanyanyelvűségét nyelve és kultúrája illetően - torzítaD144 januárjában, Jziileimmel húgommal. Ez az utoúó kép, mellett magyar kötő nak. A román néamelyen még valamennyien megvagyunk. A húgom, Erdélyi dését is vállaló szász pesség-nyilvántarés sváb etnikumra is. Júlia, "a Béka·: ti.lzótehetJégnek ígérkezett. Tizenkét éveJ volt, tás Trianon után Több száz éves erdéa Cyklon B végzett vele. Anyám háztartá.1Ja4 kerté.Jzke'dé.uel nyilvánvaló mólyi tartózkodás után, fotjlalkozott, Jélután az üzletben, a kaJJzában ült. Sportolt. don érdekelt volt A.flaólag Mengele Joktor őt a munkára alkalmtMok közé Jorozta történelmi kényszerű abban, hogy a zsi- de mert nem engedte el a húgom kt~zét, gázkamrába került. ségnek engedelmesdókat a jiddis VaJóban így történt? Nem tu'dhatom. kedve hagyták el, ilanyanyelvűséghez letve készülnek elsorolja, ezzel is hagyni szülőföldjüket. csökkentve a maAzaz egy másik, ugyancsak mmániai és erdélyi ketgyar ajkúak lélek- és arányszámát. A német megtős kisebbséget önként vállaló csoportról van szó. semmisítő táborokban alkalmam volt megismerni Amikor a tőlük várható gazdasági-kulturálisErdé\y zsidóságát, beleértve a máramarosi haszitudományos-turisztikai stb. érdeklődésre vagy ép- dokat is. Tanúsítom, hogy akik megérkezésük nappen támogatásra célzok, jelezni kívánom, hogy a kü- ján nem kerültek a gázkamrákba, tehát az 55-60 lönböző kisebbségek szolidaritásának milyen széévnél fiatalabb nemzedékek túlnyomó többsége, les spektrumával érdemes és kell számolnunk. magyarul beszéltek. Különben, erről vallanak azok A jelzett kérdéseket megvilágítani s különösen a sírkertek is, ahol ezerszámra fényképeztem egyértelmű válaszokat keresni rájuk, nem könnyű nuzzevákat, síremlékeket. Latin betűs felirataik mafeladat. Sorskérdéseink ugyanis a XX. század fogyarul emlékeznek meg az elhunytróL Márpedig a lyamán nem önmagukban jelentkeznek. Részei a hétköznapi élet szükségleteinek megfelelően talán Trianon után éleződő román-magyar konfliktus- kénytelenek voltak románra fordítani a szót, ronak. Az első világháború után ugyanúgy, mint a mámán iskolába küldeni gyermekeiket, de az elhunyt sodikat követően, amikor a töredékére zsugorosíremlékére mindig a hozzájuk közel álló, a családi dott etnikum még mindig ütőkártya lehetett a nemkörnyezetben használatos nyelven kerül rá a szözetállami terveket szövögető román nacianalisták veg. Azonos tapasztalatokat szereztem a második kezében. Dacára annak, hol~ elsődlegesen a hábo- világháború előtt, a zsidó hitközségek által fenntarrút követő kivándorlás eredményeként napjainkban tott iskolákban is. Noha az Anghelescu-törvény éraz Erdély területén élő zsidók lélekszáma aligha telmében kötelező volt román nyelven oktatni, még haladja meg a két-háromezret. (Becsült adat). a tantestületben is csak kevesen ismerték kielégítő Köpeczi Béla az Erdély története III. kötetében módon az állam nyelvét. A tanfelügyelőket általáidézi az 1930-as népszámlálás adatait. Az erdélyi ban megvesztegették. Mindenkor volt egy-két előre zsidóság lélekszámát 179 OOO főben jelöli meg, ezek kijelölt gyermek, aki az ilyen ellenőrzés alkalmával közül lll OOO-en zsidó/jiddlis anyanyelvűnek vallfolyékonyan felmondta románul a leckét. Hasonló
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
ERDÉLYBEN
esetekről számolt magyarul író erdélyi be Kallós Miklós magyar :uiJók volprofesszor, a nagytak. váradi zsidó líceum Hasonló helyzethajdani növendéke, kép alakult ki az vagy Bihari Árpád, asszimiláció és vala kolozsvári zsidó lás kapcsolatában. elemi iskola igazgaMagyarországon a tója. módosabb, művel Az asszimilációs tebb rétegek elin(kulturális asszimidultak a kikereszlációra gondolok l) telkedés útján. folyamat tehát ErNéha az érvényedélyben nem a szosülés lehetősége, kásos utat követte. vagy máskor a Ennek magyarázatényleges meggyő1940. A martMváJárhelyi zongoragyár (valójában: múhely) udtát könnyú megjeződés vitte őket a lölni: ama első világvarán a :uiJó ederkéJzek egy .1zobác.1kát béreltek. Ez volt az keresztény egyházi háború előtti hetven "u/am·: A kvucát, oJztagunkat Bingyó, a "menachel" vezette. közösségek felé. évre utalok, amikor (TuJomáJom Jzerint Izraelben é4 egy balofJali kibuc tagjaként). A teljes önfeladást A lobogót Diamant.Jtein Tibi tartja. Nemrégiben hunyt el Berlina zsidóság anyagivégső fokon a XX. szellemi-politikai ben. Világhírű immunbioLógUJ, a Diamant.Jtein-effektUJ névadószázad nacionalista, illetve fasiszta tértérnyerése Európa- ja. Mögötte A. AnJráJ, a maroJváJárhelyi Orvo.1i Főúko/a proszerte rendkívüli juJzora. Keruztény, aki:ulJó barátaival"küÚőJként" vett rédzt hódítása akadáa mozgalomban. Mögötte A. Gyuri- AUJchwitzban került gázlyozta meg. Erdélygyors és mélyreható ba. V. Ottó, túlélte a holocaUJtot. A kö"vetkezőre nem emlékezem, volt. Az itt élő zsiben a polgárosadási az utoúó, a LegkiJebb vagyok én. folyamat közel ötdók ezt a nyelv, a kultúra, a helyi érvenéves késéssel érlelődött. A nyelvileg tékrend elsajátításával, átvételével vélték megvalósítani. Ezzel szem- jórészt már asszimilálódott városi zsidóságnak nincs ben, a román Ókirályságban, tehát a hajdani ideje vallási önfeladásra. Ha nem közvetlenül az álRegátban a zsidókat 1923-ig nem fogadták el állam- lam (a román állam) törvényei is, de a Vasgárda polgárként (ezt csak a világháború utáni békeszer- rémtettei, a Magyarországról érkező hírek (numeződések tették számukra kötelezővé). A román zsirus claus us), a németországi események éreztetik dók, noha jól beszélték a román nyelvet, ismerték hatásukat. A kolozsvári, nagyváradi, temesvári az irodalmukat, soha vagy csak ritka kivételként asszimilált zsidók (még ha vallástalanak is) szomóhajtottak "igaz" románokká lenni. Éltek románul baton zárva tartják üzleteiket. Nagyböjt napján elmennek a zsinagógába, fizetik a hitközségi adót, tagíró zsidó költők, írók, elsőrangú festőművészek, filozófusok. De tudtommal soha nem jelentett szá- jai a temetkezési szentegyletnek ... A kikeresztelmukra társadalmi emelkedést, ha szomszédaik vagy kedés - még a második világháború éveiben is, a szakmabeliek románoknak minősítették őket. amikor életmentő gesztus lehetne - Erdély városaiNem érvényes ez a megállapítás a második világ- nak zsidó közösségeiben alig fogadható el. Keveháborút követő, a kommunista párt nómenklatúrá- sen élnek vele. A húszas-harmincas években, Erdélyben a kétjába beilleszkedett zsidó aktivistákra. Lényegesnek tartom azonban megjegyezni: ezt a fordulatot szeres kisebbségi lét, magyar és zsidó, nem állía félelem, a karrierizmus diktálta. Romániai zsidó totta szembe egymással a két közösséget. Ellenkeértelmiségi esetében nehéz elképzelni azt a tudat- zőleg: közelítette őket. Talán ebben is rejlik az 1944-es tragédia egyik, számomra mindmáig értelhasadásos helyzetet, amelybe mondjuk Radnóti Miklóst kergette a fasizálódó közhangulat. mezhetetlen ténye: miért nem menekültünk, rejMarkovits Rodion, Salamon Ernő, Karácsony Benő tőztünk a gettózást megelőző napokban szülőváro-
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIAB t\ N,
ERDÉLYBEN
hogy a Középsomban, MarosváKelet-Európa zsisárhelyen? Volt rá dóságára kiosztott lehetőségünk. Idéítélet végrehajtói zem a város túlélő közül Horthy Ma.inek nesztorát, Gáll Istvánt, akit a gyarországát, avagy Antoneseu nyolcvanas évekRomániáját terheben, halála előtt fagli-e a súlyosabb gattam, miért nem bűn. Nincs értelme menekült. újabb érvekkel "Marosludasról üzent a Sigurauta egyik vagy másik oldal felelősségének parancsnoka: hajnalhasadáskor vár a mértékét súlyosbítani, avagy mentő Nyárád hídjánáL Tíz kilométernyire körülményeket ke1945. jiilúu 2. Életem le,qemlékezetueb.b Jzaka.Jzáró4 a német resni, de nem teheV ásárhelytől. Ott a meg.1emmiJítő táborokban töitött uzten2őmről ninCJ fényképem. tem, hogy évtizedek víz térdig ért, a határőröktől nem kelHolott fényképeztek: OberJcharführer Weingartner kéJzitett egy óta hangoztatott néfotót (talán amilcor rám mérték a 25 botütéJtll). De ebből nem lett félni. És én nem z eteimet elhallgasmentem. Nem tukaptam. Háború után pártui rokonaimfe/Mmerni véltek egy, az sam, igen röviden leNumanitéban megjelent képen. EL Ü küfJték -de nem hinném, dom, miért. Meg voljegyzem: a két fatunk babonázva. Akhogy én Lennék az. & a kép portré, É(}uapámat éJ engem ábrásiszta kormányzat zoL Túléltük AUJchwitzot, a "Jzáraz krematóriumnak "nevezett kor sem hittem, hogy közül az alakuló Dörnhau (Szilézia) lágert. A flekkt(/UJzt. A c.:~dcoJ rabruha vagettóba kísérnek, helyzetekhez gyorlójában az enyém volt. Amikor megérke:.tünk JzüfővároJunkba, amikor másodnapján sabban igazodó az már a kapun dörömApámban felébredt a köziletben Jokat forgó ember dramaturgiai Antonescué volt. iMztöize. Felvette az én rahruhámat, abban vonult he gyalogJzerböltek a csendőrök." "Hitler és csatlósaiKeresztény barátok, rel a vároJ Fő terére. Több Jzázan k&érlek bennünket a Fő térnak sztálingrádi kare. Az időben a LegidőJebb, iLLetve Legfiatalabb ltilélőt. Kántor úr szomszédok között tasztrofális veresége találhattunk volna jó flnyképéJzműtermének kirakala előtt lc.
ERDÉLYI MAC,YAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
1945. ;iifúM 18. Éde.~apám deportált igazolványa. &mán ú magyar, illetve cirill hetíM oro.Jz .Jzöveggel. A 799. .Jor.Jzám jelzi, hányan tértünk vÜ.Jza a haldltáborokhóL Egy e.~ztendővel koráhhan azAll.:fchwitz felé tartó .Jzerelvények vagonjaiba hatezer emhert u ú/oLtak he.
rendőrsége, csendőrsége a szervezés csúcsteljesítményét nyújtotta. Soha Eichmann kétszáz és egynéhány beosztottja nem tudta volna végrehajtani a félmillió magyar-zsidó állampolgár számbavételét, gettózását, elszállítását, ha Horthy és környezetének negyed évszázad alatt kikristályosodott antiszemitizmusa nem motiválja a kijelölt és vállalt munkát. Kerülni fogom az 1944 májusától júliusig terjedő, a vidéki magyar zsidóság elpusztítása rövid időszakának értékelését. Arról ejtenék néhány szót, hogy megidézzem ama szeptember eleji napokat, amikor az oroszok elől visszavonuló, fasiszta vezetés alatt álló magyar csapatok napokra betörtek az erdélyi Mezőségre. Talán hat nap állt rendelkezésükre. Ez alatt összegyűjtötték néhány mezőségi falú zsidó családjait, akiket a hírhedt sármási sortűzzel végeztek ki - 162 holttestet ástak ki napokkal később a domboldali tömegsírbóL Szemtanúkkal magam is beszéltem, interjút készítettem Sütő András erdélyi író édesapjával, akit 1944 szeptem berében kirendeltek, felnyitni a gödröket. Ha nem ilyen méctékben is, de a megmagyarázhatatlan esztelenséggel elkövetett bűnt megismételték Aradon. A honvédség - amely a Romániából menekülő német csapattestek visszavonulásának útját biztosította- 1944 szeptemberében bevonult Aradra. Az első 24 órában a megszállá csapatok pa-
ERDÉLYBEN
rancsnoka elrendelte a sárga csillag viselését, kijelölte a létesítendő gettó körletét. Még aznap éjszaka, a Maros folyó szigetén agyonlőttek három helybéli zsidót mint túszokat. Interjút készítettem ezekről az eseményekről W endt Idával, egy Arad környéki földbirtokos lányával, akinek apja a bevonulás másnapján próbált közbenjárni az egyik túsz szabadon bocsátása érdekében. Későn. A gettózásra, a sárga csillag kitűzésére már nem kerülhetett sor. Megérkeztek a felszabadító csapatok. Ezekben a napokban, a várostól mindössze 40 kilométernyire fekvő Temesvárott több ezer zsidó menekült délkeleti irányba, lovas szekérrel, autóval, kézi targoncával. Menekültek, mert értesültek az Aradon történtekről. A továbbiakban a romániai, erdélyi magyar zsidók sajátos helyzetét igyekszem vázolni, a háborút követő évtizedekben, a század második felében. Anélkül, hogy felértékelném a gyakran véletlenszerű, szubjektív élményeimet, meg kívánom jegyezni: Romániában inkább, mint a környező "népi demokráciákban" ennek a korszaknak hiteles történetét döntő méctékben az oral history, az eseményeket megért emberek emlékezései alapján lehet rekonstruálni. A román párt- és állami gépezet mérhetetlen óvatossággal ügyelt arra, hogy törvénytelen intézkedéseinek ne maradjon írásos nyoma. Különös korszak vette kezdetét. Sok tekintetben eltért a Magyarországon megismert zsidó sorstól. Pontos adatokkal nem rendelkezünk. Az Auschwitzba deportáltak közül mintegy 15 ezren tértek vissza. A túlélők között találjuk továbbá a Dél-Erdélyben élő zsidókat. Negyven-ötvenezer lélekfeltehetőleg ennyi magyar ajkú zsidó maradt Romániában. Nem a történetüket igyekszem megírni, hanem jelezni: miben különbözött helyzetük, megítélésük az ókirályságbeli, illetve magyarországi zsidókétóL Akik sorsukról tudósítanak, egybehangzóan állítják: a történtek ellenére megmaradtak magyar zsidóknak. Nem akartak, nem is tudtak megfeledkezni anyanyelvükről, kultúrájukról. Ez nem érdem, nem gesztus, amiért az erdélyi zsidók valamiféle számlát nyújthatnának be. Ez helyzet, állapot. Volt, aki beletörődéssel, volt, aki gyűlölettel, vagy éppen békülésre nyújtott kézzel tért haza. De valamenynyien, kivétel nélkül, továbbra is magyarul beszéltek, olvastak. Erdélyben, akárcsak Magyarországon, az újjáalakuló adminisztrációban, köztük az állambiztonsági szerveknél számarányuk fölött helyezkedtek el zsi-
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
------
ROMÁNlÁB AN,
dók. Többségük, mert már az illegalitás éveiben kapcsolatban állt a baloldali szervezetekkel. És mert esetükben feltételezték, hogy nem fogják a visszamaradt fasiszta vagy fasisztoid elemeket támogatni. (Ez utóbbi vonatkozásban, mint kiderült, a párt elbamarkadta a dolgot. De.Jzlcaemelrény a gettó Fő te·rén. A moszkvai eÉde.1apám a megemlélcezé.J rezér'
ERDÉLYBEN
Heller Mózest, a Hedvig malom tulajdonosát fogták perbe és ítélték el. Személyében jelölték ki azt a zsidó feketézőt, aki miatt a megye százezernyi emberének nem jutott kenyér az asztalára. A Népbírós.ág épülete előtt antiszemita plakátokkal tüntető munkások vonultak fel, a városi pártbizottság aktivistáinak irányításával. Nem lesz fölösleges feljegyeznem: ez ugyanakkor történik, amikor Rákosiék is hasonló háttérrel szervezik a pogromot Magyarországon. Minden kísértetiesen hasonlít. Az utcára kihozott, vadított tömeg, az antiszemita jelszavak ... Csak éppen, Marosvásárhelyen nem volt emberhalál. A kiépülő kommunista és szociáldemokrata pártban is szépszerével foglaltak el tisztségeket zsidók. Olyannyira, hogy a Buchenwaldból szabaduló, Kolozsvárra visszatérő Gáll Ernőt azzal fogadja illegalitásbeli (zsidó) elvtársa, hogy tartsa magát távol a kommunista párt aktívájátóL Kényelmetlenül sokan vannak már ott, kispolgári származásúak. Ha nem volna életben ez az egyébként jóravaló öregember, igazi nevén nevezném. Óróla mintázta Bajor Andor az egyik remekbe faragott hősét, Renner-Rónai-Radulescut, aki Kolozsvárott, majd Bukarestben szolgálta a pártot. Amikor már a románosított név sem segített rajta, visszatért Kolozsvárra. Ma, idős nyugdíjasként, Renner bácsinak szólítják, amikor átveszi a hitközségtől a támogatást. Nem egyedülálló ez a kis karriertörténet. Igazi kelet-euJrópai életút, az ötvenes évekbőL Ceau§escu idején ilyesmi nem történhetett volna meg. Renner elvtárs fölösleges volt zsidóként, Rónai magyarként. Radulescu volt elegendő, névrománosítás nélkül is. A felső pártvezetés gyorsan és kegyetlenül szabadult meg az erdélyi magyar és zsidó "számarányukon felüli" elvtársaitóL Az erdélyi magyar zsidók szempontjából fontosabb az, hogy alig három évvel a lágerekből való szabadulásuk után, két franton is megindul ellenük mint etnikai csoport ellen az osztályharc. E címen, lényegében az egész erdélyi zsidóság ellen indítottak meg a támadást. Hivatkozom családi történeteimre. Apám marosvásárhelyi, főtéri kereskedő volt. Üzletét 1949-ben koboz~~ák el, őt mint osztályidegent kezdő segédként küldik egy boltocska pultja mellé. Engem, a lágerből visszatért tizenéves karnaszt 1947-ben még felvesznek az egyetemre, ám 1949-ben már eltanácsolnak. Az elutasítás oka: apám államosított "nagytőkés" . Annak minősítették a három segédet fog-
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
1946. rnájw 3. Ez volt az eúő, éd emlékezetem dzerint az utoúó nyilvánod megemlélcezéd a oeportáúMróL EngeoéLyeztélc a nagyarányú fe!vonuúMt, a várod Fő terérőL indultunk, éd vonuitunic Ici a leoronkai téglagyárhoz, az egyleorigettóhoz. A menetet c.1ílcod rahruhába óÜöziHt volt Lágerlakók vezetté/c. BaL o&alon ÉJuapám.
lalkoztató illatszerészt. Vígjátéki jelenet: apám a bíróság előtt hivatalosan kitagad, pecsétes iratot küld erről, meg akar szabadítani származásomtól, múltamtól. Mások egyszerűbb utat választanak: bejelentik, hogy szüleik meghaltak. Kitűnő székelyföldi zeneszerzőnk, valamint történészprofesszorom találmánya. Az ember él, ahogy tud. Ad erről papírt a falusi jegyző ... Ezt nem tehetem: Auschwitz után az ember nem tagadja meg társát, apját. Kifizethetetlen magas tandíjat állapítanak meg, hogy ne legyen módomban államvizsgázni. Valahogyan mégis sikerül - másodjára beiratkaztam a filozófia szakra. 1952-ben távolítottak el az egyetemről, egyértelmű indokolással: nem ajánlják a filozófiát mint ideológiai szakot- egy osztályidegennek De ellehetett helyezkedni a vasúti műhe lyekhez esztergályos tanoncként. Ebben az időben a jogi fakultásra már csak a pártbizottságok ajánlásával felvételizhetett egy fiatal. Az ajánlást "egészségtelen származásúnak" nem adták meg. Erdélyben, ahol a szénbányászok, kohómunkások, sőt szövetkezeti juhászok között kevés volt a zsidó, de ezzel szemben az ügyvédi és orvosi kar tekintélyes része az volt, ez a fajta numerus clausus valójában egy új, iratokban ki nem mutatható zsidótörvényként működött.
ERDÉLYBEN
Nem egyedül a felsőfokú tanintézményekből távolították el a középosztály és így a zsidók gyermekeit. Az állambiztonsági szervezetekből, a hadseregből is kitisztogatták a "hazátlan" etnikumot. A bel- és külkereskedelmi, a külügyminisztériumok állományából Ceau§escu hatalomra jöttével ismételték meg az elbocsátásokat. Nemzetidegen elemnek számított a zsidóság, amely külföldi kapcsolatait felhasználva "bizonyára" elárulja a román nép érdekeit. Az osztályharcot kiegészítette a cionizmus elleni küzdelem. Erdélyben a cionizmus szélesebb körben és nagyobb mélységben hatott, mint Magyarországon. Romániában400-450 ezer zsidó élte túl a háborút. Mára ez a szám hozzávetőleg 12-15 ezerre csökkent. A romániai zsidók kivándoroltak Többségük, mintegy 300 ezren, az 1948-ban született zsidó államba, Izraelbe. A kivándorlás folyamatos volt. De voltak jelentősebb hullámok. Ezek közé tartozott az 1948-as esztendő, amikor maga a Román Kommunista Párt szervezte a tömeges aliját. Akkoriban ennek aktuálpolitikai háttere, motivációja volt. Elképzelésük szerint a fiatal államban kialakítható erős munkásmozgalom nyomán Izrael a Szavjetunió befolyása alatt álló tábor szövetségese lesz. A szélsőbaloldali cionista szervezet, a Sorner Hacair több ezer tagja indult el az Ígéret földjére. Mire odaértek, jó részük már hátat fordított a mozgalomnak. Keserű tapasztalatokat vittek magukkal, belülről ismerték a szovjet típusú szocializmust. A későbbi kivándorlások engedélyezésében már döntő szerepet játszott a Romániának befizetett jelentős fejpénz. Senki ezt tételesen nem bizonyította, de feltevések szerint egy-egy útlevél ára ötezer amerikai dollár körül mozgott. Ha ezt beszorozzuk azzal a félmilliónyira tehető kivándorlóval, akik Ceau§escu negyedszázados uralma alatt hagyták el az országot - egyáltalán nem elhanyagolható tétel. Az eleinte rejtett, majd az ötvenes évek egyáltalán nem titkolt antiszemitizmusa minden romániai zsidót egyaránt sújtott. A hamu alatt parázsló román nacionalizmus külön fricskát tartogatott az Erdélyben élők részére. A szervezeti életet igyekeztek a lehetőségek méctékében románosítani. A nemzeti kisebbségeket tömörítő szervezetek között (ilyen volt a Magyar Népi Szövetség is) létrehozták a Zsidó Demokrata Bizottságot. Ennek feladata volt átnevelni a zsidók "széles tömegeit". Fő ideológiai célkitűzése a cionista befolyás kiküszö-
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJO~'
------
ROMÁNIÁBAN,
bölése; a "fehér galléros" szakmákhoz tartozókat átirányítani a közvetlen termelő ágazatokba. A cionizmus elleni előadások, a Szavjetunió szeretetére buzdító tanfolyamok többségét román nyelven tartották. Ez nem okozott volna komolyabb károkat, utóvégre a jelenléti íveket aJáíró közönség antúgy sem figyelt az előadóra. De voltak valóban tartalmas rendezvények, és ott már provokatív céllal erőltették a román nyelvű előadásokat. A közösség tiltakozott, de erőtlenül. Mindent a Központ irányított. A ZSDB főtitkára egy miniatűr pártfőtitkár szerepkörében tetszelgett. Különben, akárcsak a főrabbi, ő sem kedvelte az erdélyi magyarokat, a magyar zsidókat sem. A másik feladatuk teljesítése már mélyebben vágott a húsba. A városi zsidö lakosság szakmai átnevelése bizonyos fokú adminisztratív-pénzügyi nyomás segítségével történt. Úgynevezett "átrétegesítő" központokat hoztak létre. Ezekben a "luftmenscheket", az "ingyenélőket" (kereskedők, tisztviselők), akiket gyakorta vérszívó feketézóknek minősítettek, igyekeztek átirányítani termelő ágazatokba. Kipróbált, idős hreskedőket küldtek el esztergályosnak, állattenyésztőnek. Aliami mező gazdasági vállalatok mellett farmokat rendeztek be, ahol olyan emberekkel igyekeztek tejtermelő mintagazdaságot alapítani, akik legjobb esetben kirándulóként ismerték a falusi életet. Külön keserű séget okozott a bukaresti vezetőségnek, amikor tapasztalták: ez nekik nem sikerül; miközben a cionista szervezetek kibucnyikjai Izraelben nemzetközi elismerést szereztek a zsidó állattenyésztésnek. Az átrétegesítő telepeknek nev,ezett ipari-mezőgazda sági dologházaikkal némileg megelőzték a kínaiakat. Szerencsére, néhány évi kínlódás után felszámolták őket. A romániai diktatúra egyik, számomra érthetetlen módon máig fel nem tárt búnténye volt az 1951. évben végrehajtott, részleges deportálás. Néhány városból, ahol az első ötéves terv teljesítése folyamán a lakosság anyagi romlása, a súlyosbodó élelmezési gondok megoldhatatlan problémák elé állították a hatóságokat, régi és kipróbált módszerhez folyamodtak. Kitelepítették a "bomlasztó polgári és kispolgári elemeket". Többségükben zsidókat. Személyesen találkoztam velük két építőtelepen. Az észak-erdélyi Vatra Dornei fürdővároska határában építették az ország első nagyméretű, korszerű fafeldolgozó üzemét. Erre a munkatelepre hurcoltak el több mint száz petrozsényi zsidót. Csa-
ERDÉLYBEN
]955. A Bolyai Egyetem Jiplomájáva~ amelyet VtMNzlergályotf JzalcmunlcáJ olelevéllel egé.Jzítettem lc4 hogy az OJztá(!fharc CJÚűJán munlcanéllcüli legyek; mégi!, optimután alapítottun/c CJafáJot. Ez az Nfcüvői fcépünfc feleJégern Bulcovinábó~ a Szovjetunióhól repatriált MaroJváJárhelyre. Előzőleg TranJznilztriában, a Bug folyó partján, Mogiljev vár0.1 gettójának roggyant lcunyhójában vé.Jzelte át a romániai Jeportálá.J megpróháltatáJait. Háromév.r gettóélet után a Jzovjethatalom olyannak hizonyult, hogy egyetlen hőrönJJel menelcültelc, amilcor rövúJ napolera megnyílt a határ. ládostól. Öregek és csecsemők hevertek egy tágas szénapadlás széljárta helyiségében. A bányaváros pártbizottsága 24 órát engedett számukra, hogy csomagoljanak, és jelentkezzenek a pályaudvaron rájuk váró vagonoknál. A hosszas utaztatás idején többen tüdőgyulladást kaptak, és a munkatelepen sem lc:~hetett orvosi ellátásban részesíteni őket. A telepet nem hagyhatták el. Kizárólag segédmunkára használhatták őket. Az építkezés ütemtervét szakemberhiány miatt nem lehetett teljesíteni. Az odahurcolt szakembereket ennek ellenére nem engedték a lakatos- és asztalosmúhelyben dolgozni. Orabérük l lej és l Obani volt. "Szállásukért" és a napi kantinkosztjukért 4 lejt vontak le bérükbőL Közöttük felismertem a székelyudvarhelyi lágertársamat, akivel együtt voltunk bepréselve az auschwitzi cigányláger 15. barakkjába. A táborból egyedül tért vissza, szülei, húga elpusztultak. Petrozsényi órás-ékszerész nagybátyja vette magához. A bányában dolgozott, a tárnákban, mint villanyszerelő. Dc:~ mert "kapitalista" nagybátyjánál lakott, őt is deportálták. Egy másik építőtelepen, a békási víz-
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
A véletlen .1zec1zélye .1odort az új.1ágirók céhéhe. FotókrónilcáJként ré.Jzlege.~en elké.1zítettem az erdélyi értelmiJégiek arcképc.1arnokát. Közel kilencven temetóról ké.Jzült képeimmel hemutattam a régi uidó .1irkófaragó népmű vé.Jzet remekeit. erőmű hatalmas munkatelepén találkoztam brassói, bukaresti és konstancai kitelepített zsidókkal. Többnyire hasonló "alapos" indokkal kerültek oda. Talán nem véletlen, hogy Erdélyben éppen azokból a városokból deportálták a (főleg zsidó) polgárokat, ahol a későbbiekben bányász- és munkáslázadásokkal rendítették meg a Ceau§escu-rendszert. Két esztendővel később, Sztálin halála után a petrozsényi, brassói zsidók elhagyhatták a kényszerlakhelyül kijelölt munkatáborokat - de szülőváro suktól néhány tíz kilométeres körzeten kívül kellett megtelepedniük. Csak jóval később térhettek
ERDÉLYBEN
vissza Petrozsénybe és Brassóba. Erre ritkán került sor, mert amint lehetett, emigráltak Izraelbe. Nem időznék sorsuknál, ha nem fednémáig homály ezt az akciót. Sztálin halálát követően a kommunista vezetés félbeszakította a duna-fekete-tengeri csatorna építését. Ahol "nemzetiségre való tekintet nélkül" raboskodtak tízezrek, köztük számtalan osztályellenségnek minősített zsidó "spekuláns", illetve "reakciós cionista". Meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy egy-egy etnikum lélekszámához viszonyítva a Gh.-Gh. Dej-diktatúra a zsidókkal bánt a legkegyetlenebbüL A román kommunisták lényegében 1955-től kezdve dobták el az internacionalizmus színeiben pompázó maszkjukat. Ekkor kezdődött meg a pártszervezetekben a "nemzetiségi összetételre" vonatkozó ívek kitöltése. Korábban törvény tiltotta, hogy valakinek etnikai hovatartozására irányuló kérdést tegyenek fel. A jelzett dátumtól kezdve intézkedtek, hogy a különböző alapszervezetekben (nemcsak a kommunista párt, de szakszervezeti, ifjúsági, nőmozgalmi, béke- és hasonló bizottságokban) a titkárok, továbbá az agitációval és propagandával foglalkozó elvtársak a szervezetek többségét adó etnikumból kerüljenek ki. Ezt hamarosan követte az újabb belső utasítás, hogy ezek a tisztségviselők lehetőleg románok legyenek. Az intézkedések egyaránt érintették az erdélyi magyarokat, szászokat, magyar zsidókat. Az oktatás- és egészségügyben, tudományos kutatóintézetekben ezek a bizalmas pártutasítások komoly nehézségeket okoztak az ott dolgozó kisebbségiek, kétszeresen a kétszeres kisebbségiek számára. Ebben a vonatkozásban szólni kell arról a különös szerepről, amit dr. Mozes Ros en országos fő rabbi játszott a romániai magyarságellenes propagandában. Rosen főrabbi személyiségét már eddig is kutatták, s feltételezem, ezután is kutatni fogják történészek, pszichológusok. Elkötelezett cionista volt, aki legelső céljának a romániai zsidók megmentését és kimentését vélte. A rendszer apologétájaként felmérhetetlen előnyökhöz juttatta a diktátort. Diplomáciai, pénzügyi-gazdasági előnyökhöz. Cserébe intenzív rejudaizációs politikát folytatott. A nemzetközi zsidó szervezetektől kapott támogatás segítségével felélesztette a halódó, zsidó közösségi életet. Kantinokat, orvosi rendelőket, zsidó kultúrintézményeket létesített. Számos zsinagógát újított fel, régi temetőket fallal vett körül. Kiváló előadók segítségével szabadegyetemi tanfolyamo-
ERDÉLYI
-----· MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
.,
ERDÉLYBEN
dr. Mozes Rosen. Más vonatkozásokban rendkívül keményen kitartott elgondolásai mellett, védte a rábízott nyájat. Amikor Romániában (akárcsak Rákosi idején Magyarországon) felelevenítik a vérvád középkori meséjét, Rosen erőteljesen tiltakozik Ceaw~escunál és a Securitaténál. Eléri, hogy a rémhírek terjesztőit elhallgattassák. Neovasgárdisták (azonosak a mai NagyRománia párt vezetőivel) tagadják, minimalizálják a jászvásári (la§i) pogromok történetét, kétségbe vonják a világhírű olasz író, Curzio Maiaparte Caputt című vallomásos kötetének val6A oiktatúra él'eWen iJ Poltale gyönyörű óráin/c, napjain/c. Egyetlen hiztonságtartamát:. Rosen dokumentut~ágot~ lcapat~zlcooónlc: a harál'i lcör. Szűlcehh fcö·rnyezetünlcet öröicitette meg mokkal cáfolja a román holocausfele.Jégem: Balá:u Imre jeAőinűl'é.Jz, Eroélyi Lajot~fotót~, Bo'Jor Pál pulllitot tagadók hazugságait. Köveci:Jta-iró, Kányáoi Sánoor lcliltő. Egytlcünlc t~em nwnota, hogy ilyen lcörülteli, hogy ugyanazok az újságok ményelc lcöziitl nem lehet ooLgozni. s mellettük a központi pártlap közölje a cáfolatot. Amikor ezt elutasítják, stencilezett tanulmányt küld ki, sok ezer példányban, postán, a híkat szervezett" nemcsak a fi5városban, hanem vidéken is, ahol jelentősebb zsid6 közösségek éltek. Távőknek. L:~leplezi a szentként tisztelt román hadmogatta a kivándorlókat. íts eközben nem titkolta sereg bűneit. Dr. Mozes Rosen nem olyan egyértelmií karrierista talpnyaló, amilyennek őt ellenfemagyargyűlöl·etét, amelyet kiterjesztett a magyar lei feltüntetik. Ellenkezőleg. Okos, sikeres diplozsid6kra ugyanúgy, mint az erdélyi magyar zsidókra világszerte. Igyekezett tisztára mosni a romata,. aki pontosan tudja, mit áldoz a kívánt cél elmániai fasizmus véres arculatát. N em olyan módon érésére. Szomorú, hogy egy ilyen ember alapvetette ezt, hogy eltitkolta volna a bukaresti vagy tően cezaromániás, gyűlölködő lélek. Nem az egyetjászvárosi pogromokat. Ellenkezőleg: a hitközség len, akinek emléke előtt néha tisztelgünk. hetilapjában minden évfordulón rendszeresen megAmikor a hetvenes évek második felében megemlékezett em51. De miközben folyamatosan beszélt indult a kivándorlások harmadik, százezres tömea magyar holocaust barbá~r tényeirő!, hallgatott a get érintő hulláma, amikor a kivándorlási kérvény Transznisztria (Dnyeszteren túli) terület jó 260 beadásától számított hat-nyolc hónapon belül telezer áldozatáról, akik a románok általlétesített injes bizonyossággal ellehetett hagyni a legkíméletternálótáborokban haltak éhen, pusztultak el a jár- lenebb kelet-európai diktatúra színterét, különös ványoktól, avagy kivégző osztagok golyóitóL Nem módon a zsidók bizonyos vonatkozásban előnyös tartom kizártnak, hogy a (nem létező) zsidó egyhelyzetbe kerültek. Számukra gyorsabban adták házi hierarchia csúcsára kapaszkodó, a keleti zsimeg a távozásra jogosító útlevelet, mint a romádóság életformájához ragaszkodó rabbi alacsonoknak, magyaroknak vagy a szászoknak. Ezeknyabbrendűségi komplexusának áldozott azzal, ben az években Erdélyben felvirágzott az ősku hogy gyalázta a magyar zsidókat. A bukaresti szép tatás. Aki már nem bírta idegekkel, aki eltökélte Zsidó Múzeumban nem jutott hely az erdélyi mamagát a távozásra, boldogan mutatta fel családgyar-zsidó értelmiségiek, művészek teljesítményé- jában a zsidó rokont, hogy erre hivatkozva kérje nek bemutatására. a kivándorlást, illetve Izrael államtól a befogaIsmétlem: bonyolult, komplex személyiség volt dást. Akik eladdig titkolták közeli vagy távoli
ERDÉLYI MAGY /\R
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
ERDÉLYBEN
A gettózá.J évfordulójáról CJak zárt környezethen lehetett megemlékezni. A temetőhen.
zsidó rokonaikat, most egyszerre fölfedezik őket. Bukarestben, a főrabbi titkárságánál nyomtatott tájékoztatót osztogatnak a kérvényezőknek, amelynek lényege, hogy milyen rokoni kapcsolatok elégtelenek ahhoz, hogy valakit befogadjanak zsidónak . .Ám ugyanígy, Erdélyben vadásszák a bizonyíthatóan evangélikus szász ősöket. Érthető: ahogyan fokozódik a nyomor, úgy nő az eltökéltség, el innen, bárhová. Korábban, a hatvanas években a kivándorlási kérvény megalázá, elnyomontó intézkedéseket vont maga után. Ü zemvezető fő mérnököket évekig talicskázó, anyagmozgató munkásokká minősítettek vissza. Gyermekeiket kizárták az úttörők közül, nem engedték érettségizni vagy főiskolára felvételizni. Mindegy volt, szász, magyar, zsidó, mind hazaárulónak tekintették, ha ki akart vándorolni az országból. A het-
ven es, nyolcvanas években a román gazdaság legértékesebb kiviteli cikke az emigráns volt. Dollármilliókat szereztek az élő áruért, a kisebbségi sorsban senyvedő emberekért. Ilyen körülmények között szilárdult meg az Erdélyben élő kisebbségiek szolidaritása. Ennek máig kiható következménye, hogy a romániai kisebbségi magyarok, zsidók, szászok között a kommunista rendszer bukása után nem alakult ki a nyílt vagy rejtett sovinizmusnak, antiszemitizmusnak ama formája, amelyet a szomszédos országokban érzékelünk. Még ott is -például Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországhan -, ahol mára már csak nyomokban találni meg az egykori jelentős zsidó etnikum maradványait. A Romániából alijázott, kivándorolt erdélyi magyar zsidók számbavételével eddig nem nagyon
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
L/\JO;
------
ROMÁNIÁB.AN,
ERDÉLYBEN
maguk is kolozsvári, marosvásárhelyi vagy éppen temesvári egyetemeken, főiskolákon szerezték diplomáikat, ott startoltak a tudományos életpályán. Közülük vendégprofesszorokat, doktorandus vezetőket lehetne verbuválni. És nyilván tőkés befektetőket, akik részt vennének Erdély gazdasági életének fellendítésében. Hasznosíthatnák a régi otthonukban szerzett helyismeretüket. A továbbiakban három, terjedelmesebb beszélgetés h~retében igyekszem nyomon követni az erdélyi magyar zsidók asszimilációs útját. Alanyaim: Gáll Ernő (Kolozsvár), akadémikus-professzor, a Korunk nyugalmazott főszerkesztője; Spielmann Mihály (Marosvásárhely), történész, író, a Teleki Téka vezető könyvtárosa; és Zauber Bernát, Marosvásárhely hitközségi elnöke, nyugalmazott ügyész. Az asszimiláció sajátos útjairól számolnak be. Közös vonásuk, hogy vallásos vagy vallástalan környezetben, ám valamennyien kitartanak zsidó etnikum uk mellett. Ami kevéssé volt jellemző a századunk trianoni térségében élő és asszimilálódó magyar-zsidó polgárokra.
RéE1zletek a Gáll Ernővel készült inte:rjúb6l
A fekete márvánnyal borított falo_kon a holocauA maroJvá.1árhelyi á{Jozatainak névJora. A hetűk heleJimulnak a félhomályha - aranyo:uúukra a távoli világhan élő rokonok (ha még vannak) CJak nagy ritkán á{Joznak.
foglalkoztak. Ez mulasztás volt. Nincs tudomásunk arról, hogy a szélrózsa minden tája felé szór<Sdott csoport hol és milyen gazdasági-politikai szerepet tölt be új hazájában. Fel kell tételeznem, hogy akár az anyaországi zsidók, közülük is többen figyelemre méltó helyet vívtak ki maguknak, az iparipénzügyi-tudományos világban. Ami azonban felmérés nélkül is egyértelműen bizonyítható: különböző országok jelentős tudományegyetemein, kutatóintézetekben százával foglalkoztatnak jó nevű, nemzetközileg elismert szakembereket. Ezeket lehetne (és kellene) felkérni az erdélyi egyetemi, fő iskolai oktatás kérdéseinek megoldására. Utóvégre
ERD ÉLYI LAJOS: Az erdélyi uiJóJág aMzimilácúM folyamatának volt egy történelmi pillanata, amely váÚltfzút elé állította az etnikumot: hová, merre tartJon? Törlént ez az erdélyi népek JorJ/ordulójának melJZŐpont ján, a T rianont kö'vető évekhen. Magad i.J megélted ezt a korJzükot, Jtít adott pilÚlnathan az irányt meghatározó vezérkarhoz tartoztáL GALL ERNŐ: Erre a kérdésedre most nem tudnék kategorikus válasszal felelni. De feleleveníthetnék önéletrajzi momentumokat, s ezekből ki fog derülni, hogy a munkahipotézised megállja a helyét. Tehát lásd a családi vonatkozásokat. Apai ágon a Zerind községbeli öreg, szakállas zsidó a nagyapám. Gyermekkoromból emlékszem rá. Nem tudom, mivel foglalkozott. Amikor megismertem, már csak a Talmudot tanulmányozta. Apám tartotta el, aki eljutott az asszimiláció elterjedt formájához, és magyarosította a nevét. De ő nem a polgárság, hanem inkább a munkásmozgalom felé tett lépéssei hajtotta végre ezt a fordulatot, a magyarosodást. Ez fontos probléma, és azt hiszem, hogy tanulmányod szempontjából is lényeges. Ugyanis a későbbi népi irányzat, amelynek jobboldala nem állott messzi az antiszemitizmustól, azzal vádolta a magyar zsidó-
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
Nagyohhilc lányom -Erdélyi (fTUl Segal) TafTUlra. Férkét lá-
jéve~ a hulcareJti Jzárma.záJú Gary Segalla~ éJ nyáva~ New JerJeyhen (USA).
ságot (helyesebben azt vette tőle rossz néven), hogy nem a néphez, hanem a polgársághoz hasonult. Most hirtelenében nem tudnám megmondani, kik fejtették ki ezt az álláspontot, de az állásfoglalás megfogalmazódott, és helyenként hatott. Az apám esetében viszont az asszimiláció olyan típusa valósult meg, amelynek révén nem a polgári rétegekben igyekezett magának különösen előnyös helyzetet teremteni. Még az első világháborút megelőző években a Galilei-kör vonzotta. Például Rozvány Jenővel alakult kiszorosabb kapcsolata ... (MegJza/cttom Gáll Ernő emlélcezúét. Legyen Jzahad wéznem Bodor Pált, aki az Erdély -jobbra? clmű, a PolitilcatWJományi /ntézethen elhangzott hozzá.JzóÚúáhan arról hNzélt, hogy "Az anyaorJzáginál mindig erélyNehh, lciterj'edtehh, mélyehh {volt az} erdélyi fTUlgyar
ERDÉLYBEN
halo/Jali.Jág { . . .j. Voltale wőlc éJ j'elentŐJ CJoportolc ott, amelyele a nemzeti éJ lci.JehhJégi önvldelmet a halo/Jalhoz kötötték. Amilcor haladáJ, antifat~izmUJ, félelem a Vat~gárJától -J magyar megfTUlradáJ, haloldali remények, illúziók: egyheCJendültelc. "Ehhen az iJőhen a lciJehhJégi magyarJágnalc Erdélyhen volt egy- nevezzük így- "uehlci.JehhJége ":az erdélyi magyar uiJó. Aki a halo/Ja/i vonzalmalehan ÍJ JzoliJári.J volt a nálánál nagyohh lci.JehhJéggel). G. E. Apám nem verte téglával a mellét, hogy ő ilyen vagy amolyan magyar. Beolvadása lényegében a névmagyarosításban s ezt megelőzően a falusi zsidó miliőből való kiszakadásban jelentkezett. De, ami megmaradt bennem a sajátos jiddis kifejezésekbőL a zsidó irodalomból - Sólem Aléhemre, Shalom Aschra gondolok - mindezt az apámtól kaptam. Apám, aki magyarosította a nevét, aki ateista volt - őrizte és közvetítette számomra a keleti zsidóság mondavilágát. Igaz, némi iróniával, de sohasem elutasítóan. [ ... ] Ezzel szemben áll a másik, az anyai ág. Polgárok, kereskedők. Ők nem magyarosították a nevüket, Flegmann az anyám leánykori neve. Amennyire rekonstruálni tudom, Morvaországból érkezhettek erre a tájra. Személyesen anyai nagyapámra emlékszem, akit negyvennégyben a vagonba tuszkoltak. [ ... ] Négy fia volt. Ma is magam előtt látom a nagy családi fényképet a falon- négy fiú, magyar honvédtiszti egyenruhában, kitüntetéseikkeL Polgárok, kommunistaellenes, lelkes magyarok voltak. Ami "honfibú" gyermekkoromban bennem volt, az tőlük jött. Mindezt azért mesélem neked, mert úgy hiszem, ezek tanulmányod szempontjából fontos mozzanatok. A beolvadó zsidó körökben a családfakutatás nem volt divatos foglalatosság. Ebben a közegben nemigen volt őskutatás. Nekem az égvilágon semmit nem mondtak a családunkróL A múltat el kellett vágni, s ez igen jellemző attitűd. Nem akartam vállalni a "mispochét", ezt a családi tradíciót- akkor miért érdekelt volna, hogy szakállas nagyapám ősei honnét jöttek, mivel foglalkoztak? Az asszimiláns családokban "családtörténeti tudat" nélkül nő nek fel a gyermekek. E. L. Az aJJzimilánt~ uwólcnál. .. Az örmény vagy az erdélyi JzáJz - Jzintén magyarOJodó, vagyi.J aJJzimilánJ -nem hortt fáty/at a múltjára. G. E. Így van, a uiJó beolvadástól volt idegen a családfakutatás. Velünk kezdődik valami új. Ami azelőtt volt, az tabula rasa, azt el kell felejteni (/Jmételten megJzalettom Gáll Ernő Jzövegét. Az Egye-
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LJ\JOi
ROMÁNlÁB :\N,
ERDÉLYBEN
képeit. A rokoni elbeszélések alapján beleláthattam ennek a rétegnek a hétköznapjaiba. Ismertem konfliktusaikat, pörösködéseiket. Nyaraltunk náluk, beszippanthattam a dzsentrihez asszimilálódó zsidók levegőjét. Külsőre is azonosultak velük: lovaglónadrág, csizma, zergetollas kalap ... Mindennapos életük része volt a homokfutó, a hátasló, strucctollas parádés kocsis, hintó. No meg a vadászat. [ ... ] Ismétlem: apai vonalon baloldali, radikális kapcsolatok, anyai ágon a tisztes váradi kereskedőfamília. Nagyapám a Kereskedelmi Csarnok alelnöke volt, aki a Magyar Párt Üstáján városi tanácsosként is múködött. Az említett rokonság Ki.lebbilc lányom, Erdélyi-Hámo.~ Z1uua, éJ a magyar emigrá/ld c.:~a&;)ból közvetítésével megismerhettem a Jzármazó, már Nyugaton Jzületett férje, Hámo.~ Ládz/ó. a gyerm:elceilclceL levitézlett dzsentri életformát. A dolgok pikantériájához tartozik, hogy 1941-ben, amikor ErdélyJült Altamolcban, a lcilencvenu éveleben váratlan erővel tá- szerte a nagy lebukások voltak, üldözött kommumadt fel a lcülönbö"ző etnilcumokból Jzármazó emberelc- nistaként kint dekkoltam a "radványi sötét erdő ben a c.:~alá{)jalcutatád iránti énrJelclo"{)éJ. Mondhatnám: ben". U nokabátyámnál, aki akkoriban a bérelt birJzenvedély. 1993-ban, WMhmgtonban lciállftádt rendez- tok intézője volt. Különben, unokabátyám alapfogtem a leelet-európai régi uwó temetőle Jírlcőjaragó népmű lalkozása textilmérnök volt, Brünnben tanult. Ezt vé.Jzetét dolcum:entáló fénylcépeimhől. Ezek után tucat- félbehagyta, hazatért gazdálkodni. Nem voltak valJzámra kaptam az ALiamo/c lcülönböző darkaiból a leve- lásosak. A váradi asszimiláns zsidó szokásokat köleket: lceruJem fel MagyarorJzág, Románia, Kárpátalja, vették. Nagy ünnepeken ők is elmentek a zsinagóSzloválcia régi tem:etőlcert;j'eit, lcui:a.Mam fel a Jzülo1c, rza.9Y- gába. Hosszúnapon böjtöltek, de azután otthon Jzülólc ... Jírlcöveit, lcüfJjem el a fényképe/cet. A gettólcból, disznót vágtak. A sonkaszalonna sosem hiányzott a pogromole fenyegette világból J.zabadult etnilcum igen- az asztc.-JukróL A kikeresztelkedést azonban elítélc.:~alc érdelclo"{)i/c JzármaZJÚa, c.:~alá{}jája iránt. Miután ték. Apám agnosztikus, szkeptikus lévén, minden lcüi.Jőfenyegeteti:Jége m:egJzűnt.) vallást elutasított. Ateista volt. Ami nem zárta ki, G. E. Követhető ebben a családtörténetben még hogy anllkor tizenhárom éves koromban buzgón kéegy ág, az asszimilációs változatok ama formája, szültem a férfiavatásomra, azaz a bármicvémre, ő amely a dzsentri felé mutat. Anyai nagyanyám fi- ezt - némi iróniával - tudomásul vette. Amint lávére gazdálkodó volt. Báró Shell birtokán volt tod, a családi asszimiláció különböző utakon, kübérlő, Érsemlyén környékén. Levitézlett magyar lönböző szinteken folyt, de a lcilceruzte/J:edé.J formádzsentri kúriáját vásároita meg. Nagy park köze- li! alcttMáig nem jutott eL Rokonságunknak volt bupén, földszintes tornácos udvarházban lakott. Volt dapesti elágazása is, ott már előfordultak vegyes hákésőbb egy másik bérleménye, a geszti Tisza-birzasságok, kikeresztelkedések. tok közelében, Radványon. A fia, noha a birtok E. L. Életutad a balofJali, lcommuni.lta mozgalom feli Romániában volt, "természett~sen" a debreceni re- vezérelt. A nemzetlcözi.lég felé, ami bizonyo.~ vonatleowformátus kollégiumban tanult. (A két világháború ban egyenértékű volt a nemzeti lcözömbiMJéggeL Abban az között ez a megoldás semmilyen különösebb nehéz- wőben a Magyar Párt nem állt nyitva az erdélyi uwóséget nem okozott.) Mindig irigyeltem az unoka- Jág Jzám:áral bátyám helyzetét, bámultam a Bocskai-sapkás fényG. E. Nagyon jó a kérdés. Megszakítom a ma-
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
gam életútjának ismertetését. Két emberről kell itt beszélnem. Az egyik: Hegedús Nándor. Ó, a Magyar Párt, románul legjobban beszélő parlamenti debatteurje, Hegedús Géza nagybátyja, aNagyváraJ, később a S:u:rba:Jc~ág című lapok főszerkesztője, az Országos Magyar Párt vezetőségének tagja, és végig megmaradt zsidónak. Ahhoz, hogy magyar párti képviselő, vezetőségi tag legyen, ahhoz nemcsak Gyárfás Elemérhez, de Bethlen Györgyhöz is bizonyos méctékben asszimilálódnia kellett. Ahhoz, hogy elfogadjanak, hogy ezekben az arisztokrata körökben is szalonképes legyél, már más szinten végbement asszimilációra volt szükség. Persze, mindez nem védte meg őt a Magyar Párton belül is fellépő jobboldali, antiszemita támadásokkal szemben. Hegedúsnek volt V áradon egy fiatal munkatársa, Arató András. Aki Ligeti Ernő Független ÚjJág című lapjában állást foglalt a vásárhelyi találkozó mellett, és a találkazón az erdélyi magyar ifjúság nevében tette le a garast a magyarság ott meghirdetett eszméi mellett. Ez megrendítő hitvallás volt.
Részletek a Zauher Bernáttal készült interjúhól Zauher Bernát Magyar/ápoc~on, Nagyhányától mintegy
40 lcilométernyirefelevőlci.JvárOJban c~züfetett. A holocaUJmegelőző fél évc~zázadhan hat-hétc~zdza.J lélelcJzámú hac~ziJ uúJó lcözöMég élt ott. Jú}'Ji.Jü4 magyarul. Jolcan
tot
románul egyaránt jól huzéltelc. ZAUBER BERNÁT: Anyai nagyapám mészáros volt, időnként marhával kereskedett. Nagyanyám ugyanott korcsmát tartott. Apám a kis fűszerüzle tének jövedelméből tartotta el a hatgyermekes családunkat. A magyarlápasi zsidók szigorúan betartották a vallási előírásokat. Mindössze két ügyvédről tudok, akik a háború előtti években megszegték a kóser étkezési törvényeket. Üzletet csak zsidók tartottak. Volt ugyan egy román boltos is, azonban rövid idő alatt tönkrement. A bécsi döntés után, a magyar világban persze több keresztény tulajdonban lévő üzletet tartottak. A zsidó gyermekek az elemi iskola elvégzése után rendszerint az apjuk műhelyében vagy üzletében dolgoztak. A tehetséges vagy a gazdagabb famíliákból származó gyermekeket, fiúkat jesivába küldték, elsajátítani a talmudi ismereteket. Környékünkön, Tasnádon és Székelyhídon működött jesiva. Engem a székelyhídiba küldött apám, három évre. 1936 és 1939 között.
ERDÉLYBEN
E. L. Amilcor egy magyarlápOJt uwó gyerme/c elvégezte a juivát, merre vezetett az életútja? Ra66ilcépzőfő i.Jicolálc felé? Z. B. Kivételesen, ritkán. Jellemző módon visszatértek a szülői házhoz ipart, kereskedelmet űzni. V agy gazdálkodni. A j esiva nem adott - mai értelemben vett- bizonyítványt. De a gazdagabb zsidó családok, ha nem tudták is diplomás emberhez adni lányaikat, elvárták jövendő vejüktől a jesivában elsajátított talmudi ismereteket. Székelyhídon, a harmincas években négy-ötszáz zsidó élt. A magyarlápasiakkal ellentétben általában jómódúak, sőt gazdagok voltak. Orvosok, ügyvédek, ,,rőfösök", fű szeresek. Polgárosult családok. Éreztette hatását V árad közelsége. Rosner rabbi, a jesiva vezetője a berlini egyetemen szerezte doktorátusát. A fiát is világi egyetemre küldte. Híres talmudista volt, de a vallás tekintetében a mérsékeltek közé sorolták. Vallásos körökben nagy tekintélynek örvendett. Ennek köszönhető, hogy jesivája rövid idő alatt hírnévre tett szert. A század húszas éveiben alapították, de már 1928-ban jelentős alapítványi támogatással az általam megismert méretekre növekedett. Akkoriban kétszáz vagy annál is több tanítvány élt ott. E. L. Mihől tartotta fenn magát a juiva? Z. B. Elsősorban a jómódú, sőt gazdag zsidó családokból származó tanítványok, bóherek "tandíjából". Emlékszem egy Csengeri nevezetű szilágysomlyói bor- és szesznagykereskedőre. Rettenetesen gazdagok voltak - hát ők fizettek is. De ennél fontosabb volt a jesiva úgynevezett Jtrezlből származó bevétele. Magyarul: kéregetésbőL Nyári szünidőben húsz-harminc bóher felkerekedett, gyalogszerrel bejárták a vallásos zsidók általlakott Erdély részeit. Volt felhatalmazásuk, hogy a jesiva részére gyűjtsenek. Pénzt, gabonát, élelmiszert, ki mit adott. Kaptak is vagontételekben búzát, zsidó cséplőgép tulajdonosoktól, bérlőktől, birtokosoktóL A jesiva menzáján fizetni kellett. A növendékek vagyoni helyzetétől függően. A szegények részére volt ingyenes hely is, bár kevés. A gazdagabb fiúk részére külön konyhát tartottak, azt maga a rabbi felesége irányította. Ott kitűnő koszt volt, liba, kacsa, tepertő, libamáj. Mi a szerényebb menzán kosztoltunk, reggel kávé, délben húsleves, marhahús, estére megint tejeskávé. Kenyeret nem adtak, arra elő fizettünk a városka két zsidó pékségénéL Voltak, akik nem vették igénybe a menzát. Ők ,,napokat ettek". Vagyis a zsidó családok többsége befogadott
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
egy-két bóhert, bizonyos számú napra. Én szarnhatonként egy magyarlápo:si családnál voltrun "sabesz-bóher". Nem én kértem, ők ajánlották fel. Bóhereket vendégüllátni- az "micve" volt. Az ingyenes oktatás 1935-tól kezdódött, amikor egy amerikai milliomos hatalmas összeget adományozott Rosner rabbi jesivájának Tágas bennlakást, megfelelő tantermet építettek. Korábban, ha péntek este valamennyien összegyűltünk imádkozni, nem fértünk el a teremben. Kiszorultunk az udvarra, a térre. Ott énekeltünk, táncoltunk, hiszen átvettük a haszíd szokásokat. Mindez a grófi kastélynak közelében volt - egynéhányszor a gróf leüzent Rosner rabbinak, hogy hát lennéne:k egy kissé csendt~seb bek Különben igen jó viszonyban volt a tudós rabbival. [ ... ] E. L. Több .1:uúan tanulta.~ a j'e.Jivában, éJ ba igaz, többc~égülc az értelmeJ, tebet.Jégu fiatalok ko"zül Voltak, akik egyetemre mentek? Avagy kéJóbb bil:et váltottak, bátat fordUottak a val!Mnak? Kikeruztelkedtek? Z. B. Mindenre volt példa, és az ellenkezőjére is. Arra nem emlékszem, hogy lett volna közöttünk, aki kikeresztelkedett. De hogy világnézetet váltson, az nem volt ritkaság. Hadd mondjam el a magam példáját. Mélyen vallásos kamaszként léptem át a jesiva küszöbét, és amikor három év múltán ott kellett hagynom a tanodát, büntetés volt számomra. Mert időközben belépt,em az ifjúkommunista szervezetbe. Persze hogy kirúgtak. De szalonnát, tehát tréflit akkor ettem először, amikor mint kommunistát börtönbe vetettek.
Részletek a Spielmann Mihállyal, a marosvásárhelyi Teleki Könyvtár igazgatójával készült interjúból ERD ÉLYI LAJOS: Bármerről koulaem a c~tati.lz tikai adatokat, gazJac~ágtorténetifolyamatokat, a nlpuc~égmozgáJra utaló k&érójelenc~égeket - meghökkentő az a nagyfokú növekedéJ, amely a maroc~váJárbelyi uiJóc~ág lélekelzámának alaku/Mát je/l.emzi. 1780 körül a környező falvakban .1zámon tartanak mintegy má.ifél .1záz uiJót, éJ 1944-ben közel bate:ur, afajvlJó törvények értelmében uiJónak min.ó.Jüló állampolgárt deportálnak a vároc~ból.
SPIELMANN MIHÁLY: Nagyarányú volt a beköltözés. Marosvásárhely mint gyorsan iparosodó város széles területról vonzotta magához a zsidókat. Fontos tényező, hogy itt kitűnő iparosemberek, megbízható kereskedcik éltek. Végül, de nem
ERDÉLYBEN
utolsósorban, két-három jelesen szervezett hitközség is működött. További háttérjelenség az agrárválság. Az időszaki válság nyomában elszegényedó vidéki zsidóság a XIX. század utolsó évtizedeiben akadálymentesen beköltözhetett a városokba. Hiizat bérelhettek vagy vásárolhattak, műhelyt, üzletet nyithattak. Maradék tókéjükre támaszkodva ezt meg is tették. Ezzel párhuzamosan megszületik a nagyon szegény, de magának életlehetőséget csakis a városban fellelő zsidó ipari proletariátus is. Az első világháború után, a húszas évek elején a román földbirtokreform fölszámolta mindazt, ami az (elsódlegesen magyar!) nagybirtokból még megmaradt. Ezzel megszűnik a bérleti rendszer egyik alapja is. Ilyen helyzetbe került nagyapám. Birtokának felosztása után Ugron István áttelepült Magyarországra. Mezővelkén nagyapám lába alól egyszerű,en kihúzták a korábbi megélhetési lehetősé gét. Beköltözött Marosvásárhelyre, terménykereskedéssei foglalkozott, meglehetősen rosszul. E. L. A múlt c~:uúad máJodik felében, a Monarcbia nyugati területein már c~zé/u korben kibontakozott a uidÓcfág ~~rnancipácwja, ac~c~zimilácwja -beleértve az önazonoc~c~ág e.1aknem tel;'e.J feladáJát, a kikeruztellcedéJt i.:~. Mi a J.•elyzet Mar0.1váJárbelyen? S. M. 1867-tól kezdve megindul az emancipációs folyamat, bár ezen a tájon a zsidó lakosság túlnyomó többsége még ortodox. A neológ mozgalom csak szűk körben terjed, a legrnódosabbak között. De már ekkor jellemző módon magyar iskolákba küldik a gyermekeiket, egyetemre is, aki teheti. Hódít a magyar kultúra. A zsidó hagyomány visszahúzódik a zsinagógák falai közé, családi kultúrávéi minósül át. Említésre méltó talmud-tóra életról Marosvásárhelyen nincs tudomásunk. Meghatározó jelentőségű viszont a város hírneves református kollégiuma. Annak szellemi kisugárzása befolyásolja a zsidóságot is. A kollégiumban 1867 után tűnnek fel a zsidó tanulók. Korábbról nincs ilyen adat - holott az iskolai értesítókön kötelező módon feltüntették a nem református tanulók vallási hovatartozását. Feljegyzésre érdemes körülmény: azok a zsidó gyermekek, akik beiratkaznak a kollégium első osztályába, kivétel nélkül ott érettségiznek Körükben lemorzsolódás nincs. [ ... ] E. L. A gazJac~ági életben óhatatlanuljelentkező ver·· c~eny mm korldtozza a beköltözéJt? S. M. A céhek a helyi törvénykezés keretében ki-. kénys:~erítik a nekik megfelelő rendelkezéseket. Települjön közénk a zsidó mcsterember is, de csak
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁBAN,
olyan terméket állítson elő, olyan áruval kereskedjék, amivel mi nem foglalkozunk. [ ... ] Kiszorítják őket a hagyományos termékszerkezetből. Így kényszerülnek a zsidók a minőségi munka felkarolására. Például a cipészetben az egyedi darabok előál lítására. Családi feljegyzéseinkből tudom: dédapám pipakészítéssel foglalkozik. Finom, érzékeny kezet feltételező mesterség. Ilyenformán a tehetősebb városlakó rétegek kiszolgálására szakosodnak, a "házi zsidajukká" lesznek. A közeli Náznánfalváról beköltöző családok közül többen tekintélyes vagyonra tesznek szert. Onnét származik az igen gazdag Baruch család. A múlt század derekán már gőzmalmot üzemeltetnek Marosvásárhelyen. Kő olaj-fmomító állomást építenek a város vasúti indóházának közelében. A századforduló éveiben az egész környék tőlük szerzi be a kenő- és zsírzó anyagokat. Amikor Marosvásárhely közvilágítását világítógázra állítják át, a nyersanyagot már tőlük vásárolják. 1944-ben a marosvásárhelyi gettóból deportálják a Baruch családot. A németek ugyanazon év őszén felrobbantják az ipartelepet. A Farkasok szintén bérlők voltak. Amikor beköltöznek a városba, gabonakereskedelemmel foglalkoznak, malomtulajdonosok A népesség növekedésével párhuzamosan Erdélyben komoly hiány mutatkozik búzából. Megszervezik az importot, a jelentősebb al-dunai kikötőkből szerzik be a gabonát. Ezzel párhuzamosan, a Maros felső szakaszán az apró fűrészmalmok helyén kinövik magukat az igazi fakitermelő és -feldolgozó nagyüzemek. Ekkor rajzanak ki Ratosnyától Gyergyóig a gazdaságtudományi főiskolát is végzett szakemberek, és korszerű elvek alapján építik át a fakitermelést. Közéjük tartozik a Charap család is. Okmányszerűen kimutatható, hogy olyan családok szervezik, vezetik a korszeru fűrészüzemeket, amelyek korábban bérlőként a mezőgazdaságból éltek. A Marosszentkirályról beköltöző, terménykereskedelemből meggazdagodó Gidáli familia orvos-leszármazottja alapozza meg Szováta-fürdőn a balneológiai gyógyászatot. Amikor 1873-ban a szegedi árvízkárosultak megsegítésére Marosvásárhelyen is gyűjtés indul, a legnagyobb adományozók között megtalálni a Baruchokat, Farkasokat, Gidálikat. A város legtekintélyesebb adófizetói közé tartoznak. 1911-12ben megjelenik a marosvásárhelyi címtár. Annak elemzése alapján ki lehet mutatni, mint árasztják el a korábban iparral, kereskedelemmel foglalkozó zsidó családok gyermekei az értelmiségi pályákat.
ERDÉLYBEN
Tíz aktív orvos közül négy zsidó. A negyventagú ügyvédi kamarából húsz vagy huszonegy zsidó. A címtárakat őrzi a Teleki Könyvtár, utána lehet nézni. Én csak a világháborút megelőző korszakra szűkítve vizsgáltam az asszimiláció, polgárosodás folyamatának alakulását. E. L. A kezJeteket vi.ugáfta(). Az 1918-aJ főhatalom változá.J nem állitotta le a folyamatot? S. M. Belső-Erdélyben az asszimilációs folyamat eredményeként az első világháború előtti években a régóta megtelepedett családok egyaránt tekintik magukat magyarnak és zsidónak. (A lengyel és orosz területekről származó haszidoknál az asszimiláció több évtizedes késéssel indul be, ha egyáltalán beindul. A háborút követő antiszemita hullám lassítja, illetve teljesen megszakítja azt.) Marosvásárhelyen a kikeresztelkedések száma elenyésző. A polgárosuló réteg asszimilációs stratégiájának tipikus példája a város egyik kiemelkedő értelmiségijének, Halász Józsefnek életútja. A századforduló éveiben telepedik meg Marosvásárhelyen. Az Agrárbank tisztviselője. Fanatikus Ady-rajongó és -propagátor. Beutazza fél Európát, a szocialista eszmék híve, a mozgalom szervezője. Három lányát a magyar kultúra jegyében neveli, de megköveteli, hogy járjanak zsidó hittan- és héber nyelvórákra - noha ő maga meggyőződéses ateista. Az őszi nagyünnepeken az etnikumával való szolidarizáció jegyében ellátogat a zsinagógába. A világháborút megelőző és az azt közvetlenül követő években nincs ellentmondás a zsidó-magyar lét pillérei között. 1924-ben az Anghelescu-törvény megtiltja, hogy a felekezeti (köztük magyar) iskolák zsidó gyermekeket is befogadjanak. Marosvásárhelyen a kötelező román nyelv helyett gyakorlatilag magyarul oktató zsidó elemi iskola után csak román líceumba írathatják be a fiatalokat. Az iskola, az oktatás nyelve tehát román, a szülői házban az értekezés, a művelődés az anyanyelvhez kötődő magyar. Ez a kettős létforma: hivatalban, a munkahelyen a román, otthon a magyar. E. L. Az erdélyi temetőkben ké.Jzftett Jtrkőfotók ugyanezt tanú.Jfljálc. Az itt élőuiJók, nyolcvan t:<~ztendővel Trianon után, "magyarul halnak meg': Latin betŰJ Júfelirataikat, ritka kivételtől eltekintve, magyarul fogalmazzák. De térjünk viuza az aJJzimilációJ folyamat letráJához. PéfJáuL· a Spielmann-Seht:<~tyén eJaútJ történetéhez. S. P. A Spielmannokról a családi hagyomány úgy tudja: Galíciából érkeztek az erdélyi Mezőségre.
ERDÉLYI MAGYAR
ZSIDÓK
LAJOS
ROMÁNIÁB.-\N,
A Kosciuszko Tadeusz-felkelést követő pogromok elől menekültek Erdélybe, a vallási türelem földjére. 1865-ben Marosvásárhe~yen kiállítanak egy házasságlevelet. Grünwald pipakészító-mester hozzáadja lányát egy Spielmann fiúhoz. Az ifjú férj Mezóméhesen, az Ugron-birtokon bérlő. A későb biekben is bérlők, Méhesen, Mezőzáhon, Mezóvelkén, 1922-ig. Keveset, szinte semmit nem tudok róluk. Birtokot, malmot bérelnek, terrnénnyel kereskednek. Dédapám állítólag két évig próbálkozott a hírneves pozsonyi jesivával, de nem szerette, otthagyta. Ugron báró családjával igen jó kapcsolatokat ápoltak, ami túlment a földbirtokos és bérlő viszonyán. Hasonlóképp a helybéli földművesek kel. Amikor 1917-18-ban a Mezőség román parasztjai elégedetlenkednek, "Domnu' Dolfit", nagyapámat és viselős feleségét .J\11.éhesen ugyancsak románok bújtatják. Mindketten Tordán tanultak, nagyapám négy polgárit végzett, feltehetőleg a nagyanyám ugyanennyit. Könyveikből kiderül, olvasott emberek voltak. Herczeg Ferenc Új/Jőlcjét, illetve Patai József Múlt é.J JövO} ét járatják. Megörököltem a Spielmann Adolfné bejegyzésű Dosztojevszkij-sorozatot. Dosztojevszkij, Mezóméhes.en! Az első magyar fordítást, a Szabó Endre-félét. Nagyapám értett a gazdálkodáshoz, ám rossz kereskedőnek bizonyult. Amikor az 1922-es földreform után felszámolták az Ugron-birtokot, megszűnt a bérlői státusa, megtakarított pénzecskéjével beköltözött Marosvásárhelyre. A Deák Ferenc (később: Albina) téren vásárolt földszintes házat. Négy bolthelyiség volt benne, ezek egyikében egy Naftali nevű társával - terménykereskedést nyit. A gazdasági válság éveiben mint üzleti vállalkozó csódbe megy, megbukik. Ennek ellenére a gyermeküket, apámat, taníttatják. Kolozsvárott végzi az orvosi egyetemet. Nem könnyen, a vasgárdista diákok terrorja alig-alig elviselhető légkört teremtett a karon. A friss diplomás orvost a bécsi döntés után már nem veszik t~l a magyar orvosi kamarába. Mégis sikerül elhelyezkednie a betegsegélyzónél. [ ... ] A második világháborút megelőző években, ha egy zsidó értelmiségi politizálni kezd,
ERDÉLYBEN
két irámyban indulhatott el: a cionizmus vagy a baloldal felé. Mint csaknem minden kollégája, apám is végigjárta mindkét utat.[ ... ] Ami a háború után történik, az - vélem - az asszimiláció szempontjából m;ir érdektelen. Anyám családja Gyulafehérvárról származtatja magát, tehát Erdély igen régi zsidó famíliái közé sorolható. Ellenőrizhető adatok a XIX. század első évtizedéból származnak. Schnitlenderék a Fehérvár közeli Marosszentimrén élnek. Borkereskedéssei foglalkoznak, 1848 után sószállítással. Később Gyulafehérváron nagykereskedók, szövetet, élelmiszert árulnak. A gazdag családok közt tartják számon őket. A dédszüleim otthon még jiddis nyel-· ven beszéltek. 1912-ben, amikor a sóvidéki Parajdra költöznek, az idegen nevekkel hadilábon álló széke\yek kedvéért, no meg a névmagyarosítási hullám hatása alatt, magyarosítanak. A Sebestyén nevet veszik fel. Amikor nagyapám Parajdra udvarol, és egy Czodik lánnyal házasodik, a sószállítás mellett sör- és borlerakatot alapít. Havasalföldról, Azugáról hozatjaa sört. Övék a Parajdon nyilvántartott első autó, egy Ford. Szentbernáthegyi kutyát tartanak, ez státusszimbólum. A Sebestyén nagyapa tagja az úri kaszinónak, politizál, törzsökös tagja a Magyar Pártnak. Kártyázik, utazik, életeleme a pazarlás. A dzsentri életforma felvétele az asszimiláció egyik lehetséges változataként egyáltalán nem ritka jelenség. Ezzel szemben a másik ág, a Spielmann nagyapa visszahúzódó életviteit fo~at. Nem foglalkozik közéleti tevékenységgel, elhanyagolhatóan szerénytisztséget vállal a marosvásárheo/i ortodox hitközségben. E. L. Rö"viJftetl tlirténel.em: lJuapád, dr. Spielmann Jó:uef e.zelc után a maroJvá.Járbelyi magyar nyelvú OrvoJtudomdnyi é.J GyógyJzeré.Jzeti Fői.:Jicola alapftó projuJzora, az orvMtöi"lénet előadó tanára, töhh monográfia JzerzőJe. Fia, vagyi.:J te, történé.Jz, a Bethl.en-lcorJzalc lcutatója, a romániai :uúJó.1ágtörténet avatott Jzalcértője, Sehutyén /Jfihály néven i.:Jmert novelliAa. ÖJJzegezvén: lcétJzáz uztendő egy erdélyi :uúJó C.Jaldd él.etéhen. Az aMzimiláció lJ a megmaradá.J története.
