A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE

I. évfolyam. 19. szám.

Budapest, 1929 december 22.

GÖRÖG KATOLIKUS

•SZEMLEH

A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SzerkesztSség és kiadóhivatal:

Budapest, VIII., Múzeum-utca 19. fdsz. 6/d. Megjelenik

kéiheienkint.

Karácsony. Irta:

Mikulich

Károly.

A keresztény világnak legörvendetesebb, legkedvesebb, de egyben legfenségesebb és legtitokszerübb ünnepe a karácsony. Legörvendetesebb, legkedvesebb, mert e szent napon a királyok palotáiba, gazdagok termeibe, szegények és koldusok kunyhóiba a szeretet, béke és áldás költözik be. A legfenségesebb, mert ezerkilenszázhuszonkilenc évvel ezelőtt maga az Isten testesült meg s leszállt a földre, hogy a bűnbe süllyedt emberiséget megbékítse a Mindenhatóval. Legtitokszerűbb, mert a megváltás nagy titkát emberi véges ésszel felfogni nem tudjuk, csak érezni. A megváltó nem született fényes királyi palotában, csak egy istállóban, kisded teste nem pihent aranyos bölcsőben, csak egy egyszerű jászolban. Takarója nem bíbor takaró volt, csak szalma. Életének kezdetétől — mely a bethlehemi jászolnál kezdődik s a Golgotán végződik — üldöztetést, megaláztatást, a legborzasztóbb földi szenvedéseket s a legszörnyűbb halált, a kereszthalált kellett elviselnie. Az emberiség türelmetlenül várta megérkezését, mert jól tudta, hogy Jézus magával hozza azokat az égi kincseket, melyeket az emberiség nélkülözött. Elhozza a békét, szeretetet és áldást. És úgy örültek a bethlehemi csillag feltűnésének, mint az eltévedt utasok a fénynek a sötét éjszakában. A bethlehemi csillag feltűnésekor bánat és gyász ült az emberek lelkén. Az idők akkor is szomorúak és súlyosak voltak, de a mai világ képe még szomorúbb, mert az emberek szíve megváltozott. Ama mennybeli adományok, melyeket a ma született Megváltó hozott le a földre : a béke és szeretet, elhagyták az emberi szíveket, hogy helyükbe a békétlenség, irigység s önszeretet költözzenek. És ez az oka annak, hogy a világ népei és nemzetei nem örülhetnek a szent karácsonynak úgy, mint Jézus születésekor. A mi karácsonyunk is szomorú, fekete karácsony, mert a sötét magyar éjszakában még nem ragyogott fel az a csillag, mely meghozza a szebb és jobb jövőt. De amikor ma, karácsony szent ünnepén a Megváltó jászola előtt térdet hajtunk, mégis erős hit és remény szállja meg lelkünket, mert a magyar nemzet hű maradt Jézushoz s megőrizte szívében ama égi kincseket, melyeket a Megváltó magával hozott. Ezeknek a birtokában hisszük és reméljük, hogy Magyarország még mindig szomorú és sötét éjszakájában nemsokára felragyog az a csillag, mely elvezérel bennünket azon az úton, amely a Kárpátoktól le az Adriáig vezet.

Főszerkesztő:

GRÓH

ISTVÁN

Felelős szerkesztő: M I K U L I C H

Melles Irta: Répásy

KÁROLY

Emil. Miklós.

Ötven évvel ezelőtt szentelték pappá, — ötven év óta ismeri nevét a görög-katolikus magyarság. És ha ő lelki vágyától vezéreltetve s az egyéniségét jellemző szerénységgel, a neki oly kedves monostor csendes falai közé visszavonulva adott is hálát Teremtőjének a reá áradt kegyelemért, ez a nevezetes évforduló mégis mindnyájunk ünnepe. ötven év nagy idő, még ha csak az emberi kort mérjük is azzal; de mennyivel nagyobb, ha munkában eltöltött ötven évről van szó. Melles E m i l ezt az időt Isten s a görög-katolikus magyarság szolgálatában töltötte el s élete e szakának elszámolási mérlege méltó ahhoz a jelzőhöz, amellyel az ötven éves évfordulót díszíteni szoktuk : arany! 1879. december 3-án szentelték pappá Ungvárott. Felszentelését követőleg a püspöki aula irodájában töltött rövid idő után mihamar elfoglalja első parochiáját Kisdobrán; 16 évet tölt ott; majd a szatmárnémeti egyházközség vezetését veszi át, míg végül 1905-ben Budapestre kerül, mint az itt egyházközséggé tömörült hívők lelkipásztora. A fővárosban élő hívek tehetnek elsősorban tanúságot apostoli munkálkodásáról. Hiszen az ötven év munkájának csaknem felét szentelte nekik. Egy év híján egy negyedszázadon át voltak együtt örömben, bánatban, jó időkben és nehéz megpróbáltatásokban, sőt martiromsággal határos nélkülözésekben és szorongattatások között is. A milliós rengetegből 10,000 szétszórt, csaknem mind a legszegényebb népréteghez tartozó lelket kellett nyájba gyűjteni, bennük a görög-katolikus öntudatot, az együvétartozandóság, a testvériség gondolatát felébreszteni, fentartani, ápolni s fejleszteni, hogy az egyházközség méltó lehessen az ország fővárosához és méltó lehessen a székesfőváros közönségének, mint kegyúrnak áldozatkészségére. A budapesti egyházközségnek ma van két temploma, van parochiális épülete, van hitoktatói kara s a kegyúr jóindulatának teljes élvezetében, szilárdan megalapozott biztos szervezettel tölti be hitéleti és társadalmi hivatását és szolgálja a görög-katolikus magyarság ügyét. A megszervezésnek ezt a szinte emberfeletti munkáját csak olyan lelkipásztor vállalhatta s végezhette eredménnyel, aki mindig tisztán és határozottan látta maga előtt a kitűzött célt, akit a cél felé vezető útjában soha semmi akadály vagy gáncs meg nem ingatott s aki a hívek bizalmából és szeretetéből meríthette azt a nagy erkölcsi erőt, amely ennek a célnak eléréséhez elengedhetlen. De a gyakorlati lelkipásztorkodás ilyen példaadó betöltése mellett, melynek elismerésekép 1899-ben főesperessé, 1905-ben apáttá neveztetett ki, időt

Előfizetési árak: Egész évre 8 P, félévre 4 P, Amerikában egész évre 16 P ; AOOSz tagjainak egész évre 5 P. — 1929-re nemtagoknak 6 P ; Amerikában 12 P ; tagoknak 3 75 P.

Egyes szám

ára

25 fillér, Amerikában

50

fillér.

tudott találni az egyházi szellemi élet magasabb régióiban való munkához is. Irodalmi munkásságát már mint papnövendék kezdte meg, s azóta szakadatlanul folytatta. Az imakönyvek, liturgikus tankönyvek, értekezések, liturgikus fordítások, naptárak, a magyar liturgia és naptáregyesítés érdekében írott cikkeinek hosszú sorozata minden görög-katolikus magyart büszkévé tehet erre a munkásságra. Mert ennek az irodalmi tevékenységnek hatása messze túlterjed egy egyházközség szűk határain, az már országos jelentőséget nyer abban a nagy gondolatban, amely a görög-katolikusságot a magyar nemzeti eszme szolgálatába állítja. Ennek a gondolatnak Melles E m i l írásban és tettben, társadalmi szervezeteink kebelében kifejtett munkájával is mindig első zászlóvivője volt. Mindig ott látjuk őt annak a lelkes gárdának első soraiban, amely a görög-katolikusságnak a magyarsághoz való jogáért és e jog érvényesüléséért küzdött. Hála a Mindenhatónak, nem eredménytelenül! Mérföldkövek gyanánt állanak előttünk a hajdudorogi magyar püspökség, a naptáregyesítés és a magyar liturgikus gyakorlat. Melles E m i l nevét mindig ott fogják emlegetni azoknak a nevei között, akiknek köszönhetjük, hogy templomainkban édes magyar nyelvünkön dicsérjük az Urat és a magyar szavú «Hiszekegy»-gyel nemcsak katolikus hitünket valljuk meg, de magyar voltunkat is. A keresztény társadalom alapja a család. Kü-. Iönösen megszentelt a családi kötelék a katolikus egyházban. Szertartásunk megengedi, hogy papjaink is élhessenek a házasság szentségével. Melles E m i l boldog örömmel láthatja maga körül számos tagú családját: a szerető hitvest, a derék gyermekeket, unokákat — mindannyit mint a keresztény katolikus társadalom buzgó tagjait, a hazának hasznos polgárait s a jövőnek biztató reménységeit. Csak egyetlen felhőárnyék zavarja az ötven év derűjét. Nem ünneprontás, ha ezt az árnyékot ez évforduló alkalmából se hagyjuk szó nélkül. Nem ünneprontás, hanem minden magyar ember szomorú, szent kötelessége. Azok a helyek, ahol munkás életének fája gyümölcshozó koronáját bontogatta, idegen uralom alá kerültek. U n g v á r , ahonnan egykor kispapjaink a magyar szabadság védelmére vonultak ki, K i s d o b r a , a bodrogközi magyar falu, S z a t m á r n é m e t i , a magyar megye székhelye, el vannak szakítva. Ezért most, mikor szívünk túlárad az ünnep érzelmeitől s a legszebbet, a legjobbat, a legnagyobbat akarjuk a jubilánsnak kívánni, minden érzésünk csak egyetlen fohászban forr össze : engedje meg a mi nagy Istenünk, hogy Melles E m i l megérje még azt az időt, amikor volt híveit, elszakított testvéreinket, Nagymagyarország régi határai között ölelheti ismét keblére !

GÖRÖG-KATOLIKUS

2

A pesti egyház ünnepe. Ez év december első napjaiban ülte fölszentelteltetésének félszázados jubileumát budapesti egyházunk parochusa, Melles Emil apátplébános. Ennek a félszázadnak majdnem fele a jubiláns budapesti működésére esik, hisz jövő év őszén lesz huszonöt éve, hogy a szatmárnémeti lelkészséget a budapestivel cserélte föl. Sok nehéz napot látott ezalatt a negyedszázad alatt a magyar egyházi nyelvért vívott harcokban született budapesti egyházközség ; sok nehéz csatát kellett azalatt megvívni künn és — benn is; sok akadályt leküzdeni, míg a mai virágzó, tízezer lelket számláló, hatalmasan fejlődő egyházközséghez eljutott az út. A szinte kuriózum számába vett magyar nyelvű görög-katolikus egyházból, a nemzetiségi részről veszedelmes konkurrensnek vélt, hathatós magyar védbástyának felismert kezdeményezéséből jelentős és minden oldalról elismert súlyú egyházi és társadalmi tényező lett. Még ugyan nehezen barátkozik meg ezzel a ténnyel a maradi köztudat; még a cél teljesen elérve nincs, de a nehezén talán-talán mégis csak túl vagyunk már. Abban, hogy ez így van ; abban, hogy a huszonötödik évfordulón az életerős fejlődés határkövéhez készülhetünk ünneplésre, nem pedig a célját tévesztett akarás bemohosodott, elfeledett sírkeresztjéhez szégyenkező gyászolásra, nagy része van annak a galambősz fiatalembernek, aki pár nap előtt aranymiséjét mutatta be az Egek Urának. Az ő eréllyel párosult céltudatossága, tapintata, kitartása nélkül ki tudja, Jenne-e ma budapesti görög-katolikus magyar egyház? Az Írás szavai szerint való lelkipásztor volt ő s máig is az: szelíd, mint a galamb, okos, mint a kígyó és ha kell, szilárd, mint a szikla. Csak természetes tehát, ha a budapesti egyházközség meleg szeretettel szívébe zárt aranymisés pásztorát lelkesen ünnepelni kívánta. Maga az ünnepelt ugyan szerényen kitérni igyekezett az ünneplés elől s visszavonulva a pócsi zárda csendes falai közé, ott mutatta be e hó 8-án aranymiséjét. Azonban a szeretet és tisztelet iránta túlságosan mély, semhogy jelei elől kitérhetett volna : a máriapócsi MAGOSz-helyicsoport lelkes fogadtatást készített elő az egyesület társelnökének s egész ott időzése alatt körülvette a ragaszkodás bizonyítékaival. December 15-én pedig válogatott közönség töltötte be a szegényháztéri parochia tanácstermét, hogy részt vegyen az egyházközségnek ez alkalomból tartott díszgyűlésén, melyen a kegyúr székesfőváros képviselői s a szomszédos latin szertartású plébániák lelkészei is megjelentek. Féltíz órakor az énekkar a «Mennyei király»-t in-

TÁRCA A gyermek.* 1917 áprilisában, mikor az állam minden háztartásnak egy kiló tengerilisztet mért ki heti adagképen s amikor az emberek már felettek minden kukoricazöldet meg juhar-kérget, míg lábaik dagadtra pöffedtek és elkezdtek rakásra hullani, mint az őszi legyek, ebben az április hónapban megszámlálhatatlan gyereksereg lepte el a város utcáit. Nem tudom, mi történt ebben az évben az égi madarakkal és a mezők liliomaival, de úgy látszik, hogy erről a gyermektáborról még tán a jó Isten is megfeledkezett. Tele volt a város gyerekekkel; a hidak, a boltok tája, az árkok az út mentén, sőt a kaszárnyák környéke is. A városi gyerekekhez újak szivárogtak a falvakból és a környékről. Minden nap többen és többen voltak. Legtöbbjük nem is tért többé vissza a falujába, ahol az éhség mellé odaszegődött a tifusz is, hanem a városban maradt és csatangolt éjjel-nappal. A városba vezető utakon egész nap katonai járőrök cirkáltak és térítgették őket vissza a falvakba, de azok mellékutakon kerülőt csináltak, átgázoltak a patakokon és a vizenyős szántóföldeken keresztül mégis csak eljutottak a városba, de oly rongyosan, véres hánccsal fel* Fejezet Ivo Andrics orosz író «Nyugtalanságok» c. könyvéből, melyben a nagy világháború rettenetes sebeit és az újabb nagy orosz forradalmak halálos nyomorúságait oly megiázó színezéssel festi meg.

SZEMLE

1929 december 22.

tonálta, majd Répásy Miklós ny. államtitkár, az egyházközség világi elnöke meleg szavakban üdvözölte a megjelenteket s a díszközgyűlés célját vázolva, azt megnyitottnak jelentette ki, a jegyzői teendők végzésére Gulovich Tituszt kérve föl. Majd indítványt tett az ünnepeltnek küldöttségi meghívása iránt s annak lelkes éljenzéssel történt elfogadása után a küldöttség tagjaiul fölkérte dr. Bacsinszky Vladimír ny. közös pü. min. osztályfőt és D a n i l o v i c h Pál min. tanácsost. Az «Éljen soká» hangjai mellett vonult be a küldöttség az ünnepelttel, kit félszázadon át hűséges élettársa kísért s akiket a világi elnök a fentebb közölt mesteri felépítésű beszéddel üdvözölt. A beszéd végén került leleplezésre az ünnepeltnek a parochia tanácsterme részére megfestetett életnagyságú arcképe, Éder Gyula festőművésznek kiválóan sikerült, a megszólalásig hű, életteljes műve. A jegyző ezután fölolvasta a jubiláris ünnepségre érkezett üdvözlő táviratokat és leveleket, első helyen Sincero őeminenciájának a keleti kongrekáció bíborosának, táviratát, melyben pápa Oszentségének apostoli áldását küldi meg az ünnepelt részére, majd P a p p Antal c. érsek, apostoli adminisztrátor táviratát. Ezután Doroghi F a r k a s Akos polgármesteri titkár, ki dr. H a v l i n Károly szfőv. tanácsjegyzővel a kegyúr főváros főpolgármesterének és polgármesterének képviseletében jelent meg, tolmácsolta a polgármestereknek, valamint Budapest tanácsa és közönségének szerencsekívánatait. Ezekhez csatlakozott még az ünnepelt megszállt területi két parochiájának, továbbá dr. Csiszárik János c. püspök, meghatalmazott miniszternek, több MAGOSz-helyicsoportnak és többeknek meleghangú üdvözlő levele. Zajos éljenzés fogadta Melles apátparochust, midőn fölemelkedett, hogy az elhangzott beszédekre válaszoljon. Első szavaiban az Ürnak mondott köszönetet, amiért megérnie engedte ezt a ritka évfordulót, majd kiemelte azt a nagy jelentőséget, mellyel a majdnem negyedszázados budapesti egyház fejlődésében híveinek — hittestvéreinek — s a legjobb kegyúrnak a legnehezebb napokban is tántoríthatatlan támogatása bírt. Hálatelt szívvel fordult az Egek Urához, hogy ebben a nagy munkában neki vezető szerepet juttatott és keresetlen szavakkal adott kifejezést szándékának, hogy azt az időt is, amit még az isteni kegyelem élnie enged, ugyané munkának, az elért eredmények biztosításának, fejlesztésének kívánja és fogja szentelni. Kéri híveit, hogy ebben úgy, mint eddig is, őszinte tettrekészségükkel továbbra is segítsék. Miután a világi elnök köszönetet mondva a megjelenteknek, a díszgyűlést pár szóval be-

Az új cseh kormány hosszú vajúdás után megszületett. Hosszú életet az újszülöttnek senki sem jósol, sőt rövidesen új választás sem lehetetlen. Mindenesetre annyi haszon van az egészből, hogy a nem-csehek politikai összefogása mintha valamicskével valószínűbbé lett volna. Mi innen csak annyit mondhatunk, hogy hittestvéreinknek, ha magyarok, ha ruthénok, ott a helyük, ahol a magyarság áll — ha s z i l á r d u l áll. Nagygejöcz község képviselőtestületét feloszlatták, miután a magyar bíró, Varga János ellen megindított hajsza nem járt sikerrel a bíróság előtt. Érdekes, hogy a feloszlatás ugyan megtörtént, de felelősséget senkisem vállalja érte. Gorond, Sztrabicsó és Izsnyéte község erdeit a jegyző elpanamázta. Legsajnálatosabb a dologban, hogy a jegyzőt, aki a három községet így tönkretette, Thegzének hívják. Nem félnek legalább attól az ilyenfajta hit-testvérek, hogy eljöhet még a számonkérés órája — talán hamarabb is, mint hinnék?

kötözött rongyokkal csupasz lábacskáikon és éhséggel sóvár ajkaikon. A csendőrök ütötték és üldözték, de nem csukták be őket, hisz nem tudtak enni adni szegénykéknek. A megvéknyult lábakon és vézna testen a fejük rémítően nagynak látszott. Tekintetük öregesen megtörtté vált és a kis arcok megráncosodtak, foltosakká lettek, mint a retek, mely fagyos télen kint fonnyadoz még a veteményes ágyban. A város csak úgy hemzsegett a gyerekektől. Belegázoltak szegénykék a katonai vágóhíd előtt folydogáló patakba és béldarabkákra vadásztak, melyeket a vágó hídról dobáltak a vízbe. Összegyüjtögették a száraz szilvamagvakat, megtörték a járdán és megették a keserű magbelet. A vasúti töltésen, a tiszti konyhák mögött felszedegették a kidobált üres konzervdobozokat, kiöblítették meleg vízzel és eet itták. Hogy kifogjanak az éhségen, bodzagallyakat rágcsáltak, míg csak a vér ki nem serkedt az ajkukon. Próbálkoztak kankalinlevéllel és ptérisz-kenyérrel is. Éjjel belopództak a frissen bevetett kertekbe s a körmükkel vájták ki a csak tegnap elvetett krumplit. Koldultak, loptak, raboltak, de ez mind nem volt elég ahhoz, hogy az éhenhalástól megmeneküljenek. Ügy tűnt fel, mintha a városban csak a gyermekek éheztek volna. Férfit alig lehetett látni, az asszonyok pedig hallgattak és dolgoztak. Hanem a gyermekek semmivel se tudták magukat áltatni és megvigasztalni. Nappal összevissza csatangoltak a városban. Sokan a tavalyi

harcokban rombadőlt házak lócái alatt aludtak, vagy pedig a keskeny utcában a raktár előtt hevertek mint a kévék, de annyian, hogy a járókelőknek vigyázni kellett, nehogy a heverők lábára tapossanak. Hiába üldözte őket a rendőrség is! Minduntalan visszajöttek és lefeküdtek a magazin mellé s leskelődtek. Haltak, haltak az idősebbek is, de főképen a gyerekek. Mindennap eltűnt közülök egy-egy a kóborlásban. Az vagy ott feküdt a «Nagy Hán» előtt, vagy a híd mellett a padokon, felduzzadt szemaljakkal és nézett maga elé a járdára meredten, mozdulatlanul. Egy európai nagy étterem déli maradéka megmenthette volna ezeket a szerencsétlen gyerekeket, de ebben az évben egyenlőtlenül osztódott el az élelem a földön és nem volt segítség! Haltak, haldostak előbb a gyerekek, később az öregebbek is . . . Azoknak, akik túlélték ezeket a borzasztó időket, a ptérisz meg a nyirkos, dohos liszt iszonyatos íze már rég eltűnt a szájából — hiszen minden elmúlik és mindent elfelejt az ember — de azokat a gyermekeket lehetetlen elfelejteni, aki csak egyszer látta is őket, amint a házidaróc és katonai ruha rongyaiban üldögéltek és rágicsálták a zöld lóherét, mialatt szájuk két oldalán csorgott lefelé a zöld n y á l ! . . . Es borzasztó az a gondolat, hogy egyszer majd ezek a gyermekek vádló árnyak lesznek egy rettenetes ítélet napján, amikor jobban fognak látni és igazságosabban ítélni, mint ítéltek az ezerkilencszáztizenhetedik év áprilisában . . . Eszperantóból: M á t y á s J ó z s e f .

zárta, az ünneplő közönség a Himnusz hangjai mellett vonult át a templomba, hogy résztvegyen a jubiláns által bemutatott ünnepélyes szentmisén. A rádión is továbbított énekes mise folyamán dr. K u p á r Lajos budapesti hitoktató mondott szentbeszédet, fényes szónoki készséggel, meggyőző világossággal fejtegetve azt az apostoli küldetést, mely Krisztus Urunk helytartójáról, az apostolok utódáról minden egyes lelkészre átszállva, mindeniküket az apostolok munkatársává, munkájuknak továbbfolytatójává teszi. A szentmise a jubilánsnak a jubiláris miséknél szokásos áldásosztásával ért véget. Ugyanaz nap este nyolc órakor újból az ünnepelt jubiláns köré gyűltek hívei, a szeretet-lakomán, mely az Egyesült Polgári Kör Akadémiautcai helyiségében ment végbe. Százat jóval meghaladó közönség gyűlt egybe, a budapesti görög-katolikus társadalom színe-java, hogy a fehér asztal közvetlenebb hangulatában is kimutassa ragaszkodását, tiszteletét az iránt, aki negyedszázad óta vezetője lelkiekben és nagyon gyakran nemcsak ezekben. A vacsora folyamán Medvigy Gábor dr. mondott felköszöntőt az ünnepeltre, Bacsinszky Vladimir dr. a kegyúr fővárosra, Gróh István ny. Iparm. Főiskolai igazgató az ünnepelt nejére és a görög katolikus nőkre, Medvigy István a jubiláns családjára, továbbá a Vasvári Pál Kör nevében Csopey Dénes az ünnepeltre. Végül Melles Emil válaszolt az összes felköszöntőkre. A társasága késő éjjeli órákig maradt együtt.

Onnan-tulról.

1929 december 22.

Vallás, erkölcs, művészet Irta: Álmos Zoltán.

Miután a vallás, mint hitbeli meggyőződés, szükségképen bizonyos az életviszonyokat is szabályozó normatívumokkal járt karöltve, sokat vitatott kérdése a tudománynak, független-e az erkölcs a vallástól, avagy annak folyománya? Ez a kérdés a görög bölcselőknél vetődött fel először irodalmi formában. Folytatódott a római íróknál. Fölújul, még pedig igen erős és tetszetős érveléssel, az encyclopaedisták írásaiban, akik közül különösen Rousseau és Voltaire folytattak igen erős küzdelmet az irányban, hogy az erkölcs alapjait a vallástól elkülönítsék. Csúcspontját ez a nézet mégis abban a világszemléletben érte el, amelyet tudományos elnevezéssel történelmi materializmusnak hívunk, s amelynek erre vonatkozó felfogását a legrövidebben abban sűríthetem, hogy e világnézet szerint az erkölcs semmi más, mint a mindenkori társadalmi és gazdasági struktura reflexe, mely korral és emberekkel folyton változik, s mint ilyen a vallástól független. Hogy a társadalmi és gazdasági struktúra tényleg hatással van az emberi gondolkodás s ezzel az erkölcsi felfogás kialakulására, afelől vita nem folyhat. A történelem, a mindennapi élet s az az életidő, amelyet egyikünk-másikunk már megfutott, € részben olyan példákat mutat, amelyek mellett nem lehet behúnyt szemmel elmenni. Ha azonban az alapvető erkölcsi szabályokat nézzük, amelyeken a társadalom nyugszik, s amelyek alappillérei minden nemzetállamnak és kultúrának, azt kell megállapítanunk, hogy ezek az alapvető erkölcsi szabályok, amelyek különösen az élet és tulajdon szentségével, a szülők iránti kötelezettségekkel, a házasság intézményével és így tovább, szóval a legalapvetőbb társadalmi intézményekkel vannak kapcsolatban, mind-mind ősi valláserkölcsi normatívumok, amelyek a különböző vallások szerint más és más irányban hatottak és alakították ki a társadalmi felépítményt, azonban bármilyen különbözőségek álljanak is fent ezen a téren, nem külső, tehát a mindenkori társadalmi és gazdasági struktúrából fakadó normatívumok, hanem az uralkodó vallás erkölcsi szabályai. Mi sem beszédesebb példája ennek, mint Ázsia ősvallásai, amelyeknek erkölcsi szabályairól csak tudatlan koponya állíthatja azt, hogy azok a gazdasági és társadalmi struktúra függvényei, nem pedig megfordítva. Ugyanez a helyzet a mohamedánizmusnál s főként a mozaizmusnál, amelynek erkölcsi szabályaira nézve, pláne a zsidóság mai társadalmi és gazdasági szétszórtságában és elhelyezkedésében, csak a teljes tájékozatlanság állíthatja azt, hogy azok nem ősi valláserkölcsi szabályok, hanem a társadalmi és gazdasági élet reflexei. Végül ugyanez a helyzet az úgynevezett nyugati kultúránál is, amelyre kétségtelenül igen sok letűnt kultúra volt befolyással s hagyott nyomot annak életében, de amelyre nézve megint csak a vak nem látja, hogy azok az erkölcsi normatívumok, amelyek a nyugati kultúrát kialakították, áthatják és fenntartják, mind keresztény erkölcsi szabályok, nem pedig a különböző társadalmi és gazdasági struktúrák függvényei, amely alapvető erkölcsi szabályokra a gazdasági és társadalmi élet hullámzása időlegesen gyakorolhat ugyan befolyást, tartósan és alapvető tartalmában azonban nem fogja megváltoztatni soha, mert ezek a szabályok benne fekszenek az emberi természetben s a békés társadalmi együttélés alapkövetelményei. A vallás tehát az erkölcsi szabályoknak ősi és kiapadhatatlan rezervoárja s abba az egyéb hatók csak mint apró erecskék futnak bele. Ha visszatekintünk az emberiség múltjába s csak egy futó pillantást vetünk is arra a sok apró kultúrtörténelmi emlékre, melyekből az emberiség művelődéstörténelme összetevődik, az első jelenség, amit ezekből az apró cserépdarabkákból kiolvashatunk az, hogy mihelyt csak az ember arra a gondolatra eszmélt, hogy ő az élet fájának nemcsak egy lehulló levele, hanem, hogy van életcélja s léte nem ér véget a fizikai elmúlással, szóval, amikor ősi primitív formájában először lépett fel az emberben a vallásos eszme, annak vallásával és gyakorlásával kapcsolatban -külsőleg is kifejezést adott eme eszmevilága

GÖRÖG-KATOLIKUS

3

SZEMLE

magasabbrendűségének. A vallási ceremóniák | végzésére máglyákat, oltárokat emeltek. Azok, | akik a ceremóniákat végezték, külsőleg is megkülönböztető ruhákat öltöttek. Magukat s az áldozati helyeket feldíszítették. Vallási meggyőződésüknek megfelelően különböző fétiseket, bálványképeket és más faragványokat készítettek s vallási ceremóniáikat tánccal, topogással, énekkel és zenével kísérték. A művelődéstörténelem tömérdek adatot tár fel e részben. A különböző utazók is töméntelen anyagot hordtak össze az ős primitív népek vallási életéből s ezek az adatok mind arról tesznek tanúságot, hogy az emberi művészeti készség első megnyilvánulásai mind-mind a vallásfogalmi képzetekkel állanak elsődleges kapcsolatban. Templomokkal, istenképekkel, bálványokkal, magától értetődően a kor értelmi és műveltségi színvonalának megfelelően, minden időkben és minden népeknél találkozunk. S akár az egyiptomi, akár az ind, akár az inka, avagy ős sumir, akár a buddhista kultúrákat vizsgáljuk, akár pedig az ősperzsa, vagy zsidó, vagy épen a görög és római világ gyönyörű kultúralkotásaira esik is tekintetünk, lehetetlen meg nem látni, hogy ezeknél a kultúráknál úgy az építészetben, mint a képfaragásban és festésben a művészeti igények és akarások mindenkor és mindenütt a legszorosabb összefüggésben vannak az emberiség vallásos meggyőződésével és annak gyakorlásával, s hogy ezek az igények és akarások, mint valami fénykoszorú világítanak élő és letűnt kultúrák felett. Kétségtelen, hogy ez az ősi művészeti készség aztán az emberi kultúra haladásával differenciálódott s a vallásos képzetekből fakadó művészeti törekvéseket a fejlődésben fokozatosan és nyomon követték azok a művészeti törekvések is, amelyek az ember egyéb életviszonyaival állanak kapcsolatban. A vadászati, halászati és harcászati életből fönnmaradt kultúremlékek e részben minden kétséget kizárnak. Azonban az is bizonyos, hogy ezek a törekvések úgy mennyiségileg, mint minőségileg mélyen alul maradnak a vallásos élet művészeti alkotásainál és a képfaragásban és festészetben a renaisszance, — az irodalomban a könyvnyomtatás feltalálása, — zenében a X I X . század közepe, — az építészet terén pedig, mondhatni, alig egy pár évtized óta nyert csak a vallási élettel kapcsolatos művészi alkotásokkal szemben nagyobb lendületet, anélkül azonban, hogy művészi kvalitásokban amazokat megközelítené vagy túlhaladná, mert gigantikusabbat alkotott azóta az emberi elme, de felfogásában és kivitelében finomabbat és művésziesebbet nem. Nemcsak az emberi és társadalmi, erkölcsi normáknak, hanem a művészeti alkotásoknak is a vallás tehát a szülőanyja és ős forrása s bármennyire igaz is, hogy az emberi elmét művészeti alkotásokban megkötni se nem lehet, se nem szabad, époly hamis az a tanítás, mely a l'art pour l'art, önmagáért a művészetért elvének malaclopó köpenyegével szeretne betakarni minden művészeti tehetségtelenséget és erkölcstelen alkotást. A meztelenség ábrázolása egymagában véve még nem művészeti alkotás, épúgy, amiként nem művészet az élet mélységeinek és galádságainak meztelen visszaadása sem. Az igazi művészet épúgy, mint ősi forrása a vallás, eszményiségre tör s azokra a kérdésekre kíván az emberi léleknek feleletet adni, amelyek az embert önmaga és az élet realitásai felé emelik. Nem azt nézi, milyen az élet, hanem, hogy milyennek kellene lennie, hogy megszűnjék a «bête humaine», az állat az emberben s már itt a földön beolvadjon és eggyé váljék azzal a magasabbrendű közösséggel, amelyet a vallási kultúrák állítanak eszményként az emberiség elé. Aki "alkotásaiban efelé tör, az művész. Minden más csak mesterember, vagy még annál is rosszabb : kút- és lélekmérgező. Vallás, erkölcs, művészet tehát szorosan egybefonódó fogalmak. S bár különböző utakon haladnak s különböző a tárgyuk és eszközeik is, mindmind afelé a cél felé haladnak, mely tartalmat és eleven erőt kíván adni annak az örök emberi törekvésnek, mely önmaga felé emeli az embert s túl a földi életen részesévé teszi őt egy eszményi magasabbrendűségnek, keresztény hitünk szerint — Isten országának.

Hozzászólás az új énekeskönyvhöz. Irta: Szilvássy József kántortanító.

Megvalósítása ez lenne: fis, fis, fis, g, fis, e, d, e, fis ki-állt - suk - mi - hí-ven. A négy hangon átvonuló hajlításra tovább nincs semmi szükség. Mennyivel szebb, fülbemászóbb, magyarosabb ez: e, fis, g a, g, fis g, fis g, a fis, e fis, g a Gá - bor ar - kan - gyalt kö - vet - ve - mond-juk. Az Üdvözlégy sora teljesen jó s igazolja, hogy a dallamot átdolgozó ismeretlen is szívesebben alkalmazza a páros hajlításokat. Csupán az utolsó sor szorulna még egy kis módosításra, mely így fejezné be legtermészetesebben s mégis hatásosabban ezt a podobna dallamot: gis, fis gis, a fis e, dis e gaz dag ke - gyei - met. I I . podobna. — «Midőn Téged Krisztus.» ö t hangon át terjedő hajlítással kezdeni egy dallamot nemcsak nehéz, de a magyar zeneszerzéssel ellenkezik. Ilyen megoldás lehetett szép az ószláv nyelvnek és éneklési modornak megfelelően, de a magyar nyelv követelményei elvetik mindezt, mint sajátságaival ellenkezőt. Szerintem ekként lenne : gis, e Mi -dőn. A szöveg változása folytán ugyanez a zenei elgondolás érvényesítendő azzal a különbséggel, hogy az «illatos» szövegnél nem 1, hanem 2 gis hang lenne éneklendő. «Kiáltá neked.» Ez idéző mondat. Ezt követi az idézett «Üdvözlégy !» stb. E két rész között a «ked» szótagra eső cis hang pontozandó be koronával. A befejezés magyarosabb lesz így: gis, a, h, a, gis, fis, e. Itt már egész változtatás eszközlendő. — Az eredeti dallam szerzője minden bizonnyal Gdurban fejezte be ezt az éneket s csak a leírás kissé felületes volta vagy másolása, sokszorosítása hozhatta létre azt a zenei abszurdumot, hogy az egy -es, tehát G-dur hangnemnek feltétlenül G-ben végződő befejezése helyett f i s végzés legyen. — Az ősi forma négy utolsó hangja ez: h, a, g, fis. Kézenfekvő, hogy az ősdallam szerzője csak a leírásnál nem helyezte hangjegyeit precízen el s így a h hang helyett c-t, az a hang helyett h-t, a g helyett ö-t és a f i s helyett g-t vett dallama befejezéséül. Bizonyságul hozom fel a zeneelméletet, mely szerint a fis a G-durnak 7-es, sőt szűkített hetes hangzata, mely g-re halad ; s ha a darab fis-ben végződik, kielégítetlenséget hagy úgy az éneklő, mint a hallgató fülében, sőt egész lelkében is. Tehát az E-durba transzponált II. podobna nem d i s , hanem e végzetet igényel. — 2. «Efrata háza» 2. podobna dallama megmaradhat az újítás szerint. Megjegyezni kívánom, hogy ennél a dallamnál is elírás történhetett, mert az eredeti G-durbani megzenésítés fis-ben való bevégzése ismét zenei abszurdum. Ha az ősi egyházi dallamon változtatunk, a másolásból származó zenei botlásokat is javítsuk ki, még ha a megszokottság folytán meggyökereztek is már. Szerintem kevés simítással a szerző csak így fejezhette be ezt a dallamot: a, h, c, c, c, h, d, e, h, á g «mely - ben Is - ten fi - a szü - le - tett». I I I . podobnahang. «A Te szüzességed szépségén.» Valamin csak akkor változtassunk, ha szebbet, tökéletesebbet tudunk helyette nyújtani. Egyébként az újítás: vétek. Hagyjuk meg hát továbbra is ezt a podobnát a maga eredeti szépségében és pedig feltétlenül a megismétlődő motívumokba átvezető f, g, a difuziókkal (áthidalásokkal). I V . k o n d á k d a l l a m . A IV. kondákat újítani indokolatlan. Es-durba való átírása annyiban előnyösebb, mert így mélyebb letétben a hívek könynyebben énekelhetik. Bár szerintem F-durban még hatásosabb lenne. «Mint a vértanuk nagy hősét» IV. podobna. — Ez kifejezetten E-moll színezetű. Fis-ben való befejezése úgy hat, mintha egy költemény vagy egy prózai mű pont helyett kettősponttal, vagy vonással fejeztetnék be. Csekélységem az első sor « M i n i n szótagra eső legátózott e, fis hangok helyett egyszerűen, magyarosan, pusztán az E-hanggal való kezdést tartja előnyösebbnek s csak az * «a» névelőre eső hangot hajlítanám fis, g hang-

4

GÖRÖG-KATOLIKUS

gal. A 2-ik sor kifogástalanul jó. A 3-ik sor így lenne helyesebb : fis, e, fis, a, g ki - pá - lyá - dat A 4. és 5. sorok szintén igen jók, csak a 6. sorban akad egy kis igazítás: A «csó» szótagra eső negyedértékű «a» hang helyett félértékű «a» hang kívánatos. A folyó sor teljesen jó. Utolsó sora az «E»-mollnak megfelelően így lenne : a, h, c, h, a, gis, fis, e den - ve -sze - de - lem - tői. Hogy itt valóban a G-dur E-molljáról van szó, bizonyítja az első sorban előforduló D i s , mely kifejezetten az E-moll javára dönt. «Tiszteletreméltó» IV. podobna. Ennek nem fis-sel, hanem G-vel kell végződnie. Első sora jó. Második sorában a második ütem a hangja helyett e hang kívánatosabb és a h hang teljesen elhagyva félértékű a hanggal helyesbítendő, utána még egy a hang betoldásával. További sorai teljesen kielégítők, helytállók. Befejezése így lenne helyesebb: g, a, h, e, h, a, g, lel - künk-üd - vö - zí - tő - je. «Felülről és nem az emberektől» IV. podobna. Itt is f i s végzetű G-dur dallam bántja a fület. Ezt is g hangban kell befejezni. Egyébként e- a podobna csak az első és utolsó sorában igényel némi változtatást. Kezdete így kívánatosabb és hangzatosabb lenne : fis, fis, g, a, fis, g, fis, e, e, e Fe - lül - ről és nem az em - be - rek - tői. Befejezése pedig egyszerűen így lenne : e, h, a, g mi - lel - kün - ket «Elcsodálkozott József» IV. podobna. f F. g. a> g, > e> f> g El - cso -dál - ko - zott Jó - zsef. Ezzel a bekezdéssel előnyösebben szolgálnók a magyarosabb zenei kívánalmakat, mint ahogyan azt az újított dallam szerzője egymásutáni monoton 5 F-el vélte kifejezhetőnek. Egyébként is az eredeti dallam sem monoton bekezdéssel, hanem a változatos és hangulatosabb b, c, d, c, b, a-val vezeti be ezt a IV. podobna-dallamot. Tovább menve a «let» szótagra éneklendő «a» hang semmi esetre sem lehet pontozott félértékű hangjegy, hanem csak %-es a hang, mert «szet felett» rövid magánhangzós szótagok, akárcsak a «Mennyei rendeknek» kezdetű 1-ső podobna 2-ik sorában levő «embereknek» V4, sőt V8-os hangjegyekkel való kifejezése. V . podobna. «Üdvözlégy, életadó kereszt!»teljesen jó, a régi dallam figyelembevételével készült. V I . podobna. «Jertek elő, angyalok.» Legszebb podobna-dallamunk szintén kifogástalanul jó, az eredetitől csaknem semmiben sem tér el. V I I . podobna. «Miután minden reményünk.» Ez a 3 bés podobna az újításban f-el végződik, dacára, hogy es-dur hangnemben van írva s eszerint vagy «es»-ben, vagy «c»-ben kellene végződnie, ha c-moll lenne. Kár volt a 2 b-és B-dur G-mollját transzponálni. Ez a dallam G-mollban sem magas. Meg kell hagynunk tehát eredeti hangnemében és G-moll végzetében. Dallamát egyébként nem kifogásolom, csupán csak a befejező utolsó négy szótag dallamát helyezem vissza eredetiségébe. V I I I . podobna. «0, dicsőséges csoda.» Kifogástalanul jó. «Minek nevezzünk titeket?» VIII. podobna. a, g, fis, g, a, g, fis, g Mi - nek - ne - vez - zünk ti - te - ket? Ez a kezdet nem változtat a dallamon s a kezdő első hang nem tetszetős, magyartalan hajlítást mégis kiküszöböli. Nyolcadhangok helyett ty-i-es hangértékkel lenne éneklendő, kivéve «zünk» hosszú szótagra eső g félértékű hangot. A második sor dallama jó, csak a Vs értékű hangokat V4-esekkel kell helyesbíteni úgy, miként azt a magyar szöveg megkívánja. A 3. sor dallama is megfelelő, de a «dicsőítitek Őt» szövegre eső nyolcad-értékű hangjegyek V4-esekkel helyesbítendők, mert az «ít» képző mindig hosszú s nagyon fülsértően hangzik «dicsőítitek» két rövid «i»-vel és 2—2 tys értékű hanggal. E podobna többi része sikeresen van megoldva. Az újítás semmi kívánni valót nem hagy maga után. Amidőn megjegyzéseimet a lekottázott podobna-dallamokra megtettem, jó néven venném, ha az énekszakértő főtisztelendő lelkész urak és kántortanító kartársaim észrevételeiket és megjegyzésüket bírálatomra megtennék.

SZEMLE

Mult és jelen. Irta: Oróh István.

Affélét hallottam, hogy neheztelnek Pócson amiatt, amit a Szent Bazil-rend magyarságának dolgában írtam. Vagy talán nem is neheztelnek, egyéni vélemény az egész, hisz a világ legbékességesebb lapja a Szemle azonkép, mint ahogy a legbékességesebb nép a mi népünk. Ha megbántottam valakit, sajnálom, visszavonom, csak azt nem igérem, hogy hallgatni fogok ebben a kérdésben. Mert hát mi is történt? A Magosz memorandumot nyújtott át illetékes, nagy befolyású egyházi férfiaknak, amelyben kéri, neveljék magyarnak a rend magyar ifjait, mert se Lemberg, se a többi idegen zárda képzése nem elégít ki bennünket. Legyen önállóvá egyetlen rendházunk, magyarosodják meg, váljék intézményesen csak a miénkké. Vájjon mit követtünk el ezzel a kívánságunkkal? Vétettünk-e vallásunk, szertartásunk ellen? Vétettünk-e az egyházi rendet megillető tisztelet ellen? Nem. Ellenben ha nem tesszük meg, vétünk magyarságunk ellen. A memorandum most a bazilita-atyák kezében van, őket tartja illetékesnek a kezdésre Róma s mi a magyar társadalom nevében kérjük őket, jól gondolják meg a dolgot. Ebben a megrabolt, kicsi országban mérhetetlen keserűség él a lelkekben. Afféle nézet formálódott k i : aki nincs mellettem, ellenem van. Középen megállni ellenség és barát közt nem tud senki és nem sikerül ez a bazilita-atyáknak se. Ma az ő zavaros közjogi helyzetüket nem ismeri társadalmunk (a Szemlét csak grékusok olvassák ezidőszerint), de meg fogják ismerni egész bizonyos. Vádak fognak elhangzani, súlyos gyanúsítások s vájjon akarják-e Pócson, hogy mi piruljunk az ő esetleges makacsságukért? Vállalják-e érette a felelősséget? Pócsnak rá kell eszmélnie, hogy azzal a bizonyos memorandummal a magyar kultúra zörget a rendház kapuján. Ki állaná el útját a magunk földjén ? Azt az ifjú rendtagot pedig, akiről ezelőtt való írásomban megemlékeztem, arra kérjük mi pestiek, jöjjön újra közénk a húsvéti ünnepekre, lépjen szószékünkre és tartson nálunk lelkigyakorlatot. Áhítattal hallgatjuk majd nemes gondolatait és megbékél köztünk bizonyára. * Bizony jó ideje mult a Katolikus Nagygyűléssel kapcsolatos országos összejövetelünknek, de még mindig foglalkoztatja az elméket akkor írott vezércikkünk. Beszámoltunk híven mindenről, ami nemes, felemelő, de kitört belőlünk a kérdés : szép mindez, de hol maradt a nép, hisz nem zsinat volt ez, hanem a görögkatolikusság egyetemének gyűlése. Sokára ugyan, de megszólal, válaszol a kérdésre a legilletékesebb, a nép. Két levelet kaptunk, az egyiket Gagyvendégiből november 30-iki kelettel, a másikat Szabolcsveresmartról november 27-ről keltezve. Panaszol mindakettő. Az első községről-községre járó missiót sürget a pusztulás meggátlására, mert elvész a görögkatolikus öntudat. A másik panasza még inkább megdöbbent. Gazdaember írja, úgy hallom, tekintélyes, jómódú ember, nem kívánja, hogy közöljük, csak azt, hogy gondolkodjunk tartalmán. Keserű feljajdulás ez az írás, felsorolása önön hibáinknak és nincs bátorságom rá, hogy ellene mondjak, még arra se, hogy vigasztaljam. Aki elolvassa, úgy érzi, veszedelemben az az egység, érzésbeli közösség, ami papjaink és híveik között eddig megvolt. Mert csudálatos magas fogalmai vannak népünknek a p a p r ó l , a tökéletességet, a kötelességtudás mintaképét kívánja látni benne. Ezt a felfogását pedig: összerombolni bűn lenne. Főtisztelendő urak, vigyázzunk. Népes csapatok, ragaszkodó híveik körében szeretnénk viszontlátni önöket a jövő Nagygyűlésen. *

A szomorú levélsorozatnak nincs vége, folytatódnak a kérdések és megáll kezemben a toll. «Hol voltak a tanítók? — kérdik, — miért maradtak el a Nagygyűlésről — tudakolják, — hisz a tanítóság szerves része az Egyház funkcionáriusainak, a mi népünk művelésének munkásai, a papság lelki szövetségesei. Egyetlen nem volt

1929 december 22. ott azon a gyűlésen. Hát már nem élne köztünk a görögkatolikus közösség tudata? Valami bajnak kell itt lenni ?»... Egy szegedi testvérünk hányja szemünkre: «Gyönyörű, amit az ő kápolnájuk felszentelése alkalmából írtunk, de írjuk meg a fájdalmukat is, hisz ép azok maradtak el tőlük, akik megígérték megjelenésüket, a legkedvesebbek, azok, akik után legjobban sóvárogtak eddig. Vájjon mi lelte őket?» Hallgatok. *

Istenem, hisz az Ünnepre készülődünk; csak nem aggathatom tele vádlevelekkel a Szemle karácsonyfáját. Jer, ó áldott ifjúság, édes béke, tiszta lelkesedés, a te írásoddal. Mert ilyent is kaptunk. A budapesti görög-katolikus kispapok írják nekünk szent Miklós napján: «Önök most harcolnak a magyar görög-katolikusság reneszánszáért, — mi imádkozunk a győzelemért; Önök fizikai erejüket, élniakarásukat, erős realitásukat szólítják védelmül — mi idealizmusunkat, könyörgéseinket, fohászainkat küldjük az Önök munkái elé ; Önök fáradságot nem ismerve kongatják a hívó-intő harangot, mi lassan készülünk a munkára, lassan akarunk megérni, hogy bármelyik percben egész életünk árán, minden tudásunk feláldozásával és latbavetésével, minden lelkesedésünk átütő erejével meglássuk felvirradni a vajúdó görög reménységet! Önök, Uraim! a görög-katolicizmus egekig érő dómjának építői és mi Krisztus szegletkövének kristályosodó sejtjei, az oltár építői: a görög-katolikus kispapok !» . . . Adja az Isten, hogy úgy legyen.

Cáfolatok. A hódmezővásárhelyi görög egyház lelkészétől vettük az alábbi levelet: A «Görög-Katolikus Szemle» f. é. dec. hó 1-én kelt 18-ik számában «Mult és jelen» rovat alatt Gróh István főszerkesztő úr ezen állítása : «A hódmezővásárhelyi szerb hitközség végkép áttért a magyar oltárnyelvre» — a valóságnak nem felel meg. t. Nem «hitközség»-eink, hanem egyházközségeink vannak. 2. A hódmezővásárhelyi egyházközség nem szerb, hanem görög. 3. Az oltár nyelve azért nem magyar, mert a kérdés rendes, törvényes úton nincs elintézve, egyéni akció vagy forradalmi lépés pedig egyházunk szellemétől távol áll. Hódmezővásárhely, 1929 december hó 9. Tisztelettel: D r . Wiener Tibor László gör. kel. lelkész.

Ugyanezen kérdésben a szegedi gör.-kel. szerb lelkész úr a következőt írja nekünk: A «Görög-Katolikus Szemle» f. é. dec. hó 1-én kelt 18. számban : «Mult és jelen» rovat alatt Gróh István főszerkesztő úr ezen állítása, hogy r «a szegedi szerb görög-keleti hitközség kívánságára budai püspökük beleegyezett abba, hogy minden negyedik vasárnap magyar isteni tiszteletet tartsanak» — a valóságnak nem felel meg. Megjegyzem, hogy ilyen kívánság a szegedi hitközségben sohasem merült fel és tudtommal nem is fog felmerülni és különben is ilyen kívánság, ha az bárhol is felmerülne, csakis szent Egyházunk illetékes particuláris (topikus) püspöki zsinat által a liturgikus könyvek lefordítása, illetőleg aprobálása után volna teljesíthető. A szíves közlést hálásan köszönve, maradtam a Tekintetes Szerkesztőségnek a szegedi gör.-kel. szerb egyházközség nevében Szegeden, 1929 december hó 4. Tisztelettel: Gyurgyevics István szegedi gör. kel. szerb plébános.

Adjuk e két levelet szószerint, elismerve azt, hogy tévesen informáltak bennünket. Tehát nincs magyar liturgia se Vásárhelyen, se Szegeden és Gyurgyevics István lelkész úr szerint: tudtával nem is fog felmerülni ilyen kívánság. Adja Isten, hogy csalódjék a Főtisztelendő úr; a szegedi és kecskeméti hívek talán tesznek róla. Hisz mégse lehetnek azok annyira szerbek.

GÖRÖG-KATOLIKUS

1929 december 22.

Karácsonyi óhaj. J ö j j el, j ö j j el áldott szép karácsony G y ú l j o n föl a «Betlehemi éjjeleM i n d e n lélek csak örömöt lásson !

...

Oszlasd el a b á n a t u n k , a g y á s z u n k ; Legalább egy karácsonyfás-estén Lelki békét, örömet is l á s s u n k ! örvendezzünk, énekeljünk ; Békesség a földnek . . . Legyen béke azok között, K i k egymásra törnek. Lobbanjon fel a szeretet l á n g j a ! Nép-szeretet: H a j o l j le még egyszer a — v i l á g r a ! . . . M i n d e n k i csak boldogságot lásson ! Légy megáldott d r á g a kisded . . . Aranyos karácsony !... Radványi Sándor.

„Fénylő csillag fényeskedjék!" Irta: Sztankay

Andor.

Ügy akarta, hogy épen karácsony estére érjen haza . . . Hosszú idegenben való tartózkodása alatt úgy kiszínezte magának ezt a visszatérést, mint a boldogság teljesülését. Erre az egy napra készült, ezért az egy napért küzdött hosszú hat esztendőn keresztül. Most ott állt a robogó vonat ablakánál, mely vitte-vitte álmai felé s halk sóhajjal gondolt egy régmúlt karácsonyra, melynek szomorú s mégis kedves emlékei kísérték eddig s kísérni fogják életén keresztül... Igen ! azt az estét nem lehet feledni soha! Akkor igaz, nagy szomorúság is szakadt rá, de a jászolban fekvő kis Jézus kegyelme jóakaratú emberek körébe vezérelte s a szomorúság örömre változott... Vájjon ma is örömet tartogat-e számára? ! . . . *

Özvegy Kovács Péterné lázas betegen feküdt a szalmafedeles házacskában, sápadt arcára rávetődött a petróleumlámpa halvány fénye, réveteg szemei tízéves fiacskáján, Lászlón pihentek, aki ma, a karácsony előtti estén, az utolsó simításokat végezte a hosszú, fehér angyalsüvegen, melyet holnap, mint betlehemes angyal büszkén fog viselni. Színes szalagokból pompás kerészteket ragasztott rá s műértő szemmel vizsgálgatta . . . Ügy volt, hogy nehezen akarták bevenni magukközé a betlehemesek az árva kisfiút, de bíz az éneket senki sem tudta olyan szépen, mint a tízéves Laci, hát bevették. Örült neki szegényke nagyon, már csak azért is, mert a sok díszes karácsonyfát megláthatta a módos házaknál; neki, mióta szegény jó apja meghalt, aki rendes ácsmester volt, nem jutott arra s o h a . . . No meg a rész se' megvetendő, amit a betlehemesek keresnek; egy kis jobb étel, orvosság kerül szegény anyjának karácsony napjára . . . — Ne menj édes fiam — esengett anyja — úgy láttam délután hó is esett, vékonyka cipőd átázik a hóban ! — Megsegít a kis Jézus — anyám, — hogy nem leszek beteg, hisz az Ő nevével köszöntünk be minden hajlékba 1 Azt mondják a patikus úr Klárikájának tavaly is kétméteres fát hozott a Jézuska, sok arany csillaggal, angyalhajjal, hogy gyönyörűség volt nézni ! Az anya szeméből könny szivárgott s nem merte tovább zavarni a tiszta ö r ö m ö t . . . Másnap az idő hidegebbre fordult, de nem tisztult az ég, a decemberi nap, mint egy halvány derengés folyt le s hozta közelebb az estét Délután Laci öltözködni kezdett. A kopott télikabátka alá felvette az elnyűtt szvetterét is s arra rá a kabáton felül került a hosszú, fehér ing. Kezébe vette a csörgős botot s fején büszkén csillogott az aranykeresztes, sokcsillagos angyali föveg . . . A harangozóéknál gyülekeztek. Kemény kartonpapírból kéttornyú templom volt összeállítva, ez a betlehemi barlang s benne jászolban fekve a kis Jézus áldó kezecskéjét magasra tartva s körülötte a Szent Család, a bölcsek s az állatok... Laci áhítattal nézte. Nézte s úgy énekelte a szent dallamokat, mintha a valódi Betlehemnek zengene az angyalok helyett. Indultak. Laci átmenőbe még benézett anyjához is s a szomszédból

SZEMLE

5

az öreg Kati nénit hivatta hozzá, míg oda lesz. szegény akkor éjjel kilehelte lelkét, talán fiát Hisz a szomszéd faluba is számítottak menni! ment el lelke keresni, érte szállt el, aki bizony Olyan hosszú volt a szegény beteg asszony öle- majdnem a fehér régiókba tévedt... Inczédy lése, mint egy nagy-nagy búcsúzás. Fáradtan temettette el, Lacit pedig magához vette. Ettől dőlt vissza a párnákra, mialatt Laci fürgén sie- kezdve minden évben volt nagy karácsonyfájuk, tett a nagyobbak után . . . Kint lassan szállin- sok ajándék Lacinak is, de ő minden évben azért gózni kezdett a hó s enyhe sóhajtással szél ke- szerette várni a kedves karácsony estét, mert verte a pelyheket... A faluval tíz órakor kész meggyújthatta a kéttornyú betlehem mécsesét voltak, bizony szegényes a kereset. Alig több, és az egyszerű énekek mellett szegény édesanymint a ruhák és a betlehem költségei, csak ün- jára gondolt... Inczédyék az okos gyermeket saját fiukkal nepi kalács volt jócskán. Azt hazaküldték s aztán neki vágtak az éjtszakának! Káváról együtt neveltették, s amikor mindketten leérettSolymárra alig több az út félóránál s a kis csapat ségiztek, könnyezve borult rá Laci az öreg csilingelve vonult a havas tájon át, mint fehér Inczédy áldott kezére . . . Aztán az egyetemre szellem csapat. Hamar oda értek. De akkorra már indult, külföldre, mert oda kapott ösztöndíjat. zúdulva ömlött alá a hó és fergeteges szél kereke- Az utolsó este, amikor mindenkitől elbúcsúzott, dett észak felől. Az éjféli miséig itt is sok helyet elővette a betlehemet, angyalföveget, kis fehér bejártak. Kongó garasok mellett, csengő hatoso- inget, amiben megtalálták, s amikor senki sem kat is kaptak, de azonfelül a karácsonyi mézes- látta, Iluskára bízta . . . Ó ! Könnyes volt mindpálinkát is kínálgatták. Bizony a többiek, 15—16 kettőjük szeme . . . s szívükbe fényes-fehér tájak felett csilingelő betlehemesek éneke szállt... éves suhancok ittak is jócskán ! * Éjfél után egy korcsmába tértek s meg is osztozkodtak. A többiek italt rendeltek s bizony Most hát oda m e g y . . . Már itt is az ismerős nem sok idő multán félrebillentek a fáradtangyal- t á j . . . Váratlanul jön, nem tudja senki, hisz süvegek s kótyagosak lettek az angyalfejek. lehet, talán már el is fordultak tőle a fehér Laci nem ivott s szorongva őrizte a sarokban a szívek? . . . De mégis, mégis vissza kellett jönni, kéttornyú betlehemet. Számlálgatta a keresett hisz itt az anyja sírja, s itt a betlehem ! . . . Már pénzecskét és beteg édesanyjára gondolt. Kint kész ember, mérnök egy külföldi gyárban, sőt viharosan tombolt a hózivatar. A többiek már új találmánya nevet is szerzett n e k i . . . nem is gondoltak a hazamenetelre, de Laci és Egyedül szállt le a kis állomáson . . . Alkonyokét társa mégis nekiindultak az útnak. Vászonba dott . . . A faluban végig mindenütt gyújtották pólyálva vitték a betlehemet s kiérve a faluból, a kicsi gyertyákat a kicsi karácsonyfákon . . . jó darabon meg tudták tartani a nyomot. De Kántálók éneke hallatszik s a hó lassan szállinkésőbb egy nagy fehérség lett minden, sehol út, gózni kezd . . . Szembe vele a templom mellett sehol falu, pedig már jó egy órát is mentek. egy kis betlehemes csapat jön . . . s neki kibugyLeültek, letették a bepólyált betlehemet, metsző gyan a könny a szeméből... szél süvített s körülhordta helyüket hóval a ferA temető olyan, mint egy keresztekkel mingeteg ! Aztán elhatározták, hogy ketten elindul- tázott fehér szemfedő ! . . . Oda megy a kőnak jó utat keresni, Laci pedig ott maradt őrizni kereszthez, mely alatt anyja pihen, sokáig áll — a betlehemet... mintha megkövülne — s aztán megindul hatáTávolodva kapta el hahózásukat a vihar és rozottan az Inczédy-puszta felé . . . nemsokára csak a szél süvített, csak a hó hullott Észak felől szél kerekedik, de zimankós, szakadatlanul. Félni nem félt, ó, megtanulta ő havas haragját fel se' veszi a férfi, csak megy jól elűzni az éji rémeket, amikor édesanyja mel- előre ! Nem lép be a kastélyba, hanem a kert lett virrasztott, csak a hideg volt egyre tűrhe- felől k e r ü l . . . Az ablak alatt megáll és betetlenebb, csak a hó volt mindig nagyobb- kémlel . . . Odabent hatalmas karácsonyfa áll; nagyobb... a kandallónál az öreg Inczédy ül az ódon karosVárt, várt sokáig, dé csak nem jött senki. székben s mellette jóságos felesége. S v a l a k i . . . Azután áhítatos, hívő lélekkel ahhoz fordult, egy fehér puha kéz épen gyújtogatja a gyertyáakinek csillogó kicsiny betlehemét őrizte . . . Ki- kat a karácsonyfán . . . De ó ! egy magas, karcsú nyitotta a kéttornyú betlehem ajtaját, meg- férfi is segít neki 1 . . . Nagyot dobban a szíve, gyújtotta a lámpácskát belül s aztán letérdelve, de aztán a felgerjedő gyertyák fényénél meggyermekhangján elkezdte énekelgetni a meg- ismeri . . . Inczédy Bandi ez . . . tanult melódiákat: És akkor egyszerre látja, hogy a fa előtt egy kis asztalkára helyezve ott áll az ő drága kicsi F é n y l ő csillag fényeskedjék! betleheme, a keresztes süvege, angyal ruhája . . . Jézus neve dicsértessék! Iluska ép' most gyújtja meg a betlehem mécsét... K i született e v i l á g r a , Nem bírja tovább ! Reszkető hangon kérdezi, Embereknek váltságára! mint a kántálók: 6 ! mintha az a jászolban fekvő kicsi gyer— Szabad-e Istent dicsérni? mek megelevenedne, s mintha Mária szeméből És érces, túláradó férfihangján — melyre édesanyja szelíd szeme tekintene ! . . . S mintha örömmel rezzennek össze a bentlévő drága emaz énekben lassan-lassan felolvadva elveszne berek — száll zengve ajkáról az ének: minden-minden valóság, s a nagy fehérségen — F é n y l ő csillag fényeskedjék! hótengeren által a betlehemmel együtt emelkedne Jézus neve dicsértessék! égi magasságok felé ! . . . K i született e v i l á g r a , * Embereknek vált ságára! Inczédyék éjféli miséről jöttek vissza Solymárról a tanyájukra. A szent szertartás után betértek a plébános úrhoz s várták, hogy szűnjön a hóNépszerű egészségtan. vihar; tehát elég későn indultak haza. — Hogy kell járványok ellen védekezni? Egyszer csak az úton nagyot horkantak a — Először fölforraljuk a vizet. lovak . . . A csilingelő szánka megállt... — Helyes; aztán? — Aztán megszűrjük. — Mi az, János? — szólt oda a kocsisnak — Úgy van. És aztán? Inczédy. — Aztán... ha szomjazunk, sört iszunk. — Nem tudom, nagyságos uram, de mintha valami fényt látnék a hóban s valami hever a lovak előtt. Leszálltak s megdöbbenve látták a kisfiút a pislákoló betlehem előtt, már majdnem halottá Magyarország legrégibb misedermedve . . . Bundákba burkolták s odahaza ruhák, egyházi szerek, zászlók, jó meleg teával, rummal élesztgették, a betleheoltárépltő és templomberendező met pedig odatették a fényes karácsonyfa alá, amelynek este Bandi és a kis Iluska annyira vállalata örültek... B U D A P E S T , IV., V Á C I U T C A 41. SZ. Laci reggel ott ébredt fel a karácsonyfa mellett Alapítási év: 1863. Telefon: Aut. 833—44. egy díványon, s ámuló szemmel nézett a rendkívüli környezetre... Felonok, Plascsenicák, kelyhek stb. stb. Hát még Bandi, meg a kis Iluska? Azt hitték, nagy választékban. angyal szállt valóban le a kis betlehemes szeméVállalom mennyezetes oltárok, ikonosztázok stb. lyében s egész délelőtt énekeltették vele az egyépítését és javítását. szerű, kedves éneket. Délután szánkón Kávára mentek . . . Anyja

OBERBAUER A. UTÓDA

GÖRÖG-KATOLIKUS

6 Hegyibeszéd

olvasása, közben.

Hogy olvaslak, sírok — Ú t . Élet. Igazság. És megtisztult lélekkel szállok feléd U r a m I l l é s szekerén. Fölöttem a Térbe omló I d ő . A mindeneket betöltő ősi M i n d e n . Alattam emberpercek óceánja. A levés és e l m ú l á s . Az örök S e m m i . És elül a Szent Gyűlölet. A lángoló K i n . Az ősrímák és rablók harca a f á j d a l m a s , nagy Semmiért. És m i n t hófehér Lehelet szállok Feléd U r a m . És Te bennem vagy. És É n te benned, nagy szent Valóság. Örök h á r f a . S z f é r á k zenéje. Lángoló örök Fárosz. Süketek és vakok kegyelmes, szelíd A t y j a . És megnyugszom A t y á m . És k i h u l l kezemből a szöges korbács, amellyel szeretném véresre verni Őket s E n m a g a m , hogy megismerjenek Téged és Engem U r a m , aki most megtisztultan, mint hófehér Lehelet szállok Feléd I l l é s szekerén . . . Álmos

Zoltán.

Milike és a főhadnagy. Irta : Baulovics Zoltán

dr.

Milike bálba megy, élete harmadik báljába. Nagy és lázas a készülődés, de az ő gondolatai csak másodlagosan forognak a ruhák körül. Az első két bálján sokat táncolt, víg volt, mulatott — egyszóval boldog volt, mint egy gyermek. Most azonban komoly célt is tűzött ki maga elé. Mi is lehetett volna más e cél, mint egy partiképes gavallér meghódítása ! Persze, ennek a gavallérnak mintalovagnak kell lennie, aki megérdemli, hogy egy tiszta leánylélek az ő szívtrónusára emelje. De hogyan fogjon majd hozzá ! Ezernyi bohó gondolat szaladgált a fejében, természetesen naivak és célra nem vezetők. A bál a szokásos külsőségekkel kezdődött. A botosok bevezették a fővédőket, a cigány tust húzott s alig ért véget a felvonulás, felcsattant a «Csínom Palkó, csínom Jankó» pattogó ritmusa. A fiúk törtettek lefoglalt táncosnőjük után ; általános tolongás kezdődött, melyből csak lassan alakult ki a táncolók némileg rendezett együttese. Milikét is felkérte egy szőke fiú s a zene pezsdítő dallama pár percre feledtette vele gondolatait s vígan járta a csárdást. A következő táncnál egy főhadnagy hajtotta meg magát előtte s Milike — akire amúgy is nagy hatással volt az uniformis, kíváncsiskodón, lopva a táncosa arcára nézett, vájjon megfelelne e az ő vágyainak. Egyelőre azonban csak két bársonyos, barna szem pillantását fogta fel. A főhadnagy kedvesen s a köteles udvariasságon felüli figyelmességgel bánt kis táncosnőjével, de táncközben olyan tartózkodó tisztelettel viselkedett, hogy Milikének feltűnt. A szünetben a mamájához vezette őt s a táncrendjébe négy táncot jegyzett be az éjféli szünetig — éjfélutánra azonban feltűnően egyet sem. Milike kíváncsian nézett bele táncrendjébe s nem tudta eldönteni a kérdést, vájjon az éjféli szünet után újból fogja-e a főhadnagy kérni a táncrendjét, vagy pedig nem akar többet vele táncolni. A feleletet a főhadnagy maga adta meg, mert az utolsó táncnál bocsánatot kért Milikétől, hogy éjfél után nem kérheti fel, de kötelességei vannak és el kell távoznia. Milike, akit a főhadnagy gáláns viselkedése, nyugodt, derűs beszéde egészen elragadott, e hírre láthatóan elszomorodott. Érezte, hogy hiányzani fog neki a főhadnagy s bosszankodott is, hogy íme, az álmai megvalósulásának első lehetősége s eddig semmit sem tett ezirányban s a főhadnagy máris távozik. Az éjfélutáni táncban kedvetlenül vett részt; haragudott önmagára, de haragudott a főhadnagyra is. Nem tudta elképzelni, milyen kötelesség lehet az, amely éjfélkor elszólít egy katonát. Ha reggeli gyakorlatra kell kivonulnia s emiatt ment el, akkor nyápic kis ember lehet, ha pedig csak a rendes hivatali kötelesség volt az oka, akkor meg egyenesen sértésnek vette azt.

SZEMLE

A bál világos reggel ért véget. Milike azt ajánlotta mamájának, menjenek gyalog haza, hogy egy kis friss levegőt szívjanak a párás, füstös táncterem után. Alig tettek pár lépést, midőn a közeli templomban megkondultak a harangok a hétórai misére. Milike a világért sem engedett volna el egyetlen vasárnapi misét sem, azért, bár zúgott a feje s álmos volt, bementek. Az orgona halkan búgott, majd leheletszerű pianissimók vibráltak a levegőben. Milike letérdelt a padban s lehajtott fővel imádkozni próbált. De a halk orgonazúgás és a templomi csend elszundították. Álmában a bálteremben volt s valami halk muzsikára keringőt táncolt. Majd hirtelen úgy érezte, hogy szédülni kezd s a feje feltartóztathatlanul hanyatlik alá. Ebben a pillanatban feje a templom padjához ütődött. Ijedten rezzent fel álmából s hogy az eset meg ne ismétlődjék, minden erejét összeszedve, kezdte figyelemmel kísérni a pap ténykedéseit. Egyszerre csak egy ismerős alakot pillant meg. Áldozáshoz csengettek s íme, az ő főhadnagyát látja feszes léptekkel az áldozó zsámolyhoz közeledni. Milikének egyszerre elszállt minden álmossága. Hát ez volt az ok, amiért nem akart éjfél után is a bálban maradni, villant át az agyán? — Visszagondolt a bálra. Maga előtt látta a főhadnagy csillogó, barna szemét, a tartózkodó tiszteletet s megértett mindent. De érezte azt is, hogy megtalálta, akit keresett. Ez az a férfiú, akire neki szüksége van, amilyenről az utóbbi időben álmodozott. Szívét valami édes-bús érzés járta át, szemeiből kibuggyant egy könnycsepp, lehajtotta a fejét s egész szívvel imádkozott azért, hogy ezt a férfit neki juttassa az Isten.

E G Y H Á Z M E G Y E I ÉLET Papp Antal érsek, apostoli kormányzó őnagyméltósága, dr. Szémán István pápai praelátus, általános helynökkel együtt a folyó hó 11-én indult nemzeti zarándoklattal Rómába utazott őszentsége XI. Pius pápa aranymiséjére, hogy ott az apostoli adminisztratura hódolatát fejezze ki őszentsége előtt jubileuma alkalmából; s eleget tegyen azon kötelezettségének, mely a Főpásztoroknak az Apostolok sírjainál az ötévenkinti látogatást előírja. Őnagyméltósága távollétében az apostoli adminisztratura kormányzati ügyeit Zapotoczky Konstantin pápai kamarás, c. kanonok, látja el mint provicarius. Karácsonyi végzések rendje a nyíregyházi görög-katolikus templomban. Dec. 24-én éjfélkor nagy esti ájtatosság. Végzi B i h o n István püspöki titkár. — Dec. 25-én reggel 9 órakor társasmise. Végzi: Bányay Jenő prelátus, Ruttkay Gyula kanonok és Melles Géza kanonok. A szentmisén az egyházi énekkar Szilvássy József tanító vezénylése mellett előadja Boksay János legújabb miséjét. Szólóéneket énekel: Ruttkay Jolánka, Csomáli Jánosné és Holosvander Gizella úrhölgyek. Prédikál: Bányay Jenő prelátus. — Dec. 26-án a szentmisét végzi: Melles Géza kanonok. Prédikál: Melles Géza kanonok. — Dec. 31-én, ó-év estéjén vecsernyét végez Leskó József s. lelkész. Prédikál: B i h o n István püspöki titkár.

Tanügyi hírek. Szász László sátoraljaújhelyi görög-katolikus segédlelkészt november havában a szegedi Ferenc József Tud. Egyetem — miután szigorlatait kitüntetéssel tette le — summa cum laude az egyházjogtudomány doktorrává avatta. Szívből gratulálunk! Kinevezések. P a p p Antal érsek-püspök, apóst, kormányzó a csereháti esperesi kerület iskolalátogatójává Veress B. Endre szárazkéki igazgató-tanítót, lapunk egyik nagyérdemű munkatársát kinevezte. — M a l m o s Mihály penészleki kántortanítót a hajdúdorogi püspöki kormány igazgató-tanítóvá nevezte ki. A kitüntetés egy lelkes, igazi tanítót ért, aki már 24 éve áll a nevelésügy szolgálatában. 1906—1927-ig piricsei iskolánknál működött mint kántortanító s működésével úgy az egyházközség, mint a politikai község életében maradandó érdemeket szerzett. Penészleken 1917 óta működik s ez idő alatt szeretetreméltó egyéniségével s lankadatlan munkaszeretetével úgy a hitközség, mint a kartársai szeretetét és megbecsülését érdemelte ki s az öttanerős iskola nivóját munkásságával nagyban

1929 december 22. emelte. — Gariscsák József h.-böszörményi tanító hittestvérünket, a MAGOSz böszörményi helyi csoportjának pénztárnokát és lapunk egyik legagilisebb helyi tudósítóját a felsőzsolcai gk. elemi iskolához választották meg tanítóul. Szívesen üdvözöljük új működési helyén !

EGYESÜLETI

ÉLET.

A Vasvári Pál Kör karácsonyfaünnepélye. Régi szokásához híven, ez évben is f. hó 8-án d. u. hat órakor tartotta meg a kör a plébánia nagytermében karácsonyfaünnepélyét, melynek mindinkább térthódító fontosságát nemcsak a nagyszámban megjelent tagok juttatták kifejezésre, hanem a tagoknak hozzátartozói és azok a kedves vendégek is, akik megjelenésükkel az ünnepély fényét és sikerét is emelték. Varga Lajos ifjúsági elnök beszéde nyitotta meg az ünnepélyt, amelynek jól átgondolt tartalmából kiemeljük e részt : «... Harmonikus egyéniség csak vallásos ember lehet. Vallás nélkül nincs harmónia, nincs hit, nincs szeretet, nincs határozott cselekvés, enélkül pedig nincs élet. Ezzel szemben a vallásosság, mely az egyes ember szívében nyugalmat és harmóniát teremt, a társadalom egészébe is beviszi a béke és szeretet szent ápolását és akarását. A bennünket fenntartó krisztusi szeretet mellett azonban ott találjuk mindenkor a Vasvári szellemét is, a katolikus és hazaszerető Vasváriét. És mikor Ő róla példát akarunk venni, szemünkbe ötlik az ő szellemének Körünket túlszárnyaló jelentősége, hogy nem sajátíthatjuk ki pusztán magunknak, hogy az ő szelleme nem csupán a miénk, Vasvári az egész magyar ifjúságé is. Ő elénk áll, s tanít bennünket a krisztusi és hazaszeretetre». Az ifjúsági elnök nagy tetszéssel fogadott szavai után B u r i á n Kázmér nagy hatással szavalt el egy karácsonyi verset. Kozák István költői lélekre valló novellája meleg fogadtatásban részesült. Most K r a j n y á k Gábor dr. igazgató-elnök állott fel szólásra és rendkívül poétikus beszédben méltatta az ünnep jelentőségét, kitérve azokra az aktualitásokra, amelyek az ezidei karácsonyt nevezetessé teszik. «Mi is azért jöttünk össze ma — úgymond, — hogy a betlehemi kisdednek hódoljunk, a mai alkalommal a szeretet ünnepén. Mi is hozunk ajándékot ez alkalommal is. Elsősorban pedig az anyaszentegyház látható fejének, X I . P i u s p á p á n a k , Krisztus helytartójának, aki most ünnepli ötven éves papi jubileumát és most fogja bemutatni aranymiséjét az Egek Urának. Ajándékul visszük neki a mi fiúi engedelmességünket, hódoló tiszteletünket és gyermeki ragaszkodásunkat. Kérjük a Mindenhatót, adjon neki friss erőt, kitartást, jó egészséget, hogy az anyaszentegyházat ezzel a bölcseséggel még sokáig kormányozhassa s minket, mint gyermekeit atyai szeretetével eláraszthasson. De hozunk még más ajándékot is, mikor a szeretet, a ragaszkodás, a mélységes tisztelet adóját rójjuk le ezen egyházközség közszeretetben és köztiszteletben álló vezetője, Melles apát úr körünk egyik díszelnöke iránt, aki hasonlóképen épen ma mutatta be aranymiséjét az Egek Urának.» Az igazgató-elnök nagyhatású beszédét —, melynek folyamán a körnek tizennégy új tagját is fölavatta — a közönség hosszantartó tapssal jutalmazta meg. A műsornak záró momentuma a karácsonyfa gyertyáinak, karácsonyi énekek kíséretében történő meggyújtása volt. Végül szétosztásra kerültek azok a szerény kis ajándékok is, melyekkel a kör kedveskedni tudott vendégeinek és tagjainak. Ugyanezen a napon délelőtt végezték el a kör tagjai karácsonyi gyónásukat s a kilenc órai misén járultak a közös szentáldozáshoz. Délután öt órakor pedig Parakliszt rendezett a kör a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére, ahol az éneket a kör tagjai látták el. Nemes, áldozatos lelkek az alföldi gör. kat. magyarok közt. Örömmel olvastam Makó— Szeged örömünnepeiről, biztató, sikeres eredményeket ígérő, jövő fejlődésünkről s hogy lesz kitartó munkálkodás, siker, az alábbi jellemző s követésre méltó hírek s események erősítenek meg.

1929 december 22.

GÖRÖG-KATOLIKUS

7

SZEMLE

Makótól Szeged 33 km távolságra van. Mind- Szövetsége munkásságának tízéves évfordulója két állomás jó távol a várostól; őszi ködös, alkalmából 1929. évi december hó 7—11. napsáros időben utazgatni nem a legkellemesebb. jain jubiláris ünnepségeket rendezett, melyekbe S mégis akadtak nők, férfiak, kik a szegedi a Magyar Görögkatolikusok Országos Szövetsége újonnan szervezett énekkar segítségére, erősí- is bekapcsolódott. Szövetségünket M i k u l i c h Kátésére siettek, s többször is megtették e fárasztó roly igazgatósági tag képviselte és résztvett a utat lelkesedésből, önzetlenül. Mi vezette, biz- kormányzó úr őfőméltóságánál, valamint vitéz tatta őket? A szeretet ügyünk iránt. Öt-hat hét József, vitéz dr. József Ferenc és vitéz Albrecht alatt énekkart szervezni s jól betanítani, még főhercegek őfenségéiknél megjelent küldöttségektöbb áldozatot, szeretetet kíván. S volt szép ben. Vitéz Albrecht királyi herceg őfensége a énekünk harmónium kísérettel s jól, pedánsul hivatalos tisztelgés után magánkihallgatásokat éneklő énekkarunk. Ezeknek önzetlen szervezője tartott. A magánkihallgatáson kiküldöttünk bes karnagya: Zékány Gyula makói reálgimnáziumi számolt őfenségének a MGO_Sz munkásságáról tanár volt, ki azelőtt s azóta is szívesen kántori- és eddigi elért eredményéről. Őfensége, aki külözál filiális, szórvány-egyházainknál, hol fel- nös érdeklődéssel hallgatta a csonkaország közel keressük s öntudatra ébresztjük híveinket s hív- kétszázezer s a megszállott területen százezret juk unióba keleti hittestvéreinket. Az édes Jézus jóvá' túlhaladó számban élő magyar ajkú görögáldja meg nemes munkálkodását s kísérje siker katolikusságra vonatkozó fölvilágosításokat, az előadottak fölött teljes elismerésének adott kifeönzetlen fáradozásait. jezést. Az Alföldön híres város Kecskemét és még Szegedi eset. Minthogy 8—10 hónapja haszhíresebb, kedvesebb lesz nekünk, magyar gör. kat.-nak, ha a kecskeméti görög egyház 100 éves náljuk a harmoniumot Szegeden kisegítésül, templomának jubiláris ünnepségein méltó kere- mivel hitvalló, ingyenes kántorunk: dr. J u h á s z tek közt lezajlott fontos, ígéretes események a táblabíró úr sokszor bereked, kifárad. A hívekjó Isten segedelmével továbbfejlődnek. Szép nek megtetszett a harmoniumkíséret, hiszen volt így is görög rítusunk, a végig görög nyelvű így rendesebb, könnyebb és szebb az ének. liturgia, a 26 tagból álló énekkarnak görög Egyhangúlag elhatározták, hogy rendszeresítik szöveget, szent énekeinket remek összhangban a harmoniumot s egy megfelelő, új orgonainterpretáló, preciz éneke. De még szebb volt harmoniumot vesz az egyház, melynek rendszeres a budapesti, miskolci, szegedi, hódmezővásár- használatát most karácsonykor — a szegedi helyi, karcagi s még vagy négy-öt nevesebb, leányegyház megszervezésének 8 éves fordulóvezető görögkeleti egyház vezérférfiainak a görög ján—kezdik meg. Bár új templomunk felszererítusban egységet kereső vágya. Öröm volt hallani léséhez s berendezéséhez súlyos önkéntes adoelnökük: P a p p György ny. ker. főkapitánynak mányokkal járultak a hivek, mégis került lelkes agg simeoni, látnoki, hazafiságtól telített vezéri és áldozatos hivő, Orincsák Miklós, ki — e nyászavát. Ezt követték Magyarisevics Leontin ezre- ron hirtelen tífuszban elhalt főiskolás fia emlédes szegedi, Duma Cicco Miklós budapesti, Lyka kére, — saját költségén szerzi be az orgonaMiklós, Peszkár István miskolci, Popovics Jenő harmoniumot. Az Ür Jézus áldja meg jóságos karcagi kiküldöttek megértő nyilatkozatai s tettét s minél több követőt adjon kicsiny, de minden reményt ígér Kurucz Károly tábornok öntudatos egyházunknak. miskolci főgondnoknak a magyar nyelvű, magyar A Revíziós Liga november 30-án és december püspökségért harcra, küzdelemre szólító foga- hó 1-én Budapesten, a Vigadóban tartotta meg dalomtétele. nyilvános igazgatósági ülését. A november 30-iki A Szent Miklós-Társaság december hó 7-iki ülés folyamán d r . Vaszkó Endre ny. min. tanáösszejövetelén Gróh István üdvözölte a társaság csos, hittestvérünk és Felvidéki Egyesület elnöke megjelent tagjait. Beszédében frappáns párhuza- is előadást tartott, ismertetve a megszállott mot vont a két Miklós: Szent Miklós püspök és területünkön élő magyarság helyzetét s a ruthénHorthy Miklós kormányzó között, mint akik kérdést. közül az egyik a csodatevő ; a másik, akitől mi Makóról jelentik, hogy most van előkészítés magyarok a csodát várjuk. Utána dr. S i m o n alatt a Magosz újjászervezése, — melynek László beszámolt a társaság egy évi működésé- helyi csoport ja már 4 éve működött — s most nek eredményéről. folyik a tagok toborzása, Szemléiikre az előfizeBabinecz Tivadar pénztárnok bemutatta az tők gyűjtése. Ennek buzdítására jó példát adott elmúlt évnek — 1928 dec. 5—1929 dec. 4. — az egyháztanács, mikor egyhangú határozattal pénzforgalmáról szóló beszámolóját. Eszerint az belépett az egyházközség a Magosz alapító említett időközben befolyt önkéntes adományok- tagjai közé, bár tavalyi jubiláris költségeiből — ból 247.— P., mult évi pénztári maradvány volt templomunk művészi freskó festése, nagyharang 31.99 P, összesen 278.99 P. — Ebből kiadás: beszerzése, az iskola modern felszerelése —, Nyomtatvány és postaköltség 35.80 P, segélyek mintegy 20.000 pengő beruházásból még 7000 75.50 P, elhalt tagok sírkoszorújára 19.96 P, pengő tartozás terheli. Ugyancsak egyhangúlag internátus-alapítványra 100 P, írószerekre 1.62 P, lépett be a budapesti internátus egyesületbe összesen 232.88 P. Pénztári maradvány tehát: alapító tagul, bár Makó s vidékének fiai a szegedi 46.11 P. — A Társaság Szent-Miklós alapjára egyetemen járnak, de ezzel is bizonyítani iparadakoztak: dr. Jeles Béla, dr. Simon László, kodik egyházközségünk, hogy intézményeink Kaszárda György, Gróh István, Berlányi János, mielőbbi létesítésére feltétlen szükség van és ez Mikulich Károly 5—5, Katrics Vilmos 3, Or- csak egységes akarattal, cselekvéssel lehetséges. tutay Gyula, dr. Szaplonczay Ödön 2—2, Debreceni Legényegyletünk csatlakozott a madr. Gorzó András, Kovács István,. Lyachovits gyarországi katolikus legényegyletek központjáTheodoz és Szalay György 1—1 pengővel, így hoz. A központ ügyvezető-elnöke november mátehát befolyt 41.— P, mely összeget ezennel sodik felében látogatást tett a legényegyletnél, hálás köszönettel nyugtázunk. mely alkalommal illő keretek közt fogadták és Ugyancsak itt nyugtázzuk hálás köszönettel ünnepelték az illusztris vendéget. — December K i s s Andor tolcsvai lelkész nemes gondolatát, 1-én gazdag műsorral jól sikerült teaestélyt renki Szent Miklós napján gyűjtést rendezett a deztek ifjaink a legényegylet zászlóalapja javára. Társaság javára, amely 10 pengőt eredményezett. Megjegyezzük végül, hogy a Társaság január havi összejövetelét 4-én, szombaton este rendezi Figyelem! Mindenkit érdekel! a Szent István-vendéglő külön termében. Villamos és autóbusz megálló: Krisztina-tér. Az Dr. K R A J N Y Á K G Á B O R : összejövetel, melyre külön meghívók nem bocsáttatnak ki, hanem minden hittestvért családjáGyűjteményes Nagy Énekeskönyv val és vendégeivel meghívás nélkül is szívesen a görögszertartású katholikus hívek használatára látunk, este 8 órakor kezdődik. megjelent és kapható. Kunszentmártoni levéltöredék : «... HázassáGyönyörű nyomdai kiállításban, művészi képekkel, guk egyházi megáldásához kérem szíves fáradszínes keretnyomással készült mű, díszes vászonságát. Ragaszkodom egyházamhoz, ősi rítusunkkötésben, tokban P 12.— hoz, hisz oly kevesen vagyunk ; nagyon szeretMegrendelhető: ném, ha kérésemet meghallgatná, teljesítené.» Lehet ily kérést elutasítani?! A sok ridegség, baj RÓZSA KÁLMÁN és NEJE könyvkiadónál közt jól esik ilyet is hallani. Ez ösztönöz, erősít. Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 30. Tovább! Előre! Az összeg előzetes beküldése esetén bérmentve küldjük. A TESz jubileuma. A Társadalmi Egyesületek

HÍREK Kedves olvasóinknak, barátainknak, hűséges munkatársainknak és helyi tudósítóinknak, a lelkész-, tanító- és egyházgondnoki karnak, összes szeretett hittestvéreinknek itthon és otthon s a tengeren túl teljes szívből kívánunk Boldog Karácsonyi Ünnepeket! Jelen számunkkal lapunk első évfolyamának utolsó számát juttatjuk el kedves olvasóinknak. Minden számhoz csatolva van befizetési lap az előfizetés megújítása céljából s tisztelettel kérjük, hogy azt mielőbb felhasználni szíveskedjenek előfizetéseik megújítására, mert a jövő évben kizárólag csak tényleges előfizetőinknek küldjük tovább a lapot. Minden címszallagon feltűntettük az előfizetés lejártának idejét, esetleges észrevételezés érdekében. Amerikai előfizetőinket pedig fölkérjük, hogy előfizetéseiket ezentúl M r . Emery Olexo (Union Trust Co., Kinsman 140 Office, Cleveland, 0.) címére újítsák meg, aki lapunk szétküldését onnan fogja eszközölni. Megismételjük itt, hogy lapunk előfizetési ára Fél évre

Egész évre

a MAGOSz tagjainak ... 2.50 P. 5.— P. nem tagoknak 4.— P. 8.— P. A debreceni g.-k. egyház mind értékesebbnek bizonyuló Egyházi H í r a d ó j a december 1-én gazdag tartalommal, ügyes összeállításban került ismét a grékusok asztalára. Vezetőhelyen a M A G O S z ezévi munkálkodásáról s a Katolikus Nagygyűlésen kifejtett eredményes működéséről ír. M á t y á s József — akit t. olvasóink lapunkból is előnyösen ismernek — «A vallásellenes nevelés csődje Oroszországban« cím alatt közvetlen forrásokból merített adatokkal világítja meg a szovjetben most hatalmon lévő iskolai irány törekvéseit. A vallási tudatlanságról, a karácsonyfa eredetéről és jelentőségéről, főképen pedig Szent M i k l ó s ról igen tartalmas írásokat hoz a Hiradó a főszerkesztő tollából. Orosz Bálint s.-lelkész a Legényegyletről, P a p p Jenő vil. elnök pedig a karácsonyi lelki előkészületről cikkeznek. Szamovolszky Ödön emlékezete. Kegyeletes érzéssel tudatjuk olvasóinkkal, hogy bold. Szamovolszky Ödön szobrászművész hittestvérünk halálának évfordulója alkalmából e hó 28-án, szombaton reggel g órakor a budai Flórián-templomban (II., Fő-utca 90. sz.) panachidás gyászliturgia lesz. A debreceni középiskolások Mária-kongregációja november 3-án ügyesen összeállított műsoros estélyt rendezett. Az előadás megérdemelt sikert aratott. Befejezésül táncra is perdültek az ifjak. A Kisvárdai Ifjúság Mária-kongregációja vasárnap, december 1-én műkedvelői előadást tartott a szegény gyermekek felsegélyezése javára. Az előadást a rendkívül rossz időjárás miatt kisszámú közönség nézte meg. Az anyagiakat túlhaladta az előadás erkölcsi sikere. A nyitány, melyet zongorán Tóth Andrea és Bardy Margitka adott elő, kitűnően sikerült. A «Spiritizmus» előadásában: R i n k á c s , S i n k a , Fekete, Csékán, G a r a n c s i ; a «Zrínyiek földjén» című darabban Papp Irénke, Csóka Katóka, S u r i n Nusika, Lakatos, M a j o r o s , S i n k a , R i n k á c s , Farkas, N y i l a n i s z k y , Pécskay, Fekete; «A kűvémeredt katona» szerepeiben : Szűcs, P a p p testvérek, Estók, S i n k a , Pécskay, M a j o r o s , Fekete, Csergezán, V a j d i c s , Lakatos és Kocsis szerepeltek jól és kifogástalanul. A «Trianon» című költeményt Török Endre írta és adta elő nagy sikerrel. Az énekkar, melynek betanításával Maczkó tanító fáradozott, szép magyar dalokat énekelt és szerepelt a műkedvelő zenekar, melynek tagjai: Teremy C. prímás, Korchma, H o l l ó s , Szűcs, H á d a , F r é z , C i m m e r m a n n Sándor, Bodnár és Teremy I. voltak. Az előadás sikeres és szép megrendezése Bodnár Béla hitoktató és Maczkó Sándor tanító érdeme. A kulisszát Köhler János, a képeket Pécskay festették. A jótékonycélra felülfizettek : Jáworszky A . , Tutkovics J. és F. 10—10 P, d r . György F. 7, d r . Barkóczy E. 5, Bury A. 5, P a p p \. 3, Estók M. 2 , Kántor I. és J. 2—2, Iski J., Horváthné 1—1 P. A debreceni görög-kaí. elemi Ifj. Vöröskeresztes Csoportja legutóbb két gyönyörű albumot kapott külföldről. Az egyiket észtországi gyerekek, a másikat olasz diákok küldték. A csoport folytatja a legélénkebb albumcserét egész Hajdúmegyében.

8

GÖRÖG-KATOLIKUS

Roskovics Ignác festőművészről a Fővárosi Közmunkatanács utcát nevezett el legutóbbi ülésén. A Roskovics-utca az I. kerületben a Ráth György- és a Csaba-utcák között van és megörökíteni van hivatva hírneves néhai hittestvérünknek, kiről pár hónappal ezelőtt emlékeztünk meg mi is lapunk megfelelő helyén, áldott emlékét. Addig is, míg Isten segítségével talán sikerül majd szobrát is fölállítani — majd, ha ez a mi gyönge, szerteszakadt görög-katolikus társadalmunk megerősödik. A debreceni elemisták Szív-Gárdája Szent Miklós ünnepén tartotta felavató ünnepélyét, mely alkalommal a gárda szép kis zászlóját is felszentelték. A jól sikerült előadáson a gárdisták pompás egyenruhában szerepeltek. Az ünnepélyt és előadást P a p p Gyula parochus, a Szív-Gárda vezetője rendezte. Felhívás. A hajdudorogi egyházi énekkar vezetősége nyomtatásban óhajtja megjelentetni a Csucska Elek F-dur miséjét, amely zenemű magában foglalja a teljes misét, gyászénekekkel együtt, a püspöki fogadóéneket, továbbá a karácsonyi, húsvéti és más nagyobb ünnepekre előírt énekbetéteket. A zenemű ára körülbelül 5 pengő lesz. Azonban ezen tervét csak a testvéregyházak megértő támogatásával tudná megvalósítani. Azért felkéri az összes görög-katolikus egyházközségeket, különösen azokat, ahol már egyházi énekkarok működnek, hogy ezen értékes zeneművet legalább 15—20 példányban megrendelni szíveskedjenek. A megrendelés eszközölhető f. évi dec. hó l-ig Bába László karnagynál Hajdudorogon.

A MAGOSz hírei. A kultuszminiszter úr őexcellenciája kívánságához képest kiküldött bizottság tárgyalásai során szüksége mutatkozott annak, hogy a közalkalmazottaknak tekintett papok és tanítók iskoláztatott gyermekeiről kataszter készüljön. Ecélból a legutóbbi napokban kérdőívet küldöttünk minden lelkész és tanító úr címére s kérjük, hogy azt pontosan kitöltve minél előbb visszaküldeni szíveskedjenek a M A G O S z címére. Megjegyezzük, hogy a papi és tanítói özvegyeknek — akik szintén az említett beszámítás alá esnek — ilyen kérdőíveket nem küldhettünk, mivel címeiket nem ismerjük. Kérjük tehát azokat a hittestvéreinket, akik a kérdőívet maguk nem használhatják föl, de tudomásuk van községükben vagy körletükben élő ily özvegyekről, akiknek eleminél magasabb iskolában taníttatott gyermekeik vannak, hogy az íveket fölhasználás végett nekik adják át, illetőleg, amennyiben az ívre maguknak is szükségük van, az illető özvegynek címeit velünk közölni szíveskedjenek. Végül amennyiben más állású szülőknek is vannak ilyen összeírás alá vonható gyermekeik, azoknak címeit is kérjük, hogy ezeknek is küldhessünk kérdőívet — célunk lévén a katasztert ebből az alkalomból minél teljesebb formában fektetni föl, netaláni későbbi szükség esetére. Naptár. Fölmerült kételyek eloszlatása céljából ismételten közöljük, hogy a Máriapócsi Naptárra minden MAGOSz-tagnak igénye van ; amennyiben tagdíját már befizette, díjtalanul, amennyiben még nem, a tagdíj lefizetése ellenében. Ez a tagdíj évi 2 P, a belépéskor vállalt 3 évi tagság tartamára tehát évenként 2 P-vel fizetendő 6 P. — Fölkérjük egyúttal mindazon hittestvéreinket, kik Naptárunk elhelyezését vállalni szívesek voltak s kiknek e szíves és önzetlen munkálkodásukért ez alkalommal is köszönetet mondunk, hogy úgy az ez évi, mint pedig főleg a mult évről még esetleg visszamaradt befolyt összegeket mielőbb szíveskedjenek a MAGOSz 44.980. sz. számlájára befizetni. Egyházközségeinket és iskolaszékeinket szeretettel kérjük, hogy az évforduló alkalmából mint erkölcsi testületek, lépjenek be tagul a MAGOSz-ba s vegyék föl költségvetésükbe az évi 2.— P tagsági díjat. Ugyanakkor kérjük, fizessenek elő a Szemlére is egy vagy több példányban, úgy a tagsági, mint az előfizetési díjat fölvéve költségvetésükbe. Sajtóalapra befolytak újabban a következő adományok : Ekman János dr. Saújhely 10.— P, dr. Krajnyák Gábor (énekkönyv-eladási jutalék) 10.— P, Buttyán Kornél Marczali 11.77 P. Összesen 31.77 P, mivel a végösszeg 4394.79 P-re emelkedett.

1929 december 22.

SZEMLE

Alapító tagul lépett be legutóbb Szövetségünkbe Weszelovszky Vilmos MÁV ellenőr hittestvérünk 100.— P lefizetése mellett. Őszinte örömmel adunk hírt erről a nagylelkű és a legszélesebb körben követésre méltó példáról, egyúttal hálás köszönetet mondva a bőkezű adományért.

Gazdálkodás. Időjárás. Inkább enyhe időjárás, mely az új évvel havasra (esősre) változhatik. Közben 25-e és 29-e táján lehet viharos, havas — inkább esős — időt várni.

SZERKESZTŐI

ÜZENETEK

Szemle. — v. K- P. Bp. A küldött összegből 2 P-t 1930. évi tagdíjra, 2 P-t pedig nem teljes félévi előfizetésre számoltunk el, mely esetben júliusban 3 P volna még beküldendő. Kérjük értesítését, helyes-e ez így? — B. H. Dhszti. A naptár 12 fillér portóját alkalmilag kérjük, esetleg bélyegekben is, beküldeni. Sz. kösz. — M. J. Dbcn. Sz. felvilágosításai után a dolog mindenesetre egészen másként mutatkozik. Bocsánat tehát! — M. S. Kvda. A híreket minden esetben nagyon sz vesen vesszük, sőt nagyon hálásak leszünk értük, tekintet nélkül hivatottabbakra és nem hivatottakra. Köszönjük a közléseket is, az agitációt is, a hirt is, melyet azonban ez alkalommal csak így használhattunk föl. Naptárunk Ok. éve részére azonban annak idején kérjük a most közölteket, esetleges egyéb hasonlókkal egybefoglalva, megismételni. Sz. üdv. •— H. besz. biz. Bkrsztr. Ma már, ennyi idővel az esemény után, nem igen lehet foglalkoznunk a dologgal. Ellenben félretettük ugyancsak a jövő Gk. év számára. Nem lehetne hozzá fényképet is kapni? — Lapzárta: dec. 31.

Terményárak december 18-án budapesti paritásban, mázsánként pengőben (ha az ár változott, zárjelben a november 28-iki ár). — B ú z a , tiszavid. 77 k g : 22.85—23.30 (23.15—35); 78 k g : 23.15—60 (23.45—75); 79 kg: 23.40— A MAGOSz postatakarékp. csekkszámlája 85 (23.70—24.10); 80 kg: 23.70—24.00 (24.00— 44.980. 25); ftiszai 77 k g : 22.60—90 (22.70—23.00); 78 kg: 22.80—23.10 (22.90—23.20); 79 k g : Kiadja a M A G O S z . 23.05—30 (23.15—40); 80 kg : 23.10—35 (23.20 Akiadásért felelős: Dr. S z a p l o n c z a y Ö d ö n . —45); más 77 kg: 21.50—85 (21.65—90); 78 k g : 21.85—22.05 (21.90—22.10); 79 kg: 22.10—30 (22.15—35); 80 kg : 22.10—40 (22.25 —45). — Rozs: 14.60—70 (15.25—35). — Á r p a : 15.30—21. — Tengeri, tiszai: 13.00—15 (13.90— TÁNCINTÉZETE 14.50); más: 12.90—13.10. — Z a b : 13.00— 15.00 (13.50—15.50). — Vágómarha. Élősúly Szent Domonkos-rend Kultúrházában kilója fillérben. Felhajtás 475, eladatlan 46. — B i k a , magyar: 50—54; tarka: 72—116. — Budapest, VII., Thököly-út 56. szám. Ö k ö r , magyar: 48—93; tarka: 48—108. — Beiratkozás minden kedden és Tehén, magyar: 42—90; tarka: 58—105. — csütörtök este fél 8—9 óra között. Növendékmarha: 64—88. — B o r j ú : — . — . — Sertés. Felhajtás 4594, eladatlan 393. — Szedett K ü l ö n gyermek- és bakfis-kurzus. közép: 112—134; öreg: 123—136. — Süldő: 136—177. — Z s í r nagyban : 176—178. — SzaMinden vasár- és ünnepnap össztánci lonna: 136—140. Új kurzus 1930 j a n u á r 2-án kezdődik. r ^ ^ J k M T * r M 5 kg. postacsomag| y | I M ban bérmentveután1 1 1 K*á ÉLá véttel 12-— pengő.

TOPÁL ÍRÉN IBOLYA

M

F

9Í11

H

A

"

MAGYAR MÉHÉSZEK ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETE

lLtfll

BUDAPEST, V., ARANY JÁNOS-UTCA l/s. SZÁM. Mézet, viaszkot, sonkolyt legmagasabb napi áron vásárol. — Kaptár, műlép s az összes méhészeti kellékekről árjegyzéket, szaklapból mutatványszámot kívánatra ingyen küld a szövetkezet.

Szakkérdésekben díjtalan

Templomfelszerelések, egyesületi zászlók, kegytárgyak jutányosán

felvilágosítás.

az TÖMKÓ MIHÁLY képesített kőművesmester, épftésvállalkozó

Tokaj, Rákóczi-utca 4.

ECCLESIA R. T.-nál

Vállalja

az építési

szakmába

vágó összes munkákat. — Kéri a hittestvérek szíves meghívását

vidékre is.

BUDAPEST, IV., VÁCI-UTCA 59.

iiiiuiiimiimiiiHiiiiiiiiiMuiuii

Őszi-téli

k a l a p divatújdonságaink

HARANGMŰVEK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG P E S T E R Z S É B E T , BAROSS-U. 84. Telefon: 421-83.

nagy választékban, szolid árban

NAGY FERENC Kalaposmesternél Múzeum-körút 2. szám.

A legkényesebb izlést is kielégítő legtökéletesebb

Díjtalan

harangokat

szakértői

kiszállás.

Fizetési k e d v e z m é n y e k !

Stephaneum nyomda és könyvkiadó r. t. Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sz. — Nyomdaigazgató: K o h l

Ferenc.

gyártja.