A magyar függetlenség jelképe

A magyar függetlenség jelképe

KOSSUTH-KONFERENCIA, BÉKÉSCSABA,

2002

A magyar függetlenség jelképe Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának

előadásai

A magyar függetlenség jelképe Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai

Gyula, 2002

Szerkesztette: Erdész Ádám

Kiadta a Békés Megyei Levéltár Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Kossuth Emlékév Titkárság és Békés Megye Önkormányzata támogatásával Készült a Békés Megyei Levéltár nyomdájában Felelős vezető: Erdmann Gyula ISBN 963 7239 42 1

Tartalomjegyzék

Pajkossy Gábor: „...hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé"

7

Erdmann Gyula: Kossuth Lajos szerepe és jelentősége a re­ formkor 1840-es éveiben

27

Erdődy Gábor: A polgári átalakulás élharcosa, a forradalmi örökség védelmezője (1847-1867)

51

Hermann Róbert: Kossuth és a magyar hadsereg

65

Erdész Ádám: A Kossuth-kultusz Békés megyében

87

Pajkossy Gábor

„...hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé" Kossuth a reformkori politika első évtizedében Kossuth, miután ügyvédi diplomájának megszerzését köve­ tően sikertelen kísérletet tett arra, hogy Pesten táblai ügyvéd legyen, 1824 őszén telepedett meg újra Sátoraljaújhelyen. A politikai pályakezdet pontos idejét és körülményeit nem ismer­ jük. 1840 júniusában a barátai által Újhelyen tiszteletére adott ebéden azt mondta, „12 évek előtt" kísértette meg, „gyakorlat­ lan erővel" „politicai [élete] pályaterén az első lépéseket". A vármegyei közéletben bizonyíthatóan 1827 májusától vett részt, amikor táblabíróvá nevezték ki. Mint bíró, éveken keresztül részt vett a megyei törvényszék munkájában (jórészt itt szerzett ta­ pasztalatai inspirálták a Pesti Hírlap híres büntetőjogi tárgyú cik­ keit). 1830-1831 folyamán jelentős szerepet vállalt az 1828-ban lebonyolított országos összeírás felülvizsgálatának munkájában. E munka szembesítette Kossuthot (miként más összeírókat is) a jobbágyság helyzetével és az ország elmaradottságával. Első is­ mert politikai tárgyú munkája az 1828-ban írott „Értekezés az éhségmentő intézetekről" első fejezete volt. A fennmaradt töre1

2

3

1

A z alábbiakban külön hivatkozás nélkül is támaszkodom a következő munkákra: Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. I-V. S. a. r. I—III. [Barta István], I V - V . Barta István. Bp., 1948-1961., Kossuth Lajos: Ifjúkori iratok Törvényhatósági Tudósítások. S. a. r. Barta István. Bp., 1966., Kossuth Lajos iratai 1837. május-1840. december. S. a. r. Pajkossy Gábor. Bp., 1989. (Kossuth Lajos összes munkái [a továbbiakban: KLÖM], I—VII.); Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. B p 1946., 2. kiad. 2002.; Barta István: A fiatal Kossuth. Bp., 1966.; Szabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatko­ zásai tükrében. Bp., 1977.; Uő: Kossuth irányadása. Bp., 2002. KLÖM V I I . 634. Sík Ferenc: Kossuth Lajos, az ügyvéd. Bp., 1978. 75-107. v

2

3

dék, bár abban figyelemreméltó kritikus megjegyzések is olvas­ hatók, arról tanúskodik, hogy Kossuth ekkor még (mint min­ denki más) úgy látta, hogy a fennálló rendet, reformokkal, meg lehet újítani. 1830 után viszont hamarosan tagja lett annak a Lónyay Gábor körül szerveződő csoportnak, amely a párizsi jú­ liusi forradalom és Széchenyi Hiteljének hatására a liberális esz­ mék irányába tájékozódott, és céljait az ellenzéki politika eszkö­ zeivel kívánta megvalósítani. Kossuth szorosabb értelemben vett politikai tevékenységet ettől az időponttól kezdve folytatott. A korai liberalizmus elért szintjét tekintve, Lónyayék tevékenysé­ gének köszönhetően Zemplén megye az 1830-as évek elején az országos élvonalba tartozott. A csoport első jelentősebb akciójá­ ra 1831 januárjában, a megyei közgyűlésen került sor. Támadást indítottak Vay Miklós báró, a megye országgyűlési követe -1839ben a Kossuth felett ítélkező bíróság tagja, utóbb magyar kan­ cellár - ellen, mert megszegte utasítását. Kossuth első ismert közgyűlési beszéde ekkor hangzott el, és „képzelhetetlen vak­ merősége" úgy megdöbbentette az öreg Kazinczy Ferencet, hogy már „a zendítés szövétnekét" vélte a kezében látni. Másnap Kossuth indítványozta (és az indítványt is a lakásán „főzték ki"), hogy mintegy ellensúlyozandó a kormány által a „rossz" haza­ fiaknak adott kitüntetéseket, a megyék nyilvános köszönettel a nemzet érdekeit szolgáló követeket jutalmazzák meg. Kossuth a Lónyay-csoport tagjaként részt vett mindazon ügyek megvi­ tatásában, amelyek a közéletet ekkor foglalkoztatták (mindenek­ előtt az 1828 és 1830 között kidolgozott operátumok vitájában). 1832 szeptemberében a sajtószabadság mellett mondott beszé­ det, egyben - négy évvel korábbi felfogásával ellentétben - igaz­ ságtalannak nyilvánította a privilégiumokon és a szolgaságon 4

5

4

Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836. Miskolc, 1989. 12-55. A sokszor idézett szavak Kazinczy Bártfay Lászlóhoz 1831. január 25-én írt leveléből valók: Kazinczy Ferenc levelezése. XXI. Közzéteszi Váczy János. Bp., 1911. 457. A levélíró ugyanaznap Szemere Pálhoz írt levelében „egy dühre gyulladt Catilinához" hasonlította Kossuthot. (Uo. 459.) 5

alapuló alkotmányt, és annak megváltoztatására hívott fel a tör­ vényhozás által. Kossuth 1832 decemberében hagyta el Zemplént: 1833 no­ vemberében több mint két hónapra hazatért, 1840 júniusában pedig rövid időre hazalátogatott ugyan, politikai tevékenysége azonban ettől fogva más színterekhez kapcsolódott. N e m tud­ hatjuk, milyen pályát futhatott volna be Zemplénben, ha szülő­ földjén marad, a körülmények azonban nem voltak számára kedvezőek. A megyében a liberalizmus felé hajló erők 1848-ig általában gyengébbek voltak, mint a konzervatívok (azaz a re­ formerek híveiket kevésbé tudták megyei pozíciókhoz juttatni), Kossuth mögött nem állott sem birtok, sem vagyon, a zempléni Kossuthok többsége a nemzetség távoli ágához tartozott, s bár volt közöttük főszolgabíró vagy főjegyző, ők sem tartoztak a vármegye vezető családjaihoz. Tehetségéhez a megyei keretek mindenképpen szűkek voltak, az országos politikához viszont hagyományosan a helyi pozíciók meghódításán keresztül veze­ tett az út. Kossuth zempléni pályája viszont még ezt megelőző­ en megtört. M i n t a megye által kinevezett gondnok, 1831 szep­ temberében a megfelelő felhatalmazás nélkül pénzzé tette egy, a parasztfelkelés során meggyilkolt főszolgabíró árvái borának egy részét, a pénzt magánál tartotta, s mire az összeget átadta volna a gyámnak, az alacsonynak tartott ár miatt már megin­ dult az eljárás az ügylet megsemmisítéséért. Kossuth, aki azt állította, nemcsak vevő keresésével, hanem a bor eladásával is megbízták, minden bizonnyal anyagi (kártyaadósságból eredő) zavarain kívánt enyhíteni a pénz felhasználásával. Eljárását előbb az árvaszék vizsgálta, majd a közgyűlés is elmarasztalta. Kos­ suth maga, valahányszor csak az ügyről szólott vagy arra utalt, üldözésről és bosszúról beszélt. A z ellene indított eljárást nem minősíthetjük politikai indíttatású hajszának (ellenfelei persze aligha bánkódtak, hogy a fiatal ellenzéki nevén folt esett), hely­ zete viszont megrendült: legfontosabb ügyvédi megbízásait el­ vesztette, barátainak róla mint magánemberről alkotott vélemé­ nye is megváltozott, bár a közéletben elvi-politikai alapokon

továbbra is együttműködtek vele. Felhasználva, hogy 1832 de­ cemberére összehívták az országgyűlést, Kossuth el is hagyta a megyét, s ehhez barátai is megadták a segítséget. E döntése t u ­ lajdonképpen elindította a sikeres politikai pályán. Még fontosabbak voltak az ügy hosszú távú következményei: Kossuth, aki feldolgozta az ügy tanulságait, tisztakezű, puritán politikussá vált, akinek a számára a magánérdek a közérdek alá rendelődik, s aki az egyéni érvényesülést azoknak a céloknak a valóra váltá­ sához kötötte, amelyeket a magáénak vallott. Kossuth 1863 júliusában Horváth Mihály kérdésére válaszol­ va úgy emlékezett, hogy a sajtószabadság ügyében Zemplén­ ben tett javaslatait a közgyűlésben elbuktatták, majd Barkóczy János gróf a sajtóra tett lekicsinylő megjegyzése nyomán „a p i l ­ lanat hatása alatt, azon nyomban k i is jelentett gondolat villant meg [agyában], hogy [feladatául veszi] magány [igyekezetével] utat törni [nemzetének] a sajtó szabadság felé". így született meg a Tudósítások „eszméje". Kossuth 1832 szeptemberében valóban elszántan lépett fel a sajtószabadság érdekében, a pályaforduló­ ban azonban lényeges szerepe volt helyzete megrendülésének, végül Kossuth egykorú megnyilatkozása alapján úgy tudjuk, hogy a „correspondentialis idaeát" - tehát hogy Kossuth hono­ rárium fejében rendszeresen tudósítsa az országgyűlés fejlemé­ nyeiről a zempléni barátokat - Lónyay Gábor „gerjeszté fel" benne. Az 1832 késő őszén kiformálódott tervben két szempont fonódott össze: az otthon maradottak tájékoztatás iránti igénye azzal a szándékkal, hogy a megyét elhagyni kényszerülő Kos­ suthnak anyagi segítséget nyújtsanak. Többen is pénzt kínáltak a rendszeres tudósításért, és Kossuth már Pozsonyba indulása előtt további előfizetőket gyűjtött. Ebből alakult k i az Ország6

7

8

6

A z ügy értelmezésében Lackó Mihályt (Kossuth zempléni válsága. Med­ vetánc, 1986. 2-3. 165-179.) követtem. Berzy Sándor: Kossuth Lajos ismeretlen levele Horváth Mihályhoz. I n : Az Egri Pedagógiai Főiskola évkönyve. IV. Eger, 1958. 596-604., az idézetek: 600. KLÖM V I . 343-345., kül. 344. 7

8

gyűlési Tudósítások. Visszaemlékezésével ellentétben Kossuth ele­ inte a Tudósításokat csak az érvényesülés egyik lehetséges eszkö­ zének tekintette, és a nyilvánosság bővítésével több irányban is próbálkozott. A Tudósítások első száma még el sem készült, ami­ kor felszólalt az alsótábla kerületi ülésén, s az első felszólalást 1833. január első napjaiban még három követte. 1833. január első napjaiban részletes tudósítást jelentetett meg a Jelenkorban a d i ­ éta üléséről. A magyar hírlapok olvasói most kaptak első ízben képet az országgyűlés vitáiról. 1832. december utolsó napjaiban igyekezett elérni, hogy őt bízzák meg a kerületi napló szerkesz­ tésével. Végül 1833 januárjában hozzáfogott egy „Országgyűlé­ si Gyűjtemények" címmel tervezett, az országgyűlés tanácsko­ zásaival foglalkozó és kinyomtatásra szánt nagyobb munka meg­ írásához. Ezek a próbálkozások nem hozták meg a kívánt ered­ ményt. Felszólalásait, mivel távollévő mágnás követének szót kérnie nemigen illett, inkább nemtetszés fogadta. Mire a hírlapi tudósítás megjelent, á kormányzat, a pesti újságoknak a nyilvá­ nosság bővítésére tett első tétova kísérletei nyomán, már intéz­ kedett is a cenzúra megszigorításáról. Bár úgy tűnt, Orosz Jó­ zseffel együtt megbízást kap a kerületi napló szerkesztésére, valószínűleg a zempléni botlás miatt - Kölcsey kérdésére a me­ gyei viszonyokkal ismerős Andrássy György „gyanúsnak" mondta Kossuth személyét - mégsem őt bízták meg a feladat­ tal, de a napló vezetése nem is intézményesült. A tervezett, vé­ gül nem a magyar főrendekről, hanem a vallásügyi vitákról szóló munka 1835 őszére elkészült, Kossuth 300-400 előfizetőt gyűj­ tött, 1000-1200 forintot költött a megjelentetésre, és 1836 tava­ szán még korrektúrát is kapott a szövegből. A könyv azonban valószínűleg a kormányzat közbeavatkozása nyomán - nem je­ lent meg, sőt a kézirat is elveszett. Kossuth ilyen körülmények között a nyilvánosság fejlődését, a reformok ügyét és saját poli9

9

KLÖM V I . 456-457., 461., 478^479., 483. (Kossuth állítása szerint „már 1000 pengő forinton felül", illetve „3000 forintot" - nyilván váltóforintot fizetett előre a nyomdásznak.)

tikai pályáját is a Tudósítások folytatásával szolgálhatta a legin­ kább, s ez 1834 elejére számára is teljesen világossá vált. Mivel az akkori cenzúraviszonyok mellett az újságok sem­ milyen tudósítást nem hozhattak az országgyűlésekről, a kéz­ iratos Országgyűlési Tudósítások teljességgel hiányt pótoltak. Kossuth vállalkozását - tehát, hogy előfizetés fejében bárki hoz­ zájuthatott a Tudósításokhoz - mindenki teljesen újszerű, úttörő kezdeményezésnek tekintette. Orosz József azt követően is elis­ merte, hogy a Tudósítások társa „találmánya" volt, hogy a társu­ lás felbomlott. Kossuth előbb egyedül, majd 1833 februárjától egy éven keresztül Orosz Józseffel együtt, majd ismét egyedül adta k i a Tudósításokat A lap hetente kétszer jelent meg, az or­ szággyűlés végéig 344 számban és egy toldalékban, összterjedelme 3500 nyomtatott oldalra rúgott. Az előfizetési díj előbb havi 10-14, majd 10, 1834. februártól 8 pengőforint volt. Az előfizetők száma 1833. március-áprilisban 44 volt, a lapot júniusban több mint 60 példányban készítették el. 1833. július és 1834. január között az előfizetők száma 68 és 72 között mozgott, de szeptemberben, amikor Kossuth litográfiát alkalmazott a sok­ szorosításra, egy-egy szám közel 80 példányban talált gazdára. Az Orosszal történt szakítás után az előfizetők száma vissza­ esett (egy részük Orosz új lapjára, a Diéta-Közlőre váltott át), de aztán lassan ismét növekedésnek indult. A megrendelők száma 1834. májusban még negyven alatt volt, decemberben már meg­ közelítette az ötvenet, 1835. április és július között meghaladta a hatvanat, 1835. október és 1836. február között pedig ismét nyolc­ vanan fizettek elő a lapra. A lappéldányokat 20-25 másoló ifjú 10

11

ll)

Vö. Pajkossy Gábor: A reformkori országgyűlési tudósítások. Levéltári Közlemények, 1995. 121-136. A Tudósítások előfizetőinek jegyzéke a 25-33., az 59-115., majd a 141-327. közötti számok esetében maradt fenn, azaz 1833. március közepétől április közepéig, majd 1833. július közepétől 1834. január végéig (az Orosz által szer­ kesztett utolsó számig), végül 1834. május elejétől 1836. február végéig. A z előző jegyzetben említett tanulmány írása idején ezen listákat (MTA Könyvtá­ ra, Kézirattár Ms 4850/69-80.) még nem ismertem: az iratokra dr. Mázi Béla, 11

állította elő Kossuth két segédjének felügyelete, ellenőrzése mellett. Az előfizetési díj, alapvetően a drága diktálás-másoltatás miatt, igen magas volt - az egyhavi díj a korabeli magyar hírlapok egyéves előfizetési díjával egyezett, igaz, ezek viszont nem tudósíthattak a diéta vitáiról. Az ár sokban meghatározta az előfizetők számát és körét is. A megrendelők túlnyomó több­ sége a vármegyei-nemesi vezetőrétegből került ki. A l a p eljutott számos kaszinóba és olvasótársaságba is. A lapot több helyütt, így Erdélyben tovább is másolták, az úrbéri kérdés vitáiról ké­ szült tudósításait Kossuth ingyen megküldte a nagyobb mező­ városoknak is, sőt 1834 februárja és szeptembere között egy is­ meretlen az országgyűlés fejleményei iránt érdeklődő, ám ma­ gyarul nem tudó olvasók igényeit kielégítve - de Kossuth jel­ legzetes kommentárjait, közbevetéseit elhagyva - számról szám­ ra németre fordította a Tudósításokat A korabeli olvasási szoká­ sokat figyelembe véve az egyes számok, Kossuth szavaival élve, valóban „ezrek kezén" forogtak. A körülményekhez képest i m ­ pozáns méretű, de technikailag kezdetleges vállalkozást persze a kényszer szülte, mivel a „sötétségnek divatozó rendszere" (azaz a cenzúra) megfosztotta a szerkesztőt attól, hogy a sokszorosí­ táshoz a nyomtatás eszközét vegye igénybe. Kossuth 1833 au­ gusztusában litográfiát vásárolt ugyan, és 13 számot kőnyomás segítségével sokszorosított, de a kormányzat október elején a kősajtó átadására kényszerítette. 12

A Tudósítások a hiányzó politikai sajtót is pótolták. Kossuth­ nak követői, pályatársai is akadtak, az 1832/36-os országgyűlé­ sen hárman is, de a Tudósításokkal egyikük sem vehette fel a veraz M T A Könyvtár „...törvény határi közt élni jusaimmal, s önkénynek nem hódolni". Kossuth Lajos Országgyűlési és Törvényhatósági Tudósításai című kiállításának (2002. november) rendezője volt szíves felhívni a figyelmemet. Országgyűlési Könyvtár, MO:VI:1832/36/D. Vö. Fest Imre: Emlékirata­ im. S. a. r. Korompay Bertalanná, Korompay H . János. Bp., 1999. 47-48. A fiatal Fest az 1839/40. évi országgyűlés idején úgy egészítette k i jövedelmét, hogy Stuller Ferenc Országgyűlési Tudósításait rendszeresen németre fordította, és a Szepességben öt (!) példányban értékesítette. 12

senyt. (Az 1839/40-es országgyűlésen Stuller Ferenc, az 1843/ 44. évi diéta első hónapjai alatt Záborszky Alajos jelentetett meg kéziratos beszámolót, mindketten „Országgyűlési Tudósítások" címmel. Stullernek valószínűleg, Záborszkynak pedig biztosan több előfizetője volt, mint Kossuthnak, lapjuk sajtó-, illetve po­ litikatörténeti jelentősége azonban meg sem közelítette Kossuth lapjáét.) A lapnak, újszerű módon, határozottan ellenzéki jelle­ ge volt, és mindenekelőtt ez különböztette meg minden más orgánumtól. Kossuth pontosan beszámolt az országgyűlés fej­ leményeiről, de a lap nem volt egyszerűen országgyűlési króni­ ka. A birodalmi kormányzat bizalmasai szerint Kossuth „a leg­ veszélyesebb elveket terjeszti az országban", s a szerkesztőt, i l ­ letve a Tudósításokat „az ellenzék eszközeként" emlegették. Kos­ suth nyíltan a liberális ellenzékkel rokonszenvezett, az ellenzé­ k i politikusok társaságát kereste, és önmagát ugyancsak „a libe­ rális gondolkodás terjesztésének egyik fő eszközének" tekintet­ te. A lap megkülönböztetett figyelemmel kísérte az ellenzéki­ ek szereplését, az ellenzéki jelleg azonban elsősorban a szerkesztő által alkalmazott jelzőkben, kommentárokban fejeződött ki. Eb­ ben lépett túl Kossuth a referáló sajtó módszerein, és ezért ké­ pezték a Tudósítások immár a véleménysajtó történetének részét. Orosz, a korábbi szerkesztőtárs, miután külön kéziratos lapot indított, éppen avval különböztette meg magát Kossuthtól, hogy a „mérsékletes közepiség" hívének vallotta magát, és a DiétaKözlőből elmaradtak a kommentárok, véleménynyilvánítások, amelyek a Tudósításokat jellemezték. Kossuth 1835 februárjában „gyász színű szegzetbe" foglalta a lap azon számát, melyben Kölcsey búcsújáról, illetve búcsúztatásáról volt kénytelen tudó­ sítani, majd egy hét múlva, amikor a különben ellenzéki ugocsai 13

14

13

Cseremiszky Miklós jelentései Metternichnek, 1833. április 9., augusztus 28. és 31., 1836. április 22. („Organ der Opposition") M O L Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok. Hungarica aus der Privatbibliothek S. M . Franz I . 137., 141. d. KLÖM V I . 460. 14

követ kifogásolta, hogy egyes beszédeket kiemelve, másokat nevetségessé téve mutat be, észrevételeket fűz hozzájuk, végül pedig tendenciózusnak, részrehajlónak és igazságtalannak ne­ vezte tudósításait, hosszabb megjegyzésben védte meg szerkesz­ tői gyakorlatát, és büszkén vállalta, hogy lapjai „egy bizonyos színt viselnek". A Tudósítások szerény megélhetést biztosítottak a szerkesztő­ nek, de a munka sok fáradsággal, vesződséggel járt. Mivel Kos­ suth nem ismerte a gyorsírást, az ülések alatt jegyzeteket készí­ tett, majd hazasietett, hogy képes legyen papírra vetni az elhang­ zottakat, elkészítse az egyes tudósítások szövegét, hanyag má­ solókkal, késlekedő előfizetőkkel kellett bajlódnia. A szerkesz­ tés munkája fegyelmezett életmódra szoktatta. Általában kerül­ te a pozsonyi társas életet, a liberális követek búcsúztatásán ter­ mészetesen jelen volt (és be is számolt róluk), s igyekezett bejut­ n i az ellenzéki követek informális megbeszéléseire. Ahogy a Tudósítások meggyökerezett, úgy erősödött Kossuth pozíciója és presztízse a nyilvánosság, a sajtó, a politika világában, és tett szert e világban egyre több és értékesebb kapcsolatra. Elsősor­ ban Wesselényi, Kölcsey és Deák, azaz az ellenzék legfontosabb erkölcsi-politikai tekintélyei megbecsülésének, majd barátságá­ nak a megszerzése bizonyult fontosnak: e kapcsolatok őt magát is hitelesítették, és a későbbi életpálya alakulásában is szerepük volt. Különösen a Wesselényivel való kapcsolat alakulása tük­ rözi Kossuth megítélésének, illetve az ellenzéken belül elfoglalt helyének a változását. Kossuth, akit 1832 végén még „gyanús­ nak" mondtak, rövid idő alatt elnyerte a báró bizalmát, aki oly nagyra értékelte Kossuth Tudósításokkal kapcsolatban végzett munkáját, hogy 1836 tavaszán, az országgyűlés végeztével ma­ gával akarta vinni észak-itáliai útjára, hogy a szerkesztő kipi15

15

KLÖM IV. 211-213. Kossuth kommentárját Perényi Gábor báró felszóla­ lásával kapcsolatban először Viszota Gyula ismertette, röviden, még kézirat­ ból: Kossuth Lajos írott hírlapjai. Budapesti Szemle, 206.1927. 95-113., 231-252., 381-414., a hivatkozás: 251-252.

henhesse magát, s egyengette Kossuth útját a pesti közéletbe, illetve a pesti ellenzék soraiba. Kölcsey és Kossuth kapcsolata még Pozsonyban, 1835 februárjáig barátsággá fejlődött (s Köl­ csey kezdeményezésére tegeződtek is), s Kossuth benne találta meg politikusi eszményképét. Kapcsolata Deákkal a Törvényható­ sági Tudósítások hónapjaiban, a közös küzdelemben mélyült el, majd Kossuth szabadulása után alakult bizalmas barátsággá. A kormányzatot Kossuth tudósítása és a szerkesztő szemé­ lye a kezdetektől fogva foglalkoztatta. Mivel Bécsben az előfize­ tők gyűjtéséről előbb kaptak hírt, mint hogy a lap első példá­ nyát kezükbe vehették volna, először egyszerűen csalárd vállal­ kozást gyanítottak a Tudósítások cégére alatt. Hamarosan felfi­ gyeltek azonban arra is, amit lázító szándéknak neveztek. 1833 márciusában Bécsben elvi döntés született Kossuth és Orosz lap­ jának „elnyomásáról", az ügy azonban elakadt a nádoron. Kos­ suth és vállalkozása azt követően foglalkoztatta ismét Bécset, hogy a szerkesztő kősajtót szerzett be és 1833 augusztusától l i ­ tografált példányokat küldött az előfizetőknek. Felmerült a kősajtó erőszakos elvételének, sőt a szerkesztő elfogatásának, i l ­ letve perbe fogásának a terve, végül Kossuthot 1833. október elején felszólították a litográfia átadására, igaz, a költségeket is megtérítették. Kossuthot egyesek ellenállásra sarkallták, illetve utólag hibáztatták, hogy nem állt ellen, ő azonban engedett, rész­ ben abban bízva, hogy további engedményeket - lapengedélyt - csikarhat k i a kormányzattól. Bécsben azonban nem Kossuth, hanem a veszélyesebbnek vélt Orosz megnyerésére törekedtek, akit 1833 decemberében rá is vettek, hogy szakítson Kossuthtal és álljon a kormány szolgálatába. A kormányzat, amely számos követet, az ifjak kaszinóját állandó megfigyelés alatt tartott, Kossuthot magát nem figyeltette, de a Tudósítások tartalmát fi­ gyelemmel kísérték, és egyes számok esetében elrendelték fel­ tartóztatásukat a postán. Reviczky Ádám gróf kancellárban több16

16

Pajkossy Gábor: Kossuth és a kormányzati „terrorismus" politikája 18351839. Századok, 1994. 812., 817.

ször felmerült hogy Kossuth ellen mint izgató ellen kell eljárni. 1835 őszén, úgy tűnik, mégis történt kísérlet Kossuth lekenyere­ zésére, amikor felkínálták az aulikus barsi főispán, Keglevich János gróf tulajdonában lévő sajóbábonyi uradalom megürese­ dett jószágigazgatói állását. Kossuth, akinek a személyiségét a Pozsonyban, megfeszített munkával töltött évek és kapcsolat­ rendszerének átalakulása mélyrehatóan átformálták, az ajánla­ tot öntudatosan visszautasította. Ekkor már eldöntötte azt is, hogy az országgyűlés végével nem tér vissza Zemplénbe, ha­ nem Pestre költözik, s ott ügyvédként teremt magának egzisz­ tenciát, emellett megmarad a közpályán is, bár ennek formáját még nem tudta eldönteni. 1836 tavaszán, a pozsonyi országgyűlés utolsó napjaiban va­ lószínűleg ismét Lónyay Gábor fejében merült fel, és széleskörű ellenzéki támogatottságra is lelt a Tudósítások folytatásának ter­ ve. Kossuth az Országgyűlési Tudósítások toldalékával együtt 1836. május 15-én, már Pestről, 110 példányban küldte szét a Törvényha­ tósági Tudósítások előfizetési felhívását. A szerkesztő 1836 júliu­ sától 1837. május elejéig, míg el nem fogták, kéthetente, 23 szám­ ban 35 vármegye (a legszűkebb értelemben vett Magyar Király­ ság vármegyéinek háromnegyede) közgyűléseiről közölt tudó­ sítást „levelezői", helyi tudósítói beszámolói alapján. Az első szám 51 példányban készült, az utolsó 160 példányban, azaz az új lapnak tíz hónap után éppen kétszer annyi előfizetője volt, mint az Országgyűlési Tudósításoknak a diéta utolsó hónapjaiban. A lapra 1836 végéig tizenkét kaszinó, illetve olvasótársaság f i ­ zetett elő, s a Tudósításokat - ezzel is kifejezve, hogy a vállalko­ zást törvényesnek tartják, s hogy a szerkesztőnek védelmet nyújt­ sanak - megrendelte huszonnégy, illetve huszonkét vármegye 17

1 7

KLÖM V I . 459-460. Barta István az első közlés nyomán - noha a maga részéről erős kételyekkel - Keglevich Gábor grófot jelöli meg a levél címzettje­ ként: a címzettet nem ismerjük, de az („Kedves U r a m Bátyám!") bizonyosan nem lehetett Keglevich. - Minderre bővebben 1. „Kossuth és az 1832-1836. évi országgyűlés" c. megjelenés alatt álló tanulmányomat.

is. Kossuth ismét olyan vállalkozásba fogott, amibe korábban még senki: elsőként adott megyegyűlésekről tudósítást, amelyek­ ről a hírlapok mindaddig nem számoltak be. A Törvényhatósági Tudósítások országos nyilvánosságot biztosítottak az egyes vár­ megyei határozatoknak, de minden, a helyi tudósító vagy Kos­ suth által fontosnak tartott megnyilatkozásnak, felszólalásnak is - mindezek korábban csupán helyi és egyszeri publicitást kap­ hattak, így a lap egyesítette a „szétdarabolt erőket", és lehető­ vé tették a liberális, reformer ellenzéknek, hogy két országgyű­ lés között is a nyilvánosság előtt folytathassák politikai tevé­ kenységüket. József nádor a lap kiadását az előfizetési felhívás kibocsátása után eltiltotta, Kossuth azonban sem ennek, sem az 1836. októberi, most már királyi parancson alapuló eltiltásnak nem engedelmeskedett, s álláspontját, miszerint vállalkozása a törvényeken alapul, eltiltása pedig törvénytelen, harminchárom vármegye támogatta határozattal, az uralkodónak, illetve a ná­ dornak intézett felirattal vagy a lap megrendelésével. Kossuth eredetileg arra számított, hogy a megyegyűléseken a diéta alatt elbuktatott reformkérdések kerülnek majd napirendre, s fő cél­ jául tűzte ennek során „arról capacitálni az ország nemességét, hogy saját érdekében fekszik, s vele az ország érdekében is, az úrbér V-ik czikkelyének a múlt országgyűlésről elhalasztott 2-ik §-át törvénnyé tenni" . Várakozásával ellentétben azonban, az országgyűlési ifjak elfogatása és perbefogása, továbbá a Tudó­ sítások eltiltása után a gyűlések elsősorban a rendi alkotmányos­ ság megsértése miatti tiltakozásoktól voltak hangosak. Miként korábban az Országgyűlési Tudósítások hasábjain, a szerkesztő itt 18

19

18

Vö. az előfizetési felhívással: „Municipalis rendszerünk felséges eszköz arra, hogy megóvjuk s megtartsuk, mit a nemzet egyesített ereje tulajdonunk­ ká tőn, de igen rossz annak, m i t még nem bírunk, s mit csak országilag közre­ munkálva szerezhetünk, kivívására. Isten óvja meg e nemzetet minden go­ nosztól, Isten óvja meg gyenge erejének szétdarabolásától..." KLÖM V I . 463. KLÖM V I I . 362. (Kossuth hatodik szóváltásának tervezetéből; a Királyi Táblának benyújtott, a védőügyvéd által véglegesített szövegű változatból e részlet már hiányzik.) 19

sem volt semleges, világosan az ellenzéki felszólalókkal rokon­ szenvezett, de nem is közölt elfogult, „félszeg" tudósításokat, ugyanakkor a korábbiaknál jóval többször fordult a dicséret vagy a gúny fegyveréhez, élt a kommentár, a zárójeles közbevetés, az értékelést kifejező tömörítés eszközével. A lap nem csupán tu­ dósított a vitákról, hanem táplálta is őket, és a lap (illetve eltiltá­ sának ügye) a politikai viták egyik fő tárgyává vált. így az új Tudósítások mint hírlap is közelebb állt a politikai hírlaphoz, s a politikai küzdelmekben is fontosabb szerep jutott, mint elődjé­ nek. Kossuth súlya a szerkesztéssel kapcsolatos szervezési fel­ adatok nyomán is nőtt. Széles, néhány megye kivételével az egész országra kiterjedő kapcsolati hálóval rendelkezett, amely tudó­ sítóiból, előfizetőiből, a Tudósítások ügyében megkeresett megyei tisztviselőkből állt. Pesten 1837 elején már nem volt bizalmas liberális tanácskozás, bármely szűk körű is, amelyre ne hívták volna meg, sőt azok többnyire, óvatosabb ellenzékiek nemtet­ szésére, éppen az ő lakásán zajlottak le. Kossuth helyét, akiről 1836 elejétől fogva m i n d kedvezőtlenebb jelentéseket kapott, Metternich 1837 januárjában így jelölte meg: „hatalmas eszköz­ zé emelkedett azok kezében, akik Magyarországon mindent fel akarnak forgatni". Ezért „fordulópont jelentőségűnek" tekintette, hogyan lép fel a kormány Kossuth ellen. Bécsben a fellépés módjáról 1836 augusztusától fogva foly­ tattak tanácskozásokat. Miután Kossuth a második eltiltásnak sem engedelmeskedett, a Magyar Kancellária októberben azt javasolta, hogy Kossuthot állítsák Pest megye törvényszéke elé (Pálffy Fidél gróf kancellár és két horvát tanácsos már ekkor hűtlenségi per indítását sürgette), majd miután a megye Kos­ suth vállalkozását a kormányzat erőfeszítései ellenére az ural­ kodóval szemben is védelmébe vette, a kancellária tanácsülése 20

21

2,1

A magyar sajtó története 1705-1848. Szerk. Kókay György. Bp., 1979. 390395. (A fejezet szerzője Kosáry Domokos.) Erzsébet Andics: Metternich und die Frage Ungarns. Bp., 1973. 381-382. (Metternich levele József nádorhoz, 1837. január 30.) 21

december végén egyhangúan a szerkesztő előzetes, de a megyei hatóság által történő elfogatását és hűtlenségi perbe fogását ja­ vasolta. A legfelső döntés 1837. január végén született meg, az előterjesztés alapján, de a Pest megye együttműködési készsége iránt kétségeket tápláló Metternich javaslatára azzal a változta­ tással, hogy Kossuthot egy királyi ügyész tartóztassa le, katonai segédlettel. A döntés végrehajtását József nádor ellenvetéseire Pest megye március 20. után esedékes közgyűlése utánra ha­ lasztották, majd pedig a megfelelő előkészítés miatt húzódott el a letartóztatás. Kossuth elfogatásával az volt az elsődleges cél, hogy véget vessenek a Tudósításoknak. Bár a folytatásra történ­ tek kísérletek, a lap a szerkesztő 1837. május 5-én végrehajtott letartóztatása után valóban megszűnt. Metternich azonban a Sedlnitzky rendőrminiszter titkos apparátusán keresztül beér­ kező jelentések alapján úgy látta, Kossuth kiterjedt összeeskü­ vés szálait tartja a kezében. Ezért kiemelt fontosságot tulajdoní­ tottak annak, hogy Kossuthra meglepetésszerűen csapjanak le, és iratait is kézre kerítsék. A királyi jogügyigazgató az iratok át­ nézése után úgy vélte, Kossuth a Tudósítások levelezőivel össze­ esküvést szervezett, és ezért vele együtt összesen kilenc személy, köztük Deák Ferenc és az előző országgyűlés két további vár­ megyei követe hűtlenségi perbe fogását javasolta. Ez nem az a fajta összeesküvés volt, amelyre Metternich számított - de Beö­ thy Sándor javaslatát már a Magyar Kancellárián elvetették. Valójában nem volt semmiféle titkos összeesküvés. Azok a hí­ rek azonban, amelyek szerint Kossuth családja részére a neves ellenzékiek azért indítottak gyűjtést, hogy Kossuth hallgatását megvásárolják, még hónapok múlva is komolyan foglalkoztat­ ták Metternichet és környezetét. Kossuth fogságának 1837. május végén meghatározott szigorú szabályait elsősorban az 22

23

22

Pest vármegye kísérletének sorsát a Tudósítások folytatására 1. legújab­ ban: Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867). Bp., 2002. 154155. KLÖM V I I . 129.1. 53. jegyzet. 23

magyarázta, hogy azt hitték, veszedelmes összeesküvőt tarta­ nak fogságban. A vádlott elítéltetéséig, húsz hónapon keresztül, nem fogadhatott látogatókat, ezután is csak szüleit láthatta, le­ velezését cenzúrázták, egyes leveleket visszatartottak, sőt bizo­ nyítékként a perhez csatoltak, a könyveket biztonsági okokból a kincstár költségén újonnan szerezték be, sőt még azt sem enge­ délyezték, hogy fuvoláján játszhasson, nehogy jeleket adhasson a külvilágnak. A kormányzat, az 1835 és 1838 között folytatott megfélemlítő politika részeként, huszonegy személy ellen indított politikai pert a Királyi Táblán, tizenhat esetben megyei közgyűlésen mondott beszéd miatt. A perbefogottakat a nyilvánosság előtt súlyos bün­ tetéssel fenyegették meg, a színfalak mögött azonban mérsékelt kormányzati politikus hírében álló személyek a vádlottak érté­ sére adták, hogy kegyelmi kérvényüket az uralkodó nem fogja elutasítani. Három Bars vármegyei perbefogott élt a lehetőség­ gel és kegyelmet is kapott. A kegyelemért folyamodás feltéte­ lezte a bűnösség, továbbá annak elismerését, hogy a bírósági eljárás, illetve az ítélet megfelel a törvények előírásának. A z el­ lenzék álláspontja szerint valamennyi eljárás törvénysértő volt, ezért következetes ellenzéki nem választhatta a kegyelem útját. Kossuthtal a kormány keményen bánt (a hűtlenségi perbe fo­ gottak közül egyedül őt tartóztatták le), nem kínált fel neki vá­ lasztási lehetőséget, politikai megsemmisítésére és nem megnye­ résére törekedett. Ez nehezítette helyzetét, de megkönnyítette számára a döntést, hogy milyen magatartást kövessen. Kossuth számára különösen fontos volt, hogyan állja meg perét. A bör­ tönben az egyik fő szempontja az volt, hogy az ellenzék sorai­ ban megszerzett presztízsét megtartsa, illetve növelje. Kossuth olyan védekezési stratégiát választott, amely telje­ sen összhangban állt az ellenzék elveivel. A vádakra válaszul általában vállalkozása törvényes voltát hangoztatta, mindenek­ előtt pedig szabadon bocsátását követelte, mivel letartóztatása 24

24

Uo. V I I . 104. 1. 4. jegyzet.

törvénytelen volt. Kossuth, antik és romantikus mintákra hivat­ kozva, sikeresen állította be magát a zsarnoksággal magányo­ san dacoló, a törvényekhez és elveihez minden körülmények között ragaszkodó szerény, de szuverén polgárnak. Miután a bíróság elutasította, hogy szabadlábra helyezzék, és felszólítot­ ta, hogy nyújtsa be ún. derekas, érdemi védelmét, Kossuth, ez­ zel is tiltakozva a per törvénytelen volta ellen, erre nem volt hajlandó, sőt visszavonta addigi védőiratait, ún. szóváltásait is. Bár pere - mint 1848 előtt általában minden jelentősebb per írásban zajlott le, azaz nem volt nyilvános, mégis megvolt a le­ hetőség arra, hogy a közönség is tudomást szerezzen védekezé­ séről. Mivel az akkori gyakorlat szerint szóváltásainak beiktatá­ sa végett mindkét peres fél kikölcsönözhette a bíróságról a per­ testet, Kossuth szűkebb politikai környezete a per minden moz­ zanatáról első kézből értesülhetett. Kossuth ennek tudatában (vagy ezt is figyelembe véve) szerkesztette meg védekező irata­ it, amelyek közül egyik-másik 50-60 nyomtatott oldal terjedel­ mű volt. Kossuth érveit nem az ügyésznek, nem a bíróságnak, hanem (ahogy mondta) az utókornak, valójában elsősorban a liberális eszmék és a liberális politika iránt vonzódó közönség­ nek címezte. Különösen nagy sikert aratott 1837 júniusában a kihallgatása során feltett kérdésekre adott feleleteivel. Az ügyész latinul feltett kérdéseire magyarul válaszolt, és válaszát ellenzé­ k i körökben „a mérséklett, vigyázó és józan liberalizmus" való­ ságos remekének minősítették. Bár a Királyi Tábla elnöke is elismerte, hogy „nagyobb elmésséggel s tudománnyal készített védelmet ritkán [látott]", a bíróság 1839 februárjában a fogság­ ban töltött időn felül három évi börtönre ítélte, amelyet a Hét­ személyes Tábla március elején négy évre emelt. Kossuthnak tehát 1843 márciusában kellett volna szabadulnia. 25

26

25

Uo. V I I . 128-129.1. 53. jegyzet. Vö. Pajkossy Gábor: Kossuth hűtlenségi pere. In: Dénes Iván Zoltán és mások (szerk.): A magyar polgári átalakulás kérdé­ sei. Tanulmányok Szabad György 60. születésnapjára. Bp., 1984.165-191. KLÖM V I I . 577. 26

Kossuth ügye - tehát a Törvényhatósági Tudósítások eltiltása, Kossuth elfogatása, perbe fogása, a szabad védekezés megtaga­ dása, végül elítélése - országos sérelem lett, az ún. szólássza­ badsági sérelem egyik fontos eleme. Következetes védekezése erősítette az ellenzék politikáját, amely minden perindítást ele­ ve törvénytelennek tekintett. Ez a politika, hosszú kötélhúzást követően, az 1839/40-es országgyűlés utolsó napjaiban, 1840. április végén sikerre vezetett. A kormányzat szabadon bocsátot­ ta a politikai perekben elítélteket, és megszüntette a többi, még folyamatban lévő pert. így - 1840. május 10-én - Kossuth is visszanyerte szabadságát. Helye a liberális ellenzéken belül megváltozott. Báró Wesselényi, aki szintén visszanyerte szabad­ ságát, de a megvakulás fenyegette, úgy látta, mindkettőjüknek vissza kell a politikától vonulniuk. Ezért felajánlotta Kossuth­ nak, költözzön hozzá, és legyen jogügyeinek igazgatója. Kos­ suth másként látta, „...amik velünk történtek, azok nemzetünk i g e n nagy része előtt s z a v u n k súlyát csak n ö v e l h e t e k , fontosíthaták; nekünk jogunk van hinni, hogy sokaknak bizo­ dalma környez bennünket; ez hatáskörünket tágította, és be tel­ jességgel nem zárta." - válaszolta. Kossuth valóban a figyelem és érdeklődés középpontjába került. Szabadulása után egy hó­ nappal Pest vármegye közgyűlésén köszönetet mondott a Tudó­ sítások ügyében nyújtott támogatásért és a családja részére indí­ tott gyűjtésért. Kossuth a gondosan megfogalmazott szónoklat­ ban országos politikai pályájának fő célját és lényegét visszate­ kintve a nyilvánosság terjesztésében jelölte meg. (A jelen tanul­ mány címében szereplő idézet is innen származik: „Közel nyolc éve, tekintetes rendek, hogy ím ez országos szükség érzete" mondta Kossuth, az ti. hogy az országgyűlés „minden lépései­ ben örökké s idejénkorán nyíltan álljon azon nemzet előtt, mely­ nek jövendőjét intézi" - „felejtenem hagyá erőtlenségemet, s engem a név-, s érdemtelen homályos polgárt késztete, hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé.") A beszéd 27

2 7

Uo. 624. (Kossuth levele Wesselényi Miklós bárónak, 1840. május 14.)

28

Kossuth egyik legismertebb beszéde - hatalmas sikert aratott. A politikai légkör is megváltozott: a kormány lemondott a meg­ félemlítés politikájáról, bár reformbaráttá sem vált. E körülmé­ nyek között nem volt többé elképzelhetetlen, hogy Kossuth lap­ hoz juthasson. Előbb, legalábbis besúgójelentések szerint, Szent­ királyi Móriccal együtt tárgyalásba bocsátkoztak a Hazai és Kül­ földi Tudósítások tulajdonosával a hírlapprivilégium átengedésé­ ről, majd Szentkirályi egy „Értekező" címmel - és köztudottan Kossuth közreműködésével - indítandó lap iránt nyújtott be kérelmet. Az engedély megadása a kormányzat részére éppen olyan kockázattal járt, mint annak elutasítása. Végül, mialatt az „Értekező" ügyét még Budán, a Helytartótanácsban intézték, Bécsben váratlanul engedélyt adtak Landerer Lajos nyomdász­ kiadónak, hogy Pesti Hírlap címmel újonnan indítandó hírlapjá­ nak szerkesztőjéül Kossuthot szerződtesse. Landerer, aki a kor­ mányzat bizalmi embere volt, az üzleti siker garanciáját látta Kossuth tehetségében és hírnevében, a kormányzat pedig, s sze­ mély szerint a döntést meghozó Metternich abban bízott, hogy a cenzúra segítségével féken tudja tartani a radikális liberális­ nak ismert szerkesztőt vagy, éppen ellenkezőleg, a szerkesztő hangvétele szakadáshoz fog vezetni a reformellenzék soraiban. Kossuth helytállása hozzájárult ahhoz, hogy az ellenzéki moz­ galom végül is a terrorpolitika feladására tudta kényszeríteni a kormányt, s így szabadulását és politikusi karrierje folytatódá­ sát, sőt magasba ívelését is közvetve saját magának köszönhet­ te. De nemcsak a per során tanúsított tiszteletet parancsoló v i ­ selkedés befolyásolta a politikai pálya későbbi alakulását, ha­ nem az is, miként használta fel Kossuth fogsága éveit. Már első életrajzírói feltételezték, hogy az 1848/1849-es sikeres államfér­ fi a börtönben született meg. Kossuth maga azt hangsúlyozta, hogy a börtönben, ahol olvasmányok híján hosszú ideig magá­ nyos meditációkra volt utalva, számot vetett hazája állapotával, 28

Uo. 628-633.

hogy itt, Shakespeare olvasásával, és az alapokkal kezdve ta­ nult meg angolul, végül ugyancsak kénytelen-kelletlen mate­ matikai tanulmányokat is folytatott. Kossuth fogságának szigo­ rú szabályaiban a Gondviselés jeleit látta: így alakult politikai koncepciója, így arathatott angolul hatalmas sikereket a magyar szabadság védelmében Angliában és Amerikában (ezt a para­ doxont nemcsak ő maga, hanem több kortárs publicista is k i ­ emelte), végül így szerezhette meg azokat az ismereteket, ame­ lyekre mint pénzügyminiszternek szüksége volt. A valóságban Kossuthot sohasem fosztották meg az olvasmányoktól, bár szi­ gorúan megszűrték, mit olvashatott, a könyvellátmány egyenet­ len volt, és gyakran akadozott. Tőle magától tudjuk, hogy ango­ l u l már elfogatása előtt rendszeresen olvasott, bár a Shakespearerel való találkozás valóban meghatározó élmény volt számára. Végül politikai koncepciója, amelyet 1841-től kezdve fejtett k i a lap hasábjain, sokkal inkább a viták hevében alakult k i , mint 1840 előtt, a börtönben. Kossuth azonban valószínűleg helye­ sen látta, hogy életpályájának alakulását a perben való helytál­ lás rövid távon befolyásolta ugyan, hosszú távon azonban a fog­ ságban folytatott tanulmányok, az elmélkedés, egyéniségének fejlődése bizonyultak fontosnak. 29

2y

Erről bővebben 1. Pajkossy Gábor: „...cserébe nyertem egész későbbi éle­ temet". Kossuth és fogsága. In: Pölöskei Ferenc, Orosz István (szerk.): Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. században. Bp., 1994. 157-174.

Erdmann Gyula

Kossuth Lajos szerepe és jelentősége a reformkor 1840-es éveiben Kossuth, miután kiszabadult konstruált politikai perét köve­ tő fogságából, választhatott a nyugodt, visszavonult élet és az aktivitás, a közélet között. Lehetett volna a beteg Wesselényi jó­ szágigazgatója, de a sors és saját ambíciói, képességei, a liberá­ lis ellenzéken belüli országos tekintélye, amit a mártíromság ter­ mészetesen növelt, más irányt szabott életének. A z ország legjobb újságírója, a kéziratos, a cenzúrát megkerülő, Ország­ gyűlési, majd Törvényhatósági Tudósítások szerkesztőjeként az or­ szággyűlési, majd megyei politika információs központja, kivá­ ló politikus-tudósítói és olvasói révén az ellenzék fő organizálója volt. Érthető, hogy ezt a szerepet és szolgálatot kívánta foly­ tatni. Szentkirályival tervezett lapot, tárgyalt több újság átvéte­ léről, majd váratlan ajánlatot kapott Landerertől, a bécsi kor­ mányzat és rendőrség nyomdász-kiadó bizalmasától, és így 1841 január 2-án megjelenhetett a Pesti Hírlap első száma. Metternichék azt hitték, hogy Kossuth becsvágyó és megvehető, a bör­ tön is megtörhette, a cenzúra szigora pedig ellenőrzés alatt tart­ hatja. Számítottak arra is, hogy Kossuth radikalizmusa, széle­ sebb társadalmi rétegekre alapozó demokratizmusa megoszthat­ ja a magyar ellenzéket és főként a befolyásos és növekvő számú ellenzéki mágnásokat leszakíthatja az oppozícióról. Voltak is hí­ resztelések, miszerint Kossuth eladta magát, áruló lett. E mél­ tatlan vádak hamarosan semmivé foszlottak. Bécs alaposan el­ számította magát. Féja Géza találó megjegyzése szerint egy hal­ dokló rendszernek már nem jó az emberismerete, az ítélőképes­ sége, s így hibát hibára halmoz. Ez történt. A Pesti Hírlap az ellenzék ritka hatású szócsöve és integrátora lett. 1

1

Féja Géza: Kossuth Lajos. Bp., 1987. 48.

Kossuth már kéziratos lapjai szerkesztésekor széles tudósítói hálózatot szervezett; most ezt a kört bővítette. Munkatársa lett Teleki László, Batthyány Lajos, Eötvös József, Ráday Gedeon, Bezerédj István, Szentkirályi Móric, Pulszky Ferenc, Kazinczy Gábor és sokan mások. Széles kapcsolati háló, országos tábor szerveződött Kossuth körül, gondolatai, tervei számára példát­ lan terjesztési lehetőség tárult fel. A szerkesztőség (némi túlzás­ sal) egyben pártközpont is volt. A lap szinte berobbant a magyar sajtóba, rövid idő alatt törté­ nelmi léptékű hatást ért el. A vezércikket például maga Kossuth rendszeresítette először; ezek zömét maga írta, s valamennyi az értekező próza remeke. A további rovatok: fővárosi újdonságok, megyei napló, külföldi napló, értekező, hirdetések. Soha addig magyar újság ilyen sokszínű, gazdag, tartalmas, híranyagában az egész országból merítő, stílusában érdekes és mozgósító nem volt. Kossuth három és fél év alatt 365 számot szerkesztett, 214 vezércikket írt. 1842-re 4000, majd rövidesen több mint 5000 elő­ fizetője volt, ami akkor példátlannak számított. (A Világnak 1200, a Jelenkornak 850, a Nemzeti Újságnak 450 megrendelője volt...) Kossuth első, beköszöntő vezércikkében leszögezte: az nem kérdés, hogy haladni kell, csak az, hogy merre és hogyan. Is­ merje meg a nemzet önmagát, a szükségleteket, s aztán sokol­ dalú eszmecserével kell kimunkálni a célt és eszközt. így szület­ hetnek jó, a közmegegyezést tükröző törvények. Se későn, se korán ne érkezzünk - folytatta - , akkor lesz támogatás és hatás. Nos, a Pesti Hírlapnál jobb ütemben, időben politikai lap aligha született. A kétkedőknek pedig odavetette Nagy Pál ismert sza­ vait: „... sem hatalmasok komor tekintete, sem polgártársaink heve soha el nem tántorít." A politikai gondolkodás fejlődésében, a tettvágy felkeltésé­ ben, a tapintatos, nem erőszakos, de meggyőző mozgósításban, a polgárosodás alapkérdéseinek Árvától Pesten át Beregig és Temesig történő tudatosításában Kossuth és lapja nélkülözhe2

2

Pesti Hírlap, 1841/1.

tétlen volt. írásaiban sokszor egy-egy konkrét, kézzelfogható esetből indult k i , majd világos okfejtéssel általánosított és jutott el a feudalizmus egy-egy alapkövének megkérdőjelezéséhez, elmozdítása múlhatatlan szükségességéhez. A tünetektől jutott el a diagnózisig úgy, hogy a beteget nem riasztotta el, de biztosí­ totta a gyógyulás lehetőségéről. Megmozgatta a fantáziát, érze­ lemgazdag és lelkesítő volt. Csak példák a témákra, melyek 184144 közt sokszor szerepeltek a lapban: a jobbágy telkek örökös megváltása, azaz a jobbágyfelszabadítás, a városok igazgatási reformja, az adómentes nemesség adóztatása, tehát köztehervi­ selés, kereskedelem- és a vámkérdés, az ősiség eltörlése, ipar­ fejlesztés, a népnevelés reformja, az igazságszolgáltatás anomá­ liái. A példák mindig oda hatottak: ez így nem mehet tovább. A polgári reformok táborának kiszélesítésében, a teendők egyre nagyobb körben való tudatosításában, a reformpolitika továbblendítésében történelmi szerepe vitathatatlan. Abban is, hogy az 1843/44-es országgyűlésre a megyei követek többsége a re­ formokat, a polgárosodást támogató közgyűlési utasítással ér­ kezett. A Kossuth javára korántsem elfogult Szekfű Gyula sze­ rint is Kossuth szónoki képessége, tömör, pontos fogalmazási készsége a Pesti Hírlap vezércikkeiben fejlődött páratlanná. A rábeszélés, a meggyőzés képességében csak Lamartine - az eu­ rópai liberalizmus híressége - versenyezhetett vele, de Szekfű szerint a költő Lamartine sokszor fellengzős volt, míg Kossuth komoly és tárgyszerű. Kossuth Landerertől fizetését a példányszám után kapta, s így eleinte a 600 példány után havi 150 forintot keresett/majd az 5000-et meghaladó példányszám után már havi 800-at. Bécs, Met­ ternich kívánságára Landerer remek, jövedelmező üzletét is ter­ mészetes lojalitással bontotta fel; kicsinyeskedett, becsapta Kos­ suthot, aki büszkeségből is, meg értve is a szóból, felmondott, s 1844 közepén megvált a Pesti Hírlaptól. A kormányzat megelé­ gelte a lap terjedő befolyását. Kossuth utolsó cikkében öntudat­ tal írhatta: egyszerű polgár, újságíró ekkora pártfogást még nem kapott. Remeklő társaival együtt hatalmas szellemi hatást értek

el - támadások közben; teher alatt nőtt a pálma. Sokat tettek a szabadság, nemzeti jólét, a közteherviselés, a népképviselet ér­ dekében; kár, hogy épp ekkor kellett kiejteni a tollat kezéből... De üzent elleneinek is: „Nyílik még nekem is tér és alkalom, heverni nem fogok, még csak vesztegleni sem." így is történt. Érdekes megemlíteni, hogy hasonlóan járt - talán nem véletle­ nül - Kemény Zsigmond is. Az 1841^13 közti erdélyi ország­ gyűlés alatt ő szerkesztette az Erdélyi Híradó c. lapot s írta a ve­ zércikkek jó részét. Fő kérdésnek az úrbéri rendezést és az uniót tartotta. 1843-ban Bécs eltávolíttatta... Kossuth megpróbált új lapengedélyt kapni. Tárgyalt a Jelen­ kor átvételéről is. Hitegették, húzták az időt. Metternich is, Kolowrat is, a nádor is biztatta, ígéret volt bőven. Próbálták Kos­ suthot kiéheztetni, megtörni - nem ismerték ellenfelüket, aki ek­ kor már új pályán, az egyesületi mozgalomban szervezi az el­ lenzéket. Az Iparegyesület igazgatójaként aztán Kossuth enge­ délyt nyert egy csak gazdasági témákkal foglalkozó lapra, a He­ tilapra. A cenzúrát kijátszva természetesen itt is megjelent több remek Kossuth-írás, de a lehetőség nem mérkőzhetett a Pesti Hírlappal. Egyébként Metternich 1844-ben megkörnyékezte Kos­ suthot, megpróbálta árulóvá tenni. Széchenyi is maga mellé igye­ kezett állítani - kereseti lehetőséget villantva fel a nehéz hely­ zetbe jutó Kossuthnak. Kossuth azonban megingás nélkül járta a maga útját tovább. Nézzük most már - korántsem a teljesség igényével - Kos­ suth és a reformkérdések viszonyát. A jobbágyfelszabadítást és a jobbágyok birtokjogát elsőrendű ügyként támogatta, utalva arra, hogy a szabadság, ha többen osztoznak benne - nem csök­ ken, hanem nő, erősödik. Már 1833-ban a kötelező örökváltság, az úrbéri jobbágyterhek örökös megváltása mellett állt, de takti­ káznia kellett: nem lehetett a feudalizmus felszámolását azon­ nal elfogadtatni olyan kisnemesek tömegével, akiknek egyetlen jövedelme a kevéske úrbéres szolgáltatás volt. így először az 3

3

Uo. 1844/365.

engedőleges, jobbágyság által fizetett örökváltságot szorgalmaz­ ta, bár tudta, hogy pl. Németországban az évtizedek alatt alig vezetett eredményre a jobbágy pénztelensége miatt. A40-es évek­ ben fokozatosan kezd érvelni a részleges állami kártalanítás mellett és a jobbágyi igény esetén kötelező örökváltság mellett. A konzervatívok persze dühödten támadták: alkotmányrombo­ lónak, sőt egyszerűen rablónak nevezték. 1844 után 2 évig hát­ térbe szorult az ügy, majd a galíciai parasztfelkelés (amikor is az ottani földbirtokos nemesség a bécsi abszolutizmus és a paraszt­ ság közé szorulva vérzett) után előtérbe került. Kossuth és tár­ sai (Bezerédj, Lónyay Gábor, Szemere Bertalan és mások) a kö­ telező és állami részvétellel történő megváltást propagálták. Jel­ lemző a haladás nehézkességére, hogy még 1847-ben is az álla­ m i kárpótlást (adóreformmal, lényegében közteherviseléssel együtt) csak 7 megye támogatta. Az utolsó rendi országgyűlé­ sen is akadozva folyt a kérdés tárgyalása, míg aztán 1848. már­ cius 15-én, már forradalmi helyzetben született meg a törvény az azonnali, teljes és állami kárpótlással történő jobbágyfelsza­ badításról. A legdrámaibb harc reformerek és konzervatívok közt a köz­ teherviselés körül folyt. A kis- és szegénynemesek ezreit lehe­ tett itt könnyen lázítani, hiszen ezeket a jobbágytól, a zsellértől csak az adómentesség privilégiuma különböztette meg. Kossuth itt is óvatosan, taktikusan politizált. Igyekezett az érzelmekre hatni, említve p l . , hogy más országokban csak a koldus adó­ mentes, nálunk a gazdag nemes is. A nemesi adózást nagyon fokozatosan pendítette meg, egyelőre csak a megyei költségek­ re kivetett ún. háziadó részleges átvállalását kérve a nemesek­ től. Voltak kevésbé taktikus reformerek is - így Borsod megye kijelentette: ha Bécs garantálja a nemzeti jogokat (pl. az adófel­ használás kontrollját), kész a teljes közteherviselésre. Kossuth megdicsérte őket a Pesti Hírlapban, példátlannak nevezve a ne­ messég nagylelkűségét. A borsodi tudósítás szerint a megyében élő mintegy 30 ezer nemesből (zömük kis- és szegénynemes volt) több ezren voltak jelen a közgyűlésen, hiszen tudvalévő volt,

hogy a nemesi adózás terítéken lesz. A háromnapos gyűlésen eleinte zúgott a „nem adózunk" jelszó, de fokozatosan hatottak a jól előadott ellenérvek. A liberális ellenzék kitűnően vizsgá­ zott taktikából is: az ellentábor felajzott kisnemes részét kifá­ rasztották, s amikor azok elvonultak, határozattá emelték emlí­ tett javaslatukat, hozzátéve: ha Bécs meggátolja a magyar or­ szággyűlés ellenőrzési jogait a kormányzati munka felett, akkor is hajlandók a háziadó nemesek általi, országos átvállalására. Ehhez fűzte hozzá Kossuth szerkesztői jegyzetét: „S ezt nem kényszer csikarta ki; önként és nagylelkűségből; mutasson erre példát a külföld, ha tud!" Kossuth jól tudta: a nemesség hiúsá­ gát is legyezgetni kell. Beindult a konzervatívok adóellenes demagógiája, s pl. Sza­ bolcsban hatalmas nemesi tömeg buktatta meg az adózást: 1500an voltak jelen, közülük számosan késekkel fegyverkeztek fel, miután a botok bevitele a közgyűlésre tiltva volt... (Az alispán sem fért be a terembe a tumultus miatt.) Két embert megkésel­ tek: e hangulatban egyébként minden reformkérdés megbukott. A népnevelés tárgykörénél p l . ezt zúgta a tömeg: „nevelje, aki csinálta". A z egyik adózás mellett érvelőnek odavetették: „Úgy szólj, hogy a véredet i t t issza meg a k u t y a . " Szatmárban a tyukodi és csengeri ólmosbotos nemesek ezrei védték meg az „ősi" nemesi jogot. Megemlítendő: a nemesi adózás, első lépésben a megyei szük­ ségletekre kivetett háziadó nemesség általi, arányos fizetése or­ szágos vitatémává az ún. szatmári 12 pont révén vált. A Kovács Lajos (később Széchenyi munkatársa) által kidolgozott pontok az első összefüggő reformprogramot jelentették (ősiség eltörlé­ se, a hiteltörvény kiegészítése telekkönyvvel, banklétesítéssel, a jobbágyterhek örök és kötelező megváltása, a kereskedelem ja­ vítása a céhek és egyedáruságok felszámolásával, a birtokbírhatás és hivatalviselés kiterjesztése a nem nemesekre, a nemesség 4

5

4

5

U o . 1841/92., 94. Uo. 1843/231.

részvétele az adózásban, mindenekelőtt a háziadóban - itt a szat­ mári reformerek jó taktikával ősi törvényre, mégpedig Mátyás elfeledett 1486: 64. tc.-ére hivatkoztak, ismerve társaik kötődé­ sét az ősi alkotmányhoz - , népnevelés, sajtószabadság, a váro­ sok rendezése és megszabadítása a királyi kamarától való füg­ géstől, új polgári törvénykönyv esküdtszékkel, a közigazgatás és törvénykezés szétválasztása - a megyékben is! - , népképvi­ selet). A 1 2 pont Szatmár megye 1841. februári közgyűlésén ha­ tározattá lett, és a megye körlevélben küldte el minden megyé­ hez. A szatmári ellenzék csellel érvényesítette akaratát. A neve­ zetes közgyűlés utolsó napján, amikor már csupán a résztvevők töredéke voltjelen, puccsszerűen terjesztették elő programpont­ jaikat. A szatmári körlevél, s benne a 12 pont, két és fél éves vitát, egyre élesedő konfliktust gerjesztett országszerte. A vita végigkísérhető a Pesti Hírlap hasábjain, a tudósítók természete­ sen beszámoltak a fejleményekről. Borsod megye támogatta Szatmárt, még egy-két pontot radikálisabbra is formált. Csa­ nád hasonlóan határozott. Kossuth természetes szimpátiával kí­ sérte a beszámolókat, bár érezte-tudta: a programalkotás még korai, több kérdés nincs még tisztázva, megalapozva, márpedig bajt okozhat, ha ajtóstól törünk a házba. így is történt. Magában Szatmárban bukott el a 12 pont az 1841. decemberi közgyűlé­ sen: az Uray Bálint által becsődített és lefizetett, leitatott kisnemesek megbuktatták a nemesi adózást, s lényegében a 12 pon­ tot is félretették. A helyzetre jellemző, hogy a reformereket be sem engedték a közgyűlési terembe, sőt megüzenték: nem aján­ latos megjelenniük, mert bár botjaikat le kellett tenniük, de szé­ kek még vannak a teremben... A reformerekkel tartó egyik alis­ pán sem vehetett részt a „vitában". Közben az utcákon folyt a verekedés, sőt valóságos háború keletkezett - s abban is Uray emberei kerekedtek fölül. 6

7

8

6

7

8

U o . 1841/68. U o . 1841/79. U o . 1841/107., 1842/109.

Békés megye viszont Borsodhoz hasonlóan kitartott a 12 pont mellett, s az része is lett a megye országgyűlési követutasításá­ nak. Nyitrában a szatmárihoz hasonló módon buktatták el a 12 pontot. Temesben egy szavazattal bukott el az ügy. Nógrád­ ban is tömegjelenetek, verekedés közepette vetették el a nemesi adózást. A reformerek sorra szenvedtek vereséget, a fellázított kisnemesek rövidlátó „érdekérvényesítése" dominált. (Sopron, Veszprém, Ung, Szabolcs, Bars stb.) Végül is a megyék mint­ egy egyharmada állt k i a közteherviselés, illetve annak részbeni vállalása, a háziadó arányos részének nemesek általi fizetése mel­ lett. Mindez tovább erősítette Kossuth meggyőződését: az alap­ vető reformkérdések, főként ha nemesi privilégiumokról van szó, óvatos, taktikus megközelítést, fokozatos meggyőzést igényel­ nek, ha a rendi országgyűléseken, jogszerű körülmények közt kívánják a reformokat törvénnyé emelni. A háziadó körüli botrányok Deák megyéjét, Zalát is elérték: a Forintos György vezette 1600 felbőszített kortes randalírozott az utcákon és az 1842. áprilisi közgyűlésen erőszakosan meg­ buktatták a nemesi adózást. Deák személyét is méltatlan táma­ dások érték, s ő, nem kívánva azt, hogy a személye elleni moz­ galom ártson a közügyeknek, illetve neve pró és kontra jelszó legyen véres verekedések során - nem vállalta megyéje ország­ gyűlési képviseletét. Társai, elvbarátai még sokáig győzködték, de hiába: széke üresen maradt Pozsonyban az országgyűlés al­ sótábláján. A reformerek pótolhatatlan vezetőjüket, az 1839/40. évi országgyűlés remeklő hősét nélkülözni voltak kénytelenek az országgyűlési küzdelmekben. 9

10

11

12

13

14

9

Uo. 1842/132. Uo. 1842/179. » Uo. 1842/206. Uo. 1843/213. Uo. 1843/218-231. L. ehhez Deák levele Kossuthoz (1843. április 4.), Kerkápoly Istvánhoz (1843. augusztus 29.) és Klauzál Gáborhoz (1843. szeptember 3.) - In: Deák 10

12

13

14

Az 1843/44-es országgyűlésen is elbukott a háziadó közös viselése, majd Széchenyi Kossuth által is támogatott új javaslata is, az ún. kétgarasos terv. (E szerint mindenki - nemes is, job­ bágy is - a használt földek egy-egy holdja után 2-2 garast fize­ tett volna, s az így befolyó évi hatmillió alapja lett volna egy 100 milliós hitelnek, amit Széchenyi szerint nemesi beruházásokra, Kossuth szerint részben örökváltságra - azaz a jobbágyok számá­ ra - is felhasználtak volna.) Széchenyi Kossuthot okolta, mond­ ván: a magyar nem szeret fizetni, így a Pesti Hírlap uszítása idézte elő a bajt. N e m szimpatikus - írta Széchenyi - , ha a semmit sem fizetők rendelkeznek a sokat fizetők erszényével... Kossuth és elvbarátai nem maradtak adósak, majd a galíciai tragédia után már keményen fogalmazott Kossuth: „... felzúdíthatjátok a szen­ vedelmeket, és a közös teherviselés szent ügye ismét újra meg­ bukik, és az igazság papjai azon keserűséggel vonulandnak vissza a bánat magányába, hogy láták a vészt és el n e m háríthaták; mindez megtörténhetik, meg fog történni valószí­ nűleg, de azért ne gondoljátok, hogy jóslatom nem teljesülend. Én m o n d o m nektek: teljesülni fog; osztozni fogtok a népnek minden terheiben... Adózni fogtok uraim! de most még tőletek függ adómentességtök feláldozásával birtokotok érdekét megszilárdítni, polgári szabadságtokat megtartani, sőt öregbíteni... Adózzunk urak, különben megadóztatunk. Menjünk, különben menettetünk." Másutt arra figyelmeztette nemes társait: a k i ­ váltságokat fel kell adni, mert a nemesség politikai vezető sze­ repe csak így menthető át. Legyen a nemes a testvérek közt az elsőszülött, a család vezetője, vigyázva arra, hogy ne legyen már megint késő... Látható, hogy Kossuth az 1843/44-es országgyű­ lés eredménytelensége láttán szakított a kényszerűen vállalt fo­ kozatosság elvével. Már nem érte be a negyedigazsággal, az egé15

Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek I. (Szerk. Molnár András.) B p 2001. 406-423. „Adózzunk!" - Hetilap, 1846. december 25. Közli Pajkossy Gábor (szerk.): „Nemzeti újjászületés". Válogatás Kossuth Lajos írásaiból és leveleiből. Bp., 2002. 98. v

15

szet kívánta. „Európa szerte csak a koldus adómentes, miná­ lunk az úr. Minálunk a koldusok s cselédek privilégiumával a nemesség bír. Ezen állapotot lehetetlen fenntartani... ha meg­ adjuk magunkat idején-korán, az igazságnak leszünk adózók, de maradunk birtokosok... ha meg nem adjuk magunkat, szin­ túgy leszünk adósok, de aligha maradunk birtokosok... A józan választás, úgy hiszem, nem nehéz dolog." Az érdekegyesítés politikájának része volt a megyegyűlés­ ben, országgyűlésen képviselet nélküli jogfosztottak képvisele­ te, a népképviselet. Kossuth a minél szélesebb választójogi re­ form híve volt, de itt is ügyelni kellett a mérsékelt fokozatosság­ ra, így a jobbágyság esetében előbb a jobbágyfelszabadítást, majd az azt követő megyei és országos képviseletet szorgalmazta, mérsékelt cenzus alapján. A szabad királyi városok esetében v i ­ szont az arisztokratikus beligazgatás, az igen kevesek által vá­ lasztott és önkiegészítő testületek reformja, a mérsékelt cenzu­ son alapuló városi választójog megadása után szélesítette volna a városok országgyűlési képviseletét is, felszámolva azt az igaz­ ságtalanságot, mely szerint az összes királyi város együtt bírt egyetlen szavazattal, míg a megyék mindegyike egy-egy szava­ zattal rendelkezett. Nos, éppen a közteherviselés és a városi kér­ dés bukott meg Bécs és a főrendek ellenállásán 1843/44-ben, az országgyűlésen. Az országgyűlés kezdetén sokan bíztak az eredményesség­ ben. Egyesek hittek abban, hogy a bécsi kormányzat az 1840. évi amnesztia után a mérsékelt reformok támogatója lesz. Erre utal­ tak az ún. királyi propozíciók (az országgyűlésnek javasolt tárgy­ körök) is. Maga Bécs indítványozta ugyanis az új büntető tör­ vénykönyvet, az adófizetőket súlyosan terhelő katonatartás (szállásolás és élelmezés) reformját, a Duna szabályozását, a városok törvényhozási részvétele reformját, a közlekedés javítását, a h i ­ teltörvények korrekcióját. Hamarosan kiderült azonban: a kor­ mányzat csak az időt húzta, minden érdemi reformot, amely a 16

16

„Adó" - Hetilap, 1846. december 15. Közli: Pajkossy: i. m . 93.

polgárosodást szolgálta volna, megakadályozott, eszközül hasz­ nálva a főrendi tábla ellenállását, vétóját. A z országgyűlés alsó­ táblája hatalmas munkát végzett. Elkészült - jórészt Deák erőfe­ szítéseinek köszönhetően - a kiváló, európai szintű büntető tör­ vénykönyv-javaslat, ugyancsak készen állt a katonatartással kapcsolatos részletes tényfeltárás és a törvényjavaslat - egyik­ ből sem lett törvény... A városok országgyűlési súlyának, sza­ vazataik számának növelése sem sikerült, mert Bécs neki szoro­ san alárendelt városokat kívánt - pl. királyi biztosok vezetésé­ vel. .., míg a reformerek a városi belszerkezeti változtatásokkal, a népképviselet felé ható reformokkal az érdekegyesítő politika erősítésén fáradoztak. Hasonlóan eredménytelen volt a refor­ merek és az alsótábla törekvése a kereskedelem, a bankélet, köz­ lekedés javítására, s semmi sem lett a Duna-szabályozásból sem... Kossuth le is szűrte a tanulságot Hírlapjában: a kormány szándéka nem volt tiszta, a reformokat nem gondolta komolyan, sőt „...csak az országgyűlés hitelét veszteni szándékozott... A követi kar, mely roppant szorgalommal vitt tömérdek munkájá­ ra némi önérzettel tekinthet, azon keserűséggel fogadá a zár­ időt rendelő királyi leiratot, amely minden becsületes embert meg száll, midőn látja, hogy hiában izzadt, hiában fáradott, s tömérdek munkája mások bűne miatt haszontalan". Hozzátet­ te: ha az országgyűlés eloszlik a városi kérdés rendezése nélkül, „Magyarországon a békés átalakulás, a csendes nyugalmas al­ kotmányszerű kifejlődés kompromittálva van". Ez történt. A reformerek számára, Kossuth számára kivált bizonyossá lett: bővíteni kell a reformerek mögötti tábort. N e m véletlen, hogy az országgyűlés végén, az alsótábla termében indult el a véd­ egyleti mozgalom, mint országos szerveződés. Ennek élén szin­ te természetszerűen állt Kossuth, aki most már megelégelte a kis lépések fárasztó politikáját, s míg egyfelől küzdött az abszo­ lutizmus új támadása ellen (adminisztrátori rendszer), másfelől 17

17

Kossuth beszéde Pest megye közgyűlésén. 1844. augusztus. Közli Pajkossy: i. m . 64.

várta a kedvező pillanatot. Ez 1848. február-március idején el­ érkezett. Önálló nemzeti lét, iparosodás, birodalmi érdekek, agrárius érdekek csaptak össze a vámkérdésben. A birodalom magas külső vámjai és az Ausztria és Magyarország közti ún. belső vámok a magyar gazdaságot és piacot kiszolgáltatták az örökös tartományok osztrák-cseh iparának, elősegítve ugyanakkor a magyar agrártermékek és nyerstermények birodalmi piacra j u ­ tását. Jellemző, hogy 1841-ben az örökös tartományok 29 m i l l i ­ ós exportjából Magyarországra jutott 27 millió! A magyar ex­ port az örökös tartományokba viszont 98%-ban agrártermék, i l ­ letve nyerstermény volt. A z árutermelő nagybirtokosok egy ré­ szének ez megfelelt volna továbbra is, a liberális oppozíció v i ­ szont először a szabad kereskedelem mellett volt, majd a ma­ gyar érdeket is figyelembe vevő vámszerződést kívánt Ausztri­ ával. Ez komoly politikai konfliktust jelentett, hiszen az uralko­ dó felségjognak tekintette a vámügyet. A német vámszövetség, a Zollverein tovább bonyolította a helyzetet. Bécs és a konzer­ vatívok a vámszövetséghez csatlakozás és a belső vámok eltör­ lése mellett kardoskodtak. Kossuth viszont felismerte: a bécsi ajánlat a magyar iparfejlesztés végét jelenti, a kiszolgáltatottsá­ got erősíti. Rámutatott: Anglia gazdasági hatalmát az egykori védvámoknak köszönheti; mint ahogy Németország is évtize­ deken át alkalmazott védvámot Anglia ellenében. Listre utalva az önálló magyar iparfejlődés és az azt segítő védővám mellett érvelt tehát. 1842-ben figyelmeztetett: a németség terjeszkedni akar Fiume felé és a Duna mentén is. A Zollverein a német egy­ ség erős támogatója. Wesselényi említette ugyan, hogy a pán­ szlávizmus ellenében az erőket (osztrák-német-magyar) egye­ síteni kellene, de Kossuth ezt elfogadva is kijelentette: „Isten őriz­ ze a német vámszövetségtől magyar hazánkat úgy szellemi, mint anyagi tekintetben!" Orosz tartomány vagy német gyarmat? Ez lenne a választék - kérdezte, majd felelt is: „Nem úgy, uraim! Van még egy harmadik állapot is: önálló nemzet két roppant néptörzsök között, elég erős arra, hogy nyomatékával eldöntő

legyen a mérlegben." Magyarország a Nyugat mellett áll, de szövetségesként, saját célokkal. Hazánk civilizációja, uralkodó­ háza iránti hűsége, nyugati vonzalma nem jelentheti azt, hogy nekünk csak a védő szerep és a szolgaság jár... Nekünk - írta nem elég, hogy kegyesen befogadnak, m i ragaszkodunk egye­ diségünkhöz és saját érdekeinkhez! Önérzetes, lelkesítő és máig érvényes sorok... Kossuth jól látta: a korlátlan gazdasági liberalizmus egyenlőtlen felek közt hirdet szabad - azaz egyenlőtlen - versenyt, s a pénzarisztokrá­ cia előjogait növeli. A gyengék védelme tehát állami feladat látta helyesen Kossuth; elvont elvekért ne áldozzuk fel önma­ gunkat! A liberalizmus másik csapdáját a nemzetiségi kérdés jelen­ tette. Nyugat-Európában evidens volt az egy nemzet - egy ál­ lam elve. A liberálisok „bibliája", Rotteck-Welcker Staatslexiconja. helyeselte - vegyes nemzetiségű államokban is - a nemzetálla­ m i törekvést. A történelmi Magyarországon a 19. században a m a g y a r s á g csak relatív t ö b b s é g b e n lévén, különös fenyegetettségérzést váltott k i a nemzetiségek politikai jelent­ kezése, kollektív jogok iránti fokozatosan kialakuló igénye. Köz­ ben mindenki ismerte a herderi jóslatot a magyarság elenyészéséről, és tapasztalhatta a pánszláv, illetve illír törekvéseket is. Érthető, hogy egy Wesselényi vagy egy Széchenyi is mindent a nemzeti érdek szemüvegén át nézett, még ha ütembeli, mód­ szerbeli különbségek persze voltak köztük, mégpedig jelentő­ sek. A közigazgatás és az államigazgatás magyarnyelvűségét és az oktatás magyar nyelvét minden reformer elfogadta, követel­ te: ez törvény is lett 1844-ben. (Tegyük hozzá: az oktatás teljes magyarnyelvűsége csak papíron létezett és mérgezte a helyze­ tet - valósággá igazán soha nem lett. ) A magyarság ezen igé­ nyei mellett Kossuth is, Wesselényi is, mások is toleránsak vol­ tak a nemzetiségekkel, nem törtek - nem is törhettek - meg18

18

„Vámszövetségi kilátások" - Pesti Hírlap, 1842/179. Közli Pajkossy: i. m . 45. Ugyanerről: „Vámszövetségi kacsintgatások" - uo. 1842/178.

semmisítésükre, legfeljebb titkolt céljuk volt a fokozatos asszi­ miláció az iskolák révén. Voltak túlzó törekvések is - korántsem lettek meghatározóvá - mint pl. a katolikus egyháznál a kizáró­ lagos magyar prédikációra, a református és evangélikus, azaz protestáns unióra törekvés (ezt Kossuth is támogatta számos cik­ kében, tudósításokhoz írt glos szákban), vagy itt-ott a szláv nyelv­ egyletek felszámolása, a megyei közgyűléseken a magyar nyelv­ használat követelése, ami p l . Liptóban odavezetett, hogy a gyű­ lésen jelen lévő, zömmel szlovák ajkú nemesség nem értette az elnök szavait. Erősödött a 40-es évek folyamán az említett féle­ lem Oroszországtól, a pánszlávizmustól - s ez többeket a Habs­ burg Birodalommal való szorosabb kötődésre szorított, de gyű­ lölködésre, uszításra kevés példa sem igen akadt. A jogkiterjesz­ tést pedig a magyar ellenzék egyöntetűen érvényesnek tekin­ tette minden magyar állampolgárra, így a nemzetiségiekre is. Horvátországnak pedig Kossuth még az elszakadást is felaján­ lotta a történeti jog alapján akkor, amikor az illírizmus és a zág­ rábi magyarellenesség a csúcspontjára hágott. Széchenyinek nem v o l t igaza, amikor a nemzetiségi konfliktusokért egyedül Kossuthékat tette felelőssé túlzó „magyarkodásuk", a magyar nyelv erőltetése miatt. (Széchenyi a magyarságtól olvasztó fen­ sőbbségét, természetesen és zökkenőmentesen, lassan asszimi­ láló, méltányos politikát kívánt, alighanem illúziókat táplálva, hiszen a nemzeti érzés mindmáig sokszor megelőzi az egyéb érdekeket; a nemzeti érzés hevessége, az önállósulás vágya bár­ milyen kedvezményekkel is csak átmenetileg szerelhető le.) Saj­ nos akad magyar történész is - mégpedig a legjobbak közül - , aki Széchenyi vádjait manapság is ismétli. Varga János Helyét kereső Magyarország c. kötetében egyértelműen a reformkor ma­ gyar nemzeti politikáját ülteti a vádlottak padjára, kevés figyel­ met szentelve egyes nemzetiségi vezetők engesztelhetetlen ma­ gyarellenességének és annak, hogy Bécs a horvátokat már az 1832/36-os országgyűlésen támogatta a magyar nyelvtörvény ellenében. Gaj - a közismert horvát illírista - 1835-ben Bécstől lapengedélyt kapott, majd magyarellenességet a kormány csá-

szári gyűrűvel honorálta. Gaj emberei egyébként a titkosrend­ őrségnél is felajánlkoztak a magyar reformerek megfigyelésére. Ezek csak kiragadott példák. A bécsi abszolutizmus „oszd meg és uralkodj" elvén alapuló, egyébként önpusztító politikájának bizony többnyire kiszolgálói lettek a nemzetiségi vezetők. A Horvát Nemzeti Párt mindenben élvezte Bécs segítségét, s így következtek sorra a véres zágrábi közgyűlések, tisztújítások, a magyarok kiverése, stb. Érlelődött az 1848-as tragédia. A reformmozgalom első számú magvetője, Széchenyi, aki polgárosodást akart, de a modernizálódó, reformer arisztokra­ ták, azaz egy szűk elit vezetésével, hangsúlyozottan birodalmi keretben gondolkodva s megérezve a birodalom válságát, a nem­ zetiségek felőli veszélyt, a könnyen népmozgalomba, forrada­ lomba fejlődhető konfliktusokat, kezdettől, szinte misztikus méretű ellenszenvvel nézte Kossuth politikai pályáját. Úgy vél­ te, Kossuth lerombol mindent, amit ő lassan, céltudatos küzde­ lemmel épített. Kossuthot a hivatottak körén túlról érkezőnek olyannak, kinek nincs vesztenivalója - tartotta. Ötletszerű rög­ tönzőnek, felelőtlen politikai gyújtogatónak, a valamit bírók el­ leni lázítónak tekintette, aki egyébként önérzetesen vissza is vágott, ha szükségét érezte. 1841 februárjában pl. megüzente a Pesti Hírlap hasábjain Széchenyinek: „.. .általok, ha nekik tetszik, nélkülök, sőt ellenök, ha kell." Alig 40 szám jelent meg a Hír­ lapból, s már készen állt Széchenyi vitairata, a Kelet népe. Ebben Kossuth céljait jónak, eszközeit, modorát elvetendőnek, politi­ káját inkább érzelminek, mint elvinek és ésszerűnek látta. Szé­ chenyi csak a szokásos fórumokon (megyei közgyűlés, ország­ gyűlés) akart politizálni - így Kossuth fokozatosan kialakuló széles bázisú politikáját forradalmi célúnak vélte - s azért is bűnösnek, mert - úgymond - Bécs az 1840-es amnesztia, a komp­ romisszum után támogatja a reformokat, s így Kossuth agitációja káros. Bizony Széchenyi eljutott odáig, hogy talán tréfásan, de megemlítette Bécsben: Kossuthot utilizálni kell vagy felakasz19

19

„Hivatás" - Pesti Hírlap, 1841/14.

tani. Kossuth válaszcikkeiben szerencsének nevezte azt, hogy Széchenyi nem az elveket, hanem csak a modort támadta. A nem­ zetek sorsát törvények határozzák meg s nem egyesek, így Szé­ chenyi túlértékeli az ő szerepét. Széchenyi kegyelemből remél reformokat, ő jogokat követel. Széchenyi sem mellőzte az érzel­ meket - folytatta Kossuth, s hozzátette: ha ő győz a vitában, sír­ ni fog győzelme felett, hiszen semmirekellő lenne, ha örömére szolgálna port-szemetet szórni a megbotlott óriásra. A tisztelet­ tudó és szerény modor eleve Kossuth mellé állította az olvasók rokonszenvét. Néha nehéz elfogadni azt (írta másutt Kossuth), hogy az igazság alulról is jöhet. Igaz ügyekben nem árt a nép tetszését elnyerni, mert a nép el van nélkülünk, de m i aligha a nép nélkül. A reformellenzékiek zöme Kossuth mellé állt. Deák kijelentette, hogy Széchenyi vádjaival akaratlanul is igazolta a Kossuthot korábban sújtó kormányzati terrort. Fáy András nem látott a Pesti Hírlapban „vörös fonalat". Eötvös is úgy látta, ész és szív egy lehet a politikában. Wesselényi Széchenyi támadását merényletnek nevezte, mivel megosztotta az ellenzéket és iga­ zolta a törvénytelen cenzúrát. A vita későbbi elfajulásakor (184445) már Kossuth is felcsattant és jezsuitának nevezte Széchenyit, aki a kormányt ingerli ellene. Amikor pedig Széchenyi Dózsá­ nak nevezte Kossuthot, az Széchenyiről mint az „álliberális oli­ garchia" fejéről írt... Mindazonáltal nem adunk igazat a Lukács-Mérei-Spira által írt 1948-as Kossuth életrajznak, amely Szé­ chenyit, aki 1845-től kormányhivatalt vállalt céljai elérése érde­ kében, de percig sem hagyta abba a hadakozást bécsi ellenlába­ saival, a reakció nyílt szekér tolójának nevezte, aki akadályozta a haladást és a felszabadító harcot. Néha Kossuth is megfáradt a küzdelmekben. 1843 végén, amikor folyt az eltávolítása a Hírlaptól, született „Kiábrándu­ lás" c. vezércikke. Ebben a lelkesedés hiányáról ír: „ha egy nem­ zet nem képes lelkesedni, órái meg vannak számlálva". Bízott a nemesség lelkesedésében, amely regenerálja a nemzetet, de csa­ lódott. Megtett mindent, akár elveivel ellentétes kompromisszu­ mot kötött, úgymond pragmatikus volt, de ebből is kiábrándult.

Elég a taktikázgatásból - írta - a népből kell nemzetet teremte­ ni. A létező társadalmi tényezők elégtelenek, tehát új elemeket kell teremteni - mégpedig lelkesítéssel, szociális egyesületek­ kel, azaz civil szervezetekkel. Ez a gondolat már átvezet a Véd­ egylethez, Kossuth új tevékenységi mezejére. Már 1837-ben szá­ molt a honi kézműveseket pártoló egyletekkel. A Törvényhatósá­ gi Tudósítások utolsó, már meg nem jelent számában Klauzált idézve említette az amerikai gyarmatok sikeres bojkottját az an­ gol áruk ellenében. Ezt követően még évekig inkább a szabad kereskedelem híve, de a már érintett vámügy tárgyalásai során eljut - a legelsők közt Magyarországon - a védvámig és a Véd­ egylet ötletéig. Egyébként 1842-ben már létezett egy Honi Gyap­ júszöveteket Viselő Egyesület, melynek titkára Madarász László volt. Perczel Mór 1842-ben létesíti az első védegyletet Tolna megyében, majd 1844. október 6-án Pozsonyban, az or­ szággyűlés termében alakul meg az országos szervezésű Véd­ egylet is. Elnöke Batthyány Kázmér, igazgatója Kossuth. Szé­ chenyi Béccsel való ujjhúzást emlegetett, Wesselényi is túl zajos ügyletnek tekintette, Deák sem igen bízott a magyarság kitartá­ sában, de támogatta Kossuthot a nagy munkában. A szervezést országszerte, megyénként Kossuth irányításával az ismert el­ lenzékiek vállalták. Metternich már arról szónokolt, hogy Ma­ gyarország a forradalom előszobájába érkezett. Egyetlen év alatt 140 szervezet létesült, mégpedig rendi különbség nélkül fogva össze nemest, polgárt és parasztot. Kossuth Hetilapja volt a cent­ rum, az agytröszt: ide futottak be s innen áramlottak szét az i n ­ formációk, szerveződött egyre szélesebb társadalmi alapokon a Bécs elleni oppozíció. Metternich szerint a Védegylet alapcélja Magyarország függetlensége volt, s ebben - szokásával ellen­ tétben - már nem tévedett nagyot, legalábbis ami a fő szervezőt, Kossuthot és k i nem mondott, de már érlelődő céljait illeti. A 20

21

20

Pesti Hírlap, 1843/306. Közli Pajkossy: i . m. 61. Kossuth Lajos: Ifjúkori iratok - Törvényhatósági Tudósítások (Kossuth Lajos összes munkái VI.) - S. a. r. Barta István. Bp., 1966. 1031. 21

•kormány betiltotta az alapszabály nélkül működő egyleteket, amire megyei ellenállás volt a választ. 1846-ban kifulladt a moz­ galom, de a tagság megvolt és Kossuth is dolgozott; ekkor már a programalkotás és a pártalapítás lett a cél. Előbb azonban még két momentumról kell szólnunk, melyek­ nek a programalkotásban is szerepük volt: először is Kossuth és a centralisták ellentétéről. A centralisták (Szalay, Eötvös, Trefort, Lukács Móric, Csengery) és a hozzájuk köthető Kemény Zsig­ mond, Madách Imre a feudális megyerendszert csökevénynek tekintették és sürgették a parlamentnek felelős kormányt (amit persze Kossuth is akart, de a beszédet róla még korainak vélte), a megyei követutasítások felszámolását, a törvényhozás centra­ lizálását. Egyébként a polgári reform fő elemeiben egyetértettek Kossuthtal. Pulszky szerint Kossuth fújta a riadót, a centralisták közben megírták a jövő zenéjét. Ez annyiban fogadható el, hogy Eötvösék foglalták össze a legalaposabban és tudományos fel­ készültséggel a polgári átalakulás elvi alapjait és lényegét. De „zenéjükben" számos olyan motívum is megszólalt, melyet a leghatásosabban és nem egy esetben elsőként Kossuth adott elő. Kossuth ismerte a nemesi vármegyék működési bajait, írt is ezek­ ről többször a Hírlapban, de az autonóm megyéket mégis fontos bázisnak tekintette az abszolutizmus elleni harcban. Először a megyét kívánta népképviseleti alapra helyezni, s ezt követhette a felelős kormányzás. Eötvösék feleslegesnek vélték a megyei önkormányzatot, s helyette valódi települési önkormányzato­ kat kívántak. A vita megegyezéssel végződött: Kossuth prog­ ramba vette a felelős kormányt, a centralisták pedig elfogadták a megyei önkormányzatokat. A döntő különbség egyébként ab­ ban állt, hogy Kossuthnál már előtérben állt a függetlenség és az abszolutizmusellenesség, míg Eötvösék egy pillanatra sem tekintettek a Habsburg Birodalmon - mint szerintük szükséges képződményen - túl. Érdekes, hogy baloldali, illetve a k o m m u ­ nista baloldalt kiszolgáló történészek mennyire képesek voltak Kossuth megyepártiságát félreérteni, akarva-akaratlan félrehal­ lani. A Lukács-Mérei-Spira hármas szerint Kossuth nem tudott

szabadulni osztálykorlátaitól és ezért támogatta a feudális osz­ tályuralom bástyáját, a megyét. 1948-ban és utána a leegyszerű­ sítés és a címkézés mindennapossá lett. Jóval korábban Szabó Ervin is arról értekezett, hogy Kossuth és a konzervatív neme­ sek közt csak a hangnemben volt különbség, és Kossuth radika­ lizmusa véget ért a nemesség politikai befolyásának megőrzé­ sénél. A z külön érdekesség, hogy hasonlóan minősített munká­ iban itt-ott a baloldalinak aligha minősíthető Szekfű Gyula is. A másik említendő kérdés az ún. adminisztrátori rendszer. 1844 végén az abszolutista kormányzat a fiatalabb konzervatí­ vok vezetésével kézbe kívánta venni a magyar politika vezeté­ sét, megváltoztatni a maradi arisztokrácia vezető szerepét őrző s csak a múlhatatlanul szükséges lépések megtételét támogató kormányzást. Fő céljuk a kezdeményezés átvétele volt az ellen­ zéktől, a megyék kézbevétele, a reformerek kiszorítása. 21 me­ gyébe került új főispán, illetve főispáni helyettes (adminisztrá­ tor), igen magas fizetéssel. Feladatuk az volt, hogy folyamato­ san megyéjükben tartózkodjanak, elnököljenek a közgyűléseken, de a törvényszékeken, árvaszékeken is, azaz erős kézzel ragad­ ják meg a vezetést és üssék k i az ellenzék kezéből a befolyást. Kossuth és az ellenzék természetesen élesen tiltakozott. Kossuth törvénysértésről beszélt, a megyék pedig sérelmi feliratokkal bombázták Bécset, s nyilvánvalóvá vált: ez az ügy kardinális kérdés lesz az 1847-ben esedékes országgyűlésen. Több megyé­ ben is az adminisztrátorok katonai erővel biztosították a kon­ zervatív többséget, manipuláltak, jogot és szokást sértettek; Bi­ harban, Hontban halálos végű tömegverekedés tört ki. Zágráb­ ban 17 halott maradt a csatatérré vált közgyűlési teremben és környékén. Kossuth remekelt a Pest megyei közgyűléseken. Rá­ mutatott: a megyerendszer Bécs által ekkor emlegetett hibáit or­ vosolni lehetett volna az előző országgyűlésen a megyei rende­ zést célzó törvénnyel, amit éppen Bécs és a konzervatívok buk­ tattak meg. Pest megye adta meg az alaphangot, s számos me­ gye csatlakozott. A szervezet már adott volt a védegyleti fiókkö­ rökben, a Pesti Hírlap volt tudósítói gárdájában.

A reformellenzék programja nehezen született meg. Szatmár megye vállalt kezdeményező szerepet és kis számú, de aktív reformergárdája még 1841 februárjában közgyűlési határozattá emelte 12 pontos - már említett - programját; a maradiak ellen­ támadása azonban hamarosan visszavonta a döntést. Kossuthék vigaszául szolgálhatott, hogy 14 megye sajnálkozását fejezte k i a közteherviselés szatmári bukásán. Kossuth és társai levonták a következtetést: korai még a programkészítés, a konkrétumok részletezése megosztja az ellenzéket is. Évekig nem kísérletez­ tek tehát összehangolt programmal, de természetesen töreked­ tek a főbb reformok egyenkénti napirenden tartásával. 1843-ban az országgyűlési követutasítások viszont alkalmul szolgáltak a reformkívánságok számbavételére. A Pest megyei utasítás megfogalmazásában jelentős szerepet vitt Kossuth, s a vezérmegye munkálata országszerte példaként szolgált. Tartal­ mazta az érdekegyesítést, a közteherviselés jegyében a házi adó nemesek általi fizetését, a magyar nyelv államnyelvvé tételét, a városok igazgatási rendezését és demokratizálását, az ősiség el­ törlését, a megegyezéses örökváltságot (Kossuth itt taktikázni kényszerült), beleértve a földdel való megváltást is, valamint az országos pénztár felállítását is közcélokhoz. E pénztárba kerül­ tek volna a védővámból származó összegek, az egyházi javak egy része (ez nóvum volt, s nagy vitát váltott k i országszerte; eredetileg Szemere Bertalan javaslatára Borsod tette követutasí­ tása részévé), s ide került volna a külföldön élő magyarokra k i ­ rótt igen magas adó is. A z országgyűlés után az adminisztrátori rendszer kérdése, a Védegylet és a vámkérdés dominált. Deák sokáig ellenállt a prog­ ramkészítésnek. A z 1846-os galíciai parasztfelkelés, majd a kon­ zervatívok párttá alakulása és programja 1846 novemberében kikényszerítette a fordulatot. Kossuth 1846 karácsonyán megje­ lent cikkében a pártalakulást sürgette kis, de tudatos sereggel. 1847. március 15-én az ellenzék országos konferenciája elfogad­ ta Kossuth javaslatát és júniusban megszületett az Ellenzéki Nyilatkozat. A z alapvetést Kossuth végezte el, Szemere, Lónyay

Gábor, Teleki László is közreműködött, s végül Deák véglegesí­ tette a szöveget felelős kormánnyal, egyesülési joggal, a cenzú­ ra eltörlésével, Magyarország és Erdély uniójával, a törvény előtti egyenlőséggel, érdekegyesítéssel, államilag elősegített örökvált­ sággal, közteherviseléssel és egy nagyon fontos újdonsággal, amit Kossuth szorgalmazott: az örökös tartományok is kapja­ nak alkotmányt. A nyilatkozat mögött már ott állt az ellenzéki párt is, melynek szervezésében vitathatatlanul Kossuthé volt a főszerep. Az alapelvek éveken keresztül tartó szívós munkával, Kossuth érdemeként váltak konszenzussá. A konzervatív prog­ ram egyébként Kossuthék nyilatkozatához képest sápadt álta­ lánosságokat tartalmazott, s érdeme csak annyi volt, hogy segí­ tett az ellenzéki program kikényszerítésében. A z Ellenzéki Nyilatkozat szolgált alapul az utolsó reformor­ szággyűlésre készített megyei követutasításokhoz is. A Pest megyei követutasítás, mint mintaprogram összeállítása és meg­ szövegezése Kossuth munkája. Élesen bírálta a kormányt az adminisztrátori rendszerért, s azért is, mert Bécs elnézte Orosz­ ország terjeszkedését Moldvában és a Havasalföldön. Ezt Bécs különösen nehezményezte, hiszen a külpolitikát felségjognak tekintette. Kossuth viszont többek között már éppen ezért kö­ vetelt kormányzati felelősséget. A követutasításban is szerepelt az örökös tartományoknak adandó alkotmány, ami Bécsben for­ radalmi kívánságnak számított. Ugyanakkor Kossuth még ek­ kor is taktikázni kényszerült: a népképviseletnél és a nemzeti­ ségi kérdésnél általánosságoknál maradt, mert nem volt még cél­ szerű a részletezés, a konkretizálás. 1847 végére Kossuth teljesítette célkitűzését, melyet a Pesti Hírlapban tett közzé még 1841. január 2-án. Újságokban, vezér­ cikkekben taglalta az ország helyzetét, eszmecserét indukált, segített kikristályosítani a teendőket és célokat, megszervezte az ellenzéket és megteremtette az ellenzéki körök összhangját, együttműködését. Ha itt-ott még kényszerűen általános vagy óvatos fogalmazásban is, de készen állt a program, a hazánk polgári átalakulását sürgető és az uralkodó közösségét elisme-

rő, de az ország önállóságát, önálló kormányzását és érdekérvé­ nyesítését, felelős kormányát követelő program, melynek tovább­ fejlesztésére is megvolt már többekben a vágy és az elszántság. Kossuth már csak a kedvező körülményekre várt. Személye meg­ kerülhetetlen volt. Lelkesítő ereje, szívre és észre együtt ható, mozgósító képessége, politikai ütemérzéke, páratlan szónoki ké­ pessége és hihetetlen munkabírása nélkül 1848 tavasza felkészületlenebbül találta volna hazánkat. Kossuthtal viszont készen állt a kedvező körülmények megragadására. Végül is hogyan viszonyult Kossuth 1847 végén a független­ séghez? Deák, Széchenyi és mások is lehetetlennek tartották Magyarország önállóságát; Oroszország és a nemzetiségek szo­ rításában szükségesnek tartották a birodalom létét, s benne Ma­ gyarországnak csak a lehetőségig erős önállását képzelték el. Deák abban is bízott, hogy Bécs egyszer felismeri: Magyaror­ szág erősödése az ő érdeke is. A nyilvánosság előtt Kossuth De­ ákkal tartott, de ne feledjük álláspontját a vámkérdésben, a véd­ egyleti szervezést, az önálló magyar ipar és kereskedelem sür­ getését, éles abszolutizmusellenességét; emellett magyar nem­ zeti bankot is kívánt és a felelős kormány révén beleszólást a külügyekbe, pénzügyekbe. Aligha tévedünk: Kossuth nem ret­ tegett a függetlenségtől, sőt munkássága erre (is) készítette fel a politizáló erőket. Idézzük fel az Ellenőrben publikált írását: „Vi­ gyázzatok hazámfiai! Ne féljetek annyira az anarchiától, hogy túlfélelemből a szabadságtól is irtózzatok... az anarchia m i n ­ den esetre csak múlékony állapot lehet, de az önkény uralma lehet örökös." Valódi rend - írta - nincs szabadság nélkül. 22

Végül néhány mondat Kossuth és Békés megye kapcsolatá­ ról, főként a Pesti Hírlap tanulmányozásával. Kossuth levelezői, tudósítói a megye legjobb reformerei voltak, azok, akik már a Törvényhatósági Tudósításokban is segítették: Nóvák Antal, Szom­ bathelyi Antal, Tomcsányi József, majd belépett Omaszta Zsig­ mond és Tormássy János (aki Lovassyékkal szenvedett börtönt 22

Idézi Szabad György: Kossuth irányadása. Bp., 2002. 94.

az országgyűlési ifjak koncepciós pere után), Virágos Sándor (a megyei kórház egyik fő szervezője). Ők voltak a Védegylet bé­ kési szervezői is, egyben alispánok, országgyűlési követek; Szombathelyi Kossuth egyik esküvői tanúja volt, 1848-49-ben a szabadságharc egyik kormánybiztosa. A Pesti Hírlap minden ér­ demi megyebeli eseményről beszámolt, részletesebben a megyegyűlésekről és követutasításokról, de esperességi gyűlésekről, a csabai kaszinóról is, amely rögtön lemondta a Pesti Hírlapot, amikor Kossuthot elütötték a szerkesztéstől. 1840-ben Békéscsaba vásárjogú mezőváros lett, s ez alkalmul szolgált Kossuthnak, hogy „Pálinkamirigy" című vezércikkében írjon arról, hogy eb­ ből fő haszna a kocsmárosoknak lesz a vásárok és piacok miatt. Az lenne az igazi jótevő - írta - immár szokásos módon általá­ nosítva - „aki a pálinkát a kémiai laboratóriumokba száműz­ né". N e m egy városi elöljáróság - írta - csak akkor hajlandó ülé­ sezni, ha az asztalon ott áll a pálinkáskorsó, amit természetesen az adófizetők biztosítottak. Az viszont tény, hogy megyénk 1832-1848-ig a reformmozgalom élvonalában állt. Követutasí­ tásai, a követek országgyűlési munkája, a közgyűlések határo­ zatai m i n d a Wesselényi, Kölcsey, majd Deák és aztán Kossuth vezette ellenzéket erősítették. Itt nem bukott meg soha a nemesi adó vagy az örökváltság, igaz, itt nem éltek ezerszámra birtoktalan, fellázítható kisnemesek. 1841-ben a szarvasi Jancsovics Pál tanár közölt cikket a Pesti Hírlapban „Népnevelési eszmék" címmel, majd ugyancsak Kos­ suth szerkesztésében megjelent a nagy jövőjű Székács József protestáns uniót tárgyaló munkája is. Tudósított a lap a gyomai kisdedóvóról, amit Wodianer Sámuel alapított. Omaszta Zsig­ mond az igazságszolgáltatás anomáliáihoz adott adalékokat: valaki hat hónapig ült a börtönben, mert úgy megkínozták, hogy azt is bevallotta, amit soha nem követett el. Szó esett a Hírlap­ ban a sorra alakuló békési egyesületekről, így p l . 1842-ben az endrődi Eszmecserélő Társulatról, a füzesgyarmati olvasóegy23

23

Pesti Hírlap, 1841/6.

létről. 1841-ben már megyei Kisdedóvó Választottság is m u n ­ kálkodott, élén Rosty Albertnéval (férje, Rosty Albert országo­ san is az elsők közt szabadította fel jobbágyait), Eötvös József és Trefort Ágoston anyósával és a zsidó nagytőkés Wodianerrel, aki közismert volt nemes ügyeket adományaival támogató haj­ landóságáról. 1843-ban, az országgyűlés előtt maga Kossuth emelte k i örömmel a békési követutasítás elsőrangú és élenjáró voltát. Az utasítást a Pesti Hírlapban folytatásokban közölte. Számos egyedi, gazdasági hír is megjelent a Hírlapban ha­ szonbérleti árverésekről, oltványok eladásáról, a szarvasi gim­ názium megüresedett tanári állásáról és így tovább. Mivel több tucat megyéből is hasonló információs áradatot lehetett olvasni a Pesti Hírlapban a remek és orientáló vezércikkek, tárcák mel­ lett, érthető az országos népszerűség és olvasottság. (Az 5000 példányt legalább 20 000 ember olvasta az országban, ami ak­ kor hihetetlen nagy szám volt.) A kiváló szlovák evangélikus lelkész-történész, Haan Lajos írta naplójában: „Mi fiatalok csak úgy nyeltük Kossuth vezércikkeit s lelkesültünk az új eszmék mellett." 24

25

24

Uo.,1843/241-242. A Pesti Hírlap és Békés megye kapcsolatáról bőveb­ ben: Erdész Ádám: Békés megye és Kossuth Pesti Hírlapja. In: Körösök Vidéke, (Szerk. Erdmann Gyula.) Gyula, 1991. 42-72. Haán Lajos naplója. Részletek. (Szerk. Papp János.) Békéscsaba, 1971. (Bibliotheca Bekesiensis 6.) 59. 25

Erdődy Gábor

A polgári átalakulás élharcosa, a forradalmi örökség védelmezője (1847-1867) 1. A forradalmi áttörés élharcosa „Nem minden ez, m i az egész nemzet jövendőjét magában foglalná, hanem alapja jövő kifejlődésünknek" - értékelte Kos­ suth Lajos 1848. április 16-án Pest megyének írott, Szentkirályi Móriccal közös utolsó követjelentésében az uralkodó, V. Ferdi­ nánd által április 11-én szentesített, a polgári átalakulás, az al­ kotmányos parlamentarizmus és a nemzeti önrendelkezés leg­ főbb garanciáit lefektető törvényeket. Az elemzés utalt arra, hogy „az idő minőségét" felismerő, s a kedvező nemzetközi helyzet által kínált lehetőséget megragadó magyar politikai elit tudato­ san vállalta többirányú kompromisszumok megkötését annak érdekében, hogy az általa egyetlen elfogadhatónak tekintett al­ ternatíva: a békés, alkotmányos, vértelen forradalom megvaló­ sulását biztosítsa. Miután pedig ehhez az utolsó rendi ország­ gyűlést alkotó nemesség és az udvar beleegyező együttműkö­ désére, illetve jóváhagyására egyaránt szükség volt, az ellenzék vezetőjének tekintett Batthyányval eredményes munkamegosz­ tásban működő Kossuth elfogadta, hogy a jelzett cél elérése ér­ dekében helyenként liberális alapelvei rovására szülessenek je­ lentős, de az átalakulás lényegét nem érintő engedmények. A korabeli európai összehasonlításban hiányosságai és ellent­ mondásai ellenére is színvonalas alkotást az adott körülmények között optimális megoldásnak és olyan továbbfejlesztésre alkal­ mas kiindulópontnak tekintette, amelynek gyengeségei a foly­ tatásban kiigazíthatók lesznek. A parlamenti vitában mérsékel1

1

Kossuth Lajos összes munkái (a továbbiakban KLÖM) XI. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48. (Kiad. Barta István.) Bp., 1951. 739-744.

tebb követtársai többsége által többször is leszavazott politikus különösen a miniszteri felelősség elvét mintaszerűen érvénye­ sítő liberális kormányzati struktúra, illetve a népképviseleti ala­ pokra fektetett választójogi rendszer megalkotására, valamint a közép- és a kelet-európai térségben a jobbágyság számára - hiá­ nyosságai ellenére is - messze legkedvezőbb megoldást: az álla­ m i kárpótlással lebonyolítandó általános és kötelező örökvált­ ságot tartalmazó jobbágyfelszabadításra lehetett büszke. M i n d ­ eközben érett reálpolitikusként vette tudomásul, hogy elveitől és törekvéseitől ugyan eltérően, de az érdekegyesítő politika si­ keres működtetése érdekében egyelőre nem kerülhetett sor a céhek eltörlésére, a zsidóemancipáció bevezetésére és több össze­ függésben kénytelen volt - még ha átmenetileg is - elviselni b i ­ zonyos feudális maradványok továbbélését (1. a megyei önkor­ mányzatok reformja). Csupán ezen az áron lehetett ugyanis biz­ tosítani az átalakulás mögött azt a nemzeti egységet, amely nél­ kül esélye sem lehetett a hivatalba lépő első független és felelős minisztériumnak történelmi küldetése teljesítésére, az áprilisi törvényekben lefektetett elvek megvalósítására. "A törvényalkotási folyamat motorjának bizonyuló Kossuth politikájában tudatosan támaszkodott a pesti radikálisok moz­ galmára. Pozsonyban és Bécsben egyaránt felhívta a figyelmet arra, amennyiben a liberális ellenzék békés megoldásra irányu­ ló törekvései elbuknának, senki nem lenne képes feltartóztatni a beláthatatlan következményekkel járó, az anarchia veszélyét is magába foglaló erőszakos forradalom kitörését. Pestet az or­ szág szívének tekintette ugyan, mégis határozottan ragaszko­ dott ahhoz, hogy a politikai folyamatok irányítása a felelős kor­ mány hivatalba lépéséig mindenképpen a törvényes intézmé­ nyek kezében maradjon, és elutasította a rendi országgyűlés át­ költöztetésére irányuló kezdeményezést. Felismerte továbbá, hogy a forradalmi napok során a biro­ dalmi centrumok között kölcsönhatások rendszere alakult k i , és Batthyányval szorosan együttműködve eredményesen használta k i a folyamatok tudatos alakításából a magyarok számára adó-

dó lehetőségeket. A forradalom nyitányának tekintett március 3-i beszédében nem csupán a magyarországi átalakulás prog­ ramját ismertette, de alkotmány bevezetését követelte az örökös tartományok számára is, sokban hozzájárulva a március 13-i bé­ csi forradalom előkészítéséhez. Idézett követjelentésében vissza­ emlékezve pontosan megrajzolta az összetett mechanizmus ter­ mészetét: „Bécsi polgártársainknak, különösen a bécsi egyetem­ nek lehet köszönni, hogy azon rendszer, melyet Metternich kép­ viselt megdőlt, nemzetünké volt az ösztönző, a tájékozó szó, mely a bécsiek lelkét keresztül rezgé, a bécsieké volt az első tett, mely mozgalmainknak lökést adott, ők vért ontottak a szabadságért", a magyar küldöttség megjelenése pedig „Ausztria számára az alkotmány megadásának perce volt". 2

2. A Batthyány-kormány

pénzügyminisztere

Az áprilisi törvények szentesítésével hivatalba lépő Batthyány-minisztérium pénzügyminisztereként Kossuth kulcsfontos­ ságú tárca vezetését vállalta magára. A z indulás különös nehéz­ ségeivel (a távozó kormány az évi magyarországi adóbevételek szinte teljes egészét elköltötte) megbirkózva, komoly szakmai teljesítményt nyújtva képes volt biztosítani a magyar gazdaság működéséhez nélkülözhetetlen pénzügyi feltételeket, megte­ remtve ezzel a politikai konszolidáció, majd az önvédelmi há­ ború alapjait. Kossuth tevékenysége azonban messze meghaladta a szaktárca irányítójáét. A kormány egyértelműen legbefolyáso­ sabb tagjaként és országgyűlési vezérszónokaként képviselte a kabinet álláspontját, döntő mértékben befolyásolta a belpoliti­ kai erőviszonyok alakulását. A változások kulcsfigurájaként mindenekelőtt arra törekedett, hogy minden körülmények között biztosítsa az érdekegyesítő politika folyamatosságát, s a megőrzött nemzeti egységre támasz­ kodva kísérelje meg Béccsel szemben érvényesíteni a magyar 2

KLÖM XI. 619-628.

érdekeket az áprilisi törvényekben nyitva hagyott, illetve ellent­ mondásosan szabályozott közjogi kérdésekben. Az áprilisi alap továbbfejlesztéseként támogatta Klauzál Gábor céhrendeletét, Eötvös József európai színvonalú oktatási törvénytervezetét, a Deák Ferenc vezetésével kidolgozott és nemzetközi összevetés­ ben is kiemelkedő jelentőségű polgári büntető törvénykönyv bevezetésének gondolatát. Deákkal egyetértésben stratégiai je­ lentőséget tulajdonított ugyanakkor annak is, hogy a jobbágy­ felszabadítás végrehajtása során a törvényesség betartása mel­ lett a parasztság számára legkedvezőbb megoldás szülessen, és támogatta a szőlődézsma szeptember 15-én bejelentett eltörlé­ sét. Ezzel párhuzamosan visszatérően hangsúlyozta a kárpótlás kérdésének mielőbbi, a nemességet megnyugtató és azt az át­ alakulás ügye mellett minden körülmények között elkötelező rendezésének fontosságát. Oroszlánrészt vállalt Kossuth a kor­ mány külpolitikája alakításában is. Meggyőződése volt ugyan­ is, hogy az ország jövője elválaszthatatlan a kontinens sorsától, s ezért az európai változások természetének felismerése a leg­ fontosabb feladatok közé tartozik. A július elsején induló Kos­ suth Hírlapjának beköszöntő száma vezércikkében az ő gondo­ latait is megfogalmazza Bajza József, amikor kifejti: „A világ­ események hatása nem szorítkozik egyes nemzetekre. Az ösztö­ nöknek és érzelmeknek, a szellemi és anyagi szükségnek egy közös idegzete vonul végig az egész emberiségen. Éghajlat, faj és műveltségi fokozat e szükségnek csak mértékét módosítják. Ugyanezért, k i a népek életében felmerülő jelenetek kölcsönha­ tását nem látja, az politikai ügyekben sohasem lesz képes magát kellően tájékozni. A világesemények színpadán nincsen elszi­ getelt cselek vény..., s nincs nemzet, mely a világesemények elől elzárkózhatnék... a külföld tehát annál nagyobb fontossággal bír reánk nézve, mert a népek egyetemes életének fejleményeiben rejlenek saját végzeteink." 3

Az ország jövőjét a Habsburg Birodalom keretei között ter3

Kossuth Hírlapja, 1848. július 1.

vező Kossuth külpolitikai koncepciójának középpontjában - a reformkori örökség folytatásaként és Batthyányval teljes egyet­ értésben - a cári orosz fenyegetés állt, kezdeményezéseit ennek megfelelően a veszély elhárítására irányuló próbálkozások mo­ tiválták. Mindenekelőtt Anglia és a nyugati nagyhatalmak ér­ dekének tekintette, hogy Szentpétervár al-dunai terjeszkedésé­ nek gátat állítsanak, London elutasító magatartását megtapasz­ talva azonban egyre inkább a megszülető Németországot tekin­ tette legfontosabb szövetségesének. Május közepén egyébként is alapvető változások rajzolódtak k i Közép-Európában. A 15-én kirobbant újabb bécsi forradalom kiteljesíteni látszott a birodalom felbomlását. Észak-Itália gyakorlatilag már tavasszal elszakadt, Prágában előrehaladott munkálatok voltak folyamat­ ban a pánszláv kongresszus összehívására, az uralkodó saját fővárosából menekülni kényszerült, Ausztria közvéleményük álláspontját képviselő követei pedig egyértelműen az örökös tartományok beolvadása gondolatát támogatták a május 18-án Frankfurt am Mainban megnyitott össznémet nemzetgyűlésben. A markánsan kirajzolódó radikális átrendeződés következtében keletkező vákuum kitöltésére fogalmazódott meg Kossuthban is a - frankfurti elképzelések szerint Ausztriával fenntartott kap­ csolatát a tiszta perszonálunióra redukáló - Buda központú Habsburg Birodalom terve. Tisztában volt azzal, hogy az elkép­ zelés megvalósítása mindenekelőtt a szomszédos népekkel való együttműködést, a magyarországi nemzetiségi kérdés megoldá­ sát feltételezi. A nemzetiségi probléma a Batthyány-kormány legbonyolul­ tabb és legnehezebben megválaszolható bel- és külpolitikai k i ­ hívását képezte. Ismeretes, hogy az áprilisi törvények legna­ gyobb hiányosságát éppen e kérdés teljes mellőzése jelentette. Kossuthék az európai korai liberalizmus utópikus felfogásának megfelelően úgy ítélték meg, hogy a kivívott szabadságjogok kiterjesztése valamennyi állampolgárra, azaz a szabadság egye­ sítő ereje a reformkorban jelentkező problémákat automatiku­ san meg fogja oldani. A kor normáinak megfelelően a kizárólag

individuális liberális szabadságjogokban gondolkodó magyar politikai elit ekkor még nem ismerte fel: történetileg elkerülhe­ tetlen a pozitív diszkrimináció alkalmazása, a kollektív jogok részeltetése. Illúzióik fogságában a nemzetiségek elégedetlen­ ségét kezdetben így némi túlzással és egyoldalúan a pánszláv izgatással, illetve a Habsburg-ellenforradalom aknamunkájával magyarázták, sokáig nem ismerve fel a rendkívül összetett je­ lenség valós mozgatórugóit. A tragikus történelmi tapasztalatok alapján azonban a ma­ gyar politikai elitben hamarosan megfogalmazódott, és augusz­ tus végére immár konkrét tartalmat kapott az érdemi kiútkere­ sés igénye. Kossuth támogatta a Wesselényi Miklós által előter­ jesztett, az egyetemes történelem első nemzetiségi törvényter­ vezetét, amely jelentős körben szorgalmazta az anyanyelv hasz­ nálatának biztosítását az erdélyi románság számára. A kibonta­ kozó diszkusszióban 26-án pedig leszögezte, miként „A magyar­ nak az oláhhal, s az oláhnak a magyarral testvéries egyesülésé­ ben van m i n d egyiknek boldog jövője, nem pedig, ha az egyik fél hagyja magát ámítani a másiknak elnyomására, mert akkor olly fegyverhez nyúl, mellyel magát is sújtja." A fejlemények egyértelműen azt mutatják, hogy a legmesszebbre látó magyar politikusok elmozdultak a kizárólag egy politikai nemzetben gondolkodni képes áprilisi alapról. A kedvező folyamat gyors kibontakozását azonban ekkor még megakadályozták a kölcsö­ nös előítéletek és a bizalmatlanság, s mindenekelőtt az ellenfor­ radalmi támadás őszi megindulása. Az Észak-Itáliában felülkerekedő Habsburg-ellenforradalom augusztus végén elég erősnek érezte immár magát, hogy fellép­ jen az áprilisi törvényekben éppen a Habsburg uralkodó által szentesített, a nemzeti önrendelkezést biztosító alaptörvények (az önálló magyar had-, pénz-, kereskedelmi-, és külügyek) fel4

4

Kossuth Lajos 1848. augusztus 26-i felszólalása a képviselőházban. KLÖM XII. Kossuth Lajos az első felelős magyar minisztériumban. 1848. április-szeptember. (Szerk. Sinkovics István.) Bp., 1957. 801-805.

számolása igényével. Kossuth és Batthyány határozott fellépése eredményeként a magyar politikai elit egyértelműen az ultimá­ t u m visszautasítása, s a törvénysértő abszolutizmus fenyegeté­ sével szemben az alkotmány talaján álló önvédelmi háború vál­ lalása mellett döntött. Elhatározását előmozdította annak felis­ merése, hogy még a behódolás árán sem volt esély a vérontás elkerülésére, hiszen a támadásba lendülő abszolutizmus éppen azért kívánta a magyar források feletti rendelkezését helyreállí­ tani, hogy birodalma megrendült helyzetét magyar katonák ide­ gen dinasztikus érdekek szolgálatában történő bevetésével Eszak-Itáliában, a német térségben, szükség esetén pedig saját fővárosában is helyreállítsa. 3. Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke A Batthyány-kormány felbomlását, majd a miniszterelnök végleges visszalépését követően a kormányzás teendőit a Kos­ suth által irányított Országos Honvédelmi Bizottmány látta el. Az ellenforradalmi offenzíva következtében a parlament decem­ ber végén a fővárosok feladására kényszerült és a végrehajtó hatalommal együtt Debrecenbe tette át székhelyét. Mindenek­ előtt Kossuth emberfeletti teljesítményének köszönhető, hogy sikerült a nehézségeken felülemelkedni, s a belső stabilitás hely­ reállítása mellett a katonai ellencsapás feltételeit megteremtem. A magyarországi Habsburg-seregek főparancsnoka, Alfréd von zu Windisch-Grätz herceg altábornagy január eleji feltétel nél­ küli fegyverletételt követelő nyilatkozata ismeretében, a radi­ kális republikánusok s az olykor defetista békepártiak kereszt­ tüzében Kossuth nagy hangsúlyt helyezett az ellenállás törvé­ nyes alapjainak megőrzésére, de nem kívánta a kormány moz­ gásterét beszűkítve eleve eltorlaszolni az esetleges továbblépés lehetőségét sem. Az 1849. február 12-én kibontakozó vitában álláspontját félreérthetetlenné téve kifejtette: „Nekünk, kik a haza védelmi terén állunk, csak kettő lehet feladatunk, ti. óvakodni attól, hogy a jelen körülmények vontató kötelére akarjuk vonni

a jövőt, melyet nem ismerünk, hanem védelmezni a hazát ak­ képpen, hogy Magyarország dolgai becsületes kiegyenlítésének semmiféle útja bevágva ne legyen." Jelezte, hogy ennek megfe­ lelően kormánya olyan politikát fog követni, amely „védeni kí­ vánja a hazát igazságtalan megtámadás ellen s e védelem köz­ ben semmi utat nem akar elzárni, hogy Magyarország ügyei, a nemezt jogai, becsülete és szabadsága alapján úgy egyenlítettethessenek k i , mint a körülmények szerint kiegyenlíteni legtanácsosabban lehet". Bármennyire is megfontolt és türelmes volt azonban a ma­ gyar politika, a végső győzelem tévhitében cselekvő Habsbur­ gok által március elején kihirdetett oktrojált Olmützi Alkotmány Magyarország 1848 előtti meglehetősen korlátozott önállását is megszüntette és Magyarországot egyszerűen letörölte a térkép­ ről. A valós alternatívákat elméletben is felszámoló lépésre rea­ gálva a közvélemény elsöprő támogatását élvező Kossuth úgy ítélte meg, hogy az ország külföldi megjelenése érdekében hatá­ rozott válaszadásra van szükség, s mivel választásra gyakorla­ tilag csak a feltétel nélküli behódolás, illetve a szabadságharc megvívása között nyílik lehetőség, a biztos halál helyett a túl­ élés esélyét is magába foglaló Függetlenségi Nyilatkozat kibocsá­ tására tett javaslatot. A detronizáció kihirdetésével a parlament nem csupán tör­ vénysértő dinasztiájától kívánt végleg megszabadulni. A dön­ tés magába foglalta a magyar nép azon - a demokratikus szoli­ daritás érzéséből táplálkozó - törekvését is, hogy az európai sza­ bad népek családjába önálló tényezőként visszatérve az abszo­ lutizmus seregeivel szemben az alkotmányos szabadság erőit gyarapítsa. - „Midőn a magyar nemzet... az európai status csa­ ládba önálló és független statusként belép, egyszersmind kinyi­ latkoztatja, hogy azon népekkel, melyek vele ezelőtt egy fejede­ lem alatt állottak, békét s jó szomszédságot alapítani, s folytatni, 5

5

KLÖM XIV. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. 1849. január 1.-április 14. (Szerk. Barta István.) Bp., 1953. 405-409.

s minden más nemzetekkel barátságos kötésekkel szövetkezni elhatározott akarata." 6

4. A kormányzóelnök A trónfosztás kimondásával Kossuth azon nem titkolt elkép­ zelésének is utat kívánt nyitni, hogy a függetlenség helyreállítá­ sát követően új alkotmányozó nemzetgyűlés üljön össze, s hogy az áprilisi alap továbbfejlesztésével a forradalom új, demokrati­ kus szakaszát vezesse be. S bár a későbbi hónapok katonai erő­ viszonyainak alakulása a terv kivitelezését nem tette lehetővé, számos pozitív döntés jelezte a vezető magyar politikusok tö­ rekvéseinek lényegét. A detronizációt követően mindenekelőtt az új kormányzati rendszer meghatározására volt szükség. A hatalmi ágazatok hatáskörének meghatározását kísérő heves belső viták eredmé­ nyeként megszületett megoldás nem csupán a felelős kormány­ zás alapelveit erősítette meg mintaszerűen, a kormányzóelnök valós befolyásának szabályozása a korabeli legdemokratikusabb tartalommal történt meg. A z érdekegyesítő politika újabb meg­ erősítése céljából bocsátotta k i április 19-én kormányzóelnöki rendeletét, amely valamennyi esetben a földesúr feladatának nevezte, hogy a vitatott föld majorsági jellegét hiteles oklevéllel bizonyítsa, ellenkező esetben pedig automatikusan a parasztot illette meg a tulajdonlás joga, állami kárpótlás mellett. A demok­ ratikus továbblépést szolgálta a büntetőjogi intézményrendszer Vukovics Sebő által végrehajtott reformja, s a jobbágyfelszaba­ dítás immár valamennyi feudális maradvány eltörlését magába foglaló törvénytervezete is. Egyetemes összehasonlításban is óriási jelentőséggel bírt jú­ lius végén a nemzetiségi törvény elfogadása. A sokat ígérő előz­ ményeket követően május végétől, tehát a magyar honvédsereg 6

Beér János (szerk.): Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. 720-723.

Bp., 1954.

sikereinek kiteljesedése időpontjától Kossuth és Balcescu között folyamatossá váló magyar-román tárgyalások eredményeként létrejött szabályozás Svájc pozitív példája mellett egyedül Ma­ gyarországon biztosította valamennyi nemzetiség szabad kitel­ jesedésének esélyét, és a magyar mellett más nemzetiségek léte­ zését elismerve a meghirdetett elvek gyakorlati megvalósításá­ nak konkrét garanciáit is mellékelve községi szinten írta elő az anyanyelv széleskörű használatának kollektív jogát. A parlamenti határozat méltó ikerpárja volt a zsidóemanci­ páció régóta tervezett kimondása. Mindkét törvény egyértelmű­ en megmutatta, hogy a magyar politika az egyéni szabadságjo­ gokat középpontba állító liberális koncepcióját továbbfejlesztve stratégiai kérdésekben jutott el a közösségi (akár kisebbségi) jo­ gokat preferáló demokratikus felfogás igenléséig. A z érdekegye­ sítő politika reformkori örökségét Kossuth irányításával úgy tel­ jesítette ki, hogy a szabadság megvalósításában a korábbi jogo­ kat megszüntető francia modellel szemben a folyamatos jogki­ terjesztés demokratikus útját követte. Erre alapozva volt képes a korabeli Európa legeredményesebb forradalmát és szabadság­ harcát megvívni, melynek elfojtására Bécs végül is kénytelen volt riválisa, az orosz cár segítségét igénybe venni. 5. A forradalmi vívmányok továbbfejlesztő a kiegyezés elutasítója

védelmezője,

A katonai helyzet reménytelenné válását megismerve Kos­ suth augusztus 11-én átadta a hatalmat Görgeinek és emigráció­ ba távozott. A forradalom és a szabadságharc tapasztalataival számot vetve a törökországi Kütahyában fogalmazta meg a 19. századi magyar történelem legdemokratikusabb és legkövetke­ zetesebben kidolgozott alkotmánytervezetét. Az amerikai gya­ korlatot példaképének tekintő, s a bonapartizmust határozottan elutasító munka minden összefüggésében példaszerűen érvé­ nyesítette a kor leghaladóbb demokratikus eszméit, miközben a községi és a megyei autonómia keretein belül kínált a nemzeti-

ségek számára messzemenő jogokat a megbékélés előmozdítá­ sa érdekében. Kitekintésében pedig a szomszédos népek demok­ ratikus összefogását szorgalmazta. 1849-et követően Kossuthban minden korábbinál egyértel­ műbben tudatosodott, hogy Magyarország szabadsága és füg­ getlensége csak egy összeurópai átrendeződés keretében vívha­ tó k i . Ezért várta nagy reményekkel a hosszan érlelődő észak­ itáliai válság kirobbanását, de mindenki másnál óvatosabban és körültekintőbben járt el diplomáciai tárgyalásai során. Ellenér­ zéseit nehezen leküzdve szánta rá magát a III. Napóleonnal ter­ vezett találkozóra, mivel el kívánta kerülni, hogy nála türelmet­ lenebb társai közül valaki a nemzet érdekeinek ártó megoldást fogadjon el. Kemény tárgyalópartnerként következetesen ragasz­ kodott ahhoz, hogy Magyarországon csakis akkor kezdődhet el a fegyveres felkelés, ha földünkre francia csapatok léptek, s an­ nak megindítására csakis ő adhat jelt. A franciák olasz szövetsé­ geseiket is eláruló váratlan villafrancai békekötése Ferenc József­ fel rövid időn belül megmutatta mennyire indokolt volt Kos­ suth bizalmatlansága és óvatossága, mellyel újabb és ezúttal ér­ telmetlen vérveszteségtől sikerült megmentenie nemzetét. A külpolitikai helyzet kedvezőtlen alakulása, valamint köze­ l i pozitív megváltozása esélyének hiánya, majd a kossuthi poli­ tika, az érdekegyesítés továbbfejlesztése mellett elkötelezett erők kudarca az 1861-es országgyűlésen, részben pedig a Habsburg­ abszolutizmus rendszerének összeomlását követően tapasztal­ ható szerény bécsi reformszándék együttes hatására a követke­ ző években érezhetően felerősödött Magyarországon a kiegye­ zés iránti szándék. E folyamatot nem gyengítette, sőt inkább fel­ erősítette a Kossuth tudta, és beleegyezése nélkül idő előtt meg­ jelentetett, a potenciális szövetségesekkel folytatott tárgyalások­ hoz felhasználásra készített Duna Konföderáció tervezete, amely a Habsburgokkal szembeni együttműködés alapelveit lefektet­ ve vázolta fel az egymás támogatására ítélt szomszédos népek együttműködésének demokratikus rendszerét. M i v e l a koncep­ ció feladta a magyar szupremácia gondolatát és a Szent István-i

Magyarország integritása rovására (Horvátország elszakadása, a szerb Vajdaság felállítása mellett kész volt elfogadni Erdély esetleges különállását is) készítette elő a kompromisszumot, a magyar közvélemény jelentős része elutasította azt. Ismeretes, hogy az 1865-ben összehívott magyar országgyű­ lés a közvélemény kizárásával, a háttérben magyar részről Deák Ferenc, Eötvös József és Andrássy Gyula főszereplésével lefoly­ tatott titkos tárgyalások eredményeként a Habsburgokkal kö­ tendő kiegyezés megkötése mellett döntött annak reményében, hogy az újjászervezett szövetség képes lesz megvédem Magyar­ országot Oroszország hódító, valamint a nemzetiségek elszaka­ dásra irányuló törekvéseivel szemben. A hazai folyamatok ala­ kításából fokozatosan kiszoruló és elszigetelődő Kossuth úgy vélte, hogy Ausztria nem tudja hazánk érdekeit támogatni, sőt pusztulásra ítélt birodalma reménytelen védelmezésébe belekényszerítve magával fogja rántani az országunkat saját buká­ sába, miközben a győztesek oldalára helyezkedő elnyomott nem­ zetiségek kamatosán fogják benyújtani számlájukat. A nemzeti önrendelkezés alapvető garanciáiról lemondó és a liberális-al­ kotmányos elveket súlyosan sértő elsietett és önpusztító komp­ romisszumkötéssel szemben ezért a jövő esélyeit megőrző kivá­ rás alternatíváját helyezte szembe. Bár nem hitt már abban, hogy a kibontakozó folyamatok irá­ nyát megváltoztathatja, 1867. május 22-én Deákhoz intézett nyílt levelében Kasszandraként kifejtette: „Lassan-lassan lelebben a fátyol a Béccseli alkudozások titkairól. Úgy látszik, mindez már kicsinált dolog, s az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt registrálja. De én e tényben a nemzet halált lá­ tom, s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallga­ tásomat, nem avégett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a Haza s az utókor nevében esdekelve felszólítsalak, nézz körül magasb államférfiúi tekintettel, s fontold meg a maradandó kö­ vetkezéseket, melyek felé vezeted a Hazát, melynek élnie kelle­ ne, midőn a m i csontjaink már régen elporlottak: a Hazát, mely-

ben nemcsak a jelen röppenő percét, de a változhatlan múltat s a közelgő jövőt is szeretnünk kell. Ne v i d d azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!" 7

6. Az emigrációba visszavonultan 1867-et követően Kossuth óriási és töretlen népszerűsége el­ lenére nem lesz képes a magyar politikára jelentős befolyást gyakorolni. Kívülállását megőrizve is folyamatosan nyomon követi a belpolitika alakulását, véleményét kívánság szerint megosztja tanácsot kérő híveivel. Szigorú bírálatot mond példá­ ul az antiszemitizmus magyarországi jelentkezéséről s a függet­ lenségi ellenzék ezzel kapcsolatos ellentmondásos reagálásáról. Lelkesen üdvözli ugyanakkor a 90-es évek elején előterjesztett egyházpolitikai reformokat: az állam és az egyház következetes szétválasztását, a kötelező polgári házasság bevezetését, vala­ mint a zsidóemancipáció kiteljesítését. Halálával pedig olyan örökséget hagyott népére, amely nem­ zeti identitásunkat napjainkig a legintenzívebben és a legpozití­ vabban alakította. Olyan értékrendet hagyományozott a jövőre, melynek érvényességét napjainkig a legdurvább diktatórikus rendszerek és a legrafináltabb demagóg kormányok sem tudták megkérdőjelezni.

7

Pajkossy Gábor (szerk.) Kossuth Lajos. In: Magyar Szabadelvűek (Főszerk. Gerő András) Bp., 1998. 138-145.

Hermann Róbert

Kossuth és a magyar hadsereg

„Kossuth Lajos azt üzente, / Elfogyott a regimentje. / H a még egyszer azt üzeni, / Mindnyájunknak el kell menni" - szól a Kossuth-nóta első strófája. A magyar történelem egyetlen alak­ járól sem maradt fenn annyi népdal, mint Kossuthról, s e nép­ dalok többsége a szabadságharcot vezető államférfiról szól. E dalok népszerűségét-jelzi, hogy 1867 után Ferenc József, 1919 után Horthy Miklós nevével énekelték őket. Ugyanakkor Kos­ suth - ellentétben az állandóan egyenruhában parádézó Ferenc Józseffel vagy a tényleges katonaként államfővé váló Horthyval - soha nem volt katona. Mégis, a magyar történeti köztudat több-kevesebb joggal - őt tekinti az önálló magyar hadsereg megteremtőjének. Az alábbiakban arra a kérdésre keresünk vá­ laszt, hogy mennyire alapos ez a közvélekedés: azaz, valóban Kossuth volt-e a magyar honvédsereg létrehozója. A kérdésre adandó válaszhoz azonban szükséges néhány szót szólni ma­ gának a magyar hadseregnek az összetételéről. Kossuth és a hadseregszervezés Az 1848. áprilisi törvényekben nem volt olyan törvénycikk, amely intézkedett volna a magyar hadseregről, s a felelős kor­ mányról szóló törvénycikk is csak általában utalt minden hon­ védelmi és katonai tárgyra, amelyeket az uralkodó a magyar kormány közbejöttével intéz. Az országban állomásozó es. kir. haderőnek csak egy része volt magyarországi kiegészítésű; a többiek ausztriai, cseh- és morvaországi, galíciai és észak-itáliai legénységű alakulatok voltak. Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. május 7-én érte el, hogy V. Ferdinánd király a magyaror­ szági főhadparancsnokságokat, s ezek révén ezeket az alakula-

tokát a magyar kormány fennhatósága alá rendelte. Miután a Batthyány-kormány joggal tartott attól, hogy válsághelyzetben nem számíthat a nem magyarországi alakulatok hűségére, kez­ deményezte ezek kicserélését az országon kívül állomásozó, magyarországi kiegészítésű alakulatokra. A csere csak kis rész­ ben történt meg akkor, amikor Jelacic horvát bán támadásával megkezdődött a szabadságharc. Ezt követően ezek az alakula­ tok etnikai alapon választottak tábort: a magyar és szlovák le­ génységű zászlóaljak a honvédsereg, a többi magyarországi nem­ zetiségből kiállított, valamint a nem magyarországi ezredek pe­ dig jäkatonai ellenforradalom oldalára álltak, kivéve két venetói kiegészítésű, olasz legénységű zászlóaljat. A magyar hadsereg első elemét tehát a volt es. kir. sor- és határőrezredi zászlóaljak, va­ lamint a es. kir. hadsereg magyar huszárezredei alkották. A második elem az 1848 májusában önkéntesekből toborozni kezdett honvédség 10 zászlóalja volt. Ezeknek az alakulatoknak a tisztikara szinte teljes egészében a cs. kir. hadsereg tisztjeiből került k i , így viszonylag hamar magas harcértékű alakulatokká váltak. Az 1848 őszén megkezdett, s a szabadságharc végéig fo­ lyó honvédtoborzás és újoncozás során felállított újabb alakula­ tok ezt a mintát követték, s így a honvédsereg alapvető adminiszt­ ratív egysége a honvédzászlóalj lett. 1849 nyarán a magyar ol­ dalon harcoló sorezredi zászlóaljakat is honvédzászlóalji szám­ mal látták el, s betagolták ezek számsorrendjébe. N e m tartozott a hadsereghez, de katonai feladatokat is ellá­ tott időnként az 1848:22. törvénycikk értelmében megszervezett rendvédelmi testület, a nemzetőrség. A nemzetőrség létrehozá­ sának szükségességére Kossuth is célzott híres március 3-i fel­ irati beszédében. Ebben a valódi (tehát nép-) képviseleti rend­ szer megteremtésével összekötendőnek mondta a honvédelmi rendszer olyan átalakítását, amely megfelel „nemzeti jellemünk­ nek és a honlakosok érdekegységének". Március 14-én, a bécsi forradalom hírének vétele után Kossuth már nyíltan kimondta, hogy ez a honvédelmi rendszer a nemzetőrséget jelenti, amely a nemzet nyugalmát biztosítja.

A harmadik elemet a honvédség mintájára, megyei vagy vá­ rosi keretek között megszervezett önkéntes mozgó nemzetőrség al­ kotta. Ennek zászlóaljai változó hosszúságú időre vállaltak szol­ gálatot, azonban ezek több mint fele 1848 novembere és 1849 áprilisa között szintén honvédzászlóaljjá alakult át. A negyedik elemet az eseti megbízással szervezett szabadcsa­ patok, gerillacsapatok és más önkéntes csapatok alkották. Ezek kö­ zül az elsőt 1848 nyarán alakították meg, nagyobb tömegű szer­ vezésükre 1848. december közepétől-végétől került sor. Ezek egy része néhány havi szolgálat után feloszlott, a többiekből vagy honvédzászlóalj, vagy vadászalakulat jött létre. Kossuthnak, mint pénzügyminiszternek a sorezredi alakula­ tok körül csak ellátási feladatok jutottak. 1848 őszén viszont ő kezdeményezte a magyar határokon kívül szolgáló magyar ala­ kulatok, főleg a huszárok hazajövetelét. A volt cs. kir. huszárez­ redeket eredetileg új névvel és számmal kívánta ellátni, de m i u ­ tán az alakulatok ragaszkodtak korábbi számukhoz és nevük­ höz, az újonnan felállított honvéd huszárezredek számozása a cs. kir. huszárezredek számsorrendjét folytatta. 1849. június li­ en ismét felszólította a hadügyminisztériumot, hogy amiként az új huszárezredek magyar neveket kaptak, „úgy a régibb huszár­ ezredek nevei is magyar históriai nevekkel cseréltessenek fel, mint Rákóczi, Báthory, Kinizsi, Szilágyi, Árpád, Zrínyi, Dobó sat. huszárok". 1

2

3

4

1

A honvédsereg összetételére 1. Barcy Zoltán-Somogyi Győző: A szabad­ ságharc hadserege. Bp., 1986.; Bona Gábor: A szabadságharc fegyveres ereje. Hadtörténelmi Közlemények, 1998/1.; A nemzetőrség, az önkéntes mozgó nem­ zetőrség és a honvédség szervezésére 1. Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvéd­ ség szervezése 1848 nyarán. Bp., 1973. Kossuth Lajos összes munkái. XII. Kossuth Lajos az első magyar felelős mi­ nisztériumban. S. a. r. Sinkovics István. Bp., 1957. (továbbiakban KLÖM XII.) 1011-1014.; Rédvay István: Huszáraink hazatérése 1848149-ben. Bp., 1941. L. erre Kossuth 1848. november 3-án az OHB-hoz intézett jelentését és 9i parlamenti beszámolóját. Közli Kossuth Lajos összes munkái. XIII. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. I . S. a. r. Barta István. Bp., 1952. (továbbiakban KLÖM XIII.) 340. és 381. Kossuth Lajos összes munkái. XV. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. S. a. r. Barta István. Bp., 1955. (továbbiakban KLÖM XV.) 504-505. 2

3

4

A honvédség létrehozása nem Kossuth, hanem Batthyány Lajos miniszterelnök kezdeményezése volt. Kossuth - úgy tű­ nik - kezdetben nem sok reményt fűzött ezekhez az új alakula­ tokhoz. Inkább az erdélyi székely határőr katonaság mozgósítá­ sát és kihozatalát tartotta célszerűnek. Amikor azonban a to­ borzás jó eredménnyel folyt, majd az új honvédzászlóaljak a szerb felkelőkkel vívott harcokban jól beváltak, ő maga is szor­ galmazta számuk gyarapítását. 1848 nyarán, a hadügyi törvény­ cikk vitájában főszerepe volt abban, hogy Mészáros Lázár ere­ deti, a magyarországi kiegészítésű sorezredek szaporítását cél­ zó, s a képviselőház többsége által javasolt, teljesen „magyar láb­ ra" állítandó hadsereggel kapcsolatos törvényjavaslatok közt sikerült kompromisszumot teremteni. A z újoncokból kiegészí­ tették volna a Magyarországon állomásozó, magyarországi sor­ ezredeket és lovasezredeket, a fennmaradó újoncokból pedig újabb honvédzászlóaljakat szerveztek volna. Miután az uralko­ dó a törvénycikket nem szentesítette, s szeptember 11-én a Bat­ thyány-kormány benyújtotta lemondását, szeptember 12-én Jelacic betörése miatt az országgyűlés Kossuth javaslatára hatá­ rozatot hozott arról, hogy a katonaállítási törvénycikkben meg­ ajánlott újoncmennyiség kiállítását a törvény szentesítéséig is meg kell kezdeni. A határozat szerint a kiállítás toborzás útján történjen, s az újoncokat „egyenesen és kirekesztőleg csak a már felállíttatni kezdett honvédzászlóaljak szaporítására" kell fordí­ tani. A határozat szerint az így kiállítandó honvédsereg „az or­ szág békéjének tökéletes helyreállításáig szolgáland"; s ha ez rövidebb lenne a rendes katonáskodási időnél, „a kitöltött hon­ védi szolgálat mindenkinek be fog számíttatni". 5

6

7

5

L. erre Pulszky Ferenc államtitkár április 29-i előterjesztését Batthyány Lajos miniszterelnökhöz, közli KLÖM XII. 95-96. A vitára 1. Varga János: A z országgyűlés szerepe a honvédelem megala­ pozásában. In: A magyar országgyűlés 1848/49-ben. Szerk. Szabad György. Bp., 1998. KLÖM XII. 922-924. 6

7

Ennek a határozatnak azonban volt két kedvezőtlen követ­ kezménye. Egyrészt, az újonnan felállított zászlóaljak mindegyi­ ke - leszámítva a tisztikar és az altiszti kar egy részét - teljesen új alakulat volt, s így a csatamezőn eleinte nem jeleskedtek; másrészt, miután a sorezredi zászlóaljak feltöltése, vagy, ahogy akkoriban mondták - hadi lábra állítása - a határozat következ­ tében elmaradt, ezek az igen értékes, s a bekerült újoncok gyors kiképzésére alkalmas alakulatok nem jutottak pótláshoz, és így az egyes zászlóaljak létszáma folyamatosan csökkent. 1849 ta­ vaszán némelyikük létszáma alig 5-600, a nyár folyamán 3^400 fő volt, a szabályszerű 1200 fő helyett. Az önkéntes mozgó nemzetőrség megszervezésének kezde­ ményezője - elsősorban pénzügyi és célszerűségi okok miatt Kossuth volt. A délvidéki szerb lázadás kitörése, illetve Jelacic horvát bán fegyveres készülődései miatt a kormány úgy intéz­ kedett, hogy a nemzetőrséget rendszeres váltásokban a veszé­ lyeztetett vonalakra kell vezényelni. A váltások időtartama négy és nyolc hét között váltakozott. A nemzetőrség tábori szolgálata azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mire egyegy zászlóalj belejött volna a tábori szolgálatba, már indulhatott is haza. Kossuth e tapasztalatok alapján július 19-én levelet intézett Baldacci Manó ezredeshez, az Országos Nemzetőrségi Hadita­ nács elnökéhez, amelyben kifejtette, hogy a nemzetőrség egyegy havi tábori szolgálatát kényszerhelyzetben hozott intézke­ désnek, szükséges rossznak tekinti, miután az a látszat szerint „a h o n megvédésének elérésére nézve" aligha lesz sikeres, ugyanakkor az általa jelentett teher a kincstár számára „csak alig megbírható". Ezért azt javasolta, hogy az országban lévő sorka­ tonaságot váltsák fel a helyi nemzetőrséggel, a sorkatonákat pedig vezényeljék a táborba. Ugyanakkor azt javasolta, hogy az ellenség elébe csak azokat a nemzetőröket küldjék, akik nem egy hónapra, „hanem amennyi időre szükség van, arra önként vállalkoznak". Baldacci egyetértett Kossuth nézeteivel, s a Kos•-uthnak küldött választ eljuttatta Mészáros Lázár hadügymi-

niszterhez, valamint felhívta a kérdésre Batthyány Lajos minisz­ terelnök figyelmét is. 1848 őszén Kossuth egyik fő pártolója volt ezen alakulatok honvéddé alakításának. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az átszervezést a polgári kormányzat nem kötötte a tisztikar által leteendő szigorú vizsgákhoz, ami némelyik alakulatnál komoly problémát okozott. Miután ugyanis az önkéntes mozgó nem­ zetőrség alakulatai tisztjeiket századosig maguk választották, s a honvéddé átkeresztelt zászlóaljaknál többségük megtartotta rangját és beosztását, könnyen megeshetett, hogy egy érdem­ dús megyei szolgabíró ugyanolyan honvéd századosi rangot kapott, mint egy olyan volt cs. kir. főhadnagy, aki mégiscsak ren­ delkezett némi katonai ismerettel. A szabadcsapatok közül a második, az eredetileg Kossuth, majd H u n y a d i nevét viselő csapat szervezését Kossuth kezde­ ményezte. (A szabadcsapat gyalogságából később az 50. hon­ védzászlóalj, lovasságából a 13., H u n y a d i nevét viselő huszár­ ezred alakult meg.) A szeptemberi kormányválság idején e csa­ pat már komoly fegyveres erőt képviselt. Batthyány Lajos m i ­ niszterelnök ennek alapján némi joggal tételezte fel, hogy Kos­ suth a szabadcsapatnak a fővárosban állomásozó gyalogságát saját céljai érdekében akarja felhasználni, ezért is intézkedett annak a táborba küldéséről. Sőt, miután a szabadcsapatba t u ­ catjával jelentkeztek a fővárosban állomásozó, magyar legény­ ségű sorezredi alakulatok katonái is, Batthyány megtiltotta a további átlépéseket. Szintén Kossuth pártolására kapott csapatalakítási engedélyt Erdélyben Berzenczey László; az általa szervezett Kossuth-lovagokból alakult meg a 15. Mátyás-huszár­ ezred. 8

9

10

11

8

KLÖM XII. 582-583. L. erre Kedves Gyula: „Szabolcs a hazáért". A 48. honvéd zászlóalj története az 1848-49-es szabadságharcban. Bp., 2002. 37-^0. Urban Aladár: Kossuth szabadcsapata 1848 őszén. Hadtörténelmi Közle­ mények,1988/4. Történetére 1. Jakab Elek: Szabadságharczunk történetéhez. Visszaemlékezé­ sek 1848-1849-re. Bp., 1880.; [Imreh Sándor:] Visszaemlékezés az 1848-1849. évi 9

111

11

1848. december közepén Kossuth immáron arra tett kísérle­ tet, hogy az önkéntes mozgó nemzetőrség és a szabadcsapatok lehetséges előnyeit egyesítve „gyalog és lovas mozgó nemzet­ őrségi csapatokat" alakítson. Az erről szóló rendelet kibocsátá­ sának közvetlen oka a hadi helyzet alakulásában keresendő. Megkezdődött a cs. kir. csapatok összpontosított támadása Ma­ gyarország ellen. Kossuth ebben a helyzetben úgy látta, hogy minden előteremthető erőre szükség van az ellenség előnyomu­ lásának megállítására. Ezért december 16-i rendeletében arra szó­ lította fel a cs. kir. csapatok által veszélyeztetett törvényhatósá­ gokat, hogy nemzetőreikből és más önkéntesekből alakítsanak gyalogos és lovas mozgó nemzetőrcsapatokat olyan felszerelés­ sel, amilyen éppen van. A lovasok használják saját lovaikat. A rendelet célja az volt, hogy minden törvényhatóságban le­ gyen egy „organizált kész véderő", amely a reguláris hadsereg­ nek az illető területen rendelkezésére áll, és gerillataktikájával elősegíti annak működését. A z így nyert haderő szétoszlatásáig rendes katonai fizetést kap, s a felszerelésében esett károkat a kormányzat megtéríti. December 18-án az OHB újabb rendeleteket adott k i „a nép­ felkelés és a szabad mozgó (guerilla) csapatok iránt". A felhívás szerint a „szabad mozgó csapatok" és a népfelkelés együttes fel­ adata a reguláris hadsereg harcának támogatása. Egy-egy me­ gyében több ilyen „önkéntes mozgó csapat is felállítható". A csa­ patvezér megválasztása a megye főispánját, ennek távollétében az alispánt vagy a kormánybiztost illeti. A 100-200 fős csapat vezére századosi, a legalább 400 főből állóé őrnagyi illetményt kap. A szolgálat legalább négy hónap, ez alatt rendes katonai zsold jár a csapat tagjainak. A csapat köteles magát felfegyve­ rezni, „azonban mérsékelt fegyverváltsági díjt az állománytól fog nyerni".

szabadságharczra Erdélyben. írta egy volt honvédhuszár. Il-ik bővített kiadás. Marosvásárhely, 1880.; Dercsényi Kálmán: Bem tábornok téli hadjárata 1848/49ben Erdélyben. Bp., 1896.; Lenkefi Ferenc: Szalay Elek visszaemlékezései 184849-re. Hadtörténelmi Közlemények, 1993/1.

A rendelet legfontosabb pontja szerint „ezen szabad mozgó csapatok a rendes hadsereghez nem csatoltatnak, hanem m i n ­ den csapat maga kezére szabadon fog az ellenség ellen működ­ ni, azonban ha megyéjükben nincs ellenség, tartoznak a kormány felhívására a szomszéd és második szomszéd törvényhatóság­ ba is általmenni". Ez azért volt lényeges, mert - hasonlóan a kinevezési jogra vonatkozó rendelethez - ezeket a csapatokat teljesen a polgári kormányzat alá rendelte. A további rendelke­ zések szerint e csapatok feladata nem az, „hogy csatarendben álljanak az ellenség ágyúi elé, hanem hogy hangyamód az el­ lenséget körüllepjék, azt szüntelen nyugtalanítsák, soha békét ne hadjanak, az élelmiszereket elülle eltakarítsák, tár szekerei­ ket elfoglalják, éjjelenkint az előttük ösmeretes utakon és ösvé­ nyeken oldalt és hátul megtámadják és pusztítsák". A zsákmány a csapat tagjait illeti; a foglyokért és a szuronyos fegyverekért külön díjat kapnak. A rendelet szükséghelyzetben született, s annak minden vo­ nását magán viselte. Ezekben a hetekben folyt az egységes had­ ügyminisztérium megszervezése; s a hadseregparancsnokok is hetek óta próbálkoztak a hadrendi egységesítéssel. Tehát éppen azokban a napokban, amikor a nemzetőrség és a katonaság egy­ séges irányítás alá került, ezeket a mozgó csapatokat m i n d a k i ­ nevezési jog, m i n d az alkalmazás szempontjából kivették a ka­ tonai irányítás alól. A z alkalmazásra vonatkozó szabályozás sze­ rint pedig egy-egy ilyen csapat 7-9 megyét is bekóborolhatott anélkül, hogy bármelyik hadsereg parancsnokának utasítását követnie kellett volna. Kossuth és a hadügyminiszter, Mészáros Lázár viszonyát ismerve azt sem zárhatjuk k i , hogy az OHB el­ nöke azért sietett ennyire a rendeletek kiadásával, mert a had­ ügyminiszter december 14-én elutazott a fővárosból, hogy átve­ gye a felső-magyarországi csapatok vezérletét. A helyettesévé kinevezett Vetter Antal vezérőrnagy még nem érkezett meg a 12

12

KLÖM XIII. 767-770.

fővárosba, így Kossuth különösebb konzekvenciák nélkül nyúl­ hatott bele a hadügyek irányításába. A rendelet kedvezőtlen következményei egyelőre elmarad­ tak. A l i g két héttel a rendelet kiadása után a Felvidék nagy ré­ sze és a Dunántúl az ellenség kezére került, így ott e mozgó nemzetőrcsapatok szervezése meg sem kezdődhetett. Az OHB által december végéig kiadott egyes megbízatások már jóval több gondot jelentettek a későbbiekben. Főleg azért, mert nem hatá­ rozták meg egyértelműen a fölé- és alárendeltségi viszonyokat, s így egy néhány száz főnyi gerillacsapat vezére is önálló had­ vezérként tevékenykedhetett. Az ilyen megbízások rendszerint visszautaltak a december 16-18-i rendeletekre, amelyekben egyetlen szó sem esett arról, hogy ezek a csapatok a hadügymi­ nisztérium vagy a seregparancsnokok fennhatósága alá tartoz­ nának. A z egyes megyei mozgó nemzetőrcsapatokat is rendsze­ rint alacsonyabb rangú tisztek parancsnoksága alá rendelték. E kérdés rendezése a hadügyminisztériumnak meglehetősen hosszú erőfeszítésébe került. Mészáros Lázár hadügyminiszter szerint a szabadcsapatok m i n d szerkezetük, m i n d hiányos kép­ zettségük miatt kevés szolgálatot tehetnek, ellenben elvonják a rendes katonaság szaporítása elől a forrásokat. Ezért talán leg­ jobb lenne szaporításukat teljesen megszüntetni. Március 12-én Nyáry Pál, az OHB helyettes elnöke értesítette a minisztériu­ mot, hogy minden szabadcsapatot kizárólag a hadügyminisz­ térium parancsai alá rendelnek. A szabadcsapatok többsége 1849 nyarára feloszlott, vagy megsemmisült; értékesebb elemeik las­ san honvédzászlóaljakká alakultak át. Figyelemre méltó sikere­ ket egyik csapat sem produkált. Valószínűleg Kossuth is érezte ezt, s ezért egyezett bele, hogy a hadügyminisztérium fennha­ tósága alá vonja e csapatokat is. A törvényalkotás szintjén a későbbiekben is komoly szerep 13

13

A szabadcsapatok kérdésére 1. Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia 1849. Hatvani Imre szabadcsapatvezér és a magyar-román megbékélés meghiúsulása. Bp., 1999. 9-20. és 64-75.

jutott Kossuthnak a hadsereg szervezésében, hiszen 1849 tava­ szán ő kezdeményezte a honvédsereg újabb 50 000 fővel történő bővítését ; 1849 nyarán pedig - immáron külön törvényi felha­ talmazás nélkül - egy 30 000 főnyi, általa vezérlendő tartalékse­ reg létrehozatalát. Míg az előbbi 50 000 újonc nagy részét idő­ arányosan k i is állították, a tartaléksereg kiállítására már nem került sor. 14

15

Kossuth toborzó és tábori útjai A sereg szaporítása során külön kell szólni Kossuth két alföl­ di és egy dunántúli toborzóútjáról. Kossuth szeptember végi és október eleji toborzóútjai során végigjárta az Alföld városait, s beszédeiben népfelkelésre és a honvédújoncok mielőbbi kiállí­ tására hívta fel a népet. Első toborzóútján, szeptember 24-27. között Cegléden, Nagykőrösön, Kecskeméten, Abonyban és Szol­ nokon járt. Szeptember 29. és október 4. között Csongrádon, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Szegvárott és Szegeden mon­ dott beszédet. Gyújtó hatású szónoklatai hatására több tízezer népfelkelő indult a Duna bal partjának őrzésére és egy esetleges horvát átkelési kísérlet megakadályozására. Ám a pákozdi si­ kerben ezek a népfölkelők semmilyen szerepet nem játszottak, az ozorai diadalban pedig részvételük elenyészőnek volt mond­ ható. Más kérdés, hogy a horvát támadás dunántúli sikere ese­ tére az alföldi népfölkelés és mozgósítás elkerülhetetlen volt, s Kossuth is azzal számolt, hogy ha Jelacic serege elfoglalná a fő­ várost, az ellenállást Szeged környékéről folytatják tovább. Kossuth október 18-án - egy esetleges francia és angol köz16

14

KLÖM XV. 79-81. KLÖM XV. 721-722. Barta István: Kossuth alföldi toborzóútja 1848 őszén. Századok, 1952.; Varsányi Péter István: Kossuth Lajos alföldi toborzóútjának ismeretlen levelei. Tiszatáj, 1983/3.; Urbán Aladár: Kossuth alföldi toborzóútja 1848 őszén. Had­ történelmi Közlemények, 2002/3. 15

16

vetítési ajánlat híréről értesülve - a táborba ment, s immáron harmadik toborzóútján kb. 10 000 főnyi, többségében nemzet­ őrökből és frissen felállított honvédzászlóaljakból álló erővel érkezett meg a lajtai táborba. A Lajtánál megtorpanó magyar fősereg katonai és politikai okokból egyaránt késlekedett a for­ radalmi császárváros megsegítésével. Kétszer is átlépte a határt, de mindkét alkalommal vissza is tért a Lajta jobb partjára. A Bécs alatt álló cs. kir. erők már Windisch-Grätz tábornagy főseregé­ nek beérkezése előtt túlerőben voltak, s Kossuthnak minden ékesszólását latba kellett vetnie, hogy rávegye a sereg tisztika­ rát a Lajta immár harmadik átlépésére. Előtte még békekövetsé­ get küldött herceg Windisch-Grätzhez. Október 30-án a tárgya­ lási ajánlatokat visszautasító Windisch-Grätz csapatai Schwechatnál fölényesen visszaverték a magyar támadást. A vereség egyetlen pozitív következménye az volt, hogy Kossuth végre kinevezhette a fel-dunai hadsereg parancsnokává az általa e posztra már korábban kiszemelt Görgei Artúrt. Ez volt Kossuth első és egyetlen olyan hadjárata és csatája, amelyben részt vett, s ezért is fontos, hogy milyen benyomások érték ennek során. A csatáról október 30-án, a friss benyomások hatása alatt küldte meg beszámolóját az OHB-nak, s noha átha­ totta azt a köteles optimizmus, nyomon követhető belőle, hogy Kossuth m i t és hogyan látott a csatából. Móga János altábornagy, a hadsereg parancsnoka a visszavo­ nulás közben leesett lováról, s ezért beadta lemondását, s Kos­ suth Görgei Artúrt nevezte k i a hadsereg fővezérévé. Ám az el­ következő napokban ténylegesen Kossuth vitte a fővezérséget. Az új fővezér pedig mindezt akceptálta. Görgei fővezéri ira­ tai Kossuth ottléte alatt többnyire adminisztratív intézkedések­ ből, illetve a határvédelemmel kapcsolatos utasításokból állnak; de, mint Kossuth idézett soraiból kitűnik, ezek egy részét is az elnök kezdeményezte. A Kossuth-Görgei-levelezés ekkori da17

, 7

Hermann Róbert: „Felszedek utamban mindert fegyveres népet". Kos­ suth Lajos harmadik toborzóútja, 1848. október 17-27. Limes, 1993/1.

rabjai is árulkodnak erről a szívélyes egyetértésről, s arról, hogy Kossuth megosztotta stratégiai ötleteit az új fővezérrel. November 6-án Kossuth visszaindult Pestre, este megérke­ zett Komáromba, s másnap is ott tartózkodott. November 8-án már a fővárosban volt, s 9-én a képviselőházban számolt be tá­ bori útjáról. A beszédben ismét jelen volt az október 30-i hadije­ lentésre jellemző lelkesítő elem, a vereségért többé-kevésbé bur­ koltan a hadsereg akkori vezetését hibáztatta, s megfelelő ellen­ pontozást jelentett Görgei fővezéri kinevezésének bejelentése. Ugyanakkor a beszédből kiderült, hogy Kossuth számára is ko­ moly tanulsággal jártak a táborban töltött napok. „.. .a sereg or­ ganizációja, rendben s fenyítékben tartása kimondhatatlan, nél­ külözhetetlen kellék, mert van a hadiszolgálatnak temérdek ré­ sze, hol a rendnek hiányát puszta lelkesedés pótolni nem képes, s ez mindinkább érezhető akkor, ha az ember nem minden perc­ ben van csatában, mert a lelkesedés viszi előre, megvan a bátor­ ság és elhatározás, hanem a sok táborozás- és szolgálatokra t u ­ domány k e l l . . . " - mondta. A m i annak beismerését is jelentet­ te, hogy kénytelenségből ő maga is túlzottan optimista volt, amikor 1848 októberében a pusztán a tömegerőre építette a Bécs felmentésére indítandó támadás tervét. Kossuth a táborban láthatólag kedvet kapott a katonai mes­ terséghez. Legalábbis erre mutat az a tény, hogy 1848 novembe­ re után a hadvezéreknek írott leveleiben jó néhány konkrét ha­ ditervet vázolt fel, amelyek megvalósíthatósága igen tág ská­ lán mozgott: hol az erők, a tér és az idő józan kombinációja, hol e tényezők valamelyikének (leggyakrabban magának az ellen­ ségnek) a figyelmen kívül hagyása jellemezte őket. Hozzáteen­ dő, hogy miután Bemet leszámítva, a magyar hadtestparancs­ nokok többsége ekkor tanulta a hadvezetés mesterségét, Kos­ suth számára sem tűnhetett olyan behozhatatlannak az az előny, amivel e hadfiak békeidős kiképzésük következtében rendelkez18

18

KLÖM X I I I . 376-386. A z idézetet 1. 381.

tek. Pulszky Ferenc emlékiratai szerint Kossuth „már azon idő­ ben [1848. december végén] sokat foglalkozott haditervekkel, s azt hitte, hogy sajátlag hadvezérnek született". 19

Kossuth tábori útjai és a fővezéri

20

kérdés

Kossuth - az említett dunántúli toborzóúton kívül - több al­ kalommal is járt a táborban; többnyire azért, hogy a hadsereg vezetésén belül, esetleg a katonai és politikai vezetés között k i ­ alakult konfliktusokat kezelje. Tábori útjai szorosan összefügg­ tek a honvédség fővezérségének kérdésével. A magyar honvédsereg hadrendi egységesítése 1848. októ­ ber közepén kezdődött meg, de látható eredményeket csak de­ cember közepén produkált. Ekkor alakultak meg azok a sereg­ testek, amelyek a téli, majd a tavaszi hadjárat során többé-ke­ vésbé végleges keretté formálódtak. Az 1848-49-i téli hadműve­ letekben az egyes magyar hadtestek többnyire önálló hadmű­ veletekben vettek részt. Ez szükségessé tette az egyes hadtestek hadsereggé történő egységesítését. Erről az 1849. január 2-án Pesten tartott haditanács hozott határozatot. Ám ez a határozat nyomban felvetette a kérdést: k i legyen a fővezér? A z összpontosítandó hadsereg főparancsnokává Kossuth előbb Józef Bemet akarta megtenni. Bem 1831 óta vezérőrnagy volt, komoly katonai tapasztalatokkal rendelkezett, s 1848. de­ cember végén néhány hét alatt megtisztította Észak-Erdélyt a cs. kir. és a román csapatoktól. Bem azonban a felajánlás pilla­ natában már Dél-Erdély felé tartott, s így a 40 000 főre tervezett 19

Pulszky Ferenc: Életem és korom. S. a. r. Oltványi Ambrus. Bp., 1958. I .

457. 2(1

A kérdésre 1. Hermann Róbert: A fővezéri kérdés 1849 telén és tavaszán. In: Horváth László szerk.: A tavaszi hadjárat. (Az 1996. március 14-i tudomá­ nyos konferencia anyaga). Hatvány Lajos Múzeum Füzetek 13. Hatvan, 1996. 9-32.; uő: Kossuth Lajos fővezérsége. Századok, 2002/4. 823-862.; uő: Kossuth és a fővezéri kérdés 1848-1849-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 2002/3. 5 7 1 655.

fősereg vezérséget egyelőre nem fogadta el. Kossuth ezután Vetter Antal vezérőrnagynak, a helyettes hadügyminiszternek ajánlotta fel a fővezérséget. Vetter azonban megköszönte a b i ­ zalmat, de úgy vélte, a fővezér kinevezésére csak a koncentráció megtörténte után lesz szükség. A hadügyminiszter, Mészáros Lázár eddig csupa vesztes csatát vívott, s éppen annak örült, hogy január közepén sikerült megszabadulnia a felső-tiszai had­ testparancsnoki posztjától. Az egyetlen altábornagy, Kiss Ernő tehetetlen hadvezetése miatt január elején volt kénytelen meg­ válni a bánsági hadtest parancsnokságától. Görgei Artúrt, a fel-dunai hadtest Vetterrel rangban egyidős parancsnokát Kos­ suth a dunántúli visszavonulás, majd a január 5-én Vácott kibo­ csátott, s némileg félreérthető politikai nyilatkozata miatt nem akarta kinevezni. Perczel Mórt összeférhetetlen természete, s de­ cember 30-i móri veresége miatt nem lehetett kinevezni. Kos­ suth számára tehát kapóra jött a Franciaországból „importált" újabb lengyel tábornok, Henryk Dembinski, az 1830-31. évi len­ gyel szabadságharc volt fővezére, aki litvániai visszavonulásá­ ról v o l t híres Európában. Január 21-én K o s s u t h közölte Szemerével, hogy másnap Szolnok felé küldi Dembinskit Perczel és Répásy csapatainak megszemlélésére, „...tájékozza magát a körülmények iránt, s az egyesült tiszai seregek vezényletével fog megbízatni." Ezen a napon megszületett Dembinski „osz­ tálytábornoki" (azaz altábőrnagyi) kinevezése. Mivel Kiss Er­ nőn kívül nem volt ekkor más altábornagya a honvédségnek, értelemszerű volt, hogy Dembinski fogja rangidősként megkapni a fővezérséget. Dembinski már működése kezdetén a józan észnek ellent­ mondó intézkedéseivel elszalasztottá Franz Schlik cs. kir. altábor­ nagy elszigetelten álló hadtestét, s széttagolta a rendelkezésére álló erőket. Dembinski ugyanis a hadtesteket hadosztályokra ta21

21

Kossuth Lajos összes munkái. XIV. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. II. S. a. r. Barta István. Bp., 1953. (továbbiakban KLÖM XIV.) 180.

golta, s a hadtestparancsnokok tudta nélkül diszponált velük. Haditervét senkivel sem v o l t hajlandó közölni. A m i k o r Windisch-Grätz tábornagy, a cs. kir. fővezér megindult Debre­ cen felé, a február 26-27-i kápolnai csatában a magyar fősereg­ nek alig fele vett részt, s szenvedett vereséget. A visszavonulás során Dembinski ismét tanújelét adta hadvezéri alkalmatlansá­ gának. A fővezér elleni mozgalom Klapka hadtestében bonta­ kozott k i , s a tisztikar kijelentette, hogy csak akkor követi Dembinski utasításait, ha azokat Klapka, Görgei vagy Répásy tábornok ellenjegyzik. A katonai alárendeltségi viszonyok szem­ pontjából szokatlan igényt egy hónap kellemetlen tapasztalatai magyarázták. A tisztikar azonban betartotta a polgári államok­ ra jellemző politikai normákat. A március 3-án Tiszafüreden összeült tiszti gyűlésre Görgei indítványára meghívták Szemere Bertalant, a politikai hatalom teljhatalmú képviselőjét, s őt kér­ ték fel közvetítésre. Szemere a hadtestparancsnokok kíséreté­ ben felkereste Dembinskit, s megpróbálta haditanács tartására rávenni. Dembinski erre nem volt hajlandó, mire Szemere letet­ te őt a fővezérségről, s ideiglenesen Görgeire bízta azt. Kossuth még a kápolnai csata előtt, február 26-án a táborba indult, hogy tájékozódjon a Szemere által jelentett, Dembinski elleni mozgolódásokról. Aznap Tiszafüredig jutott, itt értesült az aznap m e g k e z d ő d ö t t ütközetről, s futárt küldött Dembinskihez, azzal a kérdéssel, hogy hol találkozhatnának. Még aznap este átkelt a Tiszán és Poroszlón szállt meg. Itt kapta Dembinski válaszát 27-én délelőtt fél 12-kor, s ez annyiban meg­ nyugtatta, hogy az altábornagy közölte vele, „hogy az egyenet­ lenségek kiegyenlítvék, s káros dolog volna, ma valamely sze­ mélyváltoztatásokba ereszkedni, mert a tegnapi csatában min­ denki kötelességét becsületesen, teljesítvén az elmozdítások rossz vért okozhatnának". Miután Kossuth „puszta parádérozásra" nem akart a táborba menni, 27-én visszatért Tiszafü22

22

KLÖM XIV. 554.

redre azzal, hogy ha 28-án reggelig a táborból nem kap jövetelét sürgető levelet, visszautazik Debrecenbe. Kossuth a március 3-i tiszafüredi eseményekről 4-én értesül­ ve azzal a szándékkal indult el a táborba, hogy a felbujtónak tekintett Görgeit főbe löveti. Megérkezése után szabályos nyo­ mozást tartatott, s látva a tisztikar hangulatát, Szemere döntését ő is jóváhagyta. A fősereg ekkor két csoportosításból állott: a Görgei vezette V I I . és a Répásy Mihály vezette I I . hadtest Tiszafüred környé­ kén, Damjanich János III. és Klapka I . hadteste Szolnok környé­ kén állomásozott. Görgei ideiglenes főparancsnoki kinevezése csak az I . , I I . és V I I . hadtestekre szólt. Március 8-án azonban Kossuth az L, IL, III., I V (bácskai vagy szegedi), V. (aradi ost­ romsereg) és V I I . hadtestek fővezérévé Vettert nevezte k i , s a Szolnokon lévő I . és I I I . hadtestek együttes főparancsnokává Damjanichot nevezte ki. Vetter rangban csaknem egyidős volt Görgeivel, s ezért kineveztetése megkövetelte előléptetését. Kos­ suth tehát a fővezéri megbízatással együtt altábornaggyá is k i ­ nevezte. Kossuth ekkor bizalmasai körében kijelentette: „Én az összes magyar seregek parancsnokságát Görgei kezébe nem adom soha." Kossuth az ezt követő három és fél hetet csaknem végig a táborban töltötte. Március 13-án i n d u l t el, s Kisújszállás, Törökszentmiklós és Tiszaföldvár érintésével utazott Cibakhá­ zára. Ott volt akkor is, amikor az újabb magyar ellentámadási kísérlet, amelyet Cibakháza és Nagykőrös térségében maga a fővezér vezetett, március 16-17-én a téves felderítési adatok miatt visszavonulással végződött. A kudarc után Vetter északi irány­ ba csoportosította át csapatait, s Tiszafüredre tette át főhadiszál23

24

23

Borús József: Tiszafüred - és a hozzá vezető út. Hadtörténelmi Közlemé­ nyek, 1974/2.; Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás. In: Tiszafüredi ta­ nulmányok 4. Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből. Szerk. Füvessy Anikó. Szolnok, 2000. 31-104. Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re. S. a. r. Katona Tamás. Bp., 1982. (továbbiakban Vukovics Sebő) 9. 24

lását. A visszavonulás során azonban már érzékelni lehetett a fővezér iránti bizalmatlanságot. így Kossuth, aki Görgeihez írott leveleiben védte Vetter intézkedéseit, március 23-án Csány László erdélyi országos biztoshoz írott levelében már a szívélyes egyet­ értés hiányával magyarázta a sikertelenséget; „vak engedelmes­ séget tudok eszközölni, de szíves egyetértést nem". Március 19-én K o s s u t h v i s s z a i n d u l t Debrecenbe, s a Törökszentmiklós-Kisújszállás-Nádudvar útvonalon 21-én este érkezett meg a városba. 25-én nagy beszédet tartott a képviselő­ házban, amelyben ismét jelezte, hogy a táborba megy. Éjjel 11 órakor már a tiszafüredi főhadiszálláson volt, s itt is maradt egé­ szen március 30-ig. Tiszafüreden egy egyszerű szervezési intézkedés miatt tört k i az újabb válság. Vetter ugyanis március 25-én elrendelte a hadsereg átszervezését. Ennek során megszüntette a Damjanich vezette közép-tiszai hadsereget, azaz Klapka I . hadteste immá­ ron csak közvetlenül a fővezér alárendeltségébe tartozott, Damjanichéba már nem. A z intézkedés tökéletesen indokolt volt, de Damjanich érzékenységét mélyen sértette. Március 26-án kemé­ nyen összeszólalkozott Vetterrel. Kossuth szerint, aki 26-án ér­ kezett a főhadiszállásra, a feszültség „oly ingerült fokra hágott, hogy ha ma reggel ide nem jövök, az Isten tudja, m i történik". Vettert a cibakházai kudarc amúgy is megviselte, ehhez járult Damjanich kíméletlen fellépése, aki nemcsak tagadta a fővezér érdemeit, hanem „magányos körökben m i n d ő, m i n d Vetternek többi ellenségei, k i k Görgeit óhajtották a sereg élén látni, gya­ lázták". Kossuth ugyan kiegyenlítette a viszálykodás!, de úgy vélte, „ugyancsak itt kell lennem". Vetter március 27-én még maga intézkedett, de másnap ágynak esett. Ismét fel kellett ten­ n i a kérdést: K i legyen a fővezér? 25

26

27

28

25

26

27

28

KLÖM XIV. 708-711. KLÖM XIV. 729. Vukovics Sebő i. m.35. KLÖM XIV. 729.

Ebben a helyzetben Kossuth azzal az ötlettel állt elő, hogy a fősereg (I., DL, III. és V I I . hadtest) vezérkari főnökségét az I . had­ test parancsnokára, Klapka György ezredesre bízza, a fővezér­ séget pedig ő maga fogja vinni. Kossuth attól tartott, hogy bár­ kit is nevez k i fővezérré, azt a többiek lehetetlenné fogják tenni. Görgeivel szembeni aggodalmai csak lassan szűntek, noha az ifjú tábornok mindent megtett azért, hogy Kossuth bizalmát megnyerje. Kossuthnak azonban rá kellett jönnie arra: a fővezérlet ellá­ tásához olyan katonai helyzetfelismerő képesség is kívántatik, amilyennel ő maga nem rendelkezik. Klapka már Vetter meg­ betegedése napján úgy vélte, hogy ha Vetter állapota március 30-ig nem javul, Görgei veszi át a főparancsnokságot. Damjanich Já­ nos és az időközben Répásy Mihályt felváltó Aulich Lajos is Gör­ gei fővezéri kinevezését támogatták. Kossuth tehát március 30án Egerben Vetter betegségének időtartamára - ideiglenesen Görgeit bízta meg a fővezérséggel. Kossuth március 30-ától áp­ rilis 2-ig tartózkodott Egerben, ekkor csatlakozott a magyar fő­ sereg főoszlopát követő főhadiszálláshoz. Április 2-án már Gyön­ gyösön szállt meg, itt értesült az aznapi hatvani győzelemről. 3án Jászberényben tartózkodott, s itt maradt 5-ig, majd Nagykátára utazott. Többek között itt intézkedett az április 4-i tápióbicskei ütközet sebesültjei számára kórház felállításáról. 6-án Szentmártonkátán át Kókára folytatta útját, az itteni temetőben találkozott Görgeivel, s mindketten itt értesültek arról, hogy Isaszegnél megkezdődött a csata. A csatát követően Dányon át Gö­ döllőre ment, s 7-én itt tárgyalt Görgeivel az olmützi alkotmányra adandó válaszról, valamint a tábornoki karral a további had­ műveletekről. Gödöllőn 10-éig maradt, majd még aznap Tisza­ füredre utazott, ahonnan 12-én tért vissza Debrecenbe. Kossuth következő útját ismét a fővezéri kérdéssel hozhat­ juk összefüggésbe. Június 12-én az időközben hadügyminisz­ terré is kinevezett Görgei egy memorandumban bírálta a füg­ getlenség és a trónfosztás kimondását, s Kossuth ezek után úgy vélte, legalább a fővezéri posztot el kell vennie a tábornoktól. A

legkézenfekvőbb jelölt a fővezéri posztra Józef Bem altábornagy, az erdélyi hadsereg parancsnoka volt. Kossuth június 17-én i n ­ dult el, hogy Nagyváradon találkozzon a tábornokkal. Aznap megállt Cegléden, majd valószínűleg továbbutazott Szolnokig. Június 18-án Szolnokról Mezőtúrra, majd onnan Dévaványára utazott. Még aznap megérkezett Nagyváradra, ahol másnap Bemmel találkozott. Június 19-én tárgyaltak egymással, de m i ­ után Bem elfogadhatatlan feltételekhez kötötte a fővezérség el­ fogadását, Kossuth június 20-án dolgavégezetlenül hagyta el Nagyváradot, s Biharkeresztesen és Püspökladányon át utazott Szolnokra, majd onnan vasúton Pestre, ahová 22-én érkezett meg. Az újabb tábori útra július 2-án, egy nappal Görgeinek a fővezérségről történt leváltása, s Mészáros Lázár fővezéri kineve­ zése után került sor. Kossuth ezen a napon reggel fél 9-kor meg­ jelent a képviselőház ülésén, ahol tudatta a képviselőkkel, hogy rövidesen ismét el kell hagyniuk Pestet, majd a konkrétumokat kerülő áttekintést adott a hadi helyzetről. Ezt követően Cegléd­ re utazott felesége társaságában, hogy ott a Perczel parancsnok­ sága alatt szerveződő tartalékhadtest felszerelését meggyorsít­ sa. Kossuth július 2-án Cegléden tartózkodott, s csak másnap délután 2 órakor tért vissza Pestre. Július 5-én Kossuth ismét visszautazott Ceglédre, majd 6-án visszatért onnan Pestre, hogy aztán már 7-én visszautazzon Ceg­ lédre. Itt - a jelenlévő tábornokok egyetértésével - megváltoz­ tatta a június 30-án a minisztertanács által elfogadott haditer­ vet, s ehhez a kormány és Mészáros ellenzése dacára is ragasz­ kodott. 9-én továbbutazott Szolnokra, majd 10-én Kunszent­ mártonon át Szeged felé, s 11-én érkezett meg Szegedre, a kor­ mányzat új székhelyére. Kossuth július 17-20. között látogatást tett Aradon és a temesvári ostromsereg táborában, s az ostrom gyorsításáról intézkedett. Miután a 24-én tartott minisztertaná­ cson hiába próbálta meg elérni, hogy a kormány hagyja jóvá az ő fővezéri kinevezését, július 25-én reggel 8 órakor Aulich Lajos hadügyminiszterrel Görgei táborába indult. Aznap érintették Hódmezővásárhelyt és Szentest, 26-án Cibakházán várták Görgei

futárját, akinek a kormányzó és a tábornok találkozóhelyére vonatkozó javaslatot kellett volna hoznia. Görgei azonban csak augusztus 5-én Nagyváradon kapta meg Kossuth levelét, tehát nem válaszolhatott rá. Mivel 26-án Cibakházán olyan híreket kaptak, hogy a Haynau vezette cs. kir. fősereg három oszlopban megindult délkelet felé, Kossuth lemondott a Perczellel való ta­ lálkozóról. Cibakházáról még aznap továbbmentek Török­ szentmiklósra. Noha már itt értesültek az oroszok tiszafüredi átkeléséről, 27-én egészen Kunmadarasig utaztak, innen azon­ ban az orosz előőrsök közelsége miatt visszafordultak, és Kisúj­ szálláson és Mezőtúron át egészen Szentesig utaztak. Innen Hódmezővásárhelyen át utazott tovább Szegedre. Hódmezővá­ sárhelyen, július 28-án találkozott Mészárossal. Aznap este vagy másnap délelőtt tért vissza Szegedre. Ezzel szorosan összefügg Kossuth szerepe a honvédsereg fel­ ső katonai vezetésének kialakításában. A Batthyány-kormány időszakában kinevezett Mészáros Lázáron, s a rangját az 183031. évi lengyel szabadságharcból magával hozó Józef Bemen és Henryk Dembinskin kívül valamennyi, a szabadságharcot vé­ gigszolgáló honvédtábornok Kossuthnak köszönhette kineve­ zését. Ezek egy része soron történt előléptetés volt, de a megha­ tározó szerepet játszó tábornokok jelentős része (Görgei, Perczel Mór, Vetter Antal, Klapka György) kinevezése nem m i n d i g a rangsor szerint történt. (Mind Görgei, m i n d Klapka átugrottak az alezredesi kinevezést; Perczel helyből ezredes lett; m i n d Görgei, m i n d Perczel három hét alatt lett ezredesből tábornok.) Ugyanakkor a személyes kötődés csak a tábornoki kar mintegy felénél, a politikai kötődés alig néhány tábornoknál (Damjanich János, Nagysándor József, Guyon Richárd, Lenkey János) figyel­ hető meg. Ez utóbbiak egy része azonban sok esetben éppen nem szakmai erényeiről volt híres. Ugyanakkor jó néhány olyan személy kinevezése elmaradt, aki katonai erényei vagy a rang29

29

Kossuth tábori útjaira 1. Hermann Róbert: Kossuth és a fővezéri kérdés 1848-1849-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 2002/3. 571-655.

idősség alapján megkaphatta volna a tábornoki rangot, ám Kos­ suth megbízhatatlannak ítélte őket. így járt például az 1848 ok­ tóberében az osztrák határ átlépését váltig ellenző Josef Kohlmann ezredes, aki a szabadságharc végéig nem kapta meg a tábornokságot. Végül meg kell említenünk néhány olyan aktust, amire Kos­ suth OHB-elnöksége során, de az ő távollétében, s valószínűleg csupán utólagos tudomásulvétele mellett került sor. Ilyen volt az Országos Nemzetőrségi Haditanács és a Hadügyminisztéri­ u m egyesítése, pontosabban, az előbbinek az utóbbiba való be­ olvasztása; vagy a rengeteg fegyelmi és egyéb problémát okozó szabadcsapatoknak a hadügyminisztérium alá rendelése. Tudjuk, hogy Kossuth 1848^9-ben időnként maga is fővezé­ r i aspirációkat táplált. A z 1848. október 30-i schwechati csata után november 6-án tartózkodott a fel-dunai hadsereg táborá­ ban. Noha ennek fővezérévé november l-jén Görgei Artúrt ne­ vezte k i , elutazásáig minden fontosabb stratégiai ügyben ő maga intézkedett, a fővezér csak asszisztált ehhez. Egy héten át tehát gyakorlatilag ő volt a hadsereg fővezére. 1849. március végén, amikor Vetter Antal fővezér betegsége miatt alkalmatlanná vált feladatának ellátására, Kossuth felvetette, hogy ő venné át a fő­ sereg főparancsnokságát. Ebben azonban a tábornokok - kato­ nai rutinjának hiányára hivatkozva - nem támogatták. Ezt kö­ vetően még két alkalommal kísérelte meg átvenni a fővezérsé­ get: előbb 1849. július l-jén, Görgei leváltása után, majd július 24-én, Mészáros Lázár fővezér lemondása után. A miniszterta­ nács azonban mindkét alkalommal leszavazta őt, részint kato30

30

Hermann Róbert: Kossuth és tábornokai. In: Kossuth Lajos halálának száza­ dik évfordulója. Emlékülés a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékén. (1994. március 28.) Szerk. Jancsák Csaba, Nagy Tamás, Zakar Péter. Belvedere Méridionale Kiskönyvtár 8. Szeged, 1995.17-36. Jegyzetek nélküli változatát 1. In: Döbör András-Jancsák Csaba-Kiss Gábor Ferenc-Nagy Ta­ más szerk.: Professoribus salutem. Találkozások neves történészekkel. Szeged, 2001. 181-208.

nai tapasztalatainak hiányára, részint a kormányzói és fővezéri tiszt alkotmányos összeférhetetlensége miatt. Kossuth a szabadságharc leverését követően a törökországi, majd az angliai és amerikai emigrációban sokat foglalkozott hadtudományi kérdésekkel, stratégiai és taktikai tanulmányok­ kal. A szabadságharc vereségének egyik okát ugyanis abban lát­ ta, hogy a politikai vezetés képtelen volt hathatós ellenőrzést gyakorolni a katonák fölött. Ezt úgy akarta megoldani, hogy egy újabb szabadságharc esetén ő maga gyakorolja a politikai és a katonai teljhatalmat is. Katonai szakértelmének tényleges kipró­ bálására azonban már nem került sor. 31

32

31

Erre 1. Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége. Századok, 2002. 4. 823-862. Kossuth Lajos: Hadviselet és csatatan elemei. S. a. r., az előszót és a tanul­ mányt írta Ács Tibor. Bp., 2002.11-32. 32

Erdész Ádám

A Kossuth-kultusz Békés megyében

Aligha lehet kétséges, hogy a magyar történelmet formáló személyiségek közül Kossuth Lajos alakja égett bele legmélyeb­ ben a magyar közgondolkodásba, a magyar nemzettudatba. Sze­ mélyének folklorizálódása már Magyarországról való távozása után megindult, s még életében szabályos kultusz alakult k i kö­ rötte. 80. születésnapján 32 megye és 17 város - a magyar több­ ségű törvényhatóságok zöme - üdvözölte, az 1880-as évek vé­ gén 31 település fogadta díszpolgárává. A 19. század utolsó év­ tizedében városok és községek egymással versengve keresz­ telték át központi tereiket, utcáikat Kossuth nevére. S ami ennél is több, nagyon-nagyon sokan érezték úgy, hogy személyes v i ­ szony fűzi őket az ország egykori kormányzójához. „Kossuth apánk"-ként emlegették, magántársaságokban is megünnepel­ ték névnapját, s magától értetődő természetességgel használták az agg politikus levélbeli megszólításakor a tegező formát, mint tette azt Szarvas városának képviselő-testülete is, amikor 90. szü­ letésnapján köszöntötte. A rendkívüli ismertség és a példátlan tisztelet elvezetett Kossuth személyének szakralizálódásához: már a szabadságharc idején nemegyszer a magyarokat a sza­ badság ígéretföldjére vezető Mózesként beszéltek róla, később a magyarok megváltójaként is emlegették. A z 1880-90-es évek­ ben a Kossuth-tiszteletben a vallási kultuszok számos elemét azonosíthatjuk. A z évfordulós ünnepeknek, a szoboravatások1

1

„Hazafiúi örömmel s hálás szívvel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Ne­ ked, legnagyobb hazánkfia, Polgártárs, 90 éves születésnapod évfordulója al­ kalmából, Szarvas városa nevében legjobb kívánatainkat tolmácsoljuk, s Reád az ég áldását kérjük." Békés Megyei Levéltár (a továbbiakban BML) V. 334. Szarvas nagyközség ir. b/66. 209/1892.

nak szabályos rituáléja alakult k i , a használt retorikában rögzül­ tek bizonyos kultikus nyelvi elemek, s a Kossuth-kultusznak része volt a zarándoklat - a torinói látogatás - és az ereklyegyűj­ tés. A Kossuth-tisztelet nemcsak külső elemeiben vette fel a val­ lási kultuszok jellegzetességeit, hanem - az egyöntetű korabeli leírások szerint - a rendszeres időközökben ismétlődő ünnepek a résztvevőknek a különleges élménybe való beavattatás, a meg­ emelkedés élményét nyújtották. A városközpontokban álló Kossuth-szobrok ma sem csupán egy valamikor páratlanul erős kultusz kihűlt emlékművei. Kü­ lönleges történelmi pillanatokban a Kossuth-kultusz nem egy eleme újjáéled, úgy, ahogy 1956-ban - a 48-as forradalom és sza­ badságharc más szimbólumaival együtt - újjáéledt a Kossuthcímer. Kossuth emlékének elevenségét m i sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a 2002-es választást megelőzően volt olyan párt, amelyik kampánystratégiájába beillesztette Kossuth szü­ letésének bicentenáriumát. Számunkra ebből az a fontos, hogy akadtak olyan pártvezetők, akik úgy gondolták, a 200 éve szüle­ tett politikus emlékének felidézése ma is gyakorlati haszonnal járhat. A különlegesen erős kultusz miatt Kossuth Lajos történeti szerepének bemutatása nem korlátozódhat politikusi működé­ sének vizsgálatára. Döntéseinek fogadtatását és hatását már a szabadságharc idején befolyásolta az őt körülvevő kivételes tisz­ telet és népszerűség. Politikusként gyakran maga is kalkulált a személye iránti bizalommal, sőt nagyon tudatosan formálta a saját imágóját. A kiegyezést követően az emigrációban élő egy­ kori kormányzó cselekvési tere fokozatosan szűkült, s a még m i n d i g aktív politikust - legalábbis az ország polgárainak nagy többsége előtt - lassan-lassan elfedte a mítosz. Kossuth jól látta ezt a folyamatot, s alkalmanként maga is részt vett a személye körül alakuló kultusz formálásában. Tényleges cselekvési lehe­ tőségek híján olyan szerepekben jelent meg, amelyek - dacára annak, hogy az országtól távol élt, s nem volt semmilyen hiva­ talos rangja, hatásköre - mégis lehetőséget teremtettek számára

az ország közgondolkodásának formálására. Például a kiegye­ zést megelőző polémia során Deák Ferenchez intézett, jól ismert levelében önmagát Kasszandra szerepében láttatta. A z 1880-as évek második felétől fogva a Kossuth-kultusz önálló jelenséggé alakult, amelynek formálódásában már nagyobb szerepet játszot­ tak a hazai politikai erők és társadalmi események, mint maga Kossuth. A z elevenen élő 48-as hagyományokba illeszkedő, s azt domináns módon meghatározó Kossuth-kultusz mindeneset­ re fontos eleme lett a 19. században kiformálódott magyar nem­ zettudatnak. A Kossuth-kultusz részletekbe menő feltárásával közelebb ju­ tunk Kossuth pályájának pontos értelmezéséhez, emellett fon­ tos szempontokat kaphatunk a 19. századi közgondolkodás tör­ ténetének vizsgálatához. Tanulmányomban a Kossuth-kultusz Békés megyei történetét szeretném bemutatni, megjelenésétől kiteljesedéséig. Békés egyike volt azon alföldi vármegyéknek, ahol a kultusz a legkojábban kibontakozott, s a legnagyobb ha­ tást gyakorolta, azaz e tágabb történeti kontextusba illesztett mikrovizsgálat során alkalmunk lesz szemügyre venni a k u l ­ tusz kifejlődésének és működésének minden lényeges elemét. A kultuszkutatásban az elmúlt évtizedben az irodalomtudomány járt élen, sőt a kultuszkutatást tekintik a magyar irodalomtudo­ mány egyetlen utóbbi időben itthon teremtett iskolájának. A szerteágazó tematikájú irodalmi kultuszkutatás eredményei a történeti vizsgálódás során is sok segítséget adtak , különösen 2

3

4

2

Gerő András: A Kossuth-kultusz. Mozgó Világ, 2003. 4. sz. 101. Idézett írásában Gerő András kísérletet tett arra, hogy a magyar nemzeti identi-tást nemzetvallásként interpretálva Kossuth pályáját a „Nemzet Messiása" sze­ repben értelmezze. Kiséry András: Kultúra és a kultusz antropológiája. BUKSZ, 2000. Tavasz, 8. Tények és legendák - tárgyak és ereklyék. A Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA Irodalomtudományi Intézete Kultusztörténeti Kutatócsoportja közös konferenciájának megszerkesztett anyaga. Szerk. Kalla Zsuzsa Bp.-Veszprém, 1994. Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok. Szerk. Kalla Zsuzsa. Bp. 1997. Az iroda­ lom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok. Szerk. Kalla Zsuzsa. Bp. 2000. A z 3

4

termékenynek bizonyultak Dávidházi Péter módszertani szem­ pontjai. 5

Az ismertség

megszerzése

A majdani kultusz felé vezető út első állomása a széles körű ismertség és a tisztelet megszerzése volt. A kor politikai viszo­ nyainak szilárdan rögzült szabályai szerint egy köznemesi szár­ mazású, vagyontalan, tehetséges fiatalember - Kossuth szavai­ val: egy „név- s érdemtelen homályos polgár" - nagyon sze­ rencsés esetben tíz-tizenöt évi megyei közigazgatási szolgálat után kapott esélyt arra, hogy a követi posztot megszerezve az országos politika színpadára lépjen. S ettől a pillanattól fogva még sok időre és sok munkára volt szükség ahhoz, hogy valaki a megyék politikai elitjének körében nevet szerezzen. Kossuth az Országgyűlési Tudósítások megindításával néhány hónap alatt ismertté tette magát a helyi és országos politikában részt vevő nemesség köreiben, s ugyancsak a Tudósításoknak köszönhetően rövid idő alatt kivívta az országgyűlés ellenzéki vezetőinek tisz­ teletét. A Békés megyei Rendek képviselői is a pozsonyi ország­ gyűlésen ismerkedtek meg vele, s a békési követekben nagyon hamar szövetségesekre talált. A megye politikai elitje az 1830-as évek első felében határozott politikai fordulatot hajtott végre: korábban Békés a konzervatív megyék közé tartozott, az 1832/ 36-os országgyűléstől fogva a vármegye a reformellenzék szi6

elmúlt évtizedek hazai kultusztörténeti irodalmáról: Kalla Zsuzsa-Vörös Bol­ dizsár: A magyarországi kultuszkutatás válogatott bibliográfiája (1970-2000) In: Az irodalom ünnepei i. m . 301-321. Dávidházi Péter: Három alapelv az i r o d a l m i kultusz vizsgálatához. Literatura, 1989. 3-4. sz. 380-397. Dávidházi Péter a kultusz minden elemére kiterjedő holisztikus vizsgálatot, rokonszenvezés és kívülmaradás együttes érvényesítését és a kultusz történeti funkcióinak mérlegelésével történő érté­ kelést tartja a leggyümölcsözőbb kutatási kiindulópontnak. Kossuth Lajos összes munkái (a továbbiakban KLÖM).VII. Kossuth Lajos iratai 1837. május-1840. december. S. a. r. Pajkossy Gábor. Bp., 1989. 629. 5

6

lárd bázisának számított. A látszólag előzmények nélküli fordu­ latot több tényező is magyarázza: 1798-ban felosztották a me­ gye nagyobb részét lefedő Harruckern-birtokot, ezt követően több arisztokrata család vált Békésben birtokossá. Párhuzamo­ san nagyobb arányt öltött a nemesek betelepedése: míg 1785ben mindössze 254 nemes élt a megyében, addig 1840-ben már 1106 nemes adta le szavazatát a tisztújításkor. Férfikorba értek a nagyobbrészt a Felvidékről betelepedett megyei vagy uradal­ m i tisztségeket viselő apák Békésben született fiai. Ez a generá­ ció már a felvilágosodás és a nemzeti ébredés szellemétől átha­ tott iskolákban szerezte műveltségét. A reformkorban felemel­ kedő középbirtokos családok nagyon közel voltak még a jószág­ szerzéshez. A z 1832/36-os országgyűlésen részt vevő Csepcsányi Tamás és Szombathelyi Antal épp az országgyűlés időszakában vásárolt birtokot Békésben. Mivel e családoknak közvetlen gaz­ dasági tapasztalatai voltak, az átlagosnál sokkal több érzékeny­ séget mutattak a gazdasági és társadalmi átalakítást célzó re­ formeszmék iránt. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy e réteg képviselői számára a szívvel és ésszel egyaránt vállalt re­ formeszmék diadala nem kis társadalmi emelkedést jelentett. A politizáló megyei elit fordulata 1835-ben az úrbéri törvényjavas­ latok kapcsán kirobbant konfliktusok során manifesztálódott, de a szemléletváltás valamivel korábban lezajlott. A rendszeres bizottsági munkálatok 1830-32-es vitáit vizsgáló Völgyesi Or­ solya arra a megállapításra jutott, hogy a békési operátumok a liberális ellenzék által megfogalmazott törekvések maximumá­ hoz állnak közel. 7

8

Békés megyét az 1832/36-os országgyűlésen Rudnyánszky Mihály és Nóvák Antal, majd őket felváltva Csepcsányi Tamás és Szombathelyi Antal képviselte. Közülük hárman közelebbi kapcsolatba kerültek Kossuthtal. A z ellenzéki vezetők bizalmát 7

Karácsonyi János: Békésvármegye története I . Gyula, 1896. 362. Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. Gyula, 2002. 213. 8

és tiszteletét bíró Novákot az Országgyűlési Tudósításokban kü­ lön is kiemelte a szerkesztő: „ez egyike a legliberálisabbaknak" - írta az egyik, úrbéri ügyeket tárgyaló kerületi ülésről beszá­ molva. A reformer körökben ugyancsak tiszteletnek örvendő Szombathelyi Antallal még szorosabb összeköttetésbe került Kossuth, később ő lett esküvői tanúja is. 1836-ban Nóvák és Szombathelyi lett a Törvényhatósági Tudósítások két Békés megyei levelezője. A Csepcsányi Tamással való ugyancsak erősebb kapcsolatra utal az a tény, hogy Kossuth bebörtönzése idején békési birtokára is meghívta Kossuth édesanyját. A látogatásra nem került sor, de az invitálás jó ötven évvel később egy máig élő legenda valóságmagva lett. A z országgyűlés bezárása után 1836 májusában bocsátotta közre Kossuth új kéziratos lapja előfizetési felhívását. Mire a cím­ zettek megkapták a Törvényhatósági Tudósítások megindításáról szóló levelet, már sor került az országgyűlési ifjak lefogására. A z elfogottak között volt Szombathelyi Antal országgyűlési ír­ noka - Békés megye tiszti főorvosának fia - , Tormássy János. Kossuth a Törvényhatósági Tudósításokban kiemelt figyelmet szen­ telt a politikai perek ellen tiltakozó megyei határozatoknak, a békési közgyűlésekről többször beszámolt. A Tudósítások által te­ remtett politikai nyilvánosság bizonyos védelmet adott a perbe fogottaknak. Ugyanezt a védelmet a megye részéről megkapta Kossuth, amikor Békés, az ellenzéki többségű vármegyékhez hasonlóan, kiállt a nádori rendelkezéssel eltiltott Törvényhatósá­ gi Tudósítások megjelenése mellett. A második, immár büntetés terhe melletti eltiltást követően a megye megismételte tiltako­ zását, sőt előre jelezte, hogy a törvényhatóság minden további Kossuthot ért sérelmet saját sérelmének tekint: „Kossuth Lajos úr magános levelezései megakadályozását nemzeti köz sérelem9

10

11

"KLÖM I. Országgyűlési Tudósítások I . S. a. r. Barta István Bp., 1948. 219. KLÖM V I I . 581. KLÖM V I I . 411. Kóhn Dávid: Kossuth Lajos Gyulán. In: Uő. Hatvan év múltán. Gyula, 1936. 299-306. l n

11

nek a Rendek már egy korábbi ... határozatjukban nyilván k i ­ mondták, annál nagyobbnak találják tehát ezen levelezésnek folyó irati ürügyletek alatt megilletődve hírül vett újabbi meg­ tiltását ... miként e Megye Rendéi valamint eddig is már Kos­ suth Lajos úr személyében a törvényes jussok alkotmány szerű gyakorlatának egyes meggátlását nemzeti sérelemnek nézték, és tartották, szinte úgy a rajta ennekutánna történendő sérelme­ ket is magukévá teendik." Ahogy a Rendek ígérték, letartózta­ tása után védelmükbe is vették Kossuth Lajost. Kossuth elfoga­ tása után az őt ért sérelem összefonódott Tormássy János ügyé­ vel, vagyis a helyi sérelemmel. A harmincas évek közepén na­ gyon határozott ellenzéki pozíciót elfoglalt Békés már az ifjak letartóztatása után feliratban kérte a királytól az országgyűlés összehívását, majd az elutasító válasz után még egy határozat­ ban kifejtették, hogy miért tartják szükségesnek az országgyű­ lés összehívását. Ebben az állásfoglalásban a megye Rendjei nyomatékosan megismételték, hogy „Kossuth Lajosnak, k i m i n t magányos levelező, a Törvény védelme alá tartozott, elfogattatása és börtönbe letartóztatása" a megye számára a „legérzéke­ nyebb sérelmek" közé tartozik. E közgyűlési határozattal - amely az 1835-ben, az úrbéri tör­ vényjavaslatok napirenden tartását indítványozó döntéssel kez­ dődő politikai konfliktussorozat utolsó mozzanata volt - Békés megye és Kossuth kapcsolatának első szakasza le is zárult. A megye politizáló elitje megismerte őt, a vármegyei igazgatás fontos posztjait birtokló helyi politikusok többségének tisztele­ tét is kivívta. A z iránta érzett tiszteletet letartóztatása után to­ vább növelte a mártíromság fénye. Sőt, a közigazgatási posztok többségét a '30-as évek második felében is megtartó reformel­ lenzéki vezetők úgy érezhették, hogy a királyi biztosi vizsgála­ tot, a főispáni helytartóval vívott csörtéket, a lefogottak védel12

13

12

B M L IV. 1. a. Békés v m . nemesi közgyűlésének jegyzőkönyve 1882/1836. A korábbi határozat: uo. 929/1836. B M L IV. 1. a. Békés v m . nemesi közgyűlésének jegyzőkönyve 1774/1837. 13

mében folytatott politikai ütközeteket Kossuth támogatásával küzdöttek végig. Az 1830-as évek országgyűlési és megyei csatái során egy, politikai szempontból nagyon fontos, de igen szűk rétegben, a politikaformálásban részt vevő megyei nemesség körében sze­ rezte meg Kossuth az ismertséget. Alapvetően megváltozott a helyzet 1841-ben a Pesti Hírlap megjelenésével. A már az i n d u ­ lást követő második évben több mint 4000 példányban nyomta­ tott újságnak nagy szerepe volt a politizáló rétegek kiszélesíté­ sében. A politikai információ iránt érdeklődő körök száma Bé­ késben is nőtt, s számukra az információhoz jutás lehetősége és Kossuth személye szorosan összekapcsolódott. A politikai vál­ tozások érezhető lendülete és a változásokban való részvétel le­ hetősége lelkesítőén hatott a helyi közéletben szerepet vállaló honorácior rétegre. „Majd fellépett Kossuth Lajos - idézte vissza­ emlékezéseiben ezeket az éveket a történészként ismertté vált békéscsabai Haan Lajos - , a Pest megyei Gyűlésen hatalmas szó­ noklataival, különösen pedig mint agitátor a maga »pesti hírlapjaval«; szép idők voltak ezek! M i fiatalok csak úgy nyeltük Kossuthnak hatalmas vezércikkeit, s lelkesültünk az új eszmék mellett. De lelkesültek az öregek is. Nagynak, dicsőnek látni e szép hazát, mint volt Nagy Lajos vagy Mátyás király korában, ez volt az eszménykép, amely szemeink előtt lebegett..." A Haan Lajos által reprezentált réteg szemében a mártíromság pró­ báját kiállt, az ország sorsát mozdítani tudó Kossuth eszmény­ képként jelent meg . S noha a meghatározó megyei politikusok­ kal ellentétben e rétegből nagyon kevesen ismerhették meg a lap szerkesztőjét személyesen, a cikkek, a Vidéki levéltárodba szánt kéziratokra kapott válaszok és szerkesztői kommentárok, a róla szóló írások valamelyest még ezt a viszonyt is személyes jelle­ gűvé tették. A Pesti Hírlap megjelenését követően újra funkcionálni kez­ dett a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésekor kiépített kap14

14

Haan Lajos naplója. Szerk. Papp János. Békéscsaba, 1971. 59.

csolati háló. A már a Tudósításokban is szereplő, 1847-ben követ­ té választott Tomcsányi József írta a közgyűlési beszámolók nagy többségét, de írtak e rovatba más megyei tisztviselők is, így Omaszta Zsigmond és Virágos Sándor. A legtöbb kézirat a me­ gyeközpontból, Gyuláról, illetve a gimnáziumnak otthont adó Szarvasról érkezett a szerkesztőségbe, de a megye majd minden nagyobb településén akadt valaki, aki írt a Pesti Hírlapba. Külö­ nösen a Vidéki levéltárca rovat vonzotta a helyi társadalmi élet élénkítésében részt vállaló tisztviselőket, lelkészeket, tanítókat. A lap olvasótáborát alaposan megnövelték az 1840-es években alapított kaszinók és olvasókörök, amelyek élén a helyi politikai elit egy-egy reformellenzéknek elkötelezett tagja állt. A békési kaszinó kölcsönzési adatai szerint a politikai lapok közül a Pesti Hírlapnak volt messze legtöbb olvasója: az 1840-es évek első fe­ lében Kossuth lapját évente 17-22 kaszinótag kölcsönözte ki, a kölcsönzési esetek száma 169 és 231 között mozgott. S hozzá kell tenni, hogy kölcsönözni csak a régebbi lapszámokat lehe­ tett, a legfrissebben érkezett számokat, hogy minden érdeklődő azon melegében megismerhesse tartalmukat, esténként a refor­ mátus tanítók olvasták fel a jelenlevőknek. A Kossuth iránti el­ kötelezettségre utal a békéscsabai kaszinó megmaradt jegyző­ könyvének egyik bekezdése is: amikor az egyesület tagsága tu­ domást szerzett arról, hogy Kossuth megválik a Pesti Hírlap szer­ kesztésétől, lemondták az újság előfizetését. A kaszinó közgyű­ lése pedig utasította a választmányt, hogy „mihelyt annak bizo­ nyos tudomásába jönne, Kossuth Lajos melyik hírlapba dolgo­ zik, vagy pedig tulajdon hírlapjára a szabadítékot megkapta-e, azonnal Kossuth Lajos hírlapjára fizessen elő..." Megállapíthatjuk, hogy az 1840-es évek végére Békés megyé15

16

15

Hajnal István: A Békési Kaszinó története. Gyula, 1877.14-35. Békés megye és a Pesti Hírlap kapcsolatáról részletesen: Erdész Ádám: Békés megye és Kos­ suth Pesti Hírlap)a. I n : Körösök Vidéke, 1991. 43-72. Szerk. Erdmann Gyula. BML X. 58. A Békéscsabai Kaszinó ir. Választmányi ülések jegyzőkönyve 1844. máj. 27. 16

ben Kossuth Lajost megismerte a helyi eliten túl a nagyobb tele­ pülések minden fontosabb, politikai aktivitást mutató csoport­ ja. Korábban ilyen ismertséggel senki nem rendelkezett a vár­ megyében; az ismertség ráadásul igen pozitív megítéléssel pá­ rosult. Voltak, akik politikai küzdőtársként tekintettek Kossuth­ ra, s a nyilvánosság köreinek bővülésével egyre nőtt azok szá­ ma, akik a korszellem által sugallt, még teljes egészében meg sem fogalmazott várakozásaik beteljesítőjét látták benne. A kultusz kialakulása N e m könnyű megragadni azt a pillanatot, amikor megjelen­ tek a kibontakozó Kossuth-kultusz első jelei. Hermann Róbert 1847-1848 fordulóján regisztrálta az első olyan jeleket, amelyek egy formálódó kultusz felé mutatnak: „Moldvai csángó magya­ rok, törökszentmiklósi jobbágyok, vándorló mesterlegények, a cs. kir. hadseregben szolgáló magyar katonák, zsidó polgárok fordulnak hozzá panaszaikkal; egy olyan politikushoz, akinek nincs tényleges hatalma." A nép egyszerű, támogatásra szoru­ ló gyermekének segédkezet nyújtó politikusról rajzolt kép már jóval korábban bekerült a köztudatba. Még 1841 tavaszán írt megrendítő vezércikket Kossuth a Pesti Hírlapban a módosabb falubeliek helyett erőszakkal katonának besorozott dorozsmai juhász feleségéről, aki néhány napos újszülöttjével karján gya­ log elment hozzá, hogy segítsen az igazság megtalálásában. A Hermann Róbert által idézett levelek tanúsága szerint hat-hét esztendő múltán a társadalom legkülönbözőbb köreiben tekin­ tették Kossuthot olyan embernek, akihez gond és baj közepette fordulni lehet. De ez még inkább az ismertség és a bizalom kö­ rébe sorolható jelenség. A kultusz első igazi jelei 1848-ban m u ­ tatkoztak meg. S hogy az ismertség és a népszerűség kultikus 17

18

17

Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz. I n : '48 kultusza. (Gödöllői Múzeu­ m i Füzetek 4.) Szerk. Merva Mária. Gödöllő, 1999.14-15. [Kossuth Lajos]: Aprócska kényurak. Pesti Hírlap, 1841. 28. sz. 18

tiszteletté alakuljon át, ahhoz szükség volt a forradalom és sza­ badságharc katartikus történelmi élményére. Azaz egy olyan történelmi pillanatra, amely az ország lakosságának döntő több­ ségét kitevő jobbágyságot kiemelte a feudális függés rendszeré­ ből, amely az ország politikailag aktív polgárait a társadalmi szabadság és az ország függetlenségének védelme érdekében heroikus erőfeszítésre késztette. Ebben a történelmi szituáció­ ban Kossuth sok-sok ember reményének kollektív megszemé­ lyesítője lett. A pesti forradalomról szóló beszámolókkal nagyjából egy időben értesült az ország Kossuth bécsi útjáról, a felelős magyar kormány felállításának elfogadásáról. A z országgyűlésen folyó küzdelem első számú hősének legtöbben Kossuthot tekintették - s nem szabad elfeledkezni arról, hogy a forradalmi pillanat­ ban megsokszorozódott a politika iránti figyelem. Olyan, széles rétegek kerültek közvetlen kapcsolatba a politikával - ha más­ ként nem, mint a gyökeres változások érintettjei - , amelyek a forradalom kitöréséig a-politikum szféráján kívül éltek. E réte­ gek - amelyeket pedig mozgósítani kellett - a korábbi nemesi­ értelmiségi politizálás bonyolult szisztémáját és nyelvét nem ér­ tették. Egyszerűsíteni kellett hát az „üzeneteket", sőt olykor a szimbólumok váltak a legjobb üzenetekké. Szinte egyik napról a másikra megnőtt azon politikusok súlya, akik képesek voltak megértetni magukat a sokasággal. Például Táncsics Mihály, akit a reformellenzék vezetői korábban egyáltalában nem tekintet­ tek az eseményeket érdemben befolyásolni képes politikusnak, a felszabadult jobbágyok és a közöttük élő alacsonyabb státusú értelmiségiek között pár hónap alatt rendkívül széles ismertsé­ get és népszerűséget szerzett, s ennek köszönhetően az ország­ gyűlési választásokon több kerületben - így Békésen is - képvi­ selővé választották. A leghatásosabban Kossuth tudott szólni a néphez, és ő volt az, aki toborzó körútjai, nyilvános szereplései során a maga politikai frazeológiájának módosításával tudato­ san a nép felé fordult. A z egyszerűsödő politikai nyelv, a szim­ bólumok felértékelődése kedvezett a kultuszképződésnek. 1848 márciusának Petőfi és Kossuth volt az első számú hőse,

az áprilisi törvények kidolgozásában és elfogadtatásában Kos­ suthnak ugyancsak meghatározó szerepe volt. S erről nemcsak a politikaformáló elit szerzett tudomást. A törvényeket tartal­ mazó, nem hivatalos kiadású füzetek Batthyány vagy Kossuth arcképeivel jelentek meg. A forradalmi változásokat közvetle­ nül az események után interpretáló néplapokban, ponyvafüze­ tekben Kossuthot nemcsak mint vezéregyéniséget, hanem mint a népnek különösen - legjobban - elkötelezett politikust jelení­ tették meg. A kor irodalmi életében számon tartott gyulai költő, Szakái Lajos az áprilisi törvények szentesítését ünneplő Újvilágdal című versét a következőképpen zárta: „Fennkiáltsuk: éljen a jó király! S vesszen ellenségünk, - a pártviszály! Fennkiáltsuk: éljen nagy nádorunk! Éljen a népember, - hű Kossuthunk!!"

19

A régi népdal dallamára énekelhető verset a ponyvafüzetek kiadásában élen járó szarvasi Réthy-nyomda adta k i , egy gara­ sért lehetett megvenni. Ez a nyomda 1848-ban és 1849-ben is kiadott egy-egy Kossuthról szóló füzetet: az előbbi Kossuth Lajos a szószéken címmel, a későbbi pedig A nagy Kossuth Laj(os) életírá­ sa címen jelent meg. Sajnos 1944-ben mindkét mű Miskolcon őrzött unikális példánya elveszett. Tartalmukra utalnak a ha­ sonló ponyvák; Putnoki József A nagy Kossuth Lajos című, 1848 novemberében írott verse a következő bevezetővel indul: 20

„Magyar! Kossuth az, k i éltét feláldozta érted, Ő az, k i felnyitá káprázó szemedet, Ő visszanyerte az ősi szabadságod, Ő eszközli neked földi boldogságod. 19

Szakái Lajos: Újvilágdal. In: Riadj magyar! 1848-1849fametszetes csatakrónikái. Szerk. Pogány Péter. Bp., 1983. 57. Riadj magyar! i. m. 502. 211

ponyvái,

Őtet hallgasd, s ne félj, megment minden bajtól, Meg a végveszélytől, minden zsarnokoktól, Megérdemli Tőled, ha őtet tiszteled, Neve mondására meghajtod fejed!" A verses életrajz azután megismertette olvasóit Kossuth éle­ tével és 1848-as szerepével, nyomatékosan kiemelve, hogy min­ dig az igazságért, a népért, a magyarokért küzdött, és szenve­ dett. A jobbágyfelszabadítás, az érte érzett hála különös erővel jelent meg ebben a versezetben is: „Nép embere lévén, a nép őt szerette; Mert lábairól a békókat leverte, Levette nyakáról a terhes robotot, Kivítta részire a szükséges jogot. Ahol Kossuth Lajos magát megmutatta, A nép mindenhol örömmel fogadta, M i n t Mózest hajdan a zsidók a pusztába, Úgy követték most Kossuthot a csatába."

21

A közérthető formában fogalmazott versekben, verses tudó­ sításokban a honvédő harcok megindulása után a „békókat le­ verő" „népemberből" több helyütt is Mózes lett. A köztudatba a debreceni kapuőr 1849. januári bejegyzése ivódott be legmélyeb­ ben: mint tudjuk, ő Kossuth Debrecenbe érkezésekor a név és foglalkozás rovatba annyit jegyzett be „Kossuth magyarok Mó­ zese". Gáborjáni Szabó Botond mutatta be néhány éve megje­ lent tanulmányában, hogy a „magyarok Mózese" toposz a ma­ gyar protestantizmus évszázados világnézeti hagyományaira és teológiai alapelveire épült. A prédikációkban és hitszónoklatok­ ban a középkortól fogva egymás mellé állították a bibliai zsidó­ ság és a magyarság szabadságáért küzdő vezéreket. A mózesi párhuzamra épített prédikációrészletek dokumentálják, „hogy 21

Riadj magyar! i. m . 309., 313., 319.

Kossuth a református teológia értelmében legitim, Isten által küldött szabadítónak minősíttetett". A protestáns többségű Békés megyében termékeny talajra hullott ez a gondolat, és se­ gítette a kultusz kialakulását. A szakrális elemek jelentkezésével párhuzamosan a kultusz­ képződés más jellegzetes tényezői is megjelentek. Az, aki körül kultikus tisztelet alakul ki, nem hasonlítható kortársai közül sen­ kihez. Hasonlítható viszont korábbi mitikus hősökhöz, vagy más nemzetek különleges tisztelettel övezett vezetőihez. Mindket­ tőre jó példa Jámbor Pál 1848-ban írott Kossuth-verse, amely­ ben egyszerre hasonlította Kossuthot Rákóczihoz - „Rákóczy égből kitört lelke vagy" - és Washingtonhoz. A szélesebb befo­ gadói közegben is érthető Rákóczi-hasonlatot Sárosi Gyula is megismételte Ponyvára került arany trombitájában a debreceni trónfosztásról szóló részben. A két személy összekapcsolásával Kossuthot a már kiformálódott, ismert kultuszhoz kapcsolta: 22

23

„Követeink ülnek már a nagy templomban, Kör ültök terem a temérdek nép nyomban. Oly telidestele vannak a karzatok Hogy majd leszakadnak a szent boltozatok. Némán függ felettük Rákóczi harangja: Mert Kossuthba szállt most annak minden hangja."

24

Kossuth népszerűségének növekedésében, az alakuló kultusz formálásában nagy szerepe volt alföldi toborzóútjainak és a ka­ tonai táborokban tett látogatásainak. Hermann Róbert mutatott rá arra, hogy Kossuth 1848. szeptember 24-én kiadott, néphez intézett kiáltványában egy nagyon fontos tartalmi fordulatot regisztrálhatunk: míg korábban minden kiáltvány a nemzetre hivatkozott, ez a kiáltvány már nem a nemzeti közösség egészé22

Gáborjára Szabó Botond: A „Kossuth magyarok Mózese" toposz történe­ ti háttere. Debreceni Szemle, 1998. 3. sz. 341. Jámbor Pál: Kossuth. In: Kossuth Lajos a magyar nép szívében és költészeté­ ben. Összeáll. Zsilinszky Mihály. Pest, 1868. 32. Sárosi Gyula: Ponyvára került arany trombita. Debrecen, 1849. 23. 23

24

hez, hanem a néphez, az elnyomottakhoz, a jobbágyi és paraszti rétegekhez szólt, s az ő szempontjaikat állította a középpont­ ba. Hasonló szellemben beszélt alföldi toborzókörútjai során. Hogy milyen világosan és hatásosan tudott a volt jobbágyok­ hoz szólni, arra jó példa egyik, a legelőelkülönözések miatt k i ­ robbant konfliktusok ügyében Békés megye lakosaihoz intézett felhívása is. A levél első részében néhány mondatban pontosan kijelölte a nép és a maga viszonyrendszerét: „Én a népnek ba­ rátja vagyok. A népjaváért éltem, munkáltam, tűrtem és szen­ vedtem egész életemben." Az első gondolatot nyomatékosítja még egy mondat, amely a zsarnokság személye ellen irányuló bosszújára utal, majd hozzáteszi, hogy mindaz, amit a népért tett, nem érdem, hanem kötelesség. S következik a döntő moz­ zanat: „... az én szavamnak hidjetek; mert én nektek igazat szó­ lok, mintha isten ítélőszéke előtt állnék." Azaz - ugyanerre a retorikai fordulatra utal Hermann Róbert is az 1848. szeptember 24-i kiáltványt elemezve - , a népet az isteni szférába emeli, ön­ magát pedig a nép első számú képviselőjének szerepében jele­ níti meg. Ez a maga számára kijelölt - és a többség által elfoga­ dott - pozíció, a kitűnő kapcsolatteremtő és retorikai készség, a beszédek, kiáltványok világos és logikus gondolatvezetése pá­ ratlan hatást kölcsönöztek Kossuth személyes megszólalásainak, de még kiáltványainak is. Bizonyítják ezt az alföldi toborzóútjainak rendkívüli közvetlen hatásáról beszámoló források. A sokasághoz eljutó magasztaló, sőt istenítő interpretációk, 25

26

27

25

Hermann Róbert: Kossuth, az első magyar populista politikus. Honisme­ ret, 2003. 1. sz. 35. KLÖM XIII. 673. Első toborzó útján még magát Kossuthot is meglepte kissé a hatás. Már szeptember 26-án azt írta feleségének, hogy ha tudta volna, milyen készségre talál az Alföldön, akkor családjának nem is kellett volna Pestről elmozdulnia. „Engem nem veszély, engem érdemtelen dicsőség vészen körül, szavaim szár­ nyán a honnak védangyala látszik lebegni, s utamban ezrenkint kel fel a ma­ gyar." Kossuth levele feleségének, 1848. szept. 26. In: Kossuth Lajos: írások és beszédek 1848-1849-ből. S. a. r. Katona Tamás. Bp., 1994. 171. 26

27

Kossuth rendkívüli személyes hatása a forradalom és szabad­ ságharc drámai történelmi pillanatában megteremtette a k u l ­ tuszt. Békés megyében 1849. március 15-én a megyei Állandó Bizottmány felhívását betartó lelkészek a szószékről imádkoz­ tak a nemzeti kormányért, a hadseregért, annak vezéreiért és külön „az egésznek lelket adó, rendíthetetlen nagy hazafi, Kos­ suth Lajos drága életéért". Ez a közelítés még a tisztelet és k u l ­ tusz határán mozog. Hogy a kultuszképződés első szakasza le­ zárult, azt a legelőfoglalások során lezajlott konfliktusok mutat­ ják - a jobbágyok akcióit irányító alkalmi szervezők éppen Kos­ suth támogatására hivatkozva mozgósították társaikat. A jelen­ séget Kossuth is regisztrálta: „... a legméltóbb bosszankodással értettem azt is, hogy a közrendnek, s a népnyugalmának vétkes háborítói még az én nevemmel is vakmerően visszaélnek, s a népet azzal ámítják, mintha én, a tulajdon szentségét sértő lege­ lő foglalásokat helyeselném." A kultusz megszilárdulásának biztos jele, hogy a középpontjában álló személytől maga a k u l ­ tusz fokozatosan elválik, s önálló életre kel - a Kossuth-kultusz önálló tényezővé válása 1848-1849-ben megtörtént. 28

29

A szabadságharc bukása után Kossuth távozott az országból, de a személye iránti tisztelet - bármilyen szívósan üldözték is az új adminisztráció tisztviselői az emlékezés nyomait - nem csökkent, sőt az idő múlásával növekedett. A forradalom egyik legnagyobb eredményét, a jobbágyfelszabadítást 1853-ban csá­ szári pátens szentesítette, a volt jobbágyok számára ez a m i n ­ dennél fontosabb változás természetesen 1848-hoz, személy sze­ rint Kossuthoz kötődött. A legelőfoglalásokat követő megtorlá­ sok hatása, a katonáskodással járó megpróbáltatások emléke viszont lassan-lassan halványult. S Kossuth neve mindinkább szimbóluma lett mindannak, ami a szabadságharc bukása miatt nem teljesedett be, és szimbóluma lett mindannak, amit az egy­ kori jobbágyok hiába vártak. 2S

29

B M L V. 142. Németgyula város tanácsának ir. sz. n. 1849. márc. 6. KLÖM XIII. 673.

A politikában részt vevő megyei elit nagyon tudatosan őrizte 1848 és benne Kossuth emlékét, s a szabadságharc egykori sze­ replői a kultusz éltetésére még az abszolutizmus éveiben is meg­ találták a módot. A Kétegyházán született történész, Márki Sán­ dor egyik, töredékben maradt életrajzában írta le, hogy az Almásyak gazdatisztjeként szolgáló édesapja - volt honvéd hogyan választott nevet 1849 után született fiainak: „.. .az orosz­ török háború küszöbén, amikor nemcsak a Mindenváró Ádá­ mok, hanem a Vörösmartyak [is] az államok sorából kitörölt, öt részre szétdarabolt, Ausztriába beolvasztott Magyarország föl­ támadásában reménykedtek. Ezt a reményt akkor Kossuth La­ jos és Petőfi Sándor neve jelképezte. A szabadságharc után szü­ letett bátyám ezért kapta a Lajos nevet, s húsvét másodnapján ezért kereszteltek engem Sándornak. A Világos után született első magyar fiúkat más magyar szülék is ilyen sorrendben s ilyen érzületben kereszteltették el Lajosnak, Sándornak..." A tuda­ tos emlékőrzés jele, hogy a szarvasi Zsilinszky Mihály már a kiegyezés évében összeállított egy kis kötetet Kossuth a magyar nép szívében és költészetében címmel. A gyűjtemény Kossuthot Rákóczi mellé emelő összeállítója először is bizonyítani akarta, hogy Kossuth Lajos „Magyarország legelső fia és a magyar nép legnagyobb jótevője", ugyanakkor gondoskodni akart az össze­ gyűjtött versek és népdalok még szélesebb körben való elterje­ déséről. A k i s gyűjtemény és a későbbi néprajzi gyűjtések doku­ mentálják, hogy Kossuth személyének helyi folklorizálódása is már az abszolutizmus éveiben megindult. Gyűjtöttek népdalo­ kat, történeteket Köröstarcsán, Gyulán, Endrődön, Orosházán, Dobozon. A néprajzi gyűjtésekből az is kiderül, a köztudatban valós és fiktív elemekből kialakult egy viszonylag kerek Kos­ suth kép. Részei voltak ennek a folklorizálódott képnek népda­ lok, toborzódalok, a „kápolnai csatatéren mondott ima", a „Bú30

31

32

3 0

31

32

Márki Sándor: Önéletrajztöredék. Szegedi Egyetemi Könyvtár MS 412. Kossuth a magyar nép szívében i. m . Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete. Bp. 1952.

csúja hazájától", a hazatéréséről szóló dalok és az egyes helyek­ re jellemző specialitások. Közvetve a Bach-rendszer adminisztrációja is sokat tett a Kossuth-kultusz ébrentartásáért: az 1850-es évek első felében a megyehatóságnál, a főszolgabíróknál egymást érték a Kossuth személyéhez köthető szervezkedések és az állítólagos Kossuthrelikviák után nyomozó megkeresések. Könyveket foglaltak le - néha a dolgokban keVésbé járatos, de annál elővigyázatosabb helyi hatóságok még a bécsi propaganda céljait szolgáló kiad­ ványokat is elkobozták, pusztán azért, mert Kossuth neve sze­ repelt a címben. Kerestek Kütahyában kiadott proklamációt, Kossuthról és Bemről külföldön nyomtatott arcképet, Augsburgban vert Kossuth-emlékpénzt, amelyen az a felirat állt „Kossuth Lajos, a magyarok vezére", Kossuth-dollárt, Mazzini-sorsjegyet. A hadi főparancsnokság híre alapján közölték azokat a szám- és betűkombinációkat, amelyekkel állítólag Kossuth és Mazzini hívei felfedték magukat egymás előtt. S mindemellett keresték a Kossuth-bankókat. Bár a megyében beszedett 1 193 984 forint 30 krajcárnyi összeg bankjegyeit még 1849 végén Tótkomlóson megsemmisítették, a keresés időnként eredménnyel járt. 1851ben például egy szarvasi polgárnál találtak eltitkolt Kossuthbankókat; a nagyváradi haditörvényszék 14 napi fogságot sza­ bott k i négy bankjegy rejtegetéséért. A z ítéletet a főszolgabírók közhírré tették, s a legtöbb megkeresés ugyancsak azzal az uta­ sítással végződött, hogy az elöljáróságok gondoskodjanak az irat tartalmának „legkiterjedtebb közzétételét eszközölni". Tehát m i ­ közben a katonai és polgári szervek igyekeztek a legszigorúb­ ban eljárni, valójában - ha negatív értelemben is - nyilvánossá33

34

35

^ B M L IV. 152. b. A Békési (Békés-csanádi) cs. kir. Megyehatóság ir. 1209/ 1850. I I . , 1 3 7 0 / 1 8 5 0 . I I . , 3 1 4 8 / 1 8 5 1 . ; I V . 156. A Csabai cs. k i r . Vegyesszolgabíróság ir. 1801/1850., 1147/1854. B M L IV. 152. b. A Békési (Békés-csanádi) cs. kir. Megyehatóság ir. 2748/ 1851. B M L IV. 156. A Csabai cs. kir. Vegyesszolgabíróság ir. 326/1849. és 6355/ 1851. 3 4

3 5

got adtak első számú ellenfelüknek, és személyét felértékelték azaz hozzájárultak a Kossuth-kultusz erősödéséhez. Az abszolutizmus katonai és polgári adminisztrációja sem 1848, sem Kossuth emlékét nem tudta eltörölni. Sőt a forrada­ l o m és szabadságharc első számú vezetője széles rétegek szá­ mára egy erőszakkal elrabolt, de majdan újra eljövendő jobb v i ­ lág szimbólumává vált. A Kossuth-kultusz fénykora A kiegyezés után a már kiformálódott és megszilárdult Kos­ suth-kultusz új politikai környezetbe került. Kossuth ugyan nem tért haza, de az új viszonyok közepette újságcikkein, levelein, híveinek küldött „üzenetein" keresztül ismét rendszeresen szól­ hatott a magyar társadalom különböző rétegeihez. S ahogy a reformkorban figyelmet fordított politikusi imágójának formá­ lására, most is tudatosan részt vett a személye köré fonódó kul­ tusz alakításában. A kiegyezést követően megindult a szabad­ ságharc és a forradalom történetének feltárása és birtokbavéte­ le. Békés megyében az 1870-es években kezdték ünnepelni már­ cius 15-ét. A z első - nagyobbrészt körökben és egyletekben tar­ tott - ünnepeken rendszerint megszólaltak a felidézett kor sze­ replői. Egykori képviselők, honvédek elevenítették fel ünnepi beszédeikben a több mint húsz éve történt eseményeket. Volt rá példa, hogy a Pesti Hírlap korabeli számaiból olvasták fel a helyi eseményekről szóló tudósítást. 1848 emléke az évek múlásával nem fakult, hanem egyre fényesedett. Békés megye egyik dua­ lizmus kori főispánja szerint „...az alföldi ember ... az 18481849-iki dicsőséges szabadságharcban látja megtestesítve mind­ azt, ami nagy és szent előtte, ehhez képest ünneplésének és örö­ mének is 1848 manifesztálásával tud legmegfelelőbb kifejezést 36

36

Erdész Ádám: Ünnep és politika : Március 15-i ünnepek a dualizmus korában egy alföldi városban. In: A hétköznapok historikuma. Szerk. DusnokiDraskovich József és Erdész Ádám. Gyula, 1997. 109-144.

37

adni". Ebben az „1848-as világképben" az idő múlásával Kos­ suth alakja folyamatosan növekedett. Már az 1880-as évek ün­ nepeinek leírásából jól látható, hogy a városok és községek pol­ gárai előbb-utóbb megteremtik „az emlékezet helyeit", s a köz­ tereken is megjelenítik a számukra oly fontos szimbólumokat. A kultusz formálódásában nagy szerepe volt a rendszeresen is­ métlődő választási csatáknak. Akiegyezést követő években egyes alföldi városokban, így például a jászladányi kerületben, Hód­ mezővásárhelyen magát Kossuthot kérték fel követnek. Ő ugyan a jelöltséget elhárította, de az általa támogatott ellenzéki párt tudatosan épített Kossuth népszerűségére, s az alföldi vá­ lasztókerületekben - ahol a birtokos parasztok szavazatai dön­ tötték el a mandátumok sorsát - a függetlenségi jelöltek meste­ rien állították közvetlen politikai céljaik szolgálatába Kossuth folklorizálódott, mitikus alakját. A kultusz külső megjelenése 1867 után gyorsan változott: a kiegyezést követő években a választási kampányokban, a már­ cius 15-i ünnepeken mutatkozott meg nyilvánosan a Kossuthtisztelet. H o g y már ekkor milyen sok embert mozgatott meg neve, arra utal az az aláírásgyűjtés, amelyet Kossuthra hivat­ kozva Madarász József kezdeményezett a közös ügyek eltörlése és a függetlenség helyreállítása érdekében. A községekben kö­ rözött kérvényt 160 településről küldték vissza aláírva. Oroshá­ zán például, dacára annak, hogy a község elöljárói nem csatla­ koztak a nyilatkozathoz, 2697 személy írta alá. Változást hoztak az 1880-as évek: mint Szekfű Gyula írja, 1876ban Kossuth mindössze hét újévi üdvözletet kapott - ebből is négy kolduló levél volt - , ezzel szemben a '80-as években árad38

39

3 7

Lukács György: Életem és kortársaim. I . Bp., [1936.] 79. Bagi Gábor: Adalékok a Kossuth-kultusz kialakulásához Jász-NagykunSzolnok megyében. Múzeumi Levelek, 1996.1. sz. 163-164. és Kruzslicz István Gábor: Kossuth-kultusz és a hódmezővásárhelyi olvasókörök. In: Hódmező­ vásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. 28-29. Szekfű Gyula: A z öreg Kossuth. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. I I . Szerk. I . Tóth Zoltán. Bp., 1952. 361. 38

39

40

ni kezdtek a levelek. A kerek születésnap alkalmából 32 megye köszöntötte; a gesztust elmulasztó törvényhatóságok közül mindössze három volt magyar többségű. Az ország 25 városa közül nyolc - ugyancsak nemzetiségi többségű - nem üdvözöl­ te. Számos levél érkezett a községekből és a különféle egyesüle­ tektől. Békésből a megyei önkormányzat mellett Orosháza köz­ ség, a szarvasi és a gyulai kaszinó, valamint a szarvasi polgári kör küldte el a maga jókívánságait Torinóba. A z 1867 után el­ telt másfél évtized alatt bebizonyosodott, hogy a kiegyezés - leg­ alábbis középtávon - szilárd alapokon nyugszik, s Kossuth po­ litikai törekvései nem jelentenek veszélyt a közjogi berendezke­ désre. Ebben a helyzetben a Kossuth személye iránti tisztelet kifejezése jóval kevesebb aktuálpolitíkai jelentőséggel bírt, mint korábban. A Torinóba küldött születésnapi köszöntések és a tisz­ teletadás más formái sokkal inkább szóltak - miként Békés me­ gye fogalmazott Kossuth 80. születésnapjára küldött üdvöző le­ velében - „ama legendaszerű kornak", amelyet nevével szim­ bolizált, semmint a magyar politika viszonyait folyamatosan fi­ gyelő és értékelő politikusnak. így történhetett meg az, hogy miközben Kossuth, az ugyanebben az időben kapott születés­ napi köszöntésekre együttesen válaszoló nagy levelében hatá­ rozottan leszögezte - közjogi értelemben - , „áthidalhatatlan űr tátong köztem s a mai Magyarország közt", Magyarországon egyre többen tartották úgy: Kossuth személye immár pártszíne­ zet nélkül az egész nemzetet jelképezi. Újabb lendületet adott a Kossuth-kultusz terjedésének az 1880-as évek végén a honossági törvény határidejének közele­ dése. A z 1879. évi 50. törvény 31. paragrafusa úgy rendelkezett, hogy a külföldön lakó magyar állampolgárok csak akkor tart41

42

43

4 0

Szekfű Gyula: i. m . 407. Hálanyilatkozat többeknek, a 80. születési évforduló alkalmából történt üdvözlésekre. In: Kossuth Lajos iratai. X. S. a r. Kossuth Ferenc. Bp., 1904.152. BML IV. 402. Békés v m . Törvényhatósági Bizottsága jkve 28/1883. Hálanyilatkozat többeknek i. m . 142. 41

42

43

hatják meg állampolgárságukat, ha az elkövetkező tíz év alatt kérvényezik annak elismerését. A kérvényezés az uralkodó iránti hűség kinyilvánítását jelentette. A törvény éle egyértelműen Kossuth ellen irányult, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ő nem tesz olyan lépést, amely a Ferenc József iránti alattvalói hűség k i ­ nyilvánítását jelentette volna. A törvényt az ország politizáló többsége szégyenletesnek tartotta, s Kossuth is minden alkal­ mat megragadott, hogy a honossága elvesztése miatti fájdalmát kifejezze. Békés megye 1883-as köszöntő levelére adott válaszát is azzal kezdte, hogy a megye tiszteletadása különös hálaérzet­ tel tölti el, hiszen reá „a magyar törvényhozás a magyar polgár­ jog esedékes elvesztését mondotta k i " . A határidő lejárta egybe­ esett Tisza Kálmán politikai meggyengülésével. A véderővitában sokat támadott miniszterelnök, hogy a maga tekintélyét az elkerülhetetlen bukás ellenére is valamelyest erősítse, megcsil­ lantotta azt a lehetőséget, hogy az, aki valamelyik város dísz­ polgára, mentesül a törvényben előírt kérvényezési procedúra alól. Tisza Kálmán kezdeményező lépése ugyan csupán az ön­ maga távozását megszépítő politikai játszmák sorába tartozott, de a Kossuthot tisztelő városok kapva kaptak az alkalmon, és egymással versengve választották díszpolgárukká az egykori kormányzót. „Hazám törvénye elutasított, hazám harmincegy városa magához ölelt" - írta köszönőlevelében Kossuth. Békés megye városai és községei közül Gyula, Békés, Békéscsaba, Gyoma, Orosháza választotta díszpolgárrá Kossuthot. A díszpolgári címek megszavazása csak nyitánya volt a k i ­ lencvenes években kezdődő nagy Kossuth-ünnepeknek. Kossuth 90. születésnapja civil szervezetek és önkormányzatok sokasá­ gát késztette nagyszabású ünnepségek rendezésére. Akadt olyan önkormányzat - a gyulai - , amely még a Lajos-napot is rendkí­ vüli közgyűléssel ünnepelte, és köszöntő sürgönyt küldött „nem­ zeti törekvéseink hamisítatlan és élő eszményképének". Két 44

45

44

4 3

Szekfű Gyula: i . m . 415. B M L V. 171. Gyula város közgyűlési jkve 94/1892.

évvel később Kossuth halála és budapesti temetése mozdította meg az országot. A temetés egyben az apoteózis pillanata volt: a városok képviselő-testületei több helyütt közvetlenül a temetést követően döntöttek úgy, hogy megörökítik Kossuth emlékét. Ujabb központi tereket és utcákat neveztek el róla, megfestettették és a közgyűlési termekben elhelyezték portréját. Születésé­ nek 100. évfordulójára ugyancsak az egész országon végighul­ lámzó nagy ünnepségsorozattal emlékeztek, s csakhamar fel­ emelkedtek az első Kossuth-szobrok. A z 1880-as évek végén kezdődő, közel két évtizedig tartó időszakot a Kossuth-kultusz fénykorának tekinthetjük. Ebben az időszakban a Kossuth-ünnepeken megtaláljuk a szakrális ünnepek majd minden jellem­ ző elemét. A z ünnepnek volt megszilárdult, mindenki által vilá­ gosan értett rituáléja, kialakult az ünnep sajátos - az egyházi szertartások nyelvi fordulataival átszőtt - retorikája, képek, szob­ rok, emlékjelek formájában sok helyütt felállították a kultusz ol­ tárait. A z idős Kossuth torinói háza e kultusz első számú zarán­ dokhelye lett. Része volt a kultusznak az ereklyetisztelet: az 1891ben Kolozsváron felállított 1848-as emlékmúzeum eleve az erek­ lye múzeum nevet kapta, s nagyon sokan őriztek ereklyeként Kossuth-bankókat, képeket és aprónyomtatványokat. A kultusz jelenségei közül nem hiányoznak a legendák sem. S ami a leg­ fontosabb, a korabeli leírások szerint a Kossuth-kultusz nagy ünnepei, a társadalmi hovatartozástól függetlenül, megajándé­ kozták a résztvevőket a lelki megemelkedés és a közösséghez tartozás élményével. A kultusz elemei közül először a szertartás rendje alakult ki. Az ünnepi tér kijelölésekor két fontos törekvést regisztrálhatunk: a kezdeményezők, akik gyakran a Függetlenségi és 48-as Párt helyi vezetőinek köréből kerültek k i , arra törekedtek, hogy az ünnepség központi színtere a városháza díszterme és a temp­ lom legyen. A z a tény, hogy a rendezvény a települések életét meghatározó színterekre került, önmagában megemelte az ün­ nep jelentőségét. A '90-es években általában vita nélkül fogad­ ták el a képviselő-testületek a Kossuth tiszteletére tartandó dísz-

közgyűlésekről szóló javaslatokat. A kormánypártokhoz húzó képviselők sem akarták, hogy az esetleges vitából a független­ ségi pártiak tőkét kovácsoljanak, s ezekben az években a k u l ­ tusz Kossuthja már nem is volt megosztó tényező. A z ünnepsé­ gek szónokai közül is többen kiemelték, hogy Kossuthért osz­ tatlanul lelkesül minden magyar. A z egyházak közül a refor­ mátus legtöbb helyen szívesen tartott ünnepi istentiszteletet a nagy Kossuth-ünnepségek előtt. Kossuth evangélikus voltára tekintettel a Békés megyében domináns szerepet játszó evangé­ likus felekezet is részese lett a kultusz alakításának. Ezeket az ünnepeket a protestáns egyházak fel is használták a maguk füg­ getlenségi tradícióinak hangsúlyozására: „Hazánknak nagy Is­ tene ... Hálát adunk neked, azon kitüntető kegyelmedért, hogy éppen szerény és erőtlen magyarhoni protestáns egyházunkat tetted évszázadokon át a nemzeti szabadság eszméinek letéte­ ményesévé és hitbizományosává" - mondotta a békéscsabai szo­ bor avatásakor Korén Pál evangélikus lelkész. Az ünnepségek szervezői a városok legfontosabb igazgatási és szakrális tereinek „elfoglalása" mellett az ünnepi tér lehető legteljesebb kiterjesztésére törekedtek. Ha ünnepi szónok jött va­ lahonnan, akkor a fogadás helye a vasútállomás volt, de ha kü­ lönleges személyiség érkezett, elébe is mentek. Például 1895ben a Gyula városa által festetett kép leleplezésére Kossuth Fe­ renc is eljött. Őt már a csabai állomáson várta egy fúvószenekar­ tól kísért 50 fős küldöttség. Gyulán az indóház előtt - nagy ér­ deklődés mellett - került sor a második köszöntésre. Majd több zenekarral kiegészülve 90 fős lovas bandérium kísérte be a ne­ ves vendéget a városközpontba. A fellobogózott főutcát nagy tömeg lepte el. Hogy a város ünnep színhelye, azt a házakra kirakott zászlók, este pedig a kivilágítás - az ablakokba kirakott gyertyák - jelezték. A Kossuth-ünnepségeken, az azonosulás fél­ reérthetetlen jeleként, a város központi tereitől távol fekvő ut46

46

B M L V. 302. a. Békéscsaba nagyközség közgyűlési jkv. 1905. szept. 19-én tartott díszközgyűlés.

cák házain is megjelentek a zászlók. Ugyancsak a nagyfokú azo­ nosulásra utal az, hogy olykor a város kereskedői az ünnep ide­ jére bezárták üzleteiket, s a megyeszékhelyen arra is volt példa, hogy a kirakatokat az ünnepnek megfelelően dekorálták. A települések által szervezett nagy ünnepeken a szónokok a város, a megye vezető tisztségviselői közül kerültek k i . Olykor a lelkészek valamelyike kapta a megtisztelő megbízást. A nagy­ szabású ünnepeken, amilyen a három központi színtéren zajló békéscsabai szoboravatás volt 1905-ben, megszólalt a város bí­ rája, az ünnepi istentiszteleten nagy ívű beszédet mondott az evangélikus felekezet egyik tekintélyes lelkésze, majd a város­ házán a község első jegyzője következett. A szobor előtti téren a szerző tolmácsolásában elhangzott egy óda, azután a megye bé­ késcsabai születésű alispánja mondta el gondosan felépített be­ szédét. A Himnusz elhangzása és a szobor leleplezése után rö­ viden megszólalt Kossuth Ferenc is. Tehát általában ezeken az ünnepeken az adott helyi társadalom egészét képviselő szemé­ lyek kerültek beszélő pozícióba. Milyen Kossuth-kép jelent meg a sokak által hallgatott, s él­ ményként megélt ünnepi beszédekben? A beszélők szinte kivé­ tel nélkül a szakrális szférába helyezték Kossuthot. Volt olyan szónok, aki áttétel nélkül a Megváltó szerepében láttatta őt. „Ma száz éve Monokon - kezdte beszédét a gyulai centenáriumi ün­ nepség szónoka - egy kicsiny faluban, egyszerű, szerény neme­ si kúriában a családi boldogság tiszta verőfénye ragyogott... K i gondolta, k i sejtette volna, hogy ez a verőfény nem egy család öröme, nem egy család boldogsága, hanem egy ország, egy egész nemzet tündöklő napja leend; hisz semmi égi jel nem tudatta, hogy századokon át elnyomott szenvedő népünknek, szegény magyar hazánknak megváltója született/' A koncepciózusán felépített beszéd bevezetőjében a szónok a vallás és a haza fo­ galmát mint egymást feltételező eszméket összekapcsolta, hang­ súlyozva, hogy egyik a másik nélkül nem létezhet. A z orosházi 47

47

Kossuth Lajos 100 éves születésének emlékezete. Gyula, 1902. 7.

ünnepi szónok a bethlehemi csillagra utalva ugyanezzel a to­ posszal indította beszédét: „Magyarország egén is megjelent 100 év előtt egy fényes csillag, mely a monoki Kossuth lak fölött tűnt fel, s onnét kiindulva futotta meg pályafutását Magyaror­ szág égboltozatán!" A protestáns lelkészek beszédeiben e for­ dulat akként jelent meg, hogy „Kossuth Lajost... a nemzetünk­ nek ajándékozta a gondviselés". A szónokok - ugyancsak egy jól ismert vallási archetípushoz köthetően - rendszeresen meg­ jelenítették Kossuthot a százados sötétség oszlatójaként, azaz a fényhozó szerepében. Gyoma ezt a képet a Kossuthnak ajándé­ kozott díszpolgári oklevélen vizuálisan is megjelenittette: a kép egyik oldalán épp csak hajnalodik, s a homályban a nemzet vér­ tanúi hóhérpallos alatt véreznek, a másik oldalon teljes a virra­ dat, s megjelent Kossuth fényes napja. A Megváltó párhuzam részeként igen gyakori beszédfordulat volt halálának apoteózisként való értelmezése. „Kitört koporsójából", „koporsó he­ lyett a szívekbe költözött", „feltámadott" - olvashatjuk az egy­ korú beszédekben. Helyének és nagyságrendjének kijelölése után a politikus élet­ művéből a jobbágyság felszabadítására, a polgári jogegyenlő­ ség megteremtésére, a közteherviselés bevezetésére, a sajtósza­ badságért folytatott küzdelmére esett a legnagyobb hangsúly. Egyszer-egyszer tetteinek említésekor szó esett a felekezeti egyenlőség „nagyrészbeni" megteremtéséről. A jobbágyfelsza­ badításra Békésben különös hangsúllyal emlékeztek, Csabán szinte mindig említették, hogy az alföldi településeken élő egy­ kori jobbágyok tudják igazán, k i volt Kossuth Lajos. „Ennek a képviselő-testületnek tagjai nagyobb részben azok, akiknek elei jobbágyok voltak, akik túrták a földet anélkül, hogy az övék lett volna, viselték az országos terheket anélkül, hogy az ország dol48

49

48

B M L V. 329. a. Orosháza nagyközség közgyűlési jkve 171/1902. Gyoma község képviselőtestülete Kossuth Lajos születése századik évfordulója emlékére 1902. évi szeptember hó 14-én tartott díszközgyűlésének jegyzőkönyve. Gyoma, 1902. 6. Hasonló gondolat szerepel Korén Pál 1905-ös békéscsabai beszédében is. 49

gába beleszólásuk lett volna, akik felett ítéltek meghallgatásuk nélkül" - idézte a múltat a jobbágyfelszabadítás után több mint 50 évvel is az egyik békéscsabai képviselő Kossuth jelentőségét méltatva. Minden szónok nagy nyomatékkal emlékezett meg arról, hogy Kossuth munkássága milyen nagy mértékben meg­ emelte Magyarország nemzetközi tekintélyét. Méltatták m i n t a nemzetet a fejlettebb európai országok sorába emelő államfér­ fit, s még ennél is több elismeréssel és büszkeséggel idézték ang­ liai és amerikai szónoki sikereit. A z ünnepi beszédekben Kos­ suth m i n d i g egyedül jelent meg: ő volt, aki harsonaszavával fel­ rázta a nemzetet, ő emelte a népet az alkotmány sáncaiba, ő te­ remtette meg a közteherviselést. A reformkor, a szabadságharc nagy nemzedéke eltűnt az ünnepi tablóról, soha nem említették a kor meghatározó Békés megyei politikusait sem. A beszédek­ ben csak Kossuth két,nagy vitapartnere, Széchenyi és - ritkáb­ ban - Deák jelent meg, de ők is csupán azért, hogy a szónok hangsúlyozhassa, az idő Kossuthot igazolta. Volt, aki egyszerű­ en csak leszögezte, „a nemzet Kossuthot választotta", volt, aki érvelt is, mégpedig úgy, hogy inkább a szabadság megszerzése révén lehetett eljutni az ország anyagi felemelkedéséhez, sem­ mint - a Széchenyi által ajánlott úton - a gazdasági fejlődésen keresztül a szabadsághoz. A nagy Kossuth-ünnepségek a kiegyezés adta politikai kere­ teket elfogadó közegben zajlottak, az ünnepi szónokok többsé­ ge komoly szerepet is vállalt az 1867-ben kialakított politikai közegben. Figyelemre méltó, hogy miként próbálták összehan­ golni az önmagát élete végéig a függetlenség szimbólumának tekintő Kossuth kultuszát az uralkodó politikai renddel. A köz­ jogban jártas politikusok általában azt hangsúlyozták, hogy az uralkodó házzal való konfliktust az áprilisi törvények visszavo­ nása váltotta k i . „... nem a nép támadt fel, hogy az uraktól vagy arisztokráciától követeljen, a már önként megadottnál nagyobb jogokat; nem a nemzet támadt fel, hogy több jogot követeljen az 50

50

BML V. 302. Békéscsaba nagyközség közgyűlési jkve 317/1902.

uraktól, hanem a nép, úri rend, arisztokrácia egyesült, hogy meg­ védje az alkotmányt s a király által szentesített törvényeket, a király ellen, kinek nevében az megtámadtatott istentelen láza­ dók által - hiszen még Kossuth a trón és a haza megmentésére hívja fel a nemzetet" - próbált meg közös nevezőt találni az egyik gyulai ünnepség szónoka. Az interpretáció e téren nagyon széles skálán mozgott: volt, aki a trónfosztást, az önkényuralmi korszakot említve legjobbnak látta, hogy fátylat borítsanak a múlt keserű korszakára. Ám volt arra is precedens, hogy a hivatalos ünnepi szónok mondandóját ügyesen kiegyensúlyozva még a trónfosztás mellett is kiálljon. Garzó Gyula gyomai református lelkész a következőképpen fogalmazott: „Csak 49 ne követke­ zett volna a 48-ra, csak a függetlenséget ne mondotta volna k i így szólnak némelyek. Engem ez sem zavar, miután tanulságra szükségük van a fejedelmeknek is... Nem volt-e ez nagy lecke, s a nemzeti önérzetet is nem növelte-e meg? Ha a tömösi szoroson nem özönlik hazánkra a muszka, bírt volna-e Ausztria velünk, s nem volt-e kénytelen megtanulni, hogy a magyar nemzetnek a vele való kapcsolatban is m i jelentősége van." Egyszer-egyszer a lelkesedés úgy elragadta a résztvevőket, hogy a jelenlevő főis­ pán szükségesnek ítélte az ünneplő közösség figyelmeztetését: ne feledkezzünk meg az alkotmányos királyról sem. Volt az ünnepi beszédeknek még egy közös jellemzője: a hó­ dolat retorikája egyszerre szólt az észnek és a szívnek. A politi­ kában jártas hallgatóság figyelhette a közjogi mozzanatokat, Kossuth politikai pályájának eltérő nyomatékkal említett rész­ leteit, ugyanakkor az ünnepi közönség elsöprő többségét kite­ vő, finom részletekre kevésbé érzékeny hallgatóság mint felma­ gasztalása mint imát hallgathatta ezeket a beszédeket. A z ün­ nepi beszéd ima voltát olykor a szónokok azzal is hangsúlyoz­ ták, hogy szónoklatukat egy hangsúlyos „ámen"-nel zárták. 51

52

53

51

52

53

Kossuth Lajos 100 éves... i. m . 14. Gyoma község... i. m. 9-10. Kossuth emlékünnep Gyulán. Békés, 1902. 38. sz.

A hajdani mezővárosok gazdaságilag megerősödött polgárai kimondottan nagy anyagi áldozatokat vállaltak, hogy Kossuth emlékét méltó módon megörökítsék. Békéscsabán az egész ala­ kos Kossuth-szoborra 4000 korona adakozás útján gyűlt össze, a hiányzó 13 000 koronát - az adott viszonyok között ez horribilis összegnek számított - a város földvételi pénztárából fedezték. Békéscsaba mellett teljes alakos szobrot emelt Kossuthnak Oros­ háza, mellszoborral tisztelgett Szeghalom, Kondoros és a ma Békéshez, egykor Biharhoz tartozott Sarkad. A források, az egykorú sajtóbeszámolók szerint a megyei Kossuth-ünnepségek rendkívüli azonosulás mellett zajlottak le. Gyulán is, Békéscsa­ bán is volt olyan ünnepség, amelyen mintegy 10 000 ember vett részt. Gyulán Kossuth városházi képének felavatásakor a részt­ vevők többsége nem fért be a városháza dísztermébe, az 1902-es gyomai díszközgyűlés idején ugyancsak kicsinek bizonyult a vá­ rosháza nagyterme. A korabeli sajtóbeszámolókból helyenként ma is átüt az a különleges hangulat, amit egy-egy nagyszabású megemlékezés sugárzott. A z 1895-ös gyulai ünnep után a helyi lap máskor vitriolos tollú tárcaírója érezhető megindultsággal számolt be a „fehér kezű és barna arcú magyarokat" összefor­ rasztó pillanatról: „Az igaz magyarok lobogó hazaszeretete, melynek tömege, elemi megnyilatkozása meghatja, megilleti az embert - s arra készteti, hogy magáévá tegye a nép ünnepét, lelkesedjen ... ne keresse a formákat, amelyekben a hazaszere­ tet megnyilatkozik, hanem örüljön a lényegnek, hogy szegényt, gazdagot, urat, parasztot együtt ünnepelni lát." Hogy ez a k u l ­ tusz valóban összekötött igen-igen távoli rétegeket, arra nagyon sok konkrét példát találni. A korszak vezető történészei közé tartozó Márki Sándor 1889-ben tagja volt a párizsi világkiállí­ tásra menet Kossuthot Torinóban meglátogató 850 fős küldött­ ségnek. Egy kisebb fogadás alkalmával néhány szót válthatott 54

55

56

34

55

56

B M L V. 302. a. Békéscsaba nagyközség közgyűlési jkve 318/1904. Ádámfy József: A világ Kossuth szobrai. Bp., é. n. 41-43. [Dubányi Im]re: Gyulai élet. Békés, 1902. 38. sz.

az idős politikussal, a találkozást naplójában a következőkép­ pen örökítette meg: „Leírhatatlan jelenetek következtek; s a ga­ lambősz Kossuth bámulatos fényű szemeiben s a mienkben egy­ szerre csillantak meg a meghatottság könnyei. Vén emberek el­ fogódva csókolták meg kezeit. Mindegyikkel váltott néhány szót. Magamat bemutatva mondtam, hogy mint tanár, fő kötelessé­ gemnek tartom ébren tartani növendékeim közt a hazaszeretet­ nek azon érzetét, mellyel elválaszthatatlanul összeforrt az ő neve. »Tegye azt - monda. - Szentebb föladatot nem teljesíthet hazája iránt, mintha a hazaszeretet érzetét csepegteti növendékeinek szívébe.« A többieknek példájára, de patriarchális alakja által is késztetve kezet akartam neki csókolni. Kissé vonakodott. »Kit az egész ország a maga apjának nevez, nem utasíthatja el magá­ tól a tisztelet ezen csekély jelét. « Megszorította kezemet, én meg­ csókoltam az ő kezét, s úgy éreztem magamat, mint 28 évvel ezelőtt a bérmáláskor: a hitben megerősödve/' A társadalom alsó rétegeiből hasonló intenzitású érzelmeket tükröznek Herman Ottó Kossuthnak írt sorai. Egyik Békés megyei útja al­ kalmával egy idős csősz meg akarta köszönni szép beszédét: „Levette a tarisznyát, kivette a kést, s a széles akasztószíj aljáról lefejtett egy bőrfoltot, s kivett onnan egy átzsírosodott papirost, mondván: »Ezt a koporsómba rendeltem, de odaadom az úr­ nak, mert a szívemből beszelt.«" A papír Kossuth kápolnai csa­ tatéren mondott imáját tartalmazta. 57

58

A kultusz intenzitása Kossuth 100. születésnapja körül ért zenitjére, az elkövetkező évtizedben az ünnep hőfoka hűlt, és az 1890-es években kialakult ünnepi szertartásrend is lassan ele­ nyészett. A Kossuth-kultusz - erős metapolitikai tartalommal telítve - a változó körülmények közepette is tovább élt, a k u l -

37

Márki Sándor naplója, 1889. júl. 5. A napló eredeti példánya magántulaj­ donban, másolat: B M L xeroxtár. A jelenetet Márki megőrizte: Szekfű Gyula Száműzött Rákóczijának vitája során mint a maga történészi ars poeticájának egyik alapelvét idézte fel Kossuth szavait. Szekfű Gyula: i. m. 411. 58

tusz huszadik századi formáinak és funkcióinak áttekintése kü­ lön tanulmányt igényel. Végigtekintve az 1848-ban kibontakozott Kossuth-kultusz első hatvan esztendején, adódik a kérdés, milyen szerepe és milyen funkciói voltak e kultusznak? A szabadságharc idején a Kossuth iránti feltétlen tisztelet a honvédő harc bázisának szélesítését és a mozgósítást szolgálta. A kultuszban megfogalmazódó egyszerű üzenetek a politika szférájától korábban távol élő rétegekhez is eljutottak és hatottak. Az abszolutizmus évtizedeiben a Kossuthkultusz keretet adott a szabadságharc emlékeinek őrzéséhez, és kétségtelenül fokozta a társadalom abszolutista rendszerrel szembeni lelki ellenállását. S a Kossuth-kultusznak - a 48-as esz­ mekör domináns részeként - nagy szerepe volt a rendi, feleke­ zeti különbségeket felülíró modern nemzeti identitás megterem­ tésében és kiterjesztésében. Ez a kultusz teremtett széles társa­ dalmi rétegek számára alkalmat arra, hogy a maguk nemzeti érzéseit, a XIX. században lezajlott társadalmi átalakulás élmé­ nyét egy önmaga sorsát történelmi távlatokban értelmező kö­ zösség részeként átélhessék. A Kossuth-kultuszra is igazak Keresztesné Várhelyi Ilonának a kultuszképződés modelljének vizsgálatakor tett megállapításai: „A történelmi és irodalmi k u l ­ tuszok nagyban erősítik a nemzeti kultúra szervességét, vagyis életképességét... mondhatjuk, hogy a kultusz megtartó erő." A Kossuth-kultusz viszont oly erejű volt, hogy az általa hordo­ zott politikai tartalom a társadalom jelentős részének gondol­ kodását is befolyásolta. így különös jelentőséget kapott az a tény, hogy Kossuth a 48-as kultusznak bizonyos időszakokban nem a csúcsa, hanem tulajdonképpen egyetlen alakja volt. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a kultuszban amúgy is leegyszerű­ södött üzenetekben elvesztek az egykori alternatívák, s az ün­ nepek sokasághoz szóló szónokai nem keresték a jelen kérdése59

58

Keresztesné Várhelyi Ilona: Egy kultusz metamorfózisai: A kultuszkép­ ződés modellje a debreceni Csokonai-kultusz fejlődésében. I n : Az irodalom ünnepei i. m. 188.

ire adandó különféle válaszokat sem. A k i k a kultusz tartalmá­ nak megjelenítői lettek, a Kossuth által élete végéig képviselt politikai irány és a tényleges közjogi helyzet közötti feszültsé­ gek feloldására törekedtek, hiszen az egykori kérdések aktuális továbbgondolása - még az ünnepi keretek között is - az adott közjogi struktúra kritikájához, legalábbis korrekciójának szor­ galmazásához vezetett volna. A kultusz tehát, a kor óriási társa­ dalmi és nemzetközi jpolitikai változásai dacára nem telt meg friss, új tartalommal. így történhetett meg, hogy annak a politi­ kusnak a kultusza, aki a maga korában rendkívül éles szemmel látta meg a cselekvés irányait, egy, a nemzete számára nem ke­ vésbé fontos korszakban hozzájárult a politikai akaratképzés­ ben részt vevő rétegek elkényelmesedéséhez, a politikai alter­ natívák elfedéséhez.

„.. .sem hatalmasok komor tekintete, sem polgártársaink heve soha el nem tántorít." Kossuth Lajos Magyarország társadalmi átalakítá­ sában és modern politikai nemzetté formálásában rend­ kívüli szerepet játszott. Munkásságának történeti jelen­ tősége és halála után is érvényesülő hatása időről időre arra készteti az utódokat, hogy felidézzék, s a maguk szempontjai szerint értelmezzék politikusi pályáját. Legutóbb születésének 200. évfordulója teremtett alkal­ mat a kossuthi életmű áttekintésére. Békés megye és levéltára - az országos megemlékezések sorába illesz­ kedve - 2002. június 14-én rendezte meg a maga Kossuth-konferenciáját. Kötetünk a Békéscsabán elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza. Pajkossy Gábor tanulmányában Kossuthnak a reform­ kor első évtizedében játszott szerepét tekinti át, zemp­ léni indulásától a börtönből való kiszabadulásáig. Erd­ mann Gyula a Pesti Hírlap megjelenésétől a forradalom kitöréséig követi Kossuth pályáját, részletesen bemu­ tatva az őt körülvevő politikai közeget. Erdődy Gábor a forradalom és a szabadságharc vezető politikusának alakját idézi fel, majd a forradalmi örökség védelmé­ ben folytatott emigrációs tevékenységét veszi sorra. Hermann Róbert írásában Kossuth hadseregszervezői működését, toborzó körútjainak lefolyását és hatását, valamint a hadsereg irányítását érintő politikai lépése­ it rekonstruálja. A záró tanulmányban Erdész Adám a Kossuth-kultusz kibontakozásának és megerősödésé­ nek egyes fázisait, a kultusz megjelenési formáit és tar­ talmát vizsgálja.