A MAGYAR FESZTIVÁLRENDSZER

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány

A MAGYAR FESZTIVÁLRENDSZER

Budapest, 2007.

Készítette: Mondik Gábor

Tartalomjegyzék Bevezetés.................................................................................................................................... 4 I. Kulturális Diplomácia............................................................................................................. 6 I.1 Mi a kultúra? ..................................................................................................................... 6 I.2 A kulturális diplomácia fogalmának meghatározása ........................................................ 7 I.3 A kultúra megjelenése a nemzetközi szervezetekben....................................................... 8 I.4 A kulturális diplomácia funkciói, céljai.......................................................................... 13 I.5 Magyarország kulturális diplomáciája ............................................................................ 16 I.5.1 Az első világháborútól a szocializmus időszakáig................................................... 16 I.5.2 Az államszocializmus több mint négy évtizede....................................................... 18 I.5.3 A rendszerváltás után............................................................................................... 20 I.5.4 Kulturális diplomácia a mai Magyarországon ......................................................... 23 II. A magyar fesztiválrendszer bemutatása .............................................................................. 28 II.1 A fesztiválokról általában .............................................................................................. 28 II.2 A fesztiválok funkciói, jellemzői, formái ...................................................................... 29 II.3 A magyarországi fesztiválok kategorizálása ................................................................. 31 II.4 A fesztiválok látogatottsága ........................................................................................... 32 II.5 A fesztiválok növekvő népszerűségének okai ............................................................... 33 II.6 A fesztiválok helye és ideje ........................................................................................... 35 II.7 A fesztiválok tematikai sokszínűsége, területi megoszlása ........................................... 35 II.8 A fesztiválok szervezői.................................................................................................. 38 II.9 A fesztiválpiac nagysága: a fesztiválok kiadásai és bevételei ....................................... 39 II.10 A fesztiválok közönségének nagysága ........................................................................ 44 II.11 A fesztiválok szerepe a gazdaság élénkítésében.......................................................... 45 II.12 A fesztiválok társadalmi hatása ................................................................................... 46 II.13 A fesztiválok szerepe a kulturális életben ................................................................... 48 II.14 A fesztiválok állami támogatása.................................................................................. 49 II.15 Az NKA fesztiváltámogatási rendszere....................................................................... 54 Befejezés .................................................................................................................................. 58 Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 61 Táblázat- és Ábrajegyzék ......................................................................................................... 64 Függelék ................................................................................................................................... 65

3

„A fesztiválok jól szimbolizálják a kultúra mai állását. Tükrözik a pezsgést, a színvonalat és a színvonaltalanságot,

a

kultúra

szentségét

és

deszakralizálódását, a műfajok közti éles határvonalak elmosódását, az együttlétre, a közösségi élményre való igényt. A fesztiválok, még ha csak időlegesen is, de gyarapítják a kultúra által meghódított színterek, az utcák, terek, épületek, erdők, mezők terjedelmét. Mindezek miatt a mai Magyarországon,

csakúgy,

mint

Európa

más

országaiban, a kulturális élet, a kulturális szokások feltérképezésekor, megkerülhetetlen a fesztiválok vizsgálata.” /Hunyadi Zsuzsa/1

Bevezetés Dolgozatom mottója jól mutatja, mennyire elkerülhetetlen a fesztiválok vizsgálata manapság, ha egy ország kulturális életét vizsgáljuk. Ezért dolgozatom célja bemutatni a magyar fesztiválokat, átfogó képet festeni a magyar fesztiválrendszerről. Az első fejezetben a kulturális diplomácia témakörét tekintem át, hiszen a kulturális diplomácia egyik fontos funkciója a fesztiválok támogatása. A kulturális diplomácia fogalmának meghatározásához szükség van magának a kultúra szónak az értelmezésére illetve a kultúra nemzetközi életben betöltött szerepének tisztázására is. A fejezet végén a magyar kulturális diplomácia történetét foglalom össze, tulajdonképpeni kialakulásától – az első világháborútól – napjainkig. A második részben a magyarországi fesztiválrendszert igyekszem bemutatni. Kísérletet teszek a fesztivál szó definiálására, a fesztiválok különböző formáinak bemutatására, kategorizálására, népszerűségi okainak magyarázatára. Részletesen megvizsgálom a magyarországi fesztiválok több fontos tulajdonságát: kik szervezik a fesztiválokat, hol és milyen fesztiválokat szerveznek, és kik látogatják ezeket a rendezvényeket. A fesztiválok bevételi forrásait és kiadási költségeit is elemzem, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a fesztiválok gazdaságélénkítő hatását be tudjam mutatni. Dolgozatomban a fesztiválok társadalmi hatásának is szentelek egy fejezetet, csakúgy, mint a kulturális életre gyakorolt hatásuknak. 1

Hunyadi Zsuzsa: A fesztiválok közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban (2004) 11. oldal

4

Végül dolgozatom utolsó részében bemutatom a magyar fesztiváltámogatási-rendszert. Ebben kiemelten foglakozom a Nemzet Kulturális Alap (továbbiakban NKA) támogatásaival, hiszen ezek kiemelt szerepet játszanak a támogatási formák között. Külföldi példákkal is illusztrálom a fesztiváltámogatás indokait és szükségességét, továbbá részletesebben bemutatom az NKA kollégiumainak nagyrendezvényekre, illetve egyéb rendezvényekre adott támogatásait, ugyanis ebbe a kategóriába sorolható a fesztiválok többsége. A dolgozat legvégén a fesztiválok jövőjével, kilátásaival foglalkozom.

5

I. Kulturális Diplomácia I.1 Mi a kultúra? A kultúra szó jelentésének meghatározása nem könnyű feladat és ezen dolgozatnak nem is tárgya, de szükséges néhány szűkebb illetve tágabb értelmezést megvizsgálni, hogy a kulturális diplomácia kifejezést értelmezni tudjuk. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a kultúra „az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége” és „a művelődésnek valamely területe, illetve valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása”.2 Az UNESCO kulturális sokszínűségéről szóló egyetemes nyilatkozata szerint „a kultúra egy társadalom vagy társadalmi csoport sajátos lelki, tárgyi, szellemi és érzelmi jegyeinek együttese, mely magába foglalja a művészeteken és az irodalmon kívül az életstílust, az együttélés módjait, az értékrendszert, a hagyományokat és a hiedelmeket”.3 Mindkét megfogalmazás elég tágan értelmezi a fogalmat. Szűkebb értelemben a kultúra „anyanyelvet, oktatást, tudást, művészetet jelent”.4 Ebben az értelemben a kultúra lehet nemzeti és nemzetközi egyaránt. Nemzeti – ahogy az az UNESCOnyilatkozatban is szerepel – hiszen minden nemzetnek van egyéni, sajátos kultúrája, hiszen egy népnek van közös nyelve, nemzeti identitása, mely egy közös, összetartó erő. Ugyanakkor szükségszerűen a kultúra nemzetközi is, hiszen egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve változatos történelmi hatásoknak (háborúk, megszállások, migráció stb.) van kitéve, tehát nem önállóan fejlődik, vagyis nincs „tiszta kultúra”, van viszont kulturális kölcsönhatás, „kultúrák találkozása”. Az információáramlás (és így a kultúra terjedése) nem áll meg az országhatároknál, hiszen az ember ezek közvetítője, általa alakulhattak ki világvallások, terjedhetnek a tudományos felfedezések, művészeti értékek.5 Az ezredfordulótól ezen nemzetközi aspektusok különös jelentőséget kaptak, döntően három, részben összefüggő okból. Egyrészt a transznacionális vállalatok és nemzetközi szervezetek egyre nagyobb száma miatt egyre inkább szükséges a kultúrák közötti kommunikáció és az interkulturális menedzsment elterjedése. Másrészt számos országban „kiéleződtek a hagyományosan egymás mellett élő kultúrák közötti különbségek”, máshol pedig a migráció miatt multikulturálissá váló társadalmakban kerülnek felszínre feszültségek. Harmadrészt olyannyira „nőtt az egyes kultúrák közötti konfliktusok jövőbeni lehetősége”,6 2

Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó (2006) 774. oldal Az UNESCO egyetemes nyilatkozata a kulturális sokszínűségről 4 Nyusztay László: A kulturális diplomácia (2000). 95. oldal 5 Nyusztay (2000) 95. 6 Nyusztay (2000) 96. 3

6

hogy Huntington szerint a 21. században a nagy konfliktusok döntően kulturális gyökerűek lesznek.7 Ezen dolgozat a kultúrát szűkebb értelmében vizsgálja, annyira, amennyire az a kulturális diplomácia tárgya. I.2 A kulturális diplomácia fogalmának meghatározása Ahhoz, hogy ezt a fogalmat meghatározzuk, először meg kell vizsgáljuk a „kulturális kapcsolat” és „nemzetközi kulturális kapcsolatok” fogalmakat, hogy elkülöníthessük a „kulturális diplomáciától”. A „kulturális kapcsolat” tulajdonképpen már az őskortól létező fogalom, minden kultúrák közötti interakciót, cserét és hatást lefed. Kezdetben ez a folyamat esetleges volt, majd fokozatosan központilag irányított és tudatosan tervezett lett és a saját kultúra külföldi terjesztésére irányult, beleértve az erőszakos, gyarmatosító törekvéséket is. Így tehát a nagy földrajzi felfedezések korszakától kezdődően már „nemzetközi kulturális kapcsolatokról”

beszélhetünk,

hiszen

a

kialakuló

nemzetállamok

egyre

nagyobb

erőfeszítéseket tettek, hogy saját nyelvüket és kultúrájukat világméretűvé tegyék. A 19. század végi kulturális szerződések megjelenésétől kezdve beszélhetünk „kulturális diplomáciáról”. Ezek jelentősége ugyan nem volt más – például kereskedelmi – szerződésekéhez fogható, de a „kölcsönös jóindulat demonstrálására éppen megfeleltek. A 20. század elején a „wilsoni elvekből” eredően, mely szerint a katonai és gazdasági kihívások csak az országok közötti kulturális megértés kialakításán keresztül válnak elérhetővé, kialakult a „kulturális csere” fogalma. Ez azóta is alkalmazott eszköze a külpolitikának, mert a saját kultúra terjesztése mellett egyenrangú feladatként jelöli meg a nemzetközi megértést és így a béke és biztonság zálogává válhat. Egyes vélekedések szerint a külföldre irányuló propaganda is a kulturális diplomácia szélesebb fogalomkörébe tartozik, hiszen ez gyakran könyvek, filmek, plakátok segítségével próbálja befolyásolni más országok közvéleményét, illetve külpolitikáját. Mások pont a kettő különbségére helyezik a hangsúlyt és a propagandát az államok közötti konfliktuskezelés hatalmi eszközének tekintik, mely inkább káros a kapcsolatokra8. Fontos viszont megemlíteni, hogy a kulturális diplomácia egyik feladata az országkép formálása, a jó értelemben vett nemzetpropaganda. Köznapi szóhasználatban kultúra és diplomácia – a kormányközi kulturális kapcsolatokon kívül – még több értelmezésben kapcsolódhat össze. Az egyik a művészek, írók, tudósok 7 8

Samuel Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása (1998) Nyusztay (2000) 97.

7

szerepvállalása a diplomáciában. Ez bevett gyakorlat már a középkor óta (akkoriban például Dante, Petrarca, Boccaccio Firenze városállamban; manapság hazánkban például Palya Bea énekesnő). Ezenkívül a kiemelkedő kulturális és tudományos személyiségeket szokás a „kultúra utazó nagyköveteinek” tekinteni. Végül ismeretes még a „diplomácia kultúrája” fogalom is, mely a „szóbeli és írásbeli diplomáciai érintkezés stílusa az adott kor színvonalán, a diplomata sajátos szakmai eszköztára és művészete”.9 I.3 A kultúra megjelenése a nemzetközi szervezetekben Az országok közötti kulturális kapcsolatok jelentős része már igen korán multilaterálissá vált, szervezett kereteket öltött.10 Ma számos kultúrával foglalkozó nemzetközi szervezet működik, ezek egy része a második világháború utáni nemzetközi rendszerben vagy még korábban született meg. Ilyen szervezet az ENSZ és különböző szakosított intézményei, például az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO11) vagy a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO12). De a látszólag teljesen más tevékenységi körrel foglalkozó nemzetközi szervezetek is számos kulturális tevékenységet folytatnak, mint például a Világbank és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO13). A Világbank tevékenységéhez köthető, hogy az elmúlt időszakban megszületett és felértékelődött a fenntartható fejlődés fogalma, amely a szűken értelmezett gazdasági fejlődés mellett növekvő szerepet szán a kulturális tényezőknek. A Világbank tudatosította, hogy a fejlődés fontos dimenziója a kultúra, amely például a turizmus révén újszerű gazdasági megoldásokat kínálhat a szegény térségeknek, értékei (mint például a kézműves termékek) bevételt hozhatnak, elősegítheti a helyi szintű fejlődést és erősítheti a közösségi kohéziót, ezáltal növelve a gazdasági prosperitás esélyéit.14 A WTO kultúrához köthető tevékenysége sok esetben vitatott. A szolgáltatások kereskedelméről szóló alapelveket illetően (GATS: General Agreement on Trade in Services, szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény) több kétség is felmerült, mint például: a GATS a művészi kifejezés minden formáját szolgáltatásként értelmezi; bár egyetértés született a hagyományőrző és folklórterületek védelméről, de az egyéni

9

Nyusztay (2000) 98. Inkei (2004) 163. 11 United Nations Educational Scientific and Cultural Organisation. Rövidítésébe később beleértették a Communication kezdőbetűjét is. Inkei (2004) 166. 12 World Intellectual Property Organisation 13 World Trade Organisation 14 Inkei (2004) 165. 10

8

alkotóművészek kérdése nem került napirendre; nem tisztázták, milyen szabályozás hatálya alá esik a kulturális jellegű szoftverek kereskedelme.15 A nagy nemzetközi szervezetek közül az egyik legfontosabb az UNESCO. 1945. november 4-én 20 tagállam írta alá a létrehozásáról szóló megállapodást. Magyarország 1948 óta tagja a ma 191 tagállamból és 6 társult államból álló szervezetnek, amely alapokmányában tevékenysége céljául a következőket tűzte ki: „a béke és biztonság fenntartását azáltal segíti elő, hogy a nevelés, a tudomány és a kultúra révén szorosabbra fűzi a nemzetek közötti együttműködést a célból, hogy faji, nemi, nyelvi vagy vallási megkülönböztetés nélkül mindenki számára világszerte biztosítsa az igazság, a törvény és ama emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, amelyeket az Egyesült Nemzetek Alapokmánya az összes népek javára elismer".16 Az UNESCO 2002-2007-re jóváhagyott középtávú stratégiájában a kultúra területén megfogalmazott stratégiai célok: a kultúrával kapcsolatos normatív eszközök kidolgozásának és alkalmazásának elősegítése; a kulturális sokszínűség védelme, a kultúrák és civilizációk közötti párbeszéd ösztönzése; a kultúra és a fejlődés közötti kapcsolatok erősítése a tárgyi és személyi feltételek javításával és az ismeretek megosztásával.17 Az egész földet átfogó szervezeteken kívül léteznek hasonló területeken is működő regionális nemzetközi szervezetek, ilyen Európában az Európa Tanács (ET), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ18) és az Európai Unió (EU), szűkebb régiónkban meg kell még említeni a Visegrádi Együttműködést (V4) és a Közép-európai Kezdeményezést (KEK19). Az Európa Tanács 1949-es megalapítása óta20 fő célkitűzései az emberi jogok, a pluralista demokrácia és a jogállamiság védelme, az európai kulturális önazonosság és sokszínűség tudatosítása és fejlesztésének előmozdítása, javaslatok kidolgozása az európai társadalmak előtt álló problémák (AIDS, emberi klónozás, idegengyűlölet, kisebbségek hátrányos megkülönböztetése stb.) megoldására, segítségnyújtás Európa demokratikus stabilitásának megvalósításához.21 Az ET működése konvenciókban és megállapodásokban ölt testet, ilyen például az 1954-ben aláírt Európai Kulturális Egyezmény, amely rendelkezései révén 15

Inkei (2004) 169. UNESCO alkotmánya 1. cikkely 17 Magyar UNESCO Bizottság honlapja 18 Az 1975-ben, Helsinkiben először megrendezett Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) szervezetté válásának folyamata az 1994-es budapesti csúcstalálkozón fejeződött be, ekkor lett a neve Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. 19 Central European Initiative (CEI) 20 Magyarország 1990 óta tagja. 21 Inkei (2004) 172. 16

9

„megkönnyíti a tagállamok, valamint az Egyezményhez esetlegesen csatlakozó más európai államok polgárai számára a többi állam nyelvének, történelmének és műveltségének, valamint mindannyiunk közös műveltségének tanulmányozását”.22 Az ET kulturális programja a sokszínűség és az identitás fogalmai köré rendeződik: Európa kulturális gazdagsága, a sokszínűség minden európai ember öröksége, és egyben Európa egységének, közös európai identitásunknak alapja.23 Az ET kampányokat, programokat szervez deklarált céljai megvalósítása érdekében, ilyen például az Európa, közös örökségünk nevű kampány, az európai művészeti vándorkiállítások (amilyen a 2000-ben Budapesten megrendezett Európa közepe 1000 körül című kiállítás is volt), az évente megrendezett Európai Örökség Napok, a Kulturális útvonalak program vagy a Kisebbségeink – közös örökségünk elnevezésű kampány. (Utóbbi keretében rendezték meg 2000-ben Jászberényben a X. Csángó Fesztivált, együtt az európai kisebbségek folklórfesztiváljával és konferenciájával.) 1975-ben az EBEÉ helsinki konferenciáján elfogadott záróokmány ún. harmadik kosara szabályozta a humanitárius és egyéb területeken történő együttműködést, mint például az emberi jogok és kapcsolatok kérdéskörét és a kulturális és oktatási együttműködést. A résztvevő tagállamok elkötelezték magukat a kulturális kapcsolatok elmélyítése mellett, például a következő területek kiemelésével: egymás kultúrájának jobb megismerése érdekében kifejtett tájékoztatási tevékenység, kulturális javak áramlásának elősegítése, kulturális területen működő személyek közti kapcsolatok elősegítése. Azonban az értekezletek, majd a szervezet működése folyamán egyetlen kifejezetten kultúrával foglalkozó találkozó történt, az 1991-es krakkói szimpózium, amely a kultúra és a szabadság, valamint a kultúra és örökség témái köré szerveződött. Azóta egyértelművé vált, hogy az összeurópai kulturális együttműködés motorja az ET, az EBESZ-en belül inkább az emberi jogok és a biztonságpolitika területén keresztül jelenik meg a kultúra mint az „önmeghatározás és a stabilitás része és feltétele”.24 A mind szorosabb integrációvá váló Európai Unió gazdasági tekintetben ma már egységet alkot, azonban a kulturális sokszínűség megőrzése deklarált célja maradt, ezzel is hozzájárulva az ideológiai kötöttségektől megszabaduló kulturális diplomácia jelentőségének felértékelődéséhez

hazánkban

is.

Két

olyan

terület

van,

amely

egyelőre

nem

„európaizálódott”: a konzuli tevékenység – amelynek jelentősége a megnövekedett mobilitás következtében fokozódott az utóbbi időben – és a kulturális kapcsolatok területe. Az 1957-es 22

Európai Kulturális Egyezmény Inkei (2004) 172-173. 24 Inkei (2004) 174. 23

10

Római Szerződésben az elsősorban gazdasági szempontok mentén szerveződő felek a kultúra egészét nemzeti ügynek tekintették, a kultúrához kapcsolódó egyetlen terület, amelyre a Közösség a kezdetektől fogva – elsősorban gazdasági jelentősége miatt – hangsúlyt fektetett, a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés volt.25 Az első alapokmány, amely a kultúra kérdésével foglalkozik, az 1992-es Maastrichti Szerződés. A IX. cím 128-as cikkét a Szerződés kizárólag a kultúrának szenteli. 1992 óta nincs olyan, a kultúrával foglalkozó döntés, határozat, tervezet, pályázati kiírás, amelyben ne lenne utalás a cikkre, sőt szövege szinte teljes mértékben megegyezik az Amszterdami Szerződés 151. cikkével, ill. az Európai Alkotmány kultúrával foglalkozó cikkével is.26 Az EU kulturális politikájában is a szubszidiaritás elve érvényesül: az Unió nem fogalmaz meg a tagállamokra nézve kötelező kultúrpolitikai prioritásokat, tevékenysége a tagállamok közötti kulturális együttműködés előmozdítására, anyagi, technikai segítségnyújtásra korlátozódik.27 Az uniónak nincs tehát explicit kulturális politikája, de létezik implicit kulturális politikája, amelyet a közösségi kulturális kezdeményezések, valamint a más természetű uniós előírások kulturális vonatkozásai együtt alkotnak.28 1996 és 1999 között három kulturális programban – a Kaleidoscope (művészeti és kulturális alkotások támogatásának és átfogó európai szintű együttműködés kialakításának céljával), az Ariane (könyvek, olvasás támogatásának céljával) és a Raphael (tagállamok európai kulturális örökségre vonatkozó politikájának támogatására), majd az ezeket felváltó, 2000-től futó Kultúra 2000 elnevezésű keretprogramban jutottak érvényre az Unió kultúrával kapcsolatos elvei. Az Unió legismertebb kulturális kezdeményezései közé tartozik az Európa Kulturális Főváros és az Európai Kulturális Hónap 25

Zongor (2003) 29. XII. CÍM (korábbi IX. cím). Kultúra. 151. cikk (korábbi 128. cikk) (1) A Közösség hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. (2) A Közösség fellépésének célja a tagállamok közötti együttműködés előmozdítása és szükség esetén tevékenységük támogatása és kiegészítése a következő területeken: ƒ az európai népek kultúrája és történelme ismeretének és terjesztésének javítása; ƒ az európai jelentőségű kulturális örökség megőrzése és védelme; ƒ nem kereskedelmi jellegű kulturális cserék; ƒ művészeti és irodalmi alkotás, beleértve az audiovizuális szektort is. (3) A Közösség és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és a kultúra területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal. (4) A Közösség az e szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében, figyelembe veszi a kulturális szempontokat. 5) Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez, a Tanács: ƒ a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogad el, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását. A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárás során mindvégig egyhangúlag határoz; ƒ a Bizottság javaslata alapján, egyhangúlag ajánlásokat fogad el. 27 Zongor (2003) 32-33. 28 Inkei (2004) 177. 26

11

programok. Előbbi címet 2010-ben Pécs és a németországi Essen viseli majd, mindkét város (valamint bizonyos mértékben szűkebb és tágabb régiójuk) számára hatalmas lehetőséget biztosítva a kulturális, gazdasági, infrastrukturális fejlődésre. Az elmúlt időszakban egyre nagyobb hangsúlyt fektettek az európai identitás kérdésére. A közös civilizációs-kulturális gyökerekre épülő európai identitás csak részben kulturális kérdés, részben azonban politikai kategória (egyesek szerint ez kifejezetten politikai jellegű kategória, talán ezért pontosabb lenne európai uniós identitásnak nevezni). Bár vannak közös európai problémaként felmerülő és közös megoldást és cselekvéssorozatot igénylő kulturális kérdések (például a kulturális javak és szolgáltatások áramlását biztosító szabályozások, az adózási kérdések, szerzői jogok, versenypolitikai szabályok), az Európai Unió deklarált kulturális sokszínűsége, valamint – egyesek szerint a politikai-gazdasági egységesülés következményeként – a kulturális különbségek felerősödése nem könnyíti meg az európai identitás létrejöttét, a közeljövőben a kulturális külpolitika európaizálódására még aligha kell számítani. A KEK29 fő stratégiai célkitűzése az európai egység, az új választóvonalak nélküli Európa, a közösen vállalható értékek érdekében történő munkálkodás, feladata a tagországok közötti együttműködés erősítése, a tagországok segítése az európai integráció útján – elősegítve az átmenet problémáinak megoldását.30 Az EU bővítését követően a KEK állam- és kormányfői új együttműködési stratégiát alkottak, amelynek értelmében a szervezet további fő célja az, hogy az EU-tagságot elnyert országok a tapasztalatok átadásával támogassák a többi tagállam felzárkózását minden szakterületen, így a kultúra területén is. Tizennyolc munkacsoportja közül az egyik a kultúrával foglalkozik, de van oktatással, turizmussal, kisebbségekkel, ifjúsági ügyekkel stb. foglalkozó, vagyis a kultúra területét közvetve érintő munkacsoportja is. A KEK különös hangsúlyt helyez a kulturális együttműködés erősítésére a tárgyi és szellemi kulturális örökség megőrzése, valamint a kulturális menedzsment területére.31 A Visegrádi Együttműködés32 Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia politikai, gazdasági és kulturális együttműködése, amelynek „alapjai a történelmi hagyományokra, illetve a közös közép-európai gyökerekre épülnek”.33 Alapvető céljai közé tartozik a közös történelmi és kulturális értékek megjelenítése és ápolása, a V4-en belüli 29

Tagjai: Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Fehéroroszország, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Moldova, Olaszország, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna. 30 Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának honlapja 31 Közép-európai Kezdeményezés honlapja 32 1991-ben magyar kezdeményezésre jött létre. 1998-ban az együttműködés felújításáról dönt a magyar, lengyel, cseh kormányfő, 1999-ben Szlovákiával kiegészülve elfogadják az együttműködés területeit tartalmazó dokumentumot. Inkei (2004) 179-180. 33 Inkei (2004) 179.

12

kulturális kohézió és együttműködés megőrzése, előmozdítása, ennek érdekében az országok fokozni kívánják az értékek továbbadását a kultúra, az oktatás, a tudomány és az információcsere területén.34 A nemzetközi nem kormányzati szervek (INGO35-k) szerepe a kulturális kapcsolatokban az elmúlt időszakban megnőtt, lobbitevékenységükkel egyre nagyobb nyomást tudnak kifejteni az államokra és más szervezetekre. Jelentőségük növekedését jelzi, hogy egyes nemzetközi szervezetek tagsági kategóriát hoztak létre számukra.36 Az első kulturális INGOkat a különböző művészeti ágak képviselőinek együttműködése céljából a 19. század végén, 20. század elején hozták létre. Ezek közé tartozik például az 1921-ben, Londonban alapított, írókat és irodalmárokat tömörítő Nemzetközi PEN Klub37 vagy az 1896-ban, Párizsban alapított Könyvkiadók Nemzetközi Szövetsége38. Létrejöttek az UNESCO-val szorosan együttműködő szervezetek, mint például a Nemzetközi Múzeumi Tanács39 vagy a Nemzetközi Levéltári Tanács40. Fontos szerepet tölt be a Nemzetközi Kék Pajzs Bizottság41, amely háborús helyzetekben a kulturális értékek védelmét hivatott biztosítani. Rengeteg hálózat és alapítvány is működik a kultúra területén: az előbbiek közé tartozik például az 1963-as alapítású Europa Nostra, amely a műemlékügy egyik legfontosabb civil szervezete, az utóbbiak közé pedig például a Soros György nevéhez köthető alapítványok és kezdeményezések, (mint amilyen a Közép-Európai Egyetem vagy a Nyílt Társadalom Intézete), vagy az Európai Kulturális Alapítvány42, amely arra törekszik, hogy az unió kibővítésében és belső reformjában a kultúra minél nagyobb szerepet kapjon.43 I.4 A kulturális diplomácia funkciói, céljai A kulturális diplomácia ugyanúgy ellátja a diplomácia általános feladatait, mint más külpolitikai ágak, vagyis: • képviseli a nemzeti kultúrát, tudományt és oktatást, azok szakmai érdekeit és szükségleteit a partnerország irányában;

34

Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának honlapja International Non-governmental Organisations 36 Inkei (2004) 182. 37 International PEN (World Association of Writers) 38 International Publishers Association (IPA) 39 International Council of Museums (ICOM) 40 International Council of Archives (ICA) 41 International Committee of the Blue Shield (ICBS) 42 European Cultural Foundation (ECF) 43 Inkei (2004) 181-192. 35

13

• figyeli és elemzi a partnerország kulturális, tudományos életének, oktatási rendszerének folyamatait, eredményeit, a partner kulturális külkapcsolatainak alakulását; • közvetít a kulturális kormányzatok között, tárgyalásokat folytat; kapcsolatokat ápol, szervez, menedzsel intézmények között; • önálló kezdeményezéseket tesz a kapcsolatok fejlesztésére és részt vesz a kapcsolatokat érintő kül- és művelődéspolitikai döntések meghozatalában.44 A kulturális diplomácia sajátos funkciói Nyusztay László szerint négy pontban összegezhetők: 1. Kultúra-átadás: a nemzeti kultúra és tudomány megismertetése, bemutatása, s ezen keresztül az országkép pozitív formálása a partnerország széles közvéleményében. 2. Kultúra átvétel: a saját ország számára szükséges, illetve hasznos kulturális, tudományos értékek, alkotások azonosítása és behozatala. 3. A

nemzeti

érdekek

előmozdítása:

akár

politikai,

gazdasági

érdekek

előmozdítása a kultúra sajátos eszközeivel. 4. Hozzájárulás az államok, nemzetek közötti jobb megértéshez, bizalomépítéshez, a nemzetközi és regionális biztonság erősítéséhez. Természetesen ezeken a csoportokon belül és ezeken kívül is vannak funkciói és céljai a kulturális diplomáciának. Ezek lehetnek: • a külföldön az adott országról kialakított kép formálása – ezáltal erősítve a nemzeti identitástudatot; • a külföldön élő magyarság (tehát adott ország nemzeti kisebbsége) identitásának ápolása, erősítése; • a kulturális turizmus népszerűsítése országon belül és kívül; • kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása a kultúra 21. századi szerepének erősítése, valamint a nemzetközi konfliktusok elkerülése érdekében; • a világ kulturális eredményeinek és tendenciáinak az adott országon belüli megismertetése; • a világ kulturális örökségének, és annak részének tekinthető nemzeti kulturális örökségnek a védelme; • a kulturális értékek megismertetése és közvetítése; 44

Nyusztay (2000) 102.

14

• az egymástól eltérő társadalmi rendszerek és kultúrák közötti megértésre nevelés; • nemzetközi közvélemény jótékony befolyásolása. A kulturális diplomácia olyan sajátos szakdiplomácia, mely a művelődéspolitika (oktatás-, tudomány- és művészetpolitika, továbbá kisebbségpolitika) és a külpolitika metszéspontjában helyezkedik el. Ezt a többes kötődést jól mutatja, hogy számos országban a Külügyminisztérium szabályozza ezt a területet (például Ausztriában, Olaszországban vagy Szlovéniában), míg más országokban a Kulturális Minisztérium irányítja a kulturális diplomáciát (ahogy Finnországban vagy Csehországban), esetleg együttműködve a külügyi tárcával (köztük Magyarországon is). A fentiekből is jól látszik, hogy ez a terület egyszerre tartozik\tartozhat a kulturális és a külügyi tárca tevékenységi körébe, ugyanakkor szinte mindegyik kormányzati szerv is – ahogy mindegyik nagyobb vállalat is – rendelkezik nemzetközi osztállyal, nemzetközi kapcsolatokkal, amelyek alakítása során nem árt figyelembe venni a szorosan vett szakügyeken kívül az ország általános érdekeit is. Szükséges tehát, hogy ezen a területen (is) szoros együttműködés valósuljon meg a különböző minisztériumok között. Az államok közötti kulturális együttműködés jogi keretei a kulturális szerződések (egyezmények, megállapodások). A kormányok a hosszabb távú kulturális együttműködésről szóló megállapodást keretegyezménybe foglalják, és ezen belül konkrét munkaterveket, csereprogramokat alakítanak ki. Egyezmények kötése nélkül, vagyis nem kormányzati szinten is alakulnak kapcsolatok és ezeket a kormányzatnak támogatnia kell. Így ezek összességében a következőket tűzhetik ki célul: • a két- és többoldalú kulturális kapcsolatok kiépítése, ápolása (közösen szervezett programok kezdeményezése, megszervezése: színházi társulatok, kiállítások stb. cseréje, koprodukciók, közgyűjtemények kapcsolatai stb.); • a két- és többoldalú tudományos kapcsolatok kiépítése, fenntartása – az oktatási politikával összhangban (külföldi egyetemeken az adott ország nyelvét, történelmét, irodalmát tanító tanszékek támogatása, egyetemek közti kooperációk erősítése, cserediák-programok támogatása, ösztöndíjprogramok, kutatóhelyek létrehozatala,

az

ország

tudósai

részvételének

támogatása

nemzetközi

konferenciákon, iskolai bizonyítványok, diplomák összehasonlíthatóságának és kölcsönös elismerésének támogatása stb.);

15

• a külföldön működő, az adott ország kultúráját közvetítő intézetek fenntartása, működtetése (a magyar Balassi Intézet, az angol British Council, a német Goethe Institut, a spanyol Cervantes Központ stb.); • a hazai kultúra intenzív megjelentetése külföldön (évadok, (vándor)kiállítások, egyéb rendezvények megszervezése, támogatása); • külföldiek számára is érthető és élvezhető kulturális programok szervezése az országon belül, illetve ezek népszerűsítése (kulturális „nagyrendezvények” (napok, hetek, fesztiválok) szervezése); • bemutatni a külföldi kulturális eredményeket és megismertetni az aktuális tendenciákat (konferenciák szervezése a témában; előadások, kiállítások meghívása és kölcsönös információcsere); • a hagyományos külkapcsolatokat kísérő kulturális tevékenységek felmérése, fenntartása, támogatása (pl.: felső vezetők utazásához kapcsolódó akciók); • részvétel a kultúrával foglalkozó nemzetközi szervezetekben. I.5 Magyarország kulturális diplomáciája Magyarországnak a külfölddel való érintkezései az államalapításig nyúlnak vissza. Az ezt követő századokban főleg német-római hatások érvényesültek, az Anjou-ház uralkodásának kezdetétől az olasz városállami kapcsolatok kerültek előtérbe és Mátyás korában élték virágkorukat (magyar reneszánsz).A török hódoltság kulturális szempontból pusztulást hozott, majd az osztrák (barokk, klasszicista, szecessziós) kultúrának lett számottevő hatása országunkban. A magyar-nyugat-európai kapcsolatok a 19. századtól jelentősek, főleg az értelmiség utazásainak köszönhetően. Magyar kulturális diplomáciáról azonban csak az első világháború utáni évektől beszélhetünk.45 I.5.1 Az első világháborútól a szocializmus időszakáig A Trianon utáni helyzetben Magyarország politikai mozgástere igen szűkös volt, így felértékelődött a kulturális diplomácia szerepe, vagyis egy részről elindult egy szellemi kulturális offenzíva, más részről pedig megindult az ennek végrehajtásához szükséges értelmiség képzése. A fő cél a regionális befolyás erősítése és a területi revízió volt. E célok megvalósításának középpontjában a Vallási és Közoktatási Minisztérium állt, melynek

45

Nyusztay (2000) 108.

16

vezetője Klebersberg Kunó majd Hóman Bálint volt. Kulturális külpolitikájuknak a következő elemei voltak: • külföldi magyar intézetek és tanszékek, lektorátusok hálózatának kialakítása, bővítése (a húszas évekre a külföldi magyar intézetek, a harmincas évekre a külföldi magyar tanszékek és lektorátusok alapítása volt jellemző) Collegium Hungaricum-ok (1924. Bécs, Berlin 1927. Róma); • a korábbitól eltérő, az elitképzés céljait szolgáló állami ösztöndíjakció beindítása; • az országhatárokon kívül élő magyarság kulturális azonosságtudatának megőrzése, az anyanemzet általi segítése; • Magyarország kultúrájának, tudományos értékeinek minél szélesebb körű külföldi megismertetése; • Magyarországi

diákok

és

tudósok

csereutazásainak

támogatása,

előmozdítása.46 A húszas években kezdődött a kulturális külpolitika részeként a külföldi magyarság magyar állam általi felkarolása. Ekkor indult a Külföldi Magyarság című lap (1920-1925), jött létre a Külföldi Magyarok Szövetsége, majd később a Magyarok Világszövetsége (1938).47 A kétoldalú kulturális és tudományos kapcsolatok bővülését, elmélyülését olyan társaságok létrejötte jelzi, mint a Corvin Mátyás Magyar-Olasz Tudományos, Irodalmi, Művészeti és Társadalmi Egyesület vagy a Finn-Észt-Magyar Szövetség.48 Hóman kétoldalú, tudományos, kulturális és oktatási megállapodásokat kötött több országgal (Lengyelország, Olaszország, Ausztria, Németország, Észtország, Finnország, Japán, Bulgária), ezekben rögzítették a tudósok látogatásait, diákcseréket, ösztöndíjasok küldését, a tudomány, művészet, irodalom, sport, rádiózás terén adódó együttműködési lehetőségeket.49 1942-ben – azaz Hóman miniszterségének utolsó évében – összesen 64 külföldi magyar kulturális és tudományos képviselet működött, ebből 48 egyetemi képviselet volt.50 Ez bizonyítja, hogy a második világháború elején a kulturális diplomáciai tevékenység ismét erősödött, a német megszállás után azonban hanyatlani kezdett. A második világháború utáni rövid koalíciós időszakban a magyar kulturális diplomácia előtt újra az a feladat állt, hogy segítse a háborúban vesztes ország kitörését az 46

Ujváry (2004) 47. Ujváry (2004) 53. 48 Ujváry (2004) 53. 49 Ujváry (2004) 55. 50 Ujváry (2004) 57. 47

17

elszigeteltségből, pozitívan befolyásolja az ország képét, segítse elő az európai kulturális életbe való visszacsatlakozást és a szomszédos országokkal való viszony újjáalakítását. Ezért öt irányban próbálták fejleszteni a kulturális külkapcsolatokat: 1. A volt szövetségesekkel (főleg Olaszországgal, mivel Németország nemzetközi kapcsolatai igencsak visszaszorultak) 2. Nagy-Britanniával, Franciaországgal, USA-val (korábbi izolációval szemben erős kapcsolatkeresés) 3. A háborúban semleges országokkal (főleg Svédországgal és Svájccal) 4. A Szovjetunióval 5. A szomszéd országokkal A Nyugattal megkezdődő kapcsolatépítésben kiemelt szerep jutott a jelentős magyar emigrációnak és az 1945 és 1947 között a kultúrpolitika eszközei megegyeztek a két világháború közöttiekkel. Átvették és folytatták a népművelő, közoktatási – mint amilyen a nyolcosztályos iskola bevezetése, a népi tehetségek kiemelésének gyakorlata – intézkedéseket és elveket éppen úgy, mint a kulturális diplomácia egyik legfőbb irányvonalát: a külföldi magyar intézethálózat fenntartására, sőt bővítésére törekedtek. Fontos különbség azonban, hogy a szomszéd országokkal kapcsolatban már nem a revízióra törekedtek, hanem együttműködésre, amely a közös történelmi múlton és kulturális gyökereken alapul. Azonban az 1947-48-as kommunista hatalomátvétel után a külkapcsolatok a hidegháború hatása alatt formálódtak.51 I.5.2 Az államszocializmus több mint négy évtizede Ez idő alatt a magyar kulturális diplomáciát – mint általában minden mást – a kétpólusú világrend, a mindenre kiterjedő szovjet befolyás határozta meg. Az ötvenes évek első felében (amit szokás a klasszikus hidegháború időszakának is nevezni),

a

nem

szocialista

országokban

lévő

magyar

intézmények

támogatását

megszüntették, vezetőiket hazarendelték és a NATO-országok budapesti kulturális intézeteit is bezárták. A kulturális külkapcsolatokat a Népművelési Minisztérium irányította a Külügyminisztériummal egyetértésben az 1949-ben megalakult Kultúrkapcsolatok Intézetén – 1962-től Kulturális Kapcsolatok Intézete – keresztül. 52 Közvetlenül az 1956-os események után ismét a teljes elszigeteltségből való kitörés a cél, ekkor teljesedik ki a kapcsolat a szocialista országokkal. 51 52

Nyusztay (2000) 108-109. Ujváry (2004) 60-62.

18

A hatvanas-hetvenes években (a détant vagyis az enyhülés időszakában) változás következett be Magyarország kulturális külpolitikájában. Egymás után kötött kétoldalú kulturális, tudományos és oktatási megállapodásokat, többek között 1965-ben Belgiummal és Olaszországgal,

1966-ban

Franciaországgal,

1967-ben

Nagy-Britanniával,

1969-ben

Ausztriával, Hollandiával és Norvégiával, 1971-ben Dániával, 1977-ben pedig a Német Szövetségi Köztársasággal és az Amerikai Egyesült Államokkal.53 Megkezdődött a kapcsolatteremtés a külföldön élő magyarsággal, a magyar emigrációval. Fontossá vált magyar szempontból is a külföldi magyarság azonosságtudatának és anyanyelvének megőrzése, kultúrájának ápolása. Bővült a külföldi magyar intézetek hálózata, 1948-ban Szófiában, Varsóban, 1953-ban Prágában, 1970-ben Kelet-Berlinben alakult magyar intézet. Az 1974-ben alakult az első Európán kívüli magyar intézet Kairóban, amit politikai okok miatt 1977-ben az egyiptomi hatóságok bezárták (a megromlott szovjet-egyiptomi viszony áldozata lett). Szerencsére a kairói Magyar Nagykövetség részeként működő Kulturális Tanácsosi Hivatal formájában lehetőség volt a további működésre – mindmáig változatlan formában. 1978-ban létrejött a mai napig egyetlen ázsiai intézetünk Új-Delhiben, a korszak legvégén pedig hosszas egyeztetés után megnyílt a stuttgarti intézet is (1989). A hetvenes évek közepén már több mint 50, a nyolcvanas évek elején 75 országgal (köztük 20 tőkés és 43 fejlődő országgal) volt Magyarországnak kétoldalú oktatási, kulturális és tudományos megállapodása.54 A helsinki záróokmány megszabta új feltételek között lehetőség nyílt a sajátos magyar szocializmus a „legvidámabb barakk” elképzelés külföldi népszerűsítésére, melynek az 1968as gazdasági reform is lendületet adott. Az 1980-as az ellentmondások évtizede volt. Egyfelől a magyar külpolitika relatív önállóságot élvezett, másfelől viszont az ideológiai kötöttségek kezdtek elavulttá válni. A kulturális külkapcsolatokra a nyitottság volt jellemző (ekkorra már az ország 78 állammal és 11 nyugati ország 30 jelentős magánalapítványával állt egyezményes kapcsolatban és az intézmények közti közvetlen megállapodások száma meghaladta a 300-at). Egyre többen vettek részt külföldi tanulmányúton, egyre több külföldi felsőoktatási intézményben jött létre magyar tanszék és egyre több helyre vitték el a magyar kultúra hírét a sokszor igen összetett magyar napok, hetek, fesztiválok. Mindezeknek is köszönhető, hogy hazánk 1986-ban, az európai biztonsági és együttműködési folyamat keretében – a Varsói Szerződés tagállamai

53 54

Ujváry (2004) 63. Ujváry (2004) 65.

19

közül először – házigazdája lehetett egy jelentős EBEÉ rendezvénynek, az Európai Kulturális Fórumnak. Mindezen pozitív folyamatok ellenére az ideológia fékező ereje megmaradt. A kulturális külkapcsolat túlnyomórészt központi tervezésű és finanszírozású maradt, ezért „kellett” a fejlődő szocialista országoknak segélyeket adni, és ezért nézte a párt gyanakvóan a nyugati magán- és intézményi kapcsolatokat. A nyolcvanas években kialakult gazdasági válságjelenségek (míg a fejlett ipari országok nagy részében már az infrastrukturális ágazatok váltak vezető ágazatokká, Magyarországon és a többi KGST-országban a preferált ágazatok az ipari szférához tartoztak továbbra is) és a nyomukban bevezetett takarékossági intézkedések következtében a kulturális cserére fordítható költségvetési összegek évről évre csökkentek. Így hazánk nem tudta finanszírozni a korábbi „nagyrendezvényeket” és a nyugati országok felé fordult (legjobb példa erre a Soros Alapítvány megjelenése az évtized második felében). Így a rendszerváltó hatalomnak a szükségtelen kötöttségek feloldását, és a külföldi partnerek és nemzetközi intézmények által nyújtott kedvező feltételek megfelelő kiaknázását kellett véghez vinnie.55 I.5.3 A rendszerváltás után Az 1990-es évtized gyökeres változást hozott: megszűnt a Szovjetunió és a pártállam mindenre kiterjedő befolyása. A kultúra a nemzeti önazonosság alapvető és autonóm elemévé vált. A kulturális kapcsolatoknak ettől fogva a magyar és a külföldi kultúra, oktatás és tudomány jótékony egymásra hatását és ezen keresztül a társadalmi és gazdasági modernizációt kellett szolgálniuk. Ezért az államnak a nemzeti kulturális örökség védelme mellett, fontos feladata a nemzetközi csere számára előnyös feltételek elősegítése is. Ahogy az fentebb is olvasható, a kulturális külkapcsolat a művelődéspolitika és a külpolitika metszéspontjában foglal helyet, és ezért, illeszkedik az ország külpolitikai törekvéseihez. A 90-es években országunk külpolitikája három fő prioritás mentén szerveződött, melynek minden politika – így a kulturális is – alá volt rendelve. Ezek a következők: 1. Euroatlanti integráció; 2. Jószomszédi viszony a környező országokkal; 3. Határon túli magyarság jogainak érvényesítése.56

55 56

Nyusztay (2000) 109-111. Nyusztay (2000) 111.

20

A rendszerváltás után végbemenő folyamatok még semmiképpen sem tekinthetők lezártnak. Az új nemzetközi és belpolitikai, valamint megváltozott társadalmi helyzetből adódó problémák nagy része még ma is aktuális. A kultúrán belül új szereplők, új struktúrák jelentek meg és alapvetően megváltoztak az állami döntési és újraelosztási mechanizmusok. Általában elmondható a kulturális külpolitikáról, hogy irányvonalainak meghatározásában a Külügyminisztériumnak fontos szerepet kell betöltenie – össze kell hangolnia a Magyar Köztársaság külpolitikai érdekeinek érvényesítését és koordinálnia kell más kormánytagok ilyen irányú működését57 – de mellette egyéb kormányzati és nem kormányzati szerveknek is részt kell vennie alakításában. Magyarországon a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) és az Oktatási Minisztérium a legfontosabb kultúrával foglalkozó kormányzati szervek (2006. végétől Oktatási és Kulturális Minisztérium néven összeolvadt a két intézmény),

és

az

oktatási,

tudományos,

egyházi

stb.

kapcsolatok

alakításában,

fenntartásában, ápolásában számos nem kormányzati szereplő is részt vesz. A NKÖM alapító okiratában foglaltak szerint feladata többek között ellátni a nemzetközi kulturális kapcsolatok szervezését, valamint a magyar kultúra külföldi terjesztését; a nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának ápolását, a határon túl élő magyarság és az anyaország közötti kulturális kapcsolatok fenntartását. A miniszter a nemzetközi feladatok keretében a külügyminiszterrel együttműködésben kulturális tárgyú nemzetközi szerződéseket készít elő, ellátja az ösztöndíjasok külföldre küldésével, és hazánkban történő fogadásukkal kapcsolatos feladatokat, és irányítja, felügyeli a külföldi kulturális intézményeket.58 A magyar kulturális diplomácia az 1990-es évtizedben számos eredményt ért el. Országunknak 105 országgal van kétoldalú szerződéses kulturális együttműködése, ebből körülbelül ötven országgal aktív a kapcsolat. Egyezményt kötött Magyarország a rendszerváltás óta többek között a dél-amerikai kontinens több országával, 1995-ben Brazíliával és Kolumbiával, 1998-ban Mexikóval, az afrikai kontinensről a Dél-afrikai Köztársasággal (1993), az ázsiai kontinensről a közel-kelet több országával, köztük Izraellel (1990), Libanonnal (1995) és a Palesztin Hatóságokkal (1996), Mongóliával (1996), Kínával pedig

2002-ben

kulturális

munkaterv

készült.

Természetesen

a

megváltozott

országhatároknak megfelelően a régió számos országával kötött egyezményt, köztük Szlovéniával (1992), Horvátországgal (1994), Oroszországgal (1993), Ukrajnával (1995) és a balti államokkal (1994-ben Észtországgal, 1997-ben Lettországgal és Litvániával).59 57

Nyusztay (2000) 112. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának honlapja 59 Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának honlapja

58

21

A külföldi magyar intézetek hálózata is látványosan bővült a rendszerváltás óta. A kilencvenes évek elején nyílt meg a moszkvai (1990), a pozsonyi (1991) és a bukaresti (1992) magyar kulturális intézet. 1999-ben nyitotta meg kapuit a londoni Magyar Intézet, 2001-től működik a tallini intézet, és ugyanebben az évben nyílt meg egy addigi nagy hiányosságot pótolva a New York-i Kulturális Központ. A hálózat legfrissebb tagja a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézet 2004 decemberében nyitotta meg kapuit. A külföldi magyar intézetek hálózatának bővítésén túl az aktuális hazai kulturális külpolitika érdeme az immár hagyománnyá vált magyar kulturális évadok szervezése, amelyek főszervezője, a Hungarofest Kht. megfogalmazása szerint „Magyarország sokszínű bemutatására adnak lehetőséget”.60 Az évadok rendezésének hagyománya Franciaországból származik, így tőlük kaptuk az első meghívást is 2001-ben. A MAGYart címet viselő évadra 2001 júniusa és december 31-e között került sor, amelynek során 250 városban kb. 800 program került megrendezésre, a hat hónap alatt összesen mintegy 6000 fő utazott Franciaországba – ebből 3600 művész –, 40 kiállítást szerveztek, 70 rendező mutatkozott be 250 filmvetítésen, 11 konferenciát szerveztek és 34 magyar könyvet fordítottak le és jelentettek meg franciául. A programsorozat eredményeképpen 25-30 százalékkal nőtt a Magyarországra látogató francia vendégek száma. A siker hatására született meg a kormányzat részéről az elhatározás, hogy nemcsak támogatni, koordinálni fogják a magyar fellépéseket külföldön, hanem generálni is: Magyarország különböző országokban rendszeresen féléves időtartamban fog bemutatkozni. Így jött létre 2002. június 19. és 2003. február 28. között az olaszországi Ungheria in Primo Piano, 2003-ban a nagy-britanniai Magyar Magic, 2004-ben a hollandiai Hongarije aan Zee, 2005-ben pedig Oroszországban mutatkozott be Magyarország, és ezzel párhuzamosan rendezték meg hazánkban az orosz kulturális évadot is. 2006-2007-ben Ungarischer Akzent néven fut magyar évad Németországban.61 Sikeresnek nevezhető a magyarországi kulturális idegenforgalom. Ezt könnyen lemérhetjük, ha csak a megrendezett kulturális fesztiválok számát és látogatottságának mutatóit – nem beszélve a jegyárakról – nézzük meg. Magunk is meggyőződhetünk ezeknek a kulturális eseményeknek a külföldi turistavonzó képességéről, ha elmegyünk például a Budapesti Tavaszi Fesztivál vagy a Szegedi Szabadtéri Játékok egy-egy előadására, ha nyáron meglátogatjuk a Balaton felvidéke kisfalvaiban megrendezett Művészetek Völgye fesztivált vagy kimegyünk a Hajógyári-szigeten megrendezett Sziget Fesztiválra. 60 61

Hungarofest Kht. honlapja Az évadokról bővebben lásd az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapját.

22

Magyarország tagja számos kultúrával (is) foglalkozó nemzetközi szervezetnek, és aktívan részt vesz munkájukban. Még a rendszerváltás előtt lett tagja az UNESCO-nak (1948), a WTO jogelődjének számító GATT-nak62 (1973), a Világbanknak (1982), 1975-től részt vett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleteken, megalakulása óta tagja az EBESZnek. 1989-ben alakult meg a Quadragonálé, amelyet Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország alkotott, ehhez később a régió többi országa is csatlakozott, és 1991-től nevezik Közép-európai Kezdeményezésnek. 1990-ben lett Magyarország az Európa Tanács tagja, 1991-ben hozták létre a Visegrádi Együttműködést, 2004-ben pedig csatlakozott az Európai Unióhoz. I.5.4 Kulturális diplomácia a mai Magyarországon Hazánkban a kultuszminiszterek a rendszerváltozás óta általában kétévente cserélődtek, a kultúrpolitika erősen kormányzati ciklusokhoz kötött, az országkép külföldi alakításáért felelős állami hivatalt a rendszerváltozás óta mindegyik kormány felállította, az utóda pedig átkeresztelve vagy megszüntetve azt, alapvetően megváltoztatta koncepcióját és személyi állományát.63

Bár

sikeres

kezdeményezések

vannak,

egyelőre

nem

beszélhetünk

Magyarország átgondolt, hosszú- és rövidtávú céloknak megfelelően alakított kulturális politikájáról és diplomáciájáról. Egy kormányzati ciklusokon átívelő, hosszú távra szóló, nemzeti érdekeket szem előtt tartó kulturális külpolitikai stratégia annak ellenére nem valósult még meg Magyarországon, hogy a különböző fórumokon evidenciaként elhangzik létrejöttének szükségessége: „A kulturális és a tudományos diplomácia lehetősége és jelentősége a 21. század elején – a mindeddig egyedül üdvözítőnek tekintett politikai és gazdasági diplomáciával szemben – egyre inkább növekszik. Éppen emiatt szükséges a magyar kulturális külpolitika, Hóman Bálint minisztersége óta, több mint hatvan esztendeje hiányzó korszerű és modern stratégiájának kidolgozása. Különösen akkor, amikor Európa egyetlen nagy gazdasági egységgé, viszont a kulturális sokszínűség földrészévé fog válni.”64 Részben talán pótolja ezt a hiányt a NKÖM megbízására 2004 júliusában a Kulturális Stratégiai Bizottság által létrehozott ún. Magyar Kulturális Stratégia című munkaanyag és Bozóki András kulturális miniszter A szabadság kultúrája című kiáltványa, melyben a kultúra létének és működésének megváltozott feltételeihez való alkalmazkodásról ír. A kiáltvány 62

General Agreement on Tariffs and Trade Éger – Kiss (2004) 18. 64 Ujváry (2004) 66. 63

23

alapváltozata „a 2005-ben elkészülő új magyar stratégia előzeteseként”65 készült, ezért tekinthetjük úgy, mint a legaktuálisabb kulturális stratégia vázát. 2006 januárjában fogalmazták meg a legfrissebb kulturális stratégiát A szabadság kultúrája. Magyar kulturális stratégia 2006-2020 címmel, amely épít a korábbi, 2004-ben megfogalmazott változatra, valamint A szabadság kultúrája című programnyilatkozatra. Lássuk, mi az, ami a 2004-es és 2006-os kulturális stratégiában a kulturális külpolitikára vonatkozik. Mindkét dokumentum felvázolja az utóbbi évtizedekben világszerte bekövetkezett változásokat, és megállapítja, hogy ennek következtében a kultúra és a kulturális politika fontossága növekedett. A kulturális globalizáció eredményeképpen a kulturális termékek és szolgáltatások világméretű versenye jött létre, átalakult a hagyományos kapcsolatrendszer, megvalósult a világban való egyidejű jelenlét, megváltozott a nemzeti és regionális kulturális jellegzetességekhez való viszony. Ebben a megváltozott helyzetben kell Magyarország kulturális politikáját alakítani. Az alapelvek között szerepel, hogy: • A kulturális sokszínűséget védeni kell; • A kulturális sokszínűség fenntartásához szükséges egymás kölcsönös megértése, a kultúrák közötti párbeszéd igénye; • A kultúra teremti meg a nemzeti önbecsülés kereteit, formáit és színtereit; • A magyar kulturális politika nemcsak az ország, hanem az egész nemzet kultúrájáért felelős. A stratégiai területek felvázolásakor mindkét dokumentum elsősorban a befelé irányuló kulturális politikára koncentrál, önálló fejezetként a kulturális diplomácia csak a 2004-es változatban szerepel a kulturális politika egyik eszközeként. A társadalmi vitára bocsátott 2004-es anyag nyolc fő irányt határozott meg, elsősorban azokra a pontokra koncentrálva, ahol „leginkább igény és esély lesz minőségi váltásra és strukturális átrendeződésre”66. A nyolc fő irány: 1. kulturális vidékfejlesztés programja, 2. több kultúrát gyermekkorban, 3. új közönségek elérése, 4. az örökségvédelem cselekvési programja, 5. a kulturális örökség életközelibbé tétele, 65 66

Idézet a kiáltvány végszavából. Magyar kulturális stratégia

24

6. a magyar tehetség helyzetbe hozása itthon és külföldön, 7. kortárs újdonságokkal a jövő klasszikusaiért, 8. a kultúra mint gazdaság- és versenyélénkítő. A felvázolt nyolc stratégiai terület közül kettőben jelenik meg hangsúlyosan a kultúra mint a nemzetközi színtér fontos szereplője. Természetesen a vidékfejlesztés ösztönzése a kulturális turizmus céljait is szolgálja, a kulturális örökség életközelibbé tétele során pedig a virtuális látogatók idegen nyelven is történő kiszolgálása nemcsak a turisták, hanem a külföldi szakemberek és művészek számára is könnyebbséget jelent. A 6. stratégiai irány a magyar állam kötelességeként említi, hogy áldozatokat is vállaljon a kultúra területén a nemzet versenyképességéért, többek között a csúcstehetségek útjának egyengetésével a kulturális diplomácia cél- és eszközrendszere segítségével, a fiatalok számára ösztöndíjrendszer fenntartásával, a sajátosan magyar művészi értékek megszületésének támogatásával és promóciójának biztosításával. A 8. stratégiai irány a kultúra gazdaság- és versenyélénkítő szerepét emeli ki, hangsúlyozva, hogy a „kultúra növekvő jelentőségű nemzeti erőforrás”. Ezért kiemeli többek között az idegenforgalom, és azon belül a növekvő kulturális komponens elismertségének erősítését. A Magyar Kulturális Stratégia című munkaanyag A kulturális politika eszköztára című részben foglalkozik a kulturális diplomáciával. Eszerint „kulturális diplomáciánk a növekvő lehetőségek és az élesedő versenyhelyzet között keresi lehetőségeit”, a nemzeti kulturális promóció primátusának megőrzésével részt kell vállalni az európai kulturális együttműködésekből. Három konkrét teendőt is felvázoló területet emel ki a dokumentum: 1. A fordítások és külföldi megjelentetések támogatása mint a saját kultúra külföldi promóciójának kiemelt területe; 2. A magyar kultúráról a világhálón elérhető információ idegen nyelven „mind teljesebb, hitelesebb egyben vonzó legyen”; 3. A szomszédos országokban élő magyarság iránti felelősség megnövekedése érdekében élni a kulturális területen fellelhető lehetőségekkel, a diaszpórában élők magyar intézeteinek támogatása, magyar nyelvű internetoldalak elérhetőségének propagálása. A 2006-os stratégia bevezetőjében az olvasható, hogy csak azokkal a területekkel foglalkozik, amelyeken szükség van változásra, és nem tér ki a jól működő területekre, mint a „nemzeti kulturális közintézmények és a könyvtárhálózat fenntartása, a nemzetiségi vagy etnikai kisebbségek és a vallási közösségek kulturális életének támogatása, a 25

határokon túli magyarok kulturális tevékenységének segítése, az aktív kezdeményező kultúrdiplomácia.” Így a négy kiemelt fejlesztési területe: 1. Közösségek: a kultúra közösségteremtő szerepének erősítése; 2. Kulturális örökség védelme: a nemzet tárgyi és szellemi kulturális örökségének gondozása; 3. Kortárs kultúra: a kulturális alkotás korszerű intézményi feltételeinek kialakítása; 4. Nyitott kultúra: az esélyegyenlőség biztosítása a kulturális javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. A kiemelt stratégiai területek részletezésekor alig esik szó a bevezetőben lefektetett alapelvekről, az országon kívülre irányuló feladatokról. A 3. fejlesztési irányon belül kiemeli a kortárs művészek nemzetközi szintű megmérettetésének támogatását, hazánk intézményi kereteinek javítását – annak érdekében, hogy a kultúrák között párbeszéd színhelye lehessen –, támogatni a külföldi csereprogramokba való intézményes bekapcsolódást. A 4. stratégiai irányon belül tér ki az új kommunikációs formák kihasználásának fontosságára például a tudományos eredmények esetében (ezáltal serkentve nemzetközi tudományos életbe való bekapcsolódást), a kulturális örökség hozzáférhetőségének könnyítése érdekében (így a magyar kultúra „jelentős szereplővé válhat az európai kulturális életben”), valamint a határon túli magyarok identitásának erősítése érdekében. Az 1. stratégiai területen belül tér ki a nemzeti önbecsülés megerősítésének megvalósítására a kulturális diplomácia eszközeinek segítségével. Ennek érdekében támogatja a hazai művészeti alkotások, a magyarság egészére jellemző közös jegyek megóvását és európai megjelenítését, új értékekkel való gyarapítását. Ehhez szükséges: • A magyar intézetek hálózatának reformja: a hálózat egységes arculatának és magyarországi jelenlétének kialakítása, az adott ország társadalmának erőteljesebb megszólítása; • Az egyoldalú nemzeti reprezentációk helyett a közös alkotások, kooperatív projektek megvalósításának támogatása; • A nemzeti kultúra mellett a szubkultúrák támogatása, összehozni egymással a hazai és külföldi analóg szubkultúrák résztvevőit, szubkulturális átjárók kialakítása;

26

• Magyarországi

alkotások

nemzetközi

kommunikációjának,

forgalomképességének fejlesztése: például fordítóházak támogatása; • A határon túli magyar alkotók és műveik terjesztésének támogatása, határ menti együttműködések erősítése, a határon túli intézmények bekapcsolása a magyarországi intézményi hálózatokba. Az elkészült kulturális stratégiai dokumentumokban a kulturális külpolitika területei, eszközei mellékesen jelennek meg, sem céljai, sem eszközei nincsenek kifejtve, holott a kulturális politika fontos része. Ennek oka lehet, hogy a kulturális tárca az országon belülre irányuló kulturális politika feladatait jelenleg fontosabbnak ítélte meg, ezért elsősorban azon a területen szükséges feladatokat veszi sorra a stratégiában. Hiányzik a stratégia elvei közül az a felismerés, hogy a kulturális diplomáciának nem szabad egyirányúnak lenni, feladata nemcsak a hazai kultúra külföldi propagálása, hanem a külföldi kultúra hazai bemutatása is. Ez több szempontból is fontos cél, hiszen például segít a kultúrák közötti párbeszéd élénkítésében, valamint a hazai kulturális élet fellendítésében is. Mint azt láthattuk, a kulturális diplomácia egyik célja, a kulturális rendezvények, fesztiválok támogatása. Sajnos azonban ezzel a céllal a magyar kulturális stratégia nem foglalkozik. A külföldi magyar évadokat tekinthetjük „éves fesztiváloknak”, de a magyarországi fesztiválok véleményem szerint nem kapnak megfelelő súlyt társadalmi, gazdasági stb. szerepükhöz képest. Dolgozatom második részében ezért ezekkel foglalkozom.

27

II. A magyar fesztiválrendszer bemutatása A fesztiválok térnyerése világjelenség. Hazánkban is egyre többünk érdeklődésére és pénzére tartanak igényt. Számos intézmény, cég, alapítvány, egyesület, település, önkormányzat, társulat és egyén nemcsak a bemutatkozás és megmutatkozás, hanem a kitörés lehetőségének is tekinti az ilyen eseményekben való közreműködést. Úgy vélem, hogy a burjánzó fesztiválkultúra társadalmi, gazdasági háttere érdekelheti nemcsak a szakembereket, hanem a fesztivállátogatókat is. Dolgozatomhoz a tényanyagokat, számadatokat a Budapesti Kulturális Obszervatórium (a továbbiakban: Obszervatórium67) által, 2004 és 2006 között végzett felmérés szolgáltatta.68 II.1 A fesztiválokról általában A néhány napra (hétre) összpontosuló kulturális akciók az emberiség egész történetét végigkísérik. Kezdetben ezek szinte mind vallási, kultikus természetűek voltak. Jelen volt bennük a komorság és az emelkedettség (pl. passiójátékok), akárcsak a mai kor fesztiváljaiban; ennél azonban tagadhatatlanul többet örököltek korunk nagyrendezvényei a régi korok tél- és böjtbúcsúztató vígasságaiból. A mai értelemben vett első fesztiválok valóban a művészet ünnepei voltak, a kulturális és a társadalmi elit találkozási alkalmai. Eleinte egy-egy műfajra terjedtek ki: a XIX. század végén indult velencei biennálé a képzőművészetre, Salzburg a komolyzenére, Bayreuth az operára. A Szegedi Szabadtéri Játékok az európai úttörők közé tartozik. Hosszú ideig csak a nemzetközi léptékű, nagyszabású művészeti rendezvények és versenyek (mint pl. filmfesztiválok) viselték ezt a nevet. Már a múlt század derekán elkezdődött azonban a fogalom fölhígulása. Előtérbe került az idegenforgalom aspektusa. Ez olykor koncepciózusan illeszkedett a művészi célokhoz (Prágai Tavasz, Budapesti Tavaszi Fesztivál), máskor szimplán fesztivál néven kezdték illetni az idegenforgalmi szezonban hozzáférhető elegyes kulturális kínálatot. Az emberek személyes mozgásának könnyebbé válásával és a globalizáció kiteljesedésével összhangban az elmúlt egy-másfél évtized azután a fesztiválok – az ilyen néven illetett, illetve az ilyen jellegű rendezvények – számának robbanásszerű növekedéséhez vezetett. Egyúttal tovább szélesedett a fogalom tartománya. A statisztikai besorolás a kongresszusok és a kereskedelmi vásárok mellett tartja számon a fesztiválokat, és e nevet viselhetik a legegyszerűbb legkisszerűbb „összejövetelek” is. 67 68

A szervezetről bővebben lásd: www.budobs.org A felmérés eredményeit a Fesztivál-világ című kiadványban összegezték a kutatást végzők.

28

A fesztiválnak nincs nemzetközileg (vagy hazánkban) elfogadott szabatos meghatározása. Ugyanakkor szükség van egy „megközelítő” értelmezésre ha szakértő szemmel tekintünk a fesztiválokra (például az állami fesztiváltámogatási rendszer kidolgozásához), tehát törekedni kell a fogalom határainak megfogalmazására. Így például, jóllehet Új-Zélandon is elismerik, hogy a legkülönfélébb eseményekre aggatható a fesztivál kifejezés, a kulturális politika azokat tekinti tényleges fesztiválnak, „amelyek fókuszában a kultúra bemutatása, gazdagítása és a benne való részvétel áll; több műfajt ölel föl; egységes szellemiséget képviselő keretben megtervezett, előkészített, meghirdetett és kivitelezett programja van; végül térben és időben megszabott keretben zajlik”. A déli félteke másik országában, Ausztráliában alkalmazott definíció ennél általánosabb, semminemű minőségi kritériumot nem tartalmaz: „A kulturális fesztivál rendszeres, nyilvános ünnep, amit a közösség tagjai szerveznek és világos és egyértelmű közösségi támogatást élvez”.69 Ezeken kívül még számos megfogalmazás született, bár a tanulmány készítői és saját véleményem szerint sem lehet, nem érdemes és nem szükséges egyetlen, általános fesztiváldefiníciót adni. Ezért fesztiválnak nevezek dolgozatomban minden olyan rendezvényt, amit a szervezők annak tartanak. A fesztivál meghatározásának a mindenkori célhoz érdemes igazodnia,

egyfajta

munka-definícóként

kell

működnie.

Ekkor

viszont

a

lehető

legtüzetesebben ki kell dolgozni az adott körülményekhez igazodó meghatározást. Ha a fesztiválok például pályázati pénzekért szállnak versenybe, tudniuk kell, hogy rendezvényük, programsorozatuk a kiíró szemében fesztiválnak minősül-e. II.2 A fesztiválok funkciói, jellemzői, formái A modern fesztiválok többféle szerepet töltenek be. Ennek megfelelően vizsgálatuk, minősítésük is több szemszögből történhet. A fesztiválokkal kapcsolatban legáltalánosabban azok kulturális, gazdasági és társadalmi szerepét különböztetik meg, de emellett más metszetekben is leírhatók a fesztiválok jellemzői. Az egyik ilyen metszet az ünnepi jelleg. A történeti előzményeket is az jellemezte, hogy a fesztivál a megszokottól kiragadva, megemeli, ünnepélyessé teszi a benne zajló produkciókat. A fesztivál utáni héten is lesznek koncertek és közönség, de azokra nem árad a fesztivál kivételességet sejtető fénye, társasági, közösségi élménye.

69

A Festivals Australia nevű kormányzati alap meghatározása

29

A másik a promóciós, figyelemfelkeltő szerep, ami szintén az események koncentrált jellegével függ össze, és ami alkalmassá teszi őket jelentősebb kulturális, gazdasági és társadalmi célok hordozására. Az erőteljes figyelemfölkeltő képesség teszi alkalmassá a fesztiválokat, hogy politikai funkciót is hordozzanak. Az ilyen szerepet (is) betöltő fesztiválok leginkább egy ország, régió vagy település pozícióerősítését, olykor egy-egy eszmerendszer vonzerejét szolgálják. Tág értelemben ilyen alapon fesztiválok a bilaterális kulturális diplomácia kulturális évadjai, és elsődlegesen politikai szándékok bővítették a harmincas évektől összművészetivé a velencei biennálét vagy hozták létre a moszkvai és berlini filmfesztiválokat. A fesztiválok nevelő (tanító, képző, segítő) funkciója a művészek tapasztalatcseréjében, új közönségrétegek megszólításában és a szervezők készségfejlesztésében testesül meg. Tágabb értelemben a fesztiválok nyújtotta találkozási alkalmak a kultúra iránt fogékonyságra és nyitottságra ösztönöznek. Valamennyi fölsorolt jellemvonásban közös, a fesztiválok fő sajátossága, egyben törekvése, a megszokottól való eltérés. A másik közös jegy az összetettség, sokarcúság – a komplexitás. A fesztivál összeköti a kultúrát, szórakozást a kereskedelemmel, a gazdasági haszonnal, miközben társadalmi hozadéka is van (helyi közösség és identitás erősítése, illetve ezen keresztül is a nemzeti összetartozás érzetének növekedése stb.) A fesztiválokat vállalt, illetve megfigyelt funkciójuk, tartalmuk és méretük szerint sokféle módon osztályozzák. Azonban a fesztiválok sokszínűsége miatt a besorolás nehéz lehet, nincs „tisztán” ilyen vagy olyan fesztivál, sok a határeset, vagyis a több halmazba besorolható fesztivál. Azonban lehet találni két döntő tényezőt a fesztiválok besorolásához, ezek: a kultúra és a szórakozás. Az ezeknek megfelelő ideáltípus egyrészt a művészeti fesztivál és másrészt a kirakodóvásárral, gasztronómiai kínálattal és egyéb ilyen jellegű tevékenységgel egybekötött vígasság. A vígasság szó használata erőltetettnek tűnhet, de ennek forrása a nemzetközi irodalom. A német kultúra meghatározó jelensége a Volksfest (népünnepély, vígasság), ami a falusi búcsúktól a szüreti mulatságig, illetve a vele párhuzamba állítható sörfesztiválokig terjed: Németországban 14 000 ilyen, olykor évszázadok óta egyazon időpontban tartott eseményt tartanak számon,

70

amelyek csúcsa a müncheni Oktoberfest. Angolul nincs bevett szópár:

festival ez is, az is. Az Ausztrál Fesztivál Nyilvántartásban már tíz évvel ezelőtt 1300 fesztivált jegyeztek be. Köztük egyaránt vannak művészeti rendezvények, valamint olyan

70

http://www.dsbev.de/

30

vigalmak és ünnepsorozatok, amik ezerszámra léteznek a többi kultúrkörben is. Az itáliai városi kultúrának középkorra visszanyúló eleme a parádé és a karnevál, ami korunk fesztiválmániájának egyik szerves előzménye. A művészeti fesztivál ellenpólusa tehát a német Volksfest fogalmában testesül meg. A vígasság és népünnepély vállalt funkciója a vásári szórakoztatás, mulatás, evés-ivás, árusítás és hasonlók. De sosem kizárólag ez: a vigalmi rendezvénysorozatok minden esetben hordoznak közösségépítő, azonosságerősítő, hagyomány-mélyítő, imázsformáló elemeket is. Olyanokat tehát, ami a közművelődés célrendszerének is sajátja. Ezen az alapon jogos az a szóhasználat is, ami a fesztiváloknak – a művészetihez képest – másik halmazát a közművelődési fesztiválok névvel illeti. A közművelődési

fesztivál

bevett

terminus. Valójában

szűkebb

népünnepélynél. A határvonalak ezúttal is elmosódnak: némelyik

tartományú

a

vígasságban a

közművelődési tartalom elegendő ahhoz, hogy joggal tekintsük közművelődési fesztiválnak, másokban nem. 71

Írországban is készült már az Obszervatóriuméhoz hasonló vizsgálat.

E vizsgálat során

kiderült, hogy létezik náluk egy olyan fesztiválfajta, amivel a hazai fesztiválok kapcsán nem, vagy csak elvétve találkozunk. Ez a kategória a „mezőgazdasági” (agricultural) fesztivál. A kanadai irodalomban mint agro-fesztiválok bukkannak föl, melyeken a „szedd magad” akciókhoz kapcsolódó fesztiváloktól a virágzásünnepeken, a bor-, a sajtfesztiválokon keresztül a farmlátogatásokig és a vidéki kulturális örökség megismerését szolgáló falujárásig mindent értenek.

72

A KSH 2003. évi adatai szerint a hazai közművelődési intézmények

körülbelül 2700 falunapot, népünnepélyt, búcsút szerveztek fesztivál keretében. II.3 A magyarországi fesztiválok kategorizálása Mint az fentebb is olvasható, a dinamikus fesztiválpiacon igen nehéz tipizálást, kategorizálást végrehajtani. Ugyanakkor ezt éppen a fesztiválok nagy száma és mozgalmas fajtagazdagsága teszi nélkülözhetetlenné. Az Obszervatórium felmérésébe közel 300 fesztivált vont be, vagyis könnyen belátható, hogy ezek sokszínűsége nem írható le anélkül, hogy az adatokat fesztiváltípusonként (is) értelmezzük. Amikor a kulturális politika (vagy az államigazgatás más ága: a turisztika, a területfejlesztés stb.) kialakítja a viszonyát a fesztiválokhoz, az szintén csak differenciáltan történhet, adott szempontok szerint csoportosítva a rendezvényeket. 71 72

Irish Festivals, Irish Life, http://www.aoifeonline.com/downloads/Goh_Final_Report.pdf http://www1.agric.gov.ab.ca/$department/deptdocs.nsf/all/agdex1364?opendocument

31

A fesztiválok valamennyi típusának van turisztikai dimenziója. Mindegyik típus törekszik arra, hogy a helyben lakó szokásos közönségen túl „idegenek forgalmát” is generálja. Az már fesztiválfüggő, hogy mennyire hangsúlyos ez az igény. Ezt azonban akkor tekintjük elsődleges osztályozási szempontnak, ha kifejezetten turisztikai szemszögből tesszük mérlegre a fesztiválokat. Az Obszervatórium a felmérés során a fesztiválok szervezőit és szakértőket is megkért a fesztiválok tipizálására. Ez utóbbiak 35-féle (!) rendezvényt különítettek el (igaz, ezek között volt egyelemű csoport is), de a könnyebb kezelhetőség érdekében elkészült egy tizenhárom soros beosztás is. A legnépesebbnek a komolyzenei és az „egyéb fiesztának” keresztelt kategóriák bizonyultak. Az önbesorolás és a szakértői kategorizálás közötti eltérések is azt erősítik, hogy osztályozni adott célra és adott esetre indokolt, az egyszer s mindenkorra szóló besorolásnak több a kára, mint a haszna. A fesztiválok sokszínűsége kifejeződik a programok tarkaságában. 2004-ben mintegy 6000 művészeti produkciót és több száz kiállítást mutattak be, számtalan nem művészeti eseménnyel (vásár, sportolási lehetőség, főzés, evés-ivás, táncház, stb.) egybekötve. II.4 A fesztiválok látogatottsága 2003-ban készült egy országos kulturális állapotfölmérés, mely azt vizsgálta, hogy a 73

fesztiválok és hasonló jellegű rendezvények milyen helyet töltenek be a magyarok életében.

Eszerint körülbelül 4,5 millió 14–70 éves állampolgár volt az év során valamilyen kisebbnagyobb rendezvényen vagy fesztiválon. A leglátogatottabbnak a helyi rendezvények (városnapok, falunapok, búcsú, különféle főzőversenyek stb.) bizonyultak: a 14–70 évesek közel fele (47%) legalább egyszer részt vesz egy év során valamilyen helyi rendezvényen. A művészeti produkciókat felvonultató színház-, film-, tánc-, kórus-, könnyűzene- és az összművészeti fesztiválok együttes közönsége 1,5 millió ember, a 14–70 éves lakosság 20%-a. Azok között, akik a 12 hónap során legalább egyszer megfordultak valamilyen fesztiválon (vagy hasonló rendezvényen), kb. 60% egyfélén, 20% kétfélén és szintén kb. 20% legalább háromféle fesztiválon volt a vizsgálatba bevont fesztiváltípusok közül. Az Obszervatórium vizsgálata szerint, melyben a fesztiválszervezőktől gyűjtöttek adatokat, az ország lélekszámának több mint fele látogat fesztiválokat, vagyis figyelembe véve azoknak az arányát akik több fesztiválon is megfordulnak, ez a felmérés megerősíti a 2003-ast.

73

Hunyadi Zsuzsa: A fesztiválok közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban. (2004).

32

A nemzetközi összehasonlításoknak korlátot szab az a tény, hogy a fesztivál fogalmának nemzetközi értelmezése, „szabványosítása” munka-definíció szinten is várat magára. Annyit viszont mindenképpen megállapíthatunk, hogy a gazdagabb, konszolidáltabb országokban magasabbak a részvételi számok, más szóval, még távol vagyunk a telítettségtől. A külföldi számok tükrében valószínűsíthetjük, hogy a hazai fesztiválok szerepe a kultúra, a gazdaság és a helyi társadalmak életében tovább nő (néhány metszetben a jelenlegi többszörösére). Németországban a lazán definiált Volksfesteken a lakosság mintegy dupláját kitevő látogatást tartanak számon (vagyis egy német évi két népünnepélyen vesz részt). Hasonlóan magas a fesztiválok látogatottsága Írországban, ahol a lélekszámnak több mint másfélszeresét, 7,1 millió résztvevőt regisztráltak 2002-ben. II.5 A fesztiválok növekvő népszerűségének okai Hunyadi Zsuzsa már hivatkozott művében így ír erről: „Összefoglalóul elmondható, hogy a fesztiválok a közvetlen kulturális élmény és\vagy a szórakozás mellett, nemcsak a közönség, de a résztvevők, a szereplők, a szervezők, és – sikeres rendezvények esetén – a tágabb környezet számára is sokrétű haszonnal szolgálnak.” 13 pontban foglalja össze a népszerűség lehetséges okait: 1. „A fesztiváloknak sokféleségük ellenére van közös jellemzőjük, és talán éppen e közös jellemzővel magyarázható népszerűségük és gyors terjedésük. Minden fesztiválban közös az, hogy nem pusztán a programsorozatok összessége. Az eseménysorozatokon, a konkrét programokon kívül, közösségi élményt is ad. Olyan élményt, amit pl. a másoktól elszigetelt otthoni, négy fal közötti kultúrálódás nem tud megadni. A különböző fesztiválok látogatói tudják, hogy a közönség többi tagjával a hasonló értékrend vagy a hasonló ízlés, esetleg a hasonló életstílus alapján közösséget vállalhatnak. 2. A fesztivál egyenlősít. Éppen a közös életérzés, a puszta „ottlét” a fesztivál idejére megszünteti a fesztiválon kívüli valós életben különben fennálló társadalmi különbségeket. 3. A fesztiválok egy helyre összegyűjtik az ágazat – legyen az művészeti, vagy más tevékenységet végző – valamilyen szempontból „legjeit”; a legjobb, a legérdekesebb, a legújabb, a legeredetibb stb. alkotásokat, termékeket, műsorokat. Aki mindezt láthatja, amellett, hogy tájékozott, jól értesült lesz, megkapja a kiváltságosság érzését is.

33

4. A fesztiválok során más emberek, kultúrák, művészeti ágak megismerése lehetséges, ami csökkenti az ismeretlennel szembeni gyanakvást, tágítja a látókört, erősíti a toleranciát. 5. A helyi fesztiváloknak több módon is lehet kedvező hatásuk a helyi közösségre. Amellett, hogy serkentik a kulturális életet, növelik az identitást, különösen, ha a helybéliek is bevonódnak a fesztivál létrehozásába, ha nem csak szimpla fogyasztókként élvezik azt. 6. A helyi fesztiválok a globalizáció egyenlősítő hatása ellen a lokalitás értékeinek bemutatásával, a lokalitás egyediségével küzdhetnek. 7. A fesztiválokkal az amúgy „kultúrára lusta” emberek is sok élményhez juthatnak. Különösen a képzetlenebb rétegek esetében lehet fontos, hogy a fesztiválok „buli” hangulata őket is beszippantja, s ott olyan tudást és élményeket szerezhetnek, melyhez egyébként nem vagy csak ritkán jutnak hozzá. Ez különösen a fiataloknál lehet fontos, itt kóstolhatnak bele a kultúrába, és válhatnak a későbbiek során gyakoribb fogyasztóivá. 8. A fesztiválok kavalkádja sokszor keveri a komolyabb és a könnyedebb, az értékesebb és a kevésbé értékes műfajokat, amivel a könnyebb műfajok a fajsúlyosabb kultúra „szállásadóivá” válhatnak, szendvicsként a könnyű műfajba csomagolva más műfajok is eladhatók. A fesztiváloknak tehát nevelő, ízlésformáló hatása is lehet. 9. A fesztiválok különleges eseménnyé teszik a hétköznapi élet egyes területeit pl. az evést vagy az ivást. Nem (csak) a mindennapok élvezeteit kínálják, hanem borkultúrát és gasztronómiai kultúrát terjesztenek. Evvel együtt felértékelik az ezen tudással rendelkező „egyszerű” embert. Legitimmé, sőt követendő példává teszik a mindennapi élet élvezését. 10. A fesztiválok megszervezéséhez és működtetéséhez általában többféle szervezet, többféle intézményi szereplő együttműködése szükséges. Ez erősíti a csapatmunkára

való

készséget,

gyengíti

az

egymással

való

versengés

szükségességének érzését. 11. A fesztiválok egyik fajtája az amatőr művészeti fesztivál. Az ezeken résztvevők kiélhetik kreativitásukat, módjuk nyílik az önkifejezésre, az önmegvalósításra, s e képességük szélesebb közönség előtt is igazolást nyerhet. Növeli a résztvevők önbecsülését, erőt adhat a tevékenység folytatásához.

34

12. A művészeti fesztiválokon az előadók számára, különösen, ha nemzetközi fesztiválról van szó, a más művészekkel, produkciókkal való találkozás megtermékenyítő, a fejlődésüket, továbblépésüket elősegítő, inspiráló erővel hathat. 13. A fesztiválok lehetővé teszik a környezet fejlődését, szerencsés esetben a gazdaság fellendülését is. A környezet megszépül, lerobbant épületek nyernek új funkciót, olykor egész utcák revitalizálása indul meg. Az ott élő lakosság munkaalkalmat kap, kikerülhet a munkanélküliség depressziójából. A sikeres fesztiválok eredményeként kialakuló jó imázsnak is lehetnek még további járulékos

hatásai,

odavonzhatnak

újabb

befektetőket,

rendezvényeket,

szolgáltatókat, a tudomány, a gazdaság, az oktatás, a kultúra újabb szereplőit.” II.6 A fesztiválok helye és ideje Az Obszervatórium felmérése megerősítette azt a trendet is, mely szerint a fesztiválok térnyerése világjelenség. Magyarország is illeszkedik a trendhez, hiszen ugyan a mohácsi busójárás 1867-re vezeti vissza a múltját, a fesztiválok egyharmada öt, másik harmada tíz évnél fiatalabb, s „csak” 12% volt a húsz évnél nagyobb múltra visszatekintő rendezvények aránya. A vizsgált rendezvények túlnyomó többsége évente és egyazon időszakban kerül megrendezésre. Az időtartamuk változatos képet mutat. A két leggyakoribb típus a háromnapos, illetve a 6–14 napos rendezvénysorozat. A fesztiválok háromnegyedét egyetlen településen rendezik, ezek túlnyomó része az illető helység ünnepségsorozata. Többségük a fentebbi jellemzés szerint közművelődési fesztiválnak minősíthető. Körülbelül minden tizedik fesztivál terjed ki ötnél több településre. A regionális fesztiválok térnyerése viszonylag új jelenség. A Zempléni Fesztivál tekinthető a válfaj hazai prototípusának, legrégebbi képviselőjének, de mára a Művészetek Völgye vált talán leghíresebb képviselőjévé. II.7 A fesztiválok tematikai sokszínűsége, területi megoszlása A népművészeti, az amatőr művészeti és a szórakoztató, gasztronómiai fesztiválok közel felét adják a fesztiválpiacnak, ezen belül is különösen nagy aránnyal a népművészeti fesztiválok. Ehhez képest a hivatásos művészeti ágakat reprezentáló fesztiválok kisebbségben vannak: a zenei, a színházi, az irodalmi fesztiválok összesen a fesztiválok kb. egynegyedét, az összművészeti és a könnyűzenei fesztiválokkal együtt kb. 40%-át teszik ki.

35

A fesztiválok évente mintegy 6000 művészeti programot mutatnak be, több száz kiállítás kíséretében, és még ezen kívül számtalan nem művészeti eseménnyel (vásár, sportolási lehetőség, főzés, evés-ivás, táncház stb.) gazdagítják a szabadidő eltöltését. 1. ábra 22

népművészet

18

gasztronómia, szórakozás

17

összművészeti, általános (komoly)zene

14

irodalom, film, egyéb

7

amatőr müv.verseny

7

könnyűzene, jazz

5

színház, tánc

4

egyéb

5

% Legnagyobb kínálat a könnyűzenei koncertekből, valamint a népzenei, néptánc előadásokból van, mindkét műfaj mintegy 2000 produkcióval képviselteti magát a vizsgált fesztiválokon. Ezer körüli a komolyzenei, 700 körüli a színházi, 600 a táncelőadások száma, és 500 a filmvetítéseké. Az Obszervatórium felmérésében azt is megvizsgálta, hogy a különböző művészeti és nem művészeti jellegű programok milyen arányban jelennek meg a fesztiválok programjában, függetlenül azok fő profiljától. Ebben a metszetben is a népművészeti programok erős jelenléte látható, a fesztiválok kétharmadában van több-kevesebb népművészethez kapcsolódó program. Viszonylag sok fesztivál gondol a fiatal korosztályokra is, valamilyen gyermekprogram több mint felükben fellelhető. A színházi, a komoly és könnyűzenei programok jelenléte hasonló, a fesztiválok 40–45%-ának programjában szerepel zenei produkció. 40%-ukban volt valamilyen képzővagy iparművészeti kiállítás is, és a felében népművészeti vásár. Az amatőr táncprodukciók, bemutatók (társastánc, mazsorett, akrobatikus rock&roll, hiphop stb.) a fesztiválok több mint egyharmadában jelen vannak. Az irodalom, a nemzetiségi kultúra megjelenése a fesztiválok mintegy 30%-ra jellemző, és hasonló arányú a szakmai beszélgetések, konferenciák, workshopok előfordulása is. A sport, a film, az amatőr versmondás és színjátszás a fesztiválok 20–25%-ban kap helyet. Ezenkívül a fesztiválok 40%a kínál gasztronómiai és 20%-a borászati programokat.

36

2.ábra 67

népművészet, néptánc, zene 57

gyermek és ifjúsági programok 50

népi mesterségek, vásárok

49

népi hagyományőrző, népszokások populáris könnyűzene, pop, rock

46

amatőr művészet, kórus, hangszer

46

(zenés) színház

45

jazz, világzene

41

képző- és iparművészeti

41

komolyzenei, opera

41 40

gasztronómia 35

amatőr művészet, tánc, társastánc irodalmi

30

szakmai találkozó, konferencia

29

nemzetiségi

28 25

sport, természet amatőr versmondás, színjátszás

23

mozgókép, film, videó

23

borászati

21

tört. hagy., műemlékekhez kötődő

21

egyéb

20

környezetvédelem

8 0

10

20

30

40

50

60

70

%

A programok sokszínűsége mellett, a fesztiválok területi eloszlása is igen változó képet mutat. Az ország „vízfeje” Budapest (és Pest megye) itt is túlsúlyban van: a fesztiválok egynegyedét az ezt a területet magába foglaló közép-magyarországi régióban rendezik. Ezen belül a színházi és komolyzenei fesztiválok felét és az irodalmi és filmfesztiválok harmadát rendezik ezen a területen. A legkevesebb fesztivált (7-9%) az észak-alföldi és közép-dunántúli régióban rendezik. A könnyűzenei fesztiválok háromnegyede az észak-alföldi és a dél-alföldi régióra koncentrálódik. A nem hivatásos művészeti fesztiválok, azaz a népművészeti és az amatőr művészeti versenyek, fesztiválok a dél-dunántúli, a nyugat-dunántúli régiókban, valamint Észak-Magyarországon mutatnak valamelyest túlsúlyt. A területi egyenlőtlenségek még szembeszökőbbek, ha az elosztott állami pénzek nagyságát nézzük: az összes fesztiváltámogatásra fordított pénz közel fele a budapesti illetve

37

Pest megyei – az összes fesztivál alig több mint egynegyedét (28%) kitevő – rendezvényekhez került. 1. táblázat Állami forrásokból* való Fesztiválok részesedés aránya % aránya % Közép-Magyarország 47 28 Közép-Dunántúl 7 8 Nyugat-Dunántúl 6 14 Dél-Dunántúl 3 13 Észak-Magyarország 7 12 Észak-Alföld 5 7 Dél-Alföld 25 18 Összesen 100 100 * önkormányzati, központi állami, NKA, egyéb pályázatok II.8 A fesztiválok szervezői A vizsgált fesztiválok felét önkormányzatok vagy önkormányzati intézmények (művelődési ház, ifjúsági központ, színház stb.) szervezik. A kft. vagy egyéb vállalkozási formában működő fesztiválszervezők aránya 15%-ot tesz ki, közhasznú társasági formában működik 14%-uk, egyesületi formában 10%-uk, alapítványiban pedig 8%-uk. 3. ábra % 56

összművészeti (komoly)zene

16

36

29

egyéb önkormányzat(i int.) civil szervezet

10

11

10 13

20

41

18

18

5

22

79 37

5 20

profi szervező cég saját szerv.

2 5

7 32

50

10

23

66

amatőr művészeti verseny gasztronómia, szórakozás

7

70

népművészet

8

37

színház, tánc film, könyv, egyéb

7

50

könnyűzene, jazz

10

11 10

7 3

10

7 12 10

erre szerv. jogi sz. egyéb

Az önkormányzati szervezésű fesztiválok a népművészeti fesztiválok, az amatőr művészeti versenyek és a színházi fesztiválok körében a legjellemzőbbek. Vállalkozások

38

gasztronómiai és könnyűzenei fesztiválok szervezésében találhatóak a legnagyobb arányban. A zenei, komolyzenei fesztiválok, valamint az irodalmi és filmfesztiválok szervezői körében a legnagyobb a kht.-k, az alapítványok és az egyesületek aránya. A profi rendezvényszervező cégek aránya – nem meglepő módon – a vállalkozói formában működő fesztiválszervezők arányához hasonlít, vagyis a gasztronómiai és könnyűzenei fesztiválok körében a legnagyobb. Ennek magyarázata egyrészt a nagyobb profittermelő képesség, másrészt az ilyen fesztiválok általában szabadtéri nagyrendezvények, melyek szervezése, az előírások betartása nagy szakértelmet igényel. II.9 A fesztiválpiac nagysága: a fesztiválok kiadásai és bevételei Az igen nagyszámú magyarországi fesztivál miatt nagyon nehéz megállapítani, hogy mennyi pénzből gazdálkodnak ezek a fesztiválok. Az Obszervatórium felmérésébe körülbelül 230 fesztivált vont be, melyek közel 6 milliárd forint költségvetésből gazdálkodtak. Becsléseik szerint azonban a magyar fesztiválpiac nagysága akár ennek a két és félszerese is lehet, akár 8-10 milliárdos költségvetéssel. A 2004. év legnagyobb költségvetésű fesztiváljait a 2. táblázat mutatja. Azonban a vizsgált 6 milliárdos fesztivál-költségvetések eloszlása is becsapós: a Sziget Fesztivál önmagában másfél milliárd forintos költségvetéssel rendelkezik, ezenkívül pedig a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Művészetek Völgye, a Szegedi Szabadtéri Játékok, a Budapesti Őszi Fesztivál és a Zempléni Napok együttesen újabb körülbelül 1,8 milliárd forinttal részesedik a 6 milliárdból, így a többi „átlagos” fesztivál összesen részesedik 2,7 milliárd forinttal. civil szervezetek; 0,3

4. ábra

média; 0,9 egyéb forrás; 2,2

magán személy; 0,6

önkormányzat; 18

szponzorok; 20,1

központi; 17,6

NKA; 2,7 saját forrás; 34,5

pályázatok; 3,1

39

A teljes költségvetésnek 35%-a saját forrásból (a kiemelt, nagy fesztiválok nélkül 29%), 18%-a önkormányzati (a kiemelt, nagy fesztiválok nélkül 21%) forrásból származott. A szponzorok és a központi állami támogatás aránya hasonló, 20% illetve 18% (a kiemelt, nagy fesztiválok nélkül 16%, illetve 14%). A különféle hazai és külföldi pályázati forrásokból elnyert összegek aránya 3% (a kiemelt, nagy fesztiválok nélkül 7%). Az NKA-tól elnyert forrásokból a költségvetés 3%-a származott (a kiemelt, nagy fesztiválok nélkül 5%). A civil szervezetek és a média a teljes költségvetéshez 1–2%-kal járult hozzá. Az Európai Uniós pályázati források aránya még az egy százalékot sem éri el. A nemzetközi kapcsolatépítés ilyen szintű hiánya az Unióhoz való csatlakozásunk után igen kevéssé érthető. 2. táblázat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

Sziget Budapesti Tavaszi Fesztivál Szegedi Szabadtéri Játékok Budafest Nyári Opera- és Balettfesztivál Művészetek Völgye Budapesti Őszi Fesztivál Savaria Történelmi Karnevál Ferencvárosi Nyári Játékok Hegyalja Fesztivál Gyulai Várszínház Összművészeti Fesztivál Mediawave „fényírók fesztiválja” Zsidó Nyári Fesztivál Zsámbéki Színházi Bázis Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja Zemplén Wanted Fesztivál Diósgyőri Várfesztivál Szatmári Fesztivál Szegedi Ifjúsági Napok Nemzetközi Harley-Davidson Fesztivál Fesztivál a Barokk Egerben Budapesti Zenei Hetek Soproni Ünnepi Hetek Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál A 238 fesztivál összesen

Millió Ft 1450 786 622 200 150 123 103 72 70 70 70 69 65 62 58 57 56 54 53 50 50 50 50 50 5994

A fesztiválok forrásainak aránya az összes forráshoz képest – aszerint, hogy a fesztivál részesedik-e egy adott forrásból – a következőképpen alakul: • saját és önkormányzati forrással rendelkeznek a legtöbben (80% körül), és ezek a teljes költségvetés közel 40%-át teszik ki;

40

• a fesztiválok 60%-a tudhat magáénak szponzort, átlagosan a teljes költségvetésük egynegyedét teszi ki a szponzori támogatás, míg magánadományokban összesen a fesztiválok 23%-a részesült. Ez az összeg átlagosan a fesztiválok megrendezéséhez szükséges pénzekhez 10%-ban járult hozzá; • a központi állami, főleg minisztériumok támogatásából a fesztiválok 35%-a részesült, átlagosan 27%-ot biztosítva a teljes költségvetésből; • az NKA a vizsgált fesztiválok 41%-át támogatta, átlagosan 20%-kal járultak hozzá a támogatott fesztiválok teljes büdzséjéhez; • egyéb pályázatokon a fesztiválok 27%-a nyerte el a költségvetésük 20%-át, civil szervezeteknél vagy magánadományozóknál egyaránt a fesztiválok kb. 10– 10%-a volt sikeres, evvel büdzséjük 15–15%-át tudták biztosítani; • sikeres EU-s forráshoz mindössze kettő, más külföldi forráshoz pedig négy százalék jutott, ezen pályázók költségvetéséhez 25%-ban járult hozzá az EU. Ezt foglalja össze a 3. táblázat: 3. táblázat A forrás teljes költségvetésen belüli aránya (%) Önkormányzat Központi NKA Egyéb pályázat Civil Szponzor Magán Média EU Külföldi Saját Egyéb forrás

A forrásból részesült fesztiválok aránya (%)

39 27 21 20 15 25 15 9 25 9 37 26

78 35 41 27 11 59 12 5 2 4 76 22

A forrásból részesült fesztiválok száma (db) 145 66 76 50 21 110 23 10 3 8 143 41

A fesztiválok 33%-ának teljes költségvetése 3 millió forint alatti volt, ebből 15% 1 milliónál is kevesebb költségvetésből gazdálkodott. Hasonló arányú (35%) a 3-10 millió forint közötti teljes költségvetésű fesztiválok aránya. 10-30 millió forintból a fesztiválok kb. egyötöde, és 30 millió forintnál több pénzből közel 15%-a gazdálkodott 2004-ben.

41

Így azt láthatjuk, hogy a vizsgált magyar fesztiválok átlagosan több mint 20 millió forintból jönnek létre. A kft. vagy egyéb vállalkozási formában működő fesztiválok között ez 24 millió forint (a Sziget Fesztivállal együtt 68 millió), ami háromszorosa egy átlagos önkormányzat által működtetett fesztiválnak. A legnagyobb átlagos költségvetés (40 millió forint) a kht.-k, egyesületek, alapítványok által szervezett fesztiváloké. Ha az átlagos teljes költségvetést nézzük, akkor is az ilyen szervezésű fesztiválok aránya a legnagyobb (60%), s mindössze 20% körüli mind az önkormányzatok, mind a vállalkozások szelete.74 A legdrágább fesztiválok az összművészeti, a könnyűzenei és a színházi fesztiválok. (A színházi fesztiválok a Szegedi Szabadtéri Fesztivál nélkül átlagosan 25 millió forintba kerülnek). A legolcsóbbak a népművészetiek, ezek fele hárommillió forintnál is kisebb költségvetésű. Az összművészeti fesztiválok 60%-a tízmilliónál kevesebb összegből gazdálkodik, de egynegyedüknél a teljes költségvetés meghaladja a 30 millió forintot. A fesztiválok költségeinek szerkezetét a 4. táblázat mutatja. 4. táblázat

Művészek, együttesek díjazására, egyéb költségeire A fesztivál személyzet, a szervezők, a kisegítők költségeire, díjazására Az előadások, az események technikai és szállítási költségeire Járulékos költségekre (biztosítás, jogdíjak, licencek stb.) A különböző nem művészeti események költségére Oktatásra, kurzusokra Általános működési költségekre Reklám, marketing kiadványok, nyomtatványok, PR tevékenység költségeire Egyéb, az előzőekben nem szereplő költségekre Összes kiadás

A fesztivál A kiadási kiadásainak tételek összteljes összege kiadáson belüli (ezer Ft) aránya (%) 2 495 153 47,5 328 666

6,3

936 867 157 212 59 072 22 550 219 713

17,8 3,0 1,1 0,4 4,2

491 135 543 425 5 253 793

9,4 10,3 100,0

A 4. táblázatból kitűnik, hogy az összes fesztivál kiadásainak összege 5,2 milliárd forintot tesz „csak” ki, míg az összes fesztivál közel 6 milliárdból gazdálkodik. Ez abból adódik, hogy a teljes költségvetésről több fesztivál adott információt, mint a kiadásokról.

74

Ebbe a számításba a Sziget Fesztivál nem került bele, mert az nagyon eltorzította volna az arányokat, a kft.-k piaci részesedését 40%-ra emelte volna fel.

42

A kiadásoknak átlagosan mintegy 47%-a megy el a fellépő magyar és külföldi művészekkel kapcsolatos költségekre. A személyzet, a szervezők, a kisegítők díjazása 6%-ot, a technikai költségek 18%-ot tesznek ki. Marketingre, PR- és reklám-tevékenységre átlagosan 9%-ot, járulékos költségekre (biztosítás, jogdíjak, licencek stb.) 3%-ot fordítottak. Az irodaköltségek, a működés mindössze 4%-át teszik ki a teljes költségvetésnek. Ha a fesztiválok bevételeit vizsgáljuk, a következő képet kapjuk: a fesztiválok három leggyakrabban előforduló forrása a jegybevétel, a kereskedelmi tevékenységből származó bevételek, valamint a helypénzekből, vagy egyéb bérleti díjakból befolyó bevételek. A fesztiválok 42%-a kínál kizárólag ingyenes programokat. A csak belépővel látogatható fesztiválok aránya 15%, ingyenes és belépős programokat is a fesztiválok 43%-a szervez. Összességében tehát a fesztiválok 85%-ának vannak ingyenes programjai is, és mintegy 60%nak van olyan, ahol jeggyel látogatható programok is vannak. Minél kisebb egy fesztivál teljes költségvetése, annál inkább valószínű, hogy csak ingyenes programjai vannak, és fordítva: minél nagyobb, annál inkább valószínű a jeggyel (is) látogatható programok jelenléte. Hasonló az összefüggés az állami támogatás nagysága és az ingyenes, illetve jegyes programokat kínáló fesztiváltípusok között: a csak ingyenes programokat kínáló fesztiválok átlagosan 4,5 millió, a jegyes programokat (is) kínáló fesztiválok pedig ennek minimum dupláját, 9 millió forintnyi állami forrást használnak. A nagy különbség abból adódhat, hogy a jegyes programokat is kínáló fesztiválok általában több magasabb művészeti értéket kínálnak, aminek a költségvonzata is nagyobb, ezért rá is szorulnak a jegybevételekre, és talán úgy is érzik, hogy jogosan kérhetnek belépődíjat e műsorokra. Az önkormányzatok 41%-a, a vállalkozások 34%-a, a más formában működtetett fesztiváloknak pedig 29%-a számolt be jegybevételről. Egy vállalkozásban működtetett fesztivál átlagosan 13 millió forint jegybevételre számíthat, az alapítványok, egyesületek, kht.-k 5,5 millióra, egy önkormányzati működtetésű fesztivál pedig mindössze 2 millió forintra75. A fesztiválok 10%-a számolt be kereskedelmi és vendéglátói tevékenységéből származó bevételről. Kereskedelmi, illetve vendéglátói tevékenységet a vállalkozásokban működtetett fesztiválok folytatnak leginkább, átlagosan másfél millió forintra tesznek szert egy-egy fesztiválon. 75

Érdekes, hogy míg a fesztiválok mintegy 60%-ának volt jeggyel látogatható programja, mindössze közel egyharmaduk könyvelt el jegybevételt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szervezők letagadták a jegybevételt, előfordulhat, hogy az nem őket illeti.

43

Az önkormányzati működtetésű 117 fesztiválnak 10%-a (19 fesztivál) jut helypénzekből, bérleti díjakból bevételhez. A vállalkozásban működtetett 35 fesztiválból viszont 14, azaz 40% számolt be ilyen jellegű bevételekről. A más formában működő fesztiváloknál 15% ez az arány. Az önkormányzati fesztiválok átlagosan 1 millió forintot, a vállalkozások által működtetett fesztiválok 5 millió, az egyéb formában (egyesület, kht., alapítvány) működtetett fesztiválok pedig átlagosan 6 millió forintot tudnak egy fesztivál során helypénzből és bérleti díjakból beszedni. 5. táblázat Kereskedelmi tevékenység % 1 3 0 1

Jegybevétel % Önkormányzat(i intézmény) Kft., vállalkozás Alapítvány, egyesület, kht. Összesen

11 21 12 14

Helybérlet Összesen % % 2 14 9 34 7 19 6 21

Összességében a fesztiválszervezők körülbelül felének van (vagy vallotta be, hogy van) valamilyen saját bevételi forrása, összesen mintegy 600 millió forint értékben, amiből 400 milliót a jegyek, 160 milliót a helypénzből, bérleti díjakból befolyó összegek és 30 milliót a kereskedelmi tevékenységből származó bevételek tettek ki76. A 600 millió forintos bevétel a teljes költségvetéshez viszonyítva körülbelül 20%-os arányt jelent. A kft.-k szervezésében működő

fesztiváloknál

ennél

magasabb,

körülbelül

34%

az

összbevételek teljes

költségvetéshez viszonyított aránya, az önkormányzatoknál csak 14%, az alapítványi, egyesületi illetve kht. formákban működő fesztiváloknál körülbelül 20%. A kiemelt fesztiváloknál a jegybevételek 1,2 milliárd forintot tettek ki, melynek közel felét a Sziget Fesztivál adta. A helypénzek 70 millió forint bevételt jelentettek, ezt azonban teljes egészében a Sziget Fesztivál adta. Kereskedelmi tevékenységből származó bevételről egyik kiemelt fesztivál sem adott számot (nyilván ez leginkább abból adódik, hogy alvállalkozók látják el a vendéglátás, termékárusítás stb. feladatait). II.10 A fesztiválok közönségének nagysága Az Obszervatórium vizsgálatába bevont fesztiválok 60%-a tízezer főnél kisebb hatókörű, ezen belül 23% csak maximum egy-két ezer fős közönséget vonz. A fesztiválok egynegyede közepes méretű, 10-50 ezer fős közönséget vonzó rendezvény. A legalább 50 ezres

76

Talán nem meglepő, hogy a vállalkozói formában működő fesztiválszervezők könyvelik el a legtöbb típusú bevételt

44

közönséget vonzó, hazai viszonylatban nagy fesztiválnak tekinthető fesztiválok az összes fesztivál mindössze 10%-át adják. A nagy közönséget vonzó fesztiválok a gasztronómiai és egyéb szórakozást nyújtó rendezvények körében találhatóak a legnagyobb arányban (28%), de az összművészeti (13%), a könyv-, és filmfesztiválok (12%) között is gyakrabban fordulnak elő, mint más típusú fesztiválok esetében. A közepes méretű fesztiválok legnagyobb arányban az összművészeti, a könnyűzenei és a népművészeti fesztiválok köréből kerülnek ki, ezeknek a fesztiváloknak 3545%-a tartozik a közepes kategóriába. A kis létszám pedig a színházi, a (komoly)zenei és az amatőr művészeti fesztiválokra, vetélkedőkre a leginkább jellemző: a fesztiválok 70-80%-a ide sorolható. 2004-ben a nem kiemelt, „átlagos” fesztiválok összesen 2,7 milliárd forintból 4,5 millió embernek biztosítottak szórakozást, nyújtottak kulturális élményt. A kiemelt nagyfesztiválokkal együtt 6 milliárd forintból 5,2 millió embernek. Legnagyobb közönséget a gasztronómiai fesztiválok vonzottak, a 36 ilyen jellegű fesztiválon összesen 1,4 millió látogató vett részt. Az összművészeti fesztiválok 1,1 millió, a népművészeti fesztiválok 600 ezer látogatót vonzottak a vizsgált 46, illetve 50 fesztiválon. A könnyűzenei fesztiválok a Szigettel együtt 500 ezer, a nélkül 140 ezer látogatót csábítottak. A színházi fesztiválok közönségnagyságát vizsgálva összesen 124 ezer látogatót regisztráltak, és ennek közel felét a Szegedi Szabadtéri Játékok nézői jelentették (a többi színházi fesztivál összesen 74 ezer látogatót vonzott). II.11 A fesztiválok szerepe a gazdaság élénkítésében A fesztiválok (illetve a velük rokonítható rendezvények) sokba kerülnek, és csak elvétve szervezik őket közvetlen gazdasági haszon reményében. Túlnyomó többségük lényegében veszteséges, és ezért jelentős mértékű, jellemzően közpénzi támogatásra szorul. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a fesztiválok rendkívül széles skálán járulnak hozzá – közvetve vagy közvetlenül – a gazdaság élénkítéséhez. A fesztiválok gazdasági szerepe az idegenforgalomra gyakorolt hatásuk révén a legszembetűnőbb. A fesztiválturisták a legtöbbet költő vendégek közé tartoznak. A fesztiválok erősítik a turisztikai célpontok vonzerejét, a más célból érkező turistáknak pótlólagos programot kínálnak. Alkalmasak az idegenforgalmi évad meghosszabbítására, a szezonalitás kiaknázására. A fesztiválok által generált forgalom széles skálán helyezkedik el a közvetlen jegybevételtől a látogatók utazási költségéig. Ennek megfelelően tág a

45

kedvezményezettek köre is: a fesztivál szervezőitől a benzin és repülőjegy adóiban érdekelt államkasszáig terjed. Kiemelt figyelmet érdemel a két végpont (a fesztiválszervező és az állam) között elhelyezkedő helyi önkormányzat. A településen elköltött pénzbe a vendégek kiadásai mellett beletartoznak a fesztivál előkészítésével és bonyolításával összefüggésben helyben kifizetett összegek is. Fontos az a közvetett gazdasági haszon is, ami oly módon éri a települést (leggyakrabban egy-egy várost), hogy nő az ismertsége és vonzereje a turisták, a befektetők, a fejlesztők szemében. Valamilyen szinten minden fesztivál magára vonja a média figyelmét, több eséllyel vonz fontos újságírókat, mint egy sor egyéb természetű politikai, gazdasági vagy társadalmi esemény. A bevételen lemérhető gazdasági hatások mellett fontos a fesztiválok befolyása a foglalkoztatásra. Igen széles a munkáknak az a skálája, amelyen a fesztiválok állandó vagy ideiglenes jellegű foglalkoztatást nyújtanak a szervezőktől és a szerződött művészektől a technikai személyzeten (szállítók, takarítók, büfések, biztonsági emberek) át a kapcsolódó munkahelyekig, ami a reklámgrafikustól a benzinkutasig terjed. II.12 A fesztiválok társadalmi hatása Számos település vált világhírűvé fesztiválja miatt. A már említett Bayreuth, Oberhausen és Glastonbury mellett említhetjük még Porit, mely település jazzfesztiválnak ad otthont, Avignont, melynek színházi fesztiválja már-már híresebb, mint a pápai palota és a híd, vagy a filmfesztiváljaikról méltán híres Cannes-t vagy Velencét. Ezek az események nagyban hozzájárulnak a helyi büszkeség, a lokálpatrióta kötődés, az összetartozás érzésének erősödéséhez. Ehhez azonban nem feltétlenül van szükség világraszóló sikerre. Egy falunap megszervezéséhez is társulhat az önbecsülés, az együvé tartozás érzése. Haszonelvű világunkban nehezen különíthető el a materiális értéknövekedéstől az a szimbolikus „hozzáadott érték”, amivel a fesztiválok a rendező várost gazdagítják. Mindaz, hogy javul a település ismertsége, megbecsültsége, imázsa, jó híre, megjelenik az üzleti oldalon is, például a fesztivál által előidézett gazdasági növekedésben. A fesztiválszervezők azonban, amikor a fesztiválok céljairól beszéltek nem igazán használták a kötődés, összetartozás, önbecsülés, büszkeség és hagyományteremtés\ápolás szavakat. A szervezők mindössze 8%-a említette a hagyományteremtés szándékát, 3% a történelmi hagyományok ápolását, 2% szólt az ünnepi hagyományokról, és még az esetek 9%ában volt a fesztivál célja a hagyományokhoz kapcsolható. Ehhez képest igen furcsa eredmény, hogy amikor konkrét listából kellett kiválasztaniuk az értékeket, a társadalmi célok 46

sokkal hangsúlyosabban jelentek meg. Ekkor a szervezők 24%-a sorolta a népi hagyományokat a fesztivál három fő célja közé, 9% pedig „a magyarok jó hírét” remélte öregbíteni. A társadalmi célokhoz köthető még, hogy a szervezők 21%-a tartja fontosnak a településhez köthető arculatot, 9% gondolta úgy, hogy egy fesztivál szempontjából fontos, hogy közös cselekvést nyújt a helybelieknek, 8% szerint a fesztivál célja az is, hogy növelje a helyi lakosok identitását, és csak 2% gondolja úgy, hogy egy fesztivál célja a kisebbségek, nemzetiségek identitástudatának erősítése. A legutóbbi szempont ilyen aránya több mint elgondolkodtató. Más történelmi és kulturális környezetben ugyan – az őslakosokra vonatkoztatva – Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon a kisebbségi kultúra ügye kapja a legfőbb hivatalos kiemelést, ami így valószínűleg előkelő helyen szerepel a fesztiválszervezők céljai között is. A mi történelmi és kulturális környezetünkben, ha másért nem, a népes határon túli magyarság miatt kellene jóval többet gondolni a kisebbségi értékekre. A helyi társadalom szempontja az ír fesztiválvizsgálat tükrében is jóval erősebb, mint nálunk. Ott a művészi kiválóság és a turizmus föllendítésétől csak árnyalatnyival marad el a település és a régió ismertségének a növelése, mint fesztiválcél. A fesztiválok településhez kapcsolódását jelzi, hogy a vizsgálatba vont rendezvények több mint felét önkormányzati intézmények (művelődési ház, ifjúsági központ, színház stb.), illetve maguk az önkormányzati hivatalok szervezik. Az amatőr műsorok és versenyek között ez az arány 80%. Ugyancsak 80% az aránya azoknak a fesztiváloknak, melyek az önkormányzattól kapnak támogatást, és ez több mint ahány rendezvényen pénzt szednek a jegyekért. Ezek az adatok a fesztiválok helyi beágyazottságát bizonyítják. A helyi környezetbe ágyazódás mértékét jelzi, a fesztiválokon dolgozó önkéntesek száma – persze ne feledkezzünk meg a foglalkoztatás szempontjáról sem. Az Obszervatórium vizsgálatába bevont mintegy 200 fesztiválon összesen körülbelül 10 ezer önkéntest alkalmaztak. Az önkéntességnek sajátos formája, amikor nem az egyén, hanem a munkaadója kínálja föl ellenszolgáltatás nélküli közreműködést. Az önkormányzatok a legnagyobb segítséget többek között a munkaerő (általában a művelődési házak dolgozói) díjmentes rendelkezésre állításával nyújtják a fesztiváloknak. Ennek ott van különösen jelentős szerepe, ahol nem az önkormányzat a fesztivál létrehozója, hiszen ez komoly, nem automatikusan létező elkötelezettséget jelent a fesztivál szervezője és az önkormányzat között. Amennyiben egy művelődési intézmény a szervező, szinte lehetetlen megbecsülni a fesztivál támogatásának mértékét, mivel sokszor a művelődési intézményi hálózat teljes apparátusa részt vesz a fesztivál szervezésében. 47

A fesztiválok sikeréhez való önkéntes hozzájárulás másik formája a nem-hivatásos művészeké. Számuk hozzávetőlegesen 25-30 ezer volt, egy fesztiválra átlagosan 130 körüli amatőr művész jut. (Ez a szám persze nem teljesen igaz, mert tartalmaz halmozódásokat, azt ugyanis lehetetlen kiszűrni, illetve kiszámítani, hogy ez valójában hány amatőrt érint. Az viszont biztos, hogy kb. 2530 fellépési alkalmat teremtettek a vizsgált fesztiválok az amatőr művészeknek.) Az amatőr művészek ilyen magas száma szintén az élménytársadalom eszményéhez köthető: minél több tagjának kell művészi önmegvalósítást nyújtania, ami nem csak a kultúra befogadását jelenti, hanem a létrehozását is. A hagyományos kulturális intézményrendszer erre korlátozottan alkalmas, ezért az amatőrök leginkább a fesztiválokon tudnak megmutatkozni. II.13 A fesztiválok szerepe a kulturális életben A mai értelemben vett első fesztiválok a művészet ünnepei voltak, vagyis a művészeti élet csúcsai, kiemelkedő eseményei. Elsősorban az elitnek szóltak és a művészi újítás állt középpontjukban. A mai kor fesztiváljai azonban már a kultúra iparági szerepét erősítik, a nagyközönséghez szólnak, a kevesek kiváltságából a tömegek természetes látni és megélnivalójává váltak. Természetesen a mai kor fesztiváljainak művészeti jelentősége is igen magas. A művészetek (főleg az előadóművészet) – már csak mennyiségi szempontokból sem – nélkülözhetik a fesztiválokat, hiszen ezek alkalmat adnak a megnyilvánulásra, föllépésre. A világra egyre inkább jellemző az élménytársadalom igénye. Aktív korban felértékelődik a szabadidő eltöltése, és az egyre növekvő számú jó karban lévő és jólétben élő idősek aránya is a növekvő kulturális igényt erősíti. Tulajdonképpen ezt a növekvő kulturális igényt elégítik ki a növekvő számú fesztiválok, ez magyarázza szaporodásukat. Az élménytársadalom eszménye ugyanakkor más szempontból is hat a fesztiválokra, ez pedig a kínálati szempont. Az utóbbi években egyre nő azoknak az „amatőr művészeknek” a száma, akik fellépőként részt vesznek a fesztiválokon. Egyre többen zenélnek, és ezáltal játszanak szimfonikus vagy kamarazenekarokban, tagjai színtársulatoknak, egyre többen tanulnak kortárs- vagy néptáncot, így egyre nagyobb az ilyenfajta társulatok száma, az össznépességhez viszonyított arányuk. Az „élmény” számtalan formában eljut az egyes emberekhez, túlkínálat azonban a megvehető dolgokból van (luxuscikkek, utazás stb.), az együttes élményre van igazán szüksége az embereknek.

48

A művészetek tehát rászorulnak az alkalmak és fellépti helyek bővítésére. A fesztiválok ily módon a kulturális infrastruktúra kiterjesztését jelentik. Különleges helyszíneket vonnak be a programok helyszínéül (templomokat, kastélyokat, műemlékeket stb.), melyek az alkotók, az előadók és a közönség számára is inspirálók lehetnek. Egy-egy helyszín pedig egy fesztiválnak köszönhetően híressé válhat (Gondoljunk csak bele, ki ismerné az óbudai Hajógyári-szigetet, ha nem lenne a Sziget Fesztivál). A fesztiválok kifejezetten alkalmasak arra, hogy új produkciók életre hívásával szolgálják a kulturális pezsgést és fejlődést, mivel képesek új kapcsolatokat kialakítani és ezáltal új pénzforrásokat bevonni. A művészet ügyének előmozdítása gyakran tartozik egy fesztivál elsődleges céljai közé, főleg ha programjába mesterkurzusokat, szakmai vitákat illesztenek. Egy sor rendezvény gyakorlatig szakmai találkozó, ahol a közönségnek nem jut akkora szerep. Szintén jobban alkalmasak más rendezvényeknél a fesztiválok arra, hogy az úgynevezett magas szintű kultúrát és a tömegkultúrát összekapcsolják. Ezzel a művészeti élet és a közönség is nyer, hiszen így műfajok közötti interakciók jöhetnek létre illetve a közönség olyan produkciókat is láthat, amit egyébként magától nem nézne meg. Az Obszervatórium felmérése azt is megmutatta, hogy a fesztiválokon bemutatott művek száma igen magas (2004-ben 230 magyarországi fesztivál 1675 napjára 664 új produkció, vagyis minden két és fél napra jutott egy bemutató). Feltételezhetjük, hogy fesztiválok nélkül ezek nagy része nem jöhetett volna létre. Fontos megemlíteni a fesztiválokon szereplő külföldi művészek arányát is, hiszen a külföldi művészek fellépésének köszönhetően más kultúrákkal művészi kölcsönhatások jöhetnek létre. A vizsgált fesztiválokon a külföldi (amatőr és profi) művészek átlagosan a fellépők egynegyedét tették ki. Voltak azonban olyan fesztiválok is ahol több volt a külföldi fellépő, mint a hazai. A fesztiválok külföldi művészek, együttesek díjazására, egyéb költségeire közel 300 millió forintot fordítottak, ami majd fele annak, mint amit a másik háromnegyed résznyi belföldi szereplőre költöttek. II.14 A fesztiválok állami támogatása 2004-ben a magyarországi kulturális fesztiválok szervezői átfogó fesztiváltámogatásért illetve a fesztiválok programjain szereplő egyes produkciók támogatásáért a következő helyekre folyamodhattak: 1. Az NKA kultúra és turizmus kollégiuma 2. Az NKA miniszteri kerete 49

3. Az NKA egyes szakkollégiumai 4. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) 5. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (ICSSZEM) 6. A regionális fejlesztési tanácsok 7. A Nemzeti Fejlesztési terv regionális fejlesztés operatív programja (ROP) Ezek közül kiemelkednek az NKA források, ezért ezekkel a következő fejezetben részletesebben foglalkozom. Korábban az idegenforgalom stratégiai fejlesztéséért felelős kormányzati szervek támogatták a legnagyobb összegekkel a fesztiválokat, 2004-re azonban ezt a forrást visszafejlesztették, illetve regionális szintre terelték. A GKM-hez kapcsolódó Magyar Turizmus Rt. 2001-ig hirdetett meg rendezvénypályázatot, azt követően, a Széchenyi Terv bevezetésével a GKM teljes körűen átvette tőle a pályáztatási feladatokat. Ebben a keretben 2003-ban lett utoljára pályázat meghirdetve, ekkor a 2003. és 2004. évben megvalósuló turisztikai hatással bíró fesztiválok pályázhattak az összesen közel 700 millió forintos keretre. Ebből 72 fesztivál megrendezését támogatták, ebből a 2004-ben megvalósuló fesztiválokra mintegy 250 millió forintot fordítottak. 2004 szeptemberében a GKM és az NKÖM közös, regisztrációs pályázatot írt ki. A pályázat az előrelátást és stratégiai tervezhetőséget volt hivatott szolgálni, de sajnos a rendszer folyamatos változásai miatt nem tudta beteljesíteni célját. Az első Nemzeti Fejlesztési Terv Regionális Operatív Programja (ROP) keretében, Turisztikai vonzerők fejlesztése címen írtak ki pályázatot. A kiírásból kitűnik, hogy közvetve fesztiválszervezők is pályázhattak erre a forrásra, de a nyertesek között egy fesztivál sem szerepel. A Nemzeti Fejlesztési Terv az európai uniós források szétosztását célozta. A Kultúra 2000 keretprogram viszont – melynek keretében az Európai Unió elvileg közvetlenül fesztiválokat is támogathat – nem illeszthető bele az országok nemzeti fejlesztési terveibe. Így elég nehéz nyomon követni, hogy egy fesztivál, vagy annak egy programja részesedett-e ebből a programból. 2006-ra a fesztiválok fő kormányzati támogatójává az NKA lépett elő. 2005. július és 2006. június között az NKA 112, fesztiválnak tekinthető programot támogatott mintegy másfél milliárd forint értékben. 2006 elején, az akkor még létező ICSSZEM meghirdette az ifjúsági fesztiválok pályázatát. 29 rendezvény között 126 millió forintot osztottak szét, ezen kívül pedig négy határon túli ifjúsági fesztivál is támogatásban részesült közel 13 millió forint értékben. 50

A 2006-os költségvetési törvényben szereplő, intézményesült önkormányzati szabadtéri színházak központi támogatási kerete 300 millió forint volt, melynek nagy része fesztiváltámogatásnak minősül. A regionális fejlesztés terén végbement jelentős decentralizációt mutatja, hogy 2006-ban hét régióban írtak ki és bíráltak el olyan pályázatokat, amiken fesztiválok is indulhattak. Több mint kétszáz pályázatra, többségben helyi rendezvényekre átlagosan több mint 1,6 millió forintos támogatást, összesen mintegy 360 millió forintot osztottak el. Azonban a legnagyobb támogatás sem érte el a 10 millió forintot. Az első függelékben a 2006-ban 2 millió forint vagy annál nagyobb állami támogatásban részesült fesztiválok listája olvasható, támogató szerint megosztva. E szerint 174 fesztiválnak minősített rendezvény kapott összesen több mint 2 milliárd forintot. A nemzetközi gyakorlatban is bevett szokás a fesztiválok állami támogatása. Itt azonban sokkal inkább előtérben van a fesztiválok gazdasági szerepének sokrétű elemzése és hangsúlyozása, mint hazánkban. Ebből következően a kultúratámogató ügynökségek is (mint nálunk az NKA), kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak a fesztiválok idegenforgalmi és munkahelyteremtő funkcióinak. Azonban furcsa módon ezek az ügynökségek (arts councilok, culture agency-k stb.) illetve támogató mechanizmusok, kizárólag a kulturális szempontokra ügyelnek – művészi újszerűség, sokszínűség, és különös hangsúlyt fektetnek a kisebbségi kultúrákra – a turisztikai szempontok egyáltalán nem kerülnek előtérbe. Ennek két oka lehet: az egyik, hogy a kézenfekvő felismerés, hogy a kultúra szolgálhat turisztikai célokat, a magyaroknak jutott eszébe először. A másik, hogy a fejlett nyugati társadalmakban megengedhetik maguknak, hogy a fesztiválokat életminőség javító intézményként kezeljék és hasznukat pótlólagos bevételnek gondolják. Az viszont tapasztalható, hogy a fesztiválok növekvő jelentőségét, társadalmi és gazdasági hasznát sokkal jobban felismerik, mint hazánkban, ezért jobban is támogatják őket. A legjobban dokumentált kulturális alapok (Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada) angolszász országokban vannak. Hazánktól és a kelet-európai országoktól eltérően, ezekben az országokban a kultúra gazdasági vonatkozásait hagyományosan tárgyilagosan, magától értetődő módon kezelik. A támogatás céljaiban és kritériumaiban azonban mindent maga alá rendel a művészetek gazdagításának önmagáért való célja. Ehhez társul a másik kiemelkedően fontos cél, a kisebbségi kultúrák szinte minden mértéken felüli támogatása. A kulturális célok dominanciája abban is tetten érhető, hogy egy sor kultúra-támogató ügynökség – például az angol Arts Council – nem ír ki külön pályázatot fesztiváloknak, 51

vagyis nem veszi figyelembe a fesztiválok azon tulajdonságát, hogy a művészeti funkció mellett fontos gazdasági és társadalmi szerepet is betöltenek. Nagy-Britannia minden egyes államának külön művészeti tanácsa van. Anglia Művészeti Tanácsa (ACE) valamennyi „Arts Council” ősének és prototípusának tekinthető. Többek között a magyar NKA létrehozásakor is minta és hivatkozási alap volt. Döntő különbség azonban, hogy az ACE gyakorolja a kormányzati kultúratámogatás olyan részeit is, ami máshol (nálunk is) minisztériumi hatáskörben maradt. Ennek megfelelően a projekttámogatást meghaladó mértékben költenek intézménytámogatásra, sőt (egyedülálló módon a lottóalappal közösen)

beruházásra.

Az

intézménytámogatás

keretében

támogatják

a

nagyobb

fesztiválszervezeteket (például a jelentős rangra szert tett LIFT-et: London International Festival of Theatre). A nagy koncerttermek és befogadó színházak támogatása közvetve érinti az ott rendezett fesztiválokat is. A legtöbb fesztivál azonban programjához adott projekttámogatás keretében részesül az ACE forrásaiból. Skócia Művészeti Tanácsa (a Scottish Arts Council) szintén ötvözi magában a kormányzati kultúratámogatás forrásait. Az edinburgh-i nemzetközi fesztivált 2004-ben 1,1 millió fonttal (kb. 385 millió forinttal) támogatták. Néhány

más

országban

ezzel

szemben

differenciált,

többcsatornás,

célzott

fesztiváltámogatás valósul meg a kultúratámogatás keretei között. Ausztráliában az Australia Council felel meg az NKA-nak. Évi közel 150 millió ausztrál dollárral gazdálkodik (kb. 22 milliárd forint), 144 főállású dolgozója van és évi 5000 kérelmet bírál el, ebből kb. 1900 pályázó kap támogatást (átlagosan 12 millió forint jut egy nyertes pályázatra). Az igénylők száma folyamatosan nő, de a kiosztható pénz összege nem, vagyis egyre többen jutnak egyre kevesebb pénzhez, amit ott is – ahogy hazánkban – aggódva figyelnek. Az egyes szakmai kuratóriumok az NKA-hoz hasonlóan műfaj szerint támogatják a fesztiválokat. A téma szempontjából azonban a leginkább figyelemre méltó az úgynevezett Major Festivals Initiative (MFI). Ez valójában a kormány évi másfél millió ausztrál dolláros (körülbelül 240 millió forint) célelőirányzata, amit az Australia Council kezel, de az Ausztrál Nemzetközi Művészeti Fesztiválok Szövetsége adja a szakmai hátteret. Az MFI új művészeti produkciókat támogat és a pályázatot legalább két (vagy több) fesztiválnak kell jegyeznie, vállalva, hogy az elnyert támogatással létrehozott produkciót valamennyi pályázó programjába illeszti. Az MFI-program elsődleges célja a kultúra előmozdítása: valamennyi egyéb cél (a fesztiválok anyagi biztonsága, vonzereje stb.) csak közvetetten jelentkezik.

52

Új-Zélandon a kulturális alap (Creative New Zealand) 2000 és 2004 közötti támogatásainak átlag 13%-a jutott fesztiválokra. Támogatás egy-egy programra vagy a fesztivál egészére kérhető. A szakfesztiváloknak (irodalmi, zenei, tánc stb.) az illetékes kollégiumhoz kell fordulniuk. A több műfajú (összművészeti, ott „integrált programúnak” nevezett) fesztiválok kéréseit külön testület bírálja el. A pályázóknak két előzetes feltételnek kell megfelelniük: legalább két sikeres múltbeli lebonyolítás és az alap által kijelölt tisztviselővel való személyes konzultáció. A „pályaműveknek” újszerű helyeken és összefüggésekben kell megjelenni, a műfaji határokat feszegető, izgalmat keltő műveknek kell lenni, amelyekkel szélesebb közönség érhető el. Kanadában szintén Művészeti Tanács (Canada Council for the Arts) felel a kormányzati támogatásért. A pályázatok tartalmi kívánalmai hasonlóak az iménti új-zélandi értékekhez. A három tengerentúli kulturális alap fesztiváltámogatásában közös vonások vannak. Láttuk, hogy náluk magától értetődik és ténylegesen dollármilliókban testesül meg a fesztiválok gazdasági jelentősége. Az ő körülményeik között ezek az alapok megengedhetik maguknak, hogy a művészi célokra összpontosítsanak, illetve azon belül is az útkeresésre, a közönség próbára tételére biztassanak. Valamennyi, imént említett országban tulajdonképpen nemzeti művészetpolitikát követnek, kizárólag saját polgáraikat támogatják. Példájuk alapos megismerése döntő fontosságú számunkra, hazai támogatási elveink kialakításának azonban saját körülményeink elemzésére kell épülnie. Tehát miért is kell a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan a magyarországi fesztiválokat is támogatni? A válasz kormányzati ciklusról ciklusra, a kormányzó pártok érdekeinek mentén változik. A támogatások mögött meghúzódó szempontok, preferenciák eltérőek lehetnek attól függően, hogy például a kultúra vagy a turizmus járul hozzá a fesztiválok, rendezvénysorozatok finanszírozásához. A turizmus fő szempontjai feltehetően a látogatók számának maximalizálása, a gazdaságélénkítés lehetnek, míg a kulturális tárca esetében a kulturális értékek megőrzése, megújítása, új alkotások, értékek létrehozása lehetnek az elsődleges stratégiai célok. Általános

igénye

a

kultúratámogatási

szervezeteknek

a

párhuzamosságok

és

elaprózódások (sokan kapnak kevesebb támogatást) megelőzése, az egységes kormányzati támogatás megteremtése. A törekvés többféle eredményre vezethet: ha sikerül összehangolni a forráscélokat, vagyis az előbb említett stratégiai célokban a turisztikai és kulturális szereplők egyezségre tudnak jutni és közösen tudnak dönteni. A másik lehetőség az, ha nem látunk erre

53

esélyt, a két terület eltérő céljai miatt. Ebben az esetben is érdemes azonban a párhuzamos pályáztatás céljainak minél jobb összehangolására törekedni. A nemzetközi és hazai trendeket figyelembe véve szinte biztosra vehető, hogy a fesztiválok szerepe a belátható jövőben tovább nő. Ebből következően tovább erősödik a kulturális rendezvények súlya a művészetek fejlődésében, a közösségek életében és nem utolsósorban abban, hogy a magyarországi turizmus visszanyerje, illetve növelje versenyképességét. Ahhoz, hogy fesztiváljaink mindezt a szerepet jobban tudják betölteni, a kormányzati támogatás több síkon lehet a segítségükre. A kiinduló feltétel kétségtelenül az, hogy legyenek támogatási források és minél bővebbek. Ezek megléte önmagában azonban nem elegendő. Fontos a koncepciózus, kiszámíthatóan következetes és szakszerű pályáztatás, pontos célmegjelölés, a megfelelő ellenőrzés (monitoring), a kiírás időzítése stb. II.15 Az NKA fesztiváltámogatási rendszere „A Nemzeti Kulturális Alap 1993-ban jelentős szellemi erők összefogásával jött létre elkülönített állami pénzalap státussal, amely biztosította költségvetési önállóságát. A független alapként való működtetés célja az volt, hogy a pályázati rendszer tartson „karnyújtásnyi” távolságot az államtól, azaz ne függjön a költségvetés pillanatnyi állapotától.” – olvasható az NKA honlapján. A Nemzeti Kulturális Alap célja a nemzeti és az egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének, valamint hazai és határon túli terjesztésének támogatása77. Az NKA 16 állandó és évente változó számú ideiglenes kollégiumból áll. Az

Obszervatórium

felmérésében

megvizsgálta

az

NKA

kollégiumainak

nagyrendezvényekre illetve egyéb rendezvényekre adott támogatásait, hiszen a fesztiválok ebbe a kategóriába tartoznak. Azt azonban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy ahogy a fesztiválokra nincsen átfogó definíció, úgy az NKA is úgy különbözteti meg a nagyrendezvényeket, hogy a pályázó szervezet erre vonatkozó megjelölése alapján tekint valamit annak. 2004-ben az NKA egészében, nagyrendezvény, illetve egyéb rendezvény kategóriában összesen 1233 nyertes pályázat volt, melyek között összesen 1,8 milliárd forint került kiosztásra. Azonban ebből az óriási számú nyertes pályázatból mindössze 315-nek a nevében szerepelt a fesztivál szó és a lazább fesztivál-besorolást követve is „csak” még körülbelül 50 pályázat sorolható ebbe a kategóriába. Az 1233 esemény között a fesztiválok mellett szakmai konferenciák, workshopok, alkotótáborok, műhelyek, valamilyen eseményhez kapcsolódó

77

http://www2.nka.hu/OPPortal/portal/cn/DefaultContainerPage/Kezdolap

54

egyszeri bemutatók, kiállítások, nemzetközi eseményeken, kiállításokon való részvétel támogatása, mesterségek találkozói, vásárai stb. találhatóak még. Az NKA 2 millió forintnál nagyobb összegű fesztiváltámogatásait a 2. függelék tartalmazza. A nagy- és egyéb rendezvények éppúgy, mint a kétmilliónál többet elnyerő projektek támogatói közt jelen volt az NKA mind a 16 állandó szakmai kollégiuma, a miniszter döntési hatókörébe tartozó keret, valamint az ideiglenes kollégiumok. A fesztiválok szempontjából az utóbbiak közül kettő érdemel különös figyelmet. Az első a kifejezetten a fesztiválok támogatására létrejött kultúra és turizmus kollégium, amelyet az NKA közösen finanszírozott és működtetett a turisztikai kormányzattal. Ténykedésének utolsó évében, 2004-ben 79 rendezvény között 200 millió forintot osztott szét, az átlagosan elnyert összeg 2,5 millió forint volt. A második a 2005 őszétől működő, kiemelt kulturális események ideiglenes szakmai kollégiuma, amely 103 kulturális eseményt l,2 milliárd forinttal támogatott. A 103 eseményből 74 minősíthető fesztiválnak: nekik 931, átlagosan 12,6 millió forint jutott. A miniszteri keret valójában egy bújtatott hivatali támogatási keret, hiszen nem meghirdetett pályázat, az kaphat belőle támogatást, aki folyamodik érte, vagyis tulajdonképpen a minisztérium dotációs politikáját testesíti meg. Így nem meglepő, hogy a legnagyobb összegű támogatások innen kerültek ki, a kiosztott pénzek felét teszik ki. A legaktívabb fesztiválos (ideiglenes) kollégium, érthetően a 11%-kal bíró kultúra és turizmus kollégium. Tehát a miniszteri keretre 52%, a fesztiválokban legaktívabb hét kollégiumra összesen 37% jutott, a többi kilenc kollégium pedig a fesztiválok támogatásából összesen mintegy 10%-kal részesült. Egyébként az is meglepő lehet, hogy a nyertes (1233 darab) pályázat egyharmadának a teljes költségvetése 1 millió forint alatti összeg volt, és további 48%-uké 1–10 millió forint közötti. A támogatott pályázatok közül 16%, összesen 199 volt olyan, melynek a teljes költségvetése 10 millió forintnál nagyobb összegű volt (ezen belül 77 olyan, melynek 30 milliónál is nagyobb). Legnagyobb költségvetésből a kultúra és turizmus és a színházi kollégiumhoz tartozó pályázók gazdálkodtak. A legtöbb kis rendezvényt a nemzeti és etnikai kisebbségi ideiglenes kollégium támogatta (ez a kollégium azóta megszűnt). Legtöbb pályázatra a közművelődési, a kisebbségi, valamint a népművészeti kollégium adott pénzt. Ezek a kollégiumok egyenként hozzávetőleg 200 pályázatot, összesen 561 pályázatot támogattak. A kollégiumok közül a színházi, bár kevés számút (14-et), de átlagosan a legnagyobb összegűt, 2,8 millió forintos támogatásokat osztott szét. Hasonló nagyságrendű volt a kultúra és turizmus kollégium 55

pályázatainak átlagos összege, 2,5 millió forint került átlagosan a 79 sikeres pályázóhoz. A legkisebb átlagos összeget a kisebbségi kollégium, a képzőművészeti és a fotóművészeti kollégium osztotta ki. Ahogyan a fesztiválok térbeli eloszlásánál, a támogatás mértékénél is megvan a Budapestvidék előbbi irányában jelentkező túlsúly. A miniszteri keretből részesülő pályázók kétharmada budapesti. A kollégiumokat vizsgálva a képzőművészeti, az építőművészeti, a fotó és a tánc kollégiumokban mind számában, mind arányában a budapestiek vannak jelentős többségben. A budapestiek túlsúlya e területeken talán a jobb érdekérvényesítő képességből, a kollégiumi tagokkal való jobb kapcsolatokból, a pályázatokról való nagyobb tájékozottságból, a jobb pályázatírói gyakorlatból adódhat, vagy abból az egyszerű tényből, hogy a budapestiek eleve nagyobb arányban képviseltetik magukat e művészeti (képző, építész, tánc, fotó) területeken. A sikeres vidéki pályázók a nemzeti és etnikai, a közművelődési, a népművészeti, a könyvtári és a levéltári kollégiumokban voltak 2004-ben túlsúlyban (az ideiglenes holokauszt kollégiumban is). Ezen területek valóságban is inkább a vidéki lakosság számára fontosak. A budapesti és a vidéki sikeres pályázók aránya a szépirodalmi, a színházi és a műemléki és régészeti kollégiumok nyertes pályázatai között a leginkább kiegyenlítettek. Az NKA a nagy- és egyéb rendezvények körében a nonprofit szervezeteknek adta a legnagyobb összegű átlagos támogatást (közel 2 millió forint), a legkevesebbet (kb. 770 ezer forint) pedig a helyi önkormányzatoknak. Ha a kért és kapott összegek arányát nézzük, akkor a kollégiumok közül a műemléki és régészeti, a levéltári és a könyvtári azok, melyeknél leginkább megvalósulnak a pályázók igényei. Ezen kollégiumokban szinte a teljes igényelt összeget megkapják a nyertesek. A fotóművészeti, a mozgókép, a népművészeti, a színházi, a kisebbségi, valamint a közművelődési kollégiumoknál jelentkező pályázók átlagosan arra számíthatnak, hogy az igényelt összeg felét fogják megkapni. Legrosszabb helyzetben a szépirodalmi, a képzőművészeti, a zenei, valamint a kultúra és turizmus kollégiumokhoz pályázók vannak, ők az igényelt összegnek egyharmadára számíthatnak. Területi megoszlás szerint a budapesti pályázók valamivel kedvezőbb elbírálásban részesülnek, mint a vidékiek; ők átlagosan a kért összeg 60%-át, a vidékiek pedig 52%-át kapják meg. Az 1233 nagyrendezvény illetve egyéb rendezvény körében az NKA-tól elnyert támogatások egyharmada maximum 200 ezer forint, másik egyharmada 200-500 ezer forint közötti összeg volt. Összességében tehát az 1233 pályázatból 794 – az összes pályázat 64%-a – 500 ezer forint alatti volt. A pályázók közül 174-en (14%) 500 ezer és 1 millió forint közötti 56

összeget nyertek, és összesen 265 (22%) olyan pályázat volt, ahol 1 millió forintnál többet nyertek a pályázók (ebből 132 pályázó 1-2 millió forintot, 52 pályázó 2-3 millió forintot, 81 pályázó pedig legalább 3 millió forintot kapott). A kis összegeket elnyert pályázók zömében eleve is kis összegre pályáztak. Az 5. ábra összefoglalóan mutatja a teljes költségvetés, az igényelt és a kapott támogatások átlagos nagyságát kollégiumonként. A kultúra és turizmus kollégiumhoz, a színházi kollégiumhoz és a négyféle miniszteri kerethez pályázók költségvetése volt a legmagasabb, ettől nyilván nem függetlenül az igényelt és az elnyert összegek átlagos nagysága is e kollégiumokban a legmagasabb, mégha az igényelt összegeknek – a miniszteri keretet nem számolva – a más kollégiumokban igénylőkhöz képest kisebb részét is kapták meg. 5. ábra átlag kultúra és turizmus színházi miniszteri (4féle) zene tánc közművelődés mozgókép népművészeti szépirodalmi műemléki és régészeti

teljes költségvetés

építőművészet

kért összeg

holokauszt

kapott összeg

könyvtár fotóművészet levéltár képzőművészet kisebbségi 0

5000 10000 15000 20000 25000 30000

eFt

Külön is érdemes megvizsgálni a költségvetés alapján nagyobb (legalább 10 millió Ft teljes költségvetésű) rendezvényeket is. Ebből 2004-ben 199 volt, melyek közül 62 a kultúra és turizmus kollégiumra, 48 a miniszteri keretekre és 89 a többi kollégiumra jutott. A sem a

57

miniszteri keretből, sem a kultúra és turizmus kollégium által kezelt 89 pályázatból 69-nek a nevében szerepelt a „fesztivál” szó, a többi nevében lényegében ezzel rokon értelmű szavak, kifejezések

szerepeltek,

mint

a

„programsorozat”,

„rendezvénysorozat”,

„ünnepek”,

„találkozó”, „napok”, „hetek”. A miniszteri keretekre pályázók a kért összeget 100%-ban megkapták (ez összesen 855 millió forint volt), míg ez a másik két kategóriában 26, illetve 46% volt. A miniszteri keretre pályázók átlagos költségvetése jóval nagyobb volt, mint a kollégiumokban pályázóké, átlagosan 78 millió, illetve 33 millió forint. A kollégiumok összesen 151 sikeres pályázata 431 millió forintos támogatásban részesült, míg a miniszteri keretekhez fordult 48 pályázat 855 millió forintot nyert el. Vagyis a miniszteri keretekre jelentkező pályázatok átlagosan 17,8 millió forint támogatásban részesültek, szemben a kollégiumok által megítélt, átlagosan kevesebb mint 3 millió forinttal. A kifejezetten fesztiválokra specializálódott kultúra és turizmus kollégium nyertes pályázóinak körülbelül fele összművészeti vagy zenei fesztivált valósított meg. Ha a programok összetételét vizsgáljuk azt látjuk, hogy a komolyzene jelenik meg legnagyobb arányban a támogatott fesztiválokon, és a színházi műfajok is erősen jelen vannak a fesztiválokon. Lemaradnak e két műfaj mögött a könnyebb tömegműfajok, a folklór és a könnyűzene, de a szintén tömeges érdeklődésre számot tartó film is. A kollégium döntései alapján tehát legnagyobb arányban a legkevesebbeket érdeklő komolyzenei programok valósultak meg, de azt nem tudni, hogy ez minek az eredménye.

Befejezés Az előzőekben láthattuk, hogy a fesztiválok milyen fontos szerepet töltenek be a kulturális életben. Társadalmi, gazdasági hatásuk jelentőségével is megismerkedtünk, és támogatásukba is bepillantást nyerhettünk. Dolgozatom végén a fesztiválok kilátásairól, jövőjéről szeretnék szólni. Ahogy azt többször említettem a dolgozatomban, az utóbbi években a nemzetközi trendnek megfelelően fesztiválok száma egyre nő. Az is megállapításra került, hogy a fesztiválok állami támogatása mindenhol létező, magától értetődő jelenség. Tehát a növekvő fesztiválszámokhoz növekvő támogatásokat kéne társítani, ami még a fejlett nyugati országokban sem megoldható, nemhogy nálunk Magyarországon. Így tehát felmerül ismét a dilemma: több fesztivált támogasson az állam kevesebb pénzzel, vagy kevesebb fesztivált

58

több pénzzel? Én a magam részéről az utóbbi megoldást választanám. Azonban hozzá kell tegyem, véleményem szerint ez nem egyszerű feladat. Nem várható el mindenféleképpen a támogatótól, hogy leszűkítse a támogatandók körét. Maguk a fesztiválszervezők is beláthatnák, hogy az ország méretéhez képest, túl sok a fesztivál. Nagyban megkönnyítenék a támogatók dolgát, ha például (kis)térségenként az azonos típusú fesztiválokat egybevonnák. Azonban ez a magyar mentalitás miatt nem látszik megvalósíthatónak (senki nem akar „közösködni”, a megszerzett „hatalmat” megosztani). A fesztiválok támogatóinak természetesen mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a lehető legtöbb fesztivál a lehető legtöbb támogatást kapja. Azonban szükség lenne olyan pályázati rendszer felállítására, mely pontosan írja le, hogy mit vár el a fesztiváloktól, azokat számon is kéri, és akik a kiírásnak nem felelnek meg, azokat ki is zárja a támogatásra jogosultak köréből. Tehát első lépésben a szűrés, maga a pályázati kiírás. Másodszor, a már nyertes pályázókat szigorú elszámoltatás alá kell vonni, hiszen ha nincsenek rákényszerítve fesztiválok, hogy gazdaságosan működjenek, mert ígyis-úgyis megkapják a támogatást, akkor nem is fognak úgy működni. Ezenfelül ez minőségi javulást is eredményez, hiszen azok a fesztiválok, akik már bizonyították, hogy jogosan érdemlik ki a támogatást, így még többre tehetnek szert, ezzel is színesítve programjaikat. Tervezhetőség szempontjából tehát érdemes lenne visszanyúlni a 2006-os GKM-NKÖM regisztrációs pályázat előnyéhez. A fesztiválszervezők egyik legnagyobb problémája, hogy nem tudják, hogy mekkora támogatásra számíthatnak az elkövetkező években. Nekik sokszor már adott évi fesztiválkor egyezségre kéne jutniuk a következő év fellépőivel, de ha még azt sem tudják, hogy a következő évben egyáltalán kapnak-e támogatást, akkor ez elég nehezen lehetséges. Másik jó példának tartom az ausztrál fesztiválkezdeményezést, ahol minimum két fesztivál pályázik közösen új produkció létrehozására és vállalja, hogy mindkét fesztiválon bemutatják azt. Valami ehhez hasonló kezdeményezéssel – együtt-pályázásra ösztönzéssel – segíthetné elő a támogató a fesztiválok számának csökkenését. Megítélésem szerint fontos további cél a „nemzetköziesedés” elősegítése is. Akár távolabbi országokkal, de legfőképpen regionális szinten, a szomszéd országokkal való együttműködés a mai Európában szükségszerű. A Kultúra keretprogram keretében akár fesztiválok is pályázhatnak, de magyar részről nem túl nagy a pályázási kedv. A támogatók talán ilyen szempontból is segíthetnék a fesztiválszervezőket: azontúl, hogy megfelelő hazai pályáztatási rendszert dolgoznak ki, elősegítik a nemzetközi pályázatokban való részvételt. Fontosnak érzem még megemlíteni egy közvetettebb támogatási formát: a szponzoráló vállalkozások támogatását. Magyarországon a nyugati országokhoz képest a szponzoráció 59

nem kap akkora szerepet. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a magyar cégek nem értékelik fontosnak a kultúra támogatását, illetve ha fontosnak is tartják, nem engedhetik meg maguknak vagy mást helyeznek előtérbe. Az állam különböző adókedvezményekkel ösztönözheti ezeket a folyamatokat. Jó példa erre az Ekho (egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás), melyet a kultúrában dolgozók, művészek nagy része igénybe tud venni. Valami hasonló kedvezményt kellene a fesztiválok vonatkozásában is kitalálni. A jól csengő, sokszor hallott fesztiválnevek arra késztethetik a kollégiumi döntéshozókat, hogy automatikusnak vegyék adott fesztivál támogatását. Természetesen nem vitatom el a nagy múltra visszatekintő fesztiváloktól a támogatást, de ugyanakkor a támogatóknak nem szabad ezeket „ellustulni” hagyni, folyamatos ellenőrzéssel is ösztökélni kell őket arra, hogy mindig valami újat tudjanak nyújtani. Az egyfajta megoldást jelenthet erre a problémára, ha az ezeket elbíráló kollégiumok összetétele évről évre változik. Így kiküszöbölhető, hogy valaki több évig „kedvencét” támogatáshoz juttassa, vagyis csak az objektíven jónak ítélhető, minőségi fesztiválok maradnak tartósan a támogatottak körében. Az sem kérdéses, hogy minden évben lecserélni egy kollégium tagjait igen megnehezítheti a döntéshozatalt, hiszen mindenkinek bele kell tanulnia új munkakörébe. Ezért legalábbis az lenne véleményem szerint kívánatos, hogy az egyes kollégiumok egy külső szakértőt bízzanak meg, aki fenntartja valamilyen szinten az objektivitást. Végezetül lényegesnek tartanám, hogy a kultúra és turizmus és a kiemelt kulturális események ideiglenes kollégiumához hasonló, állandó kollégium jöjjön létre. Ezt az új fesztiválokra specializálódott kollégiumot széles jogkörrel kellene felruházni, például, hogy a 2004-es GKM-NKÖM pályázathoz hasonló – a hosszabb távú, koncepciózus tervezést elősegítő – regisztrációs pályázatot írhasson ki. Mindenekelőtt azonban a legfontosabb az lenne, hogy a pályáztatási rendszer évről évre ne változzon, a kiírások megfelelően kidolgozottan, a megfelelő időben jelenjenek meg és a fesztiválok tervezhetősége ezáltal javuljon.

60

Felhasznált irodalom BREIER Zsuzsa A német kulturális külpolitika In: ÉGER – KISS (szerk.) 197-217. 2004. ÉGER György – KISS J. László Kulturális külpolitika – avagy egy kutatás dimenziói. In: ÉGER – KISS (szerk.) 13-21. 2004. ÉGER György – KISS J. László (szerk.) Stratégia és kultúra. Kulturális külpolitika az új kihívások tükrében. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2004. HUNYADI Zsuzsa A fesztiválok közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban Találkozások a kultúrával 2. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 2004. HUNYADI Zsuzsa – INKEI Péter – SZABÓ János Zoltán Fesztivál-világ, NKA kutatások 3. KultúrPont Iroda, Budapest, 2006. INKEI Péter Kultúra és nemzetközi szervezetek. In: ÉGER – KISS (szerk.) 163-195. 2004. NÁDOR-NIKITITS Grácia – NAGY József Zsigmond Magyar kultúrdiplomácia az EU-csatlakozás küszöbén. In: ÉGER – KISS (szerk.) 77-129. 2004.

61

NYUSZTAY László A kulturális diplomácia In: NYUSZTAY László (szerk.): Szakdiplomáciai tanulmányok BGF-KKFK, Budapest, 2000. UJVÁRY Gábor „A magyar kultúra külföldi őrszemei.” A magyar kulturális és tudományos külpolitika és a külföldi magyar intézetek, tanszékek és lektorátusok. In: ÉGER – KISS (szerk.) 25-76. 2004. ZONGOR Attila (szerk.) Kultúra és az Európai Unió. Háttértanulmányok & Előadásvázlatok. KultúrPont Iroda, Budapest, 2003.

62

Internetes források A magyar kultúra követei. Kulturális Intézetek a világban http://www.magyarintezet.hu/kiadvany/ A Magyar UNESCO Bizottság honlapja http://www.unesco.hu/index.php BOZÓKI András és munkatársai A szabadság kultúrája. Magyar kulturális stratégia 2006-2020. (2006.) http://nkomftp.hungary.com/Egyeb/KulturalisStrategia_Atnezett_Publ_060217.doc A Közép-Európai Kezdeményezés honlapja http://www.ceinet.org/home.php Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának honlapja http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/ A Nemzeti Kulturális Alap honlapja http://www2.nka.hu/OPPortal/portal/cn/DefaultContainerPage/Kezdolap Az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapja http://www.okm.gov.hu/

63

Táblázat- és Ábrajegyzék Táblázatok: 1. táblázat: Az állami forrásokból való részesedés régiók közötti megoszlása........................ 38 2. táblázat: A 2004. év legnagyobb költségvetésű fesztiváljai................................................. 40 3. táblázat: A különböző források aránya azon fesztiválok körében, amelyek rendelkeztek az adott forrással ........................................................................................................................... 41 4. táblázat: A fesztiválok költségeinek szerkezete ................................................................... 42 5. táblázat: A fesztiválok egyes bevételi típusainak százalékos aránya a teljes költségvetéshez viszonyítva ............................................................................................................................... 44 Ábrák: 1. ábra: A különböző műfajú fesztiválok százalékos aránya ................................................... 36 2. ábra: A fesztiválok programjában előforduló, különböző típusú programok százalékos megoszlása ............................................................................................................................... 37 3. ábra: A fesztiválok szervezőinek aránya típusonként .......................................................... 38 4. ábra: A fesztiválok pénzforrásainak teljes költségvetésen belüli aránya ............................. 39 5. ábra: Az NKA-tól kért és kapott támogatások átlaga és a teljes költségvetés összege kollégiumonként....................................................................................................................... 57

64

Függelék 1. Függelék Állami fesztiváltámogatás 2006-ban

#

A fesztivál neve

Pályázat

1 2

Budapesti Tavaszi Fesztivál Szegedi Szabadtéri Játékok

3

Miskolci Nemzetközi Operafesztivál A határon túli magyar színházak XVIII. fesztiválja Kisvárdán

NKA miniszteri NKA kiemelt események kollégiuma szabadtéri színházak NKA miniszteri

4

5

Pécsi Országos Színházi Találkozó

6

Budapesti Őszi Fesztivál

7

Gyulai Várszínház Összművészeti Fesztivál

8

Művészetek Völgye

9

Pécsi nemzetközi filmünnep

10

Zsámbéki színházi és művészeti bázis összművészeti fesztivál Budafest Nyári Zenei Fesztivál

11

12

Budapesti Nyári Fesztivál

13 14

V. Magyar Táncfesztivál Győrben Vidor Fesztivál

15

Titanic Filmfesztivál

szabadtéri színházak NKA kiemelt események kollégiuma NKA szakmai kollégium NKA kiemelt események kollégiuma NKA miniszteri NKA miniszteri NKA szakmai kollégium NKA kiemelt események kollégiuma NKA szakmai kollégium szabadtéri színházak NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma ICSSZEM regionális támogatás NKA miniszteri NKA kiemelt események kollégiuma NKA szakmai kollégium szabadtéri színházak NKA kiemelt események kollégiuma NKA miniszteri NKA kiemelt események kollégiuma regionális támogatás regionális támogatás szabadtéri színházak regionális támogatás NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma NKA miniszteri NKA kiemelt események kollégiuma

65

Elnyert támogatás (millió forint) 180,0 58,0 100,0 42,0 100,0 49,0 18,0

72,0

5,0 23,0

66,0

20,0 15,0 8,0 62,0

65,0

3,0 49,0 16,0

65,0

47,0

56,5

7,5 2,0 25,0 15,6 6,0 29,0 15,4 23,0 9,0 3,0 3,0 32,0 5,0

46,6

44,4 38,0

37,0 35,0 34,2

25,0 7,2

32,2

16 17

18 19

20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33

Szentendrei Nyár

szabadtéri színházak NKA kiemelt események kollégiuma Zempléni Fesztivál NKA kiemelt események kollégiuma regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás Mediawave Nemzetközi Film NKA kiemelt események és Zenei Fesztivál kollégiuma NKA szakmai kollégium IV. Tisza-tavi Fesztivál regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás Esztergomi Várszínház szabadtéri színházak NKA kiemelt események kollégiuma Mesterségek Ünnepe NKA kiemelt események kollégiuma XXV. Országos NKA kiemelt események Táncháztatálkozó és kollégiuma Kirakodóvásár Veszprémi Ünnepi Játékok NKA kiemelt események kollégiuma NKA miniszteri Kurtág 80 című ötnapos NKA kiemelt események fesztivál kollégiuma Kőszegi Várszínház szabadtéri színházak NKA kiemelt események kollégiuma Színházi Utópiák – KözépNKA kiemelt események És Kelet-Európai Színházi kollégiuma Műhelyek Találkozója NKA szakmai kollégium Bartók Béla XXII. NKA kiemelt események Nemzetközi Kórusverseny és kollégiuma Folklórfesztivál EFOTT: Egyetemisták és ICSSZEM Főiskolások Országos Turisztika Találkozója Agria Nyári Játékok NKA kiemelt események kollégiuma A Thealter International – NKA kiemelt események Szabad Színházak kollégiuma Nemzetközi Találkozója NKA szakmai kollégium Summerfest Nemzetközi NKA kiemelt események Folklórfesztivál és kollégiuma Népművészeti Vásár ICSSZEM Múzeumok Mindenkinek – NKA kiemelt események Múzeumok Őszi Fesztiválja kollégiuma Fiatal Filmesek Nemzetközi NKA szakmai kollégium Fesztivál NKA szakmai kollégium

66

19,0 13,0

32,0

24,0

29,0

2,0 2,0 1,0 20,0

26,0

6,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 2,8 2,2 22,0 3,5

25,9

25,5 24,0 24,0

13,8

23,8

10,0 20,0 12,0 7,5

19,5

16,8

19,3

2,5 18,0 18,0 17,0 15,0

17,0

2,0 14,0

17,0

3,0 16,7 10,0 6,0

16,0

34 35 36

Táncfórum no. 6. – Táncfesztivál a Tánc Világnapján A 8. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál A III. Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházak Biennáléja

37

A Fotóhónap 2006 Fesztivál

38

VII. Veszprémi Utcazene Fesztivál Szegedi Ifjúsági Napok Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál Vendégségben Budapesten – Határon Túli Magyar Színházi Estek A XI. Duna Karnevál Nemzetközi Kulturális Találkozó Kodály Művészeti Fesztivál

39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58

NKA kiemelt események kollégiuma

16,0

NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma NKA szakmai kollégium NKA kiemelt események kollégiuma ICSSZEM

16,0 10,4

15,9

5,5 15,0 14,5

ICSSZEM NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma

14,0 14,0

NKA szakmai kollégium

13,0

NKA kiemelt események kollégiuma Szegedi Alternatív Színházi NKA kiemelt események Szemle kollégiuma NKA szakmai kollégium Tabán Fesztivál NKA miniszteri ICSSZEM IV. Budapest Jazz Fesztivál NKA kiemelt események kollégiuma XV. Határon Túli Magyarok NKA kiemelt események Össz-művészeti Fesztiválja kollégiuma Tiszadobi Zongorafesztivál regionális támogatás 40. Nyírbátori Zenei Napok NKA kiemelt események kollégiuma IX. Haydn Eszterházán NKA kiemelt események Fesztivál kollégiuma Régi Zenei Napok, Sopron NKA kiemelt események kollégiuma Vidéki Színházak Találkozója NKA kiemelt események kollégiuma NKA szakmai kollégium 37. Magyar Filmszemle NKA kiemelt események kollégiuma Budapesti Zenei Hetek NKA kiemelt események kollégiuma Újévköszöntő – NéptáncNKA kiemelt események antológiák kollégiuma Szárnyas Sárkány Hete NKA kiemelt események Nemzetközi Utcaszínházi kollégiuma Fesztivál Óbudai Nyár NKA kiemelt események kollégiuma regionális támogatás Budapesti Régi Zene Fórum NKA kiemelt események kollégiuma

12,0

67

13,4

6,6

11,6

5,0 6,0 5,0

11,0 10,0 10,0 9,9 9,8 9,6 9,5

6,8

9,1

2,3 9,0 9,0 9,0 9,0 7,0

9,0

2,0 8,8

59 60 61

62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73

Vendégségben Budapesten – Határon Túli Magyar Színházi Estek Barokk Nosztalgiák Művészeti Fesztivál XXV. Nemzetközi Táncház és Zenésztábor, XVI. Csángó Fesztivál, Kisebbségek Folklór Fesztiválja A 2006. évi Savaria Történelmi Karnevál VI. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál Nyár a Lánchídon Hegyalja Fesztivál 2006 Wan2 Fesztivál Mezőtúr 2006 Temps d'images (Trafó) Making New Waves (Trafó) Magyar Stúdiószínházi Műhelyek Fesztiválja Örökség Fesztivál-Pécsi Napok Magyarok Nagyasszonya 8. Egyházzenei Fesztivál 35. Debreceni Jazznapok

NKA kiemelt események kollégiuma

8,5

NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma

8,0

NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma regionális támogatás ICSSZEM ICSSZEM

8,0

74 75

IX. Zsidó Nyári Fesztivál

76 77 78

Esélyt a Jövőnek! V. Vekeri-tó fesztivál A 41. Győri Nyár Nemzetközi Kulturális Fesztivál Kecskeméti Tavaszi Fesztivál NKA kiemelt események kollégiuma XVII. Budafoki Pezsgő- és regionális támogatás Borfesztivál Tavaszi Bor Fesztivál regionális támogatás Várszínházak Hava a regionális támogatás Zengőalján Bocskai Napok az regionális támogatás Érmelléken, Kulturális és Hadörténeti Fesztivál XIII. Országos NKA kiemelt események Gyermekbábos Fesztivál kollégiuma Ágota X. Fesztivál ICSSZEM XVIII. Ifj. Horváth István NKA kiemelt események Nemzetközi Színjátszó kollégiuma Fesztivál Országos Gyermek Néptánc NKA kiemelt események Fesztivál kollégiuma

80 81 82 83 84 85 86 87

7,0 7,0 7,0 7,0

NKA szakmai kollégium NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma NKA szakmai kollégium

A Tánc Fesztiválja (Veszprém) A 49. Soproni Ünnepi Hetek

79

8,0

szabadtéri színházak NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma ICSSZEM ICSSZEM NKA kiemelt események kollégiuma

68

6,3 6,2 6,0 6,0 6,0 5,6 5,6 2,0 3,5

5,5 5,5 5,5 5,0 5,0 5,0 5,0 5,0 5,0 5,0 4,8 4,5 4,4 4,2

88

Kaláka Folkfesztivál

89

III. Nemzetközi Monodráma Fesztivál Budapesti Vonósok – XII. Fertődi Haydn Fesztivál Pünkösdi Sokadalom – Rendezvénysorozat Hétrétország – a Szerek és Porták Fesztiválja Országos Hagyományőrző Találkozó 19. Mini-fesztivál kortárs magyar zeneszerzõk műveiből XXI. Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok Dinnyefesztivál 2006 Kiskunsági Pásztor és Lovasnapok Csabai Kolbászfesztivál marketing terve Ferencvárosi Nyári Játékok Keszthelyi Nyári Játékok Aranynyereg Történelmi és Gasztronómiai Fesztivál A 13. Országos Diák- és Ifjúsági Film- és Videószemle Országos Cimbora Fesztivál XVI. Körös-toroki Napok Korunk Zenéje Kortárs Zenei Fesztivál Pannonhalmi Művészeti Arcustemporum Fesztivál Bihari Morzsóka Fesztivál Artúr Művészeti Napok A XIII. Hajdúhét Pásztorok Ünnepe Hortobágy 2006 XX. Kiskörei Triatlon Fesztivál Tisza-tavi Települések Randevúja Polgár térségi kulturális napok Kulturális Örökség Napok VIII. Birkafőző Verseny Csege Napok 2006. Tiszavirágzástól a Délibábig Konok Kunok Kavalkádja 2006 Inherit to Innovate 10. Jubileumi pécsi nemzetközi kultúrhét Kortárs Néptánc Fesztivál

90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120

Hagyományőrző Napok a Sárréten

NKA miniszteri NKA szakmai kollégium NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma NKA kiemelt események kollégiuma NKA szakmai kollégium

2,0 2,0

4,0 4,0 4,0 4,0 4,0 4,0 4,0

regionális támogatás

4,0

regionális támogatás regionális támogatás

4,0 4,0

regionális támogatás

4,0

szabadtéri színházak szabadtéri színházak regionális támogatás

4,0 4,0 3,8

NKA kiemelt események kollégiuma ICSSZEM regionális támogatás NKA szakmai kollégium

3,5 3,5 3,4 3,0

NKA miniszteri

3,0

regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás

3,0 3,0 3,0 3,0

regionális támogatás

3,0

regionális támogatás

3,0

regionális támogatás

3,0

regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás

3,0 3,0 3,0

regionális támogatás

3,0

ICSSZEM

3,0

NKA kiemelt események kollégiuma regionális támogatás

2,9

69

2,9

121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140

141 142 143 144 145 146 147 148 149 150

II. Tiszaújvárosi Juniális Püspökladányi Sárréti Napok Kárpát Medencei Néptánc Fesztivál Gödör Klub Júniusi Fesztiválja Aranyszem – fesztivál Különleges Asztali Örömök Somogyban Szent Rita Családi Fesztivál Rockabilly – Rock & Roll Fesztivál Gyulaffy Napok Csobáncért Ifjúság és az Európai Unió Diákszeminárium III. Országos Roma Kulturális Napok Kiskörén V. Tisza-tavi FOLKFesztivál III. Bihari Nemzetközi Kocsifecskendő Verseny és Tűzoltó Fesztivál A natúr szépség és a modern nő – III. Tisza-tavi Életmódfesztivál Hortobágyi Hídivásár VIII. Performance és Nehézzenei Fesztivál A Jazz-Jump Fesztivál és Workshop Országos Amatőr Kamarazenei Fesztivál VIII. Pécsi Tavaszi Fesztivál XI. Nemzetközi Népművészeti Fesztivál és Szakmai Konferencia Megvalósítására VII. Körös-völgyi Sokadalom Háromnapos Regionális Fesztivál Minden Magyarok XII. Nemzetközi Néptáncfesztivál XVIII. Zemplén Nemzetközi Néptáncfesztivál „A borok régiója a régió borai” Települési összefogással megvalósuló turisztikai rendezvények XVI. Kazári Búcsú Lőrinc napi hagyományőrző rendezvények Tokaj-hegyaljai Szüreti Napok VI. Abaúji Művészeti Fesztivál XI. Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál

regionális támogatás regionális támogatás NKA kiemelt események kollégiuma NKA miniszteri

2,9 2,7 2,6

NKA szakmai kollégium regionális támogatás

2,5 2,5

ICSSZEM ICSSZEM

2,5 2,5

ICSSZEM ICSSZEM

2,5 2,5

regionális támogatás

2,4

regionális támogatás regionális támogatás

2,2 2,2

regionális támogatás

2,2

regionális támogatás NKA miniszteri

2,2 2,0

NKA szakmai kollégium

2,0

NKA szakmai kollégium

2,0

NKA szakmai kollégium NKA szakmai kollégium

2,0 2,0

NKA szakmai kollégium

2,0

NKA szakmai kollégium

2,0

NKA szakmai kollégium

2,0

regionális támogatás

2,0

regionális támogatás

2,0

regionális támogatás regionális támogatás

2,0 2,0

regionális támogatás

2,0

regionális támogatás

2,0

regionális támogatás

2,0

70

2,5

151 152 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174

22. Nemzetközi Dixieland Fesztivál [Salgótarján] VI. Borsodi Művészeti Fesztivál VI. Gömör-tornai Fesztivál Muzsikál az erdő Mátrai Művészeti Napok XI. Sajóvölgyi Nemzetközi Folklórfesztivál XXI. Palócnapok 2006. Parád Bogács országos érdeklődést kiváltó rendezvényei Bánki Nyár 2006 Verpelét a Bor és a Nóta Faluja X. Siroki Várnapok Mátyás Király Reneszánsz Hétvége Mezőkövesden IV. Füzéri Vár Napok IV. Bokori Traktormajális Terényi Nemzetiségi Nap és Terényi Színházi Napok V. Bükki Művészeti Napok – Nyári Zeneakadémia Vesszős Napok I. Keszi Napok Nemzetközi Gasztronómiai és Sportfesztivál Zenei Fesztivál a Vajdahunyad-várban Budapesti Tér-Film-Zene Fesztivál Borfalu 2006 Tiszatavi Hétvége Vendégségben Budapesten – határon túli magyar fiatalok 11. találkozója Játszótér Fesztiválsorozat

regionális támogatás

2,0

regionális támogatás

2,0

regionális támogatás regionális támogatás

2,0 2,0

regionális támogatás

2,0

regionális támogatás regionális támogatás

2,0 2,0

regionális támogatás regionális támogatás

2,0 2,0

regionális támogatás regionális támogatás

2,0 2,0

regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás

2,0 2,0 2,0

regionális támogatás

2,0

regionális támogatás regionális támogatás regionális támogatás

2,0 2,0 2,0

regionális támogatás

2,0

regionális támogatás

2,0

regionális támogatás ICSSZEM ICSSZEM

2,0 2,0 2,0

ICSSZEM

2,0

71

2. Függelék A Nemzeti Kulturális Alap kétmillió forintnál nagyobb fesztiváltámogatásai 2005. második és 2006. első félévében (Dőlt betűvel: a kiemelt kulturális események ideiglenes kollégiuma által támogatott események) Pályázó szervezet

A projekt neve

Budapesti Fesztivál Központ Kht Miskolci Operafesztivál Kht. Budapesti Fesztiválközpont Kht. Szegedi Szabadtéri Játékok Kht. Kapolcsi Kulturális és Ter-mészetvédelmi Egylet Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Táncszínház Kht. Móricz Zsigmond Színház Pécsi Filmünnep Kht. Titanic Filmalapítvány Interkultur Hungária Kht. Népművészeti Egyesületek Szövetsége Táncház Egyesület V.I.P. Arts Management Kft. Pécsi Országos Színházi Fesztivál Kht. Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány Budapesti Music Center Pécsi Országos Színházi Fesztivál Kht. Főnix Rendezvényszervező Kht. Várszínház és Művészetek Háza Gárdonyi Géza Színház Bárka Színház Szabadtéri Néprajzi Múzeum Nemzeti Táncszínház Kht.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál 2006. évi lebonyolítására Bartók+… a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2006. évi lebonyolítására A 2006. évi jubileumi Budapesti Őszi Fesztivál Szegedi Szabadtéri Játékok 2006. évi programsorozatának Művészetek Völgye 2006. évi programjainak Múzeumok éjszakája 2006. évi rendezvényei V. Magyar Táncfesztivál Győrben Vidor Fesztivál 2006. A 2006. évi Pécsi Nemzetközi Filmünnep lebonyolítására A Titanic Filmfesztivál lebonyolítására Zempléni Fesztivál 2006. évi programjainak Mesterségek ünnepe – az Élő Népművészet Fóruma rendezvényeinek XXV. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár A XV. BudaFest Nyári Zenei Fesztivál lebonyolítására A Pécsi Országos Színházi Találkozó

Mediawave 2006 fesztivál A Kurtág 80 című ötnapos fesztivál lebonyolítására A Pécsi Országos Színházi Találkozó 2006. évi lebonyolítására Bartók Béla XXII. Nemzetközi Kórusverseny és Folklórfesztivál A határon túli magyar színházak XVIII. fesztiváljának Kisvárdán Agria nyári játékok 2006 Színházi utópiák – közép- és kelet-európai színházi műhelyek találkozójának Múzeumok mindenkinek – múzeumok őszi fesztiválja Táncfórum No. 6. – táncfesztivál a tánc világnapja alkalmából Gyulai Várszínház Összművészeti Fesztivál Gyulai Várszínház 43. évadának A 8. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és Kecskeméti Animációs az 5. nemzetközi animációs játékfilm Film Kft. fesztivál előkészítésére Pécsi Nemzetközi Filmünnep – filmfesztivál Pécsi Filmünnep Kht. és verseny, 2006 Zsámbéki-medence A Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis Idegenforgalmi Egyesület Összművészeti Fesztivál Magyar Fotóművészek A Fotóhónap 2006 fesztivál Szövetsége Maszk Magyarországi A Theater International – szabad színházak Alternatív Színházi nemzetközi találkozója Központ

72

Elnyert támogatás (millió forint) 180,0 100,0 62,0 58,0 47,0 37,0 35,0 34,2 25,0 25,0 24,0 24,0 24,0 23,0 23,0 20,0 20,0 20,0 18,0 18,0 17,0 16,8 16,7 16,0 16,0 16,0 15,6 15,4 15,0 15,0

Pécsi Országos Színházi Fesztivál Kht. Filharmónia Budapest és Felső-Dunántúl Magyarok Öröksége Alapítvány Veszprémi Ünnepi Játékok Kft. Hungarofest Kht. Szentendre Művelődési és Művészeti Intézményei Duna Művészeti Társaság

Pécsi Országos Színházi Találkozó 2006. évi lebonyolítására Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál A Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál és Népművészeti Vásár 2006. évi Veszprémi Ünnepi Játékok Vendégségben Budapesten – határon túli magyar színházi estek Szentendrei nyár 2006. – fesztivál A XI. Duna Karnevál nemzetközi kulturális találkozó majálisa 2006 kulturális Magyar Nemzeti Múzeum Múzeumok fesztivál Liszt Ferenc 2006. évi Kodály Művészeti Fesztivál Zeneművészeti Egyetem Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi A III. Kaposvári gyermek- és ifjúsági Szövetségének Magyar színházak biennáléjának Központja BMC Budapest Music IV. Budapest Jazz Fesztivál Center Határokon túli XV. határon túli magyarok összművészeti magyarságért alapítvány fesztiválja Veszprémi ünnepi játékok A 2006. évi Veszprémi Ünnepi Játékok kft. lebonyolítására Cine-mis Moziüzemi 3. Fiatal Filmesek Nemzetközi Fesztivál Szolgáltató Kht. Szárnyas Sárkány egyéni A 40. Nyírbátori Zenei Napok cég Haydn Eszterházán Fesztivál a fertődi Magyar Haydn Társaság IX. Esterházy-kastélyban Filharmónia Budapest és Régi Zenei Napok, Sopron című Felső-Dunántúl rendezvénysorozat megvalósítására Magyar Filmunió Kft. A 37. Magyar Filmszemle lebonyolítására Filharmónia Budapest és Budapesti Zenei Hetek 2006. – zenei Felső-Dunántúl fesztivál Martin György Néptánc- Újévköszöntő – néptáncantológiák című szövetség rendezvény Szárnyas Sárkány egyéni A Szárnyas Sárkány Hete XIV. nemzetközi cég utcaszínházi fesztivál V.I.P. Arts Management Budafest – XV. jubileumi nyári opera- és Kft. balettfesztivál Filharmónia Budapest és Budapesti Régi Zene Fórum 2006. évi Felső-Dunántúl nemzetközi historikus zenei fesztivál Vendégségben Budapesten – határon túli Hungarofest Kht. magyar színházi estek a 2005/2006-os évad őszi idényében Családi Intézet Barokk Nosztalgiák művészeti fesztivál XXV. Nemzetközi táncház és zenésztábor, Folklór kulturális XVI. Csángó Fesztivál, kisebbségek folklór közalapítvány fesztiválja Savaria Történelmi A 2006. évi Savaria Történelmi Karnevál Karnevál Szombathelyen Pécsi Országos Színházi A 2006. évi Pécsi Országos Színházi Fesztivál Kht. találkozó Jurisics-vár Művelődési Kőszegi Várszínház 25. jubileumi Központ és Várszínház évadának Titanic Filmjelenlét 13. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál Alapítvány Maciva – Magyar Cirkusz VI. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál és Varieté Kht. Óbudai nyár 2006. évi rendezvényeinek Óbudai Társaskör megvalósítására Magyar Jazz Művészeti Europa Jazzhíd – örömzene – Budapest Kht. Jam Magyar Könyvkiadók és A 2006. évi XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvterjesztők Könyvfesztivál Egyesülése Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők A 2006. évi 77. Ünnepi Könyvhét Egyesülése Thália Színház Kht. Vidéki színházak találkozójának

73

15,0 14,0 14,0 13,8 13,4 13,0 13,0 13,0 12,0 10,4 10,0 10,0 10,0 10,0 9,8 9,6 9,5 9,0 9,0 9,0 9,0 9,0 8,8 8,5 8,0 8,0 8,0 8,0 7,5 7,2 7,0 7,0 7,0 7,0 7,0 6,8

Alternatív és Független Színházak Szövetsége Trafó Kortárs Művészetek Háza Kht. Trafó Kortárs Művészetek Háza Kht. Kentaur Színházi Alapítvány Pécsi Kulturális Központ Rózsa Records Kft Vox Pannonica Alapítvány Cine-mis Kht. Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány Pécsi Filmünnep Kht. Főnix Rendezvényszervező Kht. Pannon Várszínház Kht. Budapesti Zsidó Hitközség Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetségének Magyar Központja Győri Fesztivál és Rendezvényszervező Iroda Kecskeméti Önkormányzat Alternatív és független színházak szövetsége Várszínház és művészetek háza Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése Művészetek Háza Kht. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Egressy Béni Művelődési Központ Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület Gárdonyi Géza Színház Budapesti Vonósok Alapítványa Népművészeti Egyesületek Szövetsége Őri Alapítvány Muharay Elemér Népművészeti Szövetség Magyar Zeneművészeti Társaság Ház A Réten Kulturális Egyesület Közalapítvány A Várszínházi Nyári Játékok Támogatására Pro Kultúra Sopron Kht. Filharmónia Budapest és Felső-Dunántúl Budapesti Fesztiválközpont Kht. Pannonhalmi Főapátság

A XII. Alternatív Színházi Szemle Szegeden Temps d'images című nemzetközi fesztiválsorozat a kultúra 2000 keretprogramon belül A Making New Waves fesztivál A 2006. évi XVIII. Magyar stúdiószínházi műhelyek fesztiválja Örökség fesztivál – pécsi napok A X. ÚjkoriTabán fesztivál lebonyolítására Magyarok nagyasszonya 8. egyházzenei fesztivál 2. Fiatal filmesek elnevezésű nemzetközi fesztivál Mediawave nemzetközi film és zenei fesztivál 2006 előkészítésére Pécsi Nemzetközi Filmünnep, a fiatal film ünnepe, filmfesztivál és verseny 35. Debreceni Jazznapok A IX. Tánc Fesztiválja országos és nemzetközi kortárs összművészeti találkozó Veszprémben IX. Zsidó Nyári Fesztivál

6,6 6,3 6,2 6,0 6,0 6,0 6,0 6,0 6,0 6,0 5,6 5,6 5,5

A III. Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházak Biennáléjának

5,5

41. Győri Nyár - Nemzetközi Kulturális Fesztivál

5,0

Kecskeméti Tavaszi Fesztivál

5,0

Szegedi Alternatív Színházi Szemle 2006. A határon túli magyar színházak XVIII. fesztiváljának Kisvárdán A 78. Ünnepi Könyvhét és a 6. Gyermekkönyvnapok megszervezésére

5,0

A XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál XIII. Országos Gyermekbábos Fesztivál A Kulturális Örökség Napjai XVIII. Ifj. Horváth István Nemzetközi Színjátszó Fesztivál Országos Gyermek Néptánc Fesztivál III. Nemzetközi Monodráma Fesztivál Budapesti Vonósok – XII. Fertődi Haydn Fesztivál Pünkösdi Sokadalom – rendezvénysorozat Hétrétország – a szerek és porták fesztiválja Országos Hagyományőrző Találkozó Pécsett 19. Mini-fesztivál kortárs magyar zeneszerzők műveiből A 13. Országos Diák- és Ifjúsági Film- és Videószemle Az Esztergomi Várszínház 2006. évi rendezvényeinek A 49. Soproni Ünnepi Hetek 2006. évi Korunk Zenéje Kortárs Zenei Fesztivál A Budapesti Őszi Fesztivál nemzetközi színházi programjainak A pannonhalmi Művészeti Arcustemporum Fesztivál lebonyolítására

5,0

74

5,0 5,0

4,8 4,6 4,4 4,2 4,0 4,0 4,0 4,0 4,0 4,0 3,5 3,5 3,5 3,0 3,0 3,0

Martin György Néptáncszövetség Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület Erzsébet téri Kulturális Központ és Park Magyar Operatőrök Társasága H.S.C. Bárka Színház Kht. Thália Színház Kht. Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesület Kaláka Zenei Művészeti Alapítvány Millenáris Programiroda Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház Pécsi Kulturális Központ Maszk Magyarországi Alternatív Színházi Központ Alba Regia Táncegyesület Békés Megyei Népművészeti Egyesület Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ Kossuth Lajos Művelődési Központ, Sátoraljaújhely Kaláka Alapítvány

Kortárs Néptánc Fesztivál

2,9

Kárpát Medencei Néptánc Fesztivál A Gödör klub júniusi négynapos fesztiváljának lebonyolítására Aranyszem – Fesztivál – 2005 A közép- és kelet európai színházi műhelyek találkozójának a bárka színházban A vidéki színházak találkozójának 2006. évi A VIII. performance és nehézzenei fesztivál lebonyolítására 27. Kaláka Folkfesztivál A Jazz-jump fesztivál és workshop

2,6

2,0 2,0

Országos Amatőr Kamarazenei Fesztivál

2,0

VIII. Pécsi Tavaszi Fesztivál A Thealter International – szabad színházak XVI. Nemzetközi találkozója című fesztivál Szegeden XI. Nemzetközi Népművészeti Fesztivál és Szakmai Konferencia VII. Körös-völgyi Sokadalom háromnapos regionális fesztivál Minden magyarok című XII. Nemzetközi Néptáncfesztivál XVIII. Zemplén Nemzetközi Néptáncfesztivál A XXVI. Kaláka Folkfesztivál megrendezésének utólagos támogatására

2,0

75

2,5 2,5 2,5 2,3 2,0

2,0 2,0 2,0 2,0 2,0 2,0