A magyar fejlettségi térszerkezet történeti meghatározottsága
Győri Róbert (MTA RKK Budapesti Osztály) A történelem nyomai az új térszerkezetben. Budapest, 2007. november 17.
A területi fejlettség fogalma • A társadalomföldrajz fogalomkészletének, szemléletének átalakulása az 1950-es években – A korábbi tájközpontú elemzések (az egyediség középpontba állítása) helyett általános törvényszerűségek kutatása – A jelenségek térbeli konfigurációjának feltárása és modellezése – Új alapmértékek: egyenlőtlenség és rendezettség
• A fejlettség, mint szintetizáló fogalom – Minél szélesebb tartalom egyetlen változóba sűrítve – Többváltozós, többdimenziós (az adatösszevonásra sokféle módszer) • Alapmutatók: a jövedelmi adatok, a GDP, az életszínvonal, a képzettség, az infrastruktúra állapotának jelzőszámai (pl. HDI)
– A fogalom evolucionista gyökerei • társadalmi-gazdasági fejlettség, társadalmi fejlettség • értékmentes: gazdasági színvonalkülönbség, életszínvonal
életminőség,
A történeti vizsgálat nehézségei • Megfelelő adatok hiánya – pl. nincsenek jövedelmi vagy GDP adatok – becslések
• Az időbeli összehasonlítást nehezíti a közigazgatási beosztás változása, a település-összevonás – pl. a XX. század eleji megyei adatok időbeli összevetésnél nem használhatók – Homogenizálás szükséges (a jelenlegi közigazgatási határok közé), települési adatokból kell építkezni – Speciális problémák (pl. a mórahalmi kistérség)
• A fogalmak változása • Az adatok tartalmának és értékének változása – indikátormutatók keresése
A kutatás alapkérdése • A jelenlegi magyarországi térszerkezet milyen történeti meghatározottsággal rendelkezik – Kimutatható-e a múltban is nyugat-kelet lejtő, észak-déli osztottság – Hol történtek az elmúlt évszázadban jellegzetes elmozdulások – Vezetett-e tartós eredményre a szocialista időszak területi kiegyenlítődése, mit várhatunk a területfejlesztési beavatkozásoktól – Mivel magyarázhatók a stabil jellegzetességek
Nagyobb léptékkel
• Az európai términtázat – a XX. század elején markáns kelet-nyugat és észak-dél egyenlőtlenség (területi GDP becslések) – Centrumtérség: Dél-Anglia, Észak-Franciaország, Németalföld, Nyugat-Németország
• Magyarország – Illeszkedik az európai sémához – A területi különbségek a mai országhatárokon kívül erősek – A mai országterületen a különbségek kisebbek, de megvannak
Adatbázisok I. • 1910: négy indikátormutató
(települési
szinten
mérhető)
– az írni-olvasni tudók aránya a 6 éven felüli népességből (1910) – az elhunytak közül haláluk előtt orvosi kezelésben részesültek aránya (1901–1910) – a kő-, vagy téglaépítésű illetve kő, vagy tégla alapozású lakóházak aránya (1910) – a nem mezőgazdasági foglalkozásúak aránya a keresők közül (1910)
• 1970: hat (települési szinten mérhető) indikátormutató – A 7 éves és idősebb népesség által elvégzett átlagos osztályszám (1970) – a vándorlási egyenleg rátája (1960–1970) – az aktív keresők aránya a teljes népességből (1970) – az 1945 után épült lakások aránya teljes lakásállományból (1970) – a televízió-előfizetők száma 1000 főre vetítve (1970) – a nem mezőgazdasági foglalkozásúak aránya a keresők közül (1970)
Adatbázisok II. • 2001-2004: Fejlettségi mutatók (szintén települési szinten mérhető adatok) – az érettségivel rendelkezők aránya a 18 év feletti népességből (2001) – a foglalkoztatottak aránya a teljes népességből (2001) – a fürdőszobák száma a lakások számára vetítve (2001) – a vándorlási egyenleg rátája (2004) – a jogi személyiségű vállalkozások 10 000 főre vetítve (2004) – az egy főre jutó adóköteles jövedelem (2004) – a személygépkocsik száma 100 főre vetítve (2004)
Módszerek • Az adatok aggregálása a 2007. január 1-jén érvényes kistérségi beosztásnak megfelelően • A fejlettségi mutatók összevonása standardizálással • A komplex fejlettségi mutató térképezése • Összehasonlítás kereszttáblás tipizálással, rangkorrelációval • Emelkedők-süllyedők • A térbeli mintázat vizsgálata területi autokorrelációval, az irányfüggés vizsgálata
Emelkedés - süllyedés Kistérség Veresegyházi Zalaegerszegi Dabasi Tiszaújvárosi Siófoki Dunaújvárosi Balatonföldvári Fonyódi Lenti Szentgotthárdi Bélapátfalvai Csurgói Sümegi Szeghalomi Karcagi Barcsi Abaúj–Hegyközi Sátoraljaújhelyi Tokaji Ózdi
122 140 150 160 113 130 127 117 158 132
36 49 68 27 22 1 55 37 98 62
5 24 43 54 17 36 38 31 72 49
Rangszámváltozás 1910-2001 117 116 107 106 96 94 89 86 86 83
58 68 35 83 53 55 86 11 46 28
58 138 113 165 141 123 167 65 115 46
118 129 96 148 127 130 165 97 132 152
-60 -61 -61 -65 -74 -75 -79 -86 -86 -124
Rangszám Rangszám Rangszám 1910 1970 2001
Jellegzetes kistérség-típusok 160
Budaörsi "belső agglomerációs típus"
140
Kőszegi "nyugatmagyarországi típus"
120
Siófoki "balatoni típus"
100
Dabasi "külső agglomerációs típus"
80
Komlói "szocialista iparváros típus"
60
Pásztói "északmagyarországi típus" 40
Mezőtúri "alföldi mezővárosi típus" 20
Ibrány–Nagyhalászi "szabolcsi típus" 0 1910
1920
1930
1940
1950
1960
1970
1980
1990
2000
2010
Konklúziók I. • A három kistérségi rangsor közti rangkorrelációk: – – – –
1910-1970: +0,60 1910-2001: +0,61 1970-2001: +0,84 A térbeli alapstruktúra módosulásai nem nagy léptékűek • Mind a ’70-es évek, mind pedig a jelen fejlettségi képe erősen hasonlít a múlt század elejének fejlettségi képére. • A jelenlegi fejlettségi kép ennél is szorosabb kapcsolatot mutat a szocializmus korszakának képével
• A fejlettség térbeli autokorrelációja: – – – –
1910: +0,55 1970: +0,50 2001: +0,64 Az eleve zonális elrendeződést mutató fejlettségi kép zonalitása a múlt századfordulóhoz képes erősödött (fejlett mellett fejlett, fejletlen mellett fejletlen kistérség) – A szocialista korszakban a zonalitás valamelyest gyengébb
Konklúziók II. • Irányfüggés (a fejlettség korrelációja a térbeli irányokkal): Nyugat-kelet Észak-dél Budapest Bécs
1910 -0,27 0,03 -0,34 -0,37
1970 -0,31 0,09 -0,52 -0,44
2001 -0,43 -0,04 -0,52 -0,54
– A nyugat-kelet lejtő megnőtt, míg az észak-dél dimenzió nem változott (legmarkánsabb a szocialista időszakban volt) – A centrum-periféria különbségek a szocializmus korára felerősödtek, és ezen a magasabb szinten állandósultak
• Növekedtek-e abszolút értékben a területi különbségek? – A szórások növekedése az adatok különbözőségéből is fakadhat, ezért ez a vizsgálat erre nem adhat választ
Konklúziók III. • Magyarázatok – Az érdemi kvantitatív magyarázat többváltozós regresszióelemzést igényelne – Hipotézisek: • Nyugat-Dunántúl: a fekvés évszázados előnye zavartalan akkumulációval (kultúra, munkakultúra, infrastruktúra stb.) társulva (szocialista időszak: enyhe átmeneti pozícióvesztés) • A főváros és környéke – legkésőbb a XIX. század eleje óta – az ország legfejlettebb térsége • Zala: felzárkózása már a szocializmus korában megindul, a balatoni agglomerációé pedig a két világháború között • Tiszántúl: A süllyedés vélhetően az I. vh. után kezdődik • Észak-Magyarország: a szocializmus területi folyamatainak nyertese • Szabolcs: amióta statisztikai adatokkal mérhető a fejlettség, azóta mindig az ország leginkább elmaradott területe
