Feladata • Az élelmiszeripar növényi és állati, valamint ásványi termékekből állít elő elsősorban emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszereket, élvezeti cikkeket. • Tevékenységi körébe tartozik a takarmánykeverékek és más, ipari ágazatokban felhasznált alapanyagok gyártása is.
A magyar élelmiszeripar
Általános bemutatás
Az ipar ágazati szerkezetének változása
• A magyar élelmiszeripar az EU 25 országát tekintve a 16. • Jelentősége különösen az ezredforduló után mérséklődött. • Koncentrált: 2005-ben a külföldi tőke aránya a jegyzett tőkéből 50 %. (Különösen a dohányiparban magas.) • A tulajdonost sok szakértő nem tartja fontosnak, szerintük lényegesebb, hogy a termelt jövedelmet ne vonják ki a vállalatból. • Magas a fekete gazdaság aránya (25-35 %-ra becsülik). • A hazai ellátásban ma 75 % az aránya.
Villamos áram, gázgy. Egyéb feldolg. Gépipar Fémalapanyaggy. 2007 2000
Nemfémes anyaggy. Vegyipar Könnyűipar Élelmiszeripar Bányászat 0
10
20
30
40
50
60
Százalék
Termelési-, értékesítési- és kiviteli adatok
Az élelmiszeriparban foglalkoztatott létszám, ezer fő 140
2500
126
120
Millió Ft
2000
123
128
126 116
100
1500
Belföldi termelés Belföldi értékesítés Kivitel
1000
113 107
104
80 60 40
500
20 0
0 2004
2005
2006
2007
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
1
Élelmiszeripari külkereskedelmünk 2007-ben
Termelési-, értékesítési- és kiviteli adatok 2500
4500 4000 3500
1500
Belföldi termelés Belföldi értékesítés Kivitel
1000
Millió euró
Millió Ft
2000
3000 Egyéb államok EU-27
2500 2000 1500 1000
500
500 0
0
2004
2005
2006
Behozatal
Kivitel
Egyenleg
2007
Az élelmiszergazdaság jelentősége
Szükség van-e élelmiszeriparra?
• A mezőgazdaság, az általa előállított termékek feldolgozása, és kereskedelme (együttesen élelmiszergazdaság) nagy súlyt képvisel a nemzetgazdaságban. • Korábban a mezőgazdaság részesedése a GDP-ből 6-8 %, az élelmiszeriparé 4-5 %. Az élelmiszergazdaság aránya a teljes kivitel egynegyedét-egyötödét tette ki. Figyelemre méltó, hogy hazánk nettó élelmiszerexportőr, bár az egyenleg csökkenő irányú. • 1995-ben a mezőgazdaság részesedése a GDP-ből 7,0 %, az élelmiszeriparé 4,8 % volt. A két ágazat együttes részesedése a kivitelből 21,6 %-ot (1996) tett ki. A keresők aránya az összes keresőhöz viszonyítva ugyanebben az évben és sorrendben 8,3 %, és 3,5 % volt.
• A behozatal esetében felmerül a bizonytalan eredet lehetősége. (A hazai élelmiszerbiztonsági előírások az EU átlagnál szigorúbbak.) • Az ellátás biztonsága csökken. • Foglalkoztatási, szociális problémák merülnek fel. • A kapcsolódó ágazatok lehetőségei csökkennek. • Nő a házon kívüli étkezés aránya: 2000-ben 9,2 %, • 2007-ben 14,1 % volt.
Munkaerő, beruházás
Az élelmiszeripar 1945. után
• A 4 főnél többet foglalkoztató élelmiszeripari szervezetekben 107 ezren voltak alkalmazásban. • (A nemzetgazdaságban foglalkoztatottak 3,8 %-a, illetve a feldolgozóipari foglalkoztatottak 15,4 %-a.) • A beruházásokból a mezőgazdaság részesedése 4,2 %, az élelmiszeriparé 2,7 % volt (2006).
• 1948-ban államosították a száz alkalmazottnál többet foglalkoztató gyárakat. Ez főleg az akkori nagyipart (pl. cukor, malom, dohány) érintette. • Egy évvel később kevés kivételtől eltekintve az üzemek állami tulajdonba kerültek. • Az irányításban új szervezeteket hoztak létre. Az ágazatot kezdetben részben a Földművelésügyi-, részben a Pénzügyminisztérium irányította, majd a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó Élelmezési Ipari Csoport felügyelte. Az önálló Élelmezési Minisztérium 1950 végén alakult meg. • Az egyes ágazatokat az ipari központok, majd iparigazgatóságok irányították. Az 1950-es évek elején megkezdődött a kisebb üzemek összevonása, koncentrációja. • A háború utáni helyreállítást követően az ágazat legfontosabb feladata a lakosság ellátásának a biztosítása volt.
2
Az élelmiszeripar 1945. után
Az élelmiszeripar 1945. után
• Az államosítás végrehajtása után 1950-1960 között az összes beruházás kevesebb mint 7 %-a jutott az ágazatra. • A következő évtizedben a mezőgazdasági termelés gyorsütemű bővülése ráirányította a figyelmet az élelmiszeripari kapacitások szűkösségére. • A megvalósuló fejlesztések elsősorban a meglévő üzemek korszerűsítését, rekonstrukcióját eredményezték. A nyersanyagtermelés és feldolgozás helye közötti távolság növekedett.
• Az 1970-es években a mezőgazdasági termelés további erőteljes növekedését következett be. • Az ágazatba beruházott összegek emelkedtek, így számottevő feldolgozó kapacitásokat helyeztek üzembe (pl. a hús-, a baromfi-, a konzerv- és a tejiparban). • Egyes ágazatok megerősödése is megfigyelhető: pl. a gyorsfagyasztás önálló tartósítóiparrá fejlődött, vagy a takarmánygyártás jelentősége is nőtt. • Az élelmiszeripar egészét tekintve az ország területén többé-kevésbé arányosan eloszló iparág alakult ki.
Az élelmiszeripar 1945. után
Az élelmiszeripar 1990. után
• Az 1980-as évtized derekától a beruházások ismét mérséklődtek. A gazdaság általános válsága az élelmiszeripart sem kerülte el. • Ez főként azokat a szakágazatokat sújtotta (pl. hús-, baromfi-, konzerv- és bortermelés), amelyek áruikat jelentős részben a keleti piacokon értékesítették. • A korábbi, meghatározó piacokról való visszaszorulás mellett a hazai kereslet visszaesése is a termelés hanyatlásához vezetett, ugyanakkor felszínre kerültek az élelmiszeripar szerkezeti és szervezeti gyengeségei, technológiai, valamint termelékenységbeli elmaradottsága, amelyek egyebek mellett - a piacváltás következtében súlyos kapacitás-kihasználási gondokhoz vezettek.
• Az 1990-es évektől megkezdődött az élelmiszeripar átalakulása. • Ennek során a minőség, a hatékonyság, a versenyképesség javítása, a szerkezetátalakítás és a privatizáció álltak a feladatok középpontjában. • A magánosítás kevés kivételtől eltekintve befejeződött. A külföldi tulajdon részesedése néhány szakágazatban meghatározó jelentőségű pl. cukor-, növényolaj-, dohányés édesipar, míg másutt pl. malom- és takarmánygyártóipar szerényebb mértékű. • 1995 legvégén a jegyzett tőke 12 %-a állami-, 53 %-a külföldi, míg 35 %-a magántulajdonban volt.
Az élelmiszeripari ágazatok részesedése az ipar termelési értékéből, %
Az élelmiszeripar 1990. után • Az 1990-es években felgyorsult a termékszerkezet-váltás is. • A hazai fogyasztók számottevő hányada anyagi okokból az olcsó „tömegárukat” keresi, ám gyarapodik azoknak a köre akik a speciális igényeket kielégítő, minőségi élelmiszereket vásárolják. • A minőség iránti igények növekedésével, az egészségügyi, környezetvédelmi szempontok fokozódó érvényesülésével lehet és kell számolni. • A mezőgazdasági termékek fő felvevő piaca a hazai élelmiszeripar: 1995-ben az első szektor teljes értékesítésének 76 %-a került az ágazatba. • Ebben az évben az önellátás szintje 125-126 % volt.
Ágazat
1960
1970
1980
1991
1996
2005
Hús és baromfif.
5,0
6,6
5,9
6,6
5,9
2,8
Tejipar
1,8
1,8
2,1
2,4
2,2
1,3 0,8
Tartósítóipar
1,2
1,9
1,7
2,5
2,1
Malom-, takarm.
3,2
3,9
2,6
2,5
3,6
Sütő- és tésztaip.
1,6
1,5
1,0
1,3
1,2
Cukoripar
1,5
0,9
1,0
1,1
1,2
Édesipar
1,0
0,8
1,2
1,2
0,9
1,3 A három együtt
2,2
Növényolaj-ipar
0,7
0,6
0,8
0,9
0,7
0,6
Italgyártás
1,9
1,9
1,7
2,4
2,4
1,7
Dohányipar
0,5
0,5
0,6
0,7
0,8
0,2
Egyéb élelmiszer Élelmiszeripar
1,2 18,6
20,4
18,6
20,6
22,2
10,9
3
Hazai problémák, beszerzési oldal
Hazai problémák, beszerzési oldal
• A beszerzési oldalon a kereskedők (vevői) erővel rendelkeznek. Sok árucikkel kereskednek, a beszállító ennek 1-2 %-át adja. • Fordítva viszont a beszállító árujának esetleg nagy részét, akár a felét egyetlen kereskedőlánc vásárolja meg. • Aszimmetrikus viszony alakul ki az árak befolyásolásában. • Gyakran versenytársak a gyártásban. • Költségeik egy részét pl. működési-, bírság, környezetvédelmi termékdíj áthárítják a beszállítóra. • Kereskedői márkákkal rendelkeznek, ezek gyártói márkákat szorítanak ki. (2007-ben a kereskedői márkák aránya kb. negyednyi volt, a diszkontáruházakban közel 50 %.
• A kereskedelem modernizációja a külföldi áruházláncok megtelepedésével indult el gyorsabb ütemben. • A 400 m²-nél nagyobb áruházak aránya 60 % körüli.
Hazai problémák, beszállítói oldal
Hazai problémák, beszállítói oldal
• Az élelmiszergyártás egyre inkább szembesül • a világpiac fokozódó liberalizációjának hatásaival, • a nagy exportőrök piaci befolyásának növekedésével (alapanyag- és tömegtermelés), • a kiskereskedelem koncentrációjával. • A fogyasztók elvárásai egyre nehezebben követhetőek. • A kereskedelmi láncok és a média kezelésében hiányos az É. eszköztára.
• Az É. kettős présben van: egyrészt a kereskedői oldalról, másrészt pedig az alapanyag-ellátás oldaláról. • Ha ez nem változik, akkor a vállalkozások csődje felgyorsul. • Következmények: a költségvetés bevételei csökkennek, (kevesebb foglalkoztatott, kisebb termelés), • Nő a behozatal (nem helyben fizetik a a közterheket és a nyereségadót), • Az ellátás kevésbé lesz független, • Az élelmiszerbiztonság kockázatai nőnek, • Szakmakultúrák szűnhetnek meg, • A mezőgazdasági munkalehetőség is kevesebb lesz, • Összességében a kedvezőtlen hatások növekednek.
Megoldási lehetőségek
Termelői szerveződések
• Meg kell állítani a belföldi piacon a behozatal arányának növekedését. (2013-ra valóság lesz a 80 % ?) • A versenyképesség növelése. • A vertikális és horizontális integrációk erősítése. (TÉSz, BÉSz, termelői csoport.) • A mezőgazdasági nyersanyagok az egyes szakágak költségének a 30-70 %-át teszik ki. • Egymásra utaltság. • A mezőgazdasági termékek feldolgozás nélküli kivitele (pl. tavaly a nyers tejé) rövid távú megoldás. • A globalizációs kényszer alól egyedi, utánozhatatlan, termékekkel lehet „kibújni”.
• TÉSz → Termelői Értékesítő Szövetkezet • Az EU zöldség-gyümölcs piacszabályozása keretén belül a támogatások kifizetése ezen keresztül történik. • Ma 64 működik, 21 ezer termelőt integrálva. • A zöldség-gyümölcs értékesítés 15 %-a rajtuk keresztül történik. • BÉSz → Beszerzési és Értékesítő Szervezet • Termelői Csoport, számuk: 208 (2006). Ezek EU-s támogatásra jogosultak.
4
A húsipar
A húsipar
• Az államosítás előtt a húsfeldolgozás kisipari jellegű volt. A mészárosok és hentesek száma 1948-ban mintegy 9 ezer főt tett ki, de az üzemek létszám szerinti megoszlásában az 5 fős (vagy azt meghaladó) cégek aránya mindössze 0,2 % volt. • Az államosítást követően jelentős mértékű koncentrációs folyamat vette kezdetét, azonban az ipari méretű termelés csak az 1960-as években kezdődött meg. • Szervezetileg a húspiac irányítását a megyei vállalatokból álló Húsipari Tröszt végezte. Az állami húsipar feladata volt a vágóállat-felvásárlás, ill. a feldolgozás. • Gyorsabb ütemű fejlesztésre az 1960-as években került sor (új gyár létesítésével - Gyöngyös 1961, nagyarányú gépesítéssel, rekonstrukciókkal pl. Miskolc, Szeged, Gyula, Kaposvár, Szekszárd, Baja, Pápa, Debrecen).
Az egy főre jutó hús- és tejfogyasztás alakulása hazánkban 250 200
Hús, húskészítmény,hal Tej- és tejtermék
100 50
20 03
19 99
19 95
19 91
19 83
19 87
19 79
19 75
19 71
19 67
19 63
19 59
0 19 55
kg/év
150
• A mezőgazdaságon belül növekvő súlyú állattenyésztés, a feldolgozás bővülése, valamint a fizetőképes kereslet növekedése a húsfogyasztás emelkedésével járt: 1975-ben meghaladta a 70 kg/főt. (1950-ben 35 kg/fő, 1985-ben közel 80 kg/fő, 1995-ben viszont valamivel 66 kg/fő alatt volt.) • 1965-1982 között a sertésvágás a háromszorosára, a marhavágás a kétszeresére, a húskészítmények előállítása a háromszorosára növekedett. • A vágóállat-tenyésztés és a vágókapacitás között országosan egyensúlyi állapotot értek el, de regionálisan már számottevőek voltak a feszültségek. Ez különösen a vágósertést tekintve volt igaz. • A fogyasztóközpontokban néha hízlalási háttér nélkül hatalmas vágóhídi kapacitásokat építettek ki (pl. Miskolc), míg a sertéstartásra szakosodott térségekben csak később jöttek létre a vágó és a feldolgozó kapacitások (pl. Gyula, Baja).
A húsipar • Az Alföld északi részéről a kapacitáshiány következtében máshová kellett és kell elszállítani az állatokat. • A szállítás nemcsak költségnövelő tényező, az élőállatoknál a szokatlan körülmények, az összezsúfoltság, "a szállítási stressz" miatt az elhullás kb. 5 %-os, nagy az élősúly-apadás és a vágóhídra beérkező állatoknál is bekövetkezhet a szállításból eredő húsminőség-romlás. • Általában az a gazdaságos ha az alapanyag termelése (az állattartás) és a vágás helye között kicsi a távolság. • A dunántúli feldolgozó vállalatok kapacitás-kihasználtsága az Alföldről való beszerzés ellenére rosszabb, mint a Dunától K-re elhelyezkedő üzemeké.
A húsipar
A húsipar
• Az 1970-es években a mezőgazdasági üzemek és ÁFÉSZ-ek kezelésében is épültek kisebb vágóhidak és feldolgozó kapacitások (számuk az 1990-es évek elején 400 körül volt). Ezeknek a szerepe a helyi ellátásban vált fontossá, kivitelre az állami vállalatok termeltek. • A hússzektor elsődleges feldolgozó kapacitásai 1991-ben már erősen kihasználatlanok voltak. A sertésvágó kapacitás (mintegy 9,5 millió db/év) 1/4 -e; a marhavágó kapacitás (mintegy 550 ezer db/év) közel 1/3-a nem működött.
• A magyar húsipar az élelmiszergyártás azon ágazatai közé tartozik, amelyeknek a hazai szükségletek kielégítésén túl jelentős volt a kivitele is. • A kapacitások kifejlesztését az egykori szovjet piac jelentősen befolyásolta, sok nagy cég ennek hatására jött létre, vagy fejlődött. • A keleti piacok beszűkülése, a piacváltási folyamatok az 1990-es évek elején eltérően érintették a húsipari cégeket. • Az állami vállalatok rugalmatlanságuk miatt veszítettek piaci súlyukból, a regionális üzemek (pl. az ÁFÉSZ-ek, a mezőgazdasági nagyüzemek feldolgozói) viszont növelték részesedésüket.
5
A húsipar, 1990-es évek
A húsipar az 1990-es évek közepén
• A húsiparban történt változások megtörték a korábbi állami vállalatok monopolhelyzetét. • A változásokra nehézkesen reagáló szervezetek hatékonysági problémákkal is küzdöttek. Például az egykori Szabolcs Húsipari Vállalat, a Kaposvári Húskombinát és a Kunsághús csődöt jelentett. A Komárom megyei Húsipari Vállalatot felszámolták, eszközeit egy dán cég vette meg. • A továbbiakban is termelő vállalatoknak elsőrendű feladata a minőségi termékek előállítása, hiszen pl. az EU-val tagságból fakadó előnyök csak így használhatók ki. • A vállalkozásoknak szorosan együtt kell működniük a vágóállat-termelőkkel, a kereskedelemmel és az üzlethálózattal.
• A húsipari vállalatok közül 1996-ban a legnagyobb árbevétellel a budapesti Herz és a győri Ringa társaságot is megszerző Pick Szeged Rt. (főbb feldolgozó telepei Szegeden és Makón találhatók) rendelkezett, megelőzve a Délhús Rt-t (Pécs, Baja, Alsómocsolád), a Pini Hungary Rt-t (Kaposvár), a Pápai Húskombinát Rt-t (Pápa), valamint a győri Ringa Húsipari Rt-t (Győr, Kapuvár). • A szakágazatban is egyre jellemzőbbé vált a koncentráció pl. az ún. Terimpex-csoport megalakulása. A csoport tagjai a szolnoki Solami Rt., a Ceglédhús Rt. és az 1998 elejétől újra termelő szekszárdi TolnaHús Rt.
A húsipar ma
Az állattenyésztés
• Jelentős feldolgozó üzemek működnek Gyulán, Zalaegerszegen, Debrecenben, Komáromban, Abdán, Keszthelyen, Kecskeméten, Miskolcon, Salgótarjánban, Gyöngyösön, Nyíregyházán, Vácon, Szombathelyen, Lajosmizsén és Bajon. • A húsipari vállalatok egy része (pl. Szegeden, Budapesten, Pápán, Kaposváron, Pécsen, Baján) a legigényesebb piacokra is képes termelni, ugyanakkor néhány üzem korszerűsítése elodázhatatlan feladat.
• A rendszerváltozás óta tartó folyamat nem változott, az állomány száma mérséklődött. (Kivételt 2006-ban a sertés és a liba képezett.) • A szarvasmarhák száma 702 ezer, a tehénlétszám 322 ezer db. • A sertések száma közelítette a 4 milliót. Az anyakocák száma 290 ezer volt. • Számuk az utóbbi tíz évben 3,8-5,8 millió között változott. • A vágóhidak az alapanyag egy részét külföldről vásárolták meg. A behozatal aránya a felvásárlás ötödét tette ki 2006-ban.
A tejipar • A II. világháború alatt a szarvasmarha-állomány fele odaveszett. Később az állomány növekedése nem járt együtt a tejtermelés felfutásával. • A tejfelvásárlás 1955-ben 500 millió l volt, de a lakossági igényeket nem elégítette ki. Az ágazat 1950-es évekbeli fejlődését néhány új üzem megépítése (Bácsbokod, Szolnok, Zalaegerszeg) és több, régi gyár korszerűsítése jelezte. • A tej beszolgáltatási kötelezettségének megszüntetése után ugrásszerűen növekedett a felvásárlás, 1968-ra mennyisége elérte az 1 milliárd l-t. • (A felvásárlás növelését elősegítette a motorizáció terjedése, pl. Budapesten csak 1952-től indult a tankgépkocsis szállítás).
A tejipar • A tej feldolgozására új üzemeket építettek (Zalaegerszeg sajtgyár, Rákospalota - tejpalackozó). • Az 1960-as évek végétől a mezőgazdasági nagyüzemek is létesítettek tejfeldolgozókat, így jött lére pl. a Mecsektej Kacsótán, a Jásztej Jászapátiban. • Az ágazat szempontjából döntő fontosságú volt, hogy 1973 után megkezdődött a kiváló tejelő holstein-fríz szarvasmarhák behozatala. • Eredmény: a tehenenkénti tejhozam 1975-1983 között 2600-ról 4400 l-re emelkedett, a tejfelvásárlás pedig 1,4-ről 2,4 milliárd lre. Ez további kapacitásbővítést tett szükségessé. 1970-1983 között a napi feldolgozó-kapacitás 3,5 millióról 8,2 millió l-re emelkedett. Az 1970-es években 17 új üzem épült és több rekonstrukció
6
A tejipar A tejipar
•
• Az 1970-es években 17 új üzem épült és több rekonstrukció is megvalósult. • 1974-ben létesült a Kelet-pesti Tejüzem, amely 500 ezer l-es kapacitásával abban az időszakban - a Kelenföldi gyárral együtt - a legnagyobb volt. 1971-ben Gyulán felépült az első - 1945 utáni - tejporgyár, amelyet továbbiak követtek. • Az 1980-as évek elején létesült további nagyüzemekkel gyakorlatilag befejeződött a szakágazat hálózatfejlesztése. • A tejiparban az utóbbi években jelentős vállalati koncentráció és szakosodás tapasztalható. 1987-től jellemző a fogyasztás csökkenése, egy főre - vaj nélkül számítva - az akkori közel 200 kg/év-ről 1991-re 150 kg/évre, 1996-ra pedig 140 kg/évre esett vissza. Egy évtized alatt a vajfogyasztás mérséklődött a leginkább.
• • •
• •
Az 1990-es években megindult a privatizált, a vegyes és a magántulajdonú vállalatok gyarapodása: számuk 1992 elején 18 volt, a 13 állami és 28 szövetkezeti és közös vállalat mellett. Napjainkban mintegy 90 feldolgozó üzemel. Az állami tulajdon részesedése azonban kevesebb mint 8 %. A megyei tejipari vállalatok közül legelőbb - 1992-ben - a Fejér-Komárom megyei Tejipari Vállalatot vásárolta meg külföldi cég, az olasz Parmalat. Az érdekeltség feldolgozó telephelyei Székesfehérváron, Tatabányán és Dunaújvárosban voltak. A későbbiek során a francia Danone (előbb a Budapesttej Rt-ben-Budapest X. kerület, majd 1995-ben a Tejdesszert Kft-ben-Marcali), a holland Nutrícia (Hajdútej-Debrecen, Hajdúböszörmény, Berettyóújfalu, Gyula), az ír Avonmore (Pásztó), a francia Bongrain (Répcelaki Sajtgyár, Veszprémtej-Veszprém, ZalatejZalaegerszeg, Nagykanizsa), az olasz Gala Italia (Szegedtej Rt-ben-Szeged, Makó, Bácsbokod) szerzett tulajdoni részt. A jégkrémgyártást tekintve Veszprémben az Unilever, Törökbálinton a Schöller cég említhető meg: piaci részesedésük - 50- ill. 30 % - meghatározó. A hazai kézben maradt vállalatok valószínűleg csak erőik és tőkéjük egyesítésével képesek felvenni a versenyt a külföldi, tőkeerős cégekkel. 1997-ben a Győrtej (Győr, Csorna), a Classtej (Kaposvár), és a Bácstej (Kecskemét) beolvadt a Baranyatej (Pécs, Véménd) társaságba, létrehozva így a legnagyobb piaccal rendelkező csoportosulást.
Magyarország tejipari vállalatainak földrajzi eloszlása, árbevétel-kategória szerint, 2007-ben
A tejipar • Mára a külföldi vállalatok közül nincs pl. a Parmalat a hazai piacon. Székesfehérvári üzemét az Alföldi Tej Zrt. működteti. • A legjelentősebb feldolgozóvá a Sole-Mizo lépett elő. Szeged (friss- és UHT tej), Bácsbokod (sajt), Makó (krémsajt) és Csorna (ipari felhasználású tej) készítés. • A piacon való részvétel fontos eleme a specialitások előállítása: a tejföl-, a kefír-, a joghurt gyártásában a Danone, az ultrapasztőrözött tejek termelésében a Naszály- (Vác), a Kunság(Tiszafüred) az Alföldi, a sajtkészítésben a Veszprémtej (Veszprém, Keszthely), a Tolnatej (Szekszárd) cégeket említjük meg. Emellett természetesen más gyárak is jelentősek: pl. utóbbi termék készítésében Répcelak és Budapest-Budafok feltétlenül megemlítendő.
A tehénállomány, a tejtermelés és a tejhozam alakulása (%)
Tejhasznú tehénállomány megoszlása a régiók között, 2005-ben
140%
Közép-Magyarország 7%
Tehénállomány
130%
Tejtermelés
120%
Észak-Magyarország 8%
Egy tehénre jutó tejtermelés
110%
Észak-Alföld 23%
Közép-Dunántúl 12%
100% 90% 80%
Dél-Alföld 21%
Dél-Dunántúl 14%
70% 60%
Nyugat-Dunántúl 15%
50% 40% 1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
7
Az egy főre jutó tejtermelés területi eloszlása, 2006-ban
Az állattenyésztés • A juhállomány 1,3 millió volt, nagyobb részük – több mint 1 millió – anyajuh. • Az ágazat export-orientált. (A EU-országok behozatalából 20 % körüli értékkel részesedik.) • A baromfiakat tekintve a tyúkállomány 30 millió, a tojóké kb. a fele volt. • A pulykaállomány 4,1, • a kacsa 2,6, • a liba 2,7 millió db volt. • A vágóállat- és az állati termék termelése az EU csatlakozás után csökkent. Egyedül a gyapjútermelés nőtt.
A tyúkfélék száma
2005
2007
2007
2003
2005
2000
2003
1997
2001
1995
1999
1993
1997
1990
1995
1987
1993
1985
1991
Juh
1989
S ertés
1987
S zarvas marha
70000 65000 60000 55000 50000 45000 40000 35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 1985
10000000 9500000 9000000 8500000 8000000 7500000 7000000 6500000 6000000 5500000 5000000 4500000 4000000 3500000 3000000 2500000 2000000 1500000 1000000 500000 0
eze r db
d a ra b
Az állomány változása
8
Külkereskedelem • Az élelmiszergazdasági kereskedelem rendkívül fontos: • Magyarország nyitott gazdaságú állam, • a vertikum súlya a külkereskedelemben hagyományosan magas, • bár az utóbbi időben csökkenő irányzatú. • A kivitel részesedése 6,3, a behozatalé 4,4 % volt 2006-ban. • Ebben a vonatkozásban különösen az export ingadozása előnytelen. Az import növekedése töretlen volt. • Ha potenciális adottságainkat tekintjük, akkor sem lehetünk elégedettek.
Külkereskedelem
Külkereskedelem
• A magyar agrárágazat nemzetközi összehasonlításban alacsony exportintenzitású. • 1 ha mezőgazdasági területre jutó kivitel Hollandiában 28324, Belgiumban 17520, Dániában 5227 euró volt 2006ban, míg nálunk 632. • Igaz Lengyelországban 541, Romániában 60, de ez ne tévesszen meg! • Hova akarunk eljutni?
• 2006-ban a mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitelünk 3675 millió euró volt, behozatalunk értéke 2680 milliót tett ki. • A egyenleg 995 millió euró, amely csökkenő tendenciát mutat, különösen az EU csatlakozást követő két évben. • A kivitel áruszerkezetében a gabonafélék, • a zöldség- és gyümölcskészítmények, • a takarmányok, • A húsfélék és • az olajos magvak meghatározóak.
Külkereskedelem • A behozatal kiegyensúlyozottabb. Az utóbbi években az élősertés importja volt jelentős. (730 ezer db/2006, a csatlakozásig gyakorlatilag nem volt.) • A kivitel többsége Európába irányult (3224 millió euró-91 %). • Ázsia részesedése 6,8 %, Amerikáé 1 %. • Az Unióba 2483 millió euró volt az export. • Németország a legjelentősebb felvevő piacunk (14,8 %baromfihús, húsfélék, olajos magvak, kukorica, zöldségfélék). • Olaszország a második felvevőnk, (gabonafélék, tej, élő bárány, sertéshús, napraforgó). • Ausztria a harmadik (baromfi- és sertéshús, repce, cukor, gabonafélék).
Külkereskedelem • Statisztika! Az áru elszámolása nem a származási, hanem a feladó ország alapján történik. • Az Unión kívüli behozatal a közvetítő, illetve a vámkezelést végző tagország szállításaként kerül elszámolásra. • A behozatal döntő hányada Európából származott: (94,4 %-2534 millió euró). • Agrármarketing!! Német- és Oroszország. • Áruk: pl. bor Egyesült Királyság.
9
Az édesipar főbb telephelyei
10
