IV. évfolyam 2. szám
2008. június
M AGYAR C SENDŐR
A Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület Kiadványa
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 44/991/VII. 28./AB számú határozatával törvény- és alkotmányellenesnek nyilvánította a Magyar Királyi Csendőrség feloszlatásáról rendelkező, a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány 1960/1945.M.E. rendelete 1.§-át. / Így mindazok a rendelkezések, törvények, eljárások, melyeket e rendelet alapján foganatosítottak alkotmány- és törvényellenesek/
Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország Feltámadásában! Ámen! A kiadványban közöltek nem feltétlenül egyeznek a szerkesztők véleményével. Kéziratokat nem őrzünk meg, vissza nem küldünk. E-mailben küldött írásokat World 6 vagy újabb verzióban, képeket, rajzokat JPG formátumban kérünk. Gépíró kapacitással nem rendelkezünk, korosabb olvasóinktól fogadunk el csak gépelt kéziratokat.
HU ISSN 1786-9250 Kiadja: A Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület 2100 Gödöllő Iskola u. 3. Felelős kiadó és szerkesztő: Ságvári Pál elnök Postacím: 2100. Gödöllő, Iskola u. 3. E-mail:
[email protected] Készült: 230 példányban - Paletta Nyomda Cegléd Tel.: 06-20/9-357-357
Emléküket kegyelettel őrizzük és bátran védelmezzük! Hősök Napján szerte az országban meghajtottuk fejünket, tisztelegtünk. Budapesttől Sopronig, Nagykanizsától Kisvárdáig. Megcsonkított hazánk mai határain túl élő magyar testvéreinkkel együtt kegyelettel . emlékeztünk a hazáért fegyvert forgató őseinkre. Istentiszteleteken, emlékbeszédekben, szavalatokban 2008-ban is nemes érzésekkel idéztük fel cselekedeteiket a m.kir. honvédeknek, csendőröknek, katonáknak, hősi halált halt szabadságharcosainknak. Már 160 éve Petőfi Sándor lánglelkű költőnk papírra vetette és elsőként szavalta el a Nemzeti Dal című örökbecsű költeményében „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak, és áldó imádság mellett mondják el szent neveinket!” Aköltő kimondta, aki a hazáért áldozza életét megilleti, az utókor megbecsülése, tisztelete. Vannak ismert emlékhelyeink itthon a hazában és szerte a világban. Senki nem tudja megmondani hol vannak még ismeretlen, gazlepte katonasírok, alattuk hőseink? Igazából még a második világháborút sem fejeztük be tiszteségesen. Volt ugyan kényszerű fegyverletétel, ismertek a győztesek ítéletei, de nagyon sok még a temetetlen hősi halottunk, a jeltelen tömegsírokban porladók hada, tudatlanságból, közömbösségből, gyűlöletből, politikai hatalmi érdekek miatt. Az összeomlással egyidőben a magyar királyi honvédelmi miniszter intézkedésére 11. 200 csendőr a sokszoros túlerejű ellenséggel vívott utódvéd harcok során került a honvédcsapatokkal bevetésre Nyugat-Dunántúlon. A Magyar Királyi Csendőrség felügyelőjének 1945 tavaszán kiadott jelentése szerint 22.000 összlétszámból 11.000 azaz TIZENEGYEZER elveszett! Harctereken elesett, fogságban meghalt a GESTAPO, az NKVD, a „Magyar Népbíróság” a Szovjet katonai bíróságok, az AVH kínzásainak áldozata, vagy öngyilkos lett. Hozzávetőlegesen négyezer csendőrtiszthelyettes adatai teljesen ismeretlenek. Az elmúlt 63 év alatt különösen az emigrációba kényszerült katonák,csendőrök bajtársi közösségei mint például a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség, a Magyar Csendőrök Családi Közössége , a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, a Vitézi Rend legutóbb a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület megpróbálkozunk pótolni a hiányokat. Levelezésekkel, visszaemlékezésekből történelmi kutatásokkal nyomukra találni eltűnt, hősi 3
halált halt bajtársaknak az európai országokban, Magyarországon és Canadától , USA-tól Ausztráliáig. Ebben illeszthető például Szelei József volt m. kir.csendőr tiszthelyettes 14 éve, zömében emlékezetből összeállított tanulmánya .Adatai szerint a háborúban, s következményeként hősi halált halt többszáz csendőr adatairól valamint az 1956-os forradalom leverése után 128 csendőr áldozatról olvashatunk. Atanulmányból néhány kiemelés: Kótai Lajos csendőr a doni áttörésnél elesett 1943 január 13.-án. Pilise István csendőr ukrajnában partizán rajtaütés alkalmával elesett 1943 március 27. Kulifai József, Papp József, Bátor József.csendőr őrmesterek a veszprémi repülőtér ellen intézett ellenséges légitámadás alatt elestek 1944. április 17. Csubirka István törzsőrmester és Remeczki Lajos próbacsendőr őrvezető délvidéki partizánokkal vívott tűzharcban elestek 1944 május 6.-án Nagy Lajos főtörzsőrmester tokoldári őrsparancsnok partizán tűzharcban Ujvidéken elesett 1944 tavaszán. Óvári János próbacső. szakaszvezető a makói tanszázad harcbavetett hallgatója. vitézségi érem tulajdonosa szovjet csapatokkal vívott harcban elesett 1944 szeptember. Pethő János főtörzsőrmester a csendlaki őrs parancsnoka az őrs teljes állományával a murán innen partizánharcban elesett. Sarudi László zászlós az ungvári tanzászlóalj 40 csendőrével az Árpád vonalban roham alatt elesett 1944 október 6. Szűcs Lajos és Simon János csendőrök Tószegnél a Tisza védelmében a szovjetek elleni harcokban elestek 1944 október 14. Pető Péter a szanki lovasörs parancsnoka, Mocsári Demeter lovas csö.őrmester és 4 másik csendőr Királypuszta majorban fogságba estek és az oroszok agyon lőtték őket. Kolozsi Ferenc törzsőrmester őrsparancsnok 10 csendőrével román fogságba estek, 1 fő kivételével kivégezték őket 1944 október. Vincze József bánfifunyadi őrs járőrvezetője, több cső. bajtársával román hadifogságban agyonlőtték 1944 október. Dinnyés József tiszthelyettes bölcskei őrsparancsnok 7 beosztott csendőrrel orosz fogságba estek, agyonlőtték őket 1944 végén.vitéz Németh Dezső főtörzsőrmester csíkszentdomokosi őrs parancsnoka, 4 lovascsendőr beosztottjával és 38 más csendőrrel szovjetek elleni harcban Dédánál elestek. 1944 november. Siklósi Miklós főtörzsőrmester Szombathely amerikai bombázásakor sérüléseibe belehalt 1944. nov. 10. Nagy Zsombor cső. százados a budai várból zászlóaljával kitörve szovjet harckocsi géppuska tüzétől találva elesett 1945 február l4. Horvay Attila hadnagy a galántai csö.zászlóalj páncélos századának szakaszparancsnoka harckocsijának kilövésekor súlyos sebesülésébe belehalt 1945 január. 4
A m. kir. honvéd vezérkarfőnök 1945 március 10.-én kelt jelentése szerint a körülzárt főváros védelmében a m. kir. csendőrség részéről 5 teljes zászlóalj vett részt, a galántai, a zilahi, székelyudvarhelyi, besztercei és a pécsi. Az 1945-ös csendőrfelügyelői jelentés tragikus adatokat közölt a m. kir.csendőrség véres veszteségeiről. „3000 csendőr és 160 csendőrtiszt veszett oda Budapest védelmében.” A háború során elesett, a hadifogságban illetve a kommunista diktatúra által kivégzett csendőrökkel kapcsolatos adatgyűjtés közvetlen a háború befejezése után kezdődött az emigrációba kényszerült csendőrök áldozatos kutató munkájával. Ez a tevékenység a mai napig sem fejeződött be. Napjainkban példaértékű Magyarországon a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület csendőrőrseinek ezen belül a 14. számú tiszteletbeli csendőrőrs hagyományápoló tevékenysége. Csépa egy sokak számára ismeretlen 1600 lélekszámú eldugott, de több évszázados honvédő hagyományokkal büszkélkedő alföldi kistelepülés. Az őrsparancsnok kezdeményezésére, a helyi önkormányzat, a római katolikus egyház és a helyi lakosság támogatásával csendőr emléktábla avató ünnepséget szerveztek 2008 április 26.-án az 1944.10.7.-én az ellenséggel tűzharcban hősi halált halt Kertész Herman m. kir. csendőr főtörzsőrmester, csendőrőrsparancsnok és elesett bajtársai tiszteletére. Áldott emlékű hőseinknek, elesett csendőr bajtársainknak adjon a Mindenható örök üdvösséget, a még élő hozzátartozóknak, gyászoló családoknak ezúton fejezzük ki őszinte együttérzésünket és bajtársi részvétünket! Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület díszőrsége a m. kir. csendőr emléktáblánál a budapesti Hadtörténeti Múzeum díszudvarán
5
Ságvári Pál elnök
„Hová lett a férfinép ?" Emlékezés hőseinkre. Mottó: Üzenet egy katonai közös sírból „Űnnepre hívd harangok,szavával, Szónoklattal és templomi imával Hősöknek áldoz majd a nagyvilág Az élők virágerdővel birítják Elesett katonák hősi sírját.
Bizonyára sokunknak ismerős a dallam, amit Marlene Dietrich híres német énekesnő énekelt, s azzal kezdődik, hogy "Hová lett a sok virág?" Az a sok virág, mely a mezőn nyílott és most leszedték a lányok, hogy a sírhantokra rakják, az elhunyt férfiak sírhantjára, akik háborúba mentek. Ezek a lányok még szerencsések, mert hazahozott kedvesük sírjára a mérhetetlen fájdalom virágait lerakhatták és lerakhatják, de sokszázezer leány, feleség, anya, gyermek van, akinek nincs hová virágot vinni, mert a háborúba ment férfi idegen földben, s sokszor jeltelen sírban alussza örök álmát. Rájuk emlékezünk 2008. május utolsó vasárnapján. A Don kanyarban, távol a hazától egy hadseregnyi magyar pusztult el, de sokan estek el hazánk területén a bolsevista ázsiai horda elleni küzdelemben. Egy kevés aki hazajött hősként ünnepelték. Majd évtizedeken át titkolhatta a hősiessége jutalmául kapott érdemkereszteket, vitézségi érmeket, mert mind ezt titkolni, tagadni kellett. De most itt állunk és tisztelegnünk kell hősapáink, nagyapáink, „malenkij robot" áldozatai és meggyalázott és meggyilkolt asszonyaink emlékműve előtt. Mert talán az emlékké szelídült szörnyű harcot feledni soha sem lehet. Sokunknak egy pár percre megharmatosodik a szeme. Mert eszünkbe jutnak a hős magyar véreink, akik azóta is ott pihennek, idegen földben, valahol a nagy folyó partján, szinte kimondhatatlan nevű kis falvak temetőiben. 6
Ugyan kerül-e sírjukra virág? Ugyan gondozza-e valaki a hantokat? Hogy legyen hősökhöz méltó emlékük, ezért emelt Csépa község lakossága emlékművet a hősök tiszteletére, hogy legyen hová letenni az emlékezés és hála virágait, és bármikor elhaladtunk emlékművük előtt jusson eszünkbe az In silencio, a katonák takarodójának kürtjele, mely minden katonatemetés befejező rítusa, elhallnak a díszszázad léptei, s lassan kisorjáznak a résztvevők, és talán az emlékezők egy részének még eszébe jutnak a következő sorok és szívbe maró dallamok „Hová lettek a férfiak? " Háborúba mentek el. „Ó mondjátok, miért van így? Ó mondjátok miért? "
Főt hajtva a magyar katonai becsület előtt a zászlót megőrizve, a jelszót megtartva, élni, fog példátok! Istennel a Hazáért, Mindhalálig !!! Tisztelettel Szvoboda Tibor tb. csendőr örsparancsnok
7
Csendőrnapi tiszteletadás Szeretnék pár gondolatot megosztani az olvasóval annak alkalmával, hogy közeledik a Csendőrnap-mely a megalakulás 127. évfordulója. Gondolataim ezt a százhuszonhét évet száguldozzák végig, kérem, tartsanak velem. 1881-ben királyi rendelettel alakult egy testület, mely a Csendőrség nevet vette fel, tagjai a csendőrök voltak. Szigorú fizikai és szellemi feltételeknek kellett megfelelni ahhoz, hogy valaki csendőr lehessen. Néhány év alatt a sok-sok jelentkező közül válogatták ki azt az ezerkétszáz főt, akik megfeleltek a követelményeknek. Kérem, gondolják el, hogy milyen szervezettség, fegyelem, hazaszeretet kellett ahhoz, hogy ez az ezerkétszáz csendőr elérje azt az eredményt, amit elért. A mai Magyarország területének a háromszorosán, 283000 négyzetkilométeren tevékenykedtek, és ...Istenem!, akkor az igazi Magyarország lakossága húszmillió volt. A bűnügyek felderítési aránya elérte a 97%-ot, amit azóta nem szárnyalt túl a világ egyetlen rendfenntartó testülete sem. Ezek tények, ez az igazság, és az igazságot le lehet tagadni, hazudni, elhallgatni, félremagyarázni, meg lehet gyalázni, attól az igazság, igazság marad, és annak győzni kell. Hatvannégy éven keresztűl a Csendőrség példa értékű rendet tartott az országban a fennálló törvények betartásával. Ezt mindenki gondolja végig!!! Sajnos 1945 után olyan korszak következett, mely történelmünk leggyászosabb, leglélekölőbb korszaka volt, és ez 44 évig tartott. A háború befejezése előtti hat hónap, de főleg Budapest védelme alatt a testület 51 %-a hősi halált halt. Ilyen helytállásra, ilyen hazaszeretetre csak a Csendőrség volt képes. Negyvennégy év alatt a szovjet mintájú rendszer minden igazságot meghamisított, a lakosságot lélekölő, öntudatvesztő agymosás alá kényszerítette. A világ közvéleményét galád hazugságokkal árasztotta el, azt akarta elhitetni mindenkivel, hogy a háború minden borzalmáért a Csendőrség a felelős. 1945-ben a Csendőrséget megszűntették, és kegyetlen, igazságtalan bosszúhadjárattal gyilkolták, üldözték tagjait. Minden ellenkező állítással szemben az igazság az, hogy a zsidótörvényt, a 8
deportálásokat nem a Csendőrség találta ki, sőt számos esetben határozottan fellépett azok ellen. Az oroszok elleni hazavédelemben az állomány 51 %-a hősi halált halt, 49%-a pedig üldözte volna a zsidókat? Nem, és bízom abban, hogy Önök, kedves olvasók is tudják, hogy nem. Sajnos túlkapás, személyes szörnytett előfordult, azt meg kellett büntetni, így volt igazságos. Az egész testületet kegyetlenül gyilkolni, üldözni igazságtalan tett volt, amit minden gondolkodó, igazságszerető embernek el kell ítélnie. A németeknél Nürnbergben csupán huszad annyi háborús bűnöst találtak, mint nálunk. Gondolják Önök, hogy az úgy igazságos volt? Rákosiék a szovjetek mocskos, bűzlő, fertőző vöröscsillagos oltárán áldozatot akartak bemutatni, és az áldozat szerepét a Csendőrségre osztották ki. Szörnyű ,hogy az állítólagos rendszerváltás után tizennyolc évvel még mindig nem tisztult ki az emlékezet. Lassan, nagyon lassan történik érdemi változás. Édesapámra emlékezve szőttem gondolataimat, fejtegettem az igazságot, aki a legbecsületesebb, a legjobb lelkű, igazi nagybetűvel írt EMBER volt. Bízom abban, hogy majd ha újra találkozunk járőrözve az ég útjain- jelenthetem Neki és a többi bajtársnak: érdemes volt élni csendőrként HÍVEN, BECSÜLETTEL, VITÉZÜL. Zsigmond István Dunaszerdahelyi csendőrőrs 1944. Első sorban középen az őrsparancsnok Pusztai Béla főtörzsőrmester Mögötte áll ' Zólyomi József cső. szakaszvezető MCSBE tagja tb. csendőralhadnagy
9
Egy volt m.kir. csendőrtiszt naplója. 1915-ben Budapesten születtem, köztisztviselői családból. Anyámat kilenc éves koromban elvesztettem. Apám újból megnősült, anyai nagyapám vett magához és neveltetett. Vidékre adott gimnáziumba mivel ő maga özvegyember volt, háztartást nem vezetett, így ezen a téren nem tudott gondoskodni rólam. Nagyapám a Belügyben szolgált és számvevő¬ségi vonalon a csendőrség alája tartozott, ezen keresztül több csendőrtiszt barátja volt, persze az idősebb korosztályból. Ezek közül többet megismertem, vagy hozzánk jöttek látogatóba, vagy amikor ebédre való meghívások alkalmával mint vakációzó kisdiákot magával vitt. Így korán megismertem a nagyapám által olyan magasra becsült és tisztelt Testületet. Nagy szerencsétlenség ért, amikor 1931-ben elvesztettem hőn szeretett nagyapámat. Még csak ötödikes gimnazista. voltam és még nem fogtam fel, hogy milyen nagy veszteség ért. De az ő gondoskodása folytán ami azt jelentette, hogy életbiztosítást kötött a javamra amiből tovább folytathattam a tanulmányaimat egészen addig amíg a politikai tudomány szakon doktorátust szereztem. 1934-ben leérettségiztem és beiratkoztam a debreceni Tisza István tudományegyetem, jog és államtudományi szakára. Itt két évig bejáró hallgató voltam. Letettem a második alapvizsgát, de tekintettel arra, hogy a pénzem csökkenő tendenciát mutatott, abbahagytam egyenlőre a tanulmá¬nyaimat és az apámékhoz költöztem Pestre. Csak egy évig dolgoztam a Földművelési Minisztériumban, majd folytattam és befejeztem az egyetemi tanulmányaimat, 1940-ben doktoráltam. Előzőleg, mivel kitört a háború behívtak katonának, a magam választott egységhez, az 1-sö felderítő zlj. páncélvonat századához vonultam be. Itt két évet töltöttem, a nehéz újonc katona keservein keresztül a második évig, amikor már mint hadapród őrmesterként sokkal jobb körülmények között már majdnem tiszti beosztásban szolgáltam. A keleti frontra is kijutottunk a páncélvonattal, de csak Kolomeáig, onnan visszarendeltek bennünket Pestre a vonat laktanyába. Közben olvastam, a Honvédségi Közlönyben, hogy lehet pályázni a m-kir. 10
Csendőrséghez. A hirdetés megragadta a figyelmemet és eszembe juttatta a gyerekkori emlékeimet a csendőrséggel kapcsolatban. A pályázat szerint, minden, kiváló minősítésű, tart. tisztivizsgát tett hadapród őrmester, jogi végzettséggel pályázhat a csendőr tisztikarba való felvételre. Gondoltam, miután mindig szimpatizáltam a katonai pályával, meg kellene próbálni. Mielőtt tovább mentem a pályázattal, közölték,hogy előbb az orvosi vizsgálatokon kell átmenni és azon megfelelni . A 10-es helyőrségi kórházban kellett végigcsinálni a két napig tartó alapos vizsgálatot. Ott találkoztam több volt jogásztársammal, akik szintén a csendőrséghez pályáztak. Az összes organumomat kivizsgálva, egészségileg fittnek és alkalmasnak találtak csendőrségi szolgálatra. Pár hét múlva levélben közölték, hogy ekkor és ekkor jelentkezzek vitéz Nemerey Márton altábornagy úr, a csendőrség akkori felügyelője előtt, kihallgatásra.. Ez nagy izgalmat jelentett nekem, mint hadapródnak, hogy egy ilyen magasrangú tábornoknál aki még ráadásul a csendőrség Felügyelője is volt, szemtől-szemben kell majd állni és válaszolni a feltett kérdéseire. Az adott időben megjelentem a Böszörményi úti csendőrlaktanyában, igyekeztem a legkatonásabban jelentkezni, Nagyméltóságod megszólítással. A Felügyelő tábornok úr magyar nyelvi készsége kicsit sántított, mintha nem az anyanyelve lett volna. Jelentkezésem után megkérdezte, tudom e, hogy miből áll a csendőrségi szolgálat és hogy esőben, sárban, hóban egyformán kell a szolgálatot ellátni és készen lenni minden meglepetésre. Válaszomban jelentettem, hogy igen tisztában vagyok és igyekezni fogok képességeim szerint a leghatékonyabban eljárni a csendőrségi szolgálat érdekeit szem előtt tartva. Még akkor nem tudtam, helyesebben nem ismertem a jelmondatunkat, a "Híven, Becsülettel, Vitézül" mert akkor ezzel fejeztem volna be a jelentkezésemet. Úgy nézett ki, hogy megelégedéssel fogadta a katonás bemutatkozást. Pár hét eltelte után 20-unkat felvettek és behívtak a 200 jelentkező közül. Az első dolgom volt, a csendőrségi anyagraktárból egyenruha és köppeny anyagot vásárolni. Utána megkaptam a bevonulási parancsot a Tatán lévő csendőr járőrtársi iskolához ahová egyenlőre 11
megfigyelőként osztottak be. Még egy másik ugyancsak újonnan felvett, hadapród társam vonult be velem együtt, Dr. Gadányi Elemérnek hívták, ő a gyalogságtól jött. Ez az iskola volt az első lépés az őrsökön szolgáló próbacsendőröknek. Ennek az elvégzése nélkül nem lehetett tényleges állományú csendőr. Nagyon kemény, egy éves tartamú komoly iskola volt. A parancsnok Tavassy Lajos örgy. volt, két fhdgy. Dr. Káldi János és Péterffy Zsombor oktatótiszti minőségben, ez képezte a tisztikart. E mellett oktató segéd és segéd oktató tiszthelyettesek voltak beosztva. A mi kettőnk feladata volt hallgatni a Szolgálati Utasítás és Büntető Törvénykönyv előadásait. Egy hónap után mind a ketten zászlósok lettünk. A zászlósi előléptetésünk még a Honvédség kebelében történt. A csendőrségnél csak a tanfolyamok elvégzése után leszünk hivatásos csendőr hadnagyok. Az előadások hallgatása mellett kiképzéssel is foglalkoztunk. A járőrtársi iskola hallgatói, mind legalább két éves katonai szolgálat után és majdnem mindnyájan rendfokozattal léptek be a testületbe. Kiváló minősítésűnek és paraszti származásúnak kellett lenniök. Városi fiatalokat nem vettek fel a csendőrséghez. A katonai kiképzés mellett, amit már a Honvédségnél megkaptak inkább, olyan katonai tárgyakat tanítottunk amit eddig nem igen hallottak. Pl: tereptan, katonai földrajz, történelem, stb. Mivel nem lévén csendőr szakos jelentősége, ezeket mi ketten is tudtuk tanítani. Én például, tereptant és földrajzot oktattam. Hetenként kétszer az iskola százada felszerelve, kivonult a Tata-Továros-i lóversenytérre gyakorlatozni. Itt főleg a puska fogásokat és kisebb rajonkénti gyakorlatokat végeztek. Itt a két főhadnagy nekünk engedte át a foglalkozások vezetését. Ez jó is volt mert csak veszem az én esetemet aki mint páncélos szolgált a honvédségnél, szükségem volt a gyalogos kiképzés felfrissítésére. Először, mi tisztek is bent étkeztünk a legénységgel együtt. Befizettük az étkezési pénzt a közgazdálkodásba, de pár hét múlva parancs jött, hogy a tisztek tovább nem étkezhetnek az iskola konyháján. Gondolom a tisztek megengedhették maguknak a máshol való étkezést, minthogy pár fillér befizetésért, jó magyaros ebédet kapjanak. 12
A három fő tantárgy a tanfolyamon és általánosan csendőr szempontból mindenkire vonatkozólag. Első helyen állt mint a legfontosabb, a Szolgálati Utasítás, a csendőr Miatyánk volt ami kiterjedt a csendőrségi szolgálat minden ágára ,SZUT-nak nevezte mindenki. Második a nyomozástan ami alaposan megtanította a nyomozás alapvető elemeit ujjlenyomat vételétől laboratóriumi munkáig. A harmadiknak, de ugyancsak a másik kettővel egyenlő fontosságúnak számított, a B'I`K, a Büntető Törvénykönyv paragrafusainak tudása, aminek memorizálására volt szükség. Ez azért volt fontos, mert a járőr, szolgálatban egy gyanúsított egyénnel állt szemben, tudnia kellett a járőrvezetőnek, hogy miként minősítse az elkövetett cselekményt. Bűntettnek, vétségnek, vagy kihágásnak. Ezeken kívül még tanultak melléktárgyakat amik ugyancsak fontossággal bírtak. Egyszóval az iskola hallgatóinak minden perce le volt foglalva a tanulással. Lassan hozzászoktam a megváltozott életformához és most először láttam, hogy a csendőr legénység mennyire fegyelmezett, szorgalmas, intelligens. Mind akik idekerültek tudták, hogy az iskola elvégzése után komoly feladat vár rájuk az őrsökön és a szolgálatban. Azt is tudták, hogy a szolgálatuk, pontos és lelkiismeretes elvégzésétől függ az ország közbiztonsága. Három hónap után, mind a ketten és a más iskoláknál szolgáló tizennyolc zászlóssal együtt fel lettünk vezényelve a Böszörményi úti csendőr laktanyába, egy három hónapos gyalogos tiszti tanfolyamra. Erre azért volt szükség, mert az új zászlósok között majdnem minden fegyvernem képviselve volt. Így akartak bennünket közös nevezőre hozni. Én magam páncélos voltam, de volt tüzér, gyalogos és egy, aki mint fényszóros szolgált. Két nagy szobába szállásoltak el bennünket. A tiszti étkezdében étkeztünk. Az iskola parancsnoka Nemesmonostory Jenő ezredes volt aki a harcászatot tanította, Szabadhegyi Ferenc ezds. fegyvertant, egy hadbíró a KBTK-t, Sörényi István szds. lovaglást és végül Tánczos Ferenc szds. aki ugyan a segédtiszt volt, de a szolgálati szabályzat és vívástól kezdve mindenre oktatott bennünket. Volt még egy pár törzstiszt, viziting tanárunk. A nap reggel hétkor kezdődött a lovardában ahol Sörényi Pista jól 13
megizzasztott bennünket. Nekem, aki páncélos voltam tovább tartott a lóval való barátkozás, mint a többieknek, akik már mint gyakorlott lovasok jöttek ide. Párszor a lovarda fűrészporát is megszagoltam. Az órák délután négyig tartottak. Hetenkint a szabadban gyakoroltuk a puskafogásokat és a vezényszavakat. A tanfolyam befejezése után, mindnyájan visszatértünk az iskolákhoz ahonnan jöttünk, ahol folytatjuk az oktatás megfigyelését mindaddig, amíg az előző csö.tiszti tanfolyam végez és mi is elkezdhetjük a csendőri tanulmányokat a Böszörményi úti laktanyában. Visszatérésünkkor egy egészen más tiszti garnitúrát találtunk Tatán. Az új iskola parancsnoka Bodur Gyula szds. lett, akit hírből már ismertünk. Az előttünk végzett három jogász évfolyamnak volt az oktatótisztje a Ludovika Akadémián. Sokan közülük panaszkodtak Bodur szds. kemény, mondhatni túlkemény kiképzési metodjára. A két új beosztott oktatótiszt, Perjésy György és Rajnai Richárd hadnagyok voltak. A két fiatal hadnagy a Ludovikáról került ki és már elvégezték a csö, tiszti tanfolyamot. Perjésy BTK-t, Rajnai nyomozástant oktatott. Talán azt is meg kell említenem, a hivatásos csendőrtisztnek egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel kellett rendelkezni. Honvéd csapattisztnek csak érettségivel kellett rendelkeznie. Tehát a csendőrtisztek állománya két rétegből tevődött össze, a Ludovikát és egyetemet végzettekből. Tekintettel arra, hogy mi, akik 4 év egyetemet és két év katonai szolgálatot töltöttünk le, korban idősebbek voltunk, de amikor ténylegesek lettünk, mint hadnagyok több éves ranghelyesbítést kaptunk és így nem igen vesztettünk korban és rangban. Az új iskolaparancsnok mindenben keresett és talált hibát, így állandó nyomás alatt dolgoztunk, ami nem mondható, hogy kellemes volt. Rossz és parancsnokhoz nem méltó magatartást tanúsított velünk tisztekkel szemben, amikor legorombított bennünket a legénység előtt. A katonai kiképzésre helyezett nagy súlyt. Gyakorlatok tervezése és végrehajtása volt a legfontosabb és ha nem úgy sikerült ahogyan elgondolta akkor a gyakorlatvezető tisztet ott a század színe előtt, ordítva leváltotta. Szóval ezt a második visszahelyezésünket az 14
előzőhöz hasonlítva, nem túl szerencsésnek és boldognak nevezhetnénk. De egyszer ennek is vége lett és 1941 júliusban bevonultunk a Böszörményi úti laktanyába, hogy megkezdjük az igazi csendőr tudományok tanulását. A parancsnokság egy kombinált osztályt kreált, mégpedig tizennégy 1940¬-es avatású Ludovikás hadnagyot és mi huszunkat a zászlósokat tette egy osztályába. A csendőrtiszti tanfolyamok parancsnoka. Nemesmonostory Jenő ezds. volt, akit már az előző tanfolyamról ismertünk, első világháborús kellemes úr volt. Az osztály tisztünk Orendy Norbert alez. lett, aki egyben a SZUTOT is tanította.. Barátságos, joviális, szintén elsővilágháborús tiszt volt. A BTK-t, Czeglédy Jenő ezds. tanította. Szintén a régi garnitúrához tartozott, cvikkeres kinézésével tipikus tanár benyomását keltette. A nyomozástant Dr. vitéz Székely Frigyes a fiatalabb generációhoz tartozó, rangban öreg százados tanította. Vele nem volt problémánk, korban közelebb álltunk egymáshoz. Az osztály segédtiszt szerepét a már általunk ismert Tánczos Ferenc szds. töltötte be. A lovagló tanár az ismert Sörényi szds. volt aki most már nem csak a lovaglást hanem a lovascsendőr kiképzést adta.. Az osztályba is úgy ültünk, hogy egy hadnagy egy zászlós. Az én jobboldali társam Kiss Gábor hdgy. a baloldali pedig Dr. Gallay László zls. volt. Nagyon jól kijöttünk egymással. Ugyancsak az osztályunk hallgatója volt Kecskési (Tollas) Tibor hdgy., a későbbi emigrációs költő és újságíró. Pár hét alatt összekovácsolódott az osztály. A Ludovikás hadnagyok egy ideig küszködtek a jogi tárgyakkal, de azután belejöttek, mint én a lovaglásba. Egy disznó, ravasz lovam volt Tevel-nek hivták. Úgy tudta, hogy amikor nem ülök elég biztosan a nyeregben, mindjárt elkezdett ficánkolni. Később persze amikor már tudtam, hogy hogyan kell beleülni a nyeregbe és lábszárral szorítani és belehúzni a szárat a szájába, megszűnt a két hátsó lábára ágaskodva rakoncátlankodni. A lóval való bánás és ezzel kapcsolatos szerelvények ismerete fontos volt mivel a Testületnek szép számmal voltak lovas örsei. Tehát ellenőrizni csak úgy tudjuk, ha magunk is tisztába vagyunk, hogy mit kell szemlén ellenőrizni. 15
Minden reggel magunknak kellett nyergelni, vigyázni, hogy a takaró simán feküdjön a ló hátán és hogy ne kerüljön idegen tárgy a takaró alá ,stb. Amint már többször érintettem a Szolgálati Utasítás igen fontos tantárgy volt. Mindent pontosan leírt, hogy adott esetekben mit kell csinálni és hogy a csendőr szolgálatban meddig mehet el. Pl. igen fontos volt a fegyver¬használattal kapcsolatos paragrafus. Volt pl. jogos és kötelező fegyverhasználat. Vagy például hogyan történik az igazoltatás, hogy helyezkedik el a járőrvezető és mit csinál a járőrtárs. Szóval minden pontosan le van írva és ezeket mind be kellett magolni a csendőröknek. Szolgálatban nem állt módjukban az utasításba beletekinteni, hanem tudni kellett. Ugyan ez állt a BTKra is, letartóztatás esetén tudnia kellett, hogy mivel áll szemben, bűntettel, vétséggel vagy csak kihágással. Ezek csak példák, amik a szolgálatban előfordulnak gyakran. Ha a tiszt ezekkel nincs tisztában, akkor nem képes ellenőrizni. A csendőrtiszt nem vehet részt a nyomozásban, a közbiztonsági szolgálatot alhadnagyig bezárólag csak is legénységi állományú csendőrök végezhetik. A tisztek feladata a kiképzés, ellenőrzés, oktatás és fegyelmi eljárás. Az oktatásnál igen fontos volt, hogy szemléltető legyen. Ezek mellett fontos volt tudni a Csendőrségi Ügyviteli Szabályzatot. Ezt a tárgyat Tánczos szds. tanította. Dr. André László m. kir. csendőrszázados tb. csendőrőrnagy
A szerkesztő megjegyzése: A tanulmányt a következõ számokban folyamatosan közöljük.
Csendőrjárőr 16
Üdvözlet a Floridai Csendõrnapra! Második, befejező rész 1966-ban Clevelandbe utaztam az Árpád Akadémia találkozójára és a sors úgy hozta, hogy egy kanadai repülőezredes mellé kerültem a repülőgépen. Pár barátságos szóváltás után, az illető hallva erősen érezhető akcentusomat megkérdezte, milyen nemzetiségű vagyok. Miután az 56-os magyar szabadságharc csupán 10 éves emléke még ugyancsak érezhető volt, büszkén jelentettem ki, hogy magyar vagyok. De büszkeségemet hamar leforrázta az ezredes, aki a második világháborúban az európai fronton szolgált és az akkor divatos magyar-ellenes propagandát ismerte csak. Az orrom alá dörgölte a szokásos szöveget, hogy a magyarok a nemzetiségeket elnyomták, kétszer is a német oldalon harcoltak a nyugati szövetségesek ellen, stb. Igen kioktató modora egyre bántóbb lett, amíg végül is megsokallva félbeszakítottam a mondókáját. „Nézze uram! Én magyar katonai főiskolát végzett tiszt vagyok, akárcsak ön. A tisztesség megköveteli, hogy egymás tetteit azonos mérce alapján bíráljuk. Van egy ajánlatom. Én elfogadom a felelősségnek azt az arányát a német szövetségeseink gaztetteivel kapcsolatban, ami minket, a tíz-milliós magyar népet illeti. Maga pedig fogadja el a felelősséget mindazokért a vérengzésekért, amiket az önök szövetségese, a Szovjetúnió követett el! Mert nem lehet kettős mértékkel mérni az igazságot!” Meghökkenve nézett rám, én pedig folytattam: „Igen, önök Európa felszabadításáról beszélnek, miközben kényelmesen elfelejtik, hogy a balti államok, valamint Lengyelország, Csehország, Magyarország, Romáina, Bulgaria is mind Európához tartoznak. Az igazsághoz tartozik az is, hogy 1939-ben Lengyelország határainak megsértését a nyugati szövetségesek háborús oknak tekintettek mindaddig, amíg a németek sértették meg ezeket a határokat. Ám mikor pár napra rá a szovjet csapatok kelet felől átlépték a lengyel határt, akkor már ezt nem tekintették háborús oknak. Uram, száz és száz ilyen példát tudok felhozni, amire önök sem lehetnek büszkék. Ne próbálják feketére festeni a háború veszteseit csak azért, hogy azzal a maguk bűneit igazolják.” Láttam az arcán, hogy nem volt felkészülve egy olyan ellenféllel szembeni szócsatára, aki jobban ismerte a történelmi tényeket, mint ő maga. Hallgatott egy darabig, majd felémfordulva kezet nyújtott: „Igaza van. Aháború piszkos üzlet. Egyik fél sem bűntelen.” Ezzel kezet ráztunk és a továbbiakban igen barátságos társalgással folytattuk az utat. Biztos vagyok benne, hogy megjegyezte a
17
szavaimat. Az erkölcs megköveteli az igazság kimondását, mégha kellemetlen is. Az igazság kedvéért idézem Izrael volt külügyminiszterének szavait a „My People” c. könyvéből, amikor a magyar zsidóság sorsát a francia, belga és holland zsidóság sorsával hasonlítja össze: „Amagyaroszági 600.000 üldözött zsidóság sorsa aránylag biztonságos volt egészen 1944 tavaszáig...” vagyis a német megszállás idejéig, amikor a magyar alkotmányosság megszűnt. Más szóval, a magyar állam, amíg hatalma volt, biztosította a magyar zsidóság fennmaradását a legnagyobb náci német nyomás ellenére is. Anémet megszállás egyik oka pont az volt, hogy a Kormányzó Úr nem volt hajlandó a németek kérésére sem kiszolgáltatni a magyar zsidóságot. Csak Magyarországon tudott egy olyan zsidómentő akció, mint a svéd diplomata Wallanberg akciója, eredményesen működni. Az általa kiadott menlevelek csak darab papírok lettek volna, ha a magyar hatóságok azok érvényességét tiszteletben nem tartják. Wallanberg működése központját Simon Ferenc M. Kir. Csendőr főtörzsőrmester parancsnoksága alatt egy 24 fős csendőrkülönítmény védte a nyilasok támadásától, akik még uralomra jutásuk előtt meg akarták szerezni a zsidó vezetők névsorát. Ez a különítmény két ízben akadályozta meg a nyilasok behatolását a svéd felségjellel védett épületbe. Mikor a Kormányzó Úr fiát a Gestapo megsebesítette és elfogta, legfelsőbb Hadurunk egy csendőrkülönítményt küldött kiszabadítására, de sajnos azok már elkéstek. Arra a vádra pedig, hogy a nemzeti Számonkérő Szék keretében sok csendőr is szolgált, nyugodtan válaszolhatjuk, hogy aki oda önként jelentkezett csendőr volt, az megszegte csendőr esküjének azon pontját, amely úgy szólt, hogy „semmiféle politikai vagy más szervezetnek tagja nem leszek.” ANemzeti Számonkérő Szék nem volt csendőr alakulat és tagjai között sok civil nyilas párttag volt és ezért ennek a szervezetnek a tetteiért nem lehet a M. Kir. Csendőrséget felelősségre vonni. De a háborút nyert szövetségesek Jaltában teljesen alávetették magukat a nagy Sztálin, vagy ahogy akkor nevezték „Uncle Joe” akaratának és szemrebbenés nélkül adták hozzájárulásukat a kollektív büntetés antidemokratikus elvéhez. Ezen az alapon tartotta vissza a szovjet NKVD kiválogatva a hadifoglyok közül a magyar csendőröket, rendőröket, vámőröket, határőröket, folyamőröket és minden olyan szervezet tagjait, melynek megnevezésében az „őr” szó előfordult. Erre a nyugati szövetségesek által elismert Jaltai Szerződés szolgáltatta a jogalapot, mely kollektíven engedélyezte a háború befejezése után is visszatartani még hat évi kényszermunkára azokat, akiket a szovjet hatóságok fasisztának minősítettek. De mint tudjuk, nem az a legény aki üt, hanem aki állja.
18
És mi álltuk a csapásokat felemelt fejjel, meg nem törve, ki Recsken, ki szénbányákban, vagy Kazincbarcikán, vagy kitelepítésben, de mindenképpen emberi jogunktól megfosztva, kiszolgáltatva annak a diktatórikus hatalomnak, akit a nyugat keblére ölelt mint szövetségesét, hogy aztán rövidesen a berlini blokáddal kimutassa az igazi szándékát. Akkor egy csapásra fordult a kocka. A régi ellenség barátjuk lett és az új Németország NATO tagságot kapott. A régi szövetségesből pedig egy csapásra ellenség lett! Mi, akik 1945-ben még „fasiszták” voltunk a nyugat szemében,1956-ban hirtelen „szabadságharcossá” léptünk elő! Pedig mi mindig ugyanazzal a szovjet hatalommal szemben harcoltunk 45-ben mint 56-ban! Emelt fővel mondhatjuk: „Mi nem fordítottunk köpönyeget!” Mi 45-ben ugyanazt az istentelen diktatúrát tartottuk ellenségnek, amit 1956-ban. Mi nem álltunk át, mert mi nem a német birodalomért, hanem Magyarországért harcoltunk! Szemtanúja voltam annak, hogy mit jelent egy hadseregnek a köpönyegforgatás.1944. októberében a Tisza mellett 180 fős hevenyében összevont csendőralakulat élén kaptam a parancsot az oroszok Tiszán-inneni hadi főállásának támadására, hogy visszavessük az ellenséget a Tiszától nyugatra fekvő hídfő állására. Ez is egyike volt azon kétségbeesett parancsoknak, amit papíron ki lehetett adni, de erő hiányában teljesíteni képtelenség lett volna, ha történetesen az éjszaka leple alatt az oroszok vissza nem vonulnak, átadva állásaikat egy, az augusztusban átállt román hadosztálynak. Mi kétségbeesett elszántsággal kezdtük a rohamozást és szuronyrohamra készültünk fel, amikor megjelent a román tábornok, fehér zászlóval jelezve, hogy beszünteti az ellenállást és a hadosztálya leteszi a fegyvert. Alig akartam hinni a szememnek, hiszen alig voltunk elegen ahhoz, hogy a leszerelt hadosztálynak megfelelő őrizetet biztosítsunk. Egy magyarul is beszélő romántól tudtam meg, hogy nem akartak harcolni a szovjet hatalomért. Az ilyen átálló hadsereg a háború végezetével lehet ugyan a győztes oldalon, de a becsületét elvesztette. Ezért mondom és ismétlem, minden támadás és vád ellenére emeljétek fel a fejeteket még élő magyar csendőrök, mert minden körülmények között és minden megpróbáltatás ellenére, Vitéz harcok árán, tisztességes Hűséggel őriztük meg a Testületünk szeplőtlen Becsületét! Vitéz Domokos Sándor m.kir. csendőrfőhadnagy Winipeg, 2008. február
19
Emlékezés a M. Kir. Csendõrségre 2. rész II. Gazdálkodás az őrsön Ez igen fontos volt az őrs számára, mert ettől függött az őrs legénységének élelmezése, kényelme és általános jóléte, melyek végeredményben az őrs működését, és feladatának jó vagy rossz elvégzését befolyásolták. Az őrs gazdálkodását az őrsparancsnok által kinevezett „gazdálkodásvezető” intézte, ki általában egy alacsonyabb rangú csendőr volt. Ö kezelte a közös kasszát is, és ő volt az őrsfőzőnő közvetlen főnöke. A közös kasszába befizetett pénz, azaz a havi összeg, az akkori viszonyokhoz képest magas volt, úgy 40-50 pengő havonta személyenként. Akkortájban, a huszas-harmincas években, egy napszámos 1 pengőt keresett naponta, tehát havi 30 pengőt. Ugyanakkor a legalacsonyabb havi fizetés a csendőrségnél 200 pengő volt egy próbacsendőrnek. A fentiekből látható, hogy egy őrs legénységének bőségesen megvolt a pénzalapja, hogy jól éljen. Ez a „jó élet” elsősorban az őrsfőzőnő kezében volt, ki intézte a bevásárlás és főzés minden részletét, s kit a csendőrök általában „szakácsnő”-nek hívtak avagy néha keresztnevükön, mint Marinéni, stb. A szakácsnőt a gazdálkodásvezető és az őrsparancsnok együtt választatták és ez egy maradandóbb állás volt. Például a Szulok-i őrsön 5 évi, a Torony-i őrsön 4 évi ottlétem alatt ugyanaz a szakácsnő szolgált kiemelkedő módon. Mind a két személy „hadiözvegy” volt és a nevezett őrsök nagy szerencséjére mind a kettő átlagon felüli szakács is volt, kik, a régi világban ismeretes lelkiismeretességgel végezték munkájukat. Az őrsfőzőnők az őrsön laktak, általában a nagy konyha mellett volt külön szobájuk. Az általam ismert szakácsnők életkora 40 és 60 között mozgott, és mind fiatalos, jó erőben lévő parasztasszonyok voltak. Havi fizetésük 70-80 pengő körül volt. 20
A csendőrök a szakácsnő munkáját apróbb pénz-ajándékokon kívül is honorálták- pl. a Szulok-i őrs megengedte, hogy a szakácsnő, a hadiözvegy Mari-néni még kiskorú fia, Sándor, évente a nyári szünetben az őrsön nyaraljon kb. 3 hónapig. A legtöbb őrs a gazdálkodás keretén belül nevelt és vágott disznókat is. Ezek etetése is a szakácsnő feladata volt, felhasználva a nagy mennyiségű moslékot a konyhából. A disznóölést és a vele járó munkát egy helybeli hentes végezte. A disznóölésekből származó hurka, kolbász, szalonna, és lesütött hús természetesen nagyban segítették és ugyanakkor olcsóbbá tették az őrs élelmezését. A szakácsnőnek még egy másik feladatát is meg kell említeni: ez volt a táska-élelem elkészítése és becsomagolása a járőrbe induló csendőrök számára. A szolgálatban lévő csendőr ugyanis nem fogadhatott el élelmet, vagy meghívást senkitől. Így szolgálatuk alatt saját magukat kellett élelmezni a járőrtáskában magukkal vitt élelemből. Ezt általában a pihenőkön fogyasztották el. A gazdálkodás egy másik területe volt a fűtés-világítás. Az őrsök helységeit általában nagyméretű vaskályhákkal fűtötték. A tüzelőanyag fa volt, melyet már a tél beállta előtt felhalmoztak a fáskamrában. A gazdálkodás vezető a fát „öl-fa” formájában vette meg és így érkezett meg az őrs udvarába, hol általában a helyi cigányok vágták fel és már tüzelhető formában került a fáskamrába. Az őrsöket általában októbertől áprilisig fűtötték. Megemlítendő, hogy a fűtéssel együtt a tűzifát vízmelegítésre is használták, méghozzá nagy mennyiségben, mivel az őrsökön fürdőszoba nem volt, s az egyéni tisztálkodás lavórokból, melegvízzel történt, néha a konyhában, esetenként a legénységi szobában a kályha tetején melegített vízzel. Az ilyen típusú tisztálkodást a csendőrök nyáron, vagy melegebb időkben, az őrs udvarán is el tudták végezni. A világítást az őrsök általában petróleumlámpákkal oldották meg, mivel a legtöbb őrs még nem volt villamosítva. Ez volt a helyzet a Szulok-i őrsön 1928 és 1933 között, és a Torony-i őrsön 1937-ig. Talán ez az elmaradottság szokatlannak hangzik, de így 21
volt! Feltehető, hogy a harmincas évek vége felé már voltak őrsök villannyal. A petróleumlámpával való világítás egymagában nem volt probléma, amennyiben petróleumot könnyen lehetett vásárolni a helyi boltokban. Még a bevásárlásokból annyit, hogy az őrs a helyi péknél, henteseknél, vegyeskereskedéseknél stb. egy-egy bevásárló-könyvet tartott fenn, amit a szakácsnő, vagy éppen egy más személy, mindig magával vitt, és oda a kereskedő beírta a vásárlás összegét, amit a gazdálkodásvezető havonta kifizetett. Ezen a téren így nem volt készpénzforgalom. Az őrs legénysége a mosást is közösen végeztette a kívülről felfogadott mosónőkkel, kiket a gazdálkodásvezető a közös kasszából fizetett. Az őrs életéhez tartoztak még az évente elvégzendő nagyobb munkák, főleg karbantartással és tisztogatással egybekötve. Ezeket az őrs legénysége is rendszeresen végezte. De nagyobb munkákra, mint például, fakivágás, fanyesés, télen hótakarítás, vagy a tavaszi és őszi nagyobb munkák a konyhakertben, kívülről felfogadott napszámosokkal történtek, akiknek nagyobb része helyi cigány volt. Ugyancsak helyi cigányok segítettek az őrsnek a szemlék előtti nagytakarításban az őrs külső területén. Az ilyen munkát végző cigányokból például Szulok-ban egy specialista brigád alakult ki egy Ferkó nevű intelligens cigánylegény vezetése alatt, ki öt éven át 4-5 társával a szemlék előtti napon az őrsön megjelent és makulátlanul tisztává tettek mindent, úgy hogy még a szederfákat is kefével kifényesítették. A Ferkó cigány így majdnem nélkülözhetetlenné vált a szemlék sikere érdekében. Ő maga pontosan tudta a különbséget a szárny, osztály és kerületparancsnokok között és ennek megfelelően végezte a szemlére való előkészületek alaposságát. A gazdálkodásvezető részéről Ferkó cigány számára, külön megbízatás volt az évi malac-vásárlás, azaz a hízó-disznóknak való malacállomány beszerzése, és sokszor a tűzifa beszerzése is. 22
Az őrsökön egy kellemetlen és egyben ronda munka volt évente az árnyékszék pucoÍás, amit viszont szigorúan minden évben el kellett végezni. Szükségtelen megemlíteni, hogy az őrsökön csatornázás nem volt, s így az árnyékszék melletti "pöce-gödröt" üríteni kellett. Mondanom se kell, ezt a munkát is helyi cigányok végezték, kik erre specializálva voltak, és kik ezt a munkát az egész falu számára végezték. A csendőr-őrs fizikai adottsága és a fent vázolt megélhetési és gazdálkodási viszonyok adták az ott élő csendőrök napi életének keretét. Talán a hallgatóság is egyetért velem abban, hogy a csendőrök igen rendes és emberi szempontból igazán elfogadható körülmények között éltek, annak ellenére, hogy mai szemmel nézve a harmincas évek előtti magyar csendőr-őrsök talán nem voltak modernek. De abszolút tiszták és rendezettek voltak és az akkori magyar állapotokhoz viszonyítva egy átlagon felüli életszínvonalat biztosítottak a testület tagjainak. Ez a biztonság, a magas fokú kiképzéssel, erkölcsi alappal és vasfegyelemmel párosítva tette lehetővé, a M. Kir. Csendőrség számára, hogy a testület a reá-bízott fő-feladatát, azaz a vidék közbiztonságának fenntartását képes volt kiválóan és a legmagasabb szinten ellátni. Ez abból is kitűnik, hogy a magyar csendőrséget nemzetközileg is elismerték és a francia és kanadai csendőrséggel együtt a világ legjobbjai közé sorolták. III. Adalékok a csendőrség történetéhez A. Kerékpár mint a járőrözés eszköze Még néhány körülményre szeretnék rávilágítani, melyek a magyar csendőrség működését befolyásolták. Ezek között az egyik volt a kerékpár megjelenése a húszas évek vége felé. Tekintve azt, hogy a csendőri szolgálat gerince a járőrözés volt, a csendőr bizony rengeteget gyalogolt, illetve a csekélyebb számú lovas őrsökön lovagolt. Nem volt ritka, hogy egy átlag járőrözés 25-30 kilométert, sőt többet vett igénybe gyalogmenetben, persze pihenőkkel. Szükség esetén egy ilyen járőrözést a csendőrnek esetleg kétszer is meg 23
kellett tenni egy héten belül. Egy átlag őrs területe 6-8, esetleg több falut is magában foglalhatott, és ezek között a járőrözés gyalog folyt a kerékpár megjelenéséig. A Szulok-i őrsön már néhány csendőrnek volt kerékpárja, mikor onnan elköltöztünk 1933-ban. A Torony-i őrsön az onnanvaló elköltözésünk idején 1938-ban már minden egyes csendőrnek volt saját kerékpárja és a járőrözés kb. 80 százaléka már kerékpáron történt az őrshöz tartozó 9 falu között, melyek közül a legtávolabbi több mint húsz kilométerre volt az őrstől. Természetesen az előírt járőrözést itt már kerékpár nélkül nem lehetett volna fenntartani. A félreértések elkerülése végett megemlítendő, hogy a kerékpárt a csendőr a saját pénzén vette. B. Különleges szolgálat - A Kormányzói őrség Ezen a téren legkiemelkedőbb volt a "kormányzói őrség", amely alatt a Horthy Miklós Kormányzó részére évente vezényelt őr-alakulat értendő. Ennek az alakulatnak a feladata a Gödöllőn és Kenderesen nyaraló kormányzónak és családjának őrzése volt. Ezt az alakulatot a legmegbízhatóbb, jó kiállású csendőrökből válogatták, és a fent említett szolgálatra 2-3 hónap tartamra vezényelték évente. Természetes, hogy egy ilyen beosztásra minden csendőr büszke volt. Legtöbbjüket évente ismételten vezényelték, mint egy állandó beosztást. Így a kormányzói őrség amolyan elit alakulattá nőtte ki magát. Köztudomásra, hogy a csendőrök Horthy Miklós Kormányzó különleges kedvencei voltak Maguk a csendőrök ezt a szolgálatot szintén kedvelték, már azért is mert a kormányzói konyháról étkeztek.
Tokay László ny. páncélos alezredes A szerkesztő megjegyzése: folytatás a Magyar Csendõr következõ számában 24
Kertész Herman m. kir. csendőr főtörzsőrmester őrsparancsnok emlékére Vaskos boríték érkezett 2007 év végén a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület (továbbiakban MCSBE) elnökének címére. Feladója vitéz Szvoboda Tibor a MCSBE 14. számú tiszteletbeli csendőrőrs parancsnoka volt. vitéz Szvoboda Bajtárs jelentette, hogy az elnökség számára is kedvező időpontban, a községben csendőr emléknapot szerveznek, amelyhez a MCSBE elnökség támogatását, jóváhagyását kéri. Tiszaalpár és Kunszentmárton között a Tiszazúgban megbújó alföldi kistelepülés Csépa. Mai lakói büszkék a község múltjára. Azokra az őseikre, akik 2-300 évre visszamenően a hazáért és szűkebb környezetükért a legtöbbet tették, ezzel beírták nevüket a történelembe. Már a török elleni küzdelem során is jeleskedtek a csépaiak. Heves megyei levéltár igazolja, hogy az 1948-49-es szabadságharc időszakában a haza hívó szavára 51 csépai nemzetőrként hűséggel és vitézséggel küzdött a hazáért Szvoboda István választott hadnagy vezetésével. Gyóni Géza első világháborúban és orosz hadifogságban írott költeményeiről híres evangélikus tábori lelkész is csépai származású. A községnek 1944. október 8.-ig csendőrőrse volt. Az őrs parancsnoka Kertész Herman főtörzsőrmester a községre zúdult ellenséggela csendőrKertész Herman emléktáblája annak a háznak a falán örssel, a visszavonuló ahol 1944 október 7.-én tűzharc során hősi halált halt. 25
honvédekkel, leventékkel esküjükhöz hűen felvették az egyenlőtlen harcot. Kertész főtörzsőrmester a tűzharc során október 7.-én életét vesztette, az utcai harcok a község területén 8.-ig tartottak. Kertész főtörzsőrmester bajtársai megsebesültek, majd fogságba estek. Az utóbbiak további sorsa ismeretlen. Az 1956-¬os forradalom és szabadságharc időszakában is jeleskedtek a csépaiak. Közülük több embert üldöztek, bebörtönöztek a kádári diktatúra első évtizedében. A forradalom hagyományait is ápolják főleg az ifjúság körében. A valós történelmet tanítják a Petőfi Sándar Általános Iskolában Csépán! Csépaiak közel 64 év távlatából sem feledték csendőr őrsparancsnokukat, emberségéért, a csendőrőrs példás szolgálatáért, vagyis a község rendjéért, biztonságáért. Az őrsparancsnok emberségére utal, hogy vallásos volt és minden emberhez, akivel találkozott a faluban volt egy kedves szava, jó tanácsa. Minden vasárnap az őrsparancsnok vezetésével a szolgálatban lévő csendőrök kivételével az őrs teljes állománya részt vett az istentiszteleten. A csendőrjárőr mindig vasalt egyenruhában, fénylő szuronyokkal járőrözött a faluban és a tanyák környékén. Nem is volt olyan bűncselekmény, amit a csendőrök ki nem nyomoztak, emlegették a csépai idősebb emberek. A MCSBE elnökének felkérésére 2007 évben vitéz Szvoboda Tibor bajtárs, aki az 56-os Nemzetőrségnek is tagja, büszkén vállalta a községben a tiszteletbeli csendőrőrs szervezését, vezetését. Kinevezése után a csendőrőrs létszáma 8 főre növekedett. A csépai csendőrnap a himnusz éneklésével és a csendőr indulóval, a polgármester köszöntésével, valamint a kisiskolások szavalataival kezdődött (felmondták a csendőr tízparancsolatot is). Az ünnepi csendőrnapon felavatásra és szentelésre került Kertész Herman főtörzsőrmester lakossági adakozásból elkészült márvány 26
emléktáblája. Annak a háznak a falán, ahol hősi halált halt, arany betűk hirdetik 2008-ban Kertész Herman csendőr őrsparancsnok hűségét, becsületességét, vitézségét. A csépaiak felkérésére az ünnepi köszöntőt a MCSBE elnöke mondta el. Emlékeztette az ünnepség résztvevőit a magyar királyi csendőrség elévülhetetlen érdemeire, utalt a közrend és közbiztonság mai helyzetére, kiemelte a tiszteletbeli csendőrőrs példás szolgálatát. Az ünnepségen a MCSBE elnökséget az elnök bajtárs mellett az alelnök vitéz Palla László bajtárs képviselte. Az elnök bajtárs köszönetet mondott a község lakosságának és az őrs teljes állományának hagyományőrző, hazaszerető munkásságukért. Csendőr Köszönő Okiratot adott át Fialka György polgármester úr, Lédeczi Dénes plébános úr, id. Dancsó Antal úr, vitéz Csernus László úr , vitéz Szvoboda Tibor őrsparancsnok bajtárs és a Petőfi Sándor Általános Iskola tantestülete részére. Kinevezte őrsparancsnok helyettessé Gonda József tb. csendőr bajtársat. Az emléktábla avatáson részt vett a MCSBE csapatzászlója és csendőr díszőrsége. (Nemesdaróci István tb. csendőrtörzsőrmester és Mala György tb. csendőrőrmester. Az ünnepség az emléktábla koszorúzásával, a szózat és a székely himnusz éneklésével, bajtársi beszélgetéssel, közös ebéddel fejeződött be. Az ünnepség alatt, egy csépai idős asszony a falu nevében hálás köszönetet mondott a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület megalakításáért, működéséért. Az asszony elmondta nagy szükség lenne a csendőrségre különösen a falvakban, tanyákon, ahol mindent lopnak. Az idős emberek félnek a bűnözőktől, sötétedés után bezárkóznak házaikba. Előző éjjel is betörők jártak a portáján és ellopták összes szárnyas állatait. Örseink Csépán is a helyi rendőrőrssel együttműködve rendszeresen járőröznek. Együtt óvják, védelmezik a község békés lakóinak nyugalmát, értékeit. A 14. őrs egyik legutóbbi „fogása” 27
április hónapban történt. Járőrük észlelte, hogy (fényes nappal) a temető kovácsolt vaskerítését 3 cigány bontja nagy buzgalommal. A 14. őrs járőrei megfelelően intézkedtek. Köszönet érte. (Az illegális „fémgyűjtés” az erdők irtásán kívül egyik kedvelt és országos méreteket öltött lopás formája a bűnözőknek. A vasúti sínektől kezdve a köztéri szobrokig mindent lopnak a mai Magyarországon. Ellenük a hivatalos eljárás a lényeget tekintve egyenlő a 0-val). A jogszabályok változtatására, a bírósági eljárások felgyorsítására, a büntető tételek szigorítására, valamint a csendőrség a korszerűsített formában történő vissza állítására lenne szüksége Csépának és minden magyar vidéki településnek. Törekvéseinkben a hősi halált halt Kertész Herman m. kir. cserdőr főtörzsőrmester bizonyára támogatna minket! (tudósító)
Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület díszőrsége, csapatzászlója a csépai csendőrnapon. Díszőrségben balról jobbra Mala György tb. csendőrőrmester, Nemesdaróci István tb. csendőr törzsőrmester és vitéz Szvoboda Tibor tb. csendőr őrsparancsnok. Mikrofon előtt a MCSBE elnöke
28
A tanszázad parancsnoka Jakabos István őrnagy. Alatta.1 balra Molnár Andor hadnagy oktatótanár, tb. csendőrszázados. Tőle balra: Mucsi András törzsőrmester oktatótanár (MCSBE elnök nagybátyja)
29
Trianon Nyolcvannyolc év óta napjainkig minden hazaszerető magyar számára a nemzeti gyász és tiltakozás szinonimája bárhol éljen is a világban. Nem, nem soha! Zúgott évtizedekig a kiáltás a legapróbb falvaktól a nagyvárosokig csonka Magyarországon. Elszakított nemzettestvéreink imádságaik mellé reménykedő sóhajokat küldtek az ég felé, hogy mielőbb orvosolja az Úr a szétmarcangolt nemzet testén a kegyetlen elnyomók által okozott gyógyíthatatlannak tűnő sebeket. vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó irányításával elért kiemelkedő nemzeti teljesítmények után az 1938-as és az 1940-es bécsi döntések nyomán ismét reménykedni kezdett a magyarság! Van igazság a földön, Isten meghallgatta könyörgéseinket, sóhajtott fel a nemzet. Zúgtak a harangok, virágeső hullott a bevonuló honvédseregek lábai elé. .A Kárpátok koszorúzta Szentistváni ősi föld egy része vissza térhetett az anyaországhoz. Leírhatatlan nagy volt a boldogság . Az emberek sírtak örömükben, amikor ismét szabadon lengetett a szél a nemzeti lobogónkat Kárpátalján, Kassán, Komáromban, Nagyváradon, a Székelyföld és a Délvidék falvaiban, városaiban. Amikor a honvédek bevonulása előtt összelopott holmijaikkal szemük láttára futottak a 20-22 évig rajtuk basáskodó kínzóik. A mai utókor nemzedékei a sok évtizedes kommunista „agymosás” után nehezen értheti, vagy nem akarja érteni mit jelentettek ezek az események a nemzet számára. Az egész trianoni trauma megértéshez, többek között mindenkinek el kellene olvasni 30
Wass Albert regényei közül Jönnek! és Adjátok vissza a hegyeimet! című csodálatos átéléssel megírt dokumentum értékű regényeit. Az események érzékeltetéséhez korabeli újságok írásai közül kiemelem a Csendőrségi Lapok 1940 október l.-i számából Kolozsvári köszöntés című írásából a következő sorokat: „A magyar honvédség, csendőrség, és rendőrség Kolozsvárra bevonulás napján a mindent elsöprő lelkesedés óráiban, minden mozzanat nem kerülhetett nyilvánosságra. Én ilyennek tanúja voltam, az esetet szeretném az utókor részére megörökíteni. A Kolozsvári Monostor-úti csendőrlaktanya megszállása után, pár perc múlva, Török István törzsőrmester kolozsvári szárnyírnokkal a laktanya előtt a kapuban, mi is a nézőközönség közé mentünk . Rövid idő múlva egy idősebb, 50-60 év körüli úri ember bemutatkozott, mint N.N. mérnök. Egyben azt kérte Török törzsőrmestertől, hogy lenne szíves egy lépést előbbre lépni, amit Török meg is tett. Ekkor a mérnök úr a gyalogjáróra térdelt, lehajolt és Török törzsőrmester lába nyomát megcsókolta. Aztán azt mondta:„Uraim, én fogadalmat tettem magamban, hogy a legelsőnek meglátott magyar csendőr lábanyomát megcsókolom.” Török törzsőrmesterrel a történteket már megakadályozni nem tudtuk, csupán a földről segítettük fel a mérnök urat, aki mindkettőnket magához ölelt. Erre mind hárman könnyezni kezdtünk. A mérnök úr zokogva még csak annyit tudott mondani, hogy 22 év alatt nagyon sokat szenvedett, majd a nép között, szemeit törölgetve, eltávozott. Mi ketten is mit tehettünk volna mást?.. Könnyeztünk. Az esetnek igen sok polgári egyén szemtanúja volt, akik igazolták a mérnök úr kilétét. Kolozsvár,1940 szeptember 17. Zsák János törzsőrmester." Sajnos a magyarságra zúdult történelmi viharok tragikus eseményei 1944 őszén 1945 elején elsöpörték felőlünk az idézett boldogságságnak még a csíráit is. Mára kivérzett, gazdaságilag kifosztott, elcsigázott, szellemiségében, erkölcseiben, megroggyant Magyarországot és a trianoni határokon túlra rekedt politikai csatározások miatt akár csak itthon, ketté osztott magyarsággal találjuk szembe magunkat: Sebeinket tovább fertőzték 2005-ös 31
nemzetellenes „népszavazás” és az Európai Unióhoz történt csatlakozás mézesmadzagjához " fűzött egyre halványuló „remények”. Ebben a környezetben testvérként emlékeztünk a nemzeti gyásznapon azokkal a magyarokkal akik nemzetben gondolkodnak, ha kell nem csak (mellé)beszélni, hanem cselekedni is tudnak és akarnak! A Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület tagsága más bajtársi szervezetek képviselőivel számos helyszínen osztozott a haza sorsáért aggódókkal, a tenni akarókkal! Különösen Pest Megyében számos helyen. Pécelen a Millenniumi Nemzeti Emlékparkban csapatzászlóval az elnök és az alelnök vezetésével 6 tiszteletbeli csendőrs képviselte magát (péceli, gödöllői, fóti, szolnoki és két budapesti) Az emlékbeszédet mondott Simicskó István országgyűlési képviselő a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke. Beszédében a nemzeti összefogás mai feladatait hangsúlyozta. Tőle megszokott nemzeti átéléssel beszélt Lányi Zsolt a péceli Nemzeti Emlékpark kurátora, volt országgyűlési képviselő, a MCSBE tagja. Az elhangzott, beszédek, szavalatok és a honfoglalást idéző hagyományőrzők, valamint az 1956-os Nemzetőrség képviselői vitéz Dömötör Zoltán főparancsnok vezetésével tovább emelték a péceli trianoni emléknap súlyát, erkölcsi értékeit. Képviseltük a csendőrséget (elnök, csapatzászló) Nagykőrösön a református temetőben megtartott kopjafa avató megemlékezésen. Beszédet mondott vitéz Kocsis Sándor a Horthy Miklós Társaság alelnöke, a MCSBE tagja. Méltatta Horthy Miklós Kormányzó úr érdemeit születésének közelgő 140.-ik évfordulójára emlékezve. Megható szavakkal emlékezett nemzeti sorskérdéseinkre Wittner Mária országgyűlési képviselő 1956-os szabadsághős. A trianoni gyásznapon egyesületünk elnöksége, őrsei például a gödöllői őrs (örsparancsnok vitéz Fodor Pál) Dézsi János, dr. Francsics Ottó őrsparancsnok és egyesületünkből sokan Pesthidegkúton, Gödöllőn, Dunavarsányban, Budapesten, Erdőtelken díszőrséget adtak, koszorúztak. A számos helyszín közül kiemelkedett a helyi önkormányzat által támogatott Nagykanizsán megrendezett trianianoni gyásznap. 32
Mintegy 2000 emlékező között megjelentek a hagyományőrzők, a csendőrök,(gödöllői, zalaegerszegi, budapesti, szolnoki őrsök) valamint a Vitézi Rend képviselői vitéz Koós Ottó országos főkapitányhelyettes tb. csendőr vezetésével. A 87 éves GULAG-ot megszenvedett Rózsás János főszervező mellett maradandó értékű emlékbeszédet mondott dr. Papp Lajos országosan ismert szívsebész professzor. Az 1934-ben épült majd 1945 után lerombolt és adakozásból ismét felépült trianoni emlékmű számunkra erőteljes bizakodásra okot adó nemzeti jelképpé magasztosult. Mindezen események erkölcsi felüdülést és reménysugarat ébresztett arra a jövőképhez, hogy a magyarság lelkéből nem lehet lerombolni a nemzeti összefogás és cselekvés eszméjét, erkölcsiségét. Ezen az úton, az un. „civil” szervezetek nemzetépítő munkája nyomán, reményeink szerint felvirrad ránk a nap, mikor a nemzet összefogása győzedelmeskedni fog az elfogadhatatlan, gyűlölt Trianon és minden következménye felett! (Ságvári Pál)
33
Hírek, események . A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége (továbbiakban BEOSZ) 2008 május 5-6.-án a balatonkenesei Honvéd Üdülõben tisztújító közgyûlést tartott. A közgyûlés elfogadta a szervezet alapszabály módosítását és 4 évre megválasztotta új tisztségviselõit. A BEOSZ 110 tagegyesülete 7 régióba szervezve 13.000 tagot képvisel, közöttük 2000 évtõl a Magyar Királyi Csendõr Bajtársi Közösséget. A MKCSBK-et a BEOSZ-ban szavazati joggal a MCSBE elnöke képviseli. A közgyûlésen megjelentek a Magyar Honvédség képviselõi dr. Vadai Ágnes honvédelmi államtitkár vezetésével. A közgyûlés egyhangú szavazással a BEOSZ elnökévé ismét megválasztotta Sipos Géza ny. honvéd ezredest. Sipos ezredes azok közé a BEOSZ vezetõk közé tartozik akik kezdettõl fogva támogatták a MKCsBK BEOSZ- hoz tartozását. Sípos ezredes 2003. februárban a MCSBK központi vezetõ meghívására a MCSBE elnökével részt vett a floridai csendõrnapon. A BEOSZ alapelveként azt a nézetet képviseli, hogy a BEOSZ híd szerepét tölti be a különbözõ katona nemzedékek között. Így a m. kir. honvédség és a mai Magyar Honvédség között is. Elítéli a m. kir. csendõrséget ért korábbi magyarországi támadásokat. Elismeri és támogatja a magyarországi csendõrszervezet a MCSBE tevékenységét. Érdemei elimeréséül Sípos Géza ezredes és két fõtiszt 2001 évben a MKCSBK magyarországi képviselõjétõl a Katona Nemzedéki Találkozón átvette v. Kiss Gábor Központi Vezetõ által adományozott Csendõrségi Érdemkeresztet. A MKCsBK és a MCSBE további eredményes munkát kíván a hazáért a BEOSZ ujjáválasztott tisztségviselõinek és a BEOSZ-hoz tartozó bajtársi szervezetek tisztségviselõinek és tagságának! A MCSBE 2008 április 17.-én Budapesten elnökségi ülést 34
tartott. Napirend szerint új tagok felvételét hagyta jóvá és a szervezet soron lévõ feladatairól tanácskozott. Ezen belül egyhangú határozattal Bajcsi Károly bajtársat a MCSBE alapszabály több pontban történt megsértése miatt felmentette tisztségébõl. Az elnökség érdemei elismeréséül egyhangú határozattal elnökség tagjává megválasztotta dr. Gulyás István bajtársat. Az elnökség felkérésére dr. Gulyás István bajtárs 2008 év második felétõl, szerkesztõi minõségben, a Magyar Csendõr szerkesztõje. A Magyar Csendõr számaiban az adományok beérkezésével sikerült elérni a nyomdai kapacitás bõvítését. Ezért az elõzõ témájú írásokon kívül folyamatosan közreadjuk Dr. André László m. kir. csendõrszázados tb. csendõrõrnagy 3 beküldött tanulmányát. Ezek közül elsõként Egy volt m. kir csendõrtiszt naplója címû anyagát jelentetjük meg. A következõ számokban a szerzõ hozzájárulásával vitéz baranchy Tamáska Endre m. kir. csendõrszázados tb. csendõrõrnagy valamint néhai vitéz Kiss Gábor m. kir. csendõrfõhadnagy tb. csendõrszázados és más csendõrök, tiszteletbeli csendõrök korábbi anyagaiból jelentetünk meg csendõrségtörténeti írásokat, visszaemlékezéseket. Kérjük a MCSBE tagjait, mindenekelõtt m. kir. csendõrtiszt és altiszt bajtársainkat, õrsparancsnokokat, gödöllõi címre küldjék meg közlésre szánt írásaikat. IPA , (International Police Association / Nemzetközi Rendõr Szövetség ) hevesi szervezete, Magyar Rendõrmúzeum Baráti Köre (Tarnaméra dr. Gulyás István tb. csendõr ) valamint a MCSBE hevesi tb. csendõrõrs (parancsnoka dr. Francsics Ottó ny. rendõrezredes) 2008 május 17.-én Erdõkertes Pintér tanyán rendõr majálist szervezett. A rendezvény bõvelkedett értékes bemutatókkal, kulturális eseményekkel. A MCSBE elnökségét az elnök bajtárs mellett 2 elnökségi tag képviselte. Az elnökség külön megbeszélést tartott a hevesi õrs teljes állományával, többségük hivatásos rendõr és polgárvédelmi tiszt. Köszönet és elismerés a rendezvény színvonalas elõkészítéséért, megtartásáért. Hájas László bajtárs részére postáztuk a kért Vass Albert verset. 35
Az elnökség köszönetét fejezi ki Harmatos László tb, csõ. törzsõrmester MCSBE 9. sz. tb. õrsparancsnok bajtársnak a hagyományápolásban, az idõs csendõrök és hozzátartozókkal való folyamatos kapcsolattartásáért valamint a csendõr relikviák felkutatásában végzett önzetlen munkásságáért. Az elnökség elismerését és köszönetét fejezi ki a tavaszi rendezvényeken (Nemzeti Ünnep, Honvédelem Napja, Trianoni emléknapok) résztvevõ minden tiszteletbeli õrsparancsnoknak és
beosztottjaiknak. Külön megköszönjük vitéz Koós Ottó , vitéz Kocsis Sándor , vitéz Fodor Pál és vitéz Márta László, Nemesdaróci István, Mala György bajtársaknak ezirányú szolgálatukat! vitéz Kapi Béla bajtársnak FEB elnökének mielõbbi gyógyulást, jó egészséget kívánunk bajtársi szeretettel! A MCSBE 2008 június 25.-én Budapesten vezetõi értekezletet tart, amelyre az elnökség meghívja az Egyesület tisztségviselõit, csoportvezetõket, tiszteletbeli csendõr õrsparancsnokokat, Felügyelõ Bizottságot. A rendezvényre a résztvevõk számára postai úton meghívót küldtünk. Elhalálozott
Tenke Vince MCSBE tagja m. kir. csendőr szakaszvezető 2008. április hónapban 96 éves korában Vasadon (Magyarország) vissza adta nemes lelkét teremtőjének. Emlékét kegyelettel megőrizzük!
Híven, becsülettel, vitézül ! Magyar Csendõr Bajtársi Egyesület Elnöksége
36
A Magyar Csendõr Bajtársi Egyesület elnökség ez úton is köszönetét fejezi ki a MCSBE támogatására küldött adományokért. Az adományozók névjegyzékét és az adományok összegét a Magyar Csendõr decemberi számban közöljük. A Magyar Csendõr (negyedévenként megjelenõ egyesületi kiadvány) belföldi terjesztésével kapcsolatos feladatokat segítõivel 2007. december 15-tõl vitéz Palla László bajtárs végzi. A külföldön élõ bajtársak felé a lap terjesztésének rendszere nem változott. A Magyar Csendõr terjesztéssel kapcsolatos felvilágosítás a 06-1-405-4264 telefonszámon kérhetõ. 2008. évre a tagdíj továbbra is 2500Ft, ami rózsaszín postai utalványon az Egyesület gödöllői címére, vagy a területi vezetőknél fizethető be. A Magyar Királyi Csendőrséggel kapcsolatos dokumentumok, fényképek a www.csendor.com weblapon találhatók. Lapzárta: 2008. június 9-én.
Budapesti csendőrnapon Balról jobbra Ságvári Pál elnök, Nemesdaróczi István tb.csendőr törzsőrmester, Molnár Andor m. kir csendőrfőhadnagy tb. csendőrszázados és Dr. Gulyás István ny. r. alezredes tb. csendőr.
37
részlet vitéz Kőrössy Zoltán tb. csendőrfőhadnagy MKCSBK Központi Vezető csendőrségtörténeti gyűjteményéből USA.
38
Lovas csendőrjárőr
