A logoterápia és egzisztencia-analízis egy egészséglélektani vetülete: az élet értelmessége és a dohányzás közti kapcsolat

A logoterápia és egzisztencia-analízis egy egészséglélektani vetülete: az élet értelmessége és a dohányzás közti kapcsolat Doktori értekezés

Konkolÿ Thege Barna Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola

Témavezető:

Kopp Mária, DSc, egyetemi tanár

Hivatalos bírálók:

Demetrovics Zsolt, PhD, egyetemi adjunktus Rácz József, DSc, főiskolai docens

Szigorlati bizottság elnöke: Rosivall László, DSc, egyetemi tanár Szigorlati bizottság tagjai:

Schaffhauser Franz, PhD, egyetemi docens Urbán Róbert, PhD, egyetemi docens

Budapest 2009

Dr. Tuba Iván (Sch.P.) emlékének

2

Tartalom 1. BEVEZETÉS................................................................................................................ 5 1.1. Felütés........................................................................................................................ 5 1.2. A logoterápia és egzisztencia-analízis....................................................................... 6 1.2.1. A logoterápia és egzisztencia-analízis elméleti alapjai ...................................... 6 1.2.2. Frankl koncepciójának átalakulása Antonovsky koherencia-érzékkonstruktumában ........................................................................................................ 11 1.2.3. A logoterápia és egzisztencia-analízissel kapcsolatos empirikus kutatások .... 16 1.3. A dohányzás ............................................................................................................ 25 1.3.1. A dohányzás kérdéskörének relevanciája, egészségügyi és gazdasági következményei .......................................................................................................... 25 1.3.2. A dohányzás prevalenciájának trendjei világszerte és hazánkban ................... 27 1.3.3. A dohányzás pszichofarmakológiája ................................................................ 29 1.3.4. A dohányzás meghatározói............................................................................... 30 1.3.5. A dohányzásról való leszokás........................................................................... 35 2. CÉLKITŰZÉSEK....................................................................................................... 41 3. AZ ELSŐ, KÉNYELMI MINTAVÉTELŰ, KERESZTMETSZETI VIZSGÁLAT MÓDSZEREI ................................................................................................................. 43 3.1. Adatgyűjtési eljárás és a minta ................................................................................ 43 3.2. Mérőeszközök.......................................................................................................... 44 3.3. Statisztikai elemzések.............................................................................................. 46 4. AZ ELSŐ, KÉNYELMI MINTAVÉTELŰ, KERESZTMETSZETI VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI .............................................................................................................. 47 5. A MÁSODIK KÉNYELMI MINTAVÉTELŰ, KERESZTMETSZETI VIZSGÁLAT MÓDSZEREI ................................................................................................................. 49 5.1. Kutatási elrendezés és minta.................................................................................... 49 5.2. Mérőeszközök.......................................................................................................... 51 5.3. Statisztikai elemzések.............................................................................................. 54 6. A MÁSODIK, KÉNYELMI MINTAVÉTELŰ, KERESZTMETSZETI VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI .............................................................................................................. 56 6.1. Dohányzói státusz.................................................................................................... 56 6.2. A dohányzás intenzitása .......................................................................................... 57 7. AZ ORSZÁGOS REPREZENTATÍV, KERESZTMETSZETI VIZSGÁLAT MÓDSZEREI ................................................................................................................. 62 7.1. Vizsgálati elrendezés és minta................................................................................. 62 7.2. Mérőeszközök.......................................................................................................... 66 7.3. Statisztikai elemzések.............................................................................................. 68 8. AZ ORSZÁGOS REPREZENTATÍV, KERESZTMETSZETI VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI .............................................................................................................. 69 8.1. A dohányzással kapcsolatos leíró adatok ................................................................ 69 8.2. Az élet értelmessége és a dohányzói státusz ........................................................... 70 8.3. Az élet értelmessége és a cigarettázás intenzitása ................................................... 73 9. AZ ORSZÁGOS REPREZENTATÍV, HOSSZMETSZETI VIZSGÁLAT MÓDSZEREI ................................................................................................................. 79 9.1. Vizsgálati elrendezés és minta................................................................................. 80 9.2. Mérőeszközök.......................................................................................................... 85 9.3. Statisztikai elemzések.............................................................................................. 86

3

9.3.1. Első ok-okozati útvonal (élet értelmessége → dohányzás) .............................. 86 9.3.2. Második ok-okozati útvonal (dohányzás → élet értelmessége) ....................... 87 9.3.3. Az élet értelmessége- és a dohányzói státusz változásának kapcsolata............ 87 10. AZ ORSZÁGOS REPREZENTATÍV, HOSSZMETSZETI VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI .............................................................................................................. 88 10.1. Leíró-jellegű eredmények...................................................................................... 88 10.2. Első ok-okozati útvonal (élet értelmessége → dohányzás) ................................... 88 10.3. Második ok-okozati útvonal (dohányzás → élet értelmessége) ............................ 93 10.4. Az élet értelmessége- és a dohányzói státusz változása közti kapcsolat ............... 94 11. MEGBESZÉLÉS .................................................................................................... 100 12. KÖVETKEZTETÉSEK ......................................................................................... 107 13. ÖSSZEFOGLALÁS ............................................................................................... 109 14. SUMMARY ........................................................................................................... 110 15. IRODALOMJEGYZÉK ......................................................................................... 111 16. SAJÁT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE ................................................................... 132 16.1. A disszertáció témájával összefüggő tanulmányok:............................................ 132 16.2. A disszertáció témájától független közlemények: ............................................... 133 17. FÜGGELÉK: A VIZSGÁLATOKBAN AZ ÉLET ÉRTELMESSÉGÉNEK MÉRÉSÉRE HASZNÁLT KÉRDŐÍVEK................................................................... 134 17.1. A Logo-Teszt eredeti változata ........................................................................... 134 17.2. A Logo-Teszt módosított változata ..................................................................... 136 17.3. Az Életcél-kérdőív............................................................................................... 137 17.4. A Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív élet értelmességét mérő alskálájának hattételes változata........................................................................................................ 140 18. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ................................................................................ 141 A disszertációval összefüggő saját közlemények teljes szövege..................................142

4

1. Bevezetés 1.1. Felütés

:‫מה יתרון לאדם בכל עמלו שיעמל תחת השמש‬ :‫ראיתי את כל המעשים שנעמו תחת השמש והנה הכול הכל רעות רוח‬ ‫ יד‬,‫קהלת א; ג‬ Mi haszna az embernek minden fáradozásából, amit magára vállal a nap alatt? Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés. Prédikátor 1; 3, 14

Mint a munkánk mottójául választott mintegy 2300 éves bibliai idézet is mutatja, a vizsgálódásaink elméleti alapját képező problematika, az élet értelmességének, megélni érdemes voltának kérdése korántsem új keletű. S noha a „Prédikátor” óta – hosszú ideig csak a filozófia és a teológia képviselőit – sok gondolkodót foglalkoztatott az emberi lét eme alapkérdése, a kis módosulással a modern társadalomtudományokban is megjelenő kérdésre a válasz Viktor Frankl (1905-1997) elméletében igen hasonlóképpen hangzik, mint amit az ókori szerző írásában megfogalmazott. Frankl és a Prédikátor válasza ugyanis egyaránt az agnoszticizmus és az életvezetésre koncentráló praktikusság keveréke: az élet és a lét globális értelme az ember számára racionálisan nem, legfeljebb intuitíven és csak lassan-lassan megragadható (ha egyáltalán); a mindennapok, az apró döntések szintjén azonban az élet értelmes, megélésre-érdemes volta igenis megtapasztalható. A fenti néhány gondolat meglehetősen filozofikusnak és a pozitivista tudományeszménytől távolinak tűnhet. Mi köze mindennek az empirikus (egészség)lélektanhoz? Nos, ha végiggondoljuk, hogy a pszichológia ezen ága saját kompetenciakörébe sorol a pszichológián belül mindent, ami az egészség-betegség, egészségvédelem és az egészségpolitika kérdésköréhez kapcsolódik (Kulcsár, 2002), akkor észrevehetővé válnak a

5

közös pontok. Frankl logoterápia és egzisztenciaanalízise és az általa ihletett empirikus kutatás összefüggést tárt fel ugyanis az élet értelmesként való megélése és az egészséglélektan megannyi kulcsfontosságú tényezője – így például az addiktív viselkedés és a belőle való felépülés lehetőségei, a neuropszichológiai rehabilitáció sikeressége, a pszichológiai jóllét vagy éppen az immunrendszer hatékony működése – között. Jelen munkánkban arra teszünk kiséletet, hogy a logoterápia és egzisztenciaanalízis központi konstruktumának – az élet értelmesként való megélésének – egészségpszichológiai jelentőségét körvonalazzuk, és annak relevanciáját egy további egészséglélektani szempontból kulcsfontosságú magatartás, a dohányzás példáján is demonstráljuk.

1.2. A logoterápia és egzisztencia-analízis 1.2.1. A logoterápia és egzisztencia-analízis elméleti alapjai A logoterápia és egzisztencia-analízis1 kidolgozója a bécsi neurológus, pszichiáter és filozófus Viktor Emil Frankl. Szerzőnk a múlt század 20-as éveinek végén kezdte el megfogalmazni koncepciójának alapjait, mely nem kis részben a pszichoanalitikus és individuálpszichológiai elképzelések bírálatára épült. Frankl több évet töltött náci koncentrációs táborokban, és ezen élményei nemcsak személyiségére, hanem teóriájára is döntő hatást gyakoroltak: ekkor vált szilárd meggyőződésévé, hogy az ember számára szó szerint életkérdés lehet, hogy érzi-e létezése célját, értelmét. Frankl azt figyelte meg, hogy akik a koncentrációs táborban feladták az életért folytatott küzdelmet, napokon belül meghaltak. Később, kórházi munkájához visszatérve pedig azt tapasztalta, hogy ezek az emberek betegségek szenvedő alanyaivá válnak (Frankl, 1988).2

1

A tárgyalt pszichológiai irányzat megnevezésére ehelyütt is használt terjedelmes kifejezés (logoterápia

és egzisztencia-analízis / Logotherapie und Existenzanalyse / logotherapy and existential analysis) Frankl elméletének hivatalos neve. A hosszú és összetett forma kialakulásának tudománytörténeti oka van: az elnevezés a Binswanger-i lételemzéstől, a „Daseinsanalyse”-től – mely első pillantásra igen hasonló a Frankl-i egzisztencia-elemzéshez – való világos elkülönülést hivatott szolgálni. Német nyelvterületen a teljes, eredeti forma megtartásának és a rövidség szempontjának egyidejű figyelembevételével gyakran az LTEA-rövidítést használják Frankl iskolájának megjelölésére. 2

Frankl egyik követője, egészen explicit, mondhatni szalutogenikus elképzelésrendszert fogalmaz meg az

értelmesség stresszhatásokat és stresszbetegségeket megelőző-gyógyító voltával kapcsolatban. Takashima

6

E megfigyelések erősítették meg benne motivációs elképzeléseit, melyek szerint az ember elsődlegesen és legalapvetőbben nem az örömre, élvezetre vagy a hatalomra (noha ezekre is), nem is a homeosztázisra, a halál és a szenvedés kerülésére vagy külső megerősítőkre törekszik, hanem arra, hogy életét értelmesnek érezze (Frankl, 1996). Frankl nem azt állítja, hogy az előbbiek az ember motivációs rendszerében nem bírnak jelentőséggel, csak azt, hogy ezek csak másodlagosak, vagy éppen az értelmes életvezetés járulékos következményei. Az értelmességet sokszor konkrét célok, feladatok kitűzéseként és az arra való törekvésként értelmezik, és a rövid- és hosszú távú célok felállításának lélektani jelentőségét a mai kognitív pszichológia is tárgyalja (pl. Demetrovics & Nagy, 2001). S mindez része is a Frankl-i értelmesség-koncepciónak (Frankl, 1959), de az mégis tágabb ennél: abba beleértendők olyan (viselkedéses) elemek is, melyek nem a hétköznapi értelemben vett aktív cselekvést, hanem befogadó-képességet, a már adott jó vagy éppen az elkerülhetetlen rossz dolgokhoz való speciális viszonyulást jelentenek.3 Leath (1999) a különbséget úgy világítja meg, hogy aki életét értelmesként éli meg, az biztosan tudna mondani egy olyan kezdetű mondatot, hogy „Nagyra értékelem a…”; nem feltétlenül lenne kész viszont egy „Az a célom, hogy…”-jellegű mondat befejezésére. Frankl (1985) az értelemmel való betöltöttség, értelembeteljesítés alatt nem feltétlenül reflektált-tematizált állapotot ért. Inkább készséget, mely az embert alkalmassá teszi egyrészt arra, hogy életében olyan tetteket hajtson végre, melyeket – függetlenül azok jelenbeli és következményeinek jövőbeli kellemességétől – megvalósításra valóban érdemesnek érez; másrészt arra, hogy az általa nem módosítható adottságokat is valamiképp megélésre érdemesként tudja átélni (Frankl, 1996). Különösen jelentős párhuzam ez utóbbihoz az újabban kutatni kezdett poszttraumás növekedés jelenségköre (Tedeschi & Calhoun, 2004). Az értelmes életvezetés lassan-lassan eredményezhet egy általános, élettel kapcsolatos racionális meggyőződést is az élet értelmességére, illetve

(1984) Humnaisztikus pszichoszomatikus orvoslás címen megjelent műve azért is érdemel különös figyelmet, mert 3 évvel jelent meg Antonovsky szalutogenikus fordulatot hozó, leghíresebb munkája előtt. 3

A Frankl-i értelmesség fogalma részben átfedést mutat a jóval később kidolgozott, ám nagyobb tudomá-

nyos elismertségre szert tett koherencia-érzék konstruktummal (Antonovsky, 1987). A két fogalom öszszevetését ld. később.

7

annak mibenlétére vonatkozóan, de ennek a mindennapok apró választásai képezik a hátterét, nem pedig egy globális, elméleti, metafizikai meggyőződés (Frankl, 1984a).4 Frankl (1988) szerint az emberi életben mindig vannak értelem-lehetőségek, melyek a legmostohább körülmények között is elérhetőek az ember számára. Ezért az értelmesség megélésének mikéntje ha nem is független az ember személyiségstruktúrájától és élettörténetétől, de nincs olyan személyiségstruktúra és élettörténet, mely megakadályozhatná, hogy az ember az adott pillanatot értelmesként élje meg (Frankl, 1996).5 Szélsőséges körülmények között vagy az élet olyan határhelyzeteiben, mint a halál vagy a gyógyíthatatlan betegségek, leginkább a beállítódási értékek (ld. alább) teszik lehetővé, hogy az ember értelmesség iránti igénye ne frusztrálódjon szükségképpen (Frankl, 1959). Tárgyalt szerzőnk kritizálja azt a mentálhigiénés alapállást, miszerint az embernek mindig boldognak kell lennie, mivel ez az elkerülhetetlen szenvedések nehézségét tovább fokozza azzal, hogy az emberrel azt érezteti: nem normális, hogy szenved (Frankl, 1988). A logoterápiának ezért expliciten vallott célja, hogy az embert ne csak az örömre, a munkára vagy a kölcsönösen kielégítő interperszonális kapcsolatokra, hanem a megfelelő hozzáállással viselt szenvedésre is képessé tegye (Längle, 2004). Frankl (1994) meggyőződése, hogy az értelemmel való betöltöttség elérhető bárki számára; függetlenül a pszichológia által vizsgált, az életminőségre megannyiszor erőteljes hatást kifejtő számos olyan változótól, mint a nem, az életkor, az intelligenciahányados, az iskolázottság vagy épp a vallási hovatartozás. Az értelemmel való betöltöttség a logoterápia szerint mindig személy- és helyzetspecifikus értékek megvalósításának nyomán jön létre, melyek lehetnek (Frankl, 1984a): 4

Noha kézenfekvőnek és empirikus adatokkal is alátámasztottnak tűnik, hogy ezek a – például a vallások

közvetítette – metafizikai meggyőződések segíthetik létrejönni az értelmesség érzésének kialakulásához szükséges tetteket és attitűdöket (ld. pl. Fletcher, 2004). Szintén segítheti az élet értelmességének átélését a vallások közösségi dimenziója, mely kedvező hatását a közös spirituális, kultikus cselekmények révén fejti ki legintenzívebben a hívők értelmesség-tapasztalatára (vö. Ardelt & Koenig, 2006; Peiper, 1981). 5

E radikális álláspontot Frankl követői közül is bírálták néhányan, és rámutattak azokra a

személyiségfeltételkre, melyek szükségesek lehetnek az élet értelmesként való megéléséhez (pl. Längle, 2005). Ezen nézetkülönbségek a logoterápia és egzisztencia-analízis művelői között a Freud-Jungszakadásra kísértetiesen emlékeztető történésekhez vezettek, melyek mind a mai napig komoly akadályt jelentenek az „ortodox és a reform” iskola tudományos és emberi kommunikációjában.

8

1. alkotó értékek, melyek valamilyen alkotás, valaminek az aktív létrehozása, véghezvitele révén valósulnak meg (pl. hivatás, művészi alkotás létrehozása); 2. élményértékek, melyek esetén az ember inkább befogadó, mint alkotó; ilyen például a műalkotások, más esztétikai értékek élvezete vagy éppen a természet csodálata; 3. beállítódási értékek, melyek a megmásíthatatlan adottságokhoz való hozzáállásban nyilvánulnak meg, mint amilyen például a betegség, szenvedés, halál méltósággal viselése. A három nagy értékkategória megvalósításában az a közös, hogy valami olyat hoznak az életbe, melynek hatására az ember meglévő nehézségeitől függetlenül – megélésük idején vagy előtte, bennük reménykedve – úgy érzi: megéri élni (Frankl, 1996). Fontosnak látjuk ismét hangsúlyozni, hogy ez az „érdemes” nem mindig azonos a kellemessel, az örömtelivel; ez valami olyan jellegű pozitív ítéletet jelent, mely leginkább a vallások „belső béke”, spirituális értelemben vett elégedettség, önazonosság- és egységtapasztalatához hasonlítható (vö. Längle, 1988). A fenti három, általános érték-kategória tartalmával kapcsolatban megemlíthetjük O’Connor és Chamberlain (1996) elemzését, mely szerint az emberek életük következő konkrét elemeit jelölték meg legfontosabb értelem-forrásként: emberi kapcsolatok, személyes fejlődés, kreativitás, vallásos-, spirituális- és szociális tevékenységek, eszmék követése és a természettel való kapcsolat. Bar-Tur és Savaya (2001) kultúrközi vizsgálata pedig arra is rámutatott, hogy a két vizsgált kultúrában (izraeli és arab) az élet értelmességének szintje nem, csak forrásai különböztek, s hogy e források tekintetében is megfigyelhetők voltak nemi különbségek. A logoterápia és egzisztencia-analízis hangsúlyozza mind az ember feloszthatatlanságát (individualitás), mind puszta részekből való összetehetetlenségét (inszummabilitás) is: vagyis hogy a test-lélek-szellem-megkülönböztetés inkább csak logikai distinkció, az ember „részei” a valóságban egyek; és az ember több / más, mint pusztán e részek összege (Längle, 1991). A test, a lélek és a szellem valójában tehát nem részei az embernek, hanem dimenziói, melyekbe vetülve a teljes ember korlátozott megismerőképességünk számára megragadható (Frankl, 1988). Vegyük észre, hogy ezek a mondatok, melyek a mai biopszichoszociális alapállás lényegéhez nagyon hasonlóak, először

9

1946-ban jelentek meg a bécsi pszichiáter tollából nyomtatásban: több évtizeddel Engel biopszichoszociális fordulatot hozó munkája előtt (Engel, 1977). Frankl (1988) szerint az értelmesség iránti vágy beteljesületlensége első lépésben „egzisztenciális frusztrációhoz” / „egzisztenciális vákuumhoz” vezet, mely az értelemproblematikára való fokozott nyitottságban is megnyilvánulhat. Ez azonban önmagában még nem tekintendő sem kórosnak, sem patogénnek, pusztán a pszichikum figyelmeztető jelzésének az egyén számára, hogy életének egyik kulcsfontosságú területe deficitesen működik, s ezért felülvizsgálatra szorul (Frankl, 1988). Igaz azonban, hogy ekkor életbe léphet az egészséges embernél Frankl szerint nem meghatározó, Freud-i örömelv, az Adler-i hatalomvágy (és legprimitívebb formája az anyagi javak fokozott preferálása) és a kockázatkereső magatartások (Frankl, 1996). Az életét értelmetlenként megélő hiányérzetét az fentiek által lehetővé tett kielégülési formákkal próbálja kompenzálni, illetve olyan viselkedésformákat részesít előnyben, melyek megszabadítják önazonosság-tudatától, szabadságától és felelősségétől, vagy legalábbis korlátozzák azokat (vö. tudatmódosító szerek használata). Az egzisztenciális frusztráció további jele az érdeklődés hiánya (unalom), az indítékszegénység (közömbösség) és a konformitás is (Das, 1998). Az egzisztenciális vákuum hosszú fennállta vagy súlyosbodása esetén alakul ki a noogén neurózis, vagyis az elsődlegesen és közvetlenül az értelemproblematikára viszszavezethető mentális zavar (Frankl, 1988). Terápiás koncepciójában Frankl (1983) a páciens életével kapcsolatos saját felelősségét kívánja felébreszteni, melyhez legalapvetőbb eszköze a szókratészi dialógus. Frankl irányzata nem a „Mi okból…”-, hanem a „Mi célból…”-kezdetű kérdéseket állítja a középpontba. Nem a betegség(tünet)re koncentrál, hanem az ép elemekre támaszkodva az értelem-betöltés által felszabadítható (öngyógyító) energiákat célozza meg. Ebből is következően az irányzat terápiás öndefiníciója kettős: egyrészt minden mentális zavar nem-specifikus, kiegészítő kezelésére alkalmasnak és szükségesnek tartja magát, másfelől megközelítését a „noogén” betegségek (pl. depresszióba torkollt egzisztenciális vákuum) speciális terápiájának egyedüli jogos reprezentánsának tekinti (Frankl, 1996). A logoterápia három sajátos módszere a következő: 1. Paradox intenció. A Frankl által már 1939-ben leírt módszer hátterében az a két tétel áll, hogy a félelem vonzza azt, amitől az ember fél, és hogy a felfokozott törekvés lehetetlenné teszi a cél elérését (Frankl, 1988). A módszer lényege, hogy

10

a problémával küzdőnek – lehetőleg humorral az abszurditásig fokozva – magát, problémája létrehozását tűzzük ki célul, aminek hatására a dolog bekövetkeztétől való félelem és ezen szorongás tünetfokozó hatása által létrehozott ördögi kör – a beszámolók szerint sokszor drámai gyorsasággal – megbomlik (Frankl, 1997). Ezen technika – bár Frankl (1996) ódzkodik a terápia technicizálásától – népszerűségét annak is köszönheti, hogy megáll a „saját lábán”, a logoterápia interpretációja nélkül is: a kognitív- és vislekedés-terapeuták között ugyanezen vagy más neveken (pl. túlceremonizálás) igen elterjedt ma is, főleg a kényszerbetegségek kezelésében. 2. Dereflexió. A módszer elméleti hátterét az ember öntranszcendenciára való „rendeltetése” képezi, melyből következően a fokozott önmagunkba-fordulás (hiperreflexió) kórokozó hatású (Frankl, 1983). Ezért a magunkban való túlzott elmerüléstől való elterelés segít kilépni egocentrizmusunkból, segít önmagunktól némi távolságot véve valósághűbben észlelni a világot és problémáink súlyát, lényegét. Az elterelés azonban csak akkor működik, ha van mi felé – az értelmes élet forrásait jelntő értékek felé – irányítani a figyelmet (Frankl, 1988). 3. Beállítódás-moduláció. Az eljárás lényege a meglévő, megváltoztathatatlan adottságokkal szembeni hozzáállás megváltoztatása, mely szoros kapcsolatban áll a fentebb már ismertetett beállítódási értékek megvalósíthatóságának koncepciójával (vö. Frankl, 1996). A beállítódás-moduláció az emberi szenvedés „végső közös útját” veszi célba, azt ahogyan viszonyulunk a velünk történtekhez. Jócskán elszakadva eredeti gyökereitől és némi eltéréssel ez a módszer is fellelhető a kognitív terápiákban „kognitív átkeretezés vagy átstrukturálás” néven.

1.2.2. Frankl koncepciójának átalakulása Antonovsky koherencia-érzékkonstruktumában

Néhány gondolat erejéig ki kell térjünk Frankl egyik „konkurensére”, aki a logoterápia rá gyakorolt hatását nyíltan vállalva fogalmazott meg egy szűkebb spektrumú, de a Frankl-énál jóval nagyobb akadémiai sikereket elért elméletet. Az Izraelben élő, orvosi szociológiával foglalkozó Antonovsky (1987) ún. szalutogenikus, vagyis az egészség és egészségesnek való megmaradás okait kutató elméletét egy menopauzával kapcsolatos

11

epidemiológiai vizsgálat hatására kezdte el kidolgozni, mivel azzal szembesült, hogy még holokauszt-túlélők között is voltak olyanok, akik igen jó egészségi állapotnak örvendtek. Antonovskyt foglalkoztatni kezdte a kérdés, hogy ez miként lehetséges; hogyan képes valaki ilyen extrém fizikai és mentális traumák átélése után és ellenére is egészséges maradni? Mint látni fogjuk, a két elméletalkotó elképzelései néhány ponton érintkeznek, számos ponton viszont eltérnek egymástól. Antonovsky fenti kérdésére megfogalmazott elképzeléseinek középpontjában az ún. koherencia-érzék konstruktuma áll (Antonovsky, 1987), mely alapvető és általános, tartós, mégis dinamikus bizonyosság-érzés azzal kapcsolatban, hogy (1) a külső és belső világból érkező, kihívást jelentő ingerek bejósolhatóak és megmagyarázhatóak (érthetőség); (2) hogy az ezen ingerek által támasztott követelményekhez az érintett személy számára rendelkezésre állnak a megfelelő erőforrások (kezelhetőség); (3) végül, hogy a felmerülő kihívások megérik a beléjük fektetni szükséges energia-ráfordítást (értelmesség). A fenti meghatározásban a dinamikus szó arra utal, hogy a koherencia-érzék és az életesemények folytonos kölcsönhatásban vannak: a megtapasztalt történések befolyásolják a személy koherencia-érzékének erősségét, ugyanakkor a koherencia-érzék hatással van az egyén megküzdési eredményessége révén arra, hogy milyen tapasztalatokban lesz része. A tartós kitétel pedig arra utal, hogy a koherencia-érzék vonás-jellegű, amennyiben nem befolyásolják a pillanatnyi körülmények és az aktuális vagy elérni kívánt társas szerepek (Bengel, Strittmatter, & Willmann, 1999). Az érthetőség a személy azon tulajdonságát írja le, hogy mennyire képes akár ismert, akár ismeretlen ingereket rendezett, strukturált, áttekinthető információként feldolgozni, nem pedig bejósolhatatlan, kaotikus és véletlenszerű valóságként megélni. A koherencia-érzék ezen összetevője tehát inkább intellektuális jellegű: a személy kognitív folyamatainak mintázatával kapcsolatos. A kezelhetőség ezzel szemben a kognitív tényezőkön kívül érzelmi értékeléseket is hordoz, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy a felmerült nehézségek megoldhatóak-e a személy számára rendelkezésre álló akár saját, akár kívülről rendelkezésére bocsátott erőforrások segítségével. A koherencia-érzék harmadik összetevője az értelmesség, mely emocionális értékelése annak, hogy a személy érdemesnek érzi-e a felmerült nehézségekkel való megküzdést, látja-e értelmét a megküzdéshez szükséges erőfeszítések meghozatalának; valamint annak, hogy a felme-

12

rült nehézségek inkább a fejlődést is segítő kihívások vagy pusztán az életet megnehezítő akadályok. Antonovsky e harmadik, a Frankl-i koncepcióval leginkább párhuzamba állítható összetevőt tartja legfontosabbnak, mely nélkül a másik két elem jólfejlettsége esetén sem érhető el erős koherencia-érzék. A magas koherencia-érzékkel jellemezhető személyek a felmerült problémákra rugalmasan képesek reagálni, érzéseik a helyzetnek megfelelőek, így azok az adaptív választ energetizálják. Ezzel szemben viszont az alacsony koherencia-érzékűek stresszorokkal kapcsolatos érzései kuszák, szabályozhatatlanok és sokszor bénító hatásúak, ami a helyzetre adott merev, diszfunkcionális válaszok valószínűségét növeli. Antonovsky (1987) szerint a koherencia-érzék nem konkrét megküzdési mód vagy stílus, hanem sokkal inkább annak a képessége, hogy a személy ki tudja választani és alkalmazni tudja a helyzethez leginkább illeszkedő megküzdési stratégiát. A koherenciaérzék nem annyira a külső szemmel is megfigyelhető viselkedést befolyásolja, sokkal inkább a történések belső megélésének milyenségét határozza meg. A koherencia-érzék kialakulására meghatározó befolyást gyakorol az egyén szűkebb és tágabb környezete. Az érthetőség kifejlődését a stabil, kiszámítható családi és társadalmi környezet segíti leginkább, míg a kezelhetőségét a megfelelő megterhelések, melyek kihívást jelentenek ugyan a személynek, de nem állítják megoldhatatlan feladatok elé. Jól fejlett koherencia-érzékre akkor tehet szert a személy, ha élete főleg első két-három évtizedében a stabilitás és az újdonságok, valamint a jutalmazó és gátló tényezők optimális egyensúlyával találkozik. Az értelmesség fejlődését leginkább az mozdítja elő, ha a személy érzi, hogy képes befolyást gyakorolni környezetére, és a körülötte zajló folyamatokra, így tudja ugyanis átélni, hogy a helyzet által megkövetelt energiabefektetetés nem hiábavaló. A családi és társadalmi környezet ezen kívül egy másik alapvető módon is befolyásolja a koherencia-érzék kialakulását: a személy számára rendelkezésre bocsátott erőforrások által. Antonovsky modelljében ugyanis a személy megküzdési képességeinek a koherencia-érzék mellett még egy kiemelkedő fontosságú meghatározója van: az ún. általános megküzdési eszköztár (generalized resistance resources), melyhez mind egyéni, mind szociokulturális elemek hozzátartoznak. Az egyéni eszközök közé sorolja Antonovsky a test fizikai adottságait, az intelligenciát, a vallásosságot vagy magát a megküzdési stílust, míg a szociokulturálisak közé a társas támogatást, az anyagi javakat

13

vagy épp a kulturális stabilitást. Ezeket az eszközöket azért nevezzük általánosnak, mert bármilyen nehézség esetén segítik a megküzdést, tehát nem helyzetspecifikus tartalékként állnak a személy rendelkezésére. Ezen felül viszont összességükben hatást gyakorolnak a koherencia-érzék kifejlődésére: a gazdag általános megküzdési eszköztárral rendelkező egyén és környezet az erős koherencia-érzék kialakulását segíti. A koherencia-érzék és az általános megküzdési eszköztár tehát dinamikus kölcsönhatásban vannak: a megküzdési eszköztár befolyásolja a koherencia-érzék kialakulását és mindenkori állapotát; ez viszont meghatározza, hogy a személy aktuális megküzdésekor mely eszközöket és hogyan használja fel. Sikeres megküzdés esetén az általános megküzdési eszköztár gyarapodása és az egészség-betegség kontinuumon a jóllét felé való elmozdulás valószínűsíthető, míg a megbirkózás kudarca esetén nemcsak az egészségi állapot, hanem maguk a rendelkezésre álló megküzdési források is károsodnak. Antonovsky azt feltételezi, hogy a koherencia-érzék jórészt az élet első két évtizedében kifejlődik, a harmadik évtized végére pedig már megszilárdul, és a személy életében bekövetkező drasztikus változások – mint amilyenek az emigráció, gyermekek születése, a családi állapot vagy a foglalkoztatottság módosulásai – hiányában szintje érdemben már nem változik. A viszonylag kisszámú longitudinális vizsgálat a koherencia-érzék időbeli stabilitását egyébként csak részben támasztja alá (Hakanen, Feldt, & Leskinen, 2007; Kivimäki, Feldt, Vahtera, & Nurmi, 2000; Lindström, & Eriksson, 2005). Igaz viszont, hogy a kutatások nemigen képesek az összes lehetséges „drasztikus változást” nyomon követni és kontrollálni, tehát lehetséges, hogy Antonovskynak igaza van abban, hogy a koherencia-érzék csak jelentős életesemények hatására változik, ám ebben az esetben szerzőnk a jelentős életesemények előfordulási gyakoriságát becsülte alul. További érdekesség, hogy Antonovsky elképzeléseinek némileg ellentmondva, magának a koherencia-érzéknek a felnőttkori fejlesztésére is dolgoztak már ki célzott programokat (Lindström & Eriksson, 2006), melyek legalább rövidtávú hatékonysága mellett már empirikus adatok is szólnak (Lindström, & Eriksson, 2005). Összefoglalva Frankl és Antonovsky konstruktumának viszonyrendszerét, a következő megállapításokat tehetjük. Az Antonovsky-féle koherencia-érzék három tényezőből áll össze, s az értelmesség ezek közül csak az egyik; ebből a szempontból tehát Antonovsky konstruktuma a szélesebb spektrumú. A koherencia-érzék egyfajta globális viszonyulás, nem pedig a személy- és helyzetspecifikus értékmegvalósítás következmé-

14

nye, ilyenként pedig közelebb áll Frankl „felettes értelem”,6 mint az elméletének középpontjában álló értelmesség (Sinn) fogalmához. Az Antonovsky elméletében szereplő értelmesség lényege, hogy az egyén mennyire látja úgy, hogy megéri a stresszkeltő eseménnyel való küzdelembe energiát fektetnie. Ebből a nézőpontból Frankl értelemfogalma a tágabb: a logoterápiában az értelmesség kérdése nemcsak a stressz-helyzetekkel való megküzdés során merül fel; gondoljunk csak például a műalkotások élvezetére mint értelmesség-forrásra! Továbbá Antonovsky szerint a koherencia-érzék kora serdülőkortól nagyjából stabil marad, és 30 éves kor után már egyáltalán nem – terápia hatására sem – változik (Geyer, 1997), míg Frankl elméletének lényegéhez tartozik a szabadság és felelősség, melyből az értelemmel való betöltöttség állandó, életkortól független változ(tat)ásának lehetősége és terápiás befolyásolhatósága is következik (Frankl, 1994). Továbbá a koherencia-érzék elsősorban a környezet észlelésének jellegzetességeit ragadja meg, melynek az aktív, mások által is megfigyelhető cselekvésre nemigen van hatása, inkább a külső történések belső megélését befolyásolja. Ez a Frankl által tárgyalt értelem-megvalósítással kapcsolatban csak a beállítódási, és legfeljebb az élményértékek megvalósítására áll, az alkotó értékekére bizonyosan nem, melyek lényege, hogy nemcsak a magunk, hanem a magunkon kívül eső világ számára is értékes dolgokat hozzunk létre (Damon, Menon, & Kendall, 2003). Végül – saját szubjektív meglátásunk szerint – Antonovsky elméletének jóval nagyobb tudományos elismertségét annak is köszönheti, hogy Frankléhoz képest „realisztikusabbnak” tűnik, de legalábbis jobban illeszkedik a mai nyugati tudomány azon paradigmájába, hogy az egyén életében a korai, külső hatások jóval nagyobb meghatározó-erővel bírnak, mint azt Frankl szabadságfelfogása állítja. A kétféle értelem-megközelítés empirikus összevetését megnehezíti, hogy a koherencia-érzékkel kapcsolatos kutatások ritkán elemzik eredményeiket a konstruktum három alkotójára lebontva, azt inkább egységes változóként kezelik, amivel kapcsolatban viszont már jogosan várható el, hogy más összefüggéseket mutat, mint a Frankl-féle konstruktum. A kérdést összefoglalva azt mondhatjuk, hogy noha Frankl értelemmel való betöltöttség- és Antonovsky koherenciaérzék-fogalma közt találunk átfedéseket, az

6

Frankl (1988) „felettes értelem” (Übersinn) alatt az explicit, tematizált megfogalmazásokat érti az embe-

ri lét globális értelmére vonatkozóan (pl. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”).

15

utóbbi fogalom inkább Frankl konstruktumának átalakított-továbbfejlesztett változata, nem puszta szinonímája. 1.2.3. A logoterápia és egzisztencia-analízissel kapcsolatos empirikus kutatások Az alábbiakban a logoterápia és egzisztencia-analízis (egészség)pszichológia számára releváns néhány felvetését, valamint az azokkal kapcsolatos empirikus kutatások főbb területeit tekintjük át; előrebocsátva, hogy itt kimerítő tárgyalásról nem, csak ízelítő adásáról lehet szó. A területen folyó empirikus vizsgálatok az élet értelmessége konstruktum operacionalizálására tett erőfeszítésekkel kezdődtek. Az első kvantitatív elemzésre alkalmas mérőeszköz a Crumbaugh és Maholick (1964) által kifejlesztett Életcél-kérdőív (Purpose in Life Test) volt, melynek tételeit az egzisztencialista pszichológia és konkrétan a logoterápia szakirodalma alpján, elméleti alapon állították össze a szerzők. A következő, figyelmet érdemlő kísérlet már Európában történt: Lukas több, mint 500 bécsi járókelőt kérdezett meg, hogy mi teszi életüket értelmessé, és az általa kidolgozott Logo-Tesztben (Lukas, 1971, 1986) ezeket használta fel az egzisztenciális frusztráció tünetei mellett. Ebben az esetben tehát a mérőeszköz nem közvetlen, hanem közvetett módon mérte az élet értelmességét; az élet értelmességének forrásaira és a hiányában megjelenő tünetekre kérdezve rá. E két mérőeszköznek még volt kvalitatív elemzésnek is teret nyújtó, nyitott végű tétele, az ezek nyújtotta lehetőségeket azonban a későbbi kutatások nemigen használták ki. Az utóbbi évtizedig – a tartalomelemzés számítógépek elterjedéséhez köthető reneszánszáig – ezért az újabb mérőeszközökből kimaradtak ezek az egységek. Ezzel egyúttal egyszerűbbé is vált és fel is gyorsult az újabb és újabb mérőeszközök kidolgozása, melyek száma ma már másfél és két tucat között mozog (vö. Batthyany & Guttmann, 2006), s a lendület a mai napig sem tört meg: a legújabb élet értelmességét mérni célzó eszközt 2008 tavaszán publikálták német kutatók (Fegg, Kramer, L’hoste, & Borasio, 2008). Az élet értelmességét mérő eszközök pszichometriai státuszára egyébként az empirikus részeknél és a dolgozat végső diszkussziójában még visszatérünk, itt csak utalni kívántunk a kérdéskör empirikus kutatásban betöltött (úttörő) szerepére. Néhány vizsgálat olyan személyiséglélektani alapkérdéseknek is figyelmet szentelt, mint hogy összefügg-e az élet értelmessége a személyiséggel, esetleg az ún. Big

16

Five faktorokkal, melyeket ma a személyiség-leírás legalapvetőbb konstruktumaiként tart számon a szakirodalom (vö. Nagy, 2007). Két vizsgálatban is azt találták a kutatók, hogy az élet értelmessége pozitív együttjárást mutat az extraverzióval és negatív kapcsolatot a neuroticizmussal (Längle, Orgler, & Kundi, 2003; Pearson & Sheffield, 1974). Érdekes módon egy újabb vizsgálat (Schnell & Becker, 2006) nem tudta megerősíteni az élet értelmessége és a neuroticizmus közti kapcsolatot, alátámasztotta viszont az extraverzióval kapcsolatos eredményeket, illetve kiegészítette azokat az értelmesség és a lelkiismeretesség (+), illetve kellemesség (-) közti viszony ismertetésével. Tovább árnyalják a képet Halama (2005) eredményei, melyek szerint az élet értelmessége közepesen erős kapcsolatban állt mind az extraverzióval (+), mind a neuroticizmussal (-), mind a lelkiismeretességgel (+), míg a másik két Big Five faktorral való kapcsolat csak a kettő közül egy-egy almintában mutatkozott szignifikánsnak. Öszszegzésként megállapíthatjuk, hogy az élet értelmessége és a személyiség stabilabb vonásainak kapcsolatáról egyelőre viszonylag töredezett képpel rendelkezünk, és további vizsgálatoknak kell megvilágítania az eddigi eredmények inkonzisztenciájának okait. Jelentősebb számú kutatást végeztek az értelemmel való betöltöttség és az általános pszichológiai jóllét kapcsolatának feltárására, melyek együttjárására már számos empirikus bizonyíték áll rendelkezésünkre (pl. Chamberlain & Zika, 1988; Kundi, Wurst, & Längle, 2003; Shek, D.T., 1992; Moomal, 1999; Reker & Fry, 2003; Steger, Frazier, Oishi, Kaler, 2006). Yalom (2004) az értelemmel való betöltöttség életminőségre gyakorolt kedvező hatását döntően abban látja, hogy az minden körülmények között képes egyfajta kontrollérzetet (vissza)szolgáltatni a személynek, aminek például a krónikus betegek életében kitüntetett jelentősége lehet. Feldman és Snyder (2005) szintén az értelmesség érzésének kontrolljavító szerepe mellett érvel, és azt is igazolja, hogy az élet értelmessége szorosan összefügg a remény konstruktumával. Wurst és Maslo (1996) vizsgálatában közepesen erős együttjárást talált az értelmes életvezetésre való képesség és az általános lelki egészségesség általuk használt mutatója között. Zika és Chamberlain (1992) kutatásában az értelmesség és a pszichológiai jóllét mind negatív (pl. depresszivitás, szorongás), mind pozitív (pl. élettel való elégedettség) mutatóinak megbízható – természetesen ellenkező előjelű – együttjárását találta. Reker (1994), Bauer-Wu és Farran (2005), valamint Schulenberg (2004) tanulmányai szerint az értelemmel való betöltöttség az észlelt stresszel közepesen erős negatív

17

kapcsolatban áll mind egészséges, mind különböző szomatikus betegcsoportokban, ami a szerzők szerint az értelmesség átélésének stressz-barrier funkciójára utal. Krause (2004) moderátor-elemzése szerint az élet értelmességének erodálódása közvetíti az idősek életében a szerepstressz egészségre gyakorolt káros hatását. Ugyanakkor Mascaro és Rosen (2006) elemzése tovább árnyalja az élet értelmessége és a stressz közti kapcsolatról alkotott képünket azzal, hogy megkülönbözteti a személyes és spirituális életből fakadó értelmességet, és empirikus adatai alapján arra mutat rá, hogy a stressz negatív hatásait csak a spiritualitáson alapuló értelmesség védi ki hatékonyan. A viszonylag új területnek számító pszichoneuroimmunológia eredményei közt is találunk érdekességeket. Lukas (1986) szerint az erős egzisztenciális frusztrációt (az élet értelmetlenségének érzését) átélőknek rosszabbak az immunfunkcióik az életüket értelmesnek megélőkénél; noha meg kell jegyeznünk, hogy természetesen nem zárható ki a szerző által feltételezettel ellentétes irányú okság sem, vagyis hogy a rosszabb egészségi állapotúak érzik értelmetlenebbnek életüket. Bower és munkatársai (1998) longitudinális vizsgálatai szerint a veszteségélményeikben értelmet találó AIDS-betegek immunmutatói még az egészségmagatartás és a kezdeti egészségi állapot kontrollálása mellett is az értelmet nem találókénál lassabban romlott, ami mortalitásukra is érezhetően kihatott. Kemeny és Gruenewald (2003) munkája szerint – a fentiekkel összhangban – az értelmes célokról való lemondás érdemben rontja az immunrendszer mutatóit, ami a gyász immunrendszerre gyakorolt kedvezőtlen hatásának is egyik mediátora lehet. Az immunrendszer működése az élettartammal is összefüggésben áll, és az ez utóbbival foglalkozó munkák között is találunk a logoterápia szempontjából relevánsat. Fenntartva, hogy a vonáselméleti megközelítés lelkiismeretesség-fogalma nem azonos maradéktalanul Frankl-éval, s így nem feltétlenül áll kapcsolatban az élet értelmességének megélt szintjével, azért gondolatébresztőnek mégis érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy egy Friedman és munkatársai (1993) által végzett, longitudinális elemzés szerint egyedül a lelkiismeretesség befolyásolta előnyösen az élettartamot a Big Five faktorai közül. Bogg és Brent (2004) metaanalízise szerint a lelkiismeretesség és az élettartam között az egészségmagatartás a közvetítő láncszem, mely már bizonyítottan közvetlen kapcsolatban áll az értelmesség konstruktumával. Így például Wells és munkatársai (2002) pozitív kapcsolatot találtak nőknél az értelemmel való betöltöttség és az emlővel kapcsolatos egészségvédő magatartás (önvizsgálat, valamint rendszeres orvosi ellenőr-

18

zés) között. Schulenberg (2004) szerint az értelmesség megélt szintje továbbá számos egészségvonatkozású tényező moderátora lehet, melyek további kutatása a jövőben mindenképpen indokolt. E kutatások egyik kiemelt területe lehet a pszichoonkológia, mely a rákos megbetegedések gyakori előfordulása miatt kitüntetett figyelmet érdemel. A nagy betegségprevalencián kívül a terület logoterápia szempontjából kutatásra érdemes voltát az is indokolja, hogy az értelmességre való rátalálás nemcsak az egészségesekhez, hanem más krónikus betegekhez képest is eltérő nehézségekbe ütközik a daganatos betegek esetében (vö. Collie & Long, 2005). Ennek megfelelően White (2004), valamint Jim és munkatársai (2006) az élet értelmessége pszichológiai mérésének sajátosságait is elemzik pszichometriai tanulmányaikban. Az elmúlt másfél évtizedben a pszichoonkológia területén számos kutatást végeztek már az élet értelmességével összefüggésben. Taylor (1993), valamint Thompson és Pitts (1993) vizsgálataikban azt találták, hogy az élet értelmessége fontos feltétele a rákos megbetegedésekkel való sikeres pszichológiai megküzdésnek. És noha az okság irányáról e vizsgálat nem ad végső következtetés levonását megalapozni képes információt, Cunningham és Watson (2004) eredményei azt mutatják, hogy a rákbetegség diagnózisa után hosszabban életben maradottak értelmesebbnek érzik életüket, mint azok, akik hamarabb meghalnak. Jim és munkatársai (2006) longitudinális adatai azt mutatják, hogy az élet értelmessége alakulásának hátterében a daganatos beteg általános megküzdési eszköztára is szerepet játszik, illetve legalább részben az élet értelmességének csökkenése mediálja a daganatos betegek esetében a distressz és a fizikai, valamint társas funkciócsökkenés közti kapcsolatot (Jim & Andersen, 2007). Számos kvalitatív vizsgálat is elemzi az élet értelmességének alakulását és újrastrukturálását a daganatos megbetegedésekkel való megküzdés során (Blinderman & Cherny, 2005; Carter, 1993; Coward, 1997; Taylor, 2000). Greenstein és Breitbart (2000) pedig kifejezetten a rákbetegek számára dolgozott ki csoportterápiás módszert, mely az élet értelmességének (újra)felfedezését kívánja elősegíteni (ld. még Greenstein, 2000). Skrabski és munkatársai (2005) magyar populáción végzett vizsgálata szerint az értelmesség igen magas szignifikancia-szint mellett, negatívan korrelál a idő előtti elhalálozással és pozitívan a problémafókuszú megküzdési módokkal, valamint a WHO jóllét-konstruktumával. Sone és munkatársai (2008) japán adatai szerint az élet értel-

19

mességének japán megfelelője (Ikigai) szignifikáns negatív kapcsolatban van a bármilyen eredetű halálozással; még számos olyan tényező kontrollálása mellett is, mit amilyen a szocioökonómiai státusz, az életmódváltozók vagy a kórtörténet. Bühler és Land (2004) vizsgálatában az élet értelmetlensége és a kiégés közti öszszefüggésre mutat rá, mely leginkább az érzelmi kimerülés és a személyes (szakmai) elköteleződés csökkenésével való kapcsolatban érhető tetten. Több más tanulmány szintén igazolja az élet értelmetlenként való megélése és a kiégés közti viszonyt (Iacovides, Fountoulakis, Kaprinis, & Kaprinis, 2003; Tomić, Evers, & Brouwers, 2004), amit Iacovides és munkatársai azzal indokolnak, hogy a munka, a hivatás az élet értelmességének kiemelkedő forrása, melynek zavarai – különösen a vallásos meggyőződés nélküli emberek esetében – csökkentik az értelmes életvezetés valószínűségét. Az öngyilkossági kísérleten átesetteket igen sikeresen kezelő Frankl (1997) meglátásai közé tartozik, hogy noha az öngyilkosság iránti vágy nem feltétlenül az élet értelmetlenségéből indul ki, senki sem lesz öngyilkos, aki lát valami értelmet az életében. Ezt ellenőrizendő, több vizsgálat elemezte az élet értelmessége és az öngyilkossági szándék, illetve magatartás kapcsolatát. Harlow, Newcomb és Bentler (1986) azt mutatták ki, hogy férfiaknál az élet értelmetlensége a depressziótól független prediktora az öngyilkossági gondolatoknak, míg nőknél inkább a szerhasználatot valószínűsíti. Edwards és Holden (2001) eredményei szerint az élet értelmessége negatív bejóslója volt az öngyilkossági gondolatoknak és az elkövetés jövőbeli önbeszámolós valószínűségének. Az öngyilkosságot ténylegesen megkíséreltek és nem megkíséreltek között nem volt különbség ebben a vizsgálatban; viszont itt fontos megemlítenünk, hogy a befejezett öngyilkosságot elkövetettek természetszerűleg hiányoznak egy ilyen vizsgálatból, ami érdemben torzíthatja az eredményeket. Heisel és Flett (2004) eredményei szerint az élet értelmessége mediál az élettel való elégedetlenség és az öngyilkossági gondolatok előfordulása között, valamint moderálja a depresszió és az öngyilkossági gondolatok közti viszonyt. Orbach és munkatársai (2003) pedig amellett érvelnek vizsgálatuk alapján, hogy az élet értelmessége a személy – bármilyen forrásból származó – mentális szenvedésre vonatkozó tűrőképességére hat számottevően, s az élet értelmessége e változón keresztül befolyásolná az öngyilkossági magatartást. Moore (1997) idős mintán végzett kvalitatív elemzése is azt erősítette meg, hogy az élet értelmességeértelmetlensége központi szerepet játszik az öngyilkossági késztetések alakulásában.

20

Firus (1992) abban látja a logoterápia és egzisztencia-analízis fontosságát az egészségügy szempontjából, hogy az orvosok és az ápolószemélyzet képzésébe bevonva komplex emberképével hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenjen a mechanisztikus szemlélet az ellátásban, melynek számos negatív hatása az egészségpszichológiában jól ismert. Ez a holisztikusabb szemlélet segítené továbbá azt is, hogy a személyzet a beteg felelősségére jobban építő terápiás kapcsolatot alakítson ki, hitelesebben tudja ösztönözni a beteg saját életviteléért vállalt aktív felelősségvállalását. A logoterápia részekre nem bontható emberről alkotott képe komoly jelentőséggel bír a pszichoterápia gyakorlatában is, amennyiben a logoterápia olyan humanisztikus-jellegű irányzat, mely tudatosan törekszik a biológiai és pszichológiai terápiák egymás kompetenciáit tiszteletben tartó, aktív együttműködésére (Lukas, 2002; Längle, 1991). Kulcsár (2002) elemzésében arra mutat rá, hogy a beteg számára releváns és értelmes célok kitűzése és megvalósítása mind a szomatoform zavarok, mind az organikus betegségek szubjektív és objektív mutatóinak érdemi javulását idézi elő megannyiszor; továbbá hogy – a Frankl által az értelmesség eléréséhez nélkülözhetetlennek tartott – önmagunkat-meghaladás (öntranszcendencia) az esetlegesen megbillent biológiai szabályozás helyreállítását is segítheti (Kulcsár, 1993). Wong (1994), valamint Borglina és munkatársai (2005) számos olyan tényezőre mutatnak rá, melyeken keresztül az élet értelmességének magasabb szintje elősegítheti az időskor jó életminőségben való megélését. Bizonyos szempontból Erikson fejlődéselméletének az integritás vagy kétségbeesés problematikáját hordozó utolsó szakasza sem más, mint az élet értelmességének megtapasztalása vagy fel nem ismerése a közeledő halál perspektívájából (Kulcsár, 2002). Ezért a halál közeledtével az értelmesség iránti vágy, illetve az egzisztenciális kérdések iránti nyitottság mind a halálra készülőben, mind sok esetben a hozzátartozókban egyre fokozódik (Fletcher, 2004), így a logoterápia a terminális betegségben szenvedők és a gyászolók segítése során is jól alkalmazható. Az értelmesség magasabb szintjével rendelkező gyászolók esetében pedig kedvezőbb a gyászfolyamatok lefolyása, több társas támogatást tudnak mobilizálni és elégedettebbek életükkel, mint azok, akik életüket ebben a fázisban értelmetlennek élik meg (Ulmer, Range, & Smith, 1991). Konstam és munkatársainak vizsgálata (2003) arra utal, hogy a krónikus betegeket ápoló hozzátartozók életminőségének kulcsfontosságú eleme, hogy találnak-e életükben

21

és az ápolásban értelmet. Yalom (2004) szerint – a Frankl által posztulált és az élet értelmességének alapját képező – az ember minden körülmények közt fennmaradó (noha korlátok közötti) szabadságának és felelősségének tudata segíti a kontrollérzés visszaszerzését, és csökkenti a haláltól való félelmet, illetve érdemben hozzájárulhat az életminőség fenntartásához, javításához. A szeretteiket elvesztett hozzátartozóknak pedig különösen a logoterápia és egzisztencia-analízis beállítódási értékekre koncentráló megközelítése lehet segítségükre (Wurm, 1992). A logoterápia a rehabilitáció területén is fontos szempontokkal tud szolgálni. Lukas (1990) tapasztalatai szerint azon alkoholbetegek tudják többnyire végleg leküzdeni betegségüket, akiknek gyógyulásukkal valami önmagukon túlmutató céljuk van, akiknek valamiért, valakiért kell megszabadulniuk az alkohol-függőségtől. Crumbaugh (1981) szintén azt hangsúlyozza és vizsgálatával igazolja (Crumbaugh & Carr, 1979), hogy azok az alkoholbetegek tudnak sikeresen tünetmentessé válni, akiknek konkrét céljuk van a gyógyulással, ebben a cél- és értelemtalálásban pedig nagy hasznát veszik a logoterápia szemléletének és módszereinek. E feltevéseket néhány empirikus adat is alátámasztja, melyekben az alkohol-függésből való felépüléssel párhuzamosan nő az élet értelmessége (Arimond & Kammer, 1993; Jacobson, Ritter, & Müller, 1977; Waisberg & Porter, 1994). A logoterápia sikeresnek bizonyult más szerfüggők rehabilitációjában is: Frankl (1983) egy e tárgyban folytatott program utánkövetése kapcsán mindössze 5,5 %-os visszaesési rátáról számol be, mely még az igen csekély, 36 fős elemszámot figyelembe véve is figyelemre méltó eredmény. Gruner (1984) egy drogproblémákkal küzdők számára kidolgozott, értelem-orientált rehabilitációs program multikulturális vizsgálatát végezte el. Az egyéves program során az eltelt idővel egyenes arányban és jelentősen nőtt a résztvevők által átélt értelmesség szintje. Walters (1993) elsősorban abban látja a logoterápia lehetőségeit a szerfüggők segítésében, hogy Frankl irányzata képes az egyén saját életéért és tetteiért vállalandó felelősséget felébreszteni, ami a függő életformából való szabadulás egyik kulcsmozzanata. Noblejas De La Flor (1997) spanyol mintán végzett vizsgálatában nemcsak azt igazolta, hogy a drogfüggők egzisztenciális frusztrációja erősebb a nem drogfüggőkénél, hanem azt is, hogy a felépülés sikerességét befolyásolja az értelmesség-érzés fejlődése, illetve hogy az a logoterápiás rehabilitációs program során folyamatosan javult.

22

Thompson és munkatársai (2003) 1391 rehabilitáció alatt álló gerincvelősérült vizsgálata kapcsán az értelemmel való betöltöttség mediáló szerepét találták a szorongás, ellenségesség, szociabilitás és az egészségi állapotra vonatkozó belsőkontroll-hit, valamint a sikeres alkalmazkodóképesség kapcsolata között; vagyis a jó alkalmazkodás eddig feltárt meghatározói mögött legalább részben az értelmesség áll. Az elszenvedett funkciókárosodás mértéke azonban nem állt kapcsolatban az értelmesség megélt szintjével, tehát a jelenség nem tulajdonítható a kevésbé súlyos sérüléseknek sem. Nair (2003) áttekintő tanulmányában szögezi le, hogy a vizsgált tanulmányok szerint az élet értelmessége, az életcélok megléte és jellege fontos szerepet játszik a szomatikus betegek rehabilitációjának sikerességében, illetve mentális jóllétük fenntartásában / visszaszerzésében.. Breitbart és munkatársai (2004) vizsgálatai szerint a súlyos, krónikus betegségben szenvedők az egzisztenciális kérdésekkel való foglalkozás fokozott igényéről számoltak be, mellyel kapcsolatban a (csoportos) logoterápiás intervenció kifejezetten hatékonynak bizonyult. Ugyanezen tanulmány szerint a beavatkozás következtében javuló átélt értelmesség javítja e betegek esetében nemcsak a pszichológiai jóllétet, hanem a tünetek és a fájdalmak tolerálását is. Kemeny és Gruenewald (2003) munkája szerint a poszttraumás növekedés szintén feltételezi a trauma értelmének megtalálását, vagyis a Frankl által beállítódási értékként leírtak érdemben hozzájárulhatnak a traumákkal való sikeres megküzdéshez. Frankl (1996) azt is feltételezte, hogy az élet értelmességének csökkent szintje a promiszkuitás valószínűségét is növeli. Ezen egészségreleváns viselkedés értelmességgel való kapcsolatát eddig igen kevesen vizsgálták, az eredmények azonban – legalább részben – alátámasztani látszanak Frankl elképzeléseit. Nam, Heritage és Kim (1994) több száz egyesült állmokbeli egyetemi hallgatóval végzett vizsgálatában azt találta, hogy a promiszkuitásnak szignifikáns bejóslója volt az egzisztenciális frusztráció. Saját, szintén többségében egyetemi hallgatókkal végzett hazai vizsgálatunk (Konkolÿ Thege, 2006) ezt csak részben erősítette meg: ezen eredményeink szerint az élet értelmességének csökkent szintje csak a promiszkuid attitűdöket jósolta be, az ilyen irányú tényleges viselkedést már nem. Az addikciók és az egzisztenciális frusztráció kapcsolatának elemzése a logoterápia és egzisztencia-analízis által ihletett kutatások kiemelkedő fontosságú terü-

23

lete. Orcutt (1984) közepesen erős kapcsolatot mutatott ki komolyabb alkoholproblémákkal nem rendelkező férfiak alkoholfogyasztási gyakorisága és az unalom, illetve az értelmetlenség érzése között. Ezt azért is tartjuk jelentős eredménynek, mert ebben az esetben kivédhető az e témában folytatott tanulmányok többségével szemben felvethető kritika; tudniillik hogy a klinikai mintán (alkohol- és egyéb kábítószerfüggők) végzett keresztmetszeti elemzéseknél nem eldönthető, hogy az értelmetlenség érzése az addiktív viselkedésnek, életformának oka-e vagy pedig következménye. Peschel (1988) vizsgálatában azt találta, hogy az alkoholbetegek 2/3-a az értelemmel való betöltöttség igen alacsony szintjével bír. Rainer (1997) vizsgálatai szerint az alkoholista nők 61.5 %, a férfiak 51.5 %-a – a Frankl által az egzisztenciális frusztráció egyik fő tünetének tartott – belső üresség-érzést adta meg kóros szeszesital-fogyasztása elsődleges okának. Marsh és munkatársai (2003) az élet megélt értelmessége és az alkoholdependencia közepesen erős, fordított együttjárását találták mind a 137 kezelés alatt álló, mind a 357 nem kezelt vizsgálati személyből álló mintájukon. Padelford (1974) szignifikáns, de gyenge erősségű, negatív kapcsolatot fedezett fel az élet értelmessége és a drogfogyasztás intenzitása között. Egy Frankl (1983) által idézett, egyesült államokbeli vizsgálatban azt találták, hogy az egzisztenciális frusztráció lineárisan járt együtt a drog-érintettségi indexen elért pontszámokkal. Newcomb és Harlow (1986) adatai az értelmetlenség-érzés mediátor-szerepét támasztották alá, ám ebben az esetben a szerhasználat és a stresszteli életesemények között. Nicholson és munkatársai (1994) is ki tudtak mutatni az értelemmel való betöltöttség- és az egzisztenciális frusztrációbeli, nem jelentős, de szignifikáns különbséget a droghasználat miatt járóbeteg-ellátásban részesülők és az illesztett kontrollcsoport között. Kinnier és munkatársai (1994a) kimutatták továbbá azt is, hogy az élet értelmessége közvetítő szerepet játszik, mind a depresszió és a szerhasználat, mind a depresszió és az öngyilkossági késztetések intenzitása között. Kinnier és munkatársai (1994b) egy másik vizsgálatukban az értelmességnek és a drogfogyasztásnak közepes erősségű, negatív korrelációját találták 15 éves átlagéletkorú, normál mintájukon, míg pszichiátriai osztályon kezelt társaiknál a kapcsolat csak igen gyenge volt. Hutzell és Finck (1994) 14-18 éves fiatalokat vizsgálva találta azt, hogy az alkohol és drogproblémák miatt segítő csoportba járók alacsonyabb pontszámot értek el az értelmesség-érzést mérő kérdőívükön, mint a kontrollcsoport tagjai. Rahman (2001) a fentiekhez hasonlóan a kontroll-csoportnál ala-

24

csonyabb értelmesség-értékeket kapott indiai drogfüggők esetében. Saját vizsgálatunkban (Konkolÿ Thege, 2006) szintén azt kaptuk, hogy hazai normál populációba tartozó vizsgálati személyeink között alacsonyabb volt azoknak a megélt értelmesség-szintje, akik a felmérést megelőző évben fogyasztottak az alkoholon és a nikotinon kívül bármilyen pszichoaktív szert, mint azoké, akik nem éltek ilyen szerekkel. Mint az eddigiekből láthattuk, a logoterápia és egzisztencia-analízis által ihletett empirikus kutatások az élet értelmessége és a függő viselkedések közti összefüggéssel kapcsolatban eddig nem fordított figyelmet a dohányzás / nikotinfogyasztás problémakörére.7 Mivel munkánk empirikus részének fókuszában viszont e viselkedés áll, szót kell ejtenünk a dohányzás néhány alapvető (egészséglélektani) aspektusáról is.

1.3. A dohányzás 1.3.1. A dohányzás kérdéskörének relevanciája, egészségügyi és gazdasági következményei

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a dohánytermékek fogyasztása az egyik legnagyobb népegészségügyi probléma, mellyel a világ valaha is szembenézni kényszerült (World Health Organization, 2008a). Minthogy a dohányzás a nyolc vezető halálok közül hatban játszik oki szerepet, a világon bekövetkező minden tíz felnőtt halálesetből nem kevesebb, mint hét összefüggésbe hozható a nikotinhasználattal (Leistikow, 2000; World Health Organization, 2008a). A WHO adatai szerint továbbá napjainkban a világon több mint egy milliárd ember dohányzik (World Health Organization, 2008a). Más források ennél is magasabbra, 1,1 milliárdra becsülik a nikotinfogyasztók számát (Leistikow, 2000). Ugyanakkor a dohánytermékek egészségkárosító hatásának kitett személyek száma a passzív dohányzás folytán a fenti számok többszöröse is lehet, ami már a teljes emberiség harmadát, felét jelenti. Így évente nem kevesebb, mint 5,4 millió ember hal meg a nikotinfogyasztással összefüggésbe hozható megbetegedésekben, és a huszadik században az összes, dohányzásra visszavezethető halálesetek számát 100 millióra becsülik (World Health Organization, 2008a). A jövő7

A nikotinfogyasztásnak számos módja van, melyek közül a cigarettázás csak egy. Mivel azonban Ma-

gyarországon döntően cigaretta formájában fogyasztanak nikotint, dolgozatomban a dohányzás / cigarettázás / nikotinfogyasztás terminusokat szinonimaként használom a továbbiakban.

25

beli kilátások még ennél is riasztóbbak, a jelenlegi trendek szerint századunkban a dohányzásnak mintegy egy milliárd halálos áldozata lesz, és igen súlyos probléma, hogy a világ gyermekeinek csaknem fele dohányfüstös környezetben nő fel (World Health Organization, 2008a). A problémát tovább súlyosbítja, hogy a WHO (2008b) becslései szerint a világ dohányosainak körülbelül 80%-a él alacsony és közepes szintű nemzeti össztermékkel rendelkező országokban. Ez azt jelenti, hogy az amúgy is alacsony jövedelmű emberek jövedelmük igen jelentős, nem pusztán elhanyagolható vagy kis részét, hanem esetenként akár 60%-ot is elérő hányadát fordítják dohánytermékekre; nem élelem, ruházkodás, lakóhely-korszerűsítés, saját és gyermekeik iskoláztatása mellett, hanem ezek egy része helyett. További anyagi hátrányt jelent maga a dohányos és családja számára a betegség8 és a korai halálozás miatti bevételkiesés, a néhány országban a dohányosokra kivetett magasabb egészségügyi biztosítási járulék és az olyan járulékos költségek, mint például a ruházat esetleges gyorsabb elhasználódása vagy a tűzkárok nagyobb valószínűsége. Számos kísérlet történt a dohányzással kapcsolatos költségek nem egyéni, hanem társadalmi vetületének felmérésére is (pl. Adams, Melvin, Merritt, & Worrall, 2008; Leistikow, 2000), ez azonban a kérdés összetett volta miatt igen nehéz. Ide tartoznak ugyanis a gyermek-, újszülött- és felnőtt korai halálozáson kívül mindhárom korcsoport betegségeivel kapcsolatos egészségügyi terhek, a tűzesetek egész közösséget sújtó költségei, de a dohányosok csökkent produktivitása miatt a gazdaságban megjelenő bevételkiesés is. Az mindenesetre az egyes becslések különbözőségeit látva is megállapítható, hogy nemzetgazdasági méretekben is óriási, a dohányiparból származó bevételeket jócskán meghaladó összegekről van szó. A dohányzás kérdéskörének további nyomatékot ad az a viszonylag új meglátás, miszerint az ún. kemény drogok alkalomszerű, illetve addiktív használata felé vezető úton nem a marihuána és a többi ún. könnyű drog, hanem a legális szerhasználatnak minősülő nikotin fogyasztása az igazi "kapu" (Biederman és mtsai, 2006; Lai és mtsai, 2000; Lindsay & Rainey, 1997).

8

A kezelési költségeken kívül az odautazás, és otthoni ápolás pénzbeli és időbeli ráfordítási szükségletére

is kell gondolnunk, mely az elmaradottabb országokban szintén igen jelentős lehet.

26

1.3.2. A dohányzás prevalenciájának trendjei világszerte és hazánkban

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint, noha a dohánytermékek fogyasztása globálisan valamelyest nő, ez a tendencia korántsem egységes világszerte. Ugyanis míg a gazdagabb és a dohányzás káros egészségügyi hatásait már felismerő, s ezért a dohányzás ellen komoly harcot vívó nyugati országokban a dohányzók aránya csökken, addig a szegény – ideértve a kelet-európai térséget is – és a legszegényebb, egészségpolitikára kevés pénzt fordítani képes országokban a fogyasztás sajnálatos módon még mindig nő (vö. Weissman, 2009). Magyarország is ebbe a növekvő trendbe illeszkedik, amint azt majd a következő adatokból látni fogjuk. Az ezredforduló óta több nagyszabású vizsgálat is folyt a dohányzók hazai arányának megállapítására, melyeket az alábbiakban időrendben tekintünk át. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete által végzett Hungarostudy országos egészségfelmérés (Rózsa és mtsai, 2003) 2002-es adatai szerint – mely 12 643 fős minta nem, kor és kistérség szerint reprezentálta a magyar felnőtt lakosságot – a cigarettázók aránya 28%, a leszokottaké pedig 18% volt hazánkban (Szántó, Susánszky, & Kopp, 2005). Urbán és Marián (2003) 1987 fős, reprezentatív felmérése szerint a dohányosok aránya 38% volt 2003-ban a magyar lakosság körében, a leszokottak aránya pedig 17%. A dohányzók 31%-a volt rendszeres, 7%-a pedig alkalmi nikotinfogyasztó. Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület és a Magyar Gallup Intézet (2009) által végzett felmérés szerint 2004-ben a felnőtt magyar lakosság 31, míg 2006/2007-ben 33%-a dohányzott napi rendszerességgel.9 Az alkalmi dohányosok aránya 4% volt. A leszokottak aránya 18% volt ebben a felmérésben. A

Semmelweis

Egyetem

Magatartástudományi

Intézete

által

végzett

Hungarostudy Egészség Panel vizsgálat (Susánszky és mtsai, 2007) 2006-os – 4307 fős, nemre, korra, kistérségre nézve súlyozás révén reprezentatív – keresztmetszeti mintája

9

A vizsgálati minta nagyságáról és összetételéről a megjelölt forrás sajnos nem tartalmaz információkat.

Az ODE vezetése megkeresésünkre a GALLUP-hoz irányított további részletekért, melynek képviselői azonban a mai napig nem válaszoltak többszörös megkeresésünkre sem.

27

szerint a cigarettázók aránya 30,4%, a leszokottaké pedig 23,3 volt hazánkban (Konkolÿ Thege & Kopp, közlésre benyújtva).10 A TÁRKI és az Image Factory (2008) 1010 fős, nemre, korra, településtípusra és iskolai végzettségre nézve reprezentatív mintája11 szerint a felnőtt magyar lakosság 38%-a dohányzik (a leszokottak aránya 18%). Ebből 91% rendszeresen, míg 9% alkalomszerűen cigarettázik. Ez utóbbi adatot az összehasonlíthatóság kedvéért a teljes lakosság arányára vonatkoztatva az előbbi vizsgálatéhoz igen hasonlóan, 3,4% alkalmi dohányos arányt kapunk. A fenti vizsgálatok esetében viszonylag nagy eltéréseket figyelhetünk meg a dohányzók arányát illetően (28-38%), melyre több magyarázat kínálkozik. Egyfelől indokolhatja az eltéréseket mérési hiba, hiszen jelentős különbség mutatkozik az egyes vizsgálatok mintájának elemszámában, a reprezentativitás területeinek számában, a kérdezőbiztosok képzettségében (pl. nővér / piaci cég kérdezőbiztosa) és az általuk ébresztett elvárás-jellemzőkben. Ugyanakkor az eltéréseknek legalább egy részére magyarázatot nyújthatnak a dohányzás definíciójában mutatkozó különbségek is. Egyes vizsgálatokban ugyanis csak a napi dohányosokat tekintették dohányzónak, míg más kutatásokban a rendszertelenül, de legalábbis nem napi rendszerességgel cigarettázók is a dohányzókategóriába sorolódtak. Mindenesetre a fenti adatok összefoglalásaképpen megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a dohányzók a felnőtt lakosságnak mintegy harmadát teszik ki (33 ± 5 %), se e szám a viszonylag kevés longitudinális vizsgálat alapján lassan, de növekszik. A növekedés sajnos legvalószínűbben az egyre több dohányzó fiatalnak tulajdonítható, egy 2006-os, 3000 fős, magyar diákmintán készült felmérés szerint a 16-18 évesek almintájában (N=304) a középiskolásoknak csaknem a fele (!) dohányzik több-kevesebb rendszerességgel (Mucsi & Mucsi, 2008). Még ennél is riasztóbbak Pikó (2007) adatai, melyek egy 560 fős, 2001-es, szegedi mintán alapulnak, s melyek szerint a 14-19 éves fiatalok 58,7 %-a dohányzik kisebb-nagyobb rendszerességgel, és ebből 43,3% a napi dohányosok aránya. Magyarországon a férfiak közt a dohányzók aránya az 10

A nyers adatok szerint a dohányzók aránya 29,3%, a leszokottaké pedig 22,2% volt. A publikált adat

különbözőségének oka, hogy ez utóbbi elemezések során kizártuk azokat a válaszadókat, akik 2002-ben azt nyilatkozták, hogy korábban vagy jelenleg is dohányoznak, 2006-ban pedig azt, hogy soha nem dohányoztak. 11

A vizsgálati minta részletei a feltüntetett forrásban nem szerepelnek. Ezekről Dencső Blankától (TÁR-

KI) kapott személyes közlésből szereztünk tudomást.

28

összes olyan vizsgálatban, ahol ezt elemezték, mintegy 12-15%-kal magasabb, mint a nők esetében (Urbán, 2007). Figyelemre méltó az a tény is, hogy a leszokottak arányában viszont viszonylag nagy a konvergencia a vizsgálatok között, s arányuk a felnőtt magyar lakosság körében 20% körül mozog, ami azt mutatja, hogy a leszokás Magyarországon is kivitelezhető, sőt a lakosság érdemi része által kivitelezett alternatíva. A dohányzásnak egy további fontos aspektusa az intenzitás, vagyis hogy a dohányzó hány szál cigarettát szív. E kérdéskörben két olyan hazai vizsgálat adatait tudjuk bemutatni, melyeknél több adatfelvétel is történt, s így a változás (illetve a stagnálás) követhető. A Hungarostudy 2002 adatai szerint a dohányosok átlagosan 16,1 cigarettát szívnak el naponta (Konkolÿ Thege, Stauder & Kopp, megjelenés alatt), míg a Hungarostudy Egészség-panel még nem publikált, 2006-os adatai szerint ez az adat 16,0 szál

naponta.

Igen

figyelemre

méltó

hasonlóságot

mutatnak

az

Országos

Dohányfüstmentes Egyesület és a Magyar Gallup Intézet fentebb már hivatkozott felmérésének adatai, melyek szerint a dohányzók 2004-ben napi 17,4, 2006-ban 16,2, 2007ben 16,5 darab cigarettát szívtak el naponta. A dohányzás e vonatkozásában is a férfiak vezetnek, saját, a későbbiekben bemutatásra kerülő vizsgálatunk szerint a dohányzó magyar férfiak átlagosan 18,2, míg a nők 13,5 szál cigarettát szívtak el naponta. 1.3.3. A dohányzás pszichofarmakológiája

A dohányzás révén több ezer féle anyag kerül a szervezetbe, ezek közül az egészségre a legkárosabb a kátrány és a szénmonoxid, addiktív potenciálja szempontjából azonban a nikotin a legfontosabb. A nikotin a központi idegrendszer nikotinos acetilkolinerg (nACh) receptoraihoz kötődik, ezeken kresztül fejti ki többek között a kognitív teljesítményt (figyelem, gondolkodás, memória stb.) fokozó hatását. Noha nACh-pályák az agy számos területén működnek, a nikotinhasználat (és más pszichoaktív szerek) megerősítő hatása szempontjából kiemelkedő fontosságú a jutalmazó központnak is tekintett ventrális tegmentális área, illetve annak a nucleus accumbens-szel és a prefrontális kéreggel való kölcsönkapcsolatai, melyeket a nikotin fokozott dopaminerg transzmisszióra késztet (Urbán, 2007). Ezen felül a kutatások arra is utalnak, hogy a ventrális tegmentális área GABA-erg működése is szerepet játszik a nikotin hatásmechanizmusában (Laviolette & van der Kooy, 2004), illetve hogy a nikotin más agyterületek

29

szerotonerg működéseire is serkentőleg hat (Urbán, 2007). Ez utóbbi különösen a depresszió és a dohányzás kapcsolatának megértése szempontjából bír jelentőséggel, melyre összefüggésre a későbbiekben még visszatérünk. A Magyarországon leggyakrabban alkalmazott nikotinbeviteli mód, a cigarettázás során a nikotin a tüdő artériás keringésén keresztül másodpercek alatt jut el az agyba és fejti ki hatását, vagyis a viselkedés és a megerősítő közti időkülönbség nagyon kicsi, ami nagyon erős és gyorsan kialakuló tanulási folyamatokhoz vezet a kondícionálás jól ismert szabályszerűségei alapján (Urbán, 2007). A nikotin plazmabeli felezési ideje egyénenként nagyon különböző, átlagosan fél és két óra között mozog (Rácz, 2001), mely viszonylag rövid idő magyarázatot ad a nikotinfüggők gyakori szerhasználatára. A dohányzók sokszor a cigarettázás megnyugtató élményét adják szerhasználatuk okául, mely a nikotin stimuláló hatását figyelembe véve paradoxnak tűnhet. A jelenségnek az a magyarázata, hogy a nikotin igen gyorsan megjelnő elvonási tünetei között szerepel a nyugtalanság és az irritabilitás is, melyet a nikotin újbóli bevitele valóban csökkent, tehát a dohányzás nyugtató funkciója valójában az elvonási tünetek újbóli szerbevitel általi csökkentéséből fakad (Rácz, 2001). Az éjszakai alvás (több órás nikotinabsztinencia) során aztán a nikotin jórészt kiürül a szervezetből, illetve a nikotinreceptorok újból érzékenyebbé válnak, ez a magyarázata annak, hogy a függő dohányosok az első / reggeli cigarettát tartják a legélvezetesebbnek, leginkább elhagyhatatlannak (Urbán, 2007). Ez az oka annak, hogy a reggeli ébredés és az első cigaretta elszívása közötti rövid idő a nikotinfüggés igen megbízható indikátora. 1.3.4. A dohányzás meghatározói 1.3.4.1. A dohányzás biológiai prediszpozíciója Mint megannyi viselkedés és konkrétan addikció esetében, a dohányzás kapcsán is felmerült a nikotinhasználat genetikai meghatározottságának, pontosabban a nikotinfüggésre való nagyobb hajlam biológiai eredetének kérdése. Az ilyen irányultságú kutatások elméleti alapja az, hogy az egyéni genetikai különbségek fenotípusos eltéréseket hozhatnak létre a személynek például a nikotin-metabolizmusában (Pianezza, Sellers, & Tyndale, 1998), vagy épp a jutalmazó dopaminerg-rendszerében (Li, Ma, & Beuten, 2004), melyek érdemben befolyásolhatják, hogy a (kezdeti) nikotinfogyasztás milyen élvezeti értékkel bír az egyén számára. Azok a személyek pedig, akik nagyobb kezdeti

30

nikotin-érzékenységgel jellemezhetőek, a szer kipróbálása esetén jóval nagyobb valószínűséggel válnak rendszeres használóvá a kipróbálás nyújtotta intenzívebb élmény miatt (Urbán, 2007). További lehetőség, mely a szerhasználat öngyógyító (self medication) koncepciójával állítható párhuzamba, hogy a nikotin szerotonintranszmissziót fokozó hatása révén jobb kedélyállapothoz segíti a csökkent szerotonerg aktivitással rendelkező személyeket, akik emiatt lesznek érzékenyebbek a nikotin megerősítő hatására (Cohen és mtsai, 2003). Carmelli és munkatársai (1992) egypetéjű ikreknél a dohányzó magatartás nagyobb konkordanciáját találták, mint a kétpetéjűek esetében. A Sullivan és Kendler (1999) áttekintő tanulmányában ismertetettek szerint a dohányzás elkezdésében nem kevesebb, mint 60%-ban az öröklött tényezők a meghatározóak. A nikotin-addikció kialakulásában még ennél is többre, 70%-ra teszik a szerzők a genetikai faktorok szerepét. Kissé alacsonyabbra, de hasonló nagyságrendűre becsüli az örökletesség szerepét Li és munkatársainak (2003) metaanalízise, mely szerint a dohányzás elkezdésének hátterében 37%-ban genetikai faktorok a meghatározóak a férfiak esetében, míg a nőknél ez az arány 55%. A dohányzás fenntartásának hátterében a férfiaknál a genetikus tényezők 59%-ban szerepeltek, míg a nőknél 46% volt az örökletességnek tulajdonítható ebben a vizsgálatban. True és munkatársainak elemzése (1997) 50%-ra teszi a dohányzás elkezdésének hátterében a genetikai tényezők hatását. Összefoglalásként e néhány tanulmány alapján is megállapíthatjuk, hogy noha mutatkozik különbség a pontos számadatokban, a vizsgálatok tanúsága szerint a dohányzó magatartás kialakulásában, megszilárdulásában nem elhanyagolható mértékben játszanak szerepet genetikai tényezők is. Igen fontos azonban megjegyeznünk e kutatások kapcsán, hogy a százalékok hátterében az ikerkutatásokból származó örökletességi együttható áll. Ez pedig populációnként erősen változhat, és tulajdonképpen inkább ad információt az adott populáció környezeti hatásainak homogenitásáról, illetve ennek a genetikai tényezőkhöz mért relatív súlyáról, mint arról hogy az adott viselkedés abszolút értelemben és világszerte mekkora részét magyarázzák genetikai tényezők (vö. Rigó & Kovács, 2009). Nyilvánvalóan a gének nem képesek oly mértékben meghatározni az ember dohányzó magatartását, mint például a pókok hálószövő viselkedését. Hogy az ember egyáltalán találkozik-e élete során a nikotinnal, és ha igen, mikor, hogyan és milyen pszichés állapotban – mely tényezők befolyásolhatják a nikotin által a személyre

31

gyakorolt fiziológiai és pszichológiai hatást – az erőteljesen függ az egyén szűkebb társas-, tágabb társadalmi- és lélektani állapotától. 1.3.4.2. A dohányzást befolyásoló pszichoszociális tényezők Az emberi viselkedés egyéb elemeihez hasonlóan, ma a dohányzással kapcsolatban is a szociális tanuláselmélet magyarázata a legáltalánosabban elfogadott a nikotinhasználatra (Marks, 2000). Eszerint a dohányzó magatartás legfőbb oka a pozitív megerősítés, mely a dohányzást követi. Noha a dohányzás kezdetben fizikailag kellemetlen, azonban ezt általában felülírja a kortársaktól kapott elismerés és elfogadás keltette pozitív élmény. Ezen kívül a dohányzó viselkedés, a rágyújtás sokszor asszociálódik kellemetlen helyzetekből (pl. monoton munka) való szabadulás-menekülés – ha rövid ideig is tartó, de megkönnyebbülést jelentő – élményével (Urbán, 2007). Maguknak a dohányosoknak a megkérdezéséből származó adatok alapján is próbálták feltérképezni a nikotinhasználat motivációit. Az e vizsgálatokban kapott válaszok nagyjából 5-10 faktorba tömörülnek, melyek a következők: negatív érzésekkel (pl. stressz, unalom, szorongás) való megküzdés, megszokás, nikotin-addikció és a megvonási tünetek enyhítése, élvezet, serkentő hatás, szenzomotoros manipuláció élménye, társas kapcsolatokat serkentő hatás és főleg a nőknél testsúlykontroll a nikotin étvágycsökkentő hatása révén. A dohányosok által egyik leggyakrabban említett magyarázat viselkedésükre a fentebb is említett stressz, illetve a dohányzás stresszcsökkentő hatása. Egyes kutatók azonban azt is felvetik, hogy maga a dohányzás vezet magasabb stresszszinthez (Cohen és mtsai, 2003) – elsősorban a függő dohányosoknál – például a rendszeresen megjelenő megvonási tünetek miatt. E lehetőség mellett azonban a vizsgálatok arra is rámutatnak, hogy a dohányzóknak szegényesebb a stresszel való megküzdést segítő eszköztára, gyengébb az önszabályozása, így konstruktívabb megküzdési módok híján a dohányzók a cigarettát választják feszült helyzetben, mely elsősorban figyelemelterelő funkciója révén képes megkönnyebbülést hozni (Urbán, 2007). Számottevő szerepet tulajdonítanak a kutatások a dohányzás kialakulásában a szülők és a kortársak modelláló-megerősítő szerepének is. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a családtagok és – főleg serdülőkorban – a kortársak dohányzó magatartása erős pozitív prediktora a személy dohányzási valószínűségének (Marks, 2000; Pederson,

32

Koval, Chan, & Zhang, 2007). De nem szükséges feltétlenül dohányoznia a környezet modelljeinek: már pusztán a megengedő attitűd is bátorító lehet a kísérletező kedvű fiatal számára (Urbán, 2007). Különösen serdülőkorban, más szerek használatához hasonlóan a nikotinhasználatra nézve is veszélyeztető tényező a konfliktusos családi légkör és az egyszülős család is. A tágabb környezet, a társadalom hozzáállása szintén érdemben tudja befolyásolni a dohányzásra való rászokás valószínűségét – főleg serdülőkorban – olyan tényezőkön keresztül is, mint például a dohánytermékek általános elérhetősége, a kiskorúaknak való dohányeladás korlátozása vagy épp a dohánytermékek marketingjének szabályozása (Marks, 2000). A stabilabb személyiségjellemzők közül kiemelt mennyiségű kutatás foglalkozott az extraverzió, később pedig a szenzoros élménykeresés / újdonságkeresés dohányzásban betöltött szerepével (pl. Audrain-McGovern, Rodriguez, Patel, Faith, Rodgers, & Cuevas, 2006; De Cássia Rondina, Gorayeb, & Botelho, 2007; Elovainio, Kivimäki, Viikari, Ekelund, & Keltikangas-Järvinen, 2005; Eysenck, 1965; Pomerleau, Pomerleau, Snedecor, Gailrapp, & Kardia, 2004). E vizsgálatok szerint az alacsonyabb katekolaminerg aktivitással rendelkező, és ezért ingeréhesebb személyek nagyobb valószínűséggel dohányoznak, mint a szenzoros élménykereséssel kevésbé jellemezhető társaik, mivel számukra a dohányzás nagyobb megerősítő erővel bír. Ugyanakkor néhány vizsgálat a korábbi eredményeknek némileg ellentmondva azt találta, hogy az extraverzió és a nikotinfogyasztás nem jár együtt (pl. De Cássia Rondina, Botelho, Da Silva, & Gorayeb, 2003; Terracciano & Costa, 2004). Magyarázatul azt a figyelemre méltó gondolatot vetik fel a szerzők, hogy a dohányzás mind erősebb társadalmi elutasításával csökken az extravertáltak számára oly fontos társas megerősítés dohányzásukkal kapcsolatban, mely a nikotinhasználat extravertáltak közti csökkenéséhez vezethet (De Cássia Rondina et al., 2003). Számos kutatás megerősítette az ellenségesség (Pikó, 2002; Weiss és mtsai, 2005), a neuroticizmus (Goodwin, & Hamilton, 2002; O'Gara és mtsai, 2008), a szorongásosság (Comeau, Stewart, Loba, 2001; Weiss, Palmer, Chou, Mouttapa, Johnson, & The China Seven Cities Study Research Team, 2008) és az impulzivitás (pl. Doran, McChargue, & Cohen, 2007; Granö, Virtanen, Vahtera, Elovainio, Kivimaki, 2004) dohányzással való pozitív kapcsolatát is. Ugyanakkor Marks (2000) azt veti fel, hogy a dohányzás és a tartós személyiségjegyek közti kapcsolat többnyire meglehetősen gyen-

33

ge, így gyakorlati szempontból tulajdonképp bárki, bármilyen személyiség-struktúrával rászokhat a dohányzásra. Szót kell ejtenünk a dohányzással kapcsolatos protektív tényezőkről is, melyeket elsősorban a serdülők körében vizsgáltak, hiszen ez az az életszakasz, amikor legtöbben szoknak rá a nikotinfogyasztásra. A nemzetközi vizsgálatok szerint védőfaktor a dohányzás ellen a fiatal környezetében lévő felnőttekkel (legyen az szülő vagy tanár) való jó kapcsolat, az iskolával való rendezett viszony (beleértve például az iskolai teljesítményt vagy az iskolakerülés hiányát), a vallásosság és a közösségi munkákban való részvétel, valamint a jó önértékelés (Scal, Ireland, & Borowsky, 2003; Tyas & Pederson, 1998; Urbán, 2007). A kevesebb felnőtt vizsgálat egyike szerint a lelkiismeretesség is védőfaktor a dohányzással szemben (Terracciano & Costa, 2004). 1.3.4.3. A dohányzás és a depresszió kapcsolata A dohányzás egészségpszichológiájának egyik legérdekesebb és leginkább kutatott területe a dohányzás és a depresszió, depresszív tünetek közti kapcsolat. A két változó öszszefüggését ma már vizsgálatok tucatjai bizonyítják (pl. Almeida & Pfaff, 2005; De Cássia Rondina et al, 2007; Fergusson, Goodwin, & Horwood, 2003; Husky, Mazure, Paliwal, & McKee, 2008; Urbán, Kugler, Oláh, & Szilágyi, 2006; Zhua & Valbø, 2002), azonban a kapcsolat esetleges oki természetét, illetve annak irányát illetően nagy a bizonytalanság. Lehetséges ugyanis, hogy a depresszió az, ami növeli a pszichológiai sérülékenység révén a maladaptív megküzdési módok valószínűségét, köztük a dohányzásét is; vagyis hogy a nikotin – kedélyjavító funkciója révén – a depressziós személyek egy öngyógyítási kísérletének tekinthető (vö. Anda, Williamson, Escobedo, Mast, Giovino, & Remington, 1990; Urbán, 2007). Az is elképzelhető viszont, hogy a dohányzás az, ami a depressziós tünetek kialakulásához vagy súlyosbodásához vezet (vö. Steuber & Danner, 2006; Wu & Anthony, 1999) például a központi idegrendszeri jutalmazórendszerek működésének áthangolásán, megzavarásán keresztül. Végül korántsem kizárt, hogy az eredmények ellentmondásosságának hátterében az áll, hogy egyik sem kizárólagos oka a másiknak, hanem egy harmadik változó hatásának tulajdonítható a két változó kapcsolata (Kendler, Neale, MacLean, Heath, Eaves, & Kessler, 1993), mely harmadik tényező elvben ugyanúgy lehet genetikai faktor, mint például az élet értelmet-

34

lenségének érzése, mely – mint látni fogjuk – szintén kapcsolatban áll mind a depresszóval, mind a dohányzással. Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy a dohányzás és a depresszió közti kapcsolat nem volt mindig megfigyelhető (Kopp, Falger, Appels, & Szedmák, 1998; Murphy, Horton, Monson, Laird, Sobol, & Leighton, 2003), és most sem sikerül mindig és mindenhol kimutatni (Konkolÿ Thege, Bachner, Kushnir, & Kopp, 2009; Perez, Nicolau, Romano, & Laranjeira, 2007). E jelenség hátterében egyes feltételezések szerint az állhat, hogy a dohányzás akkor és ott áll összefüggésben a depresszióval, ahol és amikor a dohányzás egy egyre szükebb réteg által gyakorolt és a társadalom többsége által elutasított viselkedést jelent (vö. Lyvers, Hall, & Bahr, in press; Murphy et al, 2003). Tehát eszerint a kapcsolat azért nem lett volna szignifikáns a két változó közt az USA-ban 4-6 évtizeddel ezelőtt, mert akkor még a társadalom más nagyságú és jellegzetességű szegmense dohányzott (és volt depressziós); és talán azért sem következetesek Magyarországon sem az eredmények a depresszió és a dohányzás kapcsolatát illetően, mert hazánkban mind a depressziós tünetek, mind a dohányzás aránya viszonylag magas, a dohányzás pedig még mindig viszonylag kevéssé – bár egyre inkább – stigmatizált magatartás (Országos Dohányfüstmentes Egyesület & Magyar Gallup Intézet, 2009). Ugyanakkor e koncepciónak némileg ellentmondani látszik, hogy Kínában, ahol a dohányzás még egyre növekvő tendenciát mutat és társadalmi elfogadottságot élvez, szintén kimutatható a depresszió és a dohányzás kapcsolata (Weiss et al., 2008). A kérdés megnyugtató tisztázása tehát mindenképp további, széleskörű, kulturközi kutatásokat igényel. 1.3.5. A dohányzásról való leszokás Mint minden betegséggel, illetve betegséghez vezető, káros szokással kapcsolatban, így a dohányzással kapcsolatban is a legelőnyösebb egészségpolitikai hozzáállás a megelőzésre kell koncentráljon. Ugyanakkor nem hanyagolhatjuk el a már dohányzók helyzetén javítani képes tényezőket, folyamatokat sem. Ahogy feljebb láttuk, a nyugati társadalmakban az elmúlt évtizedekben a dohányzók arányának csökkenése volt megfigyelhető, ami nemcsak az új dohányosok kisebb számának, hanem a sikeresen leszokók tömegeinek is volt köszönhető – bár a leszokók száma csökkenőben van. Feljebb láthattuk, hogy Magyarországon is a lakosság egy igen jelentősnek mondható hányada vallja magát leszokott dohányosnak. Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület és a Magyar Gallup Intézet (2009) felmérése szerint a magyar dohányzók fele szándékozik leszokni,

35

és 80%-uk már meg is próbálta élete során letenni a cigarettát. Ugyanakkor nemzetközi szinten is a leszokási kísérleteknek még mindig viszonylag csekély hányada (5-35%) végződik akárcsak egy éves absztinenciával is. Fontosnak véljük tehát a leszokás problémaköre kapcsán néhány alapvető szempont áttekintését. Elsőként szót kell ejtenünk a leszokás egészségügyi relevanciájáról, mely mind az egészségpolitika, mind a leszokást fontolgató dohányos számára elsődleges szempont. Egy, az Egyesült Államokban készült átfogó jelentés összegző megállapításai szerint a dohányzás abbahagyásának konkrét és azonnali egészségügyi haszna van életkortól, nemtől és attól függetlenül is, hogy kialakult-e már a dohányzás folyományaként valamilyen betegség (U.S. Department of Health and Human Services, 1990). A leszokás továbbá érdemben – mintegy felére – csökkenti a nem leszokókhoz képest a 15 éves intervallumra vetített halálozási rizikót. Sőt, a tanulmány később megállapítja, hogy azon leszokottak, akik korábban sem szívtak napi 20 szálnál több cigarettát és legalább 10 éve nem dohányoznak, nem rendelkeznek rosszabb várható élettartamra vonatkozó adatokkal, mint azok, akik soha nem cigarettáztak! Hasonlóan pozitív kilátásokról számol be egy angol tanulmány is, mely szerint a középkoruk előtt leszokottak nemigen különböznek várható élettartamuk tekintetében a soha nem dohányzottaktól (Doll, Peto, Wheatley, Gray, & Sutherland, 1994). A leszokás pszichológiai vetületével kapcsolatban általában egy többféle viselkedésváltozásra is vonatkoztatható egészség-lélektani modellt, a (viselkedés)változás transzteoretikus modelljét (Transtheoretical Model of Change) alkalmazzák a kutatók (Rosen, 2000).12 Legtöbbet azonban a dohányzás kapcsán használják e modellt (DiClemente & Prochaska, 1985), mely a viselkedésváltozást érintő tényezők öt nagyobb csoportját különbözteti, melyek lényegét a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. A változás folyamatai: a szerzők a változásnak tíz folyamatát különítik el,

melyeket pszichoterápiás módszerek vizsgálati eredményein végzett faktoranalízissel azonosítottak. A folyamatok két nagy csoportra oszthatók: kognitív-affektív folyamatok (tudatosság növelése, sajátmagunk újraértékelése, érzelmi feszültségcsökkenés, környezet újraértékelése, társas nyomás alóli fel-

12

A modell neve onnan ered, hogy több mint 300 pszichoterápiás irányzat módszereiből alkották meg a

modellt kidolgozó kutatók.

36

szabadulás) és viselkedéses folyamatok (ellenkondicionálás, ingerkontroll, megerősítések kezelése, önfelszabadítás13, segítő kapcsolatok). 2. A változás szakaszai: töprengés előtti fázis (a személy még nem is gondol-

kodik a változtatáson), a töprengés szakasza (a személy fontolóra veszi a változtatást és mérlegeli annak előnyeit és hátrányait), előkészület szakasza (ahol a személy már döntött a változtatás mellett, és elkezdi a változásra való előkészületeket), cselekvés (a változtatás konkrét kivitelezésének időszaka), fenntartás (a megváltozott viselkedés fenntartása). 3. Döntési egyensúly: a változtatás melletti és elleni érvek állandó egyensúlyá-

nak szerepe a változás minden stádiumában. 4.

Énhatékonyság: a személy abbéli hite, hogy általánosságban vagy egy specifikus viselkedés kapcsán képes megtenni, amit elhatározott. Különösen a specifikus (adott estben a leszokásra való képesség) énhatékonyságnak van kitüntetett szerepe a viselkedésváltoztatásban.

5. Kísértés: azon vonzó tényezőknek a jelenléte, előfordulási gyakorisága és

ereje, melyek a viselkedésváltozás irányával szemben hatnak. A modell leginkább ismert és legtöbbet hivatkozott részei a változás szakaszaira vonatkozó kitételek, mivel ezeknek különleges relevanciát ad az a gyakorlati következmény, hogy a változás különböző szakaszaiban lévő embereket akár teljesen különböző eszközökkel lehet és kell segíteni a továbbhaladásban. Például egész más segítségre van szüksége annak a dohányosnak, akiben egyelőre fel sem merül a leszokás gondolata, mint annak aki épp tépelődik, hogy nekifogjon-e, vagy mint aki a leszokás első heteinek kínjait éli át, netán a visszaesés ellen küzd, mikor szórakozni megy továbbra is dohányzó barátaival. A modell e vonatkozásait (is) részletesen elemzi Urbán (2007) magyar nyelvű tanulmánya, ezért az alaposabb ismertetéstől itt terjedelmi okokból eltekintünk. A dohányzásról való leszokás nehézségének meghatározó tényezői a nikotinhasználat beszüntetésével járó megvonási tünetek, mint amilyen például a szorongás, az ingerlékenység, a koncentrációs nehézségek, az éhségnövekedés és súlygyarapodás, a rossz hangulat és a nikotin utáni sóvárgás (Marks, 2000). E nehézségek leküzdésére 13

A szerzők a logoterápia módszereit leginkább az önfelszabadítás folyamatában találták hatékonynak

(Prochaska, DiClemente, & Norcross, 1992), vagyis az egyén belső szabadságának és választási felelősségének átélését segítő hatása révén tud a logoterápia leginkább segíteni a dohányzásról való leszokásban.

37

fejlődtek ki a dohányzásról való leszokást segítő farmakológiai készítmények közül a nikotinpótláson alapuló módszerek. Mára e szereknek számos felhasználási módja van a nikotintapasztól kezdve a nikotinos rágógumin, a nikotintartalmú pasztillán és inhalálókészüléken át egészen a nikotinos orrspray-ig (Dodgen, 2005). E szerek egy metaanalízis eredményei szerint mintegy kétszeresére növelik a cigarettázásról való sikeres leszokás esélyét (Silagy, Mant, Fowler, & Lodge, 1994). A dohányzásleszokás segítésére kidolgozott farmakoterápiás módszerek második nagy csoportjába sorolhatjuk azokat – és csakis azokat – az antidepresszánsokat, melyek bizonyítottan képesek hatékonyabbá tenni a leszokási kísérleteket (elsősorban a Bupropion és a Nortriptyline). Egy harmadik csoportba pedig minden más farmakológiai készítményt szokás sorolni, melyeket sikeresen alkalmaztak eddig a leszokás segítésében; így például a Clonidine-t, mely a nikotinmegvonás által előidézett szimpatikus hiperaktivitás csökkentése révén fejti ki hatását; vagy épp a Varenicline-t, mely nikotinagonista hatása, valamint a dopaminrendszer serkentése révén segíti a dohányzás abbahagyását (Urbán, 2007). E harmadik csoportba tartoznak pillanatnyilag a legígéretesebb szerek, a Varenicline-nel kapcsolatban egy tanulmányban majdnem négyszeres esélyhányadosát találták a leszokásnak a placebóhoz képest (Jorenby és mtsai, 2006). A leszokást támogató pszichoszociális intervenciók között elsőként a tanuláselméleten alapuló beavatkozásokat kell megemlítenünk. Ezek egyik csoportja a dohányzás pozitív, megerősítő hatását igyekszik kioltani enyhe nikotinmérgezéses tünetek kiprovokálásával, ahol is fokozott nikotinbevitelre bírják rá a dohányost. Hasonló elven működő eljárások során a dohányost a nikotinhasználat alatt fellépő különböző típusú negatív élmények (pl. ízérzékelés) fokozott megfigyelésére veszik rá. Ugyanakkor az eddig említett, averzív alapokon nyugvó módszerek hatékonyságát nem támasztja alá elegendő mennyiségű adat (Urbán, 2007). A kognitív viselkedésterápiás módszertanból jól ismert ingerkontroll módszere viszont a dohányzás esetében is hatékony: azon ingerek elkerülése, melyek korábban stabilan asszociálódtak a dohányzáshoz (kávéfogyasztás, dohányzó barátok, füstös kocsmák, munkaszünetekben dohányzó kollégák stb.), érdemben javíthatja a leszokás esélyeit. Egy másik módszer a dohányzás időpontjának és ritmusának előre tervezésével és kötött rend szerinti alakításával próbálja a dohányzásra való belső késztetés erejét csökkenteni.

38

A leszokást segítő pszichoszociális programoknak további fontos célja és eszköze a leszokni kívánó általános stresszel való megküzdési eszköztárának (pl. relaxációs technikák), problémamegoldó-képességének bővítése és az önérvényesítő-képesség fokozása (pl. a továbbra is dohányzó barátok társas nyomásával való megküzdés érdekében) és a dohányzásról való leszokás céljának és értelmének mind alaposabb tisztázása és kidolgozása. Mivel a leszokás sikerességében kiemelt fontossággal bír a személy leszokás-specifikus énhatékonysága, vagyis abbéli hite, hogy képes felhagyni a dohányzással, e személyiségjellemző fejlesztése is kiemelt fontosságú a pszichoszociális segítőprogramok keretei között. Nagy segítséget jelenthet továbbá a leszokásban a külvilágtól kapott elismerés, dicséret és a leszokással járó esetleges rövid-középtávú hátrányok (pl. ingerlékenység, enyhe súlygyarapodás) tolerálása. Ez elsősorban a dohányos „valódi” társas környezetétől nagyon hasznos (pl. partner, régi barátok, család), de a leszokással kapcsolatban létrejött, „ad hoc” kapcsolatokból (leszokást segítő szakember, leszokási programban résztvevő sorstársak) is sokat profitálhat a leszokni próbáló. A leszokás ezen aspektusában tehát a környezet megfelelő pszichoedukációja, felkészítése, illetve a leszokni kívánó társas forrásmobilizáló-képességének növelése is fontos szerepet kell kapjon. Meg kell jegyeznünk, hogy a leszokást segítő intervenciók olykor igen csekély befektetéssel is létrejöhetnek: egyes vizsgálatok tanúsága szerint a háziorvosoknak már egy 3 perces dohányzást érintő konzultációja is jelentősen növeli a leszokás valószínűségét (Cohen, McChargue, Cortez-Garland, Prensky, & Emery, 2003). Végül a leszokással kapcsolatban szót kell ejtsünk a legtágabb, társadalmi közegről is, mely befolyásolni képes a dohányzással kapcsolatos szokások alakulását. A kutatások egyértelmű fordított összefüggést találnak a dohányzás és a dohánytermékek ára között is (pl. Townsend, Roderick, & Cooper, 1994), így logikusnak tűnik azt feltételeznünk, hogy a cigarettázás abbahagyásával vagy folytatásával, de legalább mennyiségével kapcsolatos döntésben az anyagiaknak is fontos szerepe lehet. Ilyen értelemben előremutatónak gondolunk minden olyan (egészség)politikai kezdeményezést, mely a dohánytermékek adójának növelését célozza, és amely az ebből befolyó bevételeket a dohányzás-megelőzés és leszoktatás-segítés előmozdítására szándékozik fordítani. Bár a dohányzás egyre több közterületről való kitiltása egyes országokban komoly felháborodást szül a cigarettázók és a vendéglátóipar érdekeltségi körében, az

39

ilyen változtatásokat a közvélemény sok országban elfogadta. Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület és a Magyar Gallup Intézet (2009) már idézett közös vizsgálata szerint a magyar lakosság is egyre támogatóbban áll az efféle felvetésekhez: 2007-ben a megkérdezettek 60%-a támogatta volna a dohányzás mindenféle közterületen való megtiltását, míg ez az arány 2005-ben még csak 53% volt. Valószínűleg az ilyen változtatások következtében a dohányzás kivitelezésének egyre körülményesebbé válása nemcsak a nemdohányzók védelme, hanem a leszokás ösztönzése szempontjából sem haszontalan kísérlet. Összefoglalásképp megállapíthatjuk, hogy a pszichiátriai betegségek többségéhez hasonlóan a nikotin-dependencia kezelése is akkor a legeredményesebb, ha ötvözi a biológiai és a pszichológiai terápiák kínálta lehetőségeket, és hatásukat a szűkebb és tágabb környezet kontextusának figyelembevételével, lehetőségeinek kiaknázásával igyekszik érvényesíteni.

40

2. Célkitűzések Mint dolgozatunk elméleti részében láthattuk, az élet értelmessége és a függő viselkedések közti összefüggéssel kapcsolatban eddig kizárólag az alkoholra és az illegális szerekre koncentráltak a kutatások, s nem foglalkoztak a hatalmas népegészségügyi problémát jelentő nikotinfogyasztással. Felmerülhet természetesen a kérdés, hogy ez nem azért történt-e így, mert a dohányzás alapvetően különbözik a kórós alkoholfogyasztás és az illegális pszichoaktív szerek szomatikus és mentális hatásaitól, s így feltehetően azok lélektani hátterétől is. Ezzel kapcsolatban egyfelől el kell ismerjük, hogy még a fizikai függőség szintjét elérő dohányzó magatartás is nyilvánvaló különbségeket hordoz a többi szerfüggéshez képest, hiszen például (1) jóval kevésbé vagy egyáltalán nem rombolja a személy társas életét; (2) jóval kevésbé (bár olykor nem elhanyagolható mértékben és más pszichoaktív szerekhez hasonlóan a dopaminrendszer áthangolásán keresztül) relativizálja egyéb örömforrások élvezeti értékét (Cohen, McChargue, CortezGarland, Prensky, & Emery, 2003) vagy korlátozza a használó munkavégzését, valamint anyagi jóllétét; (3) és nem utolsó sorban jóval kevésbé módosítja a nikotinfogyasztó valóságészlelését, mely az egyéb szerekkel kapcsolatos függés kialakulásának, azok addiktív potenciáljának meghatározó tényezője. Ugyanakkor a dohányzó magatartás hátterében is kitapintható egyfajta adott pillanattól való menekülés (vö. Ryff & Singer, 1998), melyet a fogyasztók gyakran az unalomból, a monotóniából való kilépniakarásként vagy épp a stresszel való megküzdésként írnak le (pl. McEwen, West, & McRobbie, 2008; Pomerleau & Pomerleau, 1991). Továbbá a dohányzás többi függő viselkedés sorába való illeszkedése mellett szóló evidens tény, hogy a nikotin erős fizikai függést, elmaradása esetén megvonási tüneteket képes kiváltani és – mint arról a dohányzást taglaló elméleti részben beszámoltunk – igen komoly, negatív egészségügyi következményekkel jár. Arról is szót kell ejtenünk, hogy noha konkrétan az élet értelmessége és a dohányzás közti kapcsolatról nem ismerünk saját kutatásaink előtti empirikus adatokat, a felvetés mégsem tekinthető előzmények nélkülinek. Mellékesen már Crumbaugh (1980) felvetette, hogy a dohányzás pszichológiai vetületei számos hasonlóságot mutatnak az evészavarok, az alkoholabúzus és egyéb problémás viselkedések pszichológiai hátterével, ezért a logoterápiának a nikotinfogyasztással kapcsolatos problémák is alkalmazási

41

területe lehetne. Egy hazai vizsgálatban Kopp és Skrabski (1992) pedig azt találta, hogy egyetemista nőknél a dohányzás összefüggött az életcélok hiányával (mely mint az elméleti áttekintésben láthattuk, az élet értelmességének meghatározó, ha nem is egyetlen szegmense). Guttman és Cohen (1993) izraeli vizsgálatában az élet értelmessége és az önkárosító magatartások közti kapcsolat vizsgálatakor e viselkedések közé sorolta a dohányzást is, azonban az elemzések során csak egy, az összes felmért magatartásból összevont komplex mutató szerepelt, az egyes magatartások külön-külön nem. Kinnier és munkatársai (1994b) az értelmesség és a drogfogyasztás kapcsolatát elemző, már idézett vizsgálatában szintén olyan mérőeszközt használt, amelyben a cigaretta ugyanolyan súllyal esik latba a végső drogfogyasztási index-szám kiszámításánál, mint az alkohol vagy az illegális pszichoaktív szerek. Az, hogy a logoterápia koncepciója és technikái sikeresen alkalmazhatóak a cigarettázásról való leszokás segítésében is (Gyamerah & Lantz, 2002; Prochaska, DiClemente, & Norcross, 1992), szintén azt sejteti, de legalábbis a felvetést legitimálja, hogy az értelmesség kérdése e viselkedés hátterében is szerepet játszhat. Saját kutatásaink során ezért a dohányzás és az élet értelmessége közti esetleges kapcsolat vizsgálatát tűztük ki célunkul. Elemzéseinkben a dohányzás két legmeghatározóbb indikátorára tértünk ki: a dohányzói státuszra (nem dohányzik / aktív dohányzó) és a dohányzás intenzitására (átlagosan napi hány szál cigarettát fogyaszt a személy). Mivel az élet értelmessége és az egészségkárosító / addiktív magatartások közti viszony mintázata néhány korábbi vizsgálat során különbözött a férfiak és a nők esetében (Harlow, Newcomb, & Bentler, 1986; Orcutt, 1984; Schlesinger, Susman, & Königsberg, 1990), vizsgálatainkban kiemelt figyelmet fordítottunk az esetleges nemi különbségek feltárására. Vizsgálatsorozatunk négy kutatás eredményeit öleli fel. Az első vizsgálat kis elemszámú (N=171, Méletkor=29±3,3), keresztmetszeti elrendezésű, kényelmi mintavételű felmérés volt. A második csak nagyobb elemszámában, valamint az életkor és iskolázottság szempontjából való nagyobb heterogenitásban (N=392, Méletkor=32±14) különbözött az első vizsgálattól. A harmadik elemzés még mindig keresztmetszeti elrendezéssel, de már kifejezetten nagy elemszámú, országos reprezentatív mintán készült (N=12 650, Méletkor=48±18). A negyedik vizsgálat pedig nemcsak országosan reprezentativ, hanem hosszmetszeti elrendezésű is volt (N=4.307, Méletkor=57±18).

42

3. Az első, kényelmi mintavételű, keresztmetszeti vizsgálat módszerei Első, exploratív jellegű vizsgálatunkban két kérdésre kerestünk választ. Az első, hogy az élet értelmessége kapcsolatban áll-e a dohányzói státusszal, melyet jelen vizsgálatban a legegyszerűbb nem-dohányzó / dohányzó kategóriákkal definiáltunk. Második kérdésünk pedig arra vonatkozott, hogy az élet értelmessége a cigarettázók között összefügge azzal, hogy mennyit dohányoznak. A logoterápia és egzisztencia-analízis szerhasználatra vonatkozó általános feltevéseit a dohányzásra vonatkoztatva azt vártuk, hogy az élet értelmességének alacsonyabb foka mind a dohányzó magatartás előfordulásának, mind pedig a dohányzók közötti intenzívebb cigaretta-használatnak pozitív bejóslója lesz.

3.1. Adatgyűjtési eljárás és a minta Első keresztmetszeti vizsgálatunkban, melynek adatait 2004 utolsó három hónapjában gyűjtöttük, 171 fő vett részt. Vizsgálati személyeinket kétféleképpen gyűjtöttük. (1) 130 főt elektronikus levelek hólabda-módszerrel történő terjesztésével értünk el; a „labdát” Szegedről és Budapestről indítottuk; ezzel is csökkenteni kívánva a főváros sajátosságainak hatását (vö. Paksi, 2003). (2) 41 főt egy szegedi diákmunka-szervező cég irodájában értünk el, ahol önkéntes alapon nyílt alkalma bármely ott megforduló diáknak kitölteni a kérdőíveket. Mintánk részletes leírását – mind a teljes mintára, mind a dohányzói státusz alapján bontott adatokra vonatkozóan – az 1. táblázat tartalmazza. Ehelyütt csak azt jegyezzük meg, hogy mintánkban a nemek eloszlása nem volt teljesen kiegyensúlyozott: valamivel több nő, mint férfi vett részt felmérésünkben. Mintánkban továbbá az iskolázottsági szint megoszlása teljesen nélkülözte a reprezentativitást, mivel a minta döntő része felsőfokú tanulmányokat végző, illetve végzett fiatal volt. Ugyanakkor mintánk a havi bevétel tekintetében viszont viszonylag kiegyensúlyozott eloszlást mutatott. Fontos adalék továbbá eredményeink általánosíthatóságának értékeléséhez, hogy vizsgálatunkban a válaszadók 34,9 %-a dohányzott, amiből a teljes mintára vetítve 10,5 % volt a nem rendszeresen cigarettázók aránya. Ezek az adatok viszonylag jól beilleszthetők a

43

korábban már ismertetett, a hazai dohányzás prevalenciáját kutató felmérések eredményeibe. 1. táblázat: a minta szociodemográfiai jellemzői és a Logo-Teszten elért pontszámok a teljes mintára vetítve, illetve dohányzói státusz szerinti bontásban

Teljes minta

Nem-dohányzók

Dohányzók

N (%) / M (SD) N

171 (100,0)

108 (65,1)

58 (34,9)

Férfi

69 (40,4)

43 (39,8)

22 (37,9)

Nő

102 (59.6)

65 (60,2)

36 (62,1)

Életkor

23,9 (3,3)

24.3 (3,6)

23,1 (2,7)

Általános iskola

1 (0,6)

1 (0,9)

0 (0,0)

Szakmunkásképző

2 (1,2)

1 (0,9)

1 (1,7)

Szakközépiskola

11 (6,5)

4 (3,7)

7 (12,1)

Gimnázium

17 (10,0)

11 (10,3)

5 (8,6)

Főiskola / egyetem

139 (81,8)

90 (84,1)

45 (77,6)

≥30.000 Ft

11 (7,0)

10 (9,9)

1 (2,0)

30.000-50.000 Ft

35 (22,3)

26 (25,7)

7 (13,7)

50.000-80.000 Ft

44 (28,0)

27 (26,7)

16 (31,4)

80.000-120.000 Ft

38 (24,2)

22 (21,8)

16 (31,4)

120.000-160.000 Ft

14 (9,1)

8 (7,9)

6 (11,8)

160.000-200.000 Ft

9 (5,7)

3 (3,0)

5 (9,8)

≥200.000 Ft

6 (3,8)

5 (5,0)

0 (0,0)

Logo-Teszt (0-32)*

12,8 (4,1)

12,1 (3,4)

14,1 (5,0)

Nem

Iskolai végzettség

Havi nettó bevétel

*A magasabb összpontszám magasabb egzisztenciális frusztrációt, vagyis alacsonyabb élet-értelmességi szintet jelent.

3.2. Mérőeszközök Ezen vizsgálatunkban mindössze néhány szociodemográfiai adatot használtunk kontrollváltozóként; konkrétan a nemet, az életkort, az iskolai végzettséget és a bevételek

44

nagyságát. Mivel számítottunk rá, hogy válaszadóink leginkább iskoláikat még nem befejezett diákok lesznek, az iskolázottsági szinttel kapcsolatban minden kategóriát úgy adtunk meg, hogy nem a legmagasabb befejezett szintet kértük, hanem a tanulmányok le-nem-zárulta esetén az épp folyamatban lévőt, mivel úgy véltük, hogy megtévesztő lenne például az egyetemistákat középfokú végzettségűként számon tartani. Válaszadóink jövedelmi helyzetét egy meglehetősen komplex kérdéssel próbáltuk feltárni14, hogy lehetőleg a legkevesebb információ vesszen el a terminológiai különbségeken. E kérdés kapcsán hét válaszlehetőséget adtunk meg, melyet az 1. táblázat részletesen bemutat. A dohányzói státusszal kapcsolatos válaszokat dohányzó és nem-dohányzó kategóriára bontottuk. A dohányzás intenzitásának felmérésére öt lehetséges választ adtunk meg: heti 1-2, napi 0-5, napi 6-10, napi 10-20, napi 20-nál több cigaretta. Az élet értelmességének mérésére az Elisabeth Lukas (1971) által kidolgozott Logo-Tesztet használtuk.15 A vizsgálatunkban használt verzió alapját a szerző egy későbbi munkája képezi (Lukas, 1986), melyet Guttmann (1996) a logoterápia addigi mérőeszközeit is áttekintő tanulmányában az értelemmel való betöltöttség legjobb mérőeszközeként jellemez. A teszt három részre tagolódik: (1) Az első rész (9 item) az értelemmel való betöltöttség forrásainak mérését célozza meg. Tételeit a szerző több száz, random módon, a bécsi utcákon megszólított ember válaszai alapján állította össze, melyeket arra a kérdésre adtak, hogy életüket értelmesnek érzik-e, és ha igen, mi adja ennek alapját (Lukas, 1971). (2) A második rész (7 item) célja az egzisztenciális frusztráció operacionalizálása, mely olyan jelenségeket emel be a tesztbe, mint például az agresszió, regresszió, (túl)kompenzálás, menekülési tendencia. (3) A harmadik rész (4 item) további 2 egységre bontható. Az első azt kívánja kimutatni, hogy az egyén alapvető céljai frusztrálódása esetén milyen stratégiát alkalmaz (merev ragaszkodás a korábbi célokhoz / kompromisszumkeresés / más célok keresése). A második tartalomelemzést kívánó, nyitott kérdés. Célja két dimenzió mentén értékelni a kapott szövegeket: az értelem-beteljesítésén (értelmesség-kontinuum), és az átélt jó és rossz dolgokhoz való vi-

14

„Mennyi a családjában az egy főre eső nettó, havi jövedelem? [Család alatt itt most azokat értjük, akik-

kel gazdasági közösségben él: ha önálló, akkor ezt; ha egyedül él, de a szülei támogatják, akkor ezt stb.; nettó jövedelem alatt pedig azt az összeget, amiből valójában él, függetlenül a hivatalos jövedelmétől és annak kategóriájától (különféle pótlékok, bér vagy bér + prémium, ösztöndíj stb.)]” 15

A kérdőív teljes szövege megtalálható a függelékben.

45

szonyulásén (beállítódási kontinuum). A pontozást a szerző úgy alakította ki, hogy a magasabb összpontszám magasabb egzisztenciális frusztrációt, vagyis alacsonyabb életértelmességet jelent. Meg kell jegyezzük, hogy vizsgálatunk elvégzésekor nem létezett magyar nyelven validált, az élet értelmességét mérő kérdőív, ezért magát a fordítási folyamatot is magunknak kellett elvégeznünk. A saját és egy további logoterápia területén szakértő fordító által készített fordítás alapján elkészítettünk egy közös változatot, melynek egy független, német anyanyelvű, de évtizedek óta Magyarországon élő, hivatásos fordító által készített, német nyelvre visszafordított verzióját a teszt kidolgozója jóváhagyta. A teljes kérdőívek kiértékelése során először mindig a Logo-Teszt tartalomelemzését végeztük el, hogy a teszt többi részéből nyert információ ne befolyásolhassa a pontozást. Egyéb módon nem tértünk el a manuál instrukcióitól. A mérőeszköz belső megbízhatósága mintánkban egy századdal, de az elfogadhatóság határa alá esett (Cronbach-alfa = 0,59).

3.3. Statisztikai elemzések Statisztikai elemzéseinket az SPSS 13.0 programmal végeztük. Folytonos változóink normalitás-vizsgálatára az elemszámot figyelembe véve a Shapiro-Wilk-féle statisztikát választottuk. Mivel ez alapján mind az életkor, mind az anyagi helyzet, mind a LogoTeszten elért pontszámok eloszlása eltért a normálistól, ezek esetében nem-paraméteres eljárásokat alkalmaztunk. A dohányzói státusz, valamint a nem és az iskolai végzettség kapcsolatának vizsgálatára khi-négyzet próbát, míg az életkor, az anyagi helyzet és az élet értelmessége esetében Mann-Whitney-tesztet használtunk. A hatásméret kifejezésére legfontosabb független változónk, az élet értelmessége tekintetében Cohen-féle d-értéket számítottunk.16 A többváltozós elemzésben szimultán bináris logisztikus regressziót használtunk – az egyváltozós szinten szignifikáns független változók bevonásával. A dohányzók almintáján végzett vizsgálatban, melyben függő változónk a dohányzás intenzitása volt, szintén nem-paraméteres eljárásokat használtunk, mégpedig mind a négy független változó esetében Spearman-féle rangkorrelációs együtthatót. 16

A Cohen-féle d-értéket egy internetes alkalmazás segítségével számítottuk ki, melyek forrása a követ-

kező: http://davidmlane.com/hyperstat/effect_size.html

46

4. Az első, kényelmi mintavételű, keresztmetszeti vizsgálat eredményei Mintánkban a válaszadók 34,9 %-a dohányzott, amiből a teljes mintára vetítve 10,5 % volt a nem rendszeres, vagyis a napi egy szálnál kevesebbet szívók aránya. 6,8% számolt be arról, hogy napi 0-5 szálat, míg 5,9 % arról, hogy 6-10 szál cigarettát szív el naponta. A napi 10-20 szálat fogyasztók aránya 11,1 % volt, míg mindössze 0,6% válaszolta, hogy napi egy doboznál többet szív. Az egyváltozós elemzések azt mutatták, hogy a dohányzói státusz mintánkban nem állt kapcsolatban sem a nemmel (p = 0,868), sem az iskolai végzettséggel (p = 0,251). Szignifikáns kapcsolat mutatkozott viszont a dohányzás és a fiatalabb életkor (Z = -2,177; p = 0,029), a jobb anyagi helyzet (Z = -2,306; p = 0,021) és az élet értelmességének alacsonyabb szintje (Z = -2,349; p = 0,019) között. Ez utóbbi kapcsolat erőssége közepes erősségű volt (Cohen-féle d-érték = 0,50). Az élet értelmességének alacsonyabb foka a dohányzó magatartásnak továbbá a többváltozós elemzés során is – az életkor és a havi bevétel nagyságának kontrollálása mellett – szignifikáns, pozitív bejóslója maradt (OR = 1,14; p = 0,005). A dohányzói státusz varianciájának mintegy 13%-át magyarázó regressziós modellünket részletesen a 2. táblázat mutatja be. 2. táblázat: a dohányzói státusz prediktorai mintánkban (bináris logisztikus regresszó-elemzés)

Konfidencia-intervallum B

(95%)

β

Szign.

Alsó

Felső

Életkor

-0,151

0,860

0,766

0,965

0,011

Bevétel

0,375

1,455

1,111

1,905

0,006

Logo-Teszt

0,135

1,144

1,042

1,257

0,005

Modell-illeszkedés: χ2(3) = 20,465; p < 0,001; Cox & Snell R2 = 0.126 A dohányzók almintáján végzett egyváltozós elemzéseink, melyek a dohányzás intenzitásának bejóslóira vonatkoztak, azt mutatták, hogy a cigarettázás ezen aspektusa a független változók közül mintánkban mindössze az iskolai végzettséggel állt kapcsolatban (rSpearman = 0,269; p = 0,041). Mivel sem az élet értelmessége (p = 0,912), sem demográfiai kontroll-változóink, a nem (p = 0,283), az életkor (p = 0,358), a bevételek

47

nagysága (p = 0,943) nem mutatott szignifikáns összefüggést az elszívott cigaretták mennyiségével, ezért e függő változóval kapcsolatban többváltozós elemzést nem végeztünk. Eredményeink csak részben erősítették meg kiindulási hipotéziseinket, amenynyiben az élet értelmességének alacsonyabb szintje csak a dohányzó magtartás előfordulásával állt kapcsolatban, annak intenzitásával nem. Ez előbbi viszonylatban, egyváltozós szinten az élet értelmességével való kapcsolat erőssége közepesnek, míg a többváltozós elemzések során gyengének mutatkozott. Jelen vizsgálatunkkal kapcsolatban számos korlátról kell szót ejtenünk. (1) Adataink meglehetősen kis elemszámú, kényelmi mintavétellel gyűjtött mintán alapulnak, ami nem teszi lehetővé az eredmények más populációkra történő általánosítását. (2) Az élet értelmességének mérésére szolgáló kérdőívünk validálása hazánkban még nem történt meg, és a mintánkban kapott alacsony belső megbízhatóság – mely egyúttal az érvényességet is szükségszerűen korlátozza – csökkenti annak valószínűségét, hogy ez a későbbiekben megtörténhetne. (3) Vizsgálatunk keresztmetszeti elrendezése nem teszi lehetővé, hogy a dohányzó magatartás előfordulása és az élet értelmességének alacsonyabb foka közt talált kapcsolat oki irányára következtessünk, nem zárható ki ugyanis, hogy a dohányzás hat valami módon akár közvetlenül, akár valamelyik korrelátumán keresztül az élet értelmességére; vagy hogy a függő és a független változónk közt megfigyelt kapcsolat egy harmadik változóra vezethető vissza, mellyel mind a dohányzás, mind az élet értelmessége kapcsolatban van. Hogy csak egy lehetséges példát említsünk, ilyen változó lehet a depresszió, mely mind a dohányzással (Fergusson, Goodwin, & Horwood, 2003; Steuber & Danner, 2006; Urbán, Kugler, Oláh, & Szilágyi, 2006; Zhua & Valbø, 2002), mind az élet értelmességének csökkent szintjével (Crumbaugh, 1964, 1968; Dyck, 1987, Feldman & Snyder, 2005; Garner, Bhatia, Dean, & Byars, 2007; Steger, Frazier, Oishi, & Kaler, 2006; Waisberg & Starr, 1999; Zika & Chamberlain, 1992) jól dokumentált kapcsolatot mutat. Célunkul ezért olyan további vizsgálatok lefolytatását tűztük ki, melyek a jelen kutatásnál nagyobb és sokszínűbb mintán, validált mérőeszközökkel, minél több potenciális kontrollváltozót bevonva, és lehetőleg hosszmetszeti elrendezést is alkalmazva képesek elemezni az élet értelmessége és a dohányzás közti kapcsolatot.

48

5. A második kényelmi mintavételű, keresztmetszeti vizsgálat módszerei Második vizsgálatunkban – előző elemzéseink egyes említett hiányosságait pótolandó – már a korábbinál nagyobb, sokszínűbb mintán, és Magyarországon bemért mérőeszközökkel kívántuk vizsgálni az élet értelmessége és a dohányzás közti kapcsolatot. Ezen elemzéseink során is két kérdésre kerestünk választ: (1) Az élet értelmessége kapcsolatban áll-e a dohányzói státusszal; (2) az élet értelmessége a cigarettázók között összefügg-e azzal, hogy mennyit dohányoznak.

5.1. Kutatási elrendezés és minta Jelen, kényelmi mintavételű, 2006 tavaszán végzett, keresztmetszeti elrendezésű vizsgálatunkhoz kétféleképpen gyűjtöttük az adatokat. Az adatok legnagyobb részét (341 fő) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pszichológia szakos hallgatói gyűjtötték. A hallgatók feladata – egy módszertani kurzus keretein belül – az volt, hogy fejenként 10 kérdőívet töltessenek ki ismerőseikkel, barátaikkal, családtagokkal. Maguk a hallgatók tehát nem voltak válaszadók. A hallgatókat arra instruáltuk, hogy törekedjenek iskolai végzettség és életkor szempontjából minél sokszínűbb mintát összegyűjteni. Az adatgyűjtés, az adatok rögzítése, majd az összes adat egyesítésével született adatbázis elemzése a kurzus teljesítésének feltétele volt. További 51 főt a budapesti Aluljáró Ifjúsági Iroda munkatársai vontak be vizsgálatunkba mind saját ismerőseik, mind az irodában megforduló fiatalok köréből. Az Iroda az adatgyűjtésért utólag jelképes összegű tiszteletdíjat kapott az erre a kutatásra, a Viktor Frankl Alaptól kapott kutatási támogatásunkból. A kérdőíveket írott instrukciókkal, zárható borítékban juttattuk el a válaszadókhoz, így a kitöltött kérdőívek lezárt borítékban, anonim módon jutottak vissza hozzánk a hallgatókon, illetve a fenti irodai munkatársakon keresztül. A válaszadók számára a részvétel teljesen önkéntes volt. Ellentételezésként mindössze annyit ajánlottunk fel, hogy a vizsgálat előfeltevéseiről és eredményeiről utólag részletes tájékoztatást adunk az érdeklődőknek. E lehetőséggel végül 89 személy (26,1%) élt, akik érdeklődésük jelzésére megadták elérhetőségüket, melyet egy, a fő kérdőívétől eltérő, szintén általunk mellékelt borítékba helyeztek el. Így biztosítani tudtuk, hogy még az érdeklődésüket névvel, elérhetőséggel jelző vizsgálati személyek anonimitása se sérüljön. Részükre

49

2006 decemberében kimerítő írásos tájékoztatást nyújtottunk mind a vizsgált hipotézisekről, mind a kapott eredményekről. A teljes minta tehát végül 392 főből állt, melyből 184 fő (46.9 %) volt férfi, míg 208 fő (53.1 %) nő. A résztvevők átlagéletkora 32,3 év volt (szórás = 14,0 év). Mintánkban az elmúlt évben cigarettázók aránya 44,6 % volt. A minta további, részletes leírása – dohányzói státusz szerinti bontásban – megtalálható a 3. táblázatban. 3. táblázat: a minta leíró jellemzői dohányzó státusz szerinti bontásban, és a dohányzók és nemdohányzók jellemzőinek egyváltozós összevetése

Dohányzók

Nem-

Statisztika

dohányzók

Szignifikancia

N (%) / M (SD) N

175 (45,0)

214 (55,0) χ2(1) =

Nem

6,697

0,011

Férfi

95 (54,3)

88 (41,0)

Nő

80 (45,7)

126 (58,9)

Életkor (év)

29,1 (11,3)

34,9 (15,4)

Z = -2,938

0,003

3,9 (1,1)

3,8 (1,2)

Z = -0,083

0,934

≤ 8 általános (1)

9 (5,1)

12 (5,7)

Szakmunkásképző (2)

9 (5,1)

15 (7,1)

Szakközépiskola (3)

31 (17,7)

39 (18,6)

Gimnázium (4)

74 (42,3)

75 (35,7)

Főiskola / egyetem (5)

52 (29,7)

69 (32,9)

Iskolai végzettség

χ2(1) =

Településnagyság

8,422

≤ 100 000 lakos

67 (38,3)

113 (53,1)

> 100 000 lakos

108 (61,7)

100 (46,9)

3,7 (1,7)

3,4 (1,7)

4 (2,4)

16 (8,0)

41 (24,3)

55 (27,6)

Egy főre eső nettó havi bevétel < 30 000 Ft (1) 30 – 60 000 Ft (2)

50

Z = -1,932

p = 0,004

p = 0,053

Dohányzók

Nem-

Statisztika

dohányzók

Szignifikancia

N (%) / M (SD) 60 – 90 000 Ft (3)

46 (27,2)

47 (23,6)

90 – 120 000 Ft (4)

32 (18,9)

39 (19,6)

120 – 150 000 Ft (5)

19 (11,2)

14 (7,0)

150 – 180 000 Ft (6)

7 (4,1)

12 (6,0)

20 (11,8)

16 (8,0)

> 180 000 Ft (7) Elmúlt évi illegálisszer-

χ2(1) =

használat

46,213

< 0,001

Igen

57 (32,6)

13 (6,1)

Nem

117 (66,9)

201 (93,9)

4,1 (6,4)

1,9 (3,9)

Z = -5,738

< 0,001

13,5 (4,0)

13,5 (3,7)

Z = -0,173

0,863

22,9 (6,8)

23,6 (6,3)

Z = -0,858

0,391

101,1 (17,1)

105,3 (16,1)

Z = -2,403

0,016

54,9 (7,4)

56,3 (6,6)

Z = -1,730

0,084

Alkoholfogyasztás (ital / hét) Depressziós tünetegyüttes (BDI-S, 9-36) Élettel való elégedettség (SWLS, 5-35) Élet értelmessége (PIL, 20-140) Élet értelmessége (Logo-Teszt-M, 14-70)

5.2. Mérőeszközök Vizsgálatunkba a nemen, az életkoron és az iskolai végzettségen (öt válaszlehetőség; általános iskolaitól az egyetemi végzettségig) kívül további két szociodemográfiai jellemzőt is bevontunk. A településnagyság felmérésére eredetileg öt válaszlehetőséget adtunk meg, azonban több kategóriába is olyan kevés válasz esett, hogy a statisztikai elemzésekből így ki kellett volna hagyjuk ezt a változót. Ezért a válaszokat úgy alakítottuk át hogy 100 000 fő alatti és feletti lélekszámú településeken lakókra osztottuk fel a válaszadókat. Szintén rákérdeztünk résztvevőink anyagi helyzetére az előző vizsgála-

51

tunkban már bemutatott kérdéssel. Hét válaszlehetőséget adtunk meg („< 30 000 Ft” -tól „> 180 000 Ft”-ig), melyek mindegyikénél elemezhető mennyiségű adatot kaptunk. A nikotinhasználatot két kérdéssel mértük. Az első az elmúlt évi, bármilyen gyakorisággal történő cigarettahasználatra kérdezett rá egy eldöntendő kérdés formájában.17 A második a dohányzókat kérte fel, hogy adják meg a lehető legpontosabban, hogy mennyi cigarettát szívtak átlagosan.18 Itt a szokásostól eltérő módon, nem adtunk meg előre megszabott válaszkategóriákat, hanem a válaszadókra bíztuk, hogy szövegesen és a lehető legpontosabban megadják cigarettafogyasztásuk intenzitását. A kapott szöveges válaszokat úgy kódoltuk, hogy a napi egy cigaretta jelentett egy egységet. Így például aki azt a választ adta, hogy heti 2-3 cigarettát szív el, azt

2.5 ≡ 0.36 -ként kódol7

tuk. E módszerrel az volt a célunk hogy a dohányzók cigarettafogyasztásának intenzitásáról a lehető legpontosabb adatokat kapjuk. A nem egyértelmű válaszokat egy további független pontozó értékeléseivel egyeztetve kódoltuk. Ugyanakkor a válaszok eloszlása annyira eltért a normáltól, hogy elemzéseinkben nem tudtuk a nyers pontokat folytonos változóként kezelni, hanem 6 kategóriára osztva (< napi 1 szál, 1-5, 6-10, 11-15, 16-20, napi 20-nál több szál cigaretta), ordinális változóként vizsgáltuk a továbbiakban. A nikotin mellet az alkohol és az illegális szerek fogyasztására is kitértünk egyegy kérdés erejéig. Az illegális drogokra vonatkozóan eldöntendő formában kérdeztünk rá az elmúlt évi szerhasználatra.19 Az alkohol-fogyasztásra vonatkozóan ugyanazt a módszert követtük, mint a dohányzás intenzitása esetében; azzal az egyetlen különbséggel, hogy itt heti egy italt tekintettünk egy egységnek.20 Az élet értelmességét a nagyobb megbízhatóság érdekében két skálával is mértük. A Crumbaugh és Maholick (1964) által kidolgozott, 20 tételes, 7-fokú skálával működő Életcél-kérdőív (Purpose in Life Test, PIL) világszerte a legelterjedtebben használt 17

„Dohányzott-e bármilyen gyakorisággal az elmúlt 1 évben? Igen / Nem”

18

„Kérjük adja meg a lehető legpontosabban, hogy mennyi cigarettát szívott el az elmúlt évben (pl. havi

3-4 alkalommal egy-egy szál; napi 15 szál stb.)” 19

„Fogyasztott-e az elmúlt évben bármilyen kábítószert (az alkoholt, nikotint és koffeint ne számítsa

bele)? Igen / Nem” 20

„Ha fogyasztott-e az elmúlt 12 hónapban alkoholt, átlagosan milyen gyakran fogyasztott el egy italt

(egy ital = 1 dl bor vagy 2 dl sör vagy 1/2 dl rövid ital)? Kérjük, próbálja meg válaszát a lehető legpontosabban megadni (pl. napi 3; havi 2 stb.)”

52

skála az élet értelmességével kapcsolatos empirikus vizsgálatokban.21 A tételek olyan jellemzők megragadására irányulnak, mint amilyen például az életcélok világossága, az egyéni élet értékéhez és a halálhoz való viszonyulás vagy éppen az unalom és a jelenben való elmerülni-tudás. A mérőeszköz egyik sajátossága, hogy az egyes pontértékeknek nincs állandó jelentése, hanem az tételről-tételre változik. Pl. 11. Ha az életemre gondolok, 1

2

3

gyakran tűnődöm azon, hogy egyáltalán miért is élek.

4 (semleges)

5

6

7 mindig látom, hogy miért vagyok a világon.

A teszt belső megbízhatósága a nemzetközi eredmények szerint általában igen jó, a Cronbach-alfa-érték jelen vizsgálatunkban is meglehetősen magas volt mind a teljes (α = 0,90), mind a dohányzók mintájában (α = 0,89). A kérdőív magyar változatának egyéb pszichometriai jellemzőit részletesen tárgyaljuk validáló tanulmányunkban (Konkolÿ Thege & Martos, 2006). Másik mérőeszközünk a korábban már használt LogoTeszt módosított változata (Logo-teszt-M) volt.22 A nemzetközi adatok alapján kialakított, 14-tételes, átdolgozott forma pszichometriai tulajdonságait és az eredeti formától való eltéréseket, illetve azok okait részletesen elemezzük validáló tanulmányunkban (Konkolÿ Thege, Martos, Bachner, & Kushnir, közlésre benyújtva). Itt röviden csak a legfontosabb változtatásokra térünk ki: (1) töröltük az 1., 14. és a 17-20 tételeket; (2) a háromfokú válaszskálát ötfokúra bővítettük és a pontozást úgy alakítottuk át, hogy a magasabb értékek magasabb élet értelmességi szintet jelentsenek. A jelen változat mintánkban – az eredeti Logo-Teszttel kapcsolatos korábbi eredményeinkkel szemben – már jónak mondható belső megbízhatósággal rendelkezett mind a teljes (α = 0,77), mind a dohányzók mintájában (α = 0,79). A depressziós tünetegyüttes mérésére a Beck Depresszió Kérdőív (Beck, Ward, Mendelson, Mock, & Erbaugh, 1961) 9 tételes, 4-fokú Likert-skálával rendelkező rövidített, magyar változatát használtuk, mely a depresszió olyan tüneteire kérdez rá, mint a szociális visszahúzódás, döntésképtelenség, alvászavar, fáradékonyság, túlzott aggódás 21

A kérdőv szövege megtalálható a függelékben.

22

A kérdőv szövege megtalálható a függelékben.

53

a testi tünetek miatt, munkaképtelenség, pesszimizmus, az elégedettség és az öröm hiánya, valamint önvádlás (Rózsa, Szádóczky, & Füredi, 2001). A magasabb pontszámok több depressziós tünetre utalnak. A kérdőív belső megbízhatósága a korábbi vizsgálatokban jónak bizonyult, s a jelen elemzések során is mind a teljes (α = 0,79), mind a dohányzók mintájában (α = 0,80) megfelelő volt. Az általános elégedettség és a jóllét mérésére az Élettel Való Elégedettség Kérdőívet (Satisfaction With Life Scale – SWLS) alkalmaztuk, mely 5 tételes, 7-fokú Likert-skálával rendelkező mérőeszköz. Ez a skála fókuszáltan az élettel való globális elégedettséget méri, eltekintve olyan kapcsolódó tényezőktől, mint pédául a pozitív affektivitás (Diener, Emmons, Larsen, & Griffin, 1985). A kérdőív általunk használt, magyar változatával eddig nem készült publikált empirikus vizsgálat, azonban a tételek alacsony száma és egyszerűsége miatt ez meglátásunk szerint nem csorbítja érdemben a skála jelen célokra való használhatóságát. A mérőeszköz belső megbízhatósága vizsgálatunkban mind a teljes (α = 0,89), mind a dohányzók mintájában (α = 0,88) is kiváló volt.

5.3. Statisztikai elemzések Statisztikai elemzéseinket az SPSS 13.0 programmal végeztük. Folytonos változóink normalitás-vizsgálatát a Shapiro-Wilk teszttel végeztük el; ennek eredményei szerint egyik folytonos változónk sem felelt meg maradéktalanul a normalitás kritériumainak, ezért esetükben nem-paraméteres eljárásokat alkalmaztunk. Mivel mintánk két almintából tevődött össze (ld. a minta leírásánál), függő változóink szempontjából öszszevetettük őket, hogy tisztázzuk, esetleges osztályon belüli (intraclass) kapcsolatok befolyásolhatják-e eredményeinket. Mivel sem a dohányzói státusz [χ2 (1) = 0,210; p = 0,651)], sem a dohányzás intenzitása (Z = -0,668; p = 0,504) tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget a két alminta között, a továbbiakban a mintát egységesként kezeltük. Dohányzói státusz Első függő változónknál, egyváltozós szinten a kategoriális független változók (nem, településnagyság, elmúlt évi illegális szerhasználat) esetében khi-négyzet próbát, míg az ordinális (iskolai végzettség, anyagi helyzet) vagy nem normális eloszlású folytonos változók (életkor, alkoholfogyasztás, depressziós tünetegyüttes, élettel való elégedett-

54

ség, élet értelmessége) esetében Mann-Whitney tesztet használtunk. A többváltozós elemzések során mindkét élet értelmességét mérő kérdőívvel külön-külön elvégeztünk egy-egy bináris logisztikus regresszió-elemzést – az egyváltozós szinten szignifikáns független változók bevonásával. A külön történő elemzést az elméleti megfontolásokon kívül az is indokolta, hogy a két mérőeszköz (a PIL és a Logo-Teszt-M) közti együttjárás az elvárásoknak megfelelően igen erős volt (rSpearman = 0,728; p < 0,001), vagyis a multikollinearitás veszélye állt volna fenn az egy egyenletbe való bevonás esetén. A dohányzás intenzitása A dohányzás intenzitása, valamint a nem, a településnagyság és az elmúlt évi illegális szerhasználat kapcsolatának vizsgálatára Mann-Whitney-tesztet, míg a többi, ordinális (iskolai végzettség, anyagi helyzet) vagy nem normális eloszlású folytonos változó (életkor, alkoholfogyasztás, depressziós tünetegyüttes, élettel való elégedettség, élet értelmessége) esetében Spearman-féle rangkorrelációs eljárást alkalmaztunk. A többváltozós elemzésben mindkét élet értelmességét mérő kérdőívvel külön elvégeztünk egyegy ordinális regresszió-elemzést – az egyváltozós szinten szignifikáns független változók bevonásával.

55

6. A második, kényelmi mintavételű, keresztmetszeti vizsgálat eredményei 6.1. Dohányzói státusz Egyváltozós szinten (ld. részletesen a 3. táblázatot) az élet értelmességének alacsonyabb foka pozitív összefüggést mutatott a dohányzás előfordulásának valószínűségével; noha a Logo-Teszt-M esetében a kapcsolat csak tendencia-erősségű volt. A hatásméret mind az Életcél-kérdőív (Cohen-d = 0,25), mind a Logo-Teszt-M (Cohen-d = 0,20) esetében kicsi volt. A kontroll-változók közül a férfi nem, az alacsonyabb életkor, a nagyobb településen való lakhely, az elmúlt évi illegálisszer-használat és az intenzívebb alkoholfogyasztás és tendencia-jelleggel a jobb anyagi helyzet voltak a dohányzás nagyobb valószínűségének szignifikáns korrelátumai. Az iskolai végzettség, a depressziós tünetek előfordulási gyakorisága és az élettel való általános elégedettség nem álltak szignifikáns kapcsolatban a függő változóval. Az egyváltozós szinten szignifikáns független változók bevonásával elvégzett bináris logisztikus regresszió-elemzés az élet értelmessége tekintetében megismételte az egyváltozós eredményeket: az Életcél-kérdőíven elért magasabb pontszámok továbbra is szignifikáns negatív prediktorai maradtak a dohányzásnak, míg a Logo-Teszt-M-en elért értékek csak tendencia-jellegű bejósló erőt mutattak; továbbra is mindkét esetben gyenge hatásmérettel (4-5. táblázat). A kontroll-változók közül az életkor, az illegális szerhasználat és az alkoholfogyasztás intenzitása bizonyultak a dohányzó magatartás szignifikáns bejóslóinak; az előbbi negatív, míg az utóbbi kettő pozitív irányban. A nem, a településnagyság és az anyagi helyzet elvesztették az egyváltozós szinten mutatott kapcsolatukat a dohányzói státusszal. 4. táblázat: a dohányzói státusz prediktorai az Életcél-kérdőív bevonásával (referencia-kategória: dohányzók)

B

Esély-

p

hányados

95% konfidencia-int. Alsó

Felső

Nem (férfi)

-0,429

0,651

0,107

0,387

1,096

Életkor

0,030

1,030

0,002

1,011

1,051

Településnagyság (100 000

0,218

1,244

0,420

0,731

2,116

56

B

Esély-

p

hányados

95% konfidencia-int. Alsó

Felső

főnél kisebb település) Anyagi helyzet

-0,051

0,950

0,540

0,808

0,118

-1,673

0,188

<0,001

0,092

0,382

Alkoholfogyasztás

-0,062

0,940

0,041

0,886

0,997

Élet értelmessége (PIL)

0,017

1,017

0,029

1,002

1,032

Elmúlt évi illegálisszerhasználat (igen)

Model-illeszkedés: χ2(7) = 69,071; p < 0,001; cox & snell pseudo r2 = 0,195 5. táblázat: a dohányzói státusz prediktorai a módosított Logo-Teszt bevonásával (referenciakategória: dohányzók)

B

Esély-

p

hányados

95% konfidencia-int. Alsó

Felső

Nem (férfi)

-0,386

0,680

0,138

0,408

1,132

Életkor

0,027

1,027

0,005

1,008

1,046

0,264

1,303

0,318

0,775

2,189

-0,036

0,964

0,659

0,822

0,132

-1,633

0,195

<0,001

0,096

0,396

-0,062

0,940

0,040

0,885

0,997

0,031

1,031

0,086

0,996

1,068

Településnagyság (100 000 főnél kisebb település) Anyagi helyzet Elmúlt évi illegálisszerhasználat (igen) Alkoholfogyasztás Élet értelmessége (Logo-Teszt-M)

Model-illeszkedés: χ2(7) = 64,876; p < 0,001; Cox & Snell pseudo R2 = 0,181

6.2. A dohányzás intenzitása A dohányzók közt az átlagos cigarettafogyasztás napi 9,9 szál volt (szórás = 9,0). Az elszívott cigaretták számára vonatkozó eredeti és újrakódolt válaszok eloszlását a 1. és 2. ábra mutatja be. Egyváltozós szinten mind az Életcél-kérdőíven (rSpearman = -0,168; p = 0,030), mind a Logo-Teszt módosított változatán (rSpearman = -0,186; p = 0,015) elért pontszámok szignifikáns negatív kapcsolatban álltak a dohányzás intenzitásával, vagyis mintánk-

57

ban az életüket kevésbé értelmesnek érző dohányzók átlagosan több cigarettát szívtak, mint az életüket értelmesebbnek érzők. A kovariánsok közül még az életkor (rSpearman = 0,177; p = 0,023) és a depressziós tünetegyüttes súlyossága (rSpearman = 0,275; p < 0,001) mutatott szignifikáns; a településnagyság (Z = -1,836; p = 0,066) és az élettel való elégedettség (rSpearman = -0,154; p = 0,064) pedig tendencia-jellegű kapcsolatot az elszívott cigaretták számával. Érdekes módon a nem (Z = -0,441; p = 0,659), az iskolai végzettség (rSpearman = -0,098; p < 0,200), az anyagi helyzet (rSpearman = -0,115; p = 0,142), az elmúlt évi illegális szerhasználat (Z = -0,180; p = 0,857) és az alkoholfogyasztás intenzitása (rSpearman = 0,002; p = 0,980) nem függtek össze a dohányzás intenzitásával. Többváltozós elemzésünk eredményeit a 6. és a 7. táblázat mutatja be részletesen. Mind az Életcél-kérdőívvel, mind a Logo-Teszt módosított változatával elvégzett ordinális regresszió-elemzés eredményei szerint csak a depressziós tünetek súlyossága bizonyult a függő változó szignifikáns bejóslójának többváltozós szinten (illetve az életkor tendencia-jelleggel), mégpedig pozitív irányban. Az élet értelmességének mindkét mérőeszközén elért pontszámok tehát elvesztették az egyváltozós szinten mutatott szignifikáns kapcsolatukat a dohányzás intenzitásával. Szintén nem bizonyult a függő változó szignifikáns előrejelzőjének a településnagyság és az élettel való általános elégedettség. 50

Válaszadók száma

40

30

20

10

0 <1

1-5

5,1-10

11-15

16-20

>20

Naponta elszívott cigaretták száma a dohányzók között

1. ábra: a dohányzás intenzitására vonatkozó újrakódolt adatok

58

0

5

10

15

20

25

30

59

Naponta elszívott cigaretták száma a dohányzók közt

, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , 1,0 1,4 1,5 2,0 2,1 2,8 2,8 3,0 3,5 4,0 4,5 5,0 5,7 6,0 6,5 7,0 7,1 7,5 8,0 10, 11, 11, 12, 12, 13, 13, 14, 15, 16, 17, 17, 18, 19, 20, 22, 24, 25, 27, 30, 40, 00 00 01 02 02 03 03 05 06 07 08 11 12 13 17 18 21 29 33 43 50 67 80 00 30 00 00 40 00 60 00 00 00 00 00 10 00 00 00 40 00 00 000 000 500 500 900 000 500 290 000 000 000 500 000 000 000 500 000 000 500 000 000 0 3 0 0 5 0 3 0 7 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

2. ábra: a dohányzás intenzitására vonatkozó nyers adatok

Válaszadók száma

6. táblázat: a dohányzás intenzitásának prediktorai

Hányados

Esélyhányados

p

95% konfidencia-int. Alsó

Felső

Életkor

0,026

1,026

0,055

0,999

1,054

Településnagyság*

0,313

1,423

0,258

0,772

2,627

Depressziós tünetegyüttes

0,145

1,156

0,007

1,041

1,285

Élettel való elégedettség

0,006

1,006

0,836

0,949

1,066

Élet értelmessége (PIL)

-0,004

0,996

0,772

0,970

1,023

Model-illeszkedés: χ2(5) = 20,341; p = 0,001; Cox & Snell pseudo R2 = 0,137 *

Referencia: 100 000 főnél több lakosú település

7. táblázat: a dohányzás intenzitásának prediktorai

Hányados

Esélyhányados

p

95% konfidencia-int. Alsó

Felső

Életkor

0,025

1,025

0,062

0,999

1,053

Településnagyság*

0,272

1,313

0,378

0,717

2,406

Depressziós tünetegyüttes

0,147

1,158

0,005

1,045

1,283

Élettel való elégedettség

0,008

1,008

0,773

0,955

1,064

-0,016

0,984

0,580

0,928

1,043

Élet értelmessége (Logo-Teszt-M)

Model-illeszkedés: χ2(5) = 22,537; p < 0,001; Cox & Snell pseudo R2 = 0,149 *

Referencia: 100 000 főnél több lakosú település Mintánkban az elmúlt évben cigarettát használok aránya igen magas – a legtöbb

korábban ismertetett hazai vizsgálatban regisztráltnál magasabb – 44,6 % volt. Ebből azonban mindössze 33,1 % volt napi rendszerességgel dohányzó, ami már teljesen megfelel az általánosan ismert és az elméleti részben részletesen ismertetett arányoknak. Mindenesetre ezek az adatok felhívják a figyelmet a dohányzás pontos definiálásának fontosságára a felmérések során, és azt sejtetik, hogy – legalábbis a fiatal felnőttek között mindenképp – a nem napi rendszerességgel dohányzók aránya egyáltalán nem lebecsülendő. A vizsgálatunk tulajdonképpeni célját képező hipotézisek vizsgálatával kapcsolatban a következőképpen összegezhetjük a jelen vizsgálat eredményeit. (1) Az élet ér-

60

telmessége a dohányzói státusszal mind egy-, mind többváltozós szinten gyenge kapcsolatban állt – mégpedig az elvárásainknak megfelelő irányban; a kettő közül az egyik mérőeszköz esetében ugyan csak tendencia-jelleggel. (2) A dohányzás intenzitásának tekintetében jelen vizsgálatunkban az élet értelmessége egyváltozós szinten gyenge, de szignifikáns kapcsolatban állt az elszívott cigaretták számával, ugyanakkor többváltozós szinten a kapcsolat elvesztette statisztikai szignifikanciáját. Ez utóbbi eredményekből – melyek szerint a regresszió-elemzésben a depressziós tünetek súlyossága maradt az egyetlen szignifikáns prediktora a dohányzás intenzitásának – azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az élet értelmessége-értelmetlensége élményének a depresszív állapottal kapcsolatba hozható része felelős az egyváltozós szinten megfigyelt szignifikáns eredményekért. Ehelyütt érdemes ezért szót ejtenünk arról, hogy a jelen vizsgálatban használt mindkét élet értelmességét mérő kérdőív más elemzések során is közepesen erős / erős összefüggést mutatott a depressziós tünetek súlyosságával (Konkolÿ Thege & Martos, 2006; Konkolÿ Thege, Martos, Bachner, & Kushnir, közlésre benyújtva). A további kutatások egyik lehetséges irányának ezért olyan élet értelmességét mérő kérdőívek bevonását látjuk a dohányzás kérdéskörének tanulmányozásába, melyek jobban lefedik a konstruktum depressziótól független tartalmait. Jelen vizsgálatunk az azt megelőzőhöz képest számos erősséggel rendelkezik. Egyfelől a minta érdemben nagyobb és életkor, iskolázottság szempontjából sokszínűbb volt, mint első vizsgálatunk esetében. Másfelől ez alkalommal az élet értelmességének két, megfelelő pszichometriai tulajdonságokkal rendelkező, hazánkban már validált mérőeszközével dolgoztunk. Mindazonáltal szót kell ejtenünk vizsgálatunk korlátairól is. Egyrészt továbbra is megmaradtak a keresztmetszeti elrendezésből fakadó korlátok, melyek lehetetlenné teszik az oki kapcsolatokra való, megbízható következtetések levonását. Másrészt a mintavétel továbbra is kényelmiként definiálható és az elemszám még mindig viszonylag kicsi, mely – különösen a dohányzó alminta esetében – megnehezíti az adatok részletesebb elemzését (pl. nemi bontásban). További kutatásaink ezért akkor tudnának érdemben hozzájárulni eddigi ismereteinkhez, ha a jelenleginél is nagyobb, reprezentatív mintán végeznénk őket, valamint ha a depresszióval kevesebb közös varianciát osztó értelmesség-kérdőívet használnánk.

61

7. Az országos reprezentatív, keresztmetszeti vizsgálat módszerei Jelen elemzéseinkben – az azt megelőző vizsgálat eredményeinek megvitatása alapján – azt tűztük ki célunkul, hogy a dohányzás és az élet értelmességének kapcsolatrendszerét nagy, országos reprezentatív mintán és a depresszióval viszonylag kevés közös varianciát osztó értelmesség-kérdőív segítségével vizsgáljuk. Ez utóbbi szempontnak – valamint az epidemiológiai felméréseknek inkább megfelelő terjedelemnek és egyszerűségnek – a Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív élet értelmességét mérő alskálája felelt meg, melyet a mérőeszközök elemzésénél részletesebben is ismertetünk. Az élet értelmességének dohányzásban betöltött szerepére vonatkozó elemzéseink diszkriminatív erejét növelendő, kovariánsként ezúttal – a demográfiai és szerhasználatra vonatokozó adatokon kívül – az általános jóllétet, a depressziós tünetek előfordulását és az általános énhatékonyság érzését vontuk be vizsgálatunkba.

7.1. Vizsgálati elrendezés és minta Jelen vizsgálatunk mintáját a Hungarostudy országos lakossági egészségfelmérés 2002es adatai szolgáltatták. Ez a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete által szervezett keresztmetszeti vizsgálat a felnőtt lakosság testi-lelki egészségi állapotát, az egészségüggyel kapcsolatos problémáit és igényeit és a betegségekkel kapcsolatos pszichoszociális védő és veszélyeztető tényezők elemzését tűzte ki céljául (Rózsa és mtsai, 2003). Mivel a vizsgálat módszertanát – beleértve a mintakiválasztás szempontjait, az adatfelvétel menetét és az esetleges hibaforrásokat is – részletesen tárgyalja Rózsa és munkatársainak imént hivatkozott tanulmánya, ezekre a kérdésekre ehelyütt részletesen nem térünk ki. A minta 12 668 főből állt (44,8% férfi; 55,2% nő) és hitelesen reprezentálta az ország felnőtt lakosságát nem, életkor és kistérségek szempontjából. A válaszadók pszichoszociális tulajdonságait részletesen bemutatja – nem és dohányzói státusz szerinti bontásban – a 8. táblázat.

62

pot

álló (1)

Egyedül-

Családi álla-

(1-6)

Iskolázottság

2275 (18,0)

3,5 (1,5)

47,6 (17,9)

6987 (55,2)

Nő (2)

Életkor

5666 (44,8)

12668 (100)

Férfi (1)

Nem

N

Teljes minta

5288 (59,3) 49,7 (18,7)

1563

(44,6)

42,2

(12,2)

684 (19,5) (17,4)

1549

3,5 (1,6)

(40,7)

(55,4)

3,3 (1,3)

3623

1940

(71,8)

(28,2)

33,3

***

χ2 =

5,1

***

Z=-

-20,0

***

Z=

220,4***

χ2 =

-

ség

dohányzó 8923

Különb-

Nem-

3506

Dohányzó

Teljes minta

63

450 (23,2)

3,2 (1,3)

42,6 (14,6)

(34,9)

1940

Dohányzó

(22,7)

819

3,6 (1,4)

(18,0)

χ2 = 8,9**

9,7

***

Z=-

9,9

***

(14,9)

233

3,5 (1,4)

(13,7)

(13,8)

728

3,4 (1,6)

(19,0)

51,0

-

-

(77,2)

5288

dohányzó

Nem-

47,8

41,7

(22,8)

1563

Dohányzó

Z=-

-

ség

Különb-

Nők

-

-

-

(65,1)

3623

dohányzó

Nem-

Férfiak

χ2 = 23,8***

Z = -1,2NS

Z = -17,1***

-

Különbség

8. táblázat: a Hungarostudy 2002 mintájának leírása nem és dohányzói státusz szerinti bontásban, illetve a dohányzói státusz és a független változók egyváltozós kapcsolatvizsgálata nemi bontásban

Jóllét (0-15)

abúzus (0-40)

Alkohol-

Igen (1)

Nem (0)

használat

Illegális szer-

(3)

özvegy

Elvált /

(2)

élettárs

Házas /

7,8 (3,8)

2,5 (3,5)

7,7 (3,8)

3,7 (4,3)

147 (4,3)

(95,7)

(97,8)

266 (2,2)

3234

624 (17,8)

7,8 (3,8)

2,1 (3,0)

112 (1,3)

(98,7)

8476

(22,4)

1992

(60,2)

(62,6)

Z = -0,6NS

-22,9

***

Z=

106,2

***

χ2 =

ség

dohányzó 5366

Különb-

Nem-

2192

Dohányzó

11905

2677 (21,2)

7694 (60,8)

Teljes minta

Teljes minta

64

7,9 (3,7)

5,5 (4,6)

92 (4,9)

(95,1)

1775

246 (12,7)

(64,1)

1242

Dohányzó

8,3 (3,6)

3,8 (3,7)

67 (1,9)

(98,1)

3417

(10,2)

370

(67,1)

2429

dohányzó

Nem-

Férfiak

-3,9

***

Z=

-14,3

***

Z=

38,1

***

χ2 =

ség

Különb-

7,5 (3,8)

1,5 (2,4)

55 (3,6)

(96,4)

1456

(24,3)

378

(60,8)

948

Dohányzó

7,4 (3,9)

0,9 (1,7)

45 (0,9)

(99,1)

5047

(30,6)

1617

(55,6)

2932

dohányzó

Nem-

Nők

Z = -1,0NS

Z = -12,2***

χ2 = 59,3***

Különbség

NS

7,9 (2,6)

8,6 (2,6)

3,6 (4,5)

7,5 (2,6)

8,7 (2,6)

3,6 (4,5)

Dohányzó

8,0 (2,6)

8,5 (2,6)

-9,9

***

Z=

Z = -2,4*

Z = -1,7‡

ség

dohányzó 3,6 (4,6)

Különb-

Nem-

nem-szignifikáns; ‡p<0,1; *p<0,05; **p<0,01; ***p≤0,001

sége (0-12)

Élet értelmes-

ság (0-12)

Énhatékony-

tünetek (0-27)

Depressziós

Teljes minta

Teljes minta

65

7,3 (2,6)

8,7 (2,6)

3,4 (4,4)

Dohányzó

7,9 (2,6)

8,8 (2,6)

3,1 (4,3)

dohányzó

Nem-

Férfiak

-7,3

***

Z=

Z = -1,4NS

-3,3

***

Z=

ség

Különb-

7,7 (2,5)

8,6 (2,7)

3,9 (4,6)

Dohányzó

8,1 (2,5)

8,4 (2,7)

3,9 (4,7)

dohányzó

Nem-

Nők

Z = -5,9***

Z = -3,6***

Z = -0,9NS

Különbség

7.2. Mérőeszközök A Hungarostudy számos demográfiai változója közül négyet vontunk be elemzéseinkbe: a nemet, az életkort, az iskolai végzettséget és a családi állapotot. Az iskolai végzettségüket hat lehetőség közül választva adhatták meg a válaszadók (kevesebb, mint 8 általános / 8 általános / szakmunkásképző / szakközépiskola / gimnázium / főiskola vagy egyetem). A családi állapotra vonatkozó kérdésre szintén hat válaszlehetőséget kínált fel az eredeti kérdőív, ezt azonban a jobb kezelhetőség kedvéért három lehetőséggé alakítottuk. Az egyedülálló kategóriát megtartottuk, összevontuk viszont a házastársával együtt élő házas és az élettársi kapcsolatban élő kategóriába esőket. Szintén egy kategóriaként kezeltük továbbá az elvált, az özvegy és a házastársával nem együttélő házas kategóriába esőket. Az egész életre vonatkozó illegális szerhasználatot a következő kérdés mérte fel: „Használt-e élete során valamilyen drogot?”. A kockázatos alkoholfogyasztás mértékét az Alkoholhasználat Zavarainak Szűrőtesztje (Alcohol Use Disorders Identification Test, AUDIT) segítségével mértük fel. Az AUDIT az alkoholfogyasztás zavarainak korai szűrésére kidolgozott mérőeszköz (Saunders, Aasland, Babor, De La Fuente, & Grant, 1993), melynek az utóbbi években hazai adaptációja is elkészült (Gerevich, Bácskai, & Rózsa, 2006). A mérőeszköz tíz, alkoholfogyasztásra, alkoholfüggésre és az alkoholfogyasztásból eredő problémákra vonatkozó kérdést tartalmaz, melyek mindegyikére 0-4-ig terjedő pontérték (az utolsó két tétel esetében csak 0 / 2 / 4-es érték) adható. A dohányzói státuszra vonatkozó kérdésnél eredetileg három válaszlehetőség közül választhattak a vizsgálat résztvevői (soha nem dohányzott / korábban dohányzott, de már nem / jelenleg is dohányzik). Mivel azonban vizsgált kérdésünk szempontjából a soha nem dohányzó és a leszokott dohányos kategória közt elméleti szempontból nincs különbség,23 e két csoportot összevontuk, így vizsgálatunk során csak jelenleg dohányzókat és jelenleg nem dohányzókat különböztettünk meg. A dohányzás intenzitására a tesztbattériában a következő kérdés vonatkozott: „Ha jelenleg dohányzik, hány szál cigarettát szív naponta?” A kapott válaszok azonban rendre a kerek számok körül csopor23

Ezt alátámasztja az a vizsgálatunk is, melyben ugyanezen mintán megtartottuk mindhárom kategóriát

(Konkolÿ Thege, Bachner, Kushnir, & Kopp, 2009).

66

tosultak, megakadályozva ezzel a változó folytonosként való további kezelését (ferdeség = 0,90; csúcsosság = 2,20; Kolmogorov-Smirnov-Z = 11,6; p<.001). Emiatt végül a dohányzás intenzitására vonatkozó válaszokat kategoriálissá alakítottuk át a következőképpen: napi 5 vagy kevesebb szál cigaretta, 6-10-, 11-15-, 16-20- és napi 20-nál több szál cigaretta. Az általános jóllétet a WHO jóllét-kérdőívének (Bech, Staehr-Johansen, & Gudex, 1996) öttételes, magyar változatával (Susánszky, Konkolÿ Thege, Stauder, & Kopp, 2006) mértük. A mérőeszköz négyfokú skálával rendelkezik (egyáltalán nem jellemző / alig jellemző / jellemző / nagyon jellemző) és olyan kérdéseket tartalmaz, mint „Az elmúlt két hét során érezte-e magát vidámnak és jókedvűnek?” vagy „Az elmúlt két hét során érezte-e magát nyugodtnak és ellazultnak?” A kérdőív belső megbízhatósága igen jó volt (Cronbach-alfa = 0,85). A depressziós tünetegyüttes mérésére ismét a Beck Depresszió Kérdőív (Beck, Ward, Mendelson, Mock, & Erbaugh, 1961) kilenctételes, magyar változatát (Rózsa, Szádóczky, & Füredi, 2001) használtuk. A mérőeszközt négyfokú skálával vettük fel (egyáltalán nem jellemző / alig jellemző / jellemző / nagyon jellemző). A kérdőív belső megbízhatósága mintánkban is kiváló volt (Cronbach-alfa = 0,84). Az általános énhatékonyság mérésére a Schwarzer és Jerusalem (1995) által kidolgozott Általános Énhatékonyság Skála négytételes, rövidített változatát (Kopp, Schwarzer, & Jerusalem, 1993) alkalmaztuk. A skála olyan tételeket tartalmaz, mint „Nem esik nehezemre, hogy kitartsak szándékaim mellett és elérjem a céljaimat.” vagy „Bármi történik, általában kezelni tudom a helyzeteket.” A kérdőívet négyfokú skálával vettük fel, belső megbízhatósága a jelen mintában jó volt (Cronbach-alfa = 0,83). Az élet értelmességét a Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív (Rahe & Tolles, 2002; Rózsa és mtsai, 2005) élet értelmességét mérő alskálájának hattételes változatával (Konkolÿ Thege, Martos, Skrabski, & Kopp, 2008) mértük.24 A válaszadók háromfokú skálán fejezhették ki az egyes tételekkel való egyetértésüket (soha / néha / mindig). A mérőeszköz olyan itemeket tartalmaz, mint pl. „Úgy érzem, hogy életem egy nagyobb terv része” vagy „Az értékeim és hitem vezérelnek mindennapjaimban”. A jelen mintában a kérdőív belső konzisztenciája elfogadható szintű volt (Cronbach-alfa = 0,69). 24

A kérdőv szövege megtalálható a függelékben.

67

7.3. Statisztikai elemzések Statisztikai elemzéseinket ezúttal is az SPSS 13.0 programmal végeztük. Folytonos változóink normalitás-vizsgálatát a nagy elemszámra való tekintettel KolomogorovSzmirnov teszttel végeztük el; ennek eredményei szerint egyik folytonos változónk sem felelt meg maradéktalanul a normalitás kritériumainak, ezért esetükben nemparaméteres eljárásokat alkalmaztunk. A dohányzói státusszal kapcsolatban, egyváltozós szinten a kategoriális független változók (nem, családi állapot, elmúlt évi illegális szerhasználat) esetében khinégyzet próbát, míg az ordinális (iskolai végzettség) vagy nem normális eloszlású folytonos változók (életkor, alkohol-abúzus, általános jóllét, depressziós tünetegyüttes, énhatékonyság, élet értelmessége) esetében Mann-Whitney tesztet használtunk. A többváltozós elemzések során bináris logisztikus regresszió-elemzést végeztünk – az egyváltozós szinten szignifikáns független változók bevonásával. A dohányzás intenzitása, valamint a nominális független változók kapcsolatának vizsgálatára Mann-Whitney-, illetve Kruskall-Wallis-tesztet, míg a többi, ordinális vagy nem normális eloszlású folytonos változó esetében Spearman-féle rangkorrelációs eljárást alkalmaztunk. A többváltozós elemzésben ordinális regresszió-elemzést végeztünk – szintén csak az egyváltozós szinten szignifikáns független változók bevonásával.

68

8. Az országos reprezentatív, keresztmetszeti vizsgálat eredményei 8.1. A dohányzással kapcsolatos leíró adatok Az itt bemutatott 2002-es, országos reprezentatív adatok szerint Magyarországon a felnőtt lakosság 28,2%-a dohányzott, mely arány a férfiak között jóval nagyobb volt (34,9%), mint a nők esetében (22,8%). A dohányosok közt a naponta átlagosan elszívott cigaretták száma 16,1 (szórás = 8,4) volt, mellyel kapcsolatban szintén jelentős nemi különbségek mutatkoztak: míg a férfiak átlagosan 18,2 (szórás = 8,7), addig a nők 13,5 (szórás = 7,3) szál cigarettát szívtak el naponta. A teljes mintán az elszívott cigaretták számára vonatkozó eredeti és újrakódolt válaszok eloszlását a 3. és 4. ábra mutatja be. 1 200

Válaszadók száma

1 000

800

600

400

200

0 1 2

3

4

5

6

7

8

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 30 35 40 45 50 60 63

3. ábra: a dohányzás intenzitására vonatkozó nyers adatok

69

1 250

Válaszadók száma

1 000

750

500

250

0 5 vagy kevesebb szál

6-10 szál

11-15 szál

16-20 szál

több, mint 20 szál

4. ábra: a dohányzás intenzitására vonatkozó újrakódolt adatok

8.2. Az élet értelmessége és a dohányzói státusz Egyváltozós elemzéseink szerint az élet értelmessége szignifikáns negatív kapcsolatban állt a dohányzással, vagyis a dohányzók mind a teljes (Cohen-d = 0,19), mind a férfi (Cohen-d = 0,23), mind a női mintában (Cohen-d = 0,15) alacsonyabb élet értelmességi szinttel voltak jellemezhetőek, mint a nemdohányzók. Az általános jólléten és a pusztán tendencia-jellegű kapcsolatot mutató depressziós tünetegyüttesen kívül az összes többi független változó szintén szignifikáns kapcsolatban állt a dohányzói státusszal a teljes mintában. A férfiak közt hasonló eredményeket kaptunk, azzal az eltéréssel, hogy esetükben mind az általános jóllét, mind a depressziós tünetegyüttes súlyossága szignifikáns korrelátumnak bizonyult, az énhatékonyság viszont nem mutatott szignifikáns összefüggést a dohányzói státusszal. A nők esetében az életkor, a családi állapot, az illegális szerhasználat és az alkohol-abúzus foka, továbbá az általános jóllét állt kapcsolatban a függő változóval, az iskolázottság, az általános jóllét és a depressziós tünetegyüttes viszont nem. A kapcsolatok irányára és erősségére vonatkozó részletes információk megtalálhatóak a mintaleírásnál már hivatkozott 8. táblázatban. A többváltozós elemzésbe bevont független változók

70

interkorrelációi mindenhol 0,6 alatt maradtak, ezért nem kellett komolyan számolnunk a multikollinearitás veszélyével a regresszió-elemzések során. Az élet értelmességének magasabb szintje – nemtől függetlenül – a többváltozós elemzések során is a dohányzó magatartás szignifikáns negatív bejóslójának bizonyult (9., 10. és 11. táblázat). Egy további regresszió-elemzést elvégezve a teljes mintán, melybe a nem és az élet értelmességének interakcióját is bevontuk, a modell magyarázó ereje nem nőtt, és az interakciós tag sem bizonyult szignifikánsnak (p = 0,681). Így ez utóbbi elemzés eredményeit részletesen nem ismertetjük, csak utalunk rá, hogy az interakció-elemzés eredményei sem támasztották alá jelen vizsgálatban a nemnek az élet értelmessége és a dohányzás közti kapcsolatra gyakorolt moderátor hatását.25 A kontrollváltozókkal kapcsolatos többváltozós eredményeket a következőképpen foglalhatjuk össze. A teljes mintában valamennyi kontroll-változó – tehát a nem, a kor, az iskolázottság, a családi állapot, az illegális szerhasználat, az alkohol-abúzus foka, a depressziós tünetek előfordulása és az énhatékonyság is – a dohányzói státusz szignifikáns prediktorának mutatkozott. A férfiaknál a depressziós tünetegyüttes kivételével szintén minden, az élet értelmessége mellett bevont prediktor – az életkor, az iskolázottság, a családi állapot, az illegális szerhasználat, az alkohol-abúzus foka és az általános jóllét szintje – szignifikánsnak bizonyult. A nők között, a teljes mintához hasonlóan, kivétel nélkül mindegyik kovariáns – tehát az életkor, a családi állapot, az illegális szerhasználat, az alkohol-abúzus foka és az énhatékonyság is – a dohányzói státusz szignifikáns bejóslója volt. A kapcsolatok irányára és erősségére vonatkozó részletes információk megtalálhatóak a 9., 10. és 11. táblázatban. 9. táblázat: a dohányzói státusz bejóslói a teljes mintában

B

Esély-

p

hányados

95% Konfidencia-int. Alsó

Felső

Nem (férfi)

0,23

1,26

< 0,001

1,13

1,39

Életkor

-0,04

0,97

< 0,001

0,96

0,97

25

Érdemes itt megjegyeznünk, hogy mivel egyváltozós szinten a férfiak és a nők esetében nem voltak

maradéktalanul azonosak a függő változó korrelátumai, az interakció-elemzés ilyenkor nem teljesen megbízható módja a moderátor-hatás tesztelésének, amint a 8.3. szakaszban ezt látni fogjuk. Mindazonáltal egy ilyen korlátozott megbízhatóságú analízis is nyújthat némi adalékot a nemi bontásban végzett elemzések értelmezéséhez.

71

B

Esély-

p

hányados Iskolázottság

95% Konfidencia-int. Alsó

Felső

-0,19

0,83

< 0,001

0,80

0,86

Egyedülálló

-0,83

0,43

< 0,001

0,36

0,52

Házas / élettárs

-0,26

0,77

< 0,001

0,68

0,88

-0,79

0,46

< 0,001

0,35

0,60

Alkohol-abúzus

0,10

1,11

< 0,001

1,09

1,13

Depressziós tünetegyüttes

0,22

1,02

< 0,001

1,01

1,03

Énhatékonyság

0,05

1,05

< 0,001

1,03

1,07

Élet értelmessége

-0,06

0,94

< 0,001

0,92

0,96

Családi állapot*

Elmúlt évi illegálisszerhasználat (nem)

Model-illeszkedés: χ2(10) = 1108,4; p < 0,001; Cox & Snell pseudo R2 = 0,095 * Referencia-kategória: Elvált / özvegy

10. táblázat: a dohányzói státusz bejóslói a férfiaknál

B

Esély-

p

hányados

95% Konfidencia-int. Alsó

Felső

Életkor

-0,03

0,97

< 0,001

0,97

0,98

Iskolázottság

-0,25

0,78

< 0,001

0,74

0,82

Egyedülálló

-0,84

0,43

< 0,001

0,34

0,56

Házas / élettárs

-0,34

0,71

0,001

0,58

0,87

-0,63

0,53

< 0,001

0,38

0,76

Alkohol-abúzus

0,10

1,11

< 0,001

1,08

1,12

Általános jóllét

-0,02

0,98

0,023

0,96

1,00

Depressziós tünetegyüttes

0,00

1,00

0,765

0,99

1,02

Élet értelmessége

-0,05

0,95

< 0,001

0,93

0,98

Családi állapot*

Elmúlt évi illegálisszerhasználat (nem)

Model-illeszkedés: χ2(9) = 514,5; p < 0,001; Cox & Snell pseudo R2 = 0,096 * Referencia-kategória: Elvált / özvegy

72

11. táblázat: a dohányzói státusz bejóslói a nőknél

B

Esély-

p

hányados Életkor

95% Konfidencia-int. Alsó

Felső

-0,04

0,97

< 0,001

0,96

0,97

Egyedülálló

-1,03

0,36

< 0,001

0,28

0,46

Házas / élettárs

-0,34

0,71

< 0,001

0,61

0,84

-0,98

0,37

< 0,001

0,24

0,57

Alkohol-abúzus

0,12

1,13

< 0,001

1,09

1,17

Énhatékonyság

0,07

1,07

< 0,001

1,04

1,10

Élet értelmessége

-0,09

0,91

< 0,001

0,89

0,94

Családi állapot*

Elmúlt évi illegálisszerhasználat (nem)

Model-illeszkedés: χ2(7) = 444,8; p < 0,001; Cox & Snell pseudo R2 = 0,070 * Referencia-kategória: Elvált / özvegy

8.3. Az élet értelmessége és a cigarettázás intenzitása Egyváltozós szinten a teljes mintában az élet értelmessége szignifikáns, gyenge, negatív kapcsolatban állt a dohányzás intenzitásával, vagyis mintánkban az életüket kevésbé értelmesnek érző dohányzók átlagosan több cigarettát szívtak, mint az életüket értelmesebbnek érzők. A teljes mintáéhoz hasonló összefüggéseket találtunk a nemi bontásban elvégzett elemzések során, bár a nőknél a naponta elszívott cigaretták száma erősebb kapcsolatot mutatott az élet értelmességével, mint a férfiak esetében (ld. 12. táblázat). A kovariánsok közül, az énhatékonyságot kivéve minden független változó – tehát a nem, a kor, az iskolázottság, a családi állapot, az alkohol-abúzus foka, az általános jóllét, a depressziós tünetek előfordulása is – szignifikáns kapocsaltban állt a dohányzás intenzitásával a teljes mintában. A férfiak esetében az életkor, az iskolázottság, a családi állapot, az alkohol-abúzus foka, az általános jóllét, a depressziós tünetek előfordulása és tendencia-jelleggel az egész életre vonatkozó illegális szerhasználat is a függő változó szignifikáns korrelátumának bizonyult. A nők között az életkor, az iskolázottság, a családi állapot, az általános jóllét, a depressziós tünetek előfordulása és tendencia-jelleggel

73

az énhatékonyság állt kapcsolatban a dohányzás intenzitásával. A 12. táblázat az e kapcsolatokra való részletes adatokat is tartalmazza. 12. táblázat: a dohányzás intenzitásának kapcsolata a független változókkal a teljes, illetve a férfi és női mintában

Teljes minta

Férfiak

Nők

-

-

Z = -16,9***

Nem Férfi

3,5 (1,2)

Nő

2,8 (1,2)

Életkor

rSpearman = 0,15***

rSpearman = 0,15***

rSpearman = 0,14***

Iskolázottság

rSpearman = -0,12***

rSpearman = -0,07***

rSpearman = -0,13***

K.-W-χ2 =

K.-W-χ2 =

K.-W-χ2 =

35,58***

55,13***

20,00***

Egyedülálló

2,9 (1,2)

3,1 (1,2)

2,5 (1,2)

Házas / élettárs

3,2 (1,2)

3,6 (1,1)

2,7 (1,2)

Elvált / özvegy

3,2 (1,2)

3,5 (1,2)

2,9 (1,2)

Illegális szerhasználat

Z = -1,16 NS

Z = -1,83‡

Z = -0,37 NS

Nem

3,1 (1,2)

3,5 (3,2)

2,8 (1,2)

Igen

3,0 (1,3)

3,2 (1,3)

2,7 (1,3)

Alkohol-abúzus

rSpearman = 0,17***

rSpearman = 0,07***

rSpearman = -0,04NS

Jóllét

rSpearman = -0,09***

rSpearman = -0,10***

rSpearman = -0,11***

Depressziós tünetek

rSpearman = 0,07***

rSpearman = 0,06**

rSpearman = 0,12***

Énhatékonyság

rSpearman = -0,03NS

rSpearman = -0,01NS

rSpearman = -0,05‡

Élet értelmessége

rSpearman = -0,10***

rSpearman = -0,06*

rSpearman = -0,13***

Családi állapot

NS

nem-szignifikáns; ‡p<0,1; *p<0,05; **p<0,01; ***p≤0,001 Az élet értelmességének magasabb szintje a többváltozós elemzések során is a

dohányzás intenzitásának szignifikáns negatív prediktora maradt a teljes mintában. A nemi bontásban elvégzett elemzések azonban rámutattak, hogy ezek az eredmények a nők körében tapasztalható kapcsolatból erednek döntően, mely a férfiak esetében nem bizonyult igaznak, vagyis az élet értelmessége csak a nők körében bizonyult megbízható védőfaktornak az intenzívebb dohányzással szemben, a férfiak közt nem. A nem moderátor hatását egyébként a teljes mintán végzett, a nem és az élet értelmessége közti in-

74

terakció elemzése is alátámasztotta. Az eredményeket részletesen bemutatja a 13., 14. és 15. táblázat. A kontrollváltozókkal kapcsolatos többváltozós eredmények kevesebb nemi különbséget mutattak. A teljes mintában a nem, az életkor, az iskolázottság, az egyedülálló családi állapot, az alkohol-abúzus és az általános jóllét volt az elszívott cigaretták számának szignifikáns előrejelzője. A férfiaknál az iskolázottság, az egyedülálló családi állapot, az alkohol-abúzus foka, az általános jóllét és tendencia-jelleggel az életkor jósolta be a függő változó szintjét. A nők között pusztán az életkor, az iskolázottság és az egyedülálló családi állapot jósolta be szignifikánsan a dohányzás intenzitását. A kapcsolatok irányára és erősségére vonatkozó részletes információk megtalálhatóak a feljebb már hivatkozott 13., 14. és 15. táblázatban. 13. táblázat: a dohányzás intenzitásának bejóslói a teljes mintában

Hányados

Esélyhányados

p

95% Konfidencia-int. Alsó

Felső

Nem (férfi)

0,58

1,79

0,004

1,20

2,65

Életkor

0,01

1,01

< 0,001

1,00

1,02

Iskolázottság

-0,11

0,90

< 0,001

0,86

0,94

Egyedülálló

-0,54

0,58

< 0,001

0,46

0,74

Házas / élettárs

-0,05

0,95

0,581

0,80

1,13

Alkohol-abúzus

-0,04

1,04

< 0,001

1,02

1,06

Általános jóllét

-0,05

0,97

0,005

0,95

0,99

Depressziós tünetegyüttes

-0,01

0,99

0,463

0,98

1,01

Élet értelmessége

-0,07

0,93

< 0,001

0,90

0,97

Nem X élet értelmessége

0,05

1,05

0,040

1,00

1,10

Családi állapot*

Model-illeszkedés: χ2(10) = 441,8; p < 0,001; Cox & Snell pseudo R2 = 0,124 * Referencia-kategória: Elvált / özvegy

75

14. táblázat: a dohányzás intenzitásának bejóslói a férfiak mintájában

Hányados

Esély-

p

hányados

95% Konfidencia-int. Alsó

Felső

Életkor

0,01

1,01

0,070

1,00

1,01

Iskolázottság

-0,09

0,92

0,017

0,86

0,99

Egyedülálló

-0,52

0,59

0,002

0,42

0,83

Házas / élettárs

0,16

1,17

0,253

0,89

1,53

Illegális szerhasználat

0,03

1,03

0,867

0,69

1,54

Alkohol-abúzus

0,04

1,04

< 0,001

1,02

1,06

Általános jóllét

-0,03

0,97

0,014

0,94

0,99

Depressziós tünetegyüttes

-0,01

0,99

0,260

0,96

1,01

Élet értelmessége

-0,02

0,98

0,308

0,95

1,02

Családi állapot*

Model-illeszkedés: χ2(9) = 93,9; p < 0,001; Cox & Snell pseudo R2 = 0,051 * Referencia-kategória: Elvált / özvegy

15. táblázat: a dohányzás intenzitásának bejóslói a nők mintájában

Hányados

Esély-

p

hányados

95% Konfidencia-int. Alsó

Felső

Életkor

0,01

1,01

0,001

1,00

1,01

Iskolázottság

-0,12

0,88

< 0,001

0,82

1,00

Egyedülálló

-0,35

0,70

0,052

0,49

1,05

Házas / élettárs

-0,18

0,83

0,125

0,66

1,13

Általános jóllét

-0,02

0,98

0,241

0,95

1,27

Depressziós tünetegyüttes

0,01

1,01

0,444

0,99

1,56

Énhatékonyság

0,01

1,01

0,789

0,97

2,20

Élet értelmessége

-0,07

0,93

0,001

0,90

1,00

Családi állapot*

Model-illeszkedés: χ2(8) = 71,2; p < 0,001; Cox & Snell pseudo R2 = 0,050 * Referencia-kategória: Elvált / özvegy

76

A vizsgálatunk célját képező hipotézisek vizsgálatával kapcsolatban a következőképpen összegezhetjük a jelen vizsgálat eredményeit. (1) Az élet értelmessége a dohányzói státusszal mind egy-, mind többváltozós szinten gyenge szignifikáns kapcsolatban állt a teljes-, a férfi és a női mintában egyaránt – mégpedig az elvárásainknak megfelelő irányban. (2) A dohányzók közt, az elszívott cigaretták számát véve függő változónak, az elvárásainknak megfelelő eredményeket kaptunk, azzal az egyetlen különbséggel, hogy a férfiaknál, többváltozós szinten az élet értelmessége elvesztette szignifikáns bejósló erejét. E nemi különbségre jól megalapozott magyarázattal nem rendelkezünk, mindazonáltal utalhatunk azokra az eredményekre, melyek más – legális és illegális szerek kapcsán – azt mutatták, hogy az élet értelmessége és a szerhasználat közti viszony a nők esetében megbízhatóbban és nagyobb hatásmérettel jelentkezik (Schlesinger, Susman, & Königsberg, 1990). Ezek az eredmények felvetik annak a lehetőségét, hogy a nők talán hajlamosabbak egzisztenciális problémáik sikertelen megoldása esetén szerhasználathoz fordulni, míg a férfiak más – nem feltétlenül kevésbé destruktív (pl. öngyilkosság, agresszió) – diszfunkcionális megoldási módokat választanak (vö. Harlow, Newcomb, & Bentler, 1986) Jelen vizsgálatunk is rendelkezik néhány erősséggel, melyeknek az előző elemzések híján voltak. Egyfelől a jelen minta igen nagy, és néhány szempontból országosan reprezentatív volt, ami érdemben növeli az eredmények általánosíthatóságát. Szintén fontos jellemzője volt a jelen vizsgálatnak, hogy a depresszióval viszonylag kevés közös varianciát osztó értelmesség-kérdőívet (BSCI-LM) használtunk, amely az adatok depressziós tünetegyüttessel kapcsolatos diszkriminatív validitását jelentősen javíthatta. Ugyanakkor e vizsgálatunk számos hiányossággal is jellemezhető. Egyrészt alkalmazott élet értelmessége kérdőívünk feljebb említett előnye mellett sajnos viszonylag szerény belső megbízhatósággal rendelkezett, ami viszont önmagában a reliabilitáson kívül a validitásnak is korlátokat szab. Itt jegyezzük meg, hogy a BSCILM más, hazai, akár nagy elemszámú vizsgálatokban az itt kapottnál jobb belső megbízhatósággal volt jellemezhető (Konkolÿ Thege, Martos, Skrabski, & Kopp, 2008). A jelen vizsgálatban kapott relatíve alacsony Cronbach-alfa-érték sem előrelátható nem volt, sem utólag nem könnyű rá magyarázatot találni. Ezen felül továbbra is megmaradtak elemzéseink keresztmetszeti elrendezésből fakadó korlátai, melyek nem engedik meg az oki kapcsolatokra való, megbízható következtetések levonását. Ezért további

77

kutatásaink céljául az élet értelmessége és a dohányzás közti viszony longitudinális elrendezésben való vizsgálatát tűztük ki.

78

9. Az országos reprezentatív, hosszmetszeti vizsgálat módszerei Értekezésünk utolsó empirikus vizsgálatában az eddigi kutatásaink mindegyikét jellemző keresztmetszeti elrendezés okozta hiányosságokat kívántuk – legalább részben – kiküszöbölni. Jelen vizsgálatunk ugyanis – négy éves intervallummal végzett, hosszmetszeti elrendezésénél fogva – a korábbi elemzéseknél több alapot ad ok-okozati következtetések levonására. A következőkben bemutatásra kerülő elemzésekben arra kerestük tehát a választ, hogy az élet értelmessége képes-e bejósolni a dohányzói státuszt longitudinális kutatási elrendezésben is. A két változó közti kapcsolat oki jellegének mind tisztább megértése végett ún. keresztezett (cross-lagged) vizsgálati elrendezést alkalmaztunk, tehát nemcsak a kiinduláskori élet értelmességének az utánkövetéskor mért dohányzói státuszra való hatását vizsgáltuk (1. ok-okozati útvonal), hanem az ellenkező irányt is, vagyis hogy a kiindulási dohányzói státusz bejósolja-e az élet értelmessége utánkövetéskor mért szintjét (2. okokozati útvonal). Mivel jelen vizsgálati elrendezésben az idői perspektíva az eddigi vizsgálatokhoz képest jóval nagyobb szerepet játszik, ez alkalommal nemcsak a jelenlegi dohányzó és nemdohányzó, hanem a korábbi (leszokott) dohányos kategóriát is számításba vettük. Ezen felül kidolgoztunk egy-egy változót az élet értelmessége- és a dohányzói státusz változásának kifejezésére is, hogy ezek egymással való kapcsolatát is meg tudjuk vizsgálni. Azt feltételeztük ugyanis, hogy az élet értelmességének növekedése a dohányzásról való leszokást fogja valószínűsíteni. A dohányzói magatartás intenzitását ez alkalommal nem vizsgáltuk, mivel elméleti szempontból is valószínűtlennek tűnt, hogy a viszonylag könnyen változó élet-értelmessége-konstruktum kiindulási értéke befolyással legyen a négy évvel később elszívott cigaretták számára. E feltevésünket egyébként itt nem ismertetett elemzéseink megerősítették. Az esetleges nemi különbségek lehetőségét szem előtt tartva azonban ez alkalommal is nemi bontásban elemeztük az adatokat.

79

9.1. Vizsgálati elrendezés és minta Vizsgálatunkat a Hungarostudy Egészség Panel (HEP) felmérés adatain végeztük. A HEP a Hungarostudy 2002 országos reprezentatív egészségfelmérés ehhez hozzájáruló válaszadóinak három-négy évvel későbbi, újbóli megkeresésén alapszik.26 A HEP mintája 4 524 főből áll, a visszautasítási arány 23,7 százalék volt. Az adatok nemre, korra és kistérségre való országos reprezentativitását súlyozási eljárás biztosította. A minta kiválasztását, a vizsgálat lefolytatásának pontos menetét, a súlyozási eljárás mikéntjét, valamint az alkalmazott tesztbattéria főbb jellemezőit Susánszky és munkatársainak (2007) tanulmánya részletesen tárgyalja, ezért ezekre ehelyütt terjedelmi okoból nem térünk ki. Elemzéseink során az eredeti HEP-mintáénál valamelyest kisebb adatbázist használtunk, ugyanis a válaszadók 1,5%-a nem nyújtott információt az untánkövetés során dohányzói státuszáról, valamint további 3,3%-ot kizártunk, mivel a dohányzói státusszal kapcsolatos kiindulási és utánkövetéses válaszaik egymást logikailag kizárták, így az általuk szolgáltatatott adatok nyilvánvalóan megbízhatatlannak bizonyultak.27 Végső mintánk így 4 307 fős volt, melynek 40,3%-a volt férfi és 59,7%-a nő. A válaszadók első felvételkor mért átlagéletkora 56,6 év (szórás = 17,6 év) volt. A teljes, illetve a férfi és női minta jellemzőit részletesen a 16., 17., 18. és 19. táblázatban mutatjuk be. 16. táblázat: a teljes minta pszichoszociális jellemzői, és a független változók egyváltozós kapcsolata az utánkövetéskor mért dohányzói státusszal

Utánkövetéskori dohányzói státusz Soha nem dohányzott N

1995 (46,3)

Korábban dohányzott, de már nem 1001 (23,2)

Jelenleg is dohányzik

26

közti különbség

1312 (30,5) χ2=283,3***

Nem Férfi (1)

A három csoport

534 (26,8)

534 (53,4)

667 (50,9)

Mivel az utánkövetéses adatgyűjtés két hullámban és viszonylag hosszú idő alatt történt meg a válasz-

adók felkutatásának nehézségei miatt, a követési intervallum nem adható meg teljes pontossággal. Az adatgyűjtés nehézségeivel kapcsolatban ld. Susánszky és munkatársainak (2007) tanulmányát! 27

Azokat zártuk ki ily módon, akik 2002-ben jelenlegi vagy leszokott dohányzónak vallották magukat,

míg az utánkövetéskor azt állították, hogy sohasem dohányoztak.

80

Utánkövetéskori dohányzói státusz Soha nem dohányzott Nő (2) Életkor Iskolázottság (1-6)

Korábban dohányzott, de már nem

Jelenleg is dohányzik

1459 (73,2)

467 (46,6)

643 (49,1)

53,4 (19,3)

54,2 (16,0)

63,3 (13,9)

3,4 (1,6)

3,6 (1,4)

3,3 (1,2)

Házas / élettársi kapcsolatban él (2) Elvált / özvegy (3)

455 (22,8)

128 (12,8)

342 (26,2)

1082 (54,3)

726 (72,9)

793 (60,8)

456 (22,9)

143 (14,3)

171 (13,1)

Kiindulási dohányzói

zott (1)

K.-W.χ2=301,6*** K.-W.χ2=28,4***

χ2=4221,5***

státusz Soha nem dohány-

közti különbség

χ2=138,8***

Családi állapot Egyedülálló (1)

A három csoport

1947

258 (26,0)

109 (8,4)

0

509 (51,4)

149 (11,5)

0

223 (22,6)

1038 (80,1)

(100,0)

Korábban dohányzott, de már nem (2) Jelenleg is dohányzik (3) Illegális szerhasználat

χ2=52,0***

az élet során Nem (0)

1915 (99,5)

944 (97,4)

1218 (95,7)

Igen (1)

10 (0,5)

25 (2,6)

54 (4,3)

Alkohol abúzus (0-40)

1,5 (2,5)

2,7 (3,0)

3,4 (3,9)

Jóllét (0-15)

8,0 (3,7)

8,1 (3,8)

8,1 (3,7)

81

K.-W.χ2=389,4*** K.-W.- χ2=0,3NS

Utánkövetéskori dohányzói státusz Soha nem dohányzott

Korábban dohányzott, de már nem

Jelenleg is dohányzik

A három csoport közti különbség

Depressziós tünetegyüttes

3,3 (4,3)

3,3 (4,0)

3,4 (4,2)

8,7 (2,5)

9,0 (2,5)

9,0 (2,5)

8,3 (2,4)

8,1 (2,5)

7,8 (2,6)

K.-W.- χ2=0,4NS

(0-27) Énhatékonyság (0-12) Élet értelmessége (012) NS

K.-W.χ2=23,2*** K.-W.χ2=29,7***

nem-szignifikáns; ***p<0,001

17. táblázat: a férfiak pszichoszociális jellemzői, és a független változók egyváltozós kapcsolata az utánkövetéskor mért dohányzói státusszal

Utánkövetéskori dohányzói státusz Soha nem dohányzott

Korábban dohányzott, de már nem

Jelenleg is dohányzik

N

534 (30,8)

534 (30,8)

667 (38,4)

Életkor

60,1 (18,5)

51,7 (15,9)

63,6 (13,7)

3,8 (1,4)

3,5 (1,3)

3,2 (1,1)

Iskolázottság (1-6)

Házas / élettársi kapcsolatban él (2) Elvált / özvegy (3)

közti különbség

K.-W.χ2=165,7*** K.-W.χ2=48,1*** χ2=96,1***

Családi állapot Egyedülálló (1)

A három csoport

199 (37,2)

66 (12,3)

219 (32,8)

296 (55,4)

421 (79,2)

395 (59,3)

40 (7,5)

45 (8,4)

53 (7,9)

Kiindulási dohányzói

χ2=1727,0***

státusz

82

Utánkövetéskori dohányzói státusz Soha nem dohányzott Soha nem dohányzott (1) Korábban dohányzott de már nem (2) Jelenleg is dohányzik (3)

Korábban dohányzott, de már nem

Jelenleg is dohányzik

522 (100,0)

113 (21,2)

45 (6,9)

0

302 (57,1)

70 (10,6)

0

113 (21,2)

542 (82,5)

Illegális szerhasználat az

A három csoport közti különbség

χ2=12,9**

élet során Nem (0)

501 (98,6)

499 (97,8)

622 (95,3)

Igen (1)

7 (1,4)

11 (2,2)

31 (4,7)

Alkohol abúzus (0-40)

3,4 (3,5)

4,0 (3,3)

5,4 (4,3)

Jóllét (0-15)

9,1 (3,3)

8,6 (3,6)

8,5 (3,6)

K.-W.- χ2=11,1**

2,3 (3,2)

2,9 (3,7)

2,9 (3,7)

K.-W.- χ2=9,7**

Énhatékonyság

9,0 (2,3)

9,3 (2,3)

9,2 (2,5)

K.-W.- χ2=7,8*

Élet értelmessége (0-12)

8,2 (2,5)

8,3 (2,4)

7,7 (2,6)

K.-W.χ2=92,1***

Depressziós tünetegyüttes (0-27)

NS

K.-W.χ2=16,3***

nem-szignifikáns; *p<0,05; **p<0,01; ***p<0,001

18. táblázat: a nők pszichoszociális jellemzői, és a független változók egyváltozós kapcsolata az utánkövetéskor mért dohányzói státusszal

Utánkövetéskori dohányzói státusz Soha nem dohányzott N

1459 (56,8)

Korábban dohányzott, de már nem 467 (18,2)

83

Jelenleg is dohányzik 643 (25,0)

A három csoport közti különbség

Utánkövetéskori dohányzói státusz Soha nem dohányzott Életkor Iskolázottság (1-6)

Korábban dohányzott, de már nem

Jelenleg is dohányzik

50,9 (19,1)

57,0 (15,8)

63,0 (14,0)

3,3 (1,6)

3,7 (1,4)

3,3 (1,3)

Házas / élettársi kapcsolatban él (2) Elvált / özvegy (3)

257 (17,6)

62 (13,4)

123 (19,2)

786 (53,9)

304 (65,6)

397 (62,3)

415 (28,5)

98 (21,1)

118 (18,5)

Kiindulási dohányzói

(1) Korábban dohányzott de már nem (2) Jelenleg is dohányzik (3)

K.-W.2

χ =244,9*** K.-W.χ2=32,1***

χ2=2375,2***

státusz Soha nem dohányzott

közti különbség

χ2=37,1***

Családi állapot Egyedülálló (1)

A három csoport

1424

144 (31,3)

64 (10,0)

0

207 (44,9)

79 (12,4)

0

110 (23,8)

495 (77,6)

(100,0)

Illegális szerhasználat az

χ2=43,4***

élet során Nem (0)

1412 (99,8)

445 (96,8)

595 (96,1)

Igen (1)

3 (0,2)

15 (23,2)

24 (3,9)

Alkohol abúzus (0-40)

0,8 (1,5)

1,3 (1,7)

1,3 (2,0)

Jóllét (0-15)

7,6 (3,8)

7,4 (3,9)

7,8 (3,8)

K.-W.- χ2=3,1NS

3,7 (4,6)

3,8 (4,4)

3,8 (4,6)

K.-W.- χ2=1,3NS

8,6 (2,5)

8,7 (2,6)

8,8 (2,6)

K.-W.- χ2=5,6‡

Depressziós tünetegyüttes (0-27) Énhatékonyság

84

K.-W.χ2=104,4***

Utánkövetéskori dohányzói státusz Korábban

Soha nem

dohányzott,

dohányzott Élet értelmessége (0-12) NS

de már nem

8,3 (2,4)

7,9 (2,6)

Jelenleg is dohányzik 7,9 (2,6)

A három csoport közti különbség K.-W.2

χ =18,1***

nem-szignifikáns; ‡p<0,1; ***p<0,001

19. táblázat: az utánkövetéskor mért élet értelmessége a kiindulási dohányzói státusz függvényében, nemi bontásban

hányzói státusz

Kiindulási do-

Élet értelmessége az utánkövetéskor (0-12) Teljes minta

Férfiak

Nők

8,3 (2,5)

8,4 (2,5)

8,2 (2,5)

8,3 (2,5)

8,2 (2,5)

8,3 (2,4)

7,9 (2,7)

7,6 (2,7)

8,3 (2,4)

8,2 (2,6)

8,1 (2,6)

8,3 (2,5)

Soha nem dohányzott Korábban dohányzott, de már nem Jelenleg is dohányzik

Teljes minta

9.2. Mérőeszközök Tekintettel arra, hogy a jelen vizsgálatokban ugyanazokat a mérőeszközöket használtuk, melyeket a Hungarostudy 2002-es adatain végzett elemzéseink során, itt csak arra térünk ki, hogy skála-jellegű független változóink belső megbízhatósága hogyan alakult a jelen mintában. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a mérőeszközök megbízhatósága érdemben nem különbözött a korábban ismertetett adatokhoz képest, talán csak az élet értelmességét mérő kérdőívünk 2006-os adatoknál talált, a korábbiaknál jobb megbízhatósága érdemel külön említést (ld. 20. táblázat). 20. táblázat: skála-jellegű független változóink belső megbízhatósága (Cronbach-alfa) a Hungarostudy 2002 és a Hungarostudy Egészség Panel adatai tükrében

Hungarostudy, 2002 Általános jóllét (WBI-5)

HEP

teljes minta

dohányzók

2002

2006

0,85

0,85

0,83

-

85

Hungarostudy, 2002

HEP

teljes minta

dohányzók

2002

2006

0,86

0,84

0,83

-

Énhatékonyság (GSES-S)

0,83

0,83

0,83

-

Élet értelmessége (BSCI-

0,69

0,67

0,67

0,75

Depressziós tünetegyüttes (BDI-S)

LM-6) Az eddigi vizsgálatokhoz képest két új változót vezettünk be. A dohányzói státusz változását a következő kategóriákká kódoltuk: (1) nem változott: továbbra is dohányzik; (2) nem változott: továbbra sem dohányzik (függetlenül attól, hogy sosem dohányzott vagy leszokott); (3) a követési intervallum alatt rá-, majd leszokott a dohányzásra; (4) a követési intervallum alatt rá- vagy visszaszokott a dohányzásra (függetlenül attól, hogy az első adatfelvételkor leszokott dohányosként vagy sosem dohányzóként definiálta magát); (5) a követési intervallum alatt leszokott a dohányzásról. Másik változónk az élet értelmességének változása volt, melyet egyszerűen az első és a második adatfelvételkor elért pontszám különbségéből számoltunk oly módon, hogy a nagyobb érték jelentette az élet értelmességének növekedését.

9.3. Statisztikai elemzések Folytonos változóink normalitás-vizsgálatára ez alkalommal is a Kolmogorov-Smirnov statisztikát alkalmaztuk, melynek eredményei szerint a vizsgált változók mindegyikének eltért eloszlása a normálistól. 9.3.1. Első ok-okozati útvonal (élet értelmessége → dohányzás) Egyváltozós szinten a függő változó és a nominális független változók (nem, családi állapot, kiindulási dohányzói státusz, illegális szerhasználat) kapcsolatát khi-négyzet próbával vizsgáltuk. Az ordinális (iskolázottság) és nem-normális eloszlású folytonos független

változókkal

(életkor,

alkohol-abúzus,

általános

jóllét,

depressziós

tünetegyüttes, énhatékonyság, élet értelmessége) való kapcsolatot Kruskal-Wallis teszttel elemeztük. A független változók interkorrelációit Spearman-féle rangkorrelációs eljárással vizsgáltuk.

86

Többváltozós szinten – az egyváltozós szinten szignifikánsnak bizonyult független változók bevonásával – multinomiális logisztikus regresszió elemzést hajtottunk végre. A nem – az élet értelmessége és a dohányzói státusz közti kapcsolatra vonatkozó – moderátor hatásának tesztelésére az elemzéseket nemi bontásban is elvégeztük. Egyváltozós szinten a férfiak és a nők esetében nem voltak maradéktalanul azonosak a függő változó prediktorai, így a teljes mintán nem léptettük be a nem és az élet értelmességének interakcióját a regressziós egyenletbe. Ilyen esetekben ugyanis az interakcióelemzés nem teljesen megbízható módja a moderátor-hatás tesztelésének.28 9.3.2. Második ok-okozati útvonal (dohányzás → élet értelmessége) Egyváltozós szinten a függő változó és a nominális független változók (nem, családi állapot, kiindulási dohányzói státusz, illegális szerhasználat) kapcsolatát MannWhitney-, illetve Kruskal-Wallis próbával vizsgáltuk. Az ordinális (iskolázottság) és nem-normális eloszlású folytonos független változókkal (életkor, alkohol-abúzus, általános jóllét, depressziós tünetegyüttes, énhatékonyság, kiinduláskor mért élet értelmessége) való kapcsolatot Spearman-féle rangkorrelációs eljárással vizsgáltuk. Mivel a többváltozós elemzéshez általános lineáris modellt (general linear model, GLM) alkalmaztunk, melynél a multikollinearitás veszélye nem áll fenn, a független változók interkorrelációit ebben az esetben nem elemeztük. A GLM használatát egyébként az indokolta, hogy ez az eljárás – a lineáris regresszióval szemben – egyfelől lehetővé teszi kettőnél több fokozatú kategoriális független változók bevonását, másrészt a függő változó normalitására nézve robosztusabb próba (Leech, Barrett, Morgan, 2005). 9.3.3. Az élet értelmessége- és a dohányzói státusz változásának kapcsolata Egyváltozós szinten az élet értelmessége- és a dohányzói státusz változásának kapcsolatát Kruskal-Wallis próbával vizsgáltuk az előbbi változó nem-normális eloszlása miatt. Mivel a csoportok közti különbségek nem voltak szignifikánsak, ezért többváltozós elemzést ezen összefüggések tekintetében nem végeztünk. 28

Ezt igazolja az is, hogy az elemzést mégis elvégezve a nem és az élet értelmessége által képzett inter-

akció nem bizonyult szignifikánsnak. Ez azt jelentené, hogy a nem nem gyakorol moderátor hatást az élet értelmessége és a dohányzói státusz közti viszonyra, ami – mint a későbbiekben látni fogjuk – nyilvánvalóan nem állja meg a helyét.

87

10. Az országos reprezentatív, hosszmetszeti vizsgálat eredményei 10.1. Leíró-jellegű eredmények Mivel legjobb tudomásunk szerint hazánkban még egyáltalán nem történtek ilyen jellegű panelvizsgálatok, a dohányzói státusz változásainak rövid elemzésére is kitérünk, noha e trendek vizsgálata nem tartozik értekezésünk elsődleges céljai közé. A férfiak közt a leszokott dohányosok mintegy ötöde a második adatfelvételt megelőző 3-4 évben hagyott fel a cigarettázással, és pontosan ugyanekkora részük vált ez idő alatt soha nem dohányzóból dohányzóvá, majd exdohányossá. Az utánkövetéskor is dohányzók mintegy 7%-a az első adatfelvétel óta eltelt időben szokott rá a dohányzásra, szűk 11%-uk pedig leszokottból lett ismét aktuálisan dohányzó (17. táblázat). A trendek a nők között is igen hasonlóak voltak (18. táblázat). A leszokott női dohányosok mintegy negyede állt olyanokból, akik a második adatfelvételt megelőző 3-4 évben hagytak fel a cigarettázással, és szűk harmaduk vált ez idő alatt soha nem dohányzóból dohányzóvá, majd exdohányossá. Az utánkövetéskor is dohányzó nők tizede az első adatfelvétel óta eltelt 3-4 évben szokott rá a cigarettázásra, bő 12%-uk pedig leszokottból lett ismét aktuálisan dohányzó.

10.2. Első ok-okozati útvonal (élet értelmessége → dohányzás) Egyváltozós elemzéseink során a teljes mintában a nem, az életkor, az iskolázottság, a családi állapot, a kiindulási dohányzói státusz, a teljes életre vonatkozó illegális szerhasználat, az alkohol-abúzus, az énhatékonyság és az élet értelmessége bizonyult a négy évvel későbbi dohányzói státusz szignifikáns korrelátumának. A férfiak mintájában a fentieken túl az általános jóllét és a depressziós tünetegyüttes súlyossága is szignifikáns kapcsolatban állt a függő változóval. A nők esetében a kapcsolatok mintázata megegyezett a teljes mintában tapasztaltakkal, azzal az egyetlen eltéréssel, hogy ebben a mintában az énhatékonysággal való kapcsolat pusztán tendencia-jellegűnek bizonyult. Egyváltozós elemzéseink eredményeit teljes részletességgel tartalmazza a mintaleírásnál már bemutatott és az előző bekezdésben is hivatkozott 16., 17. és 18. táblázat. Mivel a

88

többváltozós elemzésbe bevont független változók interkorrelációi sehol sem haladták meg a 0,6-os értéket, ezért a többváltozós elemzések során a multikollinearitás veszélyével nem számoltunk. Többváltozós elemzéseink eredményeit részletesen a 21., 22. és 23. táblázat mutatja be. A – kiindulási dohányzói státusz kontrollálásával végzett – multinomiális logisztikus regresszió-elemzés szerint a teljes mintában az élet értelmességének kiinduláskor mért szintje szignifikánsan különböztetett az utánkövetéskor nem-dohányzók és dohányzók, valamint a nem-dohányzók és az exdohányosok között a kovariánsok kontrollálása mellett is. Ugyanakkor a magukat az utánkövetéskor exdohányosnak és dohányosnak vallók tekintetében az élet értelmességének kiindulási szintje már nem bizonyult szignifikáns prediktornak. Nemi bontásban az eredmények érdekes különbséget mutattak a teljes mintán kapott adatokhoz képest, ugyanis a nőknél a függő és a független változó viszonya megegyezett a teljes mintán megfigyeltekkel, míg a férfiaknál a két változó közti mindenfajta összefüggés hiányát kaptuk eredményül. A kontroll-változókkal kapcsolatos eredményeink szerint a teljes mintában a nem, az életkor, az iskolai végzettség, az illegális szerhasználat és az alkohollal kapcsolatos problémák súlyossága bizonyult a dohányzói státusz egy vagy több viszonylatában szignifikáns preditkornak. A nemi bontásban végzett elemzések itt is mutattak némi különbséget a teljes mintához képest, mert míg a férfiaknál az életkoron és az iskolázottságon kívül a droghasználat, addig a nőknél az alkohol-abúzus foka rendelkezett szignifikáns bejósló erővel. A kovariánsokkal kapcsolatos további eredmények részletes szöveges elemzésétől azok komplexitása miatt ehelyütt eltekintünk, azonban az adatok leolvashatók a már hivatkozott 21., 22. és 23. táblázatból.

89

0,95

1,19

Életkor

Iskolázottság

0,86

Házas / élettársi

1,43

Illegális szerhasználat

0,96

1,08

Énhatékonyság

Élet értelmessége

1,02-1,15

0,90-1,02

0,87-0,97

0,42-4,86

0,54-1,38

0,64-2,15

1,07-1,32

0,94-0,96

0,58-1,13

0,010

0,205

0,001

0,569

0,538

0,606

0,001

< 0,001

0,208

kanciaszint

szignifi-

Modell: χ2 = 4454,22; p<.001; Cox & Snell Pseudo R2 = 0,68

0,92

Alkohol-abúzus

az élet során (nem)

1,00

Elvált / özvegy

kapcsolatban él

1,17

Egyedülálló

Családi állapot

0,81

konf.int.

hányados

Nem (férfi)

95%-os

90

0,94

1,02

1,04

0,27

1,00

1,46

0,67

1,01

1,02

1,55

hányados

Esély-

0,89-0,99

0,97-1,08

0,99-1,09

0,09-0,86

0,97-2,18

0,39-1,15

0,92-1,10

1,01-1,03

1,15-2,09

konf.int.

95%-os

0,024

0,451

0,145

0,026

0,069

0,145

0,921

0,001

0,004

kanciaszint

szignifi-

vs. soha nem dohányzó

vs. jelenlegi dohányos

Esély-

Korábbi dohányos

Soha nem dohányzó

1,02

0,98

0,95

0,39

1,00

1,26

0,79

1,20

0,97

1,25

hányados

Esély-

0,97-1,07

0,94-1,03

0,92-0,99

0,21-0,71

0,90-1,76

0,50-1,25

1,10-1,30

0,96-0,98

0,89-1,76

konf.int.

95%-os

0,441

0,423

0,008

0,002

0,183

0,306

< 0,001

< 0,001

0,083

kanciaszint

szignifi-

vs. jelenlegi dohányos

Korábbi dohányos

21. táblázat: az utánkövetési dohányzói státusz bejóslói a teljes mintán, a kiindulási dohányzói státusz kontrollálásával [1. ok-okozati útvonal (élet értelmessége → dohányzás)]

1,07

1,01

0,96

1,04

Általános jóllét

Depressziós tünetegyüttes

Énhatékonyság

Élet értelmessége

0,95-1,14

0,86-1,07

0,93-1,08

0,99-1,15

0,89-1,01

0,16-3,52

0,23-1,81

0,33-3,51

1,14-1,62

0,94-0,98

0,418

0,424

0,862

0,074

0,072

0,710

0,404

0,889

0,001

< 0,001

kanciaszint

szignifi-

Modell: χ2 = 1797,85; p<.001; Cox & Snell Pseudo R2 = 0,69

0,94

0,74

1,00

0,64

Alkohol-abúzus

élet során (nem)

Illegális szerhasználat az

Elvált / özvegy

csolatban él

Házas / élettársi kap-

Egyedülálló

1,09

1,36

Iskolázottság

Családi állapot

0,96

konf.int.

hányados

Életkor

95%-os

91

0,99

1,04

1,01

0,96

0,98

0,39

1,00

2,17

0,79

0.89

1,00

hányados

Esély-

0,91-1,08

0,94-1,14

0,94-1,07

0,89-1,02

0,92-1,04

0,09-1,65

0,83-5,67

0,27-2,36

0,76-1,04

0,99-1,02

konf.int.

95%-os

0,848

0,471

0,975

0,173

0,455

0,203

0,113

0,678

0,131

0,969

kanciaszint

szignifi-

vs. soha nem dohányzó

vs. jelenlegi dohányos

Esély-

Korábbi dohányos

Soha nem dohányzó

1,03

0,99

1,01

1,02

0,92

0,29

1,00

1,40

0,86

1,21

0,96

hányados

Esély-

0,96-1,10

0,92-1,07

0,96-1,06

0,97-1,08

0,89-0,96

0,13-0,69

0,77-2.54

0,41-1,82

1,06-1,38

0,95-0,98

konf.int.

95%-os

0,401

0,829

0,754

0,417

< 0,001

0,005

0,275

0,700

0,006

< 0,001

kanciaszint

szignifi-

vs. jelenlegi dohányos

Korábbi dohányos

22. táblázat: az utánkövetési dohányzói státusz bejóslói a férfiak mintáján, a kiindulási dohányzói státusz kontrollálásával [1. ok-okozati útvonal (élet értelmessége → dohányzás)]

0,94

1,10

Énhatékonyság

Élet értelmessége

1,01-1,19

0,86-1,02

0,83-1,03

*

0,63-1,94

0,61-2,80

1,01-1,34

0,93-0,96

0,028

0,124

0,174

0,727

0,491

0,036

< 0,001

kanciaszint

szignifi-

0,91

1,04

1,13

1,00

1,06

0,59

1,01

1,03

hányados

Esély-

0,85-0,98

0,97-1,12

1,03-1,24

*

0,66-1,72

0,30-1,16

0,89-1,14

1,02-1,04

konf.int.

95%-os

0,009

0,269

0,009

0,807

0,124

0,910

0,001

kanciaszint

szignifi-

1,00

0,98

1,05

0,60

1,00

1,17

0,77

1,17

0,97

hányados

Esély-

0,94-1,06

0,92-1,04

0,97-1,13

0,25-1,43

0,78-1,77

0,42-1,42

1,05-1,31

0,96-0,99

konf.int.

95%-os

0,922

0,452

0,219

0,247

0,446

0,403

0,005

< 0,001

kanciaszint

szignifi-

vs. jelenlegi dohányos

Korábbi dohányos

92

hogy erre a változóra ebben az elemzésben nem kaptunk értelmezhető adatot.

Modell: χ2 = 2453,90; p<.001; Cox & Snell Pseudo R2 = 0,66. *A soha nem dohányzók között olyan kevés volt a drogot valaha kipróbálók száma,

0,93

1,00

1,11

Alkohol-abúzus

élet során (nem)

Illegális szerhasználat az

Elvált / özvegy

csolatban él

Házas / élettársi kap-

Egyedülálló

1,31

1,16

Iskolázottság

Családi állapot

0,95

konf.int.

hányados

Életkor

95%-os

vs. soha nem dohányzó

vs. jelenlegi dohányos

Esély-

Korábbi dohányos

Soha nem dohányzó

23. táblázat: az utánkövetési dohányzói státusz bejóslói a nők mintáján, a kiindulási dohányzói státusz kontrollálásával [1. ok-okozati útvonal (élet értelmessége → dohányzás)]

10.3. Második ok-okozati útvonal (dohányzás → élet értelmessége) A 2. számú ok-okozati útvonallal kapcsolatos egyváltozós elemzéseink eredményeit részletesen a 24. táblázat mutatja be. Eszerint az utánkövetéskor mért élet értelmességével a tejes mintában szignifikáns kapcsolatot mutatott a nem, a kiinduláskor mért életkor, iskolázottság, családi állapot, dohányzói státusz, általános jóllét, depressziós tünetek súlyossága, énhatékonyság és élet értelmessége pontszám. A férfiak a teljes mintától csak abban különböztek, hogy esetükben az életkorral való kapcsolat csak tendenciaerősségű volt, továbbá a teljes mintában nem szignifikáns kiindulási alkohol-abúzus pontszám a férfiaknál szignifikáns kapcsolatban volt az utánkövetéses élet értelmessége pontszámmal. A nők a teljes mintától kizárólag abban tértek el, hogy a kiindulási alkohol-abúzus pontszám esetükben is szignifikáns – de a férfiaknál tapasztalt és logikusan elvárhatóval ellentétes irányú29 – kapcsolatot mutatott az utánkövetéskor mért élet értelmességi szinttel. Többváltozós elemzéseink során (ld. 25. tábla) a teljes mintában a kiindulási dohányzói státusz a négy évvel későbbi élet értelmességi szint szignifikáns bejóslójának bizonyult a kovariánsok kontrollálása mellett is. Ez utóbbiak közül még a nem, az iskolázottság, a családi állapot, az általános jóllét, a depressziós tünetek mennyisége, és a kiinduláskor mért élet értelmessége bizonyult szignifikáns prediktornak. A férfiak mintájában a 2002-es dohányzói státusz szintén szignifikánsan bejósolta a négy évvel későbbi élet értelmességi szintet. A kontroll-változók közül még az iskolázottság, a családi állapot, az alkohol-abúzus foka, az általános jóllét, a depressziós tünetek mennyisége, a kiinduláskor mért élet értelmessége és tendencia-jelleggel az énhatékonyság is a függő változó szignifikáns prediktorának mutatkozott. A nők körében viszont a kiindulási dohányzói státusz egyáltalán nem gyakorolt hatást az élet értelmességének utánkövetéskor mért szintjére. A kovariánsok közül az iskolázottság, az alkohol-abúzus foka, az általános jóllét, a depressziós tünetegyüttes 29

Nem feltétlenül megmagyarázhatatlan azonban ez az adat. Elképzelhető példának okáért, hogy a kiin-

duláskor komolyabb alkoholproblémákkal küzdő nők egy része a vizsgálat 4 éve alatt absztinenssé vált, mely változás esetükben akár komoly értékrendi fordulattal is együtt járhatott, esetleg éppen annak volt köszönhető, ahogy ezt az élet értelmességének alakulása és az alkoholbetegek rehabilitálódása közti viszonyt elemző vizsgálatok is tanúsítják (pl. Arimond & Kammer, 1993; Crumbaugh & Carr, 1979; Jacobson, Ritter, & Müller, 1977; Waisberg & Porter, 1994).

93

súlyossága, a kiinduláskor mért élet értelmessége és tendencia-jelleggel a családi állapot is szignifikáns bejóslónak bizonyult. 24. táblázat: az utánkövetéskor mért élet értelmességének egyváltozós kapcsolata a független változókkal [2. ok-okozati útvonal (dohányzás → élet értelmessége)]

Utánkövetéskori élet értelmessége Teljes minta

Férfiak

Nők

Z = -2,28*

-

-

Életkor

rSpearman = 0,06***

rSpearman = 0,04‡

rSpearman = 0,08***

Iskolázottság

rSpearman = 0,16***

rSpearman = 0,16***

rSpearman = 0,16***

K.-W.-χ2 = 11,64**

K.-W.-χ2 = 12,76**

K.-W.-χ2 = 6,14*

K.-W.-χ2 = 23,57***

K.-W.-χ2 = 18,95***

K.-W.-χ2 = 12,13**

Z = -0,16NS

Z = -0,65NS

Z = -0,78NS

Alkohol-abúzus

rSpearman = -0,01NS

rSpearman = -0,07**

rSpearman = 0,06**

Jóllét

rSpearman = 0,17***

rSpearman = 0,18***

rSpearman = 0,17***

rSpearman = -0,21***

rSpearman = -0,22***

rSpearman = -0,21***

rSpearman = 0,10***

rSpearman = 0,12***

rSpearman = 0,09***

rSpearman = 0,22***

rSpearman = 0,25***

rSpearman = 0,20***

Nem

Családi állapot Kiindulási dohányzói státusz Illegális szerhasználat az élet során

Depressziós tünetegyüttes Énhatékonyság Kiindulási élet értelmessége NS

nem-szignifikáns; ‡p<0,1; *p<0,05; **p<0,01; ***p<0,001

10.4. Az élet értelmessége- és a dohányzói státusz változása közti kapcsolat Noha az élet értelmességének időbeli stabilitása meglehetősen alacsony volt a két adatfelvétel között (rspearman=0,20-0,25; p<0,001), e változó változásának átlaga nulla körüli értékeket mutatott mind a nőknél, mind a férfiaknál (26. táblázat), azt mutatva, hogy a változások eloszlása közel normális volt. Az egyes dohányzói státuszbéli változások alapján képzett csoportok között nem találtunk szignifikáns különbségeket az értelmesség-változás tekintetében (26. táblázat).

94

2,38 239,41 27,73 24,83

Életkor

Iskolázottság

Családi állapot

Kiindulási dohányzói státusz

41,92

558,49 248,85

Kiindulási élet értelmessége

Modell

94,08

9,22

Énhatékonyság

R2 = 0,09

1,55

55,11

327,17

Depressziós tünetegyüttes

8,89

52,79

-

4,18

4,67

40,33

0,40

11,13

F

Jóllét

Alkohol-abúzus

66,10

Nem

átlag

Négyzet-

Teljes minta

< 0,001

< 0,001

0,213

< 0,001

0,003

0,015

0,009

< 0,001

0,526

0,001

p

95

140,57

342,89

18,80

115,36

28,73

38,03

25,84

41,86

118,77

0,22

átlag

Négyzet-

R2 = 0,13

24,14

58,89

3,23

19,81

4,94

6,53

4,44

7,19

20,40

0,04

-

F

Férfiak

< 0,001

< 0,001

0,072

< 0,001

0,026

0,011

0,012

0,001

< 0,001

0,847

p

129,60

213,14

0,09

230,92

26,41

30,48

0,54

15,25

161,58

1,90

átlag

Négyzet-

R2 = 0,08

21,79

35,83

0,02

38,82

4,44

5,12

0,09

2,56

27,16

0,32

-

F

Nők

25. táblázat: az utánkövetéskor mért élet értelmességének többvátozós szintű bejóslói [2. ok-okozati útvonal (dohányzás → élet értelmessége)]

< 0,001

< 0,001

0,902

< 0,001

0,035

0,024

0,913

0,077

< 0,001

0,572

p

26. táblázat: az élet értelmessége- és a dohányzói státusz változása és a kettő közti egyváltozós kapcsolat

Dohányzói státusz változása

Élet értelmességének változása [M (SD)] Férfiak

Nők

Teljes minta

Nem változott – nem dohányzik

0,1 (2,9)

0,0 (3,2)

0,1 (3,1)

Nem változott – dohányzik

0,0 (3,4)

0,1 (3,2)

0,1 (3,3)

Rá-, majd leszokott

-0,1 (3,0)

0,3 (3,1)

0,1 (3,1)

Rá- / visszaszokott

0,3 (2,8)

0,4 (3,3)

0,4 (3,1)

Leszokott

-0,4 (3,1)

1,0 (3,4)

0,3 (3,3)

Mindösszesen

0,0 (3,1)

0,1 (3,2)

0,1 (3,2)

1,41NS

7,35NS

1,97NS

Kruskall-Wallis-χ2 NS

nem-szignifikáns

A logoterápia és egzisztencia-analízis elméleti megfontolásai alapján jelen vizsgálatunkban azt vártuk, hogy (A) az élet értelmességének kiinduláskori magasabb szintje a nemdohányzó státusz valószínűségét fogja növelni a jelenlegi dohányos státuszhoz képest a kiindulási dohányzói státusz kontrollálása mellet is; továbbá hogy (B) a kiindulási dohányzói státusz viszont nem fogja bejósolni az utánkövetéskori élet értelmességének szintjét. E két hipotézis együttes empirikus igazolása igen erős érv lenne az élet értelmessége dohányzásban betöltött oki szerepe mellett, ugyanis egy ilyen mintázat esetén még a harmadik változó problémája sem áll fenn. Ha ugyanis a két változó kapcsolata egy mindkettővel kapcsolatban álló harmadik változóra volna visszavezethető (gondolhatunk itt pl. a depresszió, a dohányzás és az élet értelmessége közti kapcsolatrendszerre), akkor a függő és a független változó közti kapcsolat az általunk eddig 2. számú ok-okozati útvonalként említett elrendezésben (dohányzás → élet értelmessége) is szignifikáns kellene maradjon – szemben a B-jelű hipotézissel. Eredményeink a teljes minta esetében az A hipotézist alátámasztották, de a B-t nem, amiből arra következtethetnénk, hogy az élet értelmessége és a dohányzás közti kapcsolat valóban egy harmadik változóra volna visszavezethető, vagy esetleg hogy a két változó közt cirkuláris oksági kapcsolat állna fenn (vagyis a két változó egymást kölcsönösen okként befolyásolhatja, és hogy adott esetben melyik változó ok és melyik okozat, azt további faktorok moderálják). A nemi bontásban elvégzett elemzések alapján azonban a teljes mintán kapott eredményeket meglátásunk szerint műterméknek,

96

mérési hibának, a rájuk alapozható, fenti értelmezést pedig tévesnek kell tekintenünk, ami a két nem éppen ellentétes mintázatának következményeként jöhetett létre. Ugyanis míg a nőknél mind az A-, mind a B-hipotézist alátámasztották az adatok – egy az élet értelmességétől a dohányzás felé vezető, egyirányú, oksági kapcsolatot sejtetve; addig a férfiaknál mindkét hipotézisnek épp az ellenkezőjét tapasztaltuk, mely egy a dohányzástól az élet értelmessége (értelmetlensége) felé vezető, egyirányú, oksági kapcsolatra utal. Ez utóbbi eredmények magyarázatával kapcsolatban egyelőre csak találgathatunk: lehetséges például, hogy már pusztán a függő magatartás ténye, a szerhasználatnak való kiszolgáltatottság pszichológiai élménye, netán a sikertelen leszokási kísérletek csökkentik az egyén belső szabadságérzetét, ami megnehezíti az értelmes célok kitűzését és a megvalósításukhoz szükséges energia-befektetés „meghitelezését” (vö. DeWitz, Woolsey, & Walsh, 2009). Hangsúlyozzuk azonban, hogy még csak hasonló adatokkal sem találkoztunk a szakirodalomban (más szerekkel kapcsolatban sem), ezért előbbi feltevésünk teljesen ad hoc jellegű, és pusztán azt kívánja illusztrálni, hogy a kapott eredmények nem feltétlenül ésszerűtlenek és értelmezhetetlenek a logoterápia és egzisztencia-analízis összefüggésrendszerében, hanem további kutatásra érdemesek. Szintén érdekes eredményeket kaptunk a korábbi dohányosokkal kapcsolatos relációk (nemdohányzó vs. leszokott dohányos; leszokott dohányos vs. jelenlegi dohányos) esetében. Előzetesen azt feltételeztük, hogy az élet értelmességének alacsonyabb szintje növeli a dohányzásra való rászokás esélyét a soha nem dohányzó státuszhoz képest; függetlenül attól, hogy aztán az utánkövetésig az adott személy abbahagyja-e a cigarettázást (utánkövetéskor exdohányos) vagy nem (utánkövetéskor aktuálisan dohányos). E megfontolások figyelembevételével a fentebb ismertetett A és B hipotézist az exdohányos vs. soha nem dohányzó relációval kapcsolatban is felállítottuk. Az eredmények mintázata is teljesen azonos volt a soha nem dohányzó vs. aktuális dohányzó viszony esetében elemzetthez, ezért ehelyütt csak visszautalunk az előző bekezdésre. A leszokott vs. jelenlegi dohányos relációban eredetileg azt vártuk, hogy az élet értelmességének magasabb kiindulási szintje a leszokott dohányzó státusz valószínűségét növeli majd utánkövetéskor az aktuálisan dohányzó státusz valószínűségével szemben. Ezt azonban az eredmények nem támasztották alá sem a teljes minta, sem a férfiak, sem a nők esetében. E jelenség egy lehetséges magyarázata e két dohányzó csoport idő-

97

ben nem stabil elkülönülése (vö. leszokni akarók visszaesései), melyre alább részletesen is kitérünk. Vizsgálatunkban egy harmadik hipotézist is teszteltünk, nevezetesen, hogy az élet értelmességének növekedése valószínűbbé teszi-e a dohányzásról való leszokást. Az eredmények alapján az e kérdésre adható válaszunk nemleges, azonban itt meg kell jegyeznünk, hogy a pusztán két adatfelvételi hullám csak nagyon óvatos következtetések levonását engedi meg, hiszen nem tudjuk, hogy a követési intervallum mely szakaszában és milyen sorrendben történt az élet értelmességének, illetve a dohányzói státusznak az esetleges változása. Az eredmények kritikus értékelésével kapcsolatban további tényezőket is figyelembe kell vennünk. (1) A minta leírásánál láttuk, hogy 147 válaszadót (az eredeti minta 3,3%-a) ki kellett zárnunk az elemzésekből, mivel dohányzói státuszukról közölt adataik a két adatfelvétel során nyilvánvalóan ellentmondtak egymásnak. Logikai úton csak az általunk is eliminált megbízhatatlan válaszokat lehetett azonosítani, ha azonban a leszokott és aktuális dohányzók csoportjában is ennyi nem hiteles válasz szerepelt és maradt (az arányoknak megfelelően a végleges minta mintegy 4,1 %-a), az erősen torzíthatja a kapott eredményeket – bármilyen irányban. (2) A jelen hosszmetszeti elrendezésű vizsgálatban a két adatfelvétel közti időköz megközelítőleg négy év volt. Egyelőre semmilyen empirikus támpontunk nincs – s itt most nemcsak a nikotinra, hanem az alkoholra és az illegális szerekre is gondolunk – arra vonatkozóan, hogy az élet értelmessége milyen gyorsan fejti ki hatását a függő viselkedésekre: az addiktív potenciállal rendelkező anyagok kipróbálására, használatuk megszilárdulására vagy éppen a használat megszakítására. Ezért lehetségesnek tartjuk, hogy a jelen vizsgálatban használt, két adatfelvétel közti intervallum (az ún. time lag) nem illeszkedik ideálisan a független változó esetleges oki hatásának kifejtéséhez szükséges időintervallumhoz (ún. cause lag; vö. Sutton, 2004). Csak további longitudinális vizsgálatok fényében tudjuk majd megválaszolni, hogy a jelen vizsgálati elrendezés mennyire volt ideális az élet értelmességének dohányzói magatartásra gyakorolt hatásának vizsgálatára. Ugyanehhez a problémakörhöz tartozik, hogy az élet értelmessége mind elméletileg, mind az empirikus tapasztalatok szerint viszonylag könnyen változható, változtatható jellemzője az egyén pszichológiai funkcionálásának. Elképzelhető ezért, hogy a majd’ 4 éves követési intervallum alatt a személynek esetleg többször is

98

érdemben módosul mind az élet értelmességi szintje, mind a dohányzói státusza (ez utóbbi lehetőség különösen a leszokási folyamatban lévőknél könnyen elképzelhető). Így előfordulhat, hogy egy vizsgálati személy – többek között – alacsony kiindulási élet értelmességi szintje okán a dohányzásra rá/visszaszokik, majd életének – többek között – értelmesebbé válásával (újra) leszokik róla. Ebben az esetben a személy jelen vizsgálatban alacsony élet értelmességi szinttel rendelkezne az első adatfelvételkor és leszokott dohányos státusszal utánkövetéskor, mely tételesen megfogalmazott hipotéziseinket cáfolja, noha ez a viselkedési mintázat a vizsgálni kívánt elméleti megfontolásokkal és a hipotézisek hátterével teljes összhangban van. E lehetőség arra hívja fel a figyelmünket, hogy a jelen vizsgálat kevéssé tudta figyelembe venni az élet értelmessége és a dohányzói státusz dinamikus jellegét, s ez eredményeink érvényességének további korlátja lehet. Az élet értelmessége és a dohányzás kapcsolatrendszerének pontosabb megértéséhez ezért kettőnél több adatfelvételi hullámmal rendelkező vizsgálati elrendezés szolgáltatna ideális adatokat. (3) E kutatás során vizsgált kérdésünk szempontjából igen fontos megjegyeznünk, hogy vizsgálati alanyaink kizárólag (már az első felvételkor is) 18 év feletti felnőttek voltak (átlagéletkor 56,6 év). A dohányzói magatartás, és konkrétan a dohányzói státusz ebben az életkorban pedig másképp változik, mint pl. serdülőkorban. Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület és a Magyar Gallup Intézet (2009) vizsgálatai szerint a magyar dohányosok 70-90%-a 18 éves kora előtt szokik rá a cigarettára, tehát a felnőtt, és főleg a közép- és időskorban a rászokás már viszonylag ritka, ellenben sokkal többen szoknak le a dohányzásról. Ezért adataink ez utóbbi kérdésre vonatkozóan lehetnek inkább relevánsak. Az élet értelmességének dohányzásra való rászokást befolyásoló hatása feltehetően sokkal érzékenyebben volna vizsgálható serdülőkorban lévők longitudinális vizsgálatával. (4) Egy mondat erejéig itt is újra meg kell említsük az élet értelmességét mérő kérdőívünk viszonylag szerény belső megbízhatóságát; igaz viszont, hogy az utánkövetési adatok már mérőeszközünk jobb belső konzisztenciáját mutatták. Mindent összevetve jelen longitudinális elemzésünk meglátásunk szerint – nyilvánvaló korlátai ellenére – különösen érdekes és további kutatásra inspiráló adalékokkal gazdagították az élet értelmessége és a dohányzás közti kapcsolatról kialakított képünket.

99

11. Megbeszélés Értekezésünkben négy empirikus vizsgálat eredményeit ismertettük, melyek az élet értelmessége és a dohányzó magatartás két aspektusa (dohányzói státusz és a dohányzás intenzitása) közti kapcsolatot vizsgálták – többféle mérőeszközzel. A meglehetősen szerteágazó eredményeket összegezzük röviden a követezőkben. 27. táblázat: az élet értelmessége és a dohányzói státusz közti viszonnyal kapcsolatos eredmények áttekintése

1. vizsgálat

2. vizsgálat

Logo-Teszt

PIL

3. vizsgálat

4. vizsgálat

Logo-Teszt-M

BSCI-LM-6

BSCI-LM-6

E.v.

T.v.

E.v.

T.v.

E.v.

T.v.

E.v.

T.v.

E.v.

T.v.













‡

‡













Férfiak

-

-

-

-

-

-












Nők

-

-

-

-

-

-













Teljes minta

E.v.

egyvátlozós szint; T.v.többváltozós szint;
elvárt irányú, szignifikáns kapcsolat; ‡elvárt irányú, tenden-

cia-erősségű kapcsolat; -nem vizsgáltuk; nincs, vagy nem elvárt irányú szignifikáns kapcsolat PIL: Életcél-kérdőív; Logo-Teszt-M: a Logo-Teszt módosított változata; BSCI-LM-6: a Rövid Stressz és Megküzdés kérdőív élet értelmességét mérő alskálájának 6-tételes változata

Az élet értelmessége és a dohányzói státusz közti viszonyra vonatkozó eredményeket a 27. táblázatban próbáltuk meg áttekinthetően – s ezért kicsit leegyszerűsítve – összefoglalni. A négy élet értelmességét mérő pszichológiai mérőeszközzel végzett vizsgálatsorozatunk szerint az élet értelmessége szinte minden esetben kapcsolatban állt a dohányzói státusszal, mégpedig a logoterápia és egzisztencia-analízis azon feltevésével összhangban, miszerint az addiktív magatartások az élet értelmességének alacsonyabb szintjével járnak együtt, mégpedig döntően azért, mert az élet értelmességének alacsonyabb szintje a függő magatartások alakulásában oki tényezőként szerepel. Ennek pusztán a negyedik, longitudinális elemzésünk során mutatkozó, férfiakra vonatkozó eredmények mondtak ellent, ahol az eredmények inkább arra utaltak, hogy az élet értelmessége és a dohányzás közt egyváltozós szinten megfigyelhető kapcsolat inkább a

100

nikotinhasználat élet értelmességét csökkentő hatásának tulajdonítható – tehát hogy az élet értelmességének alacsonyabb szintje következmény és nem ok. 28. táblázat: az élet értelmessége és a dohányzás intenzitása közti viszonnyal kapcsolatos eredmények áttekintése

1. vizsgálat

2. vizsgálat

Logo-Teszt

PIL

3. vizsgálat

Logo-Teszt-M

BSCI-LM-6

E.v.

T.v.

E.v.

T.v.

E.v.

T.v.

E.v.

T.v.

Teljes minta



-

















Férfiak

-

-

-

-

-

-






Nők

-

-

-

-

-

-







E.v.

egyvátlozós szint; T.v.t9bbváltozós szint;
elvárt irányú, szignifikáns kapcsolat; ‡elvárt irányú, tenden-

cia-erősségű kapcsolat; -nem vizsgáltuk; nincs, vagy nem elvárt irányú szignifikáns kapcsolat PIL: Életcél-kérdőív; Logo-Teszt-M: a Logo-Teszt módosított változata; BSCI-LM-6: a Rövid Stressz és Megküzdés kérdőív élet értelmességét mérő alskálájának 6-tételes változata

Az élet értelmessége és a dohányzás intenzitása közti viszonnyal kapcsolatos eredményeket a 28. táblázatban foglaltuk össze. Eszerint a dohányzás ezen aspektusával kapcsolatos eredményeink jóval kevésbé egységesek, mint a dohányzói státusszal kapcsolatosak esetében voltak. Többváltozós szinten is szignifikáns összefüggést ugyanis csak egy vizsgálatban kaptunk a háromból (igaz a legnagyobb mintájúban), és a feltételezett, ellentétes irányú kapcsolat az élet értelmessége és az elszívott cigaretták száma között még ebben a vizsgálatban is csak a nők esetében (illetve a teljes mintában a nők miatt) bizonyult igaznak. A kapcsolat bizonytalanságának több oka is elképzelhető. (1) Lehetséges egyfelől, hogy a hipotézis egyszerűen nem igaz: a dohányzás intenzitását más, erősebb faktorok határozzák meg, mint amilyen például az egészségtudatosság, a környezet dohányzással kapcsolatos attitűdjei (pl. munkahely vagy épp a kulturális-, vendéglátó- és szórakoztató intézmények dohányzással kapcsolatos toleranciája), az egyén észlelt stresszszintjének és megküzdési eszköztárának viszonyrendszere stb.; így az élet értelmessége a dohányzás ezen aspektusát nem befolyásolja érdemben. (2) Az is elképzelhető ugyanakkor, hogy mintáink olyan sajátosságai vezettek az eredmények következetlenségeihez, mint pl. az első vizsgálat esetében a magasan iskolázott fiatal felnőttek igen magas aránya, vagy a rendszertelenül dohányzók viszonylag nagy száma

101

a dohányzók között a második vizsgálatban. E lehetőségek elemzéséhez további vizsgálatokra van szükség. Az eredményekkel kapcsolatos általános szempontként fontos megjegyeznünk, hogy az élet értelmességének a dohányzással való kapcsolata még a dohányzói státusz esetében is gyenge volt. Ez egyfelől nem meglepő eredmény: egy olyan összetett etiológiájú magatartásnál, mint amilyen a dohányzás, viszonylag ritkán találkozunk olyan nagyon markáns bejósló erejű változókkal, melyek ne lennének maguk is kapcsolatban a dohányzással (pl. család és a referencia-csoport dohányzással kapcsolatos attitűdjei és szokásai). Ugyanakkor egy olyan rendkívül elterjedt és hatalmas egészségügyi és társadalmi problémákat okozó magatartásánál, mint amilyen a cigarettázás, meglátásunk szerint a kis hatású háttértényezők jelentőségét sem kell, sőt szabad lebecsülnünk. Egy olyan addikciónál, mely közvetlenül is legalább egymilliárd embert érint, közvetve pedig még ennek is esetleg többszörösét, még a kevéssé erős meghatározó tényezők is nagy relevanciájúak lehetnek globális szempontból. Az egyes vizsgálatok megvitatásánál már tárgyalt erősségek és korlátok tárgyalásán felül, fontosnak tartjuk az egész vizsgálatsorozat módszertani értékének elemzését. Elemzéseink metodológiai értékeit a következőkben látjuk. (1) Kutatásainkat különböző időpontban felvett adatokon, több, esetenként igen jelentős nagyságú és reprezentatív mintán végeztük. (2) Az egyes mérőeszközök hiányosságaiból fakadó torzítást csökkentendő, négy élet értelmességét mérő kérdőívet is használtunk. (3) Számos releváns kontroll-változót alkalmaztunk az eredmények diszkriminatív értékét növelendő. (4) Egyik vizsgálatunkban longitudinális elrendezést is használtunk, ami a logoterápia és egzisztencia-analízis által ihletett vizsgálatokban még az általános gyakorlatnál is ritkább, elemszámát és köztes időintervallumát figyelembe véve pedig teljesen egyedülálló. Vizsgálatsorozatunk főbb korlátait a következőkben látjuk. (1) Elsőként azt tartjuk fontosnak megjegyezni, hogy noha napjainkra az élet értelmességét mérni próbáló pszichológiai mérőeszközök száma közelít a két tucathoz, tudomásunk szerint egy sincs közülük, mellyel kapcsolatban minden kétséget kizáró empirikus adatok szólnának az eszköz konstruktum-validitása mellett (Debats, 1998; Konkolÿ Thege, Martos, Bachner, Kushnir, közlésre benyújtva). Itt elsősorban arra kell gondolnunk, hogy a validitásvizsgálatok leginkább korábbi, élet értelmességét mérő kérdőívekkel való kapcsolat-

102

vizsgálatban, valamint a konvergens és divergens validitás elemzésében merülnek ki. A validitás külső kritériumául tehát szinte mindig csak ugyanazon a populáción felvett, más életértelmesség-kérdőíveket használnak, melyek validáló ereje (pl. az Életcélkérdőívé) inkább tekinthető pusztán hagyományon, mint empirikus adatokon nyugvónak.30 Ezt azért tartjuk aggályosnak, mert több vizsgálat tanúsága szerint az Életcélkérdőív és más tesztek többfaktorosak (Konkoly Thege, 2006; Konkoly Thege & Martos, 2006; De la Flor, 2000; Reker & Cousins, 1979), sőt a faktorok más konstruktumokkal (pl. depresszió, általános jóllét, önértékelés) összemosódnak (Steger, Frazier, Oishi, & Kaler, 2006) a közös (joint) faktoranalízisek során (Dyck, 1987). Ez pedig felveti azt a kérdést, hogy az élet értelmességének mérésére használt kérdőívek vagy más elemzési módszerek (pl. Fegg, Kramer, L’hoste, & Borasio, 2008) nem az élet értelmessége konstruktum lényegét, hanem esetleg egyes hasonló pszichológiai fogalmak elegyét mérik, mint például a feljebb már említett depresszión és általános jólléten kívül az élettel való elégedettség, az öngyilkossági késztetések vagy épp a neuroticizmus. Természetesen el kell ismerjük, hogy az élet értelmességéhez viszonylag nehéz olyan objektív külső kritériumot találni, mint amilyen az öngyilkossági szándék esetében az elkövetett kísérletek száma vagy a depresszió esetében a klinikai diagnózis. Ugyanakkor a jelenleginél meggyőzőbb validálást igenis el tudunk képzelni. Viszonylag erős meggyőző erővel bírna meglátásunk szerint például, ha kiképzett és jelentős terápiás tapasztalattal bíró logoterapeuták által – egy vagy több személyes interjú alapján – adott értékelések szolgálnának a mérőeszközök validitásának külső kritériumaként.31 30

Előremutató alternatívának tarthatjuk Schnell (2004) munkáját, aki a maga által kifejlesztett értelmes-

ség-mérőeszköz validitását azzal is igazolni próbálta, hogy összehasonlította a normál populáció, az alkohol-betegek és a bűnözők (gyilkosságot, testi sértést és szexuális jellegű bűncselekményt elkövettettek) által elért pontszámokat. Az ilyen jellegű bizonyításoknál viszont azt lehet ellenérvként felhozni, hogy valamelyest összemosódik a mérőeszköz-validálás és a hipotézistesztelés (t.i. azé a hipotézisé, hogy az alkoholisták és a bűnözők értelmetlenebbnek élik meg életüket az átlagnál). 31

Itt jegyezzük meg, hogy egy ilyen validitás-vizsgálat lefolytatására már kísérletet tettünk az Életcél-

kérdőív, a BSCI-LM, a Rövidített Egzisztencia-skála és a Személyes Értelmesség Index (Personal Meaning Index, PMI) német változatának bevonásával. A bécsi Viktor Frankl Instituttal közösen, 2007ben a Német Logoterápiás és Egisztencia-analitikus Egyesület (Deutsche Gesellschaft für Logotherapie und Existenzanalyse, DGLE) regiszterében szereplő 104, elektronikus levélcímmel rendelkező logoterapeutának küldtünk írásos felhívást a vizsgálatban való részvételre. Közülük 17-en jelezték részvé-

103

(2) Szintén fontos korlátja vizsgálatainknak, hogy mindegyikük Magyarországon született, tehát szinte semmit sem tudunk eredményeink nemzetközi általánosíthatóságával kapcsolatban, ami pedig egy (társadalmi vagy egyéni) értékrendszerhez is kötött viselkedés (mint amilyen a dohányzás) és pszichológiai konstruktum (mint amilyen az élet értelmessége) kapcsolata esetében igen releváns kérdés. Itt jegyezzük meg, hogy vizsgálataink megkezdése óta, egy saját kutatásainktól független eredmény is született, mely megerősítette, hogy a dohányzás az élet értelmességének alacsonyabb szintjével jár együtt (Brassai és Pikó, 2007). Ezt a vizsgálatot ugyan nem Magyarországon, hanem Románia magyarlakta területein végezték, azonban még ez is igen közel van Magyarország földrajzi és kulturális vonzásköréhez, tehát az eredmények kultúrától függő voltának kérdése továbbra is fennáll. További idevágó adalékképp megemlíthetjük, hogy egy új skandináv vizsgálat tanúsága szerint az élet értelmességével rokonítható konstruktum, a korábban tárgyalt, Antonovsky-féle koherencia-érzék is kapcsolatban áll a dohányzással, mégpedig a mi eredményeinkkel párhuzamba állítható módon: az alacsonyabb koherencia-érzékkel rendelkezők nagyobb valószínűséggel dohányoznak (Igna, Julkunen, & Ahlström, 2008). Tudomásunk van továbbá egy előkészületben lévő kutatásról, mely Izraelben vizsgálná az élet értelmessége és a dohányzás kapcsolatát, ezek az eredmények már több információval fognak szolgálni eredményeink nemzetközi általánosíthatóságával kapcsolatban. A további vizsgálatok lehetőségeit – az egyes vizsgálatok diszkussziójában vagy az imént tárgyalt általánosabb hiányosságok kiküszöbölésén túl – a következőkben látjuk. Két változó kapcsolatának felismerése után gyakran felmerül a közvetítő faktorok kérdése. Vajon vannak-e és mik azok a tényezők, melyek mediálják az élet értelmessége és a cigarettázás közti viszonyt? Egy ilyen lehetséges közvetítő tényezőnek tartjuk az unalomra való hajlamot, mivel Frankl (1984b) az élet értelmetlensége igen jellemző következményének tartja az unalmat, melyet immár empirikus adatok is megerősítenek (Fahlman, Sabari, & Eastwood, 2009; Melton & Schulenberg, 2007). E pszichológiai jellemző dohányzással való kapcsolatát pedig szintén alátámasztják empirikus eredmények is (Pikó, Wills, & Walker, 2007). Elképzelhetőnek tartjuk tehát, hogy az életüket teli szándékukat és kapták meg a részletes tájékoztatást a vizsgálat menetéről, de a féléves adatgyűjtési periódus után mindössze egyetlen terapeuta küldött adatokat, összesen 3 főről. Így tehát ez a kutatásunk a terapeuták együttműködési hajlandóságának hiányában teljes kudarcot vallott.

104

értelmetlenebbnek érző, életcélokkal kevésbé vagy nem rendelkező emberek egyszerűen azért hajlamosabbak inkább a (z intenzívebb) dohányzásra, mert többet unatkoznak, s a cigarettázás segít „elütni az időt” (vö. Copeland, Brandon, & Quinn, 1995; Urbán, 2005). Ésszerűnek tűnik az a feltevés is, miszerint az élet értelmessége az egészségcélokon keresztül áll kapcsolatban a dohányzással (vö. Pikó, 2004). Vagyis azt a hipotézist tartjuk további vizsgálatra érdemesnek, hogy az élet értelmességének alacsonyabb foka az egyén élete értékének alacsonyabb szubjektív értékelésével jár együtt, ami az egészség és így az egészségvédő magatartások értékét is csökkenti az egyén szemében (vö. Ryff & Singer, 1998).32 A fizikai egészségnek tulajdonított fontosság pedig érthető módon befolyásolhatja a dohányzó magatartás elkezdésével, abbahagyásával vagy folytatásával kapcsolatos döntéseket (Eiser, Eiser, Gammage, & Morgan, 1989; Jensen, & Overgaard, 1993; McCaula és mtsai, 2006; Tyas & Pederson, 1998). A dohányzás és az élet értelmessége közti kapcsolat további közvetítője lehet a konformizmus. Frankl (1984b) az élet értelmessége meggyengülésével egyértelműen összekapcsolja a társas nyomásra való fogékonyság fokozódását. E felvetését ugyan tudomásunk szerint eddig empirikusan nem vizsgálták, a kortárs normáknak és nyomásnak a dohányzás serdülő- és fiatal felnőttkori kialakulásában játszott szerepét ismerve (pl. Chen és mtsai, 2006; Etcheverry & Agnew, 2008; Palmqvist & Martikainen, 2005) azonban e potenciális mediátor is további kutatásokra érdemesnek tűnik. A dohányzás és az élet értelmessége közti viszonyról szerzett ismereteket jóval árnyaltabbá tehetnék olyan vizsgálatok, melyek a két változó kapcsolatát a dohányzási motivációk esetleges moderáló hatásának függvényében vizsgálják. Könnyen elképzelhetőnek tartjuk ugyanis, hogy a tárgyalt összefüggés a mi vizsgálatainkban tapasztaltaknál jóval erősebb, illetve gyengébb vagy akár nem-szignifikáns lenne a különböző motivációs hátterű dohányzó csoportokban. Ésszerűnek tűnik eltérést feltételeznünk például egy több évtizede nikotinfüggő személy és egy cigarettázással épp csak ismerkedő, kortárs nyomásra érzékeny tinédzser dohányzásának pszichológiai háttere között. Hasonlóan, kevésbé jelentheti a dohányzás az élet értelmességének deficitjét egy olyan személynél, aki elsődlegesen a nikotin kognitív működéseket serkentő hatásáért és vi32

Az élet értelmessége és az egészség szubjektív fontosságának pozitív kapcsolatát egyébként saját, egy-

előre nem publikált, mintegy 390 főtől származó adataink is alátámasztják.

105

szonylag keveset dohányzik, mint annál, aki napi 20-30 szál cigaretta elszívásával próbálja „valahogy elütni az időt”. Egy további lehetséges tényező a dohányzás és az élet értelmességének viszonyával kapcsolatban – noha ebben az összefüggésben maga az élet értelmessége nem prediktor, hanem mediátor – a stressz. Salthouse (1998), Schulenberg (2004) és Wong (1998) elemzései szerint ugyanis az élet értelmessége stresszbarrier-funkciót tölt be, vagyis az életüket értelmesebbnek érzőket kevésbé viselik meg a hétköznapok bosszúságai; a stressz, illetve az azzal való kevésbé sikeres megküzdés pedig jól dokumentált kapcsolatban áll a dohányzással (pl. Kassel, Stroud, & Paronis, 2003; Koval & Pederson, 1999; Perkins & Grobe, 1992; Pomerleau & Pomerleau, 1991). További vizsgálati lehetőség az élet értelmessége és a dohányzás közti kapcsolat tekintetében az olyan, általunk nem vizsgált, de esetleg releváns kontroll-változók alkalmazása az elemzések során, mint amilyen a dohányzás-specifikus énhatékonyság, a dohányzással kapcsolatos egyéni elvárások, a kortárs és családi dohányzási szokások, a munkahely vagy a tágabb társas környezet dohányzással kapcsolatos attitűdjei vagy épp az újdonságkeresés személyiség-jellemzője. Egy-egy vizsgálatba nyilvánvalóan lehetetlen az összes szóba jöhető kovariánst bevonni, azonban a további vizsgálatoknál érdemes szem előtt tartani a kontroll-változók minél szélesebb körét. Végül egy tisztán statisztikai szempontot is meg kívánunk említeni, mely a további kutatások módszertani igényességét és színvonalát emelhetné. Eddig végzett elemzéseink során nem kapott teret a regresszió-elemzésnél kifinomultabb, komplett hipotézisrendszerek, mediátor- és moderátor-hatások tesztelésére alkalmas strukturális egyenletek modellezése (structural equation modelling, SEM).33 A többváltozós elemzések ezen csoportjának alkalmazása azért is lenne hasznos, mert az élet értelmességének több kérdőíven alapuló, látens változóként való használata csökkenthetné az egyes mérőeszközök egyedi torzításait és mérési hibáját, ami az eredmények nagyobb megbízhatóságához vezetne.

33

Ennek oka, hogy a számunkra elérhető, strukturális egyenletek modellezésére képes program (AMOS)

nem képes kezelni a kategoriális függő változókat (mint amilyen a dohányzói státusz is).

106

12. Következtetések Vizsgálatainkat összegezve arra a következtetésre jutottunk, hogy – legalábbis bizonyos viszonylatokban – eredményeink az élet értelmessége és a dohányzás kapcsolatát valószínűsítik. Értekezésünk zárásaként e felismerés gyakorlati relevanciájáról kívánunk néhány szót ejteni. Az egyén és a társadalom számára káros viselkedések egy újabb háttértényezőjének felismerésekor természetesen felmerül a kérdés, hogy az mennyire képes változni, illetve mennyire lehetséges azt közvetett vagy közvetlen módon, de szándékosan befolyásolni. Az élet értelmességének konstruktuma ebből a szempontból kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik, mint a dohányzás és az egészségmagatartás számos más meghatározója. Az élet értelmessége ugyanis változni képes, sőt nem túl nehezen változtatható pszichológiai változó – mind a logoterápia és egzisztencia-analízis elmélete (Frankl, 1996, 1997), mind a rendelkezésre álló empirikus adatok alapján (ld. alább). Tehát a nemmel, az életkorral, a szülők iskolázottságával és dohányzási szokásaival, az impulzivitással és újdonságkereséssel szemben az, hogy valaki mennyire érzi életét értelmesnek, viszonylag könnyen befolyásolható. Az

elsődleges

megelőzés

és

életminőség-javítás

szintjén

elsősorban

pszichoedukációs, akár a közoktatásba is beépíthető készségfejlesztésre gondolunk, mely képes lenne elősegíteni az életcélok tudatosabb megválasztását, az azokra való rendszeres reflektálás és szükség szerinti változtatás képességét, valamint támpontokat nyújthatna az ún. élmény- és beállítódási értékek megvalósítási lehetőségeinek felismeréséhez és kivitelezéséhez. A másodlagos megelőzés szintjén pedig gondolhatunk egyfelől az egyéb célokra koncentráló (pl. emberi kapcsolatok javítása), tehát nem feltétlenül értelmességspecifikus intervenciókra, melyeknek kedvező „mellékhatása” az élet értelmességének növekedése is,34 de utalhatunk a logoterapeuták által kifejlesztett, rövid, egyéni konzul34

Ezt mutatják pl. a Williams Életkészségek-tréning (Stauder, A., Konkolÿ Thege, B., Kovács, M., Balog,

P., Kopp, M., Williams, V., & Williams, R., közlésre benyújtva; Williams & Williams, 1997, 2006) hatásvizsgálatával kapcsolatos – eddig nem publikált – eredményeink is, melyek szerint még ezen rövid stresszkezelő tréning hatására is bár viszonylag gyenge (Cohen’s d = 0,17), de szignifikáns (p = 0,025) növekedést mutatott az élet értelmességének szintje még 3-6 hónappal a tréning befejezése után is. A

107

tációs módszerekre (pl. Wong, 1997), illetve jól strukturált csoportos tréningekre is (pl. Greenstein & Breitbart, 2000; Quirk, 1979), melyek speciálisan az élet értelmességének mind további növekedését hivatottak elősegíteni olyan, alacsony élet értelmességi szinttel rendelkező veszélyeztetett csoportokban, mint amilyen a szerfüggőké (Haines, 1997; Henrion, 1987), a krízishelyzetben lévőké (Böschemeyer, 1989; Freeman, 1995; Lukas, 1990, 1993; Long, 1997; Sands, 1986), a krónikus / terminális állapotú betegeké (Abrami, 1997; Giovinco & McDougald, 1994; Lukas, 1992) és ápolásukat végzőké (Graca & Archer, 1991) vagy épp a köztörvényes bűnözőké (Eisenberg, 1989; Henrion, 1989). További fontos szempont, hogy az élet értelmességének növekedése várhatóan nemcsak a dohányzás ellen működne védőfaktorként. Értekezésünk elméleti részében láttuk, hogy az életüket értelmetlen(ebb)nek megélők mindenféle önkárosító és függő magatartásra hajlamosabbak, beleértve ebbe a kockázatos alkoholfogyasztástól kezdve az illegális kábítószerek teljes spektrumának használatán át egészen az öngyilkosságot is. Ezért – noha mint feljebb említettük, az élet értelmessége és a dohányzás kapcsolata viszonylag gyenge – az élet értelmességének társadalmi szinten történő növelésére tett kísérletek „értelmessége” meglátásunk szerint semmiképpen sem kérdőjelezhető meg.

tréning feltehetően az emberi kapcsolatok minőségének javítása és a célok, preferenciák átértékelése révén járult hozzá ahhoz, hogy a résztvevők (N=100) az intervenció eredményeképp a korábbinál értelmesebbnek értékelték életüket.

108

13. Összefoglalás A dohányzás jelenleg az emberiség egyik vezető népegészségügyi problémája, melynek következtében mintegy 100 millió ember halt meg a XX. században, és a jelenlegi trendek alapján 1 milliárdra becsülik az e magatartás következtében meghalók számát a jelen században. Az egészséglélektan fontos feladata ezért minél teljesebb képet alkotni az e magatartás kialakulásában, fenntartásában és abbahagyásában szerepet játszó pszichoszociális tényezőkről és kapcsolatrendszerükről. A Viktor Frankl logoterápia és egzisztencia-analízise szerint definiált élet értelmessége, illetve annak hiánya évtizedek óta jól dokumentált kapcsolatban van az alkoholfüggés és a nem legális szerek addikciójával. A jelen értekezés témája – a logoterápia elméleti alapjai, valamint a kapcsolódó empirikus kutatások áttekintésén túl – az élet értelmessége és a nikotinhasználat közti kapcsolat empirikus vizsgálata. Értekezésünk négy empirikus vizsgálat eredményeit elemzi, melyek különböző időben (2002, 2004, 2006), különböző mintákon (N1=171; N2=392; N3=12668; N4=4307) és különböző mérőeszközökkel (Logo-Teszt eredeti és átdolgozott változata, Életcél-kérdőív, Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív élet értelmességét mérő alskálája) elemezték, hogy az életüket értelmetlenebbnek érzők nagyobb valószínűséggel dohányoznak-e, illetve hogy az életüket értelmetlenebbnek érző dohányosok több cigarettát szívnak-e az életüket értelmesebbnek érző dohányzóknál. A legfontosabb eredmények a következők: (1) Az életüket értelmetlenebbnek érzők (mind a férfiak, mind a nők) nagyobb valószínűséggel dohányoznak, mint az életüket értelmesebbnek érzők. (2) Keresztezett, hosszmetszeti elrendezésű vizsgálatunk szerint az élet értelmessége a nőknél oki szerepet játszik a dohányzói státusz alakulásában, míg a férfiaknál inkább a dohányzás látszik negatívan befolyásolni az élet értelmességének szintjét. (3) Az élet értelmessége és a dohányzás intenzitása közti viszonynyal kapcsolatos eredmények ellentmondásosak, úgy tűnik azonban hogy elsősorban a dohányzó nők intenzívebb cigaretta-használata áll kapcsolatban azzal, hogy a személy életét mennyire érzi értelmesnek. Tanulmányunkban az eredmények ismertetése után részletesen elemezzük a vizsgálatsorozat erősségeit és gyengéit, a további vizsgálatok lehetőségeit és az eredmények gyakorlati következményeit.

109

14. Summary Smoking is one of the biggest public health threats the world has ever faced. According to the World Health Organization, approximately 100 million deaths were caused by smoking in the past century, and if the current trends will continue up to a billion people will die in the present century as a result of their tobacco use. Therefore, an important task of health psychology is to better understand the psychosocial factors contributing to the initiation, maintenance, and cessation of smoking. Decreased level of meaning in life—as defined in Viktor Frankl’s logotherapy and existential analysis—has already proved to be connected to the misuse of alcohol and illegal substances. Besides providing a review on the theoretical basis of logotherapy and the relevant previous empirical research, the aim of the present dissertation was to examine whether the level of personal meaning in life is related to cigarette use as well. Our study analyses the results of four empirical investigations being conducted at different time points (namely 2002, 2004, and 2006), on different samples (N1=171; N2=392; N3=12.668; N4=4.307) and with the utilization of different life meaning measures (the original and a revised version of the Logo-Test, the Purpose in Life Test, and the Life Meaning Subscale from the Brief Stress and Coping Inventory). According to logotherapy and existential analysis, we hypothesized that a weaker sense of meaning in life would be associated with a higher likelihood of (more intensive) nicotine use. The most important results of our investigations are as follows: (1) People experiencing less meaning in their lives are more likely to be smokers than those having a stronger sense of meaning in life—regardless of gender. (2) According to the results of our cross-lagged longitudinal study, level of meaning in life seems to directly influence smoking status among women, while in men, smoking status proved to be a determinant of life meaning. (3) Concerning smoking intensity, our results were ambiguous; however, female smokers feeling less meaning in their life seemed to use more cigarettes when compared to those smoking women having a stronger sense of existential meaning. Finally, strengths and weaknesses of the investigations, possible directions of future research and the practical applicability of the present findings were discussed in details.

110

15. Irodalomjegyzék Abrami, L. M. (1997). Conversations with terminally ill patients. International Forum for Logotherapy, 20(2):80-84. Adams, E.K., Melvin, C., Merritt, R., & Worrall, B. (2008). The costs of environmental tobacco smoke (ETS): An international review. Letöltve: 2006. VI. 25. http://www.who.int/tobacco/media/en/adams.pdf Almeida, O. P., & Pfaff, J. J. (2005). Depression and smoking amongst older general practice patients. J Affect Disord, 86:317-321. Anda, R. F., Williamson, D. F., Escobedo, L. G., Mast, E. E., Giovino, G. A., & Remington, P.L. (1990). Depression and the dynamics of smoking: A national perspective. JAMA, 264:1541-1545. Antonovsky A. (1987). Unraveling the mystery of health. How people manage stress and stay well. London: Jossey-Bass Antonovsky A. (1996). The salutogenic model as a theory to guide health promotion. Health Promot Int, 11(1):11-18. Ardelt, M., & Koenig, C. S. (2006). The role of religion for hospice patients and relatively healthy older adults. Res Aging, 28(2):184-215. Arimond, J.-P., & Kammer, D. (1993). Existenzielle Frustration, Wertangleichung und Depressivität als Prädiktoren von Therapieverlaufsbeurteilung und Therapieabbruch bei stationärer Alkoholismusbehandlung. Z Klin Psychol, 22(3):276-290. Audrain-McGovern, J., Rodriguez, D., Patel, V., Faith, M. S., Rodgers, K., & Cuevas, J. (2006). How do psychological factors influence adolescent smoking progression? The evidence for indirect effects through tobacco advertising receptivity. Pediatrics, 117(4):1216-1225. Bar-Tur, L. & Savaya, R. (2001). Sources of meaning in life for young and old Israeli Jews and Arabs. J Aging Stud, 15(3):253-269. Batthyany, A., & Guttmann, D. (2006). Empirical research on logotherapy and meaning-oriented psychotherapy. Phoenix: Zeig, Tucker & Theisen. Bauer-Wu, S., & Farran, C. J. (2005). Meaning in life and psycho-spiritual functioning: A comparison of breast cancer survivors and healthy women. J Holist Nurs, 23(2):172-190.

111

Bech, P., Staehr-Johansen, K., & Gudex, C. (1996). The WHO (Ten) Well–Being Index: Validation in diabetes. Psychother Psychosom, 65:183-190. Beck, A.T., Ward, C.H., Mendelson, M., Mock, J., & Erbaugh, J. (1961). An inventory for measuring depression. Arch Gen Psychiatry, 4:561-571. Bengel, J., Strittmatter, R., & Willmann, H. (1999). What keeps people healthy? The current state of discussion and the relevance of Antonovsky’s salutogenic model of health. Cologne: Federal Centre for Health Education (FCHE) Biederman, J., Monuteaux, M., Mick, E., Wilens, T., Fontanella, J., Poetzl, K., Kirk, T., Masse, J., & Faraone, S. (2006). Is cigarette smoking a gateway to alcohol and illicit drug use disorders? A study of youths with and without attention deficit hyperactivity disorder. Biol Psychiatry, 59(3):258-264. Blinderman, C. D., & Cherny, N. I. (2005). Existential issues do not necessarily result in existential suffering: Lessons from cancer patients in Israel. Palliat Med, 19:371380. Bogg, T., Brent, B. W. (2004): Conscientiousness and health-related behaviors: A meta-analysis of the leading behavioral contributors to mortality. Psychol Bull, 130(6):887-926. Borglina, G., Edberga, A-K., & Hallberg, I. R. (2005). The experience of quality of life among older people. J Aging Stud, 19(4):201–220. Bower, J. E., Kemeny, M. E., Taylor, S. E., Fahey, J. L. (1998). cognitive processing, discovery of meaning, CD4 decline, and aids-related mortality among bereaved HIV-seropositive men. J Consult Clin Psychol, 66(6):979-986. Böschemeyer, U. (1989). Logotherapeutic approaches to crisis situations. International Forum for Logotherapy, 12(1):17-22. Brassai L., Pikó B. (2007). Protektív pszichológiai jellemzők szerepe a serdülők egészséggel kapcsolatos magatartásában. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8:211-227. Breitbart, W., Gibson, CH., Poppito, S. R., Berg, A. (2004). Psychotherapeutic interventions at the end of life: A focus on meaning and spirituality. Can J Psychol, 49(6):366-372. Bühler, K. & Land, T. (2004). Burnout and personality in extreme nursing: An empirical study. Schweiz Arch Neurol Psychiatr, 155:35-42.

112

Carmelli, D., Swan, G. E., Robinette, D., & Fabsitz, R. (1992). Genetic influence on smoking—a study of male twins. N Engl J Med, 327:829–833. Carter, B. J. (1993). Long-term survivors of breast cancer: A qualitative descriptive study. Cancer Nurs, 16:354-361. Chamberlain, K., & Zika, S. (1988). Religiosity, life meaning and wellbeing: Some relationships in a sample of women. J Sci Study Relig, 27(3):411-420. Chen, X., Stanton, B., Fang, X., Li, X., Lin, D., Zhang, J., Liu, H., & Yang, H. (2006). Perceived smoking norms, socioenvironmental factors, personal attitudes and adolescent smoking in China: A mediation analysis with longitudinal data. J Adolesc Health, 38(4):359-368. Cohen, L. M., McChargue, D. E., Cortez-Garland, M., Prensky, E. H., & Emery, S. The etiology and treatment of nicotine dependence: A biopsychosocial perspective. In: Cohen, L. M., McChargue, D. E., Collins, F. L. (eds.), The Health Psychology Handbook: Practical Issues for the Behavioral Medicine Specialist. Thousand Oaks, CA: Sage, 2003:101–124. Collie, K., & Long, B. C. (2005). Considering meaning in the context of breast cancer. J Health Psychol, 10:843-853. Comeau, N., Stewart, S. H., Loba, P. (2001). The relations of trait anxiety, anxiety sensitivity, and sensation seeking to adolescents’ motivations for alcohol, cigarette, and marijuana use. Addict Behav, 26:803-825. Copeland, A.L., Brandon, T.H., & Quinn, E.P. (1995). The Smoking Consequences Questionnaire-Adult:

Measurement

of

smoking

outcome

expectancies

of

experienced smokers. Psychol Assess, 7(4):484–494. Coward, D. D. (1997). Constructing meaning from the experience of cancer. Semin Oncol Nurs, 13:248-251. Crumbaugh, J.C. (1968). Cross validation of Purpose-in-Life test based on Frankl’s concepts. J Individ Psychol, 24(1):74-81. Crumbaugh, J. C. (1980). Treatment of problem drinkers. International Forum for Logotherapy, 3(1):17-18. Crumbaugh, J. C. (1981). New help for problem drinkers. International Forum for Logotherapy, 4(1):29-34.

113

Crumbaugh, J. C., & Carr, G, (1979). Treatment of alcoholics with logotherapy. Int J Addict, 14:847-853. Crumbaugh, J.C., & Maholick, L.T. (1964). An experimental study in existentialism: The psychometric approach to Frankl’s concept of noogenic neurosis. J Clin Psychol, 20:200-207. Cunningham, A. J., & Watson, K. (2004). How psychological therapy may prolong survival in cancer patients: New evidence and a simple theory. Integr Cancer Ther, 3(3):214-229. Damon, W., Menon, J., Kendall, C. B. (2003): The development of purpose during adolescence. Appl Dev Sci, 7(3):119-128. Das, A. K. (1998). Frankl and the realm of meaning. J Humanist Educ Dev, 36 (4):199211. Debats, D. L. Measurement of personal meaning: The Psychometric properties of the Life Regard Index. In: Wong, T. P, Fry, P. S. (Eds). The human quest for meaning. A handbook of psychological research and clinical applications. Mahwah: Lawrence Erlbaum Associates, 1998:237-259. De Cássia Rondina, R., Botelho, C., Da Silva, A. M. C., & Gorayeb, R. (2003). Psychological profile and nicotine dependence in smoking undergraduate students of UFMT. J Pneumol, 29(1):21-27. De Cássia Rondina, R., Gorayeb, R., & Botelho, C. (2007). Psychological characteristics associated with tobacco smoking behavior. J Bras Pneumol, 33(5):592-601. Demetrovics Zs., Nagy, Gy. (2001). Személyes törekvések és egészség. Magyar Pszichológiai Szemle, 56(4):513-538. DeWitz, S. J., Woolsey, M. L., & Walsh, W. B. (2009). College student retention: An exploration of the relationship between self-efficacy beliefs and purpose in life among college students. J Coll Stud Dev, 50(1):19-34. Diener, E., Emmons, R. A., Larsen, R. J., & Griffin, S. (1985). The Satisfaction With Life Scale. J Pers Assess, 49(1):71-75. DiClemente, C. C., & Prochaska, J. O. Processes and stages of change: Coping and competence in smoking behavior change. In: Shiffman, S., & Wills, T. A. (Eds). Coping and substance abuse. San Diego, CA: Academic Press, 1985:319-343.

114

Dodgen, C. E. (2005). Nicotine dependence. Understanding and applying the most effective treatment intervention. Washington: APA Doll, R., Peto, R., Wheatley, K., Gray, R., & Sutherland, I. (1994). Mortality in relation to smoking: 40 years' observations on male British doctors. Br Med J, 8, 309(6959):901-911. Doran, N., McChargue, D., & Cohen, L. (2007). Impulsivity and the reinforcing value of cigarette smoking. Addict Behav, 32(1):90-98. Dyck, M. J. (1987). Assessing logotherapeutic constructs: Conceptual and psychometric status of the Purpose in Life and Seeking of Noetic Goals tests. Clin Psychol Rev, 7(4):439-447. Engel, G. (1977). The need for a new medical model: A challenge for biomedicine. Science, 196:129-136. Edwards, M. J., &

Holden, R. R. (2001). Coping, meaning in life, and suicidal

manifestations: Examining gender differences. J Clin Psychol, 57(12):1517–1534. Eisenberg, M. (1989). Exposing prisoners to logotherapy. International Forum for Logotherapy, 12(2):89-94. Eiser, J. R., Eiser, C., Gammage, P., & Morgan, M. (1989). Health locus of control and health beliefs in relation to adolescent smoking. Br J Addict, 84:1059-65. Elovainio, M., Kivimäki, M., Viikari, J., Ekelund, J., & Keltikangas-Järvinen, L. (2005). The mediating role of novelty seeking in the association between the type 4 dopamine receptor gene polymorphism and cigarette-smoking behavior. Pers Individ Dif, 38(3):639-645. Etcheverry, P. E. & Agnew, Ch. R. (2008). Romantic partner and friend influences on young adult cigarette smoking: comparing close others' smoking and injunctive norms over time. Psychol Addict Behav, 22(3):313-325. Eysenck, H. J. (1965). Smoking, health and personality. London: Weidenfeld & Nicolson. Fahlman, S. A., Sabari, S., & Eastwood, J. D. (2009). Meaning, boredom, and depression. Does a lack of meaning in life cause boredom and depression? Letöltve: 2009. IV. 19. http://www.meaning.ca/archives/archive/art_meaning_boredom_ dpression_S_Fahlman.html

115

Fegg, M. J., Kramer, M., L’hoste, S., & Borasio, G. D. (2008). The Schedule for Meaning in Life Evaluation (SMiLE): Validation of a new instrument for meaningin-life research. J Pain Symptom Manage, 35(4):356-364. Feldman, D. B. & Snyder, C. R. (2005). Hope and the meaningful life: theoretical and empirical associations between goal-directed thinking and life meaning. J Soc Clin Psychol, 24:401-421. Fergusson, D. M., Goodwin, R. D., & Horwood, L. J. (2003). Major depression and cigarette smoking: Results of a 21-year longitudinal study. Psychol Med, 33:135767. Firus, Ch. (1992). Der Sinnbegriff der Logotherapie und Existenzanalyse und seine Bedeutung für die Medizin. Pfaffenweiler: Centaurus Verlagsgesellschaft Fletcher, S. K. (2004). Religion and life meaning: Differentiating between religious beliefs and religious community in constructing life meaning. J Aging Stud, 18(2):171-185. Frankl, V. E. (1959). Grundriß der Existenzanalyse und Logotherapie. In: Frankl, V. E. Logotherapie und Existenzanalyse. Texte aus sechs Jahrzehnten. Weinheim-Basel: Beltz Verlag, 2002:57-184. Frankl, V. E. (1983). Theorie und Therapie der Neurosen. Einführung in Logotherapie und Existenzanalyse. München-Basel: Ernst Reinhardt Verlag Frankl, V. E. (1984a): Der leidende Mensch. Anthropologische Grundlagen der Psychotherapie. Bern-Stuttgart-Toronto: Verlag Hans Huber Frankl, V. E. (1984b). Man’s search for meaning: An introduction to logotherapy. New York: Simon and Schuster Frankl, V. E. (1985). Psychotherapy and existentialism. Selected papers on logotherapy. New York: Washington Square Press Frankl, V. E. (1988). …mégis mondj igent az életre! Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort. Budapest: Pszichoteam Mentálhigiénés Módszertani Központ Frankl, V. E. (1994). Die Sinnfrage in der Psychotherapie. München-Zürich: Pieper Verlag Frankl, V. E. (1996). Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Budapest: Kötet Kiadó

116

Frankl, V. E. (1997). Orvosi lélekgondozás. A logoterápia és az egzisztencia-analízis alapjai. Budapest: UR Kiadó Freeman, S. J. (1995). Crisis intervention and logotherapy: A case study. International Forum for Logotherapy, 18(2):114-115. Friedman, H. S., Tucker, J. S., Tomlinson-Keasey, C., Schwartz, J. E., Wingard, D. L., Criqui, M. H. (1993). Does childhood personality predict longevity? J Pers Soc Psychol, 65(1):176-185. Garner, C., Bhatia, I., Dean, M., & Byars, A. (2007). Relationships between measures of meaning, well-being, and depression in an elderly sample. International Forum for Logotherapy, 30(2):73-78. Gerevich, J., Bácskai, E., & Rózsa, S. (2006). A kockázatos alkoholfogyasztás prevalenciája. Psychiatr Hung, 21:45-56. Geyer S. (1997). Some conceptual considerations on the sense of coherence. Soc Sci Med, 44:1771-1779. Giovinco, G., & McDougald, J. (1994). Logotherapy: A journey into meaning for people with AIDS. International Forum for Logotherapy, 17(2):76-81. Goodwin, R., & Hamilton, S. P. (2002). Cigarette smoking and panic: the role of neuroticism. Am J Psychiatry, 159(7):1208-1213. Graca, J., & Archer, D. (1991). Assisting Caregivers of Alzheimer’s Victims. International Forum for Logotherapy, 14(1):53-57. Granö, N., Virtanen, M., Vahtera, J., Elovainio, M., Kivimaki, M. (2004). Impulsivity as a predictor of smoking and alcohol consumption. Pers Individ Dif, 37(8):16931700. Greenstein, M. (2000). The house that's on fire: Meaning-centered psychotherapy pilot group for cancer patients. Am J Psychother, 54(4):501-511. Greenstein, M., & Breitbart, W. (2000). Cancer and the experience of meaning: A group psychotherapy program for people with cancer. Am J Psychother, 54(4):486500. Gruner, L. (1984). Heroin, hashish, and hallelujah: The search for meaning. Rev Relig Res, 26(2):176-186. Gyamerah, J., & Lantz, J. (2002). Meaning, technology, and smoking cessation. International Forum for Logotherapy, 25(2):83-88.

117

Guttmann, D. (1996). Research in the service of logotherapy. Journal des Viktor Frankl Instituts, 4(1):15-36. Guttmann, D., & Cohen, B.-Z. (1993). On the relationship between meaning-in-life and excessive behaviors among the active elderly in Israel. Journal des Viktor Frankl Instituts, 1(2):38-55. Haines, P. E. (1997). Addiction recovery: Transcending the existential root of relapse. International Forum for Logotherapy, 20(1):37-45. Hakanen J. J., Feldt T., & Leskinen E. (2007). Change and stability of sense of coherence in adulthood: Longitudinal evidence from the Healthy Child study. J Res Pers, 41:602-617. Halama, P. (2005). Relationship between meaning in life and the big five personality traits in young adults and the elderly. Stud Psychol, 47(3):167–178. Harlowe, L., Newcomb, M., & Bentler, P. (1986). Depression, self-derogation, substance abuse, and suicide ideation: Lack of purpose in life as a mediational factor. J Clin Psychol, 42:5-21. Heisel, M. J., & Flett, G. L. (2004). Purpose in life, satisfaction with life, and suicide ideation in a clinical sample. J Psychopathol Behav Assess, 26(2):127-135. Henrion, R. (1987). Making logotherapy a reality in treating alcoholics. International Forum for Logotherapy, 10(2): 112-117. Henrion, R. (1989). Logotherapy for former prisoners. International Forum for Logotherapy, 12(2): 95-96. Husky, M. M., Mazure, C. M., Paliwal, P., & McKee, S. A. (2008). Gender differences in the comorbidity of smoking behavior and major depression. Drug Alcohol Depend, 93(1-2):176-179. Hutzell, R. R., Finck, W. C. (1994). Adapting the Life Purpose Questionnaire for use with adolescent populations. International Forum for Logotherapy, 17(1):42-46. Iacovides, A., Fountoulakis, K. N., Kaprinis, St., & Kaprinis, G. (2003). The relationship between job stress, burnout and clinical depression. J Affect Disord, 75:209–221. Igna, C. V., Julkunen, J., & Ahlström, R. (2008). Sense of coherence relates with smoking. J Health Psychol, 13(8):996-1001.

118

Jacobson, G., Ritter, D., & Müller, L. (1977). Purpose in life and personal values among adult alcoholics. J Clin Psychol, 33:314-316. Jensen, E. J. & Overgaard, E. (1993). Investigation of smoking habits among 14–17year-old boarding school pupils: Factors which influence smoking status. Public Health, 107:117–23. Jim, H. S., Purnell, J. Q., Richardson, S. A., Golden-Kreutz, D. M., & Andersen, B. L. (2006). Measuring meaning in life following cancer. Qual Life Res, 15:1355–1371. Jim, H. S., Richardson, S. A., Golden-Kreutz, D. M., & Andersen, B. L. (2006). Strategies used in coping with a cancer diagnosis predict meaning in life for survivors. Health Psychol, 25(6):753-761. Jim, H. S., & Andersen, B. L. (2007). Meaning in life mediates the relationship between social and physical functioning and distress in cancer survivors. Brit J Health Psychol, 12:363-381. Jorenby, D. E., Hays, J. T., Rigotti, N. A., Azoulay, S., Watsky, E. J, Williams, K. E., Billing, C. B., Gong, J., & Reeves, K. R. (2006). Efficacy of varenicline, anα4β2 nicotinic acetylcholine receptor partial agonist, vs placebo or sustained-release bupropion for smoking cessation. A randomized controlled trial. JAMA, 296:5663. Kassel, J. D., Stroud, L. R., & Paronis, C. A. (2003). Smoking, Stress, and Negative Affect: Correlation, Causation, and Context Across Stages of Smoking. Psychol Bull, 129(2): 270–304. Kemeny, M. E., Gruenewald, T. L. Az érzelem, a kogníció, az immunrendszer és az egészség. In: Urbán, R. (szerk.), A magatartás, a lelki élet és az immunrendszer kölcsönhatásai. Pszichoneuroimmunológia szöveggyűjtemény. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2003:161-181. Kendler, K. S., Neale, M. C., MacLean, C. J., Heath, A. C., Eaves, L. J., & Kessler, R. C. (1993). Smoking and major depression: A causal analysis. Arch Gen Psychiatry, 50:36-43. Kim, Y. (2005). Korean adolescents’ smoking behavior and its correlation with psychological variables. Addict Behav, 30:343-350. Kinnier, R. T., Metha, A. T., Keim, J., Okey J. L., Adler-Tabia, R. L., Berry, M. A., Mulvenon, S. W. (1994a). Depression, meaninglessness, and substance abuse in “normal” and hospitalized adolescents. J Alcohol Drug Educ, 39(2):101-111.

119

Kinnier, R. T., Metha, A. T., Okey J. L., Keim, J. (1994b). Adolescent substance abuse and psychological health. J Alcohol Drug Educ, 40(1):51-56. Kivimäki, M., Feldt, T., Vahtera, J., & Nurmi, J.-E. (2000). Sense of coherence and health: evidence from two cross-lagged longitudinal samples. Soc Sci Med, 50:583-597 Konkolÿ Thege, B., Martos, T., Bachner, Y.G., & Kushnir, T (2009). Development and psychometric evaluation of a revised measure of meaning in life: The Logo-Test-R (manuscript submitted for publication) Konkolÿ Thege, B., & Kopp, M. (2009). Does meaning in life affect smoking? A 4-year prospective study. (manuscript submitted for publication) A megjelent saját publikációkat ld. az értekezés saját publikációkat felsoroló részében! Konstam, V., Holmes, W., Wilczenski, F., Baliga, Sh., Lester, J., & Priest, R. (2003). Meaning in the lives of caregivers of individuals with Parkinson’s disease. J Clin Psychol Med Settings, 10(1):17-25. Kopp, M.S., Falger, P. R. J., Appels, A., & Szedmák, S. (1998). Depressive symptomatology and vital exhaustion are differentially related to behavioural risk factors for coronary artery disease. Psychosom Med, 60:752-758. Kopp, M. S., Schwarzer, R., Jerusalem, M. (1993). Hungarian questionnaire in psychometric scales for cross-cultural self-efficacy research. Zentrale Universitats Druckerei der FU Berlin. Kopp M., Skrabski Á. (1992). Magyar lelki állapot. Budapest: Végeken Koval, J. J., & Pederson, L. L. (1999). Stress-coping and other psychosocial risk factors: A model for smoking in grade 6 students. Addict Behav, 24:207-218. Krause, N. (2004). Stressors arising in highly valued roles, meaning in life, and the physical health status of older adults. J Gerontol, 59(5):287-297. Kulcsár Zs. (1993). Pszichoszomatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó Kulcsár Zs. (2002). Egészségpszichológia. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó Kundi, M.; Wurst, E., & Längle, A. (2003). Existential analytical aspects of mental health. European Psychotherapy,4(1):109-118. Lai, S., Lai, H., Page, J. B., & McCoy, C. B. (2000). The association between cigarette smoking and drug abuse in the United States. J Addict Dis, 19:11-24. Längle, A. (1988). Der Beitrag der Existenzanalyse zur Psychohygiene (Manuskript). Wien: Gesellschaft für Logotherapie und Existenzanalyse

120

Längle, A. Depressive Verstimmung und Persönlichkeit, depressives Verhalten. Eine Fallstudie zur Interaktion von Psychopharmaka und existenzanalytischer Psychotherapie. In: Danzinger, R. (ed.), Psychodynamik der Medikamente. Interaktion von Psychopharmaka mit modernen Therapieformen. Wien-New York: Springer Verlag, 1991:47-54. Längle, A. (2004). Értelmesen élni. Életvezetési útmutató. Budapest: Jel Kiadó Längle, A. (2005): The search for meaning in life and the existential fundamental motivations. Existential Analysis, 16(1):2-14. Längle, A., Orgler, C., & Kundi, M. (2003). The Existence Scale: A new approach to assess the ability to find personal meaning in life and to reach existential fulfillment. European Psychotherapy, 4(1):135–151. Laviolette, S. R., & van der Kooy, D. (2004). The neurobiology of nicotine addiction: Bridging the gap from molecules to behaviour. Nature Rev Neurosci, 5:55-65. Leath, C. (1999). The experience of meaning in life from a psychological perspective. http://purl.oclc.org/net/cleath/writings/meaning.htm (letöltve: 2004. X. 12.) Leech, N.L., Barrett, K.C., & Morgan, G.A. (2005). SPSS for intermediate statistics. Use and interpretation. London: Lawrence Erlbaum Associates Leistikow, B. (2000). The human and financial costs of smoking. Clin Chest Med, 21(1):189-197. Li, M. D., Cheng, R., Ma, J. Z., & Swan, G. E. (2003). A meta-analysis of estimated genetic and environmental effects on smoking behavior in male and female adult twins. Addiction, 98(1):23-31. Li, M. D., Ma, J. Z., & Beuten, J. (2004). Progress in searching for susceptibility loci and genes for smoking-related behaviour. Clin Genet, 66:382–392. Lindsay, G. B. & Rainey, J. (1997). Psychosocial and pharmacologic explanations of nicotine's 'gateway drug' function. J Sch Health, 67(4):123-126. Lindström, B., & Eriksson, M. (2005). Salutogenesis. J Epidemiol Community Health, 59:440-442. Lindström, B., & Eriksson, M. (2006): Contextualizing salutogenesis and Antonovsky in public health development. Health Promot Int, 21(3):238-244. Long, J. R. (1997). Logotherapeutic transcendental crisis intervention. International Forum for Logotherapy, 20(2):104-112.

121

Lukas, E. S. (1971). Logotherapie als Persönlichkeitstheorie. Dissertation, Universität Wien Lukas, E. S. (1986). Logo-Test. Test zur Messung von „innerer Sinnerfüllung“ und „existenzieller Frustration”. Handanweisung. Wien: Deuticke Lukas, E. S. (1990). Geist und Sinn. Logotherapie – die dritte Wiener Schule der Psychotherapie. München: Psychologie Verlags Union Lukas, E. S. (1990). Self-help and crisis intervention. International Forum for Logotherapy, 13(1):24-31. Lukas, E. S. (1992). Meaning and goals in the chronically ill. International Forum for Logotherapy, 15(29):90-98. Lukas, E. S. (1993). Logotherapeutic crisis intervention: A case history. International Forum for Logotherapy, 16(1):51-54. Lukas, E. S. (2002). Spirituális lélektan. Az értelmes élet forrásai. Kiadási hely nincs feltüntetve, Új Ember Lyvers, M., Hall, T., & Bahr, M. (in press). Smoking and psychological health in relation to country of origin. Int J Psychol, DOI: 10.1080/00207590802511759 Marks, D. F. Tobacco and smoking. In: Marks, D. F, Murray, M., Evans, B., Willig, C. (eds.), Health psychology: Theory, research and practice. London: Sage, 2000:173202. Marsh, A. Smith, L., Piek, J., Saunders, B. (2003). The Purpose in Life Scale: Psychometric properties for social drinkers and drinkers in alcohol treatment. Educ Psychol Meas, 63(5):859-871. Mascaro, N., & Rosen, D. H. (2006). The role of existential meaning as a buffer against stress. J Humanist Psychol, 46:168-190. McCaula, K. D., Hockemeyera, J. R., Johnsona, R. J., Zetochaa, K., Quinlana, K., & Glasgow, R. E. (2006). Motivation to quit using cigarettes: A review. Addict Behav, 31:42-56. McEwen, A., West, R., & McRobbie, H. (2008). Motives for smoking and their correlates in clients attending Stop Smoking treatment services. Nicotine Tob Res, 10(5):843-850.

122

Melton, A. M., & Schulenberg, S. E. (2007). On the relationship between meaning in life and boredom proneness: Examining a logotherapy postulate. Psychol Rep, 101(3Pt2): 1016−1022. Moomal, Z. (1999). The relationship between meaning in life and mental well-being. S Afr J Psychol, 29(1):36-41. Moore, S. L. (1997). A phenomenological study of meaning in life in suicidal older adults. Arch Psychiatr Nurs, 11(1):29-36. Mucsi, J., & Mucsi, A. (2008). Gödöllői dohányzásmegelőzési program: dohányzás és prevenció tizenéves fiatalok között. Tüdőgyógyászat, 2(4), 3-9. Murphy, J., Horton, N., Monson, R., Laird, N., Sobol, A., & Leighton, A. (2003). Cigarette smoking in relation to depression: Historical trends from the Stirling County Study. Am J Psychiatry, 160:1663-1669. Nagy, J. Faktoranalitikus személyiség-taxonómiák. In: Gyögyösiné Kiss, E., Oláh, A. (szerk). Vázlatok a személyiségről - a személyiséglélektan alapvető irányzatainak tükrében. Budapest: Új Mandátum. 2007:110-145. Nair, Kp. S. (2003). Life goals: The concept and its relevance to rehabilitation. Clin Rehabil, 17:192–202. Nam, J. S., Heritage, J. G., & Kim, J. K. (1994). Predictors of drug/alcohol abuse and sexual promiscuity of cellege students. Letöltve: 2006. III. 24. http://eric.ed.gov/ ERICWebPortal/Home.portal?_nfpb=true&ERICExtSearch_SearchValue_0= promiscuity&ERICExtSearch_SearchType_0=ti&_pageLabel=RecordDetails& objected=0900000b8013c699 Newcomb, M. D., & Harlow, L. L. (1986). Life events and substance use among adolescents: Mediating affects of perceived loss of control and meaninglessness in life. J Pers Soc Psychol, 51(3):564-577. Nicholson, Th., Higgins, W., Turner, P., James, S., Stickle, F., Pruitt, T. (1994). The relation between meaning in life and the occurrence of drug abuse: A retrospective study. Psychol Addict Behav, 8(1):24-28. Noblejas De La Flor, M. A. (1997). Meaning levels and drug-abuse therapy: An empirical study. International Forum for Logotherapy, 20(1):46-52. Noblejas de la Flor, M.A. (2000). Fiabilidad de los tests PIL y Logotest. NOUS: Boletín de Logoterapia y Análisis Existencial, 4:81–90.

123

O’Connor, K., Chamberlain, K. (1996). Dimensions of Life Meaning: A qualitative investigation at mid-life. Br J Psychol, 87(Pt 3):461-477. O'Gara, C., Knight, J., Stapleton, J., Luty, J., Neale, B., Nash, M., Heuzo-Diaz, P., Hoda, F., Cohen, S., Sutherland, G., Collier, D., Sham, P., Ball, D., McGuffin, P., & Craig, I. (2008). Association of the serotonin transporter gene, neuroticism and smoking behaviours. J Hum Genet, 53:239-246 Orbach, I., Mikulincer, M., Gilboa-Schectmann, E., & Sirota, P. (2003). Mental pain and its relationship to suicidality and life meaning. Suicide Life Threat Behav, 33(3):231-241. Országos Dohányfüstmentes Egyesület & Magyar Gallup Intézet (2009). ODE Dohányzás Monitor. Letöltve: 2009. I. 10. http://www.ode.hu/ode/pdf/ODE_Gallup_dohanyzasmonitor_1995-2000-20042006-2007.ppt#4 Orcutt, J. D. (1984). Contrasting effects of two kinds of boredom on alcohol use. J Drug Issues, 14(1):161-173. Padelford, B. (1974). Relationship between drug involvement and purpose in life. J Clin Psychol, 30:303-305. Paksi, B. (2003): Drogok és felnőttek. A tizennyolc év feletti lakosság drogfogyasztása és droggal kapcsolatos gondolkodása az ezredfordulón, Magyarországon. Budapest: L’Harmattan, Palmqvist, R. A., & Martikainen, L. K. (2005). Changes in reasons given for adolescent smoking, 1984–1999. Subst Use Misuse, 40:645–656. Pearson, P. R., & Sheffield, B. F. (1974). Purpose in life and the Eysenck personality inventory. J Clin Psychol, 30:562–564. Pederson, L. L., Koval, J. J., Chan, S. S. H., & Zhang, X. (2007). Variables related to tobacco use among young adults: Are there differences between males and females? Addict Behav, 32(2):398-403. Peiper, H. G. (1981). Church membership and participation in church activities. Activities, Adaptation and Aging, 1:23-29. Perez, G. H., Nicolau, J. C., Romano, B. W., & Laranjeira, R. (2007). Smokingassociated factors in myocardial infarction and unstable angina: Do gender differences exist? Addict Behav, 32:1295-1301.

124

Perkins, K. A. & Grobe, J. E. (1992). Increased desire to smoke during acute stress. Br J Addict, 87:1037-1040. Peschel, H. W. (1988). Zur Sinnproblematik des Alkoholikers: Eine Fragebogenuntersuchung mit dem Logo-Test bei männlichen Alkoholikern. Suchtgefahren, 34(2):115-119. Pianezza, M. L., Sellers, E. M., & Tyndale, R. F. (1998). Nicotine metabolism defect reduces smoking. Nature, 393(6687):750. Pikó, B. (2002). Egészségtudatosság serdülőkorban. Budapest: Akadémiai Kiadó Pikó, B. (2004). A pozitív pszichológia missziója a modern társadalomban. Paradigmaváltás a társadalomtudományokban? Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 5:289-299. Pikó, B. (2007). Kockázatészlelés serdülőkorban: A sérthetetlenség illúziója vagy józan előrelátás? Addictologia Hungarica, 6(1):5-18. Pikó, B. F., Wills, T. A., & Walker, C. (2007). Motives for smoking and drinking: Country and gender differences in samples of Hungarian and US high school students. Addict Behav, 32:2087-2098. Pomerleau, O. F., & Pomerleau, C. S. (1991). Research on stress and smoking: Progress and problems. Br J Addict, 86:599-603. Pomerleau, C. S., Pomerleau, O. F., Snedecor, S. M., Gailrapp, S., & Kardia, S. L. (2004). Heterogeneity in phenotypes based on smoking status in the Great Lakes Smoker Sibling Registry. Addict Behav, 29(9):1851- 1855. Prochaska, J.O., DiClemente, C. C., & Norcross, J. C. (1992). In search of how people change. Applications to addictive behaviors. Am Psychol, 47:1102-1114. Quirk, J. M. (1979). A practical outline of an eight-week logo group: Finding meaning every day. International Forum for Logotherapy, 2(2):15-22. Rácz, J. (2001). Addiktológia. Tünettan és intervenciók (2. kiadás). Budapest: Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Fősikolai Kar Rahe, R. H., & Tolles, R. L. (2002). The Brief Stress and Coping Inventory: A useful stress management instrument. Int J Stress Manag, 9(2):61-70. Rahman, T. (2001). Mental health and purpose in life of drug addicts in Bangladesh. International Forum for Logotherapy, 24(2):83-87.

125

Rainer, M. Die existenzielle Seite der Alkoholkrankheit. Eine existenzanalytische Untersuchung an Alkoholkranken. In: Längle A., Probst, Ch. (eds.), Süchtig sein. Entstehung, Formen und Behandlung von Abhängigkeiten. Wien: Profil Verlag, 1997:39-51. Reker, G. T. (1994). Logotheory and logotherapy: Challenges, opportunities, and some empirical findings. International Forum for Logotherapy, 17:47-55. Reker, G. T., Cousins, J. B. (1979). Factor structure, construct validity and reliability of the Seeking of Noetic Goals (SONG) and Purpose in Life (PIL) tests. J Clin Psychol, 35(1): 85-91. Reker, G. T., Fry, P. S. (2003). Factor structure and invariance of personal meaning measures in cohorts of younger and older adults. Pers Individ Dif, 35(5):977-993. Rigó, P., & Kovács, K. Gondolkodás és intelligencia. In: Kopp, M., & Berghammer, R. (szerk.): Orvosi pszichológia. Budapest: Semmelweis Kiadó, 2009:71-96. Rosen, C. S. (2000). Is the sequencing of change processes by stage consistent across health problems? A meta-analysis. Health Psychol, 19(6):593-604. Rózsa, S., Kő, N., Csoboth, Cs., Purebl, Gy., Beöthy-Molnár, A., Szebik, I., Berghammer, R., Réthelyi, J., Skrabski, Á., & Kopp, M. (2005). Stressz és megküzdés. A Rahe-féle Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőívvel szerzett hazai eredmények ismertetése. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 6:275-294. Rózsa, S., Réthelyi, J., Stauder, A., Susánszky, É., Mészáros, E., Skrabski, Á., Kopp, M. (2003). A Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés általános módszertana és a felhasznált tesztbattéria pszichometriai jellemzői. Psychiatr Hung, 18:83-94. Rózsa, S., Szádóczky, E., & Füredi, J. (2001). A Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatának jellemzői hazai mintán. Psychiatr Hung, 16:384-402. Ryff, C. D., & Singer, B. The role of purpose in life and personal growth in positive human health. In: Wong, T. P., Fry, P. S. (Eds). The human quest for meaning. A handbook of psychological research and clinical applications. Mahwah: Lawrence Erlbaum Associates, 1998:213-235. Salthouse, A. R. (1998). The role of meaning in stress management. International Forum for Logotherapy, 21(2):100-110.

126

Sands, R. G. (1986). The encounter with meaningless in crisis intervention. International Forum for Logotherapy, 9(2):102-108. Saunders, J. B., Aasland, O. G., Babor, T. F., DeLaFuente, J. R., & Grant, M. (1993). Development of the alcohol use disorders identification test (AUDIT): WHO collaborative project on early detection of persons with harmful alcohol consumption-II. Addiction, 88: 617-629. Scal, P., Ireland, M., & Borowsky, I. W. (2003). Smoking among American adolescents: A risk and protective factor analysis. J Community Health, 28:79–97. Schlesinger, S., Susman, M., & Koenigsberg, J. (1990). Self-esteem and purpose in life: A comparative study of women alcoholics. J Alcohol Drug Educ, 36:127-141. Schnell, T. (2004). Implizite Religiosität – Zur Psychologie des Lebenssinns. Lengerich: Pabst Science Publishers Schnell, T., & Becker, P. (2006). Personality and meaning in life. Pers Individ Dif, 41:117–129. Schulenberg, S. E. (2004). A psychometric investigation of logotherapy measures and the Outcome Questionnaire (OQ-45.2). North American Journal of Psychology, 6(3):477-492. Schwarzer, R., & Jerusalem, M. (1995). Generalized Self-Efficacy Scale. In J. Weinman, S. Wright, & M. Johnston, Measures in health psychology: A user’s portfolio. Causal and control beliefs (pp. 35-37). Windsor, UK: Nfer-Nelson. Shek, D.T. (1992). Meaning in life and psychological well-being: An empirical study using the Chinese version of the Purpose in Life Questionnaire. J Genet Psychol, 153(2):185-200. Silagy, C., Mant, D., Fowler, G., & Lodge, M. (1994). Meta-analysis on efficacy of nicotine replacement therapies in smoking cessation. Lancet, 343(8890):139-142. Skrabski, Á., Kopp, M.., Rózsa, S.., Réthelyi, S., & Rahe, R. H. (2005). Life meaning: An important correlate of health in the Hungarian population. Int J Behav Med, 12(2):78-85. Sone, T., Nakaya, N., Ohmori, K., Shimazu, T., Higashiguchi, M., Kakizaki, M., Kikuchi, N., Kuriyama, S., & Tsuji, I. (2008). Sense of life worth living (ikigai) and mortality in Japan: Ohsaki Study. Psychosom Med, 70(6):709-715.

127

Stauder, A., Konkolÿ Thege, B., Kovács, M., Balog, P., Kopp, M., Williams, V., & Williams, R. (2009). World wide stress: Different problems, similar solutions? Cultural adaptation and evaluation of a standardized stress management program in Hungary. Manuscript submitted for publication Steger, M. F. (2006). An illustration of issues in factor extraction and identification of dimensionality in psychological assessment data. J Pers Assess, 86:263-272. Steger, M.F., Frazier, P., Oishi, Sh., Kaler, M. (2006). The Meaning in Life Questionnaire: Assessing the presence of and search for meaning in life. J Couns Psychol, 53(1):80-93. Steuber, T. L., & Danner, F. (2006). Adolescent smoking and depression: Which comes first? Addict Behav, 31:133-136. Sullivan, P. F., & Kendler, K. S. (1999). The genetic epidemiology of smoking. Nicotine Tob Res, 1(1):51-57. Susánszky, É., Konkolÿ Thege, B., Stauder, A., & Kopp, M. (2006). A WHO Jól-lét Kérdőív rövidített (WBI-5) magyar változatának validálása a Hungarostudy 2002 országos lakossági egészségfelmérés alapján. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7:247-255. Susánszky, É., Székely, A., Szabó, G., Szántó, Zs., Klinger, A., Konkolÿ Thege, B., Kopp, M. (2007). A Hungarostudy Egészség Panel (HEP) felmérés módszertani leírása. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8:259-276. Sutton, S. R. Determinants of health-related behaviours: theoretical and methodological issues. In: Sutton, S. R., Baum, A., & Johnston, M. (eds.): The SAGE Handbook of Health Psychology. London: SAGE, 2005: 94-126. Szántó, Zs., Susánsky, É., Kopp, M. (2005). Relationships between unfavourable health status and smoking cessation attempts in Hungary. Soz Praventivmed, 50:324-333. Takashima, H. (1984). Humanistic psychosomatic medicine. Berkeley: Institute of Logotherapy Press TÁRKI & Image Factory (2008). Cigaretta, szünet nélkül. Letöltve: 2006. VI. 25. http://www.imagefactory.hu/tkr/6/tkr6.pdf Taylor, E. J. (1993). Factors associated with meaning in life among people with recurrent cancer. Oncol Nurs Forum, 20:1399-1407.

128

Taylor, E. J. (2000). Transformation of tragedy among women surviving breast cancer. Oncol Nurs Forum, 27:781-788. Tedeschi, R. G., Calhoun, L. G. (2004). Posttraumatic growth: Conceptual foundations and empirical evidence. Psychol Inq, 15(1):1-18. Terracciano, A., & Costa, P. T. (2004). Smoking and the five-factor model of personality. Addiction, 99(4):472-481. Thompson, N. J., Coker, J., Krause, J. S., Henry, E. (2003): Purpose in life as a mediator of adjustment after spinal cord injury. Rehabil Psychol, 48(2):100-108. Thompson, S. C., & Pitts, J. (1993). Factors relating to a person’s ability to find meaning after a diagnosis of cancer. J Psychosoc Oncol, 11:1-21. Tomić, W, Evers, W. J. G., & Brouwers, A. (2004). Existential fulfillment and teacher burnout. European Psychotherapy, 5(1):65-73. Townsend, J., Roderick, P., & Cooper, J. (1994). Cigarette smoking by socioeconomic group, sex and age: Effects of price, income, and health publicity. Br Med J, 309:923-927. True, W. R., Heath, A. C., Scherrer, J. F., Waterman, B., Goldberg, J., Lin, N., Eisen, S. A., Lyons, M. J., & Tsuang, M. T. (1997). Genetic and environmental contributions to smoking. Addiction, 92(10):1277–1288. Tyas, S. L. & Pederson, L. L. (1998). Psychosocial factors related to adolescent smoking: A critical review of the literature. Tob Control, 7:409-420. Ulmer, A., Range, L., & Smith, P. (1991). Purpose in life: A moderator of recovery from bereavement. Omega, 23:279-289 Urbán, R. A dohányzás motivációi és a dohányzással kapcsolatoselvárások: A dohányzás Következményi Kérdőív. In: Urbán, R., Kugler, Gy., Marián, B., Oláh, A., Szilágyi, Zs., & Varga, J.: A dohányzás egészségpszichológiája. Budapest: Országos Addiktológiai Intézet, 2005:157-172. Urbán, R. (2007). A dohányzás egészségpszichológiája. Budapest: Nyitott könyv Urbán, R., Kugler, Gy., Oláh, A., & Szilágyi, Zs. (2006). Smoking and education: Do psychosocial variables explain the relationship between education and smoking behavior? Nicotine Tob Res, 8:565-573.

129

Urbán, R. & Marián, B. (2003). A dohányzás szocioökonómiai prediktorainak és a stressz hatásának vizsgálata magyar reprezentatív mintában. Addictologia Hungarica, 2(2): 164-177. U.S. Department of Health and Human Services (1990). The health benefits of smoking cessation. DHHS Publication No. (CDC) 90-8416. Letöltve: 2009. IV. 5. http://profiles.nlm.nih.gov/NN/B/B/C/T/_/nnbbct.pdf Waisberg, J. L. & Starr, M. W. (1999). Psychometric properties of the Purpose in Life Test with substance abusers. International Forum for Logotherapy, 22(1):22-26. Waisberg, J. L., & Porter, J. E. (1994). Purpose in life and outcome of treatment for alcohol dependence. Br J Clin Psychol, 33:49-63. Walters, G. D. (1993). The lifestyle approach to substance abuse. International Forum for Logotherapy, 16(1): 13-19. Weiss, J. W., Mouttapa, M., Chou, C. P., Nezami, E., Johnson, C. A., Palmer, P. H., Cen, S., Gallaher, P., Ritt-Olson, A., Azen, S., & Unger, J. B. (2005). Hostility, depressive symptoms, and smoking in early adolescence. J Adolesc, 28:49–62. Weissman, R. (2009). Malboro man goes east. Letöltve: 2009. I. 12. http://www.multi nationalmonitor.org/hyper/issues/1992/01/mm0192_12.html Wells, J. N. B., Bush, H. A., Marshall, D. (2002). Purpose-in-life and breast health behavior in Hispanic and Anglo women. J Holistic Nurs, 20(3):232-249. White, C. A. (2004). Meaning and its measurement in psychosocial oncology. Psychooncology, 13(7):468–481. Williams, V.P. & Williams, R.B. (1997). LifeSkills: Eight simple ways to build stronger relationships, communicate more clearly and improve your health. New York: Times Books/Random House Williams, R.B. & Williams, V.P. (2006). In Control: no more snapping at your family, sulking at work, steaming int he grocery line, seething at meetings, stuffing your frustration. Rodale, USA Wong, T. P. (1997). Meaning-centered counseling: A cognitive-behavioral approach to logotherapy. International Forum for Logotherapy, 20(2):85-94. Wong, T. P. Spirituality, meaning and successful aging. In: Wong, T. P, Fry, P. S. (Eds). The human quest for meaning. A handbook of psychological research and clinical applications. Mahwah: Lawrence Erlbaum Associates, 1998:359-392.

130

World Health Organization (2008a): Tobacco key facts. Letöltve: 2008. VI. 25. http://www.who.int/topics/tobacco/facts/en/index.html World Health Organization (2008b): Costs to the smoker. Letöltve: 2008. VI. 25. http://www.who.int/tobacco/en/atlas14.pdf Wu, L., & Anthony, J. C. (1999). Tobacco smoking and depressed mood in late childhood and early adolescence. Am J Public Health, 89:1837-1840. Wurm, Ch. S. E. (1992). Logotherapy in palliative care. Hospress, 6(1):34-39. Wurst, E., Maslo, R. (1996). Seelische Gesundheit – Personalität – Existentialität. Ein empirischer Beitrag aus existenzanalytischer Sicht. Z Klin Psychol Psychother, 44(2):200-212. Yalom, I. D. (2004). Egzisztenciális pszichoterápia. Budapest: Animula Zhua, S. H., & Valbø, A. (2002). Depression and smoking during pregnancy. Addict Behav, 27:649-658. Zika, S., Chamberlain, K. (1992). On the relation between meaning in life and psychological well-being. Br J Psychol, 83(1):133-145.

131

16. Saját publikációk jegyzéke

16.1. A disszertáció témájával összefüggő tanulmányok: 1.

Konkolÿ Thege B. (2005): Az élet értelmessége és az egészségmagatartás. In: Sárkány P. (szerk.): Az értelemkérdés sodrában. Viktor Frankl születésének centenáriumán. Jel Kiadó, Budapest, 161-175. Németül: Konkolÿ Thege, B. (2006): Die Beziehung zwischen existenzieller Frustration und gesundheitsschädlichem Verhalten. Existenzanalyse, 23(1), 68-72.

2.

Konkolÿ Thege B., Martos T. (2006): Az Életcél-kérdőív magyar változatának jellemzői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7, 153-169.

3.

Konkolÿ Thege B. (2007): Frankl logoterápia és egzisztencia-analízise az egészségpszichológia kontextusában. Pszichológia, 27, 261-274.

4.

Konkolÿ Thege, B. & Martos, T. (2008): Reliability and validity of the Shortened Hungarian Version of the Existence Scale. Existenzanalyse, 25(1), 70-74.

5.

Konkolÿ Thege, B., Martos, T., Skrabski, Á., & Kopp, M. (2008): A Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív élet értelmességét mérő alskálájának (BSCI-LM) pszichometriai jellemzői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 9, 243-261.

6.

Konkolÿ Thege B. (2008): A szalutogenikus megközelítés lehetőségei az esélyteremtésben. In: Kopp M. (szerk.): Magyar lelki állapot 2008. Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Budapest, Semmelweis Kiadó, 59-65. old.

7.

Konkolÿ Thege, B., Bachner, Y. G., Kushnir, T., & Kopp, M. (2009): Relationship between meaning in life and smoking status: Results of a national representative survey. Addictive Behaviors, 34, 117-120.

132

8.

Konkolÿ Thege, B., Bachner, Y. G., Martos, T., & Kushnir, T. (in press): Meaning in life: Does it play a role in smoking? Substance Use & Misuse, DOI: 10.1080/10826080802495096

9.

Konkolÿ Thege, B., Stauder, A., & Kopp, M. (in press): Relationship between meaning in life and intensity of smoking. Do gender differences exist? Psychology & Health, DOI: 10.1080/08870440802460442

16.2. A disszertáció témájától független közlemények: 1.

Stauder A., Konkolÿ Thege B. (2006): Az Észlelt Stressz Kérdőív (PSS) magyar verziójának jellemzői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7, 203-216.

2.

Susánszky É., Konkolÿ Thege B., Stauder A., Kopp M. (2006): A WHO Jól-lét Kérdőív rövidített (WBI-5) magyar változatának validálása a Hungarostudy2002 országos lakossági egészségfelmérés alapján. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7, 247-255.

3.

Susánszky É., Székely A., Szabó G., Szántó Zs., Klinger A., Konkolÿ Thege B., Kopp M. (2007): A Hungarostudy Egészség Panel (HEP) felmérés módszertani leírása. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8, 259-276. Könyvfejezetként: Susánszky É., Székely A., Szabó G., Szántó Zs., Klinger A., Konkolÿ Thege B., Kopp M.: A Hungarostudy Egészség Panel követéses vizsgálat módszertana. In: Kopp M. (szerk.): Magyar lelki állapot 2008. Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Budapest, Semmelweis Kiadó, 23-33. old.

4.

Stauder, A., Konkolÿ Thege, B., Kovács, M., Balog, P., Williams, V., & Williams, R. (in press): World wide stress: Different problems, similar solutions? Cultural adaptation and evaluation of a standardized stress management program in Hungary. International Journal of Behavioral Medicine, DOI: 10.1007/s12529-0099054-4

133

17. Függelék: A vizsgálatokban az élet értelmességének mérésére használt kérdőívek 17.1. A Logo-Teszt eredeti változata I. Kérem, olvassa át az alábbi megállapításokat! Ha van közöttük olyan, amely Önt személy szerint megérinti, amelyről úgy érzi, hogy akár Ön is mondhatta volna, kérem, írjon a mellette lévő négyszögbe „igen”-t! Ha olyat talál közöttük, amely az Ön véleményével szöges ellentétben áll, kérem, írjon a négyzetbe „nem”-et! Ha nehezére esik döntenie, megválaszolatlanul is hagyhatja a kérdést. 1. Ha őszinte akarok lenni, legjobban egy kellemes, békés életet szeretnék magamnak, komolyabb megrázkódtatások nélkül, megfelelő anyagi háttérrel. 2. Vannak bizonyos elképzeléseim arról, hogy milyen szeretnék lenni, és miben szeretnék sikereket elérni, és igyekszem ezeket az elképzeléseket erőm szerint megvalósítani. 3. Az otthon meghittségében, családi környezetben jól érzem magam, és szeretnék gyermekeim számára is megfelelő alapokat teremteni. 4. Foglalkozásomban, amelyet jelenleg űzök, vagy amelyre még csak készülök, kiteljesedésemet élem meg. 5. Egy vagy több emberrel kapcsolatban vagyok és velük szemben kötelezettségeim vannak, melyek teljesítése örömöt okoz számomra. 6. Van olyan szakterület, amely különösen érdekel, amelyben mindig tovább akarom képezni magam, és amellyel – ha időm engedi – foglalkozom. 7. Örömet okoznak számomra bizonyos típusú élmények (műélvezet, a természet csodálata stb.), amelyekről nem szívesen mondanék le. 8. Hiszek egy vallási, politikai, illetve az emberi fejlődést szolgáló feladatban, és igyekszem hozzájárulni ennek megvalósulásához. 9. Amikor életemet gond, aggodalom vagy betegség terheli, nagyon igyekszem, hogy javítsak ezen a helyzeten. II. Kérem, jelölje be, hogy milyen gyakran élte már át a következő élményeket! Kérem, próbáljon őszintén válaszolni! 1. Tehetetlen düh érzését amiatt, hogy úgy látta, hiábavaló mindaz, amit addig tett?

134

2. Vágyat aziránt, hogy újra gyerek legyen, és mindent elölről kezdhessen? 3. A felismerést, hogy megpróbálja életét saját maga vagy mások előtt tartalmasabbnak beállítani, mint amilyen az valójában? 4. Idegenkedést attól, hogy a tevékenységével, tetteivel kapcsolatos mély és esetleg kellemetlen gondolatokkal terhelje magát? 5. Reménykedést abban, hogy egy sikertelen tervből vagy egy szerencsétlenségből mégis valami pozitívat tud kihozni, ha teljes erőbedobással próbálkozik? 6. Önre törő nyugtalanságot, amely érthetetlen módon hatalmasodott el Önön, és kínzó érdektelenséget hozott minden iránt, ami csak adódott az életében? 7. A gondolatot, hogy a halállal szembenézve azt kellene mondania, hogy nem érte meg élni? III. / 1. Az alábbiakban három „számvetést” mutatunk be Önnek: A: „Sok sikert értem el az életben. Azt, amit tulajdonképpen mindig is szerettem volna, nem tudtam véghez vinni, ehelyett azonban az idők folyamán szép pozíciót teremtettem magamnak, és különösebb aggodalmak nélkül tekinthetek a jövőbe.” B: „Belekeseredtem abba a feladatba, melyet célul tűztem magam elé, de az állandó sikertelenség ellenére is makacsul kitartok mellette. Sok mindenről le kellett mondanom miatta, és végül is megragadható előnyöm nem sok származott belőle.” C: „Kompromisszumot kötöttem hajlamaim és kényszerítő életkörülményeim között. Kötelességeimet becsületesen teljesítem, ha nem is különösképp szívesen. Emellett azonban ha megtehetem, energiáimat egyéni ambícióim felé fordítom.” III. / 2. Kérem, válaszoljon a fentiek alapján! Melyikük a legboldogabb? Melyikük szenved a leginkább? III. / 3. Kérem, fogalmazza meg pár mondatban most saját „számvetését”, melyben összeveti azt, amit mostanáig akart, amire törekedett, azzal, amit ebből elért, valamint, hogy hogyan áll mindehhez!

135

17.2. A Logo-Teszt módosított változata Kérem, jelölje be a skálán, hogy az egyes állításokat mennyire tartja magára nézve jellemzőnek! 1. Vannak elképzeléseim arról, hogy milyen szeretnék lenni, és miben szeretnék eredményeket elérni, és igyekszem ezeket az elképzeléseket erőm szerint megvalósítani. 2. Családi környezetemben jól érzem magam, és azt hiszem, sikerül családtagjaimat is hozzásegítenem ehhez. 3. Foglalkozásomban, amelyet jelenleg űzök, vagy amelyre készülök, kiteljesedésemet élem meg. 4. Emberi kapcsolataim és azokkal kapcsolatos teendőim elvégzése örömöt okoznak számomra. 5. Van olyan terület, amely különösen érdekel, amelyben mindig tovább akarom képezni magam, és amellyel – ha időm engedi – foglalkozom. 6. Örömet okoznak számomra bizonyos típusú élmények (művészet, a természet csodálata stb.), amelyekről nem szívesen mondanék le. 7. Hiszek egy vallási vagy társadalmi feladatban, illetve az emberi fejlődést szolgáló valamilyen elképzelésben, és igyekszem hozzájárulni ennek megvalósulásához. 8. Amikor az életemben valamilyen gond, aggodalom vagy betegség merül fel, nagyon igyekszem, hogy javítsak a helyzeten. Milyen gyakran élte át az utóbbi időszakban a következő élményeket? 9. Tehetetlen düh érzését amiatt, hogy úgy látta, hiábavaló mindaz, amit eddig tett? 10. Vágyat aziránt, hogy újra gyerek legyen, és mindent elölről kezdhessen? 11. A felismerést, hogy megpróbálja életét saját maga vagy mások előtt tartalmasabbnak beállítani, mint amilyen az valójában? 12. Idegenkedést attól, hogy a tevékenységével, tetteivel kapcsolatos mély és esetleg kellemetlen gondolatokkal terhelje magát? 13. Önre törő nyugtalanságot, amely különösebb ok nélkül hatalmasodott el Önön, és kínzó érdektelenséget hozott minden iránt? 14. A gondolatot, hogy a halállal szembenézve azt kellene mondania, hogy nem érte meg élni?

136

17.3. Az Életcél-kérdőív A következő állításokkal kapcsolatban karikázza be azt a számot, amelyet magára vonatkozóan a leginkább igaznak tart! Ehhez vegye figyelembe, hogy a számok egyegy nagyon tiszta és egyértelmű érzéstől annak ellenkezőjéig terjednek. A „semleges” egyik irányban sem foglal állást. Próbálja ez utóbbi választ a lehető legritkábban használni! 1. Általában 1

2

3

nagyon

4

5

6

(semleges)

7 feldobott

unatkozom.

és lelkes vagyok. 2. Az élet számomra

7

6

5

mindig

4

3

2

(semleges)

1 teljesen

izgalmasnak tűnik.

rutinszerűnek tűnik. 3. Az életben

1

2

3

egyáltalán nincsenek

4

5

6

(semleges)

7 nagyon világos

szándékaim vagy célja-

szándékaim és céljaim

im.

vannak. 4. A létem

1

2

3

teljesen értelmetlen

4

5

6

(semleges)

7 rendeltetése

és céltalan.

és értelme van. 5. Minden nap

7

6

5

új és különbözik

4

3

2

(semleges)

1 pont ugyanolyan,

a többitől.

mint a többi. 6. Ha választhatnék,

1 inkább

2

3

4 (semleges)

137

5

6

7

még vagy 100 ilyen

meg sem születtem

életet szeretnék, mint a

volna.

mostani. 7. Nyugdíjasként, ha tehetném,

7

6

5

végre csinálnék valami

4

3

2

1

(semleges)

végre életem

érdekeset, amire min-

végéig csak lazítanék.

dig is vágytam. 8. Életcéljaim megvalósításában 1

2

3

eddig semmit

4

5

6

7

(semleges)

eddig

sem haladtam előre.

mindent elértem. 9. Az életem

1

2

3

üres,

4

5

6

(semleges)

7

csordultig tele van

csupa kétségbeesés.

izgalmas, jó dolgokkal. 10. Ha ma meg kellene halnom, úgy érezném,

7

6

5

mindenképp

4

3

2

1

(semleges)

egyáltalán

megérte

nem

élni.

érte meg élni. 11. Ha az életemre gondolok,

1

2

3

gyakran tűnődöm azon,

4

5

(semleges)

6

7

mindig látom, hogy

hogy egyáltalán miért

miért vagyok a vilá-

is élek.

gon. 12. Ha a világhoz fűződő viszonyomat nézem, a világ

1

2

zavaros és

3

4 (semleges)

érthetetlen számomra.

5

6

7

értelmes összhangban van az életemmel.

138

13. Én 1

2

3

nagyon felelőtlen

4

5

(semleges)

6

7

nagyon felelősségteljes

ember vagyok.

ember vagyok.

14. Az ember választásainak szabadságáról azt gondolom, hogy 7

6

5

azt semmi

4

3

(semleges)

2

1

azt teljesen behatárolja

sem korlátozza.

az öröklődés és a környezet. 15. A halálra

7

6

5

felkészültem és

4

3

2

(semleges)

1 nem készültem

nem félek tőle.

fel és félek tőle. 16. Ami az öngyilkosságot illeti,

1

2

3

már komolyan

4

5

6

(semleges)

7 még csak meg

gondoltam rá mint ki-

sem fordult a fejemben

útra. 17. Arra, hogy célt, értelmet vagy küldetést találjak az életemnek, 7

6

5

teljes mértékben

4

3

2

(semleges)

1 gyakorlatilag

képesnek érzem ma-

képtelennek érzem

gam.

magam. 18. Az életemet

7

6

5

én tartom kézben,

4

3

2

(semleges)

1

nem tudom kézben

én irányítom.

tartani, külső tényezők irányítják. 19. Mindennapi feladataim végzése számomra

7

6

öröm és

5

4 (semleges)

elégedettség forrása.

3

2

1 kellemetlen és unalmas élmény.

139

20. Az életben 1

2

3

eddig nem találtam a magam

4

5

(semleges)

6

7

világos célokat és ne-

számára hivatást vagy életfelada-

kem

tot.

való életfeladatot találtam.

17.4. A Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív élet értelmességét mérő alskálájának hattételes változata A következőkben az alábbiak szerint karikázza be minden állítás után annak a válasznak a kódszámát, amelyik a legjobban leírja az Ön érzéseit az elmúlt időszakban: 1. Úgy érzem, életem egy nagyobb terv része. 2. Az életben sok minden okoz nekem nagy örömöt. 3. Képes vagyok megbocsátani magamnak és másoknak. 4. Az értékeim és hitem vezérelnek mindennapjaimban. 5. Összhangban vagyok a körülöttem lévő emberekkel. 6. Meg vagyok békélve a helyemmel az életben.

140

18. Köszönetnyilvánítás Szeretnék köszönetet mondani dr. Nagy Jánosnak, aki egyetemi éveim alatt megláttatta velem az empirikus kutatás szépségét, támogatta a doktori képzésbe való belépésemet, és doktorandusz-éveim során is többször nyújtott hol szakmai, hol emberi támpontokat kutatói életvitelem és identitásom kialakításához. Köszönet illeti Kopp Mária professzorasszonyt, témavezetőmet, aki elfogadta és bátorította még egyetemi képzésem alatt elkezdett kutatásaim folytatását, és a Magatartástudományi Intézetben teremtett infrastruktúra, illetve kutatói légkör megteremtésével, valamint szellemi autonómiám teljes tiszteletben-tartásával biztosította kutatómunkám sikerességének számos alapvető feltételét. Nagyon hálás vagyok Talma Kushnir professzorasszonynak és dr. Yaacov Bachnernek, akik másfél éves izraeli tartózkodásom alatt doktoranduszként (be)fogadtak tanszékükön (Ben-Gurion Egyetem, Egészségszociológiai Tanszék), biztosítva ezzel számomra az eredményes kutatómunka számos dologi és lélektani feltételét. Együttműködésünk során mindketten rengeteg időt és energiát fordítottak megírt tanulmányaim és a hátterüket képező gondolataim csiszolgatására, ami nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagyon sokat jelent(ett) számomra. Köszönettel tartozom Bécs Város Viktor Frankl Alapjának (Viktor Frankl Fonds der Stadt Wien), az Osztrák-Magyar Akció Alapítványnak, valamint az Osztrák Csereprogramnak (Österreichisches Austauschdienst), melyek kutatói éveim alatt többször is jelentős anyagi támogatást nyújtottak munkámhoz, illetve lehetővé tették számomra – többek között – a releváns német nyelvű szakirodalom és a német nyelvterület logoterápiával foglalkozó néhány fontos személyének megismerését. Köszönetet szeretnék mondani kollégáimnak is; dr. Susánszly Évának és dr. Szántó Zsuzsának a dohányzás kérdéskörét érintő, inspiráló felvetéseikért és kérdéseikért, valmint Martos Tamásnak és dr. Stauder Adrienne-nek, akikkel a legtöbbet dolgoztam együtt és akiktől a legtöbbet tanultam – nemcsak a tudományról. Végül szeretném megköszönni Szandrának, hogy a doktori munkám oroszlánrészét jelentő időkben mellettem állt és nem szűnt meg buzdítani, vigasztalni vagy épp velem örülni. Nélküle még nehezebb lett volna…

141