A LEKÜZDHETETLENNEK LÁTSZÓ BETEGSÉG: A MALÁRíA R I N G E L H A N N BÉLA
m a l á r i a egyike azoknak a betegségeknek, amelyeknek keletkezése, elterjedése és hatása á l l a n d ó a n vonzza a szakértők és a nem közvetlenül maláriával foglalkozók é r d e k lődését. Ronald Ross, a szúnyognak mint a m a l á r i a v e k t o r á n a k felismerője 1906-ban A t h é n b a n j á r t és elcsodálkozott azon a p u s z t u l á s o n , amely ott az időszámítás előtt 429ben történt. Ebben az évben távozott az élők s o r á b ó l Periklész, és egy járvány következté ben szinte teljesen elpusztult Athén. A virágzó görög civilizáció legyőzhetetlennek lát szott azokkal az erőkkel szemben, amelyekkel a k k o r küzdeni kellett. Végül Ross úgy vélte, hogy csak a malária volt a pusztulás okozója [ 1 , 2], A m a j o m n á l és az embernél előforduló m a l á r i á s megbetegedés o k o z ó j á n a k keletkezését 60 millió évvel ezelőttre becsülik, amikor a Pl. quartana, a negyednapos láz kifejlődött a majmokon. 30 millió évvel k é s ő b b a j ó i n d u l a t ú Pl. tertiana, a harmadnapos fertőzés jelent meg a majmokon. A rosszindulatú Pl. tertiana 2,5 millió évvel ezelőtt fejlődött k i . A plasmodiumok számos k u t a t ó szerint A f r i k á b a n keletkeztek, de m á s szerzők szerint Dél-Kelet-Ázsiából eredtek. Egyes feltevések szerint mindkét területről jött a betegség E u r ó p á b a [3]. M a azonban úgy tűnik, hogy a m a l á r i a keletkezése és átterjedése E u r ó p á b a Afrikából történt. Az utolsó glaciális kor 25 000 évvel ezelőtt jéggel borította el E u r ó p a nagy részét, és a malária élettani ciklusa ebben az időszakban E u r ó p á b a n az alacsony hőfok miatt lehetetlen volt. Vannak ugyan megfigyelések, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy E u r ó p a legdélibb részén a Plasmodium élt és talán betegséget terjesztett, ilyen volt Olaszország és Spanyolország legdélibb csücske. A melegebb interglaciálisokban, így pl az utolsó Emes interglaciális korban, a majom és az ember megkaphatta a betegséget, é lehetséges, hogy a Neandervölgyi ember is e k k o r fertőződött. A W ü r m maximális eljege sedése idején viszont a Magdalenian i d ő s z a k b a n , amikor a Cro-Magnon-i ember festette Altamira és Lascaux csodálatos barlangképeit, valószínűleg nem volt malária. Messerli szerint a W ü r m korszakban 25 000 évvel ezelőtt D é l - E u r ó p á b a n az általános h ő m é r s é k l e t 8—9,5 °C volt [5], alacsonyabb mint ma, m í g a m a l á r i a életfeltételeihez 15 °C szükséges [6, 7, 8]. A trópusi malária életviszonyai l e g a l á b b 18 °C-ot k í v á n n a k meg. Azonban a hőmérséklet ö n m a g a nem elegendő tényező a m a l á r i a terjedéséhez. Szükséges egy bizo nyos lélekszámú emberi közösség (populáció), amelyben meg tud élni a Plasmodium. A z infekciónak terjednie kell, azonban a gyér e u r ó p a i populációban ez nem volt lehetsé ges. A Pl. tertiana és quartana elméletileg létezhetett, de a lakosság kis száma a k a d á l y o z t a terjedését. É r d e k e s volt megfigyelni, hogy az 1910-es évek végén és 1920-ban, amikor WagnerJauregg a paralysis progressiva gyógykezelése miatt fertőzte a lokális szúnyogokat m a l á riával, kiderült, hogy Angliában a szúnyogok nem fertőződtek, vagyis ellenálltak a fertő zésnek. E b b ő l arra lehetett következtetni, hogy fokozatos szelekció kellett ahhoz, hogy az európai szúnyogtörzsek is érzékennyé váljanak a m a l á r i a fertőzéssel szemben [9].
Hogy az emberben hogyan és mikor keletkezett a m a l á r i a , ezt nagyon nehéz biztos ada tokkal alátámasztani. Ezer évvel időszámításunk előtt Egyiptomban Denderah feliratai között szerepel az „ A a t " , amely évente ismétlődő lázat jelent. A lázak ma m e g m a g y a r á z hatatlannak látszó o k o k b ó l (vagyis a betegség ismerete nélkül) keletkeztek, és nem lehet kideríteni, hogy ez maláriát jelentett-e [10]. H o m é r o s z Iliász című m ű v é b e n is szerepel egy lázas betegség, amely talán m a l á r i a is lehetett ( i . e. VIEL század) [11]. H i p p o k r a t é s z k o r szakában (i.e. 460—377) m á r sejtették,hogymalária is létezik.Híres könyvében — A z em beri természet — , a X V I . fejezetben négyféle láztípust ír le: s y n o c h i á s l á z a t , n a p i lázat, tertiánát és q u a r t á n á t [10]. A t o v á b b i a k b a n ezt mondja: ősszel, a k ü l ö n b ö z ő nyári beteg ségek mellett fellép a quartana láz és az erratikus l á z , a lépfájdalom és a vízkór. Majdnem ugyanebben a korban, i . e. 490 és 430 k ö z ö t t Szicíliában a Sclinus lecsapolá sával m e g s z a b a d í t o t t á k a lakosságot az endémiás láztól [12]. L ő r i n c z Ferenc Magna Graecia pusztulását talán a váltóláz mélyreható pusztításával m a g y a r á z z a . Augustus századában, az i d ő s z á m í t á s szerinti első évszázadban Celsus m e g p r ó b á l t a a maláriás láz klinikai leírását megadni, és megemlítette a perniciosus lázat és a malignus tertiánát vagy Pl. falciparumot. É r d e k e s azonban, hogy H i p p o k r a t é s z m é g semmit sem írt erről. A r ó maiak gyanították, hogy az álló vizek olyan párolgást bocsájtanak k i , amelyek k r ó n i k u s lázas megbetegedést okoznak ( V a r r ó , Columella, Palladius, Vitruvius [10]). Galenus (131—200) azonban teljesen megváltoztatta a betegség lefolyásáról alkotott képet. Bár leírása megegyezik H i p p o k r a t é s z szövegével, ő tulajdonította a váltóláznak epéből s z á r m a z ó eredetét [13]. Sajnos ez nem tűnt el 1400 év m ú l v a sem: még akkor is jelen volt P á p a i Páriz Ferenc g o n d o l k o z á s á b a n [14], A következő s z á z a d o k b a n a nedvek ben keresték a betegség k ó r o k o z ó j á t , és csak lassan, az 1800-as é v e k b e n tűnt el ez a szem lélet, majd megjelent az idegrendszer szerepének k idom borítása [15, 16]. Visszatérve a r ó m a i a k és a betegségek k a p c s o l a t á r a , é r d e m e s a nagy hadmozdulatokat figyelembe venni. A m i k o r Octavianus, a későbbi Augustus császár, Actiumnál legyőzte Antoniust és C l e o p á t r á t i . e. 31-ben, Octavianus 92 000 k a t o n á v a l és k b . 150 000 tenge résszel rendelkezett [17], Mindenféle gyógyszer nélkül sikerült a nagy hadmozdulatot elvégezni, nem volt fertőző lázas megbetegedés, pedig a Balkán félsziget a későbbi év századokban súlyosan m a l á r i á s n a k bizonyult. A hajózás m e g n ö v e k e d é s e A f r i k a és E u r ó p a között fokozta a népesség állandó fertőző dését. Ekkor t ö r t é n t , hogy i . e. 300, és 100. évben Kis-Ázsiában és 100 évvel k é s ő b b G ö r ö g o r s z á g b a n a fokozatos eróziók, a folyók á r a d á s a i következtében mocsaras síkságok keletkeztek. K ü l ö n ö s e n megfigyelhető volt ez a p a r t o k o n , ahol a fákat kivágták a h a j ó z á s fejlesztése é r d e k é b e n . Ennek volt t a l á n k ö s z ö n h e t ő , hogy a szúnyogok — az E u r ó p á b a n élő A . sacharovi és az észak-afrikai A . labranchiae — megtelepedtek a partokon. A P l . falciparumot a trópusi maláriát, kereskedők, rabszolgák, visszatérő k a t o n á k , a k i k Dél-Kelet-Ázsiából vagy Afrikából jöttek, h o z t á k magukkal, és az A . atroparvus és A . labranchiae „ h o z z á s z o k t a k " a j á r v á n y á t a d á s á h o z . Fokozatos és gyors átmenet alakult k i , és mint a t ö r t é n e t í r ó k m o n d j á k , az i . sz. I — I L században a m a l á r i a kezdett súlyos problémává válni (Bruce-Chwatt és de Zulueta [13]). Dél-Spanyolországban, ahol csak 15 km a két part közötti távolság, a széljárás és a hajósok ugyancsak elterjesztették a maláriát az ott élő lakosság k ö r é b e n . Lényegében a m a l á r i a európai elterjedését a k ö v e t k e z ő események o k o z t á k : /. az e u r ó p a i földrész benépesülése; 2. az afrikai és ázsiai partokon, majd E u r ó p á b a n kipusztulnak az e r d ő k a tengerpart mentén;
3. a szúnyogok, amelyek E u r ó p á b a n vagy A f r i k á b a n , ill. Á z s i á b a n éltek, h o r d o z ó i v á váltak a Pl. falciparumnak; 4. nagy t ö m e g ű vándorlás indult Afrikából és Ázsiából E u r ó p a felé, és megindult a j á r v á n y terjedése E u r ó p á b a n .
* A z o r v o s t u d o m á n y történelméből nagyon n e h é z kihámozni, hogy egy-egy j á r v á n y t milyen betegség okozott. A szerzők nem említik a malária jelenlétét a spanyol félszigeten, és ismeretes a Dél-Spanyolországban élő arab orvosok nagy h a t á s a E u r ó p á r a . Celli szerint Dél-Spanyolország mentes volt a maláriától [18]. í r á s o s bizonyítékaink vannak azonban Olaszországról: ebben az országban csaknem 1600 évig otthonos volt a m a l á r i a . Nem lehetetlen, hogy a r ó m a i birodalom b u k á s a vala miképpen összefüggésben volt a betegséggel [2, 18], Alarik, a nyugati gótok királya i d ő számításunk kezdete után 410 évvel elfoglalta R ó m á t , de rövid i d ő múlva lázas betegség ben meghalt. 536-ban a keleti gótok foglalták el a fővárost. E l ő b b elpusztították az összes vízvezetéket, majd abban az évben a lakosság súlyos éhínségben is szenvedett és pestisben (vagy m a l á r i á b a n ? ) rengetegen meghaltak. A z o n b a n a keleti g ó t o k is valamilyen e p i d é miás betegségben szenvedtek, és az annyira legyengítette ő k e t , hogy Belisárius, a k i R ó m á b a n volt, k i tudott törni Ravenna felé, és annak legyőzése u t á n visszament K o n s tantinápolyba. A római Campagna hatalmas mocsarai, tavai mind megvoltak, c s a p o l á s u k nem sikerült, és 942-ben nagy, halálos j á r v á n y pusztított a l a k o s s á g között. Nagy O t t ó , a R ó m a i C s á s z á r súlyos m a l á r i á b a n szenvedett, é s két fia is ebben pusztult el. 1022-ben I I . Henrik seregét megtizedelte feltehetően a malária-járvány, és R ó m a m e g o s t r o m l á s a helyett visszarendelte csapatait az Alpok i n n e n s ő o ld alár a. I V . Henrik 1081 és 1084 k ö z ö t t négyszer foglalta el R ó m á t , de n y á r o n mindig visszarendelte csapatait. Barbarossa Frigyes veresége 1176-ban a Lombard Legano Ligától lázas betegség következménye volt, amely megtizedelte és demoralizálta hadseregét [13], Celli szerint Dante Alighieri ugyancsak visszatérő lázban halt meg R a v e n n á b a n 1321-ben [19]. A reneszánsz új eszmei á r a m l a t o t , új i r á n y o k a t hozott. A k u t a t á s o k eredményeiről é s főleg a k o p o n y á k b a n kiforralt gondolatokról keveset tudunk. Megjelent azonban a Peru ból s z á r m a z ó fakéreg, amelyet tévesen C i n c h o n á n a k neveznek. A gyógyszert először Loxa k o r m á n y z ó j á n a k a d t á k 1630-ban Peruban, és meggyógyult tőle. De Lugo olasz jezsuita 1632-ben javasolta a gyógyszer a d á s á t a r ó m a i Santo Spirito k ó r h á z b a n . M i n t ismeretes, m á r ebben a korban is nagyon h a t á s o s volt. Spanyolországban 1639-ben az alcalai teológia professzorának, B a r r e d á n a k a d t á k , és ő is meggyógyult. 1643-ban D e Lugo kardinális lett, és mint a jezsuita rend f ő n ö k e , mindenben elősegítette a gyógyszer használatát [13]. Mindaz a hír, amit Cinchona grófnőről és a perui fakéreggel kapcsolatos gyógyításról eddig hallottunk, nem helyes [20, 21]. A perui fakéreg bevezetése mérföldkő a gyógyszerek a l k a l m a z á s á b a n . Először k e r ü l t empirikusan kipróbált és a m a l á r i a ellen hasznos gyógyszer h a s z n á l a t b a , amely a z u t á n lényegesen segített a gyógykezelésben. A k ö z é p k o r b a n és az ú j k o r b a n úgy g o n d o l t á k , hogy a láz a „testnedvek pezsgésének" jele: és hogy eltávolítsák a „ m a t é r i a morbi"-t, gyengítő kezelést alkalmaztak, vagyis vér vételt és p u r g a t í v u m o k a t . Ezek u t á n erősítő gyógyszereket adtak, mint ürmöt és valeriá nát. Tévesen úgy képzelték el, hogy a perui fakéreg rögzíti a testnedveket és fenntartja a betegség szimptómáit. A k ö v e ' k e z ő években új szemlélet kezdett kialakulni az o r v o s t u d o m á n y b a n . Harvey
keringési (1578—1657) és Vesalius anatómiai (1514—1564) felfedezései jelentősen elő segítették az o r v o s t u d o m á n y fejlődését. Négy szerzőt említünk i t t : Sydenham (1624— 1689) pontos leírást adott a m a l á r i á r ó l : „ . . . kezdődik hidegrázással és borzongással, amelyet láz követ és izzadcissal fejeződik be a kórkép. Amint a láz eltűnik, úgy tűnik el a betegség... Gyorsan vagy lassan a betegség ismétli önmagát, az időtartam. .. mindennapos láznál 24, a tertiánámál 48 a quartánanál 62 óra. . . Intermittáló kétféle van: nyári és őszi" [22]. H e r m a n Boerhaave (1668—1738) először használta a Santorio-féle „ t h e r m o scop"-ot, azaz lázmérőjét, és megkísérelte a betegséget a láz k ü l ö n b ö z ő típusai szerint beosztani. Vitathatatlan, hogy Boerhaave h a t á r o z o t t álláspontot foglalt el az orvosi véle mények bizonytalan m a g a t a r t á s á v a l szemben és sokan igazodtak h o z z á [13]. T a n í t v á n y a Van Swieten volt, aki később M á r i a Terézia udvari orvosa volt, és k ö z r e m ű k ö d ö t t az egri és nagyszombati orvosi egyetem elindulásában. V a n Swieten azt tapasztalta, hogy a véreztetésés p u r g á l á s árt a betegnek. Minden beteget k ü l ö n esetként kell elbírálni [13]. Lancisi (1654—1720) újra felfedezte a r ó m a i a k mocsarak elleni hadjáratát, visszatért a vizek leve zetésére. Hipotézisként feltételezte, hogy a s z ú n y o g o k maláriát idéznek elő. K o r á n a k vezető orvosa volt, és X I . Ince p á p a udvari orvosa. Javasolta a perui kéreg használatát és a mocsarak lecsapolását [23]. 1820-ban két híres kémikus Caventon és Pelletier, mindketten a francia gyógyszerészeti iskola professzorai, p r e p a r á t u m o t készítettek a perui fakéregből. A kéreg sárga és v ö r ö s anyagából kristályos p r e p a r á t u m o t szerettek volna kapni. Ehelyett azonban s á r g á s , átlátszó és nem kristályosodó anyagot nyertek, amely igen hatásos volt a malária ellen és a „ k i n i n " nevet adták a készítménynek. Hogy M a g y a r o r s z á g o n m i k o r és hogyan keletkezett a malária, erre igen nehéz választ adni. Amennyire a fentebb vázolt európai terjedésből ismerjük, a malária dél felöl haladt északi irányba; így h a z á n k b a is délről érkezett é s az országban észak felé haladt. Celli, az olasz malariologus 1913-ban ezeket írja: H o l l a n d i á b a n és Magyarországon olyan súlyos volt a malária-fertőzés, hogy a külső ellenség nem tudta teljes harci erejét kifejteni : a lakosságot megkímélte a betegség, míg a b e n y o m u l ó csapatoknál súlyos megbetegedést okozott [18]. A z 1770-es é v e k b e n Tollins ezt írja: „ H u n g á r i a febris infamis est", és ez a láz főleg a B á c s k á r a és B á n á t r a vonatkozott, mert ott rendkívül elterjedt a betegség. Magyary-Kossá megemlíti, hogy a Jagellók k o r á b a n Massaccio Magyarországon j á r t és egy előkelő fűúrnál kapott elhelyezést. A h á z a t mocsarak vették k ö r ü l , és a dögletes levegő, „il pestifero aere" annyira megártott, hogy az előkelő idegen környezetéből négyen belehaltak [26], Ennél azonban sokkal é r d e k e s e b b Kapisztrán Szent János szentté avatási pere. A világ raszóló nándorfejérvári győzelem után h á r o m h ó n a p p a l , 1456. o k t . 23-án a Szerem megyei Ú j l a k o n Kapisztrán meghalt. Hírek terjedtek el, hogy halála u t á n csodák t ö r t é n tek azokkal, a k i k sírjához z a r á n d o k o l t a k . A c s o d á k a t jegyzőkönyvbe vették és a p á p a elé terjesztették szenttéavatás céljából. Négy ilyen jegyzőkönyv áll jelenleg is rendelkezésre: két jegyzőkönyvet Újlak v á r o s hatóságai állítottak k i , egy S. I s i d o r ó b a n és egy a párizsi Bibliothèque Nationale-ban van. A szövegek sokban azonosak; az alábbiakban a Bibliothèque Nationale-ban t a l á l h a t ó szöveget közöljük, Fügedi Erik fordításában: „Az Újlaktól négy mérföldre fekvő Bács melletti Csikóról való Sardo Benedek felesége, Margit, komaasszonyával Szeles Péter feleségével Skolasztikával együtt vallotta, hogy három, néha négynaponként magas láztól szenvedett több mint egy éven át, s annyira lefo gyott és elgyengült, hogy semmiféle orvosság nem tudta meggyógyítani. Fogadalmat téve, hogy meglátogatja Isten emberének sírját, teljesen és tökéletesen meggyógyult és a láz többé nem kínozta. Erről bizonyságot tett az egész falu." [27]
Pár évvel később M á t y á s király az igazi reneszánsz u r a l k o d ó feleségül kérte a másik nagy család, az Esteiek Beatrix lányát. Beatrice R a v e n n á b ó l került B u d á r a , és igazi pom pát és fényűzést akart itt teremteni. M á t y á s t újabb építkezésekre ösztönözte, ő maga is szerette a t u d o m á n y o k a t , minden megjelenésében a pompa és a nagyszerűség uralkodott. Buda p á r év alatt fejlődésének egyik csúcspontjára érkezett a nagyszerű építkezésekkel. A magyarok nem nézték ezt j ó szemmel, mert sok adót kellett fizetni és az á l l a n d ó kato n á s k o d á s minden idejüket lefoglalta. í g y írtak róla: „Mátyás... a régi magyarokat ért erkölcsöket elhadná, és hogy a felesége hordozná ötet minden encen-bencenekre és testi gyönyörűségekre. És abból lönne, hogy i/degen nemzetek kitakarítanák az országból mind a pénszt és az aranyat." [28] M á t y á s 14 évig élt Beatrixszal, és ez i d ő alatt nem volt gyermeke. Vajon malarias volt Beatrix is? Erre nagyon nehéz választ adni. Ravenna igazi m a l á r i á s vidék volt ( b á r Velli szerint a k ö z é p k o r b a n Ravenna és Istria mentesek voltak a váltóláztól). Heltai K r ó n i k á j á b a n 1486-ban ezt írja: „Mikoron pedig Mátyás megvette volna Újhelyi [ t . i . B é c s ú j h e l y t ] . . . Azonközbe Beatrix asszony megbetegüle, mert negyednapi hideglelésbe esék" [28]. Talán ez is a visszatérő Pl. quartana rohamot jelentette? 1677-ben Bethlen Miklós Önéletírásában ezeket írja: „Szomorú eset lön akkor az én házomnál. A feleségem hallotta volt, hogy negyednapi hideget az égett bortól való részegség meggyógyítja: egy lányon próbálta, succédait; istenfélő jó öreg asszonyára is hasonló hideg esvén, míg estvéli könyörgésen voltunk, ő majd egy itcét apránként megivott, ezt tudták, csak részegség miatt esett el, de guta ütötte meg hat órára, meghala éj jel tájban." [29]. I I . Rákóczi Ferenc fejedelmet és történetét mindnyájan ismerjük. M u n k á j á b a n , az Emlékiratokban 1704-től ezt írja: . Végül megérkeztem Szegedre, és miután körül zárattam, tartós epelázba estem. A nagy fáradságtól estem ebbe a betegségbe, mert hadaimat tanítottam menetelni csatarendbe állni, táborozni... Már nagyon beteg voltam, amikor parancsot adtam a várhoz szorosan hozzáépült város megtámadására. . . betegségem rosszab bodott. De a betegség legyűrt, állandóan égő szomjúsúg gyötört és csak a Tisza vizével olt intett attól, hogy hattam . . . Meg kellett várni egy német orvos érkezését. Környezetem bevegyem az orvosságait, mert mérgezéstől féltek.. . a biztos bajjal szemben előnyben része sítettem a bizonytalant, annál is inkább, minthogy az a lutheránus orvos már megtelepedett az országban és jól ismertem a háború előtt is. Tekintve, hogy nagyon tapasztalt orvos volt, hamarabb gyógyított meg, mint reméltem." [30] A z orvos Langh Jakab, N ü r n b e r g b e n vég zett, ő intézte Rákóczi hadainak egészségügyét, gyógyszereket hozatott stb. Hirsch könyvében — Handbuch der historisch-geographischen Pathologie (1899) — leírja az európai j á r v á n y o k történetét [31], de nagyon nehéz k i b á n y á s z n i , m i volt a m a l á r i a és m i nem. Az előző események azt mutatják, hogy a k á r szegény volt valaki, a k á r gazdag, egyformán elérte a malária. Pápai Páriz Ferenc 1690-ben Pax Corporis című könyvében ezeket írja: „Mindennapi hideglelés: a gyomorban meggyengült sok nyálas nedvesség." Melegítő eszközöket javasol a gyomor megerősítésére. „Harmadnapi hideglelés: a »bi/is« vagy sárga epe a gyomorban, májban »megbovül«; 7-szer jő az emberre egymás után: meg szűnik vagy más nyavalyává válik. A nyavalya nedvesítő és hevítő orvosságokat kíván." A negyednapi hideglelés az emberben t e r m ő fekete sárnak „megveszésétől" és felforrásá tól való. A „nyavalya" Luca napja táján (dec. 13.) „elvégződik" [14]. Pápai Páriz j ó meg figyelő, ír a krónikus m a l á r i á r ó l , a téli szünetről, de a betegség kórlényegében még mindig Galenust tekinti megfellebbezhetetlen tekintélynek. Bittner Imre 1847-ben ír a „Bánság poslázairól", amely k ö n y v e t saját költségén ad k i . Ismeretes, hogy a B á n á t b a n és Bánságban nagyon sok volt a malária. Ahogy Bittner írja: „A bánsági poslázról literatúránk szinte tökéletesen hiányzik". A posláz egyenlő a
maláriával. A betegség keletkezése az égalj, a táj, annak fekvése a földalaptól függ. A poslevegő átlátszó, szagtalan, és a légnél nehezebb. Feltehetően itt a s z é n m o n o x i d r a is gondol, b á r alaposan t a n u l m á n y o z z a a levegő és talaj fizikai-kémiáját. Elmondja, hogy a lakosság minden harmadik tagja beteg: malarias. A Temesváron t a r t ó z k o d ó k a t o n á k n á l a halálo zási arány 14 élőre 1 halott jut. Foglalkozik a posláz megszüntetésével, és i t t mindenek előtt a tavak kiszárítására és g a b o n á v a l való beültetésére gondol (amelyet 3 évvel a kiszá rítás után tart csak szükségesnek) [32]. Finály 1864-ben ír a váltóláz visszatérő formáiról. É r d e k e s megemlíteni, hogy m á r ebben a korban ír az immunitás f o g a l m á r ó l : immunitás fejlődik ki a m a l á r i a elszenvedése u t á n . Fiatalok és ifjú k o r ú a k betegednek meg; az öregek nem betegek, mert ő k átmentek a fertőzésenés i m m ú n i s s á váltak. A B á n á t b a n akklimatizálódtak ( h o z z á s z o k á s a hideghez, p á r a t a r t a l o m h o z ) , és a szerző tapasztalatai szerint 10—12 récidivât álltak k i . H a elégtelen t h e r á p i á b a n részesültek, a láz t ö b b éven át visszatér. A z Osztrák Birodalomban Mantov á b a n és az A d r i a mellett t a n u l m á n y o z t á k a betegséget, és azt találták, hogy az alföldi magyarok és a bánáti lakosok sokkal kisebb s z á m b a n betegednek meg, mint a csehek, steierek, tiroliak. A kinin specifikuma a malária gyógyításának, és a k k o r adjuk, ha m á r hosszabb ideje fennáll a betegség [33]. A fent említetteken kívül m é g s z á m o s magyar írt a maláriáról: 1834-ben Papp [34], Tomcsányi 1871-ben a Szatmár m e g y é b e n előforduló betegségről [35], Hajnal 1873-ban a Békés megyében uralkodó váltólázról [36], Bodor a Bihar megyében előforduló váltó lázról ír [37], Genersich 1875-ben a K o l o z s v á r — K o c s á r d - i vasútvonal építkezésénél elő forduló megbetegedésekről és Szél 1881-ben a váltóláz statisztikájáról [39]. Kétli 1890-ben a malária aetiológiájáról [40] és Purjesz 1902-ben a maláriásokról szóló vizsgálatokról írt közleményt [41]. Utyancsak é r d e k e s könyv a maláriáról a Budapesten született, majd Bécsbe költözött és ott m ű k ö d ő Mannaberg Gyuláé, amely 1893-ban Bécsben jelent meg Die Malaria Krankheiten cimmel, u t ó b b még angolul is, 1894-ben [10].
Laveran 1880. november 6-án fedezte fel a betegség kórokozóját. Óriási felfedezés volt: sikerült kimutatnia az élő k ó r o k o z ó t . Algírban a híres Bone k ó r h á z b a n ismerte fel, és sietett Párizsban publikálni [42]. Ronald Ross angol katonaorvos 1897-ben fedezte fel a transzmissziót, amelyet a plasmodiumok hoznak létre. A s z ú n y o g csípésével a m a l á r i a tovább él, fejlődik, majd egy újabb csípéssel a szúnyog beoltja az emberbe, és vagy újabb egyént fertőz, vagy vissza oltja az eredeti beteg egyénbe [43]. Ez a két felfedezés utat nyitott a malária felismerésének, és a t o v á b b i években számos publikáció foglalkozott ezzel. Igen kiváló szerepet vittek ebben az olaszok, akik évezredes tapasztalatokkal rendelkeztek, és újabb felfedezésekkel gazdagították a világirodalmat. Marchiafava, Bastinelli, Grassi és Celli voltak a legnagyobbak a k u t a t ó k között. Nem felejthetjük el azonban egy magyar t u d ó s jeles kutatásait, nevezetesen Jancsó Miklósét sem, a k i Kolozsváron dolgozott, majd életpályáját Szegeden fejezte be. A nagy s z o m o r ú s á g u n k r a nemrégen elhunyt H u n N á n d o r [45] és Lukács D e z s ő [46] foglalkoz tak Jancsó munkásságával. J a n c s ó 1864-ben Á r a p a t a k á n született, és Budapestről a Wagner-klinikáról került K o l o z s v á r r a . Purjesz Z s i g m o n d n á l dolgozott, és annak 1911ben történő nyugalomba v o n u l á s a k o r ő lett az u t ó d a . A m i k o r K o l o z s v á r 1919-ben R o m á nia része lett, J a n c s ó t o v á b b r a is ott dolgozott, m a g á n g y a k o r l a t t a l t ö l t ö t t e el két évét. 1930-ban hunyt el Szegeden, a h o v á meghívták az új egyetem belgyógyászati tanszékére.
Ahogy 1913-ban írja: a malária rendkívül el volt terjedve Magyarországon [46]. A Duna nem volt szabályozva, a Csallóközben 96 000 holdat öntött el minden évben, és ebből 12 000 hold mocsaras volt. A Tisza 4 000 000 hold árterületet borított, és minden betor kolló folyó körül óriási mocsarak voltak. A z Ecsedi láp, a Berettyó melletti Sárrét és a Fertő t ó melletti H a n s á g m o c s á r b i r o d a l o m volt. A Bánságban az Alibunári mocsarak több mint 40 000 holdat borítottak el, de ott volt a Palicsi t ó és m é g számos m á s mocsár. J a n c s ó idejében 30 év alatt 870 000 holdat nyertek meg termőföldnek lecsapolt folyókból.
/. ábra. A. Laveran karikatúra portréja. (Bruce-Chwatt, L. J.—Zulueta, J. de: The Rise and Fall of Malaria in Europe. Oxford, 1980.) Jancsó főleg erdélyi m a l á r i á s o k a t , a Mezőség területén és ennek környékén l a k ó k a t g y ó gyított. Ezen kívül jelentős s z á m b a n volt malarias a Küküllő, a K ö r ö s és a Maros folyók mentén. Ha az ember elolvassa Győrffy Szilaj p á s z t o r o k című munkáját, ott bőven le van írva a Sárrét vízi életformája és az ott lakók élelmiszer beszerzése, m o z g á s a a vizes területen és a kiszolgáltatottság a m a l á r i á n a k [47]. Hollaender 1907-ben írott munkájában 30 ezrelékre teszi a fertőzés „ t á j k ó r o s " jellegét [48]. J a n c s ó szerint azonban a mocsarak lecsapolása után az egész országban előfordult malária és kb. l/l0-re csökkent az eredeti betegség számához viszonyítva.
2. ábra. R. Ross, a szúnyognak, mint malária vektornak felfedezője. (Bruce-Chwatt és de Zulueta id. müvéből)
3. ábra. A X V I I I . század végi Magyarország vízzel borított területei. (A térképről hiányzanak Erdély vizes területei, amelyek a következő ábrán láthatók)
J a n c s ó nagy kedvvel foglalkozott a m a l á r i á v a l és sajnáljuk, hogy a világirodalom egyik legújabb a maláriával foglalkozó könyve (Bruce-Chwatt és De Zulueta), amely 1980-ban jelent meg [13], teljesen megfeledkezett J a n c s ó r ó l , aki pedig 24 publikációt írt a maláriá ról, egy monográfiát, és egyes m u n k á i franciául és németül is megjelentek. J a n c s ó j ó l ismerte a tertiana és quartana maláriát, és felismerte a Pl. praecox (falciparium-ot), vagy ahogy ő í r t a : a félholdképű alakot. M á r akkor is külön fajtának tekintette a ma közismert trópusi maláriát, amely élt és szaporodott M a g y a r o r s z á g o n . Ismerte, hogy a m a l á r i a pusztít a trópusi tájakon, és a lakosság is elpusztul, a földek műveletlenül maradnak, az emberek elhalnak és nagy területek lakatlanná válnak. Jancsó r á m u t a t o t t a comatosus, az apoplectiformis, a choleriformis, a pneumoniaceae és haemorrhagica fajtákra. L u k á c s részletesen beszámol a p a r a z i t á k hőigényéről és élettartamáról a külön böző h ő f o k o k o n , így e r r ő l most nem szólunk [45]. Kiemeli J a n c s ó a vesegyulladást amelyről m o s t a n á b a n m a l á r i á s o r s z á g o k b a n , így Nigériában és U g a n d á b a n í r n a k [49, 50]. Ebben az időben m á r közegészségügyi adatok állnak rendelkezésünkre. 1873-ban (nem is súlyos endámiás év) N ó g r á d m e g y é b e n 138 501 l a k o s b ó l 11 071 betegszik meg váltólázban, és az akkori adatok szerint 215-en halnak meg [46]. Jancsó szerint Kolozs megyében a Mezőség középső része m a l á r i á s , „hallgatag t ü r e l e m m e l " viseli el baját, ez az oka, hogy a virágzó német telepek kihaltak. Nyugaton 24 községből 5 év alatt 114 eset, a középső 40 községből 233 eset és a keleti 44 községből 270 beteg fordult elő [51]. A malária-kutatás a k k o r i problémái közül felmerült a fertőzés egyik f o r m á b ó l való átmenetele a másik f o r m á b a . Jancsó azonban leszögezi, hogy Pl. vivaxból sohasem lesz Pl. praecox (falciparum), a fertőzés egy m á s i k maláriával k e z d ő d i k , abban a f o r m á b a n megy végig, kivéve, ha újabb fertőzés nem lép k ö z b e . Beszél az immunitásról, kicsit m á s képpen, mint ahogy m i ma gondoljuk. Idézi K o c h megfigyelését, a k i Dempwolffal együtt az 1899—1902-ben malária-expedíciót vezetett Kelet-Afrikába és Ú j - G u i n e á b a [46]. Felismerték a szerzett immunitást mindkét o r s z á g b a n : fiatal korban a gyermekek m a l á r i á s megbetegedésben szenvednek, és ha túljutnak egy bizonyos é l e t k o r o n és közben a beteg nem pusztul el, az egyének meggyógyulnak. Vagyis endémiás m a l á r i a a gyermekkorban fertőzi a betegeket, és aki elszenvedi a fokozatosan gyengülő állapotot, a k ö z é p s ő - és felnőtt korban mentes vagy kevéssé érzékeny a maláriával szemben. M i n t fentebb l á t t u k , a magyar Finály ezt mát 1864-ben a m a g y a r o r s z á g i állapotokról megírta [53]. Mindezek bizonyítják, hogy Jancsó kiváló m a l á r i a kutató volt, akit talán nyelvi o k o k ból elhagytak a malária felismerését összegező irodalomból. M u n k a t á r s a i W e s z p r é m i p r é m y és Rosenberg voltak. Hollaender a malária-betegség elterjedéséről és a járvány jellegéről térképet közöl h a z á n k r ó l 1907-ben. Ebben megállapítja, hogy h a z á n k b a n a Pl. vivax okozza a l e g t ö b b fertőzést [49]. A következő adatokat tételezi f e l : 100 maláriás esetben 80 Pl. vivax 11 Pl. m a l á r i á é 8 Pl. praecox (falciparum)+1 vegyes fertőzés. A Pl. praecox (falciparum) esetből 5 súlyos (quotidiana és tertiana), 2 febris continua vagy remittens és 1 gyors lefolyású és halálos. Hollaender a részletes adatok összegyűjtése a l a p j á n 1907-ből a 7. sz. á b r a k é n t bemuta tott térképet közli [49].
X
P - i
4. űéra. A malária elterjedése Magyarországon 1907-ben Erdély vízgyűjtő és maláriás területei: A Kolozsvár alatti Mezőség, illetve a Szamos, a Körösök és a Maros lefolyása mentén
* Ha figyelemmel kísérjük a világirodalmat világszerte, a fejlett o r s z á g o k b a n emelkedik a maláriások s z á m a . Bár nincs veleszületett m a l á r i a Angliában, Franciaországban és az Egyesült Á l l a m o k b a n , továbbá h a z á n k b a n , ezen országok folyóiratai gyakran írnak a betegségről és annak terjedéséről. A z utolsó évtizedekben a légi közlekedés is siettette a malária terjedését. Diákok, külföldön dolgozó szakemberek, mesterségüket ott t a n u l ó k hozzák magukkal, illetve magukban a betegséget. Hozzájárul ehhez nem kis m é r t é k b e n a turisztika. Egyik m u n k á m b a n felsorolom, hogy A n g l i á b a n 1977—80-ban évi 1660—1700 körül volt a m a l á r i á s esetek s z á m a ; a Német Szövetségi K ö z t á r s a s á g b a n 1974-től 1978-ig 100-ról 500-ra, az Egyesült Á l l a m o k b a n 1977-től 1981-ig 800-ról 4000-re nőtt évente a bejelentett váltólázasok száma. A halálos esetek s z á m a Angliában 11, N é m e t o r s z á g b a n 1963 és 1971 k ö z ö t t 31, az Egyesült Á l l a m o k b a n ugyancsak évente 7 volt. Magyarorszá gon 1969 és 1980-ig 1 halálos eset fordult e l ő : egy 24 éves fiatal asszony, k i terhessége alatt abbahagyta a maláriaellenes gyógyszer szedését, majd hazajött és természetesen továbbra sem szedett maláriaellenes gyógyszereket. Otthon elvesztette az eszméletét, bevitték a L á s z l ó kórházba, és k é t nap múlva meghalt. Vérében a P L falciparum volt k i m u t a t h a t ó . B á r m e n n y i r e is ajánljuk a gyógyszert a maláriás v i d é k r e u t a z ó k n a k , haza jövetelük u t á n m é g négy hétig szedni kell, mert a szervezetükben lévő Plasmodium csak lassan fejlődik, és az elpusztítására szánt gyógyszer csak lassan épül be és pusztítja el
ő k e t . Sajnos az utazók elhagyják a gyógyszer szedését és a legsúlyosabb következmény a halál. B í z u n k abban, hogy a maláriaellenes gyógyszerek helyes adagolása, t o v á b b á a modern közegészségügyi eljárások betartása n y o m á n a malária e l ő b b vagy u t ó b b k i fog küszöbölődni a világból és így a mi o r s z á g u n k b ó l is. IRODALOM 1. Ross, R.: Malaria in Greece. / . trop. Med. 9, 341-7, 1906. 2. Jones, W.H.S. : Malaria in Greek history. Manchester, 1909. 3. Coatney, G.R. — Collins, W.E. — Warren, Mc W. — Contacos P.G.: The primate malarias. Washington, 1971. 4. Zulueta, de J. : Malaria and Mediterranean History. Parasitologia, 15, 1-15, 1973. 5. Messerli, B.: Die eiszeitliche und die gegenwärtige Vergletscherung im Mittelmeerraum. Geogr. Heh. 105, 20 1967. 6. Boyd, M.F.: Malariology. Vol. 2. Philadelphia, 1949. 7. Hackett, L.W.: I n : Malariology (Ed: Boyd, W.F.) Philadelphia, 1949. 8. Macdonald, G.: The epidemiology and control of malaria. Oxford — London, 1957. 9. Shute, P.G.: Failure to infect English sperimen of Anopheles maculipennis var. atroparvus with certain strains of pi falciparum of tropical origin. / . trop. Med. Hyg. 43, 175, 1940. 10. Mannaberg, J.: Die Malaria Krankheiten. Wien, 1899. 11. Homérosz: Iliász, 22. ének 12. Lőrincz F.: A maláriáról. Bp. 1939. 13. Bruce-Chwatt, L.J. — Zulueta, de J.: The rise andfall of malaria in Europe. Oxford, 1980. 14. Pápai Páriz F.: Pax corporis. Kolozsvár, 1759. 15. Kremers, C : Beobachtungen und Untersuchungen über das Wechselfieber. Leipzig, 1837. 16. Maillot, F.C. : Traité des fièvres irritations cerebro-spinales intermittens. Paris, 1836. 17. Fuller, J.F.C.: The decisive battles of the Western World. Vol. 3. London, 1954. 18. Celli, A.: Die malaria nach den neuesten Forschungen. Berlin — Wien, 1913. 19. Celli, A.: Storia della malaria nelTAgro romano. Róma, 1925. 20. Haggis, A.W. : Fundamental errors in the early history of Cinchona. Bull. Hist. Med. 10, 417-59, 568-92, 1941. 21. Jantsch, M . : Die Malaria — ein geschichtliches Überblick. Wien, 1948. 22. Sydenham, T.: Methodus Curandi Febres. Propriis Observationibus Superstructa. London, 1668. 23. Lancisi, G.: De noxiispallidum effluviseorumqueremediis. Róma, 1717. 24. Mollaret, P.: La découvert par Alphonse Laveran de l'agnet du plaudisme. Constantine, 6 novembre 1980. Nouv. Press. Med. 9, 3055, 1980. 25. Cameline, A.: A propos d'un centenaire. Lyon Médicale, 244, 116, 1980. 26. Magyary-Kossa Gy.: Magyar orvosi emlékek. I-IV. köt. Bp. 1929-1940. 27. Fügedi E. : Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Bp. 1979. 14. 28. Heltai G.: Krónika az magyaroknak dolgairól. Bp. 1981. 374,. 383. 29. Bethlen Miklós Önéletírása. Bp. 1955, 274. 30. Rákóczi F.: Vallomások, emlékiratok. Bp. 1979. 274. 31. Hirsch, A.: Handbuch der historisch-geographischen Pathologie. Erlangen, 1899. 32. Bittner I . : A Bánság poslázairól. Pest, 1847. 33. Finály, S.: Studien über Wechselfieber-Recidiven. Pest, 1864. 34. Pap, F. : Dissertatio inauguralis medica de paludibus et morbis ab exhalationibus earum provocatis. Pest, 1834. 35. Tomcsányi I . : Az 1871. évi váltóláz járvány Szathmár megyében és környékén. Gyógyászat, 1871. 36. Hajnal D . : Az 1873-ban Békésben uralkodott váltólázjárványokról. Orv. Hetil. 1875.
37. Bodor M . : A váltóláz járványokról Bihar megyében és Nagyváradon. Orv. Heti/. 1871. 38. Genersich A. : Je/entés a Kolozsvár-Kocsárd-i vonal építésekor előfordult megbetegedésekről Kolozsvár, 18 75. 39. Szél S.: Adalék a váltóláz statisztikájához. Orv. Hetil. 1881. 40. Kéthly K. : A malaria aetiologiája. Orv. Hetil. 1890. 41. Purjesz Zs.: A maiariára vonatkozó vizsgálatok. Orv. Hetil. 1902. 42. Laveran, A. : Note sur un nouveau parasite trouvé dans le sang de plusieure malades ataintes de fièvre palustre. Note communiquée à 1' Académie de medicine. Scéance de 23 novembre 1880. (Paris, 1880.) 43. Ross, R. : On some peculiar pigmented cells found in two mosquitoes fed on malarial blood. Brit. med. J. 1796, 1897. 44. Hun N . : 50. éve hunyt el id. Jancsó Miklós. Orv. Hetil. 122, 1583, 1980. 45. Lukács D . : Id. Jancsó Miklós malaria kutatásai. Orv. Hetil. 122, 224, 1980. 46. Jancsó M . : A malaria kór és gyógytana. Orvosképzés 104, 1913. 47. Győrffy I . : Nagykunsági krónika. Bp. 1955. 48. Hollaender H . : A malaria elterjedése Magyarországon. Bp. 1907. 49. Hendrickse, R.G. — Adeniyi, A. — Edington, G.M. — Glasgow, E.g. — White, R.H.R. — Houba, V.: Quartan malarial nephrotic syndrome. Collaborative clinico-pathological study in Nigerian children. Lancet, 2, 1143, 1972. 50. Houba, V. — Lamber, P.H. — Mackey, L.J. — Miescher, P.A.: Immunopathology of ma laria. I n : Springer Seminars in Immunology. Eds: Miescher, P.A., Geneva and Mueller-Eberhard, H.J. La Jolla, 1980. 51. Jancsó M . — Rosenberg M . : Észleletek Kolozsvárnak és környékének malaria-endemiájáról. Orvos Természettud. Ért. (Kolozsvár) 21, I - I I . köt. 1899.
Summary According to Ross, malaria caused the Plague of Athens, the death of Pericles and the decline and fall of the Greek civilization. The disease was brought to Greece from Africa. A number of classics in Greek medicine were aware of that, from among them Hippocrates even described case reports. The next assault came again from Africa in 300-100 B.C.: presumably the Roman legionnaires sent to that continent brought malaria back with them. It is worth mentioning that in spite of the fact that Octavianus (later called Augustus) in 31 B.C. waged a war against Anto nius and Clepoatra in the Balkan peninsula, malaria did not occur at the time. Malaria was widespread in Italy and many emperors and soldiers died of it. Otto the Great, Frederic I . Bar barossa, Dante Alighieri, etc. were also among the victims of this disease. The renaissance brought forth new ideas and renewed interest in the disease. The quinin, the new Peruvian bark to cure malaria was introduced in Italy and later in the rest of Europe. The Peruvian bark was a milestone in phyto-pharmacology in European medicine. In the southern part of Hungary a malarial case was reported in 1456. It is interesting that the disease spread from South to North in this country. A number of historical books tell us that Beatrice of Este, the wife of Matthias Corvin (King of Hungary) suffered from this disease in the 15th century. Prince Rákóczi in the 18th century suffered from the same malady but later he recovered. Malaria had been constantly studied for centuries by Hungarian physicians whose views were strongly influenced by Galenus who thought that malaria was caused by biliary fever. At the beginning of the 18th century more then half of Hungary was inundated. River, stag nant and marshy water covered the countryside and this was a hotbed for malaria. Celli, the Italian research worker and writer wrote that the Netherlands and Hungary were infested with malaria and invading soldiers often died in both countries of the intermittent fever. Laveran in 1880 and Ross in 1897 discovered the parasite and the mosquito as the vector of the disease. I n our country Professor Miklós Jancsó of the University of Kolozsvár (now ClujNapoca in Romania) wrote many papers on malaria. According to him, all four types were
widerspread in Hungary, even the one caused by PI falciparum. I n 1936 the World Health Organ ization registered Hungary as one the countries where malaria has been eradicated. In the last 15-20 years, however, a lot of young people came from Africa and elsewhere for train ing at our universities or obtaining qualifications and they often brought in malaria. Apart from them, Hungarian people have also been travelling to Africa and other parts of the world and some of them brought back malaria. I n spite of the fact that malaria is a curable disease and few people are misdiagnosed, we still call it an invincible disease. We hope, howerer that sooner or later it will disappear. B. R I N G E L H A N N , Prof. Dr. med., CSc Budapest, Trencséni u. 39/b, Hungary, H-1125
