A LÉGVÉDELMI TÜZÉRSÉG FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON DEVELOPMENT OF ANTI-ARCRAFT ARTILLERY IN HUNGARY BETWEEN DR. FORGON MIKLÓS LAMPER LÁSZLÓ

A LÉGVÉDELMI TÜZÉRSÉG FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON 1953–1956 DEVELOPMENT OF ANTI-ARCRAFT ARTILLERY IN HUNGARY BETWEEN 1953–1956

DR. FORGON MIKLÓS–LAMPER LÁSZLÓ

A LÉGVÉDELMI TÜZÉRSÉG FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON 1953–1956 DEVELOPMENT OF ANTI-AIRCRAFT ARTILLERY IN HUNGARY BETWEEN 1953–1956 A hadsereg erőltetett ütemű fejlesztése elsősorban mennyiségileg növelte a hadsereg létszámát. Ez a létszámában közel hatszorosára emelkedett hadsereg felszerelése és fenntartása olyan terheket rakott a népgazdaság vállára, olyan életszínvonal csökkenést eredményezett a lakosság körében 1949–1953 között, amelyet békében nehezen visel el a társadalom. Ráadásul a csapatok harcértéke a fegyverzet és a felszerelés hiányossága miatt nem növekedett, hanem inkább csökkent. Sztálin halála után a politikai vezetés a gazdaságpolitika és a honvédelmi politika felülvizsgálatára szánta el magát. A honvédelemi politika felülvizsgálata során megkezdődött a hadsereg szervezet visszafejlesztése, amelynek a célja a honvédelemre fordított kiadások jelentős csökkentésével egyidejűleg a csapatok harcértékének növelése. Ez a folyamat éreztette hatását minden fegyvernemnél, de a légvédelmi tüzérségnél ez kevésbe jelentkezett, lévén ez a fegyvernem számarányában alul reprezentált volt. Developments of Army have meant quantitative increment. Number was increased for six times and it eventuated decreasing of standard of living. It was insufferable intolerable of the people even in peace time. In addition the operational value of the Army didn’t increase but decreased. The government decided the revision of the economical and defence policy. After revision started the decreasing of the Army to save outgoings and to increase of operational value of the Army. This project had effect to the Army, but hadn’t too much effect to the anti-aircraft artillery because this branch number was low before.

A Magyar Néphadsereg 1952 végén érte el legnagyob szervezetét. Ekkor a rendszeresített létszáma 230 ezer fő volt A szárazföldi haderőnem 4 hadtesre, bennük 12 hadosztályra tagozódott. Ezek kötelékében volt megtalálható a kivonuló légvédelmi tüzérség 7 ezrede, 13 osztálya és 34 alegy103

HADITECHNIKA TÖRTÉNET

sége. A honi légvédelmi haderőnemnél 10 ezred és 13 osztály alkotta a honi légvédelmi tüzérséget. A vezetést a honi légvédelemnél az OLP, a szárazföldi csapatoknál a 4 hadtestparancsnokság biztosította. Az életkörülmények sok helyen táboriak voltak, nem volt biztositva sem a laktanyai elhelyezés sem a hivatásos állomány lakhatása. Az egységek és alegységek feltöltöttsége a fegyverzet és a felszerelés tekintetében is csak 60-65%-os volt. A légvédelmi tüzérség tekintetében a meglévő fegyverzet is már erkölcsileg elavult volt, és alkalmatlan volt az elvárt feladat ellátására. Ezt a tényt a katoni vezetés nem ismerte el. A kudarcokat kiképzési hiányosságokra, emberi hanyagságokra fogta és időnként kirakat pereben próbált példát statuálni1. A világpolitikában, a kiélezett hideg-háborús nemzetközi helyzetben Sztalin halála enyhülést idézett elő. Tűzszünettel véget ért a koreai háború. Itthon látványosan javultak a már-már háborúval fenyegető kapcsolatok Jugoszláviával. A jugoszláv kapcsolatok normalizálódása folytán a Déli Légvédelmi Tűzcsoportot 1953 nyarán megszüntették, alakulataikat visszavonták. Ennek a feldata volt a jugoszláv határral párhuzamosan biztostani az ország légterének szuverenitását. A Honvédelmi Minisztérium vezetése is kicserélődött. Farkas Mihály honvédelmi miniszternek mennie kellett. Az új miniszterre, Batta István altábornagyra a volt vezérkar főnökre várt a feladat, hogy a Magyar Néphadseregnek biztosított forrásokat optimálisan probálja meg felhasználni. Az MDP 1953 juniusi határozata szerint, a néphadsereg létszámát 25%-kal kellett csökkenteni. A jelentős létszám csökkentés kevésbé érintette a légvédelem csapatait, lévén, hogy számarányukban alul reprezentáltak voltak. 1953 őszén a honvédelmi vezetés megszüntetet néhány légvédelmi tüzérosztályt, hogy az így felszabaduló fegyverzettel, gépjárművekkel és egyébb felszerelési eszközökkel csökkentse a már már elviselhetetlen hiányt. Így került megszüntetésre a 27. honi Légvédelmi Tüzérosztály (Salgótarján), a 102. honi Légvédelmi Tüzérosztály (Miskolc), valamint az 1. Lovashadosztály 84. Légvédelmi Tüzérosztályával együtt. A politikai vezetés azt sugalta az emberek és a katonai vezetés felé is, hogy ez most egy átmeneti megszorítás. Ezért nem változtatták meg a hadsereg hosszú távú fejlesztési tervét, csak az adott helyzethez módosították. Ez nem volt átgondolt és megalapozott, ezért a hadsereg vezetése évente szembesült az elvonások mértékével. Következő év őszén ismét szükségessé vált a hadsereg létszá1

Veres Mihály: Légvédelmi tüzérek és rakétások 49. oldal

104


mának csökkentése. Megszüntetésre került 1954-ben a kivonuló légvédelmi tüzérség számos egysége, így a 11. Gépesített Hadtest és a 16. Légvédelmi Tüzérezrede (Mór), valamint a 4. és a 8. Lövészhadosztály, és a hozzájuk tartozó 76. és 46. Légvédelmi Tüzérosztály is. Az ország légterének védelmére rendelkezésre álltak a legszükségesebb erők. A honi légvédelmi tüzér csapatok 1953 tavaszától a kijelölt tüzelőállásokban készültségi szolgálatott láttak el, így oltalmazva a fontosabb ipari városokat és a fővárost. A kivonuló légvédelmi tüzér alakulatokat is kijelölték az adott helyőrség légvédelmének megerősítésére a csapatok elvonulásáig. Mivel ezt csak ideiglenes jelleggel látták el, így nem épültek ki részükre megfelelő harcálláspontok és vezetés technikai eszközök. Ez a stratégia meglehetősen szétaprózta az erőket, amely tovább nehezítette a légvédelmi tüzérség helyzetét. A légvédelem felkészültségének mérésére a gyakorlatok és éleslövészetek szolgálnak. A percre pontosan megtervezett repülések során az időben riasztott és felkészült tüzérség megsemmisíti a közel ideális pályán repülő légicélt. A valóság azonban más. 1955 márciusának végén egy roppant kínos légi határsértés jelezte a légvédelem felkészületlenségét2, az ország sebezhetőségét. A légtérsértés miatti elrendelt vizsgálat után MDP politikai bizottsága részére készített jelentés már felhívta a figyelmet a légvédelmi tüzér csapatok szétap2

1955március 27-ről 28-ra virradó éjjel egy idegen repülőgép hatolt be Jugoszlávia felől a magyar légtérbe a Duna mentén egészen Sztálinvárosig (ma Dunaújváros), majd sértetlenül távozott. Ezt megelőzően is voltak légi határsértések, de ezt a rendkívüli eseményt koncepciós jelleggel bűnbakkeresésre, megfélemlítésre és az átszervezés gyorsítására használta fel a vezetés. Erre azért volt „szükség” mivel az átszervezés sok tiszt egzisztenciáját hátrányosan érintette. A vizsgálat és a koncepciós jellegű per nem vizsgálta, hogy a vizuális figyelőkből felállított jelző és riasztó rendszer már teljesen alkalmatlan volt az elvárások teljesítésére.

105


rózottságára, a rendszeresített, de hiányzó eszközök okozta problémákra, a vizuális figyelő és jelző rendszer alkalmatlanságára, és az együttműködés akadozására a repülő csapatokkal. A HM katonai tanácsa 1955. április 9-ei ülésén elemezte a március 27-ei légtérsértés eseményeit és javaslatot tett a honvédelmi miniszter részére a teljes légvédelmi rendszer átalakítására, a légtérfigyelő rendszer további korszerűsítésére. A vezetés hatékonyságának növelése érdekében összevonták az Országos Légvédelmi Parancsnokságot és a Légierő Parancsnokságot. Megalakult az Országos Légvédelmi és Légierő Parancsnokság (OLLEP)3. Budapest védelmére rendelték a 46. és 55. honi légvédelmi tüzérhadosztályokat három-három ezreddel, összesen 54 üteggel. Ehhez a 46. légvédelmi tüzérhadosztály két ezredét (77. és a 73. ezredet) átalárendelték az 55. légvédelmi tüzérhadosztálynak. A 135. légvédelmi tüzérezred átdiszlokált Szolnokról Budapestre, ezzel erősítve a főváros légvédelmét. Tovább erősítették a főváros védelmét azzal, hogy a 15. honi Légvédelmi Tüzérhadosztály 25. 122. 148. 38. és 80. valamint a 46. Honi Légvédelmi Tüzérhadosztály 12. és 34. Légvédelmi Tüzérosztályát felszámolták, és fegyverzetüket a budapesti honi légvédelmi hadosztályok (46. és 55.) feltöltésére használták fel. Az 55. Honi Légvédelmi Tüzérhadosztály átadta Budapesttől távolabbra lévő 142. Vegyes Légvédelmi Ezred (Sztalinváros), a 3.(Kecskemét) és a 13.(Kaposvár) Honi Légvédelmi Tüzérosztály vezetését a 15. Honi Légvédelmi Tüzérhadosztály (Veszprém) részére. Megerősítették a készültségi szolgálatok rendszerét. Elrendelték, hogy a honi légvédelmi tüzérség alakulatainak kétharmadát, a kijelölt tüzelőállásban, készültségben kell tartani. Elrendelték az egész országot lefedő rádiólokációs mező kiépítését, amely 500m-től 12000m-ig képes a légi célok 3

HL:MN1967/T-158

106


felderítésére. Ezt a meglévő P1-es és P3-as radarok már nem tudták biztosítani ezért megkezdődött a meglévő (csak 2-3 éve telepített) radarok cseréje P-20-as (cm-es) és P-8-as m-es hullámtartományúakra. Ezek az új radarok már a szovjet ipar saját fejlesztései voltak. Megszüntették az 1. honi légvédelmi figyelő és jelző ezredet és bázisán megalakítottak Taszáron a 45. és Kecskeméten az 54. önálló rádiótechnikai jelző ezredet. 1956 őszéig felszámolásra került a teljes (vizuális) légi figyelő és jelzőrendszer utolsó őrse is. Az 58. Honi Légvédelmi Tüzérhadosztály erőit is koncentrálták, ezért 23.(Ózd) és 39.(Debrecen) osztályát Miskolcra helyezték és összevonták. A bázisukon megalakították a 39. Honi Légvédelmi Tüzérezredet. A csapatok átcsoportosítása augusztusra fejeződött be. A hivatásos állomány nagy része több száz km-re került korábbi lakhelyétől, ahol szolgálati lakást nem tudtak biztosítani részükre. A készültségi szolgálatok miatt a családokat csak ritkán (3-6 hetente egy hétvégére) volt lehetőség meglátogatni. A 15. honi légvédelmi hadosztály 44. honi vegyes légvédelmi tüzérezrede oltalmazta fűzfői és a peremartoni ipartelepeket és a veszprémi iparvidéket. A 142. honi légvédelmi tüzérezred a sztalinvárosi vasművet, a 3. és a 13. honi légvédelmi tüzérosztály a Kecskeméti és a Taszári repülőteret. Az 58. honi légvédelmi tüzérhadosztály 5. és 39. légvédelmi tüzér ezrede a MiskolcDiósgyőri iparvidéket. A 19. honi légvédelmi tüzérosztály a záhonyi átrakó állomást oltalmazta4. A légvédelem átszervezésével az adott lehetőségek figyelembevételével korszerűsítették az ország légvédelmét. Mindkét rádiótechnikai ezred harcálláspontját egy-egy vadászrepülő hadosztály harcálláspontjával közös 4

A vidéki ezredeknél 4 közepes és 2 könnyű üteg volt, ütegenként 6 löveggel. Az önálló osztályoknál 1 közepes és 2 könnyű ütegenként 6 löveg volt rendszeresítve. Veres Mihály alezredes: Légvédelmi tüzérek és rakétások. Veszprém 2002

107


elhelyezésben telepítették, így csökkentve a légi helyzetre vonatkozó információk átfutási idejét, hatékonyabbá téve a harci munka irányítását, koncentráltabbá téve az ezredek vezetését. 1955. május 14-én megalakult Varsói Szerződés. Magyarország kötelezettséget vállalt bizonyos csapatoknak a szerződő felek Egyesített Fegyveres Erői Parancsnoksága alá rendeléséről. Ezek az alábbiak voltak: hat lövész- (12., 17., 32., 9., 27. és 8.), két gépesített- (5. és 7.), valamint két vadászrepülő (25. és 66.) hadosztályok. A kormány szeptember 1-jei döntése értelmében azonban a hadsereg létszámát további 20 ezer fővel csökkenteni kellett. A légvédelem erőinél a nyári átszervezések után, már csak néhány, békében nem szükséges beosztás M-esítésével oldották meg. 1956 őszén a létszámot újabb 15 ezer fővel, közöttük 4000 tiszttel kellett csökkenteni. A megindult szervezési intézkedéseket teljesen keresztül húzta az 1956-os októberi forradalom. Az SZKP XX kongresszusa után beszédtéma lett az elkövetett gazdasági hibák feltárása és vele együtt koncepciós perekben elítéltek rehabilitálása. Ezek párosulva az általános szegénységgel alapjaiban ingatták meg a rendszer felsőbb rendűségébe vetett bizalmat. 1956. október 23-án a hadtest és hadosztályparancsnokok értekezleten vettek részt Budapesten. Az aznapi békésnek induló tüntetésből fegyveres ellenállás lett. Ezért a néphadsereg összes alakulata részére 19 órakor elrendelték a harci riadót. A légvédelmi tüzérek fegyelmezetten hajtották végre a riadót és megerősítették az objektumok őrzését.

108


A fővárosba rendelt 86. légvédelmi tüzérezred és az 51 légvédelmi tüzérezred állományát a fontosabb fővárosi objektumok védelmére rendelték. Így erőiket szétforgácsolták, és lehetetlenné tették a csapatok irányítását. Az alegységek rádiós összeköttetése nem volt biztosítható, így az alegységek egymástól és az ezred vezetésétől elszigetelődve védték az objektumokat. A párt és az állami vezetésben lévő magatehetetlenség és megosztottság miatt a katonák egymásnak ellentmondó parancsokat kaptak. A szovjet vezetés úgy látta, hogy a Nagy Imre kormány már nem tudja és nem is akarja a szovjet befolyási övezetben tartani Magyarországot. Ezt megakadályozandó döntöttek a nyílt katonai beavatkozás mellett október 31.-én. Maléter Pál honvédelmi miniszter tőrbecsalása és elfogása után november 04.-én megindult szovjet támadást megállítandó a légvédelmi tüzérek parancsot kaptak, hogy lövegeikkel akadályozzák meg a szovjet csapatok bevonulását Budapestre, illetve akadályozzák meg, hogy a szovjet csapatok a dunaföldvári hidat használják. A légvédelmi ágyúk alkalmatlanok voltak a szovjet páncélosok megállítására, ezért a katonai parancsnokok egy része megtiltotta az ellenállást, míg más részük Soroksáron, Kőbányán, Csepelen és Dunaföldváron szembeszállt a szovjet erőkkel. A túlerőben lévő szovjet csapatok rövid tűzharc után megsemmisítették a védelmi állásokat. A néphadsereg objektumainak elfoglalásakor néhány esetben a szovjet erők a fegyveres őrség tagjait egyszerűen lemészárolták, mivel fegyveres ellenállóknak nézték őket. Az elfoglalt objektumokból mindenkit hazaküldtek. A légvédelmi tűzfegyvereket sok helyen az ütőszeg kivételével maguk a katonák tették tüzelésre alkalmatlanná, vagy a szovjet csapatok rongálták meg. 1956 novemberében a megalakuló Kádár kormány engedélyt kért és kapott a szovjet vezetéstől a Néphadsereg ujjászervezésére. A továbbra is szolgálatot vállaló tisztek forradalom alatti tevékenységéről igazoló jelentést írattak, és ennek elfogadása után tiszti nyilatkozatot írattak alá a tisztekkel, amelyben elítélik és szembehelyezkednek a történtek109


kel. A nyilatkozatott a tisztek 80-85% aláírta, akiket karhatalmi alakulatokhoz osztotta be. 1956. november 4-től a néphadsereg ujjászervezéséig az ország légvédelmét a megszálló szovjet csapatok látták el. Az ország légvédelmének biztosításához 1956 nyarán rendelkezésre álltak a legszükségesebb erők. A vadászrepülőknél a 25. és 66. vadászrepülő hadosztályok (Kecskemét és Taszár) biztosították az ország légvédelmét. A Légvédelmi tüzér fegyverek vonatkozásában a rendszeresített szovjet gyártmányú 85mm-es lövegek, és a 37mm-es gépágyúk a PAUZO-3 lőelemképzőkkel valamint 12,7mm-es géppuskák a lövészezredek légvédelmi szakaszainál nem számítottak korszerűnek. Legfeljebb csak az alacsonyan támadó légi ellenségre jelentettek komoly veszélyt, de a korszerű repülőgépekkel, amelyek közepes és nagy magasságon és nagy sebességgel repültek, csak nagyon kis hatékonysággal tudták felvenni a harcot. A rádiótechnikai csapatoknál ekkorra már kiépült az országot lefedő rádiótechnikai háló, amely biztosította a légi célok időbeni felderítését. Jelentősen korszerűsödött a légi célok felderítése, a vadászrepülőkkel való együttműködés, de továbbra is gyenge láncszem maradt a légvédelmi tüzérség hatásfoka. Egy 1950-ben készült tanulmány szerint a repülő eszközök gyors fejlődése miatt a légvédelmi tüzérség találati valószínűsége 0,5%-ot nem haladja meg5. Ez annak ellenére sem javul, hogy a 3-4 löveges gépágyús ütegeknél a lövegeket ikercsövesítik, az ágyúknál a négylöveges üteg tejed lesz általános, illetve az óraműves gyújtó szerkezetet felváltja az akusztikus gyújtó, a vizuális felderítő rendszert, pedig a rádió bemérő rendszer. A haditechnikában a II világháború alatt és után kialakuló technikai forradalom alkalmatlanná tette feladata ellátására a hagyományos tűz és harcvezetést alkalmazó légvédelmi tüzérséget. A célfelderítés, a harc és tűzvezetés korszerűsítésére már 1943–1944-ben is történtek kísérletek, de csak 1955-ben kezdődött el az a folyamat, ami a földi telepítésű légvédelem 5

MH légierő vezérkar légvédelmi rakétafőnökség: Légvédelmi tüzér és rakétacsapatok második világháború utáni története (Veszprém 2000) 6. oldal

110


minőségi fejlődését eredményezte. Először a korszerű az egész országot lefedő rádiólokációs felderítő és jelentő háló, majd a légvédelmi rakéta fegyvernem létrejötte biztosított minőségi fejlődést a légvédelem számára.

111


Felhasznált irodalom 1. Bak M.J.-Rainer M.J.-Litván Gy.-Kozák Gy: Az 1956-os magyar forradalom. (Tankönyvkiadó 1991) 2. Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola: Magyar Honvédség 150 éve. (Budapest 1999) 3. MH légierő vezérkar légvédelmi rakétafőnökség: Légvédelmi tüzér és rakétacsapatok második világháború utáni története (Veszprém 2000) 4. Veres Mihály alezredes: Légvédelmi tüzérek és rakétások. (Veszprém 2002)

112

A LÉGVÉDELMI TÜZÉRSÉG FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON DEVELOPMENT OF ANTI-ARCRAFT ARTILLERY IN HUNGARY BETWEEN DR. FORGON MIKLÓS LAMPER LÁSZLÓ

Recommend Documents