REPÜLŐ MŰSZAKI
DR. FORGON MIKLÓS–LAMPER LÁSZLÓ
A LÉGVÉDELEM FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON 1945–1953 KÖZÖTT DEVELOPMENT OF HUNGARIAN AIR DEFENCE ARTILLERY BETWEEN 1945–1953 Ez az időszak a magyar történelem egyik legviharosabb időszaka. 1944 őszén már mindenki számára világosan látható volt a háború kimenetele. Horthy kormányzó vezette politikai vezetés nem mert határozottan szembefordulni a németekkel. Ez vezetett Szálasi hatalom átvételéhez valamint ahhoz, hogy egyre nagyobb ütemben morzsolta fel a szovjet és a román hadsereg a magyar hadsereg megmaradt erőit. A magyar hadsereg katonái tömegesen álltak át vagy adták meg magukat a szovjet csapatoknak. Ezen hadifoglyokból kívánt az ideiglenes nemzeti kormány felállítani egy hadsereget, hogy mentse a menthetőt, és legalább részben képviselni tudja a magyar érdekeket a háborút lezáró béketárgyalásokon. A sors fintora, hogy a kis kelet-közép európai országoknak csak a végrehajtó szerep jutott Sztálin politikai elképzeléseiben. A német megszállás alóli felszabadulás egyben a szovjet megszállást is eredményezte. Az ezt követő évek a szovjet forradalom exportját hozták a legtöbb kelet-közép európai ország számára. A politikai hatalom megszerzésének és megtartásának idején a hadsereget sokkal erősebben sújtották a társadalmat megosztó, kirekesztő kísérletek, amelyek a hadsereg alapfeladatának ellátását is veszélyeztették. A hadseregen belül elsősorban a légvédelmi tüzérség történetét dolgozom fel. In this article introduce the development of Hungarian air defence artillery from the end of Second World War until the deeth of Stalin (1953). After german occupation start Russian occupation end the export of sovjet revolution. In this revolution many commissioned officers had to left Hungarian Army or died in the terror of Sovjet revolution. I am trying to paint a pictoure of development of Hungarian air defence artillery in this years.
Katona politikai szempontból ezt a 8 évet több részre lehet bontani. Ezen szakaszok vizsgálatánál az alapvető politikai és hadtörténeti ismertetésétől nem tudok eltekinteni, mert csak így összefüggéseiben lehet megérteni, miért így alakult a légvédelem kialakulásának és fejlődésének egy-egy szakasza. 225
Az ideiglenes nemzeti kormány hadserege (1944–1945) A Dunántúl területének nagy részén és Budapesten még tartották magukat a német–magyar csapatok, a Horthy hadsereg légvédelme még egyre reménytelenebbül, de működött és harcolt (egészen 1945. március–áprilisáig) a sokszoros túlerőben lévő ellenséggel szemben, amikor 1944. december 21-én Debrecenben már összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Kormányfőnek Dálnoki Miklós Béla vezérezredest, az 1. Magyar Hadsereg szovjetekhez átállt parancsnokát választotta meg. A cél az volt, hogy Európa több országához hasonlóan ki kell lépni a nyilvánvalóan elvesztett háborúból, addig amíg nem késő. Ehhez fegyverszünet kellett kötni a Szovjetunióval, és hadat kellett üzenni Németországnak, amit az ideiglenes nemzetgyűlés meg is tett. A fegyverszüneti megállapodással az ideiglenes nemzeti kormány a háborút lezáró béke egyezmény aláírásáig csak a szövetséges ellenőrző bizottság egyetértésével hozhatott döntéseket. Ennek később fontos szerepe lesz a magyar történelem alakulásában. Horthy Miklós kormányzó félre sikerült kiugrási kísérlete után, a hadsereg nem fordult szembe a németekkel, így nem állt rendelkezésre bevethető haderő. A fegyverszüneti megállapodás után, létre kellett hozni a Demokratikus Magyar Hadsereget, amelyet a szovjet hadifogságban lévő, a németek elleni harcot vállaló katonákból kívántak felállítani. Nyolc hadosztályt kívántak létrehozni és harcba vetni. A honvédelmi minisztériumban szép tervek születtek még a légierő és a légvédelem alakulatainak felállítására is. Egy ilyen hadsereg létrehozása hónapokat vesz igénybe, amely ráadásul a fegyverszüneti egyezmény aláírásáig (1945.01.20) el sem kezdődhetett. A tervező munka 1945 kora tavaszán, látva a szövetségesek gyors előre nyomulását, már értelmét vesztette. Az idő múlásával már nem állt a szovjet vezetés érdekében a magyar katonai részvétel, mert egyrészt nem szorult rá a csekély harcértéket képviselő kontingensre, másrészt csak zavarta volna a háború utáni politikai elképzeléseit egy ütőképes haderő létrehozása. A szovjetek tehát vonakodtak további hadifoglyok átadására a demokratikus kormány hadseregének. A magyar katonai vezetés a kontingens felfegyverzését is szovjet hadizsákmányból tervezte, mivel a romokban álló országban a gyártást megvalósítani nem lehetett. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a légvédelmi ütegek a háború során nagyobb részt megsemmisültek, mert vagy a légvédelmi tüzérek semmisítették 226
REPÜLŐ MŰSZAKI
meg, vagy a visszavonuló csapatok elszállították Németország felé. Nyolc gyalog hadosztályt – egy-egy gépi vontatású légvédelmi tüzérüteggel - terveztek felállítani, de csak két könnyű fegyverzettel ellátott gyaloghadosztályt (1. és a 6.) sikerült felállítani és hadműveleti területre szállítani. Ezek már nem kerültek bevetésre a háború befejezéséig. 1945. március 4-én a 6. hadosztálynál (Debrecen) és 1945. március 21-én az 1. hadosztálynál (Jászberény) egy-egy gépvontatású légvédelmi tüzérüteget hoztak létre olyan tapasztalt tisztek vezetésével, akik légvédelmi tüzérként szolgáltak a háború alatt, majd Horthy kormányzó félre sikerült kiugrási kísérlete után a harc értelmetlenségét látva ütegükkel átálltak a szovjet hadsereg oldalára. A 6. hadosztály keretein belül 1945. március 4.-én alakult meg a 6. honvéd önálló gépágyús üteg, amely a demokratikus hadsereg első légvédelmi ütege volt. Az üteg parancsnoka Pirigyi Endre főhadnagy volt. Ő 1945 februárjában elején ütegével és teljes felszerelésével átállt a szovjet csapatok oldalára, majd jelentkezett az új demokratikus hadseregbe. Az 1. Gyaloghadosztály gépi vontatású légvédelmi ütegéhez 6 légvédelmi gépágyú tartozott1. Az 1. és 6. gyaloghadosztály hadműveleti területre való kiszállításához április 7-én adott engedélyt a szovjet legfelsőbb főparancsnok. A terv szerint hadosztályok április 13-án indulnak és hét napon át napi egy-egy vasúti szerelvénnyel utaztak Körmendig, onnan gyalogmenetben Wiener Naustadt és Edlitz környékére. A vasúti szállítás azonban jelentős késést szenvedett, mivel a szovjet lőszer és utánpótlás szállítás elsőbbséget élvezett. Így az 1 gyaloghadosztály első szerelvénye csak április 29-én érkezett meg, ahol a 3. ukránfront alárendeltségében a megszállási tevékenységben segédkezett2, illetve kiképzési feladatokat hajtott végre. Az 5. hadtestnél (Hajmáskér) és a 7. hadtestnél (Miskolc) is megkezdték a légvédelmi tüzér ütegek felállítását, de a munka nem fejeződött be, mert a háború hamarabb véget ért. Az ütegek fegyverzetét a háborúban megmaradt és használhatóvá tett légvédelmi fegyverek képezték. Ezek a tüzérségi fegyverek csak az alacsonyan támadó légi ellenséggel szemben voltak hatékonyak. A korszerű repülőgépekkel támadó légi ellenséggel szemben, amelyek közepes magasságon támadtak még korszerű a radar rendszerrel is csak korlátozottan, anél1 2
Szántó Mihály: Az elfelejtett hadsereg Honvéd kiadó Bp., 1999 35. oldal Kiss András: A 6. hadosztály Bp., 1977 Zrínyi kiadó 64-65 oldal
227
kül, pedig csak szórványosan voltak képesek a légi ellenség megsemmisítésére. Tovább nehezítette a légvédelmi tüzérség helyzetét, hogy már 1944ben megjelentek a több motoros repülő gépek valamint a sugár hajtóműves repülőgépek, amelyek megsemmisítési valószínűsége tovább csökkent. Az egy megsemmisített repülőgépre jutó lőszer felhasználás meredeken emelkedett. Az ausztriai hadműveleti területre 1945 áprilisában kiszállított légvédelmi tüzér ütegek feladata a vezetési pontok légi és földi biztosítása volt. A légvédelmi ütegek, csak úgy mint a gyaloghadosztályok felszerelése hiányos, kiképzettségük még gyenge volt. A riasztási rendszert a lokátorok helyett a vizuális felderítők jelentései aktivizálták. Az optikai távmérők és a korabeli lőelemképzők már avultnak számítottak. A náci Németország légiereje 1945 áprilisára már teljesen összeomlott és a légvédelmi alakulatok nem kerültek bevetésre. A háború befejeződése után ezek a hadosztályok május 13-án a HM alárendeltségébe kerültek és gyalogmenetben visszatértek Magyarországra. A katonákat távol szerették volna tartani politikától ezért a Dunántúlon találtak részükre feladatot. Ebben az időben, a hadsereg tisztikarában még csak elvétve voltak kommunista szimpatizánsok. A fegyverszüneti szerződésben vállalt jóvátétel olyan anyagi megterhelést jelentett az országnak, hogy jelentősen csökkenteni kellett a hadsereg és a közigazgatás létszámát. Ez szolgáltatta az okot arra, hogy mindenkinek igazolnia kellett a háború alatti tevékenységét. Ennek során A B C csoportba sorolták a tiszteket, és aki angol, amerikai, vagy francia fogságból tért haza annak automatikusan mennie kellett. (B listázás) Ez hasonlított a szovjet NKVD módszereire, akik minden olyan katonát, aki kapcsolatba került nyugati katonákkal, vagy polgári személyekkel azt vagy dezertálással, vagy szovjetellenes propagandával vádoltak meg és minimum 10 évi kényszermunkára deportáltak.
A koalíciós kormány hadserege 1945–1947 Az 1945. novemberi választásokon a szavazatok többségét a Független Kisgazdapárt szerezte meg (57%), de a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyomására kommunista, szociáldemokrata és nemzeti parasztpárti politikusokat is magában foglaló koalíciós kormány alakult. Éles politikai harc indult a hadsereg feletti ellenőrzésért, amelyben a kommunista párt embe228
REPÜLŐ MŰSZAKI
rei folyamatosan erősítették pozícióikat és különféle ürügyekkel (igazoló eljárás, B listázás, negyed évenkénti átszervezések) távolították el a hadseregből politikai ellenfeleiket. Ebben az időben nagyon sok katonai karrier tört ketté pusztán csak azért, mert a politikai kezdeményezést magához ragadó kommunista párt, maga mögött érezve a szövetséges ellenőrző bizottság szovjet támogatását, mindenkitől meg kívánt szabadulni, aki nem számított hívei közé. Azon politikusokat pedig, akik a kommunista hatalom megszerzésének ellenfelei voltak, egyszerűen elfogták és törvénytelenül szovjet katonai bíróság elé állították és deportálták3. Az úgynevezett „köztársaság-ellenes összeesküvés” leleplezése 1947 januárjában, a koalíció legnagyobb erejét adó kisgazdapárt jelentős meggyengítéséhez, Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatásához vezetett. A koalíciós kormánynak a háború utáni békeévben a legfontosabb dolga belpolitikai helyzetének megerősítése volt. Továbbra sem volt fontos a hadsereg megerősítése és a légvédelem megszervezése. A Demokratikus Magyar Hadseregben a gyalog hadosztályok létszámát 1946 júniusától folyamatosa csökkentették, majd a légvédelmi tüzér ütegeket a háború utáni első békeévben 1946. október 01-én felszámolták. A személyi állomány tagjait helyben más beosztásokba helyezték. A háborút túlélt légvédelmi ütegek fegyverzetét az ezt követő években megsemmisítették, így napjainkra a Hadtörténeti Múzeumnak sincs egyetlen 29M vagy 36M légvédelmi lövege sem. 1947. február 01-én a második világháborút lezáró párizsi békeszerződések aláírásával a szövetséges ellenőrző bizottság megszüntette tevékenységét. Elvben Magyarország elnyerte függetlenségét, de Ausztria továbbra is részben szovjet megszállás alatt maradt 1955-ig. Ez megfelelő indokot szolgáltatott a szovjet hadsereg jelenlétének igazolására, amely puszta jelenlétével a kelet európai népi demokráciák kialakulásának legfőbb biztosítéka volt.
A kommunista szellemű tömeghadsereg kialakulása 1948–1953 Az 1947. augusztus 31-i választások a baloldal teljes sikerét hozták. Az ellenzéki pártok mandátumainak megsemmisítése, képviselőik külföldre 3
Bertényi Iván-Gyapai Gábor: Magyarország rövid története Bp., 1992. Maecenas kiadó 568. oldal
229
kényszerítése, a munkáspártok egyesítésének erőltetése jelezték, hogy a Kommunista Párt hatalmi és politikai monopóliumra tör, és 1947 őszére már teljesen maga alá gyűrte a hadsereg irányítását. Miután a kommunista párt Rákosi Mátyás vezetésével a hatalmat megszerezte, megkezdte az ország, a hadsereg, és a gazdaság átformálását szovjet mintára. Hasonló folyamatok történtek egész Kelet-Európában. A volt szövetséges hatalmak viszonya ezért jelentősen megváltozott, tombolt a hidegháború. Megkezdődött a hadsereg — szovjet mintára történő — teljes átalakítása, melyhez szovjet tanácsadókat hívtak segítségül. Ekkor már a politikai bizalmatlanság és gyanakvás mértéke olyan szintre emelkedett Magyarországon, amelyhez hasonló csak 1937-ben volt a Szovjetunióban. A hadsereget — szovjet mintára — pártirányítás alá helyezték. Szakaszparancsnoki szinttől felfelé bevezették a politikai tiszt intézményét, aki társ parancsnokként funkcionált. A régebbi tisztekkel szembeni bizalmatlanság okán a politikai tisztnek a parancsnok minden parancsát ellen kellet jegyeznie, csak akkor lépet érvénybe. Európában tombolt a hidegháború, és a Rákosi Mátyás vezette politikai vezetés meg volt győződve a háború elkerülhetetlenségéről. A hidegháborús helyzet, valamint a saját hatalmuk megőrzése és megerősítése érdekében megkezdték a hadsereg erőteljes fejlesztését. A hadsereg erőltetett ütemű fejlesztésénél a politikailag megbízható (értsd munkásparaszt származású) tisztikar létrehozásán túl a fegyverzet és felszerelés tekintetében elsősorban a mennyiségen, másodsorban a minőségen volt a hangsúly. A hadsereg erőteljes fejlesztése és a régi tiszti gárdával szembeni politikai bizalmatlanság ellentétét úgy oldották fel, hogy gyorsított felkészítésen munkás és parasztszármazású fiatalokat tömegesen vettek fel és képeztek ki. A Ludovika Akadémia épületében (Üllői út 80) és a Gábor Áron laktanyában Hungária körút 5-7) folyt a tüzér és a légvédelmi tüzér tisztképzés. A két intézményben, 1949 márciusában több mint 200, júliusban több mint 1200 fiatal tiszt — köztük légvédelmi tüzér szakos tiszt — végzett. A megnövekedett igényeket már nem tudta az intézmény biztosítani, ezért alakultak ki a fegyvernemi tiszti iskolák, amelyek szabályosan ontották fiatal tiszteket. A Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskolán 1950 szeptemberében 450 fő, 1952-ben, pedig már közel 1000 fő légvédelmi tüzértiszt végzett. Ezzel párhuzamosan 1949 és 1952 között koholt vádak alapján 27 ezredesre és tábornokra mondták ki a halálos ítéletet. Így a háború utáni 230
REPÜLŐ MŰSZAKI
demokratikus hadsereg tisztikara néhány év alatt teljesen kicserélődött. A hadsereg létszámának nagymértékű (háromszoros létszám) felduzzasztását kezdetben öt- hétéves időtávban tartották megvalósíthatónak Az 1948 elején megkezdett ötéves hadseregfejlesztést 1948 őszén már két és fél évre rövidítették le. Ez alatt háromszorosára (az 1947-es 35 ezer főről 1950 végére 100 ezer főre, majd 1952 végére 200 ezer főre) kellet felduzzasztani a hadsereg létszámát, amelyet modern szovjet fegyverekkel is fel kívántak szerelni. Meg kellett teremteni a légvédelem és a légierő alapjait is, mert ezzel a háború utáni magyar hadsereg eddig nem rendelkezett. Az 1948. július 2-án a Szovjetunióval kötött hadianyag-szállítási egyezmény keretében a Szovjetunió vállalta, hogy 9,5 millió dollár értékben szállít fegyverzeti felszerelést (elsősorban páncélos és repülő kiképzési eszközöket) a magyar félnek, ezzel is segítve politikai szövetségese fegyverkezését. Ezek az új fegyverek, amelyekkel a Szovjetunió kivívta a győzelmet a második világháborúban képezték a létrejövő tömeg hadsereg gerincét. A légierő megteremtése érdekében először 1948-ben létrehozták az 1. Repülő osztályt, amelynek keretein belül folyt a repülő kiképzés. 1948 őszén a magyar kormány, az ország megbízható légvédelme létrehozása, előkészítése céljából, megalakította a HM VII. Alcsoport Főnökséget, amely kidolgozta a „PILIS-II” hadrendet4. Új elemként a hadrendben5 1948. október 15.-én a Szentendrei bázison létrehozták az 1. légvédelmi tüzérosztályt, és az Országos Légvédelmi Központot (ORLÉKÖZ)6, amelynek a feladata a berepülő légi célok felderítése, a lakosság és a légvédelem riasztása. Az 1. légvédelmi tüzérosztály megszervezéséért a HM a 6. hadosztályt tette felelőssé, mivel a légvédelmi tüzér ütegek ugyan 1946.ban megszűntek, de az újjáalakuló 1. légvédelmi tüzérosztály jogelődjének tekintették őket. A 1. légvédelmi üteg fegyverzetét a 37mm-es könnyű, a 2. üteg fegyverzetét a 85mm-es közepes légvédelmi lövegek képezték. Az osztály parancsnoka Udvardi Trajter Tibor őrnagy lett. Az 1. üteg parancsnoka Gombos Gábor százados és a 2. üteg parancsnoka Piry Endre száza4
A hadrend kidolgozása során a légvédelmi tüzérséget két részre osztották, a harcoló csapatok légvédelmét ellátó „kivonuló” majd későbbi nevén „csapat” légvédelmi alakulatokra, valamint politikai, gazdasági és vezetési pontok védelmét ellátó „honi” légvédelmi tüzér csapatokra. Ez a kettéosztás 1950 tavaszán vált teljessé 5 HM 33000/1948. sz. Eln. rendelettel 6 Helyileg a "Sziklaközpont"-ban, a Kis Gellérthegy alatt helyezték el, s műszaki munkálatai 1948 őszén kezdődtek és 1949 szeptemberében befejeződtek.
231
dos voltak. 1948. november 15-én felállították a légvédelmi figyelő- és jelentő szolgálatot, melynek vezető szerve az ORLÉKÖZ, végrehajtói, pedig a honvédség, rendőrség szervezetei voltak. A légvédelmi figyelő- és jelentőszolgálat két fő részből állt. A katonai szervezetű országos légvédelmi figyelőszervezetből és az ezt kiegészítő helyi, polgári és katonai légvédelmi figyelőszervezetből. Az ORLÉKÖZ (Országos Légvédelmi Központ) a Honvéd Vezérkar VII. alcsoportfőnökség 7. légoltalmi osztályának alárendeltségébe került. Az ORLÉKÖZ alárendeltségébe felállították Veszprémben a 3. és Kaposváron a 4. LÉKÖZ-t, alárendeltségükben 10, ill. 31 figyelő őrssel. Ugyan ez év október 1.-én, Szentendrén, magalakult az 1. LRB (Légvédelmi Rádió Bemérő) üteg.. „PILIS-II” hadrend volt a háború utáni Magyarországon az első próbálkozás az országot lefedő légvédelmi rendszer kialakítására, amelyet a később (1949 március16.) kiadásra kerülő „KLAPKA” hadrend tett teljessé. 1949 januárjának végén Nógrádi Sándor altábornagy, politikai főcsoportfőnök és Sólyom László altábornagy, vezérkari főnök tárgyalásokat folytatott Moszkvában a szovjet katonai vezetőkkel. A magyarok kötelezettséget vállaltak 1951 őszéig nyolc lövész- és egy páncéloshadosztály felállítására, hadseregközvetlen tüzérség, szerény légierő és légvédelmi tüzérség megteremtésére. 1949. március 16-ával lépett érvénybe a „Klapka” fedőnevű szerezési rendelet. Minőségileg új hadosztályok jelentek meg: az 1. Lövészhadosztály és az 1. Páncéloshadosztály. Az 1. Lövészhadosztály alárendeltségébe a légi oltalmazás biztosítására gépvontatású légvédelmi tüzérosztályt (az 1. légvédelmi tüzérosztály, Szolnok), az 1. Páncéloshadosztály alárendeltségébe az 1. légvédelmi tüzérosztály (Esztergom) szervezték. Az 1. légvédelmi tüzérosztály (Szentendre) is új hadrendi számot kapott és 101. Légvédelmi tüzérosztályként HM közvetlen alárendeltségében folytatta az állomány kiképzését. Az, hogy létrejött a HM közvetlen alá232
REPÜLŐ MŰSZAKI
rendeltségében egy légvédelmi tüzérosztály, a korszerű összfegyvernemi struktúrára való törekvést fejezte ki. 1949. június 15-én az Országos Légvédelmi Központ megszűnt7 és megalakult az OLP-t (Országos Légvédelmi Parancsnokság). Az OLP alárendeltségébe került az Országos Légtérfigyelő és Jelző Központ (ORLÉKÖZ-állományában az 1. Légvédelmi Rádióbemérő (LRB) üteggel) és az országos légvédelmi tüzér parancsnokság is, amely a honi légvédelmi tüzérség legfőbb vezető szerve volt. Az OLP 1950 tavaszáig folyamatosan vette át a honi légvédelmi csapatok irányítását. Az LRB volt a II. világháború utáni első magyar radaros alakulat. A felderítő lokátor a Szentendrei bázison települt, nem ismert milyen lokátort használtak. 1952 januárjáig ez volt az egyetlen radar, amit a hadsereg használt. Az OLP megalakulásával egy időben megkezdődött a légvédelmi tüzérség szétválása kivonuló és honi légvédelmi tüzérségre8. A „kivonuló” vagy későbbi nevén a „csapat légvédelmi tüzérség” vezetése szovjet mintára a HM közvetlen irányítása alá tartozó hadtestek, hadosztályok parancsnokainak légvédelmi helyettesei által volt biztosítva. 1949. október 1-vel ismét új hadrend alakul ki, amely a Petőfi nevet viseli. Ennek keretében HM 35000/Eln. HVK 5/a-1949 sz. rendelettel tovább folytatódott a légtér figyelő rendszer kiépítése, és megalakították a 2. LÉKÖZ-t Zalaegerszegen, az 5. LÉKÖZ-t Kiskunfélegyházán, 33 ill. 32 Légi figyelő őrssel. Az országot lefedő LÉKÖZ-ökhöz általában 31-33 vizuális figyelő és jelentő őrs tartozott, amelyek jó látási viszonyok között észlelték a berepülő légi célokat és jelentették az ORLÉKÖZ-nek. A légvédelmi tüzérségnél a 101. légvédelmi tüzérosztály (Szentendre) új hadrendi számot kapott és 77. Légvédelmi tüzérosztályként, már az OLP alárendeltségében folytatta tevékenységét. A kivonuló légvédelmi tüzérségnél az éppen csak összekovácsolódó alakulatokat helyeztek át az ország egyik végéből a másikba. Az 1 lövészhadosztály 1. légvédelmi tüzérosztályából megalakították az 5. gépesített lövészhadosztály 88. légvédelmi tüzérosztályát és áthelyezték Szolnokról Szekszárdra, az 1. Páncéloshadosztály 1. Légvédelmi tüzérosztályból (Esztergom) megalakult a 7. gépesített hadosz7 8
17355/1949.sz.Eln. rendelettel A légvédelmi tüzér alakulatok megosztása kivonuló és honi légvédelmi tüzér alakulatokra már az 1930-as években létezett Magyarországon. A második világháború utáni időkben a honi légvédelem, mint haderőnem kialakulása a szovjet szervezési elvek általános elfogadását jelentette.
233
tály 51. légvédelmi tüzérosztálya (Budapest). Felállításra került a („B” típusú) a HM közvetlen alárendeltségében a 63. légvédelmi tüzérosztály és a 12. lövészhadosztály alárendeltségében a 97. légvédelmi tüzérosztály (mindkettő Süttör helyőrségben ma Fertőd). Megalakult HM közvetlenként a 86. légvédelmi tüzér ezred (Miskolc). A Kecskemétre települt repülőezrednél megkezdődött a beérkezett 52 Jak–9P vadászgépre és 50 Il–10 csapatrepülőre való kiképzés. A hadsereg létszámának növelése során kétféle alakulatokat állítottak fel. Az “A” típusúak teljesen feltöltöttek, a „B” típusúak csökkentett létszámúak voltak Ezen kívül voltak a keret alakulatok, melyeknek csak a törzse létezet, ezeket a bevonuló tartalékosokkal kívántak feltölteni. 1950 elején ismét jelentős változáson ment át a légvédelem irányítása. A politikai tiszt intézménye megszűnt, a politikai tisztek a parancsnokok politikai helyettesei lettek. 1950. március 15-én ismét új hadrend alakult. Ezt nevezték „Rákóczi hadrend”-nek. A Rákóczi hadrenddel teljesen szétvált a kivonuló és a honi légvédelmi tüzérség. A honi légvédelmi tüzér csapatok az OLP alárendeltségébe kerültek. Megalakult a 77. honi légvédelmi tüzérosztály bázisán a 77. honi légvédelmi tüzér ezred9. Szintén ekkor alakult meg a Légvédelmi Kiképző Tábor más néven a Lőtérparancsnokság Diósjenőn. A kivonuló légvédelmi tüzérségnél a megalakuló „B” típusú 17. lövészhadosztály alárendeltségében felállították a 18. légvédelmi tüzérosztályt (Marcali). A 12. lövészhadosztályt „B” típusú helyett „A” típusúvá alakították és teljesen feltöltötték. Az alárendeltségébe tartozó 97. légvédelmi tüzérosztályt átdiszlokálták Süttörről Bánhidára. A HM közvetlen alárendeltségébe tartozó 63. légvédelmi tüzérosztályt a létrejövő 3. hadtest közvetlen alárendeltségébe helyezték. A menetrendszerűen félévente megalakult új hadrend ezúttal a „Kossuth hadrend” elnevezést kapta 1950. november 1-én. A honi légvédelmi tüzér csapatok jelentős mennyiségi növekedése lehetővé tette hogy megalakuljon a 46. honi légvédelmi tüzérhadosztály (Budapest) benne a 33. és a 77. közepes honi légvédelmi tüzérezredek és a 73. könnyű honi légvédelmi tüzér ezred. Az ezredek állományába két közepes (könnyű) üteg valamint egy iskola üteg tartozott. Az ORLÉKÖZ is átalakult légvédelmi jelző ezreddé. A kivonuló légvédelmi tüzér csapatokból is magasabb egy9
Az ezred állományába egy könnyű tüzérosztály 18 db 37mm–es légvédelmi ágyúval és egy közepes tüzérosztály 8db 85mm-es légvédelmi ágyú tartozott. Az ütegekhez tartozott még PAUZO-3 lőelemképző valamint 1m-es és 4 m-es távmérő is.
234
REPÜLŐ MŰSZAKI
séget szerveztek. Így alakult meg a HM közvetlen 86. ezred bázisán a 38. kivonuló légvédelmi tüzér hadosztály (Budapest) alárendeltségében két közepes légvédelmi tüzérezred (az 52. közepes légvédelmi tüzérezred Abony, és a 86. közepes légvédelmi tüzérezred, amelyet áthelyeztek Miskolcról Bánhidára- ma Tatabánya), és két könnyű légvédelmi tüzérezred (a 27. könnyű légvédelmi tüzérezred Vác, és a 35. könnyű légvédelmi tüzérezred Dunaföldvár). A 3. hadtest légvédelmének erősítésére létrehozták a hadtest közvetlen alárendeltségébe tartozó 17. légvédelmi tüzérosztályt (Fertőd). A lövészhadosztályokat megerősítették légvédelmi tüzérosztályokkal. Így a 27.; a 9.; a 32.; és a 4. lövészhadosztályok alárendeltségében megalakult a 6.(Szeged), a 8. (Veszprém), és a 27. (Győr), és a 76.(Tokaj). légvédelmi tüzérosztály. A 18. páncélos hadosztályt is megerősítették a 11. légvédelmi tüzérosztállyal (Szolnok). A kivonuló légvédelmi tüzér ezredek 4 üteges felépítésűek voltak. A légvédelmi tüzérség fegyverzetét továbbra is a 85mm-es és a 37mmes lövegek képezték. A Jugoszláv kapcsolatok elmérgesedése szükségessé tett átcsoportosításokat. Így a 12. lövészhadosztály alárendeltségébe tartozó 97. légvédelmi tüzérosztályt áthelyezték Bajára, az 5. gépesített lövészhadosztály állományába tartozó 88. légvédelmi tüzérosztályt Nagykanizsára és a 7. gépesített hadosztály alárendeltségébe tartozó 51. légvédelmi tüzérosztályt Komáromba. 1951 tavaszán tovább folytatódott a hadsereg mennyiségi fejlesztése. Így alakult meg a 15. honi légvédelmi tüzér hadosztály parancsnokság (Veszprém), amelynek a feladata a hadosztály létrehozásának megszervezése volt. 1951. november 01-én ismét jelentős átszervezésekre került sor. Megalakult két „A” honi légvédelmi hadosztály (15. és az 58.), egy „A” vadászrepülő-hadosztály MIG–15 típusú vadászgépekkel. A 46. honi légvédelmi tüzér hadosztály (Budapest) megerősítésére megalakították a 8. és a 93. honi közepes légvédelmi tüzér ezredeket (Budapest). A 15. honi légvédelmi tüzérhadosztály alárendeltségében megalakult a 44. honi vegyes légvédelmi tüzérezred (Veszprém), a 25. Vegyes légvédelmi tüzérezred (Székesfehérvár), a 122. honi önálló vegyes légvédelmi tüzérosztály (Nagykanizsa), a 128. honi önálló vegyes légvédelmi tüzérosztály (Győr). Megalakult az 58. honi légvédelmi hadosztály (Miskolc) alárendeltségében az 5. honi önálló vegyes légvédelmi tüzérosztály (Miskolc), a 19. honi önálló vegyes 235
légvédelmi tüzérosztály (Záhony), a 23. honi önálló vegyes légvédelmi tüzérosztály (Ózd) a 39. honi önálló vegyes légvédelmi tüzérosztály (Debrecen). Az OLP alárendeltségében megalakult a 142. honi önálló vegyes légvédelmi tüzérosztály (Sztálinváros), és a 135. honi önálló vegyes légvédelmi tüzérosztály (Szolnok). A kivonuló légvédelmi tüzér csapatoknál is jelentős átalakításokra került sor. A megalakult 9. hadtestedhez is rendeltek légvédelmi osztályokat. A hadtest közvetlen alárendeltségébe a 2. (Szentes) légvédelmi tüzérosztályt, a hadtesthez tartozó 35. és a 8. lövész hadosztályok mellé a 14.(Dombóvár) és a 46.(Mezőtúr) légvédelmi tüzérosztályt. A honi légvédelemhez tartozó légi figyelő és jelző őrsök hálózata a Dunántúlon és a Duna-Tisza köz déli részén már kiépült, de a Tiszától Keletre nem voltak figyelő őrsök. Ezért 1952. január 25-én Lillafüreden létrehozták a 89. Figyelő és Jelző zászlóaljat, alárendeltségében a 6. és 7. légi figyelő és jelző századokkal, Lillafüred és Debrecen díszlokációval. Ezzel kiépült egy, az ország nagyobb részét lefedő légi figyelő és jelző a rádiótechnikai rendszer10,, ami csak jó látási viszonyok között és nem megbízhatóan működött. Ez a légi figyelő és jelző rendszer már a megalakulásakor sem tudta teljesíteni az elvárásokat. A lakosság és a légvédelem riasztása akadozottan, jelentős időkéséssel valósulhatott csak meg, ezért égető szükség volt a rádióelektronikai felderítő rendszer újbóli kiépítésére. Ne feledjük el hogy, a második világháború vége felé, 1944-1945-ben már történtek erőfeszítések ilyen rendszer kiépítésére, amely magyar fejlesztéssel valósult meg11. A radarok ismételt megjelenését a magyar hadseregben az tette lehetővé, hogy a háború végeztével az USA ócskavas áron adott el számára feleslegessé váló működőképes eszközöket, köztük az 5 cm-es hullámtartományú SCR 527(528) radarokat is. Így került telepítésre az első katonai felderítő radar 1952. január 1-jén Taksony DK 4 km-re a 117-es harcállásponton. A Szovjetunió, amely a második világháborúban még nem rendelkezett radarokkal, a háború után a birtokába került német és amerikai radarok alapján kezdte meg a radarok gyártását. Egyes feltételezések szerint az SRC 527-es 10
Berkovics Gábor alezredes: A rádiótechnikai csapatok- a vezetés biztosító ezred története http://www.jetfly.hu/rovatok/legter/mh64/hirek/64history/ 2007.11.08. 11 Prokob Tibor mk. alezredes, Berkovics Gábor mk. alezredes: Radarfejlesztések Magyarországon a II. Világháború alatt a Haditechnikai Intézet irányításával. Haditechnikai intézet1920-2000 különszám
236
REPÜLŐ MŰSZAKI
radart P1-es néven gyártották újra. Ezután gyors ütemben kezdődött meg a Szovjetuniótól vásárolt P1-es és P3-as radarok telepítése. 1952. március 1-én a HVK12 feladatul szabta 10 rádiótechnikai alegység telepítését, amelyek közül 5 hadműveleti rádiótechnikai század és 5 önálló rádiótechnikai szakasz volt. A HM a működőképesség elérését 1952 április 20-ra szabta meg13. A fenti 10 alegységből 1952 végéig az alábbiak valósultak meg: három hadműveleti rádiótechnikai század P-1(cm-es) és P-3 (m-es) radarokkal Sormás (Nagykanizsa), Egerág (Pécs) és Öthalom (Szeged), valamint 3 önálló rádiótechnikai szakasz P-3-as radarral Marcaltő (Pápa), Seregélyes (Székesfehérvár) és Kerekharaszt (Hatvan) települési helyeken. A radar rendszer kiépítése 1953-ban fejeződött be. Ekkor került felállításra az ország keleti felét lefedő radarháló Debrecen és Fürjes (Békéscsaba) helyőrségben. Ez a rádiólokációs felderítő rendszer azonban csak az OLP számára biztosított információt. Az OLP a honi légvédelmi tüzérség vezetését látta el. A kivonuló légvédelmi tüzérség a vizuális figyelő és jelző rendszeren keresztül és a rádiótechnikai kiegészítő információk alapján sokszor csak jelentős késéssel szerzett információt a légi célok mozgásáról. 1952 novemberében tovább folytatódott a légvédelem alakulatainak mennyiségi fejlesztése. Megalakult az OLP alárendeltségében a 12. Honi Önálló Vegyes Légvédelmi Tüzérosztály (Tata), és a 34. Honi Önálló Vegyes Légvédelmi Tüzérosztály (Lőrinci). A 15. Honi Légvédelmi Tüzérhadosztályt megerősítették a 38. Honi Önálló Vegyes Légvédelmi Tüzérosztály (Pápa) és a 80. Honi Önálló Vegyes Légvédelmi Tüzérosztály (Balatonfüred) megalakításával. Megalakult az 55. Honi Légvédelmi Tüzérhadosztály (Sztálinváros) alárendeltségében az ezreddé felfejlesztett 142. Honi Vegyes légvédelmi tüzérezred (Sztálinváros) és a 135. Honi Vegyes Légvédelmi Tüzérezred (Szolnok), valamint az újonnan alakult 3. Honi Önálló Vegyes Légvédelmi Tüzérosztály (Kecskemét), és a 13. Honi Önálló Vegyes Légvédelmi Tüzérosztály (Kaposvár). Az 58. Honi Légvédelmi Tüzérhadosztály megerősítésére megalakították a 27. Honi Önálló Vegyes Légvédelmi Tüzérosztály (Salgótarján) és a 102. Honi Önálló Vegyes Légvédelmi Tüzérosztály (Miskolc). A 38. Honi Önálló Vegyes Légvédelmi 12 13
HVK Szervezési Osztály 0755/1952 sz. intézkedése HL: HM 012/1952 sz. parancsa
237
Tüzérosztályt Tüzérezreddé fejlesztették (Debrecen). A légvédelmi kiképző tábor is új helyre (Nagyoroszi) költözött. A kivonuló légvédelmi tüzér csapatoknál már látható volt, hogy az előző évek nagyarányú fejlesztései miatt nincs elegendő fegyver, gépjármű stb. Ezért már csak olyan, egy évtizede is teljesen elavult és értelmetlen alakulatok felállítására futotta, mint az 1 lovashadosztály, alárendeltségében a 84. légvédelmi tüzérosztállyal (Tokaj), valamint 1 fényszórós zászlóalj. Ezzel 1952 végére érte el a légvédelem a legnagyobb létszámát, bár feltöltöttsége nem volt teljes, mert szinte állandósult a hiány. A csapatok a rendszeresített technikai eszközök 50-60%-val rendelkeztek. Az újonnan felállított osztályoknak nem volt megfelelő elhelyezési lehetőség sem biztosítva, részben ezért is, évente más-más helyőrségbe költöztették őket. Ezek a légvédelmi tüzér ütegek, amelyek nem rendelkeztek korszerű rádió felderítő eszközökkel, már a II. világháború idején is csak kis hatékonysággal működtek. A repülőgépek fejlődése erre az időre olyan minőségileg új színre jutott, hogy a hagyományos légvédelmi tüzérség már nem jelentett komoly elrettentő erőt, elavultnak volt tekinthető. A hadosztályok szervezetüket, fegyverzeti felszerelésüket tekintve képesek voltak eredményes harctevékenység folytatására, de kiképzettségük színje még elmaradt a kívánatos szinttől. A hadrend új, kiképző repülőezred felállításával is számolt, ez azonban a szovjet harci repülőgépek beérkezésének csúszása miatt a következő évben realizálódott. Az összhaderőnemi struktúrára törekvés jegyében alakult meg a hadsereg közvetlen alárendeltségébe tartozó légvédelmi tüzérosztály is. A hadsereg szovjet mintára történő átalakításának befejeződéseként 1951. június 1-jén a Magyar Honvédség elnevezést Magyar Néphadseregre változtatták, az év végétől megkezdődött az állomány szovjet mintájú egyenruházattal való ellátása. A politikai vezetés a háború kitörését 1950-ben még elsősorban délről, Jugoszlávia felől képzelte el, mivel jelentősen elmérgesedett a viszony Jugoszláviával. Az ellenségeskedés légkörében elszaporodtak az a légtérsértések. Ezt megakadályozandó 1950 tavaszán az éppen csak megalakuló “kivonuló légvédelmi tüzér” alakulatokból létrehozták a Déli Légvédelmi Tűzcsoportot az OLP alárendeltségében. Az OLP alapvetően a “honi légvédelmi tüzérség” irányító szerve volt, de ebben az időben a kivonuló légvédelmi tüzérségből szervezett tűzrendszer irányítását is ellátta. Ezek a légvédelmi tüzér alakulatok tüzelő állást foglaltak a Nagykanizsa- Barcs238
REPÜLŐ MŰSZAKI
Siklós- Hercegszántó-Szeged vonalon, és készültségi szolgálatot láttak elhat hónapos váltással- egészen 1953 tavaszáig. Az alegységek jó látási viszonyok között több alkalommal tüzet nyitottak légtérsértő repülő gépekre, eredménytelenül. Ennek oka részben az elavult tűzvezetési és felderítő rendszer (nem rendelkeztek rádió felderítő rendszerrel), részben, pedig a repülő eszközök repülési magasságában és sebességében bekövetkezett változások voltak, amelyek során a légvédelmi géppuskák és ágyúk hatásos lőtávolságán kívülre kerülhettek a korszerű repülő eszközök. 1953 tavaszán, Taszáron és Kecskeméten települt vadászrepülő ezredek állományába tartozó lokátoros szakaszokból rádiótechnikai vadászirányító századok alakultak a repülőezredek alárendeltségében. A korszerű vadászgépek megjelenésével a repülő csapatoknál szükségszerűen megjelentek a korszerű lokátorok, amelyek bár elsősorban a vadászirányítást szolgálták, de segítették a légvédelmi tüzércsapatok munkáját is. A tömeghadsereg kialakítása során 1949-1950-ben olyan gyors mértékben növelték a hadsereg létszámát (36 ezer főről 125 ezerre majd 1952-re 200 ezer főre), hogy a gazdaság nem volt képes biztosítani a megnövekedett igényeket, ezért 1951-ben már lassítani kellett a hadsereg növekedési tervét és csak a legszükségesebbnek ítélt fejlesztést egy repülő hadosztály felállítását két repülő ezreddel és két légvédelmi hadosztály (az 58. és a 15.) felállítását engedélyezték. 1950-ben a GDP 25%-át a tömeg hadsereg megvalósítására költötték, amely így is a tisztekben, a fegyverekben, a felszerelésben nagymértékű hiányban szenvedett14, miközben a gazdaságot egyre inkább fojtogatta a hadsereg erőltetett ütemű fejlesztése. A sokszor átgondolatlan, erőltetett mennyiségi fejlesztés hatása olyan hadosztályok is felállításra kerültek (például az 1. lovas hadosztály), amelyeknek a csekély harc értéke ezt nem tette szükségessé, ugyanakkor hadrendbe állításuk és hadrendben tartásuk nagyon megterhelte a népgazdaságot. A mindennapi életben jelen lévő árú hiány, az életszínvonal csökkenés, az akkor még nem köztudott, de nyílván való koncepciós perek növelték az emberek elkeseredettségét. A világpolitikában 1953 tavaszán Sztálin halála után csökkent a feszültség, ez a magyar-jugoszláv viszony normalizálódásának irányába mutatott. 14
A rendszeresített gépjárműveknek csak alig 60%-val rendelkezett a légvédelmi tüzérség, amelynek 5-10%-a rendszeresen javítás alatt állt.
239
1953 nyarán megteremtődött a lehetősége, hogy az erőltetett fejlesztés hibáit egy új politikai és katonai vezetés megpróbálja orvosolni.
ZU-2 14,5 mm-es légvédelmi géppuska a HIM Bolyai Haditechnikai parkjában. Földi védelemre és alacsonyan támadó légi célok leküzdésére használták.
240
REPÜLŐ MŰSZAKI
Felhasznált irodalom 1.Bertényi Iván-Gyapai Gábor: Magyarország rövid története Bp., 1992. Maecenas kiadó 2. Berkovics Gábor alezredes: A rádiótechnikai csapatok – a vezetésbiztosító ezred története. ZMNE 1998 3. Szántó Mihály: Az elfelejtett hadsereg. Honvéd kiadó Bp., 1999 4. Kiss András: A 6. hadosztály Bp., 1977 Zrínyi kiadó 5. Prokob Tibor–Berkovics Gábor mk. alezredes: Radarfejlesztések Magyarországon a II. Világháború alatt a Haditechnikai Intézet irányításával. Haditechnikai intézet1920-2000 különszám
241
