A legjobban menedzselt intézményben is hibázhatnak

MINŐSÉGÜGY Kórház 2012/3. | 22

A legjobban menedzselt intézményben is hibázhatnak SÁNDOR JUDIT

Dr. Belicza Éva minőségügyi szakértő, a SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának egyetemi docense, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) minőségügyi programjainak szakmai vezetője 2002-ben egy nemzetközi konferencián találkozott először a betegbiztonság jelentőségét értékelő előadással, ami jelentősen befolyásolta további munkásságát. A WHO támogatásával, a Magyar Kórházszövetséggel együttműködésben és több hazai kórház segítségével irányítása alatt elindult a NEVES, majd a Betegbiztonsági Fórum sorozat. – Miért volt fontos a Betegbiztonsági Fórum életre hívása? – Azért találtuk ki a fórumot, mert úgy éreztük, hogy önmagában a NEVES, vagyis a nemkívánatos eseményekre vonatkozó jelentési rendszer nem elegendő ahhoz, hogy az intézmények megértsék, mit is kell tenniük a betegbiztonság javítása érdekében. Az ismeretek terjesztése és értelmezése érdekében ezért indítottuk el a Betegbiztonsági Fórum sorozatot. A kezdetekben a NEVES programba beérkezett adatok feldolgozásáról folytattunk eszmecserét a Fórumon. Aztán menet közben kiderült, hogy kicsit mélyebbre kell visszamennünk, mert az egészségügyi intézményben dolgozó kollégák nincsenek pontosan tisztában a betegbiztonsági kockázatokkal, a nemkívánatos események előfordulási súlyával, gyakoriságával, következményeivel. Nem voltak tisztában azzal sem, hogyha megkapnak egy adatsort, annak alapján hogyan tudnak intézkedéseket megfogalmazni a megelőzés érdekében. Ezért elméleti ismeretek átadására is törekedtünk, hogy befolyásoljuk a gondolkodásmódot.

– Hogyan sikerül összehozni az elméleti tudást és a gyakorlati tapasztalatot? – Mi, akik a Menedzserképzőben ezt a programot irányítjuk, íróasztal mellett ülő emberek vagyunk. Ismerjük a módszereket, át tudjuk adni ezt a tudást, de hogy a gyakorlatba miként lehet beültetni az elméleti tudományos ismereteket, azt csak

a betegellátásban dolgozók tudják. Ezért fórum a fórum és nem egy konferencia. Nem csak azok az ismeretek fontosak, amiket mi elmondunk, hanem azok a tapasztalatok is, amit a széles körből érkező résztvevők egymással megosztanak. Mindig próbálunk arra törekedni, hogy beszélgetés, vita alakuljon ki, amelynek

Dr. Belicza Éva

PÁLYAKÉP Dr. Belicza Éva Debreceni Orvostudományi Egyetem Társadalomorvostani Intézetében kezdi meg szakmai pályafutását tanársegédként, matematikusi diplomával. A DOTE-n egyetemi doktori, majd PhD fokozatot nyer. A 90-es évek elején szerez egészségügy szakmenedzser végzettséget. 1994-től öt éven át, annak megszűnéséig vezeti a Népjóléti Minisztérium által támogatott Egészségügyi Minőségfejlesztési Konzultációs Központot (EMIKK). 1999-ben az Egészségügyi Menedzserképző Központ főállású munkatársa lesz, a NEVES program után 2007-ben elindítja a Betegbiztonsági Fórum sorozatot. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak 6 évig külső szakértője. Jelenleg egyetemi docensi munkaköre megtartása mellett GYEMSZI minőségügyi programjainak szakmai vezetője. Az Európai Unió Patient Safety munkabizottságának tagja, az OECD egészségügyi minőségi indikátorok munkacsoportjának hazai delegáltja, munkacsoport-vezető a EuroHOPE FP7-es kutatási programban. A WHO felkérésére és támogatásával vesz részt az egészségügyi szolgáltatások minőségét monitorozó indikátorok kifejlesztésében, és a kórházi tevékenységet indikátorokkal értékelő PATH program hazai elindításában.

– Milyen körből szerzik az elméleti ismereteiket? – Hatalmas a szakirodalma a betegbiztonság témakörének. A leghíresebb és legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó, kutatásokkal megalapozott tanulmányt 1999-ben tették közzé az Egyesült Államokban. Ez annyira nagy vihart kavart, hogy sikerült a közvélemény és a szakemberek figyelmét felhívni a betegbiztonság fontosságára. Azóta a minőségüggyel foglalkozó szaklapok, konferenciák már nem minőségügy tematikával, hanem minőség és biztonság címmel jelennek meg. Emellett több nemzetközi szakmai programban, kutatásban veszünk részt, ami segíti tevékenységünket. – Miért vált ennyire fontossá a betegbiztonság? – Nagyon gyakran fordul elő, hogy az egészségügyi szolgáltatás, ellátás végzése során olyan esemény történik, aminek következtében a beteg állapotában nem kívánatos hatás alakul ki. Ez lehet ideiglenes vagy tartós állapotromlás, funkcióvesztés, vagy halál. Ebben a körben a halálozási gyakoriságot az Egyesült Államokban az emlőrákhoz hasonlítják, vagyis évente annyian halnak meg az egészségügyi szolgáltatás hibájának következményeként, mint ahányan emlőrákban. A kórházi szférában minden tízedik ellátott betegnél legalább egy nemkívánatos esemény történik. Ezek között az egyik leggyakoribb probléma a nem megfelelő gyógyszerezés, ami adódhat gyógyszer- vagy betegcseréből, nem megfelelő dozírozásból és sorolhatnám. Az alapellátásban a diagnózis felállításának késése az egyik leggyakoribb gond, ami tartós egészségkárosodáshoz vezethet. – A beteg gyógyítása mellett nyilván a pénz is szerepet játszik… – Kutatások világítottak rá, hogy a meglehetősen nagy volumenben előforduló nemkívánatos eseményeknek magas költségkihatása van, ráadásul ezek jelentős részét meg lehetne előzni. Ezért kell a folyamatokat szabályozni, dokumentálni,

tisztázni a kompetenciákat, megfelelő kommunikációs gyakorlatot kialakítani, ugyanis ezek mind csökkentik a hibák kockázatát, így a következményes költségeket. – Miért fontos a betegbiztonsági ajánlások szem előtt tartása a kórházvezetésnek? – Az intézmény vezetőinek fogékonynak kellene lenniük az itt elhangzottakra, meg kellene hallgatniuk az ehhez értő munkatársaik tájékoztatóját. Egyik legnagyobb gyengesége ugyanis a magyar ellátórendszernek, hogy egy nemkívánatos esemény előfordulása esetén nem beszélik meg a problémát, hanem inkább a szőnyeg alá söprik. Az a dolgozó, aki közvetlen kapcsolatban volt az eseménnyel, mert például rossz gyógyszert adott be a betegnek, fél a büntetéstől. Ám valószínű, hogy nem a gyógyszert beadó dolgozó a hibás, mert például félreolvasható kézírás miatt tévesztette el a gyógyszernevet, vagy többször is megzavarták a gyógyszerek kiosztása során. A kórházvezetésnek ösztönöznie kell a munkatársait arra, hogy legyen olyan munkacsoport, amely előre lefektetett eljárásrend alapján szisztematikusan feldolgozza az eseményeket, hogy a mögöttes okokat fel tudják tárni, meg tudják szüntetni, s ezzel elejét vegyék továbbiak előfordulásának. Ehhez olyan szervezeti kultúrára van szükség, amelyben a munkatársak nem félnek. Az intézmény vezetője azt kérje számon, hogy megbeszélik-e ezeket az eseményeket, azt kell elérnie, hogy eljusson hozzá az információ a nemkívánatos eseményekről, és hozzon intézkedéseket ezek megakadályozására. Ez lenne a vezetés igazi felelőssége, támogatni a rendszer- és folyamateredetű okok feltárását, valamint a preventív szemlélet kialakítását. – Kapnak-e visszajelzést, elindult-e bármilyen változás munkájuk nyomán? – Hatásvizsgálatot nem tudunk végezni, ám a kérdőíves felmérésünk pozitív eredménye, hogy a kitöltők közül sokan állították, jelentősen változott a szemléletük a betegbiztonságra vonatkozóan, a válaszadók fele pedig mindenképpen valamilyen változást tervezett munkavégzésében. A felmérésünkben résztvevők háromnegyed része azt jelezte, hogy a kórházukban megbeszélik a fórumon elhangzottakat. Tehát úgy látom, szép lassan beszivárog a tudatba a betegbiztonság. Nagyon fontos, hogy ez alulról építkező folyamat, de nem biztos, hogy elégséges erővel bír. Próbálkoztunk két évvel ezelőtt a kórházszövetségi konferencián egy betegbiztonsági szekcióban

bemutatni programunkat, de az intézményvezetők többsége elhagyta a termet. Ez valahol fájdalmas volt, de jelzés is, hogy miként állnak ehhez a témához. Lehet, hogy ma nem mennének ki annyian. A pénzügyi rész érdekli legfőképpen a menedzsmentet, ám ezek szerint nem ismerik fel, hogy a betegbiztonság hiánya, a szerzett fertőzések, a decubitus kialakulása, a betegesések is súlyos kiadásokat okoznak. A legfontosabb motiváló tényező lehet a műhibaperek növekvő száma. Ma ott állnak a kórházak kapujában az ügyvédek, akik ebből élnek. A perek száma valószínűleg emiatt nő, és nem azért, mert több lenne az esemény. A legjobban menedzselt intézményben is fordulnak elő nemkívánatos események, hiszen emberek vagyunk, hibázunk. További segítséget kívánunk nyújtani a GYEMSZI-vel készített „NEKED” fantázianevű ajánlás kidolgozásával. Ez a súlyos kimenetelű nemkívánatos eseményeket követő teendőkre vonatkozik. Ebben többek között javasoljuk az esemény azonnali és pontos dokumentálását, így az esetleges jogi következmények során egyértelműen tisztázható, mi történt. Vannak biológiai változásokból eredő, az egészségügyi szolgáltatás következtében fellépő nemkívánatos események, amelyeket nem lehet a mai tudásunkkal kivédeni. Amíg például nem derül ki valakiről, hogy egy adott hatóanyagra érzékeny, addig elő fog fordulni, hogy az első kezelésnél nemkívánatos hatás lép fel. Ennek kapcsán mondják a nemkívánatos események hetven százalékára, hogy megfelelő odafigyeléssel megelőzhető, a többi viszont szinte kivédhetetlen a jelen tudásunkkal. – A minőségügy és a betegbiztonság hogyan kapcsolódik egymáshoz? – Az ellátás célja, hogy a betegeknél maximalizáljuk az egészségnyereséget, tehát eredményes legyen a gyógyítás. Nyilván, ha sérül a betegellátás biztonsága, akkor az rontja az eredményességet. A betegbiztonság csak egy összetevője a minőségnek, de annyira fontos része, hogy önálló entitásként jelenik meg a minőségügyi programokban. A betegbiztonsági kockázatok felmérése és a kivédésükre szolgáló ajánlások megjelennek a különböző minőségügyi programokban, többek között a nemzetközi gyakorlatban egyre inkább terjedő intézményi akkreditációban. Magyarországon is teret fog hódítani, kidolgozása most kezdődik majd uniós forrásból. Olyan működési szabályokat fogunk kidolgozni és fejleszteni a meglévők mellett, amelyek

23 | Kórház 2012/3. MINŐSÉGÜGY

során visszajelzéseket várunk a résztvevőktől a korlátokra, előnyökre vonatkozóan. Immár túl vagyunk a tizenhetedik fórumon, és a negyedik évet tapossuk, s elmondhatom, az évek során nem csökkent, hanem nőtt a látogatottság. Ebből is látszik, hogy egyre több embert sikerül megszólítanunk, olyanokat, akik fontosnak érzik, hogy a szabad idejükből kéthárom órát a fórumra áldozzanak.

ORVOSSZAKMA Kórház 2012/3. | 24

a betegellátás biztonságára fognak koncentrálni. – Szervezett, előkészített fórumok zajlanak, látható, hogy csapatmunka folyik a háttérben… – Az induláskor, 2007-ben még egyedül voltam, majd belépett a Kórházszövetség részéről dr. Kullmann Lajos professzor úr, aki gyakorló szakemberként sok segítséget adott az intézmények megszólításában, a koncepció kialakításában és a programok kidolgozásában. Harmadik éve csatlakozott hozzánk Lám Judit kolléganőnk, aki gyógyszerész. Nagyon elhivatott szakember, közösen, team-munkában dolgozunk, állítjuk össze a fórumok tematikáját, szakmai koncepcióját, közösen írunk szakmai anyagokat. Judit önálló kutatást végzett gyógyszerbiztonságra vonatkozóan. A kezdetektől segíti a szervezést Pest Edina kolléganőnk, és ő gondozza az egyre bővülő honlapunkat. Kórházi képviselők is becsatlakoztak a programba. Az adatlapok fejlesztésében, a most elkészült esettanulmányok írásában többek között az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetből, a Szent Imre

Távoktatási program Betegbiztonsági szakemberek távoktatási programjának kidolgozására nyert TÁMOP pályázati támogatást a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja. A NEVES-csapat által kidolgozandó tananyag mindenki számára elérhető lesz az interneten, a végzettség megszerzéséhez pedig vizsgát kell tenni az akkreditált képzés anyagából. A kurzus várhatóan szeptemberben indul. Az itt végzett betegbiztonsági koordinátorok segíteni tudják a kórházi ellátás során előforduló súlyos, nemkívánatos események kezelését intézményükben.

kórházból, Nyíregyházáról, a Zala megyei kórházból vettek részt gyakorló szakemberek. Úgy vélem, hogy az egészségügyi szolgáltatások fejlesztése során a betegközpontúságnak kell érvényesülnie, amit az egészségügyi dolgozókkal való együttműködésben lehet és kell elérni. – Nem maradhat el a tervekre vonatkozó kérdés… – Természetesen folytatni szeretnénk a fórumsorozatot, és hamarosan elindul a kórházi akkreditációs rendszer kifejlesztése. Ez standardokon alapuló külső felülvizsgálati rendszer lesz, a standardok fogják a betegbiztonságra vonatkozó

Súlyosbodó gondok a pszichiátriában LÓRÁNTH IDA

Az utóbbi pár hónap szakmai eseményei, illetve az ombudsman közleményei egyértelműen bizonyítják: az évek óta hallható döntéshozói ígéretek ellenére a pszichiátriai ellátásban még napjainkban sem rendeződtek a problémák. Kérdéses, hogy a megoldásukra javasolt tervekből mikor lehet valóság.

A

március első napjaiban megtartott X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencián, melyen a Magyar Pszichiátriai Társaság Közösségi Pszichiátriai Szekciójának szakértőin kívül a Magyar Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesülete, és az Ébredések Alapítvány képviselői is részt vettek, elhangzott, hogy a szakma pil-

lanatnyilag választás előtt áll. Vagy viszszaállítja a központi intézményeket, a centralizált ellátást, vagy a jövőben a számos nyugat-európai államban sikerrel alkalmazott modellt, a közösségialapú ellátást fejleszti. Bármelyik irányt választják, megfelelő mértékű forrás kell a rendszer kiépítéséhez, amiről napjainkban még a remény szintjén sem beszélhetünk. Noha a modern, 21. századi metódusnak számító közösségi alapú betegellátás a világon mindenütt egyre nagyobb teret nyer, nálunk az ilyen szolgáltatások támogatását az idei egészségügyi költségvetésben megfelezték. Úgy tűnik, hogy mind a döntéshozók, mind a szakma képviselői közül a közösségi ellátás fejlesztése helyett sokan inkább a fővárosban centralizált, több száz ágyas, a hajdani OPNI-hoz hasonló monstre ellátó intézmény kialakításának adnának

működési szabályokat tartalmazni. A következő időszakban éppen ezért az akkreditáció és a betegbiztonság összefüggése lesz az egyik fő téma a Betegbiztonsági Fórumon. A másik a minőségügyi és betegbiztonsági stratégia, amelyen a GYEMSZI-vel együtt dolgozunk. A fő célok és prioritások elkészültek, most az akcióterveket véglegesítjük. Nagyon szeretnénk nyitni a betegbevonás, vagyis a „patient empowerment” irányába, mert fontos, hogy a beteg tudatában legyen annak, mi történik, minek kell történnie vele. Ehhez szeretnék jobban elérni a civil szervezeteket, többször próbálkoztunk már, mérsékelt sikerrel.

prioritást. Egyelőre persze csupán elvi szinten, hiszen a megvalósításhoz nem áll rendelkezésre a szükséges forrás. A közösségi ellátás fejlesztését szorgalmazók elmondták, hogy az általuk támogatott szolgáltatási forma a nagy intézményeknél költséghatékonyabban és a betegek szempontjából eredményesebben működik, mert a terápiát követő rehabilitációs folyamat végén nagyobb sikerrel vezeti vissza a mentális, illetve addiktológiai problémával küszködőket a hétköznapi életbe. Az utóbbi években a pszichiátriai gondozói hálózat is hátrányára változott: számos gondozó önállóságát megszüntették, ezáltal romlott az ellátás minősége. A szakmai döntéshozók és az OEP felkérésére egy szakértői munkacsoport kidolgozta a gondozói hálózat tevékenységét és finanszírozását tartalmazó protokollt, majd annak ellenére, hogy azt már több ellátónál sikeresen alkalmazták, helyette idén januártól egy másik, szakmailag kevésbé hatékony és megalapozott szabályozást vezettek be. A pszichiátriai gondozók egyesülete úgy véli, hogy a tervezett központi nagy ellátó intézmény nem lesz képes maradéktalanul teljesíteni a feladatát. A jelenlegi járó- és fekvőbeteg-ellátó kapacitásokat magában foglaló tagolt országos ellátás

Gyarapodó beteglétszám – romló ellátás A pszichiátriai ellátás súlyos problémáira hívta fel a figyelmet a Magyar Pszichiátriai Társaság idei vándorgyűlése is, amelyet pár héttel a fenti konferencia előtt tartottak. Az ott felszólók hangsúlyozták: annak ellenére, hogy évről-évre több Magyarországon (is) az ellátásra szoruló pszichiátriai/addiktológiai beteg, az ellátásuk folyamatosan romlik. Az európai átlag szerint a lakosságnak körülbelül a 30–35 százaléka szorul valamilyen ellátásra, és feltételezhető, hogy Magyarországon ennél is magasabb az arányuk. A pontos statisztikák ismeretlenek, mert az OPNI bezárása óta senki sem tartja nyilván az aktuális országos adatokat. Nincs konkrét, a szakma által követendő stratégia, az egészségmegőrzési tevékenység nagyrészt csupán a szavak szintjén létezik, a betegellátó hálózat működését súlyos problémák nehezítik. További gond az egyre égetőbb szakemberhiány. A járóbeteg-rendelőkben már alig dolgozik szakorvos és a rezidens utánpótlás is akadozik. Annak ellenére, hogy a pszichiátriai/addiktológiai betegek eredményes kezelésének az volna az alapvető feltétele, hogy a pácienseket a lakóhelyükhöz minél közelebb eső intézményben kezeljék, az egészségügyi rendszer jelenlegi átalakítási törekvései éppen az ellenkező irányba hatnak. Dr. Lehóczky Pál, a társaság elnö-

ke a jelenlegi ellátórendszert sem tartja életképesnek, mert túlzott mértékben fekvőbeteg-ellátás centrikus. Az ország egyes részeiben eredetileg is jelentősen különbözött az ellátáshoz való hozzáférés esélye. Ebben a rendszerben tízezer lakosra átlagosan 3,1 pszichiátriai ágy jutott, de volt olyan térség (pl. Veszprém megye), ahol csupán 1,7 ágy. Intézkedést vár az ombudsman A pszichiátriai betegek intézeti gondozásával prof. dr. Szabó Máté az alapvető jogok országgyűlési biztosa is több alkalommal foglalkozott és számos problémát vetett fel. Legutóbb február közepén fogalmazta meg álláspontját erről a témáról. A hivatal által tavaly végzett vizsgálat többek között megállapította: a jelenleg hatályos magyar jogszabályok nem adnak egyértelmű és határozott iránymutatást arra, miként és melyik intézményekben kellene tartósan gondozni az agresszív, súlyosan violens pszichiátriai betegeket. Továbbá arra sem, hogy meddig tartson ezeknek a betegeknek a kötelező intézeti gyógykezelése, mikor és milyen feltételekkel bocsájthatók el a pszichiátriai osztályokról. A vizsgálat szerint némely szociális otthon megpróbálkozik az ellátásukkal, de szolgáltatásuk színvonala nem üti meg a mértéket, nem képesek megóvni ápoltjaik testi épségét, meggátolni önkárosító magatartásukat. Nem tudják biztosítani betegeiknek az emberhez méltó életvitelt, noha ez szerves része az alkotmányban biztosított

emberi méltósághoz való jognak. A vizsgálat eredményeinek közlését követően az országgyűlési biztos felkérte a NEFMI miniszterét, hogy „a személyi és tárgyi feltételek egyidejű meghatározásával, dolgozza ki a súlyosan violens pszichiátriai betegek tartós intézeti elhelyezésének jogszabályi kereteit, valamint – az egységes jogalkalmazás érdekében – pontosítsa a kötelező intézeti gyógykezelést érintő jogszabályi rendelkezéseket. Továbbá: tegyen határozott lépéseket a súlyosan violens pszichiátriai betegek tartós bentlakását biztosító olyan intézetek létrehozására, amelyek speciális működési feltételeik révén biztosítani tudják a betegek megfelelő egészségügyi ellátását”. E felszólításra válaszul a miniszter arról tájékoztatta a hivatalt, hogy a szakma bevonásával elindította a speciális állapotú betegeket befogadó, krónikus, magas biztonsági fokozatú ellátási egység létrehozásának tervezését. Közölte továbbá az ombudsmannal, hogy ezekben az újonnan kialakítandó egységekben kívánják majd elhelyezni a veszélyes magatartásuk miatt sem otthonukban, sem szociális intézményekben el nem helyezhető betegeket. A kötelező intézeti gyógykezelésre vonatkozó szabályozás felülvizsgálatát is elrendelte. Az ombudsman a miniszteri válaszban tett ígéreteket tudomásul vette és leszögezte: az eredeti jelentésében tett megállapításait továbbra is fenntartja, és folyamatos tájékoztatást kér a tervbe vett intézményi fejlesztésekről.

A pszichiátria helye az ellátásban és a társadalomban RADNAI ANNA

A Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) ez évi Vándorgyűlésén dr. Kurimay Tamás átadta az elnökségi stafétabotot dr. Lehóczky Pálnak. Interjúnkban az új elnök az ellátás szervezésének kérdésein túl meghatározta a pszichiátria helyét is a gyógyítási folyamatokban, a korszerű holisztikus szemlélet alapján.

– Kik vettek részt a vándorgyűlésen a szakpolitikusok közül, milyen eredményre jutottak a kerekasztal-beszélgetéseken? – A hivatalos szervek részéről a MOTESZ, a Magyar Orvosi Kamara és Debrecen városa képviseltette magát. Jelen volt az Országos Pszichiátriai Központ néhány munkatársa, a Szakmai Kollégium, valamint az MPT vezetősége. A kerekasztalbeszélgetéseken nem születtek konkrét megállapodások, de a felek jellemzően sokkal nyitottabbak voltak egymás véle-

ményére, mindenki figyelemmel kísérte a másik szempontjait. – Milyen megoldási javaslatai vannak a Társaság vezetőinek a pszichiátriát érintő legsúlyosabb gondokra – gondolok például az utánpótlás hiányára, a stigmatizációra, valamint a pszichoterápia állami ellátásból történő kiszorulására? – Kiemelten foglalkozunk a pszichiáterszakma utánpótlásával. A rezidensek beilleszkedését, szakmai felkészülését célzott prog-

25 | Kórház 2012/3. ORVOSSZAKMA

fejlesztésének szándékára pedig semmilyen jel sem mutat.

ORVOSSZAKMA Kórház 2012/3. | 26

ramokkal segítjük. Olyan rendezvényeket tervezünk létrehozni, ahol a pályakezdők találkozhatnak a szakma legkiemelkedőbb képviselőivel, és információkat szerezhetnek a gyógyítás és az ellátás praktikus kérdéseiről. Szervezett formában követjük nyomon pályájuk alakulását, ezzel is segítve beilleszkedésüket az ellátórendszerbe. Terveink között szerepel egy másfélnapos képzési program, melynek során a legjobbaktól sajátíthatják el a kutatás, a prezentálás, a publikálás és az egyéb tudományos munkához szükséges készségeket. Az MPT tömöríti azokat a nemzetközileg is elismert pszichiáter szaktekintélyeket, akik rendelkeznek a szakkönyvekből hiányzó szaktudással, és mi lehetőséget kívánunk teremteni, hogy – egy tanítványom szavaival élve – „a nagy fák árnyékában felnőhessenek a fiatal sarjak.” A külföldön dolgozó kollégákkal szorosabbra fűzzük a kapcsolatot, ettől a szakma határokon túli komolyabb megbecsülését és a kölcsönös tudáscserét reméljük. A pszichoterápia egyetlen feltétele maga a pszichiáter, tehát a humán erőforrás. Mára az állami ellátás minden szintjén súlyos mértéket öltött a szakemberhiány – még a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikáján is sokszor osztályonként egy-két szakorvos részvételével látják el a betegeket. A pszichoterápia ráadásul olyan szinten alulfinanszírozott, hogy a kórházak számára csaknem veszteséges, hogy pszichiáter munkatársaikat bízzák meg ezzel a feladattal, a kollégák inkább az osztályos ellátásban és szakambulanciákon dolgozzák le munkaidejüket. Éppen ezért régóta hangsúlyozzuk, hogy át kellene gondolni a pszichoterápia németpont-értékét. Jelenleg egy szak-pszichoterápiás ülés 1 600 német pontot ér, ami ezzel a számmal azonos összegű forintot jelent. Mindannyian tudjuk, hogy a magyar egészségügyben a nettó órabér alig éri el az ezer forintot. A stigmatizáció elleni küzdelemben már az elmúlt években is felvettük a kapcsolatot több civil szervezettel, ezt a munkát a továbbiakban is nagyon aktívan kívánjuk folytatni. A stigmatizáció egyrészt sújtja a pszichiátereket, másrészt – és ez még nagyobb probléma – a betegekre is irányul. Kampányokat tervezünk, de ennek a küzdelemnek folyamatosnak kell lennie. Fontos, hogy a civil- és betegszervezetekkel megőrizzük és tovább építsük a kapcsolatot – némelyekkel kifejezetten jó viszonyban állunk, más társaságokkal azonban – főleg egy olyan szervezettel, amelynek képviselői nagyon aktívak a stigmatizáció elleni küzdelemben – összetűzéseink is voltak. Ezeket a vitákat tisztázni kell, hiszen a pszichiátria éppen eléggé

nehéz helyzetben van, energiáinkat nem az egymás elleni küzdelembe, hanem a közös, egymásért folytatott munkába kell fektetnünk. – Az MPT Vándorgyűlését megelőző sajtótájékoztatón elhangzott, hogy egy kormányrendeletnek megfelelően a jövő év elejéig ki kell alakítani a pszichiátriai ellátás új struktúráját. Melyek a legfontosabb szempontok, amelyeket figyelembe kell venni az ellátás szervezésekor? Biztosítják-e az átalakításhoz szükséges forrásokat? – Az egészségügy általános átalakítására vonatkozó Semmelweis-tervre utaltunk a sajtótájékoztatón, melynek része a pszichiátria újraszervezése. Szakmánk esetében a legfontosabb feladat a súlypontok átalakítása. Az elmúlt évben kijelölték az új Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet helyét. Rendkívül fontos lenne, hogy az Intézet végre megnyissa kapuit, igaz, nem mindenáron. Már a munkálatok elején ki kell alakítani azt a fejlesztési irányt, melynek mentén a Szakmai Kollégium és az MPT vezetői által meghatározott funkciókat és feladatokat maradéktalanul el tudjuk látni. Ezeket a szakmai célokat egy konszenzus-konferencián egyeztettük. A Minisztérium elfogadta javaslatunkat, de úgy határoztak, hogy egy ebből szerkesztett, de csökkentett feladatkörrel bíró Intézetet hoznának létre, melyet a későbbiekben még tovább lehet építeni. Félünk, hogy ebben az esetben a későbbi fejlesztések végül elmaradnának, bár félelmünk annyiban nem megalapozott, hogy valójában még ez a munka sem indult be. – Milyen súlypontok mentén kívánja a szakma megszervezni a pszichiátriai ellátást? – A nemzetközi gyakorlattal megegyezően a legkorszerűbb módon, a páciensközeli-ellátást preferálnánk, vagyis megteremtenénk a lehetőséget a közösségi ellátás térhódítására. A szakpolitikai vezetés részéről sokszor zavar adódik a pszichiátriai és a szociális közösségi ellátás közötti különbségtételben, ami érthető, hiszen a kettő sok tekintetben valóban összekapcsolódik. Emiatt azonban a kormányzat hajlamos kizárólag az intézményi struktúrában gondolkodni, pedig a gyógyintézmény létrehozása és a közösségi ellátás szervezése egyaránt fontos feladat. A jelenlegi helyzet az, hogy a pszichiátriai ellátórendszer mind a munkaerő, mind a tárgyi feltételek tekintetében nem javul, hanem egyre inkább elhasználódik. – Ön, mint a szakmai társaság új elnöke, miben látja a MPT legfontosabb és legsürgetőbb feladatait?

– Kiemelkedően fontosnak tartom, hogy minél pontosabban összeszedjük a pszichiáterszakma képviselőinek véleményét az ellátás helyzetéről, a mindennapos munka során adódó problémákról. Szeretném, ha megfelelő mennyiségű és széles körből begyűjtött információhalmaz lenne birtokunkban. Fontosnak tartom, hogy a magyar pszichiátriát teljes mértékben lefedő 700–800 MPT tag érezze, hogy tartozik valahová és szükség van a véleményére ahhoz, hogy a vezetőség naprakészen és pontosan képviselje a szakma igényeit a döntéshozók felé. Kialakítjuk ennek a kétoldalú információáramlásnak az informatikai feltételeit is. Napjainkban különös jelentősége van ennek, hiszen az elkövetkező időben tovább folytatódnak az egészségügyben az átalakítások, melyeket a pszichiáterek beleszólása nélkül aggályos lenne véghezvinni. Az utóbbi időben nem véletlenül erősödött fel a Társaság érdekvédelmi szerepvállalása, melyet ezen a módon is tovább kívánunk erősíteni. – A lakosság mentális egészsége, bár nálunk különösen rossz, világszerte aggasztó. Hogyan vesz részt a magyar pszichiáterszakma a nemzetközi szintű megmozdulásokban? – A nemzetközi színtéren meglehetősen aktívan vállaltak az elmúlt években szerepet a magyar pszichiátria képviselői. Előző elnökünk, dr. Kurimay Tamás jelentős szerepet vállalt abban, hogy megfogalmazzuk a nemzetközi irányokat, és országok szintjére lebontsuk a kiemelt feladatokat. Nap mint nap részt vettünk ebben a munkában, meghallgatták véleményünket és konkrét feladatokat kaptunk, főként a depresszió és az öngyilkosság elleni küzdelem terén. Európában erősen érzékelhető a magyar pszichiáterek munkája, de a Világszervezetben is egyre inkább felfigyelnek ránk. Éppen a napokban érkezett egy levél, melyben megköszönték a múlt évi kongresszusokon való részvételünket, és megerősítették, hogy a továbbiakban is számítanak ránk. Az európai és a világszövetség mellett a Brüsszelben székelő kormányzati szervek is egyre inkább számítanak a MPT némely képviselőjének munkájára és gondolataira. – Melyek a pszichiátriai kutatások és a szakmai látásmód legfontosabb ismérvei 2012-ben? – A biológiai alapkutatások, főként a genetikai alapkutatások fejlődtek robbanásszerűen az utóbbi időben, a genom feltérképezésével, a polimorfózis vizsgálatával (az egyes személyek egyéni enzimrendszerének kutatásával, a hajlamosító té-

Dr. Lehóczky Pál nyezők felfedezésével) az élen. Ezeknek a kutatásoknak nem a közeljövőben, de néhány évtized múlva terápiát is befolyásoló eredményeik is lehetnek: sokkal inkább személyre szabottá tehetjük a gyógyszerelést. A másik nagy terület az agy működésének részletes vizsgálata, egészen a membránok és az energetikai molekulák szintjén. Napjaink gyógyászatában a klinikum szemszögéből többek között a pszichoszomatika, a test és a lélek összefüggéseit kutató vizsgálatok eredményeznek új megközelítéseket és technikákat. – Mely betegségeket tartják ma a leginkább pszichoszomatikus kórképnek, és vannak-e olyan betegségek, amelyekről azt hittük, hogy pszichoszomatikusak, de kiderült, hogy mégsem azok? – Pszichoszomatikus betegségeknek tekinthetjük a hipertónia bizonyos formáit, a nyombélfekélyt, az anorexia nervosát, az asztmát, az irritábilis bélszindrómát, de egyre több betegségről derül ki, hogy kialakulásukban lelki tényezők is szerepet játszanak. Nobel-díjat kapott az a kutatócsoport, melynek tagjai felfedezték, hogy a gyomorfekélyt egy baktérium okozza, ugyanakkor egyre több adat utal arra, hogy a baktériummal szembeni fogékonyságban szerepe van a lelkiállapotnak is. A depreszszió nagyon gyorsan és nagymértékben befolyásolja az immunrendszer működését és a szervezet ellenállóképességét. Más vizsgálatok során az influenza-vírusokkal szembeni ellenállóképességet sikerült javítani lelki tréning alkalmazásával, de a HIVvírus megjelenésével kapcsolatosan is történtek hasonló, a pszichoterápiával pozitív korrelációt mutató vizsgálatok. Mindezek a

kutatások a lélek öngyógyító vagy önmegbetegítő tulajdonságával foglalkoznak. – Ez azt jelenti, hogy ezeknek a betegségeknek a gyógyításban elengedhetetlen lenne a pszichoterápia? – Ha a genetikai vizsgálatok fejlődése nyomán képesek leszünk előre kiszűrni a különböző betegségekre hajlamos embereket, akkor csökkenthetjük életükben a betegséget kiváltó rizikófaktorok számát. Amely betegségnél a lelki állapot is kockázati tényező, ott az egészségmegőrzés érdekében erre is kell figyelni, érdemes lelki tréningeken részt venni. A legfontosabb szerepe azonban a családnak van. A Vándorgyűlésen is kiemelt téma volt a család szerepe a betegségek megelőzésében és kialakulásában. A családon belüli egészségtudatos magatartás közvetítésével nagyon jó eredményeket lehet elérni. – Mi a pszichiáterszakma látásmódja a daganatos megbetegedések kialakulását illetően, mennyiben játszanak szerepet a lelki tényezők? – Egyes daganatos betegségeknél evidencián alapuló adatokkal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy van összefüggés a betegség kialakulása és a lelkiállapot között. Ilyenek például a nőgyógyászati daganatok és az emésztőrendszeri daganatok. Azonban itt sem azt kell elképzelnünk, hogy az elfojtások következtében egyenes úton nőgyógyászati daganatot kap valaki. Arról van szó, hogy a daganatsejtekkel szemben harcoló immunrendszer működése a páciens lelkiállapotától is függ. Léteznek ugyanakkor olyan rákos betegségek is, amelyek esetében maga

– Vajon feltárjuk-e a lelki egészség hanyatlásának igazi okait, valóban van-e esély ezek megszüntetésére kultúránkban, amely a mentális és lelki betegségeknek táptalajul szolgál? – Ez a jelenség valóban bonyolultabb annál, semmint hogy kizárólag pszichológiai, illetve pszichiátriai eszközökkel megszüntethessük. A korszerű, egyúttal azonban ősi szemlélet szerint az ember bio-pszichoszociális lény, és e komplex működési modell megőrzésében és fejlesztésében a pszichiátriának megvan a maga helye és szerepe. A lelki, a pszichés és a szociális tényezők egy részét – ahogyan a gyógyszerekkel a biológiai szintet is - befolyásolni tudjuk. Szerepünk azonban behatárolt: bár a családra hatással lehetünk, pótolni nem tudjuk. Bizonyos megközelítések terjesztésével befolyásolhatjuk a közösség befogadó készségét, ám nem tudjuk egy csapásra megváltoztatni a társadalmi ráhatásokat. Nem tehetünk csodát, de azokkal az ismeretekkel, megközelítésekkel, eszközökkel, amelyek ma tudományunk rendelkezésére állnak, számos káros folyamatot elkerülhetünk – feltéve, hogy a társadalom befogadóképessé válik irányunkban. Az európai és amerikai kultúra erőteljesen teljesítményorientált, az emberek folyamatos készenlétben élik az életüket, az optimálisnál sokkal több energiát fogyasztanak el és több feszültséget élnek meg. Kevésbé tudják elengedni magukat és úgy eltölteni idejüket, hogy egyszerűen csak jól érezzék magukat. Ez a fajta viselkedés a teljesítményt, az előrehaladást szolgálja, az egészséget azonban nem. Nem kell ettől a teljesítményt kiszorítani a társadalomból, de kompenzálni kell ezeket a folyamatokat. Intenzívebben kellene figyelnünk saját lelkünkre, testünkre, kapcsolatainkra. A teljesítmény és a jó közérzet nincs egymással ellentétben, de az arányok eltolódtak. A teljesítmény-orientáltság kizárólagossága hátráltatja, hogy az emberek lelki, testi jólétben, harmóniában éljék meg mindennapjaikat.

27 | Kórház 2012/3. ORVOSSZAKMA

a lokalizáció is összekapcsolható a lelkiállapottal. A pszichoterápiának tehát a megelőzésben lehet szerepe, illetve kiegészítő terápiaként is alkalmazható a daganatos betegségekben. Van néhány adat arra vonatkozóan, hogy a pszichoterápiának jelentősebb szerepe lehet a rák gyógyításában – alkalmazásával viszszafordítható a folyamat – ám ez a feltételezés nem nyert bizonyítást. A daganatok gyógyításának alapvető eszköze a biológiai gyógymód, de tény, hogy nagy szerepe lehet a gyógyulásban a pszichoterápiának is.

GYÓGYSZER Kórház 2012/3. | 28

Vége a beszállító türelmének LÓRÁNTH IDA

A hazai piac legnagyobb forgalmú gyógyszer-nagykereskedelmi cége, a Hungaropharma Zrt. vezérigazgatója, Feller Antal március közepén bejelentette: vége a türelemnek. Azon kórházak, melyek cégével szemben tartozást halmoztak fel, a jövőben csak akkor juthatnak újabb gyógyszerszállítmányhoz, ha annak ellenértékét előre kifizetik. Kivételt képeznek ez alól az életmentő készítmények.

A

ten a lejárt tartozásaik kiegyenlítésére, 15 milliárdot pedig célmegjelölés nélkül. Igaz viszont, hogy az egészségügyi államtitkárság a 25 milliárdot a bejelentést követően hamarosan zárolta, és majd csak hetek elteltével szabadította fel, de végül mégis eljutott a kórházakhoz, mégpedig kifejezetten arra a célra, hogy ebből fedezzék a beszállítókkal szemben fennálló lejárt adósságaikat. Március közepén a Hungaropharma vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy e pluszforrás ellenére alig akadt kórház, amely kiegyenlítette volna a cégével szemben fennálló tartozását, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy a számláikat krónikusan nem rendező intézmények a jövőben tőlük csak akkor juthatnak újabb gyógyszerszállítmányhoz, ha annak ellen-

kórházi beszállítók körüli patthelyzet nem egyik napról a másikra alakult ki, így Feller Antal bejelentése nem érhette váratlanul sem a döntéshozókat, sem a krónikusan nem fizető intézmények menedzsmentjét. Idén februárban a kórházak az orvostechnikai eszközöket gyártó cégeknek 10–15 milliárd forinttal, a gyógyszer-nagykereskedőknek 8–10 milliárddal tartoztak, a teljes beszállítói körnek pedig körülbelül 40–50 milliárddal. A helyzet tavaly szeptember óta, amikor az államtitkárság (a megyei és fővárosi kórházak államosítására hivatkozó) utasítására megszüntették az intézmények bankszámláját, vagyis ideiglenesen gyakorlatilag befagyasztották a számlakifizetést, folyamatosan súlyosbodott és halmozódott az adósság. Bár év elejére ezt a technikai akadályt nagyjából sikerült elhárítani és megkezdődhetett az elmaradt számlák kiegyenlítése, lényeges csökkenés mégsem következett be a gyógyszerszámlák adósságFeller Antal állományában. Tovább duzzadó adósságok Februárban Feller úgy nyilatkozott, hogy már az év első hónapjában 10 százalékkal nőtt a kórházak cégével szemben fennálló milliárdos nagyságrendű tartozása. Az adósságállomány annak ellenére növekedett, hogy tavaly év végén az E. Alapból két alkalommal is kaptak pluszforrást az intézmények: 25 milliárd forintot kifejezet-

értékét előre kifizetik. Döntését a jelentősre duzzadt kórházi tartozásállomány mellett több tényezővel indokolta. Ezek például a folyamatosan emelkedő benzinárak, vagyis a szállítás drágulása, a gyógyszergyárakat sújtó állami intézkedések, a romló ártámogatás, a forgalom visszaesése, egyszóval a bevételeik intenzív csökkenése. Feltételezése szerint a kórházak milliárdos

nagyságrendű gyógyszerszámla-tartozása az átszervezésekkel, az államosítási folyamattal párhuzamosan akár még tovább is halmozódhat. Elképzelhetőnek tartja, hogy ezek következtében a jövőben a ma még fizetni képes kórházak is az adósok listájára kerülnek. A GYEMSZI elintézi A Hungaropharma bejelentésére reagálva az egészségügyi államtitkárság közölte: nem kíván közvetlenül beavatkozni a kórházak és a gyógyszer-beszállító közötti vitába, de szerepet vállal a probléma megoldásában. Leszögezte továbbá, hogy függetlenül a fenti bejelentéstől a jövőben sem számít a kórházi gyógyszerellátás fennakadására. Sőt, a jövőt illetően az államtitkárság úgy látja, hogy fokozatosan megoldódnak majd a problémák, mert az állami kézbe vett kórházak beszerzéseit irányító GYEMSZI hatékonyabban, összehangoltabban és gazdaságosabban lesz képes végrehajtani a gyógyszerbeszerzéseket. Gyógyszerügyben Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke is megszólalt egy esti televíziós hírműsorban. Elmondta, hogy a probléma nem új, az utóbbi években már többször előfordult, hogy valamely beszállító átmenetileg felfüggesztette a megrendelések teljesítéseit. A számlák előre történő kifizetéséhez való ragaszkodás sem újdonság. Eddig viszont ilyen esetek általában csak év vége környékén fordultak elő, most pedig már márciusban szembe kell nézni ezzel a ténnyel. Ez valóban újdonság. A korábbi eseteket az év végén pluszjuttatásként kapott konszolidációs forrásokból a kórházaknak általában sikerült megoldaniuk, a mostani helyzetre viszont nem áll rendelkezésre ilyen forrás. A 27,5 milliárd forintos pluszforrást kizárólag lejárt tartozások rendezésére fordíthatták a kórházak, de ennek elosztása nem teljesen a tartozások arányában történt. Az elosztást az adott intézmény teljesítményének arányában hajtották végre, így előfordulhattak egyenlőtlenségek. Ennek következtében némely kórháznál az aktuális adósságállomány és a kiegyenlítésére kiutalt pluszforrás nem fedte egymást teljesen, vagyis

Oda a bizalom! Rácz Jenő szerint az adósságállomány önmagában csak egyetlen szegmense az egészségügyi rendszernek, amelyben

meglehetősen sok szereplő vesz részt. Látni kell, hogy közöttük mind a beszállítók, mind a gyártók rendkívül nehéz helyzetben vannak. Egyaránt sújtja őket a gazdasági világválság, a bankszektor gyengélkedése miatt kialakult hitelezési inaktivitás, valamint a Széll Kálmán-terv jelentős mértékű forráskivonása a gyógyszerpiacról. Többek között a Hungaropharmának is további, nagy teher például a patikák tartozásállománya. Nem csoda tehát, hogy eddigi türelmük márciusra elfogyott. Pillanatnyilag a kórházakat három gyógyszer-beszállító cég látja el. A másik két nagy beszállító mindeddig nem tett a Hungaropharmához hasonló bejelen-

tést, így valószínűsíthető, hogy nem lesz fennakadás az intézmények gyógyszerellátásában. Az elnök szerint a teljes beszállítói körben mostanában – függetlenül a rossz gazdasági háttértől és egyéb tényezőktől – mintha csökkenne a kifizetetlen számlákkal szemben tanúsított tolerancia. Korábban annak ellenére, hogy a kórházak jelentős tartozásokat halmoztak fel, a beszállítók tudták, hogy jóllehet lassan, de biztosan behajthatók a kintlévőségeik. Mára elbizonytalanodtak, hiszen az utóbbi években többször is előfordult (lásd pl. Hospinvest), hogy végleg kifizetetlenek maradtak a számlák. A bizonytalanság pedig felőrli a toleranciát.

Várólista helyett fizetnének A 35 év alatti felnőttek 82 százaléka már vett igénybe magánorvosi szolgáltatást, a 36–45 évesek 80 százaléka pedig fizetne az MR- és CT-vizsgálatokért, ha így hamarabb jutna hozzá a vizsgálathoz. A magasabb jövedelmű, felsőfokú végzettségűek önmagukon kívül gyermeküknek vagy szüleiknek is finanszíroznák a vizsgálatokat – derül ki abból a kutatásból, amelyet a Szinapszis Kft. közreműködésével végeztek.

A

várakozási idő CT- és MRvizsgálatra a leghosszabb, akár 2-3 hónap is lehet. A megkérdezett betegek körében ez már elfogadhatatlannak tűnik, így a krónikus betegek 35 százaléka igénybe venne fizetős szolgáltatást. A várólistás betegek 63 százaléka igényli is a tájékoztatás arról, hogy a tb-finanszírozott mellett külön térítés ellenében ezek a vizsgálatok rövid idő alatt elvégezhetőek, hiszen akkor el tudja dönteni, akar-e vagy tud-e azért fizetni. A fiatalabb, magasabb jövedelemmel rendelkező és felsőfokú végzettségű megkérdezettek között kiemelkedő az igény az egy-két napon belül elérhető MR- és CT-vizsgálatokra. A kutatásból az is kiderül, hogy minél hosszabb a várakozási idő, annál jobban hajlanak a betegek (vagy hozzátartozóik) arra, hogy az „ingyenes”, a társadalombiztosítás ter-

hére készített vizsgálattal szemben a térítéses szolgáltatást válasszák. A betegek nemcsak maguknak, hanem gyermekük, vagy – különösen a fiatalabbak körében – szüleik részére is fizetnének a CT-ért vagy MR-ért. A betegek fele a várakozási idő csökkentése miatt venne igénybe fizetős orvosi szolgáltatásokat, ezzel egyidejűleg úgy gondolja, hogy ezekhez magasabb minőség is társul. Növekszik az igény a fizetős szolgáltatásokra − vélik az orvosok A megkérdezett orvosok több mint háromnegyede hasznosnak tartja azt a lehetőséget, hogy térítés ellenében el lehessen végeztetni diagnosztikai vizsgálatokat. Az orvosok többsége úgy gondolja, hogy ezzel rövidül a várakozási idő, hamarabb kézhez kapja a leletet, így gyors diagnózis születik. A felmérés időpontjában az orvosok többsége úgy ítélte meg, hogy a diagnosztikai vizsgálatok esetében az ellátórendszer nem tudja a fellépő igényeket ellátni, a hosszú várólisták miatt növekvő igény lesz a fizetős vizsgálatokra és úgy értékelte, hogy erre van fizetőképes kereslet. A prognózisban az is szerepelt, hogy növekszik a betegek információja, képzettebbek lesznek. A CT-koloszkópia az egyik legkeresettebb vizsgálat 2011-ben a vastagbél vizsgálatára használt CT-kolonoszkópia volt az egyik legkeresettebb térítéses képalkotó diagnosztikai szolgáltatás a Euromedic Diagnosztikánál.

A vizsgálatot első sorban megelőző céllal veszik igénybe, hiszen a vastagbélben található polipok, egyéb elváltozások korai fázisban felismerhetőek, amellyel a súlyosabb daganatos betegségek kialakulása megelőzhető – mondta el dr. Kardos Lilla a Euromedic Diagnostics Magyarország Kft. vezérigazgatója. A kutatást az Első Magyar Egészségügyi Marketing Kft. végezte a Szinapszis Kft. közreműködésével az Euromedic Diagnostics Magyarország Kft. részére.

Gyors vizsgálatra lenne igény

29 | Kórház 2012/3. GYÓGYSZER

maradtak még kifizetetlen számlák. Voltak olyan intézmények is, amelyeknek már a korábban, a tavalyi év végén átutalt konszolidációs forrásokból sikerült kifizetniük számláikat, de a 27,5 milliárd forintból is részesültek. Utóbbit azonban vissza kell fizetniük az államnak. Annyit a szakmának sikerült elérnie, hogy ezek a visszafizetések az ágazat költségvetésében maradhatnak, és az ígéretek szerint visszakerülnek majd a rendszerbe.

GYÓGYSZER Kórház 2012/3. | 30

Példátlan refinanszírozás a gyógyszeriparban KRASZNAI ÉVA

Az 1992-ben alapított Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) Magyarországon 23 kutatás- és fejlesztésorientált, a hazai gyógyszerforgalom 60%-át adó gyógyszeripari vállalatot fog össze. A közelmúltban az egyesület élére Leitner György a GlaxoSmithKline Kft. első számú embere került, a leköszönt Szolyák Tamás (Novartis) helyére. – Tulajdonképpen milyen szerepet tölt be a nemzetközi gyártók életében az AIPM? – A tagvállalatok anyavállalatai úttörő szerepet játszanak az új, innovatív gyógyszerek felfedezésében és kifejlesztésében. Ezek célja az addig nem, vagy nem megfelelő hatékonysággal kezelhető betegségek gyógyításában való előrelépés. A hatalmas szellemi befektetés mellett jelentős, éves szinten több milliárd dollárt is meghaladó összeget fordítanak tagvállalataink az új, innovatív gyógyszerek kifejlesztésére. Egyetlen új, innovatív gyógyszer kifejlesztése csaknem annyiba kerül, mint az OEP egy éves gyógyszerkerete. – A magyar egészségügy gondjaiból mit vállalnak magukra? Az innovatív gyógyszercégek aktívan részt vesznek a magyar orvosok és gyógyszerészek szakmai továbbképzésében is. Hivatalosan akkreditált tanfolyamaink nagy segítséget nyújtanak a szakvizsgára készülő orvosoknak. Az Egyesület tagvállalatai nem csak a külföldi és hazai gyógyszerpiacon játszanak meghatározó szerepet, de alapvetően hozzájárulnak a magyarországi klinikai kutatáshoz és orvos továbbképzéshez. Az előbbi kapcsán 2010-ben 16,8 milliárd forintot költöttek Magyarországon ezek a cégek, míg az orvos edukációt 4,6 milliárd forinttal támogatták. – Ha jól tudom, tagvállalataiknak köszönhetően és szakmai tudásuk elismeréseként ma már számos magyar orvos rendszeresen részt vesz innovatív gyógyszerekkel végzett magas színvonalú, több országban

szigorúan azonos feltételek mellett párhuzamosan zajló, multicentrikus gyógyszervizsgálatokban. – Így igaz. Ezekről tudni kell, hogy minden egyes vizsgálat elindítását egy rendkívül szigorú engedélyezési folyamat előzi meg. A legigényesebbnek tartott, regisztráció előtti vizsgálatok több mint 80 százalékát az AIPM tagvállalatai indították el. Több cég Magyarországra telepítette középkelet-európai klinikai kutatási központját. Tagvállalataink a fentiek mellett számos – független, szakmájukban elismert szerzők által írt – orvosi szakkönyvet juttatnak el az orvosokhoz, betegszervezeteket és egészségvédő alapítványokat támogatnak. Tesszük mindezt azért, hogy partnerek lehessünk a magyar betegek minél hatékonyabb gyógyításában. – Milyen elképzelésekkel, tervekkel vállalta el az új posztját? – Mindenképpen folytatni szeretném az Egyesület által eddig képviselt irányvonalat, továbbra is fenn szeretném tartani a szakmai partneri viszonyt a mindenkori kormányzattal, ugyanakkor van néhány olyan dolog is, amelyre az eddigieknél nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni. Ebben nagy segítségemre van a rotációs választási rendszerünk is, azaz az évente esedékes választásokon az elnökségnek mindig csak a fele cserélődik, egyszerre biztosítva változást és fenntartva a folytonosságot. Én már egy évet elnökségi tagként tevékenykedtem, s most a hattagú Elnökségünkben közvetlen partnereim dr. Jakab Zoltán (Abbott Laboratories Hungary), Morten Vaupel (Novo Nordisk Kft.), Jenny Winter (AstraZeneca Kft.), Anna Van Acker (MSD), és dr. Stegena Diana (Amgen). – Milyen dolgokra szeretne az eddigieknél jobban koncentrálni? – Például a korábbiaknál többször kellene olyan gyógyszeripari vagy akár egészségügyi kérdésekben hallatni a hangunkat, amelyeknél fontos, hogy a döntéshozók megismerjék az AIPM álláspontját. 2011. II. félévében egy kutatás keretében megpróbáltuk számszerűsíteni azt a plusz hozzáadott értéket, amit a gyógyszeripar a nemzetgazdaság szintjén képvisel. Azt

találtuk, hogy annak ellenére, hogy a krízisadókkal tetemesen nőtt a gyógyszeripar adóterhelése – a másik oldalról az állam bevétele – végső soron a gyógyszeripar hozzájárulása a nemzetgazdasághoz mégis csökken a negatív multiplikátor hatásoknak köszönhetően. Ez azt jelenti, hogy rosszabbul jár az ország, mintha ezeket a megszorításokat be sem vezették volna. A jelentős elbocsátások, az egészségügyi dolgozók és szakmai folyóiratok támogatására fordított összegek csökkenése, a kórházi kedvezmények drasztikus mérséklődése, valamint a gyógyszeripari vállalatokkal üzleti viszonyban lévő kis-, és közepes hazai vállalkozások megbízásainak csökkenése következtében idén 2010-hez képest csaknem 25%-kal esik vissza az innovatív gyógyszergyártók teljes nemzetgazdasági hozzájárulása. – Vélhetően a válságadók, különadók miatt is regresszióban van a gyógyszeripar. – Paralízises állapotban létezünk, ha lehet ezt mondani. Eközben különböző külföldi gyakorlatok azt mutatják, hogy az ilyen lefelé menő spirált lehetséges progreszszió irányába elfordítani, igenis lehet az országba csábítani élettudományi, biotechnológia vagy gyógyszeripari befektetéseket, ahogy ezt Európa számos országa bizonyítja; ehhez „csak” kormányzati akarat kell. A gyógyszeripart stratégiai ágazatként kellene a kormányzatnak kezelnie. Gondoljunk csak arra a felhalmozott tudásra, ami az elmúlt több évtizedben, ebben a szektorban megjelent. Egyetlen esélyünk, hogy tudás- és innovációs alapon tudunk komparatív előnyre szert tenni, ellentétben a munkaerő-intenzív, összeszerelés jellegű területekkel, mert azok csak rövid távú, ideig-óráig meglévő költségelőnyre építenek. – Úgy gondolja, hogy stratégiai célokat lenne érdemes magunk elé tűzni? – Pontosan. Ha stratégiai a fókusz, akkor az egyben azt feltételezi, hogy kormányzati szinten jelenik meg ez a fókusz, és a politikákat össze kell hangolni vele. Tehát az nem lehetséges, hogy egyrészről kormányként nagyon várom, hogy ide befektetés érkezzen, és ezzel a K+F növekedjék Magyarországon, másrészről pedig krízis-

– Lát erre hajlandóságot? Jelenleg a krízishelyzet nem kedvez a stratégiai gondolkodásnak, tehát ez most nincs napirenden. – Nézze, büszke vagyok arra, hogy olyan szervezetet vezethetek, melynek tagvállalatai élen járnak az eddig gyógyíthatatlan, vagy nem megfelelően gyógyítható megbetegedések kezelésére szolgáló legújabb gyógyszeres terápiák fejlesztésében, s ezek a modern készítmények jelentős szerepet játszanak abban, hogy a magyar emberek tovább és jobb életminőségben élhessenek. Ugyanakkor nagy kihívás előtt áll az iparág: a többi ágazathoz képest kiemelkedő mértékű válságadó sújtja a gyógyszeripart, s ezek az iparágat érintő megszorítások közvetve a betegeket is érintik. Gondolok itt a kórházi adományok csökkenésre és a következményes kórházi gyógyszerhiányra; az orvostovábbképzés támogatásának a csökkenésére, mely kevésbé naprakész tudást és fokozódó elvándorlást eredményez, valamint a támogatási rendszer kedvezőtlen irányú változásaira, mely a térítési díjak emelkedéséhez és az új gyógyszerek befogadásának elhúzódásához vezet. Ezen mindenképp változtatni kell annak érdekében, hogy a magyar lakosság egészségügyi mutatói javuljanak a jövőben, mivel csak egy egészséges környezetben működő iparág tud hatékonyan hozzájárulni az egészségesebb nemzethez. Mindenesetre három kulcsfontosságú területen szeretnénk valódi párbeszédet és eredményeket elérni a kormányzattal való kapcsolattartásunkban. – Melyek ezek a territóriumok? – Szoros, partneri kapcsolatot kívánunk kiépíteni a kormányzati oldallal és bemutatni, hogy tagvállalataink milyen magas szintű etikai kritériumok, elvárások alapján dolgoznak. Az egyesületünk által megvalósított iparági önszabályozás megfelel a legszigorúbb nemzetközi elvárásoknak. Úgy gondolom, hogy ez bármely más hazai iparág számára példa értékű lehet. Szeretnénk továbbá biztosítékokat kapni arra, hogy a magyar betegek az életmentő és költséghatékony gyógyszeres terápiákhoz a jövőben is hozzáférhetnek. Az el-

múlt években fokozatosan csökkent a befogadott új gyógyszerek száma, s mi attól tartunk, hogy ez a folyamat akár teljesen leállhat. Amennyiben mégis befogadásra kerülnek az innovatív készítményeink, akkor pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által támasztott feltételek annyira szigorúak, hogy a termékeink forgalmazása csaknem veszteséges lesz. Mindez

Leitner György olyan nemzetközi környezetben történik, ahol számos gyógyszeres terápia hozzáférhető Európa fejlettebb országaiban, ám a magyar betegek nem juthatnak hozzájuk biztosítói támogatással. – Ez elég hihetetlenül hangzik, hiszen a gyógyszeripar befizetései európai, de akár világszinten is kiemelkedően magasak. – Idén ezek az összegek a gyógyszerkaszsza 25%-át teszik ki. Másként fogalmazva, minden 4. gyógyszertámogatásra fordított forintot nem a biztosító, hanem maguk a gyógyszergyártók fizetik meg. Egy állami közfeladat ilyen mértékű refinanszírozása az üzleti szféra részéről mind hazai, mind nemzetközi összehasonlításban példátlan. Azért, hogy a legmodernebb életmentő és költséghatékony gyógyszeres terápiák előnyeiből a magyar betegek a jövőben is részesülhessenek, továbbá, hogy tagvállalataink jelentős munkáltatóként, és a kutatás-fejlesztés terén hazánk kiemelkedő partnereként működhessenek tovább, elkerülhetetlennek tartjuk a gazdasági válság eredményeként bevezetett extra adó és egyéb befizetések eltörlését a ciklus végéig – hasonlóan a többi ágazatot érintő válságadók kivonásához. A K+F kiadásokkal kapcsolatban az országnak az az érdeke, hogy ez az innováció Magyarországon történjen meg, és minél nagyobb arányban,

továbbá az a csaknem 17 milliárd forint értékű jelenlegi költés, amit a 23 tagvállalatunk itt, a magyar egészségügyben költ el, ne csökkenjen, hanem minél nagyobb mértékben emelkedjen. Ehhez egy jó ösztönző rendszer kell. A mostani K+F ösztönző rendszer nem ösztönöz, hiszen olyan belépési küszöbértékeket állapítottak meg, mely elérhetetlen távolságban van a jelenlegi realitáshoz képest. Egy olyan sávos ösztönző rendszerre lenne szükség, amiben minden cég számára elérhető távolságban lenne valamilyen szintű visszatérítés a K+F kiadásainak megnövelése esetén. Az is fontos, hogy a kormányzat visszaszerezze az iparág bizalmát, hiszen a gyógyszeripar specifikus extra adók tekintetében korábban még 100%-os kedvezményt ígértek a kiemelkedő K+F tevékenységet végző cégeknek, melyet 2011-ben hirtelen és visszamenőleg megváltoztattak. Ezzel tetemes veszteség érte azokat a vállalatokat, melyek az ösztönzőben bízva a régióból hazánkba csoportosították át a K+F tevékenységüket. – Mi a harmadik kulcsfontosságú terület? – A harmadik kiemelt terület az a szabályrendszer, ami a legmagasabb szintű kutatás-fejlesztési tevékenységet képviselő klinikai vizsgálatok kapcsán jelenleg él, ám mostanában sajnos úgy tűnik, hogy a kormányzati oldal ezen szigorítani akar. Márpedig nagyon nagy figyelmet igényel a szabályozási háttér módosítása, hiszen ezek a vizsgálatok nagyon jól képzett és magas szakmai színvonalat képviselő munkaerőt követelnek meg, s a hazai centrumokat az amerikai és európai hatóságok is rendszeresen auditálják. Hazánk tehát képes a nemzetközi elvárásoknak is maximálisan megfelelő minőséget és szakembergárdát nyújtani, emiatt nincsenek aggályaim. A cégek vizsgálatokra költött kiadásainak tetemes része az azokat végző hazai centrumokhoz vándorol, jelentős forráshoz juttatva a nemzetgazdaságot. Érthető igény a kormányzati oldal részéről annak áttekintése, hogy hogyan oszlik meg a klinikai vizsgálatok haszna az ellátórendszeren belül, ám a központi beavatkozástól és az elmúlt évek-évtizedek alatt a piac által kialakított centrumrendszer önkényes megváltoztatásától mindenképp óvnám a döntéshozókat. Látni kell, hogy bár hazánk teljes mértékben megfelel a nemzetközi szakmai elvárásoknak, ezzel nem vagyunk egyedül a régióban, rendkívül kiélezett a verseny, s egy nem megfelelően átgondolt beavatkozás azonnali bizalomvesztést és a hazai K+F költések drasztikus zuhanását vonná maga után, akár már rövidtávon is.

31 | Kórház 2012/3. GYÓGYSZER

adókkal lehetetlenítem el az iparágat. Az összehangolás során nagyon aktív párbeszéd szükséges, nem csak az egészségügyi kormányzattal – velük ugyanis folyik az aktív párbeszéd –, hanem összkormányzati szinten. Nem fikció amit mondok, hiszen például Belgium, Németország, és Anglia jó példája annak, hogy igenis lehet a dolgokat progresszív irányba terelni.

GYÓGYSZER Kórház 2012/3. | 32

Mi lesz veled, gyógyszeripar? KRASZNAI ÉVA

„Nem, nem szeretném, hogy bennünket is egy ország sajnáljon. Lehet, hogy akkor az már azt jelentené, hogy nekünk sincs munkánk, és korábban méltán híres élelmiszeriparunk, cukoriparunk és nemzeti légitársaságunk mellett hazánk utolsó versenyképes bástyája is elesne. Kár lenne és nem miattunk, hanem az országért” – mondja beszélgetésünk elején Rózsa Iván, a Sanofi kommunikációs igazgatója.

A

hogy haladunk előre a beszélgetésben, a jobblétre szenderült Malév Zrt. történetét idézi, pontosabban azt, hogy valamelyest irigyli annak dolgozóit, mert őket mindenki sajnálja. A nemzeti öntudat háborgatja a lelkeket. Tömegek hullatnak könnyeket a 66 esztendőt létezett cég elmúlása, munka nélkül maradó alkalmazottainak bizonytalan jövője miatt. – A Malév korántsem csak egy vállalat, hanem országunk egyik szimbóluma volt. Hányunknak dobbant meg a szíve akkor, amikor hosszú távollét után, egy idegen ország repterén megpillantottuk a semmi mással össze nem keverhető kék csőrt, a Malév-gépek orrának sajátos festését! A miénk volt, szerettük, büszkék voltunk rá, dolgozóira, légiutas-kísérőire, pilótáira. És most őket siratjuk. Legalább ennyi jó érzés marad nekik, az emlékeken kívül. A változásban 2600 munkavállaló érintett, több mint kétezret bocsátanak el, ötszáz hazai kkv esik el mintegy 6 milliárd forinttól, a nemzetgazdaságra gyakorolt közvetett hatás szinte felbecsülhetetlen. Látjuk, tudjuk, hogy nem csak érzelmileg visel meg minket a Malév elvesztése, hanem hazánk gazdasága is megsínyli a légitársaság csődjét. Irigylem a dolgozókat az őket körülvevő szeretetért, de tragédiának tartom, ami most velük történik. De vajon miért csak a Malév sorsa rendíti meg a lelkeket? – teszi fel a kérdést. Miért nem gondolnak arra a csaknem húszezer dolgozóra, aki a honi gyógyszeriparban képzeli el az életét? Mert bár fogyatkozó számban, de sokunknak van még munkahelye, fizetése? Helyenként folyamatosan küldik el az embereket, még a 100 évnél idősebb, vagyis a Malévnál nagyobb múlt-

tal bíró hazai cégektől is. Komoly „szürkeállomány” került utcára, bizonytalan helyzetbe: neves kutatók, alkotó emberek, meg kétkezi munkások, a szakmájuk tudorai. S ne felejtsük el, ezek az emberek korábban mind teljes bérrel bejelentett munkavállalók voltak, akik után a gyógyszervállalatok komoly adóforintokat fizettek. Ezért sem gondolom, hogy a költségvetés feltétlenül jól jár, amikor extra adókkal, terhekkel sújt bennünket. A leépítéseken túl beruházások maradnak el, az ezek után járó adót sem veszi be a kormányzat, márpedig itt már milliárdos tételekről van szó. – Értünk, a jövőnkért, megmaradásunkért még soha senki nem fohászkodott, s azt hiszem, nem is tesznek majd ilyet. Inkább – mindenfajta helyzetismeret nélkül – irigykednek, páran egészen a gyűlöletig elmennek. Azt hiszem, nem tudják, hogy mit tesznek, hiszen a gyógyszeripar e célra évi több tíz milliárdot költve a hazai nemállami kutatási és fejlesztési kiadások több mint 50 százalékát viseli. Azt az iparágat nézik ferde szemmel, amely a magyar export egyik alappillére, és a nemzetgazdasági hozzáadott értéke százmilliárdokban mérhető – sorolja. Rózsa Iván mindezt fájdalmasnak találja, és hangoztatja, hogy a negatívumok a 110 éves múlttal rendelkező ágazatot sújtják hazánkban. Az ágazatot, amely Magyarországnak ma talán az egyetlen még állva maradt, nemzetközi szinten is elismert iparága. – Munkavállalóinkon és beszállítóinkon keresztül százezres nagyságrendű azok száma, akik megélhetése a gyógyszercégektől függ. Ráadásul a korábbi kormányok mindegyike kiemelt, stratégiai iparágként nevezte meg a gyógyszeripart; az innováció révén az ország egyik lehetséges kitörési pontjának tekintették, tekintik. Jól hangzik, – állítja a kommunikációs igazgató, – a gyakorlat azonban mást mutat. Terheik 2003 óta minden pozitívum ellenére folyamatosan nőnek. Persze most az Olvasó hangosan sóhajt egyet, s még akár hozzá is teszi: „sírjunk értük fél percet…” Pedig tehetné – a leányzó fekvése a látszatnál lényegesen kedvezőtlenebb. Az ultragazdagnak látszó cégeket 2007 óta a hazai ágazatok közül elsőként sújtották különadókkal. – Ezek mértéke és az alkalmazott eszközök sokasága nemzetközi szinten is kimagasló. Anyagilag pedig ott tartunk

Szárnyakat adott vágyainknak – a világon szintén példa nélkül álló módon –, hogy adóinkkal és befizetéseinkkel mi, a gyógyszergyártók finanszírozzuk a gyógyszerkassza mintegy 25 százalékát, azaz a támogatott gyógyszerekhez minden negyedik forintot mi adjuk. Rózsa Iván arról a kasszáról beszél, amely a költségvetésből csupán 2,1 százalékkal részesedik, miközben iparágukat a Széll Kálmán-terv megszorításai 15 százalékban érintik. – A Széll Kálmán-terv forráskivonásainak kivitelezése során az ágazatok közül szinte kizárólag a gyógyszeripar teljesítette a kormányzati elvárásokat: maradéktalanul befizette a maga extra milliárdjait. És nem azért tette, mert dúskál a pénzben – de akkor miért volt ilyen „szorgalmas”? Mert mindnyájan megértettük az ország helyzetét. Partnerséget ajánlottunk a kormánynak. Természetesen reméltük, hogy a drákói intézkedések, amelyeknek terheiben lehetőségeihez mérten mindenki osztozik, csak ideiglenesek. A Sanofi kommunikációs igazgatója e naivitásra ma már kétségbeesetten legyint. – Itt a vége. Nem a partnerségnek… de több terhet már nem vagyunk képesek vállalni. Iparágunk elérte a fenntarthatóságának határát. Eddig sokan nem hitték, hogy ez megtörténhet. Hát kérem, ez lett a valóság! Példátlan elbocsátási hullám zajlik, csökken a beruházások mértéke, kutatási és fejlesztési projektek vándorolnak el más országokba, miközben például a hazai gyártók árbevétele a mérhetetlenül nyomott itthoni árak miatt szinte már kizárólag az exportpiacokról származik. E trendek negatívan érintik a magyar gazdaságot, mert hiába az extra adók kivetése és befizetése, ha végül, és éppen ezért kevesebb pénz folyik be a költségvetésbe.

KRASZNAI ÉVA

A fekvőbeteg-ellátást végző egészségügyi szolgáltatók határidőn túli kötelezettsége tavaly a harmadik negyedév végén még 43,3 milliárd forint volt, az év végére viszont 14,6 milliárd forinttal, 28,7 milliárd forintra csökkent. Az államtitkárság szerint a „nagymértékű csökkenésben” alapvető szerepet játszott az Egészségbiztosítási Alap több mint 21 milliárd forintos előirányzat-maradványának 2011 végi szétosztása. A helyzet javulásának okairól és az orvostechnikai eszközellátás helyzetéről az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége (OSZ) elnökét, Hornyák Lászlót, kérdeztük. – Tavaly decemberben a kórházak három részletben mintegy 46 milliárd forinthoz jutottak, amely összességében valószínűleg elegendő lett volna a 2012. év tartozásmentes indításához. Ezt az összeget azonban a tárca nem tartozás-, hanem kapacitásarányosan osztotta el. A múlt év szeptember 30-án nyilvántartott 43 milliárd forint felhalmozott adósságból jó néhány kórháznál összesen mintegy 15 milliárd áthúzódott az idei esztendőre. Az Egészségügyi Államtitkárság javaslata szerint ezt a pénzt a kórházak a beszállítóknak az év végéig egyenlő részletekben fizetnék ki. A kormányzat kéri a követelések nem faktorált késedelmi kamatterheinek elengedését is. Azt is szorgalmazzák, hogy ha nem közbeszerzésről van szó, a cégek 150 napos fizetési határidőt fogadjanak el. Ez nagyon nehéz helyzetbe hozná az érintett – főként kisés közepes – vállalkozásokat. – Mindezek ismeretében kérem, tekintsük át, hogy az orvostechnikai eszközbeszállítók – üzleti érdekeik érvényesítése mellett – mit tesznek a magyar egészségügyért? – A dolog tartalmi oldaláról közelítve Szövetségünk 45 tagvállalata a kórházak

orvostechnikai eszközökkel, fogyóanyagokkal, diagnosztikai, telemedikai és információtechnológiai eszközökkel és szolgáltatásokkal való ellátásának mintegy 70%-át biztosítja. Ennek elemenként és összességében is meghatározó szerepe van abban, hogy a magyar egészségügy egyik fő pillérét jelentő intézményi ellátás a krónikus forráshiány, az árfolyam-ingadozás, a gazdasági válság és a többi ismert nehézség ellenére még működőképes. Mindez kizárólag az orvosok, a szakszemélyzet, a kórházi dolgozók áldozatos, de szerényen fizetett munkája révén lehetséges. Ha nincsen szakmai munka, nincsen szakmai protokoll, netán ezeket emberhiány miatt nem tudjuk szavatolni, semmilyen eszköz nem menti meg a betegeket. Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a rendszer lelke maga az ember, aki benne dolgozik vagy egyáltalán részese, legyen szó akár orvosról, nővérről, betegről vagy hozzátartozóról.

az orvostechnikai beszállítókkal szembeni tartozás, ami a tartozások 23-27%-át jelenti. Ez jól mutatja, hogy mi a fizetési sor végén vagyunk. És akkor a konszignációs raktárakban lévő több milliárd forint értékű árut még nem is említettem. – Az orvostechnikai eszközök, a gyógyító technológiák robbanásszerű fejlődése és kínálata, illetve a rendelkezésre álló források közötti olló egyre nagyobbra nyílik… – Ez igaz, de úgy gondolom, az arany középutat itt is meg kell találni. Azt, ahogyan még a kórházak működése és az ellátás minősége is biztosítható. Ebben a beszállító cégek az utóbbi 10–15 esztendőben elvitathatatlanul partnereknek bizonyultak. Sokféleképpen segítették a kórházak, az orvosok munkáját, és minimális profittal, az ismert fizetési problémák ellenére is biztosították az ellátást – hiszen nemritkán akár egyéves hitelezés terheit is vállalták. A bizalomból még nem lesz pénz

Beszédes számok – Az orvostechnikai eszközök költségei a kórházak dologi kiadásainak mekkora részét teszik ki? – A kórházak dologi kiadásai a következőkből állnak össze: szolgáltatás 37%, gyógyszer 23%, gyógyáru és orvostechnikai eszköz 14%, energia 9,7%, tartós fogyasztási cikkek 6,7%, egyéb fogyasztási cikkek (mint például az üzemanyag) 5%, élelmiszer 4,2%. – Önök szerint a lejárt beszállítói követeléseknek mekkora hányadát jelentik az orvostechnikai beszállítói kintlévőségek? – A közvetlen gazdasági tényeket tekintve a kórházi orvostechnikai eszközellátás évente csaknem 20 milliárd forint, amibe a fejlesztési, beruházási orvostechnikai eszközöket nem is számoltam bele, noha ezek esetében sem csekély tételről van szó. Arányát tekintve ez a 350 milliárd forintot kitevő kórházi kiadások 6%-a, a dologi kiadásoknak mintegy 14%-a. A 2011. harmadik negyedév végi 43,3 milliárd forint lejárt határidejű (átlagosan féléves) tartozásállományból 10-12 milliárd volt

– Mire épül a partnerségük? – Alapjában véve a bizalomra, arra, hogy a beszállításaink ellenértékét valamikor kifizetik! A kórházak kiadási struktúrájában az orvostechnikai eszköz terület részesedése aránylag kicsi, mint ahogy a beszállítók között sem ez jelenti a legnagyobb tételt. Ugyanakkor a kórházak alulfinanszírozottsága az orvostechnikai eszköz ágazatot rendkívüli módon sújtja. A kintlévőségek, a hosszú fizetési határidők finanszírozási többletköltséget jelentenek, márpedig ez mindenekelőtt a kis- és közepes beszállítókat, az alvállalkozókat érinti súlyosan. Természetesen a számok és az arányok azt is mutatják, hogy a szigorú közbeszerzési versenyben kialakuló, legtöbbször nyomott árak és diktált fizetési feltételek mellett nem csupán az árcsökkentés lehetősége korlátozott, hanem ily módon a kórházak gondjaihoz képest elérhető kórházi költségcsökkentés is elenyésző. – Gondjaikat nem enyhíti a diagnosztikai, informatikai pályázati fejlesztések kifizetése?

33 | Kórház 2012/3. ORVOSTECHNIKA

Az orvostechnikai eszközellátás a magyar egészségügyben

ORVOSTECHNIKA Kórház 2012/3. | 34

– Sajnos ezeknél is sok a késés, a szállítók a nekik járó összeget gyakran csak egy év késedelemmel kapják meg. Természetesen az OSZ mint a beszállítók érdekképviselete fellépett a beszállítókat sújtó jelenségek – pl. az adósságcsapda – ellen. Egyidejűleg támogattuk az egészségügy korszerűsítésére, strukturális-, és funkcionális átalakítására vonatkozó kormányzati terveket és intézkedéseket is. – Az előbbiekben több számadatot is említett. A tartozás valóban felemás módon rendeződött? – A kórházak lejárt tartozásállományának csökkentését tekintve egyértelműen érzékelhető javulást jelent a kórházak életében egyrészt az OEP maradvány (15 milliárd forint), másrészt a kormánydöntéssel külön forrásból juttatott 25+6 milliárd forint. Ez utóbbi különösen méltánylandó, mert az ismert nehéz gazdasági, költségvetési helyzetben a miniszterelnök úr, a kormány egyértelmű elkötelezettségét és segítségét mutatja az adósságállomány felszámolása mellett. – Milyen kezdeményezéseik voltak a lejárt, de ki nem fizetett adósságállomány kezelésére? – Tavaly novemberben konkrét ajánlatot tettünk a NEFMI Egészségügyi Államtitkárságának. Erre máig nem kaptunk választ, noha az egyik határidő 2011. december 31. volt. A másik határidő 2012. március 31., amelynek további átütemezését nehezen tartjuk elfogadhatónak. Mindemellett aktívan felléptünk a tevékenységünkkel összefüggő jogi szabályozás fejlesztéséért és átalakításáért. – Mi minden tartozik ebbe a körbe? – Csak a főbb területeket említem. Ilyenek például az új eszközök és technológiák befogadásának rendje, az ágazat közbeszerzéseinek specifikus szabályozása, vagy a kórházak finanszírozásának fejlesztése. Az új orvostechnikai eszközök és technológiák befogadására vonatkozó rendelettervezetet is szövetségünk kezdeményezte. Teljes körű, konkrét jogszabály-javaslatot készítettünk. A befogadások pénzügyi feltételeit viszont sajnos nem teremtették meg. Eddig hat új termék illetve technológia befogadását kérelmezték, ám tudomásom szerint ezek közül máig egyet sem fogadtak be! Pedig már csak a népegészségügyi prioritások okán is lényeges volna, hogy a rendelkezésre álló evidenciák alapján és a technológiaértékelés figyelembe vételével, valamint a szükséges erőforrások biztosításával – átlátható módon – új

eszközök és technológiák kerüljenek a magyarországi ellátásba. Elkerülhetetlen az új eszközök és technológiák alkalmazása – Ha jól tudom, problémákkal küzdenek a közbeszerzéseknél is. – A közelmúltban jelent meg a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök közbeszerzésének speciális szabályairól szóló kormányrendelet. Noha a tervezetét véleményeztük, fontos elemekre tettünk javaslatot, a jogszabály sajnos hiányos. Sok egyéb között kimaradt például a konszignációs raktárak szabályozása, illetve a mennyiségtől való eltérés korlátozása! Folyamatban van ugyan a gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök központosított közbeszerzését szabályozó rendelet megalkotása, de az egyeztetésre még számtalan kérdésben szükség van! A szerződések időbeli hatályát nem célszerű két évnél hosszabban meghatározni, hiszen az eszközök elavulnak, az előállítási ár változhat – akár még csökkenhet is. Egyébként a közbeszerzések területén évek óta számos javaslatot tettünk, részben a közbeszerzési törvény változtatására, részben annak érdekében, hogy az ágazati sajátosságoknak megfelelő kormányrendelettel szabályozzák a gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök közbeszerzését. Mindez elsősorban az célozza, hogy e tekintetben a kórházi munkában, a betegellátásban is a megfelelő differenciáltság érvényesüljön. Ekképpen megelőzhető volna, hogy a központosított közbeszerzésre való áttérés szabályozásával majd zavar keletkezzék a gyógyító munkában. Javaslatok és a magánforrások – A kórházfinanszírozással kapcsolatban rendszeresen szorgalmazták a HBCS pontértékek növelését, a kódkarbantartást, és természetesen a TVK-k emelését. Az orvostechnikai eszközökre, implantátumokra is igaz, hogy a HBCS súlyszámés forintértékek szerinti díjtételek csak részben fedezik ezek költségeit. Bár az ok végtelenül egyszerű, mégsem veszik figyelembe. 2006-hoz képest ugyanis az infláció és az ÁFA 20%-ról 25%-ra, majd 27%-ra való emelése miatt csökkent a reálértékük, de az árfolyamromlással sem számolnak. Az ellátórendszerben alkalmazott eszközök, anyagok nyilvántartása nem egységes. Az OEP-nek nincs nyilvántartása arról, hogy a HBCS-n keresztül milyen egyszer használatos eszközöket, és milyen áron finanszíroznak. Egy átfogó, egységes elvek és nyilvántartások

alapján végrehajtott költségfelmérésre, tulajdonképpen a számviteli rend szerinti egységes költségfelosztásra és a HBCS díjtételek karbantartására lenne szükség. – Az évek óta újratermelődő adósságok felszámolására milyen javaslatot tettek? – Szakmai javaslatot készítettünk a több évtizede fennálló adósságcsapda felszámolására, és az adósság-újratermelődés elkerülését lehetővé tevő finanszírozási viszonyok kialakítására. Ez utóbbiak körében javasoltuk a kórházak finanszírozásában az egyhavi terminusra való áttérést – az új közbeszerzési törvény szerint a fizetési határidő maximum 60 nap lehet –, továbbá, hogy legalább a közbeszerzés alapján beszerzett áruk esetében az ún. nettó finanszírozást alkalmazzák. – Mi ennek a lényege? – Legalább ezen árukra és szolgáltatásokra a GYEMSZI-n és az OEP-en keresztül olyképpen történjenek az elszámolások, hogy az igénybevett áruk értéke összevezetésre, beszámításra kerüljön a beszállító cégek adóbefizetéseivel szemben. Az így megtérített áruk ellenértékét a kórházak a maguk havi teljesítményarányos „ellátmányában” természetesen már nem kapnák meg. – Kérem – a kórházak finanszírozását is tekintetbe véve – foglalja össze, mi a véleményük a magánforrások célszerű szerepéről az állami egészségügyben? – Részben a finanszírozás szűkössége, részben a társadalmi különbségek, illetve az anyagi lehetőségek és igények eltérései miatt megkerülhetetlen a kérdés. Érzékeny társadalompolitikai témakör ez, amely ugyan igazából nem a mi illetékességünk, de a szakmai szereplők sem dughatják homokba a fejüket. Közgazdasági megközelítésben a magánforrások bevonása az egészségügybe szükségszerű és több szempontból hasznos lehet. Az egészségpolitikának és természetesen a szélesebb értelemben vett politikának is meg kell találnia azokat a módszereket, amelyek még nem feszítik szét a szolidaritás elvét, és nem okoznak a jelenleginél nagyobb különbségeket az emberek gyógyításában. Mindez természetesen csak szélesebb társadalmi összefüggésben értelmezhető. A lakosság saját egészségének megőrzésére, és ha szükséges gyógyításra sokféleképpen költ az állami egészségügyi intézmények igénybevételekor vagy amellett. Mindezekre az emberek az egészségügyi hozzájárulás fizetésével és az adózott jövedelmükből „költenek”. Az állami

– Egyebek között lehetővé tenné a bonyolultabb innovatív technológiák alkalmazását is… – Igen, ez nyilvánvaló. A betegeknek is vonzó a jó minőségű ellátás! Ráadásul a hazai potenciális fizető páciensek sem mennének külföldre a minőségi szolgáltatásért. A továbbfejlődni, tanulni vágyó szakszemélyzet sem menne külföldre az új terápiás eljárások megismerése és alkalmazása reményében!

hanem sok ezer házi- és szakorvost, sok ezer szakdolgozót, védőnőt, otthonápolásban dolgozót, továbbá 10 ezer embert is érint, akik a gyártásban, javításban, kereskedelemben dolgoznak, rajtuk kívül pedig sok száz kis- és közepes vállalko-

vércukormérő tesztcsíkot, nadrágpelenkát naponta használni kényszerülő betegek terheit, ugyanígy a művégtagra, a hallásjavító készülékre vagy a kerekes székre szorulók kiadásait sem. Ráadásul nem csökkenthető az ellátás színvonala

Hornyák László

Ahol nem történtek változások – Mi a helyzet a gyógyászati segédeszközellátás terén? – A támogatási ráfordítás 2011-ben a közgyógy-támogatással együtt csaknem 54-55 milliárd forint volt, vagyis a teljes gyógyszer-kiadás 1/7-e. Csak hogy lássa: Európában általában a gyógyszerkiadások 1/3-át 1/4-ét fordítják ezekre a termékekre! Mindenesetre nálunk mintegy 4000 termék 55 főcsoportba (ISO4) és 747 alcsoportba tartozik (ISO10). Nyolc éve változatlan vagy csökkenő áron folyik az ellátás! Kivétel volt az egyedi gyártású termékek tavalyi, átlagosan 20%-os áremelése! Az ártámogatás mértéke 50, 70, 80, 98%, az átlag azonban 80%. Kusza helyzet alakult ki, amiben a legnagyobb gond, hogy a gyógyászati segédeszközellátás nem tudja megfelelően betölteni az egészségmegőrzést, a gyógyítást, a rehabilitációt segítő, megfelelő életvitelt biztosító funkcióját. Ehhez nem csupán több ráfordítás kellene, hanem sok egyéb más is. A tartósan ellátottak száma mintegy 800 ezer ember, az alkalmi ellátottaké pedig csaknem 200 ezer, a rászorulók száma pedig legalább másfél millió. És e szám, részben az öregedés miatt, folyamatosan emelkedik! A segédeszköz-ellátás nemcsak az ellátottakra van hatással,

zást! A mozgássérült-ellátásra 2011-ben 16 milliárd forintot fordított az állam, ami a kiadások 30%-a. Az egyes termékcsoportokban az ellátottság és a rászorultság aránya nagyon eltérő. Ugyancsak nagy az eltérés a termékcsoportok között a betegterhek és az egy főre jutó támogatási összegek terén is. Ezek az arányok, illetve a támogatási mértékek alapjában véve nem egészségpolitikai, még kevésbé egészségnyereség-szemléletű prioritások szerint alakultak ki. – A 2011. évre 44,7 milliárd forint tb-támogatást terveztek, amely végül is a közgyógy-támogatás nélkül 50,8 milliárd forintra növekedett. Ön szerint miért? – A tervezésnél nem vették figyelembe az egyedi gyártású termékek drágulását és a szükséglet-növekedést! Ez utóbbinak számos oka van, mint például a lakosság öregedése, az ellátottsági arány növekedése stb. 2012-re 43,3 milliárd forint támogatást terveztek, úgy, hogy két százalékkal emelkedik az ÁFA is. Tudható, hogy tavaly szeptember 22-én a terv még 47 milliárd forint volt! A tervezett csökkentés a betegellátás romlása és/vagy a betegtérítési díjak növelése nélkül nem lenne megvalósítható. Nem lehet növelni a kötszert, sztómazsákot,

sem. Változatlan feltételekkel legalább 50-51 milliárd kellene! Mi javasoltuk, hogy az összeg bizonyos racionalizálások figyelembe vételével 47-48 milliárd forint legyen. Eszerint a csökkenés maximum 4-5 milliárd forint lehet úgy, hogy se az ellátás területei, se az eszközök minősége ne csökkenjen, és lényegesen a betegek által fizetett térítési díj se növekedjen. Alapvetőnek tartjuk a gyógyászati segédeszközök kedvezményes ÁFA- kulcsának visszaállítását, hiszen a 80%-os átlagos támogatási szint miatt az ÁFA 80%-át is az állam fizeti. 2013ban minimum 50 Mrd Ft-os támogatásra van szükség ahhoz, hogy legalább 15%-os áremelést hajthassunk végre! Elengedhetetlen ez a változtatás, hiszen e termékek 80%-ának árát 8 éve nem emeltük, sőt árcsökkentéseket hajtottunk végre. Nem is szólva arról, hogy a forintárfolyam is jelentékeny mértékben romlott. Míg 2003. április 1-jén 1 euró 247,45 forint volt, ma nemegyszer túl van a 300 forinton is. Ha az áremelésre 2013. január 1-jén sem kerül sor, akkor számolni kell azzal, hogy sok területen nem lesz ellátás, hiszen a beszerzési árak meghaladják az OEP által elfogadott árakat! A sok embert foglalkoztató gyártó és kereskedelmi vállalkozások

35 | Kórház 2012/3. ORVOSTECHNIKA

egészségügyi ellátás is jelent számukra kiadást, például hálapénz, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz betegtérítési díj, OTC, étrend-kiegészítők vásárlása, fogászati- és szemüvegkiadások stb. formájában. Természetes, hogy a különböző jövedelműek más-más mértékben költenek. Aki teheti, még a magán járóés fekvőbeteg-ellátó intézményeket is igénybe veszi. Ezek a társadalmi tények, valamint az állami és egészségügyi hozzájárulásból adódó források szűkössége kikényszeríti a magánforrások megfelelő bevonását az állami egészségügyi rendszer „finanszírozásába”. A magánforrások bevonása az egészségügy finanszírozási helyzetének javításán túl további előnyöket is jelentene…

PARAGRAFUS Kórház 2012/3. | 36

működéséhez és adófizető képességéhez a költségeket fedező, és fejlesztésekre is módot adó árakra van szükség. Ugyanezért szakítani kell az egyoldalú árcsökkentő szemlélettel, a drágább és ezért jobb minőségű termékek ellátásból való kivonásával, hiszen ez utóbbiak is az olcsóbbakkal azonos, ún. fix támogatási forrást igényelnek. – Ön szerint sem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a Gyftv megérett a változtatásra? – Mégpedig legkésőbb május 1-jével, a következők miatt és érdekében. Az egységes, minden termék vagy egyes termékcsoportok áremelésére miniszteri hatáskört kell biztosítani, s a megfelelő döntés-előkészítő eljárást szabályozni szükséges. Hatáskört kell adni az OEP főigazgatójának, hogy a közfinanszírozás alapjául szolgáló ártól felfelé történő eltérést engedélyezhesse, kérelem alap-

ján, meghatározott mértékig és feltételek esetén és valamely időszakra, s itt is a megfelelő döntés-előkészítő eljárás szabályozásával. – Mondjon példát arra, milyen előnyökkel járhat a korszerű gyógyászati segédeszközök használata? – Csak egy friss, az Egyesült Államokban készült felmérésre hivatkozhatom, mert nálunk nem készült hasonló. Tizennyolc állam 59 kórházi járóbeteg-intézményében, 5240 beteg 7099 sérülése ellátásán keresztül vizsgálták az egészségügyi eljárásokat. Az átlagos, más betegségekkel együtt járó komoly betegségszám 1,8/fő volt, ebből a leggyakoribbak: a diabétesz (46,8%), az elhízás vagy túlsúly (71,3%), és a kardiovaszkuláris vagy perifériás érrendszeri betegségek (51,3%). A sebkezelésben az átlagos sérült kezelt felület 19,5 cm2 volt. A felépült sérülések fele a korszerű, nedves sebkezelés révén gyógyult

meg (50,8%), további drága kezelések nélkül, nagy költségtakarékossággal. – Önök milyen javaslatokkal szolgálnak a magyarországi helyzet megváltoztatására? – Az OSZ, úgy is, mint a tagságát alkotó cégek összessége, a jövőben is konstruktív szakmai partnere kíván lenni a kórházaknak és az egészségügyi kormányzatnak. Mi is támogattuk a Semmelweis-tervet és szakmai javaslatainkkal, nem egyszer kritikus véleményünkkel nem csupán a cégeink érdekeit, hanem a magyar egészségügy fejlesztését, a kórházak munkafeltételeinek javítását, és végső soron az orvosok, a kórházi szakemberek és dolgozók, de legfőképpen a betegek érdekeit is szolgáltuk. Úgy vélem, mindig van értelme és eredménye a szakmai alapú párbeszédnek, akkor is, ha az eredmény nem azonnali és látványos. Eszerint kívánunk a jövőben is cselekedni, következetesen, szakmai alapon…

Adatvédelem az egészségügyben SÁNDOR JUDIT

Míg a jogszabályokat igyekeznek az uniós elvárásokhoz, valamint az élet és a technikai fejlődés adta változásokhoz igazítani, addig a jogvédők és a hivatalok, hatóságok között egyelőre alig közelednek az álláspontok.

K

ibékíthetetlennek tűnik az ellentét az adatvédelem kérdésében a jogvédők és a hivatalok, hatóságok között, fogalmazott dr. Holchacker Péter jogász a Medical Tribune által szervezett, Adatvédelem az egészségügyben című konferencián. Holott, úgymond, szükség lenne arra, hogy kialakuljon az egyensúly a személyes adatok védelme és a közérdekből történő felhasználása között: a betegellátás során hatalmas mennyiségű adat keletkezik, amely azonban mégsem tud igazán hasznosulni a betegek gyógyítása, a források hatékonyabb felhasználása érdekében. Természetesen mindeközben szem előtt kell tartani azt, hogy a személyes adathoz fűződő jog védelme az emberi méltóság kérdéskörébe tartozik.

Új hatóság az adatvédelemben Január elsején kezdte meg működését az adatvédelmi ombudsman hivatala helyett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH), élén a kilenc évre – a miniszterelnök javaslatára, a köztársasági elnök által – kinevezett elnökével, dr. Péterfalvi Attilával. Ugyanezen a napon lépett hatályba az új adatvédelmi törvény, amely több fontos változást is tartalmaz, s amely, dr. Szabó Endre Győző, a hatóság elnökhelyettese megfogalmazása szerint, „a jogalkotó részéről a számos figyelembe veendő érdek miatt nagy odafigyelést és bölcs körültekintést igényelt”. Arra is felhívta a figyelmet, hogy immár a napi szóhasználatban is elfeledhetjük az adatvédelmi törvény kifejezést, helyette ugyanis az infótörvény elnevezést alkalmazzák. A hatóságnál továbbra is vannak ombudsmani típusú, vagyis leginkább panaszügyek, amelyek a vizsgálati eljárások körébe tartoznak, de bírósági kikényszeríthetőséggel is kiegészülnek. Adatvédelmi hatósági eljárás csak hivatalból indulhat, a mindenkori elnök kezdeményezésére. Indulhatnak titokfelügyeleti hatósági eljárások is. Természetesen to-

vábbviszik az adatvédelmi ombudsmantól „megörökölt” ügyeket, s az év során százas nagyságrendű hatósági ügyre számítanak. A NAIH-ban köztisztviselők dolgoznak, az elnök munkáját az elnök-

Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság • Autonóm államigazgatási szerv • Független • Csak a törvényeknek van alárendelve • Feladatkörében nem utasítható • Államigazgatásban szervezetileg is elkülönült • Feladatot számára csak törvény állapíthat meg • Fejezeti jogosítványokkal felruházott központi költségvetési szerv • Országgyűlés költségvetési fejezetén belül önálló cím • Költségvetésének kiadási, bevételi főösszegei csak az Országgyűlés által csökkenthetők

Adatok sűrűjében helyettes segíti. Kiemelt feladatuk van a vizsgálóknak (akik nevükből adódóan az ügyeket vizsgálják). A vizsgálókat szigorú feltételekkel (a hatósági köztisztviselők létszámához képest maximum húsz százalékban) alkalmazzák, s elvárás velük szemben, hogy leginkább jogász, esetleg felsőfokú informatikusi végzettséggel, legalább hároméves adatvédelmi szakértői vagy adatvédelmi felelősi munkakörben szerzett tényleges gyakorlattal, valamint jogi vagy közigazgatási szakvizsgával rendelkeznek. Az elnökhelyettes szerint a cél felkészült szakmai törzskar létrehozása. Tartalmi újdonságok Az új jogszabály tartalmi újdonságaira hívta fel többek között a figyelmet dr. Soós Andrea Klára ügyvéd. Megemlítette például, hogy a jogosulatlan adatbevitel megakadályozására felelőst kell kijelölni, illetve technikailag kell megakadályozni, hogy az automatikus adatfeldolgozó rendszereket jogosulatlan személyek használják. Az adatbevitelkor és adattovábbításkor nyilvántartást kell vezetni azokról, akik a személyes adatokat bevitték és továbbították. A törvényalkotó gondol az üzemzavar esetére is: a váratlan helyzetekre krízistervet kell kidolgozni. A személyes adat kezelhető akkor is, ha az érintett hozzájárulásának beszerzése lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna. Ha az érintett cselekvőképtelensége folytán, vagy más elháríthatatlan okból nem képes hozzájárulását megadni,

akkor a saját vagy más személy létfontosságú érdekeinek védelméhez, valamint a személyek életét, testi épségét vagy javait fenyegető közvetlen veszély elhárításához vagy megelőzéséhez szükséges mértékben a hozzájárulás akadályainak fennállása alatt is kezelhetőek az érintett személyes adatai az új jogszabály inkább pontosító, részletező kitétele szerint. A célhoz kötöttség elve örök A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság munkatársa, dr. Sziklay Júlia többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvények, rendeletek által nem szabályozott jogi kérdésekben az Alkotmánybíróság határozatai adnak iránymutatást. A szakember több, még az ombudsmanhoz beérkezett, azóta rendezett panaszt hozott fel példaként az esetek sokszínűségére. Egy esetben a rendőrség emberei egy méhcsalád tolvaja után nyomoztak a helyi kórházban: abból indultak ki, hogy a tettes vélhetően méhcsípést szenvedett. Ám – szabálytalanul – nem csak azoknak a betegeknek az adatait akarták megszerezni, akiket aznap rovarcsípés ért, hanem minden ambulánsan megjelent beteg adatához is hozzá akartak férni. Az eset többek között jól példázza, hogy az egészségügyi adatkezelésben mindig meg kell valósulnia a célhoz kötöttség elvének, vagyis annak, hogy csak annyi és olyan egészségügyi adatot lehet felhasználni, amennyi és amilyen feltétlenül szükséges.

Hosszú a megőrzési idő Hazánkban túlságosan hosszú ideig, 30–50 évig őrzik meg az adatokat (míg például Németországban csak tíz évig, ám öt év után kezdeményezni lehet az adatok megsemmisítését), és az adat még ezután is sok esetben megmarad mikrofilmen, levéltárban, ami az adatvédelmi szakértő szerint példátlan dolog az európai jogállamokban. A már megszűnt Egészségbiztosítási Felügyelet korábbi vizsgálatából derült ki, hogy egy háziorvos 170 különböző jelentést továbbít a betegeiről az állami szerveknek: sok esetben személyes egészségügyi adatokat. A háziorvostól pedig adatokat kérhet az üzemorvos, a felülvizsgáló orvos. A háziorvos egy tavaly elfogadott új szabályozás szerint a beteg beleegyezése nélkül (illetve tiltakozása hiányában) 1998. január 1-jéig visszamenőleg jogosult hozzájutni a páciens társadalombiztosítási ellátásainak listájához. A beleegyezés elhagyását a szakértő hibának tartja. Ellenpéldája lehet a túlzott adatvédelmi aggodalmaskodásnak az infarktus-regiszter, amely a kétéves pilotprogramban jól vizsgázott. A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) által gondozott nyilvántartás vezetéséhez nincs jogszabályi felhatalmazás, csakis a betegek beleegyezésével kerülnek be az adatok, hangsúlyozta dr. Regős Eszter, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Adatvédelmi Osztályának vezetője. A betegek azért járulnak hozzá adataik ilyen célú gyűjtéséhez, hogy többi betegtársuk gyógyulását segítsék, s nagyon ritka a tiltakozás – összegezte a tapasztalatokat.

37 | Kórház 2012/3. PARAGRAFUS

Gondot okozhat a magánellátás arányának jelentős növekedésével, hogy a magánbiztosítók olyan adatokhoz is hozzáférhetnek, amelyek eddig csak az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak álltak rendelkezésére. Dr. Holchacker Péter úgy vélte, ez felvethet adatvédelmi problémákat, ráadásul a magánellátást választók kikerülnek az OEP látóköréből. Alapvető emberi jogi a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, az emberi test és szövetek feletti, valamint a személyes adatok feletti önrendelkezés, szögezte le Alexin Zoltán, adatvédelmi szakértő, a Szegedi Tudományegyetem Informatikai Tanszékcsoportjának munkatársa. Ehhez képest személyes egészségügyi adatok gigabájtjai vannak nem-orvosi kezekben, az egészségügyi, állami hatóságoknál, holnap pedig már terrabájtokról beszélhetünk – mondta a szakértő.