Danaidák Danaidák Danaosz király ötven lánya. A király fivéré Aigüptosz azt követelte bátyjától, hogy lányait az ő ötven fiával házasítsa össze. Danosznak nem tetszett ez a terv, de végül kénytelen volt beleegyezni a tömeges menyegzőbe, de lányainak meghagyta, hogy férjeiket öljék meg a nászéjszakán.
Sziszüphosz Sziszüphosz agyafúrtságáról volt híres. A legravaszabb halandó. Kicsalta és elárulta az istenek titkait. Hadésznak le kellett volna őt vinnie az alvilágba. Sziszüphosz viszont kicselezte Hadészt: alázatosan megkérte, hogy mutassa meg a saját csuklóján, hogyan kell felrakni a bilincseket, aztán egy gyors mozdulattal rákattintotta őket, s így foglyul ejtette az istent. Amíg Hadész Sziszüphosznál raboskodott, senki sem halt meg a Földön. Szörnyű gaztette az volt még, hogy a neki nem tetsző idegeneket egy szikláról a mélybe taszította.
A lányok teljesítették az apai parancsot; ezért azzal bűnhődtek az alvilágban, hogy korsóikkal örökké vizet kellett hordaniuk egy lyukas hordóba.
Az istenek azzal büntették a ravaszságáról elhíresült királyt, hogy gurítson fel egy dombra egy hatalmas sziklatömböt. Azonban, mikor Sziszüphosz már majdnem felér a domb csúcsára, ereje elfogy és a szikla visszazuhan eredeti helyére. És ez a folyamat állandóan ismétlődik.
Prokrusztész Prokrusztész, a görög mitológiában Poszeidón fia, híres rabló. Áldozatait az ágyába fektette, és megkínozta: Ha áldozata nagytermetű volt és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, hogy éppen beleférjen. Ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta, míg az ággyal azonos hosszúságú nem lett. Soha senki nem fért be pontosan, mivel titokban két ágya volt.
Niobé Niobé thébai királyné a görög mitológiában, aki Tantalosz lánya, Amphión felesége. Hét daliás fia és hét gyönyörű leánya volt. Megtagadta, hogy Létónak áldozzék, mert annak csak két gyermeke született. Az istennő ezt elpanaszolta gyermekeinek, Apollónnak és Artemisznek.
Thészeusz győzte le, és ölte meg a saját módszerével: levágott belőle, hogy beférjen az ágyába.
Létó gyermekei lenyilazták a fennhéjázó anya fiait, majd a lányait. A szerencsétlen asszony fájdalmában kővé vált, de még utána is könnyezett. A gyermekek holtteste tíz napig temetetlenül hevert, majd az istenek temették el őket.
Prométheusz Prométheusz („előrelátó”), a titánok nemzettségének legkiválóbb tagja a görög mitológiában. Prométheusz úgy döntött, ellopja az embereknek a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt. Felmászott az Olümposzra, és tüzet lopott Héliosz szekeréről, és egy édeskömény-ágban (ami lassan ég) sikerült levinnie a földre.
Tantalosz Tantalosz meghitt barátja – vagy fia – volt Zeusznak, s részt vehetett az olümposzi nektár és ambroszia-lakomákon. Azonban fejébe szállt a dicsőség és elárulta Zeusz titkait, valamint ellopta az istenek eledelét, hogy halandó barátaival megossza. De még mielőtt ez kiderült, meghívta lakomára az olümposziakat a Sziphülosz-hegyre. Úgy látta, hogy az éléskamrájában lévő élelem nem elég a társaságnak, feldarabolta fiát, Pelopszot és berakta az istenek számára készített ételbe. Az isteneket nem sikerült rászednie: észrevették, mit tálalt elébük, s iszonyodva eltolták maguk elől.
Azzal büntették, hogy a Kaukázus hegyére vitték, és egy sziklához láncolták, ahol egy óriási sas mindennap a máját marcangolta, ami másnap újra visszanőtt. Zeusz úgy tervezte, ez harmincezer évig fog tartani, de harminc évvel később Héraklész, lelőtte a sast és kiszabadította Prométheuszt. A titán visszatérhetett az Olümposzra, bár magával kellett hurcolnia a sziklát, amihez hozzáláncolták.
Megbűnhődött tettéért: országa elpusztul, ő maga pedig – miután Zeusz saját kezűleg végzett vele – örök szenvedésre ítéltetett. Egy iszapos tó fölé hajló gyümölcsfa ágán lóg, örökös éhség és szomjúság gyötri. A hullámok a derekáig, sőt néha az álláig érnek, de ha lehajol és inni akar, visszahúzódnak, csak a fekete iszap marad a lábainál. A fa csak úgy roskadozik a körtétől, csillogó almától, édes fügétől, érett olajbogyótól és gránátalmától, a zamatos gyümölcsök a vállát súrolják, de ha utánuk nyúl, egy széllökés elsodorja őket a keze ügyéből.
Narkisszosz Narkisszosz Képhiszosz folyamisten és egy nimfa fia. Narkisszosz szép szál ifjúvá serdült, akibe sok nimfa beleszeretett, ő viszont mindet elutasította. Az egyik nimfa, Ekhó azonban nem törődött bele kikosarazásába, s Nemeszisz istennőnek, a bosszúállás istennőjének tett panaszt.
Nemeszisz azzal büntette meg az ifjút, hogy amikor vadászat közben egy folyó partjára ért, és belenézett a víztükörbe, akkor olthatatlan szerelemre gyulladt önmaga tükörképe iránt. Így ugyanazt a kínt élte át, amit a nimfák, amikor nem kaphatták meg. Reggelre Narkisszosz helyén az odasiető nimfák már csak néhány sárga szirmú virágot, nárciszt találtak. A nárcisz azóta is az önimádat jelképe.
