A L á n g. 2. O l d a l. Karácsonyi ima

Útjaink

1.

kereszttüzében

az

A

Karácsonyi ima Unitárius 2.

Láng

teológiai Zarándoklók hallgatók 3. táborában Lapja Nagyjainkra

4.

emlékezve X I I . é v f o l y a m

A gyertyák csonkig égA nek…!

Útjaink kereszttüzében

t a rt a l o m b ó l De jó így 6. együtt…

Csöndesen és

2 . s z á m , 2 0 1 0

5.

7.

váratlanul…

Az élet egy nagy utazás. Tulaj-

Hosszú út, négy állomással, fokozódó

donképpen az úton

vággyal, szívünkbe, lelkünkbe költöző

levés az életünk.

tisztasággal. Aztán megérkezünk. Kará-

Egy bizonyos úton

csony van. De mi nem pihenünk. Az Úr-

haladunk céljaink,

isten új útra szólít. Szüleink forró csókjá-

Tanítómese

9.

Unus, Unitas

11.

beteljesülni vágyó

val, bibliánkkal hónunk alatt, hittel és

Templomok

11.

álmaink felé. Ke-

reménységgel lépünk ki az otthon mele-

ressük

géből, ki a látszólag bizonytalanba, de a

tükre Miért történik

12.

minden úgy, ahogy történik? Isten akarja? Várod?

13.

,,Adventus

14.

Domini” A felszínre tört

az

utat,

amely az emberség, a szeretet, a békes-

mégis szépséget ígérő messziségbe. Ser-

ség felé vezet el bennünket. És hogy

kent a vágy, hogy ismeretlen szószékek-

megéri-e a jó és rossz út közt bolyongni,

ről hirdessük az evangéliumot: ,,Ne fél-

utak százaiba bekacsintást nyerni, azt

jetek, mert íme hirdetek nektek nagy örö-

csak akkor állíthatjuk biztosan, ha már

met, amely az egész nép öröme lesz.”

lábnyomunkat hagytuk valahány ösvé-

Újból úton vagyunk.

nyen.

Utak százait járjuk be gondola-

önmagam Túl az Óperen-

15.

cián Advent – KarácsonyVárod már?

16.

A betlehemi

17.

Szeretet Láng A karácsonyi

18.

Ha valahova meg akarunk érkez-

tokkal a fejünkben, érzésekkel a szí-

ni, feltarisznyázzuk magunkat minden

vünkben. Álmok, vágyak tömkelegét

jóval, és nekivágunk az ahhoz elvezető

csomagoljuk fel útravalónak, melyekből

útnak. Az év vége fele közeledve egyre

meríteni, táplálkozni tudunk egy-egy ne-

több utazást ígér nekünk az élet, egyre

hezebb, kihívásokkal telített útszaka-

több utat állít előnkbe a jó Isten.

szon. Ilyen gondolatokat, érzéseket, vá-

Hogy a karácsonyi fényesség

gyakat osztunk meg most veled, Kedves

igazi voltát megélhessük, hogy az an-

Olvasó. Olvasgasd, forgatgasd lapjait,

gyali szózatot tiszta szívvel halljuk, és a

nagy szeretettel! Mi is nagy szeretettel

mindenen átsuhanó szeretetet megérez-

írtuk meg Neked! Szép Láng-os perce-

zük, útra kelünk. Reménységgel, őszinte

ket, áldott, békés ünnepet kívánunk!

énekből kelt segítség Év végi

19

memento Krónika

20.

szívvel várakozunk. Ez is egy utazás.

Bencze Zsuzsánna

2 .

A Láng

Old al

Karácsonyi ima

haragot megbocsátássá változtassa.

Szikrázó gyertyafények, lelket melengető

A hála érzése igazán nagyra csak akkor

dallamok, fenyőillat, mely betölti a szobát, és

nő, amikor Jézus születésének estéjén a szikrázó

társul a narancs, és a frissen sült kalács illatával.

karácsonyfa meleg fényében, a családdal és

A fenyőfa alatt heverő ajándékokat bontó

szívünkben

gyerekek mosolya, nevetése, öröme, mindaz

énekelünk

amiben benne vagy, amiben látunk és érzünk

csillogóan fehér hó. Ezekben a pillanatokban

Téged, Jó Atyánk. A legnagyobb hatalmad,

nemcsak

szereteted

nyugodtságot, békét érzünk szívünkben, mely

és

gondviselésed,

ezekben

a

pillanatokban, ezekben a képekben nyilvánul

a

fontos

Neked,

hálát,

emberekkel

miközben

de

kint

mérhetetlen

együtt hull

a

szeretetet,

meghatározza az év utolsó napjait. A hosszú esztendő alatt annyi minden

meg. Ekkor mutatod meg legjobban magad nekünk édes Atyánk, ezekben a szeretettel és

történik

békével teli pillanatokban.

megfakul, megszürkülnek a hétköznapok, mert a

Köszönjük, hogy velünk vagy az év

velünk,

hogy a

varázs,

csillogás

sok gond elveszi előlünk a fényt. Mégis, így

minden napján, és minden évszak alkalmával új

lesznek

képekben jelensz meg, mindig más-más arcodat

pompásak az ünnepek. Lehet, hogy a világban, az

mutatva. Tavasszal, az élet kezdetén,

az

emberekben a gonosz és a rosszindulat is jelen

rügyező fákban, nyáron a forró,

van, de ezeken a napokon mégis győz a jó, hogy

meleg, sárga napban, ősszel pedig a tiszta kék

aztán, három napig jók, sőt emberségesek

égben, a barnuló levelekben. Télen a természet

legyünk, de az ünnep lejártával felvegyük

hófehér

munkaköpenyünket, és folytassuk a hétköznapi

élénkzölden

köpenyében

látunk,

a

csillogó

hópelyhekben, melyek megtisztítják a világot a

igazán

szépek,

különlegesek

és

munkát tovább.

hosszú év porától, hogy tiszta szívvel várhassuk

Kérünk édes Atyánk, hogy ezeket a

Jézus születését, és ezáltal mégtöbb szeretetet

napokat, pillanatokat megőrizhessük, hogy majd

kapjunk Tőled.

a hétköznapokban a szívünk mélyéből elővegyük

Hálásak vagyunk Neked Atyánk, hogy

és erőt merítsünk belőlük. Kérünk, hogy a

hogy

felkészülésünk, megtisztulásunk az ünnepre teljes

megérezhetjük a karácsony titkát, ami hosszú téli

legyen, tiszta szívvel és lélekkel várjuk Jézus

éjszakán harangszóval érkezik, hogy a Földön

születését, és számára szívünkben meleg otthont

élő emberek szívébe költözzön és megváltozassa

biztosítsunk.

átélhetünk

ilyen

pillanatokat,

az év utolsó napjait. Elvarázsolja a világot, a

Ámen.

bánatot örömmé, gonoszságot jósággá és a

Györgyilyés Izolda

3 .

Zarándoklók táborában „Fellegekbe nyúló magas Déva vára…”. Minden unitárius,

hithű aki

igazán foglalkozik vallásával,

tisztában

van az előbb elkezdett ének soraival. Minden unitárius, aki törődik vallásával és nem csak azért unitárius, mert a szülei unitáriusnak keresztelték, tisztában van azzal, hogy miért is fontos egy unitáriusnak a magas dévai vár. Amiből lassan ,,Éva’’ lesz, jegyezte meg egy unitárius teológiai hallgató viccesen utalva arra, hogy a ,,D’’ betűt elfelejtették kivilágítani. Mindemellett tisztában vagyunk azzal, hogy minden év november első hetében az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet megrendezi a Dávid Ferenc Ifjúsági Emlékzarándoklatot, ahova nemcsak az ifjakat várják szeretettel, hanem minden unitárius embert. Az idén a 13. alkalommal rendezték meg az emlékzarándoklatot. Az unitárius teológiai hallgatók is részt vettek, és képviselték magukat. A Kolozsvári Belvárosi Unitárius Gyülekezettel együtt indultunk útnak reggel 9 órakor. Az ifjúság szokásához híven hátul fogalt magának ülőhelyet az autóbuszban. Arrafele menet az út számomra egy kissé hosszúnak tűnt, de lehet csak azért, mert a szedett-vedett csapat még nem rázódott össze. Jövet már a hangulat is fokozódott,

Old al

és a „kis” tokból a szépen szóló, minden lelket megérintő gitár is előbújt. Délután negyed kettőre a mi autóbuszunk is megérkezett, és elfoglalta helyét a parkolóban. Leszálltunk és irány a „hegy”. Ha az ember igazi zarándok akar lenni, elkerüli a felvonót, és nekifut a hegynek, hogy meghódítsa azt. Mert bizony sokan vagyunk elkényelmesedve, ellustulva és csábít a vágy, hogy a felvonót használjuk, de ha van bennünk egy kis kalandvágy, és igazi zarándoklók vagyunk, akkor gyalog vágunk neki az útnak, hiszen nem hiába hívják zarándoklatnak. Délután pontosan kettőkor, ünnepi istentisztelettel nyitották meg a 13. emlékzarándoklatot, amelyen Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész, az EUE közügyigazgatója, a Pál apostol Korinthusiakhoz írott második levél 3. fejezetének a 17. verse alapján mondott ünnepi beszédet. Ünnepi beszédében kifejtette, hogy Dávid Ferenc annak ellenére, hogy elzárták, mindig szabad maradt, mert „ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.” Büszkén vállalta a hite szerinti meggyőződését, és hűséges volt hitéhez. Mi is, mai emberek, bármit is kínál számunkra a modern világ, bármit is ajánl számunkra a globalizáció, hűségesek kell, hogy maradjunk hitünkhöz és hagyományainkhoz, amelyet büszkén kell vállalnunk. Lehet, hogy sokszor raboknak érezzük magunkat, de ne feledkezzünk meg, az Úr lelke mindig velünk lesz, és „ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.”. Az ünnepi istentisztelet után üdvözlő beszédek követték egymást. Majd az unitárius teológiai hallgatók várjátéka következett. Csodálatos

4 .

Old al

A

érzés volt számomra, hogy ott állhattam Déva

Nagyjainkra emlékezve

várának romjain és láthattam, hogy még vannak emberek, akik hisznek az unitarizmus jövőjében, és tovább fogják adni a Dávid Ferenc-i eszméket. A dévai várban a zarándoklatot a gyertya- és fáklyagyújtás zárta, ahol minden zarándokló egy gyertyával tisztelgett a reformátor előtt. Fentebb szándékosan írtam, hogy a dévai várban a zarándoklatot a gyertya- és fáklyagyújtás zárta, mert a zarándoklat végleg nem zárult le, mivel a dévai leányegyházközség mindenkit szeretettel meghívott egy forró teára, és egy kis csemegére. A dévai leányegyházközség imatermében pedig Dr. Kovács Sándor teológiai tanár tartott előadást Dávid Ferencről és így végképp megerősítette a „Kovácsok főszerepét” a 13. emlékzarándoklaton, ahogy a tanár úr fogalmazott. Ezt követően a Sepsiszentgyörgyi Kriza János Unitárius Dalárda tett pontot az i-re. Az énekek mellett egy csodálatos kopjafával ajándékozták meg a dévai leányegyházközséget.

Láng

Teológus berkekben már hagyománnyá vált az a szokás, hogy

tanárainkkal

karöltve, koszorúkkal

felszerelkezve,

Halottak napja környékén,

ellátoga-

tunk a házsongárdi temetőbe, és lerójuk kegyeletünket unitárius nagyjaink sírjai előtt. Ebben az évben is eleget tettünk ennek az örökölt hagyománynak. De egy nappal azelőtt, hogy magunkra öltöttük volna rend ruhánkat és koszorúkkal felszerelkezve ellátogattunk volna a hírneves kolozsvári „nekropoliszba”, kapát, gereblyét, seprűt és lapátot vettünk a kezünkbe, és takarítóbrigádok módjára csoportokra oszolva, megtakarítottuk a szóban forgó sírokat. Az akció

Ezek után pedig eljött az ideje, hogy elinduljunk hazafelé, lelkiismeretünket megnyugtatva, hogy leróttuk tiszteletünket Dávid Ferencnél ebben az évben is. Amint már fennebb is említettem hazafele jövet előkerült a gitár, és dalolva elindult a mi kis buszunk is Kolozsvár felé, miközben az ének utolsó sorát dúdolgattam magamban „de próféciája megmarad örökre, megmarad örökre.”

egy csütörtök délután kezdődött. Már lemenőben volt a nap a kolozsvári égbolton, amikor mi kiértünk a Házsongárdba. Mindenki, tudva melyik csoporthoz tartozik, szétszóródott a hatalmas területen. A mi csapatunk olyan sírokat kapott, mint a Brassai Sámuelé, az utolsó erdélyi polihisztoré, vagy Bölöni Farkas Sándoré, a nagy utazóé. Voltak sírok, amelyekre könnyedén rátaláltunk, de voltak olyan sírok is, amelyek elvesztek a sírrengetegben. Már esteledett, amikor elindul-

Timár Zsolt

tunk hazafelé azzal a gondolattal, hogy a követke-

5 .

ző napon vissza fogunk térni, és áhítatosabb ke-

A gyertyák csonkig égnek...!

retben fogjuk körülvenni az „öröklakókat”. Másnap, péntek reggel, a Nap fényes sugaraival újra felszökkent az égboltra, és a fellegeknek nem volt bátorságuk elállni az útját. Ennek mi, teológiai hallgatók és tanáraink örültünk a legjobban, hiszen a következő órákban nem fenyegetett bennünket a jéggé dermedés veszélye. Fel is öltöttük fekete öltönyeinket, az első- és a másodéves fiúk kezükbe vették a kicsiny koszorúkat, és útnak indultunk a házsongárdi temető felé. Elérkezve célunkhoz, neki is láttunk a koszorúzásnak. A síroknál megállva, elsőéves kollegáink

Nem is olyan rég, mi is megálltunk nagyon sok sír mellett. Volt, ami már régi emlék, és voltak friss élmények is...

az emlékezés koszorúját elhunyt testvérünk sírhantján.

Meggyújtot-

tuk a szokásos gyertyát, mélyen belenéztünk a láng pattogó, ficánkoló fényébe, és míg csonkig nem égett, elbeszélgettünk. A láng volt a postás, vagy az ürügy, mindegy. A lényeg, hogy akkor, ott voltunk, és örömünket megoszthattuk a szülővel, a nagyszülővel, vagy az örök baráttal...

közül egy-egy elmondott egy imát, majd néhány hasznos információ elhangzása után elhelyeztük

olda l

Néztél már hunyorító szemekkel halottak napján a temető szívszaggató csendjébe? ...a csend sokat mond… a ficánkoló fények is… anynyi lélek van ott, mindenki féltve őrzi gyertyái

Délután fél kettőig az egész temetőt bejártuk, sikeresen teljesítettük a napra kitűzött hivatásunkat, és mint aki jól végezte dolgát, visszain-

apró lángját… mintha ott, akkor, ha kialudna a láng, megszűnne a kapcsolat. Az a néhány perces őszinte szívbeszéd...

dultunk a bentlakás felé. Ott már várt meleg ebéd, amelyet nagy szeretettel fogyasztottunk el. Így visszaemlékezve erre az eseményre, megelégedéssel telik el a szívem, hiszen tudom, hogy őseink szelleme tovább él bennünk, a jövendőbeli lelkészekben.

Annyi minden történik velünk, és néha felbukkan a kérdés, hogy azok, kik az örökkévalóságban vannak, vajon tudják, hogy mi van velünk? Érzed a késztetést… felöltözöl jól, mert többet akarsz maradni, csak egyedül sétálsz a vi-

Adja a gondviselő egy igaz Isten, hogy az elkövetkezendő években is ellátogathassunk erre a szent helyre. Hisz, amíg az utódok emlékeznek őseikre, elődeikre, addig ők élni fognak.

lágító lelkek között… meghat a fény, és megérkezel… már voltak nála… sokan… a csonkig égett gyertyák maradéka látszik. Előkotorászod gyertyáidat, és gondosan elhelyezed őket... Meggyújtod és elkezded… érzed, hogy ott ül mellet-

Gyerő Attila

ted, a gondosan kidíszített sírja mellett… érzed,

6 .

Old al

A

Láng

hogy örül… olyan dolgokat mesélsz neki félhan-

Az idei műsor minden eddiginél érdeke-

gosan motyogva, amiket senki másnak… néha

sebb és változatosabb volt. Déva vára ódon és

látod a fényben, ahogy bólogat… és néha érzed,

dohos falai között adtuk elő, ahol szinte érintet-

puha finom kezeit, ahogyan átölelnek. Elmon-

tük a felhőket. A Kolozsvári Belvárosi Unitárius

dod, hogy hiányzik… és ő azt feleli, hogy mindig

Templomban érezni lehetett az erőt és megható-

ott van... Érzed, hogy boldog, és megköszöni az

dottságot, amit felénk sugároztak. Ekkor kaptuk

ottlétedet… lassan hűvös szellő simogatja arco-

a felkérést Gyerő Dávid főtanácsos úrtól, a

dat… menni készülsz… meggyújtasz még pár

kolozsi gyülekezet lelkészétől, hogy Kolozson is

gyertyát, hogy maradjon még belőled egy ke-

szívesen lát a gyülekezet, ők is velünk szeretné-

vés… küldesz egy csókot… és elindulsz. Ő is

nek megemlékezni egyházunk alapítójáról.

megy veled… a temető kapujáig elkísér… meg-

Vasárnap reggel elhagytuk a zajos város

ölel, és visszaküld az életedhez. Amint hazafele

határát és egy új világ tárult föl szemünk előtt.

sétálsz, érzed a könnyebbséget, még visszanézel

Csend és béke, kedves és őszinte tekintetek, hi-

a fényben úszó örök életbe és megérzed a bol-

deg, de emberséggel és tisztességgel fűtött temp-

dogságot… már nem félsz élni, mert tudod, hogy

lom. A szolgálatot Mátéfi Timea, IV. éves teoló-

utána is van élet, és míg néhány gyertya csonkig

giai hallgató végezte, amit a megemlékezés pilla-

ég, igazi kapcsolatot teremthetsz az élettel...

nata követett. Ha lehetne az élményt és a kiteljesedett érzéseket százalékban mérni, akkor ez a

Szabó Csengele

maximumot érné el a skálán. Fizikailag kihűlt testünket egy forró levessel melegítette fel, a számunkra nem ismeretlen gyülekezet. Az ebéd al-

De jó így együtt…

kalmával ismerős tekintetekbe és mosolyokba

November az emlékezés hónapja. Teme-

botlottunk, megtisztelt jelenlétével Farkas Dénes,

tőkben sétálunk, gyertyát gyújtunk azoknál, akik

Kolozs nyugalmazott lelkésze is. Az ebéd nem-

már csak lélekben vannak velünk. Megemléke-

csak testi vágyainknak tett eleget, hanem lelkün-

zünk azokról az emberekről, akikkel bensőséges

ket is kielégítette. Beszélgethettünk, igaz és tiszta

kapcsolatban voltunk, és azokról, akiknek kö-

gyermeknevetést hallgathattunk, együtt lehettünk

szönhetjük azt, amik és akik vagyunk. November

és betekintést nyerhettünk az egyházközség éle-

15. Az unitáriusok életében nem semmitmondó

tébe. Aztán az idő figyelmeztetett és újra útnak

ez a dátum. Ilyenkor egyházunk alapítójára és

indultunk, a tündérmeséből a valóságba. Indulás-

első püspökünkre emlékezünk. Az unitárius teo-

kor tüdőnket friss levegővel, lelkünket emberség-

lógiai hallgatók minden évben egy rövid összeál-

gel és eszménket bölcsességgel töltöttük fel. És

lítással emlékeznek Dávid Ferencre.

mi jól tettük, hogy elmentünk. A buszban min-

7 .

olda l

denki a maga módján összekulcsolt kezével meg-

nevetnének, s a felnőttek gondterhelt, mély sóha-

köszönte a jó Istennek a felemelő perceket, az

jait egy-egy alig látható, mégis kedves mosoly

áldott találkozást.

kísérné. Az egész világot betölti valami megfogDemény Z. Ágnes

hatatlan, mégis világosan érezhető izgalom, pezsgés, ez pedig egyet jelent: megkezdődött a viszszaszámlálás. Számolhatunk 4-től visszafele, a

Csöndesen és váratlanul…

heteket vagy adventi gyertyákat tekintve. Szá-

Text.: 1Thessz 5,2: „…mert ti magatok is

molhatunk 28-tól is, ha a napokat akarjuk egyesé-

jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint

vel kihúzni a naptárban, és számolhatunk 672-től

éjjel a tolvaj.”

is, ha az órákat vesszük, sőt, ha minden percet számolni akarunk, akkor 4O.32O percet kell el-

Kedves testvéreim!

töltenünk, amíg végre beköszönt az ünnep.

Most, hogy az adventi koszorúkon meg-

Az óra, az idő lassan pereg, vagy folydo-

gyúlt az első gyertyaszál, mi, keresztény unitárius

gál, vagy kúszik, vagy fogalmazhatnánk bárhogy,

emberek beléptünk a várakozás, az advent idősza-

a lényeg úgyis ugyanaz: fel kell készítenünk lel-

kába. Végre ebben az évben is eljött azon idő-

künket az ünnep fogadására, a Jézus születésére,

szak, amikor a mindennapjainkat kezdi meghatá-

a szeretet megerősödésére, a béke befogadására,

rozni a várakozás, a felkészülés áldott érzése, ki-

az örömre, a tisztaságra, a változásra, ha szüksé-

hívása és reménysége.

ges. Fel kell készítenünk magunkat Isten befoga-

Ez alatt a négy hét alatt minden ember

dására. Hiszen Tőle lesz teljes az ünnep, az Ő

ugyanazt várja és talán mégis mindenki mást.

jelenléte teszi békéssé keresztény mivoltunk

Minden ember ugyanarra készül fel, és mégis

egyik legnagyobb ünnepét, a karácsonyt, az Ő

mindenki teljesen másra. Hiszen mindenki a kará-

napja jön el azon a napon, amikor a lelkünk telje-

csony varázslatos ünnepét várja, minden lélek

sen felkészülve, legszebb ünneplő ruhájába öltöz-

erre hangolódik rá, már most, advent első heté-

tetve áll majd meg Isten előtt.

ben. Azonban minden lélek másként teszi, más-

Úgy tartjuk, hogy Isten országa itt van

képp éli meg a várakozást, másként ápolja lelkét,

lent a földön. Isten és az Ő „napja”, az Ő országa

hogy az szép és ünneplő legyen karácsonyra. S ez

akkor és ott jön el, ahol szeretet, béke és egyetér-

a hangulat, a lassan érlelődő és erősödő közeledés

tés lakozik. Mindezek pedig akkor költöznek kö-

az ünnephez kihat mindenre és mindenkire. Érez-

zénk, ha lelkünket tudatosan neveljük, ha napról

ni lehet a levegőben, látni lehet a tekintetekben,

napra egy kicsit ápoljuk, gyarapítjuk és érleljük.

mintha a gyermekek is élénkebben, vidámabban

Ez pedig egy folyamat, amely odafigyelést, tuda-

8 .

Old al

A

Láng

tosságot, és igen, némi erőfeszítést is igényel, de

be. Figyeljünk arra a türelemre, amivel kivárja a

folytonosan készülve minden fáradságot megér.

legalkalmasabb pillanatot arra, hogy valamivel

Az, hogy Istent, az ünnepet és mindazt, ami az-

gazdagítsa lelkünket, életünket, minket. Példát

zal jár, teljesen megéljük, egy folyamatnak kell a

kell vennünk erről a türelemről, tervezésről, vára-

részesei legyünk, és nem egy hirtelen bekövetke-

kozásról, gondosságról, odafigyelésről, és most

ző, pillanatnyi teljes megváltozásnak.

advent időszakában vegyünk példát róla. Készül-

A felkészülést meg kell tervezni lépésről

jünk csendesen, tudatosan, előrelátóan, ahogy

lépésre. Számba kell venni, hogy mi az, ami hiá-

Isten teszi, ahogy Ő lop be egy kevés szépséget

nyos bennünk, mit kell pótolni. Miből van túl

életünkbe. Nem dirrel-dúrral, látványosan, feltű-

sok, azt kisebbre kell csökkenteni, mihez kell

nően, szenzációt keltve, hanem csendben, lopa-

viszonyítani önmagunkat, valamint életünket,

kodva, türelmesen kivárva az idejét, a megfelelő

hogyan érdemes megélni a mindennapokat, és

előkészületeket megtéve, gyakran hosszas vára-

így tovább. Meg kell néznünk, hogy hányadán

kozás után, s egyszer csak ott van. Észre sem vet-

állunk a dolgainkkal és tudatosan kell készíteni

tük, hogy melyik pillanatban ért hozzánk, de

magunkat a várakozás, a felkészülés gyümölcsé-

érezzük jelenlétét.

re. Ez a gyümölcs pedig, mint minden gyümölcs

Mindez azonban nem csupán egyedül Is-

lassan érik be. Istenhez közelebb fokozatosan

tentől függ, hanem tőlünk, emberektől is. Rajtunk

lehet eljutni, életünket lépésről lépésre, türelem-

áll, hogy akarjuk-e őt az életünkbe, tőlünk függ,

mel lehet szebbé tenni. Nem tudni, hogy mikor

hogy mennyire tudatosan készülünk a fogadásá-

jön el a végeredmény, melyik lesz majd az az

ra. Hiszen ahhoz, hogy az ünnepet, Jézus születé-

áldott pillanat, csak azt lehet tudni, hogy a felké-

sének ünnepét majd méltó módon ülhessük meg,

szülés folyamata majd meghozza gyümölcsét.

egyszer szükséges, hogy Istent befogadjuk a lel-

Amint azt a felolvasott bibliai részből hallottuk, az „Úr napja úgy jön el, mint éjjel a

künkbe, hiszen nélküle nem hogy nem teljes, de értelmet sem igazán kap az ünnep.

tolvaj”. Mindannyian tisztában vagyunk azzal,

Gyertek hát, Testvéreim, készítsük lel-

hogy a tolvaj fogalmához negatív értelmet kap-

künket fokozatosan az ünnepre és várjunk türel-

csolunk, de most ne arra gondoljunk, hogy vala-

mesen. Dolgozva lelkünk építésén várjuk annak

mit ellop tőlünk Isten. Éppen ellenkezőleg, most

egyre erősebbé váló csillogását, és várjuk a pilla-

gondoljunk arra, hogy valamit becsempész min-

natot, amikor meghalljuk majd Isten szavát: Itt

dennapjainkba. Sőt, gondoljunk arra, hogy mi-

vagyok.

lyen gonddal, elővigyázattal készül minden

Tudom, hogy kényelmesebb lenne, ha

olyan pillanatra, amikor is legalább egy szemer-

mindez egyetlen pillanat alatt történne meg, ha

nyi jóságot vagy szeretetet becsempész lelkünk-

nem kellene négy egész héten keresztül figyelni

9 .

olda l

önmagunkra és környezetünkre és azt is tudom,

hibáinkat, ráébredünk arra, hogy mi is jelenti a

hogy gyakran a várakozást összekeverjük a titkos

valódi értéket életünkben. Tisztán tudjuk, hogy

vágyakozással.

mit jelent számunkra Isten, milyen szerepet tölt

Hiszen nem várjuk, hogy a készülésünknek beérjen a gyümölcse, hanem vágyjuk, hogy

be életünkben, és érezzük, hogy mekkora biztonságot ad az Ő jelenléte.

egyetlen pillanat alatt szárba is szökkenjen a mag

Kedves Testvéreim, mindez veletek is

s már le is szedhessük gyümölcsét. Talán arra

meg fog történni, csak nem minden felkészülés

vágyunk, hogy amikor majd eljön a karácsony

nélkül, egyetlen pillanat alatt. Tulajdonképpen

este, egyszerre melegebb lesz a gyertyák fénye,

rajtad áll, tőled függ, hogy mikor engeded be Is-

illatosabb lesz a fahéj. A csillagok szebben ra-

tent a szívedbe.

gyognak, a hópelyhek apró jég-szilánkjai csipke-

Ha megtervezed a fogadását, úgy, hogy az

puhaságot öltenek magukra. A fenyő zöldje élén-

ünnepre hangolod lelked, megerősíted magadban

kebb lesz, a Hold udvara kiszélesedik, az éjszaka

a békét, szeretetet, csendességben, imával várod

csendje angyali dallammá változik, és a mi szí-

Őt, akkor eljön, és te boldogan láthatod, ahogy

vünk mintha egy pillanat alatt sok millió apró

betelnek várakozásod napjai.

darabra törne, majd a következő pillanatban újra egybe forrna.

Ne egyetlen pillanatot várj hát, Testvérem, hanem egy folyamat beteljesedését, azt,

Minden darabka, minden pici szilánk

ahogy várakozásod eredményeként jön el hozzád

ugyanoda, a helyére kerül vissza, de az új szív

az ünnepi érzés és Istened. Ne világot és téged

nem úgy dobog, mint azelőtt. Az új dobogás nem

alapjaiban megrengető csoda-pillanatot várj, hi-

csupán ritmikus lüktetés, hanem dallam, csengő

szen nem így teljesedik be a várakozás csodája,

harangjáték, a mi új énünket életben tartó, csilin-

hanem úgy, hogy életedbe lassan, türelmesen be-

gelő harmónia-dallam. Talán azt várjuk, hogy a

lopakodva, nagy költőnk szavaival élve, majd

pillanat szentségében újjászülető szívvel minden

„csöndesen és váratlanul” átölel az Isten.

érzésünk és gondolatunk is újjászületik. Egyszer-

Ámen

re tudni fogjuk, hogy miért is vagyunk a világban, honnan indultunk, mi a célunk, mit miért

Molnár Imola

teszünk. Kik azok, akiket igazán szeretünk, tisztán, világosan látjuk lelki szemeink előtt a holnapot eseményeivel, és azon személyekkel együtt,

Tanítómese

akiknek soha nem akarjuk elengedni a kezét.

Érdekes történet, egy szolgalegényről

Hirtelen biztosan emlékszünk mindenre, amiért

szól, aki a jegyzőnél napszámban dolgozik. Arra

életünk folyamán hálásak lehetünk, felismerjük

kéri gazdája, hogy menjen ki a mezőre a lovak-

1 0 .

Olda l

A

Láng

kal és vigyen magával taligát, ekét. Másnap reg-

rű, többször mártogatja a csontos húsdarabot a

gel a fiú már szántáshoz készülődő időben jelen

hideg puliszkához, amíg el nem fogy. Jót iszik a

van a jegyzői háznál, szekérbe fogja a jól meg-

kút hideg vizéből, nagy dologra készül. Otthon

csutakolt lovakat és kihajt a jegyző udvaráról.

még munka vár rá, az uraság elengedi.

Nem álmos, neki nem szabadott soha az lenni. Egy szabó fia, öt testvére van.

Ványolni viszi szabó apja posztóját, megesteledik vele, tökmagolajos kenyér a vacsorája.

A falut elhagyván, ostorával bíztatja a

A finom posztó éjjeli csöndben érkezik haza. Rö-

jobbról befogott szürkét, balról a Csillag sebes

videt alszik, hiszen szabó fia. Nap még nincs a

vérű, őt nem kell. A lovak már ismerik a helyet

reggeli égen, amikor a szolgalegény munkára ké-

és meg is állnak, gyeplőjét a szekér lőcsére

szen áll a jegyzői portán. A jegyző morcos, de

akasztja, kiemeli a taligát, az ekét. Majd eléje

hallatja parancsát, vetni megy a szolgalegény, ő

fogja a lovakat. Először próbaszántást végez, az-

sem érti, hiszen tegnap szántott. Ott pihen a vet-

tán enged a taliga láncán és mély barázdát szánt

nivaló mag a szekér derekában, egy jól bekötö-

a holdnyi területen. Többször fordul, a lovak is

zött zsákban, világosodik mikor a szekér elhagyja

gőzölögnek, sovány arcán neki is barázdákat

az utolsó házat. Megérkezik a frissen szántott

szánt a munka vize. A faluban a harangozónak

földre, ingujját föltűri, vetni készül. Ügyes moz-

még eszében sincs a déli harangszó megszólalta-

dulattal leveszi, majd kioldja a furcsa zsákot. El-

tása, mikor a szolgalegény az utolsó barázdát

sápad, gyönge lábai megremegnek, belemarkol,

szántja.

szorítja az öklében levő földet, átkos fohászok

A lovak a lőcsös szekér mellé érnek,

hagyják el gyönge állát, magát sértegeti, tudja

megállnak, fújtatnak párat, amíg a taliga és az

mit felejtett. A lovak patkói szikrákat hánynak a

eke a szekér derekában nem pihen. Valamit érez,

köves úton, vágtatva érkezik a jegyzői ház elé.

valamit elfelejtett, a tarisznyából előkerül egy

Most nem nyit kaput, nem bajlódik, remegve fog-

farkaslaki borvizes korsó, szomját kioltja, gondo-

ja össze a nyitott zsák nyakát, lihegve viszi ura

latát elfojtja és már indulnak is.

elé, kiönti és nem szól. Lesütött fejjel áll meg

Lassan nyikorog a ráfos kerék a hazave-

előtte, megborzad mikor az utolsó nyers gally is

zető úton, a harangozó is a templom tornya fele

kiesik a zsákból. A jegyző bölcs és tanítóan vála-

veszi az útját, amikor a szolgalegény kinyitja a

szol: „Ma nem vetni küldtelek, tisztelni a mun-

jegyző kapuját, majd behajt. Kifogja a lovakat, a

kát, az asztalra kerülő kenyeret! Tegnap végeztél

csűrből szénát vet nekik. Helyére kerül az eke és

a szántassal, láttam, kijártam az esti órában, de az

a vele járó taliga, most megint érez valamit, amit

eke és a taliga lábad előtt heverő nyers gallyak-

elfelejtett. Befejezettnek érzi munkáját, és ebéd-

kal maradt tele. Én lemosattam az eke élét, a tali-

jére talál a kút hűvös árnyékában. Ebédje egysze-

ga kerekét. Azért, hogy a sarat vidd vissza és ne

1 1 . old al

hozd többé ekéd úgy haza, hogy rajta legyen a szántóföld nyers gallya. Híre ment, hogy a szolgalegény az ekét gallyason hagyta, és a leckét jól megtanulta.

Hideg volt. Kívül. Ajkának lehelete ködpáraként lebegett a szobában. Télen az ember olyan elveszett. Télen minden borzasztó megtörténhet. Például háború. Télen kirúghatják az embert az állásából.

Szilágyi Szilamér

Bíztató szavakat várt. „Mindjárt itt a karácsony!” „Jaj! Mit vásároljak a szüleimnek aján-

Unus, Unitas

dékba?” – kérdezte sóhajtva keserűségében.

egy az Isten, egy az ember

Kabátot vett magára. Úgy tett, mintha a

egy a Világegyetemmel

kabát gallérja megvédené a hidegtől. Bevágta

egységben van egyénekkel

maga mögött az ajtót és elindult a sárosan kí-

egyházában a Lélekkel

gyózó utcákon. Este volt. Sötét arctalan alakok

egy a testtel s egy a vérrel

siettek el mellette. Némelyikük dörmögött vala-

egyenrangú a testvérrel

mit az orra alatt, de ő csak még jobban behúzta

egybekel az egyveleggel

fejébe kalapját, hogy ne halljon senkit. Egy-két

vagy nem vegyül egyebekkel

jó nő is elment mellette, akik után a fejét azért

csak az Eggyel egylényegül

meg-megfordította. A kirakatok ragyogó vilá-

s magányában nincs egyedül

gosságban úsztak. Meleget ígértek jó áron. A

de egyébként az út mindegy

villanyoszlopon fényesen vibráló színváltós

mindegyik vége egyremegy

felirat hirdette az újévet. A templomharangok

egyszer egy csak eggyel egyez

zörögtek. Hat óra. Mélyebbeket lélegzett és

az ember egyazon porrá lesz.

gyorsabbra vette lépteinek ritmusát... Ahogy mindig is szokta, ha hallja az óra csörgését.

Albert N. Ákos

A templom előtt megállt és sírva fakadt. „Senki nem látja meg, hogy ősszel miként hullnak le a levelek! Egyszerre csak eltűnnek!... Az

Templomok Tükre Igen. Az idő lehűl novemberben. Ábel zaklatottan ébredt. „Már megint advent van!” – Fortyant fel, majd kilépett bal lábával az ágyból.

embernek hozzá kell szoknia a fagyhoz...” Egyedül állt az óriási hidegben. Szinte senki nem látta. Berohant a templomba.

1 2 .

Olda l

A

Láng

„Mikor elhagytak,

örömmel fogadott el. „Milyen angyaliak a dider-

mikor a lelkem roska-

gő kislányok!” Felvillanyozódva folytatta útját

dozva vittem, csönde-

hazafelé. Jó néhány szembejövőben régi osztály-

sen és váratlanul átölelt

társát, rokonát, családi barátját ismerte fel, akiket

az Isten. Nem harsoná-

szelíd mosollyal köszöntött, megemelve kalapját.

val, hanem jött néma, igaz öleléssel, nem jött

Már későre járt, amikor hullni kezdett a hó, fehér

szép, tüzes nappalon, de háborús éjjel. És megva-

leplet vonva a vidáman kanyargó utcákra. Otthon

kultak hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, de őt, a

a kemence melege várta. Csendesen hajtotta be

fényest, nagyszerűt, mindörökre látom.”

maga mögött az ajtót, nehogy megzavarja ked-

Ámen.

venc házimalacának álmát.

Felpattant a templomajtó s cserépkályhák langyos levegője szivárgott ki az ajtónyíláson.

„Jaj! Mikor fogok már együtt ünnepelni a családommal?” − sóhajtott fel izgatott örömében.

Mikor már teljesen kitárult, látni lehetett, ahogyan a kellemes melegben feloldódott emberek

Testvéreire, szüleire és nagyszüleire gondolt, s általuk merített újabb erőt hitéhez. Télen az ember olyan derűs. Télen sok

együtt áramlanak kifelé. Nem állt meg senki. Folytak lassan ki az utcára, majd tovább utcáról utcára, mint a folyó, amelynek minden cseppje egymásba kapaszkodik, amikor belepi a földeket tavaszi áradáskor.

felemelő esemény történhet. Például karácsony. Télen egymásra találhatnak bolyongó lelkek. Meleg volt. Belül. Szemében a szeretet tűzként sugárzott s bevilágította az egész szobát.

„Áprilisban a fák ismét kirügyeznek, ismét leve-

„És ismét advent!” ujjongott örömében,

leket hajtanak, de lehet, hogy már márciusban!

majd jobbjába kapva legszebb karácsonyi mesés-

Ezt mindenki figyeli... Az embernek nem kell

könyvét, bebújt az ágyba.

folyton fagyoskodnia...” – gondolta magában.

Békésen szenderedett el Ábel.

Zsebre dugott kézzel lassan bandukolt

Novemberben lehűl az idő. Igen

hazafelé. Órája nem volt, nem tudta mennyi az idő, de a harangok zenés játékából sejtette, hogy

Albert N. Ákos

nincs miért sietnie. A jelzőlámpa ráérős ritmusú sárga fényének pillogása jelezte, hogy jelenleg nincs nagy forgalom, nyugodtan át lehet kelni. A kirakatok előtt járt, amikor a neonfényben megpillantott egy csendesen álldogáló gyufaárus kislányt. „Kellemes ünnepeket!” − üdvözölte

Miért történik minden úgy, ahogy történik? Isten akarja? Az emberiség egyik kedvenc foglalkozása

s

az okfejtegetés, a miértekkel való foglalkozás.

meghívta egy pohár meleg teára, melyet a lány

Gondoljunk csak bele, mindennapjainkban hány-

1 3 . old al

szor tesszük fel a miért kérdés különböző fajtáit

művét hallgathatjuk, miközben arról olvashatunk,

és milyen célból?

hogy Kínában kifejlesztették az önmagát megsütő

Számomra az okfejtegetés két részre osztható: az egyik az egyszerű, hétköznapi miért, ami

krumplit (valószínű ez utóbbira sem kell sokat várni már).

az ember helyzetét legitimálja egy adott pillanat-

S hogy mindez miért történt és alakult így

ban. Ez a miért pont én? miért pont most? miért

a történelem folyamán? Hogy Isten akarta-e vagy

pont nekem és velem? kérdéskör, amit sokszor

sem, hogy gyermekeit állandóan a kíváncsiság és

akkor teszünk fel magunknak és a világnak, ami-

az elégedetlenség, vagy éppenséggel a pozitív

kor nem sikerül valamit elérni, amikor valami

többre vágyás hajtsa? Hiszem, hogy igen. Unitá-

csapás ér vagy épp rossz hangulatban vagyunk.

riusként hiszek a fejlődésben, a haladás pozitívu-

Ezek általánosak, mindennapjaink és letargikus

mában, abban, hogy Isten is azt akarja, hogy

állapotaink része. Válasz nem kell rá, mert ezen

megfejtsük a miérteket, másképp nem lenne dol-

kérdések igazi célja az, hogy megnyugtassa a hiú

gunk a földön.

énünket, és elringassa abba a tudatba, hogy na

Számomra viszont a legnagyobb kihívás

ugye, hogy megint velem történnek a rossz dol-

megtalálni azt a miértet, aminek a válaszát én

gok, és ugye megint nekem kell szenvedni. Emberi

magam jelentem, azzal az isteni szikrával ami

játszma, hiúságunk táplálója.

csak és kizárólag bennem rejlik.

A másik okfejtés, valódi kérdésfeltevés és valódi válaszok megfejtése. Ennek köszönhetem,

Jobbágy Júlia

hogy egy csatolmányban pillanatok alatt elküldhetem ezt az irományt a címzettnek, hogy perceken belül édesapámmal beszélgethetek még akkor

Várod?

is, ha több kilométer távolságra van tőlem és így

Amikor elérkezik advent időszaka, mindig

tovább. Mindez az emberi kíváncsiság és talán

különös érzések lesznek úrrá rajtam. Érezni lehet

néha a szerencsés véletlenek gyümölcse, aminek

a levegőben, a meghitt családi fészkekben, a füs-

köszönhetően már nem tapogatózunk sok téma-

tös kávézókban, a túlzsúfolt bevásárlóközpontok-

körben, hanem perceken belül választ tudunk adni

ban, hogy valami nagy feszültség van kialakuló-

kérdésekre és meg tudunk fejteni dolgokat. Hatal-

ban, ami pár hét múlva eléri végkifejletét. Akar-

mas épületeket építhetünk, ha elszánjuk magunkat

va-akaratlanul mindenki belesodródik ebbe a zsi-

órákon belül Törökországban ülhetünk és valame-

bongásba, és a négy hét alatti várakozásban én

lyik csodálatos teraszon ihatjuk az üdítő almateát,

szükségét érzem annak, hogy végigjárjam azt a

vagy éppenséggel szobánkban ülve néhány kattin-

belső zarándokutat, amely elvezet egy letisztul-

tással Liszt Ferenc Szerelmi álmok című remek-

tabb, békésebb és befogadóbb ünnepi önmagam-

1 4 .

Olda

A

hoz.

Láng

istenközelibbé formálták adventi „utazásunkat”. Bizonyára, kedves Olvasó, te is éreztél

Zenész barátainkkal olyan ajándékot próbáltunk

vagy érzel hasonlót! Nos, ezért találta ki néhány

elvinni a különböző gyülekezetekbe e négy va-

ember azt az istentiszteleti formát, amelyet ad-

sárnap alatt, amelyhez fogható eddig talán nem

vent időszakában, unitárius berkekben talán így

volt, de amely egyszerűen szeretetből és megosz-

emlegetnek: „Várod?”. Teológiai hallgatók ál-

tási vágyból született, hogy valami maradandót

modtak egy nagyot, szőtték terveiket, aztán,

hagyjon maga után a megfáradt, tanácstalan vagy

ahogy történni szokott az igazán megálmodott

töltődésre vágyó, didergő lelkekbe!

álmokkal, úgy ez is gyakorlati beteljesülést nyert,

Mátéfi Timea

mert hittünk benne! Szavak formálódtak mondatokká, hangok dallamokká, emberek közösségekké, s közben természetesen mindig adódtak vá-

,,Adventus Domini”

ratlan buktatók, de a terv mégis megvalósulni

A felszínre tört önmagam

vágyott Kolozsvártól Sepsiszentgyörgyig, Csík-

Kilométereket utaztam, hogy megérkez-

szeredától Marosvásárhelyig, Székelyudvarhely-

zek oda, ahol annyira szeretnek, ahonnan elindul-

től Székelykeresztúrig.

tam, ahol hiányomat érzik, és ahova visszavár-

Én hiszem, hogy nem hiába van adva nekünk ez az adventi, négy, teljes hét! Nem csak azért

nak. Ilyen várakozással teli napok után zuhantam szüleim, testvérem karjába. Megérkeztem.

van ez az időszak, hogy külsőleg rendbe tegyünk

Vasárnap az Isten házából fellelkesülten

magunk körül mindent, hiszen a lényeg: a belső.

hazaérve figyeltem a koszorút belobogó gyertya

Ahogyan az életérték is belülről fakadó, úgy kell

lángját. Néztem, ahogyan pislákol, egyszerre el-

az ünnepi hangulat is bensőnkből áradjon kifelé.

gyengül fénye, majd újra felerősödik, merengtem

Előbb odabent kell érezzük a várakozást, majd a

a légáramlatok táncában résztvevő lángocska su-

beteljesült örömöt! Sötétben járunk, és az újjá-

hanásában.

születést hozó fény csak a szeretet ünnepén tölti

Magamat fedeztem fel benne. Isten egyik

be majd életünket, amikor mi is ott állunk majd a

szeretett gyermekét a maga gyengeségeivel,

jászolbölcső mellett. Ám erre fel kell készítsük

gyarlóságaival, erényeivel, szépségével. Ültem

lelkünket! Nem érhet felkészületlenül bennünket

egymagam a szoba csendjében, és figyeltem a

az ünnep, mert akkor örülni sem tudunk neki!

lángot, és a lángban önmagam.

Együtt várakoztunk, és várakozunk kis és

Eszembe jutott sok elmulasztott feladat,

nagy közösségekben, együtt daloltunk, és éltünk

rossz gondolat és tett, sok ki nem mondott szó.

meg mélységeket, magasságokat, melyek talán

Felidéztem a múlt boldog pillanatait, a megélt

másabbá,

szépségeket. Arcok sokasága tűnt fel előttem.

gazdagabbá,

élménytelibbé,

1 5 . old al

Ezek között láttam zord tekinteteket, gúnyos vi-

lani az angyali szózatot. Próbáltam magam lelas-

gyorokat. Ismerős arcokat, akik fájdalmat okoztak

sítani. Pár elmélkedő perc elég ahhoz, hogy ha-

nekem, megbántottak, és csalárd módon kiszol-

mar átsurranjunk az

gáltattak a maguk gonoszságaiknak. Ismerős ar-

adventi úton és ló-

cokat, akik szeretnek engem hibáim, gyengesége-

halálában beessünk

im, és gyarlóságaim ellenére is.

a karácsonyfa alá?

Az indulatok közepette törtek felszínre

Nem! Itt az idő,

belőlem a gondolatok. Lehet, hogy az elmúlt idő-

hogy

szakban sok meggondolatlan szó hagyta el ajkam,

várni, hogy napról napra történjen valami, ami a

lehet, hogy sok rossz gondolatot szült meg a szí-

teljesség felé vezet el bennünket, itt az idő, hogy

vem, de mindemellett tettem, szóltam jót és szé-

őszinték legyünk önmagunkhoz és a jó Istenhez,

pet, Istennek tetszőt, az Ő gyermekéhez méltót.

itt az idő, hogy a lelkiekkel is foglalkozzunk,

És ha én is akarom, Isten megbocsát nekem, nem

hogy belső szobánkban, ajtónkat bezárva imád-

vet el magától, érdemeim szerint nem büntet. Kö-

kozzunk, gondolkodjunk, érezzünk és érzékel-

rülöttem sok millió ember él, sokan még létezé-

jünk.

élvezzünk

semről sem tudnak, a pár száz ismerős között

Már az autóbuszból figyelem az utcák sö-

vannak rosszat akarók, de hála a jó Istennek, van,

tétségét megtörő fényfoszlányokat. Hiányzik a

aki szeret, akinek én értékes, megbecsülendő drá-

gyertya fénye. De ez az ünnepkör ígér még há-

gakő vagyok. Rájöttem, hogy ez a fontos! Tehát

rom gyertyagyújtást, új érzésekkel, gondolatok-

hiába kesergek.

kal. Várom mindezeket. És majd, ha a jó Isten is

Tükörként lobogott előttem az első láng. Az ő ragyogása elég volt ahhoz, hogy tisztán lás-

megsegít, egy másmilyen várakozás után zuhanok ismét szüleim szerető karjaiba.

sak. Most már értem, hogy milyennek kell lennie a karácsonyt megelőző négy hétnek, most már tudom,

hogy

mi

az

a

,,lelki

Bencze Zsuzsánna

tisztulás’’

és ,,megigazulás’’, most már kezdem érteni, hogy mit jelent ,,bűnbánatot tartva járulni az úr asztalához, hogy annak méltó vendégei legyünk’’.

Túl az Óperencián Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás ten-

A gyertya fényében égve úgy szerettem

geren is túl, ahol a kurta farkú malac túr… gon-

volna, ha másodpercek alatt át lehetne suhanni az

dolom senkinek sem ismeretlenek ezek a szavak,

advent csendes, olykor a sötétségbe vesző pillana-

és egyből gyerekkorának kedves meséi jutnak

tain. Úgy szerettem volna már a betlehemi csillag

eszébe. Azonban egy ideje nekünk, bentlakóknak

fényességére tekinteni. Úgy szerettem volna hal-

más is eszünkbe jut. A hagyományokhoz híven,

1 6 .

Olda l

A

Láng

idén is megrendezésre került a bentlakási gólya-

Utaztál már vonaton? Gondolom, hogy

bál. Idén megpróbáltuk ide varázsolni a mesék

igen. És mit láttál az ablakon keresztül? Hát

világát,

mindazt – válaszolod, kedves Olvasó – ami mel-

annak

csodáival,

szereplőivel,

próbatételeivel együtt.

lett elhaladtam. Láttad a tájat, a fákat, a házakat,

A mese a három vitéz legényről szólt, akik elin-

az embereket, az állatokat…. Vagy nem is láttál

dulnak szerencsét próbálni. Az úton természete-

semmit, mert a redőny le volt húzva? Végül is

sen különböző próbákat kellett teljesíteniük, azon-

mindegy. Ugyanoda érkeztél. Redőnnyel vagy

ban a vitéz legények mégsem voltak olyan vité-

nélküle.

zek, ezért az elsőévesek segítségét kérték. Csalafintábbnál csalafintább próbák voltak ezek: almát szedtek úgy, hogy nem használják a kezüket, sőt, nem is állhattak lábon; izomzatukat edzették, hogy kiszabadíthassák Csizmás Kandúrt, akinek a ház ráesett a farkára; találós kérdésre válaszoltak; kiszabadították Mézi barátnőjét a kemencéből. Egy szó mint száz, kitűnően teljesítették a próbákat, bebizonyították, hogy helyük van a bentlakásban.

Mielőtt még megérkeznénk, maradjunk egy kicsit az úton, a várakozás időszakában.

Gondolkodtál

már azon, hogy egész életedben csak vársz valamire? Várod a havat, a napsütést, hogy elindulj, hogy megérkezz… várod a Mikulást, várod a karácsonyt és a szilvesztert. Ez mind

Végül a vitéz legények meglelték méltó jutalmukat, rátaláltak életük szerelmére, világra szóló lakodalmat rendeztek…s talán még most is tart, ha lábuk el nem kopott a sok tánctól.

nagyon helyes, de megkérdezhetem, hogy mivel és hogyan töltöd az idődet, amely szemtelenül ékelődik két várva várt esemény közé. Szakítasz időt arra, hogy ráhangolódj arra, amit vársz, hogy

Szász Tünde

érezd a hideget, a meleget, a barátságot, a szeretetet, az ajándékozás örömét, az újév reménységét…, hogy magadba fordulj és ne csak átrohanj

Advent – Karácsony- Várod már?

az eseményeken? Hányszor lested a jövődet, de közben megfeledkeztél a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de még a jelent sem élted meg.

Elindultunk, sőt már javában az úton vagyunk. Te is utas vagy? Mindenképpen. Ha akarod, ha nem akkor is átéled a karácsonyt megelőző adventi időszakot. Azonban nem mindegy, hogy mindezt hogyan teszed.

Szerencsére még nincs karácsony, még átélheted a várakozást. Még elmélyülhetsz a karácsonyi gondolatokban, esténként elcsendesedhetsz az adventi gyertyák fényénél, összekulcsolt kézzel

1 7 . old al

hálát adhatsz Teremtődnek, minden egyes pillanatért, amelyet megélhetsz.

1986 óta minden december közepén Betlehemben a Születéská-

Minden ilyen ajándékba kapott pillanatot élj át a lehető legmélyebben, mert ezek csak egyszeriek, megismételhetetlen alkalmak.

polna örökégő mécseséről gyertyát gyújtanak. Ezt követően elindul a láng féltve, vigyázva,

Elfelejtettem megkérdezni, hogy mit is

őrizve, ápolva, hozzá imádkozva, benne bízva,

vársz igazából? Egy eszményi, szeretetteljes, hit-

tovább adva kézről kézre, viharlámpásról vihar-

ben gazdag ünnepet? Megérkezik. A tiéd lesz!

lámpásra, előbb repülőn, majd autóbuszokon,

Bartha Alpár

hogy eljuthasson minden ember otthonába. Ez az aprócska láng jelképezi azt a szeretetet, amely mindennapi életünk része kellene hogy legyen,

A betlehemi Szeretet Láng

nem csak ünnepekkor. A szeretet ünnepére várakozva jobban tu-

„A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.” (Mt. 5,

dunk örülni a kicsiny, de szívből jövő ajándékoknak. Kérlek, fogadjátok tőlem szeretettel eme szerény ajándékot, amely karácsony estéjén bevilágítja az egész földet, s melynek kicsiny lángja

15) A karácsonynak titka van. Szépséges titka, üzenete. Sorra fogynak a gyertyák az adventi koszorún. Sokasodnak a meglepetések és az ember ilyentájt valahogy jobban vágyik a szeretetre. Havas utakon, pocsolyákba taposva elmegy a templomba, hogy ott megtalálja a Szeretetet, amelyre lelke vágyakozik. „Egy lángot adok, ápold, add tovább, és gondozd híven.” – jutnak eszünkbe Reményik Sándor szavai. Ezen alkalommal egy aprócska

minden embert összefog ez ünnep alkalmával. Vigyétek ti is el otthonaitokba és osszátok meg a betlehemi Szeretet Lángot, hogy fénye világítsa be házaitokat és szíveiteket. S ha majd kialszik a gyertya, arra kérlek, továbbra is ápoljátok, adjátok tovább és gondozzátok híven a Szeretet Lángját, hogy egész évben égjen, lobogjon ez az aprócska láng és ne tudja senki és semmi kioltani, hogy majd következő karácsonykor újra tudjátok gyújtani a gyertyákat.

lángot szeretnék házatokba, szíveitekbe gyújtani. Azt a lángot, amely karácsony estéjén bevilágítja az egész földet.

Szabó Ágnes

1 8 .

Olda l

A

A karácsonyi énekből kelt segítség Gyerő Attila

Havas tájon, apró szánkó szalad gyorsan, mint a szél. Két pej lónak hosszú lába száguld, hogy már le se ér. Porzik a hó a szán nyomán szalad a két pej ló, mind kettőnek a nyakán csengő szól, jaj de jó!

Felcsendül a csengő hangja, elhangzik az messze, visszaveri a nagyerdő, és annak a csendje. A szánon hét szép gyermek gubbaszt, kezük bizony fázik, de szívükben ég már a láng s ajkuk dalra vágyik.

Szalad a szán, porzik a hó, megszólal egy kis hang: „Karácsonynak éjszakáján szól otthon a harang. A templomban áldás hangzik, hálaének csendül, a szeretet ott lakozik, és nincsen senki egyedül.

Gyertek, mi is, barátaim, fogjuk össze kezünk, és a kis Jézusért mi is hálaéneket zengjünk!” Megszólal a hét kis gyermek, felcsendül az ének, Karácsonynak éjszakáján, szárnya kel a „Csendes éjnek.”

Fenn az égen a csillagok, már ők is felragyognak, és egy közülük szebben ragyog, utat mutat a szánkónak. Vágtat a két ló, porzik a friss hó, fenn a mennyben meg is szólal a víg trombitaszó.

Ének közben harang csendül, torony látszik messze, „Hazaértünk!” kiáltanak a gyermekek egyszerre. Víg hangjukon szebben cseng a karácsonyi ének, És aznap este ott a templomban mondanak hálát Istennek.

Láng

1 9 . old al

Év végi memento „Maradj mindig ugyanilyen…” – bíztat a Tunyogi Rock Band. De akkor mi a helyzet az újévi fogadalmakkal?... Talán az, hogy nagyon meg kell gondolnunk azt, hogy miben, illetve mennyiben kell önmagunkon, szokásainkon változtatni. Mérlegelnünk kell, hogy mi az, amit eddig (a szó legtágabb értelmébe véve) „rosszul” tettünk, és mi az, amit (a szó legszűkebb értelmébe véve) jól tettünk. Vessünk számot az ehhez az évhez fűzött félelmeinkről. Érdemes volt aggódni azért, ami bekövetkezhetett volna ebben a már-már elmúlt esztendőben? Érdemes volt elhatározni a tavalyi év végén egy pohár pezsgővel a kezünkben, hogy az idén majd ezt vagy amazt a „hatalmas” tervünket fogjuk magabiztosan kivitelezni? Ha arra a válaszra jutunk, hogy igen, akkor (sértődés ne essen) de csak az emberi kicsinyes nagyképűség szólal meg bennünk, mert sok minden van, ami már nem rajtunk múlik… Sok minden van, ami minket, már nem hogy meghalad, de soha nem is tartozott a hatáskörünkbe… Most úgy gondolom, hogy az ember nem tehet a saját sorsáért, vagy nem vitelezheti ki a terveit?... Egyáltalán nem… Én nem ezt írom, hanem azt, hogy ahelyett, hogy divatos, gyakran erőnket meghaladó fogadalmakat tennénk, inkább azt mondjuk el az idén december 31-én éjfélkor: „ha az Úr akarja és élünk, ím, ezt vagy amazt fogjuk cselekedni”…

S ha az elmúlt év utolsó pillanataiban így cselekszünk, akkor ezt tartsuk be, ne csak az újév első pillanatában, első heteiben, első pár hónapjában, hanem egész évben. Maradjunk olyanok, akik bíznak Istenben, mert így sokkal könynyebb élni… Sokkal könnyebb elfogadni a dolgainkat… Sokkal könnyebb megszabadulni a félelmeinktől… Sokkal szebb élni. Márpedig az Úr akarja, hogy nekünk jó, szép és könnyebb legyen… Nemcsak azt a fajta bölcsességünket kell megmutatni, hogy tudjuk mik a hibáink, hiányosságaink, hogy mit teszünk (a szó legtágabb értelmébe véve) „rosszul”, hanem arról a bölcsességről tegyünk bizonyságot, hogy tudjuk mire vagyunk képesek, mit teszünk (a szó legszűkebb értelmébe véve) jól, és hogyan tudunk együtt élni a világgal és Istennel úgy, hogy közben elfogadjuk: vannak dolgok, melyek az új évben sem fognak úgy alakulni ahogyan azt mi szeretnénk, vagy elképzeltük. Vannak dolgok, amiket nem tudunk megváltoztatni, van, amit nem értünk meg egyik pillanatról a másikra, és nem vagyunk mindentudó-mindenhatók. Miután magunk mögé tekintettünk, nézzünk magunk elé, a szó szoros értelmében, rebegjük el a fentebb idézett bibliai verset és maradjunk olyanok, akik ezt szem előtt tartják… Ha pedig már egy pár éve ezt tesszük, akkor néha hallgassuk meg Tunyogit, és valóban maradjunk mindig ugyanilyenek…

Molnár Imola

2 0 . old al

Krónika „Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után.” Jel 1,19

2010. okt. 27: Különleges önképzőkör. Incredible India címen egy élménydús előadáson vehettünk részt, melyet Czire Szabolcs és Koppándi Botond tanár urak tartottak. 2010. okt. 28: Kapákkal, ásókkal, seprűkkel elindultunk a házsongárdi temetőbe, hogy unitárius vallásunk nagy embereinek sírjait rendbe tegyük. 2010. okt. 29: Megkoszorúztuk a sírokat és megemlékeztünk egyházunk kiemelkedő tagjaira. Az emléksétát Dr. Kovács Sándor tanár úr vezette. 2010. nov. 2: Dávid Ferenc-emlékünnepély összeállítása (Molnár Imola, IV. éves teol. hallg.) 2010. nov. 7: Temetés Torockón. Demény Ágnes teológus társunk édesapja eltávozott az élők sorából. 2010. nov. 14: Megemlékezés Dávid Ferencre a Kolozsvári Belvárosi Unitárius Templomban, szolgálatot végzett Mátéfi Timea, IV. éves teológiai hallgató. 2010. nov. 18: Teológusok gólyabálja a Protestáns Teológia Intézetben. 2010. nov. 20: Kiszállás Kolozsra, az ottani gyülekezetet megörvendeztettük a Dávid Ferenc műsorral, a szószéki szolgálatot Mátéfi Timea végezte. 2010. nov. 25: Megtartottuk az unitárius bentlakás gólyabálját. A rendezvény témája a mese volt. A mesék főhőseihez hasonló próbákat kellett kiálljanak a gólyák. 

Az órákra becsületesen eljárunk, tanulmányainkat lelkiismeretesen végezzük! Főszerkesztő: Bencze Zsuzsánna Tördelőszerkesztő: Gyerő Attila Korrektor: Ternei Orsolya Beáta A szerkesztőség címe: B-dul 21 Decembrie nr.9., 400105 KOLOZSVÁR/Cluj-Napoca email:[email protected]

A Láng Megjelenik az Unitárius Egyház támogatásával, Kolozsvárott.