A Közlekedési Érdekvédelmi Körök Szövetségének lapja

2012. II. évfolyam 1. szám

Az egész több, mint a részek összege

www.keks.hu

A Közlekedési Érdekvédelmi Körök Szövetségének lapja

A BKV és a Kollektív Szerződés

demonstrációk

Lássuk a medvét!

Március 15. emlékezete

Még kér a nép…

| Nyomásgyakorlás, vagy szabályos munkavégzés? | pár szó A malév csődjéről

Ti mondtátok… Az összefogásról, a szakszervezetek által szervezett közös akciókról… előszó

Gulyás Istvánné, diszpécser A koromból adódóan nem a fizetésem vásárlóértékének csökkenése és a folyamatosan romló életminőségem zavar most elsősorban, hanem az, hogy megmarad-e a munkahelyem. Az összefogás erejében hiszek, mert csak együtt lehetünk eredményesek.

Nagy 9 László, autóbuszvezető Szerintem a jelen politikai helyzetben a szakszervezeteink nem tudják érvényesíteni az akaratukat. Eddig abban a hitben éltem, hogy én majd innen, az első munkahelyemről fogok valamikor nyugdíjba menni. Ahogy most áll a helyzet, ebben már korántsem vagyok olyan biztos. Sem abban, hogy évek múlva is lesz BKV, sem abban, hogy lesz majd egyszer szerény, de tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjam.

Rozs Péter, zsírzó Szerintem eredményes lesz az összefogás. Bízom benne, hogy megmarad minden munkahely a BKV-nál, és a Kollektív Szerződést is mielőbb újra megkötik. Az eddigi munka- és bérezési körülmények megtartása érdekében szakszervezeti tagként támogatom a szakszervezetek minden erre irányuló lépését.

Tóth István, Galicza Kata, autóbuszvezető Eredményes lesz! Nehéz feladat vár az érdekképviseletekre, de hiszem, hogy a közös erőfeszítéseink meghozzák a kitartásunk gyümölcsét. Hosszú és kemény csata lesz az biztos! Régóta vagyok tagja az egyik buszos szakszervezetnek, és még sosem csalódtam a vezetésben. Most sem akarok!

vonalszerelő Kicsit elcsúszott az aktivitás kezdete. Hamarabb is lehetett volna a tárgyalások mellett és helyett demonstrálni, hogy ezzel nyomatékot adjunk követeléseinknek. Sorsfordító heteknek és hónapoknak nézünk elébe, de én bizakodom, hogy sikeresek lesznek az akciók.

impresszum KEKSZ-PRESSZ  A KözlekedésiÉrdekvédelmi Körök Szövetségének lapja  Kiadja: Közlekedési Érdekvédelmi Körök Szövetsége  Felelős Kiadó: Nemes Gábor 06-20-4599111 [email protected]  Nyomda: Premiernyomda premiernyomda.hu  Főszerkesztő: Hangyási Géza  Az újságot készítik: Gergely Róbert, Gyebnár István, Géza, Naszályi2012 Gábor,március Nemes Gábor, Tengereczki Pál, Vasi Csaba  www.keks.hu 2Hangyási keksz-pressz

A

mikor az ember a munkáját végzi, sokszor számol, előkészül, következtetéseket von le annak érdekében, hogy sikeres és eredményes legyen, amit csinál, mert nagyon fontos az előreláthatóság. A feladatokat általában nem egyedül végezzük el. Kapcsolatokat építünk, partnereket keresünk és sok esetben egy egész nagycsalád küzd a kitűzött célokért, ezen belül felelős mindenki a saját tevékenységéért. Ilyen nagycsalád, vagy már csak ilyen volt a BKV, ahol mindig is fontosak voltak az emberi kapcsolatok az emberi értékek és a mai napig vallom, hogy e nélkül hosszú távú eredmény nem érhető el. A világ változik és a számok, a gazdaságosság fontosabbá válik, mint az ember. Ezzel szembesülünk most, amikor a politika, a tulajdonos és a

között ugyanúgy számol, tervez, következtetéseket von le, hogy sikeres és eredményes legyen, és biztos jövőt mutasson családjának, gyermekeinek. A védelmi háló azonban sajnos meggyengült! Az elmúlt esztendőkben folyamatosan lebontják, lebontották azokat az oszlopokat, melyek stabilan teremtették meg a családok megélhetéséhez oly fontos hátteret. A szakszervezet szerepe lehet, hogy a felsorolt emberi értékeket újra a felszínre hozza, és olyan alternatívát kínáljon, mely által a közösségi élet fontossága újra a felszínre hozható. A következmények az összefogás, a szolidaritás felerősödése, ami mindinkább előtérbe kerülhet és előtérbe kell kerülnie a mai környezetben. A humánum erőteljesebb szerepet kell, hogy kapjon, mint az emberek gépies alkalmazása, kihasználása. Az

hetik el. Ebben mi vagyunk az erősebbek és ebben a hitben nagyobb erő rejlik, mint bármi másban. A hatalmi erővel kezelt, társadalomra gyakorolt hatások kudarcra ítéltek és gyengeséget sugallnak. Az őszinte és nyílt társadalmi, közösségi kapcsolatokban rejlő erők az egyének és a

Politikusok, vezetők, jönnek-mennek, de mi mindig itt maradunk. A károkat is mi állítjuk helyre és mi szenvedjük el a következményeit.

munkáltató számára eszközzé válik az egyén és a gazdasági számításoknál, az üzleti tervben egy költség elemmé lép elő a munkavállaló. Azonban semmilyen gazdaságossági mutató nem támaszthatja alá azt, hogy egy ember munkájának leértékelésével egy cég talpra állítható, működtethető. Évtizedes tapasztalatok és a munkába vetett hit, a család fenntartásának a felelőssége készteti a munkavállalót, hogy előre tekintsen. A munkavállaló, aki a maga szűkös körülményei

emberiesség értékeinek fenntartása érdekében lépéseket kell tennünk, és közvetítetünk akaratunkat azok irányába, akik a döntéseiket csak a matematikai szabályok alapján hozzák meg. Ebben tudnak a szakszervezetek segítséget adni és új szerepben az elvárásoknak megfelelni. Megkurtították jogainkat és gyengítették a munkavállalók egységes kiállásának jogi kereteit. Az értékeinket, a közösségi erőben rejlő hitünket viszont nem ve-

családok értékeire épülnek, melyeket sohasem tudnak eltaposni. Politikusok, vezetők, jönnek-mennek, de mi mindig itt maradunk. A károkat is mi állítjuk helyre és mi szenvedjük el a következményeit. Csodálatos érzés azonban, hogy olyan munkavállalók között dolgozhatok, akikről nyugodt szívvel mondhatom, hogy egy emberi közösség tagjai és értékeket közvetítenek és értékesek a számomra. Nemes Gábor

keksz-pressz 2012 március

3

Petőfi Sándor

A BKV és a Kollektív Szerződés története

Még kér a nép…

Sokan azt gondolják, a szakszervezetek

„A nép nevében” című

vezetői nem tesznek meg mindent a KSZ érdekében, hitelt adva annak a rengeteg

csodálatos verse

támadásnak, mellyel a közösséget akarják a politikusok megosztani, szétverni.

igazán beleillik a mondandómba.

T

eljességgel értetlenül állok azok előtt a dolgozói megnyilvánulások előtt is, melyek a kormány MT módosításait pozitív, előremutató döntésnek tartják, és amely megnyilvánulások szükségesnek látják a szakszervezetek jogainak és lehetőségeinek korlátozását, megszüntetését, ellehetetlenítését. Akik így gondolják, azok jobb, ha tudják, hogy a szakszervezet mi vagyunk. Az érdekképviseletek a mi érdekeinket képviselik, helyettünk járnak el olyan közös ügyekben, melyekben csak így lehet eredményt elérni, sokszor még tárgyalni is csak ebben a formában lehet. Azok a vélemények szintén nehezen kezelhetőek, melyek arról szólnak, hogy a dolgozók megtettek mindent, részt vettek a demonstráción, a vezetők pedig nem tesznek semmit, és ezért nincs még KSZ. Ez nem egészen így van. Mondhatnám, ez egyáltalán nem így van. Szomorú helyzetbe kerültünk, mikor is a politikusok egymásra mutogatnak megoldás helyett, valójában pedig nem is akarják kezelni a problémát. A kormány fennen hirdeti, senkinek sem csökkenhet a fizetése. Ha ezt bárki komolyan gondolná, tekintettel az azonos politikai vezetésre a kormányban és a fővárosban, nem ilyen metodikával folynának a tárgyalások. Hiszen könnyen visszakövethető, hogy a bérpótlékok, de még az étkezési utalvány, a karácsonyi 45 ezer Ft, sőt a 3-3%-ok is a béremelés részét képezték, mikor bevezetésre kerültek. Ezek eltörlése esetén egyértelműen bércsökkentéssel sújtanák a munkavállalókat. Ráadásul felborulna a status quo a bérrendszerben és aránytalan eltérések alakulnának ki a fix bérrel foglalkoztatott és a pótlékolt munkakört betöltők között! Ezeket a következményeket egyféleképpen lehet elkerülni, amennyiben a felsorolt a tételeket beépítik a bérekbe. Ellenkező esetben minden egyes tétel, mellyel a KSZ-ben foglalt juttatásokat kívánja a cégvezetés csökkenteni, egyúttal bércsökkentést is jelent! Teljesen érthető a dolgozók türelmetlensége és aggodalma, tekintettel az amúgy sem magas bérekre. Egyre riasztóbb hírek keringenek mind a bér, mind a KSZ, mind pedig a BKV jövője körül. Azonban ezek egyike sem róható fel a szakszervezeteknek. a KSZ felmondása után közvetlenül a főpolgármester kezdeményezett egy szűk körű tárgyaló bizottságot, amely egyezetné az álláspontokat többek között a tulajdonos és a vállalat között. Ez a bizottság tudtommal mind a mai napig egyetlen alkalommal sem ült össze, holott a szakszervezeti delegáltak rendre szorgalmazták a találkozókat. Sajnálatos módon két hónap telt el úgy, hogy a szakszervezetek határozott kérése ellenére a vállalat vezetése nem ült le tárgyalni a Kollektív Szerződést! Egy kis adalékot engedjetek meg, csupán azért, hogy szemléltessem a hozzáállást! A még élő KSZ alapján jár a dolgozóknak havi 6000 Ft étkezési utalvány. Azonban a megváltozott jogszabály miatt csupán 5000-ig adható adómentesen. Ezért, tekintettel a lejáró KSZ-re, a KEKSZ javasolta a menedzsmentnek, fizesse ki a decemberi utalványokkal együtt a kétszer ezer forintot, ezáltal is költséget takarítva meg a vállalatnak. Erre azt a választ kaptuk a pénzügyi vezetőtől,

4


hogy majd azt ők megoldják! Lássuk, ez mit is jelentett! Az első hatezer forint kifizetése február 9-től lett volna esedékes. Nos, nem tévedés, 10-én kaptunk egy választási lehetőséget, ha nem utalványba kérjük, hanem SZÉP kártyára, akkor lényegesen gyorsabban eljut a dolgozókhoz, tekintettel arra, hogy az utalványokat még közbeszerzési eljárás keretében be is kell szerezni, ami legalább két hónapba telik! Ennyire veszik komolyan a munkavállalót! Majd ők megoldják! Vagy vegyük a kétrészes munkavégzést (beugró). A KSZ megkötése esetén 250 Ft a kiajánlás a munkáltató részéről a két rész közti időre. Ehhez képest az egyéni szerződésekben ugyanerre 500 Ft-ot ad a munkáltató, aki folyamatosan pénzhiányra hivatkozva akarja csökkenteni a KSZ kifizetéseit! Sajnálatos ugyanakkor az a tény, ahogy az aktuális vezérigazgató fogalmazott, akkor sem kerül aláírásra a Kollektív Szerződés, ha a felek minden pontjában megállapodásra jutottak! Csak abban az esetben, ha a források biztosítva lesznek. Már csak azt nem értem, minek ez az egész cirkusz? Ezek szerint nem a KSZ-t kellett volna felmondani, nem a szakszervezetekkel kéne egyeztetni! Megjegyzem, ebben ezek szerint a két fél egyetért, ugyanis a szakszervezetek végig ezt hangsúlyozták, a KSZ felmondása nem old meg semmit! A KEKSZ elnöke még azt is felvetette az eggyel ezelőtti vezérigazgatónak, amennyiben az a probléma, hogy nem írhat alá olyan szerződést, melynek nincs fedezete, márpedig finanszírozás hiányában semmilyen szerződésnek nincs, akkor hagyja az összes többit és ezt az egyet írja alá! Mindezek figyelembe vételével itt volna az ideje, hogy a menedzsment végre ne a dolgozók járandóságán akarjon spórolni, egyrészt, mivel a helyzet ettől érdemben nem változik, másrészt pedig az eljárás nem tisztességes, hanem lépjen fel a tulajdonossal és a kormánnyal szemben, hallassa a hangját, kényszerítse őket színvallásra! A dolgozókat és az utazóközönséget nem lehet bizonytalanságban, rettegésben tartani! A közösségi közlekedést nem lehet a politika játszóterévé tenni! A főpolgármester maga mondta, minden egyes nap, amikor a BKV nem szállítja az utasokat, 14 milliárd forint megtermelését kockáztatja. Akkor ennek a felelősségét a szakszervezetek nyakába akarta varrni, mondván, egy esetleges sztrájk miatti leállásnál ezt a felelősséget vizsgálni kell! Vajon a csőd miatti leállást kinek a nyakába próbálják majd varrni? Úgy gondolom, és biztos vagyok abban, a többség is velem ért egyet, hogy a menedzsmentnek a dolgozókkal együtt, nem ellenük kéne fellépni. Aki a vállalatnál dolgozik, mindegy, milyen szinten, köteles lojálisnak lenni ahhoz! Jelen pillanatban a vállalt jövője forog kockán, egyetlen megoldás marad, az együttes fellépés. Az elmúlt években alaposan megtépázták a politikusok a BKV hírnevét, ez a dolgozók és a vezetők közötti kapcsolatra is rányomta a bélyegét. Itt lenne az ideje rendbe hozni a dolgokat, hogy a dolgozók éreznék, az Akácfa utcában értük is, nemcsak róluk döntenek! Ennek a módja pedig nem a KSZ felmondása! –gabo–

Ő 1847 márciusában írta ezt a verset, de napjainkban is tökéletesen megállja helyét minden egyes sora.

„Még kér a nép, most adjatok neki! / Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, / Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?” Itt tartunk mi a BKV munkavállalói ezekben a napokban, hetekben. A szakszervezetek vezetői időpontot kérnek, hogy leülhessenek tárgyalni a vezetőséggel a sorsunkról. Kérik a főpolgármestert, vezérigazgatót, menedzsmentet, sőt a kormányt: valaki gondolja már végig, mit is akarnak tőlünk! Mit akarnak elvenni, és miért? Hol a józan ész? Kérik a dolgozókat is: még egy kis türelem, tartsatok ki. Kérik a tagokat: gyere velünk, tiltakozz te is! Még kérnek…A megmozdulásaink szelídek, atrocitásoktól, minden balhétól mentes tiltakozások. MÉG… De ki tudja, mi lesz holnapután, 3 hét múlva, tavasszal? Mi lesz, ha továbbra is semmibe veszik a munkavállalót? Ha továbbra sem veszik észre az embert, a nélkülöző, egyre kevesebből élő, eladósodott hétköznapi hősöket? Mert mik vagyunk? Csak egy HR azonosítóval ellátott munkaerő. Semmi több. Mégis, azokat a szerzett jogosultságainkat veszik el, amiért évek, évtizedek óta dolgozunk. Olyan nagy

kérés az, hogy ne vegyék el azt a keveset, ami még a mélyszegénység küszöbe felett tart bennünket? Nem kell már fizetésemelés (Dehogynem!! Nem vagyok én saját magam ellensége!), csak maradjanak meg azok az eredmények, amik eddig is voltak! Az alapvető jogaink sérülnek az új Munka Törvénykönyvének bevezetésével. Próbálj csak tiltakozni: a döntéshozó szervek, a bíróságok, a rendfenntartó erők élén a kormányhoz hű emberek, vagy azoknak családtagjai állnak. Ezután ami jogaid megmaradtak, és gyakorolhatod: jogodban áll meghunyászkodni, csendben maradni, meggebedni a munkában! Már ha van munkád, munkahelyed. „S a nép hajdan csak eledelt kívánt, / Mivelhogy akkor még állat vala, / De az állatból végre ember lett, / S emberhez illik, hogy legyen joga, / Jogot tehát, emberjogot a népnek!/Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg/Isten teremtményén, s ki rásüti: / Isten kezét el nem kerülheti.” Ismered a 80/20 – as szabályt? Elárulom, hogyan működik a BKV-nál. A havonta kifizetett több millió forint munkabér 80%-át a munkavállalók 20%-a viszi haza! Ehhez mit szólsz? Nem hiszed? Pedig igaz. Mi pedig, a maradék 80%, a pénzből megmaradó 20%-on osztozunk testvériesen. Neked sincs menedzseri szerződésed? Nincs munkabéren felüli 20,30,40%os havi prémiumod? Vajon ezekből a nagy pénzekből nem lehetne egy kicsit farigcsálni? Csak azért, hogy még igazságosabb legyen a közteherviselés! Nincs jogom ilyet kérdezni?

Ugyan miért? Tényleg csak az én fizetésemből lehet megtakarítani? „S miért vagytok ti kiváltságosok? / Miért a jog csupán tinálatok? / Apáitok megszerzék a hazát, / De rája a nép-izzadás csorog. / Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya! / Kéz is kell még, mely a földet kihányja, / Amíg föltűnik az arany ere… / S e kéznek nincsen semmi érdeme?” Nem kétséges, itt példátlanul nagy összefogásra van szükség. Az egységnek, az összefogásnak nagy szerepe lesz még a közeljövőben, hig�gyétek el! Nem számít, BKV-s vagy, tanár, rendvédelmis, vagy ápolónő. Együtt képesek vagyunk változtatni olyan folyamatokon, ami most még hihetetlennek tűnik. A szakszervezetek vezetőinek is félre kell(ene) tenni minden rivalizálást, égy egy irányba húzni a közös szekeret! Nincs már idő, nincs már lehetőség a másik iránnyal próbálkozni, lazsálni, dacból ellentmondani! Csak az egység számít, nem ilyen, vagy olyan szakszervezet tagja, hanem: az EMBER! „Jogot a népnek, az emberiség / Nagy szent nevében, adjatok jogot, / S a hon nevében egyszersmind, amely / Eldől, ha nem nyer új védoszlopot. / Az alkotmány rózsája a tiétek,/Töviseit a nép közé vetétek, / Ide a rózsa néhány levelét / S vegyétek vissza a tövis felét!” Itt vagyunk, egy demokratikus jogállamban 2012 márciusában, e vers születése után 165 évvel: harcolnunk kell a jogainkért, harcolnunk kell azért, hogy emberek lehessünk az egyre embertelenebb, de annál inkább anyagias világban. A kormány, a Fővárosi Önkormányzat sokallja a fizetésedet, te meg kevesled…Neked van igazad! Állj ki az igazadért! Gyere velünk a következő demonstrációra is! Gyebnár István


5

Nyomásgyakorlás, Nagyon kényes vagy szabályos munkavégzés?

témába vágunk bele eme cikkel, Kedves

Olvasó. Kétféle szemlélet áll rendelkezésünkre elképzelni a szabályszerű, tökéletes, szolgáltatói magatartás szerinti munkavégzést.

A

dott egy KRESZ, egy Forgalmi Utasítás, melyeknek minden szava törvény a számunkra. Ám ha betartjuk ezeket, akkor a munkáltató szigora lecsap ránk. Melyiknek feleljünk meg? Még rosszabb kérdés: hogy jutottunk el idáig? Az első kérdést most közösen próbáljuk meg felvezetni, a második kérdéssel foglalkozni… lehet, hogy már a bíróság dolga lenne. A munkafelvétel előtt el kell dönteni, hogy szabály szerint akarunk-e dolgozni vagy sem. Legyen először, hogy nem. Ebben az esetben átvesszük a szükséges okmányokat, megkeressük a járművet, bepakolunk, beindítjuk, kitöltjük az okmányokat, vagy állunk fél órát a fagyállóra, vagy nem, és kihaladunk forgalomba. Az utas kap egy vagy jó buszt, (vagy nem), de legalább valami gurul (egy darabig) a feneke alatt. Ha Murphy törvényének engedelmeskedik a jármű, akkor félreállunk és várunk a csodára. Eltelt egy műszak, Mission Complete. Tényleg ez lenne a lényeg? Hogy a munkáltató kiadja a járművet, és ezért a megrendelő még csak nem is fizet? Hogy az utas kapjon egy kiszámíthatatlan járművet, ami valószínűleg célba juttatja? Nézzünk bele, mit rejt a valószínűleg. Nézzük, milyen eshetőségek merülnek fel akkor, amikor a jármű csak látszatra használható az utasok szállításara. A következőkben a 2005/8 Főmérnöki Utasítást vesszük pontról pontra, és megpróbálunk hozzá egy átlagos időt generálni, hogy megnézzük, mire is elég a 20 perc járműátvétel, valamint megnézzük, mi lehet a baj, ha az adott pontnál valami hibádzik. A * jellel ellátott feladatokat végállomási váltáskor is el kell végezni. 1. Előkészületi feladatok Jelentkezünk a diszpécsernél, szon-

6

dát fújunk, * átvesszük a menet- és járműokmányokat. Ez 0-5 perc körül változik, attól függ, mekkora sorba állunk be. Jármű megkeresése a tárolóhelyen. Ez 1-30 percet vesz igénybe, attól függ, hol áll a jármű, a helyén van-e. Kicsit lassabban haladunk akkor is, ha táblát kell keresni minden viszonylat részére, amin ez a jármű aznap szerepelni fog. Ha nem csináljuk, az utas nem fogja tudni, hogy milyen viszonylatra száll fel, és jogosan fog hőbörögni. Feljelenthetnek. * Okmányok kitöltése, adategyeztetés. Ez 1-10 percig tarthat, attól függ, hogy rendben vannak-e az adatok. Ha nincsenek, akkor vissza kell gyalogolni, hitelesíttetni az adatokat. A felesleges rohangálást elkerülve, várjuk meg, miért kell még visszamenni. Ha nem csináljuk, ellenőrzésnél feljelentenek, az eltérést ránk verik. 2. Feladatok a vezetőfülkében Eddig legjobb esetben csak 2 perc telt el, legrosszabb esetben már 45 perc! Ilyenkor hajlamosak vagyunk kapkodni, ezáltal hibázni! Erőltessünk magunkra nyugalmat és dolgozzunk tovább szabályszerűen. A következő pontoknál a feladatra szánt percek átfedhetik egymást, nem muszáj és nem is célszerű megvárni a feladatok befejezését a következő feladat elkezdéséhez. *Motor indítása, levegő feltermelése. Jobb esetben a levegőtermelés pár perc, rosszabb esetben 10. Ha szinte már vákuum van a rendszerben, a jármű feltételezhetően hibás, mivel szabály szerint 10 perc alatt csak egy tized bárt veszthet a rendszer. (8 bárnál 800 perc, több mint 13 óra) Ha ez a hiba felmerül, akkor feltöltött rendszernél a motor leállítása után meg kell figyelni, mennyit veszít 10 perc alatt. Így már a feladatra szánt idő


3-15 perc. Ez fékhibának minősül, ha mégis kimegyünk forgalomba, Isten legyen hozzánk irgalmas. *Műszerek ellenőrzése (üzemanyag szint, olajnyomás, töltés, beépített szigetelés, önjáró akkumulátor). Ez csak 1 perc. Ha valami nem működik, vagy a műszer rossz, nem tudjuk ellenőrizni, hogy a járműben elegendő üzemanyag van-e (ha nincs az utas két megálló között marad, általában este, amikor már sietne haza), olajnyomás megfelelő-e (beállhat a motor, aminek javításába nekünk is be kell segíteni anyagilag), töltés megfelelő-e (nem indulunk el, és az utas hoppon marad), stb. *Plombák megléte, plombaszámok egyeztetése. Ha nem egyeznek, az eltérő adatokat hitelesíttetni kell, különben a plombák mögötti hiányosságot ránk fogják verni. 1 perc. *Kormány holtjáték ellenőrzése. Ha a holtjáték túl nagy vagy túl kicsi (egy tenyérnyi a megfelelő) az a kormánymű hibáját jelenti. 0 perc. Ha hibás kormányművel kimegyünk, szintén Isten legyen hozzánk irgalmas. *Visszapillantó tükrök ellenőrzése. 0 perc. Ha repedt, törött, vagy nincs tükör, akkor be kell jelenteni. Ha elmulasztjuk, jobb esetben ránk verik, ros�szabb esetben balesetet okozunk. Hangerősítő berendezés, és ha van Flash kártya megléte próbával. 1 perc. Ha nem működik a Flash kártya, annyi baj legyen, majd mi mondjuk a megállókat. Ha a mikrofon sem működik az már baj, hiszen nem tudjuk az utast tájékoztatni egy esetleges problémáról, (terelés, megállón kívüli utascsere). Nem tudjuk felhívni szíves figyelmüket, hogy nézzenek a lábuk elé, ezért egy balesetnél mi leszünk a hibásak. Elektronikus utastájékoztató ellenőrzése. 1-2 perc. Ha nem működnek, és fel van szerelve táblatartó, mehe-

tünk vissza tábláért. Az ablakok közé táblát szorítani nem szabad, mert az üvegek a veszítéstől egy rázkódásnál berobbanhatnak, sérülést okozva. A jobb szélvédő mögé táblát tenni is tilos, mert nem látjuk meg a kisebb utasokat (gyereket). Igen, a táskát is ezért tilos odatenni. Ablaktörlő, ablakmosó ellenőrzése. 1 perc. Ha nem működik valamelyik, a szélvédő víz- és koszmentesítése nem lehetséges menet közben, ami balesethez vezethet. *Vezetőülés ellenőrzése. 1 perc. Ha nem tudjuk alkatunknak megfelelően beállítani, balesetveszélyes helyzetben nem, vagy csak lassabban tudunk reagálni. Ha a nem megfelelő a rugózása, vagy liftezik, szintén balesetveszélyes. Páramentesítő, és fűtés működőképességének ellenőrzése. A működés ellenőrzése 1 perc, a helyes működésé pedig körülbelül 30 perc. Ha nem helyesen működnek, jobb esetben megfagyunk télen, rosszabb esetben a pára balesetet okozhat. AVM, URH, KNORR, SRG ellenőrzése. 1-2 perc. Ha nem működnek csak telefonon tudunk kommunikálni a területirányítással. Be kell jelenteni. *Tűzoltókészülék megléte, hitelesítésének ellenőrzése. 1 perc. Ha nincs, vagy láthatóan hibás, és mégis kimegyünk, jobb esetben feljelentenek, rosszabb esetben nem tudunk megakadályozni egy halált is okozható tűzesetet. Rámpakihajtó célszerszám (kampó) ellenőrzése. 0 perc. Ha nincs, nem tudjuk a kerekes utast szállítani, feljelentenek. *Áramszedő gyorslehúzó kulcs megléte. 1 perc. Hiánya balesetveszélyes. - Vezetőfülke zárhatóság ellenőrzése. 0 perc. Ha nem zárható, balesetveszélyes. Vagy az ajtó talál meg egy utast, vagy egy utas talál meg minket. Utastéri ajtók működése. 1 perc. Ha nem jó, az utas nem tud fel-le szállni. Indításjelző berendezés. 0 perc. Ha nem jó, az utas nem tudja, mikor záródnak az ajtók. Balesetveszélyes. Leszállásjelzés visszajelzése, nyitott ajtó jelzés, engedélyezés jelzés. 1 perc. Ha nem jók, akkor az utas nem tud leszállni. Nem vesszük észre, hogy nyitva van még ajtó. Legrosszabb eset, ha nem látjuk, hogy rajtahagytuk az engedélyezést, és jelzésénél kinyílhatnak az ajtók. Balesetveszélyes.

Ezek a feladatok körülbelül 15 percet igényelnek. Így jobb esetben eltelt 18, rosszabb esetben 60 perc. 3. Utastéri feladatok Utastéri világítás, lépcsővilágítás ellenőrzése. 0 perc. Ha nem működik valamelyik, akkor az utas figyelmét elkerülheti valami. Balesetveszélyes. Jegyérvényesítő készülék ellenőrzése, beállítása. 3 perc. Ha nem helyesen működnek, ellenőrzés során feljelentenek, az utazási jogosultság ellenőrzése lehetetlenné válik. Vészcsengő működésének ellenőrzése. 2 perc. Volvónál 5 perc. Ha nem működnek, jobb esetben nem tudnak leszállást jelezni, rosszabb esetben nem tudnak veszélyt jelezni. Leszállásjelzők működésének ellenőrzése. 3 perc. Ha nem működnek az utas fennmarad a buszon, vagy nem tud felszállni. Feljelenthetnek, inzultálhatnak. *2 db kerékkitámasztó ék, áramszedő lehúzó meglétének ellenőrzése. 1 perc. Ha nincs, nem tudjuk álló helyzetben marasztalni és áramtalanítani a járművet. Balesetveszélyes. *Esztétikai állapot, sérülésmentesség ellenőrzése. 2 perc. Ha mocskos a jármű, beszennyezheti az utast és ruházatát. Ha sérülés látható a kapaszkodón, ülésen, padlózaton, stb., akkor az balesetveszélyes is lehet. Utastéri fűtés-hűtés ellenőrzése. Azonos időt igényel a mi fűtésünkkel. Ha nem működik, feljelenthetnek. Ez a kategória is körülbelül 15 percet vesz igénybe, így 30-75 perc körül járunk. 4. Feladatok a járművön kívül Külső világítás (lámpák, táblavilágítás, oldalvilágítás, stb.) ellenőrzése. 1 perc. Ha nem működnek, feljelenthetnek, vagy balesetet is okozhatunk. *Gumiabroncsok állapota. 2 perc. Ha nem megfelelőek, balesetet okozhatunk. *Szintmagasság ellenőrzése. 0 perc. Ha nem azonos, vagy a szintező hibásan működik, balesetet okozhat. *Sérülésmentesség ellenőrzése. 2 perc. Ha elmulasztjuk, a le nem könyvelt és nem hitelesített sérüléseket a nyakunkba varrhatják egy ellenőrzés során. Ez a kategória 5 percet vesz igénybe. A részidőnk így 35-80 perc.

5. Feladatok kiállás közben *Ajtófék, parkfék, üzemi- és rögzítőfék ellenőrzése. 0 perc. A kisegítőfékek nélkül el lehet dolgozni, de az utolsó kettő hibájánál Isten legyen hozzánk irgalmas. *Kormányozhatóság ellenőrzése. 0 perc. Szintén jaj nekünk, ha hibásan működik. *Sebességmérő, szintentartás, iránytartás nyomkövetés ellenőrzése. Ezek hibája balesetveszélyes. Ez a kategória 1-2 percet vesz igénybe, pedig talán ez a legfontosabb. A fenti számítások alapján tehát a telephelyi átvétel szerencsétől függően 35-80 perc, ehhez 20 perc van adva. A végállomási átvétel szabály szerint több mint 10 percig is eltarthat, erre 5 perc van adva. Mindenki előtt világos, hogy a telephelyi kezdésnél a kollégák túlnyomó többsége sokkal hamarabb felveszi a munkát, hogy a feladatokkal időben megbirkózzon, hiszen a felsorolásból ki lett hagyva a fagyálló töltés, ami 2-30 percig is eltarthat, de hivatalosan ez a műszak feladata. A végállomási váltásnál pedig sietni kell, amennyire lehet, ezért hajlamosak vagyunk hibázni. Végezetül kötelességem megemlíteni, hogy a munkáltató által kötelező érvényű Forgalmi Utasítás betartása igen erős stresszhelyzetet okoz! A munkáltató meghurcolja az embert, mert betartja a saját maga megalkotott utasításokat, az utas jogosan hőbörög, mert nem jön olyan autóbusz, ahol akár a fogát is otthagyhatja, a kollégák idegesek, mert hatalmas lyukban mennek, vélhetően ugyan olyan hibás járművel. Mindezek ellenére a munkáltató által (csak szóban megfogalmazott) balesetveszélyes hibák a fék és kormánymű hibája, a többivel nem szükségszerű félreállni. Ha egy ember szabály szerint dolgozik, kösse fel az alsóneműjét, mert a munkáltató szigora kegyetlenül lecsap rá, igaz, jogellenesen. Ha egy egész telephely határozza el, hogy szabály szerint dolgozik, akkor a telephely felett Damoklész kardja fog évekig lebegni. Ha az egész cég fog szabály szerint dolgozni, akkor van esély, hogy változzon a jövő. Vasi Csaba


7

Legnagyobb siker a teljes összefogás megteremtése volt

Kollektív Szerződés, vagyis „Átmeneti foglalkoztatási megállapodás”

A február 7-i demonstráció legnagyobb sikere a közös, teljes BKV munkavállalói kört ös�szefogó fellépés volt. Legalábbis érezhetnénk így. Azonban üröm vegyül az örömbe. Nem értjük, miért kell demonstrálnunk, miért kell sztrájkkal fenyegetőzni? Hogy fordulhat elő, hogy a BKV vezetése ilyen szinten hagyja magára a dolgozóit? Hogy fordulhat elő, hogy belemennek abba a kampányba, mikor is kifelé azt kommunikálják a politikusok, a béren kívüli juttatásokat el kell vonni a dolgozóktól, holott mindenki tisztában van avval, ezek nem béren felül kapott juttatások! Egyrészt a vállalati bérstruktúra alapbérből és pótlékokból áll. A pótlékok, melyeket a KSZ tartalmaz, elválaszthatatlan egységét képezik a bérnek! Ezen kívül számtalan olyan elemet tartalmaz a KSZ, melyek azért kerültek bele, hogy kevésbé terheljék a vállalat költségvetését. Egyik ezek közül a nyugdíj- és egészségpénztárak 3-3 %-os összege. Mivel ezt járulékmentesen tudta folyósítani a vállalat, kiváltott vele valamennyi béremelést annak idején. Ha most ezt megpróbálják elvonni, az egyértelműen bércsökkentést jelent. Természetesen azzal a szakszervezetek is egyetértenének, ha ennek a kifizetésnek a vezetés felső határt szeretne húzni. De egyelőre nem erről van szó, a KSZ módosított verziója említést sem tesz ezekről az összegekről. A BKV vezetése, azok után, hogy éveken, évtizedeken keresztül as�szisztált a mindenkori vezetésnek és egyre újabb hitelek felvételével járult hozzá a cég súlyos anyagi helyzetéhez, most szó szerint lefeküdt a politikai hatalom előtt. Akkor, mikor a teljes vállalatnak egy emberként kellett volna fellépni a céget és a dolgozókat a teljes ellehetetlenülésbe sodró politikai döntések ellen, a menedzsment cserbenhagyta a dolgozókat és a vállalatot, ezáltal az utazóközönséget is! Az azóta leköszönt elnök-vezérigazgató személyes sértésnek vette a dolgozók

demonstrációját, amit pedig nagy részben az ő elvtelen döntései provokáltak ki. A hatalom birtoklása nem azt jelenti, hogy a minden a birtoklóé. A hatalom gyakorlása pedig nem azt jelenti, hogy gyakoroljuk, hogy is kell ezt csinálni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Több mint két évtizede gyakorlatoznak a BKV-n, eddig sikertelenül. Nem engedjük, hogy a dolgozóknak, az utazóközönségnek nap nap után szembe kelljen nézni a kísértő csődhelyzettel. A dolgozóknak, a szakszervezeteknek nem öröm a demonstráció, a munkabeszüntetés. Kötelesség azonban, hiszen meg kell védeni munkahelyünket, jövedelmünket. A munkakörülményeket nem említem, bár ebben a sorban lenne a helye, de ezeket a körülményeket nem nagyon látom értelmét védeni. A szakszervezeteket, be kell vallani, nem érte váratlanul a cégvezetés halogató magatartása, a kimondott megegyezésre irányuló igény helyett az ennek tökéletesen ellentmondó tettek. Ezért már jó előre elkezdődött a február hetedikére tervezett demonstráció szervezése. Nem titok, ezt bizonyítja, hogy mikor kiderült január ötödikén, milyen a menedzsment hozzáállása a kérdéshez, a KEKSZ elnöksége eldöntötte, szükség esetén február hetedikén demonstrációt tart a székház előtt. Ezért már ekkor elkezdték tájékoztatni erről a dolgozókat, aki részt akar venni, intézzen magának a beosztás kérésekor szabadnapot. Ahogy haladt az idő, bebizonyosodott, jó és szükséges döntés született. Az elnökség felvette a kapcsolatot a szövetségen kívüli szakszervezetekkel, akik örömmel, az első hívó szóra csatlakoztak!

cot szenved a rendezvény. Aztán hogy, hogy nem, szinte varázsütésre megtelt az utca. Hatalmas tömeg gyűlt össze! Mindenki örült, látszott, a dolgozók nagyon várták már, hogy végre történjen valami! Történt és nagyot szólt! Szó szerint is, bár voltak technikai problémák, de képletesen szólt csak igazán! Az eredeti elképzeléseknek megfelelően nem csupán vezetők, hanem néhány dolgozó is felszólalt, megosztva saját gondolatait, érzéseit a kialakult helyzettel kapcsolatosan. Tanulságos volt hallani az érintettek szájából, hogy valóban érzik a problémákat, jól látják a gyászos jövőt, szemben azzal az állítással, amit főpolgármester és a BKK vezérigazgatója megfogalmazott. Szerintük ugyanis a szakszervezeti vezetők saját egzisztenciájuk megtartása érdekében tüzelik elégedetlenségre a dolgozókat. Az viszont biztos, Gulyás Attila (VTDSZSZ) és főképpen Nemes Gábor (KEKSZ) felszólalása valóban magával ragadó és mozgósító erejű volt! A szónokok beszédei után az érdekképviseletek küldöttsége felkereste az éppen aktuális vezérigazgatót (akkor éppen Várszegi Gyulát), átadva neki az összeállított petíciót. Ezt Várszegi úr személyes sértésként fogadva, azonnali sajtótájékoztatón utasította el az abban foglalt követeléseket. A küldöttség visszaérkezését követően Nemes Gábor bejelentette a következő demonstráció időpontját, valamint szükség esetére kilátásba helyezett egy sztrájkot, mely a törvényi előírásoknak megfelelően és a teljes vállalatot érintően kerül megszervezésre. A tömeg tapssal, kiabálással, síppal, dobbal, nádi hegedűvel fejezte ki egyetértését. A rendezvény véget ért, a tömeg amilyen gyorsan összegyűlt, éppolyan gyorsan szerteoszlott. Példás rendben és fegyelemben zajlott le a demonstrációnk, köszönet érte a résztvevőknek és külön köszönet a szervezőknek, valamint a szakszervezeti vezetőknek, akik felismerték, csak együtt, egymást segítve és kiegészítve lehet eredményeket elérni! –gabo–

Nem engedjük, hogy a jelenlegi próbálkozó a Malév sorsára juttasson minket is!

8

Megkezdődött hát a felkészülés, valamint a további lépések tervezése. a felkészülés része volt a területfoglalás, a bejelentés. Aztán már ment minden a maga útján. Hetedikén fél négyre volt meghirdetve a demonstráció. Sokáig csak szállingóztak a résztvevők, negyed négykor még úgy nézett ki, kudar-


Kinek volt jó ez az egész konfliktus és miért kellett az emberek kiszolgáltatottságával játszani? Talán ezek a kérdések jutnak az ember eszébe a Kollektív Szerződés tárgyalásainak több hónapos huzavonájának köztes állomásának lezárásaként. kezdődött a decemberi felmondással, mely nem volt kellemes karácsonyi ajándék a munkavállalók felé. Anélkül, hogy a szakszervezeteket érdemben megkeresték volna és tisztességes ajánlatott tettek volna le az asztalra, a hatalmi erő kényszerítette a munkáltatót, hogy felmondja és felborítsa az addigi rendezett munkaügyi kapcsolatokat. Az érdemi és logikus lépés hiányára utal, hogy két hónapig nem is törődött a munkáltató és a tulajdonos azzal, hogy a tárgyalásokat megkezdve életképes megoldás felé terelje a szerződés újrakötésének a lehetőségét. Helyette csődhelyzettel, fizetésképtelenséggel fenyegettek bennünket és a közvéleményt, úgy hogy a munkavállalók lojalitásával is visszaéltek és visszaélnek a mai napig a felelős döntéshozók. A BKV Zrt takarékossági intézkedések bevezetéséről döntött, melyek egyszerűen nevetségesek voltak és csak rövid ideig voltak életképesek, ha egyáltalán azok voltak. A február 7-i demonstráció gyorsította fel az érdemi tárgyalásokat, bár sokáig patthelyzet jellemezte a megbeszéléseket. A szakszervezetek számára úgy tűnt, hogy a munkáltató, a tulajdonos nyomására nem is akar megállapodást kötni. A helyzetet jellemezte, hogy a háttérből érkező információk arról szóltak, hogy a foglalkoztatási feltételek kialakítását már a Munka törvénykönyve előírásai szerint készítenék elő. Az előkészítések elsősorban a Közlekedési Igazgatóság lépéseire voltak jellemzőek és a menetrendek átdolgozását is maga után vonták. Február végére már olyan drasztikus hosszúságú startok kerültek elkészítésre, melyek joggal verté ki a biztosítékot a munkavállalók és a szakszervezeti vezetők körében. A tárgyalásokra jellemző volt, hogy elsősorban a Közlekedési Igazgatóság kompromisszum készsége volt megkérdőjelezhető. Ezen terület javaslatai voltak, melyek a leginkább tartották fenn a nézetkülönbségeket a tárgyaló felek között. A megállapodás párbeszéd útján történő egyezsége kérdőjeleződött meg azáltal, hogy egyéni munkaszerződések megkötésével és a menetrendek időelőtti kiadásával, nyilvánosságra kerülésével nehezítették meg a tárgyalások békés úton való rendezését. Az első demonstráció meglepetést okozhatott a menedzsment számára, hiszen nem gondolták, hogy annyian jönnek el az Akácfa utcába és munkavállalók ezrei a székház előtti útszakaszt megtöltve, hogy követeljék addigi jutta-

tásaik megőrzését. A munkáltató pedig ezt követően hibát hibára halmozott. Először a bérkompenzáció kifizetésének elmaradása, majd a bérletek meghosszabbításának felfüggesztése hergelte fel a dolgozókat. Vagyis nem a szakszervezetek hergelték a munkavállalókat – ahogy a városvezetők állították -, hanem a munkáltatói döntések, mely döntések mögött vélhetően a tulajdonos, illetve a BKK nyomásgyakorlása állt. Így érkeztünk el a február 22-i demonstrációhoz, mely rendkívül látványos és sikeres akció volt. A fejekben megfordult, hogy a sztrájktörvény szigorítása, a sztrájk jogának ellehetetlenítése, milyen kreatív és ötletes megoldásokat hoznak a felszínre. A városháza előtt a petíció átadása nem volt feszültségmentes, de a demonstrációk mindegyikére igaz, hogy rendkívül fegyelmezett és rendezett légkörben zajlott le, ami feltétlen dicséretet érdemel a munkavállalók részéről. A februári hónapra nem jellemző viharos időszakban jutottunk el a tárgyalások végszakaszához, melynek az utolsó pillanatig bizonytalan volt a végkimenetele. Tisztában vagyunk azzal, hogy a BKV Zrt hosszú évek óta politikai eszközként használt tényező. Az eddigiekhez képest azonban teljesen megváltozott a helyzet. A magyarországi események, a munkavállalók megélhetésének, életkörülményeinek romlása, méltatlan helyzetet teremetett. A finanszírozatlanság évtizedes terhei csapódtak és csapódnak le a munkavállalókon és mindenki azt érezte, hogy a dolgozók lojalitásával élnek vissza. Nap, mint nap küzdelem folyik a szolgáltatás szinten tartásáért és ezek után még a dolgozók jövedelme is veszélybe került. Senkinek sem lehet megmagyarázni, hogy amikor a napi megélhetése kerül veszélybe valakinek, akkor miért is kellene a juttatásukat és a jövedelmüket csökkenteni. A munkavállalók hatalmas áldozatot hoztak. Megszületett tehát a megállapodás, mely az utolsó pillanatokban is feszültséget hordozott magában. Ez részben köszönhető annak a bizalmatlanságnak, mely az elmúlt időszakban kialakult és fakadt abból, hogy a munkavállalók véleményét, érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyták. Mi lehet a megoldás? Tesszük fel a kérdést! A párbeszéd! A párbeszéd, mely a krízisen mindenkit igyekszik keresztül juttatni. Közép és hosszú távú megoldásokat találni, hogy mindenki számára világos legyen a kiút és a cél. Az áldozatvállalás csak úgy működik, ha az elérni kívánt eredmény garanciákkal van kikövezve. Ennek tükrében lehet csak valamit kezdeni a rövid távú megoldással, amit úgy hívnak, „Átmeneti foglalkoztatási megállapodás”. Bércsökkenés nem következett be, de átmenetileg többletkiadás keletkezik a családi kasszában. Hiányzik a pénztári támogatás és nincs a havi tikett és az utazási kedvezményben részesülök köre is szűkült. Ez nem csak áldozatvállalás, hanem jelentős terhet is jelent a családoknak. A BKV Zrt finanszírozását ezzel a megállapodással sem oldották meg. A kötelező elvárás ezek után, hogy a közszolgáltatási szerződés minél előbb megkötessék és a közösségi közlekedés átalakítása ne járjon munkahelyek és a BKV szakmai hátterének, rutinjának elvesztésével. A munkavállalók nyugalmat, biztos megélhetést és munkahelyük megtartását remélik, mert KELL EGY CSAPAT! BKV BUDAPESTGYÖNGYE CSAPATA! Nemes Gábor


9

A jövőnk a tét-mérkőzés Nagyszabású performansszal folytatódott tüntetéssorozatunk, melynek alapjául a Sándor Pál által rendezett Régi idők focija című film szolgált (1973).

A

zt gondolom, az adaptáció illeszkedett a BKV jelenlegi helyzetéhez. Mint ismeretes, az eredeti történetben Minarik Ede, alias Mosodás (Garas Dezső) – aki állítása szerint maga is profi labdarúgó volt azelőtt – minden pénzét és energiáját a Csabagyöngye nevű focicsapatba öli. Azonban, ahogy az már lenni szokott, a pénz sokkal hamarabb fogy el, mint a lelkesedés, a végén már sem a felszerelésre, sem a fizetésekre nem jut. Azután már csak az emlékekben él a Csapat! Szomorú analógia a mai állapotokkal, hogy hasonlóan ínséges időket él manapság a BKV, mely helyzet nem újdonság ugyan, de tartalmaz olyan elemeket, amikkel eleddig nem találkozhattunk. Mert igaz ugyan, hogy húsz évig nem sikerült egy olyan működési, működtetési metodikát meghatározni, amely rendezte volna a vállalat finanszírozását közép- és hosszú távon, de a felelős kormányok időről időre megválasztásuk után rendezték adósságállományát. Ez azonban elma-

10

radt 2006-ban, 2010-ben és azóta is várat magára. Ami azonban ma történik, az valóban rendkívüli. Olyan még nem fordult elő, hogy a kormányzat ilyen szinten packázzon a társadalommal, szavazóival, végsőkig feszítve a húrt, a csőd állandó fenyegetettségét éreztetve a közösségi közlekedésben. Megítélésem szerint nem elfogadható az az álláspont, ami ma jellemzi a BKV menedzsmentjét. Mert lehet a politikusoknak átrúgni egyik térfélről a másikra a labdát, majd onnan visszakapva ismét elölről kezdeni az egészet, a vállalat nem vállalhatja magára, hogy úgymond elviszi a balhét. Nem gondolhatja senki komolyan a tömegközlekedés nélküli fővárost, ezért remekül demonstrálta a Kossuth téren a rögtönzött mérkőzés, ahogy a dolgozókat és utazóközönséget szimbolizáló labdát rúgja egymásnak a két csapat, egyrészt a főváros, másrészt pedig a kormány „válogatottja”. A rendezvényt meglepően nagy érdeklődés vette körbe, már napokkal előtte folyamatosan tudósított róla


a média. A szervezők nem számoltak ennyi résztvevővel, mindenkit meglepett a folyamatosan csatlakozó újabb csoportok nagy száma. Természetesen nagyszerű és felemelő érzés volt egyben tapasztalni azt a támogatást, azt az érdeklődést, mely megnyilvánult a résztvevők felől. Nagyon sok civil is csatlakozott hozzánk, mely szintén bizonyítja, nem hiába hívjuk fel a figyelmet, a közvélemény tisztában van a probléma súlyával, valamint mindenki számára világos, itt már nem egyszerűen munkaügyi vitáról van szó, nem a dolgozók részéről megnyilvánuló irreális többletkövetelésről, hanem a munkahelyünkről, a megélhetésünkről, de ugyanígy a BKV jövőjéről is, mely mindenkit közvetlenül vagy közvetve érint! Három helyszínről indult a menet, a Boráros térről, a Nyugati és a Keleti pályaudvartól, hogy a folyamatosan csatlakozó „játékosokkal” kiegészülve a csapat nagyobbik része a Blaha Lujza téren egyesülve, onnan a Rákóczi úton végigvonulva, ahol még további becsatlakozók várták a csapatot, hogy aztán a Városházán átadja az első petíciót a főpolgármesternek, illetve képviselőjének. Ekkor már bizony hatalmasra duzzadt a tömeg, komoly fennakadást okozva a közlekedésben. Itt újra és újra átéltük azt a türelmet és megértést, ami szinte hihetetlen volt. Az autósok ültek a kocsikban, várták, hogy elvonuljunk, miközben mosolyogtak, integettek! Nem dudáltak, nem szidtak bennünket, jelezték, egyetértenek, velünk vannak! Az ablakokból a lakók szintén integettek! A megállókban türelmesen vártak az utasok, a kollégák a villamossal csöngettek, az autóbuszok pedig dudáltak, ha mellettük mentünk el. Mindehhez szerencsére nagyon szép idő párosult. De mielőtt elfelejteném, meg kell említenem azt is, ahogy a rendőrök segítették a rendezvényt, biztosították a vonulás útját, ügyeltek a biztonsá-

gunkra. Köszönjük nekik is, éreztük, nem csupán fizikailag vannak jelen, hanem lélekben is támogatnak! Tehát a Városházán Vitézy Dávid fogadta a menetet és átvette a petíciót. Bizony a tömegből nem éppen elismerő kiáltások hangzottak, de nyilván ilyen helyzetben ezen nem is lehet csodálkozni. Hogy a BKK elnöke hallotta-e? Valószínűleg igen, mert a rögtönzött párbeszéd után vörösödő arccal igyekezett befelé az épület kapuján, mi pedig tovább vonultunk a Kossuth térre. A téren pillanatok alatt egy szimbolikus focipályát alakítottak ki a rendezők. A két csapat felöltötte a mezeket,

elkezdődött a mérkőzés, melynek az igazi tétje számunkra nem az volt, ki nyer, hanem az , ki milyen jövőt szán a BKV-nak, a dolgozóknak, az utasoknak. Ki meddig játszik még sorsokkal, meddig lehet a labdát rugdosni egyik térfélről a másikra, ki mennyire játszik sportszerűen. Míg ez a sorsdöntő mérkőzés zajlott, a szakszervezetek képviselői átadták a második petíciót a hozzá tartozó focilabdával együtt a kormány képviselőjének. Ő igazán nem volt szégyenlős, megnyugtatta a bizottságot, a kormány, ahogy eddig is tette, nyitott a tárgyalásokra. Talán, ha nem tette volna hozzá az eddigiekhez hasonlóan szófordulatot, akkor kön�nyebben el tudtam volna hinni… Mert hát, ugye, szeretem a focit. Közben véget ért a mérkőzés, de az eredményre még várni kell. Hogy hamarabb megszülessen a számunkra kedvező döntés, a szervezők be-

jelentették, nem kívánunk további demonstrációkat tartani, következő eszköz a labda helyett már a sztrájk lesz. Ezt a résztvevők hangos ovációval fogadták. Azt gondolom, eljutottunk a türelmünk végére. Lehet azt gondolni, tapsikolunk örömünkben, mikor elveszik bérünk harmadát. Lehet úgy nyilatkozni, az efféle demonstrációk nem segítik a megegyezést. Azt azonban csak megkérdezném azoktól a döntéshozóktól és tanácsadóiktól, akik ezt kimerik mondani, hogy jó, ha ez nem, akkor mi segíti? Miért van az, hogy mind a mai napig nincs semmiféle elképzelés a BKV jövőjéről? A jelenről is csak annyit tudni, a dolgozók bérét csökkenteni akarják, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan ez semmit nem old meg. Azért az meglehetősen szánalmas, mikor azok az emberek, akik felelősséget vállaltak valaminek a működtetéséért, semmit nem tudnak mondani ebben a helyzetben! Nincsenek megoldások, nincsenek kivezető elképzeléseik! –gabo–


11

Szállunk rendelkezésére... 66 évnyi folyamatos működést követően végleg leálltak a magyar Malév gépei.

A

lízingelt Boeingeket még aznap Írországba szállították, az állami társaságot felügyelő gazdasági miniszter elbujdosott. A légitársaság ügyfélszolgálata azonnal lebénult, a 2600 alkalmazott, mundérját nejlonzsákba gyömöszölve, összetörten távozott. 2012. február 2-án a Fővárosi Bíróság csődvédelem alá helyezte a céget, aminek hatására február 3-án a partnerek és a repülőterek csak azonnali fizetés esetén biztosítottak volna szolgáltatást. 2012. február 3-án 06:00-kor a Malév hivatalosan is felfüggesztette a repülési tevékenységét. A bejelentés utáni órákban számos külföldi hírportál (többek között BBC, AFP, US Today) közölt elemzéseket a Malév összeomlásához vezető lehetséges okokról. A második világháború pusztítása a magyarországi közforgalmi repülés végét jelentette. A háború után egy évvel, 1946. március 29-én megalakult a Malév elődje, a Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. a MASZOVLET. A polgári repülőtér a világháború előtt és rövid ideig utána is Budaörsön volt. A Maszovlet első járatai belföldiek voltak. 1946-ban nyitották meg a Budaörs, Debrecen, Győr, Szombathely, Szeged közötti járatokat. Ebben az évben a Maszovlet repülőgépei 292 órát töltöttek a levegőben, összesen 1864 utast és 17 tonna rakományt szállítottak. Az első külföldi járat 1947-ben indult Bukarestbe, majd létrejött az első menetrendszerű járat is, Prágába. 1954. november 25-én egy államközi szerződést írtak alá Moszkvában, melynek értelmében a magyar kormány megvásárolta a Szovjetunió részesedését a Maszovletben. Másnap megalakult a Maszovlet jogutódja, a Malév. A légitársaság átalakulása után főleg belföldi járatokat üzemeltettek, de 1956-ban megnyitották a kapukat az akkori „nyugat” felé is. Június 5-én leszállt az első menetrend szerinti

12

gép Bécsben. Még ebben a hónapban megérkezett az újonnan megnyitott Ferihegyi repülőtérre az első nyugateurópai repülőgép, a holland KLM színeiben, az Amszterdam-BudapestKairó járat keretein belül. Az 1956-os forradalom leverése után a szovjetek minden repülést betiltottak. Csak 1957 januárjában indult meg újra a forgalom a Budapest–Miskolc–Debrecen járattal. Ebben az évben Zalaegerszeg is bekapcsolódott a légi forgalomba. 1963-ban a belföldi járatok nagy része megszűnt, mivel a Malév leselejtezte a LI–2-es repülőgépeit, és az új Iljusin IL 14-es típus üzemeltetésére a vidéki, füves repülőterek nagy része nem volt alkalmas. Az első Malév gép, amely átrepülte az Egyenlítőt, egy Iljusin IL 18 volt, 1966-ban egy kormánydelegáció utazása során. 1968. december 22-én megérkezett az első sugárhajtású repülőgép, a szovjet Tupoljev TU-134, mely távolabbi országok elérését is lehetővé tette. A Malév húsz év szovjetfüggőség után 1988-ban kezdte meg a géppark cseréjét bérelt Boeing gépekre. Az első ilyen amerikai gép egy Boeing


737-200-as volt. Az utolsó TU–154-est 2001-ben vonták ki a forgalomból. A légitársaság 2003. február 7-én kezdte meg a régi Boeingek felszámolását új Boeing 737 NG (Next Generation) repülőgépekre. Ezek alkották 2012-ig a flotta gerincét. 2010-ben a Malév elnyerte a legjobb Kelet-Európai légitársaság díját a World Airline Award díjátadón, amit az utasok elégedettsége alapján osztanak ki. Az AEA 2007-es felmérése szerint a Malév Európában a harmadik legpontosabb légitársaság volt, 84,8%kal. (Az eredmények szerint az első helyezett a cseh CSA, a második pedig a belga Brussels Airlines.) A Malév a 2011-es nyári menetrendi időszakban 32 ország 52 városába, code-share partnereivel együtt pedig 37 ország 83 városába közlekedtetett. Közel 3 millió utast szállított évente 23 ezer járatpáron, eközben 2600 munkavállalót foglalkoztatott, és 500 hazai vállalkozással állt kapcsolatban. A légitársaság ekkorra évi 10-20 milliárd forint veszteséget halmozott fel.

Mivel az EU törvényei tiltják a légitársaságok költségvetési pénzből való támogatását, a WizzAir vizsgálatot kezdeményezett az Európai Bizottságnál a 2010-es államosítás jogszerűségéről. Az EB döntésének értelmében a vállalat fenntarthatóságának elérése nélkül a támogatást a Malévnak vissza kell fizetnie. Azonban a magyar kormány ez ügyben a légitársaság 2012. február 3-i üzemképtelenné válásáig nem tett érdemi lépéseket. 2012 januárjában a Bizottság jogellenesnek minősítette mind a visszavásárlást, mind számos egyéb támogatást és tranzakciót 2007 és 2010 között. Összesen mintegy 100 milliárd forintnyi állami támogatás visszatérítésére kötelezte a Malévot, és letiltotta a magyar állam felé a további támogatást. Befektető ilyen körülmények között nem érkezett. Az Orbánkormány vagyonkezelőt nevezett ki a leállás rendezett formában történő levezénylésére. A beszállítók egymás után előre követelték a szolgáltatásuk ellenértékét. 2012. február 3-án hajnalban a Boeingeket lízingelő cég Tel-Avivban lefoglalta a MALÉV ott tartózkodó egyik gépét, mivel a társaság nem fizetett előre. A nemzeti légitársaság 2012. február 3-án reggel 6 órakor a repülési tevékenységét felfüggesztette, ezért a Boeing-flottájának nagy részét a bérbeadó ILCF amerikai lízingcég visszavitette az írországi Shannon repülőtérre. Orbán Viktor miniszterelnök első reakciójában még egy újabb nemzeti légitársaságról vizionált a híradásokban, azonban a riválisok, a Ryanair, a WizzAir, a Travel Service heteken belül betöltötték a Malév bukása okozta űrt. „Szárnyakat adunk álmainknak” címmel 2012. február 7-én országos gyűjtésre való felhívást tett közzé a Közösség a Magyar Nemzeti Légitársaság Megőrzéséért civil kezdeményezés, melyben a magyar állampolgárok 1000 HUF-os tulajdonrész-jegyet vásárolhatnak, így nyújtva tőkét egy új légitársaság, a Magyar Nemzeti Légiforgalmi Vállalat, MANLÉV létrehozásához. –hangya–

Devecseri István

Köszönet a Szakszervezetnek! 60 éve vagyok a Szakszervezet tagja, szívesen emlékszem a régi napokra. Régi szervezet ez, munkásokért harcol, jogainkat védi a munkáltatóktól. Szervezte a régi május elsejéket, meg is vendégelte a vonuló népet. Ma már gúnyolódnak virslin és sörön, Nekünk ott az együttlét volt a nagy öröm. Baráti közösség táncolt, énekelt, jobb életben bízott, őszintén ünnepelt. A Szakszervezet elvitt sok szép nyaralásra, a Bükkbe, a Mecsekbe, a Balaton partjára. Anyám a Balatont soha nem láthatta, a mai dolgozó ezt jutalmul kapja. Rászoruló tagjait pénzzel támogatja, az anyagi segítség jól jön minden bajban. A BKV-s Szakszervezet szívemben van régen, ezért vállaltam munkát a vezetőségben. A régi tagokat nyugdíjazás után, a nyugdíjas szervezet tárt karral várja már. Nem érezzük úgy a fájó tagokat, ha látjuk a kedves, mosolygós arcokat. Ez a szakszervezet nekem sokat adott, nagy betegségemben magamra nem hagyott. A kórházba jöttek, végig visszavártak, gyógyulásom köszönhetem a sok jó barátnak. Köszönöm az oklevelet s a jutalmat szépen, kívánom a Szakszervezet nagyon soká éljen!


13

Átfogó rendezés helyett marad az egyik napról a másikra élés elve (Lássuk a medvét!)

Sokan a munkavállalók közül sikernek értékelik a munkáltató és a munkavállalók között 2012. március harmadikán kötött Foglalkoztatási Megállapodást. Őket is meg lehet érteni, hiszen abban a politikusok által mesterségesen előidézett létbizonytalanságban, melyben immáron hosszú ideje tartják a BKV munkavállalóit, már az is eredménynek tekinthető, ha meg tudjuk akadályozni, hogy eredeti elképzeléseik szerint mindent elvegyenek! Mert lássuk be, a menedzsment által a főváros nyomására beterjesztett Kollektív Szerződés tervezete nagyjából annyiban tért el a hatályos Munka Törvénykönyvétől, amennyire a vállalat működése megkövetelte.

E

nnek ellenére én nem vagyok elégedett. Ugyanúgy nem, mint a szakszervezeti vezetők sem. Volt köztük olyan, aki csaknem elsírta magát, mikor aláírta ezt a megállapodást. De alá kellett írni, aminek több oka is volt. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy ez, mint a neve is mutatja, átmeneti időre jött létre, míg nem lesz egy véglegesnek tekinthető KSZ, mely csak az új MT-vel együtt léphet életbe, annak iránymutatásait figyelembe véve, melyek aztán jelentősen rontják a munkavállalók helyzetét! Másik ok az aláírásra az volt, hogy bármennyire is kritikusan szemléljük, igen komoly eredményeket értek el benne a munkavállalói oldal képviselő, ami nyilván jelentős részben köszönhető a nagyon dicséretes aktív munkavállalói közreműködésnek a demonstrációkon (melyek igen sikeresek voltak), valamint a beharangozott munkabeszüntetéseknek is. Harmadik ok éppen ezekben a sztrájkokban keresendő. Sokan úgy állítják be, többek között Budapest főpolgármestere is, mintha a szakszervezetek csak azt várnák, mikor sztrájkolhatnak egy kicsit, mintha szándékosan keresnék erre az okot. Nos, ilyet csak az állít, akinek fogalma sincs arról, milyen soruk van például a BKV munkavállalóinak, milyen következményekkel jár egy sztrájk, men�nyire ki van számolva a havi kereset,

14

nem utolsó sorban pedig azért, mert a munkavállalók dolgozni járnak be a munkahelyükre, kiszolgálni az utazóközönséget, ki-ki a maga területén, nem pedig a falat nézni és számolni az eltelt perceket. Azok a munkavállalók, akik még mindig lojálisak a vállalathoz és lelkiismeretesen elvégzik napi feladataikat!

Még van egy nagyon nyomós érv az ÁFM mellett. Az, hogy átmeneti. Bizonyára mindenki emlékszik a KSZ felmondásának körülményeire, ha mégsem, felidézném a lényeget. November 30-án már tudni lehetett, hogy a főváros közgyűlése utasítani fogja a BKV-t a KSZ felmondására. Ez meg is történt. Akkor a főpolgármester kijelentette, nem a dolgozók zsebében akar turkálni, utalva kijelentésével arra, tisztában van a munkavállalók anyagi helyzetével, megélhetési körülményeivel. Ehhez képest túl azon, hogy felmondatták a KSZ-t, egy olyan


új tervezettel álltak elő, amelyik a foglalkoztatás körében kizárólag a dolgozók zsebében kívánt turkálni, hiszen a pótlékokat a dolgozók kapják (akinek nem egyértelmű, dolgozók alatt fizikai állományt kell érteni), nem az irodisták vagy a vezetők. Egyetlen egy számítást nem végeztek arról, hogyan lehetne más módszerekkel elérni a szükséges megtakarítást, legalábbis nem hozták nyilvánosságra. Az összes többi érv ellene szól. Mik ezek? Nagyon sok van. Annak ellenére, hogy a pótlékok változatlanul megmaradtak, hatalmas összeget vontak el a dolgozóktól. Ezek közé tartozik az egészségbiztosítási és nyugdíjpénztári három százalék csakúgy, mint az év végi utalvány vagy a havi étkezési jegy. A hab a tortán, hogy mint a nagykönyvben meg van írva, menet közben újabb ötletekkel állt elő a vállalatvezetés, mellyel tovább sanyargathatja a dolgozókat. Ezeknél az utólag bekerült tételeknél ráadásul már nem egyszerűen költséget csökkent, hanem például a szolgálati járatok megszüntetésével a dolgozókra hárítja azokat, ugyanis kényszeríti őket bizonyos helyekről saját járművel közlekedni, illetve más munkarendbe dolgozni. Ezen eljárással úgy takarékoskodik, hogy a dolgozónak okoz plusz terheket. A másik zseniális húzás az utazási igazolványok megvonása.

Itt már kifejezetten a bevételi oldalt növelő, nem pedig kiadáscsökkentő tételről van szó, ez pedig felettébb érdekes húzás. Az ugyebár világos, a családtagok utazási igazolványa az előállítási árán kívül több költséget nem jelent a vállalatnak, azonban a bevételi oldalon jelentkezik az utazási díj megfizetése. Ez annyit jelent, hogy egyrészt csökken a dolgozók juttatása, a kevesebb pénzből pedig többet kell kiadni! Ügyes. Ez átlag havonta dolgozónként kb. 30 ezer Ft lehet! Érdekes fejlemények, mint ahogy talán érdemes a folyamatot végiggondolni. A KSZ felmondásakor célként lett megjelölve egy ötmilliárdos megtakarítás. Azáltal viszont, hogy az utazási igazolványok nem a kiadási, hanem a bevételi oldalon javítanak a mérlegen, ráadásul nem is szerepelt az elképzelések között a megszüntetése, hiszen sokunknak már érvényesítve is lett, csak utóbb állították le megújítását, gyaníthatóan jobb eredményt értek el a tervezettnél. Közben olyan nyilatkozatok látnak napvilágot, melyektől csak kapkodom a fejemet. Szokás szerint a nagy tapasztalatokkal rendelkező BKK elnöktől. Az egyik a szolgálati járatok megszűnését valamiféle sikertörténetként tünteti fel, mely által felszabadul 260 millió Ft. De, mivel valószínűleg ez túl nagy megtakarítás, mindjárt új éjszakai járatok bevezetésére is sor kerül. Legalábbis a magyarázatból ez következik. A valóság ezzel szemben az, hogy a szolgálati járatokat ki kell váltani valamiből, de mennyivel jobban hangzik, hogy 260 millió marad az intézkedésből, mint a 130! Bár én ezt a megtakarítást is kétkedéssel fogadom. Titokban arra is kíváncsi lennék, hogy amikor ugyanez a személy a VEKE élén kiharcolta az éjszakai járatok bevezetését (legalábbis most saját sikereként számol be róla), vajon milyen számításokat végeztek, mekkora megterhelés lesz az amúgy is fuldokló BKV költségvetésére? Hiszen ezek az éjszakai járatok sokkal drágábbak, kevésbé kihasználtak, mint a nappaliak. Va-

jon lett-e erre elkülönítve működési keret? Lehet, ez sodorta végképp lehetetlen helyzetbe a BKV-t? HA igen, van-e ennek személyi felelőse? Másik gyöngyszem a nyilatkozatban a „gigantikus jegyellenőri jelenléttel” beszedtek 1,1 milliárd Ft-ot, mely több, mint amiből a BKK működik. Na, akkor itt álljunk meg egy gondolat erejéig! Ehhez mi köze a BKK-nak? Az ellenőrök tudomásom szerint nem a BKK állományában vannak. Ahhoz, hogy kirendeljék őket egy területre ellenőrizni, nem kell egy BKK szintű apparátust létrehozni. Ezt a pénzt akkor is beszedték volna, ha nincs BKK, ráadásul, ha jól értem ezt a nyilatkozatot, azért volt a gigantikus jegyellenőri jelenlét, hogy beszedje a BKK által elherdált pénzeket. Ha nincs BKK, ezt az 1,1 milliárd forintot lehetett volna a BKV-ra költeni, a dolgozók zsebében már öt helyett csak négy milliárd forint erejéig kellett volna turkálni! Én azt gondoltam, illetve szerintem ez volt a létrehozás indoka, hogy a BKK majd mint megrendelő lép fel, hogy a működés át lesz szervezve. Ehhez képest a vezérigazgató másfél év megfeszített munka után, mely munka ellentételezéseként jogszerűen vett fel havi másfél milliót meghaladó bért (nem úgy, mint állítása szerint a szakszervezeti vezetők), egy ilyen önigazoló alibi nyilatkozatot tesz!

Összefoglalva, meglehetősen csalódott vagyok. Az átmeneti megállapodást egyértelműen alá kellett írni, sokaknak ugyanis ez komoly különbséget jelent a bérezésben. Azonban az elvont összegek nagyon jelentősek és akárki akármit állít, ezek nem béren felüli, hanem visszaellenőrizhetően a bérből más címszóval kifizetett összegek.

Ezért elfogadhatatlan végleges elvonásuk, hiszen állítólag senki sem kereshet kevesebbet, így pedig ez az elv sérül! A júliustól megkötésre kerülő Kollektív Szerződésnek tartalmaznia kell ezeket az elemeket, de az ÁFM jó alap lehet a tárgyalásokon, így kell viszonyulni hozzá. Nem elfogadható, hogy közép- és hosszú távú tervek helyett ad hoc intézkedéssel próbálják a BKV helyzetét kezelni, erre teljesen fölösleges volt még egy vízfej vállalatot létrehozni. Amennyiben megtakarításokra van szükség, nem a dolgozóktól kell elvenni, hanem meg kell vizsgálni, hol lehet megtakarítani a béreken. Ráadásul, ha valóban vannak olyan munkaszerződések, melyekben túl vannak premizálva az érdekeltek, azokat meg kell változtatni! Ha azonban a feltételek reálisak, a prémiumokat szerződés szerint ki kell fizetni, a döntés mellett ki kell állni, ellenkező esetben negyedévenként új vezérigazgató kerül a vállalat élére. Bár egyszer majd elfogynak a kinevezhető személyek, tekintve, hogy tudtommal foglakoztatási stop van, minden távozó által tetemes bérmegtakarítás fog jelentkezni! Amennyiben pedig a bérpótlékokat és az egyéb kifizetéseket el kívánják vonni, ám legyen, ennek egyetlen feltétele, hogy minden tétel kialakulásának nézzenek utána, ami bértárgyalásokon szereplő tétel, azt szíveskedjenek bruttósítani és beépíteni a bérbe. Ugyanis a múltban létrejött megállapodásokat nem lehet felrúgni, legfeljebb újratárgyalni. a tárgyalások eredménye viszont nem lehet bércsökkentés! Bármennyire fájdalmas, de a műhelyekben is emberek dolgoznak, az irodákban is, a járműveken is! Őket is meg kell fizetni, mert nekik is meg kell élniük, még ha töredékéből is annak, mint aki ezt a forrást csökkenteni akarja! Ráadásul ezeknek a dolgozóknak is van családjuk, költségeik, hovatovább akár hiteleik, melyet ők nem tudnak hatalmas nyereséggel egy összegben visszafizetni, ezért adójukból azokat segítik, akiknek van erre lehetőségük. –gabo–


15

Mióta ünnepeljük március 15-ét?

Március 15-e ma nemcsak egy pesti nap eseményeit, nemcsak a forradalmat jelenti számunkra, hanem a teljes 1848-49-es átalakulást és az egész szabadságharcot is. Jókai Mór egy hírlapban így tudósított a március 15-i eseményekről: „A nép fölébredt és követelte századok óta megtagadott jogait.” Ő volt az is, aki kiáltványt fogalmazott meg a emlékezetes napon, amit a híres 12 pontként ismerhetünk. Ebben követelte a nemzet számára például a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését, a törvény előtti egyenlőség gyakorlatát, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a közös teherviselést, az úrbéri viszonyok megszüntetését és Nemzeti Bank felállítását. A francia forradalom jelszavaival zárta kiáltványát: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” Európán, 1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig. A forradalmak célja a társadalmi-politikai átalakulás, az alkotmányos parlamenti rendszerek követelése, és az önálló nemzeti államok kialakítása volt. A pesti forradalom lehetővé tette az utolsó rendi országgyűlésen a reformok elfogadását és az első független, felelős magyar kormány hivatalba lépését gróf Batthyány Lajossal az élén. Évtizedes, szívós munkával, külső kényszerek által is ösztökélve, belső robbanástól is szorongva 1848 tavaszára a kor magyar elitje előjogokról és javakról mondott le az ország és a nemzet javára. Ilyen nem volt eddig, és nem lett azután se soha e hazában. És akik ezt az egészet levezényelték:

16

Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Deák és a többiek, bár nem voltak tévedhetetlenek és makulátlanok sem, de azért becsületes, büszke, okos és nagy formátumú emberek és politikusok voltak. Március 15-e a modern parlamentáris Magyarország megszületésének a napja is egyúttal. Az 1848-as forradalom célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt. Az 1867-es kiegyezést követően a Monarchián belül hivatalosan nem tiltották a 48-as megemlékezéseket, de nem is nézték jó szemmel, és nemzeti ünneppé csak 1927-ben vált március 15-e. Csorba László történész, a Nemzeti Múzeum főigazgatója beszélt arról, hogy a nép mikor kezdte el ünnepelni március 15-ét: „Izgalmas pillanat egy közösség életében, amikor valamilyen eseményről kiderül, hogy egykori résztvevői emlékezni akarnak rá, az évfordulóját meg akarják ünnepelni.” Kossuth Lajos, a magyar szabadságharc egyik vezére március 15-e első évfordulóján a feleségének írt levelében bagatellizálta az egy évvel azelőtt történteket, sokkal fontosabbnak tartva a hadsereg szabadságharcát. De engedélyezte a rezesbandás ün-


nepséget. „Hogy tulajdonképen mit ünnepelnek martius 15-kén, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt nem tudom, de hogy azon a napon, mellyen a hadsereg megmenti a hazát, lesz mit ünnepelni, azt tudom.” – írta feleségének. Az ünnep valódi restaurálására csak az 1867-es kiegyezés során kerülhetett sor. Ferenc József viszonya március 15-hez nem szorul különösebb magyarázatra. 1898-ig, a forradalom 50. évfordulójáig a csendesen megtűrt megemlékezésekkel nem is volt semmi baj. Ekkor merült fel az igény, hogy legyen nemzeti ünnep március 15-ből. 1898. évi V. törvény az 1848. évi törvények megalkotása emlékének ünnepléséről rendelkezett. Először a jogszabályok szerint a szabadságharcra és forradalomra emlékezés sokáig egyet jelentett az 1848. április 11-én elfogadott ún. áprilisi törvények ünneplésével. Majd 1927-ben a nemzet úgymond „ráébredt” arra, hogy ez így nem jó. Nem helyes, hogy az áprilisi törvények szentesítését ünnepli az ország. És legyen inkább március 15-e eseménydús napja, emléke és hagyománya a nemzeti ünnep igazi tartalma. A máig hatályos törvény kimondja,

Szerteágazó kommunikációs lehetőségeink A szakszervezetek életében kiemelkedően fontos a kommunikáció a tagsággal és a munkáltatóval. A Közlekedési Érdekvédelmi Körök Szövetsége (KEKSz) a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektet erre. A szövetség, megalakulásával egy időben létrehozott egy kommunikációs bizottságot Nemes Gábor KEKSz Alelnök vezetésével. A bizottság feladata volt kiépíteni a kommunikációs csatornákat, ami mára már négy alternatívát is kínál, a tagság, a munkáltató és egyéb érdeklődő irányában. A kezdetektől munkálkodunk egy háromhavonta megjelenő színvonalas újság készítésében (KEKSZ PRESSZ címmel), jelen vagyunk a facebook-on, a közelmúltban megjelentünk az interneten egy BLOG-gal (BKVSOKK), melyet a történések függvényében akár naponta is frissítünk és végül, de nem utolsó sorban 2011. március 1.-én elindítottuk honlapunkat ahol igyekszünk napra kész információkkal ellátni az olvasóinkat. Aki képben akar lenni a BKV és azon belül a BKV dolgozóinak helyzetével annak nem érdemes kihagyni ezeket az információs csatornákat. Természetesen a KEKSz honlapjáról ( www.keks.hu ) elérhetőek újságaink a kezdetektől fogva és természetesen BLOG-unk és facebook-unk is.

Az információ hatalom! Élj a lehetőségekkel!

hogy a magyar nemzet balsorsában, súlyos megpróbáltatásai közepette hálás kegyelettel emlékezik meg 1848. március tizenötödikéről. Mert izzó hazaszeretetükben e napon tettek hitvallást a nemzet dicső fiai az alkotmányos szabadság és jogegyenlőség fennkölt eszméi mellett. 1948-ban a 100 éves évfordulót a kommunista rendszer bevezetésének hajnalán a szovjet Vorosilov marsall jelenlétével tették még emlékezetesebbé akkori vezetőink. A köztársaság akkori elnöke Tildy_Zoltán, a kormány és az országgyűlés tagjai a külföldi küldöttségekkel együtt megkoszorúzták Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobrát. 1951-től újra munkanap lett március 15e, és 1956 után nem nagyon erőltették a központi megemlékezéseket. A kommunista ünnepek egyik jellegzetessége volt, hogy a márciusi ifjakat ábrázoló transzparensek sokkal kisebbek voltak, mint azok, amelyeken Lenin, Sztálin és Rákosi voltak láthatóak. Ungváry Krisztián történész szerint elterjedt, ámde

www.keks.hu

téves vélekedés, hogy a Kádár-rendszer konszolidálódása, azaz 1964 után már nem került sor politikailag motivált börtönbüntetésre ellenzékiekkel szemben. Azt, hogy ez az állítás minden alapot nélkülöz, éppen a március 15-éket követő kegyetlen megtorlások sorozata is bizonyítja. Bár más „jeles dátumok” mint pl. október 6. és 23. alkalmából is előfordult, hogy egyesek önálló megemlékezéseket szerveztek, a legtöbb látványos eljárás március 15-hez köthető. 1972ben a fővárosban minden korábbit meghaladó tömeg ünnepelte a forradalmat. Ebből adódóan több helyen fordult elő „rendzavarás” és összesen 88 főt állítottak elő. 1973 volt az első esztendő, amikor gumibotoztak a Petőfi szobornál. Az állami megemlékezésekből nem kérő fiatalok valódi 48as üzenetekre vágytak, valódi 48-as megemlékezést igényeltek . És persze rendszerkritikát is megfogalmaztak, amikor a külön ünneplés választották. Különösen emlékezetes még az 1986os ünnep. Délután Budapesten a Petőfi-szobornál nagy tömeg gyűlt ös�sze és sötétedéskor a fáklyás menet indult a várba a Táncsics szoborhoz. Amikor a tüntetők a Lánchídra értek, a rendőrség két oldalról lezárta a hidat. A felvonulók közül sokakat megvertek és bevittek a rendőrségre. Ez a nap, mint a „lánchídi csata” napja, vonult be március 15-ék történetébe. Az akció rendkívül felelőtlen és brutális volt. Az utolsó gumibotozós március 15-e 1988-ban volt. Pedig négy hónappal korábban, 1987. december közepén egy politikai határozat már

újra nemzeti ünneppé nyilvánította március 15-ét. De ez akkor már nem jelentett semmit! A rendszerváltó értelmiség, az úgynevezett demokratikus ellenzék külön ünnepelt. A rendszerváltás óta a politikai húsdarálóban a pártok mindig is kihasználták éppen aktuális céljaiknak megfelelően az ilyen jeles napokat. A civil lakosság közül sokan már egyszerűen félnek az ünnepségek helyszíneinek még a közelébe menni is a korábbi rossz tapasztalatok miatt. Az előző két parlamenti ciklus során szinte hagyománnyá vált a budapesti főpolgármester inzultálása a belvárosi Petőfi szobornál a szélsőséges, és direkt a botránykeltés miatt oda érkezők körében. Az elmúlt évben a kormány politikája ellen tiltakozva több tízezres demonstrációt tartott az Erzsébet híd pesti hídfőjénél a Szabad sajtó útján az interneten szerveződött Egy millióan a magyar sajtószabadságért civil csoport. Az azóta eltelt egy évben „pártunk és kormányunk” még több okkal „szolgált rá”, hogy az ünnep ürügyet adjon egy újabb politikai tömegrendezvénynek. A 2000-es évek erős belpolitikai megosztottsága sokakban megkeserítette a történelmi múltunkra emlékező ünnepek hangulatát. Mostanra pedig sajnos oda jutottunk, hogy a megélhetés bizonytalanságai és a még munkahelyek elvesztésének árnyékában az emberek nem nagyon tudnak felszabadultan ünnepelni. Ahhoz nyugalom, biztonság és közmegegyezés szükségeltetik az alapvető értékek tekintetében. Gergely R.


17

Közúti Közlekedési Szolgáltatók Most fontos igazán az öngondoskodás

Alágazati Párbeszéd Bizottság hírei A Közúti Közlekedési Szolgáltatók Alágazati Párbeszéd Bizottsága (KKSZAPB) január 30-án tartotta idei első ülését. A bizottság több olyan kérdést is megvitatott, mely mind a munkaáltatói, mind a munkavállalói oldalon nagy jelentőséggel bír. Az egyik ilyen téma az új Munka törvénykönyvének az elfogadása. Az Mt. júliusi bevezetése jelentős változásokkal jár és az átmeneti időszakban rendkívül fontos szempont, hogy a törvény életbe lépése előtt a felek megfelelően felkészüljenek és a munkaügyi kapcsolatok rendezettek maradjanak. A munkáltatói oldal a munkaadói oldallal támogatásban konferenciát szervez, ahol neves jogászok közreműködésével az Mt. értelmezésének és rendelkezéseinek ismertetésére kerül sor. Az Mt. részletes elemzése megkerülhetetlen, ezért a felek további ismereteket kívánnak az adott témakörben szerezni. A szakszervezetek kezdeményezésére egy Közlekedési Kerekasztal létrehozására kerül sor, melyet a munkáltatói oldal is támogat, de fontos, hogy a munkaadói, munkavállalói oldal mellett a kormány képviselői is jelen legyenek. A szakszervezetek már több fordulót tartottak ebben a kérdésben Dr. Fónagy János parlamenti államtitkár úrral és re-

Parmezános keksz recept

A rohanós

hétköznapokon, ha nincs idő rendesen leülni az asztalhoz, ajánlom ezt a teljes értékű kekszet. Pár szem crackers, egy pohár tej, és máris jól indul a nap.

ményeink szerint március végéig az első találkozó létrejön. A munkaadói oldal felvetette egy Alágazati Kollektív Szerződés megkötésének a szükségességét, de eltérő álláspontok születtek a megvalósítást illetően. A munkaadói oldal jelenleg nem tudja teljes körűen elképzelni az Alágazati Kollektív Szerződés tárgyalásainak megkezdését, mivel a szakszervezeti oldalon a városi közlekedés területén nincs jelen munkaadói képviselet. A városi közlekedésben képviseletet ellátó szakszervezetek lépéseket kezdeményeztek annak érdekében, hogy a bizottságon belül a városi közlekedés munkaadói is jelen legyenek. A kérdéssel összefüggésben a munkaadók SZMSZ módosítására is javaslatot tettek, de ennek elfogadására a későbbiekben térnek vissza. A KKSZÁPB további napirendjén a munka díjazásának kérdése is szerepelt, melynek vizsgálatát a felek a vállalkozások jövedelemtermelő képességén keresztül, a külső tényezők befolyásának hatásai által tekintenek át. Ide tartozik az alkalmazottak bérhelyzete is, ami 2012-ben jelentkezik a munkaadók számára. Idén 30 éves a magánfuvarozás és személyszállítás újraindulása, ezért egy központilag támogatott rendezvény megtartásának lehetősége vetődött fel. Az ülésen a BKV Zrt körüli helyzet is szóba került. A munkáltatói oldal szolidaritását fejezte ki a dolgozók mellett és nem értett egyet az ingyenes utazási igazolványok dolgozói megszüntetésével. A munkavállalói oldal külön szolidaritási nyilatkozatott adott ki és kiállt a munkavállalók követelései mellett. A BKV Zrt-nél működő szakszervezetek köszönetüket fejezik ki a KKSZÁPB-ben szervezetek felé.

Hozzávalók kb. 50 darabhoz: 150 g teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt, 100 g kalciton (szezámos zabkorpa keverék), 100 g reszelt Grana panado sajt (vagy parmezán), 1 csipet Himalája só, kevés citrombors, 150 ml házi tejföl, 60 ml extra szűz olíva olaj. Először keverjük össze a száraz elemeket a reszelt Grana panadoval együtt. Majd gyúrjuk bele a nedves elemeket. 30 percet pihentessük a hűtőben a tésztát, végül osszuk két részre, és mindegyiket nyújtsuk ki kb. 3-4 mm vastagságú téglalappá. Igyekezzünk úgy felvágni egy hosszú pengéjű késsel, vagy derelye vágóval, hogy másfélszer hat-hét centiméteres rudakat kapjunk.

180 fokos előmelegített sütőben 1213 percig süssük légkeveréses programon. /Ha légkeveréses programon sütjük, akkor a két tepsi befér egyszerre/. Jó étvágyat! –hangya–

A sajnos hosszú ideje húzódó gazdasági válság nehéz anyagi helyzetbe hoz sok családot. A körülmények változása ráébreszt azonban arra mindnyájunkat, hogy nem kerülhető el az önmagunkon való előrelátó segítés, az öngondoskodás. Gyakran csak sóhajtozhatunk, hogy miért nem kezdtünk el korábban megtakarítani, félretenni nehezebb időkre. Soha nem késő elkezdeni megtakarítani, és soha nem lehet elég korán kezdeni. Az öngondoskodáshoz, annak elkezdéséhez mindannyiunk számára a legkézenfekvőbb módszer az önkéntes pénztárakon keresztüli megtakarítás. Az önkéntes nyugdíjpénztárak a tagjai részére gyűjti a nyugdíjas évekre a megtakarításokat. A munkáltató is adhat kedvezményes adózás mellett a tag részére hozzájárulást, de nagyon fontos a tag jövedelméből történő egyéni befizetés is. Az egyéni befizetés 20%-a évenként az szja bevallásban a befizetett adóból a pénztárba visszaigényelhető. Ne hagyja adóját az adóhatóságnál! A maximálisan visszaigényelhető összeg 100 ezer Ft (ehhez 500 ezer Ft egyéni befizetés alapján lehet hozzájutni). Az 1956. 01. 01. előtt született személy 130 ezer Ft adót igényelhet vissza. A visszaigényelt adó is a nyugdíja kiegészítését szolgálja, levonások nélkül. A nyugdíjpénztárak előnye, hogy a tagnak nem kell foglalkoznia a pénzének a befektetésével, azt erre szakosodott, hozzáértő vagyonkezelők intézik, a biztonságot az értékpapírokat kezelő/őrző különálló letétkezelők is szolgálják. Ha nem telik a család költségvetéséből a megszokott befizetésekre, kisebb összeg is vállalható, akár szüneteltethető is. Az MKB Nyugdíjpénztárban több pénzügyi befektetési csomag között választhat a tag, szinte egyedülálló az a kiszámítható portfólió, amely bankbetétet tartalmaz és tavaly 6,7%-os hozamot ért el (3,9%-os infláció volt). A nyugdíjpénztár hosszú távú megtakarítás, de a pénztár az átmeneti pénzügyi nehézségeken is tud segíteni, tagi kölcsönnel, bankhitelhez nyújtott fedezettel, továbbá 10 éves tagság után 3 évente a hozamot adómentesen felveheti a tag. Az önkéntes egészségpénztárra is sokan már úgy tekintenek, hogy az is lehet akár tartós megtakarítás, nagyobb, vagy váratlan egészségügyi kiadásokra, akár a nyugdíjas időszakra is tartalékolt összeg. A tagok el nem költött pénze 2011. évben 5,02% adómentes hozamot termelt. Azonban a pénzkeret azonnal is elkölthető, akár a családtagok részére is. Leggyakoribb felhasználás a gyógyszer, a szemüveg, gyógykezelések. A betegség miatti jövedelem kiesés összege is megtéríthető, ahogyan a csecsemő, betegápolási termékek is. Egyes szolgáltatásokat 2012. évtől kezdve nem az egészségpénztárban, hanem a SZÉP Kártya rendszerén belül lehet igénybe venni: belföldi üdülés, sportolás. Az egészségpénztári adókedvezmények azonosak a nyugdíjpénztári kedvezményekkel, az egyéni befizetés 20%-a itt is visszaigényelhető a pénztárba. A 2012. év slágere a béren kívüli juttatásokban a SZÉP Kártya. Itt nem engedélyezett az egyéni befizetés, így ez után adókedvezmény sincs. A dolgozónak csak a munkáltatója adhat ilyen juttatást és rendelhet SZÉP Kártyát. Jelentős előny, hogy a cégnek és a dolgozónak is ingyenes a Kártya és a használata is. A juttatás a következő év utolsó napjáig költhető el, nem hosszabbítható. Az MKB SZÉP Kártya szállásszolgáltatásra, belföldi üdülésre, vendéglátásra (meleg étkezésre), valamint sokféle szabadidős szolgáltatásra költhető. Ez utóbbiak között szerepel pl. nem orvos által végzett egészségügyi szolgáltatás, színházi, egyéb művészeti előadások, fesztiválok, múzeumok, vidámparkok, állatkertek, strandok, vízi vidámparkok belépőjegyei, fittnesz bérletek, belföldi hajózás. Jelenleg 3500 szolgáltató fogadja el az MKB SZÉP Kártyát, rohamosan bővül a számuk. Reméljük, hogy a BKV-s dolgozók és Pénztártagjaink részére rövidesen újra nyújtja majd a munkáltató az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulásokat és mellette MKB SZÉP Kártyára történő juttatást is. Addig is azonban éljen az egyéni megtakarítás és öngondoskodás lehetőségével!

MKB Pénztárak

18


A sikeres vállalatok a Vodafone megbízható, vadonatúj hálózatát választották

A Közlekedési Érdekvédelmi Körök Szövetségének lapja

Recommend Documents