Tartalomjegyzék Bevezetés .......................................................................................................................... 2 I.
A jogfosztó és jogkorlátozó rendelkezések megszületésének előzményei ................ 4 1. A gazdasági világválság........................................................................................ 4 2. Az NSDAP ............................................................................................................ 6 3. Hitler hatalomra jutása .......................................................................................... 8 4. A náci ideológia .................................................................................................. 10
II. Jogfosztó és jogkorlátozó rendelkezések ................................................................. 13 1. Rendelkezések a kultúra és oktatás területén ...................................................... 13 2. Agrárpolitikai intézkedések................................................................................. 16 3. Jogsértés a politika terén ..................................................................................... 17 4. Igazságszolgáltatás a náci Németországban........................................................ 19 5. Emberi jogok megsértése .................................................................................... 19 III. A nácik élet elleni bűncselekményei........................................................................ 24 1. Koncentrációs táborok......................................................................................... 24 2. A tömeggyilkosságok kezdete, az eutanáziaprogram ......................................... 28 3. A zsidók sorsa a Harmadik Birodalomban.......................................................... 29 4. A romák, mint a német társadalom aszociális elemei ......................................... 31 5. A homoszexuálisok gyötrelmei........................................................................... 32 IV. Ki tudott a holokausztról? ........................................................................................ 34 1. Akik tudtak róla, mégis tétlenül vártak ............................................................... 34 2. Embermentők ...................................................................................................... 37 V. Kitekintés ................................................................................................................. 41 Összegzés ........................................................................................................................ 43 Irodalomjegyzék.............................................................................................................. 44 Internetes források........................................................................................................... 45 Jogszabályjegyzék........................................................................................................... 46
Bevezetés Már iskolás koromban érdeklődtem ezen érdekes történelmi korszak után. A televízióban látott, erről szóló dokumentumfilmek és a holokausztot túlélő áldozatok visszaemlékezéseit látván mindig mély szomorúságot és dühöt éreztem. Szerintem ilyen képek és videók láttán minden jó érzésű ember ugyanezt érzi. Egyre inkább azok a kérdések jártak a fejemben, hogy: „Miként lehetséges, hogy Németország civilizált nemzet létére ilyen szörnyűséget kövessen el? Hogyan tudott egy modern állam kiirtani szinte egy egész népet mindössze azért, mert zsidók voltak? Hogyan nézhette tétlenül ezt a pusztítást a világ?” Ezekre a kérdésekre próbálom megtalálni a választ a dolgozatom írása során. Megdöbbentő számomra, hogy az a nemzet, amely Goethe-t, Beethovent, Schillert és Schumannt adta a világnak, hogyan adhatta Auschwitzot, Dachaut vagy Treblinkát? Hogy vette Hitler magának a bátorságot, hogy eldöntse, ki élhet és kinek kell meghalnia? Egyetlen ember vagy nemzet sem hozhat ilyen döntést. Történelmünk során korábban egyetlen nép sem irtott ki egy másikat egy ideológia nevében, melynek megvalósításakor a cél ugyanaz volt, mint az eszköz. A történelem persze számos rettenetes vérengzést jegyzett fel, más népeket is elpusztítottak, de bármilyen kegyetlenek és megbocsáthatatlanok is voltak ezek az esetek, mindnek gyakorlati célja volt (például földszerzés), nem a gyilkolás volt maga a cél. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogyan lehetett a 20. században az emberiség történelmének legsúlyosabb bűneit elkövető Harmadik Birodalom legitim. A legszomorúbb viszont az, hogy a nácik csak azért nem semmisítették meg Európa egész zsidó lakosságát, mert mielőtt még a zsidókérdést véglegesen „megoldhatták” volna, elvesztették a háborút. A dolgozatom első fejezete, melynek címe: A jogfosztó és jogkorlátozó rendelkezések megszületésének előzményei, azt mutatja be, hogy milyen szerepet játszott a világgazdasági válság a nemzetiszocialista párt születésében és német kormánypárttá válásában. Továbbá kiderül belőle, hogy Hitler miként tudott egy demokratikus államból totális diktatúrát formálni. Ezután a náci ideológiáról ejtek szót, mivel ezek a
nézetek és
megrögzött téveszmék
indítottak el egy olyan
visszafordíthatatlan folyamatot, amely örökre megbélyegezte nem csak az európai zsidóság, hanem az egész emberiség történelmét. 2
A következő fejezetben kívánok szólni azokról a jogfosztó, jogkorlátozó jogszabályokról és intézkedésekről, amelyeket Hitler és az NSDAP léptettek életbe a Harmadik Birodalomban. Ezekkel a német állam jogsértést valósított meg a kultúra, a gazdaság, a politika, az igazságszolgáltatás és az emberi jogok területén. A nácik
élet elleni bűncselekményei című
fejezetben bemutatom a
tömeggyilkosságok és népirtás helyszíneit, a koncentrációs táborokat. Ezután leírom, hogy a Hitler által halálra ítélt népekkel és embercsoportokkal milyen szörnyű módon bán el a náci Németország. A következő fejezetben arról írok, hogy kik voltak azok, akiknek félelmein felülkerekedett az erkölcs és emberiesség, és így több ezer zsidót mentettek meg a deportálástól és a biztos haláltól. Továbbá ebben a fejezetben szólok azokról a nagyhatalmakról, akik tudták, vagy legalábbis erős sejtésük volt arról, hogy mi történik Németországban és Lengyelországban a zsidókkal. Ennek ellenére mégis tétlenül nézték, hogy Hitler több millió embert ölt meg a haláltáborokban.
3
I. A jogfosztó és jogkorlátozó rendelkezések megszületésének előzményei 1.
A gazdasági világválság
A weimari demokráciának létrejöttének pillanatától, 1919-től kezdve jelentős gazdasági gondokkal kellett szembenéznie. 1 Az első világháború után szinte minden ország (akár győztes, akár vesztes) pénzügyi hiánnyal zárta le a háborút. A vesztes országoknak ezen túlmenően még hatalmas összegű jóvátételt is fizetniük kellett. 2 Ennek
megfizetésére
a
versailles- i békében
kötelezték
Németországot. 3
Az
antanthatalmak nehezen tudtak megegyezni a jóvátétel összegében, így a döntést a Jóvátételi Bizottságra bízták. Mivel a győztes hatalmak a jóvátételekből kívánták pótolni a háború során elszenvedett pénzügyi veszteséget, a lehető legtöbb pénzt akartak kihúzni a vesztes országok zsebéből. Az 1921. májusi határozattal Németország által fizetendő összeget 132 milliárd aranymárkában állapították meg. Ekkor mindenki tisztában volt vele, hogy ilyen hatalmas összegű követelést lehetetlen teljesíteni. Az akkori német kormány nem vállalta ezt a feladatot, viszont a lemondása utáni Wirthkormány úgy döntött, hogy megpróbálja teljesíteni a követelést. Hamar kiderült, hogy ezt Németország nem tudja önerőből teljesíteni, külföldi kölcsönt pedig nem akartak igénybe venni. A visszafizetés esélyeit az is tovább rontotta, hogy Franciaország megszállta a Ruhr-vidéket, ami Németország legfizetőképesebb területe volt. A német ipar teljesítménye is csökkenni kezdett. Nem maradt más megoldás, mint beindítani a bankóprést. Ez viszont a német márka gyors ütemű inflálódásához vezetett. 4 A pénzügyi stabilitás megteremtése érdekében bevezették a birodalmi márkát, amely szerint 1 új márka 1 trillió régi márkával volt egyenértékű. „1924-re sikerült megfékezni az inflációt.” Németországnak évenként kellett fizetnie a jóvátételi összegeket a Dawes-terv értelmében. 5 Németországnak lehetősége nyílt komoly amerikai tőkeforrások igénybevételére, amelyeket a német gazdaság modernizálására és racionalizálására kellett felhasználni. Németországnak 1988- ig 1
Louis Weber: A holokauszt krónikája. Park Könyvkiadó, Budapest, 2004. (Továbbiakban: Weber, 2004.) 22. old. 2 Kaposi Zoltán: A 20. század gazdaságtörténete. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004. (Továbbiakban: Kaposi, 2004.) 20. old. 3 Weber, 2004. 22. old. 4 Kaposi, 2004. 21. o ld. 5 Weber, 2004. 22. old.
4
kellett volna fizetnie a jóvátételt, azonban az 1929-es világgazdasági válság hatására felfüggesztették a folyamtatot. 6 1929. október 24-én („fekete csütörtök”) a tőzsdén példátlan eladási láz tört ki, az emberek pánikszerűen kezdték eladni értékpapírjaikat. A gondot az is súlyosbította, hogy a részvénytulajdonosok egyszerre akarták felvenni a bankokból a pénzüket. 7 „A New York-i tőzsdekrach gazdasági világválságot indított el, és Németország ismét katasztrofális helyzetbe került. Rendkívül sok vállalkozás jelentett csődöt, példátlanul megnőtt a munkanélküliség.”8 Az emberek éheztek, megjelent a nyomor, a német állam egyre nehezebben tudott segélyeket biztosítani. Az embereken úrrá lett az elkeseredettség. 9 Ez volt az oka annak, hogy a nép egyre fogékonyabbá vált a szélsőjobboldali párt, az NSDAP azon állításaira, hogy az ország minden gondjáért a weimari rendszer és a zsidók a felelősek. Hitler azt ígérte az embereknek, hogy ha hatalomra kerül, felrúgja a versailles- i diktátumot, helyreállítja Németország gazdaságát, önbecsülését, és visszahozza a jólétet a nép életébe. 10
6
Kaposi, 2004. 22. o ld. Weber, 2004. 35. old. 8 Weber, 2004. 22. old. 9 Kaposi, 2004. 40. o ld. 10 Weber, 2004. 22. old. 7
5
2.
Az NSDAP
1919 januárjában alapították a Német Munkáspártot (Deutsche Arbeiterpartei, DAP), melynek két frontembere Anton Drexler és Karl Harrer volt. A világháborút követően sok ilyen szervezet jött létre. Adolf Hitler 1919-ben a hadsereg számára az ilyen szervezetek felderítését végezte. Az DAP egyik rendezvényének megfigyelése után Hitler a párt tagja lett, és már a párt munkabizottságában is helyet kapott, így a tagtoborzásért és a propagandáért tették felelőssé. Hitler elképzeléseiben a DAP, mint tömegpárt szerepelt. Ennek elérése érdekében mindent meg is tett. 1919-ben önálló pártirodát nyitott Münchenben, majd sajtótoborzásba kezdett. Pártbürokráciát akart felépíteni, így a munkabizottságot Hitler a bizalmi embereivel a duplájára bővítette. 11 1920-ban Hitler vette át párt propagandájának irányítását. Neki is látott a párt történetében valaha látott legnagyobb összejövetel megszervezésének. Az időpontot 1920. február 24-ére, a helyszínt pedig a híres Hofbräuhausban lévő Festsaalba tervezte. 12 Harrer ekkor távozott a pártból, mivel nem tudott azonosulni Hitler nézeteivel és céljaival. Így az elnökséget Drexler vette át 1920 januárjában. 13 Hitler számára nagyon fontos volt ez az összejövetel, hiszen ennek az eseménynek a hatására tudott kitörni a párt a klub keretei közül, és döntő befolyást gyakorolt korának leghatalmasabb tényezőjére, a közvéleményre. 14 1920 nyarán Hitler úgy látta, hogy a pártnak hiányzik egy embléma, jel, szimbólum, amely kifejezhetné mindazt, amit az NSDAP képvisel, és ami megragadhatná a tömegek képzeletét. Egy olyan zászlót tervezett, melynek háttere piros, közepén kör alakú fehér részben pedig egy fekete horogkereszt található. Ez a jel a náci párt, majd később az egész náci Németország szimbólumává vált. 15 Ezután
11
Vitári Zsolt: Az NSDAP születése. Új párt a köztársaság ellen, 1919-1925. (Továbbiakban: Vitári, 2005.) http://nemettortenelem.tt i.btk.pte.hu/files/tiny_mce/Publ/ Vitari%20publ/RubiconNSDAP191919252005.pdf. Letöltés ideje: 2013.03.10. 12 William Lawrence Sh irer: A Harmad ik Birodalo m felemelkedése és bukása. Teleteacher Kiadó, 1995. (Továbbiakban: Sh irer, 1995.) 25. old. 13 Vitári, 2005. Letöltés ideje: 2013.03.10. 14 Shirer, 1995. 25. old. 15 Shirer, 1995. 27. old.
6
megtervezték a rohamosztagosok és párttagok egyenruhájára húzandó karszalagot, melyen a zászlóhoz hasonlóan fekete horogkereszt volt. 16 1921 júliusában Hitlert választották meg elnökké a rendkívüli taggyűlésen. Így Hitler az új alapszabály értelmében a pártot az elnökség többségi határozatától függetlenül vezette. A párt létszámát tovább tudta növelni agitációs módszereivel, így elegendő támogatottsággal a háta mögött az NSDAP főbb törekvéseit már ő határozhatta meg. 17 Így már megvolt a korlátlan hatalma a pártban, viszont még távol állt attól, hogy az NSDAP-t vezető párttá tegye. 1923-ban gyűlések és felvonulások sorát szervezték meg, melynek eredménye nem is váratott sokáig magára: 1923 novemberéig a tagok száma 55 ezerre emelkedett. Sőt az anyagi juttatások köre is kibővült, a párt még külföldről is kapott támogatásokat. 18 1923 novemberében Hitler és hívei megpróbálták a bajor kormányt megdönteni, ám végül a rendőrség közbeavatkozott, így a nácik forradalmi terve nem járt sikerrel. Az ellenük rendezett per országos figyelmet kapott. Hitler elismerte a teljes felelősséget a cselekedetéért, és kijelentette, hogy az igazi bűnösök a versailles- i békeszerződés aláírói és a Weimari Köztársaság támogatói. „A politikai szemléletével rokonszenvező jobboldali bírák 5 év szabadságvesztésre ítélték Hitlert, aki már 1942 karácsonyán szabadlábra került. A börtönben mondta tollba Rudolf Hessnek legismertebb művét, a Mein Kampfot.”19 Ezzel a börtönbüntetéssel Hitler karrierje csupán félbeszakadt, de nem hosszú időre. Rájött, hogy ez a tárgyalás, nem hogy megszégyenítené őt, hanem új lehetőséget nyújt a számára, hogy ismertté tegye nevét Bajorország, sőt még Németország határain túl is. 20 A müncheni sörpuccs országosan ismertté, sőt sokak szemében hazafivá és hőssé avatta Hitlert. A náci propaganda hamarosan a mozgalom egyik nagy legendájává formálta át az eseményt. 21
16
Shirer, 1995. 28. old. Németh István- Diószegi István- Harsányi Iván- Krausz Tamás: 20. századi egyetemes történet I. Korona Kiadó, Budapest, 1999. (Továbbiakban: Németh-Diószegi-Harsányi-Krausz, 1999.) 270. old. 18 Vitári, 2005. Letöltés ideje: 2013.03.10. 19 Weber, 2004. 25. old. 20 Shirer, 1995. 46. old. 21 Shirer, 1995. 49. old. 17
7
3.
Hitler hatalomra jutása
A müncheni sörpuccs után alig lehetett valamit hallani Hitlerről és a nácikról. Az 1928. május 20-án tartott általános választásokon a náci párt a leadott 31 millió szavazatból csupán 810 ezret szerzett meg, így alig néhány képviselőt küldhetett a Reichstagba. 22 1930 szeptembere fordulópontot az NSDAP számára. A náci pártnak az országos választásokon aratott váratlan sikere nemcsak a hétköznapi embereket, hanem az üzleti élet és a hadsereg vezető személyiségeit meglepte. 23 A náci párt az 1932. júliusi parlamenti választásokon 13,7 millió szavazattal a legerősebb parlamenti frakció lett. Hitler nem elégedett meg a kormányrészvétellel, egyenesen kancellári posztot akart betölteni. Hindenburg viszont Hitler ezen kérését augusztusban és novemberben is elutasította. Helyette 1932. december 2-án Schleicher tábornokot nevezte ki birodalmi kancellárnak. 24 A weimari köztársaság utolsó kancellárja úgy látta, az NSDAP megosztása lenne a legjobb megoldás. Papen azonban a nemzetiszocialisták és német nemzetiek Hitler vezette koalíciós kormányát javasolta Hindenburgnak, aki ezúttal sem tett eleget a javaslatnak. 1932-1933 fordulóján már befolyásos gazdasági és katonai körök is Hitler kinevezését sürgették. Hindenburg 1933. január 30-án birodalmi kancellárrá nevezte ki Hitlert. 25 Az 1933. február 1-jén feloszlatott Reichstag új választásait március 5-ére tűzték ki. A választási küzdelmet az NSDAP ügyesen fel tudta használni céljai elérésére. A választók félelmeire és vágyaira hatva próbálta magát „megmentőként” beállítani. Hitler küzdelme a marxizmus ellen, azaz a két baloldali párt ellen irányult, így még a polgári Németország és a hagyományos hatalmi apparátusok támogatására is számíthatott. 26 1933. február 28-án bocsátotta ki Hitler „A birodalmi elnök rendelete a nép és az állam védelmére” nevezetű elnöki szükségrendeletet, melynek ürügyét a kommunisták általános sztrájkra való felhívása teremtett meg. Ez a rendelet a sajtó- és gyülekezési szabadságot szigorúan korlátozta. 27 Hitler az SA segítségével próbálta meg kiiktatni
22
Shirer, 1995. 73. old. Shirer, 1995. 87. old. 24 Németh-Diószegi-Harsányi-Krausz, 1999. 268. old. 25 Németh-Diószegi-Harsányi-Krausz, 1999. 269. old. 26 Németh István: Demo krácia és diktatúra Németországban 1918-1945 II. L’Harmattan Kiadó, 2007. (Továbbiakban: Németh, 2007.) 30. o ld. 27 Németh, 2007. 31. old. 23
8
politikai ellenfeleit. Az SA-csapatok megrohamozták a köztársasági pártok választási gyűléseit, és a résztvevőket összeverték. 28 A 1933. március 5- i Reichstag- választásokon az NSDAP a német nemzetiekkel együtt enyhe többséget ért el, amellyel már akár parlamenti úton is kormányozhatott volna, Hitler viszont ezzel nem elégedett meg, korlátlan uralmat akart magának. 29 Ezt a korlátlan uralmat meg is szerezte az 1933. március 24-én kiadott felhatalmazási törvénnyel. Ennek értelmében: „Birodalmi törvényeket a birodalmi alkotmány által előírt eljárásokon kívül a birodalmi kormány is hozhat. […] A birodalmi kormány által hozott törvények eltérhetnek a birodalmi alkotmánytól.”30 Ezzel a törvénnyel Hitler szinte kikapcsolta magát a felhatalmazó Reichstagot, s a kormányt jogalkotói jogkörrel ruházta fel. Két és fél hónap alatt a Reichswehr kivételével minden államhatalmi eszközt közvetlenül az ellenőrzése alá vont. 31 1933. március 5. és 9. között Hitler egységesítette a tartományokat. Az 1933. február 28-án kiadott rendelet 2. cikkére vonatkozva leváltották a tartományi kormányokat, s helyükre rendszerint az NSDAP körzeti egységének vezetőjét nevezték ki. A rendőrkapitány szintén megbízottként látta el feladatát. A március 31-én kiadott ideiglenes törvény (Ideiglenes törvény a tartományok és a birodalom egységesítéséről) felhatalmazta a tartományi kormányokat, hogy a tartományi gyűlés határozata nélkül is bocsáthassanak ki rendelkezéseket. Ezzel újjászerveződött a tartományi közigazgatás, így Hitler az egész birodalmat a kezében tartotta. 32 A Harmadik Birodalomban a jog és az igazságszolgáltatás rendszere összeomlott, többé már nem volt demokrácia. A náci rendszer felszámolta a weimari jogállamot, s hatályon kívül helyezte alapjogait. Hitler számára a pártállam és az önkényuralom létrehozása nem a cél volt, hanem a cél eléréséhez szükséges eszköz. 33 Hitler szerint az állam csupán eszköz, a cél pedig a faji közösség megőrzése. „A faji millennium beteljesítését egyetlen tényező akadályozza vagy fenyegeti: a zsidó.” 34
28
Németh, 2007. 32. old. Németh-Diószegi-Harsányi-Krausz, 1995. 273. old. 30 Törvény a nép és az állam nyo morúságának megszüntetésére. Németh, 2007. 140. old. 31 Németh-Diószegi-Harsányi-Krausz, 1995. 273. old. 32 Németh, 2007. 32. old. 33 Németh, 2007. 44. old. 34 Lucy S. Dawidowicz: Háború a zsidók ellen 1933-1945. Múlt és Jövő kiadó, 2000. (Továbbiakban: Dawidowicz, 2000.) 19. old. 29
9
4.
A náci ideológia
A náci ideológiában fontos szerepet játszott Hitler antiszemitizmusa. Hitler nem volt szokványos antiszemita. Kevés antiszemita gondolta úgy, hogy a zsidók jelenléte nemcsak problematikus tényező a nemzet számára, hanem a nemzet legfőbb problémája. 35 Hitlerre szemlélete kialakulása során hatással volt Charles Darwin fajelmélete. „Darwin elméletét az úgynevezett szocáldarwinisták eleve félreértették annyiban, hogy Darwin a létért való küzdelmet a fajok között éppen nem az állandóság és egy bizonyos genetikai adottság megismétlődő győzelmeiben ragadta meg, hanem e küzdelem során új fajok kialakulásáról és ennek folyamatiról beszélt. […] Ehhez járult egy másik téves kiindulási pont: Darwin fajokról beszélt, míg a szociáldarwinisták a „létért való küzdelem” általuk eltorzított változatát az egységes emberi fajon belüli fajtákra próbálták alkalmazni.”36 Hitler ezek alapján értékrendet határozott meg az emberiségen belül az általa fajokká kinevezett emberfajták között. Az emberiséget kultúrateremtő, kultúramegőrző és kultúraromboló fajokra osztotta fel. Természetesen kultúrateremtőnek kizárólag az árja népeket tartotta. Később viszont ezen belül is rangsorolta ezeket a népeket: legalul helyezkedtek el a latin népek, fölöttük a germánok, a germánok közül magaslottak ki a németek, akik az emberi hierarchia csúcsán helyezkedtek el. Kultúramegőrzőként egyedül a japánokat említette. Nyilvánvalóan minden más nép, amelyik az előbbi két kategóriában nem volt benne, a kultúraromboló fajhoz tartozott. 37 Ők voltak a feketék, az ázsiaiak (nyilvánvalóan a kultúramegőrzőként említett japánok kivételével), a szláv népek, a magyarok, és a rangsor legalján helyezkednek el a cigányok, homoszexuálisok, szellemi- és testi fogyatékosok, elmebetegek és végül a zsidók. 38 Hitler az általa vélt vagy valós bűnök felelősségének megállapításánál az egyéni felelősséggel szemben a faji felelősséget helyezte előtérbe, sőt az egyéni bűnözést is
35
John Lukacs: A történelmi Hit ler. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998. (Továbbiakban: Lukacs, 1998.) 196. old. 36 Ormos Mária- Krausz Tamás: Hitler-Sztálin. Pannonica kiadó, 1999. (Továbbiakban: Ormos -Krausz, 1999. 31. o ld. 37 Ormos-Krausz, 1999. 32. old. 38 Ormos-Krausz, 1999. 33. old.
10
hajlamként fogta fel és elsősorban genetikus alapon magyarázza. Ez képezte az elméleti alapját annak, hogy a zsidókat, mint fajt különítette el a társadalom többi tagjától. 39 Az, hogy Hitler a zsidókat fajjá kikiáltva nem vallási alapon, hanem származási alapon különböztette meg, a zsidók számára elzárt egy lehetséges kiutat a genocídium elől. Mivel ha vallási alapon különböztetné meg a zsidókat, úgy ha egy zsidó eltávolítja magáról a zsidó mivoltára utaló jegyeket (pl. pajesz), megtanulja a befogadó közösség nyelvét, felveszi valamelyik uralkodó vallást, az a személy többé már nem zsidó vallású. A faji megkülönböztetés viszont ezt nem teszi lehetővé. Hitler többször hangsúlyozta, hogy a zsidó meghatározottságtól nemzedékek egész során át sem lehet megszabadulni. 40 Szerinte a zsidók gigantikus ámítás és csalás révén tudtak befurakodni az árják közé. A legnagyobb hazugság pedig az, hogy a zsidóság vallási közösség, miközben valójában egy faj. 41 Hitler 1920 tájékán olvasta a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit. Ezt az irományt a cári titkosrendőrség állította össze. „A könyv célja az volt, hogy lerántsa a leplet az úgynevezett nemzetközi zsidó összeesküvés titkos világuralmi terveiről.” 42 Ezen antiszemita brosúra hatására vált számára nyilvánvalóvá, hogy a „nemzetek fajtuberkolózisa”, a zsidó felelős az 1917-1919-es forradalmakért, Németország háborús vereségéért. 43 Szerinte a zsidók okozták az inflációt is, ami Németországot elszegényítette. 44 Meg volt róla győződve egyrészt, hogy a zsidóság támogatta Angliát akkor, amikor az első világháborút az angolok kirobbantották, mégpedig azért, hogy Németország ne tudja egyesíteni Európát, 45 másrészt pedig, hogy az 1939. augusztusi békeajánlatát az angolok a nemzetközi zsidóság háborús propagandája és az üzleti haszon reménye miatt nem fogadták el. „Nem étette meg, hogy Anglia elemi létérdekeit sértené, ha Németország Európában megbontaná a hatalmi egyensúlyt.” 46 A nácik ideológiájának fontos része volt az élettér-elmélet. Valószínűleg Karl Haushofer hívta fel Hitler figyelmét arra, hogy a hatalom egyik tényezője a mozgástér. A Lebensraum (élettér) gondolatát először Alfred Rosenberg dolgozta ki, mely később a
39
Karsai László- Molnár Judit: Kü zdelem az igazságért. MAZSIHISZ Kiadó, Budapes t, 2002. (Továbbiakban: Karsai-Molnár, 2002.) 533. o ld. 40 Ormos-Krausz, 1999. 107. old. 41 Dawidowicz, 2000. 20. old. 42 Dawidowicz, 2000. 16. old. 43 Karsai László : Holokauszt. Pannonica Kiadó, Budapest, 2001. (Továbbiakban: Karsai, 2001.) 39. o ld. 44 Karsai, 2001. 42. o ld. 45 Karsai, 2001. 45. o ld. 46 Karsai, 2001. 43. o ld.
11
náci ideológia alappillére és Németország egyik legfontosabb külpolitikai célja lett. 47 „Hitler következetesen törekedett Kelet-Európa meghódítására, Lengyelország egésze és a Szovjetunió nyugati része Hitler szerint a germánok életteréhez tartozik.”48 Szerinte „a kultúrateremtő felsőbbrendű faj jogos követelménye az élettér, amit meg is szerezhet, mivel egyik tulajdonsága az, hogy erősebb a többinél, ennek feltétele azonban a megtisztulás a zsidó befolyástól.”49 „A társadalomnak rá kell ébrednie, hogy csak egy erős, fajtiszta nép képes fennmaradni, csak ilyen nép hódíthatja meg életterét, csak ilyen nép biztosíthatja, hogy faja tisztán fennmaradjon.”50
47
Dawidowicz, 2000. 17. old. Karsai, 2001. 38. o ld. 49 Ormos-Krausz, 1999. 34. old. 50 Karsai, 2001. 39. o ld. 48
12
II. Jogfosztó és jogkorlátozó rendelkezések 1.
Rendelkezések a kultúra és oktatás területén
Hitler a náci Németországban a szellemi élet szinte minden területét ellenőrzése alá vonta. A szabályozás kiterjedt az oktatásra, a festészetre, az építészetre, az irodalomra, a zenére, a filmekre és a rádiózásra is. Hitler és Goebbels a liberális, demokrata, humanista és pacifista gondolatvilág minden elemétől meg akarták tisztítani a kulturális életet, hiszen minden ilyen modern mozgalmat összefüggésbe hozott a zsidókkal.
51
„A múzeumokból például eltávolíttatta a modern festményeket, mintegy 6500 képet, közöttük Cézanne, Van Gogh, Gauguin, Picasso alkotásait. Hitler maga is több alkalommal lépett fel műítészként, ami többnyire nem állt másból, mint a modern művészeti irányzatok elleni vad kirohanásokból, amelyeket „kultúrbolsevizmus” terjesztésével vádolt. Az „új germán művészetnek” ezzel szemben heroikusnak, népiesnek és a néphez közelinek kellett lennie. Ennek a fajta „művészetnek” kívánt otthont adni 1937-ben Münchenben felállított Német Művészetek Háza.”52 Goebbels szerette volna az információáramlást totális ellenőrzése alá vonni: a sajtót, rádiót és egyéb véleménynyilvánítási formát szabályozták, a véleményalkotást monopolizálták, így az információ- és médiabefolyásolást tetszés szerint alakíthatták. 53 Az 1933. február 28- i szükségrendelet a nép és állam védelmére bevezette az utólagos cenzúrát, korlátozta a véleménynyilvánítás szabadságát. Betiltották a baloldali lapokat, uniformizálták az egyes sajtószövegeket és a kiadói tevékenységet. 54 Aki pedig ennek ellenszegült, tettével arányosan börtönbüntetéssel, fegyházbüntetéssel, vagy akár halállal büntették. 55 Az 1933. október 4- i Szerkesztőkről szóló törvény faji és ideológiai alapon is szabályozta, hogy ki lehet szerkesztő, és hogy miről írhat. 56 A törvény például kikötötte, hogy szerkesztő csak az lehet, aki „árja származású, és nem kötött házasságot egy nem árja származású személlyel […] A szerkesztők kötelezettsége, hogy távol tartsanak az
51
Németh, 2007. 72. old. Németh, 2007. 72. old. 53 Németh, 2007. 49. old. 54 Németh, 2007. 50. old. 55 A birodalmi elnök rendelete a nép és állam védelmére. Németh, 2007. 107. old. 56 Németh, 2007. 50. old. 52
13
újságoktól mindent: […] ami alkalmas arra, hogy a Német Birodalom erejét a külföld felé, a német nép közösségi akaratát, a német harci készséget, kultúrát vagy gazdaságot gyengítse, vagy mások vallásos érzelmeit sértse”. Ezek szerint a szerkesztők semmi olyat nem írhatnak, ami megkérdőjelezné a náci Németország szemléletének vagy bármely intézkedésének helyességét. 57 1933. április 25-én megszületett törvény a német iskolák és főiskolák túlzsúfoltsága ellen, amely korlátozta a nem árja származású diákok létszámát: „Az újonnan felvettek esetében ügyelni kell arra, hogy a német hivatásos tisztviselők visszaállításáról szóló 1933. április 7-i törvény értelmében nem árja származású birodalmi németek létszáma összességében ne haladja meg az iskolákban és a karokon beiratkozott árja származású birodalmi németek arányát. Részarányukat az egész birodalmi területen egységesen kell megállapítani.” 58 Az 1933. szeptember 22- i birodalmi kulturális kamara létrehozásáról szóló törvény értelmében „a kulturális élet minden területének irányítására és ellenőrzésére hét alkamarát alakítottak ki: szépművészeti, zenei, színházi, irodalmi, sajtó- rádió- és filmügyi birodalmi kamarákat. Mindenki, aki ezeken a területeken dolgozott, köteles volt belépni a megfelelő kamarába, amelynek határozatai és direktívái a törvény erejével bírtak.”59 A birodalmi irodalmi kamara volt az, „amely a „németségtől idegen” szellem, a felvilágosodás értelmiségi gyökértelensége és a „humanitás kábulata” ellen vette fel a harcot.” Törvényen kívül helyezték és üldözték azokat az írókat, akik a humanizmust, univerzalizmust és kozmopolitizmust képviselték a weimari korszakban. Ezzel szemben a náci írók fő témája volt a parasztság, a faji felsőbbrendűség, a férfiasság, a német hit, a német állam magasztalása. A nemzetiszocialista propaganda meghirdette 1933. május 10-én a „némettelen szellem elleni akcióját”, amely a könyvégetést jelentette. Ezen akció keretein belül hozzávetőlegesen húszezer értéktelennek, vagy erkölcsileg méltatlannak vélt könyvet semmisítettek meg, többek között Heinrich Mann, Siegmund Freud, Kurt Tucholsky könyveit. 60 A nácik a német filmgyártás egyesítését az 1933. június 14- i filmkamarai törvénnyel kezdték meg. Ez a törvény főként a zsidó származású producereket, színészeket, rendezőket érintett. Az 1934. februári filmtörvénnyel lehetőség nyílt a 57
A szerkesztő kről szóló törvény. Németh, 2007. 238. old. Törvény a német iskolák és főiskolák túlzsúfoltsága ellen. Németh, 2007. 224. o ld. 59 Shirer, 1995. 148. old. 60 Németh, 2007. 74. old. 58
14
nemzetiszocialisták számára, hogy minden olyan filmet betiltsanak, ami szerintük sérti nézeteiket, vagy az árja nép számára nem elég értékes. Így mivel már a filmipar is a nácik teljes irányítása alatt állt, könnyedén felhasználhatták propagandaeszközként.
61
„A „Harmadik Birodalom” éveiben készült s a lakosságot világnézetileg befolyásoló filmeket 11 kategóriába sorolták: ideológiai, történelmi, közösségalakító, ellenségellenes, antiszemita, védelemre nevelő, ifjúsági, hazafias, háborús, kitartásra buzdító, szórakoztató.”62 A német rádiót 1932 novemberében államosították. Goebbels a rádióban mindig is a modern társadalmat befolyásoló fő propagandaeszközt látta. Így a minisztériuma rádióügyi osztályán és a Rádiós Kamarán keresztül teljesen ellenőrizni tudott, és a saját céljainak
megfelelőre
formált
minden
adást.
Ezekkel
a
rádiókészülékekkel
természetesen külföldi állomásokat nem lehetett fogni. Az 1935. évi birodalmi rádiótörvény hatására az üzemek úgy próbálták meg kialakítani a munkaidőt, hogy a dolgozók a szünetekben koncerteket hallgathassanak. Az ellenőrzés újabb formájának megvalósítása érdekében elrendelték, hogy az emberek a munkahelyükön vagy a lakóhelyükön közösen hallgassák az adásokat. 63 Talán a zene volt az a terület, amit a legkevésbé korlátoztak, mivel a zenébe lehetett legkevésbé beleszőni a politikát. A zsidó zeneszerzőket viszont a lehető leghamarabb igyekeztek eltávolítani a zenei életből. Többek között betiltották Mendelssohn és Paul Hindemith műveit is. Aki pedig bármelyik zsidó zeneszerzőt védeni próbálta, a nácik szemében kegyvesztetté vált. 64 Goebbels 1938-ban fogalmazta meg a „német zenészek tíz alapelvét”, kiemelve, hogy a zsidóság és a zene természetükben élesen ellentétesek. 1928-ban megalapították a Harci Szövetség a Német Kultúráért nevű szervezetet, amely 1933-ban közismert modernisták, a weimari köztársaság híve, kommunista, szociáldemokrata, külföldi és zsidók zenészek ellen intézett támadást. A birodalmi zenei kamara 1933. novemberi megalakulásával a tisztogatások már szervezeti bázison történtek, 1936-tól egyre nyíltabban a rasszizmus jegyében. 65
61
Németh, 2007. 74. old. Németh, 2007. 75. old. 63 Németh, 2007. 75. old. 64 Shirer, 1995. 148. old. 65 Németh, 2007. 76. old. 62
15
2.
Agrárpolitikai inté zkedések
Az 1933. szeptember 13-án kiadott törvény a birodalmi parasztrend ideiglenes felépítéséről, és az 1933. szeptember 29-én kiadott Birodalmi örökbirtoktörvény „teljesen átrendezte a termelés és az értékesítés egész rendszerét, magasabb átvételi árakat biztosított a parasztok számára.”66 A birodalmi örökbirtoktörvény meghatározta, hogy ki lehet paraszt, így „paraszt csak az lehet, aki német állampolgár, német vagy azonos törzsű vérrel rendelkezik, és tisztességes.” Tehát a zsidók kiszorultak a parasztság köréből. 67 A törvény meghatározta az öröklés szabályait, továbbá örökbirtokká nyilvánított minden 125 hektár földterületét meg nem haladó gazdaságot, amely egy család számára kielégítő megélhetést tudott biztosítani. A német gazdák védelmet kaptak az ellen, hogy földjüket feldarabolják, majd szétosszák, és hogy zálogjog érvényesítése miatt elveszítsék földjüket. 68 Az élet és munka minden területét szigorúan szabályozta a Birodalmi Élelmiszer Rend, amelyet az 1933. szeptember 13-i keltű birodalmi parasztrend ideiglenes felállításáról szóló törvénnyel hoztak létre. Ez egy óriási szervezet volt, ami ellenőrzése alá vonta a mezőgazdasági termelés, értékesítés és feldolgozás minden részét. A szervezet két fő célkitűzése volt, hogy jövedelmet biztosító árakat szavatoljon a parasztok számára, valamint önellátóvá tegye Németországot az élelmiszertermelés területén. 69
66
Shirer, 1995. 157. old. A birodalmi öröktörvény. Németh, 2007. 211. o ld. 68 Shirer, 1995. 158. old. 69 Shirer, 1995. 158. old. 67
16
3.
Jogsértés a politika terén
Hitler a felhatalmazási törvénnyel könyörtelen eszközt kapott a kezébe a náci diktatúra kiépítésére. Ezt az 1933. április 21-én kiadott paranccsal kezdte a szabad szakszervezetek erőszakos egyesítéséről. „Az egész akció az akcióbizottság kezében van. […] Lényegében az akció az Általános Német Szakszervezeti Szövetség (Allgemeiner Deutscher Gewerkschaftsbund – ADGB) és az Általános Szabad Alkalmazotti Szövetség (Allgemeiner Freier Angestelltenbund – Afa-Bund) ellen irányul. […] Letartóztatásra kerülnek: minden szövetségi elnök; a kerületi titkárok és a Munkások, alkalmazottak és hivatalnokok Bankja Rt. fiókvezetői. […] A Szabad Szakszervezetek átvételének olyan formában kell történnie, hogy a munkás és az alkalmazott úgy érezze, hogy ez az akció nem ellen, hanem egy elavult, a német nemzet érdekeivel nem egyező rendszer ellen irányul.” 70 1933. június 21-én Hitler betiltotta a németnemzeti front harci egységeit, mivel a németnemzeti front Harci Egységeinek alakulataiban nagy számban nyertek felvételt kommunisták és más államellenes elemek. Így a harcszövetségek nagy veszélyt jelentettek az állam és a lakosság számára. Azért volt szükség ezekre a rendszabályokra, hogy elhárítsák a veszélyt, amit ezek a szervezetek jelentettek a közbiztonságra és a belső békére. 71 Hitler sorra iktatta ki politikai ellenfeleit. 1933. június 22-én betiltotta a Németországi
Szociáldemokrata
Pártot,
mivel
úgy
vélte,
hogy
a
német
szociáldemokrácia nem riad vissza a felség- és hazaáruló tevékenységtől. Így az SPD-t – hasonlóan a Németországi Kommunista Párthoz – népellenes pártnak tekintette, amit be kell tiltani. 72 1933. július 5-én a Centrum Párt is feloszlott. 73 Ez év július 14-én datált törvény a pártok újjáalakítása ellen értelmében „Németországban egyetlen politikai párt, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt létezik. Aki más politikai párt szervezetének fenntartására vagy új politikai párt alakítására vállalkozik, három évig terjedő fegyházzal, vagy hat hónaptól három évig terjedő börtönnel büntetendő, amennyiben tettét nem fenyegeti más rendelkezések szerinti magasabb büntetés.” 74
70
Parancs az NSDAP számára a Szabad Szakszervezetek erőszakos egységesítéséről. Németh, 2007. 143. old. 71 Németh, 2007. 145. o ld. 72 Németh, 2007. 146. o ld. 73 Németh, 2007. 148. o ld. 74 Törvény a pártok újjáalakítása ellen. Németh, 2007. 151. old.
17
Ezekkel az intézkedésekkel Hitler elérte, hogy egy párt maradt a politikai életben: az NSDAP, amivel Németországban egypártrendszer jött létre. Ám ezzel még nem elégedett meg, pártállamot akart létrehozni, amit az 1933. december 1-jén kiadott párt és az állam egységének biztosításáról szóló törvénnyel meg is teremtett. 75
75
Németh, 2007. 153. o ld.
18
4.
Igazságszolgáltatás a náci Németországban
Az 1936. január 14-én kiadott irányelvek a bírák jogállásáról és feladatairól jól szemlélteti a totális diktatúra egyik jellemzőjét, hogy a hatalmi ágak nem válnak el egymástól, egy kézben központosulnak, méghozzá a Führer kezében. Ezen irányelvek alapján minden jogforrás alapjának a nemzetiszocialista világnézetet kell tekinteni úgy, ahogyan a pártprogramban és a Führer megnyilatkozásaiban kifejezésre jut. Egyetlen bíró sem rendelkezik vizsgálati joggal Hitler döntéseivel szemben, amelyek törvény, vagy rendelet formájában jelennek meg. A nemzetiszocialista forradalom előtt kiadott jogszabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha ezek nem ellentétesek a Führer akaratával. Hitler szerint a bírák feladata nem az, hogy a népközösség felett álló jogrendet juttassanak érvényre, hanem az, hogy kiirtsák a kártevőket, üldözzék a közösségellenes magatartást és a közösségi rendet őrizzék. 76 Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Harmadik Birodalomban a törvény és a Führer akarata egy és ugyanaz volt. 77 5.
Emberi jogok megsértése
1933. április 1-jén a nácik megindították az első, tervszerű, egész Németországra kiterjedő akciójukat a zsidóság ellen. Ez az akció a zsidó üzletek bojkottja volt. A náci rohamosztagosok mindenhol plakátokat helyeztek el, amelyek arra buzdították a németeket, hogy ne vásároljanak a zsidó boltokban. Rengeteg bolt ajtajára és ablakára festették a Jude (zsidó) szót, illetve hatágú Dávid-csillagokat. 78 A zsidó orvosok, ügyvédek lakása, és a zsidó üzletek előtt mintegy őrséget álltak, hogy a lehető legkevesebb német vásároljon ezekben az üzletekben. A pogrom közben rengeteg zsidót aláztak meg, bántalmaztak, zaklattak és tartóztattak le. A bojkott kudarcot vallott, mivel Németországban a vártnál több gazdasági kárt okozott és heves érzelmi reakciókat váltott ki. Az sem mellékes, hogy erre az eseményre már a határon túl is felfigyeltek. Bár a bojkottot határozatlan időre hirdették ki, már egy nap után lefújták az akciót. 79 Az 1933. július 14- i keltezésű, az örökletes betegségekben szenvedők utódlásának megakadályozásáról szóló törvény a német nép árjásításának részeként jelent meg. A törvény leírja, hogy azok a személyek, akik öröklött betegségben 76
Irányelvek a bírák jogállásáról és feladatairól. Németh, 2007. 335. old. Shirer, 1995. 164. old. 78 Weber, 2004. 54. old. 79 Weber, 2004. 54. old. 77
19
szenvednek, sebészi beavatkozással terméketlenné tehetők. A gyakorlatban viszont a legtöbb sterilizált áldozatot beleegyezése nélkül tették terméketlenné. A törvény tételesen felsorolja, hogy mi számít örökletes betegségnek: született gyengeelméjűség, skizofrénia, mániás depresszió, öröklött epilepszia, Huntington-kór, öröklött vakság és siketség, súlyos öröklött testi fejlődési rendellenesség és az alkoholizmus. 80 Az 1938. november 12-én kiadott Rendelet a zsidó tulajdonok előtti utcakép visszaállításáról elrendelte, hogy „minden olyan kárt, amelyet a nép felháborodása okozott a nemzetközi zsidóságnak a nemzetiszocialista Németország elleni hajszája miatt 1938. november 8-án, 9-én és 10-én zsidó ipari üzemekben és lakásokban, a zsidó tulajdonosoknak vagy zsidó iparosoknak kell azonnal felszámolniuk. A helyreállítás költségeit az érintett zsidó ipari üzemek és lakások tulajdonosai viselik.”81 1935. szeptember 15-én születtek meg a hírhedt nürnbergi törvények. A birodalmi állampolgárságról szóló törvény meghatározta, hogy ki lehet állampolgár, illetve birodalmi állampolgár. „Birodalmi állampolgár (Reichsbürger) csak az a német, vagy azzal rokon vérű állampolgár, aki magatartásával bizonyítja, hogy hajlandó és alkalmas a német nép és birodalom hűséges szolgálatára. […] A birodalmi állampolgár a törvények értelmében teljes politikai jogokat élvez.”82 A német vér és a német becsület védelméről szóló törvény a német nemzet jövőjének biztosítása érdekében megtiltotta a zsidók és német, vagy némettel rokon vérű állampolgárok közötti házasságkötést. A tilalom ellenére kötött házasságok semmisek, még akkor is, ha külföldön kötötték őket ezen törvény megkerülésével. Továbbá tilos a zsidók és németek, vagy némettel rokon vérű állampolgárok házasságon kívüli bármilyen kapcsolata. A zsidók nem foglalkoztathatnak háztartásukban 45 év alatti német állampolgárt, és nem vonhatják föl a birodalmi és nemzeti zászlót, csak a zsidó színeket viselhetik, a birodalmi színeket nem. 83 Ezekhez a törvényekhez később több kiegészítést is toldottak. A Birodalmi Állampolgársági Törvény első kiegészítő rendelete határozta meg, hogy ki a zsidó. Eszerint zsidó az, akinek legalább három nagyszülője zsidó vallású volt (ők voltak a teljes vagy háromnegyedes zsidók), félzsidó volt az, akinek két nagyszülője zsidó volt. Zsidónak számított az, aki 1935. szeptember 15-én zsidó vallásúak voltak, vagy e dátum után tértek át a zsidó vallásra, illetve azok, akik háromnegyedes vagy teljes zsidóval 80
Németh, 2007. 169. o ld. Rendelet a zsidó tulajdonok előtti utcakép visszaállításáról. Németh, 2007. 383. 82 Törvény a birodalmi állampolgárságról. Németh, 2007. 333. o ld. 83 Törvény a német vér és a né met becsület védelméről. Németh, 2007. 334. old. 81
20
fenntartott, házasságon kívüli kapcsolatból születtek és 1936. július 31-e (a törvény hatályba lépésétől számított 9 hónap) után születtek. 84 A nürnbergi törvények egy további kiegészítésével, az 1941. november 25- i Birodalmi Állampolgárságról szóló törvény 11. rendeletével tovább fokozták a zsidók jogfosztását. Így az a zsidó, akinek rendszeres tartózkodási helye külföldön van, elveszíti állampolgárságát, és az állampolgárság elvesztésével minden vagyona a birodalomra száll. A rendelet arról is szót ejt, hogy az ilyen módon államra szállt vagyont a zsidókérdés megoldásával összefüggő cél megvalósítására kell fordítani. 85 Az 1938. november 28-án kiadott zsidók nyilvános fellépéséről szóló rendelet szerint elrendelhettek a német állampolgárságú és hontalan zsidókkal szemben olyan térbeli és időbeli korlátozásokat, hogy bizonyos körzetekbe nem léphettek be vagy bizonyos időpontokban nem mutatkozhattak nyilvánosan. Aki ennek a rendeletnek ellenszegült, pénzbírsággal vagy fegyházbüntetéssel sújtották. 86 1938. november 9-én sor került az addigi legembertelenebb pogromra, a Kristályéjszakára (Kristallnacht). Erre az eseményre egy Herschel Grynszpan nevű, 17 éves fiú szolgáltatta az ürügyet. Grynszpan a párizsi német nagykövetségen halálosan megsebesítette Ernst vom Rathot. A lövöldözés hírére a német nép felháborodott, s haragjukat még inkább felszította Goebbels zsidók elleni propagandája, ami tettekre sarkallta a tömeget. November 9-én több száz zsinagógát gyújtottak föl, a hatóságok viszont megtiltották, hogy a tűzoltók eloltsák a tüzet. A feldühödött emberek zsidó temetőket gyaláztak meg, több mint 7000 zsidó üzletet fosztottak ki, ám a rendőrség nem lépett közbe. A történtek hatására 91 zsidót gyilkoltak meg, és 30 000 zsidó férfit vettek őrizetbe, akiket valamelyik németországi koncentrációs táborba küldtek. A pogromért a zsidókat hibáztatták, így a németek által okozott károkat a zsidóknak kellett megfizetnie, méghozzá egymilliárd birodalmi márka pénzbüntetést szabtak ki rájuk. 87 A háború kirobbanását követően Lengyelországban az 1939. október 26- i munkakényszer bevezetéséről szóló rendelettel az ott élő zsidókat kényszermunkára kötelezték. Meghatározta, hogy e rendelet végrehajtásáról a magasabb SS- és rendőri vezetőnek kell gondoskodnia. Az 1939 októberében meghozott eutanáziarendelettel megbízást adott egyes orvosoknak, hogy döntsenek élet és halál felett. A rendelet úgy fogalmaz, hogy: „az 84
Karsai, 2001. 50. o ld. Németh, 2007. 393. o ld. 86 Németh, 2007. 385. o ld. 87 Weber, 2004. 144. old. 85
21
emberi számítás szerint gyógyíthatatlan betegek számára betegségük állapotának legkritikusabb megítélése alapján biztosítható legyen a kegyes halál.” 88 Ennek ellenére tudjuk, hogy az eutanáziaprogram nem a kegyes halálról szólt, hanem arról, hogy az elmebeteg, fogyatékos, s ezáltal Hitler szemében értéktelen emberektől megtisztítsa a német társadalmat, hiszen ők a nácik szerint csorbították a Német Birodalom faji integritását, valamint az államnak elfogadhatatlan gazdasági terhet jelentettek. 89 Az 1941. szeptember 1-jén kiadott rendőri rendelet értelmében a nürnbergi törvény szerinti zsidóknak, akik betöltötték a hatodik életévüket, tilos zsidócsillag nélkül a nyilvánosság előtt mutatkozniuk. „A zsidócsillag egy kéztenyér nagyságú, feketével kihúzott, hatágú csillagból áll, sárga anyagból, fekete „zsidó” felirattal. A ruhadarab mellrészének bal oldalán kell jól láthatóan erősen felvarrva hordani.” 90 A zsidók jogfosztása tovább fokozódott az 1941. november 4- i zsidók kitoloncolásáról és vagyonuk elkobzásáról szóló pénzügyi rendelettel. Ekkor már a zsidók nem dönthették el, hogy akarnak-e emigrálni. Akinek a rendelet előírta, el kellett hagynia Németországot. A rendelet meghatározta, hogy azok a zsidók, akik nem dolgoznak népgazdaságilag fontos üzemekben, kitoloncolandók a Német Birodalomból. A kitoloncolt zsidók elkobzott vagyonát a német állam javára kellett fordítani. A zsidók személyenként 100 birodalmi márkát és 50 kg-os csomagot tarthattak meg. Ezen rendelet végrehajtását pedig a Gestapo végezte. 91 Ahogyan az 1942. január 17-én Göring által kiadott rendelet a férfiak közötti fajtalankodás kezeléséről is mutatja, hogy a nácik nem egyedül a zsidókra osztották az ellenség szerepét. E rendelet a homoszexualitást két típusba sorolja, egyik típus, amikor valaki a hajlamából adódóan vagy valamilyen nyilvánvalóan javíthatatlan ösztönből hajtotta végre ezt a „bűncselekményt”. A másik típusba azok tartoznak, akik önmagukban helyes szexuális érzékeléssel rendelkeznek, de megrontották őket, vagy szexuális túlingerlés következtében tévelyedtek el. Nyilvánvalóan az első kategória volt a súlyosabb, ebben az esetben börtönbüntetést, vagy büntetőtáborban való őrizetben tartást szabtak ki. A második csoportba tartozó elítéltekkel elnézőbbek voltak, többnyire megfosztották őket rangjuktól. 92
88
Németh, 2007. 389. o ld. Weber, 2004. 169. old. 90 Németh, 2007. 390. o ld. 91 Németh, 2007. 391. o ld. 92 Németh, 2007. 409. o ld. 89
22
Az SD vezetőjének 1944. május 12-i titkos rendelete alapján a Wehrmacht kötelékéből elbocsátották azokat, akik hajlamból vagy nyilvánvalóan javíthatatlan ösztönből azonos neműek közötti cselekedeteket követtek el. A Wehrmacht bíróságai kötelesek voltak megállapítani, hogy az elkövető hajlamból cselekszik-e vagy sem. Ugyanis akiről kiderül, hogy hajlamból cselekszik, azt a börtönbüntetés letöltése után közveszélyes bűnözőnek minősítik. 93
93
Németh, 2007. 415. o ld.
23
III. A nácik élet elleni bűncselekményei 1.
Koncentrációs táborok
A
nácik
hatalomra
jutásakor
mindennapos
dolognak
számítottak
a
letartóztatások, 1933 márciusára viszont már a foglyok nem fértek el a börtönökben. Ekkor Himmler bajorországi rendőrfőnök volt. Ő állíttatott fel táborokat Németország egész területén, ezek közül az első Dachauban volt. 94 Dachau volt a modell a Harmadik Birodalomban a többi tábor telepítése és üzemeltetése során. Dachau első táborparancsnoka Hilmar Weckerle SS-Obersturmführer volt, ám őt az SS-vezérkarával való összetűzés miatt eltávolították helyéről. Utódja Theodor Eicke SS-Oberführer lett. Beosztottjait megtanította a foglyok iránti gyűlöletre, megvetésre a gyengeség legkisebb jele nélkül, nem volt helye sajnálatnak és együttérzésnek. 95 Eckie tökéletesítette azokat a szabályokat, amivel az őrök meg tudták törni a foglyok ellenállását. A dachau- i tábor tulajdonképpen kiképzőtáborként is szolgált az SS tagjai számára, akik itt találkozhattak a Führer által annyiszor emlegetett ellenséggel, akit megtanultak gyűlölni és könyörtelenül elbánni velük. „Dachau volt az első kísérleti telep, ahol a nemzetiszocializmus terrorrendszerének gyakorlatba való átültetése először történt meg.” Dachau működésének kezdetén szinte kizárólag politikai foglyokat deportáltak a táborba. 96 A későbbiek során, amikor már egyre több zsidót deportáltak, Dachau ideiglenes gyűjtőtáborként is szolgált, az ide érkező zsidókat valamely haláltábor egyikébe szállították tovább. 97 Dachauban, mint a legtöbb táborban, kényszermunkára fogták a foglyokat. A főtáborban és a később hozzácsatolt altáborokban haditermelés folyt, a német hadsereg számára gyártottak kézifegyvereket, lőszert, gyalogsági és tüzérségi fegyvereket. 98 1941-ben Heinrich Himmler vetette fel, hogy a táborokban lévő foglyokat dolgoztassák, mivel a rendelkezésre álló nagy tömegű ingyenmunkaerőben hatalmas gazdasági lehetőséget látott. 99 A nácik remek lehetőséget láttak a foglyok ilyen ésszerű és hatékony foglalkoztatásában, melynek végső célja persze az volt, hogy a tömegeket a 94
Dawidowicz, 2000. 76. old. Kurt Rieder: A koncentrációs táborok története. Vagabund Kiadó, 2001. (Továbbiakban: Rieder, 2001.) 93. old. 96 Rieder, 2001. 94. old. 97 Rieder, 2001. 95. old. 98 Rieder, 2001. 97. old. 99 Rieder, 2001. 105. old. 95
24
halálba hajszolják. 100 Ez a humán veszteség szervesen illeszkedett a náci népirtás végső céljához. 101 A Harmadik Birodalom a foglyokat különböző, szakirányú képesítést nem igénylő nehéz fizikai munkára alkalmazta. 102 Különböző cégek is igénybe vették a rendelkezésre álló ingyenmunkaerőt, melyért cserébe fejpénzt fizettek az SS-nek. 103 Heinrich Himmler engedélyezte, hogy a táborban orvosi kísérleteket folytassanak, s hogy a rabokat bármilyen kísérlethez alanyként felhasználják. 104 A kísérletek következtében hozzávetőlegesen 1100 fogoly vesztette életét. 105 A tábort 1945. április 29-én szabadította fel az Amerikai Egyesült Államok hetedik hadserege. 106 Bergen falu közelében létesítették a belseni koncentrációs tábort. Kezdetben kis kiterjedésű volt, ám később kibővítették. 1944 novemberében küldték ide a koncentrációs táborok egyik tapasztalt szakértőjét, Josef Kramert. Ebben a táborban akarták elhelyezni a koncentrációs táborok beteg foglyait, a gyárakban és gazdaságokban megbetegedett foglyokat. Belsenben nem voltak gázkamrák, mégis ezerszámra haltak meg az emberek az éhezés és betegségek következtében. 107 1937 nyarán nem messze Weimartól egy újabb tábort létesítettek, Buchenwaldot, mivel a dachaui és sachsenhauseni táborok már zsúfolásig tömve voltak. A tábor a közel nyolc éven át tartó brutalitás, és embertelen kísérletek színhelyévé vált. 108 1939-ben létesítették a ravensbrücki koncentrációs tábort, amely egy központi és több fióktáborból állt. A központi részben csak nőket tartottak, akik többnyire hadifoglyok, a harctéren fogságba esett ápolónők, ellenállási mozgalom résztvevői és deportált rabszolgamunkások voltak. Ebben a táborban is igen magas volt a halálozási arány, melyben a kivégzéseken kívül közrejátszott a rossz táplálkozás, a nem megfelelő életkörülmények, a túlzsúfoltság. 109 Bár ezek a táborok nem kifejezetten a zsidók és egyéb Hitler szerint kiirtandó embercsoportok szinte iparszerűen végzett megölésére
100
Rieder, 2001. 106. old. Rieder, 2001. 105. old. 102 Rieder, 2001. 108. old. 103 Rieder, 2001. 111. old. 104 Rieder, 2001. 97. old. 105 Rieder, 2001. 98. old. 106 Rieder, 2001. 99. old. 107 Lord Russel: A horogkereszt rémtettei. Black & White Kiadó, 1997. (Továbbiakban: Russel, 1997.) 167. old. 108 Russel, 1997. 170. old. 109 Russel, 1997. 184. old. 101
25
jöttek létre. Ezen táborok többnyire munkatáborokként vagy gyűjtőtáborokként szolgáltak. 110 Úgy gondolom, érdemes szót ejteni a lengyelországi táborokról, hiszen ezek a létesítmények már megsemmisítő táborok voltak, tehát kifejezetten azzal a céllal jöttek létre, hogy az embereket elgázosítsák. Valószínűleg azért Lengyelországban építették föl
ezeket
a
haláltáborokat,
mert
Európa
zsidóságának
legnagyobb
része
Lengyelországban élt. 111 Az első megsemmisítő tábor Chelmnóban volt, amely 1941 decemberében kezdte meg működését. Ebben a táborban az Einsatzkommandok által alkalmazott teherautókat használták a foglyok megölésére. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy nem volt elég gyors, és egyszerre nem sok embert lehetett vele megölni.
112
Három tábort építettek fel a chelmnói megsemmisítő tábor felállításával egy időben: Belzect, Sobibort, és Treblinkát. Mindhárom tábor kezdetben gyakorlótáborként üzemelt. A gázkamrák építését olyan tapasztalt szakemberek látták el, akik az eutanáziaprogramban
már komoly
gyakorlatra tettek szert
az elgázosítással
kapcsolatban. 113 „Heinrich Himmler 1940 elején adta ki a parancsot egy új, minden addiginál nagyobb
befogadóképességű
koncentrációs
tábor
felépítésére,
amelyet
Lengyelországban, Oswiecim városa mellett szándékozott üzembe helyezni. Az építési munkálatok 1940. április 27-én fejeződtek be: Auschwitz-Birkenau volt a legnagyobb, s egyszersmind leghatékonyabban működő a náci koncentrációs táborok között.”114 Auswitz megnyitásakor a tábor hat régi barakképületből és egy dohánygyárból állt, később azonban jelentősen kibővítették. 1940. május 1-jén Rudolf Hösst áthelyezték és előléptették Auswitz parancsnokává. 115 1941-ben Himmler Berlinbe rendelte Hösst, és közölte vele, hogy Hitler elrendelte a zsidókérdés végleges megoldását, majd utasította Hösst, hogy utazzon Treblinkába, hogy ott tanulmányozza az ottani megsemmisítő berendezéseket. Höss az
110
Rieder, 2001. 94. old. Prepuk Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19-20. s zázadban. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997. (Továbbiakban: Prepuk, 1997.) 179. old. 112 Rieder, 2001. 119. old. 113 Rieder, 2001. 120. old. 114 Rieder, 2001. 132. old. 115 Russel, 1997. 156. old. 111
26
ott alkalmazott módszereket meglehetősen kezdetlegesnek találta. A kivégzés apró kamrákban folyt, amelyekbe csöveken keresztül kipufogógázt vezettek. 116 Auschwitzot látták a legmegfelelőbb tábornak a tervben előirányzott program végrehajtására, mivel négy vasútvonal csomópontja volt, másrészt mivel a környező vidék ritkán lakott terület volt, így a tábor területét teljesen el lehetett zárni a külvilágtól. 117 „Az auschwitzi és belzeci koncentrációs táborokban kísérleteket folytattak egy új gáz használatával kapcsolatban. A Zyklon-B néven forgalmazott rovarirtó szert az SS és a hadsereg fertőtlenítő szerként használta. Két polgári szakértő érkezett abból a hamburgi gyárból, ahol a gáz készült, a hírhedt auschwitzi II-es blokkba, hogy segítsen az SS-nek 250 koncentrációs tábori kórházi beteg és 600 orosz hadifogoly elgázosításában. A kísérlet sikerrel járt, és attól kezdve a Zyklon-B segítségével ölték meg a foglyokat Auschwitzban.”118 A gázkamrákból kikerülő rengeteg holttestet eleinte égető gödrökbe vitték, és ott égették el, vagy tömegsírokba temették őket. 119 1942-től viszont, amikor felépültek a krematóriumok, már ezekben égették el a foglyok holttesteit. 120 1944-ben szabadították fel Auschwitzot a szövetségesek 121
116
Russel, 1997. 157. old. Russel, 1997. 158. old. 118 Joseph J. Carr: A megtört kereszt. Hit Gyü lekezete Kiadó, Budapest, 1993. (Továbbiakban: Carr, 1993.) 108. o ld. 119 Russel, 1997. 159. old. 120 Russel, 1997. 159. old. 121 Carr, 1993. 116. old. 117
27
2.
A tömeggyilkosságok kezdete, az eutanáziaprogram
Hitler ideológiájában az elmebetegek, fogyatékosok és öregek a társadalom értéktelen elemeinek számítottak, akik csorbítják az árja nép faji integritását. Ezen felül még gazdasági terhet is jelentenek a birodalom számára, mivel dolgozni már nem tudtak, eltartásuk viszont sok pénzbe került az államnak. Hitler úgy döntött, a legésszerűbb megoldás az, ha ezeket az embereket sterilizálják vagy megölik. 122 1934. január 1-jétől kényszersterilizációnak vetették alá rengeteg örökletes betegségben szenvedő embert, krónikus alkoholistákat, gyengeelméjűeket, mániákus depresszióban szenvedőket. Azokat is sterilizálták, akiket morális gyengeelméjűeknek minősítettek, például a partnereiket túl gyorsan váltogató nőket. 123 „A sterilizálást általában külön „egészségügyi bíróságok” döntései alapján végezték sokszor olyan embereket is megcsonkítva, akiknek a „betegsége” pusztán „aszociálisnak” minősített magatartása volt.”124 Az eutanáziaprogram az 1939 októberében kiadott eutanáziarendelettel kezdődött meg, melyben Hitler egyes orvosok jogkörét azzal bővítette ki, hogy a betegeket „kegyes halálban” részesítsék. 125 Az eutanáziaprogram a berlini Tiergartenstraße 4. alatt lévő elkobzott zsidó villáról kapta a T-4 fedőnevet. Ebben az épületben helyezték el a programot irányító központi hivatalt. Hitler a T-4 felügyeletével Philip Bouhlert, valamint egyik orvosát, Brandtot bízta meg, a végrehajtásért pedig Viktor Blankenberg felelt. 126 Németországban és Ausztriában hat eutanázia-központot létesítettek: Hartheim, Sonnenstein, Grafeneck, Bernburg, Hadamar és Brandenburg. A központokban dolgozó orvosok és ápolók különböző módszereket használtak a gyilkolásra. „Eleinte kiéheztetéshez és halálos injekciókhoz folyamodtak, később a zuhanyzóknak álcázott gázkamrákban alkalmazott szén-monoxid lett a kedvelt módszer. Az aranyfogak begyűjtése után a holttesteket krematóriumban égették el.”127 A nácik megpróbálták eltitkolni, mi történik az eutanázia-központokban. Miután azonban nyilvános tiltakozásokra került sor, Hitler 1941. augusztus 24-én hivatalosan (látszólag) leállíttatta a T-4 programot. A gyilkosságok viszont 1945 tavaszáig 122
Weber, 2004. 169. old. Karsai, 2001. 62. o ld. 124 Karsai, 2001. 64. o ld. 125 Németh, 2007. 389. o ld. 126 Weber, 2004. 169. old. 127 Weber, 2004. 169. old. 123
28
folytatódtak a koncentrációs táborokban. 1939 és 1945 között a T-4 és egyéb eutanáziaprogram keretein belül hozzávetőlegesen 200-250 ezer embert gyilkoltak meg. 128 3.
A zsidók sorsa a Harmadik Birodalomban
1939-ben a nácik már nem elégedtek meg a zsidók szinte teljes jogfosztásával, hanem teljesen zsidómentessé akarták tenni a Harmadik Birodalmat. Ezt először a kitelepítések révén kívánták megvalósítani, ám mikor kiderült, hogy ezt a tervet nem tudják kivitelezni, a fizikai megsemmisítés mellett döntöttek. 129 Az 1933 és 1939 között hozott, zsidókat érintő jogfosztó és jogkorlátozó rendelkezések hatására a zsidók tömegesen emigráltak Németországból. 130 1939-ben Lengyelország lerohanása után megkezdődtek a deportálások a lengyel területekre. 131 Lengyelország elfoglalásával rengeteg zsidó került a nácik fennhatósága alá, akiket nem tudtak már hova deportálni. 132 Ekkor merült föl Madagaszkár neve. Az európai zsidók Madagaszkár szigetére történő deportálását már az 1920-as, 1930-as években is felvetették brit antiszemiták. A nácik valószínűleg azért gondolhattak úgy a Madagaszkár-tervre, mint lehetséges megoldásra, mivel elég nagy sziget volt ahhoz, hogy többmilliós tömeget befogadjon, és elég távoli ahhoz, hogy onnan a zsidók ne tudjanak „visszaszökni”. 133 A náci vezérek 1940-ben úgy vélték, hogy a Madagaszkár-tervet a francia kereskedelmi- és hadiflotta segítségével valóra tudják váltani. 134 A nácik terve szerint 4 millió zsidót telepítettek volna ki Madagaszkárra. A sziget francia lakosai távoztak volna, s a zsidók helyükre beköltözve el lettek volna szigetelve az európai emberektől. A szigeten német tengerészeti támaszpontokat akartak létesíteni, a többi területen pedig zsidó rezervátumot akartak kialakítani. 135 Hitler és
128
Weber, 2004. 169. old. Karsai, 2001. 57. o ld. 130 Karsai, 2001. 50. o ld. 131 Németh, 2007. 82. old. 132 Mark Roseman : A végső megoldás. Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. (Továbbiakban: Roseman, 2003.) 32. old. 133 Karsai, 2001. 56. o ld. 134 Karsai, 2001. 56. o ld. 135 Weber, 2004. 138. old. 129
29
Himmler talán úgy gondolta, hogy Németországtól és Amerikától aránylag távol eső helyen bármit megtehetnek a zsidókkal. 136 A Madagaszkár-terv kivitelezése 2 nagy akadályba ütközött: egyrészt a Világbank nem volt hajlandó kölcsönt nyújtani Németországnak, másrészt pedig Anglia nem engedte át hajóterét. 137 Valószínűleg ez vezethetett oda, hogy Hitler a zsidók fizikai megsemmisítése mellett döntött. 138 Sorra épültek a lengyelországi megsemmisítő táborok, ahol zsidók ezreit akarták megölni. 139 1942. január 20-án Heydrich vezetésével a náci vezetők a berlini Wannseekonferencián találkoztak Hitler kivételével, hogy megegyezzenek a zsidó kérdés végső megoldásának módszereiről és menetéről. A konferencián megvitatták, hogy az addigi likvidálási gyakorlat milyen tapasztalatokat és eredményeket hozott. Mivel már a konferencia előtt felépültek az első koncentrációs táborok, ahol még csak teherautók kipufogógázát használták a gyilkolásra. 140 Amikor felfedezték a Zyklon-B-t, mint gyilkolási eszközt, a népirtás ipari méreteket öltött Lengyelországban. 141 1944 végére a Harmadik Birodalom katonai vezetői tudták, hogy Németország nem nyerheti meg a háborút, és a teljes összeomlás csak idők kérdése. Már ebben az évben az SS megpróbálta eltűntetni a holokauszt bizonyítékait. A vasúti vágányokat felszedték, a barakkokat felgyújtották, a gázkamrákat leszerelték. A táborok felszámolása során történtek a hírhedt halálmenetek, amelyek során a koncentrációs táborok lakóinak százezreit terelték gyalog Németország felé. Akik kiléptek a sorból, vagy nem bírták a menetelést, azokat otthagyták az út mellett. Többnyire a szövetséges csapatok utolérték a menetelőket, s mivel az SS mentette az életét, a még életben maradt foglyokat a szövetséges katonák felszabadították. 142
136
Weber, 2004. 138. old. Ormos-Krausz, 1999. 109. old. 138 Roseman, 2003. 35. old. 139 Karsai, 2001. 103. old. 140 Németh, 2007. 83. old. 141 Carr, 1993. 108. old. 142 Carr, 1993. 116. old. 137
30
4.
A romák, mint a német társadalom aszociális elemei
A nácik, ahogyan a zsidóságot, a cigányokat is a német nép ellenségeinek határozták meg. Az 1933. március közepén kiadott tartományi megállapodás a cigányveszély elleni harcról egységesítette azokat a tartományi rendeleteket, amelyeket a szintik és a romák ellen adtak ki, s érvényüket az egész birodalomra kiterjesztették. 1936-ban felállították a Robert Ritter vezette Fajhigiéniai Intézetet, melyben adatokat gyűjtöttek a cigányokról, hogy pontosan meghatározzák a cigány fajt. A szintik definíciója szigorúbb volt a zsidókeverékekénél: már akkor is szintinek számít valaki, ha tizenhat ükszülője közül kettő cigányként soroltak be. A szintiket belföldi cigányokként jelölték. 143 A Fajhigiéniai Intézetben próbáltak indokokat gyártani a szintik és a romák tervezett megsemmisítéséhez. 1941 elejéig közel 20 ezer cigány és szinti személyt regisztráltak. 144 Himmler 1938. december 8- i keltezésű, a cigány fekély elleni küzdelem címet viselő körlevelében javasolta a cigánykérdés végső megoldását. 145 Így bejelentette, hogy a cigányokat is, csakúgy, mint a zsidókat, a faji probléma részeként kell kezelni. Himmler 1939. november 20-án kiadott parancsában elrendelte, hogy a romákat koncentrációs táborokba kell zárni. Meg is kezdődtek a deportálások a lengyelországi gettókba, ám a program – valószínűleg megfelelő erőforrás hiányában – megszakadt. 146 Tömeges sterilizációs programokat vezettek be, amely keretein belül több ezer cigány származású gyereket és nőt tettek nemzőképtelenné. 1942 áprilisában a Harmadik Birodalom vezetése elrendelte a végső megoldás kiterjesztését a cigányokra is. 147 Sok cigányt deportáltak a ravensbrücki koncentrációs táborba, ahol az aszociálisak fekete háromszögét kellett hordaniuk. A cigányok a zsidók mellett a többi táborhoz hasonlóan Ravensbrückben is a fogolyhierarchia alján helyezkedtek el, ami minimálisra csökkentette túlélési esélyeiket. 148 Himmler 1942. december 16-án kiadott parancsával megindult a cigánykérdés végső megoldása. 1943 januárjában az összes szintit és cigányt keverékfokára való
143
Németh, 2007. 86. old. Németh, 2007. 86. old. 145 Weber, 2004. 77. old. 146 Rieder, 2001. 154. old. 147 Rieder, 2001. 154. old. 148 Németh, 2007. 86. old. 144
31
tekintet nélkül az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, hogy ott vagy kényszermunkával öljék meg, vagy elgázosítsák őket. 149 5.
A homoszexuálisok gyötrelmei
A zsidókhoz és cigányokhoz hasonlóan a homoszexuálisokat is üldözték a nácik. A homoszexualitást az „egészséges közfelfogással” ellentétes, elfajzott bűntettnek vélték, így gyökeresen ki akarták irtani a társadalomból. A homoszexuálisok azonosítására a Gestapo az aszociális magatartás jelentésére bíztatta a lakosságot, címjegyzékekben kutatott nevek után, bárokban, fürdőkben és klubokban razziázott. 150 Hitler nagy hangsúlyt fektetett a mindenekfelett álló, erős férfi és katona kultuszára. Az árja faj szaporasága kiemelt pontja volt a hitleri ideológiának, amely a német nép demográfiai növekedését irányozta elő. A Harmadik Birodalom által hirdetett demográfiai politika legfontosabb eleme volt az egészséges árja gyermekek születésének növelése. Minden olyan cselekményt, ami ezt akadályozta, a náci irányítás büntetendőnek nyilvánított. „A vizsgált korszakban a hivatalos becslések szerint kétmillió homoszexuális élt Németországban, amely szám a nemzőképes férfiaknak körülbelül tíz százalékát tette ki. Ez a kétmillió homoszexuális a nácizmus olvasatában kétmillió olyan nőt jelentett, akik számára nem jut férfi, pedig képesek lennének gyermeket szülni.”151 Így minden olyan férfi, aki nem kíván gyermeket nemzeni Németország számára, a társadalom ellensége, tehát bűnös. 152 A homoszexuálisok tervszerű üldözése 1933 májusában vette kezdetét, amikor a nácik felgyújtották Magnus Hirschfeld által irányított berlini Szexuális Tudományok Intézetét. Hirschfeld nemzetközi szaktekintélyként elismert kutató volt, aki a homoszexualitással szembeni jogi szankciók felszámolását követő civil csoportosulás vezéralakja volt. 153
149
Németh, 2007. 86. Weber, 2004. 108. 151 Rieder, 2001. 145. 152 Rieder, 2001. 146. 153 Rieder, 2001. 146. 150
old. old. old. old. old.
32
1936-1939 között felállították a homoszexuálisok üldözésére szakosodott adminisztratív szervezetet, a Homoszexualitás és Magzatelhajtás Elleni Harc Birodalmi Központját. 154 Hitler hatalomra kerülése után nem sokkal bezáratta a homoszexuálisok által látogatott bárokat és szállodákat, valamint betiltott minden pornográfiának titulált kiadványt. A rendőrség országszerte ellepte a közismert találkozóhelyeket, és több ezer „tetten ért” személyt tartóztattak le. 155 A vádlottakat intézkedés alá vonták akár már egy fénykép, egy rosszindulatú tanú vallomása, vagy egy félreértett gesztus miatt is. Ezután a pár perces formális kihallgatás és eljárás után megfosztották őket a szabadságuktól. 156 A börtönbe zárt homoszexuálisokon úgynevezett korrekciós programokat hajtottak
végre,
amelyek
keretein
belül
prostituáltak
közreműködésével,
bordélyházakban próbálták őket „jó útra” terelni. Ezek a kísérletek azonban nem jártak sikerrel. 157 A koncentrációs táborokban a homoszexuálisoknak rózsaszín háromszöget kellett viselniük a kabátjukon. A többi rab jelzésétől eltérően ez azonban pár centiméterrel nagyobb volt, ez pedig azt a célt szolgálta, hogy a homoszexuális rabokat messziről ki lehessen szúrni. 158 1943-ban döntött úgy Himmler az „átnevelő program” sikertelenségétől feldühödve, hogy a homoszexuális rabokat kasztrálni kell. Ezen rabokat választás elé állította: vagy a kiherélést választhatták vagy a halált. 159 Hozzávetőlegesen egymillió személyt öltek meg a koncentrációs táborokban csupán azért, mert szexuális orientációjukból kifolyólag megfosztották a Führert és Németországot több millió egészséges gyermektől. 160
154
Németh, 2007. 85. Rieder, 2001. 147. 156 Rieder, 2001. 148. 157 Rieder, 2001. 149. 158 Rieder, 2001. 150. 159 Rieder, 2001. 151. 160 Rieder, 2001. 153. 155
old. old. old. old. old. old. old.
33
IV. Ki tudott a holokausztról? 1.
Akik tudtak róla, mégis tétlenül vártak
Felvetődik a kérdés vajon tudott–e a világ arról, hogy mi készül Európa zsidósága ellen? Mit tettek a világ nemzetei a helyzet megoldására? A megtörtént események tudatában megállapíthatjuk, a szomorú igazság az, hogy a holokausztról, mint nyílt titokról szinte minden nagyhatalom tudott. A világ nagy része azonban közömbösen szemlélte a zsidók üldöztetését. 161 Így azonban komoly felelőssége van a nácik ellen harcoló szövetséges hatalmaknak, hiszen az áldozatok száma valószínűleg csökkenthető lett volna ezen államok közbelépésével. 162 A németellenes tüntetések, bojkottok, az atrocitások elleni tiltakozások szinte minden kontinensen voltak. A leghevesebb tüntetés azonban New Yorkban volt. A társadalom minden rétege, a szakszervezeti vezetők, az iparmágnások, püspökök és zsidó rabbik egyaránt azon a véleményen voltak, hogy az emberiségnek egyesült erővel kell szembeszállnia a náci Németországgal egészen addig, amíg fel nem hagy antiszemita kampányával. 163 1942 júniusában, egy évvel a tömegmészárlások elkezdése után az Egyesült Államokban már akkora volt az aggodalom az európai zsidóság sorsa miatt, hogy tömeggyűléseket tartottak, tiltakozásul a tömeggyilkosság ellen. Angliában az újságok – például az Evening Standard és a London Times – beszámoltak arról, hogy több mint 1 millió zsidót öltek meg. 164 1944 nyarán két,
Auschwitzból megszökött fogoly beszámolójából is
értesülhettek a koncentrációs táborokban történt szörnyűségekről. „Anglia azonban a nyilvánvaló tények ellenére sem volt hajlandó megnyitni Palesztina határait, és a háború kezdetétől sorozatosan megakadályozta a zsidó meneküléseket szállító hajók kikötését. Nem változtatott érdemben magatartásán az Egyesült Államok sem.”165
161
Carr, 1993. 97. old. Prepuk, 1997. 187. old. 163 Ed win Black: Az IBM és a holokauszt. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2002. (Továbbiakban: Blac k, 2002.) 56. old. 164 Carr, 1993. 123. old. 165 Prepuk, 1997. 187. old. 162
34
Több kérés is érkezett mind a brit, mind az amerikai vezetéshez, hogy bombázzák le az auschwitzi gázkamrákat és a táborhoz vezető útvonalakat. Ezek a kérések azonban mindkét kormány részéről merev elutasításba ütköztek. 166 Miután ilyen sok információhoz jutottak a nagyhatalmak a holokauszttal kapcsolatban, jogosan merül fel a kérdés, hogy a szövetségesek miért nem tettek semmit a zsidók elpusztításának megállítására. 167 A nagyhatalmak egyik érve a segítségnyújtás és a bombázás elmaradására az volt, hogy egy ilyen hadművelet jelentős erőket vonna el a máshol lekötött szövetséges légierőktől, a másik pedig, hogy a zsidókon úgy lehet leggyorsabban segíteni, ha minél gyorsabban megnyerik a háborút. Ehhez viszont nem a civil, hanem a katonai célpontok ellen kell bevetni a fegyveres erőket. 168 Ezen kívül sokáig annak is betudható volt tétlenségük, hogy az emberek hajlottak arra, hogy kételkedjenek, mivel az első világháború alatt sok rémtörténet keringett a sajtóban az állítólagos atrocitásokról, melyek később hamisnak bizonyultak. Mire azonban a holokauszt történéseinek hitelt adtak, az érdeklődés megnőtt és az erőforrások felszabadultak, már túl késő volt segíteni: az európai zsidók nagy része már halott volt. 169 A semleges országok, Svédország és Svájc is tisztában volt a tényekkel már az első hónapoktól fogva.
Ezeknek a semleges országoknak a kormányaihoz több
forrásból is eljutottak az információk. Svédország például rendszeresen kapott tájékoztatást dr. Felix Kerstentől közvetve berlini nagykövetén keresztül. Mint ahogy (például Argentína, Chile Írország, Törökország, Spanyolország, és Portugália) is tartott fenn nagykövetséget Berlinben vagy a megszállt országokban a háború alatt. 170 Meglepő, de rendszeres posta és légi összeköttetés volt a semleges államok és a németek által megszállt területek között a háború végéig. A szövetségeseknek a kémek a partizánalakulatok és a nyújtottak információkat.
171
1942 végén az olyan svájci újságok, mint a Basler Nationalzeitung, is beszámoltak a zsidók kiirtásáról. A svájci beszámolók még részleteket is közöltek a kivégzőosztagokkal és a mérgező gázok használatával kapcsolatban. 172 A náci uralom 166
Rácz András: Miért nem bombázták a szövetségesek Auschwitzot? http://www.mu ltkor.hu/20040901_ miert_nem_bombaztak_a_szovetsegesek_auschwitzot. Letöltés ideje: 2013.03.12. 167 Carr, 1993. 128. old. 168 Rácz András: Miért nem bombázták a szövetségesek Auschwitzot? http://www.mu ltkor.hu/20040901_ miert_nem_bombaztak_a_szovetsegesek_auschwitzot. Letöltés ideje: 2013.03.12. 169 Carr, 1993. 129. old. 170 Carr, 1993. 120. old. 171 Carr, 1993. 121. old. 172 Carr, 1993. 123. old.
35
alatt lévő Európa sajtójában gyakran jelent meg olyan bejelentés, hogy egy-egy város „zsidómentessé” vált. 173 A német társadalom legnagyobb részének valószínűleg birtokában voltak azok az információk, hogy mi történik a zsidókkal a deportálás után. 174 Mivel a koncentrációs táborokban a zsidók és egyéb foglyok létszáma tíz- és százezer között volt, az embereket el kellett, hogy gondolkodtassa, hogy vajon hová tűnt ez a sok ember. 175 A deportálások után hatalmas szállítmányok érkeztek vissza Németországba, amelyek az áldozatok személyes tárgyait tartalmazták. A vasúti dolgozók bizonyára elgondolkodtak azon, hogy miért érkezik ennyi személyes tárgy vissza úgy, hogy közben egyetlen ember sem tért vissza. 176 Mindezek ellenére viszont úgy gondolom, hogy a német társadalom felelőssége csekély ebben a történetben. Hiszen Hitler a végsőkig fanatizálta a lakosságot, míg az emberek sem kételkedni, sem gondolkodni nem mertek. Azok, akik beszélhettek volna, életüket féltvén, a központi hatalom által gerjesztett terrortól sújtva hallgattak. 177 Ha volt is bűne a német társadalomnak, az az volt, hogy a kritikus időben, még Hitler hatalomra kerülése előtt restek voltak gondolkodni, így elhibázott döntésükkel hatalomra segítettek egy közérthető eszméket valló megszállottat, majd később pedig félelmeikre hallgatván nem mertek szembenézni a valósággal. 178 Véleményem szerint az egyháznak is jut szerep a felelősség kérdésében. Mulasztottak akkor, amikor nem nyújtottak segítségek és menedéket azoknak a zsidó áldozatoknak, akik megpróbáltak elmenekülni a nácik elől. Nem valószínű, hogy a keresztény egyház hangos tiltakozása meg tudta volna állítani Hitlert. A holokauszt így is megtörtént volna, ám valószínűleg sokkal kevesebb áldozattal. Az egyház legalább buzdíthatta volna az embereket, hogy segítsenek a zsidókon. 179 Az egyház mulasztásai minden bizonnyal a megtorlástól való félelemből származtak. 180
173
Carr, 1993. 121. old. Carr, 1993. 124. old. 175 Carr, 1993. 123. old. 176 Carr, 1993. 125. old. 177 Rieder, 2001. 172. old. 178 Rieder, 2001. 172. old. 179 Carr, 1993. 131. old. 180 Carr, 1993. 133. old. 174
36
2.
Embermentők
A második világháború során csak néhány példát ismerünk a nem zsidók tömeges részvételével zajló szervezett embermentésre. 181 A szervezett mentőakciók száma ugyan csekély, de a holokauszt során összesen emberek százezrei mentették az üldözött
zsidókat
Európában.
Ezt
tették
barátságtól,
emberségtől,
vallásos
meggyőződéstől vezetve. 182 Bár az Amerikai Egyesült Államok hivatalos kormánypolitikája 1940-1941-ben útját állta a zsidó bevándorlásnak, egy maroknyi magánjellegű önkéntesekből álló szervezet mégis mentőakciókat indított. A New York- i székhelyű Emergency Rescue Committee (ERC, Rendkívüli Mentőbizottság) 2000 Franciaországban rekedt spanyol, cseh, illetve német származású zsidó menekülten akart segíteni: élelemmel, ruházattal, szállással látta el őket, gondoskodott orvosi felügyeletükről, továbbá megkísérelte Franciaországból való kijuttatásukat. Varian Fry, az ERC marseille- i képviselője mintegy 1000 zsidó menekülését szervezte meg. A menekülők között volt az európai kulturális élet néhány kiemelkedő személyisége, így Marc Chagall festő, Heinrich Mann és Walter Mehring író, Hannah Arendt filozófus. 183 Fry 1940 augusztusától egy éven át menekültek százait juttatta ki titokban az országból. A bevándorlási korlátozások ellenére titkos útvonalakat szervezett úgy, hogy a külvilágtól elzárva, kódolt információkkal dolgozott. Még az alvilággal is hajlandó volt kapcsolatot teremteni, hogy hamis okmányokat és embereket csempésszen ki hajójukkal. Egyszer például úgy juttatott át száznál is több menekültet a francia-spanyol határ őrizetlen ösvényein, hogy parasztoknak öltöztette őket. Igaz, a tervek nem mindig jártak sikerrel, előfordult, hogy a francia hatóságok elfogták a hajókat, utasaikat pedig internálták. Fryt 1941 augusztusában utasították ki az országból.”184 A nemzetközi diplomáciai nyomásnak komoly szerepe volt a deportálások leállításában. 185 A svéd követség munkáját kezdetben a követ, Carl I. Danielsson irányította. A diplomáciai testület tevékenysége lendületet kapott, amikor július elején megérkezett az új követségi titkár, Raoul Wallenberg. A svédek több ezer 181
http://www.holo kausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=11_2_ 1. Letöltés ideje: 2013.03.13. 182 http://www.holo kausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=11_2_ 1. Letöltés ideje: 2013.03. 13. 183 Weber, 2004. 200. old. 184 Weber, 2004. 200. old. 185 http://www.holo kausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=11_2_ 5. Letöltés ideje: 2013.03.13.
37
védődokumentumot bocsátottak ki, amellyel sok zsidót kiemeltek a gettókból, és a halálmenetek során rengeteg embert mentettek meg. A svéd misszió munkatársainak tevékenysége a svájci mellett közel a legkiterjedtebb és legeredményesebb diplomáciai mentőakció volt. 186 Spanyolország humánus mivoltáról árulkodott, amikor kijelentette, hogy hajlandó 500 zsidó gyermeket befogadni. Ezzel megnyitotta az utat a Vöröskereszt gyermekmentő akciója előtt. November végétől a spanyol követség munkáját jórészt egyetlen ember végezte, méghozzá egy olyan ember, aki nem is volt spanyol. Giorgio Perlasca, az egykori meggyőződéses olasz fasiszta, spanyol ügyvivőnek adta ki magát. Mivel valódi diplomaták távozása előtt is szerepet vállalt a zsidók védelmében, szerepét hitelesen alakította. Perlasca kemény, határozott fellépése komoly nyomatékot adott a több ezer spanyol menlevélnek, a bátor olasz sok száz ember életét mentette meg. „Lényegesen kisebb léptekben, de a portugál követség is nyújtott diplomáciai védettséget. Törökország eleinte vonakodott a segítségnyújtástól, de később kibocsátott néhány védlevelet.”187 A németek a deportálások során az áttelepítéssel és egyéb eufemizmusokkal próbálták álcázni gyilkos szándékukat. Abba Kovnert, a zsidó ellenállási mozgalom egyik fiatal vezetőjét azonban nem tudták megtéveszteni. A litvániai zsidók lemészárlása meggyőzte arról, hogy fegyveres ellenállásra lesz szükség, így hozzálátott, hogy megszervezze a harcoló zsidó egységeket. 1941. december 31-ének éjszakáján, egy titkos vilniusi összejövetelen Kovner kiáltványt fogalmazott meg, amelyet másnap a zsidó ellenállók szélesebb körével is megismertetett. Ebben a kiáltványban próbálta buzdítani a zsidókat, hogy próbáljanak harcolni a nácik ellen. Kovner e nyilvános fölhívása, amely a németek szándékainak korai és találó megítélésén alapult, az első volt a maga nemében.
188
1941 végén az európai zsidóság általában nem rendelkezett a hatékony fölkelésekhez szükséges erőforrásokkal és támogatottsággal. Ám ahogy a végső megoldás keretein belül folytatódtak a tömeggyilkosságok, a fegyveres zsidó férfiak, nők és fiatalok megtalálták a módját, hogy gettókban partizánegységekben, Európaszerte működő földalatti csoportokban,
sőt a koncentrációs és megsemmisítő
186
http://www.holo kausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=11_2_ 5. Letöltés ideje: 2013.03.13. 187 http://www.holo kausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=11_2_ 5. Letöltés ideje: 2013.03.13. 188 Weber, 2004. 213. old.
38
táborokban is ellenálljanak a náciknak. A reménytelen helyzettel, csaknem a biztos halállal dacoló zsidó ellenállás tettei zsidók és nem zsidók számára egyaránt az ember szabadságvágyának jelképei lettek a holokauszt során.” 189 Feltétlenül meg kell említenünk Oscar Schindlert, akinek mintegy 1100 zsidó köszönhette életét a második világháború alatt. Schindler a náci politikusokkal és katonákkal szemben mélyen elkötelezett nemzetiszocialistának akart tűnni, eközben pedig egyre több energiát és pénzt fordított a zsidók megmentésére. A náci kapcsolatai révén szerezte meg a zománcozott edényeket gyártó Record üzemet, melynek nevét később a Deutsch Emailwaren Fabrik-ra változtatta. Schindler elejétől kezdve zsidókat alkalmazott gyárában, mivel olcsó munkaerők voltak. Ebben az időkben ismerkedett meg Itzak Sternnel, aki jelentősen befolyásolta Schindler gondolkodásmódját és tetteit. Schindler 1941 márciusában bevezette gyárában a huszonnégy órás műszakot, így a zsidó alkalmazottak éjszakára is a gyárban maradhattak. Amikor megtudta, hogy a krakkói gettót a németek fel akarják számolni, a zsidókra pedig a halál vár, elintézte, hogy az alkalmazásában lévőket nélkülözhetetlen munkaerőnek nyilvánítsák. Schindler gyárát Brünnlitzbe telepítették át. A költözéskor készült az úgynevezett „Schindler listája”, ami azoknak a zsidóknak a nevét tartalmazta, akiket Schindler magával vitt az új gyárba. A listát Itzak Stern gépelte le, 1098 nevet tartalmazott. 1945. május 8-án Hersch Licht ékszerész gyűrűt készített Schindlernek aranyfogakból, melybe a következő mondat lett belevésve: „Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.” Később ez lett az izraeli Jad Vasem múzeum mottója. 190 A Jad Vasem Emlékhely célja, hogy bemutassa a nácik által elkövetett gaztetteket, emlékeztesse a világot az elpusztított hitközségekre, zsinagógákra, zsidó szervezetekre és a hatmillió zsidó áldozatra. 191 A jeruzsálemi Jad Vasem Holokauszt Emlékhatóság a „Világ Igazának” nyilváníthat minden olyan embert Izrael Állam nevében, akik a holokauszt idején önzetlenül és önfeláldozóan zsidókat mentettek. 192 Szerencsére a szörnyű helyzet, a terror és a fenyegetés ellenére akadtak olyan bátor, humanista emberek, akik saját és családjuk életét kockáztatva zsidókat mentettek. 189
Weber, 2004. 213. old. Harmat Árpád Péter: Az igazi Oscar Schindler. http://tortenelemklub.co m/iivilaghaboru/erdekessegek/104-az-igazi-oscar-schindler. Letöltés ideje: 2013.03.14. 191 Lehovits Imre: Zsidótörvények-zsidómentők. Ex Libris Kiadó, Budapest, 2007. (Továbbiakban: Lehovits, 2007.) 156. old. 192 http://www.holo kausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=11_2_ 3. Letöltés ideje: 2013.03.13. 190
39
Az elszórt egyéni mentőakciók bebizonyították, hogy az évtizedes zsidóellenes agymosás nem ölte ki mindenkiből az emberi érzéseket és a segíteni akarást.”193
193
Lehovits, 2007. 137. old.
40
V. Kitekintés A holokausztról minden embernek van véleménye. Van, aki sajnálja, együtt érez az áldozatokkal és felháborodik Hitler és a nácik tetteit látván. Vannak azonban olyanok, akik a túlélők és elkövetők vallomásai ellenére is azt állítják, hogy a holokauszt nem, vagy nem ilyen embertelen módon történt. Ők a holokauszttagadók. „Ahogyan csökken a Holokauszt túlélőinek száma, úgy válnak egyre hangosabbá a
borzalmakat
részben
vagy egészben
tagadó
hangok.
Érveknek
beállított
csúsztatásokkal és hazugságokkal próbálják letagadni azokat a - sokszor valóban szinte elképzelhetetlen – szenvedéseket és borzalmakat, melyeknek milliók voltak elszenvedői, s melyekről egyre kevesebben tudnak autentikusan beszámolni.”194 A holokauszttagadók állítása szerint a német nácik nem tervezték meg és nem hajtották végre az európai zsidók fizikai megsemmisítését a második világháború során. Nézeteik szerint Hitler nem a zsidók kiirtására, hanem elűzésükre, kitelepítésükre törekedett. Ezt is csak azért, mert a háborúban a zsidók nemzetbiztonsági kockázatot jelentettek a németek számára. Nem hajlandók elismerni, hogy a németek által végrehajtott genocídiumnak hozzávetőlegesen hat millió zsidó áldozata volt. Ők ezt a számot 300-500 ezerre, legfeljebb másfél millióra teszik. Többségük szerint ezek a zsidók a háborúban természetes állapotok, az éhség, a járványok, és a légitámadások miatt vesztették életüket. Elismerik, hogy a nácik szállítottak zsidókat koncentrációs táborokba, viszont nem azért, hogy megöljék őket, hanem kényszermunka céljából. Szerintük koncentrációs, internáló táborok tehát voltak, viszont megsemmisítő táborok nem léteztek. A krematóriumok építését azzal magyarázzák, hogy a még nagyobb járványokat csak a holttestek elégetésével lehetett megakadályozni. Hevesen tagadják, hogy lettek volna gázkamrák, és sor került volna a zsidók elgázosítására. 195 A holokausztot tagadók nézetei között is vannak különbségek. Vannak olyanok, akik csak a zsidók szenvedésének mértékét, az áldozatok számát kérdőjelezik meg, és igyekeznek a náci zsidóüldözést jelentéktelen színben feltüntetni. A legtöbben viszont azt állítják, hogy a holokausztot túlélők vallomásai hamisak, a nürnbergi per során
194
Dr. Riszovannij M ihály: Holokauszttagadás. http://old.hdke.hu/index.php?menu=020508&mg roup=1&app=info&page=main&artid=9a7309f7baee800 043932dad83e2780e. Letöltés ideje: 2013.03.14. 195 Kádár GáborVági Zoltán: Holokauszttagadás. http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=art icle&id =156%3Aholokauszttagadas &root=156&catid=1%3Aszelsseg-kutatas&Itemid=12. Letöltés ideje: 2013.03.14.
41
elítélt nácik tanúvallomásai nem fedik a valóságot, mivel valószínűleg kínzás hatására születtek meg ezek a vallomások. 196
196
Kádár GáborVági Zoltán: Holokauszttagadás. http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=art icle&id =156%3Aholokauszttagadas &root=156&catid=1%3Aszelsseg-kutatas&Itemid=12. Letöltés ideje: 2013.03.14.
42
Összegzés A dolgozatom végére érve sem találtam meg a választ arra, hogyan tudta tétlenül nézni ezt a szörnyűséget a világ. A nagyhatalmak különböző érveket sorakoztattak fel, hogy ki tudjanak bújni a felelősség alól. Bár ezek az érvek még elfogadhatók is lennének, azonban itt emberi életekről volt, ami mellett el kell, hogy törpüljön bármilyen gazdasági vagy hadászati szempont. Éppen ebben rejlik a szövetségesek legnagyobb felelőssége: a közöny és az érdektelenség az emberi életek iránt. Erre pedig semmilyen körülmények között nincs mentség. Mélyről fakadó emberi igényünk, hogy azt érezzük, az élet többé-kevésbé igazságos: az ártatlanok jóvátételt (ha van ilyenre mód), a bűnösök pedig méltó büntetést kapnak. A történelem sajnos ritkán szolgál ezzel a megnyugvással, hiszen azon emberek közül, akik e tragédiáért felelősek, nem mindenki kapta meg az elkövetett bűnnel arányos büntetését. Voltak, akik öngyilkosok lettek, vagy elszöktek valamely távoli államba, hogy megmeneküljenek a felelősségre vonás elől. Úgy gondolom, nincs olyan dolog e világon, amivel egy túlélőt is kárpótolni lehetne azért szenvedésért, amiben a deportálások során vagy a táborokban volt része. Sosem szabad elfelednünk mindazt, amit Hitler és hívei tettek. A tudást, lehet az bármilyen visszataszító, életben kell tartanunk az eljövendő nemzedékek számára figyelmeztetésként, hogy ilyen súlyos bűncselekmény soha többé ne fordulhasson elő.
43
Irodalomjegyzék o Edwin Black: Az IBM és a holokauszt. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2002. o John Lukacs: A történelmi Hitler. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998. o Joseph J. Carr: A megtört kereszt. Hit Gyülekezete Kiadó, Budapest, 1993. o Kapos Zoltán: A 20. század gazdaságtörténete. Dialóg Campus Kiadó, BudapestPécs, 2004. o Karsai László – Molnár Judit: Küzdelem az igazságért. MAZSIHISZ Kiadó, Budapest, 2002. o Karsai László: Holokauszt. Pannonica Kiadó, Budapest, 2001. o Kurt Rieder: A koncentrációs táborok története. Vagabund Kiadó, 2001. o Lehovits Imre: Zsidótörvények – zsidómentők. Ex Libris Kiadó, Budapest, 2007. o Lord Russel: A horogkereszt rémtettei. Black & White Kiadó, 1997. o Louis Weber: A holokauszt krónikája. Park Könyvkiadó, Budapest, 2004. o Lucy S. Dawidowicz: Háború a zsidók ellen 1933-1945. Múlt és Jövő Kiadó, 2000. o Mark Roseman: A végső megoldás. Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. o Németh István – Diószegi István – Harsányi Iván – Krausz Tamás: 20. századi egyetemes történet I. Korona Kiadó, Budapest, 1999. o Németh István: Demokrácia és diktatúra Németországban 1918-1945 II. L’Harmattan Kiadó, 2007. o Ormos Mária – Krausz Tamás: Hitler – Sztálin. Pannonica Kiadó, 1999. o Prepuk Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet- Európában a 19-20. században. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997. o William Lawrence Shirer: A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása. Teleteacher Kiadó, 1995.
44
Internetes források: o http://www.multkor.hu/20040901_miert_nem_bombaztak_a_szovetsegesek_auschwitzot. o http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&ch apter=11_2_1. o http://tortenelemklub.com/ii- vilaghaboru/erdekessegek/104-az-igazi-oscarschindler. o http://old.hdke.hu/index.php?menu=020508&mgroup=1&app=info&page=main&a rtid=9a7309f7baee800043932dad83e2780e. o http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=156% 3Aholokauszttagadas&root=156&catid=1%3Aszelsseg-kutatas&Itemid=12.
45
Jogszabályjegyzék: o A birodalmi elnök rendelete a nép és állam védelmére. 1933. február 28. o A birodalmi öröktörvény. 1933. szeptember 29. o A szerkesztőkről szóló törvény. 1933. október 4. o Irányelvek a bírák jogállásáról és feladatairól. 1936. január 14. o Rendelete a zsidó tulajdonok előtti utcakép visszaállításáról. 1938. november 12. o Törvény a birodalmi állampolgárságról. 1935. szeptember 15. o Törvény a német iskolák és főiskolák túlzsúfoltsága ellen. 1933. április 25. o Törvény a német vér és a német becsület védelméről. 1935. szeptember 15. o Törvény a nép és az állam nyomorúságának megszüntetésére. 1933. március 24. o Törvény a pártok újjáalakítása ellen. 1933. július 14.
46
