2009. J ANUÁ R 2. évfolyam 1. szám
önkormányzat
A Kultúra Napja kitüntetettjei Megalakult a Salgótarjáni Box SE Salgótarján a Művészetek Palotájában városunk
Beköszöntő
Újévi köszöntő „Kívánok én hitet, kedvet, szép szerelmet, hű türelmet. Utakhoz fényt, csodát, álmot, békességet, boldogságot. Magyar szót. Az égre kéket, ember arcú emberséget. Verseket, célt, igazságot, daltól derűs jobb világot. Tekintetet szembe nézve, éjt meg nappalt soha félve. Kézfogásos tiszta csöndet és mosolyból minél többet!” Ez az idézet a közelmúltban kapott, modern korunk új képeslapjain érkező sok-sok elektronikus üzenet egyikéből való. Ilyen és ehhez hasonló kedves, olykor humoros, mégis békét, szeretet, megnyugvást sugárzó üzenetek sora járta be az elmúlt egy-két hétben ismerőseinket, barátainkat, szeretteinket. Kaptuk és küldtük karácsonyi, újévi jókívánságainkat. Megálltunk a rohanó hétköznapok sodrában, s az ünnepre készülés jelei voltak ezek az aprócska figyelmességek, simogató szavak. Kisebb - nagyobb közösségekben elbúcsúztattuk az óévet, s köszöntöttük az újat. Néhány órára megfeledkeztünk a bajokról, az egyre gomolygó, sűrűsödő viharfelhőkről, a kétségbeesésről, az egyre szorítóbbá váló egyéni és közösségi gondjainkról. Mert az ember reménnyel, hittel teli szívében évszázadok óta ott a bizakodás, a jobb jövőbe vetett hit reménye. „Legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!” „A királyok méltósága, az angyalok tisztasága, a pásztorok egyszerűsége ragyogja be életünket!” – írtuk, mondtuk egymásnak, mert a Karácsony ünnepe egyike azoknak a pillanatoknak, amikor tisztán érezhető, hogy a legkülönfélébb világnézetű, vallású, politikai pártállású emberekben mennyi a hasonlóság. Ilyenkor érezzük igazán, hogy valójában ugyanarra vágyik mindenki: biztonságos otthonra; munkára, melynek haszna és gyümölcse van; összetartó közösségre, amelyben szeretik és elfogadják. Ha ennyire hasonlítunk egymásra, gyanítható, hogy a lényeget tekintve az év többi napján sincs ez másként. Ezért nem üres szó az összefogás, ezért van értelme közös munkánknak. Az óév búcsúztatása, az újesztendő beköszönte alkalom a mérlegkészítésre, az összegzésre, a jövő tervezésére. Megtettük ezt mi is városi közösségünkben. Visszatekintettünk az elmúlt két évben végzett munkára már októberben: szóban és a Városunk különszámában, értékeltük az évet decemberben: képekben, eseményekben, évértékelő összegzésekben, kisebb-nagyobb közösségekben. Tettük ezt úgy, hogy az eredmények-
2
városunk
ről, a tényekről beszéltünk, de nem hallgattuk el a gondokat sem, s mindeközben nem alacsonyodtunk le a rágalmazó, személyeskedő, minden alapot, igazságot nélkülöző politikai szennylapok pocskondiázó, homokozó szintjére. Mert hisszük, hogy az embereknek elegük van a politikai csatározásokból, üres fecsegésből, öntömjénezésből, hazugságból. Őszinteségre, tisztánlátásra, felelősséggel teljes munkára, együttgondolkodásra, összefogásra van szükség. Véget kell vetni a személyekben gondolkodásnak, s az ügy mellé kell állni! Együtt, mert másként nem sikerülhet! Sok szép példáját éltük meg az együttgondolkodásnak, a közös tervezésnek, cselekvésnek 2008-ban is helyi vállalkozásokkal, civil szervezetekkel, politikusokkal. Van tehát példa előttünk, amelyre építhetünk, s melyek bizonyítják: így lehet eredményt elérni. Így lehetett 2008-ban tehermentesítő utunk, megújult sportcsarnokunk, térségi integrált szakképző központunk, felújított néhány utunk, megújult járdánk, lépcsőnk, játszóterünk, vadasparkunk, Zenthe-szobrunk, Hadady-Hargitay-emléktáblánk, elfogadott lakásprogramunk, a pénzügyin kezdő évfolyamunk, megannyi kulturális és sporteseményünk, új tv-műsorunk, városi újságunk, bontakozó színházunk, újra mozink, jégpályánk, Salgótarján kártyánk, lakóotthonunk, meghitt adventi gyertyagyújtásaink, hangversenyeink, virágos körforgalmaink, eladott ipari parki területeink. Így lett – hitünk szerint – fejlődő, élhető, ugyanakkor gondoskodó, vonzó és szerethető városunk. S így lesz négycsillagos szállodánk a Karancsból, megújult városközpontunk felszíni és térszín alatti parkolókkal, ifjúsági szabadidő központtal, megújuló múzeummal, felújított, kibővített iskolaépületünk a Kodály tagintézménye számára, kerékpárutunk, három új játszóterünk a következő évben. S így valósulhatnak meg a gazdasági programunkban, az integrált városfejlesztési stratégiánkban megfogalmazott célok, elképzelések. Mindehhez azonban nem széthúzásra, egymás gyalázására, hanem összefogásra, együttműködésre, van szükség. 2009 - a lehetőségek éve lehet Salgótarjánban is, ha akarjuk, s ha engedik. Hiszen ahhoz, hogy megőrizzük a város működőképességét, elengedhetetlen a kormány szemléletváltása az önkormányzatok tekintetében is. Más településekhez hasonlóan lassan mi is
feléljük tartalékainkat, gyengül a hitelképességünk, további megszorításokat a legtöbb ágazat már nem bír ki. Változásra van tehát szükség a 2009-es esztendőben, arra, hogy országunk a fejlődés irányába mozduljon, hogy olyan kormányunk legyen, amelyik az emberekért dolgozik, amelyik képes kivinni ezt az országot a szakadékból. Amelyik képes visszaadni a munka becsületét, képes a gazdaságot élénkíteni, s akkor Salgótarjánt sem kerülik el a befektetők. S nekünk – valamennyiőnknek – együttgondolkodva kell a lehetőséggel élni, kidolgozni a nagy rendszerek gazdaságos működését, visszafogott, takarékos gazdálkodással egyensúlyos költségvetést megvalósítani, a fejlesztésekkel megteremteni a fiatalok visszavándorlásának lehetőségét. S akkor megvalósulhat az „otthonunk a jövőnk” igazsága. S a minket körülvevő általános rossz hangulat ellenére türelemre, egymás iránti felelősségre, ember arcú emberségre, szembe néző tekintetre, kézfogásos tiszta csöndre van szükségünk az új esztendőben. Márai Sándor és Wass Albert üzenete vezéreljen bennünket a 2009. évben is! „Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. … Egy életen át következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.” „Legyünk végre egy cél és egy akarat. Tegyük félre ellenszenveinket, sértődéseinket, személyes súrlódásainkat, s fogjunk össze mielőtt késő. Ne a magunk érdekében, hanem az utánunk következő jövő nemzedékek miatt, akikkel szemben felelősséggel tartozunk. Az apáinktól átvett magyar örökséget nem csupán megőriznünk és tovább adnunk kell, de gondoskodnunk kell arról is, hogy legyen, akinek tovább adhassuk azt.” Ezen gondolatok jegyében kívánok minden salgótarjáninak békés, áldott, szeretetteljes, boldog új esztendőt!
Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester
Közélet
Díjzápor a teltházas rendezvényen
V
Ünnepség a Kultúra Napján
árosunkban már több mint két évtizedes hagyomány, hogy a Kultúra Napja és a Salgótarján Várossá Nyilvánításának évfordulója alkalmából tartott kettős ünnepen sor kerül a megyeszékhely önkormányzatának képviselőtestülete által alapított városi kitüntető címek és díjak átadására is. Ez idén sem volt másképp. Január 22-én este megtelt a József Attila Művelődési és Konferencia Központ színházterme, a Városi Televízió pedig élőben közvetítette az eseményt. Az ünnepi est nyitányaként Mikecz Estilla, Hangonyi Eszter és Létai Nóra, a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Intézmény növendékei vezetésével a megjelentek elénekelték a Himnuszt. Ezt követően Pindroch Csaba lépett a pódiumra és elszavalta Petőfi Sándor Levél egy színész barátomhoz című versét. A Salgótarjánból elszármazott színművész után Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester következett és osztotta meg ünnepi gondolatait a megjelentekkel, illetve a tévénézőkkel. A városvezető hangsúlyozta a kultúra társadalomban betöltött fontos szerepét, köszönetet mondott mindazoknak, akik építik azt, akik gyermekeiket értelmes, kulturált felnőtté nevelik. Elmondta, hogy a kultúra, azon belül az oktatás és a művészeti ágak nem elhanyagolható dolgok, arra egy közösségnek mindig áldozni kell. Ezért szomorú az oktatásügy jelenlegi állása és a sokszor butító televízió óriási mértékű térhódítása. A polgármester szavai után sor került a Városi Kitüntető Címek átadására. Óriási taps közepette vehette át díszpolgári címét Mecser Lajos atléta; „PRO URBE” emlékérmét Lévárdi György. A 2008-ban elhunyt Marschalkó Zsolt posztumusz „PRO ARTE” művészeti díját édesanyja, Marschalkó Elemérné vehette át. Közösségi tevékenysége elismeréseként „Salgótarjánért Emlékérmet” kapott Dr. Kúti István, a „Kultúráért” – díjban pedig Bohács István részesült. Az „Egészségügyért” – díjat Dr. Bornemissza Anna vehette át, a „Salgótarján Közszolgálatáért” – díjat Hámor Jenő Lászlónak ítélte a Közgyűlés. Langer Olivér kapta a „Salgótarján Sportjáért” – díjat, a „Salgótarján Gyermekeikért és Ifjúságáért” – díjban pedig Murányi Sándor részesült. A Közgyűlés huzamosabb időn át végzett, magas színvonalú igazgatói, tanári és szakmai, publikációs tevékenysége elismeréseként „Salgótarján Közoktatásáért” – díjban részesítette Básti Istvánnét, a „Szociálpolitikáért” – díjat a Salgótarjáni Központi Általános Iskola és Diákotthon, Diákotthon Tagintézmény kollektívája kapta. A díjat Tihanyiné Kiss Ildikó tagintézményvezető vette át. A Közgyűlés „Salgótarján Közbiztonságáért” – díjban részesítette Szabó Jánost, a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóját, valamint a „Nemzetiségért és kisebbségért” – díjban Kriskó Lajost.
A díjazás azonban itt nem ért véget, a Magyar Kultúra Napja alkalmából ugyanis az Oktatási és Kulturális Miniszter a gyermekek oktatása-nevelése érdekében, hosszú időn át végzett kiemelkedő munkájáért Arany Katedra Emlékplakettet adományozott hat salgótarjáni pedagógusnak. Kazinczy Andrásné: a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Intézmény zenetanára Kiss Ernőné: a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyettese Kovács Ferenc Gábor: a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola nyugalmazott tanára Kovács István: a Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola nyugalmazott tanára Novodonszky Mária: a Salgótarjáni Összevont Óvoda Gyermekkert Tagóvoda vezetője Szepesi Antal: a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola nyugalmazott tanára Az est folyamán továbbá jelen voltak azok, akik a Magyar Kultúra Napja alkalmából az Oktatási és Kulturális Minisztertől Budapesten különböző elismeréseket vehettek át. Apáczai-Csere János-díjat kapott – kiemelkedő oktatási, nevelési munkájáért Petróczy Mária, a Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola tanára. Németh László-díjat vett át a minisztertől Borbényi Lászlóné, a Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola nyugalmazott tanára, a gyermekek harmonikus személyiség-formálásában végzett kiemelkedő munkája elismeréséül. Karácsony Sándor-díjat vett át Hidasiné Puffa Márta, a Salgótarjáni Központi Általános Iskola és Diákotthon
Székhely Intézményének tanítója, a gyermekek harmonikus személyiség-fejlődésében, huzamos időn át végzett kiemelkedő munkája elismeréséül. Bibliotéka-díjat kapott a minisztertől Pádár Lászlóné, a Nyitott Könyv Olvasókör Egyesület – TEMI Könyvtára vezetője, huzamosabb időn át végzett, kiemelkedő könyvtárosi és vezetői munkája elismeréséül. Az ünnepi program Salgótarján város szignáljával ért véget, majd rövid szünet után egy remek koncerten vehettek részt a megjelentek. Palya Bea kápráztatta el egyedi előadásával a publikumot.
Tartalom 3 Közélet Ünnepség a Kultúra Napján 4 Tarjáni Arcok A Kultúra Napja kitüntetettjei 6 Múlt-kor - Az acélgyári hősök emlékzete 8 Lencsevég - Hírek-képek 12 Egészségünk Segítség a hajléktalanoknak 13 15
Önkormányzat Fenyvesi Gábor a szabályok betartásáról Elismerés az Apolló mozinak Sportpályázatok
16
Sport Meglakult a Salgótarjáni Box SE Programajánló: Sportbál Focigála az utánpótlásért; Gabora Gála
Interjú - Botos András és Botos Tibor
18 Kultúra
Beszélgetés Baráthi Ottóval Lapunk pályázatának nyertesei Képriport az Újévi hangversenyről
városunk
3
Tarjáni arcok
A Kultúra Napja kitüntetettjei A Himnusz születésnapja alkalmából 1989-től évről-évre tisztelgünk a magyar kultúra előtt. Salgótarjánban ugyanakkor az ünnep alkalmat ad a városi kitüntetések átadására is. „Salgótarján díszpolgára” kitüntető cím: Mecser Lajos Sportpályafutását 1957-ben kezdte az SBTC-ben. 1963-tól 1973-ig válogatott, részt vett az 1964-es tokiói és az 1968-as mexikói olimpián. Az 1966-os budapesti Eb-n 10000 km-en második, 5000 m-en ötödik, míg 1967-ben fedett pályán Eb-bronzérmes lett. 22-szeres magyar bajnok, számos nemzetközi verseny győztese és két Európa-csúcs fűződik a nevéhez. Stockholmban 1968. július 3-án egy nemzetközi versenyen 13:29.2-vel, új országos csúccsal nyerte meg az 5000 méteres síkfutást, melyet csak 34 év után tudtak megdönteni. Pályafutásáról 1992-ben könyvet írt „A hajrá három pillanata” címmel. A Mecser Futóklub megalapítója. 1999-ben elnyerte a Nógrád megye díszpolgára címet. Ma is rendszeresen fut, több városi és országos, sőt nemzetközi rendezvényen képviseli és öregbíti Salgótarján jó hírnevét. Pro Urbe kitüntető emlékérem: Lévárdi György Erdőmérnöki diplomáját 1987-ben szerezte meg a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen. 1987-től az Ipoly Erdő Zrtnél kezdett el dolgozni, 2003 decemberétől az Ipoly Erdő Zrt. Salgótarjáni Telepének a vezetője. Az ő nevéhez fűződik az eresztvényi játszótér kialakítása, a Salgóbányai Erdészház létesítése és működtetése, a Meszes-hegyi Kálvária stációinak kitisztítása, a Vadaspark létesítése. Jelentős érdemei vannak a Karancs-hegyi Margit kápolna haranglábjának elkészítésében és a kápolna környékének rendbetételében. Rész vállalt a 2008 októberében a Salgóbányai Erdészház udvarán a várossal együttműködve elhelyezésre került Zenthe Ferenc Kossuth-díjas színművész mellszobra felállításában. Erdőmérnökként sikeres természetvédelmi tevékenységet folytatott, mellyel hozzájárult Salgótarján természeti értékeinek megőrzéséhez. (posztumusz) Pro Arte művészeti díj: Marschalkó Zsolt 1962-ben született Salgótarjánban. Az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán , az Egri Tanárképző Főiskolán, majd a Budapesti Zeneakadémia RTV – zenei rendező szakán diplomázott. 2005-ben média tanári szakvizsgát tett. Audiovizuális könyvtárosként, zenetanárként dolgozott. Haláláig a Váci Mihály Gimnázium tanára volt Bátonyterenyén. Játszott a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekarban, a Balassi Bálint Asztaltársaság alapító tagja volt. A Palócföld szerkesztőbizottsági tagja (1997–2001), illetve szerkesztője 2001–2002. Legnagyobb irodalmi sikerének az Újpesti Színház drámapályázatának megnyerését tartotta (1994), a Kaméleonidász című komédiájának ottani bemutatóját. Kapott Jobbágy Károly díjat, 2000–2001-ben a soproni Petőfi Színház drámaíró-ösztöndíjasa. 2008. április 3-án, tragikus hirtelenséggel hunyt el. „Salgótarjánért Emlékérem”: Dr. Kúti István Salgótarjánba 1963-ban került az „1000 szakembert Salgótarjánnak” elnevezésű mozgalom keretében. A rendszerváltozás után a város első képviselő testületének tagja lett, ahol a gazdasági bizottság, majd a pénzügyi és ellenőrzési bizottság tagja volt. A civil társadalmi élet szervezésébe már évtizedek óta bekapcsolódott. Az Országos Magyar Bányászati Kohászati Egyesületben, a Kohász Bélyeggyűjtő Körben, majd a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban tevékenykedett. Jelenleg az Salgótarjáni Erdély Kör Számvizsgáló Bizottságának vezetője, az OMBKE, a Bányász – Kohász Dalkör, a Magyarok Világszövetsége helyi csoportjának, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi csoportjának, a Salgótarjáni Fotókörnek tagja. 2003-tól szervezi a Radnai havasokba az emléktúrát. Sok társadalmi közösségi megmozduláson, kulturális-, és civil rendezvényen tevékenykedik. „Kultúráért” – díj: Bohács István Bohács István jelenleg szakápolóként dolgozik a Szent Lázár Megyei Kórház stroke osztályán. Első előadóművészi sikerét mint magyarnóta énekes - az 1984-ben megrendezett „Nyílik a rózsa” elnevezésű tehetségkutató országos versenyen érte el, ahol 1200 fő közül a döntőig jutott. Azóta számos fellépése volt Nógrád megyében és az ország több településén. Tagja az Egri Nóta Klubnak és a Budapesti Nóta Klubnak, ezek szervezésében különböző rendezvényeken lép fel és ugyanitt szakmai képzésben is részt vesz. 2003-ban az Országos Szórakoztató Központnál megszerezte a hivatásos előadóművészi működési engedélyt. Elkötelezett híve a magyar nótának, lényegében egyedül képviseli Nógrád megyét ebben a művészeti ágban. Szakmai és közönségsikerei alapján, előadóművészi tevékenységével, öregbíti Salgótarján jó hírnevét szerte az országban. „Egészségügyért” – díj: Dr. Bornemissza Anna Dr. Bornemissza Anna Debrecenben 1960-ban szerez általános orvosi diplomát. A közegészségtan-járványtani szakvizsga megszerzése után 1964-ben kerül Salgótarjánba. Ezt követően három évig az Acélgyár üzemorvosaként tevékenykedik. 1967-ben a salgótarjáni KÖJÁL-hoz kerül laboratóriumi orvosként. 1968-ban az acélgyári háziorvosi körzet orvosa, s több mint tíz évig helyettesítő orvosként látja el a másik acélgyári körzet orvosi feladatait is. Itt 1995-ig, nyugdíjazásáig dolgozik folyamatosan. 1996. január 1-től területi ellátási kötelezettség nélküli egyéni vállalkozó háziorvosként tevékenykedik, jelenleg is a Zrínyi út 9. szám alatti magánrendelőjében. Dr. Bornemissza Anna orvosi életútjára a szakmaiság, emberség, szerénység jellemző. Az olyan emberek életútja az övé, akik szakmai elhivatottság alapján tették és teszik a dolgukat orvosi pályafutásuk során.i
„Aludtam, s azt álmodtam, hogy öröm az élet, Felkeltem, s azt láttam, hogy kötelesség az élet. Cselekedtem, s lám: a kötelesség lett az öröm.” ( R. Tagore) 4
városunk
Tarjáni arcok „Salgótarján Közszolgálatáért”- díj: Hámor Jenő László Életpályája a villanyszerelő szakmától a műszerész pályán át a köztisztviselői hivatásig és az igazgatásszervező végzettségig ível. Első közszolgálati beosztását 1979. augusztus 15-én nyerte el, amikor a Városi Tanács VB Családi és Társadalombiztosítási ünnepségeket Rendező Iroda szervezési és módszertani főelőadója lett. Ezt követően közel 20 éven keresztül látta el a város anyakönyvvezetői feladatait, osztozva ezzel sok család örömteli és szomorú perceiben egyaránt. Négy éve már pályája inkább a szomorú eseményekhez kötődik, hagyatéki ügyeket intéz. Feladatellátását a pontosság, lelkiismeretesség, mély együttérzés, segítő szándék jellemezi. Szakmai tevékenysége mellett jelentős társadalmi munkát is vállal. A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Polgármesteri Hivatal Szakszervezeti Bizottsága titkára. „Salgótarján Sportjáért” – díj: Langer Olivér Langer Olivér 1997 óta rendszeresen részt vesz a közéletben, sporttevékenysége által pedig öregbítette a megye, a város hírnevét. 1987-től a Salgó Öblösben cselgáncsozott, 1999-től a SAC-ban atletizál, mint hosszútávfutó. 1988-tól 500 versenyen indult, ebből 450-en díjazott lett. Sokszoros városi és megyei bajnok. Részt vett több alkalommal Bécs-Budapest versenyen, ahol díjazott és győztes is lett. Rendszeresen részt vesz a Futapest-Cross versenyen, melynek többségét megnyerte. Diadalmaskodott már Olaszországban a testvérvárosok versenyén, a Vigarano, illetve Ferrara Maratonon is, itt évről évre szépen szerepel. A hazai mezei bajnokságokon egyéni érem mellett csapatban fél maratonon többször magyar bajnok lett. Jelenleg is versenyez. „Salgótarján Gyermekeiért és Ifjúságáért” – díj: Murányi Sándor Murányi Sándor három évtizede a pedagógus pályán eredményeket felmutató, ambiciózus, innovatív, szakmáját értő, azt helyi és országos szinten képviselő gyógypedagógus szakember. Vezetőként határozott, széles látókörű, elkötelezett egyéniség. 1988-ban pályázta meg és nyerte el a Kisegítő Iskola igazgatói pályázatát. 20 éves igazgatói pályafutása alatt a Kisegítő Iskola Illyés Gyuláné Óvoda, Általános Iskola, Speciális szakiskola és Egységes Pedagógiai szakszolgálattá alakult át. 1994-től a nemzetközi Kárpát-medencei Mesemondó Verseny megteremtője és szervezője. Rendszeres segítője a határon túli gyógypedagógus kollégáknak, előadások megszervezésével, megtartásával. 1988-tól a megyei gyógypedagógiai igazgatói munkaközösség megteremtője és annak vezetője. Tagja és aktivistája a Máltati Szeretetszolgálatnak. „Szociálpolitikáért” – díj: Salgótarjáni Központi Általános Iskola és Diákotthon Diákotthon Tagintézmény vezetése és dolgozói kollektívája A Diákotthon 1967. március 1-jén alakult. 1971-re költözött az intézmény a volt Bányakaszinó épületébe. A Közgyűlés 1999. július 1-jétől integrálta a Bóna Kovács Károly Általános Iskolát és a Hétközi Diákotthont. Ekkor kettős profilt kapott az intézmény: tanulási zavarok kezelését és gyermekvédelmi feladatok ellátását. Elsődleges nevelési-oktatási céljuk a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekek társadalmi sebezhetőségének csökkentése, a szegénység és a társadalmi kirekesztettségből való kiszabadulás elősegítése. A dolgozók rendszeresen írnak sikeres pályázatokat, folyamatosan bővítik pedagógiai eszköztárukat. Igyekeznek a szülőkkel jó kapcsolatot kialakítani. Kiemelten kezelik a személyiségfejlesztést, ápolják a hagyományokat. „Salgótarján Közoktatásáért” – díj: Básti Istvánné Pedagógiai tevékenységét magyar-történelem szakos tanárként kezdte 1966-ban. Éveken át a Madách Imre Gimnázium és a Bolyai János Gimnázium meghatározó tanáregyénisége volt. Szakkörei, irodalmi műsorai, a tudományos diákköri munka a tehetségápolás és a versenyekre való felkészítés színterei voltak. Munkáját 1981-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa kiváló munkáért kitüntető címmel ismerte el. Pedagógiai szaktanácsadóként számos megyei szintű középiskolai verseny előkészítője, tanfolyam és előadássorozat szervezője és lebonyolítója volt. 1997-ben Veres Pálné Díjat kapott. Intézményvezetői pályáját a Madách Imre Gimnázium igazgatójaként fejezte be. Nyugállományú évei alatt több intézményben is óraadóként tevékenykedett. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület tagja. „Salgótarján Közbiztonságáért” – díj: Szabó János A tűzoltó alezredes 2007. december 30-tól a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója. Tűzoltó tanácsos-kitüntető cím birtokosa. Az Állami Tűzoltóság kötelékébe 1987-be lépett, mint tűzvizsgáló főelőadó. 1989-től a Nógrád Megyei Tanács Igazgatási Osztályán a megyei tanács tűzvédelmi tevékenységét segítette. Ebben az időszakban lett alapító tagja a Nógrád Megyei Tűzoltó Szövetségnek, amelynek jelenleg titkára. 1993-tól a Nógrád Megyei Tűzoltó Parancsnokság tűzmegelőzési főelőadója, ezen a szakterületen belül változó beosztásokban dolgozott. Több tűzesettel kapcsolatos tanulmányt publikált. Elismerései közül kiemelkedik a gróf Széchenyi Ödön-díj, valamint a Szondi György-díj. „Nemzetiségért és kisebbségért” – díj: Kriskó Lajos Kriskó Lajos korán eljegyezte magát a labdarúgással. Tehetségének köszönhetően már nagyon fiatalon bemutatkozott az NBI-ben. 1962-ben került Salgótarjánba, az SBTC-hez, ahol 1973-ig játszott. Az SBTC színeiben az NBI-ben 190 mérkőzésen 57 gólt lőtt. 1973-ban vonult vissza az aktív labdarúgástól. 1974-től 1995-ig több helyen edzősködött, az Ötvözetgyár csapatát járási szintről az NBIII-ba vezette. 1995-től 2003-ig ismét az SBTC-hez igazolt, a serdülő és ifjúsági csapattal foglalkozott. 2003-ban vonult nyugdíjba. 2002-ben beválasztották Salgótarján Megyei Jogú Város Szlovák Kisebbségi Önkormányzatába (SZKÖ), 2008. július 1-től a szervezet elnök-helyettese. Az SZKÖ tagjaként 2002. óta jelentős mértékben kiveszi részét Salgótarján kulturális életéből és szlovák nemzeti identitás elmélyítéséből. .
városunk
5
Múlt-kor
Emlékezzünk a Nagy-Pietroszon odaveszett salgótarjáni leventékre
Az acélgyári hősök üzenete
H
atvanöt esztendővel ezelőtt történt városunk egyik legnagyobb tragédiája, amely mindmáig elevenen él idősebb polgártársaink emlékezetében. Erre emlékeztünk közösen január 13-án a régi központi temetőben, ahol Fenyvesi Gábor alpolgármester mondta el az alábbi gondolatokat. „1944 januárjában gyászba borult az egész város, és szinte mindenki a Radnai-Havasokban odaveszett fiúkat siratta. A lesújtó hír 14-én, pénteken érkezett néhány nappal az után, hogy a főtéri Kisállomásról egy vidám, életerős csapat indult Észak-Erdélybe, hogy az előző évekhez hasonlóan megmássza a Nagy-Pietroszt, vagyis akkori nevén a Horthy-Csúcsot. A fiúk többségükben levente korúak voltak és az Acélgyári Levente Egyesület kötelékébe tartoztak, de voltak közöttük katonaviselt fiatalemberek is, akik már megjárták az orosz frontot. Lakatos, mérnök, hivatásos katonatiszt, családos és nőtlen egyaránt. Ami közös volt bennük, hogy mindannyian lelkes, életvidám fiúk, kiváló sportolók, első osztályú síelők voltak, s ezt a képességüket a különféle országos vagy területi bajnokságokon rendszerint bizonyították is. Ami a korabeli feljegyzésekből és a visszaemlékezésekből világosan kiderül, az többek között az, hogy a kohéziós erő, ami összekovácsolta és összetartotta őket, és amire leginkább támaszkodhattak, az az egymás iránti tisztelet, az önzetlen tenni akarás, a közös célok, a közös erőfeszítések. Megállni helyüket a munkában a munkapadok mellett, a sportban, a családban, vagy éppen a háború borzalmai között. Tisztességes, becsületes, kötelességtudó magyar hazafiak voltak, akik önként vállalt nemes küldetésük teljesítése közben áldozták fiatal életüket városuk dicsőségének oltárán. De miben és mennyiben voltak ők mások, mint a ma élő fiatal korosztály képviselői? Milyen körülmények tették őket ilyen egyszerű, szerény, tisztességes, dolgos, jóravaló fiatalemberekké? Azt mondják az idősek, más világ volt akkor… És valóban… Régi bölcsesség, hogy az egyén formálja az őt körülvevő világot, s környezete formálja leginkább az embert. Legnagyobb hatással a környezetünk, az a közösség van ránk, amelyben élünk. Milyen is volt az a régi polgári kisváros a maga feltörekvő iparával, bányáival, munkás társadalmával, amelyikben ezek a fiúk élték hétköznapjaikat? Ha egy szóval akarom megfogalmazni, akkor azt mondom: emberközeli. Egy ember léptékű polgári kisváros volt Salgótarján, ahol becsülete volt a tisztességes munkának, ahol pezsgett a közösségi élet, ahol mindenki megtalálta a saját szórakozását önmaga épülésére. Pezsgő kulturális élete volt, működtek az olvasó- és színjátszó körök, a dalárdák, a nőegyletek. Virágzott a sportélet. Ezen belül is a téli sportoknak nagy
6
városunk
kultusza volt. A húszas években alakult pl. a városi sport klub, aztán a síszakosztály, és még lőteret és uszodát is építettek eleink. Az emberek a jól végzett munka után megtalálták a szabadidő eltöltésének hasznos formáit, legyen az a kuglizó, vagy éppen a katolikus kör. Ami a legfontosabb volt számukra, az a közösségi lét, a szabadidő közös és hasznos eltöltése. Az egymásra figyelés, egymás örömeinek és problémáinak megosztása. Röviden: a közösségi szellem. Ez a legfontosabb tényező egy település összetartó társadalmának kiépüléséhez.
Földi Zsolt és Vass Csaba a tragédiáról dokumentumfilmet készített Leventesirató címmel Aztán eltelt 50-60 év, és bizonyos szempontból a feje tetejére állt a világ. Visszájára fordultak az értékek. Ezt már nem csak az idősek mondják, hanem mindenki a saját bőrén érezheti. Sajnos ma már relativizálják a bűnt, a rosszat, a közösség szempontjából kártékonyt. A jóra, szépre, hasznosra, a valódi értékekre sokszor azt mondják, nem elég modern és különben is unalmas, kit érdekel. A médiából ömlik ránk a szemét. Szellemi és erkölcsi környezet szennyezés folyik egyfolytában. Globalizálódott, médiaközpontú világunk egyre inkább leszoktat minket a közösségi létről, az egymásra figyelésről. Ezért is fontos, hogy meghalljuk és megértsük az acélgyári fiúk üzenetét. Hogy példát vegyünk mi fiatalok, az ő életvitelükről, mentalitásukról. Mi ugyanannak a városkának a lakói vagyunk, ahol volt és van a Dolinka, a Kálvária, vagy a Kisállomás, ahonnan ők is elindultak életük utolsó útjára annak idején. Az ő sorsuk, a mi történelmünk, amit ismernünk, féltenünk és óvnunk kell!
Múlt-kor
Felelősségünk többek között abban áll, hogy értelmet adjunk az ő áldozatuknak. Értelmet a látszólag értelmetlennek. Tudjunk az ő emlékükhöz méltóan élni, keressük mi is folyamatosan azt a kohéziós erőt, amely minket, a ma élő generáció képviselőit összetarthat és összefoghat! Amely valódi közösséggé formálhat. A becsület, a tisztesség, a közös célok, az önzetlen tenni akarás lehetnek ezek. Egyszóval, a közösségi szellem. Úgy, mint akkor a harmincas, negyvenes években. Keressük egymás társaságát, fogjuk meg egymás kezét a bajban és osszuk meg örömeinket fele barátainkkal! Szervezzünk közösségi programokat, kiránduljunk a várost körülölelő gyönyörű erdőkben, vagy szervezzünk felolvasó délutánt, közös beszélgetéseket, mindegy… A kulcs a közösségi lét. Erre tanítanak minket az Acélgyári Leventék, mert ők nem csak szerencsétlen sorsú családjaik, de városunk drága halottai is, akiket örökké gyászolunk, s akiket soha nem felejtünk.
Kegyeletünk és tiszteletünk jeléül, hangozzék el nevük: Bacsa Mihály Bagyinszki János Dombay Pál Fehér Gyula Fényszarusi József Györe József Huszár Béla Juhász József Kojnok István Liptay Pál Orosz Imre Vankó István Vlacsil Béla Vlacsil József Völgyvári Márton Hős fiaink, nyugodjatok békében!”
városunk
7
Lencsevég
Bemutatkozás a Művészetek Palotájában
A Nógrádi Ízek Napja M
ásfél éve minden hónapban bemutatkozik egy térség Budapesten, a Művészetek Palotájában. Az elsősorban gyermekeknek és családjaiknak szóló, Cifra Palota – Hetedhét Ország elnevezésű interaktív programsorozat vendége január 25-én Salgótarján és környéke volt.
Gratulálok művészeikhez, lenyűgöző, ami ma itt fogadott bennünket – mondta egy látogató, aki kis unokájával hangversenyre érkezett a MüPába. Rozina ki nem látszik a mézeskalácsból – folytatta – nagyon élvezi az ittlétet. Nem számítottunk ilyen fogadtatásra, de nagyon örülök, hogy belebotlottunk ebbe a forgatagba. Egészen biztos, hogy meg fogjuk látogatni Salgótarjánt, ugyanis nagyon pozitív kép alakult ki bennünk a városról – ezt és ehhez hasonló hozzászólásokat sikerült elcsípnie azoknak, akik szóba elegyedtek a programra kilátogató vendégekkel. A rendezvényen valóban minden adott volt a tartalmas időtöltéshez. A miliő modern, ugyanakkor barátságos, a program pedig a Cifra Palota elnevezéshez méltón sokszínű volt. A főbejáratnál a Sajtósarok és a Tourinform iroda standja fogadta az érdeklődőket. Itt máris begyűjthették a kalandorok a városi és megyei szóróanyagokat, de Vajda Istvánnal, a Bányamúzeum bányászegyenruhába bújt képviselőjével is beszélgethettek. Az aulában plazmatévék vetítették a Városi Televízió helyismereti filmjeit. Beljebb haladva, a földszinti fesztiválszínpadon 1015 óráig zajlottak a József Attila Művelődési és Konferencia Központ kollektívája által összeállított programok. Hozta a formáját és mindenkit elvarázsolt a Nógrád Táncegyüttes, talpalávalót a Folt zenekar szolgáltatott. Lenyűgözték a gyerkőcöket a Vertich színpad művészpalántái A brémai muzsikusok című darabjukkal, de táncoltak a medalionosok is, a Kodály Tagiskola Sunnyogó Dísztök Színpadának színjátszósai pedig interaktív mesejátékot adtak elő. A kazári Sándor Gergő és a karancskeszi Simon Lajosné szintén meséltek, utóbbi nemcsak történetével, hanem a maga készítette molnárkaláccsal is kedveskedett hallgatóságának. Mindezt tetőzte Pindroch Csaba közreműködése, aki szülőföldjével kapcsolatos anekdotákkal ékesítette műsorvezetését. A Rokolya és a Nyoszolya együttesek népdalokkal színesítették a művészeti egyveleget. A színpadtól kicsit távolabb Ágasvári Jánosné és a Mackóvár Központi Óvoda bábkiállítását nézhették meg a családok, ugyanitt Patakiné Kerner Edit vett elő újabb és újabb meséket könyvespolcáról és varázsolta el az érdeklődő kicsiket. Az emeleten valóságos kézműves táborhoz hasonló hangulat fogadta az érdeklődőket. Térségünk képzőművészei és hagyományőrző
8
városunk
szakmáinak képviselői adtak bemutatót munkájukból, de a gyerekek is kipróbálhatták a különböző mesterségeket. Így volt fazekas, kosárfonó, kovács, csont- és fafaragó, tűzzománcos, palócbútor-készítő, mézeskalácssütő és gyöngyfűző, porcelánfestő és fajátékkészítő. A kreatív csapatot a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Kézműves Tagozata hozta össze. Várkonyi Attila, a rendezvény házigazdája elismerően nyilatkozott a több mint százhatvan fős salgótarjáni és környékbeli szervező- és fellépőgárda lelkes munkájáról: – Több ezren látogattak el hozzánk, és szinte kivétel nélkül mindenki ragyogó arccal távozott. Ezek az alkalmak egyfajta országjárásra csábítanak nagyokat és kicsiket, azt próbáljuk erősíteni a rendezvényekkel, hogy Magyarország bizony nem csak Budapestből áll, sőt, talán a legcsodálatosabb értékeket a vidék őrzi. Ezt bizonyította a Nógrádi Ízek névvel ellátott bemutatkozásunk is, ahol a program fergeteges hangulatú, mindenkit megmozgató táncházzal zárult. L.K.
Lencsevég
városunk
9
Lencsevég
Adventi Sokadalom A korábbi években már nagy sikert aratott Fő téri Adventi Sokadalom 2008-ban is várta a karácsonyi időszakban felüdülni vágyókat. Sajnos az időjárás nem kedvezett a szabadtéri programoknak, így a gesztenyesütés, káposztaleves- és forralt borfőzésen túl minden attrakciót a József Attila Művelődési és Konferencia Központban bonyolítottak le. Felléptek helyi óvodások, iskolások, tapsolhattunk a Nógrád Táncegyüttes produkciójának, közösen meggyújtottuk a szeretet lángját és sor került lapunk karácsonyi pályázatának díjátadójára is. Melengető perceket éltünk át a város és a Sodexho ajándékcsomagjainak kiosztásakor, ugyanis számos rászoruló család karácsonyát tették ezzel szebbé. Az Adventi Sokadalomnak hála meghittebb lett minden megjelentnek az ünnepi készülődés.
Jótékony disznótor Cereden Eötvös Mihály salgótarjáni alpolgármester számára jól indult az év: ő nyerte meg a Sportcsarnokban rendezett szilveszteri bál tombolájának főnyereményét, egy kismalacot. A jószágot a városvezető – barátai segítségével – nagyobbra cserélte, melyet január 24-én a ceredi Négy Tó Panzió udvarán profi segítséggel fel is dolgoztak. – A salgótarjáni városvezetőkkel közösen úgy döntöttünk, hogy egy jó hangulatú disznótort szervezünk, munkánk végeztével pedig jótékony célra ajánljuk fel az elkészített hurkát, kolbászt – mondta el Eötvös Mihály. Székyné dr. Sztrémi Melinda hozzátette: – Tavaly decemberben kozárdi almával kedveskedtünk a salgótarjáni óvodásoknak és időseknek. Ezzel az akcióval ezt a jó szokást szeretnénk folytatni és úgy gondoltuk, hogy most, ezzel az egyedi összefogással létrejött disznótorral kistérségi szinten is megörvendeztetjük az időseket, vacsorára ugyanis vendégül láttuk a Ceredi Idősek Otthona lakóit. Azonban nem feledkeztünk meg a salgótarjániakról sem, a zagyvapálfalvai Aranykor Idősek Klubja lakóit hétfőn leptük meg egy kis kóstolóval. A disznótorost nem véletlenül a nyugdíjas korosztálynak szánták a szervezők: céljuk az volt, hogy felidézzék bennük a régi korok házi ízeit, hiszen ők valaha talán kivétel nélkül részesei voltak a háztáji állattartásnak, disznóvágásoknak.
10
városunk
Lencsevég
Ajándék a karácsonyi babáknak Székyné dr. Sztrémi Melinda a két ünnep között látogatást tett a Szent Lázár Megyei Kórház újszülött osztályán, ahol 15 karácsonyi babát és szüleit ajándékozott meg. A salgótarjáni hipermarkettel közösen összeállított kelengye csupa otthoni babaápolási cikket tartalmazott.
87 éves a város – Salgótarján városának születésénél Dr. Förster Kálmán és csapata bábáskodott. Feladatuknak tekintették, hogy a szerkezetében és társadalmi megosztottságában vergődő településből város szülessék. Olyan város, amely pezsgő civil és kulturális életével vonzóvá vált a fiatalok számára is. A bányászatra és kohászatra épülő székhely az ipar megszűntével magára maradt, megújulásra várt. Mai küldetésünk, hogy kulturális és idegenforgalmi központ legyen Salgótarján, hogy ismét vonzó város legyen a fiatalok számára is. Ez olyan cél, amelyért érdemes dolgozni, amelyért érdemes azt mondani, hogy itt van az otthonunk, itt van a jövőnk – hangsúlyozta beszédében Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester a Kohász Művelődési Központnál, január 27-én délután tartott megemlékezésen. A városi születésnap alkalmából évről-évre alkalom nyílik visszagondolni a nagy elődökre. Így volt ez most is, amikor a városi szervezetek, képviselők és magánszemélyek a Kohász Fúvósegyüttes harsonája közepette megkoszorúzták az első városi tanács magalakulásának és Salgótarján várossá nyilvánításának tiszteletére állított emléktáblát.
Helikopter leszállópálya épült Szerencsére a Szent Lázár Megyei Kórház háza tájáról időről időre van lehetőségünk pozitív hírt közölni. December 23-án az Országos Mentőszolgálat főigazgatója, Dr. Göndöcs Zsigmond és helyi vezetők, vállalkozók, a megvalósításban közreműködők részvételével került átadásra az intézmény hátsó parkolójánál az elkészült helikopter leszállópálya. A tíz méteres átmérőjű betonkörhöz temérdek mennyiségű anyagot mozgattak meg, helyi vállalkozók és a VGÜ Kft. segítségével. Ezzel sokkal kön�nyebbé vált a betegszállítás, mivel a helikopter leszállása után azonnal kórházi körülmények közé kerülhet a beteg, amelynek köszönhetően nőnek a gyógyulási esélyek. – Úttörő Nógrád megye abban a tekintetben, hogy OEP-es befektetés nélkül, adományokból készült el a pálya – mondta Dr. Göndöcs Zsigmond. Dr. Bercsényi Lajos kórházigazgató hozzátette, hogy több tekintetben is örömteli volt a 2008-as év vége. Az Országos Egészségügyi Pénztár ugyanis újraosztotta a kasszájában maradt összeget, 147 millió forinthoz juttatva ezzel a salgótarjáni kórházat. Továbbá a Nógrád Megyei Közgyűlés jóvoltából minden dolgozót megajándékozhattak karácsony előtt egy-egy tízezer forintos vásárlási utalvánnyal. Szintén felajánlásokból elkészült a parkoló burkolata is, így többé már nem sár- vagy portenger fogadja a kórházba érkező autósokat.
városunk 11
Egészségünk
Nappali melegedő, krízisautó és utcai támogatás a rászorulóknak
Segítség a hajléktalanoknak P
ályázati pénzből bővült a Szociális Központ hajléktalanokat segítő szolgáltatásainak köre. A női és férfi hajléktalanszálló és a Népkonyha működtetése mellett idén külön keretből utcai segítségnyújtásra is alkalmuk nyílik, emellett idén a salgótarjáni intézmény üzemelteti a krízisautót és átadták a nappali melegedőt, amely krízisidőszakban éjjeli menedékhelyként is üzemel.
A Salgótarjáni Kistérség 2005-2007-re vonatkozó szociális fejlesztési programja keretében, a Salgótarjáni Kistérség Többcélú Társulása által, a Női átmeneti szálló melletti - funkciót vesztett - épületben került kialakításra a hajléktalanok nappali melegedője 15 férőhelyen. A létszám azonban bővíthető, ugyanis a törvény lehetőséget ad arra, hogy az előzetesen kijelölt létszám háromszorosa vegye igénybe a szolgáltatást. A hajléktalanok nappali melegedője az ún. krízisidőszakban időszakos férőhelyszám bővítéssel éjjeli menedékhelyként is funkcionál, 15 ággyal. A nappali melegedőt és „éjjeli menedékhelyet” a Salgótarjáni Kistérség Többcélú Társulása tagönkormányzatainak közigazgatási területére kiterjedő ellátási területtel Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata az Egészségügyi- Szociális Központ szervezeti keretein belül működteti, előbbit 2008. 12.03.-tól, utóbbit 2008. 12.11.-től.
A szolgáltatás egyéni szükségletekre alapozott, rövid és hosszabb távú ellátásokat kínál, amely nagymértékben épít a kliensek aktív és felelős részvételére. A szolgáltatások biztosítása során alapvető szakmai kritérium, hogy a klienst szükséges támogatni a saját sorsa feletti felelősségének újraélésében, de nem helyes megoldani helyette azokat a feladatokat, amelyekre ő maga is képes. Az intézményben azoknak az embereknek is segítséget kívánnak nyújtani, akiknek van ugyan lakásuk, de az komfort nélküli, és anyagi helyzetük nem teszi lehetővé számukra a fűtést, mosást, és a tisztálkodást. Az éjjeli menedékhely szolgáltatás célja, hogy az önellátásra és a közösségi együttélés szabályainak betartására képes hajléktalan személyek éjszakai pihenését, valamint krízishelyzetben éjszakai szállás biztosítását tegye lehetővé.
A nappali melegedő szolgáltatás célja, hogy szakszerű segítséget nyújtson a Salgótarján területén tartózkodó, illetve a városban élő hajléktalan embereknek, hogy napközben kulturált körülmények között tudják eltölteni idejüket, valamint hozzájussanak alapvető fiziológiai-biológiai szükségleteikhez. Elsődleges cél, hogy a hideg időszakban fűtött helyiségben biztosítson lehetőséget melegedésre, étkezésre és alapszintű higiénés szolgáltatások elérésére hajléktalan személyek számára 15 férőhelyen. Ezenkívül az intézmény a megjelenők számára olyan napközbeni ellátásokat, szolgáltatásokat nyújt, melyek segítik az adott személy mindennapi problémáinak megoldásában, a hasznos időtöltésben, valamint a hajléktalanságból kivezető egyéni megoldások megtalálásában.
A Salgótarjáni Szociális Központ a ’Hajléktalanokért Közalapítvány’ által meghirdetett pályázatokon 2008-2009 évre az alábbi egyszeri, vissza nem térítendő támogatásokban részesült: – Közterületen élők étkeztetése a téli krízisidőszakban, elsősorban nappali melegedőben- (11.01-03.31. –755.000 Ft) A pályázat révén a nappali melegedő szolgáltatás a közterületen élők étkeztetésével bővült, valamint a népkonyhai szolgáltatás hétvégén és munkaszüneti napokon is elérhetővé vált. – Megyei hatáskörű krízisautó működtetése (450.000 Ft) A krízisautó a hajléktalanellátás regionális diszpécserszolgálatával szorosan együttműködve végzi feladatát. A diszpécserszolgálat a hozzá befutó lakossági, intézményi jelzések
12
városunk
alapján keresi meg a krízisautó szolgálatot. A krízisautó szolgáltatás a téli időszakban minden hétköznap 18.00 – 08.00 óráig, valamint hétvégeken és ünnepnapokon 24 órában biztosítja a szolgáltatást. A krízisautó az alábbi szolgáltatásokat nyújtja: intézkedések megtétele, testi épséget veszélyeztető krízishelyzet kezelésére; elsősegély jellegű élelmiszer, ruházat, takaró, gyógyszer felajánlása; szükség esetén hajléktalanellátó intézménybe szállítás; szükség esetén más szociális, egészségügyi intézménybe szállítás. A pályázat révén Nógrád megyében a salgótarjáni intézmény biztosítja ezt a szolgáltatást. – Utcai szociális munka (800.000 Ft) Salgótarjánban a település lélekszáma miatt nem kötelező feladat az utcai szociális munka működtetése, a program azonban idén az egyszeri, vissza nem térítendő támogatás révén megoldott. Az utcai szociális munka biztosításával megvalósul(hat), megvalósulni látszik az ellátatlan, intézményes ellátással szemben bizalmatlan, az utcán életvitelszerűen tartózkodó egyének, csoportok szociális és mentális segítése. A kollégák a délutáni, illetve az esti órákban járják a várost, és forró teát, zsíros vagy vajas kenyeret, takarókat, kabátokat, sapkát, sálat, kesztyűt, meleg zoknit, hálózsákokat osztanak az arra rászorultak részére. – Ezeket a programokat elengedhetetlenül fontosak tartom a krízisidőszakban, hiszen a tevékenység elsősorban az életmentést, a hajléktalan létből fakadó ártalmak csökkentését foglalja magában. Emellett természetesen kiemelt célunk a megelőzés és az integrálás is – mondta a munkáról Peleskey-Balázs Rita, a Szociális Központ igazgatója, majd hozzátette: – A hideg időszak következtében kialakuló ellátási nehézségek enyhítése, az ellátási krízis megelőzése - mint elsődleges cél - a meglévő intézmények és a téli kiegészítő programok kihasználásával megfelelően biztosított. Nagy szükségünk volt ezekre a pályázati programokra, hiszen a nappali melegedő és éjjeli menedékhely, elsősorban csak az utcai szociális munka és étkeztetési lehetőség biztosításával működhet hatékonyan - tudtuk meg a vezetőtől. Mindezek mellett Salgótarjánban továbbra is egy 42 férőhelyes férfi, és egy 20 férőhelyes női átmeneti szálló, valamint Népkonyha működik az arra rászorulóknak.
Önkormányzat
Országos tendenciára hívta fel a figyelmet az alpolgármester
Első a szabályok betartása
F
enyvesi Gábor alpolgármester január 19-én sajtótájékoztatón jelentette be, hogy levéllel fordul az országos rendőrfőkapitányhoz, dr. Bencze József rendőr altábornagyhoz, több salgótarjáni családod sújtó, ugyanakkor országos szinten is jellemző, meglehetősen furcsa és sokakban felháborodást keltő rendőri eljárás ügyében.
Az alpolgármesternek adott lakossági beszámolók alapján nyárvégi, késő őszi szabálysértésekről kaptak most, december végén, illetve január elején értesítést az autótulajdonosok, ráadásul nem másból, mint a több tízezer forintos büntetésfizetési kötelezettséget jelző levélből. Fenyvesi Gábor az eljárásban azt nehezményezi, hogy a jogszabályok betartatására hivatott szerv határidőn túl értesíti a szabálytalankodókat, amely egyáltalán nem sarkallja az állampolgárokat jogkövető magatartásra. Ezért az alább közölt levéllel az a célja, hogy ne érjék a jövőben meglepetésszerűen a polgárokat efféle büntetések. A kézhez kapott csekkekkel azonban nincs mit tenni, a szabálysértés ugyanis megtörtént, így a büntetés jogos, és arra vonatkozóan nincs törvény, hogy a rendőri késlekedés miatt a büntetésfizetés elmaradhatna. F.I. Tisztelt Országos Rendőrfőkapitány Úr! Az elmúlt hetekben Salgótarján Megyei Jogú Város polgárai közül többen kerestek fel és kérték segítségemet közigazgatási bírság kiszabásával kapcsolatosan. Az emberek sérelmezik, hogy minden előzmény nélkül több tízezer forint összegű bírságról szóló határozatot kézbesít részükre a postás. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 21. § (3) bekezdés második mondata szerint: „A bírságot a hatóság az (1) bekezdésben meghatározott előírás megszegését követő 60 napon belül szabja ki.” Az általam megismert ügyek mindegyikében a hatóság megsérti a rá vonatkozó határidőt azzal, hogy 60 napon túl követeli a bírságot (pl.: szabálysértés időpontja: 2008.09.19., határozaton szereplő dátum: Miskolc, 2008. 10. 31., a postára-adás napja: 2008. 12. 12., a postai kézbesítés napja: 2008. 12. 15.). A határozat tartalmazza továbbá a következő tájékoztatást: „Az eljárás megindításáról szóló előzetes értesítést az ügy egyszerű megítélésére és a tényállás előzetes tisztázását nem igénylő, a határozat azonnali meghozatalát lehetővé tevő jellegére tekintettel mellőztem.” A hatóság álláspontom szerint a fentiekben vázolt, tipikus esetekben nem mellőzheti a szabálysértés elkövetőjének előzetes értesítését, mert nem hogy azonnal, de a jogszabályban biztosított 60 napos határidőt is meghaladóan dönt. Nem életszerű ugyanis az a gyakorlat, hogy a határozat meghozatala után (a fenti példánál maradva) további 45 nap telik el a kézbesítésig. Tisztelt Országos Rendőrfőkapitány Úr! Természetesen alpolgármesterként és magánemberként is egyetértek azzal, hogy a közlekedési morál javítása, a balesetek számának csökkenése hathatós rendőri intézkedéseket tesz szükségessé. Idő szükséges azonban ahhoz, hogy a közigazgatási bírságolás szigorú szabályait, a 2008. május 1-től bevezetett gyakorlatot a közlekedésben résztvevők megismerjék és elfogadják. A magas összegű pénzbírsággal való szembesülés ténye rendkívül érzékenyen érinti, sokkolja az embereket. Nem fogadható el és nem indokolható ebben a helyzetben az a rendőrségi magatartás, amelynek során a hatóság a maga számára nem tartja kötelezőnek a jogszabályi rendelkezések maradéktalan betartását. Mindezek alapján kérem szíves intézkedését a hatáskörrel rendelkező megyei rendőr-főkapitányságok felé a jogkövető gyakorlat kialakítása és megvalósítása érdekében. Salgótarján, 2009. január 19. Tisztelettel: Fenyvesi Gábor alpolgármester
városunk 13
Önkormányzat
Filmforgalmazói elismerés az Apolló Mozinak
Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata
16 ezer néző fél év alatt
PÁLYÁZATOT HIRDET
A
tavaly júniusban újraindult Apolló Mozival kapcsolatban mind az induláskor, mind az év során hallhattunk vészjósló szavakat, sokan már a bezárásról beszéltek. Erről valójában természetesen soha nem volt szó, sőt, ellenkezőleg. A filmszínház forgalma több mint kielégítő. Ezt megerősítendő a Cinema Filmiroda Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester asszonynak levélben számolt be a mozi teljesítményéről. Tisztelt Székyné dr. Sztrémi Melinda, Asszonyom! Örömmel értesítem Önt, hogy mint a salgótarjáni Apolló mozi szolgáltató partnere az éves statisztikai eredményeket feldolgozva arról tájékoztathatom, hogy a nyári újraindulást követõen a mozi eredményei annyira kiemelkedõek, hogy nagy megelégedésre szolgál a filmforgalmazók körében is (ami nagyon fontos, mert a premier kópiák indításánál bizony a jó eredményeket produkáló moziknak jobb esélyei vannak). Az elismeréshez hozzá tartozik az a tény, hogy a mozi régi üzemeltetõje egy teljes év alatt is, két teremmel, csak alig felét hozta a mostani, csupán féléves eredménynek. Az ország többi (jóval nagyobb lakosságszámú) megyeszékhelyének eredményeit ismerve a salgótarjáni Apolló mozi csapata kimagasló munkát végzett. Olyan filmekbõl voltak képesek eredményt produkálni, amelyek országosan „megbuktak”, nagyon gyengén teljesítettek. Nem könnyû egy-egy filmnek a célközönségére rátalálni, kemény marketing munka kell hozzá, ez a csapat képes volt rá. Elismerésem azért, hogy ezt a majdnem „elveszettnek” hitt mozit az önkormányzat ismét felkarolta és bízott benne... És elismerésem azért, hogy olyan alkalmas embert találtak a mozi élére, aki igazán szívügyének tekinti munkáját. Szívbõl gratulálok és további sikereket kívánok a mozi üzemeltetéséhez, ehhez irodánk továbbra is minden tõle telhetõt meg fog tenni. Szívélyes üdvözlettel: Erdélyi Vera irodavezetõ A remek hírrel kapcsolatban megkerestük Gyurkó Pétert, a filmszínház üzemeltetőjét, akinek a siker tetemes része köszönhető. A szakember elmondta, hogy a tavalyi felújítás meghozta gyümölcsét. A nagyszerű hangrendszerrel és a minden igénynek megfelelő vetítőgéppel, a mozgáskorlátozottakat is kiszolgáló épülettel, azon belül a megújult, új székekkel és vetítővászonnal ellátott moziteremmel sikerült kielégíteni a salgótarjáni és környékbeli filmkedvelők igényeit. Ugyanakkor fontosnak tartja a premierfilmeket is, amelyek hétről-hétre sok embert vonzanak. A nézőszámot Gyurkó Péter az iskola- és ovimozival is igyekszik gyarapítani. Az intézmények és csoportok kedvezményes jegyár mellett látogathatják a lurkóknak szánt produkciókat.
14
városunk
„Az Év Legeredményesebb Sportolója” és „Az Év Legeredményesebb Csapata” díjra. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata a kiemelkedő teljesítményt elért sportolók részére – a 2008. évi eredményeket figyelembe véve – az alábbi kategóriákban hirdeti meg pályázatát: IFJÚSÁGI LEÁNY IFJÚSÁGI FIÚ FELNŐTT NŐ FELNŐTT FÉRFI LEGEREDMÉNYESEBB CSAPAT A pályázat résztvevői Salgótarján város sportegyesületeinek azon versenyzői, illetve csapatai, akik a pályázati adatlapot 2009. február 5-ig az alábbi címre visszaküldik: Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Kulturális és Sport Iroda 3100 Salgótarján, Múzeum tér 1. A pályázati felhívás és a pályázati adatlap letölthető a www.salgotarjan.hu internetes címről, valamint igényelhető Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Kulturális és Sport Irodájától
Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata
PÁLYÁZATOT HIRDET salgótarjáni sportszervezetek, valamint Salgótarjánban megrendezésre kerülő sportrendezvények, illetve szabadidősport rendezvények 2009. évi támogatására. A támogatási pályázatok benyújtásának határideje: 2009. március 1. A támogatási pályázatot írásban a Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Kulturális és Sport Irodájának címére kell eljuttatni: 3100 Salgótarján, Múzeum tér 1. A pályázati felhívás és a pályázati adatlap letölthető a www.salgotarjan.hu internetes címről, valamint igényelhető Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Kulturális és Sport Irodájától
Interjú
Együtt edzi a helyi boksz egyesület növendékeit a Botos páros
Ú
„A bunyó tiszteletre és kitartásra tanít”
jságíróként gyakran találkozhat az ember hírességekkel, helyi szinten a legnagyobb patriótákkal, városi nagyra való személyiségekkel. A minap azonban óriási megtiszteltetés ért: Botos Tibor Európa bajnok bokszoló látott vendégül belvárosi kávézójában, ahol csatlakozott hozzánk nagybátyja, az olimpiai bronzérmes András is. A sikeres edzőkkel a hangulatos környezetben a salgótarjáni bokszéletről beszélgettünk.
L.K.: A Salgótarjáni Box SE ünnepi közgyűlése előtt Széky Miklós egyesületvezető bejelentette, hogy Botos Tiborhoz csatlakozik a szakmai munka elvégzésében Botos András is, aki ezelőtt 12 évig Nyíregyházán edzősködött. András, mindenki nagyon örül hazatérésének…Engedje meg a kérdést: miért pont most jött el a pillanat? B.A.: Korábban azért mentem el innen, mert nem láttam a feltételeit annak, hogy az egykor virágzó bokszéletet továbbra is fenn tudjuk tartani, bajnokokat tudjunk nevelni. Az elmúlt egy-két évben azonban ez változni látszott. A városvezetés segítségével sikerült megszerveznünk a Botos Box Gálát, és az ahhoz kapcsolódó együttgondolkodás során beszélgettük a polgármester asszonnyal, hogy létre kellene hozni egy olyan egyesületet, amely képes megfelelően menedzselni a gyerekeket. Mivel aztán határozott lépések történtek ez ügyben, úgy gondoltam, csatlakozom a munkához és hazatérek szülővárosomba. Nyíregyházán nagyszerű sikereket értünk el, nagyon sajnálták, hogy hazajövök, de én úgy gondoltam, jönnöm kell, csatlakoznom kell az itthoni munkához. L.K.: Közben Tibor tartotta életben Salgótarjánban a boksz szakágat... B.T.: Igen, én a Salgó Box Team keretein belül – amelyből most kinőtt az új egyesület - edzettem a gyerekeket, olykor nagyon szép eredményeket elérve. Csikós József magyar bajnoki bronzérmet szerzett, Szőrös Márk tavaly megnyerte a Diákolimpiát, Bangó Edvárd serdülő magyar bajnok lett, Botos Dávid pedig hozott egy harmadik helyezést. Sajnos sokáig úgy éreztem, hogy ezek az eredmények – azt leszámítva, hogy a srácok nagyon megérdemelték és nagyon örültem sikereiknek – nem számítanak, mert nem becsültek meg engem. Most azonban ez változni látszik, nagyon örülök, hogy felkarolták a bunyót a városban, boldog vagyok, hogy újra együtt dolgozhatok Bandival és remélem nagy sikerek előtt állunk. L.K.: Honnan a kitartás, amelynek hála ma is a ring mellett állnak? Nagyon hosszú pályafutás van mindkettőjük mögött... B.A.: Én Nyíregyházán már azon gondolkodtam, hogy eljött a levezetés ideje, lassan nyugdíjba vonulok. De aztán jött az itthoni lehetőség, ahol Tiborral és a helyi jóakarókkal közösen magasba emelhetjük a tarjáni bokszot. Ebben részt akartam venni
és nem titok, kimondom, hogy hosszú távra tervezünk, hiszen az eredmények nem egyik napról am másikra jönnek majd. Így könnyen lehet, hogy még legalább 10 évig a pályán maradok. B.T.: A bokszban nagyon keményen meg kell dolgozni az eredményért, ahogy tettük mi is egykor, még aktív sportoló korunkban. A kitartást és az új lendületet én a bunyó szeretetéből merítem. Így volt ez régen a meccseim előtt is és most is, amikor bizony szintén el tud fáradni az ember. L.K.: Állandó téma Önöknél a boksz? B.T.: Természetesen gyakran beszélgetünk róla, de nem ez az egyetlen közös témánk. Nagy családunk van, így mindig akad valami, amit meg kell beszélnünk, de természetesen meg szoktuk vitatni a világ dolgait is. L.K.: Hogy folyik a Salgótarjáni Box SE szakmai munkája? B.T.: András és én minden edzés előtt megbeszéljük, hogy mi legyen az aznapi program. Kivel, milyen munkát kell elvégeztetnünk. Így van bemelegítés, árnyékolás, zsákolás, kötelezés, iskolázás - nagyjából ezek a gyakorlatok, amiket minden nap elvégzünk. Aztán ha valaki megmérettetésre készül, mint például most Csikós József a debreceni, februárban sorra kerülő nemzetközi Bocskai Emlékversenyre, azzal kiemelten foglalkozunk. B.A.: Edzéseinken nemcsak profik, hanem hobbibunyósok is részt vesznek. Helyet a Sportcsarnokban kaptunk, amit köszönünk a városnak, hiszen így nagyon kulturált helyen dolgozhatunk. Edzéseinket mindennap 4 órától tartjuk. Ez úton is szeretném jelezni, hogy szívesen látunk mindenkit, aki kipróbálná a bokszot.
Célunk, hogy sok-sok gyerekkel bekapcsolódjunk az utánpótlás nevelésbe, és hogy minél több tehetséget fedezzünk föl. Olyan napokat élünk meg most, amikor mindenkinek össze kell fognia a salgótarjáni bokszért. Mi itt vagyunk, adjuk minden szaktudásunkat, melyhez egyre többen nyújtanak segítő kezet. L.K.: Az éppen soron következő versenyről már hallottunk néhány szót. Ez mikor lesz pontosan? Illetve mik a további terveik? B.T.: A Bocskai Emlékverseny Debrecenben lesz február 17-21 között. Terveink között szerepel, hogy minél több megmérettetésen, minél több versenyzővel induljunk el, hiszen a csapatversenyben csakúgy van esélyünk az év végén jó helyezést elérni. Valamint ez kell ahhoz is, hogy felfedezhessük az igazán tehetségeseket, akik közül talán jövőre már versenyzőt is indíthatunk az Ifjúsági Olimpián. B.A.: A versenyek mellett szeretnénk részt venni a májusi Tóparty Fesztiválon is, ahol az előzetes tervek szerint Box Partyt rendeznénk…valamint idén is lesz Botos Box Gála, de most már nem a Fő téren, hanem a Sportcsarnokban, ahol nem vagyunk kitéve az időjárás viszontagságainak. Aztán az egyesülettel szeretnénk nyáron edzőtábort szervezni, ahol a szakmai munka mellett lesz lehetőség arra is, hogy még jobban összekovácsolódjon a csapat. L.K.: A boksz Salgótarjánban kiemelten fontos lehet abból a szempontból, hogy ez egy „befogadó” sportág, vagyis hátrányos helyzetű gyermekek második otthonává válhat az edzőterem, segítséget kapva ezzel ahhoz, hogy megtalálják a helyes utat. Mit gondolnak erről? B.A.: Egyetértünk. A bunyó segíthet kiszakadni a nem megfelelő környezetből, esélyt ad egy sikeres élethez, jó társaságban van a gyerek, nem az utcán lézeng, nem kerül kapcsolatba a drogokkal, vagy ha igen, akkor nemet tud rájuk mondani. Pozitív dologba fekteti az energiáit. Nagyon fontos, hogy a sportnak köszönhetően alkalmuk nyílik az országjárásra, és remélem, többen eljutnak majd közülük külföldre is. B.T.: A bunyó tiszteletre és küzdésre tanít. Becsületre nevel. Nem tagadom, hogy belőlem a boksz faragott embert. Most a srácoknak igyekszem ugyanazt átadni, amit egykor én kaptam az edzőimtől. Megosztjuk egymással örömünket, bánatunkat és közben profi bokszolókká neveljük őket. Lakatos Kati
városunk 15
Sport
Új bokszegyesület alakult N
agy reményekkel és rengeteg célkitűzéssel alakult meg még az előző esztendő végén a Salgótarjáni Box SE, mely január 22-én, ünnepélyes keretek között, sajtótájékoztatóval egybekötve tartotta első közgyűlését. Az eseményen legelőször Széky Miklós, az egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd vázolta az klub jelenlegi helyzetét és a célkitűzéseket. Elmondta, hogy noha a Salgó Vagyon Kft és az egyik elnökségi tag, Vida József – aki egyébként a Magyar Ökölvívó szövetség elnökségének is tagja – cégének jóvoltából van egy stabil támogatói háttere az egyesületnek, ugyanakkor a kitűzött komoly célok eléréséhez további támogatók bevonása szükséges majd a jövőben. A klub szakmai munkáját az 1972-es olimpián bronzérmes Botos András irányítja majd, aki ugyan az elmúlt 12 évben Nyíregyházán tevékenykedett, mivel Salgótarjánban nem támogatták megfelelően a sportot, ám most egy olyan példás összefogás vette kezdetét, hogy bár ha igen nehéz szívvel is, de hazatért Nyíregyházáról, hogy az itteni bokszélet fellendítésén dolgozzon. Munkáját egyébként több régi volt bokszoló is segíti majd, többek között Botos Tibor, aki az elmúlt években a szerény
lehetőségek ellenére a salgótarjáni ökölvívó életet ápolgatta. Az ő egyesülete, a Salgó Boksz Team és tanítványai adják egyébként a frissen megalakult egyesület magját. Az ünnepélyes eseményen részt vett még Kovács László, a férfi válogatott szövetségi kapitánya is, aki arról beszélt, hogy bár a szövetség költségevetése is jócskán csökkent, de amiben tudnak, segítenek majd, hogy a Salgótarjánban oly szép hagyományokkal rendelkező sportág újra tündököljön és ismét a hazai ökölvívás egyik fellegvára legyen. Az egyik ilyen, hogy a 2010-ben első ízben megrendezendő ifjúsági olimpiára készülő fiatalok edző-, illetve válogató mérkőzéseit városunkban tartják majd. Kovács László mellett itt volt még Erdei Zsolt, profi ökölvívó világbajnokunk is, aki támogatásáról biztosította az új klubot, valamint arról beszélt az ott lévő ökölvívó fiataloknak, hogy ne adják fel, küzdjenek, mert sok munkával bárki a csúcsra érhet. Ami az új egyesület szervezésében megrendezendő eseményeket illeti: bár még nem tisztult le végleg a 2009-es versenynaptár, az biztos, hogy két eseményt mindenképpen megrendeznek. Az egyik a májusi Tóparty Fesztivál keretében kerül majd megrendezésre, a másik pedig az immár hagyományos Botos Box Gála lesz, mely ezúttal szeptemberben, a Városi Sportcsarnokban kerül majd megrendezésre. KáBé
Megjutalmazták a jól tanuló, sikeres sportolókat H
uszonhatodik alkalommal került sor Salgótarjánban a Jó tanuló jó sportoló díjak átadására, ahol köszöntötték az utánpótlással foglalkozó nevelőket is. A december 20-án, a Városháza Dr. Förster Kálmán termében tartott eseményen a jutalmakat Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester Fenyvesi Gábor alpolgármesterrel és Diószegi Istvánnal, a Létesítmény és Sport Kht. igazgatójával karöltve adta át.
Jó tanuló, jó sportoló általános- és középiskolásaink: Hajzser Adél (SKÁID Arany) triatlon; Bakos Cintia vízilabda, Csányi Fruzsina atlétika, Cseh Anett tájékozódási futás, Csirke Péter kézilabda, Dénes Máté kézilabda, Gérecz Petra atlétika, Palkovits Éva tájékozódási futás, (mindannyian SKÁID Beszterce); Baló Tamás röplabda, Barta Luca triatlon, Boldvai Kristóf röplabda, Burai Virág aquatlon, duatlon, triatlon, Gyergyói Dóra triatlon, Király Dóra duatlon, triatlon, Kováts Domonkos snowboard, Kovács Gábor motocross, Siklósi-Dutkay Dániel röplabda, Szentes Réka tenisz, Vaskor Máté röplabda, Veres Mirella aquatlon (mindannyian SKÁID Gagarin); Bacsa Bernadett kerékpár, úszás, Dúzs Miklós Márk kerékpár, Géczi Luca úszás, Goldmann Dóra tájékozódási futás, Goldmann Júlia tájékozódási futás, Herczeg Judit triatlon, Lehoczki Orsolya úszás, Sándor Enikő kerékpár, Szuhán Dóra triatlon, duatlon, kerékpársport
16
városunk
(mindannyian SKÁID Kodály); Vajvoda Gabriella úszás, vízilabda, Angyal Dominik triatlon, Kovács Réka triatlon, Laczkó Soma triatlon, Stadler Aletta triatlon, Veres Marcell triatlon (mindannyian SKÁID Petőfi); Koós Brigitta kerékpár, tájékozódási futás, Kovács Anett tájékozódási futás, Kurdi Evelin tenisz, Varga Viktória tenisz (mindannyian Bolyai); Ábel Dávid karate, Ábel Máté karate, Füzesi Judit atlétika, Novák Annabella atlétika (mindannyian Madách); Balla Brigitta tájékozódási futás (Táncsics). Az utánpótlás-nevelésben végzett munkájukért elismerésben részesültek: Bagyal Péter (röplabda), Danyi Nándor (tollaslabda), Karnis Erika (röplabda), Király Zoltán (duatlon, triatlon), Kirnerné Botka Jutka (diáksport), Koncsek Zoltán (röplabda), Langár Zsuzsa (röplabda), Sramkó Tibor (atlétika, tájékozódási futás), Szepesi Antal (atléta), Szuhán Attila (duatlon triatlon), Tihaméri Tamás (röplabda).
Sport
Futballsztárok jótékony találkozója
Újra itthon a Gabora Gála H
a január, akkor Gabora Gála. Ez idén sem volt másként, így a tavalyi gyöngyösi kényszerkitérő után ismét Salgótarjánban, a felújított Városi Sportcsarnokban került sor az immár 17. Jótékonysági Gabora Gálára, melynek ezúttal a Váczi Gyula Művészeti Iskola volt a kedvezményezett intézménye. Az eseményt Elbert Gábor, a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára, valamint Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere nyitotta meg. A városvezető örömét fejezte ki, hogy újra városunkban, ráadásul megújult környezetben fogadhatjuk ennek az igen nagy hagyományokkal rendelkező tornának a résztvevőit. Ezután Dr. Magda Sándor országgyűlési képviselő, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola Rektora köszönte meg az előző évi gálát Gabora Jánosnak egy emlékplakettel, valamint 100.000 Ft-ot adományozott a kedvezményezett iskolának. Ezután hosszú órákig a focié lett a főszerep, a közel 1500 fős közönség igen nagy örömére. A tornán részt vett a Ferencváros, az Újpest, az MTK, a Tatabánya, a Besztercebánya, valamint a Nógrád válogatott. A hat csapat két csoportban küzdött meg a minél jobb helyezésekért, majd a csoportbeli sorrend alapján következhettek a helyosztók. Az ötödik-hatodik helyért vívott küzdelemben az MTK volt a jobb, így övék lett az ötödik, míg a Tatabányáé a hatodik hely. A bronzcsata ennél jóval kiélezettebb csatát hozott, hiszen mind a Nógrád válogatott, mind a Fradi mindent beleadott, és ez meg is látszott. Végül mindössze egyetlen gól döntött a fővárosi zöld-fehér együttes javára, így végül Nyilasiéké lett a bronzérem,
a főként helyi erőkből álló Nógrád válogatott pedig meg kellett, hogy elégedjen a negyedik hellyel. A döntőben a Besztercebánya és az UTE csapott össze, és végül az előbbi örülhetett, hiszen egy újpesti öngólnak (is) köszönhetően végül ők győzedelmeskedtek. Északi szomszédjaink egyébként ezzel történelmet írtak, hiszen ők az első külföldi együttes, akiknek sikerült megnyerniük a tornát. A gálamérkőzés során, amely természetesen a hagyományoknak megfelelően ezúttal sem maradhatott el, a birkózó-válogatott és a Gabora Team csapott össze és mutatott be gólgazdag, szórakoztató játékot. A mérkőzést végül a birkózó válogatott nyerte, de az eredmény valószínűleg mindkét fél számára csak másodlagos volt. A díjátadás során mindenki megkapta a helyezéséért, illetve teljesítményéért járó díjat, ajándékot. Folytatás jövőre az akkor már nagykorúvá váló, 18. Gabora Gálával. KáBé
Itthon jártak a csillagok
Utánpótlásgála a Sportcsarnokban H
agyományteremtő szándékkal 2008. december 28án először rendezték meg a Salgótarjáni Csillagok és Barátaik elnevezésű labdarúgó gálát, melynek célja, a salgótarjáni utánpótlás támogatása volt.
Az esemény megnyitóján részt vett többek között Kis Károly, a jelenleg az NB III Mátra-csoportjának második helyén álló SBFC vezetőedzője, Ferencz Gyula, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség Elnöke, valamint Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester asszony. De rengeteg elfoglaltsága közepette is szakított időt, hogy megtisztelje jelenlétével az eseményt Sisa Tibor, a nyáron EB bronzérmet szerzett U19-es válogatott volt szövetségi kapitánya, ezzel is nyomatékot adva az esemény jelentőségének. A tornán részt vett az U19-es válogatott, amelyben szerepelt többek között a Liverpool tartalékcsapatában futballozó salgótarjáni születésű Simon András és fivérei, a Szombathelyi Haladás FC-ben játszó Ádám és Attila. Bekapcsolódott a versengésbe és a körmérkőzések során összecsapott egymással a Salgótarjánból indult NB I-es, és NB II-es játékosokból összeállt csapat, valamint a 2003-2004-es szezonban NB II-es ifjúsági bajnokságot nyert tarjáni gárda. De játszott meccset egymással a Salgótarján válogatott a Salgótarjánból indult akadémisták csapatával, és persze a helyi utánpótlás sem maradhatott ki. Először az Öblös UPC ’97-es gárdája mérkőzött a Salgótarjáni Sportiskola Egyesület ’96-os csapatával, majd a torna záró mérkőzésén, az egészen picik is labdába rúgtak, hiszen az Öblös UPC 2001-es gyerkőcei is megmutatták tudásukat a hasonló korú pásztói csapat ellenében. A díjátadó során minden csapat kapott valamilyen elismerést, sorrendet azonban, a torna gála jellegére való tekintettel nem hirdettek közöttük. KáBé
városunk 17
Kultúra
Beszélgetés Baráthi Ottóval, a Kálvária kálváriája című kötet szerzőjével
A
közelmúltban látott napvilágot a város egykor virágzó kegyhelyéről, a Kálváriáról szóló gusztusos könyvecske. Szerzője Baráthi Ottó, aki ezzel újságokban megjelenő, általában gazdasági témájú publikációi mellett most egy érdekes helytörténeti kiadvánnyal is megörvendeztette olvasóit. – Honnan jött az indíttatás a Kálvária történetének kutatására? – Minden írásomat, újság- és közírói munkásságomat az örök emberi kíváncsiság inspirálja. Ám ez az immanens érzés értékpreferenciáim és személyiségjegyeim szerint is differenciált. A kálváriáról először a nagymamámtól hallottam, amikor a Bibliával – meg velem – az ölében Jézus kálváriájáról, a Golgotáról és a Via Dolorosaról, a fájdalom útjáról mesélt. Aztán már csak 1971-ben, Salgótarjánba kerülve hallottam újra a Pipis-hegyi Kálváriáról, s éreztem, itt valami nincs rendben. Innen a fundamentális indíttatás. Később a Kálvária mint helyi érték, mint szakrális emlékhely is tudatosodott, az érdeklődés pedig intenzívebbé vált bennem. – Hogyan végezte az anyaggyűjtést? Kikkel beszélt, honnan a kötetet tápláló sok információ? – Kezdetben spontán érdeklődtem a munkatársaimtól, de jó válaszok helyett, azt tanácsolták, jobb, ha nem kíváncsiskodom. Ezt követően unokabátyámtól, az ismert lokálpatrióta Baráthy Istvántól szinte véletlenül tudtam meg egyet s mást. A ’80-as években igyekeztem – néha a gyermekeimmel is – bejárni a Kálvária stációit, jobbára negatív élményeket szerezve. 2002-ben Vass Csaba, a Dr. Förster Kálmán Városvédő és Városszépítő Egyesület elnöke irányította újra a figyelmemet a Kálváriára, ekkor kezdtem a tudatos információgyűjtéshez, régi újságok
szemlézéséhez, szemtanúk kereséséhez. Tucatnyi kortanúval beszéltem, néhányukat a kötetemben is nevesítettem. Valóban sok információt gyűjtöttem, egy részük azonban a számítógépemben maradt. – Milyen céllal írta meg a könyvet? – Miként a 2006-ban megjelent A Dolinka krónikája c. kötetemet, A Kálvária kálváriája c. dolgozatomat is azért írtam meg, hogy figyelmeztessek: óriási értékeket hagyunk elveszni, ha nem ébredünk fel és nem cselekszünk, immár a 24. órában. Mindkettővel apellálni akartam: környezettudatos gondolkodás és értékorientált mentalitás nélkül egy lépést sem tehetünk a fenntartható fejlődés felé. Végül a helytörténet oltárára is le akartam tenni valami értéket. – Milyen emlékek kötik a Kálváriához, és mire számít, milyen sors vár rá a jövőben? – A Kálváriához kötődő emlékeimet részben említettem, a többi talán indifferens is. Nagy élményem, hogy ez a kötet is elkészült. Hitem szerint segíti ráébreszteni olvasóit – és rajtuk keresztül másokat is – arra, hogy felelősek vagyunk értékeinkért, környezetünkért, városunkért. Ha ezt sikerül tudatosítani, akkor a Kálvária-jövőképem akár pozitív is lehet. Ugyanis azt remélem, hogy az önkormányzat, civil és egyházi szervezetek, gazdasági vállalkozások sokat tesznek még a Kálvária fennmaradásáért. Köszönet nekik, miként támogatóimnak is. Nélkülük e kötet sem jelenhetett volna meg.
– Említette: az információk egy része a számítógépben maradt. Ez mit jelent? Készül még valamire ebben a témában? – Egyes levéltári dokumentumok és újságcikkek terjedelmi korlátok miatt nem kerülhettek be a kötetbe, ezek maradtak a számítógépem tárolójában. Amennyiben a Kálvária rehabilitációja megvalósul, a kegyhely kitárul, újra kedvelt zarándok- és kirándulóhely lesz, akkor megérdemel egy bővített kötetet, a kimaradt és az új, örömteli információkkal, fotókkal gazdagítva. – Most min dolgozik és milyen tervei vannak? – Egy múzeumi megbízatáson dolgozom és anyagot gyűjtök Nógrád megye rendszerváltás utáni története egyes fejezeteinek megírásához. Pályázatot is írok, és még egy újabb helytörténeti téma is foglalkoztat. L.K.
Az én karácsonyom című pályázatunk nyertesei Lapunk novemberi számában hirdettük meg karácsonyi képzőművészeti pályázatunkat, amelyre szép számban érkeztek pályamunkák minden korosztály képviselőitől. Nagy, de édes teher volt a tömérdek rajz és más technikával készült remekmű közül kiválasztani a legjobbakat, és összeállítani a József Attila Művelődési és Konferencia Központban az egészen január végéig látható kiállítást. A díjak átadására aztán december 19-én került sor az Adventi Sokadalomban, ahol minden jutalmazott értékes ajándékokkal lett gazdagabb. Az óvodások között nagyon kitettek magukért a mackóvárosok. Itt mind a három díjat ők vitték haza: 3. lett Fenes Anna, 2. Kiss Anna, 1. pedig egy mézeskalács sütő trió, Jedlicska Balázs, Szabó Dániel,
18
városunk
Donkó Botond. Az alsó tagozatosak közül 3. helyezést ért el Baranyi Anasztázia, a baglyasaljai Diákotthon lakója, 2. lett Farkas Réka Panna a Gagarin Tagiskolából, 1. pedig Bakos Réka, szintén a Gagarinból. A felső tagozatos korosztályban – ha lehet mondani – még több alkotás érkezett. Itt Kiss Florentina lett a 3. helyezett a Dornyay Tagiskolából, 2. díjat kapott Steib Andrea Luca, a Kodály Tagiskola tanulója, az első díjat pedig Eszes Bianka kapta a Petőfi Tagiskolából. Szepesi Barbara egy írást juttatott el szerkesztőségünkbe, amelyért őt különdíjjal jutalmaztuk. A középiskolai kategóriát egyértelműen az Illyés Gyuláné Szakiskola növendékei nyerték. Egyedi technikájú munkájukért az egész csapatot megjutalmaztuk. A felnőtt kategória is
nagy versenyt hozott: 3. lett Iglódi Eszter képzőművész, 2. Babcsány Józsefné festő, 1. pedig Gajdár Zoltánné mézeskalács készítő. Természetesen különdíjak kiosztására is sor került. Jutalmaztuk az Aranykor Idősek Klubja közösségét és a Nők Salgótarjánért Klub három tagját: Erdei Imrénét, Kuti Istvánnét és törőcsik Istvánnét. Köszönjük a pályázók munkáját, amellyel megmelengették mindannyiunk szívét, aki részt vett ennek szervezésében és remélhetőleg azon városlakókét is, akik elsétáltak a kiállítás kirakata előtt. Továbbá külön köszönet támogatóinknak: Salgótarján Önkormányzatának, a Café Frei-nek, a De Marco-nak, az Ametiszt Egészségközpontnak, a La Fiesta Étteremnek és a Hobbi Kuckó Ötletboltnak!
Kultúra
Megjelenik havonta, 10 000 példányban; 2009/1. Nyilv. tart. szám: 163/387/1/2008 Kiadja: Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, 3100 Salgótarján, Múzeum tér 2. Szerkesztőség: Városi TV, Salgótarján, Fő tér 5.; E-mail:
[email protected]; Főszerkesztő: Lakatos Katalin Nyomdai munkák: Polár Stúdió; Eng. sz.: B/PH/96/N/90 ISSN 1215-1440; Felelős vezető: Bencze Péter
városunk 19
