9. évf. 1. szám. 2012. jan. 22.
Megalakult a Szent Anna Oltáregylet A legutóbbi képviselõ testületi ülésen örömmel jelezhettük, hogy megalakult a Szent Anna Oltáregylet. Az Egyletet és megalakulásának elõzményeit szeretném bemutatni: Az elmúlt egy-két évben a biai egyházközösségen belül több olyan aktív kisközösség alakult (babamama klub, Mécs-közösségek), melyeknek áldásos mûködése következtében sok gyermekes család és ezen belül sok gyakorló édesanya, asszonytárs találkozhatott. Az ismétlõdõ találkozások, beszélgetéseink során hamar kiderült, hogy hasonló élethelyzetünk, értékrendünk nem csak közös együttléteinket teszik kellemessé, hanem az együtt gondolkodásunknak, együtt cselekvéseinknek az alapját képezik. Egy ilyen együtt gondolkodás eredménye képen született az a felismerés, hogy elõdeinkhez hasonlóan nekünk is megvan a felelõsségünk a közvetlen környezetünk és ezen belül a templomunk, egyházközségünk értékeinek megóvása terén. Megkerestük Lujza nénit (Hollósi Lászlónét), aki régóta teljesít a templomban és a templom körül szolgálatot, és
kértük, hogy meséljen nekünk a hagyományosan asszonyok által végzett feladatokról. Így került szóba a hajdan mûködött oltáregylet. Lujza néni elbeszélésébõl kiderült, hogy az egyes feladatok idõvel módosultak, de megértettük, hogy az örökölt tárgyi, szellemi és lelki vagyonunk a megõrzése, és továbbadása érdekében nekünk is minden tõlünk telhetõt meg kell tennünk. A tradíciókkal és elõdeinkkel való közösségvállalás jegyében választottuk az oltáregylet formát, azzal a céllal, hogy kincseinket kétkezi munkával, a kialakult közösségi kapcsolatokkal, barátságokkal, szervezett programokkal, és nem utolsó sorban egyéni és közös imádsággal óvjuk, védjük és gyarapítjuk. Egyletünk nem zárt közösség. Hisszük, hogy vállalt feladataink csak akkor érnek célt, ha minél többen tudunk azonosulni velük. Végül hadd idézzem alapító okiratunk záró mondatát: „Szándékaink megvalósulásához és a mindig helyes út megtalálásához kérjük a gondviselõ Isten áldását.” Szijártóné T Dorottya
1
A 2011-es év beszámolói Beszámoló az egyházközség 2011-es év pénzforgalmáról I: Bevételek: Hívek önkéntes adományai (egyh.adó, persely stóla)
2 453 200 Ft
Egyházi adó
3 390 000 Ft
Sírhelyek megváltása
1 910 000 Ft
Állami és önkormányzati támogatás Összesen:
344 000 Ft 8 097 200 Ft.
II. Kiadások Plébánia, templom
1 652 000 Ft
Temetõ (üzemeltetés, úrnafalépítés, vízdíj)
3 423 000 Ft
Bérköltség (pléb. helyettes, kántor, sekrestyés)
2 873 400 Ft
Összesen
7 948 400 Ft
Maradvány
148 800 Ft
III. Átfutó tételek (gyûjtések) Katolikus iskolák javára
159 000 Ft
Péterfillér
51 000 Ft
Missziók javára
85 000 Ft
Szentföld
53 000 Ft
Egyházmegyei célra
55 400 Ft
Karitász
92 000 Ft
Összesen
495 400 Ft
Év végi statisztika Egyházközségünkben a 2011-es évben 33 keresztelõ és 38 temetés volt. Templomunkban 3 esküvõt tartottak. Alapítványi beszámoló Mint minden évben, most is szeretnénk beszámolni a Biai Szent Anna Karitatív Alapítvány éves munkájáról, céljairól az egyházközségnek.
2
„Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengõk, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok!” (Római12.10-11) A 2011-es évet az Alapítvány közel 2 millió Ft-tal kezdte. Két programot emelnénk ki, a medjugorjei zarándoklatot, ahol az alapítvány a buszköltséget vállalta magára, ill. a szervezésben segített. Ez 810 000 Ft-ot jelentett. A másik mátraverebélyszentkúti zarándoklatunk, aminek teljes költségét 110 000 Ft-ot álltuk. Ezt a zarándoknapot szeretnék minden éven megszervezni és amennyiben tudjuk, a teljes költséget felvállalni. A plébániára és kertre is évek óta gondot fordítunk. Idén a plébániát egy modern pellet-kazán vásárlásában segítettük 800 000 Ft értékben, ezáltal a fûtés korszerûsítése olcsóbbá tette az egyházközség számára a plébánia fenntartását. A kertbõl és a raktárakból idén 2 konténernyi szemetet szállítottunk el, ez 60 000 Ft kiadást jelentett. A téli kápolna átalakításában, kitakarításban is részt vállaltunk, 110 000 Ft-ért egy új beépített szekrényt vásároltunk, amiben többek közt a ministránsruhák lettek elhelyezve. A Baba-Mama klub kérését támogatva a játékoknak polcot vásároltunk a plébánia nagytermében. Az alapítvány 2 hetes üdülési joggal rendelkezik Sopronba, aminek éves díja: 60 000 Ft. 1-1 hetet 2 biai házaspárnak tudtunk felajánlani, akik nagy örömmel éltek a lehetõséggel.
Könyvekkel támogattuk a Forrás újság „Bibliai rejtvény” rovatát, valamint Bibliákat vásároltunk, hogy minden kereszteléskor átadhassunk egyet: 47 000 Ft. Szükségessé vált egy áldoztató kehely aranyoztatása, aminek munkadíja: 58 000 Ft. Év végén pedig a rorátéra járó gyerekek kirándulását támogattuk 80 400 Ft értékben. Bevételeink: 2010-es év adó 1%-ból befolyt összeg: 522 764 Ft egyedi támogatások: 730 000 Ft Hálásan köszönjük! Isten fizesse meg! Így összességében elmondható, hogy a 2011-es év gazdag volt eseményekben, programokban, kb. 2 180 000 Ft-tal támogattuk az egyházközséget és az itt folyó életet. Lehetõségeinkhez képest az elmúlt évben ennyit tudtunk tenni, segíteni. Az idei évet 1 000 000 Ft-tal tudjuk kezdeni. A legutóbbi kuratóriumi ülésen új tagokat választottunk az elhunyt Kõnig Kanti néni és Andrész Matyi bácsi helyett. Köszönjük Görög Évának, Andrész Zoltánnak és Deák Lászlónak- az egyházközség világi elnöke – akik vállalták, hogy részt vesznek az alapítvány további munkájában. Még egyszer köszönjük mindazoknak, akik imájukkal, munkájukkal, pénzbeli adományaikkal segítették az Alapítványt, és kérjük, hogy amennyiben jónak találják munkánkat és céljainkat, támogassanak továbbra is. Biai Szent Anna Karitatív Alapítvány kuratóriuma Bankszámlaszám: 58300189-12557334 Az alapítvány kuratóriuma
Aki szépen énekel... Az új evangelizáció éve – egyházzenei megújulás Mintegy negyed évszázaddal ezelõtt, zsinati hatásra, megíródott az Éneklõ Egyház. 2000-tõl pedig szinte kétévente láttak napvilágot különféle énekes kiadványok színesítendõ a szent liturgiát, azon belül is a szent zenét: Introitusok könyve (2000), Communiók könyve (2002), Offertóriumok könyve (2005). De vajon érzékelhetõ-e – szabad legyen így fogalmaznom – az egyházi könnyûzenében bármi változás, javulás? Hála a Szentlélek megerõsítõ, megvilágosító kegyelmének, igen! A gitáros zene sokáig valóban nem volt liturgikusnak nevezhetõ. Sokan megtûrték, mert látták evangelizáló hatását, s így egyre inkább közkedvelt lett. De sok szerzõnek nem is volt célja, hogy liturgikus zenét írjon, mint inkább olyan evangelizáló hatással bíró énekeket, melyek Krisztushoz vezetik a mai fiatalokat, és rávilágítják õket arra, hogy a különféle szórakozóhelyek világa csak szemfényvesztés; az igazi boldogságot Istenben lehet megtalálni. Miféle változások figyelhetõek meg? Egyre több gitáros kórus ismeri fel, hogy ha nem játszik liturgikus zenét, akkor nincs létjogosultsága a szent liturgiában. Már internetrõl is letölthetõek a gitárra írt olvasmányközi zsoltárok (melyek bár könnyûzenei jegyeket hordoznak, mégis az adott olvasmányokhoz kötõdnek). Egyre több ének születik, melyeket lehet szentmisében énekelni. S ezen kívül hamarosan megjelenik egy könyv is, mely tartalmazza mindazon fontos dolgokat, melyeket gitárosként ismerni és tudni kell mind a szent zenérõl, mind a szent liturgiáról. Isten dicsõségére és a lelkek javára...! Szalai Péter
3
Családjaink – A Csány család Decemberben véget ért a család éve, azonban tekintettel egyházközségünk családjait bemutató írások sikerére, ebben az évben is folytatódik ez az interjúsorozat. Puskás Bálinték javaslatára Csány Zoltánnal és feleségével, Dórával beszélgettem. – Ideköltözésetek után nem sokkal, úgy 15 éve ismerkedtünk meg. Miért éppen Biatorbágyot választottátok? – Dóra: Zoli kivitelezõ mérnökként több házat is épített Biatorbágyon. Egy alkalommal eljöttem vele, és megfogott az itteni csönd és nyugalom (akkoriban a zajos Rottenbiller utcában laktunk Budapesten). Volt egy kis spórolt pénzünk, amibõl vettünk egy telket a Kossuth közben, de aztán mégis a házvásárlás mellett döntöttünk – Zoli: Egy alkalommal véletlenül botlottam bele a Széchenyi utcában, egy jól megépített, szép, de lepusztult polgári házba, ami nagyon megtetszett. Szép sorban felújítottuk, sokat és szívesen dolgoztunk rajta kétkezûleg is. A tetõtér kialakítását is Dorkával ketten készítettük. – Gyönyörû a kertetek is, aminek mindenki a csodájára jár. – Zoli: Dorka a fõkertész nálunk. – Dóra: Volt egy kerttervezési könyvünk, amit érdeklõdéssel lapozgattam. Aztán készítettem néhány tervet, és kiválasztottuk a legmegfelelõbbet. Elõször a nagy fákat ültettük el, utána meg az apróságokat. Ez tényleg jól sikerült, ma is így csinálnám. – Dóra, neked mi a végzettséged? – Dóra: A Könnyûipari Mûszaki Fõiskola bõrfeldolgozó ipari szak fejlesztõ tagozatát végeztem, de szakmámban sohasem dolgoztam. Egy evangélikus-református missziológiával foglalkozó alapítványnál voltam irodavezetõ. Teológusokat készített föl ez a nemzetközi szervezet a missziós munkára.
4
– Hogy te katolikus vagy, ez nem volt probléma a munkahelyeden? – Dóra: Ez számukra nem volt fontos. Ott leginkább teológusok voltak, és így a szervezési kérdésekben sokat tudtam segíteni. – Zoli: Dorkához közelebb állt a protestáns hit, találkozásunk révén Spányi atyának köszönhetõen tért a katolikus egyházba. – Dóra: Ez józan belátás volt, fontosnak tartottam, hogy együtt legyen a család. – Zoli, úgy tudom, a te felmenõid között is voltak evangélikusok. – Zoli: Igen, édesanyám katolikus, édesapám evangélikus volt. A nyolc testvér édesanyánkkal a terézvárosi templomba, édesapám pedig az evangélikusokhoz járt. Többnyire azért otthon maradt vasárnap és terített asztallal és hangulatos meleg reggelivel várt minket otthon, mire megérkeztünk a misérõl. – Nem volt abból soha feszültség, hogy mind a nyolcan katolikusok lettetek, sõt egyikõtök szalézi szerzetes? – Zoli: Házasságkötésükkor édesanyám aláírta a nyilatkozatot a gyerekek katolikus nevelésérõl, és mindketten olyan emberek voltak, akik komolyan vették, hogy az aláírt szó kötelez, édesapám ugyanakkor ragaszkodott a saját hitéhez. Elfogadta, hogy a katolikus egyházba kereszteltek minket, oda járunk hittanra, ott kapjuk a tanítást. Édesapámmal vallási kérdésekrõl nem nagyon beszélgettünk, vallási nevelésünk érzelmi alapú volt az õ részérõl, amit életével, példájával oltott belénk. – Dóra, te hogyan kerültél be az egyházba? – Dóra: Szüleim nem templomba járók. Édesanyám református családból származik, édesapám katolikus – néha emlegeti gyerekkori ministráns élményeit.
Fõiskolás koromban jártam egy gyülekezetbe, aminek Biblia Szól volt a neve. Nagyon tisztán hirdették az evangéliumot. – Zoli: Egy idõben jártam hozzájuk én is, hasznos és eredményes volt. Ez egy új keresztény egyház, a fõ vezérelve a Biblia és annak magyarázata, és megélése. Rita húgom járt oda, és hívott, hallgassam meg a tanításukat. Õ mutatott be Dorkának is. Szerettünk ide járni. Jó közösség volt. Egy református teológus barátunk vezetésével börtönmisszió szolgálatot is vittünk Tökölön. Az ott megélt hitünk, máig sokat jelent nekem. Egy dolog nem tetszett nekünk, amikor más egyház került szóba, mert másokról (például a katolikusokról) helyenként elég sarkosan fogalmaztak. Közben természetesen megmaradtam katolikusnak, és ezt tudták ,és elfogadták. – Dóra: Házasságunk után a Rózsák terére jártunk, ott adott minket össze az akkori plébános, Spányi Antal atya. Felnõttként Õ keresztelt meg, hozzá jártam mint lelki vezetõhöz. Tartott nekem egy kis „kiigazítást”, mert nagyon sok mindent nem értettem a katolikus liturgiában. – Biatorbágyon hogyan kapcsolódtatok be az egyházközségi életbe? – Zoli: Egyik mise után Hagyó József atyának bemutatkoztunk, elmondtuk, hogy most költöztünk ide, és érdeklõdtünk, van-e hasonló fiatalokból álló közösség, ahová csatlakozhatnánk. Azt mondta, hogy még nincs, de mások is keresnek ilyet, így ismertünk meg benneteket. Megalakult egy kis imaközösség, három, majd négy házaspárral, ami ma is mûködik. – Dóra: Volt egy idõszak, amikor megpróbáltuk ezt a közösséget bõvíteni, lejártunk a plébániára, és ott többekkel találkoztunk. Beszélgettünk egy bibliai szakaszról, imádkoztunk, ismerkedtünk. Aztán ez az igyekezet kimerült, sajnálom, jó törekvés ezzel újra próbálkozni. Akkor jóval kevesebben voltunk. – Azóta a ti életetekben is történt nagy változás, megszületett Valika.
– Zoli: Valika most négy és fél éves, tizenöt évet vártuk és imádkoztunk érte, most már értem, hogy miért. Nagyon aranyos, mosolygós kislány, mindenkit képes megragadni. – Dóra: Gyakran elmegyünk szüleimhez, a Balatonra, akik nagyon várják a találkozást. – Mérnökként mindketten sokat segítettetek közösségetekben. Nekünk a házbõvítéseinkben, de a plébánia kialakításában is volt beleszólásotok. – Zoli: Egyszerûen az történt, hogy megkérdeztetek, én meg elmondtam a véleményemet, és meggyõztem Imre atyát, hogy valóban érdemes most kialakítani a nagytermet. Ez azért nem olyan nagy dolog... – Azóta nem egy plébániaépület, templom építését kísérted figyelemmel, hiszen néhány éve az egyházmegye fõépítésze vagy. Fõépítészként mi a feladatod? – Zoli: Az egyházmegyénél megkeresnek építkezési kérdésekkel, én pedig megpróbálok segíteni. Arra törekszem, hogy az egyházmegye építkezései rendben és költséghatékonyan történjenek. Nagyon sok feladat tartozik ide: versenyezetés, ajánlatkérés, ajánlatok elbírálása, véleményezés, mûszaki felügyelet és még sok más. Nagyon sok munkával jár, de szeretem ezt a feladatot. Amikor elmegyek egy-egy templomba, érzem magam körül a történelmet, olyan emberekkel beszélhetek, olyan miliõben vagyok, ahol szeretek dolgozni. – Dóra, Te Vali születése óta itthon vagy. – Dóra: Igen, de szeretnék már elhelyezkedni. Keresek egy álláshelyet, de négy- vagy hatórás foglalkoztatást nem nagyon hirdetnek. – Hogyan szeretnétek látni az egyházközségünket néhány év múlva? – Dóra: Nagyon szépen énekel a templomi kórus, de nagyon hiányolom a hívek éneklését. Minden misén fel kellene hívni a figyelmet, hogy énekeljük ezt együtt, hangosan, hallják meg kívül is, hogy zeng a templom az énektõl, mert
5
úgy tud az ember lelke igazán a miséhez kapcsolódni. Nem hogy hallgatom, hanem hogy együtt éneklem. Ezért úgy látom, érdemes lenne az énekek szövegét kivetíteni, és újra meg újra elmondani, énekeljünk együtt! – Zoli: Ez közös vágyunk. Horvátországi nyaralásaink erõs élménye ez a fajta közös ima, de a piaristáknál is átéltem ezt. A templomi éneklés elsõsorban nem mûvészi teljesítmény, hanem ima. Úgyhogy zengjenek a templomok! Megfigyeltem, amikor közösségi éneklés van,
és mindenki bátran énekel, akkor a hangok egyszerûen összeállnak, akkor is ha egyenként külön-külön talán nem tökéletesek. Természetesen mindent lehet még jobban csinálni, ha szakavatott kezek irányítanak. – Kivel készüljön a sorozat következõ beszélgetése? – Szívesen vennénk, ha Kiss Mihályék megtisztelnének a staféta átvételével. – Köszönöm a beszélgetést.
Géczy Árpád
Életadó szeretetforrás A cím a házasélet lényegére utal... Tervezett sorozatommal a nemi erkölcsre és a termékenységre vonatkozó katolikus tanítást próbálom felvázolni (I. tisztaság; II. tisztátalanság; III. természetes családtervezés; IV. fogamzásgátlás; V. meddõségkezelés; VI. mesterséges megtermékenyítés). Sajnos nagyon kevés tiszta forrásból ismerheti meg az ember (még hívõként is!) az életnek és a szeretetnek ezeket az igazságait, pedig központi helyet foglalnak el Isten tervében, életünk megszentelésében. Ismét mindenki figyelmébe ajánlom az alábbi katolikus könyveket: 1. Christopher WEST: Jó hírek a házasságról és a szexualitásról 2. Mary Beth BONACCI: Igazi szerelem 3. TOMKA Ferenc: Biztos út I. A nemi tisztaság erénye Mi a tisztaság (önmegtartóztatás) erénye? Tágabb értelemben a tisztaság erénye a szexualitásra vonatkozó keresztény tanítás megélésének, gyakorlati megvalósításának az állapota, hivatásunknak megfelelõ formában (szüzesség vagy hitvesi hûség). A tisztaság õrzésének kötelezettségét természettörvényként ismerjük fel, mint a boldog házasság, az egészséges családi és társadalmi élet, végsõ soron pedig mint a
6
végtelenre, a teljességre irányuló vágyaink igazi beteljesedésének a feltételét. Igazi megértése mégis csak a kinyilatkoztatás fényénél bontakozhatott ki: az ószövetségi „ne törj házasságot” parancs az igazságosság és a társadalmi rend elvén nyugodott, Jézus tanítása és az egyház küldetése által viszont a nemi tisztaság az Istennel való egység, az Istennek szentelt élet jelképe, az életszentség sarokköve lett. Szûkebb értelemben tisztaság alatt az önmegtartóztatás erényét értjük, mert ez az alapja minden más törvény megtartásának. Mi a szüzesség (abszolút önmegtartóztatás)? A szerzeteseknek, a klerikusi cölibátusra kötelezetteknek életre szóló, a házasságra készülõknek pedig egymás melletti elkötelezõdésükig (házasságkötésükig) abszolút, kivétel nélküli önmegtartóztatást kell gyakorolniuk. Ezt nevezzük szüzességnek, ami alatt tehát a biológiai tényeken és állapoton túl egy erénynek számító életformát értünk. Az eredeti szüzesség elvesztése után is bármikor lehetõség van az ún. másodlagos vagy lelki szüzesség megvalósítására. Ez erkölcsileg a „tulajdonképpeni”, biológiai szüzességgel egyenértékû tisztaságot jelent. Sajátos okból, sokszor önszántukon kívül kényszerülnek a végleges és abszolút önmegtartóztatásra az
egyedülállók (betegség vagy sikertelen társkeresés miatt egyedül maradottak), ill. a „külön élõ házasok” (polgárilag elváltak). Mi a hitvesi hûség (relatív önmegtartóztatás)? A hûség a házasság lényegi tulajdonsága, a házasélet tisztaságának alapvetõ feltétele. Kettõs értelme van: kizárólagosság és véglegesség, melyek azt tanúsítják, hogy az igazi, teljes szeretet, az önajándékozás nem tûr meg sem szétforgácsolódást, sem próbálkozásokat. A „kizárólagosság” hûsége a monogámia lényege: egy idõben nem tart fenn az ember kettõs kapcsolatot, illetve nem sérti meg a fennálló házasságát kívülálló féllel. A „véglegesség” hûsége a házasság tartósságát biztosítja, és a teljes elkötelezõdés (hûségeskü) által jut kifejezésre. Az érvényes házassági köteléket (rendkívüli esetektõl eltekintve) csak a halál oldja fel, ezért a hitvesi hûség megõrzése érdekében a rendetlen szerelmi, érzéki vágyakozások korlátozására szükség van a házaspárok életében is (azért nevezzük ezt a fajta önmegtartóztatást relatívnak, mert csak a házastárson kívüli személyekkel kapcsolatban kötelez). Képes-e mindenki tisztaságban (önmegtartóztatásban) élni? Az abszolút önmegtartóztatás képessége, mely az Istennek szentelt élethivatást választóknál véglegesen, a házasságban élõknél általában csak idõszakosan bontakozik ki (születésszabályozás, rendkívüli távollét vagy betegség), nem nehezebb feladat, mint a relatív önmegtartóztatás, ami a házastársi életközösség „könnyebbségének” tûnik. Mindkettõ feltételezi, hogy nem vagyunk a rabjai ösztöneinknek, melyek olykor rendkívül megnehezítik cselekedeteink tudatos és szándékos irányítását, de teljesen lehetetlenné soha sem teszik azt. Az érzelmi és érzéki vágyakozás (szerelem, hormonális késztetés) nem jelent legyõzhetetlen kísértést az ember számára, mert értelemmel és szabad akarattal rendelkezünk. Az önfegyelmezés, önmegtartóztatás (continentia) képessége ezért mindenki
számára lehetõséget biztosít a tisztaság állapotának õrzésére. Hogyan õrizhetjük meg a tisztaság (önmegtartóztatás) erényét? A tisztaságért folytatott küzdelemben az õszinte bûnbánatra való készségen, az alázatos, aszketikus életformán és a kegyelemre való imádságos ráhagyatkozáson kívül szükségünk van a „lejtõn való lecsúszás” veszélyének felismerésére és a kísértésként megjelenõ „nemi energiák” más területen való lekötésére („szublimálás”; pl. közösségi szolgálat, kötelességteljesítés). Fontos az egyház tanításának alapos megismerése és a kedvezõ életkörülmények kialakítása (“tûzveszélyes” helyek és rossz hatások, társaságok kerülése). A helyes alapelvek tisztázása az értelem feladata, helytelen vágyaink legyõzése pedig jó szándékunk, akarati döntésünk gyümölcse, ami azonban komoly tanulást és gyakorlást kíván. Miért „szent” a hitvesi egyesülés? A szexualitás Isten alkotása és ajándéka; „szent” jellege a házasság szentségi jellegének misztériumából forrásozik. Azért alkotott Isten férfit és nõt, hogy a saját bensõ életének, a szentháromságos „szeretetegységnek” tükrözõdései, teremtõ mûvének pedig részesei, együttmûködõi lehessünk. Szeretetben egyesülve megsejtjük, milyen boldogság vár bennünket az Õ országában, illetve milyen fontos az önajándékozás, ami megszabadít bennünket a magunkba zárkózás kísértésétõl. A testi intimitásnak e szent jellege csak akkor érvényesül, hogyha a természettörvénnyel összhangban éli meg az ember: „a szexualitás igazsága” szerint, vagyis méltó módon és rendeltetésszerûen (Isten akarata, törvénye, terve alapján). Mit kíván a házasélet „méltósága”? A házasélet méltósága a tisztaság erényén, vagyis a hitvesi hûségen kívül megkívánja, hogy az egyesülés a két személy „hitvesi elkötelezõdésének, hûségesküjének a megújítása” (vagyis a teljes és kölcsönös önátadásnak a jele) legyen, és a mély lelki egység sziklaalapján álljon. A tel-
7
jes önátadás magában foglalja a termékenység manipulációjának, és az önzõ kielégülés rutinjának a kizárását (ez a legmegfelelõbben a „tervezett együttlétek” által valósul meg, míg a „spontán egyesülések” az ösztönösség kényszerének a lehetõségét, „veszélyét” hordozzák). Szükséges mindemellett, hogy a testi egyesülés emberi módon és a természet rendje szerint, vagyis „önmagában gyermek nemzésére alkalmas házastársi cselekedet” által teljesedjen be. Mi a házasélet „rendeltetése”? A hitvesi egyesülésnek (mint magának a házasságnak is) kettõs célja, értelme, irányultsága van: a felek java és a gyermekek nemzése. Úgy is mondhatjuk, hogy a szexualitásnak egyesítõ (unitív) és nemzõ (reproduktív) funkciója, feladata van. E két funkció Isten akarata szerint szoros egységet alkot, ezért emberi szétválasztása elfogadhatatlan manipuláció. A kettõ egymásra épül, egymást feltételezi, mégsem kötõdik össze minden esetben, hiszen a természet törvényei szerint nem minden egyesülés vezet fogamzáshoz. Lehet „csak egyesítõ” szerepû a szexuális kapcsolat például a nõi ciklus terméketlen szakaszai alatt, vagy egyéb termékenységi „akadályok” miatt (meddõség vagy a ciklus természetes szünetelése). Az egyesítõ funkció boldogságot hordoz, a nemzõ funkció pedig felelõsséget ró a házasfelekre.
Atanáz atya
NAPTÁR – A szentmise minden vasárnap 8-kor és fél 10-kor kezdõdik. – Kedden este szentségimádás van a templomban egyházközségünkért és hazánkért. – Szerda esténként 6-kor zsolozsmás szentmise van a templomban, utána felnõtt katekézis – A templomi énekkar szombatonként reggel 9-kor próbál a plébánián. – A gyerekkórus próbái péntekenként 17 órakor kezdõdnek a plébánián – Fogadóórák idõpontjai: hétfõ:15–18.30; kedd: 16–17.30; péntek: 16–17.30
Bibliai rejtvény Anagramma A bibliai földrajzi nevek betûit összekevertük. Milyen helyeket rejtenek a betûcsoportok? ÁRUS JELMEZ FAUN MARKA AMAZ SÁRI
TEÁZÓ TENGERI EGYHASI ÍNSÉG
A megfejtést névvel ellátva a sekrestyében adják le február 5-ig! A helyes megfejtõk között értékes könyvet sorsolunk ki a Szent Anna Alapítvány támogatásával. Az elõzõ szám helyes megfejtése: 1. b; 2. c; 3. a; 4. a; 5. c
Készüljünk a szentmisére! – A szentmisék olvasmányai Olvasmány
Szentlecke
Evangélium
Jan. 22.
Jón 3,1-5.10
1Kor 7,29-31
Mk 1,14-20
Jan. 29.
MTörv 18,15-20
1Kor 7,32-35
Mk 1,21-28
Febr.5.
Jób 7,1-4.6-7
1Kor 9,16-19.22-23
Mk 1,29-39
Febr. 12.
Lev 13,1-2.45-46
1Kor 10,31–11,1
Mk 1,40-45
Felelõs kiadó: a Biai Egyházközség Képviselõ-testülete Szerkesztõbizottság: Géczy Árpád, dr. Kerkovits Gábor, Nánási Tamás, Beregszászi Georgina E-mail:
[email protected] www.biaikatolikus.hu Tördelés: Horváth Árpád • Sokszorosítás: Krónikás Bt.
8
