A kukorica öntözésének technológiai és gazdasági kérdései Hazánk ökológiai körülményeinek figyelembe vételével megállapítható, hogy – a tenyészidőszakok többségében – a természetes csapadékellátás sem mennyiségben, sem eloszlásban nem fedezi a kukorica igényét (1. ábra). Mint azt Szász professzor úr ábráján láthatjuk a jelentős kukoricatermesztő övezetnek számító Hajdúsági Löszháton – vizsgálataink színhelyén – a csapadékhiány kialakulásának valószínűsége nagy. Az aszállyal sújtott években „rendkívüli szárazság, illetve „szárazság” és „mérsékelt vízellátottság” jellemző. Az Alföld, s ezen belül a Hajdúsági Löszhát hazánk legszárazabb termesztési körzete. Ennek megfelelően az öntözésnek nagy jelentősége van. A legtöbb nedvességre a címerhányás időszakában van szüksége a kukoricának, az öntözést legfeljebb a teljes érés kezdetéig célszerű folytatni, ezt követően kedvezőtlen a hatása, mivel nyújtja a tenyészidőszakot. 1 .ábra: Vízellátottság a nyári hónapokban a Szász féle szárazsági egyenlet szerint
Jelmagyarázat: <10: rendkívüli szárazság; 11-20: súlyos szárazság; 21-30: szárazság; 3140: mérsékelt vízellátottság; 41-50: jó vízellátottság; 51-60: bőséges vízellátottság; 61-70: károsan bőséges vízellátottság; >70: rendkívüli bőséges vízellátottság Forrás: Prof. Dr. Szász Gábor
Napjaink
szántóföldi
növénytermesztési
gyakorlatában
elsősorban
felületi
öntöző
berendezéseket alkalmaznak. Ezek közül – a vizsgálati körzetben – legelterjedtebbek a csévélődobos vízágyuk és az esőztető öntözőberendezések, ezek közül is elsősorban a több száz méter hosszúságú „Lineárok” (2. ábra). 2. ábra Esőztető öntözőberendezés
Az altalajöntözés – az esőztető öntözéssel ellentétben – nem okoz talajszerkezet károsodást (pl. eliszapolódást, a cserepesedési hajlam növekedését, másodlagos szikesedést a káros sótartalom termőrétegben való dúsulásának következtében, a termőréteg nitrát-nitrit tartalmának lemosódását, ezáltal a felszíni- és felszín alatti vízbázisok szennyezését stb.). A talajcsöveket a felszín alatti 90-110 cm-es rétegben helyezik el. Az állandó, kedvező vízellátás a növények egyöntetű, gyors növekedését segíti elő. A szántóföldi öntözési módok közül az altalajöntözés a legkedvezőbb módszer, termésnövelő hatása a legnagyobb. Hátrányként fogalmazhatjuk meg a nagy beruházási- és fenntartási költség igényét. Jelenleg hazánkban mintegy 4-500 ezer hektár öntözhető terület van, azonban – sajnos ezeknek jelentős része kihasználatlan. Ez számos okra vezethető vissza, ilyen például az elaprózódott birtokszerkezet, mely mellett a tulajdonosoknak nincsen pénzügyi lehetősége, hogy a mikro parcelláikon intenzív (pl. öntözött) körülmények között folytassanak növénytermesztési tevékenységet.
Az öntözés gazdaságosságát tekintve nagy kockázatot jelent, hogy az öntözést követően fog-e hullani csapadék? Ezért nagyon fontos szerepet játszanak az időjárási előrejelzések az öntözések
időzítése
során.
Közgazdasági
értelemben
véve
az
öntözés
(a
talaj
nedvességkészletének szabályozása) - a tápanyag-visszapótláshoz hasonlóan – pótlólagos ráfordítás, hiszen alkalmazása nélkül is lehet – a rendelkezésre álló csapadék mennyiségétől, illetve eloszlásától függően – igaz eltérő színvonalon növénytermesztési tevékenységet folytatni. Hatékonyságát „öntözéshatás” és „korrigált öntözéshatás” mutatók segítségével tudjuk mérni. Az öntözéshatás esetében meghatározzuk, hogy mennyivel termett többet az öntözött parcella a nem öntözött kontrollnál, a korrigált öntözéshatás esetében pedig a többlettermésből kivonjuk az öntözés közvetlen-, illetve közvetett költségeit hozamban kifejezve. Mindkettő mutató mértékegysége tonna/hektár. Az Észak-alföldi régió kukoricatermesztés tekintetében a legalkalmasabb területeire– a Hajdúsági Löszhát csernozjom talajaira – végeztük el elemző munkánkat, átlagos (közepes) tápanyag-ellátottsági szintekre vonatkozva (1. táblázat). 1. táblázat
Az elemzett termőterület talajvizsgálati eredményei
Termőhelyi kategória
I.
(mészlepedékes csernozjom)
Aranyféle kötöttségi szám
42
pH
6.5
Humusz %
2.45
P2O5 tartalom (ppm)
150
K2O tartalom (ppm)
250
CaCO3 tartalom
0.02
A kijuttatandó műtrágya mennyiségét a Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, Földhasznosítási, Műszaki és Területfejlesztési Intézete által fejlesztett 4M-fer tápanyag-visszapótlási szaktanácsadó rendszer segítségével határoztuk meg. A kijuttatandó műtrágyák mennyiségét az 2. táblázatban mutatjuk be. 2. táblázat Műtrágyaféleség
Kijuttatandó hatóanyag mennyiségek hozam (t/ha)
Kijuttatandó hatóanyag mennyiség ősz
tavasz
foszfor
kálium
nitrogén
2006
7.2
42
88
121
2007
3.7
42
88
121
2007 (öntözött)
8
75
157
130
A vizsgált két évben a termesztés-technológia szempontjából lényegi különbség volt, hogy 2006-ban a csapadék mennyisége mellett eloszlása is kedvező volt, különösen a kukorica fejlődése szempontjából kritikusnak számító júliusi, augusztusi időszakban volt folyamatos a csapadék utánpótlása. A tenyészidőszakban 405.2 mm csapadék hullott, ami jelentősen meghaladta az 50 éves átlagot (340 mm). A nyári hónapok csapadéka tehát a talajban tárolt vízmennyiséggel együtt optimális vízellátottságot eredményezett. Ezzel szemben 2007-ben a rendkívül száraz téli félévet (128 mm) további igen komoly aszályos időszak követte, aminek július második felétől kezdve egy csapadékosabb periódus vetett véget. A tenyészidőszakban lehullott csapadék 324.5 mm volt ugyan, azonban a csapadék eloszlása meglehetősen kedvezőtlen votl, mivel nagy része a tenyészidőszak második felében, a virágzást, szemtelítődést követően érkezett le. 2007-ben az öntözést is bevontuk vizsgálatainkba. Az öntözést két alkalommal 60, illetve 50 mm kijuttatásával alkalmaztuk. 2006-ban a kukorica termésátlaga 7.2 t/ha volt. Ehhez szükséges volt (2. táblázat) 121 kg nitrogén, 40 kg foszfor és 90 kg kálium hatóanyag visszapótlására hektáronként. 2007-re ugyancsak 7.2 t/ha-os termést terveztünk szárazgazdálkodásos termelés esetében. A kedvezőtlen – aszályos – időjárás következtében nem realizálódott a tervezett termésátlag, csupán ennek a fele. Ebből következik, hogy a kukorica a kijuttatott tápanyagokat nem vette fel, a következő években azok egy része (irodalmi adatok, valamint saját vizsgálataink esetében is a fel nem vett tápanyagok közül a nitrogén 30, a foszfor és kálium 50 %-a) a növény számára hozzáférhető lesz a következő évben. 2007-ben öntözött körülmények között 8 t/ha-os terméssel terveztünk, amely realizálódott is. Ehhez a termésátlaghoz 130 kg nitrogén, 75 kg foszfor és 160 kg kálium hatóanyag visszapótlására volt szükség hektáronként. A tervezett hatóanyag mennyiség kiszámításához figyelembe vettük az előző évben a növények által fel nem vett tápanyagok mennyiségét is.
A kukorica termesztés költség-jövedelem viszonyai: 2006-ban a termesztés árbevétele (28 ezer Ft/tonnás értékesítési árral számolva) 201.600 Ft volt hektáronként. 2007-ben szárazgazdálkodásban 196.100, öntözött körülmények között 424.000 Ft volt az árbevétel (53 ezer Ft/tonnás értékesítési ár figyelembe vételével). A termelési költségek a két vizsgált évben hasonlóképpen alakultak: 2006-ban és 2007-ben is 171.710 Ft/ha (öntözetlen), valamint 272.531 Ft/ha (2007 öntözött). Az öntözetlen és öntözött termesztéstechnológia során számos művelet megegyezett 2006-ban és 2007-ben. Mindkét évben azonos volt a növényvédelem, az agrotechnikai műveletek (alapművelés, magágy készítés, vetés, mechanikai gyomirtás), földbérleti díj, biztosítási díj. A két év termelési költségei közötti különbséget a biztosítási
díjak, a tápanyag-gazdálkodás, a betakarítás, szárítás, szállítás és az általános költségek közötti különbségek képezték. A 2007-es két termesztés technológiai változat között az öntözés anyag- (öntözővíz) és az öntözés gépi költsége volt a legnagyobb költségnövelő tényező.
Mindhárom vizsgált esetben a termelési értékek meghaladják a termelés költségeit (13.ábra). Ebből következik, hogy keletkezett valamennyi szcenárióban jövedelem, bár ennek mértéke jelentősen különbözik egymástól (3. ábra).
3.ábra A kukoricatermesztés termelési értékei és termelési költségei (2006-2007)
A költségarányos jövedelmezőség vizsgálata során hasonló következtetésekre jutottunk, mint a jövedelem elemzésénél.
• Kedvező termesztési körülmények között (2006) mind a tevékenységi, mind a jövedelem alapján számított költségarányos jövedelmezőség kedvezően alakult 17, illetve 42 % volt. • Aszályos időjárás esetében (2007 öntözetlen) – tekintve a nagy értékesítési árakat – ugyancsak kedvezően alakultak a jövedelmezőségek. A tevékenységi jövedelemből számított költségarányos jövedelem (14%), a jövedelemből számolt 38 % volt. • 2007-ben öntözött körülmények között a költségarányos jövedelmezőség tevékenységi jövedelem alapján 56%, míg jövedelem alapján 71 % volt. • A költségszint 2006-ban 71 %, 2007-ben (öntözetlen) 72 %, illetve 58 % (öntözött) volt. Az önköltség 2006-ban 23.88 Ft/kg, 2007-ben 46,4 Ft/kg (öntözetlen), 34.06
Ft/ha volt. A három önköltség közötti különbséget a hozamok közötti különbség határozta meg, tekintve hogy a költségek jelentős része (kb. 65 %-a) nem függ a hozam nagyságától. A marginális költségek vizsgálatánál viszont nagy a különbség attól függően, hogy milyen hozamokra kerül visszaosztásra.
Öntözéshatás vizsgálat során megállapítottuk, hogy az öntözés jelentős többlet költséget képvisel. A többletköltségek közül az öntözés költsége (víz és kijuttató berendezés költsége) csupán 39,7 %-ot tesz ki. Többletköltségként keletkezik a többlet betakarítás, szállítás, szárítás költsége is. Ugyanakkor összehasonlítva aszályos időszakban a hozamok nagyságával eltérő eredményeket kapunk. A hozam szárazgazdálkodás mellett 3,7 t/ha volt, öntözött területen 8 t/ha termést takarítottuk be. Ezáltal a többlet árbevétel 227.900 Ft volt. Az öntözéshatás 4,3 t/ha. A többlet árbevétel 227.900 Ft/ha, az öntözés többletköltsége 100.821 Ft/ha volt (4. ábra).
4. ábra
Az öntözés többletköltségei
A kettő különbözeteként többlet jövedelem (127.079 Ft/ha) keletkezett. 2007-ben az öntözött és a szárazgazdálkodásos technológiai változatok között 4,3 tonna / hektár öntözéshatást mutattunk ki. A korrigált öntözéshatást vizsgálva – a többletköltségeket kifejezzük termésben (100.821 Ft/ha 53 ezer Ft/t értékesítési árral számolva) 1,9 t/ha. A többletköltségeket (1,9 t/ha) kivonva az öntözéshatásból (4,3 t/ha) megkapjuk a korrigált öntözéshatást: 2,4 t/ha. Mindezekből a számításokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a 2007-es évben (kedvezőtlen mennyiségű és eloszlású csapadék figyelembe vételével) a Hajdúsági Löszháton
– ahol ara lehetőség volt - megérte öntözni a kukoricát, amennyiben az öntözéshez szükséges pótlólagos tápanyag-visszapótlást is elvégezték a gazdálkodók. Kedvező csapadékellátottságú években a bemutatottnál kisebb öntözéshatást, illetve korrigált öntözéshatást lehet elérni, ezért javasoljuk az öntözési tevékenységet minimum 5 éves periódusokban értékelni.
Az időjárási szélsőségek valószínűségének növekedése, valamint a költség-jövedelem vizsgálatok eredményei alapján javasoljuk a táblák öntözhetővé tételét ott, ahol ez lehetséges. Pályázati források állnak rendelkezésre mind az öntözővíz szállítására (70 % támogatás a csatornarendszer és az öntözővíz mozgatásának kiépítésére), mind az öntözőberendezések (40 % támogatás) megvásárlására. Mindezek mellett elsődleges feladat az öntözés-technológiai fegyelmének betartása, ezzel a talaj leromlásához vezető korábban említett káros folyamatoknak az elkerülése. Fontos feladatnak tartjuk a jelenleg meglévő, de használaton kívüli öntözőberendezések felújítását, s azok újbóli használatba vételét is. Kutatási eredményeink alapján a Hajdúsági Löszháton hosszú idősorok (1989-2007) vizsgálatával megállapítottuk, hogy az öntözés az esetek 93 %-ában hozott pozitív öntözéshatást, míg 83 %ban volt a korrigált öntözéshatás pozitív. Természetesen az öntözési tevékenység beruházásait is értékelnünk kell, hiszen a korrigált öntözéshatások között jelentős különbségek adódnak (0,1-10,1 t/ha).
Az öntözés termésdepressziót előidéző hatását azzal magyarázhatjuk, hogy a jó csapadék ellátottságú években a további csapadékot a növények nem tudják hasznosítani, illetve az öntözés hatására keletkező párás mikroklíma táptalajt nyújt a különböző kórokozóknak, melynek segítségével káros tevékenységüket jobban ki tudják fejteni. Ezekben az években másik termésdepressziót előidéző tényező lehet, hogy a kedvező csapadékellátottság miatt amúgy is jelentős gyomflóra az öntözés hatására tovább erősödik, és – különösen a vegetációs időszak első felében – a kukorica fejlődését késlelteti. Mindezek ismeretében megállapítottuk, hogy az adott éghajlati-, csapadék és talajviszonyok mellett, illetve az alkalmazott agrotechnika, - tápanyag-gazdálkodás és növényvédelem mellett az okszerű öntözé kedvező hatást gyakorol a Hajdúsági Löszhát kukoricatermő területein.
Nem elegendő az öntözés fejlesztése, ha az nem jár együtt intenzív tápanyag-gazdálkodással. Az öntözés önmagában nem kellően megalapozott tápanyag-visszapótlás mellett, vagy annak
hiányában a hozamok csökkenéséhez is vezethet. Ennek oka, hogy a talajoldatban, s ezen keresztül a növényi részekben is a tápelemek felhígulnak, s ezek újbóli koncentrációját csak nagyobb adagú műtrágyák kijuttatásával lehet ellensúlyozni.
Dr. Sulyok Dénes – Dr. Megyes Attila E-mail:
[email protected]
