A KRISTÁLYKOPONYÁK ÜZENETE Az utóbbi években egyre nagyobb publicitást kaptak a Kristálykoponyáknak nevezett ereklyék. Vajon milyen spirituális indítékok húzódnak meg a hirtelen jött népszerűségük, az úgynevezett Kristálykoponya-láz hátterében? Az Indiana Jones filmek eddigi utolsó epizódja keltette hullámon már túlvagyunk. Az ezoterikus világ figyelmét a Koponyákról készült könyvek nyilvánvalóan egy ideig lekötötték, de az érdeklődés mégsem csappan meg. Elképzelhető, hogy jóval ősibb, misztikusabb és magasabb rendű célokat kellene felismernünk az üstökösszerű felbukkanásuk mögött? MISZTIKUS VONZERŐ A megmagyarázhatatlan és hihetetlen rejtélyek és talányok mindig is izgatták a fantáziánkat. Az univerzumon és az emberi hülyeségen kívül, talán csak a kíváncsiságunk számít végtelennek. Kevesen tudják, de általában a szent ereklyék spirituális értelemben attól egyedülállóak, hogy páratlan, misztikus kisugárzással bírnak. Igaz ez a Kristálykoponyákra is. Szentségüket nem attól nyerik, hogy egy vallási vezető vagy egy népvezért egyszerűen csak rájuk mutat és kultikus tárggyá nevezi ki őket, hanem attól, hogy egy speciális vibrációt tudhatnak magukénak. Ez a különleges rezgés valamilyen tudatformát takar. Ez a titok. A tudatosság, amely áthatja a tárgyat, ami ezáltal válik ereklyévé. Ez a tárgy lehet egy fog – például Buddha foga, lehet egy jobb kéz – példának okáért Szent István királyunké, lehet egy dárda hegye, tegyük fel, a Szent Lándzsa (a Végzet Lándzsája), ad abszurdum egy múmia. De miért ne lehetne egy kristályból faragott koponya? A lényeg, amit soha ne veszítsünk szem elől, az a szent energia behatolása a profán (közönséges, avatatlan) világba. A szent, ami magasabb rendű és célú, megnyilatkozik vagy kinyilatkoztatja magát a profán, tehát a hétköznapi világba. Ez egyfajta médiumitásnak felel meg. Magyarul közvetítés valahonnan valahova, csak jelen esetben az emberi aura a vevő és valaki „odafentről” a küldő. S most érkeztünk el a kulcskérdéshez, miszerint kik lehetnek a küldők, illetve kik használhatják közvetítő eszköz gyanánt az ereklyéket? Erre visszatérünk később. Ezúttal csak azért magyaráztam el mindezt a hatásmechanizmust, hogy megérhessük, miként gyakorol delejes erőt, mágikus vonzást az emberekre oly sok misztikus eszköz, illetve mágikus erőkkel átitatott tárgy. A misztikus kisugárzás a magnetizmus egyik fajtája. A mágia régóta ismeri ezt a fogalmat. Ez tulajdonképpen egy finom energia, mely vonzásra és taszításra is alkalmas. De jobbára vonzerőt gyakorol a szemlélőre. Ez egy olyan erőtípus, amelynek igen nehéz ellenállni, mert szinte azonnal rabul ejti az ember figyelmét. Ezt a hatást leginkább a hipnotizőröknél érhetjük tetten, de a sármos emberek is valami hasonló erőkkel vonzzák magukhoz a környezetük tagjait. Nos, az ereklyék esetében a szentséges rezgések vonzzák be a lelkeket. MINDEN MINDENNEL ÖSZEFÜGG Amennyire könnyű ezt kijelenteni, mégis olyan nehéz belátni. A 21. században egyre többször hangzik el nemzetközi szintű szimpóziumokon (tudományos konferenciákon), hogy létezik, illetőleg léteznie kell valamilyen kollektív (közös) tudatmezőnek, melyen keresztül az emberek össze vannak hangolva. László Ervin pszichikus, illetve pszi mező elmélete kitűnő példa erre. A bizonyíthatóan nem tanult magatartásminták, viselkedéstípusok, szokások és egy sor furcsábbnál furcsább szinkronicitás (egybeesés) lenne magyarázható, ha sikerülne igazolni ennek a mezőnek a létezését és emberekre gyakorolt hatását.
Egy másik vonalon indult el Ruper Sheldrake, aki ennek az erőtérnek a morfogenetikus mező elnevezést adta. A morfe görög szó struktúrát, formát, alakzatot jelent, míg a „genetikus” a genesis szóból származik és azt jelenti: keletkezik. Tehát egy forma keletkezésének lehetünk szemtanúi e tudományos elmélet szerint. Ez a forma olyan, mint egy kód, amely információként jelenik meg egyszerre mindenhol. Hogyan lehet az, hogy mindenhol jelen van egyetlen forma? Ez szinte felfoghatatlan az emberi elme számára? Pedig lehetséges! Képzeljük el úgy ezt a mezőt és a benne kevergő, kavargó megannyi szubtilis (finom) alakzatot és információt, mint a vezetékben folyó áramot. Például: minden modern háztartásba bevezetésre került már az elektromos áram. Az áramot központi elosztókból nyerjük. Igaz, hogy olykor áramingadozás van, de azért a fali konnektorokból nagyjából 230 V körüli áramra számíthatunk. Lehet-e azt mondani, hogy az áram egyöntetűen minden működő vezetékben benne van és folyik, áramlik? Szerintem lehet. De megtudjuk-e határozni, hogy milyen áram folyik Budapesten, Bécsben, Londonban vagy éppen New Yorkban? Nem, s nem is érdekel ez senkit. Ilyen a morfogenetikus mező is. Megjelenik benne egy forma vagy alakzat vagy információ, és onnantól az egyszerre jelen van a hálózat bármely pontján. Annyi a lényeges eltérés az áramhasonlat és a morfogenetikus mező között, hogy az ember lényét ez a mező egész életében folyamatosan áthatja. Vajon honnan származnak a formák? A formák minden bizonnyal a formanélküli világból származnak, amit hívhatunk információknak, ideáknak, vagy akár szellemeknek is. Amit az elméleti fizika információnak nevez, az ezotéria a szellemmel hozza összefüggésbe. Persze megértem, ha eddig nem sokan hallottak a magasabb világok formaadó és formákat alkotó erőiről, erőmezőiről. Legalábbis nem így fogalmazták meg az embereknek. Az ember a Biblia szerint sem áll egyébből, mint porból meg egy kis isteni ideából! Idea annyi, mint szellem, vagy információ. Az élet és benne minden egyes élőlény, teremtmény végső soron úgy jön létre, hogy ebben a morfogenetikus mezőben valaki – egy teremtő lény – elhelyez egy ideát: valamilyen komplex információcsomagot. Azután az bonyolult szabályok szerint anyagi valóságot ölt. Az eredeti formát hívhatjuk archetípusnak azaz ősképnek, ősmintának. Erre az archetípusokat tartalmazó mezőre egyébként Jung is nagyszerűen ráérzett. Ő kollektív tudattalannak nevezte el. Szerinte minden gondolatforma, érzésminta és tapasztalat valahol megmarad és elraktározódik, ily módon semmi nem vész el az univerzumban. Az általam ismert és vallott spiritualitás egyetért ezzel. Az emberi tapasztalatok, élmények, valamint benyomások összegződnek és belefolynak egy hatalmas tóba, illetve tengerbe, melyben örökre megőrződnek szellemi képek, emlékek, információk, hologramok (sugárképek) formájában. Ennek az energiaóceánnak a neve a morfogenetikus mező és a kollektív tudattalan. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy egyfelől bírunk egy egyéni tudattal, melynek köszönhetően személynek érezzük magunkat, másfelől rendelkezünk egy kollektív tudattal, melyben a bennünket ért hatások találkoznak és keverednek egymással. Tulajdonképpen ez a fejlődésünk egyik zseniális arculata, mely sokadik hatványra emeli a kibontakoztatható lehetőségek variációinak számát. Így létünk örök tanulás és tanítás is egyben, hiszen jóllehet valamicskét hozzáteszünk a kollektív tudattalanhoz, ugyanakkor képességeinkhez mérten gyakorlatilag bármit meríthetünk is belőle. Ez pedig roppant távlatokat nyithat meg az emberi tudat előtt. Tanulásunk felgyorsulhat, hiszen kiegészíthetjük egymás tudását, okulhatunk embertársaink hibáiból és megelőzhetjük életünk nemkívánatos eseményeinek bekövetkezését. Hogyan? Egyszerűen spirituális intelligenciával: ha szív és az ész egyesül, s kölcsönösen támogatják egymást. Akkor olyan rezgéseket gerjeszthetünk lényünkben, hogy a szellem és a lélek
harmonikussá válhat egymással, s ráhangolódhat az Univerzum magasabb dimenzióira. Erre minden ember képes, lévén ez egy velünk született adottság, csak éppen nem használjuk ki. A KRISTÁLYKOPONYÁK ÜZENETE Kényes ponthoz érkeztünk, ugyanis meg kell válaszolnunk, hogy mi köze van a Kristálykoponyáknak a morfogenetikus mezőhöz és legfőképpen, kik üzennek rajtuk keresztül az emberiségnek. Eddig ott tartunk, hogy az emberek összekapcsolt, összefonódott világegyetemben élnek, s egy energiaóceán vesz bennünket körül és hatja át minden egyes ember energiamezejét. Ez olyan kívülről nézve, mint egy energiamassza vagy energiatömeg. Azt is megismerhettük, hogy az ember élményei, tapasztalatai nem vesznek el, hanem információ formájában megőrződnek ebben a tudattalan tengerben. Mivel ez az energiamező (pszi mező) csak magasabb dimenziókban létezik, ezért nem érvényesek rá az idő és a tér törvényszerűségei. A pszi mező tér és idő feletti, tehát időtlen világ. Mindegy, hogy valami a múlt évszázadban, vagy az atlantiszi időkben, vagy a dinoszauruszok korában történt, a pszi mezőben megtalálható hologram formájában. A kérdés csak az, hogy rendelkezünk-e olyan tudatszinttel, tudatossággal, hogy olvasni legyünk képesek ezeket. Vajon az embernek mit és mennyi ideig kéne gyakorolnia, hogy bepillantson a pszi mező sokrétű burkaiba és onnan információkhoz jusson? Egy olyan anyagelvű és technokrata társadalomban, mint a miénk, ennek a valószínűsége csekély. Ezt az előttünk lévő kultúrák nagy beavatottjai, alapítói és még az ősatyák is előre látták. Sejtették, hogy lesznek majd olyan fajok, amelyek teljesen eltávolodnak majd a szellemi gyökereiktől, s elveszítik kapcsolatukat az asztrálvilággal (a pszi mező spirituális nyelven), s nem lesznek emlékeik arról, amit már előző életeikben elsajátítottak. Sőt a korább korok szellemi tartalmához, tudásához és bölcsességéhez sem fognak tudni visszagyúlni, mert a lelki fejlődésük bizonyos stádiumaiban erre nem lesz elérhető lehetőségük. Ezért az előrelátó lények – az isteni gondviselés – gondoskodott arról, hogy a korábbi kultúrák tudása és bölcsesség ne vesszen el. Továbbá arról is, hogy esélyt kapjanak a később érkező civilizációk is a spirituális felemelkedésre. Én nem használnék olyan kifejezéseket, mint dimenzióváltás, vagy dimenzióugrás, mert ezt sokan sokféleképpen érthetik. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az előttünk itt, a Föld nevű bolygón járt kultúrák nagyjai összegyűjtötték tudásuk és erejük egy részét és azt eltárolták bizonyos eszközökben. Ilyen eszközök a Kristálykoponyák. A Kristálykoponyák a letűnt kultúrák hírmondói, médiumai, akik sok minden üzennek számunkra. Nem írható tehát a véletlen számlájára, hogy mostanában sorra jelennek meg híradások a létükről és az aktivizálódásukról. Olybá tűnik, hogy sok ezer után elkezdték felfedni féltve őrzött titkaikat. Lássunk erre néhány példát! A maják leszármazottai például a napok és az idők oltalmazóinak tekintik magukat. Ők ugyanis azzal lettek megbízva, hogy Kristálykoponyák tudását őrizzék meg az utókor számára. Mégis nemrégiben utasítást kaptak a törzsi varázslók, hogy bizonyos személyeknek átmenetileg bocsássák rendelkezésére a Koponyákat. Ezt meg is tették, így jutott el az amerikai kontinensről többek között Európába is az egyik maja Koponya. Ennek múlhatatlan jelentősége abban áll, hogy a civilizáltabb – tehát az ősi kultúrát nélkülöző – emberek is megismerhetik a világegyetem törvényeinek működését. Így közelebb kerülhetnek annak elfogadásához, miként lehet egy egyszerűnek tűnő kristálynak természetfeletti ereje. Merthogy a Koponyák maguk az élő bizonyítékai a természetfeletti Intelligenciák létezésének és működésének. Ők ugyanis élőlények, s nem holt tárgyak. Ez a kijelentés természetesen még magyarázatra szorul.
A Kristálykoponyákon keresztül a szellemileg magasabb szinten álló emberek, tehát akiknek a tudati rezgése közelebb áll a szellemvilághoz, s tudatuk jobban eloldódott az anyagi világtól, megerősítést nyerhetnek arról, hogy a Kristálykoponyák tárolóedények és önálló szellemiséggel bírnak. Ez egy konkrét spirituális élmény bizonyos emberek számára. Ennek hátterében az áll, hogy a Koponyákban eltárolt szentséges rezgések (tudás) egy tudatformával (intelligenciával) párosulnak. Ahogyan az ember is rendelkezik én-képpel, tehát egyes belső folyamatai miatt én-központúnak érzi magát, úgy a Kristálykoponyák is önálló tudatok, hiszen bennük milliónyi élet lepárlott ismerete összegződött és kelt életre. A Kristálykoponyák is több dimenzióban létező struktúrával bírnak. Tehát a külső, fizikai megjelenésük csupán egy látszat. A Koponyák kvintesszenciája az emberi szem számára láthatatlan. Azért is készültek speciális kristályokból, mert az egyes ásványok más és más mágikus tulajdonságokkal rendelkeznek. A Kristálykoponyák szinte spirituális könyvtárként funkcionálnak. Azok a kiválasztottak, akik kapcsolatba léptek velük, képesek üzeneteiket közvetíteni az emberek számára: lelki és testi betegségeket gyógyítanak, víziókat és látomásokat idéznek elő, spirituális információkat, tanításokat osztanak meg az előttünk lévő korokból. A Kristálykoponyák emberi elmével felfoghatatlan mennyiségű információt tartalmaznak, tárolnak magukban. Időnkét azért bocsátanak ki magukból fényeket és hangokat, mert ezek a kulcsok a működésükhöz, s eme jelenségeken keresztül sugározzák ki magukból azt az erőt és tudást, amit képviselnek. Tanításaik egy része teljesen közérthető és aktuális. Jobbára arra hívják fel a halandók figyelmét, hogy rendkívül szerény erejüket és tudásukat ne a pusztításra használják és ne egymás ellen fordítsák, hanem a saját és környezetük épülésére. Külön kihangsúlyozzák, hogy az emberiség addig nem tud megújulni globálisan, amíg nem dönt szabad akaratából az univerzális Rend és Törvény mellett. Kasszandrai látomásokban azt üzenik, hogy a bolygónk nagy változások előtt áll, s erre kívánják felkészíteni azokat, akik erre nyitottak. A Kristálykoponyák bizonyos őrzőknél kerültek elhelyezésre, de ők nem a tulajdonosaik. A Kristálykoponyák a pszi mezőn keresztül hatnak egyes kiválasztott emberre, akik életük egy pontján belső késztetést éreznek arra, hogy kutatni kezdjenek utánuk. Ez egy misztikus kapocs, amely pontos időzítés szerint és célirányosan történik. Ugyanakkor olykor-olykor hangolásokat végeznek a Föld energiamezejében is, mert a jövőben bekövetkező változásokban a Kristálykoponyáknak is komoly szerepük lesz. A Kristálykoponyák egyik fő üzenete, hogy az emberiség evolúciójában egy nagy változás áll a küszöbön. A sokféle vallásunkból nagyon hiányzik a valódi, élő spiritualitás, ezért nem is annyira vallásokra, mint inkább működő spirituális életszemléletre és életmódra van szükségünk ahhoz, hogy még időben felkészüljünk a korszakváltásra. Az emberiség sorsát magasabb rendű lények felügyelik, kormányozzák és igazítják. E lények eredeti és hiteles tudást kívánnak az emberek rendelkezésére bocsátani, ezért sorra aktiválják a Kristálykoponyákat, s rajtuk keresztül üzennek a világnak. Nem a pánikkeltés, nem az aggodalmak fokozása a céljuk, hanem az emberi tudatosság fejlesztése, az emberi érzékelés kiterjesztése, a magasabb dimenziók lakóinak és életének (a való világnak) megismerése, az ember individuális (nem az egó, hanem az isteni önvaló) fejlődésének előmozdítása, az ember kozmikus világba történő beilleszkedésének elősegítése és a lelki fejlődésünk támogatása. A 13 KRISTÁLYKOPONYA
Létezik egy spirituális elmélet, mely szerint Földünk egy 12 tagú bolygócsalád egyik tagja. Mindenhol emberek vagy legalábbis humanoid (emberszerű) lények élnek. Földünk a család legfejletlenebb tagja. A legfejlettebb a Nagy Kutya, azaz a Szíriusz-rendszer negyedik bolygója. Minden bolygó vezetője egy-egy Kristálykoponyába táplálta a kultúra tudását. A rejtélyes „szuperagy”, a tizenharmadik, az összes Koponya kollektív tudását tartalmazza, vagy legalábbis a hozzáférési kódokat. A Kristálykoponyákat valaha eljuttatták a Földre. Ahol megjelent egy-egy Kristálykoponya, ott minden előzmény nélkül, úgyszólván a Földből kinőtt egy magaskultúra. Atlantiszban még együtt voltak a Kristálykoponyák, azután szándékosan szétküldték őket és elrejtették. A beavatottak körültekintően rejtették el őket a Föld – a „gyermekek bolygójának” – különböző pontjaira, s csak ha majd egy bizonyos fejlettséget elérünk, akkor gyűlnek össze ismét. A megóvásukra kiválasztotti csoportok alakultak. Egy részüket a közép-amerikai, prekolumbián (Kolumbusz előtti) kultúrák: az olmékok, a maják és az aztékok őrizték. Véleményem szerint az eredeti Kristálykoponyák egyfajta tárolóedények, holografikus számítógépek, amelyek gigászi alkimista, mágikus, tudományos, csillagászati és galaktikus üzenetet tartalmaznak kódolva fények és hangok formájában. Természetesen nem fizikai fényekre és hangokra gondolok. Éppen ezért spirituális fejlettség szükségeltetik a megnyitásukhoz vagy a felnyitásukhoz. Tudásuk által az emberiség egy új, az eddigihez képest sokkal fejlettebb fajjá válhat, pontosabban egy új életformát alakíthatunk ki. Már csak hab a tortán, hogy a legtöbb bennszülött törzs, a nagy elődök tudáshordozói, mint például a maják, a sziúk, a cherokee-k, a dogonok mondavilága kitüntetett szerepet szentel a Szíriusz kettőscsillagának. Olyannyira, hogy egyenesen onnan származtatják magukat. Még egyszer talán az is kiderülhet, hogy a Kristálykoponyákon keresztül kapcsolatba léphetünk a régelveszett vagy elköltözött őseinkkel. Száraz György Boldog napot!
HOGYAN VÁLASSZ KOPONYÁT? Napjainkban a Kristálykoponyák térhódításának lehetünk tanúi. Egyre többeket szólítanak meg a Koponyák, egyre többen érzik szükségét annak, hogy beszerezzenek maguknak egy kristályból faragott, helyes kis koponyát. S ha már elhatároztuk magunkat, akkor nem árt pár szempontot figyelembe vennünk. Mindenekelőtt ajánlatos megismerkednünk a Kristálykoponyákról eddig felhalmozott tudással. Nem állíthatom, hogy minden megjelent írás hűen tükrözi a Kristálykoponyák tudását, de támpontnak nem rosszak. Tehát ismerkedjünk meg a Koponyákkal. Ha tehetjük, menjünk el egy olyan rendezvényre, ahol eredeti Kristálykoponyával is közelebbi kapcsolatba kerülhetünk. A Koponyák közül jelenleg csupán öt kristályból készült Fejet ismernek el hitelesnek a koponyakutatók (tehát nem a művészettörténészek). Úgy, mint a British Museum of Mankindban találhatót, a Mitchell-Hedges-félét, a párizsi Musée de l’Homme azték fejét, mely Mictlantecutlit ábrázolja, a halálistent, továbbá a Sha Na Ra és a Mayan nevűeket. Ezeket nem lehet mindig megtekinteni, illetőleg megérinteni szinte egyáltalán nem, mert szigorúan őrzik őket, de a találkozás élménye akkor is tehet ránk mély benyomást. Még ha nem is az eredetivel hoz össze bennünket a Sors, akkor is van/lehet értelme megtapasztalni más kristálykoponyák látványát és közelségét.
Arra is van lehetőség, hogy médiumokkal találkozzunk. Vannak olyan személyek, akik képesek tudati kapcsolatba lépni a Kristálykoponyákkal. A kiválasztott személyek csatornaként működhetnek a Kristálykoponyák és a kérdező között. Természetes misztikus kapcsolat létrejöhet a Kristálykoponyák és egy teljesen független személy között médium segítsége nélkül is, hiszen az ember megkaphatja üzeneteiket álom formájában, vagy akár teljesen éber, hétköznapi tudatszinten érzetek, gondolatok, képek és hangok képében is. A mindenhol jelen levő pszi mező a kapcsolódások mezője, amely elvben összekapcsolhat bárkit a Kristálykoponyákkal. A Kristálykoponyáknak véleményem szerint spirituális küldetésük van az egyes emberek életében. Nem véletlen, hogy egy emberi koponyát választottak ki modellnek a készítőik. Végül is faraghattak volna bármilyen más szimbólumot is a kristályokból. Talán azért esett a választásuk az emberi fejre, mert ezzel is üzenni akartak valamit. Talán az emberi fej egy olyan szakrális forma, amely sokkal többet is ki tud fejezni, mint eddig képzeltük. Talán ezért nem érdektelen egy benső késztetést, inspirációt érző személynek elmenni egy kristályboltba vagy egy ásványbörzére és személyesen választani magának egy koponyát. Hiszen ha igaz az elmélet, akkor a pszi mezőn keresztül kapcsolatba tudnak lépni a 21. században faragott koponyák az eredetikkel. Feltéve természetesen, hogy a kristály és a tulajdonosa rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek alapján ez a kapcsolat kialakulhat. A spirituális világban semmi nem különül el egymástól élesen és nincsenek áthidalhatatlan távolságok. A tudatmezők áthatják egymást. Nem hinném, hogy az egyik embert véletlenszerűen megérinti egy Kristálykoponya gondolata, minekután vágyat érez arra, hogy beszerezzen egyet, míg a másik embert hidegen hagyja az efféle ajándék. Ha elhatároztuk magunkat, hogy beszerzünk magunknak egy kristálykoponyát, akkor a legfontosabb, hogy a választásunkkor hallgassunk a belső sugallatainkra. Ha egy üzletben 300 koponyát raknak elénk, de mi egyikkel kapcsolatban sem érzünk belső késztetést, akkor inkább keressünk tovább. Ne türelmetlenkedjünk! Sokszor időre van szükség, akár hetekbe is telhet, mire az alkalmas, tehát a hozzánk illő koponyára rábukkanunk. Amikor a hozzánk illő kristálykoponyát megpillantjuk, akkor a koponya üzen nekünk. Érzések, gondolatok, intuíció formájában kaphatunk információkat tőle. Ezért szokták azt mondani ezoterikus körökben, hogy igazából nem mi választjuk ki a kristálykoponyát, hanem ő választ ki bennünket. Ha úgy érezzük, hogy minket több kristálykoponya is hívogat és „megszólít”, akkor ajánlatos fölé helyeznünk a bal tenyerünket körülbelül 5-6 centiméteres magasságban és befelé figyelni az érzéseinkre. Amennyiben több variáció van, úgy biztosan lesz egy, amelyik lényegesen eltér a többitől. Az lesz az igazi. Érdemes kézbe venni a koponyát és felfedezni, milyen érzeteket kelt bennünk, s milyen érzelmeket vált ki belőlünk. Izgalmas ez a kiválasztási út már csak azért is, mert sokféle ásványból, leggyakrabban például hegyikristályból, rózsakvarcból, ametisztből készítenek kristálykoponyákat és mindegyik kristály másként hat az emberi energiamezőre. Lesz egy pillanat, amikor azt fogjuk érezni, hogy abbahagyhatjuk a keresést, mert már megtaláltuk az igazit. Erre nincsenek végső, jól bevált receptek, mint ahogyan a párkapcsolatokra sincsenek, mégis az emberi lélek érzi, hogy megtalálta az igazit. Ha kiválasztottuk a kristálykoponyánkat, akkor bánjunk vele tisztelettel! Mire gondolok? Például tartsuk tisztán, legyen egy külön helye a szobánkban vagy a házi oltárunkon, vegyünk neki egy kis szütyőt, amiben magunkkal vihetjük olykor. Kezeljük úgy, mint egy ereklyét.
Van lehetőség a kristálykoponyák energiákkal való töltésére is. Amikor elutazunk egy szent helyre, vagy elzarándokolunk egy ereklyéhez, vagy ellátogatunk egy angyali erőtérbe, akkor vigyük magunkkal a kristálykoponyánkat. Ha csak 5-10 percig fogjuk a bal kezünkben, miközben az adott szent erőtérben állunk, akkor nem csak az auránkba, hanem a koponyánkba is töltődik az energiákból. Az idő előrehaladtával egyre több és több energiamintát fog rejteni a kristálykoponyánk. Újabb lehetőség, hogy a koponyákkal speciális meditációkat végezzünk. Amennyiben szoktunk meditálni, érdemes a balkezünk ügyébe helyezni a koponyánkat. Sőt vannak az évkörnek olyan kitűntetett időpontjai, amikor kifejezetten célszerű olyan kisebb rituálékat végezni a kristálykoponyánkkal, amikor az eredeti 13 erőteréből töltődhetnek fel, illetve különféle planetáris erőhatásokat gyűjthetünk beléjük. Száraz György Boldog napot!
A MITCHELL-HEDGES FÉLE AZ IGAZI? A 20. század legnagyobb régészeti felfedezéseként tartják számon azt a Kristálykoponyát, amelyet Albert Mitchell-Hedges, a híres angol archeológus, 1924-ben talált Közép-Amerika dzsungelébe egy ősi maja település, Lubaantunban, a Hulló Kövek Városában. De nagy kérdés, hogy vajon eredeti Kristálykoponyát talált-e? Az amerikai őserdők a mai napig millió titkot rejtenek. Amíg Egyiptomban a több tízméteres homok lep be minden antik műemléket, addig az Újvilágban a dzsungel sűrűje fedi be a hajdani, több ezer éves romokat. Érintetlenül hagyott ősi romvárosok, lépcsős piramisok, templomkomplexumok, amfiteátrumok (körszínházak), paloták és megannyi csodálatos építmény rejtőzködik a mai napig titokban várva az arra érdemes felfedezőket. A Sors F. A. Mitchell-Hedges régész tizenhét éves Anna lányát szemelte ki a felfedezésre 1924-ben (vagy 1927-ben), aki egy életnagyságú Kristálykoponyára bukkant. Három hónappal később megkerült a Koponya állkapocscsontja is, így teljessé vált a lelet. Hedges lelete a harmincas években egy brazil múzeumba került. A titokzatos ereklyéről szóló legendák futótűzként járták be a nagyvilágot. Sokan csalást orrontottak a felfedezésben, mivel már a 19. században is sokan kristálykoponya-hamisítványt adtak el eredetiként a mexikói piacokon. Olyan gyűjtő pedig akadt éppen szép számmal, aki azon nyomban rávetette magát a felbecsülhetetlen értékűnek hitt ereklyékre. A British Museum koponyája ránézésre nagyon hasonlít a Mitchell-Hedges-féle koponyához, bár kevésbé kidolgozott, és nincs mozgatható állkapcsa. Eredetéről annyi tudható, hogy a British Museum kutatócsoportja 19. századi európainak minősítette az alkotást. Tehát egy nem hiteles prekolumbián hamisítványnak tartják. Állítólag megállapítást nyert, hogy ezt a koponyát modern eszközökkel készítették. A Párizsban található koponyáról egy három hónapos analízis-sorozat során a C2RMF mérnökei arra az álláspontra helyezkedtek, hogy „bizonyosan nem prekolumbián". Majd a részecskegyorsítós tesztek olyan víznyomokat fedeztek fel, amelyek minden valószínűség szerint 19. századiak. Olybá tűnik, hogy sorra bizonyítást nyert a koponyák hiteltelensége, vagyis az ősi mivoltuk. Ezzel párhuzamosan pedig evidens módon a természetfeletti hatalmuk is megkérdőjeleződött. Ezek után mi a helyzet a Hedges által talált koponya valódiságával?
A MITCHELL-HEDGES-FÉLE KOPONYA ANOMÁLIÁI Ennek a Kristálykoponyának a fiziognómiai jellegzetességeit vizsgálva kiderült, hogy valójában egy női koponyát formáz. Ezt támasztja alá a kerekded szemgödör és a lapos szemöldöki csontperem. Az egész koponya enyhén aszimmetrikus, s több finom vonásban tükrözi a valódi emberi koponya jellegzetességeit. A fogakat egyenként faragták ki, s tették ezt olyan alapossággal, hogy a kopás mértékéből meg lehet mondani, hogy a modell egy 19 év körüli lány, talán papnő lehetett. Amint lehetett, a kérdéses ereklyét komoly tudományos vizsgálatok alá vetették. Lássuk, vajon sikerült-e fellebbenteniük a fátylat erről a misztériumról! A Hewlett-Packard laboratórium eredményeinek értékeléséről annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy ez a cég egyike a világ leghatalmasabb számítógép és elektronikai termékeket gyártó vállalatainak. Számos olyan műszaki berendezést gyárt, melyekhez kristályokat használ fel. A hetvenes évek végén a kaliforniai Hewlett-Packard kristálykutató laboratóriumában vetették alapos vizsgálatok alá a Mitchell-féle Kristálykoponyát. Hathónapos tudományos tesztelés követően a szakemberek Frank Dorland vezetésével a következő eredményekre jutottak: A Kristálykoponya optikai, fényvezető és fényvisszaverő tulajdonságai egyedülállóak, ugyanis a fénypászmák alulról megvilágítva előtörnek a szemüregekből. Amikor napsugarak érik a Koponyát hátulról, egy intenzív fénynyaláb tör elő a szájon, az orron és a szemgödrökön keresztül. Rendkívüli keménységű természetes kvarcból, szilícium-dioxidból készült. A C-14-es kormeghatározás csak szerves anyagokon működik, de minthogy a kvarckristály nem szerves, ezért egyéb tudományos módszereket kellett bevetni. Ugyanabból a kristálytömbből faragták ki mindkét darabot, a koponyát és a hozzátartozó állkapcsot. Viszont munkaeszközök okozta nyomok egyáltalán nem fedezhetők fel a koponyán, még mikroszkopikusak sem, tehát karcmentes és tükörsima a felülete. Külsérelmi nyomok híján a Kristálykoponya kormeghatározása lehetetlen. A mai modern gyémánttechnikával történő megmunkálás segítségével egy évig tartana a formájának elkésztése, de még akkor is maradnának rajta a munkaeszközök által keletkezett külsérelmi nyomok, melyek ugyebár az eredetin nincsenek. Nem beszélve arról, hogy ha a fénytörő hatásait is szeretnék leutánozni, akkor a rekonstrukció még ettől is nehézkesebb lenne. Fáradtságos kézi erővel történő primitív elkészítése nem kevesebb, mint 300 év éjjel-nappal tartó folyamatos munkát igényelne. A kutatócsoport egyik tagja nyíltan kijelentette, hogy a koponya gyártásának elmés trükkje egyelőre még nincs a kutatócsoport birtokában. Ez utóbbi kijelentés azt látszik egyértelműsíteni, hogy a bronz- és vaskori őseink semmiképpen sem készíthették eme műalkotást és társait, avagy olyan technológia birtokában voltak, amelynek a mai tudomány a nyomába sem ér. A kristály szimmetriája molekuláris szinten tökéletes, amit a megmunkálásnál okvetlenül figyelembe kell venni. Ha a mesterember, a „kőfaragó” vagy később a restaurátor elvéti a csiszolást vagy a tengelyére merőlegesen próbál haladni, akkor egyetlen apró rossz mozdulattal szétrepesztheti az egészet. Mindazonáltal, nem csak a kristályszerkezet csiszolási szabályait hazudtolta meg a készítő, hanem még a kvarckristály keménységével is dacolt, melynek a Mohs-féle keménysége 7-es. Ennél pedig az összes ismert fém puhább. Maradt a gyémánt és a korszerű lézeres vágási technológia, mint készítő eljárás. Igen ám, de akkor is mikroszkopikus nyomoknak kéne látszódniuk a felszínen.
További nagy talány, amire a Koponya-kutatók lettek figyelmesek, hogy a Koponya olykorolykor megváltoztatja a színét, hol elhomályosodik, hol fényesen ragyog, illetve néha hangokat ad ki, sőt időnként mennyei virágillatot áraszt magából. Ez pedig végképp megmagyarázhatatlan tudományos anomáliává, megfejthetetlen rejtéllyé tette a MitchellHedges Koponyát. Philip Jenkins, a Pennsylvaniai Egyetem egykori történelem és vallástudomány professzora megjegyezte, hogy „a Kristálykoponyák azon nyilvánvaló példák közé tartoznak, melyek esetében a bennszülött szellemiséggel való társítás történelmileg új és mesterséges szintézis eredménye, kreatív szellemi vállalkozók generációinak terméke, melyek nem jellemzik egyetlen történelmi közösség gyakorlatát sem.” Frederick Albert Mitchell-Hedges 1959-ben halt meg, a Koponyát fogadott lánya, a tényleges megtaláló, Anna Le Guillon örökölte. Anna Kanadába költözött, ott élt egy Toronto melletti kisvárosban, Kitchenerben 1996-ig. Halálát követően unokaöccse örökölte a kincset, ma ő a tulajdonosa és őrzője a Kristálykoponyának. Bár több másolat és utánzat készült a Koponyáról. Például találtak egy olyan kristálykoponyát is Habsburg Miksa császársága alatt Mexikóban, amelyik több egyezést is mutat a MitchellHedges-félével. Ilyenek például, hogy a körvonalak egymásra illesztésekor az alsó állkapocs, a fogsor és az orrnyílások megegyeznek. Ez arra enged következtetni, hogy ugyanarról a modellről mintázhatták mindkettőt. Másrészről viszont találunk eltéréseket is a két koponya között: a másolatot természetellenesen kör alakú szemgödrök jellemzik, ennél a példánynál nem fordítottak kellő figyelmet a járomív kivájására és elnagyoltak a fogak is. Így továbbra is megoldatlan marad a rejtély és mindenki eldöntheti, miben hisz. Száraz György Boldog napot!
ENIGMA – EGYEDÜLÁLLÓ TÉVÉMŰSOR Minden kedden 20.15-től az ENIGMA című élő műsorban jelentkezik Horváth Zoltán a FIXHD tévécsatornán. Végre egy határtudományokkal foglalkozó, két lábbal a földön álló, mégis spirituális tartalmakat is felvonultató műsor! Horváth Zoltán arra vállalkozott, hogy hétről hétre a tévénézők elé tár egy-egy érdekfeszítő, megfejtésre váró és sokszor megválaszolatlan témát, amely roppant mód izgatja az emberek fantáziáját. Az ENIGMA című műsor címe is sokat elárul a témákról, hiszen maga a szó titkot jelent. Rejtélyekből és talányokból tehát nem lesz hiány. De nehogy azt higgyük, hogy csak elfogult szemszögből kerülnek bemutatásra az izgalmas témák. Zoltán meghívott szakértő vendégeivel mindig pro és kontra mutatja be a kényes kérdéseket és a legmerészebb teóriákat. Például, hogy van-e élet a Marson, léteznek-e földönkívüliek, mit köszönhet az utókor az elsüllyedt vagy letűnt kultúráknak, mit üzennek a kristálykoponyák, melyek a legújabb összeesküvés-elméletek, a legfrissebb felfedezések, hogyan haladnak a régészeti feltárások, hol tartanak a technikai vívmányaink, milyen rejtett dimenziók léteznek a világunkban, de a sor végtelen. A megközelítési módok részint spirituálisak és holisztikusak, részint tudományos alapokon nyugszanak. Minden, ami parapszichológia, minden, ami határtudomány, minden, ami ezotéria, de indokolható, bizonyítható és észérvekkel igazolható, az szerepet kap a műsorban.
E tekintetben hiánypótló az ENIGMA, hiszen hiteles szakemberek válaszolnak a legfontosabb kérdésekre és osztják meg véleményüket, avagy kutatási eredményeiket a legszélesebb közönséggel. Mindazonáltal tiszteletben tartja a szabad véleményalkotást és megadja a lehetőséget a szellemi horizontunk folyamatos tágítására. A műsorkészítők elképzelései szerint minden adás informatív, tényfeltáró jellegű, amely komplex képet ad az aktuális témáról. Szó lesz többek között az atlantiszi civilizációról, az egyiptomi misztériumiskolák beavatásairól, az ufókról és az 51-es körzetről, Hitler és Sztálin okkult háborújáról, Raszputyinról és a mágiáról, a Bermuda háromszögről, a maják próféciáiról, asztrológiáról, a 2011-es évben várható sorsszerű hatásokról, az előttünk álló korszakváltásról, a szellemtudományos jelenségekről, Mária-jelenésekről, Pio atyáról és a stigmákról, halálközeli élményekről, alkímiáról és elixírekről, szent helyekről és zarándoklatokról, rejtélyes piramisokról, titkos társaságokról, a Nazca-vonalakról, radiesztéziáról, titokzatos régészeti felfedezésekről, a HAARP projektről, az univerzum megfejtetlen anomáliáiról, láthatatlan energiákról, szellemekről, paranormális jelenségekről: telepátiáról és távolba hatásról, szent ereklyékről, mint a Végzet Lándzsája vagy a Frigyláda, a víz titokzatos tulajdonságairól, a Bibliáról és az apokrifekről, Jézus titkos életéről és az esszénusokról, a Karácsony Szelleméről, ősi rituálékról, spirituális látnokokról és a halál utáni életről. Minden műsorban lesz nyereményjáték, amelyre a szerkesztők e-mailben várják a helyes válaszokat. Sőt, azon megfejtők között, akik minden héten helyesen válaszolnak a feltett kérdésre, havonta egy nagy értékű extranyereményt is kisorsolnak. Az ENIGMA című műsort a FIXHD tévé készíti. A FIXHD TV műsorát keresse a kábelszolgáltatójánál, vagy kövesse nyomon az Interneten. Mindenkit vár a képernyők elé kedden este negyed kilenckor a műsorvezető, Horváth Zoltán! Száraz György Boldog napot!
MEXIKÓ TITKAI Mexikó olyan, mint egy olvasztótégely. Zapotékek, mixtékek, olmékok, maják, aztékok, hogy csak néhányat említsek a mexikói tájakon lakó ősi kultúrák közül. Persze mi indiánokként és primitív bennszülöttekként gondolunk rájuk, holott őseik valaha csillagokból érkeztek a Földre, de ezt már csak mondavilágukban maradt fenn. Ezért övezi annyi megfejtetlen titok az életüket. ŐSKERESZTÉNYSÉG Ahogyan Atlantiszban már megjelentek a kereszténység csírái, úgy a Yucatan-félszigeten ezek tovább fejlődtek és szárba szökkentek. Így amikor a spanyolok megérkeztek Mexikóba, a jezsuita misszionáriusok döbbenten tapasztalták, hogy saját egyházuk hitelveit és rítusait gyakorolják a maják. Például volt ostyájuk száraz kenyérből, ismerték a szűzanyaságot, a keresztelést, a fülbegyónást, a feloldozást, a cölibátust, a böjtöt, a házasság szentségét, a hal és a galamb jelképet, valamint a frigyládát. Ami még misztikusabb, az a kereszt jelképének használata, mely nem csupán a hitnek, hanem a beavatottságnak is a jele volt. Nem véletlen, hogy a térítők igyekeztek minden feliratot lekapartatni a falakról és a kőtáblákról. Amit
lehetett, azt levakarták, amit nem, azt összezúzták, hogy hírmondója se maradjon a tradícióknak. A teokrácia (istenkirályság) is atlantiszi hagyatéknak minősül, amelyet a mexikói népek kivétel nélkül tovább vittek, s ezzel a természetfeletti származás, a földöntúli vallás, jobban mondva, a spiritualitás gyökereihez kanyarodunk vissza. Az égi renddel való misztikus kapcsolat és a kozmikus rendszerbe való betagozódás alapgondolata világlik ki a mexikói hitrendszerekből. ISTENEK VISSZATÉRÉSE A maja szent iratokban olvashatjuk: „egy hatalmas sas, amely oroszlánordítással csapott le az égből. A csőre kinyílt és a hatalmas szörnyből négy idegen alak szállt ki.” Ismét valami ilyesmire számítottak a mexikói indiánok, de nem teljesen így sült el a dolog, ugyanis spanyol misszionáriusok érkeztek a 16. században és fáradhatatlan ügybuzgalommal kezdték el megsemmisíteni a bennszülöttek szent iratai. Mindösszesen három darab maradt meg belőlük: a Drezdai, a Madridi és a Párizsi Kódex. A tolték-azték enigmákra (tikokra) szép példa, hogy az egyik Tolpicin-Quetzalkoatl főpap alkotott egy óriási fallikus követ, amely megmozdult, ha csak a kisujjával érintette az ember, amelyet azonban senki nem tudott megmozdítani, ha egyszerre többen akarták mozgatni. Egyszer felemelkedett az égbe és Hajnalcsillaggá változott át. Állítólag megígérte, hogy 1519-ben visszatér. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy Montezuma, az utolsó azték uralkodó, azért nem szállt szembe Cortezzel, a konkvisztádorral, aki pontosan ekkor lépett partra Mexikóban, mert azt hitte, hogy személyesen a visszatért istennel van dolga. Mexikó egén gyakorta tűntek fel különös égi tünemények. Például 1517-ben az égen éjszakáról éjszakára egy piramis alakú, nagy tűzoszlop égett, amely villámokat és szikrákat lövellt ki, mintha égő hajnalpírből álló eső hullana a földre. A lakandon indiánok, akik csupán három falucskát töltenek meg, a maják leszármazottainak tartják magukat. Hiedelemviláguk annak állít emléket, hogy titokzatos istenek teremtették őket, akik az égben élnek. Az ősatyát egy alkalommal az istenek magukkal ragadták az égbe és ott találkozott a teremtőjével, majd visszatért a nép közé. Eközben a Földön napok teltek el, de számára csak egy-két óra. A GUADALUPEI SZŰZ A legenda arról szól, hogy Juan Diego, egy közrangú megkeresztelt indián 1531. december 9én Szűz Máriával találkozott a Tepeyac dombon. A Szent állítólag azt kérte tőle nahuatl nyelven, hogy találkozásuk helyszínén építsenek apátságot a tiszteletére. A helyi püspök, Juan de Zumárraga, nem hitt rögtön az indiánnak, hanem valamiféle csodás égi jelet kért tőle történetét igazolandó. Ekkor Szűz Mária közölte Juan Diegóval, hogy gyűjtsön virágot a dombról. Mivel tél volt, s virágok nemigen nyílhattak akkortájt, igencsak elképedt a püspök, amikor meglátta Diegónál a csodálatos rózsákat. E csodát tetézte, hogy amikor a rózsák kihullottak az indián kendőjéből, a ruhán visszamaradt Szűz Mária lenyomata. Innen nyert hitelességet a Guadalupei Szűz jelenése. Voltak történészek és a klerikusok, akik kétségbe vonták a Guadalupei Miasszonyunk legendáját. Ők az indiánok megtérítésére szolgáló szimbólumot látták a legendában. Mindazonáltal a guadalupei madonna Mexikó nemzeti szimbólumává vált. Miguel Sánchez,
az első spanyol nyelvű jelenéstörténet szerzője, a Jelenések Könyvében szereplő apokalipszis asszonyával azonosítja a megjelent Szűz Máriát. 1810-ben Miguel Hidalgo y Costilla a „Le a gaz kormánnyal! Éljen a Guadalupei Szűz!" jelmondattal hívta harcba honfitársait a függetlenségi háborújukban. Carlos Fuentes regényíró mondta: "…előfordulhat, hogy valaki egyszer csak már nem tartja magát kereszténynek, de nem tartanak valakit igazán mexikóinak, hacsak nem hisz a Guadalupei Szűzben." 50 EZER ÉVES VÁROSOK Mexikóvárostól nem messze 2600 darab kőtáblát találtak agyaggödrökbe rejtve. A felfedező, William Niven amerikai geológus így nyilatkozott: „Nincs rajtuk semmi, ami megközelítőleg is utalna a korukra. A vésett kövek különös szimbólumaihoz hasonlót sem Mexikóban, sem másutt nem láttam még.” Nem csak az archeológiai, hanem a geológiai emlékek is igazolják, hogy az amerikai kontinens fejlett ősi kultúráknak adott otthont. A kutatások szerint elődeink vagy más idegen népek már több mint 50 ezer évvel ezelőtt hatalmas városokat építettek betonból és kőből. A metropoliszok lakói gyönyörű agyagedényeket, fantasztikus ékszereket és csodálatos freskókat készítettek egykoron. MEXIKÓI PIRAMISOK Piramisok a világ minden táján vannak. Lehetnek lépcsősek vagy simák, szerény méretűek vagy monumentálisak. A mexikói Teotihuacánban található Nap-piramis bizonyos paraméterei megközelítik a gízai Kheopsz piramisét. Funkcióját tekintve pedig annyit lehet róla tudni, hogy egy kozmikus és szakrális építményről van szó. A Nap-piramis mellette található Citadellán pitagoraszi háromszögek, a π értéke (Ludolf-féle szám), a nulla fogalmának ismeretére utaló jelek és a fénysebességnek megfelelő számjegyek (299 792 km/s) fedezhetők fel. Ha pedig a fellegvár és a körülötte álló piramisok arányaira pillantunk, akkor a naprendszer pályaadatit láthatjuk visszatükröződni bennük. Ahogyan fent, úgy lent. Száraz György Boldog napot!
MEXIKÓI UFÓESETEK A tudósok egy része a mai napig vonakodik elfogadni, hogy a világűrből, más bolygókról érkező, értelmes lények látogathatják meg az emberiséget. Más tudósok megengedhetőnek és elfogadhatónak tartják a hipotézist, miszerint „repülő csészealjakon” vagy az „istenek szekerein”, vagyis bolygóközi utazásra alkalmas űrhajókon igenis meglátogathatnak bennünket idegen fajok követei. A szemtanúk és a különféle típusú találkozásokat megélőket pedig aligha lehetne meggyőzni az ufók létezésének ellenkezőjéről. Időről időre mindig is felröppentek azonosítatlan repülő tárgyakról szóló hírek Mexikóban. 1883-ban ufót látott Zacatecas-ban a helyi csillagvizsgáló igazgatója, Jose Bonilla. Elmondása szerint fénylő testek vonultak el a Nap előtt. 1975-ben Mexikóvárosban egy beazonosíthatatlan repülő szerkezet megkarcolta egy Piper PA-24 típusú repülőgép alját.
CSILLAGGYERMEK Az 1930-as években egy fiatal amerikai lány nyaralni indult családjával a Copper Canyon vidékére (Mexikó) Chihuaha városától 160 kilométerre. Egyik reggelen elbóklászott és egy elhagyott bányaalagútra bukkant. Az alagút belsejében rálelt egy teljes emberi csontvázra. Ekkor lett figyelmes egy földből kilógó emberi karra. A fiatal lány ásni kezdett. Így talált rá egy kis sírkamrára. A lány mindkét talált koponyát hazavitte az Amerikai Egyesült Államokba. 1998-ban bekövetkezett haláláig magánál tartotta a maradványokat, s csak ezután derült ki, hogy míg az egyik koponya teljesen normális emberi fej, addig a másikon érdekes deformitások és torzulások láthatók. „El akartam kerülni, hogy azzal vádoljanak, kisajátítottam a csillaggyereket, ezért tudósokat kerestem, de szinte senki sem akarta vállalni az alapos vizsgálatot" – magyarázta Lloyd Pye, aki tizenkét éve kapta kézhez a leletet egy mexikói házaspártól. A kormeghatározó vizsgálatok kimutatták, hogy a lelet 900 éves lehet, a DNS-teszt pedig megerősíti, hogy emberi anyától származik, ellenben az apa örökítő anyagát nem tudták beazonosítani. Ahhoz sem fért kétség, hogy a koponya egy gyermeké volt. Így kapott szárnyra az idegen lényről szóló pletyka, s ezzel megszületett a „csillaggyermek" mítosza. A kutatók összedugták a fejüket és tanakodni kezdtek, kitől származhatott a csillaggyermek. Először szóba jött a génhiba lehetősége, azután valaminő ritka betegségre kezdtek gyanakodni, sőt felötlött a szándékos koponyatorzítás, mint kultikus szokás valószínűsége is. Mindazonáltal egyesek felvetették a földönkívüli megtermékenyítés alternatíváját is, hiszen az elmúlt évtizedekben rengeteg beszámolót lehetett hallani az elrabolt és földönkívüliek által megtermékenyített nőkről. Nos, a fiziológiai „rendellenességek” teljesen egyértelműek és önmagukért beszélnek. Egy átlagos ötéves gyermek koponyája körülbelül 1200 köbcentiméter vagy inkább kisebb, ezzel szemben a csillaggyermeké 1600 köbcentiméter. A csontszerkezete könnyű, de erőteljes, a homloküreg hiányzik, a szemek összeérnek, a szemideg feljebb helyezkedik el, míg a koponyaalapi rész sima. A koponya nagyon tartós annak dacára, hogy fele olyan könnyű és sűrűségű, mint a szokványos emberi. A nyaka pedig fele olyan hosszú, mint egy hasonló korú gyermeké. Az egész koponya aszimmetrikus és minden jel szerint nem mesterségesen torzított. A rágóizmok helye meglehetősen kicsi. Eddig összesen tizenegy laboratóriumban elemezték és röntgenezték, de nem jutottak előrébb az anomáliával kapcsolatban. A vélemények megosztják a nagyközönséget és a szakértőtársadalmat egyaránt. Két táborra szakadtak a kutatók. Az egyik csoport William Rodriguez amerikai törvényszéki orvos álláspontját képviseli, aki ritka deformációknak tulajdonítja a 12. században élt gyermek fejének rendellenes fejlődését. A másik csoport egyre kevésbé hisz a nyakatekert és erőltetett hipotézisekben és hajlik afelé, hogy földönkívüli lény lehet a koponya eredeti tulajdonosa. Tehát a csillaggyermeknek „nomen est omen”, azaz nevében a végzete. Az apa faját az úgynevezett nukleáris DNS teszttel lehet meghatározni. Erre a tesztsorozatra 2010-ig kellett várnia Lloyd Pye-nak. A döbbenetes eredmény a következő volt: „Az csillaggyermek apja egy nem ismert faj.” BEVALLOTT ELSŐ TÍPUSÚ TALÁLKOZÁS
Első típusú találkozásnak azt nevezik, amikor az ufó és környezete között nincs kölcsönhatás, vagyis nem észlelni kölcsönhatást. Ilyen történt 2005. március 5-én is Mexikóban. A légierő radarkezelője és egy vadászgép pilótája egyszerre számolta a radaron és az infrakamerákon felbukkanó fényes pontokat. Hivatalosan hat azonosítatlan repülő tárgyat észleltek. Az ügy történelmi jelentőségét az adta, hogy először vállalta fel és ismerte el egy kormány, illetve egy védelmi minisztérium katonai szakértőivel együtt, hogy ufó-jelenséget tapasztaltak. Az esetet igazoló 15 perces videofelvételeket a mexikói védelmi miniszter azzal a kikötéssel bocsátotta Jaime Maussan újságíró rendelkezésére, hogy mindenképpen nevesítse a forrását. Először egy repülő tárgy tűnik fel a radaron úgy 1 óra magasságában. Azután még egy, majd még három. Nagyon meglepődtünk. – emlékszik vissza Ramirez Martinez, az akkor éppen szolgálatot teljesítő radarkezelő. Sokat töprengtek, mik lehetnek ezek az emberi technológiát meghazudtoló repülő szerkezetek, de nem sikerült megfejteniük a katonáknak. Állítólag több órányi videofelvétel készült a mexikói ufókról, de már az is hatalmas eredménynek számít, hogy negyedórányi anyagot hivatalosan (!) a világ elé tártak. Sokak szerint ez számít az első beismert első típusú találkozásnak Mexikóban. Száraz György Boldog napot!
MEXIKÓBAN TALÁLT IDEGEN AZ IDEGENEK NYOMAI A hivatalos tudományos álláspont alapján az írott történelmet megelőző korokról semmi biztosan nem tudunk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nagyjából 5000 évvel ezelőtt történt eseményekről, civilizációkról és a földi életről szinte semmi egyértelműen bizonyítható, tényszerű adat nem áll rendelkezésünkre. Semmi, ami 100%-osan biztos. Ez azonban felvet egy pár megmagyarázhatatlan rejtélyt. Például, hogy a Föld legkülönbözőbb pontjain 5000 évvel ezelőtt vagy korábban élt emberek, hogyan tudtak máig leutánozhatatlan szupercivilizációkat létrehozni. Mert aligha hihető feltételezés, hogy az őskorban élő embereknek a halászat, a vadászat, a gyűjtögetés után saját fejükből, minden átmenet nélkül (!) kipattant a piramisépítés komplett ötlete, a tökéletes istenkirályságok alapításának a gondolata, a máig értelmezhetetlenül bonyolult nyelvek és nyelvjárások garmada, a csillagászati pontosságú építkezés és a számítógépes korral vetekedő időszámítások, a bolygók pályáinak és méreteinek ismerete stb. Azután ahogyan haladunk a jelenkor felé, úgy veszítjük el a magaskultúrák minden tudományát és válunk butuska, analfabéta emberekké. Egészen a 19. századig a társadalmunk 90%-a elmaradott és csökevényes szellemi képességekkel rendelkezett. Úgy tűnik, hogy léteznie kellett egy kész, még a mai technológiai színvonalunkat és a jelenlegi tudományunkat is meghaladó tudású civilizációnak vagy akár több, emberiség előtti műveltségnek, amelynek néhány titkát megörököltük, de már nem emlékszünk vagy nem emlékezhetünk vissza a velük való kapcsolatra, s nem férünk hozzá ahhoz a tudáshoz. Feltételezem, hogy ha emberi tudásról lett volna szó és akkoriban létezett volna írás és faragás, akkor valamicske emlék fennmaradt volna. Logikusnak tűnik az a hipotézis, miszerint nem emberek, vagy nem a mai emberek, hanem egy számunkra idegen kultúra tudását rejtik és tükrözik Egyiptomtól Mexikóig, tulajdonképpen minden kontinensen, a földi nagy múltú spirituális kultúrák.
Nem zárható ki, illetve nem cáfolható, sőt ha jobban belegondolunk, akkor inkább valószínűsíthető, hogy földönkívüli civilizáció keze van a történelemelőtti emlékeink megalkotásában, létrehozásában. Az amerikai Zecharia Sitchin és a svájci Erich von Däniken vált a paleoasztronautika, vagyis a kőkori űrutazás elméletének élharcosává. Däniken 26 könyvet írt a témáról, amelyet 32 nyelvre fordítottak le. Indiában, Egyiptomban, Peruban és Mexikóban bárki megcsodálhatja a monumentális, ultraprecízen épített, asztrofizikai ismereteken alapuló és funkciójukat tekintve máig megfejthetetlen rendeltetésű alkotásokat. Ezek után nem túl elrugaszkodott ezeken a vidékeken idegenek után nyomozni. IDEGENT TALÁLTAK MEXIKÓBAN 2009 augusztusában az egész világot ámulatba ejtette egy videó. A képsorokat az egyik mexikói tévécsatorna adta közre. A videón egy földönkívülinek tűnő lény látható, melyet két évvel korábban találtak egy farmon. A műsorban az látszik, hogy tudósok és orvosok vizsgálnak egy furcsa, semmihez hasonlítható tetemet. Mindösszesen annyit tudnak megállapítani a zavarba hozott szakértők, hogy egyik földi fajba sem sorolható be a lény, tehát nagyon valószínű, hogy egy idegennel, azaz egy földönkívülivel van dolguk, de ezen kívül semmi konkrétum nem derül ki a lényről. Illetve annyit még sikerült megtudni róla, hogy agya rendkívül fejlett, több belső szerve a hüllőkével rokonítható és fogai gyökér nélkül nőttek ki az ínyéből. Jelenleg a Granadai Egyetemen vizsgálják a preparált hullát. „Én biztos vagyok benne, hogy igazi, és azt bizonyítja, hogy az emberiség nincs egyedül a világegyetemben” – nyilatkozta Jaime Maussan újságíró és ufó-szakértő a Bild című német napilapnak. A szenzáció valójában 2007 áprilisára nyúlik vissza, akkor találta meg ugyanis egy mexikói farmer egyik vadászcsapdájában a különös idegent. Elmondása szerint a földönkívüli még lélegzett, de három óra múlva már nem mozdult meg. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a gyermekméretű idegen azzal hívta fel magára a farmer figyelmét, hogy a csapdába esve visítani, sikongatni kezdett. Amikor a mexikói gazda a csapdához ért, látta a jobb karját szabadítani próbáló idegen lényt. Minden bizonnyal nagyon megrémülhetett a gazda, s nyílván nem szívesen látta a hívatlan jövevényt, ugyanis saját bevallása szerint három órájába telt, mire vízbe tudta fojtani az életéért harcoló kicsi idegent. Ezt követően még két évig dugdosta a tetemet, amely eközben már szinte múmiává aszalódott. Csak ezután döntött úgy, hogy megmutatja a tetemet a mexikói egyetem antropológusainak, akiknek a látványtól igencsak kikerekedtek a szemeik. A vizsgálatok továbbra is folynak, de egyelőre rejtély marad a Metepeki lény ügye. Száraz György Boldog napot!
ATLANTISZ-MEXIKÓ – MI A KAPCSOLAT? Amikor az atlantiszi műveltséget szemügyre vesszük, arra a következtetésre juthatunk, hogy az egész emberi műveltség és kultúra ebből a forrásból ered. Pontosabban fogalmazva, Atlantisz emlékei az idők folyamán szétszórattak a világban, s abból jöttek létre a nagy piramisépítő kultúrák. AZ ŐSHAZA KÉRDÉSE
Figyeljük meg mindjárt az elején a jelképeket és a motívumokat. A szvasztika (napkereszt), a csigavonal, az állatkör (zodiákus) jegyei, az életfa, a sárkányok és egyes furcsa mitologikus szörnyek, az ideografikus írásjegyek, vagy a piramisok mind-mind igazolják, hogy a két kultúra között folytonosság áll fenn. Figyeljük meg a népek múltját! Minden mexikói nép mitológiája kelet felé mutat, ha az őshaza után kérdezik. Legyen az maja, azték, vagy tolték, egytől egyig a boldog őshazát egy tőlük keletre fekvő szigeten jelölik meg. Ezzel szemben az egyiptomi, a kelta kultúrkörben és nem túlzás állítani, hogy az ókori európai és közel-keleti civilizációkban a mitikus eredet irányultsága nyugat. Álljon itt egy idézet Várkonyi Nándortól: „Héraklész oszlopain túl terült el Usziri, Ozirisz országa, Amenti vagy Aaru, a babiloni Aralu, a zsidó Seol, a görög Hádész és Elüszion, a kelta Avalun. „Nyugat felé, Nyugat felé!” (Amenti, Amenti!) - jajveszékelte ötezer éven át az egyiptomi sirató asszonyok kara. Itt, nyugaton volt Jalu, a „második Egyiptom”, Sekhet-Hetep, a „lelkek örök hazája”, ahová a „halál vizén” át eveztek a holtak lelkei az ősi élet keresztjelével, a tau-val díszített bárkáikon. Csodálatos és vágyott haza, mert „a halott abba az országba tér, ahol az istenek fiatalok voltak”. Usziri, az ifjú isten és király uralkodott itt, „Jalu mezőin”, „a szent Amenti földjén”, „a halál vizein túl”. LESZÁRMAZOTTAK A maja-kicse indiánok szent könyve, a Popol Vuh arról számol be, hogy az első emberek keleten, a boldog Paradicsomban éltek, sokféle nyelvük és szokásuk volt. Egy hirtelen eső azonban kioltotta minden tüzüket és elvándorolni kényszerültek. Így igazolódni látszik a diffúzió, vagyis a vándorló kultúrák elmélete. Gyakorlatilag ugyanazokat a karaktereket, intézményeket, vallási eszméket, építészeti formákat találják az Újvilágban Kolumbuszék, amelyek 1500 évvel korábban az antik Európában jelen voltak. Ilyen volt például a szoláris beállítódás, azaz a naptisztelet. Elegendő, ha csak megfigyeljük a tolték, az azték, a maja és az egyiptomi, valamint az iráni szárnyas napkorong-ábrázolásokat, melyekről szinte lerí a közös eredet. Azok a népcsoportok, akiket mi bennszülött indiánokként ismerünk, büszkék a hovatartozásukra és a származásukra. Ők tudják magukról, hogy az istenek, azaz isteni lények leszármazottai. Nem véletlenül alakítottak ki mindent úgy az életükben, hogy az ég felé forduljon, az égből érkezetteket tisztelje és várja vissza. Atlantisz pusztulását követően nyilvánvaló, hogy voltak, akik a Földön maradtak: vagy túlélték a vízözön pusztító katasztrófáját, vagy visszatelepültek a Földre. (Utóbbi esetben azt kell feltételeznünk, hogy egy szervezett kitelepítés előzte meg a kataklizmát.) Akik itt maradtak, vagy visszatértek, kisebb kolóniákat alapítottak a Föld különböző pontjain. Ezek némelyike lehetett a mexikói félszigeten is. Az ősök minden bizonnyal spirituálisan fejlett lények lehettek, akik bizonyos fokú beavatottsággal rendelkeztek, máskülönben aligha tudtak volna megteremteni egy civilizációt. CSILLAGTÖRVÉNYEK Az időszámításnál megtaláljuk a Nap, a Hold, a Vénusz központi szerepét és az egyes állócsillagokat, melyek mozgása több millió éves ciklusokban is precíznek bizonyultak. Mindez bizonyítja, hogy a természeti folyamatok és a matematikai-csillagászati tudásuk szoros rokonságot mutat az atlantiszival. A mexikói protokultúrák is kiszámolták a spirituális fejlődésük egyes ciklusainak időtartamát. Ismerték a kozmikus évet: 25920 év és a kisebb periódusokat, vagyis tudták, mennyi idő áll rendelkezésükre ahhoz, hogy egy-egy tudatszintet
elérjenek és megvalósítsák földi terveiket. Az sem volt előttük titok, hogy ahogyan egyszer jöttek, úgy majd megadott csillagállásoknál távozniuk is kell. Tudták, hogy kultúrájuknak egyszer bealkonyul, s akkor dönteni kell: ki megy, és ki marad. Ahogyan az atlantisziaknak is ki kellett települniük a Földről, mert már elérték a kozmikus szellemiség kívánt fokát, úgy a majáknál is eljött ez az idő az i. sz. 9. században. Tehát mindkét kultúra csak hírmondókat hagyott maga után: piramisokat, hieroglifákat és szellemi energiamintákat. FÖLDÖNKÍVÜLI KAPCSOLATOK Az atlantidák ismerték a természet titkait, az alkímiát és a mágiát, melyet későbbi korokban a mexikói kultúrák is alkalmaztak. Ők még szorosabb kapcsolatban voltak az angyalokkal és az istenként tisztelt földönkívüliekkel. Számukra az élet egy átlátható massza volt, ismerték a létsíkokat és az őrzőket. Képesek voltak kommunikálni felsőbbrendű lényekkel: angyalokkal és mesterekkel. Számukra természetes volt, hogy az univerzumban milliónyi létforma él és fejlődik, akik közül többel aktív kapcsolatban álltak mind az atlantiszi, mind a mexikói kultúrák. Olyannyira így volt ez, hogy az indiánok ősei pontosan tisztában voltak azzal, hogy melyik csillagrendszerből érkeztek ide űrhajóikkal és néven nevezték vezetőiket, az őshazájukat és reménykedtek a visszatérésben. Kijelenthetjük, hogy az ősi mexikói kultúrák java földönkívüli volt, miként az atlantisziakat sem nevezhetjük éppen egy földhöz kötött népnek. Természetesen nem említhető az atlantiszi szuperkultúra egy lapon a későbbi mexikóiakkal, de valószínű, hogy sok mindent átvettek tőlük, minthogy kultúrhéroszaik, isteni beavatottjaik között tisztelhettek olyanokat, akik még bírtak az atlantiszi kontinens hajdani tudományával. Elképzelhető, hogy egyes lények átemeltek bizonyos mágikus és technológiai ismereteket a későbbi mexikói civilizációkba, hogy ezzel segítsék a későbbi népek felemelkedését. KRISTÁLYKOPONYÁK Úgy hírlik, hogy az atlantiszi főpapok tudásuk legjavát beleprogramozták a Kristálykoponyákba. E tudás kozmikus információkat jelent, ezáltal természetfeletti hatalmat adhat birtokosa számára. Az atlantiszi beavatottak krémje holografikus módszerekkel tárolta el a mágia szent titkait és mindazt a megszerzett tapasztalatot, amelyet ők halmoztak fel a Lét Fellegvárában. Később a Kristálykoponyákat el kellett rejteni, mert az uralkodócsaládok között viszály tört ki, s félő volt, hogy egy feketevérűeknek nevezett vérvonal tagjai megkaparintják a szentséges ereklyéket és önös célokra használják fel azokat. Ezért voltak Koponyák, melyeket a legnagyobb őrizet alatt titkos helyekre szállítottak és évezredeken keresztül oltalmaztak. Így jutott el néhány Kristálykoponya Mexikóba olyan szent helyekre, ahol csak az arra méltók közelíthették meg őket és meríthettek a rezgéseikből. Száraz György Boldog napot!
A RÓMAI BIRODALOM BUKÁSA A BUKÁS ELŐZMÉNYEI Kevesen tudják, hogy a Római Birodalom kiválasztott lelkek leleményét és tehetségét tükrözi. E méltatlanul elfeledett rendszert sem az emberi intellektus ihlette, hanem a spirituális intelligencia tervezte és építette fel. Mindez mikor történt? Az i.e. 3. századra Róma, az egykori városállam, az „olasz csizma” ura lett és fokozatosan a Mediterraneum vezető
hatalmává lépett elő. A köztársaság azonban csakhamar válságba jutott. Polgárháborúk, majd diktatúrák következtek. Ezek után pedig beköszöntött a császárság kora. A császárok között voltak zsarnokok és bölcsek, híresek és hírhedtek, Flaviusok és Antoniusok, végül a katonacsászárok érája (192-284). Elterjedt a kereszténység, minekután Ízisz és Mithrasz kultusza egyre jobban kiszorult a városokból. Apránként felépült az egyházszervezet. A Római Birodalom utolsó két évszázada nem egyszerűen a feltartóztathatatlan hanyatlás korszaka, hanem a klasszikus ókor utolsó kétszáz éve és a középkor nyitánya. Nem csoda, ha a millió szálon futó és sokszor titkos eseményeket az utókor nem képes áttekinteni. A hatalom fenntartás a 3. század végén már csak a hadsereggel volt biztosítható. A hadsereg vezérei váltak a politika alkotóivá. Diocletianus politikai, gazdasági és vallási reformokat vezetett be. Constantinus a császári hatalom koncentrálására fókuszált, s elfogadta a kereszténységet. Róma lassacskán elveszítette kiváltságos helyzetét. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy 331-re Constantinus új fővárost emeltetett a Boszporusz partján fekvő Büzation helyén, Constantinapolist. Így billent el a birodalom súlypontja keletre. 313-ban Mediolanumban (Milano) rendeletben deklarálták a vallásszabadságot. Ennek nem titkolt célja az egyház (ekklészia) születésének elősegítése volt. A 325-ben összehívott niceai zsinat egyetemes, azaz ökumenikus volt. A katolikus (egyetemes) egyház innentől kezdte magát egyedül igazhívőnek hirdetni, amiből elkerülhetetlenül következett az eretnekség megjelenése. A halálos ágyán maga a császár is felvette a kereszténysége, így 337-ben a kereszténység győzedelmeskedett a többi vallási felekezet felett. A Constantinusok után a Valentinusok (364-378) következtek. Nekik már egy újabb ellenséggel kellett farkasszemet nézniük: a gótokkal. Amikor 378. augusztus 9-én Valens katasztrofális vereséget szenvedett, akkor megkezdődött a Római Birodalom lassú agóniája (haldoklása). RÓMA VÉGNAPJAI Népvándorlás: A gótok lázadása elindította a népvándorlást, ami észak-déli és kelet-nyugati mozgást jelentett. Ebben germánok, szlávok, türkök és iráni népcsoportok vettek részt. Később a magyarok és a vikingek vándorlásainak lehetünk tanúi. Magának a népvándorlásnak gazdasági és éghajlati okai voltak. Az éghajlat felmelegedése miatt a hunok új legelők után néztek. Ez felbátorította a kínai Han-dinasztia hadjáratait. A vándorló törzsek pedig maguk előtt hajtották ellenfeleiket a „népek országútjának” nevezett, Urál és a Kaszpi-tó közötti földsávon. A germánok délebbre kezdtek vándorolni. A nemzetségfők komoly katonai kísérettel rendelkeztek és hatalmas törzsszövetségeket alkottak. Wulfila gót püspök lefordította gót nyelvre a Bibliát és a népét az eretneknek számító ariánus kereszténységre térítette. (ariánusok jelentése: kiváltak) Kettészakadás: Nagy Theodosius (379-395) császárnak sikerült békét kötnie a gótokkal. Ez lehetővé tette számukra, hogy letelepedjenek a birodalomban oly módon, hogy állami önállóságukat megőrizzék. A császár szövetségesnek (foederatianak) ismerte el őket és vezetőjük felvehette a király címet, mi több, alattvalói fölött teljesen szabadon rendelkezhetett. A császár minden tőle telhetőt elkövetett birodalma bomlását ellensúlyozandó: legyűrte az ellencsászárokat, megerősítette a kereszténységet (nyílván az arianizmus ellenében), végül 394-től államvallássá emelte az „egy igaz katholikus vallást”. Megerősítette a limeseket (határvonalakat) és kemény adókat vetett ki. Ez utóbbi tette pattanásig feszítette a társadalom
idegeit. Végrendeletében két kiskorú fiára, Honorius-ra és Arcadius-ra bízta a birodalmát. Ezzel a lépésével gyakorlatilag kettévágta a Római Birodalmat. Nyugatrómai Birodalom: Ezután törtek a nyugati gótok Itáliára. Az új székhely Ravenna lett. A germánok beszivárogtak és letelepedtek a birodalomban. 406. december 31-én a vandálok, a burgundok, az alánok és a svévek tömege átkelt a Rajnán és lerohanták a birodalmat. Ekkor foederatinak nyilvánították a barbárokat és nekik adták a földek egyharmad részét. Gyakorlatilag Gallia és Hispánia barbár kézre jutott. Honorius kivégeztette a vandál származású Stilichot, mire föl válaszul a vandálok 410-ben kifosztották Rómát. Ez pszichikailag hatalmas fegyvertényt jelentett. A birodalom lakossága kezdett kételkedni az uralkodó és Róma megdönthetetlen erejében. A nyugati gót királyság (Galliában) lett az első független állam a birodalmon belül. Theodorik volt az első királyuk. Mind a burgundok, mind a vandálok államot alapítottak az 5. század elején. Előbbiek a Rajna mentén, utóbbiak Afrikában. Az évszázad ütközete: 420 körül a birodalom keleti határaihoz megérkeztek a hunok. Központjuk a Kárpát-medence lett. II. Theodosius keleti császárnak még sikerült Attila (434453) seregeit elhárítania. Ekkortájt Rómát a pannóniai főparancsnok, Aetius kormányozta. Ő barbárokkal szövetkezett a hunok ellen. Így érkezünk el a 451-es catalaunumi csatamező színhelyére. Az „évszázad ütközetét” Róma színeiben Aetius nyerte meg. A lezárás: Végül az ezeréves tapasztalatok sem voltak elegendőek, vagy talán az isteni terv rendelte másképp, mindenesetre a barátságos barbárokkal védőövezetet létrehozni kívánó tendenciák csődöt mondtak. 455-ben vandál támadás indult Róma ellen. Ismét kifosztották az „örök várost”. A római seregek feletti hatalom a barbár hadvezérek kezébe került, akik élve hatalmukkal kényük-kedvük szerint szabták meg a császárok valamennyi mozdulatát. 474-ben a pannóniai Orestes fiát, Romulus Augustulust tette császárrá. Odoaker, az „itáliai hadseregparancsnok” azonban megölette Orestest és a gyermeket elfogta. Ámde nem lépett a helyébe, hanem kérte a keleti uralkodótól, Zénóntól, hogy ismerje őt el patríciusnak. Odoaker dölyfében Itália Királyának hívta magát, s az augustusi jelvényeket Zénónnak adományozta. Még egy rövidke ideig Sygarius tartotta magát Galliában, miképpen Nepos Illíriában, de ez már nem nyomott sokat a latban. Odoaker végül elűzte az utolsó római császárt. Ezzel a Nyugatrómai Birodalomnak 476-ban végképp bealkonyult, Róma elbukott. Száraz György Boldog napot!
