A korábbi évekhez hasonlóan az elmúlt novemberben is nálunk ülésezett

A korábbi évekhez hasonlóan az elmúlt novemberben is nálunk ülésezett

a Centrálkonferencia Teológiai Bizottsága. A Közép és Dél-Európai Centrálkonferencia Teológiai Bizottságának elnöke Helmuth Nausner osztrák szuperintendens, részünkről Hecker Frigyes szuperintendens és Wladár Antónia szolnoki lelkész vett részt a bizottság munkájában. ,-

* Püspöki kerületünk, a Közép- és Déleurópai Centrálkonferencia 10. konferenciáját tartotta 1985. március 13-17. között a svájci Zürichben. Nyolc európai ország metodista egyházának mintegy nyolcvan küldötte vett részt ezen a konferencián, hogy Egyházunk szolgálatáról, küldetéséről, ennek örömteli lehetőségeiről és megpróbáltatásairól tanácskozzon, hálát adva és elkérve az Egyház Urától a jövőbe vezető utat. Egyházunkat Hecker Frigyes szuperintendens, Wladár Antónia lelkész, Herczeg Márta és Hanula Lajos laikus testvéreink képviselték.

* lsten iránti hálával és nagy örömmel voltunk együtt augusztus 18-án é§ 19-én Kaposváron, új imaházunk avatásán. örömmel láttuk vendégül ezen a két napon a környez6 gyülekezeteinkből és a Budapestről érkezett testvéreket. Régi épületünket a város rendezése miatt bontották le, de csodálatos volt látni és átélni lsten gondoskodását gyülekezetünk új otthonáról. Sok testvérünk fáradhatatlan munkásként dolgozott, többen komoly anyagi áldozattal járultak hozzá, hogya régi épületet minél előbb átalakítva, felújítva birtokba vehessük. Vasárnap délelőtt.{!mre Gyula testvér hirdette az igét. Délután került sor az imaházavató istentiszteletre, melyet Hecker Frigyes szuperintendens testvér tartott. Igehirdetésének alapja a Lukács 18:9-14 versei voltak. Legyen ez az imaház a bűnbánat és megújulás helye, hogy lsten nevére minden térd és szív meghajoljon, hogy az Ö dicsőségére éljünk, szolgáljunk hűséggel, életünk minden napján. Vendégeink voltak a helyi gyülekezetek lelkészei és gyülekezeti testvérek.

* A szokásos augusztus 20-i csendesnapokat komoly munka, az építkezés betejezórnunkál előzték meg az idén Nyíregyházán. A csendesnapok témája a Jézus visszajövetelével kapcsolatos események volt. Az előadások után bibliakörökben voltunk együtt, délután pedig lehetőség nyílt a testvéri csoportos és magánbeszélgetésekre. A közös találkozót igehirdetés vezette be, és a felmerült kérdéseket közösen megbeszéltük. A nap evangélizációs istentisztelettel zárult. Hálásak vagyunk az Úr gazdag áldásaiért.

f

I ~.

!

Sztupkai Mihály

101

A szegedi gyülekezet jubileuma

Évi konferenciánk után, június 16-án, szerény keretek között ünnepelte meg gyülekezetünk azt, hogy 70 évvel ezelőtt Jakob János prédikátorunk Bács-Szenttamásról Szegedre látogatott és itt missziói munkát kezdett. Ebből az alkalomból dr. Franz Senetet zürichi püspökünk és Hecker Frigyes szuperintendens testvérünk meglátogatott bennünket. Az ünnepi istentiszteleten Vargha István az Állami Egyházügyi Hivatal titkára, dr Bartha Tiborné református lelkész, Papp László református lelkész és Révész Arpád baptista lelkész is részt vett. A szegedi baptista énekkar két értékes számmal tette szebbé ezt az alkalmat. Az istentisztelet után a .szöcedíek" magyarosan megvendégelték a vendégeket. Szabó Andor

A

J nagYI rendt szám' I:

tunka

hazai J meg,

A SZABADKERESZTYÉN GYÜLEKEZET HíREI Az elmúlt év Urunk szeretetéből kegyelmének újabb éve volt. Érdemtelenül nagyon sok áldásban, kegyelemben részesültünk. Gyülekezeteink bibliai jó rendben épültek, gyarapodtak, gazdagodtak szellemi kincsekben és taglétszámban. lsten kegyelméből teljes szabadságban végezhettük lélekmentő szolgálatunkat az Úr dicsőségére, embertársaink, s a társadalom, szeretett magyar hazánk felvirágoztatására. Az elmúlt évben egész életvitelünk alaphangját az az igei üzenet határozta meg, hogy naz Úr közel, legyetek készen, áron is meg véve az alkalmat, lámpá-

Lelkigondoz6i bes7.élgetés az iflúsági táborban.

103

osz bíz: ima kier ünr ház lyi,

"Kri cigÉ

Szu nerr lan tün~

test, új o

Három korosztály egy közösségi kiránduláson.

saitokból az olaj ki ne fogyjon: mert az a szolga boldog, akit az () Ura, amikor visszajön, az O munkájában, hú szolgálatban talál." Az egész világon a szeretet sokakban meghidegül, a bomlás és szétesés nyomasztó tényei láthatók. Az emberi élet egyre veszélyeztetettebbé válik, fokozódtak az erőszakos cselekmények. Emellett a mindennapi élet, a megélhetés gondjai is súlyosbodtak. Ebben az életszituációban gyülekezeteink a megnövekedett felelősség igényeinek megfelelően igyekeztek a "béke" követei lenni. Ennek a békesséqnek az áldása áradt a családi otthonokra, a szülő-gyer­ mek kapcsolatra, munkahelyeinken normalizálta a munkatársi viszonyokat, a társadalomban, a közéletben .só" -ként hatott. A népek, nemzetek közötti feszültségek megoldásában hisszük, hogy hathatós segítség minden időben az imádság. Csupán "csepp a tengerben", de mégis szeretetünk és együttérzésünk jeiét mutatta az afrikai éhező népeknek nyújtott szerény anyagi segítség. Hazánk határain belül szolgálatunk továbbra is jelentős mértékben irányult az elmaradottabb néprétegek és a cigányok megsegítésére, jobb beilleszkedésük előmozdítására. Példaként - követendő példaként! - említjük azt a kedves cigány házaspárt, akik kemény munkával előbb kijárták az általános iskola 8

104

osztályát, majd szorgalmuk gyümölcseként ma már a sütóipari szakmunkás bizonyítvány is a kezükben lehet! Gyülekezeteink szellemi- és taglétszámának növekedésén túlmenóen, imaházaink külsó és belsó szebbé tétele is nagy örömünkre szolgált. Ezek közül kiemelkedó esemény volt Ozdon 198
I' I \

Gyermekek karácsonyi szolgálata - 1984.

105

melyeket Budapesten a hónap elsó vasárnapján és Debrecenben a hónap utolsó vasárnapján tartottunk. Ilyenkor sok új megtérésnek és megújult hívőnek örvendeztünk, velük együtt magasztaltuk a kegyelem Istenét. Kiemelkedő alkalom volt, amikor kijevi hívő elöljáró testvérek szolgáltak Debrecenben. Nagy örömöt jelentett számunkra Viczián János baptista egyházelnök és feleségének debreceni látogatása. Kétnapos szolgálata a Szent-földön készített diaképek bemutatásával, nagy áldást jelentett számunkra. Az. Evangéliumi Pünkösdi Gyülekezettel rendszeresen közös istentiszteletet tartottunk. Nyugati vendégeket is gyakran láttunk vendégül. Testvéreink jöttek Angliából, az USA-ból, az NSZK-ból, Ausztriából és Svájcból. De volt egy látogatónk, akinek szolgálatáról külön kívánunk szólni.

Nicky Cruz Budapesten

A kábítószeresek megmentésére irányuló munka és szolgálat már hazánkban is társadalmi ügy lett. Nicky Cruz, akinek élete összeforrott a kábítószeresekért folytatott küzdelemmel, 1985. április 21·én érkezett Budapestre. Vasárnap és hétfón este a Kerepesi úti "Kis Szent Teréz" római katolikus templomban prédikált. Nagyon sok ember - köztük sok csöves, szakadt, kallódó fiatal jött el meghallgatni Nicky Cruz szolgálatát. Lebilincselő szavakkal mondta el,

hOl;

eml sok mar Nicky Cruz fogadása a repü16téren.

106

utc~

~o

"

0'

Dr. Szakács József és Nicky Cruz útban a Kis Szent Teréz templomhoz (Fotó: Koós).

hogyan ragadta át ki lsten szeretete a bűn világából, hogyan született új emberré az evangélium által. Az általa hirdetett ige utat talált a szivekbe, és sokan döntöttek Jézus Krisztus mellett. De jó lenne, ha mindenki meg tudna maradni a "keskeny úton"! Hét!9lL.Q§llelátt Nicky Cruz E EvangéliLJmi Pünkö~9USözö_ss{lg __9iz:~H§ utcai imaházában siU:lMib körú hallgafüsig elott ismertette azokat a.. tapasz...... _. __ .--.........

---

~

~

._._~, .. ..-",-.,

-_

_

107

Nicky Cruz hallgatósága a Kerepesi úton.

talatokat amelyeket az elveszettek közötti munkában közel két évtized alatt szerzett. Előadása egyben felhívás is volt minden keresztyén számára: az idő sürget, a problémák egyre égetőbbek itt is, az Úr hívása és parancsa szerint segítenünk kell a nyomorúságba jutottakon! Örömmel kínáltuk megvételre a "l5és és kereszt" c@ú érdekes könyvetés al_Q.L.!<.§Qill?~LBibiL~, hogy az így befolyt összege; új im8Jiaiun-k-építesére,~ illetve a kallódók felé irányuló misszióra fordíthassuk. A kábítósok, csövesek közötti munka számunkra egy új, ismeretlen terület. ~kl Cru.~.már hosszú évek óta dolgozik közöttük. Felajánlotta segítségét, hogy a jövőben dolgozzunk együtt. Hisszük, nagy ezsiRerülni is fog, és Krisztus evangéliuma eljuthat az itthoni "szakadtak" kQ~tJ§,_hogy sokakat megmentsen az lsten országa, az örökkévalóság számára!

* Hálásak vagyunk Istennek, hOC1Y mi is ellátogathattunk külföldön élő testvéreinkhez. Romániában, az NSZK-ban, és az USA-ban találkoztunk kedves, az Úrtól áldott életű testvérekkel Itthon hat alkalommal volt bemerítésünk, folytatódott a biblia-iskolai sorozal s megtartottuk táborozásainkat is.

* 108

I

~"

"

"

Bemerítés Budapesten.

Zenés bizonyságtétel Miskolcon.

109 ~

rl

Dr. Szakács József SZET elnök hozzászól a választókonferencián.

Man

vi/ágas

Ez évben járt le a 12 főből álló Országos Elóijárósági Tanács megbízatása. Az új választást 1985. október 26-án tartottuk meg. A választást előkészítő ülésen részt vett dr. Szakács József a Szabadegyházak Tanácsa elnöke is. A következő öt évre megválasztott e'nökség tagjai: M..a.LQzsán Ján9§~Jnök,

M.~.~~r:...,,!érnelC Jozset c i2<Ó n ia -vezetö, EzenkívüI megválasZtö( ták az Országos Erárjárósági Tanácsot, melynek tagjai: Galambos Gyula, László Tibor, Kőszegi Dániel, Pozsgai József, Gem József, Borsos Lajos, ifj. Budaházi Gyula, Fekete Imre, Kopasz Jenő. Losonczi Tibor, Szúcs Lajos.

"Ol úr

Q

)~i'T'l'~ !-~i

év felé azzal a !-?,',:é n IP,: 'c:':··l~>-:k. hogy "aki elkezdte ~k az O rnunká':' " az végn8z ,::, v,S;:' ct r< 13ztUS r.anara"

Marozsán János elnök (középen), Mézes Uszló f6tltkár (balról) és Galambos Gyula OET tag.

"... hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki sötétségből az világosságára hívott el titeket!" (1Pt 2: 9). Marozsán János "elnök-'

O csodálatos

Mézes László

.

fÓíitl<~r

-

111

Szavazás a II. Vezetöségválasztó Országos Gyülekezeti Munkáskonferencián.

, "KÖZÖSSÉGÜNK VAN EGYMÁSSAL"

Ném ben áll eg azonban t igen nag) lassankén

máSÖSSZf

nye nem: Többek l Más] személyei adja fel a sal való viszont s:

Újte: kész arra valamit. J nia gyüle erre az ar hogy a jel senek, mi való köze Üitestam. azért kell akartak, : nyilt ellei Az í adják és k lelki jellel

, AZ ÚJSZÖVETSÉGI KÖZÖSSÉG Némelyek úgy látják, hogy az Ótestamentum és az Újtestamentum szemben áll egymással a közösségi és az egyéni felelősség tekintetében. Ez a látás azonban téves. Mert igaz ugyan, hogy az ótestamentumi kijelentéstörténetben igen nagy hangsúly esik Izráelre, mint Isten kiválasztott népére, és hogy csak lassanként szűkül le ez a kör a "maradékon" át a Messiás személyére, de sok más összefüggésből is kitűnik, hogy az Ótestamentum közösségi felelősségigé­ nye nem áll szemben az egyéni felelősség kérdésével, hanem éppen arra épül. Többek között Ákán esete is igazolja ezt (Józs 7,1. vö. Józs 22,20). Másrészt az is igaz, hogy az Újtestamentum a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatot előtérbe helyezi (pl. 1 Kor 5,10), de semmiképpen sem adja fel a közösség gondolatát és igényét. Sőt inkább sürgeti a Jézus Krisztussal való közösség kialakitását, elmélyítését és megőrzését, Ez a közösség viszont szükségképpen létrehozza az egymással való közösséget is. 1. A közösség fogalma és jelentése

Újtestamentumi értelemben azt jelenti két fél közössége, hogy mindkettő kész arra, hogy adjon a másiknak, és arra is, hogy kapjon, elfogadjon tőle valamit. Jó példa erre a 2 Kor 8,1-5, amelyben Pál példaként állítja Macedonia gyülekezeteit (Filippi, Thessalonika stb.) a korinthusiak elé. Jó oka van erre az apostolnak, hiszen a macedoniai testvérek "sok könyörgéssel kérték", hogy a jeruzsálemi gyülekezet részére szervezett gyűjtésben ők is részt vehessenek, mint adakozók. Ugyanis ők ezt tekintették a jeruzsálemi gyülekezettel való közösségre jutás útjának. Ugyanez az elv gyakran megfigyelhető az Újtestamentum lapjain. Vegyünk még egy példát: A korinthusiakkal szemben azért kell védekeznie Pálnak, mert ők a vele való közösségből csak kapni akartak, adni nem voltak hajlandók. Az ilyen "egyoldalú közösség" hamar nyílt ellenségeskedéshez vezet (1 Kor 9,1-11). Az úitestamentumi közösségben természetesen nem mindig ugyanazt adják és kapják a felek. Az egymás közötti közösség gyakorlása során gyakran lelki jellegű ajándékok képezik az összekötő kapcsot, néha viszont anyagi-lelki

115

értékeket adnak egymásnak. Ilyen esetről ír Pál a korinthusiaknak: "Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?" (1 Kor 9,11) 2. A közösség eredete Ezt a közösséget a Szentlélek teremti. A 2 Kor 13,13-ban a "Szentlélek közössége" kifejezés a "Szentlélek által teremtett közösséget" jelenti. A Fil 2,1. is így értendő: "Ha a Lélek valóban közösséget teremthet". Sokkal többről van tehát szó, mint a szokásos emberi közösségek esetében, melyeket a közös érdek, a közös érdeklődés, a rokoni szálak vagy a kellemes időtöltés reménye hozott létre. Így érthető, hogy az újtestarnentumi közösség az első gyülekezet egyik legmegbízhatóbb ismérvévé lett: "És foglalatosak valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben" (ApCs 2,42). 3. A közösség területei a) Az embert Isten először Jézus Krisztussal való közösségre hívja el (1 Kor 1,9). Ez egyben az Istennel való közösség megteremtését is célozza. b) A Krisztussal közösségben élő hívők egymással is közösségbe kerülnek. A közösségnek eme két területe elválaszthatatlanul összetartozik. János erről így ír: "Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal" (1 Jn 1,3). Néha a közösség eme két területét Isten gyermekei megpróbálják szétválasztani. Az Újtestamentum egyértelmű tanítása viszont az, hogya Krisztussal való közösséget az emberekkel való közösség megromlása tönkreteszi. Ez a jelentkező veszély késztette Pált arra, hogy így írjon: "Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre. Kérlek azonban titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy ... ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben" (1 Kor 1,9-10. vö. 11-13. vers). 4. A közösségbe való belépés Az újszövetségi közösségbe való belépés a megtérés és bemerítkezés által történik. A Krisztusba való bemerítkezésnek (Gal 3,27fa) egyben a bemeritő újszövetségi gyülekezetbe való betagolódást is jelentenie kell (ApCs 2,41). Nem történhet ez másképp, hiszen a gyülekezet Krisztus teste (pl. 1 Kor 1,13/a). A fenti igazság elhanyagolásából született meg az a többfelé észlelhető gyakorlat, hogy a bemerítés nem jelenti egyszersmind a bemerítő közösségbe 116

való beta általában kezet teol az ő (Pét mintegy h Es ez tette. Az úi ség"-ról. l nak: ,,A h közösségű

közösségü A bel átéli a K Ilyenkor k is a golgo: Az ,,\ hogyamá nek megn Aköz közösségüt. cselekedjűt

van, közöj

A kö: hatékony. Az új eltérő móc úgy tekint egymásna: apostoloki jobbjukat 1 a kiirűlme: A "bl A kő: segíteni, a közösségb

ml

l.~"

r

lek Fil

téa

való betagolódást is. Ez a sajnálatos gyakorlat messze esik a baptista (és általában a szabadegyházi közösségek) teológiájától, mint ahogy az első gyülekezet teológiáiától és gyakorlatától is távol állt. Hisz ott: "akik örömest vevék az ö (Péter) beszédét, bemerítkezének, és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek" (ApCs 2,41). Es ez a csatlakozás a helyi (földi) gyülekezethez való csatlakozást jelentette. 5. Élet a közösségben

ial,

Az úrvacsoráról gyakran szoktunk úgy beszélni, mint "úrvacsorai közösEnnek úitestamentumi alapja van, hiszen Pál így ír a korinthusiaknak: "A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegűnk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?" (1 Kor 10,16) A bemerítés által közösségbe lépő ember az úrvacsorában újból és újból átéli a Krisztussal és testvéreivel való közösséget és megerősödik abban. Ilyenkor különleges lehetőség adatik a megrongálódott közösség korrekciójára is a golgotai kereszt alatt. Az "úrvacsora" és a "közösség" fogalma annyira közel van egymáshoz, hogy a már idézett ApCs 2,42-ben teljes azonosításukra kerül sor: "a kenyérnek megtörésében, a (nem: és a!) kőzösségben". A közösség puszta hangoztatása végzetes öncsalás: "Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, de sötétségben járunk, hazudunk és nem az igazságot cselekedjük. Ha viszont a világosságban járunk, amint ö maga a világosságban van, közösségünk van egymással..." cl Jn 1,6-7)

,á-

6. A közösségben végzett szolgálat

I

ség"-ről.

yik

"a

(1

ül-

lOS

: is

llS-

Ez "lki re.

;on

tal itő

l). or

A közösségnek nem csupán befelé irányuló ereje és áldása van, hanem hatékony a kifelé irányuló szolgálatban is (Filem 6). Az újszövetségi közösségben az eltérő munkaterületen, eltérő közegben, eltérő módszerekkel dolgozó emberek összhangban dolgozhatnak, ha közben úgy tekintik önmagukat, mint akik Krisztus tulajdonát képező munkatársai egymásnak (1 Kor 3,9). Ily módon juthatott egységre Pál a jeruzsálemi apostolokkal. Erről így ír: "És elismervén a nékem adott kegyelmet, bajtársi jobbjukat nyújtották nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ök pedig a körülmetélés között prédikáljanak" (Gal 2,9). A "bajtársi jobb" itt a közösség vállalásának kifejezése. A közősségben végzett szolgálat célja: olyanokat is közösségbe hívni és segíteni, akik még (vagy már) nincsenek benne. Emellett állandó feladat a közösségben meggyengültek erősítése (vö. 1 Jn 1,3).

tő

be 117

7. Az újszövetségi közösség kizárólagos Ez a közösség nem tűri a kompromisszumot, a megalkuvást. Sokszor éppen ennek esik áldozatul. Ez a veszély minden idők újszövetségi közösségét fenyegeti. Ezért ilyen határozott Pál: " ... nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkellegyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei. Vagy haragra ingerelJük az Urat? Avagy erősebbek vagyunk-é nálánál?" (1 Kor 1O,20/b-22) Ez természetesen nem jelenti a lélekmentéshez szükséges kapcsolatteremtés tiltását. Dr. Almási Tibor

Akc Jeruzsále ványait é hogytani elmennel erőt kapt. határáig' Eza zett "ami juk, hog együtt in áradó és I té tegye ( dendő P: Szentléle és eszetel

A GYÜLEKEZET, MINT KÖZÖSSÉG

megvalós

Akoinónia (= közösség, résztvevés, részvétel, részesedés) szó értelmezését a "közösség" jelentésében lássuk az értelmező szótár szerint. Közösség = közös élet, vagy munkaviszonyok között élő, illetve közös eszmék, célok által egyesített emberek csoportja. A másik görög szó: eklézsia. Jelentése: népgyűlés, néptömeg, keresztyén gyülekezet, gyülekezeti összejövetel. A felsorolt jelentések közül a "keresztyén gyülekezet" meghatározást emeljük ki. Így a félreértéseket megelőzve rögzíthetjük, hogy nem minden gyülekezet közösség, dea keresztyén gyülekezetnek mindig közösségnek (élő organizmusnak) kell lennie, mert ha nem az, vagy nem lett azzá, akkor sem nem keresztyén, sem nem hívő, sem nem gyülekezet! Ki kell rekesztenünk minden félreérthetőségetés ki kell zárnunk minden tévedést. Ezért, mintegy a cím teljesebbé tételére hangsúlyossá teszszük, hogy keresztyén gyülekezetről beszélünk, mint közősségről.

szóló pili lek Isten ..tanulatl idézetét. Szentléle beszédnel kozott ho után azor téséheze tést. A f; megváltó

bűnbána!

prédikáci

táserre~

Kerc

lani és b

I. Hogyan született meg a Krisztusban

hívők

gyülekezete?

Az őskeresztyén gyülekezet megalakulásával kezdi a keresztyénség a közösségi életet. A Szentlélek Úristen, az Ú r Jézus árván maradt tanúit megkereste. Mielőtt megérkezett volna, hogy betöltse őket, megelőzően már egybeszerkesztő titokzatos munkája az igében nyomon követhető eképpen: " ... Ezek válamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt" (ApCs 1 : 14). A gyülekezet - teremtő Szentléleknek ez a megelőző misztikus tevékenysége előkészítője és alapja a keresztyén gyülekezetnek, mint közösségnek. 118

Meglátni bűnt éi

a

búnbocsi

mintegy . raJálták t désben, l engedéln tegyünk? alázatos c AK kegyelerr

L

I

r

A közösségteremtő Szentlélek hatalma vezette egy meghatározott helyre, Jeruzsálembe, a )felső szobába" (ApCs 1 : 13) az Úr Jézus megnevezett tanítványait és a többieket. Krisztus Urunk nem titkolta megáldoztatása előtt, hogy tanítványait gyülekezeti közösséggé, eggyé akarja tenni. Olyanokká, akik elmennek a világba és hirdetik az evangéliumot. Ehhez a küldetéshez "ellenben erőt kaptok) amikor ellon hozzátok a Szentlélek és tanúim lesztek ... a föld végső határáig" (ApCs 1 : 8). Ez a szorongást, félelmet, bezárkózást, kétségeket oszlató Lélek megérkezett "amikor pedig eljött a pünkösd napja". Mindnyájan együtt voltak. Tudjuk, hogy együtt imádkoztak "egy szívvel, egy lélekkel" és éppen erre az együtt imádkozásra, közösségi egységre volt szükség ahhoz, hogy az életükre áradó és őket betöltő Szentlélek bátor, tanúságtevő, egyet hirdető gyülekezetté tegye őket. Mindaz, amit Mesterük megígért megáldoztatása előtt az elküldendő Pártfogójukról, pünkösd napján beteljesedett: »A Pártfogó pedig a Seentlélek, akit az én nevemben küld az Atya) megtanit majd titeket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek" (Jn 14: 26). Ebben a megvalósult ígéretben van a Péter által mondott pünkösdi prédikáció hatalma, bűnbánatra és megtérésre felszólító ereje. A galileai halászoknak a Krisztusról szóló pünkösdi tanúságtételben emlékeztetőjük és tanítómesterük a Szentlélek Isten. »Almélkodtak... és nagy zavarban voltak" (ApCs 2 : 12), amikor "tanulatlan" emberek szájából folyamatosan hallották az idevágó próféciák idézetét. A keresztről való vallástétel pedig olyan hatalommal tört elő a Szentlélek által, hogy a hallgató népgyűlésből, néptömegből »akik hittek a beszédnek) megkeresztelkedtek és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk" (ApCs 2 : 41). Nem valószínű, hogy a prédikáció elhangzása után azonnal felsorakoztak, hogy bemerítkezzenek. Ilyen nagy tömeg alámerítéséhez elég sok idő kell még akkor is, ha minden tanítvány végezte a bemerítést. A fontos az, hogy döntöttek az Úr Jézus mellett és hittel elfogadták megváltójuknak. Valószínű azonban, hogyabűnbánatra és megtérésre szólító prédikáció után csoportos beszélgetésekben, tanítások hangzottak el. Útmutatás erre a kérdésükre, hogy: "Mit cselekedjünk? Keresztyénné az ember életének személyes döntése által válhat. Meghallani és befogadni az Isten igéjét, a Krisztus Jézusról szóló evangéliumot. Meglátni a bűn miatti elveszett (halálra méltó) állapotot, őszintén megbánni a bűnt és hittel elfogadni Istennek, a megváltó Jézus Krisztusban felkínált bűnbocsátó kegyelmét. Ez történt a Péter igehirdetését hallgató gyülekezetből mintegy háromezer emberrel. Amikor hallották a prédikációt, .mintha sziven találták volna őket (ApCs 2:37). Ez már közösség. Egyek voltak a megkeseredésben, a bűnbánatban és a szabadulás utáni őszinte vágyban. Készségesen engedelmeskedtek az útmutató szónak. Nemcsak megkérdezték, hogy "Mit tegyünk?" hanem döntésük engedelmességet is jelentett. Egyek voltak az alázatos engedelmességben. A Krisztusban mindenkinek felkínált megmentő kegyelem, megtartó kegyelemmé lett mindazok számára, akik hittel elfogadták az Úr Jézust szaba119

1

akarok másról tudni, mint a megfeszített Krisztusról" vagy "Mi pedig a megfeszített Krisztust prédikáljuk". Ma sem lehet másként. Kitartóan kell hirdetni és hallgatni a teljes Írás alapján és az apostolok tanítása szerint az Úr Jézus Krisztust, mint megfeszítettet és feltámadottat. A másik jellemző vonás a közösség. Az újszövetségi gyülekezet, Isten új népe, akik közösségben élnek a Krisztus fősége alatt. A közösség összetartó ereje a szeretet. Ez az Úr Jézus új parancsolata: "Szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást" (Jn 13:34). Egymás terhét hordozva kell betölteniük a Krisztus törvényét. Az önzetlen (krisztusi) szeretet, az egymásért érzett felelősségben, az egységben, az összetartozásban és egymás támogatásában nyilatkozott meg. Ezt az önzetlen, áldozatkész, viszonzás nélkül is készségesen segítséget nyújtó szeretetet, cselekedetekben kellett kezdettől fogva a gyülekezetnek, mint közösségnek kivinnie minden emberhez. A keresztyén közösségnek ez a küldetése a földön. Napjainkban az egyik legsúlyosabb és sok tragédiát szülő nyomorúság, a közösség hiánya, az elidegenedés, az elmagányosodás. Ennek a katasztrofális és egyetemes jellemző állapotnak az okaként az önzést, az önmagunknak élést leplezhetjük le. Lehet a házasságban, lehet a családban, lehet a munkahelyen, a társadalmi életben, a keresztyén gyülekezetben (l) borzasztóan egyedül, magányosan és elkeseredetten létezni. Az egoizmus kíméletlen gonoszsága szörnyű pusztítást végez. Szétzülleszti a családi életet. Megölí a gyermeket, míelőtt megszületne, vagy ha megvan a családban a gyermeke ek), a szülők önzése (érvényesülés, a karríer megtartása stb.) elmagányosítja, elvadítja életét. Amíkor a szeretet meghidegül a másik iránt, akkor félelmetes, romboló, másokat kétségbe kergető önszeretetté aljasul. A bandákba verődött gyermekekért, a pesti aluljárókban "botrányosan élő" fiatalokért elsősorban a nekik életet adó szülők a felelősek. Mert ha "otthon" lenne az otthonuk, ahol laknak, ha idejében okosan, értelmesen, őszintén, áldozatokra kész szívvel szeretnék őket, nem kellene más "közösséget" keresniük. Nem volna annyi keserű, sötét gondolatokkal küszködő kamasz fiú és lány. Nem irányulna figyelmük a tisztátalan és bűnt szülő dolgok felé. Közösség kell, ahol az uralkodó vonás az önzetlen szeretet. Helyre kell állnia a társadalmi életben és az egyházi életben a családnak, mint szeretetközösségnek! Ahol teher és nyűg a gyermek vagy az elöregedett szülő, ott erkölcsi bomlás van. Ott az önzés pusztít. És ez különösen a gazdaságilag fejlettebb népek között olyan sok áldozatot követel, mint egy világháború. - Milyen félelmetesen távol vannak egymástól házastársak! Amelyik házasságban nem tudja (mert nem is akarjal) odaadni magát szeretettel, szeretetből a társának, ott lehet, hogy együtt maradnak, de az már nem szeretetközösség, nem közös élet, hanem gyötrelem... A gyülekezet is csak ott közösség, ahol minden egyes tagban a Krisztus szeretete lakik gazdagon. Ahol nem ismerik egymást a gyülekezetek tagjai (nem ezer létszám fölötti gyülekezetről van szó!), ott nem is tudják Krisztusban szeretni egymást. Ahol nincs szeretet, ott nincs közösségi élet, ott meghal 121

ban múlnak imádkozásod alatt a percek. Érdemes gondolkozni azon, hogy miért? Valószínű az is, hogy akinek otthon rendszeres imaélete van, az imádkozik a közösségben is kitartóan és röviden. Az idézett ige alapján még egy jellemzőt említsünk meg. Isten a karizmatikus (természetfeletti adomány) erők jelenlétével igazolta a gyülekezetet. A keresztyén közösség az Úr Jézus ígéreteinek teljesedését tapasztalta az, "hogy aki hisz Krisztusban, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz" (Jn 14:12), mondta az Úr Jézus. Gondoljunk itt a Márk 16:17-re: "Azokat pedig, ahik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szálnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá kezüket, és azok meggyógyulnak!" Ezek a csodák és jelek igazolták az apostolok munkáját az őskeresztyén gyülekezetben. A karizmatikus erők jelenléte még a hívőket is félelemmel töltötte el- és aki nem illeszkedett bele egyakarattal a kőzösségbe, éppen a jelek és csodák miatt ,,senki sem mert hozzájuk csatlakozni" (ApCs 5:12). Érdemes e tekintetben nagyon alázatos lélekkel és figyelő értelemmel tanulmányozni a minta-gyülekezet életét ApCs 4:32-37 és 5:12-16-ig. A keresztyén gyülekezet létének alapja Jézus Krisztus golgotai váltságműve. A gyülekezetnek, mint közösségnek tagjai az Ige és a Szentlélek által újjászületett emberek, akiknek mint "élő köveknek" fel kell épülnie "lelki házzá, szent papsággá" (1 Pt 2:5), mint élő organizmusnak, mint Krisztus testének, a gyülekezetnek, mint kőzősségnekma is az őskeresztyén gyülekezet mintájára kitartóan részt kell vennie az apostoli tanításban, a kőzősségben, a kenyérnek megtörésében és az imádkozásban, hogy az apostoli kornak csodái és jelei hirdessék Istennek Krisztusban örök életre megváltó szeretetét.

Dobner Béla

Egymás terhét hordozva... Kellemes kora őszi, napfényes délután volt, amikor becsöngettem egyik, sok gonddal kűzdő, testvérem ajtaján. Kisfia köszönt rám az ablakból: - Rögtön jön apu is, de most éppen a fürdőszobában csinálja a nagymosást! Pár perc múlva már én is ott voltam mellette és együtt dolgoztunk. S amíg zümmögött a mosógép, addig figyelmesen hallgattam barátomat, akinek ajkáról csak úgy dőlt a szó: - A feleségem veszélyeztetett terhes, Gabikám rubeola gyanúja miatt 123

nem mehet óvodába, tegnap a villamoson ellopták a pénztárcámat... stb. Nyugodtan beszélt, sőt egy kis öröm is volt a hangjában. Így fejezte be: - Ez mind így igaz, de én mégsem lázadom. Az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét. Tudom, hogy szeret, s ez-elég. Oly sok mindent tanultam meg a próbák idején, a nagy viharban, amit "szélcsendben" soha nem tudtam volna megérteni! Tudod, minek örülök a legjobban? Hogy vannak testvéreim, akikben Jézus Krisztus jön el hozzám! Én mosolyogva adtam át a gyülekezet ajándékát, majd hálás szívvel borultunk mennyei Atyánk elé. A látogatást egy tízperces gombfocí mérkőzés fejezte be, ahol nagy csatában a kis Gabi lett a győztes! --_._._-~ ----noIdogan indultam hazafelé! Elví1i.cttemaz Uiszeretetét egy testvéremhez, s közben én is áldást kaptam. Igaz az Ige: " ... aki mást felüdít, maga is üdül." (Pl. 11:25) Igen, a szőlőtőke és a vesszők csak egyetlen növényt alkotnak, a szőlőt, Jézus Krisztusban mi összetartozunk! Ha pedig egy testnek vagyunk a tagjai, akkor nem lehetünk közömbösek egymás iránt! Le kell győznünk korunk rettenetes nyavalyáját, az önzést és a közömbösséget! Mindkettőben az "én" van a középpontban, s a mi feladatunk nem az, hogy önmagunknak kedveskedjünk. Jézus Krisztus, a mi példaképünk, a szolgáló szeretet útját járta. S a szeretet útja sohasem felénk vezet, hanem belőlünk indul ki, hogy másokhoz érkezzen. Jézus lemondott isteni dicsőségéről, megüresítette magát, szolgai formát vett fel és emberré lett. Mint ember, az alázat és a halálig való engedelmesség útján az Isten szeretetét árasztotta az egész világra. (Fil. 2:5-8). S mi a mi tennivalónk? Az apostol így fogalmaz: "Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét." (Gal. 6:2) Krisztus törvénye pedig a szeretet! Miért is olyan nehéz ennek a hatalmas, egész életünket átfogó parancsnak a betöltése? A választ három oldalról szeretném megvilágítani. Bizonyos mértékig mindannyiunkra hat napjaink általános szemlélete, az egocentrizmus, az én-központúság. Engem áldjon meg Isten, nekem segítsen, az én problémáirnon könyörüljön, nekem adjon ajándékokat. Olyan zajt csapunk önmagunk körül, önmagunkért, hogy közben nem vesszük észre a testvér, a másik ember anyagi gondjait, lelki-szellemi terheit. Vagy ha észleljük is a vergődők nyomorúságát, egy legyintéssel megnyugtatjuk lelkiísmeretünket: "biztosan bűnt követett el, megérdemli!" Szeretném beleírni mindenkinek a szívébe: Nem jó ez így! A szeretet tettekre kötelez! (Gal. 5:6) A mi mennyei Atyánk-rninden ajándéka - nagy lakás, gépkocsi, magasabb jövedelem, vagy éppen a Szent Szellem bármely ajándéka - nem személyes használatra való! Istent és másokat kell vele szolgálnunk. Abbé Pierre így fogalmazott: "Az ember csak attól a pillanattól van megmentve, amikor már maga ment meg mást." Ne álmodozzunk nagy világ-evangélizácíóról, hanem adjuk Krisztust azoknak, akik között élünk! Járjunk nyitott szemmel és nyitott szívvel, s vegyük észre a mosoly-nélküli arcokat, a félelemtől remegőket, a nélkűlözőket, az elutasítottakat! Reggeli csendességünkben minden nap rejtőzzünk el Krisztusban, s fogadjuk be azokat, akikkel napközben találkozni 124

fog azt vel bw

hOl éPí krü áldi

vig: zón élő~

a S2 "fel lass: S il állal más is ig tan, neki

A "

feiez felh: Jézu (Jn l

felé: zotté

"az 2 zis e megj elfor építe gyük

feln} kell, vaIJ-j a má kegy'

szem életü vállal

fogunk, s tiszta tekintettel, felkészített szívvel induljunk utunkra. Lehet, hogy azt a másik embert Péternek, Istvánnak, Kissnek vagy Tóthnénak hívják, velünk egy közösségben él, a szemben levő lakásban lakik vagy ugyanazon a buszon utazik, mint mi. Lássuk meg, hogy Krisztusra várnak, s vigyük el hozzájuk mi a Szabadító örömüzenetét! Adjunk egy kézfogást, tízpercet vagy éppen száz forintot, de abban legyen benne a Szeretet Istene! Akkor leszünk krisztusiak, ha adunk, s közben nem várunk vissza semmit. Legyünk a napnak áldott sugarai, vigyünk fényt és meleget, azaz adjunk jó szót, türelmet, békét, vigaszt és megbocsátást, de ugyanakkor kenyeret az éhezőnek, vizet a szomiazónak, ruhát a mezítelennek és részvétet a betegnek és rabnak. (Mt 25:35-46) Az önmaga körül forgó ember másik nagy kísértése az, hogy a körülötte élők felé magasabbra teszi a mércét, mint a saját életében. Ez azt jelenti, hogy a saját bűnére mindig van magyarázat, amit mindig el is fogad. Viszont a "felebarát" legkisebb botlásán is megbotránkozik és azonnal lesúit rá. Így lassan az alakul ki benne, hogy ő egyedül igaz, és körülötte mindenki bűnös. S ilyen szituációból lehetetlen segíteni! Így csak kritizálni lehet! Pedig, ha állandóan birálunk, nem marad időnk a cselekvésre! Meg kell tanulnunk a másikat elfogadni és befogadni! A szeretet mindig elfogad és befogad. Jézus is így él köztünk: elfogad minket úgy, ahogy vagyunk, bűnösen és nyomorultan, de ugyanakkor be is fogad minket. Azaz önmagában helyet biztosít nekünk, hogy egészen át tudjon alakítani minket a saját hasonlóságára. A "teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" még nem fejeződött be! Ma is tart ez a folyamat, és Isten minket, engem és téged akar felhasználni ebben a munkában. A szeretet teremtő erő. Ha teljesíteni akarjuk Jézus parancsolatát - "amint én szerettelek titeket>úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 13:34) - akkor ezzel az el- és befogadni tudó szeretettel kell a bajban levő felé fordulnunk! Nem visszariadva a folyton panaszkodótól, a magábazárkózottól, sőt a hazudóstól, a paráznától és esetleg az alkohol rabjától sem! Hiszen "az alkoholizmus valójában csak tünet, mőgőtte mindig megtalálható a neurózis előzményeként valamilyen konfliktus, amivel a beteg egymaga nem tud megbirkózni." (Nők lapja, 1985/42.) Bírálat, ítélkezés, vagy undorral teli elfordulás helyett inkább szólítsuk meg "felebarátainkat" a krisztusi szeretet építő erejével! Legyünk kezdeményezők: beszélgessünk az emberekkel, vigyük oda, kínálj uk fel Jézus Krisztusban a megoldást! lliőször talán halli:'atnunk kell: meghallgatni a másik;a,t. Az igazi szeretet felnyitja a néma ajkakat, bizalmat ébreszt és gyógyulást hoz. "f!a vál~zolDöd kell~ ne kutass szavak~_I,1' míg a másik beszéll mert először is a fi'ITelme4!,e vJm szüksége, s csak azutan a szavaidra. Biz<:!E1a~(;L!L~~~...!~~.clIemr_t;~_agli a másikat megfogja, az nern.3~ősor]:>~n az ~_oskj)..dás g~~~~se, hanem .~ kegyelemé.'" (Michel Quoist) A harmadik: a mások terhének vállalásától bennünket visszahúzó erő, a szenvedéstől való félelem. Elkényelmesedett, oly sok anyagi jóban dúskáló életünk irtózik a lemondástól, a másikért végzett erőfeszítéstől, a másikért vállalt szenvedéstől. "Pont én legyek az, aki kockáztat?" - kérdezik sokan. "Én 125

majd imádkozom, de a konkrét munkát, a tényleges segítséget végezze valaki más!" Óh, milyen hamis gondolkodás ez! ,,A hit meghalt cselekedetek nélküli" (Jakab 2:20) Észre kell vennünk azokat, akik a mi országútjaink szélén "szeretet-stopposként" - szinte már reményt vesztve integetnek! Belesüllyedtek az élet mocsarába, már kiáltani, szólni sincs erejük. Pedig ezen a földön nincs olyan elrontott élet, nincs olyan mélyre süllyedt ember, ahová Isten végtelen szeretete ne érne el! Nincs hozzá jogunk, hogy feladjuk a reményt, s ne szeressünk, s ne bízzunk ott, ahol még Isten szeret és bízik. Épp ellenkezőleg: legyünk mi Krisztus másokért kinyúló karja, töröljünk könnyeket és kötözzünk sebeket. Isten önmagát ajándékozta nekünk Jézus Krisztusban, mert a szeretet mindig önmagunk odaajándékozása. Egymás terhét hordozni azt jelenti tehát, hogy odaajándékozzuk magunkat egymásnak. Ha átadjuk magunkat másoknak, gazdagodunk általuk. "így a szeretet a végtelen felé növeli azt, aki szeret, mert aki kész önmagáról teljesen lemondani, az fölfedezi a többi embert is, és egyesül az egész emberiséggel." (M. Quoist) Egy édesanya boldogan vállalja a terhesség nehéz hónapjaiban a lemondást, majd a szülés fájdalmait, mert ezek árán új élet születik. S a megszületett új életet sem tekinti késznek, érettnek, hanem hosszú éveken át neveli, gondozza gyermekét, hogy majd ő is az élet továbbadója lehessen. Ilyen szeretettel kell hordoznunk a reánk bízottakat, vállalva a "szülés" nehéz fájdalmait is. S ha igazán szeretünk valakit, akkor nem tökéletesnek, hanem tökéletesíthetőnek tartjuk! Szenvedünk azért, mert még tökéletlen, akarjuk, hogy egyre tökéletesebb legyen és ezért egészen odaszánjuk a saját életünket! Mások terhét hordozni azt is jelenti, hogy készek vagyunk magunkat keresztre feszíteni, készek vagyunk meghalni önmagunk számára. Ez pedig harcok, önmagunk legyőzésén át érhető el. Ez a hívő ember útja, csak így töltheti be küldetését a földön! Az irgalmas samaritánus példázata arra tanít minket, hogy aki közömbösen megy el szenvedő testvére mellett, az nem nyeri el az örök életet! Ne legyünk mozdulatlanok, közömbösek soha, ha éhezők megsegítésére, elhagyottak felkarolására vagy éppen társadalmi munkára hívnak bennünket. Legyünk mindig a "békesség munkálói" (Fil. 4:3). Legyen önző "én"-ünk helyett Krisztus az életünk középpontjában, kritizálás és bírálgatás helyett lépjünk mi is a szolgáló szeretet útjára és örömmel vállaljuk a másokért való szenvedést is. Krisztus is azért szenvedett, hogy legyőzze a szenvedést. Bizonyítsa Isten iránti szeretetünk valódiságát mindaz, amit testvéreink szenvedéseinek enyhítéséért konkrétan megteszűnk! !

,

'- t 126

kere nyit bete is fe

testi: való:

zi. E

kor r Ezér dosk szen-

végze

j

tébe, erre a házba tése r

stb.). a bete érkez'

•

o'!-R)

László _.Mézes __ ._.-'~-----

7

"

hanen voltan II betegi

BETEGE/NK A GYÜLEKEZETBEN./(kouJ

szenvedők,

J:

erősítése

.# {

A testi vagy a betegek rendszeres felkeresése és a keresztyén gyülekezet állandó szolgálata. Az egyháztörténelem lapjai bizo- ti nyitják, hogy az egyház már az ókorban felállított gyógyhelyeket, ahol a betegekről testileg, lelkileg gondot viseltek. Ennek nyomai a ma kórházaiban is fellelhetők. Emberi életünk minden szakaszában fennáll annak a lehetősége, hogy testünket szenvedés, betegség támadja meg. így nyilvánvaló az a szomorú valóság, hogy a bűn átkos következménye minden ember életét megkörnyékezi. Ez alól nem kivétel a hívő keresztyén sem. Családjainkban, gyülekezeteinkben jóformán nincs olyan időszak, amikor ne volna valaki beteg, ne szenvedne hozzánktartozó, vagy lelki testvérünk. Ezért gyülekezeteink szolgálatlistáján állandóan ott áll a betegekről való gondoskodás. Hiszen Pállal együtt valljuk, hogyha Krisztus testének egy tagja szenved, akkor vele együtt szenved mind. >I<

A következőkben vizsgáljuk meg a gyülekezeteinkben a betegek között végzett szolgálatot.

A betegek nyilvántartása

Ahhoz, hogy a gyülekezet bekapcsolódhassék a szeretetszolgálat e területébe, fontos, hogy mindenki tudomást szerezzen a betegekről. Ajánlatos az erre a célra készített táblát mindenki által hozzáférhető helyen, a gyülekezeti házban kifüggeszteni és ezt naprakészen tartani. Fontos, hogy a név feltüntetése mellett a tartózkodási cím is ott legyen (lakás, kórház, szociális otthon stb.). Szükséges, hogy új megbetegedés esetén időben felkerüljenek a táblára a beteg adatai. Viszont nem tanácsos, hogy a felgyógyult beteg a gyülekezetbe érkezve lássa a saját nevét a betegek között.

A betegek látogatása

A gyülekezet betegeinek látogatása nem csupán a lelkipásztor feladata, hanem mindenkié, mivel mindenki felé szól e krisztusi kijelentés: " ... beteg voltam... meglátogattatok" (Mt 25:36). A beteg körülményeire való tekintettel lehetséges csoportos vagy egyéni beteglátogatás. 127

•

Csoportos beteglátogatás esetén áldásul szolgál, ha egy kis házi istentiszteletet tartunk. Különösen olyan betegek örülnek az ilyen alkalmaknak, akik már huzamosabb idő óta nem voltak a gyülekezetben. Körültekintő figyelmet kell fordítani a családi körülményekre, különösen a felemás igában lévő testvérek esetében. Figyelemmel kell lenni a beteg állapotára. Óvakodni kell a hosszú, fárasztó alkalmaktól. Ha gyermek, vagy ifjú betegek látogatására kerül sor, célszerű, hogyha a látogató csoport közel azonos életkorúakból tevődik össze (gyermek bibliakör, ifjúsági csoport). A gyakorlati tapasztalat bizonyitja viszont azt is, hogy idős betegek örömmel fogadják gyermek- vagy ifjúsági csoport látogatását. Jelentkezhet annak szüksége is, hogy magányos, vagy idős beteg testvérek lakását ki kell takarítani, mivel erre nekik erejük nem volt. Örömmel kell vállalni ezt a szolgálatot. A betegek egyéni látogatása is nemes gyülekezeti szolgálat. Sokszor váratlan örömök és áldások forrása még az egészséges látogató számára is. Nemegyszer hallottam: "én vigasztalódtam meg, aki vigasztalást akartam vinni, én erősöd tem meg lelkiekben... " Az egyéni látogatásoknál fokozottan legyünk figyelemmel arra, hogy férfi, vagy nő beteget látogatunk, egyedülálló az egyén, vagy többen vannak a családban. Helyes, ha az egyedülállókat házaspárok, vagy egyedüli azonos neműek látogatják. Jó ha az életkorra is figyelemmel vagyunk.

A beteglátogatás Elsődleges tényező

Időpontja

és

időtartama

itt a beteg súlyos, vagy kevésbé súlyos állapota. Súlyos, halálos beteg esetében a látogatás időpontját ne halogassuk, mert jóvátehetétlen mulasztás érhet bennünket a beteg halála esetén. Ünnep vagy hétköznap az otthoni betegek esetében nem domináló tényező. Kórházi látogatás esetén igazodni kell a látogatási rendhez. Lehetőleg istentiszteleti alkalmat beteglátogatás miatt ne mulasszunk el. Súlyos, halálos beteg esetén a hozzátartozók általában fel vannak készülve a beteglátogatók fogadására. Adódhat az is, hogy a beteg mindezekről semmit, vagy igen keveset észlel. Ha érkezésünkkor szerzünk tudomást a beteg éppeni orvosi, vagy szükségleti kezeléséről, akkor várjuk ki türelmesen, amíg az megtörténik, legyen látogatásunk akár otthoni, akár kórházi betegnél. Ha más látogatók is jelen vannak, különösen közvetlen hozzátartozók, ezekkel legyünk fokozottan tapintatosak. A látogatás időtartama a beteg állapotának és az össz-körülményeknek a függvénye. Óvakodjunk a rövid, "összecsapott" látogatástól, de a hosszú, sokbeszédű terjedelmes időtöltéstől is.

Á

togatn N árt azc ugyani is hely a beteg

akariul tünkbe Ióira.

A Az

perc CSI pedig Il Kö ók nyílj zük mi

Be~

Krisztu:

güket.1'sokszor Vagyúg amelybe

hogy ezt Má: odafigye

jelentkez

fogynak tuk foká igazítva Ahl kérdés: :

rámurau

közelebb Isten m{

keresztül

jár az elh:

ség idejé: 128

Ajándék a betegeknek

Áldásul szolgál, ha nem megyünk üres kézzel beteg testvérünket meglátogatni. Néhány szál virág is lehet ízlésesen elkészítve kedvességünk jele. Nem árt azonban, ha kórházi látogatásnál előzetesen tájékozódunk, sok helyen ugyanis nem engednek virágot bevínni a kórterembe. Ha mégis lehet, akkor is helytelen nagy virágcsokorral beállítani a betegszobába. Élelmet lehetőleg a beteg étkezési szokásait, esetleges diétáját is figyelembe véve vigyünk. Ne akarjuk beteg testvérünket rábírni, hogy az általunk hozott eledelt jelenlétünkben fogyassza el. Ezt a szabadságot hagyjuk meg részére és bízzuk ápolóira. Beszélgetés beteg testvéreInkkel

A beszélgetés kezdeményezése nagyban függ a beteg állapotától. Az igen súlyos, szótlan, esetleg önkívületben lévő betegek esetén néhány perc csöndes szemlélés után hagyjuk el a betegszobát. A hozzátartozók felé pedig Isten akaratába történő megnyugvást és vigasztalást kívánva távozzunk. Könnyebb betegek esetén a kölcsönös üdvözlés után hagyjuk, hogy előbb ök nyíljanak meg beszélgetésre. Ha ez kilátástalan, csak akkor kezdeményezzük mi a beszélgetést. Beszédtémánk lehetőleg rövid időt töltsön a betegség kitárgyalásával. Krisztusban hívő betegeink is többféle módon értelmezik és viselik betegségüket. Némelyek bizonyosak abban, hogy betegségük hitüknek próbája, amit sokszor az egészséges ember csodálkozására mennyei békességgel viselnek. Vagy úgy hiszik, hogy korábbi életük bizonyos eseményének következménye, amelyben Isten kezének beavatkozását látják. Azt a következtetést vonják le, hogy ezután másképpen kell berendezni életüket. Mások úgy értelmezik, hogy most rájuk kiáltott Isten és ezután jobban odafigyelnek Isten szavára. Vannak testvéreink, akikben a "miért" -ek sora jelentkezik betegségüket, szenvedésüket illetően. Ajkuk panaszra nyílik és alig fogynak ki belőle. A betegek, a szenvedők helyzetük értékelését hitbeli állapotuk fokának megfelelően teszik. Beszélgetésünket a fentiekhez biblikusan igazítva folytathatjuk. A betegség, a fájdalom szenvedéssel jár. Gyakran felmerül a betegben e kérdés: Isten szeretete hogyan egyeztethető össze a szenvedéssel? Jó, ha rámutatunk arra, hogy Isten célja nem az emberek gyötrése, hanem mind közelebb vonni Önmagához. Ha az áldások nem voltak erre elegendők, akkor Isten megtalálja a módiát, ha kell még szenvedés útján is, hogy akaratát keresztül vigye. Tehát mindig Isten kezében vagyunk. A betegséggel együtt jár az elhagyatottság érzése. Igyekezzünk a beteggel megértetni, hogya betegség idejére Isten csendet parancsol. Most itt az alkalom, hogy a szív Isten 129

a halál világba

számára táruljon fel. A betegágy így lehet áldások forrása. Vigasztaló, bátorító szavak nélkül ne távozzunk beteg testvérünktől. A vigasztalás tartalma hármas

V~

összetételű.

az úrvs kíszolg

Első:

a Krisztusban való reménység, amely türelmet és alázatot szül. A keresztyén reménység arra épít, hogy a hívők Krisztusban örök életet nyertek. A türelemmel viselt kereszt jutalmát Krisztus megadja. A második: a Krisztusban való bátorítás. A kereszt és a fájdalom elhordozására keresztyén bátorságra van szükség, melynek forrása Isten szeretete. Aki a próbatétel idején az Atya irgalmára apellál, az valóságosan megtapasztalja a vigasztalást. A harmadik: a hit erősítő bizonyságtétele. A szenvedés a hitet kikezdi és az Istenbe vetett bizalmat megingathatja. A fájdalom a hit apályának gyakori forrása. Legyőzésének hathatós eszköze az Istenbe vetett töretlen hit felmüta:tása, a szenvedő testvérnek a maga kősziklájára való állítása. Beszélgetésünk során áldásul szolgál Isten Igéjéből való felolvasás. Meghitté teszi az alkalmat a beteg testvérünk által kedvelt ének csöndes eléneklése. Távozásunk előtt ne ,felejtsünk el imádkozni. ~

lehetőle

Az

arra, hl Istenne Ö tudja amelyel nem? E: kell bet: Ha a be felelet l Bal szereser ben. Ál

po

Halálos betegek látogatása

Igen súlyos, halálos betegek látogatására mindig félve, remegő szívvel megyünk. Pedig mindannyiunk életútjának ez az utolsó állomása. A beteg előtt a halálról csak akkor beszéljünk, ha a témát a beteg maga hozza elő, de akkor is a legnagyobb tapintattal. A halálnak idő előtt való emlegetése a beteget megrémítheti, de idejében nem szabad róla hallgatni. A reménység és a bizonyságtétel hangján az örökkévaló hajlékokra mutassunk, amely felé mindannyian haladunk. A súlyos és válságos órákban a haláltusát vívó lelket szeretetünk erősíti. Az egyiket Isten csendben viszi át az örökkévalóságba, a másikat súlyos fájdalmak gyötrik. Képviseljük azt az örök igazságot, hogy Isten Ú r a halál felett és a haldoklót arra buzdítsuk, hogy sorsát teljesen Isten kezébe tegye. Földi életünk előkészület az örÖkkéyalÓság számára. Akiknek itt életÜ)c Krisztus volt, s~ukra a meghalás nyereség. A feltámadás és az örök élet hitbeli bizonyossága megerősíti a haldoklót és megédesíti a halál keserűségét. "Akár éliink, akár halunk, az Úréi yagyunk". Ö rendelkezik velünk. Bárhois cselekszik velünk, mögötte szeretete rejtőzik. Életünkben, halálunkban teljes bizodalommal helyezhetjük sorsunkat átszegzett kezeibe. Ha ilyen és ehhez hasonló gondolatokat közlünk a beteggel, elviselhetőbbé tesszük a halál közeledését. Megbékélt szívvel, Isten akaratában megnyugodva rábízza magát Megváltójára. Sok áldott életű lelki testvér halála órájában úgy nyilatkozott, hogy elérkezett az a boldog óra, hogy hazamehet Urához, Megváltójához. Számára

gy;;;

130

imádkoi Gyakori imádkm betegek, ~muel sinLgOl

vének il betegért ságos ke

Itt} szorul. Nér nek~ ~engy idalma

-

tÜ~,t, .

•

r

rrastaIDt tünk Ist

,. a halál nem egy borzalmas esemény, hanem átmenet az örökkévaló, csodálatos világba. Ilyenek mosollyal az arcukon költöznek át az örökkévalóságba. Van közösség, ahol a haldokló ágyánál a lelkipásztor felajánlja a betegnek az úrvacsora lehetőséget. A beteg kivánságára, annak öntudatos állapotában kiszolgáltatja a kegyelem jegyeit. Ha az úrvacsorázás a beteg házánál történik, lehetőleg a hozzátartozók is éljenek a szent jegyekkel.

lma a betegekért

lt

t

e

:1

:ll

ló ~.

lt, át

l-

It,

m

Az Üdvözítő akarja, hogy a testi, lelki betegeket, szenvedőket bátorítsuk arra, hogy ragadják meg az Ő erejét. Hit és ima által lehetőséget adunk Istennek, hogy segítsen. Egyedül Isten ismeri a jövőt és a lélek titkát. Csak Ő tudja, hogy azok, akikért könyörgünk, képesek-e elszenvedni a próbákat, amelyek rájuk várnak, ha életben maradnak. Betöltik-e földi szerepüket, vagy nem? Ezért, amikor beteg meggyógyulásáért Isten elé tárjuk kéréseinket, ezzel kell befejeznünk: Mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd. Ha a beteg gyógyulásáért imádkozunk, nyugodjunk bele, bármi lesz is rá a felelet Istentől. Betegeinkért való imádkozást gyülekezeti összejöveteli alkalmakon rendszeresen végezzünk, hiszen beteg, szenvedő testvérünk helye üres a kőzősség­ ben. Áldásul szolgál, ha rendszeresen a gyülekezetben jelenlévő betegekért imádkozunk a testvéri közösségben. Ezt tehetjük kérésre, vagy kérés nélkül. Gyakori a gyülekezetekben a betegek előre hívása és a kézrátétellel tö~ő im~~óZás. Néhol e m6dSZert ola))ar valÓ ~enéssel is lO'ako[Qlják.. Fekvő betegekért történő imádkozás módját Jakab 5: 14-16 szerint gyakoroljuk. ~~ eltérés a bűnök bevallását illetően van. Legtöbben a beteg bűnvallomá­ s~go~nak é~upáD.. Feltétlenül fontoS, hogy az imádkozásra megkért vének igazi testvéri közösségben legyenek egymással. Ami ezt gátolná, a betegért történő imádkozás előtt rendezzék egymással, mert az igazak buzgóságos könyörgése "igen hasznos".

ik

*

et ~t. 0-

ken :a

:za gy

Ira

Itt kell megemlíteni néhány olyan nézetet, amely biblikus felülvizsgálásra szorul. Némelyek azt vallják, hogy minden betegség az egyén, va~né­ nek következménye, igy hát büntetés a szenvedés. Mások vanJák és hirdetií(: Isten gyermekei nem Iehetnek betegek. A betegségetIíeiÍ1 kell elfogadni, 'a ~fJ"dalmat vissza kell utasítani. Még mások: a betegséget ördögi eredetűnek ~, tehát aki beteg, az ördög befolyása alatt van. A fenti nézetek.a Szentírás tanhásáyal nem egyeztethetőkössze. Legyen e teki~ is zsinórmértékünk Isten Igéje.

=_!

.

O-

131

Amikor már nem lesz fájdalom

Az ember engedetlensége, bűne miatt viseli e földi létben az átkos következményt. Minden nyomorúság, fájdalom és szenvedés ősoka Isten parancsának megszegése. A Krisztusban megjelent kegyelem az ember fizikai nyomorúságát már enyhítette. Hiszen a Fájdalmak Férfia hordozta betegségeinket. Ezért valljuk és hisszük, hogy Benne és Általa van gyógyulás a betegségből. Jézus testi és lelki betegeket gyógyított és ezt a szol&álatot követőire bilita. • Az isteni üdvrend jelenlegi korszaka nem mentes a szenvedéstől, a fájdalomtól és a haláltól sem. De a bennünk lakozó hit már látja azt a kort, amikor a bűn minden átkos következménye megszűnik. Lesz egy Gyülekezet Isten új világában, ahol .seenuedés, fájdalom, halál nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (J el 21:3-4).

...Kecser István

-~

KÖZÖSSÉG, EGYHÁZ, ISTEN ORSZÁGA Ebben a tömör fejtegetésben inkább csak utalok arra, hogy ez a hitelvi kérdés bibliai alapokon kell nyugodjék, az újabbkori egyháztörténet lélekvezette vonulatát tekintetbe kell vennie, és ezek gyakorlati vetületét is igeszerűen kell értékelnie. A történelem jegyzőinek tolla hogyan fogja évszázadunkat jellemezni? A gazdaság- és technikatörténetben, mint közgazdasági és energetikai korszakot írja majd le. A társadalomtudományokban, mint a humanizálás új korszaka fog szerepelni. Hiszen a tudomány egyre jelentősebb termelőerő, és az alapvető emberi szabadságjogok újraéledése és kiterjesztése vitathatatlan. Vajon az egyháztörténet-írás miről számol be? A reformátori és újreformátori vívmányok után - ahol a hallható és a látható Ige bizonysága került ismét a középpontba -, kezdődik-e úiabb fejezet századunkban? Ha igen, akkor az az egy, egyetemes, krisztusí egyház, a szentek közösségének újrafelfedezése lesz. Ebben az értelemben az egyház önmagával való azonossága és megújulása a probléma. Amikor Jézus az ún. főpapi imában (J n 17) úgy készül a keresztre, hogy a tanítványok megszenteléséért: szeretetben való egységéért esedezik az Atyja előtt, akkor azt mondja: ,,Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tiéid, .,. hogy egyek legyenek, mint mi . . . . Hogy mindnyájan egyek legyenek ... mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. .. . 132

Énöbt. a világ be" be világ s nem e korun], 1. rad"); nem ji

legyete

A,

a szent ságot í~ sal valé és haso dül, ha polgára imádsá, a konki melyet vel. Az lentés; : hozzára Mi hogy S. got tám Fia egy! mi körü a SzentI az életet tunk Jé, elhinni 4 tetben l tennünk részletei I. l ség alap: gukban, missziói ésegyrn Krisztus a szerete talentun

t-

Íi-

)-

:t. >1. a, aor en ók

:lvi

ve-

geni?

zazaaz

an. tori ~t a ~ az :8Z.

;aa

ogy ty ja iket íjan

Én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek) és hogy megismerje a világ) hogy te küldtél engem!" Tehát ebbe a "nem a világért való könyörgésbe" bele van kalkulálva az egész világ is. Nem tud jobbat kívánni azonban a világ számára sem, mint hogy az egyház egyház legyen, s ne lepje el az, ami nem egyház. Csak így érthető meg az egyháztörténetben az üdvtörténet, korunk elsőrendű kérdése: egyház a világban. Ez pedig kétoldalú kérdés:

1. "Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani (kő kövön nem marad"); viszont 2. "Ha a só megízetlenül (a szövetség, az áldozat sója) másra nem jó, mint hogy megtapossák". S éppen ezért: "Legyen bennetek só, legyetek békében egymással!" Az Apostoli Hitvallás ugyanezért az egy, egyetemes, krisztusi egyházat a szentek közösségének is nevezi. Érzékeljük és tudjuk, amikor a krisztiánusságot így nevezzük, akkor az egyház az összes gyülekezetek belső, és egymással való közösségében él, ami a lakott föld határáig terjedő egység. Isten képe és hasonlatossága vagyunk a Krisztus ábrázatához hasonulván, de nem egyedül, hanem Isten országának, Krisztus egyházának, a Lélek közösségének polgárai, fiai, tagjaiként. A szó kitüntetett értelmében testvérek. Jézus főpapi imádságának meghallgattatásaképpen mikor felelnek meg az egység óhajának a konkrét gyülekezetek? Ez a kérdés az egyház hitelességét érintő kérdés, melyet Isten csodálatos módon összekötött Jézus Messiás voltának a kérdésével. Az egyházat (a gyülekezeteket) Isten teremti Igéjével, nem emberi kijelentés; sőt az egyház nemcsak teremtmény, hanem Jézus Krisztus szervesen hozzátartozik. Nagy misztérium ez, mert állapot és cél egyaránt! Mit rnerünk mondani az Ige biztatására? Higgye el és ismerje meg a világ, hogy Szentlélek Úristen bennünk, de elsősorban az egyszülött Istenben magot támasztott Ábrahámnak és Dávidnak s így Ő Istennek Fia és embernek Fia egyszemélyben, elküldve az Atya Istentől természeti, történeti és társadalmi körűlmények kőzt a rendelt időben, a bűn és a halál ügyében! S ugyanaz a Szentlélek Úristen ugyanazt a Magot feltámasztotta, hogy napvilágra hozza az életet és halhatatlanságot ennek az országnak evangéliuma által! Mit mondtunk Jézus Krisztus messiási küldetéséről, azaz keresztjéről? Akkor fogja ezt elhinni és megismerni a világ, ha a tanítványok hitben, reménységben, szeretetben eggyé lesznek. Erre Jézus reátette földi életét. Nekünk is reá kell tennünk: Krisztusért és egyházáért! Nézzük ezt a "reátételt" itt és most részleteiben, ha futólag is. I. Az Újszövetségben a gyülekezetek (egyházak) kőzt való páratlan egység alapja az Atya és a Fiú páratlan egysége a Lélek által való ősszeforrottsá­ gukban, a Fiú engedelmességében. Ha közösségeink (pl. férfi-, női, ifjúsági, missziói közösségeink) valóban a Lélek kőzőssége, akkor maguk közt is egyek és egymás kőzt is egyek. Annyira tanítványi közősség, amennyire a Jézus Krisztusban való élet Lelkének törvénye szívükbe van írva és felszabadulnak a szeretetre. Ha gyülekezeteink valóban a Krisztus teste és teljessége, akkor talentumaikat (karizmáikat, lelki fegyverzetüket, lelki gyümölcsüket, missziói 133

pozícióikat, a Lélek különböző mértékét (Jel 5:12 és 7:12) egymás tagjaiként együttmunkálkodásra használják és így Jézus Krisztus ábrázatához hasonlókká lesznek. Akkor pedig együttesen egy országot alkotunk. Hogyan? Gondoljunk például arra, hogya kis-ázsiai gyülekezetek mindegyike ezt olvasta a Jelenések könyvében: "akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezet-ek-nek!" Tehát a megdicsért gyülekezet olvassa el az intést, ami a megdorgált gyülekezetnek szól, és viszont, hogy ne csak a pillanatnyi állapotukra kapjanak eligazítást. Ez valóban az Ige mindenre kiterjedő közössége volt. Pál levelében is olvashatjuk, hogy más gyülekezetekkel cseréljék ki a nékik írt levelet felolvasás végett (Kol 4:16). Maga Pál tudtul adja a gyülekezeteknek, hogy imádkozik lelki fejlődésü­ kért (Pl. Ef 1:16). Az imádság tágabb közösségéről is értesülünk, (6:18). Tiszta érzelmi, sőt szeretetközösség van a gyülekezetek és az apostolok között távolból is. (Pl. Fill :8; 2:25-30). Ez megmutatkozhat anyagi közösségben is (Fil 1:8). A gyülekezetek között is lehet anyagi kapcsolat (1 Kor 16:1-4). Az apostolnak gyakran voltak evangélizációs munkatársai különböző gyülekezetekből. Ez nagymértékben szolgálta a gyülekezetek egymással való kapcsolatait is. II. Történetileg azt mondtuk, hogy korunkat közgazdasági, energetikai, újhumanista, egyháztörténetileg pedig az egyház egyetemességének és egységének újra kialakuló szakaszának fogják nevezni. Bizonyára a hírközlés meg a közlekedés rendkívüli fejlettsége is közrejátszik abban, hogy soha ennyire nem próbáltak egyháztestek, hitvallások, ébredési mozgalmak, missziói profilok országokon belül és országok között, kontinenseken belül és kontinensek kőzőtt kapcsolatokat létesíteni, mégpedig gyakran a felekezeti határokon átnyúlóan is. Ennek megvannak a teológus és spontán formái egyaránt. Teológiai formája a felekezettudomány és az ökumenika síkján, spontán formái pedig a minden eddiginél nagyobb érdeklődés más vallásúak iránt irodalomban, művészetben stb., s ez a turizmusban is jellegzetes formát ölt. Hogy a spontán ökumenizmusnak mely részei származnak vallási elközömbösödésből és mely részei a látókör valódi tágulásából, azt nem lehet szétválasztani, mert éppen spontán volta miatt nem eléggé tudatos és körvonalazott. De hogy ennek a spontán ökumenizmusnak a helyes mederbe való terelése lehetséges, azt Jézusnak a samáriai asszonnyal való beszélgetése és ennek következményei rnutatiák (Jn 4). Sőt azt az állítást is megkockáztathatjuk, hogyha más vallásúak megjelennek gyülekezeteinkben, észre kell vennünk azt is, ha sokszor már élő hittel jönnek oda s nem kell okvetlen a hit kezdő elemeire oktatni (mert különben nem állunk vele szóba), hanem erősíthetjük a saját egyházához való hűségében, még akkor is, ha átmenetileg nálunk keresett valami problémájára megoldást. Korunk kezd ráébredni arra is, hogy sajátos értékeink és látásaink megőr­ zése, önmagunkkal való azonosságunk, nem teszi lehetetlenné azt, hogy másoktól tanuljunk. Ez a szellemi mozgás nem véletlenszerű, hanem Szentlélek Úristen békeműve, aki kezdettől fogva mindvégig minden mindenekben. 134

Sajá mód külö ségv a cs~ ban, van, biza] mis érde reás: mibe

szolg kóbe nem fonte neho tenn: állíts

irgah segit, építs hogy amit mert meg) kevés leben amel] haláli s azui

az ÚJ gyüle ban, i ben!

kőzős

lyelk zik a j

Úelől

az, h( lyáso kialal bizon

Saját viseletünket hordva is megtanulhatjuk becsülni a másét, sőt szerrelmóddal igy a magunk fejlődéséhez is hozzájárulhatunk. Egység a lényegben, különbözőség a szolgálatokban. Akkor pedig, ha ez kristocentrikus, a kőzös­ ségvállalásnak egy körét sem ugorhatjuk át. Szeretetközösséget gyakorolunk a családban, a munkahelyen, a gyülekezetben; a közösségeinkben, az egyházban, a világban, fokozottan megbecsülve, ahol hit és reménység közösség is van, mert az Ú ré a föld és annak teljessége. Akit igazán szeretünk, annak bizalmat és reménységet is előlegezűnk, nemcsak adom-veszem alapon. Ezt mi sem érdem szerint kaptuk és kapjuk Istentől, mi se osztogassuk csupán érdemek alapján. Más kérdés az, hogy az élősdiséget nem tápláljuk, de sok a reászoruló, megkötözött lélek, akit bizony végig kell hallgatni, míg kiderül, miben kell gondozni, hogy ő is felszabaduljon Jézus által a szeretetre, a szolgálatra előbb-utóbb. Vannak ezek kőzött, akik kőzösségről közösségre kóborolnak, mint ahogy vannak testi betegek, akik orvostólorvosig járkálnak, nem akarják elhinni, hogy mi a bajuk és mi annak a gyógymódja. Nagyon fontos, hogy megtudakoljuk, hol járt már ügyével és mit kapott tanácsul, nehogy a "bezzeg-gyülekezet" kísértésébe esve mindenáron túl akarjunk tenni egymáson, ami úgysem megy hosszú távon. A lényeg az, hogy Jézust állítsuk elé, akinek volt és van türelme még mihozzánk is. Így gyakoroljunk irgalmat, ne erősítsük meg rajongásában a lelkibeteget, mintha ember tudna segíteni rajta, mert különben arra kényszerítenénk, hogy lelki panelekből építse lelki hajlékát és csalódjék benne. Abban van ugyanis a rajongás lényege, hogy ő is, mi is elhisszük, hogy azt tudjuk nyújtani neki, amire szüksége van, amit csak Jézustól kaphat meg személyesen. Csak mi tudjuk azt nyújtani neki, mert nekünk nagyszerű hagyományaink vannak. S akkor végül is csalódottan megy el tőlünk. S ez még a kisebb baj, de a nagyobb baj az, hogy így egyre kevésbé reméli Jézusnál a megoldást. Irgalmasak akarunk lenni? Leben und leben lassen! (Élni és élni hagyni!) A kegyelem a szeretetnek az a formája, amellyel az Atya teljesen a Fiú dicsőségére ad Szentlelket s Vele a bűntől­ haláltól való szabadságot! Isten előbb a bűnbocsánat közösséget akarja adni s azután a kísértéstől, gonosztól való szabadítást lelkileg-testileg. Ez a sorrend az Úr imájában és a gutaütött példás történetében. Kiszélesítve a tételt: ha a gyülekezeteknek, egyházaknak nincsen egymással közősségűk a bűnbocsánat­ ban, akkor nem lehet közösségük a csábítás és fenyegetettség elleni győzelem­ ben sem. Akkor pedig miért forduljon hozzájuk a világ? A vonzó missziói közösségnek titka hosszú távon csak az lehet, hogy Jézus küldetésének, melylyel küldte Öt az Atya, hallhatóan és láthatóan a hiteles tanúja. Ebből következik a közös gyakorlati feladatunk is. III. Egészen konkrétan és gyakorlatilag: Isten a szívek vizsgálója és Öelőtte kedves áldozat a bűnbánó szív, a töredelmes lélek. Ebből következik az, hogya Szentlélek Úristen dönti el esetről esetre, amikor páratlanul befolyásolhatatlan módon osztogatja a talentumokat, így minden gyülekezetben kialakulhat valamely jellegzetes missziói profil, bár vitán felül áll a Jézus bizonyságtétele. Az ilyen misszió lehet többoldalú, de akkor sem végez min-

135

den gyülekezet, sőt minden egyház sem mindenféle diakóniát. Ebből meg az következik, hogy egymás nélkül nem képzelhető el az egész misszió. Ahogyan a gyülekezet tagjai egymás tagjai a talentumaikhoz képest, úgy az egyes gyülekezetek és egyházak szolgatársai egymásnak a teljes missziói láthatárhoz képest. Azt tudjuk, hogy van speciális zsidó- és egyéb misszió, van speciális bel- és külmisszió, vannak elméletibb és gyakorlatiasabb feladatok, erre szakosodottak is. De ezeket nem jó elválasztani egymástól, ezt kezdjük egyre jobban belátni. Arra is gondoljunk, hogy például egy tömegevangélizáció eredménytelenné válik a gyülekezetekbe való hívogatás utógondozó szolgálata nélkül. Vagy ami még gyakoribb kérdésünkké válhat: nem végezhető pl. iszákosmentö misszió a bűnözők misszióia, a pszichopaták missziójától teljesen elkülönítve, s egyik sem végezhető a törzsgyülekezetbe való beépítés szándéka nélkül. Márpedig az említett három szakterületet nem szokta egy gyülekezet, vagy egy egyház végezni, esetleg nem is tudná. Vagy például az egyre akutabbá váló "kallódó ifjúság" szolgálata nem kűlőnithető el egészen az előbb felsoroltaktól, nem lehet tehetetlenné az ilyen esetekben. Sőt: Szentlélek Úristen éppen azért "profilírozza" talentumainak osztogatásakor a gyülekezeteket különbőzőképpen, hogy reászorulván egymás segítségére, egymás kezére járjunk és megtanuljuk nem egyes profilokhoz, hanem a Krisztus testének teljességéhez hívogatni az embereket (Ef 1:22-23). A világ is a teljességet ígéri, meg a római katolikus egyház is. Az Úr fogja megítélni. De minekünk egymás messzemenő tekintetbevételével kell a teljességre törekednünk, mert nincs más járható út a nép számára, nincs is hosszú távon más missziónak vonzereje. A legkisebb féltékenység, személyi kultusz, vagy versengés olyan, mint kvarcszem a hengerműben: előbb-utóbb megbosszulja magát. Nem ez a legnagyobb tanulsága a magyar ébredéstörténetnek? Voltak közösségek (vannak is) egyház nélkül, vagy az egyházzal való igen laza, rivalizáló kapcsolatban. Voltak gyülekezetek (vannak is) közősség nélkül. Nem egyszerűbb lenne, ha az egyház ébredési mozgalom is lenne s az ébredés gyülekezetté? Persze, hogy ez munkatöbbletet jelent (pl. lelki gyermekbetegségekkel foglalkozni), belterjesebb lelkigondozást. Csak nem ettől menekülünk? Vannak viszont gyülekezeti közösségek (voltak is), az Isten országának perspektívája nélkül. Külföldön láthatunk hasonló alakulatokat, de nálunk ez kifejezetten problematikus kérdés volt és maradt. Ugyanakkor a szabadegyházakat kevésbé kísértette annak gondolata. hogy ezt a hármas szakadást továbbmélyítsék, itt például soha nem indult teológiailag "igazolt" támadás az evangélizáció és sajtója ellen. De kialakulhatnak gyülekezeteinkben "diakóniai'"' és "missziói" kristályosodási pontok. melyek egyike meg is zavarhatja a -másikat. Erre voltak példák. Reméljük ez nem lesz igy, mert az az igazság, hogy evangélizáció nélkül nincs diakónia és diakónia nélkül súlvtalanná válik az evangélizáció utógondozása. Ös\zejoglalóan: Ma már az irásmagvarázat. az egyháztörténet-írás. az .,g,..ház tanítása, a kialakult, illetve alakuló gyülekezeti gyakorlat igei-kritikus

Cl

1.: 1.: IT.

nl a S2

hl té

ak te: n(

is sz ni

ní vi ne

lÜ

se dl dl

Ö

sé

, értelmezése nem vállalkozhat arra, hogy a gyülekezetek és egyházak közösségéretett hangsúlyt tompítsa. S ha ezt nem teszi, akkor legjobb erőit ebbe az irányba be kell tájolnia. Ennek egyik fóruma lehet a SZET teológiai munkacsoportja. De a gyakorlati együttműködést ill el kell egyszer kezdeni. Gondoljuk meg tehát nagyon mélyen, amiból kiindultunk. Az egyház Ura szerint a főpapi imában (és Ö a természet, a történelem és a társadalom Ura is!), az egyház, a tanítványi gyülekezetek hitele minden időkben azon múlik, hogya Szentháromság egysége a szolgálatban megmutatkozik-e bennük. Ha Jézus Krisztus hozzákötötte az ő missziójának hitelét a mennyei és a földi egyház közösségéhez, akkor mi is imádkozzunk hálaáldozatra kész szívvel fogadva az áldást: Jézus Krisztus, mi is ott akarunk lenni, ahol Te, hogy lépésrőllépésre meglássuk az egység dicsőségét az Igében, az egyháztörténetben, a tudományban, a gyakorlatban. Ámen! Keve István

I1HÁTUNK MÖGÖTT NYÚJTOTT KÉZZEL 11 (Meditáció a

tiszteletről

és az

egyetértésről)

"... a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek" (Róm 12:10). Ebben Isten a mi legdicsőbb példaképünk. Sokszor beszélünk mi szabad akaratunkról úgy, hogy az emberségünknek egyik végső alapműve, ami mássá tesz minket, különbbé az állatoknál vagy az ember "teremtette" komputereknél, de arra keveset gondolunk, hogy felebarátainkkal való kapcsolatainknak is ez az alapja. Tiszteljük-e a másféleképpen - vagy talán meggyőződésünk szerint "helytelenül" - gondolkodó embertársaink szabad akaratát? A kölcsönös tisztelet emberi együttélésünknek az alapja. Annyiban vagyok Isten szabad, megváltott gyermeke, amennyire tisztelni tudom a másikat, a tőlem eltérő hitű, más gondolkodási módú vagy más világnézetű ember meggyőződéset. A tisztelet - nem egyetértés mindenben, nem is csak egyforma világnézetű emberek között alakulhat ki. A szabad akarat tisztelete a másik ember szabad döntési képességének elismerése. Isten sem ért velünk egyet sokszor bűnös, önmagunk és mások életét tönkretevő döntéseinkben, de mégsem kényszeríti a jót ránk, mivel tiszteli szabadakarati döntéseinket. Bár Ö jobban tudja, hogy nékünk mi a jó, mint mi magunk. Ö mégsem kényszeríti ránk a véleményét. Várja, munkália szeretettel, egyéniségünk tiszteletének sérelme nélkül szabadakarati döntéseinket a jóra. 137

Mi önmagunktól soha nem tudjuk, hogy mi a jó. Ismeretünk töredékes, rész szerint való. Mégis, nagyon sokszor az inkvizítorok máig nem szunnyadó dühével szeretnénk számon kérni a másik emberen a mi szerintünk való (és sokszor ezt is hozzá tesszük: "az Isten szerinti") jót, aminek pedig csak töredékes ismerői vagyunk. Ez képmutatásunknak és értelmetlen szenteskedéseinknek a végső oka. Nemrég olvastam egy érdekes regényt, Sara Lidman "Hallja a te szolgád" című könyvét, amely messze, fenn északon, a tundrával küzdő múlt századi parasztok világában játszódik. A történet főszereplője egy bátor, nagy tettekre hivatott fiatalember Marten, aki egyik útja során egy "hívő", "megtért" családba csöppen. Tapasztalatáról így számol be a regény: "Kis kalyiba volt, de nagy háborúság dúlt benne: vallásháború. Épp akkoriban ért odáig a megvilágosodás hite, s a nagyapán kívül valamennyien megtértek. Az öreg megmaradt óhitű jámborságában, soha nem telt el töredelemmel, ezért világi személynek tekintették. Az újonnan megtértek még nem kaptak irányelveket a prédikátortól, hogyan bánjanak nagyapóval most, az új élet küszöbén. De Pál apostolnál azt olvasták, hogy nem járhatnak egy járomban a hitetlenekkel, és ebből azt a következtetést vonták le, hogy nem beszélhetnek a megátalkodottal. Ételt természetesen adnak majd neki, könyörületből, de nem tehetik ki magukat kísértésnek azáltal, hogy szóba elegyednek vele. Ámde volt egy bökkenő: nagyapó a bőrmunkák mestere volt. Lószerszámot javított, kesztyűt varrt, cipőt csinált. Részint könyörületből, részint kénytelenségből hagyták hát, hogy az öreg tovább folytassa a mesterségét. És hogy ne legyenek kitéve a hitetlen pogány pillantásainak vagy megszólításának, hátrálva közeledtek a kuckójához (hiszen ők már meg voltak világosodva), és hátuk mögé nyújtott kézzel adták oda a bőrt az öregnek, vagy vették át tőle a kész portékát." Ezek az emberek szentnek képzelték magukat - pedig csak képmutatók voltak, a farizeusok kései unokái. E. G. White azt írja, hogy "a megszentelődés az Isten akaratának való tökéletes engedelmességben, a mindennapi kötelességek vidám teljesítésében áll". Eszerint talán nagyapó jobban a megszentelődés útján járt, amikor a remekbe készült bőrmunkák sorával szolgálta szenteskedő családját, mint a teli torokból éneklő, hosszan imádkozó "megvilágosodottak". Krisztus arra szólít, hogy bárhol vagyunk, vállalj uk azt a feladatot, amely éppen kínálkozik. "Ha családunk igényli szolgálatunkat, végezzük el szívesen, hogy otthonunkat kellemessé tegyük! Ha anya vagy, neveld gyermekeidet Krisztusnak! Ez éppen úgy Istenért végzett szolgálat, mint a lelkészé a szószéken. Ha a konyha a munkaterületed, igyekezz tökéletes szakács lenni! Készíts egészséges, tápláló és ízletes ételeket! Ha földet kell mívelned, vagy bármi más foglalkozást kell űznöd, végezz ott is jó munkát! Figyelj arra, amit csinálsz! Minden munkádban képviseld Krisztust! Tégy úgy, ahogy Ő tenne helyed.ben! ... Mi növe1jük, Krisztus pedig megsokszorosítja képességeinket, ha a

ki le ri n: al

g h: p.

s. fc a h h

él

h ö

te n II

ls a: k n

k fl ri

II

h

b g

b

138

, kis feladatokat lelkiismeretesen elvégezzük. Ezek az apró feladatok fogják a legáldottabb befolyást árasztani Isten művére." A mindennapok kötelességteljesítése a másik ember megbecsülésére tanít. A munkán keresztül lehet az embert a legjobban tisztelni. A tiszteletadásnak nincsen hitbeli vagy világnézeti korlátja. Ha hívó római katolikus, vagy akár ateista barátomat tisztelem, az nem azt jelenti, hogy hitemmel és meggyőződésemmelmeghasonlottam és titokban azt tartom igaznak, amit ó hisz, hanem azt, hogy komolyan veszem meggyőződéset és nem a gúny, a nagyképűség buzogányával akarom tönkrezúzni a hitét, hanem Krisztus ezeretetétől szorongattatva szeretném megosztani vele a rámbízott kincset. Tőlem csak az fog bizalommal elfogadni valamit, akit én is tisztelek, akiben én is bízok. Ez a tisztelet és a bizalom nem taktika, nemcsak addig tart, amíg úgy gondolom, hogy esélyem van arra, hogy sikerül az én hitem elfogadására rávennern őt, hanem az emberi méltóság, a krisztusi szeretetparancs következetes, egész életre szóló felismerésének következményeként tart mindhalálig.

dr. Szigeti Jenő

Ij2!!nan - !lová?

~

"Homályos valóság az ember, azt sem tudja, honnét jött, még kevésbé, hogy hová vezet útja; nagyon is keveset tud a világ felől, de még kevesebbet önmaga felől, Én sem ismerem önmagamat, és talán Isten mentsen önmagam teljes megismeréséről" . (Goethe). A nagy német költővel sokan készek volnának vitatkozni a leírtak felől, Annak ellenére azonban, hogy a nagy valóságok, mint például az ember is, nem definiálhatók, a "honnan-hová?" kérdés vizsgálata mégsem hiábavaló. Az eredet és végcél ködbe vesző végpontjai között éli az ember bonyolult és sokszor érthetetlen életét. Transzcendens és morfolgikus nézetek pólusai között villámok hasítanak, s e villanások kísérteties fényénél véres-könnyes emberarcok tűnnek fel vagy merülnek el örökre Tartarosz kénes lávájában. Csak a színhely, a módszerek és a szereplők változnak: Kínai fal építése - Líbiai-sivatag - szicíliai kénbányák - dél-afrikai gyémántbányák - amfiteátrum - Auschwitz - gázkamra - krematórium - napalm. S az áldozat: rabszolga, "alacsonyabbrendű faj", "fekete ördög", "sárga kutya", S az eszmei szerzők: "istenek leszármazottai", félisten császárok, "übermenschek", homo sapiens! Keressük és magyarázzuk, vízióinkban megálmodjuk az eszményi embert; felöltöztetjük az erő, a tudás, a nagyság és a hatalom fennkölt tulajdonságaival, és közben elfelejtünk, vagy nem tudunk a szó igazi és nemes értelmében emberek lenni. 139

t

Korok és társadalmak embereszménye és emberi értékítélete gyakran változott. Ez az ítélet ugyanakkor mindig annak a társadalomnak saját ítéletét is jelentette, melynek alapján az utókor is véleményt mondott. Az emberségről alkotott értékítéletünk ugyanakkor önmagunk ítélete, emberségünk meghatározója is. A görögök a testi erőben és a szépségben látták a legértékesebb emberi tulajdonságokat. S amelyik csecsemőben nem volt meg ennek ígérete, az - még mielőtt megismerhette volna az életet - találkozott a Tajgetosszal. A mesebeli medve szerette volna megismerni az embert. Találkozott is vele: az "emberrel", aki oda tud ütni úgy, hogy az ütés nyomát véres seb jelzi, sajgó fájdalom érzékelteti. A fajelmélet hirdetői "továbbfejlesztették" Nietzsche übermenschét. Diogenész a maga korának társadalmában fényes nappal lámpással "kereste" az utcákon és tereken "az embert". Hogy az emberről alkotott filozófiájában mennyire közelítette meg a valóságot, ne keressük. Annyi azonban bizonyos, hogy tanítását az idő elmosta anélkül, hogy az embert emberebbé tette volna. Ha azonban négy évszázaddal később Palesztinában él, megtalálhatta volna azt, akit keresett. Talán hallhatta volna Pilátus történelmivé vált beielentését: "Ímé az ember". Bár kérdéses, hogy Pilátus saját szavait milyen tartalommal töltötte fel önmaga számára, számunkra az "ecce homo" jelmondattá vált. Benne nemcsak a választ találjuk meg arra a kérdésre, hogy "honnan - hová", hanem az igazi emberség lényegét is. Ő volt AZ EMBER! Ö a mi eszményképünk! Ha Pilátus nem is jutott volna mélyebbre a kimondott szavak bemutatásszerű jelentéséből - mellyel Jézust az áldozat vérére szomjazó tömegnek átadta -, döbbenetünk akkor sem felé irányul. Izrael népének értékítélete és Jézus Krisztus élete között oly nagy volt a külőnbség, hogy Isten hivatalos népe képtelen volt felismerni, ki van ott közöttük, és ki fölött itélkeznek. A Jézussal szembeni ítéletük az ő emberi értékük legvégső próbája volt. Izrael népének nagy vallási tévelygései közé tartozik az, hogy sem Istenben nem tudták felismerni az embert, sem az ember Jézus Krisztusban az Istent. Istent egyrészt absztrahálták, másrészt pedig kegyetlen Urat láttak benne. Jellemző volt reájuk az az eset, amikor Mózest arra kérik: "Te beszélj velünk és mi hallgatunk, de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk" (2MÓz 20:19). , Csak azt az Urat látták Istenben, aki büntet és sújt; aki haragszik és számon kér. Ezek a vonások jelentkeznek az ő "emberségükben" is. Nem ismerték fel Jahveban a szeretet Istenét, a végtelenül szerető Édesatyát. Ök voltak a tékozló fiú példázata szerinti idősebbik testvér, ~z álkegyes-keg:yetlenek, wi istenes-embertelenek, az engesztelőáldozatot bemutatÓ enges~telb~­ tetlenek, az áldásokat maguknak kisajátítani akarók. Nem értették meg azt, amit Ésaiás próféta által mondott az Úr az emberről: "Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál" ~É;~a 13: 12). Dávid is úgy látja, hogy Isten szemében az ember nagy érték. "Micsoda az ember..., 140

ho~

kel őt!

haJ az mi tm fog for hal (Zl

..-

az Jé2 vol eS2 .~ sze Ön bel irá:

em ,,A

sen

hir taA

~

sze

fén mé

hal Úr

cső

rál

mo

de fog

me

váj an

~

D

~

>1

1-

ri

IZ

l.

ó

If

l-

tt

1~

a

:-

n ~ ~

s

hogy megemlékezel róla, és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbéaz Istennél, és dicsőséggel és tisztességgelmegkoronáztad őt!" ~Zsolt 8:5-6,L Nemcsak arról van itt szó, hogy Isten az embert felemelte magához, hanem arról is, hogy Ö lehajolt az emberhez. Nemcsak arról, hogy Ö, mint az ember isteni képmása benne lakott az emberben, hanem arról is, hogy Ö, mint Isten, önmagában hordta az embert. Ennek megtestesítése Jézus Krisztus volt. Az Ige így írja le a Menny csodás tettét: "Annak okáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz. . ."; "Aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vevén föl, emberekhez hasonlóvá lett" (Zsid 2:17; Fil 2:6-.12.: • Mivel az Ószövetség népe képtelen volt arra, hogy Istenben felismerje az embert, ezért Jézusban sem voltak képesek felismerni az Istent. Jóllehet Jézus az Atya "dicsőségénekvisszatükröződéseés az ő valóságának képmása" volt, mégsem tudták benne, az emberben meglátni az Istent. Helytelen Isteneszményükből adódik téves ember-eszményük. Istent nagyon "emberte~n­ nek" vélték, s az embert nagyon "istentelenn$;~1'. Csodavárásukban is az a szemlélet él, hogy Isten a gonoszokat, a velük egyet nem értőket megbünteti. Önző módon értékelték ki Isten hatalmának megnyilatkozásaít az ószövetségben. Ezért az Úr Jézus csodái "humán" jellegük; az egyén megsegítésére irányulnak: betegeket gyógyít, szenvedők fájdalmát enyhíti, lesújtottakat felemel, csüggedteket vigasztal. Saját programját így idézi Ésaiás prófétától: ,,Az Úrnak Lelke van énrajtam ..., hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, hogya töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyitását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat" (Luk 4: 128). Bemutatja a törvény "humán" jellegét is: "A szombat lőn az emberért". Isten nagy ténykedései az emberre irányulnak:' "Mert úgy Szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta ... » (Jn 3:16). Jézusban nemcsak az Isten öltött emberi testet, hanem az ember is új fényt nyert. A bűn által megrontott ember, az istenképmást elveszített teremtmény előtt új út nyílt az istenfiúság elnyerése: "Valakik pedig befogadták őt, hatalmat adva azoknak, hogy Istenfiaivá legyenek..." (Jn 1:12); "Mi pedig az Úrnak dicsőségét szemléloén, ugyanazon ábrázatra eiVJliozunk, dicsőségről dicsőségre ..." 2Kor 3:18). Ezt a célt tudatosan kell munkálnunk: "míglen kiábrázolódik 6ennete a risztus" (Gal 4: 19). És íme a végső cél: "Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, ésmég nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk, de tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van" (lJn 3:2). Ez tehát a cél: Hozzá hasonlóvá válni. "Emberré válásunk" felső foka, mely az újjászületés által válik lehetségessé: az istenfiúság. Ez az "emberré válás" nem a humanizáció biológiai fejlődésének csúcsára való eljutás; nem a morfológiailag azonosítható emberi forma kialakulása; nem az értel>m ma~slatára eljutott homo sapiens megjelenéSEI, és nem is az ember(megismerés 141

, r.

l

határait átlépő transzcendens "lelki ember" kiteljesedése. (Itt igazat kell adnunk ellenfeleinknek, akik ~arxot idézve állitják, hogy könnyű úgy szentnek lenni, hogy közben elfelejtünk embernek lenni!) AmikorPál apostol arról ír, hogy a "teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" (Róm 8:19), akkor bizonyára nem a fenti emberi "megjelenési formákra" gondolt, hanem azokra az isteni képmásokra, akikben az előbbi feltételeket a humanizációban való teljességre jutás teszi értékké. Humánum nélkül a szellemi képességek ördögivé tehetik a b.2mo sapienli}:; a biológiai tökély, a felsőbbrendűség érzete kegyetlen zsarnokká. Az álkegyes, önigazult élet pedig olyan vadhajtás, mely - miközben elfeledkezik arról, hogy a fóldön él és vele együtt mások is élnek a fóldön -, a .földdel" csak közvetve van kapcsolatban, de nem terem gyümölcsöt. Értéktelen élet ez, mely ellenszenvet vált ki a vallás iránt. Jézusban az isteni hasonlatosság és az igazi emberség nemcsak a magas értelemben, lelki életének tökéletes kompenzáltsá\ gában, és nem is a biológia és a bűn evolúciójában az isteni tökélyre való eljutásban jelentkezik, hanem sokkal inkább lelki szépségben, nemes jellemében, mély emberszeretetében; az istenség-Ievetkőzte emberré-válásban. Csodálatos, ahogyan, di§ztinlP'áJt a bűnös és bűne között. A bűn által legjobban megfertőzött embert is ki tudta emelni a szennyből, ha a vágy legkisebb szikráját felfedezte benne. ,,~berrLtette" Z.m,.ust, a s~áriai ass~yt, a ~őt; a lényéből kiáradó isteni erő új emberarcot formált az ördöngösből, s az elátkozott latornak is visszaadta emberségét az istenfiúság odaajándékozása által. Jézus emberi arca tehát nem egy élettelen "szentkép" volt, mint az efézusiak "égből pottyant" Dianáia, hanem emberré inkarnálódott Isten, aki jót cselekedett mindenekkel, s akinek hatalmában áll bennünket is a hozzá való hasonlatosság által ugyanolyan áldássá tenni minden ember számára, mint Ö volt. Ö az út és a cél is emberségünk formálásában. Lehetnek az életben nagy céljaink, de:

142

, "EMLÉKEZZETEK MEG"

r t

A aIib ..".,.

..ktiI

bÓDIPC

akiáil dió .. se és a

...

lIIÍIIlJU

~

A lOOa é

bcbp 19J7-t A

....

~

bariIÓI

CÍIDIlII

lláÖIJI

w,sl UJUa..1

....

c:imm

DIPIiJ niDCS

}.

TÁR·

jadis;

bibIiII gold ré:Iték értéti

A baptista kiadású naptárakról A NAPTÁR szó a nyelvújítás ideién született. Barczafalvi Szabó Dávid találta kí a "kalendárium" helyettesítésére 1787-ben. De honnan eredt a kalendárium? Latinul Kalendaenak nevezték a hónap első napját, ez pedíg a "kikiáltani" szóból származik. A rómaiak ugyanis az ünnepnapokat és a hónapok első napját ünnepélyes formákban kihirdették, kikiáltották. Először a kikiáltásra kötelezett napok jegyzékét nevezték kalendáriumnak. A hónapok első napját azért kiáltották ki, mert ekkor volt esedékes az adósságok törlesztése és a kamatok fizetése. A régi magyar kalendáriumok főleg népszerű tudományos, történelmi írásokat, furcsaságokat, közérdekű tudnivalókat és mulatságos olvasmányokat tartalmaztak. A baptista kiadású naptárak 1892 óta jelentek meg, Csopják Attila alapította és szerkesztette 1934-ig, haláláig. A szerkesztésbe Steiner István is bekapcsolódott, aki folytatta munkáját Somogyi Imre szerkesztő mellett is, 1937-től. 1948-ban jelent meg az utolsó, az,56. évfolyam. A naptárnak van egy elnevezése, mely az első számtól az utolsóig fennmaradt, ez a Múlt, jelen, jövő. Ugyanez a naptár évtizedekig megjelent más borítóban is, Négy évszak címen. A húszas években naptárunkat a következő címlapokkal is terjesztették: A magyar szántóvetők kincses kalendáriuma (ez később Szántó-vetők naptára lett), Magyar családi képes naptár, Családi kis képes naptár, Turul naptár. Német nyelvű naptárunkat Meyer Henrik alapította. Címe: Die Jahreszeiten (Vier Jahreszeiten), de Deutscher Volkskalender címen is megjelent. A Magyar családi képes naptárt és a Családi kis képes naptárt Békéssy Sándor (Soroksárpéteri) terjesztette, mint felelős kiadó, alvállalkozóként 1925-26-ban. A Magyar családi képes naptáron 1929-ben már nincs kiadói jelzés. A MÚLT - JELEN - JÖVŐ KERESZTYÉNY SZELLEMŰ NAPT ÁR-t 1921-től 1947-ig Jámbor Lajos festőművész színes, szecessziós címlapja díszítette. Ö festette a NÉGY ÉVSZAK KERESZTYÉN NÉPNAPTÁR biblikus borítóját is, mindkettőn jelentkezik Csopják Attila allegóriákban való gondolkodása. A NÉGY évszak kopott kliséit átrajzoltatással hamarabb cserélték ki, mint a Múlt, jelen, iövőét, de akkor mindkettő elvesztette művészi értékét. 145

' 1,

~

ban je Majd Romá Baptii naptá:

gyeiJ

lyó), J Teme

l

a hh

2-3 I 2o-3l olyar ben l

told mot 1927 (köte

1121

szárr. pedi:

a val

Az 1948·as naptár boritója

voln hird volt

A naptárakat több nyomda állította elő. 1924-ben még 30 OOO példányban jelentek meg a naptárak, a pengő bevezetésével 6000 darab fogyott el. Majd a példányszám 10 OOO-ben állapodott meg. Az első világháború után Romániában folyamatosan jelentek meg magyar naptárak. Így a Romániai Baptista Szövetség Magyar Osztálya kiadásában AZ ÉV keresztyén szellemű naptár (Oradea-Mare, Nagyvárad), AZ IGAZSÁG NAPTÁRA a Szilágymegyei Magyar Baptista Hitközség kiadásában (Simleul-Silvaniei, Szilágysomlyó), A BÉKESSÉG NAPTÁRA "Az üdv üzenete" kiadásában (Timisoara, Temesvár).

Az egyik hónap "leJléce" a baptista naptárból

Hirdetések fölvételétől kezdetben mereven elzárkóztak a vezetők, később a hívők cégeit, műhelyeit hirdették, majd másokat is, de összesen csak 2-3 lapon. A naptár terjesztői (kolportőrök) a naptár darabonkénti árából 20-30 %-ot kaptak, de voltak évek, mikor 40%-ot adott a kiadó. A felekezet olyan kolportázs joggal rendelkezett, hogy 2,40 pengő hitelesítési díj ellenében akárhány terjesztől igazolványt kiállíthatott. A Múlt, jelen, jövő és a Négy évszak naptárakat 1921-tőI1948-ig vizsgáltuk át szerkesztésüket, tartalmukat és kivitelezésüket illetően. Ez 28 évfolyamot jelent, de 1945-ben nem jelent meg naptár és nem tudtuk fellelni az 1927-es, az 1936-os és az 1946-os évfolyamot. így vizsgálatunk 24 évre (kötetre) terjed ki. Megfigyeléseinket a következőkben foglaljuk össze. TERJEDELEM. Egy naptár terjedelme 5, 6, vagy 7 ív (1 ív = 16 lap). 112 lapos naptár csak a 20-as és 30-as években volt. A lapokat általában nem számozták, a sok variálás miatt. Elöl volt egy "piros ív" (naptári rész), hátul pedig az apró betűs "vásár ív" (vásárok jegyzéke), de közérdekű tudnivalókkal a valódi naptári rész felduzzadhatott 40 lapra is. Keresztyén

szellemű

naptár

A naptárak sem megjelenési formájukban, sem hangvételükben nem voltak "egyháziak". Arról azonban ékesen tanúskodtak, amit alcímükben hirdettek is, hogy "keresztyén szellem" hatja át lapiaikat. Az alapítóknak célja volt az, hogy széles vásárló réteghez férkőzve felekezeti hangsúly nélkül 147

; Iii·.· •.

nyújtsanak a naptárban erkölcsnemesítő, hitébresztő, bibliás életre buzdító írásokat. Természetesen az ismeretközlő és a közösségi élet gondjaiban osztozó ember érdeklődésére számottartó cikkektől sem zárkóztak el, a "vertikális" összefüggésekre is rámutatva. Ilyen írásokat nem lehetett egyszerűen "kiollózni" (ugyan honnan?), hanem ki kellett termelni. Ebben a munkában a szerkesztőknek elévülhetetlen érdeme van. A baptista igény nem elégedett meg egy elbeszélés, vagy egy vers jóindulatú, de homályos istenkeresésével. A "Valaki ott fenn", vagy "talán az Isten" vallásos (látszatú) csattanók legtöbbször kiestek a szitán és a szerkesztők pozitív hitvallást, a hegyi beszédben élő gyakorlati keresztyénség jeleit keresték a lírai, vagy epikai foglalatban is. Arra következtetni a tartalomból, hogy A múlt, jelen, jövő naptárt baptisták szerkesztik, 1933-34-ig egyáltalán nem lehet. Úgy tűnik, hogy Csopják Attila elvei, miszerint a naptár szelíd hangú missziós eszköz legyen, erkölcsileg neveljen és a Szentírás felé vonzó hatású legyen, töretlenül érvényesültek. Csopják Attila halála után azonnal mutatkoztak vallásfelekezeti jellegzetességek. A naptár azonban sohasem ismételte meg a Békehírnököt és egyházi organizáció tekintetében közleményei szinte a nullával egyenlők. A naptár nem volt felekezeti demonstrációs eszköz, és írói egyre inkább A Kiirt munkatársai kőzülkerültek ki. Somogyi Imre 1939-ben készittette el a hónapok új fejléc-sorozatát a baptista és keresztyén történelem nagyalakjainak arcképével, aminek, az életrajzokkal együtt, jó nevelő hatása lett. Huszonnégy év olvasmányai

A naptárak olvasmányos részében a legtöbb helyet, 610 lapot foglalnak el az elbeszélések. 174 elbeszélést számoltunk össze, túlnyomó részben baptista szerzők írták, beszámítva a fordításokat is. 1921-ben jelent meg Csopják Attila elbeszélése, A szeretet országa, Jámbor Lajos festőművész illusztrációival. Könyv alakban csak ezután jelent meg, de a könyvben a rajzoknak csak gyönge, átrajzolt másolata található. Az elbeszélések általában az erkölcsi értékek felmutatását, a bűnös élet következményeinek feltárását célozzák, buzdítanak a vallásos életre, de szórakoztató, vidám motívumokból is bőven van bennük, sok rajzzal illusztrálva. A hitbuzgalmi, valláserkölcsi cikkek 300 lapot tesznek ki, tehát az elbeszéléseknek csak a felét! Általános keresztyén igazságokkal, erkölcsi tanítással és a Szentírás értékelésével foglalkoznak. Nincs igemagyarázat és nem találhatók hitvallási tételekre utaló cikkek. Felekezeti vonások csak a 30-as évek derekán bukkannak fel itt-ott. Terjedelemben a harmadik helyet a versek foglalják el. Huszonnégy év alatt 253 vers jelent meg 204lapon. Minden számban voltak megrendelt elbeszélő költemények, a novellákhoz hasonló tartalommal. A legtöbb vers 1941-tőI1944-ig jelent meg (naptáronként átlag 22), mivel a naptári részben a szerkesztő minden hónaphoz csatolt verset. Összesen 51 lapot foglalnak el az egészséges életmóddal. a betegség-megelő148

zésse, tanál

lyek : évek! a ter szed

91 h terje fény harn

Jámbor Lajos rajza az 1921-es naptárból

zéssel, a helyes táplálkozással, a csecsemő- és gyermekgondozással, a háziorvosi tanácsokkal foglalkozó cikkek. Az alkohol és a dohány élvezetének káros hatásáoal, a különféle szenvedélyek veszedelmével és a babonákkal összefüggő öncsalásokkallegtöbbet a 20-as

években foglalkoztak. Nyilván azért, mert a köznevelés elhanyagolta ezeket a területeket. Huszonnégy év alatt 40 lapot fordítottak ezekre a témákra a szerkesztők.

Az egészségvédelemmel és a szenvedélyekkel foglalkozó cikkek összesen 91 lapot tesznek ki, ez pedig több, mint a gazdálkodással foglalkozó cikkek

terjedelme (81 lap). De semmiképpen sem a gazdálkodás leértékeltségére vet fényt, hanem arra, hogy naptárainkban a humánumnak, a testi és lelki élet harmóniájának van elsődlegessége. 149

Abban a cikkcsoportban, amit gazdálkodásnak neveztünk, földművelési, állattenyésztési tennivalók módszertani közleményeit olvashatjuk. A naptár egy-egy alkalommal a kertészettel, kisállattenyésztéssel és méhészettel is foglalkozik. ~ A történelmi tárgyú írások 60 lapot tesznek ki, szépen illusztrált részei a naptáraknak. A magyar történelem nagy alakjairól és az egyháztörténelem eseményeiről (reformáció, hugenották, anabaptisták) szólnak. Kedvelt olvasmányok voltak a tarka hírek, apró történetek, eseményévfordulók, glosszák. Somogyi Imre az efféle anyagot rovatokba is szedte, meglátszik gondos gyűjtő munkája. Több, mint 90 lapot foglal el a Krónika, Lexikon, Különfélék, Apróságok. A Derű vagy Vidámságok rovatai válogatott anekdotákat tartalmaznak 25 lapon. A vallásos jellegű humor is helyet kap benne. Huszonnégy év alatt 5 ének jelent meg a naptárakban kottával és 13 képes műmelléklettel (egy naptárban egy kép), többségében bibliai jelenetet megörökítő reprodukció. A zene és a képzőművészet felé fordulás a kulturális igényesség jele. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a baptista kiadású naptár az erkölcsös, becsületes, békés és egészséges életre nevelés eszköze volt. Célját elsősor­ ban szépirodalmi köntösbe öltöztetett szórakoztató írásaival, másodsorban híttani tételekbe nem bonyolódó, közérthető, evangéliumi indíttatású cikkeivel, harmadsorban népszerű tudományos, felvilágosító olvasmányaival kívánta elérni. Különlegessége, hogy mennyire figyelembe vette az emberi lélek érzékenységet, fogékonyságát s milyen finoman közelített hozzá. Szinte vallásos formaságok kikerülésével akarta hallatni a jó Pásztor szelíd hangját: ,Jöjjetek énhozzám." A vallásos kiadású kalendáriumokban általában zsúfolódtak a vallásos cselekmények és harsogott felekezeti öntudat. Az említett sajátságok miatt mindezektől különböztek a baptista naptárak.

a

Dr. Somogyi Barnabás

Kiadó liának, Biblia tetjük A törekv lek a I gyüle! vel kic: népréi

eredm

az e~ szöve] ség hl megb tehát ~ a Bibl fordít igehír inkáb nép li eszkö: és pol melyl ban r l magy szabá tét. A saját A né: gyak<

l

A HUSZITA BIBLIA Első

bibliafordításunkról több, mint hetven tanulmány jelent meg magyar nyelven az utóbbi száz évben. A Bécsi, Apor és Müncheni Kódexben lévő szövegek több kiadást is megértek. A Bécsi Kódexet háromszor, az Apor Kódexet kétszer, a Müncheni Kódexet ötször adták ki, melyek hozzáférhetők a kutatók számára. Amí a három kódex huszita eredetét illeti, megnyugtatóan tisztázott kérdés. Kardos Tibor különösen sokat tett azért, hogy' első bibliafordításunk többször vita tárgyát alkotó eredetét tisztázza. Legutóbb a Müncheni Kódex és a hozzá tartozó naptár 1971-ben látott napvilágot az Akadémiai 150

tanác MoIc

mind zeleb a for és (P tanU: ésBi ide \ hely:

"dia

Kíadónál, Nyíri Antal szerkesztésében. Ez a legrégebbi része a Huszita Bibliánik, mert naptára az 1416-1435 közötti évekre vonatkozik. Mivel a Huszita Biblia témája bőséges feldolgozásban részesült, csak az eredményeket ismertetjük röviden. A fel-feltörő eretnekmozgalmak, vagy az egyházon belül lévő megúiulási törekvések szinte kizárólag a Szentírásból táplálkoztak. A valdensek, bogumilek a Biblia Igéinek hirdetésével és a bibliai gondolkodás terjesztésével az ősi gyülekezeti forma - egyenlőség a tagok között - gyakorlásának követelményével kielégítették a római egyház mágikus-babonás vallásosságából kiábrándult néprétegeket. Egy következő egyház-újító mozgalom nem adhatta alább, ha eredményre tartott számot. Husz János Wiclif nyomán jutott el a Bibliáról és az egyházról vallott felfogása megváltoztatására. Bibliafordítása nemcsak a szöveg interpretálásának céljával jött létre, hanem az evangéliumi keresztyénség helyreállításának szándékával is. Marchiai Jakab a magyar huszitákról megbotránkozva jegyzi fel, "hogy a misében elég az evangéliurnot olvasní", tehát a magyar husziták - Husz János példájára - hitéletük alapjának tartották a Biblia tanulmányozását. Ehhez viszont szükséges volt egy nemzeti nyelvű fordítás, melyet a köznép is ért. Nem elégítette ki a hallgatókat a népi nyelvű igehirdetés, mert attól tartottak, hogy papjuk meghamisítja a szöveget. Igy inkább az eretnekek prédikációit hallgatták, melyek az Irást magyarázták. "A nép által birtokba vett Biblia a feudális egyházat helyettesíti a kegyelmi eszközök egész tanával egyetemben". Az osztályellentét, a gazdasági, vallási és politikai elnyomás elleni küzdelem követelte, hogy a nép olvassa a Bibliát, melyból erőt merít. Természetes az egyház tiltakozása ez ellen, hiszen alapjában rendítheti meg szervezetét és gyakorlatát a hívek bibliaértelmezése. Az egyházon belül Magyarországon a begina kolostorokból maradt fönn magyar nyelvű misekönyv és zsoltárrészlet. Az egyházi prédikáció, a mise szabályozása ugyancsak szükségessé tette magyar nyeívű fordítások létrejöttét. Az egyház azonban ezekben a szerkönyv, vagy bibliai szővegfordításokban saját tanrendszerét, gyakorlatát igyekezett elfogadható formába öltöztetni. A nép között fellépő igényeket nem elégítette ki, mivel az nem az egyház gyakorlatát, hanem az eredeti bibliai tanításokat szerette volna követni. Ezt a hiányt igyekezett pótolni a két kamanci klerikus: "Tamás és Bálint, tanácsot tartva némely oktalan emberekkel és nőszemélyekkel, éjjel eltávoztak Moldva országába, ahol e két klerikus terjesztette az említett eretnekséget, mindkét testamentum írásait magyar nyelvre fordították" ... A korban legközelebb álló híradás tehát így szól a forditásról és annak helyéről. Molnár Erik a fordítást ugyancsak Moldvába teszi, de "Ujlaki Bálint belcsényi plébános és (Pécsi) Tamás diakónus" a fordítók. Mályusz Elemér a prágai egyetemen tanultaknak állítja őket. Döbrentey Gábor a fordítók jelölésénél csak "Tamás és Bálint klerikusok"-at ír. Volf György pedig latinul idézi a ferences krónika ide vonatkozó szavait, majd "huszita papok"-ról ír, és a fordítást Moldvába helyezi. Szily Kálmán Tamás és Bálintról, Székely György Tamás és Bálint "diák"-ról ír, de utóbbi már osztva a fordítás helyét, az Apor és Müncheni 151

Kódexet feltételes módban viteti a Délvidékről Moldvába a fordítókkal. Timár Kálmán nemcsak a fordítók személyét, de a fordítás huszita voltát is kétségbe vonta, katolikusnak állítva a fordítást. Mint látható, meglehetősen zűrzavaros képet alkotnak a megjelent vélemények a fordítók személyéről, és a fordítás helyéről. Kardos Tibor, Fest Sándor nyomán Peter Panye segítségét, bátorítását is feltételezi a fordítók felé moldvai tartózkodása idején. A kutatás mai eredményei szerint a három kódex "egyes részei még Magyarországon keletkeztek". Ezt a Müncheni Kódex elején lévő naptár igazolja, mely 1416-tóI1435-ig érvényes. A fordítás pontos idejéről 1931-ben adott meghatározást Kardos Tibor a Müncheni Kódexre vonatkozóan: 1416-20 között. A kódex új kiadói óvatosabban az ,,1400-as évek elejé"-ről írnak. A teljes Huszita Biblia keletkezése az 1410-1440 közötti időszakra tehető. A fordítók neve egyértelműen Tamás és Bálint. Foglalkozásuk a legrégibb adatok szerint: "klerikusok". A szó nem pontosan meghatározott jelentése miatt nevezhették egyesek papoknak őket. Husz János helyesírási szabályait alkalmazzák a XV. századi magyar nyelvre, ezért Prágában tanulhattak még az ő idejében. Egyházi rendfokozatot nem értek el, ezért fiatal, még tanulmányaikat végző, vagy nem régen befejezett kispapoknak gondolhatók. A bibliafordítás befejezése után Moldvában marad Tamás, Bálint pedig Törökországba megy Krisztus misszióparancsát teljesíteni. Ott a szultán elfogatta és elevenen megnyúzatta. Ennyi, amit az első bibliafordítók életútjáról tudhatunk. A Huszita Biblia szövegét már sok vizsgálatnak vetették alá. A teológiai, társadalmi és nyelvtörténeti szempontok szerint végzett vizsgálatok nemegyszer szélsőséges eredményekre juttatták a kutatókat. Kardos Tibor 1953-ban megjelent tanulmánya a patarén-huszita eredetet bizonyítja a bogumil-patarén eretnekség hitelveinek és a Huszita Biblia szövegének összehasonlításával. Szabó Flóris vele szemben támadja ezt a beállítást és sok helytelen idézet, valamint nem megalapozott következtetések kritikájával ad hangot reményének, hogy sikerül megerősíteni a véleményt; a fordítók kolostori kódexek alapján dolgoztak, és hogy további érveket adott a "patarén eredet végleges cáfolatához". Nézetem szerint a "végleges cáfolat" még elég sokáig késik, mert a bogumil hit olyan aprólékos ismeretére lenne szükség, amely alig lehetséges hat évszázad távolából. Megcáfolni a bogumil hatásokat azért sem lehet teljességgel, mert következtetés útján is arra az eredményre jutunk, hogya patarén vidéken elterjedt huszitizmus egész bizonyosan fölvett valamit azok hitbeli sajátosságaiból. Ennek az átvett plusznak a vizsgálata érdekes feladat lenne, alapul véve Kardos Tibor említett tanulmányát. Ugyancsak nyelvi-teológiai vizsgálódás eredménye, hogy a Bécsi Kódexben lévő Abdiás fordítás végére betoldott glossza ("a hébereknél nincs ámen") nyomán az eredeti héber szövegre, illetve gondolkodásmódra következtettek a kutatók. Az evangéliumokban a "farizeus"-t következetesen "leváltak"-nak adja vissza a fordító, a héber perusim jelentésében. A héber nyelv ismeretének 152

feltél Tyrn tően

éppe embe

zőkő

nál. a for, mive meg' meré

viSS2

Szós egys gű.

gazd

ne If lélek egyé

Apc Cse

szé~

hán maz

A k, ma. rés. kön

nev mia han mOI

feltételezése nem alap nélküli. Dán RÓbert megemlít könyvében egy Bizik Tyrnan nevű "héber szerzőt, akinek műve ránk maradt. Bizik Tyrnan feltehetően nagyszombati születésű, vagy ott élő személy volt". Nagyszombaton éppen a XV. század első felében van huszita uralom; akkor, amikor ez az ember élt. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a Kardos Tibor említette tényezőkőn kívül éppen ennek a héber szerzőnek nincs-e szerepe a bibliafordításnál. A zsidók helyzete, vagy a héber nyelvű szertartások lehettek-e hatással a fordítókra? Azt is jó lenne tudni, hogya "pontifices et pharisaeos" fordítását mivel adta vissza igehirdetésében pl. egy ferencrendi hítszónok? A kérdések megválaszolásával bizonyára előbbre jutnánk a fordítók teológiájának megismerésében! Az eddigi ismeretek alapján a következők állapíthatók meg: 1. A fordítók a cseh-huszita nyelvtani szabályoknak megfelelően adták vissza anyanyelvükön a Biblia szövegét. Nyelvezete a délvidéki magyarságé. Szókincse hiányos, egyszerű, népi szemléletű. 2. A fordításban tendenciózus válogatás és szóhasználat érvényesül igen egyszerű formában. A válogatás és szóhasználat teológiai és társadalmi jellegű. Támadás a római klérus önigaz teológiája és a hierarchia, egyben a gazdasági nyomor ellen is. 3. A lelki éhség kielégítésének a vágya vezette a fordítókat, hogy népük ne legyen kiszolgáltatva az Ige értelmezésénél a papságnak. Ne a szertartások lélektelen ismételgetése nyugtassa meg őket, hanem a Biblia olvasásával az egyéni hitélet fejlődése biztosított legyen.

A Huszita Biblia kódexei

,,. i t

[.

t r'

I

Az Apor Kódex a somlyóvásárhelyi premontrei apácakolostorból került Apor Péter birtokára. Apor Zsuzsanna - Pünkösti Gergelyné - ajándékba adta Cserey Farkasnak, akinek felesége Imecsfalván múzeumot alapított. Miután székely nemzeti múzeummá vált, annak ajándékozta a kódexet. Az írásból három kéz másolására következtetnek. A kódex az 56-150. zsoltárokat tartalmazza száz ép levélen. A Bécsi Kódexet 1799-ben fedezte fel Bécsben, Benis Mihály könyvtátőr. A kódexet felváltva három másoló írta. A kódex ószövetségi könyveket tartalmaz 162 levélen: Ruth, Judit, Eszter, Makkabeusok és Báruk könyvéből részleteket, vagy az egészet. Akisprófétákat prológussal együtt közli Dániel könyve kivételével. A Müncheni Kódex kolofonja megadja a másolás helyét és idejét, a másoló nevét: "E könyv megvégeztetett Németi Györgynek, Hensel Imre fiának keze miatt Moldvába, Tathros városában, az Ur születésének Ezer négyszáz hatvan hatod esztendejében". Száztizenhat levélen egy naptárt és a négy evangéliumot tartalmazza, Márkot prológussal. A naptár bencés eredetű. A kódex 153

1566-ban Widrnanstadius Albert János pozsonyi vagy regensburgi kanonok birtokában van, 1575 előtt már a müncheni könyvtárban. Fehérvári Miklós fedezte fel 1834-ben és azonnal jelentést kűldőtt a Tudományos Akadémia elnökének. Döbrentey Gábor veszi észre az egyezéseket a Müncheni és Bécsi Kódexek közőrt az utóbbi felfedezése után. A Huszita Biblia három kódexe mind a népi kegyességnek, mínd nyelvünk középkori fejlődésének ékes bizonyítéka. A Husz-féle helyesírási elvek alkalmazásával a kancelláriai helyesírás mellé megteremtették az új, ún. "mellékjeles" helyesírást. Nyelvünk helyenkénti homályossága mellett sokszor színes, és több mint kétszáz új, vagy újonnan képzett szót alkottak. A fordítás előremutat a XV. század második felének és a XVI. századnak magyar nyelve felé. Rögzíti a kőzépkori beszédet és ezzel együtt "kis nyelvújítás"-t visz véghez. Erre emlékezünk öt és fél évszázad után.

Kiss Emil

is 1

nel esc

nel hit haj mé as: és lat: jell be: vo:

MEDVEAGYAR ÉS KERESZT Géza fejedelem elég gazdagnak tartotta magát ahhoz, hogy több istennek is áldozzon. Querfurti Brunó pedig azt írta a X. századi magyar keresztyénségról: "Sar,':, vezetése alatt megerősödött a keresztyénség, dc pogánysággal vegyült ~ :-:',. zfertőzött vallás. és rosszabb kezdett lenni a babonaságnál." A ;:'.;:,-.::ság és a keresz r.zv-ég furcsa keveredéseről ad hín a múlt században. J. Nógrád rnegyei Piliniben talált sírok leletegyüttese. Az egymás melletti sirokban fekvő két nő - :, korabeli temetési szokások ísmeretében mondhatiuk - közeli rokon lehetett. Nem voltak gazdagok, hiszen a sírrnellékletek erről is árulkodnak. Az egyik halott mellett pogányamulettet találtak a régészek, foglalatba zárt medveagyarat. a másik amulett görög feliratos csüngő, a következő szöveggel: "Uram, segítsd meg Jánost, Ámen." Ez a furcsa lelet jelzi, hogy a keresztyén könyörgést épp olyan varázserejűnek fogadták el, mint saját pogány, nagyon ősi szokásaikat, ráolvasó igéiket. Ezek a sirba helyezett tárgyak, amulettek voltak. A X. századi ember hitte azt, hogy ezek a nyakban viselt, bajelháritó eszközök hatásosan védenek meg a kűlső világ veszedelmeitől. A medveagyar - a hiedelmek s~erint·· azt jelenti. hogy viselő­ jében az erős állat segítő szelleme ölt testet. Főleg az agyaraknak tulajdonitottak különös erőt, mivel a medve szelleme az agyarak b an lakik. Ezek az amulettek tulajdonképpen palackposták hajdan élt eleink hitéről és rernénységéről Néha egészen kűlőnős üzenetet lehet kiolvasni belőlük. A feiedelrni csalad Pécs környéki. Ellenden lévő temetőjében olyan gyűrűket 154

töl "fi

én or: he na rru

14 ar

eIt tu

es: do do ra

fel és

is találtak, amelyekbe héber betűket is véstek. Dienes István szerint "alighanem a fejedelmi szállás védelmére telepített, kazár eredetű, katonáskodó csoport zsidózó vezetőjének műhelyében készülhetett." A keresztyénség felvételének nehéz és viharokkal terhelt évtizedeiben nemcsak a fejedelmi udvarban, hanem az emberek szívében is birkózott az új hit a régivel. Az emberek gondolkozásában keveredett a régi az újjal. A hiedelmek erősen továbbélő szokásokhoz kötődtek. Sokáig pogány hajviseletet hordtak, amelyet a morva urak is utánoztak, lovat áldoztak, termékenységi varázslást is végeztek, de Jézus nevét is segítségül hivták. Ezek a szokások lassan összebékültek az új hit igazságaival, sokszor átértelmeződtek és ezeknek a késői visszhangjai a magyar népszokásokban is megtalálhatók. A honfoglalás-kori sírok keresztyén hatásokat mutató tárgyainak vizsgálatakor nem tudjuk mindig eldönteni, hogy ezen elemek már itteni hatásra jelennek-e meg, vagy még az onogur-török korban megismert keresztyénség befolyása tükröződik bennük, hiszen már a VII. században keresztyén püspök volt Kaukázusban.

-i-ö

A botplakettek és a középkori zarándokok Ha egy régimódi turista felszáll a Szentendrei HÉV re és kezében tartja több tucat kis plakettel díszes hegymászó botját, csaknem bíztos, hogy a ,,múremeknek" akad bámulója. Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy az érmek gyűjtésének ez a régi, lassan elkopó szokása középkori eredetű. A középkor "turistái" a zarándokok voltak, akik éppúgy szerették volna ország-világ tudomására hozni, hogy ők messzi földet bejártak, mint késői, hegyet-völgyet járó unokáik. A régi feljegyzések a középkor egyes korszakainak hihetetlen méretű zarándoklatairól tudósítanak. Aachenben - mely a magyar zarándokoknak is kedvenc úticélja volt - 1496-ban egy rekordnapon 142 ezer zarándokot számoltak össze. A zarándok-sereghez tartozást először a ruhára varrt vagy esetleg bőrbe égetett kereszttel igazolták, de nagyon hamar elterjedt a zarándok-jelvény is, melynek első említését 1106-001, a santiagói tudósításból ismerjük. Azt is jogosan lehet feltételezni, hogy néhány száz esztendővel korábban is ismert volt egy szokás. A zarándok-jelvényt a zarándokhelyen árusították. Ólomból öntött lapocska volt ez, amit a jámbor zarándokok megvásároltak, ruhájukra vagy kalapjukra varrták vagy esetleg botjukra szögezték. Jó üzlet lehetett, mert az egyház sok helyen magának tartotta fenn ezen jelek árusításának jogát. Rómában III. Ince pápa 1190-ben öntési és egyedárusítási jogot adott a Szent Péter templomnak az "ólomból és ónból 155

--

évei Tóti piac arcá vala vete hazs béke

•

ural gatt hazs Apj:

gondem bölc bajá ságc

készült jelvén- ;E,",:, melyek Szent Péter és Pál képét viselik, s melyekkel a látogatók feldis ,:';' magukat, áhitatuk növelése és elvégzett útjuk igazolása -ró öntvények Európa-szerte népszerűek voltak, végett." Ezek i Aachenb. ,'I,',6-ban 32 bódé árusította ezeket, a svájci Einsiedelnben pedig, 1466· >:'~. I, " : nap alatt 130 ezer példány kelt el belőle. Ezért nem csoda, hogy ,~, ',' olyan középkori ásatási lelet, melyben elő ne kerülne egy-két ilyen I ' .c : A legnagyobb gyujtemennyel a párizsi Cluny Múzeum rendelkezik, l':' ,1::1; legnagyobb részét J Szajna iszapjából halászták ki. A Iegrégebb "',:' emléke egy Ma;:;dc'o/i1gban talált XIII. századi példány. A legszebbe}, , . , 1 ; íiarnand miniatúra..testeszetben ábrázolt darabok. A jelvényeket a ,i;II:,'d', -k egész életükben hordták. Előfordult, hogy a kőröző iratokban ez "., I.: .viezték a keresett személvr. Rávarrták az imakönyv lapjaira, a gYÓg"'-L'I~ , .imenyében a betegagyhoz szőgezték és sok legenda beszél ezeknek a ici « ;l\':kaek mágikus harasaról Ezeknél a legendáknál sokkal :-rdekesebh ,,', , C~·, Gutenberg betűontvcn-vinekanyaga nagyon hasonlított , r,1n~ , l l ' C,ll zarándokjelvén vel: o~:;zct~tdéhe7 I

hály pará len I nek

;

.. i - ö

"gyi

ho~

téséi előz

tor] ságt zött' mag ném ban , I

gélii bizo min min

SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT TÓTH MIHÁL Y Nagy feltűnést keltő esemény volt szóbeszéd tárgya a múlt század 80-as éveiben, a 15 OOO lakosú Nagyszalontán. A sokak által ismert jómódú gazdát, Tóth Mihályt láncra verve vezették végig a lovas csendőrök a város nyüzsgő, piaci sokadalmán. "Micsoda szégyen!" - mondogatták sokan. Tóth Mihály arcán azonban nem látszott semmiféle szégyenérzet. Nem lopásért, vagy valamilyen más bűncselekményért érte a megszégyenités, hanem a Krisztusba vetett hitéért. Evangélizáló és lélekmentő körútját megszakitva toloncolták haza a csendőrök. Ezért hát a fáradtság látható nyomai mellett öröm és békesség sugárzott az arcáról. A 80-as, 90-es években tíz alkalommal börtönözték be az akkori rendszer urai Tóth Mihályt csak azért, mert a körzetéhez tartozó gyülekezeteket látogatta. Egyik alkalommal négy napon át gyalogosan, vasra verve toloncolták haza. Tóth Mihály 150 éve, 1836. szeptember 24-én született Nagyszalontán. Apjától 20 hold földet, szép szőlőskertet örökölt. Istállójában 6-8 lovat is gondoztak; a parasztság módos rétegéhez tartozott. Krisztusért azonban mindent letett, kárnak, szemétnek itélt, és egész szívével követte, szolgálta Őt. Nagyszalonta a múlt század utolsó harmadában az evangéliumi misszió bölcsője volt. A 70-es években házi "gyülekezet" alakult azokból a templombajáró református emberekből, akik többre - Igében való elmélyülésre, imádságos és lelki közösségre - vágytak. A templomból a házi összejöveteire igyekvők között találjuk Tóth Mihályt is. Ő hívja el a nála nyolc évvel fiatalabb, gyepszélsori volt uradalmi parádés kocsist, Kornya Mihályt is a "gyülekezetbe". Ilyen házi összejövetelen merült fel a bibliai keresztség, a bemerités kérdése - a református lelkésznek egy, a keresztségről szóló igehirdetése után. Fordulatot - dr. Kiss Ferenc szavaival: "lelki forrongást" - hozott a "gyülekezet" életében Novák Antal bibliaárus megjelenése. Ő mondta el, hogy létezik Budapesten egy olyan gyülekezet, amelyben a megtértek bemeritését gyakorolják. (Novák Antal maga is baptista gyülekezet tagja volt.) Ezen előzmények után jelent meg - 1875 nyarán - Meyer Henrik baptista lelkipásztor Nagyszalontán. A megtért bibliás emberek közül nyolc személy bizonyságtevését hallgatta meg és Gyulán a Fehér-Körösben bemeritette őket. Közöttük Kornya Mihályt és feleségét is. Így Nagyszalontán megalakult az első magyar nyelvű baptista gyülekezet országunkban. CA budapesti gyülekezet német nyelvű volt.) Tóth nem volt az elsők között, de a következő év májusában ő is bemerítkezett a feleségével együtt. .. Amint a bemeritkezésben, úgy a missziói kezdeményezésekben, az evangélium erőteljes terjesztésében, gyülekezetek szervezésében is Kornya Mihály bizonyult elsőnek, eredményesebbnek a Szentlélek ereje és kenete által. De mint mindvégig hűséges munkatárs, adottságban és eredményességben is mindjárt utána következett Tóth Mihály. 157

Meyer Henrik felismerte adottságukat, és javaslatára 1877. november ll-én mindkettőjüket diakónussá avatták fel Nagyszalontán. A szolgálatra történt kirendelés erőteljes késztetést jelentett az evangélium terjesztésére, bár Tóth Mihály évekig inkább csak otthon, Nagyszalontán tevékenykedett. 1881-ben újabb avatásban részesültek Kornya Mihállyal együtt. Ekkor "társvénné" avatták fel őket. Ez azt jelentette, hogy ettől kezdve az új tagok felvételét és bemerítését is végezhették. Tóth Mihály visszahúzódó természetéből fakadhatott, hogy ez avatás ellenére ő egészen 1893-ig nem végzett bemerítést. Ezt átengedte a nála energikusabb és fiatalabb Kornyának. 1893-ban Meyer Henrik javaslatára három missziói kerületre osztották az országot. Budapest: Meyer Henrik, Nagyszalonta: Tóth Mihály és Bihardiószeg: Kornya Mihály vezetésével alakult önálló missziói kerületté. Ez az intézkedés még nagyobb missziói felelősséggel terhelte meg Tóth Mihályt és ösztönözte az élénkebb tevékenységre. Tizennyolc gyülekezetet vett át 714 taggal, Nagyszalonta központtal. Ettől kezdve természetesen ő végezte körzetében a megtérők bemerítését is. Kirner A. Bertalan 1943-ban a régi Tóth-ház padlásán találta meg azokat az anyakönyveket, melyeket Tóth Mihály 1893-1905 között vezetett. E 12 év alatt 179 alkalommal végzett bemerítést és körzetének taglétszáma 2500-ra növekedett. A nagy kiteriedésű - öt vármegyét magába foglaló - területen természetesen nem egyedül végezte a missziómunkát. Amint új és új gyülekezetek alakultak, a munkatársak száma is növekedett. Nagyszalontáról Kőrösi János, Domján Imre és Domján Mihály mellett Vass Sándor volt a legjelentősebb munkatársa. Árpád községből Sárközi Sándor volt az egész körzetben munkálkodó munkatárs, Békésről hárman is bekapesolódtak: Soós István, Takács János és Polgár János. Az egyre növekvő gyülekezetek szükségessé tették a körzet felosztását. A nagyszalontai körzetből önállósult 1900-ban a békési, 1905-ben a tótkomlósi, gyomai és feketegyarmati körzet. Tóth Mihály élete végéig a nagyszalontai körzet lelkirnunkása maradt. A körzet vezetését 1919-ben, 83 éves korában adta át Vass Jánosnak. Tóth Mihály szerény, visszahúzódó, konzervatizmusra hajló ember volt, aki kerülte a vitákat. Körzete határait ritkán lépte túl. Hiába hívták külföldi konferenciára, ha tehette, a hazai konferenciákon sem vett részt. A közösség életében a vezetés és szervezés körül felmerülő viták mély fájdalommal töltötték el. Missziói lendületében azonban nem tört meg, mert Krisztus szeretete égő tűzként fűtötte a lélekmentés szolgálatában. Ugyanakkor ő volt az, aki a legmerevebben elzárkózott az ún. ,,másik tábortól", vagyis a közösségünknek attól a részétől, amely a fiatalabb (és képzettebb) vezetők (Udvarnoki András, Balogh Lajos, Csepják Attila) irányítása alá csatlakozott. Mint ismeretes, a gyorsan növekvő baptista közösségek szervezése és vezetése körül felmerült feszültségek odavezettek, hogy 1905-ben - amikor az állam elismertté nyilvánította a baptista felekezetet a közösség két táborra szakadt. Meyer Henrik, Kornya Mihály és Tóth 158

Mil erd, küli egy Ber Iste test bap ben és r

For Kir Bal bap

196 Önt nov

kal egy hal: ról, és]

rov B~

tek egy bet

r ~

t

!

Mihály vezetésével - főként a nem magyar nyelvű gyülekezetek, valamint az erdélyi rész magyar gyülekezetei - megalakították az ún. "el nem ismertek" különálló szővetségét. Tóth Mihály lsten kegyelméből megérhette a két tábor megbékélését és egyesülését, amely 1920-ban valósult meg. Kilencvenöt éves korában, 1931-ben költözött az Úrhoz. Kimer A. Bertalan számitása szerint 5~000 ember megtérésében és bemeritésében volt Isten eszköze. Bemerítkezésekor az egész országban kb. 40 bemerített baptista testvér volt. Halálakor ugyanazon a területen mintegy 40 OOO-re tehető a baptisták száma. E nagyszeru és hálára, Isten dicsőítésérekésztető növekedésben a Szeritlelek ereje által Tóth Mihály is tevékeny részt vállalt. Tálentumait és mindenét az Ú r oltárára tette, ahol gazdag kamatozásra jutott.

Kovács Géza Forrásmunkák: Kimer A. Bertalan: Tóth Mihály. - Csopják Attila: Képek a Magyarországi Baptista Misszió történetéből. - Kőrösi István: Jegyzetek a nagyszalontai baptista gyülekezet keletkezéséről. - Seebeni Olivér: Kornyá Mihály (BH 1963. április 15.). -Dr. Kiss Ferenc: Magyar parasztpróféták. - TakácsJános: Önéletrajz. - Kovács Géza: Úttörő missziós központ Békésen (BH 1963. november 1.).

"AZ ÚRNAK ENGEDELMES GYERMEKE" ,,1906. június 16-án hunyt el az Úrnak engedelmes gyermeke" - e szavakkal zárul egy húsz évvel ezelőtti Békehírnök-cikk-, Mil/ard Ede (1822-1906), egykori bibliatársulati igazgató áldott életére emlékeztetve. Most ismét írunk halála évfordulóján a baptista missziótörténelem eme kiemelkedő egyéniségéről, aki egykori monarchiánk székvárosában, Bécsben kezdte terjeszteni a Brit és Külföldi Biblia-társulat "protestáns" bibliáit. Az angol származású, puritán hívő család gyermeke, Edward Mil/ard rövid hollandiai és németországi tartózkodás után nyitotta meg lerakatát Becsben, 1849-ben. A. Bach belügyminiszter rendőrei 1851 húsvétján rátörtek az akkori városszéli lakásra, mely a Iagerzeíle utca utolsó házában volt. Az egybegyűlt férfiakat letartóztatták, az istentiszteletek további megtartását betiltották. A császári székhelyen "szüntelenül nyomoztak mindenki után, aki 159

nem volt katolikus'". A következő évben a biblialerakatot becsukatták. Millard Edének Breslauba kellett mennie és alig vihette magával a Bibliákat. Távolléte alatt csatlakozott a baptista gyülekezethez, G. W. Lehmann (1799-1882) hatására'. Ausztria és hazánk baptista missziói ára nézve jeles szerepe volt Millard Edének. Ezt méltatja a református Keresztyén evangélista című lap, amikor említi, hogy 1890-ben Göncön járt és részt vett a Károlyi Biblia 300 éves évfordulójára rendezett ünnepségekerr'. Személyét méltatja Répay Gyula visszaemlékezése: "A nagy eredményeket - az Úr Isten után - Millard Edének köszönhetjük. Ö tette lehetővé a baptista hitelveknek terjesztését az egész országban" ..." Bibliaterjesztőket alkalmazott, akik közé tartozó leghiresebb munkások voltak Novák Antal (1828-1877) és Meyer Henrik (1842-1919). A magyarországi baptisták történelmében mindketten ismert személyiségek. "A bibliaárusok hintették az igazság magvát, ami százszorosan meghozta a maga gyümölcsét'". Novák Antal Bécsben meritkezett alá, Jézus Krisztus példájára, de nem Millard Ede volt a bemerítője, hanem - egy németországi egyháztörténészünk szerinr' - az első bécsi evangélisták egyike, Báneiger testvér. (Meyer Henrik anyakönyveiben: Benzinger!) Millard Ede és Meyer Henrik között élénk levelezés mutatia, hogy nem csupán egyszeru munkaadó, munkavállalói kapcsolat volt közöttük - ami 1875-ben egyébként is megszűnt -, hanem testvéri, bennsőséges, aminek Meyer üldözése utáni közbenjárás is része volt". A levelek 1885. április IO-től tizennégy éven át, 1899. május 17-ig keltezettek", de bizonyos, hogy már akkor leveleztek, amikor Meyer Henrik a cári Oroszországba utazott, 1869ben. Csepják Attila (1853-1934) úgy vélekedik történetirásában, hogy Millard Ede suzalmazta a Gyulán, 1875. augusztus 26-án tartott nevezetes bemeritést", de ezt Szabadi F. Gusztáv (1871-1966), egy másik kortárs történetiró kétségbe vonta. Valószinűleg igaza van, hiszen a Brit és Külföldi Biblia-társulat terjesztőinek nem engedték meg a felekezeti tagtoborzás semmilyen fajtáját, a bibliaterjesztő állása azonnali felmondásának terhe alatt. Ez az említett bemerítések miatt be is következett. Meyer Henrik igy egyetlen biztos keresetétől esett el még azon esztendőben". Ez sérelmes volt az ő személyére nézve, de sem a korábbi jó kapcsolatokra nem vetett árnyékot, sem a missziómunkát nem hátráltatta. Isten gondoskodott szolgájáról, és gazdagon kirendelte a mindennapi kenyerét. Meyer Henrik a Millard család többi tagjáról is kedvezően nyilatkozik. így MiHard fiáról, Henrikről, akit ugyanaz a berlini baptista prédikátor baptizált, aki az édesapját. Millard Henrik Budapestre került és maga is bibliaterjesztéssel foglalkozott. "Nagyon kedves, lágyszívű ember volt" - írja róla Meyer Henrik és megjegyzi: "Később református egyháztag lett"!'. Millard Jakab nevű fia egy evangélikus teológián tanult, és a weseli szabad 160

evang Szent II zást a Budaj ismer: esemé

bemei

Antal egyén Mind, Ede k misszi

,.MilI: nácsar igehir Ip

A hírads

nem ( lakásá inkábl féle fe höz, s majd: aszöv az egy

Edét c ~

vállalt dalmi 1\ bapt:Í2 gyülel A káiát . Mint még ~ koráb közös tavasz

János; Wiegc:; nagyo szemé

! I

evangélikus gyülekezet lelkésze lett. Mint teológiai tanító, az ószövetségi Szentírással foglalkozott>. Mint már említettem, az alkalmaztatás megszűnése nem jelentett változást a kapcsolatukban. Ennek lényeges eleme volt, hogy 1875. májusában Budapesten tartottak találkozót abibliaterjesztők számára". Bizonyára itt ismerkedett meg Meyer Henrik és Novák Antal testvér. Ez a találkozás döntő esemény volt missziónk terjesztése érdekében, mivel augusztusban Gyulán bemerítést tarthatott Meyer Henrik testvér azon a környéken, ahol Novák Antal tevékenykedett. Novemberben pedig Újvidéken meríthetett be 20 egyént, ahol egy volt nazarénus bibliaterjesztő dolgozott, Hempt Adolf. Mindezek nagyon szemléletesen bizonyítják, hogy Meyer Henrik és Millard Ede között nemcsak személyes jellegében volt áldásos a kapcsolat, hanem missziónk fejlődésének tekintetében is. Ahogy önéletrajzában Meyer H. írja: "Millard testvér, ameddig Bécsben tartózkodott, valóban atyai, húséges tanácsadó és barát volt. - Hamarabb győződött meg arról, mint én, hogy az igehirdetés és pásztorálás lesz élethivatásom"!'. A Millard Edéről szóló - mindeddig legrészletesebb - magyar nyelvű híradást a Békehírnök közölte, századunk elején. Ebből értesülünk arról, hogy nem csak a baptista, hanem a metodista missziónak is Millard Ede bécsi lakásában ringott a bölcsője':'. Ez a sajátos, mai szóval "ökumenikus", vagy inkább "aliánsz" szemlélet azonban nem jelentett elvtelen ingadozást a különféle felekezetek között. Millard Ede határozottan kötődött a mi közösségünkhöz, s ezt kifejezi részvétele a bécsi baptista gyülekezet alapításában (1869 14 ) , majd az Osztrák-Magyar Baptista Szövetség megalakításában (1885). Ehhez a szövetséghez tartozott Bécs, Graz, Budapest, Sniatyn és Prága központokkal az egykori birodalom egész területének baptista missziója". 1893-ban Millard Edét egy hét tagú baptista missziói bizottságba választották. Millard és felesége, Jane asszony, árva gyermekek nevelése terén is vállaltak szolgálatot. Ezzel bizonyították áldozatos felelősségérzetüket a társadalmi teherviselésbens. Millard testvér eszköze volt Amalia Kejr megtérésének, akit Bécsben baptizáltak, majd miután visszatért hazájába, elősegítette az első cseh baptista gyülekezet megalakulását, 1874-ben15 • Az élet sok megpróbáltatása és hivatásának pontos elvégzése után, munkáját fiára bízva, 1887-ben Millard Ede megérdemelt nyugalomba vonult. Mint már láttuk, ez nem vonta el őt a gyülekezet szolgálatától. Sőt inkább, még aktívabban végezte a szent munkát. A századforduló idején, 78 éves korában is elősegítette az általa következetesen képviselt, egységet célzó, közös munkát. Bécsben baptisták, metodisták és szabadegyházbeliek 1900 tavaszán közös összejövetelt tartanak"; A nagy Oncken, az ifjabb Rottmayer János, az első budapesti baptista prédikátor Meyer Henrik, Bauer József, Wiegand Agoston, Péter Gyula, Balogh Lajos és Udvarnoki Andrást", még nagyon sok más baptista prédikátorral, gyülekezeti taggal élvezte Millard Ede személyes, vagy a bécsi gyülekezet által gyakorolt testvéri szeretetét. Igen bő 161

áldások üdítő folyamai áradtak Európának erre a vidékére általuk, különböző népekhez, nyelvekhez és gyülekezetekhez. Legyen érte áldott Isten! Szebeni Olivér

köze utol tam:

Források

SZOli

1. Békehírnök. 1966. június 15-i, 12. szám, 5. oldal. - 2. Szebeni Olivér: A nagyvilág baptistái, 2. rész. Kézirat, 1969.4. oldal. - 3. Tauferbote, 1938. évf. 5. számában megjelent cikk alapján, Solymár Imre fordítása és gyűjtese. - 4. Keresztyén evangélista, 1904. március l-i, 5. szám, 31-36. oldal. - 5. Répay Gyula visszaemlékezése, 1933. Kézirat, 6. oldal. - 6. Rudolf Donat: Das wachsende Werk. Ausbreitung der deutschen Baptistengemeinden durch sechzig Jahre (1849-1909). J. G. Oneken Verl., Kassel, 1960. 560. old. (Az első adatok 381., a későbbiek 413. illetve 403. oldalról.) - 7. Field angol tábornok levele. London, 1884. március 31. - 8. Uo. Meyer H. levelei (Egyháztört. Emlékgy. 145.,422-6). - 9. Csepják Attila: Képek a magyarországi baptista misszió történetéből. Budapest, 1928. Idézet a 13. oldalról. - 10. Meyer Henrik rövidebb önéletrajza (kb. 1909-ből, kézirat). - ll. Meyer Henrik: Önéletrajz. Kézirat, eredetileg kb. 1909-ből. A hivatk. magyar szöveg adatai sorrendjében a 27.,32.,33. oldalról. - 12. Evangelisches Gemeindelexikon. Brockhaus Verl. Wuppertal, 1978. Millard, Jakob Johann Friedrich címszó. - 13. Millard Ede nekrológia. Békehirnök, 1906.,227-229. oldal. 14. A gyülekezet alapítását ehhez az évhez kötik az ausztriai források, és nem osztják egyes magyar szerzők véleményét, akik az első helyi bemeritkezőkhöz kapcsolják a gyülekezet megalakulását (l.: Theol. Szemle, 1966. sz., 28. oldal). -15. Sendbote, 1929. október 30-i szám, 8-9. oldal. -16. Békehírnök, 1900. évf., 32-33. oldal. - 17. Békehírnök, 1899. évf., 190-194. oldal.

tett, bern

a ki

gyal

Me! Uds

az o hon' ahoi közé élett ezer

és a fogn miss

"Ké ben vág)

okté foly

-a I

Orosz István halálának SO. évfordulóján

hez, aki

Már ötven éve, hogy a hazai baptista misszió - bár kevésbé ismert, de gazdag életműve folytán áldott emlékű - munkásának szíve megszűnt dobogni. A haláláról szóló értesítés szerínt "Az Úr hazavitte az élettel megelégedett hú szolgáját, hogy a sok harc és fájdalom után élvezze az égi hazánk édes nyugalmát és elvegye Urától jutalmát, a hervadhatatlan koronát." Sokoldalú ez az elég korán lezáródott gazdag életmű. Egyszeru, szorgalmas székely család sarja, aki előbb kerékgyártó, majd evangélista, egyházzenész, karmester, énekeskönyv szerkesztő és kiadó, lap szerkesztő lelkipásztor, 162

mag ségé eszt a kc 189· ber tagj

1':

8.

e.

S. It:

:h ~

ol

v-

Bi

o.

cr tg

ei:h m iiz l).

O.

de g-

m: les

Ille-

er,

közegyházi ügyintéző, teológiai tanár, s egy intézet dékánja lesz, aki szíve utolsó dobbanásáig hű volt fiatalkorában vállalt elvéhez. "Tanulni, ismét tanulni, hogy másokat is tanithassak." És csak azért maradt kevesek előtt ismert a neve, mert munkásságának a kisebbik része esik a megtérése és kivándorIása előtti Óhazában végzett szolgálataira. Alkotó életének jelentősebb részét az Üivilágba vándorolt magyarság közt élte. De amit e rövid idő alatt és később is az óhazai misszióért tett, azzal mélyen beírta nevét missziónk történetébe, s emléke méltán vált ki bennünk tiszteletet és megbecsülést. "Orosz István hálás fia akart maradni annak a missziónak, ahol Urát és Megváltóját megtalálta és ahol a lelki életben idősebb testvéreitől - Balogh, Udvarnoki, Szabó és másoktól- oly sokat tanult!. .. Amerikában folyton azon törte a fejét, hogyan segíthetné és támogathatná az ott szerzett tapasztalatokkal hazánk misszióját? Ez a gondolat lelkében égő honvággyá fokozódott. - De sokszor gondolok haza - írja egyik levelében -, ahonnan teljesen soha nem tudtam elszakadni. Úgy vagyok, mint a pogányok közé küldött misszionárius, aki beleéli ugyan magát a helyzetébe, de egész életében idegennek érzi magát. Egy más alkalommal pedig azt írja: - Ha ezerszer is polgáriasodom, nem bírom elfelejteni a népemet! Tisztelettel adózom fogadott hazámnak, de hiába, csak magyar vagyok és az is maradok!... Szeretnék mégegyszer Szabó András testvérrel kezet fogni."! HazajöveteIének terve azonban meghiúsult. Felesége betegsége s egyéb missziós szempontok ezt nem tették lehetővé. Így írja későbbi levelében: "Kénytelen vagyok repülni vágyó szárnyaimat összehúzni. De egész életemben sajnálni fogom, hogy nem volt alkalmam azt megtenni, amire oly forrón vágyakoztam!" Élete Orosz István Mezőszengyelen (Torda-Aranyos megye) született, 1874. október 17-én. Mint egyszeru székely szülők gyermeke, kiváló kézügyessége folytán elsajátította a kerékgyártó mesterséget. A segédlevél megszerzése után - a kor szokása szerint - otthagyta szülőfaluiát, elindult "világot látni. .. " Útja során 1893-ban kerűlt Kolozsvárra, s beállt egy kerékgyártó mesterhez, ahol jóbarátságot kötött Balogh Márton (1867-1912) nevű szaktársával, aki a kolozsvári kezdő misszió evangélistája is volt. Orosz István feltalálta magát a gyülekezetben: hamarosan kitűnt muzikalitásával és szervező képességével. Még nem volt gyülekezeti tag, csak "kedves barát", de már abban az esztendőben megalakitotta a kolozsvári gyülekezet énekkarát.' Kornya Mihály is felfigyelt a buzgó fiatalemberre, meglátta benne azokat a képességeket, amelyekkel még nagy hasznára lehet a missziónak, ezért 1894-ben Nagyváradra invitálja. Itt meríti be hite vallomására 1894. szeptember 4-én a Sebes-Kőrös vizébe, s így lesz először a nagyváradi gyülekezet tagja. Megtérését sok lelki harc előzte meg, mert "szülei nagyon nehezteltek 163

rá és nem tudtak megbekülni vele, hogy fiuk elhagyta a katolikus egyházat. VégülOrosznak is választani kellett szülei óhaja és a hit között. Rövid, de heves tusa után az Ú r Jézust választotta, és égi Mestere megsegítette őt mindenben. Szenvedni, küzdeni kellett érte, de utána megjött a győzelem."? "A nagyváradi gyülekezetben szövődött igaz testvéri barátság Papp Károly (1875-1967), Darabont Gyula (1874-1966) és Orosz István között. Ő ismertette meg barátait a hegedűjáték alapismereteivel s nem csekély feltűnést keltett, amikor ez a hegedűtrió először szólaltatta meg az Istent dicsérő énekeket a gyülekezetben. Zenemissziónk őskora ez. Nagyváradon is első dolga az énekkar megszervezése, még 1894-ben. Ugyancsak itt köt barátságot a szerény, de tehetséges román Brumár Mihállyal (1873-1916), aki később a román nyelvű atyafiak énekmestere lett. Orosz István Váradról járt át Nagyszalontára is Kornya ösztönzésére, ahol 1895-ben helyezte biztos alapokra a már szerveződő énekkart, ahol felfedezte a jövő karvezetőjét, Kőrösi János (1879-1915) tehetséges fiatalember személyében. Orosz István csak négy esztendeig maradt Nagyváradon, mert innen Balogh Lajos (1863-1919) hívására Hajdúböszörménybe ment 1898-ban, énekmesternek és evangélistának. Missziónk e történelmi nevezetességűgyülekezetében 1899-ben alakította meg az énekkart. Közben Udvarnoki András (1865-1945) hívására többször felutazott a fővárosba, ahol a Nap utcai gyülekezet ősében, a Hunyadi utcában is megszervezi az énekkart 1896-ban. E lankadatlan ügybuzgósága hamarosan közismertté tette országos viszonylatban is. 2 Öhaeai munkálkodása Budapesti szolgálatai alatt ismerte meg Orosz Istvánt a rákoscsabai gyülekezet is, mivel azt a Pest felsővidéki körzet egyik állomásaként Udvarnoki András pásztoroita és Orosz őt többször helyettesítette. 1900-ben pedig meghívták lelkipásztornak, amit 1905. december végéig hűségesen el is végzett a jegyzőkönyv tanúsága szerint." Természetesen itt is ő alakította meg az énekkart, sőt az ő pásztorsága idején épült meg 190 l-ben a Rákoscsabai Gyülekezet ma is ímpozáns, 300 ülőhelyes imaháza. "E maroknyi népnek egyre nagyobb helységről kellett gondoskodni. Ekkor szánták magukat egy ímaház építésére. Mely szándék 1901-ben meg is valósult, amennyiben Kovács Sándor okleveles baptista építész tervei szerínt és vezetése mellett megkészült imaházuk. .. .Az ímaházat pedig, miképp Salamon idejében a jeruzsálemi templomot az önkéntes szabadakaratból és jókedvből való adakozásból építették fel a zsidók, ők is akként!. .. bár rövidebb ideig munkálkodott Orosz István is, ki azután Budapestre költözött... "5 Az imaházmegnyitó ünnepség alkalmával, 1901. november IS-én prédikátorrá avatták a gyülekezet kérésére. "Azután három prédikátor és több gyülekezeti tag együttesen reá vetvén kezét, Orosz István ima kíséretében

prér Atti

dikí ki} erej KÖí

mie gos kiac elsa szel Kar köu Éne géli zak viss Éne tört

rész tatá lom évb Szel zete

Ball

tanc Iror szü

mej

índ kat, lehe

mér

gét 164

It.

le

5t

"3

:íÖ

st

ró

lÓ

ot

a

ra

os

:n

ll,

ilis

e-

ll-

lO

iiki

sa

[-

e-

IÍ.

:g

prédikátorrá avattatott." Ugyanebben az évben kötött házasságot is Csepják Attila leányával, Piroskával, amely frigyből hat gyermekük született. A rákoscsabai lelkipásztori munka mellett 1902-től megbízzák másodprédikátornak akkor még a Hunyadi, később a Nap utcai gyülekezetbe Udvarnoki András mellé, akinek országos munkája mellett jó segítséget jelentett az ereje teljében lévő ifjú szolgatárs. Orosz ez idő alatt tanulja meg a német, majd később az angol nyelvet. Közben azon fáradozik, hogy a német Glaubenstimme magyar változatát mielőbb saitó alá rendezze. Az 1904-ben Hajdúböszörményben tartott országos konferencia ezt meg is szavazta s 1905-ben megjelent a Hit Hangjai első kiadása, 500 gyülekezeti énekkel. A nyomdászokkal való jó kapcsolata révén elsajátítja a kottaszedés technikáját. Saját költségén kottaszedő berendezést szerzett és a szerény, kistemplom utcai lakásán előállította az Evangéliumi Karének I. füzetét 1904-ben. Majd 22 újabb énekkel közrebocsátotta a II. kötetet 1905-ben. Két év múlva pedig 54 kórusművel kiadta az Új Sion Énekgyűjteményt. Ezek a kiadványok képezték az 1913-ban megjelent Evangéliumi Karénekek alapját, amit ma is szívesen énekelnek a SZET tagegyházak énekkarai. Tette mindezt a saját költségén, ami csak nagyon lassan térült vissza. 1904-ben Szabadi F. Gusztávval (1871-1966) indítják el az Evangyéliomi Énekesek Lapját, ami kivándorlásáig (1908) jelenik meg zeneelméleti, zenetörténeti és egyéb köznevelési anyaggal. 1906-ban a Nap utcai kápolnában kórustalálkozót rendeznek 400 énekes részvételével az Evangéliumi Karénekek I. gyűjteményébőlvett anyag bemutatására. 1907-ben a Budai Vigadóban volt az újabb találkozó, amely alkalommal a bécsi baptista énekkar is meglátogatta a budapestieket, amit még ez évben Bécsben ők is viszonoztak. 2 Az 1902-ben Ócsán tartott közgyűlés - ahol elfogadják a hitvallás és szervezeti szabályzat szövegét, aminek alapján megtörtént a történelmi nevezetességű elismerés -, őt választotta meg jegyzőjéül. Az 1906-ban alapított Baptista Teológiai Szeminárium óraadó tanárnak hívta meg az 1907-1908-as tanévben. Ugyanakkor irodalmi munkásságát méltányolva beválasztották az Irodalmi Bizottságba. Szervező tehetségét, sokoldalúságát és praktikumát szülőföldiéről hozta magával.

e-

li-

m

::Il

A kivándorolt magyarok közötti szolgálata

Az 19oo-ban alakult Clevelandi Első Magyar Baptista Gyülekezet hívta meg prédikátorának, amit elfogad és 1908. május 26-án családjával útnak indul az Újvilágba. Nem volt könnyű döntenie, mert látta az itthoni feladatokat, de a tettvágytól sarkallt, dinamikus alaptermészetű ember a "korlátlan lehetőségek hazájában" vélte álmai megvalósításának lehetőségeit. Javaslatára még abban az évben megalakították az Amerikai Magyar Baptisták Szövetségét Homestead székhellyel, amelynek ő lett az elnöke. Ennek révén összeköt165

tetésbe került az amerikai baptista missziós társaságokkal, s ezek bizalmát úgy megnyerte, hogy később minden magyar vonatkozású dologban döntő szava lett. Kiérkezése után átvette az 1907-ben alapított Evangéliumi Hírnök cimű felekezeti lap szerkesztését. "Az Evangéliumi Hírnök Chícagóból Clevelandbe - "költözött" - (meg sem várva az új prédikátor megérkezését, közli, hogy a szerkesztést átvette Orosz testvér). Clevelarid nem csak a magyarság központja lett, de az amerikai magyar baptistáké is. Ebben nem kis szerepe volt Orosz Istvánnak." A Clevelandben töltött tizenkét esztendős munkája alatt a nagy ipari centrumban nem csak új templomot, gyülekezeti házat és orgonát építettek, de két városrészben új magyar missziót is kezdett az anyagyülekezet. Az amerikai magyar baptisták igen agilis munkást nyertek benne, akinek fantáziája most szabadon szárnyalhatott. Nagyvonalú missziós és gazdasági terveket szőhetett, amihez támogatást az angol gyülekezetek és szövetségek is adtak. Itt is szerkesztett és addott ki gyülekezeti énekeskönyvet. Az új gyülekezetek részére Scrantonban lelkipásztorképzőteológiai szemináriumot alapítottak 1911-ben, amelyet 1915-ben Clevelandbe helyeztek át. Ennek az intézetnek ő is tanára, s Zbóray L. László tragikus halála után ő lesz a dékán (1915-1925) között. Az intézmény 1920-ban az Északi Szövetség belmissziós társulatának (Home Mission Society) nemzetközi baptista szemináriumába olvadt be. Ez a jól működő és jól felszerelt iskola a bevándoroltak számára létesült, East Orange-ban. A hallgatók harmincféle anyanyelven beszéltek. A magyar részleg dékánja és tanára Orosz István volt 1925-ig. 8 Lelkipásztori szolgálatot végez még Chicagóban 1925-28, és Trentonban 1928-35 között. Felesége halála után ismét tanít, 1936. december 23-án Chícagóban bekövetkezett haláláig. Végül megemlékezünk arról a kiemelkedő fáradozásáról, amit az óhazai baptisták két árnyalatának egyesítése érdekében tett 1920-ban. Előbb nyílt levelet küldött a Békehírnök olvasóinak, amelyben feltárta az általa is jól ismert, századfordulón kialakult problémát és megoldási útját." Útban az óhaza felé, Londonban résztvett az angol baptisták értekezletén, ahol segélyezési ügyeket tárgyaltak. Meghívták erre Udvarnoki Andrást, de ott volt a nagy tekintélyű, 84 éves Dr. J, Clifford (világszövetségi elnök) is, aki 1907-ben vezette a budapesti békéltetesi tárgyalásokat. Ismertették a hazai körülményeket, a szeminárium, a szeretetházak, a háború alatt alakult árvaház, valamint az akkor már nagy deficittel küzdő baptista nyomda (MOB) helyzetet." Orosz István itthon kitartóan fáradozott az egység létrehozásán. Elősegí­ tette a Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetségének megalakulását, pontot téve a két évtizedig tartó fonák helyzet után az egyesülésre. A még otthon fogalmazott és előre küldött "nyílt levél" után a szövetségi bizottságok üléséről, az újjászervezés terveiről-kivitelezéséről, a konferencia lezajlásáról és eredményeiről, valamint a kűlföldi vendégek szolgálatairól részletes leírást adott május lS-től, 5 nagy tudósításban, szeptember 30-ig a Békehírnök hasábjain. 11 166

hitte szolg

hasz

haza miat buzg bizo

elam rint

áldo

Fon

LS olda 190törn jegy Rák old~

348szió

- 8. kön 198 olds zet. Rap

azi eg}

eID

me

ty

ra lÓ

in'

z-

.tt Iri

k, \z áeis le~

in :lIla

10eI~.8

110

én

eai

ilt jól az

'e-

Ekkor mérte föl azokat a károkat, amik az esztelen háború következtében hittestvéreit és honfitársait súltották. Hazatérve az USA-ba, Dulity Miklós szolgatársával nagyméretű gyűjtő kampányt indítanak, s 330 láda (ruha és használati tárgyak) "szeretetadományt" küldenek a rászorulóknak (1). Dédelgetett álma azonban - amely szerint megtakarított vagyonkájával hazatér, s kisebb fóldbirtokot vásárol családja fenntartására - korai halála miatt nem valósult meg. Leveleiből mélységes honvágy, óhazai misszióért buzgó szívdobogás, és az önmaga szolgálatának felajánlása csendül ki. Ezt bizonyára motiválta benne az új hazában élők gyökértelensége, gyermekeinek elangolosodása és feleségének halála is. Az örök hazába azonban hitünk szerint megérkezett. Itt végzett munkája révén emléke legyen közöttünk áldott. Dr. Mészáros Kálmán Források

1. Szabadi F. Gc-Steiner 1.: Orosz István (187~1936). Békehírnök 1937.46. oldal - 2. Bányai Jenő: O. I. születése centenáriumán. Békehírnök 1974. 190-191. oldal - 3. Csepják Attila: Képek a Magyarországi Baptista Misszió történetéből. Bp. 1928. 29-32. oldal - 4. Rákoscsabai Baptista Gyülekezet jegyzőkönyve 1900. XII. 30.-1905. XII. 17. (l-73. oldal) - 5. Szánthó Géza: Rákoscsaba Község leírása - Régi és Újkori ismertetése. Res. 1912. 160-161. oldal - 6. Imaházmegnyitás Rákos-Csabán. Békehírnök 1901. XI. 30. 348-349. oldal-7. Dr. Almási Mihály: A Clevelandi Magyar Baptista Miszszió 85 éves története. Jubileumi Emlékkönyv. Cleveland, Ohió, USA 1984. - 8. Dr. Somogyi Barnabás: Magyarok a távoli prófétaiskolában. Emlékkönyv. A Baptista Teológiai Szeminárium alapításának 75. évfordulóján. Bp. 1981. 143-144. oldal- 9. Orosz István: Nyílt levél. Békehírnök 1920. 68-69. oldal- 10. Szebeni Olivér: A magyarországi baptisták története. Teol. jegyzet. Bp. 1967. 70-72. oldal - ll. Dr. Mészáros Kálmán: A Magyarországi Baptista Egyház vázlatos történelme. Bp. 1985. 81, 92-93. oldal.

gy

en

'ent

:gi :ia

:ól

"Állj meg nap, Gibeonban/" A bukásra álló diáknak jól jönne, ha valamilyen módon meg tudná állítani az idő múlását mindaddig, amíg felkészültnek érezhetné magát a vizsgára. Ha egy üzemben elkéstek éves tervük teljesítésével, bizonyára ott is örülnének egy ilyen lehetőségnek. Olykor siettetni szeretnénk az időt, máskor pedig megállítani. A Bibliában mindkettőre van utalás: "megrövidíttetnek majd 167

azok a napok", "rövidre metszi az időt". De Józsué könyvében volt egy olyan helyzet, amikor Isten megállította a napot. Nem valamiféle emberi mulasztás pótlására, hanem azért, hogy neve megdicsőíttessék. Ez az idő Isten és ember együttes cselekvésének az ideje volt. Az időről általában úgy beszélünk, mint az örökkévalóság, a végtelenség változhatatlan ritmusú lüktetéséről. Ebben a végtelenben helyezkedik el az emberiség történelme, és egyéni életünk felvillanó sugara. Ez utóbbiakra mért időt Isten megrövidítheti, vagy meghosszabbíthatia, tetszése szerint. Ö tudja, hogy hogyan. Ezékiásnak - könyörgésére - még éveket adott. Izrael sorsdöntő nap előtt állt. Győznie kellett. És Isten cselekedett érdekükben. Az évforduló felvetheti bennünk a kérdést: vajon megvívtuk-e már életünk győzelmes harcát? Vajon napjaink, amelyekben élünk, nem ráadások-e? Talán a lehanyatló nap sugarai még megvilágítják életünk dombos Gibeoniát, hogy elvégezzük azt, amit az Úr elvár tőlünk, hogy győzzünk önmagunk fölött és nyilvánvalóvá legyen Isten győzelme életünkben. Fontos, hogy felismerjük lehetőségeinket és azt, hogy nem vagyunk egyedül, mert az Ú r küzd velünk. Az idő az Ö kezében van, s ha kell rövidre - rövidebbre - metszi igazságában, vagy meghosszabbítja azt - érettünk!

Aratás idején, amikor az időjárás is sürget, az aratók gyakran nézik a napot. Néha jó volna, ha megállna. Az évfordulón talán szerettük volna mi is megállítani az időt. Vagy talán siettetni a belépést a rejtett jövőbe. A próféciákat vizsgáló embernek sokszor tűnik úgy, mintha az idő hol sietne, hol pedig késne. De a késedelem is, és a felgyorsulás is csak annak az embernek mond valamit, aki együtt tud dolgozni Istennel, akinek fontos dolga van ebben az életben; akinek nincsenek hiábavaló napjai; aki nem semmittevően tölti idejét. Csak a helyzetének és feladatának tudatában élő ember kérheti Istentől "Állj meg nap!"; "Uram még várj!" vagy: "Jövel Uram Jézus! Hamar!" Erdélyi László lemenő

168

.I.'.

~

~'

<

SZ~ESCSOKOR

•

l

nek i közel helól

a hős hóes -hol epek csirul meg: a vig any; lesz

gyer

Jézu tó h lelki Alá! talál

Ab« már aOll

,

f

,f I

f ,f

A meg nem hs//gston imádság Gyermekeink legnagyobb téli öröme a hó. A felnőttek már nem lelkesednek érte annyira. Talán azért van ez így, mert a frissen esett hó tisztasága közelebb van a gyermekek lelkéhez, mint a felnőttekéhez ... Akármennyi esne belőle, a gyerekek keveslenék. A szülők már régen megunták a hótakarítást, a hóakadályokat, a tél viszontagságait; a gyerekek még akkor is csak várják a hóesést, rendületlenül. Ha aztán télen is heteken át csak a fekete föld látszik - hol kopogva, hol ragadva - akkor meg éppen nem tudnak hova lenni, úgy epekednek a hótakaróért. A lelkipásztor kisfiának sincs más témája napok óta, csak az, hogy: - Mikor lesz már hó, miért nincsen hó? De jó lenne szánkózni, hóembert csinálni, hógolyózni! Az édesapa éppen látogatni készül. Egy megszomorodott szivű nénihez megy, akinek férje holtan fekszik, és holnap lesz a temetése. Gondolataiban a vigasztaló igékkel foglalkozik, veszi a kabátját, hogy induljon... Fiacskája a nyakába ugrik búcsúzóul, és már kezdi is a begyakorolt zsémbelődést: - Apu, de szép amikor fehérek a fák, fehérek aháztetők... Apu, mikor lesz havas akiscsizmám? Mintha az édesapa tehetne róla... - Apu, mire hazajössz, addigra lesz már hó? Az édesapa, hogy szabaduljon a megválaszolhatatlan kérdésekről, odaveti gyermekének: - Ha annyira szeretnél hóban járni, imádkozzál érte, tudod, hogy az Úr Jézus meghallgatja az imádságot. Ezzel megcsókolja gyermekét, és indul. .. Távoli tanyára kell mennie. Messze a"kövesúttól, nehezen megközelíthető helyen lakik az özvegyen maradtjfáiós lábú néni. Várta már nagyon a lelkipásztort. Könnyes szemébenfelcsillant némi öröm, hogy nem várt hiába. A látogató is észrevette ezt a kis örömszikrát, és átfutott rajta a gondolat, hogy talán mégse lesz ez a szolgálat olyan nehéz, mint amennyire tartott tőle. A beszélgetés során aztán valóban tapasztalhatta, hogy a hívő özvegyet valaki már megvigasztalta. Kivül még könnyes volt a szeme, de a lélek könnyeit már a mindig jelenlevő Jézus letörölte. A mélyben csendes volt minden. A válásra 171

imádkozva felkészült hűséges feleség nagyon megrendült ugyan a halál érkezésekor, de a megrázkódtatás hullámai elsimulóban voltak. - Testvér - mondja a néni - vigasztal az a tudat, hogy férjem megbékélten távozott, de egy nagy gondom van: tudja a testvér, hogy tőlünk milyen bajos kijutni a köves útra, ha ehhez hozzáveszem, hogy milyen gyenge vagyok, nagyon aggódom... tél van, ha havazás lesz, nem tudok elmenni a férjem temetésére. Tetszik látni, mintha hóesés készülne... Jaj, csak ne esne, hogy elmehetnék! - Hát imádkozzunk érte, hogy ne essen - mondja a látogató komolyan. Aztán búcsúzáskor gyermeki egyszerűséggel belefoglalja imájába: "Úr Jézus, tartsd vissza a hóesést, és tedd lehetővé, hogy testvérnőnk részt vehessen a gyászistentiszteleten! Ámen!" Az özvegy megnyugodott azon, hogy sokszor tapasztalta Istennek imádságot meghallgató kegyelmét. Hitte, hogy most is így lesz. A hazatérő lelkipásztort fiacskáia ujjongva fogadta: - Apu, imádkoztam az Úr Jézushoz, hogy essen a hó, most már biztosan fog esni. Ugye, fog esni, ugye holnap szánkózni fogunk? Csak egyet alszunk, és reggelre fehér lesz a táj! Szép, vastag hó fog borítani mindent... Ugye így lesz? Jaj, de jó lesz! Az Úr Jézus meghallgatja imádságomat! Biztosan meghallgatja, hiszen azt mondtad, apu, hogy szeret engem. A gyermek úgy örült, mintha már szállingóztak volna a hópelyhek. Biztosra vette a meghallgattatást. De hiszen az özvegyen maradt néni is biztosra vette, hogy holnapra nem lesz hó - jutott eszébe a lelkipásztornak. Mint egy hangos film, úgy pergett előtte az előbbi jelenet: milyen megnyugvással mondott áment a néni lelkipásztora könyörgésére, amit őmaga talán el se mert volna mondani az Úrnak, olyan gyerekesnek, illetlennek gondolta. Jólesett neki hallani ezt az imát, ami leghőbb vágyát egyszerűen megfogalmazta. Arcán reménykedő békesség suhant át. Ujjongás volt ez is, csak hetven év választotta el attól az örömtől, amivel a gyermek örült. Erre gondolt az apa, míg aggódva nézte gyermeke örömét. A kisfiú nem lohadó lelkesedéssel szőkdelt a szobában és tapsikolt: - Holnap hó lesz! - kiáltozta. Eközben a néni öreges mozdulatokkal szedegette elő legszebb fekete ruháját, és készült a temetésre, bizonyos volt abban. hozv részt vehet rajta. Másnap reggelre eltisztultak a terhes fellegek, és gyönyörű, napfényes idő lett. Hónak híre-nyoma sincs. Derűs februári reggel. .. semmi akadálya annak, hogy a néni temetésre menjen. A kisfiú alig nyitotta ki szemét, rohant az ablakhoz, hogy lássa, milyen szép, fehér kint minden. Álma megvalósulását kereste. Csalódottan könyökölt 1Z ablakpárkányra, nem hitt a szemének: kint éppolyan fekete minden, mint tegnap volt. Kétségbeesve jajdult fel: - Apu-u-ul, .. hát nem esett a hó, hát nem hallgatta meg az Ül' Jézus az imádságomat! Hát nem tudott vagy nem akart adni havat) Apu, mondd. miért nincsen hó odakinn) - kérdezte elcsukló zub,gás~al. 172

A

imádk hó. A -mal a teme tegye hallga A

J

a nap helyei tágraJ tyája,

közel4 ból,e védet puliki a kist ragyo éles f hangr ciripe éhes: hogy egyet Vigy! kisbo volna

Sokái ka vé

,...

Az apa ölébe vette gyermekét, és megsimogatva arcocskáiát, így felelt: . - Figyelj csak ide, kisfiam! Talán éppen akkor, amikor te tegnap hóért imádkoztál, én egy öreg nénivel azért könyörögtem, hogy ne legyen ma estig hó. A gyermek meglepetten nézett édesapj ára: - Miért? - kérdezte szepegve. - Tudod, tegnapelőtt egy bácsi meghalt - kezdte a magyarázatot az apa - ma lesz a temetése. A felesége gyenge lábai miatt nem tudna elmenni hóban a temetésre, pedig nagyon szeretne. Azért kértük az Úr Jézust tegnap, hogy tegye ezt lehetővé. Kedves fiam, te az Úr Jézus helyében melyik imádságot hallgattad volna meg? A gyermek gondolkozva, mint aki megértette a dolgot, lassan válaszolt: - Hát ... a tieteket. Fodor János

A kisbojtár karácsonya Joachim, a kisbojtár, szerette az este érkezését. Nem azért, mert vége volt a napi futkosásnak, hanem azért szerette és várta a N ap leszállását, mert helyette feljöttek az égre a csillagok. Ilyenkor hanyatt feküdt a mezőn és tágranyílt, csodálkozó szemmel nézte a szikrázó csillagokat. Húséges pulikutyáia "Fogdmeg" - így nevezte - megszokta már, hogy alkonyatkor a kisbojtár közelében legyen. Amikor nem jutott nekik a közös bográcsban főtt vacsorából, elhúzódtak a tábortűztől és a pihenő juhnyáj szélén Fogdmeg keresett egy védett dűlőt a mezőn, ahová kisgazdáia, Joachim, hanyattfeküdt, ő meg, a pulikutya úgy helyezkedett, hogy meleg teste és göndör szőre párna legyen a kisbojtár feje alatt. A kutya tudta, hogy gazdája nem alszik, hanem nézi a ragyogó csillagos eget, és mert jóvérű pásztorkutya volt, ő sem aludt, hanem éles fülével hallgatta a leszálló éjszaka neszeit. Ha nem hallott semmiféle új hangot, előfordult, hogy az esti szellő halk fuvallata, a fú zizegése, és a tücskök ciripelése szinte álombaringatta. Ilyenkor ásított egyet, utána körülnyalta éhes száját - a sötétben megvillantak hófehér, éles fogai -, de eszébe jutott, hogy hiába nyalogatja a száját, úgysem jut nekik vacsora. Csendben mordult egyet - inkább csak szokásból -, hogy jelezze: figyelek én is, ébren vagyok. Vigyázok helyetted is, kisgazdám. Tapasztalta már ugyanis, hogy amikor a kisbojtár az ég csillagait nézi, akkor olyan, mintha nagyon messzire távozott volna. A kis pulikutya ezt sehogysem tudta megérteni, pedig okos kutya volt. Sokat törte a fejét, vajon miért fekszenek így minden este, egy-egy homokbucka védelmében, a nyáj mellett. Eleinte egy kicsit korog mindkettőjük gyomra, 173

de egy idő múlva ez is megszűnik. A kiskutya azért nem mozdul, hogy gazdája minél kényelmesebben fekhessen, Joachim pedig annyira elmerül a fénylő csillagok világában, hogy szinte mozdulatlanná dermed. Fogdmeg már-már azt hiszi, hogy nem is él. Mintha a lelke - ezt ugyan a kiskutya nem tudta megfogalmazni - nem is volna benne a hanyattfékvőn égrefigyelő testben és szemben..., mégsem fél ettől a mozdulatlanságtól és lélektávolléttől. Hűséges kutyaszíve ilyenkor érzi, hogy kis gazdája az ő ragaszkodó szeretetén kívül valami másra is vágyik. . Joachimnak két évvel ezelőtt "meghaltak" a szülei. Nem, nem volt gyász, nem volt temetés, csak nagyon beteg lett édesapja és édesanyja. Csúnya fekélyek és sebek támadtak a testükön és a falu papja ezt a szót mondta: "lepra" és még azt, hogy ezt a kis szerencsétlent oachimra mutatott) azonnal vigyétek ki a házból, nehogy ráragadjon a gyógyíthatatlan betegség. Két évvel ezelőtt - akkor hat éves volt - kihozták ide bojtárgyereknek az öreg, mogorva számadó juhász keze alá. Juda egyáltalán nem örült Joachimnak. Azt mondta: "Minek hoznak ide a nyakára ilyen tehetetlen kiskölyköt", meg hogy: "Van itt elég kenyérpusztító". Dehát a pap így rendelkezett, Joachimnak nincs egyetlen rokona sem. A szüleit kivitték a "halál völgyébe", ahonnan soha nem jöhetnek vissza. A gyerek nem maradhat Betlehemben. Ki kell vinni a falu számadójuhászához, Judáboz. Neveljen belőle juhpásztort. Ennek már két éve múlt a nyáron. Joachim sokat szenvedett. Mindenért őt okolták a pásztorok. Sokszor nagyokat ütöttek rá a kampósbottal minden ok nélkül, csak azért, hogy bántsák. Egyetlen vigasza Fogdmeg, a kis pulikutya volt. Hogyan lett Ioachímé a kiskutya? Alighogy ide került, Juda "Keritsd be" nevű kutyájának hat kölyke született. Pár hét múlva Juda kettőt kiválasztott közülük magának, négyet pedig elvittek az alomból, és a közeli száraz kútba dobták, hogy ott pusztuljanak. Joachim másnap arra járt egy kóbor bárány után és nyűszitést hallott a kút felől. Benézett a sötét mélységbe és látta, hogy az egyik kiskutya még él. Nagyon megsajnálta. Óvatosan lemászott érte és fölhozta. Eldugta a bekecse alá, majd bevitte a közös sátorba oda, ahol az ő fekvőhelye volt. Itt betakargatta azzal a szénával, amin feküdni szokott. A kiskutya átmelegedett és nyüszíteni kezdett. Joachimnak volt egy pléhbögrében egy kevés iuhteiecskéje. Eltette magának, hogy legyen ebédje. Megszánta az éhes kis állatot, és odaadta neki egy kis fatálkában. A kiskutya már bebizonyította, hogy élni akar és most is elégedetten lefetyelte az éltető, finom tejecskét. A számadó juhász, Juda, amikor meglátta, hogy Joachimnál van egy kiskutya, rettenetesen mérges lett és alaposan elverte a kisbojtárt, meg a kiskutyába is belerúgott, hogy az messzire repült. De Joachim most nem sírt, hanem szaladt és felemelte a messzire elrúgott kiskutyát. Amikor Juda látta, hogy Joachim nem sír, a kiskutya sem nyüszít, arra gondolt, nem bántja sem a kutyát, sem a gyereket. Legyen - ha már a pusztulástól megmentette - Joachimé. Meg aztán azt is tudta Juda, hogy amelyik kiskutya ennyire életrevaló, abból jó juhászkutya

a

lesz. tőle.

tyát mar: fajtá

szok

végt

hog: tito} Fog lefel den

zőm

letel az e cser észr hón a tá

távr

zón rád tán sivr bot ták ak feg po}

utó ja Il fek a cl gor esi] hOl azt

174

[

!

t

i

f t

lesz. Hadd nevelje a gyerek és ha majd használható a nyáj

őrzésére,

elveszi

tőle.

Ettől

a naptól kezdve Joachim nem volt olyan

végtelenűl

egyedül. A ku-

tyát elnevezte Fogdmegnek és az mindig a sarkában volt. Egypíllanatra-sem .

maradt el tőle, sem nappal, sem éjjel. Két év múlt el azóta és Fogdmeg a puli fajtának kiváló tulajdonságú egyedévé fejlődött. Ahogy az emberek mondani szokták, mindent tudott és értett, csak éppen nem beszélt. Joachimnak hónapok óta volt egy titka. Már a nyár elején feltűnt neki a végtelen égbolt messziségében egy egészen pici csillag. Alig várta az estét, hogya millió csillag között újból megkeresse azt az egyet, az ő csillagát. Mert titokban, magában így hívta: az én Csillagom. Nem szólt róla senkinek, csak Fogdmegnek súgta esténként a fülébe, amikor már elnyugodott a nyáj és lefeküdtek a pásztorok ís a parázsló tűz körül: - Menjünk Fogdmeg, vár az én Csillagom. A pásztorok egy kicsit bolondnak tartották a kisbojtárt azért, hogy minden este elhúzódott nézni a csillagos eget. El is nevezték "hóbortos csillagnézőnek". De két év alatt megszokták, hogy mindig kimegy a nyáj szélére és letelepszik valamelyik mélyedésben, elválaszthatatlan kutyáj ával és bámulja az eget. Joachim csak akkor volt szomorú, ha estére beborult az ég. Ilyenkor csendben, hallgatagon gunnyasztott a tűznél. A pásztorok maguk sem vették észre, az öreg Juda sem, de kezdték tisztelni a gyermeket. Mintegy két hónappal ezelőtt, egy csillagos estén, azt mondta az egyik pásztor - Ruben a tábortűznél: - Nem vettétek észre, mióta ez a gyerek esténként kimegy a nyájtól kissé távolabbra a kutyáj ával, egyetlen ragadozó sem jön rabolni a nyájból? Ettől kezdve izgalmas beszédtéma lett közöttük Joachimnak, a Csillagnézőnek a magatartása. Mert ahogy visszagondoltak Ruben megjegyzése után, rádöbbentek, hogy sem oroszlán, sem farkas vagy sakál, de még rablók sem támadtak a nyájra. Nyugalmas éjszakáik voltak és ha felhangzott is olykor a sivatag felől az éhes oroszlánok ordítása, nem kellett izzadt tenyérrel a furkósbotjukat markolni, és a hatalmas vérebeknek - amelyek a farkast is megfojtották - sem kellett nyugtalankodniuk, mert ha Joachim, a kisbojtár és Fogdmeg, a kiskutya néztek II csillagokat, nem jött a közelbe se vérengző fenevad, se fegyveres rabló. Csodálkozott is Betlehem bírája, hogy egy híja síncsen hónapok óta a falu nyájának. Joachim minden felhőtlen estén benső izgalommal indult útnak. Az utóbbi időben megszokott helye lett a széltől védett mezőszél. Hűséges kutyája mellette lépdelt komolyan, egyetértően, titkot tudón. Pontosan arra a helyre feküdt, ahová már hónapok óta mindig. Jól ismerte már azt az irányt is és azt a csillagot, amelyet kisgazdája nézni szokott. Ez a csillag először csak egy pici, gombostűfej nagyságú pontocska volt a végtelen éjszakai égbolt számtalan csillaga között. Joachim először csak érezte, szemével még nem érzékelte, hogy a pici csillag napról napra ugyanabban az irányban megjelenik. Azután azt tapasztalta, hogy mintha minden este nagyobbodna és fényesebb lenne. 175

Arra is rádöbbent, hogy először olyan végtelenűl és félelmetesen messze volt, de mostanában nemcsak nagyobbodik és kiragyog a többi közül, hanem közeledik is. Meg egy kicsit más fényű is, mint a többi, sok százmillió társa az égen. Sőt - ezt nem akarja bebeszélni magának - de úgy érzi, hogy ez a közeledő, csodás fényű csillag beszél is hozzá. Különösen akkor hallja a Csillag "hangját", ha minden esti zaj elült már és a tücskök is elhallgattak. Furcsa hangokat fog fel ilyenkor füle és ilyesmik fogalmazódnak meg a hallottak nyomán az értelmében: Nem szabad gyűlölni senkit. Szeretni kell még Judát is, a keménykezű számadót. Ne haragudj a többi pásztorra sem és meglátod, ha nem gondolsz rossz szívvel rájuk, ők is szeretni fognak téged. Igen, az utóbbi hetekben már szeretettel is szóltak hozzá. Sőt azt is mondták, hogy ne csak a híg levet kanalazza a kondérból. Egyen a főtt húsból is. Csontot meg bőven adjon Fogdmegnek, mert a legjobb pásztorkutya. Nicsak - döbbent rá a csillag nézése közben Joachim - nem rugdossák már az ő kutyáj át, sem a furkósbottal nem ütlegelik, mint azelőtt tették. Azt is csodálkozással látta a minap, hogy Juda - amikor azt hitte, hogy senki nem látja és hallja-, lehajolva azt mondta Fogdmegnek, az ő kiskutyájának: - Ne haragudj, hogy kölyökkorodban félreismertelek és kútba dobattalak, hogy elpusztulj. Ne neheztelj azért sem, hogy belédrúgtam akkor, amikor Joachim visszahozott a gödörből. Tudta jól Juda, hogy a kutyák nem felejtik el azokat, akik bántották őket. Joachim azt is alig tudta felfogni ésszel, hogy amikor a főjuhász bocsánatot kért a kis pulitól és megsimogatta a fejét, Fogdmeg nem kapott mérgesen harapva a simogatni induló kéz után - mint azelőtt tette volna -, hanem szeliden megnyalta, mintha megcsókolta volna az öreg ráncos, erektől duzzadt, durva kezét. Joachim érezte szívében, hogy ezek a csodálatos változások, amelyek az embereken és állatokon egyaránt végbemennek, valamiképpen összefüggésben vannak az ÖCsillagával. Alig várta, hogy alkonyodjék. Ma különösen szép, csendes, tiszta éjszaka ígérkezett. A magányos szikomorfán egész nap egy levél sem rezdült. Meleg volt a mezőn, de nem volt olyan perzselő a hőség, mint máskor. Tegnap éjjel egy új sugár ragyogott rá az ő Csillagából. Kiváncsi volt, hogy mi lesz ma este. Várakozással teli szivvel indult el napszálltakor a kisbojtár és a kutyája megszokott éjszakai helyük felé. Kint éjszakáztak, vigyázva a nyáj mellett. Az "ő Csillaga" ezen az estén sokkal közelebb volt, mint eddig bármikor. Most már bizonyos volt benne, hogy ez a végtelen messzeségből az idők kezdetén elindult csillag minden nappal közelebb jön a Földhöz, és az emberekhez. Joachim természetesen úgy hitte, őhozzá közeledik ez a csillag, az ,,6 Csillaga", Ö érette jelent meg és hozzá fog elérkezni... Ma este még csak egyedül az ő Csillaga volt látható az Esthajnal csillagon kívül. Csodálkozott, hogya többi pásztornak nem tűnt fel ez a nagyszeru csillag. Vakok talán? Van szemük és nem látnak? Pedig jól ismerik a pusztai éjszakák csillagvilágát. Csak ezt nem, mert ez az övé, az ,,6 Csillaga".

176

E a Csill látom, szemn elveze és éde hallott

az egé K lett sz súgta

lehete látom: látott. szunn mégse

K

időján

-már az idő az agg sosnal időne]

FOguI }

paszta hogy Fogdi

S apus. tott v

ragyo prófé Akos valah: tötték

tudtá zásáb j

szégy bántá ni eg~ mind

Elhelyezkedett megszokott éjszakai szállásán és ragyogó szemmel nézett a Csillagra. Milyen érdekes - gondolta -, ha behunyom a szememet, akkor is látom, talán még közelibbnek, szebbnek, ragyogó-fényesebbnek, mint nyitott szemmel. Joachim most éppen csukott szemekkel nézett és a Csillag fénye elvezette régen látott otthonába, haza, a szülői házhoz. Otthon volt édesanyja és édesapja jött a kert felől, a mezőről. Vállán a kapa és még a hangját is hallotta egészen tisztán, amikor anyjához igy szólt: - Hála a Mindenhatónak, szép termés igérkezik és sikerült bekapálnom az egész földünket. Kinyitotta a szemét és most már újra a Csillagot látta. Érdekes, mégsem lett szomorú, hogy elmúlt a látomás. Valami titkos, mélyről jövő érzés azt súgta neki, hogy az, amit látott - megtörténik. .. Az esze azt mondta, ez lehetetlen. A halálvölgyből nem jött vissza még soha senki. De a Csillag - a látomás - mást mond. Es ő - Joachim - nagyon boldog, hogy hisz annak, amit látott. A Csillag is biztatóan rásugárzott és meleg fénnyel ölelte körül. Így szunnyadt el. Csak a lehűlő hajnal ébresztette föl csodálatos álmából. De mégsem fázott! Közeledett a hónap vége. Betlehemben is, meg a pusztán is a szokatlan időjárás volt az emberek között a beszéd tárgya. Milyen érdekes - mondták - már december 24-e van és még most is melegek az éjszakák, máskor ebben az időben már fagyni szokott. Ilyen emberemlékezet óta nem volt, mondták az aggastyánok. Valami különös dolognak kell történnie. Valami jónak, áldásosnak, mondták a bizakodók. A borúlátók azt károgták: Ne örüljünk a jó időnek, mert meglesz ennek a böjtje. - "A kutya nem eszi meg a telet"! Fogunk még úgy fázni, hogy összekoccan a fogunk. Joachim, a kisbojrár, mindössze kilenc éves volt, de ő is nagy "élettapasztalattal" mondogatta az ebédnél, hogy amióta él, nem emlékszik olyanra, hogy december 24-én a pusztában ingujjban ebédeltek volna. Nicsak, még Fogdmegnek - meg a többi kutyának is - kilóg a nyelve amelegtől. Szép tiszta éjszaka várható. Soha nem lehetett még ilyen messzire látni a pusztán. Ezen a napon, mintha mindent világosság, valami csodafény borított volna be. Jól lehet látni - amit azelőtt soha - a jeruzsálemi templom ragyogó kupoláiát. A szelídebbek csodát emlegettek, a bátrabbak a messiási próféciákat idézgették. A mezőn is mindenki különös, szelíd sugárzásban élt. A kosok nem öklelőztek. A bárányok - ha lehet - még szelídebbek voltak, mint valaha. Az emberek egymásra mosolyogtak. Ismeretlenek szeretettel köszöntötték egymást. A gyűlölet meghalt. A haragosok békejobbot nyújtottak. Nem tudták mire vélni, mi történt velük. De jó volt így élni, a nagy szeretet sugárzásában! -A pfsztorok szeretettel beszéltek Ioachímmal, a kisbojtárral, és ha nem szégyellték volna magukat, nyílt színen bocsánatot kértek volna tőle minden bántásért. Dehát ők felnőttek, és csak nem fognak a többiek előtt megalázkodni egy árva gyermek előtt! Csak titokban - négyszemközt - kértek bocsánatot mindenért és megsimogatták Joachim kutyái át, mert tudták, hogy ez a kisboj177

tárnak is nagyon jólesik. Pótolni akarták mulasztásaikat és titkon azon fogadkoztak, hogy ezután édesapja lesznek az árvának. Leszállt az este. Joachim elindult a mezőre. A tűznél ülő pásztorok szemükkel kísérték és Juda és Ruben egyszerre mondták: - Nagy áldás velünk ez a gyerek. Nem kell semmitől tartanunk, amióta nézi a Csillagát. A kisbojtár hanyattfeküdt és a megszokott irányba nézett. Amuló csodálattal látta: a Csillag olyan közel van, hogy úgy tűnik, mintha kézzel is megérinthetné. Ilyen bársonyos, meleg fénnyel még soha nem sugárzott. Mindennél jobb ennek a Csillagnak a hatósugarában lenni. Bárcsak ragyogna nappal is - gondolta gyerekesen Joachim. Milyen jó lenne mindig az O fényében élni és járni. .. Miközben ezeken gondolkozott, ismeretlen suhogás, zaj, légáramlat töltötte be az éjszakai eget. Joachim hirtelen talpra szökött. Felpattant fektéből Fogdmeg is, és együtt futottak a zajra előjött többi pásztor felé! Egyszercsak nagy fényesség vette körül őket, és egy angyal jelent meg előttük. Az ijedségtől és félelemtől fáidbe gyökerezett a lábuk. Ekkor az angyal így szólt a rémülettől megnémult pásztorokhoz: - Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz. Üdvözítő született ma néktek, az Úr Krisztus a Dávid városában. Hirtelen világosság támadt az egész mező fálött, és a sugárzó fényben hatalmas sereg tűnt fel az ég és a föld között, akik a mindenséget betöltő csodálatos harmóniában dicsőítették az Istent. A pásztorok csak álltak, sugárzó boldogan a csoda közepette. De mindannyiuk közül a legboldogabb Joachim volt. Kezével most már valóban elérte az ,,0 Csillagát". Megsimogatta. A Csillag meg fénybe, kimondhatatlan boldog örömbe ölelte akisbojtárt - Joachim hirtelen indíttatástól kényszerítve a pásztorokhoz fordult és miközben a csodálatos angyalének hangzott, kezében egy selymes szőrű báránnyal ezt mondta a felnőtteknek: - Menjünk el mind Betlehemig és nézzük meg, hogyan is történt az, amiről üzent nekünk az Ú r. És megmozdult az egész betlehemi pusztaság. Elöl Joachim, a kisbojtár, Fogdmeggel a pulikutyával, utána Juda és mind a pásztorok, de megindult az egész nyáj a nyomukban és mentek nógatás nélkül. A bárányok között szelíden vonultak a farkasok. A juhok között cammogtak a medvék. A kosok az oroszlánokkal egy sorban vonultak. Így érkezett meg a teremtett világ békemenete, égi kar kísérettel a betlehemi istállóhoz. Amikor Joachim belépett az istállóba, úgy látta, hogy a Csillag nem más, mint az a csodálatos kisgyermek, aki bepólyálva fekszik a jászolban. Még senki se tudja, csak ő Joachim, hogy ő ama fényes Hajnalcsillag, ő a mi Napunk, a világ Világossága. Amikor visszamentek, nagy örömmel örvendezve, a nyájjal együtt az elhamvadt pásztortűzhöz, kitárt karokkal, meggyógyultan várta Joachimot édesanyja és édesapja. Dobner Béla 178

II zett, s séggé f azok. pajtás tos ság lévő o gét, rr

elszen

a ten) a ban erre r I

céltuc

megél mért, -raki fogsá,

nyebl hatali gazda vonul melnc 1

Szegé

szeml tartó. hogy A rór úgy ( valós vagy megk vágyr

továt

va,m szede

a leg másr

Fővámszedő

volt és gazdag Lk 19:1-10

Igaz, hogy termete szerint kicsi volt, de reális értékszemlélettel rendelkezett, s így nem csodálkozunk azon, hogy ilyen céltudatosan dolgozó egyéniséggé vált: ledolgozta a hátrányt és a fővámszedőségig vitte. Hogy mit jelent kicsinynek lenni, azt csak azok tudják, akik maguk is azok. Már gyermekkorban megtudják - ha akarják, ha nem -, amikor a pajtások bütyöknek. lábon járó mellszobornak csúfolják. Amikor e testi sajátosság akarva-akaratlan a gúny céltáblájává lesz, méghozzá mindig szem előtt lévő céltáblává. Zákeus is hatalmassá növő én-tudattal kompenzálta kicsinységét, mert ha másként nem, hát álmaiban és ábrándjaiban kárpótoita magát az elszenvedett megalázásokért. Képzeletben elpáholta a hórihorgas Zabádot és a tenyeres-talpas Naasont. A valóságban persze gyakran az ő fején koppant a barack, és az ő nyakán húzogatták a köntöst. Különösen, ha éles nyelvével erre rászolgált. Ifjúvá serdülvén, esze és szorgalma hamar jelentős személyiséggé tette céltudatosan választott foglalkozásában. Zákeus reális ember volt. Nem tudta megérteni a forrófejűek vallásos türelmetlenségét. Nem volt odáig a templomért, az áldozatért, az eljövendő Messiásért, akinek uralmáért - ki tudja mióta - rakásra kell öletni Izráel fiainak színe-javát, Világosan látta, hogy a babiloni fogság a zsidóknak tulajdonképp jót hozott. Az addig földet túró nép könynyebb kenyérhez jutott az új foglalkozás, a kereskedelem nyomán. Róma hatalma és ereje is hasznos, mert ha ez nem lenne, az utak biztonsága, a gazdasági felvirágzás, a kereskedelem nem lenne lehetséges. Ágáló és pusztába vonuló honfitársainak fanatizmusa felháborította: inkább dolgoznának! Termelnék a javakat! Izráel felemelkedése csak így lehetséges. Megkaparintva az első vámszedő asztalt, Zákeus szorgalmasan vámolt. Szegény volt, de mindenáron meg akart gazdagodni. Pontos volt, önmagával szemben szigorú, a fáradtságot nem ismerte. A kalmárokkal szemben mértéktartó. Tudta, hogy mennyire lehet és mennyire érdemes a vámtarifát túllépni, hogyahaszonkulcs pozitív legyen. Egyszer azonban majdnem raitavesztett. A római prefektus, akitől a vámszedés jogát bérelte, tivornyái következtében úgy eladósodott, hogy összecsapni készültek felette a hullámok. Zákeustól valószínűtlenül magas összeget követelt. Zákeus tudta, hogy most vagy fizet, vagy földönfutó lesz, tehát fizetett. A prefektus maga is csodálkozott, amikor megkapta a tízezer dénárt. Zákeusnak majdnem mindene ráment. Gyülekező vagyonkája elúszott, de nem zúgolódott. Összeszorított fogakkal dolgozott tovább. Még pontosabban, még céltudatosabban. Vámolt. Szigorúan, és tudva, meddig érdemes a húrt feszíteni, de addig természetesen feszítette. Visszaszedegetni - és jogosan - amit vesztett! Meg is lett a gyümölcse. A prefektus a legközelebbi számadások alkalmával enyhének mutatkozott. Érezte: egymásra utaltak. Zákeus lassan meggazdagodott. Egyre több terület felett ren179

delkezett, egyre több kapu és útfél vámjoga került kezébe. Befutott. Fővám­ szedő lett, aki maga gyakorolja a felügyeletet jól megválogatott alkalmazottai felett. Ezekkel szemben éppen olyan szigorú és precíz, mint önmagával szemben. Erősen a körmükre néz. A kicsiny ember főnök lett. Erejét kénytelenek elismerni a "nagyok" is. Fővámszedő és gazdag. Jerikó egyik leggazdagabb embere. Zákeus most már szívósan; üzleti következetességgel, szinte sportból vámol. Élvezi az üzleti élet raffinált fogásait. Őt nem teszi lóvá sem az arab, sem az edomita. Egyiptom minden hájjal megkent csavargó-rabló-kereskedő karavániai, ha megjelennek, pontosan tudja, mi van a tevék nyeregkápáiában, a szamarak hátán lévő málhák ezer ráncában, s a szerecsen rabszolga turbánjába kötve. Akkor és azt emel ki a vámos szeme elé nem rakott portékából, amit akar. Csak az emberek szemébe néz és már látja, hogy hova kell nyúlni. Negyven éves korára a város egyik legjelentősebb polgára lett, nagy vagyonnal és befolyással rendelkező ember. Megbecsült, mint egyéniség, és lenézett, mint vámszedő. Egyik sem érdekelte különösképpen. Ezt is, azt is meg lehet szokni. Megszokta, hogy kis növésű, s örült neki, hogy ez mégsem lehet gúny tárgya. Esetleg csak a háta megett, mert nem jó az ilyen zákeus okkal rosszban lenni. Megszokta, hogy általa fontosnak tartott helyen van, megszokta, hogy népe fiainak nagy része kivetettnek tartja őt, mert vámszedő és gazdag. Nem nyeli velük az éhkoppot, hanem a pálmák városában pazarul berendezett házban él, s irigyelten szép felesége van. Természetesnek vette, ha az emberek nem szeretik, alapjában véve azonban elégedett volt magával. Ezt az elégedettséget csupán két dolog zavarta, de ezek is csak olykor. Az egyik, hogy a gazdagságot is meg lehet szokni, és bármilyen furcsa, meg is lehet unni. Már nem kellett dolgoznia. Nem volt szűkségben, nem volt újdonság számára a gazdagság, a megteremtett és fitogtatott pompa. Zákeus világos lélek volt. Időnként elgondolkodott, hogy micsoda erőfeszítéssel csinálta valamikor, felkapaszkodó korában a szakmát! S rnost, amikor fent van ...? Mintha ettől egy kicsit többet várt volna, mikor még lent volt. A másik, ami időnként kellemetlenkedett, a szúró, zsibongó oldala, fájó, repedni akaró homloka. Túlhajszolt korában nem volt ideje az egészségére gondolni, s most, az átvirrasztott éjszakák bosszút álltak a hajszáért. Ilyen átkínlódott éjszaka után érkezett most is a jeruzsálemi útra nyíló kapuhoz. Emberei tudták, hogy bal lábbal kelt fel: meghunyászkodtak. Aztán jött valami kínos dolog: egy kétes kinézetű figura közeledett a pulthoz. Csüggedt szamarán hozta az áruját, de jó a felét rejtegette... Összeszedett kis ez-az volt, rossz régiségkereskedő-féle az ágrólszakadt, vagy ki tudja mi. Zákeus dühbe gurult. Első pillantásra felmérte az idegent, és éppen az hozta ki a sodrából, hogy ilyen senkiházi akar túljárni az eszén! Ordított, szitkozódott, s ami még soha sem történt meg vele, elveszítette az önuralmát és elkobozta a csavargóféle motyójának több mint a felét. Pedig hogy könyörgött a nyomorult! Szánja meg, ha szive van! Mindenét hozta, mert a fia fogságba esett, és ki kell váltania. Nem tudja kiváltani, ha Zákeus kifosztja őt. Nem hitt neki. 180

A sze ha ne i

Nyon

töpre -vár szám: mint ]

végez galile lábán futás,

megy újak.

a jéz;

nekik Zákei prófé vágyr Zákei soha. tomp eső,

1

form: monc

dott ~ apró Máss a fán

A szeme sem úgy áll, hogy igazat mondana - gondolta. Nem engedett! Talán, ha nem akarta volna becsapni! Kiabált vele, és elzavarta. Az eset mégis megterhelte. A következő éjszaka még rosszabbul aludt. Nyomasztó érzése nehezen múlt. Zákeus nem volt romlott ember. Sokáig töprengett: "J ó-e, amit csinálok?" Amíg dolgozni kellett - hogy gazdag legyen - vámolt. Most már elég régóta gazdag ahhoz, hogy megszokott legyen ez számára. Nem, nem akart szegény lenni, mégis érezte, hogy valami nincs úgy, mint eddig. Hallgatagabb lett, és zordabb. Egy reggel különös nyugtalansággal ébredt. Amikor szokásos körútját végezte, feltűnt neki, hogy micsoda tömeg van a városban. Tele minden a galileai próféta hírével! Alighanem ide is jön ... Tolongnak 'az emberek: a lábára is hágtak. . - Hallod-e, nem tudsz a lábad alá nézni!? - Lökdösődés, kiabálás, lótásfutás, vitatkozás. - Ne lökdössön, engedjen! - Vigyázz, te! - Eredj már innen... jön... jön! - Nem látod? - Hé, emberek... nem látom! Zákeus csak állt a tömegben. Hallott már erről a Jézusról, az igazat megvallva nem sokat érdekelték úgy általában a próféták. Se a régiek, se az újak. Mindig vannak! Haszontalannak ítélte őket, semmitteyőknek... Bár ezt a ] ézust másnak mondiák. Talán nem mennydörög a vámszedőkre, békét hagy nekik. S valami olyat is hallott, hogy a tanítványai között is van vámszedő ... Zákeust valami különös kíváncsiság fogta el. Látni kellene végre egy eleven prófétát! Maga sem érti, de ez a kíváncsiság mintha nem is kíváncsiság, hanem vágyakozás volna, valami különös érzés, ami neki, a reális és céltudatos Zákeusnak, kissé idegen. És most éppen az a nehezen megmagyarázható, hogy soha nem akart prófétát látni. Az volt számára a legfurcsább, hogy megszokott tompaságából ez a kívánkozás kiemelte. Szaporábban lélegzett, s valami jóleső, vállalkozó kedv bujkált benne. - Látni akarom ezt a próféta Jézust! - mondta. Az emberek lökdösődtek, Észre sem vette, hogy belső vágyát szavakba formálta. Tán meg is bánta, de egy suhanc a tömegből ránéz, s vigyorogva mondja: - Látni akarja? Másszon fára! Zákeus most veszi észre, hogy míg gondolataiba merült, egész lesodródott az út szélére. A tömeg összezsúfolódva nyomakodik előre, mert jön Jézus, a próféta, s mindenki látni szeretné. Az izgalom átragadt Zákeusra is. Mégiscsak látnom kellene ... - gondolta. Másszon fel a fára! - jut eszébe. Már majdnem indul, de mégsem... Zákeus a fán ... no, ez aztán! Jézus egyre közeledik. A tömeg felmorajlik. Másszon fára! 181

Zákeus nem tudja, mit tesz. Ilyet fővámszedő még nem művelt, s ha arra gondolna, hogy övé Jerikó valamennyi központi vámszedőhelye, ő sem tenné. Amott azonban lát egy eper-fügefát, és mintha valami lökné vagy vonná, szalad és felmászik a fára, mert még soha sem nézett meg igazán prófétát! Van ebben a Jézusban valami! Fenn kuporog a fán, és nézi, várja közeledtét. Jön! Nézi Jézust, amint közeledik. Látja alakját, lépteit, egyszeru és tiszta mozdulatait. Már egész közel jött... Itt megy el a fa alatt, karnyújtásnyira... Hallható a lépte, lélekzete, látható az arca, szeme, homloka. Zákeus úgy izgul, hogy majd leesik a fáról. Nem tudja levenni szemét Jézusról. Egyszerre könnyűnek és roppant súlyosnak is érzi magát. Érzéketlen szíve most úgy ver, hogy majd kiesik a torkán. Kiáltana is, bújna is. Ekkor váratlan dolog történik: Jézus megáll a fa alatt. Az emberek néznek felfelé, most veszik észre Jézus tekintetét, amint a Zákeuséba fúródik. Van, aki felnevet: - Nini, a gazdag vámszedő, Zákeus a fán! Zákeus észre is venné ezt, ha Jézus tekintete nem tartaná, s nem zárná ki a külvilágot. Olyan különös: úgy érzi, hogy ez a Jézus mindent tud róla, s hogy itt a tengernyi nép között egyedül van Jézussal. S egyáltalán, ez II könnyű-nehéz érzés, ez a gyerekes izgalom, most mégis olyan, mint az élet íze, ami valamikor, valahol elveszett. Jézus megszólal: - Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. Honnan tudja a nevemet? És hogy nálam lesz ma!? Úgy kúszik le a fáról, mint egy suhanc. Nem ér rá szégyenkezni az öröm miatt, amit nem ért teljesen, inkább csak szívével érez. Szinte kábultabban lépked Jézus mellett, mint valamikor édesanyja mellett, amikor az kiszedte őt Zabád és a fejes-agyas Naason kezéből. Hol forróságot érez, hol pedig hídeg veríték üt ki a homlokán. Zákeus halálbiztos benne, hogy ez a próféta mindent tud róla. S azt is, hogy előzetesen nem tájékozódott felőle. Ez a tudás mégsem riasztja. Úgy érzi, bizalma van Hozzá. Mégis szorong, hátha majd ő is elkezdi a hitehagyással, s a jólismert dörgedelmekkel. .. Az Úr, tanítványaival beszélget csöndesen. A dörgedelem késik, de Zákeusban valami dörömböl belül. Eszébe jut a múltkori vámszedés ... Eszébe jut Zabád és Naason... Eszébe jut a prefektus, a szigorú, céltudatos gyűjtögetés, a megfeszített munka, a csűrés-csavarás, a tengernyi furfangos hozzáállással szerzett haszon ... A vámasztaltól távolodó, megnyúlt arcok ... A rendkívül szívóssággal összekuporgatott vagyon és a befutottság üressége... És ez a Jézus mindent tud. Hiszen hallhatta, amint a körülállók is zúgolódva ezt mondták: - Bűnös emberhez ment be szállásra. Miért nem teszi hát szóvá? Miért jött ide, ha mindezt tudja!? Zákeus nem bírja tovább! Odalép Jézushoz, s azt mondja, amit mondania kell: 182

valak 1 ő is j 1 elves:

..!.

a sze: életb

terve

lassa;

Í>Qkt1 küzd

ressü

émbl

,dclg(

jelen hane keser

- Uram, imé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és rnegtartsa, ami elveszett. H egyi András

valakitől

A SZERETET BOLONDSÁGA t

'cc) " , . , .

A szeretet - vakság a rosszra. Az Éden kerti fájáról szakított gyümölcs a szemet is megnyitotta. A szeretet vaksága - józan vakság. Tudom, hogy az életben nagyon könnyű gonosz uton sikert elérni, élre tórii'i, álmokat es terveKet megvalósitani, de ezt a "nagyszeru lehetőséget" nem látom meg és fássimradöbbenek arra, hogyez a "sikeres élet" e1tak!1~~.QJt~IIla~~ind~nna­ p()!l:!"a.K ~okat ~z_~Il1~eri r~zdü.lé~eit, ~1ert~rdernesélni. l\i~,_gondok~al kűzdő világunkban arra van szükségünk, hogy a szeretet vak~_ágával beleszeressUiiK az"egyszerií; mindennapi dolgokba. Mai"iiliillnkban - ahoi egy őrUlt ~miJergOiii6iiY{)m:áSái"a-vilagégesI ndUlnafel ::. megnőtt a kicsin»mindenna..t?i ,dolgok súlya. ~s, a nagy távlatok .~zédületeoen e!felédkeZÜnk ezeknek fl jelentőségéről. "A legutóbbi idők felfedezései nem a bölcsesség felfedezései, hanem az ügyeskedéséi, de ezek nem visznek közelebb a boldogsághoz" - írja keserűen Phil Bosmans . ..Mit kellene tennünk, hogy boldogok legyünk? Ez ma az emberek legnagyobb kér~se. Bosmans tanácsát idézem: ~ Fedezdfel újra az egyszerű dolgokat: a jó barátok egyetakarását, pár szál virágot a betegnek, a nyitott ajtót, a vendégváró asztalt, a jó rántottáhat, az ínycsiklandó paprikát, a nyugágyban szundikálást, majd eközben a magas égre csudálkozást, egy biztató kézszorítást, vagy mosolyt; a templom hűvös csendjét, egy kisgyermek rajzát, a oirágfakadást, a madarak dalát, a sudár jegenyéket, a patakot, egy hegyet, egy tehenet,

183

(;

Szeress bele az egyszerű dolgokba, hogy felebarátodat is egyszerűen tudd szeretni. A mi emberi szeretetünk azért fáradtságszagú sokszor, mert mindig világrengető dolgokban akarjuk megmutatni. Pedig Jézus az ítéletben az egyszerű dolgokatkéri számon rajtunk: az egy pohár vizet, a falat kenyeret, a kedves szót, azt, amit mindig adni tudunk, ha megtanulunk Tőle szeretni.

Ó, l kun a le

-i-ö

"IMITA TID CHRISTI" "Krisztust követni - írja Romano Guardini - nem azt jelenti, hogy szó szerint utánozzuk őt, hanem hogy saját életünkben kibontakoztatjuk életét". Az utánzónak Jézus csak példakép. Rajtunk kívülálló, elérendő valóság. Így Jézus nem él bennem, Ő csak modell, kinek példája nyomán ÉN akarok élni. Ha így gondolkozom, hamarosan Jézussal együtt ostort fonva szeretném kiűzni az általam kufárnak tartott embereket a templomból és így Mesterünk legszentebb öröksége, az Ő békessége tűnik el szívemből. Amíg utánzom Őt - meg tudom magyarázni minden cselekedetemet az Ő szavaiból, de hozzá nem sok közöm lesz. Ha viszont Ő kezd bennem élni - engem ítél meg és szereti rajtam keresztül azt a másik embert, akiért Ő éppen úgy meghalt, mint énértem. Aki Jézus követésére indul, az soha nem felejtheti el azt, amit még 1886-ban a párizsi Szent Ágoston templom hajdan élt híres szónoka, Huvelin abbé mondott: "Jézus annyira utolsó lett az emberek között, hogy soha senki ezt a helyet el nem ragadhatja tőle". Ő valóban megüresítette önmagát, valóban szolgává lett. Nekünk Krisztushoz hasonlóvá kellene lennünk, de ez elől egy életen át menekülünk. Ezért Isten a másik emberben saját hasonmásomat állítja velem szembe figyelmeztetőül. Ez sok szenvedést és megpróbáltatást jelent, de mégis ez Istennek egy nagyon hasznos eszköze arra, hogy a másikban utáljam meg önmagam bűnét, gonoszságát. J é~us azt mondta követőinek: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos vagyok". Az ég nagyon magas, mégis meg kell hajolni annak, aki oda akar jönni. Vihar Béla: Útravalónak című rövid kis epigrammái közül idézek egy háromsorost:

len: lelk dol látc elle tése a t: La.

E. Lehajtott fő >JNéha akkor érintjük homlokunkkal a csillagot, amikor lehajtjuk fejűnk!" 184

öm kel sze iga

ld ig IZ

6, Uram! De sokszor bevertük a te szoros kapud szemöldökfájába a homlokunk, mert nem hajlott a derekunk, meg a térdünk! Krisztus követése ezzel a lehajtott fővel, meghajtott térddel kezdődik.

t,

-

i-ő.

~.

liA GYERMEKES VITATKOZÁSOKAT PEDIG KEROLD!" 2 Timótheus 2:23 ó y l.

n k

n:

á s

It

g

n ti

t,

It

n

e

n

n

Ne vitatkozz az emberekkel, ha meg akarod őket nyerni Jézusnak. Hitetlenségük úgysem a fejükben van, hanem a szívükben - mondta egy dán lelkipásztor. Mi Jézus tanúi vagyunk és nem ügyvédei. A tanúnak nem az a dolga, hogy magyarázzon, bizonyítson, hanem az, hogy hírt adjon arról, amit látott, hallott, arról, ami vele történt. A vita a kötélhúzáshoz hasonlít. Két ellentétes erő ütközik össze és a szembenálló feleket maximális ellenerő kifejtésére készteti. Ma nagyon sok ügyvédje van Jézusnak, de sajnos nagyon kevés a tanúja. Ezért igaz ránk, keresztyénekre is az az ősi pogány tanács, amit Lao-Co írt le "Az út és erény könyvé"-ben (Tao-Te King) Nem szép az őszinte szó, nem őszinte a szép szó. Nem ékes-szavú a jó, az ékes-szavú nem jó. A tudós nem beszél. A bölcs nem gyűjt, mindent az emberekért tesz, és neki is jut; mindent az embereknek ád, és neki is jut; A természet útja segit, nem sarcol. A bölcs ember útja használ, nem harcol.

E. CT. White ezt írta: "Az igazság egyenes, tiszta és világos, bátran kiáll és védi önmagát." (TL. 83) Ezért az igazságért nem harcolni kell, hanem képviselni kell azt szüntelenül. Az igazság majd harcol önmagáért. Aki csak "harcolni" szeret az igazságért, nagyon gyakran önmaga védelmére kezdi kisajátítani az igazságot. Pedig nékünk nem önmagunk megvédésén kell fáradoznunk, ha-

185

nem az "ügyet" kell képviselnünk következetesen és hűségesen. Mi sokszor hajlamosak vagyunk elhinni magunkról, hogy az igazság azért létezik még, mert mi töretlenül hiszünk benne, képviseljük és harcolunk érte. Ilyenkor azt gondoljuk, hogy mi hordozzuk Atlaszként az igazságot és elfeledjük, hogy az Igazság hordoz minket, az ad célt, értelmet életünknek. Minekünk csak mondani, ismételni kell az igazságot, hiszen a tévedések is ismétlődnek. - i-

MORZSASZEDEGET()

Uram, Morzsaszedegetó ebként Kuporogtam sokáig Asztalod alatt.

Jó volt Az is, mit mások hul/attak, s vettek Veled társalogva.

Kezedből

Egyszer Rámnéztél, s éreztem Nincs az asztal Alatt többé helyem. Azért Küldtél el: megpróbáld Hitemet. Nekem kellett Az Eledel: maradtam. Izét Már éreztem, hogy Milyen a mennyei Kenyér - morssáiban. Vágy tam Több, s jobb után: hittel Eléd tártam ezt, S Te adtál is nekem. 186

ő

Éhen Jövök most asztalodhoz Ujra, szegd meg áldott Kenyered nékem Uram! Kiss Emilné

betlehemi ének eljöttem Hozzád te legnagyobb Kisded hogy kicsit sót semmi legyek Elótted lásd leborulok mint a napkeleti bölcsek befogadni Téged mint ereket a völgyek kincsesládámat is elhoztam magammal mert ajándék illet attol ki mágasztal tudod nem 'Volt nehéz elhoznom a kincset sikerült jól elrejtenem mindent mert a szivet csak T e látod isteni Kisded nézd Neked ajánlom királyok aranyát senki nem látja sárga csillogását de T e látod és ez nekem elég ezért indultam a sárból Feléd mert tudtam Nélküled a kincsem el-ég elhoztam Neked papok tömjénét (nehogy az emberek másnak füstöljék ) füstje nem látszik illatát nem érzik üzenete mégis eljut az égig mert Téged illet hódolat imádat glória Isten Egyszülött Fiának láthatatlan tömjénem leborulva szórom (szürke-fáradt testem oly súlyos mint az ólom) a Te akaratod legyen ne az én akaratom ládám fedelét itt sebtiben lecsuknám ha csak ember lennél talán lehazudnám de jaj nem lehet mert te tudsz mindent azt is tudod ha valaki elhitet 187

ezért tovább mutatom be remegve a kincset ez itt (segits most jó Isten mert eddig csak örömüzenetet vittem) ez itt drága kenet sárga szinű mint a gyanta nem ég nem gyógyit és fanyar a szaga ázsiai neve balsamodendron myrrhá (jaj mi történt hogy halotti rémület ült rá?) ó tudom hogy öröktől a pillanatot lested mikor a fanyar mirhával bekenik a tested ma csillagfény öröm és ragyogás látszik ez előtér - mögötte a kereszt fázik a sötétben még villám nem cikázik még tiszták a szegek vértelenek a kezek még nem kiáltják a feszitsdmeget Isteni Kisded ezt nem látják az emberi szemek ezért hagyd hogy ma még ünnepeljenek ők nem látják a bölcsőben a keresztet a ma megszületettben a megfeszitettet a bölcsők től nem látják a temetőket ezért hadd énekeljék - dicsőség a magasban Istennek s a földön mirha nélküli békesség az embereknek! Moldován Vilmos

188

BÉKESZOZAT

Mennyi vér, mennyi átok ömlött jámborság mezében idáig, hazug szavakra adtak köntöst s ölték a béke prófétáit! Krisztust uallua, gyilkolták egymást a régmultban is egy "i" miatt, most millió bús ember kiált, mert lelke nyugtalan és riadt. Akik Krisztust vágyjuk követni, felzárkózunk szorosan Mögé, ajkunk a béke dalát zengi a vérözön t álmodók felé. Testvér, jöJi te is! Kulcsold kezed, védd a hitnek áldott, szent ügyét, és kitartó hittel énekeld a békesség győztes énekét! Moldován Vilmos

189

Megjelent a Magyar Média gondozásában, igazgató dr. Fodros István. Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzem. Nyomás és a kötés a Pátria Nyomdában készült. Felelős vezető Vass Sándor vezérigazgató.