A KOMPETENCIA-FEJLESZTŐ TRÉNINGEK, TANÁCSADÓI HÁLÓZAT HATÉKONYSÁGÁNAK MÉRÉSE ÉS A KÉPZÉS MONITORINGJA KUTATÁS ZÁRÓTANULMÁNY
Készült az Új Széchenyi Tervhez kapcsolódóan a TÁMOP-2.2.2-12/1-2012-0001 azonosítószámú „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” című projekt keretében
Készítette: SPS Lead Expert Consult Kft.
1
TARTALOMJEGYZÉK VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ.………………………………………………………………………….3 1. A KUTATÁS MEGALAPOZÁSA………………………………………………………………….5 1.1. A kutatás céljai, célcsoportja………………………………………………………………………8 1.2. Hipotézisek, indikátorok…………………………………………………………………………...9 1.3. Módszertan………………………………………………………………………………………..14 2.
A KUTATÁS SZAKMAI, ELMÉLETI MEGALAPOZÁSA……………………………………15
2.1. Az életpálya-tanácsadás és a karriertervezés……………………………………………………..16 2.2. Az életpálya-tanácsadó kompetenciái…………………………………………………………….19 2.3. A képzés és tananyag……………………………………………………………………………..25 3. A BEMENETI ÉS KIMENETI MÉRÉSEK ÖSSZEVETÉSE…………………………………….27 3.1. Tudásszint, ismeretek, képességek……………………………………………………………….29 3.2. A képzéssel összefüggő mutatók…………………………………………………………………50 3.3. Online, NPP használat, fejlődési mutatók………………………………………………………..57 3.4. Teljesítmény, vizsga……………………………………………………………………………...60 4. A KIMENETI ÉS AZ UTÁNKÖVETÉSI MÉRÉSEK ÖSSZEVETÉSE…………………………61 4.1. Tudásszint, ismeretek, képességek……………………………………………………………….62 4.2. A képzéssel összefüggő mutatók………………………………………………………………....76 4.3. Online, NPP használat, fejlődési mutatók………………………………………………………..81 5. KÖVETKEZTETÉSEK……………………………………………………………………………83 IRODALOMJEGYZÉK……………………………………………………………………………….84 MELLÉKLETEK…………………………………………………………………………………….89
2
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
Az egyéni életpályák kidolgozásának, megtervezésének alappillérei közé tartozik, hogy a tanulók, diákok, felnőttek részére megbízható és állandó információs és tanácsadói rendszer álljon rendelkezésre, mely segíti a tanulási út, az életpálya és karrier tervezését. A változó munkaerőpiac, valamint az oktatás átalakításának folyamata szükségessé teszi, hogy különös figyelmet kapjon a különböző életpálya szakaszokból kilépő fiatalok továbbtanulással, pályaválasztással és foglalkoztatással kapcsolatos tájékoztatása, szakmai útmutatása, melyek alapján felelős döntést hozhatnak.1 A pályaválasztási folyamatok sajátos komplexitást mutatnak mind az egyén, mind a társadalom szempontjából. A személyes életvitelben a komplexitás az interdiszciplináris ismeretek feldolgozásában jelentkezik, amelyek magukba foglalják az önismeret minőségén kívül a pályák meghatározott körének tartalmi ismeretét, valamint azokat a lehetőségeket, amelyeket a társadalom biztosítani képes.2 A TÁMOP-2.2.2-12/1 kiemelt projekt részeként kapcsolódó „Kompetencia-fejlesztő tréningek, a tanácsadói hálózat hatékonyságának mérése és a képzés monitoringja” című kutatás célja a pályaorientációs konzulens kompetenciafejlesztési program hatékonyságának mérése, valamint a várhatóan létrejövő életpálya tanácsadói hálózat lehetséges működési feltételeinek vizsgálata volt. A kutatás során választ keresünk arra a kérdésre is, hogy a kompetenciafejlesztés, valamint a közösségi aktivitás során megszerzett pályaorientációs tudás a különböző szektorokban (oktatás, foglalkoztatás és szociális terület) fenntartható és bővíthető-e. Tanulmányunk a pályaorientációs képzéshez kapcsolódóan veszi számba, mutatja be azokat a kvantitatív és kvalitatív tapasztalatokat, amelyek a képzés megkezdésekor (input indikátorok)
1
Az egész életen át tartó tanulás szakpolitikájának keretstratégiája a 2014/2020 közötti időszakra. Emberi Erőforrások Minisztériuma Budapest, 2013. december 4. 2 A pályaorientációs szakemberek kompetenciamátrixának kialakítása. Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Pécs, 2009
3
jelentkeztek, illetve befejezésekor és az utánkövetés (output indikátorok) során keletkeztek. Főbb megállapításaink a következők: A kutatás szakmai, módszertani alapját a Gration és Hughes modell szerint dolgoztuk ki.3 A hazai szakirodalom mellett figyelembe vettük az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP: European Centre for the Development of Vocational Training) szerint a pálya-, munka-, karriertanácsadó kompetencia struktúráját, valamint az Európai Karriertanácsadó Bizonyítvány (European Career Guidance Certificate, ECGC) kifejlesztett kompetencia mátrixot. A kutatás keretében a három fő hipotézis mellett 16 alhipotézisre és 53 indikátorra tagozódott. Az empirikus felmérés során alkalmazott kérdőívek nagyobb részben önértékeléssel, az ötfokozatú Likert-skála alkalmazásával kerültek kidolgozásra. A kérdőívek válaszainak feldolgozása SPSS rendszerben történt, figyelemmel a kutatás komplexitására, a kauzalitásra, az összefüggések bemutatására. A felmérés során 675 bemeneti és kimeneti kérdőív került kitöltésre, míg az utánkövetés (ex post) 132 válaszadó esetében realizálódott.4 A kimenetei, bemeneti mérés eredményeit összefoglalva a képzés sikeres elvégzésével a résztvevők tudásszintje a problémafelismerés és osztályozás; a megfelelő beavatkozás; a konzultáció vezetése; a pályaorientációs intézményrendszer; a Nemzeti Pályaorientációs Portál; a pályaorientációs konzulens hivatás, kompetencia és szerepkör valamint a szakmai protokoll ismeretének területén szignifikánsan növekedett. Ezt a tényt erősítették meg részbeni szintentartással az utánkövetés mutatói is. A résztvevők megítélése szerint a képzés döntően jól megfelelt előzetes elvárásaiknak, elősegítve a tudásmegosztást, a szakmai kapcsolatok alakítását, hozzájárult az elköteleződés, a konzulensi tevékenység és a hálózati munka iránti szándék fejlesztéséhez.
3
Gration és Hughes 2009. évi hatékonysági modellje nyomán, a források bizonyító hatásának erőssége alapján, komplex módon öt lépcsős skálát lehet alkotni. Részletesebben lásd az 1. Kutatás megalapozása fejezetben. 4 A kutatási terv szerint a bemeneti és kimeneti mérésbe bevontak tervezett száma 600 fő, míg a az utánkövetés létszáma 120 fő volt. Mivel a válaszadás beazonosítható módon történt, így az utánkövetési összehasonlítás megalapozottá vált.
4
Mindemellett a válaszadók kiemelték, hogy bővült a pályaorientációs tudásuk, fejlődtek gyakorlati készségeik. A bemeneti, kimeneti és az utánkövetési mutatók szerint az IKT5 kompetenciák fejlődtek. Ezek a kompetenciák a logikai és kritikai gondolkodással, a magas szintű információkezelési készségekkel és a fejlett kommunikációs készségekkel állnak kapcsolatban. Ugyanakkor az eszközök gyakorlatban történő használatában nem tapasztaltunk fejlődést. A megszerzett tudás és az ismeretek mérése a képzés során két alkalommal történt. Az egyik az e-learning tananyaghoz, míg a másik a kontaktórákhoz kapcsolódott. Mindkét tudásfelmérés (vizsga) eredményes volt. Az e-learning kimeneten elért teljesítmény megoszlása szerint 60-69% közötti eredményt 24 fő (3,6%), 70-79% között 88 fő (14,0%), 80-89% között 196 fő (29%) és 90-100%-ot 351 fő (54,4%) ért el. A kontaktórát követő vizsga eredménye a következőképpen alakult: 60-69% közötti eredményt 37 fő (5,5%), 70-79% között 54 fő (8,1%), 80-89% között 165 fő (24,6%) és 90-100%-ot 414 fő (61,8%) ért el.
1. A KUTATÁS MEGALAPOZÁSA A fiatalok munkaerő-piacra való sikeres belépésének és helytállásának alapvető feltétele az átgondolt pályadöntés. Ahhoz, hogy a pályaválasztás valóban megalapozott legyen, szükség van az egyén személyiségjellemzőinek (érdeklődés, képességek, értékek, motivációk) feltárására, a megcélzott pálya és az ahhoz kapcsolódó képzési feltételek biztos ismeretére és közel sem utolsó sorban a munkaerő-piaci elvárások, igények figyelembevételére. Döntően egy komplex feltételrendszer átlátását és az információk integrálását igénylő kérdésről van szó, amely eléréséhez egy tudatos és folyamatos feltáró munkára van szükség. Következésképpen
5
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) alkalmazásához kapcsolódó készségek a legalapvetőbb szinten a multimédia technológiájú információk keresését, értékelését, tárolását, létrehozását, bemutatását és átadását, valamint az internetes kommunikációt és a hálózatokban való részvétel képességét ölelik fel.
5
a pályaválasztási folyamatok speciális komplexitást mutatnak mind az egyén, mind a társadalom szempontjából.6 A személyes életvitelben a komplexitás az interdiszciplináris ismeretek feldolgozásában jelentkezik, amelyek magukba foglalják az önismeret minőségén kívül a pályák meghatározott körének tartalmi ismeretét, valamint a társadalom által biztosított lehetőségeket. Mindezen ismeretek, információk részben kívül estek az iskola diszciplináris ismeretanyagán, ezért megszerzésük személyes ambíciókon és elhivatottságon nyugszik. A személyes ambíciók egyénfüggőek, így ezen információknak az eljuttatásához szükség van „tanácsadásra” vagy/és iskolai pályaválasztási és döntés előkészítő munkára.7 Ez utóbbi megfogalmazás egyúttal feltételezi annak a szakértőnek, tanácsadónak, konzulensnek, mentornak az aktív közreműködését, aki kellően felkészült a pályaorientáció, az életpálya-tanácsadás ismeretiből, tudásából. Minden humánszolgáltatásra, tanácsadásra vonatkozó megállapítás esetén fontos mérlegelni, milyen empirikus anyagon alapul a kutatás, és az mit bizonyít. Gration és Hughes 2009. évi modellje nyomán, a források bizonyító hatásának erőssége alapján, komplex módon öt lépcsős skálát lehet alkotni. E modell alkalmas és bizonyító erejű a pályaorientáció társadalmi és gazdasági hatásainak vizsgálatara. Az első szint jelenti a leggyengébb tapasztalati alapú bizonyítást, amely inkább a véleményekre, az elégedettségre vagy az elégedetlenségre kíváncsi kvalitatív mérések, interjúk segítségével. A legjobban alátámasztott eredményeket és hatásokat modellszámítással, kontrollcsoporttal történő teszteléssel, méréssel végzett, és megfelelő,
6
Az egyén a saját kompetenciáival egy szubjektív világot képvisel, a társadalmi elvárás az objektív világot képezi azokkal az igényekkel, amelyek megfelelnek fejlődésének. Mindez összefügg a szocializáció folyamatával, az életúttal. A társadalmi rendszerek szerepekből (pl. a tanulás, foglalkozás), és az azokhoz kapcsolódó elvárásokból állnak. A lényeges kérdés: mit csinálnak, és mit várnak el tőlük? Az elvárt normák a társadalmi szerepekhez kötöttek, a kulturális rendszer részeként komplex módon jelennek meg. A társadalmi kultúra irányítja a cselekedetek és az interakciót (Forrás: Bajner Mária (2013): A szerep. Elektronikus jegyzet. Pécsi Tudományegyetem). Következésképpen a pályaválasztási folyamatok komplexitása az egyéni vágyakból, tervekből és a társadalmi szükségletekből áll. 7 Az egész életen át tartó tanulás szakpolitikájának keretstratégiája szerint az eddigi tapasztalatok felhasználásával szükséges egy országos hatáskörű, területi bázisú, hálózatban működő pálya-tanácsadói rendszer létrehozása. E rendszer segítségével az egyén megalapozottabb döntéseket hozhat egyfelől arról, hogy adott pillanatban milyen végzettséggel, milyen szakmában van esély sikeres munkavállalásra, másfelől arról, hogy távolabbi céljait milyen tanulási stratégiával érheti el. A tanácsadói rendszernek és hálózatnak szorosan együtt kell működnie a munkaügyi központokkal, oktatási, szakképzési és felnőttképzési felsőoktatási intézményekkel, fenntartókkal, önkormányzatokkal és a munkaadókkal.
6
átfogó, komplex adatbázisokra alapozott és bizonyított8 kutatások jelentik.9 A szintek a következők: 1. szint: Vélemények vizsgálata kisebb mintájú kvalitatív interjúkra vagy nagyobb mintájú kvantitatív lekérdezésre építve - az intézkedésben résztvevők mit gondolnak, milyen változások következtek be az életükben vagy a pályájukban az intézkedés nyomán. 2. szint: A kimenetek mérése tények összevetése nélkül - mi történt a beavatkozás következtében. 3. szint: A kimenetek mérése tények gyenge összevetésével - mi történt a beavatkozás következtében, hasonló csoporttal összevetve. 4. szint: A kimenetek mérése számítással történő ellenőrzés mellett - mi történt a beavatkozás következtében, kontrollcsoport matematikai, statisztikai eszközökkel vizsgálva. 5. szint: ‘Klasszikus’ kísérlet - mi történt a beavatkozás következtében, ex-ante kontrollcsoporthoz viszonyítva. Jelen hatékonyság-vizsgálat az említett ötlépcsős skálát alkalmazva a 3-as szinten valósul meg. Vagyis a „kimenetek mérése tények gyenge összevetésével - mi történt a beavatkozás következtében, hasonló csoporttal összevetve.” A kimenetek értelmezéséhez az összehasonlítási alapot a célkitűzések, a hipotézisek, a célcsoport, a képzés, a tananyag és a környezet biztosítja. Azzal a különbséggel, hogy a mérésbe bevont célcsoport résztvevői ugyanazok. Ugyanakkor számolnunk kell olyan kockázattal, hogy olyan okozatokat tulajdoníthatunk egyes tényezőknek, amelyek valójában nem a program hatására következtek be, hanem a nélkül is megvalósultak volna.
A bizonyítésk lyan információk sora, amelyek alátámasztanak bizonyos kutatási eredményeket illetve végkövetkeztetéseket. A bizonyítékoknak elégségesnek, kompetensnek és relevánsnak kell lenniük. Négyféle evidencia-típus van: megfigyelések (emberek vagy események közvetlen megfigyelése közben szerzett), dokumentáció (írásos anyagból merített), analitikus (számítások és összehasonlítások alapján nyert) és önbevallás (felmérések során szerzett). ELGPN GLOSSARY 9 Hárs Ágnes – Tóth Gábor (2009): A pályaorientáció/karrier tanácsadás hatékonyságának és költségráfordításának vizsgálata gazdasági szempontból. KOPINT-TÁRKI, Budapest 8
7
1.1.
A kutatás céljai, célcsoportja
A kutatás célja a pályaorientációs konzulens kompetenciafejlesztési program/képzés hatékonyságának mérése, valamint a várhatóan létrejövő életpálya tanácsadói hálózat lehetséges működési feltételeinek vizsgálata. A kutatás meghatározó kérdése a kompetencia-fejlesztés, valamint az, hogy a közösségi aktivitás során megszerzett pályaorientációs tudás a különböző szektorokban (oktatás, munkaerőpiac, foglalkoztatás és szociális terület) fenntartható és bővíthető-e. A kutatás további célja feltárni, hogy a kompetencia-fejlesztés és a szakmai közösségi aktivitás mely tényezői hathatnak pozitívan a pályaorientációs szolgáltatást nyújtó szakemberek viselkedésrepertoárjának minőségi és mennyiségi dimenzióinak változására. A célok közé tartozik még a pályaorientációs szakemberek között létrejövő kapcsolati hálót feltérképezni, és kidolgozni a pályaorientációs szolgáltatói hálózat működését mérő hatékonyságvizsgálati eljárásokat. A kutatás célcsoportja, a TÁMOP-2.2.2-12/1. számú kiemelt projekt képzésében részt vettek, akik az oktatás, foglalkoztatás, szociális területét reprezentálják, ezen belül: Pedagógusok, akik pályaorientációs feladatot látnak el, pályaorientációs órát tartanak, diákjaikat támogatják a pályaorientáció területén, vagy akiknek ez a jövőben feladatkörük lesz. Munkaügyi közigazgatásban dolgozó köztisztviselők, valamint azon jelentkezők, akik feladatkörébe tartozik a munkaközvetítés és egyéb munkaerő-piaciszolgáltatások, illetve a megváltozott munkaképességű munkavállalók részére biztosított munka- és életpálya-tanácsadási szolgáltatások, az álláskeresők felkészítési feladatai. Szociális szakemberek, pszichológusok, tanácsadók, akik pályaorientációs és életpálya-tanácsadási feladatot látnak el, vagy akiknek ez a jövőben feladatkörük lesz: karrierirodák, ifjúságsegítő irodák, ifjúsági otthonok, pedagógiai szakszolgálatok, pedagógiai szakmai szolgálatok, nevelési tanácsadók, gazdasági kamarák, valamint szociális, gyermekjóléti, gyermek- és családvédelmi szolgáltató tevékenységet végző intézmé-
8
nyek. A képzés előfeltételei a felsőfokú végzettség és felhasználói szintű számítógépes ismeretek voltak.
1.2. Hipotézisek, indikátorok
1.2.1. Hipotézisek: Előzetes ismereteink alapján a feltételezéseink kialakításakor arra törekedtünk, hogy azok magyarázóak, egyértelműen igazolhatóak vagy elvetendőek legyenek. Igazolása (verifikálása) vagy elvetése olyan megvalósítható módszereket, eljárásokat, technikákat igényeljen, amelyek hozzájárulhatnak a szolgáltatási rendszer továbbfejlesztéséhez.10 Előzetes ismereteinket bővítette egy ex ante felmérés, amely a pályaorientációval kapcsolatos tréningek hatékonyságának meg-
tervezésének folyamatáról, illetve pilot programjáról adott tapasztalatokat.11 E kutatás a pilotképzést elvégzettek körében történt, egyrészt kérdőíves lekérdezéssel, másrészt időben strukturáltan folytatott mélyinterjúkkal. Az empíria alapján képzési folyamatban voltak változások, amelyeket itt és most terjedelmi okokból nem tárgyalnánk, viszont az összegző következtetést fontosnak tartjuk beidézni: „A pályaorientációs tanácsadó képzésre szükség van – minden
10
A verifikáció a hipotézisek igazságtartalmának és prediktív erejének a teszteléséről szól. Ha egy hipotézis olyan, már megismert előrejelzéshez vezet, amely összeegyeztethetetlen a tapasztalatokkal, akkor azt tovább kell fejleszteni, vagy el kell vetni. Ha viszont a tapasztalatainkkal már adott formájában is összeegyeztethető, akkor azt tesztelt, ellenőrzött állításnak tekintjük. 11 A vizsgálat elvégzésével a Nemzeti Munkaügyi Hivatal – jelen kutatást is végző - SPS Lead Expert Consult Kft-t bízta meg, aki az NMH-val egyezetve végezte el az előzetes felméréseket. A pilot-képzést elvégzettek körében attitűd-vizsgálatra került sor, melynek alapján a múltban történt eseményekre, hatásokra, azok felidézésére a kérdező az előre kidolgozott és egyeztetett kérdőív mentén, időben strukturáltan folytatott mélyinterjút. Ezt az interjútechnikát alkalmaztuk az oktatók/trénerek/tutorok körében is. A résztvevők és a képzők köréből 2-2 főt választott ki a Megbízó, ezen egyének alkotta a priori mérés alapsokaság át. A kérdőívek eredményét SWOT elemzésnek segítségével értékeltük ki. A kiértékelés eredményei rávilágítottak a képzés eredményességére, melynek eredőjét az erősségek és gyengeségek vizsgálati oldalán összegzett információk adták. A projekt hosszú távú céljának megvalósulását veszélyeztető tényezőket a SWOT elemzés vizsgálati oldalán a lehetőségek és veszélyek összegzései támasztották alá.
9
interjú alany egyetértett abban, hogy minden munkatársnak, aki a bevont területeken dolgozik, szüksége van erre a tudásra, valamint a meglévő tudás rendszerbe foglalására. Fontos, hogy főleg az oktatási területen elinduljon a szemléletmód váltás vezetői szinten, így azok a munkatársak, akik ezt a területet szeretnék fejleszteni és közvetlen kapcsolatban vannak a célcsoporttal, teret és lehetőséget kapjanak a tanácsadói munka hatékony elvégzéséhez.” A hipotézisek megfogalmazásakor abból indultunk ki, illetve feltételeztük, hogy a képzés sikeres elvégzésével a résztvevők tudásszintje a pályaorientációs intézményrendszer, a Nemzeti Pályaorientációs Portál, a pályaorientációs konzulens hivatás, kompetencia, szerepkör és szakmai protokoll ismerete szignifikánsan növekszik, ezáltal a résztvevő képessé válik a Nemzeti Pályaorientációs Portál felhasználói, és a pályakonzulensi tevékenység elvégzésére, valamint növelheti a sikeres pályatanácsadások számát a kezdő időponthoz képest (H1). Részhipotézisei közé tartozik, hogy a résztvevők, a teljes képzési tananyag elsajátítását követően képessé válnak a pályaorientációs konzultáció előzetes megtervezésére és megvalósítására (H1.1.). A képzés sikeres elvégzésével a résztvevők tudásszintje növekszik a pályaorientáció területén (H1.2). A képzés sikeres elvégzésével a résztvevők által nyújtott pályaorientációs konzultációk száma megnő (H1.3). A képzést sikeresen elvégzők a pályaorientációs konzulensi feladatok ellátáshoz szükséges feltételek megléte esetén növelnék a pályaorientációs konzultációk számát (H1.4.). A képzés tananyagának elsajátításával, a konzultációval kapcsolatos gyakorlati készségek fejlődnek (H1.5.). A képzésen való részvétel hatására a pályaorientációval kapcsolatos attitűd pozitívabb lesz (H1.6.). Mindemellett feltételezzük, hogy a konzulensi attitűd és a pályaorientációs konzulensi tevékenység között pozitív összefüggés van (H1.7.). Másodsorban azt feltételeztük, hogy a képzéssel kapcsolatos szakmai elkötelezettség, motiváció és elégedettség hatással van a képzés hatékonyságára, a pályatanácsadói hálózat kialakulására, fennmaradására, valamint a tudás megosztására, ezáltal a résztvevők szakmai kapcsolatainak száma, valamint a közöttük lévő tudásmegosztás mértéke növekszik (H.2.). E feltételezés része, hogy a trénerek munkájával kapcsolatos elégedettségi szint összefüggésben van a 10
tananyag elméleti és gyakorlati részével való elégedettségi szintjével (H2.1.). A képzés összelégedettségi szintje és a pályaorientációs konzultációs tevékenység végzése között összefüggés van H2.2.). Vélelmezhetően minél magasabb a képzéssel való összelégedettség szintje, annál nagyobb a valószínűsége a szakmai hálózathoz való csatlakozásnak és/vagy annál aktívabb a további tudásmegosztásban a részvétel (H2.3.). A résztvevő minél pozitívabban ítéli meg a saját képzési csoportjának működését a képzés során, annál nagyobb valószínűséggel csatlakozik egy szakmai hálózathoz és/vagy annál aktívabb lesz a további tudásmegosztásban a részvétele (H2.4.). Ugyanakkor feltételezzük azt is, hogy a képzésben résztvevők szakmai kapcsolatainak száma (a pályaorientáció területén) a képzés hatására növekszik (H2.5). Harmadrészt feltételeztük, hogy a képzés online felületét, valamint a Nemzeti Pályaorientációs Portált (NPP) rendszeresen használó résztvevők a képzést befejezően, az után követő periódusig egyre nagyobb mennyiségű tudást osztanak meg a csoporttal. Részleteiben a feltevésünk, hogy a képzéshez kapcsolódó interaktív felületek eredményes használatával növekszik az életpálya-tanácsadói hálózat tudásbázisa (H3.1.). A képzéshez kapcsolódó interaktív felületek eredményes használatával növekszik az életpálya-tanácsadói hálózat tudásbázisa (H3.2.). A képzésben részt vett teljes létszám minimum 10%-a kapcsolódna a pályaorientációval foglalkozó szakemberek hálózatához. (H3.3.).12 Továbbá feltételezzük még, hogy a képzésben résztvevő az e-learning rendszer használatának hatására gyakrabban használ infokommunikációs technológiai eszközöket (H.3.4.). 1.2.2. Indikátorok: Az indikátorok kialakításakor azt tartottuk fontosnak, hogy célorientáltan kapcsolódjanak a hipotézisek megválaszolásához, szakmailag feleljenek meg a SMART (Specific, Measurable, Achievable, Realistic, Time-based) követelményeinek. Vagyis az általunk kialakított értékek specifikusak, mérhetőek, elérhetőek reálisak és időalapúak legyenek. A másik megközelítés
12
A mérések esetében a megkérdezett 600 főnél kerül kimutatásra majd ez az érték.
11
alapján figyelembe vettük QQTTP (Quantity, Quality, Target group, Time, Place) kritériumokat is, amelyek alapján vizsgálhattuk a mennyiségi és minőségi változásokat, a célcsoportot, az időráfordítást és helyet. Kutatásunk során az indikátorok tehát azt a célt szolgálják, hogy a pályaorientációval kapcsolatos kompetencia-fejlesztés közvetlenül mérhetővé váljon, segítse megítélni, hogy milyen mértékben sikerült a programot megvalósítani. Az indikátorok típusait tekintve többféle megközelítést alkalmaztunk. Az input indikátorok a meglévő kompetenciák felmérését, a motivációt, esetleges elköteleződést, míg az output indikátorok az előbbiek mérhető fejlődését szolgálják. Elemzési célú felhasználást az indikátorrendszerek szerkezete teszi lehetővé, amelynek mögöttes koncepcionális modellje a folyamatból adódóan elkülöníti a bemeneti oldalt (helyzet, kiindulópont mért adatai) és a kimeneti oldalt (a végrehajtott tevékenység alapján történő adatelemzés). Az eredmény indikátorok a program közvetlen hatását mutatják, míg a hatás indikátorok a hosszabb távon mérhető és értelmezhető hatásokat mérnek. A folyamatindikátorok leíró jellegű indikátorok, amelyek részben rendszeres, központi adatgyűjtésekből, részben egyedi, problémaorientált felmérések keretében keletkeznek. A tipizálás más formáját tekintve is komplexebb megközelítésre törekszünk, ezért alkalmaztuk az egyváltozós, többváltozós indikátorokat. 1. sz. táblázat: Indikátorok
Hipotézis
Alhipotézis
H.1.
H.1.1.
H.1.
H.1.2.
Indikátorok E-learningen elért teljesítmény %-ban; kontaktórát követő vizsga pontszáma; konzultáció folyamatának tervezése (kompetencia szint növekedése); konzultáció módszereinek alkalmazása (kompetencia szint növekedése); konzultáció eredményességének monitorozása, önreflexiós képesség növekedése. E-learningen elért teljesítmény %-ban; kontaktórát követő vizsga pontszáma; tudás a pályaorientációs alapfogalmakról, az oktatási, foglalkoztatási rendszerről, munkaerőpiacról, adatbázisokról; tudás a konzulensi szerep követelményeiről; tudás a pályaorientációs módszerekről, eszközökről. 12
H.1.
H.1.3.
H1.
H.1.4.
H.1.
H.1.5.
H.1.
H.1.6.
H.1.
H.1.7.
H.2.
H.2.1.
H.2.
H.2.2.
H.2.
H.2.3.
H.2.
H.2.4.
H.3.
H.3.1.
H.3.
H.3.2.
H.3.
H.3.3.
H.3.
H.3.4.
E-learningen elért teljesítmény %-ban; kontaktórát követő vizsga pontszáma; pályaorientációs konzultációk száma. Pályaorientációs konzultációk száma; külső feltételek, erőforrások; elköteleződés a konzultációs tevékenység mérésére. Konzultáció folyamatának tervezése: helyzetelemzés, döntéselőkészítés (viselkedés); konzultáció eszközeinek, módszereinek, eszközeinek alkalmazása (viselkedés); konzulensi szerep működtetése. Pályaorientációhoz kapcsolódó attitűd; elköteleződés; motiváció. Konzultáció folyamatának tervezése: helyzetelemzés, döntéselőkészítés (viselkedés); konzultáció eszközeinek, módszereinek, eszközeinek alkalmazása (viselkedés); konzulensi szerep működtetése; pályaorientációhoz kapcsolódó attitűd; elköteleződés; motiváció. Elvárások; előzetes tapasztalat; oktatói munkával kapcsolatos elégedettségmutató (e-learning); oktatói munkával kapcsolatos elégedettségmutató (kontakt óra); összelégedettségi mutató; tananyaggal kapcsolatos elégedettség. Összelégedettségi mutató; pályaorientációs konzultációk száma. Összelégedettségi mutató; elköteleződés a szakmai hálózathoz való tartozásra; tudásmegosztás résztvevönkénti gyakorisága; tudásmegosztás tartalma, kiterjedsége; tudásmegosztás formája. Csoport érzelmi légköre, szakmaisága; elköteleződés a szakmai hálózathoz való tartozásra; tudásmegosztás résztvevönkénti gyakorisága; tudásmegosztás tartalma, kterjedsége; tudásmegosztás formája. Szakmai kapcsolatok száma, online felület használata (aktivitás) tutori aktivitási mutató. Tudásmegosztás résztvevönkénti gyakorisága; tudásbázis kumulált mutató. Összelégedettségi mutató; csatlakozási szándék %-ban a szakmai köösséghez. IKT rendszerek használatásnak gyakorisági mutatója; online felület használata (aktivitás; IKT kompetencia.
13
A kutatás során három – bemenet, kimenet és utánkövetés – mérési pontot alkalmaztunk, amely mutatók három kérdőívben, illetve azok feldolgozásában realizálódtak. A kutatás az input, output és a process változókra egyaránt nagy hangsúlyt fektet. A vizsgálatban fél éves időtávon értelmezett eredményeket, hatásokat vettünk figyelembe.
1.3. Módszertan A hatékonyság vizsgálat, vagy impact (hatás) elemzés egy értékelési folyamat, amelynek célja, hogy tudományosan alátámasztott eredményekkel igazolja egy adott szolgáltatás, intervenciós módszer létjogosultságát. Kimutatja annak közvetlen hasznát, hatását, amely nem jött volna létre az adott beavatkozás nélkül.13 Módszertanát „A kutatás szakmai, elméleti megközelítése” című fejezetben már bemutatott Gration és Hughes modellre alapozzuk. A célcsoport karakterizált diverzifikációs szempontjai lényegesek kutatás módszertani szempontból. A képzés mérőeszközének kifejlesztésekor „az előzetes tudás” –t elismert tényezőként kezeltük. Az előzetes tudás tartalmát nemcsak a képzési program első vagy bemeneti szakaszait elemezve azonosítjuk, hanem a képzés végét, a kimeneti követelményeket is számba kell vennünk. Az előzetes tudás elismerésére gyakrabban használt nemzetközi koncepciókat figyelembe vettük a módszertan kialakításánál: APL – Accreditation of Prior Learning: Az előzetes tanulás akkreditációja (elismerése). APEL – Accreditation of Prior Experiential Learning: Az előzetes tapasztalati tanulás akkreditációja. Mindez természetesen összefügg a tudástranszferrel, amikor az előzetes tudást felhasználva építjük be az új információkat. A célcsoport kiválasztásakor a következő szegmensekben kívántuk összehasonlítani a résztvevő intézmények szakembereinek felkészültségét, valamint tudásuk hasznosulását: 13
Kiss István – Szabó Mónika – Herczegné Keresztúri Judit – Szemán Dénes – Czigány Lilla: A pályatanácsadás hatékonyságának vizsgálata. A pályatanácsadás-mérésének lehetséges indikátorai. TÁMOP 2.2.2. ECOCOM73. Kft, Budapest
14
területi diverzifikációs: helyi, regionális és országos; szektoriális diverzifikációs: oktatás, foglalkoztatás és szociális területeken. Ugyanakkor számolni kellett azzal a körülménnyel, hogy a képzésben résztvevők jelentkezésének, a képzési csoportok indulásának függvényében az előzetesen tervezett területi arányok megváltozhatnak. Ebből adódóan az adatfelvételt csak a szervezett képzések csoportbeosztásához igazítva tudtuk szervezni. A mintavétel célcsoportját az elindult képzések sorozata adta. A kutatási minta alapján a felmérés bemeneti és kimeneti mérési szakaszában 300-300 fő (összesen 600 résztvevő), míg az utókövetésben 125 fő részvételét tervezetük. Annak ellenére, hogy a válaszadók önkéntesen beazonosíthatók voltak, a feldolgozás során a válaszadók létszámkülönbségéből adódóan a mérések összehasonlítását külön tettük meg. Megosztva bemeneti és kimeneti indikátorok elemzésére és a kimeneti és utánkövetési tapasztalatok összevetésére. Az empirikus felmérés, mint azt már jeleztük három kérdőívből állt/áll és nagyobb mértékben az ötfokozatú Likert-skála alkalmazásával került kidolgozásra. A kimeneti, bemeneti és kimeneti indikátorok kérdéseinél – a fejlődés mérése érdekében – analóg tartalmú megközelítést alkalmaztunk. A válaszadás alapját az önértékelés képezte.14 A kérdőívek válaszainak feldolgozása SPSS rendszerben történt, figyelemmel a kutatás komplexitására, a kauzalitásra, az összefüggések bemutatására.
2. A KUTATÁS SZAKMAI, ELMÉLETI MEGALAPOZÁSA Az élethosszig tartó pályaorientáció minden olyan tevékenységet magában foglal, amely segítséget nyújthat az emberek életének bármely szakaszában az oktatás-, képzés- és munkahelyválasztás, valamint szakmai életpályájuk során. A tanácsadásra, mint foglalkozásra, avagy szakmára jellemző az alkalmazási területek nagy száma, az egész élet hosszára kiterjedő fi-
14
Az önértékelés a legexplicitebben megfogalmazott indikátor a tanácsadási folyamat eredményessége szempontjából. Szerepének fontosságát alátámasztja, hogy a többi indikátorral szoros kapcsolatban áll, és a klienstanácsadó kapcsolat egyik legkönnyebben megragadható szempontja annak méréséhez, hogy a folyamat milyen mértékben járult hozzá a kliens önértékelésének javulásához. (Lisznyai, Ritoók, Puskás-Vajda, 2009).
15
gyelem, a társadalmi, gazdasági változások okozta problémák, igényekre való gyors reakció. Fontos megjegyezni, hogy a tanácsadás célkitűzéseinek megvalósítása különböző szakterületek szakembereinek együttműködésével lehetséges, hiszen a tanácsadás egyik fő jellegzetessége annak interdiszciplinaritása és komplexitása.
2.1. Az életpálya-tanácsadás és a karriertervezés
Super fogalma szerint a pályatanácsadás „egy olyan folyamat, amely segít a személynek abban, hogy egy integrált, adekvát önképet alakíthasson ki a maga szerepéről a munka világában, azután próbálja is ki ezt a fogalmat a realitások területén, és valóságba való átvitel révén tegyen eleget saját elképzeléseinek.”15 Az életpálya-tanácsadás olyan egyéni vagy csoportos folyamat, amely hangsúlyozza az öntudatosság és a megértés fontosságát. Elősegíti egy kielégítő és értelmes magánélet/munka egyensúly megtalálását, amely a tanulással, munkával és ezek átmeneti állapotaival kapcsolatos döntések, valamint az egész élet során változó munkaés tanulási környezetre adott válaszreakciók kezelésének az alapja.16 A tartalmában analóg élethosszig tartó pályaorientáció (lifelong guidance) olyan tevékenységek összessége, amelyek bármilyen korosztályhoz tartozó állampolgárok számára, életük bármely pontján lehetővé teszik, hogy felmérjék képességeiket, kompetenciáikat és érdeklődésüket; hogy ésszerű oktatási, képzési és foglalkoztatási döntéseket hozzanak; valamint, hogy menedzselni tudják egyéni életútjukat a tanulás, munka és egyéb olyan területeken, ahol ezeket a képességeket és kompetenciákat sajátíthatják el vagy használhatják. Ez a pályaorientációnak egy olyan megközelítése, amely nem úgy tekint rá, mint egy egyszeri vagy egy adott időpontban végbemenő tevékenység. Inkább arra törekszik, hogy a pályaorientációs tevékenységek proaktív, előrelátóan cselekvő módon legyenek elérhetőek, ne csak az egyén életének átmeneti szakaszaiban, hogy az egyén egész életén keresztül igénybe vegye a pályaorientációs tevékenységeket (tehát
15
Szilágyi Klára (2007): Munka- pályatanácsadás, mint professzió. Kollégium Kft., Budapest Az életpálya (career) egy személy életén átívelő munkahelyi szerepek és egyéb életszerepek egymásra gyakorolt hatása, beleértve, hogy az adott személy miként találja meg az egyensúlyt a fizetett és fizetetlen munkafeladatai között, valamint mennyi időt és energiát szán tanulásra és továbbképzésre. 16
16
bármely életszakaszban), amely egy élethosszig tartó perspektívát igényel (a korai iskolás évektől a dolgozó és nem dolgozó életszakaszig). A pályaorientáció lehet formális, nem-formális vagy informális, és a mindennapi életre jellemző (személyes, társadalmi vagy szakmai) tevékenységek teljes körét lefedheti bármely ágazatban (oktatás, alapképzés, foglalkoztatás és folyamatos képzés) és bármely életszakaszban.17 A tanácsadás során a tanácsadók egyéni és csoportos tanácsadás, csoportos fejlesztés, tematikus szakkörök, pályaelérő programokon való részvétel révén – személyes és távtanácsadás keretein belül törekszenek a lehető legszélesebb tanácskérői réteg elérésére, valamint arra, hogy a tanácskérők minél szélesebb rétege számára biztosítsák a pályaorientációs szolgáltatást. Az életpálya-tanácsadás szorosan összefügg az egész életen át tartó tanulással (lifelong learning), és a karriertervezéssel. A karriertervezés folyamatának vizsgálatára számos modell született az elmúlt évtizedekben. A karrier-tanácsadás része a tanácsadás sokféle tevékenységrendszerének. Jól elkülöníthetően, világosan definiálja a tanácsadás egyre mélyülő tevékenységrendszerét. Wiegersma (1994) a karrier-tanácsadás ötféle szintjét írja le. Az 1.szint lényegét azzal jellemzi, hogy a tanácskérő önállóan is képes dönteni a problémájában. Legfeljebb némi tájékozódásra van szüksége a különböző választási lehetőségek és azok következményeit illetően. Ez a tanácsadási forma főleg informatív jellegű. A 2. szint bonyolultabb döntési helyzetet, ellentétes szempontok mérlegelését jelenti. A döntés előtt álló személynek segítségre van szüksége ahhoz, hogy megértse a körülményeket, kitűzze a megfelelő célokat és kiválassza az ezekhez megfelelő megoldásokat. A 3.szintet komoly belső konfliktusok, ellentmondások jellemzik. A tanácskérőnek arra van szüksége, hogy mélyebben megértse konfliktusait és eljusson azok megoldásához. A 4.szinten azon problémák, dilemmák kiterjedt körével találkozunk, amelyek mélyen gyökereznek a személyiség belső életében: a kliens kapcsolataiban éretlen, aggodalom, szorongás 17
Az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat (ELGPN) Szakszótára, ELGPN GLOSSARY magyar kiadása a Nemzetgazdasági Minisztériummal kötött NFA KA 1/2012 támogatási szerződés alapján a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Képzési Alaprészének támogatásával. Budapest, 2013
17
vagy merevség, visszahúzódás jellemzi. A döntési problémák ezekkel összefüggésben jelennek meg, de megoldásuk csak a neurotikus problémák megoldásával összefüggésben lehetséges. Az 5. szinten nagymértékű integráció-hiány jelenik meg. A tanácskérő nem képes cselekedeteit összehangolni, képtelen a valóság követelményeihez igazodni. Ez pszichés és/vagy organikus patológiával is együtt járhat. A feladat az integráció elősegítése. A tanácsadásra csak ennek függvényében kerül sor. A karrier-tanácsadás egy olyan fejlesztő folyamat, amelynek során a tanácskérő támogatásért fordulhat a pálya választása, a pálya módosítása vagy a pályán már dolgozó esetében a tevékenység fejlesztése miatt.18 Az elméletek középpontjában az információfeldolgozás folyamata, az én-hatékonyság, karrierépítéssel összefüggő kompetenciák, az értékek, valamint a szubjektív tapasztalatok értékelése áll. A kutatás elméleti hátterének megalapozásában kiemelkedő jelentőséggel bírt a szociál – kognitív – karrier elmélet (SCCT). Mind a személyes én-hatékonyság élménye, mind az eredményelvárások jellemzői befolyásoló erővel bírnak a személy érdeklődési irányaira, különféle céljainak kijelölésére és az életpályával kapcsolatos választások, döntések kivitelezésének folyamatára. Ez az egy adott személyben lezajló pályadöntési folyamat, amelyet külső, helyzeti, esetenként objektív tényezők mérsékelhetnek a választási folyamat során, jelentős mértékben függ a jövőre vonatkozó megelőlegezett lehetőségektől. Azoktól a környezeti hatásoktól (pl.: munkaerőpiac, képzési környezet, szakpolitikák stb.), amelyek a jövőre vonatkozóan támogató vagy hátráltató folyamatként érvényesülhetnek. Az életpálya-építést eredményesen támogató tanácsadás úgy határozható meg a szociális tanuláselméleti modell (SCCT) jegyében, mint a maximális én-hatékonyság élmény átélését, objektív feltételeket is mérlegelve lehetővé tevő tevékenységi kör kiválasztását. Az eredményes tanácsadási folyamatot az SCCT modell fényében úgy jellemezhetjük, mint az értékelési folyamat végigfuttatásában nyújtott támogatást, amely lehetővé teszi a modell té18
Wiegersma, S., (1994). Hogyan adjunk pszichológiai tanácsot. In: Ritoók Pálné - G.Tóth Mária (szerk.): Pályalélektan Tankönyvkiadó, Budapest.
18
nyezőinek következetes és rendszeres felülvizsgálatát, a szükséges információk és tapasztalatok megszerzését és az én-hatékonyság élmény maximalizálását segítő döntés meghozatalát.19 Lényeges követelmény, hogy a szakmai felkészültség, a hitelesség és a fokozott professzionalizmus is összefüggésben van az értékeléssel. A fiatalok és idősebbek, akik igénybe veszik az életpálya-tanácsadói szolgáltatásokat, megérdemlik, hogy valamilyen szintű minőségirányításból fakadó minőségbiztosítás legyen.20 Mindez összefügghet a karriertervezéssel, annak összetettségével, az egyéni választás, a környezeti tényezők, az alternatívák, és a bizonyítás megfogalmazásával.21 Esetünkben a minőségbiztosítás egyrészt megjelenik a tananyagban (akkreditációs tanúsítvány), másrészt abban az indikátorrendszerben, amelyet a kutatásunk tervezése során alakítottunk ki. Ebből adódóan vizsgálataink során figyelembe vesszük azokat a minőségi tapasztalásokat is, amelyek hozzájárulhatnak a tanácsadók, konzulensek kompetenciáinak bővítéséhez, az eredményességhez és a hatékonysághoz.
2.2. Az életpálya-tanácsadó kompetenciái
A kompetencia latin eredetű szó, alkalmasságot, ügyességet, rátermettséget jelent. A kompetencia fogalmának azonban többféle értelmezése létezik. Van általános, hétköznapi jelentése, létezik a hétköznapi tudás naiv pedagógiája szerinti értelmezése, van az oktatáspolitika általi és van tudományos kutatásokra épülő meghatározása. Azonban ez utóbbi ellenére sincs sem alakult ki sem a hazai, sem a nemzetközi pedagógiában az egyértelmű, egységes értelmezése. A kompetencia valamely funkció teljesítésére való alkalmasságot jelent. Ez az alkalmasság döntések meghozatalában és a döntések kivitelezésében, végrehajtásában nyilvánul meg. A
19
Kiss István – Szabó Mónika – Herczegné Keresztúri Judit – Szemán Dénes – Czigány Lilla: A pályatanácsadás hatékonyságának vizsgálata. A pályatanácsadás-mérésének lehetséges indikátorai. TÁMOP 2.2.2. ECOCOM73. Kft, Budapest 20 A minőségirányítási rendszer a minőség fenntartásához szükséges szervezeti felépítés, eljárások, folyamatok és erőforrások. A minőségrendszer jelöli ki az elérhető szolgáltatások tervezésének, kivitelezésének és kiértékelésének, valamint a megfelelő minőségbiztosítás és - ellenőrzés elvégzésének a kereteit. ELGPN GLOSSARY 21 Lalande, Vivian – Magnusson, Kris (2005): Canadian research working group for evidenceevidence based practice in career development (crwg). Published by The Canadian Career Development Foundation
19
döntés meghozatalának feltétele a motiváltság, a kivitelezésé a képesség. A képesség - mint a döntés kivitelezésének feltétele - is összetett rendszer. Következésképpen a képesség és az ismeret egy és ugyanazon dolognak két, egymást kölcsönösen feltételező és meghatározó eleme. Ezen értelmezési keretben a kompetenciák a funkciók alapján rendszerezhetők.22 Más megfogalmazással a kompetencia meghatározott társadalmi tevékenység előírt teljesítményszintű végzésének belső, személyi feltétele, amely akkor is létezik, amikor éppen nem nyilvánul meg, az egyén személyi tulajdonsága, de tartalmát tekintve integrált társadalmi termék. A kompetencia általános fogalommal képesség, de komplex képesség, egyszerűbb vagy általános képességekből álló képesség, funkcionális „képességrendszer”. Felmerül a kérdés, milyen tanácsadói kompetenciákról beszélhetünk? A kompetencia alapvető tulajdonságai közé tartozik, hogy olyan képesség-együttes, amely mindig cselekvéshez, egy meghatározott összefüggéshez kapcsolódik; négy képességcsaládot – képesség, ismeret, tudás és attitűd – érintenek; a képességek integrálódnak, egymásra épülnek. A felnőtt ember kompe-
tenciakészletének elemeit öt szinten lehet elhelyezni. Ismeretek szintje: az ismeretek alatt tények, információk, adatok, konkrét és absztrakt fogalmak, törvények, szabályok, algoritmusok, elméletek, rendszere, összefüggések összességét, illetve a megértés tudásszintjét értjük (például: az életpályatanácsadáshoz kapcsolódó alapfogalmak, metodikák, információhordozók stb.). Jártasságok szintje: az elsajátított ismeretek teljesítményképes, alkalmazható megjelenítését, a tevékenységben való gyakorlottságot jelenti (például: a pályakonzultáció gyakorisága, az elért sikerek visszacsatolása stb.). Készségek szintje: a készségek az elsajátított ismeretek felhasználási szintjét, az alkalmazható
tudás
begyakorolt
tevékenységformáit
jelentik
(ilyen
lehet
a
pályakonzulensi tevékenység során a helyzetfelismerés készsége, az IKT- készség, stb.). A képességek bázisa: intellektuális képességek (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás stb.); kommunikációs képességek (beszéd, olvasás, írás);
22
Nagy József (1996): Nevelési Kézikönyv. Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged
20
cselekvés képességei (mozgás, erőfeszítés stb.); szociális képességek (morális anticipáció, erkölcsi ítélőképesség, együttműködés, normakövetés, kapcsolattartás stb.). Például a pályaorientációban fontos a problémafeltárás, a problémamegoldó képesség. Az esetenkénti együttműködés, vagy folyamatos kapcsolattartás más szakemberekkel (pszichológus, családsegítő, munkavállalási tanácsadó stb.). Belső feltételrendszer: nehezen fejleszthető rejtett, kevésbé tudatos vagy tudattalanszint (tanuláshoz való viszony, értékek, attitűdök, szokások, ideálok, meggyőződések stb.), de ide tartozhat például a folyamatos önértékelés, az empátia, a tolerancia egy SNI tanuló számara nyújtott tanácsadás soron.23 A nemzetközi szervezetek között az IAVEG (International Association for Vocational and Educational Guidance)24 volt az első, amely 2003-ban az átfogó és elterjedt kompetencia definíciók megjelenése előtt elkészített egy karrier tanácsadó kompetencia rendszert. Az IAVEG 2003. szeptember 4.-én berni ülésén Az International Counsellor Qualification Standards (ICQS) kialakítása 1999-től 2003-ig tartott, és több száz gyakorló szakember véleményezte. Általános bevezetésére azonban nem került sor, inkább a későbbi koncepciók megalapozását szolgálta. Az ICQS, megkülönbözteti a tanácsadó alap- vagy kulcskompetenciáit, és összesen tizenegy speciális alterületet ír le, mely szerint: Megfelelően etikus és szakmai hozzáállás tanúsítása a gyakorlati munka során. Támogató környezet kialakítása a tanácskérővel folytatott munka során, amely lehetővé teszi az önálló tanulását karrierje és személyes életútja tekintetében egyaránt. Képesség a tanácskérő társadalmi, kulturális környezetének megértésére és a tanácsadási folyamat során a leginkább megfelelő módszer kiválasztására. A tanácsadási elméletek és kutatások felhasználásának a képessége a gyakorlati munkában.
23 24
SNI: sajátos nevelési igény Az iskolai és szakképzési pályatanácsadásért nemzetközi szervezet
21
Képesség a tanácsadási programok kialakítására, kivitelezésére és értékelésére Képesség a tanácsadói énhatárok, személyes stílus és kapacitás felismerésére és azok tiszteletben tartása. Képesség a tanácskérők és munkatársakkal való hatékony kommunikációra, a befogadónak megfelelő nyelvezet, kommunikációs szint kiválasztására. Folyamatos önképzésre való képesség a munkaerőpiac, képzési rendszerek, társadalmi kérdések vonatkozásában Társadalmi és kultúrák közötti megértés, érzékenység. Hatékony csapatmunkára való képesség. Az LLG/ életpálya tanácsadás (életút-szemléltető
tanácsadás) folyamatának
megértése.25 A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara által készített jegyzék szerint a pályaorientációs szakemberek rendelkeznek munkaerő-piaci ismeretekkel, a másokhoz való alkalmazkodás és a másokkal való együttműködés képességével. Alkalmasak segítséget nyújtani a tanácsadásra jelentkezők öndefiníciójának kialakításában, a munkavállalási lehetőségekről tájékoztatni; az individuális igények támogatására, egyéni és csoportos formában történő fejlesztő tevékenységek vezetésére, komplex munkaerő-piaci programok szervezésére. Ismerik a pályaorientáció és a pályaválasztás interdiszciplináris összefüggéseit, elméleti és gyakorlati alapjait. Etikai oldalát tekintve a pályaválasztási tanácsadó elkötelezett a globális képzési és pályaválasztási útmutatás olyan folyamatai iránt, amelyek magas színvonalon, hozzáértő és elismert szakemberek bevonásával történnek. Annak jegyében jöttek létre, hogy életkortól függetlenül segítsék az egyén választásait és döntéseit, miközben a munkahely és a munkaerőpiac dinamikáját felméri, felkészül rá és belép, majd szembenéz és megbirkózik vele. Hasonlóképpen felelősséget vállal olyan módszerek és anyagok kidolgozása, közzé tétele iránt, amelyek alkalmasak arra, hogy életkortól és lakóhelytől függetlenül tanácsot adjanak oktatási és szakképzési kérdésekben. Ezen túlmenően felelősséget vállal kutatások és fejlesz-
25
Borbély-Pecze Tibor Bors (2010): Életút támogató pályaorientáció. Doktori értekezés. ELTE BTK Budapest http://www.borbelytiborbors.extra.hu/CV/BPTBors_Phd_2.pdf
22
tések lefolytatásáért, továbbá azért, hogy a kormányok és az illetékes intézmények felé tolmácsolja az ügyfél igényeit az oktatási és szakképzési útmutatásra.26 Az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP: European Centre for the Development of Vocational Training) szerint a pálya-, munka-, karriertanácsadó kompetenciái az alábbiak szerint strukturálódnak: A gyakorlati készségek és szellemi értékek területét érintő szakmai alapkompetenciák: etikus magatartás; szükséglet-, illetve igényorientáltság; az elmélet és a gyakorlat integrációja; képességek, készségek elfogadása fejlesztése; jó kommunikációs készség és rávezető képesség; IT ismeretek. A tanácskérővel folytatott munka interakciós kompetenciái: karrierfejlesztés; információkhoz való hozzáférés elősegítése; a tanácskérő önértékelésének elősegítése; életpálya-építési programok kialakítása és fejlesztése; a tanácskérő támogatása; a munkához és tanulási lehetőségekhez való hozzájutás elősegítése. Rendszerekhez, hálózatokhoz kapcsolható támogató kompetenciák: információs, tájékoztató rendszereket működtet; kapcsolatokat, hálózatokat alakít ki, akár működtet; munkáját dokumentálja, nyilvántartást vezet; karrierfejlesztési programokat készít, szervez; kutatásokat, elemzéseket végez; képezi önmagát.27 2007-ben indult az Európai Karriertanácsadó Bizonyítvány (European Career Guidance Certificate, ECGC) kifejlesztése, amely a pályatanácsadók formálisan vagy informálisan megszerzett tudásának, készségeinek, kompetenciáinak elismerésére szolgál, és ami összhangban van az európai kínálattal Az ECGC négy meghatározó főkompetenciát határoz meg:
26
A pályaorientációs szakemberek kompetenciamátrixának kialakítása. Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Pécs, 2009 27 Pályaorientációs tanácsadók szakmai protokollja (2009). Készült a TÁMOP 2.2.2 program „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” című projekt keretében (Projektvezető: Borbély Pecze Tibor Bors. Foglakoztatási és Szociális Hivatal Budapest
23
Képzési és karrierbeli ismeretek (szakképzés és továbbtanulás; munkaerő-piaci ismeretek). Tanácsadási gyakorlat (a tanácskérővel való kommunikáció; coaching készségek; értékelő képesség; munkahelykeresés, közvetítés, elhelyezkedés elősegítése; etikus magatartás, szakmai etika. Személyiség (személyes képességek, készségek, tanácsadói profil; időgazdálkodás; stressz és frusztráció; személyes továbbfejlődés ICT – skillek (ICT használat; információmenedzsment).28 Az ECGC standardok megfogalmazása azért is fontos mert lehetőséget biztosít a nemzetközi összehasonlításra, másrészt megjelennek olyan kompetenciák, amelyek az átalakuló munkaerőpiac ez irányú szolgáltatásait is jellemzik. Számolni kell azzal, hogy új generációk jelennek meg: olyan fiatalok eltérő munkaszemlélettel, más kompetenciákkal és egyéni készségekkel (soft skills), valamint a közszolgáltatásokkal szemben támasztott eltérő elvárásokkal rendelkeznek. Ezek a fiatalok egy technológiával és információval átitatott világban nőnek fel és ezeket intuitív, intelligens módon kezelik. A közösségi hálózatok, a virtuális kompetenciaszerzés és a párhuzamos feladatvégzés (multi tasking) mind részét képezi személyes fejlődésüknek. Ezzel egy időben a foglalkoztatás új formái jelennek meg. Az állami foglalkoztatási rendszerek klasszikus szolgáltatásnyújtási szerepének el kell tolódnia a segítő, coach- és irányító (facilitating, coaching, conducting) szerep felé. Az irányítás itt két dolgot takar: egyrészt a kínált szolgáltatással kapcsolatos és a partnerségek számára nyújtott iránymutatást, valamint azok menedzselését, ösztönzését, koordinálását és minőségbiztosítását, másrészt (online) eszközök rendelkezésre bocsátását és az egyéni pályafutás-menedzsmentet támogató elsődleges szolgáltatásokat.29
28
Fejér Noémi - Karner Orsolya (2009): A pályaorientációs szakemberek kompetenciamátrixának kialakítása. Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, készült az FKA-KT-68/2008 NSZFT támogatási szerződés keretében. 29 PES 2020 stratégiai eredményeit összegző dokumentum. Az állami foglalkoztatási szolgálatok hozzájárulása az EU 2020 célkitűzéseinek megvalósításához. Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal 2013.
24
2.3. A képzés és tananyag: A kompetenciafejlesztés kiindulópontját a képzés adja, ami nem egyenlő az ismeretek puszta átadásával, hanem gyakorlatot, résztvevői aktivitásra épülő tudástranszfert jelent. Szemléletmódbeli váltással társulva az ismeretek mellett cselekvőképességgel ruházza fel a képzésen résztvevőket, önállóságra, gondolkodásra motiválja őket. A kompetenciafejlesztés leválaszthatatlan a szemléletmód és hozzáállás fejlesztéséről, mivel nincs az a jó rendszer, amelyet nem megfelelő hozzáállású emberek tudnak működtetni, és nem lehet módszer olyan jó, amely nélkülözheti az egyén cselekvőképességét, az önképzés igényét.30 Így a kompetenciafejlesztés része a kapacitás fejlesztésének, ami nem más, mint a teljesítményre való képesség. A pályaorientációs konzulens munkája során célorientált, problémamegoldó tevékenységgel támogatja a hozzá fordulókat pályaorientációval és életpálya-építéssel kapcsolatos kérdéseik megoldásában. Számukra a képzés célja volt, hogy a leendő pályaorientációs konzulens, helyesen alkalmazzon megfelelő kommunikációs, kérdezés- és konfliktuskezelési technikákat, valamint képessé váljon a pályaorientációs konzultáció alapvető formáinak, módszereinek és technikáinak gyakorlati alkalmazására, a konzultáció folyamatának megtervezésére, illetve lebonyolítására, a munka és tanulás világához kapcsolódó útmutatásra, és az NPP alkalmazására ezen tevékenységek során. A képzésre 30 óra időtartamban került sor, amely döntően a résztvevők tevékenységére, egyéni és csoportos gyakorlati feladatmegoldásra épült. A képzés első modulja/tanegysége egy 10 órás, e-learning alapú képzési tananyag segítségével volt el sajátítható, amelyre egy hét áll rendelkezésére.31 A tananyag feldolgozásában szaktutorok segítették. Ezt követően 2-5.
30
Az önképzés olyan folyamat, amelyben az egyének mások segítségével vagy anélkül maguk merik fel saját képzési szükségleteiket, tanulási célokat megfogalmazva, meghatározva a képzés forrásait (írásos vagy interperszonális), kiválasztva es megvalósítva a megfelelő képzési stratégiát, értékelve a képzés eredményét. Malcolm Knowles (1975) 31 A számítógép és a hálózati adatbázisok, illetve internetes kommunikáció használatával, a tanulási folyamat egészének rendszerszemléletű megközelítésével, illetve hatékony rendszerbe szervezésével törekszik a tanulás eredményességének javítására. A tananyagok, tanulási programok kialakítása során a modularitás elve érvényesül. Az e-learning rendszerek kommunikációs es információszolgáltató platformkent jól szervezett tudattartalmakat tesznek elérhetővé az azok elsajátításához szükséges instrukciókkal es az elsajátítást segítő, illetve annak teljesülését mérő programokkal együtt. Kommunikációs csatornákat biztosítanak közös tudáskonstrukcióhoz, illetve tanulási/technikai problémák megoldásához segítségül hívható szakértőkhöz, tutorokhoz.
25
tanegység/modul témaköreit, a résztvevők 20 óra, 3 nap időtartamban megvalósuló, személyes jelenlétet igénylő, tréning módszertanon alapuló, gyakorlatorientált készségfejlesztő képzés során dolgozták fel. Jelen kutatás megalapozásához tartozik az a tananyag, amely a Pályaorientációs konzulens és Nemzeti Pályaorientációs Portál felhasználó képzéshez került kifejlesztésre. A nyitott képzés egyik alap-
vető sajátossága, hogy a hallgatók a tanulásra szánt idő nagy részét önálló munkával töltik, így a tananyagokkal szemben támasztott egyik legalapvetőbb elvárás is az, hogy segítse az egyéni tanulást. Természetesen mindez a hagyományos tanítási-tanulási eljárásoktól eltérő módszereket, eljárásokat és eszközöket kíván, amiben a tanulás irányításának közvetett módszerei és eszközei kerülnek előtérbe. Ebből adódóan tananyagnak számos olyan funkciót is be kell töltenie, amit a hagyományos képzési formákban a tanárnak. A nyitott képzés tananyaga tehát lényegesen több, mint csupán az ismeretek átadásának eszköze. Emellett támogatást is kell nyújtania résztvevőnek, ösztönözni és motiválnia kell, segítenie kell az érdeklődés fenntartásában, a visszacsatolásban, az előrehaladás értékelésében, az önellenőrzésben, vagy éppen a tanulni tanulásban stb. A tanulás eredményességét döntően befolyásolja, hogy ezeknek a funkcióknak milyen minőségben tesz eleget a hallgatónak átadott tananyag. A képzés az alábbi öt modulból áll/állt: A „Pályaorientációs alapismeretek” című modul/tanegység a pályaorientáció alapismereteket, a pályakonzultáció gyakorlati alapjait, az önismeret, a pályaismeret és a munkaerő-piaci ismeretek jelentőségét tartalmazza a pályaorientációs konzultáció folyamatában és a Nemzeti Pályaorientációs Portál használata során. A „Pályakonzultáció gyakorlati alapjai” című modul/tanegység a pályaorientációs konzultáció tervezési és lebonyolítási folyamatáról, a Nemzeti Pályaorientációs Portálon a pályaorientációs konzultáció szempontjából releváns eszközrendszer alkalmazásáról szól. Az „Önismeret jelentősége a pályaorientációban” című modul/tanegység pályaorientációs kérdőívek alkalmazását, valamint a kérdőívek önálló felvételét és kiértékelését foglalja magá-
26
ban. A résztvevők konzultációs gyakorlatok segítségével tapasztalatot szereznek a visszajelző- és kérdezési technikák helyes alkalmazásáról, és döntési helyzetekben megfelelő képzésiés foglalkozási irányok kijelöléséről. A „Pályaismeret jelentősége a pályaorientációban” című modul/tanegység a pályaorientációhoz kapcsolódó, a Nemzeti Pályaorientációs Portál által kínált adatbázisokat gyakorlati kezelését, információforrások alkalmazását, az információszűrést, a képzés- és foglalkozáskínálatot bemutató eszközöket magabiztosan használatát, és bemutatását tartalmazza. A „Munkaerő-piaci ismeretek jelentősége a pályaorientációban” című modul/tanegység során az öntájékozódási és önmenedzselési technikák elsajátítására, illetve a Nemzeti Pályaorientációs Portál releváns tartalmainak azon módszereinek megismerésére kerül sor, amelyek a tanácskérő öntájékozódását adekvát módon elősegítik.32
3. A BEMENETI ÉS KIMENETI MÉRÉSEK ÖSSZEVETÉSE A tanulmány e részében a hipotézisek, részhipotézisek alapján a bemeneti és kimeneti indikátorokat vizsgáljuk. Az összevetést legtöbb esetben arányosítással tesszük, számszerű bemutatását grafikonos formában jelenítjük meg. A felmérés során 675 bemeneti és kimeneti kérdőív került kitöltésre (lásd 1- 2. sz mellékletek). Az egyes kérdéseknél a változó létszámot számszakilag jelezzük, de számottevő eltérés nem tapasztalható, így átlagosan is 674 fővel számolhatunk. A kérdőívek kitöltése önértékelésen alapult, amelyet meghatároz az önismeret. Az önismeret és emberismeret elengedhetetlen
32
Az NMH által indított képzés megfelel a szakmai és minőségi követelményeknek, amelynek keretében rendelkezik: - a Felnőttképzési Akkreditációs Testület tanúsítványával (Programakkreditációs lajstromszám: PL-8028), ezen felül - a Pedagógus Akkreditációs Testület 30 kreditponttal, (Alapítási engedély nyilvántartási szám: 957/167/2013), - a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet 30 kreditponttal minősítette (Program engedélyszám: T-05178/2013), - és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 33 kreditponttal nyilvántartásba vette (Nyilvántartásba vételi szám: PM0155-1303-BS)
27
a pályaorientáció során. Egyrészt a tanácskérő önismerete fontos ahhoz, hogy pályát válaszszon, s ha szükséges, képes legyen váltani, vagy éppen megerősítést kapjon egy adott pályát illetően. Másrészt a pályaorientációs konzultáció során a konzulens emberismerete is fontos, hogy hamar felismerje a tanácskérő személyiségjegyeit, hiszen így tud vele együtt bizalmi légkört teremteni, és interakciót kialakítani. Az is fontos, hogy a konzulensnek legyen megfelelő szintű önismerete annak érdekében, hogy felismerje saját kompetenciáit és kompetenciahatárait, ezzel biztosítva tanácsadói magatartását, a konzultáció magas minőségét. Ön- és emberismeret birtokában tehát a konzulens felismeri a különböző típusú személyiségeket és kommunikációs stílusokat, és a típushoz alkalmazkodó helyes technikát alkalmaz.33 Nemek szerinti megoszlásukat tekintve, a nők 84,1%-ot, míg a férfiak 14,9%-ot képviseltek. Életkoruk alapján a 20-29 év közöttiek aránya 13,5%-ot, a 30-39 év közöttiek 27,7%-ot, a 4049 évesek 34,8%-ot, míg a 49 év felettieké 23,9%-ot tett ki. Ezek az arányok tükrözik azokat az országos mutatókat, amelyek a képzésben résztvevők elvárt szakterületének megfelelnek. Összehasonlításként a közoktatás egészében a nők aránya a teljes pedagóguslétszámon belül 83%. A tanárok közel egyharmada 50 évesnél idősebb, és mindössze 10 százalékuk fiatalabb 30 évesnél.34 A KSH adatai szerint a humán-egészségügyi, szociális ellátás nemzetgazdasági ágazaton belül (ide tartozó és a célcsoporti specifikációnak megfelelő foglalkozások) a nők aránya 2013-ban 80,2 százalékos volt. A képzésben résztvevők munkaterület szerinti megoszlása tükrözi azt az alapkoncepciót, hogy a szakmai életút pályaválasztási szakasza időben mindinkább kitolódott, mivel a későbbi munkavégzéshez szükséges iskolai képzés hosszabbá vált. Ebből adódóan úgy gondoljuk a pályaválasztási előkészítő munka fő színtere az iskola. A képzésben résztvevők 65%-a pedagógus; 20,6%-a szociális területen dolgozik, vagy ilyen végzettsége van; 6,5%-a képviseli a közszolgálati szférát, míg 7,8%-a az egyéb területekről (civil szervezetek, egyházak stb.) ér-
33
Az „Önismeret jelentősége a pályaorientációban” című modul/tanegység. Készült a TÁMOP-2.2.2-12/1-20120001 –„A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” kiemelt projekt keretében. NMH 2013. 34 Sági Matild - Varga Júlia (2012): Pedagógusok. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. A KSH adatai szerint 2013-ban az oktatás területén alkalmazott nők aránya 76,5%-os volt.
28
kezett. Viszonylag alacsonynak tűnik a közszolgálatban dolgozók aránya, amelynek okát az e területen bekövetkezett feladatstruktúrák igazgatási irányú változásaiban látjuk. A válaszadók területi megoszlását befolyásolta a képzések indításának sorrendje, így a részvételi arányok eltolódtak és az alföldi régiók felülreprezentáltak lettek. Regionális arányok: Dél-Alföld 32,6%, Dél-Dunántúl 12,6%, Észak-Alföld 14,8%, 14,8%, Észak-Magyarország 10,0%, Közép-Dunántúl 10,6%, Közép-Magyarország 11,6%, Nyugat-Dunántúl 7,4%.
3.1. Tudásszint, ismeretek, képességek A résztvevők összetételének ismeretében, a pedagógusok nagyobb számából követően feltételezhető volt, hogy a hozott tudás alapján az ismeretek bizonyos mértékig adottak voltak. 35 Annak ellenére, hogy a tanulás fogalma ma már egyre kevésbé kapcsolódik kizárólagosan az iskolázáshoz, sőt egyre kevésbé szűkül le egy adott életkorra. A szervezett képzésen kívül számos tevékenység (például a munkavégzés) eredményezhet új tudást, ennek tudatos kezelése a korábbiaktól eltérő megközelítést tesz szükségessé mind a képzők, mind az iskolarendszerből már kikerült, de új tudások megszerzésében érdekeltek részéről. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy az egyes kérdésekre adott válaszok mennyire relevánsak adott tanácsadói élethelyzetben. 3.1.1. Problémák felismerése, osztályozása: Az életpálya-tanácsadás, a pályaorientáció alapkérdése, hogy a tanácsadó képes-e arra, hogy a hozzáforduló tanácskérő problémáit felmérje, azt osztályozni tudja („Képes vagyok a hozzám tanácsért forduló diákok vagy felnőttek pályával kapcsolatos problémáinak felmérésére, osztályozására?”). A kérdésre 675 válasz érkezett (megoszlását lásd 1. sz grafikon) bemeneti mérések azt mutatják, a pedagógus végzettséggel rendelkezők 65,3%-a érzi úgy, inkább vagy
35
A tudásfelosztás elemei lehetnek: kognitív, tárgyi tudás (know-what): az információs szintnek megfeleltethető tények halmaza. A tapasztalati, használati tudás (know-how): tények kezelése, gyakorlathoz fűződő tudás. A szisztematikus, rendszerező, értő tudás (know-why). ok-okozati viszonyok feltárása, a már meglévő ismeretanyag megértése. A motivált kreativitás, tudásalkotás (care-why): tudás folyamatos és rendszerezett fejlesztése (Quinn, Anderson és Finkelstein). Lengyel Balázs: A tudásteremtés lokalitása. Hallgatólagos tudás és helyi tudástranszfer. Tér és Társadalom 2004/2 sz.
29
teljes mértékben jellemző rájuk. Valamelyest alacsonyabb, 59,7% a szociális területet képviselők önértékelése, ugyanakkor még alacsonyabb 52,0%-os a közszolgálati résztvevők válasza. Átlagát tekintve a pozitív válasz 64,1 százalék volt. Az ötfokú Likert skálán mért, a bemeneti adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=675 fő) átlagos problémafelmérő és osztályozó képessége m=3,71; a szórás s=0,851, azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,851-el tér el a minta átlagától. 1. sz. grafikon
A kimenetek mérésekor a résztvevők önértékelése alapján szignifikáns növekedés tapasztalható a problémafeltáró, osztályozó képesség tekintetében. Részleteiben és az összesen mutatók alapján megállapítható hogy a korábbi egyáltalán nem jellemző és kismértékben mutat arány eltűnt és a közepesen jellemző 28,3 százalékos arány is, 7,4 százalékra csökkent. A pozitív értékelés aránya 91,8%-ra nőtt, amely a bementi 64,1%-hoz viszonyítva 92,2 százalékpontos változást jelent. A jellemző és az inkább jellemző kategóriák szakterületi megoszlása a következő: pedagógusok 91,7%, szociális területen dolgozók 92,7%, közigazgatási alkalmazottak 88,0%, egyéb területen tevékenykedők 95,8%. Ebből az is következik, hogy a képzés során 30
megfelelő hangsúlyt kapott a problémafeltárás, a problémák besorolása, osztályozása. A kimeneti adatsor alapján, a válaszadók (n=675 fő) átlagos problémafelmérő és osztályozó képessége m=4,22; a szórás s=0,599 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,599-el tér el a minta átlagától. A fenti eredmények megerősítése végett páros mintás t-próbát is végeztünk. A próba értéke, a már említett átlagok és szórási adatok mellett, t= -14,316, és p=0.001 kétoldali valószínűséggel megerősíti, hogy a két időszak közötti változás szignifikáns. 3.1.2. A megfelelő beavatkozás megválasztása: A problémák beazonosításának, osztályozásának és elhelyezésének képessége egy tanácskérő diagnózisának elkészítésekor nagymértékben elősegíti a megfelelő beavatkozás megválasztását. A megfelelő beavatkozás feltételezi a tanácsadó birtokában lévő különböző ismereteket, módszereket és számol az esetleges beavatkozás siker vagy kudarc kimenetével. Kérdésünk a következő volt: „Képes vagyok a tanácskérő problémájának megfelelő beavatkozás megválasztására?” 2. sz. grafikon
31
A képzés megkezdésekor a résztvevők 10,9%-a úgy ítélte meg nem jellemző rá, illetve csak kismértékűnek, míg 32,7%-uk közepesen jellemzőnek értékelte ez irányú képességét. A Likert-skála jellemzően fokát 45,7 %-uk, teljes mértékben jellemzőként 10,5%-uk jelölte (számszaki megoszlásukat lásd fent 2. sz. grafikont). A kimeneti mutatók hasonlóan a probléma felmérése képességének szignifikáns erősödéséhez, jelentős mértékű pozitív változásokat tapasztaltunk. Az önértékelés szerint a nem jellemző, és kismértékben jellemző válasz szinte nullára redukálódott. A közepes mértékű képességminősítés mindössze 10,0 százalékpontot tesz ki. A jellemző kategória 62,9%-ra, a teljes mértékben jellemző pedig 26,1%-ra nőtt. 3.1.3. Konzultációs folyamatok megtervezése: A tervezés nem más, mint tudatos felkészülés a jövőre. A felmérés e tényezőjénél arra kérdeztünk rá, hogy a képzés résztvevője saját megítélése szerint a problémák és azok beazonosítása alapján jellemzően képesek-e a konzultációs folyamat megtervezésére („Képes vagyok a pályaorientációs konzultációs folyamat megtervezésére?”).36 A bemeneti önértékelés szerint a válaszadók kisebb aránya 8,0%-a, illetve 29,8%-a nyilatkozott arról, hogy teljesen illetve jellemzően rendelkezik a folyamatok megtervezésének képességével, míg 33,9%-a közepesnek, 17,6%-a kismértékben és 10,7, százaléka nem jellemzőnek ítélte meg tudását. Összevetve a kimeneti mutatókkal a kompetenciaszint ugrásszerű növekedését tapasztalhatjuk. A képzés befejezésekor a résztvevők 63,5 százaléka jellemző, míg 34,4%-a teljesen jellemző választ adta, mindössze 11 százalékuk gondolta a közepes kategóriát (lásd 3. sz. grafikon).
36
A tanácsadási folyamatra jellemző közös gondolkodás során a tanácskérő megtanulja a problémamegoldás alapvető lépéseit, átérzi és átéli a döntések következményeit. E folyamat egyik igen fontos célkitűzése, és eredménye, hogy az egyén a tanácsadás során szerzett tudását további élethelyzetekben is kamatoztatni tudja. A tanácsadás és orientáló tevékenység főbb formái: az egyéni tanácsadás, a csoportos tanácsadás, és a számítógéppel támogatott orientáció (Szilágyi Klára m. i. m.)
32
3. sz. grafikon
3.1.4. A magabiztos konzultációvezetés Kompetenciaszint növelő tényező a magabiztosság, melynek egyrészt függvénye lehet a hozott tudás, maga a személyiség is, és összefügg az önbizalom fogalmával.37 A kérdőív alapján: „Magabiztosan vezetek konzultációt?” A bemeneti önértékelések alapján azt tapasztaljuk, hogy a résztvevők nagyobb része kellő önbizalommal állítja, hogy a magabiztos konzultációvezetés teljesen jellemző (12,9%) vagy jellemző (37,8%) rá (lásd 4. sz. grafikon). Az ötfokú Likert skálán mért, a bemeneti adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=675 fő) átlagos magabiztos konzultációvezetés képessége m=3,35; a szórás s=1,104 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 1,104-el tér el a minta átlagától.
37
Az önbizalom hit saját magunkban; személyes meggyőződés a saját képességeinkről, erőnkről, céljaink elérhetőségéről, amit nem feltétlenül tudunk igazolni, mégis bizonyosnak tartunk. Ez fellépésünkben és cselekedeteinkben tükröződik.
33
4.
sz. grafikon
A képzés befejezésekor analóg vizsgáltuk a magabiztos konzultációvezetés kimeneti jelzéseit, egyértelmű a pozitív elmozdulás. A késmértékben jellemző mutatók nagyobb hányada átstrukturálódott a közepes mértékű kategóriába, e csoportból pedig a jellemzők, illetve a ténylegesen jellemzők közé. E két önértékelési mutató 74,6 százalékpontot tesz ki, vagyis 23,9 százalékpontos növekedést mutat. A jellemző és az inkább jellemző kategóriák szakterületi megoszlása a következő: pedagógusok 72,6%, szociális területen dolgozók 77.%, közigazgatási alkalmazottak 72,0%, egyéb területen tevékenykedők 84,8%. A kimeneti adatfelvétel 0alapján, a válaszadók (n=675 fő) átlagos magabiztos konzultációvezetés képessége m=3,92; a szórás s=0,813 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,813-al tér el a minta átlagától. Az elvégzett páros mintás t-próba értéke, a fenti átlagok és szórási adatok mellett, t= -12.978 és p=0.001 kétoldali valószínűséggel megerősíti, hogy a válaszadók konzultációvezetési magabiztossága szignifikánsan változott.
34
A magabiztos konzultációvezetés velejárója a magabiztos információátadás. Kérdésünk arra irányult, a tanácsadó (képzés résztvevője) önértékelése alapján magabiztosan ad-e tanácsot? E kérdésre adott válaszok nem minden esetben és jellemzőnél párosulnak a konzultációvezetés folyamatával. A résztvevők nagyobb százaléka a bementi felmérés során viszonylag megosztott mértékben a közepesen jellemző kategóriát (35,8%) és a jellemzően megfogalmazást (39%), összesen 74,8%-a jelölte meg. Ami azt is jelentheti, hogy az információs tudás nagyobb, mint a vezetési kompetencia, ugyanakkor a kismértékű információs ismeret is kisebb 12,6%-os, míg a nem jellemző kategória csak 3,2%-ot tesz ki. Következésképpen az információs tudás, a bemeneti időszakban nem feltétlenül párosult a magabiztos konzultációvezetéssel (5. sz. grafikon)
5.
sz. grafikon
A tanácskérő számára nyújtott magabiztos információátadás is jelentős változást mutat a bemeneti szakaszhoz (48,4%) mérten a Linker-skála felső szegmensében az önértékelések, már 71,3%-ot mutat-
35
nak. Az információátadás magabiztosságát elősegíti a hitelesség, a bizonyítottság, az átadás során kialakult interakció.38
3.1.5. A konzultációs folyamat sikerességének megítélése: A konzultációs folyamat sikeressége és az előbbiekben bemutatott magabiztosság közötti öszszefüggés természetesnek tűnik. A folyamat sikeressége azonban többet jelent, ezért önértékelésébe beletartozik az alaptudás, a habitus, a környezet és még számos tényező, amely közül meghatározó lehet a tanácskérő elégedettsége. Mindebből következően kérdésünk a következő volt: " Képes vagyok a konzultációs folyamat sikerességének megítélésére?" 6.
sz. grafikon
38
Karrier/ pályaorientációs információnyújtásra van szükség a pályaválasztáshoz, a foglalkoztatás megőrzéséhez, a munkaviszony elnyeréséhez, vagy a munkahely-változtatáshoz. Az információnyújtás tartalma lehet egyes szakmák bemutatása, az egyes foglalkozásokhoz vezető képzési utak ismertetése, a munkaerő-piaci tendenciák bemutatása, foglalkozásokhoz szükséges kompetenciák ismertetése. További elvárások lehetnek az információátadással kapcsolatban: legyen teljes (relevancia), a megbízhatóság, az időszerűség, a mérhetőség. a rendelkezésre álló információk legyenek alkalmasak összehasonlításra, előrejelzés készítésére; a hozzáférhetőség
36
A bemeneti mutatók szerint a válaszadók több mint 58,4%-a gondolja úgy, hogy a sikeresség megítélésének birtokában van, míg 14%-nál kevesebb, akik e képességgel rendelkeznek (Létszámában lásd 6. sz. grafikont). Az ötfokú Likert skálán mért, a bemeneti adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=675 fő) átlagos konzultációs folyamatok sikeres megítélésének képessége m=3,52; a szórás s=0,937 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,937-el tér el a minta átlagától. A kimeneti mutatók szignifikáns növekedést mutatnak a sikeresség megítélésének képessége során, ami egyrészt kompetenciafejlődést, másrészt önbizalom erősödést eredményezhet. Gyakorlatilag mindegyik szakcsoportnál – önértékelésük alapján - tényszerűen kimutatható a fejlődés, a jellemző és a teljes mértékben jellemző kategória 88,1%-ot tesz ki, 29,7%-os növekedést mérve. A jellemző és az inkább jellemző kategóriák szakterületi megoszlása a következő: pedagógusok 87,1%, szociális területen dolgozók 91,7%, közigazgatási alkalmazottak 88,0%, egyéb területen tevékenykedők 88,2%. A kimeneti adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=675 fő) átlagos konzultációs folyamatok sikeres megítélésének képessége m=4,16; a szórás s=0,621 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,621-el tér el a minta átlagától. Az elvégzett páros mintás t-próba értéke, a fenti átlagok és szórási adatok mellett, t= -16.666, és p=0.001 kétoldali valószínűséggel megerősíti, hogy a válaszadók azon képessége, hogy a konzultációs folyamat sikerességét meg tudják ítélni szignifikánsan javult. 3.1.6. Fogalmi ismeretek: A fogalmi ismeretek fontossága elengedhetetlen a tanácsadói munkában. Alapja az ismeretgazdagítási folyamat, amely együtt jár a fogalmi ismeretobjektumok szerepének fontosságával, a fogalmi ismeretek bővítéséhez szükséges tudatos erőfeszítéssel és a szakértelem fejlesztésével. A fogalmi ismeretek elősegítik az együttgondolkodást. Mindemellett a fogalmi ismeretek nem szűkülhetnek le csak a pályaorientációhoz kapcsolódó terminusokra. Kitekintéssel
37
kell bírnia a szakpolitikai, az oktatási és képzési, munkaerő-piaci, a szociális, esetenként az egészséghez köthető rendszerekre is.39
7.
sz. grafikon
A résztvevőktől azt kértük, jelölje egy ötfokú skálán, mennyi tudással rendelkezik a pályaorientáció alapfogalmairól (pl. pályaorientáció, életpálya-tanácsadás, pályaismeret, munkaerő-piaci trendek, önismeret)? A kérdésre 668 fő válaszolt (lásd 7. sz. grafikon). Az önértékelés bementi szakaszában a korábbi válaszokkal ellentétben a résztvevők több mint 20%-a, ezen belül minimálisnak (4,7%), illetve kevésnek (17,8%) értékelte az alapfogalmi tudását. Ugyanakkor 27,9%-uk elegendőnek tartotta alapfogalmi ismeretüket. Az ötfokú Likert skálán mért, a beme-
neti adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=668 fő) átlagos alapfogalmi tudás megítélésének
39
A tananyagban a fogalomtárak modulonként tartalmazzák az adott tematikus egységben legfontosabbnak ítélt fogalmak magyarázatát.
38
képessége m=3,04; a szórás s=0,865 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,865-el tér el a minta átlagától. A fentiekkel ellentétben a kimeneti önértékelés már azt mutatja, hogy akik elegendőnek tartották ismereteiket azok nagyobb hányada feljebb került a skálán, a 63,2%-os illetve, 25,6%-os aránnyal, amely így ez utóbbi kettőnél jelentős növekedést mutat. Mindebből feltételezzük a képzéshez kapcsolódóan a fogalomismertetés alaposságát és eredményességét. A sok és az maximális kategóriák szakterületi megoszlása a következő: pedagógusok 87,2%, szociális területen dolgozók 91,8%, közigazgatási alkalmazottak 84,0%, egyéb területen tevékenykedők 95,7%. A kimeneti adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=668 fő) átlagos alapfogalmi tudás megítélésének képessége m=4,14; a szórás s=0,606 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,606-al tér el a minta átlagától. Az elvégzett páros mintás t-próba értéke, az említett átlagok és szórási adatok vizsgálata alapján, t= -29,612 és p=0.001 kétoldali valószínűséggel megerősíti, hogy a válaszadók tudása a pályaorientációs lapfogalmakkal kapcsolatban szignifikánsan javult. 3.1.7. Pályaorientációval kapcsolatos információ-források ismerete: Az információnyújtás célja, hogy elősegítse a pályaválasztást, a pályamódosítást, az elhelyezkedést. Az információnyújtás tartalma lehet egyes szakmák bemutatása, az egyes foglalkozásokhoz vezető képzési utak ismertetése, a munkaerő-piaci tendenciák bemutatása, foglalkozásokhoz szükséges kompetenciák ismertetése. A kapcsolódó pályainformációs rendszerek olyan, gyakran számítógépes vagy online-elérhetőségű, vagy akár nyomtatott formátumú rendszerek, amelyek segítenek egy egyénnek vagy egy csoportnak életpályát, foglalkoztatást, foglalkozást vagy munkát választani azáltal, hogy olyan jellegű információkat gyűjtenek,
rendszereznek,
és
nyújtanak
konkrét
foglalkozásokkal,
szakmákkal
és
szervezetekkel kapcsolatosan, mint például a fizetés, feltételek, képzések, illetve szükséges képesítések
és
tapasztalatok.
Az
életpálya-tanácsadói
kompetenciákon
belül
az
információkezeléssel kapcsolatos képességek fejlesztése az egyik legfontosabb. A tanácsadónak egy olyan eszköztudást kell birtokolnia, hogy képes legyen a tanácskérőt felkészíteni az önálló tájékozódáshoz, döntéshez. Ezt azonban csak akkor tudja megtenni, ha ön39
maga is birtokában van e tudásnak. A résztvevőknek a feladata az volt, hogy sorolják fel azokat a pályaorientációval kapcsolatos információforrásokat, amelyeket részleteiben is ismer, vagy amennyiben többet, akkor azt jelezze.40 A bemeneti mérés szerint az pályaorientációval kapcsolatos információs források ismeretének önértékelése alapján a résztvevők 65,6%-a egy vagy kettő, 30,4%-a hármat - ötöt, illetve 4,0%-uk ennél több forrást ismert (számszakilag lásd 8. sz. grafikon)
8.
sz. grafikon
A kimeneti mutatók már sokkal kedvezőbb adatsort jelenítenek meg. A válaszadók 15,9%-a ugyan még mindig csak egy-kettő forrást ismer, viszont, 59,5%-uk már hármat, illetve ötöt, és 24,6%-uk ötnél többet (utóbbinál a növekedés 20,6%-ot tesz ki).
40
Az e kérdésre adott válaszok nagy részének hiányossága (nem megjelölt információ-forrás) miatt, csak kvantitatív mérést végeztünk.
40
3.1.8. A konzulensi szerep tudásának mutatói: A konzulensi szerep sokrétű, magában foglalja a szükséges kompetenciákat (a személyiségjellemzőket, képességeket, ismereteket, készségeket, jártasságot), a szociális attitűdöt, eredményességet, a tanácsadó szerep elfogadását. Vizsgáltuk, hogy saját értékelésük alapján mekkora tudással rendelkeznek a leendő életpálya-konzulensek. A résztvevőktől kértük, jelölje egy ötfokú skálán, hogy mennyi tudással rendelkezik a konzulensi szerep betöltésének követelményeivel kapcsolatban (pl. szükséges kompetenciák, ismeretek, személyiségjellemzők, eredményesség). A kérdésre mindenki válaszolt (megoszlásukat lásd 9. sz. grafikonnál).
9.
sz. grafikon
A mérés bemeneti szakaszában a képzésben résztvevők 7,0%-a minimális, 13,9%-a kevés tudással értékelte önmagát. Ugyanakkor elegendőnek tartotta a válaszadók 30,4%-a, soknak 27,4%-a és 4,3%-a annál többre. Figyelembe véve a kérdéssor kauzális láncát, akkor azt látjuk, hogy a bemeneti mutatók az egyes kérdéseknél pozitívabb képet mutatnak (például: a 41
problémák felismerése és osztályozása tudásának megítélésekor több mint 45,7 százalékuk jellemzőnek tartotta). A konzulensi szerep komplexitásának átgondolása már elbizonytalanította a résztvevőket. A képzés zárószakaszában szignifikáns növekedést mértünk a kérdőívek alapján, 89,0%-uk soknak (61,6%), illetve maximálisnak (27,4%) tartja a megszerzett tudás. 3.1.9. Módszertani ismeretek: Az életpálya-tanácsadó munkájában többféle módszert alkalmazhat változó szituációk között. Más módszereket használ az első interjú, a kapcsolattartás során, és más módszerek alakultak ki az elemzési munka, vagy akár a tervezés és szervezés folyamatában. Mindebből következik, hogy a módszer fogalmát tágabb és szűkebb értelembe is használjuk. Szűkebb értelemben módszeren azt a technikai eljárást értjük, amelynek segítségével problémánk megoldása érdekében adatokat gyűjtünk, kapott válaszaikat elemezzük és értékeljük. Ilyen technikai eljárási mód az ankét, az interjú, a kikérdezés (exploráció), a kérdőív stb. alkalmazása, a folyamatok megfigyelése és a csoportmunka módszerei. Tágabb értelemben a módszer taktikai eljárás, amelynek segítségével kutatási, vagy cselekvési tervet készítünk, kérdéseket teszünk fel, a felmerülő problémákat a megfelelőnek tartott technikai eljárásokkal kivizsgáljuk, a kapott vizsgálati eredményeket elemezzük és kiértékelve értelmezzük, a tényeket és a törvényszerűségeket megállapítjuk. A képzésben résztvevők számára feltett kérdések közül az egyik legfontosabb a módszertani ismeretek megítélésére fókuszált („Mennyi tudással rendelkezik a konzulensi szerep betöltésének követelményeivel kapcsolatban?”). E kérdésen belül az egyéni és csoportos tanácsadás, az online tanácsadás, a kérdőívek és tesztek használatának és a segítő beszélgetés ismeretét, megítélését vizsgáltuk
2. sz. táblázat: A módszertani ismeretek bemeneti és kimeneti mutatói (%) Módszer Egyéni tanácsadás Csoportos tanácsadás
Minimális
Kevés
Elegendő
Sok
Maximális
B 5,3
K 0
B 13,9
K 0,4
B 30,4
K 5,2
B 35,0
K 50,2
B 15,4
K 44,1
11,7
0
18,4
2,5
37,5
22,7
24,9
51,0
7,6
23,9 42
Online tanácsadás Kérdőívek, tesztek Segítő beszélgetés Átlagos arány
31,7
4,0
28,4
11,9
31,0
33,2
7,4
38,7
1,5
12,2
10,8
0
16,4
1,2
35,4
9,7
30,1
49,3
7,3
39,7
5,0
0
9,5
0,6
25,0
4,6
34,4
39,6
26,1
55,2
11,7
0,8
17,3
3,3
31,8
15,1
26,3
45,7
11,6
35,0
B: Bemenet; K: Kimenet A fenti táblázat bemeneti és kimeneti arányaiból egyértelműen következtetünk a módszertani ismeretek fontosságára. Megfontolandó az értékelés e részében, hogy a bemeneti szakaszban nagyobb százalékban tapasztalhatjuk az elegendő tudás mértékét (átlag 31,8%), mint a kimeneti elegendő módszertani tudás esetében (átlag 15,1%). Ugyanakkor a képzés hatására lényegesen megemelkedett a maximális tudás aránya 11,6%-ról 35,0%-ra. A ráták azt mutatják, hogy az online tanácsadás (nóvuma miatt is) még kevésbé elfogadott módszer.41 Arányaiban kicsit kevesebb tudás megítélést láthatunk a csoportos tanácsadás alkalmazásával kapcsolatban, mint a segítő beszélgetés megítélésében. Megjegyzendő, hogy sok azonos vonása van mindkettőnek. 3.1.10. Elköteleződés a konzultációs tevékenység végzésére: Fontos kérdés volt, hogy a résztvevő mennyire szívesen végezne vagy végez pályaorientációs konzultációs tevékenységet? A képzés megkezdésekor a megkérdezett résztvevők 22,9%-a (155 fő) már végzett pályaorientációs tanácsadást, konzultációt. Átlagos tanácsadói tapasztalatuk 2 évet tesz ki, és havonta egy-két konzultációt tartottak. A képzés befejezésekor már,
41
Az e-tanácsadás fogalma kiterjed minden olyan jellegű pályaorientációs tevékenységre és szolgáltatásra, amely az IKT minden formáját használja, például: az online tanácsadást, amely IKT technológiát alkalmazó pályaorientációs szolgáltatás, számítógéppel vagy valamilyen hasonló elektronikus eszközzel, pl. mobiltelefonon keresztül. A szolgáltatás tartalmazhatja egy pályaorientációs szakemberrel való kapcsolatfelvételt e-mail, webchat, sms vagy szociális média (pl. Facebook) révén. Gyakran használják az interneten keresztül történő tájékoztatás, vagy önértékelési eszközök és feladatok internetes használatának leírására. ELGPN GLOSSARY
43
döntően havi 1-5 alkalommal történtek a konzultációk. A megkérdezettek szinte mindegyike szívesen vesz/venne részt a konzultációs tevékenységben, amely a kimeneti időszakban sem változott jelentősen (megoszlásukat lásd 10. sz. grafikon).
10.
sz. grafikon
Mindemellett lényegesnek tartottuk annak tisztázását is, hogy a válaszadók milyen feltételeket tartanak fontosnak és ezek közül (infrastruktúra, vezetői támogatás, többletmunka elismerése), melyek adottak a sikeres konzulensi tevékenység végzéséhez intézményénél. A bemeneti szakaszban a fenti feltételek közül az infrastruktúra tekintetében 66,5%-a adottnak jelölte. A vezető támogatás a válaszadók 82,1 százalékánál biztosított, míg a többletmunka elismerése már csak 18,1 százalékuknál jelenik meg. A képzés befejezésekor arra kértünk választ, hogy a külső feltételek, az anyagi ösztönzők, a külső feltételektől független (akár belső) tényezők mennyire relevánsak a konzultációs tevékenységük végzésében. A válaszadók 59,9 százalékánál a külső feltételeknek teljesülnie kell, 44
az anyagi ösztönzők tekintetében 32,3%-uk vallja ezt, míg a külső feltételektől független tényezők teljesülését 43,6%-a tartja fontosnak. 3.1.11. A konzultációs folyamat tervezése, döntés-előkészítés, helyzetelemzés megítélése: A felmérés e szakaszában arra vártunk választ, hogy a résztvevő mennyire érzi sikeresnek magát a tanácskérő problémáinak felmérésében, a problémájának megfelelő beavatkozás megválasztásában, a folyamat megtervezésében? A kérdés több tényezőt tartalmaz: egyrészt a problémafeltárás, másrészt a módszerek, eszközök alkalmazásának sikerességét.42
11. sz. grafikon
42
A tervezés tudatos (azaz a tudást, tapasztalatokat kihasználó) alkalmazkodást jelent a környezeti változásokhoz, a kockázatok minimalizálásával -- szemben a problémákra történő azonnali reagálással ("improvizálással"), amely ugyan lehet sikeres, de mindig magában hordozza a tévedés veszélyét. Másképpen fogalmazva a kapott információk feldolgozása, a felmerült problémák meghatározása és megoldása, és döntések meghozása azaz a tudatos felkészülés a jövőre.
45
A képzés kezdetekor a problémafeltárás sikerességének megítélésében a válaszadók mindöszsze 7,1%-a nyilatkozta úgy, hogy az egyáltalán nem vagy csak kismértékben jellemző rá ez a minősítés. Közepes mértékben jellemzőnek tartotta önmagát 39,4%-uk, inkább igen 45,2%-uk és 8,3%-uk gondolta, hogy teljes mértékben illik rá (számosságát lásd fent 11. sz. grafikon). Befejezéskor a közepes mértékben jellemző kategória 16,3%-ra, változott míg az inkább jellemző megfogalmazás 64,0%-ra a teljes mértékben jellemző kategória 18,8%-ra növekedett. A kapcsolódó „Mennyire érzi magát sikeresnek a módszerek, eszközök alkalmazásában a pályaorientációs konzultáció során?” kérdésre az input méréskor a résztvevők 17,8%-a a nem és az inkább nem választ adta, ugyanakkor 48,1%-a közepesnek, 34,1%-a önmagára jellemzőnek ítélte meg. Az outputmutatók szerint az inkább nem válasz 1,3%-ra, a közepes mértékben 20,8%-ra csökkent, míg a jellemző rám 63,6%-ra (29,5%-s növekedés), és a teljesen jellemző rám kategória 14,2%-ra nőtt. 12.
sz. grafikon
46
3.1.12. Konzulensi szerep működtetése: A korábbi, 3.1.9. részfejezetben már vizsgáltuk a konzulensi szerep ismeretét (tudását). Itt most a tudatosság és hitelesség kérdésére keresünk választ, azaz a résztvevő „Mennyire érzi magát hitelesnek a konzulensi szerepben?43 Létszámszerinti megoszlásukat a 13. sz. grafikon tartalmazza. A bemeneti mérés szerint egyáltalán nem és inkább nem válaszok aránya 9,2%-ot tesz ki, míg a közepes mértékűek 30,8%-ot, az inkább hitelesnek érzők 42,8%-ot képviselnek, a teljesen igaz állítást 17,2%-uk jelölte. Az ötfokú Likert skálán mért, a bemeneti adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=675 fő) átlagos hiteles konzulensi szerep megítélése m=3,64; a szórás s=0,952 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,952-vel tér el a minta átlagától. 13. sz. grafikon
43
A hiteles közlés feltétele az objektív „igazságok” hiteles továbbítása a hallgatóság felé (Habermas 2000). Az életvilág kommunikációelméleti megközelítésének egyik tétele az, hogy a közlő személy, jelen esetben tanácsadó a kijelentéseit csak abban az esetben tudja elfogadtatni a tanácskérővel, ha kijelentését hitelesen teszi, és a „hallgató” szubjektív világa be tudja fogadni a közlést. A hitelesség nem értelmezhető közös viszonyítási alapok nélkül, ilyen például az iskola, a munkahely, a szakma, a hivatás stb.
47
A kimeneti mérések jelentősebb változásokat mutatnak. A nem és az inkább nem válaszok aránya 1,2%-ra míg a közepes mértékben jelölések 17,9%-ra csökkent, az inkább igen 52,0%ra, és a teljesen igen 28,6%-ra nőt. Az inkább igen és a teljes mértékben igen kategóriák szakterületi megoszlása a következő: pedagógusok 70,3%, szociális területen dolgozók 80,7%, közigazgatási alkalmazottak 80,0%, egyéb területen tevékenykedők 92,5%. A kimeneti adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=675 fő) átlagos hiteles konzulensi szerep megítélése m=4,07; a szórás s=0,731 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,731-el tér el a minta átlagától. A páros mintás t-próba értéke, a fenti átlagok és a szórási adatok mellett, t= -11,171 és p=0.001 kétoldali valószínűséggel megerősíti, hogy a válaszadók konzulensi hitelességének önértékelése szignifikánsan javult.
3.1.13. A pályaorientációhoz kapcsolódó attitűd, elköteleződés, motiváció: A tanácsadás egyik legfontosabb célja, hogy a meghallgatás és a célirányos beszélgetés során elősegítse azt, hogy a tanácskérő saját maga számára tudatosítsa értékeit, eredményességeit, pozitív képességeit és ehhez kapcsoljon reális elhelyezkedési vagy képzési irányokat és képes legyen önállóan mérlegelni, önálló, relatív helyes döntést hozni. Az optimális tanácsadási folyamathoz elengedhetetlenek bizonyos tanácsadói attitűdök, beállítottságok, képességek44 és kommunikációs eszközök. A fentiekből adódóan fontos kérdés, hogy a képzésben résztvevő „mennyire érzi magáénak a pályaorientációs konzulens szerepét?” A kérdést 672-en válaszolták meg a 14-es számú grafikon szerinti megoszlásban.
44
Ide tartozhat az asszertivitás is. Az asszertív attitűd önelfogadást és mások elfogadását, reális önértékelést, mások és önmagunk tiszteletét jelenti. Viselkedésben az asszertivitás felelősségvállalásban, saját érdekeink közvetítésében és mások érdekeinek figyelembevételében mutatkozik meg. Az asszertív viselkedés: olyan önérvényesítő magatartás, melynek során képes vagy kifejezni érzéseidet, gondolataidat, érvényesíteni jogaidat és ezáltal elérni céljaidat úgy, hogy eközben figyelembe veszed mások érzéseit, gondolatait, érdekeit és jogait.
48
14. sz. grafikon
Arányait tekintve a képzés megkezdésekor 4,6%-uk inkább nem érezte magáénak, míg 24,0%uk közepesnek, 71,%-uk inkább igennek vagy teljes mértékben igennek ítélte meg a szerepvállalást. A kimentkor végzett mérés alapján már csak 1,2%-uk volt az, aki inkább nem, 16,9%-uk közepesnek és a felső szegmensek szerint 81,9%-uk érezte magáénak a szerepet. Ide tartozik az a kérdés is, hogy a képzés résztvevője „mennyire tartja fontosnak azt, hogy a pályaorientációs konzultáció mindenki számára elérhető legyen? Mind a bemeneti, mind pedig a kimeneti mutatók alapján azt állapíthatjuk meg, hogy fontosnak, illetve nagyon fontos tartják az elérhetőséget (létszámában lásd 15. sz. grafikont) Az arányokat tekintve már bemenetkor az inkább igen és a teljes mértékben igen válaszok 71,4 százalékot képviseltek, kimenetkor tovább nőtt és elérte a 82,7 százalékpontot.
49
15. sz. grafikon
3.2. A képzéssel összefüggő mutatók A fejezethez tartozó indikátorok tartalmazzák a képzéssel kapcsolatos elvárásokat, azok teljesülését, a tréneri munka és a tananyag megítélését, a tudásmegosztást. Gyakorlatilag mindazt, amelyek hatással vannak a képzés hatékonyságára és következményeire.45
45
A képzés időtartama 30 órás, amely döntően a résztvevők tevékenységére, egyéni és csoportos gyakorlati feladatmegoldásra épül. A képzés első tanegységét/modulját a résztvevők egy 10 órás e-learning alapú tananyag segítségével sajátítják el, amelyre egy hét áll a rendelkezésükre. A tananyag feldolgozásában szaktutorok segítségét is igénybe vehetik. A további tanegységek/modulok témaköreit (20 óra) a résztvevők háromnapos, személyes jelenlétet igénylő, tréning módszertanon alapuló képzés során dolgozzák fel.
50
3.2.1. A képzéssel kapcsolatos elvárások mutatói: A képzéssel kapcsolatos elvárások első mérése arra adott választ, hogy a képzés megkezdésekor a résztvevő mennyire tartja fontosnak a pályaorientációs tudás bővülését, a gyakorlati készségek fejlődését, a szakmai tapasztalatok tudásmegosztását, a továbbképzési kötelezettségek teljesítését, a szakmai kapcsolatok építését, az érdeklődés felkeltését a konzultációs tevékenység iránt. A válaszokat az alábbi, 3. sz. táblázatba foglaltuk össze: 1. legfontosabb, 2. nagyon fontos, 3. meglehetősen fontos, 4. eléggé fontos, 5. kevésbé fontos, 6. legkevésbé fontos. A válaszadók minden számot csak egyszer használhattak. 3. sz. táblázat: Tudásbővülés fontosságának résztvevői megítélése belépéskor/fő Tudásbővülés területei Pályaorientációs tudás bővítése Gyakorlati készségek Szakmai tapasztalatok tudásmegosztása Továbbképzési lehetőségek teljesítése Szakmai kapcsolatok építése Érdeklődés felkeltése a konzultáció iránt Összesen
1.
2.
3.
4.
5.
6.
105
65
33
32
49
38
60
91
35
25
44
67
19
43
118
81
46
15
80
19
26
34
29
13
20
46
74
91
70
21
37
58
38
59
83
47
322
322
322
322
322
322
A kérdőív elektronikusan lett kitöltve, Használható adatot a résztvevők (322 fő) 47,7%-a biztosított, mely szerint fontossági sorrendjét tekintve a pályaorientációs tudás bővítése a legfontosabb, illetve nagyon fontos, az adott soron arányában ez az érték 63,0%-os. Másodsorban a gyakorlati készségek 57,7%-os aránya emelkedik ki a legfontosabb, illetve nagyon fontos kategóriából. A képzés kimeneti szakaszában azt vizsgáltuk, hogy „Milyen mértékben felelt meg a képzés a résztvevők elvárásainak? A területek megegyeztek a bemeneti szakaszéval. Egy-egy területen 51
öt állítás közül lehetett választani (egyáltalán nem felelt meg, inkább nem felelt meg, közepesen, inkább igen, teljes mértékben megfelelt). A kérdésre az előzőnél több, átlagosan 667 résztvevő válaszolt. 4. sz. táblázat: Képzési elvárás megfeleltetése/fő Egyáltalán nem
Inkább nem
Közepesen
Inkább igen
Teljes mértékben
Pályaorientációs tudás bővítése Gyakorlati készségek
3
3
19
182
465
4
2
38
176
452
Szakmai tapasztalatok tudásmegosztása Továbbképzési lehetőségek teljesítése Szakmai kapcsolatok építése Érdeklődés felkeltése a konzultáció iránt Átlag
1
3
39
218
405
45
25
35
102
451
3
24
97
232
308
3
2
31
157
477
10
10
43
178
426
Területek
A fenti 4. sz. táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy a résztvevők 63,8%-a, teljes mértékben, míg 26,6%-a inkább igen megelégedettségi mutatót jelölt. Gyakorlatilag a közepesen elégedettek, illetve az inkább nemet válaszolók száma és aránya csekély.
3.2.2. Az oktató(k) munkájának minősítése (kontaktóra): A résztvevők 85,7%-a korábban nem vett részt pályaorientációval foglalkozó képzésen. Ugyanakkor a célcsoport tagjainak összetétele, tanulmányi tapasztalati alapján feltételezhetjük, hogy a tréner munkájának a megítélése reálisan történt. Kimeneti kérdésünk a következő volt: „Mennyire elégedett a tréner szakmai munkájával a kontaktórákon?” A válaszadók 1.8%-a közepesen, 11,9%-a inkább elégedett, és 86,3%-a teljes mértékben elégedett volt.
52
16. sz. grafikon
3.2.3. Elköteleződés a szakmai hálózathoz való tartozás miatt: Az előző pont mutatói minden bizonnyal hozzájárulhattak annak a kérdésnek a pozitív válaszaihoz, melynek során azt kérdeztük: „Milyen valószínűséggel csatlakozna a pályaorientációval foglalkozó szakemberek hálózatáshoz. A bemeneti mutatók szerint az inkább nem csatlakozók aránya 6,4%-ot, közepes mértékű 27,4%, inkább csatlakozna 42,6%, teljes mértékben csatlakozna 23,2% (52. sz. grafikon). A kimenetek szerint a 3%-uk inkább nem, 17%-uk közepes mértékben, 45,5%-uk inkább és 33,5%-uk teljes mértékben csatlakozna (számszakilag 17. sz. grafikon).
7 53
17. sz. grafikon
3.2.4. A tudásmegosztás mutatói: Feltételeztük, hogy a képzés összelégedettségi szintje és a pályaorientációs konzultációs tevékenység végzése között összefüggés van. Egyik mutatója a tudásmegosztás. Egyrészt a bemenetkor vizsgáltuk, hogy a képzés érintettjei rész vettek-e már a területet érintő tudásmegosztó szakmai fórumokon: 51,9%-a soha, 36,4%-a 1-2 alkalommal, 8,6%-uk nyilatkozott negyedéves és 3,1%-uk havi a rendszerességről. A tudásmegosztás keretében megkérdeztük a résztvevőket, hogy a képzés megkezdése előtti három hónapban hány fővel osztotta meg pályaorientációval kapcsolatos szakmai ismereteit. A résztvevők nyilatkozata alapján 45,5%-uk senkivel, 32,9%-uk 1-5 fővel, 21,6%-uk ötnél többel. Számosságát lásd az alábbi grafikonon.
54
18.
sz. grafikon
A képzés alatt és annak befejezéséig a résztvevők 3,3%-a senkivel, 39,5%-a 1-5 fővel, 17,7%a 6-10 fővel, 24,0%-a 11-15 fővel, míg 9,6%-a 15 főnél többel osztotta meg tudását. A válasz dók szakterületi megoszlása viszonylag kiegyensúlyozott. A tudásmegosztásban részesültek létszámában leggyakoribb az 1-5 fő és 11-15 fő. A tudásmegosztás alkalmait tekintve kimenetkor („Hány alkalommal osztott meg tapasztalatot másokkal a képzés kezdete óta?”). A válaszadók 9,5%-a egyszer sem, 26,7%-a 1-2 alkalommal, 29,5%-a 3-5 alkalommal míg 34,3%-a ötnél többször. A tudásmegosztás típusát (lexikális, módszertan, rendezvényekkel kapcsolatos információk, saját szakmai élmény és tapasztalat) kimenetét tekintve, átlagosan 1,9 válasz érkezett. A válaszok arányit vizsgálva 53,6%-ban a saját szakmai élmény, tapasztalat, 28,9%-ban a módszertan dominál.
55
19.
sz. grafikon
Tudásmegosztó csatornaként a kimeneti oldalon 48,7%-uk a személyes kommunikációt, 33,5%-uk a kontaktórát jelölte meg. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi a bementkor még nem volt mérhető. 3.2.5. Csoportmunka, érzelmi attitűdök, szakmai kapcsolatok száma: A csoportmunka alapja esetünkben a szakmai együvé tartozás, a közös gondolkodás és a közös célok elérése.46 Feltételeztük, hogy a résztvevő minél pozitívabban ítéli meg a saját kép-
46
A csoport valamilyen szempont szerint együvé tartozó személyek összessége, kisebb-nagyobb szervezeti egység. Társadalmi vonatkozásban egymással érintkező, eszmét cserélő, együttműködő tagokból álló egység. A szociálpszichológiai (csoportlélektani) értelmezés szerint a csoport személyek meghatározott együttese, amely olyan célok (szükségletek) kielégítését biztosítja, amelyek csak a csoport tagjaival együttműködve érhetők el. A csoportban a teljesítményre, továbbá a másokkal való viselkedésre vonatkozó normák érvényesek. Ahhoz, hogy ezek a normák érvényesüljenek, el kell őket fogadtatni, el kell érni, hogy a csoport minden tagja magára nézve kötelezőnek tartsa. A csoport, nyomást gyakorol arra, hogy a formális és az informális normákat mindenki elfogadja, amennyiben valaki erre nem hajlandó, akkor vagy bele kell törődnie a közösségen belüli elszigetelődésbe,
56
zési csoportjának működését a képzés során, annál nagyobb valószínűséggel csatlakozik egy szakmai hálózathoz és/vagy annál aktívabb lesz a további tudásmegosztásban a részvétele. A tudásmegosztásról már korábban szóltunk, itt most az elemezzük, hogy résztvevő mennyire érezte támogatónak, elfogadónak a képzési csoportot, illetve mennyire értékeli szakmailag felkészültnek a képzésben résztvevő csoporttagokat. A támogató, elfogadó kérdésre adott válaszok szerint a csoporttagok 85,9%-a teljesen támogatónak, elfogadónak tartotta a csoporttagokat, de a többi válasz is az inkább igent jelentette. A másik „Mennyire értékeli szakmailag felkészültnek a képzésben résztvevő csoporttagokat?” kérdésre adott válaszok szerint 8,9%-uk közepesre, 51,9%-a felkészültnek, és 39,3%-uk teljesen felkészültnek értékelte. A szakmai kapcsolatok egyik mutatója, hogy hány pályaorientációval foglalkozó szakembert ismernek a csoporttagok. A bemeneti szakaszban mértek szerint 32,9%-uk nem ismert egyet sem, 26,1%-uk egyet, 17,4%-uk kettőt, míg 23%-uk hármat, illetve annál többet. A kimenetkor már csak 5,2%-uk nyilatkozta, hogy egyet sem, 13,5%-a egyet, 14,8%-a kettőt, 66,55-a hármat vagy annál többet ismer.
3.3. Online, NPP használat, fejlődési mutatók A pályainformációs rendszerek olyan, számítógépes vagy online-elérhetőségű, vagy akár nyomtatott formátumú rendszerek, amelyek segítenek egy egyénnek vagy egy csoportnak életpályát, foglalkoztatást, foglalkozást vagy munkát választani azáltal, hogy olyan jellegű információkat gyűjtenek, rendszereznek, és nyújtanak konkrét foglalkozásokkal, szakmákkal és szervezetekkel kapcsolatosan, mint például a fizetés, feltételek, képzések, illetve szükséges képesítések és tapasztalatok. A pályainformációs tanácsadók abban segítik az embereket, hogy felfedezzék, kövessék és elérjék az életpályájukkal kapcsolatos céljaikat.
vagy meg kell kísérelni a csoportban érvényes normák megváltozatását. Ezen alapul az informális normák dinamikus fejlődése, alakulása, esetleges eltolódása.
57
Az Infokommunikációs technológiák (IKT): olyan eszközök, technológiák, innovatív folyamatok összessége, amelyek az információközlést, feldolgozást, annak áramlását és kódolását hatékonyabbá és gyorsabbá teszik (például informatikai eszközök, technológiák).47 3.3.1. Az infokommunikációs eszközök használatának gyakorisága Kérdésünk volt, hogy „Milyen gyakran használja az Ön számára elérhető infokommunikációs eszközöket a munkája során (pl. szakmai honlapok, video-lejátszó, aktív tábla, stb.)?” A képzés megkezdésekor, 16,1%-a azt nyilatkozta, hogy kevesebb, mint havi egy alkalommal, 12,6%-a havonta egyszer, 16,7%-a hetente egyszer, 29,8%-a hetente többször, és 24,7%-a naponta használja az eszközöket (20. sz. grafikon). 20. sz. grafikon
47
A digitális kompetencia az információs társadalom technológiáinak (ITT) magabiztos és kritikus használatára való képesség a munkában, a szabadidőben és a kommunikációban. Ezek a kompetenciák a logikai és kritikai gondolkodással, a magas szintű információkezelési készségekkel és a fejlett kommunikációs készségekkel állnak kapcsolatban. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) alkalmazásához kapcsolódó készségek a legalapvetőbb szinten a multimédia technológiájú információk keresését, értékelését, tárolását, létrehozását, bemutatását és átadását, valamint az internetes kommunikációt és a hálózatokban való részvétel képességét ölelik fel. (Farkas András: Kompetenciák fejlesztése a pedagógusképzésben PPT)
58
A kimeneti mutatók alapján 8,9%-uk kevesebb, mint havi egy alkalommal, 11,9%-a havonta egyszer, 17,8%-a hetente egyszer, 34,6% hetente többször, míg 26,9% naponta használja az eszközöket. A bemenethez viszonyítva csökkent a csak azok aránya akik havonta csak egyszer használják az infokommunikációs eszközöket. Ugyanakkor a rendszeresség viszonylagosan nőtt. 3.3.2. Jártasság az infokommunikációs eszközök használatában Az online tudás mérésénél elemeztük az IKT kompetenciák meglétét, illetve fejlődését, az online felületek használatát, a jártasságot. Ez utóbbi mutatói a következőképpen alakultak. A bemeneti szakaszban a résztvevők 33,3%-a közepesnek, 42,5%-a inkább jártasnak és 19,4%-a teljesen jártasnak értékelte magát. Kimenetkor az arányok részben változtak, a közepes jártasságúak lecsökkentek 17,0%-ra, míg a nagyobb jártasságúak aránya 45,3%-ra, illetve 34,7%-ra növekedett.
21. sz. grafikon
59
3.4. Teljesítmény, vizsga A képzés kimenetei közé tartozott az e-larning tananyag elsajátításának mérése és a kontaktórát követő vizsga. A teljesítmény mérésével összefüggésben vizsgáltuk, hogy a tutorok mennyiben segítették az e-tananyag elsajátítását. A válaszadók 16,6%-a (113 fő) szerint nem , illetve inkább nem segítette őket, 16,3%-uk (105 fő) közepes mértékűnek ítélte meg a segítséget, míg 67,1%-uk (453 fő) inkább igen és az igenek minősítését jelezte. Ugyanakkor megjegyezni kívánjuk, hogy a tutori segítséget a válaszadók 67,6%-a (456 fő) nem igényelte és mindössze 32,4%-uk (219 fő) vette ezt igénybe.
22. sz. grafikon
60
Az e-tananyaggal kapcsolatos elvárások48 szerint minimális azok száma akik számára nem vagy inkább nem volt megfelelő a tananyag, mindösszesen 12 fő. A válaszadók 11,4 százalékának, 77 főnek közepes mértékben, míg nagyobb részt 34,2%-ának (231 fő) illetve 52,6%ának (355 fő) megfelelt az előzetes várakozásának (lásd 22. sz. grafikont). Az e-learning kimeneten elért teljesítmény megoszlása szerint 60-69% közötti eredményt 24 fő (3,6%), 70-79% között 88 fő (14,0%), 80-89% között 196 fő (29%) és 90-100%-ot 351 fő (54,4%) ért el. A kontaktórát követő vizsga eredménye a következőképpen alakult: 60-69% közötti eredményt 37 fő (5,5%), 70-79% között 54 fő (8,1%), 80-89% között 165 fő (24,6%) és 90-100%-ot 414 fő (61,8%) ért el. A két teljesítmény alapján megállapítható, hogy az elvileg könnyebb e-lerning feladatot nehezebben oldották meg a résztvevők.
4. A KIMENETI ÉS AZ UTÁNKÖVETÉSI MÉRÉSEK ÖSSZEVETÉSE
A tanulmány e részében a hipotézisek, részhipotézisek alapján a kimeneti és az utánkövetési (ex post) mutatókat vizsgáljuk. Az összevetést legtöbb esetben, továbbra is arányosítással tesszük, számszerű bemutatását grafikonos formában jelenítjük meg. A felmérés során 132 kérdőív került kitöltésre, amely önértékelésen alapult (lásd 3. sz. mellékletek). Nemek szerinti megoszlásukat tekintve, a nők 80,4%-ot, míg a férfiak 19,6%-ot képviseltek. Életkoruk alapján a 20-29 év közöttiek aránya 12,1%-ot, a 30-39 év közöttiek 22,7%-ot, a 4049 évesek 37,9%-ot, míg a 49 év felettieké 27,3%-ot tett ki.
48
A tananyag háromféle nézetből is értékelhető. Egyrészt van természetesen tematikus szerkezete, ahol az egyes kisebb-nagyobb témakörök egymással kapcsolatban, egymáshoz képest hierarchikusan az adott időszak során lineárisan szerveződve, kiadják a megtárgyalandó témákat. Másrészt, van funkcionális sokszínűsége is az anyagnak, mely a felhasználás szempontjából tekintve mutatkozik. Harmadrészt, az elkészült elemeket, műfajuk szerint is osztályozhatjuk, s a különböző témákhoz és tevékenységtípusokhoz is köthetjük azokat. A tananyag alapvető szerveződése tematikus, hiszen végső soron a tananyagát tartalmazza.
61
A képzésben résztvevők 68,9%-a pedagógus; 10,6%-a szociális területen dolgozik, vagy ilyen végzettsége van; 5,3%-a képviseli a közszolgálati szférát, míg 13,6%-a az egyéb területekről (civil szervezetek, egyházak stb.) érkezett. A válaszadók területi megoszlását tekintve a bemeneti és kimeneti méréshez viszonyítva már nem érzékelhető a Dél-Alföldi régió túlsúlya. A regionális arányok a következők: Dél-Alföld 25,0%, Dél-Dunántúl 13,6%, Észak-Alföld 23,5%, Észak-Magyarország 6,1%, KözépDunántúl 6,3%, Közép-Magyarország 12,1%, Nyugat-Dunántúl 8,3%. Romániai területen dolgozik a válaszadók 4,5%-a. A kimeneti és az utánkövetési mérésnél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a képzés befejezése és az ex post követés között feltételezhetően objektív és szubjektív változások következhettek be. E változásokat jelen kutatásban nem tudtuk vizsgálni.
4.1. Tudásszint, ismeretek, képességek A tudásszint, az ismeretek, képességek képzés szerinti megközelítését már tárgyaltuk a korábbiakban. Az ex post mérés lényege, hogy a résztvevők a megszerzett tudást ténylegesen a gyakorlatban mennyire képesek alkalmazni. 4.1.1. Problémák felismerése, osztályozása: A kimeneti és az utókövetési mérések azt mutatják, hogy a válaszadók jellemző mutatói lényegesen nem változtak (lásd 23. sz. grafikon). Az ötfokú Likert skálán mért, a kimeneti adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=132 fő) átlagos problémafelmérő és osztályozó képessége m=4,29; a szórás s=0,586, azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,586-al tér el a minta átlagától.
62
23. sz. grafikon
Az utókövetéskor mért adatsor alapján, a válaszadók (n=132 fő) átlagos problémafelmérő és
osztályozó képessége m=4,25; a szórás s=0,597, azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,597-el tér el a minta átlagától. A fenti eredmények megerősítése végett páros mintás t-próbát is végeztünk. A próba értéke, a már említett átlagok és szórási adatok mellett, t= -0,506, és p=0.001 kétoldali valószínűséggel megerősíti, hogy a két időszak között változás nem következett be.49 4.1.2. A megfelelő beavatkozás megválasztása: A képzés befejezésekor a résztvevők önértékelése szerint a közepes mértékű képességminősítés mindössze 6,8%-ot százalékpontot tesz ki. A jellemző kategória 69,7%-ot, a teljes mértékben jellemző pedig 25,5%-ot mutat (létszámokat lásd 24. sz. grafikon). 49
A kimeneti és az utókövetési mérés (t-próba) szignifikációjának alapja természetesen a bementi mérés adatsora.
63
24. sz. grafikon
Az utókövetés a közepes mértéknél növekedést mutat 16,6%, ugyanakkor értelem szerint a jelelmző (62,8%) és a teljesen jellemző kategória 20,5% csökkenéssel járt. feltételezhető, hogy a való élet problémaskálája sokkal szélesebb annál, mint ami medellezhető lett volna. 4.1.3. Konzultációs folyamatok megtervezése: A felmérés e tényezőjénél arra kérdeztünk rá, hogy a képzés résztvevője saját megítélése szerint a problémák és azok beazonosítása alapján jellemzően képesek-e a konzultációs folyamat megtervezésére. Hasonlóan az előző ponthoz a kimeneti önértékelés szerint a válaszadók 6,8%-a közepesnek, 55,3%-a jellemzőnek és 36,4 százaléka teljes mértékben jellemzőnek ítélte meg tudását.
64
25. sz. grafikon
Összevetve az utánkövetési mutatókkal csökkenést tapasztalhatunk. A válaszadók 49,2 százaléka jellemző, míg 35,6%-a teljesen jellemző választ adta, ugyanakkor 14,4 százalékuk gondolta a közepes kategóriát.
4.1.4. A magabiztos konzultációvezetés: A kérdéssor alapján vizsgáltuk a „Magabiztosan vezetek konzultációt?” kérdést is A képzés befejezésekor készült önértékelések alapján azt tapasztaljuk, hogy a résztvevők nagyobb része kellő önbizalommal állítja, hogy a magabiztos konzultációvezetés jellemző (49,2) vagy teljesen jellemző rá (29,5%). Az ötfokú Likert skálán mért, adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=131 fő) átlagos magabiztos konzultációvezetés képessége m=4,03 a szórás s=0,831 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,831-el tér el a minta átlagától.
65
26.
sz. grafikon
Utókövetéskor analóg vizsgáltuk a magabiztos konzultációvezetés jelzéseit. Az adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=131 fő) átlagos magabiztos konzultációvezetés képessége m=3,93; a szórás s=0,825 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,825-el tér el a minta átlagától. Az elvégzett páros mintás t-próba értéke, a fenti átlagok és szórási adatok mellett, t= -1,006, és p=0.001 kétoldali valószínűséggel megerősíti, hogy a válaszadók konzultációvezetési magabiztossága lényegében nem változott. A magabiztos információátadás kérdésünk arra irányult, a tanácsadó (képzés résztvevője) önértékelése alapján magabiztosan ad-e tanácsot a gyakorlatban? E kérdésre adott válaszok hasonlóak a konzultációvezetés folyamatához. A résztvevők nagyobb százaléka a kimeneti felmérése során a jellemző kategóriát (52,3%) és a teljes mértékben jellemzően megfogalmazást (31,8%), jelölte meg. Az utánkövetésnél 58,0%-ra nőtt a jellemző válaszok aránya, ugyanakkor csökkent a teljes mértékben jellemző kategória (lásd 27. sz. grafikon).
66
27.
sz. grafikon
4.1.5. A konzultációs folyamat sikerességének megítélése: Az előző kérdésekre adott válaszokhoz hasonlókat adtak a konzultációs folyamat sikerességének megítélésére. A kimeneti mutatók szerint a válaszadók több mint 57,6%-a gondolja úgy, hogy a sikeresség megítélésének jellemzően és 31,85-uk teljesen birtokában van, míg 10,6%nál, közepesen rendelkeznek e képességgel. Az ötfokú Likert skálán mért, adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=132 fő) átlagos konzultációs folyamatok sikeres megítélésének képessége m=4,21; a szórás s=0,618 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,618-al tér el a minta átlagától.
67
28. sz. grafikon
Az utánkövetési mutatók szignifikációs próbája közelítő azonosságot mutat a sikeresség megítélésének képessége során. Az adatfelvétel szerint, a válaszadók (n=130 fő) átlagos konzultációs folyamatok sikeres megítélésének képessége m=4,08; a szórás s=0,613 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,613-el tér el a minta átlagától. Az elvégzett páros mintás tpróba értéke, a fenti átlagok és szórási adatok mellett, t= -1,874, és p=0.001 kétoldali valószínűséggel megerősíti, hogy a válaszadók konzultációvezetési magabiztossága lényegében nem változott. 4.1.6. Fogalmi ismeretek: A fogalmak nem vagy csak ritkán változnak. Természetesen a napi munka során megjelennek új fogalmak a pályaorientációhoz, az életpálya-tanácsadáshoz kapcsolódóan, amelyeket meg kell ismerni. Az önértékelés kimeneti szakaszában az ötfokú Likert skálán mért, adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=130 fő) átlagos alapfogalmi tudás megítélésének képessége m=4,20; a szórás s=0,602 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,602-vel tér el a minta átlagától. 68
29. sz. grafikon
Az utókövetés adatfelvétel alapján, a válaszadók (n=130 fő) átlagos alapfogalmi tudás megítélésének képessége m=4,16; a szórás s=0,607 azaz egyes válaszadók képessége átlagosan 0,607-el tér el a minta átlagától. Az elvégzett páros mintás t-próba értéke, az említett átlagok és szórási adatok mellett, t= -0,512, és p=0.001 kétoldali valószínűséggel megerősíti, hogy a válaszadók tudása az konzultációs alapfogalmakkal megerősítő adatokat mutat.
4.1.8. A konzulensi szerep tudásának mutatói: Az ex post mérés egyik lényeges része volt a konzulensi szerep tudásának mutatóinak mérése. Ugyanis a képzés és a gyakorlat közötti szerep próbája ez utóbbi. A konzulens mintát, modellt ad, magatartást közvetít, segít ez a szerep. Az alábbi 30. sz. grafikon szerint döntően a sok és a maximális számarány érvényesül.
69
30. sz. grafikon
A konzulensi szerep, a tanácsadói munka módszertani ismeretei, annak gyakorlati alkalmazása fontos mutatója a képzés eredményességének, ami természetesen együtt jár a folyamatos önfejlesztéssel is. Az alábbi 5. sz. táblázat az önértékelés változásait mutatja a képzés befejezése óta eltelt időszak tükrében. 5.
sz. táblázat: A módszertani ismeretek kimeneti és utánkövetési mutatói/fő
Módszer Egyéni tanácsadás Csoportos tanácsadás Online tanácsadás Kérdőívek, tesztek
Minimális
Kevés
Elegendő
Sok
Maximális
K 0
U 0
K 0
U 0
K 4
U 13
K 74
U 54
K 54
U 62
0
1
3
5
24
34
67
58
38
33
8
10
12
18
42
37
58
48
18
19
0
0
2
2
11
24
64
59
55
47
70
Segítő beszélgetés Átlag
0
0
0
0
4
9
59
46
69
75
1.6
2,2
3,4
5
17
23,4
64,4
53
46,8
47,2
K: Kimenet, U: Utánkövetés A módszertani ismeretek közül egyértelműen a segítő beszélgetés és az egyéni tanácsadás dominál. Mindkettő a személyes kapcsolaton, a közvetlen interakción alapul.50 Mindkettő hozzájárulhat az egyéni cselekvési terv (Personal action planning) kialakításához. Az egyéni cselekvési terv olyan lépéseknek és szolgáltatásoknak a feltérképezése, amelyeket egy egyénnek meg kell tennie és esetleg igénybe kell vennie ahhoz, hogy elérje az előre kitűzött tanulmányi, szakmai vagy egyéni céljait. A folyamat kivitelezhető egyedül, valakivel (pl. egy pályaorientációs tanácsadóval) együtt, de megtervezhető akár egy létező sablon alapján vagy valamilyen online eszköz felhasználásával is.51 4.1.9. Elköteleződés a konzultációs tevékenység végzésére: A kérdőíven a tizedik kérdés volt, hogy a résztvevő mennyi pályaorientációs konzultációt tart havonta? Lényeges változás a képzés befejezése óta nem volt tapasztalható. A 0 és 3 alkalommal konzultációt tartók száma és aránya csökkent 75,2 százalékról 65,9%-ra. Ugyanakkor nőtt az ennél több alkalommal konzultációt tartók aránya. Mindemellett az utánkövetési szakaszban is fontosnak tartottuk annak tisztázását is, hogy a válaszadók milyen feltételeket tartanak fontosnak és ezek közül (infrastruktúra, vezetői támogatás, többletmunka elismerése), melyek adottak a sikeres konzulensi tevékenység végzéséhez intézményénél. A képzés befejezésekor arra kértünk választ, hogy a külső feltételek, az anyagi ösztönzők, a külső feltételektől független (akár belső) tényezők mennyire relevánsak a konzultációs tevé-
50
A tanácsadás, mint pszichológiai alapú interdiszciplináris tevékenység módszereit a pályalélektan, munkalélektan területéről merítette. Így két fő módszertani megközelítést különíthetünk el, az interakcióra épülő beszélgetést, valamint a magatartási jellemzők megismerésére szolgáló eszköztárat a megfigyeléstől a mérésig (Szilágyi m.i.m.) 51 ELGPN GLOSSARY
71
kenységük végzésében. A válaszadók 54,5 százalékánál a külső feltételeknek teljesülnie kell, az anyagi ösztönzők tekintetében 29,5%-uk vallja ezt, míg a külső feltételektől független tényezők teljesülését 49,2%-a tartja fontosnak (lásd 31 sz. grafikon).
31.
sz. grafikon
Az ex post mérés során a válaszadók 52,2%-a a külső feltételeket, 39,3%-a már az anyagi ösztönzőket fogalmazta meg. A válaszadók e köréhez inkább a pedagógusok tartoznak, egyrészt a kapcsolt munkakör, másrészt a túlmunka miatt.52 Mindebből következően mutatkozhat eltérés abban a kérdésben, hogy a kutatás alanya mennyire szívesen végezne pályaorientációs konzultációs tevékenységet. A válaszadó 132 fő közül a kimeneti szakaszban az inkább igen és igen kategóriát 86,4%-ban jelölte, az utánkövetés során ez a mérés 77,1%-ot mutatott.53
52
E megjegyzés kutatói vélemény, más kutatások is alátámasztják. Továbbra is fontosnak tartjuk jelezni, hogy a 132 fős ex ante mérés csak részben reprezentálja a 675 fős bemeneti és kimeneti mintát. 53
72
4.1.10. A konzultációs folyamat tervezése, döntés-előkészítés, helyzetelemzés megítélése: Az utánkövetés e szakaszában is arra vártunk választ, hogy a résztvevő mennyire érzi sikeresnek magát a tanácskérő problémáinak felmérésében, a problémájának megfelelő beavatkozás megválasztásában, a folyamat megtervezésében? A képzés befejezésekor a problémafeltárás sikerességének megítélésében a válaszadók Közepes mértékben jellemzőnek tartotta önmagát 13,6%-uk, inkább igen 66,2%-uk és 21,2%-uk gondolta, hogy teljes mértékben illik rá. Az utánkövetés adatai eltolódást mutatnak a közepes mértékű sikeresség felé, aránya 22,8%, értelemszerűen a másik két kategória csökkent (lásd 32. sz. grafikon).
32. sz. grafikon
A kapcsolódó „Mennyire érzi magát sikeresnek a módszerek, eszközök alkalmazásában a pályaorientációs konzultáció során?” kérdésre az output méréskor a résztvevők 16,2%-a közepesnek, 62,9%-a inkább és 19,7%-a teljes mértékben önmagára jellemzőnek ítélte meg. Az 73
utánkövetés során, hasonlóan az előző mérésekhez a közepesen jellemző arány 26,4%-ra nőtt, míg a másik kettő 56,4, illetve 16,2 százalékra csökkent (lásd 33. sz. grafikon).
33.
sz. grafikon
4.1.11. Konzulensi szerep működtetése: Itt is a tudatosság és hitelesség kérdésére keresünk választ, azaz a résztvevő „Mennyire érzi magát hitelesnek a konzulensi szerepben? Összehasonlítva az önértékelés mérésének eddigi mutatóit, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a hitelesség megítélése is inkább kiegyensúlyozottságot mutat, amelyet az alábbi 34. sz. grafikon jól ábrázol.54 A kimenethez mért ará-
54
Megjegyezni kívánjuk, hogy az optimális tanácsadási folyamathoz elengedhetetlenek bizonyos tanácsadói attitűdök, beállítódások, képességek és kommunikációs eszközök: jó beszélő és kommunikációs képesség, kapcsolatteremtő képesség, empátia (beleérző képesség), szociális érzékenység, előítélet-mentesség, pontosság, precizitás, együttműködés másokkal, egyéni megítélésen alapuló döntések (Szellő János (szerk.) (2003). Munkaerő-piaci segítő szolgálat. Módszertani kézikönyv. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Foglalkozási Rehabilitációs Titkárság, Budapest
74
nyokat tekintve, ugyan kiesebb mértékben de itt is eltolódás tapasztalható a közepes mértékű jellemző irányába. A fentiekhez hasonló válasz érkezett a „Mennyire érzi magáénak a konzulensi szerepet?” kérdésre. A 132 választ adó közül a képzés befejezésekor a közepes mértéket 12,9%, az inkább igen jellemzőt 48,1%, a teljesen jellemzőt 39,0% jelölte. Az utánkövetés során ez utóbbi 26,7%-ra csökkent, míg a közepes kategória 22,1%-ra nőtt. Mindemellett a válaszadók 86,0 százaléka, mind a kimenetkor, mind az ex post méréskor fontosnak tartja, hogy a pályaorientációs konzultáció mindenki számára elérhető legyen.
34. sz. grafikon
75
4.2. A képzéssel összefüggő mutatók Az utánkövetés részben feltételez egy viszonylag letisztult állapotot, amikor a tanultak szintézisére, más megfogalmazással innovációjára kerül sor. Ugyanakkor, mint azt már jeleztük feltételeznünk kell a változó objektív és szubjektív viszonyokat. 4.2.1. A képzéssel kapcsolatos elvárások mutatói: A képzéssel kapcsolatos elvárások ex post mérése arra adott választ, hogy a résztvevők számára mennyire felelt meg és mennyire szolgálta a pályaorientációs tudás bővülését, a gyakorlati készségek fejlődését, a szakmai tapasztalatok tudásmegosztását, a továbbképzési kötelezettségek teljesítését, a szakmai kapcsolatok építését, az érdeklődés felkeltését a konzultációs tevékenység iránt. A válaszokat az alábbi, 6. sz. táblázatba foglaltuk össze. 6. sz. táblázat: Milyen mértékben felelt meg a képzés a résztvevők elvárásainak utánkövetéskor/fő Tudásbővülés Pályaorientációs tudás bővítése Gyakorlati készségek Szakmai tapasztalatok tudásmegosztása Továbbképzési lehetőségek teljesítése Szakmai kapcsolatok építése Érdeklődés felkeltése a konzultáció iránt Átlag
Nem felelt meg 0
Inkább nem 1
Közepes mértékben 6
Inkább megfelelt 43
teljesen megfelelt 82
Összesen
0
6
22
40
64
132
0
2
11
41
78
132
15
3
11
18
85
132
1
10
18
41
62
132
1
1
7
31
92
132
2,8
3,8
12,5
36,6
76,3
132
132
Summázva a táblázat számait a 132 főből, 113-nak (85,6%) inkább illetve teljesen megfelelt előzetes elvárásaikhoz képest. belső arányokat vizsgálva első helyeken értékelhető az érdeklődés felkeltése és a pályaorientációs tudás bővítése. 76
E kérdéskörön belül megkérdeztük a volt résztvevőket, hogy mennyire tudják használni az elearning során átvett tananyagot és a kontakt órán tanultakat a munkájukban? Az e-learning tananyagot a 132 válaszadó megoszlásában 3,8%-uk inkább nem tartja használhatónak, 18,2%-uk közepesnek, 39,4%-uk inkább és 37,1%-uk nagyon hasznosnak ítéli meg. A kontaktórák mutatóit az alább grafikon szemlélteti.
35. sz. grafikon
4.2.2. Elköteleződés a szakmai hálózathoz való tartozás miatt: A most utánkövetésbe vont és jelen kutatás célcsoportját alkotó kunzulensek közül a legtöbben csatlakoznának a szakmai hálózathoz, annak ellenére, hogy a válaszadók kimeneti mutatóihoz (inkább igen, illetve teljes mértékben igen) 81,8%-hoz viszonyítva az utánkövetés 68,1%-os arányt mutat (lásd 36. sz. grafikont).
77
36.
sz. grafikon
4.2.3. A tudásmegosztás mutatói: A lenti 37. sz. grafikon azt mutatja, hogy a válaszadók hány alaklommal osztottak meg szakmai tapasztalatot a képzés kezdete óta az utókövetésig. A képzés befejezésig egyszer osztott meg tudást a válaszadók 6,1%-a, 1-2 alkalommal 18,9%-a, 3-6 esetben 32,7%-a, míg ennél többször 41,7%-a. Az utókövetés tapasztalatai változást mutatnak. A nem osztott meg tudást jelző válaszadók aránya felére csökkent, az 1-2 alkalommal tudást megosztók aránya 36,9%-ra nőtt ugyanakkor a több alkalmat nyilatkozóké csökkent (létszámadatait lásd a 37. sz. grafikonon).
78
37. sz. grafikon
A szakmai tudás típusának (lexikális, módszer, rendezvények információi, saját szakmai tapasztalat) mérése (több válasz is adható volt, átlag kettő válasz/fővel számolunk) szerint a kimeneti szakaszban elsősorban a saját szakmai élmény (a képzés közvetlen hatása) 55 43,7%ot, a módszertan 26,7%-ot, a rendezvényekkel kapcsolatos információ18,8%-ot és a lexikális tudás 10,8%-ot képvisel (lásd 38. sz. grafikont).
55
A képzés közvetlen hatása felerősödik annak befejezésekor. Együtt jár az elmélet és a gyakorlat összevetésére. A lapja a felnőttkori tanulás, annak ösztönzői és kapcsolata a társadalmi gazdasági környezttel. A felnőtt tanulók motiválása a tanulás szempontjából akkor lehet eredményes, ha az iskola épít a korábban megszerzett élet- és munkatapasztalatokra, figyelembe veszi a felnőttkori motiváció sajátosságait, a felnőttkori tanulás igényeihez alkalmazkodik. A motiváció a cselekvésre ösztönző erő. A kiváltó okok között megkülönböztetnek primer (elsődleges) és szekunder (másodlagos) motívumokat. Az irányuk szerint lehetnek külső és belső motívumok. A belső motiváció az egyén személyiségéből fakad. Ilyen belső motiváció lehet a tudásvágy, a siker, a pénz, egyéb előnyök. A külső motiváció az egyén környezete által kiváltó indítékokat foglalja magába. A motivációt leggyakrabban a siker, az önbizalom illetve az érdeklődés befolyásolja. A felnőtt ember racvionáális ezért tanulásában, önfejlesztésében elsődleges szempont a használhatóság.
79
38. sz. grafikon
Az utánkövetés szerint a válaszolók 33,5%-a saját szakmai élményét osztja meg másokkal, 12,8%-a a rendezvények információit, 30,9%-a módszertant míg 12,0%-a a lexikális tudást adta át másoknak. Az utókövetés mérése szerint a tudástranszfer legfőbb csatornája (több válasz is adható volt), továbbra is a szóbeliség, az interakció, amely az összes válasz 75,7%-t teszi ki. A kimenethez viszonyítva tovább csökkent az internetalapú kommunikáció. Megkérdeztük, hogy a kimenethez viszonyítva a minta résztvevői hány fővel osztották meg tudásukat. A kimeneti mutatók szerint senkivel nem osztotta meg a tudását a válaszadók 9,0%a, 1-5 fővel 32,6%-uk, 6-10 fővel 17,45-uk és 10 fő felett 43,2%-uk (létszámában lásd 39. sz. grafikont). Az ex post mérés alapján itt is változásokat tapasztaltunk a senkivel meg nem osztók aránya 1,5%-ra csökkent, az 1-5 fő közötti létszámot jelölőké 43,2%-ra, a 6-10 fő közöttieké 20,5%-ra nőtt, ugyanakkor a 10 fő fölötti tudásátadás 34,8%-ra csökkent.
80
39. sz. grafikon
A beérkezett válaszok szerint arra a kérdésre, hogy a válaszadó „hány pályaorientációs szakembert ismer?”, lényegi változás nem következett be a kimeneti méréshez viszonyítva. A 0-9 fő közötti ismeretség 59,45-ot illetve 62,1% -ot tesz ki. A 10-19 fő közöttieké pedig 31,1%-ot és utánkövetéskor 28,3%-ot mutat.
4.3. Online, NPP használat, fejlődési mutatók Információs és kommunikációs technológiák (IKT) (Information and communication technologies, ICT) olyan technológiák, amelyek gondoskodnak az információk elektronikus beviteléről, tárolásáról, visszakereséséről, feldolgozásáról, átviteléről és terjesztéséről. Pályainformációs rendszerek olyan, gyakran számítógépes vagy online elérhetőségű, vagy akár nyomtatott formátumú rendszerek, amelyek segítenek egy egyénnek vagy egy csoportnak életpályát, foglalkoztatást, foglalkozást vagy munkát választani azáltal, hogy olyan jellegű információkat gyűjtenek, rendszereznek, és nyújtanak konkrét foglalkozásokkal, szakmákkal 81
és szervezetekkel kapcsolatosan, mint például a fizetés, feltételek, képzések, illetve szükséges képesítések és tapasztalatok.56 40.
sz. grafikon
A fenti grafikon azt mutatja, hogy a kimeneti szakaszban a válaszadók 4,5%-a kevesebb mint havonta egy alkalommal, 9,8%-a havonta egyszer 21,1%-a hetente egyszer, 37,9%-a hetente többször, 26,5 naponta használ infokommunikációs eszközt. Az utánkövetés szerint a mintába tartozók 14,4%-a kevesebb mint havonta egy alkalommal, 14,4%-a havonta egyszer 11,4%-a hetente egyszer, 336,6%-a hetente többször, 24,1%-a naponta használ infokommunikációs eszközt.
56
ELGPN GLOSSARY
82
5. KÖVETKEZTETÉSEK Az élethosszig tartó pályaorientációs kontextusban általánosan elterjedt a „kimenet” szó használata annak a hatásnak a leírására, amit egy adott szolgáltatás gyakorolt az ügyfélre, vagy a tágabb közösségre vagy gazdaság egészére. Ebben az értelemben a „kimenet” szó valójában egy szolgáltatás „hatását” (impact) vagy a „hatás mértékét” jelenti, azaz azok a tanulási, illetve társadalmi és/vagy gazdasági kimenetek, amelyeket az egyén elért. A „kimenet” (outcome) és „teljesítmény” (output) fogalmak azokra az előre megtervezett hatásokra vagy végeredményekre vonatkoznak, amelyeket egy projektnek vagy szolgáltatásnak el kell érnie. A pályatanácsadói hálózat minőségi rendszerré történő fejlesztése magában foglalja a tanácsadók képzését. „Pályaorientációs konzulens és Nemzeti Pályaorientációs Portál felhasználó képzés” fontos része annak a fejlesztési folyamatnak, amelynek célja egy európai minőséget és hatékonyságot biztosító életpálya-tanácsadó rendszer, hálózat kialakítása.57 Magyarországon a Regionális Szakmai Hálózatba eddig bevontak négy szintbe sorolódtak: az első szinten a pályainformációs tanácsadók állnak az információs terület (munkaerőpiac, szakképzés, felnőttképzés, stb.) megjelölésével. A második szintet a szakképzett pályatanácsadók / pályaorientációs tanácsadók képviselik. A harmadik szinten tevékenykedő pályatanácsadók pszichológus mesterdiplomával és lehetőség szerint munka vagy tanácsadó szakpszichológus szakdiplomával rendelkeznek. A negyedik kategóriában azon human szakemberek vannak, akik a felsorolt három szint egyiket sem képviselik, de érzékenyítésük es folyamatos informálásuk a pályaorientáció területén meghatározó. A hálózatba jelentkezett szakemberek a 2010. június 30-i adatok szerint 3088 fő volt. Közülük 2834 fő szolgáltatott adatot, mely szerint a legtöbb szakember, 40% oktatási intézményben dolgozik (ebből 21% általános iskolai dolgozó). A felnőttképzési intézményekben dolgozók aránya 13%-os, az ÁFSZ alkalmazottaké 10%-os volt. Iskolai végzettségüket tekintve 82 százalékuk diplomával rendelke-
57
Egységes minőségbiztosítási keretrendszer (Common quality-assurance framework): Közös elvek, irányvonalak, kritériumok és eszközök összessége, amelyet egy adott csoport helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi szinten átvesz annak érdekében, hogy fejlessze és biztosítsa a pályaorientáció kivitelezésének és a pályaorientációs szakemberek képzettségének a minőségét. ELGPN GLOSSARY
83
zett.58 Továbbfejlesztése indokolt, a képzésben résztvevők döntő többsége a hálózathoz való csatlakozásra hajlandóságot mutat. A bemeneti és kimeneti mérések tapasztalatai azt mutatják, hogy a kompetencia alapú megközelítése, tartalma fontos és meghatározó volt a képzés során. Megállapíthattuk, hogy alapfeltevésünknek megfelelően szignifikánsan növekedett a résztvevők pályaorientációs konzulensi ismerte, tudása, tudatossága, kompetenciája, szakmai protokoll ismerete. Mindemellett erősödött az elkötelezettség, a tudásmegosztás és a szakmai kapcsolatok szintje. Az alkalmazott tananyag kellően interperszonális, a fogalmi kör megfelelő. Már az előértékelés során
a résztvevők pozitívan ítélték az e-tananyagot , érthetőségét, felépítését, a rugalmas tanulási formát, érthető nyelvezetet, pontos megfogalmazásokat, új információkat, információ rendszerezését, áttekinthető és könnyen kezelhető anyagot, az önellenőrző kérdések használatát, naprakész információkat, törvényi hivatkozásokat, a közérthetőséget, felhasználóbarát felületet, a tutori segítség lehetőségét, a személyesebbé tehető a tanulást, érdekes és változatos tanulási formával ismerkedtek meg. A fentiek mellett ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az IKT rendszerek még nem kellően elfogadottak a tanácsadók körében, annak ellenére, hogy a technikai fejlődés jelen szintje is megkövetelné. Ezt bizonyítják a tudásmegosztás és a IKT eszközök használatának mutatói. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a pályaorientációs eszközellátottsága nem kielégítő. Különösen fontos lenne az iskolákban, ahol a pályaorientáció, az életpálya kialakításának egyik fontos szakasza realizálódik. „Az életpálya-tanácsadási szolgáltatások társadalmi-gazdasági hatásainak mérése középfokú tanintézetekben” című kutatás megerősítette, hogy az anyagi
58
Borbély-Pecze Tibor Bors (szerk. 2010): Az életút-támogató pályaorientáció rendszerének bevezetése Magyarországon, Életpálya-tanácsadás (Lifelong Guidance) TÁMOP 2.2.2. „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” (2008–2010), Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, Budapest
84
források elégtelensége, az ebből fakadó eszközhiány hátráltatja a korszerű ismeretátadási technológiák, technikák alkalmazását.59 Az utókövetés tapasztalatai, a mérések eredményei felvetik azt a kérdést, hogy egy ilyen jellegű képzés mennyire lehet gyakorlatorientált. Főleg amikor a résztvevők heterogenitása széleskörű, annak ellenére, hogy a különböző szakterületeken dolgozó pályakonzulensek sok azonos kompetenciával rendelkeznek. Ugyanakkor a munkaerő-piaci szolgáltatás területén dolgozó pályakonzulensek, tanácsadók szakterületi indíttatásából is más problémákra helyezi a hangsúlyt. Kevésbé tudnak segítséget nyújtani egy SNI fiatal számára, mint mondjuk a nevelési tanácsadóban dolgozó szakemberek. Következésképpen és véleményünk szerint az életpálya-tanácsadás rendszere akkor lehet hatékony ha a szolgáltatások megfelelő módon integrálódnak.
59
Az életpálya-tanácsadási szolgáltatások társadalmi-gazdasági hatásainak mérése középfokú tanintézetekben, kutatási zárótanulmány. Készült: az Új Széchenyi Tervhez kapcsolódóan a TÁMOP-2.2.2-12/1-2012-0001 azonosítószámú „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” című projekt keretében, HUMAN CONTROL HUNGARY Kft. Pécs, 2015
85
IRODALOMJEGYZÉK
A pályaorientáció rendszerének tartalmi, módszertani fejlesztése TÁMOP 2.2.2. Szakmai részbeszámoló – 2010. február. Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, Budapest A
pályaorientációs
szakemberek
kompetenciamátrixának
kialakítása.
Pécsi
Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Pécs, 2009 Az egész életen át tartó tanulás szakpolitikájának keretstratégiája a 2014/2020 közötti időszakra. Emberi Erőforrások Minisztériuma Budapest, 2013. december 4. Az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat (ELGPN) Szakszótára, ELGPN GLOSSARY magyar kiadása a Nemzetgazdasági Minisztériummal kötött NFA KA 1/2012 támogatási szerződés alapján a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Képzési Alaprészének támogatásával. Budapest, 2013. Az élethosszig tartó pályaorientációs szakpolitika fejlesztése: Európai Kézikönyv. Nemzeti Munkaügyi Hivatal, Budapest, 2013. Az életpálya-tanácsadási rendszer fejlesztésének magyar stratégiai programja az egész életen át tartó tanulás keretrendszerében. Magyar nyelvű összegzés. Szerkesztette és a magyar nyelvű változatot készítette Borbély-Pecze Tibor Bors. Tempus Közalapítvány Budapest, 2011. Az életpálya-tanácsadási szolgáltatások társadalmi-gazdasági hatásainak mérése középfokú tanintézetekben, kutatási zárótanulmány. Készült: az Új Széchenyi Tervhez kapcsolódóan a TÁMOP-2.2.2-12/1-2012-0001 azonosítószámú „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” című projekt keretében, HUMAN CONTROL HUNGARY Kft. Pécs, 2015 Az életút-támogató pályaorientáció rendszerének bevezetése Magyarországon. TÁMOP 2.2.2. „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” (2008–2010). Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Budapest, 2010.
86
Borbély-Pecze Tibor Bors (2010): Életút támogató pályaorientáció. Doktori értekezés. ELTE BTK Budapest http://www.borbelytiborbors.extra.hu/CV/BPTBors_Phd_2.pdf Borbély-Pecze Tibor Bors (szerk. 2010): Az életút-támogató pályaorientáció rendszerének bevezetése Magyarországon, Életpálya-tanácsadás (Lifelong Guidance) TÁMOP 2.2.2. „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” (2008–2010), Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, Budapest E. Vámos Ágnes – Puskás Aurél – Pála Károly – Rápli Györgyi (2005): Életpályaépítés kompetenciaterület. A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrásfejlesztési Operatív Program 3.1.1.központi program (Pedagógusok és oktatási szakértők felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült. SuliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. Budapest Fejér Noémi - Karner Orsolya (2009): A pályaorientációs szakemberek kompetenciamátrixának kialakítása. Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, készült az FKA-KT-68/2008 NSZFT támogatási szerződés keretében. Filep Gyula – Filep Orsolya Veronika – Kovács Zsolt – Nagy Éva Mária – Szombati Ivett (2013): Életpálya-tanácsadáshoz köthető hatásvizsgálatok, valamint oktatási és munkaügyi intézmények együttműködésének nemzetközi jó gyakorlata. Nemzeti Munkaügyi Hivatal, Budapest Hárs
Ágnes
–
hatékonyságának
Tóth és
Gábor
(2009):
költségráfordításának
A
pályaorientáció/karrier vizsgálata
gazdasági
tanácsadás
szempontból.
KOPINT-TÁRKI, Budapest Kiemelt projekt tervezési felhívás a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” címmel Kódszám: TÁMOP-2.2.2/08/1 Kiss István – Szabó Mónika – Herczegné Keresztúri Judit – Szemán Dénes – Czigány Lilla: A pályatanácsadás hatékonyságának vizsgálata. A pályatanácsadás-mérésének lehetséges indikátorai. TÁMOP 2.2.2. ECOCOM73. Kft, Budapest
87
Lalande, Vivian – Magnusson, Kris (2005): Canadian research working group for evidenceevidence based practice in career development (crwg). Published by The Canadian Career Development Foundation Lisznyai Sándor – Ritoók Magda – Puskás-Vajda Zsuzsanna: Az életpálya-tanácsadás lehetséges indikátorai a magyar és nemzetközi háttérkutatások alapján. Életpályatanácsadás 2010. II. évfolyam 3-4. sz. FSZH, Budapest Nagy József (1996): Nevelési Kézikönyv. Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged Pályaorientációs tanácsadók szakmai protokollja (2009). Készült a TÁMOP 2.2.2 program „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” című projekt keretében (Projektvezető: Borbély Pecze Tibor Bors. Foglakoztatási és Szociális Hivatal, Budapest PES 2020 stratégiai eredményeit összegző dokumentum. Az állami foglalkoztatási szolgálatok hozzájárulása az EU 2020 célkitűzéseinek megvalósításához. Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal 2013. Sági Matild - Varga Júlia (2012): Pedagógusok. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest Szellő János (szerk.) (2003). Munkaerő-piaci segítő szolgálat. Módszertani kézikönyv. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Foglalkozási Rehabilitációs Titkárság, Budapest Szilágyi Klára (2007): Munka- pályatanácsadás, mint professzió. Kollégium Kft., Budapest Wiegersma, S., (1994). Hogyan adjunk pszichológiai tanácsot. In: Ritoók Pálné G.Tóth Mária (szerk.): Pályalélektan Tankönyvkiadó, Budapest.
88
MELLÉKLETEK
89
1. sz. melléklet Hatékonyság kérdőív Bemeneti mérés Kérem, válassza ki mennyire jellemzőek önre az alábbi állítások! 1. Képes vagyok a hozzám tanácsért forduló diákok vagy felnőttek* pályával kapcsolatos problémáinak felmérésére, osztályozására. (* = továbbiakban tanácskérő) 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 2. Képes vagyok a tanácskérő problémájának megfelelő beavatkozás megválasztására. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 3. Képes vagyok a pályaorientációs konzultációs folyamat megtervezésére. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 4. Magabiztosan vezetek konzultációt. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám;
90
3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 5. Magabiztosan adok információt pályával kapcsolatos kérdésekben a tanácskérőimnek. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 6. Képes vagyok a konzultációs folyamat sikerességének megítélésére. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 7. Kérem, jelölje egy ötfokú skálán, hogy mennyi tudással rendelkezik a pályaorientáció alapfogalmairól? (pl. pályaorientáció, életpálya-tanácsadás, pályaismeret, munkaerő-piaci trendek, önismeret) 1
2
3
4
5
8. Kérem, sorolja fel azokat a pályaorientációval kapcsolatos információ-forrásokat, amelyeket részleteikben is ismer! (Ha több, mint hat ilyet ismer, írja azokat is folytatólagosan - számmal együtt-, a felsorolás alá az üres helyre) 1. _____________________________
4. _____________________________
2. _____________________________
5. _____________________________
3. _____________________________
6. _____________________________
91
9. Kérem, jelölje egy ötfokú skálán, hogy mennyi tudással rendelkezik a konzulensi szerep betöltésének követelményeivel kapcsolatban? (pl. szükséges kompetenciák, ismeretek, személyiségjellemzők, eredményesség) 1
2
3
4
5
10. Kérem, jelölje egy ötfokú skálán, hogy mennyi tudással rendelkezik az alább felsorolt konzultációs formákról, módszerekről, eszközökről? a. egyéni tanácsadás
1
2
3
4
5
b. csoportos tanácsadás
1
2
3
4
5
c. online tanácsadás
1
2
3
4
5
d. kérdőívek, tesztek
1
2
3
4
5
e. segítő beszélgetés
1
2
3
4
5.
11. Végzett-e eddig pályaorientációs konzultációt? Igen / Nem 12. Amennyiben igen, kérem, adja meg, hány éves tapasztalattal rendelkezik a pályaorientációs konzultációban?
13. Amennyiben igen, kérem, adja meg, hány pályaorientációs konzultációt tart havonta?
14. Az alábbi feltételek közül melyek adottak az Ön intézményében: (Több választ is megjelölhet) Infrastruktúra Vezetői támogatás Többletmunka elismerése 15. Mennyire szívesen végez(ne) pályaorientációs konzultációs tevékenységet? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 92
4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 16. Mennyire érzi sikeresnek magát a tanácskérő problémáinak felmérésében, problémájának megfelelő beavatkozás megválasztásában, a folyamat megtervezésében? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 17. Mennyire érzi sikeresnek magát a módszerek, eszközök alkalmazásában a pályaorientációs konzultáció során? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 18. Mennyire érzi magát hitelesnek a konzulensi szerepben? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 19. Mennyire tartja fontosnak azt, hogy a pályaorientációs konzultáció mindenki számára elérhető legyen? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 93
5.Teljes mértékben igen 20. Mennyire érzi magáénak a pályaorientációs konzulensi szerepet? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 21. Az felsorolt eredmények mellett jelölje meg, hogy mennyire tartja fontosnak azok teljesülését a képzés segítségével! Kérjük, minden számot csak egyszer használjon! (1- legfontosabb eredmény, 6- legkevésbé fontos eredmény) Pályaorientációs tudás bővülése Gyakorlati készségek fejlődése Szakmai tapasztalatok, tudás megosztása Továbbképzési kötelezettség teljesítése Szakmai kapcsolatok építése Érdeklődés felkeltése a konzultációs tevékenység iránt 22. Korábban részt vett-e pályaorientációval foglalkozó képzésen? Igen / Nem 23. Milyen valószínűséggel csatlakozna pályaorientációval foglalkozó szakemberek hálózatához? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 24. Részt vett-e korábban a területét érintő szakmai tudásmegosztó fórumokon? Soha 94
Eddig 1-2 alkalommal Negyedévente egyszer Havi rendszerességgel 25. Milyen típusú szakmai tudást oszt meg jelenleg másokkal? lexikális módszer rendezvényekkel, eseményekkel kapcsolatos információk saját szakmai élmény, tapasztalat 26. Hány fővel osztotta meg pályaorientációval kapcsolatos szakmai tudását az elmúlt három hónapban? Senkivel 1-5 fő 6-10 fő 11-15 15 fő fölött 27. Milyen csatorná(ko)n oszt meg tudást másokkal? interneten keresztül levelezőlistán keresztül személyesen 28. Hány pályaorientációval foglalkozó szakembert ismer?
29. Milyen gyakran használja az Ön számára elérhető infokommunikációs eszközöket a munkája során (pl. szakmai honlapok, video-lejátszó, akítv tábla, stb.)? Kevesebb, mint havi 1 alkalommal Havonta egyszer Hetente egyszer 95
Hetente többször Naponta 30. Mennyire jártas a különböző infokommunikációs technológiák használatában (pl. internet, aktív tábla, táblagép, video lejátszó)? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen
96
2. sz. melléklet Hatékonyság kérdőív Kimeneti mérés Kérem, válassza ki mennyire jellemzőek önre az alábbi állítások! 1. Képes vagyok a hozzám tanácsért forduló diákok vagy felnőttek* pályával kapcsolatos problémáinak felmérésére, osztályozására. (* = továbbiakban tanácskérő) 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 2. Képes vagyok a tanácskérő problémájának megfelelő beavatkozás megválasztására. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 3. Képes vagyok a pályaorientációs konzultációs folyamat megtervezésére. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 4. Magabiztosan vezetek konzultációt. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 97
4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 5. Magabiztosan adok információt pályával kapcsolatos kérdésekben a tanácskérőimnek. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 6. Képes vagyok a konzultációs folyamat sikerességének megítélésére. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 7. Kérem, jelölje egy ötfokú skálán, hogy mennyi tudással rendelkezik a pályaorientáció alapfogalmairól? (pl. pályaorientáció, életpálya-tanácsadás, pályaismeret, munkaerő-piaci trendek, önismeret) 1
2
3
4
5
8. Kérem, sorolja fel azokat a pályaorientációval kapcsolatos információ-forrásokat, amelyeket részleteikben is ismer! (Ha több mint hat ilyet ismer, írja azokat is folytatólagosan- számmal együtt-, a felsorolás alá az üres helyre) 1. _____________________________
4. _____________________________
2. _____________________________
5. _____________________________
3. _____________________________
6. _____________________________
98
9. Kérem, jelölje egy ötfokú skálán, hogy mennyi tudással rendelkezik a konzulensi szerep betöltésének követelményeivel kapcsolatban? (pl. szükséges kompetenciák, ismeretek, személyiségjellemzők, eredményesség) 1
2
3
4
5
10. Kérem, jelölje egy ötfokú skálán, hogy mennyi tudással rendelkezik az alább felsorolt konzultációs formákról, módszerekről, eszközökről? a. egyéni tanácsadás
1
2
3
4
5
b. csoportos tanácsadás
1
2
3
4
5
c. online tanácsadás
1
2
3
4
5
d. kérdőívek, tesztek
1
2
3
4
5
e. segítő beszélgetés
1
2
3
4
5
11. Kérem, adja meg, hány pályaorientációs konzultációt tart havonta?
12. Milyen feltételek teljesülése mellett végezne pályaorientációs konzultációt? (Több választ is megjelölhet) Amennyiben a külső feltételek adottak (helyiség, támogató munkahelyi vezető). Amennyiben az anyagi és egyéb ösztönzők adottak. Külső feltételektől függetlenül szívesen végeznék ilyen tevékenységet. Egyelőre nem tervezek ilyen tevékenységet. 13. Mennyire szívesen végez(ne) pályaorientációs konzultációs tevékenységet? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen
99
14. Mennyire érzi sikeresnek magát a tanácskérő problémáinak felmérésében, problémájának megfelelő beavatkozás megválasztásában, a folyamat megtervezésében? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 15. Mennyire érzi sikeresnek magát a módszerek, eszközök alkalmazásában a pályaorientációs konzultáció során? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 16. Mennyire érzi magát hitelesnek a konzulensi szerepben? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 17. Mennyire tartja fontosnak azt, hogy a pályaorientációs konzultáció mindenki számára elérhető legyen? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen
100
18. Mennyire érzi magáénak a pályaorientációs konzulensi szerepet? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 19. Kérem, jelölje egy ötfokú skálán, milyen mértékben felelt meg a képzés az elvárásainak az alábbi területeken? Pályaorientációs tudás bővülése
1
2
3
4
5
Gyakorlati készségek fejlődése
1
2
3
4
5
Szakmai tapasztalatok, tudás megosztása
1
2
3
4
5
Továbbképzési kötelezettség teljesítése
1
2
3
4
5
Szakmai kapcsolatok építése
1
2
3
4
5
Érdeklődés felkeltése a konzultációs
1
2
3
4
5
tevékenység iránt 20. Mennyire elégedett a tréner szakmai munkájával a kontaktórákon? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 21. Milyen valószínűséggel csatlakozna pályaorientációval foglalkozó szakemberek hálózatához? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen
101
22. Hány alkalommal osztott meg szakmai tapasztalatot másokkal a képzés kezdete óta? Egyszer sem 1-2 alkalommal 3-5 alkalommal Több, mint 5 alkalommal 23. Milyen típusú szakmai tudást oszt meg jelenleg másokkal? (Több lehetőséget is kiválaszthat) lexikális módszer rendezvényekkel, eseményekkel kapcsolatos információk saját szakmai élmény, tapasztalat 24. Hány fővel osztotta meg pályaorientációval kapcsolatos szakmai tudását a képzés kezdete óta? senkivel 1-5 fő 6-10 fő 11-15 fő 15 fő fölött 25. Milyen csatorná(ko)n oszt vagy osztott meg tudást másokkal? Interneten keresztül E-learning csoporton keresztül, vagy ahhoz kapcsolódó levelezőlistán keresztül Képzéshez kapcsolódó kontaktórákon Személyesen 26. Mennyire érezte támogatónak, elfogadónak a képzési csoportot? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 102
5.Teljes mértékben igen 27. Mennyire értékeli szakmailag felkészültnek a képzésben résztvevő csoporttagokat? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 28. Kérem, adja meg, hány pályaorientációval foglalkozó szakembert ismer?
29. Milyen gyakran használja az Ön számára elérhető infokommunikációs eszközöket a munkája során (pl. szakmai honlapok, video-lejátszó, aktív tábla, stb.)? Kevesebb, mint havi 1 alkalommal Havonta egyszer Hetente egyszer Hetente többször Naponta 30. Mennyire jártas a különböző infokommunikációs technológiák használatában (pl. internet, aktív tábla, táblagép, video lejátszó)? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 31. Vállalja-e, hogy egy későbbi időpontban hasonló kérdésekre válaszol? Igen / Nem
103
3. sz. melléklet Hatékonyság kérdőív Utókövetés Kérem, válassza ki mennyire jellemzőek önre az alábbi állítások! 1. Képes vagyok a hozzám tanácsért forduló diákok vagy felnőttek* pályával kapcsolatos problémáinak felmérésére, osztályozására. (* = továbbiakban tanácskérő) 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 2. Képes vagyok a tanácskérő problémájának megfelelő beavatkozás megválasztására. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 3. Képes vagyok a pályaorientációs konzultációs folyamat megtervezésére. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 4. Magabiztosan vezetek konzultációt. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 104
4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 5. Magabiztosan adok információt pályával kapcsolatos kérdésekben a tanácskérőimnek. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 6. Képes vagyok a konzultációs folyamat sikerességének megítélésére. 1. egyáltalán nem jellemző rám; 2. kismértékben jellemző rám; 3. közepes mértékben jellemző rám; 4. jellemző rám; 5. teljes mértékben jellemző rám 7. Kérem, jelölje egy ötfokú skálán, hogy mennyi tudással rendelkezik a pályaorientáció alapfogalmairól! (pl. pályaorientáció, életpálya-tanácsadás, pályaismeret, munkaerő-piaci trendek, önismeret) 1
2
3
4
5
8. Kérem, jelölje egy ötfokú skálán, hogy mennyi tudással rendelkezik a konzulensi szerep betöltésének követelményeivel kapcsolatban! (pl. szükséges kompetenciák, ismeretek, személyiségjellemzők, eredményesség) 1
2
3
4
5
9. Kérem, jelölje egy ötfokú skálán, hogy mennyi tudással rendelkezik az alább felsorolt konzultációs formákról, módszerekről, eszközökről? a. egyéni tanácsadás
1
2
3
4
5
b. csoportos tanácsadás
1
2
3
4
5
c. online tanácsadás
1
2
3
4
5 105
d. kérdőívek, tesztek
1
2
3
4
5
e. segítő beszélgetés
1
2
3
4
5
10. Kérem, adja meg, hány pályaorientációs konzultációt tart havonta?
11. Milyen feltételek teljesülése mellett végezne pályaorientációs konzultációt? (Több választ is megjelölhet) Amennyiben a külső feltételek adottak (helyiség, támogató munkahelyi vezető). Amennyiben az anyagi és egyéb ösztönzők adottak. Külső feltételektől függetlenül szívesen végeznék ilyen tevékenységet. Egyelőre nem tervezek ilyen tevékenységet. 12. Mennyire szívesen végez(ne) pályaorientációs konzultációs tevékenységet? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 13. Mennyire érzi sikeresnek magát a tanácskérő problémáinak felmérésében, problémájának megfelelő beavatkozás megválasztásában, a folyamat megtervezésében? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 14. Mennyire érzi sikeresnek magát a módszerek, eszközök alkalmazásában a pályaorientációs konzultáció során? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 106
3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 15. Mennyire érzi magát hitelesnek a konzulensi szerepben? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 16. Mennyire tartja fontosnak azt, hogy a pályaorientációs konzultáció mindenki számára elérhető legyen? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 17. Mennyire érzi magáénak a pályaorientációs konzulensi szerepet? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 18. Kérem, jelölje egy ötfokú skálán, milyen mértékben felelt meg a képzés az elvárásainak az alábbi területeken? Pályaorientációs tudás bővülése
1
2
3
4
5
Gyakorlati készségek fejlődése
1
2
3
4
5
Szakmai tapasztalatok, tudás megosztása
1
2
3
4
5
Továbbképzési kötelezettség teljesítése
1
2
3
4
5 107
Szakmai kapcsolatok építése
1
2
3
4
5
Érdeklődés felkeltése a konzultációs
1
2
3
4
5
tevékenység iránt 19. Mennyire tudja használni az e-learning során átvett tananyagot a munkájában? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 20. Mennyire tudja használni a kontaktórák során tanultakat a munkájában? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen 21. Milyen valószínűséggel csatlakozna pályaorientációval foglalkozó szakemberek hálózatához? 1. Egyáltalán nem 2. Inkább nem 3. Közepes mértékben 4. Inkább igen 5.Teljes mértékben igen
22. Hány alkalommal osztott meg szakmai tapasztalatot másokkal a képzés kezdete óta? Egyszer sem 1-2 alkalommal 3-5 alkalommal Több, mint 5 alkalommal
108
23. Milyen típusú szakmai tudást oszt meg jelenleg másokkal? (Több lehetőséget is kiválaszthat) lexikális módszer rendezvényekkel, eseményekkel kapcsolatos információk saját szakmai élmény, tapasztalat 24. Hány fővel osztotta meg pályaorientációval kapcsolatos szakmai tudását a képzés kezdete óta? senkivel 1-5 fő 6-10 fő 11-15 fő 15 fő fölött 25. Milyen csatorná(ko)n oszt meg tudást másokkal? Interneten keresztül E-learning csoporton keresztül, vagy ahhoz kapcsolódó levelezőlistán keresztül A képzés kapcsolódó kontaktórákon Személyesen 26. Kérem, adja meg, hány pályaorientációval foglalkozó szakembert ismer?
27. Milyen gyakran használja az Ön számára elérhető infokommunikációs eszközöket a munkája során (pl. szakmai honlapok, video-lejátszó, akítv tábla, stb.)? Kevesebb, mint havi 1 alkalommal Havonta egyszer Hetente egyszer Hetente többször Naponta
109
