A komáromi konferencia után Az utóbbi években több konferencia, szakmai összejövetel, internetes fórum témája volt a könyvtáros- informatikus képzés, továbbképzés. A tanulunktanítunk, mi a haszna című komáromi konferenciánkon is élénk eszmecsere alakult ki a részt vevők között. Az elhangzott véleményeket összefoglaltuk és megküldtük illetékes országos és helyi intézmények vezetőinek, hogy a megvalósítást segítsék elő. Az alábbiakban közreadjuk a konferencia beszámolójával együtt. A konferenciáról írt remek összefoglalóért íróját, Benczekovits Beát köszönet illeti.
Tanulunk, tanítunk – mi a haszna? Könyvtári konferencia és fórum. 2011. június 24-25. Komárom. Megállapítások és javaslatok
A tanulást támogató könyvtári szolgáltatások témájával foglalkozó konferencián és fórumon a résztvevők megvitatták, hogy a könyvtáros informatikus szakemberek felkészültsége hogyan felel meg a könyvtárak sokrétű és egyre növekvő feladataiból adódó elvárásoknak. Az elhangzott előadások és az eszmecsere alapján a Fórum az alábbiakat állapította meg: ¾ A korábbi könyvtári tevékenységek, amelyek elsősorban a művelődést, oktatást szolgálták átértékelődtek, az indirekt tradicionális módokkal szemben egyre inkább a direkt oktatási tevékenységek kerülnek előtérbe. ¾ A könyvtárak kiterjedt feladatköre, a tanulási folyamatokban betöltött kulcspozíciója új megvilágításba helyezi a könyvtáros informatikus szakemberek képzettségével, felkészültségével kapcsolatos társadalmi, szakmapolitikai elvárásokat. ¾ Az életen át tartó tanuláshoz kapcsolódó könyvtári tevékenység eredményei egyéni és társadalmi szinten a képzettség szintjének növekedésében, társadalmi aktivitásban nyilvánulhatnak meg. ¾ A követelmények kielégítésére a jelenleg meglévő képzési, továbbképzési intézmények, eszközök nem elegendőek, bővítésre, ill. finomításra szorulnak.
A Fórum sürgeti a könyvtáros informatikus képzés rövid és hosszú távú terveinek mielőbbi elkészítését az alábbiak figyelembe vételével:
¾ a jelen helyzet elméleti és gyakorlati elemzése. ¾ a terület oktatási és egyéb intézményei formális, informális és nonformális tevékenységének összehangolása. ¾ a képzési programokban, a tantervekben a tanulási szolgáltatásokhoz szükséges ismeretanyag eddigieknél nagyobb arányú szerepeltetése igazodva az európai gyakorlathoz, felhasználva annak eredményeit. ¾ Az oktatási és a tanulási segédanyagok tartalmi és strukturális fejlesztése összefüggésben a könyvtári szolgáltatások, ¾ különösen a tanulási szolgáltatások (learning services) növekedésével, információtechnológiai alkalmazásokkal. ¾ távoktatási és e-anyagok kidolgozása, távoktatási központok kialakítása, digitális írástudás széleskörű oktatása, a könyvtári alapképzésben elsajátított ismeretek bővítése hagyományos és távoktatási keretek között ¾ a könyvtár informatikus szakma imázsának általános fejlesztése és a szakemberek személyes pályaképének kialakítása, motivációja, kormányzati és fenntartói támogatással, ¾ a terület erkölcsi megerősítése és az anyagi források növelése.
A konferencia részt vevőinek egyetértésével ezeket a megállapításokat a szervezők a kormányzati irányító szervek és a könyvtárakat fenntartó intézmények figyelmébe ajánlják. Sürgetik az összefogott munkálatok elkezdését, kérik, hogy a munkálatok folyamataiba vonják be a témában érdekelt vezető könyvtári és oktatási intézményeket, szakmai, társadalmi és kulturális szervezetek képviselőit. Komárom, 2011 június Publika Magyar Könyvtári Kör Billédiné dr. Holló Ibolya elnök Eszterházy Károly Főiskola Központi Könyvtára Czeglédi László főigazgató Jókai Mór Városi Könyvtár Komárom Györgyné Rabi Lenke igazgató
Beszámoló a konferenciáról A Publika Magyar Könyvtári Kör, az Eszterházy Károly Főiskola Könyvtára, valamint a Jókai Mór Városi Könyvtár közös szervezésében került sor a Tanítunk–tanulunk, mi a haszna? frappáns című konferenciára június 24-én Komáromban. A város polgármestere, dr. Molnár Attila, a Publika Kör elnöke, Billédi Ferencné dr. és a Jókai Mór Könyvtár igazgatója, Györgyné Rabi Lenke köszöntőivel vette kezdetét a nap. A lifelong learning, azaz az életen át tartó tanulás kapcsán a könyvtári szolgáltatások és eredményességük került terítékre. Mi magunk tudjuk, hogy hasznos, jó munkát végzünk, de valahogyan szükséges mérni az eredményeket, azután pedig kommunikálni kell azokat, hogy kellő publicitást kapjon a munkánk. Az összehasonlíthatóság érdekében egységesíteni kell. No és gondoljunk a hatás mérésére is. Az angliai Múzeumok, Könyvtárak és Levéltárak Tanácsa (MLA) készített
egy
módszertani
kiadványt,
amely
a
könyvtárak
tanulást
segítő
szolgáltatásainak hatásvizsgálatáról szól – ezt ismertette nagyon jól, nagyon összeszedetten dr. Bartos Éva, a Könyvtári Intézet igazgatója. Az ENTITLE projekt új eleme a hatásfelmérés, amelyhez módszert dolgoztak ki az angol kollégák. A tanulás értelmezését kibővítették, a tudás megszerzésétől egy szélesebb társadalmi-kulturális szemléletig. Azt mondják, mérjük a ráfordítást (alkalmazottak létszáma, gyűjtemény mérete, alapterület, anyagi eszközök stb.), a teljesítményt (foglalkozások száma, résztvevők száma stb.) és kapjon nagyobb hangsúlyt az eredményesség mérése a költség/haszon számítással szemben, mert ez jelzi a szolgáltatás hatását. A jó indikátor tevékenységközpontú, megfelelő az adott helyzetben, mérhető, ugyanakkor egyszerű az alkalmazás és az elemzés
tekintetében. A könyvtárak támogathatnak formális és nem formális tanítási programokat, valamint segíthetik az informális tanulási formákat is. A GTE (Generikus Tanulási Eredmények) szocio-kulturális értelmezés, felöleli a
tanulás
különféle
perspektíváit.
A
könyvtárban
segít
a
szolgáltatások
elemzésében, az egyénekre és közösségekre gyakorolt hatás megfogalmazásában, az értékelési módok fejlesztésében, a következtetések levonásában, a jobb tervezésben,
valamint
az
alkalmazottak
és
a
felhasználók
tudatosságának
fejlesztésében. Az értékelési modell hét lépésből áll: a szolgáltatások áttekintése, az eredmények, az indikátorok és az adatgyűjtési módszerek kiválasztása, az összegyűjtött adatok elemzése, a megállapítások értelmezése és bemutatása, végül pedig a továbblépés a hosszú távú hatások mérése felé.
Az eredmények
kiválasztásánál azt ajánlja, építsük fel a szolgáltatás „történetét”. Az eredmény mérésére különböző szempontokat kínál: legfőbb helyi probléma, korábbi kutatási vagy értékelési eredmények, kormányzati prioritások, a könyvtár elképzelései, küldetése,
illetve
pénzügyi
feltételek.
A
jó
indikátor
tevékenységközpontú,
releváns, mérhető, egyszerűen alkalmazható és elemezhető. Az adatgyűjtés történhet kérdőív kitöltetésével, a vélemények leíratásával, beszélgetéssel vagy megfigyelés alapján. A mennyiségi adatokat rendezhetjük táblázatba, grafikonba, számolhatunk százalékot, a minőségi adatokat pedig például kódolhatjuk. A megállapításokból készíthetünk jelentést. Végül néhány tanács: keressünk támogatókat a szolgáltatásainkhoz, a könyvtár munkatársainak és a felettes szerveknek ismerniük kell a terveket és a prioritásokat, de vonjuk be a nyilvánosságot is, hiszen minél többen tudnak a szolgáltatásainkról, az elkötelezettségünkről, annál nagyobb lesz könyvtárunk
presztízse.
Mai
világunkban
mindennél
fontosabb,
hogy
bizonyítani
tudjuk
könyvtárunk hasznosságát – azt hiszem jó lesz ezen mindenkinek alaposan elgondolkodni…!
Dr. Bartos Éva
Dr. Németh Erzsébet
Czeglédi László
Dr. Németh Erzsébet, az Állami Számvevőszék kommunikációs vezetője a Tegyünk
jót
és
beszéljünk
is
róla!
mottóval
indította
Kommunikáció
és
eredményesség című előadását, majd definiálta, mi is a kommunikáció. Az egymással kapcsolatban levő emberek a gondolataikat, érzéseiket a nyelv segítségével szóban fejezik ki, és ehhez járulnak a nem szóbeli kommunikatív jelek,
a
testbeszéd.
Ezután
arról
beszélt,
hogyan
tudunk
eredményesen
kommunikálni: az üzenetünknek figyelemfelkeltőnek kell lennie, a mondanivalót strukturáljuk jól, a lényegi dolgokat ismételjük meg, kérdezzük vissza, a megerősítéshez alkalmazzunk jutalmazást vagy büntetést. Jutalommal oda lehet szoktatni embereket, viszont egy rossz mondattal el is lehet riasztani valakit.
Az asszertív viselkedés a legeredményesebb, mert nem agresszív, nem megalázkodó (szubmisszív), hanem elegánsan magabiztos. Ilyenkor a testtartás egyenes, a gesztusok nyitottak és határozottak, a hang csengő. Az asszertív ember kiáll az érdekeiért, véleményt mond, kifejezi érzelmeit, ugyanakkor figyelmesen meghallgat
másokat,
komolyan
veszi
és
tiszteletben
tartja
véleményüket,
érzelmeiket. Az egyenrangú kommunikáció során mindenkinek joga van, hogy meghallgassák,
tisztelettel
bánjanak
vele,
kérdezhessen,
elmondhassa
a
véleményét, kifejezze az érzelmeit, kiálljon az érdekeiért, nemet mondjon, hibázzon, segítséget kérjen vagy, hogy azt mondja, nem tudom. Empátiánkat aktív figyelemmel tudjuk kifejezni, vagyis minden figyelmünket a beszélőre irányítjuk és befogadjuk a szóbeli és a nem szóbeli közléseit, hogy minél pontosabban megértsük a mondanivalójával együtt az érzelmi és indulati állapotát is. Ezt meg lehet tanulni, be lehet gyakorolni, és ennek jutalomértéke van a kliens számára. Az aktív figyelem segít megfogalmazni a gondolatokat, feltárni a problémákat, megtalálni a megoldásokat. Az aktív hallgatás jele a szemkontaktus, a bólogatás, az odafordulás, a megértés szóbeli gesztusai és a kérdezés. Összegzésképpen röviden összefoglaljuk a hallottakat, hogy pontosan értettük-e a problémát. Ha viszont empátiát akarunk kelteni, el kell, hogy mondjuk az érzelmeinket, de nem szabad hagyni, hogy azok eluralkodjanak rajtunk. Amikor kifogásolást kell kezelni először is el kell dönteni, hogy az jogos, részben jogos vagy jogtalan. Ennek megfelelően elnézést kérünk és intézkedünk, vagy megértéssel elismerjük a jogos részleteket, a jogtalanokat viszont elutasítjuk. A jogtalan kifogásolásnál is megértést kell tanúsítani, de el kell azt utasítani. Nem könnyű nemet mondani, hogyan tegyük meg mégis. Maradjunk nyugodtak és magabiztosak, foglaljuk össze a partner kívánságát, majd közöljük, hogy nem
akarunk, nem tudunk eleget tenni. Hangsúlyozzuk ki a saját szempontjainkat. Figyeljünk a visszajelzésekre, mutassunk megértést, és ha van ötletünk a megoldásra, vessük fel. Végső esetben alkalmazhatjuk a „megakadt lemez” módszerét, azaz mondjuk el újra és újra, hogy miért teljesíthetetlen az adott kérés. Partnerség
vagy
konkurencia
–
együttműködő
könyvtári
szolgáltatásfejlesztés elektronikus eszközökkel témával állt a hallgatóság elé Czeglédi László, az Eszterházy Károly Főiskola könyvtári főigazgatója. Kik a partnerek s kik konkurensei egymásnak, a könyvtárak vagy a könyvtárak és más intézmények, milyen tényezők a partnerség, és melyek a konkurencia forrásai – ezekkel a kérdésekkel foglalkozott elsőként az előadó. Idézte Kiss Gábort, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatóját, aki szerint Óriási harc folyik az emberek szabadidejéért, pénzéért, és ebbe a konkurenciaharcba a könyvtáraknak is be kell szállniuk. Milyen területeken van leggyakrabban partnerség és konkurencia, ez volt a következő kérdéskör. Digitalizálás és a kapcsolódó szolgáltatások, valamint képzések és oktatástámogatás. Gál Tibor
Györgyné Rabi Lenke és Fonyó Istvánné
Megállapítható, hogy a könyvtárak az oktatástámogatás terén erős jövőképpel rendelkeznek könyvtártípustól függetlenül, mondta Czeglédi László, majd bővebben is kifejtette a két tématerületet. Beszélt az egri közös pályázatról. Tematikája az elektronikus tanulás körül forog, annak erőforrásai, eszközei, a tananyag mediális elemei, weblapszerkesztés, animáció készítés, minőségbiztosítás, illetve az elearning könyvtári vonatkozásai. A pályázatban részt vett könyvtárak partnerei, de egyben konkurensei is lehetnek egymásnak. Vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a pályázat lezárása után a községi és kisvárosi könyvtárak, az egyházi, a nem nyilvános intézményi és szakkönyvtárak mennyire válnak (vagy nem) egyenrangú partnerré a könyvtári rendszerben, illetve mennyire felelnek meg szolgáltatásaik a korszerű követelményeknek. Gál Tibor, a főiskolai könyvtár főigazgató-helyettese az Oktatástámogatás a szakkönyvtárakban
–
kihívások
és
lehetőségek
címmel
kapott
szót.
Az
oktatástámogatást két részre bontotta, közkönyvtárakra és nem közkönyvtárakra, de a kérdések egységesen: kinek, hogyan és mit. A felsőoktatási könyvtárak vezető szerepe mellett tette le a voksát. Említette Kultsár Istvánt, aki komáromi születésű, nemesi származású pap, majd tanár volt, végül az MTA alapszabályait kidolgozó
bizottság
tagja
lett.
Értékes
könyvtárát
Komárom
városának
ajándékozta, ma Révkomáromban, a Duna Mente Múzeumban láthatjuk. Az előadó szerint a leggyakoribb támogatási forma a használó képzés. Azt ajánlja, a könyvtárak éljenek a lehetőségekkel és bővítsék kínálatukat. Fontosnak tartja a szakkönyvtárakkal való együttműködést. Diagramja szerint 448 nem felsőoktatási szakkönyvtár van, ebből 9 országos, 36 MTA intézményi, a többi egészségügyi, munkahelyi, illetve egyéb szakkönyvtár.
A programot a Fonyó Istvánné (BME–OMIKK főigazgató) vezette fórum zárta Elég a pénz? címmel. Értékes hozzászólásokat – egy-egy kiselőadást – hallhattunk dr. Hangodi Ágnestől, dr. Tóth Mátétól, Bobokné dr. Belányi Beátától és dr. Tóvári Judittól. Délután Györgyné Rabi Lenke igazgató asszony vezetésével tartalmas, szép sétát tettünk Észak-Komáromban vagy mondhatnánk Öreg-Komáromnak, illetve Révkomáromnak is. Engedtessék meg nekem, hogy én az utóbbinak nevezzem, így szoktam meg.
Győrfi Lajos 2009-ben felavatott Szent István szobra
Berecz Gyula alkotása a város szülöttéről, Jókai Mórról
Kis csoportunk a Szt. András templom előtt
Győrfi Lajos 2009-ben felavatott Szent István szobránál kezdtük a sétát, amely az egykori Komárom-Vidéki Takarékpénztár szecessziós épülete előtt áll, majd egyszer csak megérkeztünk a Szent András templomhoz, amelyet a jezsuiták
építettek a XVII. században. Több katasztrófa (földrengés, tűzvész) után az 1850es években nyerte el mai alakját. Vele szemben áll a Hültl Dezső tervezte Kultúrpalota, amely ma a Duna Mente Múzeum, előtte Berecz Gyula alkotása a város szülöttéről, Jókai Mórról. A Ghyczy kúria mellett elhaladva kiértünk a Szentháromság szoborhoz, amely 1715-ben a pestis áldozatainak emlékére épült, mögötte egy kopottas Bauhaus stílusú épület. Pár lépés, és a Klapka téren találtuk magunkat, középen
a Róna József alkotta Klapka György szobor, mögötte a városháza. Az 1700-as
évekbeli épületet sem kímélte a földrengés és a tűzvész, úgyhogy mai formáját
1875 körül nyerte el
Gorstenbergen és Arvé tervei alapján. A tornyában időről időre kinyílik egy ablak, és az ott levő életnagyságú huszárszobor előrejön a fülkéjéből, és trombitán eljátssza Egressy Béni Klapka-indulóját (Fel-fel vitézek a csatára…). A tér torkolatában egy sátorból vadul harsogott a zene, talán valamilyen eseményre hívogatták a városlakó fiatalokat. Megnéztük az angol gótikát idéző volt Tiszti Pavilon szépséges épületét, homlokzatán Ferenc József jelmondatával: Viribus unitis, azaz Egységben az erő. Belső kertje hangulatos, kellemes pihenőhely szabadtéri színpaddal. A széksorokat igen elmés megoldással, egy tükörfallal takarták el, amelyben a kert gyönyörű növényei láthatók, mintegy megnövelve ezáltal annak méretét. Innen kisétáltunk a várhoz, megnéztük a Lipót kaput, majd elsétáltunk a várost védő Kőszűzig. Szobra a bástyán áll, felirata: Nec arte, nec marte, vagyis Sem csellel, sem erővel, tehát a vár bevehetetlen. Az Anglia Parkon keresztül indultunk vissza a belvárosba. Néhány gyönyörű fa ölelésében áll V. László királyunk szobra. Gáspár Péter alkotását 2000-ben avatták fel. Idézzük csak fel kicsit a történelmet. V. László 1440-ben itt született, anyja, Luxemburgi Erzsébet, aki a magyar koronát komornájával, Kottanner Jánosnéval lopatta el a fia számára.
A Tiszti Pavilon
V. László királyunk szobra, Gáspár Péter alkotása
A kőszűz – Nec arte, nec marte
Búcsú a színpadtól – Gáspár Péter Kaszás Attila szobra
Az Európa udvart jártuk ezután körbe, itt harmincöt európai ország építészetét mutatják be, és úgy tervezték, hogy a város új szolgáltató központja lesz, különféle üzletekkel, éttermekkel, kávézókkal. Az ötlet kitűnő, de az eltelt évek alatt hiba csúszhatott be, mert befejezetlen maradt a tér, az elkészült házak pedig üresek. Vannak ugyan csinos éttermek, kávézók, a hangulat mégis elillant. Sajnálom… Sok királyunk szobra megtalálható a téren: Mátyás király, Mária Terézia, III. és IV. Béla, II. András, Nagy Lajos, Károly Róbert, Luxemburgi Zsigmond és ráadásnak Hunyadi János, középen pedig szökőkút. Innen aztán Jókai nyomába eredtünk, megnéztünk az 1784-88 között épített református templomot, amelyben a Jókai család padja áll. Szemben vele Jókai Mór iskolája, az 1796-ban épült református kollégium, kertjében a Trianoni emlékmű. Végezetül átsétáltunk a Jókai Színházhoz. A színház parkjában áll a Vágsellyén született, 47 éves korában, 2007-ben elhunyt nagyszerű színész, Kaszás Attila 2008-ban felavatott szobra. Búcsú a színpadtól a címe Gáspár Péter alkotásának. Másnap Révkomárom
még
pompás
múzeumainak
kirándulások megtekintése,
–
a
illetve
Monostori
erőd
Révkomárom
bejárása,
és környéke
nevezetességeinek felfedezése – vártak a konferencia szerencsésebb résztvevőire, akiknek nem kellett hazasietniük az esti vonattal.
Benczekovits Beatrix
