A kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplom nyugati kapuja Lupescu Radu A Szent Mihály-plébániatemplom középkori építéstörténete közel másfél évszázados időintervallumot ölel fel.1 A 14. század közepén kezdett építkezések, kisebb-nagyobb megszakításokkal, a 15. század végéig tartottak, anélkül, hogy a templom teljes mértékben megépült volna. Ez idő alatt több építőműhely váltogatta egymást, sőt ugyanazon műhelynek akár több munkaszakasza különíthető el, ami különösen megnehezíti a munkálatok menetének nyomon követését. A plébániatemplom fordulatokban gazdag építéstörténete egyértelműen rányomta a bélyegét a részletekre és az épület teljes arculatára egyaránt. Gazdag építészeti hagyatékának mindössze egyik alkotóeleme fogja képezni a jelen írás vizsgálati tárgyát: a nyugati kapu. Kétségtelen, hogy a kontextusból ily módon kiragadott kapu elemzése módszertanilag ugyan nem a leghelyesebb, azonban az ehhez hasonló részlettanulmányok talán jobban elősegítik egy majdani építéstörténeti monográfia megírását. A templom összesen öt kapuval rendelkezik: kettővel az északi, kettővel a déli, és eggyel a nyugati oldalon (1-5. ábra). Egyéb jellemzők mellett, az öt kapu arról tanúskodik, hogy a Szent Mihály-plébániatemplom a nagyobb városi plébániatemplomok sorába illeszkedik. Az öt kapu közül az a három tekinthető a legjobb kvalitásúnak, amelyek az ún. kassai műhely köréhez köthetők: kettő található az északi oldalon, egy pedig a déli oldalon. Mindhárom kapu stíluskapcsolata és helye a templom építéstörténetében nagy vonalakban tisztázott. A délnyugati kapu jóval egyszerűbb csúcsíves szerkezet, tagozatai semmilyen érdemi megfigyelést nem tesznek lehetővé (5. ábra). A felsorolt négy kapuval szemben, a nyugati kapu helyzete tisztázatlan maradt, sorsa sokkal mostohább volt a többiekénél. Pozicionálása a templom főhomlokzatán, gazdag heraldikai tartalmú ívmezeje, furcsa szabálytalanságai, és a vele összefüggésbe hozható feliratok a helyi folklórban számtalan történet forrásává váltak, a szakirodalomban ellenben kevés teret szenteltek neki. A kapu elkészültének ideje és mikéntje tehát továbbra is tisztázásra vár. Megismerése igen fontos, mivel fényt deríthet a templom építésének a befejezésére, az utolsó munkálatok jellegére, a templom reprezentációs funkciójára, a város politikai szerepvállalására, azaz nem csak kimondottan művészettörténeti, hanem tágabb értelemben vett történelmi kérdésekre is választ adhat. Kutatástörténet A kolozsvári plébániatemplom kapui közül kétségtelenül a kassai típusúaknak szentelt nagyobb figyelmet a művészettörténeti kutatás. A műhely itteni tevékenysége összekötő láncszemként szerepel felvidéki és erdélyi szerepvállalásuk között, egyéni stílusuk nyomon követhető egészen Brassóig, e folyamat pedig a 15. század első felének művészeti kapcsolatrendszerében fontos referenciájává nőtte ki magát. Ebben a kontextusban a kolozsvári plébániatemplom nyugati kapuja teljesen háttérbe szorult, még a templommal
1
This work was supported by a grant of the Romanian National Authority for Scientific Research, CNCS – UEFISCDI, project number PN-II-RU-TE-2011-3-0250.
részletesebben foglalkozó művek is alig tesznek róla említést.2 Címerei és a hozzá rendelt feliratok alapján inkább datáló elemnek használták, amely a kassai műhely itteni tevékenységét váltotta fel, illetve megelőzte Schleynig Gergely plébános építkezéseit. A feliratok egyértelmű adatain túlmenően címereit is különféleképpen értelmezték. Volt, aki az összest Zsigmond korára datálta (Virgil Vătăşianu), mások pedig a Habsburg címert hol Albernek, hol V. Lászlónak tulajdonították (Eszterházy János, Sándor Imre, Kelemen Lajos). Mindemellett helyi legendák forrásává vált a középső, félbe vágott címer, amelyet 1444-ben áldoztak volna fel a templom védőszentjének monumentális alakja javára, midőn a város I. Ulászlótól visszakapta városi kiváltságait.3 Találgatások célpontjává vált a kapu elhelyezkedése, ugyanis nem a templom hosszanti tengelyébe illesztették, hanem kissé északra. Gróf Eszterházy János vetette fel első alkalommal, hogy a karzati lépcsőfeljáró miatt tolták északabbra a kaput. Sándor Imre hívta fel a figyelmet rá, hogy a kapu nem az eredeti helyén áll, és valamilyen átépítés következtében csonkították meg. A kapuval kapcsolatban felmerült kérdések és válaszok tehát igen változatosak, ami jól tükrözi, hogy ugyan nem egy művészeti csúcstermékkel állunk ugyan szemben, de számos olyan sajátossága van, ami egyedivé és problémafelvetővé teszi. Leírás A nyugati homlokzaton található főkapu nem a templom tengelyében helyezkedik el, hanem kissé északi irányba van eltolva, közvetlenül a második homlokzati támpillér mellé (67. ábra). A kettős kapunyílás szemöldökgyámos kerettel rendelkezik, amely széles bélletté tölcséresedik ki. A gazdagon tagolt béllet profiljának elemei közvetlenül a kapulábazat rézsűs felületére futnak. A profil egyik meghatározó eleme az a nagyobb méretű horony, amelybe mindkét oldalon szoborbaldachint illesztettek. A profiltagozatok közül különös figyelmet érdemelnek az aszimmetrikus formák, illetve egy körtetagos megoldás, amelyet két oldalról pálcatagok fognak közre (11-12. ábra). Ez a megoldás mindössze csak a nyugati – részben megépült – toronypár pilléreinél fordul elő. A szoborbaldachinok konzolja a kapu bélletének felső síkjával egyezik, felette már az archivolt ívelődik. Az északi oldal konzolján János apostolra utaló evangélista szimbólum található, a sas, fejénél glória, bal lábával egy ágba kapaszkodik, jobb lábával szalagfeliratot tart, amelyen iohans evangelis olvasható. A déli baldachin konzolján fészekben álló madár látható (13. ábra). A kaput két oldalról a lábazatig lefuttatott fiatorony négyszögletű keskeny törzse határolja. Az északi oldal fiatornya valamivel alacsonyabb, mint a déli, magasságuk azonban nem haladja meg a kapu őszmagasságát.
2
A nyugati kapu kérdését is érintő fontosabb művek: Eszterházy János: “A kolozsvári Sz. Mihály egyház történeti s építészeti leirata.” Archaeológiai Közlemények (1863): 57-62; Kelemen Lajos: „A kolozsvári Szent Mihály egyház.” Pásztortűz (1924): 167-171; Sándor Imre: „A kolozsvári Szent Mihály egyház művészeti emlékei.” A kolozsvári Szent Mihály egyház. Emlékfüzet. Szerk. György Lajos. Kolozsvár, 1924; Grandpierre Edit: A kolozsvári Szt. Mihály-templom története és építészete 1349-től napjainkig. Kolozsvár, 1936; Viorica Marica: Biserica Sf. Mihail din Cluj. Bucuresti, 1967; Virgil Vătăşianu: Istoria artelor feudale în Ţările Romîne. I. 1959; Entz Géza: „A kolozsvári Szent Mihály templom és a városi építőtevékenység a XIV-XV. században.” Dolgozatok a feudáliskori művelődéstörténet köréből. Budapest, 1974. 77-99; Emődi Tamás: „Kolozsvár, Szent Mihály-plébániatemplom.” Sigismundus rex et imperator. Szerk. Takács Imre. Budapest-Luxemburg, 2006. 657-659; Sas Péter. A kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplom és egyházi gyűjteményei. Kolozsvár, 2009. 3 Kőbe írt Kolozsvár, 15-16.
A két kapunyílás között található osztó nem egységes munka, hanem különböző korszakokban kifaragott részekből tevődik össze (8. és 28. ábra). A két alsó rétegkő teszi ki a kapuosztó lábazatát, amely magasabb, mint a kapu oldalának lábazata. Felette a kapu faragási stílusától eltérő tagoló elem következik, oldalán inkább neogótikus jellegű dekorációval és szimával. Mindössze a kapuosztó legfelső, negyedik része, tűnik eredeti komponensnek. Ez tartalmazza úgy az eredetileg a kapuosztóra lefutó gótikus tagozatokat, mint a belőle két irányba elhajló szemöldökkonzolok profilját is. A déli szemöldökkonzol profilja eltér az északi oldalon levőtől, ugyanis egyik tagozati eleme megtörik (14. ábra). Az osztó felső részén kisebb méretű szoborbaldachin található, amelynek konzolja a neogótikus komponensbe illeszkedik, felső része pedig koronát ábrázol és a szemöldökkonzolos rétegkőhöz kapcsolódik. A kapu kettős nyílását a szemöldökgerenda zárja. A kapunyílás profilja ezen halad végig, illetve a szemöldökgyámokat is részben a gerendából faragták ki. Tagozati elemei szervesen illeszkednek a kapu rézsűjének és osztójának a tagozataihoz, azonban vagy egy részlete, amely a gerenda másodlagos jellegéről tanúskodik. Közepén címertartó angyal alsó teste található, akinek felső teste már a timpanonba nyúlik át (15. ábra). Az angyal felső része részletesen ki van dolgozva, a gerendának megfelelő alsó része, különösen a szárnyak és a teste elnagyolt, mindössze tunikájának fodrait dolgozták ki. A gerendát tehát utólag igazították a timpanonhoz meglehetősen primitív módon. A címertartó angyal a kapu ívmezejébe vezet át, amelyet figurális és heraldikai szobrászati elemek egyaránt díszítenek. Az egyszerű tunikába bújtatott, nyitott szárnyú angyal, széttárt kezeivel feje felett címert tart. A homloka felett található kereszt alapján nincs kizárva, hogy Gábriel arkangyaláról van szó. Szokatlan frizurája nem véletlenszerű, hasonlóképpen jelenik meg a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött Musterbuch-ban.4 Az alászálló angyal fellebbenő haját örökíthette meg a művész, de hogy ez tudatosan tette, vagy egyszerűen csak ragaszkodott valamilyen mintául szolgáló ábrázoláshoz, ma már nehéz eldönteni. Minden esetre, a kolozsvári kapun vállalt címertartó szerepében lebegő haja meglehetően anakronisztikusan hat. Az angyal feje felett megcsonkított címer található: a kerektalpú pajzsban a címerkép fele, egy sas alsó teste látható. A pajzsot karéjos keret veszi körül, a két alsó karéj felületét mérmű tölti ki. Az egészet csavarvégű szalagfelirat fogja át, szövege: anno domoi … mocccocxliio . sigismuodi . cle … saris . est . locat (anno domini mccccxlii Sigismundi clementissimo saris(?) est locat).5 A címerhez hasonlóan a karéjos keret és a szalagfelirat is megsérült a csonkítás során. A kapunak ez a része tehát 1442-ben készült, és Luxemburgi Zsigmondnak feltételezhetően római királyi vagy császári címerét ábrázolja retrospektív jelleggel. A címer felett, vele szoros összefüggésben, Szent Mihály alakjának a konzolja található. A szalagfelirat a konzolra simul, szinte hullámzik rajta. A konzol és a felirat felső része ugyanabból a kőből van kifaragva. Hátsó síkján egy mára már elkopott, vagy szándékosan levésett felirat nyoma látható.
4
Zsigmond kat. 525. Jakab Elek megemlékezik róla, hogy a felirat szövegét megismételték a „szentély oszlopívén” a következő formában: MCCCXLII. SIGISM. AUG. CLEMENTIA LOCAT. Az alatta található többi felirat alapján 18. századi feljegyzésnek tűnik. Jakab Elek: Kolozsvár története világosító rajzai. Budapest, 1888. 18. 5
Az ívmező tengelyében, minimális mélységű fülkébe illesztve, gazdagon faragott konzolon áll a sárkányölő Szent Mihály lovagideált felidéző alakja (16. ábra). Formai szempontból valahol a körplasztika és a dombormű határán helyezkedik el. A kompromisszum oka miden bizonnyal az lehetett, hogy fülkébe nyitott szárnyú Szent Mihályt elhelyezni elég nehéz lett volna. A szoborfülke okozta vizuális mélységérzetről azonban nem akartak lemondani, így a fülkét ugyanabból a kőből faragták ki, mint magát a védőszentet. Arcának szokványos, szimmetrikus vonásai semmilyen érzést nem tükröznek. Haja testes fürtökbe van rendezve kétoldalt. Teljes páncélzatban fogadja a templom látogatóit. Figyelemre méltó finoman díszített gallérja, kezén páncélkesztyűt visel, deréktől lefele a könnyebb mozgást lehetővé tevő pikkelyes páncélszoknyája van, alóla a hosszúra eresztett sodronying tűnik elő. Lándzsáját kifele fordított kezekkel, igen esetlenül tartja. Lábával kis testű sárkányra tapos. A sárkány méretét kétségtelenül az egész kompozíciót tartó gyám mérete határolta be. A sárkány testét teknőspáncél védelmezi, szárnya(?) és farka a szent lábára csavarodik. Ez a megoldás erősen emlékeztet a grosslobmingi szobrok Szent György alakjának sárkányára, ahol a sárkány teste a szobortalapzat méreteihez van igazítva, a harcos szent pedig bal lábával a sárkány nyakára tapos. A kolozsvári Szent Mihály testtartása messzemenően nem olyan kecses, mint stájer elődje, azonban felidézi annak törékeny, karcsú testét, lábával pedig hasonlóképpen igyekszik eltiporni a sárkányt.6 A kolozsvári domborműn a sárkány feje, és a szájába hatoló dárda vége le van törve. A domborművet alátámasztó konzol körbefutó káváját felerészben lomb-, felerészben ágornamentika tölti ki. A nyugati kapu, gazdag heraldikai programja mellett, természetesen megtartotta szakrális funkcióját is. A Gábriel arkangyalként értelmezhető címertartó angyal, mint az Angyali üdvözlet szereplője az üdvtörténet kezdetét, a felette levő Szent Mihály pedig, az Utolsó ítélet angyalaként, az üdvtörténet végét testesíti meg. A látszólagos funkcionalitás tehát ez esetben sokkal mélyebb bibliai tartalommal is párosítva van. A kapu ívmezejét további két címer díszíti (16. és 19. ábra). A Zsigmond-címer jobb oldalán található pajzs hasítással két mezőre van osztva. A jobb oldali mezőben, hármas halmon a magyar kettős kereszt sajátosan kialakított száraival, a bal oldali mezőben pedig a magyar vágásos címer található. Ezt is karéjos keret veszi körül, amelynek alsó és felső csücske le van csonkítva. A másik oldalon négyosztatú pajzs található. Az első mezőben a cseh oroszlánt, a másodikban a magyar vágásokat, a harmadikban a morva sast, a negyedikben pedig az osztrák pólyát ábrázolták. Keretének típusa és csonkítása az előző címerhez hasonló. A kapu ívmezejét karéjszerűen ívelt archivolt határolja, az ívek törésénél kis fiatornyokkal, az egész pedig keresztvirágba csúcsosodik ki. Az archivolt profilja részben megegyezik a kapu bélletének profiljával, azonban a legbelső tagozati elemnél törés figyelhető meg. Itt ugyanis a bélletben körtetag található, az archivoltnál azonban átvált egy jóval igénytelenebb pálcatagos formára (11. ábra). Ez a jelenség mindkét oldalon előfordul. Az archivoltban két-két baldachinkoronát helyeztek el. Az alsók a fentebb említett konzoloknak felelnek meg ugyan, azonban figyelembe véve a konzol és korona közötti ívelt szakaszt, nehezen képzelhető el, hogy itt valaha is szobor állt. A felső baldachinkoronákat már nem is egyeztették konzollal, pusztán dekoratív jellegűek. 6
Zsigmond kat. 232-234.
Ugyan nem kapcsolódik közvetlenül a kapuhoz, azonban tartalmát sokan a kapura vonatkoztatták annak a feliratnak, amely tőle délre található a homlokzati falon (18. ábra). A négysoros felirat szövege: Anno Dm mo cccc/xliiii posita e h ymago/huic alme ecleie sci mich/aelis archangeli (Anno Domini MCCCCXLIIII posita est hec imago huic alme ecclesie sancti michaelis archangeli). Felette erősen szétmállott alak domborműve látható, amint hosszabb szalagfeliratot tart a kezében. Mózessel szokták azonosítani, kezében a tízparancsolattal. Feje felett fiatorony magasodik, alatta Bibliai idézeteket tartalmazó feliratot helyeztek el. Ennek szövege fordításban: „Halld Izráel az Úr parancsolatait és azokat a te szívedbe mintegy könyvbe írd be, és adok neked tejben és mézben bővelkedő földet: tartsd meg az én igazságomat és ellensége leszek ellenségeidnek és…”.7 A fenti adatokból egyértelműen kiderül, hogy a kapu összességében ugyan impozáns és változatos tagolási meg dekorációs elemeket vonultat fel, részleteiben azonban megannyi szabálytalanságot tartalmaz, profiljai több helyen megtörnek, a tagozati elemek helyenként furcsán csatlakoznak egymáshoz, több helyen csonkítások és utólagos beillesztések figyelhetők meg (8. ábra). További kérdések merülnek fel a kapu elhelyezésével kapcsolatban mivel nem a templom tengelyébe illesztették, ugyanakkor magasságából is kissé visszavettek. Egyértelmű adatok arról tanúskodnak, hogy a kapu alkotóelemei nem egy időben készültek, hanem eltérő történelmi kontextusokban, más és más kőfaragóműhely munkája révén. A kapu kivitelezése kapcsán tehát számos kérdés merül fel, amelyek megválaszolására igen sok adat áll a rendelkezésünkre, inkább ezek egyeztetése és logikus felépítése okoz gondot, az egész folyamatot pedig alig két évtizedes kronológiai keretbe kell illeszteni. Először is azt fontos tisztázni, hogy a felsorolt szabálytalanságok milyen mértékben forrásértékűek, azaz középkori eredetűek, vagy esetleg valamely 19-20. századi helyreállítás emlékei. Szerencsére a kaput Kolozsvár híres fotográfusa, Veress Ferenc még 1859-ben megörökítette (9. ábra). Az akkori és a jelenlegi állapot összehasonlítása egyértelműen arról tanúskodik, hogy a kapu lényegében átvészelte a 19-20. századi nagy helyreállítások hullámát. Még a kapu melletti, Mózes-dombormű elmállásának mértéke is megegyezik a jelenlegi állapottal. A templomon azonban már 1859 előtt dolgoztak a romantikus szellemben fogant torony kivitelezése kapcsán, 1837-1862 között. Nincs kizárva, hogy kisebb beavatkozásra a kapun már akkor sor került, ez azonban nem változtatott semmit a lényegi részeken. Az 1840-es évek elején ugyanis Nagyajtai Kovács István leírta a Zsigmond-címer szalagfeliratát, és már akkor csonka volt.8 Mindössze apró javításokat lehet beazonosítani a középső címer felirattekercsének egyik végén és a szélső fiatornyokon, továbbá a kapu bélletében helyenként kőcserére került sor. Nagy valószínűséggel tehát a szabálytalanságok középkori eredetűek, esetleg a templom tornyának leomlása, illetve 18. századi átalakítása során keletkeztek. A kapu kivitelezésének szakaszai (8. és 28. ábra) A templom építéstörténetével elsőként foglalkozó Eszterházy János figyelt fel rá, hogy a nyugati kapu nem a templom tengelyben fekszik, hanem kissé északra van eltolva (7. ábra). Azóta sokan foglalkoztak a kérdéssel, de az általa megfogalmazott érvnél meggyőzőbb 7 8
Kőbe írt Kolozsvár, 15. Nagyajtai Kovács István: „Kolozsvári régiségek.” Tudománytár 14 (1843): 67-76.
választ senki nem adott. Véleménye szerint a kapu mellett kialakított karzati lépcső miatt helyezték el odébb, közvetlenül a második homlokzati pillér mellé. Azaz eltolták amennyire a már megépült faltagoló és szerkezeti elemek megengedték. Hasonló a helyzet Segesváron, ahol a „Hegyi-templom” nyugati kapuját úgy tűnik szintén a lépcső miatt pozícionálták odébb. Ettől függetlenül azonban több más oka is lehet az effajta szabálytalanságoknak. Elég ha csak a kolozsvári plébániatemplom déli nagykapujára tekintünk, amely úgyszintén nincs tengelyben, hanem keleti irányba tolták el, közvetlenül a szomszédos támpillér mellé. 1. A kapu béllete A kapu legkorábbi részét minden bizonnyal a két szélső fiatorony és a gazdagon tagolt, tölcséresedő béllete képezi, egészen az archivolt, illetve a gerenda magasságáig. A kapu rézsűjében hagyományosnak mondható tagozati elemek, körtetagok, hengertagok sorakoznak, amelyeket olyan formában társítottak kisebb lemez- és pálcatagokkal, hogy aszimmetrikus csoportokat hoztak létre. Mindössze egy körtetagnál fordul elő, hogy két oldalról egy-egy pálcatag fogja közre (12. ábra). A templomban, ezek a típusú profilok mindössze a tervezett nyugati tornyok pilléreinél fordulnak elő. A pilléreket, különösen a lábazat nélküli dél-nyugatit, talán még a kassai műhely megérkezése előtt kezdték el építeni, a szentély befejezését követően. A nyugati kapu másik sajátossága, hogy a tagozatok egyenesen a kapulábazat rézsűjére futnak, nincs semmilyen lábazatuk. Ezzel szemben a templom többi kapuján megfigyelhető, hogy a tagozati elemek saját lábazattal rendelkeznek, ami a kassai típusú kapuk egyik fontos sajátossága. Kassán különben előfordul a kolozsvári nyugati kapuhoz hasonló lábazati megoldás, de nem a dómon, hanem a mellette levő Szent Mihály-kápolnán. Ezek az adatok tehát arra engednek következtetni, hogy a nyugati kapu alsó részét a szentély befejezése után kezdték el építeni, a nyugati homlokzat korai részeivel egyszerre. A kapu rézsűjét különben úgy tervezték, hogy benne szobrot helyeznek el. Ennek érekében nagyobb méretű kávát alakítottak ki a többi tagozati elem között, és a kapu mindkét oldalán elhelyezték a szoborbaldachin konzolját (11. ábra). A konzollal csak az a gond, hogy más kapukkal ellentétben, ahol a konzolt szobor elhelyezésére alkalmas magasságban helyezték el, itt a konzolt a rézsű tetejébe került, ahonnan már az archivolt indul. Erre csak ferdén lehetett szobrot elhelyezni, a konzolnak azonban nincs dőlésszöge. Mindemellett figyelembe kell venni, hogy a kaput már ebben a fázisban szemöldökgyámos konzollal tervezték, amit Kolozsváron a kassai műhely honosított meg. Ennek archaikus formájáról van szó, amikor felülete még sima maradt, a kapunyílás profilját mindössze az oldalán vezették végig. A kapu első periódusának datálása tehát elég bizonytalan, egyes sajátosságai alapján azt is feltételezni lehet, hogy még a kassai műhely megérkezése előtt megkezdődött a kivitelezése, esetleg egyik korai munkájuknak lehet tekinteni. 2. 1442-re datálható komponensek A kapu következő fontos alkotóeleme az ívmező, gazdag szobrászati és heraldikai programjával. A timpanon tengelyében, szerves kapcsolatban sorakoznak egymás felett a címertartó angyal, a szalagfeliratos címer, végül pedig a templom védőszentjének, Szent Mihálynak monumentális alakja (15. ábra). A megcsonkított középső címer mindig is nagy érdeklődést váltott ki úgy a szakemberek, mint Kolozsvár lakossága körében. Sast ábrázol, amelynek éppen az azonosításban mérvadóbb felső része hiányzik. Identifikációját úgy tűnik,
a szalagfelirat oldja meg, ahol az igen kegyes Zsigmondra történik utalás. Bizonyára Luxemburgi Zsigmond címeréről van szó, vagy a német királyi, vagy a német császári sasról. A szalagfelirat szerint azonban a címer nem Zsigmond korában került elhelyezésre, hanem halála után néhány évvel később, 1442-ben, azaz retrospektív jellege volt. Figyelemre méltó a címer karéjos kerete, amely éppen Zsigmond uralkodása korában terjedt el; pénzeken, pecséteken, záróköveken egyaránt használták. Érdekes kolozsvári kötődése van e típusnak, ugyanis megjelenik Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki Kálvária-oltárának dedikációjában, ahol éppen Zsigmond német királyi címerét ábrázolja (20. ábra). Szorosabb összefüggések feltételezésére ugyan nem jogosít fel e hasonlóság, tény azonban, hogy ez a címer típus karéjos keretben most jelenik meg Erdélyben, és robbanásszerűen terjed el, különösen Hunyadi János építkezésein. A címer felett, vele szoros összefüggésben áll Szent Mihály domborműve. Ezt egyesek az alatta levő szalagfelirat 1442-es dátumával szokták datálni, mások ellenben a kapu mellett levő felirat 1444-es dátumával hozták összefüggésbe. Ez utóbbi ugyanis egy ymago-t említ, amelyet 1444-ben helyeztek el. Ebből a helyi folklór igen szép történetet költött, ugyanis a város 1444-ben kapta vissza az 1437-es erdélyi lázadásban való részvétele miatt elvett városi kiváltságait. Hálából a polgárok a templom védőszentjének szobrát helyezték el a nyugati kapu timpanonjában, azonban mivel nem fért el a középen elhelyezkedő Zsigmond-címertől, ez utóbbit megcsonkították. A történetnek több szépséghibája is van, de a különféle spekulációktól függetlenül tény, hogy a címer szalagfelirata Szent Mihály konzoljára fekszik, a kettő egyszerre készült el 1442-ben. Az 1444-es felirat ymago-ja minden bizonnyal a felette található Mózes-domborműre vonatkozik, amelynek ábrája sajnos időközben igen elmállott. 3. A két szélső címer A Zsigmond-címer mellett további két címer található, szintén négykaréjos keretbe foglalva (19. ábra).9 Kisebbek, mint a Zsigmond-címer, és a keretük is egyszerűbb: hiányzik a mérműves dekoráció a karéjokból. Az északi oldalon a korábban külön használt két magyar címer kombinált változata látható. Ma ugyan ez szokványosnak tűnik, abban a korban azonban egészen újszerű volt, ugyanis első alkalommal I. Ulászló dénárjain jelent meg.10 Figyelemre méltó továbbá a kettős kereszt, amelynek szárai egyenlő hosszúak, a végük pedig kettéválik, akár a dénáron megjelenített címereken. A kapun látható címer nem más, mint az I. Ulászló veretein előforduló címer mása, pontosabban ennek tűkörképe. A magyar képzőművészetben Kolozsváron találkozunk először e címer képi megjelenítésével, sőt, I. Ulászló dénárjain túlmutatva, itt a kettős kereszt hármas halmokon található. E címer kifaragására tehát I. Ulászló uralkodása alatt, vagy utána kerülhetett sor, mivel V. László veretein is alkalmazták. Magyarország címerének társa a kapu timpanonjának harmadik címere. A négyosztatú pajzs első mezejében a cseh oroszlán, a másodikban a magyar vágások, a harmadikban a morva sas, a negyedikben pedig az osztrák pólya került. Sokan, tévesen, Zsigmondnak tulajdonították ezt a címert is, amit egyértelműen kizár az osztrák címer, Zsigmond ugyanis 9
Sándor: Kolozsvár, 4-7. CNH II. 9. tábla. De használta V. László is CNH II. nr. 177-178.
10
soha nem volt osztrák herceg. A harmadik címer kétségtelenül Habsburg Albertre, vagy fiára, V. Lászlóra utal. Az I. Ulászló-féle országcímerhez hasonlóan, itt is tűkörképről van szó, ebben a sorrendben pedig mindkét Habsburg uralkodó több pénzén előfordul. A két címer pontos datálása lényeges kérdés, ugyanis nem mindegy, hogy az 14381441-es évek, vagy pedig az 1445-1457-es évek politikai kontextusába illesztjük őket. Morfológiai szempontok alapján egyértelmű, hogy a két címert egyszerre faragták. A címerpajzs típusa, kerete, mérete megegyezik, érdekes módon mindkettőnek alsó és felső sarka le van faragva. Továbbá mindkettő a mintául szolgáló címerek tűkörképét ábrázolják. Datálásukat egy velük rokon címer segítheti, amelyet egykoron a Közép utcai kaputorony városra néző homlokzatán helyeztek el (21. ábra). Az eredeti ugyan nem maradt meg, azonban Jakab Elek és Pákei Lajos rajzban megörökítette.11 Mivel nincs eltérés a két rajz között, a faragvány ábrázolása hitelesnek tekinthető. A rajzokból ugyan nem derül ki, azonban Jakab Elek leírásából igen, hogy valójában ez a címer is négybe volt osztva, a sorrend pedig a következő: Magyarország vágásos címere, a cseh oroszlán (Jakab E. szerint „némi maradványa” látható, a rajzokról hiányzik), a morva sas és az osztrák pólya.12 Ez esetben nem szükséges spekulációkba bocsátkozni, mivel felirata egyértelműen tudósít a tulajdonos kilétéről és a készítés dátumáról: V. László király címeréről van szó, amely az Úrnak 1449. évében készült. Mivel 1453-ig nem gyakorolta a hatalmat, uralkodói címere sem készült el, Kolozsvár pedig nem rendelkezett ez irányába pontos mintával. Ettől függetlenül nem kellett sok fantázia megkomponálni, hiszen magyar, cseh, morva és osztrák érdekeltségei egyértelműek voltak, sőt apjának, Albertnek a pénzveretei mindenki rendelkezésére álltak. A kaputornyon található címer igen közeli formai rokonságot mutat a nyugati kapu két címerével, sőt furcsa módon, ez esetben is a keret alsó és felső végének csücske le van faragva. A kapu két címerét tehát minden bizonnyal nem Albert, hanem V. László uralkodásával lehet összefüggésbe hozni. Mivel I. Ulászlót az ország 1445. május 30ig várta vissza, a Habsburg uralkodó címere ezt követően készülhetett. A kaputorony címere és felirata alapján az 1449 körüli periódus tűnik valószínűbbnek, esetleg V. László tényleges uralkodásának a kezdete, 1453-1454. Hogy e címereket az 1440-es évek második felére lehet datálni nem csak a történelmi kontextus és a kaputorony címere igazolja, hanem a típus további előfordulása is. Hasonló kerettel rendelkező címer három darabja található ifj. Hunyadi János gyulafehérvári szarkofágján. Ő ugyan 1440-ben halt meg, a felirat azonban Hunyadi Jánost kormányzónak nevezi, tehát valamikor 1446-1453 között készült. Hosszanti oldallapjának vágásos címere mellett (22. ábra), a bal oldalon egy i vagy l betűre is érdemes felfigyelni, ami a botházai templom nyugati homlokzatán található címerre tereli a figyelmet (23. ábra). A jóval provinciálisabb címer ugyanazokat a formai elemeket vonultatja fel, mint a fentebb tárgyalt példák, a szarkofágon előforduló i vagy l betű pedig itt is feltűnik a címer mellett. A Kakas család kegyurasága alá tartozó templomot bizonyára az a Kakas Imre építette át, aki Hunyadi familiárisa volt, tevékenysége pedig 1440-1458 között adatolt.13 A felsorolt példák olyan
11
Jakab Elek: Rajzok, IX. tábla; Balogh Jolán: Pákei Lajos rajzai Kolozsvár építészeti emlékeiről. Kolozsvár, 1944. III. tábla. 12 Jakab Elek: Kolozsvár, 371. 13 Benkő Elek: „A botházai református templom építési feliratai.” Erdélyi Múzeum 56.3-4 (1994): 56-61.
szoros formai és stiláris kapcsolatról tanúskodnak, hogy akár ugyanazon műhely munkájának tekinthetjük, a kivitelezés minősége pedig a megrendelő anyagi képességeitől függött. A karéjos keretbe foglalt címertípusnak különben igen fontos emlékei maradtak meg a Szent Mihály-plébániatemplomban. A templom déli hajójának falán, egy eddig egyértelműen nem azonosított címer illeszkedik ebbe a sorozatba (24. ábra).14 Az 1450-től egyre nagyobb szerephez jutó Schleynig Gergely, mint jelentős építkező plébános, ezt a típust alkalmazta, úgy a róla elnevezett kápolna zárókövén, mint a hajó boltozatának és a nyugati karzatnak több zárókövén is, ami arra enged következtetni, hogy a karzat mellett a hajó boltozásának a befejezésére az 1460-1470-es években került sor (25. ábra).15 A címer és keret társítása itt kissé eltér az előző korszak típusától, a keretet ugyanis elforgatták a pajzshoz viszonyítva, így a pajzs két felső sarka nem a karéjokba nyúlik bele, hanem a karéjok közötti ékekbe. 4. Végső munkálatok Az eddig felsorolt adatok nem csak arról tanúskodnak, hogy a kapu egyes alkotóelemei különböző korszakokban készültek, hanem hogy utólagos összeillesztés következtében nyerte el a kapu jelenlegi formáját. A végső összeillesztés során több, korábban kifaragott részt módosítani kellett. Különösen a timpanonnal kapcsolatban merültek fel gondok, amit a kapu nyílása, és a kapu feletti ablak közé kellett beszerkeszteni. Mivel adva volt a még 1442-ben elkészült Szent Mihály – Zsigmond címer – címertartó angyal kompozíciója, csakis valamelyik megcsonkításával lehetett őket az ívmezőbe illeszteni. Ennek érdekében végül a címert áldozták fel. Nem csak a magassággal kapcsolatban merültek fel gondok, hanem a kapu szélességével is. A tervezett kapu valamivel szélesebb volt a mainál. A módosítást bizonyára a karzatfeljáró lépcső tette szükségessé, másik oldalról pedig a homlokzati támpillér határolta a kaput. Emiatt valamivel keskenyebb kaput építettek, a timpanont határoló archivoltot pedig kénytelenek voltak belemetszeni Szent Mihály terebélyes szárnyaiba. Az archivolt másodlagos elhelyezéséről több jelenség is tanúskodik: profilja nem folytatja teljes mértékben a kapu rézsűjének a profilját, a belőle induló kis fiatornyok kuszán állnak, a fal kváderes textúrájától eltérően törtkövet használtak utólagos beillesztéséhez, továbbá az archivolt külső pereme ráfekszik kaput két oldalról szegélyező, még az első periódushoz tartozó fiatornyokra. A végső összeillesztés alkalmával készülhetett a kapu szemöldökgerendája is, amelyen a címertartó angyal testét már csak elnagyolva faragták ki. A korábbról létező faragványokat végül egymáshoz illesztették, ott ahol kellett újabb kövek kifaragásával egészítették ki. Ez az eljárás jól látható az ívmezőn, ahol a kiegészítésként használt kövek árnyalata világosabb. Úgy tűnik a szemöldökkővel egykorú a kapuosztó-pillér baldachin koronája is. Sokkal gyengébb kvalitású, mint a kassai műhely kapubaldachinjai. Talán rokonítható vele a templom támpilléreinek egyetlen baldachinja, amely a déli oldalon található, a lépcsőtorony mellett (26. ábra). Mindkét baldachin esetében a felső rész nem architektonikus formákat, hanem egy koronát idéz fel, oldalán ékkő-imitációkkal. Sajnos a kapu baldachinja esetében nem őrződött meg az eredeti konzol. A másik baldachin gyámjának plasztikai megoldása 14
A címer egy időközben elkallódott síremléken is előfordul, illetve az egykori Magyar utca gótikus házán (jelenleg unitárius püspöki ház): Jakab Elek: Rajzok, VIII. tábla; Sándor: Kolozsvár, 17-21; Kőbe írt Kolozsvár, 17. 15 Sándor: Kolozsvár, 7-8.
azonban figyelemreméltó, ugyanis kettős kecskeszakállú arcot jelenít meg a levélornamentika között. Ennek társa az az Ézsaiás prófétát ábrázoló konzolfigura, amely a hajó délnyugati sarkában található (27. ábra). A támpillér baldachinja, fekvése révén, az építkezések késői szakaszába illeszkedik, és alátámasztja, hogy a nyugati kapu végleges formáját a Schleynig plébánoshoz köthető utolsó nagy építkezések alatt nyerte. A kapu legkésőbbi darabjának a nyílásosztó közbülső darabja tűnik. Ennek gótikus jellegű dekorációja idegenszerű a középkorban használatos formákhoz képest, homlokoldalát ráadásul szima-szerű profil is díszíti. Az eredeti osztót tehát a későbbi századokban kicserélték, nincs kizárva, hogy a 19. században a neogótikus torony építése során. Történelmi háttér A kapu timpanonjában található uralkodói címerek, furcsa mód, olyan korszakban készültek, amikor tulajdonosuk nem gyakorolta a királyi hatalmat, vagy már nem volt az élők sorában. Luxemburgi Zsigmond 1442-ben elhelyezett címere egyértelműen retrospektív jellegű, V. László pedig, a címer készülte pillanatában, 1449 körül, még IV. Frigyes német király (későbbi III. Frigyes császár) kényszerű gyámsága alatt állt. A címerek tehát nem hatalmon levő királyok iránti hódolatot fejeztek ki, ez a tény pedig jóval nagyobb súlyt ad e heraldikai reprezentáció esetleges politikai összefüggéseinek. A jelenség megértése csak úgy lehetséges, ha figyelembe vesszük Kolozsvár és a királyi hatalom viszonyát, illetve a városon belül érvényesülő feszültségeket, konfliktusokat a magyar történelemnek egy igen zaklatott periódusában, amely Zsigmond halálának évével kezdődött és Mátyás uralkodásának elejével enyhült. Mint ismeretes, 1437-ben Erdélyben nagyobb méretű és jól szervezett parasztlázadásra került sor Nagy Antal kapitány (capitaneus rusticorum) vezetésével. Az év végére a lázadást sikerült visszaszorítani, decemberben azonban Kolozsvár megnyitotta kapuit a lázadók előtt, megnehezítve a mozgalom leverését. A kolozsmonostori apát jegyzőjét Nagy Antal emberei éppen Kolozsváron végezték ki.16 A várost még 1438 januárjában is körülzárva tartották a nemesi hadak, amikor a lázadás már le volt verve. Későbbi adatok alapján sejtjük, hogy Albert király 1438 végén, vagy a következő évben megfosztotta a várost kiváltságai egy részétől. Ez ügy kapcsán mindössze annyit tudunk, hogy Losonci Dezső erdélyi vajda 1438. november 15-én megidézte Kolozsvárt az ország nemesei ellenében.17 A városi kiváltságokat tehát nem Zsigmond vette el a várostól. Ő mindig is úgy élt a kolozsváriak tudatában, mint aki jelentős mértékben kibővítette a város szabadságjogait, illetve támogatta a városfal és a plébániatemplom építését. Albert rövid uralkodását követően Magyarországon polgárháború tört ki a Habsburg és Jagelló tábor támogatói között. Nincsenek pontos adataink arra vonatkozóan, hogy Kolozsvár melyik oldalra helyezkedett. A többi erdélyi szász városhoz hasonlóan bizonyára a Habsburg uralkodót támogatták kezdetben. Tény, hogy a város politikai opciójának igen nagy tétje volt, hiszen magában hordozta az elvett kiváltságok visszaszerzésének a lehetőségét. A katonai sikerek végül I. Ulászlót juttatták helyzetelőnyhöz, különösen azt követően, hogy 1441 januárjában Hunyadi János és Újlaki Miklós Bátaszéknél stratégiai győzelmet aratott a 16 17
Magyar Országos Levéltár. Mohács előtti gyűjtemény. DL 26390. Ub. V. nr. 2318.
Habsburg-tábor délvidéki támogatói fölött. A következő hónapban már mindketten erdélyi vajdák, Hunyadi János pedig megkezdte Erdély, különösen a szász városok ellenállásának a megtörését. Ebben a kontextusban Kolozsvár igen hasznosnak bizonyuló egyezségre lépett Hunyadi Jánossal, aminek értelmében a város vezetősége hűségesküt tett I. Ulászló mellett, cserébe pedig Hunyadi ígéretet tett, hogy megtartja a város korábbi kiváltságait, sőt azok kibővítésére törekszik majd.18 Lényegében reményt adott a kolozsváriak számára, hogy visszaszerzi a város elvett kiváltságait. Hunyadi folytonos hadjáratai miatt az ügy kissé elhúzódott, de végül sikeresen zárult: a várnai csatát megelőzően, még az orsovai táborban, I. Ulászló 1444. szeptember 21-22-én több oklevélben mindenki tudomására hozta, hogy megbocsátotta a kolozsváriak hűtlenségét és visszaadta elvett kiváltságaikat.19 A város egyik súlyos problémája ezzel megoldódott, azonban éppen azokban az években egy másik körvonalazódott, ami igen komoly belső viszályhoz vezetett. 1453-ból egy érdekes lakosság-összeírás maradt meg, amely kimondottan a magyar natio-hoz tartozó polgárok nevét tartalmazza.20 Nincs kizárva, hogy hasonló jellegű összeírás készült a szász natio-ról, ez azonban nem őrződött meg. Az összeírás elkészítése natio-k szerint azt sejteti, hogy a város polgárai között valamilyen alapon különbséget tettek. Ez bizonyára nem nyelvi történt, ahogyan ma inkább gondolnánk, ugyanis a magyar összeírásban szász neveket is találunk. Amint erre Szilágyi Mihály 1457-ben utalt, a két natio nem rendelkezett ugyanazokkal a kiváltságokkal, azaz a megkülönböztetés a szabadságjogok alapján történt, többek között eltérő módon adózhattak, ezért is tartottak külön nyilvántartást róluk .21 A két natio között különösen a városi önkormányzatban való részvétel miatt mélyült el a konfliktus.22 Az 1457-58-as események tükrében, a magyar natio elsődlegesen a Hunyadiak támogatásában reménykedett politikai hatalmának növelése érdekében, a szász natio ellenben Habsburg párti volt, V. László támogatója. Ezzel magyarázható, hogy Kolozsvár politikai magatartásában mindig megfigyelhető volt egyfajta kettősség. Ez különösen érvényes a következő korszakra, amikor 1445. március 30-án lejárt az I. Ulászló hazatérésére kitűzött határidő. A lengyel származású király alatt elnyomott Habsburg szimpátia ismét felszínre tőrt, és ennek immár Hunyadi János sem szabott korlátokat: bizonyos feltételek mellett mindnyájan hazavárták Utószülött Lászlót. Kolozsvár vezetését továbbra is a szász natio tartotta kezében, ők adták a bírót, a plébánost, az esküdtek és a tanácsosok többségét. 1451től, Schleynig Gergely plébános személyében V. László igen fontos támogatóra lelt a városban, akinek 1453-ban címert adományozott és a királyi káplánok kiváltságaival ruházta fel.23 Nincs kizárva, hogy már korábban ismerték egymást, Schleynig ugyanis 1445-1449 között Bécsben tanult. Az 1457. évi polgárháborús hónapokban a város polgárainak egy része kiállt V. László mellett, a király pedig tucatnyi kiváltságlevéllel halmozta el a várost. Ilyen 18
Ub. V. nr. 2413. Ub. V. nr. 2507-2508. 20 Szabó Károly: „A kolozsvári magyar polgárság összeírása 1453-ból.” Történelmi Tár 1882. 525-541, 729745; Szabó Károly: „A kolozsvári magyar polgárok összeírása 1453-ban.” Századok 1882. 71-74. 21 Ub. V. nr. 3102. 22 Kiss András: „Kolozsvár város önkormányzati fejlődése az 1458-as ’unióig’ és kiteljesedése az 1568-as királyi ítélettel.” Más források – más értelmezések. Marosvásárhely, 2003. 164-165. 23 Ub. V. nr. 2878. Lupescu Makó Mária. „Egy konfliktus margójára: a világi papság és a domonkosok kapcsolatai a középkori Kolozsváron.” Oraşe şi orăşeni. Városok és városlakók. Szerk. Ionuţ Costea, Carmen Florea, Pál Judit, Rüsz-Fogarasi Enikő. Cluj-Napoca, 2006. 409-410. 19
körülmények között meglepően hangzik, hogy az 1458-ban frissen megválasztott Mátyás úgy nyilatkozott, miszerint a város őt támogatta, sőt, segítséget nyújtott a kiszabadításában.24 E kettős politikai magatartást csakis úgy lehet megérteni, ha figyelembe vesszük Kolozsvár polgárainak a két natio mentén történt megoszlását. A magyar natio V. László uralkodása alatt még elég visszafogott volt a politikai hatalomért való küzdelemben. A konfliktus amúgy létezett, mivel 1452-ben az ügy Hunyadi elé került.25 Igazi sikert azonban csak V. László váratlanul bekövetkezett halála után értek el. Mátyás királlyá választásával egyértelmű lett a magyar natio helyzetelőnye a városban. A szászok végül engedtek és így született meg az a kompromisszum, amelyet Szilágyi Mihály kormányzói rendeletébe foglalt a város önkormányzatára vonatkozóan 1458. január 31-én.26 Eszerint a korábban hatvantagú városi tanácsot száztagúra emelték, amelyben úgy a szászok, mint a magyarok ötven-ötven tanácsossal voltak képviselve. A bíró évente felváltva került ki az egyik natio kötelékéből, a tizenkét esküdt esetében pedig szintén fele-fele arányban osztoztak. Kolozsváron pillanatnyilag helyreállt a rend, a város elöljárói pedig a következő periódusban igyekeztek minél jobban kiaknázni a Mátyásnak nyújtott segítségből és a király kolozsvári születéséből fakadó előnyöket. Következtetések A kolozsvári plébániatemplom nyugati kapuja a magyar történelemnek igen zaklatott és kusza korszakában készült el. Bonyolult nem csak történeti, hanem építéstörténeti háttere is, mivel az a tágabb architektonikus kontextus, amibe illeszkedik, azaz a kettős toronnyal tervezett nyugati homlokzat, több tervmódosításon esett keresztül. Ezek a politikai és építéstörténeti tényezők végül egy sajátos arculatú kapu születéséhez vezettek, amely szemmel láthatóan eltér a kassai körhöz tartozó többi három kaputól. Hiányzik belőle a kassai típusú kapuk tiszta szerkezete, egységes jellege, ugyanakkor üzenete is más. A nyugati kapu nem csak a templom hitélettel kapcsolatos dimenzióit felidéző kultikus szobroknak adott helyet, hanem világi jellegű üzenetet hordozott egy politikai csatározásokban élenjáró város polgárai és az egész ország számára. Így tehát nem csak a plébániatemplom kontextusában egyedülálló, hanem országos viszonylatban is sajátos terméke az egyházi építészetnek. A kapu három jól datálható faragványcsoportból áll, amihez további bizonytalan keltezésű komponensek csatlakoznak (28. ábra). A legkorábbi a kapu gazdagon tagolt béllete. A tagozati formák elütnek a kassai mesterek által faragott többi három kapu profiljától, lábazattal sem rendelkeznek. A bélletek profilja szoros kapcsolatban áll a nyugati tornyok pilléreinek a profiljával, ami akár még a kassai mesterek itteni megjelenése előtti datálás lehetőségét is felvillantja. A kapunyílás felső része Erdélyben újszerű megoldással, a szemöldökgyámos szerkezettel zárul. A rendelkezésünkre álló adatok alapján ezt már a kassai műhely honosította meg Kolozsváron, és hamarosan elterjedt egész Erdélyben. Visszafogottabb változatát faragták ki az északi kettős csigalépcső bejárataként. A nyugati kapu legkorábbi elemeit tehát a szentély befejezését követő, a nyugati homlokzat építését célzó munkálatok alatt faragták ki, még a kassai műhely megérkezése előtt, vagy kolozsvári működésük korai szakaszában. 24
Ub. VI. nr. 3124. Ub. V. nr. 2768. 26 Ub. VI. nr. 3102. 25
A nyugati kapu következő állomását már a szalagfelirat által 1442-re datált faragványcsoport képezi. Kétségtelenül a Zsigmond korában erőteljesen érvényesülő heraldikai reprezentáció hatásáról van szó, amely Erdélyben látványos virágzásnak indult a század közepén. A király jótéteményei egyértelműek a város számára, a történelmi kontextus, amikor elhelyezték, azonban nem világos. Lehetséges a munkálatokkal alig 1442-ben jutottak oda, hogy kifaragják a kapu ívmezejének a darabjait, a jótékony uralkodó címerének az elhelyezése pedig nem zavart senkit. A tiszteletadásnak ilyenszerű megnyilvánulása különben nem volt egyedülálló amennyiben Görlitz városának arra a Zsigmond-portré megrendelésére gondolunk, amelyet a tanácsteremben helyeztek el a század közepén.27 Az uralkodóval szembeni hála ölt testet ezekben a műalkotásokban, aki Kolozsvárhoz hasonlóan Görlitz lakóit is számos kiváltságban részesítette. A festmény felirata különben ugyanazt a retorikát alkalmazza mint a kolozsvári, jámbornak és igazságos uralkodónak nevezvén Zsigmondot. A Zsigmond-címer fölé illesztett Szent Mihály alakja ugyanehhez a faragványcsoporthoz tartozik. Terebélyes szárnyaiba jelenleg a kapu archivoltja ékelődik, és ez nem csak arról tanúskodik, hogy a tervezett kapu eredetileg szélesebb volt a mainál, hanem hogy a végső összeillesztésre valamikor később került sor. A kapu építéstörténetében mindig kiemelt szerepet tulajdonítottak a mellette található feliratos Mózes-domborműnek és különösen az alatta levő évszámos (1444) feliratnak. Jelentőségét csak fokozta, hogy éppen abban az évben kapta vissza a város korábban elvett kiváltságait. A felirat megemlékezik egy akkor elhelyezett ymago-ról, amit rendszerint Szent Mihály domborművével szoktak azonosítani. A kapu esetében azonban sem Szent Mihályt, sem a többi alkotóelemét 1444-re datálni nem lehet. Az ymago minden bizonnyal a felette levő Mózes-domborműre vonatkozik, amelynek szövege az Úr parancsolatainak megtartására inti a kolozsváriakat. Egyfajta politikai fogadalma lehetett a városnak, hogy polgárai nem ismétlik meg az 1437-ben elkövetett hitszegést az uralkodóval szemben. Tették ezt 1444-ben, amikor több éves várakozás és politikai erőfeszítés után visszakapták városi kiváltságaikat. Hogy 1442-ben a teljes kapu elkészült és egy utólagos módosítás miatt kellett elbontani, vagy alkotóelemeinek kifaragása tovább tartott, nem lehet egyértelműen megmondani. Tény, hogy a kapu harmadik egysége, a két szélső címer, 1445-1457 közöttre datálható. Itt érdemes megjegyezni, hogy a kapu egyedülálló művelődéstörténeti teljesítménnyel is büszkélkedhet: itt ábrázolták elő alkalommal Magyarország kettős keresztjének vágásokkal kombinált címerét. E két szélső címer a város és a magyar történelem újabb korszakába kísér minket, amely V. László hazavárásának reményében, majd gyermeteg uralkodásának jegyében telt el. Az ifjú királyra utaló heraldikai szimbólumok elhelyezése a plébániatemplom főbejáratán a szász natio egyértelmű politikai helyzetelőnyéről tanúskodik, amire sor kerülhetett még a király hazatérte előtt, vagy közvetlenül 1453 után. Ez a típusú politikai manifesztum erősen emlékeztet a szebeni ún. Rosenauer Kálvária falképre, ahol az V. Lászlóval szembeni hódolatot hasonlóképpen erőteljes heraldikai programmal hangsúlyozták ki a polgárok. A politikai állásfoglalás ilyenszerű megnyilvánulása még az Albert halálát követő polgárháborús periódusban vette kezdetét, amikor a kassai Szent Erzsébet-plébániatemplom oratóriumának falán monumentális feliratban fejezték ki pártállásukat a kassaiak. 27
Zsigmond kat. 159-160
A kapu végső formáját bizonyára Gergely plébános korai építkezései során nyerte el. Ez a Bécsben tanult, erélyes és határozott fellépésű ember a kolozsvári szász közösség vezető egyénisége és V. László bizalmi embere volt. Ő kezdeményezte a plébániatemplom befejezését, amelynek hajói legalább részben még nem voltak beboltozva, az ikertornyos nyugati homlokzat pedig félkész állapotban állt. Nevéhez kapcsolódik a bécsi Stephanskirche nyugati karzatának mintájára épített templomkarzat, amely kissé megbolygatta a templom nyugati szerkezetét.28 Mivel a karzatlépcsőt a templom nyugati falába illesztették, a nyugati kaput északi irányba tolták ki, közvetlenül a második támpillér mellé. A kapu végső kialakítása alkalmával lényegében a korábban kifaragott timpanon elemeit tornyosították fel a kapunyílás fölé. Mivel a kapu magassága és szélessége véges volt, az egybeillesztés során megannyi minőségbeli kompromisszumot kellett kötni, sőt a Zsigmond-címer, és Szent Mihály szárnyai is ennek estek áldozatul. Az egészet elég furcsa, többszörösen ívelt keretbe foglalták, amelynek lépcsőzetes elgondolása talán még a kassai típusú kapuk hatásáról tanúskodik. Nehéz megmondani, hogy a kapu áthelyezését megelőzően egy létező kaput bontottak el és használták újra a faragványait, vagy a templom nyugati részének befejezetlensége miatt a kapu csak részben volt elkészülve, timpanonjának elemei nem is kerültek mindaddig elhelyezésre. Tény, hogy jelenlegi formájában, tekintettel számos aránybeli, szerkezeti és formai szabálytalanságaira, másodlagosan összeillesztett kapuval állunk szemben, amit a közvetlenül mellette kialakított karzatlépcső építése miatt toltak északabbra. 1458-ban a dinasztikus berendezkedés ugyan megváltozott, a kapu sorsa azonban addigra már megpecsételődött, hűen tükrözve ma is a Mátyás kora előtti város politikai ambícióit, művészi igényeit és a minőségre kiható anyagi erőforrásait. A kapu ívmezeje lényegében kompromisszum szüleménye, aminek következtében a heraldikai reprezentáció véglegesen rátelepedett a korábban erősen szakrálisnak számító templombejárat timpanonjára. A szűkre szabott timpanon keretein belül szinte megmérkőzik egymással az egyházi és világi hatalom, mindkettő egyre nagyobb szeletet akarván kihasítani magát belőle. Végül a címereket áldozták fel részben, azonban így is büszkén hirdetik Kolozsvár már-már hivalkodó lojalitását azokban a zavaros évtizedekben V. Lászlóval szemben. A kapu kivitelezésének kvalitása kettős érzelmet kelt a szemlélőben. A figurális konzolok, de különösen a címerképek csodálatos precizitással és részletességgel vannak ábrázolva. A Zsigmond-címerben szereplő sas toll-borította teste, arányos lábai és erőteljes karmai, az V. László-címer cseh oroszlánjának és morva sasának filigrán részletei kétségtelenül tapasztalt és ügyes kezű mester munkásságáról tanúskodnak. Amint figyelmünk Szent Mihály alakjára és a címertartó angyalra terelődik, elragadásunk kétségtelenül alábbhagy. A védőszent alakja aránytalan és esetlen, kezének tartása természetellenes, akár a címertartó angyalé. A kapu szobrászati részletei összességében azt a benyomást keltik, hogy a jól begyakorolt plasztikai formák esetében a kapun dolgozó mesterek kétségtelenül jól teljesítettek, viszont amint bonyolultabb kihívások elé lettek állítva, művészi korlátaik hamar érzékelhetővé váltak. 28
Építkezéseivel kapcsolatban lásd: Mihaela Sanda Salontai: „Arhitectura frontonului apusean al bisericii Sf. Mihail din Cluj.” Ars Transsilvaniae XIX (2009): 19-25.
Tanulságosabb összefüggések kimutatását kétségtelenül a kapu ívmezejének címerei, különösen azok karéjos kerettel való kombinációja teszi lehetővé. A típus nem volt új, hiszen már a 14. század második felében találkozunk vele, Zsigmond uralkodása alatt pedig a felvidéki templomokban, különösen a záróköveken terjedt el. A kolozsvári címerek mégis azért érdemelnek különösebb figyelmet, mivel a típus Erdélyben alig a 15. század közepén, de szinte robbanásszerűen terjedt el. Gyakorisága különösen a Hunyadi János által támogatott építkezéseken szembetűnő. Alkalmazták az 1445 körülre datálható vajdahunyadi ún. „Mátyás-loggia” címerfalán, ahol éppen Hunyadi János címerének kölcsönzött kiemelt jelleget, ott találjuk ifj. Hunyadi János gyulafehérvári szarkofágján, és a vajda által alapított tövisi ferences kolostor nyugati kapuján. A kapu különben ugyanazokat a formai és szerkezeti elemek vonultatja fel, mint a kolozsvári plébániatemplom nyugati kapuja: karéjos keretbe foglalt patrónuscímer, évszámos felirat, sőt hasonló jellegű szemöldökgyámos megoldással rendelkezik (29. ábra). Mindkét kapun érződik a kassai műhely stílusának hatása, nem csak a szemöldökkonzolos szerkezet, hanem Tövis esetében az ívmezőt szegélyező mérműplasztika révén is. A botházai kegyúri templom továbbá arról tanúskodik, hogy ezek a formák ugyanabban a korszakban akár provinciálisabb formát is ölthettek (23. és 30. ábra). A felsorolt építkezések lényegében a Zsigmond-kori művészet folytatásának, illetve utolsó fázisának tekinthetők. A kor építőművészetének egyik főszereplője az a brassói Conradus Lapicida, akinek 1454-ben Hunyadi János kisebb birtokot adományozott a fogarasi kerületben a tövisi, bojtori és más építkezések során kifejtett tevékenységéjért.29 A korábbi művészettörténeti kutatás rendszerint egy kalap alá vette Hunyadi János építkezéseit és ezek többségét Konrádnak tulajdonította.30 Ma már sokkal árnyaltabban látjuk Hunyadi János mecénási tevékenységét, ebben pedig Konrád a hagyományosabb és lokálisabb formákat képviselte.31 Stílusa a kassai műhely formavilágában gyökerezik, aminek a brassói környezet tökéletesen megfelelt. A tövisi kolostortemplom nyugati kapuja egyértelműen erről tanúskodik, ugyanakkor eleget tesz a 15. század közepén Erdélyben erőteljesen kibontakozódó heraldikai reprezentációnak is. A kapu igen szoros kapcsolatban áll a Szent Mihály templom nyugati és a bojtori templom kapujával, amelyek, a tövisi templomhoz hasonlóan, az 1440-es években készültek. Ugyanakkor határozott stílusváltás is megfigyelhető a század derekán, olyan építtetők megrendelésein, mint Hunyadi János és Schleynig Gergely. A kolozsvári plébános által építetett nyugati templomkarzat egészen friss bécsi formákat ültetett át kolozsvári környezetbe, Hunyadi János pedig egyértelműen francia származású mestereket foglalkoztatott vajdahunyadi építkezéseinek második szakaszában, akik később megépítették a vingárdi templomot és a kolozsvári domonkos kolostor egy részét is. Ezek az új stílusjelenségek jelentős mértékben frissítették az erdélyi hagyományos formákat, és az 145060-as évek vezető műhelyei voltak. Úgy tűnik újabb váltásra a következő évtizedben került sor, amely immár a Mátyás-kori későgótika újabb szakaszát vezette be.
29
Ub. V. nr. 2947, 2949, 2957, 2958, 3061. G. Gündisch, H. Krasser, Th. Streitfeld: „Dominium, Kirche und Burg von Weingartskirchen.” Studien zur Siebenbürgischen Kunstgeschichte. Szerk. G. Gündisch et. al., Bukarest. 1976, 134-192. 31 Lupescu Radu: „A tövisi ferences kolostor középkori történetének és építéstörténetének néhány kérdése”. Református Szemle 96.6 (2003): 830-843. 30
Rövidítések CNH
Réthy László: Corpus Nummorum Hungariae. I-II. Budapest, 18991907.
Jakab Elek: Kolozsvár
Jakab Elek: Kolozsvár története. I. Buda, 1870.
Jakab Elek: Rajzok
Jakab Elek: Kolozsvár története világosító rajzai. Buda, 1870.
Kőbe írt Kolozsvár
Kőbe írt Kolozsvár. Szerk. Lőwy Dániel, Demeter V. János, Asztalos Lajos. Kolozsvár, 1996.
Sándor: Kolozsvár
Sándor Imre: Kolozsvár czimeres emlékei (1377-1707). Kolozsvár, 1920.
Ub
Urkundenbuch zur Geschichte der Deurchen in Siebenbürgen. V-VI. Szerk. Gustav Gündisch. Wien-Bukarest, 1975-1981.
Zsigmond kat.
Sigismundus rex et imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387-1437. Szerk. Takács Imre. Budapest, 2006.
Képjegyzék 1. A kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplom nyugati kapuja 2. A plébániatemplom északi főkapuja (Tscheuke Ármin rajza. 1895. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest. Tervtár, ltsz.: K 61750). 3. A plébániatemplom északi mellékkapuja 4. A plébániatemplom déli főkapuja 5. A plébániatemplom déli mellékkapuja 6. A plébániatemplom nyugati homlokzata 7. A kapu elhelyezkedése a templom homlokzatán 8. A kapun megfigyelhető szerkezeti és formai szabálytalanságok 9. A templom nyugati kapuja. Veress Ferenc felvétele. 1859 10. A templom alaprajza (A Magyar Királyi Állami Felső Építőiskola 1941-42. évi szünidei felvételei) 11. A kapu északi béllete és archivoltja 12. A kapu keresztmetszete 13. A kapu szoborbaldachinjainak északi (balra) és déli (jobbra) konzolja 14. A kapuosztó szemöldökgyámja 15. Luxemburgi Zsigmond római királyi vagy császári címere (Mihály Zsuzsanna rajza) 16. A kapu ívmezeje 17. Szent György. Grosslobmingi Mester. Österreichische Galerie Wien
18. A kaputól délre található Mózes-dombormű és feliratai 19. A kapu ívmezejének szélső címerei. Balra Magyarország, jobbra V. László király címere (Mihály Zsuzsanna rajza). 20. A garamszentbenedeki Kálvária-oltár dedikációja 21. A kolozsvári egykori Közép utcai kaputorony felirata. Jakab Elek (fent) és Pákei Lajos (lent) rajza 22. Ifj. Hunyadi János gyulafehérvári szarkofágjának részlete 23. A botházai templom alapítóköve 24. Azonosítatlan címer a kolozsvári plébániatemplom déli hajójának falán 25. Schleynig Gergely plébános címere a plébániatemplom róla elnevezett kápolnájában 26. Baldachinok a kapu osztóján (balra), és a déli oldal második támpillérén (jobbra) 27. A támpillér baldachinjának gyámköve (balra) és Ézsaiás prófétát ábrázoló konzol a templom délnyugati sarkában (jobbra) 28. A kapu alkotóelemeinek periodizációs rajza 29. A tövisi egykori ferences kolostortemplom nyugati kapuja 30. A botházai templom nyugati kapuja 1. The western portal of the Saint Michael parish church in Cluj 2. The northern main portal of the church 3. The northern secondary portal of the church 4. The southern main portal of the church 5. The southern secondary portal of the church 6. The western façade of the church 7. The positioning of the portal on the façade 8. Structural and morphological irregularities of the portal 9. The western portal. Picture taken by Ferenc Veress in 1859 10. The ground plan of the church 11. The northern side of the portal. Jamb and archivolt 12. The section of the portal 13. The northern (to left) and southern (to right) corbel of the statue baldachins 14. The corbels of the doorpost 15. The Roman Royal or Imperial Coats of Arm of Sigismund of Luxemburg (Drawing by Zsuzsanna Mihály) 16. The tympanum of the portal 17. Saint George. Meister von Grosslobming. Össtereichische Galerie Wien 18. The Moses relief 19. The coats of arms of Hungary (to left) and Ladislas V (to right) in the tympanum of the portal (Drawing by Zsuzsanna Mihály) 20. The dedication of the Calvary altar of Garamszentbenedek 21. Inscription on the former Middle Gate Tower of Cluj 22. Detail of the sarcophagus of John Hunyadi the senior in the cathedral of Alba Iulia 23. Founding stone of the Boteni church 24. Coat of arms in the southern side aisle of the parish church in Cluj 25. The coat of arms of Gregory Schleynig in the Schleynig-chapel of the parish church
26. Baldachins placed on the doorpost (to left), and on the buttress (to right) 27. The corbel of the buttress baldachin (to left), and a corbel in the south-western corner of the nave (to right) 28. The main fazes of the portal 29. The western portal of the former Franciscan Monastery in Teiuş 30. The western portal of the Boteni church
Abstract The Saint Michael catholic parish church of Cluj is the most remarkable gothic building of the town which still preserves several features of its original shape. The present article focuses on its western portal, on the place it occupies in the architectural history of the building, and on the political context it was created. The church has altogether five gates (fig. 1-5). Four of them were built by the so called Kosice workshop in the first half of the 15th century, their art historical significance being already clarified. The western portal however, usually was neglected by the art historical research, being considered a product created between two main phases of the church construction. It was regarded mostly as a dating element than an important architectural achievement of the church. The western portal was not placed on the middle axis of the church, but was shifted a little to north, just right near the second buttress of the façade (fig. 6). It has a double opening, flanked by two wide jambs with rich molding system. Above it an extensive tympanum houses the high relief of Saint Michael fighting the dragon, and three coats of arms (fig. 16). The shield, placed in the middle, was truncated. It is supposed to be the coat of arms of Sigismund of Luxemburg as King or Emperor of the Romans. It is surrounded by a foiled frame and a ribbon with the following text: anno domoi (missing) mocccocxliio . sigismuodi . cle (missing) saris . est . locat. The coat of arm is sustained by an angel that could be identified with Gabriel (Vienna Musterbuch. Kunsthistorisches Museum). The shield to left refers to Hungary, and that to right to King Ladislaus V. The tympanum is framed by a foiled archivolt decorated with small spires. The jamb, on both sides, houses a baldachin with corbels representing symbolic figures: an eagle with text ribbon (iohans evangelis) on the northern side, and another bird standing on a nest on the southern side (fig. 13). There is another baldachin of poorer quality on the doorpost, only its upper part being original. Near the portal, to the south, the relief of Moses was placed in the company of two inscriptions (fig. 18). The first quotes the Bible, the second one mentions the date it was placed there: Anno Dm mo cccc/xliiii posita e h ymago/huic alme ecleie sci mich/aelis archangeli. The portal, as it stands today, has several irregularities (fig. 8), and even its positioning on the façade is not usual, hinting at a possible later alteration or reconstruction. If we take a closer look at its different components, it becomes quite clear that they were made in different periods, which lasted more than a decade (fig. 28). The earliest part seems to be the jambs, their molding having some elements to be found on the main piers of the planned western twin-towers of the church. The similarity of their profile allows us dating the jambs even to an earlier period, before the Kosice workshop arrived here, or at least being their very early work. The second group of components is dated by the ribbon text of the
truncated coat of arms to 1442. It consists of the coat of arms placed in the middle, the angel below, and the figure of Saint Michael above it. At that time, the coat of arms of Sigismund of Luxemburg had a retrospective meaning, since he died in 1437. These components have some particular feature which demonstrates the high quality skill of this workshop working here after the Kosice-team had left. For example, calls our attention the foiled frame of the coat of arms, already widespread at that time, resembling on the shield depicting the arm of King Sigismund of Luxemburg on the dedication panel of the Calvary altar of Garamszentbenedek. The artist of the altar, Tamás Kolozsvári (Thomas of Cluj), originates from the town, which could solve the puzzle, but could be just a pure coincidence. The posture of Saint Michael is slightly awkward as it holds the spear in both of his hands, but the composition is quite similar to Saint George of Grosslobming. The dragon is positioned just like the dragon of Cluj, and the saint is trampling on the neck of the beast. These components demonstrate that work on the portal advanced until 1442, but seems that was still not finished. Meanwhile, the town put great effort to regain its lost town privileges taken by King Albert of Habsburg after the citizens allowed the leaders of a great revolt to enter the town in December 1437. In 1441 the town even signed an agreement with John Hunyadi in order to mediate between them and the newly elected king, Vladislaus I Jagiello. Finally the town succeeded in recovering the privileges in September 1444, before the battle of Varna. Probably on this occasion the town placed the relief depicting Moses on the façade of the church with quotations from the Bible, hinting at the message that everybody has to keep the words of God, namely the humility towards the king too. The inscription below it, dated 1444, mentions an ymago, identified by the previous research mainly with the relief of Saint Michael in the portal tympanum. Since the relief can be dated before 1442, the ymago evidently refers to the Moses relief. The third main group of components consists of the two side shields. This is the first time that the two coats of arms of Hungary are placed in the same shield. This type has appeared on the coins minted by Vladislaus I, but was used by Ladislaus V as well. The second coat of arms refers to Ladislas V, and is closely related to a relief placed on the former Middle Gate Tower, dated 1449. It means, the third phase can be dated around 1450, or probably at the beginning of the 1450s, when Gregory Schleynig became the priest of the church (1451-1481). He was in good relation with King Ladislaus V, who had given him in 1453 a coat of arms, and the privileges of the royal chaplains. They probably get to know each other between 1445-1449, when Gregory was studying in Vienna. The new heraldic program of the tympanum reflected Gregory’s political attitude, and this was the moment when the portal get its final shape. Its new positioning is related to the plan of Gregory to build a new western tribune. The staircase of the tribune was placed near the portal, but this one had to be moved slightly to north. The new portal is also narrower and shorter than the original one. This is the reason why some of the elements of the tympanum had to be truncated. At the end the modified tympanum of the portal was framed by a foiled archivolt, a poor copy of what in the previous decades the Kosice workshop has brought here. The type of the side shields of the tympanum call our attention to the patronage of John Hunyadi, being used in several buildings and works of art commissioned by him. The western portal of the Franciscan Friary of Teiuş lines up all the elements of the portal
discussed above: corbel sustained lintel of the portal opening, inscription and coat of arms placed in foiled frame (fig. 29). The same shield type appears on the sarcophagus of John Hunyadi the Younger, dated between 1446-1453. This monument involves also flamboyant tracery, which was used at its full value on the tribune built by Gregory Schelynig in Cluj. The style, specific for these monuments, influenced the art patronage of the lower nobility too. A good example is the Boteni church, built by the Kakas family in the mid 15th century (fig. 23, 30). A central figure of the mid 15th century is Conradus Lapicida from Braşov, who was leading the construction of several commissions of John Hunyadi. Only two of them are named in a charter dated 1454, the cloister of Teiuş and „Bojtor”. His style is originated in the style of the so called Kosice Workshop, which was working in Braşov too. The previous art historical research attributed to this architect the majority of the constructions initiated by John Hunyadi. In fact only some of them can be attributed to him, such as the early works on the Hunedoara Castle, the Franciscan Friary of Teiuş which is closely related to the western portal of Saint Michael church in Cluj, all of them dated in the 1440s. On the other hand, in the mid 15th century, the style of some new workshops can be identified in Transylvania. The western tribune of the Saint Michael church with its Flamboyant tracery was the work of a team from Vienna, and the later works on the Hunedoara Castle were carried out by some French architects. The French style workshop has built the church at Vingard, and some parts of the Dominican Friary in Cluj too. Considering all this construction activity a gradual transition can be identified in their style, which slightly transformed the heritage of the previous period, but also involved new forms spread later, during the reign of King Matthias. It is hard to state that in the mid 15th century the workshop of Cluj occupied a central position, because the main commissioner at that time was John Hunyadi. Probably several workshops covered all these commissions, the task of their differentiation remaining a future task.
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
