A KOLONYI TEMPLOM ELŐTT Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből

A KOLONYI TEMPLOM ELŐTT Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből

A kötet megjelenését támogatta a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma a Pro Urbe Alapítvány, Somorja S finančnou podporou Ministerstva kultúry SR

Készült a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében. A kottagrafika a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya székházában készült. Dallamlejegyzés: Ürge Mária, Ág Tibor, Tari Lujza Kottagrafika: Huszár Ágnes és Huszár László A címlapon Kolon falu távlati képe Fotó: Miháltz Gábor ISBN 80 – 89001 – 21 – 1 © Ürge József © Tari Lujza

A KOLONYI TEMPLOM ELŐTT Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből Válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Tari Lujza

DUNASZERDAHELY, 2004

Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 32. Szerkesztik: Bárdos Gábor Huszár László Kovács László Végh László

TARTALOMJEGYZÉK Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Ürge Mária életrajza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Ürge Máriával készített riport szövege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Bevezető a dallamokhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Vokális dallam-adatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Hangszeres zenei adatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 A kiadás szempontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Jegyzetek a bevezetőhöz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Gyermekfolklór . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Kiolvasók, mondókák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 Párválasztó körjátékok, bújó-vonuló játékok . . . . . . . . . . . . 43 Gyermekek által gyakorolt népszokás: a villőzés . . . . . . . . 50 Étkezés, böjti ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 A felnőttek dalai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 Lakodalmasok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 Dudahagyomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 A régi stílus egyéb népdalai: balladák, balladás pásztordalok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160 Alkalomhoz kötött (aratási, karácsonyi) és nem kötött régi és újabb népdalok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174 Új stílusú népdalok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 Jegyzetek a dallamokhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209 Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212 Mutatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215 Az előadók névsora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217 Az előadók falvak szerint . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 Helynévmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222 Dalszövegmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224

5

VAKAT

ELŐSZÓ Népzenei, néprajzi érdeklődés, szakmai elhivatottság, pedagógusi felelősség és a kisebbségben élő magyarság identitásának megőrzéséért való szüntelen fáradozás jellemezte azt a fiatal somorjai matematika-énekzene szakos tanárnőt, népzenegyűjtőt, népzenei együttes-vezetőt, akit Ürge Máriának hívtak. Sokan ismerték és tisztelték őt magyarországi népzenei táborokból is, hiszen kezdettől kereste a kapcsolatot az anyaországi népzenei mozgalommal. Fiatalsága teljében a táncházmozgalom, a népzene sodró ereje őt is magával ragadta. Hegedült, kontrázott, megtanult furulyázni, játszott citerán, dorombon, tekerőn. Képzettségénél, érdeklődésénél fogva igénye volt a klasszikus zenére is, így énekelt szülővárosa, Somorja napjainkban is működő, külföldi kórusfesztiválokon is sikerrel szereplő „Híd” vegyeskarában. „Komárom után, melly a Csallóköz fővárosa, első hely Somorja; emelt száraz téren, a Dunától fél-, Pozsonytól három órányira fekvő mezőváros” – írták a Vasárnapi Ujság 1857. évi 41., október tizenegyediki számában, s a város akkor 2305 lelket számlált. A többek közt kolostoráról, koragótikus alapú templomáról, királyi vadászati kirándulások lakhelyéről nevezetes, egykor szabad királyi mezőváros1 megfelelő szellemi légkört adott Ürge Mária különböző tevékenységeihez. A köztiszteletnek örvendő, kedvesnek, halk szavúnak, bölcs mosolyúnak és már életében kortalannak mondott fiatal tanárnő mindvégig hűséges maradt városához. Másfél évtizeden át elmaradhatatlan résztvevője volt a Csemadok országos rendezvényeinek. Részt vett a néprajzi táborokban, ott volt a népművészetiés kórusfesztiválokon Zselízen és Gombaszögön, ahonnan csoportjai rendre győztesként tértek haza. A népzenei együttesek egy részét is maga alapította és vezette. Így szerepe volt a somorjai Csalló Népművészeti Együttes zenekara megalapításában, melyet 1977-től ő vezetett, majd maga hívta életre a kisiskolásokból álló Csali Gyermek Néptánc Együttest, melynek zenekarát szintén ő irányította. Együtteseivel járt Eperjesen (Prešov), Svidníkben, Myjaván, Budapesten és számos más városban. Tagja volt a Csemadok somorjai alapszervezete vezetőségének és a Csemadok Központi Bizottsága Néprajzi Társaságának, melyben a zenei feladatokat vállalta magára szűkebb hazája, a Csallóköz népe, és tágabb közössége, a szlovákiai magyarság sorsának jobbításáért. 7

Ennyi közéleti szerepvállalás mellett tett eleget tanári hivatásának a nagylégi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában, ahol nemcsak a zenét szerette tanítani, hanem – mint életében nyilatkozta – a jövő számára nélkülözhetetlen matematikát is. Racionalitás és a lélek szabad szárnyalása egyaránt fontos volt számára, melyet elemi iskolás tanítványaira is szeretettel tudott átsugározni. Az önismerethez szükséges múlt különösen vonzotta: gyűjtötte a népdalokat, népszokásokat, s adta közre (főleg a fiatalok számára tanító célzattal) tágabb vidéke régi szokásairól, gyermekjátékairól szóló írásait. Gyűjtései szülőföldjén kívül elsősorban a Zoborvidékre irányultak, de járt a Mátyusföldön, Gömörben, a Bodrogközben és megfordult Erdélyben is. Közben tanult, művelődött, dolgozott lankadatlan szorgalommal. Akkor is tanítani indult az iskolába, amikor az oda vezető útkereszteződésben egy teherautó nem adta meg az elsőbbséget Trabantjának. A kórházban már úgy tűnt, sikerül megmenteni életét, ám a rövid biztató javulást követően az autóbaleset okozta sérülések végzetesnek, halálosnak bizonyultak. Ürge Máriát 1991. május 27-én, 39 éves korában örökre elvesztették szerettei. Különösen fájdalmas, ha egy tehetségét még alig kibontakoztatott, a megélt évek alatt elért (bár nem kevés) eredménynél sokkal többre hivatott fiatal élete és munkája törik derékba. A fiatalon meghalt Vajda Péter halálakor érezhettek így a kortársak a 19. század derekán, ahogyan Ürge Mária halálát élte meg szűkebb és tágabb környezete. Vajda Pétertől 1847-ben a jóbarát Petőfi Sándor búcsúzott a Pesti Divatlap hasábjain. Ürge Máriát többek közt egykori tanára, Ág Tibor búcsúztatta, aki követőjét, reménybeli utódját veszítette el egykori tanítványában. Hiszen Ürge Mária tehetségével, kiváló zenei hallásával már tanítványként kitűnt a szolfézs órákon a többiek közül! S még fájóbb a veszteség, mert a Nyitrai Pedagógiai Fakultás Zenei Tanszéke Magyar Tagozatának megszűntét követően még az utánpótlás kinevelésének lehetősége is megszűnt. Az 1970-80-as években (s részben napjainkban) Magyarországon is jellemző alapprobléma ellenben megmaradt. Az ugyanis, hogy a klasszikus zenén felnőtt és azt magas szinten művelő zenészek messzire kerülnek a népzenétől, s hamis ismereteik alapján lenézik azt, a népzenét aktívan művelők pedig általában képzetlenek a zenében (sok szempontból a népzenében is). Ezért sem alkalmasak a tudományos vagy tudományos jellegű munkák ellátására, de azért sem, mert érdeklődésük csak az aktív előadói gyakorlat felé irányul. Ránk maradt munkái alapján világos, hogy Ürge Mária alkalmas lett volna a tudományos feladatra: zeneileg felkészülten folytatta volna a munkát, igényességénél fogva pedig megtalálta volna a módját az önművelésnek, hogy kifejthesse tevékenységét 8

a szlovákiai magyar népzene- és néprajzkutatás területén. Mert a zene tanításán, a zenei közművelésen és a népzenei emlékek összegyűjtésén kívül a néprajz is mágnesként vonzotta őt. A néprajzi témák közt a luca székkel kapcsolatos hiedelemvilág éppúgy érdekelte, mint a köpülés módja, a kender áztatásának helyszíne, a böjti ételek fajtái és készítésük mikéntje. A tudományos ismeretterjesztési céllal egy-egy témáról (részben gyerekeknek) írt frappáns cikkei pedig jelzik, hogy tudományos munkák iránt is érdeklődő, tágabb kitekintésre vágyó, igényesen fogalmazó, összességében az elmélyült kutatómunkára alkalmas egyéniséget veszítettünk el személyében. Ürge Mária szülei, testvére és annak családja fájdalmát aligha csillapíthatja bármi, ám tenni is akartak lányuk és a szeretett testvér, a mindenki által csak „Hugi”-nak említett leány emlékéért. A szülők korábban maguk is vállaltak közéleti szerepet: a Csemadok alapító tagjai voltak, az édesapa, id. Ürge József fiatal korában maga is lelkes színjátszó volt, majd a somorjai vegyeskarban és a rendezvények szervezésében végzett eredményes munkát. Mindez leányuk számára is meghatározó volt az indulásnál. Közelről ismerve lányuk tevékenységét, azon belül a népzenei gyűjtéseit, a szülők tudták, hogy az összegyűjtött anyag nem maradhat puszta családi emlék, hanem megfelelő helyre kell kerülnie. Noha lányukat személyesen nem ismertem, a szülők még 1991 végén megkerestek Méry Margit néprajzos rádiószerkesztőn és Jókai Mária tanítónőn keresztül, mivel tudtak a szlovákiai magyarság körében végzett gyűjtőmunkámról, ottani előadásaimról, részvételemről népzenei versenyek zsűrijében. Megtisztelve bizalmukkal arra kértek, mérjem fel Ürge Mária tudományos hagyatékát, mert szeretnék az anyagot eljuttatni a legméltóbb helyre, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének népzenei gyűjteményébe. A felmérést követően a gyűjteményt (kottákat és hangfelvételeket) az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásával 1994-ben sikerült eljuttatni az MTA ZTI-be, ahol másolatokat csináltattunk róla. Az eredeti példányok visszajuttattuk, s azokat a család a somorjai Bibliotheca Hungarica könyvtárnak ajándékozta. Évek múltán is köszönettel tartozom az Illyés Közalapítvány akkori elnökének, Dr. Víg Károly történésznek, aki melegen támogatta a szlovákiai magyar népzenegyűjtő anyagának Somorjáról hivatalos formában Budapestre juttatását. (A losonci születésű elnök egyben magánemberként is kifejezte részvétét a családnak, s később is érdeklődött a gyűjtemény sorsáról.) A hivatalos közvetítésben Somorja részéről Végh László, a Csemadok somorjai alapszervezetének tagja vállalt szerepet, a család részéről pedig ifjabb Ürge József iskolaigazgató, Mária bátyja. 9

Már akkor fölmerült a gyűjtemény kiadásának gondolata, s a kiadás most a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának, nem kis mértékben Huszár Lászlónak, a választmány titkárának érdeméből meg is valósulhatott. Ez annál nagyobb öröm, mert egyrészt megemlékezhetünk Ürge Máriáról több mint tíz évvel a halálát követően, másrészt mert e kötettel is gyarapíthatjuk az örvendetesen szaporodó szlovákiai magyar népzenei kiadványok sorát. Ürge Mária maga mondta egyszer egyik volt tanárának népzenegyűjtő munkájával kapcsolatban, hogy a népdal olyan, „mint a kristály, amit csiszolnak.” Szolgáljon e könyv a jellemében kristályszilárdságú, átláthatóan tiszta életű Ürge Mária méltó emlékeként, jelezze az emékezők iránta való tiszteletét. S ami talán még az emlékezésnél is fontosabb: munkája legyen példa a kisebbségi sorban megmaradottak jelenkori és következő generációi számára. Tari Lujza

10

ÜRGE MÁRIA ÉLETRAJZA Született: Somorja 1952. szeptember 19. Elhalálozott: 1991. május 27. (Síremléke a somorjai temetőben található.) Tanulmányok: Alapiskola (általános iskola), zenei alapképzéssel: Somorjai Művészeti Alapiskola Gimnázium: Somorja 1968-1972. Főiskola: Nyitrai Pedagógiai Főiskola énekzene-matematika szak, 1972-1976., tanítói oklevél 1976. Munkahely: Nagylégi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola (énekzene-matematika) Közéleti szerep: a Csemadok somorjai alapszervezete vezetősége tagja a Csemadok Központi Bizottsága Néprajzi Társasága tagja Zenei tevékenység: a Csalló Népművészeti Együttes zenekarának alapító tagja és vezetője a Csali Gyermek Néptánc Együttes zenekara alapítója és vezetője a Híd Vegyeskar tagja Cikkek: zenei hagyománnyal foglalkozó folyóiratokban Népzenei és néprajzi gyűjtések: a Csallóközben, a Zobor vidéken, Mátyusföldön és Gömörben Népzenei gyűjtései eredetije: a Csemadok Népzenei Adattárában, Dunaszerdahelyen, másolata az MTA Zenetudományi Intézetben (Budapest) található.

11

ÜRGE MÁRIÁVAL KÉSZÍTETT RIPORT SZÖVEGE Az Ürge Mária népzenegyűjtéseit tartalmazó hangkazetták egyikén egy vele készült riport hallható, melyet Magyarországon, a Magyar Rádió számára készítettek. A hangfelvétel feltehetően a rádióadás során készült, kazettás magnetofonja belső mikrofonjával. Sajnos az időpont, a zenei tábor helyszínének neve nem hangzott el a riport folyamán, a riportalany pedig nem írta rá a kazettára. Nincs rajta a kazettán a rádióadás konferálása sem, így nem sikerült kideríteni ki, mikor készítette a riportot, s az melyik adón hangzott el. Ennek ellenére érdemes bemutatni a riport szövegét, mely híven tükrözi Ürge Mária magatartását, felfogását a magyar kultúra megtartásáról. – Riporter: Szlovákiából érkezett erre a néprajzi szemináriumra. – Ürge Mária: Nálunk talán az a legnagyobb gond, hogy akik ezzel a munkával foglalkozunk, sajnos kevesen vagyunk. Az utóbbi egy-két évben megpróbáltuk a néprajzzal foglalkozó társaságot fiatalítani. ... Az elvégzendő munka tényleg nagyon sok. Nagyon sok területe van a néprajznak, a leggyakoribb az, hogy népdalokkal, gyermekjátékokkal, viselettel és szokásanyaggal foglalkoznak az én tapasztalatom szerint, és nagyon sok terület van, ami még elhanyagolt. Nálunk Csallóközben most a dőre-járás olyan szokás, amit megpróbálnak újra fölújítani olyan falvakban is, ahol már régen nem csinálták ezt a farsang-végi szokást. Talán hasonlíthatnám a busójáráshoz, ami Mohácson is szokás. Dőrének mondjuk mi azokat, akik különböző álarcokba öltöznek – csak férfiak –, s végigjárják a falut, farsang utolsó szombatján, – mostmár, mert már az a munkaszüneti nap. Minden háznépéből az asszonynépet megtáncoltatják és jutalmul szalonnát, kolbászt, tojást kapnak. Medvetáncoltató alakjaink vannak, menyasszony, vőlegény és kepebábu, meg különböző lovaskocsikkal szoktak menni végig a falun. Hát ez most a Csallóközbe egy olyan, hogy most az utóbbi időben két-három faluról is tudok, ahol fölújították. – A riporter újabb kérdésére válaszolja: – Mint magánember jöttem. Nálunk, én azt mondom, hogy dolgozni kell és meg kell próbálnunk továbbadni a kultúrát. Nekünk otthon Somorján van 12

is erre egy jó kis példánk. Van egy felnőtt együttesünk, a Csalló Együttes, aminek két gyerekcsoportja van, a Kis Csali, meg a Nagy Csali, mert ez két generáció, sőt óvodás korosztály is van, tehát több, mint 100 tagú csoportunk van. Somorján van még egy vegyeskarunk is. Ez egy olyan módja a továbbéltetésnek, amit csinálni kell. Éltetni tovább a magyar kultúrát… – Mit jelent számára az ittlét? – kérdezi a riporter. – Ez egy nagyon jó dolog, hogy itt találkozhatunk, és az, hogy itt elbeszélgethetünk, ismerkedhetünk. És azt hiszem, hogy ez egy kezdése valaminek, ami remélem, hogy nagyon sok ágban folytatódni fog, hisz, hogy itt összeismerkedtünk, már megbeszéltünk segítséget, kapcsolatokat. Tehát levelezést igértünk és segítséget egymásnak. És ez nagyon jó szerintem.

13

BEVEZETŐ A DALLAMOKHOZ A népzenetudomány, alig 100 éves múlttal a háta mögött, sok szép eredménnyel büszkélkedhet a 21. század elején, modern korszakának kezdete (1896, illetve 1905-6, azaz Vikár Béla fonográfos népdalgyűjtésének, majd Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenetudományi működésének kezdete) óta. Ám még mindig vannak jelentős adósságai, közte például a Zoboralja népe szájhagyományos zenéjének részletes bemutatása. E kötet elsősorban a Zoboralja népzenei anyagát öleli föl, de találhatók benne a Csallóközből és az Ipolymentéről származó népdalok is. Ürge Mária zoboralji gyűjtésének kiadása láttán sokakban felmerülhet: annyira gazdagok vagyunk-e, hogy egy szűk körben ismert, fiatal koránál fogva nem nagy anyagot fölhalmozott népzenegyűjtő kis anyagát mutatjuk be, amikor jelentős egyéniségek által gyűjtött dallamok várnak első kiadásukra? A Zoboraljánál maradva: bőven válogathatnánk nagynevű, jeles népzenegyűjtő személyiségek kiadatlan anyagából. Köztudomású, hogy a legjelentősebb feltárást mindmáig Kodály Zoltán végezte itt 1906-1916 között. Megfordult előtte az egyik faluban, Pogrányban már Vikár Béla is, utána pedig számosan. Mennyiségileg és a gyűjtés évtizedekben mérhető időtartamát tekintve is jelentős Ág Tibor gyűjteménye, aki már több ízben adott közre itteni népdalokat (főleg balladákat)2. A szlovákiai magyar gyűjtők közül kiadásra kerültek Szíjjártó Jenő3, továbbá Hemerka Olga4 által gyűjtött népdalok a Zoborvidékről. Manga János szintén megjelentette az általa 1937-39-ben gyűjtött népdalok egy részét5, több más népdalt pedig A Magyar Népzene Tára (MNT) sorozat egyes köteteiben adtak ki, csakúgy, mint az eddig említett és még említetlen maradt gyűjtők anyagait. Önálló formában azonban máig nem kerültek sajtó alá (és ezért meglehetősen ismeretlenek) az anyaországi népzenekutatók gyűjtései. Mielőtt ennek okára kitérnénk, említsük meg a mennyiségileg is jelentős gyűjtések közül a következő gyűjtőket – a teljesség igénye nélkül: Vikár László 1956-ban6 és 1958-ban, Kertész Gyula 1958-ban és 1960-ban, Kiss Lajos 1965-ben és 1969-ben, Martin György a pozsonyi Méryné Tóth Margittal 1967-ben, Dobszay László–Rajeczky Benjamin–Szendrei Janka 1970-ben, majd Szendrei újból 1971-ben, Tari Lujza pedig az 1980-as évek végétől napjainkig több ízben dolgozott a Zoboralja népzenéjének feltárásán7. Ezen kívül gyűjtött itt a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjából Paulovics 14

Géza, Olsvai Imre, megfordult egy-egy faluban Sárosi Bálint, Lázár Katalin, Domokos Mária, Pálfy Gyula, Németh István, Agócs Gergely is. Az anyag minősége (elsősorban egy-egy műfajon belüli sokrétűsége és archaikussága), az egyes dallamtípusok változatainak gazdagsága szempontjából8, de még a hangfelvételek technika-történeti szempontjából is igen változatos a Zoborvidéken gyűjtött népzenei anyag. Ha az utóbbi felől nézzük, a dallam- és szövegfeljegyzések mellett folytak itt gyűjtések fonográffal (Vikár, Kodály, Manga), kerültek dallamok az 1937-ben útjára indított és akkor a legmodernebb technikai eszköznek számító 78-as fordulatú Pátria sorozat lakklemezeire9, majd az 1950-es évektől folytatódtak a hangfelvételek a különböző típusú magnetofonokkal (Ürge Mária például elemes kazettás magnetofonnal dolgozott a falvakban10), 1994-ben pedig elkészültek az első digitális hangfelvételek11. A hangrögzítés története a népzenetudomány számára persze nemcsak technikatörténeti vonatkozásban jelent fontos támpontokat, hanem sokkal inkább a hangfelvételeken megőrzött dallamok zenei- és előadói stílusa, dallamtípusa szempontjából is. Az összegyűjtött dallamok közreadása kérdésében nézzük a legrangosabb személyiségek, Bartók Béla és Kodály Zoltán példáját. Kodály igen fontosnak találta a falumonográfiák elkészítését, ám ilyen célra alkalmas saját egyes gyűjtéseit is háttérbe helyezte, mert Bartók Bélával együtt egy teljes nemzeti népzenei gyűjtemény létrehozására törekedett12. Az összegyűjtött népdalok kiadását is e keretben gondolták el és valósították meg (az MNT sorozatban). Példájuk nyomán a következő generációk is e nagy gyűjtemény számára gyűjtötték, jegyezték le, rendszerezték zenei ismérvek alapján a dallamokat, melyek folyamatosan kerülnek kiadásra. Így előbb-utóbb az Ürge Mária által gyűjtött népdalok is megjelennének a Magyar Népzene Tára sorozat egyes köteteiben, ám itt egyetlen kötetben találjuk meg őket. Igaz, így az egyes népdalokat nem valós zenei környezetükben látjuk, ezért nem hasonlíthatjuk őket össze a nyelvterület más pontjairól származó rokon dallamtípusokkal és egyéb dallamváltozatokkal. Ezért viszont kárpótolhat bennünket, hogy a Zoboralja falvainak népzenei emlékeiről egy kötetből tájékozódhatunk. A többi területről pedig új gyűjtések korábban nem ismert (vagy épp csak az utóbbi időben ismertté tett) darabjain keresztül nyerünk bepillantást a vidék sokszínű zenei hagyományába (például a csallóközi gyermekjátékdalok, kiolvasók, mondókák világába13). Miként a magyar nyelvterület legkülönbözőbb pontjairól máig megjelenésre került tetemes mennyiségű kottás népzenei kiadvány, remélhetőleg ez is jól kiegészíti majd az MNT sorozatot: az egészen belül tájékoztat a lokális népzenei viszonyokról. 15

Ürge Mária gyűjtése abban az értelemben is önálló egységnek tekinthető, hogy gyűjtései más időszakból valók, mint más gyűjtőké. Ennek a megőrzés, a hagyomány megléte időbeli folyamatossága szempontjából van jelentősége. Még akkor is, ha tudjuk, hogy az egyének által énekelt dallamok gyakran már nem a közös használatot, hanem csak az ő egyéni emlékezésüket takarják. Ha azonban ehhez hozzávesszük, hogy adatai esetenként eddig feltáratlan, vagy kevésbé bejárt falvakból és korábban nem ismert előadóktól származnak, már kirajzolódik egy szélesebb földrajzi sávot és mélyebb történeti gyökereket rejtő kép. (Egyetlen énekese, akit mások is felkerestek, az 1900ban született Fülöp Ferencné Kostyál Anna volt Menyhén.) Az iskolaév alatt különböző zenei csoportjaival is elfoglalt tanár a nyári szünidőt tudta népzenegyűjtésre szánni. Gyűjtései így szinte kivétel nélkül a nyári hónapokra korlátozódtak. Jól mutatják ezt azok a terepmunkák, amelyeknél pontos dátummal jelölte az időpontot. Ilyen volt az 1986. júliusi és 1988. augusztusi gyűjtés. A gyűjtések időpontja egyébként sokszor nincs föltüntetve, de az első időpontját 1979-ben följegyezte. Az általa bejárt falvak Nyitra megyében Menyhe, Béd, Vicsápapáti, Nyitragerencsér, Alsóbodok, Geszte, Kolon, Gímes, Barslédec, Pozsony megyében Alsószeli, Baracka, Nagybodak, Nagyszarva, Somorja, Tallós, Vágfarkasd, valamint Hont megyében Ipolyszakállas.

16

VOKÁLIS DALLAM-ADATOK A vokális népdalok jól tájékoztatnak a Zoboralja és a Csallóköz népének szájhagyományos zenéjéről. Ürge Mária a jelek szerint elsősorban a lakodalomhoz és egyes jeles napokhoz kötődő dallamkincs összegyűjtésére törekedett, de gyűjtött alkalomhoz nem kötött lírai népdalokat és táncdallamokat, balladákat és a gyermekfolklór körébe tartozó játékdalokat, kiolvasókat, mondókákat is. A gyűjtő a gyermekdalokkal kapcsolatban fennmaradt jegyzeteiben fogalmazta meg: „népdalkincsünk egyik legősibb hagyománya – a siratón és az ünnepi szokások szertartásos énekein kívül – a gyermekjátékdal. A szabálytalan, hangismételgető mondókától az önálló zenei motívumig, az ütempárig, s azon túl a fejlettebb összetett dallamig, az európai népdal átlagos terjedelméig, a nyolcütemes periódusig a zene minden fejlődési fokozata megtalálható benne. Itt már gyakran a felnőttek zenéjével is érintkezik.” Nagyon valószínű, hogy figyelmét aktív pedagógusi munkája fordította a gyermekfolklór felé. Sőt, mivel egyben ezek az első gyűjtések, úgy tűnik, a gyermekfolklór megismerése (az élő emlékezet és a népzenei szakirodalom14) keltette föl érdeklődését a felnőttek zenei hagyományai iránt. Az ismeretterjesztési céllal kiadásra előkészített (részben megjelent15) írásaiban nemcsak elméleti ismereteket akart adni az egykori játékokról, hanem vissza is akarta táplálni azokat a gyermek-közösségekbe. Nem tudjuk, ez milyen mértékben sikerült neki, az azonban biztos, hogy a tudomány tárházát is gazdagította, elsősorban a Csallóközből és annak tágabb területéről származó anyaggal. Gyűjtött a gyermekfolklór körébe tartozó hanglejtéses mondókákat és gyermekdallamokat Kolonban is. Innen és Tallósról való például az az egyszerű játék, amelyet a játékra még emlékezők „pimpimpává”-nak, vagy „pipmpimpálé-”nak neveztek, s amelynek „Pimpimbába bokorodj föl!” változatát bő száz évvel korábban Szeged környékéről írta le Kálmány Lajos16. A bemutatásnál a témakörök szerint csoportosított gyűjtések következnek, bár egy-egy típust általában egyetlen adat képvisel. Az általánosan ismert (de mindig egyéni és a tájra jellemzően újrafogalmazott) kiolvasók, mondókák, játékdalok (például Apa cuka, 2. sz., Kerekecske gombocska, 4. sz. Süss föl nap, 8-9. sz., Csön-csön gyűrű, 19. sz., Fehérliliomszál, 20. sz., Hajlik a meggyfa, 22. sz. stb.) a gyűjtésekben mutatkozó földrajzi hián17

yosságokat töltik ki (pl. a sípkészítő Sípom, sípom ke ki17 13. sz.), míg más összetett szerkezetű ütempáros dallamok sajátos helyi hagyományt képviselnek (pl. Héla, héluskájo 25. sz.). Ürge Mária – mint hátramaradt följegyzései tanúsítják – jól látta, hogy a gyermekdal „… nemcsak zenei jelenségeiben kapcsolódik a hagyomány anyagához, hanem cselekményeiben is. A párcserélő játékok egyes változataiban a felnőttek lakodalmi párnatánc-motívumait fedezhetjük fel.” – írta, részben az MNT áttanulmányozása nyomán18. „Egyes hagyományőrzőbb játékokban a felkérés a kendő leterítésével történik, s a kendő itt a felnőttek lakodalmi szokásában szereplő párna egyszerűsödött maradványa. A Csöm csöm gyűrű játékot (19. sz.) Párnatáncnak nevezik még ott is, ahol a kendőt csak leejtik, vagy ahol már kendő sincs, csak párcsere.” A villőzésnek még viszonylag sok élő változatát sikerült összegyűjtenie Ürge Máriának (27-38. sz.) Az év egyik jeles napjához, a virágvasárnaphoz kötődő tavaszi népszokásra vonatkozó első népzenei adatokat Kodály Zoltánnak köszönhetjük 1906-ból Bédről, majd a többi faluból. A szokást 1913ban közölte az Ethnographia hasábjain19, az MNT II. pedig a kiszehajtás és a villőzés 1854-es leírását is közreadta20. A Pátria hanglemezsorozaton az „Ez ki háza, ki háza” dallammal 1938-as menyhei felvétel képviselte a térség e szokásdallamát21. Ürge Mária nagy érdeklődéssel fordult a még élő szokás felé, foglalkozott összegyűjtésével, s tervezte megfigyelései írásba öntését is. Lejegyzései, az MNT II. kötetből kigyűjtött Kodály közlések a szokással való huzamosabb foglalkozásról, a fennmaradt fogalmazvány és javításai pedig a formába öntés különböző fázisairól tanúskodnak. A szokásra vonatkozó alábbi szöveget jegyzetei felhasználásával állítottuk össze, a szakirodalomban mások által közölt adatokra, valamint saját népzenegyűjtési adatokra támaszkodva. Ürge Mária villőzés szokás-gyűjtésével kapcsolatban még egy megjegyzés kívánkozik a kiszehajtás és a villőzés összekapcsolódására vonatkozóan. Az MNT II. már a Kubinyi-Vachot leírás közlésénél megállapította, hogy tulajdonképp kétféle szokásról van szó: a kiszézés az Ipoly-vidéken és attól délebbre ismeretes, Nyitrában kivételes, de ott a villőzést gyakorolják. Ugyanakkor „Nyitra megye egyes falvaiban mindkét szokás együtt is él…”– írják22. Ürge Mária közlése megerősíti ezt a jelenséget, s alapvetően új megfigyelésekkel gazdagítja eddigi ismereteinket. Ilyenek például a szokás változatos népi nevei (köztük az eddig nem ismert vajnalucázás elnevezés), továbbá a szokást végző különböző csoportokra vonatkozó megjegyzései. Saját népzenegyűjtési adataim szerint is Gesztén például a 18

kice-vice villő határozottan a kiszézést takarta, míg a haj, villő a virágvasárnap fűzfaággal járt szokást.23 Következzen itt Ürge Mária szakmailag korrigált leírása a villőzésről: Virágvasárnapnak nevezik a húsvét előtti vasárnapot, mely egyúttal a böjt utolsó vasárnapja is. A böjti időszak utolsó vasárnapja tilalomoldó nap volt. Ilyenkor már vidámabb, tarkább ruhába öltöztek a fiatalok és énekelték a naphoz és a villőzés szokáshoz kapcsolódó dalocskát. Ezt a vasárnapot a Zoboralján villő vasárnapnak is nevezik. Ezen a napon a Zoboralja minden falujában megjelennek a villőző lányok. A tavaszi népszokást a magukkal vitt és jelképnek számító fűzfaág formájáról nevezték el Villőnek [villő = ypszilon alakú faág].24 A villő, vagy villőfa szalagokkal, kendőkkel feldíszített ág24, melyet a néphit és a köztudat varázserővel ruházott fel, s melynek termékenyítő és gyógyító hatást tulajdonítottak. Nemcsak a tavaszi villőzéskor használt ágat nevezik villőfának, hanem minden olyat, melyet egyéb szertartásokban is használnak. Így például a lakodalom során használt ágnak is villő a neve. Ez a keresztmama, vagy a násznagy jelképe, melyet az esküvőre menet és onnan jövet visz. Ilyenkor édesalmafa, vagy körtefa ágat vágnak ki villőnek, hogy édes legyen az ifjú pár élete. A tetejébe egy szép piros almát tűznek, sok-sok selyemkendővel díszítik fel, s a menyasszony kapja ajándékba. Villőfa a legénybíró-tisztség jele is. Ezt is szalagokkal díszítik és faragásokkal is ékesítik. Ez a villő elmaradhatatlan jelkép a legénybíró választásnál, a sárdózásnál és a pünkösdi király-járásnál. A Virágvasárnap-i villőfa mágikus ereje a szaporodásra és az apró állatok fejlődésére hatott a népi elképzelés szerint. A gazdasszonyok törtek a villőfáról, a letört ágat eltették, még gyenge állapotában koszorúba hajtották, és később a kikelt kiscsibéket, kislibákat átbújtatták rajta, hogy a rontástól megvédjék, erősek, ellenállóak legyenek, ne vesszenek el stb. (menyhei és gímesi adatok).25 A villőfát maguk a lányok vágták, esetleg közeli hozzátartozóik, vagy némi fizetség ellenében a fiúk, akik vinni is segítettek a lányoknak, ha egy nagyobb faágat sikerült kivágniuk. Fiúk ebben a szokásban egyébként nem szoktak résztvenni, mert a téltemető-tavaszváró villőzést csakis lányok végzik, egészen kicsi kortól férjhezmenetelig. Lédecen például azért jártak, mert úgy tartotta az illem, valamint hogy a tyúkok tojjanak. Az egyes falvakban a 19. században minden lány elment villőzni rangra való tekintet nélkül, a 20. századtól inkább csak a szegényebb réteg lányai jártak. A későbbiek folyamán a falu legszegényebbjei gyakorolták a szokást, míg a legutóbbi időben néhol már csak 19

cigányok. Hagyománytisztelő helyeken azonban még könnyen fel lehetett eleveníteni és fel is elevenítették ezt a szokást. A villőzés, a virágvasárnapi szokás megnevezése falvanként a következő: Gímesen, Kolonban Zsérén és Alsócsitáron villőzés, Nyitragerencséren kílő-vilő (s a lányok kílő-vílőni jártak), Menyhén kice-vice villő, Alsóbodokon hajvillőzés, Gesztén hajvillő vagy hojvillő, Barslédecen vajnalucázás, Vicsápapátiban sípszedákolás. Béden ezen a napon ulicskáznak a lányok, Pogrányban pedig olyan régen feledésbe merült a szokás, hogy külön nevére már nem emlékeznek, s a szokást is csak azért ismerik, mert a szomszéd falvakból cigánygyerekek járnak át hozzájuk villőzni. A résztvevők egyénenkénti, vagy csoportos falujárása alapján a villőzésnek két illetve három csoportját különíthetjük el. Az egyik csoportba azokat a lányokat sorolhatjuk, akik ezen a napon az íratlan szabály szerint egyénenként látogatják meg rokonaikat, ismerőseiket, közeli jóbarátaikat. Ez volt jellemző régebben Kolonban, s ma is ez a jellemző Nyirtagerencséren, Alsócsitáron és Vicsápapátiban, ahol egyénenként járnak ma is rokonokhoz, ismerősökhöz. Szintén egyénenként jártak Lédecen, de nemcsak a rokonokhoz. Itt elvárták a „vajnalucázókat”, mert azt tartották, csak akkor fognak a tyúkok jól tojni, ha a lányok elmennek énekelni. Ha például a szomszéd lányka nem ment el köszönteni, meg is jegyezték: „Mért nem gyötté vajnalucázni jánka, nem fognak tojni a tyúkjaink!” Ilyenkor még az olyan unokák is felkeresik a nagymamát, akik már nem tudnak magyarul, az éneket viszont csak magyarul tudják, mert a szokás kedvéért megtanulták, s el is tudják énekelni (így van például Nyitraegerszegen). Délelőttől egész estig járnak. Kisebb villőfát visznek, és a nagymamákhoz, keresztmamákhoz, szomszédokhoz mennek. Bemennek az udvarba az ablak alá, esetleg a házba is bemennek, és ott éneklik el az éneket. Ajándékot a rokoni kapcsolatnak megfelelően kapnak. Az ajándékot – ma hímestojást, cukorkát, csokoládét, pénzt – illően megköszönik, kosárba, táskába teszik, úgy viszik haza. Régebben ilyenkor a nagyobb testvér gyakran ugyancsak kézen fogva vitte kisebb testvérét. Különösen a szegényebbek tették ezt szívesen, mert némi élelmet (tojást, kalácsot) kaptak. Az egykori leánypajtások is szívesen látogattak el ilyenkor saját leánygyermekükkel egymáshoz, mert ez is jó ok volt a találkozásra, a barátság fenntartására (nyitragerencséri adat). A másik csoportba azok tartoznak, akik egy nagy villőfa alatt közösen járják végig a falut, vagy annak egy részét, illetve az utcasort. Ilyenkor a fát is közösen díszítik föl, mindegyik lány hoz szalagot, hajkötőt a fára, amit a végén hazavisznek. Közösen énekelnek, de be nem mennek, legfeljebb az 20

udvarba térnek be. Először engedélyt kérnek a bebocsájtásra, majd azután énekelnek. Nyers tojást, pénzt gyűjtenek, de egy-egy ismerős helyen cukorkát, csokoládét is kapnak. Az így gyűjtött szerzeményt a nap végén elosztják egymás közt, vagy pedig hagyományos módon a templom javára adják. Ha a fát valamelyik idősebb hozzátartozó, vagy fiú vágta, ő is kap valamit az adományból. Alsóbodokon például megmaradt az a szokás, hogy az alapján osztják szét a kapott tojást, ki hányadik osztályba jár, annyi tojást kap. Ezt a tojást elteszik, s azt „hímezik” meg húsvétra az öntözködő gyerekeknek. E két népszokás a mai napig élő (a gyűjtés idején) és gyakorolt szokás a Zoboralján. Gímesen folyamatosan él, Kolonban, Zsérén, Lédecen az utóbbi időben elevenedett újjá. Kolonban például 1987-től a folklórcsoport támogatásával csoportosan járják a falut. Zsérén eredetileg szintén egyénenként jártak egészen az 1960-as évekig, majd 1989-ben a felnőtt folklór-csoport támogatásával újból felelevenítették és az elemi iskolások ott is csoportosan járják a falut26. Bodokon is hagyományosan élő szokás, ahol az azonos utcabeli lányok közösen járják végig a házakat. A harmadik csoport a villőzést megelőző, de szorosan hozzákapcsolódó „kicézés”, „hajvillő”, „ojvillő”, vagy „banya”. Ez a két világháború közötti időszakban maradt el, s már csak az egykori résztvevők elbeszélései alapján kaptunk rá adatokat. Hiteles adatokat gyűjtöttünk Menyhén, Gesztén és Alsóbodokon, a többi faluban viszont a szokás még régebben elmaradt, s már az emléke sem élt a gyűjtés idején. Pedig szoros tartozéka volt a villőzésnek, hiszen tulajdonképpen ez volt a téltemetés, a dögvész kiűzése és a rossz szellem elűzése. Szalmabábut, azaz kicét (kice = a háztetőt fedő szalmaköteg) vagy ojvillőt öltöztettek fel női ruhába, minden esetben menyecskének. A ruhát a lányok adták össze. Ezt a bábut – ahogy Alsóbodokon nevezték: a banyát – a falun keresztül vitték ki a faluból, minél gyorsabban, szó nélkül. Azt tartották, hogy akinek az udvarába befordítják, ott elpusztulnak az állatok. Csak ott álltak meg és fordították befelé a bábut, akire haragudtak, s ha észrevette őket a gazdasszony, ő is kellőképp dühösen reagált erre a rosszkívánságra. A bábut vagy a vízbe dobták (ha volt patak), vagy elégették, előtte azonban levetköztették. Így tettek Menyhén, ahol csoportosan jártak. Amíg volt patak, először Gesztén is a kicét vitték ki a faluból, majd a falu végén a patakba dobták, utána pedig visszafelé behozták a feldíszített villő ágat. Ha elégették a kisze-banyát, olyankor át is ugrálták. Ilyenkor a legények is megjelentek, ami némi tréfálkozással is párosult. Mert a legények a kiszére 21

aggatott ruhákból kikövetkeztették, ki volt az adakozó személy, s néha kigúnyolták, ha a ruhadarab nem volt megfelelő, vagy a bábun slamposan állt. Ezért a lányok nagyon meggondolták, hogy milyen ruhákat aggatnak a bábura. A vízbedobás illetve az elégetés után mentek a lányok villőzni a feldíszített villőággal. A csoportos villőzés legtöbb esetben a délután folyamán zajlott, de Alsóbodokon például közvetlenül azt követően mentek a lányok, hogy a kiszebábut kivitték a faluból. Ott utána a lányok utcasoronként jártak együtt villőzni. Gesztén – a 20. századeleji bédi valamint 1950-es évekbeli menyhei adatok szerint – a házak előtt meg-megálltak, s a házban lakó gazda nevét énekelték „Ez ki háza, ki háza” kezdettel, majd az ének végén tojást kértek és kaptak. Menyhén a gazdasszony, miután odaadta a tojást, a villőfáról letört ággal megveregette a lányok hátulját és vagy azt mondta, hogy „Mind fírhez menjetek!”, vagy azt, hogy „Mind felkurvujjatok!” ha haragudott rájuk. A 19-20. század fordulóján minden bizonnyal még minden faluban ebben a kettős formában ment végbe a villőzés virágvasárnapján. Lassan azonban falvanként változott, módosult és sok faluban végleg elhagyták a banya, a kice kivitelét. Gesztén és Alsóbodokon úgy emlegetik, hogy az egyik alkalommal égetéskor egy lány beleesett a tűzbe, megégett, azért maradt el a szokás. Néhány esetben pedig a falusi előljárók közbenjárására változott meg a szokás. Ürge Mária leírása után ide kívánkozik, hogy hasonló tapasztalatait írta le Kodály a szentiváni tűzgyújtással kapcsolatban. Alsóbodokon például az 1900-as évek elején följegyzése szerint „Arra is emlékeznek, hogy az előljáróság tiltotta a tűzgyujtást; a „polgár” (kisbíró) néhányszor bottal kergette szét a fiatalságot, mielőtt végképp elhagyták.”27 Hátrahagyott írásaiból hasonló eseteket tudhatunk meg Pogrányból és más falvakból.28 A villőzést mindazonáltal nem sikerült teljesen kiirtani, s elhalása az egyes falvakban nem egyszerre, hanem fokról-fokra ment végbe. Amellett Alsóbodok lakossága ma sokat köszönhet a tanítónőnek, aki felkarolta a spontán módon még élő szokást és maga is biztatja a kislányokat annak gyakorlására. Alsó osztályos tanítványainak szinte mindegyike részt vesz a villőzésben, sőt újabban viseletben járják a házakat. Ez a zoboralji falvak közt tudomásunk szerint egyedi példa, ám a szokás egykori gazdagságát mindenképp tanúsítja, hogy a szorosan vett zoboralji falvak virágnapi villőzéséhez hasonló szokásokat a nyitrai járás más falvaiban is találunk. Ilyen Ahán a zöldágolás, Kállazon, Nagyhinden, Bábindalon a kikicézés, Nagycétényben és Nyitracsehiben az illő-billőzés. 22

Ürge Mária gyűjtésében a legnagyobb helyet a zoborvidéki lakodalmasok foglalják el, melyek egy részének (egyes dallamtípusoknak) e terület az egyedüli lelőhelye. Az általa gyűjtött ilyen szokásdallamokat A Magyar Népzene Tára III/A Lakodalom kötete sorrendjében haladva állítottuk össze. Ezek sorát a csúfolódók (98-105.) után a régies lakodalmi ivónóták (107-110. sz.) zárják. A nem kimondottan bordalok, mint amilyen a Meginnám a bort (65. sz.) zenei környezetükbe, a lakodalmasok közé kerültek. Az ingadozó terces (hol nagy, hol kis tercű) lakodalmasokat sokszor ugyanaz az énekes is hol nagy, hol kis terccel énekelte, ugyanazon változaton belül is. (Ugyanígy váltakozik a szimmetrikus és az aszimmetrikus ritmus, ugyanazon előadáson belül is.) Az ilyen változatok csak akkor kerültek közvetlenül egymás mellé, ha dallamtipológiailag egy csoportba tartoznak. Gyűjtésében akad a lakodalom menetére vonatkozó dallam nélkül rögzített szöveges beszélgetés is. 1985. július 27-i menyhei, Jókai Máriával közös gyűjtéséből idézzük az ottani régi lakodalomra vonatkozó részletet Fülöpné Kostyál Annával készült beszélgetésből: A Hajnal hasad kezdetű lakodalmast „Férjes asszonyok énekelték. Aznap, mikor a lagzinak kellett lennyi, akkor hajnalba énekelték. Mikor kérőbe mentek, akkor is eztet énekelték. Kérőbe mentek a keresztanya, bérmálási keresztanya, keresztapa. Nyakravaló szőrkesztyőt kértek, azt a rojtosat, cafrangosat, rózsásat. Azt vitték el. Aztán mikor a lagzika mentek, akkor egy nagy ídes almafaágat vágtak, arra tették rá, víkonyabbat, nagyon hosszút, olyan fárú, aminek nem vótak nagyon hajlósak az ágai. Először rákötötték a gyócs kivarrott keszkenyőt. Annak a tetejire szőrkeszkenőt, piros szőrt, vagy cvikla [cékla?] színyőt, majd a világosabbat meg nem kíket, annak a tetejibe tiranglissat [háromszögletű]. Fejre valót kisebbet. Aztán annak a tetejire selmet, fejre való keszkenyőt. Csak beköszöntöttek: „Dícsértessék”-et. Volt olyan ének, de nem mindenki énekelte. Úristen rendelte… Mikor indultak az esküvőre, először a lányt elbúcsúztatták szüleitől, lányoktól [barátnőktől]. Nem az egész falu lánya [vett részt], csak aki meg volt híva, s kolégák. Akkor énekelték, hogy Gyűj ki Ilon, gyűj ki.” A régi stílus különböző stílusrétegeit, azokon belül dallamtípusait egyegy alkalomhoz nem kötött népdal képviseli Ürge Mária gyűjtésében. Akad köztük a Zoborvidéken különösen jellemző, kis ambitusú moll tetrachord hangsorú népdal aratási szöveggel (Arass rózsám, arass 128. sz.), további, csak ott honos népdal (Hosszú asztal körül 129. sz.), régi diákdal (Duna partján nevelkedett tulipán 134. sz.), az északi szláv népzenével való huzamos együttélést reprezentáló népdal (Hol jártál te rózsám ilyen korán 135. 23

sz.), korábbi századok európai hangszeres zenei köznyelvi nyomait őrző népdal (Nem szeretem a káposztát főzve, 136. sz., Igyunk bort, pálinkát 141. sz. ), közvetlen szlovák átvétel (Azt mondják nem adnak engem galambomnak 142. sz.), betlehemes részlete (Pásztorok keljünk fël 133. sz.), a nyelvterület más pontján koldusénekként használatos dúr tetrachord dallam (Csillagok, csillagok 132. sz.), a műcsárdás és más 19. századi cigányzenei elemek népzenei lecsapódásait jelző népdal (Kocsmárosné ejnye, ejnye, 141. sz., Sűrű csillagos az ég 137., Sokszor mondtam jaj, jaj… 139. sz. stb.), népies műdalból lett népdal (Kitették a holttestet az udvarra 156. sz. ). Öt balladát és két balladás dalt is gyűjtött Ürge Mária (121-127. sz.). Ezek azért is figyelmet érdemelnek, mert nem a Zoborvidék legismertebb balladái (mint pl. a Fiam, fiam Bálint vitéz, A szerelem betege stb.), hanem részben országos ismertségűek, helyi színekkel. A balladákat tekintet nélkül zenei hovatartozásukra egy csoportban helyeztük el, műfajuknak megfelelően, a régi stílusú népdalcsoport élén. Egy népdal két változatával van képviselve gyűjtésében az 1848-as hagyomány: Finka Gyula kutyát nyúzott és Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára (131-132. sz.), mindkettő Nyitraegerszegről. Szintén hasznos adatokat nyújtanak az új stílusú népdalok, melyek a Zoborvidékről kisebb számban kerültek be eddig a központi magyar népzenei gyűjteménybe.

24

HANGSZERES ZENEI ADATOK Bár Ürge Mária csak vokális dallamokat gyűjtött (vett hangszalagra illetve írt le), a hangszeres hagyomány iránt is érdeklődött. Gesztéről származó adata szerint 12 cigányzenész muzsikált a lagziban, hat a menyasszonynál, hat pedig a vőlegénynél. Gímesen cigányzenészek a sárdózókkal is mentek, akik Molnárné Fazekas Anasztázia (sz. 1912.) elbeszélése szerint „Mindenfélét muzsikáltak, kisérték a menetet”. A farsangi tőkepénz-tánccal kapcsolatban Sípos Jánosné Balkó Mária (sz. 1909.) is megerősítette a cigányzenészek jelenlétét.29 Gímesen a táncalkalmakra a zenészeket a legények fogadták meg. Két kocsma volt ugyan, de csak egy bálba mentek. A zenészeket ebédre és vacsorára a legények vitték el magukkal, a lányok csak befiztették a belépti díjat, mikor táncolni mentek. (Molnárné Fazekas Anasztázia.) Vasárnap délutánonként rögtönzött, alkalmi táncok is voltak, de oda csak egy-két cigányt hívtak. A farsangkor és májusban tartott „rendes” (nagyobb) mulatsághoz „hodi” – engedély is kellett. A szlovákok nem cigányzenésszel, hanem dudással farsangoltak. Ők az egyik dudást „valahonnan a hegyekbő hozatták.” A szlovákoknál gyakori volt, hogy „gajdost” fogadtak. Az egyik ilyen dudást Csalárdról hívták, s 90 koronát fizettek neki három napra. Vasárnap, hétfőn, kedden zenélt, a pénzen kívül kosztot kapott, mindig más háznál. Volt, hogy az egyik soron a magyarok, a másikon a szlovákok mentek. (az utóbbi adat Ján Bumbulától származik, sz. 1909., gyűjtés 1988. aug. 12.). Dudát Alsóbodokon is láttak még az idősek: az 1910-es születésű Gyepesné Szab Erzsébet elbeszélése szerint a zenész „Hóna alatt a dudát vitte, s abba belëfújt.” (1988. aug. 16.) Kolonban az elbeszélések szerint a duda „Ollyan vót, mint egy kutya. Aszongyák kutyabőrbő is vót… A feje olyan vót, mint egy kis kutya. Fényes volt a feje.” A gyűjtő kérdésére, hogy mit csinált a dudás, ezt felelték: „Vót neki egy kis karszék [= fújtató], azt ideszorította a hóna alá, vót neki egy cső, abba belëfújt, mintha a seggëlyukán vót vóna annak a kutyának és aztat fújta.” Az asszony emlékezett arra, hogy a dudás az Antal bácsi dudáljon kend-et fújta, de nem énekelte el a gyűjtőnek. Gesztén Brat Istvánnal (sz. 1903.) – aki egyébként a János bácsi… (114. sz.) kezdetű dudanótát énekelte –, a következő beszélgetést folytatta Ürge Mária: 25

Gyűjtő: Mikor játszott a dudás? Brat István: „Úgy vót a duda, meg vót fogadva vízkerësztkor, január hatodikával, oszt akkor elgyütt és mindën vasárnap itt [játszott.], majdnem [mindig]. Farsangba vót ahány vasárnap, annyit mindig, mindig dudát. Oszt a farsangkor meg három nap egymás után, vasárnap, hétfő és kedd. No.” Gyűjtő: Felnőtteknek vagy gyerekeknek? Brat István: „Egyfurmán mindënkinek. Azaz, az má mindënkinek szólt, gyerëkëknek is.” Nyitraegerszegen Billik Rozália (sz. 1901.) beszélt a farsangi időszak dudásairól. (Az általa énekelt dudanóta a Dudásom, dudásunk, 116. sz.): „Farsangkor szokott lenni a gyerekeknek muzsikás, akkor gyött dudás. Legényeknek a kocsmába vót tánc, a gyerekeknek meg vót olyan ház kivátva [kibérelve], ki vót rámúva [kirámolva, kiürítve], na ott dudátak nekik, hogy motozzanak [mozogjanak, mocorogjanak]. Ott köpűködtek [a köpülés mozdulatára utaló szó itt táncolás értelemben] a gyerekek.” A zsérei magyar dudásra vonatkozó további adatokkal szolgált Ürge Máriának Lauró Ferencné Alsóbodokról (sz. 1915.), aki Szalakuszon született és a nagybátyja dudás volt. Az általa elmondottakat az egyes dudanótáknál részletezzük, a dudahagyományt bemutató népdalok között (111120. sz.). A Zoborvidéken természetesen közvetlen a kapcsolat a szlovák népdalokkal. Országosan elterjedtek a régebbi átvételek közül: Azt mondják nem adnak és Nem adom a jó bort… (Szeretnék szántani). Szlovák népzenét Ürge Mária keveset gyűjtött, közlésünkben ilyen a két farsangi duda-dallam: Duduli fassangi és A tam hore na kamene (120. sz.). Nem a dudanóták, hanem a lagzis mulató nóták közé került viszont a valaha dudás által (is) játszott Elesëtt a lúd a jégën (ismertebb szövegével a Debrecenbe kéne menni, 135. sz.).

26

A KIADÁS SZEMPONTJAI Ürge Mária lejegyzései Lsz. IX-4997, 4999 leltári szám alatt kerültek be az MTA ZTI-be. A gyűjtések adatai sok helyen pontatlanok, ezért elsősorban a hangfelvétellel is dokumentált kottás anyagot használtuk, a lejegyzéseket pedig ellenőriztük és kiegészítettük. Ha kellett, átvállaltuk a dallamok lejegyzését is, mivel Ürge Mária az üres kottasorok alá több helyen leírta a népdalszöveget (vagy annak 1. versszakát), a dallam lekottázása (és esetenként a többi versszak leírása) azonban elmaradt. Ág Tibor néhány gyermekjátékdalt jegyzett le, ezért az előadó(k) neve és a gyűjtés éve mellett a lejegyző nevét is föltüntettük. Amennyire lehetett, igyekeztünk betűhíven közölni Ürge Mária leírásait, megjegyzéseit. Életében kiadásban meg nem jelent munkáira is érvényes azonban, hogy félen maradtak, kottafeljegyzései, szöveges megjegyzései gyakran csak a szakember számára érthető, vagy kikövetkeztethető jegyzetek. Ezért legtöbb írása kiegészítést, átfogalmazást igényelt (mint például a villőzésről írtak), amit a közreadó vállalt magára. A felvételről lemaradt részeket (pl. a magnó indításánál) szögletes zárójelbe tettük. Lehetőség szerint pontosan idézzük az előadók által mondottakat (idézőjelben). Mindent tájnyelvi módon írunk, de egyes esetekben eltekintünk a néprajzi szövegközlés azon elvétől, hogy amit az írott szóhoz képest a kiejtés köznyelvi alakban is módosít (így pl. t-d betűk kapcsolódása, mint pl. „tudtam” kiejtésben „tuttam”, stb.), azt nem tájnyelvi, hanem köznyelvi alakban írjuk. Azért tesszük ezt, mert a népzenei gyűjtések alapján úgy tűnik, a Zoboralján az azonos szó kétféle kiejtése azonos gyakorisággal fordul elő, bár e kérdésről érdemben csak nyelvész nyilatkozhat. A jelenséghez mindazonáltal kínálkozik egy zenei párhuzam. Ez a nyelvi jelenség ugyanis ahhoz a zenei jelenséghez hasonló, amikor egyazon énekes ugyanazon a népdalon belül egyszer hol a nagy, hol a kis tercet használja, s a dallamhoz hasonlóan ugyanilyen szabadsággal alkalmazza a különböző ritmikai képleteket, különösen a volta- vagy afelé hajló ritmusok esetében. E jelenség megfelelőjének látszik az a nyelvi jelenség, hogy egyetlen vers-sorpárban is kétféleképp ejtik ugyanazt a betűt illetve szót, s ez megfi27

gyeléseink szerint (legalábbis tömegesen) egyedülálló az egész magyar nyelvterületen. Nyelvész- és népzenekutató együttműködését igényelné annak vizsgálata, hogy mi okozza az ilyen eltéréseket: a nyelvi prozódia alakítja-e a ritmust, avagy a ritmus rövidülése, hosszabbodása miatt változik-e egy adott magánhangzó rövidről hosszúra vagy fordítva. Ilyen különbségeket nemcsak a mint és mind szó esetében, valamint a ban-ben rag használatakor tapasztalhatunk, hanem egyes magánhangzók és mássalhangzók hol rövid, hol hosszú ejtésénél is. A Gyűjj be anyám… lakodalmasnak a sor végén hallható gyűj be kiejtését és minden hasonló ejtésbeli eltérést ezért sic-el jelzünk, utalva arra, hogy nem sajtóhibáról van szó, hanem a szót az énekes egyszer valóban egy j-vel, máskor két j-vel ejti. Nézzünk néhány ilyen példát! A Téli – illetve a vicsápapáti változatban „Tővi” – ződ lakodalmas (39. sz.) 2. és 3. versszakában a következő ejtésbeli különbségek tapasztalhatók (a megfelelő helyek kiemelve): Tővi ződ, tővi ződ,… stb. Akkor szëdik a tővi (sic) ződ, Mikor levelébe szép zöld. A 97. sz. lakodalmas szövegében egyaránt szerepel idesanyám (1. versszak) és ídesanyám (2. versszak). Hasonlóan hol rövid, hol hosszú a „Révész-dallamkör”-be tartozó Csörög a kocsi lakodalmas (42. sz.) 2. versszakában a búcsút és bucsút szó. Ugyanitt különböző a nyílt ë, zárt e használata is az egymást követő, azonos tartalmú soroknál. Gímesen Síposné így énekelte (43. sz.): Még búcsút sem vettem, Még búcsút sëm vëttem. Az egyik gesztei asszonynál viszont így szólt (42. sz.): Búcsút nem is vëttem, Bucsút nem is vëttem Hosszú és rövid magánhangzó szintén egyaránt előfordul a következő versben, melyben a dió szó kezdő mássalhangzója is kétféleképp szerepel (60. sz.): A kolonyi templom előtt Három ágú gyiofa nőtt Három ágú diófa nőtt. 28

A ban-ben ragnál az n, l rag megléte vagy elhagyása is tapasztalható. Ilyen pl. a 39. számú lakodalmas következő részlete: Levelébe díszes, Levelében díszes. Ezt tapasztaljuk a 110. számú lakodalmi ivónóta következő részletében is: Árpájábó, búzájábó soha në fogyjon, majd ismétléskor ugyanez: Árpájából, búzájából… stb. Ehhez hasonló nyelvi eltérések bőven találhatók a közölt anyagban, amelyet a tartalomjegyzékben bemutatott témakörök alaján állítottunk össze. A gyűjtő által fölkeresett falvak nevét és az előadók névsorát külön jegyzékben közöljük. A gazdag névsorból csupán egy nevet emelünk ki: Barslédecen Budai Sándorné Varga Franciska, sok lakodalmas dallam tudója 1914-ben született, abban az évben, amikor Kodály Zoltán többek közt Mozga Istvánné Székely Julival készített lakodalmas fölvételeket Lédecen.30 Ürge Mária egyik legjobb énekese Vicsápapátiban Kuna (általában így írja, de jegyzetei között néhol Kún névként is jelzi) Dénesné volt, Kolonban Benczné Balkó Veron. Mivel kiadványunkat nemcsak szorosan vett tudományos munkának szánjuk, hanem abban bízunk, hogy a magyar kultúra (benne nyelv, zene és e zenén keresztül a történelem) ápolását fontosnak tartók is használni fogják, nem adunk külön zenei mutatót. Az egyes népdaloknál föltüntettük viszont a népdal szótagszámát és sorzáró hangjait, hogy ezzel is segítsük a könyv használhatóságát.

Tari Lujza Budapest, 2003. november 23.

29

Jegyzetek a bevezetőhöz 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27

30

Ld. Bárdos–Presinszky–Végh 1996. Ág 1966., 1979. Szíjjártó 2001., 22002. Hemerka 1982. Manga 1943. Gyűjtési beszámolóját ld. 1958. Legutóbb 2002. nyarán, dunaszerdahelyi és anyaországi kutatókból álló munkacsoporttal. Gyűjtési beszámolóját ld. 2002. Dobszay 1984., Tari 1997-98. Újrakiadásukat ld. Sebő 2001. A Falu végin két vasvella kottájára (48. sz,) rá is írta: „A tempó és a záróhang nem hiteles, gyenge volt az elem.” Tari L. népzenegyűjtése 1994. Béd, Pográny, Zsére: MTA ZTI Népzenei Adattár: DAT 90., 98-100., 146. Monográfiákat tanítványai készítettek, elsők közt például Járdányi 1943. Bartók mindazonáltal – bár nem falumonográfia, hanem egy-egy nagyobb régió zenéjének bemutatásával – készített ilyen jellegű munkákat, pl. 1913., 1924. Ág–Barsi–Koncsol 1997., ld. a kötetben a Barsi Ernő által írt fejezetet: Gyermekkor. Több dallamot kimásolt az MNT I., Gyermekjátékokat tartalmazó kötetéből, a maga által gyűjtött dallamokat pedig melléjük tette. ld. Ürge 1986. Kálmány II. 81. 207., idézi Bálint 1980:63. Barsi Ernő egy dióspatonyi változatot közöl in: Ág–Barsi–Koncsol 1997. 39. sz. A párcserélő játékokról és a párnatáncról ld. MNT I. 735. Kodály 1913: 237-239. Ugyanitt a virágvasárnapi szokás szlovák változatát, a morena-t (292-293.), a talalaj kiegészítéseit (294., az első közlést ld. 1909. 245-247.) és az ulicskát is közölte (359-361.). MNT II. IX. fejezet. Kottája Rajeczky Benjamin lejegyzésében közölve MNT II. 139. sz. A hangfelvétel újraközölve: Pátria, ld. Sebő 2001. MNT II. 155. Tari L. népzenegyűjtése 2002. július 17., adatközlő Brat Margit (sz. 1933.). Manga János 1961-es gyűjtése szerint Zsérén gyöngyökkel és főkötőkkel díszítették, lásd MTA ZTI AP 16.915/a. Hasonló adatot közöl Hemerka Olga Alsócsitárról, ld. Hemerka 1982:43. sz. Vikár László 1958. IX. 5-i gyűjtése szerint Menyhén „Még az első világháború előtt elmaradt. Az első republikában már nem volt.” Adatközlő Kostyál Sándorné Koritár Rozália 65 éves. MTA ZTI Lsz. 26.161. Kodály 1909:32.

28 „A pogrányi pap nagy erkölcsjavító. Miután a szentiváni tűzugrást sikerült kipusztítania, ‘nem tetszett neki a fiatalság’, missziós papokat hozatott rendszeresen... Százezer tüzes mennykő a fejetekre! A pap pusztítja a nép fantáziáját, a tanító a nyelvét, ketten együtt a népgenie minden megnyilvánulását elnyomják.” Kodály 1993:186. 29 2003-as gímesi népzene-gyűjtésemkor sikerült találkoznom az egykori cigányzenészek gyerekeivel, akik számos információval szolgáltak az utolsó banda egykori működésével kapcsolatban. 30 A Dunna, dunna… pl. közölve MNT III/A 73. Hanglemezen: Magyar népzene Kodály Zoltán fonográffelvételeiből. Szerkesztette Tari Lujza (1983., III. lemezoldal 6.b, ill. bővített CD kiadás 2002. I.14.).

31

VAKAT

GYERMEKFOLKLÓR

VAKAT

34

KIOLVASÓK, MONDÓKÁK A hanglejtéssel mondott kiolvasókat (1-2. sz.) a gyermekek kiszámolóként használták. Kört alkottak, s úgy számolták ki, hogy ki legyen a fogó, a „róka” stb. Mindig az esett ki, akire az utolsó szó illetve szótag jutott. Addig számoltak, míg egy gyerek maradt a körben, az lett a fogó.

1. Vágfarkasd Varga Istvánné Takács Ilona 66 éves (é.n.) Lejegyző: Ürge Mária

Tan, tan tatara, Bumbusz, kalvara, Kalvarika, bumbucika, Priccs!


Apa, cuka, funda luka, Funda kávé, kamanduka, Ap cuk, funda luk, Funda kávé, kamanduk. Ölbeli gyermekeknek szintén hanglejtéssel, ritmikusan és gyakran mozgással párosítva mondták a mondókákat (tapsoltatók, ún. höcögtetők, különböző ujj-játékok – a 3-as számút pl. a félrenyelő kisgyermeknek, az 5-ös számút altatóként, vagy megnyugtatásul alkalmazták). 35

3. Nagyszarva Bodó Józsefné Derzsi Margit 58 éves (é.n.) Lejegyző: Ürge Mária

Gyía poci hanyagli, Fére megy a kiskocsi, Hopp le, hopp le!

4. Nagyszarva Bodó Józsefné Derzsi Margit 58 éves (é.n.) Lejegyző: Ürge Mária

Kerekecske, gombocska, Hova fut a nyúlacska? Ide mász, oda mász, Tarisznyába kotorász!

5. Nagybodak Benkovics Emília sz. 1908. Gyűjtés: 1982. Lejegyző: Ág Tibor

36

6. Somorja Tuga Józsefné Németh Mária sz. 1925. Gyűjtés: 1982. Lejegyző: Ág Tibor

Amikor a gyerek csuklott, ezt a mondókát mondták neki:

Nagyobb gyermekek maguk is „beszéltek” egymással ritmikusan, hanglejtéssel, énekelgettek 2-3 hangos dallamos mondókákat, melyek közt név- és egyéb csúfoló, sípkészítő, pitypang-koszorúkészítő versike, napot, fecskét, gólyát váró szöveg egyaránt akadt.


Mikor tavasszal a lányok meglátták az első fecskét, ezt kiáltották neki, s közben a mosakodás mozdulatát utánozták.

* Ismétlés tetszés szerint. Ha víz mellett voltak, meg is mosdottak benne, de utána nem volt szabad megtörülközniük. 37

8. Nagybodak Világi Móricné Mészáros Erzsébet sz. 1918. (é.n.) Lejegyző: Ág Tibor

Libalegeltetéskor énekelték:

9. Kolon Hornyákné Bányi Borbála 76 éves 1983. március 8. Lejegyző: Tari Lujza

Libalegeltetéskor. „A fölvégieknek és az alvégieknek külön legelője volt. Az alvégiek ide hajtották [a libát]. Volt ott olyan mocsola [pocsolya] féle a part oldalba. Kergettük egymást a legelőn, hajtottuk egymást, összeverekedtünk, ha a libáink összekeveredtek.”

38


Névcsúfoló


Névcsúfoló

39


Névcsúfoló

13. Vágfarkasd Igyák István 63 éves (é.n.) Lejegyző: Tari Lujza

Fűzfasípkészítéskor „Akkor mondták, mikor a fűzfasípot készítették. A fa héjat a fától el kellett lazítani, akkor meg kellett ütögetni a fa kérgét, a gallyat. Ennek a ritmusára ütögették a gallyat.”

40

14. Kolon Hornyákné Bányi Borbála 76 éves 1983. március 8. Lejegyző: Tari Lujza

„A fűzfasípot inkább a fiúk csinálták. A lánykákat ez nem érdekelte, inkább koszorút fontak pimpim pávábó'. Amikor a koszorút fonták, akkor énekelték, hogy a pimpim pávának [gyermekláncfű, pitypang, kákics, kikirícs] a szára széjjelnyíljon, ahogy e' vvan csípve [valószínűleg mutatja], szétnyílik.”

15. Tallós Gyalog Gyuláné Dienes Jolán sz. 1914. (é.n.) Gyűjtés: Weiszer Eszterrel Lejegyző: Tari Lujza

A következőt „Akkor énekelték, mikor a pimpimpálé [gyermekláncfű, pitypang vagy kákics] magját (a kerek labdaszerű magházat) vízbe dobták. Akkor kiáltották”:

41

16. Kolon Hornyákné Bányi Borbála 76 éves 1983. március 8. Leírta: Ürge Mária

„A pipacsnak a bimbóját, aki nem vót kinyíva még, széjje' bontottuk, behajtottuk és bábot csinátunk belőle. A szára úgy benne vót. Mintha a ruhácskája vót vóna az a négy levél.” A gyűjtő megjegyzése: A zöld sziromleveleket hajtották vissza a bimbóval együtt lecsípett szárra. „A közepibe volt az a hajas, az a fekete [bibe], az á(ll)t a közepibe.” Megjegyzés: dallam nélküli, de ehhez a játékhoz nem kapcsolódott dallam.

17. Nagybodak Benkovics Emília sz. 1908. 1982. Lejegyző: Ág Tibor

* Ürge Mária az alábbit fűzte a gyermekdalhoz: A szöveg Jáger [Jäger = vadász (német)] legíny meglűtte és hozzá az arra nem rímelő gyógyítsa az általános Török gyerek megvágta, Magyar gyerek gyógyítja-val szemben romlás. 42

PÁRVÁLASZTÓ KÖRJÁTÉKOK, BÚJÓ-VONULÓ JÁTÉKOK 18. Nagybodak Benkovics Emília sz. 1908. 1982. Lejegyző: Ág Tibor

Az előadó megjegzése a végén: „Akkor leültünk.”

19. Alsószeli Görög Mária (é.n.) Lejegyző: Ürge Mária

43

20. Nagyszarva Bodó Józsefné Derzsi Margit 58 éves (Gyűjtés: Somorja) 1979. Lejegyző: Ürge Mária

A következő játékot 6-8 éves gyerekek játszották, fiúk-lányok vegyesen. A gyerekek körben álltak, egymás kezét fogták, valaki középre állt, a többiek ritmusra körbe jártak. A Hopsz ugorj a Dunába… szövegrésznél csípőre tett kézzel, páros lábbal helyben ugortak. A Támaszd meg dudádat [más szövegekben tipikusan: támaszd meg oldalad] szövegnél csípőre tett kézzel jobbra és balra dőltek. A Hej, kétsorú villádat… szövegre a nyitott tenyerüket a fejük mellé emelték, s forgatták. A dal további szövegét (mosakodjál, fésülködjél) is utánozták. A Meg is törülközzél szövegnél a kör közepén álló gyerek odaszaladt valakihez, a törülközést mímelve megtörülközött a kiválasztott kötényében (ezt a mozdulatot a többiek nem utánozták), majd a kiválasztottal helyet cserélt. A kör közepére a kiválasztott került, s folytatódott a játék, s a cselekménysor előről ismétlődött.

44


45


Körjáték, a körben állt egy kislány. A „szállj ki már” szövegnél a körben álló kislány választotta ki, ki megy be a körbe.


46

24. Baracka Pücsök Istvánné Círia Ilona 78 éves 1979. Lejegyző: Ürge Mária

47

25. Nagylég Nagy Imréné 74 éves 1980. Lejegyző: Ürge Mária

48

A Hëli hëli hëlicska szöveget közli az MNT I. és a (kissé romlott szövegnek) a fordítását is adja a jegyzetben: MNT I. 879. 1909. (Heli piros, fehér rózsácska... stb. 834. o.).


49

GYERMEKEK ÁLTAL GYAKOROLT NÉPSZOKÁS: A VILLŐZÉS 27. Alsóbodok Miriam Fehérová 5. osztályos Denisa Fehérová Mišelka Fehérová Gyűjtés: Jókai Máriával 1985. április 7. Lejegyző: Ürge Mária

50

28. Alsóbodok Srankóné, Fehér Rózsi sz. 1937. Gyepes Anna 1985. április 7. Gyűjtés: Jókai Máriával Lejegyző: Ürge Mária

51

29. Nyitragerencsér Andrea Kvapilová 9 éves Jana Točková 10 éves Katarína Začková 10 éves 1985. április 7. Gyűjtés: Jókai Máriával Lejegyző: Ürge Mária

52

30. Nyitragerencsér Szeles Noémi Máté Marika 1985. április 7. Gyűjtés: Jókai Máriával Lejegyző: Ürge Mária

31. Kolon Bugyinszky Hajnalka 9 éves 1985. április 7. Gyűjtés: Jókai Máriával Lejegyző: Ürge Mária

53

32. Nyitragerencsér Farmadin Aranka sz. 1915. 1985. április 7. Gyűjtés: Jókai Máriával Lejegyző: Ürge Mária

54

33. Kolon Balkó Anna sz. 1917., Alsóbodok 1985. április 7. Gyűjtés: Jókai Máriával Lejegyző: Ürge Mária

55

34. Alsócsitár Poboda Anna sz. 1939 1985. április 7. Gyűjtés: Jókai Máriával Lejegyző: Ürge Mária

56

35. Alsócsitár Denisza Kóšová 7 éves 1985. április 7. Gyűjtés: Jókai Máriával Lejegyző: Ürge Mária

36. Alsócsitár Mag Szilvike 6 éves 1985. április 7. Gyűjtés: Jókai Máriával Lejegyző: Ürge Mária

57

37. Vicsápapáti Makó Borbála sz. 1925. november 27. 1985. április 7. Gyűjtés: Jókai Máriával Lejegyző: Ürge Mária

58

38. Vicsápapáti Kún Dénesné Magát Margit sz. 1921. február 1. 1985. április 7. Gyűjtés: Jókai Máriával Lejegyző: Ürge Mária

59

ÉTKEZÉS, BÖJTI ÉTELEK Kolon 1983. március 8. Hornyákné Bányi Borbála 76 éves Leírta: Ürge Mária

„Fassang után, hamvazó szerdán kezdték a böjtöt. Ettek: savanyó bablevest, tejes tésztát (csíkot), de vajjal ették, laskát sütöttek. Laska Krumplit főznyi kő, hajába, mikor meghűl, e(l)reszenyi olyan apró reszelőn. Aztán bele tennyi lisztet, sót. Meggyúrni, de abba kevés víz köll, mer a krumpli enged. A tésztát megvajaztuk. A tésztát megsütöttük palacsinka [palacsinta] sütőn, vagy csak így a sporhelt [tűzhely] platnyin. Aztán megvajaztuk. Az vót a vajas étel. Kőtís Rozsot, búzát összekevertek, de azt ki köllött válogatni, hogy abban szemet ne legyen semmi. Azt köllyött kicsíráztatnyi. A húsőrlőn leőrőnyi, de valamikor nem húsőrlőn, hanem mozsárba összetörnyi. Ezt vízbe tettük. Annak a vizivel bekevertük a lisztet. Olyanra, mint a savanyúlevest szokták csinányi, csak egy kicsit sűrűbbre. Azt megsütnyi. De két óra hosszáig kő neki sűnyi. Amit csíraztotott, azt nem tette bele. Azt meg kő szűrnyi szitán. Csak a levit tették bele. A többit nekiadták a baromfinak. Cukrot tettek bele, sót nem, aztán szép pirosra sütötték. Olyan pirosra sül, mint a rózsa. Most ma nem fut ki, de bizony a kemencébe, ha nagyon íg [erős a tűz], ott kiszaladt. Nádot nem tettek a közepébe. Kukorica ganca A kukoricalisztet kásának megfőzték, azt a' egész finom lisztet jó sűrűre megfőzték, aztán mint a haluska [galuska, nokedli] olyan apróra szedték. A tálak szélire kiraktuk, mikor meghűt, aztot megvajezták, aztán aztot be a tálbo. Megvajazták, megdiózták, vagy megmákozták, ez vót a bőjti étel. 60

Görhön A kukoricát forra(l)t vízzel leönteni, cukorral bekeverni, tejjel is lehetett, és pléhen megsütni. Az olyan, hogy azt vágni lehetett szépen, mint a süteményt. Cukkorrépából savanyú leves. Megfőzték a répát elreszelve azon a nagyreszelőn [a beszélgetés valószínűleg olyan helyen történt, ahol rámutatott], aztán bekevernyi, mint a savanyú-levest. Csak a tejfölbe tettek lisztet. Főzelék Főzeléket szoktak krumplibó, babbó. Ezek vótak a főzelékek. Akkor még paradicsom nem vót.”

61

VAKAT

A FELNŐTTEK DALAI

VAKAT

LAKODALMASOK A lakodalom egyes fázisaihoz kapcsolódó dallamokat az MNT III/A kötete sorrendje alapján raktuk sorba, bár nem minden dallam helye kötött. A násznagynak font zöldág-szedéshez kapcsolódó énekeket (pl. Tővi ződ, 39. sz.), az ágyvivő éneket (Csörög a kocsi 42-43. sz.), a dunnavivő éneket (Sej, dunna, dunna 48. sz.), a menyasszony búcsúztatókat (pl. Gyüjj ki Margit 94. sz., Eljött már a búcsúzásom órája 95. sz. stb.), az esküvői vacsora alatt énekelni szokott Kánai-mennyegző (az itteni kolonyi változatban már meglehetősen kopott, mindössze három versszakos énekét, ld. Mikor az első tál ételt feladták 106. sz.) stb. meghatározott alkalommal és időben énekelték, de több lakodalmas más-más szöveggel a lagzi más-más fázisában is megszólalt; pl. az olyan csúfolódók, mint az Ehun mén egy öregember (változatait ld. 98-102. sz.), az ivónóták, (107-110. sz.), dudanóták stb. A lakodalmasokkal kapcsolatos az Ürge Mária–Jókai Mária közös gyűjtéséből származó és Ürge Mária által leírt, alábbi elbeszélés.1 A megnevezett népdalt (Hajnal hasad) az előadó csak említette, de nem énekelte el, s máshol sem szerepel Ürge Mária gyűjtésében. Az általa gyűjtött lakodalmas anyag teljessé tételéhez viszont érdemes a szöveget is közölnünk. A Hajnal hasad kezdetű éneket „Férjes asszonyok énekelték. Aznap, mikor a lagzinak kellett lennyi, akkor hajnalba énekelték. Mikor kérőbe mentek, akkor is eztet énekelték. Kérőbe mentek a keresztanya, bérmálási keresztanya, keresztapa. Nyakravaló szőrkesztyőt kértek, azt a rojtosat, cafrangosat, rózsásat.2 Azt vitték el. Aztán mikor a lagzika mentek, akkor egy nagy ídes almafaágat vágtak, arra tették rá, víkonyabbat, nagyon hosszút, olyan fárú, aminek nem vótak nagyon hajlósak az ágai. Először rákötötték a gyócs kivarrott keszkenyőt. Annak a tetejire szőrkeszkenőt, piros szőrt, vagy cvikla színyőt, majd a világosabbat meg nem kíket, annak a tetejibe tiranglissat. Fejre valót kisebbet. Aztán annak a tetejire selmet, fejre való keszkenyőt. Csak beköszöntöttek: ‘Dícsértessék’-et. Volt olyan ének, de nem mindenki énekelte…”

65

39. 6 (1., 3. versszak) 8.8.8.6. (2. versszak)

66

422 Vicsápapáti Kuna Dénesné Magát Margit sz. 1921. Magát Béláné Lehoczky Katalin sz. 1923. Szabados Lajosné Lehoczky Cili sz. 1926. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Akkor szëdik a tőli (sic) ződ, Mikor levelébe szép zöld. Mikor levelébe szép zöld, Virágjában ékes. 3. Virágjában ékes, Levelébe (sic) díszes, Levelében díszes, Virágjában ékes. Az első adatok Kodály Zoltán gyűjtéséből valók, többek közt Vicsápapátiból és Alsócsitárról, 1907-ből. A zoboralji lakodalmas jellegzetes és régi dallama sokféle szöveggel társul, így változékony szótagszámú. Dallamának kvart hangja természetes és emelt formában egyaránt előfordul, akár egyetlen előadáson belül is. (Ugyanez jellemző a télizöld-szedéshez kapcsolódó vershez, mely téli-, tőli-, tővi zöld illetve tövi zöld szöveggel egyaránt előfordul.)3

67

40. 8.7.7.6. (1. versszak) 8.7.7.7. (2. versszak) 8. (3. versszak) 8.8.6.6. (4. versszak)

68

422

Vicsápapáti Kuna Dénesné Magát Margit sz. 1921. Magát Béláné Lehoczky Katalin sz. 1923. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Magát Margit háza előtt Egy kis kert kerekedik, Abba felnevelkedett Százlevelű szép rózsa. 3. Bele ugrott barna legény (vagy ugrik)* Leszakajtja a virág(j)át. Ne szakajtsd le édes szívem, Mert nem neked ültetgettem. 4. Mert nem neked ültetgettem, Se nem neked öntözgettem! Lëjánybarátyimnak, Lëány én magamnak. 5. Magát Margit koszorúja, Elmaradott a hegybe. Elmaradott a hegybe, Rózsának erdejébe. 6. Magát Margit koszorúja, Duna vize háborgatja, Duna vize háborgatja, Lassú eső mosogatja. *Az előadók információja.

69

41. 6.

613 Kolon Benczné Balkó Veron sz. 1924. január 1988. augusztus 15. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Gyere bë ibolyám, Csókold meg az orcám! Én is megcsókolom Százszor egymás után.4 A Hej, révész, révész ballada-szövegről „Révész-dallam”-nak nevezett, csak a Zoboralján ismert következő, két változatban bemutatott lakodalmas az európai hagyományból származik. Dallamanyagában gazdagon dokumentált, a vele foglalkozó szakirodalom is bőséges.5 70

42. 5.5.6.6. (1. versszak) 6 (2.-3. versszak)

542 Geszte Balkó Vincéné Lőrincz Veron sz. 1924. 1986. július 16. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

71

3. Gyűjj bë anyám, gyűj bë, Fond be a hajamot Ötösbe, hatosba, Két szál selyem szálba! 4. Ha most be nem fonod, Többé be nem fonod, Ötösbe, hatosba, Két szál selyem szálba. 5. Sirass anyám, sirass, Míg előtted járok! Azután ne sirass, Ha útnak indulok! 6. Útnak indulásom, Nincsen maradásom, A sok írigyëk közt Nincsen mëgállásom.

72

43. 5.5.6.6.

542 Gímes Sípos Jánosné Balkó Mária sz. 1909. július 6. 1988. augusztus 12. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Édesanyámtól, Édesapámtól Még búcsút sem vettem, Még búcsút sëm vëttem. **** A következő csoport dallamainak első adatait Kodály 1906-ban Alsóbodokon, majd Berencsen 1907-ben gyűjtötte, dunnavivőként. Az improvizatív jellegű szövegek két soros dallamhoz kapcsolódnak.6 73

44. 8.


2. Most hozzuk a legszebb menyét, Egy asszonynak kökény szemét. 3. Édesanyám édes teje, Keserű ja más kënyere. 4. Keserű is, savanyú is, Néha-néha panaszos is. Keserű is … ism.

74

45. 8.

1 Barslédec Budai Sándorné Varga Franciska sz. 1914. 1986. július 18. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

Az előadó a gyűjtéskor két alkalommal énekelte el a népdalt: először csak az első két versszakkal, majd még egyszer négy versszakkal.

2. Keserű is, savanyú is, Néha-néha panaszoss (sic) is. 3. Édesanyám csak azt várom, Kocsi gyüjjön értem nyáron. 4. Lovas huszár harminchárom, Abban válik nékem párom.

75

46. 8.

1 Barslédec Molnár Pálné Molnár Franciska sz. 1903. december 12. 1986. július 18. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Keserű is, savanyú is, Néha-néha panaszos is.

76

47. 8.

1 Barslédec Molnár Pálné Molnár Franciska sz. 1903. december 12. 1986. július 18. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

A gyűjtés során az előadó két különböző verssel énekelte a népdalt.

2. Csipkebokor rózsa mellett Gyere babám, mëgölellek! 3. Nincs magasabb az egeknél, Nincs nagyobb a szerelëmnél. 4. Kit a szerelem elé fog Nem këll annak sëmmi dolog. 5. Három alma ëgy negyed fél, Kérettelek, mért nëm jöttél. 5. Ha nëm jöttél, otthon lettél, Lëányoknak anyja lëttél.7 77

48. 8.

1 Barslédec Pekár Józsefné Mester Ilona sz. 1920. 1986. július 19. Gyűjtés: Schuszter Évával Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Se urakra, se papokra, Csek (sic) a szegíny parasztokra.8

78

49. 8.

5 b3 Geszte Balkó Vincéné Lőrincz Veron sz. 1924. 1986. július 16. Lejegyző: Tari Lujza

Az előadó bizonytalanul kezdi (feltehetően régen énekelte), csak a 3. dallamsortól áll helyre a lakodalmas. A 2. versszakot ezért közöljük külön.9

79

2.

Sej, madár, madár, kis madár, Mi van a lábadon? - Aranyszál. Mi van a lábadon? - Aranyszál. ism: Kössük a Zoli lábára, Húzzuk a Bözsi ágyára.

80

50. 441

8.6.8.6.

Barslédec Budai Sándorné Varga Franciska sz. 1914. 1986. július 18. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

Az előzőhöz hasonlóan szintén ágyvetéskor énekelt lakodalmas egyik klasszikus szép példáját Mozga Istvánné Székely Juli énekelte Kodály Zoltánnak Lédecen 1914. májusában.10

2.

Varga Böske selyem ágyát Magasra vetette, Budai Miskó a kalapját Benne felejtette.

81

3.

Add ki Bözsi kalapomat, Ha(gy) tegyem fejemre, ism: Hagy tegyem fejemre. Hogy ne nézzen minden kislán Fekete szemembe, ism: Fekete szemembe. A menyasszonyöltöztetéskor énekelt lakodalmasnak11 Ürge Mária két teljes (Kolon) és egy töredékes (a 4. dallamsor hiányzik) változatát (Gímes) gyűjtötte. Más-más szöveggel mind a lakodalomhoz kapcsolódik. (A hiányos változatot az MNT III/A 82. sz. alapján egészítettük ki.)

51. 10.


82

52. ad 10 (1. versszak: 11.10.10.10) (2-3. 10.)

111 Kolon Benczné Balkó Veron sz. 1924. január 1988. augusztus 14. Lejegyző: szöveg: Ürge Mária dallam: Tari Lujza

2. A patakot folyóvíznek híják, Tőleg a szeretőm nagyon tiltják. Verje meg az Isten, aki tiltja, Mer én őtet nem hagyom el soha! 3. Párta, párta, búra való párta, Hogy a török régën le nëm vágta, Ha megfogom, messzire hajítom, A tengerbe kővel lënyomatom.

83

53. ad 10

111 Gímes Molnárné Fazekas Anasztázia sz. 1912. május 5. 1988. augusztus 12. Lejegyző: Tari Lujza Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

E csoport utolsó példája előadásban a kissé aszimmetrikus megoldás helyett a giusto felé hajlik:

A Zoborvidék egyik legfőbb és európai gyökerű lakodalmas dallama több lakodalmi fázishoz kapcsolódott, amely az itt közölt szövegek sokféleségéből is kitűnik. Formai sajátsága, hogy három soros, bár a típus eredetileg valószínűleg csak két soros volt (erre utal, hogy a harmadik sorok szövege mindig a második sor megismétlése). Mint dallamával kapcsolatban először Rajeczky Benjamin emlékeztet rá, „Kodály ‘lakodalmi intonáció‘ ”-nak nevezte a dallamokban a terc és kvart tudatosnak látszó bizonytalan éneklését.12 A mulató-rigmusokat, táncnótákat, de lírai szövegeket is 84

magában foglaló változatos szövegek egyaránt kísérték a menyasszonyi ágy vitelét (Dunna, dunna, tarka dunna),13 a kásapénzszedés ceremóniáját, és alkalmazták őket ivónótaként is. Leginkább azonban lakodalmi menetdalként szolgáltak, többek közt az Ürge Mária gyűjtésében nem szereplő, de még napjainkban is ismert Lassan, lassan magas parton verssel.14 A dallam legelső hangfelvételét Vikár Béla készítette Pogrányban, egyik első hangfelvétele pedig (az előbb jelzett szöveggel) Kodálynak köszönhető: egy Nyitragerencsérről származó asszony énekelte Alsócsitáron 1914-ben.15 A csak Nyitra- és Bars megyéből ismert népdal szélesebb zoborvidéki ismertségét az MTA Zenetudományi Intézete népzenei gyűjteményében többek közt egyegy Manga János által 1938-ban (Tild, Bábindal) gyűjtött változat jelzi.

54. 8 5 4 Gímes Molnárné Farkas Anasztázia sz. 1912. május 5. 1988. augusztus 12. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

85

2. Még olyan is találkozna, Három napig bennë aludna*, Három napig elaludna. * Itt valójában téveszt (a szokásos Három napig elalunna helyett énekli), de föltalálja magát, nem esik ki a ritmusból.

55. 8.

54 Geszte Balkó Vincéné Lőrinc Veron sz. 1924. 1986. július 16. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

86

56. 8.

54 Kolon Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Tari Lujza

87

2. Nyerté ollyan nagy bánatot, Még mindig csak sirathatod, Mégis mindig sirathatod. Ugyanő egy másik változatban így énekelte (2. versszaka azonos az előzővel): 1. Köszönd meg, hogy fírhë mënté, Micsoda örömet nyerté, Micsoda örömet nyerté.

88

57. 8.


89

58. 8.


2. Kis káposzta nagy torzsájú, Kicsiny asszony nagy p… jú, Kicsiny asszony nagy p… jú. 3. Kicsi bicsak hosszú nyele, Kimetszem a p…d vele, Kimetszem a p…d vele. Az előadó a trágár szöveg miatt zavarban van, végigneveti, majd a végén hozzáfűzi: „Énekőtük egymásnak.” 90

59. 8.


2. Ha az uram is otthon lesz, A sodrófa is kíszen lësz, Akkor nekem kertën fut lësz.

91

60. 8.


2. Ideres-bodros a levele, Rajta a szeretőm neve, Rajtam (sic) a szeretőm neve. 3. Innen oda nem mén a szó, Tehozzád a kutya se szól, Tehozzád a kutya se szól. Megjegyzés: Attacca énekli a Ha az ördög ollyan vóna után (100. sz.). 92

61. 8.

54

Kolon Benczné Balkó Veron sz. 1924. január 1988. augusztus 14. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. A vőlegény kiírott kíp, A menyasszony nincs olyan szíp, A menyasszony nincs olyan szíp. Benczné hozzáfűzte a végén: „Ha mienk vót a menyasszony, akkor azt dícsértük, ha a vőlegény, akkor azt.”

93

62. 8.

44

Kolon Bányi Imréné Balkó Örzse sz. 1909. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. A szíp asszony ábrázatja Hozott ëngëm gyalázatba, Hozott ëngëm gyalázatba.

94

63. 5 4 8. 4

Vicsápapáti Kuna Dénesné Magát Margit sz. 1921. Magát Béláné Lehoczky Katalin sz. 1923. Szabados Lajosné sz. Lehoczky Cili sz. 1926. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Ha nem vártál azt se bánom Megillet a lakodalom, Megillet a lakodalom.16

95

64. 8.

54 Vicsápapáti Kuna Dénesné Magát Margit sz. 1921. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Még ollyan is találkozna, Szentgyörgy napig elaludna, Szentgyörgy napig elaludna. 3. Erre, erre, én utánam, Megmutatom, hol a házam, Megmutatom, hol a házam. 4. Csipkebokor-rózsa mellett, Gyere babám, megölellek, Gyere babám, megölellek. 96

5. Háromszor is megölellek, Mégsem igazán szeretlek, Mégsem igazán szeretlek. Megjegyzés: Kuna Dénesné a 63. sz. gyűjtésekor szólóban énekelte.

65. 10.


Dobszay László és Szendrei Janka által az előző dallamcsoport joggal 12 szótagos párjaként jellemzett csoport,17 mely az MNT Lakodalmas kötetében Kidőt a pap gátja szöveggel a templomból eljövet énekelt dalok közt, továbbá a lakodalmi menetdalok közt található.18 Dobszay-Szendrei már gazdag dallam- és szövegváltozatok alapján mutatja be a típust, ám talán nem érdektelen, ha e helyen kiemelünk néhány 97

jellemző szövegkezdetet az MNT-ben még nem közölt, későbbi gyűjtésekből származó színes változat-együttesből. Olyan szövegeket emeltünk ki (a gyűjtő nevének és a gyűjtés idejének feltüntetésével), melyek Ürge Mária gyűjtéseiben előfordulnak: Ledőt a pap kertje Ág Tibor Lédec 1951., Vikár László 1956-os gyűjtésében Lédec: Sirass anyám, sirass, Gímes: Végigmek az utcán, Kolon: Mi bajod angyalom, Sirass anyám, sirass, Elkurjantom magam, Alsócsitár: Szeretőm szerelme, Bú éri a kutyát, Zsére: Fújják a trombitát. Említendő Kertész Gyula gyűjtése Kolonból (Sirass anyám, sirass 1960.), Kiss Lajosé Menyhéről 1965-ből és 1969-ből, Martin– Méryné Tóth Margité Zséréről (Sirass anyám, sirass, 1967.), Dobszay– Rajeczky–Szendrei gyűjtése Bédről (Kidőt a pap gátja Fülöp Imréné, Gál Mónika 59 éves), majd ugyanonnan Szenderi Jankáé 1971-ből, Ág Tiboré 1972-ből, Jókai Máriáé 1974-ből Aháról (Elment a szeretőm) 1977-ből Kolonból (Elkurjantom magam) és Lédecről (Ismertem apádat). A 20. század első feléből Kodály gyűjtésein kívül (Principáros uram Nyitraegerszeg 1908., Béd 1910., Bú írte ja kutyát és Ha jén azt tudhatnám, ki lesz az én anyám Alsócsitár 1914., Végigmëk az úccán Gímes 1915., Végigmek, végigmek Lédec 1914.19) Manga János gyűjtésében (Jól gondold meg rózsám Nagyhind 1937.,20 Bábindal 1938., Kalász 1939.) is különböző jellemző szövegek fordulnak elő. Kodály Kolonban mindamellett egyéb régi, nem lakodalmas szöveggel is fonográfra rögzíthette a dallamot.21 A támlapra ráírta: „Lakodalmas mel.”[ódia], ld. fakszimile. A lakodalmas dallamot előadásban ritmikai játék (szimmetrikus és aszimmetrikus elemek szabad váltogatása, egyes szövegrészeknél a kvint hang megtámasztása, nyújtása), a kis és nagy terc egyenrangú előfordulása jellemzi. Előadásmódban gyakori, hogy a teljes dallamot egy levegőre éneklik (pl. Bencné előadásában). Ürge Mária e dallamtípusból rendkívül gazdag változat-csoportot gyűjtött egybe.

98

99

66. 12.


2. Az nem érett búza, hogy learathatnád, Se nem kőccsön kenyér, hogy visszaadhatnád. 3. Sirass édesanyám még előtted járok, Tudom, hogy megsiratsz, ha útnak indulok. 4. Verje meg az Isten a szeretőm anyját, Mér utasította tőlem el a fiát. 5. Ha neki fia volt, nekem szeretőm volt, Ha neki kedves volt, nekem kedvesebb volt.22 100

67. 11. 12.


101

68. 12.


2. Hallja vagy nëm hallja, nëm tehetek rólla (sic), Gyönge szavaira nëm mëhëtëk oda.23 Megjegyzés: Az előadó az egészet egy levegőre énekli.

102

69. 12.

1 Vicsápapáti Kuna Dénesné Magát Margit sz. 1921. Magát Béláné Lehoczky Katalin sz. 1923. Szabados Lajosné sz. Lehoczky Cili sz. 1926. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Széles udvarodat, fehér palotádat, Hagy csókoljam össze két piros orcádat.24

103

70. 12.

1 Kolon Süttő Imréné Brath Viktória sz. 1909. 1986. július 15. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Hallotta jaz esküt, amellyet tevének, Hogy az oltár előtt egymásé levének. 3. Az úrnak szolgája mëgáldotta őket, Az ő szent nevibe szent frigyre lépőket. 4. Mi is imádkoztunk, kik ott vótunk, értük, A szeretett atyát buzgó szívvel kértük. 5. Mai fáradtságunk ne lëgyën hiába, Drága kincset hoztunk most e tisztës házba. 6. Drága kincsët, melly a vőlegénynek drága, Mert tőle függ egész földi boldogsága. Az előadó megjegyzése: esküvő után énekelték, „Mikor megjöttek a templomból.” 104

71. 12.


2. Kidőt a pap gátja meg kő támogatnyi, A pap szakácsnéját meg kő látogatnyi.25 A kásapénzszedéssel kapcsolatos az előadó megjegyzése: „A szakácsnő becsavarta a kezit, mer akkor nem vótak fácsok [fáslik] meg mik, meg hozott szervétavó [szalvétával] fakanalat is. A szakácsnő énekőt.”

105

72. 12.

1 Vicsápapáti Magát Béláné Lehoczky Katalin sz. 1923. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

106

73. 12.


Megjegyzés: Egy 1943-as koloni változatát Putz Éva alapján újra közli az MNT III/A kötet.26

107

74. 12.


2. Minden fa tetején, minden ág levelén, Hagy szakajtott vóna minden szegén legény.27 A végén az előadó megkérdezi: „Ez jó?”

108

75. 12.


2. Hulljatok levelek, rejtsetek el ëng(em) Mer az én galambom mást szeret, nem ëngem.

109

76. 12.


2. Menyasszon, vőlegén, de szép mind a kettő, Megilletyi iket aranyos fíkető. 3. Ëgyiket fíkető, másikot hajkötő, A harmagyikot mëg ëgy nagy lapos tető.28

110

77. 12.


2. Azok az asszonyok nem tunnak dógozni, Csak a napot nízik, mikor fog nyugonni.29 Az előadó hozzáfűzi: „Bëcsukták az ajtót és veszekedtünk. Egyik bënt vót, a másik kint.”

111

78. 12.

1 Nyitragerencsér fiatalos hangú, ismeretlen nő 1980-as évek Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

A dallam Meghalt a dudásunk… szövegváltozata több zoborvidéki gyűjtésben előfordul.30 Megjegyzés: Az előadó két különböző alkalommal énekelte a vele készített gyűjtés során, a változatokban jelzett eltéréssel. További eltérés, hogy másodszor 2. versszakként énekelte, az 1. versszak pedig ez volt: Oly országba jártam, kënyeret së láttam. Kënyeret së láttam, vizet së ihattam.

112

79. 12.

1 Menyhe Fülöpné Ferencné Kostyál Anna sz. 1900. 1987. július 27. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Arattam, arattam, kévét is kötöttem, Galambom tarlóján meg is betegedtem. 3. Elkiáltom magam menyhei határba, Meghalla galambom a szomszéd faluba. 4. Szerettelek rózsám három esztendeig, El sem is felejtlek halálom óráig. 5. Halálom óráig, koporsóm bezártyig, Ha engem a halál koporsómba nem zár. 6. Nehéz a kis hangyát kősziklán nyomazni, A két egyes szívnek egymástól elválni. 7. Mikor két egyes szív egymástól elválik, Még az ídes méz is keserűvé válik. 113

80. 11. 12. (1. versszak) 12. (2-9. versszak)


2. Mëg akar gyalázni a gonosz szerencse, De azér nem ártott az irigyek nyelve. 3. Elmënt a szeretőm szerencsét keresni, Ne adjon az Isten jó szerencsét neki! 4. Mert ha ja Jóisten szerencsét ád neki, Nem fog az engemet igazán szeretni. 5. Fehér az én nyakam, megölelhetsz ëngëm, Piross az én orcám, megcsókóhatsz ëngëm. 6. Vót nekem szeretőm falu vígin kettő, Nem vót búzakenyér, meghalt mind a kettő. 114

7. Egyiket temettem virágos kertëmbe, Másikot temettem szívem közepibe. 8. Egyiket öntöztem nyári folyóvízzel, Másikot öntöztem sűrű könyveimve(e). 9. Egy se jó madár az, ki ágról-ágra száll, Egy se jó legíny az, ki lyánytó-lyányho jár. 10. Az egyikhe eljár, a másikná ott hál. Harmadiknak mondja: „Te csak szórakozzál!” ism.: Negyediknek mondja, hogy sehova se jár.31

115

81. 12.

1 Kolon Benczné Balkó Veron sz. 1924. január Bányi Imréné Balkó Örzse sz. 1909. Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Fehér az én nyakam, mëgölelhetsz ëngëm, Piross az én arcám, mëgcsókolhatsz ëngëm. 3. Istenëm, teremtőm de nëm hittem vóna, Nemzetëm közt lëgyën fejem gyalázója! 4. Mëg akar gyalázni ja gonosz szërëncse, De azért nëm ártott az irigyëk nyelve.32 Megjegyzés: Az első versszakot közösen énekelték, a másodikat Bányi Imréné egyedül, a harmadik-negyediket Benczné Balkó Veron egyedül.

116

82. 12

1 Gímes Sípos Jánosné Balkó Mária sz. 1909. július 6. 1988. augusztus 12. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Menyasszony is mëjenk, vőlegény is mëjenk, Olyan mind a kettő, mind az arany vessző. 3. Vigyen el az ördög, hordozzon hírivel, A te útjaidban repegessen szíjvel. 4. Hallottam híredet, kaptam leveledet, A ménkű vágja meg a bolond fejedet. 5. Végimék az utcán, senki se szól hozzám: „Gyere ki galambom csokold meg az arcám! 6. Gyere ki galambom, csokold meg az arcám, Én is megcsolkolom százszor egymás után!”33 Megjegyzés: Nem folyamatosan énekli, más népdalok után jut eszébe előbb a 4., majd az 5-6. versszak. 117

83. 12.

1 Kolon Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Adta vóna Isten në láttalak vóna, Hírëdët-nevedët në hallottam vóna. 3. Talán a Jóisten jobba(t) a(l)dott vóna, Vagy szebbet, vagy jobbat, nálad igazabbat.34

118

84. 12.

1 Gímes Molnárné Fazekas Anasztázia sz. 1912. május 5. 1988. augusztus 12. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Vagy egyé, vagy igyá, vagy megházasodjá, Az én asztalomná ne arcátlankodjá! 3. Te is meg tudsz szólnyi valakit, te csuda, Aki a faluba ugat, mint egy kutya.35

119

85. 12.


2. Ismertem apádot, hogy minő gazda vót, Ünneplő ruhaján egymást b…a a fót.36 Az előadó megjegyzése az elején: „Gesztén lagziban egy asszony ezzel kezdte őket kiénekőnyi.” – elénekli az 1. versszakot, majd a 2. versszak előtt hozzáfűzi: „Mink rátettünk evvel az asszonnyal, aki szok idegyünnyi, hogy…” (kezdi énekelni az Ismertem apádot … versszakot).

120

86. 12.

1 Kolon Benczné Balkó Veron sz. 1924. január 1988. augusztus 15. Lejegyző: szöveg: Ürge Mária dallam: Tari Lujza

2. Ha én azt akarom, szeretőt találok, Szebbnél szebb virágot mindenkor szakajtok. 3. Szerettelek rózsám, nem mertem mondani, Szomorú szívedët szántam búsítani. 4. Ha én azt tudhatnám mellyik úton mígy el, Fölszántatnám én azt aranyos ekível. 5. Be is vetném én azt sűrű apró gyöngyvel, Be is boronálnám sűrű könnyeimvel.37 Megjegyzés: A 4. versszaktól ketten éneklik, kissé magasabbról. A másik asszony nevét a gyűjtő nem jegyzete föl, hangszíne alapján Benczné Salát Veron sz. 1920. 121

87. 12.

1 Kolon Bányi Imréné Balkó Örzse sz. 1909. 1988. augusztus 15. Lejegyző: szöveg: Ürge Mária dallam: Tari Lujza

2. Másnak fordult jóra, nékem siralomra, Mer az én szeretőm el van tőlem tiltva. 3. El van tőlem tiltva, anyja nagyon tiltja, Ne engem szeressen, gazdább lányt keressën.38

122

88. 12.


Utána attacca Köszönd meg, hogy férhe menté, lásd 56. II. variáció.

123

89. 12.


2. Verje mëg, verje mëg, veretlen së hagyja, A falu közepén csoda essen rajta. 3. Úgy hullon a hússa, mind a fa levele, Úgy follyon a víre, mint a Duna vize.39

124

90. 12.


Alsócsitári változatai Kodály 1914-es májusi és júniusi gyűjtéséből ismertek.40

125

91. 12.

1 Barslédec Molnár Pálné Molnár Franciska sz. 1903. 1986. július 18. Lejegyző: szöveg: Ürge Mária dallam: Tari Lujza

2. Magas a teteje, csipkés a levele, Galambom szavai most jutnak eszembe. 3. Ha eszembe jutnak galambom szavai …. Megakad, nem jut eszébe több, majd megjegyzi: „Mari, má nem tudom most tovább!”

126

92. 12.

1 Barslédec Molnár Pálné Molnár Franciska sz. 1903. 1986. július 18. Lejegyző: szöveg: Ürge Mária dallam: Tari Lujza

2. Amerre én járok még a fák is sírnak, Gyënge ágai[ról] levelek hullanak. 3. Hulljatok levelek, takarjatok engem, Mer az édesanyám sírva keres engem. Az előadó megjegyzése az 1. versszak után: „Már nem tudom eztet.” – mondja, s kissé nehézkesen énekeli. A 2-3. versszakra jobban emlékszik.

127

93. 8.


2. Ki az urát nem szereti Sárgarépát főzzön neki. Jól paprikázza meg neki, Hogy a nyëvolya törje ki! 3. Az én uram íródiák, Nem këll neki gyërtyavilág. Mëgtalálja sötétben is Azt a mézes kalamárist. 128

4. Ki az urát nem szereti, Halottat ne járjon nézni! Van őnéki jó halottja, Éjjel-nappal kirakhatja. 5. Nincs énnékëm jó embërëm, Vízbe maradt a kendërëm. Majd kihányom esztendőre, Vékony cérna lësz belőlle. Megjegyzés: A 3-4. versszakot szólóban, spontán énekli egy-egy asszony, ahogyan eszébe jut, majd a 4-5.-et ujból együtt éneklik.

129

94. 6.

VII VII 5 Vicsápapáti Magát Béláné Lehoczky Katalin sz. 1923. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

A menyasszonybúcsúzó első, Kodály által gyűjtött változatai közt Vicsápapátiból 1907-ből és 1911-ből, Nyitragerencsérről 1908-ból van adat.41 1985. július 27-én Menyhén pedig Fülöpné Kostyál Anna a következő információt adta Ürge Máriának: „Mikor indultak az esküvőre, először a lányt elbúcsúztatták szüleitől, lányoktól [barátnőktől]. Nem az egész falu lánya [vett részt], csak aki meg volt híva, s kolégák (sic). Akkor énekelték, hogy Gyűj ki Ilon, gyűj ki.”

130

2. Búcsúzz Margit, búcsúzz, Apádtól, anyádtól. Apádtól, anyádtól, Leánybarátyidtól. 3. Ëlrepült madárka, Üröss a kalitka. Azt mondta, hogy eljön, Visszajön tavaszra. 4. Ha tavaszra nëm jön, Visszajön kikëlët. Ha kikëlët nem jön, Akkor sohase jön. 5. Sírik az ëgy szëmë, Sírjon a másik is. Sírjon mind a këttő, Mind a sëbëss eső.

131

95. 11

332 Kolon Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

A templomba menet énekelt lakodalmast Kodály 1906-os koloni gyűjtéséből közli az MNT III/A.42

132

96. 11. (1. versszak) 11.11.10.11. (2. versszak)

332 Kolon Bányi Imréné Balkó Örzse sz. 1909. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

A következő lakodalmas szöveg annak ismeretében érthető, amelyről az MNT III/A tájékoztat. Eszerint Kolonban esküvőkor a templomba menet megálltak a temetőben, ha már nem élt a vőlegény apja vagy anyja, imádkoztak egyet a szülő(k) sírjánál, mielőtt bementek volna a templomba.43

2. Balkó Mihál, ha mígy az esküvőre, Tekints bë a temető sírkertjére! Úgy hulljon a könnyed mint az eső, Mert ott nyugszik a te fölnevelőd. 133

97. 11.11.10.11.


2. Ídesanyám miből van a të szíved? Kőből-e vagy vasból, hogy meg nëm reped? Kőből volna talán mëgrepedne, Hogy a lányod megy az esküvőre. 134

3. Lán pajtásim arra kérlek titëket, Őrizzétek meg a szüzességteket, Lássátok én híven megőriztem, Köszönöm a koszorúm, megnyertem. Megjegyzés: Énekléskor eszébe jut, hogy a 3. versszak előtt még egy másik versszakot kellett volna énekelni, abból azonban már csak ennyire emlékszik: Lán pajtásim Isten hozott titeket, Már én többé nem társalgok veletëk. De már mostan a Jóisten áldjon meg …44

135

98. 8.6.8.6.


136

99. 8.6.8.6.


137

100. 8.6.8.6.


Megjegyzés: Attacca énekli az A kolonyi templom előtt után (60. sz.)

138

101. 8.6.8.6.


139

102. 8.6.8.6. (1. versszak) 7.6.8.6. (2. versszak)


2. Itt van egy öregember, Mit csináljunk véle? Karót gyugunk a seggibe, Hagy ballagjon véle. 140

Megjegyzés: Öregasszonyra énekelték, csúfolódásból. Az 1-2. sor terce semleges, inkább a nagy terc felé húz. A 2. versszakot végig kis terccel énekelte.

103. 7.

512 Gímes Sípos Jánosné Balkó Mária sz. 1909 július 8. 1988. augusztus 12. Lejegyző: Ürge Mária Revízió: Tari Lujza

141

104. 7.


142

105. 7.

512 Geszte Balkó Vincéné Lőrinc Veron sz. 1924. 1986. július 16. Lejegyző: Ürge Mária Revízió: Tari Lujza

143

106. 11.9.16.6. (1. versszak) 9.9.16.6. (2. versszak) 11.11.16.6. (3. versszak)

554 Kolon Bányi Imréné Balkó Örzse sz. 1909. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Jézus parancsolá szolgáknak: Három veder vizet húzzanak, Vizet borrá változtatja, első csodáját mutatja Kána menyegzőbe. 144

3. Mikor az első nótát is meghúzzák, Mária-Magdolnát táncra me’híjják, Úgy mëgpergették Magdolnát, mind széthatta a papuccsát, Kána menyegzőbe. *Megjegyzés: Az 1. versszakban memória-zavarból eredően így énekli.

107. 9.8. (1. versszak) 8.8. (2. versszak)

1 Kolon Bányi Imréné Balkó Örzse sz. 1909. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Tari Lujza

2. Hej, jobb az Isten nálunknál, Sëj, maradjon mëg házunknál. 145

108. 13.13. (1. versszak) 15.15. (2. versszak)

VI Kolon Benczné Balkó Veron sz. 1924. január 1988. augusztus 15. Lejegyző: szöveg: Ürge Mária dallam: Tari Lujza

2. Ha én ennék-innék, ha én ennék-innék, majd annék, De nem iszok-eszek, de nem eszek-iszok, nëm adok.

146

109. 10.6.77.6.6.

53446 Kolon Benczné Balkó Veron sz. 1924. január Bányi Imréné Balkó Örzse sz. 1909. Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: szöveg: Ürge Mária dallam: Tari Lujza

Megjegyzés: Előtte elmesélik, hogy éneklés közben mindenki kezében volt pohár, s az ének végén mindenkinek egyszerre kellett innia.

147

110. 11.112. 13.13.

515 Kolon Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Tari Lujza

A lakodalmas ivónóta dallamtípusát közli az MNT III/A kötet.45

148

DUDAHAGYOMÁNY 111. 8.

551 Alsóbodok Lauró Ferencné Karasz Klára sz. 1915. 1988. augusztus 16. Lejegyző: Tari Lujza

Az előadó Szalakuszon született, kb. hat éves korában költöztek Bodokra. Nagybátyja dudás volt, aki az előadó elmondása szerint „szlovák nótákat is tudott.” A Dudás bácsi… kezdetű népdalt zsérei magyar dudás játszotta.

149

112. 8.

551 Vicsápapáti Magát Béláné Lehotzky Katalin sz. 1923. 1986. július 17. Lejegyző: Tari Lujza

150

113. 8.

5 5 b3 Nyitragerencsér év nélkül (1980-as évek) Idősebb nő Lejegyző: Tari Lujza

151

114. 8.12.8.8.

511 Geszte Brat István sz. 1903. május 1988. augusztus 17. Lejegyző: Tari Lujza

Dallamtípus: MNT III/A 66. Ágyvivéskor énekelték lakodalomban. Kertész Gyula 1958. június 3-i gyűjtési adata szerint Nyitragerencséren viszont a téli időszakban is énekelték népszokáshoz kapcsolódva. Czakó Mihályné Gerő Emerencia (56 éves) a következőt mesélte a gyűjtőnek: „Ezt a nótát Andráskor, Mikuláskor és Lucakor énekeljük azoknak, akik álarcba bëjönnek és pénzt kérnek a háztul. Mi a házbeliek ezt énekeljük a pénzkérőknek.”46 Megjegyzés: a gyűjtő beszélgetését az előadóval a dudáról a Bevezetőben részleteztük. 152

115. 8.8.12.12.

545 Ipolyszakállas (Hont megye) Viseracki Vilmosné Gyürki Gizella sz. 1931. 1989. július 24. Lejegyző: Tari Lujza

Az utána következő beszélgetésben az előadó megjegyzése: „Gazdaszszonyok táncoltak erre. Nagyon érdekes vólt, mint kislányka nagyon fölfigyeltem rá. Lakodalomban, mikor megvolt a kásapénzszedés, utána volt a gazdasszonyok tánca.”

153

116. 8.

335 Nyitraegerszeg Billik Rozália sz. 1901. 1985. július 29. Lejegyző: Ürge Mária

154

117. 6.


2. de Ángyom sütött rétest, Nem adott belőle, Kivitte ja kertbe, Rózsás keszkenőbe.

155

118. 6.


Az előadó Szalakuszon született, kb. hat éves korában költöztek Bodokra. Nagybátyja dudás volt, aki az előadó elmondása szerint „szlovák nótákat is tudott.” Az Ángyom sütött rétest … kezdetű népdalt zsérei magyar dudás játszotta.

156

119. 6.


2. Lepényëmët Mëgëttétëk, Sári, Mári, Kati lányom elvegyétëk, Sári, Mári, Kati lányom elvegyétëk! 3. Nem köll nékëm A kend lánnya. Szőlőzsírral pirosított a pofája, Szőlőzsírral pirosított a pofája, 4. Azt sëm az Isten Adta rája, Maga körme, kutya körme kente rája, Maga körme, kutya körme kente rája. 157

120. 454

6.5.6.5.

Vicsápapáti Magát Béláné Lehotzky Katalin sz. 1923. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária

A szöveg tartalma: Duduli farsang, jön a húsvét, Akinek nincs ködmöne (bekecse) fázni fog!

Utána attacca énekli:

158

A vers fordítása:47 Ott fönn a kéményben ül a macska a szalonnán. Rajta, zavarjátok el és vágjatok le nekem egy szelet szalonnát! Vágjátok, vágjátok, csak magatokat meg ne vágjátok! Ha megvágjátok magatokat, inkább én vágom.

159

A RÉGI STÍLUS EGYÉB DALAI: BALLADÁK, BALLADÁS PÁSZTORDALOK 121. 12.

445 Vicsápapáti Magát Béláné Lehoczky Katalin sz. 1923. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

160

2. Beborult, beborult, be is sötétedett, Akkor az én szívem is lekeseredett. Sírtam már eleget, nem sírok már többet, A ti fonótokba be nem lépek többet! 3. A szegény Szűcs Marcsul gyászos koporsója A tornoci hëgyën lesz a nyugovója. Ráhúzzák a földet gyászkoporsójára, Hogy minden barna lány vigyázzon magára.

161

122. 10.

5 4 b3 Vicsápapáti Kuna Dénesné Magát Margit sz. 1921. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. A lábával csak úgy ringatgatja, A nyelvével csak úgy magyarázza, Lányok, lányok példát mondok néktëk, Kevély katonához ne menjetek! 3. Az én uram kevély katonácska, Éjjel-nappal bejár a korcsmába. Éjjel-nappal sörnél-bornál iszik, Éjféltájban haza igyekezik. 162

4. Megzörgeti sindelles ajtócskát, Összeüti sári sarkantyúját. Engëm ëlel kétágú korbáccsal, Engëm csókol kardjának lapjával. Engëm ëlel … stb. Megjegyzés: Az egyes sorok első ütemeinek első négy nyolcada pontosabb lenne 3/4-ben és ritmusban, de nem változtattunk Ürge Máriának az általánost jelző írásmódján, csupán nyújtó és rövidítő jellel, illetve fermata-val jelöltük az előadó egyéni megoldásait.

163

123. 6.6.6.8.

V21 Geszte Balkó Vincéné Lőrinc Veron sz. 1924. 1986. július 16. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Felöltözött sej, haj, Kocsisi gúnyába, Ívorvári, csikorvári Kocsisi gunyába (sic). 3. Úgy ment a városba Gazda (sic) bíró lányhoz, Ívorvári, csikorvári Gazdag (sic) bíró lányhoz. 4. Kerüljön előre, Üljön a faszékre! 164

Ívorvári, csikorvári, Üljön a faszékre! 5. Én nem azért jöttem, Hogy ide leüljek, Ívorvári, csikorvári Hogy ide leüljek. 6. Hanem azér jöttem, Jössz-e hozzám, vagy sëm, Ívorvári, csikorvári Jőssz-e (sic) hozzám, vagy sëm. 7. Nem megyek én önhöz, Ön, kocsis legényhez, Ívorvári, csikorvári Ön, kocsis legényhez! 8. Inkább elmëgyëk Ëgy királylegényhez, Ívorvári, csikorvári Ëgy királylegényhez. 9. Aztán a királyfi Mit gondolt magába, Ívorvári, csikorvári Mit gondolt magába. 10. Felöltözött sej, haj, Királyi ruhába, Ívorvári, csikorvári Királyi ruhába. 11. Úgy ment a szomszédba Ëgy szëgény leányhoz, Ívorvári, csikorvári Ëgy szëgény leányhoz. 12. Jössz-e hozzám, vagy sem, Te szegén (sic) leányka? Ívorvári, csikorvári Te szegén (sic) leányka. 165

13. Elmegyek én önhöz, Ön királylegényhez, Ívorvári, csikorvári Ön királylegényhez.

124. 6. 1 3 1 (1-2., 14. versszak) 1 3 2 (3-13.,15-16. versszak) Kolon Benczné Balkó Veron sz. 1924. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

166

2. Idorkám, Idorkám, Mi annak az oka? Zöld selyëm szoknyádnak Hosszabb a hátollja. 3. Szabó nëm jól szabta, Varró nem jó varrta. Verje mëg az Isten, Aki elrontotta! 4. Verje mëg az Isten, Veretlen në hagyja! Királyfi Miklóska Volt ennek az oka. 5. Szolgáim, szolgáim, Fogjatok hat lovat, Vigyétëk lányomat Az akasztófára! 6. Száll’ lë fëcskemadár, Vidd el e levelet Királyfi Miklósnak Az én kedvessemnek! 7. Sétálva találod, Tëdd az ablakába, Ebédnél találod, Tedd a tányérjába! 8. Ebédnél találtam, Tányérjára tëttem. Királyfi Miklóska Mindjárt elolvasta. 9. Jó estét, jó estét Ismeretlen anya! Hol van az én rózsám Gondorván Idorka? 10. Elment az erdőbe Gyöngyvirágot szëdni, 167

Gyöngyvirágot szënnyi, Magát mutogatni. 11. Nincsen ott, nincsen ott Ismeretlen anya, Hol van az én rózsám Gondorván Idorka? 12. Elment a folyóba, Fehér lábát mosni, Fehér lábát mosni, Lábát mutogatnyi. 13. Nincsen ott, nincsen ott Ismeretlen anya, Hol van az én rózsám Gondorván Idorka? 14. Hiába tagadom, Mer mi köll vallanom. Ott van a szobába, Gyászkoporsójába. 15. Királyfi Miklóska Bement a szobába, Szíve fájdalmába Kardot szúrt magába. 16. Véred a véremmel Egy patakot follyjon, Testem a testeddel Egy sírba nyugodjon!

168

125. 8.


2. Édësanyám, édësanyám, Hol maradtál, nem gondolsz rám? Mond' az egyik, el nem alszik, Sohajtása (sic) föl-föl hallszik.

169

3. Beteg vagyok édesanyám, Hol maradtál, nem gondolsz rám? Mond' a másik, s jajjal végzi, A fájdalmat kétszer érzi. 4. Édësanyám gyújts világot, Nem tudom én, jaj, mit látok! Harmadik mond, mindenik sír, Temetőbe mozdul egy sír. 5. Megnyílnak a nehéz hantok, Kilép sírból édesanyjok. Tova lebben a vak éjben, Hazafelé az ösvényen. 6. Arca halvány, hangja régi, Fia, lánya megösméri. Immár tőle hogyan félne, Megcsókolják, mintha élne. 7. Az egyiket betakarja, Másikat fölfogja karja. Elringatja, elaltatja, Harmadikat ápolgatja. 8. És ott virraszt a kiságyon, Míg elalszik mind a három. Majd megindul, széttekintget, Keresi a régi rendet. 9. Rendbe hozza a szobácskát, Helyre teszi a ruhácskát. Az alvókat hosszan nézi, Csókját százszor megtetézi.

170

126. 10. (1. versszak) 11.10.10.10. (2-3. versszak) 10.11.10.10. (4. versszak)

454 Geszte Balkó Imre sz. 1919. 1986. július 16. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. hogy Adjon Isten csalfa csaplárosné! Hát az a szép szilaj csikó kié? Jó bort iszik annak a gazdája, Most jött ide nincs ëgy fél órája. 3. hogy Jöjjön ki hát annak a gazdája, Jöjjön ide had' adja meg magát. 171

Nem is mëgyek, nem is adom magam, Kinek tetszik, vigye el a lovam! 4.

Százat adtam azér a szép lóér, Háromszázat a rávaló szerszámér. Kilencszázat azér a szép lányér, Kit nem adok az egész világér.

127. 11.

455 Vicsápapáti Magát Béláné Lehoczky Katalin sz. 1923. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária

172

2. Szendre báró legelteti a lovát, Bejárja a közelebbi tanyáját. Sírva kérdi juhász legény anyjától: Nem-ë látta a kisasszonyt valahol. 3. Báró uram az igazat bevallom, Már két hete oda van a bojtárom. Már két hete oda van a bojtárom, Talán bizony véle van a kisasszony. 4. Szendre báró hintót küld a lányáér, Kilenc csendőrt meg a juhász legényér. Elől ül a kisaszony a hintóba, Hátul meg a juhász legény, vasalva.

173

ALKALOMHOZ KÖTÖTT (ARATÁSI, KARÁCSONYI) ÉS NEM KÖTÖTT RÉGI ÉS ÚJABB NÉPDALOK

128. 6.

5 1 b3-4 Kolon Bányi Imréné Balkó Örzse sz. 1909. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Tari Lujza

A Zoborvidéken aratási szöveggel jellemző népdaltípus Európa és a rokonnépek zenéjében egyaránt otthonos. Helybéli szövegváltozata megtalálható Kelecsényi József Erdélyi Jánosnak küldött népdalszöveg-gyűjteményében is.48

174

2. Arattam, arattam, Kívít is kötöttem. A babám tallóján Mëg is betegëdtem. 3. Most jöttem Aradrul, Nem tudok magyarul. Magyar a galambom, Mëgtanúlok attú(l).

175

129. 6.6.7.6.

4 1 b3 Menyhe Fülöp Ferencné Kostyál Anna sz. 1900. 1985. július 27. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Rólam beszélgetnek, Katonának visznek. Ej, két esztendő múlva Haza eresztenek.

176

3. Ha kiszolgálhatom Ezt a két esztendőt, Sej, sokkal különb legény Leszek, mint azelőtt.

130. 8.8.8.7.

221 Vicsápapáti Magát Béláné Lehotzky Katalin sz. 1923. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Az én torkom nëm hibázik, Éjjel-nappal borba ázik, Hej, iszok én bort eleget, Mulatozok az mëllëtt.

177

131. 8.


2. Ki az urát nem szereti, Sárgarépát főzzön neki. Jól paprikázza meg neki, Hogy a nyavalya törje ki. 3. Ki kopog az ablakomon, Jöjjön bë, majd mëgcsókolom! De ha szőke, hagy ballagjon, Mert barna az én galambom. 178

132. 6.

21V Vicsápapáti Kuna Dénesné Magát Margit sz. 1921. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Mutassatok utat A sürü erdőbe, Vagy a szép vicsápi Rózsás temetőbe. 3. Arass rózsám arass, Megadom a garast. Garast is megadtam, Véled is arattam. 179

4. Véled is arattam, Kévét is kötöttem, Szeretőm tarlóján Meg is betegedtem. 5. János szeretőm vót, De hamis hitű volt. Retket adott ënnëm, Az is keserű volt. 6. Maradt volna retek Fekete földjébe, A János szeretőm Az anyja méhébe!

180

133. ad: 6+6.7+7.6.11+11

ad: 1 3 5 Gímes Molnárné Fazekas Anasztázia sz. 1912. május 5. 1988. augusztus 12. Lejegyző: Tari Lujza

Deklamálva: Adjon Isten fűvet, fát, Tele pincét, kamarát, Sok örömet a házba, Boldogságot hazánkba Ebben az új évben! Dicsértessék a Jézus Krisztus! 181

134. 11. (1. versszak) 12.12.11.11. (2. versszak) 15. (5. versszak)

182

5 5 b3 Vicsápapáti Kuna Dénesné Magát Margit sz. 1921. Magát Béláné Lehoczky Katalin sz. 1923. Szabados Lajosné Lehoczky Cili sz. 1926. 1986. július 17. Lejegyző: Ürge Mária Revízió és kiegészítés: Tari Lujza

2. Amit adtam, a jegykendőmet add vissza, Amit adtam, a jegykendőmet add vissza! Mocsok esett a szarvába nem tiszta, Mocsok esett a szarvába nem tiszta. 3. Amit adtam jël-hajketőm, add vissza Amit adtam jël-hajketőm, add vissza! Nap megsütte piros színét nem tiszta, Nap megsütte piros színét nem tiszta. 4. Amit adtam jeggyűrűmet add vissza, Amit adtam jeggyűrűmet add vissza! Homály fogta gyémánt kövét, nem tiszta. Homály fogta gyémánt kövét, nem tiszta. 5. Inkább fogok szeretőmmel töviskertet kertelni, Inkább fogok szeretőmmel töviskertet kertelni, Mint akit én nem szeretek azzal kalácsot enni. Mint akit én nem szeretek azzal kalácsot enni.

183

135. 10.10.10.12.


2. Nem átkozlak rózsám, nem szokásom, Csak a mosdóvized vérré váljon! Törülköző kendőd lángot hányjon, A te szíved az enyémért sose fájjon! 3. Nem átkozlak rózsám, nem szokásom, Tizenhat hónapig feküdj ágyon! Kilenc nyári, kocsi búza-szalma Rohadjon el kisangyalom az ágyadba! 184

136. 10.10.12.10.

512 Kolon Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: szöveg: Ürge Mária dallam: Tari Lujza

185

137. 7.

7538 Nyitraegerszeg Billik Rozália sz. 1901. 1985. július 29. Lejegyző: Ürge Mária

2. Ha te tudnád amit én, Minő beteg vagyok én. Ha szép legényt látok én, Ha szép legényt látok én, Mindjárt meggyógyulok én. 186

138. 10.

511 Vicsápapáti Kuna Dénesné Magát Margit sz. 1921. 1986. július 17. Lejegyző: Tari Lujza

2. Kitörött a zsétárom dongája, Elhagyott a szeretőm bújába. Ha elhagyott ëgy hétre, kettőre, Én elhagyom három esztendőre. zsétár = sajtár

187

139. 6.


2. Minden falevelén, Diófa tetején. Hogy szakajtott volna Mindën szegén (sic) legény. 3. Minden szegény legény, Minden árva lëjány, Ki az én gyürümet (sic) Hordozza az úján (sic). 188

140. 8.


* bakáját = bokáját Gyerekkorában nagybátyja, a zsérei magyar dudás játszotta, aki „szlovák nótákat is tudott.” Az előadó Szalakuszon született, kb. hat éves korában költöztek Bodokra.

189

141. 10.

155 Kolon Benczné Balkó Veron sz. 1924. január Bányi Imréné Balkó Örzse sz. 1909. Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: szöveg: Ürge Mária kotta: Tari Lujza

2. Kocsmárosné adjon bort hitelbe! Itt hagyom a subám, cipőm érte. Holnap este, ha nem jövök érte, Vesse föl a csárda tetejére!

190

142. 6.


2. Nem adom a jó bort A rossz pálinkáért A szőke menyecskét A barna leányért. Megjegyzés: Az előadó gyűjtéskor véletlenül felcserélte a versszakokat, s hozzáfűzte: „Fordítva vótak ezek!”

191

143. 12.12.12.6.

1 b3 4 Kolon Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Tari Lujza

2. Pegyig az én rózsám oly szelíden níz rám. Pegyig az én rózsám oly szelíden níz rám. Hogyha csókot hint rám, tizenhat ökörér Csakugyan nem adnám. 3. Anyám, édesanyám, ne ontsa kend vérëm! Anyám, édesanyám, ne ontsa kend vérëm! Mert én azt igérem, hogy én a rózsámval Holtomig beérem.

192

144. 8.7.8.7.

156 Kolon Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: szöveg: Ürge Mária dallam: Tari Lujza

2. Ha jaz a föld, fekete föld Piros rózsát teremne, Minden anya, minden anya Szőke kislányt nevelne. 3. Végig megyek, végig megyek A kolonyi főutcán, Betekintek, betekintek Kisangyalom ablakán. 193

4. Még akkor is azt kiáltja: Barna legíny gyere be! Adj egy csókot, egy utolsót, Kacsincsál a szemembe! Megjegyzés: Előadásában a 2. sor az 1. és a 3. versszakban poco rubato, a 2. és 4. versszakban giusto.

194

145. 8.8.8.8.8.5.

V b3 5 4 4 Nyitraegerszeg Billik Rozália sz. 1901. 1985. július 29. Lejegyző: Ürge Mária

Megjegyzés: Helyszíni gyűjtés, metronómjelzés nincs.

195

146. 8.8.8.8.8.5.

V b3 5 4 4 Nyitraegerszeg Billik Rozália sz. 1901. 1985. július 29. Lejegyző: Ürge Mária

2. Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regementje. Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza! 196

147. 8.

1 5 b3 Geszte Balkó Imréné Belány Rozália sz. 1919. 1986. július 16. Lejegyző: Tari Lujza

197

ÚJ STÍLUSÚ NÉPDALOK

148. 11.11.11. 19.

151 Kolon Benczné Balkó Veron sz. 1924. január Bányi Imréné Balkó Örzse sz. 1909. Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: szöveg: Ürge Mária dallam: Tari Lujza

198

2. A kocsmába fehér ürmöt iszok én, Kocsmárosné lányát szeretgetem én. Jó a bora, de édesebb a csókja. Van-e pénze, nincs-i pénze, nem kérdi azt senki tőle, de soha.

199

149. 11.11.13.11. (1. versszak) 11. (2. versszak)


2. Alig várom, hogy a nap lenyugodjon, Hogy az égen páros csillag ragyogjon. Ragyogj, ragyogj páros csillag sokáig, Ragyogj be a szeretőm kapujáig.

200

150. 11.11.16.11. (1. versszak) 11. 11.13.11. (2. versszak)


2. Piros búzát vittem be a malomba, Most vagyok én a rózsámmal haragba. Addig leszek a rózsámmal tyuhaj, haragba, Míg a buzám leőrlik a malomba. Megjegyzés: Kétszer énekli, először bizonytalanul, kissé hamisan. 201

151. 12.11.11.12.


2. Nëm, nëm, nëm idevaló születés vagyok, Messze földről vándoroltam ide én. Így jár aki messzeföldről vándorol, Nincsen babája, ki vállára boruljon. 3. Fájhat a szíve annak a barna lánynak, Kinek más faluba van a babája. Lám az enyém vélem van egy faluba, Még sincs a szívem soha nyugodalomba. Megjegyzés: Sok ingadozással, hamisan énekli, a 2. versszakban rossz rímmel. 202

152. 10.


2. Volt neki egy vén anyja, vén anyja, Azt elküldte a kútra, a kútra. Még az anyja oda volt, oda volt, Három huszár vele volt, vele volt. 203

3. Édes lányom ki volt itt, ki volt itt, Ki pipája maradt itt, maradt itt? Béres legény egy szegény, egy szegény, Szállást kérëtt a szegény, a szegény. 4. Hát az ágyat mi lelte, mi lelte? Mért van úgy szétdöncölve, döncölve? Cica fogott egeret, egeret, Játszott vele eleget, eleget. Cica fogott… stb. kérëtt = kért szétdöncölve = szétdúlva

204

153. 10.10.12.10.


2. Volt neki egy vín anyja, vín anyja, Aztat kűdte a kútra, a kútra. Még az anyja oda vót, sej, dë oda vót, A babája nála vót, nála vót. 3. Édes lányom ki volt itt, ki volt itt, Kinek a pipaszára maradt itt? Macska jádzott farkával, sej, dë farkával, Én meg játsztam a kedves babámmal.

205

154. 12.11.11.12. (1. versszak) 11.10.12.11. (2. versszak) 11.10.10.12. (3. versszak)

158 Béd Gálné Liszi Veronika sz. 1903. 1985. július 20. Lejegyző: Ürge Mária

2. Göndör a hajam, lepereg a földre. Huszárcsákót nyomnak a fejemre. Az van írva a csákóm oldalára, Megszabadulok babám nemsokára. 3. Megszabadulok, meg is házasodom, Azt veszek el, akit én akarok! Elveszem én azt a barna kislányt, Sej, kivel eltöltöttem a sok éjszakát. 206

155. 11.11.7+7.11.

12V Kolon Bencz Ambrusné Salát Veron sz. 1920. 1988. augusztus 15. Lejegyző: Tari Lujza

207

156. 15.15.11.16.

112 Barslédec Pekár Józsefné Mester Ilona sz. 1920. 1986. július 19. Gyűjtés Schuszter Évával Lejegyző: Ürge Mária

A 19. században keletkezett, Kitették a holttestet az udvarra szövegkezdetű népies műdal (más dallammal) először 1844-ben a Tündérkastély c. népszínműben hangzott el.49

208

Jegyzetek a dallamokhoz 1 Gyűjtés: 1985. július 27., az adatközlő Fülöpné Kostyál Anna. 2 A viseletről ld. Jókai–Méry 1998. 3 Dallamtípus: Dobszay–Szendrei: III (B) 37 és MNT III/A 32-44. és hanglemezen: Rajeczky: II. IV/B 4. a., Tari–Vikár: 1.7. a., Olsvai–Rudas–Németh: I. 28. 4 Dallamtípus: MNT III/A 55-56., a dunnavivők közt. 5 A balladát ld. Vargyas 72. típus 1976., valamint 1981:314., a lakodalmas: MNT IIIA 266-271. sz., a dallamtípusról először Szendrei 1988:579-584, valamint Dobszay-Szendrei: III (B) 49., 388., a voltaritmusú dallam európai gyökereiről Dobszay 1984., a dallam variációs gazdagságáról Tari 1997-1998., 2004. (megjelenés előtt). Egy-egy változatát ld. Szíjjártó 2001:120., 124. Hanglemezen: Rajeczky II. IV/B 4.d-e., Tari–Vikár: 1.1. 6 Dallamtípus: szlovák és morva változatokkal: MNT III/A 45-53. sz. (és jegyzetek 932.), valamint Dobszay–Szendrei III (A) 1. 7 Az 1. versszak változatát Kertész Gyula Nyitranagykéren, Paulovics Géza Vicsápapátiban, valamennyi versszak változatát újabb szövegekkel pedig Vikár László 1956-ban Lédecen gyűjtötte ld. MTA ZTI 18.3900/0 AP 3897/j. 8 1916. február 1.-én Kodály Zoltán Gímesen Reczika Teréztől (17 é.), Kertész Gyula pedig szintén Lédecen Tóth Lászlóné Tóth Máriától (27 é.) gyűjtötte ugyanilyen szövegű változatát. 9 Ágyvetéskor énekelték, ld. MNT III/A 70. 10 A dallam közölve: MNT III/A 73. és hanglemezen: Tari: KF III. lemezoldal 6.b és CD II.13. 11 Dallamtípus: MNT III/A 82-86., egy változatát ld. Szíjjártó 2001:113. 12 Rajeczky II. IV. B. 4., kísérőfüzet 49. lap. Később részletesen idézi Dobszay– Szendrei: 360. lap 13 Rajeczky II. IV/B 4. b. 14 Ld. MNT III/A 149-174., valamint Dobszay–Szendrei: III (A) 24. 1994-es gyűjtésemkor Béden Gál Nándorné énekelte ezzel a verssel. 15 Hanglemezen: Tari: CD I.44.b., egy további változatát ld. Szíjjártó 2001:128. 16 A dallamtípus ugyane szöveggel (menyhei változat): MNT III/A 167. 17 Ld. Dobszay-Szendrei: III (A) 25 18 MNT III/A 139., valamint 175-205. Ugyanilyen verssel ld. Szíjjártó 2001:127. 19 Hanglemezen: Tari CD II. 45., valamint 44. c 2. versszak. 20 Közölve MNT III/A 190. 21 1906. énekelte Szalai Zuza 70-75 év körüli asszony, MF 1197/c. 22 Változata Alsócsitárról (Kodály 1906.) MNT III/A 193. és Nagyhindről (Manga 1937.) uo. 190., 3. versszaka egy menyhei változatban (Manga 1938.) uo. 191. 1. versszak.

209

23 Ilyen vers (Elkurjantom magam baracskai utcán) szerepel már Kelecsényi József 1844-ben Kolonban összeírt és az MTA-ra az Erdélyi János által szerkesztett népdalgyűjtemény számára megküldött szöveggyűjteményben (ld. MTA Könyvtár, Kézirattár Budapest Irod. 8-r 206/26) is. Elkiáltom magam menyhei határba szövegváltozat. 24 Változata Menyhéről (Manga 1938): MNT III/A 178. és 192. 25 Az 1. versszakot kásapénzszedéskor éneklik, ld. MNT III/A 175. (Kodály 1909-es menyhei gyűjtéséből; a Benczné által énekelt változat 1. versszaka ott az utolsó. Szövegváltozat más dallammal Kodály 1909-es nyitraegerszegi gyűjtéséből uo. 583.) A 2. vsz. megvan: MNT III/A 185. 17. vsz. és CD II. 45. Barslédec 5. vsz. 26 MNT III/A 205. sz. 16. verszak. 27 Változata Menyhén (Manga 1938-as gyűjtésében): MNT III/A 192. 3. versszak. 28 Változata Alsócsitáron (Kodály 1914. májusi gyűjtésében): MNT III/A 184. 5. versszak, Kolonban (1906-os gyűjtésében) uo. 200. 3. versszak. További változat: uo. 197. 3. versszak. 29 Menyhei változata (Kodály 1909-es gyűjtésében) MNT III/A 175. 9. versszak. 30 Ld. pl. Kodály 1914-es alsócsitári gyűjtését MNT III/A 196. 5. versszak. 31 Koloni változatait (Kodály 1906-os gyűjtésében) ld. MNT III/A 200-201. (szövegegyezések: 3-4. versszak a 201. szám alatti változatban: 16-17. versszak. A jelen 6-7. versszak a 205. számú, Putz Éva 1943-as közléséből átvett koloni változatban: 1-2. versszak). 32 Koloni és gímesi változatai: MNT III/A 201. (5. versszaka a jelen 2. versszakkal egyezik) és uo. 181. (28-29. versszaka 3-4. versszakunkkal egyezik). 33 Az 1. versszak változata Kodály 1906-os zsérei gyűjtésében: MNT III/A 181. (1. versszak), 1914-es barslédeci gyűjtésében: uo. 185. (szintén 1. versszak), a jelen 5-6. versszak menyhei változata Manga 1938-as gyűjtésében uo. 176. 34 1. versszakának változata Vikár Béla 1902-es pogrányi gyűjtésében: MNT III/A 201. 1. versszak, 2-3. versszakának változata Kodály 1914-es barslédeci gyűjtésében uo.: 185. 10-11. versszak. 35 1. versszakának változata Kodály 1906-os Gímesi gyűjtésében: MNT III/A 181. 55. versszak, 3. versszakának változatát Kolonból közölte Hemerka 1982:77. 36 1. versszakának változata Kodály 1906-os koloni gyűjtésében: MNT III/A 201. (1. versszak). 37 4-5. versszakának koloni változata: MNT III/A 205. 25-26. versszak. 38 A 2-3. versszak koloni változata: MNT III/A 205. 4-5. versszak, valamint az 1. versszak gerencséri változata Kodály 1906-os gyűjtésében uo.: 193. 7. versszak. 39 Koloni változata: MNT III/A 205. 7-9. versszak (Putz Éva 1943-as anyagából). 40 Ld. MNT III/A 182. 8. versszak és 183. 41 A búcsúzás dallamait ld. MNT III/A 233-237. Az 1. versszakot ld. 235. sz. 3. versszak Vicsápapáti, a 2. versszakot 234. 3. vsz., az 5. versszakot 235. sz. A dallamtípus földrajzi elterjedtségéről és a dallam 19. századi kéziratos feljegyzéseiről ld. Dobszay-Szendrei: I (A) 14. 42 Ld. MNT III/A 253-254.

210

43 MNT III/A 117. jegyzete. 44 Koloni változata Kodály 1906-os gyűjtésében: MNT III/A 253. Két további koloni változat uo.: 252., 254. 45 MNT III/A 925-927. Kodály zoboralji gyűjtéséből ld. 925-926 Gímesről, 927. Kolonból. Valamennyi 1906-os gyűjtésből való. 46 MTA ZTI Népzenei Osztály 794/B szalag 26. jegyzőkönyv. 47 Pintér Tibor fordítása. 48 A dallamtípusról ld. Dobszay–Szendrei 1988. III (A) 26. Kelecsényi József 1844-ben és 1846-ban két változatban küldte el e verset Erdélyi Jánosnak (Nyitra- és Bars megyéből) a Magyar Tudományos Akadémiára (MTAKK Irod. 8r 206/13, 26.). 49 Kerényi 1961:210.

211

IRODALOM A MAGYAR NÉPZENE TÁRA ld. MNT ÁG Tibor: 1966 Ki népei, vári vagytok? Válogatás a szlovákiai magyar tájak hagyományából. Komárom–Dunaszerdahely 1974 Édesanyám rózsafája. Bratislava 1979 Vétessék ki szóló szívem. Szlovákiai magyar népballadák. Madách Kiadó, Bratislava - Gondolat Kiadó, Budapest ÁG Tibor–BARSI Ernő–KONCSOL László: 1997 Kemény a föld a patonyi határba'. Dióspatony népzenei hagyománya. Lilium Aurum Kiadó, Dunaszerdahely BARSI Ernő ld. Ág Tibor DOBSZAY László: 1984 Adatok az úgynevezett volta-ritmus történetéhez. In: Magyar Zene 25. évf. 1. sz. 14-22. BÁLINT Sándor: 1980 A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978/79. 2., Szeged BÁRDOS Gábor–PRESINSZKY Lajos–VÉGH László: 1996 Somorja. Történelmi olvasókönyv. Összeállította és szerkesztette –, Csemadok Somorjai Alapszervezete, Somorja HEMERKA Olga: 1982 Eredeti magyar népi táncok és szokások, Bratislava JÓKAI Mária–MÉRY Margit: 1998 Szlovákiai magyar népviseletek AB-Art, Pozsony JÓZSA Mónika: 2002 A népzene oktatása a Nyitrai Egyetemen In: Ösvény. Módszertani és információs lap Kiadja a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya, II. évf. 1. sz. 49-51. 212

KODÁLY Zoltán: 1909 Zoborvidéki népszokások I.-II. Szentiváni énekek, III. Talalaj In: Ethnographia 1909. XX. évf. 1. sz. 29-36., 2. sz. 116-121., 4. sz. 245-247. 1913 Pótlék a zoborvidéki népszokásokhoz I.-III. Szentiváni énekek, IV. Hojeda, V. Villő, VI. Tót morena VII. Talalaj, VIII. Sárdó, IX. Böjti énekek. In: Ethnographia 1913. XXIV. évf. 2. sz. 114-116., 3. sz. 169174., 4. sz. 235-236., 237-239., 5. sz. 292-293., 6. sz. 357-359, 359-361. 1993 Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers. Kodály Zoltán hátrahagyott írásai. Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte Vargyas Lajos, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó LISZKA József: 2002 A szlovákai magyarok néprajza. Osiris Kiadó, Budapest – Lilium Aurum Kiadó, Dunaszerdahely MNT I. Gyermekjátékok S.a.r. Kerényi György, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951. MNT II. Jeles napok S.a.r. Kerényi Gy., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953. MNT III/A-B Lakodalom S. a. r. Kiss Lajos, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955-56. MANGA János: 1943 Zoborvidéki lakodalmas énekek. In: Kodály Emlékkönyv Szerk. Gunda Béla, Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 195-212. NAGY Péter: 2002 Híd vegyeskar Somorja In: Ösvény II. évf. 1. sz. 25. RAJECZKY Benjamin: 1957 Adalék felvidéki lakodalmasaink dallamstílusához. In: Rajeczky Benjamin Írásai Szerk. Ferenczi Ilona Zeneműkiadó, Budapest 1976., 225-227. SEBŐ Ferenc: 2001 Pátria Session „Pátria lemezsorozat” (Fonó Records, Budapest)

213

SZENDREI Janka 1988 Középkori népzenénk sokszínűsége és egysége. In: Magyarország zenetörténete I. Középkor. Szerk. Rajeczky Benjamin. Akadémiai Kiadó, Budapest, 579-584. SZÍJJÁRTÓ Jenő: 2001 Virágok vetélkedése. Válogatás Szíjjártó Jenő népzenei gyűjtéséből. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2002. TARI Lujza: 1996 Hangszeres népzenei gyűjtőúton a szlovákiai magyarok között. Valóság 96/7., 44-56. 1996-97 Manga János hangszeres népzenegyűjtései (1959-1977). A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1996-1997. XXI., 179-205. 1997-1998 Egyéni variációgazdagság egy zoboralji volta-ritmusú dallamtípusban. Zenetudományi Dolgozatok, MTA ZTI, 195-2309. 1998 The Instruments and Instrumental Folk Music of the Hungarian Minority in Slovakia in the 20th Century. Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae 39/1., 35-52. 2001 Kodály Zoltán, a hangszeres népzene kutatója. Balassi Kiadó Budapest 2002 Népzenegyűjtés a Nyitra-vidéken In: Ösvény. Módszertani és információs lap Kiadja a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya II. évf. 1. sz. 45-46. 2004 A szerelem betege és a Bagoly asszonyka zoborvidéki ballada Kodály gyűjtésétől napjainkig. In: Az idő rostájában. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára, L’ Harmattan Kiadó, Budapest ÜRGE Mária: 1986 Csallóközi gyermekjátékok. In: Múzeumi Híradó 10. Dunaszerdahely (64-81.) VARGYAS Lajos 1976 A magyar népballada és Európa. I-II. Zeneműkiadó, Budapest VARGYAS Lajos 1981 A magyarság népzenéje. Zeneműkiadó, Budapest VIKÁR László: 1958 Népdalgyűjtés Nyitrában In: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei XII. 1-4. 415-427. 214

MUTATÓK

VAKAT

Az előadók névsora Felnőttek: Balkó Anna (sz. 1917. Alsóbodok) Kolon Balkó Vincéné Lőrinc Veron (sz. 1924.) Geszte Balkó Imre (sz. 1919.) Geszte Balkó Imréné Belány Rozália (sz. 1919.) Geszte Bányi Imréné Balkó Örzse (sz. 1909.) Kolon Brath István (sz. 1903. május) Geszte Bencz Ambrusné Salát Veron (sz. 1920) Kolon Benczné Balkó Veron (sz. 1924. január) Kolon Benkovics Emília (sz. 1908.) Nagybodak Billik Rozália sz. (sz. 1901.) Nyitraegerszeg Bodó Józsefné Derzsi Margit (58 éves) Nagyszarva Budai Sándorné Varga Franciska (sz. 1914.) Barslédec Farmadin Aranka (sz. 1915.) Nyitragerencsér Fülöpné Ferencné Kostyál Anna (sz. 1900.) Menyhe Gálné Liszi Veronika (sz. 1903.) Béd Görög Mária Alsószeli Gyalog Gyuláné Dienes Jolán (sz. 1914.) Tallós Gyepes Anna Alsóbodok Hornyákné Bányi Borbála (76 éves) Kolon Igyák István (63 éves) Vágfarkasd Kuna (Kún) Dénesné Magát Margit (sz. 1921. február 1.) Vicsápapáti Lauró Ferencné Karasz Klára (sz. 1915.) Alsóbodok Magát Béláné Lehoczky Katalin (sz. 1923.) Vicsápapáti Makó Borbála (sz. 1925. november 27.) Vicsápapáti Molnárné Fazekas Anasztázia (sz. 1912 május 5.) Gímes Molnár Pálné Molnár Franciska (sz. 1903 december 12.) Barslédec Nagy Imréné (74 éves) Baracka Pekár Józsefné Mester Ilona (sz. 1920.) Barslédec Podoba Anna (sz. 1939.) Alsócsitár Pücsök Istvánné Círia Ilona (78 éves) Baracka Sípos Jánosné Balkó Mária (sz. 1909 július 6.) Gímes Srankóné Fehér Rózsi (sz. 1937.) Alsóbodok 217

Süttő Imréné Brat Viktória (sz. 1909.) Szabados Lajosné Lehoczky Cili (sz. 1926.) Tuga Józsefné Németh Mária (sz. 1925.) Varga Istvánné Takács Ilona (66 éves) Világi Móricné Mészáros Erzsébet (sz. 1918.) Viseracki Vilmosné Gyürki Gizella (sz. 1931.)

Kolon Vicsápapáti Somorja Vágfarkasd Nagybodak Ipolyszakállas

Gyerekek: Miriam Fehérová 5. osztályos Fehér Miriam 5. osztályos Fehér Denise (Denisa Fehérová) Fehér Mišelka (Mišelka Fehérová) Andrea Kvapilová 9 éves Jana Točková 10 éves Katarína Začková 10 éves Szeles Noémi Máté Marika Bugyinszky Hajnalka 9 éves Denisza Kóšová 7 éves Szilvike Magová 6 éves

218

Alsóbodok Alsóbodok Alsóbodok Nyitragerencsér Nyitragerencsér Nyitragerencsér Nyitragerencsér Nyitragerencsér Kolon Alsócsitár Alsócsitár

Az előadók falvak szerint Alsóbodok Lauró Ferencné Karasz Klára sz. 1915. Miriam Fehérová 5. osztályos Denisa és Mišelka Fehérová Srankóné Fehér Rózsi sz. 1937. Gyepes Anna Alsócsitár Denisza Kóšová 7 éves Szilvike Magová 6 éves Poboda Anna sz. 1939. Alsószeli Görög Mária Baracka Pücsök Istvánné Círia Ilona 78 éves Barslédec Budai Sándorné Varga Franciska 1914 Molnár Pálné Molnár Franciska 1903 dec.12. Pekár Józsefné Mester Ilona 1920 Béd Gímes

Geszte

Gálné Liszi Veronika sz. 1903. Molnár Anasztázia sz.Fazekas 1912 máj.5 Sípos Jánosné Balkó Mária 1909 júl.6 Balkó Vincéné Lőrinc Veron 1924 Balkó Imre sz. 1919. Balkó Imréné Belány Rozália sz. 1919. Brath István sz. 1903. május

219

Ipolyszakállas Viseracki Vilmosné Gyürki Gizella sz. 1931. Kolon

Balkó Anna sz. 1917., Alsóbodok Bányi Imréné Balkó Örzse 1909 Bencz Ambrusné Salát Veron 1920 Benczné Balkó Veron 1924 jan. Bugyinszky Hajnalka 9 éves Hornyákné Bányi Borbála 76 éves Süttő Imréné Brat Viktória 1909

Menyhe Fülöpné Ferencné Kostyál Anna sz. 1900. Nagybodak Benkovics Emília sz. 1908. Világi Móricné Mészáros Erzsébet sz. 1918. Nagyszarva Bodó Józsefné Derzsi Margit 58 éves Nyitraegerszeg Billik Rozália sz. 1901. Nyitragerencsér Farmadin Aranka sz. 1915. Andrea Kvapilová 9 éves, Jana Točková 10 éves, Katarína Začková 10 éves Szeles Noémi, Máté Marika fiatalos hangú nő Idősebb nő Somorja Tuga Józsefné Németh Mária sz. 1925. Tallós

220

Gyalog Gyuláné Dienes Jolán sz. 1914

Vágfarkasd Igyák István 63 éves Varga Istvánné sz. Takács Ilona 66 éves Vicsápapáti 1986. július 17. Kuna (Kún) Dénesné Magát Margit sz. 1921. február 1. Magát Béláné Lehoczky Katalin sz. 1923. Makó Borbála sz. 1925. november 27. Szabados Lajosné Lehoczky Cili sz. 1926.

221

Helynévmutató Alsóbodok

Dolné Obdokovce

27-28., 111., 118-119., 140.

Alsócsitár

Dolné Štitáre

34-36.

Alsószeli

Dolné Saliby

19., 21., 26.

Baracka

Bravăcovo

24.

Béd

Badice

154.

Barslédec Ladice

45-48., 50., 66., 91-92., 142.,156.

Geszte Host'ová

42., 44., 49., 55., 57-58., 65., 67., 74-76., 85., 102., 105., 114., 117., 123., 126., 147.

Gímes

43., 53-54., 82., 84., 103., 133.

Jelenec

Ipolyszakállas Ipel'ský Sokolec

115.

Kolon Koliňany

9., 14., 16., 31., 33., 41., 51-52., 56., 59-62., 68., 70-71., 73., 77., 80-81., 83., 86-90., 95-97., 99-100., 104., 106-110., 124., 128., 136., 141., 143-144., 148., 151153., 155.

Menyhe

Podhorany

79., 129., 137.

Nagybodak

Bodíky

5., 8., 17-18.

Nagylég

Lehnice

25.

Nagyszarva

Rohovce

3-4., 20.

Nyitraegerszeg Jelšovce

116., 137., 145-146.

Nyitragerencsér Nitrianske Hrnčiarovce 29-30., 32., 78., 113.

222

Somorja

Šamorín

6.

Tallós

Tomášikovo

15.

Vágfarkasd

Vlčany

1-2., 7., 10-13., 22-23.

Vicsápapáti Vyčapy-Opatovce

37-40., 63-64., 69., 72., 93-94., 98., 101., 112., 120-122., 125., 127., 130-132., 134-135., 138139., 149-150.

223

Dalszövegmutató A kolonyi templom előtt Amerre én járok A menyasszony kiírott kíp Apa, cuka, funda luka Arass rózsám, arass Az én csizmám libabőrbő Azt mondják nem annak ëngëm a rózsámnak

60. 75. 61. 2. 79., 128. 130. 143.

Ángyom süti a túrós lepényt Ángyom sütött rétest

119. 118.

Balkó Bei szőrszoknyája Balkó Mihály levelet írt atyjának Barna kislány de mëgnyőtté Bëillené motollának Borka néni, Borka néni Bort nem iszok, fogadásom tartja Bú illesztő idő Bú íri a kutyát

55. 96. 56. 102. 35. 51. 87. 90.

Cifra dunna, tarka dunna Csak az az én nótám Csicseri borsó Csicsíja, babája Csillagok, csillagok Csöm, csöm gyűrű Csörög a kocsi Csuklom! Emleget a cukrom Dicsértessék… Kié, kié ez a ház ? Dudás bácsi dudálljon ke Dudás bácsi dudáljon kë Dudásom, dudásunk Dudás uram dudájon ke Duduli fassangi; A tam horena kamene 224

50. 76. 18. 5. 132. 19. 42. 6. 27., 28. 111. 112. 117. 116. 120.

Duna partján nevelkedik tulipán Dunna, dunna Egyszer egy királyfi Ëgy szegény asszonynak Ehën mén ëgy öregembër Ehën mëgy ëgy öregembër Ehun mín egy ëmber Ehun van egy öregember Elesëtt a lúd a jégën Eljött már a búcsúzásom órája Elkurjantom magam Erre gyere, amerre én Este van, ëste van Esik eső karikára Ez a kislán de beteg, de beteg Ez a lëján de beteg Ezt a lëjánt nem szeretem csak másért Édesanyám édes teje Édesanyám gyüjjön csak ki Én fölöttem hiába dörög az ég

134. 54., 64. 123. 124. 98. 101. 72. 99. 140. 95. 68. 47. 121. 146. 153. 152. 150. 45., 46., 147. 44. 155.

Falu végin két vasvella Falu végénn áll Szënt János Fehér liliomszál Fehér rózsa, piros rózsa Finka Gyula kutyát nyúzott Fölmásztá ja kemencére Fölszántatom, fölszántatom

48. 57. 20. 148. 145. 58. 144.

Gazdasszonyok tánca (dúdolt) Gesztei jányok Gólya, gólya, gilice

115. 67. 17.

Gyía poci hanyagli Gyüjj ki Margit, gyüjj ki

3. 94.

Ha az ördög olyan vóna Hajlik a meggyfa Haj, villő, haj, villő

100. 22. 36. 225

Három árva Hej, eszik-iszik, vígan lakozik a vendég Hej, Isten éltessën Péter, Pál! Héla, héluskájo Hol jársz, hova mégy Hol jártál te kislány Hosszú asztal körül Hoz' ki, hoz' ki

125. 108. 107. 25. 24. 135. 129. 34.

Idesanyám fölvirradt rám az a nap Igyatok, egyetek Igyunk bort, pálinkát

97. 84. 142.

Ismertem apádot Iszom a bort, rúgom a port Isten má hozzátok Itthon vagy-e hidas mester? Itt vagyunk jó szülők

85. 62. 78. 26. 70.

Íljé të párosan

88.

Jaj, dë sáros gyalogút Jaj! Szeplőt látok János bácsi, János bácsi Juhász Icsó(k) kutyát lopott Jól gondold meg rózsám Jóska, poloska! Kerekecske, gombocska Kék liliomszál Kék a szëmëm, nem fekete Ki szeretőm vót Kié, kié ez a ház? Kis kacsa fürdik Kis kertemben ribizli Kitették a holttestet az udvarra Kolonyi asszonyok mocskos fíketője Kocsmárosné ejnye, ejnye, ejnye Köszönd meg, hogy fírhe menté Laci, Laci, Lackó! 226

104. 7. 114. 113. 66. 10. 4. 21. 93. 80. 32., 33. 23. 103. 156. 77. 141. ld. 56. 12.

Magát Margit háza előtt Marcsa! Legínyeket tartsa Mëginnám a bort Menyasszony-asszonyunk mér' olyan szomorú? Mikor mentem a templomba esküdnyi Mikor az első tált ételt föladták Most van kedvem

40. 11. 65. 82. 52. 106. 59.

Në pirongass ëngëm Nem messze van ide Kismargita Nem szeretem a káposztát főve Nem vagyok szép csak a … Nincs minden embernek

81. 126. 136. 149. 91.

Nyisd ki rózsám kit bezártál Nyisd ki rózsám, nyisd ki Nyitra partján kicsi házikócska

63. 69. 122.

Párta, párta, búra hajló párta Pásztorok keljünk fël! Pesten jártam iskolába Pim, pim páva Pimpimpálé Piros bort iszok, rózsafával tüzelek Principaloss urak

53. 133. 131. 14. 15. 151. 71.

Olyan az én uram

73.

Sej, dunna, dunna de puha Sej, mikor mentem a Székesfehérvárra Sípom, sípom ke' ki!

49. 154. 13.

Sirass anyám, sirass Soha nem láttalak Soszor mondtam, jaj, jaj, jaj, jaj Süss föl nap! Sűrű csillagos az ég

92. 83. 138. 8., 9. 137.

Szent János áldása szálljon mireánk! Szerelëm, szerelëm Szerelem, szerelem

110. 74. 139. 227

Szeretőm elhagyott Szípszedák, szípszedák Szőlő hëgyën kërësztül

86. 37., 38. 105.

Tan, tan tatara Tővi ződ, tővi ződ Túl a Tiszán a szendrei határba

1. 39. 127.

Vedd föl pajtás poharad!

109.

Verje mëg az Isten Végigmegyek, végig Villő! villő! Falu vígin… Villő! villő! Selem sátor

89. 41. 29., 30. 31.

Zörög a kocsi

228

43.

A Gyurcsó István Alapítvány Könyvek sorozatban megjelent: 1. Vígan zengjetek citorák Csallóközi betlehemes játékok és mendikák, gyűjtötte és válogatta: Ág Tibor, 1992 2. Marczell Béla: A Csallóköz hiedelemvilága, 1994 3. Cséplő Ferenc: Réte - bástya és menedék Helytörténet két egyházi könyv köré építve, 1995 4. Bíborpiros szép rózsa Népzenei gyűjtés Peredről, a dallamokat válogatta: Ág Tibor, 1996 5. Tánczos Tibor: Ötven éve történt, A kitelepítés és a deportálás története Nagymegyeren, 1996 6. Ázik, nem fázik, A nagyabonyi népdalkör legkedvesebb dalai, 1996 7. Legendák és tények Nagymegyer városának történetéből, Tánczos Tibor: A nagymegyeri Mátyás legendák; Henkey Gyula: A nagymegyeri magyarok etnikai embertani képe, 1997 8. Barsi Ernő: Tanácsok népdalcsokrok összeállításához, 1997 9. Marczell Béla: Naptár és néphagyomány, Csallóközi népszokások, 1997 10. Zalabai Zsigmond: Koszorúk, 1998 11. Nagy Iván: Erősíteni szíveket, Balony község népzenei monográfiája, 1998 12. Szőke István: A bábjátszás ábécéje, Az ujjtól a marionettig, 1998 13. Varga László: Az első lépések, A Csemadok Nagymegyeri Szervezetének és a Nagymegyeri járás Csemadok-szervezeteinek története, 1999 14. Himmler Zsófia: Mindentlátó királylány, Népmesedramatizációk gyermekbábcsoportoknak, 1999 15. Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, Kelet-Szlovákiai népdalok, 1999 (MC melléklettel) 16. Metzner Valéria: Emlékezés, A Csemadok rétei szervezetének megalakulása és tevékenysége napjainkig, 1999 17. Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok, (A népdalgyűjtő és népdalíró Czuczor Gergely), A hét szabad művészet könyvtárával (Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskola) közös kiadásban, 2000 18. Presinszky Lajos: Felső Csallóközi arcképcsarnok, 2000 19. Akkor sirassatok engem (Katona Pista összegyűjtött nótái), 2000 20. Lement a vacsoracsillag, Bartók Béla születésének 120. évfordulója alkalmából, Válogatás az 1910-es év nagymegyeri gyűjtéséből, Összeállította Ág Tibor, 2001 21. Sidó Zoltán-Őszi Irma: Ötven év szolgálat A Csemadok tevékenysége az Érsekújvári járásban (1949-1999), 2001 22. Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, Nyitravidéki népballadák, 2001, (CD, MC melléklettel)

23. Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát? Előadók és felkészítők kézikönyve, 2001 (MC melléklettel) 24. Henkey Gyula: A Csallóközi magyarok etnikai embertani képe, Alistál környéke, Bős, Nagymegyer, Csallóközi összefoglaló tanulmány, 2002 25. Varga László: Béke poraikra, Az 1. és a 2. világhábo-rú áldozatai és hősei Nagymegyeren, 2002 26. Csiba Lajos: Őszi szarvasbőgések, tavaszi szalonkázások, Csallóközi vadásznapló, 2002 27. Borsi Ferenc: Mi vagyunk a rózsák, Az érzékiség ké-pi ábrázolása a magyar népdalokban, 2003 28. Tánczos Tibor: Az öreg juhász szép meséje és más elbeszélések, 2003 29. Ág Tibor: Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra-vidéki magyar népdalok, 2004 30. Varga László: Kultúránk szolgálatában, A Nagymegyeri körzet Csemadok szervezeteinek kialakulása és fejlődése, 2004 31. Köszöntsük a Jézuskát, Régi karácsonyi énekek a Felvidékről, gyűjtötte és válogatta Hramath Lajosné Vöröss Kornélia, 2004 32. A Kolonyi templom előtt, Válogatás Ürge Mária nép-zenegyűjtéséből. Válogatta, szerkesztette és jegyzetek-kel ellátta Tari Lujza, 2004

Gyurcsó István Alapítvány hangzóanyag-sorozat: 1. Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, MC, 2000 2. Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, MC-CD, 2001 3. Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát?, MC, 2001 4. Bíborpiros szép rózsa, a népzenei vetélkedő országos gálaműsorának élőfelvétele, MC, 2002 5. Bárdos Ágnes: Tánc-lánc, MC-CD, 2002 6. Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra vidéki magyar népdalok, CD, 2004

VAKAT

Ez a könyv a VALEUR KFT NYOMDÁJÁBAN készült 929 01 Dunaszerdahely (Dunajská Streda) Múzeum u. 208/4 Telefon, fax: (0)31 551 72 19, 551 72 18

A KIADÓ CÍME: Csemadok Területi Választmánya, Dunaszerdahely P. O. BOX 16., Bacsákova 240/13., 929 01 Dunajská Streda Tel: +421/31/552 24 78 Fax: +421/31/550 98 30 E-mail: [email protected] WEB INFO: www.csemadok-dsz.sk

ISBN 80 – 89001 – 21 – 1 A KOLONYI TEMPLOM ELŐTT Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből Kiadta a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya • A kiadásért a Csemadok területi választmá-nyának titkára, Huszár László felel • Kottagrafika: Huszár Ágnes • A nyomdai előmunkálatok Dunaszerdahelyen, a Csemadok területi választmányán készültek • Megjelent 500 példányban • Nyomta a Valeur kft nyomdája, Dunaszerdahelyen, 2004-ben

VAKAT

A KOLONYI TEMPLOM ELŐTT Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből

Recommend Documents