a könyörgésben állhatatosak Rm. 12,12

„… a könyörgésben állhatatosak…” Rm. 12,12 Pál apostol arra hívja fel a római hívők figyelmét, hogy az imádkozásban (új ford.) állhatatosak legyenek. Ez a figyelem felhívás ma is nagyon aktuális, mert vannak, akik megfáradtak, meglanyhultak az imádkozásban. Ez sokféleképpen mérhető, s az eredmények nem éppen biztatóak. Az imafelhívásokra egyre kevesebben reagálnak, a meghirdetett imaalkalmakra is csak kevesen jönnek el, pedig sok esetben csak néhány kilométert kellene megtenni, vagy néhány órát odaszánni! Nemrégen hallottam egy lelkipásztortól, hogy néhány évtizeddel ezelőtt, hogyan állt ez a dolog. Tanyavidéken és faluhelyeken, az estig a földeken dolgozó emberek szinte minden este összejöttek, hogy imádkozzanak. Volt is eredménye, mert sorra alakultak új gyülekezetek s az üdvözülők száma pedig növekedett. Mi változott? Egyet biztosan tudok, hogy nem Jézus volt az! Ezt erősíti a Zsid. 13, 8 is: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz”. Ő mindenben példát adott nekünk, az imádkozásban is. Az is biztos, hogy a mi Urunk a könyörgésre, ma is ugyanúgy odafigyel, és válaszol is. A 2 Krón. 7, 14-15 –ben azt ígéri Isten, hogyha az Ő népe megalázza magát és könyörög Ő előtte, akkor meghallgatja őket. Sőt, fülei figyelmesek lesznek a könyörgésre, szemei pedig látják, hogy kik és hogyan járultak eléje. Az állhatatossághoz odaszánás kell, az odaszánáshoz pedig, állandóan megújuló kapcsolat az Úrral. Pál azt mondja a macedóniaiakkal kapcsolatosan, hogy azért tudtak erejük felett is szolgálni, mert először önmagukat adták oda az Úrnak. (2Kor. 8, 1-5) Akik készek minél inkább odaadni magukat az Úrnak, azok lesznek készek arra, hogy másokért is adják magukat. Ez igaz a szolgálat sokféle területére, és igaz a közbenjárásra, az imádkozásra is! Arra kérek most mindenkit, hogy tegyük a mérlegre magunkat, de ne csaljunk! Ne keressünk kifogásokat, mentségeket! Csak mérjük meg szeretetünk hőfokát Jézussal kapcsolatosan, és akkor megkapjuk a valóságos képet! Az egyik imanapon láttam egy 92 éves testvérnőt, aki végig aktívan volt jelen. Felemelt kezekkel hallelujázott és az arca sugárzott az örömtől, az Úr jelenlététől. Fáradság, vagy unottság távol állt tőle, üdítő jelenség volt. Krisztus jó illata áradt róla. Azt kívánom, hogy legyen igaz ránk a Rm. 5, 5. Jöjj Szentlélek és gerjeszd fel a szívünket az Isten szerelmére, hogy újra odaszánt, állhatatos imádkozókká lehessünk! Olyan imádkozókká, akik készek áldozatokat is hozni! Úgy legyen! Ámen. Nyeste Ferenc OIH vezető

Charles Haddon Spurgeon : „Az imádság kulcsával kinyithatod a mennyet!” 1

Hírek, információk OIH szolgálat az OGYM Táborban Ebben az évben is fontosnak tartottuk, hogy elmenjünk a jövendő nemzedék táborába, amely ezen a nyáron a Meseszép Kadarkúti Nyár nevet viselte. Természetesen nem mesékkel készültünk erre az alkalomra, hiszen a tábor igazi tartalma inkább a bibliai példázatokról szólt. Arról, hogy ki, hogyan tapasztalhatja meg az Úr gondviselését, vagy segítségét, amely sokszor „mesébe illő” módon történik, de nagyon is valóságos. Unokáimnak sokszor szoktam bibliai történeteket „mesélni”, s látom rajtuk, hogy ebben a formában szinte játékosan ültethetek el a szívükbe igazi történeteket, bibliai igazságokat. Egy valóságos történetet fel is dolgoztunk videóra, ami szomorúan indult, de vidám lett a vége. Egy kisfiú háztartási balesetben megégett, kórházba került, veszélyes helyzetben volt. Beindult az imagépezet, az orvosok is tették a dolgukat, de ami ennél még fontosabb, az Úr sem tétlenkedett. A kisfiú állapota gyorsan javult, nem alakultak ki szövődmények, és csúnya, torz hegek sem láthatók az arcán. A kisfilm levetítése utáni rákérdezésnél kiderült, hogy többen hasonló módon, vagy másképpen kerültek bajba, de az ima mindig segített. Néhány gyermek bizonyságtétele felbátorította a jelenlévőket, hogy merjenek imát kérni önmagukért, családjukért. Az előrehívásra sok gyermek mozdult. Volt, aki a szívét Jézusnak akarta adni, más a Szentlelket kérte volt, aki gyógyulásért kért imát. Egy kisfiú bűnösnek vallotta, magát és elmondta, hogy kísértései vannak. Egy kislány a szüleiért és testvéreiért kért imádságot, és még sorolhatnám. A bibliai vetélkedő most teljesen új formában történt, a

kivetített kérdésekre a felsorolt válaszokból kellett a helyeset kiválasztani. A többségnek jól sikerült. Minden gyermek kapott az OIH-tól egy „mese CD-t”, amelyen egy bibliai történet hallható, és mindenki kapott egy kifestőt is. Most is abban a hitben vetettük a magot, hogy a felnövekvő nemzedék, imádkozó életű, gyakorló keresztényekből fog felépülni. Adja az Úr, hogy úgy legyen!

2

Imaháttér a Budapest evangélizáció kapcsán Sokak számára ismeretes az, hogy aug. 6-8 között, Találkozások 2010 Budapest néven négy budapesti pünkösdi gyülekezet összefogása nyomán, az evangélium hirdettetett sok helyszínen, sok ember számára. A terv és a szándék elég nagyhorderejű volt. A több száz külföldi egyetemista és sok magyar fiatal mellett, szükség volt segítőkre, tapasztalt hívőkre, technikusokra, tolmácsokra, dicsőítőkre, és természetesen sok-sok imádkozóra. Az OIH tett is egy imafelhívást, felsorakoztatva mindazokat a szolgálat mögé, akik várva-várják Budapest meglátogatását az Úrtól. Sok helyről visszajelzéseket is kaptunk, mert sokan továbbküldték a felhívást, így az országos méretűvé vált, és sok helyen, vidéken is imában hordozták a szolgáló csoportokat. Hisszük, hogy egy komoly magvetés történt ebben a néhány napban, melynek folytatása lesz már a következő évben. A szolgálók a jakabi igét szó szerint teljesítették, tehát nem azt mondták az embereknek, hogy melegedjetek meg és lakjatok jól, hanem mindezt meg is adták. Sokakat megvendégeltek volt, akinek megnyírták a haját, vérnyomást mértek, egyéb rutin vizsgálatokat is igénybe lehetett venni. Aki kérte, azzal személyesen imádkoztak, s időközönként rövid igehirdetések, bizonyságok hangzottak el. A sátorokhoz betérők élelmiszer csomagot is kaptak. A többi helyszínen (13 ilyen volt) személyes beszélgetések és szórólapok osztása, illetve kapcsolatfelvétel történt. A harmadik nap végén egy nagy összevont alkalom is volt, amelyen sokakat megérintett az Ige. Most idézünk Pintér Imre EPK alelnök leveléből: „Hála az Úrnak, minden nagyobb zökkenő nélkül végbement, az Úr távol tartotta a rosszindulatú embereket. Az utcai helyszíneken is rengeteg embert elértünk, meg a Convoy of Hope-n is. Úgy néz ki, teljesen deficitmentesen kijön a rendezvénysorozat pénzügyileg. Úgy tűnik, minden résztvevő igen meg van elégedve, a gyülekezetek is készek a további evangélizációkra, most már saját kezdeményezésben. A CoH-ra több mint ezer ember eljött. Összesen mintegy 100-120 ember adott le kapcsolattartó lapot a három nap során. Köszönöm az OIH támogatását, kérlek, tolmácsold a testvéreknek, akik részt vállaltak az imádkozásban! Isten áldását kívánom!” Pintér Imre - Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség alelnöke

3

Mi is köszönjük mindazoknak az imádságait, akiknek a szíve együttmozdult a mi szívünkkel, s hisszük az Úr szívével is. Adja meg az Úr, hogy megláthassuk, amint a kezét is felemeli a mi Urunk, fővárosunk megáldására! Regionális Imatalálkozó Csetényben

Szeptember első szombatjára a csetényi imanapra kaptak invitálást a bakonyi és környéki gyülekezetek. Esőben érkeztünk, majd a nap is kisütött rövid időre, hogy azután ismét esőben induljunk vissza. Két meglepetés ért ezen a napon, ezen a helyen. Az egyik rögtön kiderült a kezdéskor, mégpedig az, hogy a legtöbben elfeledkeztek erről az imanapról, s még a legközelebbiek is hiányoztak. A másik meglepetés sokkal kellemesebb. Néhány évvel ezelőtt, a csak úgy velem eljött fiamnak kellett előállnia egy szál gitárral, hogy dicsőítő énekeket énekelhessünk. Most merőben más kép fogadott. Egy felkészült dicsőítő csoport vezetett be bennünket, szó szerint az Úr jelenlétébe. Akik ott voltak, azok számára felejthetetlen pillanatokat adott ajándékba Urunk. A dicséretben szolgálók a pásztorukkal, Vadon Tamással együtt, teljesen nyitottak voltak a Szentlélek vezetésére, ezért át lehetett menni imádatba, és érzékelni lehetett az Úr jelenlétét. Itt volt az a 92 éves néni (id. Simon Istvánné), akiről a bevezetőben írtam, de nem csak őt volt jó látni örvendezve az Úrban, hanem a többieket is, fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Ez a lelkület jól előkészítette az utat az Ige számára, amelyet Kovács Csaba testvér hirdetett a Rm. 1, 16-28 alapján. Olyan időkben élünk, amikor a gonoszság szinte minden területen előretör a világon. Ez, arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy használjunk ki minden lehetőséget az igazság hirdetésére. Hamarosan eljön az „éjszaka”, amikor egy időre a gonoszság erőt fog venni, de ma még a „nappal” van. Sokan vannak olyanok, akiket a tudomány is Istenhez vezet, hiszen Isten a teremtésben is kijelentette magát. Teremtményei Őróla beszélnek, nagyságát hirdetik. A bűn által félrevezetett ember a Teremtő helyett a teremtményt imádva, balgataggá lett, sőt megkeményedett. Ennek következménye a gonoszság térnyerése, ami megfertőzte az egész emberiséget. A gonosz tervét csak az imádság által lehet megtörni. Nagyon fontos, hogy az Úrnak engedelmeskedjünk, és megtegyük, amit ránk bíz, a többit majd ő elvégzi. Sokszor számunkra láthatatlan módon dolgozik az Úr, de mégis valóságosan. Bízzunk benne, mert Ő akkor is munkálkodik, amikor mi azt gondolnánk, hogy csak a „levegőbe” imádkoztunk. A szellemvilágban végbemennek az Úr jó tervei, amelyek sok esetben csak később válnak láthatóvá számunkra. Legyünk kitartóak az imádkozásban!

4

Az igei buzdítás után az országos célimádságok kapcsán a vezetőkért, a „kormányosokért” imádkoztunk, kezdve a családfővel, és folytatva minden szintű vezetővel. Ezt az imádságot, Nyeste Arnold vezette, aki csoportokra osztotta a jelenlévőket, s így egy-egy csoport hosszabb időt töltve tudott egy adott témáért imádkozni. Az alkalom utolsó harmadában előkerültek az ott lévő csoportok missziós imakérései is, amelyeket egy szívvel-lélekkel vittünk Urunk elé. A bensőséges alkalmat szeretetvendégség követte, ahol még jó testvéri beszélgetések alakultak ki. Köszönjük a csetényieknek és az Úrnak ezt a napot!

Közbenjárók Közössége Közbejárók Közössége imatalálkozó volt szeptember 6-án Budapesten a megszokott helyen, a Mahanaim Gyülekezet termében. Ez az alkalom több ponton is rendhagyó volt, a korábbi alkalmakhoz képest. A dicséret után, most is számba vettük a nyári táborokat és különböző keresztény rendezvényeket, evengélizációkat, hálákat adva a lehetőségekért, és kérve Urunkat az elhintett magok kikeléséért, és gyümölcsterméséért. Amiben más volt, és izgalmas is egyben, hogy a Közbenjárók Közössége munkacsoportjának hűséges nőtagjai szolgáltak most az Igével.

5

Kovács Zsuzsa kezdte, a Jeremiás 29, 11 szavai alapján. Istennek jó gondolatai és tervei vannak velünk. Reményteljes jövő adatik nekünk. Jézus a mi reménységünk. Néhány fontos dolgot meg kell tennünk! Segítségül hívni az Úr nevét! Ezt állhatatosan cselekedni. Imádni és hálát adni minden helyzetben. Keresni az Ő arcát teljes szívvel és őszinteséggel. Az Úr a szívünket vizsgálja, és csak azt a közeledést tudja elfogadni, ami alázattal történik. Erre az Úr válaszolni fog. Bízzunk ebben! Gulyás Zsuzsa folytatta a bűnös, tetten ért asszony és a farizeusok történetével. Jól ismerjük ezt a történetet, a farizeus vezetők hozzáállását is. Aki mindenkinek a szívét jól látja és ismeri, Jézus az. Ő nem vádol. A porba írás és a farizeusok eloldalgása után, meg is kérdezi az asszonyt: - senki nem vádol? Azután kegyelmet hirdet ennek a nőnek. A bűnös Tőle új életet kap. A farizeusi lelkület ma is jelen van, de annak félre kell állnia, mert Jézus ma még kegyelmet hirdet a vádolás helyett! Köszönjük Urunk, hogy még szolgálhatunk az emberek felé, hogy sokan megmeneküljenek! Ági néni volt a következő, aki az úrvacsorai gondolatokhoz (Lk. 22,15-20) tért feltéve a kérdést: mit is jelent az úrvacsora? Először is megbocsátást nekem, amit hirdetnem kell másoknak is. Örökéletet, ami valóságos. Megvalósuló ígéreteket, sok átéléssel. Az úrvacsorához kötötten az örökélet ígéretét mindazoknak, akik élnek vele. Krisztus Testének csodáját, az összetartozást. A bennünk lakozó Krisztust, aki erőt ad újra és újra. Ezen, gondolatok jegyében vegyük az úrvacsorát és éljünk vele, örömmel! Fábián Erzsébet zárta a sort az Úr Jézus főpapi imája kapcsán, hangsúlyt adva az egység gondolatának. Jézus ezért imádkozott Atyjához. Kérdés, miképpen hallgatta ezt meg a Mennyei Atya. Egyformává tett minket? Ugye nem! Nem vagyunk egyformák, és nem is kell, hogy azok legyünk, de van egy mérce. A kereszthez való viszonyulás, a Jézussal való kapcsolat, ez a döntő. A fizikai testben is a vérnek van egy kevésbé ismert, de fontos szerepe, ez pedig a tisztítás. Az erek és a sejtek kapcsolata fontos. Ugyanígy a Jézus vére, amikor átjár, megtisztít bennünket. Engedjünk most Neki, hogy megtegye ezt velünk! Az igei gondolatok után következett az úrvacsorai közösség, amely mentes volt mindenféle liturgiai elemtől. Úgy gyakoroltuk a közösséget, hogy odamentünk egymáshoz, törtünk egymás kenyeréből, áldó Igéket mondottunk egymásnak. Olyan jó volt hosszabban elidőzni és élvezni azt az áldást, amit Isten készített az Ő Fiában, Jézusban számunkra. Jó volt az Isten ajándékát meglátni és értékelni a testvéremben. Ez, egy bensőséges közösség volt az Úrral és egymással is. Az alkalom végén még imádkoztunk a közelgő önkormányzati választásokért. Kértük Urunkat, hogy becsületes, istenfélő és erkölcsös emberek kerüljenek a települések élére, hogy Isten áldása jöhessen országunk lakosaira. Kérjük ezt az imát folytatni, az otthoni csendességünkben, imacsoportjainkban, és a gyülekezetekben! OIH vezetői találkozó Kecelen Szeptember 17-én Kecelen találkoztunk, hogy kiértékeljük az OIH ez évi szolgálatát. A találkozóra meghívtuk Városi Ferencet is az OIH bázisgyülekezetének lelkipásztorát. Az ilyen alkalomra mindig készül egy kis statisztika is, hiszen a számok is jeleznek sok mindent számunkra. Csak néhány dolgot említve. Meg kellett állapítanunk, hogy a Regionális Imatalálkozókra a meghívottak egyharmada jelent csak meg. Ennek okait kutatjuk. Lehet, hogy a jobb kommunikáció segíteni fog ezen, amennyiben a pásztorok is partnerek lesznek ebben, és többször is meghirdetik az alkalmat, buzdítva a részvételre. Az OIH Szeminárium, Kecelen Franz Lippivel jól sikerült, a mintegy 110 résztvevő egyharmada volt pünkösdi, a többiek más gyülekezetekből jöttek. Az Imatáborunk kis létszámú (45 fő) volt s ebben a formában nem tartható meg. Jövőre rövidebb, kisebb költséggel járó tábort fogunk tartani. Még keressük azt a szerkezetet, amit igazán meg tudunk tartalommal tölteni, hogy akik odaszánják magukat, azok lélekben gazdagodva térhessenek vissza a szolgálatukhoz. Sok más egyébről is beszélgettünk, amit most itt nem teszünk közzé.

6

Ennek a napnak része volt, hogy a gyülekezet szokásos alkalmán részt vettünk, kicsit bemutatkozva is, és szolgálva is közöttük. Az asztalközösségünk egy kis pihenőre és lazább beszélgetésre adott lehetőséget. Ez egy vidám „munkavacsora” volt. A folytatásban több órát töltöttünk azzal, hogy egymás felé szolgáljunk, imádkozzunk, hordozzuk egymás terheit és építsük, illetve elmélyítsük a munkatársi és baráti kapcsolatunkat. Köszönjük az Úrnak, hogy mindnyájunkra gondja van! Arra törekszünk, hogy szolgálatunkra igaz legyen ez az állítás: „…a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél”. Megújult a honlapunk – www.oih.hu Az utóbbi időben sokat dolgoztunk azon, hogy megújulhasson az OIH honlapja. Nemcsak küllemében történtek változások, de sok új tartalommal is gazdagodott. A letöltések link alá kerültek a tanítások, segédletek, és a külföldi szerzőktől származó tanítási anyagok, melyek nyersfordítás után, átdolgozott formában, de eredeti tartalommal jelentek meg. Úgy ítéljük, hogy ezek mind-mind segíthetik a közbenjárókat a növekedésben. Éljetek a lehetőségekkel! Hála az Úrnak egyre többen keresik fel honapunkat, kaptunk ilyen irányú visszajelzéseket.

7